Modern képalkotó eljárások a bűnügyek

felderítésében

Pályázat

a Rendőrség Tudományos Tanácsa

2014. évi felhívására

Jelige: PMCT

2

„A terv nem más, mint egy költségvetéssel és határidővel ellátott álom. Valóság

akkor lesz belőle, ha kitartóak vagyunk és nekiállunk megvalósítani.”

Tóth András

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés, a pályamunka céljai 3. o.

2. Halottvizsgálat Magyarországon a 18-19. században 4. o.

3. Halottvizsgálat a 20. század végi Magyarországon 7. o.

4. Hatályos jogi szabályozás 8. o.

5. Az orvosi képalkotó vizsgálatok és rövid történetük 17. o.

5.1. Computer tomográfia (CT) 19. o.

5.2. Angiográfia 20. o.

5.3. CT-angiográfia 21. o.

6. A post-mortem képalkotás jelentősége és lehetőségei 22. o.

7. Esetismertetések 26. o.

8. Terveink: az MPMCTA 45. o.

9. Következtetések, javaslatok 47. o.

3

1. Bevezetés, a pályamunka céljai

A bűnügyi orvosi hálózat megszűnésével a rendőrség elvesztette azon

igényérvényesítő képességének jelentős részét (is), hogy érdemi véleményt tudjon

megfogalmazni a nem természetes halottakkal kapcsolatos orvosi

halottvizsgálatokkal (halottszemlékkel és boncolásokkal) kapcsolatban. Utolsó

szigetként az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Szakértői és Kutató

Intézetében (ORFK BSZKI) maradt néhány orvos, akik szakmai szinten képesek

ezen orvosi vizsgálatok esetén a rendőrség forenzikus érdekeinek képviseletére.

Lehetőségeik azonban végesek, hiszen a jogalkotó – jelenleg – nem teszi lehetővé,

hogy ezen orvosok, orvosszakértők boncolásokat is végezzenek, munkájuk a

halottszemlével érdemben véget ér.

Mivel a (nem természetes módon bekövetkezett halálesetek estén

szükséges) halottvizsgálatokkal kapcsolatban ez év januárjától egy érdemben

megváltozott szabályozás lépett életbe, úgy véljük, hogy szükséges lehet a rendőri

állomány figyelmének felhívása, valamint a helyes gyakorlat (best practice)

kialakítása céljából is részletezni ezen új tartalmi elemeket.

Az elmúlt 15 évben a halál utáni (post-mortem) diagnosztika hatalmasat

fejlődött, amelynek hatásai ugyanakkor - egyelőre - csak külföldön érezhetők. A

hazai igazságügyi orvostani szakma 1979 óta nem készítette el saját, új

módszertani levelét, szakmai protokollját ebben a témakörben, így a meglévő

(enyhén szólva is) túlhaladottnak ítélhető. A Pécsi Tudományegyetem Klinika

Központ (PTE KK) Radiológiai Klinikája és az ORFK BSZKI között köttetett

együttműködési megállapodás részeként megpróbáltuk az új diagnosztikus

eljárások közül a post-mortem számítógépes rétegvizsgálat (PMCT) előnyeinek

bemutatásával érzékeltetni, hogy milyen új lehetőségek adottak a nem természetes

halálesetek igazságügyi orvostani vizsgálata során. Részletesen ismertetjük a

módszer alapjait, alkalmazásának lehetőségeit, annak előnyeit és korlátait. Saját

eseteink ismertetésével ugyanakkor célunk nem csupán ennek a modern

eljárásnak az életellenes és közlekedési bűncselekmények eredményes

felderítésében betöltött kiemelkedő szerepének igazolása. Fel kívánjuk hívni arra

is a figyelmet, hogy a rendőrség (ma még) rendelkezik azzal a szakmai

potenciállal, hogy irányítsa és ellenőrizze az ügyeiben szükséges post-mortem

4

szakértői tevékenységet, adott esetben pedig akár új irányt is mutasson. A BSZKI-

ban dolgozó bűnügyi orvosok, orvosszakértők eljárásjogi helyzetének javítása

nélkül ez a status quo azonban könnyen megváltozhat, és akár olyan

kiszolgáltatott helyzet adódhat, hogy (a medicina mögé bújva) olyanok irányítják

a folyamatokat, akik a rendőrségből és nem a rendőrséggel együtt élnek.

2. Halottvizsgálat Magyarországon a 18-19. században

Kultúrtörténeti érdekesség, hogy eddigi ismereteink szerint 1247-ben,

Kínában jelent meg az első igazságügyi orvostan tárgyú kézikönyv,1 amely már a

halottkémi teendők ismertetése mellett részletes leírást adott a 13. századi Kína

emberöléssel kapcsolatos közigazgatási és büntetőjogi rendelkezéseiről is.

Az első hazai kötődésű vonatkozó szabályozás Mária Terézia 1769-ben

kiadott rendelete, amelyben alattvalóit a tetszhalottak felélesztésére szólította fel.2

Rendelkezése eleinte süket fülekre talált, több okból is. Először is azért, mert az

orvostudomány még nem dolgozott ki világos definíciót a halál beálltáról.

Másrészt a keresztény (és a zsidó) hagyományok kifejezetten tilalmazták a „halott

bolygatását”, hiszen a halálban Isten akaratát tisztelték. A meghalást általában a

légzés megszűntéhez kötötték, és nem igen különböztették meg az ájulástól.3 A

haldoklót legtöbbször nem látta orvos, „atyafiai” sokszor pedig az első ájulásra

koporsóba szögezték. Nem csoda, hogy előfordult, hogy elevenen temettek el

holtnak vélt betegeket, vízbefúltakat, balesetet szenvedetteket. Fantázia keveredett

a valósággal, rémtörténetek keringtek koporsóban forgolódó tetszhalottakról,

gyermeküket kriptában megszülő anyákról.4 Hazánkban a halál

bürokratizálódásának kezdete az abszolutizmus korára (1849–1861), kiteljesedése

a 19. század második felére esett. Ekkor a halál a vallási parancsokat érvényesítő

egyházi irányítás helyett az egyházak fölött álló állami közigazgatás szabályozó

illetékessége alá került. Közegészségügyi törvények és rendeletek alakították ki a

„halál” legáltalánosabb kereteit, amelyek kötelező érvényű korlátai között zajlott a

1 SONG Ci: A bűnük elsöprésének összegyűjtött jegyzetei. In.: SONG Ci: Egy kínai halottkém feljegyzései. Tokaji Zsolt fordítása. Quattrocento Kiadó, Budapest, 2013. 2 1775-ben kiadott „Generale normativum in re sanitatis” kezdetű nyílt parancsa pedig elrendeli a halált követően 48 óra kivárását, mielőtt a halott eltemethető. 3 Ha nem remeg a pehelytoll, ha nem homályosul el a tükör – kilehelte a lelkét. 4 POE, E. A.: Az elsietett temetés. Edgar Allan Poe válogatott művei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1981. FÓTHY János fordítása

5

liturgia. Az abszolút uralkodókat és a lassan kiépülő modern közegészségügyi

bürokráciát legelőször a tetszhalál veszélye foglalkoztatta. A 18. és a 19. századi

orvostudomány fontos kérdésévé vált a halál fogalmának definíciója és

kritériumainak megállapítása. Az első magyar nyelvű szakirodalom a témában

FLÓR Ferenctől származik.5 Széchenyi István 1841-ben ugyancsak halottasház

felállítására tesz javaslatot.6 A halottszemlét is számos királyi és helytartótanácsi

rendelet írta elő már a 18. század végén, de orvosok és szakemberek híján ezt

sokáig még a városokban sem lehetett megvalósítani. Magyarországon egy 1826-

os utasítás7 szabályozta először a halottkémlést. Eszerint a halottkémlés elsőrendű

célja, hogy a: „város bátorságba tétessék, ne talán valaki tetszhalálban lévén,

vagy holtnak képét viselvén, iszonyuképp elevenen temessék el.” A halottkém

feladata ezen kívül az erőszakos halál felderítése, a halálokok feljegyzése, a

járványok jelzése volt. A valóban hatékony, korszerű egészségügyi szabályozás a

halál terén az 1876-os átfogó (köz)egészségügyi törvényig8 váratott magára.

Alapelv lett, hogy a halottvizsgálatokat csak hivatalos személyek végezhessék.

Halottkém csak az ország területén jogosultsággal bíró „orvostudor vagy sebész”

lehetett, valamint a szolgálat egyenletes hozzáférhetőségét biztosítandó,

halottkémi vizsgával rendelkező kioktatott személy is. A nem orvos halottkémek

oktatására – honorárium ellenében – a községi orvosokat kötelezték, hiányukban

az oktatást a járási vagy ha az sem állt rendelkezésre, a törvényhatósági orvos

végezte. Ennek befejezése után vizsgakötelezettséget írtak elő. A jelentkezőkkel

szemben követelmény volt a feddhetetlen erkölcs, és feltételül szabták az írni-

olvasni tudást is. Megjegyzendő, hogy még 1929-ben is csak a halottkémek

harmadának volt orvosi végzettsége.9 Az orvostudori és sebészmesteri

képesítéssel rendelkezők és a nem orvos halottkémek részére egyaránt pontos

5 FLÓR Ferenc: A ’tetszholtak’ felélesztéséről szóló tanítás. Pest, Esztergami k. Beimel Jósef betűivel, 1835. 6 Ezek a halottasházak egyesítik a későbbi mentőállomás és a ravatalozó funkcióit, azzal a korabeli vélelemmel összhangban, hogy tulajdonképpen halottakról van szó, akikkel halottként kell bánni, (azonban) esetleges feltámadásukra számítva. 7 Utasítás a Magyar Országi Szabad Királyi Városokba elrendelt Halottkémek számokra. 8 „Minden halott az erre hatóságilag kirendelt személy által megvizsgálandó aziránt, vajon a halál valóban bekövetkezett-e, vajon az illető nem erőszakos halállal vagy nem valamely ragályos járvány folytán múlt-e ki.” (1876. évi XIV. tc. 110. §) 9 LAKNER Judit: Halál Budapesten a századfordulón. Művelődés és társadalomtörténeti tanulmányok, MTA Természettudományi Intézete, Budapest, 1992.

6

utasítás10 állt rendelkezésre. Az utasítás tételesen összefoglalta a halálesetek

kapcsán szükséges teendőket. A vizsgálatot a bejelentést követően haladéktalanul

meg kellett kezdeni. Tetszhalál gyanúja esetén az orvos vagy a sebészmester

köteles volt megkezdeni a felélesztés irányába szükséges tevékenységeket, míg a

nem orvos halottkémnek orvost kellett hívnia, majd csak ezt követően

próbálkozhatott a halott felélesztésével. A következő lépésben a halál

rendkívüliségének kérdésében kellett döntést hozni. A rendkívüli okokat részben a

már idézett, halottkémlést szabályozó utasítás, részben egyéb rendelkezések

tartalmazták.11 Rendkívüli halálesetnek minősült, ha:

„(1) ha a hulla megvizsgálásakor erőszakos halál gyanúja, vagy jelei állapíthatók

meg (öngyilkosság, gyilkosság),

(2) ha az egyén rögtöni halállal múlt ki,

(3) a talált hullák,

(4) ha a halál olyan betegség következtében állott be, amely ragályos járvánnyá

szokott kifejlődni,

(5) a halva született magzatok, tekintet nélkül korukra és kifejlődésükre,

(6) valamint a gyógykezelés nélkül elhalt 7 éven aluli gyermekek halálesetei.”

Ha erőszakos halál gyanúja merült fel, azt azonnal jelenteni kellett, mivel

az rendőrhatósági intézkedést vont maga után. Amennyiben a rendőrhatósági

eljárás során az idegenkezűség bizonyságot nyert, a halottkém feladatai

befejeződtek, illetékessége megszűnt, hiszen a bűnvádi perrendtartás12 szerint

ekkor szakértőket (két orvost) kellett kirendelni a halottszemle és a boncolás

lefolytatására.

A hazai haláloki statisztika pontosabb megismerését célozta, hogy 1899-

ben kötelezővé tették a halottakról orvosi értesítő kiállítását.13

10 A m. kir. belügyminister 1876. július hó 4-én 31,025 sz. a. kelt rendeletének halottkémlésre vonatkozó utasításokat tartalmazó része I.-II. 11 Többek között az 1876. évi XIV. tc. is tartalmazott ide vonatkozó részeket. 12 1896. évi XXXIII. tc. a bűnvádi perrendtartásról 241. § szakasz. 13 A m. kir. belügyminister 1899. évi deczember hó 18-án 133,261 sz. a. kelt körrendelete a halálokok pontosabb kiderítése okáért.

7

3. Halottvizsgálat a 20. század végi Magyarországon

Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 1979-ben adta ki 6. számú

módszertani levelét „A halottakkal kapcsolatos igazságügyi orvosszakértői

tevékenységről.” A módszertani levél 5 fejezetben (halottszemle, boncolás,

kihantolás, szempontok a boncolás eredménye alapján megválaszolandó egyes

kérdésekhez, boncolás utáni egyéb feladatok) veszi sorra a halottvizsgálat

orvosszakmai teendőit. A módszertani levél amellett, hogy jogszabályi

hivatkozásai már régen elavultak, orvosi értelemben is túlhaladott. Sajnálatos,

hogy az elmúlt 35 évben újabb módszertani levél, szakmai protokoll nem készült,

így jelenleg nem áll rendelkezésre olyan vezérfonal, amely akár az orvosszakértői

társdalomnak, akár a halottszemléken részt vevő háziorvosoknak útmutatóul

szolgálhatna.14

Az 1980-as évek végétől elterjedt a hazai igazságügyi orvostan klasszikus

és klinikai részre történő felosztása. A felosztást az indokolta, hogy abban az

időben megszaporodtak a polgári jogi (kártérítés) és államigazgatási ügyekben

(társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata) történt kirendelések, ezeknek a

vizsgálatoknak a tárgya pedig a fél egészségkárosodása, munkaképesség-

csökkenése volt, amely érdemben testi (klinikai) vizsgálatot igényelt. A klasszikus

igazságügyi orvostan döntő része maradt az ún. forenzikus tanatológia (vagy

patológia), azaz az igazságügy tárgykörébe tartozó halálesetek vizsgálata.

Az 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) a halállal kapcsolatban új fogalmakat

vezetett be és újraszabályozta a halottvizsgálatra vonatkozó szabályokat. A

részletszabályokat a jogalkotó a 34/1999. BM-EüM-IM együttes rendeletben

helyezte el, amely az Eütv-nek a halottakkal kapcsolatos rendelkezéseit és a

rendkívüli halál esetén követendő eljárást szabályozta. Rendőrségi normaként –

hosszas interregnumot követően – jelent meg az 1/2006 ORFK utasítás a

rendkívüli halál esetén követendő rendőri eljárás szabályzatáról. Érdemes

megemlíteni, hogy a gyakorlat szempontjából nehezen feloldható ellentét

mutatkozott az Eütv. és az eltűnt személyek felkutatásának és a rendkívüli

14 Megjegyzendő, hogy éppen a pályázó szerzők tollából született idén egy átfogó jegyzet háziorvosoknak és leendő halottvizsgálati szaktanácsadóknak, amely hasznos elméleti és gyakorlati tudnivalókat tartalmaz a halottvizsgálat témaköréből.

8

halálesetek kivizsgálásának rendjéről szóló 23/1994 (X. 26.) BM rendelet

rendkívüli halál definíciója között.15

A Be. – szakértők kizárására vonatkozó – 2007-es módosítása, majd a nem

sokkal később hatályba lépett 282/2007. (X. 26.) kormány rendelet16 alapvetően

átstrukturálta a hazai halottvizsgálati gyakorlatot. A rendőrségen működő ún.

bűnügyi orvosi rendszer megszűnt, a rendkívüli halálesetek során a

halottvizsgálatokat döntően házi- és ügyeletes orvosok, míg a hatósági és

igazságügyi boncolásokat az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek (ISZKI)

valamint az egyetemek igazságügyi orvostani intézetei végezték és végzik

napjainkig is.

4. Hatályos jogi szabályozás

Halál csak akkor következhet be, ha azt élet is megelőzte, ezért jogi és

orvosi értelemben halálról a terhesség 24. hetétől beszélhetünk,17 ennél korábbi

eseményt, amely a méhen belüli magzat létezésének megszűnéséhez vezet,

vetélésnek18 nevezzük.

Az élet vége a halál időpontja. A halál fogalmát az Eütv.19 XII. fejezetének

halottakkal kapcsolatos rendelkezései az alábbiak szerint határozzák meg:

„a) klinikai halál: a légzés, a keringés vagy az agy működésének átmeneti

megszűnése, amely nem jelenti a halál vagy az agyhalál beálltát;

b) agyhalál: az agy – beleértve az agytörzset is – működésének teljes és

visszafordíthatatlan megszűnése;

c) halál: amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a

szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul;

15 Míg az előbbi a bűncselekmény során bekövetkezett haláleseteket a rendkívüli halálesetek közé sorolta, utóbbi felsorolásából ez kimaradt. 16 282/2007. (X. 26.) Kormány rendelet a szakterületek ágazati követelményeiért felelős szervek kijelöléséről, valamint a meghatározott szakkérdésekben kizárólagosan eljáró és egyes szakterületeken szakvéleményt adó szervekről. 17 Túlnő az értekezés keretein annak elméleti elemzése, hogy ha halálról már a terhesség 24. hetétől beszélhetünk, és a halált mindig az élet előzi meg, akkor az (emberi) élet kezdete biztosan nem a megszületés… 18 Abortus (lat.). Számos fajtája ismert: pl. fenyegető-, kezdődő-, befejezetlen-, komplett- (befejezett), művi-, kriminális abortusz. 19 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről.

9

d) perinatális halál:

da) a halál a méhen belül a terhesség 24. hete után következett be, vagy ha a

méhen belül elhalt magzat hossza a 30 cm-t vagy tömege az 500 g-ot eléri, db)

amikor a halál az újszülött megszületését követő 168 órán belül következik be,

függetlenül az újszülött hosszától vagy tömegétől;

e) korai vagy középidős magzati halál: a 24 hétig vagy annál rövidebb ideig az

anya méhében lévő magzat, ha az anya testétől történt elválasztás után az élet

semmilyen jelét nem adja; vagy ha a magzat kora nem állapítható meg, és a

magzat testtömege az 500 grammot vagy a testhossza a 30 cm-t nem éri el, ide

nem értve azon ikerszülés esetét, ahol legalább az egyik magzat élve született;”[

Eütv. 216. § a) - e) pont.]

Amennyiben egészségügyi, kultúrtörténeti vizsgálódás tárgyává tesszük a

halál, halottvizsgálat körüli társadalmi problémákat, nyilvánvalóvá válik, hogy

ennek szálai, függetlenül a történelmi háttértől, szabályozástól, korszaktól és a

tudomány aktuális fejlettségétől, másfél évszázad távlatából egészen napjainkig

nyomon követhetők.20

Az Eütv. 217. § (1) bekezdése alapján a halál bekövetkezését

halottvizsgálattal kell megállapítani. A halottvizsgálat minden olyan körülményre

kiterjed, amely a halál:

„a) bekövetkezése tényének,

b) bekövetkezése módjának (természetes módon bekövetkezett vagy nem

természetes halál),

c) okának megítéléséhez szükséges.”

A halál tényének megállapítására mentőtiszt is, míg a bekövetkezés

módjának és okának vizsgálatára csak (külön jogszabály szerinti)21 orvos jogosult.

A halottat (perinatális halál esetén a magzatot, valamint az újszülöttet) csak a

halál bekövetkezését megállapító orvosi vizsgálat után lehet (kórbonctani

vizsgálat, eltemetés, elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából) a halál

20 KÁDÁR László – BALÁZS Péter: Temetés és haláleset kapcsán követendő eljárások dilemmái a modern közegészségügyi igazgatásban. Egészségtudomány, 2009, 53/3. 19. o. 21 351/2013. (X. 4.) Korm. rendelet a halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos eljárásról.

10

bekövetkezésének helyéről elszállítani. Az Eütv. 218. § (1) bekezdése definiálja a

nem természetes halál fogalmát, ezáltal egy évek óta meglévő hiányt pótolt.

Eszerint nem természetes a halál, ha a természetes módon való bekövetkezését a

körülmények kétségessé teszik, így:

„a) a halál tekintetében bűncselekményre utaló adat merül fel, vagy

b) rendkívüli halálnak minősül, azaz

ba) a halált baleset22

okozta, vagy a körülmények arra utalnak,

bb) a halált öngyilkosság okozta vagy a körülmények arra utalnak,

bc) a halál bekövetkezésének előzményei, körülményei ismeretlenek és nem állnak

rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan következtetni lehet a

halál természetes okból történő bekövetkezésére,

bd) fogvatartott elhalálozása esetén.”

A törvény rendelkezései szerint a rendkívüli halál esetén követendő

eljárást kell alkalmazni, a személyazonosság megállapításáig, ha az elhunyt

személyazonossága ismeretlen. [ Eütv. 218. § (2) ]

A megelőző szabályozással összehasonlítva három fontos különbség

figyelhető meg. Az első, hogy a törvényalkotó a nem természetes halál fogalmán

belül élesen elhatárolta a bűncselekmény következtében létrejövő haláleseteket,

illetőleg a rendkívüli haláleseteket.23 A második, hogy a rendkívüli halálesetek

felsorolásából kihagyta azon (korábban definiált) haláleseteket, amikor a halál „az

egészségügyi ellátás során következett be, és az egészségügyi dolgozó

foglalkozási szabályszegésének gyanúja merül fel”. (Ezzel kapcsolatban az

feltételezhető, hogy a jogalkotó szándéka szerint ezen halálesetek azok közé

tartoznak, amikor is a halál tekintetében bűncselekményre utaló adatok merülnek

fel. Ennek megfelelően ilyen esetekben nem közigazgatási hatósági eljárás, hanem

– bűncselekmény gyanúja miatt – büntetőeljárás indul.) Végül a baleseti

haláleseteket kógenciaként a rendkívüli halálesetekhez sorolta, szemben a korábbi

szabályozással, amikor is csupán azon baleseti halálokok tartoztak a rendkívüli

22 Baleset az Eütv. halottakkal kapcsolatos fejezetének fogalom meghatározása szerint: „emberi szervezetet ért olyan külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül következik be és halált okoz”. 23 Erre már korábban rendőrségi (bűnügyi orvosi) javaslatot is volt. Lásd ANGYAL Miklós: Rendkívüli halál – orvos a halottszemlén. Belügyi Szemle, 2010/9. 51-59. o.

11

halálesetek közé, amikor a halál bekövetkezésével összefüggésben szükséges volt

a felelősség vizsgálatára.

Az Eütv. 2014. január 1-től bevezette a halottvizsgálati szaktanácsadó

fogalmát. A 217. § (6) bekezdés szerint: „rendkívüli halál esetében a hatóság

halottvizsgálati szaktanácsadót vehet igénybe, ha a bizonyítási eszközök

felkutatásához, megszerzéséhez, összegyűjtéséhez, vagy rögzítéséhez különleges

szakismeret24

szükséges, vagy a hatóság valamilyen – szakértőt nem igénylő –

szakkérdésben felvilágosítást kér.” A fogalom-meghatározás alapján érdekes

szabályozási szempontot követ az Eütv. szakértői kompetenciába nem tartozó,

ugyanakkor mégis speciális szakismeret birtokában lévő személy kerül

alkalmazásra a fenti bekezdés értelmében. A lentebb tárgyalt kormányrendeletből

azonban kitűnik, hogy halottvizsgálati szaktanácsadó igazságügyi

orvosszakértőként bejegyzett személy is lehet. Ebben az esetben, ha az

igazságügyi orvosszakértő a halál helyszínén, mint halottvizsgálati szaktanácsadó

működik közre és szakkérdésben felvilágosítást ad, amely lehet, hogy a

későbbiekben eltér a hatósági vagy igazságügyi boncolás során közreműködő

igazságügyi orvosszakértő véleményétől, két eljárásjogilag nem „egyenrangú fél”

kerül szembe egymással.25 Az egyik oldalon a szaktanácsadó, a másik oldalon a

szakértő áll. A hatályos Be. a bizonyítási eljárások között rendelkezik a szakértők

párhuzamos meghallgatásáról ellentétes szakértői vélemények esetén [125. §]. A

szaktanácsadók vagy szaktanácsadó-szakértő közötti ellentétes vélemények26

feloldásakor azonban nem kerül kimondásra e megoldási lehetőség. Ugyanakkor

meglátásunk szerint a bizonyítékok szabad mérlegeléséből következően van

lehetőség a büntető eljárás nyomozati és bírói szakában is az ilyen irányú

ellentétek feloldására. A szaktanácsadó véleménye mint okirati bizonyíték

ellentétben állhat a szakértő véleményével. A bizonyítékok előre meg nem

24 Ezen különleges szakismeret – értelemszerűen – nem orvosi, hanem kriminalisztikai tárgyú kell, hogy legyen. Ennek megfelelően a halottvizsgálati szaktanácsadók képzésében majd a kriminalisztika oktatására kell hangsúlyt fektetni. 25 A Be. 103. § (1) bekezdés g) pontja értelmében, aki az ügyben szaktanácsadóként vett részt nem járhat el a későbbiekben szakértőként. Jelen esetben a megoldás kedvez az objektivitás követelményének, hogy két különböző személy is „véleményt” alkothasson egyazon ügyben. Mindezt figyelembe véve ugyanakkor a halottvizsgálati szaktanácsadó kétséget kizáróan más következtetéseket, tapasztalatokat von le a helyszín ismeretének birtokában mint az a szakértő, aki „csak” a holttesttel találkozik a boncolás során. Ezért is lenne fontos az ellentétes szakértői és szaktanácsadói vélemény feloldása, a felek párhuzamos meghallgatása. 26 Pontosabban a halottvizsgálati szaktanácsadó nem véleményt, hanem feljegyzést és ténymegállapításairól szóló leletet terjeszt elő.

12

határozott bizonyító ereje miatt, így a kettő „ütköztethető” egymással, és akár a

szaktanácsadó „véleménye” jelenthet majd relevanciát az adott ügyben. Másik

szakértő kirendelésére is sor kerülhet, azonban ebben a speciális esetben célszerű

a két már meglévő vélemény ellentéteinek feloldása.

A halottvizsgálattal kapcsolatos részletszabályokat a 351/2013.

kormányrendelet tartalmazza. A jogalkotó itt határozza meg, hogy ki lehet

halottvizsgálati szaktanácsadó, azaz, aki speciális szakértelme révén

közreműködik a bizonyítási eszközökkel kapcsolatos fent részletezett

feladatokban a halottszemle során. Az értelmező rendelkezések között definiálásra

kerül a halottszemle fogalma is, amely a halál bekövetkezésének vagy a holttest

feltalálásának helyén a holttest külső és annak ruházata, valamint azon és abban

található dolgok vizsgálatát jelenti. Az Eütv.-ben szabályozott halottvizsgálati

szaktanácsadó fogalma tehát összhangban van a kormányrendelet 12. § (1)

bekezdésével, amely kimondja, hogy a halottvizsgálati szaktanácsadó

igénybevétele szükséges, amennyiben a halál körülményeinek megállapításához

orvosi-kriminalisztikai szemlélet elvárt. Ezzel egyidőben a korábban említett

Eütv. 217. § (6) bekezdése kizárólag rendkívüli halál esetében rendelkezik a

halottvizsgálati szaktanácsadóról, amely a 218. § (1) bekezdése értelmében kizárja

a bűncselekményre utaló esetek köréből a szaktanácsadó igénybevételét. A

szaktanácsadó fogalmi meghatározásából azonban kitűnik a jogalkotó azon

szándéka, hogy külön hangsúlyt fektet a bizonyítási eszközökkel kapcsolatos

intézkedések során a speciális szakértelem meglétére. Külön említendő az a

szabályozási hiányosság is, amely tanulva a korábban említett pécsi esetből,

kivonja a halottvizsgálati szaktanácsadó alkalmazását az „egyszerű” természetes

halálesetek köréből.27 Az értelmező rendelkezések körében szintén definiálásra

kerül a halottvizsgálat fogalma, amely a halál tényének és idejének megállapítását,

a halottszemlét, a kórbonctani és igazságügyi boncolást és ezek eredményeinek

megállapítását foglalja magában. Zárójelesen megjegyzendő, hogy a

halottvizsgálat fogalma és az elnevezés, hogy halottvizsgálati szaktanácsadó az

Eütv. és a kormányrendelet értelmében nincsenek teljes összhangban egymással.

27 A korábbiakban hivatkozott pécsi eset kapcsán ugyanis bármely haláleset helyszíni szemléje, halottvizsgálata során is fontos a kriminalisztikai gondolkodás, szemlélet. Így elkerülhetőek (lehetnek) az ehhez hasonló esetek a jövőben.

13

A halottvizsgálati szaktanácsadó mindösszesen a halottvizsgálat elemei közül a

halál tényének és idejének megállapításában a halottszemle során működik közre.

A kormányrendelet 12. § szakaszában külön megemlítésre kerül azon

igénybevételi lehetőség is, amikor ellentét áll fenn a bejelentő (legtöbbször

hozzátartozó) és a hatóság halál rendkívüliségére vonatkozó álláspontja között.

Mindezek alapján tehát a halottvizsgálati szaktanácsadó, nemcsak a kriminalista

gondolkodású orvos, de a diszkrepanciát feloldó személy (mediátor) szerepét is

betöltheti egyszerre.

A kormányrendelet 12. § (2) bekezdés pontosan meghatározza, hogy

ezekben az esetekben a speciális feladatok ellátásához:

„(1) az igazságügyi szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi orvostan

szakterületre bejegyzett igazságügyi orvosszakértő,

(2) igazságügyi orvostan szakképesítéssel rendelkező személy, aki az egészségügyi

dolgozók működési nyilvántartásában szerepel és a hatóság alkalmazásában áll,

valamint

(3) a halottvizsgálati szaktanácsadói névjegyzékben szereplő személy vehető

igénybe.”28

A halottvizsgálati szaktanácsadó – rendeletben felsorolt – feladatai között

szerepel:

(1) a halál módjának, idejének és okának,

(2) a halál időpontjának meghatározása a halott megvizsgálása után,

(3) az esetleges sérülések dokumentálása,

(4) a ruházat és a testi sérülések összehasonlítása, valamint

(5) a nyomok és anyagmaradványok (bizonyítási eszközök) felkutatása,

biztosítása és rögzítése a halott és környezete vonatkozásában,

(6) ezek kiválasztása és biztosítása,

(7) a halál, valamint a sérülések lehetséges előidézésében szerepet játszó tárgyak,

anyagok vizsgálata,

28 Megjegyzendő, hogy a halottvizsgálati szaktanácsadók képzése az értekezés készítésének befejezésekor (2014 szeptember) még nem kezdődött el, valamint még halottvizsgálati szaktanácsadói névjegyzék sem létezett.

14

(8) a holttest és a helyszín kapcsolatának az elkövetés módjára és az elkövetés

helyére vonatkozó vizsgálata,

(9) a személyazonosság megállapításához szükséges vizsgálatot végez ismeretlen

holttest esetén,

(10) a halott elszállítását felügyeli,

(11) halottvizsgálati bizonyítványt tölt ki és

(12) vér- és vizeletmintát biztosít szükség esetén a holttestből.[13. § (1) a)-l)].

A fentebb tárgyalt ellentétes szakértői vélemény és szaktanácsadói

vélemény kérdésköréhez visszanyúlva kiemelendő ugyanezen szakasz (2)

bekezdése, amely feljegyzés és egészségügyi ténymegállapításokról szóló lelet

készítését szabja meg a halottvizsgálati szaktanácsadó részére. Még ez esetben is,

okirati bizonyítékként „ütköztethető” a szaktanácsadó feljegyzése, lelete az

ellentétes orvosszakértői vélemény megállapításaival.

A rendelet a rendkívüli halállal kapcsolatos hatósági eljárás általános

szabályai között rögzíti a 7. § – 10. §-ban a következőket:

(1) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló

2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni az

eljárás során a kormányrendeletben szabályozott eltérésekkel figyelembe véve.

Ilyen eset például az ügyfél fogalma, aki a halott eltemettetésére köteles személy

és az a közeli hozzátartozó lehet, aki ezt kéri,

(2) az eljáró hatóság a Kormány által kijelölt általános rendőrségi feladatok

ellátására létrehozott szerv lehet, amely általános esetben a halál helye szerinti

illetékes szerv,

(3) az eljárást hivatalból kell lefolytatni, amelynek célja a halál okának és

körülményeinek, a halál rendkívüliségének vizsgálata, és egyben a

bűncselekményre utaló esetek kizárása,

(4) külföldi halála esetén speciális szabályok érvényesülnek.

A rendelet alapján [11. §] „ha a rendkívüli halál törvényi feltételeinek

fennállása nem egyértelmű, a hatóság előzetes vizsgálatot tart.” Az előzetes

vizsgálat során:

15

(1) szemlét kell tartani,

(2) jegyzőkönyvet kell felvenni,

(3) be kell szerezni az elhunyt egészségügyi adatait ismert személy esetén, és

(4) a hatóság értesítésétől számított 24 órán belül29 az eljárást le kell zárni.

Az előzetes vizsgálatot lezáró hatósági döntés három irányba mutathat [15.

§ (1) a) – c)]:

(1) amennyiben bűncselekményekre utaló adatok merülnek fel, a hatóság a

rendkívüli halállal kapcsolatos eljárást megszünteti és értesíti a büntetőeljárás

megindítására jogosult szervet,

(2) ha bűncselekményre utaló adatok nincsenek és a rendkívüli halál törvényi

feltételei nem állapíthatók meg, a hatóság a rendkívüli halállal kapcsolatos

hatósági eljárást megszünteti,

(3) ha az előzetes vizsgálat alapján a hatóság a rendkívüli halál törvényi feltételeit

állapítja meg, az eljárást – ebben az irányban – továbbfolytatja.

Főszabályként megállapítható, hogy rendkívüli halál esetén a holttest

hatósági boncolását, míg bűncselekmény gyanúja esetén igazságügyi boncolást

kell elrendelni. Új elem, hogy rendkívüli halál esetén, ha a halál oka boncolás

nélkül is megállapítható, a szakértő javasolhatja, hogy a hatóság a boncolástól

tekintsen el. „Ha a hatóság ennek figyelembevételével mégis a boncolás

elvégzésére utasítja a szakértőt, azt köteles elvégezni.”[17. § (2)]

A hatósági boncolást az elrendelésétől számított 5 munkanapon [18. § (3)],

az igazságügyi boncolást 3 munkanapon belül kell elvégezni [27. § (1)].

Soronkívüliség esetén a boncolást a holttest beszállítását követő 3 órán belül30

meg kell kezdeni [18. § (4)].

29 A gyakorlatban a 24 óra kevés lehet az eljárás teljeskörű lefolytatásához. Az egyes rendőrkapitányságokon – hétvégén és a hivatal munkaidőn túl – általában a bűnügyi készenléti szolgálat vizsgálja a rendkívüli haláleseteket. A szemle, a szükséges jegyzőkönyvek elkészítése, az egészségügyi adatok beszerzése, valamint a dokumentált döntés meghozatala (pl. egy péntek éjszaka történt haláleset során) olyan – megítélésem szerint indokolatlan – terhet rak a készenléti szolgálat vállára, amelynek felülvizsgálata a jövőben szükségessé válhat. 30 A gyakorlatban ez is problémás lehet. Néhány boncolást végző intézménynél ugyanis csak egy-két orvosszakértő áll rendelkezésre, és pl. hétvégén nem feltétlen elérhetők.

16

Megjegyzendő, hogy a boncolások technikai lebonyolításával

kapcsolatban a rendelet olyan szakmai szabályokat és előírásokat tartalmaz,

amelyek jogszabályban való nevesítése – finoman fogalmazva is – szokatlan.31

Az értekezés témájának szempontjából kiemelést érdemel még a

kórboncolás32 félbeszakításának rendeleti szabályozása. Eszerint: „ha a

kórbonctani vizsgálat során nem természetes halálra utaló jel merül fel, a

kórbonctani vizsgálatot végző patológus köteles az általános rendőrségi feladatok

ellátására létrehozott szervet haladéktalanul értesíteni. Ebben az esetben a

kórbonctani vizsgálatot nem lehet megkezdeni vagy a már megkezdett kórbonctani

vizsgálatot azonnal félbe kell szakítani” [30. § (1)].

Az 1. számú ábrán összefoglalva bemutatjuk a különböző

halottvizsgálatokat, az azokhoz köthető eljárásokat, valamint a rendszer

visszajelentési (ellenőrzési, korrekciós) lehetőségeit. Jól látható, hogy a

folyamatnak egy ellenőrizetlen eleme van: ha a halottvizsgálatot végző orvos

természetes halálokot véleményez, a kötelező kórboncolásnak a törvényi feltételei

nem állnak fel [Eütv. 219. § (1) a) – e), h)] és az orvos az egyéb okból történő

kórboncolás elvégeztetésétől eltekint. Úgy véljük, hogy a jövőben e lehetőség

hatósági (nem feltétlen rendőrhatósági) ellenőrzés alá vonása (pl. halottvizsgálati

szaktanácsadó általi iratellenőrzés révén) megfontolandó lehet. A gyakorlatban az

ellenőrzés azt jelentené, hogy minden olyan halott esetében, amikor a holttestet

boncolás nélkül kívánják eltemetni (elhamvasztani), szakmai véleményezést

követően szakhatósági engedélyt kellene beszerezni. Ez alól mentesülhetnének

természetesen azok az esetek, amikor a kezelőorvos boncolást kezdeményez, de a

patológus – a hozzátartozó kérésére – az orvosi iratok áttanulmányozása után

hozzájárul a kórboncolás mellőzéséhez.

31 Kötelező például – ha a hatóság a boncolástól eltekint – csarnokvízmintát biztosítani a holttestből [17. § (3)]. Szintén előírás szövettani vizsgálatokhoz mintát venni az agyból, szívből, tüdőből, májból és veséből, valamint a halálokot jelentő eltérésből (?), és a sérülésekből (?) is. Ezen túlmenően – minden esetben – el kell végezni a hematoxilin-eozin festést, illetve baleset vagy külső közrehatásra (?) utaló jel esetén kötelező valamely zsírembolizációt igazoló festés elvégzése is [20. § (1) – (2)]. Úgy véljük, hogy hasonló szintű – tisztán szakmai – előírásokat módszertani levélben vagy szakmai protokollban (és nem kormányrendeletben) lenne szerencsés szabályozni. Nem beszélve arról, hogy adott esetben a mintavétel és a mintatárolás (akár 5 év is lehet!) felesleges kiadásokat és adminisztrációs terhet jelent a szakértők számára. 32 A kórboncolást az Eütv. 219-221. §-ai szabályozzák.

17

1. sz. ábra

Halottvizsgálatok és eredményük lehetséges eljárási következményei

5. Az orvosi képalkotó vizsgálatok és rövid történetük

Amikor 1895-ben Wilhelm Conrad Röntgen kéziratát33 elküldte a

Würzburgi Fizikai-Orvosi Társaság tudományos ülésére, egy új fejezet kezdődött

el az orvostudomány történetében. A következő évben több mint ezer tudományos

közlemény foglalkozott a később Röntgenről elnevezett sugárzás tulajdonságaival,

diagnosztikai jelentőségével, és ez a „röntgen-láz” néhány év múlva meghozta

feltalálójának a világ első fizikai Nobel-díját.34 Érdekes magyar vonatkozás, hogy

a hatalmas felfedezés – többek között – a magyar származású Lénárd Fülöp

kutatásain alapult. Lénárd mutatta ki ugyanis elsőként, hogy a Crookes-féle csőből

alumínium ablakon keresztül a katódsugár kivezethető. 1896 januárjában a Pester

33 Über eine neue Art von Strahlen. 34 DiSANTIS, D. J.: Early American Radiology: The Pioneer Years. American Journal of Radiology, 147:850-853, 1986.

18

Lloyd eredetiben közölte Röntgen cikkét, ugyanazon a napon pedig Klupáthy

Jenő a Matematikai és Fizikai Társaság ülésén demonstrálta az X-sugárzást,

felvételt készítve Eötvös Loránd kezéről. Talán az első forenzikus alkalmazás is

magyar orvos, Dollinger Gyula nevéhez fűződik, aki 1896 februárjában referálta

az Orvosegyesület ülésén a „Röntgenfényképezéssel a tenyérben meglelt golyó

esetét”. További hazai kultúrtörténeti érdekesség, hogy 1896-ban, a Milleniumi

Kiállításon Kresz Géza, a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület megalapítója és

igazgatója Ferenc József kezéről készített felvételt. Az első hazai egyetemi

röntgentanszék felállítására 1915-ben került sor Alexander Béla vezetése alatt.

Egy évvel később pedig már a Nagy Háború frontjain gépkocsira szerelt

röntgenvizsgálók működtek!35

Az első röntgenfelvételek üveg lemezekre készültek, a röntgenfilm 1918-

as felfedezése George EASTMAN nevéhez fűződik. Az elmúlt évek technikai

fejlődése következményeként pedig ma már a felvételeket digitális úton készítik

és tárolják.36

Az első kutatók közül sokan hatalmas árat fizettek addig, amíg a

röntgensugárzás káros hatására fény nem derült. Alexander, aki a praktizálása

mellett kórbonctannal is foglalkozott, terhes feleségén sorozat

röntgenfelvételekkel kísérte figyelemmel magzatuk gerincoszlopának fejlődését.

A gyermek súlyos fejlődési rendellenességgel, sugárkárosodottként született.37

Számos bel- és külföldi tapasztalat után 1927-ben megalakult az International

Commission on Radiological Protection (ICRP). A 14 tagú Nemzetközi

Sugárvédelmi Bizottságban egy fővel (Grossmann Gusztáv fizikus) hazánk is

képviselve volt. A még megengedhető heti dózis értékét a kevés tapasztalat és a

bizonytalan dózis értékek következtében azonban olyan magasan állapították meg,

hogy azt már 2 év után jelentősen csökkenteni kellett. Ez a tendencia azóta is

folytatódik.38

35 FELKAI Tamás: A magyar radiológia útja. In: Historia medica Hungarica. Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából. Medicina, Budapest, 1988. 103-105. o. 36 THOMAS, A.: History of Radiology. www.bir.org.uk/patients-public/history-of-radiology/ letöltés: 2014. 09. 12. 37 MURGAS, I., SLOVIK, P.: A késmárki egészségügy történetének rövid áttekintése, szemelvények a Dr. Alexander Béla Orvos Egylet életéből. www.locseitemeto.eoldal.hu/file/3/01b_sp_ppt-hu-uj.ppt. letöltés: 2014. 10. 01. 38 BOZÓKY, László: 100 év radiológia. Fizikai Szemle, 1995/6. 189-190. o. www.epa.oszk.hu/00300/00342/00067/boz9506.html letöltés: 2014. 09. 12.

19

1971. október 1-én ismét történt egy olyan esemény, amely nagyot

lendített az orvosi diagnosztika lehetőségein. Ezen a napon végezte el Godfrey N.

HOUNSFIELD és James AMBROSE a világon az első humán computer tomográf

(CT) vizsgálatot Londonban az Atkinson Morley’s kórházban. A CT felvétel

egyik kiemelkedő előnye a röntgennel szemben a sík, ún. planáris felvétel helyett

3 dimenziós ábrázolást tesz lehetővé. A tomográfia görög eredetű szó,

rétegfelvételt jelent. Ma már az orvosi tomográfiás vizsgálatoknak számos válfaja

ismert: a CT, az MRI (mágneses rezonanciás képalkotás), illetve az izotóp

diagnosztika két fontos módszere a SPECT (egy-foton emissziós tomográfia) és a

PET (pozitron emissziós tomográfia). A vizsgálatok célja, hogy a test

keresztmetszeti rétegeit, illetve akár az azokban zajló élettani folyamatokat

lehessen megjeleníteni, műtéti vagy sebészeti beavatkozás nélkül.39

5. 1. Computer tomográfia (CT)

A CT készülékek az elmúlt 40 évben rengeteget korszerűsödtek.

Kezdetben még egy speciális vizes zsákot is a beteg feje mellé kellett helyezni a

megfelelő leképezés érdekében. 1975 óta egésztest CT vizsgálatra is lehetőség

van, és már régen eltűnt a vizes zsák a CT segédeszközei közül. A jelenlegi

készülékeknél egy nagyteljesítményű röntgencső és a vele szemben elhelyezett

ún. detektor-ív forog a páciens körül. A tomográfiás rekonstrukcióhoz minél több

vetületi kép szükséges, ezért forgás közben ~0.1 fokonként átnézeti (planáris)

gyengítési képet gyűjt a készülék a vizsgálandó területről. A CT rekonstrukció

algoritmusa a test egyes pontjaiban a sugárelnyelődést jellemző µ gyengítési

tényezőket határozza meg. Az egy fordulathoz szükséges idő (Trot) általában ma

már kisebb, mint 1 másodperc, a gyorsabb CT-k estén elérheti a 0,3 másodperces

értéket. Az 1990 évek óta azonban további két technika - a több-detektorszeletes

CT és a spirál üzemmód - segítette a minél gyorsabb leképezés (scan)

elvégezhetőségét. A többszeletes technika esetén Z irányban egymás mellett már

több detektorívet helyeztek el, kezdetben 4 és 8, majd 16 és 2005 óta már 64

szeletes CT-k is elérhetők. A spirál vizsgálat során a röntgencső és detektor

39 BALKAY, L.: Orvosi leképezéstechnika. A tomográfiai és a CT módszer kialakulása. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0019_1A_Orvosi_lekepezestechnika/ch12s02.html letöltés: 2014. 09. 12.

20

forgásával egy időben a beteget is egyenletes sebességgel és folyamatosan

mozgatja az ágy.40

A legújabb fejlesztés, a dual CT az eddigi, "klasszikus" komputer

tomográfoktól eltérően nem egy, hanem két röntgen csővel, valamint kettős

detektor rendszerrel rendelkező CT. A két cső egymásra merőlegesen helyezkedik

el és a test körül együtt forogva, egymással szinkronban gyűjtik a detektorok az

információt. A csövek gyorsító feszültsége különböző, 80-140 kV. Mérési

mezőjük is más (a sugárnyaláb szélessége is eltérő). A gantry rotációs ideje (a 360

fokos körbefordulás időtartama) nagyon rövid (0,33 sec). A készülék két

különböző üzemmódban működtethető – az egyik a „dual source”, a másik a

„dual energy”. A dual source jelentése „két sugárforrás” (DSCT). Ebben az

esetben mindkét röntgencső azonos kV értékkel dolgozik. Egy axialis szelet

adatgyűjtéséhez 90’-os elfordulásuk szükséges. A dual energy kifejezés alatt a

már említett 80 és 140 kV-os csőfeszültség működik és a két cső 180’-ot fordul

egy haránt metszet elkészítéséhez. Így lecsökken ugyan a sebesség (a scannelés

tovább tart), viszont egy adott időpillanatban, egy adott pontban a két

detektorsoron egyszerre történik mérés és az eltérő energiájú röntgen sugarak

elnyelődése más és más lesz. Ez két, eltérő információtartalmú adatsort

eredményez, ami lehetővé teszi a leképezett szövet és anyag differenciálását,

jellemzését, izolálását és megkülönböztetését.41

5. 2. Angiográfia

Az angiográfia, az érfeltöltéses vizsgálat története, mint ahogy sok orvosi

diagnosztikus módszer történte is halottakon való kísérletekkel kezdődött.

HASCHEK és LINDENTHAL néhány hónappal Röntgen felfedezését követően,

1896 év elején egy levágott emberi kéz véredényeibe injektáltak CaCO3 tartalmú

ún. Teichmann oldatot, majd röntgensugárral a kezet átvilágították. Az első

sikeres, élő személyben végzett carotis (fő nyaki verőér) érfeltöltéses vizsgálatot

40 BALKAY, L.: Orvosi leképezéstechnika. A CT leképzés fizikai alapjai. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0019_1A_Orvosi_lekepezestechnika/ch12s03.html letöltés: 2014. 09. 12. 41 Digitális képalkotás. http://radiologia.blog.hu/2010/01/29/digitalis_kepalkotas_dual_source_ct letöltés: 2014. 06. 05.

21

MONIZ és munkatársai végezték 1932-ben.42 A következő fontos lépés 1953-ban

a combhajlati verőér bőrön keresztüli katéteres feltöltésének módszere volt, amely

SELDINGER nevéhez fűződik. A koszorúverőér áthidaló (by-pass) műtéteket

megalapozó coronarográfia (koszorúverőér feltöltéses vizsgálat) is már több mint

három évtizedes múltra tekint vissza.43

A modern diagnosztikus eljárás során helyi érzéstelenítést követően

kontrasztanyagot juttatnak az érrendszerbe – közvetlenül az aortába, vagy a

vizsgálandó szervet ellátó kisebb-nagyobb artériába – majd folyamatos

röntgenátvilágítás mellett nyomon lehet követni a beadott kontrasztanyag útját.

Bizonyos eltérésekből (fokozott erezettség, érelzáródás, szűkület, tágulat stb.)

nagy pontossággal lehet a diagnózisra következtetni.

A diagnosztika mellett az angiográfia terápiás célra is felhasználható. Az

ilyen eljárásokat összefoglaló néven intervencionális radiológiai beavatkozásnak

nevezik. Ezek alkalmasak – többek között – az érpályát elzáró anyagok (vérrögök)

eltávolítására, az ér belső átmérőjének növelésére, illetve akár értágulatok

(aneurizmák) kezelésére is.

5. 3. CT angiográfia

A CT-vel kombinált angiográfia, mint nem-invazív vizsgáló módszer ma

már széles körben elterjedt. Az eljárás során vénás kontrasztanyagot alkalmaznak,

általában könyökhajlati vénán keresztül. A vizsgálat egyik fontos előnye, hogy

annak végeztével a beteg elmehet, nincs szükség hosszabb megfigyelésre.

Különösen a multislice (többszeletes) CT berendezések elterjedése adta technikai

lehetőségek, a vékonyabb kollimáció (szeletvastagság), a hosszabb vizsgálati

terület, a kevesebb kontrasztanyag szükséglet, az izotropikus (térbeli iránytól

független) felbontás mind hozzájárultak a 3-dimenziós CT angiográfiák

elterjedéséhez a klinikai gyakorlatban.44

42 WAKE, R., YOSHIYAMA, M. et al.: History of Coronary Angiography. http://cdn.intechopen.com/pdfs-wm/23196.pdf letöltés: 2014. 10. 02. 43 BAUM, R. A.: Invited commentary. http://pubs.rsna.org/doi/full/10.1148/radiographics.20.1.g00ja10152 letöltés: 2014. 09. 07. 44 WESZELITS, Viola: A 3-dimenziós CT angiográfia szerepe a cadaver májátültetésben: a pre- és posztoperatív vizsgálatok jelentősége. http://phd.semmelweis.hu/mwp/phd_live/vedes/export/weszelitsviola.d.pdf letöltve: 2014. 10. 02.

22

2. sz. ábra

A CT vizsgálat modellje45

6. A post-mortem képalkotás jelentősége és lehetőségei

A post-mortem diagnosztikára - legyen az igazságügyi orvostani, vagy

patológiai vonatkozású – mindig is jellemző volt, hogy hamar megkezdte az új

módszerek lehetséges felhasználásának, vagy implementálásának vizsgálatát a

saját szakterületén belül. Különösen kis látenciával kezdte el használni a szakma a

radiológiai módszereken alapuló képalkotó eljárásokat, így már egy évvel a

röntgensugár széleskörű diagnosztikus felhasználását követően lövési sérülést

ábrázoltak röntgen filmen (lásd fentebb). Az első holttestről készített CT

felvételről szóló tanulmányt is már 12 évvel a módszer kifejlesztését követően,

1983-ban publikálták.46 A képalkotó módszerek érzékenységének,

felbontóképességének valamint az informatikai háttér utóbbi 10-15 évben lezajlott

rohamos fejlődésének köszönhetően ezen eszközök már számos ország

45 A http://www.fda.gov/Radiation-EmittingProducts alapján 46 KRANTZ, P.; HOLTǺS, S.: Postmortem computed tomography in a diving fatality. Journal of Computer Assisted Tomography, 1983. 132-134. o.

23

igazságügyi orvostani intézeteinek állandó, a halálesetek kivizsgálásakor

rutinszerűen alkalmazott eszközeivé váltak.

A radiológiai képalkotó módszerek leghangsúlyosabb előnyét a

„hagyományos” patológiai vizsgálómódszerrel (boncolás) szemben az képezte,

hogy azok nem invazív természetük miatt nem jártak a holttestek szükségszerű

felnyitásával, sérülésével, károsításával. Ez a szempont jelentős mértékben

hozzájárulhatott a képalkotó módszerek, különösen a post-mortem CT vizsgálatok

azon nyugat-európai országokban való elterjedéséhez, ahol a hatályos jogi

szabályozás eredményeként csak nagyon alacsony számban végeznek

boncolásokat (pl. Németországban az összes haláleset csak 3-4%-ánál történik

boncolás). Ezen tulajdonság következtében olyan esetekben is diagnosztikus

információ nyerhető, ahol a boncolásra nem lett volna lehetőség, a kegyeleti

szempontok teljes tiszteletben tartása mellett.

A post-mortem CT vizsgálatok másik jelentős előnyét a holttestekről

készült felvételek tárolásának, feldolgozhatóságának (pl. 3D rekonstrukció,

maszkolás stb.) és ebből eredő utólagos ellenőrzésének lehetősége képezte. Az

elkészített felvételek megfelelő adathordozón vagy merevlemezen szinte korlátlan

ideig tárolhatók, szükség esetén újra, más személy által megtekinthetők, a

szélessávú internet elterjedésének köszönhetően egy eset kapcsán akár más

országokban, vagy földrészeken dolgozó szakértők véleménye is kikérhető a

képanyagok online megosztásával és „élőben”, telefonos vagy video kapcsolaton

keresztüli kommunikáció formájában is (telekonzultáció, teleradiológia). A

boncolás előtt a holttestről készült CT felvételek ezáltal a szakértői tevékenység

bizonyos szintű minőségbiztosítását is képezhetik, tekintettel arra, hogy a

boncolásokról készült írásos jegyzőkönyvek utólagosan nem ellenőrizhetők a

tekintetben, hogy azokban mulasztás vagy emberi (szakértői) hiba következtében

esetlegesen milyen téves megállapítások keletkezhettek. A vizsgálati módszert

ezért többen a boncoló orvos „szubjektuma” adta hibalehetőségek

kiküszöbölésének eszközének is tekintik.47

Számos tanulmány foglalkozott a post-mortem CT vizsgálatok

boncolásokkal történő összehasonlításával, amelyek közül többen is

47 THALI, M. J., JACKOWSKI, C., OESTERHELWEG, L., ROSS, S. G., DIRNHOFER, R.: VIRTOPSY - The Swiss virtual autopsy approach. Legal Medicine. 2007. 100-104. o.

24

megfogalmazódott a gondolat, hogy a képalkotó módszerek előbb-utóbb ki fogják

váltani a boncolásokat. Egyesek a holttestek boncolását bizonyos esetekben már-

már túlhaladott módszerként kezelték.48 Ezen sajnálatos megnyilvánulások az

igazságügyi orvostan képviselőinek természetszerű védelmi reakcióját, a

módszertől való részleges elzárkózását eredményezte, amely a post-mortem CT

vizsgálatok rutinszerű alkalmazásának elterjedését több országban – így

Magyarországon is – hátráltatta. A post-mortem képalkotó módszerek

önmagukban – néhány válogatott esettípust leszámítva – általában nem

rendelkeznek a boncolásoknál magasabb diagnosztikus értékkel, azonban a két

módszer kombinálásával már a legtöbb esetben jelentős többletinformáció

nyerhető.49

A post-mortem CT vizsgálatok legjelentősebb hátránya a boncolásokkal

szemben a lágyrész elváltozások és a keringési rendszer tekintetében tapasztalt

alacsony érzékenységben, kimutathatóságban jelenik meg, ellentétben mondjuk a

különböző csontelváltozások, csontsérülések vagy idegentestek érzékelésében

való előnyeivel. Ezen gyengeségek miatt utóbbi években egyre több tanulmány és

kutatás foglalkozik egyéb képalkotó módszerek (ultrahang, mágneses rezonancia)

kombinált post-mortem alkalmazási lehetőségeivel.

A következőkben a teljesség igénye nélkül a post-mortem CT vizsgálatok

néhány kiemelt területét, indikációját ismertetjük:

A post-mortem CT vizsgálat rutinszerűen minden sérülést elszenvedett,

traumás esetben, így pl. közlekedési balesetek, magasból esés, bántalmazás

sértettjeinél alkalmazható, tekintettel arra, hogy a csonttörések (pl. borda-,

koponya-, csöves csontok törései) nagyobb biztonsággal kimutathatók, eredeti,

megtaláláskori állapotukban vizsgálhatók, ezáltal megkönnyítve a sérülési

mechanizmus rekonstruálását, a sérüléseket okozó eszközök beazonosítását, a

sérüléshez szükséges erő nagyságának véleményezését. Lövési, robbanásos

sérülések esetében, amikor idegentestek (fémek) kerülhettek a holttestbe,

valamely radiológiai módszer boncolást megelőző alkalmazása már-már szakmai

48 WICHMANN, D., OBBELODE, F., VOGEL, H., HOEPKER, W. W., NIERHAUS, A., BRAUNE, S.: Virtual autopsy as an alternative to traditional medical autopsy in the intensive care unit: a prospective cohort study. Annual Internal Medicine. 2012. 123-130. o. 49 ROBERTS, I.S., BENAMORE, R.E, BENBOW, E.W., LEE, S.H., HARRIS, J.N., JACKSON, A.: Post-mortem imaging as an alternative to autopsy in the diagnosis of adult deaths: a validation study. Lancet. 2012. 136-142. o.

25

szabályként is tekinthető.50 A holttest lágyrészeiben észlelt vérbeszűrődések natív

CT felvételeken már akár 1-2 cm-es méretben is kimutatható.

Újszülött megölésének gyanúja esetén, az élveszületés véleményezéséhez

jelentős segítséget nyújthat a holttest CT vizsgálata, különösen előrehaladott

bomlás jelei mellett.51 Ezekben az esetekben a halálhoz vezető sérülések

megítélése mellett a tüdők, gyomor és középfülek légtartalma az élveszületés

véleményezéséhez, az újszülött fejlettségi állapota, esetleges fejlődési

rendellenességei kimutatása pedig az érettségének, életképességének

megítéléséhez nyújthat segítséget.

Halálos gáz- illetve légembólia gyanúja esetén a holttest röntgen vagy CT

vizsgálata sokkal nagyobb érzékenységgel alkalmas a jobb szívfélben található

levegőgyülem kimutatására, valamint annak rothadásos gáztól való elkülönítésére.

Ilyen módon a boncolás nem megfelelő elvégzésével létrehozott hamis pozitív

esetek biztonsággal kizárhatók.

Végezetül a radiológiai vizsgálatok talán legrégebbi forenzikus

vonatkozású alkalmazási területe, az ismeretlen személyazonosságú holttestek

radiológiai módszerekkel történő azonosítása is mindenképp kitüntetett figyelmet

érdemel. Hazánkban az ismeretlen elhunytak egy jelentős részét a hajléktalanok

szubpopulációja képezi, amely személyekre az esetek túlnyomó többségében

jellemző az egészségügyi nyilvántartásban megtalálható széleskörű radiológiai

előzmények (balesetek, elesések miatti röntgen-, és CT felvételek) megléte. A

személyazonosságra vonatkozóan meglévő gyanú esetén ezen korábbi (ante-

mortem) és a holttestről készült ugyanazon radiológiai (post-mortem) felvételek

összehasonlítása alkalmas lehet az egyedi személyazonosításra, a sokkal drágább

és időigényesebb genetikai (DNS) vizsgálat mellőzhetőségével. Jellegzetes,

radiológiai felvételen ábrázolódó anatómiai elváltozások (pl. a homloküreg,

orrmelléküregek, a csecsnyúlvány sejtrendszere) vagy korábbi csonttörések

maradványai, beültetett fémimplantátumok, valamint a fogséma vizualizációja

szintén alkalmas médiumai lehetnek a sikeres személyazonosításnak.

50 Általánosan megfogalmazva, de a 351/2013. Kormány rendelet 22.§ (2) b. pontja is ezen esetekre utalhat. 51 SIESWERDA-HOOGENDOORN, T., SOERDJBALI-MAIKOE, V., MAES, A., van RIJN, R.R.: The value of post-mortem CT in neonaticide in case of severe decomposition: Description of 12 cases. Forensic Science International. 2013. 298-303. o.

26

7. Esetismertetések

Az alábbiakban az elmúlt évben vizsgált eseteink közül ötöt választottunk ki,

amelyek bemutatásával a nem természetes módon meghaltak holttesteinek CT

vizsgálatában rejlő lehetőségeket kívánjuk demonstrálni.

1. eset - önakasztás

Előzmények:

A 24 éves, büntetés-végrehajtási intézetben szabadságvesztéssel járó

büntetését töltő férfi holttestét őrszemélyzet találja meg zárkájában, a

matrachuzatból kialakított, csúszó hurokkal ellátott „kötéllel” felakasztva. A

kiértesített mentőszolgálat sikertelen újraélesztési kísérletet követően már csak a

halál beálltát tudta megállapítani. Néhai a halálát közvetlen megelőzően egyedül

tartózkodott a kívülről zárt zárkában, amely körülményt a zárkaajtót rögzítő

videokamera felvétel is megerősítette. Utoljára életében a megtalálása előtt 2

órával őrszemélyzet látta, amikor a zárkába kísérték. Zárkatársa és az

őrszemélyzet elmondása alapján a férfi a megelőző hetekben többször hangoztatta

öngyilkossági szándékát, depresszió miatt gyógyszeres (nyugtatószeres)

kezelésben részesült.

Helyszíni halottvizsgálat:

A hanyatt fekvő, akasztáshoz használt eszközről levágott fiatal férfi

átvágott ruházatán, környezetében lévő egyszer használatos egészségügyi

eszközök és csomagolások, valamint a mellkas bőrén a középvonalban látható

hámzúzódás az újraélesztési kísérlet nyomait őrizték. A holttest nyakán típusos

elhelyezkedésű akasztási barázda volt látható, amelybe az akasztáshoz használt

eszköz maradéktalanul beilleszthető volt. A kötőhártyákon és szájnyálkahártyán

észlelhető pontszerű vérzések, valamint a fej pangásos bővérűsége a fulladásos

halál nem specifikus elváltozásaiként megfigyelhetők voltak. A megvizsgált

hullajelenségekből, így a hullafoltok, a hullamerevség, a végbélhőmérséklet

változása valamint a bomlási folyamatok hiányából levonható volt, hogy halál óta

eltelt időtartam valószínűsítéséhez szükséges információk megerősítették az

előzményekben leírt, vélelmezett 2 órás időintervallumot, amikor néhai halála

27

bekövetkezett. A holttesten egyéb sérülés, illetve elváltozás nem volt észlelhető,

idegenkezűség gyanúja nem merült fel.

Post-mortem CT vizsgálat:

A helyszíni halottvizsgálat kiterjesztett részeként, a szemle után 2 órával

elvégzett egésztest natív CT vizsgálat a fej lágyrészeinek és az agyállománynak

bővérűségét, duzzanatát, agyvizenyőt igazolt. A nyaki porcos képletek közül a

nyelvcsont jobb nagy szarvának és a pajzsporc mindkét oldali felső szarvának

elmozdulással járó törése ábrázolódott. Mindkét oldali fejbiccentő izom

kulcscsonti tapadásának megfelelően, az izom állományában apró bevérzéseknek

imponáló sugárelnyelő területek ábrázolódtak. Mindkét oldali tüdőben pangásos

bőrvérűség volt észlelhető. Egyebekben kóros radiológiai eltérés a felvételeken

nem volt észlelhető, csonttörés nem volt kimutatható. Az alábbiakban a holttestről

készült CT felvételek láthatók.

3. sz. ábra: A nyelvcsont CT alkotta elölnézeti felvétele, nyíllal a jobb nagy szarv

letört csontdarabja.

4. sz. ábra: A nyelvcsont CT felvételének 3D rekonstrukciója, a környező

képletektől való izolálását követően, nyilakkal a letört csontdarab valamint a jobb

nagy szarv törési felszíne.

28

5. sz. ábra: A nyaki gerinc, nyelvcsont és gégeporcok CT felvételének 3D

rekonstrukciója, nyilakkal a nyelvcsont jobb nagy szarvának törése (A), a

gégeporc jobb (B) és bal (C) felső szarvának elmozdulással járó törései. A felvétel

alján diffúzan a képalkotás során a vállak okozta jelzavar ábrázolódott.

6. sz. ábra: A pajzsporc bal-elülső szemszögből, nyilak a mindkét oldali felső

szarv törését mutatják

29

7. sz. ábra: A fejbiccentő izmok kulcscsonti tapadása, az állomány foltos

elváltozásaival (nyilak), megjelenített denzitás értékekkel.

8. sz. ábra: Mindkét tüdő érrajzolata, pangásos vérbőség jeleivel.

30

Összefoglalás:

Figyelembe véve az előzményi adatokat (öngyilkossági kísérletekre utaló

kórelőzmény, pszichiátriai kezelés, videokamera felvétel), a helyszíni

halottvizsgálat leletét (típusos akasztási barázda, fulladásra jellemző elváltozások

jelenléte, egyéb sérülések hiánya) és a CT vizsgálat eredményét (nyaki porcos

képletek sérülései, belszervek pangásos bővérűsége, egyéb kórállapotok hiánya), a

halálesettel kapcsolatosan felmerülő összes kérdés megválaszolható volt.

2. eset - személyazonosítás

Előzmények:

Az elhunyt csaknem teljesen elszenesedett holttestét egy elhagyatott,

romos épület szobájában, az itt életvitelszerűen társával együtt lakó hajléktalan

férfi találja meg, rendőrséget értesíti. Kezdetektől fogva gyanított az elhunyt

személyazonossága: a bejelentő hajléktalan társa ismerte, néhait utoljára előző

este rendőrjárőrök igazoltatták ugyanitt. Ekkor erősen ittas volt, a földön fekvő

matraca mellett mécses világított. A helyszínen jelen lévő tűzvizsgáló véleménye

alapján a tűz valószínűsíthetően valamely mécses felborításával keletkezhetett,

valamikor az éjjeli, hajnali órákban.

Helyszíni halottvizsgálat:

A testfelület csaknem 80-90 %-ban IV. fokú égési sérüléseket elszenvedett

férfi holttestét jellegzetes gladiátortartás találjuk, a felső és alsó végtagokon halál

utáni, hő hatására keletkező csonkolásos sérülések voltak észlelhetők. A holttesten

a tűztől függetlenül, élőben keletkezett külsérelmi nyom nem volt látható. A halál

valószínűsíthető oka az égési sérülések hatására elszenvedett égési shock lehetett,

a helyszínen idegenkezűségre utaló elváltozás illetve gyanú nem merült fel. A

holttest biztonságos személyazonosítása érdekében annak egész test CT

vizsgálatát kezdeményeztük, párhuzamosan a feltételezetten elhunyt hajléktalan

személy korábbi képalkotó felvételeinek egészségügyi intézményektől történő

beszerzésével.

31

Post-mortem CT vizsgálat:

A beszerzett radiológiai felvételek és az elhunytról készült CT felvételein a

következő, egyedi személyazonosításra alkalmas anatómiai képletek, fogászati

beavatkozások és elváltozások összehasonlítását végeztük el. A: a homloküreg; B:

az ékcsont ürege; C: az orrmelléküregek; D: fogpótlások; E: A bal alkar régi

törésének fémlemezes rögzítése. Az alábbiakban az elhunyt és a feltételezett

személy összehasonlító vizsgálatához használt radiológiai felvételek láthatók.

9. sz. ábra: A feltételezett személy koponyájának CT felvétele, a homloküregek

alakja, méretei, vízszintes síkú felvétel.

10. sz. ábra: A holttest koponyájának CT felvétele, a homloküregek alakja,

méretei, vízszintes síkú felvétel.

32

11. sz. ábra: A feltételezett személy koponyájának CT felvétele, a homlok- és

ékcsont üregének alakja, méretei, nyílirányú felvétel.

12. sz. ábra: A holttest koponyájának CT felvétele, a homlok- és ékcsont

üregének alakja, méretei, nyílirányú felvétel.

33

13. sz. ábra: A feltételezett személy koponyájának CT felvétele, az ékcsont

üregének alakja és méretei, homloksíkú felvétel.

14. sz. ábra: A holttest koponyájának CT felvétele, az ékcsont üregének alakja és

méretei, homloksíkú felvétel

34

15. sz. ábra: A feltételezett személy koponyájának CT felvétele, az

orrmelléküregek alakja és méretei, vízszintes síkú felvétel.

16. sz. ábra: A holttest koponyájának CT felvétele, az orrmelléküregek alakja és

méretei, vízszintes síkú felvétel.

35

17. sz. ábra: A feltételezett személy fogazatának panoráma CT rekonstrukciója, a

bal felső 7-es, jobb felső 7-es és jobb alsó 6-os fog sugárszóró tömésével

18. sz. ábra: A holttest fogazatának panoráma CT rekonstrukciója, a bal felső 7-

es, jobb felső 7-es és jobb alsó 6-os fog sugárszóró tömésével

19. sz. ábra: A feltételezett személy bal alkar röntgenfelvételén látható törés

fémlemezes és csavaros rögzítése (balra), valamint a holttest bal alkar CT

felvételén látható, világosabb színnel kiemelt fémlemez és csavarok (jobbra).

36

Összefoglalás:

Az összehasonlított radiológiai felvételek fent ábrázolt anatómiai képletek

alak- és méretbeli azonossága, a fogtömések azonos elhelyezkedése és a régi

orsócsont törésének fémlemezes rögzítése alapján, bizonyossággal határos

valószínűséggel megállapítható volt a holttest személyazonossága. A vizsgálat

alapján bűncselekményre utaló gyanú nem merült fel.

3. eset – újszülött

Előzmények:

A mentőszolgálat tesz bejelentést a rendőrségre, miszerint egy 46 éves nő

otthonában, a WC-n a bejelentés előtt 1-2 órával szült, az újszülöttet pedig holtan

a lakásban elrejtve megtalálták. A szülőnő édesanyja elmondja, hogy számukra

ismeretlen volt a terhesség, arra rákérdezve mindeddig tagadta, néhány hónapja

kezdődtek görcsös hasi fájdalmai, amelyek miatt azonban orvosnál a szülőnő

érdemben nem volt, a szülésre nem készült fel.

A helyszíni halottvizsgálat:

A fiú újszülött holttestének méretei alapján megállapítható volt, hogy a

szülés valószínűsíthetően a terhesség 32. és 38. hetében történhetett, az újszülött

érett volt. Az előrehaladott beivódás jelei ellenére a kötőhártyák pontszerű

bevérzései és a bal lágyékhajlat hámsérülése olyan elváltozásként voltak

értékelhetők, amelyek a magzat élve születésére utaltak. A holttesten olyan sérülés

nem volt észlelhető, amely a halál okával összefüggésben lehetett volna.

Post-mortem CT vizsgálat:

A halottszemle után 2 órával elvégzett egész test CT vizsgálat az újszülött

ereiben, gyomrában és vékonybeleiben levegő gyülemet/gázképződést ábrázolt,

míg a tüdőkben, középfülekben levegő nem volt kimutatható. Az erekben észlelt

levegőárnyékok diffúz elrendeződése inkább az előrehaladott rothadás gyanúját

vetette fel. A hajas fejbőr alatt kiterjedt bőr alatti vérbeszűrődés, a bal falcsonton

folytonosság megszakítás ábrázolódott, környezetében vérbeszűrődéssel. A CT

felvételeken az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenesség nem

ábrázolódott.

37

20. sz. ábra: A gyomor és a vékonybelek, valamint az érképletek lég/gáztartalma

(nyilak) a holttest frontális síkú CT felvételén.

21. sz. ábra: A mellkas vízszintes síkú CT felvétele a tüdőállomány tömöttségével,

légtelenségével, valamint a jobb szívfél légtartalmával (nyíl).

38

22. sz. ábra: A koponya frontális síkú CT felvétele a belső fül és a csecsnyúlvány

sejtrendszerének légüres megjelenésével.

23. sz. ábra: Az újszülött testében található levegő denzitású képletek világos

színben történő kiemelése, a CT felvételek rekonstrukciója után. Kiemelendő a

tüdők légtelensége.

39

24. sz. ábra: A bal falcsont törésgyanús folytonosság megszakítása (nyíl),

környezetében a fejbőr lágyrészeinek duzzanatával, bőr alatti vérbeszűrődésével.

Összefoglalás:

Az elvégzett halottszemle és CT vizsgálat lelete alapján bár az újszülött

légzése a tüdők légtelensége miatt nem volt igazolható, azonban tekintettel a

kötőhártyák vitálisként értékelhető pontszerű vérzéseire, a hajas fejbőr

vérbeszűrődéseire valamint a koponyacsont sérülésre, az élveszülöttség

valószínűsíthető volt. Tekintettel a születés körülményeire (WC csészében), az

újszülöttnek vélhetően nem volt reális lehetősége a légvételekre, halálát fulladás

okozhatta. A holttesten észlelt előrehaladott beivódás és rothadás alapján a szülés

a bejelentésnél jóval korábban következhetett be.

4. eset – közlekedési baleset

Előzmény:

Bejelentés érkezett a rendőrségre, miszerint egy fiatal férfi holttestét

találták az országúton keresztben fekve. A kiérkező mentőegység már csak a halál

beálltát tudta megállapítani. Az adatgyűjtés során megállapítást nyert néhai

személyazonossága, valamint kiderült, hogy a holttest megtalálásának helyétől

40

néhány kilométerre néhai egy buliban volt, ahonnan előző éjjel 1 órakörül jött el,

azóta senki nem látta.

A helyszíni halottvizsgálat:

A holttesten és annak ruházatán számos, tompa erőbehatásra keletkezett

sérülés volt látható, amelyek elhelyezkedése és mintázata alapján legnagyobb

valószínűséggel a fekvő testhelyzetben történő elgázolás volt vélelmezhető. A

halál valószínűsíthető okát az elszenvedett többsérüléses shock lehetett.

Post-mortem CT vizsgálat:

A helyszíni szemlét követően néhai egész test CT vizsgálatát végeztük el,

amely során benyomatos koponyacsonttörés, koponyaalapi törés, az orrcsont

darabos törése, több háti csigolya törése, mindkét oldali sorozat bordatörések,

következményes mindkét oldali légmell, a medence darabos törései mellett a

viszont az alsó végtagok csontjainak sérülésének hiánya volt észlelhető.

25. sz. ábra: A jobb falcsont beroppanásos törése.

41

26. sz. ábra: Sorozat bordatörések, mindkét kulcscsont-lapocka ízület szétválása.

27. sz. ábra: A szegycsont, valamint a háti 4. és 6. csigolya törése.

42

28. sz. ábra: Darabos medence törés.

Összefoglalás:

A halottszemle és a képalkotó vizsgálatok alapján (az ép alsó végtagokra

tekintettel) az elütés nem volt alátámasztható, a sérülések leginkább gázolásra

utaltak, így néhainál fekve alakulhattak ki a sérülések. A sérülések CT

megjelenése alapján azokat a férfi élőben szenvedhette el. A sérülések súlyossága

miatt valószínűsíthetően az idejekorán érkező szakszerű orvosi segítség sem

háríthatta volna el a halálos eredményt. A haláleset kapcsán segítségnyújtás

elmulasztása miatt büntetőeljárás indult ismeretlen személy ellen.

5. eset – fejlövés

Előzmények:

Az ismeretlen személyazonosságú férfi holttestét egy folyóban találja egy

horgász, rendőrséget értesíti. A holttest ruházatában személyazonosításra alkalmas

okmány nem volt található, annak fején sérüléseket észlelnek, amely miatt

bűnügyi orvost hívnak a helyszínre. Az adatgyűjtés ez idáig nem vezetett

eredményre.

43

A helyszíni halottvizsgálat:

A holttest fején a jobb halántéktájon egy lövési sérülés bemeneti nyílása

látható, alapján a koponyacsont anyaghiányos sérülésével, míg a bal falcsont

vetületében jellegzetes kimeneti nyílás mutatkozik. Egyéb sérülés a holttesten

nem volt észlelhető, azon bomlási jelenségek nem voltak, a tenyerek minimális

fokú mosónőbőr képződése látható, amely rövid idejű száradás után is kisimul.

Post-mortem CT vizsgálat:

A koponya CT felvételein a jobb halánték területében, a lövés bemeneti

nyílásánál egy szabályos félkör alakú anyaghiány leképeződött, amely alapján a

lőfegyver kalibere 7 és 8 mm közöttinek volt valószínűsíthető. A koponyaüregben

az agyállomány durva roncsolódása volt látható, a lőcsatorna a besodródott

csontszilánkok alapján rekonstruálható volt, a kimenetnek megfelelően

szabálytalanabb csontanyaghiány ábrázolódott. A test egyéb részén kóros

elváltozás nem volt észlelhető, a későbbi személyazonosításhoz egyedül a fogazat

illetve fogpótlások voltak hasznosíthatóak.

29. sz. ábra: A jobb halántékcsont lőtt sérülése okozta anyaghiány és darabos

koponyacsonttörés (nyíl), alsó részén a lövedék méretének megfelelő szabályos

félkörív alakú leképeződéssel.

44

30. sz. ábra: A kimeneti nyílás a bal falcsonton, nyíllal a valószínűsíthető lő irány

jelölve.

31. sz. ábra: Az agyállományba ékelődött csontszilánkok által kirajzolt

lőcsatorna.

45

32. sz. ábra: A lő irány (nyilak) hátulsó nézetből.

Összefoglalás:

Az elvégzett halottszemle és képalkotó vizsgálat alapján megállapítható

volt, hogy néhai halálának oka nagy valószínűséggel az elszenvedett lövési

sérülés okozta koponya és agysérülés volt. A lövés elhelyezkedése (jobb

halánték), távolsága (közvetlen közeli, rászorított), iránya (jobbról balra, lentről

felfelé, kissé elölről hátra) valamint a feltételezett eszköz (maroklőfegyver)

alapján megállapítható volt, hogy néhai okozhatta magának a lövési sérülést. A

halottszemle alapján az idegenkezűségre utaló közvetlen adat vagy gyanú nem

merült fel, de tekintettel az ismeretlen személyazonosságra, nem tisztázott

körülményekre, az eszköz hiányára, úgy az biztonsággal nem is volt kizárható.

8. Terveink: az MPMCTA

A natív post-mortem CT vizsgálatok fentebb felvázolt hátrányai, leginkább

a lágyrész elváltozások és a keringési rendszer ábrázolásának nehézségei miatt az

46

utóbbi években több, egymással párhuzamosan futó fejlesztés indult meg a

probléma kiküszöbölésére, nevezetesen a CT angiográfiák holttesteken való

alkalmazásának kidolgozására. A módszer segítségével a holttest érpályájába

sugárszóró anyagot (kontrasztanyag) juttatnak, amely zsíroldékony természete

miatt az érfalon keresztül nem tud távozni. Egy svájci eredetű munkacsoport

célkitűzése egy olyan protokoll kidolgozása volt, amelynek segítségével

reprodukálható és standardizált módon, egy keringető pumpa segítségével

juttatják a kontrasztanyagot a holttest ereibe. A módszer során alkalmazott több

fázis (natív, artériás, vénás és keringési) alapján a Multifázikus Post Mortem CT

Angiográfia (MPMCTA) elnevezést kapta.52

A módszer alkalmazása során a combverő- és visszéren keresztül

kontrasztanyaggal feltöltött artériás majd vénás rendszer állapotáról készülnek CT

felvételek, amelyeket követően a gép a kontrasztanyaggal a holttesten belüli

keringést szimulálja. Ezen idő alatt egy további felvételsorozat készül. Az így

összesen 4 felvétel együttes értékelésével már olyan elváltozások is biztonsággal

azonosíthatók, mint pl. az érrendszer különböző károsodásai (kiboltosulás:

aneurysma, főverőér repedés: aorta ruptura), vagy a szívizom elhalás, amelyek

natív (kontrasztanyag nélküli) CT felvételen nem mindig észlelhetők. Kiemelt

jelentősége van a módszernek a különböző vérzésforrások azonosításában,

amelynek érzékenysége e tekintetben jelentős mértékben meghaladja a

boncolásét. Így pl. érfolytonosság-megszakadással járó sérüléseknél vagy műtéti

beavatkozásokat követően kialakuló vérzések forrásának pontos anatómiai

lokalizációját teszi lehetővé, amelyre sok esetben a boncolás során a nagy tömegű

vérzés és a sérült erek kis mérete miatt gyakran nincs reális lehetőség.53

Terveink között szerepel az MPMCTA módszer átültetése a hazai

gyakorlatba, amelynek segítségével meggyőződésünk szerint nem csak a post-

mortem diagnosztika, de a nem természetes halálesetek rendőrségi kivizsgálása és

a bűnügyi orvosi tevékenység együttesen is jelentős mértékben profitálhat.

52 GRABHERR, S., GRIMM, J., DOMINGUEZ, A., VANHAEBOST, J., MANGIN, P.: Advances in post-mortem CT-angiography. Journal of Radiology. 2014. 1-9. o. 53 PALMIERE, C., BINAGHI, S., DOENZ, F., BIZE, P., CHEVALLIER, C., MANGIN, P., GRABHERR, S.: Detection of hemorrhage source: The diagnostic value of post-mortem CT-angiography. Forensic Science International. 2012. 33-39. o.

47

9. Következtetések, javaslatok

A pályamunkánkkal szerettünk volna rámutatni arra a meglévő orvosi

tudásbázisra, amely a rendőrség szervezeti struktúrájában még rendelkezésre áll,

hogy a tudomány jelenlegi állásának megfelelő módszerekkel segítse a bűnügyi

szervek mindennapi munkáját. Az ORFK BSZKI orvosszakértőinek azon

kiközösített helyzete viszont, miszerint boncolásokat nem végezhetnek,

hamarosan oda vezethet, hogy a rendőrség elveszti azt a lehetőséget, hogy a

hatósági halottvizsgálatokat nem, hogy aktívan, a nyomozás érdekeinek

megfelelően irányítsa, hanem, hogy eredményeit megfelelően értékelni tudja.

Ettől a pillanattal kezdve pedig – szakmailag legalábbis – kiszolgáltatott helyzetbe

kerül.

A mindennapi munka mellett adódhatnak olyan katasztrófa helyzetek is,

amelyek során szükség lenne rendőrségi irányítású orvosszakmai, bűnügyi

technikai csapatokra, amelyek elengedhetetlenek pl. egy halálos

tömegszerencsétlenség áldozatainak azonosítása során. A bűnügyi orvosi hálózat

teljes elvesztésével ezen lehetőség is veszni látszik.

A PTE KK Radiológiai Klinikájával karöltve elkezdtünk egy munkát,

amely úttörőnek mondható a magyar forenzikus medicina történetében. Úgy

véljük, hogy az itt közölt eseteink, első eredményeink önmagukért beszélnek.

Igazolhatják, hogy mekkora energia- és időráfordítás spórolható meg, ha egy

életellenes bűncselekményt követően a halottszemle után közvetlenül már

objektív és reprodukálható (digitális) adatok állnak rendelkezésre pl. a sértett

sérüléseiről, a csonttöréseiről, a testében lévő lövedékrészekről, vagy egyéb

idegen anyagokról, esetleg a személyazonosságát igazoló elváltozásokról. A

vizsgálataink azonban csak most indultak el, a kezdeti fázisban vagyunk. A

külföldi példák azt mutatják, hogy a post-mortem CT és az érfeltöltésekkel

kombinált post-mortem CT eljárások a jövőben még számos egyéb területen

lehetnek a nyomozást végző, bűnüldöző szervek segítségére. Úgy véljük, hogy az

általunk ismertetett vizsgálati módszer számos esetben a klasszikus, hagyományos

boncolás kiegészítője, esetleges alternatívája lehet, hiszen előnyei között szerepel,

hogy:

• a holttest megnyitása, boncterem, és fertőzés veszélye nélkül,

48

• egy pár perces vizsgálattal,

• reprodukálhatóan,

• több tíz Gbyte-nyi információt nyerhetünk egy hermetikusan zárt zsákban

lévő holttestről,

• amely információ a szabad szemes vizsgálatnál nagyobb felbontású,

• a vizsgálat igényének megfelelően variálható,

• szoftveres adatbázisokkal egyeztethető, kombinálható,

• lehetőséget ad távoli szakértőkkel történő konzultációra (ún.

teleradiológia),

• az élő személyeken végzett CT vizsgálatokkal azonos elfogadottságú és

megalapozottságú vélemények előterjesztésére ad lehetőséget.

A módszer alapjait jelenleg úgy vagyunk kénytelenek lerakni, hogy a

vizsgálatokat a helyszíni halottvizsgálatok részeként végezzük. Az

együttműködési megállapodás, a PTE KK Radiológiai Klinika jóvoltából

lehetőséget ad arra, hogy a CT-t ingyen használhassuk. Szükségünk lenne viszont

arra a visszacsatolásra, amit a boncolási eredmény adhatna meg. Ez a lehetőség –

azaz a boncolás végzése – azonban nem áll rendelkezésünkre. Ráadásul tovább

kellene rövidesen lépni, hiszen a natív CT vizsgálatokhoz képest az érfeltöltéses

CT vizsgálatok – legalábbis számos esetben – olyan többlet információt adhatnak,

amelyek elengedhetetlenek lehetnek a haláloki diagnosztikában. Ez a fejlesztés

azonban már jelentősebb invesztíciót igényelhet.

Szakmai álmaink és a 21. századi magyar rendőrség (általa még fel nem

ismert) kriminalisztikai igénye metszéspontjában tehát egy olyan BSZKI-s

központi orvosszakértői egység szerepel, ahol az orvosok tudásban és

infrastrukturálisan képesek egy életellenes bűncselekmény komplett

halottvizsgálati eljárására (azaz a halottszemlére és az igazságügyi boncolásra is).

Emellett pedig az érfeltöltéses CT-vel ellátott (forensic imaging)

laboratóriumukban olyan additív információkat tudnak nyerni a holttestből,

amelyek érdemben tovább segítik a terepen dolgozó bűnügyi nyomozók munkáját.