Tartalom

Köszönetnyilvánítás ...............................................xiBevezetés: A színek jelentősége .......................... xiiiSzínek a Földön ....................................................xiii

I. RÉSZ 1. fejezet Rajzolás, színek, festés és az agyműködés ..............2Lássuk a színeket értékként! ................................... 3Miért fontosak az értékek? ...................................... 4A nyelv szerepe a színekben és a festészetben ........ 6Állandóságok: látni és hinni ................................... 8A méretállandóság hatalma .................................... 8Ahogy a fény módosítja a színeket ....................... 10Ahogy a színek hatnak egymásra .......................... 12

2. fejezet A színelmélet értelmezése és alkalmazása ............14Elméletek a színekről ............................................ 15A színelmélet alkalmazása a művészetben ........... 17

3. fejezet A színek szókészlete ..............................................20A három elsődleges szín ........................................ 21A három másodlagos szín ..................................... 22A hat harmadlagos szín......................................... 23Analóg színek ........................................................ 25Komplementer színek ........................................... 25A színek elnevezése: a B-mód szerepe a színkeverésben ........................ 26A szín három tulajdonsága: Az árnyalat, érték és intenzitás ............................. 28Az elnevezéstől a keverésig ................................... 32Áttérés az elméletről a gyakorlatra ....................... 33

II. RÉSZ 4. fejezet Festékek és ecsetek vásárlása és használata .......... 36Az eszközök beszerzése ......................................... 37A festés kezdete ..................................................... 40Egy szín kikeverése................................................ 431. gyakorlat: szubjektív színek .............................. 44Eszközök tisztítása ................................................ 46

5. fejezet A színárnyalat megértése színkerékkel.................482. gyakorlat: Színkerék-sablon készítése .............. 493. gyakorlat: A színkerék megfestése .................... 514. gyakorlat: A színárnyalatok felismerése ........... 56Színkeverés ............................................................ 56Színalkotás: hogyan lesz négy festékből több száz szín? ........... 57

6. fejezet Az érték megértése színkerékkel ...........................60Érték ...................................................................... 615. gyakorlat: A szürke árnyalatai – „értékkerék / árnyalatfürkésző” készítése .......... 61Az értékkerék / árnyalatfürkésző használata ....... 63Hogyan lesz a szín világosabb és sötétebb? .......... 646. gyakorlat: Két színes értékkerék: Fehértől a tiszta árnyalatig, tiszta árnyalattól a feketéig. ............................................................... 65Színek világosításának és sötétítésének egyéb módszerei .................................................... 68A színsötétítés másik módja ................................. 70Összefoglalás ......................................................... 70

7. fejezet Az intenzitás megértése színkerékkel ...................727. gyakorlat: Elsődleges színekkel a színmentességért ................................................ 738. gyakorlat: Intenzitáskerék készítése – Tiszta színárnyalattól a színmentességig és vissza .......... 779. gyakorlat: A színárnyalat, érték és intenzitás megnevezésének gyakorlása ............ 74A színtompítás egyéb módszerei .......................... 80

III. RÉSZ 8. fejezet Miből áll a színharmónia? .................................... 84Esztétikai válasz a harmonikus színekre .............. 85Az utókép-jelenség ................................................ 86Utóképek és a színek tulajdonságai ...................... 90Albert Munsell színegyensúlyon alapuló harmóniaelmélete .................................... 92A színegyensúly jelentése ...................................... 93

9. fejezet Alkossunk színharmóniát! .................................... 9610. gyakorlat: Színek átalakítása komplementerekkel és a szín három attribútumával (árnyalat, érték, intenzitás) ......... 96Tanácsok a 2-tól a 6. területig ............................. 102

10. fejezetA fény, a színállandóság és a szimultán kontraszt hatásainak felismerése ........................112A következő lépés: Hogyan hat a fény a térbeli formák színére? ..................................... 113Miért nehéz megfigyelni a fény hatásait? ........... 114A fény által befolyásolt színek pontos észlelési módja . 116A színárnyalat megfigyelésének három módszere .................................................. 116A következő lépés: Az intenzitásszint megállapítása ........................ 119A festés háromlépcsős folyamata ........................ 121Az első lépcső ...................................................... 120A második lépcső ................................................ 120A harmadik lépcső .............................................. 12011. gyakorlat: Csendélet festése .......................... 121

11.fejezetMeglátni a természet csodaszép színeit ..............134A virágok színharmóniája .................................. 135Virágok festése a művészetben ........................... 136A természeti színei mások, mint az ember alkotta tárgyaké .......................... 13912. gyakorlat: Virágcsendélet festése .................. 140Színeket tanulni a természettől .......................... 155

12. fejezetA színek jelentése és jelképrendszere .................156Színek elnevezése ................................................ 157Jelentések közvetítése színekkel .......................... 15813. gyakorlat: Az emberi érzelmek színe ............ 161A kedvenc színeink és ezek jelentése .................. 168Színpreferenciák.................................................. 169A színpreferenciák és kifejezésmódunk ismerete .................................. 171A színek szimbolikus jelentése ........................... 172A színjelentés értelmezésének gyakorlása .......... 188Használjuk színismeretünket ............................. 190

Kifejezések magyarázata .........................................................193Irodalom .......................................................................................196

xi

Köszönetnyilvánítás

Szeretnék köszönetet mondani:

Anne Farrellnek, aki pótolhatatlan segítségemre volt a kézirat előkészítése során, a kutatásban, a szerkesztés-ben és a nagyszerű ötletek felvetésében.

Brian Bomeislernek, aki javaslataival, felismeréseivel nagyban hozzájárult a színelmélet sikeres oktatásához ötnapos közös színes rajzkurzusainkon.

Jeremy Tarchernek, amiért bátorított és támogatta ezt a munkát.

Robert Barnettnek és partnerének, Kathleen Ryannek körültekintő jogi segítségükért és tanácsaikért.

Joe Molloynak a könyv nagyszerű tervezéséért.

Rachel Thiele-nek a szépművészeti munkák repro-dukciós engedélyeinek megszerzésében nyújtott segít-ségéért és rendíthetetlen támogatásáért.

Mary Nadlernek sasszeméért és a kézirat szerkesztése során nyújtott bölcs javaslatokért.

Wendy Hubbertnek szerkesztői képességeiért, különö-sen a könyv szerkezeti felépítésének megalkotásáért.

Tony Davisnek a nagyszerű nyomdai előkészítésért.

Don Dame-nek színekkel kapcsolatos szaktudásáért és a bátorításért, amit azokban az években kaptam tőle, amikor a California State University-n (Long Beach) oktattam színelméletet.

Minden tanítványomnak, akik az ötnapos színes kur-zuson javaslatokkal, ötletekkel segítettek.

Köszönetnyilvánítás

Színekxii

Családomnak: Anne-nak és Johnnak, Royának és Briannnek türelmükért és hűséges, odaadó támoga-tásukért.

A könyv készítése során nagyon sok színekkel kapcso-latos anyagot elolvastam; ezek közül különösen nagy hatással volt rám Albert Munsell, Johannes Itten, Enid Verity, Hazel Rossotti munkássága. Külön kiemelném Arthur Stern How to See Color and Paint It (Színek vizsgálata és festése) című, ma már sajnos nem kap-ható könyvét, melyben Charles Hawthorne tanításait magyarázza.

xiii

Bevezetés: A színek jelentősége

Nemzedékek tapostak, tapostak, tapostak.Mindent megperzselt a kereskedés; mindent összezavart, bemocskolt az ipar.Az ember piszka, bűze felgyűlt mindenen, kopasz már a föld, És a láb sem érzi, mert cipőbe bújt.De mindezek ellenére a természet sosem merül ki;A dolgok mélyén ott él a legdrágább frissesség;És ha a sötét Nyugaton elenyészik az utolsó fénysugár,Oh, a barna meredélyen túl, keleten közeleg a reggel…”(Gerard Manley Hopkins (1844-1889): Isten dicsősége)

Színek a FöldönA szín jelzi az életet. A Naprendszer bolygóin és hold-jaikon végzett vizsgálataink során még nem sikerült az élet nyomaira bukkanni, így a színpompás Föld, különösen a növényzet zöldje és a víz kékje számunkra egyedi. Az élettől nyüzsgő területek, az őserdők, az óceánok, a síkságok bővelkednek természetes színek-ben, melyek gyönyörűséget nyújtanak a szemnek és felvidítják a lelket. Ha természeti katasztrófák vagy az ember pusztítása miatt valahol megszűnik az élet, és eltűnnek a színek, a természet – Gerard Manley Hopkins angol költő szavaival élve – ott sem fárad ki, és a megújuló élettel a színek is visszatérnek.

Nagyon nehezen tudunk színek nélküli világot elképzelni. Időnk jó részében azonban ugyanolyan természetesnek vesszük a bennünket körülvevő szí-neket, mint a levegőt. Főleg modern városainkban megyünk el az ember által alkotott, lenyűgözően

Bevezetés: a színek jelentősége

Színekxiv

gazdag és változatos színek mellett. Talán már gye-rekkorunktól hozzászoktunk a színek által nyújtott gyönyörhöz, hiszen annyi szín vesz körül bennünket. Ennek a színtengernek sok esetben nincs más funkci-ója, mint a figyelemfelkeltés. A természetben minden szín úgy alakult ki az idők folyamán, hogy valamilyen hasznos célt szolgáljon, a történelmi időkben pedig a pompás színeket (pl. a bíbort) csak a gazdagok visel-hették, és ugyanolyan meghatározott jelentéssel bír-tak, mint a drágakövek. Ma ezzel szemben szórjuk magunk körül a színeket, mert szeretjük, mert hoz-záférhetők, mert képesek vagyunk rá. Mai világunk-ban fillérekbe kerül, hogy a kisujjunkból színek mil-lióit rázzuk ki. Az a döntés, hogy egy falat, cégtáblát vagy boltkirakatot befessünk, mindössze ennyiből áll: „Tudod mit? Legyen sárga (vagy lila, vagy türkiz, vagy almazöld)!” A modern kultúrák többségében ruhavá-sárláskor szabadon válogathatunk olyan ragyogó szí-nek között, melyek korábban megfizethetetlenek, sőt, a nagyhatalmú vezetőkön kívül mindenki számára til-tottak voltak. Ez a célszerűségtől és jelentéstől függet-len színbőség egész biztosan eltompította a bennünk levő ősi, öröklött, színek jelentőségével tisztában levő érzelmi reakciókat.

A színeknek azonban, ha titokzatos módon is, de továbbra is van szerepük az életünkben. Biológiai örökségünk tudatalattiként működik, és bizonyos szí-nek vonzóak vagy undort keltenek, hasznos informá-ciókat vagy figyelmeztetéseket közvetítenek, illetve kijelölnek bizonyos határokat. Bandaháborúktól súj-tott negyedekben egy rivális banda területén „rossz” színt viselni igen veszélyes lehet. Amerikában az ünnepeknek valódi színkódjuk van: piros, rózsaszín és fehér; piros, fehér és kék; narancssárga és fekete; piros és zöld. Rózsaszínbe még ma is a lánycsecsemőt öltöztetik, kékbe pedig a fiút. A piros, sárga és zöld színek emberi felügyelet nélkül is képesek az utcai forgalmat irányítani. Mindezeken túl a színeket tudat-alatti módon is használjuk. Van valami oka, hogy ezt a kék blúzt vettem fel ma reggel? Miért a sárga kancsót vásároltam meg, és miért nem a fehéret? Gondoljuk

2002-ben a terrorveszély mértékének jelzésére az amerikai kormány egy színkódot vezetett be: a zöld jelzi a legkisebb veszélyt, innen halad a rendszer a kéken, sárgán és narancson át a legsúlyosabb, piros jelzésig.

Mint az várható volt, az akasztófahumor iránt fogé-kony újságírók, komikusok és karikaturisták taroltak aznap. Egyikük szerint ez a „terror színkereke”.

David Martin, a New York Times újságírója azt java-solta, hogy növeljék a színek számát, hogy a fenyegetés mértékét még precízebben ki lehessen fejezni.

Szerinte be kellene vezetni a türkizkéket, a pávakéket, a szürkét, a sziénabarnát, a fukszinvöröst, a rózsa-színt, és végül a feketét, amelynek jelentése: „Túl késő pánikolni. Ne meneküljünk a végzetünk elől.”

xv

végig: statisztikailag a sötétvörös autók minden más színnél többször szenvednek végzetes kimenetelű bal-esetet. És az efféle balesetekben legkisebb arányban szereplő autók színe? Világoskék.

A tudósokat mindig is nyugtalanította a színek problematikája, ezért a témának könyvtárnyi iro-dalma van. Az emberiség legnagyobb gondolkodói is lázasan próbálták megérteni a színeket: Arisztotelész, ókori görög tudós és filozófus, Sir Isaac Newton, angol tudós és Johann W. Goethe, német író és tudós. Goe-the 1810-ben hatalmas tanulmányt publikált Színtan címmel, amely jelentőségében még mesterművét, a Faustot is felülmúlja. Ők, illetve a sok egyéb tudós és filozófus vastag köteteket írtak tele, melyben azt a kérdést feszegetik: „Mi az a szín?” Erre a látszólag egyszerű kérdésre nem létezik hasonlóan egyszerű, tárgyilagos válasz.

A szótárak magyarázatai nem sok segítséget nyúj-tanak. Az Encarta World English Dictionary a szín (color) szó első jelentésénél ezt írja: „Vizuális érzést keltő jellegzetesség. Tárgyak azon jellegzetessége, mely az általuk visszavert fénytől függ, és amit piros, kék, zöld vagy más árnyalatú színekként érzékelünk.” De mi az, hogy „jellegzetesség”? Hogy néznek ki való-jában a tárgyak? A szótár még tizennyolc egyéb jelen-tést magyaráz, melyek szintén nem magyarázzák meg a színt, de érdekes párhuzamba helyezkednek a rajzo-lás (draw) szóval. Mindkét szónak számtalan jelentése van, ami jól mutatja, mennyire fontos dolgokról van szó. Az angol nyelvben mindkettőt használjuk főnév-ként és igeként is, képezhetünk belőlük jelzőt.

Ha az első definíciót vizsgáljuk („vizuális érzést keltő jellegzetesség”): jelentheti mindez azt, hogy a szín nem is egy önmagában létező valami, csupán a megfigyelő agyában keletkező érzés, amit egy rejté-lyes, kifürkészhetetlen felületre eső fény okoz? Vajon a citrom tényleg sárga, vagy a sárga csak az agyamban keletkező érzés eredménye? A kutatók véleménye sze-rint teljesen lényegtelen a citrom valódi színe (lehet, hogy színtelen!), de a felülete olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amely minden hullámhosszúságú fényt

Sokféle magyarázat lehet arra, hogy a legtöbb halálos baleset miért sötétvörös autókkal történik, a legkeve-sebb pedig miért a világos-kékekkel.

Éjjel a vöröset nehezebb • észrevenni, mint a vilá-goskéket.

A vörös a fi atalok köré-• ben népszerű, míg a ké-ket inkább az idősebb, tapasztaltabb vezetők választják.

A piros a nagy telje-• sítményű sportautók gyakori színe, míg az egyszerű szedánok sok-szor világoskékek.

A vörös hagyomá-• nyosan a veszély és az izgalom színe, ezért az ilyen autók vonzzák a kalandot kereső, ke-vésbé óvatos vezetőket.

„A szín titokzatos, meg-határozhatatlan defi níció; szubjektív élmény, agymű-ködéssel összefüggő érzet, amelyhez három egymással összefüggő és alapvető tényező szükséges: fény, egy tárgy és egy megfi gyelő.”

Enid Verity: Color Observed (Megfi gyelt színek), 1980

Bevezetés: a színek jelentősége

Színekxvi

elnyel, kivéve egyet; azt a hullámhosszt veri vissza a szememhez/agyamhoz/elmémbe. Ez az adott hul-lámhossz eredményezi, hogy a vizuális rendszerem-ben ingerület keletkezik, ezt a típusú érzést nevezem úgy, hogy „sárga”. A megfigyelt színárnyalat ugyan-akkor a megfigyelő személytől is függ. Ugyanazt a tárgyat vajon két ember ugyanolyan színűnek látja? Mit lát egy színvak? Ezek a kérdések évszázadok óta izgatják az emberiséget, de megfejtésük kutatók és laikusok számára egyformán nehéz, ugyanis nem tudunk kilépni saját vizuális-, agyi rendszerünkből és elménkből. Egyszerűen magunkra maradunk a színek titokzatosságával és a rájuk adott egyedüli mentális és érzelmi válaszainkkal.

Hagyjuk is meg ezeket a megoldhatatlan kérdé-seket a tudósoknak és filozófusoknak, mi azt tudjuk, hogy szeretjük a színeket, bármik is azok, és néha arra vágyunk, hogy jobban megértsük a színek csodáját: észlelésüket, kombinációjukat, használatukat. Mind-annyian érezzük, hogy egyes színösszetételek szokat-lanul kedvesek a szemnek, de nem tudjuk az okokat. Nem ismerjük a módját, hogy egy papírlapon, ruhá-zatunkon vagy környezetünkben ilyen csodálatos színösszeállításokat kreáljunk.

Ám mindeközben attól is tartunk, hogy ha túl sokat tudunk a színekről, akkor elszáll a varázs – a szivár-vány szürkévé fakul, mint Keats verse oly kifejezően figyelmeztet. Véleményem szerint azonban az öröm nem tűnik el a tudás hatására. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy a mindennapok során szí-nekkel kapcsolatos döntéseket hozzon. Természetesen az ösztöneink is irányítanak bennünket, ám a tudással ötvözött ösztön még nagyobb erő.

Ebben a könyvben megkísérlem óvatosan kibon-tani a színekkel kapcsolatos szövevényes információ-halmazt, hogy az olvasó biztos színismerettel rendel-kezzen: hogyan lássuk, hogyan használjuk a színe-ket; a színekkel dolgozók hogyan ötvözzék, hogyan vegyítsék úgy az árnyalatokat, hogy sikerüljön elérni az oly nehezen megfogható célt: a színek harmóniáját. Aki hétköznapibb szinten érdeklődik a színek iránt,

„Soha nem fogjuk közvetle-nül érzékelni a külső világ tárgyait. Éppen ellenke-zőleg: csak azt érzékeljük, hogy ezek a tárgyak milyen hatással vannak idegrend-szerünkre; ez születésünk első percétől fogva így van.”

Hermann Helmholtz: Human Vision (Emberi látás), 1855.

„Nem száll-e varázs, Ha hozzáér hideg

gondolkodás? Roppant szivárvány volt

egyszer az égen: szövetét tudjuk

– számontartja régen a mindennapi dolgok

lajstroma –. Angyal-szárnyat lenyír

a fi lozófi a, rejtélyt szabályba tör,

s szellemlakott eget kifoszt és kincses

gnómlakot - szivárványt bont…”

John Keats: Lamia II. rész 1884. (Nemes Nagy Ágnes fordítása)

xvii

egyszerű gyakorlatokkal elérheti, hogy jobban meg-értse és mélyebben átélje azokat.

A könyv első részében megpróbálom a színek-ről felhalmozott mérhetetlen mennyiségű ismeretet leszűrni és tömör, mégis összefüggő rendszert alkotni a színek jelentéséről, a színelméletről és a színek nyel-véről.

A második részben gyakorlati információkkal és feladatokkal szolgálok, melyek megvilágítják az elmé-letet és a definíciókat.

Végül a harmadik részben a harmonikus színkom-binációkról, a színek jelentéséről, szimbolizmusáról lesz szó, és ötleteket adok ahhoz, hogy ezzel a tudás-sal a színek élvezete hogyan válhat a mindennapok részévé.

„Ha öntudatlanul meste-rien bánunk a színekkel, akkor ez az öntudatlanság a módszerünk lényege. Ha azonban az öntudatlanból kilépve már képtelenek vagyunk színes remekmű-veket alkotni, akkor meg kell szereznünk a színekkel kapcsolatos tudást.”

Johannes Itten: A színek művészete, 1961.

Bevezetés: a színek jelentősége

I. rész

Frederick Leighton (1830-1896): Aranyhajú lány, 1895 körül (részlet), vászon, olaj, 60 x 75 cm. Christie’s Images, London, Egyesült Királyság / Bridgeman Art Library

Színek2

1. fejezet

Rajzolás, színek, festés és az agyműködés

színek ismerete ritkán szerepel a közok-tatásban, kivéve valami csenevész színel-

méletet az általános iskolában. Ezt követően azonban csak a speciális művészeti iskolák oktatják a színek értelmezését, a színekkel kapcsolatos tudatosságot. Ám a művészpalánták még ekkor is gyakran csak mellékesen, a festés részeként tanulnak a színekről, és a rajzolást is sokszor magában, a festéstől és színektől elkülönítve oktatják. Pedig ezeket az alapvető isme-reteket a legjobb sorban megtanulni: első a rajzolás, utána a színek, végül a festés.

Bár az agyfolyamatok szorosan összekapcsolják ezeket a témákat, mégis sokban különböznek egy-mástól. A rajzolás és a festés közötti legalapvetőbb eltérés az, hogy a színekkel a festést kapcsoljuk össze, nem a rajzolást. Kevésbé egyértelmű különbség, hogy a festés részét képezi a rajzolás (kivéve talán bizonyos absztrakt és nonfiguratív festészeti stílusokat), ám a rajzoláshoz nem szükséges a festés. A diákoknak ezért érdemes előbb megtanulni rajzolni, és csak azu-tán festeni. A harmadik alapismerethez, a színekhez konkrét tanulás szükséges (ennek a neve általában a „színelmélet”), ennek ideális időpontja a rajzolás és a festés között van. A három tananyagban közös az, hogy a tanulók különböző technikákkal ismerkednek

A

3

meg, témák sokaságát ábrázolják, de mindenekelőtt megtanulják a művészi látásmódokat. Az egyik ilyen rajzolást, festést és színeket összekötő látásmód az értékek (világos és sötét árnyalatok) észlelése.

Jobb agyféltekés rajzolás című könyvemben is ezt a művészeti tanmenetet vázoltam fel: először meg kell látni és vonalak segítségével meg kell rajzolni a széle-ket, majd egymással arányosan ábrázolni kell a for-mákat és az üres tereket. Ezt követően megtanuljuk látni és rajzolni az értékeket, és elsajátítjuk a színek észlelését és keverését: ezután következhet a rajzolás és színismeret ötvözése, a festés. Ez a sorrend azért ideális, mert egy bonyolult kép festésénél hasznos a korábban megszerzett „látni és rajzolni” ismeret, és az is előnyös, ha a festés előtt már tisztában vagyunk a színekkel és keverésükkel. Érdemes megemlíteni, hogy a holland festőóriás, Vincent van Gogh, aki jórészt autodidakta volt, eldöntötte, hogy csak azután nyúl a színekhez, hogy megtanult rajzolni. A könyv gyakorlatai azonban zömmel csak a színekre összpon-tosítanak, így a rajzismeret hasznos ugyan, de nem létfontosságú. Egyetlen kivétel az értékek észlelése, amely a 6. fejezetben olvasható.

Lássuk a színeket értékként!A színek birodalmába újonnan belépők számára az egyik legnehezebb feladat a színek értékként történő észlelése. Mivel a legtöbb rajz a szürke különböző árnyalataival készül, a rajzolni tanuló diákok egyút-tal azt is megtanulják, hogyan alakítsák át a színeket értékekké. Megtanulják látni, megítélni és lerajzolni a színeket a szürke különböző árnyalataiként, ami a „szürkeskálának” nevezett, fehértől feketéig terjedő színsorozattal rokon. Próbáljuk ki ezt az 1.1. ábrán. Az ott látható szürkeskála melyik szintjén helyeznénk el a sárgát? Melyik szintre tennénk a lilát? Sötétebb az egyik a másiknál, vagy közel azonos értékűek? (Az, hogy közel azonos értékszinten vannak, még nehezebbé teszi a dolgot, mert ösztönösen világo-sabbnak tartjuk a sárga színt és sötétebbnek a lilát.)

„Már megpróbálkoztam vele [a festéssel] januárban, de abba kellett hagynom, mégpedig több kisebb jelen-tőségű körülmény mellett azért, mert rajzkészségem túlságosan határozatlan volt. Most hat hónapom telt el, ezt az időszakot teljes egészében a rajzolásnak szenteltem… Nagy jelentő-séget tulajdonítok a rajzo-lásnak és folytatni is fogom, mert ez jelenti a festészet gerincét, azt a vázat, ami a többi elemet tartja.”

Vincent van Gogh: Th e Complete Letters of Van Gogh (Van Gogh összes leve-le), 1. kötet, 223-224. oldal.

Rajzolás, színek, festés és az agyműködés

Színek4

Miért fontosak az értékek?A színek értékszintje azért lényeges, mert a sötét és világos kontrasztok a jó kompozíció alapjai. Utóbbi azt jelenti, hogy milyen a tárgyak és a terek, illetve a fények és árnyékok elrendezése a rajzon vagy a fest-ményen. A kontrasztproblémák szinte magától érte-tődően kompozíciós gondokat is okoznak. Vegyük példaként egy 1895-ös angol festményt, az Aranyhajú lányt (1.2. ábra). A művész, Lord Frederic Leighton a fiatal lány csodaszép aranybarna hajának ábrázolá-sára egy sor értéket felhasznált, a tiszta aranytól csak-nem egészen a feketéig, és mivel megmutatja nekünk ezt a sok-sok értéket, a lány haját ravasz módon cso-daszép aranyszínűnek érzékeljük. Ha Lord Leighton nem látta volna a hajszín sötét és világos változását, és csak egyetlen értéket festett volna le (mondjuk a fejtetőn látható tiszta aranyszínt), a teljes kompozí-ció széteső és valószerűtlen lenne.

A tizenkilencedik század közepén a művészek úgy védték ki ezt a problémát, hogy a teljes kompozíciót megfestették a szürke különféle árnyalataival, a leg-világosabbtól a legsötétebbig, és csak azután adták hozzá a színeket. A francia gris (szürke) szó alapján a módszer neve grisaille. Az 1.3. ábra a Leighton-kép fekete-fehér fotója: így nézhetett ki a festmény grisaille aláfestése.

A grisaille aláfestés (1.4. ábra) alapvetően rajz a festményben: ismét egy kapcsolat a rajzolás, a festés és a színek között. Ha a művész a színértékeket átala-kította a szürke árnyalataivá, akkor a színek foko-zatait már kikeverhette (mondjuk a kék színt a fel-sőruházaton) úgy, hogy a világos és sötét megfelelő legyen: a szürke aláfestés útmutatóul szolgált ahhoz, hogy a ruha világos és sötét területein a kék megfelelő értékét alkalmazza. Egyértelmű, hogy ez a módszer bonyolult és időrabló volt, a grisaille aláfestést ezért a tizenkilencedik század végére a legtöbb művész már elhagyta. Ám ez a történelmi kitekintés rámutat arra, hogy mennyire fontos a színek értékszintjének pontos észlelése.

Fehér

Nagyon világos1. szint

Világos2. szint

Középérték3. szint

Sötét4. érték

Nagyon sötét5. érték

Fekete

1.1. ábra

5

1.2. ábra Leighton: Aranyhajú lány. 1.3. ábra.

1.4. ábra. Martin Josef Geeraerts (1707-1791): A művészetek allegóriája (részlet), vászon, olaj, 45 x 52 cm. Raphael Valls Gallery, London, Egyesült Királyság.

Rajzolás, színek, festés és az agyműködés

Színek6

A nyelv szerepe a színekben és a festészetbenA rajzolást, a színeket és a festészetet összekötő újabb kapocs az agyi folyamatokkal függ össze. Egy tárgy lerajzolása látszólag csak az agy jobb oldali, vizuális, észlelő felének feladata, melybe a bal oldal verbális rendszere csak bezavar. A színekhez és a festéshez is ugyanazon vizuális-észlelő funkciók kellenek, ám a színek keveréséhez szükség van a bal agyfélteke ver-bális, sorrendet követő gondolkodásmódjára is.

Életem során több ezer tanítvánnyal dolgoztam együtt, és arra jutottam, hogy a megfigyelések ábrá-zolásához félre kell tenni a szóban forgó jelenséggel kapcsolatos szóbeli tudást. Más szavakkal: el kell felejteni a dolgok nevét, át kell lépni B-módból (így nevezem az agy domináns, szóbeli, többnyire a bal féltekében elhelyezkedő funkcióját) a J-módba (ez a szubdomináns vizuális-észlelő mód, melynek helye általában a jobb félteke).

A vizuális módok közötti mentális lépés hatá-sára a tudatállapot jelentős mértékben megváltozik a hétköznapihoz képest; ezt az elmeállapotot más tevékenységek során gyakran tapasztaljuk. Ha pél-dául valamilyen sportot űzve belépünk „a zónába”, időérzékünket elveszítjük, csak a feladatra összponto-sítunk, nehezen vagy egyáltalán nem tudunk verbáli-san kommunikálni. A természet után rajzoló művész is gyakran átéli ezt: eggyé válik a rajzoló, a megfigyelt tárgy, illetve a folyamatosan készülő rajz. Ezt a tudat-állapot-változást úgy nevezem, hogy kognitív átlépés a „J-mód állapotába”. Festéskor, a rajzoláshoz hason-lóan, szintén szükség van erre az átlépésre, hiszen a művésznek nem csupán a tárgy formáját, hanem a színeket, különösen a színek viszonyait is tisztán észlelnie kell. A jobb agyféltekéjének egyik fő feladata az efféle viszonyok felismerése.

A J-módra támaszkodik tehát a rajzolás és a fes-tés is, ám utóbbi valahogyan mégis más agyállapotot követel meg, és szerintem ehhez hozzájárul a festészeti eszközök bonyolult volta. A rajzeszközök egyszerűek, számuk kevés: papír, valami, amivel rajzolni lehet és

Donald S. Christiansen, a Washingtoni Egyetem sport-pszichológiai szakértője így sorolja fel a „csúcsforma”, más néven „a zóna” jellegze-tességeit.

A sportoló:fi zikálisan ellazult,mentálisan nyugodt,összpontosít,éber,magabiztos,uralja önmagát,pozitív,örömöt érez,nem érez erőfeszítést,„automatikus”,a jelenre koncentrál.

7

egy radír. Rajzolás során a művész mentális állapo-tát nem befolyásolja ez a néhány eszköz, így a J-mód működése többé-kevésbé zavartalan. A legtöbb fes-tészeti technikához (vízfestés, olajfestés, akril) azon-ban kell számos ecset, nyolc, tíz, húsz vagy még több festékfoltú paletta, hígító anyag (víz, olaj, terpentin), illetve a színkeverés ismerete. Ráadásul a színkeverés, különösen a kezdők számára egy szóban memorizált többlépéses folyamat, ami miatt az agyműködésnek vissza kell térnie a jobbára a bal agyfélhez kötődő, verbális, elemző B-módba. Igen jellegzetes, hogy a művésznek festéskor gyakran kell szünetet tartania a színkeverés miatt, és ekkor a J-mód minden esetben megszakad.

A festés mentális folyamata tehát a következőkép-pen működik: a művész festéssel J-módba „ringatja magát”, és fest addig, amíg ki nem kell kevernie egy adott árnyalatot. Ekkor elhagyja a J-módot, és átgon-dolja a keverés menetét, gyakran hangosan ki nem mondott cselekvési tervet megfogalmazva. („Köze-pesen sötét tompa kék szín kell. Ultramarin kéket és kadmiumsárgát keverek össze egy kis fehérrel. Nem, ez túl világos. Tegyünk hozzá egy kis kéket. Túl élénk. Még egy kis sárga. Próbáljuk ki. Ez nagyjából jó.”) Ekkor történik meg a visszatérés a J-módba, ami tart is, amíg nincs szükség újabb színkeverésre.

A festés lelki állapota tehát egy ilyen „kinn is vagyok – benn is vagyok”, ide-oda ugrálás a számunkra oly kedves, vizuális-érzékelő J-mód, és a megszokott, hétköznapi, verbális-elemző B-mód között. A gyakor-lott festő számára a színkeverés miatt szükséges ide-oda ugrálós lelki állapot teljesen öntudatlanul megy végbe. A kezdőnek azonban egy nagyon is tudatos lépés, amit alaposan be kell gyakorolni. Ha már valaki megtanulta, a színkeverés folyamata egyszerű és gyors lesz, ráadásul sokan élvezik is a festés eme lelki ket-tősségét.

„Valójában a színek területe valahol a tudományok és a művészetek, illetve a fi zika és a pszichológia határmezs-gyéjén terül el; maga a szín jelenti tehát az összekötő kapcsot eme különálló kul-túrák között.

Ennek eredményeként bármelyik oldal áll elő egy eszmével, az ködösnek tűnhet és a másik fél könnyű célpontjává válik; a könnyű győzelmek vidéke ez, ahol sem az analitikai, sem a gyakorlati módszerek nem egyeduralkodók.”

Manlio Brusatin: A History of Colors (A színek története), 1991.

Rajzolás, színek, festés és az agyműködés

Színek8

Állandóságok: látni és hinniA rajzolással, festéssel és színekkel kapcsolatban a leg-fontosabb kívánalom a pontos megfigyelés, ám külön-böző agyi folyamatok nagyban befolyásolják, hogy tényleg azt érzékeljük-e, amit látunk; más szóval a re-tinára jutó valódi adatokat lássuk, ne pedig azt, amit előítéletünk vagy meggyőződésünk szerint látnunk kellene. A „méretállandóságnak” nevezett agyi folya-mat összekuszálhatja megfigyelésünket, mert felülírja a retinára jutó közvetlen információt, így pedig olyan képet „látunk”, ami megfelel korábbi ismereteinknek. Ha egy kezdő rajzolónak szemből kell ábrázolnia egy széket, gyakran „meghamisítja” a retina képét, és kereknek vagy szögletesnek ábrázolja az ülőrészt, holott a retina képén az csupán egy keskeny, vízszin-tes alak (1.5. ábra). Ennek a torzításnak az a magyará-zata, hogy a tanuló tudja: az ülőkének elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy ráülhessünk. Egy másik példa: egy olyan embercsoportot kell lerajzolni, akik eltérő távolságban állnak. Az újonc ekkor mindenkit egy-forma magasnak ábrázol, az agy ugyanis visszautasítja a retina azon észlelését, hogy egy távolabbi személy csupán ötödakkora, mint egy közelebb levő.

A méretállandóság hatalmaEme furcsa jelenség gyors demonstrálásához álljunk egy karnyi távolságra egy tükör előtt, és figyeljük meg, hogy a fejünk tükörképe életnagyságú-e. Ha előrenyú-lunk, és lemérjük a kezünkkel, érzékelni fogjuk, hogy a fejünk a tükörben mindössze 11 centiméter körüli, a valódi nagyságának a fele. Ha azonban a kezünket visszahúzzuk, a fej képe ismét valóságos méretűnek tűnik! Az agyunk tudja, hogy a fejnek mekkorának kell lennie, és a tükörben észlelt képet úgy formálja át, hogy az ismereteinknek, tudásunknak megfelelő legyen. Az agy azonban nem árulja el, hogy módosí-totta a képet, ezt csak a mérés alapján tudjuk. A méret-állandóság folyamatosan zajlik, anélkül hogy tudnánk róla, innen ered a mondás: „Ahhoz, hogy megtanulj rajzolni, először meg kell tanulnod látni.”

1.5. ábra