dwa bratanki 1 - szinhaz.net

52

Upload: others

Post on 26-Dec-2021

1 views

Category:

Documents


0 download

TRANSCRIPT

NĂĄnay IstvĂĄn:DWA BRATANKI 1

Csáki Judit:ÉLNI KELL? 2(Ványa bácsi)Sándor L. István:BOHÓCORR ÉS RUHACSIPESZ 5

(A SirĂĄly NyĂ­regyhĂĄzĂĄn)MĂĄrok TamĂĄs:ÉLNI FELELƐTLENSÉG 7(A SirĂĄly Szegeden)Györffy Gabriella:LE AZ UNALOMMAL?! 9(A ManĂł)Peterdi Nagy LĂĄszlĂł:MIKOR SZÜLETETT A SIRÁLY? 11(LevĂ©l MoszkvĂĄbĂłl)SpirĂł György:CSEHOV SZEREPEI 16

SzĂĄntĂł Judit:BÁNK, A BÁLANYA 18(Katona JĂłzsef: BĂĄnk bĂĄn)Karsai György:,KÉT GÖRÖG VÁZA 20(Antik tragĂ©diĂĄk a VĂĄrszĂ­nhĂĄzban)Dömötör Adrienne:NAIV NATURÁL 24(Coline Serreau: NĂ©zd meg, ki az!)RadnĂłti SĂĄndor:HÁBORÚ ÉS BÁL 25

(Piscator: HĂĄborĂș Ă©s bĂ©ke)

BĂ©rczes LĂĄszlĂł:A SZERZƐ SZÁNDÉKA, A SZÖVEGSZÁNDÉKA 28(BeszĂ©lgetĂ©s Kiss CsabĂĄval Ă©s Parti NagyLajossal)

Upor László:A PLURIMEDIÁLIS RIGÓ JÁNOS 33(Debreceni Irodalmi Napok)Tim Carroll:MAGYAR DRÁMÁK ANGOL TÜKÖRBEN 35

Peter Brook:AZ ARANYHAL 39

Koltai Tamás:A SZÍNHÁZ MINT METAFORA 44(Unió-fesztivál Krakkóban)

Csehov-elƑadások (2. oldal)

BĂĄnk bĂĄn '96 (18. oldal)

UniĂł-fesztivĂĄl KrakkĂłban (44. oldal)

XXX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

1997. JANUÁR FƑszerkesztƑ:

Koltai TamĂĄs

A szerkesztƑsĂ©g:BĂ©rczes LĂĄszlĂłCsĂĄki JuditCsomor MĂĄrtonnĂ© (szerkesztƑsĂ©gi titkĂĄr)Korniss PĂ©ter (kĂ©pszerkesztƑ)NĂĄnay IstvĂĄn (fƑszerkesztƑ-helyettes)SebƑk Magda (olvasĂłszerkesztƑ)SzĂĄntĂł Judit

SzerkesztƑsĂ©g:Budapest V., BĂĄthory u. 10. H-1054Telefon Ă©s fax: 131-6308Telefon: 111-6650

KiadĂł: SzĂ­nhĂĄz AlapĂ­tvĂĄnyBudapest V., BĂĄthory utca 10. 1054Telefon: 131-6308FelelƑs kiadĂł: Koltai TamĂĄs. Terjeszti a HIRKER Rt. NH.EgyesĂŒlĂ©s Ă©s alternatĂ­v terjesztƑk. ElƑfizethetƑ bĂĄrmelyhĂ­rlapkĂ©zbesĂ­tƑ postahivatalnĂĄl Ă©s a HĂ­rlapelƑfizetĂ©si Ă©sLapellĂĄtĂĄsi IrodĂĄnĂĄl (HELIR) Budapest, XIII., Lehel Ășt10/A 1900. közvetlenĂŒl vagy postautalvĂĄnyon, valamintĂĄtutalĂĄssal a HELIR 215-96162 pĂ©nzforgalmi jelzƑ-szĂĄmra.ElƑfizetĂ©si dĂ­j egy Ă©vre: 960 FtEgy pĂ©ldĂĄny ĂĄra: 96 FtKĂŒlföldön terjeszti a KultĂșra KĂŒlkereskedelmi VĂĄllalat,H-1389 Budapest, Pf. 149.Tördelte az Osiris Kft.A nyomtatĂĄsi Ă©s kötĂ©szeti munkĂĄlatokat a SzĂ©chenyiNyomda Kft. vĂ©gezteHU ISSN 0039-8136

A folyĂłirat a Nemzeti KulturĂĄlis Alap, a Soros AlapĂ­t-vĂĄny, a JĂłzsef Attila AlapĂ­tvĂĄny, a Pro Renovanda Ala-pĂ­tvĂĄny Ă©s Budapest FƑvĂĄros FƑpolgĂĄrmesteri HivatalaSzĂ­nhĂĄzi AlapjĂĄnak tĂĄmogatĂĄsĂĄval kĂ©szĂŒl

Megjelenik havonta

A cĂ­mlapon: Schell Judit (Szonya) Ă©s KovĂĄtsAdĂ©l (Jelena) a VĂĄnya bĂĄcsi RadnĂłti szĂ­nhĂĄzielƑadĂĄsĂĄnA hĂĄtsĂł borĂ­tĂłn: Avar IslvĂĄn (Petur bĂĄn) Ă©sGĂĄlffi LĂĄszlĂł (BĂĄnk bĂĄn) a Budapesti Kamara-szĂ­nhĂĄz elƑadĂĄsĂĄbanA felvĂ©teleket Koncz Zsuzsa kĂ©szĂ­tetteA borĂ­tĂłkat KemĂ©ny György tervezte

N Á N A Y I S T V Á N

DWA BRATANKIManapság nemigen hallani, hogy „lengyel,

magyar kĂ©t jĂł barĂĄt" (Polak, Wkgier dwabratanki). E rĂ©gi Ă©s rĂ©gmĂșltbeli törtĂ©nelmisorsközössĂ©gĂŒnket kifejezƑ szlogen az elmĂșltnegyven Ă©vben igencsak megkopott, pedig haegy lengyel s egy magyar összeakadt valahol avilĂĄgban, rögtön ezt szajkĂłztĂĄk, plĂĄne ha nĂ©mialkoholfogyasztĂĄs is segĂ­tett a nyelvi nehĂ©zsĂ©geklegyƑzĂ©sĂ©ben. Ki gondolt ilyenkor a BĂĄthoriakra,Balassi BĂĄlintra, a mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂș lengyelmenekĂŒltjeinek magyarorszĂĄgi sorsĂĄra, 56-ra, 68-ra, 81-re, a Solidarnosera? AztĂĄn jött a„rendszervĂĄltĂĄs" itt is, ott is, Ă©s egyszeribenelvesztettĂ©k fontossĂĄgukat a szomszĂ©d nĂ©pek,figyelƑ szemĂŒnket Nyugatra vetettĂŒk mi is, alengyelek is. Ma egyre inkĂĄbb azt hallani, hogyegyĂŒtt, de rivĂĄliskĂ©nt menetelĂŒnk EurĂłpĂĄba.(Mintha eddig nem EurĂłpĂĄban lettĂŒnk volna! BĂĄrlehet, hogy mind ez idĂĄig vĂ©szes identitĂĄszavar-ban Ă©ltĂŒnk itt, Keleten.) Kit Ă©rdekel manapsĂĄg,milyen az irodalom, a szĂ­nhĂĄz, a kĂ©pzƑmƱvĂ©szet, azene ott, ahovĂĄ nĂ©hĂĄny Ă©ve mĂ©g lelki-szellemifeltöltekezĂ©s cĂ©ljĂĄbĂłl zarĂĄndokoltunk? EgyĂĄlta-lĂĄn: ki akar itt mĂ©g feltöltekezni? Kinek kell akultĂșra, a mƱvĂ©szete pĂ©nzorientĂĄlt, Ășjgazdagok-ra Ă©s elszegĂ©nyedƑkre polarizĂĄlt vilĂĄgban? Kitartja szĂĄmon, ki mit alkot MoszkvĂĄban Ă©sPĂ©tervĂĄron, VarsĂłban Ă©s KrakkĂłban, PrĂĄgĂĄbanĂ©s Bukarestben...?

Igy dohogtunk nĂ©hĂĄnyan egy kora tavaszi na-pon a budapesti Lengyel IntĂ©zet irodĂĄjĂĄban, aho-vĂĄ Rafa3 Wiƛniewski igazgatĂł olyan emberekethĂ­vott meg, akik valamikor Ă©letre szĂłlĂł impulzu-sokat kaptak a lengyel szĂ­nhĂĄztĂłl. (JĂłmagammint a wroc3awi fesztivĂĄlok rendszeres lĂĄtogatĂłjamegismerhettem Grotowski szĂ­nhĂĄzĂĄt, Barba elsƑprĂłbĂĄlkozĂĄsait, Robert Wilson, a Bread andPuppet, a Performance Theater produkciĂłit -hogy csak nĂ©hĂĄny fĂ©nyes nevet emlĂ­tsek -, semellett Ă©vente jĂĄrtam VarsĂłban, KrakkĂłban;Wiƛniewskivel is egy wroc3awi fesztivĂĄlontalĂĄlkoztam elƑször vagy hĂșsz Ă©ve.)

E dohogĂĄsbĂłl kezdett kirajzolĂłdni annak arendezvĂ©nysorozatnak a terve, amelynek elsƑesemĂ©nyeire mĂĄr az elmĂșlt hĂłnapokban sor ke-rĂŒlt. Azon a tavaszi beszĂ©lgetĂ©sen ugyanis elha-tĂĄroztuk: nem lehet beletörƑdni abba, hogy Ă­gyfordult a vilĂĄg. Az intĂ©zet mĂĄr jĂł pĂĄrszor kezde-mĂ©nyezte, hogy egy-egy konkrĂ©t tĂ©mĂĄban azĂ©rintett lengyel Ă©s magyar szakemberek közösenbeszĂ©ljĂ©k meg az orszĂĄgukban fellelhetƑ problĂ©-mĂĄkat, mindazt, ami a praxisukban azonos Ă©skĂŒlönbözƑ. TehĂĄt folytassuk a sort a szĂ­nhĂĄziszakemberek talĂĄlkozĂłjĂĄval. ÖnmagĂĄban egyszakmai megbeszĂ©lĂ©snek is lehet haszna, de aszĂ­nhĂĄzat nem Ă©rdemes csak szakmai belĂŒgykĂ©ntkezelni. Meg kellett talĂĄlnunk azokat a formĂĄkat,amelyek szĂ©les körƱ Ă©rdeklƑdĂ©sre is szĂĄmot tar-tanak, amelyek kiegĂ©szĂ­tik, mƱvĂ©szileg alĂĄtĂĄ-

masztjĂĄk mindazt, amirƑl aztĂĄn a szakemberekeszmĂ©t cserĂ©lhetnek.

OktĂłberi szĂĄmunkban - amelyben terjedelmesösszeĂĄllĂ­tĂĄst adtunk a mai lengyel szĂ­nhĂĄzrĂłl,illetve „LengyelorszĂĄg legnagyobb szĂ­nhĂĄzĂĄrĂłl",a tĂ©vĂ©szĂ­nhĂĄzrĂłl - olvashatĂł volt, mi mindentkĂ­nĂĄlt az intĂ©zet az elƑször megrendezettlengyel-magyar szĂ­nhĂĄzi napokon. Csak emlĂ©-keztetĆ‘ĂŒl: filmek GrotowskirĂłl Ă©s legendĂĄsszĂ­nĂ©szĂ©rƑl, Ryszard Cies3akrĂłl; lengyel tĂ©vĂ©filmekvetĂ­tĂ©ssorozata a SzindbĂĄd moziban; kĂ©tnaposszakmai megbeszĂ©lĂ©s; a JĂĄtĂ©ka szĂ­npaddal cĂ­mƱkiĂĄllĂ­tĂĄsa krakkĂłi Stary Teatr mĂșzeumĂĄnak anya-gĂĄt felhasznĂĄlva Jerzy Grzegorzewski, JerzyJarocki, Tadeusz Kantor, Krystian Lupa Ă©sAndrzej Wajda munkĂĄssĂĄgĂĄbĂłl ad Ă­zelĂ­tƑt. (A len-gyel rendezƑmƱvĂ©szet e korszakos alkotĂłinak be-mutatkozĂĄsĂĄt Anna Litak muzeolĂłgus installĂĄlta.)

EzĂșttal a nĂ©pes közönsĂ©g elƑtt lezajlott ke-rekasztal-tanĂĄcskozĂĄsrĂłl szeretnĂ©k szĂłlni, amely-nek rĂ©sztvevƑi Jerzy Koenig, a lengyel tĂ©vĂ©szĂ­n-hĂĄz igazgatĂłja, Jacek Weksler, a wroc3awi TeatrPolski, Pave3 Konic, a varsĂłi Maly Teatr, PiotrCieƛlak, a varsĂłi Teatr Dramatyczny igazgatĂłja,valamint Piotr GruszczyƄski kritikus, illetve BĂĄbaKrisztina, BĂĄlint AndrĂĄs, BĂ©kĂ©s PĂĄl, CsĂłti JĂłzsef,Fodor TamĂĄs, Hegyi ÁrpĂĄd Jutocsa, HorvĂĄth Z.Gergely, Koltai TamĂĄs Ă©s SzabĂł IstvĂĄn vettrĂ©szt.

JĂłrĂ©szt a lengyel vendĂ©geknek köszönhetƑenelmaradt az ilyenkor szokĂĄsos udvarias felveze-tĂ©s, nem voltak tiszteletkörök, a beszĂ©lgetĂ©srĂ©sztvevƑi azonnal a tĂ©ma közepĂ©be vĂĄgtak: arrakerestĂ©k a vĂĄlaszt, hogy a kĂ©t orszĂĄgban mikĂ©ntalakult a szĂ­nhĂĄzi Ă©let a rendszervĂĄltĂĄs utĂĄn, illet-ve milyen perspektĂ­vĂĄi vannak a szĂ­nhĂĄznak akövetkezƑ Ă©vezred kĂŒszöbĂ©n.

A vĂĄlaszok döbbenetes egyezĂ©st mutattak.Nemcsak a szĂ­nhĂĄzak gazdasĂĄgi helyzete, astruktrĂșra megmerevedĂ©se, a repertoĂĄr kĂ©nyszerƱåtalakulĂĄsa Ă©s a közönsĂ©gĂ­zlĂ©s vĂĄltozĂĄsa ha-sonlĂł, hanem az is - ami minden beszĂ©lgetƑszerint kulcskĂ©rdĂ©s --, hogy a szĂ­nhĂĄz elvesztettefontossĂĄgĂĄt, tĂĄrsadalmi identitĂĄsĂĄt. Ez perszetĂ©rsĂ©gĂŒnk minden orszĂĄgĂĄban többĂ©-kevĂ©sbĂ©azonos sĂșlyĂș problĂ©ma, de ennek tudatosĂ­tĂĄsafontos lehet abbĂłl a szempontbĂłl, hogy milyenstratĂ©giĂĄra van-lesz szĂŒksĂ©g e helyzet feloldĂĄ-sĂĄhoz.

MeglepƑ - mivel addig ellenkezƑ tartalmĂșinformĂĄciĂłk keringtek nĂĄlunk -, hogy a több mintszĂĄzhĂșsz lengyel szĂ­nhĂĄz közĂŒl mindössze egyetzĂĄrtak be az elmĂșlt hĂ©t Ă©v alatt, azaz a struktĂșralĂ©nyegĂ©ben ott sem vĂĄltozott. Ugyanakkor a fi-nanszĂ­rozĂĄsban ott is csak bĂĄtortalan „moderni-zĂĄciĂł" következett be: a szĂ­nhĂĄzakat kategĂłriĂĄkbasoroltĂĄk, s e kategĂłriĂĄkhoz eltĂ©rƑ, esetenkĂ©ntdrasztikusan megvĂĄltozott dotĂĄciĂłs szint tĂĄrsul.A többtagozatos, több szĂ­npaddal rendelkezƑ

wroc3awi Polski pĂ©ldĂĄul ĂĄllami szĂ­nhĂĄz maradt, sĂ©vi több mint egymilliĂł dollĂĄros központi tĂĄmo-gatĂĄst kap, mĂ­g a nĂ©hĂĄny Ă©ve mĂ©g a legje-lentƑsebb prĂłzai szĂ­nhĂĄzkĂ©nt ismert Dra-matycznyt helyi szĂ­nhĂĄzzĂĄ minƑsĂ­tettĂ©k ĂĄt, amiazt jelenti, hogy mĂ©g a rezsire is alig futja afƑvĂĄrosi dotĂĄciĂłbĂłl. Ahhoz, hogy igĂ©nyes prĂłzairepertoĂĄrt tudjon jĂĄtszani, zenĂ©s darabokat isbemutat: elsƑ lengyel musicaljĂŒknek most volt akilencszĂĄzadik elƑadĂĄsa.

Ott is alakulnak befogadĂłszĂ­nhĂĄzak - a lengyelszakemberek szerint tĂĄvolrĂłl sem annyi,amennyire szĂŒksĂ©g lennie! -; ilyen az a MalyTeatr is, amelynek igazgatĂłja a beszĂ©lgetĂ©senelmondta: az orszĂĄg minden tĂĄjĂĄn felkutatja afƑvĂĄrosban bemutathatĂł produkciĂłkat, fĂŒggetlenĂŒlattĂłl, hogy a tĂĄrsulatok hivatĂĄsosak, alternatĂ­vokvagy iskolaiak. Az alternatĂ­vok jelentƑsĂ©geLengyelorszĂĄgban 1989 utĂĄn csökkent (ellen-tĂ©tben a nĂĄlunk tapasztalhatĂł tendenciĂĄval),viszont fontosabbak lettek azok az egyĂŒttesek,amelyek ma is tĂĄrsadalmi-politikai Ă©rzĂ©kenysĂ©getmutatnak, adott kisközössĂ©gen belĂŒl dolgoznak -ezek zöme az iskolai tĂĄrsulatok kategĂłriĂĄjĂĄbatartozik, azaz amatƑr vagy fĂ©lhivatĂĄsos. (ElĂ©rikvita alakult ki a lengyel vendĂ©gek között arrĂłl,mekkora szerepĂŒk van vagy lehet e csoportoknaka szĂ­nhĂĄzi megĂșjulĂĄs folyamatĂĄban -. mintha azalternatĂ­vokrĂłl szĂłlĂł hazai, hasonlĂłanmĂ©lyenszĂĄntĂł eszmefuttatĂĄsokat hallottam volna.)

MindkĂ©t fĂ©l egyetĂ©rtett abban, hogy elsƑ-sorbannem a gazdasĂĄgi nehĂ©zsĂ©gek Ă©s kĂ©nyszerekszabnak gĂĄtat a szĂ­nhĂĄzak munkĂĄjĂĄnak, vagymĂĄshonnan közelĂ­tve: az alkotĂłk nem azĂ©rt Ă©rzikĂșgy ott is, itt is, hogy a szĂ­nhĂĄz egyre nehezebbentudja betölteni hivatĂĄsĂĄt, mert anyagilag szoron-gatott helyzetben; van, hanem azĂ©rt, mert nemtalĂĄlja helyĂ©t a tĂĄrsadalmi-mƱvĂ©szi munkameg-osztĂĄsban. Politikai szerepe elveszett, Ășj szerepĂ©tmĂ©g nem talĂĄlta meg. TĂșlĂ©lĂ©sre rendezkednek be aszĂ­nhĂĄzak is, a mƱvĂ©szek is.

Ma mĂ©g egyik orszĂĄgban sincs nagy baj, hiszenaz elƑadĂĄsok lĂĄtogatottsĂĄga jĂł, a nĂ©zƑkkitartanak szĂ­nhĂĄzaik mellett. De kĂ©rdĂ©s: meddig?A vĂĄlaszok most elmaradtak. TalĂĄn jövƑre, amikora kerekasztal-beszĂ©lgetĂ©s tĂ©mĂĄja a drĂĄ-mairodalom Ă©s a szĂ­nhĂĄz kapcsolata, a mai drĂĄ-mĂĄk kölcsönös megismertetĂ©se, egyĂĄltalĂĄn akortĂĄrs drĂĄma Ă©s a kortĂĄrs szĂ­nhĂĄz egymĂĄsra-utaltsĂĄga lesz, e kĂ©rdĂ©sben is okosabbak lehe-tĂŒnk.

CSÁKI JUDIT

É L N I KELL?zt hiszem, a VĂĄnya bĂĄcsi tragĂ©dia. Pedignem hal meg benne senki. Csehov ugyancsak azt Ă­rta a cĂ­m alĂĄ: „jelenetek a falusiĂ©letbƑl'; Ă©s csakugyan, nincs is bennesemmi mĂĄs. PisztolylövĂ©s persze van,

kettƑ is, de ezĂșttal egyik sem talĂĄl. Mi több, adrĂĄma a rendetlensĂ©gbƑl a rend felĂ© tart, Ă©samikor a rend visszahĂłdĂ­tja uralmĂĄt a kĂĄoszfelett - vĂ©get Ă©r a negyedik felvonĂĄs. Ésbeteljesedik a vĂ©gzet - Ă©ppen a renddel. Ma ez azolvasat - nĂ©zet inkĂĄbb - tragĂ©diĂĄnak lĂĄtszik.

A RadnĂłti SzĂ­nhĂĄz elƑadĂĄsa szerencsĂ©s csil-lagzat alatt szĂŒletett. Igazi puskalövĂ©sektƑl han-gos jelenĂŒnkben a csönd, a lĂĄtszĂłlagos bĂ©keĂĄrnyalatait, a zsĂĄkutcĂĄba futott Ă©letek anatĂłmiĂĄ-jĂĄt mutatja meg, a banĂĄlis törtĂ©nĂ©sekbƑl ĂĄllĂłfalusi, lassĂșdal hömpölygĂ©st. VĂ©gtelen bizalom-mal Csehov irĂĄnt, minden aktualizĂĄlĂĄst, vo-natkoztatĂĄst Ă©s utalĂĄst mellƑzve belemerĂŒl a„normĂĄlis" realista-naturalista szĂ­njĂĄtszĂĄsba. Aszerencse abban ĂĄll, hogy mostansĂĄg „rutinunkvan" Csehovban, fĂŒlĂŒnk Ă©s szemĂŒnk a minden-napjaink felĂŒletĂ©tƑl ennyire elĂŒtƑ, mĂ©lyĂ©vel

Kovåts Adél (Jelena), Bålint Andrås (Sze-rebrjakov) és Schell Judit (Szonya)

CSEHOV: VÁNYA BÁCSIennyire rokon vilĂĄgĂĄra. VallĂł PĂ©ter a koncepciĂłta darabra Ă©s a szĂ­nĂ©szekre bĂ­ r ta - igaz, ez utĂłbbitekintetĂ©ben hibĂĄtlan munkĂĄt vĂ©gzett: a szerep-osztĂĄs lehengerlƑen ĂĄll helyt magĂĄĂ©rt, mindenponton. A darabrĂłl ugyanezt, ugyebĂĄr, tudhatni.

A szöveg Ășj. Nem aktualizĂĄlt, de mai. Úgy mai,mintha sosem lett volna lefordĂ­tva mĂ©g: nemviszonyul, nem emlĂ©keztet, nem tƱnik fel mĂĄssĂĄ-gaival. MorcsĂĄnyi GĂ©za nyilvĂĄn nagyon jĂłl tudoroszul, lĂĄtnivalĂłan remekĂŒl tud magyarul, Ă©slegjobban a szĂ­npadi nyelv jellegzetessĂ©geit is-meri; tudja, mi mondhatĂł, de azt is, milyen meg-fogalmazĂĄsba milyen intonĂĄciĂł, milyen gesztus,milyen „jĂĄtĂ©k" fĂ©r bele.

ÖsszhatĂĄsĂĄban szikĂĄr, majdhogynem szĂĄraz.AkĂĄr egy ĂŒres keret: arra vĂĄr, hogy a figura, aszĂ­npadi alak kitöltse, testet, Ă©letet adjon neki.KövetkezĂ©skĂ©pp MorcsĂĄnyi nem szabja meg adarab hangvĂ©telĂ©t sem - legfeljebb a melodrĂĄmĂĄtzĂĄrja ki.Az elsƑ felvonĂĄs a kertben jĂĄtszĂłdik; kopott fa-szĂ­n, Ƒszi gallyakkal befuttatott tĂ©relvĂĄlasztĂłk,hinta, nĂĄd karosszĂ©k, hajlĂ­tott fa hintaszĂ©k. Ajelmezek is a nyers szĂ­n skĂĄlĂĄjĂĄn jĂĄtszanak, ahalvĂĄny piszkosfehĂ©rtƑl a barnĂĄig. SzlĂĄvik IstvĂĄn

itt is, a kĂ©sƑbbiekben is hagyomĂĄnyos - Csehov-hagyomĂĄnyos - teret kerĂ­t a jĂĄtĂ©k körĂ©, a szobĂĄkszƱkös hatĂĄsa tudatos komponĂĄlĂĄst mutat, aszĂ©p bĂștorok, odaillƑ tĂĄrgyak, de mĂ©g a zsalugĂĄ-ter is jĂł atmoszfĂ©rĂĄt teremtenek. SzakĂĄcs Györ-gyi pedig ismĂ©t jellemzƑerƑvel bĂ­rĂł ruhĂĄt adott aszereplƑkre: Szonya darabossĂĄgot sugallĂł ruhĂĄjaĂ©ppĂșgy ilyen, mint Jelena vilĂĄgos, libbenƑszoknyĂĄja vagy VĂĄnya kopott, kikönyökölt, kinƑttfekete „munkazakĂłja" az utolsĂł felvonĂĄsban.

Az elsƑ jelenetben Asztrov a dajkĂĄnak nyafog.Elmondja, milyen elĂ©gedetlen önmagĂĄval - mi-közben dicsekszik: ez az orvos ugyanis a munka,a hivatĂĄs megszĂĄllottja, nem a felkent „orvos-pa-pok", hanem a hajtĂłs-talpalĂłs közdoktorokhadseregĂ©bƑl. Megy Ă©s gyĂłgyĂ­t, mert mĂĄskĂ©ntnem tehet. Rabiga ez, Ă©s egyben önmaga ment-sĂ©ge mindenre, az Ă©letgyĂĄvasĂĄgra, az ivĂĄsra.

Ez pedig, mĂĄrmint a munka, Csehov drĂĄmĂĄjĂĄ-nak közĂ©pponti motĂ­vuma. A munka mint az Ă©letĂ©rtelme; a munka mint az Ă©let mĂșlatĂĄsĂĄnak Ă©rtel-metlen eszköze; a munka mint szĂŒksĂ©gszerƱsĂ©g,mint esemĂ©nytelensĂ©g, mint Ă©lethazugsĂĄg, mintvĂĄgyak cĂ©ltĂĄblĂĄja, mint vĂĄgyak gyilkosa. Miköz-ben mindez, ahogy a VĂĄnya bĂĄcsi-elƑadĂĄsokbanhagyomĂĄnyos, VallĂł rendezĂ©sĂ©ben is rĂĄtelepszikaz elƑadĂĄsra, ezĂșttal, akĂĄr egy tĂŒllfĂŒggöny, ĂĄtlĂĄt-

A

CSEHOV-JÁTÉK

Szervét Tibor (Asztrov) és Kulka Jånos (Vånya)

szik, könnyedĂ©n lebeg a többi Ă©letproblĂ©ma fe-lett. BeszĂ©lnek rĂłla, emlegetik szĂŒntelen, de mö-götte hangosan szĂłl az is, amit elfedni prĂłbĂĄlnakvele.

A fĂŒlledt nyĂĄrutĂłn a kerti asztalon ott a sza-movĂĄr, a dajka mellette kötöget, Ă©s az ĂĄlmosbĂ©kĂ©ben Asztrov sajĂĄt bĂ©kĂ©tlensĂ©gĂ©rƑl tudĂłsĂ­t.Mire a gyƱrött, Ă©bredezƑ VĂĄnya elƑbotorkĂĄl, Ă©sugyancsak zsörtölƑdĂ©sbe fog, mĂĄr tudjuk: ebbena hĂĄzban felborult a rend. Szerebrjakov Ă©ppencsak ĂĄtvonul a kerten, felvillantja taszĂ­tĂł, önteltvalĂłjĂĄt, Ă©s - Csehov legtöbb drĂĄmĂĄjĂĄtĂłl eltĂ©rƑen -mĂĄris az Ă©rzelmek Ă©s figurĂĄk drĂĄmai viszony-rendszerĂ©nek közĂ©ppontjĂĄban vagyunk. Szonyaszerelmes Asztrovba, VĂĄnya bĂĄcsi JelenĂĄba, Sze-rebrjakov fiatal Ă©s szĂ©p felesĂ©gĂ©be; Jelena unot-tan hĂĄrĂ­t, Ă©s lustĂĄn nĂ©mi Ă©rdeklƑdĂ©st tĂĄplĂĄlAsztrov irĂĄnt. A maga mĂłdjĂĄn Asztrov is udvarol:szenvedĂ©lyĂ©rƑl, az erdƑtelepĂ­tĂ©srƑl mesĂ©l. VĂĄnyaanyja, Vojnyickaja leplezetlen csodĂĄlattal csĂŒggvolt vejĂ©n, Ă©s rideg anyai despotizmussal viszo-nyul sajĂĄt felnƑtt fiacskĂĄjĂĄhoz. Marina, a dajka asokat lĂĄtott öregasszonyok bölcsessĂ©gĂ©vel si-mĂ­tgatja a mind feltƱnƑbb gyƱrƑdĂ©seket a sze-replƑk közt, miközben Istent Ă©s a rendet emlegeti.A felvonĂĄs zĂĄrĂĄsakĂ©nt VĂĄnya heves szerelmivallomĂĄsa mintegy összegzi a kĂŒlönbözƑ irĂĄny-bĂłl egymĂĄs felĂ© tartĂł feszĂŒltsĂ©geket.

A mĂĄsodik felvonĂĄs fƑleg pĂĄrjelenetekbƑl ĂĄll.Az elsƑ Szerebrjakov Ă©s Jelena kettƑsĂ©Ă©, mely-ben VallĂł PĂ©ter rendezĂ©sĂ©ben bizony nĂ©mi igaz-sĂĄg szolgĂĄltatik az önzƑ Ă©s hĂĄzsĂĄrtos öregember-nek: nem a „fĂ©nyes" tudomĂĄnyos pĂĄlya, nem isa jellembĂ©li kivĂĄlĂłsĂĄg, hanem az alighanem igazifĂĄjdalom, igazi szenvedĂ©s, igazi fĂ©lelem Ă©s igaziĂ©letcsƑd nevĂ©ben. BĂĄlint AndrĂĄs az elsƑ felvo-nĂĄsban ĂĄtsuhanĂł fekete kabĂĄtos alakot, a kezĂ©t

maga elĂ© Ă©s fölĂ© emelƑ, önĂŒnneplƑ szĂłnokiasgesztussal kihĂĄtrĂĄlĂł professzort itt magĂĄba ros-kadtan, a vilĂĄghoz Ă©s önmagĂĄhoz egyarĂĄnt kriti-kus viszonyban mutatja. Az öregek kegyetlenigazmondĂĄsĂĄval, szinte Ă©lvezettel kĂ­nozza a fele-sĂ©gĂ©t. BĂĄlint ebben a jelenetben visszavonjaSzerebrjakov portrĂ©jĂĄbĂłl az elsƑ felvonĂĄsban fel-villantott karikaturisztikus jelleget, Ă©s rĂ©szint szĂĄ-nalmasnak, rĂ©szint fenyegetƑnek mutatja figurĂĄ-jĂĄt. HosszĂș csöndek, tĂ©tova Ă©s kapkodĂł gesztu-sok törik meg a jelenetet; ez utĂłbbiak JelenareakciĂłi, aki KovĂĄts AdĂ©l alakĂ­tĂĄsĂĄban Ă©lĂ©nk arc-jĂĄtĂ©kkal, gyakori ajakbiggyesztĂ©ssel is kĂ­sĂ©ri -no, nem is elsƑsorban fĂ©rje irĂĄnti indulatĂĄt, ha-nem önmagĂĄval kapcsolatos Ă©rzelmeit.

Ez az ajakbiggyesztĂ©s - mindközönsĂ©gesen„pofavĂĄgĂĄs" - SzonyĂĄt is jellemzi, amikor a szo-bĂĄba lĂ©pve rendreutasĂ­tja panaszkodĂł apjĂĄt. Akierre mĂ©g visszavĂĄg, de halĂĄlosan megrĂ©mĂŒl,amikor a szintĂ©n betoppanĂł VĂĄnya egyedĂŒl akarmaradni vele. Szerebrjakov, akĂĄr egy ijedt gye-rek, kapaszkodik a nƑkbe, Ă©s reszket volt sĂłgo-rĂĄtĂłl; valĂłsĂĄgos megvĂĄltĂĄs szĂĄmĂĄra, amikormegĂ©rkezik az Ƒsanya kĂ©pzetĂ©t idĂ©zƑ dajka, akitMartin MĂĄrta kĂ©t alapvonĂĄsbĂłl, a megĂ©rtĂ©sbƑl Ă©saz egyĂŒttĂ©rzĂ©sbƑl kever ki, Ă©s SzonyĂĄval azĂĄgyĂĄba kĂ­sĂ©ri.

VĂĄnya Ă©s Jelena pĂĄrjelenetĂ©ben mĂĄr nem csaka megismĂ©telt szerelmi vallomĂĄs fokozza a fe-szĂŒltsĂ©get. A kicsit rĂ©szeg Ă©s nagyon gyƱrött,hĂĄzikabĂĄtos VĂĄnya szenvedĂ©lye egyszerre öniro-nikus Ă©s tragikus: Kulka JĂĄnos kĂ©t kezĂ©t elƑre-nyĂșjtva mintegy az Ă©letĂ©t, negyvenhĂ©t Ă©ves ma-gamagĂĄt kĂ­nĂĄlja JelenĂĄnak: Ă©rvel, könyörög, nya-fog, követelƑzik. Kulka ebbe a vallomĂĄsba mĂĄrbelelopja VĂĄnya Ă©letkudarcĂĄt. JelenĂĄnak van nĂ©-mi igaza, amikor azt mondja: „hiĂĄnyzik a jĂłsĂĄgebbƑl a hĂĄzbĂłl", csak nem az emberi jĂłsĂĄg,

hanem az Ă©letjĂłsĂĄg. Az elƑadĂĄs egyik legmeg-rendĂ­tƑbb pillanata, amikor Kulka JĂĄnos VĂĄnyabĂĄcsija mintegy Jelena lĂĄbnyoma utĂĄn veti ma-

gĂĄt: minden benne van ebben a vetƑdĂ©sben, Ă©sminden elillan a szobĂĄbĂłl kicsattogĂł meztelenlĂĄbbal. VĂĄnya magĂĄra maradva keserƱen döbbenrĂĄ, hogy be van csapva; remĂ©nytelen a szerelme,az egĂ©sz Ă©lete, Ă©s visszafelĂ© is: hiĂĄbavalĂł voltminden, Ă©rtelmetlen az ĂĄldozat, rossz a cĂ©l, fö-lösleges az erƑfeszĂ­tĂ©s. A csehovi Ă©rtelembenvett tragikus felismerĂ©s ideje ez, Ă©s a szokĂĄsosankĂ©sleltetett robbanĂĄs innen, ebbƑl az Ă©jszakai,fĂ©lrĂ©szegen is tiszta pillanatbĂłl eredeztethetƑ. Esitt vĂĄlik fontossĂĄ, hogy Kulka VĂĄnya bĂĄcsijaegyĂĄltalĂĄn nem bĂĄcsi; a pontosan kiszĂĄmĂ­tott,szabĂĄlyos ritmusĂș alakĂ­tĂĄs egyik csĂșcspontja ez.A negyvenhĂ©t Ă©ves Ă©leterƑs fĂ©rfi magĂĄnyosleszĂĄmolĂĄsa a jövƑvel, mindazzal, ami mĂ©ghĂĄtravan.

Szonya Ă©s Asztrov jelenetĂ©ben a hagyomĂĄ-nyosan kĂ©nyes egyĂŒtt evĂ©sbe VallĂł Ă©s a kĂ©t szĂ­-nĂ©sz belelopja mindazt, ami addig Ă©s kĂ©sƑbbszavakban Ă©s tettekben megfogalmazĂłdik: ez isösszegzƑ jelenet. Szonya szerelmesen, odaadĂł-an, felkĂ­nĂĄlkozĂłan eszik, nĂ©masĂĄga kifejezƑbbminden beszĂ©dnĂ©l. AkĂĄrcsak Asztrov zavart-tĂ©-tova mozdulata, mellyel SzonyĂĄra rĂĄhajolva akredenc ajtajĂĄt nyitnĂĄ ki, poharat keresve. Szer-vĂ©t Tibor Asztrovja jelentĂ©ses ĂșjrafogalmazĂĄsaennek a csehovi archetĂ­pusnak: menekĂŒlƑ alak.Nem csak SzonyĂĄtĂłl menekĂŒl; kapĂłra jön nekiminden hĂ­vĂĄs, ami elszĂłlĂ­tja a Szerebrjakov-hĂĄz-bĂłl, bĂĄrhogy nyafog is alkalmankĂ©nt. MenekĂŒl abetegtƑl Ă©s a beteghez, az italtĂłl Ă©s az italba; afaĂŒltetĂ©ses jövƑbe Ă©s a jövƑtƑl; szĂ©tfolyĂł Ă©letĂ©tƑlpillanatnyi tĂșlĂ©lĂ©sekbe. JelenĂĄhoz a mĂĄssĂĄgĂ©rtmenekĂŒlne; inkĂĄbb cinikus, mint rezignĂĄlt fĂ©rfi-ösztön ez. SzervĂ©t szĂ­npadi alkatĂĄban kĂ©szen vankorunk Ă©rtelmisĂ©gije, a fiatalon is hitevesztett,mĂłkuskerĂ©kben kĂ©szsĂ©gesen pörgƑ, Ă©lete el-vesztegetĂ©sĂ©t, önnön gyĂĄvasĂĄgĂĄt okosan meg-ideologizĂĄlĂł fĂ©rfi. KemĂ©ny szĂ­nĂ©sz, Ivanovotazonban lĂĄgyra vette, agyonsajnĂĄlta annak ide-jĂ©n. Asztrovja nyugodtan nyafoghat, mĂ©gis ke-mĂ©ny Ă©s - el fog veszni.

Schell Judit sprƑd, energikus SzonyĂĄt jĂĄtszik;semmi bĂĄgyadt melankĂłlia, beletörƑdƑ önfelĂĄl-dozĂłdĂĄs, lĂ­rai szenvelgĂ©s. Az Ƒ SzonyĂĄja egy-szerre bakfisos Ă©s asszonyos szenvedĂ©llyel akar-ja magĂĄnak Asztrovot, Ă©letre, csalĂĄdra, boldog-sĂĄgra vĂĄgyik. TartĂĄsa, vĂ©lemĂ©nye, ereje van.ElĂ©nk rakja CsehovbĂłl fogalmazva azt a nagyonmainak Ă©s közelinek lĂĄtszĂł alapigazsĂĄgot, hogy asors nem Ă©rdemek alapjĂĄn osztogat kegyeket. Esa tehetsĂ©ges fiatal szĂ­nĂ©sznƑ megĂĄllja, hogy nemreflektĂĄl szomorĂș helyzetĂ©re, nem kommentĂĄljaazt semmilyen mĂłdon - ezĂ©rt megrendĂ­tƑ azalakĂ­tĂĄsa.

Mint tudjuk csak ebben a „kottakövetƑ"Csehov-elƑadĂĄsban valahogy nagyon hangsĂșlyos-, az Ă©jszakai vihar akkor ĂĄll el odakint, amikoridebent is: Jelena Ă©s Szonya jelenetĂ©re. KovĂĄtsAdĂ©l Ă©s Schell Judit jĂĄtĂ©kĂĄt fel lehet venni, Ă©sĂŒdvös volna tanĂ­tani a megfelelƑ iskolĂĄban: a

CSEHOV-JÁTÉK

Vojnyickaja: Koós Olga (Koncz Zsuzsa fel-vételei)

szavak Ă©s gesztusok, a testtartĂĄsok Ă©s lĂ©pĂ©sekkettƑs beszĂ©dĂ©t, ezt a felszabadĂ­tĂł nƑi egymĂĄsratalĂĄlĂĄst, a vallomĂĄsossĂĄg fehĂ©r izzĂĄsĂĄt. TökĂ©letesa ritmus Ă©s az összjĂĄtĂ©k, a megkönnyebbĂŒlt sĂ­rĂĄ-sok Ă©s szomorĂș-zavart nevetĂ©sek vĂĄltakozĂĄsa.Kezek Ă©s tekintetek talĂĄlkozĂĄsa. VallĂł minthaközelire komponĂĄlta volna ezt az intim jelenetet,Ă©s el is Ă©ri, hogy tekintetĂŒnk „vĂĄgjon" a kĂ©pbƑl,mindig csak a lĂ©nyeget lĂĄssuk.

A vĂ©gĂ©n pedig a vihar utolsĂł dörrenĂ©se, ami-kor Szerebrjakov zsarnoki „nem lehet"-jĂ©t JelenazongorĂĄzĂĄsĂĄra Szonya kimondja.

A harmadik felvonĂĄsban minden megtörtĂ©nik.Jelena Ă©s Szonya majdnem összekap-a munkĂĄnĂ©s az unatkozĂĄson: kettƑjĂŒk alkati összefĂ©r-hetetlensĂ©gĂ©n, termĂ©szetesen -, aztĂĄn JelenamegĂ­gĂ©ri, hogy kipuhatolja Asztrov Ă©rzelmeit.KovĂĄts AdĂ©l szintĂ©n Ă©rdesre fogalmazza JelenĂĄt,de SchellĂ©tƑl eltĂ©rƑen az Ƒ jĂĄtĂ©ka mĂ©g reflexĂ­v is:ĂĄlszentsĂ©ge „kritikailag is jelezve van", SzonyajelenlĂ©tĂ©ben mĂĄris Asztrovra vadĂĄszvĂĄn igazgatjaa ruhĂĄjĂĄt Ă©s a frizurĂĄjĂĄt, miközben a kĂŒldetĂ©srekĂ©szĂŒl. MonolĂłgja hitelesĂ­ti ezt a kritikĂĄt: a gyĂĄ-vasĂĄg, a csĂĄbĂ­tĂĄs Ă©s az elvont szabadsĂĄgvĂĄgymagĂĄnyos bevallĂĄsa egy Ășjabb Ă©letkudarckitakarĂĄsa. Jelena nem hazug, nem romlott-egyszerƱ lĂ©lek, a kĂ©nyszerpĂĄlya embere.Asszonya.

Az Asztrovval valĂł jelenetben lĂĄzas kapkodĂĄs,pattogĂł replikĂĄk mindkĂ©t oldalon; vilĂĄgos, hogynem a fĂ©rfi „mƱvĂ©szetĂ©rƑl", nem is az asszonyĂ©rdeklƑdĂ©sĂ©rƑl, hanem egyfajta szerelmi elƑjĂĄ-

tĂ©krĂłl van szĂł. IsmĂ©t erƑs, ellenĂĄllhatatlan a jĂĄtĂ©khatĂĄsa: KovĂĄts AdĂ©l figyelmet, majd Ă©pp nemfigyelĂ©st mĂ­melƑ hallgatĂĄsa szinte kĂ©ptelenĂŒlszĂłszĂĄtyĂĄr monolĂłgnak hat SzervĂ©t hullĂĄmzĂł,hol hadarĂł, hol rĂĄfĂ©kezƑ kiselƑadĂĄsa alatt.Jelena kĂŒldetĂ©sĂ©nek gyors Ă©s zavart „letudĂĄsa"utĂĄn a fĂ©rfi agresszĂ­v lerohanĂĄssal vet vĂ©get ajĂĄtĂ©knak, de maga az összeborulĂĄs vol-takĂ©ppen mĂĄr nem kettƑjĂŒkrƑl szĂłl. Hanem azajtĂł ĂŒvegĂ©hez tapadĂł, kĂłkadt ƑszirĂłzsacsokrotszorongatĂł VĂĄnyĂĄrĂłl, aki - Ă©pp mert csaknegyvenhĂ©t Ă©ves - a dermedt bĂĄmulĂĄssal be-vĂ©gzi tragĂ©diĂĄjĂĄt.

Ehhez kĂ©pest BĂĄlint Szerebrjakovja a kö-vetkezƑ jelenetben szinte tĂ©tovĂĄn vezeti elƑ bir-tokeladĂĄsi ötletĂ©t. VallĂł rendezĂ©sĂ©ben teljesenvilĂĄgos, hogy VĂĄnya robbanĂĄsĂĄban ez csak alegutolsĂł, majdhogynem fölösleges összetevƑ: apisztolyt sem a borzalmas ötlet kiagyalĂłjĂĄra,hanem egĂ©sz elrontott Ă©letĂ©nek okĂĄra Ă©s oko-zĂłjĂĄra fogja. Ez is, a lövĂ©s, Ășjabb csĂșcspont azelƑadĂĄsban: a vĂ©rengzƑ gyilkos szerepĂ©bƑl ki-esett VĂĄnya Ă©rdeklƑdve kĂ©rdi Szerebrjakovot,talĂĄlt-e, aki Ă©ppĂșgy kiesve a merĂ©nylet ĂĄldoza-tĂĄnak szerepĂ©bƑl, a fejĂ©t ingatja: nem. Ez akettƑs ĂĄttĂ©tel ismĂ©t a rendezƑ Ă©s ezĂșttal KulkaĂ©s BĂĄlint tökĂ©letes összmunkĂĄjĂĄnak ered-mĂ©nye. Es a feszĂŒltsĂ©g mĂ©g csak nem is esik,amikor Kulka VĂĄnyĂĄja visszagyerekesedve bo-rul az anyja lĂĄbĂĄhoz: az örök autoritĂĄshoz a felnem nƑtt gyerek. KoĂłs Olga rĂĄborulva ĂĄtöleliugyan, de kĂ©tsĂ©gbeesĂ©se, Ă©rzelmei nem a fiamellett szĂłlnak; mozdulata Ă©s arckifejezĂ©se, akettƑ közti ellentĂ©t többet ĂĄrul el errƑl azasszonyrĂłl Ă©s errƑl az anya-fiĂș kapcsolatrĂłl,mint egy hosszĂș pszichoanalĂ­zis.

A negyedik felvonĂĄs ebben az elƑadĂĄsban iskĂłda. A Martin MĂĄrta ĂĄltal remekĂŒl jĂĄtszott dajka -fƑleg hangulatilag, de fizikailag is - ĂĄtveszi aterepet. Eligazgatja az. aprĂłbb viszĂĄlyokat, delegfƑkĂ©pp is fonalat gombolyĂ­t: minden rendbenlesz. A VĂĄnya ĂĄltal ellopott morfium visszakerĂŒl ahelyĂ©re, Asztrov ĂștipatikĂĄjĂĄba; elhangzik Szo-nya emblematikus parancsa: „tƱrj". Es elmen-nek, akik nem idevalĂłk. A professzor bĂșcsĂșjĂĄtBĂĄlint hangosra, megbocsĂĄtĂłra-Ă©s leginkĂĄbbközönyösre veszi. Az elƑadĂĄs örök kisemberĂ©t,Tyelegint jĂĄtszĂł KocsĂł GĂĄbornak itt jut egyaprĂłcska jutalomjĂĄtĂ©k: kĂ©szsĂ©gesen ugrik aprofesszor elĂ© bĂșcsĂșra nyĂșjtott kĂ©zzel, deSzerebrjakov, mintha a semmin, a levegƑnnyĂșlna keresztĂŒl, AsztrovtĂłl köszön el, Ă©szresem vĂ©ve az Ƒt kĂ©szsĂ©gesen körĂŒlugrĂĄlĂł Tye-legint.

Jelena csak AsztrovtĂłl "vĂĄlik"; KovĂĄts AdĂ©lalaposan megfĂŒrdeti Ƒt a remĂ©nytelensĂ©g, kiet-lensĂ©g perspektĂ­vĂĄjĂĄban, mi több, a jelenet kö-zönsĂ©gessĂ©gĂ©ben, durvasĂĄgĂĄban is. Ez utĂłbbiĂĄrnyalatokat SzervĂ©t adja a kĂ©phez, aki Asztrovothidegnek, cinikusnak mutatja a vĂĄlĂĄs pillana-tĂĄban.

Amikor a szƱknek tetszƑ szobĂĄban ki-ki elfog-lalja megszokott helyĂ©t, Ă©s hozzĂĄlĂĄt szokĂĄsostevĂ©kenysĂ©gĂ©hez, mĂĄr csak Asztrov fölös-leges.Szonya, inkĂĄbb megszokĂĄsbĂłl, sem-mintvalamiben remĂ©nykedvĂ©n, kikĂ­sĂ©ri Ƒt. És amikorvisszajön, mintha koporsĂł fedele zĂĄrulna rĂĄjuk.A tĂșlvilĂĄgrĂłl, megpihenĂ©srƑl fantĂĄziĂĄlĂł Szonya-monolĂłg alatt az elƑadĂĄs elƑször tĂ©r el a„kottĂĄtĂłl". VĂĄnya könnyezik, ahogy az Ă­rva van.Szonya azonban nem. AnnĂĄl tragikusabb.

VallĂł PĂ©ter rendezĂ©sĂ©ben ezĂșttal nemcsak a„nagy dolgok", nemcsak az eszme, hanem azaprĂłsĂĄgok, a rĂ©szletek is a helyĂŒkön vannak.Kockacukor, teĂĄzĂĄs, leĂŒlĂ©s a bĂșcsĂș pillanatĂĄban,tinta, Afrika-tĂ©rkĂ©p. Összhang szĂŒletett.

Minden nemzedĂ©knek van egy VĂĄnya bĂĄcsija, aztmondjĂĄk. AnyĂĄm a GellĂ©rt Endre rendezte elƑ-adĂĄst tartotta a sajĂĄtjĂĄnak, MaklĂĄry ZoltĂĄnnal,MĂ©szĂĄros Ágival, BalĂĄzs Samuval, LukĂĄcs Mar-gittal, Bessenyei Ferenccel a fƑbb szerepekben;kĂ©sƑbb is minden VĂĄnya bĂĄcsit ahhoz mĂ©rt, ah-hoz hasonlĂ­tott, azzal magyarĂĄzott.

Lehet, hogy most Ă©n is talĂĄltam magamnakegyet.

Anton Csehov: Vånya båcsi (Radnóti Színhåz)Jelmez: Szakåcs Györgyi. Díszlet: Szlåvik Istvån.

Asszisztens: Ɛri Rózsa. Rendezte: Valló Péter.

SzereplƑk: BĂĄlint AndrĂĄs, KovĂĄts AdĂ©l, Schell Judit,KoĂłs Olga, Kulka JĂĄnos, SzervĂ©t Tibor m. v., KocsĂłGĂĄbor m. v., Martin MĂĄrta, Bajka PĂĄl.

CSEHOV-JÁTÉK

nekĂŒnk ĂșjsĂĄgolja el, hogy itt lesz az elƑadĂĄsĂĄnTrigorin is. KĂ©sƑbb hozzĂĄnk fordul az intĂ©zƑvel valĂłveszekedĂ©s utĂĄn is: „egy hĂ­res szĂ­nĂ©sznƑ sĂ­r egyilyen hĂŒlyesĂ©g miatt." KĂ©sƑbb Dorn a Szorinnak(BĂĄrĂĄny Frigyes) szĂĄnt mondatokat szintĂ©n a kö-zönsĂ©gnek mondja: „Minden mĂșlandĂł. A halĂĄltĂłlvalĂł fĂ©lelem ĂĄllati fĂ©lelem." AktualitĂĄssal bĂ­rĂł tĂ©zis-mondatok vĂĄlnak ironikussĂĄ azĂĄltal, hogy valĂłban

SÁNDOR L. ISTVÁN

BOHÓCORR ÉS RUHACSIPESZC

Csehov ugyanarrĂłl beszĂ©lt tĂ­z Ă©eltĂ©vesztett vonzĂłdĂĄsokrĂłl, a mszerelmekrƑl, az egyĂ©nikĂ©nyszerĂ©ben felszĂĄmolĂł-dĂł könem ezek az alig vĂĄltozĂłfĂĄjdalmassĂĄ az Ă©letet, ha-nemviszonozhatatlan gesztusok, adermedƑ Ă©rintĂ©sek, azok avallomĂĄsok, amelyekben ezekviszonyok megnyilvĂĄnulnak.vĂĄltozĂł mozdulatok, mĂșlĂ©kony jmindig Ășj Ă©lettapasztalatokkal tfĂŒggetlen közös emberi Ă©lmĂ©nlĂĄtva sajĂĄt vilĂĄgunkra ismerhszĂĄzĂ©ves darab elƑadĂĄsĂĄban is

„TĂșl vagyunk Csehovon" - Ă­nyĂ©skert tavalyi kĂ©t bemutatĂłjaaz elmĂșlt Ă©vtizedben megrendelƑadĂĄsok alapjĂĄul szolgĂĄltakmai magyar szĂ­njĂĄtszĂĄsnak nindanivalĂłja rĂłla." Most pontoakkor mondottakat. TĂșl vagyuszĂĄs egy rendkĂ­vĂŒl erƑteljes, mszakĂĄn, Ă©s kibontakozĂłban vközelĂ­tĂ©smĂłd. Az Ă©let kĂŒlsƑfeltĂ©teleinek drasztikus ĂĄtalainkĂĄbb szĂĄmol a szĂ­nhĂĄzmƱvĂ©Ă©rvĂ©nyes, izgalmas szĂ­npadifajta tapasztalatokkal konfronmagyar szĂ­nhĂĄz a lassĂș, tĂ©tovterhes korszakvĂĄltĂĄs idƑszakĂĄszerre lĂĄthatĂłk korszakvĂĄltĂĄs edukciĂłk szĂ­npadjainkon. Olyanyolcvanas Ă©vek jĂĄtĂ©kmĂłdjĂĄt igtartani, megĂșjĂ­tani, Ă©s olyanoklizmus utĂĄni jĂĄtĂ©kstĂ­lusok leheAz elƑbbi produkciĂłk mĂĄr nem,nem elĂ©g meggyƑzƑek.

Az ĂștkeresĂ©s egyik fontos vĂĄlvĂ©s, amely a mai gesztusrendsmunikĂĄciĂłs jelzĂ©sekkel, nyelviteti a klasszikus mƱveket. Ennetöbbnyire ironikus gesztusokadĂĄsok, groteszk ĂĄllapotrajzok,lĂłsĂĄgelemzĂ©sek szĂŒletnek. EzPĂ©ter Ă©s MohĂĄcsi JĂĄnos legjobbnyire ilyen „átiratok" Verebes Iis. S ugyanez Ă©rvĂ©nyes a nyelƑadĂĄsra is.

pĂ©ldamondatkĂ©nt hangoznak el, magĂĄnjellegƱ, kö-zömbös mondatok nyernek többletjelentĂ©st, tĂ©zis-jelleget azĂĄltal, hogy a szituĂĄciĂłbĂłl kimutatĂłgesztusok kĂ­sĂ©rik Ƒket.

A Verebes vezĂ©nyelte szĂ­nĂ©szcsapat nem aklasszikus szöveget mondja. Mai köznyelvi for-dulatokra hangolt, kiszĂłlĂĄsokkal feldĂșsĂ­tott nyel-vetbeszĂ©lnek. Arkagyina (Csoma Judit) nemegyszerƱen csak „dekadens izĂ©nek" minƑsĂ­ti a fiadarabjĂĄt, hanem jĂłl Ă©rtesĂŒlt megjegyzĂ©seket fƱzhozzĂĄ. „Ez valami magĂĄnmitolĂłgia" - mondja, majdamikor fĂŒst lepi el a szĂ­npadot, jelentƑsĂ©gteljesenhozzĂĄteszi: „effekt." Amikor Trepljov vĂ©gĂŒl elrohan,nem „szeszĂ©lyes, hiĂș kamasznak", hanem„arrogĂĄns, önhitt szarjankĂł-nak" minƑsĂ­ti: „Nincs ittsemmifĂ©le Ășj forma, ez egy baromsĂĄg." „TerohadĂ©k!" - ĂŒvölti MĂĄsa (GĂĄbos Katalin), amikorTrepljov ingerĂŒlten közli vele, hogy ne jĂĄrjonfolyton a nyomĂĄban. A mĂĄsodik felvonĂĄs elejĂ©nMaupassant A vĂ­zen cĂ­mƱ novellĂĄjĂĄt olvassahangosan Arkagyina Ă©s Dorn. Amikor a szĂ­nĂ©sznƑdĂŒhösen a tĂłba hajĂ­tja a könyvet, az orvoshosszan nĂ©z utĂĄna: „Maupassant a vĂ­zen" -mondja ironikusan. (Az elsƑ felvonĂĄsban hasonlĂłirĂłniĂĄval Ă­rta le Dorn a tĂł-parti helyszĂ­nt: „Itt vantehĂĄt a szĂ­nhĂĄz. ElƑtĂ©r, hĂĄttĂ©r, ĂĄrtĂ©r, puszta tĂ©r.")A harmadik felvonĂĄs nyitĂł jelenetĂ©ben elhangzĂłmondatok, melyek-ben MĂĄsa megvallja Trigorinnak(MolnĂĄr LĂĄszlĂł) Trepljov irĂĄnti szerelmĂ©t, az Ă­rĂłrĂ©szeg közbekĂ©rdezĂ©seivel tagolt, ittasan kibököttszĂłcsonkokkĂĄ

SEHOV: SIRÁLY

ve, szĂĄz Ă©ve: azagĂĄnnyĂĄ zĂĄrulĂł

Ă©letprogramokzössĂ©gekrƑl. De

szavak teszikazok a tétova,

zok a semmibevissz-hangtalan

a tisztĂĄzhatatlanAzok a folytonelzĂ©sek, amelyeköltik fel az idƑtƑlyeket. AmelyeketetĂŒnk akĂĄr egy.rtam a Cseresz-

kapcsĂĄn: „AmĂ­gĂ­tƑen jelen idejƱCsehov mƱvei, acs lĂ©nyegi mon-

sĂ­tanom kell aznk a Csehov-jĂĄt-

eghatĂĄrozĂł kor-an egy mĂĄsfajtaformĂĄinak, belsƑkulĂĄsĂĄval egyreszet. A tĂ­z Ă©ve

mĂłdszerek mĂĄs-tĂĄlĂłdnak. A maia, kerĂŒlƑ utakkalt Ă©li. Ma egy-

lƑtti Ă©s utĂĄni pro-nok, melyek a

yekeznek Ă©letbenis, melyek a rea-tƑsĂ©geit keresik.az utĂłbbiak mĂ©g

tozata az a törek-zerrel, metakom-formĂĄkkal ĂŒtköz-k eredmĂ©nyekĂ©ntkal telĂ­tett elƑ-szarkasztikus va-jellemzƑ GothĂĄrmunkĂĄira. Több-

stvån rendezéseiíregyhåzi Siråly-

Az ilyen tĂ­pusĂș produkciĂłk többnyire nyĂ­ltanvĂĄllaljĂĄk, hogy jĂĄtĂ©k zajlik a szĂ­npadon. Viszony-lagossĂĄ vĂĄlik bennĂŒk a szĂ­nhĂĄz illĂșziĂłja. Erre utala nyĂ­regyhĂĄzi elƑadĂĄs szĂ­npadkĂ©pe (Kis KovĂĄcsGergely munkĂĄja): a stĂșdiĂłszĂ­npadon felĂ©pĂ­tettfahĂĄz valĂłsĂĄgossĂĄgĂĄt a rĂĄfestett kĂ©pek teszikidĂ©zƑjelbe. KĂ©t szĂ©lĂ©n - komĂ©diĂĄs lakĂłihoz mĂ©l-tĂłan, mintha szĂ­npadnyĂ­lĂĄst kereteznĂ©nek - mĂĄ-zolt bordĂł szĂ­nhĂĄzi fĂŒggönyök. KözĂ©pen szĂŒrre-ĂĄlis rajzok: egy hĂĄromszögszem, melybƑlkönnyek hullanak, eltorzult hangszerek, furcsa(Ă©let-korokat sejtetƑ) szĂĄmlapĂș Ăłra. Az ablakok,ajtĂłk mögött szĂ­nes vĂĄsznakra festett, szĂłköznĂ©lkĂŒli idĂ©zetek, kibogarĂĄszhatatlanĂ©letbölcsessĂ©gek lĂĄthatĂłk. A szĂ­nhĂĄzi illĂșziĂłviszonylagossĂĄgĂĄt jelzik az elƑadĂĄsba Ă©pĂ­tett„kiszĂłlĂĄsok" is: a szereplƑk bizonyosszövegrĂ©szleteket a nĂ©zƑkhöz fordulva, aközönsĂ©get közvetlenĂŒl megszĂłlĂ­tva mondanakel. „A mai szĂ­nhĂĄz rutin Ă©s dogma" - nĂ©z ki rĂĄnkTrepljov (Avass Attila). „Új formĂĄk kellenek" -teszi hozzĂĄ, Ă©s közben piros bohĂłc-orrot ölt. Bajvan, mondja kĂ©sƑbb Dorn (Szigeti AndrĂĄs), ha atĂĄrsadalom jobban szereti a szatĂłcsokat, mint aszĂ­nĂ©szeket. Nyina (SzabĂł MĂĄrta)

J

elenet a mĂĄsodik felvonĂĄsbĂĄl

CSEHOV-JÁTÉK

Molnår Låszló (Trigorin) és Csoma Judit(Arkagyina) (Szoboszlai Gåbor felvételei)

esnek szĂ©t: „KitĂ©pem! Mit? GyökerestƑl! Mit?SzĂ­vembƑl! Mit? Ezt a szerelmet!" „Takarodj mĂĄrel a francba!" - ĂŒvölti MĂĄsa a fĂ©rjĂ©nek, amikorMedvegyenkĂłnak (Keresztes SĂĄndor) mĂ©gse na-gyon akarĂłdzik hazamenni a gyerekĂŒkhöz. „Mi-

fĂ©le diadalszekeret? Nem vagyok Ă©n Aga-memnĂłn!" - mondja gĂșnyosan Trigorin NyinĂĄnak,amikor a lĂĄny elragadtatottan az Ă­rĂłi dicsƑsĂ©grƑlbeszĂ©l. Hosszasan sorolhatnĂĄnk a pĂ©ldĂĄkat aszöveg „modernizĂĄlĂĄsĂĄnak" kĂŒlönfĂ©le vĂĄltozataira(bĂĄr tegyĂŒk hozzĂĄ, hogy az ĂĄtigazĂ­tĂĄsok,betoldĂĄsok korĂĄntsem annyira tolakodĂłak,egyfĂ©le nyelvi humorhoz kötƑdƑek, minta GothĂĄr-vagy MohĂĄcsi-elƑadĂĄsokban).

Az öltözetek, a kellĂ©kek alapjĂĄn akĂĄr a tĂ­zes,hĂșszas Ă©vekben is jĂĄtszĂłdhatna az elƑadĂĄs (NyinakerĂ©kpĂĄron Ă©rkezik, aztĂĄn piros pöttyösgumilabdĂĄval jĂĄtszik, Trigorin az Ă­rĂłgĂ©pĂ©Ă©rt rohanvissza, amikor el akar a lĂĄnytĂłl bĂșcsĂșzni, a sze-replƑk gramofont hallgatnak). A jĂĄtĂ©kötletek azon-ban egyĂ©rtelmƱen mai hangoltsĂĄgĂșvĂĄ teszik azelƑadĂĄst. Olyan fontos jelzĂ©sek ezek, amelyekerƑteljes groteszk felhangokkal telĂ­tik Csehov hely-zeteit.

Mozog a sĂĄs a kezdƑkĂ©pben. MiutĂĄn TrepljovĂĄtvonult a szĂ­nen, Medvegyenko Ă©s MĂĄsa bĂșjik elƑ.A ruhĂĄjukat igazĂ­tjĂĄk, öltözködnek. Úgy tƱnik, sze-retkeztek. A földön fekvƑ nƑ egy pillanatra mĂ©g beleis kapaszkodik Trepljovba, felnevet. AztĂĄn hosszanĂ©s provokatĂ­van követi a fiĂșt. Az nem vesz rĂłlatudomĂĄst, elmegy. Medvegyenko elĂ©gedetlenkedik:„Hat versztĂĄt gyaloglok, Ă©s csak közönyt talĂĄlok" -mondja, Ă©s közben pĂĄrzĂł mozdulatokkal Ă©rtelmezi,hogy mire is gondol valĂłjĂĄban. HiĂĄba kapja meg anƑt, az nem viszonozza vonzĂłdĂĄsĂĄt. Hideg Ă©s közö-nyös, ha enged is neki. KĂ©sƑbb MĂĄsa az ablakbĂłllesi, hogy Trepljov a szĂ­npaddĂĄ kinevezett tornĂĄcrafekteti NyinĂĄt. Valaki figyel - mondja Nyina, Ă©skibontakozik az ölelĂ©sbƑl. ValĂłban kivĂĄgĂłdik az ajtĂł,Ă©s MĂĄsa lĂ©p ki rajta. SzĂĄmonkĂ©rƑen egy fa mellĂ©kuporodik, Ășgy bĂĄmulja a szerelmespĂĄrt. Nyinaugratja Ƒt: ez milyen fa, Ă©s miĂ©rt ilyen sötĂ©t? Trepljovazonban ingerĂŒlten elkergeti a hĂ­vatlan szemtanĂșt.

Nyina, amint elƑbĂșjik a fĂŒggöny leple alĂłl,Trigorint kezdi fĂŒrkĂ©szni. Arkagyina Ă©szreveszi, Ă©smosolyogva, fölĂ©nyesen bemutatja neki a fĂ©rfit.Trigorin vissza-visszanĂ©z NyinĂĄra. LĂĄtja, hogy mitakarnak tƑle, de mĂ©g nem tudja, hogy van-e valamiköze a lĂĄnyhoz. A mĂĄsodik felvonĂĄsbeli talĂĄlkozĂĄ-sukkor egyĂ©rtelmƱvĂ© vĂĄlik a helyzet: Nyina kertelĂ©snĂ©lkĂŒl odalĂ©p a fĂ©rfihoz, Ă©s szĂĄjon csĂłkolja. Trigorinugyanolyan termĂ©szetesnek talĂĄlja ezt, minta lĂĄny.BeszĂ©lgetĂ©sĂŒket hosszĂș csĂłkolĂłzĂĄsok szakĂ­tjĂĄkmeg. Ezt lĂĄtja meg Trepljov is.

Arkagyina kelletlenĂŒl, ĂŒgyetlenĂŒl nyĂșl hozzĂĄ a fiakötĂ©sĂ©hez. LĂĄthatĂłan semmi kedve az ĂĄpolĂłnƑvĂ©rtjĂĄtszani. Egy pillanatig sem szĂŒletik meg tehĂĄt anyaĂ©s fia között az intimitĂĄs, annĂĄl kĂ­mĂ©letlenebbĂ© vĂĄlikazonban a szĂĄmonkĂ©rĂ©s. EsĂ©lyt sem adnak egy-mĂĄsnak a megĂ©rtĂ©sre. SzĂĄradni kitett, leszaggatottlepedƑk között ĂŒvöltöznek. Mindenketten csakis amaguk sĂ©rtettsĂ©gĂ©t kiĂĄltjĂĄk vilĂĄggĂĄ.

Trigorin azonnal megmutatja ArkagyinĂĄnak aNyinĂĄtĂłl kapott medĂĄlt. Az asszony rĂĄmosolyog afiatal fĂ©rfira: menjen, nĂ©zze csak meg a könyv-tĂĄrban, mifĂ©le idĂ©zetre vonatkozik a bevĂ©setettoldalszĂĄm. AztĂĄn egyĂŒtt keresik ki a könyvben amegjelölt lapot. Arkagyina kiigazĂ­tja Trigorint:rosszul szĂĄmolta ki a sorokat. Összenevetnek azidĂ©zeten: „Ha valaha kell majd az Ă©letem, csakgyere Ă©rte Ă©s vidd." Milyen butasĂĄg, micsodadolgokat talĂĄl ki ez az ostoba vidĂ©ki l ĂĄny - mondjaa gesztus. AztĂĄn, kĂŒlönösebb zavar nĂ©lkĂŒl, a fĂ©rfihozzĂĄteszi: „Maradjunk mĂ©g egy napig!" MiĂ©rt is

CSEHOV-JÁTÉK

utasĂ­tanĂĄ el a felkĂ­nĂĄlkozĂĄst? AztĂĄn csak legyintArkagyina dĂŒhĂ©re, ragaszkodĂĄsĂĄra. HĂĄt menjĂŒnk,ha nem Ă©rted meg. Úgyis minden olyan mindegy- gondolja. MĂ©gis visszarohan, hogy vĂĄltsonnĂ©hĂĄny szĂłt NyinĂĄval. PĂĄrhuzamosan, a mĂĄsikatszinte meg se hallva beszĂ©lnek mindketten. NemgyöngĂ©d szerelmet, hanem zaklatott, dĂŒhödt,gyötrelmes egymĂĄsba kapaszkodĂĄst Ă­gĂ©rnekezek a bĂșcsĂșszavak.

TalĂĄn ennyibƑl is kiderĂŒl, hogy a nyĂ­regyhĂĄzielƑadĂĄs erƑteljes gesztusokkal Ă©l, karakteres fi-gurĂĄkat jelenĂ­t meg. A szereplƑknek azonbaninkĂĄbb csak a „gesztusĂ©rtĂ©ke" fontos: az alakoknem önmagukban Ă©rtelmezƑdnek, hanem abbanaz ironikus viszonyban, ahogyan az ĂĄbrĂĄzolt vilĂĄgrĂ©szekĂ©nt megjelennek. Sokat elĂĄrulnak bizo-nyos szemĂ©lyisĂ©gjegyekrƑl, tipikus magatartĂĄs-mĂłdokrĂłl, emberi habitusokrĂłl. de nem formĂĄ-lĂłdnak jellemekkĂ©. Érdekesek, de nem Ă©rdemesönĂĄllĂł titkaikat fĂŒrkĂ©sznĂŒnk. A szĂ­nĂ©szeknekugyanis ebben a jĂĄtĂ©kstĂ­lusban termĂ©szetszerƱ-leg nem teljes Ă©letsorsok megformĂĄlĂĄsa a felada-tuk, hanem az, hogy meggyƑzƑvĂ© tegyĂ©k azokata gesztusokat, melyeket az elƑadĂĄs ironikus köz-lĂ©smĂłdja közvetĂ­t. Épp ezĂ©rt az elƑadĂĄs nem azegyĂ©ni alakĂ­tĂĄsok ereje, hanem inkĂĄbb az egysĂ©-gesen vĂĄllalt közelĂ­tĂ©smĂłd következtĂ©ben tƱnikszĂ­nĂ©szileg is figyelemre mĂ©ltĂłnak.

Csoma Judit ArkagyinĂĄja elegĂĄns, fölĂ©nyes„nagyasszony". MĂ©g a megalĂĄzĂł helyzetben semalĂĄzkodik meg: egy ruhacsipeszt rak az orrĂĄra,Ă­gy mondja el Trigorinnak kĂ©tsĂ©gbeesett szerelmivallomĂĄsĂĄt. Olyan, mintha Ƒ maga is bohĂłcorrotöltött volna, akĂĄrcsak Nyina, amikor Trepljovnaka magĂĄnyrĂłl vallĂł darabjĂĄt szavalta. (Az öregebbszĂ­nĂ©sznƑ az elƑadĂĄs utĂĄn ki is prĂłbĂĄlja, milyenabban a koporsĂłszerƱsĂ©gben ĂŒlni, ahol NyinajĂĄtszott.) Érzelmeket ebben a vilĂĄgban csak bo-hĂłcmaszk mögĂ© bĂșjva Ă©rdemes közölni: AvassAttila Trepljovja, bĂĄrmi törtĂ©nik is vele, alkatilagmindörökre kamasz marad. Komoly, lelkes, oda-adĂł, szĂĄmonkĂ©rƑ. De soha nem tud megszaba-dulni kĂ©telyeitƑl: „Nem tudom, minek Ă©s kinek kellez az egĂ©sz. Nem hiszek, Ă©s nem tudom, hogymiben ĂĄll a hivatĂĄsom" - mondja, NyinĂĄnak isvĂĄlaszolva, az Ă©lettƑl bĂșcsĂșzĂł utolsĂł gesztusa-kĂ©nt. SzabĂł MĂĄrta NyinĂĄjĂĄnak naivitĂĄsa romlottbĂĄj: Ă©rzi, bĂĄrmit kĂ©pes elĂ©rni, ha elĂ©g magabizto-san akarja. SajĂĄt ĂĄrnyĂ©kĂĄt azonban nem lĂ©phetiĂĄt; csak tehetsĂ©gtelensĂ©gĂ©t, tehetetlensĂ©gĂ©t pa-lĂĄstolja, ahogy a megtalĂĄlt hivatĂĄsĂĄrĂłl szavaI.MolnĂĄr LĂĄszlĂł Trigorinja nĂ©hĂĄny ĂŒres pĂłzzal hĂł-dĂ­tja meg a vilĂĄgot. Mintha nem mindig Ă©rtenĂ©,nem mindig Ă©rintenĂ© meg, ami körĂŒlötte törtĂ©nik,mintha semmit nem szenvedne meg abbĂłl, amitirodalmĂĄrkĂ©nt kifejez. GĂĄbos Katalin MĂĄsĂĄjadarabos, dĂŒhödt, szĂĄmonkĂ©rƑ. FrusztrĂĄltsĂĄgĂĄbanmind teljesebben kibontakozik közönsĂ©gessĂ©ge.Keresztes SĂĄndor MedvegyenkĂłja tĂ©tovĂĄn igyek-szik a hƱsĂ©g, az odaadĂĄs erĂ©nyĂ©vĂ© ĂĄtstilizĂĄlni

pipogyasĂĄgĂĄt. Zubor Ágnes PolinĂĄja csupa fĂĄj-dalmas, nevetsĂ©ges lemondĂĄs, CzikĂ©li LĂĄszlĂłSamrajevje hivalkodĂł primitĂ­vsĂ©g. BĂĄrĂĄny Fri-gyes tipegƑ jĂĄrĂĄsĂș, majd tolĂłszĂ©khez kötöttSzorinja mĂ©g mindig megdöbben azon a fordĂ­tottcsodĂĄn, hogy semmit nem valĂłsĂ­tott meg mind-abbĂłl, amire feltette az Ă©letĂ©t. Szigeti AndrĂĄsDornja - az elƑadĂĄs talĂĄn legkonzekvensebb ala-kĂ­tĂĄsa - visszafogottsĂĄggal, kimĂ©rtsĂ©ggel tartjaegyensĂșlyban alkati cinizmusĂĄt.

JĂłl funkcionĂĄlĂł, jelentĂ©ssel bĂ­rĂł szĂ­npadkĂ©p,jellemzƑ erejƱ (hĂĄnyavetisĂ©get, eleganciĂĄt, lon-csossĂĄgot, megbomlĂł, megerƑsödƑ tĂĄrsadalmipoziciĂłkat) kifejezƑ ruhĂĄk (Torday Hajnal tervei),erƑs gesztusok, ĂĄtgondolt jĂĄtĂ©kötletek, a stĂ­lus-hoz igazodĂł szĂ­nĂ©szi alakĂ­tĂĄsok. MiĂ©rt van mĂ©gisnĂ©mi hiĂĄnyĂ©rzetem a nyĂ­regyhĂĄzi SirĂĄly utĂĄn?TalĂĄn azĂ©rt, mert az elƑadĂĄs szemlĂ©letmĂłdjĂĄbĂłlkövetkezƑ megoldĂĄsok ugyan hatĂĄsosan közve-tĂ­thetnek ĂĄllapotrajzot, meggyƑzƑen Ă©rzĂ©keltet-hetnek közĂ©rzetet, de nem elĂ©g ĂĄrnyaltak ahhoz,hogy mĂ©lyebb folyamatokat is megsejtessenek.Mindent tudok a figurĂĄkrĂłl, de a sorsuk nem Ă©rintmeg. EsemĂ©nnyĂ© egyszerƱsödik, ami törtĂ©nikvelĂŒk. Legremekebb gesztusaiban, hĂĄlĂĄs pillana-taiban olyan Ă©letĂ©lmĂ©nyeket közöl a nyĂ­regyhĂĄzielƑadĂĄs, amelyeket folyamatukban, belsƑ össze-fĂŒggĂ©seikben nem kĂ­vĂĄn kifejteni. Jelzi, hogymifĂ©le kortĂĄrs Ă©lettapasztalatokra ismerhetĂŒnkCsehov szĂĄzĂ©ves mondataiban, jelenkori Ă©lmĂ©-nyekkel hozza összefĂŒggĂ©sbe a darabban ĂĄbrĂĄ-zolt aszimmetrikus viszonyokat, ĂĄm ez a „gesz-tusszĂ­nhĂĄz", amelyet a (valĂłsĂĄgunkra valĂł) rĂĄis-merĂ©s Ă©s nem a (tapasztalatainktĂłl fĂŒggetlen,

Nincs abban semmi, hogymĂĄsodik rĂ©sz közepĂ©n minszĂ­nen. Kicsi szĂ­nhĂĄzrĂłl vafutnĂĄ kĂŒlön epizodistĂĄrajegyszedƑnƑ is epizodista,szövege, a szĂŒnetben nĂ©msemmi. S az mindig biztjelentĂ©ktelensĂ©gĂ©nek, ha anĂ©lkĂŒl eltƱnik.

Kicsi tĂĄrsulata van amindössze nyolc ĂĄllandĂł szmĂșltjuk. Tavaly kĂŒlönös egy

autonĂłm vilĂĄg) megismerĂ©s(Ă©nek) lehetƑsĂ©gemozgat, nem tĂĄrhatja fel az elƑadĂĄsban meg-jelenƑ nyers, kĂ­mĂ©letlen, Ƒszinte kapcsolatokhĂĄtterĂ©t.

A nyĂ­regyhĂĄzi elƑadĂĄs összhatĂĄsĂĄban olyanvilĂĄgot Ă©rzĂ©keltet, amely egy pillanatra sem hagy-ja meg az illĂșziĂł lehetƑsĂ©gĂ©t. Itt senki nem ĂĄltatjaa mĂĄsikat, de esĂ©lyt sem kĂ­nĂĄl szĂĄmĂĄra. A szere-lemben egyik szereplƑ sem mutatkozik fogĂ©-konynak arra a titokra, amit a mĂĄsik ember jelent.Igy csak Ă©nĂ©rvĂ©nyesĂ­tĂ©sĂ©nek korlĂĄtaira, de nemszemĂ©lyisĂ©gĂ©nek vĂ©gessĂ©gĂ©re döbbenhet rĂĄ azember. Hogyan lehetne Ă­gy bĂĄrmifĂ©le Ă©rzelembenhinni, bĂĄrmilyen kapcsolattĂłl megvĂĄltĂĄst remĂ©l-ni? MĂ©g pillanatokra sem szĂŒlethet meg a bol-dogsĂĄg esĂ©lye. A testi vĂĄgyak mĂ©g csak „ke-zelhetƑk" valahogy, de az Ă©rzelmi, lelki dimenziĂłka kĂĄosz fenyegetĂ©sĂ©t jelzik. Épp ezĂ©rt minthamindenki erre rendezte volna be az Ă©letĂ©t: min-den egymĂĄsra talĂĄlĂĄs csak idƑleges lehet, min-den vonzĂłdĂĄs lemondĂĄsba, teljesĂŒletlensĂ©gbetorkollik. Nincsenek titkok, nincsenek remĂ©nyek.Mindenki be van zĂĄrva sajĂĄt magĂĄnyĂĄba. amely-nek az ĂĄllandĂłan tĂĄrsasĂĄgban zajlĂł Ă©let a legter-mĂ©szetesebb kerete.

ÉrrƑl szól ma Csehov?

Csehov: SirĂĄly (nyĂ­regyhĂĄzi MĂłricz Zsigmond SzĂ­nhĂĄz)

DĂ­szlettervezƑ: Kis KovĂĄcs Gergely. JelmeztervezƑ:Torday Hajnal. SegĂ©drendezƑ: FĂŒlöp AngĂ©la. RendezƑ:

Verebes IstvĂĄn.SzereplƑk: Csoma Judit, Avass Attila, BĂĄrĂĄny Frigyes,SzabĂł MĂĄrta, CzikĂ©li LĂĄszlĂł, Zubor Ágnes, GĂĄbosKatalin, MolnĂĄr LĂĄszlĂł, Szigeti AndrĂĄs, KeresztesSĂĄndor, AndrĂĄsdi Tibor.

M

ÉLNI FE

a jet szon sz?az e

i némos j

da

Szeínésvele

Á R O K T A M Á S

LELƐTLENSÉGC

gyszedƑ hölgy abalĂĄny tƱnik föl a

Ăł Ă©s ĂșjrĂłl, hogy isMeg elvĂ©gre alejĂ©n van egy kisajĂĄtĂ©k, a vĂ©gĂ©re

ele egy szereplƑrab vĂ©gĂ©re nyom

gedi SzĂ­nkörnek,zbƑl ĂĄll. Van nĂ©miggel mutatkoztak

be. Racine PhaedrĂĄjĂĄt Ă©s MoliĂ©re A mizantrĂłpjĂĄtdolgoztĂĄk össze, ezt jĂĄtszottĂĄk a JATE aulĂĄjĂĄban.A Szerelmesek Ă©s a mizantrĂłpok az idĂ©n is mƱ-soron marad. Új bemutatĂłjukat azonban Ășj hely-szĂ­nen, a Tantusz MƱvelƑdĂ©si HĂĄzban tartottĂĄk.Kicsi a terem, ebben az elrendezĂ©sben alig szĂĄz-hĂșszan fĂ©rnek bele. De azĂ©rt megtelik, ha nem iszsĂșfolĂĄsig.

Magasra teszik a lĂ©cet, Csehov SirĂĄlyĂĄt adjĂĄk.A SzĂ­nkör tĂĄrsulattĂĄ alakulĂĄsa összefĂŒgg a

Szegedi Nemzeti SzĂ­nhĂĄz prĂłzai tagozatĂĄnak ta-valyi ĂĄtalakulĂĄsĂĄval. Szikora JĂĄnos, az Ășj mƱvĂ©-

SEHOV: SIRÁLY

CSEHOV-JÁTÉK

szeti vezetƑ a tĂĄrsulat több tagjĂĄval nem ĂșjĂ­tottszerzƑdĂ©st, s volt, akit szelĂ­den nyugdĂ­jba segĂ­-tettek. RĂ©szben ezekbƑl a kiszorult mƱvĂ©szekbƑlĂĄllt össze a SzĂ­nkör. Új szĂ­nhĂĄz alapĂ­tĂĄsĂĄra nemĂ©pp a legideĂĄlisabb lĂ©lektani ĂĄllapot. A SzegediSzĂ­nkör elƑadĂĄsĂĄban Ă©pp az a legszimpatiku-sabb: mindebbƑl semmi sem Ă©rezhetƑ.

Persze kĂ©t rĂ©szben jĂĄtsszĂĄk a darabot, mintmanapsĂĄg szokĂĄs. Egy szĂŒnettel, Ă­gy fĂ©l tĂ­zrevĂ©ge, ennyit bĂ­r a villanyszĂĄmla, a mƱszak meg aszakszervezet, s ennyit a publikum, amely reggel,gondolom, hĂ©tre jĂĄr munkĂĄba, Ășgyhogy tĂ­z körĂŒlmenthetetlenĂŒl elalszik. A mƱvhĂĄz aprĂł szĂ­npadalesz a darabbĂ©li szĂ­npad, s a nĂ©zƑtĂ©r közepe, aszobaszĂ­nhĂĄzszerƱ jĂĄtĂ©ktĂ©r a kert. MolnĂĄr Zsuzsa

Dobos Kati (Arkagyina), Téglås Judit (Nyina)és Varsa Måtyås (Trigorin) (Gyenes Kålmånfelvétele)

a szokĂĄsos fonott szĂ©kekkel, asztalokkal rakjatele, csak egy hatalmas karosszĂ©k hat idegenĂŒl akertben. De fönt Ă©s lent, szĂ­npad Ă©s Ă©let, szĂ­njĂĄtĂ©kĂ©s „életjĂĄtĂ©k" ellentĂ©te jĂłl mƱködik. Csak a tĂłnincs megoldva, a hĂĄttĂ©rben föllĂłgatott pisz-koskĂ©k drapĂ©ria mĂ©g jelzĂ©sszerƱ megoldĂĄsnaksem fogadhatĂł el. A mĂĄsodik rĂ©szre viszont aszĂ­nnel nem törtĂ©nik semmi. Az elsƑ rĂ©sz szĂ­npa-dĂĄbĂłl szoba lesz, a nĂ©zƑtĂ©r közepĂ©nek mibenlĂ©tehomĂĄlyos marad. De ellentĂ©t, funkciĂłmegoszlĂĄssemmi. S ez az elƑzmĂ©nyek utĂĄn Ă©rtetlensĂ©getkelt.

Az elƑadĂĄs korrekt. ÉrthetƑen mesĂ©li el a tör-tĂ©netet, erƑs, Ășj Ă©rtelmezĂ©sre nem törekszik. Var-sa MĂĄtyĂĄs elƑzƑ rendezĂ©seihez viszonyĂ­tva ezkomoly eredmĂ©nynek tekinthetƑ. IdƑnkĂ©nt nehĂ©zeldönteni, hogy egy-egy effektus a vĂ©letlen ered-mĂ©nye-e, avagy a szƱkös szĂ­nhĂĄzi feltĂ©telek szĂĄn-dĂ©kos bƑvĂ­tĂ©si kĂ­sĂ©rletĂ©nek kell tekintenĂŒnk. AszĂ­nek eleje teljes sötĂ©tsĂ©gben indul. Az egyik

utcai ablakon azonban nem hĂșzzĂĄk be a fĂŒg-gönyt. BesĂŒt a közvilĂĄgĂ­tĂĄs, egĂ©szen artisztiku-san rajzolja ki a sugĂĄrĂști platĂĄn vonalĂĄt, közbenautĂłk Ă©s villamosok robognak bele a darabba.

Varsa, aki a fƑiskolĂĄt szĂ­nĂ©szkĂ©nt vĂ©gezte, szo-kĂĄsa szerint tevƑlegesen is rĂ©szt vesz rendezĂ©semegvalĂłsĂ­tĂĄsĂĄban. Trigorint osztotta magĂĄra,de ezt persze könnyƱ kikövetkeztetni. VarsaerƑtlen szĂ­nĂ©sz. RĂĄadĂĄsul aprĂł gesztusokkal,finom hangsĂșlyokkal dolgozik. Trigorinnak ki-terjedĂ©st alig, fölfedezhetƑ egyĂ©nisĂ©get egyĂĄl-talĂĄn nem ad. LĂ©zeng a darabban. Am ez asĂșlytalansĂĄg itt funkcionĂĄlissĂĄ vĂĄlik. Az emberazon kezd morfondĂ­rozni, mitƑl is szeret beleminden nƑ ebbe a jelentĂ©ktelen alakba. A bajcsak az, hogy nem lehet rĂłla elhinni azt sem,hogy jĂł Ă­rĂł volna.

TĂ©glĂĄs Judit sötĂ©tebben indĂ­tja NyinĂĄt, mint azideĂĄlis volna. Így aztĂĄn nehezen tudja magĂĄt

moderålni a måsodik rész komorabb hangnemé-be. De az åtélés komolysåga s a színészi

eszközök takarĂ©kosalkalmazĂĄsa mĂ©gisjelentƑssĂ© teszi azalakĂ­tĂĄsĂĄt. Dobos Katinagyon jĂłl hozza azt avidĂĄm, gĂșnyos hangot,amellyel az idƑsödƑszĂ­nĂ©sznƑ viszonyul akezdƑhöz. Ám semjelmezĂ©ben, sem egĂ©szmegjelenĂ©sĂ©ben mĂ©gsemmi nem utal azöregedĂ©sre, amely pedigArkagyina legfƑbbproblĂ©mĂĄja. Az elƑadĂĄsegy ereje teljĂ©ben lĂ©vƑszĂ©passzonyt ĂĄllĂ­t elĂ©nk.Semmi rĂĄnc, semmi ƑszĂŒ-lĂ©s, semmi nyoma azidƑnek. Sem a testen,sem a lĂ©lekben. DobosmindvĂ©gig bizonyos irĂł-niĂĄval, szerepjĂĄtĂ©kkalformĂĄi. Így aztĂĄn nem je-lent kontrasztot az a jele-net, amikor Arkagyina-kĂ©nt ölĂ©be veszi TrigorinfejĂ©t, Ă©s összes szĂ­nĂ©sz-nƑi kĂ©pessĂ©gĂ©t bevetvevisszacsĂĄbĂ­tja, vagy in-kĂĄbb „visszajĂĄtssza" ma-gĂĄhoz az Ă­rĂłt. Itt nincshangvĂĄltĂĄs, ezĂ©rt TrigorindöntĂ©se megokolatlanmarad. Kimarad egymĂĄsik lehetƑsĂ©g is. Ami-kor ugyanis Nyina mĂĄrmint szĂ­nĂ©sznƑ vissza-tĂ©r,azt vĂĄrnĂĄ az ember,

hAcrotavkfeta

cbrafokknéKv

CSEHOV-JÁTÉK

ogy Ƒ is megĂŒsse vagy legalĂĄbbis megmutassarkagyina könnyed, ironikus hangjĂĄt, amelyresak azok kĂ©pesek, akik az Ă©letben mĂĄr sok jĂłt Ă©ssszat elviseltek. Azt a hangnemet, amely apasztalt szĂ­nĂ©sz szĂĄjĂĄbĂłl azt jelenti: ismerem a

ilĂĄgot, de az nem elĂ©g jelentƑs ahhoz, hogyomolyan vegyem. Ez a felismerĂ©s, ez a tudĂĄs alnƑttĂ© vĂĄlĂĄs legbiztosabb jele Ă©s legkeserƱbbpasztalata.

Kiss LĂĄszlĂł karakterek Ă©s epizĂłdfigurĂĄk spe-ialistĂĄjakĂ©nt talĂĄlt elismerĂ©sre az utĂłbbi Ă©vek-en. Most Trepljov szerepĂ©ben, Ășgy tƱnik, mĂĄs-, többre is kĂ©pes. SzenvedĂ©lyes, erƑs alakotrmĂĄi. BagĂł LĂĄszlĂł kevĂ©s öreg szĂ­nĂ©szeink egyi-

e. Az a figura, aki nemcsak korban, de összesĂŒlsƑ jegyĂ©ben is magĂĄn viseli az elmĂșlt idƑyomĂĄt. Valaha rengeteg öreg szĂ­nĂ©szĂŒnk volt,s jobbnĂĄl jobbak: Bihari JĂłzsef, ZĂĄch JĂĄnos,ƑmĂ­ves SĂĄndor, mind-mind valĂłdi öregemberolt. MĂĄra az öreg szĂ­nĂ©szek kihaltak, akik pedig

olyan korĂșak, kĂ©ptelenek megöregedni. Pedigegy ilyen BagĂł-szerƱ figura a reszketƑ tĂ©rdĂ©vel,Ƒsz hajĂĄval, ritka, fehĂ©r szakĂĄllĂĄval, reszelƑshangjĂĄval olyan termĂ©szetesen vĂĄltozik ĂĄt bizo-nyos figurĂĄkkĂĄ, hogy „alakĂ­tĂĄst", „szerepjĂĄtszĂĄst"elemezni Ă©rtelmetlen. BagĂł ezĂșttal SamrajevjĂłszĂĄgigazgatĂłnak adta kölcsön a maga fizikaivalĂłjĂĄt.

Így viszont következetlensĂ©g, hogy a darabmĂĄsik öregĂ©t, Szorint, Arkagyina bĂĄtyjĂĄtmegöregĂ­tett fiatal szĂ­nĂ©szre osztottĂĄk. Am ezfeltehetƑen nem annyira mƱvĂ©szi döntĂ©s volt:inkĂĄbb „tĂĄrsulati szempont" alakĂ­totta helyzet.SomlĂł GĂĄbornak viszont javĂĄra kell Ă­rni, hogyĂ­zlĂ©ssel Ă©s mĂ©rtĂ©ktartĂĄssal formĂĄlta megszerepĂ©t. Soha nem vĂĄlt kĂŒlsƑdlegessĂ©, amipedig ilyen esetben szinte kikerĂŒl-hetetlen. CsakĂ©lni szeretnĂ©k, mondja az öreg. Ez felelƑtlensĂ©g,jön rĂĄ a vĂĄlasz. De ez nem poĂ©n.

Ki kell még emelni Szanka Dóråt, aki mindjelmezben, mind jåtékban szuggesztíven képvi

selte Mását, Nyina ellenpontját. Mintegy a darab„fekete sirálya" lett.

Azt nem lehet mondani, hogy a SzegediSzĂ­nkör valamifĂ©le alternatĂ­vĂĄt kĂ­nĂĄlna a vĂĄros„hivatalos" szĂ­nhĂĄzĂĄval szemben. LegföljebbdarabvĂĄlasrtĂĄsban, szĂ­nĂ©szekben, helyszĂ­nbenkĂ­nĂĄl mĂĄst, stĂ­lusban nem. De nem is biztos,hogy ez követelmĂ©ny vele szemben. Sokkalfontosabb, hogy a SirĂĄlyhoz hasonlĂł, Ă©letkĂ©pesĂ©s Ă©rtelmes elƑadĂĄsokat hozzon lĂ©tre.

Csehov: Siråly (Szegedi Színkör)Díszlet-jelmez: Molnår Zsuzsa. Jåtékmester: Kiss

LĂĄszlĂł. Rendezte: Varsa MĂĄtyĂĄs.

SzereplƑk: Dobos Kati, Kiss LĂĄszlĂł, SomlĂł GĂĄbor, TĂ©g-lĂĄs Judit, BagĂł LĂĄszlĂł, Markovits Bori, Szanka DĂłra,Varsa MĂĄtyĂĄs, FlĂłriĂĄn Antal, HalĂĄsz GĂĄbor, Gali Leven-te, Meixner Vera, FĂĄbiĂĄn Tibor.

Varjas Endre kritikus tizennĂ©gy Ă©vvel ezelƑttkönnyebb helyzetben volt, mert elsƑkĂ©ntadhatta a Katona JĂłzsef SzĂ­nhĂĄz elƑadĂĄsĂĄtmĂ©ltatĂł Ă­rĂĄsĂĄnak ezt a talĂĄlĂłan humoroscĂ­met: Mi A ManĂł? A vĂĄlasszal viszont adĂłsmaradt. A „manĂł" szĂł jelentĂ©se ugyanis az orosznyelvben sokkal negatĂ­vabb tartalmĂș, mint amiĂ©nkben. Rossz szellemet takar, aki mindentmegtesz, hogy kivĂĄlasztott ĂĄldozata ĂștjĂĄt megne-hezĂ­tse, az erdƑt fĂ©lelmetesebbĂ© tegye. De ki aManĂł? A darab Hruscsov doktorĂĄra (a kĂ©sƑbbi,ĂĄtdolgozott vĂĄltozatban a VĂĄnya bĂĄcsiban meg-jelenƑ Asztrov doktor elƑdjĂ©re) nem jellemzƑeka gonosz tulajdonsĂĄgok. Telihay PĂ©ter rendezĂ©searra az alapgondolatra Ă©pĂ­t, melyet Hruscsovmond ki monolĂłgjĂĄban: mindannyian hordozzuk amagunk manĂłsĂĄgĂĄt, lĂ©nyĂŒnkben mindig Ă©l egykis „ellenlĂ©ny", aki megakadĂĄlyozza, hogy kijus-sunk a sötĂ©t erdƑbƑl, akivel mindig harcolnunkkell, hogy legyƑzhessĂŒk önmagunkat. Innen azelƑadĂĄs alcĂ­me: KomĂ©dia fĂ©lhomĂĄlyban. Sze-replƑi csak tapogatĂłznak, Ă©s nem derĂŒl ki, sike-rĂŒl-e kijutniuk a fĂ©nyre. A „fĂ©lhomĂĄly" szĂł fejeziki azt a semleges erƑt, amely egyensĂșlyt teremt akĂ©t pĂłlus között.

Menczel RĂłbert dĂ­szlete talĂĄlĂłan jelenĂ­ti megezt a lelki teret (tisztĂĄst), amelyhez minden oldal-rĂłl kikövezett pallĂłk vezetnek. A tisztĂĄst a sötĂ©tszövettel körĂŒlvett tĂ©rben lecsupaszĂ­tott fĂĄk ve-szik körĂŒl. (Lombok nĂ©lkĂŒl talĂĄn könnyebb atĂĄjĂ©kozĂłdĂĄs?) A nĂ©zƑtĂ©rrel szemben, a szĂ­npadhĂĄtsĂł falĂĄn tĂ©vĂ©kĂ©pernyƑre (vagy szĂ©thĂșzottszĂ­nhĂĄzfĂŒggönyre) emlĂ©keztetƑ vilĂĄgos alakzatszimbolizĂĄlja a sötĂ©tben tĂĄjĂ©kozĂłdĂĄst nyĂșjtĂłfĂ©nyforrĂĄst. Ennek, a szĂ­npad ĂĄltal is kifejezettalapgondolatnak a segĂ­tsĂ©gĂ©vel a rendezƑ olyanotthonos atmoszfĂ©rĂĄt teremt, hogy magam ne-hezen tudtam szabadulni ettƑl a „kettƑs" vilĂĄgtĂłl.EgyszerƱen jĂł nĂ©zni ezt a darabot.

Hogy miĂ©rt „kettƑs" az elƑadĂĄs? EgyrĂ©sztmert hƱen követi Csehov mondanivalĂłjĂĄt, mĂĄs-rĂ©szt viszont a szövegtƑl elrugaszkodva egĂ©szenĂșj jelentĂ©startalmakat teremt, teletƱzdelve aztspontĂĄnnak hatĂł ötletekkel. Ezzel egyszerre ĂĄrtĂ©s hasznĂĄl a produkciĂłnak. HasznĂĄl, mert kihasz-nĂĄlja, hogy A ManĂł sokkal impulzĂ­vabb, energi-kusabb, optimistĂĄbb a kĂ©sƑbbi, ĂĄtĂ­rt vĂĄltozatnĂĄl, sĂ­gy Ă©letszerƱbb, hitelesebb lesz az elƑadĂĄs,kevĂ©sbĂ© jellemzi a mĂ©goly idĂ©zƑjeles „csehoviunalom".

Ugyanakkor azonban ĂĄrt is ez a felfogĂĄs, merta „kĂŒlsƑ" ötletektƑl az elƑadĂĄs olyan lesz, mint akomĂ©diĂĄhoz kiadott mƱsorfĂŒzet: az eredeti oroszszövegre rĂĄnyomtatott ismertetĂ©s, a szereposz-tĂĄs, a termĂ©szetvĂ©dƑ propagandaszöveg ĂĄtlĂĄtha-tatlannĂĄ teszi aZ egĂ©szet, Ășgy jĂĄrunk, mint agonosz manĂł ĂĄldozata: eltĂ©vedĂŒnk. A Csehov„elƑírta" unalom hirtelen elƑtörƑ dinamikussĂĄggalvĂĄltakozik. SZinte vĂĄrjuk a következƑ poĂ©nt,kipattanĂł ötletet, de a hosszabb-rövidebb mono-lĂłgok alatt az elkĂ©nyeztetett nĂ©zƑ gyakran unat-kozni kezd, vĂĄrnĂĄ a következƑ „ĂșjĂ­tĂĄst". IlyensajĂĄtosan eredeti ötlet a szĂĄmvetƑt hozĂł GeorgesbĂĄcsi (Vojnyickij) spanyol tĂĄnca vagy a mĂĄsodikfelvonĂĄs elejĂ©n szintĂ©n Georges „klimpĂ­rozĂĄsa"(Jelena zongorĂĄzĂĄsĂĄt utĂĄnozza Ă­gy az asztalon),Fegya szĂłnoklatĂĄnak izgalmĂĄt zongoraszĂłlam-ban kifejezƑ gĂșnyolĂłdĂĄsa. A legötletesebben Ă©slegĂ©rzĂ©kenyebben megvalĂłsĂ­tott jelenet az elƑ-adĂĄs vĂ©gĂ©n SzonyĂĄĂ© Ă©s HruscsovĂ©: a patakban(Menczel RĂłbert dĂ­szlete a miniatƱr, mƱködƑmalommodellel itt nagyon szĂ©p) gĂĄzolĂł kĂ©t sze-relmes „kabĂĄtba oltott" szerelmi jelenetet ad elƑ:Hruscsov Ășjra meg Ășjra vĂ­zbe dobott kabĂĄtjĂĄt alĂĄny Ășjra Ă©s Ășjra felveszi, kicsavarja, visszaadja,mindaddig, mĂ­g meg nem szĂŒletik az egyetĂ©rtĂ©s,az összhang: a kabĂĄtot közösen csavarĂł szerel-mespĂĄr vĂ©gleg egymĂĄsra talĂĄlt.

A szĂ­nĂ©szi jĂĄtĂ©kban is megmutatkozik a „fĂ©l-homĂĄlyos" egyenetlensĂ©g. GazsĂł György (Voj-nyickij) Ă©s Quirtus KonrĂĄd (Hruscsov-ManĂł)hitelesen mutatjĂĄk meg a hangulati vĂĄltozĂĄsokat,következetesen vĂ©gigvitt jellemĂĄbrĂĄzolĂĄsukkalkiemelkednek a többiek összjĂĄtĂ©kĂĄbĂłl. GazsĂł fi-gurĂĄja mĂĄr a kezdƑ pillanatban a vĂ©gsƑ össze-omlĂĄst sejteti, erƑltetett, zavart ugrĂĄndozĂĄsai de-pressziĂłra utalnĂĄk. A drĂĄma legszebb magĂĄnszĂĄ-

GYÖRFFY GABRIELLA

LE AZ UNALOMMAL?!CSEHOV: A MANÓ

CSEHOV-JÁTÉK

mait neki köszönhetjĂŒk. ÖngyilkossĂĄgĂĄt szĂ©penkidolgozott jelenet „vezeti be": SzerebrjakovgyĂłgyszereit tenyerĂ©be önti, sokĂĄig, csendbennĂ©zi, majd hirtelen mozdulattal a levegƑbe repĂ­tiƑket. A szĂ­nĂ©sz jĂłl Ă©rzĂ©kelteti a cinikus ember-ben lakozĂł irigysĂ©get: a Szerebrjakov Ă©s a ManĂłirĂĄnti megvetĂ©s tulajdonkĂ©ppen fĂ©ltĂ©kenysĂ©g.Vojnyickij nagyon jĂłl sejti, hogy soha nemlehetett volna belƑle Ășj Schopenhauer (bĂĄr-mennyire tehetsĂ©ges is); Szerebrjakov kiszolgĂĄ-lĂĄsĂĄnak szentelte Ă©letĂ©t, de ezĂ©rt csak önmagĂĄtokolhatja. ÖngyilkossĂĄga logikusan következikfĂ©lelmeibƑl. FĂ©l kifejezni önmagĂĄt, cinizmus mö-

LĂ©tay DĂłra (Jelena) Ă©s Andorai PĂ©ter (Sze-rebrjakov)

gĂ© rejtƑzködik, ugrĂĄndozik, figyelemfelkeltƑ szĂĄn-dĂ©kkal pĂłzol.

A szegedi elƑadĂĄs szakĂ­t a megszokott hagyo-mĂĄnnyal: Vojnyickijt halĂĄla utĂĄn elfelejtik, senkinem gondol mĂĄr rĂĄ. Itt a „halott" szereplƑ figyelia többiek jĂĄtĂ©kĂĄt, ĂĄllandĂłan jelen van, mĂĄsok isbeszĂ©lnek hozzĂĄ. Igaz, a szereplƑk Ă©lete ugyan-Ășgy megy tovĂĄbb, de magukkal viszik egy elron-tott Ă©let tanulsĂĄgait.

Quintus KonrĂĄd egyĂ©nisĂ©gĂ©vel hatĂł jellemetformĂĄi. Ɛszinte hitĂ©t kiemeli szĂ©p Ă©s Ă©rthetƑ be-szĂ©de. FigurĂĄja befelĂ© Ă©l; legszebbek a csendjei.SzonyĂĄval valĂł jelenetĂ©ben szinte felesleges abeszĂ©d.

Sajnos a JelenĂĄt alakĂ­tĂł LĂ©tay DĂłrĂĄrĂłl mindeznem mondhatĂł el. Alkatilag tökĂ©letesen megfelelugyan az Ă©rdekhĂĄzassĂĄgot kötƑ, de amellett hƱ-

sĂ©gesen kitartĂł szĂ©passzony figurĂĄjĂĄnak, de ki-marad jĂĄtĂ©kĂĄbĂłl a magyarĂĄzat: miĂ©rt hĂłdĂ­t megannyi fĂ©rfiszĂ­vet? Puszta szĂ©psĂ©ge ehhez nemelĂ©g; beleĂ©rzƑ, következetesen vĂ©gigvezetett sze-repformĂĄlĂĄs hĂ­jĂĄn a figura jelleme elsikkad, akimĂłdolt jĂĄtĂ©k rontja az elƑadĂĄs hitelĂ©t. Az egyĂ©b-kĂ©nt hatĂĄsos „MiĂ©rt?" kĂ©tsĂ©gbeesett sikoltĂĄsa abarĂĄtsĂĄgĂĄt elutasĂ­tĂł ManĂł tĂĄvozĂĄsa utĂĄn felesle-gesnek, tĂșlzĂłnak hat.

Czifra Krisztina Szonya-alakĂ­tĂĄsĂĄra nem talĂĄlokjobb szĂłt, csak azt, hogy „érdekes". HarsĂĄny, az ĂșjideolĂłgiĂĄk „fĂ©rfias" harcosĂĄbĂłl nƑvĂ© Ă©rƑ alakjaillik az elƑadĂĄs stĂ­lusĂĄhoz. AlakĂ­tĂĄsa azonbangyakran a szerep karikatĂșrĂĄjĂĄnak hat, manĂ­rjai,modorossĂĄgai helyenkĂ©nt zavarĂłak. TĂșlzĂłnevetĂ©se, harsogĂĄsa lehetne visszafogottabb.

TalĂĄlĂłan visszafogott viszont Andorai PĂ©terSzerebrjakov-alakĂ­tĂĄsa. Közönye, megunt hi-vatĂĄsĂĄnak, gyakran hipochondriĂĄba hajlĂł be-tegsĂ©gĂ©nek tĂșlhangsĂșlyozĂĄsa igazi manĂłvĂĄ teszikörnyezete szĂĄmĂĄra. KötƑdĂ©se felesĂ©gĂ©hez csaktesti, illetve tĂĄrsadalmi konvenciĂłkon alapulĂłkapcsolat, nincs benne igazi Ă©rzelem, mĂ©g akkorsem, amikor az elhagyott asszony visszatĂ©rhozzĂĄ. Az Ă©letunt tudĂłs csak tudomĂĄnyĂĄvalkelthet tiszteletet, ezĂ©rt Ă©rthetƑ Ă©s Ă©rt-hetetlen isegyben, miĂ©rt övezi akkora tisztelet figurĂĄjĂĄt, Ă©smiĂ©rt gyƱlöli annyira Vojnyickij. Csendes, atĂĄrsasĂĄgi Ă©letben jelentĂ©ktelen ember - mĂ©giszsarnok. Andorai alakĂ­tĂĄsĂĄnak Ă©pp az azĂ©rdekessĂ©ge, hogy nincs benne semmirendkĂ­vĂŒli.

Sajnos ugyanez nem vĂĄlik elƑnyĂ©re JakabTamĂĄs (Gyagyin), KirĂĄly Levente (idƑsƐrlovszkij), SzabĂł MĂĄria (Vojnyickaja) Ă©s JanikLĂĄszlĂł (Szemjon, Jefim, Vaszilij, Joszip)alakĂ­tĂĄsĂĄnak. Jakab TamĂĄsnak ez a sokadik balgavagy rĂ©szeg szerepe. (A magyarul furcsĂĄnhangzĂł nĂ©v nem igĂ©nyel szĂ­nĂ©szi jĂĄtĂ©kra való„tĂŒkörfordĂ­tĂĄst".) EgyensĂșlyproblĂ©mĂĄi, szĂ©lesgesztusai zavarjĂĄk az elƑadĂĄst, jĂĄtĂ©kmĂłdjĂĄnakmozaikszerƱsĂ©ge miatt nem alakul ki hatĂĄrozottjellem. Jakab komĂ©diĂĄzni akar, de ez nem mentifel az alĂłl, hogy hihetƑ egyĂ©nisĂ©get formĂĄljonmeg.

KancsĂĄr JĂłzsef (ifjĂș Orlovszkij) sem hoz sokkaltöbbet, mint eddigi ficsĂșros alakĂ­tĂĄsaiban.FlegmasĂĄga, szĂ©pfiĂșs viselkedĂ©se beleillik azelƑadĂĄsba, de nem elĂ©g kiforrott, megformĂĄlt.Zavart jĂĄtĂ©ka a jellemnek csak a felszĂ­nĂ©t adja.Ɛszinte Ă©s szĂ©p viszont SzerĂ©mi ZoltĂĄn

(Zsoltuhin) Ă©s Bacsa IldikĂł (Julecska) testvĂ©r-pĂĄrja. Mindketten mĂ©lyrƑl jövƑ (de viszonzatlan),elvĂĄrĂĄsok nĂ©lkĂŒli szerelmet jelenĂ­tenek meg.SzerĂ©mi jĂĄtĂ©ka magĂĄban hordozza a „zsarnok"hĂĄziĂșr jellemĂ©t. ZsarnoksĂĄga logikusan követke-zik lelki Ă©s testi „betegsĂ©gĂ©bƑl". Érzi, hogySzonyĂĄval valĂł kapcsolata hamarosan vĂ©get Ă©r,mĂ©gis „kivirul". Zeke Edit jelmezei talĂĄlĂłan Ă©rzĂ©-keltetik ezt a folyamatot - a ruhĂĄk egyĂ©bkĂ©nt is jĂłltĂŒkrözik viselƑik jellemĂ©t.

T

vrndgkdsbaeeA

CSEHOV-JÁTÉK

ånc a tóban (Katkó Tamås felvételei)

Bacsa IldikĂł az est legkövetkezetesebbenĂ©gigvitt nƑalakjĂĄt formĂĄlja meg, zavart hehe-Ă©szĂ©se többet mutat egy butĂĄcska falusi lĂĄny-ĂĄl. Nem talĂĄlja helyĂ©t ebben a vilĂĄgban. Min-enkinek meg akar felelni, mert mĂĄsok kiszol-ĂĄlĂĄsĂĄra tanĂ­tottĂĄk, de nem boldog ebben aözegben. TisztĂĄban van szerelme, Fegya szĂĄn-Ă©kaival Ă©s Ă©rzelmeivel, mĂ©gis vĂĄllalja a hĂĄzas-ĂĄgot. Igaz, csak „zsarnokot" cserĂ©l, mĂ©gis aoldogabb Ă©let remĂ©nye mozgatja. A szĂ­nĂ©sznƑnnyira kedvessĂ© formĂĄlja a figurĂĄt, hogylhisszĂŒk: Fegya valĂłban beleszerethet ebbe azlragadĂł lĂ©nybe.z Ășj vezetĂ©sƱ Szegedi Nemzeti SzĂ­nhĂĄz elsƑ

prĂłzai bemutatĂłja hibĂĄi ellenĂ©re Ă­gĂ©retesre sike-rĂŒlt. Az elƑadĂĄs lĂĄtvĂĄnyos, hatĂĄsos befejezƑ jele-nete a tĂĄrsulat összefogĂĄsĂĄt is pĂ©ldĂĄzza. A meg-tisztĂ­tĂł vĂ­zben egymĂĄsba kapaszkodĂł, „menetelvetĂĄncolĂł" szereplƑk szembeszegĂŒlnek az una-lommal, összefognak sajĂĄt manĂłsĂĄguk ellen. AtĂĄnc utĂĄni meghajlĂĄsnĂĄl mindenki ledob magĂĄrĂłlegy-egy ruhadarabot. A mozdulat jelkĂ©pesnek isĂ©rtelmezhetƑ.

Csehov: A ManĂł (Szegedi Nemzeti SzĂ­nhĂĄz)FordĂ­totta:Vessely LĂĄszlĂł. Dramaturg:FaragĂł Zsuzsa:DĂ­szlet: Menczel RĂłbert m. v. Jelmez: Zeke Edit.RendezƑ: Telihay PĂ©ter.SzereplƑk: Andorai PĂ©ter m. v., Czifra Krisztina, LĂ©tayDĂłra,SzabĂłMĂĄria,GazsĂłGyörgym. v.,SzerĂ©miZoltĂĄn,Bacsa IldikĂł, KirĂĄly Levente, KancsĂĄr JĂłzsef,Quintus KonrĂĄd, Jakab TamĂĄs, Janik LĂĄszlĂł m.v.

A szolnoki meg a kaposvĂĄri GĂĄbor - SzĂ©kely Ă©sZsĂĄmbĂ©ki - a technikuskĂ©nt alkalmazott fiatalmĂ©rnököknek Ă©s az örökkĂ© inspekciĂłs kezdƑorvosoknak ajĂĄnlotta a szĂ­nhĂĄzĂĄt. Es azok jöttek,leadtĂĄk nagymamĂĄtlan, panelbe szĂŒletett cse-metĂ©iket megƑrzĂ©sre a ruhatĂĄrba a tanĂ­tĂłkĂ©p-zƑsöknek, akik mĂĄr lĂĄttĂĄk az elƑadĂĄst.

A baj nem ezzel, hanem az elƑadĂĄsokkal volt.A kĂ©t ifjĂș fƑrendezƑ szƱzbeszĂ©dĂ©nek fiatalos,karcos, de mindenkĂ©pp optimista, magabiztoskihĂ­vĂĄsnak illett volna lennie a többsĂ©gĂŒkben mĂ©gaz '56 utĂĄni „konszolidĂĄciĂł" jegyĂ©ben kinevezettigazgatĂłkkal szemben, akiktƑl akkor mĂĄr aminisztĂ©rium is meg akart szabadulni - legalĂĄbbisSzolnokon meg KaposvĂĄron.

De ezek a szƱzbeszĂ©dek valahogy nagyonkomorra sikeredtek. SzĂ©kely GĂĄbor kĂ©sƑbb aVersailles-i rögtönzĂ©sben Ă©s a Danton halĂĄlĂĄban,ZsĂĄmbĂ©ki az Ahogy tetszikben, az ÜbĂŒ kirĂĄlybanĂ©s A revizorban aztĂĄn fĂ©lreĂ©rthetetlenĂŒl ki ismondta: nem bĂ­znak Ƒk sem jĂł kirĂĄlyok, semszĂĄmƱzött hercegek, sem nĂ©pvezĂ©rek kegyei-ben.

A kaposvĂĄri SirĂĄlyt valamilyen rossz elĆ‘Ă©rzetvette körĂŒl. A hideg szĂ©lben, a kopĂĄr tĂłpartoncsupa gĂ©mberedett szĂĄrnyĂș, fĂĄzĂłs madĂĄr csap-kodott. A koraszĂŒlött sirĂĄlyok csak gyötörni tudtĂĄkegymĂĄst a kĂ©tsĂ©gbeesett Ă©letvĂĄgyukkal - aszerelmĂŒkkel, a tehetsĂ©gĂŒkkel. SzĂĄrnyra kapninem tudtak sehogy sem.

A kopĂĄr dĂ­szlĂ©tek között csak a NĂ©pszabadsĂĄgfenegyereke, MolnĂĄr GĂĄl PĂ©ter fedezett fel egyhĂșs-vĂ©r alakot. KaposvĂĄri recenziĂłjĂĄt szinte tel-jesen az egyik mellĂ©kszereplƑ, MĂĄsa alakĂ­tĂłjĂĄnakszentelte, akinek a rendezƑ - tubĂĄk helyett -szivart adott a szĂĄjĂĄba. „SzabĂł IldikĂł modernebb,mint az egĂ©sz »modern« elƑadĂĄs" - Ă­rta a lap1971. oktĂłber 24-i szĂĄmĂĄban.

Nem a szivar miatt, persze. Hanem mert aszĂ­nĂ©sznƑ meg tudta mutatni ennek a figurĂĄnak adiĂĄkos, mĂ©g inkĂĄbb Ƒrmesteri modora mögött azta tulajdonsĂĄgot, amely CsehovnĂĄl mindigbiztosan kĂŒlönbözteti meg egymĂĄstĂłl a fe-csegƑket Ă©s a munkĂĄlkodĂłkat, az affektĂĄlĂłkat Ă©s avalĂłdi tehetsĂ©geket. A humort Ă©s az önirĂłniĂĄt,ami annyira hiĂĄnyzik az összes többi szereplƑbƑl.JĂłcskĂĄn rĂ©sze volt persze ebben a szĂ­nĂ©szifelfedezĂ©sben a rendezƑ tehetsĂ©gĂ©nek Ă©s emberikvalitĂĄsainak is.

TulajdonkĂ©ppen 1990 ƑszĂ©n kezdtem el Ă­rni ezta levelet, amikor Ács JĂĄnos SirĂĄly-elƑadĂĄsĂĄtlĂĄttam. Ezzel emlĂ©kezett meg akkor a szĂ­nhĂĄz az1971-es legendĂĄs be-mutatĂłrĂłl, amelytƑl akaposvĂĄri mƱhelynegyedszĂĄzados megalakulĂĄsĂĄt szĂĄmĂ­tjuk.

Ha valaha megĂ­rjĂĄk a közĂ©p- Ă©s kelet-eurĂłpai„bĂĄrsonyos forradalmak" törtĂ©netĂ©t, a magyar

fejezet minden bizonnyal két színhåzi bemutató-

val kezdƑdik majd. Az 1971/72-es Ă©vad elejĂ©n, amagyar „gazdasĂĄgi mechanizmus" csĂșcspontjĂĄn,a legnagyobb „jĂłlĂ©t" kellƑs közepĂ©n SzolnokonĂ©s KaposvĂĄron egyszerre vitte szĂ­nre Csehovgyilkosan nonkonformista komĂ©diĂĄjĂĄt kĂ©t fiatalfƑrendezƑ. Nem akartak Ƒk forradalmat. Szakma-ilag tisztessĂ©ges, nĂ©zhetƑ, polgĂĄri szĂ­nhĂĄzatakartak teremteni kĂ©t szocializĂĄlt dzsentrivĂĄros-ban.

A szĂ­nhĂĄzban csak azt lehet felfedezni, amit azemberek mĂĄr amĂșgy is ismernek. Pontosabban:amire rĂĄismernek. Shakespeare-t, Goldonit,MoliĂ©re-t, Marivaux-t, Ibsent Ă©s Strindberget anagy szĂ­nhĂĄzi nemzetek eljĂĄtszottĂĄk mĂĄr, mire mifelĂ©bredtĂŒnk. Maradtak az oroszok, s akkor mĂĄr -a klasszikusok. A mƱsortervi pontszĂĄmok szerintegy orosz klasszikus majdnem annyit Ă©rtakkoriban, mint egy kortĂĄrs orosz - vagy ma-

PETERDI NAGY LÁSZLÓ

MIKOR SZÜLETETT A SIRÁLY?LEVÉL MOSZKVÁBÓL

CSEHOV-JÁTÉK

Csehov 1892-ben

gyar - drĂĄmaĂ­rĂł. És jĂł volt, nem rĂĄzott, mint azĂșjabb orosz darabok nĂ©melyike.

RĂ©szt vettem egy ankĂ©ton, amelyen arrĂłl fag-gattĂĄk SzĂ©kelyt Ă©s ZsĂĄmbĂ©kit, hogy kik a kedvencĂ­rĂłik. MoszkvĂĄban akkoriban mĂ©g elegendƑ vĂĄ-lasz volt erre Csehov zsenijĂ©t emlegetni. De mĂĄrakkor is tudta mindenki, a kĂ©rdĂ©s lĂ©nyege nemez, hanem az: miĂ©rt nem az Ășj magyar drĂĄmateremtette meg az Ășj magyar szĂ­nhĂĄzat?

Mostani filoszkuckĂłmbĂłl visszatekintve, nemlĂĄtok mĂĄr semmi rendkĂ­vĂŒlit abban, hogy amagyar drĂĄmaĂ­rĂłk nem akartak az Ă­rĂłasztalfi-Ăłknak dolgozni. A korszak nagy sikerei egy-szermĂĄr jĂłl bevĂĄlt prĂłzai mƱvek szĂ­npadi adaptĂĄciĂłivoltak: a RozsdatemetƑ, a PopfesztivĂĄl, aMakra, a NĂ©vnap, a Cserepes MargithĂĄzassĂĄga, sƑt mĂ©g a MacskajĂĄtĂ©k Ă©s Azimposztor is. Éppen Ă­gy fejezte ki a magyardrĂĄma legteljesebben a maga korĂĄt, csakhogyezt akkor senki nem akarta elhinni.

MĂ©g a Broadway-sikerek is jobbak voltak, mintha IllyĂ©st, NĂ©meth LĂĄszlĂłt, DĂ©ryt, Sarkadit Ă©sÖrkĂ©nyt vagy - Isten ne adja! - SpirĂłt, NĂĄdast,SchwajdĂĄt kezdtek volna minden felĂŒgyelet nĂ©l-kĂŒl jĂĄtszani, azaz a cenzĂșrĂĄt magukba a mƱhe-lyekbe kellett beĂ©pĂ­teni.

Persze nem nĂĄlunk talĂĄltĂĄk ki a cenzĂșrĂĄnak eztaz agyafĂșrt mĂłdjĂĄt, mĂ©gis szĂŒletett egynĂ©hĂĄnynagy drĂĄma. IsmerjĂŒk MoliĂ©re Ă©s a NapkirĂĄlyesetĂ©t. Olykor bizony II. Frigyes is eltörte a pĂĄlcĂĄta karmesterfejĂ©n, ha hibĂĄdzott a taktus. SzegĂ©nyII. JĂłzsef a Mozart-operĂĄk szövegkönyvĂ©be prĂł-bĂĄlt nagy szerĂ©nyen beleĂ­rogatni. Bezzeg Karl-August nagyherceg Ășr felƑl aztĂĄn Ă­rhatott Goethemeg Schiller, amit akart. Az asztalfiĂłknak, a rot-hadĂł almĂĄk közĂ©. Mert a weimari szĂ­nhĂĄz, ugye,Kotzebue-t jĂĄtszott akkor is, amikor Goethe voltaz igazgatĂł, a mƱhely felelƑs vezetƑje...

Puskinnak a cĂĄr volta cenzora. Nem is kerĂŒltĂ©letĂ©ben szĂ­npadra sem Ƒ, sem Lermontov, akorszak mĂĄsik zseniĂĄlis drĂĄmaĂ­rĂłja. Igaz, A revi-zort kĂ©sƑbb bemutattĂĄk, Ă©s I. MiklĂłs, aki ekkormĂ©g nagy reformer volt, vörösre tapsolta a te-

Olga Knyipper Ă©s Csehov

nyerĂ©t. De ettƑl ijedt csak meg Gogol igazĂĄn!TizenkĂ©t Ă©ven ĂĄt Ă­rta a darabhoz az esztĂ©tikaimagyarĂĄzatokat, a dramaturgiai Ă©s rendezĂ©si fej-tegetĂ©seket.

Ezzel a kötetre duzzadt magyarĂĄzkodĂĄssalkezdƑdik tulajdonkĂ©pp az orosz Ă­rĂłk egĂ©szenCsehovig tartĂł kisebbrendƱsĂ©gi komplexusa.Puskin a Borisz Godunov mentegetĂ©sekĂ©ppennagy tanulmĂĄnyt szentelt a shakespeare-i, nĂ©pidrĂĄmĂĄnak, amelyet szembeĂĄllĂ­tott Racine-nal sĂĄltalĂĄban a francia klasszicizmussal. Nyekraszov,a Szovremennyik megteremtƑje gyakorlĂł dra-maturgkĂ©nt akarta megtanulni a szakmĂĄt - fran-cia bohĂłzatokat Ă­rt ĂĄt a pĂ©tervĂĄri szĂ­nhĂĄzak szĂĄ-mĂĄra.

Osztrovszkij, a moszkvai szĂ­nhĂĄzak fƑinten-dĂĄnsa, mĂĄr Ă©letĂ©ben nemzeti klasszikus lett. Za-vartan Ă©s szĂ©gyenkezve olvassa az ember a PĂĄ-rizsban Ă©lƑ Turgenyevhez Ă­rott leveleit, amelyek-ben kĂ©rleli, hogy fordĂ­ttassa le a Vihart egy ĂŒgyes

CSEHOV-JÁTÉK

franciĂĄval, aki eltĂŒnteti a mƱ „dramaturgiai lom-possĂĄgĂĄt". De a pĂĄrizsi bemutatĂł Ă­gy is nagybukĂĄs lett.

Kafka orosz elƑdje, a zseniĂĄlis Szuhovo-Kobilin az ifjabb Dumas-tĂłl kĂ©rt dramaturgiaitanĂĄcsokat, amelyeket az - ostoba nagykĂ©pƱsĂ©g-gel - meg is adott.

Flaubert, Zola, Daudet, Sand, Maupassant Ă©sa Goncourt-ok barĂĄtja, Turgenyev maga sem jĂĄrtjobban. Nagy darabjait mind megĂ­rta mĂĄr elsƑjelentƑsebb prĂłzai mƱve, az Egy vadĂĄszfeljegyzĂ©sei elƑtt. Ha el is jĂĄtsszĂĄk Ƒket -talĂĄnsoha nem is Ă­rt volna mĂĄst, csak drĂĄmĂĄt. Eztmutatja legalĂĄbbis, hogy amikor kĂ©sƑöregkorĂĄban a weimari szĂ­nhĂĄz eljĂĄtszotta vĂ©grekĂ©t - franciĂĄul Ă­rt - vaudeville-jĂ©t, gyermekiörömmel maga sietett tudĂłsĂ­tani errƑl a pĂ©tervĂĄrilapokat...

Az orosz drĂĄma zĂĄrĂłkövĂ©nek, Csehovnak a „dĂ©liSzentpĂ©tervĂĄron", Taganrogban kellett megszĂŒ-letnie. AhonnĂ©t GörögorszĂĄg Ă©s ItĂĄlia - a tenge-ren ĂĄt - közelebb van, mint OroszorszĂĄg a lakat-lan sztyeppĂ©n ĂĄt. A dĂ©liesen hangzĂł Csehov ne-vet viselƑ szatĂłcscsalĂĄd emeletes sarokhĂĄzĂĄnaka szalonjĂĄban szĂ©p kis francia könyvtĂĄr volt. AzegymĂĄst vĂĄltĂł olasz, illetve görög operatĂĄrsulatprimadonnĂĄjĂĄnak a neve alapjĂĄn a vĂĄros gimna-zistĂĄi kĂ©t nagy tĂĄborra oszlottak: a pirosnyakkendƑs „zingeristĂĄkra" Ă©s a kĂ©k nyakravalĂłs„bellettistĂĄkra". A tengerparti, pompĂĄs Drossi-villĂĄban rendezett mƱkedvelƑ elƑadĂĄsokon AntontĂ©vedhetetlen ösztönnel a „lompos Ă©sszĂ­nszerƱtlen" Revizort rendezte meg, önmagĂĄ-nak a PolgĂĄrmester szerepĂ©t tartva fenn. Es elsƑdrĂĄmai mƱveit is a Gogol-komĂ©diĂĄk ihlettĂ©k.

A csalĂĄd aztĂĄn tönkrement. MoszkvĂĄba köl-töztek, s az Ƒ gondja lett az egyetem mellett amegĂ©lhetĂ©st is biztosĂ­tani mindannyiuk szĂĄmĂĄra.De - mennyire jellemzƑ! - bĂĄr kĂ©szen ĂĄll mĂĄr aJubileum Ă©s A dohĂĄnyzĂĄs ĂĄrtalmairĂłl, Ƒ viccla-poknak dolgozik, ahelyett, hogy bohĂłzatok gyĂĄr-tĂĄsĂĄval keresne pĂ©nzt. SƑt, csak hogy ne kelljenmegtanulnia a közkeletƱ dramaturgiĂĄt, inkĂĄbbszociogrĂĄfiĂĄt Ă­r. A SzahalinĂ©rt kapott pĂ©nzen az-tĂĄn birtokot vesz Moszkva mellett. GazdĂĄlkodnikezd, körorvosi ĂĄllĂĄst vĂĄllal.

Melihovo! Nem a hĂłfehĂ©r jaltai villĂĄba, hanemebbe a sĂĄrba ragadt kis faluba kell elzarĂĄndokol-ni, ha a XX. szĂĄzadi drĂĄma bölcsƑjĂ©t keressĂŒk!KĂ©t nagy kolerajĂĄrvĂĄny alatt, faĂŒltetĂ©s Ă©s paradi-csomkapĂĄlĂĄs közben, lassan Ă©s kĂ­nlĂłdva, egy-mĂĄst ĂĄt- meg ĂĄtfonva, egymĂĄssal összegaba-lyodva itt Ă­rĂłdott meg a SzakadĂ©kban, a Parasz-tok, a Platonov, az Ivanov, A ManĂł Ă©s a SirĂĄly.

A jĂĄtĂ©kszabĂĄlyok betartĂĄsĂĄra fĂ©ltĂ©kenyenĂŒgyelƑ kritika ingerĂŒlten fogadta mĂĄr az-enyhĂ©nszĂłlva - nem tĂșl optimista kicsengĂ©sƱ, fĂ©lelme-tesen valĂłsĂĄghƱ kisregĂ©nyeket is. HĂĄt mĂ©g azt,amikor a vidĂ©ki körorvos a maga szabĂĄlytalan,

dilettĂĄns hƑseivel a vilĂĄgot jelentƑ deszkĂĄkra me-rĂ©szkedett! Akarta a mi jĂł doktorunk vagy sem,Az Ă©sz bajjal jĂĄr Ă©s a Vihar Ăłta nem volt ilyenbosszantĂł meglepetĂ©sben rĂ©sze a felĂŒlrƑl ada-golt reformok Ă©s a nĂ©pboldogĂ­tĂĄs elitjĂ©nek.

A ManĂł bukĂĄsa utĂĄn Csehov megeskĂŒdött,hogy nem Ă­r többet szĂ­nhĂĄz szĂĄmĂĄra. Es mĂ©gismegĂ­rta a SirĂĄlyt! „ÁthĂĄgok minden dramaturgiaiszabĂĄlyt" - közölte Ășjra magabiztosan egy leve-lĂ©ben. A pĂ©tervĂĄri bemutatĂłn aztĂĄn meg is kaptamegint, ami jĂĄrt ezĂ©rt. De Ășgy tett, mint aki felsem veszi. Nem szegƑdött el szĂ­nhĂĄzba sem dra-maturgnak, sem igazgatĂłnak, hogy kitanulja amestersĂ©get. Mintha csak tudta volna, hogy reĂĄhivatkozik majd Hevesi SĂĄndor, amikor megmentia Nemzeti SzĂ­nhĂĄzba ajĂĄnlkozĂł MĂłricz Zsig-mondot: „Tudod, Zsiga, azt Ă©rdemes csak tanul-ni, amit mĂĄr amĂșgyis tud az ember."

A doktor Ășr lĂĄtszĂłlag nyugodtan kapĂĄlt, ĂŒlte-tett, Ă©s Ă­rta tovĂĄbb fejben a darabjĂĄt. EljĂĄrt perszePĂĄrizsba is, a Dreyfus-per tĂĄrgyalĂĄsaira. Har-madosztĂĄlyon, muzsikok közt utazott, mint Nyina adarabban. Es az egyik ĂĄtszĂĄllĂĄskor MoszkvĂĄbantalĂĄlt egy olyan szĂ­nhĂĄzat, amelynek Ă©ppen ilyenfurcsa dramaturgiĂĄra volt szĂŒksĂ©ge.

Egy kis részlet Csehov édesapjånak, PavelJegorovicsnak a naplójåból:

„1898. szeptember 9. IdĂ©n korĂĄn beköszöntöttaz Ƒsz. Antont Ășjra elfogta a köhögĂ©s. VĂ©resetköp. Felment MoszkvĂĄba, de elƑbb kiĂĄsta a göd-röket a kis fĂĄknak.

szeptember 14. LevĂ©l AntontĂłl. Elment Moszk-vĂĄba, a SirĂĄly egyik prĂłbĂĄjĂĄra. A szĂ­nĂ©szek Ă©ppenhogy megjĂĄrjĂĄk. De azt Ă­rja, Arkagyina mƱvĂ©sznƑalakĂ­tĂłja, bizonyos Olga Knyipper igen megnyer-te a tetszĂ©sĂ©t. KĂ©pzeljĂ©tek, Ă­rja, ezek - intelligensemberek!

szeptember 26. Megjöttek RigĂĄbĂłl a kis fĂĄk,amelyeket rendeltĂŒnk. ElĂŒltettem Ƒket, ahogyAnton meghagyta. EstĂ©re meg leesett a hĂł. Aparasztok itt azt mondjĂĄk: »Felvette a tĂ©l a bun-dĂĄjĂĄt.« Ma Ă©jszaka utolszor tombolja ki magĂĄt aManĂł az erdƑn, aztĂĄn elnyeli a föld."

Pavel Jegorovics naplĂłjĂĄnak a vĂ©gĂ©n lĂĄnya,Marija Pavlovna keze vonĂĄsĂĄval a kockĂĄs fĂŒzetutolsĂł lapjĂĄn ez ĂĄll:

„1898. oktĂłber 12. Apa meghalt dĂ©lutĂĄn ötĂłrakor. Anton könyveit vitte be az ĂĄllomĂĄsra,amelyeket a vĂĄrosi könyvtĂĄrnak kĂŒldött Tagan-rogba. Valami megszakadt benne, amikor emeltele a kocsirĂłl azokat a nehĂ©z lĂĄdĂĄkat. BevittĂŒkmindjĂĄrt a kĂłrhĂĄzba. MegoperĂĄltĂĄk, de mĂĄr nemlehetett rajta segĂ­teni.

oktĂłber 14. ApĂĄt ma temettĂŒk el. MoszkvĂĄbanmegnyĂ­lt a MƱvĂ©sz SzĂ­nhĂĄz."

„Ezek intelligens emberek!" Nem volt ez bizonymagĂĄtĂłl Ă©rtetƑdƑ a szĂĄzadelƑ OroszorszĂĄgĂĄban,mĂ©g szĂ­nĂ©szekrƑl szĂłlva sem. Az orszĂĄg - mintmindig - csodatevƑkre vĂĄrt. De hogy majd Ă©ppezek a vĂ©konydongĂĄjĂș, nĂ©metes nevƱ,

mƱkedvelƑ ifjoncok fogjĂĄk megcsinĂĄlni az ĂșjszĂ­nhĂĄzat, arra nem szĂĄmĂ­tott senki. Sztanyisz-lavszkij eddig gyĂĄros papĂĄjĂĄnak a pĂ©nzĂ©t költötteszĂ­nhĂĄzi kedvtelĂ©seire. De ez a tĂĄrsulat mostrĂ©szvĂ©nytĂĄrsasĂĄggĂĄ alakult, s nĂ©pszĂ­nhĂĄznak ne-vezte magĂĄt. Komolyra fordult a jĂĄtĂ©k.

A. K. Tolsztoj Ă©rdekesen szcenĂ­rozott, demeglehetƑsen közĂ©pszerƱ törtĂ©nelmi drĂĄmĂĄjĂĄval,a Fjodor cĂĄrral nyitnak. Érzik, hogy ez nem azigazi. Es akkor a szĂ­nhĂĄz alapĂ­tĂł igazgatĂłja,Nyemirovics-Dancsenko, maga is sikeres drĂĄ-maĂ­rĂł, Csehov javĂĄra lemond az Ă©v legjobbszerzƑjĂ©nek jĂĄrĂł dĂ­jrĂłl, Ă©s a fƑrendezƑ, Szta-nyiszlavszkij tiltakozĂĄsĂĄval mit sem törƑdve mƱ-sorra tƱzi a fƑvĂĄrosban mĂĄr megbukott SirĂĄlyt.Bulgakov, aki kĂ©sƑbb segĂ©drendezƑjĂŒk volt,SzĂ­nhĂĄzi regĂ©nyĂ©ben megĂ­rta, hogyan gyilkoltaez a kĂ©t ember egymĂĄst egy Ă©leten ĂĄt. EgyetlenkĂ©rdĂ©s volt csupĂĄn, amelyben Sztanyiszlavszkijsoha nem vonta kĂ©tsĂ©gbe tĂĄrsĂĄnak nagyobb ille-tĂ©kessĂ©gĂ©t - a dramaturgia. BelĂĄtta: MelihovĂłbĂłl,onnan a nagy tĂł mellƑl mĂ©giscsak jobbanĂĄttekinthetƑk az Ă©let Ă©s a szĂ­nhĂĄz dolgai, mint az ƑigazgatĂłi szobĂĄjĂĄbĂłl.

Ez a felismerĂ©s teremtette meg a MƱvĂ©sz SzĂ­n-hĂĄzat. Igy törtĂ©nhetett, hogy amikor a SirĂĄly be-mutatĂłjĂĄn felment a fĂŒggöny, Ă©s a fĂ©lhomĂĄlyosszĂ­npadon - a nĂ©zƑknek hĂĄttal - a szĂ­nĂ©szekelkezdtek fĂ©lhangon beszĂ©lgetni mindenfĂ©le, lĂĄt-szĂłlag nem is odavalĂł dologrĂłl, egyszer csakmindenki megĂ©rtette: igen, ez az! Új szĂ­nhĂĄz, Ășjdramaturgia, Ășj gondolkodĂĄs szĂŒletett. Nincsmese! A SirĂĄlyminden porcikĂĄjĂĄban forradalmimƱ.

MoszkvĂĄban pĂ©ldĂĄul 1965-ben azzal kezdƑdötta forradalom, hogy Efrosz SirĂĄly-elƑ-adĂĄsĂĄbannĂ©hĂĄny, a Rozov rövidnadrĂĄgjĂĄbĂłl Ă©pphogykinƑtt tornacipƑs-farmeres fiatal kifutott amoszkvai Komszomol SzĂ­nhĂĄz szĂ­npadĂĄnakgyalulatlan deszkĂĄira, Ă©s szembenĂ©zett a frissenvĂĄsĂĄrolt MoszkvicsĂĄval Ă©rkezett, Harkov borot-vĂĄval simĂĄra gyalult nĂ©zƑkkel. - Itt vagyunk, Ă©snem tudunk mĂĄr Ășgy Ă©lni, mint ti! De kint amoszkvai utcĂĄn felfaltĂĄk Ƒket - a Moszkvicsok.Efroszt beosztott rendezƑkĂ©nt szĂĄmƱztĂ©k aMalaja BronnajĂĄra, majd infarktussal az intenzĂ­vosztĂĄlyra.

1968-ban PrĂĄgĂĄban Otomar Krejča HĂĄromnƑvĂ©r-elƑadĂĄsĂĄban a fiatalok Versinyin Ă©s Tuzen-bach egyenruhĂĄjĂĄba öltöztetve rohamoztĂĄk megĂșjra a hĂ©tköznapokat. És Ƒk is elestek. VagyinkĂĄbb - elsĂŒllyedtek. Egy lĂĄthatatlan erƑ Ășjrameg Ășjra elszakĂ­totta Ƒket egymĂĄstĂłl, Ă©s lehĂșztaƑket a mĂ©lybe, Prozorov Ă©s Natasa öntudatosankorlĂĄtolt vilĂĄgĂĄba, a kĂĄposztĂĄs libĂĄhoz Ă©s a vod-kĂĄhoz.

A Tyeatr cĂ­mƱ szĂ­nhĂĄzi folyĂłirat neves kritiku-sa - Efrosz felesĂ©ge Ă©s fegyvertĂĄrsa -, A.Krimova lelkes elemzĂ©st jelentetett meg a prĂĄgaielƑadĂĄsrĂłl. És alig egy Ă©v mĂșlva mĂĄr a Malaja

CSEHOV-JÁTÉK

Bronnaja szĂ­npadĂĄn tĂĄncolt elƑ az ÉletfĂĄja mögĂŒla hĂĄrom nƑvĂ©r. FehĂ©r-zöld csĂ­kos aranyos ruhĂĄ-jukban olyanok voltak maguk is, mint egy-egyfrissen lehullott levele a szĂ­npad egĂ©sz hĂĄtterĂ©telfoglalĂł nagy fĂĄnak, melyet kegyetlenĂŒl rĂĄzott,hajlĂ­tgatott a szĂ©l.

Irina nevenapjĂĄn a vendĂ©gek mĂ©g egymĂĄstszorosan ĂĄtkarolva ĂĄlltĂĄk körĂŒl a bugĂłcsigĂĄt,amely szerelmet, munkĂĄt, egyetemet, MoszkvĂĄtĂ­gĂ©rt nekik. S aztĂĄn a szemĂŒnk lĂĄttĂĄra sodortaƑket el egymĂĄstĂłl a szĂ©l. Egyre szĂŒrkĂ©bb lett azarcuk Ă©s a ruhĂĄjuk, egyre inkĂĄbb belesimult akörnyezetbe. AztĂĄn Efroszt elvitte a negyedikinfarktus.

De a szĂ­nhĂĄzi bĂșvĂłpatakok fĂĄradhatatlanulközvetĂ­tettĂ©k az Ășj gondolatokat KözĂ©p- Ă©s Kelet-EurĂłpĂĄban hĂșsz Ă©ven ĂĄt. A hĂĄrom nƑvĂ©r eljutottPrĂĄgĂĄbĂłl MoszkvĂĄn, VarsĂłn (Adam Hanusz-kiewicz rendezĂ©se a Narodowyban), Szolnokon(SzĂ©kely GĂĄbor hĂ­res elƑadĂĄsa azokkal azönvizsgĂĄlatra kĂ©nyszerĂ­tƑ tĂŒkrökkel aszalonban) Ă©s Budapesten ĂĄt - PĂĄrizsba. AKatona JĂłzsef SzĂ­n-hĂĄz Ascher TamĂĄs rendezteelƑadĂĄsa többĂ©ves hazai sikersorozat utĂĄnvendĂ©gszerepelt PĂĄrizsban, az EurĂłpaSzĂ­nhĂĄzban.

A HĂĄrom nƑvĂ©rben a nyomatĂ©kos szerzƑi utasĂ­-tĂĄs Ă©rtelmĂ©ben a hĂĄz elƑtt hatalmas fenyƑk ĂĄlla-nak. JĂłllehet a szövegbƑl kitƱnik, hogy a vĂĄrosvalahol Szmolenszk Ă©s Minszk között van, hideg,vizes lapĂĄlyon, ahol csak csenevĂ©sz nyĂ­rektengƑdnek. A darab vĂ©gĂ©n aztĂĄn a közeliLengyel-orszĂĄgba vezĂ©nylik az ezredet. Amikora Moszk-

A melihovĂłi hĂĄz, ahol a SirĂĄly szĂŒletett

szerzƑi utasĂ­tĂĄsra a CseresznyĂ©skertbƑl! Lopa-hinrĂłl Csehov fontosnak tartotta megjegyezni:hosszĂș, finom ujjai vannak. Itt talĂĄlkozott Ƒ ilyenkupecekkel...

Minta jĂĄrĂĄsi zemsztvo tagja a doktor Ășr sokatjĂĄrt be a vĂĄrosba Ă©rtekezni. SzerpuhovbanegyĂ©bkĂ©nt igen jĂłl felszerelt pszichiĂĄtriai klinika ismƱködött akkoriban. IgazgatĂłja, V. I. Jakovenkodoktor EurĂłpa-hĂ­rƱ elmegyĂłgyĂĄsz, Csehov jĂłbarĂĄtja volt. BelƑle lett aztĂĄn A hatos szĂĄmĂșkĂłrterem fƑszereplƑje.

MelihovĂłban a hĂ­res tĂł ma csak egy nagykiszĂĄradt pocsolya az udvarhĂĄz mellett. AszövegbƑl azonban vilĂĄgosan kiderĂŒl: a tĂł, amelykörĂŒl a SirĂĄly szereplƑi Ă©lnek, nem itt, hanem avolt tveri kormĂĄnyzĂłsĂĄgban fekszik, Ă©s hat birtokterĂŒl el a partjĂĄn. Arkagyina mondja az elsƑ fel-vonĂĄsban: „Hat Ășri kastĂ©ly ĂĄllt itt, a tĂł körĂŒl.EmlĂ©kszem: zaj, kacagĂĄs, lövöldözĂ©s Ă©s csupaflört, flört..."

A SirĂĄly tava csak Osztrovno lehetett. AMoszkva-Kurszk vasĂștvonal mentĂ©n fekszik. A tĂłszemben lĂ©vƑ kĂ©t partjĂĄn kĂ©t mƱvĂ©szbarĂĄtszĂ©passzony lakott: Sz. R. Kuvsinnyikova, akitCsehov aztĂĄn a LĂ©ha asszony cĂ­mƱ elbeszĂ©lĂ©sĂ©-ben örökĂ­tett meg, Ă©s A. N. Turcsanyinova, egygazdag pĂ©tervĂĄri ĂŒgyvĂ©d felesĂ©ge.

A hölgyek gyakori vendĂ©gek voltak Meli-hovĂłban, s ĂĄt-ĂĄtcsĂĄbĂ­tottĂĄk magukhoz Levitant, afestƑt, aki Csehov hĂșgĂĄnak, Marija PavlovnĂĄnaktette a szĂ©pet. ElƑbb az egyik, aztĂĄn a mĂĄsikparton vendĂ©geskedett. A szĂ©passzonyok beren-deztek neki egy mƱtermet a tĂłparton, s felvĂĄltvabĂĄbĂĄskodtak a kĂ©pek szĂŒletĂ©sĂ©nĂ©l.

A baj abbĂłl lett, hogy Levitanba belebolondul-tak az ĂŒgyvĂ©dnĂ© lĂĄnyai is. A festƑ - TrepljovmĂłdjĂĄn - lĂĄtvĂĄnyos öngyilkossĂĄggal akarta ki-vĂĄgni magĂĄt, de a jelentĂ©ktelen sebbƑl szivĂĄrgĂłvĂ©r lĂĄttĂĄn elĂĄjult. A halĂĄlra rĂ©mĂŒlt asszonyok-lĂĄ-nyok egyĂŒtt könyörögtek Csehovnak: jöjjön, Ă©svigye el a barĂĄtjĂĄt.

Lapozzuk fel az Ă­rĂł naplĂłjĂĄt az 1894. jĂșlius 24-Ă©n kelt beszĂĄmolĂłnĂĄl! „Voltam LevitannĂĄl.KĂ©tsĂ©gkĂ­vĂŒl mĂ©g mindig Ƒ a legjobb orosztĂĄjkĂ©pfestƑ, de mĂĄr nincsen benne semmi lendĂŒ-let. RutinbĂłl fest. De hĂĄt lehet pĂĄtosz Ă©s elragad-tatĂĄs nĂ©lkĂŒl festeni? Levitan - tĂșlzabĂĄlta magĂĄt.Ha festƑ volnĂ©k, aszkĂ©ta mĂłdra rendeznĂ©m be azĂ©letemet." Ennyit tartott feljegyzĂ©sre Ă©rdemes-neka vĂ©rfagyasztĂł drĂĄmĂĄbĂłl. A szerelmes termĂ©szetƱfestƑt gondosan megvizsgĂĄlta, Ă©s kije-lentette:sem a szĂ­ve, sem a mĂĄja nincsen mĂĄr olyanĂĄllapotban, hogy hozzĂĄadja a hĂșgĂĄt. A SirĂĄly cĂ­malĂĄ pedig odaĂ­rta: „komĂ©dia".

Egyfajta önköltsĂ©ges mƱvĂ©sznyaraltatĂĄs folytitt minden Ă©vben: Ă­rĂłk, festƑk, szĂ­nĂ©szek Ă©rkeztek.ÁllandĂł vendĂ©g volt Marija Pavlovna barĂĄtnƑje,Lika Mizinova is, aki Ă©nekesnƑnek kĂ©szĂŒlt, Ă©snagyon szerette volna, ha az Ă­rĂł figyelmĂ©remĂ©ltatja. A program abban kĂŒlönbözött csak

vĂĄbĂłl jött nƑvĂ©rek a hƱvös Ă©ghajlatra panaszkod-nak, Versinyin alezredes megpirongatja Ƒket:„EgĂ©szsĂ©ges, jĂł szlĂĄv termĂ©szet."

A szerzƑ valamiĂ©rt tehĂĄt nagyon fontosnaktartotta, hogy egĂ©szsĂ©ges, magas fĂĄk ĂĄlljanak aszĂ­npadon. Megvan a fĂ©nykĂ©p az 1901-es bemu-tatĂłrĂłl: jĂłl lĂĄtszanak a vastag fenyƑtörzsek. AmĂĄsodik szĂ­npadra ĂĄllĂ­tĂĄskor, 1940-ben cserĂ©lte kiƑket Nyemirovics-Dancsenko nyĂ­rfĂĄkra, amelyekazĂłta is könnyeznek...

Az igazĂĄn nagy orosz Ă­rĂłknak van valami kö-zös titkuk a hazai földdel: GogolnĂĄl a sztyepp,OsztrovszkijnĂĄl a Volga, a Vihar, az ErdƑ, Tur-

genyevnĂ©l azok a romantikus nemesi birtokok, azelmaradhatatlan tĂłval. Csehovnak is elsƑ dolgavolt tavat ĂĄsatni MelihovĂłban.

Csehov szinte mindegyik mƱvĂ©ben szerepelegy nagy tĂł. A kĂ©szĂŒlƑ SirĂĄlyrĂłl Ă­gy Ă­r egyiklevelĂ©ben: „DĂ­szlet - egy nagy tĂł; hĂĄrom nƑiszerep, hat fĂ©rfi; sok beszĂ©d az irodalomrĂłl, kevĂ©scselekmĂ©ny; öt pud szerelem."

Ezt a levelet mindig a „komĂ©dia" szĂł miatt idĂ©zik.Pedig hĂĄt mennyivel jobban Ă©rzĂ©kelteti ennek afurcsa darabnak a mƱfajĂĄt, levegƑjĂ©t, dramaturgiĂĄ-jĂĄt az a nagy tĂł, amelyet David Borovszkij varĂĄzsoltEfrosz szĂ­npadĂĄra! „VarĂĄzslatos tĂł!" - suttogjaDorn doktor az elsƑ felvonĂĄsban, nem talĂĄlvĂĄn mĂĄsmagyarĂĄzatot a sok furcsa, ideges szerelemre, iro-dalomra, lövöldözĂ©sre...

MoszkvĂĄtĂłl nem messze talĂĄlhatĂł Szerpuhov.Ezt a jĂĄrĂĄsi szĂ©khelyet a SirĂĄlyban Jelecnek hĂ­v-jĂĄk. Itt lett Nyina „igazi" szĂ­nĂ©sznƑ. És a mai nĂ©zƑsajnĂĄlja Ă©rte, hogy el kellett viselnie a „mƱveltkereskedƑtĂĄrsadalom" szĂ­vĂ©lyessĂ©gĂ©t. Pedigminden mai szĂ­nĂ©sznƑnek ilyen szponzorokat kĂ­-vĂĄnok. Az akkori kereskedƑk zöme mƱvelt, tehet-sĂ©ges ember volt. Hadd hivatkozzam megint egy

CSEHOV-JÁTÉK

a SirĂĄlyban leĂ­rtaktĂłl, hogy az ĂĄdĂĄz vitĂĄk amƱvĂ©szetrƑl nem dĂ©lelƑtt folytak, mert akkor min-denki dolgozott. A hĂĄzigazda kiosztotta mindenreggel a szerszĂĄmokat, Ă©s Ƒ ellenƑrizte az elvĂ©gzettmunkĂĄt is. A paradicsomot akkor arrafelĂ© mĂ©g nemismertĂ©k. CsĂłvĂĄltĂĄk is a fejĂŒket a muzsikok, amikorlĂĄttĂĄk, mifĂ©le furcsa almĂĄkat öntözget az Ășj földesĂșr.-Csak aztĂĄn ne egyĂ©l ĂĄm belƑlĂŒk, Anton Pavlovics,mert mĂ©g meghalsz! - mondogattĂĄk neki.

Levitant, a nƑk kedvencĂ©t persze nem lehetettmegdolgoztatni. Ɛt elvitte OsztrovnĂłba Csehov, atĂłra. Ɛ horgĂĄszott, Levitan pedig vadĂĄszott.Trigorin kettƑjĂŒkbƑl van összegyĂșrva. MĂ©g jĂłval azöngyilkossĂĄgi komĂ©dia elƑtt, 1892 nyarĂĄn követtĂ©kel egyĂŒtt azt a gyilkossĂĄgot, amely a darabalapötletĂ©t adta. Levitan meglƑtt egy sirĂĄlyt, s az alĂĄbĂĄhoz esett. De nem volt szĂ­ve egy kƑhöz csapnia fejĂ©t. Az Ă­rĂł megbƱvölten nĂ©zte a vergƑdƑmadarat, Ă©s szintĂ©n nem mozdult. A festƑ vĂ©gĂŒl -szokĂĄsa szerint - idegrohamot kapott. Csehovjegyzeteiben pedig ettƑl fogva egyre-mĂĄsrafeltƱnik a sebzett madĂĄr, amint „csodĂĄlkozva nĂ©zkĂ©t gyĂĄva gyilkosĂĄra".

A szövegbe ez kerĂŒlt bele: „A tĂł partjĂĄngyermek-kora Ăłta Ă©l egy fiatal lĂĄny... Szereti a tavat,akĂĄr a sirĂĄly, boldog Ă©s szabad, akĂĄr a sirĂĄly. Dearra jĂĄr egy fĂ©rfi, meglĂĄtja, Ă©s mert mĂĄs dolga sincs,elpusztĂ­tja..."

„TĂ©ma egy közepes mĂ©retƱ novellĂĄhoz" - foly-tatom az idĂ©zetet. De „komĂ©dia" lett belƑle, amelyet- mint lĂĄtjuk -1892-tƑl 98-ig, tehĂĄt hat Ă©v alatt Ă­rtmeg a doktor Ășr. Volt közben kĂ©t kolerajĂĄrvĂĄny Ă©s aDreyfus-per, nĂ©gy elvetĂ©lt darab Ă©s egy csĂșnyaƑsbemutatĂł; egy sereg elbeszĂ©lĂ©s Ă©s kisregĂ©ny;mintegy kilencszĂĄz gyĂŒmölcsfa Ă©s az Ă©desapja ha-lĂĄla. Es egy szĂ­nhĂĄz, amely felvarrta a fĂŒggönyĂ©re asirĂĄly emblĂ©mĂĄjĂĄt.

A fiatal Mejerhold jĂĄtszotta Trepljovot, NyinĂĄtpedig Sztanyiszlavszkij felesĂ©ge, a butĂĄcska Lilina.Ok szĂĄrnyalni akartak mindenĂĄron, egyremesszebb Ă©s egyre magasabbra. Csehovot ezszörnyen idegesĂ­tette, amikor - jĂłval kĂ©sƑbb -meg-nĂ©zte az elƑadĂĄst. „Ma rossz a kedvem, mertmegnĂ©ztem a darabomat - Ă­rja egy levelĂ©ben. -Nyina Ășgy jĂĄtszott, mint egy idegbeteg" - adja mega magyarĂĄzatot.

Hanem eljött aztĂĄn az egĂ©sz trupp MelihovĂłbaparadicsomot kapĂĄlni. Es Ƒ eljegyezte magĂĄnak abefutott ArkagyinĂĄt jĂĄtszĂł ifjĂș szĂ­nĂ©sznƑt, OlgaKnyippert.

A bĂŒfĂ© az egykori szalonban van. MelihovĂłban azĂ­rĂł hajdani hĂĄza ma mĂșzeum, ahol többek között kĂ©ttĂĄjkĂ©p is lĂĄthatĂł: az egyik a konyhakertben Ă©pĂŒlt kisfahĂĄzat, a fligelt ĂĄbrĂĄzolja. HĂĄtlapjĂĄn az Ă­rĂł keze-vonĂĄsĂĄval: „A hĂĄz, ahol a SirĂĄlyt Ă­rtam." A mĂĄsikonOlga Knyippert lĂĄthatjuk itt. a mellettĂŒnk lĂ©vƑ „leĂĄny-szobĂĄban", Marija Pavlovna otthonĂĄban, ahol LikaMizinova is mindig meg szokott szĂĄllni. Vastag

A moszkvai MƱvĂ©sz SzĂ­nhĂĄz elsƑ SirĂĄly-elƑadĂĄsa (1899-90)

anyagbĂłl kĂ©szĂŒlt, magas nyakĂș ruha van rajta, ahaja tömött kontyban. BaljĂĄban nyitott könyv, ajobbal egy kis asztalkĂĄra tĂĄmaszkodik, s fakana-lat markol. ÖlĂ©ben hatalmas csupor. Az alĂĄĂ­rĂĄspedig: „Knyipper mƱvĂ©sznƑ, amint Csehov elbe-szĂ©lĂ©seit Ă©s az ĂĄltala kĂ©szĂ­tett tejszĂ­nt habzsolja."

A kis fahĂĄz oldalĂĄra mĂĄrvĂĄnytĂĄblĂĄt csavaroztak:„Itt Ă­rta Csehov a SirĂĄlyt." 1895-ben, a SirĂĄly balulsikerĂŒlt pĂ©tervĂĄri bemutatĂłjĂĄnak az Ă©vĂ©ben Ă©pĂ­tettemeg a helybĂ©li ĂĄcs ezt a kis fahĂĄzat. MarijaPavlovna felsikĂĄlta, bebĂștorozta, Ă©s szĂ©pen el-tömögette a rĂ©seket. Ide vonult aztĂĄn dolgozni abĂĄtyĂł, mĂ©g hideg tĂ©lidƑben is. De persze itt mĂĄrnem Ă­rta, legfeljebb ĂĄtĂ­rta, tovĂĄbbĂ­rta a SirĂĄlyt!NyilvĂĄn a fĂ©nykĂ©p, a bizalmaskodĂł, dicsekvƑalĂĄĂ­rĂĄs meg Knyipper elhasznĂĄlt, megkopott szĂ­-nĂ©szmemĂłriĂĄja vezette fĂ©lre a tisztelt munkatĂĄr-sakat. Élete alkonyĂĄn, amikor meghĂ­vtĂĄk ĂșjraMelihovĂłba, a mĂșzeum megnyitĂĄsĂĄra, hogy me-sĂ©ljen arrĂłl a rĂ©gi tavaszrĂłl, Csehov annyit tudottcsak mondani: „GalambocskĂĄim, tavasz volt, Ă©sszerelmes voltam. MĂĄsra nem emlĂ©kezem."

Pedig lett volna mire emlĂ©keznie. A lĂĄtogatĂĄshĂĄrom napja alatt az Ă­rĂłban valami nagyon fontosdolog törtĂ©nhetett, mert Ă­gy kezdte az elsƑ levelet,amit MoszkvĂĄba kĂŒldött: „Idvez lĂ©gy OroszhonlegelsƑ szĂ­nĂ©sznƑje, Ă©letem utolsĂł lapja!" A tör-tĂ©net a következƑ. A SirĂĄly igazi, moszkvai be-mutatĂłjĂĄn Csehov valami okbĂłl nem vehetettrĂ©szt. Amikor legközelebb, 1899. mĂĄjus elsejĂ©nMoszkvĂĄban jĂĄrt, kĂŒlön neki eljĂĄtszottĂĄk a dara-bot. UtĂĄna közös fĂ©nykĂ©pezkedĂ©s volt. AkkorajĂĄndĂ©kozta a kerti hĂĄz fĂ©nykĂ©pĂ©t a szĂ­nĂ©sz-nƑnek. Az alĂĄĂ­rĂĄs egyben persze meghĂ­vĂĄst isjelentett: jöjjön, nĂ©zze meg a hĂĄzat, ahol közösszellemi gyermekĂŒk, a SirĂĄly szĂŒletett!

A szĂ­nĂ©sznƑ tudta jĂłl persze, hogy a szĂ­ndaraboknem egyetlen Ă©jszaka, nem egyetlen hĂĄzban szĂŒlet-nek. De ment Ă©s repesett. Beköltözött szegĂ©ny kisLika szobĂĄjĂĄba, Ă©s ette a befƑtteket, amelyeketjövendƑ anyĂłsa. bekĂ©szĂ­tett az Ă©jjeliszekrĂ©nyĂ©re,hĂĄtha megĂ©hezik Ă©jszaka.

HĂĄzassĂĄguk ennek ellenĂ©re sem lett boldog, leg-alĂĄbbis a szĂł köznapi Ă©rtelmĂ©ben nem. A valĂłsĂĄgosgyermek, akire az Ă­rĂł annyira vĂĄgyott - nem szĂŒle-tett meg. Knyipper nem tudott szakĂ­tani a szĂ­nhĂĄz-zal, Ă©s mĂ©g ĂĄldott ĂĄllapotban is jĂĄtszott. AztĂĄn elesetta szĂ­npadon, kimerĂ­thetetlenĂŒl sok Ă©rvvel szolgĂĄlvaaz irigykedƑ Ă©s gyƱlölködƑ kĂ©kharisnyĂĄk egymĂĄstkövetƑ nemzedĂ©kei szĂĄmĂĄra. Csehovot pedig rossztĂŒdeje nem engedte fel MoszkvĂĄba a huzatos,kifƱthetetlen jaltai villĂĄbĂłl, amelyre a melihovĂłibirtokot felcserĂ©lte, s amelyben vĂ©gĂŒl egyedĂŒlmaradt.

Minden Ă©vben szĂŒletett viszont egy Ășj szĂ­ndarab.És mindegyik kirobbanĂł siker lett. Az Ă­rĂł mĂ©gisegyre sƱrƱbben, egyre kĂ©tsĂ©gbeesettebben fakadtki: „Nem, ezt nem Ă©n Ă­rtam! Sztanyiszlavszkij szĂ©t-sĂ­rja a darabjaimat! Égy bĂĄrĂłval több vagy kevesebb- nem mindegy?" A közönsĂ©gnek lĂĄthatĂłan elĂ©gvolt, amennyit a MƱvĂ©sz SzĂ­nhĂĄz eljĂĄtszott akkorneki CsehovbĂłl. A sajtĂł Ă©s a rĂ©szvĂ©nyesek is megvoltak elĂ©gedve. SztanyiszlavszkijĂ©k ennek meg-felelƑen a zseninek kijĂĄrĂł tapintatos elnĂ©zĂ©ssel ke-zeltĂ©k a tiltakozĂłrohamokat. - TessĂ©k, mutassameg, hogyan gondolja! FelcsaltĂĄk az Ă­rĂłt a legkö-dösebb tĂ©lben MoszkvĂĄba, a HĂĄrom nƑvĂ©r prĂłbĂĄi-ra. AztĂĄn hagytĂĄk, hogy egĂ©sz idƑ alatt a vĂ©szharangbeĂĄllĂ­tĂĄsĂĄn veszƑdjĂ©k a dĂ­szletezƑkkel a tƱzvĂ©szjelenetĂ©ben.

„Nem tudta Ƒ elmondani, mit is akar. Nem Ă©rtettƑ tulajdonkĂ©ppen a szĂ­nhĂĄzi mestersĂ©ghez" - em-lĂ©kszik könyvĂ©ben Sztanyiszlavszkij. ElƑadĂĄsutĂĄn pedig tovabbra is Nyemirovics-DancsenkokĂ­sĂ©rgette haza Knyipper mƱvĂ©sznƑt. Az Ă­rĂł fe-kĂŒdt a dĂ­vĂĄnyon Ă©s köhögött. NĂ©ha meg csak

bo

ubMĂșmĂłmhad

hlkrmsIRf

bjvĂșpltv

rstgmeNmvurfmötceG

mrAakdl

CSEHOV-JÁTÉK

åmulta a plafont, és arra gondolt: valami véglegtt maradt, Melihovóban.

Mi lehetett az a valami? Az ifjĂș pĂĄr kĂŒlöntazott Baden-Weilerbe is, meghalni. Az Ă­rĂł JaltĂĄ-an egyedĂŒl szedelƑzködött össze, felesĂ©ge csakoszkvĂĄban szĂĄllt fel hozzĂĄ a vonatba. De mielƑtttnak indult, jaltai szomszĂ©dnƑje, egy idƑs hölgyegkĂ©rte: vigye el a fƑvĂĄrosba megreparĂĄlni öregrĂĄjĂĄt. A kĂ©ziratok, könyvek Ă©s jegyzetek meg aeleg ruhanemƱ halmai tetejĂ©be Csehov felrakta

ĂĄta bebugyolĂĄlt faliĂłrĂĄt. Majd MoszkvĂĄban leadtaz ismerƑs mesternĂ©l. Az ĂĄtvĂ©teli elismervĂ©nyt gon-osan eltette. Azzal, hogy majd visszafelĂ© kivĂĄltja.

Knyipper vĂ©gigasszisztĂĄlta a panziĂłban az Ă­rĂłalĂĄlĂĄt. MemoĂĄrjaiban errƑl röviden meg is em-

Ă©kezik. ElismerĂ©ssel nyilatkozik pĂ©ldĂĄul fĂ©rje esz-öztelensĂ©gĂ©rƑl az utolsĂł jelenetben. Amikorosszul lett, a szĂĄllodai orvos - az utolsĂł perceketegkönnyĂ­tendƑ - pezsgƑt rendelt neki. Ɛ csende-

en annyit mondott csak a kollĂ©gĂĄnak: „Ich sterbe."vott egy kortyot, Ă©s visszatette a poharat a tĂĄlcĂĄra. -Ă©g ittam pezsgƑt! -jegyezte meg. AztĂĄn a falnak

ordult, Ă©s meghalt.A mƱvĂ©sznƑ sajnĂĄlatosan megfeledkezik azon-

an egy aprĂł rĂ©szletrƑl, amely nĂ©lkĂŒl nem teljes aelenet. A jaltai hölgy kĂ©sƑbb elmondta, hogy -isszakapta MoszkvĂĄbĂłl az ĂłrĂĄjĂĄt. Ez pedig csakgy törtĂ©nhetett, hogy Ă©lete utolsĂł percĂ©ben, aezsgƑ Ă©s a meghalĂĄs között, az Ă­rĂł elƑkotorta

evĂ©ltĂĄrcĂĄjĂĄbĂłl a moszkvai ĂłrĂĄsmester cĂ©dulĂĄjĂĄt, s -alĂĄn bĂșcsĂș helyett is - a felesĂ©ge lelkĂ©re kötötte:ĂĄltsa ki az ĂłrĂĄt, s juttassa vissza JaltĂĄba.

Knyipper nyolcvanhĂĄrom Ă©ves korĂĄban a Cse-esznyĂ©skert fƑszerepĂ©ben bĂșcsĂșzott a közön-Ă©gtƑl. A lapok ĂĄradoztak, fiatalsĂĄga titkĂĄt emleget-Ă©k. Az igazi titkot azonban Csehov vitte el ma-ĂĄval a sĂ­rba, amint ifjĂș felfedezettje, Gorkij - neminden irigysĂ©g nĂ©lkĂŒl - meg is jegyezte. De ehhezlƑbb haza kellett jutnia MoszkvĂĄba, aovogyevicsij kolostor temetƑjĂ©be. A nagyelegre valĂł tekintettel egy osztrigĂĄs hƱtƑ-

agonban szĂĄllĂ­tottĂĄk a tetemet. Csakhogygyanilyen kocsikban fuvaroztĂĄk haza a magasabbangĂș hƑsi halottakat a mĂĄsik irĂĄnybĂłl, a japĂĄnrontrĂłl is. A pĂĄlyaudvaron vĂĄrakozĂł kĂ©t temetĂ©sienet - mint egy korai Csehov-egyfelvonĂĄsosban -sszecserĂ©lte a szĂĄllĂ­tmĂĄnyokat. MĂĄr csak aemetƑ kapujĂĄban derĂŒlt ki a dolog, Ă©s akkorserĂ©ltĂ©k vissza a testeket, ami persze nemshetett meg nĂ©hĂĄny keserƱ kifakadĂĄs nĂ©lkĂŒl. Ezt isorkij Ă­rta meg.

A szocialista realizmus jövendƑbeli atyja be-ent akkor a szĂ­nhĂĄzba, hogy elfoglalja meste-

Ă©nek megĂŒresedett szĂ©kĂ©t. ÖsszeĂĄllt a bĂĄjos szƑkendrejevĂĄval, a pĂ©tervĂĄri rendƑrfƑnök lĂĄnyĂĄval,kinek Lenin pĂĄrtfeladatul adta a „mezĂ­tlĂĄbas" Ă­rĂłimƱvelĂ©sĂ©t. A MƱvĂ©sz SzĂ­nhĂĄz az Éjjeli mene-Ă©khelyet jĂĄtszotta, kĂ©sƑbb a forradalmat, majd -

egalåbb ekkora åtéléssel - a dekadenseket.Ez mår egy måsik történet.

A szerepösszevonĂĄsok mĂ©lyĂ©n az a meg-gyƑzƑdĂ©s munkĂĄl, miszerint egy elƑ-adĂĄson belĂŒlkĂ©t vagy több egymĂĄstĂłl eltĂ©rƑ - rokon jellegƱ vagyakĂĄr egymĂĄs vĂ©gletes ellentĂ©teit kĂ©pezƑ - szerepazĂ©rt jĂĄtszhatĂł azonos szĂ­nĂ©sszel, mert eszerepekbenvanvalamiközös.

Ennek a szemlĂ©letnek a vĂ©gsƑkig hajtĂĄsa egyegĂ©szen mĂĄsfajta drĂĄmatĂ­pust is eredmĂ©nyezhet.Ez a tĂ­pus arra Ă©pĂ­t, hogy ugyanaz elƑadĂĄsban nincskettƑzĂ©s, minden szerepet kĂŒlön szĂ­nĂ©sz jĂĄtszik, adrĂĄma azonban arrĂłl szĂłl, hogy minden szerepazonos. MĂĄskĂ©ppen fogalmazva: minden szĂ­npadra ĂĄllĂ­tottalaknak azonos a központi Ă©letproblĂ©mĂĄja, emiatt aztĂĄnegymĂĄssal akĂĄr fel is cserĂ©lhetƑk.

Ez az összevonåsos technika inverze, de mintminden inverz, valójåban strukturålisan azonos vele.

Ez a technika mƱködik Csehov négy érett drå-måjåban.

Az Ă©rett drĂĄmaĂ­rĂł szakĂ­t a korai darabok (Pla-tonov, Ivanov) egy hƑst közĂ©ppontba ĂĄllĂ­tĂł drama-turgiĂĄjĂĄval. Az utolsĂł nĂ©gy drĂĄmĂĄban voltakĂ©ppenugyanazt Ă­rja, szerkezetileg mindenkĂ©ppen: olyanemberi viszonylathĂĄlĂłt hoz lĂ©tre, ahol minden met-szĂ©spont egyformĂĄn fontos, Ă©s valamennyi sze-replƑ a fƑtĂ©mĂĄt variĂĄlja.

Ez a fƑtĂ©ma meglepƑen nem orosz jellegƱ: hi-ĂĄnyzik belƑle a vallĂĄs mind tematikailag, mind aszereplƑk lelki indĂ­tĂ©kait tekintve. Abban a korszak-ban, amikor mĂ©g Ă­r Tolsztoj, Ă©s mĂĄr Ă­r Gorkij, amikorSzolovjov, Bergyajev Ă©s a többi orosz filozĂłfus avallĂĄst ĂĄllĂ­tja kutatĂĄsai központjĂĄba, Csehov olyanvilĂĄgot ĂĄbrĂĄzol, amelybƑl a vallĂĄs, az IstenfeltƱnƑen hiĂĄnyzik. Ez a Dosztojevszkijt-Ă©s perszeNietzschĂ©t követƑen megtehetƑ elsƑ lĂ©pĂ©s:

Dosztojevszkij kérdése az volt, mi történne, ha avilågból kiveszne az Isten, Csehov kérdése az, hogymi van a vilågban, amikor nincsen benne Isten.

Az utolsĂł nĂ©gy drĂĄma szereplƑi között a-vidĂ©ki orosz Ă©rtelmisĂ©g valamennyi

jellegzetes foglalkozĂĄsa kĂ©pviselve van, kivĂ©ve apapsĂĄgot. (Egyetlen, meg nem jelenƑ szereplƑneve utal csak erre, ProtapopovĂ© a HĂĄromnƑvĂ©rben, de jellemzƑ mĂłdon Ƒ nagyon is vilĂĄgifigura, zemsztvo-elnök.) Az utolsĂł nĂ©gy Csehov-drĂĄma valamennyi fontosabb, nĂ©mi öntudattal bĂ­rĂłszereplƑje vallĂĄspĂłtlĂ©kot keres magĂĄnak a közösIsten nĂ©lkĂŒli vilĂĄgban, Ă©s ahhoz minden hatĂĄron tĂșlragaszkodik; vesztĂŒket Ă©ppen ez okozza azokkalszemben, akik tökĂ©letesen öntudatlanok. OlyanvilĂĄgot ĂĄbrĂĄzol Csehov, amelyben a vallĂĄs mĂĄrnem lehetsĂ©ges, de az emberek nem tudnak nemvallĂĄsosan Ă©rezni Ă©s cselekedni. Sza-

badsĂĄgra vannak Ă­tĂ©lve, de szabadsĂĄgukkal nemtudnak, sƑt nem is akarnak Ă©lni, nem akarnakfelnƑni, gyĂĄvĂĄk. Ebben az Ă©rtelemben a Csehov-drĂĄmĂĄk nem a korabeli orosz problĂ©mĂĄkkal fog-lalkoznak - noha a „fölösleges ember" megsok-szorozĂĄsa az orosz prĂłzai Ă©s drĂĄmai elƑzmĂ©-nyekre Ă©pĂŒl -, hanem a Nietzsche Ă©s Dosztojev-szkij utĂĄni eurĂłpai filozĂłfia fƑ kĂ©rdĂ©sĂ©re, a sza-badsĂĄg kĂ©rdĂ©sĂ©re keresik a vĂĄlaszt. Nem tekin-tem sem vĂ©letlennek, sem vissza-visszatĂ©rƑ di-vatnak, hogy Csehov Nyugat-EurĂłpĂĄban Ă©sÉszak- AmerikĂĄban az egĂ©sz XX. szĂĄzadban annyiranĂ©pszerƱ szerzƑ lehetett. Ezt nem az orosz - majdszovjet - problĂ©mĂĄk irĂĄnti Ă©rdeklƑdĂ©s okozta, ha-nem az, hogy Csehov lĂĄtszĂłlag orosz közegben afejlett EurĂłpa alapproblĂ©mĂĄjĂĄt Ă­rta le.

Az utolsĂł nĂ©gy nagy drĂĄmĂĄban az orosz vidĂ©kjellegzetes Ă©rtelmisĂ©gi kĂ©pviselƑit lĂĄtjuk: tudĂłsok,tanĂĄrok, mƱvĂ©szek-Ă­rĂłk, szĂ­nĂ©sznƑk-, katonatisz-tek, orvosok, gazdatisztek; valamint az egykori pat-riarchĂĄlis szolgarendszer utolsĂł kĂ©pviselƑit Ă©s az Ășj,fenyegetƑ ipari tĂĄrsadalom elsƑ termĂ©keit - a leg-Ă©lesebben fogalmazva a CseresznyĂ©skertben.ProblĂ©mĂĄjuk azonban egyetemes.

Ha a mƱvĂ©szileg legtökĂ©letesebb HĂĄrom nƑvĂ©rt

vesszĂŒk alapul, azt lĂĄtjuk, hogy Natasa kivĂ©telĂ©velaz összes szereplƑ alapproblĂ©mĂĄja azonos. A hĂĄ-rom nƑvĂ©r Ă©s egyetlen fivĂ©rĂŒk azt a legtriviĂĄlisabbĂ©letproblĂ©mĂĄt nem tudja megoldani, hogy a szĂŒleikmeghaltak. KĂŒlönbözƑ ĂĄlmegoldĂĄsokba menekĂŒl-nek - a „munkĂĄba", amely valamennyiĂŒk szĂĄmĂĄragyötrelem, vagy a „szerelembe", amely egyikĂŒkszĂĄmĂĄra sem hozhat megvĂĄltĂĄst. A szerelem minta mĂĄsik ember ĂĄltal valĂł megvĂĄltatĂĄs a mellĂ©k-szereplƑknek is legfontosabb illĂșziĂłjuk, amelyhezminden hatĂĄron tĂșl ragaszkodnak. Csebutikin pĂ©ldĂĄ-ul a nƑvĂ©rek rĂ©g halott Ă©desanyjĂĄba szerelmes -utĂłlag, ami abszurdum. (DrĂĄmai elƑkĂ©pe PĂĄris, akia halott JĂșliĂĄba szeret bele.) MĂĄsa Ă©s Versinyin azĂ©rtvĂĄlasztja egymĂĄst, mert szerelmĂŒk eleveremĂ©nytelen - egyikĂŒk sem fog elvĂĄlni, mind a kettena csalĂĄdi gyötrelmet vĂĄlasztjĂĄk a szabadsĂĄghelyett. Versinyinnek a valĂłdi pĂĄrja Olga lenne - ezbĂșcsĂșjelenetĂŒkben hangsĂșlyozottan vilĂĄgos-, deĂ©ppen azĂ©rt nem OlgĂĄnak udvarol, nehogy megkelljen szabadulnia unt Ă©s kibĂ­rhatatlan felesĂ©gĂ©tƑl,akire minden felelƑssĂ©get ĂĄthĂĄrĂ­that magĂĄrĂłl.Kuligin, MĂĄsa fĂ©rje ugyanĂșgy menekĂŒl a rosszhĂĄzassĂĄgba, mint Versinyin - pontosan tudja,hogy a felesĂ©ge meg-csalja, neki azonban eszeĂĄgĂĄban sincs elvĂĄlni: neki az a lelkileg kĂ©nyelmesmegoldĂĄs, ha minden bajĂĄĂ©rt mĂĄsokra - MĂĄsĂĄra -hĂĄrĂ­thatja a felelƑssĂ©get. Irina

S P I R Ó G Y Ö R G Y

CSEHOV SZEREPEI

CSEHOV-JÁTÉK

senkibe sem szerelmes - aztĂĄn a többiekpĂ©ldĂĄjĂĄra belemenne a rossz hĂĄzassĂĄgbaTuzenbachhal, vƑlegĂ©nye halĂĄla pedig alegcsekĂ©lyebb mĂ©rtĂ©kben sem rĂĄzza meg.Tuzenbach tisztĂĄban van vele, hogy sem ahĂĄzassĂĄg, sem a „munka" nem hozhatmegvĂĄltĂĄst, de inkĂĄbb belehal, semhogy asajĂĄt lĂĄbĂĄra ĂĄlljon. Andrej is pontosan tudja,kit vett felesĂ©gĂŒl Natasa szemĂ©lyĂ©ben - Ă©sugyan-Ășgy a lelki kĂ©nyelmet, vagyis afolyamatos megalĂĄztatĂĄst vĂĄlasztja inkĂĄbb,Ă©s dajkĂĄlja a felvonĂĄsok között megszĂŒletƑgyerekeit, akik valĂłszĂ­nƱleg nem is tƑlevalĂłk. Szoljonij a szerelem helyett a ro-mantikus-dĂ©monikus modellt vĂĄlasztja,lermontovkodik, Ă©s minden lelkifurdalĂĄsnĂ©lkĂŒl puffantja le az egyetlen, velerokonszenvezƑ embert, Tuzenbachot.OlgĂĄnak is az a kĂ©nyelmes, ha szenvedhet- a munkĂĄtĂłl meg attĂłl, hogy Natasa kitĂșrjaa hĂĄzbĂłl, AnfiszĂĄval egyĂŒtt.

Egyetlen szereplƑje van a drĂĄmĂĄnak, akinem a rabsĂĄg vĂĄlasztĂĄsĂĄban jeleskedik, ezNatasa. ValĂłjĂĄban kilĂłg a drĂĄmatematikushĂĄlĂłjĂĄbĂłl, olyan, mint egy tank, Ă©s bevesziaz erƑdöt. Ha a következƑ drĂĄmaszerkezetĂ©bƑl tekintĂŒnk vissza a HĂĄromnƑvĂ©rre, azt kell lĂĄtnunk, hogy Cse-hov elĂ©gedetlen volt Natasa alakjĂĄnakmegoldĂĄsĂĄval - a CseresznyĂ©skertbenugyan jĂł pĂĄr idiĂłta szereplƑ van, alegjellegzetesebb alak Jepihodov, de Csehov ittelveti a HĂĄrom nƑvĂ©r Natasa-koncepciĂłjĂĄt, hogyugyanis a rabsĂĄgot vĂĄlasztĂłkkal szemben bĂĄrki isproblĂ©mĂĄtlanul megvalĂłsĂ­that-ja a cĂ©ljait az anyagiĂ©rdek vĂĄlasztĂĄsĂĄval. Lopahin alakjĂĄban CsehovnaksikerĂŒlt a feltörekvƑ, anyagi Ă©rdekek ĂĄltal mozgatotttĂ­pust is a rabsĂĄgot vĂĄlasztĂłk körĂ©be vonnia: hiĂĄbaszerzi meg Lopahin a cseresznyĂ©skertet - akĂĄrcsakNatasa a Prozorov-hĂĄzat -, nem tud neki örĂŒlni,ebben a vilĂĄgban a nyertes is vesztes, sem a birtok,sem a hatalom nem oldja meg az individuum alap-problĂ©mĂĄjĂĄt. A CseresznyĂ©skertben csak azok azalakok „boldogok", akiknek mĂ©g csak sejtelmĂŒksincs arrĂłl, hogy bĂĄrmit is vĂĄlasztaniuk kellene Ă©slehetne - a mĂĄr emlĂ­tett Jepihodovon kĂ­vĂŒl Jasa isilyen. Csehov azt is Ă©rzĂ©kelteti, hogy a nyelvilegkifosztott tömegember - Jepihodov - a jövƑ embere,egy tĂĄvolban sejlƑ vilĂĄgvĂĄros hĂĄttere elƑtt a giccsetgitĂĄrozĂł Jepihodov jön szimbolikusan.

A mƱvĂ©szet mint tĂ©ma ugyan jelen van az Ă©rettCsehovnĂĄl -elsƑsorban a SirĂĄlyban -, de mind a kĂ©tszĂ­nĂ©sznƑ, mind a kĂ©t Ă­rĂł a mƱvĂ©szetet pĂłtlĂ©knak,menedĂ©knek akarja hasznĂĄlni, Ă©letproblĂ©mĂĄik elke-nĂ©se cĂ©ljĂĄbĂłl, termĂ©szetesen sikertelenĂŒl. A SirĂĄlytmĂĄr Csehov korĂĄban is az idƑsebb Ă©s fiatalabbmƱvĂ©sznemzedĂ©k harcĂĄnak tĂŒkrekĂ©nt fogtĂĄk fel -ami alapvetƑen tĂ©ves Ă©rtelmezĂ©s -, tiltakozĂĄsul Cse-

Falvay KlĂĄri (Olga), SzakĂĄcs Eszter (MĂĄsa) Ă©sSzoboszlay Eva (Irina) a zalaegerszegi HĂĄromnƑvĂ©rben (1985) (Keleti Éva felvĂ©tele)

hov a tovĂĄbbiakban a rabsĂĄg vĂĄlasztĂĄsĂĄnak vari-ĂĄnsai közĂŒl a mƱvĂ©szetet mint ĂĄlmegoldĂĄst el-hagyta (nem mintha ĂĄlmegoldĂĄs voltĂĄrĂłl nem lettvolna meggyƑzƑdve, csak a fĂ©lreĂ©rtĂ©st akartaelkerĂŒlni). A CseresznyĂ©skertben sikerĂŒlt egy igazimƱvĂ©szt ĂĄbrĂĄzolnia, akinek a szĂĄmĂĄra a mƱvĂ©szetvalĂłban lĂ©nyeg, maga a szabadsĂĄg. Ez SarlottaIvanovna, a bohĂłc, akinek azonban a kĂŒlsƑ - anyagi -szabadsĂĄg nincs megadva. Sarlotta a mƱvĂ©szetetnem pĂłtlĂ©kkĂ©nt vĂĄlasztotta - Ƒ kĂ©nyszerƱsĂ©gbƑlmƱvĂ©sz, de nem a mƱvĂ©szet rabja, hanem a körĂŒl-mĂ©nyeiĂ©, hĂĄnyĂłdik, sajĂĄt egzisztenciĂĄja sose volt Ă©snem is lehet, vagyis a szabadsĂĄg Ă©s rabsĂĄg közöttivĂĄlasztĂĄsbĂłl kimarad.

Abban a vilĂĄgban, ahol nincs vallĂĄs, csak Ă©rvĂ©ny-telen vallĂĄspĂłtlĂ©kok lehetsĂ©gesek, a szabadsĂĄg csaklĂĄtszĂłlag vĂĄlaszthatĂł, valĂłjĂĄban az ember kĂ©ptelenĂ©lni a szabadsĂĄggal, Ez jövƑtlen vilĂĄg. CsehovnĂĄlezĂ©rt a központi problĂ©mĂĄval kĂŒszködƑ szerep-lƑknek vagy nincsenek gyerekeik, vagy a gyerek mĂĄrfelnƑtt, Ă©s ugyanennek a kĂŒszködĂ©snek a szenvedƑalanya (Ánya a CseresznyĂ©skertben). Akinek gyerekelehet, aki szaporodik, az Natasa, de nĂĄla ször-nyetegebb anyĂĄt nemigen ĂĄbrĂĄzoltak a vilĂĄgiroda-lomban. (Tudatos, ironikus utalĂĄs a Macbethre, aho-gyan Natasa gyertyĂĄval vonul be a szĂ­npadra.) ACseresznyĂ©skeltben Csehov szinte didaktikusan ki-

mondja: elpattant egy hĂșr, a hajdanitörtĂ©nelmi Ă©s vallĂĄsos vilĂĄg vĂ©get Ă©rt, azember belecsöppent-belevettetett - hogyegzisztencialista kategĂłriĂĄval Ă©ljek - asemmibe, azaz a szabadsĂĄgba. A rĂ©gi, el-mĂșlt vilĂĄg utolsĂł kĂ©pviselƑje, az utolsĂłdrĂĄma utolsĂł szolgĂĄja, Firsz ezt pontosanlĂĄtja: a szabadsĂĄg katasztrĂłfa - orosz ere-detiben a „volja" konkrĂ©tan ugyan a job-bĂĄgyfelszabadĂ­tĂĄst jelenti, de az archaikusszĂł a szabadsĂĄg maga. (Valamivel homĂĄ-lyosabban ezt a rĂ©gi vilĂĄgot kĂ©pviseli aHĂĄrom nƑvĂ©rben a halott apa, akinek ahiĂĄnyĂĄval lĂĄnyai Ă©s fia nem tudnak meg-kĂŒzdeni.) NyilvĂĄn nem a vĂ©letlen mƱve,hogy Csehov utolsĂł nagy drĂĄmĂĄjĂĄt FirszhalĂĄla zĂĄrja, az Ƒ utolsĂł szavai pedig - „eh, ti,nyedotyopa" - ezen a rendkĂ­vĂŒl hangsĂșlyoshelyen nemcsak sajĂĄt magĂĄt mi-nƑsĂ­tik,hanem mindenkit, aki ezutĂĄn mĂ©g Ă©lni fog.A „nyedotyopa" szinte lefordĂ­thatatlan mĂĄsnyelvre, jelentĂ©se körĂŒlbelĂŒl az, hogy valakitehetetlen, kĂ©ptelen, alkalmatlan,ĂŒgyefogyott.

A szabadsĂĄgra alkalmatlan emberisĂ©gdrĂĄmĂĄjĂĄt sikerĂŒlt Csehovnak szĂ­npadra fo-galmaznia a szĂĄzadfordulĂłn, megelƑzveminden lĂ©nyeges XX. szĂĄzadi eurĂłpai filo-

zĂłfiĂĄt. Szinte valamennyiszereplƑje az összes többinek rokona,

variĂĄciĂłja. VoltakĂ©ppen az Everyman - vagy amoralitĂĄsok mĂĄsik hƑsĂ©vel szĂłlva, a Mankind -alakvĂĄltozatai valamennyien, az egyetlen központiproblĂ©ma felƑl vizsgĂĄlva.

Csehov Ă©rett drĂĄmĂĄi rendkĂ­vĂŒl tĂĄvol ĂĄllnak a kor-szak naturalista drĂĄmatĂ­pusĂĄtĂłl, e mƱvek stilizĂĄciĂłjaa lĂĄtszat ellenĂ©re' rendkĂ­vĂŒl magas fokĂș, szinte abĂĄbszĂ­nhĂĄzĂ©hoz hasonlĂ­thatĂł. A szerepek felcse-rĂ©lhetƑek, Ă©s mĂ©g mindig ugyanabban a vilĂĄgbanvagyunk. Egyetlen ember alakvĂĄltozatait lĂĄtjuk, aki-nek egyetlen központi problĂ©mĂĄja van csak, Ă©s arranincs megoldĂĄs.

Ehhez a Shakespeare-korszak szĂ­nhĂĄzĂĄnak többköze van, mint elsƑ pillanatra lĂĄtszik. Az ErzsĂ©bet-kori drĂĄma alapvetƑen antropolĂłgiai jellegƱ volt, Ă©sCsehovĂ© is az. Nem a hamletizĂĄlĂł fiatalkori mƱvek -a Platonov Ă©s az Ivanov - jelentik az igazĂĄn fontoskapcsolatot. A szerepösszevonĂĄsos rendszerrelstrukturĂĄlisan összefĂŒggƑ mĂĄsodik -sƑt harmadik,olykor negyedik cselekmĂ©nyszĂĄl ErzsĂ©bet-korihasznĂĄlata Csehov rendszerĂ©ben elvileg vĂ©gtelennĂ©tĂĄgul, az ErzsĂ©bet-kori drĂĄma kĂ©t-hĂĄrom-nĂ©gytĂŒkörbƑl ĂĄllĂł rendszere CsehovnĂĄl

tĂŒkörcserĂ©pka-kaleidoszkĂłppĂĄ vĂĄlik. Az ErzsĂ©bet-Ă©s Jakab-kori drĂĄma a szĂ­nhĂĄzi gyakorlat ĂĄltalgarantĂĄlt mĂłdon a kevĂ©s szĂ­nĂ©sz-sok szerep, acsehovi drĂĄma a szĂĄmĂĄra adott szĂ­nhĂĄzbanlehetsĂ©ges mĂłdon a sok szĂ­nĂ©sz-egy szerepmegoldĂĄst kĂ­nĂĄlja.

RĂ©szlet a szerzƑ Shakespeare szerepösszevonĂĄsaicĂ­mƱ könyvĂ©bƑl

S Z Á N T Ó J U D I T

BÁNK, A BÁLANYAKATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN

Mire ez az Ă­rĂĄs megjelenik, Ă©pp negyven Ă©velesz, hogy a letargiĂĄba sĂŒppedƑ orszĂĄgvidĂ©ki szĂ­nhĂĄzain vĂ©gigsöpört a betilthatatlannemzeti klasszikus be nem tervezettfelĂșjĂ­tĂĄsainak hullĂĄma. Magam törtĂ©nete-sen aPĂ©csi Nemzeti SzĂ­nhĂĄz nĂ©zƑterĂ©n csapkodtamvörösre a tenyerem, amikor feldĂŒbörgött avastaps Petur dermesztƑen aktuĂĄlis sorai halla-tĂĄn: „Üsd az orrĂĄt, magyar, ki bĂĄntja a tiĂ©d!"

NĂ©gy Ă©vtizeddel kĂ©sƑbb az AsbĂłth utcĂĄban iselhangzik ez a sor; testes, rosszkedvƱ, tehetetlenidƑsebb Ășr szavalja nagy belsƑ ĂŒressĂ©ggel, s abal szĂ©len hĂĄrom nyiszlett, semmitmondĂł arcĂșstatiszta kurjantja rĂĄ gĂ©piesen: „Üsd, ĂŒsd, ĂŒsd!" Akis nĂ©zƑtĂ©ren enyhe nevetĂ©s.

So far so good, mondanĂĄ a hĂ­resen tömörangol nyelv, avagy: eddig nincs is semmi baj.DeheroizĂĄlĂł korban Ă©lĂŒnk, amelynek bĂĄlvĂĄny-rombolĂł kedvĂ©t nĂĄlunk csak felszĂ­tja a fordulatutĂĄni elsƑ Ă©vek vitĂ©zkötĂ©ses magyarkodĂĄsa. MegaztĂĄn a nemzeti klasszikusok mĂĄr jĂł Ă©vtizedealanyai hasonlĂł csĂ­nytevƑ rendezƑi kĂ­sĂ©rleteknek -s mert nĂĄlunk ilyenbƑl mindössze hĂĄrom van,termĂ©szetesen a BĂĄnk bĂĄn is. Alighanem alegelsƑ, MohĂĄcsi JĂĄnos 1985-ös, a kaposvĂĄristĂșdiĂłban bemutatott Hogyan vagy, partizĂĄn?-javolt a legjobb; Verebes IstvĂĄn legutĂłbbi, kassainekifutĂĄsĂĄt csak leĂ­rĂĄsokbĂłl ismerem. MohĂĄcsitĂłlĂĄtfogĂł koncepciĂł telt: egy gazdĂĄtlan orszĂĄg

Egri Kati (Gertrudis), GĂĄlffi LĂĄszlĂł (BĂĄnk) Ă©sEgri MĂĄrta (Melinda)

„dombĂ©rozott", darvadozott, sĂ­rvavigadt a hatal-mas asztal körĂŒl mindvĂ©gig, duhajkodĂĄs, össze-eskĂŒvĂ©s, szeretkezĂ©s, gyilkossĂĄg, Tiborc zsĂĄk-mĂĄnyszerzƑ portyĂĄi, mind az asztal körĂŒl vagy azasztalon zajlottak, cĂ©ltalanul vagy öncĂ©lĂșan, Ă©r-telem Ă©s folytatĂĄs nĂ©lkĂŒl, mĂ­g a kirĂĄly ĂĄtlĂĄthatat-lan okbĂłl tĂĄvol volt, s a felelƑtlen uralkodĂł irĂĄntimĂĄgikus hƱsĂ©g mĂĄr eleve kompromittĂĄltaBĂĄnkot, akit a vĂ©gĂ©n Endre pribĂ©kjei el is teszneklĂĄb alĂłl.

MohĂĄcsi, hogy Ășgy mondjam, horizontĂĄlisan,egyetlen nagy vĂ­ziĂłban fogta össze egy orszĂĄg-nak azt a remĂ©nytelen ĂĄllapotĂĄt, amely a BĂĄnkbĂĄnbĂłl mai szemmel kiolvashatĂł. Ruszt JĂłzsefvertikĂĄlis irĂĄnyban prĂłbĂĄlkozik: a törtĂ©nelemegymĂĄsra Ă©pĂ­tkezƑ korszakainak felhalmozĂĄsĂĄnĂĄt közvetĂ­t hasonlĂł tartalmat. A kĂ©t, egymĂĄstĂłltizenegy Ă©vvel elvĂĄlasztott elƑadĂĄs összevetĂ©seazĂ©rt lehet indokolt, mert talĂĄn ennyibƑl is kitet-szik: a vertikĂĄlis lĂĄtĂĄsmĂłdbĂłl sokkal kevĂ©sbĂ©fejlƑdhet ki egysĂ©ges összkĂ©p. Sokkal inkĂĄbb azötletdramaturgiĂĄnak kedvez, Ă©s elsƑsorban mo-zaikok, aperçuk felvillantĂĄsĂĄra alkalmas.

Zavarban is vagyok valamelyest a dologgal.Mert kĂ©tsĂ©gkĂ­vĂŒl jĂłl szĂłrakoztam, egy-egy gagenszĂ­vbƑl nevettem, az ĂĄtfogĂł elgondolĂĄst Ă©rteni isvĂ©ltem, mĂ©gsem Ă©reztem Ășgy, hogy jelentƑselƑadĂĄst lĂĄtok, mi több: mĂ©g magĂĄt a vĂĄllalkozĂĄstsem Ă©reztem jelentƑsnek. Mint mĂĄr nemegyszerRuszt Ășjabb rendezĂ©sei lĂĄttĂĄn, azzal hĂ­zelgek ma-gamnak, hogy egy-egy megoldĂĄst nĂ©mi agyke-tyegtetĂ©s utĂĄn (elnĂ©zĂ©st, ezt a szĂłt ugyanebbena kontextusban leĂ­rtam mĂĄr, de az ismĂ©tlĂ©s kĂ©ny-

szere talĂĄn nem vĂ©letlen!) meg tudok magyarĂĄz-ni, de az elƑadĂĄs minduntalan meg-megzökkenegy-egy ilyen talĂĄlĂłs kĂ©rdĂ©sen, amelynek indo-koltsĂĄga elĂ©ggĂ© hĂ©zagos, Ă©s az ember Ăłhatatla-nul azt gondolja: ehelyett inkĂĄbb az elƑadĂĄs ĂĄtfo-gĂł, önmagĂĄt törĂ©smentesen elfogadtatĂł koncep-ciĂłjĂĄnak kidolgozĂĄsĂĄra kellett volna több idƑt slelemĂ©nyt fordĂ­tani.

Azt kĂ©rdezte tƑlem a szĂŒnetben a lĂĄnyom: demiĂ©rt kell Tiborcnak ilyen ellenszenvesneklennie? ValĂłban, az ÚjvĂĄri ZoltĂĄn jĂĄtszta Tiborcel-veszi a kedvĂŒnket, hogy az aluljĂĄrĂłban akĂĄregyetlen koldusnak is valaha odavessĂŒnk tĂ­z fo-rintot: akĂĄr mai toprongyban, akĂĄr az Egy szere-lem hĂĄrom Ă©jszakĂĄja hĂĄrom kirĂĄlyait idĂ©zƑ mĂĄso-dik vilĂĄghĂĄborĂșs katonaruhĂĄban jelenik meg,mindvĂ©gig agresszĂ­v, kellemetlen lejmolĂł. Vala-mit dadogtam a nyomor, az Ă©vszĂĄzados szerep-nĂ©lkĂŒlisĂ©g zĂŒllesztƑ hatĂĄsĂĄrĂłl, de magamat semsikerĂŒlt igazĂĄn meggyƑznöm.

AztĂĄn azt kĂ©rdezte a lĂĄnyom: amikor KamarĂĄsIvĂĄn OttĂłkĂ©nt Ă©ppen nem szmokingban, hanemközĂ©pkorias jelmezben s rĂ©pavörös aprĂłdparĂł-kĂĄban jelenik meg, miĂ©rt rĂĄntja fĂ©lre idƑnkĂ©nt aparĂłkĂĄjĂĄt, mintha kalapot emelne? Valamit da-dogtam a) a kamĂ©leoni jellemrƑl, b) a korszakokegymĂĄsba csĂșsztatĂĄsĂĄrĂłl, de magamat sem si-kerĂŒlt igazĂĄn meggyƑznöm. Mert Ă©ppĂșgy lehetpuszta gag is, amin prĂłba közben nagyot kacag acsapat, de a nyilvĂĄnossĂĄg elƑtt inkĂĄbb csak fĂ©ligsĂŒlt bohĂł diĂĄktrĂ©fĂĄnak hat.

Es mĂ©g sorjĂĄztathatnĂĄm azokat a kĂ©rdĂ©seket,amelyeket mĂĄr csak Ă©n tettem fel magamnak.Következik-e valami abbĂłl a merĂ©sz szereposz-tĂĄsi megoldĂĄsbĂłl, hogy Melinda, Ă©letkorĂĄttekintve, jĂłszerĂ©vel az anyja lehetnecsĂĄbĂ­tĂłjĂĄnak, Ot-tĂłnak? Nemigen, mert EgriMĂĄrta kidolgozottan jĂĄtssza el a hagyomĂĄnyos,huszonĂ©ves Melinda-alakot, azzal az egyĂ©bkĂ©ntmĂĄr MohĂĄcsitĂłl is ismert vĂĄltoztatĂĄssal, hogy afĂ©rje ĂĄltal hĂłnapok-ra magĂĄra hagyottfiatalasszony, bizony, erĂ©nyes beszĂ©dĂ©re rĂștĂșlrĂĄcĂĄfolva metakommunikatĂ­ve erƑsen kokettĂĄl aprinccel. MiĂ©rt sejtet a rendezĂ©s OttĂł Ă©s Gertrudisközött vĂ©rfertƑzƑ kapcsolatot, azon tĂșl, hogymiĂ©rt is ne, kĂ©t immorĂĄlis ember jellemĂ©be ez isbelefĂ©r? A „miĂ©rt"-re azonban szĂ­nhĂĄzban alighalehet vĂĄlasz a „miĂ©rt is ne". TovĂĄbbĂĄfelfedezhetƑ-e valami logika a jelmezjĂĄtĂ©kokban,abban tehĂĄt, hogy a szereplƑk felvĂĄltva viselnekkorabeli, pontosabban közĂ©p- Ă©s reformkortidĂ©zƑ, illetve mai ruhĂĄkat? ÁltalĂĄban perszevilĂĄgos, hogy a nemzeti tragĂ©diĂĄnak vĂĄltozĂłkĂŒlsƑsĂ©gek között is vĂĄltozatlan lĂ©nyegĂ©rƑl vanszĂł, s mĂ©g az is kiĂłkumlĂĄlhatĂł, hogy idegenudvarba mulatni mai esti viseletben kĂ©nytelenelmenni a magyar, mĂ­g egymĂĄs közt összeeskĂŒdnidolmĂĄnyban-mentĂ©ben-csĂĄkĂłban esik jĂłl; Ă©s azis Ă©rthetƑnek rĂ©mlik, hogy kirĂĄlynĂ©gyilkossĂĄg-hoza modern estĂ©lyi ruhĂĄt krĂłnikĂĄs kosztĂŒmre illikcserĂ©lnie az ĂĄldozatnak. De miĂ©rt jelenik meg

‱ KRITIKAI TÜKÖR ‱

Gålffi Låszló, Dózsa Zoltån (Solom) és HaasVander Péter (II. Endre) (Koncz Zsuzsa felvé-telei)

pĂ©ldĂĄul Biberach a nyitĂł bĂĄlon a szereplƑk közĂŒl -az idegen ajkĂșakat is beleĂ©rtve - egyedĂŒl kö-zĂ©pkori trubadĂșrmezben? Es nem utolsĂłsorban:miĂ©rt „komolyak" egyes jelenetek? Hol Ă©rzi Rusztazt a hƑfokot, amikor a tragikumbĂłl mĂĄr nemszabad viccet csinĂĄlni? Mert hiszen szinte mĂĄrakĂĄrmilyen hagyomĂĄnyos BĂĄnk-elƑadĂĄsba bele-fĂ©rne Petur meghĂłdoltatĂĄsĂĄnak, Melinda megtĂ©-bolyodĂĄsĂĄnak, valamint a kirĂĄlynĂ©gyilkossĂĄgnaka jelenete is, miközben OttĂł, Biberach, MikhĂĄl Ă©sPetur, valamint a statisztĂ©ria Ă©s nem utolsĂłsor-ban II. Endre jelenĂ©sei mindig a szatĂ­ra, sƑt oly-kor a kabarĂ© sĂ­kjĂĄra rĂĄntanak vissza...

Ami a jĂĄtĂ©knak bizonyos fokig az egysĂ©g ha-tĂĄsĂĄt kölcsönzi, az BĂĄnk beĂĄllĂ­tĂĄsa. BĂĄnk, az utol-sĂł jelenetet leszĂĄmĂ­tva, vĂ©gig dĂ­szmagyart hord, sjelleme is figyelemre mĂ©ltĂłan konstans: GĂĄlffiLĂĄszlĂł egy szelĂ­d embert jĂĄtszik, aki nagy bajbanvan, Ă©s nem Ă©rti, miĂ©rt. Mindenki tƑle vĂĄr valamit:nĂĄdornak, orszĂĄg elsƑ emberĂ©nek, gondoskodĂłfĂ©rjnek, gyengĂ©d apĂĄnak, szegĂ©nyek gyĂĄmolĂ­tĂł-jĂĄnak s nem utolsĂłsorban valami magasabb esz-mekör, a kirĂĄlyhƱsĂ©g Ă©s a hazafisĂĄg egyidejƱmegtestesĂ­tƑjĂ©nek kellene lennie, s közben min-denki becsapja, kisemmizi, eszköznek hasznĂĄlja,

követel tƑle, anĂ©lkĂŒl, hogy cserĂ©be bĂĄrmit isadna. A magyar honfi, aki kĂ©sz volna szolgĂĄlni,de nem tudja, mit, mert a törtĂ©nelem Ășgy ezerĂ©ve nem teszi lehetƑvĂ©, hogy egyetlen ĂŒgyetszolgĂĄlva tiszta maradhasson. E BĂĄnk bambaszelĂ­dsĂ©ggel borong a tƑle mĂ©ternyire fetrengƑOttĂł-Melinda pĂĄr lĂĄtvĂĄnyĂĄn, aztĂĄn a szereptudatĂ©letre galvanizĂĄlja: meghĂłdoltatja Peturt az alkal-matlan kirĂĄlynak, s vĂ©gĂŒl besĂ©tĂĄl a legnagyobbcsapdĂĄba: meg kell ölnöm a zsarnoki idegenkirĂĄlynĂ©t, hogy szolgĂĄljam hazĂĄmat, de ezzel sĂș-lyos csapĂĄst mĂ©rek a szeretƑ fĂ©rjre, azaz a ma-gyar hazĂĄt megtestesĂ­tƑ imĂĄdott magyar kirĂĄlyra.Es ez Ă­gy megy tovĂĄbb az Ă©vszĂĄzadokon ĂĄt, bĂĄr-sonydolmĂĄnytĂłl a szmokingig: haza vagy hala-dĂĄs, magasztos indokokbĂłl elkövetett ĂĄrulĂĄs,bölcsessĂ©ggĂ© stilizĂĄlt kĂ©tkulacsossĂĄg, szolgalel-kƱen elfogadott bĂ©ke vagy hƑsi, nemes, de nem-zeti tragĂ©diĂĄba torkollĂł hĂĄborĂș, magyarsĂĄg vagyeurĂłpaisĂĄg - akĂĄrmelyiknek kötelezem el ma-gam, mĂĄs jogos Ă©rdekeket Ă©s szempontokat el-ĂĄrulok, Ă©s a vĂ©gĂ©n senkinek, legkevĂ©sbĂ© a hazĂĄm,hazĂĄmnak nem szolgĂĄlok vele. És a szelĂ­d,szenvedƑ GĂĄlffi, aki BĂĄnkkĂ©nt is Ruszt kedvesemblematikus figurĂĄjĂĄt, a vilĂĄg, az emberisĂ©g, ezesetben a haza bƱneit magĂĄra vevƑ ĂĄldozati bĂĄ-rĂĄnyt jĂĄtssza, hagyja magĂĄt sodortatni a rĂĄ-kĂ©nyszerĂ­tett szereptƑl, Ă©s megöli a kirĂĄlynĂ©t,miĂĄltal elveszti felesĂ©gĂ©t, szövetsĂ©geseit, kirĂĄ-lyĂĄt, Ă©s senki sem lesz boldogabb. BĂĄnunk, nagy-

urunk egy alapvetƑen peches törtĂ©nelem botcsi-nĂĄlta, balek hƑse. BĂĄlanya. Ɛ ĂĄllja a mulatsĂĄgcehjĂ©t.

Es Ă­gy jut el a mese a XX. szĂĄzadba, ahol vĂ©greBĂĄnk is szmokingot ölt, Ă©s Ă­gy vesz rĂ©szt a finĂĄ-lĂ©ban, ahol elƑször Ă©rzƑdik mƱvĂ©szileg igazĂĄnindokoltnak a laza többĂ©rtelmƱsĂ©g, mert ez atemetĂ©s, a merĂĄniai GertrudisĂ©, nagy magyartemetĂ©seinket idĂ©zi, a Rajk-fĂ©lĂ©t (a beszĂ©dĂ©t pa-pĂ­rrĂłl olvasĂł kirĂĄly az akkori, PB-ilag kijelölt s abƱntettben elĂ©ggĂ© sĂĄros hivatalos elsiratĂłkatidĂ©zi, a kis Soma meg mĂ©g tĂĄn kĂŒlsƑleg is ha-sonlĂ­t a koporsĂł mögött ĂĄllt gyermek Rajk Laci-ra), a Nagy ImrĂ©Ă©kĂ©t, sƑt, ĂĄttĂ©telesen, a szĂĄrnyalĂłErkel-ĂĄria hullĂĄmain mĂ©g Vörösmarty vĂ­ziĂłja isĂĄtdereng: „...a sĂ­rt, hol nemzet sĂŒllyed el..." (Csakne folytassuk. Mert nĂ©pek biz' nem veszik körĂŒl.)

Az sem elƑször esik meg, hogy a Ruszt-rendezĂ©sek zĂĄrĂłkĂ©pe lĂĄttĂĄn az embervisszamenƑleg elnĂ©zƑre hangolĂłdik. Aha, mostmĂĄr Ă©rtem, gondolja, Ă©s hajlamos feledni akorĂĄbbi kuszasĂĄgokat. De egyre kevĂ©sbĂ©hajlamos. Kevesebb rejt-vĂ©nyre Ă©s gagre - többkövetkezetes Ă©s markĂĄns gondolatra vĂĄgyna.

AzĂ©rt mĂ©g emlĂ­tsĂŒk meg, GĂĄlffi ProkrusztĂ©sz-ĂĄgyba szorĂ­tott, de azon szĂ©pen szenvedƑ BĂĄnk-jĂĄn kĂ­vĂŒl KamarĂĄs IvĂĄn most is parĂĄdĂ©san meg-oldott epizĂłdremeklĂ©sĂ©t: OttĂłja lomha vipera,csak azokat marja meg, akik utĂĄn nem kell moz-dulni, de azokat halĂĄlosan. JelenlĂ©te van az Avar

‱ KRITIKAI TÜKÖR ‱

IstvĂĄn jĂĄtszta Petur vĂ©szesen csökött kĂĄrtĂ©kony-sĂĄgĂĄnak is. A többiek, rĂ©szben a rendezĂ©s hibĂĄ-jĂĄbĂłl, konvencionĂĄlisak vagy jelentĂ©ktelenek. EsessĂ©k nĂ©hĂĄny szĂł ForgĂĄch AndrĂĄs szövegvĂĄlto-zatĂĄrĂłl is, amely elƑször is nem szentsĂ©gtörĂ©s:Shakespeare-rel hasonlĂłkat mƱveinek a mai an-golok. MĂĄsodszor is Ă©rzƑdik a tapintat: a drĂĄga-köveket, a legszokatlanabbakat is meghagyni, s azösszekötƑ lĂĄncszemeket rozsdĂĄsrĂłl frissebbrecserĂ©lni. Az elƑadĂĄs mĂĄsodik megtekintĂ©sekormĂĄr kimaradt a kapitĂĄlis csacskasĂĄg: „OttĂł sMelinda egyarĂĄnt ƑrĂŒltek" - mondta volt kezdet-ben BĂĄnk, de lĂĄm, a szĂ­nhĂĄziak szerencsĂ©re oly-kor hallgatnak a kritikĂĄra. AzĂ©rt a gyönyörƱ „CsakszĂșnyogok, csak szƑnyeget nekik!"-et mĂ©gvisszaĂĄllĂ­tani javasolnĂĄm. AmĂșgy szellemesek azidegen - nĂ©met, spanyol - nyelvƱ betoldĂĄsok,

amelyek arra is emlĂ©keztetnek, hogy nagy nem-zeti sorskĂ©rdĂ©seinket ezer Ă©v Ăłta nemcsak idegenajkĂșak ellenĂ©ben, hanem velĂŒk egyĂŒttĂ©lve isszenvedjĂŒk.

Több kemĂ©nysĂ©ggel, kevesebb laza maszato-lĂĄssal, summa summĂĄrum, jobb elƑadĂĄs is szĂŒ-lethetett volna.

Katona JĂłzsef. BĂĄnk bĂĄn (Budapesti KamaraszĂ­nhĂĄz)Mai szĂ­npadra atkalmazta: Ruszt JĂłzsef Ă©s ForgĂĄchAndrĂĄs. DĂ­szlet: Kis KovĂĄcs Gergely. Jelmez:SchĂ€ffer Judit. Dramaturg: ForgĂĄch AndrĂĄs.RendezƑ: Ruszt JĂłzsef.SzereplƑk: Haas Vander PĂ©ter, Egri Kati, KamarĂĄs IvĂĄn,GĂĄlffi LĂĄszlĂł m. v., Egri MĂĄrta, Tyll Attila, Jakab Csaba,Avar IstvĂĄn, Holl JĂĄnos, DĂłzsa ZoltĂĄn, Nagy EnikƑ,Pindroch Csaba f. h., ÚjvĂĄri ZoltĂĄn, valamint HorvĂĄthIllĂ©s, VĂ©kony ZoltĂĄn, Galambos Attila.

egyik kiadĂłnknak Ăłvatosan felvetettem EuripidĂ©szHippolĂŒtoszĂĄnak vagy HelenĂ©jĂ©nek kommentĂĄroskiadĂĄsĂĄt. Úgy nĂ©ztek rĂĄm, mintha, mondjuk, azalbĂĄn kommunista pĂĄrt központi bizottsĂĄgĂĄnak az1972-es mezƑgazdasĂĄgi Ă©vrƑl szĂłlĂł bizalmasanyagĂĄt ajĂĄnlottam volna nĂ©pszerƱsĂ­tƑ, nagy pĂ©l-dĂĄnyszĂĄmĂș kiadĂĄsra.)

HiĂĄba, az anyĂłsvitrin-effektus töretlenĂŒl mƱkö-dik. AiszkhĂŒlosz, SzophoklĂ©sz Ă©s EuripidĂ©szmƱveirƑl sem kiadĂł, sem szĂ­nhĂĄzrendezƑ nem fĂșjjale a port. Ma kevesen tudjĂĄk, hogy a fentieken kĂ­vĂŒlpĂ©ldĂĄul a Heten ThĂ©bai ellen Ă©s az Eumeniszek(AiszkhĂŒlosz); a Trakhiszi nƑk Ă©s az OidipuszKolĂłnoszban (SzophoklĂ©sz); a HippolĂŒtosz, a lĂłn,a HelenĂ©, a TrĂłjai nƑk, az Iphigeneia a tauroszokföldjĂ©n (EuripidĂ©sz) nagyon jĂł, jĂĄtszhatĂł darabok.

Nagy öröm tehĂĄt, ha vĂ©gre nem a megszokottantik mƱvek kerĂŒlnek szĂ­npadra. Most egyszerrekettƑ is: a LelĂĄncolt PromĂ©theusz Ă©s a MĂ©deia. Nefirtassuk ĂŒnneprontĂł mĂłdon, hogyan kerĂŒl egy mƱ-sorba e kĂ©t nagyon kĂŒlönbözƑ problematikĂĄjĂș,kĂŒlönbözƑ mĂ­toszkezelĂ©sƱ tragĂ©dia. BizonyĂĄra vanösszekötƑ kapocs köztĂŒk, az Ă©n hibĂĄm, hogy nemismertem mĂ©g fel. ÖrĂŒljĂŒnk az ĂșttörĂ©s bĂĄtorsĂĄgĂĄnak.

AiszkhĂŒlosz LelĂĄncoltPromĂ©theusza

gyre jobban zavar, ha magukat joggalmƱveltnek gondoló emberek rossz véle-ménnyel vannak az antik görög tragédiå-ról. Pedig åltalånos jelenség ez. Nemnagyon rossz ez a vélemény, de rossz.

Úgy tekintenek e mƱvekre, mint az anyĂłsvitrinjĂ©ben tĂĄrolt szĂ©p, rĂ©gi vĂĄzĂĄkra: ha jobbanszemĂŒgyre vennĂ©nk Ƒket, lehet, hogy tetszenĂ©nekis, de mindenkĂ©ppen kicsit idegenek, idegesĂ­tƑek.Tudjuk rĂł-luk, hogy ott vannak, idƑnkĂ©nt egy-egypillantĂĄst is vetĂŒnk rĂĄjuk, ha mĂĄsvalaki dicsĂ©riƑket, udvariasan-szĂłrakozottan rĂĄbĂłlintunk,hiszen hozzĂĄtartoznak a csalĂĄdi mitolĂłgiĂĄhoz. Dehogy közelebbrƑl megnĂ©zzĂŒk, elmĂ©lyĂŒltebbenmegvizsgĂĄljuk Ƒket?! Ugyan minek?!

Az antik tragĂ©diĂĄk is egyszerƱen vannak, Ă©s kĂ©sz.Ne beszĂ©ljĂŒnk rĂłluk. Sok idegen nĂ©v, bonyolulttörtĂ©net, szokatlan szereplƑk - ott van pĂ©ldĂĄul ez akar, idƑnkĂ©nt megszĂłlal, valamit csinĂĄl - tĂĄncol,Ă©nekel?! -, de hogy minek?! Persze, persze, azeurĂłpai szĂ­nhĂĄzkultĂșra, Plautusostul, Shakes-peare-estĂŒl, lonescĂłstul ebbƑl a drĂĄmairodalombĂłlszĂŒletett, ĂĄm ez mĂ©g nem ok arra, hogy foglalkozniis kelljen velĂŒk! Ma nekĂŒnk idegenek ezek adrĂĄmĂĄk! JĂł, az AntigonĂ© Ă©s az Oidipusz kirĂĄly, azmĂĄs. Gyerekkorunk Ăłta lĂ©pten-nyomon belĂ©jĂŒk ĂŒt-közĂŒnk: Csiky GergelytƑl Babitson, MĂ©szölyDezsƑn ĂĄt Eörsi IstvĂĄnig fordĂ­tĂĄsok, tanulmĂĄnyokĂ©s ĂĄtdolgozĂĄsok, szĂ­nhĂĄzi elƑadĂĄsok sora nĂ©psze-rƱsĂ­ti e kĂ©t legismertebb görög tragĂ©diĂĄt. Nem

mintha nem lehetne hozzĂĄfĂ©rni a többi fennmaradtAiszkhĂŒlosz-, SzophoklĂ©sz- Ă©s EuripidĂ©sz-tragĂ©diĂĄhoz, akĂĄr magyar nyelven is.

Bornemisza PĂ©ter Ăłta ugyanis a tragikus triĂĄszmƱveinek fordĂ­tĂĄsa MagyarorszĂĄgon hagyomĂĄny.Többek között Kölcsey Ă©s Arany is prĂłbĂĄlkozott azElektra-drĂĄmĂĄk, illetve SzophoklĂ©sz PhiloktĂ©-tĂ©szĂ©nek ĂĄtĂŒltetĂ©sĂ©vel. Csiky Gergely SzophoklĂ©sz-Ă©s Plautus-fordĂ­tĂĄsait ma is hasznĂĄlja sok szĂ­nhĂĄ-zunk. Közben a fordĂ­tĂĄsra (is) szakosodott klasszi-ka-filolĂłgusok is tettĂ©k a dolgukat, s szĂĄzadunktĂ­zes Ă©veinek vĂ©gĂ©re Csengeri JĂĄnos mindhĂĄromszerzƑ fennmaradt mƱveit (sƑt EuripidĂ©sz töredĂ©-keit is!) megjelentette magyar nyelven. A kĂ©sƑbbigenerĂĄciĂłk - a fentieken kĂ­vĂŒl: Devecseri GĂĄbor,KerĂ©nyi GrĂĄcia, TrencsĂ©nyi-Waldapfel Imre, JĂĄnosyIstvĂĄn, KĂĄrpĂĄty Csilla, hogy csak a legfontosab-bakat emlĂ­tsĂŒk - mind filolĂłgiailag, mind esztĂ©-tikailag egyre igĂ©nyesebb fordĂ­tĂĄsokban tettĂ©khozzĂĄfĂ©rhetƑvĂ© a teljes, fennmaradt görög tragĂ©-dia-irodalmat.

MĂ©gis nĂĄlunk csak kĂ©t biztos pontra, kĂ©t mindigjĂĄtszhatĂł tragĂ©diĂĄra szƱkĂŒlt az antik görög szĂ­nhĂĄzismerete: az AntigonĂ©t Ă©s az Oidipusz kirĂĄlyt ma isĂșjra Ă©s Ășjra kiadjĂĄk, szĂ­nhĂĄzaink bemutatjĂĄk - ki neemlĂ©keznĂ©k GĂĄbor MiklĂłs Oidipusz-alakĂ­tĂĄsĂĄra?! -,nyilvĂĄn iskolai kötelezƑ olvasmĂĄny mivoltuknakköszönhetƑen.

ElgondolkodtatĂł, miĂ©rt nem lehet bƑvĂ­teni anĂ©pszerƱsĂ­tett tragĂ©diĂĄk körĂ©t. (NĂ©hĂĄny hĂłnapja

több okbĂłl is talĂĄnyos drĂĄma. Bizonyosnak tƱnik,hogy egy PromĂ©theusz-trilĂłgia közĂ©psƑ darabja. AtrilĂłgiĂĄt alkotĂł mĂĄsik kĂ©t tragĂ©dia elve-szett, Ă­gynem tudjuk, hogyan oldotta meg a szerzƑ a titĂĄnbƱnelkövetĂ©sĂ©nek törtĂ©netĂ©t (A tƱzhozĂł Pro-mĂ©theuszban), s azt is csak talĂĄlgathatjuk, mikĂ©ntbĂ©kĂŒlt ki Zeusz a hatalma ellen lĂĄzadĂł titĂĄnnal (AmegszabadĂ­tott PromĂ©theuszban). ElƑttĂŒnk a bĂŒn-tetĂ©sdrĂĄma, elƑzmĂ©nyek Ă©s befejezĂ©s nĂ©lkĂŒl. NehĂ©zĂŒgy, de tudjuk, az antik trilĂłgia darabjai egyenkĂ©nt isteljes, egĂ©sz törtĂ©netek. KĂŒlönben is legyen afilolĂłgusok gondja a rĂĄnk nem maradt darabokonvalĂł rĂĄgĂłdĂĄs; a szĂ­nhĂĄzat Ă©s a nĂ©zƑt csak az Ă©rde-kelheti, mit tud kezdeni AiszkhĂŒlosz törtĂ©netĂ©vel amƱvet Ă©rtelmezƑ rendezƑ itt Ă©s ma.

A Nemzeti SzĂ­nhĂĄz elƑadĂĄsĂĄval Ă©ppen ittkezdƑdnek a bajok. Ez a LelĂĄncoltPromĂ©theuszugyan-is nem szĂłl semmirƑl.Zavaros, kusza ötlet-kavalkĂĄdot lĂĄtunk,összefĂŒggĂ©stelen jelenetfĂŒzĂ©rt, egymĂĄssal köszönƑviszonyban sem lĂ©vƑ stĂ­lusok olykor nevetĂ©sre,olykor bosszankodĂĄsra ingerlƑ keveredĂ©sĂ©t.AlapvetƑen elhibĂĄzott az Ă©rtelmezĂ©s. A darab azzalkezdƑdik, hogy PromĂ©theuszt a KaukĂĄzussziklĂĄjĂĄhoz erƑsĂ­tik, s Ƒ szenved (F. KovĂĄcs Attilacsupasz szĂ­npada, közĂ©pen a fĂŒggƑlegesenmagasba emelkedƑ fĂ©moszloppal s a Michelan-gelĂłt idĂ©zƑ, körbe illesztett emberrel egy pontosĂ©rtelmezĂ©sben akĂĄr jĂł is lehetne - itt azonban csaksivĂĄrsĂĄg lĂĄthatĂł egy öncĂ©lĂș herkentyƱvel).TĂ©vĂșton jĂĄr, aki azt hiszi, AiszkhĂŒlosz tragĂ©diĂĄja

E

k A R s A I G Y Ö R G Y

KÉT GÖRÖG VÁZAANTIK TRAGÉDIÁK A VÁRSZÍNHÁZBAN

‱ KRITIKAI TÜKÖR ‱

a titĂĄn kĂ­njairĂłl szĂłl. Dramaturgiai kĂ©ptelensĂ©g egyegĂ©sz elƑadĂĄst arra Ă©pĂ­teni, hogy a mozdu-latlansĂĄgra kĂĄrhoztatott fƑszereplƑ szenved. MĂ©gszĂ©p, hogy szenved, mi mĂĄst tehetne?! De ettƑl ezmĂ©g nem konfliktushelyzet, nem szĂŒlethet belƑletragĂ©dia!

Legfeljebb akkor lehetne elfogadhatĂł elƑadĂĄstĂ©pĂ­teni e tĂ©ves koncepciĂłra, ha a Zeusz hatalmaellen lĂĄzadĂł PromĂ©theusz szenvedĂ©seinek bemuta-tĂĄsĂĄt kivĂ©teles formĂĄtumĂș szĂ­nĂ©sz jutalomjĂĄtĂ©ka-kĂ©nt Ă©rtĂ©kelhetnĂ©nk. Rubold Ödön PromĂ©theusz-alakĂ­tĂĄsa azonban szĂŒrkĂ©bb, mint az a szikla,amelyhez rögzĂ­tettĂ©k. ErrƑl nem csak Ƒ tehet: tĂșl arendezƑi koncepciĂł elhibĂĄzottsĂĄgĂĄn s a szöveg-mondĂĄs unalmas, monoton jellegĂ©n, elĂ©vĂŒlhetetlenĂ©rdemei vannak ebben a jelmeztervezƑnek, Bene-dek Marinak. Ɛszinte nosztalgiĂĄval ismertem felrĂ©gen volt tornaĂłrĂĄim fekete klottnadrĂĄgjĂĄt PromĂ©-theusz öltözĂ©kĂ©ben - a szĂ­nhĂĄz környĂ©ki szĂłbeszĂ©dszerint GaĂĄl eredetileg meztelenĂŒl akarta volna jĂĄt-szatni a szerepet, szerintem a vĂĄlasztottmegoldĂĄsnĂĄl mĂ©g ez is jobb lett volna -, RuboldÖdön fejĂ©re pedig Darvas IvĂĄn egykori, felejthetetlenEgy Ƒ rĂŒlt naplĂłjĂĄnak kopaszparĂłkĂĄjĂĄt varĂĄzsolta,amitƑl egy elmegyĂłgyintĂ©zet KaukĂĄzusbakihelyezett osztĂĄlyĂĄn Ă©rezzĂŒk magunkat.

Az Ă­gy megjelenĂ­tett tĂ©bolydĂĄba pontosan illeneka levegƑben idƑnkĂ©nt ĂĄtsuhanĂł - illetve a komiku-san primitĂ­v szĂ­npadi masinĂ©ria (csak nem az ĂłkorimĂ©khanĂ©ma parĂłdiĂĄja?!) szeszĂ©lyĂ©tƑl fĂŒggƑen ahuzalokrĂłl lĂłgva idƑnkĂ©nt suhanĂł, idƑnkĂ©nt elaka-dĂł - szereplƑk: RĂ©kasi KĂĄroly bĂ©kalĂĄbas-bĂ©ka-szemĂŒveges, RejtƑ JenƑ Vanek urĂĄnak eleganciĂĄjĂĄtĂ©s Ă©rtelmi szintjĂ©t idĂ©zƑ Ókeanosza, valamint TĂłthSĂĄndor eszement, villogĂł tĂ©rdƱ lĂ©gi biciklistĂĄja.TermĂ©szetesen jĂłt derĂŒlĂŒnk e cirkuszi megjelenĂ©-seken, csakhogy itt meg az a baj, hogy a lĂĄtvĂĄnyteljesen elnyomja a tartalmat: sem Ókeanosz, semHermĂ©sz szövege nem követhetƑ, mert egĂ©sz egy-szerƱen nem lehet odafigyelni rĂĄjuk.

Lehetne koncepciĂł ez is termĂ©szetesen: bohĂł-zatnak lĂĄtni PromĂ©theusz törtĂ©netĂ©t. JĂłmagamugyan nem lĂĄtom a komikus elemek tĂșlburjĂĄnzĂĄsĂĄt adarabban, de kĂ©szsĂ©ggel elfogadom, hogy egyĂ©les szemƱ rendezƑ meggyƑzƑen kimutathatjameglĂ©tĂŒket. Csakhogy a többi szereplƑ Ă©rtelme-zĂ©sĂ©be - ha jĂłl Ă©rtem - szemernyi komikum semszorult: jön lĂł, a bögöly Ʊzte lĂĄny (Gregor Ber-nadett korrekt, szĂ©p alakĂ­tĂĄsĂĄban), s mozgĂĄsa,szavai igazi tragĂ©diĂĄba illenek. GyanĂ­tom, hogy arendezƑ s nem a jelmeztervezƑ okolhatĂł azelƑadĂĄs itt tetten Ă©rhetƑ, legvaskosabb filolĂłgiaihibĂĄjĂĄĂ©rt. A lĂĄtvĂĄny szintjĂ©n eldönthetetlen, Be-nedek Mari milyen ĂĄllat bƑrĂ©be bĂșjtatta lĂłt: leg-inkĂĄbb egy kecske, esetleg zerge (?) szarvait Ă©sbundĂĄjĂĄt viseli a lĂĄny (az alakĂ­tĂĄs bravĂșrja, hogy azelƑnyösnek csak jelentƑs eufemizmussalnevezhetƑ jelmez sem tudta elrejteni a szĂ­nĂ©sznƑszĂ©psĂ©gĂ©t). Ha kecske, hĂĄt legyen kecske. Ne aka-dĂ©koskodjunk, nem filolĂłgiai szövegolvasĂĄs ez, ha-

nem szĂ­nhĂĄz. Nem kell elfogadni, amit a mĂ­toszminden ismert vĂĄltozata ĂĄllĂ­t, hogy Zeusz tehĂ©nalakjĂĄba rejtette kedvesĂ©t a fĂ©ltĂ©keny HĂ©ra harag-ja elƑl. De akkor viszont PromĂ©theusz se mondjaneki - midƑn vĂĄndorlĂĄsait jĂłsolja meg -, hogy: „AzĂĄtkelĂ©s emlĂ©ke majd örökre Ă©l / az emberek között:a Boszporosz neve / innĂ©t ered." (732-735. sor.TrencsĂ©nyi-Waldapfel Imre fordĂ­tĂĄsa.)

A tehĂ©n Ăștja - ezt jelenti a Boszporosz szĂł. Eztsem kell feltĂ©tlenĂŒl tudni - ki lehet ugyan nyitni egyszĂłtĂĄrt, vagy meg is lehet kĂ©rdezni -, de ha mĂĄrmegvĂĄltoztatjuk a hagyomĂĄnyt, következetesnek il

lenĂ©k lenni, s legalĂĄbb a lĂĄtvĂĄnynak ellentmondĂłszöveget ki kell hĂșzni.

SzĂłlni kell mĂ©g a karrĂłl, amelynek szintĂ©n sem-mi köze sincs a komikus Ă©rtelmezĂ©shez. SokszorszemĂ©re vetik AiszkhĂŒlosznak, hogy darabjai (pĂ©l-dĂĄul a PerzsĂĄk) statikusak: kevĂ©s cselekmĂ©ny, sokbeszĂ©d, sablonjellemek, elenyĂ©szƑen csekĂ©lyizgalommal kecsegtetƑ szĂłcsatĂĄk. Nem tisztĂŒnkeme summĂĄzott vĂ©lekedĂ©sek, netĂĄn AiszkhĂŒloszĂ©rtĂ©ke-

PromĂ©theusz: Rubold Ödön

‱ KRITIKAI TÜKÖR ‱

BĂ©res Ilona (MĂ©deia) Ă©s RĂ©kasi KĂĄroly (lĂĄszĂłn)

lĂ©se, de azt azĂ©rt jegyezzĂŒk meg, hogy a LelĂĄncoltPromĂ©theusz lĂĄtszĂłlag aranybĂĄnya az AiszkhĂŒlosz-tragĂ©diĂĄk statikussĂĄgĂĄt keresƑk szĂĄmĂĄra: nehezenkĂ©pzelhetƑ el statikusabb alaphelyzet, mint egy, aszĂ­npadon sziklĂĄhoz szögezett szereplƑ, aki atragĂ©dia utolsĂł pillanatĂĄig mozdulatlansĂĄgra vanĂ­tĂ©lve. GaĂĄl ErzsĂ©bet itt is provokĂĄl, amikorPromĂ©theusz mellett a kart is totĂĄlismozdulatlansĂĄgra kĂĄrhoztatja. Mintha nem lenneelĂ©g PromĂ©theusz statikussĂĄga!

Értem Ă©n, illeve Ă©rteni vĂ©lem a rendezƑi szĂĄndĂ©-kot: minden mozdulatlan-mozdĂ­thatatlan ebben aZeusz uralta vilĂĄgban. A forradalom letörĂ©se utĂĄncsak a hatalom kiszolgĂĄlĂłi mozoghatnakszabadon. SzĂ©p gondolat (kĂŒlönösen Ă©vfordulĂłktĂĄjĂĄn). KĂĄr, hogy AiszkhĂŒlosz szövege, a tragĂ©diaegĂ©sze nem tƱri meg ezt az Ă©rtelmezĂ©st. MĂĄr azkomikus, hogy a darab elejĂ©n közeledƑszĂĄrnysuhogĂĄst hall PromĂ©theusz, majdmegmozdul az addig tapĂ©takĂ©nt funkcionĂĄlĂł,kĂ©kes-lilĂĄs oldalfalborĂ­tĂĄs, s elƑbukkan alĂłla -talĂĄn felesleges is meg-emlĂ­teni - ƑrĂŒlt visĂ­tozĂĄsközepette az ÓkeanidĂĄk Kara. Vagyis mĂĄr akkorott voltak, amikor HĂ©phaisztosz - mint több okbĂłlis orvosi kezelĂ©sre szorulĂł, sĂĄnta hegesztƑ -odaforrasztotta a titĂĄnt a vas(?!)sziklĂĄhoz, s ott ismaradnak vĂ©gig. SzegĂ©nyeknek mĂ©g a tapsrendszerint is e kalodaszerƱ Ă©pĂ­tmĂ©nybƑl kellkihajolniuk, akrobatĂĄkat megszĂ©gyenĂ­tĆ‘ĂŒgyessĂ©ggel!

Pontos Ă©rtelmezĂ©s kimutathatta volna, hogy aPromĂ©theuszban fƑszereplƑ a kar: ezek a lĂĄnyokfĂ©lĂșton vannak az Új Hatalomnak behĂłdolt istenivilĂĄg Ă©s a lĂĄzadĂł PromĂ©theusz között. Ókeanoszgyermekei Ƒk, de önkĂ©nt eljönnek, hogy egyĂŒtt-Ă©rzĂ©sĂŒkrƑl biztosĂ­tsĂĄk a lĂĄzadĂł hƑst. FigyelemmelkĂ­sĂ©rik, ki, hogyan viszonyul PromĂ©theusz bƱnĂ©hez

ciĂł rĂ©sze: lĂĄm, mĂ©g a sziklĂĄhoz kötözöttsĂ©gen belĂŒlis megjelenĂ­thetƑk kĂŒlönbözƑ szenvedĂ©si fo-kozatok.

1938-ban betiltottĂĄk az akkori FĂŒggetlen SzĂ­n-pad PromĂ©theusz-elƑadĂĄsĂĄt, mert a Hatalom a ti-tĂĄnban Horthy ellen lĂĄzĂ­tĂł forradalmĂĄrt lĂĄtott.Bitskey Tibor a KörszĂ­nhĂĄzban (1961-ben) öltö-nyös-frakkos, szĂ©p orgĂĄnumĂș PromĂ©theusz volt,aki a be nem illeszkedĂ©st hirdette Kazimir KĂĄrolyrendezĂ©sĂ©ben. 1987-ben TrokĂĄn PĂ©ter emlĂ©kezetespinceszĂ­nhĂĄzi PromĂ©theusza a lobogĂł, örök lĂĄza-dĂĄst, a racionĂĄlisan indokolhatatlan meg nem alku-vĂĄst mutatta meg. A VĂĄrszĂ­nhĂĄzban 1996 ƑszĂ©nannak örĂŒlĂŒnk, hogy Rubold Ödön nem fĂĄzott megott a magasban, klottnadrĂĄgban, kopaszon.

Euripidész Médeiåja

van mƱsoron az est mĂĄsodik felĂ©ben. Ki hinnĂ©,hogy ezt a tragĂ©diĂĄt eddig soha budapesti szĂ­n-hĂĄznem tƱzte mƱsorĂĄra... BemutatĂĄsĂĄnak van azĂ©rt -igaz: csekĂ©ly - mĂșltja MagyarorszĂĄgon. KĂ©tszerjĂĄtszattĂĄk PĂ©csett: elƑször 1960-ban a PĂ©csiNemzeti SzĂ­nhĂĄz, Katona Ferenc rendezĂ©sĂ©ben,SpĂĄnyik Eva Ă©s BĂĄnffy György fƑ-szereplĂ©sĂ©vel. Akorabeli kritika egyöntetƱ lelkesedĂ©se kĂ­sĂ©rte azelƑadĂĄst, amely eljutott a budapesti EgyetemiSzĂ­npadra is, bĂĄr Ășgy tƱnik, az esemĂ©nyszĂ­nhĂĄztörtĂ©neti jelentƑsĂ©gĂ©t több sajtĂłorgĂĄnumegybecsengƑ beszĂĄmolĂłja szerint elsƑsorban azadta meg, hogy „a nĂ©zƑk között ott volt MarosĂĄnGyörgy elvtĂĄrs Ă©s Meruk Vilmos elvtĂĄrs, aMƱvelƑdĂ©sĂŒgyi MinisztĂ©rium fƑosztĂĄlyvezetƑje" is,akik az elƑadĂĄs utĂĄn „lelkesen elbeszĂ©lgettek aszĂ­nĂ©szekkel Ă©s a szĂ­nhĂĄzi szak-emberekkel". Hm.

MĂĄsodszor 1988-ban a kaposvĂĄri szĂ­nhĂĄzcsapata - JordĂĄn TamĂĄs rendezƑ, LĂĄzĂĄr Kati Ă©sSpindler BĂ©la - nyĂĄri elƑadĂĄskĂ©nt a pĂ©csi Anna-udvarban jĂĄtszotta alig nĂ©hĂĄnyszor, mĂ©ltatlanulcsekĂ©ly hĂ­rverĂ©ssel. Pedig LĂĄzĂĄr Kati egy fĂ©lig kĂ©szelƑadĂĄs emlĂ©kezetes, nagyszerƱ MĂ©deiĂĄja volt -alakĂ­tĂĄsa Ășgy Ă©l emlĂ©kezetemben, mint a nagyszĂ­nĂ©sznƑ sikerekben amĂșgy is gazdag pĂĄlyĂĄjĂĄnakegyik csĂșcspontja.

Egy szegedi (1972, MĂ©deia: KovĂĄcs MĂĄria,rendezte: Giricz MĂĄtyĂĄs) Ă©s egy szolnoki (1983,MĂ©deia: Falvay KlĂĄri, rendezte: KoĂłs Olga) elƑ-adĂĄs egĂ©szĂ­ti ki a rövid listĂĄt. Ennyi.

A MĂ©deia mindig aktualizĂĄlhatĂł: a szeretƑje-fĂ©rje ĂĄltal elhagyott nƑ szenvedĂ©se Ă©s gyilkosbosszĂșja kortĂłl Ă©s tĂĄrsadalmi berendezkedĂ©stƑlfĂŒggetlenĂŒl megszĂłlĂ­tja közönsĂ©gĂ©t. SenecĂĄtĂłlGrillparzerig feldolgozĂĄsok sora bizonyĂ­tja, hogy aMĂ©deia-mĂ­tosz izgalmas alapanyag lehet aszĂ­nhĂĄzban gondolkodĂł szerzƑk Ă©s rendezƑkszĂĄmĂĄra (egyĂ©bkĂ©nt JĂĄszai Mari 1887-ben aNemzeti SzĂ­nhĂĄzban Ă©ppen Grillparzer

(tehĂĄt nem szenvedĂ©sĂ©hez, hanem bƱnĂ©hez!),majd egyedĂŒlĂĄllĂł mĂłdon eljutnak a döntĂ©shez,hogy PromĂ©theusszal egyĂŒtt vĂĄllaljĂĄk a pusztulĂĄst.A tragĂ©dia csĂșcspontjakĂ©nt Zeusz villĂĄmcsapĂĄsĂĄtĂłlsĂșjtva Ƒk is a megnyĂ­lĂł mĂ©lysĂ©gbe zuhannak. EztörtĂ©nik AiszkhĂŒlosz darabjĂĄban.

De nem a VĂĄrszĂ­nhĂĄzban. Itt ugyan elmondjĂĄk azesemĂ©nyekre utalĂł, döntƑ fontossĂĄgĂș mondatokat,ĂĄm a kar akkor is a helyĂ©n - Ă©rtsd: a falra szögezet-ten - marad, amikor PromĂ©theusz eltƱnik. Az pedigmĂĄr csak hab a fĂ©lreĂ©rtelmezĂ©s tortĂĄjĂĄn, hogy Pro-mĂ©theusz ahelyett, hogy sziklĂĄstul eltƱnne a földalatt - pedig amikor a szikla az elƑadĂĄs elejĂ©nkiemelkedett a földbƑl, mĂĄr kĂ©szĂŒltem a pillanatra,hogy ugyanez a szikla milyen teĂĄtrĂĄlisan fog eltƱnnia darab vĂ©gĂ©n! -, minta vĂĄrkandallĂłn rossz helyenmegtĂĄmaszkodĂł Indiana Jones, befordul a sziklĂĄ-ba, s Ă­gy tƱnik el a szemĂŒnk elƑl, nevetĂ©sbe fullaszt-va mĂ©g ez utolsĂł, tragikus pillanatot is. Sok baj vanezzel az odaszögecselt-forrasztott PromĂ©theusszal.MĂ©giscsak mozgatni akarta valahogy a rendezƑ,nyilvĂĄn, hogy ne unatkozzĂ©k szegĂ©ny. Ha mĂĄr Aisz-khĂŒlosz ezt nem engedte, legalĂĄbb sĂ­kban körbe-forgatja. Amikor az elsƑ, kilencvenfokos elfordulĂĄstmegtette a szĂ­nĂ©sz, Ă©rezhetƑ, ĂĄmulattal vegyesnyugtalansĂĄg lett ĂșrrĂĄ a nĂ©zƑtĂ©ren. TermĂ©szete-sen Ă©lesen elhatĂĄrolĂłdom az elƑadĂĄson mellettemĂŒlƑ fiatalember cinikus megjegyzĂ©sĂ©tƑl, melyszerint PromĂ©theusz negyedet mutat, de akkor Ă©sott, töredelmesen bevallom, bizony magam is azĂșgynevezett nehezen elfojthatĂł nevethetnĂ©kĂĄllapotĂĄba kerĂŒltem. A tovĂĄbbiakban kevĂ©s hĂ­jĂĄnaz „elviselhetetlen" fokozatig jutottam, midƑn ajobb sorsra Ă©rdemes mƱvĂ©sz elƑbb fejtetƑre ĂĄllt -Ă©rtelemszerƱen felet mutatott -, majd elĂŒtötte ahĂĄromnegyedet, hogy vĂ©gĂŒl - feltĂ©telezhetƑen:zĂșgĂł fejjel - ismĂ©t elĂ©rje a megnyugtatĂł fĂŒggƑlegeshelyzetet. Lehet, hogy ez is a rendezƑi koncep-

‱ KRITIKAI TÜKÖR ‱

MĂ©deiĂĄjĂĄban aratta egyik legnagyobb sikerĂ©t). AszĂ­nhĂĄzak mĂ©gis Ăłdzkodnak elƑvenni. Pedig mĂ©gfeminista felhangokra ĂĄhĂ­tozĂł rendezƑ(nƑk)neksem kellene ĂĄtĂ­rniuk a darabot, hiszen minden ben-ne van, kĂ©szen, csak el kell olvasni: nƑi kiszolgĂĄlta-tottsĂĄg, öntudatos-utĂĄlatos macsĂł, rĂ©mĂŒldözƑkörnyezet, embertelen szenvedĂ©s, vilĂĄgvĂ©ge...

BĂĄtor, tudatosan vĂĄllalt ĂștkeresĂ©s: „A NemzetiSzĂ­nhĂĄz elƑször tƱzte mƱsorĂĄra ezt a kĂ©t görögtragĂ©diĂĄt" - olvashatĂł a szĂłrĂłlapon. (NyilvĂĄn aszĂ­nhĂĄz sanyarĂș anyagi helyzete okolhatĂł azĂ©rt,hogy nem kĂ©szĂŒlt mƱsorfĂŒzet e hatĂĄrpontot jelölƑelƑdĂĄshoz!) CsakĂșgy, mint a PromĂ©theuszt, aMĂ©deiĂĄt is GaĂĄl ErzsĂ©bet ĂĄllĂ­totta szĂ­npadra. AzeredmĂ©ny: figyelemre mĂ©ltĂł, olykor kifejezetten iz-galmas elƑadĂĄs, nĂ©hĂĄny komoly hibĂĄval.

BĂ©res Ilona alakĂ­tĂĄsa nagyon jĂł. MĂ©deiĂĄja nemazĂ©rt kĂŒzd, hogy visszaszerezze a szeretett fĂ©rfit agaz csĂĄbĂ­tĂł karmai közĂŒl. A fĂ©ltĂ©keny nƑ sablonĂĄb-rĂĄzolĂĄsa - ami pedig minden nehĂ©zsĂ©g nĂ©lkĂŒl ki-bonthatĂł lenne a szövegbƑl - itt teljesen hĂĄttĂ©rbeszorul, s ez mindenkĂ©ppen bĂĄtor szerepĂ©rtelmezĂ©s.Ezt a MĂ©deiĂĄt elsƑsorban embersĂ©gĂ©ben s csakmellĂ©kesen nƑi hiĂșsĂĄgĂĄban alĂĄzza meg lĂĄszĂłn ĂĄru-lĂĄsa.

A fĂ©rfi hƱtlensĂ©ge MĂ©deia mĂșltjĂĄt teszi tönkre,az egykor közösen vĂĄllalt kĂŒzdelmek, csalĂĄsok,gyilkossĂĄgok Ă©rtelmĂ©t veszi el. EuripidĂ©szMĂ©deiĂĄja BĂ©res Ilona ĂĄbrĂĄzolĂĄsĂĄban ezt amĂșltnĂ©lkĂŒlisĂ©get, s az Ă­gy örökre elvesztett jövƑtbosszulja meg. MĂ©deia magĂĄval rĂĄntja a semmibea kettejĂŒk szövetsĂ©gĂ©t megtagadĂł lĂĄszĂłnt. Az Ă©letĂ©rtelmĂ©t meg-semmisĂ­tƑ bosszĂș vĂĄlik befejezettĂ©MĂ©deia embertelennek tƱnƑgyermekgyilkossĂĄgĂĄval. lĂĄszĂłn megszabadultMĂ©deiĂĄtĂłl, de mĂĄr nincs kivel megosztania frissenvisszaszerzett szabadsĂĄgĂĄt, hiszen mindgyermekeit, mind kiszemelt hitvesĂ©t elpusztĂ­tottaaz asszony. BĂ©res Ilona pontosan Ă©rzĂ©kelteti abosszĂș motĂ­vumait csakĂșgy, mint a szörnyƱbosszĂș bevĂ©gzĂ©sĂ©ig vezetƑ Ășt ĂĄllomĂĄsait (agyermekgyilkossĂĄgot megelƑzƑ elbizonytala-nodĂĄsa kĂŒlönösen szĂ­vet szorĂ­tĂł, nagy, szĂ­nhĂĄzipillanat).

lĂĄszĂłn - RĂ©kasi KĂĄroly Ă©rett, pontos megfo-galmazĂĄsĂĄban (ki hinnĂ©, hogy alig egy ĂłrĂĄja el-viselhetetlen ÓkeĂĄnosz volt?!) - ĂŒres fejƱ, vĂ©g-telenĂŒl önzƑ szĂ©pfiĂș. Tudja, hogy mindent a tes-tĂ©nek köszönhet - sĂłhajtoznak is a tini lĂĄnyok,amikor feltƱnik a szĂ­nen meztelen felsƑtesttel,csinos forrĂłnadrĂĄgban. InkĂĄbb tĂĄrgyilagosan, mintbĂŒszkĂ©n nyugszik bele a Sors rendelĂ©sĂ©be, hogyszĂĄmĂĄra az Ă©rvĂ©nyesĂŒlĂ©shez vezetƑ Ășt a nƑihĂĄlĂłszobĂĄkban aratott gyƑzelmeken ĂĄt vezet.

Nem szerelmi kalandra, csĂĄbĂ­tĂĄsra kĂ©sz hĂ©-rosz, hanem kitartottsĂĄgbĂłl Ă©lƑ selyemfiĂș. Dol-gozik, amikor MĂ©deia egy gyenge pillanatĂĄt kihasz-nĂĄlva Ășjra elcsĂĄbĂ­tanĂĄ, de az elutasĂ­tĂĄsbĂłl nem csi-

Médeia: Béres Ilona (Dusa Gåbor felvételei)

nĂĄl nagy ĂŒgyet: szakmai malƑr, mondja mente-getƑzƑ fĂ©lrefordulĂĄsa. KĂ©sƑn, gyermekei Ă©s Ășj„szerelme" halĂĄla utĂĄn döbben rĂĄ, hogy helyre-hozhatatlan, tragikus bƱnt követett el MĂ©deiaellen. LĂĄtjuk, tudjuk, nincsenek egy sĂșlycsoport-ban, hiszen ez a fĂ©rfialsĂłnemƱ-hirdetĂ©sbƑl elƑ-lĂ©pett szĂ©pfiĂș nem lehet partnere az emberi szen-vedĂ©s mĂ©lyĂ©re jutott, megcsalt-becsapott kirĂĄly-lĂĄnynak. A rendezĂ©s Ă©s RĂ©kasi alakĂ­tĂĄsĂĄnak Ă©rde-me, hogy a kĂ©t vilĂĄg ellentĂ©te egyetlen pillanatrasem vĂĄlik ironikussĂĄ, sĂșlytalannĂĄ.

A kar meghökkentƑ, mondhatni, provokatĂ­v,mĂ©gis meggyƑzƑ Ă©rtelmezĂ©sben ĂĄll elƑttĂŒnk: stran-dolni igyekvƑ, kalandra vĂĄgyĂł fruskĂĄk, fecsegƑ-pletykĂĄlkodĂł vĂ©nasszonyok, jĂĄtszadozĂł kis-lĂĄnyokalkotjĂĄk a Peremartoni Krisztina vezette kart.Peremartoni tiszta, szĂ©p szövegmondĂĄssal, Ƒszintegesztusokkal irĂĄnyĂ­t, s teremti meg a mindent tudniakarĂł, de azĂ©rt semmit nem vĂĄllalĂł közössĂ©g han-gulatĂĄt.

Úgy tƱnik, GaĂĄl elemĂ©ben volt a szĂ­nĂ©szvĂĄlasz-tĂĄskor. A jelenlegi Nemzeti vĂ©lemĂ©nyem szerintleg-

jlsrcrshsm

ĂĄeMnm

pGkfkkÓvskhr

zekea

mmeahlfkr

kvhvsmshhigapfĂĄ

‱ KRITIKAI TÜKÖR ‱

obb szĂ­nĂ©sznƑje, Csernus Mariann is szĂ­npadraĂ©p a Dajka szerepĂ©ben. Amikor Ƒ mondja azöveget, nincsenek elharapott mondatvĂ©gek,osszul hangsĂșlyozott mondatok. KristĂĄlytisztĂĄnseng szava, minden mozdulatĂĄval tekintĂ©lyt te-emt, mĂ©g azt is elhisszĂŒk neki, hogy jobbanzereti ĂșrnƑjĂ©t Ă©letĂ©nĂ©l. (Valaha messze földönĂ­resek voltak Csernus önĂĄllĂł elƑadĂłestjei; dezĂ©p is lenne Ășjra egĂ©sz estĂ©n ĂĄt hallgatni vers-ondĂł mƱvĂ©szetĂ©t!)

GaĂĄl ErzsĂ©bet kĂ©pekben gondolkozik - ennekldozata volt AiszkhĂŒlosz LelĂĄncolt PromĂ©theusza -,z a rendezƑi kĂ©pessĂ©ge erĂ©nnyĂ© nemesedik aĂ©deiĂĄban. GyönyörƱ vagy Ă©ppensĂ©ggel ször-yƱsĂ©ges-meghökkentƑ kĂ©pek sorakoznak egy-ĂĄs mellett.

GyönyörƱ-fĂ©lelmetes MĂ©deia elsƑ megjelenĂ©se aalota elsƑ szintjĂ©n kinyĂ­lĂł fal keretĂ©ben: mint egyorgĂł-fejƱ bosszĂșistennƑ, tĂĄvol földtƑl Ă©s Ă©gtƑl

iĂĄltja vilĂĄggĂĄ fĂĄjdalmĂĄt. Majd oroszlĂĄnfejes, Ă©jfeketeekhelyen hozzĂĄk a szĂ­nre, hogy hĂłfehĂ©r tenger-Ă©nt hömpölygƑ ruhĂĄja mĂ©g jobban kiemelje ƑtörnyezetĂ©bƑl (Benedek Mari jelmezei itt kitƱnƑek).riĂĄssĂĄ magasodĂł, vĂ©gtelen rĂ©zlepelbe burkolĂłzĂłarĂĄzslĂłnƑ a bosszĂș meghirdetĂ©sekor, vĂ©gĂŒl merĂ©-zen kivĂĄgott estĂ©lyi ruhĂĄs, kĂ­vĂĄnatos dĂ©mon, ami-or lĂĄszĂłnt kell csĂĄbĂ­tĂł szĂłval csapdĂĄba csalnia,ogy azutĂĄn a tragĂ©dia vĂ©gĂ©n fekete maszk mögĂ©ejtƑzve keljen Ăștra HĂ©liosz szekerĂ©n.

Az ĂĄtgondolt, következetesen kĂ©pekbe fogalma-ott Ă©rtelmezĂ©s egysĂ©ges, magas szĂ­nvonalĂșlƑadĂĄst eredmĂ©nyezett. Ide tartoznak a kar szĂ©penidolgozott mozgĂĄsai csakĂșgy, minta gyermekek -zek a hĂĄtborzongatĂłan aranyos mini-JĂĄszĂłnok -pjukat utĂĄnzĂł mozdulatai s ruhĂĄzatuk is.

Es mosta hibåkról: nincsenek oly szåmosan,inta Prométheuszban, mindössze néhåny részletaradt megoldatlan, elnagyolt vagy egyszerƱenlrontott. A låtvånyhatåsra törekvés olykor elvonja

figyelmet a tragĂ©dia szövegĂ©rƑl: a szĂ­n-padraelyezett ĂșszĂłmedence - amely a tragĂ©dia elejĂ©n

ĂĄtvĂĄnynak is kifejezetten felĂŒdĂ­tƑ - egy idƑ utĂĄnunkciĂłtlannĂĄ vĂĄlik. Úgy tƱnik, mĂĄr csakötelessĂ©gszerƱen hajĂ­tanak bele ezt-azt (Ă©ksze-eket, Ă©gƑ fĂĄklyĂĄt, a HĂ­rnököt).

SĂșlyos hiba a MĂ©deia gyilkos ajĂĄndĂ©kaitĂłlĂ­nhalĂĄlt szenvedƑ KreĂłnnak Ă©s leĂĄnyĂĄnakĂ©gĂłrĂĄjĂĄrĂłl beszĂĄmolĂł HĂ­rnök (SzĂ©les TamĂĄs)atĂĄsos megoldĂĄsa. Valami rejtĂ©lyes oknĂĄl fogvaĂ©resen, sebe-sĂŒlten, rongyosan zuhan be azĂ­npadra, s a vĂ©gki-merĂŒltsĂ©g hatĂĄrĂĄn mondja elonolĂłgjĂĄt. Ki bĂĄntotta? MiĂ©rt? Es mitƑl fĂĄradt el

zegĂ©ny? RejtĂ©ly. A szövegben nincs utalĂĄs arra,ogy bĂĄrmi köze lenne a gyilkossĂĄgokhoz, azon tĂșl,ogy szemtanĂșja volt urai pusztulĂĄsĂĄnak. ÁltalĂĄban

s ez, Ă©s semmi mĂĄs nem jellemzi a HĂ­rnököt aörög tragĂ©diĂĄban: tanĂșja olyan esemĂ©nyeknek,melyek a szĂ­npadon nem ĂĄbrĂĄzolhatĂłk, s ezekrƑlontosan beszĂĄmol a szĂ­nen. Nem lehet vĂ©rzƑejƱ, halĂĄlközeli ĂĄllapotba jutott szereplƑnekbrĂĄzolni, mert Ă­gy azt hihetjĂŒk,

sorsa, mĂșltja, törtĂ©nete van e mellĂ©kszereplƑnek.ErrƑl pedig termĂ©szetesen szĂł sem lehet görögtragĂ©diĂĄban. SzĂ©les TamĂĄs HĂ­rnöke lĂĄttĂĄn is egyetlenlogikus megoldĂĄs kĂ©pzelhetƑ el: nem elĂ©g, hogyborzasztĂł dolgokrĂłl kell a szĂ­npadon beszĂĄmolnia,gonosz huligĂĄnok nyilvĂĄn el is vertĂ©k valahol a szĂ­n-falak mögött (a VĂĄrszĂ­nhĂĄz környĂ©kĂ©n meglehetƑsenrossza közvilĂĄgĂ­tĂĄs, gyanĂșs alakokban sincs hiĂĄny).De ez mĂĄr egy mĂĄsik, EuripidĂ©sznĂ©l sajnĂĄlatosannem szereplƑ törtĂ©net.

VĂ©gĂŒl egy Ă©rthetetlen hibĂĄrĂłl kell mĂ©g szĂłlni, amia közönsĂ©g egy rĂ©szĂ©t - pontosan az elsƑ nyolcsorban (!) ĂŒlƑket - Ă©rinti: az utolsĂł jelenet fele nemlĂĄthatĂł. Amikor elƑször lĂĄttam az elƑadĂĄst, nyaku-kat idegesen tekergetƑ nĂ©zƑk (köztĂŒk jĂłmagam is)kerestĂ©k, honnan szĂłl MĂ©deia, kihez beszĂ©l lĂĄszĂłnelkeseredetten, a palota teteje felĂ© tekintgetve. Mert-hogy az elsƑ sorokbĂłl semmi nem lĂĄtszikMĂ©deiĂĄbĂłl, a Napisten szekerĂ©bƑl, a szekĂ©ren hol-tan heverƑ gyermekekbƑl. Ez a bosszantĂł baklövĂ©sazĂ©rt is Ă©rthetetlen, hiszen, mint emlĂ­tettem, GaĂĄlegyik erƑssĂ©ge a kĂ©pi fogalmazĂĄs. Lemondani errƑl

SzƱnni nem akarĂł Ă©rtetlensĂ©ggel ĂĄllok aMerlin SzĂ­nhĂĄz DeĂĄk Krisztina rendeztebemutatĂłja elƑtt. Pedig szĂ­nhĂĄzĂŒgyben nemvagyok maximalista. Tudom, ritka, becsestĂŒnemĂ©ny az olyan elƑadĂĄs, melynek rendezƑjerĂĄtalĂĄl Ă©ppen arra a darabra, amellyel apillanatnyilag szĂĄmĂĄra legfontosabbakat tudjaelmondani a vilĂĄgrĂłl, a szĂ­nhĂĄzrĂłl (miközben Ă©n, anĂ©zƑ azt Ă©rzem: itt rĂłlam van szĂł), Ă©s ehhez azalkotĂłtĂĄrsakat is megtalĂĄlja. De azĂ©rt a kevĂ©sbĂ©kongeniĂĄlis bemutatĂłknĂĄl is a lĂĄtottak alapjĂĄnrendszerint kiderĂŒl, miĂ©rt szĂŒletett meg azelƑadĂĄs. A rendezƑ (a dramaturg) fantĂĄziĂĄt lĂĄtott adarabban. A szĂ­nhĂĄz remek szerepet talĂĄlt ben-nevalamelyik szĂ­nĂ©szĂ©nek. A törzsközönsĂ©g is-meriĂ©s szereti a mƱvet (vagy mĂ©g nem ismeri, devĂĄrhatĂłan szeretni fogja). GarantĂĄlt az anyagisiker. Stb. A Merlin bemutatĂłjĂĄt lĂĄtva azonbantanĂĄcstalan maradtam. Esetleg a szĂ­nhĂĄz szere-pet akart kĂ­nĂĄlni 'Margitai Áginak (aki kitartĂłancipeli is a vĂĄllĂĄn az elƑadĂĄs terheit), de hogy erremiĂ©rt a NĂ©zd meg, ki az! (eredeti cĂ­mĂ©n: NyĂșl NyĂșl)tƱnt a legjobb alkalomnak?!

A darab a NyĂșl csalĂĄdrĂłl szĂłlĂł jelenetek lazafĂŒzĂ©re. NĂ©gyen Ă©ldegĂ©lnek egyĂŒtt lĂ©tminimum

az egyĂ©bkĂ©nt kivĂĄlĂł hatĂĄselemrƑl vagy figyelmet-lensĂ©g, vagy a közönsĂ©g egy rĂ©szĂ©nek semmibe-vĂ©tele (mĂĄsodik alkalommal mĂĄr hĂĄtul ĂŒltem, slĂĄss csodĂĄt, ott volt a palota tetejĂ©n az EuripidĂ©szmegĂĄlmodta szekĂ©r, minden kellĂ©kĂ©vel egyĂŒtt!).

AiszkhĂŒlosz: LelĂĄncolt PromĂ©theusz (VĂĄrszĂ­nhĂĄz)FordĂ­totta: TrencsĂ©nyi-Waldapfel Imre. DĂ­szlet F. Ko-vĂĄcs Attila m. v. Jelmez: Benedek Mari m. v. Rendezte:GaĂĄl ErzsĂ©bet.SzereptƑk: Rubold Ödön, Gregor Bernadett, Ɛze Áron,RĂ©kasi KĂĄroly, TĂłth SĂĄndor, SzĂ©les TamĂĄs, MĂĄtthyĂĄssySzabolcs a.n., Peremartoni Krisztina, valamint a Nem-zeti SzĂ­ni AkadĂ©mia növendĂ©kei.

EuripidĂ©sz: MĂ©deiaFordĂ­totta: KerĂ©nyi GrĂĄciaSzereptƑk: BĂ©res Ilona, Csernus Mariann, TĂłth SĂĄndor,RĂ©kasi KĂĄroly, SzĂ©les TamĂĄs, Ɛze Áron, PeremartoniKrisztina, GyƑri Ilona m. v., CzigĂĄny Judit m. v., SzĂ©csiIlma m. v., Rajna MĂĄria m. v., valamint a Nemzeti SzĂ­niAkadĂ©mia növendĂ©kei.

alatti hĂ©tköznapjaikban: a szĂŒlƑk Ă©s kĂ©t fiuk, akikközĂŒl a kisebbik, NyĂșl NyĂșl meg hatĂĄrozatlankapcsolatban ĂĄll szintĂ©n meghatĂĄrozatlan földönkĂ­vĂŒli erƑkkel. Hamarosan hazaköltözik a mĂĄsikhĂĄrom gyerek is, valamint betelepszik mĂ©g azegyik lĂĄny exfĂ©rjjelöltje Ă©s egy öregedƑszomszĂ©dasszony. Az egyhangĂș napokĂĄtlagcivĂłdĂĄsa-inak az vet vĂ©get, amikor az egyik,terroristĂĄvĂĄ lett bĂĄty bombĂĄt robbant, Nyulat pedigmagĂĄhoz szĂłlĂ­tja az Angyal. A csalĂĄd ĂĄlruhĂĄscselsorozattal Ă©s a Földre ĂșjbĂłl visszatĂ©rƑ NyĂșlsegĂ­tsĂ©gĂ©vel ki-szabadĂ­tja a börtönbe kerĂŒlt fiĂșt,akinek Ƒrei a helyszĂ­nen nƑvĂ© vĂĄltoznak - Ă©smindenki boldogtalanul Ă©l, amĂ­g meg nem hal. AsutĂĄcska törtĂ©netet az Ă©letrƑl szĂłlĂł nĂ©hĂĄnyközhely Ă©s egy-kĂ©t mindig aktuĂĄlis napi utalĂĄstarkĂ­tja (hogy pĂ©ldĂĄul drĂĄgul a hĂșs, vagy hogy aminiszter-elnök roppantelĂ©gedett mindennel).BizonyĂĄra lakoznĂĄnak lehetƑsĂ©gek a szövegben -az egyre szaporodĂł matracokon összezsĂșfolĂłdĂłcsalĂĄd-tagok Ă©letĂ©nek groteszk tragikuma, azAngyallal tĂĄrsalgĂł NyĂșl mesehƑsszerƱsĂ©ge, areĂĄlis Ă©s a szĂŒrreĂĄlis szint egybejĂĄtszatĂĄsa -, deezek Ă©pp-Ășgy kibontatlanok maradnak, mintamilyen vĂĄz-latszerƱek maguk a figurĂĄk Ă©s ahelyzet is.

DÖMÖTÖR ADRIENNE

NAIV NATURÁLSERREAU: NÉZD MEG KI AZ!

‱ KRITIKAI TÜKÖR ‱

Margitai Ági (Mama), Végvåri Tamås (Papa)és Koleszår Bazil Péter (Bébé) (Szilågyi Lenkefelvétele)

És nemcsak a darabban, hanem az elƑadĂĄsbanis - ami elĂ©g meglepƑ DeĂĄk Krisztina korĂĄbbi szĂ­n-hĂĄzi munkĂĄinak ismeretĂ©ben. A filmrendezƑ szĂ­n-padi alkotĂĄsai - akĂĄr Gozzi RadnĂłti szĂ­nhĂĄzi AszarvaskirĂĄlyĂĄra, akĂĄr Audiberti Arad a gazsĂĄgĂĄ-nak Arany JĂĄnos-beli bemutatĂłjĂĄra gondolunk -mindenekelƑtt az erƑs hangulatĂș kĂ©pekrƑl Ă©s agroteszk elƑadĂĄsmĂłdrĂłl emlĂ©kezetesek; arrĂłl, aho-gyan a jĂĄtĂ©k realisztikusan kidolgozott Ă©s stilizĂĄltanmegkomponĂĄlt rĂ©tegei egybefonĂłdtak bennĂŒk.

VĂ©lhetƑleg most is a darabbĂłl kicsiholhatĂł na-turĂĄlis Ă©s groteszk, reĂĄlis Ă©s szĂŒrreĂĄlis kettƑssĂ©gekvonzhattĂĄk a rendezƑt (,,...mint mikor akilkĂĄposzta-fƑzelĂ©kbe az angyal szĂĄrnytolla hull" -olvashatĂł a szĂłrĂłlapon). Az elƑadĂĄsban azonbanmĂ©gsem szikrĂĄznak össze a földközeli keservek,aprĂł, napi abszurditĂĄsok Ă©s a titokzatos erƑk cso-dĂĄi. A produkciĂł meglehetƑs hƱsĂ©ggel követi adarabot, melyen nem javĂ­tanak sem a közbeĂ©keltsongok, sem az elsƑ felvonĂĄs alatt mindvĂ©gig aszekrĂ©ny tetejĂ©n kuporgĂł Angyal - valĂłdi szerepnĂ©lkĂŒli - jelenlĂ©te. A kĂ©pi vilĂĄg jellegtelen; a dĂ­szletse nem reĂĄlis, se nem jelkĂ©pes, sem a szĂŒrreĂĄlishoznincs köze, mindössze kĂ©k Ă©s csĂșnya, a jelmezek -egy-egy darab kivĂ©telĂ©vel - olyanok, mintha a szĂ­-nĂ©szeknek azt mondtĂĄk volna: jĂĄtsszanak csak nyu-godtan abban, amiben Ă©ppen vannak. (DĂ­szlet--jelmez: Balla Margit.) A Merlin SzĂ­nhĂĄz fiataljai - agroteszket Ă©rtƑ KalmĂĄr TamĂĄs kivĂ©telĂ©vel - bi-zonytalannak, görcsösnek lĂĄtszanak, mintha va-lamely (alulinstruĂĄlt?) szĂ­nitanodai feladatnakigyekeznĂ©nek megfelelni.

Ám itt van a fƑszereplƑ, Margitai Ági, aki menteniprĂłbĂĄlja a helyzetet (valahogy Ășgy, ahogy a NyĂșlcsalĂĄdban az ĂĄltala jĂĄtszott Mama teszi). MargitaiszelĂ­d tekintetƱ MamĂĄjĂĄnak mosolyra ĂĄll az arca:örömmel Ă©s örömöt adva akar Ă©lni, s ha ezt akörĂŒlmĂ©nyek - mint ĂĄltalĂĄban - nem engedik,inkĂĄbb felĂŒlemelkedik rajtuk, semhogy kĂ©tsĂ©gbeessen. Nem lepƑdik meg semmin, Ă©s nincs az ahelyzet, amelyet kilĂĄtĂĄstalannak talĂĄlna. Naiv Ă©sĂĄlmodozĂł, mĂ©gis a csalĂĄd legĂĄldozatosabb,legerƑsebb Ă©s leginkĂĄbb tettre kĂ©sz tagja; azegyetlen, aki a szeretetĂ©vel egyĂŒtt tudja tarta-

VĂ­gszĂ­nhĂĄz HĂĄborĂș Ă©s bĂ©ke-elƑadĂĄsĂĄnakrendkĂ­vĂŒli Ă©lmĂ©nyt köszönhetek: kedvemtĂĄmadt Ășjraolvasni a HĂĄborĂș Ă©s bĂ©kĂ©t. HajĂł nĂ©hĂĄny nĂ©zƑ (Ă©s szĂ­nĂ©sz) el- vagy Ășjra-olvasta Tolsztoj regĂ©nyĂ©t, mĂĄris Ă©rdemesvolt bemutatni. Ezt teljes komolysĂĄggal mon-dom. A szĂ­nhĂĄz szĂĄmos funkciĂłja között ez is egy- kedvet csinĂĄlni az irodalomhoz. Tudom persze,hogy lehet ezt visszĂĄjĂĄrĂłl is nĂ©zni, Ă©s az olvasĂĄs-szociolĂłgia rĂ©gi problĂ©mĂĄja, hogy az „olvastam"vĂĄlasz mögött gyakran csak egy-egy hĂ­res könyv

ni ezt a furcsa nĂ©psĂ©get. És oda kell figyelnĂŒnkmĂ©g VĂ©gvĂĄri TamĂĄs mosolytalan PapĂĄjĂĄra Ă©sFalvay KlĂĄri sĂŒkebĂłka öregasszonyĂĄra is. VĂ©g-vĂĄri-Papa amolyan bocsĂĄnat-hogy-Ă©lek-fĂ©le

jĂĄmbor emberke, aki bizonyĂĄra soha nem ĂĄrtott,de hasznĂĄra sem volt senkinek; idƑközben pedigvalahogy kimaradt a sajĂĄt Ă©letĂ©bƑl. Falvay-PertisnĂ© az Ă©leterƑs elhagyatottak szĂ­vĂłssĂĄgĂĄvalmenekĂŒl önmaga elƑl; befurakodik NyĂșlĂ©khoz,mert csĂĄbĂ­tja a nyĂŒzsgĂ©s meg a mĂ©golyszerĂ©nyen terĂ­tett asztal is. MindhĂĄrman adĂłsokmaradnak azonban a jĂĄtĂ©k reĂĄlison tĂșli rĂ©tegĂ©nekmegmutatĂĄsĂĄval, összhangban az elƑadĂĄsegĂ©szĂ©vel, melyben a meseszerƱen szĂŒrreĂĄlisataz Angyal (A szarvaskirĂĄlybĂłl egyĂ©bkĂ©nt ismerƑs)tollszĂĄrnyai Ă©s a nyĂ­lt szĂ­ni nƑvĂ© vĂĄltozĂĄsfelpumpĂĄlt gumicicijei helyettesĂ­tik.

A kĂ­sĂ©rletezƑ kedvƱ, többfĂ©le stĂ­lus kĂ©pviselƑielƑtt nyitott Merlin SzĂ­nhĂĄz ezĂșttal egy leginkĂĄbbnaiv naturalistĂĄnak nevezhetƑ jĂĄtĂ©kot hozott lĂ©t-re,amelyrƑl nehezen tudnĂĄm megĂĄllapĂ­tani, vajonkihez szĂłl Ă©s mirƑl. Az Ă©rtetlensĂ©g pedig - bĂĄrmelytĂ©mĂĄhoz Ă©s stĂ­lushoz tĂĄrsuljon is - meglehetƑsenkellemetlen szĂ­nhĂĄzi partner.

Coline Serreau: NĂ©zd meg, ki az! (NyĂșl NyĂșl) (MerlinSzĂ­nhĂĄz)FordĂ­totta: Litvai Nelli. DĂ­szlet-jelmez: Balla Margit. Ze-ne: Melis LĂĄszlĂł. Dramaturg, dalszövegek: LƑrinczyAttila. A rendezƑ munkatĂĄrsa: SzakĂĄcs Ági. Rendezte:DeĂĄk Krisztina.SzereplƑk: Margitai Ági, VĂ©gvĂĄri TamĂĄs, PĂĄsztor Tibor,KoleszĂĄr Bazil PĂ©ter, HorvĂĄth Ákos, Orosz Anna, BozĂłAndrea, KalmĂĄr TamĂĄs, Falvay KlĂĄri, KolozsvĂĄri DĂłra,Orosz RĂłbert, Kupcsok ZoltĂĄn.

filmvĂĄltozatĂĄnak, televĂ­ziĂłs feldolgozĂĄsĂĄnak, 100hĂ­res regĂ©ny-szerƱ tematikus összefoglalĂĄsĂĄnakvagy Ă©ppen szĂ­nhĂĄzi elƑadĂĄsĂĄnak emlĂ©ke ĂĄll. De azĂ©rtezt sem szabad lebecsĂŒlni. A klasszikus mƱalkotĂĄsegy lehetsĂ©ges meghatĂĄrozĂĄsa, hogy akkor is ismer-jĂŒk, ha nem ismerjĂŒk. A Mona LisĂĄt akkor is lĂĄttuk,ha nem voltunk sohasem PĂĄrizsban. Pierre BezuhovgrĂłf, Andrej Bolkonszkij herceg, Natasa RosztovagrĂłfnƑ pedig akkor is eurĂłpai kulturĂĄlis mitolĂłgiĂĄnkszereplƑje, ha törtĂ©netesen nem olvastuk vĂ©gig az(Ă©n kiadĂĄsomban) mintegy 1600 könyvoldalt.

RADNÓTI SÁNDOR

HÁBORÚ ÉS BÁLPISCATOR: HÁBORÚ ÉS BÉKE

‱ KRITIKAI TÜKÖR ‱

BalĂĄzsovits Edit (Natasa) Ă©s Rudolf PĂ©ter(Pierre)

Erwin Piscator (1893-1966) feldolgozĂĄsa a re-gĂ©ny hagyatĂ©kĂĄt is hangsĂșlyozza. A sztorival Ă©s adrĂĄmai jelenetekkel nem helyettesĂ­ti a könyvet, ha-nem a könyv fellapozĂĄsĂĄt, illetve fellapozĂłjĂĄt magĂĄtis szĂ­nre ĂĄllĂ­tja a MesĂ©lƑ, a narrĂĄtor alakjĂĄban.Piscator tervĂ©t a vilĂĄghĂĄborĂșk kora aktualizĂĄlta,megvalĂłsĂ­tĂĄsĂĄt egyszerre kĂ©sleltette Ă©s tartottaĂ©letben. Majd' negyedszĂĄzadnyi elƑkĂ©szĂŒlet utĂĄn,1955-ben volt az ƑsbemutatĂłja, s nĂ©gy Ă©vvelkĂ©sƑbb mĂĄr föltƱnt egyszer a VĂ­gszĂ­nhĂĄz szĂ­npadĂĄn.A harminchĂ©t Ă©vvel kĂ©sƑbbi reprĂ­zt most az indo-kolja, hogy a vilĂĄghĂĄborĂșk kora nem szƱnt meg,csak szĂ©taprĂłzĂłdott. Az Ășj vĂ­gszĂ­nhĂĄzi vĂĄltozatkĂ©szĂ­tƑi, SpirĂł György, VallĂł PĂ©ter & al. a hĂĄborĂșraĂ©s bĂ©kĂ©re vonatkozĂł narrĂĄtorszöveget ki is terjesz-tettĂ©k napjainkig. Az a heves aktualitĂĄs, amelyet azeredeti vĂĄltozatban, mondjuk, NapĂłleon Ă©s HitlerpĂĄrhuzama gerjeszthetett, persze kilĂșgozĂłdott, hƱ-vösebb ĂĄltalĂĄnossĂĄg kerĂŒlt a helyĂ©re, s ez is aszĂ­nielƑadĂĄs irodalmi jellegĂ©t nyomatĂ©kosĂ­tja.

A narrĂĄtort mint a szĂ­ndarab alapjĂĄt kĂ©pezƑ könyvismertetƑjĂ©t nehĂ©z elhelyezni a szĂ­npadon. A valahamerĂ©sznek tƱnƑ ötlet sokat vesztett charmejĂĄbĂłl, Ă©sa rendezĂ©s nem is tud mit kezdeni vele. AzegyszerƱ, sötĂ©t öltözĂ©k Ă©s a modern szemĂŒveghagyomĂĄnyosan elvĂĄlasztja a jĂĄtĂ©ktĂłl, s ezt indokoljais a jĂĄtĂ©kmesteri, a föllapozĂł, a kommentĂĄlĂł, a meseszĂĄlait összekötƑ Ă©s a filozofĂĄlĂł funkciĂł. A nĂ©zƑtudomĂĄsul veszi mint konvenciĂłt, hogy a mesĂ©lƑugyan jelen van, de nem a jĂĄtĂ©k terĂ©ben van jelen.Ennek a feladatnak szĂ©p Ă©s intelligens dikciĂłval tesz

eleget HegedƱs D. GĂ©za. Nem is kellene több. Ezazonban talĂĄn tĂșl szĂĄraznak tƱnhetett, Ă©s ezĂ©rt arendezƑ kĂ©t egymĂĄssal ellentĂ©tes jĂĄtĂ©kfeladattalruhĂĄzza föl: egyszer belĂ©p a szĂ­njĂĄtĂ©k terĂ©be, Ă©smaga is szereplƑvĂ© vĂĄlik, mĂĄsszor pedig a (nekemszemĂ©ly szerint fölötte rokonszenves, demĂ©giscsak az intellektuĂĄlis mivoltot sablonszerƱenjellemzƑ) modern, rövid szĂĄrĂș pipĂĄra gyĂșjtĂĄssalmintegy privĂĄt jĂĄtĂ©kot jĂĄtszik a szĂ­npadi törtĂ©nĂ©sjĂĄtĂ©ka mellett, s mesterkĂ©lten tĂșlhangsĂșlyozzakĂŒlönĂĄllĂĄsĂĄt. Mindez a bizonyĂĄra PiscatortĂłl eredƑharmadik funkciĂłval egyĂŒtt- hogy ugyanis a narrĂĄ-tor nĂ©ha interjĂșt kĂ©szĂ­t a törtĂ©nelmi szemĂ©lyisĂ©gekkel- meglehetƑsen zavarossĂĄ teszi helyzetĂ©t.

A törtĂ©nelmi szemĂ©lyisĂ©gek - Kutuzov, SĂĄndorcĂĄr Ă©s NapĂłleon - kĂŒlönĂĄllĂĄsĂĄt ebben az elƑadĂĄsbantĂ©rbeli elhelyezĂ©sĂŒk emelt volta biztosĂ­tja: NapĂłleonesetĂ©ben, aki egy kinyĂșlĂł hasĂĄbon mintegy oszlop-szentkĂ©nt jelenĂ­ti meg önmaga szobrĂĄt, de a magas-ba azĂ©rt egy kandelĂĄber is elkĂ­sĂ©ri Ă©gƑ gyertyĂĄival, ezgroteszkĂŒl esetleges ötletnek tƱnik.

Nem is ebben van talĂĄn a rendezƑ becsvĂĄgya,hanem abban a tablĂłban, amelyben a bĂĄl Ă©s a csataösszekeveredik, a bĂĄl forgatagĂĄban szanitĂ©cek visz-nek sebesĂŒlteket, Ă©s a tĂĄncosok a becsapĂłdĂł lö-vedĂ©ktƑl holtan vagy sebesĂŒlten omlanak össze. Ejelenet többszöri ismĂ©tlĂ©se arra a rendezƑi szĂĄndĂ©k-ra utalhat, hogy ez legyen az elƑadĂĄs emblĂ©mĂĄja.De ez elĂ©g kĂŒlsƑdleges ötlet, mert nincs szervesösszefĂŒggĂ©sben az elƑadĂĄs mĂĄs elemeivel, irodal-mi alapjĂĄrĂłl Ă©s elƑkĂ©pĂ©rƑl nem is szĂłlva. Mit mondez a jelenet? HĂĄborĂș Ă©s bĂ©ke olyatĂ©n ellentĂ©tĂ©rƑlbeszĂ©l, amelyben a bĂ©ke gyanĂștlan bĂĄlkĂ©nt je-lenĂ­thetƑ meg, amelyet idegen, nem vĂĄrt mĂłdon

szakĂ­t fĂ©lbe a hĂĄborĂș. LĂ©tezik ilyen közhely hĂĄbo-rĂșrĂłl Ă©s bĂ©kĂ©rƑl, s lĂ©tezik az utĂłlagos Ă©rtetlensĂ©gvagy szemrehĂĄnyĂĄs, hogy az emberek gyanĂșt-lansĂĄgukban nem Ă©szleltĂ©k a közeledƑ fenyegetĂ©st.Ez nĂĄlunk lehetetlen - mondjĂĄk, noha közel-bencsapkod a grĂĄnĂĄt. (PĂ©ldĂĄul a közĂ©p-eurĂłpaizsidĂłsĂĄg tĂșlĂ©lƑi gyakran kaptak ilyen szemrehĂĄnyĂĄstmaguktĂłl, mĂĄsoktĂłl a mĂĄsodik vilĂĄg-hĂĄborĂș utĂĄn.) AHĂĄborĂș Ă©s bĂ©ke kontextusĂĄban azonban nincs fƑhelye ennek a gondolatnak.* Mert ugyan kinek lehetilyesmit szemĂ©re vetni? Ha embercsoportnak,tömegnek, akkor azt mondhatjuk, hogy ezeknekugyan TolsztojnĂĄl rendkĂ­vĂŒli jelentƑsĂ©gĂŒk van, denem ilyen termĂ©szetƱ. KorĂĄntsem gyanĂștlan: azakarnokok csoportja Ă©ppensĂ©ggel meglovagolja ahĂĄborĂșt, a tömeg mĂ©lyĂĄrama pedig (amit KutuzovtestesĂ­t meg) a nem cselekvĂ©s tĂŒrelmĂ©vel Ă©skivĂĄrĂĄsĂĄval gyƑzedelmeskedik. A Neumann-Piscator-PrĂŒfer-VallĂł-SpirĂł-stb.-fĂ©le fel-dolgozĂĄsbanpedig ezek a motĂ­vumok teljesen ki is vannakiktatva. A mĂ©ly Ă©s tĂ©pelƑdƑ alakok ugyan sokatfoglalkoznak a hĂĄborĂș irracionalitĂĄsĂĄval - azausterlitzi csatasĂ­kon az Ă©gboltot fölfedezƑ sebesĂŒltAndrej az ilyesfajta irodalmi ĂĄbrĂĄzolĂĄsok halhatatlanarchetĂ­pusa-, de ezek a meditĂĄciĂłk Ă©ppen fordĂ­totttermĂ©szetƱek: egy hĂĄborĂșs jĂĄtĂ©kokat jĂĄtszĂł, Na-pĂłleon- Ă©s/vagy cĂĄrimĂĄdĂł, pĂĄrbajozĂł, katonaibecsvĂĄgyat dĂ©delgetƑ nemzedĂ©k tagjai fedezik feljĂĄtĂ©kaik hiĂș Ă©rtelmetlensĂ©gĂ©t. (Ha analĂłgiĂĄt kere-sĂŒnk, akkor ez inkĂĄbb Piscator nemzedĂ©kĂ©nek elsĆ‘Ă©s nem mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂșs tapasztalataival ro-kon.) Marad az elsƑ bĂĄlozĂł gyermeklĂĄny, Natasatekintete, amely kezdetben valĂłban gyanĂștlan, dehĂĄt ez nem lehet a törtĂ©nelmi tablĂł szemszöge, mertkezdetben mindannyian gyanĂștlanok vagyunk.

Pierre Bezuhovot Rudolf PĂ©ter jĂĄtssza. A szĂ­nĂ©szteste Pierre-kĂ©pzetĂŒnknek tökĂ©letesen ellentmond,Ă©s ez nem azĂ©rt aggĂĄlyos, mert a rendezƑ vĂĄlasztĂĄ-sĂĄval szakĂ­t a filmes Ă©s szĂ­nhĂĄzi megszemĂ©lyesĂ­tĂ©-sek Tolsztoj kĂ©pzeletĂ©hez ragaszkodĂł konvenciĂł-jĂĄval, hanem azĂ©rt, mert egy mĂĄsik konvenciĂłvalhelyettesĂ­ti, amely szerint az Ă©rtelmisĂ©gi tĂ©pelƑdƑsatnya, alacsony, ritkulĂł hajĂș. Az „eredeti" PierrealakjĂĄban a töprengƑ szellem Ă©s a vĂ­vĂłdĂł lĂ©lekhatalmas, kövĂ©r testbe van zĂĄrva, amely duhajkilengĂ©sekre kĂ©pes; indulatĂĄnak minduntalan szĂĄ-mot kell vetnie erejĂ©vel, Ă©s ez tĂ©tovasĂĄgĂĄnak, gĂĄtlĂĄ-sossĂĄgĂĄnak fizikai oka. Rudolf ebbe az irĂĄnyba nembontakoztathatja ki figurĂĄjĂĄt. AlakĂ­tĂĄsa mĂ©gsem csa-lĂłdĂĄs, mert gazdagon Ă©s - hogy Ășgy mondjam -

Nem ĂĄllĂ­tom, hogy ne lehetne ilyen szellemƱ megĂĄl-lapĂ­tĂĄst a HĂĄborĂș Ă©s bĂ©kĂ©ben talĂĄlni. PĂ©ldĂĄul: „HiĂĄbaközeledett az ellensĂ©g Moszkva felĂ©, a moszkvaiak sem-mivel sem szemlĂ©ltĂ©k komolyabban a helyzetĂŒket, sƑtellenkezƑleg, mĂ©g könnyelmƱbben..." Harmadik könyv, I.rĂ©sz. 17. MĂ©gis, a törtĂ©net ellaposĂ­tĂĄsa ezt a közĂ©ppontbaĂĄllĂ­tani. MĂĄsutt ezt olvassuk: „És ez a tudat, sƑt ami mĂ©gtöbb: annak elĆ‘Ă©rzete, hogy Moszkva elesik, benne Ă©ltezernyolcszĂĄztizenkettƑ egĂ©sz moszkvai orosz tĂĄrsa-dalmĂĄban." Harmadik könyv, III. rĂ©sz. 5.

‱ KRITIKAI TÜKÖR ‱

ĂĄllandĂł szellemi hĂĄttĂ©rsugĂĄrzĂĄssal jelenĂ­ti meg avilĂĄgirodalom talĂĄn legnagyobb - fƑhƑssĂ© vĂĄlĂł -rezonƑrjĂ©t. SajnĂĄlattal kell megĂĄllapĂ­tanom viszont,hogy Alföldi RĂłbert Andrej-alakĂ­tĂĄsa azelkerĂŒlhetetlen összehasonlĂ­tĂĄsban csalĂłdĂĄst kelt.NehĂ©z megmondani, miĂ©rt, mert sem a szĂ­nĂ©szitehetsĂ©g, sem a lelkiismeretes munka nem tagadha-tĂł. JelzĂ©sre szorĂ­tkozom: Andrej - nemcsak a re-gĂ©ny, hanem a szerep szerint is - Ă©rett fĂ©rfi; AlföldidomborĂ­tĂĄsĂĄban viszont- fiĂș. Ez apjĂĄhoz valĂł viszo-nyĂĄnak kivĂ©telĂ©vel minden jelentƑs viszonyĂĄban -Pierre, Liza, Natasa - nem indokolhatĂł elmozdulĂĄ-sokat okoz. A botcsinĂĄlta szĂ­nibĂ­rĂĄlĂł, mint a sorokĂ­rĂłja, a NatasĂĄt alakĂ­tĂł BalĂĄzsovits Edit fƑiskolaihallgatĂł elsƑ jelentƑs prĂłbĂĄlkozĂĄsĂĄt nem Ă©rtĂ©kelheti,mert olyan - jĂłrĂ©szt jĂłslĂĄsokat Ă©s feltĂ©telezĂ©sekettartalmazĂł - elemzĂ©sbe kellene bocsĂĄtkoznia,amelyre nem Ă©rez magĂĄban kĂ©pessĂ©get. NyugtĂĄzomtehĂĄt, ami Ă©rzĂ©kileg jelen van Ă©s szembetƱnƑ: bĂĄjos,naiv, eleven. TalĂĄn csak kĂ©sƑbb dƑl el, hogyszemĂ©lyisĂ©gĂ©t kölcsönözte-e szĂ­npadi rĂĄtermettsĂ©g-gel NatasĂĄnak, vagy ĂĄbrĂĄzolta.

Ahol viszont mĂ©gis meg kell prĂłbĂĄlkoznom az -Ă©rett - szĂ­nĂ©szi mestersĂ©g valamifĂ©le jellemzĂ©sĂ©vel,az KĂĄllai Ferenc öreg hercege, mert ennek az alakĂ­-tĂĄsnak olyan tĂșlsĂșlya van, hogy az elƑadĂĄs egyĂĄlta-lĂĄn nem Ă©rtĂ©kelhetƑ nĂ©lkĂŒle. KĂĄllai mint vendĂ©gpersze abban az Ă©rtelemben is vendĂ©gszereplƑ,ahogyan a hĂ­res Wagner-tenor: Wolfgang Wind-gassen hozta magĂĄval mindenhovĂĄ arany Lo-hengrin-ruhĂĄjĂĄt, fĂŒggetlenĂŒl az Ă©ppen adott rende-zĂ©s koncepciĂłjĂĄtĂłl, jelmeztervĂ©tƑl. KĂĄllai is hoztamagĂĄval Ă©lete nagy szerepeinek tradĂ­ciĂłjĂĄt, Ă©s VallĂłrendezĂ©sĂ©nek visszafogottabb, stilizĂĄltabb szĂ­nĂ©sz-vezetĂ©sĂ©tƑl elĂŒtƑ mĂłdon a naturalisztikusabb szĂ­-

nĂ©szi stĂ­lust. Ez azonban valĂłban csak stĂ­lus;rĂ©szletezƑ, aprĂłlĂ©kosan kidolgozott jĂĄtĂ©kot jelent,amely meg is maradhatna a minuciozitĂĄs kiterjedtfölszĂ­nĂ©n. KĂĄllai jĂĄtĂ©kĂĄnak azonban mĂ©lysĂ©ge van,amely - hiĂĄba ismerjĂŒk fel szĂĄmos alakĂ­tĂĄsĂĄnakemlĂ©kĂ©t - az öreg Bolkonszkij figurĂĄjĂĄnak sajĂĄtja.Nem tudom, a Mester vette-e magĂĄnak afĂĄradsĂĄgot, hogy erre a szerepĂ©re kĂ©szĂŒlve Tolsztojtolvasson. TalĂĄn nem is Ă©rdekes ez a kĂ©rdĂ©s. Enmindenesetre most, hogy Ășjraolvastam a HĂĄborĂș Ă©sbĂ©kĂ©t, Ƒt Ă©s csak Ƒt valĂłban bele tudtam kĂ©pzelni azolvasottakba. Ahogy azt a „CsĂłkolj meg - itt"gesztust csinĂĄlja! S bizonyos Ă©rtelemben ez a kĂŒ-lönĂĄllĂĄs a többiek szĂ­nĂ©szi jĂĄtĂ©kĂĄtĂłl funkcionĂĄlis adarabban, hiszen ahogy a szĂ­nĂ©sz egy olyan klasszi-kus szĂ­njĂĄtszĂĄs egyik utolsĂł kĂ©pviselƑje Magyaror-szĂĄgon, amely talĂĄn jelentƑsebb, nagyobb szabĂĄsĂș amainĂĄl, noha nyilvĂĄnvalĂłan Ă©ppen nem „mai",egyszerre reflektĂĄlatlanabb Ă©s individuĂĄlisabbannĂĄl, ugyanĂșgy az öreg Bolkonszkij is kiveszƑbenlĂ©vƑ kĂ©pviselƑje egy bizonyosabb, kevesebbtĂ©pelƑdĂ©st, önmeghatĂĄrozĂĄst igĂ©nylƑ Ă©s ezĂ©rt na-gyobb szabĂĄsĂș alakokat Ă©s szörnyetegeket, kevĂ©s-bĂ© individualistĂĄkat, de inkĂĄbb individuumokat lĂ©t-rehozĂł Ă©letformĂĄnak. KĂĄllai alakĂ­tĂĄsĂĄnak tĂșlsĂșlyavalami eredeti tolsztoji elemet hoz be az egyĂ©bkĂ©ntelavult Ă©s sem az aktualizĂĄlĂĄssal, sem a rendezĂ©sselnem javĂ­tott adaptĂĄciĂłba. TolsztojnĂĄl ugyanis Kutu-zov Ă©s az öreg Bolkonszkij között - noha csakmegemlĂ©keznek egymĂĄsrĂłl, de nem is talĂĄlkoz-

MurĂĄnyi TĂŒnde (Marja) BalĂĄzsovits Edit Ă©s Al-földi RĂłbert (Andrej)(Koncz Zsuzsa felvĂ©telei)

nak a regĂ©nyben - szoros kapcsolat ĂĄll fönn, mint arĂ©gi, nagy generĂĄciĂł kĂ©t reprezentatĂ­v kĂ©pviselƑjeközött. Az egyik a vilĂĄgszĂ­npadon ĂĄll, a mĂĄsik - aregĂ©ny idejĂ©n mĂĄr - csak a csalĂĄd Ă©s a birtok kisszĂ­npadĂĄn, s noha az egyik a nagyszĂ­npadon alĂĄrendeliakaratĂĄt az esemĂ©nyek elkerĂŒlhetetlen menetĂ©nek, amĂĄsik a kis szĂ­npadon mindenki akaratĂĄt zsarnokimĂłdon a sajĂĄtja alĂĄ rendeli, mĂ©gis ugyanaz, ameglehet, korlĂĄtolt, de mĂ©gis biztos alapot jelentƑvilĂĄglĂĄtĂĄs Ă©s vilĂĄgban benne ĂĄllĂĄs jellemzi Ƒket,melyet Pierre-nek megannyi botladozĂĄs utĂĄn Ășjrakell teremtenie: utolsĂł, kĂ©tsĂ©gbeesett, nagyszĂ­npadikĂ­sĂ©rlete (a NapĂłleon elleni merĂ©nyletrƑl valóålmodozĂĄs) utĂĄn a kis vilĂĄg, a kis szĂ­npad kerĂŒlĂ©lete közĂ©ppontjĂĄba.

Ezt jelzi a tapsrendbe beillesztett, BergmanVarĂĄzsfuvolĂĄjĂĄbĂłl kölcsönzött ötlet: ahogy ottPapageno Ă©s Papagena, itt Pierre Ă©s Natasa csalĂĄdiboldogsĂĄgĂĄt mutatja, hogy cseperedƑ gyermekeik-kel egyĂŒtt jelennek meg.

Alfred Neumann-Erwin Piscator-Guntram PrĂŒfer: HĂĄ-borĂș Ă©s bĂ©ke (VĂ­gszĂ­nhĂĄz)Lev Tolsztoj regĂ©nye nyomĂĄn a vĂ­gszĂ­nhĂĄzi vĂĄltozatotkĂ©szĂ­tette: SpirĂł György Ă©s VallĂł PĂ©ter, valamintAlmĂĄsi-TĂłth AndrĂĄs f. h., RadnĂłti Zsuzsa Ă©s RĂĄczErzsĂ©bet. FordĂ­totta: SzĂĄntĂł Judit. DĂ­szlet: SzlĂĄvik And-

rås. Jelmez: Szakåcs Györgyi. Zene: Melis Låszló. Moz-gås: Pintér Tamås. Video: Geréb Anna és Szakåcs

Andrea. KoreogrĂĄfia: Bodor Johanna. Asszisztens: LĂ©vai

Ágnes és Viszt Attila. Rendezte: Valló Péter.

SzereplƑk: HegedƱs D. GĂ©za, Rudolf PĂ©ter, Alföldi RĂł-bert, KĂĄllai Ferenc m. v., KĂ©ri Kitty, MurĂĄnyi TĂŒnde,BalĂĄzsovits Edit f. h., IgĂł Eva, KĂĄllĂły MolnĂĄr PĂ©ter,LukĂĄcs SĂĄndor, KirĂĄly Attila, Szoboszlay SĂĄndor,Selmeczi Roland, Gesztesi KĂĄroly, Vallai PĂ©ter, FonyĂłJĂłzsef, CsƑre GĂĄbor f. h.

BÉRCZES LÁSZLÓ

A SZERZƐ SZÁNDÉKA, A SZÖVEG SZÁNDÉKABESZÉLGETÉS KISS CSABÁVAL ÉS PARTI NAGY LAJOSSAL

gy rendezƑ Ă©s egy Ă­rĂł volt azoktĂłberi SZÍNHÁZ-est kĂ©t ven-dĂ©ge. EgymĂĄs mellĂ© a kritiku-sok szavazatai sodortĂĄk Ƒket:Kiss Csaba a gyƑri PadlĂĄsszĂ­n-

hĂĄz produkciĂłiĂ©rt, Parti Nagy Lajos pe-dig az Ă©vad legjobb Ășj magyar drĂĄmĂĄ-jĂĄĂ©rt kapott dĂ­jat. ElƑadĂĄsaik egyĂ©bkĂ©ntaz OrszĂĄgos SzĂ­nhĂĄzi TalĂĄlkozĂłn is sze-repeltek, sƑt mind a Macbeth, mind aMauzĂłleuma dĂ­jazottak közĂ© kerĂŒlt. AzoktĂłberi beszĂ©lgetĂ©s mĂĄsodik rĂ©szĂ©-ben elsƑsorban errƑl a kĂ©t elƑadĂĄsrĂłlvoltszĂł. MielƑtt azonban eljutottunk azĂșgynevezett szakmai kĂ©rdĂ©sekhez, sokegyĂ©b elhangzott: nevek, papĂ­rok, ka-posvĂĄri bokszmeccsek...

- Csaba, amikor ErdĂ©lyben szĂłba kerĂŒl aneved -Ă©s gyakranszĂłbakerĂŒl -, mindenki Ă­gyemleget tĂ©ged: „a KabĂĄt". Honnan ez afura becenĂ©v?

K. Cs.: A KabĂĄt eredetileg egyamatƑr szĂ­nhĂĄz neve volt KolozsvĂĄrotta nyolcvanas Ă©vekben. Összesen ötelƑadĂĄst tartott - ez egyben öt premiertis jelentett. Vagyis mindent egyszerjĂĄtszottunk. Egy barĂĄtommal vezettĂŒk aszĂ­nhĂĄzat. A barĂĄtom azĂłta LondonbanĂ©l, Ă©s Ă©rtelmi fogyatĂ©kos gyerekekagyagmƱhelyĂ©t vezeti, Ă©n pedigMagyarorszĂĄgra te-lepĂŒltem. Nagyon radikĂĄlis, vadszĂ­nhĂĄz volt a KabĂĄt. Aki a mostani munkĂĄimatlĂĄtja, el sem tudja kĂ©pzelni, hogy ez az emberegykor egy szĂĄl ĂĄgyĂ©kkötƑben, tetƑtƑl talpigvĂ©resen rohangĂĄlt, Ă©s ĂłgörögĂŒl ĂŒvöltözött aszĂ­npadon. Ez egyĂ©b-kĂ©nt a PromĂ©theusz cĂ­mƱrockoperĂĄban törtĂ©nt - ĂłriĂĄsi sikerĂŒnk volt,aminek oka persze az volt, hogy az egyetlen„avantgĂĄrd" egyĂŒttes voltunk azon a vidĂ©ken. Esiker következmĂ©nyekĂ©nt mindazokat, akik ehheza tĂĄrsasĂĄghoz tartoztak, beidĂ©ztĂ©k a rendƑrsĂ©gre,Ă©s jĂł nĂ©hĂĄny embert kirĂșgtak az egyetemrƑl.

- Miben ĂĄllt az „avantgĂĄrd" jelleg?K. Cs.: Mondok egy pĂ©ldĂĄt: a kĂ©tszereplƑsre

redukĂĄlt Romeo Ă©s JĂșliĂĄt Idegössze-roppanĂĄscĂ­mmel jĂĄtszottuk...

- ...feltĂ©telezem, egyszer.K. Cs.: TermĂ©szetesen. Az elƑadĂĄs alapgondo-

lata az volt, hogy egy idegbeteg vĂĄrosban bizonymĂ©g a szerelem is tiltva van. Az ideges vĂĄrost,„VeronĂĄt" hangyĂĄk laktĂĄk. Mondtuk a shakes-peare-i vagy Ă©ppen nem shakespeare-i szöveget,az asztalon pedig sok szĂĄz hangya mĂĄszkĂĄlt. EgyidƑ utĂĄn majd' minden nĂ©zƑ vakarĂłdzni kezdett

- pedig az asztalrĂłl egyetlen hangya sem mĂĄszottle... SzĂłval ilyeneket csinĂĄltunk. Ez volt a KabĂĄt. En Ășgy tudtam, hogy eza te nevedvolt.K. Cs.: Ketten voltunk KabĂĄtok. Endre, a

tĂĄrsam volta vatelines, Ă©n voltam a lĂłden. Mikor JöttĂ©l ĂĄt MagyarorszĂĄgra, Ă©s mirƑl van

„papĂ­rod"?K. Cs.: TartalĂ©kos Ƒrmester Ă©s fizikus vagyok.

1985-ben jöttem ĂĄt, Ă©s egy szakközĂ©piskolĂĄbanfizikĂĄt tanĂ­tottam nyolc hĂłnapon ĂĄt. AztĂĄn felvet-tek a szĂ­nmƱvĂ©szeti fƑiskolĂĄra dramaturg szakra. Lajos, akĂ©rdĂ©sköregyelƑre azonos: nĂ©v Ă©s

papírok.P. N. L.: A nevem Nagy Lajos, a személyimben

is ez szerepel. ApĂĄm anyja Parti, Ă©s tizenhĂ©t Ă©veskoromban, amikor a Jelenkorban elƑször közöl-tĂ©k egy Ă­rĂĄsomat, odabiggyesztettem ezt a nevemelĂ©, mert a szerkesztƑ, PĂĄkolitz IstvĂĄn felhĂ­vta afigyelmemet arra a kĂ©tsĂ©gtelen tĂ©nyre, hogyNagy Lajos mĂĄr volta magyar irodalomban. Parti -akkor furcsa volt, mĂĄra mĂĄr megszoktam, rajtammaradt, rĂĄm bĂŒdösödött, mint egy rĂ©gi „Ka-

bĂĄt". A napokban kĂ©rdezte megvalaki, talĂĄn a villanyszĂĄmlĂĄs: „Ivelvagy ipszilonnal?" HĂĄt igen,mostanĂĄban mindenki partykra jĂĄr, atelefonban is partyvonal van, Ă©segyĂĄltalĂĄn, minden ipszilonosanbepartysodott - mintha egy kisstichet kapott volna ez a nĂ©v. DeerrƑl nem Ă©n tehetek, hanem a vilĂĄg.PapĂ­rom kĂŒlönben a pĂ©csitanĂĄrkĂ©pzƑ fƑiskola magyar-törtĂ©nelem szakĂĄrĂłl van 1977-bƑl.Kaptam egy igazolĂĄst a marxista-leninista egyetemrƑl is, ahovĂĄegyĂ©ves esztĂ©tika tovĂĄbbkĂ©pzĂ©srejĂĄrtam. Ez 1982-ben törtĂ©nt, ami-kora Jelenkor fƑszerkesztƑjĂ©t,SzederkĂ©nyi Ervint megfenyegettĂ©k,hogy baj lesz, ha senkit nem tudbeiskolĂĄzni közĂŒlĂŒnk. Én voltam alegkisebb - beiskolĂĄztak.

- HĂĄrom tanĂĄr ĂŒl tehĂĄt itt: Ă©n nyolcĂ©vig tanĂ­tottam egy közĂ©piskolĂĄban,Csabanyolc hĂł-napig...

P. N. L.: ...Ă©n csak a kötelezƑgyakorlatot teljesĂ­tettem. Eszem-besem jutott tanĂ­tani. A gyerekek-kelnem volt semmi baj, de a tanĂĄriszobĂĄk! A hetvenes Ă©vekben ezek aszobĂĄk teli voltak ĂșttörƑ-vezetƑkkelĂ©s tanĂĄcsi macĂĄkkal. Nem tudtamelkĂ©pzelni, hogy Ă©n

ott kollĂ©gĂĄskodjak. KĂŒlönben is,akkoriban mĂĄr

Ă­rtam. Igaz, nem szĂ­ndarabokat,hanem verseket,

kĂ©sƑbb pedig prĂłzĂĄt. FeltĂ©telezem hĂĄt, hogy Csaba Ă©letĂ©be jĂłval

hamarabb belĂ©pett a szĂ­nhĂĄz. MĂĄrcsak azĂ©rt is,mert KolozsvĂĄrott a hetvenes-nyolcvanas Ă©vek-ben Harag György, majd Tompa GĂĄbor vezetĂ©sealatt kivĂĄlĂł elƑadĂĄsok szĂŒlettek.

K. Cs.: Ez igaz, csakhogy Ă©n is, mint ĂĄltalĂĄbanaz egyetemistĂĄk többsĂ©ge, kerĂŒltem a ha-gyomĂĄnyos kƑszĂ­nhĂĄzat. Úgy tapasztaltam, ezmindig minden egyetemi vĂĄrosban Ă­gy mƱködöttĂ©s mƱködik ma is, Antisznobizmus ez, amiakkoriban rĂĄm is jellemzƑ volt. És ha Ƒszinteakarok lenni, meghatĂĄrozĂł gyerekkori szĂ­nhĂĄziĂ©lmĂ©nyem sincs - annak ellenĂ©re, hogy ErdĂ©ly-ben mĂ©g a gyerekek szĂĄmĂĄra is sokkal inkĂĄbbâ€žĂŒgy" a szĂ­nhĂĄz, mint MagyarorszĂĄgon. Parti Nagy Lajosnak viszont bizonyosan van

meghatĂĄrozĂł gyerekkori szĂ­nhĂĄzi Ă©lmĂ©nye, leg-alĂĄbbis errƑl olvastam Ă©vekkel ezelƑtt egyik Ă­rĂĄ-sodban...

P. N. L.: A Se dobok...-kötetben jelent megInak cukra cĂ­mmel ez az Ă­rĂĄs. A hatvanas Ă©vekelejĂ©n KaposvĂĄrott Ă©ltĂŒnk. Nagyon kövĂ©r kisgye-

E

Kiss Csaba

â–Č OSIRIS-EST â–Č

rek voltam, Ă©s anyĂĄm beĂ­ratott „valami sportra" -ez a sport a bokszolĂĄs volt. BennĂŒnket, sport-iskolĂĄsokat el-elvittek bokszversenyeket nĂ©zni.Abban az idƑben az ökölvĂ­vĂł-csapatbajnoksĂĄgo-kat a szĂ­nhĂĄzakban rendeztĂ©k. Azt hiszem, hogyaz azĂłta legendĂĄssĂĄ vĂĄlt kaposvĂĄri szĂ­nhĂĄzbanakkoriban a CigĂĄnybĂĄrĂłn meg a bokszversenye-ken volt telt hĂĄz. Minket a zenekari ĂĄrokba ĂĄllĂ­tot-tak, onnan bĂĄmultuk a bokszolĂłk lĂĄbĂĄt meg akilĂłgĂł tököket... Igy telt a vasĂĄrnap dĂ©lelƑtt. SzĂ­n-hĂĄzi Ă©lmĂ©nnyel.

II.

K. Cs.: Nem hiszem, hogy egyetlen elƑadĂĄstartalmazni tudja mindazt, amit a Macbethbe rej-tett a szerzƑ. Nem mellĂ©kes szempontom volt az,hogy az ĂĄltalam lĂĄtott összes Macbeth-elƑ-adĂĄsban izzadsĂĄgszagĂșak voltak a boszorkĂĄny-jelenetek. ÁltalĂĄban az a kĂ©rdĂ©s, kik is ezek alĂ©nyek, Ă©s milyen trĂŒkkökkel mutassuk meg Ƒket.De mĂ©g ha lehetne is trĂŒkközni a PadlĂĄsszĂ­nhĂĄz-ban - nemigen lehet -, szĂĄmomra mĂĄsodlagosmegoldĂĄs lenne azon morfondĂ­rozni, fĂ©rfiak vagynƑk a boszorkĂĄnyok, Ă©s vajon kĂ©kes fĂ©nyekkelvilĂĄgĂ­tsuk Ƒket avagy pirossal... AkĂĄrhogyan is,Ă©n Ășgy Ă©rzem, ezek a jĂłslatok nem kĂ­vĂŒlrƑl jön

nek, hanem Macbeth titkolt ĂĄlmait-vĂĄgyait tĂŒkrö-zik. Az ilyeneken az ember ĂĄltalĂĄban ĂșrrĂĄ tudlenni, kivĂ©ve a szĂ©lsƑsĂ©gesen diadalmas vagykĂ©tsĂ©gbeesett, vagy Ă©ppen ĂĄgyszagĂșan intim pil-lanatokat. Ez pedig a Macbethben mind adott:egy szörnyƱsĂ©ges csata utĂĄn egyĂŒtt van hĂĄromigazi jĂł barĂĄt. Macbeth szĂĄmĂĄra kivĂ©telesen nagynap ez: szinte egymaga nyerte meg a csatĂĄt. Atömeg Ă©ljenzi, ö eufĂłriĂĄban lebeg - ha ekkormintegy barĂĄti hĂŒlyĂ©skedĂ©sbƑl, de elhangzik: „ki-rĂĄly leszel", nos, nem lehet nem „meghallani".AztĂĄn talĂĄlkozik a Ladyvel, aki tovĂĄbb erƑsĂ­ti aligkimondott szĂĄndĂ©kait. De szerintem ez az ambĂ­-

- Kiss Csaba kolozsvĂĄri avantgĂĄrd „KabĂĄtja"elbizonytalanĂ­tott: azĂłta elkövetett MoliĂ©re-,Beckett-, Goldoni-, Shakespeare-ĂĄtĂ­rĂĄsaid lĂĄt-szĂłlag ĂĄrtatlan tettek a Romeo Ă©s JĂșlia hangyĂĄi-hoz kĂ©pest. Ennek ellenĂ©re Ășgy gondolom, hogy„átirataid" igenis radikĂĄlis megoldĂĄsokat jelen-tettek szĂ­nhĂĄzi Ă©letĂŒnkben. TulajdonkĂ©ppen miĂ©rtvan szĂŒksĂ©ged a klasszikusokra, miĂ©rt ,,bĂĄntod"Ƒket Ă©ppen te, aki magad is Ă­rsz darabokat?

K. Cs.: Engem nagyon meglep az, hogy azĂĄtĂ­rĂĄs ekkora „szĂĄm". Posztmodern korban Ă©lĂŒnk,amikor mindenki csapbĂłl folyatva idĂ©zi avilĂĄgirodalmat. De azaz igazsĂĄg, hogy miközbenhatĂĄrtalanul liberĂĄlisnak prĂłbĂĄlunk mutatkozni,ultrakonzervatĂ­vak vagyunk. Nem a konkrĂ©tmegoldĂĄsokat vizsgĂĄljuk, hanem magĂĄt az ĂĄtĂ­rĂĄstĂ©nyĂ©t. Te is ezt teszed most. En nem ĂĄtĂ­rniakarok, hanem pontos elƑadĂĄst csinĂĄlni. Shakes-peare-nĂ©l Banquo arctalanul funkcionĂĄl. Igy„könnyƱ" Ƒt eltenni lĂĄb alĂłl. De ha Macbeth azegyik legjobb barĂĄtjĂĄt öli meg, az mĂĄr izgalmas Ă©semberileg-szĂ­nhĂĄzilag gazdag helyzet. Egy sokszöveggel ellĂĄtott statiszta kinyĂ­rĂĄsa engem, anĂ©zƑt nem rĂĄz meg - legfeljebb, ha kellƑkĂ©ppvĂ©res, elborzaszt, mint egy utcai baleset. Amennek semmi köze ahhoz a dosztojevszkiji vi-szonyrendszerhez, amelyet Ă©n ebben a nĂ©gy-szereplƑs Macbethben meg szerettem volna va-lĂłsĂ­tani.

- A nĂ©gy szereplƑ között termĂ©szetesen nem„fĂ©r el" hĂĄrom boszorkĂĄny, sƑt, egy sem. Szöve-gĂŒket, azaz jĂłslatukat a darab elejĂ©n ĂĄtadodMacduffnak, aki szeretetteljes haveri viccelƑdĂ©sközben mintegy vĂ©letlenĂŒl emlĂ­ti szĂ­vbĂ©li barĂĄtja,Macbeth fĂ©nyes jövƑjĂ©t. Az elƑadĂĄs valĂłban gyö-nyörƱen beszĂ©l hĂĄrom fĂ©rfiember barĂĄtsĂĄgĂĄrĂłl Ă©sannak szĂ©tesĂ©sĂ©rƑl - viszont, nyilvĂĄn tudatosan,kinyested a drĂĄma transzcendens, irracionĂĄlisvonulatĂĄt, mondhatni: racionalizĂĄltadShakespeare-t.

NyakĂł JĂșlia (Lady) Ă©s HorvĂĄth Lajos OttĂł(Macbeth) a gyƑri PadlĂĄsszĂ­nhĂĄz elƑadĂĄsĂĄban(Benda IvĂĄn felvĂ©telei)

â–Č OSIRIS-EST â–Č

ciĂł nem most szĂŒletik meg bennĂŒk: valĂłszĂ­nƱlegsokszor, mondjuk szeretkezĂ©s elƑtt, utĂĄn, helyettbeszĂ©ltek Ƒk mĂĄr errƑl. Én a barĂĄti-szerelmi vi-szonyokban vĂ©ltem megtalĂĄlni Macbeth tetteinekmozgatĂłit - lĂĄtszĂłlag racionalizĂĄltam tehĂĄt Shakes-peare-t. Az elƑadĂĄs metafizikai szintjĂ©t a zenĂ©tƑlremĂ©ltem, ezt a metafizikĂĄt „rendeltem meg"Melis LĂĄszlĂłtĂłl, a zeneszerzƑtƑl, aki „szĂĄllĂ­totta"is a rendelĂ©st. A hallucinatĂ­v jellegƱ monolĂłgze-nĂ©k szĂĄmomra nagyon megerƑsĂ­tik azt a vĂ©gle-tessĂ©get, amelyben Macbeth az elsƑ pillanattĂłlleledzik.

- A shakespeare-i szöveg ĂĄtigazĂ­tĂĄsĂĄnak van-nak kevĂ©sbĂ© „koncepciĂłzus", hĂ©tköznapi, ĂĄmnem kevĂ©sbĂ© durva megoldĂĄsai is: a jĂłslatokutĂĄn folytatĂłdik a barĂĄti heccelƑdĂ©s, Banquo Ă©sMacduff azzal froclizzĂĄk barĂĄtjukat, hogy mennyimarhĂĄt kell majd levĂĄgnia a kirĂĄly Ă©s kĂ­sĂ©retelĂĄtogatĂĄsakor.

K. Cs.: Az ĂĄtĂ­rĂĄsnak ezek a legpimaszabb Ă©s fƱalatt hatĂł mĂłdszerei: a nĂ©zƑ önkĂ©ntelenĂŒl meg-szereti ezeket a közĂ©pkori idegeneket. „Hisz ezekolyanok, mint te meg Ă©n", gondolja magĂĄban, Ă©s

Ă©szre sem veszi, mĂĄr drukkol nekik. Ez pedigbizonyosan egybeesik a szerzƑ szĂĄndĂ©kĂĄval.

- A HajĂłnaplĂł nulladik szĂĄmĂĄban is Ă­rtĂĄl a gyƑriMacbeth rƑl, Ă©s abban az Ă­rĂĄsban is folyton aszerzƑ szĂĄndĂ©kĂĄt emlegetted. Honnan ismeredte aszerzƑ szĂĄndĂ©kĂĄt?

K. Cs.: A szerzƑ pontos szĂĄndĂ©kĂĄt nem ismer-hetem. De a szövegbƑl kikövetkeztethetem - bĂĄr-ki kikövetkeztetheti -, milyen hatĂĄst akart elĂ©rniaz Ă­rĂł. Shakespeare azĂ©rt Ă­rta a „szöveget", hogyhasson. En nem irodalmĂĄrkĂ©nt, hanem szĂ­nhĂĄziemberkĂ©nt keresem Shakespeare-t, azaz azt ahatĂĄst, amiĂ©rt a szöveg szĂŒletett. Ilyen Ă©rtelem-ben tehĂĄt nem a szöveget akarom megfejteni.Macbethet az gyƑzheti le, akit „nem asszonyszĂŒlt". Mit jelent ez? Azt, ami MacduffrĂłl kĂ©sƑbbkiderĂŒl: Ƒt „idƑ elƑtt az anyjĂĄbĂłl kellett kivĂĄgni".Ez Shakespeare korĂĄban döbbenetes esemĂ©nylehetett, vĂ©gĂŒl is felĂ©rt egy gyilkossĂĄggal: vagyaz anyĂĄt, vagy a szĂŒletendƑ gyereket mentettĂ©k,vagy Ă©pp a halott anyĂĄbĂłl vĂĄgtĂĄk ki a mĂ©g Ă©lƑgyereket. BorzasztĂł, nem? Az tehĂĄt, hogy valakiĂ­gy szĂŒletett, nem volt valĂłszerƱbb, mint hogy abirnami erdƑ elindul Dunsinane vĂĄra felĂ©. Ma, acsĂĄszĂĄrmetszĂ©sek korĂĄban ezzel a szöveggel le-hetetlen elĂ©rni azt a hatĂĄst, amikor a nĂ©zƑt Ă©rzĂ©ki

csoda Ă©ri: „Úristen, ez nem lehet igaz!" Ha tehĂĄthƱ akarok lenni Shakespeare-hez, akkor nem aszövegĂ©t Ƒrzöm mindenĂĄron, hanem azt a hatĂĄstprĂłbĂĄlom mĂĄs korban mĂĄs eszközökkel elĂ©rni,amit Ƒ akarhatott. ElsƑ Shakespeare-rendezĂ©sedben, a Ham-

letben mĂ©g megƑrizted a szellemet. MĂĄrpedigegy halott visszajĂĄrĂł szellemĂ©ben sem hiszĂŒnkma Ășgy, mintaközĂ©pkorban.

K. Cs.: Nem igazi, földöntĂșli szellemet vittĂŒnkszĂ­nre, hanem arra törekedtĂŒnk, hogy Hamletabban az ĂĄllapotban lĂĄssa viszont apjĂĄt, amilyenaz a halĂĄla pillanatĂĄban volt: vĂ©res, halĂĄlosgörcsöktƑl torzult emberkĂ©nt. A mi antiham-letiĂĄnus korunkban, amikor nem a bosszĂșban,hanem a jogi orvoslĂĄsban hiszĂŒnk, a szellemmegjelenĂ©sekor nem nyĂ­lik ki a bicska a zsebĂŒnk-ben. Az akkori nĂ©zƑ gyilkossĂĄgra ösztökĂ©lteHamletet, aki ehhez a vĂĄrakozĂĄshoz kĂ©pest habo-zott. Mi viszont vele hezitĂĄlunk. EzĂ©rt szerettemvolna erƑs, Ă©rzĂ©ki, fiziolĂłgiai hatĂĄst kelteni aszellemmel: Hamlet ne csak a gyilkossĂĄg tĂ©-nyĂ©tƑl, hanem a lĂĄtvĂĄnytĂłl is borzadjon el. De hamost rendeznĂ©m a Hamletet, akkor mĂ©g radikĂĄ-lisabb „szellemtelenĂ­tĂ©shez" folyamodnĂ©k: Ham-let apjĂĄt nem ölnĂ©k meg, csupĂĄn „elfekvƑbe"raknĂĄk valahol a palotĂĄban. NyomorĂ©kkĂ©nt, be-szĂĄmĂ­thatatlan ĂĄllapotban ott kĂ­sĂ©rtene a termek-ben, Ă©s egy tiszta pillanatĂĄban megszĂłlĂ­tanĂĄ fiĂĄt:"Ezt tette velem a mĂ©reg, bosszulj meg!"

- Maradjunk a „szerzƑi szĂĄndĂ©knĂĄl": a HajĂł-naplĂł elsƑ szĂĄmĂĄt Parti Nagy Lajos szĂ©ljegyze-telte. Az egyik oldalon alĂĄhĂșztad ezt a jelzƑsszerkezetet, Ă©s odaĂ­rtad felkiĂĄltĂłjellel: „a szövegszĂĄndĂ©ka!"

P. N. L.: A szerzƑi szĂĄndĂ©k meglehetƑsen ma-szatos valami, amelyet utĂłlag lehetetlen ponto-san kihĂĄmozni. A szöveg viszont bizonyos hatĂĄ-rokig engedi magĂĄt elemezni, Ă©s ezĂĄltal lehetpĂ©ldĂĄul olyan eredmĂ©nyre jutni, amilyenre Csabajutott a Macbeth esetĂ©ben. Az elƑadĂĄs lĂ©trehozĂłiszempontjĂĄbĂłl mĂĄsod- vagy harmadlagos, mitgondolt eredetileg a szerzƑ. Az azĂ©rt ĂĄrtani nemĂĄrt, ha a rendezƑ beszĂ©l az Ă­rĂłval, vagy foglalkoz-nak annak recepciĂłjĂĄval. A lĂ©nyeg mindenesetreaz, hogy a szöveg szĂĄndĂ©ka többĂ©-kevĂ©sbĂ© kide-rĂ­thetƑ, a szerzĆ‘Ă© alig. Shakespeare esetĂ©ben ez igaz, te viszont

„élƑ klasszikuskĂ©nt" egyelƑre meg tudod nehe-zĂ­teni a rendezĆ‘Ă©letĂ©t.

P. N. L.: Szerintem nem nehezĂ­tem. ErrƑl per-sze MĂĄtĂ© GĂĄbor Ă©s a MauzĂłleum szereplƑi tud-nĂĄnak hitelesen nyilatkozni. Az EllenfĂ©nyben olvashatĂł veled egy interjĂș,

amiben azt mondod, hogy ha a te szĂĄndĂ©kodĂ©rvĂ©nyesĂŒl, akkora MauzĂłleumban kevesebb atörtĂ©nĂ©s. Mintha a bĂĄtorsĂĄgot kĂ©rnĂ©d szĂĄmon aszĂ­nhĂĄzcsinĂĄlĂłkon.

P. N. L.: Tudod, ha ezt egy fĂ©l mondattal elin-tĂ©zem, mint tettem azt az interjĂșban, akkor Ă©n

Parti Nagy Lajos

â–Č OSIRIS-EST â–Č

könnyen vagyok bĂĄtor. Ám haki akarom fejteni, akkor magamis a kibĂșvĂłkat keresem. EngemfelkĂ©rt a Katona JĂłzsefSzĂ­nhĂĄz, hogy Ă­rjak a tĂĄrsulatszĂĄmĂĄra egy darabot. Nem lĂ©-vĂ©n drĂĄmaĂ­rĂł, nem azon jĂĄrĂĄllandĂłan az eszem, hogyĂ©ppen milyen szĂ­npadi vĂ­ziĂłkattudnĂ©k rögzĂ­teni, tehĂĄt csakarra tudtam Ă©pĂ­teni, amihezvalamelyest Ă©rtek. Ez pedig aszövegĂ­rĂĄs. Írtam hĂĄt egy szö-veget, ami ha akarom, drĂĄma,ha akarom, nem. En perszeakkĂ©nt gondoltam el -miközbentudtam, hogy itt akciĂł helyettdikciĂł van, sƑt, azt akartamszinte kiprovokĂĄlni, mit bĂ­r el eza nyelv az Ă©lƑ szĂ­nhĂĄzi tĂ©rben.Ez mint szĂĄndĂ©k bizonyĂĄrakevĂ©s, mĂĄsfelƑl pedigmĂ©rhetetlen önhittsĂ©gre Ă©spofĂĄtlansĂĄg ra vall. De higgyĂ©-tek el, meg tudtam volna Ă©n eztakciĂłilag bolondĂ­tani. Be-lĂ©ptethettem volna mindenfĂ©leesemĂ©nyeket a magyar va-lĂłsĂĄgbĂłl, de ehhez nagyonnem volt kedvem. Ebben atĂ©rben nyelv van, beszĂ©d van.AztĂĄn jött MĂĄtĂ© GĂĄbor, akivelabszolĂșt Ă©rtjĂŒk egymĂĄst, Ă©spersze mondta, hogy ez Ă­gynem lesz jĂł.

- PĂ©ldĂĄul mi nem lesz „ * "jĂł?

P. N. L.: Semmi lĂ©nyegesnem jut eszembe, ugyanis nemkardinĂĄlis kĂ©rdĂ©sekrƑl, hanemaprĂłsĂĄgokrĂłl volt szĂł. Egyetlenszempont volt csak: alehetƑsĂ©gek szerint minĂ©l többakciĂł kerĂŒljön a darabba, aminyilvĂĄnvalĂłan jĂłt telt azelƑadĂĄsnak. Nem volt ezellenemre, de az is igaz, hogy a„szerzƑi szĂĄndĂ©khoz" kĂ©pestegy picit tĂșlsĂĄgosan realistamƱ szĂŒletett. Es az is igaz,hogy a KatonĂĄban egy picitmindenki megijedt: JĂ©zusMĂĄria, mi lesz ebbƑl? Az-

Takåtsy Péter (Lapos Elemér)és Horvåth József (PaparuskaKåroly) (Koncz Zsuzsafelvételei)

â–Č OSIRIS-EST â–Č

tĂĄn valahogy bejött a dolog, a szöveg „szĂ­n-hĂĄzkĂ©nt ĂŒzemel". EbbƑl a szövegbƑl elsƑ elƑ-adĂĄsban ennek kellett szĂŒletnie. Most, egy ĂșjabbelƑadĂĄsban mĂĄr GĂĄborĂ©k is mernĂ©nek bĂĄtrabbaklenni. De a Katona tĂĄrsulata csak a realizmusirĂĄnyĂĄba merhet bĂĄtor lenni - ehhez Ă©rtenek, deehhez nagyon. En persze el tudnĂĄm eztkĂ©pzelni akĂĄr oratorikus mƱkĂ©nt is, kĂ©rdĂ©s,beszĂ©lhetnĂ©nk-e akkor mĂ©g szĂ­nhĂĄzrĂłl. A kriti-kĂĄk ĂĄltalĂĄban dicsĂ©rtĂ©k a MauzĂłleumot, de aztazĂ©rt mindenki beleszƑtte a mondandĂłjĂĄba,hogy ez nem drĂĄma. Es ez igaz. Ez tĂ©nyleg nemdrĂĄma. Amikor te mĂĄsfajta elƑadĂĄsrĂłl beszĂ©lsz,

akkor elƑtted mi jelenik meg?P. N. L.: MindenkĂ©ppen egy szĂŒrreĂĄlis vilĂĄg.

Olyan, amelybƑl nem tudok azonnal visszakö-vetkeztetni egy jĂłzsefvĂĄrosi közegre. ValaminagyszĂ­npadi ƑrĂŒletet lĂĄtok magam elƑtt, mertĂșgy kĂ©pzelem, hogy ehhez a szöveghez tĂ©r kell.Az nem olyan izgalmas, hogy ezek az emberekbe vannak zĂĄrva, Ă©s velĂŒk egyĂŒtt mi is be va-gyunk zĂĄrva egy szƱk, kicsi helyre. IgazĂĄn izgal-mas az lenne, ha egy vĂ©gtelen tĂ©r lenne bezĂĄrva.Ezekre a kĂ©pzelgĂ©sekre nem lehet persze elƑ-adĂĄst Ă©pĂ­teni - MĂĄtĂ© GĂĄbor Ă©s a szĂ­nĂ©szek, akik-nek Ƒszinte köszönettel tartozom, szerencsĂ©rejĂłval konkrĂ©tabb elkĂ©pzelĂ©sekkel fogtak amunkĂĄhoz.

Mondtad az imĂ©nt, gyakran mondod, „eznem drĂĄma". MĂ©g gyakrabban szoktad mon-dani, szinte mĂĄniĂĄkusan hajtogatod, „én nemvagyok drĂĄmaĂ­rĂł". Ugyanakkor e pillanatban kĂ©tszövegedet jĂĄtsszĂĄk Budapesten - a Mau-zĂłleumot Ă©s A test angyalĂĄt -, a kolozsvĂĄriszĂ­nhĂĄz hamarosan bemutatja az IbusĂĄrt...

P. N. L.: Rendben van, drĂĄmaĂ­rĂł vagyok. Afolytonos tagadĂĄssal arra akarok utalni, hogyaz, aki ennyire remĂ©nytelenĂŒl szövegben Ă©spapĂ­rban gondolkodik, mint Ă©n, aki többre be-csĂŒl egy valamirevalĂł jelzƑs szerkezetet, mintegy szĂ­npadi szituĂĄciĂłt, az akkor sem drĂĄma-Ă­rĂł, ha egĂ©sz Ă©letĂ©t szĂ­npadra szĂĄnt szövegekĂ­rĂĄsĂĄval tölti. DrĂĄmaĂ­rĂłnak lenni - ez nemszĂĄndĂ©k, hanem alkat, attitƱd kĂ©rdĂ©se.

- A szabadkozĂĄsod akĂĄr azt is jelentheti,hogy az „ irodalombĂłl nĂ©ha sajnos le kell eresz-kedni a szĂ­nhĂĄzba".

P. N. L.: Igen, sajnos ebben az eltorzultkulturĂĄlis tĂ©rben, amelyben közlekedĂŒnk, akĂĄrezt is jelentheti - szerzƑi szĂĄndĂ©ktĂłl fĂŒggetlenĂŒl.Az tĂ©ny, hogy a drĂĄma is szövegbƑl szĂŒle-tik,Ă©rdemes tehĂĄt azt a szöveget finomra, pontosracsiszolni. Es nem tagadhatom, van ben-nemegy pici averziĂł bizonyos szĂ­nhĂĄzi szövegekkelkapcsolatban, amelyek esetleg erƑs szĂ­npadihelyzeteket vĂĄzolnak fel, de a monda-tok nemĂĄllnak meg a lĂĄbukon. Ugyanakkor van bennemcsodĂĄlat is: most, hogy picit be-lelĂĄttam,megĂ©reztem, milyen hatalmas mĂĄ

kony a szĂ­nhĂĄz. LegszĂ­vesebben vĂ©denĂ©m maga-mat tƑle, mert könnyen beszippanthatja az em-bert. Az Ă­rĂłi lĂ©tezĂ©s radikĂĄlisan magĂĄnyos tevĂ©-kenysĂ©g, ehhez kĂ©pest elementĂĄris Ă©lmĂ©ny csa-patba kerĂŒlni. MĂĄrpedig a jĂł szĂ­nhĂĄz ezt kĂ­nĂĄlja.Az ĂĄltalad is emlĂ­tett tiltakozĂĄsomat fƑleg ez moz-gatja: fĂ©ltem szabad Ă©s magĂĄnyos Ă­rĂłi lĂ©tezĂ©se-met. Mindenesetre egyelƑre nem tervezem, hogya közeljövƑben drĂĄmĂĄt, dramatikus mƱvet Ă­rok.Ugyanakkor nem szakadtam el a szĂ­nhĂĄztĂłl, merta MauzĂłleum utĂĄn SzilĂĄgyi Marival lefordĂ­tot-

tam Schwab ElnöknƑk cĂ­mƱ drĂĄmĂĄjĂĄt, mostpedig RadnĂłti Zsuzsa kĂ©rt meg, hogy ... na, mitis kĂ©ne csinĂĄlnom: nem fordĂ­tani, nem ĂĄtĂ­rni...SzĂłval van egy Michel Tremblay nevƱ kanadaidrĂĄmaĂ­rĂł, aki jual nyelven Ă­rt egy darabot - ez egyfurcsa kanadai dialektus. SzĂŒletett egynyersfordĂ­tĂĄs, Ă©s ezzel kellene nekem valamitkezdeni: nemcsak fordĂ­tani, de nem is ĂĄtĂ­rni,szĂłval valahogy „megnyelvezni", „megmagya-rozni" kellene ezt a szöveget. Azt akarom ezzeljelezni, hogy noha „nem vagyok drĂĄmaĂ­rĂł", Ă©smost valĂłban nem Ă­rok darabot, a szĂ­nhĂĄztĂłlmĂĄr nem szĂ­vesen szakadnĂ©k el. Azt hiszem,hiĂĄnyozna.

Az ElnöknƑk nyilvĂĄnvalĂłan Parti Nagy-szö-veg. MĂ©g akkor is, ha fordĂ­tĂĄs.

P. N. L.: EskĂŒszöm, hogy fordĂ­tĂĄs. SzilĂĄgyiMari volt a garancia: szigorĂș volt, nem engedte,hogy „elszĂĄlljak". Pedig sokszor lett volna ked-vem hozzĂĄ, egy jĂł kis jelzƑs szerkezetĂ©rt sokmindent odaad az ember. MulatsĂĄgos, hogy aSchwab-ĂŒgynöksĂ©g mĂ©g Ă­gy is reklamĂĄlt, hogysok a nyelvhelyessĂ©gi hiba. HĂĄt persze, hogysok! Schwab is azzal a rontott nyelvvel dolgozik,amellyel Ă©n. Az ElnöknƑk tehĂĄt fordĂ­tĂĄs, a kanadaidarab nem lesz az. A darab nem tĂșl jĂł, olyan, mintegy közepes minƑsĂ©gƱ zacskĂłs leves, amit megkell egy kicsit bolondĂ­tani. EgyfĂ©lekĂ©ppen rontod a nyelvet: a MauzĂłle-

umban mindenki egyformĂĄn beszĂ©l. Ez vĂ©gĂŒl isĂ©rthetƑ, hiszen ugyanabban a közegben Ă©lnek,egy bezĂĄrtsĂĄgon belĂŒli egymĂĄsmellettisĂ©gben.EgyenrangĂș antihƑsök. El tudsz-e kĂ©pzelni valĂłdihƑst a darabjaidban?

P. N. L.: Olyat, aki nagyot Ă©s merĂ©szet akar,majd kĂŒlönfĂ©le hĂĄnyattatĂĄsok utĂĄn elbukik? Nem a bukĂĄs a lĂ©nyeg, hanem az, hogy

kiemelkedƑ szemĂ©lyisĂ©g, kĂŒlönb, minta mĂĄsik.P. N. L.: Szerintem a MauzĂłleumban mindenki

kĂŒlönb, mint a mĂĄsik. Le kellene Ƒket nĂ©znĂŒnk,mert az ĂĄltalunk felĂĄllĂ­tott Ă©rtĂ©kskĂĄla szerint Ƒknincsenek a topon? Az igaz, hogy nehezen tud-tam volna elkĂ©pzelni bĂĄrkit is, aki a tizedik perc-ben hƑsiesen kinyitja a kaput. Durva az analĂłgia,de most az jut eszembe, hogy ha az elmĂșlt hĂșsz-huszonöt Ă©vben azt tapasztalhattuk volna, hogyebben az orszĂĄgban egyesek csak Ășgy nyitogat-jĂĄk a kapukat, akkor biztosan Ă©n is mĂĄskĂ©ntviszonyulnĂ©k a hƑsökhöz. Sokan kĂ©rdeztĂ©k, mi-

Ă©rt gondolok ennyi rosszat a „hƑseimrƑl". Én eztmĂĄskĂ©nt lĂĄtom. Nem gondolok rĂłluk rosszat,ahogyan magunkrĂłl, „magas Ă©rtelmisĂ©giekrƑl"sem gondolok jĂłt. Mi is a magunk rontott nyelvĂ©thasznĂĄljuk - csak kevesebb a fantĂĄziĂĄnk. Volt olyan kritika, amelyik azt ĂĄllĂ­totta,

hogy nevetsĂ©gessĂ© teszed ezeket az embere-ket, Ă©s ezt azĂ©rt tudod megtenni, mert nemszereted Ƒket.

P. N. L.: Erre nincs mit mondanom. Kezdjek elöblögetni arrĂłl, hogy igenis szeretem Ƒket?! Az adolgom, hogy viszonylag tisztessĂ©gesen beszĂ©l-jek, Ă­rjak rĂłluk. De nem ölelgetem Ƒket nap mintnap könnyes szemmel, Ă©s nem Ă©lek ennyire le-durrant hĂĄzban, Ă©s nem is vĂĄgyom arra, hogy ottĂ©ljek, Ă©s nem is szeretnĂ©m nap mint nap ezekkelaz emberekkel tölteni az idƑmet. Elem az ĂĄtlagosmagyar Ă©rtelmisĂ©gi Ă©letĂ©t, mint az ittlĂ©vƑk közĂŒlbĂĄrki. Nyelvi szempontbĂłl pedig az a tapasztala-tom, hogy ellentĂ©tben azzal, amit SpirĂł a nyolc-vanas Ă©vekben rögzĂ­tett: a nyelv nem neutralizĂĄ-lĂłdik, nem minimalizĂĄlĂłdik, hanem ĂĄttĂ©telezƑdik,mint a rĂĄk.

BurjĂĄnzik a nyelvrontĂĄs?P. N. L.: Valahogy Ășgy. Rettenetesen fantĂĄ-

ziadĂșsan ĂĄttĂ©telezƑdik a közbeszĂ©d. Ezt a nyelvetĂ©n mĂĄr jĂłl beszĂ©lem, tudnĂĄm beszĂ©lni vĂ©g nĂ©lkĂŒl- Ă©ppen ezĂ©rt ki kell hĂĄtrĂĄlnom belƑle. Ennyi atervem a jövƑre. Persze, tervezek mĂ©g ezt-azt,szeretnĂ©k verseket Ă­rni, szeretnĂ©m befejezni Atest angyala cĂ­mƱ kisregĂ©nyt, de tervezhetek Ă©nsok mindent, valĂłjĂĄban minden ott, akkor, a pa-pĂ­ron dƑl el.

- Vagyis követed a szöveg szĂĄndĂ©kĂĄt.P. N. L.: Igy van. TĂ©nyleg Ă­gy van. Csaba, te is kihĂĄtrĂĄlsz valamibƑl: nem a

kicsi Padláson, hanem a gyƑri nagyszínpadonrendezed A vágy villamosát.

K. Cs.: Ez szĂ­nhĂĄzi kĂ©nyszerhelyzet volt. HĂĄ-rom hĂ©ttel az olvasĂłprĂłba elƑtt kaptam meg adarabot, amelyet valĂłszĂ­nƱleg soha Ă©letembennem akartam volna megrendezni. ÉrzelgƑsnek,hatĂĄscentrikusnak Ă©s amerikaiasan nyĂĄlasnaktartottam, olyannak, amely nagyon fontos pilla-natokban lemond az igazsĂĄgrĂłl a nĂ©zƑk megrĂ­ka-tĂĄsa kedvĂ©Ă©rt. A szĂ­nĂ©szeknek köszönhetem,hogy lassan beleszerettem a darabba, Ă©s az iz-galmas, nem papĂ­rforma szerinti szereposztĂĄs(Gyöngyössy Katalin - Blanche, KamarĂĄs IvĂĄn -Stanley Kowalski, Danyi Judit - Stella, Vass GĂĄ-b o r - Mitch) valami nagyon mĂ©ly, emberi igazsĂĄgmegtalĂĄlĂĄsĂĄval kecsegtet. SzĂłval közelebb kerĂŒlthozzĂĄm a szöveg.

- ... azt jelenti ez, hogy kezded ĂĄtĂ­rni?K. Cs.: KissĂ© ĂĄtalakult a szöveg, Ășj hangsĂșlyok

jelentek meg, kiesett nĂ©hĂĄny szereplƑ, de egy-szerƱen nincs idƑm igazi ĂĄtĂ­rĂĄsra. EzĂ©rt aztĂĄn kĂ©nytelen vagy a szerzƑ

szĂĄndĂ©kĂĄt a szerzƑ szövegĂ©vel Ă©rvĂ©nyesĂ­teni.K. Cs.: Igen, valahogy Ă­gy.

U P O R L Á S Z L Ó

A PLURIMEDIÁLIS RIGÓ JÁNOSAVAGY MI FÁN TEREM A MAI MAGYAR?

Debrecen, 1996. november. MĂĄr megint amai magyar drĂĄmĂĄrĂłl tanĂĄcskozunk.SzokĂĄs szerint azzal kell kezdenĂŒnk: alighatudjuk pontosan, hovĂĄ is tegyĂŒk ezt afogalmat, miutĂĄn jĂłszerivel mindhĂĄrom tag-ja tĂșltĂĄg - Ă©s nehezen definiĂĄlhatĂł -terĂŒletet fed.Vagyis: mi fĂĄn terem a drĂĄma, mi az, hogy ma-gyar, mit Ă©rtĂŒnk azon, hogy mar? És vĂ©gĂŒl perszemegint nem lyukadunk ki sehovĂĄ. PĂĄr nappalkĂ©sƑbb jelen dolgozat fölött görnyedvĂ©n eszem-be ötlik a rĂ©gi trĂ©fa Woody Allen-fĂ©le vĂĄltozata (azAnnie HalbĂłl talĂĄn): aki tudja, csinĂĄlja, aki nemtudja, tanĂ­tja, aki azt sem tudja - az a tornatanĂĄr.En volnĂ©k most ez a bizonyos tornatanĂĄr: "össze-foglalĂł" (Ă©rtsd: leegyszerƱsĂ­tƑ) beszĂĄmolĂłt fo-galmazgatok egy talĂĄlkozĂłrĂłl, amely maga iscsak korlĂĄtozott Ă©rvĂ©nnyel kĂ©pes körĂŒljĂĄrni a tĂĄr-gyĂĄul szolgĂĄlĂł Ă©lƑ-vĂĄltozĂł mƱvĂ©szetet. (FĂ©l Ă©vvelkorĂĄbban ugyanebben a vĂĄrosban mĂĄr terĂ­tĂ©krekerĂŒlt a „mai magyar" - akkor csak a szĂ­nhĂĄz,ezĂșttal a drĂĄma; egyszer meg kellene prĂłbĂĄlniegyĂŒtt a kettƑt...)

A helyszĂ­n, a Kölcsey MƱvelƑdĂ©si HĂĄz- mond-hatni - egyĂŒtt lĂ©legzett a konferenciĂĄval. ElƑszörFodor GĂ©za korreferĂĄtumĂĄnak vĂ©ge felĂ© produ-kĂĄlt parĂĄdĂ©s fĂ©nyoperĂĄt a teremben elhelyezetttöbbtucatnyi halogĂ©nlĂĄmpa, mintegy figyel-meztetvĂ©n az elƑadĂłt: ideje lejĂĄrt. AmidƑn pedigvĂ©szesen közeledett a zĂĄrĂłra, mĂ©g hatĂĄsosabbattrakciĂłval szolgĂĄlt az Ă©rzĂ©keny lelkĂŒletƱ Ă©pĂŒlet:a konferenciĂĄt cirkalmas betƱkkel hirdetƑhatalmas - legalĂĄbb negyedmĂĄzsĂĄs - tĂĄbla afalrĂłl a földre zuhant, alig nĂ©hĂĄny centivel vĂ©tveel az elnöklƑ PomogĂĄts BĂ©lĂĄt Ă©s a korreferensTarjĂĄn TamĂĄst. Az ÍrĂłszövetsĂ©g sokat prĂłbĂĄltelnökĂ©nek s a professzor-dramaturg-kritikus-rejtvĂ©nygyĂĄros korreferensnek szeme se rebbent,viszont mĂĄsodperceken belĂŒl megjelent kĂ©tkomoly kinĂ©zetƱ rendĂ©szfĂ©le, Ă©s egy tapĂ©taajtĂłnĂĄt szinte Ă©szrevĂ©tlenĂŒl kitƱnt a kĂ©pbƑl a „bƱnjel-lel", amely aztĂĄn feltƱnƑen megerƑsĂ­tett fel-fĂŒggesztĂ©ssel jelent meg rĂ©gi helyĂ©n mĂĄsnap. Ezta hatĂ©konysĂĄgot alighanem mindannyian iri-gyeltĂŒk.

A mĂĄsfĂ©l napos konferencia egyĂ©bkĂ©nt a ha-gyomĂĄnyos Debreceni Irodalmi Napok idei (sor-rendben huszonötödik) rendezvĂ©nye volt, s mintilyen nĂ©mikĂ©pp hĂ­jĂĄn volt a szĂ­nhĂĄzi(as) megkö-zelĂ­tĂ©snek. Ez talĂĄn nem is baj, de az mindenkĂ©p-pen kĂĄr, hogy az egymĂĄsra következƑ referĂĄtu-mok sora nemigen tette lehetƑvĂ© a felszĂłlalĂłkgondolatainak egyenkĂ©nti-azonnali megvitatĂĄsĂĄt.MagyarĂĄn: egy alapvetƑen a dialĂłgusra Ă©s anĂ©zetek összeĂŒtközĂ©sĂ©re Ă©pĂŒlƑ mƱfajt taglalĂł ta-nĂĄcskozĂĄson nem adatott meg a pĂĄrbeszĂ©d avĂ©lemĂ©nyek ĂŒtköztetĂ©sĂ©nek lehetƑsĂ©ge; a konfe-rencia Ă­gy leginkĂĄbb egyetemi elƑadĂĄs-sorozatraemlĂ©keztetett. KövetkezĂ©skĂ©pp senki nem ĂĄllha-tott föl azzal az Ă©rzĂ©ssel, hogy „jutottunk valami-re" (erre persze amĂșgy sem lett volna garancia),

inkĂĄbb csak azt lehet mondani: meghallgattuk azelƑadĂĄsokat, esetleg: vĂ©gighallgattuk egymĂĄsmondandĂłjĂĄt. Nincs tehĂĄt levonhatĂł tanulsĂĄg,nincs a referĂĄtumoknak közös eredƑje. Igyekeze-tem Ă­gy csak arra irĂĄnyulhat, hogy röviden (Ă©ssajnĂĄlatosan szĂĄrazon) összefoglaljam az el-hangzottakat, legföljebb jelezve, ha valahol egy-mĂĄsra rĂ­melƑ gondolatokra leltem. (Az elƑadĂĄsokteljes, nĂ©mileg javĂ­tott szövegĂ©t a tanĂĄcskozĂĄstszervezƑ irodalmi folyĂłirat, az Alföld februĂĄriszĂĄma közli.)

Az elsƑ szĂĄmĂș korreferens, Fodor GĂ©za (a szĂłmindkĂ©t Ă©rtelmĂ©ben) kimerĂ­tƑ törtĂ©neti ĂĄttekin-tĂ©st adott drĂĄma Ă©s szĂ­njĂĄtĂ©k - az „irodalmiszövegszubsztrĂĄtum" Ă©s a „plurimediĂĄlis egysĂ©g"-viszonyĂĄnak hangsĂșlyeltolĂłdĂĄsĂĄrĂłl. ElƑbbinekaz utĂłbbin belĂŒli fokozatos leĂ©rtĂ©kelƑdĂ©sĂ©tszellem- Ă©s szĂ­nhĂĄzhistĂłriai összefĂŒggĂ©sĂ©benvizsgĂĄlva lĂ©nyegĂ©ben arra vilĂĄgĂ­tott rĂĄ, hogy nemhirtelenjĂ©ben Ă©s nem vĂ©letlenĂŒl jutott el mĂĄra aszĂ­nhĂĄz addig a pontig, ahol a fogalom „szĂĄmosolyan teĂĄtrĂĄlis jelensĂ©get is lefed, amelynek elha-nyagolhatĂł a nyelvi komponense, sƑt nincs isilyenje, vagyis amellyel kapcsolatban nemhogy»irodalmi szövegszubsztrĂĄtumrĂłl«, de - ha lehetĂ­gy mondani - mĂ©g »irodalmi szövegakcidenci-ĂĄrĂłl« sem beszĂ©lhetĂŒnk". A szĂ­njĂĄtĂ©k radikĂĄlisirodalmiasĂ­tĂĄsa Ă©s reteatralizĂĄlĂĄsa" a legutĂłbbiidƑkben „valamifĂ©le »szĂ­nhĂĄzi fundamentaliz-muskĂ©nt« uralomra jutott Ă©s megszilĂĄrdult" -

Kardos M. RĂłberl (Jani) Ă©s Spolarics Andrea(RĂłzsi) a MĂ©hednek gyĂŒmölcse cĂ­mƱ KĂĄrpĂĄti-darab kolozsvĂĄri elƑadĂĄsĂĄban (Koncz ZsuzsafelvĂ©tele)

ĂĄllĂ­totta Fodor. Vagyis: egyĂ©rtelmƱen (Ă©s kĂĄrosmĂ©rtĂ©kben) a szĂ­nhĂĄz diktĂĄl. Azoknak, akiknek emagvas gondolatok megfogalmazĂĄsa elsƑ hal-lĂĄsra tiszteletet parancsolĂłan akadĂ©mikusnaktƱnt (e sorok Ă­rĂłja feltĂ©tlenĂŒl közĂ©jĂŒk tartozik), azelƑadĂł mĂĄsnap csattanĂłs meglepetĂ©ssel szol-gĂĄlt. Az utolsĂł referĂĄtum elhangzĂĄsa utĂĄn ĂșjraszĂłt kĂ©rvĂ©n tömören Ă©s frappĂĄnsan fejtette kinĂ©zeteit - ezĂșttal mĂĄr arrĂłl, miben lĂĄtja egĂ©szenkonkrĂ©tan a mai magyardrĂĄma Ă©s szĂ­nhĂĄz rĂĄkfe-nĂ©jĂ©t. NĂ©zete szerint a szĂ­nhĂĄz beteljesedettemancipĂĄciĂłja restriktĂ­v hatĂĄssal volta drĂĄmĂĄra.Ezt paradox mĂłdon tetĂ©zi, hogy az egyĂ©b tenden-ciĂĄkra hagyomĂĄnyosan sĂŒketnek tartott magyarszĂ­nhĂĄz realista tradĂ­ciĂłja komoly megerƑsĂ­tĂ©stkapott, amidƑn az egyre dominĂĄnsabban teretnyerƑ Ășgynevezett „kaposvĂĄri iskola" visszave-zette a hazugnak tartott szĂ­njĂĄtszĂĄst a valĂłsĂĄg, arealitĂĄs közelĂ©be. Ez a nagy jelentƑsĂ©gƱ vĂĄltĂĄsmĂĄra mintegy a visszĂĄjĂĄra fordult, megnehezĂ­tivagy eleve kizĂĄrja bizonyos hatĂĄsok befogadĂĄsĂĄt.TovĂĄbbi-a szĂ­nhĂĄz emancipĂĄciĂłjĂĄbĂłl, a rendezƑiszakma mƱvĂ©szi önĂĄllĂłsulĂĄsĂĄbĂłl eredƑ - negatĂ­vfejlemĂ©ny, hogy a rendezƑk „életmƱvĂŒket ki-teljesĂ­tendƑ" inkĂĄbb vĂĄllalkoznak remekmƱvekegyĂ©ni interpretĂĄlĂĄsĂĄra, semmint vitathatĂłbb Ă©r-tĂ©kƱ Ășj drĂĄmĂĄk szĂ­ni kiszolgĂĄlĂĄsĂĄra. KĂŒlön „bal-szerencse", hogy ugyanakkor a drĂĄmaĂ­rĂłk nagyrĂ©sze is sajĂĄt irodalomtörtĂ©neti helyĂ©nek megha-tĂĄrozĂĄsĂĄval törƑdik, s nem „szĂĄll le" a hĂ©tköznapiszĂ­nhĂĄz szintjĂ©re. VĂ©gĂŒl: a honi szĂ­nhĂĄzbĂłl tökĂ©-letesen hiĂĄnyzik az egĂ©szsĂ©ges pluralizmus.Élesen elvĂĄlik a (szĂ­nvonaltalan) „tömegkultĂșra"Ă©s az „elitkultĂșra" - mĂ­g szerencsĂ©sebb orszĂĄgok-ban bĂ©kĂ©sen jĂłtĂ©kony szimbiĂłzisban Ă©l a maga

MAI MAGYAR DRÁMA

nemĂ©ben egykĂ©nt szĂ­nvonalasan mƱvelt kom-mersz, a konzervatĂ­v, illetve a radikĂĄlis kĂ­sĂ©rletiszĂ­nhĂĄz, valamint a napi aktualitĂĄsra frissen rea-gĂĄlĂł, pillanatnyi Ă©rvĂ©nyƱ „ZeitstĂŒck". MifelĂ©nkirtĂłznak a lokĂĄlistĂłl, az efemertƑl, nem lĂ©tezik anapnak, a pillanatnak „termelƑ" szĂ­nhĂĄz Ă©s a mĂĄtmegjelenĂ­tƑ, csak a jelennek szĂłlĂł drĂĄma...

Fodor GĂ©za komoly fogalmi apparĂĄtust felvo-nultatĂł nyitĂł korreferĂĄtuma Ă©s mĂĄsodik - kvĂĄzispontĂĄn - hozzĂĄszĂłlĂĄsa egyszerre zĂĄrta kerekkörbe sajĂĄt gondolatmenetĂ©t, Ă©s „keretezte be"az egĂ©sz tanĂĄcskozĂĄst.

CsĂĄki Judit szĂ­nikritikusnak csak a nyelve törtbele nĂ©hĂĄnyszor abba a kĂ©t kifejezĂ©sbe, amelyetaz esztĂ©ta-dramaturg Fodor GĂ©za bevezetƑje akonferencia fƑszereplƑjĂ©vĂ© avatott. AmĂșgy abevezetƑ tĂ©zisekre is reflektĂĄlva, sajĂĄt tapaszta-lataira hivatkozva bĂĄtran biztatott arra, hogy az„irodalmi szövegszubsztrĂĄtumot" meg se prĂł-bĂĄljuk mĂĄsfelƑl, mint a „plurimediĂĄlis egysĂ©g"oldalĂĄrĂłl szemlĂ©lni, elemezni Ă©s Ă©rtĂ©kelni. Az el-mĂ©leti(eskedƑ) vitĂĄkat hiĂĄbavalĂłnak minƑsĂ­tveszellemesen vĂĄlaszolt az önmaga fogalmaztakĂ©rdĂ©sre: „mibƑl keletkezik?" (tudniillik a magyardrĂĄma). Szerinte „a mai magyar drĂĄmĂĄt rĂ©szintĂ­rjĂĄk, rĂ©szint keletkezik (...) olykor elƑbb Ă­rjĂĄk, Ă©saztĂĄn keletkezik". Arra cĂ©lzott-s pĂ©ldĂĄkkal isillusztrĂĄlta mondandĂłjĂĄt-, hogy nem csak apapĂ­ron is lĂ©tezƑ drĂĄma lehet szĂ­njĂĄtĂ©kszöveg.Ennek kifejtĂ©sĂ©vel rĂ©szben Fodor GĂ©za gondolat-menetĂ©t alkalmazta a legĂșjabb „drĂĄmatermĂ©sre",rĂ©szint NĂĄnay IstvĂĄn okfejtĂ©sĂ©nek egy sarkalatospontjĂĄt elƑlegezte meg, miszerint a drĂĄma amĂșgyis kĂ­nkeservvel meghatĂĄrozhatĂł fogalmĂĄt mĂ©gtovĂĄbb kell bƑvĂ­tenĂŒnk-bizonytalanĂ­tanunk, be-lefoglalva az Ășn. „szĂ­npadi szövegeket" is, ame-lyek semmilyen hagyomĂĄnyos Ă©rtelemben nemnevezhetƑk szĂ­nmƱnek, azonban egy szĂ­ni-elƑadĂĄs verbĂĄlis elemekĂ©nt szolgĂĄlnak. CsĂĄkimĂĄsik ĂĄllĂ­tĂĄsa - miszerint szĂ­nhĂĄzi mindennapja-inkban nem a „fƑmƱvek", a majdani szĂ­nhĂĄztör-tĂ©netbe kerĂŒlƑ irodalmi Ă©rtĂ©kƱ drĂĄmaĂłriĂĄsokszĂŒletnek meg, hanem a folyamatos ellĂĄtĂĄst biz-tosĂ­tĂł drĂĄmahalmaz Ă­ rĂłd i k -e sorok Ă­rĂłja szerintinkĂĄbb jĂĄmbor Ăłhaj. Magam - Fodor GĂ©zĂĄvalegyĂŒtt-amondĂł vagyok, hogy bĂĄrcsak Ă­rnĂĄk-jĂĄtszanĂĄk hĂ©trƑl bĂ©re a tisztes elƑadĂĄsok alapjĂĄulszolgĂĄlĂł tisztes szĂ­nvonalĂș drĂĄmĂĄkat, s nƑne ki etelevĂ©nybƑl minden, mi szĂ­nhĂĄznĂ©zƑi szem-szĂĄj-nak ingere! (Abban persze CsĂĄkinak mindenkĂ©p-pen igaza van, hogy azok a bizonyos remekmƱ-vek nemigen Ă­rĂłdnak meg, s ez önmagĂĄban nemfeltĂ©tlenĂŒl baj.)

Fodor GĂ©za elƑadĂĄsa tehĂĄt alapfogalmak tisz-tĂĄzĂĄsĂĄval indult, Ă©s azt vĂĄzolta föl, mi fĂĄn terem(Ă©rtsd: hogyan jutott idĂĄig) a szĂ­nhĂĄz Ă©s a drĂĄma.A mĂĄsik korreferens, TarjĂĄn TamĂĄs arra tett kĂ­-sĂ©rletet, hogy a mai magyar drĂĄmĂĄt jellemezze,kategorizĂĄlja. Az elƑadĂł a tƑle megszokott meg-kapĂł logikĂĄjĂș eszmefuttatĂĄsban (ezerfelĂ© ĂĄgazĂł

körmondatait mindig hibĂĄtlanul lezĂĄrva) igyeke-zett fölvenni a „HiĂĄnydramaturgia" tanulmĂĄnya-inak fonalĂĄt, megcimkĂ©zni - implicite: tendencĂ­-ĂĄnak felmutatni - mindazt, ami az elmĂșlt Ă©vek(lĂĄtszĂłlag vĂ©letlenszerƱen összeĂĄllt) drĂĄmater-mĂ©sĂ©bƑl leszƱrhetƑ. BƑsĂ©ges pĂ©ldatĂĄrral alĂĄtĂĄ-masztott, több szĂĄlon futĂł fejtegetĂ©sĂ©t vĂ©gtelenĂŒlleegyszerƱsĂ­tve csak nĂ©hĂĄny esszenciĂĄlis megĂĄl-lapĂ­tĂĄst emelĂŒnk ki. TarjĂĄn szerint a „vilĂĄg-mag"elvesztĂ©se az abszurd drĂĄmĂĄtĂłl kezdve nyilvĂĄn-valĂł. A drĂĄma közĂ©ppontjĂĄban korĂĄbban a„kizökkent idƑ" ĂĄllt - Ă©s ez a kizökkentsĂ©g valamimeglĂ©vƑ, ĂĄllandĂł igazodĂĄsi ponthoz kĂ©pest voltĂ©rtendƑ -, az abszurd drĂĄma kora Ăłta azonban „akizökkentsĂ©g zökken ki önmagĂĄbĂłl", nincs tehĂĄthovĂĄ visszatolni azt. S nincs is kinekvisszatolnia, mert a drĂĄmai karakterekönazonossĂĄga vĂ©gkĂ©pp megszƱnt. Vagyis: hakorĂĄbban legfeljebb az egyes hƑs keresteelveszett identitĂĄsĂĄt, mĂĄra ĂĄltalĂĄban nem lĂ©teziktöbbĂ© az önazonossĂĄg mint olyan. Az egyetlenlehetsĂ©ges attitƱd: „az önironikusan viseltönazonossĂĄg-hiĂĄny". E kĂ©t alapvetƑ hiĂĄny(tudniillik a vilĂĄg-magĂ© Ă©s az önazonossĂĄgĂ©)következmĂ©nye-betetƑzĂ©se az a nyelvi közeg Ă©snyelvi anyag, amely a mai drĂĄma szĂĄmĂĄraadottsĂĄg.

Apokaliptikus vĂ­ziĂłjĂĄt kiteljesĂ­tvĂ©n a korrefe-rens mĂ©ly levegƑt vett, Ă©s megnyugtatta a hall-gatĂłsĂĄgĂĄt: mindezek (Ă©s sok itt nem idĂ©zett ne-hĂ©zsĂ©g) ellenĂ©re a magyar drĂĄma nincs vĂ©gve-szĂ©lyben; vannak tehetsĂ©ges Ă­rĂłk, szĂŒletnek jĂłdrĂĄmĂĄk, csupĂĄn (az egyetemes Ă­rĂłi koncepciĂł -fenti okokkal is magyarĂĄzhatĂł - hiĂĄnyĂĄnak tulaj-donĂ­thatĂłan) drĂĄmaĂ­rĂłi Ă©letmƱvek nem jönneklĂ©tre. TalĂĄn nem mindig Ă©rtettĂŒk pontosan, mirƑlbeszĂ©l TarjĂĄn, de mindvĂ©gig Ă©lveztĂŒk.

PinczĂ©s IstvĂĄn sajĂĄt szĂ­nhĂĄza praxisĂĄn mutattabe, mit jelent, ha egy alkotĂłközössĂ©g valĂłbaneltökĂ©lten Ă©s tevƑleg törƑdik a legeslegĂșjabb ma-gyar drĂĄmĂĄval. A debreceni tĂĄrsulat sikerei etĂ©ren magukĂ©rt beszĂ©lnek, bĂĄr maga a rendezƑnem tudott elĂ©g lebilincselƑen beszĂ©lni e sike-rekrƑl; persze elsƑsorban nem is ez a dolga.Gerold LĂĄszlĂł az alig-alig lĂ©tezƑ vajdasĂĄgi ma-gyar drĂĄmĂĄt prĂłbĂĄlta bemutatni, meglehetƑsenkritikus szemmel. Visky AndrĂĄs a tƑle megszo-kott finom Ă©s ĂĄrnyalt stĂ­lusban tett egy tisztelet-kört Harag György emlĂ©kĂ©re. KortĂĄrs drĂĄma Ă©srendezƑi tehetsĂ©g -valamint elhivatottsĂĄg - ritkaegymĂĄsra talĂĄlĂĄsĂĄnak kĂŒlönleges eredmĂ©nyeirƑlbeszĂ©lt, majd bizonyos Ă©rtelemben (az utĂłbbiĂ©vek eredmĂ©nyeibƑl kiindulva) mintha TompaGĂĄbornak is megelƑlegezte volna azt a jelen-tƑsĂ©get-szerepet, amelyet Haragnak tulajdonĂ­-tott. A prĂłfĂ©ta szĂłljon belƑle! Tolnai OttĂł kifejtet-te, hogy „valĂłsĂĄgos" drĂĄmĂĄi nem azok, amelye-ket mi e nemben szĂĄmon tartunk-ezeket mindiga hiĂĄnyt pĂłtolandĂł, mĂĄsok helyett Ă­rja. Legiga-zibb szĂ­nhĂĄzi Ă­rĂłi munkĂĄjĂĄnak Nagy JĂłzseffel valĂłegyĂŒttmƱködĂ©sĂ©t tekinti. Szerinte a magyar szĂ­n-

hĂĄz nagy lehetƑsĂ©get szalaszt(ott) el azzal, hogykĂ©ptelen (volt) magĂĄba integrĂĄlni kĂ©t csĂșcstelje-sĂ­tmĂ©nyĂ©t - az amerikai-magyar Squat Ă©s a vaj-dasĂĄgi-francia magyar Jel szĂ­nhĂĄz kitörĂ©sĂ©t...MĂĄrton LĂĄszlĂł az Ă­rĂłi autonĂłmia fontossĂĄgĂĄrĂłlbeszĂ©lt, elismerve, hogy a drĂĄma az elƑadĂĄsbannyer legitimitĂĄst, tehĂĄt a drĂĄmaĂ­rĂł alkotĂĄs közbenmindenkĂ©ppen figyelembe vesz egy - valĂłsĂĄgosvagy imaginĂĄrius - szĂ­nhĂĄzat. MegĂĄllapĂ­totta,hogy az a radikĂĄlis vĂĄltozĂĄs, amely a prĂłzĂĄban Ă©sa költĂ©szetben mĂĄr kĂ©t Ă©vtizede vĂ©gbement, adrĂĄmĂĄban, a szĂ­nhĂĄzban elmaradt. Föl is tette aköltƑi kĂ©rdĂ©st: ha majd egyszer mĂ©gis vĂ©gbe-megy, ez vajon az Ă­rĂłkkal egyĂŒtt avagy nĂ©lkĂŒlĂŒktörtĂ©nik? VĂĄlaszĂĄbĂłl inkĂĄbb a remĂ©ny, semmint ameggyƑzƑdĂ©s sugĂĄrzott: a szĂ­nhĂĄzak valĂłdiinspirĂĄciĂłt csak a fiatal drĂĄma Ășj mƱveibƑl nyer-hetnek. Ez utĂłbbi gondolatra jĂłl rĂ­meltek NĂĄnayIstvĂĄn szarkasztikus mondatai: Ƒt szemĂ©ly sze-rint nem a magyar drĂĄma, hanem a magyarszĂ­nhĂĄz sorsa izgatja, Ă©s valĂłban: nem muszĂĄjolyan nagyon erƑltetni, ami nem megy, csakhogyamennyiben a kortĂĄrs honi drĂĄma elsorvad, vagyvĂ©gĂ©rvĂ©nyesen a stĂșdiĂłkba szorul, annak a szĂ­n-hĂĄz issza meg a levĂ©t. Nem lesz vitĂĄlis a szĂ­nhĂĄz,ha nem kĂ©pes olyan Ășj magyar mƱveket is pro-dukĂĄlni, amelyek megtöltik a nagy nĂ©zƑtereket.KelendƑ drĂĄmĂĄt kell termelni, s bizony Ășjra felkell talĂĄlni Ă©s meg kell tanulni a jĂł szĂłrakoztatĂłszĂ­nhĂĄzat. S ha ezt olyan közismerten mosolyta-lan kritikus mondja, mint NĂĄnay, akkor igazĂĄn elkell hinnĂŒnk (ĂĄllĂ­tĂłlag lĂĄtta ugyan egyszer valakinevetni a szerkesztƑ urat, igazĂĄn mĂ©gsem ezjellemzƑ rĂĄ).

Mint lĂĄthatĂł, a mai magyar drĂĄmĂĄt illetƑen tĂșlsok konkrĂ©tum valĂłjĂĄban nem hangzott el Deb-recenben, s el lehet töprengeni azon, mi is volt ekĂ©t nap beszĂ©lyeinek veleje. IdƑvel kiderĂŒl, ki mitprofitĂĄlt belƑle. A tanĂĄcskozĂĄs legfƑbb nyertesemindenesetre vitĂĄn felĂŒl RigĂł JĂĄnos pesti cuk-rĂĄsz, aki alighanem mĂĄris elfoglalta helyĂ©t a szĂ­n-hĂĄz- Ă©s drĂĄmatörtĂ©net panteonjĂĄban, hisz aligakadt felszĂłlalĂł, aki meg ne emlĂ­tette volna PartiNagy Lajos drĂĄmĂĄit, s ne hivatkozott volna kĂŒlö-nös nyomatĂ©kkal a MauzĂłleumra. FeltehetƑlegsokĂĄig tart mĂ©g (hĂĄl' istennek?), amĂ­g a MauzĂł-leum-tĂ©ma leizzik. RadnĂłti Zsuzsa, aki szĂĄmosszerzƑt Ă©s drĂĄmĂĄt elƑsorolva azt igyekezett bizo-nyĂ­tani, hogy a mai magyar szĂ­nmƱirodalomsokrĂ©tƱbb Ă©s sokszĂ­nƱbb, mint hinni szokĂĄs (s azigaztalan kĂ©p kialakulĂĄsĂĄĂ©rt gyakran az ina-dekvĂĄt bemutatĂłkat terheli a felelƑssĂ©g), a Ma-uzĂłleumot kiemelt pĂ©ldakĂ©nt kezelte. Szerinteebben az ideĂĄlis esetben a „pontosan megfo-galmazott szĂ­nhĂĄzi bemutatĂł", a „szakmailagpontos kritikai fogadtatĂĄs" Ă©s az „elƑzetes (ki-emelĂ©s tƑlem - U. L.) mĂ©lyen Ă©rtƑ Ă©s elemzƑirodalmi befogadĂĄs" következmĂ©nye az ered-mĂ©ny: „megtörtĂ©nik a visszaigazolĂĄs gesztusa; amƱ irodalmi Ă©s szĂ­npadi Ă©rtĂ©kei felismerƑdtek Ă©s

MAI MAGYAR DRÁMA

rögzĂŒltek a közvĂ©lemĂ©nyben." SĂĄndor IvĂĄnesszĂ©jĂ©t a Godot-ra utalĂł poĂ©tikus-teĂĄtrĂĄliskĂ©rdĂ©s fogta keretbe: „meddig ĂĄllhat kĂ©t embermozdulatlanul a szĂ­npadon?" S e lĂ©nyegeskĂ©rdĂ©seket feszegetƑ szĂ©p Ă­rĂĄs lezĂĄrĂĄsĂĄbanRigĂł Ășr immĂĄron metaforikus figurĂĄvĂĄ lƑn: ,,AkĂ©rdĂ©sre pedig, hogy meddig ĂĄllhat kĂ©t embermozdulatlanul a szĂ­npadon?, a magyar drĂĄmavĂĄlaszai nemigen tĂ©rnek el egymĂĄstĂłl.Legfeljebb a kĂŒlönbözƑ korszakok lĂ©tĂĄllapotĂĄt,gondolkodĂĄsi

Mindössze kĂ©t hetet töltöttem MagyarorszĂĄgon1994-ben, de rengeteget jĂĄrtam szĂ­nhĂĄzba(Budapesten, illetve vidĂ©ken tizenötprodukciĂłt lĂĄttam), Ă©s az elƑadĂĄsok energiĂĄjaĂ©s Ă©letöröme nagy hatĂĄssal volt rĂĄm. A heilbronniKatica, a Ma este improvizĂĄlunk Ă©s a 11. EdwardmerĂ©szsĂ©ge Ă©s elevensĂ©ge pĂ©ldĂĄul leginkĂĄbb egyparadoxonnal jellemezhetƑ: komoly jĂĄtĂ©kossĂĄg.Ezekben az elƑadĂĄsokban elkĂ©pesztƑkönnyedsĂ©ggel vĂĄltakoztak a szĂ­nhĂĄzi stĂ­lusok,aminek hatĂĄsĂĄra elƑtört belƑlem a tipikusan britbeskatulyĂĄzĂĄsi mĂĄnia: ez most stilizĂĄlt vagyrealista? KözönsĂ©ges vagy mĂ©lyenszĂĄntĂł?

KĂ©sƑbb aztĂĄn elgondolkodtam azon, milyenkevĂ©s Ășj magyar drĂĄmĂĄt lĂĄttam. (Hacsak nemszĂĄmĂ­tom ilyennek a Katharina Blum elveszetttisztessĂ©gĂ©t, ami persze adaptĂĄciĂł, rĂĄadĂĄsul nĂ©-met regĂ©nybƑl kĂ©szĂŒlt.) Igy aztĂĄn Ƒszinte kĂ­vĂĄn-csisĂĄg fogott el, amikor kĂ©zhez kaptam UporLĂĄszlĂł drĂĄmavĂĄlogatĂĄsĂĄt (Hungarian plays): va-jon mindaz, ami az elƑadĂĄsokban olyan kĂŒlönle-ges volt, fellelhetƑ-e a legfrissebb magyar drĂĄ-mĂĄkban is? (SzĂł szerint a legfrissebbekben:ahogyan Upor az elƑszĂłban Ă­rja, a kötet összeĂĄl-lĂ­tĂĄsa idejĂ©n a nĂ©gy darabbĂłl hĂĄrom mĂ©g szere-pelt valamelyik szĂ­nhĂĄz mƱsorĂĄn.)

Az antolĂłgia nagyon kĂŒlönbözƑ drĂĄmĂĄkat tar-talmaz. A csĂĄbĂ­tĂł naplĂłja kosztĂŒmös darab, az Elnem kĂŒldött levelek abszurd, a MĂŒller tĂĄncosaikemĂ©nyen realista, mĂ­g az AkĂĄrki modern mora-litĂĄsjĂĄtĂ©k - a stĂ­lusok Ă©s szĂ­nhĂĄzi mĂłdszerek teljesskĂĄlĂĄja. TalĂĄn ez is okozza, hogy nem mind-egyiket könnyƱ elkĂ©pzelni a szĂ­npadon. SzĂ­nhĂĄzirendezƑkĂ©nt munkĂĄm fontos rĂ©sze, hogy dara-

Cserhalmi György (Angelus) Ă©s TakĂĄcs Katalin(Angelina) az El nem kĂŒldött levelek RadnĂłtiszĂ­nhĂĄzi bemutatĂłjĂĄn (1993)

klĂ­mĂĄjĂĄt, szĂ­nhĂĄzi beszĂ©dmĂłdjĂĄt mĂĄs- Ă©s mĂĄsfĂ©-lekĂ©ppen fejezik ki. Valamikor Ă­gy: »Mondottam,ember, kĂŒzdj Ă©s bĂ­zva bĂ­zzĂĄl.« KĂ©sƑbb Ă­gy: »Ho-zott szalonnĂĄval egĂ©rirtĂĄst vĂĄllal doktor Var-sĂĄnyinĂ©.« A tovĂĄbbiakban majd megtudjuk, hogySpirĂł bazdmegjei, MĂĄrton ironikus tirĂĄdĂĄi, NĂĄdasnĂ©masĂĄga utĂĄn kit Ă©getnek el Parti Nagy kemen-cĂ©jĂ©ben."

Vagyis Rigó Jånos cukråszéban. Témånålvagyunk.

bokat olvasok, Ă©s megprĂłbĂĄlom kĂ©pzeletbenszĂ­nre vinni Ƒket. A könnyen szĂ­npadra kĂ©p-zelhetƑ darab nagyobb esĂ©llyel talĂĄl rendezƑt,mint az, amelyik jobb ugyan, de valamilyen oknĂĄlfogva nehezen „emelhetƑ ĂĄt" a papĂ­rrĂłl a kĂ©pzelet

szĂ­npadĂĄra. A szĂłban forgĂł vĂĄlogatĂĄsban az Elnem kĂŒldött levelek tette rĂĄm elsƑ olvasĂĄsra alegmĂ©lyebb benyomĂĄst, Ă©s a MĂŒller tĂĄncosaittudtam legnehezebben szĂ­npadon elkĂ©pzelni.Mindez lĂĄtszĂłlag lĂ©nyegtelennek tƱnik, csak-hogy kapcsolĂłdik egy fontos kĂ©rdĂ©shez(amelyrƑl kĂ©sƑbb majd bƑvebben szĂłlok): melyikdarab keltheti fel a brit rendezƑk Ă©s a közönsĂ©gĂ©rdeklƑdĂ©sĂ©t? (Arra is kitĂ©rek majd, hogymelyiket szeretnĂ©m akĂĄr magam is meg-rendezni.)

Hadd tegyek mĂ©g egy ĂĄltalĂĄnos Ă©szrevĂ©telt:nagyon meglepett, milyen merĂ©szen vĂĄltogatjĂĄkezek a darabok a helyszĂ­neket (kivĂ©tel az El nemkĂŒldött levelek). Sok Ă­rĂł - nĂ©mikĂ©pp önigazolĂĄsul- „filmszerƱ szerkezetnek" nevezi az ilyesmit. Bekell vallanom, ha ezt a kifejezĂ©st hallom, mindigerƑs vĂĄgyat Ă©rzĂ©k arra, hogy odaszĂłljak: „AkkormiĂ©rt nem csinĂĄl filmet az anyagbĂłl?" Persze tu-dom, Shakespeare is Ă­rt „filmszerƱ" jeleneteket(fƑleg az Antonius Ă©s KleopatrĂĄban), ugyanakkorcsodĂĄlom a klasszikus drĂĄmaĂ­rĂłkat, akik egyetlenhelyszĂ­nen Ă©s nagyjĂĄbĂłl a valĂłs idƑben jĂĄtszĂłdĂł,szabĂĄlyos arisztotelĂ©szi mƱveket alkottak. A tör-tĂ©nelem sorĂĄn sok Ă­rĂł vĂĄltogatta merĂ©szen ahelyszĂ­neket, de ezt a kötetet olvasva Ășjraeszem-be jutott, milyen nagyszerƱdĂ­szlettervezƑk dol-

T I M C A R R O L LMAGYAR DRÁMÁK ANGOL TÜKÖRBEN

MAI MAGYAR DRÁMA

goznak Magyarorszågon. A Katharina Blum elve-szett tisztességének díszlete példåul, amelyet aKamråban låttam, olyan ötletes volt, hogy nem iscsodålom a dråmaírók båtorsågåt, amellyel aligkétperces jeleneteket helyeznek hangszer-boltba,strandra, vidåmparkba, åruhåzba...

A Katharina BlumrĂłl jut eszembe, hogy a re-gĂ©nyadaptĂĄciĂłkra egyĂ©bkĂ©nt is jellemzƑ a sok aprĂł,a legkĂŒlönbözƑbb helyszĂ­neken jĂĄtszĂłdĂł jelenet. Ezpersze aligha meglepƑ: a regĂ©ny Ă©s a drĂĄmamerƑben kĂŒlönbözƑ mƱfajok. MĂ©gis, a kötetdrĂĄmĂĄiidƑnkĂ©nt regĂ©nyadaptĂĄciĂłnak tƱnnek. Az egyetlenkivĂ©tel az El nem kĂŒldött levelek, amely nagyon isdrĂĄmaszerƱ. (Az AkĂĄrki, bĂĄr sok jelenetbƑl ĂĄll, szin-tĂ©n csak drĂĄmakĂ©nt kĂ©pzelhetƑ el: nyitĂł jeleneterendkĂ­vĂŒl teĂĄtrĂĄlis, Ă©s az eredeti közĂ©pkori mƱ ĂĄt-dolgozĂĄsa is követi a drĂĄmaĂ­rĂĄs szabĂĄlyait. SzĂłnincs tehĂĄt irodalmi stĂ­lusgyakorlatrĂłl.)

A vĂĄlogatĂĄs elsƑ darabja, A csĂĄbĂ­tĂł naplĂłja (for-dĂ­tĂł: Julian Garner) szokatlan eredetƱ: SerenKierkegaard, a dĂĄn filozĂłfus mƱvein alapszik, Ă©selƑször egy Kierkegaard-konferenciĂĄn mutattĂĄk be.Aki mindezek alapjĂĄn szĂĄraz, unalmas darabraszĂĄmĂ­tana, azzal mĂĄris közölhetem, hogy a mƱ afilozĂłfusnak a szerelemrƑl alkotott nĂ©zeteirƑl szĂłl,tele szenvedĂ©llyel Ă©s konfliktusokkal, a hĂĄttĂ©rbenpedig a XIX. szĂĄzad forradalmai zajlanak aszabadsĂĄgĂ©rt Ă©s a demokrĂĄciĂĄĂ©rt. MeglehetƑsenösszetett tĂ©ma ez egy szĂ­npadi mƱ szĂĄmĂĄra.

Sajnos a darab kĂŒlönbözƑ rĂ©tegei nem szerve-sĂŒlnek igazĂĄn. Ahhoz, hogy mindhĂĄrom szint - aszemĂ©lyes, a politikai Ă©s a filozĂłfiai - mƱködƑkĂ©peslegyen, valamennyinek hitelesnek kell tƱnnie. Eztazonban Nagy AndrĂĄsnak nem sikerĂŒlt megvalĂłsĂ­-tania. A felvetett gondolatok Ă©s paradoxonok dra-matizĂĄlĂĄsa tĂșl egyszerƱ, mĂ­g a törtĂ©net fordulĂłpont-jait hosszadalmas szĂłnoklatok magyarĂĄzzĂĄk, s ettƑla figurĂĄk, bĂĄrmily termĂ©szetesen beszĂ©lnek is, kĂ©t-dimenziĂłssĂĄ vĂĄlnak. (A politikai szint pedig egysze-rƱen nem mƱködik.) A darab elƑszava szerintJohannes, a központi figura eredendƑen tragikus,illetve hƑsi karakter, aki aztĂĄn folyamatos hezitĂĄlĂĄsĂĄ-val a tragikomĂ©dia szintjĂ©re sĂŒllyed. Én mindebbƑlnem sokat Ă©szleltem: a darab elejĂ©n Johannes nagy-kĂ©pƱ Ă©s enyhĂ©n abszurd figurĂĄnak tƱnt, majd azĂĄllandĂł oda-vissza tĂĄncolĂĄs erdmĂ©nyekĂ©ppen ellen-szenves alakbĂłl hatĂĄrozottan idegesĂ­tƑvĂ© vĂĄlt.LehetsĂ©ges persze egyfajta produktĂ­vközönsĂ©gbosszantĂĄs is, amely a figura irĂĄntiĂ©rdeklƑdĂ©sĂŒnkben gyökerezik; engem viszont azĂ©rtdĂŒhĂ­tettek Johannes tettei, mert nem ĂĄlltakösszhangban jellemĂ©vel. Nem azt jelenti ez, hogy etettek illogikusak lettek volna, inkĂĄbb azt, hogysemmifĂ©le szemĂ©lyisĂ©ghez nem volt közĂŒk; ĂșgytƱnt, pusztĂĄn egy filozĂłfiai gondolatot (sƑt nĂ©hacsupĂĄn egy aforizmĂĄt) kĂ­vĂĄnt illusztrĂĄlni velĂŒk aszerzƑ. ArisztotelĂ©sz szerint egy karaktert a tetteijellemeznek a legjobban. Itt azonbanbebizonyosodott: elƑfordulhat, hogy hiĂĄba vonultatfel egĂ©sz sereg akciĂłt a figura, mĂ©gsem rajzolĂłdikki hatĂĄrozottan a jelleme.

Ugyanakkor szĂĄmos pozitĂ­vumot is talĂĄltam adrĂĄmĂĄban: a pĂĄrbeszĂ©dek többsĂ©ge gördĂŒlĂ©keny,szinte hallani Ƒket olvasĂĄs közben, Ă©s van nĂ©hĂĄnyigen szĂłrakoztatĂł rĂ©szlet, mint pĂ©ldĂĄul az,amelyben megjelenik Wilhelm, Johannes sze-rencsĂ©tlen lappföldi fĂ©ltestvĂ©re, akinek csöndeskĂ©tsĂ©gbeesĂ©sben zajlĂł Ă©letĂ©rƑl meggyƑzƑ kĂ©petkapunk. De mĂ©g a jĂłl sikerĂŒlt rĂ©szeknĂ©l isĂ©rezhetƑ a darab egyik fƑ problĂ©mĂĄja: az Ă­rĂĄsmodern stĂ­lusĂĄt igen nehĂ©z összeegyeztetni azzal akorszakkal, amelyben a darab jĂĄtszĂłdik. OlvasĂĄsközben ĂĄllandĂłan emlĂ©keztetnem kellett magamatarra, hogy a szereplƑk mĂșlt szĂĄzadi dĂĄnjelmezeket viselnek majd, legalĂĄbbis szerintem.De az is lehet, hogy az Ă­rott szöveg stĂ­lusa jobbanhat, ha a rendezƑ a szereplƑket radikĂĄlis lĂ©pĂ©sselegy modern nagyvĂĄros kĂĄvĂ©hĂĄzaiba Ă©s zenemƱ-boltjaiba helyezi; bĂĄr megvallom, kĂ©tsĂ©geim van-nak e megoldĂĄs mƱködƑkĂ©pessĂ©ge felƑl.

Mindent összevetve A csĂĄbĂ­tĂł naplĂłja tĂșlsĂĄ-gosan is ambiciĂłzus munkĂĄnak tƱnik. AnnyifĂ©lecĂ©lnak akar megfelelni, hogy közben elfeledkezika drĂĄmaĂ­rĂł kĂ©t fontos feladatĂĄrĂłl: Ă©rdeklƑdĂ©st kellkeltenie a figurĂĄk irĂĄnt, Ă©s nem szabad ki-mondatnia velĂŒk olyan gondolatokat, melyek acselekmĂ©nybƑl nyilvĂĄnvalĂłan következnek.

SzilĂĄgyi Andor darabja, az El nem kĂŒldött le-velek (fordĂ­tĂł: Gregory Motton) sok tekintetbenellentĂ©te A csĂĄbĂ­tĂł naplĂłjĂĄnak - szemmel lĂĄtha-tĂłan szĂ­nhĂĄzi ember munkĂĄja. Ez a törtĂ©net sem-milyen mĂĄs formĂĄban nem kĂ©pzelhetƑ el, csakdrĂĄmakĂ©nt. S mĂ­g A csĂĄbĂ­tĂł naplĂłja a leg-kĂŒlönbözƑbb helyszĂ­neken jĂĄtszĂłdik, itt csupĂĄnegyetlen dĂ­szletre van szĂŒksĂ©g: egy BeckettetidĂ©zƑ fĂĄra valami vidĂ©ki vasĂștĂĄllomĂĄson, ahol kĂ©tember, Angelus Ă©s Angelina Ășjra Ă©s Ășjra összeta-lĂĄlkozik. Az elƑzƑ darabbal ellentĂ©tben a tĂ©ma ittegyĂ©rtelmƱ: sajnĂĄlkozĂĄs egy soha be nem telje-sĂŒlt szerelem miatt (mindezt egy sorozatnyi elnem kĂŒldött levĂ©lbƑl tudjuk meg, melyek praktikusmĂłdon mĂ©g arra is hagynak idƑt, hogy aszĂ­nĂ©szek jelmezt Ă©s kellĂ©ket vĂĄltsanak). MintkiderĂŒl, Angelus Ă©s Angelina fiatalon talĂĄlkozott,ĂĄm az elsƑ szenvedĂ©lyes Ă©jszaka soha nemismĂ©tlƑdhetett meg - illetve a darab folyamĂĄnĂĄllandĂłan megismĂ©tlƑdik, mindössze az a prob-lĂ©ma, hogy csak olyankor talĂĄlkozhatnak, amikorĂ©letĂŒk Ă©ppen teljesen mĂĄs szakaszban van (pĂ©l-dĂĄul amikor a fĂ©rfi mĂĄr öregember, a nƑ közĂ©p-korĂș). Es bĂĄr remegnek, ha csak meghalljĂĄk amĂĄsik nevĂ©t, sƑt egyszer mintha fel is ismernĂ©kegymĂĄst - mĂ©gis, az a kĂ©ptelensĂ©g, hogy kĂŒlön-bözƑ tempĂłban öregednek, arra utal, hogy ez akĂ©t ember nem lehet az igazi Angelus Ă©sAngelina. Es mĂ©gis Ƒk azok; ezt teszi a szĂ­nhĂĄzereje Ă©s szabadsĂĄga.

A darab egyik remek hĂșzĂĄsa, hogy az igazsĂĄgotcsak rĂ©szletekben ismerjĂŒk meg. PĂ©ldĂĄul egĂ©szenzavarba ejtƑ a kĂ©t- nyilvĂĄnvalĂłan idegen - emberviszonya. Akkor kezdĂŒnk gyanĂșt fogni,

hogy lehet köztĂŒk valami, amikor feltƱnƑenĂŒgyesen replikĂĄznak partnerĂŒk - lĂĄtszĂłlagĂłvatlanul elejtett-mondataira. A vĂ©gĂ©n kiderĂŒl (bĂĄraddig-ra magunktĂłl is rĂĄjövĂŒnk), hogy ezek amondatok valĂłjĂĄban idĂ©zetek a pĂĄr legelsƑbeszĂ©lgetĂ©sĂ©bƑl. Az utolsĂł jelenetben teljesegĂ©szĂ©ben lĂĄthatjuk ezt az elsƑ talĂĄlkozĂĄst, Ă©snemcsak a rejtĂ©ly meg-oldĂĄsĂĄnak öröme tölt elbennĂŒnket, hanem azt is Ă©rezzĂŒk, mit vesztett ez akĂ©t ember azzal, hogy soha többĂ© nem talĂĄlkoztak.Érdekes mĂłdon egyfajta feloldĂĄskĂ©nt hat, hogyerre a jelenetre csak a darab vĂ©gĂ©n kerĂŒl sor, bĂĄrazt mĂĄr tudjuk, hogy az esemĂ©nyek idƑrendjefelborult. RĂĄjövĂŒnk, hogy ez az a jelenet, amelyutĂĄn mindketten vĂĄgyakoznak, Ă©s bĂĄr tudjuk, hol avalĂłdi helye a törtĂ©netben, mĂ©gis szinte gyĂłgyĂ­tĂłhatĂĄssal van rĂĄnk. Eleinte azon gondolkodtam,szĂŒksĂ©g van-e egyĂĄltalĂĄn erre a jelenetre, aztĂĄnrĂĄjöttem; hogy igen. Az öröm, amelyet a pĂĄrtalĂĄlkozĂĄsa lĂĄttĂĄn Ă©rzĂŒnk, Ă­gy is csak egy pillanatigtart, hogy aztĂĄn mĂ©g felemelƑbbĂ© tegye amegrendĂŒlĂ©st, hiszen tudjuk, Ăștjaik elvĂĄlnak.KĂŒlönben is, amikor a kirakĂłs jĂĄtĂ©k elemei ahelyĂŒkre kerĂŒlnek, a nĂ©zƑ elĂ©gedettsĂ©ge igaziszĂ­nhĂĄzi Ă©lmĂ©ny. Es ha ez pĂłtol-ni kĂ©pes adarabban a teljessĂ©gnek azt az Ă©rzĂ©sĂ©t, amely aszereplƑk szerelmi kapcsolatĂĄbĂłl hiĂĄnyzik, hĂĄt miĂ©rtne? A mƱvĂ©szet egyik sajĂĄtossĂĄga, hogy az Ă©letesetlegessĂ©geinek formĂĄt kölcsönöz, sƑt jelentĂ©seillĂșziĂłjĂĄval is felruhĂĄzza.

Az eddigiekbƑl kiderĂŒlhetett, hogy az E/ nemkĂŒldött leveleket nagyon jĂłl sikerĂŒlt darabnaktartom. Erezni, hogy a szerzƑ magabiztosan kĂ©z-ben tartja a tĂ©mĂĄt, a forma, a jellemek, a helyszĂ­-nek Ă©s fƑleg a nyelvezet igen hatĂĄsosan mƱköd-nek. FrappĂĄns a helyszĂ­nvĂĄlasztĂĄs: a vasĂștĂĄllomĂĄsolyan hely, ahol a dolgok naprĂłl napraugyanabban az idƑben ismĂ©tlƑdnek. Mintha aperon a vilĂĄgegyetem egy szelete lenne, ahol azidƑ matematikai egysĂ©gekre bonthatĂł (nem pedigtitokzatos kontinuum, amilyennek ismerjĂŒk), Ă©smintha ezeket az egysĂ©geket algebrai mĂłdsze-rekkel ĂșjbĂłl össze lehetne rakni, hogy kĂŒlönfĂ©leegyenletekkel kĂ­sĂ©rletezzĂŒnk. (SzilĂĄgyi jĂĄtĂ©ka azidƑkontrasztokkal egyĂĄltalĂĄn nem erƑltetett, Ă©snem is mentegetƑzƑ jellegƱ, Ă­gy kellemes ellen-tĂ©tet alkot pĂ©ldĂĄul J. B. Priestleyvel, aki fƑkĂ©pp aMĂĄr jĂĄrtam itt cĂ­mƱ mƱvĂ©ben minden erejĂ©t meg-feszĂ­tve prĂłbĂĄlja tudomĂĄnyosan igazolni körkörösidƑábrĂĄzolĂĄsĂĄt.) Es az ĂĄllomĂĄs persze meg-ĂĄllĂłhely is, ahol megpihenĂŒnk kĂ©t utazĂĄs között,mĂ­g a vonat az Ă©let egyik mozzanata, amely vĂ©gsƑĂșticĂ©lunk felĂ© robog velĂŒnk.

Két kritikai megjegyzés: bår azt írtam, a darabstílusa jól megfelel témåjånak, van benne egy-kétzavaró mozzanat. Talån a fordítås az oka, de a

szövegben akad nĂ©hĂĄny meglehetƑsen elavult an-gol kifejezĂ©s. TalĂĄn a magyar eredetiben is vannakilyenek (ezt nem ĂĄll mĂłdomban megĂ­tĂ©lni), minden-esetre Angelus szidalmainak sokkal Ă©letszagĂșbbtĂĄrsalgĂĄsi nyelven kellene elhangozniuk, mint ami-

MAI MAGYAR DRÁMA

lyenek azok az enyhĂ©n irodalmias frĂĄzisok, me-lyeket itt olvashatunk. Van mĂ©g egy-kĂ©t mozzanat,melyeknek cĂ©lja vagy tĂșl nyilvĂĄnvalĂł, vagyegyĂĄltalĂĄn nem az. Nem tudtam pĂ©ldĂĄul eldönteni,miĂ©rt kell Angelusnak egy tölcsĂ©ren ĂĄt lĂ©legeznie, bĂĄrlĂĄtvĂĄn a magyar rendezƑk lelkesedĂ©sĂ©t a bizarr dol-gok irĂĄnt, nem akadtam fenn a dolgon. AnnĂĄl kiĂĄb-rĂĄndĂ­tĂłbb volt a mƱszĂ­v Angelus bƑröndjĂ©ben.ÖnmagĂĄban vĂ©ve hatĂĄsos kĂ©p, de kĂ­sĂ©rtĂ©sbe viszia szerzƑt, hogy erƑltetett fejtegetĂ©sekbebocsĂĄtkozzon egy szĂ­v ĂĄrĂĄrĂłl Ă©s Ă©rtĂ©kĂ©rƑl, Ă­gy ametaforĂĄbĂłl ot-romba allegĂłria lesz.

EzektƑl a talĂĄn hajuknĂĄl fogva elƑrĂĄngatott aprĂł-sĂĄgoktĂłl eltekintve az El nem kĂŒldött levelek ĂșgykĂ©pes egyetlen kistörtĂ©netre összpontosĂ­tani, hogyközben az egyetemessĂ©g Ă©rzetĂ©t kelti bennĂŒnk. Adarabot nemcsak a magabiztos tĂ©makezelĂ©s teszivonzĂłvĂĄ, hanem az is, hogy lehetƑsĂ©get ad kĂ©tszĂ­nĂ©sznek Ă©lete nagy alakĂ­tĂĄsĂĄra.

A kötet harmadik darabjĂĄval, a MĂŒller tĂĄncosaival

(fordĂ­tĂł: Daniel Mornin) Ășjra hangulatot vĂĄltunk.NĂ©meth Ákos szigorĂșan mai törtĂ©nete egy tĂĄnc-egyĂŒttes szĂ©tesĂ©sĂ©rƑl mesĂ©l, miutĂĄn nagyszerƱ, dezsarnoki vezetƑjĂŒk, MĂŒller fakĂ©pnĂ©l hagyta Ƒket. AbevezetĂ©s hangsĂșlyozza, hogy ez tulajdonkĂ©ppenallegĂłria: mi törtĂ©nik egy olyan orszĂĄggal, mintMagyarorszĂĄg, miutĂĄn a szovjet birodalomösszeomlott? Az El nem kĂŒldött levelekrƑl szĂłlvaĂ©ppen az imĂ©nt kifogĂĄsoltam az otrombaallegĂłriĂĄkat, Ășgyhogy most bizonyĂĄra azt vĂĄrjĂĄktƑlem, hogy igen kritikusan szemlĂ©ljem ezt adarabot. ValĂł igaz, a mai angol szĂ­nhĂĄz ritkĂĄn alkal-maz allegĂłriĂĄt. A magyar szĂ­nhĂĄz talĂĄn azĂ©rt hasz-nĂĄlja nagyobb elƑszeretettel, mert a szovjet tĂ­pusĂșkommunizmus bukĂĄsa elƑtti idƑkben a valĂłdi jelen-tĂ©st kĂłdolni kellett, de a beavatott közönsĂ©g Ă©rtette,mirƑl van szĂł. Engem tulajdonkĂ©ppen egyĂĄltalĂĄnnem zavart az allegorikus elem a MĂŒller tĂĄncosai-ban, bĂĄr talĂĄn mĂ©gis van bizonyos köze ahhoz, amiviszont nem tetszett. A szerzƑ olyan pesszimistĂĄn

szemlĂ©li MagyarorszĂĄg jövƑjĂ©t, hogy egĂ©sz sortökĂ©letesen remĂ©nyvesztett figurĂĄt alkotott. AszereplƑk mĂĄr a darab elejĂ©n, MĂŒller tĂĄvozĂĄsakorborzasztĂłan elkeseredettek, kĂ©sƑbb pedig csaksĂșlyosbodik a helyzet: HorvĂĄth, az önjelölt ĂșjvezetƑ Ă©ppolyan zsarnok, mint MĂŒller, viszonttehetsĂ©gtelen, a többiek meg sorra lecsĂșsznak.Van itt minden: prostitĂșciĂł, rablĂĄs, gyilkossĂĄg, Ă©stalĂĄn nem vĂĄdolnak Ă©rzelgƑssĂ©ggel, ha meg-jegyzem, hogy ez a nyomasztĂł alaphangulat szĂĄ-momra sokat levont a darab Ă©rtĂ©kĂ©bƑl. Nem minthahappy endet vĂĄrtam volna, pĂ©ldĂĄul olyasmit, hogya tĂĄrsulat vĂ©gĂŒl befut. De szĂŒksĂ©ges lett volnaĂ©rzĂ©keltetni, milyen is lett volna az a siker, amelyrevĂĄgytak. TalĂĄn egyfajta szociĂĄlis Ă©s kulturĂĄlis szaka-

Ungvåri Istvån (Edward) és Safranek Kåroly(Wilhelm) A csåbító naplójåban (BudapestiKamaraszínhåz, 1993)(Koncz Zsuzsa felvételei)

MAI MAGYAR DRÁMA

dĂ©k vĂĄlaszt el engem ettƑl a darabtĂłl, hiszen akötet drĂĄmĂĄi közĂŒl ez a leghangsĂșlyozottabbanmagyar. Hadd hozzak fel egy pĂ©ldĂĄt egy mĂĄsikmƱfajbĂłl: Zola egyik regĂ©nyĂ©ben, A patkĂĄnyfogĂł-ban a hƑsnƑ elkerĂŒlhetetlen hanyatlĂĄsa Ă©s bukĂĄsacsak azutĂĄn kezdƑdik, miutĂĄn mĂĄr lĂĄttuk Ƒt viszony-lag sikeres Ă©lethelyzetben, Ă©s mĂ©g a kĂ©tsĂ©gbeesĂ©sidejĂ©n is fel-felcsillan a remĂ©ny. Nem feltĂ©tlenĂŒl hi-szem, hogy jobb lenne a darab, ha lĂĄtnĂĄnk a tĂĄrsu-latot sikerei teljĂ©ben is, hiszen azt pĂ©ldĂĄul jĂłnaktartom, hogy MĂŒller meg sem jelenik. MĂ©gis van afigurĂĄk fĂĄjdalmĂĄban Ă©s sikertelensĂ©gĂ©ben vala-mimegfoghatatlan, Ă©s abban sem vagyok biztos,hogy önmagĂĄban ez a kĂ©t Ă©rzelem elegendƑ volnaegy szĂ­ndarabhoz. Kellene nĂ©mi konfliktus Ă©sfeszĂŒltsĂ©g is. Illetve konfliktus Ă©ppen akad,csakhogy nem aktĂ­v, cĂ©ltudatos emberek konflik-tusa, hanem remĂ©nyvesztett figurĂĄkĂ©, akik egy-mĂĄst marjĂĄk. SzĂłlhat persze errƑl is a dolog, csakĂ©ppen Ă­gy elvĂ©sz a feszĂŒltsĂ©g. MĂĄrpedig konfliktustnĂ©zni feszĂŒltsĂ©g nĂ©lkĂŒl meglehetƑsen fĂĄrasztĂł.

GyanĂ­tom egyĂ©bkĂ©nt, hogy ez az a darab, amelymeg rendezve egĂ©sz mĂĄskĂ©pp hatna rĂĄm. NemcsakazĂ©rt, mert rengeteg olyan jelenetet tartalmaz, amely-nek szĂ­nre ĂĄllĂ­tĂĄsakor a rendezƑ Ă©s a dĂ­szlettervezƑigencsak kamatoztathatja fantĂĄziĂĄjĂĄt - vidĂĄmpark,börtön, a lakĂĄs, ahol a kritikusnƑt meggyilkoljĂĄk stb.Ezek a helyszĂ­nek mind lĂĄtvĂĄnyosak, Ă©s segĂ­tik adarab megĂ©rtĂ©sĂ©t. Ugyanakkor ezt a drĂĄmĂĄt volt alegnehezebb olvasni. NehĂ©z a leĂ­rt szereplƑketmeg-kĂŒlönböztetni egymĂĄstĂłl, Ă©s csak a mĂĄsodikolvasĂĄsra tudtam rĂĄjuk kĂŒlön-kĂŒlön koncentrĂĄlni. AszĂ­npadon persze nem lehetne összetĂ©veszteniƑket; a szĂ­nĂ©szeknek bizonyĂĄra sikerĂŒlne hĂșs-vĂ©remberrĂ© vĂĄltoztatni a naiv Andit, a rezignĂĄlt RitĂĄt Ă©saz önvĂ©delembƑl nƑgyƱlölƑvĂ© lett HorvĂĄthot. Hamindez megtörtĂ©nik, szĂ­npadon egĂ©szen hatĂĄsoslehet a darab, hiszen dialĂłgusai kĂ©tsĂ©gkĂ­vĂŒl erƑ-teljesek, szenvedĂ©ly Ă©s intenzitĂĄs van bennĂŒk. Va-lami mĂ©gis azt sĂșgja, hogy kevĂ©s közöm lennehozzĂĄ, Ă©s nem is kapnĂ©k tƑle tĂșl sokat.

KĂĄrpĂĄti PĂ©ter AkĂĄrkije (fordĂ­tĂł: Jack Bradley;versek: Nick Hern) kĂ©t nagyon kĂŒlönbözƑ darabotfƱz egybe, rendkĂ­vĂŒli eredmĂ©nnyel. Az alaptörtĂ©nethƑse egy budapesti asszony, aki megtudja, hogyrĂĄkos. Ehhez kapcsolĂłdnak a közĂ©pkori angol mo-ralitĂĄsjĂĄtĂ©k, az AkĂĄrki egyes jelenetei (abban azidƑben az angol drĂĄma kizĂĄrĂłlagos tĂĄplĂĄlĂ©ka azallegĂłria volt). Amikor Emma a halĂĄlrĂłl elmĂ©lkedik,megjelenik maga a HalĂĄl, egyenesen a közĂ©pkorbĂłl,hogy szĂłljon hozzĂĄ Ă©s hozzĂĄnk. Es ahogy EmmamegprĂłbĂĄlja elrendezni az ĂŒgyeit, mielƑtt a vĂ©gsƑĂștra indul, Ă©lete szereplƑi az eredeti AkĂĄrkifigurĂĄi-kĂ©nt jelennek meg (az orvos pĂ©ldĂĄul, aki kimondja adiagnĂłzist, a TudĂĄsnak felel meg), bĂĄr ez nem tĂșlhangsĂșlyos, Ă©s csak az utolsĂł jelenetben vilĂĄgoso-dik meg a nĂ©zƑ szĂĄmĂĄra.

Úgy tƱnik, a MĂŒller tĂĄncosaihoz hasonlĂłan ez adarab is jellegzetesen magyar, hiszen nem csupĂĄnEmma spirituĂĄlis utazĂĄsĂĄrĂłl szĂłl. Át- meg ĂĄtszövik

a mai budapesti Ă©let jelenetei, melyekben a szerzƑkĂ­mĂ©letlenĂŒl Ă©s nagyon szellemesen gĂșnyolĂłdik anehĂ©zsĂ©geken. Az ironikus nyitĂł jelenetbenpĂ©ldĂĄul a nĂ©zƑ egy bizarr lakĂĄseladĂĄs közepĂ©becsöppen. NagyszerƱ ez a nyitĂĄny, mĂ©g az olvasĂłfigyelmĂ©t is azonnal megragadja. És bĂĄr az irĂłniaa krĂłnikus magyar lakĂĄshiĂĄnyra vonatkozik, atĂĄjĂ©kozatlan kĂ­vĂŒlĂĄllĂł is könnyen megĂ©rtheti, mi-rƑlvan szĂł.

Ez persze nem volt Ă­gy minden szatirikus utalĂĄs-nĂĄl: bĂĄr Ă©n tudom, hogy a magyarok gyakran vĂĄl-lalnak mellĂ©kĂĄllĂĄsokat megĂ©lhetĂ©sĂŒk Ă©rdekĂ©ben,mĂ©gsem volt egĂ©szen vilĂĄgos, hogy Emma anyja ezokbĂłl ad bizarr Ă©s nagyon mulatsĂĄgos relaxĂĄciĂłsfranciaĂłrĂĄkat. A jelenet szinte mĂĄr szĂŒrreĂĄlis, Ă©stalĂĄn nem is baj, hogy ez a szint is megjelenik.ÁltalĂĄban vĂ©ve a budapesti Ă©letrƑl szĂłlĂł jelenetekigazĂĄn tanulsĂĄgosak: hiteles kĂ©pet adnak a maiMagyarorszĂĄg Ă©letĂ©rƑl, de ezt egyĂĄltalĂĄn nem szĂĄj-barĂĄgĂłan teszik.

A darab közĂ©ppontjĂĄban Emma ĂĄll, ez a göm-bölydednek Ă©s rokonszenvesnek ĂĄbrĂĄzolt figura, akimindvĂ©gig valĂłsĂĄgosnak tƱnik. (ZĂĄrĂłjelben jegy-zem meg: a nĂ©gy, egyarĂĄnt fĂ©rfiak ĂĄltal Ă­rott drĂĄmĂĄ-ban ez messze a legjobban sikerĂŒlt nƑalak.) Az ajelenet pĂ©ldĂĄul, amikor elmegy volt fĂ©rjĂ©hez, hogyvisszakĂ©rje tƑle a tĂŒkrĂ©t (ez is szerepel a halĂĄla elƑttelvĂ©gzendƑ feladatok listĂĄjĂĄn), megrendĂ­tƑ pontos-sĂĄggal ĂĄbrĂĄzolja a meghittsĂ©g Ă©s a kĂ­nos zavarkĂŒlönös keverĂ©kĂ©t, amely egykori szeretƑk közöttmindig megjelenik. A kivĂĄlĂłan lefordĂ­tott pĂĄrbeszĂ©-det olvasĂĄs közben szinte halljuk is.

Ez a darab mĂ©g az AkĂĄrkibƑl szĂĄrmazĂł rĂ©szleteknĂ©lkĂŒl is tele lenne megdöbbentƑ kĂ©pekkel: ha pĂ©l-dĂĄul kinyitjĂĄk az egyik ajtĂłt Emma lakĂĄsĂĄban, egycsomĂł bekötött szemƱ, földön heverƑ embert lĂĄ-tunk, egy mĂĄsik ajtĂł mögött pedig forgalmas irodamƱködik; vagy ott az orvos rendelƑje, ahol egypĂĄciens a röntgenkĂ©pernyƑ elƑtt Ă©ppen gipszkĂĄsĂĄtnyel, ami szĂ©pen lĂĄthatĂł a röntgenfelvĂ©telen. (Ez akĂ©p Ă©s a darab nagy rĂ©sze a kivĂĄlĂł lengyel rendezƑ,Krzysztof Kieƛ3owski munkĂĄit juttatta eszembe -azt hiszem, elĂ©g hĂ­zelgƑ összevetĂ©s.)

Az AkĂĄrkibƑl szĂĄrmazĂł jelenetekben a darab egymĂĄsik dimenziĂłba kerĂŒl, Ă©s nem csak vizuĂĄlis Ă©rte-lemben. Az elsƑ jelenetet lezĂĄrĂł halĂĄltĂĄnc kapcso-latot teremt a közĂ©pkori moralitĂĄs Ă©s a modern vilĂĄgközött. Ez a dialĂłgus a darab sorĂĄn többszörfelbukkan, Ă©s a vĂ©gĂ©n megismĂ©tlƑdik. (HaddemlĂ­tsek meg egy vĂ©letlenszerƱ pĂĄrhuzamot az E/nem kĂŒldött levelekkel; ott egy vasĂștĂĄllomĂĄs voltahelyszĂ­ne kĂ©t emberi Ă©let kĂŒlönbözƑ szakaszainak;az AkĂĄrki-ben az Ă©let utolsĂł ĂĄllomĂĄsa szintĂ©n egyvasĂști meg-ĂĄllĂł, ezĂșttal - stĂ­lszerƱen - aföldalattiĂ©.) Ahhoz, hogy kiderĂ­tsĂŒk, miĂ©rt idĂ©zett aszerzƑ az eredeti AkĂĄrkibƑl, fel kell tennĂŒnk egysarkalatos kĂ©rdĂ©st, amely igazolhatja az idĂ©zeteklĂ©tjogosultsĂĄgĂĄt. ElƑszavĂĄban a fordĂ­tĂł kiemeli: azAkĂĄrki-pĂĄrhuzam nem feltĂ©tlenĂŒl azt jelenti, hogyEmma törtĂ©nete utazĂĄs a megvĂĄltĂĄs felĂ©. Ez igaz,de az idĂ©zetek

mĂ©gis hatĂĄsosan Ă©rvelnek amellett, hogy Ă­gy istekinthetjĂŒk a dolgokat. Ha egy mĂĄsik korszak em-berei Ă­gy lĂĄttĂĄk a vilĂĄgot, mi miĂ©rt nem vagyunkkĂ©pesek erre? MifĂ©le megvĂĄltĂĄs lehetsĂ©ges az ittĂĄbrĂĄzolt modern, istentelen, lelketlen vilĂĄgban? Ab-ban, amit magunk hoztunk lĂ©tre, nemcsakBudapesten, de New Yorkban, Londonban is...

Mostanra az olvasĂł kitalĂĄlhatta a vĂĄlaszt az Ă­rĂĄ-som elejĂ©n feltett kĂ©rdĂ©sekre: melyik darab lennesikeres Nagy-BritanniĂĄban, Ă©s melyiket rendeznĂ©mmeg magam is szĂ­vesen? Az a gyanĂșm, hogy az Elnem kĂŒldött levelek lenne a legesĂ©lyesebb rĂĄ, hogynĂĄlunk is szĂ­npadra ĂĄllĂ­tsĂĄk, Ă©s nem csak azĂ©rt, mertkĂ©tszereplƑs, Ă­gy gyengĂ©n tĂĄmogatott szĂ­nhĂĄzainkolcsĂłn megĂșsznĂĄk a dolgot. KĂ©t mĂĄsik Ă©rv is melletteszĂłl (arrĂłl nem is beszĂ©lve, hogy a stĂ­lusa is igenerƑteljes): a szerelem Ă©s az elszalasztott lehetƑsĂ©gtĂ©mĂĄja egyetemes, Ă©s nagy kihĂ­vĂĄst jelent kĂ©t kivĂĄlĂłszĂ­nĂ©sz szĂĄmĂĄra. Biztos vagyok benne, hogy ezt adarabot a vilĂĄg minden tĂĄjĂĄn sikerrel szĂ­nre lehetnevinni, csak Ă©ppen meg kellene nyerni kĂ©t elsƑrangĂșszĂ­nĂ©szt a szerepekre.

A mĂĄsodik, a kevĂ©sbĂ© fontos kĂ©rdĂ©s (melyiketszeretnĂ©m Ă©n magam megrendezni) visszavezetmĂĄsik kedvencemhez, az AkĂĄrkihez. Mint mindenrendezƑt, engem is a lĂĄtvĂĄnybeli lehetƑsĂ©gek Ă©s abennĂŒk rejlƑ kihĂ­vĂĄs vonzanak elsƑsorban. Nagyonizgat a szemĂ©lyes Ă©s az egyetemes keverĂ©ke, ponto-sabban az, ahogyan az egyetemes a szemĂ©lyesbƑlkiemelkedik. Ha az AkĂĄrkit nem mutatnĂĄk be Nagy-BritanniĂĄban, azt nem technikai problĂ©mĂĄk vagy atĂ©ma idegensĂ©ge okoznĂĄk, sokkal inkĂĄbb az angolszĂ­nhĂĄz döbbenetes Ă©s talĂĄn megvĂĄltoztathatatlankonzervativizmusa. Az Ă©vek Ăłta tapasztalhatĂłalultĂĄmogatottsĂĄg eredmĂ©nyekĂ©ppen ma mĂĄr csaka bevĂĄlt klasszikusokban bĂ­z-nak, Ă©s ehhezszoktattĂĄk a közönsĂ©get is. A Nemzeti SzĂ­nhĂĄzonĂ©s a Royal Courton kĂ­vĂŒl nehĂ©z elkĂ©pzelni olyanszĂ­nhĂĄzat, amely megengedhet-nĂ© magĂĄnak, hogyismeretlen szerzƑ Ășj mƱvĂ©t mutassa be, legfeljebbha bebiztosĂ­tanĂĄ magĂĄt egy nemzetközi hĂ­rƱfilmszĂ­nĂ©sz fellĂ©ptetĂ©sĂ©vel, de hĂĄt az ilyenszĂ­nĂ©szek többnyire nemzetközi hĂ­rƱ filmek-kelvannak elfoglalva.

RemĂ©lem, a darabok sorsĂĄra vonatkozĂł pesszi-mizmusom megalapozatlan. ElvĂ©gre mĂĄs utakat isbejĂĄrhatnak: egy vizsgaelƑadĂĄs itt, egy kĂŒlvĂĄrosisiker amott, Ă©s a darab mĂĄris beszivĂĄrgott aköztudatba. Akkor aztĂĄn a profi szĂ­nhĂĄzak is le-csaphatnak rĂĄ.

Örömteli feladat volt ezeket a darabokat elolvasniĂ©s elemezni. NyilvĂĄnvalĂł, hogy nem talĂĄlhattamƑket egyformĂĄn jĂłnak, de minden elismerĂ©semUpor LĂĄszlóé, aki összeĂĄllĂ­totta ezt a friss, modern,energikus Ă©s az angol olvasĂł szĂĄmĂĄra kĂŒlönösĂ©lmĂ©nyt kĂ­nĂĄlĂł vĂĄlogatĂĄst.

Nick Hern Books, London, 1996

FordĂ­totta: KovĂĄcs Ida

P E T E R B R O O K

AZ ARANYHALMinden olyan alkalom, amikor nyilvĂĄnossĂĄ

elƑtt beszĂ©lek, szĂ­nhĂĄzi kĂ­sĂ©rlet. MegprĂłbĂĄlomfelhĂ­vni a közönsĂ©g figyelmĂ©t arraa tĂ©nyre, hogy itt Ă©s most egy szĂ­nhĂĄzszituĂĄciĂł rĂ©szesei vagyunk. Ha egyĂŒtteser kĂ©pesekvagyunk rĂĄ, hogy rĂ©szleteiben rnegfi gyeljĂŒk afolyamatot, amelybe ezekben a pillana tokbankerĂŒlĂŒnk, lehetƑvĂ© vĂĄlik, hogy a szĂ­nhĂĄt jelentĂ©sĂ©tsokkal kevĂ©sbĂ© elmĂ©leti mĂłdon kö zelĂ­tsĂŒk meg. Ez amai kĂ­sĂ©rlet azonban sok kal bonyolultabb. ElsƑ Ă­zbenjĂĄrultam hozzĂĄ, hogy rögtönzĂ©s he-lyett elƑre megĂ­rjam mondandĂłmat,mivel a szöveget meg akarjĂĄkjelentetni. Igyekszem Ășgy eljĂĄrni, hogyez ne ĂĄrtson a folyamatnak, sƑt, közöskĂ­sĂ©rletĂŒnket csak gazdagĂ­tsa.

Amikor ezeket a sorokat Ă­rom, aszerzƑ - az „elsƑ szĂĄmĂș Ă©n" - egyforrĂł nyĂĄri napon DĂ©l-Franciaor-szĂĄgban ĂŒldögĂ©l, Ă©s megprĂłbĂĄljaelkĂ©pzelni az ismeretlent: egy japĂĄnközönsĂ©get Kioto vĂĄrosĂĄban. HogymifĂ©le teremben lesznek, hĂĄnyan,mifĂ©le relĂĄciĂłban - nem tudom. EsbĂĄrmily gondosan vĂĄlogatom is megszavaimat, a közönsĂ©gbƑl nĂ©-hĂĄnyantolmĂĄcs rĂ©vĂ©n, egy mĂĄsik nyelvenhalljĂĄk majd Ƒket. Ebben a pillanatbanaz önök szĂĄmĂĄra az „elsƑ szĂĄmĂș Ă©n",a szerzƑ eltƱnt, felvĂĄltotta a „kettesszĂĄmĂș Ă©n", a beszĂ©lƑ. Ha a beszĂ©lƑ, apapĂ­r fölĂ© görnyedve, felolvassaezeket a szavakat, s a tartalmategyhangĂș, pedĂĄns modorbanközvetĂ­ti, Ășgy a szavak, amelyek most,papĂ­rra vetve Ă©letszerƱnek tƱnnek,elviselhetetlen monotĂłniĂĄbasĂŒppednek, Ășjabb igazolĂĄstszolgĂĄltatva rĂĄ, mitƑl is ĂĄllnak olyanrossz hĂ­rben a tudomĂĄnyoselƑadĂĄsok. EkkĂ©nt az „elsƑ szĂĄmĂș Ă©n"a drĂĄmaĂ­rĂłra hasonlĂ­t, akinek bĂ­zniakell abban, hogy a „kettes szĂĄmĂș Ă©n"Ășj energiĂĄt Ă©s ĂșjszerƱ vonĂĄsokat viszmajda szövegbe Ă©s az esemĂ©nybe. Azangolul Ă©rtƑk szĂĄmĂĄra a hangszĂ­nbeli kĂŒlönbsĂ©gek,a hangmagassĂĄg hirtelen vĂĄltozĂĄsai, a crescendĂłk,a fortissimĂłk Ă©s a pianissimĂłk, a szĂŒnetek, a csend- egyszĂłval az emberi dimenziĂłt hordozĂł közvetlenvokĂĄlis zeneisĂ©g kĂ©sztethet figyelemre, Ă©s Ă©ppenez az emberi dimenziĂł az, amelyet mi magunk Ă©sszĂĄmĂ­tĂłgĂ©peink a legkevĂ©sbĂ© kĂ©pesek pontos,tudomĂĄnyos mĂłdon felfogni. Itt ugyanis Ă©rzĂ©srƑlvan szĂł; az Ă©rzĂ©s vezet a szenvedĂ©lyhez; Ă©s aszenvedĂ©ly közvetĂ­ti a meg-gyƑzƑdĂ©st - mĂĄrpediga meggyƑzƑdĂ©s az egyet-len olyan spirituĂĄliseszköz, amely az emberek-

ben egymĂĄs irĂĄnt Ă©rdeklƑdĂ©st kelthet. MĂ©g akikönök közĂŒl mindezt most egy fordĂ­tĂł közvetĂ­tĂ©sĂ©velhalljĂĄk, azok sem szakadnak el egy bizonyos ener-giĂĄtĂłl, amely fokozatosan egymĂĄshoz kapcsolja fi-gyelmĂŒnket, mert ez az energia a hang, valamint agesztus rĂ©vĂ©n kiterjed a helyisĂ©gben; a beszĂ©lƑkezĂ©nek vagy testĂ©nek minden mozdulata, legyenbĂĄr tudatos vagy öntudatlan, egyfajta közvetĂ­tĂ©s -Ă©s nekem, akĂĄr a szĂ­nĂ©sznek, tisztĂĄban kelllennem ezzel, ez az Ă©n felelƑssĂ©gem. De aktĂ­v

Peter Brook

szerepet jĂĄtszanak önök is, mert hallgatĂĄsukbanintenzitĂĄst fokozĂł tĂ©nyezƑ rejlik, amely magĂĄn-jellegƱ Ă©rzelmeiket közös terĂŒnkön ĂĄt visszasu-gĂĄrozza, Ă©s szubtilis mĂłdon bĂĄtorĂ­t engem, kiiga-zĂ­tja beszĂ©dmĂłdomat.

Mennyiben Ă©rinti mindez a szĂ­nhĂĄzat? Min-denben.

TisztĂĄzzuk egyĂŒtt Ă©s egyĂ©rtelmƱen a kiindulĂł-pontot. A szĂ­nhĂĄz mint szĂł olyan homĂĄlyos Ă©sbizonytalan, hogy vagy semmitmondĂł, vagy pe

dig zƱrzavart szĂ­t, mert az egyik ember az egyikaspektusĂĄra gondol, a mĂĄsik valami egĂ©szenmĂĄsra. Olyan ez, mintha az Ă©letrƑl beszĂ©lnĂ©nk. AszĂł olyan tĂĄg Ă©rtelmƱ, hogy semmit sem jelent.A szĂ­nhĂĄznak sincs köze sem Ă©pĂŒletekhez, semszövegekhez, szĂ­nĂ©szekhez, stĂ­lusokhoz vagyformĂĄkhoz. A szĂ­nhĂĄz lĂ©nyege egy misztĂ©riumbanrejlik, amelynek neve: a „jelen pillanat".

A „jelen pillanat" bĂĄmulatos dolog. AkĂĄr ahologrambĂłl letört szilĂĄnkĂ©, ĂĄttetszƑsĂ©ge

csalĂłka. Amikor az idƑnek ez az atomjafelhasad, vĂ©gtelen parĂĄnyisĂĄgĂĄbanbenne rejlik a vilĂĄgegyetemteljessĂ©ge. Itt Ă©s most, ebben apillanatban a felszĂ­nen nem törtĂ©niksem-mi kĂŒlönös; Ă©n beszĂ©lek, önökhallgatnak engem. De vajon hĂ­ven tĂŒk-rözi-e ez a felszĂ­ni kĂ©p ami mostanivĂĄlĂłsĂĄgunkat? TermĂ©szetesen szĂłsincs ilyesmirƑl. EgyikĂŒnk sem rĂĄzta lemagĂĄrĂłl egyik percrƑl a mĂĄsikraĂ©letĂ©nek teljes szövevĂ©nyĂ©t;gondjaink, kapcsolatrendszerƱnk,aprĂł komĂ©diĂĄink, mĂ©lysĂ©gestragĂ©diĂĄink, mĂ©g ha pillanatnyilagszunnyadnak is, mind jelen van-nak,akĂĄr a kulisszĂĄk közt vĂĄrakozĂłszĂ­nĂ©szek. Azonban nemcsak sze-mĂ©lyes drĂĄmĂĄink szereplƑi vannakjelen, hanem az opera kĂłrusĂĄhozhasonlĂłan epizodistĂĄk tömegei isbelĂ©pĂ©sre kĂ©szen sorakoznak fel,összekötve a magunk egyĂ©ni törtĂ©-netĂ©t a kĂŒlvilĂĄggal, a tĂĄrsadalomegĂ©szĂ©vel. BennĂŒnk magunkbanpedig, akĂĄr valamilyen megzendĂ­tĂ©srevĂĄrĂł hatalmas hangszer, mindenpillanatban hĂșrok feszĂŒlnek; ezektĂłnusai Ă©s harmĂłniĂĄi fejezik ki abbelikĂ©pessĂ©gĂŒnket, hogy reagĂĄljunk alĂĄthatatlan spirituĂĄlis vilĂĄg rezgĂ©seire -arra a vilĂĄgra, amelyrƑl gyakorta nemveszĂŒnk tudomĂĄst, Ă©s mĂ©gis, mindenegyes lĂ©legzetvĂ©telĂŒnkkel kapcsolatbalĂ©pĂŒnk vele.

Ha minden rejtvebennĂŒnk Ă©lƑ kĂ©pet Ă©s mozgĂĄst valamilyenmĂłdon egyszer csak kibocsĂĄthatnĂĄnk e teremterĂ©be, a hatĂĄs nukleĂĄris robbanĂĄshozhasonlĂ­tana, Ă©s a benyomĂĄsok kaotikusörvĂ©nylĂ©sĂ©nek erejĂ©t egyikĂŒnk sem lenne kĂ©pesfeldolgozni. EbbƑl is lĂĄthatjuk, miĂ©rt oly hatalmaserejƱ, Ă©s miĂ©rt vĂĄlhat olyan veszĂ©lyessĂ© mindenjelen idejƱ szĂ­nhĂĄzi aktus, amely egyszer csakfelszabadĂ­tja a gondolat, a kĂ©p, az Ă©rzĂ©s, amĂ­tosz Ă©s a trauma rejtett kollektĂ­v potenciĂĄljĂĄt.

A leghĂ­zelgƑbb bĂłkban a szĂ­nhĂĄzat mindig apolitikai elnyomĂĄs rĂ©szesĂ­tette. A fĂ©lelem kormĂĄ-nyozta orszĂĄgokban a szĂ­nhĂĄz az a forma, ame-

▌ SZABADPOLC ▌

Torgeir Wettal és Hanajagi Kanicsi a bolognaiNemzetközi Színhåzi Antropológiai Iskola(ISTA) foglalkozåsån

lyet a diktĂĄtorok Ă©beren figyelnek, Ă©s amelytƑl aleginkĂĄbb rettegnek. Ennek következtĂ©ben minĂ©lnagyobb szabadsĂĄgot Ă©lvezĂŒnk, annĂĄl mĂ©lyebbenkell Ă©rtenĂŒnk, Ă©s annĂĄl inkĂĄbb kordĂĄban kelltartanunk minden szĂ­nhĂĄzi aktust: ha azt akarjuk,hogy Ă©rtelme Ă©s jelentĂ©se legyen, nagyon pontosszabĂĄlyoknak kell engedelmeskednie.

MindenekelƑtt közös Ă©lmĂ©nyben kell egyesĂ­teni akĂĄoszt, amely Ăłhatatlanul lĂ©trejönne, ha mindenegyes ember szabadjĂĄra engednĂ© a maga titkosvilĂĄgĂĄt. MĂĄs szĂłval az elƑadĂł ĂĄltal felidĂ©zett valĂł-sĂĄgaspektusnak egyazon körön belĂŒli reakciĂłt kellkivĂĄltania minden egyes nĂ©zƑbƑl, oly mĂłdon, hogya közönsĂ©g egyetlen pillanatra ugyanazt a kollektĂ­vbenyomĂĄst Ă©lje meg. EkkĂ©nt a bemutatott anyaglĂ©nyegĂ©nek, a törtĂ©netnek vagy a tĂ©mĂĄnak min-denekelƑtt az a rendeltetĂ©se, hogy közös terepetkĂ­nĂĄljon, olyan potenciĂĄlis teret, amelyen belĂŒl aközönsĂ©g minden tagja korĂĄtĂłl vagy hĂĄtterĂ©tƑl fĂŒg-getlenĂŒl közös Ă©lmĂ©nyben forrhat össze szom-szĂ©djĂĄval.

MerƑben triviĂĄlis, felszĂ­nes, tehĂĄt nem tĂșlsĂĄgosanĂ©rdekes közös terepet persze nagyon könnyƱtalĂĄlni. MĂĄrpedig nyilvĂĄnvalĂł, hogy annak az alap-nak, amelyen mindenki talĂĄlkozhat, Ă©rdekesnek kelllennie. De mit jelent voltakĂ©ppen az Ă©rdekessĂ©g?LĂ©tezik rĂĄ egy bizonyos prĂłba. Abban a töredĂ©k-mĂĄsodpercnyi idƑben, amikor a szĂ­nĂ©sz Ă©s a közön-sĂ©g mintegy fizikai ölelĂ©sben kölcsönösen egymĂĄs-

ra talĂĄl, a pillanat sƱrƱsĂ©ge, telĂ­tettsĂ©ge, sokrĂ©tƱ-sĂ©ge, gazdagsĂĄga - mĂĄs szĂłval a minƑsĂ©ge alĂ©nyeg. Minden egyes mĂĄsodperc lehet vĂ©kony Ă©sĂ©rdektelen - avagy ellenkezƑleg, minƑsĂ©gileg mĂ©ly.Hadd hangsĂșlyozzam, hogy a pillanatnak ez aminƑsĂ©gszintje az egyetlen mĂ©rce, amellyelvalamely szĂ­nhĂĄzi aktus megĂ­tĂ©lhetƑ.

Ezek utĂĄn közelebbrƑl kell megvizsgĂĄlnunk, mit isĂ©rtĂŒnk pillanaton. Ha a pillanat legbelsƑ magvĂĄighatolhatnĂĄnk, minden bizonnyal azt tapasztalnĂĄnk,hogy ott mĂĄr nincs mozgĂĄs; minden egyes pillanatvalamennyi lehetsĂ©ges pillanat összessĂ©ge, Ă©s az,amit idƑnek nevezĂŒnk, elenyĂ©szett. De ha kifelĂ©haladunk azon körök felĂ©, amelyekben normĂĄliskörĂŒlmĂ©nyek között lĂ©tezĂŒnk, azt tapasztaljuk, hogyminden idƑbeli pillanat összefĂŒgg a megelƑzƑvel Ă©sa következƑvel, egy megszakĂ­tĂĄs nĂ©lkĂŒl kifejlƑ lĂĄn-colatban. EkkĂ©nt a szĂ­nhĂĄzi elƑadĂĄson belĂŒl egymegkerĂŒlhetetlen törvĂ©nnyel van dolgunk. AzelƑadĂĄs olyan ĂĄramlĂĄs, amelynek emelkedƑ Ă©ssĂŒllyedƑ görbĂ©je van. Ahhoz, hogy egy mĂ©ly Ă©rtel-mƱ pillanathoz eljussunk, pillanatok lĂĄncolatĂĄra vanszĂŒksĂ©g, amely lĂĄncolat egyszerƱ, termĂ©szetesszintrƑl indulva sodor bennĂŒnket az intenzitĂĄs felĂ©,hogy aztĂĄn attĂłl ismĂ©t eltĂĄvolĂ­tson. Az idƑ, amely azĂ©letben oly gyakran ellensĂ©gĂŒnk, szövetsĂ©gesĂŒnk-kĂ© is vĂĄlhat, ha lĂĄtjuk, mikĂ©nt vezethet egy sĂĄpadtpillanat egy izzĂł pillanathoz, hogy aztĂĄn a tökĂ©letesĂĄttetszƑsĂ©g pillanatĂĄvĂĄ alakuljon, majd ismĂ©t a köz-napi egyszerƱsĂ©g pillanatĂĄvĂĄ sĂŒllyedjen.

Jobban megĂ©rthetjĂŒk a folyamatot, ha a hĂĄlĂłjĂĄtfonĂł halĂĄszra gondolunk. Munka közben ujja min-den rebbenĂ©sĂ©ben figyelem Ă©s szĂĄndĂ©k rejlik.

Ahogy fƱzi a fonalat, ahogy megköti a csomĂłkat,olyan formĂĄkba zĂĄrja az Ʊrt, amelyek alakja pontosfunkciĂłknak tesz eleget. AztĂĄn a hĂĄlĂłt a vĂ­zbedobja, ide-oda rĂĄngatja, ĂĄrral, ĂĄr ellen, minden-fĂ©lebonyolult minta szerint, Ă©s vĂ©gĂŒl kifog vala-milyenhalat, amely lehet ehetetlen, lehet közönsĂ©ges, defogyaszthatĂł, lehet sokszĂ­nƱ, ritka, mĂ©rgezettavagy a kegyelem pillanataiban arany-hal. Ki kellazonban emelni egy sajĂĄtos kĂŒlönbsĂ©get a szĂ­nhĂĄzĂ©s a halĂĄszat között. Ha a hĂĄlĂł jĂłl vanmegszerkesztve, a halĂĄsz szerencsĂ©jĂ©n mĂșlik,hogy jĂł vagy rossz halat fog-e ki. A szĂ­nhĂĄz-banazok, akik a hĂĄlĂłt csomĂłzzĂĄk, a vĂ©gĂŒl ki-fogottpillanat minƑsĂ©gĂ©Ă©rt is felelƑsek. BĂĄmulatos dologez! Amikor a „halĂĄsz" megköti a hĂĄlĂł csomĂłit,egyszersmind meghatĂĄrozza, milyen minƑsĂ©gƱ lesza hal, amelyet vĂ©gĂŒl hĂĄlĂłjĂĄba kerĂ­t!

Az elsƑ lĂ©pĂ©s döntƑ fontossĂĄgĂș, Ă©s sokkal nehe-zebb, mint amilyennek lĂĄtszik. BĂĄrmily meglepƑ, ezaz elƑkĂ©szĂ­tƑ lĂ©pĂ©s nem rĂ©szesĂŒl az Ƒt megilletƑtiszteletben. KĂ©pzeljĂŒk el, hogy a közönsĂ©g vĂĄrja azelƑadĂĄs kezdetĂ©t; szeretnĂ©, ha felkeltenĂ©k Ă©r-deklƑdĂ©sĂ©t, remĂ©li, hogy felkeltik Ă©rdeklƑdĂ©sĂ©t,gyƑzködi magĂĄt, hogy illik Ă©rdeklƑdĂ©st tanĂșsĂ­tania.De ellenĂĄllhatatlan Ă©rdeklƑdĂ©s csakis akkor Ă©bredbenne, ha az elƑadĂĄs legelsƑ szavai, hangjai vagyakciĂłi minden egyes nĂ©zƑ lĂ©nyĂ©nek legmĂ©lyĂ©bƑlelƑcsaljĂĄk azt az elsƑ morajt, amely összecseng acsak kĂ©sƑbb, fokozatosan felszĂ­nre törƑ rejtett tĂ©-mĂĄkkal. Ez a folyamat nem lehet intellektuĂĄlis, raci-onĂĄlis pedig vĂ©gkĂ©pp nem. A szĂ­nhĂĄz a hangzĂĄs, aszĂł, a szĂ­n Ă©s a mozgĂĄs energiĂĄja rĂ©vĂ©n megĂ©rintegy Ă©rzelmi billentyƱt, amely aztĂĄn rezgĂ©sbe hozzaaz intellektust. Mihelyt a szĂ­nĂ©sz bensƑ kapcsolatotteremt a közönsĂ©ggel, az esemĂ©ny mĂĄr szĂĄmosirĂĄnyba terelƑdhet. Vannak szĂ­nhĂĄzak, amelyekpusztĂĄn csak közönsĂ©ges, Ă­zletes, gyomorfĂĄjĂĄs nĂ©l-kĂŒl elfogyaszthatĂł halat szeretnĂ©nek fogni. VannakpornogrĂĄf szĂ­nhĂĄzak, amelyek tudatosan mĂ©rgezettbelƱ halat akarnak felszolgĂĄlni. De tĂ©telezzĂŒk fel,hogy bennĂŒnket a legmagasabb becsvĂĄgy hevĂ­t: miminden elƑadĂĄssal az aranyhalat szeretnĂ©nk kifogni.

Honnan jön az aranyhal? Nem tudjuk. Úgy sejt-jĂŒk, valahonnan a kollektĂ­v, mitikus tudatalattibĂłl,ebbƑl a hatalmas ĂłceĂĄnbĂłl, amelynek hatĂĄrait sohanem sikerĂŒlt felfedezni, mĂ©lysĂ©geit soha nem tĂĄrtĂĄkfel fenĂ©kig. És hol vagyunk mi, nĂ©zƑtĂ©ren ĂŒlƑ kö-zönsĂ©ges emberek? Ott vagyunk, ahol belĂ©pĂ©skorvagyunk: önmagunkban, a mindennapi Ă©letĂŒnkben.EkkĂ©nt a hĂĄlĂł fonĂĄsa azt jelenti, hogy hidat Ă©pĂ­tĂŒnkszokĂĄsos, normĂĄlisĂĄllapotunkban leledzƑ, minden-napi vilĂĄgunkat magunkkal hurcolĂł lĂ©nyĂŒnk Ă©s amalĂĄthatatlan vilĂĄg között, amely csak akkor tĂĄrulhatfel elƑttĂŒnk, ha rendes körĂŒlmĂ©nyek között csöke-vĂ©nyes Ă©rzĂ©kelĂ©si mĂłdunkat összehasonlĂ­thatatla-nul Ă©lesebb Ă©rzĂ©kelĂ©si minƑsĂ©g vĂĄltja fel. De vajonlyukakbĂłl vagy csomĂłkbĂłl ĂĄll-e ez a hĂĄlĂł? A kĂ©rdĂ©solyan, akĂĄr egy koan, Ă©s ha szĂ­nhĂĄzat akarunkcsinĂĄlni, örökösen egyĂŒtt kell Ă©lnĂŒnk vele.

▌ SZABADPOLC ▌

A szĂ­nhĂĄz törtĂ©netĂ©ben semmi sem fejezi ki olyerƑteljesen ezt a paradoxont, mint a Shakes-peare-nĂ©l fellelhetƑ struktĂșrĂĄk. ShakespeareszĂ­nhĂĄza lĂ©nyegileg vallĂĄsi jellegƱ: a lĂĄthatatlanspirituĂĄlis vilĂĄgot hozza be a felismerhetƑ-lĂĄthatĂłformĂĄk Ă©s cselekvĂ©sek konkrĂ©t vilĂĄgĂĄba. Shakes-peare az emberi skĂĄla egyik vĂ©gletĂ©n sem hajlan-dĂł engedmĂ©nyekre. SzĂ­nhĂĄza nem vulgarizĂĄlja aspiritualitĂĄst, hogy az ĂĄtlagember könnyebbenfelfoghassa, Ă©s nem utasĂ­tja el magĂĄtĂłl az ala-csonyrendƱ lĂ©tezĂ©s mocskĂĄt, csĂșfsĂĄgĂĄt, abszurdĂ©s nevetsĂ©ges voltĂĄt sem. KönnyedĂ©n siklik tovapillanatrĂłl pillanatra a kettƑ között, s midƑn ha-talmas lendĂŒlettel tör elƑre, olyan intenzitĂĄsighevĂ­ti a bontakozĂł Ă©lmĂ©nyt, mĂ­gnem mindenellenĂĄllĂĄs szĂ©trobban, a közönsĂ©g pedig felĂ©b-red, s egyetlen pillanatra mĂ©lyen betekint avalĂłsĂĄg szövedĂ©kĂ©be. Ez a pillanat azonban nemlehet tartĂłs. Az igazsĂĄgot soha nem lehet semmeghatĂĄrozni, sem megragadni - a szĂ­nhĂĄzazonban olyan gĂ©pezet, amely valamennyirĂ©sztvevƑjĂ©nek megengedi, hogy egyetlen pilla-natra megĂ­zleljĂ©k az igazsĂĄg valamilyen aspektu-sĂĄt. A szĂ­nhĂĄz gĂ©pezete arra valĂł, hogy felhĂĄg-hassunk Ă©s leereszkedhessĂŒnk a jelentĂ©s lĂ©p-csƑfokain.

Most kerĂŒlĂŒnk szembe az igazi nehĂ©zsĂ©ggel.Ahhoz, hogy az igazsĂĄg egy pillanatĂĄt elkaphas-suk, a szĂ­nĂ©sz, a rendezƑ, az Ă­rĂł Ă©s a tervezƑlegmagasabb rendƱ erƑfeszĂ­tĂ©seit kell egyesĂ­te-ni; egymagĂĄban senki ezt vĂ©ghez nem viheti.Egyazon elƑadĂĄson belĂŒl kĂŒlönbözƑ esztĂ©tikĂĄk Ă©scĂ©lok ĂŒtközhetnek. De minden mƱvĂ©szi Ă©s szak-mai technikĂĄnak - Ted Hughes angol költƑ sza-vaival - a hĂ©tköznapi emberi szint Ă©s a mĂ­toszrejtett szintje közti „közvetĂ­tĂ©st" kell szolgĂĄlnia EközvetĂ­tĂ©s abban nyilvĂĄnul meg, hogy a vĂĄltozat-lant összehozza az örökkĂ© vĂĄltozĂł mindennapivilĂĄggal, amelyben minden szĂ­nhĂĄzi elƑadĂĄs islezajlik. Ezzel a vilĂĄggal ĂĄllunk kapcsolatban Ă©b-ren töltött idƑnk minden pillanatĂĄban, amikor is ajelen Ă©letre kelti az agysejtjeinkben elraktĂĄrozottmĂșltbeli informĂĄciĂłkat. Ama mĂĄsik, ĂĄllandĂłanjelen lĂ©vƑ vilĂĄg lĂĄthatatlan, mivel Ă©rzĂ©keinkkelnem fĂ©rhetĂŒnk hozzĂĄ, ĂĄmbĂĄr sokfĂ©lekĂ©ppen Ă©sz-lelhetjĂŒk, jĂł nĂ©hĂĄnyszor ösztöneink ĂĄltal. MindenspirituĂĄlis tevĂ©kenysĂ©g, amelynek segĂ­tsĂ©gĂ©vel abenyomĂĄsok vilĂĄgĂĄbĂłl visszavonulhatunk acsendbe Ă©s a mozdulatlansĂĄgba, közelebb viszehhez a lĂĄthatatlan vilĂĄghoz. A szĂ­nhĂĄzmindazon-ĂĄltal nem azonos a spirituĂĄlisdiszciplĂ­nĂĄval. A szĂ­nhĂĄz kĂŒlsƑ szövetsĂ©gese aspirituĂĄlis lĂ©tezĂ©s-nek; azĂ©rt van, hogy olykor sszĂŒksĂ©gkĂ©pp rövid idƑre betekintĂ©st engedjenabba a lĂĄthatatlan vilĂĄgba, amely ĂĄt- Ă©s ĂĄthatja amindennapi vilĂĄgot, bĂĄr Ă©rzĂ©keink ĂĄltalĂĄban nemvesznek rĂłla tudomĂĄst.

A lĂĄthatatlan vilĂĄgnak nincs formĂĄja, Ă©s - leg-alĂĄbbis ami fogalmaink szerint - nem is vĂĄltozik.A lĂĄthatĂł vilĂĄg ĂĄllandĂł mozgĂĄsban van, jellemzƑ

vonĂĄsa a folyamatos keringĂ©s. FormĂĄi megszĂŒ-letnek Ă©s meghalnak. Legösszetettebb formĂĄja,az ember is Ă©l Ă©s meghal, a sejtek Ă©lnek Ă©selhalnak - Ă©s ugyanĂ­gy szĂŒletnek, indulnak ha-nyatlĂĄsnak Ă©s tƱnnek el a nyelvek, a sĂ©mĂĄk, aviselkedĂ©si formĂĄk, az eszmĂ©k, a struktĂșrĂĄk is.Az emberisĂ©g törtĂ©netĂ©nek bizonyos ritka pilla-nataiban egyes mƱvĂ©szek oly hitelesen tĂĄrsĂ­tot-tĂĄk a lĂĄthatĂłt a lĂĄthatatlannal, hogy az egyesĂŒlĂ©sformĂĄi - legyenek bĂĄr templomok, szobrok, fest-mĂ©nyek, Ă­rĂĄs- vagy zenemƱvek - örök Ă©letƱneklĂĄtszanak, ĂĄmbĂĄr mĂ©g e tekintetben is jobb, haĂłvatosak vagyunk, Ă©s felismerjĂŒk, hogy mĂ©g azörökkĂ©valĂłsĂĄg sem örök - mĂ©g az is meghal.

A gyakorlati szĂ­nhĂĄzi embernek, bĂĄrhol Ă©ljen isa vilĂĄgban, minden oka megvan rĂĄ, hogy az ƑketmegilletƑ alĂĄzattal Ă©s tisztelettel közelĂ­tsen anagy, hagyomĂĄnyos formĂĄkhoz, kivĂĄltkĂ©ppen akeletiekhez. Ezek messze tĂșl ragadhatjĂĄk önma-gĂĄn - jĂłcskĂĄn tĂșl azon a csökevĂ©nyes megĂ©rtĂ©siĂ©s alkotĂłkĂ©pessĂ©gen, amely - s ezt neki is el kellismernie - a huszadik szĂĄzadi mƱvĂ©sz igazi ĂĄlla-pota. A nagy rĂ­tusok, az alapvetƑ mĂ­toszok ajtĂłk,amelyeket nem megfigyelni, hanem megĂ©lni kell,Ă©s aki önmagĂĄn belĂŒl kĂ©pes megĂ©lni ezt az ajtĂłt,az lĂ©phet be rajta a legintenzĂ­vebb mĂłdon. AmĂșltat tehĂĄt nem tagadhatjuk meg pökhendien.Csalni azonban nem szabad. Ha elcsenjĂŒk rĂ­tusaitĂ©s jelkĂ©peit, Ă©s megprĂłbĂĄljuk Ƒket a magunkcĂ©ljaira kihasznĂĄlni, ne csodĂĄlkozzunk, ha elve-szĂ­tik sajĂĄtos erejĂŒket, Ă©s legföljebb csillogĂł Ă©sĂŒres dekorĂĄciĂłkĂ©nt hatnak. ÁllandĂł kihĂ­vĂĄs szĂĄ-munkra, hogy kĂ©pesek legyĂŒnk diszkriminĂĄlni.Bizonyos esetekben valamilyen hagyomĂĄnyosforma mĂ©g eleven; mĂĄs esetben a hagyomĂĄnyhalott kĂ©zkĂ©nt fojtja meg az Ă©leterƑs Ă©lmĂ©nyt. AproblĂ©ma lĂ©nyege: Ășgy megtagadni a „bevettmĂłdszert", hogy közben ne öncĂ©lĂșan hajhĂĄsszuka vĂĄltoztatĂĄst.

A központi kĂ©rdĂ©s tehĂĄt formai: a pontos, azalkalmas forma kĂ©rdĂ©se. EnĂ©lkĂŒl nem lehetĂŒnkmeg; az Ă©let sem lehet meg nĂ©lkĂŒle. De mit jelenta forma? BĂĄrmily gyakran tĂ©rek is vissza e kĂ©r-dĂ©sre, Ăłhatatlanul eljutok a szfota szĂłhoz, amelya klasszikus indiai filozĂłfiĂĄbĂłl ered, Ă©s Ă©rtelme ahangzĂĄsĂĄban rejlik - az ĂĄllĂłvĂ­z felszĂ­nĂ©n hirtelentĂĄmadĂł fodrot, a derĂŒlt Ă©gen vĂĄratlanul felbukka-nĂł felhƑt jelenti. A forma nem mĂĄs, minta mani-fesztĂĄlĂłdĂł lehetƑsĂ©g, a testet öltƑ szellem, azelsƑ hangzĂĄs, a „nagy bumm".

IndiĂĄban, AfrikĂĄban, a Közel-Keleten, JapĂĄn-ban ugyanezt kĂ©rdezik a szĂ­nhĂĄzmƱvĂ©szek: milegyen ma a mi formĂĄnk? Hol kell keresnĂŒnk?Zavaros a helyzet, zavaros a kĂ©rdĂ©s, zavarosak avĂĄlaszok. Az utĂłbbiak kĂ©t csoportra oszlanak.EgyfelƑl sokan azt hiszik, hogy a Nyugat nagykulturĂĄlis erƑközpontjai - London, PĂĄrizs, NewYork - megoldottĂĄk a kĂ©rdĂ©st, Ă©s most mĂĄrcsupĂĄn arra van szĂŒksĂ©g, hogy a többiek ĂĄtve-gyĂ©k az Ƒ formĂĄjukat, Ășgy, ahogy az elmaradott

orszĂĄgok vesznek ĂĄt ipari folyamatokat Ă©s tech-nolĂłgiĂĄt. A mĂĄsik bevett magatartĂĄs ennek Ă©ppaz ellenkezƑje. A harmadik vilĂĄg orszĂĄgaiban Ă©lƑmƱvĂ©szek gyakran Ășgy Ă©rzik, elvesztettĂ©k gyöke-reiket, belesodrĂłdtak a NyugatrĂłl Ă©rkezƑ s amaga teljes huszadik szĂĄzadi kĂ©pkĂ©szletĂ©tmagĂĄval hozĂł nagy hullĂĄmba, Ă©s ezĂ©rt szĂŒksĂ©gĂ©tĂ©rzik, hogy elutasĂ­tsĂĄk az idegen mintĂĄkutĂĄnzĂĄsĂĄt, Ă©s dacosan visszatĂ©rjenek a magukkulturĂĄlis gyökereihez, Ƒsi hagyomĂĄnyaihoz.MegĂĄllapĂ­thatĂł, hogy e folyamat korunk kĂ©t nagyĂ©s ellentmondĂĄsos ĂĄramlatĂĄt tĂŒkrözi: azt, amelykifelĂ©, az egysĂ©g felĂ© törekszik, s azt, amelybefelĂ©, a töredezettsĂ©g felĂ© irĂĄnyul.

Csakhogy egyik mĂłdszer sem vezet jĂł ered-mĂ©nyekre. SzĂĄmos harmadik vilĂĄgbeli orszĂĄgszĂ­ntĂĄrsulatai prĂłbĂĄlkoznak eurĂłpai szerzƑk, pĂ©l-dĂĄul Brecht vagy Sartre mƱveivel, de gyakrannem ismerik fel, hogy ezek az Ă­rĂłk egy, sajĂĄtkorukhoz Ă©s mƱködĂ©si helyĂŒkhöz kötött, össze-tett kommunikĂĄciĂłs rendszeren belĂŒl dolgoztak,s egy merƑben mĂĄs összefĂŒggĂ©srendszerbenvisszhangtalanok maradnak. A hatvanas Ă©vekavantgĂĄrd kĂ­sĂ©rleti szĂ­n hĂĄzĂĄnak kĂŒlönfĂ©leutĂĄnzĂĄsai ugyanebbe a nehĂ©zsĂ©gbe ĂŒtköznek. IgyaztĂĄn a harmadik vilĂĄgban mƱködƑ ƑszinteszĂ­nhĂĄzi alkotĂłk bĂŒszkesĂ©gĂŒkben Ă©selkeseredĂ©sĂŒkben a maguk mĂșltjĂĄba ĂĄsnak le, Ă©smegkĂ­sĂ©rlik modernizĂĄlni sajĂĄt mĂ­toszaikat,rĂ­tusaikat Ă©s folklĂłrjaikat, ebbƑl azonban sajnosgyakorta amolyan szegĂ©nyes, „se hĂșs, se hal"keverĂ©k szĂŒletik.

Hogyan lehetĂŒnk hĂĄt hĂ­vek a jelenhez? UtazĂĄ-saim sorĂĄn nemrĂ©giben eljutottam PortugĂĄliĂĄba,CsehszlovĂĄkiĂĄba Ă©s RomĂĄniĂĄba. PortugĂĄliĂĄban,ebben a legszegĂ©nyebb nyugat-eurĂłpai orszĂĄg-ban azt hallottam, hogy „az emberek mĂĄr nemjĂĄrnak szĂ­nhĂĄzba vagy moziba". „A ha- mondtamegyĂŒttĂ©rzƑn -, ebben a nehĂ©z gazdasĂĄgi helyzet-ben az embereknek nem jut rĂĄ pĂ©nzĂŒk." „SzĂłsincs rĂłla!" - hangzott a meglepƑ vĂĄlasz. - „Éppaz ellenkezƑje az igaz. A gazdasĂĄgi helyzet lassanmĂĄr javul. KorĂĄbban, amikor kevĂ©s volt a pĂ©nz,nagyon szĂŒrke volt az Ă©let, Ă­gy az emberek rĂĄszo-rultak valamilyen alkalmi kiruccanĂĄsra, akĂĄr aszĂ­nhĂĄzra, akĂĄr a mozira, Ă©s termĂ©szetesenösszespĂłroltĂĄk rĂĄ a pĂ©nzt. ManapsĂĄg valamiveltöbb az elkölteni valĂł pĂ©nzĂŒk, Ă©s immĂĄr hozzĂĄ-fĂ©rhetnek a huszadik szĂĄzadi fogyasztĂłi lehe-tƑsĂ©gek teljes skĂĄlĂĄjĂĄhoz. Ott vannak a video, avideokazettĂĄk, a kompakt lemezek, a mĂĄs embe-rekkel valĂł egyĂŒttlĂ©t örökös igĂ©nyĂ©nek kielĂ©gĂ­tĂ©-sĂ©re pedig rendelkezĂ©sre ĂĄllnak a vendĂ©glƑk, achartergĂ©pes utazĂĄsok, a csomagtĂșrĂĄk. AztĂĄnlehet ruhĂĄt, cipƑt venni, fodrĂĄszhoz jĂĄrni...EgyelƑre lĂ©tezik mĂ©g a mozi Ă©s a szĂ­nhĂĄz is, denagyon mĂ©lyre sĂŒllyedtek a prioritĂĄsok rang-sorĂĄban."

A piacorientĂĄlt NyugatrĂłl tovĂĄbb utaztam PrĂĄ-gĂĄba Ă©s Bukarestbe. Itt is, akĂĄrcsak Lengyelor-szĂĄgban, OroszorszĂĄgban Ă©s csaknem minden

▌ SZABADPOLC ▌

egykori kommunista orszĂĄgban, ugyanez a kĂ©t-sĂ©gbeesett kiĂĄltĂĄs harsan fel. NĂ©hĂĄny Ă©ve mĂ©gverekedtek az emberek a szĂ­nhĂĄzjegyekĂ©rt; ma aszĂ­nhĂĄzak gyakran negyed hĂĄz elƑtt jĂĄtszanak.TehĂĄt az ember egy merƑben mĂĄs tĂĄrsadalmikontextusban ugyanazzal a jelensĂ©ggel szembe-sĂŒl: a szĂ­nhĂĄzzal, mint amely elveszĂ­tette vonz-erejĂ©t.

A totalitĂĄrius elnyomĂĄs napjaiban a szĂ­nhĂĄzegyike volt ama ritka helyeknek, ahol az emberrövid idƑre szabadnak Ă©rezhette magĂĄt, elmene-kĂŒlhetett egy romantikusabb, költƑibb lĂ©tbe, avagya közönsĂ©g anonimitĂĄsĂĄnak vĂ©delmĂ©benmegbĂșjva nevetĂ©sĂ©vel vagy tapsĂĄval csatlakoz-hatott a hatĂłsĂĄg elleni kihĂ­vĂĄs aktusĂĄhoz. Egy-egytiszteletre mĂ©ltĂł klasszikus szöveg minden egyessora lehetƑsĂ©get adhatott a szĂ­nĂ©sznek, hogyvalamely szĂł ĂĄrnyalatnyi hangsĂșlyozĂĄsa vagy egyszinte Ă©szrevehetetlen gesztus rĂ©vĂ©n titkoscinkossĂĄgot lĂ©tesĂ­tsen a nĂ©zƑvel, ily mĂłdonfejezve ki, amit mĂĄs mĂłdon tĂșl veszĂ©lyes lettvolna kifejezni. Most ez a szĂŒksĂ©glet megszƱnt, Ă©sa szĂ­nhĂĄz kĂ©nytelen szembenĂ©zni egy nehezenmegemĂ©szthetƑ tĂ©nnyel: azzal tudniillik, hogy amĂșlt mesĂ©sen Ă©s boldogĂ­tĂłan zsĂșfolt nĂ©zƑtereiugyan szĂĄmos alapos okbĂłl teltek meg, de sem-miközĂŒk nem volt magĂĄnak a drĂĄmĂĄnak igaz Ă©sĂ©rvĂ©nyes szĂ­nhĂĄzi közvetĂ­tĂ©sĂ©hez.

VegyĂŒk mĂ©g egyszer szemĂŒgyre az eurĂłpaihelyzetet. NĂ©metorszĂĄgtĂłl messze keletig, a ha-talmas orosz kontinenst is beleĂ©rtve, valamintnyugat felĂ©, OlaszorszĂĄgon ĂĄt PortugĂĄliĂĄig Ă©sSpanyolorszĂĄgig totalitĂĄrius kormĂĄnyok hosszĂșsora volt hatalmon. A diktatĂșra minden formĂĄjĂĄrajellemzƑ, hogy a kultĂșra fagyott ĂĄllapotban van.BĂĄrmilyenek legyenek is a mindenkori formĂĄk,elveszĂ­tik a lehetƑsĂ©get, hogy a termĂ©szeti törvĂ©-nyeknek megfelelƑen Ă©ljenek, kihaljanak, felvĂĄlt-sĂĄk egymĂĄst. A kulturĂĄlis formĂĄk bizonyos skĂĄlĂĄjĂĄtbiztonsĂĄgosnak Ă©s tiszteletre mĂ©ltĂłnak kiĂĄltjĂĄk kiĂ©s intĂ©zmĂ©nyesĂ­tik, az összes többi formĂĄt pediggyanĂșsnak tekintik, Ă©s vagy a föld alĂĄ szorĂ­tjĂĄk,vagy gyökerestƑl kiirtjĂĄk. A hĂșszas Ă©s a harmincasĂ©vek az eurĂłpai szĂ­nhĂĄz szĂĄmĂĄra kivĂ©telesenĂ©lĂ©nk Ă©s termĂ©keny korszakot hoztak. Ekorszakban jöttek lĂ©tre a legfontosabb technikaiĂșjĂ­tĂĄsok: a forgĂłszĂ­npad, a nyitott szĂ­npad, avilĂĄgĂ­tĂĄsi effektusok, a vetĂ­tĂ©sek, az absztraktdĂ­szlet, a funkcionĂĄlis szerkezetek. Kialakultakbizonyos szĂ­nĂ©szi jĂĄtĂ©kstĂ­lusok, a közönsĂ©ggelvalĂł kapcsolat bizonyos formĂĄi, valamint bizonyoshierarchiĂĄk, pĂ©ldĂĄul a rendezƑ szerepe vagy atervezƑ fontossĂĄga. Mindezek összhangban voltakaz adott korral. AztĂĄn hatalmas mĂ©retƱ tĂĄrsadalmifelfordulĂĄsok következtek: hĂĄborĂș,tömeggyilkossĂĄg, forradalom Ă©s ellenforradalom,kiĂĄbrĂĄndulĂĄs, a rĂ©gi eszmĂ©ktƑl valĂł elfordulĂĄs, azĂșj ingerekre valĂł vĂĄgyĂłdĂĄs, a hipnotikus erejƱvonzĂłdĂĄs mindenhez, ami Ășj Ă©s mĂĄs. Ma a fedƑtlevettĂ©k a fazĂ©krĂłl. De a maga rĂ©gi struktĂș-

Jelenet Brook 1990-es A vihar-elƑadásából

rĂĄiban mereven megbĂ­zĂł szĂ­nhĂĄz nem vĂĄltozott;tehĂĄt nem rĂ©sze többĂ© a maga korĂĄnak. Az ered-mĂ©ny: a szĂ­nhĂĄz, megannyi okbĂłl, vilĂĄgszertevĂĄlsĂĄgban van. Ez jĂł, ez szĂŒksĂ©ges dolog.

LĂ©tfontossĂĄgĂș, hogy kĂ©t dolgot vilĂĄgosanmegkĂŒlönböztessĂŒnk. Egy dolog a „szĂ­nhĂĄz",merƑben mĂĄs dolog a „szĂ­nhĂĄzak". A „szĂ­nhĂĄzak"dobozok; a doboz pedig Ă©ppoly kevĂ©ssĂ© azonos atartalmĂĄval, minta borĂ­tĂ©k a levĂ©llel. A borĂ­tĂ©kotközlendƑnk mĂ©rete Ă©s hosszĂșsĂĄga szerint szok-tuk megvĂĄlasztani. Sajnos azonban e pontonvĂ©get is Ă©r a pĂĄrhuzam. A borĂ­tĂ©kot könnyƱ tƱzbehajĂ­tani; sokkal nehezebb elhajĂ­tani egy Ă©pĂŒletet,kivĂĄlt egy szĂ©p Ă©pĂŒletet, mĂ©g ha ösztönösenĂ©rezzĂŒk is, hogy tĂșlĂ©lte rendeltetĂ©sĂ©t. S mĂ©gennĂ©l is nehezebb elvetni az agyunkban rögzĂŒltkulturĂĄlis szokĂĄsokat, amelyek az esztĂ©tikĂĄhoz, amƱvĂ©szi eljĂĄrĂĄsokhoz, a hagyomĂĄnyokhoz kap-csolĂłdnak. Es mĂ©gis: a „szĂ­nhĂĄz" alapvetƑ em-beri szĂŒksĂ©glet, mĂ­g a „szĂ­nhĂĄzak", formĂĄikkal Ă©sstĂ­lusaikkal egyetemben, csupĂĄn ideiglenes Ă©sfelcserĂ©lhetƑ dobozok.

Igy tĂ©rĂŒnk vissza az ĂŒres szĂ­nhĂĄzak problĂ©mĂĄ-jĂĄhoz, Ă©s lĂĄthatjuk, hogy a vĂĄlasz nem lehet pusz-tĂĄn a reform - amely szĂł az angol nyelvbenegĂ©szen pontosan a rĂ©gi formĂĄk ĂșjraalkotĂĄsĂĄtjelenti. Ameddig figyelmĂŒnk a formĂĄhoz van bi-lincselve, a vĂĄlasz is pusztĂĄn csak formai lesz, sa gyakorlatban kiĂĄbrĂĄndĂ­tĂł eredmĂ©nnyel jĂĄr.AzĂ©rt beszĂ©lek ennyit a formĂĄkrĂłl, mert hangsĂș-lyozni szeretnĂ©m, hogy az Ășj formĂĄk keresĂ©seönmagĂĄban nem lehet vĂĄlasz. A hagyomĂĄnyosszĂ­nhĂĄzi stĂ­lusokkal rendelkezƑ orszĂĄgokbanmindenĂŒtt ugyanaz a problĂ©ma. Ha a modernizĂĄ-lĂĄs abban merĂŒl ki, hogy Ășj ĂŒvegekbe töltjĂŒk a

rĂ©gi bort, a formai csapda ismĂ©t bekattan. Ha arendezƑ, a tervezƑ, a szĂ­nĂ©sz szĂĄmĂĄra a kĂ­sĂ©rletazt jelenti, hogy az aznapi kĂ©pek naturalista rep-rodukĂĄlĂĄsĂĄt tekinti formĂĄnak, nagy csalĂłdĂĄsĂĄraismĂ©t azt tapasztalja majd, hogy alig jut tovĂĄbbannĂĄl, mint amit a televĂ­ziĂł ĂłrĂĄrĂłl ĂłrĂĄra kĂ­nĂĄl.

A jelen idejƱ szĂ­nhĂĄzi Ă©lmĂ©nynek közel kellfĂ©rkƑznie a kor Ă©rverĂ©sĂ©hez, mint ahogy a nagydivattervezƑ sem hajhĂĄssza soha vakon az ere-detisĂ©get, hanem titokzatos mĂłdon elegyĂ­ti amaga kreativitĂĄsĂĄt az Ă©let örökkön vĂĄltozĂł felszĂ­-nĂ©vel. A szĂ­nhĂĄzmƱvĂ©szetnek kell hogy legyenegy mindennapi arculata: felismerhetƑ törtĂ©nete-ket, helyzeteket, tĂ©mĂĄkat kell nyĂșjtania, mert azembert elsƑsorban az ĂĄltala ismert Ă©let Ă©rdekli.Am ugyanakkora szĂ­nhĂĄzmƱvĂ©szetnek tartalom-mal Ă©s jelentĂ©ssel is meg kell telnie. A tartalomaz emberi tapasztalat tömĂ©nysĂ©ge; minden mƱ-vĂ©sz vĂĄgya, hogy ezt a maga munkĂĄjĂĄban Ă­gyvagy Ășgy megragadja, Ă©s talĂĄn rĂĄĂ©rez arra is,hogy a jelentĂ©s abbĂłl fakad, ha kapcsolatot tudteremteni a maga normĂĄlis korlĂĄtain tĂșli lĂĄthatat-lan forrĂĄssal, amely jelentĂ©ssel ruhĂĄzza fel a je-lentĂ©st. A mƱvĂ©szet olyan kerĂ©k, amely örökkĂ©egy nĂ©ma Ă©s mozdulatlan központ körĂŒl forog,Ă©s ezt a központot se megragadni, se meghatĂĄ-rozni nem ĂĄll mĂłdunkban.

Mi tehĂĄt a cĂ©lunk? Se több, se kevesebb, mintaz, hogy talĂĄlkozzunk az Ă©let anyagĂĄval. A szĂ­nhĂĄzaz emberi lĂ©tezĂ©s valamennyi aspektusĂĄt tĂŒkröz-heti, tehĂĄt minden Ă©lƑ forma Ă©rvĂ©nyes, mindenformĂĄnak meglehet a maga potenciĂĄlis helye aszĂ­nhĂĄzi kifejezĂ©sben. A formĂĄk olyanok, mint aszavak; csak akkor telnek meg jelentĂ©ssel, hahelyesen hasznĂĄljuk Ƒket. Shakespeare szĂłkĂ©sz-lete nagyobb volt minden mĂĄs angol költĆ‘Ă©nĂ©l;ĂĄllandĂłan gazdagĂ­totta a rendelkezĂ©sĂ©re ĂĄllĂł sza-vak tĂĄrhĂĄzĂĄt, obskurus filozĂłfiai fogalmakat

▌ SZABADPOLC ▌

kombinĂĄlt a legdurvĂĄbb trĂĄgĂĄrsĂĄgokkal, amĂ­gvĂ©gĂŒl több mint huszonötezer szĂł volt a kezeĂŒgyĂ©ben. A szĂ­nhĂĄzban a szavakon tĂșl vĂ©gtelenĂŒlsok egyĂ©b nyelv lĂ©tezik, amelyek rĂ©vĂ©n lĂ©trejöhetĂ©s fennmaradhat a közönsĂ©ggel valĂł kommuni-kĂĄciĂł. Itt a testnyelv, a hangnyelv, a ritmusnyelv, aszĂ­nnyelv, a jelmeznyelv, a dĂ­szletnyelv, a fĂ©ny-nyelv - Ă©s ez mind hozzĂĄadĂłdhat ahhoz a bizo-nyos huszonötezer rendelkezĂ©sre ĂĄllĂł szĂłhoz. AzĂ©let minden eleme egy-egy szĂł az egyetemesszĂłkĂ©szletben. MĂșltbeli kĂ©pek, a hagyomĂĄny kĂ©-pei, a jelenkor kĂ©pei, a holdrakĂ©tĂĄk, a revolverek,a durva szleng, egy tĂ©glarakĂĄs, egy lĂĄngnyelv, aszĂ­vre tett kĂ©z, a zsigerekbƑl fakadĂł kiĂĄltĂĄs ahang vĂ©gtelen zenei ĂĄrnyalatai - mindezek olyanfƑnevek Ă©s jelzƑk, amelyekbƑl Ășj mondatokatkovĂĄcsolhatunk. De kĂ©pesek vagyunk-e meg-felelƑen hasznĂĄlni Ƒket? SzĂŒksĂ©gszerƱek-e? Al-kalmasak-e rĂĄ, hogy azt, amit kifejeznek, eleve-nebbĂ©, megrendĂ­tƑbbĂ©, dinamikusabbĂĄ, kifino-multabbĂĄ, igazabbĂĄ tegyĂ©k?

Napjainkban a vilĂĄg Ășj lehetƑsĂ©geket kĂ­nĂĄl.Olyan elemekkel tĂĄplĂĄlhatjuk ezt a nagy emberiszĂłkĂ©szletet, amelyek a mĂșltban soha nem talĂĄl-koztak össze. Minden faj, minden kultĂșra a sajĂĄtszavĂĄval gazdagĂ­thatja a mondatot, amely egye-

sĂ­ti az emberisĂ©get. A vilĂĄg szĂ­nhĂĄzkultĂșrĂĄjĂĄnaksemmire sincs nagyobb szĂŒksĂ©ge, mint akĂŒlönbözƑ fajĂș Ă©s hĂĄtterƱ mƱvĂ©szek egyĂŒttmƱ-ködĂ©sĂ©re.

KĂŒlönbözƑ hagyomĂĄnyok talĂĄlkozĂĄsakor leg-elƑször akadĂĄlyok merĂŒlnek fel; ĂĄm ha elmĂ©lyĂŒltmunkĂĄval sikerĂŒl megtalĂĄlni a közös cĂ©lt, ezek azakadĂĄlyok eltƱnnek. És mihelyt az akadĂĄlyok le-omlottak, kinek-kinek a gesztusai Ă©s hangszĂ­neia közös nyelv rĂ©szeivĂ© vĂĄlnak, s egyetlen pillanattartamĂĄra kifejeznek egy közös igazsĂĄgot, amely-ben a közönsĂ©g is osztozik. Ez az a pillanat, amelyfelĂ© minden szĂ­nhĂĄzi tevĂ©kenysĂ©g törekszik. Ezeka formĂĄk lehetnek rĂ©giek vagy Ășjak, köznapiakvagy egzotikusak, kifinomultak vagy egyszerƱek,bonyolultak vagy naivak. SzĂĄrmazhatnak a leg-vĂĄratlanabb forrĂĄsokbĂłl, s tƱnhetnek merƑbenellentmondĂłaknak, egĂ©szen odĂĄig, hogy ĂșgytessĂ©k: kizĂĄrjĂĄk egymĂĄst. Hadd jegyezzem meg:ha stĂ­lusegysĂ©g helyett a formĂĄk horzsoljĂĄk egy-mĂĄst vagy összekoccannak, az is lehet egĂ©szsĂ©-ges Ă©s sokatmondĂł.

A szĂ­nhĂĄz nem lehet unalmas. Nem lehet kon-vencionĂĄlis. VĂĄratlannak kell lennie. A szĂ­nhĂĄz ameglepetĂ©sen, az izgalmon, a jĂĄtĂ©kossĂĄgon, az örö-mön keresztĂŒl vezet el az igazsĂĄghoz. A mĂșltat Ă©s a

jövƑt a jelen rĂ©szĂ©vĂ© avatja; eltĂĄvolĂ­t mindattĂłl,ami a hĂ©tköznapok sorĂĄn belep bennĂŒnket, Ă©sközel visz ahhoz, amit ĂĄltalĂĄban tĂĄvolinak Ă©r-zĂŒnk. Egy mai ĂșjsĂĄghĂ­r egyszer csak sokkalkevĂ©sbĂ© igaznak Ă©s bensƑsĂ©gesnek tetszhet,mint valami, ami egy mĂĄs korbĂłl, egy mĂĄs or-szĂĄgbĂłl kerĂŒl elĂ©nk. A jelen pillanat igazsĂĄgaszĂĄmĂ­t, az abszolĂșt meggyƑzƑdĂ©snek az az ĂĄlla-pota, amely csak akkor jöhet lĂ©tre, ha a szĂ­nĂ©sztĂ©s a közönsĂ©get egysĂ©g fƱzi össze. Ez pedigolyankor törtĂ©nik, ha az ideiglenes formĂĄk be-töltöttĂ©k rendeltetĂ©sĂŒket, Ă©s elvezettek bennĂŒnketahhoz az egyszeri, megismĂ©telhetetlen pillanat-hoz, amikor megnyĂ­lik egy ajtĂł, Ă©s egĂ©sz lĂĄtĂĄs-mĂłdunk ĂĄtalakul.

Peter Brook: There Are No Secrets. Thoughts onActing and Theatre. (Nincsenek titkok. Gondolatok aszĂ­njĂĄtszĂĄsrĂłl Ă©s a szĂ­nhĂĄzrĂłl.) Methuen Drama 1995.

FordĂ­totta: SzĂĄntĂł Judit

Mireille Maalouf Ă©s Miriam Goldschmidt aMahĂĄbhĂĄratĂĄban

A SZÍNHÁZ MINT METAFORAUNIÓ-FESZTIVÁL KRAKKÓBAN

tödszörre KrakkĂłban tartottĂĄk azEurĂłpai SzĂ­nhĂĄzi UniĂł szokĂĄsos Ă©vesfesztivĂĄljĂĄt. A hosszĂșra nyĂșlt talĂĄlkozĂłnnem sikerĂŒlt lĂĄtnom minden elƑadĂĄst-

az elmulasztottak között olyan jelentƑsprodukciĂł is volt, mint Bergman Gombrowicz-rendezĂ©se, az Yvonne, burgundi hercegnƑ-, deĂ­gy is föltƱnt, milyen gyakori, hogy a szĂ­nhĂĄzönmagĂĄra reflektĂĄl, sajĂĄt megjelenĂ©si formĂĄjĂĄtmetaforakĂ©nt kezeli. (A jelensĂ©g termĂ©szetesennem ĂĄltalĂĄnosĂ­thatĂł, a Katona JĂłzsef SzĂ­nhĂĄzfesztivĂĄl-elƑadĂĄsa, A fösvĂ©ny, pĂ©ldĂĄul, nemtartozik az emlĂ­tett körbe.)

Álom a Peer GyntrƑl

Luca Ronconi Peer Gyntje szĂ­nhĂĄzban jĂĄtszĂłdik.A „jĂĄtszĂłdik" nem a legpontosabb szĂł, mivel arendezƑ nem a cselekmĂ©ny, hanem pusztĂĄn azelƑadĂĄs szĂ­nhelyĂ©nek tekinti aszĂ­nhĂĄzat. Vagyis nem az törtĂ©nik,mint oly gyakran, amikor a szĂ­npaddĂ­szlettĂ© vĂĄlik, hogy kĂ©pilegmegjelenĂ­tse a szĂ­nhĂĄz az egĂ©szvilĂĄg metaforĂĄjĂĄt, hanem az, hogya szĂ­nĂ©szek a Peer Gynttel„foglalkoznak", megközelĂ­tĂ©simĂłdozatokat dolgoznak ki IbsenszĂ­nmƱvĂ©nek birtokba-vĂ©telĂ©re, Ă©sennek az eljĂĄrĂĄsnak a termĂ©szeteshelye a szĂ­nhĂĄz. Az elƑadĂĄs cĂ­meis erre utal: Peer Gynt felĂ©-gyakorlatok szĂ­nĂ©szeknek, amimegtĂ©vesztƑ, mert azt föltĂ©telezi,hogy csupĂĄn „mƱhelymunkĂĄt",rĂ©szlet-analĂ­zist, a drĂĄmai anyagtöredĂ©kes földolgozĂĄsĂĄra tettkĂ­sĂ©r-letet lĂĄtunk. LehetsĂ©ges,hogy ez volt a munkahipotĂ©zis, dea vĂ©geredmĂ©ny egy teljes PeerGynt, mĂ©g ha radikĂĄlis hĂșzĂĄsokkalis, fƑleg a drĂĄma mĂĄsodik felĂ©t,Peer utazĂĄsait illetƑen.SzĂ­nhĂĄzszerte ennĂ©l tetemesebbdramaturgiai ĂĄtszabĂĄsok semkötelezik a rendezƑket el-hatĂĄrolĂłdĂĄsra az eredetitƑl;Ronconi Peer GyntjĂ©nek sincsszĂŒksĂ©ge a cĂ­mbeli „mentegetƑ-zĂ©sre".

A krakkĂłi televĂ­ziĂłs stĂșdiĂłban,ahol az elƑadĂĄst eljĂĄtszottĂĄk,rekonstruĂĄltĂĄk az eredetiszĂ­nhelyet, a Teatro di RomĂĄt. AjĂĄtĂ©ktĂ©r ĂŒres szobĂĄbĂłl s fölötteszĂ­nhĂĄzi erkĂ©lybƑl ĂĄll. A szobaszabĂĄlyos szĂŒrke „doboz",

merƑleges falakkal, mindkĂ©t oldalon a falba vĂĄ-gott ajtĂłkkal, amelyek nesztelenĂŒl Ă©s önmƱ-ködƑen nyitĂłdnak-csukĂłdnak. A perspektiviku-san szƱkĂŒlƑ teret a szĂ­npad mĂ©lyĂ©n lezĂĄrĂł hĂĄt-tĂ©rfal szintĂ©n nyithatĂł egy kis szeletben: ebbenaz alkĂłvszerƱ, nĂ©gyszögletes fĂŒlkĂ©ben jelenikmeg pĂ©ldĂĄul a Grieget zongorĂĄzĂł, nekĂŒnk hĂĄttalĂŒlƑ Solvejg. A szoba fölötti szĂ­nhĂĄzi erkĂ©lyrƑl -gipszmintĂĄs, barokkos Ă­v, az elsƑ sor elƑtt fĂ©m-korlĂĄt, mögötte tovĂĄbbi, lehajthatĂł szĂ©ksorok -„tyĂșklĂ©tra" vezet le a szobĂĄba. A proszcĂ©niumota teljes szĂ­npad magassĂĄgĂĄban mindvĂ©gig vĂ©-kony, kifeszĂ­tett tĂŒllfĂŒggöny vĂĄlasztja el aközönsĂ©gtƑl, ezĂĄltal tovĂĄbb „tompul" az amĂșgy iselmosĂłdott, vilĂĄgos fĂ©nnyel derĂ­tett fekete-fehĂ©rlĂĄtvĂĄny.

Riccardo Bini Ă©s Massimo Popolizio a Teatrodi Roma Peer GyntjĂ©ben (rendezƑ: LucaRonconi)

PuritĂĄnabb mĂĄr nem is lehetne Ronconi szĂ­n-hĂĄza. DĂ­szlet Ă©s kellĂ©k: mindössze nĂ©hĂĄny egy-szerƱ bĂștordarab, asztal-szĂ©k. A ruhĂĄk szĂŒrkĂ©kĂ©s feketĂ©k, csak Peer inge vilĂĄgĂ­t ki fehĂ©ren.Nincs mĂĄs teremtƑerƑ, minta szĂ­nĂ©sz, nincs mĂĄsanyag a teremtĂ©shez, csak a szöveg. KĂ©tszer egyĂłra költƑi szöveginterpretĂĄciĂł, csupa belsƑ tör-tĂ©nĂ©s, a lĂĄtvĂĄny minimuma - nem hinnĂ©m, hogyvolna magyar közönsĂ©g, amely kibĂ­rnĂĄ.

Az elsƑ rĂ©sz nagyjĂĄbĂłl követi a fƑbb sze-replƑkre redukĂĄlt cselekmĂ©nyt. Ebben a rĂ©szbenPeer Ă©s a nƑk kapcsolatĂĄrĂłl van szĂł. Solvejget Ă©sAasĂ©t ugyanaz a szĂ­nĂ©sznƑ, Annamaria GuarnierijĂĄtssza; a kĂŒlönbsĂ©g annyi, hogy vastag copfbafont hajĂĄt hĂĄtul kontyba tƱzi vagy leengedi. NincsfigurateremtĂ©s", a szĂ­nĂ©sznƑ nem ĂŒgyeskedik,hogy a kĂ©t alakot fĂŒggetlenĂ­tse egymĂĄstĂłl, nemruhĂĄzza föl Ƒket sem Ă©letkori sajĂĄtossĂĄgokkal,sem kĂŒlsƑ karakterjegyekkel, nem mutogatja ki-fejlett jĂĄtĂ©ktechnikĂĄjĂĄt. Ugyanaz a takarĂ©kos, re-dukĂĄlt mozgĂĄs, ĂĄtmenet a reĂĄlszituĂĄciĂł Ă©s ameg-

lebegtetett ĂĄlom között. A jele-netek egy rĂ©szĂ©ben a szereplƑkcsak keresztĂŒlvonulnak a szĂ­n-padon, töredezett szövegĂŒkaddig tart, amĂ­g az egyik ajtĂłtĂłlĂĄtĂ©rnek a mĂĄsikig, tĂĄvozĂĄsukutĂĄn az ajtĂł zajtalanul bezĂĄrul,Ă©s megvĂĄltozik a vilĂĄgĂ­tĂĄs. Ing-ridet az „erkĂ©lyre" szökteti Peer.A Dovre-jelenetek penĂ©szzöldfĂ©nyben jĂĄtszĂłdnak, a kirĂĄlynagy karosszĂ©kben lĂłgĂĄzza a lĂĄ-bĂĄt, cipƑ helyett uszonyszerƱsĂ©-get visel, segĂ©dei laboratĂłriumimƱszerhez hasonlĂł szerkezettelprĂłbĂĄljĂĄk Peer szemĂ©t megmet-szeni.

A Peert jĂĄtszĂł Massimo Po-polizio nyurga fiatalember, jel-legzetes gyermeki vonĂĄsokkal, amiAase halĂĄlakor sem foszlik le rĂłla.A jelenet minden lehetsĂ©gesmĂ©rtĂ©kkel innen marad aszentimentalizmuson, Peer kis-fiĂșmĂłdjĂĄra „hajtja" fapĂĄlcĂĄjĂĄval aGrane hĂșzta kĂ©pzeletbeli szĂĄnt, nemakarja Ă©szrevenni a pillanatot,amelyben anyja meghal, mĂ©ghosszan tovĂĄbb „jĂĄtszik", hogy nekelljen rĂĄĂ©brednie a valĂłsĂĄgra.

A måsodik rész a hajójelenet-tel

kezdƑdik az „erkĂ©lyen", az

utazĂĄsok- MarokkĂłtĂłl az egyiptomipiramisig - kimaradnak. PeerfĂ©lhosszĂș, Ƒszes parĂłkĂĄt kap,egyĂ©b kĂŒlsƑ jel nem mutat-ja azidƑmĂșlĂĄst. Ennek a rĂ©sznek agerince a hĂĄromszori talĂĄlkozĂĄs

Ö

VILÁGSZÍNHÁZ

Lear kiråly az Odéonban és a barcelonai Teatre Lliuréban

VILÁGSZÍNHÁZ

a GomböntƑvel: Peer Ă©s a halĂĄl, vagy mondjukĂ­gy, Peer Ă©s a transzcendencia. Megjelenik egyördögszerƱ figura, sötĂ©t ruhĂĄja nem tĂ©r el azĂĄltalĂĄnos viselettƑl, csak magasĂ­tott talpĂș cipƑjeĂ©s karmokban vĂ©gzƑdƑ, zöldes, ĂłriĂĄsi kesztyƱjejelzi kilĂ©tĂ©t. HĂĄrom, rĂ©gi tĂ­pusĂș, fekete leplesfotĂłmasinĂĄt hoz be ĂĄllvĂĄnyon, hĂĄromfelƑl ismegörökĂ­ti Peer arcĂĄt, de a kihĂșzott lemezekĂŒresek. A jĂĄtĂ©k vĂ©gĂ©n a Peert rendĂŒletlenĂŒl vĂĄrĂłSolvejg a redƑnyszerƱen fölnyĂ­lĂł hĂĄtsĂł szobafalmögĂŒl lĂ©p ki. Az alkĂłv most elƑször teljes fĂ©nytkap, a vakĂ­tĂł, kivĂĄgott hasĂĄb, a zöld pĂĄzsit Ă©leskontraszt a fekete dobozszĂ­npad hĂĄtterĂ©ben.Solvejg-Aase rövid, Ƒsz hajjal, botra tĂĄmaszkodvaaz elƑtĂ©rbe lĂ©peget, a földre ĂŒl, ölĂ©be fektetiPeert, nĂ©hĂĄny taktust Ă©nekel a zongorĂĄn megszĂł-lalĂł Grieg-zenĂ©re, amĂ­g elaltatja az örök nyugha-tatlan gyereket.

Van mĂ©g nĂ©hĂĄny kivĂ©teles rendezƑ EurĂłpĂĄban,aki dacol az ĂŒzleti elsilĂĄnyulĂĄssal, az ĂĄrutermelƑszĂ­nhĂĄzzal, Ă©s a legegyszerƱbb mĂłdon, azemberi szĂł Ă©s az emberi gesztus rĂ©vĂ©n tudközvetlen kapcsolatot teremteni azokkal akevesekkel, akik erre hajlandĂłk. Luca RonconiközĂ©jĂŒk tartozik.

Lear avagy rendezƑk rĂ©mĂĄlma

KĂ©t Lear kirĂĄly-elƑadĂĄs is leplezetlenĂŒl hasznĂĄlja aszĂ­nhĂĄzi metaforĂĄt; a pĂĄrizsi OdĂ©onĂ© Ă©s a bar-celonai Lliure SzĂ­nhĂĄzĂ©, amely sajĂĄtos vĂĄltozatĂĄ-nak a Lear avagy a szĂ­nĂ©sznƑ ĂĄlma cĂ­met adja.MindkettƑ lĂ©cekbƑl összerĂłtt deszkaszĂ­npadonjĂĄtszĂłdik, a pĂĄrhuzamosan hĂĄtrafelĂ© futĂł deszka-

Marie-Paule Trystram (Cordelia) Ă©s PhilippeMorier-Genoud (Lear) a pĂĄrizsi OdĂ©on elƑ-adĂĄsĂĄban (rendezƑ: Georges Lavaudant)

csĂ­kok, amelyeket gyakran lapos ellenfĂ©nyek vilĂĄgĂ­-tanak meg, szembetƱnƑen azonos vizuĂĄlis formĂĄtkölcsönöznek a kĂ©t elƑadĂĄsnak. A produkciĂłk ab-ban is hasonlĂ­tanak, hogy „nem törtĂ©nnek meg",mesterkĂ©lt ötletekre, rendezƑi Ă©s szĂ­nĂ©szi „attrakci-Ăłkra" Ă©pĂŒlnek, a hatĂĄskeltĂ©s dagĂĄlyos eszközeithasznĂĄljĂĄk, mƱvĂ©szi fedezet nĂ©lkĂŒl.

Az OdĂ©on elƑadĂĄsa ĂĄttetszƑbb Ă©s bizonyosĂ©rtelemben „átlĂĄtszĂłbb" is, minthogy szemĂ©rmet-lenĂŒl kiszolgĂĄl egyfajta mƱvĂ©sziessĂ©get igĂ©nylƑkommersz Ă­zlĂ©st. A divatos rendezƑnek szĂĄmĂ­tĂłGeorges Lavaudant sajĂĄt bevallĂĄsa szerint egy hĂșszĂ©vvel ezelƑtti Lear-elƑadĂĄs szereplƑire tĂĄmaszko-dott, akik azĂłta is a tĂĄrsulatnĂĄl vannak, Ă©s nĂ©hĂĄnyanközĂŒlĂŒk most Ășjra eljĂĄtsszĂĄk rĂ©gi szerepĂŒket. Ezmindenesetre viszonylag egyszerƱ magyarĂĄzat ar-ra, hogy Lear lĂĄnyai miĂ©rt olyan föltƱnƑen öregecs-kĂ©k. (Ha ezt nem tudom meg a rendezƑtƑl, rĂ©girossz szokĂĄsom szerint hajlamos lettem volnakoncepciĂłt gyanĂ­tani mögötte. A magamfajta gya-nĂștlanul azt kĂ©pzeli, hogy egy elƑadĂĄsban semmisem lehet vĂ©letlen, vagy legalĂĄbbis mindennek im-manens esztĂ©tikai oka van.) AdĂłdik a kĂ©nyszeredettkövetkeztetĂ©s, hogy a gerontolĂłgiai elƑadĂĄs köz-ponti gondolata a szerepjĂĄtszĂĄs Ă©s az IdƑ. Erre vall,hogy a jĂĄtĂ©k kezdetĂ©n a Leart jĂĄtszĂł Philippe Morier-Genoud szĂ­nhĂĄzi öltözƑtĂŒkör elƑtt ĂŒl hermelinespalĂĄstjĂĄban, Ă©s elƑbb merƑn vizsgĂĄlja, majd ki-sminkeli az arcĂĄt. Itt tehĂĄt föltehetƑen egy szĂ­nĂ©sz-LearrƑl van szĂł, aki szerepet jĂĄtszik. A keretvisszatĂ©r az elƑadĂĄs legvĂ©gĂ©n, amikor Lear a kar-jĂĄban hozott halott CordeliĂĄt ugyancsak azöltözƑtĂŒkör elĂ© ĂŒlteti, Ă©s mintegy szemrehĂĄnyĂłan„szembesĂ­ti" az arcĂĄval. Amely valĂłban nem elĂ©gvonzĂł. (TalĂĄn azĂ©rt, mert, mint tudjuk, a halĂĄl nagymaszkmester, kĂŒlönösen egy bizonyos Ă©let-korontĂșl.)

A kĂ©t tĂŒkörjelenet között Ășgynevezett „idƑtlen"Lear-elƑadĂĄs zajlik le. A birodalom fölosztĂĄsĂĄravĂĄlasztott alkalom protokollĂĄris összejövetel, aszmokingos-estĂ©lyi ruhĂĄs rĂ©sztvevƑk a hatalmasszĂ­npadon ferdĂ©n fölsorakoztatott bĂĄrsonyfotelek-ben ĂŒlnek. A lĂĄnyainĂĄl hĂĄzalĂł Lear bilgeri csizmĂĄ-ban, hosszĂș kabĂĄtban, motorossapkĂĄban Ășgy fest,mint a szĂĄzad eleji nyitott sportkocsik ĂșrvezetƑje.Gloster megvakĂ­tĂĄsĂĄnak paroxizmusĂĄban AlbantranszvesztitakĂ©nt nƑi ruhĂĄba öltözik, Ă©s az inasok-kal egyĂŒtt spanyol tangĂłt tĂĄncol. Reganhoz nemhĂ­rnök hoz ĂŒzenetet, hanem egyenruhĂĄs postĂĄskĂ©zbesĂ­t levelet, miközben Cornwall, a fĂ©rj hĂĄzi-köntösben cigarettĂĄzva ĂșjsĂĄgot olvas. Az anak-ronizmusokkal pĂĄrhuzamosan a Lear-elƑadĂĄsokmĂĄra hagyomĂĄnyossĂĄ vĂĄlt modern teatralitĂĄsĂĄtkapjuk, a hĂĄttĂ©rhorizonton vadul szĂĄguldĂłviharfelhƑkkel, talicskĂĄn cipelt ƑrĂŒlt kirĂĄllyal (a

VILÁGSZÍNHÁZ

nemesuraknak termĂ©szetesen esernyƑ dukĂĄl), adoveri „sziklaugrĂĄs" Kott tanulmĂĄnya Ă©s BrookrendezĂ©se Ăłta kötelezƑ „becketti" pantomimjĂĄva . Agroteszk mint eltökĂ©lt alapstĂ­l mindvĂ©gig ĂĄtjĂĄtszik acirkuszi buffonĂĄdĂĄba. Nemcsak a Bolond formĂĄzĂĄtmenetet egy Buster Keaton-i, chaplini bohĂłc Ă©segy modern popĂ©nekes között, akinek pop-songjairaLear nagypapĂĄs diszkĂłstĂ­lusban „lötyög", hanem atöbbiek is jelenlĂ©t nĂ©lkĂŒli bohĂłzati figurĂĄk, szĂ­nĂ©szitechnikĂĄbĂłl elƑállĂ­tott magĂĄnszĂĄmokkal, ĂŒres,lĂ©lektelen alakĂ­tĂĄsokkal. KivĂ©tel az Edgart jĂĄtszĂłPhilippe Demorle, akiben kevesebb a nagykĂ©pƱönmutogatĂĄs, Ă©s több a belsƑ, tartalmi igĂ©ny.

Bonyolultabbnak lĂĄtszik, mert delikĂĄt mƱvĂ©sziambĂ­ciĂłkkal terhes a barcelonai Lear-fantĂĄzia. AzalapelkĂ©pzelĂ©s, nevezetesen az a tĂ©ny, hogy LeartAnna Lizaran jĂĄtssza, önmagĂĄban is kĂŒlönös mi-nƑsĂ©get sejtet, holott valĂłszĂ­nƱleg csak kĂŒlönlegesszerepet kerestek egy vezetƑ szĂ­nĂ©sznƑnek. AszĂ­nĂ©sznƑ termĂ©szetesen mindenekelƑtt önmajĂĄtjĂĄtssza, a szĂ­nĂ©sznƑt, aki nagy szerepre kĂ©szĂŒl,öblös fotelban ĂŒl - akĂĄr egy mĂĄsik „Lear-inkarnĂĄciĂł",Beckett Hammja A jĂĄtszma vĂ©gebƑl -, Ă©s az AidabevonulĂĄsi indulĂłjĂĄnak hĂĄttĂ©rzenĂ©jĂ©re mikrofonon ĂĄtprĂłbĂĄlgatja a hangjĂĄt. A helyzet sejtetni

Jelenet a krakkĂłi Stary Teatr SzentivĂĄnĂ©jiĂĄlomjĂĄbĂłl (rendezƑ: Rudolf Ziolo)

engedi, hogy a Nagy SzĂ­nĂ©sz(nƑ) hosszabb kiha-gyĂĄs utĂĄn tĂ©r vissza a szĂ­npadra, pĂłtolni az Ʊrt,melyet hiĂĄnyĂĄval hagyott, ez tehĂĄt az Ƒ nagy comebackje, mĂ©ltĂł szereppel, ami lehetne akĂĄr Othello is(a szĂ­nĂ©sznƑ öltözƑtĂŒkre elƑtt elkezdi befeketĂ­teniaz arcĂĄt, mire a rendezƑ-ĂŒgyelƑ kollĂ©gĂĄt vagyvalami hasonlĂłt jĂĄtszĂł szĂ­nĂ©szpartner beszĂłl akulisszĂĄk mögĂŒl, hogy most nem OthellĂłrĂłl vanszĂł).

Lear Ă©s a szerepĂ©re kĂ©szĂŒlƑ szĂ­nĂ©sz(nƑ) „törtĂ©-nete" ettƑl kezdve egymĂĄsba jĂĄtszik. Eszerint aszerepre kĂ©szĂŒlni annyi, mint kimenni a pusztasĂĄg-ba (Ă©rtsd: az ĂŒres szĂ­npadra) Ă©s ott ƑrĂŒlten bolyon-gani. Az ƑrĂŒlet magĂĄtĂłl Ă©rtetƑdƑen szĂ­nhĂĄzjellegƱƑrĂŒlet, ennek megfelelƑen az „ƑrĂŒlt szĂ­nĂ©szek"megprĂłbĂĄlkoznak a leggroteszkebb kĂ©ptelensĂ©-gekkel - a groteszk a Lear kirĂĄly nĂ©lkĂŒlözhetetlen ĂșjkonvenciĂłja -, pĂ©ldĂĄul fĂ©rfiak jĂĄtsszĂĄk a lĂĄnyokat(ha mĂĄr nƑ jĂĄtssza Leart), s hogy mĂ©g Ă©rdekesebblegyen, egyikĂŒk helyes tĂŒllszoknyĂĄcskĂĄban, angolulmondja mikrofonba az atyaköszöntƑt. majdszökdĂ©cselve gyermekdalocskĂĄt Ă©nekel. A rendezƑAriel GarcĂ­a Valdes szerint ez nem irĂłnia, mĂ©gkevĂ©sbĂ© parĂłdia, mindössze a szituĂĄciĂł eredendƑhumorĂĄbĂłl fakad. A jeleneteket idƑnkĂ©ntmegszakĂ­tjĂĄk a prĂłbaszituĂĄciĂł közjĂĄtĂ©kai, ilyenkor aKentet jĂĄtszĂł szĂ­nĂ©sz, aki egyĂșttal rendezƑfĂ©lĂ©nekis lĂĄtszik - az elƑadĂĄsnak összesen öt szereplƑjevan -, kĂŒlönbözƑ instrukci-

Ăłkat ad, pĂ©ldĂĄul hogy ne konvencionĂĄlis gesztu-sokkal jelezzĂ©k a vihart. MegfogadvĂĄn tanĂĄcsĂĄt,behoznak egy fĂŒrdƑkĂĄdat, Edgar mint „szegĂ©nyTamĂĄs" belefekszik - itt is Ƒ az elƑadĂĄs legjobbja,Eduard FernĂĄndez megĂĄllnĂĄ a helyĂ©t egy hitelesprodukciĂłban -, a többiek körĂŒltĂĄncoljĂĄk, cir-kuszzenĂ©re, a mozgĂĄst szĂ©taprĂłzĂł, villĂłdzĂł, szag-gatott fĂ©nyben.

A rendezƑ korĂĄbban jĂł nevƱ szĂ­nĂ©sz volt-egyebekmellett sikeres III. RichĂĄrdot jĂĄtszott Avignonban -,de bĂșcsĂșt mondott a jĂĄtĂ©knak. NyilvĂĄn erƑsen Ă©rzi,hogy „Ʊrt hagyott maga utĂĄn". Miközben azt vallja,hogy jĂĄtszani gyönyörƱsĂ©g Ă©s gyötrelem egyszerre,s szĂ­npadra lĂ©pni hasonlatos az Amazonas mentidzsungelban valĂł menetelĂ©shez, nem ĂĄllja meg,hogy emlĂ©ket ne ĂĄllĂ­tson eme öngyötrƑenszĂ©psĂ©ges, nĂĄrcista konfliktusnak, azaz mintegyĂĄttĂ©telesen: önmagĂĄnak. Az elƑadĂĄst ekkĂ©ppen azaffektĂĄlt rendezƑi hiĂșsĂĄg, e veszĂ©lyespszeudoszĂ­nhĂĄzi vĂ­rus fertƑzi.

S z e n t i v ĂĄ n Ă© j i u n a l o m

A krakkĂłi Stary Teatr SzentivĂĄnĂ©ji ĂĄlom-elƑadĂĄsaaz utolsĂł fĂ©l ĂłrĂĄig meglepetĂ©sek nĂ©lkĂŒl folyik le.Addig legföljebb töprenghetĂŒnk rajta, törvĂ©nyszerƱ-e, hogy egy nĂ©gyĂ©ves produkciĂł ilyen frigiddĂ©

SUMMARY

dermedjen - ha mĂĄr szĂŒletĂ©sekor nem volt ha-lott. ValĂłszĂ­nƱbb, hogy az volt. Rudolf Zio3ofölsorakoztat minden divatos manĂ­rt, a tĂŒndĂ©rsĂ©gdrĂłtkötĂ©lpĂĄlyĂĄn közlekedik horizontĂĄlisan Ă©svertikĂĄlisan (a szĂ­npadi fĂŒggeszkedĂ©seknek avilĂĄg minden szĂ­npadĂĄn kitĂŒntetett pillanatuk abiztonsĂĄgi hevederek ki-bekapcsolĂĄsa), a Ti-tĂĄnia-Zuboly nĂĄsz kedvĂ©Ă©rt fantĂĄziakosztĂŒmbeöltözött erdei nĂ©psĂ©g Bizet CarmenjĂ©re Ă©s RavelBolerĂłjĂĄra lejt tĂĄncot, a dĂ­szvendĂ©g egy farktol-lait teregetƑ pĂĄva Ă©s egy rendezƑirodĂĄtĂłlszerzƑdtetett dizƑz. Az athĂ©ni szerelmes ifjak amegszokott koreogrĂĄfia szerint kergetƑznek,idƑnkĂ©nt minden ok nĂ©lkĂŒl fölmĂĄsznak a bor-dĂĄsfalra, amire valĂłszĂ­nƱleg azĂ©rt van szĂŒksĂ©g,hogy Helena a szövegnek megfelelƑen maga-sabbnak lĂĄssĂ©k HermiĂĄnĂĄl. A mechanikusrendezƑi gesztusok a nĂ©gyĂ©ves repertoĂĄrjĂĄtszĂĄsalatt vĂ©gkĂ©pp kiĂŒrĂŒltek, az elƑadĂĄsnak egyetlenhitelesen telĂ­tett, Ƒszinte pillanata sincs.

ApĂĄtiĂĄmbĂłl a hĂĄrmas nĂĄszt ĂŒnneplƑ, befejezƑudvari szĂ­njĂĄtĂ©k vert föl. A mesteremberek szĂ­n-hĂĄzĂĄhoz Theseus emberei szĂ©ksorokat hoznakbe a szĂ­npadra. Pontosan olyanokat, amilyene-ken mi ĂŒlĂŒnk a nĂ©zƑtĂ©ren, szĂŒrke kĂĄrpittal,lehajthatĂł ĂŒlƑkĂ©kkel. Elhelyezik Ƒket egymĂĄsmögött, nĂ©gy sorban, velĂŒnk szemben. Meg-Ă©rkeznek a szĂ­nielƑadĂĄs nĂ©zƑi, Theseus, Hyp-polita, az udvari kĂ­sĂ©ret, a hĂĄzasulandĂł fiatalok -mindannyian mai ruhĂĄban. KorĂĄbban korabelikosztĂŒmöt viseltek, Ă©s Ășgy is viselkedtek, ahogy astilizĂĄlt reneszĂĄnsz viselet diktĂĄlta: fölajzottszenvedĂ©llyel. Most, szĂ­nhĂĄzi közönsĂ©gkĂ©ntnemcsak a ruhĂĄjuk - a magatartĂĄsuk is meg-vĂĄltozik. A Theseus-Hyppolita jegyespĂĄr (öltöny-kiskosztĂŒm) mint dĂ­szvendĂ©gek az elsƑ sorban,elsƑ titkĂĄrok, önkormĂĄnyzati elöljĂĄrĂłk vagyeffĂ©lĂ©k, a fölkapaszkodott kĂĄderek primitĂ­vfajtĂĄjĂĄbĂłl. SzĂ©lesen elterpeszkednek az ĂŒlĂ©sen -a hĂșsos Hyppolita fölhasĂ­tott szoknyĂĄja egy al-kalmas pillanatban bamba Ă©rdeklƑdĂ©st kelt amögötte ĂŒlƑ, rĂĄgĂłgumit csĂłcsĂĄlĂł DemetriusbanĂ©s Lysanderben. A lĂĄnyok, menyasszonyi fehĂ©r-ben, kĂŒlön helyezkednek el, Helena elkĂ©sik, fĂ©l-recsĂșszott harisnyĂĄjĂĄt igazĂ­tja (a toaletten volt),az elƑadĂĄs alatt cseverĂ©sznek, retikĂŒljĂŒkben ma-tatnak. A szĂ­njĂĄtĂ©k a köztĂŒk Ă©s köztĂŒnk, „valĂłdi"nĂ©zƑk közötti tĂ©rben zajlik le egy dobogĂłn. Amesterember-szĂ­nĂ©szek kezdĂ©skor felĂ©jĂŒk is, fe-lĂ©nk is meghajolnak, s amikor mi engedelmesenmegismĂ©teljĂŒk a „fentiek" rutinos tapsĂĄt, az ud-vari nĂ©zƑk fölfedeznek bennĂŒnket a nĂ©zƑtĂ©ren:ĂŒlĂ©sĂŒkrƑl kihajolva, tenyerĂŒkbƑl szemellenzƑt

formĂĄlva konstatĂĄljĂĄk, hogy a mĂĄsik oldalon isközönsĂ©g van, ugyanolyanok, mint Ƒk. Ezzel el isintĂ©zik a dolgot, többĂ© nem vesznek tudomĂĄstrĂłlunk, ahogy a kĂ©zmƱvesek produkciĂłjĂĄrĂłl sem:ĂŒres tekintettel, ide-oda forgolĂłdva, unatkozva,cinikus közbeszĂłlĂĄsokkal követik a jĂĄtĂ©kot, egyi-kĂŒk, talĂĄn Demetrius, el is alszik a szĂ©kĂ©n, ottmarad hĂĄtraejtett fejjel, a tapsrendben költik fel.A többiek, Zuboly kommentĂĄrjĂĄt meg sem vĂĄrva,az utolsĂł replikĂĄk alatt hirtelen fölpattannak,egyenkĂ©nt kisietnek, Philostrat mĂ©g odavet nĂ©-hĂĄny pĂ©nzdarabot...

A fĂŒggelĂ©k talĂĄn keserƱ szĂ©ljegyzet kĂ­vĂĄn len-ni a szĂ­nhĂĄz, tĂĄgabban a kultĂșra tĂĄrsadalmi stĂĄ-tusĂĄrĂłl a mai vilĂĄgban. Ehhez azonban mindkĂ©telƑadĂĄsnak meggyƑzƑbbnek kellene lennie. RĂ©-szint a „Pyramus Ă©s Thysbe" cĂ­mƱnek, azaz amesteremberek szĂ­njĂĄtĂ©kĂĄnak - emlĂ©kezhetĂŒnkrĂĄ, hogy Brook volt az, aki csakugyan meta-forikusan kezelte, piedesztĂĄlra emelte, s nemsokkal kĂ©sƑbb kĂ©zzelfoghatĂł magyarĂĄzatĂĄt isadta Ă©rtelmezĂ©sĂ©nek, amikor a Royal Shakes-peare Companyt otthagyta a pĂĄrizsi „kĂ©z-mƱvesszĂ­nhĂĄz" kedvĂ©Ă©rt. Zio3o rendezĂ©sĂ©benazonban a mesteremberek szĂ­njĂĄtĂ©ka ugyan-olyan ihlettelen Ă©s költƑietlen, mint a sajĂĄtelƑadĂĄsa. Az utĂłbbi a nagyobbik baj. Csak akkorlenne erkölcsi joga az esztĂ©tikai Ă©rtelemben min-denkĂ©ppen szervetlen Ă©s disszonĂĄns fĂŒggelĂ©kkela kultĂșra irĂĄnt Ă©rzĂ©ketlen jelen orrĂĄra koppintani,ha a SzentivĂĄnĂ©ji ĂĄlommal az Ă©rtĂ©kteremtƑ ma-gaslatokat ostromolnĂĄ.

EgyĂ©bkĂ©nt nem Zio3o az egyetlen, aki aShakespeare-vĂ­gjĂĄtĂ©k vĂ©gĂ©n az „udvari meg-rendelƑkkel" alamizsnĂĄt vettet a mƱvĂ©szeknek. ASalzburgi Ünnepi JĂĄtĂ©kok tavaly nyĂĄri elƑ-adĂĄsĂĄban Leander Haussmann a Felsenreits-chule hĂĄromemeletes ĂĄrkĂĄdsorĂĄnak legtetejĂ©rƑldobatta le a zacskĂłnyi honorĂĄriumot a szĂ­nĂ©-szeknek. A salzburgi SzentivĂĄnĂ©ji ĂĄlom elƑadĂĄsegy piciny dobogĂłrĂłl indult. HosszĂș ideig ĂșgytƱnt, mintha a fĂŒggönnyel elkerĂ­tett hatalmasteret megcsĂșfolva ez a csöppnyi dobogĂł is elĂ©glenne ahhoz, hogy a vĂ©gtelensĂ©gig röpĂ­tse tĂŒndefantĂĄziĂĄnkat. Mintha megtennĂ© egy lenge kĂĄrpit,amely mögĂŒl fölsejlik a felirat: THE WOOD. Per-sze, nem teszi meg. A fĂŒggöny föllibbent, Ă©smögötte jĂĄtszani kezdett a gĂ©pezetekkel, fĂ©nyra-kĂ©tĂĄkkal fölszerelt hatalmas tĂ©r. Ha mĂĄskĂ©ppnem lehet Ă©rdeklƑdĂ©st kelteni, Ă­gy is jĂł. Csakakkor van baj, ha ugyanazt az ihlettelen elƑadĂĄstlĂĄtjuk, mint TheseusĂ©k a „krakkĂłi udvarban".Akkor persze, hogy ugyanolyan unott nĂ©zƑk va-gyunk, mint Ƒk.

In his leading article IstvĂĄn NĂĄnay reports on around-table conference organized at the PolishCentre in Budapest with the participation of theatremanagers and critics of both countries. The talkrevealed a lot of similar issues and problemsclaiming the attention of Hungarian and Polishprofessionals in this period of radical changes andharrowing uncertainties.

The fellowing group of writings is devoted toTchekhov, always beloved in Hungary but yieldingever and ever new and topical insights. Judit Csåkisawfor us Uncle Uaniaatthe Radnóti Theatre, IstvånSåndor L. The Seagull in Nyíregyhåza and TamåsMårok the same play performed by a new SzegedVenture, while Gabriella Györffy writes about theperformance of The Wood Demon in Szeged'sNational. We also publish Låszló Peterdi Nagy's essayon the genesis of The Seagull and another essay byplaywright György Spíró on some specific features ofthe Tchekhovian characters.

Other, miscellaneous reviews are by Judit SzĂĄn-tĂł, György Karsai, Adrienne Dömötör and SĂĄndorRadnĂłti who offer us their opinion on, resp., JĂłzsefKatona's Banus BĂĄnk(Budapest Chamber Theatre),a double-bill of Greek tragedies - PrometheusEnchained by Eschylus and Medea by Euripides - atthe Castle Theatre, Coline Serreau's Rabbit, Rabbit(Merlin Theatre) and War and Peace by ErwinPiscator, Alfred Neumann and Guntram PrĂŒfer(Comedy Theatre).

Our review started a monthly series of meetingsbetween outstanding theatre personalities andinterested parties at the club of the bookshop andpublishing house Osiris. We now publish the editedtext of the first program, moderated by ourcollaborator LĂĄszlĂł BĂ©rczes who talked to authorLajos Parti Nagy and director Csaba Kiss, bothrecipients of this year's critics' prize.

The issue continues with LĂĄszlĂł Upor's accountof a discussion organized in Debrecen on theproblems of today's Hungarian drama and with TimCarroll's medititations on a recent volume of newHungarian plays translated into English.

Next comes a new item of GĂ©za Fodor's theatreresearch column: he now chose for translation andpublication a lecture by Peter Brook, bearing thetitle The Goldfish.

The issue closes with editor Tamås Koltai'saccount of the latest Festival of the EuropeanTheatre Union which was held this time in Cracow,Poland; he reviews Ibsen's Peer Gynt directed byLuca Ronconi, a King Lear by the Paris Odéon,directed by Georges Lavaudant and anotherproduction of the same play by the Barcelona TeatroLliure, directed by Ariel García Valdes and theCracow Stary Teatr's A MidsummerNight's Dream,directed by Alfred Ziolo.

Ruth Walz: SzentivĂĄnĂ©ji ĂĄlomA tavalyi Salzburgi Ünnepi JĂĄtĂ©kok esemĂ©nye volt a SzentivĂĄnĂ©ji ĂĄlom lĂĄtvĂĄnyos elƑadĂĄsa, amelyet Leander Haussmann ĂĄllĂ­tott szĂ­nre BertNeumann dĂ­szleteiben Ă©s kosztĂŒmjeivel. A fĂ©nytervezƑ: Lothar Baumgarte. Ruth Walz kĂ©pĂ©n Gusti Wolf lĂĄthatĂł a „FƑtĂŒndĂ©r" szerepĂ©ben. AFelsenreitschule hatalmas szĂ­npadĂĄt a jĂĄtĂ©k kezdetĂ©n eltakarĂł fĂŒggöny mögĂŒl AZ ERDƐ jelzĂ©se lĂĄtszik.