ERDÉSZETI LAPOKA Z O R S Z Á G O S E R D É S Z E T I E G Y E S Ü L E T F O L Y Ó I R A T A

CXXXIX. évfolyam • 2004. április

ALAPÍTVA 1862-BEN

A hagyományosfebruári Mezõ-g a z d a s á g iKönyvhónap al-kalmából azidén is számta-lan kiváló újszakkönyvet is-merhetett meg abemutatókra el-látogató. Buda-pesten, Gyön-gyösön, Keszt-helyen, János-halmán a helyifelsõoktatási in-tézményekbenkedvükre válo-gathattak diá-kok, tanárokegyaránt. AzEU-csatlakozással felértékelõdik a kistérségek szerepe,melyben az erdészek, tájépítõk munkájához igen hasznosfogódzót ad Konkolyné Gyuró Éva Környezettervezés cí-men megjelent mûve a Mezõgazda Kiadó gondozásában.

* * *

Erdei-számos képeskönyvMásodik, javított kiadása jelent meg dr. Nádai Magda Erdei-számos képeskönyv c. munkája, amely kifejezetten az erdé-szeti erdei iskolák programvezetõinek készült hasznos kézi-könyv. A kiadványt az Észak-Magyarországi ErdõgazdaságiRt. támogatta. Cserép János vezérigazgató a könyv elõsza-vában írja: » A „kisokos” nagyszerûen szemlélteti, hogy az er-dei életközösségek elemei milyen sok szállal kapcsolódnakegymáshoz, milyen hatással vannak egymásra, és mit kelltennünk, hogy az emberi beavatkozás következtében a leg-kevésbé sérüljön ez a bonyolult életközösség.«

A könyvecske ötletes rajzokkal szemlélteti az erdõ, a fákkülönféle szerepét, teljesítményeit és elvezet a legek birodal-mába is. Kár, hogy a szerzõ igényes munkájához életlen bo-rítófotókat használtak fel.

A könyv megvásárolható a pedagógiai könyvesboltban(Budapest, VIII. Vas utca 10), valamint a Libri könyvesboltok-ban. Ára: 980,- Ft.

Lovagkereszt...Március 15-e alkalmából Mádl Ferenc, a Magyar Köztársa-ság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovag-keresztje (Polgári tagozata) kitüntetést adott át KovácsGábor erdõmérnöknek, a Nyírerdõ Rt. nyugalmazott ve-zérigazgatójának. A kitüntetettnek valamennyi olvasó ne-vében gratulálunk és hosszú, aktív nyugdíjas éveket kívána Szerkesztõség.

Könyvhónap

A harmadik oldal

K étségtelen, hogy az elmúlt hónapban azerdõgazdálkodást érintõ, történelmieseményeknek lehettünk tanúi. Mert –

bárhogyan is kutakodunk szakmatörténetünkben– arra nem volt még példa, hogy érdekeinket útel-zárással próbáljuk meg érvényesíteni.

Mindez kezdõdött azzal, hogy a kormány azország gazdaságának valamennyi szegmensébenjelentõs megszorító – forráselvonó – intézkedéstléptetett életbe, ami különösen a mezõgazdaságotérinti érzékenyen. Az agrártárca költségvetése azutakra kényszerítette a mezõgazdaságból élõket.Azokat a magánerdõ-tulajdonosokat is, akik ed-dig élték a mindennapok küzdelmes, de békés éle-tét. A tárgyalásokon kiderült, hogy a tárcán belülsúlytalanok vagyunk. Bebizonyosodott, hogy fis-kális szemlélettel nézve nem sokat oszt vagy szorozaz erdõgazdálkodás a nemzetgazdaságban. Nemtétel, ahogy a pénzügyi szakemberek fogalmaztak.A sokat és évek óta hangoztatott immateriális értékmit sem számít. A hetekig tartó tárgyalássorozatmellékszereplõi voltunk, és azok is maradtunk.

De a magánerdõ-tulajdonosok nem adták fel. Amindenre elszánt erdészek végül is – a lehetõ-ségekhez képest – a második menetben eredménye-sen tárgyaltak a tárca illetékeseivel, már ami a fo-lyamatban lévõ erdõsítések legszükségesebb mun-kálatainak pénzügyi fedezetét illeti. Tanulság többis van. Tudomásul kell venni, hogy vége azoknakaz idõknek, amikor a hosszú távra tervezõ erdészekegy-egy kormányhatározat alapján magabiztosankészülhetnek a jövõre. Mert úgy tûnik, hiába az olykörültekintõ nemzeti erdõstratégia, ha azt csak ra-dikális követelésekkel lehet érvényesíteni.

Az Erdészeti Lapok eddigi szerkesztésének filo-zófiáját is felül kell vizsgálni, mely szerint nemfoglalkozunk a szakmát érintõ politikai kérdések-kel. Mert a magyar erdõk érdekében kifejtett egye-sületi tevékenység nem tehet különbséget a tulaj-donviszonyok alapján. Még akkor sem, ha lététalapvetõen meghatározza az ágazaton belül lévõkmegítélése, anyagi támogatása.

Pápai Gábor

Tartalom

Bartha Pál:Gondolatok az erdõfelújítás, -fenntartásrendszerének korszerûsítéséhez ......106

Sódor Márton:Miért készített a természetvédelem erdészeti koncepciót ................................................108

Péti Miklós–Papp Tivadar:Az erdõmûvelés témája az Akadémián ....................111

Luzsi József: Halljuk-e az Erdõ hangját? ..................112

Reményfy László: Erdeinkrõl ....................................114

Apatóczky István: Nagy Sándor „birodalma” ..........115

Sipos Árpád: Az erdõ értékszemléletét meg kell változtatni ........116

Riedl Gyula: Az OEE alapítványai ............................117

Andrési Pál: Az év madarai a rozsdafarkúak ................................120

Nagy Dániel:Erdõtüzek a világban ............122

Lomniczi Gergely:Jégkár a Pilisi Parkerdõkben ..125

Takács Viktor:A sopronhorpácsi mezõvédõ erdõsávok ................127

Szabó Ilona: A feketenyár kórokozói ......................131

Mi és hogyan történt? ..............................133Luzsi József: Pöttyök a térképen ..............135Nemecz Ferenc: Sok a rendezetlen magánerdõ ................135

Bánó László–Bánóné Rédai Anna:Fények és árnyak ......................................................138

Haraszti Gyula:Erdélyországban erdész-vadász szemmel ....................143

ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXXXIX. évfolyam 4. szám (április)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. SZIKRA DEZSÔ

A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG TAGJAI: Andrési Pál, Apatóczky István, dr. Bartha Dénes, dr. Czerny Károly, Detrich Miklós, Greguss László Géza, dr. JárásiLôrinc, Mihályfalvy István, dr. Sárvári János, Zétényi Zoltán.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon/fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255KIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68.• FELELÔS KIADÓ: CSERÉP JÁNOS elnök

Nyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2004. március 22.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért min-denkor a szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, fotóért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Tavasz. Czenthe Kata munkája.

106 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

Dr. Koloszár József professzor azErdészeti Lapok 2004. februári szá-mában a csoportos szálalóvágás al-kalmazhatóságának lehetõségeirõlmeglehetõsen szkeptikusan nyilat-kozott: „nehezen tudom elképzelnia bejcgyertyánosi Farkaserdõ gyer-tyános-tölgyeseinek csoportos szá-lalóvágással történõ felújítását...Nálunk ennek eredménye gyanítha-tóan egy többkorú-többszintes gyer-tyán konszociáció lenne – mutató-ban néhány tölgy böhönccel.”

Ha az állomány átalakításával idõskorban próbálkoznánk, a professzor úr-nak valószínûleg igaza lenne, hiszen – amásodik szintben fényre várva – a gyer-tyán az egész erdõrészletben nagy tö-megben ugrásra készen áll. De rögtönfelvetõdik a kérdés, hogy hajdan, az em-beri tevékenység elõtt a gyertyános töl-gyesekben mi tartotta féken a gyertyánt?Ehhez elegendõ volt a tölgyek hosszabbélettartama? Valószínûleg nem. A gyer-tyán féken tartásában feltehetõen közre-játszott egy sajátos állományszerkezet is,ami az évszázadok óta mûvelés alatt állóerdeinkbõl már hiányzik. Ennek követ-keztében ezt az állományszerkezetetsem a hazai erdõkben, sem a hagyomá-nyos, vágásos erdõgazdálkodásban fo-gant szakirodalomban nem tanulmá-nyozhatjuk. Az elmúlt évtizedek negatívtapasztalatait is fenntartással kell fogad-nunk, hiszen az 1970-es évek óta az or-szágban többszörösen túltartott vadlét-

szám állandósult, ami sokkal inkább gá-tolja a tölgyek felújulási lehetõségét,mint a gyertyánét.

Mindazonáltal, a professzor úr óva-tosságra való intelmével egyet kell érte-ni, ami azonban nem jelenthet a meg-változtathatatlanba való csendes bele-nyugvást, mivel a vágásos üzemmód agyenge hozamú erdõkben már ma isveszteséget hoz és ez az élõmunka drá-gulásával még inkább így lesz.

A gyertyános-tölgyes problémakö-rön túlmenõen vitaindítóként az egészerdõfelújítási rendszer szakmai új-ragondolása érdekében – különösfigyelemmel az ökonómiai szem-pontok szerinti gyenge erdõkre – azalábbi javaslatot teszem.

A fahasználati munkák sokkal inkábbgépesíthetõk, mint az erdõmûvelésimunkák. Fakitermelésre mindig lesz vál-lalkozó, de az erdõmûvelési munkacsú-csok – erdõsítések és nyár eleji ápolások– már évtizedek óta alig áthidalható ne-hézséget jelentenek. EU tagságunk utánpedig – miközben ezt a munkát egyrekevesebben vállalják – az élõmunka tar-tós drágulása valószínûsíthetõ. Már mostis van olyan erdészet, ahol máramarosimunkások az erdõmûvelõk. De felelõsenlehet-e egy ország erdõfelújítását egyretávolabbról jövõ munkaerõre alapozni?Véleményem szerint nem. Szembe kellnéznünk avval, hogy az élõmunka drá-gulása, valamint a munkaerõ biztosításá-nak fokozódó nehézségei következté-ben az erdõfelújítási/erdõfenntartási kö-telezettség hagyományos módon történõteljesítése egyre nehezebb lesz. Ez aprobléma viszont csak az eddigiekhezképest új filozófiai megközelítéssel hidal-ható át. Egyfelõl azokat az erdõket,ahol a fatermesztés veszteséges, vis-sza kell adni a természetnek, másfelõlaz erdõfelújítási/fenntartási technoló-giákat olyan irányba kell terelni, hogyaz élõmunka-igényes – és szezonhozis nagyon kötött – erdõmûvelési mun-ka aránya csökkenjen. Mindkét cél el-érésének eszköze ugyanaz, a ter-mészetközeli erdõgazdálkodás. Ennekpersze alapfeltétele a normalizált vadlét-szám, a mélyebb erdõismeret, a nagyobbtürelem, valamint a jelenleginél sokkalrugalmasabb erdészeti igazgatás. Ezutóbbi gazdálkodás terén nagyobb sza-badságot, valamint differenciált erdõfel-

újítási/fenntartási eljárások elismerésétkell, hogy jelentse.

Túlzott óvatosságnak tûnik, hogy„kellõen ki nem próbált erdõkezelési el-járásokat ne akarjunk egyszerre száz-ezer hektárokon alkalmazni.” Haloga-tásra ugyanis egészen egyszerûennincs idõ. A most letermésre kerülõ,lassan növõ állományok felújítási ciklu-sa átlagosan 8-10 év, amikor is már egé-szen más bérviszonyok lesznek, mintmost. E tekintetben intõ példa lehetThüringia (a volt NDK), ahol egy hektármesterséges erdõsítés költsége mintegy10 000 Euró, azaz 2,5 millió forint. Demi legyen azokkal az állományokkal,melyek megfelelõ nyereséget nem tud-nak produkálni?

Az 1. táblázat a témában leginkábbérintett fafajcsoportok tízévi véghasználatilehetõségét mutatja be. Mivel a jó-közepes-gyenge besorolás elsõsorban nö-vedék alapú, megkockáztatom azt, hogyjövedelmezõség szempontjából már a„közepes” kategória alsó fele is inkább a„gyenge”, veszteséget hozó kategóriábasorolható. E feltételezés alapján tíz év alattmintegy 35 ezer hektár olyan véghaszná-lattal lehet számolni, mely veszteséget ter-mel. Mindezek alapján, erdõklímábanaz erdõgazdálkodás középtávújövedelmezõsége elsõsorban úgynövelhetõ, ha a szóban forgó, ökonó-miai szempontból gyenge állomá-nyok az eddig szokásos eljárásoktóleltérõ módon – és olcsóbban – kerül-nének felújításra. E néhány tízezer hek-

BARTHA PÁL

Gondolatok az erdôfelújítás-fenntartásrendszerének korszerûsítéséhez

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 107

tárnyi területen – a jelenlegi szigorú célál-lomány elõírások lazítása mellett – minélmozaikosabb vágásvezetéssel és idõbenis maximálisan elnyújtva, természetes fel-újításra kellene törekedni. Az állományal-kotó fõfajok vonatkozásában javasolt en-gedmény szakmai kompenzálása céljábóle fajok életlehetõségei – egyenlõtlen bon-tás mellett – a késõbbiek során javítandók.A jövedelmet nem hozó állományo-kat ugyanis természetellenes és köz-gazdasági szempontok alapján értel-metlen dolog visszavinni a korosz-tályosztályos modellbe, e helyett eze-ket minimális költséggel vissza kelladni a természetnek. A módszer beve-zetése az elvonási és támogatási rend mó-dosítását, valamint az erdõsítések mûszakiátvételi követelményrendszerének diffe-renciálását feltételezi.

A 2. táblázatból megállapítható,hogy a vizsgált fafajcsoportokból mint-egy 385 ezer hektár a IV-VI. fatermésiosztályba tartozik. (Átfedés van az 1.táblázattal, továbbá a két adatsor eltérõidõpontban készült.) Ez az önfinanszí-rozásra képtelen, vagy jövedelmet alighozó erdõterület a kocsányos tölgyeseknagy részének kivételével gyakorlatilagaz erdõklímában található. Erdõ-klímában az erdõgazdálkodás hosz-szú távú jövedelmezõségének javí-tása céljából az állandó erdõborí-tású üzemmódra való átállást – azerdõ csoportos szerkezetének rege-nerálását – ott lehetne megkezdeni,ahol egyrészt az elkövetett szakmai

hiba még viszonylag könnyen kor-rigálható, másrészt, ahol az erdõ-gazdálkodó érdeke egybeesik a ter-mészetvédelmi érdekekkel. Ez a ka-tegória pedig a jövedelmet várhatóannem vagy alig hozó – (IV)-V-VI. ter-mõhelyi osztályú – gyérítés korú állo-mányok azon része, amely fafaj-össze-tétele és termõhelyi viszonyai alapjántermészetközeli gazdálkodásra alkal-mas. Az állandó erdõborítású üzem-módra való átállás több évtizedesidõhorizontú kísérlete – mely közösgondolkodással egy visszacsatolásonalapuló gördülõ biológiai tervként fog-ható fel – a jövõbeni veszteséges gaz-dálkodás elkerülésének talán egyetlenhatékony módja. Az ugyanis nehezenvélelmezhetõ, hogy a társadalom a vá-gásos üzemmód egyre fokozódó vesz-teségét idõtlen idõkig kompenzálnifogja. Annak inkább van realitása, hogyaz erdõk természeti állapotának javításareményében a társadalom a ter-mészetközeli eljárások – és ezen belülkülönösen az állandó erdõborításúüzemmódra való átállás – esetleges át-meneti többletköltségét megfinanszí-rozza. Kísérletezés és útkeresés vonat-kozásában példát vehetnénk a németkollégáktól, de ehhez a gazdálkodásszabadságfokát emelni kell! Az állandóerdõborítású üzemmódnak igen nagyelõnye, hogy az így átalakított, vagy azátalakításban már jelentõsen elõrehal-adott állományban a hagyományos gaz-dálkodás bármikor felhagyható. Ez vi-

szont lehetõséget ad arra, hogy a gaz-dálkodói kör az erdõgazdálkodás jöve-delmi pozícióinak állandó romlásáhozfolyamatosan alkalmazkodjon. Az ígykezelt, jövedelmet nem hozó erdõkrepedig távlatokban – természetvédelmiindokkal – földalapú támogatás beve-zetése lenne indokolt, hiszen ha másnem, de rezsiköltsége mindig van azerdõgazdálkodónak.

A gyenge hozamú erdõkben szer-zett tapasztalatok néhány évtizedeskéséssel már a legjobb fatermesztésipotenciállal rendelkezõ – és szakmaiszempontból igen kényes – gyertyá-nos tölgyesekben is kamatoztathatóklennének. Ezeket a jó minõségû erdõketaddig is mozaikosabb felújító vágássalkellene kezelni, ami egyúttal az állandóerdõborítású üzemmód felé történõ maj-dani átjárhatóság lehetõségét is javíthatná.

Az természetesen nem vélelmezhetõ,hogy az állandó erdõborítású üzemmódaz erdõklímában kizárólagos lesz, de azigen, hogy – normalizált vadlétszámmellett – igen nagy területen lehet létjo-gosultsága, különös tekintettel arra,hogy a gyenge hozamú erdõk fenntartá-sának ez az egyetlen ésszerû módja.Ugyanakkor ki kell mondani azt,hogy a természetközeli erdõgazdál-kodás alapfeltételének megteremtése– a normalizált vadlétszám – a termé-szetvédelemért felelõs miniszter haté-kony közremûködése nélkül elkép-zelhetetlen! Az ökonómiai szempontbólkedvezõ adottságú, elsõdlegesen fater-mesztési rendeltetésû gazdasági erdõk-ben természetesen továbbra is fennállnaa választási lehetõség a vágásos és állan-dó erdõborítású üzemmód között.

A vágásos üzemmódról való átál-lás feltételeit – a nálunk kétségkívülkedvezõbb klimatikus viszonyokkalrendelkezõ – Észak-Rajna-Vesztfáliatartomány az állami erdõkben akövetkezõ eszközökkel ösztönzi:

– tilos etetésre alapozott vadlétszá-mot tartani,

– tilos az erdõfelújításokat bekeríte-ni, ehelyett a vadlétszámot olyan szint-re kell apasztani, hogy vadkárelhárítókerítés építésére ne legyen szükség,

– tilos az állományok egyenletesbontása és a korosztályos gazdálkodás,

– rendkívül korlátozott a tarvágáslehetõsége.

Magánerdõkre vonatkozóan – mivelNémetországban a tulajdonosi jogokerõsek – ilyen kategorikus tiltások nin-csenek, az államerdészet a magánerdõ-tulajdonosok gazdálkodására követendõpélda nyújtásával igyekszik hatni.

Tíz éven belül vágásérett állományok megoszlása fatermési csoportok szerint. A táblázataz ESZTY klímában levô erdôk adatait is tartalmazza.1. táblázat

Fafajcsoport Közepes fatermési csoport Gyenge fatermési csoporteha m3/ha eha m3/ha

Tölgy 25 312 2 121Cser 19 259 2 158Gyertyán 10 235 2 145EKL 4 248 2 104Összesen 58 8

ÁESZ Magyarország erdôállományai, 2001 – 291. tábla.

Fafajcsoportok megoszlása fatermési osztályonként. A táblázat az ESZTY klímában levôerdôk adatait is tartalmazza.2. táblázat

Fafajcsoport A fatermési osztályok megoszlása 1000 hektárbanIV. V. VI. Összesen

Tölgy 92 66 59 217 Cser 31 27 39 97 Gyertyán 23 12 5 40EKL 9 8 14 31 Összesen 155 113 117 385

FM Erdôrend. Szolg. M. O. erdôállományainak fôbb adatai, 1991 – 1.23.a táblázat.

108 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

Tisztelettel köszönöm, mind az Erdé-szeti Lapok szerkesztõségének, mindKoloszár József egyetemi tanárszerzõnek, hogy – megelõlegezve a bizal-mat – az elõzõ lapszámban megjelenhe-tett egy vélemény „A természetvédelemerdészeti koncepciójá”-ról. A vélemény-ben megfogalmazottak értékébõl nemvon le semmit az a tény, hogy gyakorla-tilag elõbb megjelent, mint maga a kon-cepció. Az újság kézhezvételénekidõpontja elõtti héten zajlott ugyanis aza végsõ – a természetvédelmi igazgató-ságok szakembereivel lefolytatott –megbeszélés, amelyen sor került a vég-legesített formában elkészült koncepcióismertetésére és megbeszélésre.

A koncepció kialakításához vezetõfolyamat elsõ lépéseinek egyikekéntelõször a természetvédelmen belül kel-lett megvitatni, megbeszélni és alakítaniaz anyagot, hogy olyan tartalmat alakít-sunk ki, amely a természetvédelemegésze számára – értve ezalatt nem csakaz erdészeti szakembereket - elfogad-ható és képviselhetõ. Úgy gondoljuk,hogy mostanra érte el az anyag ezt azállapotát, amikor a koncepcióval dolgo-zó kollégák is látták és elfogadták a vé-lemények beépítése után kialakultvégsõ változatot. A következõ lépésmost következik, amikor - terveink sze-rint – szélesebb körben szeretnénk köz-readni, ismertetni a koncepciót.

A koncepcióval kapcsolatosan ki kellhangsúlyozni, hogy ez nem egy általá-nos erdészeti koncepció, hanem a ter-mészetvédelem erdészeti koncepciója.Foglalkozik olyan kérdésekkel is, ame-lyek szorosan nem a természetvédelemkérdéskörébe tartoznak, de ezekkelkapcsolatosan azt az álláspontot mutatjabe, amelyet a természetvédelem képvi-sel, illetve a kérdés konkrét felmerüléseesetén a megbeszélések során képvisel-ni tud/fog. A koncepció olvasásakorezért mindig szem elõtt kell tartani, hogya koncepció olyan – döntõen erdész ésbiológus - szakemberek által került meg-írásra, illetve véleményezésre, akik azerdõk kérdését elsõsorban természetvé-delmi, ökológiai oldalról közelítik meg.Ezt nyíltan fel is vállalja mind a koncep-ció, mind a természetvédelem.

Az elõzõkben leírtak természetesennem jelentik azt, hogy a koncepció alakí-tására nem kerülhet sor, a benne foglal-

tak örök életûek és semmilyen változta-tás nem engedhetõ meg. Úgy gondoljuk,hogy egy koncepció akkor élõ, ha köve-ti az idõk alakulását és minden olyanesetben megújul, amikor a változások eztmegkövetelik. Ennek érdekében szeret-nénk szélesebb körben is teríteni, ismer-tetni és szükség esetén megvitatni a kon-cepcióban foglaltakat, olyan szintig,ameddig szûkre szabott idõkapacitásunkezt lehetõvé teszi. A „hivatalos” szétkül-dés még elõttünk áll és nyilvánvaló, hogyezen az úton minden érdeklõdõhöz nemjut el az anyag. Minden elolvasni kívánókollégának azonban fel tudjuk ajánlaniazt a megoldást, hogy e-mail-en, elektro-nikus formában elküldjük részükre a do-kumentumot. Ehhez nem kell mást tenni,mind egy e-mail-t küldeni kolléganõmeszto@mail2.ktm.hu címére. A postaiúton való terjesztést szélesebb körbennem tudjuk megoldani.

Arra a kérdésre, hogy miért is készültez a koncepció – mi indokolta elkészítését– a választ a maga a koncepció adja meg:

Az elmúlt évtizedben a társadalom fi-gyelme minden korábbinál nagyobbmértékben fordult az erdõk és azerdõgazdálkodók felé, számon kérve atermészeti környezet egyik legértéke-sebb alkotójának, az erdõnek a tarta-mos fenntartását és fejlesztését.

Az erdõrõl és az erdõ védelmérõlszóló 1996. évi LIV. törvény (a további-akban: Evt.) és a természet védelmérõlszóló 1996. évi LIII. törvény (a további-akban: Tvt.) megalkotásával az új szak-mai jogszabályok olyan jelentõs – elsõ-sorban természetvédelmi szemléletbõl

fakadó – változásokat hoztak, melyekigazodtak a biológia és ökológia tudo-mányos eredményeihez, az új társadal-mi elvárásokhoz. Alapvetõen változtat-ták meg a korábbi kereteket, és komolykihívás elé állították az erdészszakmát.

Az erdõgazdálkodás, az erdõk szak-kezelése nemcsak az erdõgazdálkodás-sal foglalkozók ügye, hanem – fõleg ahazai erdõknek mintegy harmadát (kb.650 e ha) kitevõ, még természetszerûnekmondható erdõkben - a természetvéde-lem és a társadalom ügye is.

Az új törvényi követelmények csaklassan épülnek be az erdõgazdálkodáskorábban kialakult gazdálkodási rend-szerébe.

Az indokoltságot követõen vizsgál-juk meg, hogy az elkészült koncepciómilyen célokat szolgál, mit szeretnéneka koncepció készítõi elérni? A választszintén maga a szöveg adja meg erre akérdésre:

– a természetvédelem erdészeti alap-elveinek és céljainak megfogalmazása ésa legfontosabb célterületek kijelölése;

– az új szakmai jogszabályok megal-kotásával fellépõ kihívások és konflik-tusok kezelése;

– a természetvédelmi szervezet egy-séges szemléletének kialakítása, koor-dinációja;

– a természetvédelem és azerdõgazdálkodás új együttmûködésé-nek kialakítása;

– a leírt és elfogadott természetvé-delmi alapelvek és célkitûzések beépí-tése a készülõ Nemzeti Erdõstratégia ésProgram célkitûzései közé.

SÓDOR MÁRTON

Miért készített a természetvédelemerdészeti koncepciót?

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 109

A megfogalmazott célok – elsõsorban aharmadikként megfogalmazott cél – egy-értelmûen igazolják, hogy a koncepciócsak abban az esetben tudja betölteni fel-adatát, amennyiben az a szakemberekszélesebb rétegéhez eljut, és megvitatásrakerül. Azon túlmenõen, hogy a koncepcióegy egységes természetvédelmi szemléle-tet, és kiszámítható természetvédelmi te-vékenység alapjait kívánja lefektetni azerdõk vonatkozásában, nem titkolt célja,hogy alapot kíván biztosítani egy esetle-ges szakmai párbeszéd kialakításához is.A párbeszéddel kapcsolatosan még egy-szer szeretném nyomatékossá tenni, hogyaz elkészült anyag a természetvédelemkoncepciója, amely a természetvédelemiránt elkötelezett erdész, biológus és másszakképesítésû kollégák által kiemeltenfontosnak tartott alapelvekre épül. Ezenalapelveit a természetvédelem nem kíván-ja feladni és az érvényesítésüket fontosfeladatának tekinti a továbbiakban. Meg-gyõzõdésem azonban az is, hogy ezenaxiómák jelentõs része a természetvédel-men kívül dolgozó kollégák részére is el-fogadható. A megvalósításra, az alkalma-zás lehetõségének megteremtésére márszámos – megvitatható – út kínálkozik.

A megfogalmazottak alapján öröm-mel vennénk, ha sokan és sokféleszemszögbõl átolvasnák az anyagot ésvalamilyen módon lehetõséget tudnánkbiztosítani a vélemények megvitatására.Amennyiben az Erdészeti Lapokszerkesztõsége úgy gondolja, hogy ez atémakör van annyira közérdekû, hogyteret tud biztosítani a lapban erre a cél-ra, illetve maga az Egyesület is felkarol-ja a témát, akkor akár itt – a Lapok ha-sábjain – is kialakulhat egy párbeszéd.Rövidebb folytatásokban magának akoncepciónak a leközlése is megoldha-tó. Erõnkhöz igazítva egy-egy fórummegtartását is lehetségesnek tartjuk.Nagyon fontosnak tartjuk, hogy nyíltanbeszéljük meg közös dolgainkat.

A koncepció – úgy gondoljuk – ön-magában kerek, egészet alkot. A véle-mények formálása során ezért kiemel-ten fontosnak tartjuk, hogy azok a teljesanyag elolvasása után kerüljenek kiala-kításra. Nagyon félrevezetõ lehet, hacsak egy-egy kiragadott gondolat elol-vasása után olyan sommás véleményfogalmazódik meg, amelyre a válaszesetleg a koncepció további fejezetei-ben található. Kérem tehát, hogy for-gassák/forgassátok a koncepciót és ala-kuljon ki egy párbeszéd a közeledés ésa közös front kialakítása érdekében.

Mivel a „Természetvédelem erdészetikoncepciója” c. cikkben megszólíttatott

a természetvédelem, ezért írásom máso-dik felében szeretnék válaszolni az ottfelvetett kérdésekre is. Kicsit félve te-szem, hiszen – úgy gondolom – az Erdé-szeti Lapok olvasóinak 99%-ban fogalmasincs igazából, hogy mirõl beszélünk,mert nem olvasta a koncepciót. Elhang-zik egy vélemény és egy válasz, de nemismerik az alapját. Ennek ellenére kény-telen vagyok válaszolni, mert a véle-mény csak egyes részeket ragad ki akoncepcióból és így esetleg félreérthetõképet sugall az abban foglaltakról.

Kétségtelen, hogy a koncepció leg-fontosabb kérdései közül vet fel hármat avélemény. Elõkerül a természetesség,természetességi mutató, az erdõk és ül-tetvények szétválasztásának kérdése éshosszú elemzés foglalkozik a természet-védelmi erdõkezelés, természetközelierdõgazdálkodás bevezetésével, ezek el-különítésével, valamint a természetközelierdõgazdálkodás alkalmazhatóságáról.Elöljáróban annyit szeretnék még hozzá-tenni, hogy – véleményem szerint – akoncepció szövege minden felvetett kér-désre önmagában is választ ad.

Az egyszerûbben megválaszolhatókérdéskör a természetességi osztályozásés az erdõk és ültetvények szétválasztásá-nak kérdése. A természetvédelem számá-ra igen fontos kiinduló állapotot jelent ajelenlegi erdõk természetességi állapotaés ezen állapot változása a természetvé-delmi kezelések, erdõgazdálkodás hatá-sára. Ez a természetvédelmi kezelési tevé-kenység legfontosabb mérõszáma. Anemzetközileg alkalmazott természetes-ségi mérõszámok – pl. az osztrák kollé-gák által alkalmazott haemeróbián alapu-ló osztályozás – nem öt, hanem lényege-sen több kategóriával dolgozik és a ter-mészetességet befolyásoló tényezõk sok-kal szélesebb skáláját vizsgálja, mint az ál-talunk alkalmazott öt kategória. A kon-cepcióban jelzett egyszerûsített osztályo-zás mind nevezéktanában, mind sorrend-jében alkalmazkodik a klasszikus erdé-szeti rendszerhez (temészetközeli erdõk,származékerdõk, kulturerdõk, ültetvé-nyek stb.), és elsõsorban nagyobb lépték-ben – pl. erdõtervezés szintjén – alkalmasaz erdõk természetességének mérésére.A véleményben javasolt két kategória –erdõ és ültetvény szétválasztása nagyonfontos. A koncepcióban külön fejezetfoglalkozik ezzel. A természetesség meg-ítélése szempontjából azonban ez a kétkategóriás osztályozás nem elég érzé-keny. Ezzel a durva osztályozással azerdõk természetességének alakulása, mo-nitorozása nem végezhetõ el. Kialakításagyakorlatilag csak egy-két tényezõn ala-

pul, az õshonosságon és esetleg az erede-ten. A nemzetközi erdészeti statisztikák(pl. TBFRA 2000) valóban ezt használják,de tudnunk kell azt is, hogy ezen osztá-lyozások szerint erdeink jelentõs része azültetvények kategóriájába kerülne. (Azösszes tájidegen fafajú erdõt az ültetvé-nyek közé sorolják, amelyek egy része ami osztályozásunk szerint ültetvényszerû,illetve kulturerdõként kerül besorolásra.)Az általunk alkalmazott besorolás hazaihagyományainknak és körülményeink-nek jobban megfelel, még akkor is, hanemzetközi statisztikákhoz – összevoná-sok után – a kétkategóriás rendszert kellalkalmaznunk. Nemcsak természetvédel-mi, de erdészeti szemmel is jobbnak tart-juk egy finomabb kategóriákon alapulórendszer hazai bevezetését.

A másik – jelentõsebb kérdés – a vé-dett erdõterületek természetvédelmikezelésével kapcsolatos. A koncepcióegyértelmûen leszögezi, hogy védetttermészeti területeken természetvédel-mi erdõkezelést kell folytatni. Termé-szetesen ehhez a magyarázatokat ismegadja, melyekhez az indoklást akövetkezõkben röviden ismertetném.

A védett erdõk kezelése lényegesenszélesebb kört ölel fel, mint azerdõgazdálkodás. Olyan tevékenységek isrészei, amelyek nem az erdõgazdálkodáskeretében kerülnek elvégzésre. Mindazontevékenységek összessége, amelyeketakár az erdõgazdálkodó, akár a természet-védelem szervezete a védett területekenvégez. Nem fogadható el – amit a szerzõjavasol –, hogy a védett természeti terüle-teken természetközeli erdõgazdálkodástkell végezni, mert ebbe nem fér bele min-den – természetvédelmi területen folyta-tandó – kezelési tevékenység.

A koncepció definíciója szerint „a ter-mészetvédelmi (erdõ)kezelés fogalma ma-gába foglalja a jogszabályokban és a jog-szabályok elõírásai alapján készült termé-szetvédelmi kezelési tervekben foglalt er-dészeti célú (erdõt érintõ) beavatkozáso-kat. Ezek lehetnek fenntartó (helyreállító, atermészetes folyamatokat beindító stb.), il-letve gazdálkodás jellegû beavatkozásokegyaránt, valamint szolgálhatják a védetttermészeti terület és érték felmérését, nyil-vántartását vagy bemutatását. A gazdasá-gilag is hasznosítható erdõkben a gazdál-kodási szempontok is szerepet kaphatnak,a nem gazdasági célt szolgáló, illetve gaz-daságilag nem hasznosítható erdõkben,erdõtársulásokban, a szükségesnek tartottbeavatkozásokat természetvédelmi erdõ-fenntartásként értelmezzük.” Azt, hogyezeken a területeken a gazdálkodásnaknem lehet elsõdlegessége a természetvéde-

110 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

lem céljaival, a természetvédelmierdõkezeléssel szemben, a törvények dek-larálják, melyek szerint a kiemelt oltalomalatt álló természeti értékek és területekesetében – védetté nyilvánított természetiértékek és területek – a biológiai sokféle-ség megõrzésének, a természetvédelmi cé-loknak egyértelmû prioritása van az egyéb– elsõsorban gazdálkodási – szempontok-kal szemben. A koncepció szerint: „A ter-mészetvédelmi (erdõ)kezelés és a ter-mészetközeli erdõgazdálkodás céljai közöt-ti alapvetõ különbséget az jelenti, hogyamíg a természetközeli (erdõ)kezeléselsõdleges célja az erdõk biológiai sokféle-ségének megõrzése és gyarapítása, a termé-szetvédelem szempontjainak érvényesítése,addig a természetközeli erdõgazdálkodáselsõdleges célja olyan fenntarthatóerdõgazdálkodás folytatása, amely mellettaz erdõk további funkciói a legkisebb sére-lem mellett kielégíthetõk”. A koncepcióelõbbiekbõl fakadóan leírja, hogy „mindenesetben, amikor védett természeti területenlévõ erdõben konfliktus alakul ki a termé-szetvédelmi és az egyéb szempontok kö-zött, akkor a természetvédelmi szempont-oknak kell elsõdlegességet kapniuk”. Ez atermészetvédelmi oltalom alatt álló erdõkelsõdleges rendeltetésébõl és azerdõtörvény azon bekezdésébõl egyértel-mûen levezethetõ, amely szerint „a törvényrendelkezéseit a természet védel-mérõlszóló törvény rendelkezéseivel összhang-ban, védett természeti területen lévõ erdõesetén a Tvt.-ben foglalt eltérésekkel kellalkalmazni [Evt. 2. § (2) és (3)].

A jogszabályok és a definíciók tehát,nem zárják ki gazdálkodási jellegû be-avatkozásokat, de nem ezek prioritásáthangsúlyozzák. A gazdálkodási jellegûbeavatkozások lehetõségét azzal is alátá-masztja a koncepció, hogy konfliktusesetére hangsúlyozza a természetvédel-mi célok prioritását, azaz amennyibenadott gazdálkodási jellegû beavatkozásnem ellentétes a természetvédelmi cé-lokkal, akkor végezhetõ. Azt azonban elkell fogadni, hogy a védett természeti te-rületeken ma döntõen alkalmazott - jogikorlátok közé szorított, de hagyományosjellegû - erdõgazdálkodás nem felel mega természetvédelem hosszú távú céljai-nak és alapelveinek. Védett természetiterületeken a célkitûzés a természeti ál-lapot javítása – elsõsorban a természetesfolyamatokra alapozott erdõkezelés be-vezetésével és alkalmazásával.

A természetvédelmi erdõkezelés ter-mészetvédelmi oltalom alatt álló beve-zetését támasztják alá a koncepció alap-elvei is, melyek érvényesítéséhez „…aszokásos erdészeti gyakorlat korlátozá-

sán felül, alapjaiban új elképzelések ki-dolgozására és megvalósítására vanszükség. Ez azt jelenti, hogy nem elég-séges a hagyományos erdészeti gyakor-lat tovább folyatatása a jogszabályok-ban lefektetett természetvédelmi korlá-tok figyelembevételével, hanem egyjelentõs mértékû szemléletváltásra vanszükség az erdõk kezelésében, azerdõgazdálkodásban általában is, de atermészetvédelmi oltalom alatt álló te-rületeken kiemelt módon”.

Harmadik pontként a témához szoro-san kapcsolódik a vélemény – ter-mészetközeli erdõgazdálkodás alkalma-zásával összefüggõ – észrevétele. Úgygondolom, hogy döntõ mértékben erreis választ ad a figyelmesen átolvasottkoncepció. Alapelvként leszögezi, hogy„a biológiai sokféleség megõrzése érde-kében általánosan a természetes erdõdi-namikai folyamatok megõrzésére ésazok érvényesítésére kell a hangsúlythelyezni… az erdõk tekintetében ez azt je-lenti, hogy a természetes erdõ konzervá-lása, rezervátumként való megõrzése he-lyett azoknak a természetes folyamatok-nak a minél teljesebb megõrzésére kelltörekedni, amelyek lehetõvé tették e bo-nyolult életközösség kialakulását”.

Az említett alapelvbõl egyértelmûenkövetkezik, hogy a természetvédelem –mindenhol ahol lehetséges – a természe-tes erdõdinamikai folyamatokra alapozotttermészetközeli erdõgazdálkodási mód-szerek alkalmazását részesíti elõnyben. Eztermészetvédelmi érdek, és egyben a ter-mészetvédelem és az erdõgazdálkodás,valamint a társadalmi elvárások és azerdõgazdálkodás között fennálló konflik-tusok jelentõs részének megoldása is. Az,hogy ezek a természetközeli módszerekmilyen konkrét erdõkezelési, erdõgaz-dálkodási eljárásra fordíthatók le nagyon

sok tényezõtõl függ. Erre utal a koncepcióazon bekezdése, mely szerint „…a ter-mészetközeli erdõgazdálkodás nem egykonkrét recept, amely minden erdõbenegyformán alkalmazható. A természetesfolyamatokra alapozott erdõkezelést,erdõgazdálkodást egy olyan szemléletkéntlehet értelmezni, melynek ismeretében ésalapelveinek elsajátítása után az egyeskonkrét esetekre a megfelelõ beavatkozásimódszerek, technológiák levezethetõk”. Amegfogalmazás azt jelenti, hogy a termé-szetvédelem tisztában van azzal a ténnyel,hogy az általa elõtérbe helyezett szálalá-sos, szálalóvágásos módszerek nem alkal-mazhatók minden hazai erdõben, ezértmindig az adott erdõtársulásban, illetve azadott feltételek mellett alkalmazható leg-inkább természetközeli módszereket kellelõtérbe helyezni. „A cél az, hogy azadott erdõ céljának, rendeltetésének éstermészetességi állapotának megfelelõmódon, minél természet-közelibb mód-szerekkel kezeljük erdeinket, illetve gaz-dálkodjunk azokban”. Minden erdõbenlehetõség van – adott esetben – a jelenle-ginél inkább természet-közeli módszerekalkalmazására, melyek jobban szolgáljáka biológiai sokféleség védelmét. Nem ta-gadjuk azt sem, hogy a jelenlegi alkalma-zásánál lényegesen szélesebb körbentudjuk elképzelni a szálalásos, szála-lóvágásos eljárásokat is. Ezek alkalmaz-hatóságára éppen a szerzõ által említetterdõgazdasági kísérleti területek és üze-mi alkalmazások eredményei jogosíta-nak fel.

A szerzõ – nyilvánvalóan a számáralényeges elemekre összpontosítva - ar-ra sem tért ki cikkében, hogy a termé-szetvédelem céljai között olyanok isszerepelnek, amelyek a koncepciómegvalósítása érdekében mintegy felté-telként is megfogalmazhatók. A teljes-ség igénye nélkül ilyenek az erdõk köz-célú szolgáltatásait, illetve annak elõál-lítási költségeit társadalmi szinten elis-merõ támogatási rendszer kialakítása,az erdei túlszaporodott nagyvadállo-mány szabályozásának kérdései. Ter-mészetesen mindemellett még számta-lan természetvédelmi és erdészeti szak-mai kérdéssel foglalkozik, melyekre ki-térni itt – már terjedelmi okok miatt -sem lehet. De újfent felajánljuk, hogyminden érdeklõdõ számára e-mail-enhozzáférhetõvé tesszük a koncepciót,kérjük, hogy minél több érdeklõdõ kol-léga forgassa. További érdeklõdés ese-tén mind a koncepció folytatásokbantörténõ ismertetésére (leközlés), mind abenne szereplõ gondolatok megvitatá-sára készek vagyunk.

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 111

2003 folyamán két alkalommal hívtaössze az MTA.Erdészeti Bizottsága azország kiváló erdõmûvelõit a témakörtérintõ problémák megvitatására és a2004-ben tervezett nemzetközi erdõ-mûvelési konferencia elõkészítésére. A2003. november 6-án tartott „Erdõ-mûvelés a XXI. században” címû szak-mai kerekasztal tárgyalás eredménye-ként a következõ témakörökben folytvita és alakult ki állásfoglalás:

– az erdõgazdálkodás célja– finanszírozási javaslatok– a vadászat jövõképe– magánerdõ-gazdálkodás esélyei– a kutatással és oktatással szemben

megfogalmazott követelmények– az erdészeti szakigazgatás korsze-

rûsítése– PR tevékenység

Az erdõgazdálkodás célja:Hosszú távon vagyonérdekelt, több-célú, készletgondozó természet-közeli erdõgazdálkodás folyamatoserdõborítás fenntartásával, melynekterméke a kiváló minõségû erdõ, pi-acképes faanyag és a hasznosíthatóvadállomány.

Finanszírozási javaslatok :– A jórészt mesterséges felújítások-ra alapozott, ma már korszerûtlenfinanszírozás helyett egy megalapo-zott ökonómiai hátteret jelentõrendszer bevezetése, figyelembe vé-ve a tulajdonosi hátteret is. A szek-torsemleges járulékképzés és támo-gatás sérti a tulajdonosi jogokat ésérdekeket.

– A természetközeli erdõkben foko-zatos felújító vágások és, folyamatoserdõborítást biztosító üzemmód eseténa járulékrendszer alkalmazásától indo-kolt eltekinteni..

– A természetközeli erdõk külön el-bírálást érdemelnek akár vágásosüzemmódban fokozatos felújítóvágás-sal, akár folyamatos erdõborítást bizto-sító üzemmódban kezelik õket. A járu-lékfizetés és a felújítási támogatás rend-szerébõl teljesen kivezetendõ. Ennekalkalmazása amúgy is nehézkes a vágá-sos üzemmódban, a folyamatoserdõborítást biztosító üzemmód eseténpedig csaknem lehetetlen.

Ezen típusú erdõállomány-gazdálko-dás esetén az erdõt mint ökológiairendszert magas szakmai szinten gon-

dozzuk, és olyan többletértéket óvunkmeg, illetve hozunk létre, mely a társa-dalmat is gazdagítja. Indokolt az így ke-zelt természetközeli erdõállományokfelújítását és fenntartását költségvetésikeretbõl a társadalmi érdek miatt különtámogatni.

– A véghasználati elõírások a gazdál-kodók üzemterveiben lehetõségek.Amennyiben ezt megteszi valaki, akkoraz adott véghasználat hozamából újítsafel az erdõt. Az állam viszont ne vonjael tõle az ehhez szükséges forrásokat.

A vadászat jövõképeA vadászat jövõképét az élõhelyiegyensúlyt biztosító vadállományi lét-szám adja. Az élõhely pontosan mutatjaa vadsûrûséget, tehát nem számolnikell, hanem az elviselhetõ vadlétszámotfenntartani. (Ennek feltétele a jogsza-bály-módosítás a vadászterület és a va-dászati jog tényleges gyakorlása vonat-kozásában.)

A magánerdõ-gazdálkodás esélyei

A magánerdõ esetében a korszerû öko-lógiai szemléletû erdõmûvelés érdeké-ben a legfontosabb megoldandó felada-tok a következõk:

a) korszerû erdõszemlélet kialakítása,az erdõtulajdonos az erdõgazdálkodó ésaz állampolgár vonatkozásában egy-aránt.

b) A magánerdõ-gazdálkodás jövedel-mezõsége érdekében a közgazdasági jogiszabályrendszer korszerûsítése, ágazatisajátosságok figyelembevételével.

c) Az erdõtulajdonnal való rendelke-zési jog EU komform érvényesítése.

d) Az erdõvagyon mint magánva-gyon védelme és vagyonbiztonságánakfenntartása.

e) A rendezetlen sorsú, jogilag mû-ködésképtelen erdõk területének csök-kentése és a birtokstruktúra javítása.

f) Szolgáltató magánerdészetek (in-tegráció) kialakításának, mûködéséneksegítése, anyagi támogatása.

A kutatással és oktatással kapcsolatos követelmények– Sürgõs feladat az erdõmûvelési kuta-tások fejlesztése.

– Az egyetemi oktatás terén nem hát-rány a sokszínûség, de az alapokkal, azerdei életközösség legkorszerûbb szel-lemû, a társadalom igényeit is kielégítõ

kezelésével tisztában kell lennie min-den mérnöknek. Vallhat más nézetet,de azzal ne ossza meg a szakmáról ki-alakított képet.

Az erdészeti szakigazgatás korszerûsítése:

Az erdészeti szakigazgatás korszerûsíté-se terén a gazdálkodók és a természet-védelem közös igénye a vágásos üzem-módban kezelt, egykorú, többszáz hek-tár területû erdõtömbök új tervezési ésfelügyeleti szemlélete. Ezalatt értendõaz alábbi szakmai elv: ahol az állo-mánytípusok alapján a szálalóvágásvagy szálaló üzemmód alkalmazható,ott legyen meg a lehetõsége a szakigaz-gatásnak ezt is érvényesíteni.

Ennek tükrözõdnie kell az üzemter-vekben és mûködnie kell a gyakorlat-ban. Tehát ebben a szellemben folyik atervezés, és a felügyelet ezt segítõen tá-mogatja és ellenõrzi.

A PR tevékenységjelentõsége és szerepe:

Az erdészeti ágazat leggyengébb terü-lete. Valamennyi ágazati képviselõ általvállalható cél kitûzését követõen min-denkinek részt kell vállalnia benne. Ki-emelt szerepet kell kapjanak : Erdésze-ti Hivatal (mint az ágazat szakmai fel-ügyeleti szerve) a végre megnevezetttulajdonos, továbbá azon külsõ, azágazat népszerûsítésében tenni akaróintézmények, amelyek véleményéreszámítunk.

dr. Péti Miklósdr. Papp Tivadar

Erdôültetvényektelepítése a trópusiországokbanAz erdõterületek rohamos csökkené-se a trópusokon végre kikénysz-erítette az erdõültetvények nagyará-nyú telepítését. Brazília a múlt század90-es éveiben évente 4–500 000 haerdõt telepít, a Fülöp-szigetek évente50 000 ha-t szándékozik ültetni. Leg-nagyobb mértékû az erdõsítés Kíná-ban (évente 1,0–5,0 millió ha). Utób-bit sürgeti az évente jelent-kezõ óriásieróziós kártétel és a kivédhetetlen ár-vizek veszélye.

Ref.: Dr. Szodfridt István

Az erdômûvelés témája az Akadémián

112 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

Egy konferenciáról olvastunk tudósításta Nimród februári számában, mely aFertõ-Hanság Nemzeti Parknál zajlott avadgazdálkodás jövõképérõl, erdészetiés természetvédelmi összefüggéseirõl.Talán nem lesz haszontalan idéznemnéhány, ágazatunkat is érintõ részletet.

„Nádas József, az Állami ErdészetiSzolgálat Kaposvári Igazgatóságánakvezetõje is elsõsorban a túltartott nagy-vadállomány problémáját elemezte. ADunántúl déli és nyugati részén a vadkárosítása már olyan mértékû, … hogyaz erdõk felújítása csak rendkívül költ-séges módon történhet.”

„Feiszt Ottó, a Zalaerdõ Rt. vezér-igazgatója is egyetértett azzal, hogy he-lyenként alaposan csökkenteni kell anagyvadállományt…”

„Dr. Náhlik András, a Nyugatma-gyarországi Egyetem professzora – rész-ben cáfolva az elhangzottakat – kijelen-tette, nincsenek morbiditási és mortalitá-si adatok, amelyek arról tanúskodnának,hogy az ökológiai eltartóképességhez vi-szonyítva, túlzott volna a nagyvadállo-mány. Megkérdõjelezte a 10x10 méteresmonitoringterületek adatainak hitelessé-gét, és az erdõfelújítás nehézségei legfel-jebb Somogy megye egyes részein indo-kolhatók egyedül a nagyvadlétszámmal.”

Mily szerencse, hogy eljutott hoz-

zánk e tanácskozás híre! Továbbra isabban a hitben ringattuk volna magun-kat, hogy az erdõk egészségi állapotátfigyelõ, mérõ munkánk „hiteles”. Ámemlékezetem szerint a módszer kidol-gozásában patinás egyetemünk orosz-lánrészt vállalt, fõként a nevezett pro-fesszorunk révén. Talán nem is pusztán„társadalmi munkában”.

(A kárfigyelõ rendszerünk egyébkéntvalóban nem tökéletes; de éppen fordí-tott elõjellel. Például, ha egy értékes fafajeltûnik, kipusztul a fiatalosból a vad kár-tétele miatt, azt sem az üzemtervezés so-rán, sem az Erdõvédelmi hálózat mód-szerével nem lehet kimutatni.)

Az is kár, hogy professzorunk nem sé-tált át a szomszédos Erdõvédelmi Tan-székre. Ott ugyanis azt tanultuk, hogy avad nem egyformán kedveli a rendelke-zésre álló táplálékot. Elõször a tölgy,majd a bükk makkját szedi fel, a tölgy,bükk, hárs rügyeit, hajtását rágja le, és ez-zel az erdõt máris tönkretette. Csak ezekután fanyalodik a cser makkjára, a többifafaj rügyére, csak ezután megy azetetõre. Röviden: a fenntartható vadlét-számot nem az erdõ eltartóképes-ségéhez, hanem a tûrõképességéhez kellmérni.

Ami pedig a „morbiditást” és a „mor-talitást” illeti – bár más összefüggésben

–, nekem már sajnos vannak adataim.Például a tölgycsemeték „morbiditása”a szarvas rágása miatt, a császármadár„mortalitása” (magyarán kipusztulása) avaddisznó dúlása következtében.

Felmerül még a kérdés, ha csak So-mogy kis részén túlzott a vadlétszám, mi-ért épülnek az otromba erdei kerítésekszerte az országban az állami területe-ken, óriási költséggel? Ezzel akarja talánaz „ellenség keze” tönkretenni a nemzet-gazdaságot, az „épülõ kapitalizmust”? Rá-adásul a költségeit egy könyvelési trük-kel egy másik ágazat viseli, akadályozvaezzel a gazdasági tisztánlátást. De min-denképpen – közvetve – az adófizetõkpénzébõl megy e költséges mulatság.

Az már csak hab a tortán, hogy azFVM fõosztályvezetõje szerint a túlsza-porodott nagyvadállományt öt év alattkell visszaállítani a normális szintre. Mi-ért éppen öt év? Ennyi idõ kell talán avadászlõszer-gyártás felfuttatására? Em-lékezetem szerint ezelõtt negyven évvelis ennyi volt a határidõ; érdekes módonez minden évben meghosszabbodottegy-egy évvel.

Amennyire szíven ütött bennünketaz eddigi munkánk „hiteltelensége” – acímben jelzett megvilágosodásunk után–, olyan bizalommal várjuk professzo-runk javaslatát egy „hiteles” figyelõ,mérõ rendszer kialakítására, eddigi fo-gyatékosságaink kiküszöbölésére…

Reményfy László

Megvilágosodás

Aki – hozzám hasonlóan – néhány évti-zedet eltöltött az erdészpályán, talánemlékszik még régi, öreg erdészekre.

Az arcvonásaikra már nem biztos.Azok valószínûleg elhalványultak a kö-nyörtelen információáradatban. De azt,ahogyan éltek, dolgoztak, szerették azerdõt, és az utódaikat is erre tanították,azt nem lehet elfelejteni. Mert megmutat-ták azokat a parányi részleteket, rezdülé-seket, amiket soha, sehol nem írtak mégle. Amik évszázadokon át az értõerdészrõl a fogékonyra szálltak, hogymajdan maga is értõvé válva továbbad-hassa azokat. Nem csupán szakmai isme-retek voltak ezek, hanem titkok, csodák,melyekbõl akár a legkomolyabb követ-keztetéseket lehet levonni. Persze lehet,hogy hajdanán mosolyogtunk az öreg er-dészeken, mert nem hittük, hogy „érte-nek” a varjak, a levelibéka, a szél és afelhõ nyelvén. De valahogy mégis min-

dig igazuk volt. S hogy milyen volt az éle-tük a fejlett technika és a gazdasági hely-zet kevésbé erõs kényszerei és korlátainélkül, azt igazából csak õk tudhatják.

Már jó ideje sejtem, hogy azokat a ré-gi erdészeket akkoriban másként nevel-ték, tanították. Õk nemcsak mûveltékaz erdõt, hanem érezték is. Közülük alegjobbak ezt a semmihez sem hasonlít-ható tudást, képességet át is adták akövetkezõ generációnak. De vajon azutódok hasznosítottak-e ebbõl valamit,vagy legyintettek rá, mondván: - „Nemolyan világ van már?” – S most – a III.évezredben – szükség van-e még az év-százados tapasztalatokra, vagy a szu-perintelligens technika lassan az er-dészt is helyettesíti?

Egyáltalán kérdés, hogy van-e mit át-adni, és van-e kinek?

Sajnos korunk „termékének”: a vál-lalkozó erdésznek nincs ideje semmin

(sem!) gondolkodni. Mert csak roska-dozik a rá háruló felelõsségtõl, és fuldo-kol a különféle hivatalos szervek szorí-tásában. Folyton az jár a fejében, ho-gyan tudja mûködtetni cégét, hogyantud folyamatos megélhetést biztosítanicsaládjának, dolgozóinak a jelenlegiszûkös gazdasági helyzetben? Meg az,hogy melyik kötelességének ne felejt-sen el percre pontosan eleget tenni.Mert egyébként jön a haddelhadd: azellenõrzések garmadájától a csillagokmagasságába kúszó büntetésekig.

Most egy erdésznek kicsit könyve-lõnek, közgazdásznak, mûszakinak, jo-gásznak, kereskedõnek is kell lenni. Más-különben óhatatlanul besétál „Az ismerethiánya nem ment fel a felelõsség alól.”klasszikus csapdájába. A vállalkozó er-désznek maximálisan meg kell felelni ahatóságoknak – az egymásnak nem rit-kán ellentmondó törvények, rendelkezé-

Halljuk-e az Erdô hangját?

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 113

sek ellenére is … Naprakészen nyomonkövetni a változásokat, a pályázatokat, azinformációkat egy emberi léptekkel már-már nem mérhetõ, száguldó világban. Aszámítógép lassan kiköltözik a fa mellé azerdõbe, a rádiótelefon pedig ránõ a fülére.

És a ma erdésze rohan, mert nyo-morgatják a paragrafusok, a felettesszervek, az üzleti partnerek, ahatáridõk. Gondolatai szerteszét kalan-doznak, a megoldatlan ügyeket rende-zi, szervezi, az útvonalát tervezi,üzletrõl tárgyal a kihangosított rádióte-lefonon. Emelkedik az adrenalinszintje,mert megint elromlott a motorfûrész, agödörfúró, elakadt a szállítójármû, törikaz acél a nehéz terepen, nincs idõben újalkatrész, várni kell a csapágyra, mun-kahengerre, tengelyre. Egy üzletét „le-nyúlták”, egy gépét meg kiszûrték aközúti ellenõrzés során ugyanis „lejárt”a zöldkártyája.

Dühös, hogy megint illetéktelenek vit-ték el a letermelt rönk egy részét. A hétenmár másodjára. Közben kiderül, a köny-velésbe valami apró hiba csúszott, denagy bajt okozott. Mellesleg elfelejtett be-fizetni néhány csekket, egy üzletfele pe-dig már türelmetlenül várja az irodájában.Az elõzõleg gondosan egyeztetettidõpont borulni látszik. Közben a neje isszorongatja: el ne felejtse a szülõi értekez-letet, hisz ahhoz a fránya kölyökhöz még-iscsak erõs férfikéz kell. Az erdész – tíz-ti-zenkét óra szervezés, érvelés, vitatkozás,ügyintézés, telefonálás, vezetés utánbambán bámulja az utat, s valami ehetõután kutat. Száraz szendvicsekre lel, ami-ket nem volt soha ideje elfogyasztani, samiket otthon „Jaj, meg ne lássanak!”.

Szürkül, s aznap még nem evett,nem ivott. Csak reggel egy kávét.Néz az erdész, de nem lát. Ésnem is hall. Lehet, közben arragondol, sokat tud az erdõrõl, delegalábbis eleget. S nem is tudja,valójában milyen keveset. Mertépp a legfontosabbat – az érzék-szerveit – nem használja. Nemhasználhatja. Nincs rá idõ, mód,lehetõség. És talán igény sem.

Mert a mókuskereket oly ren-dületlenül taposó vállalkozó er-dész a rádiótelefon csörgésétõl, amotorfûrész visításától, a terepjá-ró dübörgésétõl vajon hallja-e,hallhatja-e az erdõ hangját? Látja-e, hogy az erdõ sarkán álló nagynyár leveleit merre fújja a szél,üzen-e valamit neki az ágakzümmögése? Érezte-e már abõrén, milyen a 20 fok hideg, ésa 40 foknyi meleg egy teljes na-

pon át? Tájékozódott-e már úgy, hogycsak a csillagok segítették? Érdekli, hogykirepültek-e már a parlagi sas fiókái? Hall-ja-e a levelibéka hangját? Látja-e, hogyalacsonyan röpülnek a fecskék, s tudja-e,hogy az az esõ közeledtét jelzi. Figyeli-e,merrõl jön a borulás? Észrevette-e már, haKeletrõl, ritkábban, ha Nyugatról, gyak-rabban lesz esõ belõle? Kikövetkezteti-e anapsugár dõlésszögébõl, hány óra lehet?Érti-e a varjak jelzéseit? Ha Keletrõl érkez-nek, közeleg a hideg, ha arra vonulnak,jön az enyhülés. Tudja-e hol költ a vadka-csa? Hallja-e a vadak neszezését? Abból,hogy milyen vastag ágat tör léptével, megtudja-e állapítani a nagyságát? Egyáltalánészreveszi-e a vadcsapát? Felfigyel-e a fej-sze pengõ hangjára? És látott-e már olyantüzet, amit nem azért gyújtottak, hogy el-égessék a favágó szalonnapapírját, ha-nem azért, hogy a parázs színváltozásaitfigyelve lássák, hogyan távoznak a fából

az utolsó nedvességfoszlányok? Vagycsak azt látja: el lesz-e ültetve idõben, át-veszi-e a felügyelõ az erdõt, el tudja-e ad-ni a fát, jön-e az árvíz, a jégesõ, az aszály?Fizetõképes-e az üzleti partnere, megél-eaz erdõbõl? Egyáltalán él-e még, jövõre,esetleg öt év múlva?

Jó lenne és kellene is néha úgy élni,mint a régi erdészek, de belátom márnem lehet. Viszont egyre inkább meg-gyõzõdésem, hogy sokáig így sem, ahogya maiak. Nagy kérdés, lehet-e – mégidõben – találni valamilyen ésszerû meg-oldást? És tulajdonképpen meddig lehetmég fokozni a jelenlegi állapotot? Mert haígy haladunk, az erdõ csupán számítógé-pes adathalmaz, és szabályzatgyûjteménylesz, az erdész pedig csak ül a monitor ésa billentyûzet fölött a légkondicionált,hangszigetelt szobájában, s onnan irányítmindent. A helikopter lepottyantja a cse-metét, távvezérlésû robotok elültetik. Aszarvasbõgés CD-rõl szól, az õz képét el-küldhetik Wapon. A vaddisznót már csaktenyésztik és kihelyezik úgy, hogy a kül-földi és hazai vadászoknak le se kelljenfáradniuk a hegyi panzió erkélyérõl, halõni akarnak. Az áfamentes friss erdei le-vegõt pedig konzervdobozban visszükhaza a nagy bevásárlóközpontokból.

Pedig a természetet, s annak sokezeréves tapasztalatait semmi sem helyettesít-heti. Ezt az öreg erdészek jól tudták. Van-nak még néhányan. Ha néha meghallgat-nánk õket, talán elmondanák: annak ide-jén voltak íratlan szabályok az erdõn,amiket be is tartottak az emberek. (Mameg már az írottakat sem.) Talán elmon-danák, hogy álljunk meg, vagy legalább-is lassítsunk, mert már nem vagyunk biz-tonságban. S lehet, hogy mondanánakvalami titkot, amitõl nem lenne többé ré-gi erdész, meg mai erdész, csak erdész. Sez a szó jót jelentene. Valami nagyon jót.

Luzsi József

Válassza az ERFA-TOURS Erdészeti és Faipari Utazási Irodátszakmai és magánútjai megszervezéséhez.

Irodánk az OEE Gépesítési Szakosztályával közösen autóbuszos szakmaiutat szervez:

14. kwf TagungProzessorientierung in der Forstwirtschaft – neue Technik,

neue Partner, neues Denken2004. június 16-19., Németország, Gross-Umstadt/Dieburg

Részletes programleírás irodánkban.

Gondoljon már most a nyárra!Pihenését egybekötheti hasznos idõtöltéssel.

Ha Ön kiválasztotta az úticélt, mi megkeressük Önnek a legmegfelelõbb nyaralástés ajánlunk Önnek ez idõ alatt egy szakmájába vágó kiállítást, konferenciát.

114 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

– Az állami erdôk csak évi ötszáz-millió nyereséget hoznak. Érde-mes-e ennyiért feláldozni az erdô-ket? – Ezt kérdezi az Oxigén riporte-re január 10-én. (2004, Kossuth Rá-dió, 14:05)

Ami a „feláldozást” illeti, a mostanigazdálkodásunk az erdôk létét nem ve-szélyezteti ugyan, de az erdôt szeretôk jóközérzetét néha bizony feláldozzuk,nemkülönben a természet erôivel való jóegyüttmûködésünk is áldozatául esik aténykedésünknek, amikor levágunk egyszép öreg erdôt. Különösen, ha a kirán-dulók által kedvelt vidéken vagy egy te-lepülés közelében tesszük ezt. El lehet-ne ezt kerülni; nem is újdonság az a gaz-dálkodási mód, amikor nem vágjuk leegyszerre az erdôt, hanem fokozatosan,egyenkint vágjuk ki belôle az érett fákat,mindig csak annyit, amennyivel az erdôott évenként gyarapszik. Így mindig egyvegyeskorú, a természeteshez hasonlóerdônk van, amelynek képe szinte sem-mit sem változik azáltal, hogy évente né-hány nagy fát kiveszünk belôle. Szálaláse gazdálkodási forma neve, újabban egyváltozatát „pro silva” (az erdô érdeké-ben) névvel illetjük. Honlapja:http://www.extra.hu/prosilva.

E módszer több hozzáértést kíván – ta-lán azért is a húzódozás a bevezetésétôl.

És máris a „piszkos anyagiaknál” va-gyunk: sok-e a nyereség vagy kevés?

A tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPVRt. sokat tesz azért, hogy több, egyszer-smind azért is, hogy kevesebb legyen.A nagyobb nyereség érdekében a leg-egyszerûbbet választja: prémiumok ki-tûzésével, egyúttal egzisztenciális fe-nyegetéssel ösztönöz. A mai világban kitudna ennek ellenállni? És azt is elvárjaaz alkalmazottjaitól, hogy védjék amundér becsületét, ha az erdôgazdál-kodást bírálni próbálja valaki.

A költségek csökkentésének legegy-szerûbb, úgy is mondhatjuk, primitívmódja, ha lemondunk a természetadtalehetôségek optimális kihasználásáról.Az új erdôk létesítése, nevelése terénolyan kis „megtakarításokkal” büszkél-kedhetünk, ami miatt az erdô hozamamessze elmarad a lehetségestôl. Pedig anemesebb faanyag értéke egyre inkábbnövekszik a csak tûzifának valóhoz ké-pest. Sok helyütt él még a Kádár kori be-idegzôdés, amikor „kevés” volt a mun-kaerô, ezért meg kellett elégednünk egykülterjes gazdálkodással, a kevés ráfor-dítás érdekében megelégedni egy ki-

sebb hozammal. Ha egy tervezett útmegépítése nem térül meg egy-két évenbelül, inkább nem költünk rá, inkábbvonszoljuk a fát messzire a nagy gépek-kel, rongálva a termôtalajt és a már meg-telepedett facsemetéket. A mai, munka-nélküliséggel sújtott világunkba vég-képp nem illik ez a mentalitás.

Különösen nincs összhangban ez alegfeljebb közepes színvonalúnakmondható gazdálkodás a ráépített, túl-duzzasztott irányító és tudományos ap-parátussal. Ilyen színvonalat bárki eltud érni elegáns irodaházak, terepjáróautók, fellengzôs tudományos hírek,magas szintû egyetemi képzés, új „er-dôstratégia” nélkül, mely utóbbinakmost oly nagy feneket tudunk keríteni.A nagy apparátussal végzett egészségifelmérés sem ad valós képet az erdôkállapotáról. Szándékosan-e vagy csakfigyelmetlenségbôl, de éppen a legna-gyobb, a túlzott létszámú nagyvadállo-mány kártételének a kimutatására nemalkalmas a módszere.

A fenti, célszerûtlen költségcsökken-téseknek – sajnos – megvan a nem ke-vés ellentétele is.

Elsô helyen az erdei kerítéseket kellemlítenem. Ezek egyszerûen merényle-tek az erdô állatvilága, nemkülönben azerdôt járó emberek ellen. Ráadásul alegtöbbje nem is tölti be a hivatását.Ahová nem szabadna bemenni a vad-nak, oda bebújik, ahonnan nem sza-badna kijönni (vadaskert), onnan kiszö-kik. Nekiszaladva a nyakát szegi, vagyfennakadva nyomorultul pusztul el. Aturistákat pedig azzal „fizetjük ki”, hogyne mászkáljanak összevissza. E térennincs kötelezô takarékoskodás, ellen-kezôleg még támogatás is kerül rá, ami-kor például az új erdôk telepítésére már

alig. Mindez a vadász-lobby rendszere-ken és kormányokon átívelô, töretlenerejét is bizonyítja.

Nem kis tétel még az állami tulajdo-nú részvénytársaságok elnökségének,felügyelôbizottságának tiszteletdíja. An-nakidején egy párttitkárt és egy szak-szervezetit kellett az erdôgazdaságnakeltartania, most egy tucatnyi tagú párt-kedvezményezett, négyévenként cseré-lôdô testület veszi fel a pénzét a semmi-ért. Miközben a termelés alacsonyabbszintjén alkalmazottak szinte éhbérértdolgoznak.

Nem tesz jót az erdônek a rendszere-sen és mániákusan végzett átszervezé-sek sorozata sem. Egy gyár új vezetôjenéhány nap alatt bejárhatja az üzeme-ket, telephelyeket, a szükséges mérté-kig megismeri a munkahelyét. Az er-désznek évekbe telik, amíg a kellô mér-tékig megismeri a gondjaira bízott er-dôt, annak természeti viszonyait. Miremegtalálja a sürgôs és a még sürgôsebbfeladatokat, az erdôt jóvátehetetlen ká-rosodás érheti. A teljesen értelmetlenszemélycserék során sok évtizedes ta-pasztalat megy veszendôbe. Az új rend-szerünkben még sûrûbbek a személy-cserék, mint az „átkosban”, pedig akkorsem kellett sok, hogy valakit kirúgjanak(pontosabban, ha kevésnek bizonyult akonyak, amit a vadászvacsorához fel-szolgált).

Összegezve: Olyan gazdagok nemvagyunk, hogy lemondhatnánk azerdôadta javakról, de talán annyira sze-gények sem – anyagiakban és szellemi-ekben egyaránt –, hogy ne tudnánk egymagasabb színvonalú, a társadalom igé-nyeit jobban kielégítô gazdálkodástfolytatni.

Reményfy László

Erdeinkrôl

A németországi Rheinland-Pfalz tarto-mányban fekvô Sobernheimban végzettkísérlet a talaj kémiai összetétele és a ta-lajban megkötött mangánelem hatásátvizsgálta duglászfenyô-állományokban.A mangánszennyezés gyanúját ugyanisaz állományok növedékének visszaesé-se vetette fel. Néhány kivételtôl elte-kintve az egyes származási körzetek ésa mangánkárosítottság között nem talál-tak különbséget. Csak a viszonylaggyenge növekedésû brit columbiai (Ka-nada) származású „Duncan-Paldi”

duglásznál tapasztaltak magasabbellenálló képességet a mangánszennye-zéssel szemben. A kérdés megválaszo-lása további vizsgálatokat igényel aszakemberektôl.

Irodalom:Inge Kehr, Gerhard Büttner (2002):

Mangan-Schäden an Douglasie imProvenienzversuch Sobernheim. In:Forstarchiv 74 (2003), Heft 2.März/April, p. 53–61.

Ref.: Kovács Richárd

A mangánszennyezés hatása aduglászállományokra

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 115

A Gondviselés úgy hozta, hogy máraz elõzõ beszélgetéskor is közel ke-rültünk az 1848-49-es események-hez, hiszen a Tápió vidékén jár-tunk. Most az egykori dicsõségeshadi sikerek kezdetére is emlékez-tet Pákozd-Sukoró tájéka, amelyrõlNagy Sándorral, a VADEX Rt. Szé-kesfehérvári Erdészetekerületvezetõ erdészével beszél-tünk.

– Szevasz! Mindenek elõtt haddkérdezzem, hogy a helyi kultusz mi-képpen gondoskodik a megemlékezés-rõl?

– A Jellasics bán vezette császáricsapatokat 1848. szeptember 29-énPákozd térségében verte vissza Per-czel Mór serege. Erre az áldozatoshonvédõ sikerre emlékeztet az obe-liszk, amelyet évente márciusban is ésa csata évfordulóján is emlékezõk ez-rei keresnek fel, és koszorúzással tisz-telegnek.

– Milyen jellegû a kerületed, amely-ben a nevezetes emlékhely is található?

– A Sukorói kerület hat község:Sukoró, Pákozd, Velence, Nadap,Pázmánd és Gárdony területét érinti. Az1967-es komplex erdõtelepítési prog-ram a Velencei-tó környéke és víz-gyûjtõjének fásítását irányozta elõ.Több, mint ezer hektár erdõ telepítésetörtént meg, amelyet gyerekfejjel mégén is segítettem. Most abban a kivételeshelyzetben vagyok, hogy ezek az erdõkrészei a kerületemnek.

– Tehát viszonylag fiatal ültetvény-jellegû erdõket kezelsz.

– Igen, a korosztályra a 25 és 35 évközötti a jellemzõ. A nagyrészt kopá-rokra, sziklás, köves és földes váztalaj-ra, illetve a tó mellett – néha szikese-désre is hajló – szoloncsákos ésszolonyeces talajokra telepített erdõknégyötöde gazdaságtalan. Elsõdlegesenvíz- és talajvédelmi, de közjóléti funkci-ót is betöltõ erdõkrõl van szó, hiszen aVelencei-tó kedvelt kiránduló- éspihenõhely is. A kerület része még né-hány, tsz-tõl átvett idõs akácos is.

– A kellõen sikeres telepítési célkitû-zést és az esztétikai elvárást melyik fa-fajok alkalmazásával sikerült szink-ronba hozni?

– A sekély váztalajokon fõfafajok afeketefenyõ, erdeifenyõ, virágos kõris,

cser, molyhos tölgy, mezei szil, mezeijuhar, mindenütt gazdag cserjeszinttel.A vízfolyásoknál hazai és nemes nyárak,fehérfûz, amerikai kõris és ezüstfa.

– Ezek szerint leginkábbnevelõvágások, ápolások a feladataid.

– Jut azért egyéb is. Jelenleg 1200 m3

nemesnyár-véghasználat és a felújításelõkészítése is folyik, miközben két he-lyen tisztítást, másutt törzskiválasztógyérítést végzünk. Tavaszi feladat leszmég az õsszel tarolt akácos felújítása,részben sarjaztatással, kisebb részbenmesterségesen.

– A Velencei-tó és környéke idegen-forgalma számottevõ. Hogyan segítiprogramok szervezését az erdészet, akerületed?

– A kerület szívében látogatható a kö-zel százhektáros Pákozd-Sukorói Arbo-rétum, a szárazságtûrõ ritkaságok gyûj-teménye, április elejétõl október végéig.Nagyon közel áll a szívemhez, hiszen ki-alakításában kezdettõl részt vettem. Azarborétumban Tájmúzeum ismerteti ahegység kialakulását, növény- és állatvi-lágát, 19 szelvény pedig a környék tala-jait. 1300 m hosszú tanösvény 9 állomá-sa hívja fel a figyelmet az erdõ „mûködé-sére”, az erdõgazdálkodás módjaira, azerdészek munkájára. A belsõ kis tónálsportolási lehetõséget, a kisebbeknek„kaland-játszótéri” kikapcsolódást kíná-lunk. Évente 20-24 ezer látogatót foga-

dunk, tavasszal és õsszel iskolások ésóvodások tömege kirándul ide. Tanítá-si idõben a VADEX Rt. itteni erdei isko-lájába rendszeresen jönnek székesfe-hérvári tanulók.

– Az igazán változatos fogadó-készség, azt hiszem, egyfajta új szem-léletet, szolgálati szintet kíván.

– A szezonban igen nagy nyomásnehezedik a kollégáimra is, hiszen azidelátogatókat maximálisan ki kellszolgálnunk, a természet és a beren-dezés „rendjével”. Állandó készenlét,rugalmasság, ha kell, improvizálás ve-zetnek ahhoz, hogy a vendégek jó ér-zéssel távozzanak és jöjjenek újra. Amunkánknak, tágabban: a szakmánk-nak, azt hiszem, ezen az úton haladvalehet több elismerést kivívnia.

– Az eddigi szakmai és a családiéletedrõl mondj néhány szót!

– Sopronban kaptam képesítést1977-ben. Egy évig a volt MezõföldiÁEVG Soponyai Erdészeténél beosz-

tott erdészként (segéd-üzemág) dolgoz-tam. Innen a Fásító- és Parképítõ Erdé-szethez kerültem, vállalkozásban kivite-lezett fásításokban (pl. M-7, Velencei-tópart, Ford-, Philips-üzemek stb.) tet-tem szert igen sok új, hasznos ismeretre,idõs kollégáktól is. A parkmunkák min-dig új kihívást jelentettek és folytonosönképzést is igényeltek Azerdõtelepítés, kopárfásítás és a felújításgyakorlati fogásait is megtanultam, ésmost nagy hasznát veszem. 1990-tõl aSzékesfehérvári Erdészetnél vagyokkerületvezetõ erdész.

– Családos vagy?– Nõs vagyok, 12 éves kisfiúnk általá-

nos iskolás. A földrajz, a történelem irántérdeklõdik jobban, hogy követ-e a pá-lyán, az még rejtély. A nejem szezonbanaz arborétumban dolgozik, segít az aktu-ális teendõkben. Sukorón lakunk.Szabadidõm viszonylag kevés van, vagykeveset hagyok. Bár mostanság kissétöbbet kirándulunk együtt, ezen kívül ,ha lehet, olvasok. Kedvelem a vadásza-tot is, ezen belül beérem a kevéssel.

– Egyesületi tag vagy?– Igen, az Erdei iskola Szakosztály-

nak is. A szakosztályi és más rendezvé-nyeken az idõm szabta lehetõség sze-rint részt veszek.

– Köszönöm a beszélgetést, sikeresszezont kívánok!

Apatóczky István

Nagy Sándor „birodalma”Telefon-interjú a sukorói kerület vezetõjével

TTAALLÁÁLLOOMMRRAA

116 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

Az erdõ évszázadokig otthont, élelmetnyújtott az emberiségnek. A rohamoslétszám- és technikai fejlõdés az erdõfokozódó irtását eredményezte. Jelen-leg évente Magyarországnál nagyobberdõterület kerül kiirtásra.

A faanyag jelentõsége nagymérték-ben csökkent. Nem kíséri az embert abölcsõtõl a koporsóig. Elõbbit a baba-kocsi, utóbbit a hamvasztás pótolja.

Igen sok termék készül mûanyagból(ajtó, ablak, redõny, burkolat, székek,bútorok stb.).

A méretes faanyag-termelés fontos-sága is zsugorodott, mert a rostosítással,ragasztással a kívánalmaknak megfe-lelõ méretet tudják produkálni.

Magyarországon az erdõ hozamánakértékesíthetõsége pillanatnyilag nemfedezi a tartamos fenntartási költséget,ezért a piacgazdaság követelményénekmegfelelõen az erdõt mint bonyolultökoszisztémát át kell állítani más irányútermelés szolgálatába is.

A természet körforgásában az erdõCO2-t használ a produktumához, és oxi-gént (O2) termel.

A levegõ CO2-tartalma 1950-ben0,033%, 1990-ben 0,036%, 2000-ben0,037%. Nõ az üvegházhatás, felmele-gedés, sivatogosodás.

Az erdõ CO2-elvonása a vegetációsidõ alatt 2–14 t/ha, O2-termelése 2–11t/ha. Egy ember O2-fogyasztása 175kg/év.

Gépkocsinál 1 liter üzemanyag el-égetéséhez 3,5 kg O2 szükséges. (RadóDezsõ)

A rohamosan felszaporodott emberi-ségnek, állatvilágnak, a belsõégésû mo-toroknak, a technikának nélkülözhetet-len az oxigén.

Az erdõ az O2-termelés legfõbb bázi-sa, ezért az oxigéntermelõ képességétki kell használni.

Jelentõsen csökken az ivóvízkészletis. A lehullott csapadékot az erdõ talajarészben átszûri és az erdei forrásokbanivóvízként jelenik meg (oázis). Az erdeiforrások tiszta vizét palackozzák a fo-gyasztók számára. Ezt a képességet isaz emberiség szolgálatába kell állítani.(25 évvel ezelõtt 1 lit. ivóvízért 10 lit.olajat lehetett volna kapni!)

A turizmus keresett helye is az erdõ.Hõmérséklete nyáron 5–6 °C-kal alacso-nyabb a környezõ területéhez képest.

Erdõtulajdonosok (kezelõk), itt aváltás lehetõsége. Ki kell dolgozni és él-ni vele. Az erdõ által megtermelt oxi-gént értékének töredékéért – reklám-áron – fizessék meg a fogyasztók.

Egy palack légzéshez alkalmas oxi-gén ára 140 000 Ft. Ez a mennyiség né-hány hétig elegendõ egy ember életfel-tételéhez, tehát annak kis hányadáértmegkapható az O2 az erdõ tulajdonosá-tól, kezelõjétõl. Egyelõre 1000 Ft/sze-mély évenként. A személygépkocsik fi-zessenek km-enként 20 fillért, a nagy

jármûvek 30 fillért. Az állattartók szá-mosállatonként 100 Ft-ot évente. Egyébfelhasználók hozzájárulását a kidolgo-zók állapítsák meg.

A fentiekbõl befolyt összegbõl kap-jon az erdõ tulajdonosa (kezelõje) 10ezer Ft-ot hektáronként évente.

Ezt az összeget állítsák az elmondot-tak szolgálatába és a faterméknek, mintmellékterméknek a megtermelésére.Valami elindult. A biomasszát villany-áram termelésére fogják hasznosítani.

Dr. Sipos Árpád

Az erdô értékszemléletét meg kellváltoztatni

A világ madárfajainak csak kis hányadaél Európában, számukat 514-re becsü-lik. 38%-uk fennmaradása veszélybenforog vagy máris a kihalás szélére érke-zett. Ennek okát elsõsorban a belterjesmezõgazdálkodás terjedésében, a vizesterületek és erdõk területének csökke-nésében, a légszennyezõdésben, tenge-rek olajszennyezésében látják.

Az Alpok vidékét korábban bené-pesítõ tarvarjú (Geronticus eremita)például innen teljesen kiszorult, majobbára csak törökországi elõfor-dulásáról tudnak.

Vannak azonban jó példák is. A vé-delmi törekvések sikerét jelzi a vándor-

sólyom számának örvendetes gyarapo-dása. Ugyanakkor Közép- és Kelet-Eu-rópa füves pusztáin aggasztóan csök-ken a túzokok száma, és alig vanbelõlük egykori fellegvárukban, az Ibé-riai-félszigeten.

Káros a madarak illegális vadászata is.Emlékezzünk arra, hogy akadtak nálunkis, akik a túzokot is „lõtávolba” kívántákhozni. Szerencsére sikertelenül. Külön-ben a külföldi természetvédõk úgy tekin-tenének ránk, mint mi az énekesmadara-kat tömegesen kilövõ olasz vendégva-dászokra és – sajnos – hazai segítõikre.

(NATUROPA, 2003. 99. sz.)Ref.: Dr. Szodfridt István

Fogyatkozó madarak Európában

FELHÍVÁS„A 2004. ÉV ERDÉSZE” cím elnyeréséért kiírt verseny (E.L. 2004. januáriszám) második fordulóját (országos döntô) 2004. május 26-28. között ren-dezzük a SEFAG Rt. területén, a SEFAG Rt. és a Dráva Völgye Középisko-la szervezésében.A versenyen a Versenyszabályzat és a januári Felhívás feltételeinekmegfelelôen, nevezés után lehet részt venni. A nevezést a SEFAG Rt. címéndr. Takács László úrhoz kell eljuttatni, legkésôbb május 14-ig. Kísérôfogadására is van lehetôség, a nevezéssel azonos idôben szükséges beje-lentkezni. A nevezés és a kísérô jelentkezésének elfogadását a fôszervezôvisszaigazolja, a szükséges tudnivalókról küldött tájékoztatással.

A versenyen a versenyzôk nevezési díj befizetése után vehetnek részt, amelydíj tartalmazza az ellátás fedezetét. A nevezési díj 40 000,-Ft/versenyzô.A kísérôk részvételi díja 25 000,-/fô.A díjak befizetése átutalással a SEFAG Rt. 10403909 – 39012207 számú, aKereskedelmi és Hitelbank Rt.-nél vezetett számlájára a nevezés elfo-gadásával egy idôben teljesítendô!

Országos Erdészeti Egyesület

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 117

Az Erdészeti Lapok múlt évi decemberiszáma „Egyesületi Közlemények” rova-tában ismerteti az elnökség azon hatá-rozatát, amely javasolja a küldöttköz-gyûlésnek az „Erdészcsillag Alapítvány”és okirata alapszabályi módosításátközhasznú tevékenységében.

Maga az „Erdészcsillag Alapítvány” lé-tesítése, annak 2000. április 13-i közgyû-lési jóváhagyása, valamint a mostani mó-dosítási javaslat jólesõen tükrözi a múlt-ból merítést, a hagyomány tiszteletét, azértékõrzést, azt, hogy évtizedek szüne-teltetése után Egyesületünk újraéleszti éstovábbfejleszti kulturális-szociális fel-adatai ellátását a nevelés és oktatás, a ké-pességfejlesztés és ismeretterjesztés te-rén, amikor hozzájárul a kiváló eredmé-nyeket és közösségi szellemet felmutatótanulók képzési költségeihez.

Hogy honnan indult el Egyesületünk-ben az alapítványok gondolata majdmegvalósítása, erre Divald Adolf pénz-ügyminiszteri osztálytanácsos, választ-mányi tag az 1866. december 9-én, Pes-ten tartott rendkívüli közgyûlésen elõter-jesztett „Országos Erdészeti EgyesületAlapszabályai” ad választ, amit a köz-gyûlésen megválasztott új elnökség ésigazgató-választmány, valamint a köz-gyûlés résztvevõi nagy lelkesedés mel-lett fogadták el, amelyet az uralkodó, I.Ferenc József császár és apostoli király1867. június 6-án, Budán jóváhagyott. Aválaszt az Alapszabályok 2 §-a fogalmaz-za meg: „az egyesületi célok elérésére akövetkezõ célok szolgálandnak” a-tól ipontjai alatt. Ebbõl kiemelten:

„Az erdészeti magyar irodalom pár-tolása, alkalmas erdészeti munkák ki-adásának elõmozdítása;

Az erdõgazdaságot illetõ mindenne-mû tárgyak gyûjteményeinek és szak-béli könyvtárának alapítása és gyarapí-tása;

Jeles, de szegény sorsú ifjaknak azerdészetben való kiképeztetése.”

Az Alapszabályokban kifejezésre jutaz akarat és az, hogy mily módok kínál-koznak az erdõgazdaság fejlõdéséhez,de kifejezésre jut szociális érzékenysé-ge is, mert alkotója tudja, hogy a végre-hajtás érdemi munkáját szakemberekvégzik, akik közül többek gondjaibanosztozni kell.

Hogy milyen események motiváltákaz alapítványok létesítését azt a korabeli

Erdészeti Lapok jegyzõkönyvei és Alap-szabályai örökítette meg. Az egyesületialapítványok elnevezése jelesebb esemé-nyekhez fûzötten olyan személyek emlé-két örökíti meg, akik magas mércét fel-mutató, kiváló munkásságukkal a ma-gyar nemzet, az erdészet és az Egyesületvitelében kiemelkedõ eredményeket ér-tek el, akik egyéniségük példás tartásávalérdemesek az emlékezetre, a megörökí-tésre, az elismerésre. Íme:

Deák Ferenc alapítványA fiatal Egyesület nagy súlyt helyezett amagyar erdészeti szakirodalom fejlesz-tésére. A kezdeti sikerek ösztönzéstnyújtottak arra, hogy a Selmeci Akadé-mia erdészhallgatói számára magyarnyelvû tankönyvek álljanak rendelke-zésre. Ezt pályázatok meghirdetése út-ján kívánta biztosítani. A pályadíjak fe-dezésére alapítvány létesítését határoz-ta el. Az alkalom adódott. 1876. január28-án, Deák Ferenc halálával mélygyász érte nemzetünket. Egyesületünkigazgató-választmánya 1876. január 31-én rendkívüli választmányi ülés kereté-ben fejezte ki gyászát és elhatározta,hogy a nagy és bölcs államférfi emléké-nek egyesületi megörökítésére „DeákFerencz alapítvány” címén az erdészetiszakképzettség irodalmi fejlesztését cél-zó alapítványt létesít 10 000 forint alap-tõkével, melynek évenkénti kamatja er-dészeti irodalmi pályadíjakra fordítan-dó. (Errõl Lapunk múlt évi decemberiszámában bõ ismertetés olvasható.)

Ezen alapítvány kamatjait idegennyelven írt erdészeti jelesebb mûvekmagyar nyelvû fordítására is fel lehetetthasználni.

Wagner Károly alapítványWagner Károly m. kir. fõerdõtanácsos-nak, az Országos Erdészeti Egyesületelsõ alelnökének 1879. december 21-énbekövetkezett elhunytával Egyesüle-tünket fájdalmas veszteség érte. Az1880. január 25-én tartott választmányiülés méltatta nagy halottja munkássá-gát. Emlékére gyûjtést indít barátai éstisztelõi által egy olyan alapítvány léte-sítésére, amelynek célja az elhalt egye-sületi tagok támogatásra szorult özve-gyeinek és árváinak évenként segélytadni. A „Wagner Károly Alapítvány”alapító oklevelét az 1880. szeptember

18-22-én, Mehidán tartott rendes köz-gyûlés azzal hagyja jóvá, hogy az alapít-vány tõkéje nincs elõre meghatározva,az alapítvány nyitott.

„Magyar erdõtisztek és er-dészeti altisztek segélyezési

alapítványa”,

amely 1886-tól a „Gróf Tisza Lajosalapítvány”-ként ismert

Az 1882. január 22-én tartott rendes vá-lasztmányi ülésen Bedõ Albert alelnökelõadásában kívánatosnak tartja a ma-gyar erdészeti szakemberek szorosabbkötõdését az Egyesülethez. Indítvá-nyozza, hogy a Wagner Károly Alapít-vány mintájára létesüljön az egyesületitagok számára is alapítvány oly rendel-tetéssel, hogy annak kamataiból az ön-hibájukon kívül mostoha sorsra jutóegyesületi tagok megfelelõ támogatás-ban részesüljenek. Erre elõkészítõ bi-zottság kiküldését kéri. A megalakultbizottság az 1882. június 11-i választmá-nyi ülés elé terjeszti javaslatát, a „TiszaLajos alapítvány az országos erdészetiegyesület kötelékéhez tartozó magyarerdõtisztek és erdészeti altisztek segé-lyezésére” címmel. A választmány a ja-vaslatot lelkesen támogatja és azt köz-gyûlési elfogadásra ajánlja. Tiszteletre-méltó magatartásnak voltak arésztvevõk tanúi akkor, amikor azelnöklõ Tisza Lajos köszönettel véve azelismerést és megtiszteltetést bejelen-tette, hogy az alapítvány céljaival ugyanmessze egyetért, de a személyi elneve-zés elhagyását kéri, azt mint az Orszá-gos Erdészeti Egyesület elnöke nem fo-gadhatja el. A nevesítés ismételt kéréseiellenére Tisza Lajos kitartott elhatározá-sa mellett. Így az alapítvány „Magyarerdõtisztek és erdészeti altisztek segélye-zési alapítványa” címre módosult. Aválasztmány ugyanakkor jegyzõkönyvi-leg elhatározta, hogy indítványozni fog-ja a közgyûlésnek, hogyha Tisza Lajosnem lesz már az Egyesület elnöke, a vá-lasztmány által egyhangúan elfogadottalapítvány eredeti elnevezését veszi fel.Így történt, hogy a Máramarosszigeten1882. augusztus 21-25-én tartott köz-gyûlés a választmány elõterjesztésétnagy lelkesedéssel elfogadta és a „Ma-gyar erdõtisztek és erdészeti altiszteksegélyezési alapítványt” jóváhagyta.

Kulturális-szociális alapítványok azOrszágos Erdészeti Egyesületben

118 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

Bedõ Albert alapítványAz Alkotmány utcai Székházunk avatá-sával egyidejûleg, 1886. december 12-én ünnepélyes közgyûlés emlékezettmeg az Erdészeti Lapok 25 éves fennál-lásáról és az Országos Erdészeti Egye-sület 20 éves áldozatos mûködésérõl. Aközgyûlésen Rónai Antal fõerdõtaná-csos, választmányi tag elõterjesz-tésében bejelentette, hogy Rustka Tiva-dar kir. fõerdõfelügyelõ kezdeménye-zésére számos tagtárs közremûködésé-vel bizottság alakult és gyûjtést szerve-zett a most tartott ünnep maradandóemlékének megörökítésére. Méltatva azErdészeti Lapok szolgálatát és a magyarerdészet felvirágoztatásának szilárd ala-pokra tételét, az eltelt 20 év küzdelmesmunkáját, összefüggésbe hozta KálnokiBedõ Albert érdemeivel, aki mint azEgyesület elsõ titkára majd az ErdészetiLapok szerkesztõje, késõbb mint azEgyesület alelnöke erejét az Egyesületszellemi és anyagi fejlesztésének, erdé-szeti irodalmunk megizmosításánakszentelte; monumentális mûvével (Amagyar állam erdõségeinek gazdaságiés kereskedelmi leírása) szakirodal-munkban hírnevet szerzett, aki erdésze-tünket a korábbi alárendelt helyzetbõlaz önállóság magas polcára emelte. An-nak emlékére, hogy az Országos Erdé-szeti Egyesület újonnan felépült Szék-háza avatása alkalmával mûködésének20. évét fejezi be s ugyanakkor az Erdé-szeti Lapok is pályafutása elsõ negyedszázadának végére ér, az Egyesület tag-jainak önkéntes adományából, magán-úton összegyûjtött és az Egyesület ren-delkezésére bocsátott 12 000 forintösszegbõl „Bedõ Albert” név alatt ala-pítvány létesül azon rendeltetéssel,hogy annak kamataiból magyarerdõtisztek és erdészeti altisztek fiai, aSelmeci m. kir. Erdõakadémián, vagyezzel hasonló rangú, késõbb felállítan-dó magyar erdészeti tanintézetben ta-nulmányaik alatt 300 forintos évi ösz-töndíjban részesüljenek. Bedõ Albertmélyen meghatódva mondott köszöne-tet az elfogadott indítványért. Õ is kértea közgyûléstõl a nevesítés mellõzésétazzal, hogy miután az Egyesület család-jában van már olyan alapítvány, melynem visel nevet, saját neve feltüntetésétcsak azon feltétellel tudja elfogadni, haTisza Lajos hozzájárul a már elõbb szü-letett alapítvány személyi nevesítésé-hez. Tisza Lajos, nagy súlyt helyezett ar-ra, hogy az új alapítvány „derékerdõtisztek kiképzését fogja elõmozdí-tani”. A cél elérése végett elállt kérelmekorábbi fenntartásától, annál is inkább,

mert most már nem lesz tiszt-ségviselõként egyedül alapítvány neve-sítésében. A „Magyar erdõtisztek és er-dészeti altisztek segélyezésére” létesí-tett alapítvány így vette fel a „Gróf TiszaLajos alapítvány” nevet, ugyanakkorelhárulva az akadály, az alapítók kíván-sága szerint, nagy lelkesedés mellett lét-rejött a „Bedõ Albert alapítvány”.

Erzsébet királyné alapítványÚjabb gyász érte nemzetünket. 1898.szeptember 10-én orgyilkos tõrszúrásakövetkeztében meghalt Erzsébet ki-rályné. Halála alkalmából, 1898. szep-tember 15-én az Egyesület rendkívüliválasztmányi ülésen emlékezett meg amagyarok iránt való szeretetérõl ismertkirálynéról. Úgy döntött, hogy azErdõsi Baiersdorf Adolf alapító tag3000 forintos hagyományából letettösszeget, amelyet a gyámság alatt állósegélyre szorult árva lányoknak segé-lyezésére ajánlott fel, 10 000 forintra ki-egészítve, „Erzsébet királyné alapít-vány” név alatt kezeli.

Luczenbacher Pál alapítványLuczenbacher Pál fõrendiházi tag, azEgyesület alapító-, az igazgató-választ-mánynak hosszú idõn át aktív tagja1900. március 14-én elhunyt. Végrende-letében az Országos Erdészeti Egyesü-letnek 10 000 koronát adományozott.Az Egyesület 1900. július hó 1-én Sel-mecbányán tartott közgyûlésén hálávalfogadva az összeget elhatározta, hogyabból a nagylelkû hagyományozó em-lékére alapítványt létesít. Célként jelöltemeg, hogy a kamatokból erdõtisztek se-gélyre szorult özvegyei és árvái éven-ként támogatásban részesüljenek. Ezenhatározatával született meg a „Luczen-bacher Pál alapítvány”.

Horváth Sándor alapítványAlapítvány céljára az Egyesület tagjai ön-kéntes adományozásából 10 000 koronagyûlt össze, amely összeget 1901. márci-us 2-án az Egyesület rendelkezésére bo-csátottak. Az 1901. december 7-én tartottközgyûlés ezt az alaptõkét 15 000 koro-nára kiegészítve alapítványba fektette,amelyet Horváth Sándor helyettes állam-titkárnak, az Egyesület alelnökének, volttitkárának az Egyesület körében, vala-mint a közszolgálatok terén hosszú idõnát kifejtett rendkívül eredményes mun-kássága elismeréséül „Horváth Sándoralapítványnak” nevezett el. Az alapít-vány rendeltetése, hogy annak kamatai-ból a magyar erdõgazdaság fejlõdésérekiható munkásság elismeréséül és má-

sok ilyen munkásságra való buzdításáraaz Egyesület olyan tagjai részesüljenekjutalmazásban, akiknek tevékenysége azerdõgazdaság gyakorlati vagy tudomá-nyos mûvelése terén sikeres, hasznos sennélfogva elismerésre méltó. Az Egye-sület a jutalmat adománylevél kíséreté-ben aranyban adta.

Báró Bánffy Dezsõalapítvány

Az Egyesület fennállásának 40. évfor-dulóján, 1906. december 9-én, Buda-pesten rendes közgyûlést tartott, ame-lyen ünnepélyes keretek között emlé-kezett meg a jeles évfordulóról. Majdaz évi beszámoló után, a zárszámadásközgyûlési jóváhagyását követõen ak-ként határozott, hogy pénztári felesle-geinek egy részét alapítványgyûjtésrefordítja abból a célból, hogy annak ka-mataiból – mihelyt az összeg elérte a25 000 koronát – magyar erdõtisztek fi-ai középiskolai tanulmányuk idejéreösztöndíjban részesüljenek, illetõlegrészükre valamely internátusban in-gyenes, vagy kedvezményes hely biz-tosíttassék. Az adományozásnál olyantanulók jöhettek szóba, akik az Erdé-szeti Fõiskola rendes hallgatóinak so-rába felvehetõk voltak. Ezt az alapít-ványt az 1911. december 17-én tartottközgyûlés az Egyesület boldogult,nagyra tartott elnökének emlékezetére„Báró Bánffy Dezsõ alapítványnak”nevezte el.

Faragó Béla zalaegerszegi magpergetõ tulajdonos

alapítványaFaragó Béla a zalaegerszegi magyarfenyõmagpergetõ gyár tulajdonosa az1903. és 1904. év folyamán 6000 koro-nát fizetett az Egyesület pénztárába olyalapítvány céljára, melynek kamataibólMagyarország és társországai területénalkalmazott erdõtisztek vagy erdészetialtisztek segélyre szoruló kiskorú árváisegélyben részesüljenek. Az alapítványévi kamatját három egyenlõ részre oszt-va, abból kettõt az Országos ErdészetiEgyesület igazgató-választmánya ado-mányozza, a harmadikat pedig az igaz-gató-választmány által kijelölt, segélyreszorult folyamadók egyikének az alapí-tó maga, illetõleg jogutódja adomá-nyozza. A segélyek egyszer és minden-korra az adott évre vonatkoznak, elnye-résük nem ad jogot további kiosztásra.

A Deák Ferenc alapítvány kivételé-vel az alapítványok mindegyikénekalapkövetelménye volt a folyamodó

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 119

erdõtisztek és erdészeti altisztek számá-ra Egyesületbe történõ belépéstõl kezd-ve a folyamatos, legalább öt éves tagságés a tagsági követelmények betartása. Asegélyek elbírálását, majd a kiosztásrendjét az Alapító Oklevelek szabályoz-ták. Az Egyesület által kezelt alapítvá-nyok pénzösszegei értékpapírba fektet-ve a Magyar Földhitelintézetnél voltakelhelyezve.

Az 1920-as évek elejétõl az értékpa-pírok folyamatos elértéktelenedése kö-vetkeztében nehéz helyzetbe került azalapítványok rendeletetésének fogana-tosítása. A jótékony alapítványok pályá-zatára, majd a szokásos december havikiosztásra 1924 szeptemberében a Titká-ri Hivatal még felhívást bocsátott ki, deaz elégtelen kamatösszegeket decem-berben az Egyesület már a saját kész-pénz készletébõl fedezte. Miután az ala-pítványok alapszabályi kötelezettségbetartoztak, az 1928. szeptember 4-én,Szombathelyen tartott rendes közgyûlésaz Alapszabályok módosítását határoztael. Bund Károly egyesületi titkár bejelen-tette, hogy az Alapszabályokban szerep-lõ jótékony indítványokra vonatkozópontozatok helyébe, miután azok az ala-pítványok teljesen elértéktelenedtek,összevont egyszerû utalást kell beillesz-teni. Ezt az új 82. § a következõkben fo-galmazta meg: „ az Egyesület külön ren-deltetésû alapítványai, mint az erdészetiirodalom fejlesztésére szolgáló Deák Fe-renc alapítvány, a tagok, illetõleg azoközvegyei és árvái segélyezésére hivatottGróf Tisza Lajos-, Wagner Károly-,Luczenbacher Pál-, Faragó Béla- és Er-zsébet királyné–alapítvány, Bedõ Albert-és Báró Bánffy Dezsõ–ösztöndíjalapít-ványok, végül az erdõgazdaság körül ki-váló érdemeket szerzett tagok jutalmazá-sára szolgáló Horváth Sándor-alapít-vány, melyek vagyona elértéktelenedett,továbbra is nyilvántartatnak s ha idõvelismét oly tõkére gyarapodtak, hogy ka-mataik céljuknak megfelelõen kiadhatóklesznek, szabályzataiknak értelmében,rendeltetésüknek ismét átadhatók.”

Az alapítványi segélyek elbírálását azigazságosság és a jóindulat vezérelte.Egyesületünk szociális érzékenysége,az adakozói nemeslelkûség évtizede-ken át sok-sok rászoruló szemébõl tö-rölt könnyeket, enyhített gondokon; fi-ataljainak egzisztenciát alapozott, emel-te a szakmûveltséget. Megható a múlt,örömteli a jelen, biztató a jövõ. Örök-ségként errõl, a szerepkör fenntartásá-ról gyõz meg bennünket az „Erdészcsil-lag Alapítvány”.

Riedl Gyula

A WWF Magyarország 2003.november 26. és december10. között „Nagyragadozónapokat” rendez a magyar-szlovák határ két oldalán. Azöt elõadásból álló rendez-vénysorozat célja, hogy a fo-kozottan védett hiúz és far-kas jelenlé-tének fontossá-gát mindkét országban elfo-gadják és megértsék, ezáltalMagyarországon is stabil ál-lományuk alakuljon ki.

Néhány évszázada a hiúzés a farkas egész Európábanáltalánosan elterjedt volt, ám az erdõkfeldarabolása és kitartó üldözésük hatá-sára a XX. század közepére a kontinensnyugati felérõl és Magyarországról szin-te teljesen eltûntek. Szlovákiában mind-két faj fennmaradt, sõt lassan terjesz-kedni kezdtek. Az 1980-as évektõl aszlovákiai állománynövekedéssel szo-ros összefüggésben egyre több hírt le-hetett hallani a hiúzok és farkasok ma-gyarországi felbukkanásáról. Az érintettterület az Északi-középhegység, ezenbelül is a Zempléni-hegység, az Aggte-leki-karszt és idõnként a Bükk-hegység.

Szükség van Magyarországon farka-sokra és hiúzokra? A WWF Magyaror-szág a kutatási eredmények ismereté-ben erre a kérdésre határozott igennelválaszol. Magyarországi és szlovákiaipartnereivel, a Szent István EgyetemVadbiológiai és Vadgazdálkodási Tan-székével, továbbá a kassai Sosna Egye-sülettel közösen most azért dolgozik,

hogy a szlovák-magyar határ térségé-ben a hiúzok és a farkasok életesélyeijavuljanak. Az elmúlt hónapokban szlo-vák és magyar szerzõk mûveibõl elké-szült egy tanulmánykötet, amely a far-kas és a hiúz szlovákiai és hazai helyze-tével foglalkozik.

2003. november 26. és december 10.között a határhoz közeli szlovák és ma-gyar településeken elõadássorozatrakerült sor.

A félnapos fórumokon az elõadókerdészekkel, vadászokkal, civil szerve-zetekkel, a nagyközönséggel (továbbáa szlovák oldalon juhtartókkal is) is-mertették a tanulmányok tartalmát.Gyakorlati természetvédelmi kérdésekkerültek napirendre, szó volt többekközött a nagyragadozók védelménekjogi szabályozásáról, a hiúz és farkasjelenlétének gazdasági elõnyeirõl, ajuhállományban okozott károk meg-akadályozásának lehetõségeirõl, az ál-latok két ország közötti mozgásánakközös kutatásáról, vándorlási útvona-laik biztosításáról, az orvvadászatmegszüntetésérõl. Az elõadók jelestermészetvédelmi, erdészeti és vadgaz-dálkodási szakemberek, akik a KvVMTermészetvédelmi Hivatalát , a terüle-tileg illetékes nemzeti park igazgatósá-gokat, az erdõgazdasági részvénytársa-ságokat, a Szent István Egyetem Vadbi-ológiai és Vadgazdálkodási Tanszékétés az Országos Magyar Vadászkamarátképviselték, vagyis a cél az, hogy aténylegesen vagy látszólag ellenérde-kelt felek szót értsenek egymással.

További információ: Gadó György Pál, nagyragadozó védel-

mi programvezetõ, WWF Magyarország mobil: 06-30-987-1617gyorgy.gado@wwf.hu

Visszatérnek hazánkba a hiúzok és a farkasok?

Fotó: WF-Canon / Chris Martin BAHR

Fotó: WWF-Canon / Roger LEGUEN

120 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

A Magyar Madártani és Természetvédel-mi Egyesület l979-ben indította az évmadara programot. Ebben az esz-tendõben a rozsdafarkúak védelmérekívánják felhívni a figyelmet, amelyek arigófélék népes családjába tartoznak.Hazánkban két fajuk honos, a házi és akerti rozsdafarkú. Nevüket rozsdavörösfarktollaikról kapták, amely mindkétnemre jellemzõ.

Veréb nagyságú, de annál karcsúbbmadarak. A házi rozsdafarkú hímjénekfeje és melle fénytelen fekete, háta sö-tétszürke színû, míg a tojók tollazataegyszerû szürkésbarna. Egykor csakEurópa déli részén fordult elõ, majd fo-kozatosan észak felé terjeszkedett. ÍgyDél-Angliában csak l923 óta költ. MaEurópa nagy részén elõfordul, az észa-ki részeket kivéve. Hazánkban a köveshegyoldalakon, szõlõhegyeken minde-nütt gyakori fészkelõ faj, éppen úgy,mint a városokban és a falvakban. Költa nagyvárosok belsõ kerületeiben is.Vonuló madár, amely dél-európaitelelõterületeirõl március második felé-ben érkezik vissza. Jelenlétére egysze-

rû, kellemes éneke hívja fel a figyelmet.Gyakran tartózkodik valamilyenkiemelkedõ ponton, így háztetõn vagykéményen. Táplálékának zöme a kör-nyezetében mozgó rovarok közül kerülki. Õsszel más rovarevõ madárhoz ha-sonlóan elõszeretettel fogyasztja a feke-te bodza termését. Õszi vonulása szep-tember végén, októberben zajlik.

A házi rozsdafarkú európai és hazaiállománya is stabilnak tekinthetõ. Ma-gyarországi fészkelõ állományát a szak-emberek 50-60 000 párra becsülik. Vé-dett madár, melynek természetvédelmiértéke 2000 forint.

A kerti rozsdafarkú hímje az egyiklegszínesebb énekesmadarunk. Fejol-dala és a torka fekete, a homloka fe-hér. Hátoldala palaszürke, a melle ésaz oldala narancsvörös. Egész Európá-ban elterjedt faj, amely egyaránt elõ-fordul sík és hegyvidékeinken. Mintahogy neve is jelzi, az erdõvel borítottterületek, parkok, hétvégi házakkaltarkított szõlõhegyek, kertvárosok ésöreg ártéri erdõk fészkelõ madara. Ro-konánál valamivel késõbb, április elsõ

felében érkezik vissza Afrika trópusiterületeirõl, ahol a telet tölti. Mozgé-kony, szinte nyugtalan természetû ma-dár, amely egy fa hegyérõl vagy kerí-tésoszlopról figyeli a körülötte nyüzs-gõ rovarvilágot. Éneke változatosabb,dallamosabb, mint a házi rozsdafar-kúé, amelybe más madarak énekét isbeleszövi. Õszi vonulása már augusz-tus végén megkezdõdik.

A kerti rozsdafarkú állománya szinteegész Európában csökkenõ tendenciátmutat, ezért is sorolták a sérülékeny fa-jok kategóriájába. Hazai állományát 8-12 000 párra becsülik a szakemberek.Védett madár, természetvédelmi értéke10 000 forint.

Ha akarunk, az év madarain magunkis segíthetünk. Azokon a helyeken ahola korábbi években megfigyeltük, C tí-pusú, elöl félig nyitott madárodú kihe-lyezésével segíthetjük elõ megtelepe-dését mindkét fajnak. A téma irántérdeklõdõk az Élet és Tudomány ha-sábjain olvashatnak bõvebben az évmadarairól.

Andrési Pál

2004 – az év madarai a rozsdafarkúak

Az Állami Erdészeti Szolgálat, a MagyarTudományos Akadémia Ökológiai ésBotanikai Kutatóintézete, a Természet-védelmi Hivatal és a WWF Magyaror-szág együttmûködésével munkacsoportjött létre a hazai erdõssztyeppek védel-me érdekében.

Az erdõspuszták nálunk éppúgy jel-zik a fás növények természetes elterje-désének határát, mint az északi tajga-tundra átmenet, vagy a hozzánk márnem is olyan távoli magashegységi fa-határ, igaz, az elõbbi esetben a nyáricsapadék és alacsony relatív páratarta-lom, míg az utóbbiaknál a rövidtenyészidõ a korlátozó tényezõ. Vala-mennyi küzdelmi zónára jellemzõ a fáklassú növekedése, girbe-gurba alakja,az állomány kiterjedt horizontális ésvertikális tagoltsága. Ez a tájnak külön-leges esztétikát kölcsönöz, melyet szá-mos romantikus festõ megörökített. Egylélektani kutatás eredménye kimutatta,hogy a vizsgált személyek az eléjük he-lyezett fotókból, amelyek a sivatagtólkezdve a füves pusztákon át a zordonfenyvesekig különbözõ természetes táj-képeket ábrázoltak, szinte mindig az

erdõssztyeppszerû füves-fás képeketjelölték meg a legbarátságosabbnak,legotthonosabbnak. A tudósok egyéb-ként ezt azzal indokolták, hogy az em-beriség a fás szavannákról származik.Tény, hogy kertjeinket, parkjainkat isennek az ideálnak megfelelõen próbál-juk kialakítani. Az ilyen természetes te-rületek magas rekreációs és idegenfor-galmi lehetõséget rejtenek magukban.

Természetes erdõspuszták tõlünkészakra és nyugatra már csak elvétvefordulnak elõ, mivel az éghajlati és a ta-lajviszonyok itt többnyire lehetõvé te-szik a zárt erdõk kialakulását. Osztrákszomszédaink évrõl évre sok pénzt ésmunkát fordítanak a szinte kizárólagmásodlagosan (legeltetés által) kialakulterdõssztyepp-maradványaik záródásá-nak megakadályozására. Bár hazánkterületébõl ez az erdõcsoport, amely asziki, homoki és lösztölgyeseket foglaljamagába, egykor 23%-ot tett ki, mára amezõgazdasági mûvelésbe vonás követ-keztében mindössze 0,3%-ban van jelen(Bartha, 2001). Az erdészek nagy részesem nézte jó szemmel a hagyományoserdõgazdálkodási módszerekkel nehe-

zen kezelhetõ és felújítható, alacsonyzáródású, csekély fatömeget produkálóállományokat, így azokat gyakran akác-ültetvényekre cserélték. Ez a folyamatmég ma is tart, bár az ilyen akácosok fa-termése a legtöbb esetben szintén lema-radt a magasra tûzött elvárásoktól. A ter-mészetismerõ közönség számára külö-nös látvány, ahogy a történelmi játék-filmben a honfoglalók négyzethálósanültetett akácfiatalosok között terelik aszürkemarha gulyát.

Az Állami Erdészeti Szolgálat mun-káját támogató munkacsoport céljaezen erdõrészleteknek az OrszágosErdõállomány Adattárba történõ be-jegyzése, és sajátos szukcessziós dina-mikájukat figyelembe vevõ kezelésiirányelveik kidolgozása. A kijelölterdõssztyeppek megfelelõ kezelése ér-dekében fontos feladat az erdõtervezésés felügyelet néhány szabályának pon-tosítása is.

További információ: Exner Tamás, erdészeti program-

vezetõ, WWF Magyarország Telefon: (1) 214-5554 /218tamas.exner@wwf.hu

Összefogás az erdôspuszták védelmére

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 121

Homoki tölgyeseket irtanakNagykõrös határában. Az európaiszintû védelemre tervezett erdõ atermészetvédelem jogi szabályozá-sának gyengesége miatt semmisülmeg – állítja a WWF Magyarország.

Az elmúlt napokban az utolsó ho-moki tölgyeseket vágták ki anagykõrösi Csókás-erdõben. Az egy-kori gyöngyvirágos tölgyes helyén márcsak fatuskók találhatók, a vágásterü-leten sûrû fekete füst gomolyog. Kékruhás munkások égetik a faanyag el-szállítása után otthagyott nedvesgallyakat néhány autógumi és jó adaggázolaj segítségével. A WWF Magyar-ország kérdésére a munkások elmond-ták, hogy a tulajdonos betéti társaságmegbízásából a tuskózás és a gépitalaj-elõkészítés számára teszik járha-tóvá a terepet. „Erdészeti szaknyelvenígy nevezik a talaj növény- és állatvilá-gának totális kiirtását” – tájékoztatta la-punkat Exner Tamás, a WWF Magyar-ország munkatársa.

Az „erdõfelújítás” akáccal történikmajd. Errõl a fafajról tudni kell, hogyhazánkban nem õshonos, erõs nitro-génmegkötése miatt a csalánon, raga-dós galajon és a tarackbúzán kívül jó-formán semmilyen növény nem képesmegtelepedni alatta, és állatvilága isigen szegényes. Egyre szélesebb körûalkalmazását az erdészek a leromlott ta-lajvízháztartással indokolják. Ennek azelméletnek a nagykõrösi erdõkben né-miképp ellentmond, hogy a kiirtott ko-csányos tölgyesek helyére az akác mel-lett vízigényes nemes nyárakat is telepí-tenek. Bár a térség védetté nyilvánításikoncepciója 1999-ben elkészült, aDuna–Ipoly Nemzeti Park illetékességiterületéhez tartozó Csókás-erdõ mind amai napig nem védett.

Exner Tamás szerint abszurd helyzet,hogy egy 1998-as kormányrendelet ren-delkezik a védett életközösségekre vo-natkozó korlátozásokról és tilalmakról,de az említett életközösségeket felsoro-ló lista még mindig nincs kész. A termé-szetvédelmi törvény foglalkozik a vé-dett fajok élõhelyének óvásáról – ilyena Csókás-erdõben számtalan akad, mintpéldául a homoki kikerics és a tartósszegfû –, ennek betartása a nemzetiparkok kötelessége lenne. Mivel azon-ban a védett fajok részletes feltérképe-zése nem történt meg, és az élõhelyekelpusztítására rendszerint csak utólag

derül fény, így már a természetvédelmibírság kiszabásával sem bajlódnak. Anagykõrösi példa is erõsíti azt a félel-met, hogy a természetvédelem tehetet-lensége miatt, mire befejezõdik a ma-gyar Natura 2000-es területek kijelölése,ezek nagy része már megsemmisül.

Az erdõgazdálkodó és az erdészetihatóság nem követett el törvénysértést,

mivel a terület nem áll védettség alatt –mondta lapunknak Szalay Sándor, akörnyezetvédelmi minisztérium fõta-nácsosa. Ugyanakkor a természetvédel-mi törvény lehetõvé teszi, hogy a vé-dettségi eljárás befejezéséig az illetékesnemzeti parki igazgatóság ideiglenesenvédetté nyilvánítsa a kiszemelt területet.Ez most nem történt meg, ami miatt el-járás indul.

Ö. Z.(Népszabadság)

Erdôirtás Nagykôrösön

A trópusi erdõkrõl hosszú ideig az a vé-lemény terjedt el, hogy fakészletük ki-meríthetetlen. Kimeríthetetlenségét ak-kor említették, amikor az erdõ közelé-ben lakók elemi faigényének kielé-gítésérõl van szó, vagy akkor, amikorexportra termelõ nagy cégek készültekkihasználni fakészletüket. Ennek a né-zetnek tarthatatlansága akkor lett nyil-vánvaló, amikor a népesség gyarapodá-sával megnõtt az igény a tüzelõfára, dea lakosok emelkedõ életszínvonalra tö-rekvése is megmutatta, korlátozott anedves trópusi erdõk hasznosítható fá-ja. Ezért gondoskodni kell arról, hogy afa kivágása után is megmaradjon afatermõképesség, tehát célszerûerdõfelújítási módszereket kell kidol-gozni.

A cél megvalósítását fékezi az a kö-rülmény, hogy a trópusi esõerdõk faj-gazdagsága igen nagy, ezért gazdasá-gos fatermesztést csak az egy, esetlegkét fajból álló ültetvényekben lehetmegvalósítani. Nehezíti a problémamegoldását az is, hogy az esõerdõketalkotó fafajokról igen keveset tudunk.Fény- és árnyékigényük, növekedésükszakaszosságának jellemzõi, magtermé-sük ideje, a magvak csírázásához szük-séges feltételek stb. mind olyan szakis-meret, amelynek megszerzése még át-gondolt kutatást kíván.

A felsoroltak ismeretében háromfélefelújítási módszert ismernek és gyako-rolnak, ezek:

1. Tarvágást követõ felújulás. Veszé-lyes megoldás, mert a fátlanná vált terü-let igen gyorsan eróziós károkat szen-ved, és a talaj tápelemkészlete igengyorsan felszabadul, és az esõk kimosá-sának áldozatává lesz. A termelés utánmagára hagyott területen pionír fajokjelennek meg, ám ezek nem elégítik kia gazdasági fafajok követelményeit. Idõkell, mire ezek is megjelenhetnek. Ter-

mészetes felújulásról akkor lehet szó,ha a korábbi állomány sarjai a jövendõerdõhöz szükséges számban elõbújnak.A mesterséges ültetés gyakorlata mégcsak helyi szokásként ismert, nem álta-lános az alkalmazása.

2. Fokozatos felújítás. Hasonlatos ahazánkban is gyakorolt megoldáshoz.Vagyis az alászorult, elmaradt egyede-ket eltávolítják, a magtermõ fákat sza-bad állásba hozva megvárják, amígezek magjából az újulat a kívántmennyiségben megjelenik. Utána azöreg fákat kivágják vagy arboricidek se-gítségével eltávolítják. Ezt a megoldástnehezíti, hogy a jövendõ erdõt alkotófafajok többnyire fényigényesek, ezértaz idõs fák alatt az újulat nehezen jut ela kívánt méretekre. A fajok számát aján-latos csökkenteni, de törekedni kell acsoportos újulat megjelenésére.

3. Szálalásos felújítás. Ez inkább elvilehetõség, mivel a szálalás az értékesfák kivételére irányul. Az erdõ folyama-tos fenntartása, az értékhozam állandó-sítása nem szerepel a célok között. Ne-hezíti a rendszerré formálást az, hogy akivett egyedek jelentõs károkat okoz-nak a visszamaradt egyedekben, a ke-letkezett lékekben a másodrangú fafa-jok foglalják el a helyet. Vagyis a jelen-legi szálalási gyakorlat a részletek ki-dolgozatlansága miatt az erdõ haszon-értékének, biológiai értékének fokoza-tos gyengülésével jár együtt. Ezen mód-szeres kutatómunkával, rendszeresmegfigyelésekkel lehet segíteni, ezazonban nem máról holnapra megold-ható feladat.

Ismertette: Dr. Szodfridt István

A trópusi erdôk felújítása

Hirdessen azErdészeti Lapokban!

122 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

NAGY DÁNIEL

2003. január óta folyamatosan hall-hatjuk a jelentéseket a Föld külön-bözõ részeirõl súlyosabbnál súlyo-sabb erdõtûz-katasztrófákról –Ausztrália, USA, Portugália. És való-ban, 2003-ban a korábbiaknál istöbb erdõ- és vegetációtûz volt szer-te a világban.

Ebben az évben Portugáliában kb.417 ezer hektár égett le, ami a három-szorosa az elõzõ évtizedek átlagának,Spanyolországban 100 ezer hektár,szemben az elõzõ idõszak átlag 20 ezerhektárjával.1 (1. kép) Az USA 3,7 millióhektárt vesztett el, 1,4 millió hektárraltöbbet, mint az elõzõ évben.2 Az OroszFöderációban augusztus végéig 23,7millió hektár erdõ égett le, ami többmint kétszeres növekedés az elõzõ évi11,7 millió hektárhoz képest.1 (2. kép)Ausztráliában 56 millió hektár erdõ ésbokros terület (bushland) vált a lángokmartalékává.1

A 2003-ban leégett területrõl jelenlegmég a fejlett országokból sincsenek min-den esetben pontos információk, globá-lis szinten pedig csak megközelítõ ada-tokra számíthatunk a késõbbiekben is.Az erdõtüzek növekvõ területe nem újkeletû probléma, 2000-ben a mûholdaskiértékelések szerint körülbelül 430 mil-lió hektár égett le, ami nagyjából India te-rületének felel meg.3 A 2003. évi számokennél biztosan magasabbak lesznek.Megjegyzendõ, hogy az adatok csak kö-rülbelüli értéknek fogadhatók el, mertegyrészt az erdõ és nem erdõ /forest, nonforest/ területek elkülönítése nem egysé-ges a világ különbözõ részein, másrészt,mert számos erdõtûz nem is kerül be anagy területtel rendelkezõ országok sta-tisztikáiba. Ezek csak a mûholdas felvéte-lek alapján térképezhetõek fel. Az ada-tok korábbi adatokkal történõ összeha-sonlítását, illetve a változási tendenciákkövetését a monitorozó és adatgyûjtõrendszerek fejlõdése is „nehezíti”, hiszena napjainkban észlelt nagyobb terület le-het, hogy részben a korábbi mérések ésadatok pontatlanságából fakad.

A médiákban a mediterráneumbanés az észak-amerikai kontinensen pusz-tító erdõtüzek sokkal nagyobb hang-

súlyt kapnak, mint a föld más területeinpusztító tüzek. Ennek az is oka, hogyezek a területek sûrûbben lakottak,másrészt a nyári politikai hírhiánybanezek az erdõtüzek nagyobb figyelmetnyernek.

A legnagyobb terület Afrikában ég le,évente mintegy 170 millió hektár.4 En-nek a területnek körülbelül csak 10 szá-zaléka az, ami a vegetációhoz tartozótermészetes tûzfrekvencia mellett is le-égne. (Goldammer, FAO) /A tûzfrekven-cia (vagy tûzintervallum) a tûzökológiá-ban a területet érintõ tüzek között elteltidõt jelenti./ Különösen nehezíti ezek-nek a tüzeknek az eloltását, hogy szá-mos afrikai ország egyáltalán nem, vagycsak igen kezdetleges vegetáció tûzoltószervezettel rendelkezik. Mivel itt a tü-zek legtöbbször a tradicionális legelõ-gazdálkodás során keletkeznek, illetveválnak kontrollálatlanná, az egyetlenmódszer ezekben az országokban az ún.közösségi alapú /community based/erdõtûz management rendszer kialakítá-sa: a helyi lakosság bevonása elsõsorbana prevencióba, illetve a biztonságos ége-tési módszerek elterjesztése, megismer-tetése. A korábban tradicionálisan hasz-nált, és ma már a nagyobb népsûrûségmiatt nem alkalmazható gazdálkodásirendszerek átalakítása, új alternatívákkeresése is kiemelt fontosságú.

Az erdõtüzek számbeli és területi nö-vekedésének a közhiedelemmel szem-ben nemcsak a változó klímára vissza-vezethetõ okai vannak, bár kétségtelen,hogy ez is egy fontos faktor. Rövid tá-von elsõsorban a világ minden pontjángyorsan változó szociológiai és gazda-sági körülmények növelik a vegetáció-tüzek kockázatát. Figyelemre méltó,hogy a tüzek 80-90%-a világszerte em-beri okból keletkezik.1

Indonéziában például a lakosságkicserélõdése, illetve más szigetekrõltörtént áttelepülése azt jelentette, hogya tradicionális tûz-föld gazdálkodásmódszereit és szabályait az áttelepültlakosság nagy része nem ismerte, és ezegyrészt a szakszerûtlenül végzett ége-tésekhez, másrészt a megváltozott föld-használat miatt az éghetõ biomasszafelhalmozódásához vezetett.

Oroszországban részben az erdõk ál-lami kontrolljának a csökkenése, amegélhetési problémák, a rövid távúgazdasági érdekek, valamint amegelõzésre és tûzoltásra fordított tá-mogatások lefaragása vezetett a leégett

területek drasztikus növekedéséhez.Ezek a nagy területû vegetációtüzeknem csak helyi problémát jelentenek, amájusi Bajkál-tavi tûz füstfelhõi Mongó-lián és Japánon át egészen Alaszkáig ju-tottak a légkörben (lásd 3. kép).

A vegetációtüzek égése során kelet-kezett szén-dioxid és szén-monoxidszerepe a légköri felmelegedésben, és alégköri felmelegedés hatása a vegetá-ciótüzek területének növekedésére ré-gen vitatott kérdés. Ennek vizsgálatáraszámos modell született, de egzakt szá-mítások végzése globálisan szinte lehe-tetlen, mert sem a leégett terület, sem azelégett biomassza mennyisége nem ha-tározható meg kielégítõ pontossággal.Emellett megnehezíti a számítást az is,hogy a tûz során felszabadult szén-di-oxid nagy része a leégett területekenbekövetkezõ természetes szukcessziósorán ismét megkötõdik. Ezzel szem-ben a trópusi régióban az agrárterületbõvítésére használt kontrollált vagy né-ha kontrollálatlanná váló erdõégetéseksorán felszabaduló szén-dioxidnak a te-rületen létrehozott gyenge mezõgaz-dasági ültetvények csak elenyészõ ré-szét kötik meg.

A körforgás sebességét a társulásrajellemzõ természetes tûzfrekvencia ha-tározza meg, ez az /terültet érintõ tüzekközött eltelt/ idõ a szavannánál 2-4 év,az alaszkai feketeluc (Picea mariana)állományokban akár 500 év is lehet(Foster, Foote) Ha a tûzfrekvencia –általában emberi behatás következté-ben – magasabb lesz, mint a természe-tes, nem alakul ki a „tûz klimax” társu-lás, s ez jelentõs degradációhoz vezet.

Az éghetõ biomassza felhalmozódá-sa, s az ebbõl fakadó magas vegetáció-tûz-kockázat nem csak más kontinen-sek problémája. Az elmúlt idõszak ag-rárpolitikája következtében az európaiországok mezõgazdasági termelésüketegyre kisebb területre koncentrálják,emiatt egyre több terület kerül ki a ter-melésbõl. Egyes régi használati módo-kat a fejlõdés tüntetett el, emiatt példá-ul ma már a legeltetés vagy a tüzelõ-gyûjtés nem csökkenti a mediterránmacchia-területek biomassza-mennyi-ségét. Ezért szélsõséges idõjárási körül-mények között ezeken az általában me-redek területeken keletkezõ tüzek oltá-sa nagyon nehéz, sokszor szinte lehe-tetlen. A legnagyobb károk természete-sen az ember által létrehozott monokul-túrákban keletkeznek, amelyek egyál-talán nem képesek a tûz utáni regenerá-cióra. A „természetes” társulások képe-sek a tûz utáni megújulásra, hiszen ki-

Erdôtüzek a világban

1 Global Fire Monitoring Center adatbázis2 USA National Interagency Coordination

Center adatbázis3 GBA 2000 statisztika, spot vegetáció adatok4 GFMC adatbázis, Global Burn Area 2000

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 123

sebb tüzek mindig is elõfordultak amediterráneumban, ezzel is akadályoz-va a biomassza túlzott felhalmozódását.A nagy területû (több száz, több ezerhektáros) tüzek elsõsorban az utánukmásodlagosan fellépõ eróziós károkmiatt jelentõs degradációt okozhatnak.A korábban keletkezett természetes,maximum pár hektáros, tüzek esetén amozaikos területszerkezet miatt ez issokkal kisebb volt.

Mivel a forró nyáron nem rendelke-zünk elegendõ eszközzel és emberi ka-pacitással a tüzek megfékezésére,egyetlen módszer a természetet utánoz-va, az éghetõ biomassza mennyiségé-nek ellenõrzött tüzek segítségéveltörténõ csökkentése. Az ellenõrzött tûz(prescriped burning) használata mamég Európában kísérleti stádiumbanvan. Amerikában már évtizedek ótahasználják eredményesen a területekbiomassza-mennyiségének tervszerûcsökkentésére, mintegy a természetetutánozva. Bár azt is meg kell jegyezni,hogy elsõsorban a nagyvárosok körül atervezett ellenõrzött tüzek nem mindigkerülnek (kerültek) végrehajtásra, hi-szen a természeti környezetbe szívesenépítkezõ amerikaiak nem szeretnénekházukból egy átégetett területre kite-kinteni. Ez viszont az októberi kaliforni-aihoz hasonló katasztrófákhoz vezet-het. Ilyen helyeken a védekezést nem-csak a magas biomassza-mennyiség,hanem az épített környezet /házak,gáztartályok, veszélyes anyagok azerdõben/ is nehezíti, és ez kizárja szá-mos, a hagyományos vegetációtüzek-nél eredményesen alkalmazható taktikahasználatát. Az ez évi kaliforniaihoz ha-sonló tüzek kialakulásához szélsõségesmeteorológiai viszonyok is szüksége-sek: az említett esetben az egymást vál-togató, eltérõ irányú száraz Santa Annafõnszél, és az un. sea breaze. A SantaAnna sebességére jellemzõ, hogy képesvolt a tûzfrontot a lejtõn lefelé nyomni.

A 2003. januári tüzek után Ausztráli-ában több millió hektárt érintõellenõrzött tûzprogram indult Sydneykörül, a kockázat csökkentésére. Mamár Európában is egyre több helyen is-merik fel a tûznek, mint területkezelésieszköznek a lehetõségeit, és elõnyeit,és Európa számos természetvédelmi te-rületén próbálják használni ismét azellenõrzött tüzeket, mint olcsó és „ter-mészetközeli” területkezelési módszert.Az idõpont, és az égetési módszermegfelelõ kiválasztásával a talajstruktú-ra zavarása nélkül lehet az adott társu-lás megújulását elõsegíteni, ill. a társu-

1. kép. A Modis Aqua mûhold felvételén, az Ibériai-félszigeten augusztus végén pusztítónagy területû vegetációtüzek láthatók

2. kép. A több mint 100 ezer hektárt megsemmisítô májusi Bajkál-tavi tûz számos tûzfront-ja látható a NASA MODIS Terra mûholdjának felvételén.

124 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

lást a kívánt szukcessziós stádiumbantartani. Korábban a magyarországi lege-lõgazdálkodásnak is szerves része volta tûz használata!

Nemzetközi együttmûködésA nagyméretû tûzkatasztrófák megféke-zése sokszor meghaladja egy-egy nem-zet erejét, a nemzetközi együttmûködésoperatív szinten mégis nehéz ezen a te-rületen. Elsõsorban olyan országok kö-zött lehetséges, amelyeknél a tûz sze-zonja idõben elkülönül, így rendelkezés-re áll szabad kapacitás, másrészt az irá-nyítási rendszer hasonló. A nyelvi prob-lémák még áthidalhatók, de ha az irányí-

tási rendszer, és szervezeti felépítés nemátlátható a tûzoltásban résztvevõk szá-mára, az nagyon veszélyes helyzetekhezvezethet, és akadályozza a hatékonyegyüttmûködést. Ezért ajánlja többekközött a 2003 októberében Sydneybenmegtartott III. International WildlandFire Conference az ún. ICS /incidentcommand saystem/ nemzetközi szab-ványként történõ bevezetését a nagyobbkatasztrófákkal érintett országokban. Eztaz eredetileg erdõtüzek oltására kialakí-tott rendszert a világ számos országábanhasználják különbözõ katasztrófahely-zetek kezelésére. A módszer biztosítja ahumán és technikai erõforrások gyors

átcsoportosítását idõt és energiát jelentõgyors szervezeti átképzések nélkül.

A fejlõdõ országokban már évtize-dek óta számos program próbálja az in-tegrált erdõ- és vegetációtûz-védelmirendszereket különbözõ közigazgatásiszinteken kialakítani, illetve a helyi sa-játosságok figyelembe vételével adap-tálni. Emellett számos mûhold segíti atüzek korai stádiumban történõ felisme-rését. Mindez azonban csak akkor lehethatékony, ha a tüzek keletkezési okait,az azt okozó gazdasági-szociális kérdé-seket is sikerül megoldani.

Összefoglalva: a világon a tüzekjelentõs része emberi okokra vezethetõvissza, és csak bizonyos régiókban ját-szanak nagyobb szerepet a természeteskiváltó tényezõk. Ez azt valószínûsíti,hogy a klímaváltozás, illetve a felmele-gedés hatása elsõsorban közvetetten je-lentkezik: tehát elsõsorban a tüzek terü-lete, és nem a számuk fog jelentõsenemelkedni, mivel a szárazabb idõjáráshatására keletkezett tüzek terjedési tu-lajdonságai sokkal kedvezõtlenebbeklesznek.

Azt sem felejthetjük el, hogy a világazon területein, ahol ma a tûz jelentõsproblémákat okoz, a tûz mindig is jelenvolt („A tûz már az ember elõtt ott lakottezekben az erdõkben.” mondják a tûz-ökológusok), és az itt található növény-társulások jól alkalmazkodtak hozzá. Abajok általában akkor kezdõdnek, ami-kor a természetes szukcesszió valami-lyen okból megbomlik, vagy az emberúgy hasznosítja ezeket a területeket,hogy a tûzrõl, mint szintén ott lakószomszédról, megfeledkezik.

3. kép. A NASA TOMS mûholdképén a Bajkál-tavi tûz által okozott légköri aeroszolkoncen-trációváltozás látható, jól kivehetô, ahogy a füstfelhô eléri Japán északi partjait

A Szakújságírók Egyesülete – melyneklapunk is tagja – március 10-én tartottasajtónapi rendezvényét. Ünnepi beszé-dében Gaál Gyula, a GKM politikai ál-lamtitkára kiemelte, „a napi politikátólmentes sajtó legalább olyan fontos,mint a napi politikumot hordozó sajtó.A szakmai újságírók a valóság talajánállnak, munkájuk kevésbé látványos, asztár újságírástól távol esõ ágát képvise-lik a sajtónak.”

Az egyesületi kitüntetéseket, a Vá-mos György Szerkesztõi Nívódíjat, vala-mint a Bronz Toll Díjat Komornik Fe-renc (képünkön jobbról), ügyvezetõ el-nök adta át három-három lapszer-kesztõnek.

Kép és szöveg: Detrich Miklós

Ünnepség a Szabad Sajtó Napján

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 125

A február végi országos ónos esõzés azidei évben is nagy károkat okozott a Pi-lisi Parkerdõ Rt. területén. Legutóbb há-rom éve, 2001-ben keletkezett jégkár aterületen, akkor azonban csak a maga-sabban fekvõ régiókban. Az idei év feb-ruár 23-ára virradó reggelre viszont aPilis, Visegrádi- és Budai-hegység mel-lett jég borította a Gödöllõi-dombság,sõt a Csepeli-síkság erdeit is. A fákra 2-3 cm vastag jégréteg rakódott, ami a450-500 méter tengerszint feletti magas-ságban több mint két hétig nem is ol-vadt le. Súlyosbította a helyzetet a már-cius elején térségünkben esett 15-20(helyenként 35-40!) centiméternyi ned-ves hó, ami egyrészt növelte a fákranehezedõ terhet, másrészt késleltette ahóval fedett jég olvadását. Egy negyvencentiméter mellmagassági átmérõjûtölgy esetében az ágakra és a törzsre ra-kódott jég- és hóteher tömege elérte a

30-40 mázsát. Szerencse a szerencsét-lenségben, hogy a kritikus két hét alattnem támadt erõteljesebb szél.

A nagy teher alatt a Parkerdõ Rt. általkezelt 65 000 hektárnyi erdõterületbõlmintegy 15 000 hektáron sérült komo-lyabban az erdõállomány. Legszem-betûnõbben az idõs, alacsony záródásúbükk, kocsánytalan tölgy és magaskõris állományok károsodtak, a jövõszempontjából sokkal jelentõsebbazonban a fiatal állományokban kelet-kezett kár. Itt ugyanis a lombkoronaágainak letörése nemcsak asszimilációsfelületcsökkenést és így növedékki-esést jelent, hanem a vezérhajtás el-vesztése a késõbbiekben komolyminõségi veszteséget is okoz. A kritikusidõszakban az autóutak járhatóságánakbiztosítása, az olvadás után a ParkerdõRt. által kezelt 720 kilométernyi sétaútmegtisztítása több tízmillió forintos

többletkiadást jelent erdõgazdaságunkszámára. A feltermelt faanyagértékesítésébõl származó bevétel csakigen kis mértékben kompenzálja ezt aplusz kiadást, mivel a földre kerültanyagnak méretei (fõként ágfa) ésminõsége (nagy törési felületek) miattigen alacsony az iparifa kihozatali szá-zaléka. A károk egy része anyagiakbannem mérhetõ. Ilyen például az idõs, túl-tartott és sok esetben tájképileg védettparkerdõkben keletkezett esztétikaikár. Nem jósolható meg, és nagyban akövetkezõ idõszak idõjárásától függ akülönbözõ károsítási láncolatok kiala-kulása: a nagy törési felületek fertõzésikaput jelentenek számos biotikus káro-sító számára, melyek támadásának azasszimilációs felületének nagy részét el-vesztett, legyengült fa kevésbé lesz ké-pes ellenállni.

Különös kihívásokat jelentett azerdõk károsodása a Budapesti Erdészethegyvidéki területén, a fõvárosban ésközvetlen környékén elterülõ mintegynégyezer hektárnyi erdõtömbben. Akedvelt kirándulóhelyek látogatása na-pokra életveszélyessé vált, a leszakadóágak a reggeli csúcsforgalom idején el-torlaszolták a Budapestre vezetõ utakat.A város több száz kilométeren közvet-lenül határos az erdõvel, itt nagy károkkeletkeztek kerítésekben, épületekben,autókban és egyéb vagyontárgyakban,és nagy gondot jelentett a fokozott bal-esetveszély. A korábbi tapasztalatokat amostani események is megerõsítették: avárosi emberek nem mérték fel azerdõben õket fenyegetõ veszélyt. Azutak azonnali takarítása, a fenyegetettlégvezetékek felszabadítása mellett ígynagy szükség volt a kialakult helyzetmegfelelõ kommunikálására is. Sikerültazonban a sajtó érdeklõdését oly mér-

Jégkár a pilisi parkerdôkben

126 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

tékben felkeltenünk, hogy az azonnalihíradások után az események harmadikhetében, március 10-én az Erdészeti In-formációs Központban tartott sajtótájé-koztatón elhangzottakról is széles kör-ben beszámolt az országos és a helyimédia. A megfelelõ médiakapcsolatokkialakítása mellett ehhez szükség voltaz általunk elmondani kívántak közna-pi nyelvre való „lefordítására”.

A károk pontos felmérése éslehetõség szerinti teljes felszámolásamég folyamatban van, hiszen a károsí-tott terület nagy részére csak a márciusidusán beköszöntött nyáriasan melegidõjárás után jutottak el az erdészek.Tanulságokat azonban már most levon-

hatunk a történtekbõl. Egyrészt példátláthattunk arra, hogy a természet magahogyan „készíti elõ” kisméretû lékekkelaz erdõk felújítását. Másrészt tapasztal-hattuk, hogy a társadalom figyelmenem csak a magukat a kivágandó fák-hoz láncoló aktivisták elleni küzdelem-mel irányítható rá az erdõkre, a magyarerdõgazdálkodásra. Ezt az erdõkre irá-nyuló figyelmet nem szabad aztán lan-kadni hagyni, hanem feladatunk a „há-tára ültetve” eljuttatni az erdõgaz-dálkodás számtalan pozitív üzenetét azemberekhez!

Kép és szöveg: Lomniczi GergelyBudapesti Erdészet

tájékoztatási fõmunkatárs

1934-ben a Mûegyetem életében nagyváltozás történt, ugyanis két értékeskarral bõvült, a Bánya-, Kohó- ésErdõmérnöki Karral és a Mezõgazdasá-gi és Állatorvosi Karral. Új SzervezetiSzabályzat készült, új elnevezést kapottaz egyetem. Az 1862-tõl érvényben lévõMûegyetem szó Mûszaki szóracserélõdött az 1934. X. tc. értelmében.Az antik „szakosztály” szó is „Kar”-ra(kar = fakultás) változott a nemzetköziegyetemi szokáshoz igazodva. Az új el-nevezéssel új feliratú oklevélklisé, újkörfeliratú nagy oklevél-pecsételõ iskészült, sajnos ez évszám nélküli.

Ez idõben dr. Czettner Jenõ rektorazon fáradozott, hogy egységbe foglaljaa szétágazó egyetemi karokat, erre, úgyvélte, emlékezetesnek a mûegyetemi jo-gart találta. A jogar több száz éves ha-gyomány alapján alakult ki. Latinul„pedum”, azaz pásztorbot, a római mito-lógiából ered, a mezei istenek elmarad-hatatlan kelléke. A jogart díszítõ jelké-

pekhez a pesti mûegyetemi épület fres-kója (Eszterházy u. 4, ma Puskin u.), LotzKároly mûvészi elgondolása segített,melyet Csajka István (1886–1975) ötvös-iparmûvész figyelembe vett, elkészülttervét az egyetemi tanács hagyta jóvá.

A jogar gömb része hálószerûen 12

mezõre osztott, és minden mezõt magasdombormûvû érem ékesíti. A hálók ta-lálkozási pontját pedig tûzzománc tech-nikával alakított motívum és krizoprázalmazöld ékkõ díszíti. A gömb függõláncán lóhere alakú hármas krizoprázkövek vannak, hasonlóan a magyar ko-rona lánc-függõjéhez. A jogar gömbré-sze felül csavarmenettel nyitható éscsukható ez a gömbfelület külsõ díszei-nek felerõsítésére (csavarmenettel szin-tén) ad lehetõséget. A felsõ részt szo-borszerûen alakította az ötvös-mester –a koronás hármashalom kettõs kereszt-jéhez, két térdelõ angyalt komponált.

Az érmék témái: József nádor mintnévadó, a koronás magyar címer (a cí-merpajzs színes zománc képzésû). Azöt mûegyetemi kar: két-két éremmel,melyek osztályok (nem tanszékek!)csodaszép jelképes ábráival jelenítimeg az önálló oktatási egységeket.

A karok elnevezése: Mérnöki- ésÉpítészmérnöki Kar

Gépész- és Vegyészmérnöki KarBánya-, Kohó- és Erdõmérnöki KarMezõgazdasági- és Állatorvosi KarKözgazdaságtudományi KarA jogar anyaga ezüst, az érmék ara-

nyozottak (átmérõi 54 mm) – a gömb-höz csatlakozó rúd ezüst lemezborítá-sú, felirata:

„HOC INSIGNE RECTOR MAGNIFI-CUS CZETTNER STEPHANUM

CSAJKA FACIENDUM CURAVIT A.D. MXMXXXVI”.Kép és szöveg: Pedroni Emma Anna

mûvészettörténész

A mûegyetemi jogar és az ErdômérnökiOsztály szépséges éremdísze

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 127

A zöldfelületek talajtermékenységetmegõrzõ hatása miatt az erdõk, azerdõsávok, a fa- és cserjesorok tervsze-rû telepítése, több száz évre vissza-menõleg írásos dokumentumokkal isbizonyítható. Történeti forrásokért az1700-as évekig – Mária Terézia és II.József fásítási rendeletei – biztosanvisszanyúlhatunk. A következõ évszá-zadból a Fenyõfõ-Bakonyszentlászlóvidéki (1802) futóhomok fásítását, apusztavacsi (1927-1934) és mezõhe-gyesi (1930-1950) erdõsávrendszerektelepítésének kiemelkedõ jelentõségétkell megemlíteni. A 1945-1960 közöttlétesített erdõsávok hossza az Alföldönösszesen 1500 kilométerre, a Dunántú-lon 1000 kilométerre tehetõ. A leg-utóbbi felmérések szerint hazánkban16 415,7 ha mezõvédõ erdõsávot tarta-nak nyilván (2001. augusztus). Aközeljövõben megvalósuló EU támo-gatásból további 5000 ha mezõvédõerdõsáv és 5800 ha hófogó erdõsáv, ill.út menti fásítás telepítésére nyíliklehetõség.

A múlt század közepétõl a hazaierdõsávok telepítéséhez erdõsáv típus-minták szolgáltak alapul. Az óriásnyár-és olasz nyár típusú erdõsáv jó vízgaz-dálkodású, jó minõségû mezõgazdaságitalajokra; az óriásnyár-kocsányos tölgytípusú sáv tápanyagban gazdag kötöt-tebb talajokra; a tápanyagban dús ho-moktalajokra az akác típusú; az erdei-fenyõ-vöröstölgy típusú erdõsáv mély,nem túl kötött talajokra; a kocsányostölgy-kislevelû hárs típusú erdõsáv cse-kély termõrétegû savanyú talajokra ke-rültek.

A rendszerváltást követõ privatizáci-óig a fent említett területeken azerdõsávok felnõttek. A sávok addigi ke-zelését elvégzõ nagy tsz-ek felbomlot-tak, területeik felaprózódtak. Látszólagaz új tulajdonosoknak, még a tsz-ekutódjainak is, csak nyûgöt jelentenek azerdõsáv és azok fenntartása, így azegyes sávok kezeltségi foka nagyoneltérõ képet mutat. Ezt támasztja alá,hogy az általam vizsgált erdõsávok hol„átjárhatatlan sûrûség”, hol „ültetvény”képét mutatják. Jelentõs védelmi fel-adataikat alapul véve, valamint ökoló-giai és tájképi értékeikbõl fakadóan sür-getõ feladata lenne, hogy a tulajdono-sok összefogjanak – társulások vagyszerzõdések formájában – az erdõsávok

kezelése érdekében. Ez kihívást ésújabb lehetõségeket vet fel azerdõgazdálkodással foglalkozó szerve-zetek és vállalkozók számára.

Az erdõsávok, mint egyrendszer elemei

Az utóbbi években jelentõsenátértékelõdött a táj szerepe és megítélé-se. Hazánkban is lassan a figyelemazokra a térségekre irányul, amelynekeddig egyetlen rendeltetést tulajdoní-tottak, például az élelmiszertermelést.Egy funkción kívül még több fontos fel-adatot is el kell tudni látniuk és többtermészeti erõforrásra kell odafigyelni-ük a térségben gazdálkodóknak. Példá-ul egy alföldies jellegû terület nem csu-pán a mezõgazdasági termelés színterekell, hogy legyen, hanem egyben bioló-giai és társadalmi élettér is, amelyben azelemek egymást kiegészítik, egymássalszorosan összefüggenek, rendszert al-kotnak.

A gazdasági ágazatok közül amezõgazdasági tevékenységek befolyá-solják a legszembetûnõbb mértékben atermészetet és a tájat. Ezért a természet-és tájvédelem, valamint a mezõgaz-daság között igen szoros együttmûkö-désre lenne szükség, mind helyi, minda különbözõ igazgatási szinteken. Sok-kal jobb eredmények várhatóak, ha amegelõzés elveinek megfelelõen a gaz-dálkodás egész környezethasználatirendszerét átalakítanánk.

Ez egy olyan összetett térségfejlesz-tésben valósulhat meg, amelyben a ter-

melési-szolgáltatási feladatkör termé-szet- és környezetvédelmi vonatkozá-sokkal is kiegészül. A megoldás egy al-kalmazkodó, értékõrzõ, környezet- éstájgazdálkodásban rejlik. Nem csak egyrendeltetés vagy ágazat szempontjábólkívánatos az optimális megoldások ki-dolgozása, hanem cél az olyan termelé-si rendszerek meghonosítása is, ame-lyek megfelelnek a fenntarthatómezõgazdasági fejlesztés követelmé-nyeinek, olyan környezetkímélõ, erõ-forrás-takarékos, egészséges élelmi-szert és takarmányt elõállító agrárium,amely érdekelté teszi a gazdálkodókat atermelésben.

E célok megvalósíthatatlanok a terv-szerûen létesített és fenttartott fás biotó-pok nélkül, amelyek között legnagyobbszerepe az erdõsávrendszereknek van.Az erdõsávok közvetlen hatása, a szélse-besség csökkentése révén kisebb lesz azerózió, jobban felmelegszik a talaj, na-gyobb lesz a relatív légnedvesség, javula talajszerkezet és a talajélet. Mindezekkövetkeztében külön beruházás nélkülis növekednek a mezõgazdasági termés-eredmények. Az erdõsávok létesítéséhezállami támogatás igényelhetõ azerdõtelepítésekre elõirányzott keretbõl.

Vizsgálatokkal bizonyított, hogy atájelemek hálózatszerû elrendezéseazon állatfajok szempontjából is fontos,amelyek nem kötõdnek szorosan egyspeciális biotóphoz. Magától értetõdik,hogy ezeket az állatfajokat a környezetgátló hatásai igen súlyosan érintik, mi-vel általuk elveszthetik életterük egyes

A sopronhorpácsi mezôvédô erdôsávrendszer hasznosítási lehetôsége

128 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

részeit. Ezért, fõleg mezõgazdasági te-rületeken rendkívül fontos a zöld folyo-sók kialakítása, oly módon, hogy csatla-kozzanak az erdõkhöz, amelyek máreddig is akként mûködtek.

Az EU és a hazai szabályozáskapcsolódó eszközei

A Nemzeti Környezetvédelmi Prog-ramban (NKP-I) megfogalmazott ag-rárágazati vonatkozású feladatok és azEU csatlakozásból származó kötele-zettségek (pl. 2078/92 EU agrár-kör-nyezetvédelmi rendelet, az EurópaiKözös Agrárpolitika) hívták életre aNemzeti Agrár-környezetvédelmiProgramot (NAKP). A NAKP-ban leírttámogatási irányvonalak lehetõségetadnak a környezetkímélõ gazdálkodáskiterjesztésére, a biológiai sokféleség

fenntartására, a termelési struktúra át-alakítására (pl. erdõsítés), valamint avidéki térség komplex fejlesztésére. AzEurópai Közös Agrár- és Vidék Politika(CARPE) célja, hogy biztosítsa a haté-kony és fenntartható mezõgazdaságot,amivel egy idõben serkenti a vidéki te-rületek integrált fejlõdését is. Fontosmegemlíteni az önmagukban is sokatmondó ún. „multifunkcionális” föld-használatot és az agrár-vidékfejlesztéskifejezéseket.

A Nemzeti Környezetvédelmi Prog-ram második tervezési idõszakára(NKP-II. 2003-2008) vonatkozóan a kü-lönleges kezelést igénylõ területekheztematikus akcióprogramok kidolgozá-sát (TAP) jelöli meg, amelyek külön-bözõ megközelítésekben érintik amezõvédõ erdõsávok és környezetük

kapcsolatát. Kiemelném a TAP-ok kö-zül a témához szorosan kapcsolódó Klí-mavédelmi, az „Élõ Vidék” és a Nemze-ti Biodiverzitási Stratégia megvalósításátszolgáló akcióprogramokat. Az NKP-IImegfogalmazásában „a mezõ- éserdõgazdálkodás a kultúrtáj fõ haszná-lója, a vidék megõrzésének és fejleszté-sének alapeszköze”. A cél, hogy akülönbözõ érdekeltségû ágazatokegyüttmûködése megvalósuljon egymûködõképes erõforrás-gazdálkodás-ban, amely nemcsak piaci termékeketállít elõ, hanem figyelembe veszi ésigyekszik megõrizni a termelés jelenadottságait is magában foglaló vidéket,annak élõvilágával és humán vonatko-zásaival együtt.

Az Európai Unióhoz való csatlakozáselkerülhetetlen következménye az ag-rárstruktúra változása, amelynek egyikvonzata a szántóterületek kényszerûcsökkenésében mutatkozik meg. Többszázezer hektáron várható, hogy az ed-digi „környezetterhelést” jelentõ mûve-lési ágakat természethez közeliek (gyep,erdõ stb.) váltják fel. Erre a folyamatramár tart a felkészülés, de továbbilehetõségeket rejt az erdõgazdálkodásszámára.

Sopronhorpácsierdõsávrendszer

A címben említett Gyõr-Moson-Sopronmegyei erdõsávok jól dokumentáltmúltra tekintenek vissza. Az elsõ fontosévszám 1949, mikor is Lauringer Vilmosvezetésével megindul a SopronhorpácsiKísérleti Gazdaság erdõsávjainak telepí-tése. A munkálatok közel 11 éven át tar-tottak, amíg kialakult a rendszer alapraj-za. Ez idõ alatt több, mint 17 hektáron,közel 9 kilométer hosszban 22-félekülönbözõ fafaj-összetételû és szerkeze-tû erdõsáv került telepítésre. A mély ésközépmély barna erdõtalajok az uralko-dóak a területen, amelyek kedvezõ ter-mõhelyi feltételeket biztosítanak. A te-rület vízszegény vidék, sem vízfolyás,sem nagyobb vízfelület nem található akörnyékén.

Az erdõsávok területileg három jól

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 129

elkülöníthetõ egységet alkotnak. ASopronhorpácstól északra egy több,mint 1700 méteres sáv kezdõdik, mely-hez merõlegesen kapcsolódó sávok ké-pezik az elsõ egységet. Az Undközségtõl délre található Undi-majorsávjai egy nyugat felé nyitott „kiflibe”rendezõdnek. A harmadik egység, akõszegi út két oldalán található sávokösszetett szerkezetet mutatnak.

Az erdõsávok fõ fafajai a kocsányostölgy (Quercus robur), a nyárak (Popu-lus alba, P. nigra ’Italica’), az erdeifenyõ (Pinus sylvestris), a fehér akác(Robinia pseudoacacia), a korai juhar(Acer platanoides), a magas kõris(Fraxinus excelsior), valamint a vöröstölgy (Quercus rubra). Elegyfajkéntmegtalálható a vadkörte (Pyruspyraster), madárcseresznye (Cerasusavium), nyugati ostorfa (Celtis occiden-talis), a kései meggy (Padus serotina),királydió (Juglans regia), hegyi juhar(Acer pseudoplatanus) és a gyertyán(Carpinus betulus). A cserjeszintbenelõforduló fajok közül a leggyakoribb afagyal (Ligustrum vulgare), a vadrózsa(Rosa canina agg.) és a fekete bodza(Sambucus nigra). Az erdõsávok sze-gélyének karakterét a kökény (Prunusspinosa), a zöld juhar (Acer negundo),a virágos kõris (Fraxinus ornus), a na-rancseper (Maclura pomifera) és a fü-zek (Salix alba, S. caprea) határozzákmeg. A gyepszint alacsony záródású éskevés faj alkotja.

Eszköz és módszerVizsgálataim célja az eredetileg terve-zett és a jelen állapotok összehasonlítá-sa volt.

Az eredeti állapotok rekonstruálá-sához segítségemre volt az ErdõsávokTelepítési Dokumentációja, valamit az1950-1960-as években a területenfolytatott mikroklíma-vizsgálatok le-írásai és eredményei. Az 1960-as évek-ben dr. Gál János és az akkoriErdõmérnöki Fõiskola Erdõtelepítésés Fásítás Tanszékének munkatársaivégeztek itt kísérleteket az erdõsávokkörnyezetükre gyakorolt hatásaivalkapcsolatban. A kutatások ered-ményeirõl az Erdészeti és FaipariEgyetem Tudományos Közleményei-ben olvashatunk. A mai kép leírásá-hoz az Erdészeti Adattár szelvényle-írásain túl számos térképi információés légi fénykép elemzése, valamint ahelyszíni felmérések segítettek hozzá.Terepi bejárások alkalmával feltérké-peztem a jellemzõ erdõsávrészek ke-resztmetszetét, mértem a mellmagas-

sági átmérõket és a magasságokat. Asávok területi adatait a légifelvételekdigitalizálásával nyertem.

Az eredeti leírásoktól eltérõenkülönbözõ sávszerkezeteket és tagolt-ságot is fel lehet fedezni a területen.Egy undi sáv kivételével az eredetilegmegtervezett összes sáv megtalálható.Továbbá két olyan sáv található, ame-lyet az elmúlt 10 évben felújítottak,szerkezetük teljesen eltér az eredetitõl,új, nem kívánatos szerkezetet mutatnak(akác-kései meggy).

A jelen feladatokAz erdõsávrendszerben az elsõdlegesfeladat a nem õshonos fafajok vissza-szorítása. Az akác (Robinia pseudoa-cacia), zöld juhar (Acer negundo) éskései meggy (Padus serotina) fõjellemzõje, hogy gyorsan, nagy terüle-teket vesznek birtokba, a javafák rová-sára. Terjedésüknek jelen esetben arendszeresen mûvelt mezõgazdaságiterületek szabnak gátat, azonban az ál-lományon belüli terjedésüket is visszakell szorítani.

A tájidegen fafajokon kívül a másikgondot az illegálisan lerakott hulladékjelenti. Több-kevesebb szemét az egészterületen fellelhetõ. Kerítésdróttól amûanyagok nagy skáláján a bomlószerves hulladékig minden megtalálha-tó. A probléma kezelése nagy energia-ráfordítással, a gazdálkodók és a lakos-ság összefogásával oldható meg.

Fel kell még hívni a figyelmet olyanfontos pontokra is, mint a szegélyzó-nák védelme, zöldfolyosók megléte

vagy a tájképi szerep. A mezõgazdasá-gi területekhez kötõdõ állatok számá-ra nemcsak a faállományok, hanem azerdõsávok peremei is fontos életteretbiztosítanak. Az esetenként több kilo-méter hosszú sávok különbözõ élõhe-lyeket kötnek össze. Így biztosítják avándorlást, búvóhelyet és genetikaiváltozatosságot az állatállományok-ban.

A sopronhorpácsi erdõsávrendszermeghatározó eleme a tájnak. Állomá-nyaival tagolja és változatossá teszi azt.Azt mondhatjuk, hogy az erdõsávok há-lózata nemcsak gazdasági vagy termé-szeti rendszer, hanem emberi életkö-zösség részévé is vált.

A területen dolgozva azt tapasztal-tam, hogy túlnyomórészt életerõsmezõvédõ erdõsáv állományokkal fog-lalkozom. Ez mind az egyes fajokról,mind az általuk alkotott életközösségekegészérõl elmondható. A környékbelijó termõhelyi adottságok nemcsak amezõgazdasági termények (kukorica,cukorrépa, búza) számára kedvezõek,hanem az ezek védelmére rendelterdõsávok gyarapodását is kellõ mér-tékben szolgálják.

Az erdõsávok ilyen jó állapotban va-ló fennmaradása nem csak a jó ter-mõhelynek köszönhetõ. Figyelembekell azt is venni, hogy határ menti terü-let, sokáig csak szigorú felügyelet mel-lett lehetett rajta gazdálkodni. E múlt-béli korlátozás is óvta a fiatal erdõsá-vokat. Van még egy ok-okozati össze-függése, amely segítette az erdõsáv-rendszer, mint egész kialakulását és mai

130 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

napig való fennmaradását. Ez a Sopron-horpácsi Gazdaság, amely bizalmat fek-tetett az általa létesített erdõsávokba,akkor még csak sejtve, hogy mekkoraértéket képviselnek majd 50 vagy 100év múlva.

Az erdõsávokról elmondható, hogymég most is érlelik gyümölcsüket, hi-szen a bennük lévõ fák 30-40 év múlvalesznek vágásérettek. Addig még érez-tetik kedvezõ hatásaikat. Ezen kedvezõhatások gyakorlati vizsgálata az utóbbi30 évben elmaradt. Megfelelõ anyagiháttér esetén érdemes lenne, egy az1960-as években végzett vizsgálatokfolytatásaként, átfogó mikroklíma-elemzéseket végrehajtani.

ÖsszegzésAz erdõsávokra szükség van, mert kör-nyezetünket ékesítik, másfelõl erdõgaz-dasági értéket visznek a tájba. Jelen sávok– és az országszerte hasonló korúerdõsávrendszerek – fõfajainak vágás-érettségi kora 50-90 év közötti, eszerintvágásérettségi mutatóik 5-45 közöttiek. Aközeljövõben gondoskodni kell a folya-matos felújításukról. Ismereteim szerinterre nincs bevált eljárás, ezért fontos len-ne azt vizsgálni, hogy a korábban létesí-tett erdõsávok szerkezet és fafaj szem-pontjából mennyire érték el céljukat. To-vábbá olyan felújításon kell gondolkozni,amely minél kisebb mértékben zavarja amezõgazdasági termelést, a környezõélõvilágot és amelynek szükségszerûsé-gét a helyi lakosság is elismeri.

A további kezelési eljárások az akác,kései meggy és zöld juhar kiszorításamellett a kialakult természetes élõhe-lyek megõrzésére és a természetközeliállapot fenntartására irányulnak. Azerdõsávok fokozatos felújítása azt je-lenti, hogy lehetõség szerint biztosítanikell a faállománnyal való folyamatosborítottságot a termõhelynek megfele-lõ, õshonos fajokkal. A közeljövõben amezõgazdasági mûvelés alól kivont te-rületek hasznosítása a tulajdonviszo-nyok mihamarabbi rendezését és a gaz-dálkodók együttmûködését igényli.

További vizsgálatokra lenne szükségnemcsak az itt vizsgált erdõsávrend-szerrel kapcsolatban, hanem ország-szerte is érdemes lenne felmérni, hogya múlt század hasonló védelmi törekvé-sei mennyiben valósultak meg, mennyi-re maradtak fenn és milyen eredmé-nyekhez vezettek.

Takács ViktorPh.D. hallgató

(A kutatást az OTKA T 043417 sz.pályázata támogatta)

A festészet kedvelõi a közelmúltban kétkülönleges élményt nyújtó kiállítást te-kinthettek meg Budapesten. A MagyarNemzeti Galéria Mednyánszky Lászlóéletmûvét bemutató és a Szépmûvésze-ti Múzeum Monet és barátai címû kiállí-tását szó szerint tömegek keresték felbel- és külföldrõl egyaránt.

A látogatók között Egyesületünk szá-mos tagja is felbukkant.

A Mednyánszky kiállítás kapcsánszeretném néhány képre felhívni azerdészek-vadászok-természetvédõk fi-gyelmét anélkül, hogy bármiféle kísér-letet tennék M. L. mûvészetének értéke-lésére. Annál is inkább, mert ezek a ké-pek nem tartoznak a mûvész jól ismertés legjelentõsebb alkotásai közé (harc-téri képek, csavargók stb.).

Jelzésemet úgy lehet tekinteni, hogyegy természetvédõ erdész-vadász felfi-gyelt néhány olyan alkotásra, melyekszakmatörténetünk érdekes-szép il-lusztrációi lehetnek, de persze az is le-het, hogy ezek csak számomra jelentet-tek „felfedezést”.

Rudolf trónörökös kezdeményezéséreadták ki „Az Osztrák–Magyar Monarchiaírásban és képben” címû könyvsoroza-tot, melynek elsõ füzete 1865. december1-én jelent meg. A magyar változat kiadá-sát Jókai Mór gondozta. A 15 kötetesretervezett, de 21 kötetessé lett mû kép-anyagának elkészítésére a kor jeles mû-vészei kaptak felkérést, így M. L. is.

E felkérésre készült néhány képrõlszólnék elõször:

„Tisza menti tölgyerdõ” (1880-asévek második fele). A hatalmas kocsá-nyos tölgyek alkotta erdõ alatt házidisz-nó-konda legel és dagonyázik. A kora-beli erdõállomány-típus és az erdõélésegyik formája jól érzékelhetõ. A Tiszaártéri erdeivel kiemelten foglalkozó ku-tatók számára is érdekes lehet ez a kép.

„Cirbolyaerdõ” (1890). A meredekhegyoldalon megkapaszkodott cirbo-lyák alatt egy vadász áll, talán zergérevárva. A mostoha természeti körülmé-nyek között élõ fák jellegzetes habitusá-nak szép ábrázolása.

„Erdõs részlet az Ecsedi-lápból”(1890 körül). A ritka állású fiatal (való-színûleg) éger láperdõ alatt egy pákász-csónak siklik nesztelenül. A légies, ja-pán tusrajz finomságú kép csodálatoshangulatot, érintetlenséget sugároz.

„Rudolf trónörökös Õ Császári és Ki-rályi Fensége vadászkastélya az Erdész-völgyben Máramarosban” (1880-asévek második fele). Kászoni ZoltánNimródban (2003. 12. szám 35–36. ol-dal) megjelent és az egykori császárok,királyok, cárok, trónörökösök ésfõhercegek vadászataival foglalkozó ta-nulmányának szép illusztrációja lehe-tett volna ez a kép, hiszen abban Ru-dolfról is írt a szerzõ.

„A bruszturai surranto a Taracz-völgyfelsõ részén” (1880-as évek második fe-le). A nagy sebességgel zúduló vízrönkökbõl összeállított tutajt sodor át amûtárgyon. Két atyafi erejét megfeszít-ve igyekszik megfelelõ irányban tartania rohanó tutajt. Jól érzékelhetõ a tutajo-sok emberfeletti teljesítménye, és jól lát-ható a mérnöki alkotás is.

Majer Antal elõadássorozatát és „Azerdõ poézise” címû antológiájának (azOEE gondozásában 1993-ban jelentmeg) verseit, képeit. Máig csodálattal ésmeghatódottsággal gondolok vissza Tó-ni bácsira, aki az erdõ biológiai mûkö-désének alapos megismertetésén túl amérnökjelölteket már az 1960-as évek-ben a festészet, költészet és zene irá-nyába is terelgette.

Az antológia Elõszavában Varga Do-mokos így írt: „…erdõesztétikával is fog-lalkozott, hogy tanítványai lelkébe isbeleplántálja az erdõkbeli számlálhatat-lan szépség tiszteletét, szeretetét. Megráadásul azokét a szépségekét is, ame-lyek az erdõk adta élményekbõl fakad-tak a költészetben, festészetben vagyzenében.”

A kiállítás képei közül a „Lombtanul-mány” (1860-as évek második fele), a„Fatanulmány” (ebbõl kettõt láthattunk,1880-as évek), „Füzes tehenekkel” vagya „Hegyvidéki partok”, ill. a „Felvidékitáj” és még több más mind-mind gyö-nyörûséggel tölthette el azokat, akikörömüket lelik a természet, ezen belülaz erdõ és a fa mûvészetek általi meg-örökítésében.

Azokat pedig, akiknek nem voltlehetõségük megtekinteni ezt a nemmindennapi kiállítást, némileg kárpó-tolhatja a kiállítás katalógusa, amely va-lamennyi képet bemutatja azok legfon-tosabb adataival együtt (cím, keletkezésideje, technika, méret, tulajdonos).

Dr. Szikra Dezsõ

Gondolatok egy kiállításkapcsán

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 131

A fekete nyár a korábbi évszázadokbanaz ártéri puhafás erdõk egyik fõ fafajavolt. A folyószabályozás és a hibrid ne-mes nyárak telepítése következtébenelõfordulási területe nagymértékbencsökkent, a még meglévõ, ligetes állo-mányai védelemre szorulnak.

A fekete nyár kórokozói azonosaknemesített hibridjei (Populus xeuramericana) erdõvédelmi gyakorlat-ban jól ismert kórokozóival. E kóroko-zók azonban a fekete nyáron tömeges,járványszerû megbetegedést nem vagyritkábban okoznak, mivel e fafaj, a ne-mes nyárakkal ellentétben, nem alkotnagy kiterjedésû, genetikailag egyönte-tû állományokat. A fekete nyár termé-szetvédelmi szempontú elszaporítása, anemes nyárakkal történõ hibridizációveszélye miatt, a vegetatív szaporító-anyag alkalmazását teszi szükségessé.Ennek során a kórokozók megjelenésé-nek fokozódására lehet számítani.

Levél- és hajtásbetegségekLevélrozsda – Melampsora fajok

A nyárak levélrozsdáját különbözõMelampsora fajok (gyûjtõnévenMelampsora populina) okozzák. A feke-te nyáron elõforduló fajok a következõk:

Melampsora larici-populina, mellék-gazda: Larix

Melampsora allii-populina, mellék-gazda: Allium

Melampsora magnusiana, mellék-gazdák: Chelidonium, Corydalis

Melampsora rostrupii, mellékgazda:Mercurialis perennis

A nyárak levelén az uredo- és teleu-totelepek, a mellékgazdákon a sper-mogóniumok és az ecídiumok fejlõd-nek. A nyárakon a tünetek a nyárközepétõl jelennek meg, a levelek fo-nákján elõtörõ sárga uredotelepek for-májában. Erõs támadás estén a levelekidõ elõtt elszáradnak és lehullnak.

Marszoninás levélfoltosság – Drepano-peziza fajok, anamorfa: Marssonina

A fekete nyáron elõforduló fajok:Drepanopeziza punctiformis,

anamorfa: Marssonina brunneaApró, 1 mm-es, pontszerû, összefo-

lyó, barna foltokat okoz, a hialin, cseppalakú, kétsejtû konídiumok 14-16 x 6µm méretûek.

Drepanopeziza populorum, anamor-fa: Marssonina populi-nigrae

3-6 mm nagyságú, kerekded, barnalevélfoltokat okoz, a konídiumok mére-te 20-22 x 8-11 µm.

A vegetációs idõszakban a járványt akonídiumok terjesztik. Az ivaros alak alehullt, áttelelt levelekben fejlõdik ki, azelsõdleges fertõzést a tavasszal szóródóaszkospórák végzik.

Venturiás levél- és hajtásfeketedés –Venturia populina, anamorfa: Pol-laccia elegans

Szabálytalan, növekvõ, feketés levél-foltokat, a hajtásvégek száradását, avesszõk kérgének foltos elhalását okoz-za. Az anamorfa (ivartalan vagy konídi-umos alak) a foltok, elhalások felületéntelepeket képez. Az itt képzõdõ konídi-umok sötét színûek, 32-38 x 11 µm mé-retûek, 1-2 harántfallal osztottak. Azivaros alak az áttelelt levelekbenfejlõdik ki. Az aszkospórák tavasszalszóródnak, de az elsõdleges fertõzés-ben fontosabb szerepük a konídiumok-nak van, amelyek képzõdése a hajtásokkérgében áttelelt telepeken tavasszal új-raindul.

Szeptóriás levélfoltosság – Myco-sphaerella populi, anamorfa: Septoriapopuli

A jegenyenyáron (Populus nigra’Italica’) egyes években gyakori. Apró,2-4 mm-es, vékony sötét vonallal körül-határolt, kifehéredõ közepû levélfolto-kat okoz. A foltokban keletkezõpiknídiumokban hialin, hengeres, 32-51 x 2,5-4 µm nagyságú, 1-2 harántfallalosztott konídiumok képzõdnek, ezekterjesztik a járványt. Az ivaros alak a le-hullt, áttelelt levelekben fejlõdik ki, ta-vasszal az elsõdleges fertõzést azaszkospórák végzik.

Levélmozaik – Nyár mozaik vírusA vékony levélerek mentén futó, sár-

ga, mozaikszerû foltosodást, növeke-déscsökkenést okoz. A vírus mechani-kailag is átvihetõ, elsõsorban a vegeta-tív szaporítóanyaggal terjed.

Lisztharmat – Uncinula aduncaA betegség tünete a leveleken a nyár

második felétõl jelentkezõ lisztharmat-be-vonat. Elõfordulása a fekete nyáron ritka.

Levélfodrosodás – Taphrina aureaA leveleken félgömbös hólyagok ke-

letkeznek, a homorú felületük (aszku-szok rétege) aranysárga színû. A feketenyáron nem gyakori.

Kéreg- és ágbetegségekNyár kéregfekély – Cryptodia-porthe populea, anamorfa: Dis-cosporium populeum

Kéreg- és ágelhalást okoz, gyakranaz oldalágak kiindulási helye körül. Asima kérgû részeken tenyérnyi, ellipti-kus, besüppedõ foltok figyelhetõkmeg, a vastag kérgû részeken a tünetekcsak a kéreg eltávolítása után láthatók akambium elszínezõdése révén. Gyak-ran nyálkafolyás is jelentkezik.

A megtámadott kéregrészekben ta-vasszal és nyáron 1 mm körüli piknídi-umok törnek elõ, amelyekben hialin,egysejtû, tojásdad, 10-13 x 7-10 µm mé-retû konídiumok keletkeznek. A perité-ciumok a már elhalt ágak kérgében, abetegség második évében fejlõdnek ki.A megbetegedés mértéke a gazdanö-vény élettani állapotától függ. A vízház-tartási zavarok, a fagyhatás fokozzák afák fogékonyságát.

Citospórás ágelhalás – Valsa sordi-da, anamorfa: Cytospora chrysosper-ma

A hajtások, ágak kérgén besüppedé-seket, barna, majd feketés elszínezõ-déseket, elhalásokat okoz. A megtáma-dott kéregben a tél végétõl piknídi-umok jelennek meg, amelyekbõl ned-ves idõben a konídiumok tömege na-rancssárga, fonálszerû cirruszokbanáramlik ki. A konídiumok hialinok, egy-sejtûek, görbült pálcika alakúak, 3-5 x0,5-2 ìm méretûek. A peritéciumok amár elpusztult ágak kérgében fejlõdnekki. A kórokozó gyengültségi jellegû, ál-talában egyéb tényezõk (fagy, aszály,tarrágás) hatását követõen lép fel.

A fekete nyár és hibridjei kérgébenkisebb gyakorisággal egyéb kóroko-zók is elõfordulnak, pl. a Nectria gal-ligena, Phomopsis, Fusarium fajok.Golyvákat, rákokat, kéregelhalást okoz-nak. A baktériumos kéregrákkal(Xanthomonas populi) szemben afekete nyár kevéssé fogékony, de egyeshibridjein e betegség is elõfordul.

Tõ- és törzskorhasztó gombákA fekete nyáron az Aigeros szekcióhoztartozó nyárakon általánosan elõfor-

Az év fája

A fekete nyár kórokozói

132 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

duló tõ- és törzskorhasztó gombák je-lennek meg. Az élõ törzseket sebeken,ágcsonkokon, rovarjáratokon keresztülfertõzik. Kezdetben álgesztesedést,majd korhadást okoznak, a fa pusztulá-sa után szaprotróf módon egy ideig to-vább tenyésznek. Egy részük nyárak ésfûzek speciális korhasztója, mások lom-bos fákon általánosan elterjedt, gyakoripolifág gombák. Az alábbiakban felso-roltak megjelenésére lehet leginkábbszámítani, de esetenként más fajok iselõfordulhatnak.

Nyárak, füzek speciális korhasztói:Nyár tõkegomba – Pholiota destruens

Kalapos gomba, a termõtestek felüle-te barna, a kalapon és a tönkön nagy fe-héres pikkelyek vannak. A termõréteglemezes, a lemezek barnák. Álgesztese-dést, majd fehérkorhadást okoz.

Rozsdasárga tõkegomba – Pholiotaaurivella

A termõtestek barnássárgák, általá-ban csoportosan jelennek meg a tör-zsek sebzéseinél. A fában vöröskor-hadást okoz.

Ánizstapló – Trametes suaveolensA tapló termõteste konzolos, fehér,

párnaszerû, felülete bolyhos, a ter-mõréteg csöves. Frissen ánizsillata van.Fehérkorhasztó.

Polifág korhasztók lombos fákon:Kései laskagomba – Pleurotusostreatus

A termõtestek csoportosan jelennekmeg, esetenként a még élõ fákon, de ál-talában csak azok pusztulását követõen.Oldalasan nyeles kalapok, állaguk puha,húsos. Felületük színe változó: sárga,szürke, barnás, kékes stb. A termõréteglemezes, a lemezek lefutnak a féloldalastönkre. Az élõ törzsekben álgesztese-dést, majd a geszt fehérkorhadását okoz-za. A korhasztott fa vaníliaillatú.

Pisztricgomba – Polyporus squamo-sus

Fehérkorhasztó tapló. A termõtestekegyévesek, nagy méretûek, általábancsokrosan jelennek meg, rövid, félolda-las nyéllel rendelkeznek. A kalapok fe-lületén nagy barna pikkelyek vannak, atermõréteg csöves.

Bükktapló – Fomes fomentariusA termõtestek évelõk, pata alakúak,

felületüket vastag, szürke vagy mogyo-róbarna kéreg borítja. Fehérkorhadástokoz.

Sárga gévagomba – Laetiporus sul-phureus

Termõteste egyéves, csokros,legyezõszerû kalapokból áll. Állaga pu-ha, sajtszerû. Felülete narancssárga, a

csöves rész kénsárga színû. Vöröskor-hadást okoz.

Lilás réteggomba – Chondrostereumpurpureum

Többnyire szaprotróf jellegû gomba,egyes esetekben sebparazitaként (pl.nyeséseknél) élõ fákat is megtámad.Elterülõ-visszahajló termõtestei a márpusztuló törzseken jelennek meg. A ter-mõréteg sima, frissen élénk lila színû.Fehérkorhadást okoz.

Gyûrûs tuskógomba – Armillariafajok

A gyökér- és tõkorhasztó gyûrûs tuskó-gomba fajok a fekete nyáron is elõfordul-hatnak. A gyûrûs tönkû termõtestek tus-kókon, az elpusztult, vagy még élõ fák tö-vén õsszel, szeptember-októberben jelen-nek meg. Az aszály vagy egyéb tényezõkáltal legyengített faegyedeket támadják. Atalajban növekvõ hifakötegeik (rizomor-fa) sebzés nélkül is behatolnak a gyök-fõbe és a vastagabb gyökerekbe.

A fentieken kívül a fekete nyár elhaltfaanyagán különbözõ szaprotróf kor-hasztók is megjelennek: fehér egyrétû-tapló (Coriolopsis trogii), rózsaszí-nes egyrétûtapló (Daedaleopsis con-fragosa), borostás egyrétûtapló(Trametes hirsuta), lepketapló(Trametes versicolor) stb.

Dr. Szabó Ilona

„Csak Csengj Kupa!” selmeci-soproni burschnótákat átadó CD. Kiadja a „Ha Selmec Hív… -Alba Regia Közhasznú alapítvány, a 30 éves avalétaszalag öregdiák találkozóra, (2003.szeptember)

Köszönet a közremûködõknek:Pataki Attila as. Szófosó, Györke Zsombor

as. Öreg sercli, Bartha Csaba as. Csóró, PatkóIstván as. Wilson, Horváth Gábor as. Kotta,Fekete Ferenc as. Keleti, Darabos Péter as.Veinemöjnen, Szabó László as. Szacó, Kés-márki Csobán as. Nikootyne.exe, KuszingerRóbert as. Kuszi, Tiszai Péter József as. T.P.J.,Molnár Csaba as. Colos, Budai Péter as. Pedro

Felvétel: Fekete GáborZenei vágás, utómunkák: Miegend ViktorFotó: Bödõ ViktóriaLemezgrafika: Kiss János as. VincentLemezborító: Alto NyomdaKiadó: „Ha Selmec hív...” – Alba Regia

Alapítvány , 8007 Székesfehérvár, Pf.:62Szerkesztette: Szabó László a. SzacóA CD kereskedelmi forgalomba nem

hozható!(Bõvebben a májusi számban)

Selmeci nóták CD-n

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 133

Budapest Az erdõgazdák lefújtákszombatra tervezett demonstrációjukat,ám keddre forgalomlassító akciót szer-veznek, ha addig az agrártárca nem kí-nál megoldást gondjaikra.

A Földmûvelésügyi és Vidékfejleszté-si Minisztérium erdészeti fõosztály-vezetõje, Barátossy Gábor fogadta aMagán Erdõtulajdonosok és Gazdálko-dók Országos Szövetsége (Megosz)képviselõit, akikkel áttekintették az ága-

zat helyzetét – tudtuk meg LuzsiJózseftõl. Az érdekvédelmi szervezet el-nöke elmondta, az ország gazdasági ál-lapotát figyelembe véve megfogalmaz-ták minimális elvárásaikat, amelyek lé-nyegében az erdõgazdálkodás helyzeté-nek ellehetetlenülését hivatottak meg-akadályozni. Ezért azt követelik, hogy abefejezett erdõsítések 5 ezer forintoshektáronkénti támogatását emeljék mega tavalyi 28 ezer forintos szintre, a már

megkezdett mintegy kétezer hektárnyierdõtelepítésekhez biztosítsák a korábbinormatív szubvenciót, a támogatásokután maradjon az áfa-visszaigényléslehetõsége, valamint kötelezettségválla-lást kérnek arra, hogy 2005-tõl a folya-matban lévõ erdõsítéseket reálértékenfogják támogatni.

Az elnök hangsúlyozta, ha alegalapvetõbb követeléseikre nem szü-letik hétfõn megállapodás, keddenszerte az országban, 30-40 bejelentetthelyszínen félpályás útlezárással tilta-koznak az erdészek.

Laczi Zoltán(24. óra)

MM AA GG ÁÁ NN EE RR DD ÔÔ BB EE NN

MAGÁN ERDÔTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

FEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND SYLVICULTURISTS IN HUNGARY

1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel: 391-4290, fax: 391-4299

e-mail: megosz@mail.datanet.hu

Ultimátum az erdészektôlAzt mondják ezek csak a minimális elvárások

Az utóbbi tíz évben gyakran és sokhelyen hangoztatták hiteles politiku-sok, szakemberek, hogy erdõt kell te-lepíteni. Ezért több százezer hektárföldet kívánnak kivonni egy évtizedleforgása alatt a mezõgazdasági mû-velés alól erdõsítés céljából. Ennekszellemében került kidolgozása tavalya nemzeti fejlesztési terv részeként anemzeti erdõstratégiai program is.Emellett minden EU-s fórumon folya-matosan hangsúlyozzák: a mezõgaz-daság strukturális átalakításánakegyik legfontosabb eleme lesz azerdõtelepítési program folytatása, me-lyet természetesen az Európai Unió istámogat.

Kétségtelen, hogy ez a tény sokerdõtelepítõt, -tulajdonost, erdészt re-ményteljes várakozással töltött el.Mindettõl függetlenül az erdõtelepítés2003 utolsó hónapjaiban is az elmúlttöbb mint tíz esztendõ gyakorlatánakmegfelelõen zajlott. Vagyis õszre atelepítõk már elvégezték a legszüksé-gesebb munkálatokat, és még a télbeállta elõtt a csemeték 60 %-a a föld-be került.

Mert a csemete már csak ilyen, ak-

kor kell elültetni, amikor itt van azideje, nem várhat papírra, pecsétrehónapokig. Természetesen azerdõtelepítéshez szükséges admi-nisztrációs munkákat is (terv, pályá-zat) mindenki leadta az illetékeserdõfelügyelõségen. Ezen dokumen-tumok mindkét fél általi aláírása köz-tudottan mindig csak a következõ évelsõ negyedévében történik.

A jövõ fái tehát már javában a gon-dosan elõkészített talajban kapasz-kodtak, amikor jöttek a költségvetéssarokszámai, melyek azt mutatták,hogy nemzeti forásból 2003 õszén,illetõleg 2004 tavaszán az erdõtelepí-tést nem tudják támogatni, az EU-stársfinanszírozás pedig még nem értide. Erre senki sem számított, hisz azelõzõ években – bármilyen szûkösekis voltak a költségvetés forrásai – min-den erdõgazdálkodó, -telepítõ szá-molhatott azzal, hogy az egységárakatlegalább inflációkövetõ szinten meg-emelik. Minden hitetlenkedés ellené-re úgy tûnt az idén az erdészeti ágazatnem kapja meg a minimálisan szüksé-ges forrásokat sem. Bár van szépprogramja és stratégiája, csak a mellé-

rendelt pénzösszegek hiányoznak.Például új erdõk telepítésére csak 300millió forintot – a tavalyi összeg tíz (!)százalékát – lehetett volna fordítani,holott az ezredforduló óta évi 13 ezerhektárral nõ országos szinten azerdõtelepítési terület, melynek követ-keztében jelenleg 43 ezer hektár fo-lyamatban lévõ erdõtelepítéssel ren-delkezik az ország. Ha az eredeti ter-vek válnak valóra, akkor 2004-ben 1milliárd forint értékû csemetével nemtudott volna mit kezdeni az ágazat.

Ha a költségvetés erdészeti ágazat-ra vonatkozó számadatai úgy marad-tak volna, ahogy tervezik, akkor na-gyon sok csemetermesztõ, vállalkozótönkremegy. Aki pedig egyszer bele-bukik egy vállalkozásba, azt nehéz rá-venni ugyanannak a tevékenységnekaz újraindítására. Pedig mára kialakultaz erdõtelepítés komplex háttere: vál-lalkozók, akik telepítenek, erdészek,akik a szakmai irányítást végzik,csemetermesztõk, akik a szaporító-anyagot termelik. Utóbbiak minden-féle támogatás nélkül, önfoglalkozta-tásként találták meg munkájukat,megélhetésüket, fõleg vidéken, ahol a

Mi és hogyan történt?

134 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

munkahely köztudottan kevés. Perszemindez nem találomra, még csak nemis holmi önszervezõdés útján jött lét-re. Az elmúlt években ugyanis azok aföldtulajdonosok, akik erdõtelepí-tésre szánták magukat, azon szabály-zók és ösztönzõk hatására tették, me-lyek az aktuális kormány és az Euró-pai Unió elképzeléseinek megfele-lõen az erdõtelepítés felfutását fon-tosnak találták.

S most mindez veszni látszott. Azerdõtelepítõk, magánerdészek,csemetetermesztõk úgy vélték a dön-téshozók talán nem mérlegeltek kellõkörültekintéssel, nem vették figye-lembe, hogy az erdõtelepítés, azerdõgazdálkodás nem egyéves tevé-kenység. Ezért fogalmazták meg a2004. évi agrártámogatásokkal kap-csolatosan elõbb az aggodalmaikat,majd – miután többszöri jelzésükresem kaptak választ – az elégedetlen-ségüket.

Az elsõ észrevételt még tavaly no-vemberben tettük. Ekkor tárgyaltaugyanis a FÖVÉT az EU közös forrása-ihoz kapcsolódó nemzeti kiegészítõtámogatások, valamint a nemzeti ha-táskörben nyújtott támogatások igény-bevételének általános feltételeirõl szó-ló kormány elõterjesztés tervezetet,melyben az erdészeti támogatások kö-zé bekerült a nem mezõgazdasági te-rületen végzett erdõtelepítés támoga-tása cím is, miközben ennek forrása azehhez illeszkedõ soros elõterjesztésmellékletében nem volt fellelhetõ. Azülésen a MEGOSZ ezt jelezte, s ezzelkapcsolatban még megállapodás is jöttlétre.

2003. december 15-én, mikor mégaz agrártámogatások tervezete semvolt ismert, csak a költségvetés külön-bözõ célokra elkülönített összegeineknagyságáról volt információnk,ugyancsak a MEGOSZ nevében fel-hívtuk az agrártárca illetékes szakem-bereinek figyelmét, hogy azerdõtelepítésre elkülönített minimálisösszeg semmire sem lesz elég.

2004. február 6-án, pénteken délutánkapta meg a MEGOSZ a 2004. évi agrár-támogatások rendelettervezetét, mely-nek véleményezését február 9-éndélelõtt kellett visszajuttatni. A MEGOSZnégy oldalon írta le észrevételeit azerdõfenntartással és erdõtelepítésselkapcsolatos támogatások – a gazdálko-dók szempontjából vélt – hiányosságai-ról.

Továbbiakban február végéig mégjó pár levélben megkerestük az FVM

vezetését, melyekben folyamatosanismételtük, hogy az erdõtelepítés azátmeneti idõszakban teljesen ellehe-tetlenül, s ugyanakkor kértük, oldjákmeg, hogy ez a helyzet ne fordulhas-son elõ.

Mivel választ nem kaptunk, a gaz-datüntetésekkel egyidejûleg, illetve agazdamegállapodás után az erdõtele-pítõk és magánerdészek az országlegnagyobb részben érintett megyéjé-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyé-ben demonstrációt tartottak AsztalosIstván helyi integrátor vezetésévelVásárosnamény határában.

Ezt követõen a MEGOSZ is orszá-gos demonstrációt hirdetett március6-ára szombatra. S hogy miért éppena magánerdõ-gazdálkodók és tulajdo-nosok? Mert földje csak a magántulaj-donosnak van. Az erdõtelepítéshezpedig elsõsorban sok hely kell.

Mivel idõközben megkezdõdtek atárgyalások a Földmûvelésügyi és Vi-dékfejlesztési Minisztériummal, a ter-vezett tiltakozó akciót március 9-ére,keddre halasztottuk, bízva a megálla-podás sikerességében és abban, hogynem kell az elégedetlenségünketilyen módon kifejezni.

Hangsúlyozni szeretnénk: minden-ki bízott a békés megegyezésben.Egyrészt azért, mert az erdész nem ki-fejezetten békétlenkedõ típus, más-részt az elõzetes jelekbõl úgy véltük,az FVM is megfelelõ hozzzáállást ta-núsít a megfelelõ megoldás mielõbbimegtalálása érdekében. Éjszakábanyúló tárgyalások eredményekéntmárcius 8-án a késõ esti órákban sike-rült a megállapodást megkötnünk,mellyel egyidejûleg az ország mindenpontján a másnapi demonstráció elha-gyására kértük a gazdálkodókat, azerdészeket, a magánerdészeket.

Ugyanis sikerült elérni, hogy:1. A 2004. évi nemzeti agrártá-

mogatásokról szóló rendeletbenszereplõ befejezett erdõsítésekápolásának normatív támogatásanyár fafajok esetében 25 ezerFt/ha legyen, illetve azok tisztítá-sa 15 ezer Ft/ha-ra változzon.

2. A nemzeti és az uniós finan-szírozás közötti átállás idõsza-kában – aki erdõtelepítési tervetadott be 2004. 01.01-ig, és aztlegkésõbb 2004. tavaszán megva-lósítja – a mûszaki átvételek soránmegállapított eredmény alapjánaz érvényben lévõ normatív támo-gatások alapján kifizetést nyerjen.A 2004. évi õszi telepítések már

uniós társfinanszírozásban való-sulnak meg.

3. A közcélú erdõfelújítások támo-gatásának áfája visszaigényelhetõ,az agrártermelõk 2004. február 25-imegállapodása alapján. A beruhá-zásként megkezdett erdõtelepítésekáfája szintén ugyanebbe a kategóriá-ba esik.

4. Az összes folyamatban lévõerdõtelepítés befejezéséig a tárcalegalább változatlan mértékbentámogatást nyújt, melyet a felekévente egyeztetnek.

Ezek a pontok elegendõek ahhoz,hogy az erdõtelepítõk, az ehhez kap-csolódó magánerdõ-gazdálkodók2004. évi gazdálkodása ne lehetetle-nüljön el.

Jó volt érezni, hogy az egész or-szág területén napokon-éjszakákonkeresztül a MEGOSZ tagjai és szimpa-tizánsai aktívan bekapcsolódtak aszervezésbe. Nagyon sok hasznos, amegegyezést szolgáló javaslatot kap-tunk tõlük. Könnyû volt tárgyalniúgy, hogy közben ezreket tudtunkmagunk mögött. De a legkülönlege-sebb pillanatok azok voltak, amikorvalamennyien megkönnyebbültünk abékés megoldás láttán. Ugyanis alegidõsebb erdész sem emlékszik ar-ra, hogy az erdészek valamikor istüntettek volna. Lehetett ez azért is,mert az erdõ a mindenkori hatalom-hoz – monumentalitásánál fogva –mindig is közel állt. Reméljük, nincsez másként most sem, és a jövõbensem változik.

Köszönjük mindazoknak, akik egy-séges fellépésükkel segítették az el-nökséget a közös célok elérésében.Azoknak, akik – idõt, pénzt, fáradtsá-got nem kímélve – bármilyenszervezõ tevékenységet végeztek, sazoknak is, akik csak érzelmileg értet-tek egyet. Köszönünk minden tele-fonhívást, e-mailt, sms-t, faxot, embe-ri gesztust. Köszönjük a közvéleménytámogatását. Köszönjük, hogy megér-tik: az erdõket érintõ döntések nem-csak a szûk szakma ügye, hanem min-denkié, hisz az erdõ is közkincs.

Ígérjük, nagyon odafigyelünk,hogy ebben az átmeneti idõszakbanse következhessen be törés a magán-erdõ-gazdálkodás és az erdõtelepítéseddigi felfutásában.

Ezért a MEGOSZ a továbbiakban isminden tõle telhetõt és elvárhatótmegtesz.

a MEGOSZ elnöksége

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 135

Hajnal van. Nem tudok aludni, pedigszeretnék. A telefoncsörgés befészkeltemagát a fülembe, s nem akar kiköltöz-ni. Hányszor beszéltem ma a mobiljai-mon? Kétszázszor, háromszázszor, eset-leg többször? A szél is olyan erõvel zör-get az ablakon, mintha nem márciuslenne, hanem nehéz, nyári vihart hoznaa hátán. Ülök az íróaztalnál. Elõttemegy A/4-es lapon Magyarország térké-pe. Rosszul sikerült fénymásolat a ko-szos szürke világosabb és sötétebb ár-nyalataival. Rajta talán ötvenkilencpont: a fõváros és más települések Ka-posvártól Sátoraljaújhelyig. Nem tudommegszámolni sokadszori nekifutásrasem. Fáradt vagyok. Szóval 59 feketepont. Meg egy rikító rózsaszín. Esteugyanis be kellett jelölnöm a kislányomkérésére Vásárosnaményt a hevenyé-szett térképen és épp rózsaszín filctollvolt nála. Kezembe veszem a filctollat.A pontból kört rajzolok, abból megpötty lesz. Rikító rózsaszín pötty Ma-gyarország térképén. Mi tagadás: csú-nya, nagyon csúnya.

Merengésembõl a telefon riaszt. Tejó ég, reggel van és még nem aludtam.Már nem is fogok. A telefonok zsebem-be vándorolnak. Mintha halványan hal-lanám, hogy óvatosan vezessek, okvet-lenül egyek és front is van. Valójában agondolataim már százfelé járnak, ésnincs közötte se étel, se idõjárás, seközlekedés. Ennél jóval fontosabb dol-gok nyomasztanak most. S az sem vi-gasz, hogy nemcsak engem, hanemsokezrünket.

Közben a telefon követelõzõen csö-rög. Félreértés ne essék, nem akarok énegyáltalán kitérni a hívások elõl, csakhát az a metszõ csengõhang. Napok ótaolyan, mintha a készülékek önálló éle-tet élnének. Szinte másra már nem is tu-dok figyelni. Talán ezért lepõdöm megoly nagyon, mikor egyszer csak azt ve-szem észre, hogy szegény szürke kisMagyarország inkább hasonlít a haboskönyvhöz, mint a térképhez, ugyanismerõ rózsaszín pont. Nem emlékszemmár, hogyan került a kislányom tolla azsebembe, s azt sem, miért éppen azakadt a kezembe, de néhány óra alattkiszíneztem vele a térképet KaposvártólSátoraljaújhelyig.

Minden kis pont egy-egy településtjelez, ahonnan csatlakozni fognak azerdészdemonstrációhoz, ha szükséglesz rá. Nem szeretnének, nem kíván-nak és dehogyis akarnak, csak egysze-

rûen muszáj lesz, ha nem születikésszerû kompromisszum.

Szerencsére eredményre vezettek atárgyalások, nem kellett az utakon de-monstrálni. Az egyezség napján késõeste mindenki nyugodtabban térhetettnyugovóra. Csak a telefonjaim nem csi-tulnak.

Már megint hajnal van. Szeretnékaludni végre, de még mindig nem tu-dok. Nézem a térképet. A pontokból

köröket rajzolok, majd pöttyé színezemõket. Sok helyen összeérnek. Már nemis látom olyan csúnyának azt a rózsa-szín filctollat. A szürke térkép kivirulttõle. Mert erõ van mögötte, lüktetõ élet,összefogás.

Álmos vagyok, de már nem akarokaludni. A rózsaszín álmokat ki tudja mi-ért, de nem szeretem.

Figyelem a térképen az ölelkezõpöttyöket. Kaposvártól Sátoraljaújhe-lyig. Ki tudja meddig néztem volna, hanem szólal meg a telefonom.

Luzsi József

Pöttyök a térképen

Az elmúlt években elszomorító ké-pet mutatott Zala megyében amagánerdõk állapota, pedig értékü-ket tekintve nagyobb figyelmet ér-demelnének. Vajon tapasztalhatóvalamilyen kedvezõ változás? Errõlkérdeztük Hajdú Tibort, az ÁllamiErdészeti Szolgálat zalaegerszegierdõfelügyelõség igazgatóját.

Mint megtudtuk, némi javulás tapasz-talható: növekedett az erdõsített terület,helyenként kialakult az a gazdálkodóiés szakirányítói kör, amely igazán igé-nyes és magas szintû erdõgazdálkodás-ra képes.

– Sajnos ez az utóbbi megállapítás,állapot még korántsem általános. To-vábbra is számos nehézségbe ütkö-zünk, és a kedvezõ változások olykornem is az akaraton múlnak – kezdi abeszélgetést Hajdú Tibor.

– Ebben a megyében a magánerdõkterülete meghaladja az 52 ezer hektárt,ami az összes erdõsített, illetve az e célratervezett területnek 47,6 százaléka.Ugyanakkor azt is el kell mondanom,hogy ahol klasszikus értelemben vetterdõgazdálkodás folyik, ott a magán-erdõk területe alig több, mint 25 ezerhektár. Ez a szám a korábbi évek adatai-hoz képest emelkedést mutat, vagyis ma50 százalék feletti a kezeltségi mutató.Az egy gazdálkodóra jutó erdõterület 14hektár. Az erdõbirtokossági társulásokszáma 13. Az általuk kezelt terület 7 szá-zalékkal növekedett, s ennek köszön-hetõen ma az átlagos területnagyság 100hektár fölé emelkedett.

• A sorolt számok szerint sok azerdõgazdálkodás szempontjából rende-zetlen magánerdõ.

– Ez a szám bizony ma is megközelí-ti a 27 ezer hektárt, tehát alig csökkent.

Tulajdonosi, valamint jogi oldalról néz-ve ennek számos oka van. Várhatóan amagánerdõk 60–70 százalékán leszolyan erdõgazdálkodó, aki szakmaiszempontból is megfelel majd kívánal-mainknak. A kérdés azonban, hogy mi-kor? A szakmai feladatok ellátásához anyilvántartásba vett szakemberek szá-ma elég lenne, de a szakirányítási tenni-valók teljesítése sok esetben csak for-mális.

• Milyenek az erdõfelügyelõség ta-pasztalatai az erdõfelújításokkal kap-csolatban?

– A legsúlyosabb gondok itt jelent-keznek. Az erdõfelújítások mennyiségiteljesítése alacsony, az éves tervhez vi-szonyítva alig haladja meg a 70 százalé-kot. Emellett a minõség sem megfelelõ,a sikeresség mindössze 60 százalék kö-rüli, ami az aszálynak is betudható. Akivitelezés minõségét, eredményessé-gét tekintve, a legmagasabb kategóriá-ba sorolt erdõsítés területe évi 400 hek-tár körül mozog, ami ugyancsak csök-kenést jelent. Hatvan százaléka akác,mely csaknem teljes egészében sarj ere-detû. Figyelmeztetõ jel, hogy ma vala-mivel több, mint félezer hektárnyi azüres vágásterület, ami a kevesebb vég-használat ellenére a korábbival azonos.A befejezett erdõsítések területe nemérte el a 300 hektárt, vagyis tart acsökkenõ tendencia.

• Évtizedek óta sokat beszélnek azerdõtelepítések fontosságáról. Ebben holtartanak a zalai erdõtulajdonosok?

– Az erdõtelepítésre alkalmas terüle-tek adottak, de a kedvet a szigorú felté-telek, az állami földfelvásárlás reményeés a túlzott bürokrácia elveszi. Így azu-tán inkább illegálisan, a tulajdonosokkis területeken, elsõsorban akácot tele-pítenek. Az erdõtelepítések mennyisé-

Sok a rendezetlen magánerdô

136 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

ge mégis fokozatosan emelkedik. Az el-múlt esztendõben például valamiveltöbb, mint 100 hektár volt, az is azon-ban a tervezettnek csak 76 százaléka.

• Sokat hallani az erdõkárokról.– Ez valamelyest csökkent, de a 300

hektárt meghaladó mennyiség még ígyis rendkívül sok. Továbbra is vezet avadkár. Most is a szarvas a legfõbb ká-rosító, de több lett az õz- és vaddisznóokozta kár is. A védekezés még mindigkevés, az erdõgazdálkodók nem lép-nek, a vadgazdálkodók pedig vonakod-nak. A megelõzésben fontos feladatavan a vadászati hatóságnak is. Az egyéberdei károk zömmel az aszálynak és agazdálkodóknak róhatók fel.

• Mennyire élnek a gazdák a faki-termelési lehetõségükkel?

– Mind az erdõtervi lehetõséghez,mind az éves tervekhez viszonyítva el-maradás tapasztalható. Fatömegben azüzemtervi lehetõség 43 százaléka való-sult meg. A kis erdõterülettel rendelkezõgazdák esetében hozamszabályozásra ésvalós erdõgazdálkodásra nincslehetõség. A véghasználat esetében, terü-

letben és fatömegben egyaránt lemara-dás tapasztalható. Az üzemtervilehetõségek kihasználása 40 százalék kö-rüli. A fokozatos felújító vágások arányaviszont a korábbi egy százalékról háromszázalékra emelkedett, ez pedig jó jel.

• A nevelõvágások alapozzák meg akésõbbi erdõket. Ellenõrzéseik során etéren mit tapasztaltak a magánerdõk-ben?

– A mennyiség területben és fatö-megben egyaránt csökkent a korábbi-akhoz viszonyítva. A tisztításnál nagy alemaradás, ennek oka a gazdálkodói ér-dektelenség. Ugyancsak lemaradás vana gyérítésben. Az összes üzemtervielõírás területi teljesítése csak 44 száza-lék, vagyis romlott a helyzet.

• Gyakran hallani tõkehiányról,amikor az erdõgazdálkodás kerül szó-ba. Ezt hogyan látja az erdõfelü-gyelõség?

– Pénz! Ez a magánerdõ-gazdálko-dás sarkalatos pontja és legnagyobbgondja. A finanszírozás rendszere túlbürokratikus, egyre bonyolultabb, ésegyre költségesebb. Továbbra is gond,

hogy az agrártámogatási jogszabálykésve jelenik meg, ráadásul több vonat-kozásban is értelmezhetetlen vagy nemegyértelmû, s a különbözõ elõírásokmiatt – regisztráció, igazolások stb. –még bürokratikusabb. A támogatásokatkésve kapják meg a gazdálkodók.Alapvetõ gond a túlzott elvonás, ami ameglévõ tõkehiány mellett a gazdálko-dás beindulásának a legnagyobb gátja.

• Minden bajnak a forrása tehát apénz hiánya lenne?

– Nagyon lényeges oka. Ám a gon-doknak akad más forrása is. Jellemzõ asok kis területû erdõ, osztatlan közöstulajdonban, sok résztulajdonossal. Azerdõk zöme az évek során leromlott. Agazdák annyi pozitívumot látnak a sajátrészükrõl, hogy rendezetlenség eseténa hatóság sem tud igazán mit kezdeni atulajdonosokkal. Ezért csak a pillanat-nyi jövedelemszerzés esélye láttán in-dítják be a gazdálkodást, azt is zömmela lehetõ legegyszerûbb formában, hi-szen így marad a zsebükben a legna-gyobb jövedelem.

Nemecz Ferenc

Dolgozott a Miskolci Erdõgazdaságnál,a MÁLLERD-nél, az Állami Erdõren-dezésnél. Az érdemeiért máig nem kel-lõen értékelt néhai dr. Sali Emilnek, azOrszágos Erdészeti Fõigazgatóságfõigazgató-helyettesének egyik legoda-adóbb munkatársa volt. Nagy szerepükvolt a magyar erdõk háború utáni meg-kímélésében. Nekik is köszönhetõ,hogy az oly buzgó természetvédelemma tud mit „védeni”.

Fejérdy István példamutatóan, pon-tosan, nagy szakértelemmel, békésenés szorgalmasan dolgozott azerdõkért. Magyarországon a fatermés-tannal, erdõrendezéssel, hozamszabá-lyozással, fafajpolitikával kapcsolatosdöntések évtizedekig Fejérdy Istvánalapadataiból indultak ki. Hivatássze-retete és nagy szaktudása mellett sza-vak nélkül is sugárzott róla a hit.Rendkívül szolidáris volt munkatársai-val. Szeretetet keltett minden iránt,ami mellé odaállt. Jegyzett békeköl-csönt, ha nagyon kellett, elnézõ mo-sollyal aláírta õ is a különféle nemzet-közi bajkeverõk szabadonbocsájtásátkövetelõ íveket, ám nekünk, fiatalabb

munkatársainak, valamint odahaza, ahat gyermekének a jóságról, atisztességrõl és a becsületrõl sugárzottminden megnyilvánulása. Fejérdy Ist-ván soha nem akarta a saját illetmé-nyét, címét, beosztását, rangját meg-szabni. Annyiból és úgy élt, ahogyanlehetett. Soha nem panaszkodott.Csak a szõnyegcsomózásban és aszõlõtermesztésben mutatkozó jártas-sága jelezte, hogy kevés szabadidejé-ben is értékteremtéssel foglalkozik.

Részben egészségi adottságai miattis, kénytelen volt pályájának nagy ré-szében íróasztal mellett dolgozni. Azerdõmérnök az irodai munkát nemkedveli. Többnyire menekül az íróasz-taltól. Fejérdy István jó szívvel vállalta –mások helyett is – ezt a kötelezõ részéta szakmának. Részt vett a lillafüredi Pa-lota Szálló építkezéseinek bonyolításá-ban és ellenõrzésében. Nagy érdemevan a háború utáni magyar erdõál-lományok számbavételében, s a máramás szakmákban is oly divatossá válttartamosság (fenntartható fejlõdés) er-dészeti alkalmazásában. Tiszteletetkeltõ megjelenése különösen alkalmas-

sá tette szakmánk külsõ képviseletére.Erdõmérnök volt testvére, néhai F.

Antal (OEF osztályvezetõ) és unoka-öccse néhai F. László is (erdõren-dezõ, térképész), sõt az egyik veje, segyik távolabbi rokona is az. Mind-ahányan szakmánknak kiváló, díja-zott, köreikben közszeretetnekörvendõ, szerény, s nem villogó, ha-nem szakmailag elismert képviselõi,akik hivatásuknak mindenhol csakbecsületet szereztek.

Barátai, rokonai, hat gyermeke, har-minc unokája és negyvenhat déduno-kája mellett, a szakma nevében szere-tettel és a kapott példáért hálával emlé-kezzünk mi is a 100 éve született néhaiFejérdy István erdõmérnökre.

Tóth Miklós

Legeltetés és azerdô vízháztartásaA thessaloniki Aristoteles Egyetem ku-tatóinak vizsgálatai szerint az erdei le-geltetés megtiltása a görög erdõkben afûállomány mennyiségét hétszeresérenövelte, a talaj humusztartalmát meghá-romszorozta és a víz talajba szivárgásá-nak gyorsaságát 20 mm/óráról 46mm/órára növelte.

Ref.: Dr. Szodfridt István

Száz éve született néhaiFejérdy István

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 137

A folyó év március 10-i Küldöttköz-gyûlés napirendje szerint döntésszületett az elnökség 2003. nov. 4-énhozott határozatáról. A KitüntetésiSzabályzat módosítására az elnökség afelsõfokú végzettséggel nem ren-delkezõ (napi szóhasználatban és atovábbiakban: technikus) tagok Bedõ-,illetve Kaán-díjas elismerési esélyéneknövelése érdekében terjesztett elõ – azE.L-ban is közölt – javaslatot. Tudniil-lik, pl. a tavalyi évet megelõzõen 7 évekapott díjelismerést technikus tagtár-sunk. Azt is tudni kell, hogy akötelezettségek és jogok tekintetébenhomogén egyesületben a technikusoktöbb, mint felerészben (2003.) alkot-nak sajátos csoportot (a megjelentküldöttek között 4 fõ szavazatra jogo-sult technikust számolhattunk). Per-sze, az egész tudnivaló akkor érvalamit, ha belátjuk, amit több küldöttis nyomatékkal hangsúlyozott, hogy

nagyszámú technikusunk között istalálható az adott szinten rendre elis-merésre méltót produkáló.

A napirend megvitatása számosnézõpontot ismertetett meg, az alap-szabályi keretet súroló, átlépõ, és/vagy a díjelismerést illetõen kire-kesztõ álláspontoktól a helyi csopor-tok/régiók hatékonyabb elõkészí-tõ/javaslattevõ szerepét hangsúly-ozó, vagy az elnökségi javaslatot vál-tozatlanul/próbaévre elfogadni java-soló álláspontokig. A vita másodikköre után az álláspontokat szondáz-tató dr. Péti Miklós alelnök az elnök-ségi javaslatot 3/5, a változatlanKitüntetési Szabályzatot 2/5 közelitámogatással vetette fel szavazólapra.

A titkos szavazás eredményeképpena 3/5 közeli arányban támogatott vál-tozatlan Kitüntetési Szabályzat érvényétfogadta el a Küldöttközgyûlés.

Apatóczky István

A Nyugat-Magyarországi EgyetemKözponti Könyvtára január 15-énemlékkiállítás megrendezésével tisztel-gett dr. Hiller István könyvtári fõigaz-gató munkássága elõtt. A kiállítás afõigazgató születésének 70. és halálá-nak 10. évfordulója alkalmából kerültmegrendezésre. Dr. Hiller István fõigaz-gató munkássága idején kerültfelépítésre az Egyetem új könyvtára.Ekkor került kialakításra a könyvtár újrendszere, a szakgárda kiépítése,bõvítése, ekkor szerzett nagyobb ran-got magának a könyvtár kutatómunkája

és vált lehetõvé a könyvtári állománygyarapítása. Mastalír Ernõné dr. akönyvtár jelenlegi fõigazgató asszonyaáltal szervezett ünnepségen a szépszámmal összegyûlt emlékezõ közön-ség elõtt prof. dr. Faragó Sándor rektormondott emlékbeszédet. A rendezvénytmegtisztelte Walter Dezsõ SopronMegyei Jogú Város polgármestere is,jelezve azt, hogy a város kiemeltszerepet szán az Egyetemnek és bennekönyvtárának a városfejlesztésben.

Kép és szöveg: Ormos Balázs

Egy közgyûlésiszavazás margójára

Tisztelgés Dr. Hiller Istvánfôigazgató emléke elôtt

Kiállítási vitrin dr. Hiller István munkás-ságáról

Walter Dezsô polgármester, prof. dr. FaragóSándor rektor, Mastalír Ernôné fõigazgatóasszony

Mirôl írtunk 100éve, 50 éve?

Erdészeti Lapok1904. évfolyama, február

A kincstári erdõgazdaságok vadászatá-nak hasznosítása (111 – 122. p.)

„Amiként holtnak találjuk az erdõt vadnélkül, azonképpen elhibázottnak tartjukaz olyan állapotot, a hol a vad meggátoljaa gazdaságot abban, hogy az erdõnekfontosabb nemzetháztartási hivatását ér-vényesítse. Utóvégre is manapság, ésfõleg a kincstári erdõgazdaság nem lehetelsõ sorban a vadért és a vadászatnak, deszolgálhat, sõt szolgálnia kell arra is, hogybenne vad is legyen és vadásszanak.

Mert végeredményben mégis csak ugyáll a dolog, hogy a vadászat elsõ sorbanszórakozás és csak másodsorban lehet jö-vedelmezési ág is, míg az erdõ és az ab-ban üzött gazdaság éppen a legmûveltebbnemzeteknél és éppen azok kincstári bir-tokain elsõrendû gazdasági tényezõ.”

Illés Nándor: Erdészek háza (159 –161.p.)

„Ha meggondolja az ember, mennyipénzt gyûjtöttünk össze mi szegény er-dészek! Mennyi szép és hasznos alapít-ványt hoztunk létre, még pedig jórészthumánusat! Bátran telhet el szívünkbüszkeséggel és bizalommal.

… oly feleletet adni, a mely megnyug-tasson, bátorítson s akkor – azt hiszem– akadnak férfiak, a kik élére állanak adolognak s megvalósítják az eszmét, amagyar erdészek fillérei pedig elkezde-nek gurulni a gyüjtõ medencze felé.

A háborúhoz nemcsak pénz kell –rosszul mondta Montecuccoli – de jó éstapasztalt hadvezér is.”

Az Erdõ 1954. évfolyama1-2. szám, március

Tömpe István: Az erdõgazdaság fela-datai… (1- 5.p.)

„Az erdõgazdaság az ország faanyag-szükségletét még csak részben tudja ki-elégíteni. Ezzel a helyzettel meg nem bé-külhetünk. Ismerve Európa és a világ fa-készletét és a növekvõ igényeket, helyesés szükséges, ha a magyar erdõgazdaságazt a célt tûzi ki maga elé, hogy belátha-tó idõn belül annyi fa termelését biztosít-ja, amivel jelentõs mértékben kielégíti alakosság és a népgazdaság igényeit. Er-re, hazánk adottságai mellett, mód van.”

A kordokumentumokat kifürkészte,válogatta és lejegyezte:

Riedl Gyula és dr. Sárvári János

138 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

Te rongyos élet! – Énekli szerelmi bánatábanStazi grófnõ a Csárdáskirálynõben.

Te rongyos élet! – Sírja és éneklilelketörötten Bacsó Péter híres filmjébenUdvaros Dorottya gróf Sziráky Lucymûvésznõ szerepében. Az ötvenes évek ele-jén énekel. A törvénytelenségek, a megzsa-rolások, a kitelepítések korában énekel. Azõ énekébõl már nem a keserû szerelemcsendül ki, hanem a valóban rongyos élet.

Életem eddigi 60 évének legnehezebbéve az 1975-ös volt. Ebben az évben többolyan megpróbáltatás ért, amelybõl egy iselég lett volna ahhoz, hogy nagyon szeren-csétlenül érezzem magam:

A szakorvosoknak másfél év kellett ah-hoz, hogy 1976-ban végre kijelentsék: Uram!Elhárítottuk a tüdõrák veszélyét.

A lakásom házigomba-fertõzött lett, elkellett bontani, utcára kerültem. A drága vi-segrádi albérletet a fizetésembõl nem tud-tam volna fizetni.

Munkahelyi villongások áldozatakéntmajdnem megszüntették a munkaviszo-nyomat.

Sok éves párválasztási próbálkozásomtévedés volt.

Teljesen elfásultam. A nihilizmusbólegy hölgy segített ki. Egy menetrend sze-rint közlekedõ csuklós autóbuszon asofõrön és a kalauzon kívül csak két utasutazott: a hölgy és én. Így ismerkedtemmeg Rédai Annával. Rövidesen megtud-tam, hogy ateista. Szülei meggyõzõdéseskommunisták. Én aki tudtam magamról,hogy megértem és elfogadom a mások, azenyémtõl eltérõ ideológiai meg-gyõzõdését, mégis úgy éreztem, hogy szá-momra ennél rosszabb képlet nem létezik.

A Jóisten mégis úgy alakította a sorsom,hogy nem lehetett „lelépnem”. Néhány hó-napos kapcsolat után rájöttem, hogy milyenértékekkel rendelkezik Rédai Anna. Nohanem kértem, rövidesen bejelentette, hogymeg kíván keresztelkedni a római katolikushit elõírásai szerint. A hajdani hitoktató –édesanyám – készítette fel a keresztségre.Édesanyám lett a keresztanyja. Annát 1977december végén feleségül vettem.

Az erdészfeleségek – nem is tehetnekmást – az idõ múlásával megismerkednek azerdésztársadalom sok-sok tagjával. Így is-merkedett meg feleségem például PankotaiGábor professzorral is. Hegykõi remetesé-gében többször, többen meglátogattuk.

Egy ilyen hegykõi ottléten – úgy a 90’-esévek elején – Gábor bátyám a nappalijábanfélrehívott és szótlanul egy iratot mutatottmeg nekem.

Minden magyar erdõmérnök ismeri azötvenes évek egyik erdész-rémtörténetét:

1951-ben a kommunista hatalom kettétörte45 erdõmérnök-hallgató jövõjét. Egy mi-nisztériumi biztos vezényletével a 45 hall-gatót – sok elsõévest, még több végzõst –az egyetem rendjét megbontó tevékenysé-gük miatt örökre kizártak a Magyar Nép-köztársaság valamennyi felsõoktatásiintézményébõl. Ez az irat errõl szólt. Alá-írója neve: Rédai István. A beosztására nememlékszem.

Kivert a hideg veríték. A Rédai ritka név.Apósomat Rédai Istvánnak hívják.

Amikor négyszemközt maradtam felesé-gemmel, megkérdeztem tõle, hogy édesapjahol dolgozott 1951-ben. Az FM-ben – vála-szolta. Kétség nem fért hozzá, hogy a levélaláírója az apósom.

Nem tudtuk, mit tegyünk. Végül is amegoldást az idõ múlására bíztuk.

•••Apósom 2002. november 19-én volt 80

éves. A születésnapi ünnepségen termé-szetesen ott voltunk feleségemmel és há-rom gyermekünkkel. A hajdani egyetemitanár már nagyon beteg volt. (1999-benmindkét veséje felmondta a szolgálatot,szívritmus-zavarai pedig mind gyakrab-ban jelentkeztek.) Mindig kórosan puritánéletet élt. Egyetlen szórakozásnak hódolt:a kertmûvelésnek.

A születésnapi ünnepség végén félrehí-vott az egyik szobába. Szeretnék veledmielõbb beszélni – mondta. Elõször veled,utána a feleségemmel, és utána talán a gye-rekeimmel. El kell mondanom neked és ne-kik valamit, ami 51 éve történt.

Nem volt szükség bonyolult fejszámolás-ra. Ha az akkori évszámból 51-et levonunk,akkor 1951-et kapunk: a 45 erdõmérnök-hallgató kirúgásának évét.

Megállapodtunk az idõpontban és hely-színben: november 25-én 14.00 órakor, alakásán.

Az adott idõpontban megjelentem. Nohaszámomra egyértelmû volt a beszélgetés té-mája, mégsem tudtam, mire készüljek. Apó-som a baloldaliságát a mai napig megtartot-ta. Sohasem tett arra kísérletet, hogy engemkibillentsen jobboldali meggyõzõdésembõl.Ami biztos volt: mindkettõnk számára nehézpercek következnek.

Némi meglepetésül szolgált, hogy anyó-som is ott ült közöttünk. A kora délutáni napvakítóan sütött, másik székre kellett üljek,hogy nyitott szemmel figyelhessek.

A beszélgetés nehezen, akadozva, lassanindult. Nem is beszélgetés volt, hanem egyidõs ember vallomás-monológja, amelyetkét másik ember szótlanul hallgatott. Nohaanyósom is ott ült, mégis nekem szólt amondandó.

••• El kell neked mondanom valamit. 51 évig

nem szóltam gyakorlatilag senkinek, most elkell mondanom. Törekszem a valósághû is-mertetésre. Ha ez nem sikerül mindig, úgyaz idõ múlása és a korom az oka, nem pediga mosakodás, avagy a szépítgetés. Mondan-dómban mellékelem hajdani fõnököm, T. J.fõosztályvezetõ visszaemlékezéseit is.

Egyetemi tanulmányaimat végeztem aAgráregyetem Kertészeti Karán. Közel áll-tam a tanulmányaim befejezéséhez. A négyalapszigorlatból 1948-ban már három meg-volt. Mind a három jeles. Ekkor az utolsóvégszigorlatom letétele elõtt, 1949 május kö-zepén írásban behívtak a Karolina úti Párt-oktatási Központba a 4-5 hónapos Agrárpo-litikai Kurzusra. Behívóm aláírója Szõnyi Ti-bor, a Párt Káder Osztálya vezetõje, az Ag-rárpolitikai Kurzus vezetõje pedig Nagy Im-re, a késõbbi miniszterelnök volt.

A kurzus befejeztével egyidejûleg –1949 október közepén – párthatározattalhozták létre Zsámbékon a MezõgazdaságiAkadémiát. Az Akadémia AgrárpolitikaiTanszékét Nagy Imre vezette. Engem erre atanszékre helyeztek a kurzus végén, majd1950. január 1-ével adjunktusi kinevezéstkaptam. Ez nagy megtiszteltetést jelentett.Tanultam és oktattam.

Az Akadémia egyéves volt. Abban bíz-tam, hogy leteltével visszakerülök a KertészKarra oktatónak. Nem így lett. 1950 júniusközepén átirányítottak az FM. SzakoktatásiFõosztályra három hónapra tanterv-korsze-rûsítési munkára. A szóbeli megállapodásellenére nem mehettem vissza az Agrár-egyetem Kertész Karára az Üzemtani Tan-székre, ahová pedig már a rektori beiktatá-som is megtörtént.

Az oktatás-nevelés általános kérdéseinkívül az un. világnézeti tárgyak nem tartoz-tak felsõoktatási csoportunk hatás- és fel-adatkörébe. Ezeket az Oktatási Minisztériumirányította. Oktatásukat már az 1949/50.tanévtõl kötelezõvé tették. Az egyéb minisz-tériumok – pl. FM vagy EüM – abban foglal-hattak állást, hogy az OM által javasolt világ-nézeti fõ tárgyak közül melyiket válasszák,illetve milyen melléktárgyakat (pl. agrárpoli-tika) vegyenek fel.

Néhány hónap elteltével az ország bel-politikájában félelmet keltõ erõk jutottak ha-talomra. Nagy volt a nyugtalanság sok FMintézményben. Egyre-másra küldték el a jónevû tanárokat, kutatókat. Suttogás volt, deszólni senki sem mert.

A Felsõoktatási Csoportban – rövidesenosztállyá minõsítették – csak az Erdõ-mérnöki Karnak nem volt szakmai elõadó-ja, összekötõje. Ezért is, és a távolság miattis, róluk tudtuk a legkevesebbet. A déká-non – Fehér Dániel professzoron – és azoktatási helyettesén kívül senkire sem em-lékszem, aki megfordult volna a Fõosztá-lyon.

Fények és árnyakKérem, – bocsássanak meg!

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 139

Valamikor – 1951. kora tavaszán – meg-jelent a csoportban egy megnyerõ modorúfiatal erdõmérnök, K. Gy. Végre lettelõadója az Erdõmérnöki Karnak is. Hamarmegkedveltük.

Emlékezetem szerint úgy 2 hónap utánkiküldetésbe ment Sopronba. Soha többetnem láttuk. Jellemzõen a korra, nem voltszokás a kérdezõsködés. Magam úgy gon-doltam, hogy H.-né, a személyzetis csak tudróla valamit. Hozzá fordultam kérdésemmel.K. elvtárs Hunyadi páncélos volt, és errõlnem beszélt – mondta H.-né. Ezzel az ügylezárult. (Véleményem szerint K. Gy. 1944-ben legfeljebb 16 éves lehetett.)

Néhány nap múlva a Középfokú Oktatá-si Osztályról rúgtak ki egy kiváló tanárt – ta-lán B.-nek hívták. Õt követte B. Gy. és R. S.Korábban már kivégezték Rajkékat ésSzõnyi Tibort. A Fõosztályon nõtt a félelemés a bizonytalanság, így bennem is.

••• Nemrég elolvashattam hajdani fõnököm

visszaemlékezéseit. T. J, a Fõosztály vezetõ-je így emlékezik vissza:

1951 tavaszán a KB Titkársága napi-rendjére tûzte a mezõgazdasági szakképzés-rõl szóló jelentés megvitatását. Ennek létre-hozásában részt vettem. A nagy gonddal el-készített, többször módosított pártjelentésbõltöbb szövegrészt kihagytak, viszont a tansze-mélyzet megerõsítésével kapcsolatos felada-tokhoz beírták a Pártközpontban, hogy: „azerdõmérnöki és az állatorvosi karok tanára-it politikailag felül kell vizsgálni”.

A KB Titkárság ülésére 1951. április 11-én került sor. Erre Erdei Ferenc minisztermellett én is meghívást kaptam. Az akkorigondolkodásomból következõen a meghívástnagy megtiszteltetésnek tartottam, és alapo-san felkészültem rá. Az elsõ kellemetlen csa-lódás akkor ért, amikor Rákosi dolgozószo-bájának bejárata elõtt a titkár akövetkezõképpen igazított el: „A vitában szótnem kérhet. Ha név szerint kérdezik, a kér-désre tömören válaszoljon!”

Csalódásom folytatódott. Amikor elhe-lyezkedtünk, kellemetlen orrhangján meg-szólalt Rákosi: „Na mondja Erdei, mit akar?”

Erdei tájékoztatása befejeztével megrökö-nyödve hallottam Rákositól, hogy „azerdõmérnökök ott Szegeden(!!!) már 1919-ben is az ellenforradalom fészkét képezték.”Révai azt kérdezte, hogy ki az a szerencsét-len hülye, aki állami vonalon kezeli a szak-oktatást? „Vigyázz!” – szólt közbe Gerõ, fe-lém mutatva – „Ott ül a hátad mögött.” Rö-vid, hasonló színvonalú tárgyalás után Rá-kosi azt mondta: „Nincs itt sok tárgyalniva-ló, zárjuk le az egészet. Írja!” – intett ajegyzõkönyv vezetõjének – „Az egész ügyet átkell adni az ÁVO-nak, takarítsa ki azt a sze-métdombot! Végeztünk!”

A következõ napok zsúfolt munkája köz-ben majdnem elfelejtkeztem a kínos ülésrõl,amikor egy telefonálót kapcsoltak be: X. Y.

államvédelmi õrnagy – mutatkozott be, ésmegkérdezte, mikor kereshetne fel. Másnapdélután jól öltözött, udvarias, barátságosember lépett be. Közölte, hogy õ kapta a meg-bízást az erdõmérnöki és állatorvosi karokvizsgálatára. Kérdeztem, miben lehetek a se-gítségére, mi a mi feladatunk? Semmi –mondotta. Mi elvégezzük a vizsgálatot, és azeredményrõl tájékoztatni fogunk. A végre-hajtás a ti dolgotok. Megadta a telefonszá-mát, és elköszönt.

Április végén, az osztályvezetõi megbe-szélés kezdetekor szólt a telefon. A kagylótfelvéve alig ismertem a joviális Fehér Dánielhangjára.

– Szörnyû nagy baj van, – lihegte –azonnal gyere Sopronba!

– De Dani bácsi! Hogy képzeled ezt! Azegész napom foglalt. Mi olyan sürgõs? – kér-deztem.

– Nem mondhatok semmit, ne is kérdez-zél! Könyörgök, ülj azonnal autóba, és gye-re le! Hidd el, borzasztóan fontos és sürgõs!

– Jó, megyek. – válaszoltam és elindul-tam. Fogalmam sem volt, hogy mit akar, devilágos volt, hogy valami nagy baj lehet.

Majdnem dél volt, mire az öreg VolgávalSopronba érkeztünk. Ismertem a járást, rög-tön benyitottam az elsõ emeleti, teremnek isbeillõ dékáni szobába. Fehér magába ros-kadva ült a hatalmas bõrfotelben. Amikormeglátott, felugrott, két kézzel megragadta akezemet, és nagyot sóhajtott. Hál’ Istennek,hogy megjöttél! Láttam kivörösödött, izzadtarcán, remegõ beszédén, nehéz lélegzetén,hogy kétségbe van esve. Mi történt? – kérdez-tem. Meglepetve nézett rám. Pillantása vé-gigfutott a szoba három bejáratának ma-gas, kétszárnyú ajtóin. Odarohant azelsõhöz, kinyitotta és körülnézett. Aztán amásodikhoz, a harmadikhoz, majd vissza,és elfúló hangon suttogta: Itt vannak!

Egy pillanatra átfutott a fejemen, csaknem zavarodott meg az öreg? – Kik vannakitt Dani bácsi? – kérdeztem. Kétségbeesetthangon kérdezte vissza: Hát te nem tudszsemmirõl? Fogalmam sincs, mirõl van szó –válaszoltam. Gyere, nézd meg, hörögte, éshúzni kezdett az ablakhoz. Nézd meg! Nézdmeg! – ismételgette. Ránéztem a park napsü-tésben ragyogó öreg fáira, de semmit se lát-tam. Ne oda nézz! A fõbejárat elõtti két au-tót nézd! – kiáltott rám. A fõbejárat elõtt kétdrapp Pobeda állt. Ebben a pillanatban esettle a tantusz. Az ÁVO? – kérdeztem. Az! –suttogta, és a fülemhez hajolva elmondta,hogy elõzõ nap délelõtt négy fiatalember ér-kezett. Bemutatták a DISZ Központi Bizott-sága levelét, mely szerint két-három napigtanulmányozni kívánják az egyetemi fiata-lok életét. Mondtam nekik, örülök az érdek-lõdésnek, és átkísértem õket a közeli tárgya-lóba. Délutánra – folytatta – már az egészEgyetem tudta, itt van az ÁVO. A DISZ„munkatársai” behívják a hallgatókat, ésazt kérdezik, mit csináltak a háborús évek-

ben, tagjai-e valamelyik bajtársi szövetség-nek? Mirõl tárgyalnak ott? Mivel foglalkoztaka szüleik a háború elõtt? Stb. A beszélgetésstílusát ilyen megjegyzésekkel fûszerezték:Ne próbálj mellébeszélni! Ne hazudj! Elintéz-tünk mi már nálad nagyobb fiúkat is! Stb.

Nem értettem az egészet! A titkársági ülé-sen felmerült a hallgatók vizsgálata, de ahatározatban csak a tanároké szerepelt.Azt hittem, az ÁVO ezt készíti elõ. Fel vol-tam háborodva a „felülvizsgálaton” és adurva módszeren. Megnyugtattam Fehért,intézkedni fogok. Akkori naiv hívõként megvoltam gyõzõdve, hogy az ÁVO-nál hibatörtént. Azonnal visszamentem Pestre, fel-hívtam az õrnagyot, és elmondtam a ta-pasztaltakat. Magyarázatot kértem, és kifo-gásoltam, hogy ilyen primitív nyomozókatküldtek az egyetemre. Kértem, azonnal ren-delje vissza az embereit.

Az õrnagy azt válaszolta, nem ismeri aKB Titkárság dokumentumát. Neki a hallga-tók politikai tevékenységének vizsgálatát ad-ták ki, és azt el is végzi. Sajnálja a sopronirossz visszhangot, és kérésemet megbeszéli afõnökével. Közöltem vele: ragaszkodom azazonnali visszahíváshoz, és ha ez nem tör-ténik meg, jelenteni fogom a tapasztaltakata miniszternek és a Pártközpontnak. Pilla-natnyi hallgatás után az õrnagy válaszolta:Jó, visszahívom az embereimet. Megköszön-tem, és letettem a kagylót.

Másnap reggel Fehér Dániel felhívott.Képzeld – mondta – reggel bejövök az egye-temre, és a portás jelenti, hogy a „DISZ”-esekdélután leadták a szoba kulcsát, mertsürgõsen vissza kell menniük Pestre. Köszö-nöm, nagyon köszönöm! – hálálkodott Fe-hér. Õszintén gondoltam, amit válaszoltam:Látod Dani bácsi! Nem kell mindjárt begyul-ladni!

Május közepe felé ismét elõkerült azÁVO-vizsgálat ügye. Jól nevelt õrnagyom je-lentkezett telefonon. Kész vagyunk – mon-dotta –, mikor vihetem az anyagot?

Másnap délután eljött. Arcán széles mo-soly és megelégedettség ragyogott. Letett azasztalomra mintegy húsz oldalnyi összefû-zött megvonalazott kockás papírt. Azt kér-jük, hogy a listán szereplõ hallgatókat azon-nal zárd ki az ország összes felsõoktatásiintézetébõl. A váratlan kérésen meglepõdvefelnéztem õrnagyom arcára.

Elkezdte olvasni a hosszú listát: Sorszám,név, anyja neve, születési hely és idõ, szak,évfolyam. Az utolsó keskeny oszlop: Megjegy-zés. Ebben ilyenek szerepeltek:

– Résztv. a Turul bajt. sz. esti vacsoráin.– Nyilas párttag volt. (Ezt csak néhány

hallgatónál írták.)– Hunyadi pc-be jel.– Apja nyilas vez. volt, internálták.– Apja horthysta törzstiszt volt.– Stb.A végzés elõtt álló erdõmérnök- és állator-

vostan-hallgatóknak mintegy fele, a többi

140 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

évfolyamból kisebb arányban szerepeltek anévsorban. Átvillant az agyamon, mit vála-szoljak erre az „anyagra”? Magyarázzamel, hogy az általam ismert KB Titkársági ha-tározat mit tartalmazott, vagy azt, hogy mitír elõ az egyetemi szabályzat a kizáráshoz?De hiszen nekem nem is ez az igazi bajomezzel az egésszel. Határoztam, megmon-dom neki. Figyelj ide – mondtam. Én szívbõlútálom a szélsõjobboldaliakat, de nem értekegyet azzal, hogy kizárjuk azokat a hallga-tókat, akiknek egyetlen bûnük, hogy a diák-szervezetnek tagjai voltak, vagy részt vettekaz értekezletein. Minden további nélkül ki-zárjuk viszont azokat, akik náci, nyilas fa-siszta szervezetek tagjai voltak, vagy jelent-keztek a Szálasi-féle rohamcsapatba, ha tiellenõriztétek ezeket az adatokat.

Miközben beszéltem, az õrnagy arcaegyre komorabbá vált, és amikor befejez-tem, indulatosan rám kiabált: Neked nincsjogod felülvizsgálni a mi döntésünket! Alá-írod, és kész! Idefigyelj – mondottam – nekiabálj és ne utasíts engem, mert te nemvagy a fõnököm. Az én munkámért én va-gyok a felelõs, és engem a miniszterem uta-síthat. Jó, mondotta az õrnagyom, és arcaeltorzult a dühtõl. Szóval nem írod alá!? Ki-abált. Nem, mondottam. Az õrnagy felkap-ta az íróasztalomról a névsort, és köszönésnélkül kirohant, becsapva maga mögött ahatalmas ajtót.

Egy pillanatig se bántam, amit tettem.Meg voltam gyõzõdve, hogy az ÁVO rosszulhajtotta végre a KB Titkárság határozatát.De mit tegyek most? Közvetlen fõnökömet H.miniszterhelyettest nem akartam felhívni,mert tudtam, milyen merev felfogású. Hege-dûsnek és Erdeinek akartam elmondani atörténteket. Miközben ezen töprengtem, szólta telefon. Hegedûs hívott: Most értesültem azÁVO vitádról. Felejtsd el J. az egészet, ne fog-lalkozzál ezzel, mondta, és letette a kagylót.Végtelenül örültem. Naivul azt hittem, hogyaz „ügy” el van felejtve. Jó ideig semmit semhallottam róla. Csak késõbb értesültem, hogyH. utasítására (H. P. a személyzeti és okta-tási ügyek miniszterhelyettese, a Fõosztályfölöttese volt) mindent végrehajtottak. Örül-tem, hogy nem tudok többet, nem kérdez-tem, mi történt, és velem sem beszélt senkierrõl. A fõosztályon feltûnõ hallgatás vett kö-rül. Ekkor jelentkeztem H-nál, az áthelyezé-semet kérve, amelyet megnyugtatóan eluta-sított.

Eddig tartott T. J. visszaemlékezése.Mindezekrõl én akkoriban gyakorlatilagsemmit sem tudtam. T. J.-t egyébként 1952.március 9-én H. miniszterhelyettes 10.30 és10.40 óra között, tíz perc alatt felmentettefõosztályvezetõi beosztásából, és áthelyeztea Vízépítõ Vállalathoz segédkönyvelõnek.További 15 percet kapott, hogy elhagyja azFM épületét. Eljárást indítottak ellene a szo-cializmus elleni tevékenység vádjával, ésmeghurcolták.

••• Velem mi történt?1951 április végén, május elején hírt

kaptunk, hogy Sopronban az ErdõmérnökiKaron zendülés tört ki. Még az is hírlett,hogy a hallgatók egy része tiltakozik bizo-nyos tantervi követelmények elfogadása el-len. Kari elõadó az osztályon nem lévén,semmi pontosat nem tudtunk. Jött afõosztályi utasítás: a Felsõoktatási Osztálymegbízott vezetõje azonnal utazzon le, ésintézkedjen. Ez én voltam, noha alig egyévet dolgoztam a Fõosztályon, és csak 3-4hónapja voltam mb. osztályvezetõ. Ezenkí-vül csupán egyetlen adatot kaptam: Hol-nap, induláskor a kocsinál vár engem egy„összekötõ”. Semmilyen további adatot –aktát, bármilyen más írásbeli utasítást, szó-beli információt, a megoldandó feladat is-mertetését – senkitõl nem kaptam!

Másnap kora reggel indultunk. Az FM ko-csinál valóban ott állt egy ismeretlen, 25-30év körüli férfi, az összekötõ. Azt gondoltam,hogy a Fõosztályról, vagy a Minisztériumegyéb részlegétõl jött. Tévedtem. Az illetõbemutatkozott: L. államvédelmi fõhadnagyvagyok. Megdöbbentem. Ekkor éreztemelõször, hogy Sopronban sokkal rosszabbhelyzet vár rám, mint gondoltam. Rossz ér-zéseim tovább nõttek, amikor kiderült, hogya Pártközpontból jött.

A tiszt pontosan ismerte a kari helyzetet.Útközben néhány oktatóról és 20-30 hallga-tóról beszélt, akik rossz légkört, rossz han-gulatot keltenek az egész karon. Hogy õmindezt honnan tudta, nem mondta, én pe-dig nem kérdeztem. Csak azt éreztem, hogyegyértelmûen fölém helyezték.

A kora délelõtti órákban érkeztünk meg.Feszült bizonytalanság fogadott bennün-ket. Mint kitûnt, a fõhadnagy ismerte a he-lyet, a vezetõket, otthonosan mozgott a ka-ron. Én Fehér Dániel dékánnal igyekeztemszót váltani. Õ nagyon zavart volt, csakannyit mondott, hogy minden évfolyamonvannak szószólók.

L. fõhadnagy ismerõsként tárgyalt egye-sekkel, akiket én nem ismertem, akik helyi-ek voltak. Én a volt középiskolai társaim – H.S. és J. I. – után érdeklõdtem, szerettem vol-na velük konzultálni, de nem sikerült. Õkmár végeztek, elhagyták Sopront.

Intézkedni kellett. A Tanulmányi és vizs-gaszabályzat szerint 3-5 tagú fegyelmi bi-zottságot kellett felállítani. Ezt létrehoztuk.Ez a bizottság 5 fõbõl állt. Tagok: Fehér Dá-niel dékán, a Tanulmányi Osztály, vagy aDékáni Hivatal vezetõje – nem emlékszempontosan –, a DISZ képviselõje, a személy-zetis és én.

Fehér Dániel dékán és a TanulmányiOsztály, vagy a Dékáni Hivatal vezetõjeelõadták, hogy a hallgatók számottevõ há-nyada, fõleg a végzõsök nem hajlandók fel-venni a világnézeti tárgyakat, következés-képpen azokból nem is vizsgáznak. Ez sú-

lyos fegyelemsértésnek minõsült. Ezt csaksúlyosbította a felsõoktatásra országosan rá-nehezedett félelmetes tisztogatási hangulat.Úgy tûnt, hogy ezt a nyugati határmenti ka-ron sem az oktatók, sem a hallgatók nem ér-zékelték a teljes súlyának megfelelõen. An-nak ellenére sem, hogy állítólag nem sokkalkorábban néhány, talán 4-5 fõ ÁVO-s tisztDISZ-esnek adva ki magát, beidézte ésfelelõsségre vonta a hallgatók szóvivõit azFM Felsõoktatási Osztálya és a kari vezetéstudta és beleegyezése nélkül. (T. J. vissza-emlékezéseihez a 2002. évben jutottam hoz-zá, tõle kaptam meg a Valóság c. folyóiratezzel foglalkozó számát is.)

Megkezdõdött a bizottsági ülés. A „Bi-zottság” létszáma – mint említettem – hivata-losan öt fõ lehetett volna, de valójában kitudja, hányan voltunk, mert a dékán szobá-jába állandóan jöttek be általam nem ismertemberek, és kapacitálták a dékánt sok min-denre, csakis olyanra, ami az érintett hallga-tók ellen szólt. Ott volt a fõhadnagy is. Egy-értelmûen õ mozgatta õket. Látszott a hely-zeten, hogy õ a fõnök. Úsztam az árral, java-részt nem értettem, mi történik. A fõhadnagybiztos kézzel, nagy jártassággal tartotta kezé-ben az ügyintézést. Az írásbeli anyagot – azegyetlen ügyiratot – a név szerint megfogal-mazott általános vádakkal már teljesen kész-re összeállították. Ebben az ügyiratban sze-repelt minden érintett hallgató neve. A Fe-gyelmi Bizottság meghozta a döntését. AzEgyetemi Fegyelmi Szabályzatnakmegfelelõen, kari viszonylatban abból alehetõ legsúlyosabbat: „Az érintett hallgató-kat évfolyamuktól függetlenül, azonnali ha-tállyal a karról határozatlan idõre kizárja.”

Eddig tartott a bizottsági ülés. A határozatismertetése céljából a dékán összehívta azérintett hallgatóságot. Az elõadóterembeazonban rengeteg hallgató jött be. Így tulaj-donképpen nemcsak a határozat ismerteté-se történt az érintettekkel, hanem az egynagy hangzavarú, kusza gyûléssé vált. So-kan bekiabáltak sok mindent. Itt közöltemaz érintettekkel, hogy ezt a döntést rövide-sen írásban is megkapják.

Ezt a határozatot megkapta az ÁVO-sfõhadnagy is.

Estére Pestre értünk. Másnap délelõtt máraz ÁVO-s tájékoztatta az illetékes legfelsõbbpártszervet, a KB Titkárságot. Ezt onnan tu-dom, hogy délután már nálam volt az Osztá-lyon. Magából kikelve közölte, hogy kemé-nyen elmarasztalták a gyenge határozatért.Szóban utasított a döntés megváltoztatására,miszerint: a vétkes hallgatókat a rendbontásmiatt ki kell tiltani az ország valamennyiegyetemérõl! Szinte ezzel egyidejûleg érke-zett H. P. miniszterhelyettes azonos tartalmúutasítása. A kör bezárult.

Néhány nap múlva a karról jellemzésselellátva érkezett meg a Felsõoktatási Osztály-ra minden érintett hallgatónak külön-különa név szerinti személyes ügyirata, amelyben

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 141

benne szerepelt az ellenük név szerint felho-zott vád is. Már minden okmányon ott voltFehér Dániel aláírása. Õt kismértékben is-mertem, de abban akkor is bizonyos voltam,hogy az okmányok létrehozásánál neki csakegy szerepe volt: az utasításra történõ alá-írás. Ezen okmányok összeállításában ne-kem semmi részem nem volt! Nem ismertemsenkit, a karon alig egy napot töltöttem elmindösszesen.

A hallgatók így a súlyosbított döntésrõlkapták meg az értesítést. Tekintve, hogy azegész büntetõ hadjárat a párt Központi Bi-zottsága Titkárságának határozata alapjánfolyt, a végsõ döntést is ez határozta meg.Azt semmilyen halandó magyar szervezetnem változtathatta meg. Számunkra ezt adöntést H. P, az illetékes miniszterhelyettesszóbeli utasítása erõsítette meg.

A kari fegyelmi határozatot Fehér Dáni-el dékán és én írtuk alá. Az FM-bõl kibo-csátott végleges határozatot nekem kellettaláírni, mint az illetékes mb. osztály-vezetõnek. Így mi ketten váltunk a fõ bû-nösökké. Vejemtõl tudtam meg, hogy va-lójában egyedül én lettem a fõ bûnös, hi-szen Fehér professzorról – és ez természe-tes – ugyanaz a vélemény alakult ki, mintaz eltávolított hallgatókról. Õ is a kommu-nista diktatúra áldozata, nem pedig a cse-lekvõje, vagy végrehajtója. Különösenmegrázott az a tény, amelyet vejemtõlszintén a közelmúltban tudtam meg: Töb-ben rovásomra írják azt is, hogy a hallga-tói ügy lezárása után még Fehér pro-fesszort is felmentettem állásából. Ez egy-szerûen nem igaz. A tanári kar és kiemel-ten a dékán kinevezése, vagy felmentéseaz illetékes miniszter vagy miniszterhe-lyettes hatáskörébe tartozott.

••• Amíg egyértelmû Fehér professzor

mentsége, mert az az események sajátoshelyzetébõl automatikusan adódik, addigtõlem vajon megkérdezné-e valaki, hogyvan-e valami, amit fel tudok hozni a ment-ségemre? Ilyen kérdést az élet sohasem inté-zett felém. (Nem kerestek meg a Valóság c.folyóiratban tudományos kutatást köz-zétevõk sem, pedig még élek, és tudtamvolna a kérdéseikre válaszolni. Tény, hogya Fegyelmi Bizottság határozata ellen egyet-len tiltakozó szó sem hangzott el.) Mostmégis megkérdezem – én, magamtól –, ésválaszolok rá:

– Engem a végszigorlatom letétele elõttSzõnyi Tibor, a Párt Káder Osztályánakvezetõje utasított, hogy vegyek részt 1949május közepétõl a 4-5 hónapos Agrárpoliti-kai Kurzuson. Szõnyi nyugatról jött haza. Énfrancia fogságban voltam. Amikor Szõnyit asoproni események elõtt kivégezték azért,mert „nyugatosokkal vette körül magát”,rögtön felötlött bennem: Miért engem hívott?Nem ismert. Száz másik embert is hívhatottvolna. Azért, mert nyugatos vagyok? Szõnyi

utasítása elõtt egy évvel még parasztpártivoltam, az MDP-s tagságom alig egy évesvolt. Féltem.

– Már érezhetõ volt, hogy valami nagymegméretés és konfliktus kezdõdött megRákosi és Nagy Imre között. Én Nagy Imretanítványa, majd munkatársa lettem. Beleke-veredtem valamibe?

– Mindezek felett hittem és bíztam akommunizmus eszmevilágában. Úgy érez-tem, hogy egy kegyetlen, több százezerhonfitársunk értelmetlen halálát okozó vesz-tes háború után a 3 millió koldus országát ezaz eszmerendszer emelheti fel.

Így lettem egyedül én a fõbûnös. Mindezt2004. január eleje óta tudom. Eddig azt hit-tem, ketten vagyunk. A háttérben meghúzó-dó igazi bajkeverõk a közvélemény elõttnévtelenek maradtak...

••• Semmit sem kívánok szépíteni. Végkö-

vetkeztetésemet, amire fél évszázadgyötrõdése és a közben feltárt forrásmun-kák segítségével eljutottam, nemmentegetõzésként írom. Ez az alábbiakbanfoglalható össze az 1949-52 közötti évekrenézve:

1. A legfelsõ kommunista pártvezetés – aKB Titkárság – megszédülve az állam és gaz-daságszervezés elsõ „sikereitõl” elérkezett-nek látta a személyi változtatásokat, magya-rul a „tisztogatást” a tudomány és felsõok-tatás területén, mint a káderképzés legfonto-sabb bázisaiban. Bevezette és kötelezõvétette a világnézeti tárgyak oktatását. 1950õszén létrehozta a marxista-leninista tanszé-keket.

2. Az érintett minisztériumok – OM, FM– vezetõi szolga módján fogadták el és haj-tották végre az un. titkársági határozatokatmind a szervezésben, mind a tisztogatás-ban. Ebben az idõszakban tragikusan mindaz oktatási, mind az FM tárca élén hajdaniparasztpárti, népi író állott. Darvas József ésErdei Ferenc voltak a miniszterek, akiknekkorábbról semmiféle felsõbb vezetési, irá-nyítási tapasztalatuk nem volt, eltérõelveikrõl nem is beszélve. A határozatokvégrehajtásáért formailag a minisztérium,ténylegesen az ÁVO volt a felelõs, és ez aszervezet nem ismert sem istent, sem em-bert. (Ami a Valóság folyóiratban kutatásieredményként közreadódott, azzal egészé-ben véve egyetértek. Kifogásolom, hogy aKB Titkárság határozatát kíméletlenül be-hajtó ÁVO szerepe szinte meg sincs említvea tanulmányban.)

3. Az egyetemi karokon ún. politikai biz-tosok pásztázták az oktatók és hallgatók vi-lágnézeti beállítottságát, a helyzetrõl alkotottvéleményét, netán kritikáját. Ezen adatokösszegyûjtése képezte azt a „kritikus töme-get”, aminek alapján a pártszervek beavat-koztak az életükbe, a jövõjükbe. A Felsõok-tatási Osztálynak az Erdõmérnöki Karról al-kotott ismeretei ugyanakkor – nem lévén a

Karnak képviselete – felületesek és hiányo-sak voltak.

4. A kíméletlen és gyökeres változtatá-sokhoz – mint az oktatók felmentése vagy ahallgatók kizárása – a pártvezetés az ÁVOembereit is bevetette. Ez a szervezet a karo-kon beépített helyi emberekkel összefogvakészítette elõ a legképtelenebb döntési alter-natívákat is. Ezek szorításából sem fönt – aminisztériumban – sem lent – a területi intéz-ményeknél – senki sem tudta magát kivon-ni, kénytelen volt mindenki végrehajtani azutasításaikat. Ez történt 1951 tavaszán az Ag-ráregyetem karain is.

5. Mindent meghatározott a Párt KB. Tit-kársága: Rákosi, Gerõ, Révai, Farkas, Hege-dûs és a többiek. Többnyire kényszerbõlegyetértett ezekkel a határozatokkal a mi-nisztériumok legfelsõbb vezetése, pl. az FMminiszter is.

6./ Ebbe a politikai és hatalmi mecha-nizmusba került bele egy óriás intézmény– az FM – egy jelentéktelen kis szervezetea Szakoktatási Fõosztály alig megszerve-zett Felsõoktatási Osztálya (létszáma 4 fõvolt). Gyalázatosan be volt programozvaminden lépése a tisztogatásnak, melynekvégül „törvényes” keretet is kellett adni.Ezt jelentette az Egyetemi Szervezeti Sza-bályzat kiemelt fegyelmi paragrafusa, ésaz ennek szellemében meghozott döntés adékán és az osztályvezetõ aláírásával.(Hogyan írhatott alá egy kari dékán és egyFM osztályvezetõ olyan okmányt, mely-ben az érintetteket az ország összesegyetemérõl – Mûegyetem, Orvostudomá-nyi, Jogtudományi stb. Egyetem – kitiltja?Milyen jogkörük volt ehhez?) A végrehaj-tás az ÁVO díszkíséretében történt, a név-re szabott határozatokat aláíratták pl. Fe-hér Dániel dékánnal és Rédai István meg-bízott osztályvezetõvel. Parancsuk volt,melyet ha megtagadnak, következményeibeláthatatlanok.

••• Annak idején a család szegénysége mi-

att 14. évemtõl magántanulóként tanul-tam, a szünidõkben téglagyári munkás let-tem azért, hogy a tanulásomhoz pénzt ke-ressek. Sikerült az egyetemig eljutnom. Ezlenyûgözõ élmény volt! Nem véletlen,hogy az életem ezen szakaszát a MezõtúriReformátus Fõgimnázium latin oktatásarévén ezzel a szólással jellemeztem: Sicitur ad astra! – azaz: Így jutunk a csillagok-hoz!

Telt az idõ. Sok panasz érkezett még aminisztériumba hozzám is az érintettekkörébõl. Sok szülõ úgy rimánkodott nekem,mintha én meg tudnám oldani a gondokat.Errõl szó sem lehetett, de ugyanakkor állan-dóan marcangolt a lelkiismeret.

1952 május közepén Erdei Ferenc mi-niszter – aki kedvelt és becsült engem – fel-hívott, hogy tegyek vele egy rövid autós utat.Gödöllõre vitt. A város elõtt és felett a nagy

142 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

kanyarban megálltunk. Lemutatott a pre-montrei gimnáziumra. Ott lesz az új Agrár-egyetem! – mondta. Hazafelé megpendítet-tem a soproni ügyet. Miniszter elvtárs! Leg-alább azt kellene meghatározni, hogy meny-nyi ideig tart a hallgatók kitiltása! – Nehézügy ez barátom, de reméljünk! – válaszolta.

Szavait bíztatásnak vettem. Néhány napmúlva már a Fõosztály személyzetisénél –H.-nénál – próbálkoztam. Ugyanezt mond-tam neki.

Szinte már másnap éreztem, hogy meg-változott valami körülöttem. Csend, sutto-gás vett körül. T. J. fõnökömet már régenleváltották. Helyette K. J. volt a fõosztá-lyvezetõ. Rövid idõn belül világossá váltelõttem: Leírt lettem.

1952 szeptemberében eljárás indult elle-nem. A felhozott vádak nagy része majdnemszó szerint ugyanaz volt, mint a kicsapottsoproni erdészeké (nyugatos, levente, ifjúvezetõ, legátus stb.). A fõvád azonban másvolt: opportunista magatartás a soproni er-dészek mellett.

A határozat és elmarasztalás: októberbenkizártak a Pártból, eltávolítottak az FM-bõl,feleségemet elbocsátották az AgráregyetemKertészeti Kar Nemesítési Tanszékérõl.(Jellemzõ, hogy az egész eljárást akkor bo-nyolították le, amikor a miniszter egy hóna-pos évi szabadságát töltötte.)

Ismét a gimnáziumi latin tudásomat al-kalmazva mondtam akkor is: Sic transit glo-ria mundi, – Így múlik el a világ dicsõsége.

••• A soproni eseményeket továbbra sem

tudtam feldolgozni. A hiányzó egy állam-vizsgám letételére sem törekedtem. Nemvolt erõm hozzá. Amikor az FM-ben vég-zett, éjt nappallá tevõ tanterv és szervezet-korszerûsítési munka után – amit egyébkéntkormánykitüntetéssel is elismertek – kímé-letlenül kirúgtak, tetõzött minden, sok min-den összeomlott bennem.

Somos András professzor volt akkor aKertész-kari fõigazgató. Nagy tisztelõje vol-tam, õ is becsült engem. A kirúgás után hatá-roztam, majd felkerestem õt. Közöltem vele,hogy visszamegyek Mezõtúrra, a szülõváro-somba, akár a leggyengébb szövetkezetbenvégzendõ munkára is. Közöltem vele továb-bá, hogy a diplomámhoz szükséges záró szi-gorlatomat addig nem teszem le, amíg tudo-másomra nem jut, hogy a kizárt hallgatókenyhítést kaptak, visszakerülhetnek az egye-temre, és vizsgázhatnak. Õ megértett engem.Ennek a döntésemnek az indokát még fele-ségemnek sem mondtam el soha. Õ a sopro-ni eseményekrõl sem tudott mind ez ideig.

Mezõtúron 11 kemény, dolgos évet töl-töttünk el. Hajnaltól estig dolgoztam. Felesé-gem gépállomási agronómusként kerékpár-ral rótta a földeket, miközben vitte a háztar-tást és négy kis gyermekünket nevelte. Ilyenkörülmények között nem volt nehéz betarta-nom a fogadalmamat a záró vizsga letételét

– azaz a diploma megszerzését – illetõen.Nem is zavart ez engem. Annál inkább gyö-tört az, amibe az FM-ben töltött szûk kétévem két napja alatt belekerültem, és amitmindeddig nem tudtam a lelkiismeretembenfeldolgozni. Ez az oka annak, hogy mindeztmost elmondom.

••• 1961 tavaszán munkatársaival együtt fel-

keresett Somos professzor. Közölte, hogyszívesen visszavárnának az egyetemre.Bõséges gyakorlatot szerezhettem az elmé-leti tudományokhoz. Arra is ígéretet tett,hogy segít feleségemnek a szakmábantörténõ elhelyezésében is.

A kérés megtisztelt bennünket, mégis aztkellett mondanom, hogy nem mehetek, hi-szen ismeri a fogadalmam: Addig nem szer-zem meg a diplomám... Erre õ: Ugyan kér-lek! Már más szelek fújnak. Akik vissza akar-tak kerülni és levizsgázni, azok nagy részemár levizsgázott, ámbár úgy tudom, hogyegy részük 56-ban egy professzoruk vezeté-sével – meg is nevezte, de én már nem em-lékszem, ki volt – elhagyta az országot. Ezérta te dolgod az, hogy haladéktalanul tedd lea vizsgáidat, térj vissza a Fõiskolára azÜzemtani Tanszékre. (Ekkorra már meg-szûnt az Agráregyetem. Részeire oszlott. AKertészeti Fõiskola várt vissza.)

Így történt, hogy 1961-ben az õszi félév-ben letettem a negyedik záró szigorlatomatés az államvizsgát is, és – a sors szeszélye! –már nekem is vizsgáznom kellett három vi-lágnézeti tantárgyból! Azokból, amelyekbõla soproni erdészek nem akartak vizsgázni.

Az Üzemtani Tanszékre 1962 novembe-rében kaptam meg újra a kinevezésem. Egyév múlva a családom is felköltözött mert fe-leségem is kapott állást, mint kerttervezõ.

••• Az az érzésem, hogy töredékét sem

követtem el annak, mint amivel az életvádol. Az az érzésem, hogy bárki, aki ahelyemben lett volna, ugyanígy cseleke-dett volna. Mégis egyértelmû, hogy vé-tettem. Nem elemzem a mértékét, nemelemzem a hatalom zsarolását, én, RédaiIstván, vétettem. Bocsánatot kérekmindazoktól, akiknek szomorúságot,keserûséget és bajt okoztam. Ezen az egytettemen kívül tudatosan soha, senkineknem ártottam, de mindenkinek segítet-tem, akinek tudtam. Már megbûn-hõdtem. Ugyanazt a büntetést róttammagamra, mint amit másoknak kiosz-tottam. 51 éve hurcolom némán, egye-dül a lelkemben ezt a gyalázatot.

••• Már fél öt volt. A vakító napsütés régen

kihunyt. Ólmos szürkület volt a szobában.Apósom, anyósom némán, csendesen ültekvelem szemben. Szemük messzire nézett.

Te ... rongyos ... élet.Lejegyezte, illetve írta: Bánó László okl.

erdõmérnök

••• Amikor férjem hazajött a szüleimtõl, és

mindent elmondott, elsõ gondolatom azvolt, hogy talán legjobb volna meghal-nom. Hosszú napok teltek el. Nagyon ke-veset beszéltünk errõl egymással. Azegyetlen biztató az volt, hogy félreérthe-tetlenül éreztem a férjem megértését,együttérzését és segítõkészségét. Végül amegoldási javaslatot is õ dolgozta ki:Édesapádnak az egyedüli helyes továbbitennivalója, hogy nyilvánosan bocsánatotkér az érintettektõl, avagy, ha már nemélnek, az utódaiktól. Ennek az ErdészetiLapokban célszerû megjelennie. Kész-séggel vállalkozott rá, hogy ebben segít-sen.

Könnyû egy ilyen programot elgondolni,de nagyon nehéz elindítani, és még nehe-zebb végrehajtani. Szüleim rövidesen két,különbözõ álláspontot kristályosítottak ki:Édesapám közölte, hogy elfogyott az ereje,elég volt mindenbõl, ne történjen semmi.Édesanyám pedig szintén közölte, hogy netörténjen semmi, mivel édesapám egészségeannyira megromlott, hogy minden ez irányúlépés az életébe kerülhet – és elcsuklott ahangja.

Több, mint egy év telt el várakozással éstépelõdéssel, míg végül férjem közremûkö-désével és szüleim egyetértõ hozzájárulásá-val megszületett ez az írás azzal a határozottcéllal, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belüljelenjen meg az Erdészeti Lapokban.

••• Édesapám puritán, szótlan, kemény em-

ber. Az õ életével vagy a mi életünkkel kap-csolatosan megbeszélés, vagy beszélgetés acsaládban soha nem folyt. Ez belõlem, fiatallányból állandó hiány- és ellenérzést váltottki, noha számomra mindig Õ volt a megtes-tesült becsület. A felnõtt években kapcsola-tunk sokat változott, de a belém rögzült sokfeszültség a mai napig nem oldódott fel egé-szen.

Lehet, hogy édesapám mindezt csakmost, e sorok révén tudja meg. Szintén e so-rok révén szeretném közölni: Vágyam, hogyédesapámmal sorsközösséget vállaljak, ésvele együtt én is bocsánatot kérjek mindenmeghurcolt soproni erdésztõl, avagy az utó-daitól.

Szeretném, ha ez a nagyon beteg, na-gyon fáradt, fél évszázad óta a lelkiismereté-vel megbékélni nem tudó ember megérez-hetné a még élõk és a holtak utódainakmegbocsátását, és végre megkaphatná a lel-kiismerete megnyugvását, hiszen minden jó-érzésû ember nevében mondhatom – le-gyen hívõ, vagy nem hívõ, jobboldali, vagybaloldali –, hogy létezik megértõ megbocsá-tás, létezik megértõ szeretet.

Bánóné Rédai Annaerdészfeleség

(Ez az írás, mint fizetett közlemény je-lent meg.)

Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április) 143

A gazdálkodás viszonyaiErdélyben, általában

Napjaink erdõ- és vadgazdálkodása Er-délyben markáns változások sorozatátéli meg, átalakulóban van. Az ágazatgazdasági és politikai súlya jelentõs, atársadalmi átrendezõdés nyomán folyóreprivatizáció az ismerkedésünk terepétjelentõ állami szektor egészére meghatá-rozóan hat.

Az erdõtenyészet szempontjából a ter-mészetföldrajzi adottságok közismertenkedvezõek, az erdõsültség regionálisanmegközelíti a 40 %-ot.

A viszonylagos fabõség hatása azerdõtervezés és a gazdálkodás módszere-iben is tetten érhetõ. Az élõfakészletek is-meretére is alapozott hozamszabályozásalkalmazása nem terjedt el mindenütt, afenyõállományok felújításában általáno-sak a mesterséges technológiák.

Az erdõgazdálkodás országos szerve-zete a Bukarestbõl irányított, központo-sított állami vállalati struktúrára épül. Azigazgatóságok jobbára a megyék területitagozódását követik, feladatkörük a fo-lyamatosan terjeszkedõ magánerdõkegy része kezelésének összefogására iskiterjed. Az erdei haszonvételek lehetsé-ges mértékétõl az értékesítési árakig, agazdálkodás valamennyi naturális éspénzügyi eleme erõs központi kontrollalá esik. A vállalatok eredményessége azutóbbi idõk egyre határozottabb elvárá-saként jelenik meg, miközben a termeléslehetõsége, a rendelkezésre álló vagyona magánosítással csökken.

A viszonylag kis létszámú erdészeti ha-tóság (erdõfelügyelet) tevékenysége elsõ-sorban az erdõfelújítások szakmaiellenõrzésére terjed ki.

A vadászati jog az államé, így elválik aföldtulajdontól.

A vadállományt általánosságban a zordtermészeti viszonyokból és a ragadozók –medve, farkas, hiúz – jelenlétébõlkövetkezõ erõs szelekciós nyomás, az ala-csony szaporodási együttható és egyedsû-rûség jellemzi. A nagyvadlétszám hegyvi-déken töredéke az általunk „megszokott”hazai állapotnak, a vad itt békében meg-fér a természetes élõhelyével. A mezõgaz-daságban – a kárérzékeny, zárványszerûkisparaszti kultúrákban – így is jelentõsvadkárok fordulnak elõ.

Az ágazat gazdasági volumene hazaimércével mérve csekély, a valódi üzletiértéket a szabad területi vaddisznóhajtá-

sok szervezése mellett a medvevadászatkülönlegessége jelenti.

A hivatásos természetvédelem szerve-zeti méretei szerények, a védett területeknagyságrendje, aránya alacsony. A kisszá-mú erdõs nemzeti parkban a természetvé-delmi kezelés feladata jellemzõen azerdõgazdálkodóé, a fokozottan védett te-rületek zöme egyébként is alkalmatlan ahagyományos gazdálkodásra.

A földrajzi, élõhelyi és történelmi hatá-sok eredõjeként, Erdélyben a természettelvaló gazdálkodásnak a hazaitól lényege-sen eltérõ gyakorlata alakult ki, ami napja-inkban is folyamatosan változik. A ter-mészetközeli állapotú erdõk és a vadállo-mány viszonya a legtöbb helyen a kívána-tos egyensúlyt közelíti, a vadászat gazda-sági jelentõségét nem értékelik túl.

Bánáti tapasztalatok – látogatásunka nagykövéresi vadászterületen

Temesváron kísérõnk, Miklós úr és a Te-mesvári Erdõhivatal vezetõje, OlaruCodru úr fogadta a csoportot.

A 2500 hektáros, sík vidéki gyertyá-nos–kocsányos tölgyes igazi reliktum. Atemplomi hangulatú lábaserdõk, a tíz – ti-zenöt köbméteres, harmincöt méter ma-gasra törõ faóriások impozáns látványamég a helyi kollégákat is mindannyiszormegérinti. Az élõfakészletben felhalmozó-dott jelentõs tartalékok haszonvétele csu-pán az utóbbi évtizedben élénkült meg.Jellemzõen kis területû, óvatosan vezetettvégvágásokkal operálnak, stabil kerítések

mögött, az újulat mesterséges kiegészíté-sével.

A nagyhírû vadászterület évszázadosmúltra tekint vissza.

Évente 4 -5 nap jól szervezett hajtás-ban mintegy 60 disznót lövetnek. Egyénidisznóvadászat, befogás szinte egyálta-lán nincs. A mezõgazdasági vadkárokmértéke egyre nõ, evvel együtt erõsödika környék földtulajdonosainak azérdekérvényesítõ képessége. A kártéríté-sek ma már a gazdálkodás legsúlyosabbterhét jelentik.

A szakmai programot követõ ebédkellemes meglepetést tartogatott, amiminden várakozásunkat többszörösenfelülmúlta. A magyar vendégek tisztele-tére a vadászház nagyterme piros-fe-hér-zöld dekorációt kapott, a hangula-tot aláfestõ zenekar énekesnõje pedigmagyar népdalokat és nótákat is adottelõ – olyan színvonalon, hogy alegsprõdebb lelkû erdész is a könnyeitnyelte ...

Pillantás a Déli-Kárpátokra, kirándulás a Retyezátban

Késõi vacsorára értünk a Retyezátotészakról feltáró egyetlen úton, a Malomvízvölgyében a Brãdãtel diáktáborba. Sze-rény, de tiszta szállásunkon szívélyes ésbõséges vendéglátással várt bennünketAdrian Ursu úr, a Retyezáti Erdõhivatalvezetõje.

Szerdán egész napos túrára indultunk ahegység szívébe.

Erdélyországban erdész-vadász szemmelA Vadgazdálkodási Szakosztály erdélyi tanulmányútja – 2003

144 Erdészeti Lapok CXXXIX. évf. 4. szám (2004. április)

Utunk a Malomvíz-völgy felsõ régió-jába vezetett. Autóbuszunk nehézkesenkapaszkodott felfelé az egyre szûkebbés meredekebb szerpentinen, majd gi-gantikus méreteivel kibontakozott elõt-tünk a Retyezát-víztároló egész völgyetlezáró gátja. A rusztikus hangulatú„Rotunda” vadászházig tartó túrán házi-gazdánk bemutatta a negyedmillió hek-táros Hunyadi Erdõigazgatóság területé-nek mintegy tizedén gazdálkodóRetyezáti Erdõhivatalt.

A luc- és a jegenyefenyõ, valamint abükk jellemezte, magashegyi társulá-soknak 87%-a véderdõ – jellemzõen anemzeti park területén, ahol a termé-szetvédelmi kezelés is az Erdõhivatalfeladata. Az évi 24 ezer köbméteres faki-termelési lehetõségnek alig a negyedéthasználják ki, a vadászati hasznosítás iscsupán töredéke a becsült állománynak.Elmondásuk szerint a 120 szarvasbólévente hármat (!), az 520 zergébõl 15-ötlõnek, esik még 1-2 medve, farkas, hiúzés siketfajd is. Az Igazgatóság mintegyévi 500 tonna erdei gyümölcsöt (málnátés áfonyát) vesz át és értékesít, míggombagyûjtésre árverésen adják bérbe aterületeiket, jellemzõen külföldi vállal-kozásoknak.

A megye forgalma csak vargányábólmeghaladja az évi 120 tonnát.

Egy meredek oldalvölgy vízmosásánát kapaszkodtunk fel a nemzetközi hí-rû kárpáti bükkös kísérleti területre,ahol több egyetem kutatói tanulmá-nyozzák az emberi behatások nélkülmûködõ erdõben zajló folyamatokat.Láthattuk, hogy a természeteshezközelítõ vadsûrûség mellett a klímátjellemzõ erdei életközösség zavartala-nul mûködik.

A hamisítatlan kárpáti õserdõ élményé-vel búcsúztunk a Retyezáttól.

Erdõgazdálkodás és vadászat a Székelyföldön

Hátszegen és Szászvároson keresztül ér-tük el Gyulafehérvárt, ahol rövid kirándu-lást tettünk a Vár történelmi emlékei kö-zött. Értékeink nyilvánvaló mellõzöttségeés intézményes elhanyagoltsága miatt ér-zett elkeseredésünket az európai szelle-miség terjedésébe vetett hitünkkel igye-keztünk tompítani.

Utunkat a Nagy-Küküllõ völgyébenfolytattuk. Segesvárra elébünk jött elsõszékelyföldi házigazdánk, Szakács Sán-dor úr, a Székelyudvarhelyi Erdészetvezetõje, hazája erdész egyesületénekmeghatározó személyisége. Az õ kalauzo-lásával sétáltunk a Felsõváros nevezetes-ségei között, majd meglátogattuk a fehér-egyházi csata emlékhelyét, a Petõfi em-lékoszlopot és emlékmúzeumot.

A Küküllõ mentén kapaszkodtunk to-vább a Székelyföld belseje felé. A késõi al-konyat még lehetõséget adott arra, hogyvessünk egy pillantást Székelyudvarhelybelvárosára, ízelítõt kapva a kulturális, ok-tatási és erdészeti központ szellemi-ségébõl, hangulatából.

Autóbuszunk már erõs szürkületbenmászta meg a Hargita gerincét, majd aTolvajos-hágón át leereszkedtünk a Csíki-medencébe. Csíkszeredában, az Erdõ-igazgatóság központjában Ion Micu igaz-gató úr fogadott bennünket és rövidelõadásában bemutatta az Igazgatóság te-vékenységét.

Gyergyószentmiklóson Laczkó Terézfõmérnök asszony vezetésével kezdtükismerkedésünket a szakma helyi vonat-kozásaival.

Az állami erdõgazdálkodás tragikusannehéz helyzetérõl korrekt és világos tájé-koztatást kaptunk. Az erdõk magánosításasorán a gazdálkodással érintett terület, alehetséges hozam, így az alaptevékenység

jövedelemtermelõ képessége drámai mér-tékben csökken. A magánerdõ-kezelésfeladatként megjelenik ugyan, de ez a je-len rendezetlen és ellentmondásos viszo-nyai között óriási teher, és nem üzletilehetõség. Az országos erdészeti központa maradó területeken is erõsen – nem tisz-tán szakmai alapon, az éves növedék tö-redékében – korlátozza a haszonvételekengedélyezett mértékét. Ilyen körülmé-nyek között az erdõgazdaság a fennmara-dásáért harcol, megkeresve és megragad-va minden ésszerûnek tûnõ jövedelem-szerzési lehetõséget.

E gondolat mentén fejlesztik a Szilá-gyi Szilveszter vezetésével bemutatottTermelési Központot, melynek része az5000 köbméter fenyõrönk kapacitású,külsõ tevékenységként az erdészet faki-termelési munkáiban is vállalkozó fû-részüzem. Kampányidõszakban százszakképzett dolgozóval, asztalosiparitechnológiával termelnek, termékskálá-juk a szárított fûrészárutól a készre szereltfaházakig terjed.

A fûrészüzemmel közös telephelyenmûködõ vadfeldolgozó üzemet NicolaeDragu élelmiszeripari mérnök kalauzolá-sával jártuk végig. A technológia jelenlegnapi egy tonna lõttvad feldolgozására ké-pes, jellemzõen hagyományos, kézi hen-tesmunkára épül. Szarvast, vaddisznót,valamint medvét(!) dolgoznak fel így, akésztermékben különbözõ szalámi- ésszárítotthús-féleségek jelennek meg.

A kóstolóként felkínált medvekolbásznem csak a gasztronómiai extremitásokatkedvelõk körében aratott sikert, a bátrab-bak „elvitelre” is vásároltak belõle.

Ugyanitt hallhattunk a gazdaság erdeigyümölcsfeldolgozó ágazatáról. A mint-egy évi hatszáz tonna málnát és áfonyát anagykereskedelem számára kétszáz lite-res hordókban fagyasztják le.

A Gyergyószentmiklósi Erdészeti Hiva-tallal Melles Elõd hivatalvezetõelõadásában ismerkedhettünk meg. A mamég közel húszezer hektár, 90%-banlucfenyves erdõállományt kezelõ egysé-get katasztrofális mértékben sújtották aszéldöntések. 1995-98 között közel másfélmillió(!) köbméter fa került a piacra innen.A feketegazdaság rászokott az erdõre, avagyonvédelmi helyzet tragikus, a helyierdészek jellemzõen tehetetlenek a„túlerõvel” szemben.

A hektáronként 3500-5000 lucfenyõcsemetével végrehajtott erdõsítésekbe –az állékonyságot fokozandó – sávosanvörösfenyõt és hegyi juhart elegyítenek.

Az 1837-ben természetes völgyelzáró-dással keletkezett Gyilkos-tó a 2500 hek-táros környezetével ma nemzeti park,

ahol a természetvédelmi kezelést is azErdõhivatal végzi. A Gyergyói-havasokfestõi hágóján, a Pongrác-tetõn át eresz-kedtünk be ide. Az élõhely rendkívül vál-tozatos. E viszonylag kicsiny területenegyaránt elõfordul a pusztai árvalányhajés a havasi gyopár, az Apolló-lepke és ahavasi tûzlepke. A környék a hajnalmadárismert élõhelye, valamint – nem utolsó-sorban – a Gyergyói-havasok medvéinekkedvelt telelõ területe is.

Maga a tó erõsen eutrofizálódik, a vala-ha 7-8 kilós(!) tavi pisztrángoknak is ott-hont adó vízfelület – emberi beavatkozásnélkül – 2070- re el fog tûnni.

A közelben láthattuk az erdészetmûködõ pisztrángtelepét, ahol háromfaj, a sebes-, a szivárványos és kiemeltena dán szivárványos pisztráng nevelésefolyik.

A régió vadgazdálkodásába VormairIstván úrtól, az erdészet medvevadász-kö-rökben messze földön híres fõvadászátólkaptunk betekintést.

Megerõsödhetett bennünk az, amit jó-szerivel addig is tudtunk: a vadállományottani viszonyai szinte semmiben semmérhetõk a hazai állapothoz. Az állo-mányszabályozást itt alapvetõen nem apuska, hanem az évi 120-160 fagyos nap,a méteres hó és a ragadozók végzik –,megbízható hatékonysággal!

Száz megszületett szarvasborjúból 7(!)éri meg az ivarérett kort, a vaddisznó sza-porodási rátáját 15%-ra teszik. Az õz ittnem valódi gazdasági érték, inkább csak„a ragadozók eledele”.

Házigazdánk szerint még így is sok avad, egyre jelentõsebb a mezõgazdaságivadkár. A húszezer hektáron ugyan két-száznál is kevesebb szarvast és hasonlószámú disznót becsülnek, de ez utóbbi

komoly károkat képes okozni a falvakkrumpliföldjein.

Számunkra egyértelmûen szakmai ku-riózumot jelentett a kiránduláson felkere-sett két medveles. Az elsõ igazi erõdít-mény, a letûnt történelmi kor emlékmûvevolt – masszív betonfalakkal, vasajtóval,az emeleten kialakított összkomfortos„lesszobával” szolgálta az „arra érdeme-sek” kényelmes biztonságát.

Erdészkedés Kolozsvár környékén –a Gyalui-havasok és a Tordai-hasadékA Melegszamosi-tó impozáns partjáraépült motelben fogadott bennünket új há-zigazdánk, Victor Cherechesiu igazgatóúr, a Kolozsvári Erdõigazgatóság vezetõje.

A Tárnica-tó mentén kapaszkodtunkfel a Gyalui-havasok magasabb régiójába,

a hegyi mócok legendás birodalmába. Ke-resztülhajtottunk Havasnagyfalun, ami va-lójában egy „tanyák” laza hálózatából álló,óriási kiterjedésû település. Ha valaki anépi erdõkiélés történeti formáit akarja ta-nulmányozni és megfelelõen elszánt, itt alegjobb helyen jár – megtudtuk, hogy ahelyi lakosság évszázadok óta, ön-szervezõ módon az erdõbõl él. Az intéz-ményes falopást gyakorlatilag lehetetlenvisszaszorítani, minden udvarban van gat-terfûrész. A tevékenység nyomán az erdõkilométerekre távolodott a falutól, az útrólkörülpillantva egyetlen fát sem látni.

Idegenként komolyabban a helyiekközé merészkedni nem ajánlatos, oda állí-tólag születni kell. Az Erdõigazgatóság iscsak „bennszülött” erdészt alkalmazva,csendes beletörõdéssel képes fenntartania szükséges békét.

Utunk Jósikafalváig, a harminc kilomé-ter hosszú, ezer hektáros, Kolozsvár ivó-vízbázisát adó Bélesi-tó partjáig vezetett.A festõi panorámában gyönyörködve,Cherechesiu úr, Claudia Prundusmérnöknõ és Tohoni Márton mérnökelõadásában ismerkedtünk a 150 ezerhektáros erdõgazdasággal.

Megtudtuk, hogy évi 300 hektárerdõfelújítás mellett mintegy 180 ezerköbméter fát termelnek, fenyõt, bükköt éstölgyet egyaránt. Mesterségesen csak afenyõt újítják fel. A vadászat volumene ésa vadsûrûség magyar fogalmak szerint je-lentéktelen, számottevõ az erdei mellék-haszonvétel és a pisztrángtenyésztés.

A cég meglepõen komoly vízépítészetiberuházásokat folytat, évente több, mint150 millió forintnak megfelelõ állami for-rást fordítanak vadpatak-szabályozásra,ún. torrens regulációra. A meglévõ erdeiúthálózat fenntartására és fejlesztésére lé-nyegesen kevesebb pénzük jut.

Visszautazva az Alsófelsõszentmihályicsemetekertbe látogattunk el.

A káli kapcsolatokat ápoló csemetekertmintegy harminc hektáron, erdõtelepítésicélokra is termel. A telepítéseket átgon-doltan, pionír fafajokkal indítva végzik.

A bejárás végén búcsúztunk el végle-gesen a házigazdáktól – Miklós István úr-tól is.

Lehetetlen mindenkit név szerint emlí-teni. Szintúgy lehetetlen nem kiemelni IonMicu igazgató úr generális szerepét a szer-vezésben, valamint Miklós István úr egészhetes, avatott kalauzolását – melyek nél-kül tanulmányutunk szóba se kerülhetettvolna.

Haraszti Gyulaszakosztálytitkár

A fotókat Csonka Tibor és Pétervári Gábor készítették