európai jogi unió · a kilencek és a tizek – európája a tizenkettek európájává vált. az...

TÖRTÉNELM I SOROZA

© E

uró

pai

Un

ió©

Eu

róp

ai U

nió

Euró

pai

Un

ióEu

róp

ai U

©

A Lisszaboni Szerződés aláírása (2007. december 13.)

Románia és Bulgária csatlakozási szerződésének ünnepélyes aláírása

(Luxembourg, 2005. április 25.)

© E

uró

pai

Un

ió

Az EGK- és az Euratom-Szerződés ünnepélyes aláírása

(Róma, 1957. március 25.)

© E

uró

pai

Un

ió

Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés (Párizs, 1951. április 18.).

A képen szerepelnek: Paul van Zeeland (külügyminiszter, Belgium), Joseph Bech

(külügyminiszter, Luxemburg), Joseph Meurice (külkereskedelmi miniszter, Belgium),

Carlo Sforza (külügyminiszter, Olaszország), Robert Schuman (külügyminiszter, Franciaország),

Konrad Adenauer (szövetségi kancellár és külügyminiszter, Németország), Dirk Stikker

(külügyminiszter, Hollandia) és Johannes van den Brink (gazdasági miniszter, Hollandia)

© E

uró

pai

Un

ió

AZ EURÓPAI UNIÓRÓL

SZÓLÓ SZERZŐDÉSEK

ÁS

ÖL

D

ÉS

HA

TÁ

LYB

AL

ÉP

ÉS

IDŐ

RE

IDŐ

ND

É

AZ EURÓPAI UNIÓ1955–2011: 60 ÉV

A JOGON ALAPULÓ UNIÓ

Horvátország csatlakozási szerződése

(aláírás: 2011. december 9.)

megerősítése folyamatban

Lisszaboni Szerződés (2009. december 1.)

Bulgária és Románia csatlakozási szerződése (2007. január 1.)

Szerződés európai alkotmány létrehozásáról

(aláírás: 2004. október 29.)

nem lépett hatályba

A Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia,

Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia

csatlakozási szerződése

(2004. május 1.)

Nizzai Szerződés (2003. február 1.)

Amszterdami Szerződés (1999. május 1.)

Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási szerződése

(1995. január 1.)

Aktus az EBB alapokmányáról szóló jegyzőkönyv módosításáról:

Európai Beruházási Alap

(1994. május 1.)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ)

(1993. november 1.)

Egységes Európai Okmány (1987. július 1.)

Spanyolország és Portugália csatlakozási szerződése

(1986. január 1.)

Szerződés Grönlandról (1985. január 1.)

Görögország csatlakozási szerződése (1981. január 1.)

Szerződés az Európai Beruházási Bank (EBB) alapokmányáról

szóló jegyzőkönyv módosításáról:

az elszámolási egység módosítása, átváltási módszer

(1977. október 1.)

Szerződés egyes pénzügyi rendelkezések módosításáról (1977. június 1.)

Dánia, Írország és az Egyesült Királyság

csatlakozási szerződése (1973. január 1.)

Szerződés egyes költségvetési rendelkezések

módosításáról: „saját források”

(1971. január 1.)

Egyesítési szerződés (1967. július 1.)

Egyezmény a Holland Antillákról

(1964. október 1.)

Egyezmény egyes közös intézményekről:

Közgyűlés, Bíróság, Gazdasági és Szociális Bizottság

(1958. január 1.)

Az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom)

létrehozó szerződés

(1958. január 1.)

Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK)


(1958. január 1.)

Az Európai Védelmi Közösséget létrehozó szerződés

(aláírás: 1952. május 27.)


Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK)


(1952. július 23.)

2002. július 23-án hatályát vesztette

© A

z Európai U

nió Tanácsa, 2011 — ISBN

978-92-824-3468-0 — d

oi:10.2860/23073 — Q

C-32-11-757-HU

-P

wwwwwwww.consiliuuum.euroropa.eeueuwww.wwwwwwwww.www.www.www.wwwwwww.www.wwwww.w.consconsconsconscononsconssconsconsconconsconsconscon iliuiliuiliuiliiliuiliuiliuiliuiliuiliuiliuiliuiui m.eum.eueum.eum.eueum.eum.eum.em.eum.eum.m.eum.eum eeuroroparoparoparopaoparopaparopaaparoroproparoparopaopaaapa.eueueu.eu.eu.eueuueueu.eu.e.euueu.eu.

Lisszabon: 2007. december 13.

Nizza: 2001. február 26.

Amszterdam: 1997. október 2.

Maastricht: 1992. február 7.

Egységes Európai Okmány:

1986. február 17. és 28.

Róma: 1957. március 25.Európa népei közötti egyre

szorosabb egység

Párizs: 1951. április 18.

201201201201111111111111111

595595955595111119199199199AAképezikképezik azaz UnióUnió alapjalapjátát. ttA SzerzA Szerződéőddésekrésekről aől a kt gállamokktagáltagállamok

pjjképviselői f lytatnakfolytatnak tárgyalásokattárgyalásokat, tt és őkők azaz aláírókaláírók is.

AA SzerződSzerződééddésekések megerőmegerősítésesíté a nemzeti parlamentekne , kk a jóváhagyása pedig azs Európaurópai Parli Parlamentament feladata.

Európai jogi unió

Párizstól Lisszabonig: A szerződések története

2012. MÁRCIUS

A T

AN

ÁC

S F

ŐT

IT

KÁ

RSÁ

GA

AR

CH

ÍV

AN

YA

GO

K

HU

CONSILIUM

HU.indd 1 28/06/12 15:37

http://www.wwwwwwwww.wwwwwww.wwwww.w.consconsconsconsconons

Megjegyzés

Ezt a kiadványt a Tanács Főtitkársága készítette, és kizárólag tájékoztatási célokat szolgál.

Az Európai Tanáccsal és a Tanáccsal kapcsolatos információk a

www.european-council.europa.eu és a

www.consilium.europa.eu

oldalon találhatók, illetve a Tanács Főtitkárságának Közönségtájékoztatási Szolgálatától

szerezhetők be az alábbi címen:

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Tel. +32 22815650

Fax +32 22814977

www.consilium.europa.eu/infopublic

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu).

Katalógusadatok a kiadvány végén találhatók.

Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2012

ISBN 978-92-824-3512-0

doi:10.2860/85903

© Európai Unió, 2012

A sokszorosítás a forrás megnevezésével engedélyezett.

Printed in Belgium

Elemiklór-mentes papírra nyomtatva (ECF)

HU.indd 2 28/06/12 15:38

http://www.european-council.europa.eu

http://www.consilium.europa.eu

http://www.consilium.europa.eu/infopublic

http://europa.eu

Európai jogi unió


kg205052_HU_inside_b.indd 1 29/06/12 09:37

3

Tartalom

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Az 50-es és 60-as évek: az alapító szerződésektől az egyesítési szerződésig. . . . . . . . . . . . . . 6

A 70-es évek: pénzügyi és intézményi szerződések és az első csatlakozási szerződés . . . . . 10

A 80-as évek: az Egységes Európai Okmány és néhány csatlakozási szerződés. . . . . . . . . . 12

A 90-es évek: az Európai Unióról szóló szerződés és az újabb csatlakozási szerződések . . 14

A 21. század szerződései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Párizstól Lisszabonig: a szerződések időrendben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21


4

Előszó

Ön a történelmi sorozatban megjelent „Az Európai Unió szerződései” című, a Tanács archí-

vumában megtalálható poszter kiegészítőjeként készült füzetet tartja kezében, amely a Szer-

ződéseken keresztül mutatja be az EU létrejöttét.

Kiadványunk elsősorban a tudományos élet résztvevőihez és a kutatókhoz szól, de egyben

mindenkihez, akit behatóbban érdekel az európai integráció története.

A mellékletben táblázat formájában szerepel a Szerződések időrendbeli felsorolása.

A Szerződések teljes szövege az alábbi weboldalon érhető el: http://eur-lex.europa.eu

Esetleges észrevételeikkel, illetve javaslataikkal kérjük forduljanak munkatársainkhoz a követ-

kező e-mail címen: [email protected].


http://eur-lex.europa.eu

mailto:[email protected]

5

Bevezetés

A Szerződések az Európai Unió alapköveit képezik. A tagállamok kormányainak képviselői

által folytatott tárgyalások eredményeképpen, közös megállapodással jönnek létre, majd azo-

kat minden tagállam aláírja, ratifi kálásukra pedig a nemzeti alkotmányos rendelkezésekkel

összhangban kerül sor. Csak akkor lépnek hatályba, ha az eljárás minden egyes lépése, és

ezzel e folyamat egésze sikerrel lezárult.

A Szerződések történeti áttekintése lehetővé teszi számunkra, hogy

� betekintést nyerjünk az Unió mint gazdasági és politikai közösség szerepvállalásának

alakulásába, egy olyan közösségébe, amelynek tevékenysége egyre több területen és egyre

mélyebben fonódik össze;

� megtudjuk, hogy a tagállamok miként oldották meg lépésről lépésre az újabb és újabb

belső és nemzetközi kihívásokat; valamint

� nyomon kövessük a népeket és államokat egyesítő Unió folyamatos fejlődését, amely

a jogállamiságot alapvető értékként vallja magáénak, és ennek megfelelően annak teljes

körű megvalósítására törekszik.


6

Az 50-es és 60-as évek: az alapító szerződésektől

az egyesítési szerződésig

Robert Schuman 1950. május 9-én tette közzé emlékezetes nyilatkozatát, amelyben felszólí-

totta Franciaországot és Németországot, hogy egyesítsék szén- és acéltermelésüket. Az akkori

francia külügyminiszter javaslata az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés-

ben (ESZAK-Szerződés) öltött testet, amelynek aláírására 1951. április 18-án Párizsban került

sor. A Szerződést az úgynevezett Hatok, azaz Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg,

a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország ratifi kálta. Az ESZAK-Szerződés 1952. július

23-án lépett hatályba, ötvenéves időtartamra – ennek megfelelően 2002. július 22-én hatályát

vesztette.

Az ESZAK-Szerződés közvetlen célja az volt, hogy létrehozza az akkor stratégiai nyersanya-

goknak számító szén és az acél közös piacát. Ezzel párhuzamosan arra is irányult, hogy lefek-

tesse egy eleinte pusztán gazdasági, később azonban fokozatosan politikaivá is váló közösség

alapjait. A Szerződés életre hívta a Főhatóságot, a Közgyűlést, a Miniszterek Különleges

Tanácsát és a Bíróságot, megteremtve ezzel a jelenlegi Európai Unió intézményi rendszeré-

nek alapját.

Nem sokkal az ESZAK létrehozását követően Franciaország javaslatot tett egy nemzetek

feletti katonai integrációra: az Európai Védelmi Közösséget létrehozó szerződést (EVK-

szerződés) az ESZAK hat tagja 1952. május 27-én írta alá Párizsban. A Szerződés egy közös

európai haderő felállítását irányozta elő, a Francia Nemzetgyűlés azonban nem szavazta meg

a szöveget, és 1954. augusztus 30-án határozatlan időre felfüggesztette annak megvitatását.

Az EKV-Szerződés így soha nem lépett életbe. Az elutasítás egyúttal azt is jelentette, hogy

meghiúsult egy másik, szorosan az előbbihez kapcsolódó terv is: fel kellett adni az Európai

Politikai Közösséget létrehozó szerződéssel kapcsolatos elképzeléseket. Ez utóbbi szerződést az

ESZAK ad hoc testülete dolgozta ki, és 1953. március 10-én mutatta be a hatok kormányainak.


7

Az Európai Védelmi Közösség kudarca miatt a hangsúly ismét a gazdasági integrációra helye-

ződött. Az 1955. június 1–2-i messinai konferencia után a hatok egy bizottságot hoztak létre,

amely azt a megbízást kapta, hogy Paul-Henri Spaak belga külügyminiszter elnökletével dol-

gozza ki az európai közös piac modelljét. A bizottság két szövegtervezetet készített, amelyek

„Római Szerződések” néven váltak ismertté, mivel aláírásukra 1957. március 25-én Rómában

került sor. A Római Szerződések 1958. január 1-jén léptek hatályba.

Az EGK- és az Euratom Szerződés ünnepélyes aláírása

(Horatiusok és Curiatiusok terme, Capitolium, Róma, 1957. március 25.)

Az első szerződés létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK). Az EGK-Szerződés

az ESZAK-Szerződésben már megállapított elveket új területekre terjesztette ki: előírta egy

a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad mozgásán alapuló közös piac lét-

rehozását, egy vámunió megteremtését, valamint több szakpolitikai terület, így például az

agrárpolitika és a kereskedelempolitika közösségi szintre emelését. A kimondottan gazda-

sági célok megvalósítását kitűző Szerződés ugyanakkor arra is irányul, hogy a fentiek révén

© E

uró

pai

Un

ió


8

kikövezze az utat egy politikai szinten is egységes Európa felépítéséhez. A Szerződés aláírói

a preambulumban kijelentik: eltökélt szándékuk, hogy megteremtsék az Európa népei közötti

mind szorosabb egység alapjait.

A második szerződés létrehozta az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom). Ennek

célja, hogy összehangolja és összefogja az atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó

kutatási programokat.

A Római Szerződések

1957. március 25-i

aláírását ünneplő olasz

plakát

© E

uró

pai

Un

ió


9

Ugyancsak 1957. március 25-én írták alá az Európai Közösségek egyes közös intézményeiről

szóló egyezményt is, amely létrehozta a Közgyűlést, a Bíróságot és a Gazdasági és Szociális

Bizottságot, vagyis az EGK, az Euratom és az ESZAK közös intézményeit.

Az EGK-Szerződés egyedi szabályokat állapít meg a tengerentúli országok és területek tár-

sulására vonatkozóan1. E szabályozás a Holland Antillákról szóló, 1962. november 13-án

Brüsszelben aláírt és 1964. október 1-jén hatályba lépett jegyzőkönyv révén a kőolajtermékek

tekintetében alkalmazandóvá vált a Holland Antillákra.

Az „üres székek politikája” okozta válságot követően, amikor is Franciaország távol maradt

a Tanács és a tanácsi szervek üléseiről, 1967. július 1-jén végbement az első főbb intézményi

reform: hatályba lépett a Hatok által 1965. április 8-án aláírt, az Európai Közösségek egysé-

ges Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződés, közismertebb

nevén az egyesítő szerződés. Ez kimondta, hogy a három Közösség (EGK, Euratom, ESZAK)

közös Tanáccsal, közös Bizottsággal és közös költségvetéssel rendelkezik. Ezen túlmenően az

egyesítő szerződés 4. cikke létrehozta az Állandó Képviselők Bizottságát, és leszögezte, hogy

a Tanács munkájának előkészítése és a Tanács által adott megbízatások teljesítése a tagállamok

állandó képviselőiből álló bizottság feladata.

1 Az EGK-Szerződés IV. melléklete: Tengerentúli országok és területek, amelyekre e Szerződés negyedik

részének rendelkezéseit kell alkalmazni.


10

A 70-es évek: pénzügyi és intézményi szerződések

és az első csatlakozási szerződés

A hetvenes éveket a további intézményi reformok és az első pénzügyi reformok fémjelezték.

A Tanács 1970. április 21-i határozatával a Közösségek addigi, a tagállamok hozzájárulásain

alapuló fi nanszírozási rendszerének helyébe egy saját forrásokból álló fi nanszírozási rendszer

lépett. A határozatot két szerződés követte:

� 1970. április 22-én írták alá az egyes költségvetési rendelkezések módosításáról szóló

Luxemburgi Szerződést, amely 1971. január 1-jén lépett hatályba. A Luxemburgi Szer-

ződés egyrészt bizonyos költségvetési hatásköröket biztosított az Európai Parlamentnek,

másrészt pedig megállapította a saját források két fő típusát. Ezek a mezőgazdasági lefö-

lözések és a vámok voltak2.

� 1975. július 22-én írták alá az egyes pénzügyi rendelkezések módosításáról szóló

Brüsszeli Szerződést, amely 1977. június 1-jén lépett hatályba. A Brüsszeli Szerződés

létrehozta az Európai Számvevőszéket, valamint kibővítette az Európai Parlament költ-

ségvetési jogkörét: az EP számára lehetővé vált, hogy adott esetben teljes egészében eluta-

sítsa a költségvetést, és felmentse a Bizottságot annak végrehajtása alól.

Ez a két Szerződés egyúttal a Római Szerződést is módosította, és első példája volt a Tanács

és az Európai Parlament közötti hatáskör megosztásának.

Az Európai Beruházási Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet módosító megálla-

podást szintén Brüsszelben írták alá, 1975. július 10-én, és az 1977. október 1-jén lépett

hatályba. A nemzetközi valutaválságra reagálva ez a megállapodás felhatalmazta az Európai

Beruházási Bank kormányzótanácsát, hogy módosítsa mind az elszámolási egység meghatá-

rozását, mind pedig az elszámolási egységekben kifejezett összegek nemzeti valutára történő

átszámítási alapját.

2 A Tanács 1970. április 21-i 70/243/ESZAK, EGK, Euratom rendelete a tagállami pénzügyi hozzájárulá-

soknak a Közösség saját forrásaival történő felváltásáról.


11

Ugyanebben az időszakban három új ország csatlakozott az EGK-hoz és az Euratomhoz: az

Egyesült Királyság, Dánia és Írország csatlakozási szerződését a felek 1972. január 22-én

írták alá. Az új tagállamok 1973. január 1-jével váltak a Közösségek teljes jogú tagjaivá. Az

ESZAK-hoz való ezzel egyidejű csatlakozásukról egy külön tanácsi határozat döntött. Mind-

eközben Norvégia lakossága az 1972. szeptember 25-i népszavazás alkalmával elutasította

a tagságot, így az ország kilépett a csatlakozási folyamatból3.

3 Az Európai Közösségek Tanácsának 1973. január 1-jei határozata az új tagállamok Európai Közössé-

gekhez való csatlakozásával kapcsolatos dokumentumok összehangolásáról.

Edward Heath aláírja az Egyesült Királyság csatlakozási szerződését

(Palais d’Egmont, Brüsszel, 1972. január 22.)

© E

uró

pai

Un

ió


12

A 80-as évek: az Egységes Európai Okmány és néhány

csatlakozási szerződés

1979-ben változás söpört végig Dél-Európa politikai rendszerein. Az újjáépült görög demokrá-

cia stabilizálása és az ország gazdaságának megerősítése érdekében Görögország 1979. május

28-án Athénban aláírta az Európai Közösségekhez való csatlakozásáról szóló szerződést,

amely 1981. január 1-jén lépett hatályba. Néhány évvel később, 1985. június 12-én a spanyol

és a portugál csatlakozási szerződés is aláírásra került (Madridban, illetve Lisszabonban),

majd 1986. január 1-jén hatályba lépett. E három ország csatlakozásával a Hatok – később

a Kilencek és a Tizek – Európája a Tizenkettek Európájává vált.

Az Egységes Európai Okmánynak a Tanács archívumában őrzött másolata

© E

uró

pai

Un

ió


13

Eközben a Dániához tartozó Grönlandon a kormány népszavazást írt ki az EGK-ból való

kilépésről. Az 1982. február 23-án lezajlott referendum eredményeként 1984. március 13-án

került sor a Grönlandról szóló szerződés aláírására, amelynek értelmében Grönland nem

tartozott többé a közösségi Szerződések hatálya alá. Ehelyett a szigetre is a tengerentúli terü-

letekre vonatkozó szabályozás vált alkalmazandóvá.

A Tizenkettek 1986. február 17-én Luxembourgban, illetve február 28-án Hágában aláírták

az Egységes Európai Okmányt, amely 1987. július 1-jén lépett hatályba. Az új Szerződéssel

a tagállamok új politikai és gazdasági lendületet kívántak adni az európai integrációnak.

Jacques Delors, a Bizottság akkori elnöke 1987-ben így foglalta össze az Európai Parlament

képviselői számára az Egységes Okmány céljait: „Az Egységes Európai Okmány dióhéjban

azt jelenti, hogy kötelezettséget vállalunk a következőkre: egyidejűleg megvalósítjuk a határok

nélküli egységes piacot és az erősebb gazdasági és társadalmi kohéziót, kidolgozzuk az európai

kutatás- és technológiapolitikát, megerősítjük az Európai Monetáris Rendszert, elkezdjük az

európai szociális térség kiépítését, valamint jelentős lépéseket teszünk a környezetvédelem

terén.”

Az Egységes Európai Okmány előírta, hogy 1993. január 1-jére ki kell épülnie a belső piac-

nak, továbbá meg kell valósulnia az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad

mozgásának. A Közösségek hatáskörei új elemekkel (környezetvédelem, kutatás és techno-

lógiai fejlődés) bővültek, és ettől fogva a Tanács is több esetben tudott minősített többséggel

dönteni. Az Okmány bevezette a hozzájárulási és az együttműködési eljárást, megerősítve

az Európai Parlament szerepét a jogalkotásban. Ezzel kezdetét vette az a folyamat, amelynek

során az Európai Parlament jogkörei fokozatosan, szerződésről szerződésre bővültek, hogy

végül a Tanács mellett társjogalkotóvá léphessen elő. Ezzel párhuzamosan nőtt azoknak

a területeknek a száma, amelyeket illetően a Tanács a korábbi egyhangú döntéshozatal helyett

minősített többséggel is határozhatott.

Az Egységes Európai Okmány tesz először említést az Európai Tanácsról, és rendelkezése-

ket tartalmaz az Európai Politikai Együttműködésre – azaz a külpolitika területén folytatott

együttműködésre – vonatkozóan is. Ezek azonban szigorúan elkülönülnek a közösségi hatás-

körbe tartozó területekre vonatkozó rendelkezésektől.


14

A 90-es évek: az Európai Unióról szóló szerződés

és az újabb csatlakozási szerződések

Az Európai Tanács két kormányközi konferenciát indított el Rómában, 1990. december 15-én.

Ezek munkájának eredménye az Európai Unióról szóló, 1992. február 7-én Maastrichtban

aláírt szerződés. Az új Szerződés 1993. november 1-jén lépett hatályba.

A Szerződés létrehozza a három pillérre épülő Európai Uniót. Az első pillért a három európai

Közösség jelenti, a másodikat a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), a harmadikat pedig

a bel- és igazságügyi együttműködés.

Az első pilléren belül indították útjára a Gazdasági és Monetáris Uniót, amely a csúcspont-

ját a közös pénznem, az euró 2002. január 1-jei forgalomba kerülésével érte el. A közösségi

hatáskörök a környezetvédelemre, a kutatásra, az iparra és a kohéziós politikára is kiterjedtek.

A jogalkotásban is változások történtek: az együttdöntési eljárás bevezetésével az Európai

Parlament és a Tanács immáron közösen fogadott el bizonyos jogi aktusokat. Az új Szerződés

további területekre is kiterjesztette a hozzájárulási és az együttműködési eljárást, akárcsak

a Tanácson belüli minősített többségi szavazást. Az 1975-ben felállított Számvevőszék is –

ötödikként a sorban – európai intézménnyé vált, és létrejött a Régiók Bizottsága.

A második pillérbe tartozó KKBP magába olvasztotta és továbbfejlesztette az Európai Politikai

Együttműködés vívmányait és az együttműködés keretében kidolgozott mechanizmusokat.

Ezzel kezdetét vette a biztonság és a védelem területén megvalósuló közös politika kialakulása.

A bel- és igazságügyi együttműködést, azaz a harmadik pillért illetően a Szerződés rendelke-

zik a külső határok védelméről, a terrorizmus elleni küzdelemről, az Europol létrehozásáról,

a közös menekültügyi politika kidolgozásáról, az illegális bevándorlás elleni küzdelemről,

valamint a büntető- és polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről.

Mindemellett a gazdasági növekedés fellendítése érdekében – egy 1993. március 25-én aláírt,

és 1994. május 1-jén hatályba lépett okirattal – létrejött az Európai Beruházási Alap.


15

Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásai szerződését a felek 1994. június 24-én

írták alá Korfun, így e három ország 1995. január 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

A csatlakozási szerződést Norvégia is aláírta, ám a történelem megismételte önmagát: az 1994.

november 28-án tartott népszavazás kimenetele, akárcsak 1972-ben, véget vetett a csatlakozási

folyamatnak.

Csoportkép, az Európai Tanács tagjai Korfun

(1994. június 24.)

1996. március 29-én Torinóban újabb kormányközi konferencia kezdődött. Ennek a kon-

ferenciának az volt a feladata, hogy előkészítse a Szerződéseknek az Európai Unióról szóló

szerződés N. cikkében előírt felülvizsgálatát. A munka eredményeképp 1997. október 2-án

aláírásra került, majd 1999. május 1-jén hatályba lépett az Amszterdami Szerződés. Ez

a Szerződés azért készült, mert időközben szükségessé vált az intézmények működésének

© E

uró

pai

Un

ió


16

és a döntéshozatali eljárásoknak a kiigazítása. Az Amszterdami Szerződés az átláthatóságot

célzó intézkedéseket is tartalmazott, ami jelezte, hogy a tagállamok közelebb kívánják vinni

az Európai Uniót a polgárokhoz.

Hangsúlyt kapott a fenntartható fejlődés és a nemek közötti esélyegyenlőség – az emberi jogok

tiszteletben tartása, a demokrácia és a jogállamiság pedig az uniós csatlakozás elengedhetetlen

előfeltételévé vált.

Az Európai Parlament hatáskörei tovább nőttek: a Szerződés új területeken írta elő az együtt-

döntési eljárás alkalmazását, emellett immáron a Parlament jóváhagyásától vagy elutasításától

függött a Bizottság elnökének kinevezése is. A Szerződés megerősítette a kül- és biztonságpo-

litikát is: létrejött a főképviselő4 hivatala és szorosabb kapcsolat alakult ki a Nyugat-európai

Unióval.

Az Amszterdami Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv beemelte az uniós jogba a schengeni

vívmányokat. Ez az elnevezés az 1985. június 14-én aláírt Schengeni Megállapodást, az 1990.

június 19-én elfogadott Schengeni Egyezményt és a kapcsolódó végrehajtó intézkedéseket

takarja. A schengeni együttműködésnek két központi eleme van: a külső határvédelem har-

monizációja, valamint a rendőri és az igazságügyi együttműködés fokozása. A schengeni

vívmányok beemelése a harmadik pillérbe utat nyitott a szabadságon, a biztonságon és a jog

érvényesülésén alapuló térség megteremtéséhez. Ezzel együtt az Amszterdami Szerződés

az első pillérbe utalta a vízum-, menekült- és bevándorlásügyi, valamint a polgári ügyekkel

kapcsolatos igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket, így e területekre ettől

fogva a közösségi döntéshozatal szabályai voltak érvényesek.

A Szerződés mindemellett bevezette a megerősített együttműködést, azaz meghatározta, hogy

egyes tagállamok milyen feltételek mellett dolgozhatnak szorosabban együtt.

4 E hivatalt a Tanács főtitkára töltötte be.


17

A 21. század szerződései

Az Amszterdami Szerződéshez csatolt egyik nyilatkozatban szerepel, hogy „az intézmények

megszilárdítása elengedhetetlen feltétele az első csatlakozási tárgyalások lezárásának”. Ezért

amikor 1998-ban megkezdődtek a tárgyalások több kelet- és közép-európai ország csatlako-

zásáról, újabb kormányközi konferencia gyürkőzött neki a szerződések felülvizsgálatának.

A felülvizsgálat eredményeként megszületett a 2001. február 26-án aláírt, majd 2003. február

1-jén hatályba lépett Nizzai Szerződés. Ez az új Szerződés úgy módosította az EU intézményi

rendszerét, hogy az egy 25 tagot számláló Unió esetén is működőképes maradjon. Ciprus,

a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta,

Szlovákia és Szlovénia csatlakozási szerződését a felek 2003. április 16-án írták alá Athénban,

a tíz ország így 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

A Nizzai Szerződést aláírók

(Nizza, 2001. február 26.)

A Nizzai Szerződéshez csatolt, az Unió jövőjéről szóló nyilatkozat előírta, hogy 2004-ben

újabb kormányközi konferenciát kell rendezni. Ennek megfelelően az Európai Tanács a 2001.

decemberi laekeni ülésén összehívta az Európai Unió jövőjéről szóló konventet, és azzal

© E

uró

pai

Un

ió


18

Csoportkép Bulgária és Románia csatlakozási szerződésének aláírása alkalmával

(Luxembourg, 2005. április 25.)

bízta meg, hogy készítsen el egy dokumentumot, amely kiindulópontként szolgálhat a kor-

mányközi konferencián folytatandó megbeszéléshez, és amelyről a végső döntést a konfe-

rencia mondja majd ki. A Valéry Giscard d’Estaing vezette Európai Konvent kidolgozta az

európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést. A kormányközi konferencia 2003-ban

és 2004-ben tárgyalta az új szerződést, melynek aláírására végül 2004. október 29-én került

sor Rómában. Az új okmány hatályon kívül helyezte volna a korábbi Szerződéseket – az egy

Euratom-Szerződés kivételével –, és azokat egyetlen, alkotmányos szöveggel váltotta volna fel.

A 2005. május 29-i francia, valamint a 2005. június 1-jei holland népszavazás eredményeként

azonban a ratifi kációs folyamat leállt.

Időközben, 2005. április 25-én Luxemburgban sor került Bulgária és Románia csatlakozási

szerződésének aláírására. A két új tag 2007. január 1-jén csatlakozott az EU-hoz.

Mivel az alkotmányszerződés nem léphetett hatályba, 2007-ben újfent tárgyalások kezdődtek.

Ezek eredményeképpen megszületett a Lisszaboni Szerződés, amelyet 2007. december 13-án

írtak alá, és amely 2009. december 1-jén lépett hatályba.

© E

uró

pai

Un

ió


19

A Lisszaboni Szerződés célja az intézmények hatékonyabbá tétele és az Unió demokratikus

jellegének megerősítése volt. Ettől kezdve két szerződés áll az Unió mögött: az Európai Unióról

szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ), mely

utóbbi az Európai Közösséget létrehozó szerződés helyébe lépett. A Lisszaboni Szerződés által

szintén módosított Euratom-Szerződés továbbra is határozatlan ideig érvényben maradt5.

A Lisszaboni Szerződéssel az EU jogi személyiséget kapott, és két új intézmény jött létre: az

Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Tanács, amely ettől kezdve két és fél évre meg-

választott állandó elnököt is kapott. A Maastrichti Szerződéssel létrehozott pilléres rendszer

megszűnt. A Tanácson belüli szavazási szabályok módosultak, ugyanis bevezetésre került

a kettős többségi szavazás rendszere, ami a tagállamok és az Unió lakosságának többségét

jelenti. Az együttdöntési eljárást a Szerződés „rendes jogalkotási eljárássá” tette, ami tovább

erősítette az Európai Parlament társjogalkotói szerepét a Tanács mellett. A Szerződés az

Európai Parlament hatásköreinek bővítése mellett más olyan rendelkezéseket is tartalmaz,

amelyek az Unió demokratikus jellegét hivatottak erősíteni: a tagállami parlamentek is szere-

pet kaptak a döntéshozatali eljárásban – sőt, abban már maguk a polgárok is részt vehetnek

(például a polgári kezdeményezés keretein belül)6. A Lisszaboni Szerződés emellett jogilag

a szerződésekkel megegyező szintre emelte az Európai Unió Alapjogi Chartáját.

A Szerződés – az EU történetében először – lehetővé tette az Unióból való kilépést: „Saját

alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy

kilép az Unióból.”7

Horvátország csatlakozási szerződését 2011. december 9-én írták alá, hatálybalépésének

várható időpontja pedig 2013. július 1.8

A Lisszaboni Szerződés módosításának vizsgálata jelenleg is zajlik.

Folytatása következik…

5 Az ESZAK-Szerződés 2002. július 23-án lejárt.

6 Az EUSZ 11. cikkének (4) bekezdése.

7 Az EUSZ 50. cikkének (1) bekezdése.

8 Amennyiben eddig az időpontig minden ratifi kációs eszközt letétbe helyeznek.


20„Az Európai Unió, 1951–2011: a jogi unió 60 éve”

ez a poszter 2011-ben, az első szerződés (ESZAK) aláírásának 60. évfordulójára készült0A„Azz EuEurórópapaii UnUnióió, 19195151 2–2010111: a a j jogogii ununióió 6 600 ééve”

n, az első szerződés (ESZAK) aláírásának 60. évfordulójára készültez a poszter 2011-ben

h Í vUM

TÖRTÉNELM I SOROZA

© E

uró

pai

Un

ió©

Eu

róp

ai U

nió

Euró

pai

Un

ióEu

róp

ai U

ni

©

A Lisszaboni Szerződés aláírása (2007. december 13.)

Románia és Bulgária csatlakozási szerződésének ünnepélyes aláírása (Luxembourg, 2005. április 25.)

© E

uró

pai

Un

ió

Az EGK- és az Euratom-Szerződés ünnepélyes aláírása (Róma, 1957. március 25.)

© E

uró

pai

Un

ió

Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés (Párizs, 1951. április 18.). A képen szerepelnek: Paul van Zeeland (külügyminiszter, Belgium), Joseph Bech

(külügyminiszter, Luxemburg), Joseph Meurice (külkereskedelmi miniszter, Belgium), Carlo Sforza (külügyminiszter, Olaszország), Robert Schuman (külügyminiszter, Franciaország),

Konrad Adenauer (szövetségi kancellár és külügyminiszter, Németország), Dirk Stikker (külügyminiszter, Hollandia) és Johannes van den Brink (gazdasági miniszter, Hollandia)

© E

uró

pai

Un

ió

AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉSEK

ÁS

ÖL

DÉ

S HA

TÁ

LYB

AL

ÉP

ÉS

IIDDŐŐ

RE

ND

É

AZ EURÓPAI UNIÓ 1955–2011: 60 ÉVA JOGON ALAPULÓ UNIÓ

Horvátország csatlakozási szerződése

(aláírás: 2011. december 9.) megerősítése folyamatban

Lisszaboni Szerződés (2009. december 1.)

Bulgária és Románia csatlakozási szerződése (2007. január 1.)

Szerződés európai alkotmány létrehozásáról (aláírás: 2004. október 29.)


A Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia

csatlakozási szerződése (2004. május 1.)

Nizzai Szerződés (2003. február 1.)

Amszterdami Szerződés (1999. május 1.)

Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási szerződése (1995. január 1.)

Aktus az EBB alapokmányáról szóló jegyzőkönyv módosításáról: Európai Beruházási Alap

(1994. május 1.)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) (1993. november 1.)

Egységes Európai Okmány (1987. július 1.)

Spanyolország és Portugália csatlakozási szerződése (1986. január 1.)

Szerződés Grönlandról (1985. január 1.)

Görögország csatlakozási szerződése (1981. január 1.)

Szerződés az Európai Beruházási Bank (EBB) alapokmányáról szóló jegyzőkönyv módosításáról:

az elszámolási egység módosítása, átváltási módszer (1977. október 1.)

Szerződés egyes pénzügyi rendelkezések módosításáról (1977. június 1.)

Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozási szerződése

(1973. január 1.)

Szerződés egyes költségvetési rendelkezések módosításáról: „saját források”

(1971. január 1.)

Egyesítési szerződés (1967. július 1.)

Egyezmény a Holland Antillákról (1964. október 1.)

Egyezmény egyes közös intézményekről: Közgyűlés, Bíróság, Gazdasági és Szociális Bizottság

(1958. január 1.)

Az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződés

(1958. január 1.)

Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerződés

(1958. január 1.)

Az Európai Védelmi Közösséget létrehozó szerződés (aláírás: 1952. május 27.)


Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) létrehozó szerződés

(1952. július 23.) 2002. július 23-án hatályát vesztette

© A

z Európai U

nió Tanácsa, 2011 — ISBN

978-92-824-3468-0 — d

oi:10.2860/23073 — Q

C-32-11-757-HU

-Pwwww.consiliuuum.eurropa.eeuwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww.............ccccccccccccccccoooooooooooooonnnnnnnnnnnnnnsssssssssssssiiiiiiiiiiiiiillllllllllllliiiiiiiiiiiiiiuuuuuuuuuuuuuummmmmmmmmmmmmm.............eeeeeeeeeeeeeeeeuuuuuuuuuuuuuuurrrrrrrrrrrrrrrroooooooooooooooppppppppppppppppaaaaaaaaaaaaaaa...........eeeeeeeeeeeeeeeeuuuuuuuuuuuuuuu

Lisszabon: 2007. december 13.

Nizza: 2001. február 26.

Amszterdam: 1997. október 2.

Maastricht: 1992. február 7.

Egységes Európai Okmány: 1986. február 17. és 28.

Róma: 1957. március 25.Európa népei közötti egyre

szorosabb egység ��

��

Párizs: 1951. április 18.

�

2222000011111111111111111111

AAkéképepezizik k azaz UUnniióó aallaappjjáátt. .ttAA SzSzererzőződédééésesekrkrőlől aa kt áll kkttaaggáálllamok

pjjképviselői f l t t kfolytatnak tá lá k ttárgyalásokat, tt és őkők azaz láí ókaláírók is.

AA SzSzererzőződédééésesekk memegegerőrősís tése a nemzeti parlamentekn ,kk a jóváhagyása pedig azs Euurórópapaii PaPa lrlamamenentt



21

Párizstól Lisszabonig: a szerződések időrendben

Előzetes megjegyzések:

� A Szerződések eredeti példányai, valamint az ezekhez tartozó tagállami ratifi kációs okmá-

nyok általában az Olasz Köztársaság kormányának irattárában (Külügyminisztérium,

Diplomáciai Ügyek Hivatala) vannak letétbe helyezve. A kivételeket képező szerződé-

seknél a „Megjegyzések” rovatban tüntettük fel a letétbe helyezés helyét.

� A „Megjegyzések” rovatban az előző pontban említett információkon túl szerepel, hogy

az adott szerződés alapító szerződés-e, továbbá itt találhatók információk az adott szer-

ződéshez csatolt mellékletekről, az esetleges hatályvesztésről, a szerződésekben előírt

alkalmazás alóli kivételekről, valamint arról, ha egy szerződés nem került aláírásra vagy

nem lett ratifi kálva.

� A csatlakozások következtében hitelessé vált új nyelveket félkövér betűtípussal jelöltük

annál a szerződésnél, amelynél először szerepelnek hivatalos nyelvként.

� Az egyes tagállamok általi ratifi káció időpontja azt az időpontot jelenti, amikor vala-

mennyi tagállam letétbe helyezte a ratifi kációs vagy a csatlakozást megerősítő okmányt.

� A táblázatban szereplő aláírók az érintett tagállam meghatalmazott képviselői.

� További információkat találhat a megállapodások adatbázisában, amelyet az Euró-

pai Unió Tanácsa kezel: http://www.consilium.europa.eu/policies/agreements/

search-the-agreements-database?lang=hu.

� Az időrendi felsorolást a Lisszaboni Szerződés zárja. A megbeszélés vagy ratifi káció9

tárgyát képező későbbi szerződések egy későbbi aktualizálás során kerülnek majd be

a jegyzékbe.

� A kiadvány végén megtalálhatja az Európai Unió hivatalos nyelveinek ISO-kódjait.

9 Például a 2011. december 9-én Brüsszelben aláírt horvát csatlakozási szerződés.


http://www.consilium.europa.eu/policies/agreements/

22

1Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés

„Párizsi Szerződés”

Az aláírás időpontja és helyszíne

1951. április 18., a Külügyminisztérium Óraterme, Párizs, Franciaország

Aláírók

Konrad ADENAUER kancellár és külügyminiszter (DE)

Paul VAN ZEELAND külügyminiszter; Joseph MEURICE külkereskedelmi miniszter (BE)

Robert SCHUMAN külügyminiszter (FR)

Carlo SFORZA külügyminiszter (IT)

Joseph BECH külügyminiszter (LU)

Dirk STIKKER külügyminiszter; Jan VAN DEN BRINK gazdasági miniszter (NL)

Hatálybalépés

1952. július 23.

Hiteles nyelvek

FR

Megjegyzések

– Alapító szerződés.

– 2002. július 23-án hatályát vesztette.

– A szerződés eredeti példányai, valamint a ratifikációs és a szerződéshez való csatlakozást megerősítő

okmányok a Francia Köztársaság kormányának irattárában vannak letétbe helyezve.


23

2Az Európai Védelmi Közösséget létrehozó szerződés

„EVK-Szerződés”


1952. május 27., a Külügyminisztérium Óraterme, Párizs, Franciaország

Aláírók

Konrad ADENAUER kancellár és külügyminiszter (DE)

Paul VAN ZEELAND külügyminiszter (BE)

Robert SCHUMAN külügyminiszter (FR)

Alcide DE GASPERI külügyminiszter (IT)

Joseph BECH külügyminiszter (LU)

Dirk STIKKER külügyminiszter (NL)

Hatálybalépés

Nem lépett hatályba.

Hiteles nyelvek

DE, FR, IT, NL

Megjegyzések

– A szerződés eredeti példányai, valamint a ratifikációs és a szerződéshez való csatlakozást megerősítő

okmányok a Francia Köztársaság kormányának irattárában vannak letétbe helyezve.

– Az EVK-Szerződés tervezete szorosan kapcsolódott az 1953. március 9-én az ESZAK külügyminiszterei

elé terjesztett és az ESZAK ad hoc testülete által 1953. március 10-én elfogadott, az Európai Politikai

Közösséget (EPK) létrehozó szerződéstervezethez. Az EVK-Szerződés elutasításával az EPK-Szerződés is

semmissé vált.


24

3 – 4 – 5Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés, „EGK-Szerződés»10

Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés,

„Euratom-Szerződés”11

Az Európai Közösségek egyes közös intézményeiről szóló egyezmény


1957. március 25., Horatiusok és Curiatiusok terme, Capitolium, Róma, Olaszország

Aláírók

Paul-Henri SPAAK külügyminiszter; Jean-Charles SNOY ET D’OPPUERS gazdasági minisztériumi főtitkár,

a kormányközi konferencia belga delegációjának vezetője (BE)

Konrad ADENAUER szövetségi kancellár; Walter HALLSTEIN szövetségi külügyminisztériumi államtitkár (DE)

Christian PINEAU külügyminiszter; Maurice FAURE külügyminisztériumi államtitkár (FR)

Antonio SEGNI, a Miniszterek Tanácsának elnöke; Gaetano MARTINO külügyminiszter (IT)

Joseph BECH, a kormány elnöke, külügyminiszter; Lambert SCHAUS nagykövet, a kormányközi konferencia

luxemburgi delegációjának vezetője (LU)

Joseph LUNS külügyminiszter; Hans LINTHORST HOMAN, a kormányközi konferencia holland delegációjának

vezetője (NL)

Hatálybalépés

1958. január 1.

Hiteles nyelvek

DE, FR, IT, NL

Megjegyzések

Az EGK-Szerződés és az Euratom-Szerződés alapító szerződések.

10 Az EGK-Szerződéshez csatolt többi jegyzőkönyvvel ellentétben az Európai Gazdasági Közösség Bíróságá-

nak alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet Brüsszelben írták alá 1957. április 17-én. A későbbi szerződések

által eszközölt módosításokon kívül ezt a jegyzőkönyvet az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának

létrehozásáról szóló, 1988. október 24-i tanácsi határozat (HL L 319., 1988.11.25.) módosította.

11 Az Európai Atomenergia-közösség Bíróságának alapokmányáról szóló, az Euratom-Szerződéshez csatolt

jegyzőkönyvet 1957. április 17-én, Brüsszelben írták alá.


25

61962. november 13-i egyezmény az Európai Gazdasági Szerződést

létrehozó szerződésnek a szerződés negyedik részében meghatározott

társulás különleges rendszerének a Hol land Anti l lákra való

alkalmazásának céljából történő módosításáról

„Egyezmény a Holland Antillákról”


1962. november 13., Brüsszel, Belgium

Aláírók

Henry FAYAT külügyekért felelős miniszter (BE)

Rolf LAHR szövetségi külügyminisztériumi államtitkár (DE)

Jean-Marc BOEGNER nagykövet, a kormányközi konferencia francia delegációjának elnöke (FR)

Carlo RUSSO külügyminisztériumi államtitkár-helyettes (IT)

Eugène SCHAUS kormányelnök-helyettes és külügyminiszter (LU)

Hans VAN HOUTEN külügyminisztériumi államtitkár (NL)

Wim LAMPE, a Holland Antillák meghatalmazott minisztere

Hatálybalépés és kihirdetés a Hivatalos Lapban

1964. október 1.

HL 150., 1964. október 1.

Hiteles nyelvek

DE, FR, IT, NL

Megjegyzések

Az EGK-Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv a Holland Antillákon finomított kőolajtermékek behozataláról.


26

7Az Európai Közösségek egységes Tanácsát és egységes

Bizottságát létrehozó szerződés

„Egyesítő Szerződés”12


1965. április 8., Brüsszel, Belgium

Aláírók

Paul-Henri SPAAK miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter (BE)

Kurt SCHMUECKER gazdasági miniszter (DE)

Maurice COUVE DE MURVILLE külügyminiszter (FR)

Amintore FANFANI külügyminiszter (IT)

Pierre WERNER, a kormány elnöke és külügyminiszter (LU)

Joseph LUNS külügyminiszter (NL)


1967. július 1.

HL 152., 1967. július 13.

Hiteles nyelvek

DE, FR, IT, NL

12 A tagállamok kormányai képviselőinek a Közösség egyes intézményeinek és szervezeti egységeinek ide-

iglenes helyéről szóló határozata (HL 152., 1967. július 13.) aláírásának és hatálybalépésének időpontja

megegyezik az Egyesítő Szerződésével.


27

8Szerződés az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, valamint az

Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának

létrehozásáról szóló szerződés egyes költségvetési rendelkezéseinek

módosításáról

„Szerződés egyes költségvetési rendelkezések módosításáról”


1970. április 22., Alcide de Gasperi épület, Európai Parlament, Luxembourg, Luxemburg

Aláírók

Pierre HARMEL külügyminiszter (BE)

Walter SCHEEL külügyminiszter (DE)

Maurice SCHUMANN külügyminiszter (FR)

Aldo MORO külügyminiszter (IT)

Gaston THORN külügy- és külkereskedelmi miniszter (LU)

Hans DE KOSTER külügyminisztériumi államtitkár (NL)


1971. január 1.

HL L 2., 1971. január 2.

Hiteles nyelvek

DE, FR, IT, NL


28

9Szerződés a Dán Királyságnak, Írországnak, a Norvég Királyságnak,

valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának

az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai Atomenergia-

közösséghez történő csatlakozásáról

„Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozási szerződése

az EGK-hoz és az Euratomhoz”13


1972. január 22., Palais d’Egmont, Brüsszel, Belgium.14

Aláírásra jogosultak

Gaston EYSKENS miniszterelnök; Pierre HARMEL külügyminiszter; Jan VAN DER MEULEN nagykövet, az Európai

Közösségekhez delegált állandó képviselő (BE)

Jens Otto KRAG miniszterelnök; Ivar NØRGAARD külgazdasági miniszter; Jens CHRISTENSEN,

a Külügyminisztérium külgazdasági ügyekért felelős államtitkára (DK)

Walter SCHEEL külügyminiszter; H.-G. SACHS nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő

(DE)

Maurice SCHUMANN külügyminiszter; Jean-Marc BOEGNER nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált

állandó képviselő (FR)

Jack LYNCH miniszterelnök; Patrick HILLERY külügyminiszter (IE)

Emilio COLOMBO miniszterelnök; Aldo MORO külügyminiszter; Giorgio BOMBASSEI FRASCANI DE VETTOR

nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (IT)

Gaston THORN külügyminiszter; Jean DONDELINGER nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó

képviselő (LU)

13 Az ESZAK-hoz való csatlakozásról ld. az Európai Közösségek Tanácsának 1972. január 22-i határozatát

a Dán Királyságnak, Írországnak, a Norvég Királyságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország

Egyesült Királyságának az Európai Szén- és Acélközösséghez történő csatlakozásáról, HL L 73., 1972.3.27.

(A Dán Királyságnak, Írországnak, a Norvég Királyságnak, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország

Egyesült Királyságának az Európai Közösségekhez történő csatlakozásával összefüggő dokumentumok).

14 Mivel Norvégia nem ratifi kálta a csatlakozási szerződést, a csatlakozási szerződésre és a csatlakozással

összefüggő egyéb dokumentumokra az Európai Közösségek Tanácsának a jogi aktusoknak az új tagál-

lamok Európai Közösségekhez való csatlakozása tekintetében történő kiigazításáról szóló, 1973. január

1-jei határozata vonatkozott (HL L 2., 1973.1.1.).


29

Norbert SCHMELZER külügyminiszter; Tjerk WESTERTERP, a Külügyminisztérium államtitkára; Maan SASSEN

nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (NL)

Trygve BRATTELI miniszterelnök; Andreas CAPPELEN külügyminiszter; Søren C. SOMMERFELT rendkívüli és

meghatalmazott nagykövet (Norvégia)

Edward HEATH, miniszterelnök, a Kincstár első lordja, közigazgatási miniszter; Alec DOUGLAS-HOME külügyi

és nemzetközösségi miniszter; Geoffrey RIPPON, a Lancasteri Hercegség kancellárja (UK)


1973. január 1.

HL L 73., 1972.3.27., (A Dán Királyságnak, Írországnak, a Norvég Királyságnak, valamint Nagy-Britannia

és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Közösségekhez történő csatlakozásával összefüggő

dokumentumok)

Hiteles nyelvek

DA, DE, EN, FR, GA, IT, NL

Megjegyzések

Norvégia lakossága az 1972. szeptember 25-i népszavazás alkalmával elutasította a tagságot.


30

10S z e r z ő d é s a z E u r ó p a i B e r u h á z á s i B a n k a l a p o k m á n y á r ó l

s zó ló jegy zőköny v egyes rendelke zéseinek módosításá ró l15:

a Kormá ny zóta nác s fe lha ta l ma zása a z e ls zá m o lási egység

meghatározásának és a nemzeti valutára tör ténő át váltási

módszereknek a módosítására


1975. július 10., Brüsszel, Belgium

Aláírók

Willy DE CLERCQ pénzügyminiszter (BE)

Per HÆKKERUP gazdasági miniszter (DK)

Hans APEL szövetségi pénzügyminiszter (DE)

Jean-Pierre FOURCADE gazdasági miniszter (FR)

Charles MURRAY államtitkár, Írország Pénzügyminisztériuma (IE)

Emilio COLOMBO kincstárügyi miniszter (IT)

Jean DONDELINGER rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó

képviselő (LU)

Laurens J. BRINKHORST külügyi államtitkár (NL)

Michael PALLISER, KCMG, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált

állandó képviselő (UK)


1977. október 1.

HL L 91., 1978.4.6.

Hiteles nyelvek


15 Az Európai Beruházási Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet az EGK-Szerződéshez csatolták.


31

11S ze r ző d é s a z Eu ró p a i Közös sé g e ke t l é t re h ozó s ze r ző d é se k ,

valamint az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes

Bizot tságának létrehozásáról szóló szerződés egyes pénzügyi

rendelkezéseinek módosításáról16

„Szerződés egyes pénzügyi rendelkezések módosításáról”


1975. július 22., Brüsszel, Belgium

Aláírók

Renaat VAN ELSLANDE külügyminiszter és a fejlődő országokkal való együttműködés minisztere (BE)

Niels ERSBØLL rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (DK)

Hans-Dietrich GENSCHER szövetségi külügyminiszter (DE)

Jean-Marie SOUTOU Franciaország nagykövete, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (FR)

Garret FITZGERALD külügyminiszter (IE)

Mariano RUMOR külügyminiszter, az Európai Közösségek Tanácsának hivatalban lévő elnöke (IT)

Jean DONDELINGER rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó

képviselő (LU)

Laurens J. BRINKHORST külügyi államtitkár (NL)

Michael PALLISER, KCMG, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált

állandó képviselő (UK)


1977. június 1.

HL L 359., 1977.12.31.

Hiteles nyelvek


16 A tagállamok kormányainak képviselői által elfogadott, a Számvevőszék ideiglenes elhelyezéséről szóló,

1977. április 5-i határozatot (HL L 104., 1977.4.28.) 1977. április 5-én írták alá, és 1977. június 1-jén

lépett hatályba.


32

12Szerződés a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi

Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz

Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság,

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, (az Európai

Közösségek tagállamai), valamint a Görög Köztársaság között a Görög

Köztársaságnak az Európai Gazdasági Közösséghez és az Európai

Atomenergia-közösséghez történő csatlakozásáról

„Görögország csatlakozási szerződése”17


1979. május 28., Zappeion Palota, Athén, Görögország

Aláírók

Wilfried MARTENS miniszterelnök; Henri SIMONET külügyminiszter; Joseph VAN DER MEULEN nagykövet, az

Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (BE)

Niels Anker KOFOED mezőgazdasági miniszter; Gunnar RIBERHOLDT nagykövet, az Európai Közösségekhez

delegált állandó képviselő (DK)

Hans-Dietrich GENSCHER szövetségi külügyminiszter; Helmut SIGRIST nagykövet, az Európai Közösségekhez

delegált állandó képviselő (DE)

Konstantinos KARAMANLIS miniszterelnök; Georgios RALLIS külügyminiszter; Georgios CONTOGEORGIS,

európai közösségi kapcsolatokért felelős tárca nélküli miniszter (EL)

Jean FRANÇOIS-PONCET külügyminiszter; Pierre BERNARD-REYMOND külügyi államtitkár; Luc de la BARRE de

NANTEUIL nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (FR)

John LYNCH miniszterelnök; Michael O’KENNEDY külügyminiszter; Brendan DILLON nagykövet, az Európai

Közösségekhez delegált állandó képviselő (IE)

Giulio ANDREOTTI, a Miniszterek Tanácsának elnöke; Adolfo BATTAGLIA külügyi államtitkár-helyettes; Eugenio

PLAJA nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (IT)

17 Az ESZAK-hoz való csatlakozásról lásd az Európai Közösségek Tanácsának 1979. május 24-i, a Görög

Köztársaságnak az Európai Szén- és Acélközösséghez történő csatlakozásáról szóló határozatát, HL L 291.,

1979.11.19. (A Görög Köztársaságnak az Európai Közösségekhez történő csatlakozásával összefüggő

dokumentumok).


33

Gaston THORN kormányfő, külügyminiszter; Jean DONDELINGER nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált

állandó képviselő (LU)

Chris VAN DER KLAAUW külügyminiszter; Jan LUBBERS nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó

képviselő (NL)

Peter CARRINGTON külügyi és nemzetközösségi miniszter; Donald MAITLAND nagykövet, az Európai

Közösségekhez delegált állandó képviselő (UK)


1981. január 1.

HL L 291., 1979.11.19. (A Görög Köztársaságnak az Európai Közösségekhez történő csatlakozásával összefüggő

dokumentumok)

Hiteles nyelvek

DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL


34

13Szerződés az Európai Közösségeket létrehozó szerződések Grönland

vonatkozásában történő módosításáról

„A Grönlandról szóló szerződés”


1984. március 13., Brüsszel, Belgium

Aláírók

Leo TINDEMANS, a Belga Királyság külügyminisztere (BE)

Uffe ELLEMANN-JENSEN, a Dán Királyság külügyminisztere; Gunnar RIBERHOLDT különleges és

meghatalmazott nagykövet, Dánia állandó képviselője (DK)

Hans-Dietrich GENSCHER, a Németországi Szövetségi Köztársaság szövetségi külügyminisztere (DE)

Theodoros PANGALOS, a Görög Köztársaság külügyminisztere (EL)

Roland DUMAS, a Francia Köztársaság külügyminisztere (FR)

Peter BARRY, az Ír Köztársaság külügyminisztere (IE)

Giulio ANDREOTTI, az Olasz Köztársaság külügyminisztere (IT)

Colette FLESCH, a Luxemburgi Nagyhercegség Kormányának külügyminisztere (LU)

Wim VAN EEKELEN, Hollandia külügyi államtitkára; H.J.Ch. RUTTEN, különleges és meghatalmazott nagykövet,

Hollandia állandó képviselője (NL)

Geoffrey HOWE Q.C., M. P., külügyi és nemzetközösségi miniszter (UK)


1985. január 1.

HL L 29., 1985.2.1.

Hiteles nyelvek

DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL

Megjegyzések

A Grönlandról szóló szerződés értelmében a Grönlandra vonatkozó különös szabályokról szóló jegyzőkönyv az

EGK-Szerződés mellékletévé vált.


35


Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Francia Köztársaság,

Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség,

a Holland Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült

Királysága, (az Európai Közösségek tagállamai), valamint a Spanyol

Királyság és a Portugál Köztársaság között a Spanyol Királyságnak

és a Portugál Köztársaságnak az Európai Gazdasági Közösséghez és

az Európai Atomenergia-közösséghez történő csatlakozásáról

„Szerződés Spanyolországnak és Portugáliának az EGK-hoz és az Euratomhoz

történő csatlakozásáról”18


1985. június 12., Oszlopcsarnok, Királyi Palota, Madrid, Spanyolország – Belém Palota, Lisszabon, Portugália

Aláírók

Wilfried MARTENS miniszterelnök; Leo TINDEMANS külügyminiszter; Paul NOTERDAEME nagykövet, az Európai

Közösségekhez delegált állandó képviselő (BE)

Poul SCHLÜTER miniszterelnök; Uffe ELLEMANN-JENSEN külügyminiszter; Jakob Esper LARSEN nagykövet, az

Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (DK)

Hans-Dietrich GENSCHER szövetségi külügyminiszter; Gisbert POENSGEN nagykövet, az Európai Közösségekhez

delegált állandó képviselő (DE)

Yannisz HARALAMBOPOULOS külügyminiszter; Theodoros PANGALOS külügyminisztériumi (EGK-ügyekért

felelős) államtitkár; Alexandre ZAFIRIOU nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (EL)

Felipe GONZÁLEZ MÁRQUEZ miniszterelnök; Fernando MORÁN LÓPEZ külügyminiszter; Manuel MARÍN

GONZÁLEZ, az Európai Közösségekkel fennálló kapcsolatokért felelős államtitkár; Gabriel FERRÁN de ALFARO

nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált misszió vezetője (ES)

18 Az ESZAK-hoz való csatlakozásról ld. az Európai Közösségek Tanácsának 1985. június 11-i, a Spanyol

Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak az Európai Szén- és Acélközösséghez történő csatlakozásáról

szóló határozatát (HL L 302., 1985.11.15.).


36

Laurent FABIUS miniszterelnök; Roland DUMAS külügyminiszter; Catherine LALUMIÈRE, európai ügyekkel

megbízott tárca nélküli miniszter; Luc DE LA BARRE DE NANTEUIL nagykövet, az Európai Közösségekhez

delegált állandó képviselő (FR)

Garret FITZGERALD Taoiseach, miniszterelnök; Peter BARRY, T.D., külügyminiszter; Andrew O’ROURKE

nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (IE)

Bettino CRAXI, a Miniszterek Tanácsának elnöke; Giulio ANDREOTTI külügyminiszter; Pietro CALAMIA

nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (IT)

Jacques F. POOS miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter; Joseph WEYLAND nagykövet, az Európai

Közösségekhez delegált állandó képviselő (LU)

Ruud LUBBERS miniszterelnök, általános ügyek minisztere; Hans VAN DEN BROEK külügyminiszter;

H. J. Ch. RUTTEN nagykövet, az Európai Közösségekhez delegált állandó képviselő (NL)

Mário SOARES miniszterelnök; Rui MACHETE miniszterelnök-helyettes; Jaime GAMA külügyminiszter;

Ernâni Rodrigues LOPES pénzügyi és tervezési miniszter (PT)

Geoffrey HOWE Q.C., MP, külügyi és nemzetközösségi miniszter; Michael BUTLER nagykövet, az Európai

Közösségekhez delegált állandó képviselő (UK)


1986. január 1.

HL L 302., 1985.11.15. (A Spanyol Királyságnak és a Portugál Köztársaságnak az Európai Közösségekhez

történő csatlakozásával összefüggő dokumentumok)

Hiteles nyelvek

ES, DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL, PT


37

15Egységes Európai Okmány


1986. február 17., Luxembourg, Luxemburg (Belgium, a Német Szövetségi Köztársaság, Spanyolország,

Franciaország, Írország, Luxemburg, Hollandia, Portugália és az Egyesült Királyság részéről)

1986. február 28., Hága, Hollandia (Dánia, Görögország és Olaszország részéről)

Aláírók

Leo TINDEMANS külkapcsolatokért felelős miniszter (BE)

Uffe ELLEMANN-JENSEN külügyminiszter (DK)

Hans-Dietrich GENSCHER szövetségi külügyminiszter (DE)

Karolos PAPOULIAS külügyminiszter (EL)

Francisco FERNANDEZ ORDOÑEZ külügyminiszter (ES)

Roland DUMAS külügyminiszter (FR)

Peter BARRY, T.D. külügyminiszter (IE)

Giulio ANDREOTTI külügyminiszter (IT)

Robert GOEBBELS külügyminisztériumi államtitkár (LU)

Hans VAN DEN BROEK külügyminiszter (NL)

Pedro PIRES DE MIRANDA külügyminiszter (PT)

Lynda CHALKER külügyi és nemzetközösségi miniszter (UK)


1987. július 1.

HL L 169., 1987.6.29.

Hiteles nyelvek


Megjegyzések

Az Egységes Európai Okmány az ESZAK-, az EGK és az Euratom-Szerződést módosítja.


38

16Szerződés az Európai Unióról

„Maastrichti Szerződés”


1992. február 7., „Statenzaal”, Provinciehuis, Maastricht, Hollandia

Aláírók

Mark EYSKENS külügyminiszter; Philippe MAYSTADT pénzügyminiszter (BE)

Uffe ELLEMANN-JENSEN külügyminiszter; Anders FOGH RASMUSSEN gazdasági miniszter (DK)

Hans-Dietrich GENSCHER szövetségi külügyminiszter; Théodor WAIGEL szövetségi pénzügyminiszter (DE)

Antonios SAMARAS külügyminiszter; Efthymios CHRISTODOULOU gazdasági miniszter (EL)

Francisco FERNANDEZ ORDOÑEZ külügyminiszter; Carlos SOLCHAGA CATALÁN gazdasági és pénzügyminiszter

(ES)

Roland DUMAS, külügyminiszter; Pierre BEREGOVOY gazdasági, pénzügyi és költségvetési miniszter (FR)

Gerard COLLINS külügyminiszter; Bertie AHERN pénzügyminiszter (IE)

Gianni DE MICHELIS külügyminiszter; Guido CARLI kincstárügyi miniszter (IT)

Jacques F. POOS miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter; Jean-Claude JUNCKER pénzügyminiszter (LU)

Hans VAN DEN BROEK külügyminiszter; Wim KOK pénzügyminiszter (NL)

João de Deus PINHEIRO külügyminiszter; Jorge BRAGA DE MACEDO pénzügyminiszter (PT)

Douglas HURD külügyi és nemzetközösségi miniszter; Francis MAUDE pénzügyminisztériumi pénzügyi

államtitkár (UK)


1993. november 1.

HL C 191., 1992. július 29.


39

Hiteles nyelvek


Megjegyzések

Létrehozta az Európai Unióról szóló szerződést.

Az EGK-Szerződést az Európai Közösség létrehozása tekintetében módosította, ezenkívül az ESZAK- és az

Euratom-Szerződést is módosította.

A Szerződések alkalmazása alóli kivételek:

– Dánia és az Egyesült Királyság nem vett részt a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában19;

– Dánia nem vett részt az európai biztonság- és védelempolitika kidolgozásában és végrehajtásában és

különösképpen az Európai Unióról szóló szerződés V. fejezete alapján elfogadott, védelmi vonatkozású

intézkedésekben20.

19 Lásd mindenekelőtt az Európai Unióról szóló szerződés következtében az EK-Szerződéshez csatolt

következő két jegyzőkönyvet: az egyes Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó

rendelkezésekről szóló jegyzőkönyvet, valamint az egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló

jegyzőkönyvet.

20 Lásd mindenekelőtt a Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyvet.


40

17Okmány a Kormányzótanácsnak az Európai Beruházási Alap

létrehozására való felhatalmazása céljából az Európai Beruházási

Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv módosításáról

„Az Európai Beruházási Alap létrehozásáról szóló okmány”


1993. március 25., Tanács, Brüsszel, Belgium

Aláírók

Philippe DE SCHOUTHEETE DE TERVARENT nagykövet, állandó képviselő (BE)

Gunnar RIBERHOLDT nagykövet, állandó képviselő (DK)

Jochen GRÜNHAGE helyettes állandó képviselő (DE)

Léonidas EVANGELIDIS nagykövet, állandó képviselő (EL)

Camilo BARCIA GARCÍA-VILLAMIL nagykövet, állandó képviselő (ES)

François SCHEER nagykövet, állandó képviselő (FR)

Pádraig MAC KERNAN nagykövet, állandó képviselő (IE)

Federico DI ROBERTO nagykövet, állandó képviselő (IT)

Jean-Jacques KASEL nagykövet, állandó képviselő (LU)

Ben BOT nagykövet, állandó képviselő (NL)

José César PAULOURO DAS NEVES nagykövet, állandó képviselő (PT)

John KERR nagykövet, állandó képviselő (UK)


1994. május 1.

HL L 173., 1994.7.7.

Hiteles nyelvek



41


Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság,

a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi

Nagyhercegség, a Holland Királyság, a Portugál Köztársaság, Nagy-

Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Közösségek

tagállamai), valamint a Norvég Királyság, az Osztrák Köztársaság,

a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság között, a Norvég Királyságnak, az

Osztrák Köztársaságnak, a Finn Köztársaságnak és Svéd Királyságnak

az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról

„Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási szerződése”


1994. június 24., Szent György templom, Korfu , Görögország21

Aláírók

Jean-Luc DEHAENE miniszterelnök; Willy CLAES külügyminiszter; Philippe DE SCHOUTHEETE DE TERVARENT

nagykövet, Belgium Európai Unió melletti állandó képviselője (BE)

Poul Nyrup RASMUSSEN miniszterelnök; Niels Helveg PETERSEN külügyminiszter; Gunnar RIBERHOLDT

nagykövet, Dánia Európai Unió melletti állandó képviselője (DK)

Helmut KOHL szövetségi kancellár; Klaus KINKEL szövetségi külügyminiszter és szövetségi kancellárhelyettes;

Dietrich VON KYAW nagykövet, Németország Európai Unió melletti állandó képviselője (DE)

Andreas PAPANDREOU miniszterelnök; Karolos PAPOULIAS külügyminiszter; Theodoros PANGALOS

külügyminiszter-helyettes (EL)

Felipe GONZÁLEZ MÁRQUEZ miniszterelnök; Javier SOLANA MADARIAGA külügyminiszter; Carlos WESTENDORP

Y CABEZA, európai közösségi kapcsolatokért felelős államtitkár (ES)

Édouard BALLADUR miniszterelnök; Alain JUPPÉ külügyminiszter; Alain LAMASSOURE, a külügyminiszter mellé

rendelt európai ügyekért felelős miniszter; Pierre DE BOISSIEU nagykövet, Franciaország Európai Unió melletti

állandó képviselője (FR)

21 Mivel Norvégia nem ratifi kálta a csatlakozási szerződést, a csatlakozási szerződésre és a csatlakozáshoz

kapcsolódó egyéb dokumentumokra az Európai Unió Tanácsának a jogi aktusoknak az új tagállamok

Európai Unióhoz való csatlakozása tekintetében történő kiigazításáról szóló 95/1/EK határozata vonat-

kozott (HL L 1., 1995.1.1.).


42

Albert REYNOLDS miniszterelnök; Dick SPRING miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter; Padraic McKERNAN

nagykövet, Írország Európai Unió melletti állandó képviselője (IE)

Silvio BERLUSCONI miniszterelnök; Antonio MARTINO külügyminiszter; Livio CAPUTO külügyi államtitkár (IT)

Jacques SANTER miniszterelnök; Jacques F. POOS miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter;

Jean-Jacques KASEL nagykövet, Luxemburg Európai Unió melletti állandó képviselője (LU)

Ruud LUBBERS miniszterelnök; Peter KOOIJMANS külügyminiszter; Ben BOT nagykövet, Hollandia Európai Unió

melletti állandó képviselője (NL)

Gro HARLEM BRUNDTLAND miniszterelnök; Bjørn TORE GODAL külügyminiszter; Grete KNUDSEN kereskedelmi

és kereskedelmi hajózási miniszter; Eivinn BERG, a tárgyalásokkal megbízott küldöttség vezetője (Norvégia)

Franz VRANITZKY szövetségi kancellár; Alois MOCK szövetségi külügyminiszter; Ulrich STACHER, a Szövetségi

Kancelláriahivatal főigazgatója; Manfred SCHEICH, Ausztria Európai Közösségek melletti missziójának vezetője (AT)

Aníbal CAVACO SILVA miniszterelnök; José DURÃO BARROSO külügyminiszter; Vítor MARTINS, európai

ügyekért felelős államtitkár (PT)

Esko AHO miniszterelnök; Pertti SALOLAINEN külkereskedelmi miniszter; Heikki HAAVISTO külügyminiszter;

Veli SUNDBAECK külügyi államtitkár (FI)

Carl BILDT miniszterelnök; Margaretha af UGGLAS külügyminiszter; Ulf DINKELSPIEL európaügyi és

külkereskedelmi miniszter; Frank BELFRAGE európaügyi és külkereskedelmi államtitkár-helyettes (SE)

John MAJOR miniszterelnök; Douglas HURD külügyi és nemzetközösségi miniszter; David HEATHCOAT-AMORY

külügyi és nemzetközösségi hivatali államtitkár (UK)


1995. január 1.

HL C 241., 1994.8.29. (A csatlakozással összefüggő dokumentumok)

Hiteles nyelvek

ES, DA, DE, EL, EN, FR, GA, IT, NL, PT, FI, SV

Megjegyzések

Norvégia az 1994. november 28-i népszavazás negatív eredménye következtében nem fejezte be a ratifikációs

eljárást.


43

19Amszterdami szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az

Európai Közösségeket létrehozó szerződések és egyes kapcsolódó

okmányok módosításáról

„Amszterdami Szerződés”


1997. október 2., „Burgenzaal”, Királyi Palota, Amszterdam, Hollandia

Aláírók

Erik DERYCKE külügyminiszter (BE)

Niels HELVEG PETERSEN külügyminiszter (DK)

Klaus KINKEL szövetségi külügyminiszter és szövetségi alkancellár (DE)

Theodoros PANGALOS külügyminiszter (EL)

Juan Abel MATUTES külügyminiszter (ES)

Hubert VÉDRINE külügyminiszter (FR)

Raphael P. BURKE külügyminiszter (IE)

Lamberto DINI külügyminiszter (IT)

Jacques F. POOS miniszterelnök-helyettes, külügyi, külkereskedelmi és együttműködési miniszter (LU)

Hans VAN MIERLO miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter (NL)

Wolfgang SCHÜSSEL szövetségi külügyminiszter és szövetségi alkancellár (AT)

Jaime GAMA külügyminiszter (PT)

Tarja HALONEN külügyminiszter (FI)

Lena HJELM-WALLÉN külügyminiszter (SE)

Douglas HENDERSON külügyi és nemzetközösségi államminiszter (UK)


1999. május 1.

HL C 340., 1997.11.10

Hiteles nyelvek



44

Megjegyzések

A Szerződések alkalmazása alóli kivételek:

– A schengeni vívmányoknak az uniós jogi keretbe történő integrálásával a schengeni vívmányok

kötik Dániát, azonban nem képezik részét a Dániára alkalmazandó közösségi vívmányoknak22. Dánia

kimaradhat az EK-Szerződés IV. fejezete alapján a Tanács által elfogadandó intézkedések meghozatalából.

Mindazonáltal Dánia dönthet úgy, hogy az EK-Szerződés IV. fejezete alapján átültet nemzeti jogába

a schengeni vívmányok továbbfejlesztésére irányuló egyes tanácsi intézkedéseket23.

– Írország és az Egyesült Királyság nem részes fele a schengeni vívmányokról szóló megállapodásoknak;

a schengeni vívmányoknak az uniós jogi keretbe történő integrálásakor a schengeni vívmányok

ezen országokra nem alkalmazandóak. Azonban kérhetik részvételüket annak egyes vagy minden

rendelkezésében24, továbbá részt vehetnek az EK-Szerződés IV. fejezete alapján elfogadandó intézkedések

meghozatalában és alkalmazásában25.

22 Lásd az Amszterdami Szerződéshez csatolt, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő

beillesztéséről szóló jegyzőkönyvet.

23 Lásd a Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyvet.

24 Lásd a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyvet.

25 Lásd az Amszterdami Szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló

jegyzőkönyvet.


45

20Nizzai szerződés az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Közösségeket

létrehozó szerződések és egyes kapcsolódó okmányok módosításáról

„Nizzai Szerződés”


2001. február 26., „Salle de Bal”, Palais Sarde, Alpes-Maritimes prefektúra, Nizza, Franciaország

Aláírók

Louis MICHEL miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter (BE)

Mogens LYKKETOFT külügyminiszter (DK)

Joseph FISCHER szövetségi külügyminiszter és szövetségi alkancellár (DE)

Georgios PAPANDREOU külügyminiszter (EL)

Josep PIQUÉ I CAMPS külügyminiszter (ES)

Hubert VÉDRINE külügyminiszter (FR)

Brian COWEN külügyminiszter (IE)

Lamberto DINI külügyminiszter (IT)

Lydie POLFER miniszterelnök-helyettes, külügyi és külkereskedelmi miniszter (LU)

Jozias VAN AARTSEN külügyminiszter (NL)

Benita FERRERO-WALDNER szövetségi külügyminiszter (AT)

Jaime GAMA államminiszter (Ministro de Estado), külügyminiszter (PT)

Erkki TUOMIOJA külügyminiszter (FI)

Anna LINDH külügyminiszter (SE)

Robin COOK külügyi és nemzetközösségi miniszter (UK)


2003. február 1.

HL C 80., 2001.3.10.

Hiteles nyelvek



46


Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság,

a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi

Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál

Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és

Észak-Írország Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai) és

a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett

Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai

Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák

Köztársaság között, a Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak,

a Ciprusi Köz társaságnak, a Let t Köz társaságnak, a Lit ván

Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak,

a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák

Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról

„A Tízek csatlakozási szerződése”


2003. április 16., Attalosz oszlopcsarnoka, Agóra, Athén, Görögország

Aláírók

Guy VERHOFSTADT miniszterelnök; Louis MICHEL miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter (BE)

Václav KLAUS köztársasági elnök; Vladimír ŠPIDLA miniszterelnök; Cyril SVOBODA miniszterelnök-helyettes,

külügyminiszter; Pavel TELIČKA, a Cseh Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló

tárgyalásokat folytató delegáció vezetője, a Cseh Köztársaság Európai Közösségek melletti képviseletét vezető

nagykövet (CZ)

Anders Fogh RASMUSSEN miniszterelnök; Per Stig MØLLER külügyminiszter (DK)

Gerhard SCHRÖDER szövetségi kancellár; Joseph FISCHER szövetségi külügyminiszter és szövetségi

kancellárhelyettes (DE)

Arnold RÜÜTEL köztársasági elnök; Kristiina OJULAND külügyminiszter (EE)

Konstantinos SIMITIS miniszterelnök; Giorgos PAPANDREOU külügyminiszter; Tassos GIANNITSIS

külügyminiszter-helyettes (EL)


47

José Maria AZNAR LÓPEZ a kormány elnöke; Ana PALACIO VALLELERSUNDI külügyminiszter (ES)

Jean-Pierre RAFFARIN miniszterelnök; Dominique GALOUZEAU DE VILLEPIN külügyminiszter; Noëlle LENOIR,

a külügyminiszter mellé rendelt európai ügyekért felelős miniszter (FR)

Bertie AHERN miniszterelnök (Taoiseach); Brian COWEN külügyminiszter (IE)

Silvio BERLUSCONI miniszterelnök; Franco FRATTINI külügyminiszter (IT)

Tassos PAPADOPOULOS köztársasági elnök; George IACOVOU külügyminiszter (CY)

Vaira VĪĶE-FREIBERGA köztársasági elnök; Einars REPŠE miniszterelnök; Sandra KALNIETE külügyminiszter;

Andris KESTERIS, a Lett Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló tárgyalások

főtárgyalója, a külügyminisztérium helyettes államtitkára (LV)

Algirdas Mykolas BRAZAUSKAS miniszterelnök; Antanas VALIONIS külügyminiszter (LT)

Jean-Claude JUNCKER miniszterelnök, „Ministre d’État”; Lydie POLFER külügyi és külkereskedelmi miniszter (LU)

MEDGYESSY Péter miniszterelnök; KOVÁCS László külügyminiszter; JUHÁSZ Endre, a Magyar Köztársaság

Európai Unió melletti nagykövete, a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló

tárgyalások főtárgyalója (HU)

Edward FENECH ADAMI miniszterelnök; Joe BORG külügyminiszter; Richard CACHIA CARUANA, a tárgyalásokkal

megbízott küldöttség

vezetője (MT)

Jan Pieter BALKENENDE miniszterelnök; Jakob Gijsbert DE HOOP SCHEFFER külügyminiszter (NL)

Wolfgang SCHÜSSEL szövetségi kancellár; Benita FERRERO-WALDNER szövetségi külügyminiszter (AT)

Leszek MILLER miniszterelnök; Włodzimierz CIMOSZEWICZ külügyminiszter; Danuta HÜBNER,

a külügyminisztérium államtitkára (PL)

José Manuel DURÃO BARROSO miniszterelnök; António MARTINS DA CRUZ külügyminiszter (PT)

Janez DRNOVŠEK köztársasági elnök; Anton ROP miniszterelnök; Dimitrij RUPEL külügyminiszter (SI)

Rudolf SCHUSTER köztársasági elnök; Mikuláš DZURINDA miniszterelnök; Eduard KUKAN külügyminiszter; Ján

FIGEL, a Szlovák Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozására irányuló tárgyalások főtárgyalója (SK)

Paavo LIPPONEN miniszterelnök; Jari VILÉN külkereskedelmi miniszter (FI)

Göran PERSSON miniszterelnök; Anna LINDH külügyminiszter (SE)

Tony BLAIR miniszterelnök; Jack STRAW külügyi és nemzetközösségi miniszter (UK)


2004. május 1.

HL L 236., 2003.9.23. (A csatlakozásra vonatkozó jogi aktusok) és HL C 227. E, 2003.9.23. (A csatlakozás

feltételeiről szóló okmány függelékei)

Hiteles nyelvek

ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV


48

22Szerződés európai alkotmány létrehozásáról


2004. október 29., Horatiusok és Curiatiusok terme, Capitolium, Róma, Olaszország

Aláírók

Guy VERHOFSTADT miniszterelnök; Karel DE GUCHT külügyminiszter (BE)

Stanislav GROSS miniszterelnök; Cyril SVOBODA külügyminiszter (CZ)


Gerhard SCHRÖDER szövetségi kancellár; Joseph FISCHER szövetségi külügyminiszter és szövetségi


Juhan PARTS miniszterelnök; Kristiina OJULAND külügyminiszter (EE)

Kostas KARAMANLIS miniszterelnök; Petros G. MOLYVIATIS külügyminiszter (EL)

José Luis RODRÍGUEZ ZAPATERO, a kormány elnöke; Miguel Angel MORATINOS CUYAUBÉ, a külügyekért és az

együttműködésért felelős miniszter (ES)

Jacques CHIRAC köztársasági elnök; Jean-Pierre RAFFARIN miniszterelnök; Michel BARNIER külügyminiszter (FR)

Bertie AHERN miniszterelnök (Taoiseach); Dermot AHERN külügyminiszter (IE)

Silvio BERLUSCONI miniszterelnök; Franco FRATTINI külügyminiszter (IT)

Tassos PAPADOPOULOS köztársasági elnök; George IACOVOU külügyminiszter (CY)

Vaira VIKE FREIBERGA köztársasági elnök; Indulis EMSIS miniszterelnök; Artis PABRIKS külügyminiszter (LV)

Valdas ADAMKUS köztársasági elnök; Algirdas Mykolas BRAZAUSKAS miniszterelnök; Antanas VALIONIS

külügyminiszter (LT)

Jean-Claude JUNCKER miniszterelnök, „Ministre d’État”; Jean ASSELBORN miniszterelnök-helyettes, külügy- és

bevándorlásügyi miniszter (LU)

GYURCSÁNY Ferenc miniszterelnök; KOVÁCS László külügyminiszter (HU)

Lawrence GONZI miniszterelnök; Michael FRENDO külügyminiszter (MT)

Jan Peter BALKENENDE miniszterelnök; Ben BOT külügyminiszter (NL)


49

Wolfgang SCHÜSSEL szövetségi kancellár; Ursula PLASSNIK szövetségi külügyminiszter (AT)

Marek BELKA miniszterelnök; Wlodzimierz CIMOSZEWICZ külügyminiszter (PL)

Pedro Miguel DE SANTANA LOPES miniszterelnök; António Victor MARTINS MONTEIRO külügy- és a határokon

túli portugál

közösségekért felelős miniszter (PT)

Anton ROP, a kormány elnöke; Ivo VAJGL külügyminiszter (SI)

Mikuláš DZURINDA miniszterelnök; Eduard KUKAN külügyminiszter (SK)

Matti VANHANEN miniszterelnök; Erkki TUOMIOJA külügyminiszter (FI)

Göran PERSSON miniszterelnök; Laila FREIVALDS külügyminiszter (SE)

Tony BLAIR miniszterelnök; Jack STRAW külügyi- és nemzetközösségi miniszter (UK)


Nem lépett hatályba

HL C 310., 2004.12.16.

Hiteles nyelvek

ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV


50

23Szerződés a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság,

a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög

Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz

Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság,

a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság,

a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság,

a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság,

a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország

Egyesült Királysága (az Európai Unió tagállamai), valamint a Bolgár

Köztársaság és Románia között, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának

az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról

„Bulgária és Románia csatlakozási szerződése”


2005. április 25., Neumünsteri Apátság, Luxembourg, Luxemburg

Aláírók

Karel DE GUCHT külügyminiszter; Didier DONFUT, a külügyminiszter mellé rendelt, európai ügyekért felelős

államtitkár (BE)

Georgi PARVANOV köztársasági elnök; Simeon SAXE-COBOURG miniszterelnök; Solomon PASSY

külügyminiszter; Meglena KUNEVA európai ügyekért felelős miniszter (BG)

Vladimír MÜLLER európai uniós ügyekért felelős miniszterhelyettes; Jan KOHOUT rendkívüli és

meghatalmazott nagykövet, a Cseh Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (CZ)

Friis Arne PETERSEN külügyi közigazgatási államtitkár; Claus GRUBE rendkívüli és meghatalmazott nagykövet,

a Dán Királyság Európai Unió melletti állandó képviselője (DK)

Hans Martin BURY európai ügyekért felelős államminiszter; Wilhelm SCHÖNFELDER rendkívüli és meghatalmazott

nagykövet, a Németországi Szövetségi Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (DE)

Urmas PAET külügyminiszter; Väino REINART rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, az Észt Köztársaság

Európai Unió melletti állandó képviselője (EE)


51

Yannis VALINAKIS külügyminiszter-helyettes; Vassilis KASKARELIS rendkívüli és meghatalmazott nagykövet,

a Görög Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (EL)

Miguel Angel MORATINOS CUYAUBÉ, a külügyekért és az együttműködésért felelős miniszter;

Alberto NAVARRO GONZÁLEZ, az Európai Unióért felelős államtitkár (ES)

Claudie HAIGNERÉ, a külügyminiszter mellé rendelt, európai ügyekért felelős miniszter, Pierre SELLAL

rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Francia Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (FR)

Dermot AHERN külügyminiszter; Noel TREACY európai ügyekért felelős államminiszter (IE)

Roberto ANTONIONE külügyi helyettes államtitkár; Rocco Antonio CANGELOSI rendkívüli és meghatalmazott

nagykövet, az Olasz Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (IT)

George IACOVOU külügyminiszter; Nicholas EMILIOU rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Ciprusi

Köztársaság Európai Unió melletti állandó képviselője (CY)

Artis PABRIKS külügyminiszter; Eduards STIPRAIS rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Lett Köztársaság

Európai Unió melletti állandó képviselője (LV)

Antanas VALIONIS külügyminiszter; Albinas JANUSKA a külügyminisztérium helyettes államtitkára (LT)

Jean-Claude JUNCKER miniszterelnök, „Ministre d’État”, pénzügyminiszter; Jean ASSELBORN miniszterelnök-

helyettes, külügy- és bevándorlásügyi miniszter (LU)

SOMOGYI Ferenc külügyminiszter; BARÁTH Etele európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter (HU)

Michael FRENDO külügyminiszter; Richard CACHIA CARUANA rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, Málta

Európai Unió melletti állandó képviselője (MT)

Ben BOT külügyminiszter; Atzo NICOLAÏ európai ügyekért felelős miniszter (NL)

Hubert GORBACH alkancellár; Ursula PLASSNIK szövetségi külügyminiszter (AT)

Adam Daniel ROTFELD külügyminiszter; Jaroslaw PIETRAS európai ügyekért felelős államtitkár (PL)

Diogo PINTO DE FREITAS DO AMARAL állam- és külügyminiszter; Fernando Manuel de MENDONÇA D’OLIVEIRA

NEVES európai ügyekért felelős államtitkár (PT)

Traian BĂSESCU köztársasági elnök; Calin POPESCU–TĂRICEANU miniszterelnök; Mihai-Răzvan UNGUREANU

külügyminiszter; Leonard ORBAN, az Európai Unióhoz történő csatlakozásra irányuló tárgyalások főtárgyalója (RO)

Božo CERAR, a külügyminisztérium államtitkára (SI)

Eduard KUKAN külügyminiszter; József BERÉNYI külügyi államtitkár (SK)

Eikka KOSONEN rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Finn Köztársaság Európai Unió melletti állandó

képviselője (FI)

Laila FREIVALDS külügyminiszter; Sven-Olof PETERSSON rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Svéd

Királyság Európai Unió melletti állandó képviselője (SV)


52

John GRANT, KCMG rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült

Királyságának az Európai Unió melletti állandó képviselője (UK)


2007. január 1.

HL L 157., 2005.6.21. (A csatlakozással kapcsolatos dokumentumok)

Hiteles nyelvek

BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT,LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV


53

24Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai

Közösséget létrehozó szerződés módosításáról

„Lisszaboni Szerződés”


2007. december 13., Szent Jeromos Kolostor, Lisszabon, Portugália

Aláírók

Guy VERHOFSTADT miniszterelnök; Karel DE GUCHT külügyminiszter (BE)

Szergej SZTANISEV miniszterelnök; Ivajlo KALFIN miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter (BG)

Mirek TOPOLÁNEK miniszterelnök; Karel SCHWARZENBERG külügyminiszter (CZ)


Angela MERKEL szövetségi kancellár; Frank-Walter STEINMEIER szövetségi külügyminiszter és szövetségi


Andrus ANSIP miniszterelnök; Urmas PAET külügyminiszter (EE)

Bertie AHERN miniszterelnök (Taoiseach); Dermot AHERN külügyminiszter (IE)

Konstantinos SIMITIS miniszterelnök; Dora BAKOYANNIS külügyminiszter (EL)

José Luis RODRÍGUEZ ZAPATERO, a kormány elnöke; Miguel Angel MORATINOS CUYAUBÉ, a külügyekért és az

együttműködésért felelős miniszter (ES)

Nicolas SARKOZY köztársasági elnök; François FILLON miniszterelnök; Bernard KOUCHNER külügyekért és

európai ügyekért felelős miniszter (FR)

Romano PRODI miniszterelnök; Massimo D’ALEMA miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter (IT)

Tassos PAPADOPOULOS köztársasági elnök; Erato KOZAKOU-MARCOULLIS külügyminiszter (CY)

Valdis ZATLERS köztársasági elnök; Aigars KALVĪTIS miniszterelnök; Māris RIEKSTIŅŠ külügyminiszter (LV)

Valdas ADAMKUS köztársasági elnök; Gediminas KIRKILAS miniszterelnök; Petras VAITIEKŪNAS

külügyminiszter (LT)

Jean-Claude JUNCKER miniszterelnök; Jean ASSELBORN külügyminiszter (LU)

GYURCSÁNY Ferenc miniszterelnök; GÖNCZ Kinga külügyminiszter (HU)

Lawrence GONZI miniszterelnök; Michael FRENDO külügyminiszter (MT)

Jan Peter BALKENENDE miniszterelnök; Maxime VERHAGEN külügyminiszter (NL)

Alfred GUSENBAUER szövetségi kancellár; Ursula PLASSNIK európai és nemzetközi ügyekért felelős szövetségi

miniszter (AT)


54

Donald TUSK miniszterelnök; Radosław SIKORSKI külügyminiszter (PL)

José SÓCRATES miniszterelnök; Luís Filipe AMADO külügyminiszter (PT)

Traian BĂSESCU köztársasági elnök; Cãlin POPESCU–TĂRICEANU miniszterelnök; Adrian CIOROIANU

külügyminiszter (RO)

Janez JANŠA, a kormány elnöke; Dimitrij RUPEL külügyminiszter (SI)

Robert FICO miniszterelnök; Ján KUBIŠ külügyminiszter (SK)

Matti VANHANEN miniszterelnök; Ilkka KANERVA külügyminiszter (FI)

Fredrik REINFELDT miniszterelnök; Cecilia MALMSTRÖM európai ügyekért felelős miniszter (SE)

Gordon BROWN miniszterelnök; David MILIBAND külügyi és nemzetközösségi miniszter (UK)


2009. december 1.

HL C 306., 2007.12.17.

Hiteles nyelvek

BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, IT,LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV


55

Az Európai Unió hivatalos ny

Hivatalos nyel

1 bolgár (български) bg

2 spanyol (español) es

3 cseh (čeština) cs

4 dán (dansk) da

5 német (Deutsch) de

6 ésésztzt (eesti keel) et

7 görög (ελληνικά) el

8 angol (Engglish) en

9 francia (français) fr

10 ír (Gaeilge) ga

11 olasz (italiano) it

12 lett (latviešu valoda) lv

13 litván (lietuvių kalba) lt

141 mamam gyar hu

15 mám ltai (Malti) mt

16 holland d (NN( ederlands) nl

17 lengyel (ppolski) pl

18 portugál (portugguês) pt

199 román (română)) ro

20 szs lovák (slovenčina) sk

21 szlovén (slovenščina) sl

22 finn (susuomo i) fi

23 svéd (svenska) sv


56

A Tanács Főtitkársága

Európai jogi unió


Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala

2012 – 55 oldal – 17,6 x 25 cm

ISBN 978-92-824-3512-0

doi:10.2860/85903


HOGYAN JUTHAT HOZZÁ AZ EURÓPAI UNIÓ KIADVÁNYAIHOZ?

Ingyenes kiadványok:• az EU-könyvesbolton (EU Bookshop) keresztül (http://bookshop.europa.eu);

• az Európai Unió képviseletein és küldöttségein keresztül.

A képviseletek és küldöttségek elérhetőségeiről a http://ec.europa.eu

weboldalon tájékozódhat, illetve a +352 292942758 faxszámon érdeklődhet.

Megvásárolható kiadványok:• az EU-könyvesbolton keresztül (http://bookshop.europa.eu).

Előfi zetéses kiadványok (az Európai Unió Hivatalos Lapjának sorozatai, az Európai Bírósági Határozatok Tára stb.):• az Európai Unió Kiadóhivatalának forgalmazó partnerein keresztül

(http://publications.europa.eu/others/agents/index_hu.htm).

HU.indd 3 28/06/12 15:38

http://bookshop.europa.eu

http://ec.europa.eu

http://bookshop.europa.eu

http://publications.europa.eu/others/agents/index_hu.htm

doi:10.2860/85903

ISBN 978-92-824-3512-0

Rue de la Loi/Wetstraat 175

1048 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Tel. +32 22816111

www.consilium.europa.eu

QC

-31-11

-40

7-H

U-C

CONSILIUM

HU.indd 4 28/06/12 15:38


európai jogi unió · a kilencek és a tizek – európája a tizenkettek európájává vált. az...

Documents