felebarát 2014 június

fele arátwww.baptistasegely.huA B a p t i s t a S z e r e t e t s z o l g á l a t

m a g a z i n j a

2014. június

3Felebarát Magazin 2014.

Jim Carrey egyik fi lmjében egy válása

után teljesen magába zuhanó embert

alakít, aki válogatás nélkül mindent és mindenkit elutasít. Egy nap aztán egy is-merőse unszolására elmegy egy szeminá-riumra, ahol azt tanítják, hogy mindenre mondjon igent, ha boldog akar lenni. Úgy dönt, ad egy esélyt ennek az elvetemült tannak, és elkezd igent mondani. Minden-re. „Igenemberré” lett hősünk rövidesen utcai verekedésbe keveredik, előléptetik, megismerkedik egy nővel, random helyek-re utazik, új nyelvet tanul, egyszóval: az éle-te fenekestől felfordul.

A fi lm happy enddel, és azzal a gyermeteg

konklúzióval zárul, hogy ne legyünk szél-sőségesek, inkább használjuk a józan ítélő-képességünket.

A majdnemember

Ismerek jónéhány igenembert. Sok nem-ember is járkál körülöttem. Berendez-ték az életüket az igenekre vagy a nemek-re, és jól elvannak. Az igenemberek kicsit harsányabbak, szétszórtabbak, a nem-em-berek keményebbek, magányosabbak. De vannak majdnememberek is. Ve-

lük kicsit bonyolult az élet. Ők azok, akik magukkal se jutnak „közös nevezőre”. Fantasztikus ötleteik vannak. Elhívásuk. Terveik. Csillogó szemeik. Hosszasan tud-nak beszélni róla, de nem tesznek semmit a megvalósításért. Sokáig azt hittem, ta-lán csak lehetőség, támogatás, bátorítás

4 Felebarát Magazin 2014. 5Felebarát Magazin 2014.

Felebarát AA Baptista Szeretetszolgálat időszakos kiadványaFelelős kiadó: Szenczy Sándor Szerkesztette: BSZA MédiaFelelős szerkesztő: Révész SzilviaMunkatársak: Baczkó Zsuzsanna, Debreceni István, Fellegi Kató, Gál Dávid, Hegedűs Ádám, Illés Zita, Kalla Tímea, Kim Bora, Lukács Csaba, Révész Balázs, Révész Szilvia, Strausz Zsóka, Szabó Márk, Szenczy Katalin, Szenczy Sándor, Szilágyi Attila, Szőczi JánosFotók: Fehér Berci - Baptista Szeretetszolgálat, BSZ Archívum, Barbarics Péter, Gál Dávid, dr. Szilágyi BélaLayout, design: Bicskei István | www.unicial.hu

Baptista Szeretetszolgálat AlapítványPostacím: 1391 Budapest, Pf. 241. E-mail: [email protected]; Tel.: +36 1 466 5978; Fax: +36 1 365 6406; www.baptistasegely.huBankszámla-információ: OTP 11736082-20054403-00000000Bank címe: 2480 Gárdony, Szabadság u. 18.Adószám: 18485529-1-07

hiányzik nekik. Próbáltam segíteni, de va-lamiért mindig elvetéltek a dolgok – aztán végül még én voltam a nehézségek oka, mert... Mert ilyenek a majdnem embe-rek. Látszólag csinálnak valamit, elmé-

letben nagy dolgok várományosai, de

gyakorlatilag nem terem gyümölcsöt

az életük.

A majdnem ugyanis nem igen. Hanem tu-lajdonképpen nem. Mert ha majdnem le-szokom a dohányzásról, akkor igazából még mindig szívom a füstöt. Ha majdnem megtanultam egy idegen nyelven, akkor gyakorlatilag nem tudok egy kávét meg egy süteményt rendelni a nyaralás alatt. Ha majdnem elmentem szolgálni a gyer-mektáborba, akkor végül is nem tettem ki a lábam, és nem adtam át a hitemből, a tudásomból, a szeretetemből senkinek. Ha csupán szimpatikus volt, amit a lelkész Jé-

zusról mondott, és majdnem megtértem, az azt jelenti, hogy nem kerülök a menny-be. Akkor olyan vagyok, mint Agrippa ki-rály, aki Pál apostol meggyőződését hallva így reagált: „Majdnem ráveszel engem,

hogy kereszténnyé legyek” (ApCsel 26:28).

A majdnem nem elég. Nem szeretnék majd-nemember lenni. Nem szeretném abba a tévhitbe ringatni magam, hogy majd más-kor, majd később. Akarom megragadni a

ma lehetőségét. Szeretnék igent monda-ni Isten hívására, bárhová is vezessen.

A majdnem nem elég. Ne legyél majd-nemember, akinek majdnem sikerült, majdnem megcsinálta! Törekedj a teljes-ségre! Legyél 100 %-os a saját helyeden! Is-ten ki tud egészíteni ott, ahol önmagadban nem lennél teljes!

Szenczy Sándor

Baptista oktatás8. oldal

Fülöp-szigetek40. oldal

Örökbefogadás66. oldal

TTTTaaartttaaalloommmA majdnemember . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Rescue legó robot - az meg mi? . . . . . . . . . . . . 6

Rossz tanulóból eminens . . . . . . . . . . . . . . . 8

Ha nyár, akkor angol bibliatábor! . . . . . . . . . . 10

Végvárak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

Egy dal, ami a miénk . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

Iskolalelkészek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Gasztronómia, jótékonyság, szórakozás felsőfokon

Gombócpiknik 2013 . . . . . . . . . . . . . . . . 21

Lendület, komplexitás, együttműködés . . . . . . . .24

Ahol nem a víz az úr . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

A pokollá változott földi paradicsom . . . . . . . . 36

„Ne aggódj, minden rendben lesz…!” . . . . . . . . . 40

Egészségügyi misszió a világ legfi atalabb országában 42

Gyöngyökkel a Haitin élő árvákért . . . . . . . . . . 45

Museo Mundial - nyitott ablakkal a világ felé . . . . . . 51

Áldozattá válhat bárki... . . . . . . . . . . . . . . .52

Mikrohitel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

Megnyílt az ég . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

„A gyermek egy kölcsönkapott ajándék” . . . . . . . 58

Család születik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

Áldásunk: Áron . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64

Kovács Zsanettből Révész Sári

- Egy örökbefogadás története gyermekszemmel . 66

Tíz év: Kétszázezer ajándék . . . . . . . . . . . . . 68

(L)átható Szeretet Projekt - mosoly, ajándékba . . . .75

Karácsonyi Ünnep a Baptistákkal az Arénában . . . . .76

Kultúr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80

6 Felebarát Magazin 2014. Felebarát Magazin 2014.6 7

- az meg mi?„Most követi a vonalat, látja? Most felmegy az emelkedőn, ez sok robotnak nem megy, de a miénk ügyes. Azt ott egy kereszteződés, ahol jobbra kell menni. De nem megy. Elakadt, át kell írjam a programot” - mondja a 12 éves Nóra, és már szalad is a robottal vissza a számítógéphez. Ott maradok a vonallal és a pályával, ahogy ők hívják. A pálya nem más, mint egy üvegfalú nagy doboz, amiben fekete szigszalag mutatja a robot útját. Az úton ke-reszteződések, akadályok, amiket be kell venni, ki kell kerülni. És a magyar kis robot nagyon is jól veszi az akadályokat, a többi 40 ország robotjaihoz képest.

Ez itt a robotika, azaz robottudo-mány. 2013-ban a legjobbak Eind-hovenben gyűltek össze nemzetközi megmérettetésre. Három kategóriá-ban (tánc, életmentés, foci) több, mint 2500 tanuló indul, köztük a mieink. A mieink, hiszen a nyírbogdányi Kazin-czy Ferenc Általános Iskola fenntartója a Baptista Szeretetszolgálat. Az iskola motivált tanárának, Abán Csabának köszönhetően összeállt egy lelkes lánycsapat, akik, ha nem kapnak elég feladatot a tanár úrtól, akkor maguk hívják fel, hogy küldjön nekik extra fel-adatokat. Papcsák Nóra, Jakab Ágnes és Poór Fanni már túl vannak vagy 20 hazai és pár nemzetközi versenyen, jól veszik az akadályokat, akár csak a ro-botjaik. Szétnézek. Egy hatalmas jégcsar-nok tribünjén vagyok. Mindenhol a te-remben épített pályák, terepasztalok a focihoz. 2500 diák, 40 országból. A fa-lak mentén végig asztalok megpakol-va laptopokkal, robotokkal. Akik épp nem a pályán gyakorolnak, azok prog-ramoznak. Táskáikból a mai világ leg-fejlettebb robotjai bújnak elő. Nézem a focizó robotokat, amelyekkel 2050-ben az emberi világválogatottat akar-ják majd legyőzni. Megborzongok, hogy ez itt már az a jövő, amit el sem tudok, és talán nem is akarok elképzel-ni. Nóri hangja hoz vissza a jelenbe. “Átírtam kicsit a programot. Na, nézzük most!” És láss csodát, a kis ro-bot most már jobbra kanyarodik, fel-megy a felső szintre és megkeresi az áldozatot, ami egy üdítős doboz. Meg-keresi és kitolja a pályának arra a részé-re, ami fekete kartonnal van kibélelve. Ott már megmenekült.

A RoboCup, magyarul Robot Kupa, egy kutatási-oktatási projekt, amelyet 1997-ben USA, Japán és Németország indított útjára azzal a céllal, hogy ösz-szemérjék és serkentsék a robotikai ku-tatásokat és fejlesztéseket a világban. Céljuk, hogy 2050-ben a humanoid robotfutball csapat szabadtéri mér-kő zésen megverje a futball akkori leg-jobbjait. A mi lányaink hatodik osztályba jár-nak, három éve foglalkoznak robotiká-val. Az informatika órák keretein belül ismerkedtek meg ezzel a tudománnyal, ami aztán hobbijukká vált. Nem csak megírják a robot programját, de ők maguk is építik meg a robotokat. Pon-tosan három robot van itt a versenyen, amiből csak egy versenyez. Eggyel a pályát mérik fel, és kell egy arra az eset-re is, ha lemerülne az akkumulátor. A hollandiai világbajnokságon az indulás jogát a 2013-as Magyar Ifj úsági Robot-kupa megnyerésével harcolták ki. A nemzetközi sikerek után jött a többi megmérettetés idehaza. Szege-den hatodik alakalommal rendezték meg a Magyar Lego Robotszumó ver-senyt, melyre a robotika csapata négy robottal nevezett. Az ország külön-böző területeiről érkező mezőnyben programozóink kiemelkedő teljesít-ménnyel három kategóriában is győzni tudtak. A „legjobb szumórobot” kategóriá-ban a robotok három csoportra osztva, szenzorjaikra és programozásukra ha-

gyatkozva, emberi beavatkozás nélkül mérkőztek a középdöntőbe jutásért. Robotosaink részt vettek a “legjobb ro-botterv” kategória versenyében is, ami valójában a konstrukciók értékelését jelenti. Ebben a kategóriában szintén csapatunk végzett az I. helyen, vala-mint a III. helyezést is az általunk ter-vezett robot kapta. Az eredményes szereplés alapfeltétele a jó konstrukció mellett annak hatékony programozá-sa. Ezt a szempontot veszi fi gyelembe, és értékeli a zsűri a „legjobb program” kategóriában, melyben ismét I. helye-zést értünk el. Az idén márciusban rendezett Ro-bot Challenge 2014 versenyen Bécsben, a lányok a 2. és 3. helyet szerezték meg, Magyarországot egyedüliként képvi-selve a lego vonalkövető kategóriában. A Nyíregyházán, 2014. április 26-án rendezett Magyar Ifj úsági Robot Kupa Rescue „A Primary” ligájában pedig a csapat kimagasló teljesítménnyel (az elérhető 1105 pontból 1080-at megsze-rezve) I. helyezést ért el. Ezzel a győzelemmel elmondhatjuk, hogy robotprogramozóink egymás utáni három évben is bajnoki címet szereztek a menekítő ligában, és mi képviselhetjük Magyarországot a Ro-boCup Junior 2014 világversenyen, Bra-zíliában.További szép sikereket kívánunk nekik!

Fellegi Kató

Rescue legó robot


Jó tíz éve annak, hogy a velencei Zöldliget Általános Iskola tornatermében tartott konferenciákat a helyi gyüleke-zet, melyeken magam is részt vettem. Nem tűnt túl jelentős intézménynek, in-kább mondanám egyszerűnek, amelyben azonban már akkor megvolt a lehetőség a nagy változásra, fejlődésre. Mint egy suta, pattanásos arcú tizenéves kislány, akiből egy évtized múlva akár világszépe is lehet... De, hogy eljut-e odáig, és rögös lesz-e az út, az már szerencse kérdése és döntések sorozata.

Néhány hete jártam újra az ismerős falak között találtam magam, amikor egy leendő amerikai tanárral jártuk be az intézményt. Victoria el volt ragad-tatva az iskolától, gyerekektől, taná-roktól, még Czuppon István igazgató úrtól is… hagytam, hadd szívja magá-ba a gyerekek zsivaját és az informáci-ókat, addig én faggatózni kezdtem.István, igaz, hogy lassan kicsi lesz az isko-la?Az is baj, ha az ember sikeres? – neve-tett vissza. Megnyugtatlak, nem volt ez mindig így. Hosszú volt az út, és nem mondta meg senki előre, hogy jól választottunk. Annyi volt a vetélytárs a „piacon”, hogy valamivel ki kellett tűn-nünk közülük.Síppal, dobbal, nádi hegedűvel?Azt is próbáltuk, nem vált be… Én 2003-ban vettem át az iskola vezeté-sét. Akkoriban 305 tanulóval kezdtük meg a tanévet. Az alacsony létszámú

osztályok miatt kiutat kerestünk, hogy jobban fi nanszírozható legyen a tör-ténet. A zeneiskolai képzés mellett a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók ellátásában láttuk a megoldást. Velem szemben az is elvárásként fogalmazó-dott meg már kinevezésemkor, hogy pályázati források bevonásával a Liget iskolarészt fel kell újítani. Volt dolog bőven. Annak ellenére, hogy a polgár-mester asszonnyal együtt jártuk az óvodákat, hogy minél többen válasz-szák iskolánkat, igazából tudtuk, hogy valami az épület megújításán kívül is hiányzik! Végül az igazi áttörést egy nevelőtestületi értekezlet hozta meg 2007-ben, ahol a szülői igényeket fel-mérve, saját erőforrásainkat fi gyelem-be véve a két tanítási nyelvű oktatás mellett döntöttünk. Attól tettük füg-gővé a bevezetést, hogy az iskola fej-lesztésében is sikerüljön előre jutnunk. Még abban az évben egy pályázatnak

köszönhetően nyertünk közel fél mil-liárd forintot, amit a helyi önkormány-zat ugyanennyivel kiegészített.A megvalósítás is ilyen egyszerű volt?Az építkezés alatt meg kellett ol-danunk a tanítást, ezért ideiglenes megoldásként az Ifj úsági Házba köl-töztünk. Amikor már látszott, hogy hamarosan felépül az új iskolarész, ak-kor elkezdtük a két tanítási nyelvű ok-tatást az első osztályban. Mi magunk pakoltuk a bútorokat az új „otthonunk-ba”. A szinte állandó jellegű társadal-mi munkához egyébként is hozzá va-gyunk szokva, hiszen a nyári táborozás is így működik, tanáraink nem kapnak ezekért túlórát. De a kibővített kapaci-tást gyorsan követte a tanulólétszám növekedése is. Már kezdettől fogva ak-kora lett az érdeklődés, hogy a követ-kező évben már három első osztályt kellett indítanunk.Hogyan kerültek hozzátok az anyanyelvi tanárok? Saját kapcsolati tőke, vagy hir-detést adtatok fel interneten, hogy kevés pénzért sok munkát tudtok biztosítani az egzotikus keleti blokkban?Az első időszakban amerikai önkénte-sek érkeztek a hozzánk a Szeretetszol-gálat szervezésében. Egy pályázatnak köszönhetően ma már alkalmazásban vannak, csak úgy, mint a tantestület bármely tagja. Ők voltak az első fecs-kék, akikkel nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, és bár hamarosan hazatér-nek Észak-Karolinába, új tanárok ér-keznek a helyükre. Nagy segítség az önkormányzat részéről, hogy ingyene-sen biztosít számukra két szolgálati la-kást, valamint étkezést.A szülőknél, gondolom, fő érv iskolaválasz-táskor, hogy anyanyelvi angolt tanulnak a diákok.Abszolút így van. Sőt ez a gondolkodás nem kizárólag a helyiekre vonatkozik, de a tó környéki településekről is egyre inkább a Zöldliget suliba hozzák a gye-rekeket a szülők, mert úgy érzik, ez va-lós előnyt jelent majd az életben. Ezt a számunkra is hihetetlen növekedést a

számok is bizonyítják, hiszen az erede-tileg háromszázhatvan főre tervezett két épületünkbe a 2014-15-ös tanévben már ötszáznegyven körüli létszámot várunk.Négy év alatt kinőttétek az iskola falait… De a lehetőségeiteknek is a végére értetek? Mik a további tervek?Szeretnénk elébe menni a változások-nak, épületbővítésre lesz szükség, sőt a profi lunkat is újra kell gondolnunk. A Baptista Szeretetszolgálat erős nem-zetközi és hazai kapcsolatrendszerrel és érdek-érvényesítési képességgel rendelkezik. Ezt és persze a pályáza-tokban rejlő lehetőségeket tovább is maximálisan ki kell használnunk, hi-szen nem csak az épületbővítésre, de a nyári táboroktól kezdve a tanárok to-vábbképzésén át, eszközbeszerzésre is komoly összegeket lehet nyerni. Az intézmény, az önkormányzat nagyon elkötelezettnek, céltudatosnak tűnik. Sike-rült a diákokat, a szülőket és a környék la-kosságát is ilyen tűzbe hozni?A mi intézményünk, a mi várunk. A mai diákjaink a jövőnket jelentik. Sokat tettünk és teszünk azért, hogy ilyen összetartó közösség legyünk. Igyek-szünk olyan rendezvényeket szervezni, amit a szülők is magukénak éreznek. Ilyenek pl.: „Anyuka – Apuka Kupa”, amely 10 éve úgy indult, hogy az anyu-

kák kosaraztak, az apukák fociztak, a gyerekek sorversenyeztek az iskolá-ban. Annyira kinőttük már a tornater-met, hogy túrát szervezünk a Velencei hegységbe, ahol állomásokon várjuk a szülők ből, tanulókból verbuválódott csapatokat. A tavalyi évben már 400 fő részére főztük a gulyáslevest! De ilyen a „Teker a suli” rendezvény is, amikor a Velencei tavat kerüljük meg kerékpárral, szülőkkel, gyermekekkel együtt. Emellett részt veszünk a város szinte minden rendezvényén: március 15., október 23., augusztus 20., Babák Rózsakertje, Majális, virágosítás, idő-sek napja, és persze ott van az év leg-nagyobb feladata számunkra: a városi karácsony megszervezése. A tornater-met ötszáz fő befogadásra alkalmas színházteremmé varázsoljuk és profi hang és fénytechnikai elemekkel mű-sort adunk. Ebben a lokálpatriotizmus-ban és közös gondolkodásmódban is talán kicsit követhető példaként szok-tam mondani minden intézményve-zetőnek, hogy merjen hinni a változá-sokban, saját tanáraiban és mérje fel, miben is emelkedhetnek ki környeze-tükből. Ha megmutatjuk az emberek-nek, hogy van miben hinniük, ők hinni is fognak.

Szilágyi Attila

Rossz tanulóbóleminens


Az International Commission nevű szervezet lelkes szolgáló csapata Te-xasból és a németországi Cottbus-ból, a Baptista Szeretetszolgálat és több baptista gyülekezet meghívására ér-kezett Magyarországra, először 2013-ban. Azon a nyáron 585 magyar diák részvételével tizennégy angol és német napközis tábort tartottak különböző helyszíneken: Kölkeden, Versenden, Sárosdon, Seregélyesen, Debrecen-ben, Miskolcon, Vásárosnaményban, Tiszaszalkán, Pécsett, Tégláson, Ka-bán, Püspökladányban és Velencén. A tanítók között voltak 52 éve házasok, akadt dédnagymama, de nyolcgyer-mekes, nyolc unokás házaspár is. Az együttműködés áldásosnak bizonyult mind az amerikai, mind a német ta-nítókkal. Olyannyira, hogy 2014-ben majdnem minden csapattag visszatér kis hazánkba. „Azt az egy hetet, amelyet Kölkeden töltöttem, soha nem fogom elfelejte-ni.” – emlékszik vissza Janice Byrd, az International Commission Magyar-országon tartott projektjének felelőse a tavalyi kölkedi táborra, ahol angolt tanított. „Azok a nyolc és tizenhárom év közötti roma gyerekek gyakorlatilag semmit sem tudtak a Bibliáról, Jézusról

vagy a karácsonyról – az ajándékokról vagy az ünneplésről. Lélekemelő volt, hogy én lehettem az első, aki először beszélt nekik Isten szeretetéről és Jé-zus személyéről. Az ábécével, a színek-kel, a formákkal kezdtük, amelyet egy Bibliai történet alapján magyaráztunk el. A hét végére ezek a gyerekek öt ige-verset tudtak elmondani angolul, és elmagyarázni, hogy mit jelent magya-rul. A tábor utolsó estéjén korábban érkeztünk az iskolába, és tizennégy diákot találtunk a padjaikban ülve, ké-szen arra, hogy tanuljanak, és tovább maradjanak. Péntek este tartottunk a szülőknek is egy programot – a terem színültig megtelt. A diákok előadtak egy történetet a Bibliából, és angol dalokat énekeltek. A csapattagok el-

mesélték, hogy mi motiválta őket arra, hogy eljöjjenek tanítani a táborba, és beszéljenek a hitükről a szülők előtt, akik először hallottak Jézusról. Az isko-lában tanító magyar tanárok minden nap velünk voltak. Adtunk nekik ma-gyar nyelvű Bibliát, ahol követni tudták a történeteket, vagy jegyzetelhettek, hiszen minden felolvasott történetet el is magyaráztunk nekik. Az egyikük elsírta magát, amikor megtudta, hogy az övé lehet a Biblia. Imádkozom, hogy Isten szava jó talajba hulljon és gyü-mölcsöt teremjen a szívében.” Négyen a texasi First Baptist Church of Amarillo gyülekezetből két táborban is szolgáltak tavaly nyáron: Versenden és Sárosdon. Idén tizenkét társukkal térnek vissza Magyarországra, és egy

másik csapatot állítanak össze egy kö-zeli texasi városból. Larry Heard, egy nyugalmazott amarillo-i pásztor így emlékezik vissza a tavaly nyáron tapasztaltakra: „A diá-kok egyáltalán nem tudtak angolul, így az alapokkal kellett kezdenünk. A Bib-liáról sem hallottak még egyáltalán, ezért minden történet ismeretlen és új volt számukra. Az iskola tanárai na-gyon segítőkészek voltak. Ann, a fele-ségem bizonyságot tett, és erős a gya-núm, hogy ez volt a diákok és a tanárok számára is az első bizonyságtétel, amit valaha hallottak. El voltunk képedve, hogy mennyit fejlődtek öt nap alatt an-golból.” „Amikor a tékozló fi ú történetét me-séltem nekik, megálltam annál a rész-nél, amikor a fi ú azt mondja: „Vissza-megyek az apámhoz!”. Megkérdeztem a diákokat: „Mit gondoltok, mit tett az apa?” Az egyik kisfi ú csapott egyet a kezével, mintha megütne valakit. Ko-rábban még sosem hallották a törté-netet, és nagyon megérintette őket az atya szeretete. Micsoda fantasztikus kiváltság, hogy én mondhattam ezt el nekik!” – meséli egy másik angol tanár. A kabai csapat így számolt be a munkáról, amelyet végeztek: „A fordí-tók nagyon segítőkészek voltak, és az egészben aktívan részt akartak venni. Annyira hálásak vagyunk a segítségü-kért! A hét témája „Isten Megmentő Terve” volt. Egész héten bibliai történe-teket meséltünk a gyerekeknek, főleg az Ószövetségből, de kifejezetten Jé-

zusról beszéltünk nekik, és arról, hogy Isten rajta keresztül hogyan ment meg minket.” Az egyik szolgáló, aki Miskolcon ta-nított, így emlékszik vissza magyar-országi élményeire: „A csapatunk és a gyülekezet közötti kapcsolat nagy ál-dás és bátorítás volt mindenki számá-ra. Az iskola tanárai sokszor elmond-ták, hogy mennyire hálásak azért, hogy eljöttünk. Előttünk még soha senki nem jött el ebbe az iskolába, és nem foglalkozott a roma közösséggel. Több idősebb gyerek beszélt velünk fordítóinkon keresztül, és meséltek ar-ról, mit is jelent nekik személyesen is-merni Jézust. A velencei csapattól hallottuk: „A gyerekek annyira nyitottak voltak Is-tenre, és tudom, hogy Isten pedig, hűen önmagához, meghallgatja őket. Jó volt, hogy a tanárok és a fordítók is részt vettek a táborban!” Múlt nyáron három középiskolá-ban/szakiskolában is jelen voltunk. Egy Glen Rose-ból (Texas) érkezett három-fős csapat a Vásárosnaményi Szakkép-ző Iskolában járt. „A diákok csendben ültek, látha-tóan idegesek voltak és féltek az első napon. A hét végére Isten családot for-mált belőlünk. Még azt is megkockáz-tatták, hogy mindenki elé kiálljanak, és bemutatkozzanak angolul.” Becky Curtis, aki ugyanebben a csapatban szolgált, ezt mondta: „Volt a csopor-tomban egy fi atal lány, aki nagyon sú-lyos családi gondokkal küzdött. Ő és az

Ha nyár, akkorangol bibliatábor!

„A baptista iskola több, mint iskola” - fogalmaztuk meg hitvallásunkat 2012 őszén, amikor a

Baptista Szeretetszolgálat fenntartásába került 30 (tagintézményekkel együtt 43) iskola az or-

szág 40 településén. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Mitől lehet más, mitől lehet több egy

baptista fenntartású intézmény? Reményeink szerint egyre több területen megjelenik majd az a

hozzáadott érték, melyet a baptisták világszerte több milliós „családjának” támogatása jelent

például egy magyar zsákfaluban élő diák számára. Az egyik ilyen terület a baptisták nemzetközi

kapcsolatai révén érkező segítség. Anyanyelvi tanárok által szervezett nyári táborok, program-

sorozatok. Ez a projekt 2013 nyarán vette kezdetét a baptista általános és középiskolákban.

--

y

--z

édesanyja is drogokat fogyasztott. A nagymamájával élt. Egész héten át fi -gyelt, és meglágyult a szíve. Pénteken elfogadta Jézust személyes megváltó-jának. Még az arcán is meglátszott a változás! Soha nem fogom elfelejteni!” – meséli lelkesen Jeanne Ferren. Egy csapat érkezett a németorszá-gi Cottbus-ból is, ők a püspökladányi iskolában dolgoztak. Négyen angolt tanítottak, ketten pedig németet. Ép-pen a vasárnapi istentisztelet idejére érkeztek meg a parányi gyülekezetbe. Az összes széket össze kellett szedni, amit csak meg lehetett találni a ház-ban, hogy mindenki le tudjon ülni. Még soha nem volt a gyülekezetben tiezen-egynél több ember egyszerre! Idén újabb csapat érkezik Németországból, hogy angolt és németet tanítsanak. Janice Byrd így foglalja össze a szol-gálatot: „Csodaként éltük meg, hogy eljöhettünk Magyarországra, egy olyan országba, ahol a baptista gyüle-kezetek korábban kevés teret kaptak arra, hogy az evangéliumot hirdessék az iskolákban. Tudom, hogy a világ fi -gyelve vár, és hiszem, hogy Isten moso-lyog ránk!”

Fordította: Kalla Tímea

n.

12 Felebarát Magazin 2014. Felebarát Magazin 2014.12 13

Merthogy a gondokból itt két kézzel osztott az élet. Kicsiny települések egy elfelejtett országrészben, sok nehéz-séggel, csökkenő és elöregedő népes-séggel. A szabolcsi mezőgazdaság, ami évtizedeken át biztosította a megélhe-tést, már csak emlék. Az almafák, mint egy letűnt kor jelképei még az út mel-lett láthatóak, ha ugyan ki nem vágták őket. Munkalehetőség híján marad az elvándorlás a nagyobb városokba, és külföldre annak, aki megteheti. Em-lékszem, kisiskolásként kikkel játszot-tam nyári szünetben “az én kedves kis falum” utcájában. Közülük már senki nem lakik ott. Elköltöztek egy jobb élet reményében. Milyen segítségre számíthat egy térség, ha ilyen összetett problémával kell szembenéznie? Milyen jövőképet tudnak adni az iskolák a gyermekek-nek?

Még tavaly télen jártam Tiszaszal-kán, mikor az E.on felajánlásából ezer cipősdoboz talált gazdára a környező települések baptista fenntartású ok-tatási intézményeinek diákjai között. Kerecsenyből, Lónyáról, Barabásból, Szalkáról, Adonyból, Újkenézről hozta az iskolabusz a gyerekeket az ünnep-ségre. Mert bizony ünnepnek számít, ha valaki gondol rájuk, és nem is üres kézzel érkezik látogatóba. „A jó Isten ránk tekintett.” – mondja Csató Kornélia tiszaszalkai igazgató-nő, mikor az egyházi fenntartóhoz való kerülésről beszél. Nem voltunk “kapós menyecske”, amikor kerestük az isko-la jövőjét leginkább szolgáló fenntar-tót. Azóta sikerült egy olyan kapcsola-tot kialakítani, melyben a folyamatos szakmai konzultáció mellett a szociális segítség is rendszeres. Többször kap-tunk ruhaadományt, iskolaszereket,

bútorokat. Örülünk minden segítség-nek, de mi is próbálunk visszaadni va-lamit abból a jóból, amit másoktól ka-punk. Két éve folyamatosan gyűjtjük a cipősdoboz ajándékokat. 2014. szeptemberétől jelentős válto-zások lesznek az intézmény struktúrá-jában. Lehet tudni, milyen lesz az élet a KISZI intézmények szétválása után? Mindenféleképpen változás lesz, bár nem olyan ismeretlen a terep, hi-szen voltunk már gesztor intézmény önkormányzati időkben. A környék baptista fenntartásában működő álta-lános iskolái és óvodái tartoznak majd hozzánk. Egyúttal önállóbb működést, gazdálkodást jelent a szétválás, amit üdvözlünk. Kicsit végvárak vagyunk itt a határszélen, átvitt és a szó szo-ros értelmében is. Jobban egymásra vagyunk szorulva, mint gondolnánk. De azt is mondják, egységben az erő… Ezt egyébként szélesebb körben is így érezzük, a nagy baptista intézményi családhoz tartozva. Hogyan realizálódik majd ez a válto-zás a mindennapokban? Reményeink szerint a jövőben egy kisebb szerkezeti felállásban, de ha-tékonyabban tudjuk végezni a mun-kánkat. A térségben három baptista fenntartású általános iskola működik több telephellyel, gyakorlatilag azonos gondokkal és hasonló paraméterekkel. A három iskola egy egységbe szerve-zése újabb feladatokat állít elénk, de a hasonló gondok miatt egy közös gon-dolkodás átsegíthet bennünket a fel-merülő nehézségeken. Milyen háttérből érkeznek a gyere-kek? Lehet komoly szakmai elvárás fe-léjük, amikor komoly szociális hiányos-ságokkal bírnak? Leginkább a közmunka program ad lehetőséget a túlélésre. Igen nagy a szegénység a családok körében, és ami még elkeserítőbb, a munkájukat vesz-tett emberek jó része az alkoholban keres vigaszt. A gyerekek motiváltsága ennek köszönhetően nagyon alacsony

és nehezen felkelhető. Nem könnyíti meg a szakmai munka eredményes-ségét, hogy a tanulók 30-35 %-a több hónapos lemaradással érkezik az első osztályba értelmi képességek, általá-nos tájékozottság, kézügyesség tekin-tetében. Ezt a hátrányt le kell dolgoz-ni és teljesíteni kell az első évfolyamra előírt követelményeket. Ez gyereknek, tanárnak egyaránt nagy munka! A jö-vőben szeretnénk kidolgozni egy olyan alternatív tantervet, aminek segítsé-gével a tehetséget erősíthetjük, a hát-rányokat pedig lefaraghatjuk. Komoly erőfeszítést igényel, hogy a diákok még az iskolában, a délutáni foglal-kozásokon készüljenek fel a másnapi órákra, mert otthon kevés segítséget kapnak, bizonyos esetekben pedig a feltételek sem biztosítottak a nyugodt felkészüléshez. Miben látják a felzárkózás lehetősé-gét intézményi és egyéni szinten?Programok, pályázatok, amerikai anyanyelvi tanárok, iskolalelkészi szol-gálat, röviden aktív cselekvés. Dol-gozunk a saját arculatunkon is, hogy megtaláljuk, miben lehetünk mi iga-zán jók. Igyekszünk bevonni szülőket, diákokat a közös gondolkodásba, te-vékenységekbe, legyen szó társadalmi munkáról vagy kirándulásról. Mióta a Baptista Szeretetszolgálat fenntar-tásában vagyunk, több pályázaton is részt tudtunk venni. A Cetelem zöldsuli pályázaton nyertünk 500 ezer forintot az udvar parkosítására, a Határtalanul pályázaton pedig egy Kárpátaljára szó-ló utazást. Idén is nyertünk az Erzsébet táborba száztíz gyereknek üdülési le-hetőséget. Amerikai önkéntesek tar-tottak angoltábort nagy sikerrel, hol-land önkéntesek szépítették a óvodát Lónyán és adományokat osztottak. Mindkét csapatot az idén is visszavár-juk. Persze ezek a tevékenységek az is-kolai életre vannak jó hatással, a helyi társadalmi felzárkóztatáshoz ennél jó-val többre lesz szükség. Munkahelyek-re, infrastruktúra-fejlesztésre, új vállal-

kozásokra, hogy azok a gyerekek, akik tőlünk mennek majd továbbtanulni, valós lehetőséghez jussanak majd a munkaerőpiacon, s hogy az ő gyerme-keik is itt kezdjék majd a tanulmányai-kat, ne például Londonban… Akkor sok tennivaló vár még rátok…Még nem jött el a Kánaán. Errefelé mindenért meg kell küzdeni. Ez való-színűleg ezután is így lesz, de ami raj-tunk múlik, megtesszük. Az, hogy a Szeretetszolgálat adja a biztos hátte-ret a szakmai munkához, és még ezen felül is segít szociálisan és fejlesztések-kel, több mint amit egy intézmény egy fenntartótól remélhet. Érezni, hogy valami megmozdult a térségben. Ami-kor Szenczy Sándor volt a vendégünk a Mennyei történetekkel, óriási volt az érdeklődés, s azóta rendszeresen tartunk bibliaórákat. Iskolalelkészünk is van, aki helyi szinten jelent kapcsot gyülekezet és intézmény között, vala-mint felügyeli a bibliaismeret tanítá-sát. Végszónak is jó gondolat. Az Alfa és Omega úgyis csak az Isten maga. Kívá-nom, hogy valósuljon meg minden jó, amit terveztek, és közben jussatok el Ahhoz, aki a legfőbb jó.

Szilágyi Attila

VégvárakVannak helyek, ahová már akkor hazaérkezem, amikor először találkozom a helyiekkel. Ilyen nekem többek közt Szabolcs megye, azon belül is a Bereghát. Talán a nagyszülői ház, s egy régmúlt gyermekkor szép emlékei kötnek ide, s ezek a gyökerek értetik meg velem az átlagnál könnyebben az itt élők gondját-baját.régkönkö


Egyre jobban zakatoló világunkban kinek van kedve énekelni? Amikor egy-re több a mű, az utánzat és a hamis, a tömegcikk, a hatásvadász, a „trendy”. Kinek kell egy dal, ami az összetar-tozásról szól, amit jó elmondani, tü-dőnkből levegőt kipréselve, hangszálat rezgetve kizengeni? Facebook-ba zárt, okos telefonoktól határolt életünkbe elfér vajon egy kis szív? Néhány ön-feledt taktus? Sodró dallamok? Közel négy és fél perc öröm, négy és fél per-cig tartó csoda, érezve, hogy szüksé-günk van egymásra, és van bennünk valami közös? Korunk egyre inkább el-magányosodó, önzéssel teli világában kell az oázis. Kell egy „hely”, kell egy kis tűz, ami köré odagyűlhetünk. Elfelejt-ve, hogy mit gondolunk másként, mi-lyen irányokba megyünk, átlépve kilo-méterek falán és ideológiák völgyein. Megtalálva egymást, s megragadva a kezet, amit felénk nyújt valaki.

generációs szakadékoknak, arcukra lo-pódzik észrevétlenül egy önfeledt mo-soly, s átélik újra, hogy mégis jó ÉLNI. A kezdeményezés tovább él, s szer-vezőként arról álmodunk, hogy a Ci-pősdoboz akcióhoz hasonlóan idővel mozgalommá érhet, mit elvetettünk egykor. Legyen hát egy pont minden évben, ahol téren és időn túl találkoz-hatunk, ahol megértünk, megérezhe-tünk valamit egymás szívének dob-banásából, a közös jó, a megbékélés utáni vágyból, melyre oly nagy szüksé-ge van e hazának, s mindenkinek ki itt él, a Duna és Tisza ölében Európa köze-pén…

Debreceni István

Egy dal, ami a miénk

Persze jó olvasni a tényeket: A Bap-tista Szeretetszolgálat felhívására az ország 50 településén közel 90 kórus és több mint 2000 ember egy időben énekelte együtt tavaly „A Mi Dalun-kat”, melyet Bolyki András és Havas Lajos írt. Megszólalt már iskoláinkban, ünnepélyeken és ballagáson, jótékony-sági rendezvényen és a Nemzeti Múze-um lépcsőjén, üzletközpontban vagy az interneten, gospel koncerteken, és végül az év végén sok ezer ember előtt a Papp László Arénában is. A MI Dalunk már saját életet él. Aztán, valami láthatatlan erőtérben megszületik, majd újra és újra megtör-ténik a csoda! Miközben ezrek éneklik országszerte: „csak a távolság választ el minket semmi más”, közelebb kerül egy-máshoz megannyi ember. Fölé emel-kedve társadalmi elvárásoknak, napi gondoknak, nézetkülönbségeknek és politikának, hiteknek és kulturális vagy

A mi családunk. A mi városunk. A mi hitünk, barátaink, szerel-münk... életünk. Csak három szó, melyre büszkén feszül a mellünk, mit tényként közlünk talán, meg-valljuk ha kell, vagy révedve hagy-ja el a szánk. A lényeg, hogy a mi-énk. Életünk része, darabja. Nem magántulajdon, hanem KÖZÖS. Közös élmény, közös tapasztalat, közös munka… és igen. Akár egy közös dal. A MI DALUNK. Valami, amit együtt értünk el, együtt ta-nultuk, és végül együtt énekeltük el. Aki részt vett benne, őrzi az él-ményt.


Nem csupán a bibliaismeret tantárgy oktatásán keresztül, de a személyes beszélgetések, lelki- és ifj úsággondo-zás, valamint szabadidős programok szervezése által is nyitottabbá válhat-nak a gyerekek a hit felé, segítséget,

támogatást kaphatnak. Az iskolalel-készi hálózat egy teljesen új terület. Más egyházak iskoláiban is dolgoznak lelkészek, de iskolalelkészi hálózatot egyedül a baptisták működtetnek.

Lassan véget ér a tanév. Az elmúlt hónapok tapasztalatairól kérdez-tük két kollégánkat. Molnár József feleségével és pár hónapos kisfi ával 2013. szeptember 6-án költözött Nyírbogdányba, hogy 5 baptista iskola és óvoda iskolalelké-sze legyen. Nyírbogdányban, Kóta-jon, Nagyhalászon és Ibrányban így egy csapásra több mint 1200 gyermek lelkipásztora lett – nem beszélve a pe-dagógusokról, szülőkről és hozzátar-tozókról. Hogy fogadtak benneteket, hogy sikerült beilleszkednetek a település, az intézmé-nyek életébe?Érdekes ott élni, hisz egyik helyen sincs baptista gyülekezet, baptista jelenlét az iskolákon kívül. Így érthető, hogy Nyírbogdányban én vagyok A Baptis-ta - egyfajta kapocs a helyiek és a fenn-tartó között. Baptistának lenni ebben a sajátos helyzetben megbecsülést és törődést jelent. A helyiek a fenntartó-váltást úgy élték meg, hogy felkarol-ták őket. Az érkezésem azt jelentette a számukra, hogy gondolnak rájuk, fontosak. Nyolc hónap távlatából el-mondhatom, hogy befogadtak. Már megismernek az utcán, köszöntjük

egymást, beszélgetünk. Ősszel egy al-kalommal séta közben találkoztam az egyik gyerekkel, aki azt mondta az édesanyjának: „Nézd anya, ott a bap-tista bácsi.” Azóta már a szülők is felis-mernek, köszöntenek.Milyen feladataid vannak, hogy épül fel a munkád?Nyírbogdányban az 5. évfolyamon bib-liaismeretet tanítok. Délutánonként heti két alkalommal a napközisekkel rajzfi lmek segítségével ismerkedünk a bibliai történetekkel. A hét egy-egy napján ellátogatok a különböző intéz-ményekbe. Azt hiszem a legfontosabb a jelenlét, a szülőkkel, gyerekekkel, pedagógusokkal való kapcsolattartás. Egyfajta lelkigondozói szerep, ami sok esetben a meghallgatásban merül ki. A különféle feladattól leterhelt munka-társak számára segítség, ha kibeszél-hetik a feszültségeiket, valaki meghall-gatja őket. Pollák Dávid három budapesti intéz-mény iskolalelkésze. Az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Kéttanítási nyelvű Gim-náziumban, a szintén óbudai Andor Ilona Ének-zenei Általános Iskolában és a „Szivárvány” Magántanoda Baptis-ta Iskolában dolgozik. Az egyik közös-

ségi portálon írta: „Eddigi megszólítá-saim: Sulipap, Gimipap, Suli Atya, Gimi Atya, Atyám, Lelkész Úr, Biblia bácsi, Tiszteletes Úr, Tanár Úr, Dávid Atya, „Paptista”. Nem értem, hogy mi a baj a „Dávid” –dal?” Hogyan kezdődött szeptemberben a mun-kád?Iskolalelkészként mi vagyunk az úttö-rők. Sokminden bizonytalan volt: mit és hogyan is lenne célszerű csinálni. De az elmúlt 7 év tapasztalatai a Timóteus Társaságnál végzett szolgálatból sokat segítettek. Megpróbáltam jó légkört kialakítani az iskolákban. A bibliaisme-ret órákon oldott klub-hangulatra tö-rekszem, így a diákok felüdülésnek élik meg annak ellenére, hogy ez egy köte-lező, tantervi óra. Még a szkeptikus, ateista diákok is örömmel jönnek, vagy a zsidó tanulók. A Kőrösiben néhány muszlim fi atal is van az órán. Nyitot-tak és érdeklődők, mert olyan témák-ról beszélgetünk, amik sokszor sem az iskolában, sem a családban, de még a baráti körben se merülnek fel. Hihetet-len nagy lehetőség megismertetni Is-tent a diákokkal. A „Szivárvány”-ban is tanítasz, ahová spe-ciális nevelési igényű diákok járnak, köztük autisták is. Mennyiben más velük a munka?Ez nekem a legnagyobb kihívás, mert szakmai felkészültségre is szükségem lenne. Náluk a bibliaismeret anyaggal sokkal lassabb tempóban haladunk.

IskolalelkészekSzeptemberben kezdte meg munkáját 8 fiatal iskolalelkész a baptista oktatási intéz-ményekben. Egyedülálló lehetőség nyílt ezzel az új kezdeményezéssel, hisz az állan-dó iskolai jelenléttel több ezer gyermek, szülő és pedagógus életére lehet hatással Isten Igéje.

Megpróbáltam jó légkört kialakítani az isk

olákban. A bib-

liaismeret órákon oldott klub-hangulatra tö

rekszem, így a

diákok felüdülésnek élik meg annak ellenére

, hogy ez egy

kötelező, tantervi óra.

baptistan e v e l é s - o k t a t á s

1

926

25

A

Sz

23

V

K

24

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda és

Ált lá I k l Hét í i á Ó dáj

G

Sz

K

B

22

Kótaj

Nyírbogdány

Kisújszállás

Budapest

SárosdSeregélyes

Ibrány

Kölked

Velence

Versend

Pécs

Hatvan

Törökszentmiklós

Téglás

Nagyhalász

Miskolc Vásárosnamény

DebrecenSzombathely

Tapolca

Szekszárd

Szeged

Újkenéz

Tiszakerecseny

Tiszaszalka

1

2

3,45 6

78

10111213

14-24 2526

27

28,29

3334-35

36 3738 39

40

414344-46

9

4247

4830-32

26

25

"Budapest" Baptista Külkereskedelmi

Szakközépiskola, Gimnázium és

Sportiskola

20

ADDETUR Baptista Gimnázium és

Szakközépiskola

23

Vendéglátó, Idegenforgalmi és Kereskedelmi

Középiskola és Szakiskola

24

BKF Szakközépiskola 18

28

Európa Szakképző Iskola

36

Lónyay Menyhért Baptista Szakközépiskola

és Szakiskola

Illéssy Sándor Baptista Szakközép- és

Szakiskola

33

Euro Szakiskola és Szakközépiskola, Két Tanítási

Nyelvű Baptista Gimnázium

Diószegi Sámuel Baptista Szakközép-és

Szakiskola

Aranybika Vendéglátóipari Baptista

Szakképző Iskola


31

Baptista Szeretetszolgálat Városi Óvodai

Intézménye

35

Baptista Szeretetszolgálat Gyöngyszem Óvodája

37

Baptista Szeretetszolgálat Csicsergő Óvodája

39


Általános Iskola Újkenézi Általános Iskolája és

Óvodája

41


Általános Iskola Tiszaszalkai Általános Iskola és

Óvodája

44

Andor Ilona Ének-Zenei Általános és

Alapfokú Művészeti Baptista Iskola

19


29

Grassalkovich Antal Baptista Szakközépiskola,

Szakiskola és Felnőttek Általános Iskolája

27

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda

és Általános Iskola Szivárványtanoda

Általános Iskolája

21

Kazinczy Ferenc Baptista Óvoda, Általános és

Alapfokú Művészeti Iskola

Kossuth Lajos Baptista Általános Iskola,

Pedagógiai Szakszolgálat és Kollégium

34

Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Kölcsey

Ferenc Általános Iskolája

30

II. Rákóczi Ferenc Baptista Általános Iskola és

Alapfokú Művészeti Iskola

42

Csuha Antal Baptista Általános Iskola

40


Általános Iskola Tiszakerecsenyi Általános

Iskolája

István Király Baptista Általános Iskola

38


32

43

46

45

Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű

Baptista Gimnázium

22

ny

namény

ecseny

szaszalka

Az intézményekben

iskolalelkészek

szolgálnak.

47

48

KISZI Közös Igazgatású Baptista Óvoda,

Általános Iskola, Alapfokú Művészeti

Iskola, Pedagógiai Szakszolgálat

Baptista Alapfokú Művészeti Iskola

Vasi Bau Baptista Fa- és Építőipari Szakképző

Iskola

1

Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Széchenyi

István Szakképző Iskolája

2

Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Széchenyi

István Gimnáziuma, Szakközépiskolája,

Általános Iskolája és Sportiskolája

3

Európai Üzleti Szakközép- és Szakiskola 4

Baptista 'Esély' Szakképző Iskola

9

Szivárvány Baptista Gimnázium, Szakképző

Iskola és Speciális Szakiskola

Kövessi Erzsébet Baptista Szakközépiskola,

Szakiskola és Gimnázium

Majd Megnövök Baptista Óvoda

16


Általános Iskola Hétszínvirág Óvodája

11


Általános Iskola Napraforgó Művészeti Modell

Óvodája

15

8


Általános Iskola Seregélyesi Általános Iskolája,

Alapfokú Művészeti Iskolája, Pedagógiai

Szakszolgálata

12


Általános Iskola Kölkedi Általános Iskolája és

Óvodája

7


Általános Iskola Versendi Általános Iskolája

6

KISZI Közös Igatgatású Baptista Óvoda és

Általános Iskola Farkas Gyula Általános Iskolája

14

Zöldliget Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű

Baptista Általános Iskola

135

10

KölkedVersend

Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Móra

Ferenc Felnőttoktatási Gimnáziuma KIVI Baptista Kereskedelmi, Idegenforgalmi és

Vendéglátóipari Szakközép- és Szakiskola

17


felsőfokon

Több mint ötezren látogattak el a Tatár Pékség és a Baptista Szeretetszolgálat első közös jótékonysági rendezvényére, a Gombóc Piknikre a budapesti Vasúttör-téneti Parkba. A rendezvényre induló nosztalgiavonatok, a változatos programok és a simogatóan meleg, napos idő ellenállhatatlan vonzerővel bírt – reggeltől estig családok százai élvezték a park és a piknik adta lehetőségeket: játszottak, ettek-ittak, fúrtak-faragtak, nemezeltek, agyagoztak, körtáncot táncoltak, kon-certeket hallgattak. A piknikezők a Tatár Pékség szilvásgombócait gombócjegye-

Gasztronómia, jótékonyság, szórakozás

Gombócpiknik 2013

Több türelem, több ismétlés, sokkal nagyobb határozottság szükséges. A fogyatékkal élő fi atalok keményebben kérdőjelezik meg Isten létezését. Azt hittem, hogy természetesebben hisz-nek majd, de épp saját történeteik, sérüléseik miatt nehezebben nyílnak meg. Ezek szerint 6-18 éves diákokkal, egészsé-gesekkel és fogyatékosokkal egyaránt dol-gozol. Nem nehéz, hogy gyakran váltanod, alkalmazkodnod kell?Az első hónapok nagyon nehezek vol-tak. Ma már tudom, hogy Istennek ter-ve volt a küzdelmeimmel. Ahogy egy katonát ébren tart, ha új és új csata-mezőre telepítik, ahol mindig más kihí-vásokkal kell szembenéznie, nekem is javamra váltak az új kihívások. Ösztö-nösen a gimnazistákkal bánok jobban. A kicsikkel, az SNI-sekkel való munkát tanulnom kellett. Utánaolvasni, ké-pezni magamat. De így a gimiseket is jobban tudom kezelni, mert egy telje-sebb képem van a gyerekekről, a fejlő-désükről. Milyen aktuális feladataid, kihívásaid van-nak?A gimiben most imacsoportot szerve-zek, ahová azokat a keresztény diáko-kat hívjuk, akik nem járnak gyülekezet-be, mert az általuk ismert közösségek nem vonzóak a számukra. Heti egy reggel szeretnénk találkozni, áhítatot

tartani, imádkozni. Néhányan már megtértek. Következő kihívás a gyü-lekezetekkel való kapcsolatépítés. A gyülekezetek talán még nem látják, de a baptista iskolákban való jelenlét iszo-nyatos nagy lehetőség a misszióra. Sok olyan program van közösségeinkben, amely a gyerekek vagy a szülők szá-mára is érdekes, értékes lehet. Ki kell aknáznunk minden lehetőséget, hogy erősítsük, támogassuk egymást. A Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium-ba a közelmúltban érkezett meg az az amerikai önkéntes, aki anyanyelvi lek-torként segíti majd a diákok idegen-nyelv tanulását. A következő tanévtől több baptista iskolában is dolgozik majd anyanyelvi lektor. Az ő munká-jukat az iskolalelkészek segítik majd, mivel csak olyan helyre érkeznek kül-földiek, ahol van már iskolalelkész. Így épül, bővül tovább iskolalelkészi háló-zatunk, hogy megvalósuljon a szlogen: “A baptista iskola – több, mint iskola.”

Révész Szilvia

A gimiben most imacsoportot szervezek, ahová azokat a ke-resztény diákokat hívjuk, akik nem járnak gyülekezetbe, mert az általuk ismert közösségek nem vonzóak a számukra.


kért kóstolhatták meg – az ebből befolyt teljes bevételt a Baptista Szeretetszolgálat kapta meg, amit az hátrányos helyzetű gyermekek étkeztetésére fordított. Szikrázó napsütéssel és az indián nyár teljes színpompá-jával feldíszített Vasúttörténeti Park adott helyszínt a Tatár Pékség és a Baptista Szeretetszolgálat közös családi nap-jának, az első jótékonysági Gombóc Pikniknek 2013. szep-tember 28-án, szombaton. A reggeli órákban két ingyenes Gombócjárat is indult a Nyugati pályaudvarról a Parkba – mindkét nosztalgiaszerelvény zsúfolásig megtelt a pikni-kezni induló családokkal. A Baptista Szeretetszolgálat és a Tatár Pékség Mennyei csemegék rendezvényén egész nap kézműves foglalko-zásokkal vártuk a gyermekeket, akik szíjakat, medálokat készíthettek bőrdíszműves irányításával; fagyöngyöket esztergáltak egy középkori szerszám és egy rátermett mes-terember segítségével; kipróbálhatták magukat nemezelés és az agyagozás művészetében, gombócevő- és ügyessé-gi versenyeken, gólyalábakon sétálva, táncházban és népi körjátékokban. Mindeközben a Gombóc Piknik színpadán először a Ke-rek Perec Egylet A bolond falu című mesejátékát, majd az Ámulat Társulat Clown, a Bohóc, avagy Piroska és farkas története című, különleges interaktív színházi előadását láthattuk. Volt miből válogatnia a tánc és zene szerelmeseinek, mert széles volt a stílus-kínálat, így ki-ki megtalálhatta a leginkább neki tetszőt a produkciók között: volt néptánc, hip-hop és show-tánc, hallhattuk Farkas Zsoltit, a 2013-as Ének iskolája győztesét közös produkcióban Solt Klaudiá-val, majd Mohamed Fatima és táncosai fellépése zárta a ze-nei blokkot. Délután a stand-up comedy műfaj két kitűnő képviselője, Dombóvári István és Mogács Dániel követke-zett, a Dumaszínház művészei történeteit és poénjait fő-ként a felnőtt közönség fogadta szívesen. A Gombóc piknik színpadának közvetlen közelében egész nap lázas munka folyt. A Tatár Pékség munkatársai egy speciálisan erre a napra tervezett és megépített óriá-si üstben főzték a Mennyei csemegék gyöngyszemét, az igazi szilvával készített gombócokat – összesen több mint 16.000 darabot a nap folyamán! A pirított morzsában meg-forgatott, porcukorral megszórt és kettesével kiporciózott csemegét a vendégek Gombócjeggyel, a Piknik hivatalos fi zetőeszközével vásárolhatták meg. Buday Péter mesterszakács, a piknik fő gombócmestere irányításával egy országos rekordkísérletnek is tanúi lehet-tek a vendégek: “Egy üstben, egyszerre, egyetlen munkafo-lyamatban kifőzött legtöbb gombóc rekordját 2310 darab-bal állították fel a Tatár Pékség munkatársai!” – olvasható a Magyar Rekord Egyesület által kibocsátott Diplomában.

A jegyzőkönyvvezető reggel 7 órától, az üstöt fűtő gázké-szülékek bekapcsolásától kezdve, a főzővíz melegítésének kezdetétől fi gyelemmel kísérte és dokumentálta a folya-matot. A precíz nyilvántartásból tudni lehet, hogy 9.45-kor megkezdődött az első adag szilvásgombóc kifőzése. Mind-össze kettő (!) perc alatt került be 2450 darab gombóc a me-dencényi főzőedénybe, ahonnan negyedóra múlva pedig már meg is kezdhették a megfőtt gombócok kiszedését. Az elkészült fi nomságok közül 2310 darabot fogadott el a szigorú ítész teljesen épnek és fogyasztásra alkalmasnak, ezért csak ennyi kerülhetett a jegyzőkönyvbe és így a re-kordok közé. Azokat a gombócokat, amelyek főzés közben eltörtek, megdőltek, tehát nem tartották meg a szabályos gömb-formájukat, sajnos nem lehetett a rekordszámítás-nál fi gyelembe venni. Ezeket a sérült, kissé lapos, de termé-szetesen így is nagyon fi nom gombócokat a Tatár Pékség és a Baptista Szeretetszolgálat kora reggeltől késő estig keményen dolgozó munkatársai, valamint a fellépésükre várakozó művészek közösen elkóstolgatták a színpad ta-karásában. Ezen a napon szilvásgombócokból – épekből és össze-nyomódottakból egyaránt – merített erőt Nagy Ákos is, aki Magyarország egyik legerősebb embere, és akiről most már azt is tudni lehet, hogy számára nincs lehetetlen feladat. Hisz nemcsak megmozdított, de még néhány méteren el is húzott egy - előzőleg gombócokkal jóllakatott gyerekse-reggel teli - 26 tonnás szalon kocsit, miközben a peronon többszáz felnőtt és gyerek visszatartott lélegzettel fi gyelte a produkciót. A Tatár Pékség és a Baptista Szeretetszolgálat első közös Gombóc piknikjének sikere nemcsak abban a megszámlál-hatatlan pozitív visszajelzésben, a gyermekek boldog mo-solyában, a szülők elégedett köszönetében és piknikező kollégák gratulációjában mérhető le, amit szervezőként a rendezvény alatt és után kaptunk, hanem abban a kézzel-fogható eredményben is, amivel a Tatár Pékség elismerte munkánkat. Az első Gombóc pikniken 1 215 700 forintnyi összegben vásároltak a családok gombócjegyekkel – ezt az összeget a Tatár Pékség felajánlotta a Baptista Szeretet-szolgálat gyermekétkezetési programja javára, majd szinte

még aznap felkérte a munkatársakat a következő Gombóc piknik megszervezésére is. Idén szeptember 6-án, szombaton várjuk újra Gombóc piknikre a Vasúttörténeti Parkba mindazokat, akik szeretik a színes forgatagot, szívesen utaznának lóvasúttal, meg-kóstolnák a fi nom gombócokat és talán még a vízen járó labdába is bemerészkednének.

Strausz Zsóka

Játszóház a HalfesztiválonFebruár 13. és 16. között idén máso-dik alkalommal került sor a fővárosiak kedvelt farsangváró gasztronómiai örömünnepére, a Budapesti Halfeszti-válra. A pikáns halászlé-költemények, az ízletes sült kárászok és a még min-dig egzotikusnak számító sushi-variá-ciók mellett számtalan ízletes halétel-lel várták a fesztivál szervezői az éhes érdeklődőket. A házigazdák azt is fontos küldeté-süknek érezték, hogy a gasztronómiai élmény mellett valami mást, többet is nyújtsanak vendégeiknek. Ennek je-gyében ajánlottak fel a Baptista Sze-retetszolgálat részére egy saját stan-dot, ahol munkatársaink különböző programokkal várták a látogatókat; a gyerekeket játszóházzal, ahol a kicsik belekóstolhattak a közös farsangi ál-arc-készítés rejtelmeibe, a felnőtteket pedig sok-sok izgalmas információval a szolgálat hazai és nemzetközi prog-ramjairól. Ezúttal külön hangsúlyt fek-tettünk a Szeretetszolgálat nemzet-közi Fogadj örökbe! programjára és az 1%-os kampányra. Várakozáson felüli érdeklődés fogadta még az emberke-reskedelem elleni tevékenységeinkről szóló írásos és szóbeli tájékoztatást.

Nagy sikerrel állítottuk ki és értéke-sítettük a Haitin működő árvaházunk gyermekei és az ott dolgozó fi atal fel-nőttek által készített ékszerkülön-legességeket. Az ékszerekért kapott 54.100.-Ft összegű adományt kinti ál-landó munkatársunk közreműködésé-vel juttatjuk vissza Haitire. A Szeretetszolgálat sátrát megosz-tottuk az egyik baptista fenntartású oktatási intézményünkkel, a buda-pesti Kövessi Erzsébet Szakiskolával, ahonnan több tucatnyi lelkes diák és számos elkötelezett tanár, szakoktató vett részt a négynapos rendezvényen. A Baptista-sátrat a Kövessi-diákok ál-tal készített szőnyegek, faragott bú-torok, fonott kosarak, bábok és virág-kötészeti installációk díszítették. Az iskola szakács és felszolgáló tanulói nagy sikerrel mutatkoztak be a szom-bati halászléfőző versenyen, ahol ne-ves, halételekre specializálódott ét-termek profi szakácsaival mérhették össze tudásukat.

Strausz Zsóka


Ugyanakkor ezen kiemelkedő tevékenységek mellett a szervezet jelentős szerepet vállal mind az oktatás, mind pedig a gyermekjóléti-, gyermek-védelmi és szociális ellátások területén, sok esetben önkormányzati kö-telező feladatokat is átvállalva.

Milyen szociális ellátást nyújtanak a rászo-rulóknak? A Baptista Szeretetszolgálat hazánk egyik legnagyobb egyházi fenntartó-jaként a jószolgálati tevékenységével összhangban a szegények és rászoru-lók megsegítése érdekében döntött a szociális közfeladatok ellátásáról. Szolgálatunk során az úgynevezett szakmai jogszabályokban, a Szociális és a Gyermekvédelmi törvényekben felsorolt majdnem valamennyi ellátá-si típust biztosítjuk intézményeinken keresztül már hosszú évek óta. A sa-ját alapítású intézmények mellett je-lentős számú, az önkormányzatoktól és más fenntartóktól (civil és egyhá-zi szervezetektől) átvett ellátásokkal bővült a szolgáltatási palettánk. Tevé-kenységünk lefedi az ország területét, felvállalva mind az idős, a hajléktalan, a pszichiátriai- és szenvedélybeteg és a fogyatékkal élő személyek gondozá-sát, a gyermekek és gyermekes csalá-dok ellátását.

Egy ilyen több mint tízezer ember folyama-tos ellátásáért felelős, sokrétű intézmény-rendszert hogyan lehet hatékonyan irányí-tani?A gyermekjóléti-, gyermekvédelmi és szociális intézményrendszer hálózat-ban történő működtetésére tett törek-véseink alapján a 2013-as év kiemelt feladata volt, hogy az intézmények munkatársai magas színvonalon meg-szervezett szakmai tudásbázissal ren-delkezzenek. Ennek érdekében létre-hoztuk a Szociális Intézményfenntartó Központot, amely az intézmények fe-lelős munkáját tudja központilag tá-mogatni. Különösen fontos ez a szak-mai környezet jelenleg is folyamatos változása mellett. A szakterületek napi munkája rendszeres alkalmazko-dást és gyakori megújulási készséget követel meg az abban dolgozó szak-emberektől, melyhez megfelelő tá-mogató hátteret nyújt a Központ. A módszertani feladatokon túlmenően a folyamatos modernizálás, minőség-biztosítás és hatékony működtetés ösztönzése is kulcsfeladatunk. A ke-resztyén értékrend megtartásával a baptista szociális gondoskodás ha-gyományainak ápolását sikerült meg-valósítani a jogszerű működtetés be-tartásával, melyet a belső monitoring és az intézmények éves beszámolója is visszatükrözött.

Lendület, komplexitás, együttműködésInterjú Nyitrai Imrével, a Baptista Szeretetszolgálat szociális intézményfenntartó központ vezetőjével

Ha a nem szakmabeli embereket az utcán megkérdezzük, mit is tudnak a Baptis-ta Szeretetszolgálatról, akkor általában a természeti katasztrófák során nyújtott segítséget, a felépített árvaházakat és esetleg a jelképes örökbefogadást említik első körben.

A szakterületek napi munkája rendsz

eres alkalmaz-

kodást és gyakori megújulási készség

et követel meg

az abban dolgozó szakemberektől, mely

hez megfelelő

támogató hátteret nyújt a Központ.


Szerte az országban működnek baptista fenntartású iskolák és szociális intézmé-nyek. Milyen lehetőségek vannak a külön-böző intézmények közötti együttműködés-ben? 2013-ban valósult meg először az in-tézmények egymás közötti, illetve a központi irányítás és az intézmények viszonylatában működő, magas szintű és gyakorlati értékekre alapozó együtt-működés, amellyel már régóta fennál-ló igény került kielégítésre. A Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában lévő összes oktatási, gyermekjóléti-, gyer-mekvédelmi és szociális intézmény részvételével megrendezett országos vezetői konferencia az előadások és a műhelymunkák révén elősegítette a szakterületek összefonódó elemeinek felszínre kerülését, a lehetőségeket maximálisan kiaknázó közös feladat-ellátás megszervezésének elindítását, amely biztosítani képes a komplexi-tást a Szeretetszolgálat rendszerében. A júniusi országos konferencia további lendületet adott a résztvevők számára, mind a társterületekkel közös pontok mentén történő együttműködésre, mind pedig arra, hogy személyre szóló igényeket fogalmazzanak meg a jövő-beni szakmai szempontú kihívásokra. Ennek eredményeként került sor töb-bek között célcsoport specifi kus szak-mai műhelyek elindítására, aktuális kérdéskörre fókuszáló szakmai meg-beszélésekre, egységes fenntartói do-kumentumok elkészítésére, szakmai híradások erősítésére, továbbá egyedi kérdések megválaszolására.

A Baptista Szeretetszolgálat már most is sokszínű szociális intézményrendszere to-vább bővülhet még? Intézményi szinteken jelentős előrelé-péseket könyvelhettünk el, egyrészt pá-lyázati úton befogadást nyert új ellátá-sok indulásával – családi napközik, házi segítségnyújtás, étkeztetés, családok átmeneti otthona –, másrészt pedig a már meglévő intézmények átalakulá-sával és szolgáltatásaik kiterjesztésével (lakóotthonból támogatott lakhatás, étkeztetés ellátási területének jelentős bővülése). A minőségi szakmai munka előtérbe helyezése mellett a fi nanszíro-zás fenntarthatósága és a költségvetés egyensúlyának megtartása intézmé-nyi átszervezéseket is indokolttá tett, amelyek az ellátottak és az ellátásban dolgozó munkatársak számára is pozi-tív eredménnyel zárultak, megalapoz-va a további biztonságos feladatellá-tást.

Fontosnak érezzük, hogy 2013-ban első íz-ben, de hagyományteremtő jelleggel szo-ciális szakmai kitüntetések és elismerések átadására kerülhetett sor a „Baptista Kará-csony” keretei között.Jövőbeni terveink között szerepel a most elindult szakmai együttműkö-dések további erősítése a Szeretetszol-gálaton kívüli nagy egyházi szerveze-tekkel, és a Baptista Egyházon belüli fenntartók intézményeinek munkatár-saival. Célunk, hogy megvalósítsuk a

szakterület folyamatosan fennálló igé-nyeinek kielégítését, a rendelkezésre álló eredmények megosztásával és új elgondolások, innovációs törekvések megismerésével.Úgy gondolom, hogy a 2013 évben elin-dult szakmai munka az intézmények-ben dolgozó szakemberek több éves tapasztalata és elhivatottsággal jel-lemezhető munkája nélkül nem való-sulhatott volna meg. Munkatársainak egész éves munkája és elkötelezett hozzáállása biztosítja a további lendü-letet a Baptista Szeretetszolgálat jövő-beni gyermekjóléti-, gyermekvédelmi és szociális tevékenységéhez.

Hegedűs Ádám


Más-más véleményeket hallottam az ár-vízről. Valaki azt mondta, egy a sok közül. Mások az eddigi legsúlyosabbról beszélnek. Te hogy látod?Szerintem nem volt ehhez fogható még soha: mintegy 30-50 centimé-terrel volt magasabb a víz, mint ed-dig bármikor. A víz olyan házakba is betört, és olyan területeket is elön-tött, ahol nem is számítottak erre. Veszélyben volt például a kulcsfon-tosságú 11-es út is, amelyet, ha el-áraszt a Duna, elzárja a külvilágtól Dunabogdányt, Visegrádot, Tahit, Kisoroszit, Surányt, Szigetmonos-tort A Szeretetszolgálat alelnökeként, gyüleke-zeti tagként, vagy helyi lakosként vonódtál be az árvízvédelmi munkába?A polgármesternél mint szeretet-szolgálatos jelentkeztem, de is-merjük egymást, tudták, hogy a tahi gyülekezet tagja vagyok. A közösségünk amúgy (mint ahogy a helyi lakosok legnagyobb része!) kivette a részét a munkából: 80%-kunk jelen volt a védekezésnél, gyakorlatilag éjjel-nappal lehetett számítani a segítségünkre, isten-tisztelet helyett is a gátakon dol-goztunk. Hányszor szólalt meg egy nap alatt a mo-bilod?Pár óra alatt betelt a híváslistám, így nehéz lenne visszanézni, hogy hányszor hívtak, de több ezerszer, az biztos. Az árvízzel kapcsola-tos minden munkafázisban jelen voltunk: a homokzsákok pakolá-sában, a gátak erősítésében, az menekítésben, az evakuáltak el-helyezésében, az élelmiszer- vagy ruhaosztásban, a szivattyúzásban, akkor, ha éppen áramfejlesztő kel-lett, illetve, ha magas nyomású mosóra, vagy fertőtlenítőre volt szükség. Később részt vettünk a megsérült házak, az árvízzel elön-tött otthonok helyreállításában is.

Ahol nem a víz az úr…A 2013-as dunai árvíz jött, látott, és majdnem győzött is… A ki- és összetartó embertömeg azonban, mint egy erős gát, kiállta a próbát. Emberfeletti munkájukban részt vett, azt nyomon követte és koordinálta dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat alelnöke, a Ta-hitótfalui Baptista Gyülekezet gyülekezetvezetője. Tahiban átélt élményeiről mesél.


Összefogás vagy szervezetlenség jellemezte a munkát?Egyértelműen az összefogás. A la-kosság reggel 7 órától éjjel 2 óráig dolgozott. Megtörtént, hogy egy nyerges vontatóval érkezett ho-mokot negyed óra alatt bezsákol-tak. Döbbenetes volt látni, ahogy különböző felekezetű emberek, vagy éppen boltosok, versenytár-sak dolgoztak együtt, egymásért. Számomra pedig az a vízimentési akció volt a leginkább megindító, amikor egy hétfős családot kellett kimenekítenünk. Három felnőtt, négy gyermek. A kicsik remegtek a félelemtől. „Mentő bácsi, ugye vi-gyázol rám?” – ezt ismételgette a legkisebb fi úcska. Amikor kitettük őket a szárazon, átölelte a nyakam. Ezért megéri! Ezért dolgozunk! Meg lehet becsülni a kárt?Minden bizonnyal egyszer valaki felméri és összegzi ezt… De nem tudom, hogy fel lehet-e mérni az anyagi és az érzelmi károkat, ame-lyeket el kellett szenvednünk. Ho-gyan lehet kifejezni egy olyan asz-szony kárát, fájdalmát, aki az árvíz által elöntött háza lépcsőjén ülve, összeroppanva sírt? Mindenkit érintett valamilyen szinten ez a természeti katasztrófa. A település 20%-át károsította meg az ár- és a belvíz. A belvíz ugyanolyan károkat tud okozni, mint az árvíz, és las-sabban is apad, mint az ár. Rá- vagy lebeszélnéd azt, aki ezt követően kíván Tahiba költözni?Tahi egy fantasztikus hely. Hihetet-len romantikája van. Annak, aki ide szeretne jönni, azt mondanám, jól döntött, de ne a Duna mellé költöz-zön. Vagy készüljön fel az árvízre.

Kalla Tímea

A Baptista Szeretetszolgálata 2013-as dunai árvíznél

60munkatárs

3500önkéntes

15gépjármű

2mentőhajó

1mentőhelikopter

1mobil üzemanyagkút

4045segélycsomag

5850utalvány

76helyreállítottotthon

3teljesenújjáépített ház

Közel a segítség!


túl rövid a repülőjüknek. Tizenegykor elindul az első csapat, harmincöt orvos és ápoló a belgáktól, de a gépen csak annyi hely van, hogy a csomagjaikat nem vihetik magukkal. Sebaj, gondolja a parancsnok, a betonon várakozik egy másik katonai teherszállító is, az majd viszi a felszerelést. Eljön a két óra, nekünk is indulni kel-lene, amikor kiderül, teherszállító nem ment, így ha segélymunkásokat-or-vosokat visz a második gép is, akkor lesz ugyan bent hatvan ember a nagy baj közepén, de felszerelés semmi. A francia csapat úgy dönt, az embe-rek – így mi is – maradunk, megpróbál utánpótlást küldeni a bentlévőknek. Később kiderül, a vihar miatt az a gép sem indul el, ráadásul a kompjára-tot is leállították a két sziget között.Kétségbeesetten próbálunk másik gé-pet találni, amikor megtudjuk, egy civil repülő is indulna. Azonnal jegyet váltunk, már a csomagok is fent van-nak, beszállókártya a kézben, amikor bejelentik: a vihar miatt korán söté-tedik, a pilóta nem vállalja az utat a kivilágítás nélküli leszállópályára. Ne-hezen emészthető helyzet: tőlünk fél-órányi repülőútra több tízezer ember van bajban, itt számos nemzetközi segélyszervezet és orvoscsoport topo-rog, gyógyszer, élelem, egyéb segítség

van a csomagjaikban, és nem tudnak bemenni segíteni. Hasznosan töltjük a késő délutánt: a mobilgenerátorból hosszas keresés után megvesszük a legutolsót, vízszű-rőket, élelmiszereket vásárolunk, mert a légitársaság megígérte, prioritásunk van a másnap reggel hatkor Tacloban-ba induló gépre. Este találkozom egy emberrel, aki kijutott a városból azzal az egy géppel, amely ma onnan Cebura indult. A városból a reptérre vezető ti-zenegy kilométernyi utat hat óra alatt tette meg. Azt mondja, sok holttestet látott, az emberek kétségbeesetten kutatnak élelem után, a benzinkutak tartályaiból pedig megpróbálják ki-merni az utolsó csepp benzint is. Nincs villany, mobilhálózat, napok óta elfo-gyott az ivóvíz és az élelem. A város-ban csak a betonból-téglából épített házak maradtak épen úgy-ahogy, már-pedig errefelé kevesen építenek beton-ból-téglából. A boltok üresek. Ha hol-nap bejutunk az összeomlott városba, azt hiszem, életem egyik legdurvább élményének nézek elébe. Jókora darabokat, tíz-húsz méteres betontömböket harapott ki a tájfun a taclobani repülőtér kifutópályájának védőgátjából. Gépünk nagyot huppan a döcögőssé vált betoncsíkon, de az utasok nem bánják – hosszú, meddő várakozás után végre itt vagyunk. A reptéri épületet szerkezetkész torzóvá alakította a vihar. Oldalfalak bedőlve, kábelek és vasak lógnak ki, ablak nél-küli irányítótorony, átfütyül rajta a szél. Az épület középső része összeros-kadt – valamit rádobott a víz. Óriási a káosz, az érkezőket éhező, ivóvízért könyörgő tömeg várja, az „in-dulási oldal” rögtönzött beszállókapu-jánál ezrek tolakodnak, mindenki pró-bál feljutni valamelyik gépre. El innen mindenáron, mondja valaki, amikor a rácson átkiabálva megkérdezem, hová menne. A leendő utaslistát gépkara-bélyos katonák állítják össze: előbb a

A pokollá változott földi paradicsom

November 8-án csapott le a Haiyan tájfun a Fülöp-szigetek középső részé-re, olyan pusztítást végezve, amilyet legutóbb a 220 ezer halálos áldozatot szedő 2004-es indiai-óceáni szökőár okozott. A Haiyan valószínűleg a leg-erősebb trópusi vihar volt, amely a délkelet-ázsiai szigetországot valaha sújtotta. A szupertájfun óránként 300 kilométeres sebességet is elérő szél-lökései kidöntött villanyoszlopokat, kicsavart fákat, szilánkokra zúzott há-zakat hagytak maguk után. A tájfun sújtotta Fülöp-szigeteken járt a Bap-tista Szeretetszolgálat háromfős felderítőcsapata, köztük a szerző is. A magyar humanitárius szervezet emberei egy magyar férfi t is kimenekítettek Biliran-szigetéről, aki a tájfun után napokon át nem tudott életjelt adni ma-gáról. Riport a földi pokolból.

Harminchárom órányi utazás után szállunk be a Philippine Airlines Mani-lából Cebuba tartó gépébe. Ahogy a reptér folyosóján haladunk a Baptista Szeretetszolgálat egyenruhájában, a légitársaság légikisasszonyai és pilótái sorfalat állnak, és kórusban mondják angolul: jó reggelt, köszönjük, hogy el-jöttek segíteni. A zsúfolásig telt gépen ötvenfős japán orvos- és mentőegy-ség, és a fülöp-szigeteki egészségügyi minisztérium különleges csapata – zö-mében pszichológusok, akik a kataszt-rófa traumáját hivatottak enyhíteni a túlélőkben. Cebuban zuhog az eső. A betonon egy EU-csillagos gép várakozik – belga és francia orvosokat és logisztikai sze-mélyzetet hozott. Taclobánba készül-nek ők is, de az ottani reptér kifutója


sérültek, utána a kisgyermekes nők, majd az idősek. Remény sincs arra, hogy autót ta-láljunk a tizenegy kilométerre lévő vá-rosig, gyalog indulunk hát el a rekkenő hőségben. A nálunk lévő vizet hamar odaadjuk az első, vízért könyörgő gye-rekeknek. Ötszáz méter megtétele után meglátjuk az első holttestet – le-takaratlanul, felpuff adva, furcsa pózba merevedve fekszik a tűző napon. El-mondhatatlanul büdös van – minden szembejövő valamit tart az orra előtt, a mi zsebeinkből is azonnal előkerül-nek az egészségügyi maszkok. Ötmé-terenként hevernek a halottak az út mentén, s mi kicsit beljebb, a házak romjaiból, autókból és döglött állatok-ból álló massza közepén, nem is akar-juk elképzelni. A városközpont felé haladva a holt-testek legalább zsákban vannak – lát-tunk olyat, hogy hármat tettek egy lepelbe. Hiánycikk a halottas zsák is, ennek következményeként elviselhe-tetlen a szag, óráról órára nő a járvány-veszély. Öt nappal vagyunk a tájfun után, előző nap végig esett, most har-mincöt fokos meleg van, ilyenkor a test sokkal gyorsabban indul bomlásnak. Malacot sütnek az út szélén, és bár még hosszú ideig tart, míg elkészül, már hosszú sorban állnak a leendő vevők. Hirtelen megértem: itt nem szokványos fosztogatással van dol-gunk, káosz helyett fegyelmezett, kö-vetkezetes harc zajlik a túlélést jelentő élelemért. Úgyis mindegy – a boltok készleteit a közeljövőben nem fogják normális körülmények között kiáru-sítani a 90 százalékban elpusztult vá-rosban. Ezért is menekülnek innen az emberek. Amellett, hogy víz, villany és élelem nélkül, valamint ilyen szagok közepette lehetetlen élni, egyelőre el-képzelni sem lehet, hogyan és mikorra lehet újra élhetővé varázsolni a várost.Sietnünk kell, mert este kijárási tila-lom van, egyébként is lehetetlen szál-lást kapni, ezért még bőven sötétedés

előtt vissza kell jutnunk a repülőtérre. Gyalog is nehéz a mozgás, itt-ott erő-gépek tolják le az útról a romokat, az egyik hosszú percekig igyekszik lefek-tetni egy, az úttest fölé félig belógó elroppant betonoszlopot. Sok helyen csak egy sáv járható – így már érthető, miért mondta azt valaki, hogy igazá-ból az autó sem segítene sokat, mert ilyen körülmények között tíz kilométer megtételéhez akár két-három órára is szükség lehet. Egy teherautóval kijutunk időben. Rajta egy férfi , aki elmondja: azért van baj, mert a vihar a városi börtön falát is bedöntötte, hatszáz rab menekült el. Most bandába verődve fosztogat-nak, mert nekik már minden mindegy. Annak örül, hogy legalább a feleségét és gyerekét fel tudta tenni egy repülő-re, így ők biztonságba vannak. Másnap hajnali fél négykor már a cebui kompnál vagyunk: elképesztő tömeg akar feljutni egy Ormokba tartó hajóra. Napok óta reménytelen vállal-kozás, és ha át is jutunk, az még csak az út eleje: további 150 kilométernyit kell autózni Navalig, ahol eltűnt a 28 éves magyar. És ki tudja, milyenek ott az utak – ha olyanok a körülmények, mint Taclobanban, napokba is beletel-het. És ott sincs üzemanyag. A parti őrség irodájában jóvágású, angolul jól beszélő, segítőkész fi atal-ember a szolgálatos tiszt. Elmondja, hogy tegnap az ő hajójuk is kihozott száz embert Taclobanból, akiknek most nincs hova menniük, így meg kel-lett oldani az ideiglenes elszállásolásu-kat is. Egyszerűen meghalad minket ez a feladat, mondja, de segítséget ígér az elveszett magyar felderítésében.Egy óra múlva jön a hír: a férfi él, mehe-tünk utána. Boldog vagyok, indulunk.

A cikk Lukács Csaba 2013. november 22-én az Erdélyi naplóban

megjelent írása.

Pavelcze László, a Baptista Szeretet-szolgálat vészhelyzet-kezelési igazga-tója 2013. november 15-én kora reggel helikopterrel menekítette ki Biliran szi-get Naval településéről Decsi Gábort és feleségét. A korábban megbeszélt koordináták alapján némi keresés után talált rá a magyar fi atalemberre, aki már nagyon várta a segítséget. A Sze-retetszolgálat diplomáciai segítséggel tudott Gábor feleségének papírokat szerezni, így néhány hónapra hazajö-hettek. Azóta visszatértek Navalba, ahol a Fogadj örökbe! program támo-gatottjainak segítenek: élelmiszerből és tisztálkodószerekből álló csomago-kat visznek a környékbeli települése-ken élő családoknak.

Sikeres mentőakció a Fülöp-szigeteken… és ami azóta történt


Sétálás közben izgatottan nézeget-tem, mit is viszek az ismeretlennek, akit már messziről ki is szúrtam. Volt nálam fél kiló kenyér, hat gerezd mac-kósajt, pár szál póréhagyma és egy darab szalonna. Amikor odaléptem a koszos, kellemetlen szagú férfi hoz, annyit mondtam csak: Ezt anyukám küldi Majd sarkon fordultam és elin-dultam haza. Visszatekintve láttam, ahogy a bácsi nézegeti a szállítmányo-mat. Visszanézve láttam, ahogy annyit mond: köszönöm. Érdekes és új érzés volt ez nekem. Ehhez tudnám hasonlítani azt, ami-kor 2013. november 23-án a Baptista Szeretetszolgálat háromtagú csapatá-nak egyikeként ültem a Fülöp-szigetek felé tartó repülőgépen. December 8-án egy Haian névre keresztelt tájfun 300 km/h-ás sebességgel söpörte el Taclo-ban városát és vidékét. 10.000 földig rombolt épület, 6.000 halott és 2.000 eltűntnek nyilvánított személy maradt utána. A gépen még nem láttam a „haj-léktalant” és csak reménykedni tudtam abban, hogy megfelelő „futár” leszek. Taclobanhoz közeledve felülről lát-tam, hogy a pálmafák teljes levélzete egy irányba tekint, a vihar útvonalát je-lezve. Három héttel a katasztrófa után sokkoló látvány tárult elém. Romok, füst, tébolygó emberek és szerteszét heverő személyes tárgyak mindenfe-lé. Ez társulva az iszap, égetett sze-mét, a 38 fokos hőségben érlelődő dög szagával és a levegő rendkívül magas páratartalmával kizökkentett. A víz mocskos és fertőző, szemét és törme-

lékhegyek tornyosulnak, amíg a szem ellát. A Szeretetszolgálat a tájfunt köve-tően meghirdette a „Fogadj örökbe” gyermektámogatási programot, mely-nek segítségével magyar adományok-ból közel 1.000 kisgyermeknek tudunk majd segíteni az újrakezdésben. A helyszínre érkezve a gyerekekkel való kapcsolatfelvétel, a legfontosabb szük-ségek feltérképezése volt a feladatunk. Munkánkat végezve sok emberrel be-szélgettünk és rengeteg gyermek vett minket körül. Miközben egy iskolából átalakított átmeneti szállás lépcső-jén ülve regisztráltam a gyermekeket adatbázisunkba, egyszer csak egy 3 év körüli kisfi ú a hátamhoz nyomta po-cakját és onnan szemlélődött. Egy ta-podtad sem mozdult mellőlem. Nem akart tőlem semmit, de láttam, hogy így jó neki. Talán biztonságban érez-te magát. Tekintetéből azt olvastam ki: „bácsi, most mi lesz?” Nem biztos, hogy tudtam volna válaszolni erre a kérdésre. Bár a körülmények pusztulást és halált tükröznek, az emberek remény-kednek, mosolyognak és törődnek egymással. Ma 2014. április 11-et írunk. Izgalmas nap van mögöttem. Egy szű-kös, poros kis utcában újra találkoz-tam egy gyermekkel azok közül, aki-ket öt hónappal ezelőtt regisztráltam. Nem álmodtam: ismét Taclobanban vagyok a Szeretetszolgálat csapatának tagjaként. Ha előre láttam volna, hogy fog kinézni a város fél éven belül, azt válaszoltam volna a kisfi ú tekintetéből

„Ne aggódj, minden rendben lesz…!”

olvasott kérdésre, hogy: „Ne aggódj, öcsi, minden rendben lesz. Megint be-indul az élet, lesz víz, áram és felépül a város.” Egy órásplakáton az áll: „Építsük újjá együtt Tacloban-t!” Az emberek nyüzsögnek, dolgoznak és újrakez-denek. A pusztítás nyomai mai is lát-szanak, a 2.000 eltűnt személy nagy százalékát még ma sem találják. Azért vagyunk itt, hogy munkánkkal részesei lehessünk az újjáépítésnek. Nem csak falakat, hanem kapcsolatokat és éle-teket is rendbe kell rakni. Ahogy ezen a kényelmetlen padon pötyögöm le gondolataimat, sok érzés kavarog ben-nem. Hálás vagyok Istennek a munká-mért, a kollégáimért, ezért a városért, az itt élő emberekért és legfőképpen az újrakezdés kegyeleméért. Várom a holnapot és annak lehetőségeit. Az is bennem van, hogy nagyon hiányzik a feleségem. Még három napot töltünk itt, ki kell hoznunk belőle a legtöbbet.

Szabó Márk

Nyolcéves lehettem, amikor anyukám egy átlagos délutánon

hazajött a közértből és

ahelyett, hogy egyes dolgokat a hűtőbe rakott volna, egy

, fehér műanyagzacskóba

kezdett pakolni. Miközben azt lestem, hozott-e Túró Rudit, m

egszólított, és a kezem-

be nyomta a csomagot. „Ha elindulsz a bolt felé, látsz ma

jd egy idős, szakállas

bácsit. Add ezt oda neki.”


milliós lakosság nyolcvan százaléka napi kevesebb, mint egy dollárból él, csak minden második ember végzett el legalább öt osztályt, és tízből ketten krónikusan alultápláltak. A születéskor várható életkor tizenhat évvel keve-sebb, mint Szudánban: alig negyven-két év. Két orvossal és Magyarország kairói nagykövetével érkeztem ide (több szubszaharai országgal együtt Dél-Szudánnal is az egyiptomi képvi-seletünkön keresztül tarjuk a diplomá-ciai kapcsolatokat), hogy elhozzuk a Külügyminisztérium és a Baptista Sze-retetszolgálat hétmillió forintos össz-értékű humanitárius segítségét. Már az érkezéskor érezhettük, hogy nem Svájcba jöttünk: a mi gépünkkel érke-zett haza a hadügyminiszer is Kairóból, és ahogy leért a lépcsőn, bokáig elme-rült a reptéri betonon kialakult tócsá-ban. A fogadóbizottság vezetője nyelt egyet, és elszalajtott egy katonát, aki meglehetősen hiányos rácsozatú pa-lettákat tett a földre, így a gép többi utasa már száraz lábbal tudott átevic-kélni a vízen. A meglepő események folytatódtak: Kveck Péter nagykövettel és a Baptista Szeretetszolgálat önkéntes orvosaival hivatalosak voltunk a parlamenti elnök házába vacsorára, amelynek végén teli torokból énekeltük, hogy “megyek az úton lefelé / senki sem mondja gyere bé / csak az én kis feleségem / gyere bé

te szerencsétlen”. Joseph Bol Chan ház-elnök ugyanis az ELTÉ-n végzett a het-venes években, nálunk vált felnőtté, és annyira szereti a magyarokat, hogy az egyik lányát Lindáról (igen, a fi lmsoro-zat Lindájáról) nevezte el. A március végi út egyébként a Bap-tisták második missziója Dél-Szudán-ba: januárban, a polgárháború leg-véresebb időszakában már járt egy orvoscsoport Dzsubában. Éppen akkor érkeztek, amikor az amerikai tenge-részgyalogosok evakuálták az ország-ból az állampolgáraikat, és egy héttel azelőtt, hogy az első ENSZ szállítmány landolt volna Dzsuba repülőterén. Az-óta itt vannak a nagy segélyszerveze-tek, de munkájuk nem könnyű, hiszen például az Orvosok Határok Nélkül szervezet munkatársai februárban ar-ról számoltak be, hogy az északon lévő Malakal városban a kórházukban ki-végezték az ágyban fekvő betegeket az intézménybe betörő fegyveresek. Az uniós országok közül még mindig ha-zánk az egyetlen, amely orvosokat kül-dött a térségbe, és rajtunk kívül csak Kínának van jelen egy nagyobb létszá-mú orvosi csapata a fővárosban. Hogy kik és miért harcolnak? A ta-valy december tizenötödikén kirob-bant konfl iktust sokan próbálják a

többségi dinkák és a kisebbségben lévő, jóval harcosabb nuer törzsek kö-zötti harcnak láttatni, de a helyzet ennél jóval bonyolultabb. A dinka el-nöknek és a nuer (most már csak volt) alelnöknek homlokegyenest ellenkező elképzelése volt az ország jövőjéről, egész pontosan az olajmezők sorsáról. Utóbbi meg akart építeni egy vezeté-ket Kenya fele, hogy a Szudántól való függőséget csökkentse, de ehhez mul-tinacionális olajcégektől vett volna fel kölcsönt az olajmezők csaknem het-ven százalékát lefedő kitermelési jogo-kért cserébe. Ezt sokan nem akarták, polgárháború lett belőle – sokan azt mondják, a multik nem csak erkölcsi-leg támogatják a lázadók hadseregét. Külföldiek is vannak mindkét oldalon, a kormány például Ugandától kért és kapott katonai segítséget. A konfl iktus eredménye tízezernél is több halott, 865 ezer ember volt kény-telen elmenekülni otthonából, közülük 125 ezren a szomszédos országokban várnak jobb időkre. Mindkét oldalon voltak különösen kegyetlen megnyil-vánulások: civilek százait lőtték le, megerőszakoltak fi atal gyerekeket, felégettek falvakat. A magyar orvosok, a sebész WalidAbou Samra és az aneszteziológus-gye-rekgyógyász Varga Éva a dzsubai Okta-tó Kórházban kezdenek dolgozni, eu-rópai viszonyokhoz szokott szemmel elképzelhetetlen körülmények között:

Egészségügyi misszió a világ legfi atalabb országában

Magyar orvosok dolgoznak második alkalommal a polgár-háború sújtotta Dél-Szudánban, ahol nem meglepő, ha műtét közben elveszik a villanyt, és ahol a gyógyszerhiány miatt bele lehet halni egy könnyű betegségbe is. A házelnökkel viszont el lehet nótázni magyarul, mert nálunk végzett a hetvenes években.

Eső utáni tócsákat kerülgetek a világ legfi atalabb államának fővárosában. Az aszfalt nagy kincs errefelé, még az ame-rikai nagykövetségnek helyet adó utcá-ban is csak az erődítményszerű épület előtt van szilárd burkolat, utána sárban kell gyalogolni, mióta beköszöntött az esős évszak. Júliusban lesz három éve, hogy a 98 százalékban az elszakadás mellett döntő népszavazás eredmé-nyeként kikiáltották az ország függet-lenségét, de még bőven van tennivaló: amikor egy boltban szerettem volna vá-sárolni valamilyen itt készült terméket, az eladó hosszas gondolkodás után egy feltöltőkártyát ajánlott a helyi mobil-szolgáltatóhoz. Az országnak gyakor-latilag nincs ipara az olajkutakon kívül

- a költségvetés csaknem teljes bevé-tele az itt kitermelt energiahordozóból származik, amelyet viszont Szudánban fi nomítanak és tesznek hajóra. Egy gyá-rat viszont nagy nehézségek árán fel-avattak: a White Bull (fehér bika) már-kanevű helyi sört készítő vállalkozást. Ez többféle okból is nagy szó: korábban a szigorú iszlám törvénykezés nem en-gedte az alkoholfogyasztást, de a lesza-kadt országrész keresztény többségű, így nincs vallási akadálya a sörivásnak. Nem volt egyszerű a munkatársak to-borzása sem, hiszen a kétszázötven dolgozó döntő többségének soha nem volt munkahelye. A világ egyik legszegényebb orszá-gában járunk, ahol a közel tizenegy

44 Felebarát Magazin 2014. Felebarát Magazin 2014.44

az egyiptomi apától és magyar anyától született sebésznek (aki tökéletesen beszél arabul) például okostelefonok fényénél kell befejezni egy belgyógyá-szati műtétet, mert operáció közben elvették a villanyt, és a kórház áram-fejlesztőjében nem volt üzemanyag. Jó hír, hogy a 79 éves bácsi túlélte a beavatkozást, a másnapi vizit alatt már széles mosollyal köszönte meg a magyar orvosoknak a segítséget. Pár nappal később Pavelcze László, a Sze-retetszolgálat mentésvezetője is meg-érkezik hogy erősítse az egészségügyi csapatot. A betegek azért is örülnek a ma-gyarok érkezésének, mert ők ingyen végzik a műtéteket, és természetesen térítésmentesen adnak a magukkal hozott gyógyszerekből is. A fi atal orvo-sok is kihasználják a lehetőséget, hogy tapasztalt kollégáiktól tanuljanak, ezért minden beavatkozás egyben tan-óra is: Éva és Walid angolul magyaráz-nak, hogy mit, miért és hogyan csinál-nak. Mindenféle beteget el kell látniuk: aknarobbanás miatt megsérült gyere-kek, haslövéses fi atal felnőttek, malá-riás páciensek és évek óta elhanyagolt sérvvel élők egyaránt érkeznek. A két orvos már rutinos segély-munkásnak számít: Varga Éva eddig tizenkét nemzetközi bevetésen volt (Szudánba ez a negyedik útja, ő kint járt januárban is), Walid misszióinak száma is meghaladta a tízet. Mind-ketten zömében a baptistákkal járnak, és amikor megkérdezem, hogy miért, Varga Éva meglepő magyarázattal áll elő: itt klasszikus orvosként tudnak dolgozni. - Otthon a beteget azonnal elküldjük laborvizsgálatra, CT-re, kis túlzással hozzá sem ér az orvos, a pa-pírokból megvan a diagnózis – fejti ki. - Itt a hagyományos medicinára va-gyunk utalva: bejön a beteg, meghall-gatjuk, megtapogatjuk, kikérdezzük és diagnózist kell állítani. Jó látni azt is, hogy mennyire jól reagálnak a gyógy-

szerekre, már egy penicillinnel csodát lehet tenni, hiszen nincsenek hozzá-szokva az antibiotikumokhoz. Elké-pesztően erős az immunrendszerük is, mert itt sokkal közelebb vannak a ter-mészethez az emberek, mint nálunk. A műtétek közötti szünetekben Wa-liddal többször bejártam a kórház terü-letét. Az egyik falon tábla jelzi, hogy az egész intézményt a Török Köztársaság rendezte be még 2008-ban. Elég sok az elfogadhatónak mondható, de már nem működő orvosi berendezés: ado-mányba kapták, de elfogyott belőlük a hozzávaló anyag vagy elromlott, és nem tudják megjavítani. Látunk olyan, újnak tetsző gyógyszeradagoló gépet is, amit azért nem tudnak használni, mert minden felirat kínai rajta. A két látogatással és a közel kilenc-millió forintnyi orvosi segédeszközöket tartalmazó magyar segéllyel a Baptis-ta Szeretetszolgálat is bekerült az in-tézményt támogató szervezetek közé. Többek között a Dispomedicor és a Sa-natMetal cégeg jóvoltából olyan eszkö-zök is kerültek a csomagokba, amelyek bár életet menthetnek, mégis teljes hiánycikknek bizonyulnak az afrikai országban. A magyar Külügyminiszté-rium koordinációs és anyagi segítségé-vel a baptisták nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a két ország között to-vább erősödjön az a több évtizedes jó viszony, ami már jóval Dél-Szudán füg-getlensége előtt elkezdődött.

Lukács Csaba (Dzsuba)

Gyöngyökkela Haitin élő árvákért

Haitin két árvaház gyermekeit támo-gatjuk: a Fényforrás Gyermekotthont és a Reménység Házát. Az előbbi komplexum a Baptista Szeretetszolgá-lat koordinálása által épült fel, s a 2010-es földrengés során árván maradt gyer-mekeknek nyújt otthont és biztosítja több mint száz gyermek iskoláztatá-sát. Az utóbbi árvaháznál a katasztrófa miatt összedőlt iskola helyébe építet-tünk fel egy könnyűszerkezetes iskola-épületet, hogy a gyermekek folytatni tudják tanulmányaikat. A földrengés már több mint négy éve történt, de a magyar segítség nem szűnt meg Hai-tin. Támogatóinknak köszönhetően az általunk segített árvaházakban élő és tanuló gyermekek nemcsak rendsze-res étkezést, egészségügyi ellátást és

oktatást kapnak, de szabadidős prog-ramok, kézműves és egyéb szakkörök is segítik fejlődésüket, gazdagítják mindennapjaikat. Ilyen tevékenység az ékszerkészítés is. A kiegészítők magyar önkéntesünk irányításával készülnek az árvaházakban. Nemere Dórát kér-deztem a haiti árvák és gondozók által készített Lumière ékszerekkel kapcso-latban, melyek ma már a Szeretetszol-gálat BaptistaPontjain is kaphatók adományokért cserébe.Hogyan és miből készülnek a Lumière ék-szerek?A nyakláncokat, karkötőket és fülbe-valókat a haiti árvaházak lakói és gon-dozói készítik, elsősorban újrafelhasz-nált anyagokból. A papírgyöngyöket magazinokból, müzlis- és más karton-


dobozokból vágják ki, megragasztják, feltekerik és lelakkozzák, az üveggyön-gyöket pedig az adományozók által a Szeretetszolgálat BaptistaPontjainál leadott gyöngyökből és ékszerekből használják fel. Honnan jött az ötlet?2012 végén jutott először eszembe, hogy a haiti gyerekek is tudnának kör-nyezetbarát papírgyöngyöket készíte-ni csakúgy, mint Afrikában teszik. Elő-ször az internetről néztem tippeket, majd elkezdtem betanítani a helyieket. Nagyon fontos része a projektnek az új-rahasznosítás, főleg egy olyan ország-ban, ahol a központi hulladékkezelés még gyerekcipőben jár. Az árvákkal ké-szített papírgyöngyök az óceánban is végezhették volna szemétként.Mire költik az árvaházak az ékszerekből beérkező bevételeket, és milyen közvetlen előnyei vannak a gyerekek szempontjából ennek a fair trade projektnek?Az intézmények a bevételeket igé-nyeiknek megfelelően az árvák okta-tására, valamint mindennapi ellátá-sára költik. A pénzbeli segítségnyújtás

mellett a gyerekek kreativitásának és kézügyességének fejlesztése is cél. A projekt abban is segít, hogy a helyiek megtanuljanak tenni valamit az életük előremozdításáért. A gyerekeknek el-magyarázzuk a projekt folyamatát és tudatosítjuk bennük, hogy ezzel a sa-ját iskoláztatásukat támogatják. Azt is reméljük, hogy az amúgy igen ízléses ékszereken keresztül több magyar em-berhez eljut az üzenetünk.Mivel segíthetik még a támogatók az ékszerkészítést?A gyöngyök mellett a damil, fülbeva-lóhoz horog és a fémhuzal a legfonto-sabbak, de örülünk a viaszolt huzal-nak is. Ha van valakinek olyan ékszere, amit nem hord, ajánlja fel a haiti gye-rekeknek, hogy így új életet kapjanak a gyöngyök egy jó cél érdekében.

Kim Bora

Good News könyvesbolt

Budapest, VII., Dob utca 74.Tel.: 06-1/322-3253Nyitva tartás: H-P 10-18, Szo: 10-13

BaptistaPontok

Esztergom, Mikszáth Kálmán út 36.Tel.: 06-20/775-9794Nyitva tartás: H-P 9-17, Szo: 9-12 Fót, Fehérkő út 1. (Auchan áruház)Tel.: 06-27/535-060Nyitvatartás: minden nap 10-20

Az ékszerek a következő helyeken elérhetőek:

Pécs, Katalin utca 1.Tel.: 06-72/791–871Nyitva tartás: H-P 9-18, Szo: 10-12 Kaposvár, 48-as ifj úság útja 14.Nyitva tartás: H, Sz, Cs: 8-16

További információk:

[email protected]

„Fogadj Örökbe” programGyerekek életét tesszük jobbá a világ legszegényebb pontjain – már 2002 óta.www.fogadjorokbe.hu; 06 1 466 5978

Felebarát Magazin 2014. 51

Museo Mundial 2010-ben németországi partnerszer-vezetünk keresett bennünket azzal, hogy van-e kedvünk részt venni egy olyan globális tanulási témákkal fog-lalkozó nemzetközi programban, amelyre még nem volt példa. Izga-tottan vártam, hogy megérkezzen a program összefoglalója, amelyben Kai, a fi nep nevű németországi partner-szervezetünk programvezetője leírta, hogy olyan fi gyelemfelkeltő progra-mot szeretne megvalósítani, melyben nem kormányzati szervezetek és mú-zeumok dolgoznak ki ismeretterjesztő anyagokat globális témákban, kifeje-zetten a múzeumot látogató közönség számára. Az ötletet az adta, hogy az európai partnerországokban (Németország-ban, Portugáliában, és Csehországban) nagyon széles a múzeumok skálája, a kiállítási témák anyagai 0-99 éves korú közönséget céloznak. A mi feladatunk az NGO-k részéről (nem kormányzati szervek angol elnevezésének rövidíté-se): a globális témák megismertetése, valamint a fi gyelemfelkeltés és a cse-lekvésre buzdítás minél szélesebb tár-sadalmi rétegek körében. Magyar-ország múzeumi nagyhatalomnak számít a múzeumi a ranglétrán. A mú-zeumaink közül nem egy büszkélked-het több százezres látogatottsággal, köszönhetően az izgalmas tárlatoknak és nemzetközi összefogásnak, ami ígé-retes kiindulópont volt a közös munka megkezdésekor. 2000-ben 189 ENSZ-tagállam köte-lezte el magát amellett, hogy 2015-ig olyan a világ minden országát érintő

- nyitott ablakkal a világ felé

problémákat old meg, mint például a súlyos szegénység enyhítése, a kör-nyezeti fenntarthatóság biztosítása, a gyermekhalandóság csökkentése, a nemek közötti egyenlőség előmozdí-tása, a nők felemelkedésének segítése. Sikeres közös pályázás után a program keretében már meglévő kiállítási anya-gok tárlatát egészítjük ki a globális cél-kitűzéseket és a Millenniumi Fejleszté-si célok megismertetésével bemutató interaktív kiállítási anyagokkal. A Baptista Szeretetszolgálat nem-zetközi területen végzett munkájának fontos része a társadalmi érzékenyítés, a globális összefüggések bemutatá-sa, az egész világot érintő problémák megismertetése. A Museo Mundial programban nincs megkötve a ke-zünk, ezért olyan egyedi módon mu-tathatjuk be a közönség számára a célkitűzéseket, amelyek a múzeumok

anyagaihoz illeszkednek, ugyanakkor a látogatók számára is érdekesek. A programban összesen 10 kiegészítő ki-állítást fogunk létrehozni partnereink-kel, a Vasúttörténeti Parkkal és a Buda-pest Történeti Múzeummal. A Museo Mundial magyarországi első globális installációját partnerünk a Vasúttörténeti Park márciusban, egy interaktív kiállítás részeként mutatta be: ez volt a környezetkímélő Vectron mozdony. A Vectron mozdonyra azért esett a választás, mert a csúcstechno-lógiával kifejlesztett környezetbarát mozdonyok működésével hozzájárul-nak a környezeti fenntarthatósághoz. A Siemens mozdonya kis energiafo-gyasztású, alacsony zajkibocsátású és élettartama végén 98%-ban újrahasz-nosítható.

Baczkó Zsuzsanna

368 oldal, 135 x 205 mm, 3200 Ft

kislány súlyos lelki traumát él át kishúga

és megkéri rá, hogy szabadítsa meg a

egész közösség – a babonás hiedelmek


csapathoz köztük Révész Máriusz or-szággyűlési képviselő, Vujity Tvrtko ri-porter és Zsolnay Gyöngyi válogatott kosárlabdázó. Az eseményen beszédet mondott Simonné Dr. Berta Krisztina, a Belügyminisztérium helyettes állam-titkára, nemzeti koordinátor, Németh Ágnes az Országos Rendőrfőkapitány-ság képviselője és énekelt Lindz West angol rapper, aki dalszövegeivel elkö-telezetten küzd az emberkereskede-lem ellen. A demonstráció után az A21 szervezet 10 versenyzője továbbindult Bécs felé a csatlakozó magyar kerék-párosokkal.

Fiatalok képzése és tapasztalatcseréje az emberkereskedelem témakörében a Visegrádi Négyek országaibanTudta, hogy ma is mintegy 27 millióan szenvednek az emberkereskedelem áldozataként világszerte? Hogy több mint ezer magyar lányt kényszerítenek prostitúcióra az amszterdami vörös lámpás negyedben? Tudta, hogy közel nyolcszázan vannak, akiket az olasz és német utak mellett futtatnak aka-ratuk ellenére? És azzal tisztában volt, hogy a svájci utak mentén állók 80%-a olyan magyar lány, akit hamis papírok-kal csempésztek ki oda? Közülük sokan csak 14-17 évesek, valós életkorukat senki sem tudja. Rabszolgaság, prostitúció, szerv-kereskedelem, kényszermunka, csics-káztatás. Ezek az emberkereskedelem különböző formái, melyek során az áldozatokat akaratuk ellenére dolgoz-tatják, vagy testükkel, akár szerveikkel kereskednek. De hogyan érint ez min-ket? Minden embernek vannak alapvető emberi jogai, melyek korlátozása nem megengedett. Fontos, hogy lássuk az erőszak, az emberkereskedelem, a ki-zsákmányolás és a szegénység közötti összefüggéseket. Fontos, hogy tud-junk arról, hogy a jelenség nem csak a távoli Ázsiában létezik, hanem itt is,

most is, közöttünk is. Emberkereske-delem az, ha valakit bármilyen munká-ra kényszerítenek, de az is, ha a ledol-gozott órákat nem fi zetik ki a hónap végén. Lány az illető? A teste kell. Fiúról van szó? A fi zikai ereje kell. Áldozattá válhat bárki. Ezt tudva, prevenciós programunk-kal először középiskolai diákokhoz mentünk el, akik még a munkavállalás előtt állnak, és talán azon gondolkoz-nak, hogy milyen jó lenne külföldön el-helyezkedni. Az iskolalátogatásokkal a három résztvevő ország (Csehország, Szlovákia és Magyarország) összesen 76 iskolájába jutottunk el. Előadásain-kat több mint 2700 gyermek hallgatta végig - csak itthon mintegy 1600-an vettek részt valamelyik prezentáción. „Mi a különbség az embercsempé-szet és az emberkereskedelem között? Mit gondoltok, honnan jön hozzánk a legtöbb menekült? Ide jönnek, vagy tovább mennek egy másik országba? Hova lépnek még be, amikor Magyar-országra belépnek? Mi az a schengeni övezet? Ha gyorsan meg akarok gaz-dagodni, mivel kezdjek holnap üzle-telni? Fegyverrel, droggal, emberrel? Drog. Igen, hányszor adsz el egy füves cigit? És hányszor adsz el egy lányt? Hányszor adod el egyetlen egy éjsza-ka alatt…?” – a súlyos kérdéseket még súlyosabbak követték, ahogy a diákok aktívan bekapcsolódtak az előadások-ba. Sokszor megdöbbentette őket a mondanivalónk, sokszor pedig mi döb-bentünk meg azon, milyen kérdéseik, információik, tapasztalataik vannak… Az előadáson bemutatott kisfi l-münk egy thaiföldi jelenettel kezdő-dik, ahol egy tengerparti szórakozóhe-lyen lányok táncolnak. A narrátor azt mondja: „Szerintetek jó buli elmenni ezekkel a lányokkal? Fiatalok, szépek és nem kerülnek sokba.” Ilyenkor ál-talában az osztályban felhördülnek a fi úk: „Igen, jó buli velük elmenni!” Az-tán a narrátor így folytatja: „Szerinte-tek ezek a lányok önként állnak ott?”

Áldozattá válhat

A fi lm folytatódik, és gyermekáldo-zatokról beszél. Bordélyházról, ahon-nan a kimenekített 4 – 7 év közötti gyermekek egy árvaházban találnak menedéket. Beszélnek szakemberek, megszólalnak áldozatok. Közben át-váltunk Magyarországra és a képek so-kak által jól ismert állapotokat mutat-nak valahol Borsod megye egy távoli pontján. A legtöbb lány innen kerül ki. „Pedig, ők is csak jobb életre vágytak” - hangzik el. Mire ehhez a részhez érünk, lecsendesül az osztály. Nem hőbörög-nek, nem vagánykodnak. Megértenek valamit abból, hogy egy rossz dönté-sen mennyire elcsúszhat egy emberi élet. Az iskolalátogatások során esszépá-lyázatot is hirdettünk. Erre számos mű érkezett, végül hét nyertes diák vehe-tett részt a budapesti tanulmányúton. Minden résztvevő ország képviseltette magát, két-három diákkal és egy kísé-rővel. A három nap alatt részt vettünk egy ötórás mozimaratonon, ahol a kibérelt budapesti művészmoziban két sok-koló nagyjátékfi lmet néztünk meg az emberkereskedelemről. Ellátogattunk szociális intézményekbe, megismer-tük az áldozatok utógondozásának lépéseit és szakmai előadásokat hall-gattunk meg, többek között arról, hogy milyen biztonsági intézkedések között menekítik haza Magyarország-ra az áldozatokat. A diákok elmondták a gondolataikat, tapasztalatot cse-réltek és közben talán észre sem vet-ték, hogy az emberkereskedelem elle-ni harc nagyköveteivé váltak. Biztos, hogy az osztályaikba visszatérve min-den diáktársukat fi gyelmeztetik azok-ra a veszélyeire, amik az áldozatoknak sokszor akár az életébe is kerülhetnek.

Fellegi KatóA Baptista Szeretetszolgálat többféle eszközzel küzd az emberkereskede-lem ellen, és segít azoknak, akik áldo-zattá váltak. Október 9-én az Orszá-gos Rendőrfőkapitánysággal és A21

nemzetközi szervezettel közösen egy emberkereskedelem ellenes, békés ke-rékpáros demonstrációval indítottuk útjára a „Szabadság kihívása” verseny-zőit. Az A21 nemzetközi szervezet tíz

fős csoportja Szófi a és London között kerékpározott végig a kelet-európai emberkereskedelem fő útvonalán. A fővárosi szakaszon száz magyar ke-rékpáros csatlakozott a nemzetközi

Két keréken az emberkereskedelem ellen


A fejlődő országokban a helyiek számára a hitelezésnek ez a formája sokszor az egyetlen esély a túlélésre. Mert mit is kapnak pontosan a vállalkozók? Segítséget a hitelezőktől, hogy elindíthassák a vállalkozásukat. Segítséget az adózásban, építési engedélyek, tűzrendészeti papírok, építkezési anyagok beszerzésében és nem utolsó sorban, a hitelező kapcsolati tőkéjét. Egy vállalkozó Takelsa városában vásárolt néhány tehenet. Ennek köszönhe-tően tejhez jutott, amit el tud adni, és ahogy a tehenek szaporodnak, a borjúkat is értékesítheti majd. Ez már elégséges neki ahhoz, hogy elegendő bevétele le-gyen a mindennapi élethez.

fenntartási példákat mutassunk be. A tanulmányutak során születnek kisfi l-mek a helyi hitelezési rendszerekről és az ottani emberek által hitelből elindí-tott sikeres vállalkozásokról. A fi lmekből létrejön egy tananyag a három résztvevő ország középiskolai

Megnyílt az ég

„Én önmagamat adom, jön belőlem, zenélek, énekelek, egyáltalán nem esik nehezemre, nem tartom magam annyira művésznek. Erre van tehetségem és kész.”

Mező MIsi

rmája sokszor az

A mikrohitelezés lényege, hogy olyan kisvállalkozókat támogasson, akik enélkül a támogatás nélkül nem tudnák elindítani vállalkozásukat. Azért mikro, mert kis dolgok-ra kell gondolni, mint pl. egy tehén vagy pár tyúk, egy kecske vagy egy szövőszék megvásárlása.

tanulói és közgazdaságtant hallgató egyetemistái számára, amit egyetemi előadásokon és a középiskolák gazda-ságtannal összeköttetésbe hozható tanóráin fogunk oktatni. Jelenleg a tananyag kidolgozásán munkálkodnak a programban részt vevő professzorok. A későbbiekben a Baptista Szeretetszolgálat feladata lesz a Corvinus Egyetemmel közösen a mik-rohitel tananyag fordítása, terjesztése, középiskolai tanárok képzése, tanórák, egyetemi előadások megtartása.

Fellegi Kató

A Baptista Szeretetszolgálat ebben a programban a spanyol loyolai, az olasz bolognai és a magyarországi Cor-vinus egyetemmel dolgozik együtt. A 30 hónapos program lényege, hogy a fejlődő országokból (Tunézia, Ecuador, Banglades, Mozambik) vett pozitív ön-

Mikrohitel


Picit izgultam, hogy ez a beszélgetés nem fog létrejönni, sokat egyeztettünk, de iga-zából mi is volt ennek az oka?A Somnakaj című darabot próbáltuk gőzerővel, de most már túl vagyunk az első előadáson, ezért kicsit szabadab-ban mozgok.Téged zenészként, énekesként ismerünk, vi-szont ebben a darabban színészként lépsz a nagyérdemű elé, amit tőled eddig nem iga-zán megszokott.Így van, életemben először szerepel-tem így színpadon. Én vagyok Misi, a rock sztár.Azért számodra ez nem lehet olyan nehéz…Nem, valóban nem. Csak egy néhány soros prózai szerepem van, és eléne-kelek két dalt, viszont most, hogy be-lekóstoltam, és beleláttam ebbe a vi-lágba, csodálom a színészeket. Nem véletlenül mondják rájuk, hogy szín-művész. Komolyan művészet, amit művelnek.Miért, te is művész vagy, nem?Igen, de én önmagamat adom, jön be-lőlem, zenélek, énekelek, egyáltalán nem esik nehezemre, nem tartom ma-gam annyira művésznek. Erre van te-hetségem és kész. Viszont egy színész egyik darabban, mondjuk, gyilkos, a másikban meg szerető családapa. Még az is lehet, hogy ugyanazon a napon játssza mind a két szerepet. Na, ehhez kell művésznek lenni, hogy mindkettőt hitelesen alakítsa!Mi újság közben a zenekarral? Marad rá időd a színház mellet?Köszönöm, megvagyunk. A Magna Cum Laude most lesz tizenöt éves. Ké-szül az új albumunk. És természetesen marad rájuk is időm, sőt számomra mindig is a zenekar lesz az első, a leg-fontosabb.

Mondtad, hogy most, a beszélgetés után stúdióba mész. Ezek szerint az új album miatt?Nem, ez más. A Budapest Bár nevű ze-nekar nagylemezén dolgozunk, azon énekelek egy dalt.Úgy tűnik, nem unatkozol mostanában…Sok minden megtalált az utóbbi idő-ben. Most van az adók 1%-os felajánlá-sának időszaka. A Zenével a Rákos Gye-rekekért Alapítványnál én is szerepet vállaltam egy ilyen jellegű kampány-fi lmben. Az alapítvány munkájában amúgy aktívan részt veszek. Konkrétan miről szól ez a munka?Seres Antal barátom a szegedi klini-kán zenét tanít a rákos gyerekeknek. A zene segít nekik kizökkeni a kórhá-zi mindennapokból. Sőt, a gyógyulás után is szeretnénk tartani velük a kap-csolatot, tovább zenélni, egy kisebb közösséget kialakítani. Úgy adódott, hogy nem volt elég gitár, itt jöttem a képbe én. Azt mondtam, nem igaz, hogy nem tudok összetrombitálni né-hány ismerőst, vagy barátot, akik eb-ben segítenének.Egy pillanat, mindenkinek saját hangszere van?

fogunk végezni Sanyival. Hátrányos helyzetű gyerekek felé szeretnénk szol-gálni, akiknek kilátástalan a jövője. Persze ilyen nincs, hogy valakinek tel-jesen kilátástalan a jövője, de ők ezt gondolják magukról.Missziónak nevezted…Igen. Hívő ember vagyok, annak tar-tom magam. Végül is, amit elértem, ahhoz rengeteg hit kellett. Sajnos en-nek a szakmának vannak árnyoldalai is, vannak nehézségek. Számomra vi-szont fontos, hogy egy földöntúli erő-nek megfeleljek, pontosabban Isten-nek tetsző életet tudjak élni. Nyilván ez nem mindig sikerül, de a jó szándék mindig ott van bennem. Tavaly november 12-én, Márton napi bál volt egy határ menti iskolában, ahová Sanyival együtt utaztunk, egész úton, végig beszélgettünk. Ez annyit jelentett, hogy ő beszélt, én meg hall-gattam. Nagy hatással volt rám, de az is, hogy velünk együtt utazott egyik kollegája, akinek éppen akkor műtöt-ték a gyerekét, ha jól emlékszem, már tizedszerre, mégis jött velünk, és su-gárzott az arca. Akkor kiakadtam, hogy én sokszor meg csak az apró-cseprő ügyeimmel vagyok elfoglalva, pedig az életben sokkal nagyobb dolgokról van szó. Azon az úton történt velem vala-mi. Megnyíltak az ég csatornái.Hogy érted ezt?Nem tudom pontosan megfogalmaz-ni. Nyilván, nem az eső esett, hanem valami szellemi dolog történt, miköz-ben Sanyi csak mondta, és mondta. Másnap reggel nagyon megijedtem. Teljesen más emberként keltem fel.

Az előző napon, vagy éjjel, álmomban sok minden megváltozott bennem. Az-óta naponta imádkozom, amit azelőtt soha nem tettem. És nem rábeszélés-re, hanem magamtól!Hogy zajlik egy ilyen iskolai látogatás? So-kat énekelsz?Nem, egyáltalán nem a zenén van a hangsúly. Inkább beszélgetünk. Ahogy mondtam, főleg hátrányos helyzetű gyerekek közé megyünk, akiknek a jö-vője kilátástalannak tűnik. Az ilyen fi a-talokkal beszélgetni kell, arra van szük-ségük, szinte ki vannak rá éhezve.Mit tudsz nekik mondani? A körülményei-ket nem tudod megváltoztatni!Nem, de példát tudok neki adni. Én is szegény családból jöttem, és minde-nért bitang keményen megdolgoztam. A sikerért is, az sem volt ingyen. Az emberek többsége nagy dolgokról ál-modik, nagyban gondolkodik, de nem hajlandók elfogadni azt, hogy minden kicsiben kezdődik. A mai világban ez senkinek nem szimpatikus, mindenki-nek azonnal kellene minden. Sajnos, ez a világ másképp működik. Ezeknek a gyerekeknek a semmiből egy biro-dalmat kell felépíteni. Egy löketet kell nekik adni. Egyfajta magvetés ez, és hiszem, hogy ha kétezer magból csak egy is kikel, és egy nagy fa lesz belőle, akkor már megérte!Azt mondtad, példát adsz a gyerekeknek. Milyen példát?Feleségemmel most olvasunk egy könyvet a fi úgyerekek neveléséről. Ar-ról van benne szó, hogy 0-3 éves koráig egy fi únak az anyja a mindene, aztán 3-6 éves koráig az apja a minta, és úgy

14 éves korára pedig egy példaképre van szüksége, akit nem feltétlenül a szülei közül választ. Az én életemben nem volt ilyen példakép. Viszont ebben a misszióban Sándor, vagy én példaké-pek lehetünk a srácoknak.Azért ez elég nagy felelősség, nem?Dehogynem! Főleg, hogy az életem nem mindig volt példaértékű. Bennem egy új fejezet kezdődött, de a múltbeli önmagamról azt gondolom, hogy egy idióta voltam, és ha rágondolok, ide-ges vagyok tőle, hogy hogyan lehet-tem ilyen. Persze ezt elmondom a gye-rekeknek is, hogy így ne csináljátok! Most tényleg, egyáltalán nem is énekelsz nekik?Jó, a végén azért elhangzik három dal. Egy egyházi…Hadd találjam ki a mási kettőt! A pálinka dal, meg a Vidéki sanzon?Nyertél!Nem idegen egy kicsit, egy példaadó beszél-getés után?Nem hiszem, engem így ismernek, ez vagyok én, a Mező Misi. Ezt viszont tu-dom vállalni.

James

Igen. Haza is vihetik a kórházból. Bí-zunk benne, hogy a zenélés egy életre szóló élmény.Végül sikerült „összetrombitálni” a gitáro-kat?Naná! Ha én hiszek valamiben, nagyon eltökélt tudok lenni. Addig taposok, amíg nem sikerül elérni a célt. Tizen-négy hangszert sikerült megvásárolni, ebből tízet a Baptista Szeretetszolgá-lat segítségével.Már akartam is kérdezni, hogy kerültél kap-csolatba velük?Az egy másik történet. A Cipősdoboz akció jótékonysági koncertjére meg-hívták a Voice című műsor résztvevőit. Akkor találkoztam Szenczy Sándorral, akiről egy másodperc alatt kiderült, egy húron pendülünk, sok mindenben egy rugóra jár az agyunk. Aztán meg-hívott Velencére, egy kéttannyelvű iskolába. Felléptünk a zenekarral, és beszélgettünk a diákokkal. Akkor ha-tároztuk el, valamilyen közös missziót

éppen akkor műtötték a gyerekét,

ha jól emlékszem, már tizedszerre, m

égis

jött velünk, és sugárzott az arca

... én önmagamat adom,

jön belőlem, zenélek, énekelek,

egyáltalán nem esik nehezemre...


„A gyermek egy kölcsönkapott ajándék”

Felhívásokat adnak ki, melyben nevelőszü-lőket keresnek. Ezek szerint nincs elég belő-lük… Mi ennek az oka?Valóban. Egyre több nevelőszülőre lenne szükség, hogy biztosítva legyen a gyermekek családban nevelkedé-se, ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy lecsökkent a jelentkezők száma. Ez nem is annyira érthetetlen, hiszen egy átmeneti időszakban vagyunk. Nem tudjuk megmondani a nevelő-szülőnek jelentkezőknek, hogy mi lesz egy pár év múlva, vagy, hogy milyen kritériumoknak kell majd megfelelni-ük. Így viszont ők nem tudják felelő-sen eldönteni, hogy merjék-e vállalni a nevelőszülőséget. Januártól a nevelő-szülőség munkaviszonnyá vált, és még sok egyéb változás is életbe lépett. Ez egyrészről jó, hiszen a nevelőszülőség egy elfogadott, elismert dolog lett, hi-szen eddig minden nevelőszülő önkén-tesen végezte ezt a munkát, nem volt státuszban, csak tiszteletdíjat kapott a munkájáért. Azonban a munkavi-szonnyá válás nem csak jogot, hanem kötelezettséget is hozott magával, ami meg esetleg megrettentheti a ne-velőszülőnek jelentkezőket. Például?Például, mint nevelőszülő, a mi elbí-rálásunk és döntésünk alapján végez-hetne a nevelőszülő kereső tevékeny-séget. Mint „hatóság” (vagyis, első

számú munkáltató), mi mondhatnánk azt, hogy egy kötött munkaidőben végzett munka akadályozza a gyermek körüli munka elvégzését, és ezért akár megtilthatnánk a nevelőszülőnek, hogy egy irodában vagy egy bankban dolgozzon. A másik változás, amely esetleg negatív irányban befolyásolhat egy nevelőszülőnek jelentkezőt, az az, hogy ezt követően a gyermekeknek hi-vatásos gyámjaik lesznek. Ez azt jelen-ti, hogy a nevelőszülőket megfosztják fontos döntésektől és a gyermek képvi-seletének jogától. Vagyis, ők tulajdon-képpen egy gondozási feladatot látnak el az otthonaikban, de mások határoz-zák meg, hogy azt jól csinálják-e. Az otthonaikba, családi életükbe be kell engedniük olyan hatósági szerveket, akik velük semmiféle jogviszonyban nincsenek, csak a gyermek jogán van-nak jelen és döntenek a gyermek sor-sának alakulásáról, és a nevelőszülő munkavégzésének minőségéről. Milyen változás történt még ebben a rend-szerben?Bevezették azt a kritériumot, hogy a leendő nevelőszülőknek el kell végez-niük egy 500 órás OKJ-s tanfolyamot. Eddig ez 60 órás képzés volt. Most még, az átmeneti időszakban, ezt nem kell elvégezni a nevelőszülőség meg-kezdése előtt, de vállalni kell, hogy bi-zonyos időn belül teljesíti az ember. Jövőre viszont már csak akkor kezdheti meg valaki a nevelőszülőséget, ha előt-te elvégzi az 500 órás tanfolyamot. Könnyű belegondolni, hogy ha ezt va-laki munka mellett végzi, heti egy na-pot rászánva, akkor az egy teljes év!

„Aki családot akar – és ez manapság hősies vállalkozás -, annak a világ ellen kell élnie.” Müller Péter megállapítása különösen igaz a nevelőszülőkre. A világ ellen élnek. Felvállal-nak különböző vallást vagy nemzetet, nehéz családi hátteret, egészségügyi és lelki problémákat… és hazaviszik azokat. Befogadják a családba. A nevelőszülővé válásról, nehézségeiről és szépségeiről Báló Ottíliával, a Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában működő Fészek Gyermekvédő Egyesület ügy-vezetőjével beszélgettünk.


Egy házaspár mindkét tagjának el kell végeznie a tanfolyamot?Nem, már csak annak kell iskolapadba ülnie, aki nevelőszülő lesz. Ez így egy kicsit furcsa. Mi azt képviseljük, hogy a képzés egy időszakában mindkettejüknek je-len kell lennie, hiszen a nevelőszülőség mindkettejük, sőt az egész család életét, döntéseit, jövőjét érinti!Mit tanulnak az 500 órás képzés alatt?Nehéz kérdés. Én jelenleg még kialakulatlannak látom a képzési rendszert. TÁ-MOP-os támogatásnak köszönhetően már elindultak tanfolyamok, de szinte át-láthatatlan, hogy ki és milyen tematika alapján mit tanít. Ezek a változások mennyiben vetették vissza az érdeklődők számát?Nagyságrendekkel. Január óta, amióta életbe lépett ez a rendelet, van olyan hét, hogy nem jelentkezik egy érdeklődő sem. Eddig hasonló még nem fordult elő. Mi a közös az érdeklődőkben? Stabil egzisztencia? Összetartó házaspár? Hit? Alapvetően a segíteni akarás. És sokszor a hit is. De sajnos mostanában tenden-cia lett, hogy a munkanélküliség egyik alternatívájaként tartják számon ezt a lehetőséget, és azért jelentkeznek, hogy a gyermekek gondozásával keresetre tegyenek szert. A másik csoport, akikkel mi nagyon szeretünk foglalkozni, azok azok, akik mellé tudnak adni valamit annak az értéknek, amit az állam elvár, ilyen a szellemi tőke, az anyagiak, a szeretet, a minőségi képzés, tehát, amitől a gyer-mek nem csak nevelődik, hanem amitől több lesz, gazdagabb lesz az élete.

dolom, hogy ilyet csak az tud elérni, aki nem anyagi megfontolásból lesz neve-lőszülő.Jelentkeznek gyermektelen házaspárok is nevelőszülőnek?Hogyne! Olyan fi atal házasok, akik még nem terveznek gyermeket, de szeretnének segíteni, olyanok is, aki-ket nevelőszülő nevelt, majd ő maga is az lett. Vannak olyanok, akik már felnevelték a gyermekeiket, és utána fogadnak be gyerekeket. Vagy olya-nok, akiknek nem lehet gyermeke, és olyan is van szép számmal, akik abban a tudatban éltek, hogy nem lehet saját gyermekük, és amint nevelőszülők let-tek, megérkezett a rég óhajtott váran-dósság is. Hogyan derül ki, hogy egy nevelőszülőnek jelentkező hány gyermeket „kaphat”?Az ismerkedés és a felmérés során rengeteg dologra rákérdezünk. A lak-hatási körülmények meghatározzák, hogy hány gyermeket fogadhat be egy pár. Az anyagi lehetőségek is fonto-sak annak megítélésében, hogy hány gyermeket tudnak ellátni, hiszen egy eladósodott, saját családjának eltar-tására is képtelen párt nem tudunk ne-velőszülőnek elfogadni. Ezen felül pszi-chológiai és egyéb tesztekkel mérjük, hogy személyiségük hány és milyen gyermek befogadására alkalmas. Pél-dául, hogy sérült, más nemzetiségű, vagy más vallású gyermeket tudnak-e vállalni a jelentkezők. Van olyan, aki elindul a nevelőszülőség út-ján, de belátja, hogy ez nem neki való?Igen, van. A képzés során vannak olyan szituációs játékok, amelyben mindenki szembesülhet azzal, hogy egy hasonló szituációban hogyan viselkedne. Azok-nak, akikről kiderül, vagy aki rájön arra, hogy nem lesz képes elengedni a gyere-

ket, ha a vér szerinti szülők alkalmasak lesznek a visszafogadására, azt tanácsol-juk, hogy inkább fogadjanak örökbe. Az a gyermek nem fog elmenni, az teljesen az övék lesz. De aki nevelőszülőségre szánja el magát, az azt írja alá, hogy el fogja engedni a gyermeket. Azt szoktuk mondani, hogy a gyermek egy kölcsönkapott ajándék. A nevelő nem léphet a vér szerinti szülő helyébe és nem válhat azzá. Fi-gyelnie kell arra, hogy a gyermek mindig is tudja, ki kicsoda ebben a történetben. Sok olyan eset van, amikor a nevelőszülő ezt elfogadva még maga segít a vér sze-rinti szülőnek (munkát találni, képzésre menni), hogy az talpra állhasson, és visz-sza tudja venni a gyermekét az eredeti otthonába, a családjába. Hogyan tudják a nevelőszülőt segíteni az elengedésben?Esetmegbeszéléseket tartunk az ország több pontján, ahol a nevelőszülőkkel ta-lálkozunk, és ahol egymással is beszélhetnek. Ezen a találkozón mindenki meg-oszthatja a tapasztalatát. Olyanok, akik már engedtek el gyermeket, mondjuk egy örökbe fogadó szülőhöz, elmondhatják, hogy milyen ezt megélni, hogyan lehet ezen a krízisen túljutni. Ezzel segítenek a legtöbbet egy olyannak, aki még egy ilyen élethelyzet előtt áll.Ha egy gyermek nevelőszülői családba kerül, melyik az erősebb jog, a gyermeké vagy a be-fogadó családé? Például abban az esetben, ha a hitéletről van szó?A nevelőszülők hitéletére rákérdezünk ugyan, de nem befolyásolja a nevelőszülő-vé válást. Kivéve, ha valami szélsőséges irányzatról van szó, amely már előfordult nálunk. A lényeg, hogy a gyermek vallását kell tiszteletben tartani. Illetve, nem szabad ráerőltetni azt, amit ő nem akar. Ez nem azt jelenti, hogy ha a család asz-tali áldást mond vagy istentiszteletre megy, akkor meg kell változtatnia ebbéli szokását, de nem lehet kényszeríteni a nevelt gyermeket arra, amit nem akar. Ér-dekes, hogy olyan eset is volt, ahol a család nem ünnepelt karácsonyt, és nem ajándékozták meg egymást ilyenkor, tisztán vallási okokból, a nevelt gyermeke-ket viszont nem akarták ettől megfosztani, és vettek nekik ajándékot, és a sa-

ját gyermekek bántódtak meg emiatt, mert ők nem kaptak semmit. Milyen végzettségűek jelentkeznek főleg egy ilyen feladatra?Ez nagyon változó. Nincs jellemző cso-port. Az általános iskolai vagy szak-munkás végzettségűtől a mérnökig, belgyógyász szakorvosig, a neves cég gazdasági igazgatóján át nagyon szé-les a skála. Hogyan szólítják a gyerekek a nevelőszülő-ket? Keresztneveiken?Nem, anya vagy anyus, anyu, attól is függ, hogy a vér szerinti szülőt hogyan szólította. Van olyan, hogy a vér szerin-ti az anya, a nevelő meg az anyu, vagy a vér szerinti az anya, a nevelő pedig Magdi anyu…

De nyilván van rengeteg olyan pozitív pél-da, ahol nem az anyagi megfontolás az el-sődleges. Természetesen. Egy kedves történe-tem, amikor az egyik nevelőszülőnk egy testvérpárt fogadott be. Az egyi-kükkel volt gond rendesen, megküz-döttek egymással. A gyereknek viselke-dési és pszichiátriai problémái voltak, lázadt minden ellen (ne felejtsük el, hogy egy gyereknek nem öröm nevelő-szülőhöz kerülni, hiszen ő mindig a sa-játjaihoz fog ragaszkodni, akkor is, ha az a szülő beteg, szegény vagy zűrös életet él). A nagyobb fi ú nagykorúvá válásakor jelezte, hogy ő a saját lábá-ra akar állni. Kilépett a rendszerből. Külföldön vállalt munkát, így fi atalon, a nagyvilágban kellett helyt állnia. Egy idő után felhívta a nevelőjét, aki kér-dezgette, hogy hogy boldogul, van-e mit ennie, tud-e mibe öltözködni. A fi ú így válaszolt: „Nyugodj meg, Mag-di mama, mindent úgy csinálok, ahogy te tanítottál!” Ez az egy mondat volt az elmúlt tizennégy év jutalma! Úgy gon-

...sajnos mostanában tendencia

lett, hogy a munkanélküliség

egyik alternatívájaként tartják

számon ezt a lehetőséget...

...hiszen ő mindig a sajátjaihoz

fog ragaszkodni, akkor is, ha

az a szülő beteg, szegény vagy

zűrös életet él...

A nevelő nem léphet a vér sze-

rinti szülő helyébe és nem válhat

azzá. Figyelnie kell arra, hogy

a gyermek mindig is tudja, ki

kicsoda ebben a történetben.

Ha egy gyermek nevelőszülőhöz kerül, mennyi időbe kerül, míg ki tudja mondani, hogy „anya”?Néha percek csupán! Hiszen szüksé-ge van a gyereknek arra, hogy valakit anyának szólítson, biztonságban érez-ze magát. Mi a tapasztalat, a felnevelkedett gyerme-kek tartják a kapcsolatot, esetleg visszatér-nek a nevelőszülőhöz?Igen, nagyon sok gyermek tartja tele-fonon, e-mailben, facebookon a kap-csolatot a nevelőjével, de olyan is van, aki már 6-8 éve kikerült a rendszerből, mégis visszajár a nevelőszülőhöz, aki segít neki munkát keresni, vagy sa-ját lábra állni. Olyan jó ezt látni, hogy a kapcsolat megmarad, és a gyerek a nevelőjéhez tér vissza, ahol valamilyen szinten gyökeret, kötődést, szeretetet kapott.

Kalla Tímea

A Baptista Szeretetszolgálat által fenntartott Fészek Nevelőszülői Há-lózatban 2013-ban 172 nevelőszülő gondozott 371 gyermeket.

Bővebb információ a nevelőszülői hi-vatásról: [email protected]: 06 23 375 843


életre összeköti az örökbefogadót és örökbefogadottat? Hisz semmi közük nem volt egymáshoz, hiányzik a test és vér köteléke, de mégis, ott, már az első találkozás legelső pillanatába történik valami, és attól kezdve a szülők már tű-zön-vízen képesek átmenni a gyerme-kükért. A hivatali ügyintézés az örökbefo-gadás legszárazabb része. Irathegyek mögül jogszabályok röpködnek, a do-kumentumra ügyiratszám kerül, aztán jó esetben a nap végére megszületik a határozat és hazamegyünk. Pillanatképek. „Önök nem hozzánk tartoznak” – derül ki fél óra várakozás után a Gyámhivatalban – „menjenek át a szomszéd megyébe”. „Elmegyünk mi bárhová, ha megmondják, hol írják meg azt a határozatot, amivel hazavi-hetjük a kislányunkat!” – válaszolt az örökbefogadó apa. Némi küzdelem és rábeszélés kellett, de a szomszéd me-gyében csak megszületett a határozat. Aznap a család kb. 700 km-t autózott, de végül már hármasben térhettek haza. Egy másik család, egy újabb tör-ténet. A hivatalos ügyintézésekhez elengedhetetlenek az azonosításra alkalmas okmányok. Persze mindig mindkét oldallal egyeztetünk ügyin-tézés előtt, hogy mire lesz szükség az örökbefogadás elindításához. Hangu-latos vidéki kisváros, a hivatalos ta-lálkozó előtt pár nappal egyeztettünk időpontot a vérszerinti anyával és az örökbefogadókkal. Eljött a találkozó. Az autó hátsó ülését választották a be-szélgetéshez, hisz senki sem szeretne egy ilyen helyzetben kívülállók kérdő tekintetével találkozni. Az örökbeadás eldöntött. Az örökbefogadó házaspár versenyt fut az idővel. Két nap áll ren-delkezésükre az iratok beszerzéséhez, de fönnakadnak a hivatali szűrőn. „Nem hozzánk tartoznak, mi ebben az ügyben nem tudunk eljárni, ezt a pa-pírt a megyei illetékességtől kell meg-kérni!” Aztán az illetékes megye is azt

mondja : „Mi csak akkor megyünk ki és készítjük el a környezettanulmányt, ha a gyámhivatal írásban felkéri a mi hivatalunkat. Ezt követően egyezte-tünk időpontot, kimegyünk, és írásban megküldjük a gyámhivatalnak a hatá-rozatot.” Lehetetlen helyzet, de végül sikerül kialkudni egy korábbi időpon-tot, hétvége előtt meglesz a kihelyező határozat. Reggel már ott toporgunk az ügy-intéző ajtajában, mindenki szeretné lezárni az örökbefogadást. A vérsze-rinti anya napok óta nem alszik, ki-merült, fáradt, nagyon fáradt. „Írjuk alá a papírt, és menjünk végre haza!” – olvassuk a tekintetéből. De kiderül, hogy hiányoznak az okmányai. „A kór-házban elkérték a papírjaimat, és még nem adták vissza őket. Tessék elhinni, hogy én vagyok én! Ma zárjuk le már..!” „Azonosságot igazoló okmány nélkül nem lehet jegyzőkönyvet felvenni.” Ka-talinnal beülnek az autóba, rohanás a kórházba, újra versenyfutás az idővel. A kórházban nem találják az anya ok-mányait. Fél óra telefonálgatás. Ügy-intéző hívja a hivatalokat, soron kívül kérjük elkészíteni az iratokat. Közben minden hívás alatt imádkozunk „Uram adj megoldást, adj jóindulatot!” Első helyen elutasítanak. „Uram, kérlek, se-gíts ebben a kilátástalan helyzetben!” Második helyen megnyílik az ajtó. „Hozzon az anya egy születési anya-könyvi kivonatot, és soron kívül elké-szül a személyi és a lakcímkártya!” Az anyakönyvi hivatalban csak délután fogadnak. A gyámhivatali ügyintéző nagyon megértően fogadja a hírt, de ő úgy látja, hogy délután két óráig nem tudjuk beszerezni a szükséges okmá-nyokat, halasszuk következő napra a jegyzőkönyvfelvételt. Az anya nem tá-gít, megyünk az okmányirodába. Pos-tai befi zetés, rohanás, és közben ima, ima, ima. Az okmányhivatalban várni kell, je-lezzük, hogy várnak minket, de senki nem szólít még. „Uram itt csak a te Is-

teni beavatkozásod segít. Az anyánál nincs semmilyen irat, amivel igazol-hatná magát, az anyakönyvi kivonata csak délután lesz meg, Ő nem bírna ki még egy ilyen tortúrát. „Istenem, se-gíts!” Váratlanul arrajön egy hölgy, aki felismeri az anyát. Behívják, kikeresik a rendszerből, beazonosítják, felveszik a jegyzőkönyvet az okmányok eltűnésé-ről. Megkapjuk a szükséges papírokat. „Hogy tudták ezt elintézni, ilyen ha-mar, minden irat nélkül?” – csodálkozik a gyámhivatal ügyintézője is. Csoda volt. Az anya kitartott, nem tágított: „Azt szerettem volna, hogy a kislá-nyom minél előbb hazatérhessen az új családjába.” Elfordulunk és titokban megkönnyezzük az asszonyt, aki most

Család születikSzámomra az örökbefogadásban a legnagyobb csoda: látni egy család születését, kiteljesedését - amikor a férjből és feleségből szülő lesz. Egy külföldi utazáson találkoztam először örökbefogadás útján gyarapodott családdal. Egy ikerpárra vigyáztam, akiket újszülöttként fogadtak be egy két gyerekes családba.

A kicsik még nem voltak egy évesek sem, de már akkor jól bírták a gyűrő-dést. Hosszú utat tettünk meg autóval a nagy melegben, volt időnk összeba-rátkozni. Emlékszem, sírva váltam el

tőlük. A szívemhez nőttek, és ez azóta sem változott. Néztem őket, és csodáltam Isten kegyelmét, hogy megtartotta őket, hogy életben vannak, szeretet veszi

őket körül. Boldogok voltak. Akkor, ott még nem teljesen értettem azt a különös titkot, ami minden örökbe-fogadásban ott van. Honnan az az erő és szeretet, mi az a kötelék, ami egy

búcsúzik a gyermektől, akit kilenc hó-napig a szíve alatt hordott. Honnan ez az önfeláldozó szeretet? Szülők, csalá-dok, sorsok, életek. Sokféle küzdelem a csodáért, hogy otthonra találjon egy parányi élet, megszülessen, gyarapod-jon egy újabb család. Illés Zita

64 Felebarát Magazin 2014.666664444464 65Felebarát Magazin 2014.

nél is. Persze sokféle gondolat, kérdés száguldozott a fejemben. „Uram, most mi van? Pár napon belül itt lesz egy gyer-mek, akiről semmit sem tudok, fel sem ké-szültem a fogadására. Különben is: itt van a két éves kislányunk, neki mit mondok, ki ez a gyermek?” Úgy éreztem, nem tudom megugrani ezt a feladatot. Emlékszem, ott voltam egyedül a gondolataimmal... Tudtam, hogy nem igazán van más választásom, hiszen Is-ten is ezt kívánja tőlem. Kétségbeesé-

Áldásunk: ÁronHideg, de verőfényes november végi idő volt azon a hétfő délutánon, amikor velencei otthonunkban meg-csörrent a telefon. Elsőszülött gyermekünkkel valami hétköznapi tennivaló kellős közepén voltunk, amikor férjem a vonal túlsó végén megszólalt és váratlanul feltett egy sorsdöntő kérdést.

Isten azt mondta rólad, hogy „ Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek.” (Jeremiás próféta könyve 1:5.) Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy megformált, és épp olyannak formált, amilyen vagy: érzékeny szívűnek, okosnak, magasnak, helyesnek, erősnek. Hálásak vagyunk Istennek, hogy Ő ismert és akart téged, hogy jót tervezett az életed felől, és megígérte neked a reményteljes jövőt. Kiváltság számunkra, hogy a mi gyermekünk vagy! 1994 decemberében te voltál a legszebb karácsonyi ajándék nekünk. És azóta is ajándék minden nap, minden perc.

„Szigetszentmiklóson vagyok, a Napsugár Gyermekmentő Alapítványnál. Van itt egy kisfi ú, akinek még nincsenek szülei - hazavisszük magunkhoz?” Még szóhoz se jutot-tam, ő tovább folytatta: „Persze hogy elhozzuk, hiszen te is ismered az Igét: „Ha befo-gadtok egy ilyen kisgyermeket…” ” Ezzel a rövid telefonbeszélgetéssel kezdődött. Ele-inte nem is értettem a kérdést, a helyzetet, végül rájöttem, hogy nem kell, hogy mindent értsek. Hiszen ez már egy eldöntött dolog volt… Istennél is, és a férjem-

semben azt kértem Tőle, hogy adjon egy jelet, egy egészen aprót, hogy tud-jam, hogy ezt kell tennem. A kérés egy-szerű volt. „Uram, csak egy mosolyt kérek a kisfi útól, amikor először találkozunk és rám néz majd.” A kérésem teljesült. Soha nem felej-tem el, azt a hatalmas mosolyt, ami-vel az akkor hathetes kisfi ú fogadott. Abban a pillanatban tudtam, hogy ő a mienk, az én fi am. Azóta tizenkilenc év telt el. A kisbabából felnőtt lett. Soha,

egy percig sem bántam meg a dön-tést, hogy befogadtuk. Esélyt kapott az életre, egy olyan életre, amelyben megismerhette Istent, elfogadhatta Jézus Krisztust személyes Megváltó-jának. Mi pedig gazdagabbak lettünk, ezer féle módon.

Drága Áron!

Ezt a cikket írva visszagondoltam a mögöttem álló néhány évtizedre. Mikor és hol is találkoztam először az örökbeadás és örökbefogadás fogal-mával? Kilenc éves voltam, amikor egy családi tragédia következtében két testvéremet örökbe fogadták. Hamar megismertem az örökbefogadást, az örökbeadást, az elválás fájdalmát. Ak-kor még nem gondoltam volna, hogy felnőttként majd én is örökbefogadok, és nem is egy gyermeket. Mert az Áron érkezését követően 2007 áprilisában Isten egy ikerpárral is megajándéko-zott bennünket, akiket szintén örökbe fogadhattunk. Isten már akkor tud-ta, hogy át kell mennem az örökbe-fogadás valóságos megtapasztalásán ahhoz, hogy rám bízzon egy olyan fel-

adatot, szolgálatot, amit ma végzek a Szeretetszolgálatnál. Örökbefogadó családoknak és örökbeadó anyukák-nak, családoknak segítünk egymásra találni. Mellettük állunk abban az ér-zelmileg igen csak megterhelő folya-matban, melynek során egy újszülött gyermek nyílt örökbefogadás révén új családra talál. Júniusban lesz egy éve, hogy a Bap-tista Szeretetszolgálat megkapta az engedélyt a nyílt örökbeadás közvetí-tésére. Az elmúlt néhány hónap alatt 11 gyermeket helyeztünk el családoknál, és jelen pillanatban is 5 örökbeadás van folyamatban. Célunk a gyermekmentés. Az, hogy ezek a gyermekek kapjanak egy esélyt az életre. Egy olyan életre, ahol szere-

tő szülőkre, biztonságos családra ta-lálnak, és azzá a felnőtté válhatnak, akinek Isten szánta őket. Komoly fel-adatot kaptunk, sok-sok kihívással, de sokmindenért kárpótol amikor láthat-juk az új családok örömét, nehéz sorsú szülőanyák megnyugvását és egy-egy törékeny életet, amint elindul a maga reményteljes jövője felé.

Szenczy Katalin

Bővebb információ:

[email protected]


Mesélj a családodról!Apa lelkipásztor, anya kommunikációs igazgató. A nővérem, Bori egyetemista Pesten, és van két öcsém, akik Székes-fehérváron tanulnak. Engem meg Bá-lint öcsémet fogadták örökbe anyáék. Mindenkinek elmondod, hogy örökbe foga-dott vagy?Nagyon meg kell válogatni, hogy kinek lehet elmondani. Attól függ, hogy az adott emberrel milyen mély a barátsá-gunk vagy, hogy egyáltalán érdekli-e a dolog, nehéz megítélni. Szívem szerint természetesen mindenkinek elmonda-nám. Hogyan reagálnak az emberek, a környeze-ted, amikor megtudják?Sokféleképpen. Van, aki azt mondja: „Miii? Nem hiszem el! Pedig nagyon ha-sonlítasz apukádra.” Van, aki meglepő-dik és nehezebben hiszi el, de vannak olyanok is, akiknek ez mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, és ve-lem együtt örülnek. Emlékszel arra, hogy hogyan tudtad meg, van-e valami korai emléked erről?Hat éves lehettem, amikor az egyik legjobb barátom Áron, akivel együtt nevelkedtem, átjött hozzánk játszani, és hintázás közben mesélte el, hogy őt örökbe fogadták. Ő örült, de én nem értettem az egészből semmit. Amikor elment, elmondtam anyáéknak, hogy mit mondott Áron. Ekkor anya és apa leültetett az asztalhoz, és elmondták, hogy engem is örökbe fogadtak. Ben-nem nem volt öröm. Csak csalódott-ság, értetlenség, bizonytalanság. Meg persze fájdalom, hogy valaki eldobott magától, hogy nem kellettem a saját szülőanyámnak, akinek kilenc hónapig voltam a hasában. Gondnak éreztem magam, mintha egy olyan probléma lennék, amit csak így lehetett megol-dani. Szerencsére lecsengett majdnem minden ezzel kapcsolatos negatív ér-zés bennem. Egy évbe telt feldolgozni és helyrerakni magamban a dolgokat. Nem volt egyszerű, de ennek eredmé-nyeképpen ma már magabiztosnak és

értékesnek tartom magam. Isten nél-kül nem ment volna. Emlékem semmi nincs. Születésem után hat héttel ke-rültem anyáékhoz. Mit mesél a családod, mikor, miket kérdez-tél az örökbe fogadásodról, az életadódról?Amikor megtudtam, sokat kérdezős-ködtem. Főleg arról, hogy hogyan né-zett ki, miben hasonlítok rá. És persze a történetre, hogy hogyan választot-tak engem, és miért. Azt is kérdeztem, hogy tudják-e, hogy miért nem akart engem a szülőanyám. Megkérdeztem, hogy beszéltek-e nekem erről vala-ha. A válasz az volt, hogy anya mindig mondta nekem, hogy: „Sára, te nem a pocakomból vagy, hanem a szívemből.” de korábban sosem fogtam fel, hogy ez mit jelent.Miért vagy hálás az életadódnak?Elsősorban azért, hogy egyáltalán ki-hordott és nem öletett meg. Másod-sorban azért, hogy nem intézetbe adott, hanem egy szerető családot akart nekem.Miért vagy hálás az örökbe fogadóidnak?Hálás vagyok, amiért befogadtak. De tudom, hogy nem csak befogadtak, hanem akartak engem. Azért is hálás vagyok, mert soha nem tettek különb-séget köztem és a vérszerinti gyer-mekeik, tehát a tesóim és én köztem. Olyan szeretetben és biztonságban nőhettem fel, hogy azt kívánom, bár mindenkinek ilyen családja lenne. Ami-kor kérdeztem tőlük az örökbe foga-dásról, nem kerteltek. Segítettek ezen

túljutni, vártak türelmesen és mindig a legjobbat akarták nekem. Mindenem megvan, amire szükségem van.Te tervezel-e örökbe fogadni, ha férjhez mész?Sokat gondolkoztam ezen. Eleinte nem akartam, de ez már átformáló-dott bennem. Igen, szeretnék örökbe fogadni. Szeretnék én is valaki olyan-nak szeretetet, otthont, családot adni, akinek erre kevesebb esélye van. Szoktál azon gondolkodni, hogy milyen éle-ted lett volna, ha nem fogadnak örökbe?Igen, néha elgondolkozom ezen. De fogalmam sincs, hogy milyen lenne. Lehet, hogy az utcán lennék, vagy már rég nem is élnék. Nem tudom. Minél többet gondolkozom ezen, annál in-kább rájövök, hogy mennyi áldás van az életemben. Van családom, testvé-reim, barátaim, egyetemen tanulha-tok stb. Ennyi jó dolog mellett nincs ér-telme azon gondolkozni, mi lett volna, ha…Ismered az életadódat személyesen? Nem ismerem, de majd ha készen ál-lok, egyszer fel szeretném keresni. Azt tudom, hogy csinos volt és sportos. Az alakomat tőle örököltem. Hosszú, bar-na haja volt és nem túl beszédes. Eny-nyit tudok róla.Ki adta a nevedet, az életadód, vagy az örökbe fogadóid?A szülőanyám elnevezett, de az örökbe fogadóim átneveztek. Jobban tetszik a mostani.

Kalla Tímea

Kovács Zsanettből

Egy örökbefogadás története gyermekszemmelSzőke, sportos, mosolygós lány közeledik felém. Nagy lendülettel huppan le a kis asztalkához. Azt gondolnád, szeleburdi és nagyhangú. Aztán rájössz, hogy tényleg… de ugyanakkor céltudatos, mély és magabiztos. Mint aki tudja, hogy jó helyen van. Sári Pécsett tanul, de hétvégente Székesfehérvá-ron várja a családja: szülei és három testvére. Örökbe fogadásának történetéről, életéről faggatom.

Amikor megtudtam, sokat kérdezősköd

tem. Főleg arról,

hogy hogyan nézett ki, miben hasonlí

tok rá. És persze

a történetre, hogy hogyan választott

ak engem, és miért.

Azt is kérdeztem, hogy tudják-e, hog

y miért nem akart

engem a szülőanyám.

Révész Sári


Tíz év: Kétszázezer ajándék


A Cipősdoboz Akció, Magyarország legnagyobb és legismertebb korcso-portos karácsonyi adománygyűjtő ak-ciója 2013-ban lett tízéves. A Baptista Szeretetszolgálat az akció révén az el-múlt évtizedben 200.000 cipősdoboz-ba csomagolt karácsonyi ajándékot juttatott el a rászoruló gyerekekhez. A tízéves jubileum alkalmából több különlegességgel is készült a Szeretet-szolgálat. Új központi gyűjtőpontunkat, a Ci-pősdoboz Várat Budapesten, a Deák Ferenc téren állítottuk fel, ahol a Do-boztündér várta az ajándékokat me-sebeli birodalmában. A kampány ideje alatt csak itt több, mint 5000 ajándék gyűlt össze. Országszete pedig a mint-egy 200 gyűjtőponton összen 40.100 cipősdoboz ajándékot adtak le az ado-mányozók. Mindez nem valósulhatott volna meg a magyar adományozók nagylel-kűsége, és annak a több ezer önkén-tes segítőnek a munkája nélkül, akik a gyűjtőpontokon várták, a raktárakban csomagolták, készítették, az ország különböző pontjaira szállították vagy épp a gyermekek kezébe adták a cipős-dobozokat. December közepén a jubileum kap-csán tízfős nagycsaládokat is vendé-gül láttunk egy különleges karácsonyi ebédre a Kempinski Hotel Corvinus Bu-

dapest felajánlásának köszönhetően. A gyermekek névre szóló csomagot, a szülők pedig nagy értékű ajándékcso-magot kaptak az akció kiemelt támo-gatójától, az E.ontól. Az E.on - a nagy-családokon túl - ebben az évben ezer beregháti kisgyermek számára is feled-hetetlen perceket szerzett. December 6-án a környékbeli iskolákból és óvo-dákból Tiszaszalkán ünnepelt együtt az az ezer nehéz sorsú kisgyerek, aki kitörő örömmel, valamint vadonatúj játékokkal és ajándékokkal teli cipős-dobozokkal térhetett haza. A kampány egyik fő eseménye a de-cember 20-án kétszázötven, főként állami gondozásban élő gyermeknek megrendezett Cipősdoboz Gála volt. A Nemzeti Múzeum dísztermébe érkező gyerekek Lente Péter „Égbőlpottyant mesék” című előadását is megtekint-hették. Ezen a Gálán személyesen adta át cipősdoboz ajándékát Smittné Mak-ray Katalin asszony, a Cipősdoboz Ak-ció fővédnöke. Természetesen idén sem feledkez-tünk meg a határainkon túl élő ma-gyar gyermekekről. Kétezer ajándékot juttattunk el Parajdra, a Böjte Csaba gondozásában élő erdélyi gyerekek ka-rácsonyára. A segélyakció sikerében döntő sze-repe volt partnereinek is, akik elköte-lezett támogatóink voltak: a Shopli-

...mindez nem valósulhatott volna meg a magyar adományozók nagylelkűsége és a több ezer önkéntes segítő munkája nélkül.

Országszete pedig a mintegy 200

gyűjtőponton összen 40.100 cipősdoboz

ajándékot adtak le az adományozók...

72 Felebarát Magazin 2014. Felebarát Magazin 2014.77777222272

ne, az Aegon, az E.on, a Hell Energy Magyarország Kft., Kempinski Hotel Corvinus Budapest, a Gozsdu Udvar, a Tatár Pékség, a Magyar Nemzeti Mú-zeum, a Wolf Polgárőrség, az OXYGEN Wellness, valamint számos médiapert-ner tette lehetővé az akció minden ed-diginél nagyobb sikerét. Újdonság volt a „Látható Szeretet Projekt” is a 10 éves Cipősdoboz Akció keretein belül, aminek köszönhetően 163 budapesti és debreceni látássérült rászoruló gyermek kapott karácsonyi cipősdoboz ajádékot. A program kü-lönlegessége az volt, hogy az adomá-nyozók külön jelentkezhettek arra, hogy kifejezetten látássérült gyerme-kek számára állítsanak össze névre szóló cipősdoboz ajándékokat. A jubileumi jótékonysági akció fő rendezvénye a december 22-én a Buda-pest Papp László sportarénában meg-rendezett a „Karácsonyi Ünnep a Bap-tistákkal” elnevezésű ünnepi koncert volt. Ezen a meghitt eseményen több ezer gyermek és felnőtt vett részt az ország számos pontjáról. Utazásukat, ellátásukat a Baptista Szeretetszolgá-lat szervezte és fi nanszírozta, így olyan fi atalok is eljuthattak a fővárosba, és

az Arénába, akik korábban soha nem hagyták el lakhelyüket. A Cipősdoboz Akció hatalmas utat tett meg az elmúlt évtizedben. 2004-ben még kevesen hitték, hogy Ma-gyarországon majd ezrek, sőt tízez-rek készítenek ajándékcsomagot egy rászoruló kisgyereknek. Mára sokak számára az ünnepi előkészületek, az advent elmaradhatatlan része lett a ci-pősdoboz ajándékozás. Családok, kö-zösségek, cégek, osztályok gyűjtik az apró kincseket, s csomagolják ünnepi díszbe ajándékaikat, hogy örömet sze-rezzenek egy ismeretlen gyermeknek. A cipősdobozba zárt szeretet negyed-millió gyermekhez jutott el ajándékaik, ajándékaink révén. Mindenkinek kö-szönjük, aki része volt a csodának, és pár percre örömöt varázsolt egy gyer-mek életébe.

Révész Szilvia

Családok, közösségek, cégek, osztályok

gyűjtik

az apró kincseket, s csomagolják ünn

epi díszbe

ajándékaikat, hogy örömet szerezzene

k egy

ismeretlen gyermeknek.

A cipősdobozba zárt szeretet negyed-

millió gyermekhez jutott el ajándékaik

,

ajándékaink révén.

74 Felebarát Magazin 2014.74 Felebarát Magazin 2014.

mosoly, ajándékbaGeomag? Még csak nem is hallottam róla! – néztem csodálkozva Gabikára, a Vakoda gyermekvédelmis munka-társára. „A geomag egy olyan játék, amellyel nem csak egy látássérült kis-gyerek, de még mi is szívesen játsza-nánk. Egy komoly összerakós logikai játék.” – válaszolta. „De, persze, ha há-rom különböző anyagú és nagyságú babzsákot tesz valaki a csomagba, an-nak is nagyon fog örülni a gyerek, eb-ben biztos vagyok!” Valahogy így zajlott az első meg-beszélés a Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Egy-séges Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Kollégiuma és Gyermek-otthona igazgatói irodájában, vagy, ahogy maguk nevezik: a Vakodában. Ismerkedés, óvatos és kevésbé tapin-tatos kérdések, tervezgetések. A cél az volt, hogy a Baptista Szeretetszol-gálat közreműködésével karácsonyra mind a száz látássérült gyermeknek személyre szóló cipősdoboz ajándékot adhassunk, és ennek elkészítésére vál-lalkozó támogatókat találjunk. Ehhez azonban némi tudással kellett felvér-teznünk magunkat: minek is örül egy látássérült kisgyermek? Lego, csörgő-labda, tapintható könyv, zenélő mü-tyürök, illatszerek, táskák, kulcstar-tók… a lista szép hosszúra sikerült. A határidőt is megszabtuk. Jöhetett a (L)átható Szeretet Projekt hirdetése, és az

első támogatók regisztrálása, akik név, életkor és érdeklődési kör megadása alapján készítenek el egy látássérült gyermeknek egy cipősdoboz ajándé-kot. Egy hét alatt jelentkezett száz em-ber. És a jelentkezők száma csak nőtt, nőtt, és még mindig csak nőtt. Végül a debreceni dr. Kettesy Aladár Általános Iskola 1-8. osztályos diákjait is bevon-va, összesen 163 gyermek neve, kora és szíve-vágya került egy-egy adományo-zóhoz. A lelkes ajándék-készítők telefonál-tak, kérdeztek, vásároltak, alkottak. „Mi a kedvenc meséje Lilinek?” „Mek-kora pólót hord Oszkár?” „Mit lehet adni még egy siket-vak kislánynak?” A szememben ők, 163-an végül egy em-patikus, elszánt, lelkes kis csapattá ko-vácsolódtak. Pedig volt közöttük pécsi, kisújszállási, szarvasi, külföldi, akadt férfi és nő, családos és egyedülálló, és két cég is. A december eleji határidő napján nem is reméltem, hogy érkezik csomag. Kellemesen csalódtam: egy nappal előtte már bekopogtatott vala-ki az irodánk ajtaján. Egy roppant visz-szafogott, csendes nő. Letette a pultra a dobozt. Bemutatkoztunk. Pár szót váltottunk csak. Nem kellettek sza-vak. Ő hittel és bizalommal adta át a csomagot. A szemében láttam, hogy tudta: ajándékát ígéretemhez híven el fogom juttatni a gyermeknek.

Volt olyan nap, hogy egy leves elka-nalazása alatt négy doboz átvételére hívtak ki a kollégáim. És a csomagok szépen sorakoztak: volt Malacka-, vagy gitár-alakú, szintetizátor-formá-jú, akadt nagyobb és kisebb, szerény papírban megbújó és óriási masnis is. Debrecenbe egy kollégával érkez-tem, az iskolai karácsonyi ünnepség előtt egy órával. Sokan segítettek be-hordani a 63 csomagot. Hitték is, meg nem is, hogy ez tényleg a gyerekeké. „Csak nem viszik vissza…” – hallottam meg, amikor ketten összesúgtak az asztalon tornyosuló csomagok mel-lett. Nem, nem vittük vissza. Elsőstől a nyolcadikosig, mindenkit összezsú-foltak egy teremben. Mi olvastuk a ne-veket, a gyerekek meg egyesével jöt-tek ki a dobozokért. A nagyok gitárt, logikai játékot, táskát, illatszert vagy mp3 lejátszót kaptak, a kicsik dobozai játékokat, hangoskönyveket és ked-ves apróságokat rejtettek. Egyikük bi-zonyára azon az őszön kezdhetett el gitáron játszani, mert amikor kimond-tam a nevét, ő pedig átvette az aszim-metrikus dobozba zárt hangszert, a szülők és tanárok egyszerre hördültek fel meglepetésükben és örömükben. Megindító volt látni azt a kislányt is, akinek egy nagy Süsü-fi gurát adhat-tam – azt, amelyet egy kisújszállási tanárnő varratott az ő kis támogatott-jának. Most ott ült a kislány, a debre-

ceni iskola egyik termében, és ölelte a jószágot. A Vakodás ünnepség két nappal ké-sőbb legalább ennyi, és legalább ilyen mélyen beivódó fantasztikus élményt jelentett. A száz gyermek a káprázatos színes üvegekkel díszített Nádor te-remben gyűlt össze. A fényárban úszó, díszes mennyezetű, parkettás terem-ben tapintani lehetett a feszültséget. A szívem erősen vert. Két önkéntes se-gítőm olvasta a csomagokon szereplő nevet. A Vakoda tanára kiegészítette családnevekkel, így azonosítottuk a megajándékozottat. Sokukat kerekes-székben toltak ki a színpadhoz, volt, akit tolmácsa kísért, és a tenyerébe je-lelte: ajándék… a tiéd! Noha a gyerekekről profi fotósok ké-szítettek képeket, a legszebbeket még-is a szívemben őrzöm: azokhoz han-gok, pici mosolyok, illatok is társulnak, és soha ki nem fakuló színekkel égtek bele az elmémbe. Az utolsó csomag egy fővárostól tá-voli kis faluba került. Karácsony más-napján vittük el a férjemmel. „Nem csak ez az egy gyerek volt beteg aznap, miért csak neki hozzuk el a csomagot?” –kérdezte jogosan, miközben névtelen utakon navigáltam őt. „Nem tudom. Csak úgy éreztem, hogy neki át kell ad-nunk személyesen, mert az ünnepség előtt nem egyszerűen meg volt fázva, hanem egy komoly műtéten esett át.” –

válaszoltam. Egy szerény hajlékban ta-láltuk meg Timikét. A vak, üvegcsontú, tízéves kislány a tisztaszobában, egy kanapén feküdt. „Meglepetést hoz-tunk neked, Timike! Csak a tiéd!” – sut-togtam a kicsinek, aki a legszebb, fél-szeg fékmosollyal ajándékozott meg érte. „Addig nem visszük vissza Pestre, amíg meg nem tanul járni.” – mondta az anyuka. „Ami azt jelenti, hogy ebben a félévben már nem fog iskolába járni.” Hát, ezért kellett elmennünk hozzá.És a kedves kis mosolyért kellett végig-csinálnunk ezt az egészet.

Kalla Tímea

(L)átható Szeretet Projekt

j


a Baptistákkal Tíz éves jubileumát ünnepelte 2013 karácsonyán a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz Akciója. Negyedmillió ajándékdoboz, több ezer önkéntes segítő, és egy nagyszerű cél; „tegyük közösen szebbé egy rászoruló kisgyermek karácsonyát”. Gondolni sem mertük volna egy évtizede, hogy ilyen nagy tömegeket megmozdító kampányba fogtunk.


lalt meg. A baptista közösségek sok-színűsége a dalok hangvételében és stílusában is visszatükröződött, ezt a sokszínűséget mutatta az Aréna telt-házas nézőtere is. Sokan családosan érkeztek, de volt hogy egész gyüleke-zetek, iskolai csoportok jöttek együtt ünnepelni. A baptista fenntartású is-kolák diákjai, az intézmények lakói ta-lálkozhattak a gyülekezetek tagjaival. Az ország minden részéből tucatnyi busz hozta a résztvevők százait, és so-kan érkeztek a határon túli magyaraj-kú közösségekből is.

Az Újpesti Baptista Harangzenekar gyönyörű harangjátéka hangolt ben-nünket az ünnepre, majd az est házi-gazdái, Borbás Mária és Varga György következtek. A hivatalos program első fellépőjeként a Baptista Közpon-ti Ének- és Zenekar karácsonyi témájú művei szólaltak meg Oláh Gábor kar-mester vezényletével, amit pár dalban egy baptista gyermekkórus is szinesí-tett. Egy rövid videóbejátszást követő-en - melyben a „Jézus élete” című fi lm-ből láthattunk a születéstörténetet - Szabó Balázs és gospel csapata lépett

a színpadra, akiktől saját dalaik mel-lett karácsonyi énekeket hallhattunk. “Az én történetem” című kisfi lmben a Schönek család életébe kaptunk be-pillantást, ezután egy bibliai üzenetet hallgattunk meg Papp Jánostól, a Ma-gyarországi Baptista Egyház elnökétől. Az Andor Ilona Művészeti Általános Iskola vezetésével a baptista fenntar-tású iskolák diákkórusa következett, ahol több intézmény gyermekei éne-kelték együtt a „Mi dalunk”-at. Idén először kerültek átadásra a Szeretet-szolgálat által alapított díjak, ame-

lyekkel kiemelkedő teljesítményű munkatársait ismerte el. Az oktatási területen végzett kiemelkedő munká-ért az Ócsai Nagy Pál díjat Karkóné Lu-kácsy Marianna, seregélyesi pedagó-gus, a kiemelkedő szociális munkáért adományozott Csopják Attila díjat Mi-letics Marcell, az Utcafront vezetője, a humanitárius munkáért járó Cserepka János díjat Révész Szilvia, kommuni-kációs igazgató és végül a Paul Mon-tacute díjat Szopka Ilona, az ÉFESZI intézményvezető helyettese vehette át.

A legtöbb cipősdobozt összegyűj-tő iskolák is jutalomban részesültek. A rendezvényt közéleti személyiségek is megtisztelték jelenlétükkel és jel-képesen átadtak egy-egy cipősdoboz ajándékot. Schmittné Makray Kata-lin, a volt köztársasági elnök felesége a dévai gyermekotthonból érkezett gyermekeknek adta át az ajándékait, és beszédet mondott Soltész Miklós szociális és családügyért felelős állam-titkár is. Az este utolsó szakasza a karácsony lényegéről, Jézus örömhíréről szólt. Az üzenetre Gál Dávid és a Tűzveszély! zenekar majd Pintér Béla és csapata hangoltak fel, megénekeltetve a kö-zönséget is. Hozzájuk csatlakozott a kisújszállási baptista iskolákból össze-állt nagy gyermekkórus is. Szenczy Sándor, a Baptista Szere-tetszolgálat vezetője röviden beszélt az életéről és megtéréséről, és az Isten melletti döntésre hívta fel a jelenlevő-ket. Többen nyilvánosan is vállalták, hogy Jézus Krisztust, az igazi ünne-peltet választották. Az est fi náléja két karácsonyi ének volt, melyben minden korábban színpadra lépő énekelt, mi-közben meglepetésként léggömbök százai hulltak a magasból. Ekkor már a teljes közönség felszabaduva énekelt, a gyerekek pedig nevetve kergették a küzdőtérre érkező lufi kat. Az ünnep igazi értelmét talán ak-kor értettük meg igazán, amikor lát-hattuk, hogy az ország különböző ré-szeiből érkező diákok, pedagógusok, önkéntes segítők, vagy éppen magas-rangú vezetők is együtt, egy cél érde-kében mozdultak meg, hogy megmu-tassák a karácsony igazi jelentőségét.

Révész Balázs

Az eddig elképzelhetetlennek vélt számok most már tényszerű-en igazolják: a magyar emberek szeretnek és tudnak adni.

Óriásvállalatok, gyülekezetek, iskolák, óvodák, intézmények vállalták, hogy elkészítik, összegyűjtik és szállítják a kincsekkel teli ajándék-dobozokat, valamint promotálják a Cipősdoboz Akciót. Idén minden eddiginél többen, mintegy 41.000-en döntöttek úgy, hogy örömet okoznak ugyanennyi kisgyermek-nek, akiknek ezzel boldogabbá tették az ünnepet.

A Baptista Szeretetszolgálat és a Magyarországi Baptista Egyház egy nagyszabású, közös programmal ün-nepelte a Cipősdoboz Akció lezárását és a karácsony legfőbb üzenetét, Jé-zus Krisztus, a Megváltó születésé-nek örömünnepét. A korábbi években hagyománnyá vált, hogy a kampány végét nagyszabású koncerttel zárjuk a Papp László Sportarénában. Zenélt ezeken többek között Ákos, az MR2 Szimfonik, a Harlem Gospel és a TV2 Voice csapata, idén pedig egy színes és sokrétű „saját” zenei program szó-


Azok az emberek, történetek és események, amelyek egy segélyszervezetnek munkát adnak, gyakran megihletik a kultúra különböző frontjain alkotó művészeket is. Míg a segélymunkás a megoldást keresi, a művész létrehoz valamit: mondatokat, képeket, hangokat, az együttműködésből pedig valami nagyszerű születik. Szerencsére az elmúlt időszakban is sokszor találkozott a két halmaz, én pedig szeretettel ajánlom a következő könyveket, filmeket, zenéket a segélymun-ka és a kultúra „metszetéből”!

Gál Dávid, ügyeletes kultúrafogyasztó, nemzetközi igazgató

Barbara Coloroso - Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak Akár óvodás, akár középiskolás a gyer-mekünk, felmerülhet a kérdés: hogyan szakíthatjuk meg az iskolai erőszak körforgását? A társait terrorizáló gyerek, a kisze-melt áldozat, aki nem mer segítséget kérni, a tétlen szemlélők, valamint a felnőttek, akik a gyermekkor vele-járójának tekintik az erőszakot – saj-nos egyik sem ismeretlen jelenség a számunkra. Barbara Coloroso kiváló könyve az internetes zaklatásról szóló fejezettel kiegészülve kerül a magyar olvasók kezébe a Harmat kiadó jóvol-tából. A gyermeknevelés világszerte elismert szaktekintélye remekül hasz-nálható eszközt ad a szülők, pedagó-gusok - és mindenekelőtt a gyerekek - kezébe. Ha tanácsait megfogadjuk,megszakíthatjuk az erőszak körforgá-sát. - www.harmat.hu

ZeneMagna Cum LaudeNem csak Mező Misit szeretjük (vele interjú készült itt a lapban) hanem az általa vezetett zenekart, a Magna Cum Laudét is! Az idén 15 éves formá-ciót országszerte ismerik: a Vidéki Sanzon, a Sirató, a Pálinka dal előadói legtöbbször az emberi lélek mélységét világítják meg dalaikkal. A jubileum kapcsán nem csak új lemez készül – a Köszönet és a Nem, nem, nem című dalokat már meg lehet hallgatni – hanem egy könyvvel, és egy decemberi Arénakoncerttel is készülnek a Magnás fi úk.www.soundcloud.com/magnacumlaudezenekar/

Michael W. Smith: SOVEREIGN

A három Grammy és negyven Dove díjas Michael W. Smith-t már régi barát-ként üdvözölhetjük. Három alkalommal zenélt Magyarországon, többek között a Szeretetszolgálat meghívására is. Az elkötelezett karitatív mun-kájáról is ismert zongorista-dalszerző most hat év után lepte meg hallgató-ságát egy Istent dícsérő dalokat tartalmazó albummal. A május 13-án meg-jelent „Sovereign” generációkon átívelő zenei kollaborációkat és a mennyet ostromló dallamokat tartalmaz, többek között Kari Jobe és Leeland Moo-ring közreműködésével. www.youtube.com/user/MichaelWSmithVEVO/

KönyvÉletrevaló: Bibliaismereti munkatankönyv és tanári kézikönyv első és ötödik osztályosoknakA baptista iskolahálózat növekedése lehetővé és szükségessé tette, hogy megszülessen egy olyan bibliaismereti tananyag, amely az általános iskolások számára érthetően, változatos és korszerű pedagógiai módszerekkel te-szi közelivé a Biblia igazságait. A Baptista Szeretetszolgálat, a Baptista Oktatási Központ és a Harmat Kiadó közös munkájának eredménye a bibliai történeteket kreatív módon, a korosztály nyelvén mutatja be, ráadásul gyönyö-rűen illusztrált foglalkoztató feladatokkal. Az “Életrevaló” bibliaismereti tankönyvek nem csak hittanórára valók, ezt erősítik Halász Tímea, a Fiatalok Krisz-tusért Alapítvány igazgatójának sorai is: „A gyerekek egyszerűen odáig vannak érte. Tele van képekkel és olyan illusztrációkkal, amik nekik szólnak, és segítik őket, hogy könnyebben megértsék a bibliai történeteket is… Szülőktől érkezett olyan visszajelzés, hogy bár-csak újra gyerekek lehetnének és ebből a könyvből tanulhatnának. A tankönyvcsalád használatával gyerekjáték a felkészülés egy-egy órára. Ifj úsági referensként évek óta tinédzse-rekkel foglalkozom és látom, hogy szükség van új módszerekre a fi atalok elérésében. Ehhez nyújt nagyszerű segít-séget az Életrevalók!”

82 Felebarát Magazin 2014.

FilmAz elfogyó jég nyomában (Chasing Ice)James Balog, a National Geographic természetfotósa az „Extrém jégkuta-tás” elnevezésű tudományos megfi -gyelésével létrehozta a klímaváltozás eddig legszemléletesebb bizonyítékát. Az eredményeket egy lélegzetelállító-an gyönyörű fi lm dolgozta fel, amely-ben Balog a time-lapse technika segít-ségével szemlélteti a gleccserek riasztó zsugorodását. „Az elfogyó jég nyomá-ban” a legzordabb sarkvidékeken köve-ti végig a fotóst, aki egészségét és kar-rierjét kockáztatta hogy kihelyezze azt a 25 speciális fényképezőgépet, amely három éven keresztül rendszeresen fo-tózta a jéghegyeket. Az éveket aztán másodpercekbe sű-rítve készültek azok a döbbenetes fel-vételek, amelyek nem csak fi lmfesz-tiválok, hanem a tudományos világ érdeklődését is felkeltették. James Balog TED előadása magyar

felirattal: http://www.ted.com/

talks/james_balog_time_lapse_

proof_of_extreme_ice_loss

Nebraska

A hat Oscar jelölést kapott fekete-fehér fi lm kötelezően könnyre (és neve-tésre) fakaszt mindenkit, aki valaha is közel került az idősgondozáshoz. A szenilis főhős Woody Grant kap egy kamu reklámlevelet, miszerint nyert egymillió dollárt. Mivel családja nem tudja lebeszélni erről, fi ával együtt út-nak indul Nebraskába, hogy átvegye a nyereményét. A vérbeli apja-fi a úti-dráma közben felszínre kerül a hallgatag öregúr múltjának számos epizód-ja és a szeretetszolgálati munkatárs óhatatlanul elgondolkozik: vajon hány ilyen történet rejtőzik annál a soktízezer idősnél, akiknek nap mint nap se-gítünk idősotthonainkban vagy a házi segítségnyújtás során?www.port.hu/nebraska/pls/w/fi lms.fi lm_page?i_fi lm_id=142392

RendezvényBalaton-Net2014. augusztus 20-24., BalatonszemesÖt nyárbúcsúztató nap a Balaton partján erőteljes és kiegyensúlyozott bibliatanítással, családi programokkal minden korosztálynak, felekezet- és nemzetközi környezetben. A Baptista Szeretetszolgálat is visszatérő vendé-ge ennek az egyedülálló rendezvénynek. Szenczy Sándor elnök nevét gyak-ran megtaláljuk az előadók között, a Szeretetszolgálat standja minden év-ben ott van a keresztyén civil szervezetek expóján, a Net-Beach elnevezésű tóparti programon pedig rendszeresen találkoznak támogatók, barátok, kollégák. Ahogy az elmúlt években, idén is érdemes feltölteni az elemeket és ellátogatni a „Netre”, akár egész hétre, akár csak egy napra is!http://www.balaton-net.eu

A jövő biztonságáért ma kell lépéseket tennünk.Ebben igyekszünk segíteni ügyfeleinket minden élethelyzetben.

Több mint 1 millió termék, 3300 átvevőhely, kreatív ötletek, törzsvásárlói program, folyamatos akciók, különleges ajánlatok.És még több idő élni.

www.shopline.hu További részletekért látogasson el a shopline.hu/szolgaltatasok oldalra, tudjon meg többet, és éljen a Shopline nyújtotta exkluzív lehetőségekkel!

felebarát 2014 június

Documents