felvidéki magyarok 2011 - 1. szám

FELVIDÉKI MAGYAROKJELEN – LÉT

Készítette a Szövetség a Közös Célokért a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

Tartalom:

Először a közösségnek kell talp−ra állnia, hogy át tudja alakítani apolitikáját Interjú Duray Miklósal 2

Farkas Iván: Dél−Szlovákia gazdasági helyzete 6

Kvarda József:A kistelepülések helyzete és fennmaradásuk esélyei Szlovákiában 12

Fibi Sándor: A magyarság megtartása és összetartása csak együtt lehetséges 15

Ádám Zita: Ami a számok mögöttvan, vagy az őszinte kérdésekről és csakis a közös gondolkodásról 19

Egy felmérés margójára: A szlovákiai magyarság61 százalékának fontos a magyarság helyzete 23

Újabb tízezrek tűnhetnek el!

A szlovákiai magyarok számának csökkenése várható − Interjú Gyurgyík Lászlóval 24

Gyöngül nemzeti azonosságtudatunkinterjú Lampl Zsuzsannával 26

Karaffa János:A szlovákiai magyar katolikusokküzdelme saját püspökért éspüspökségért 27

Duray Miklós: A Kárpát−medencei Magyar Képviselők Fóruma és az államhatáron átívelő magyar nemzetpolitika 31

NYELVHÁBORÚINK

A tiltakozástól a beletörődésig 36

Bauer Edit: A Velencei Bizottság jelentése 38

MKP: A Velencei Bizottság szlovák államnyelvtör−vénnyel kapcsolatos véleményének elemzése 40

Korom Ágoston: Mit vizsgálhat az Európai Bíróság a szlovák államnyelvtörvény kapcsán?

45Kisebbségi nyelvhasználat Szlovákiában egy ET−jelentés tükrében 50

Koncsol László: A dunaszerdahelyi tüntetés margójára 51

Varga Sándor: A szlovákiai magyarság az önfeladás útján? 53

2011/I. Elektronikus folyóirat

Felvidéki Magyarok, Tornalja, illusztrációs fotó

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. Interjú Duray Miklóssal2

Megfogalmazható egyet−len, mondjuk úgy: a legna−gyobb tanulság az elmúlthúsz évvel kapcsolatosan aszlovákiai magyar közösségés a szlovákiai magyar poli−tikai képviselet szempontjá−ból?

– Nem egyetlen tanulsá−got, hanem tanulságok egészsorozatát lehetne megfogal−mazni, egy alapos elemzésalapján. Elsősorban arról,hogy milyen hibákat, milyenakaratlan és milyen tudatosvétségeket követett el a felvi−déki magyar politika. Azakaratlan vétségeket inkábba tanulás árának kell tekinte−ni, a tudatos vétségeket pe−dig a politikusi alkalmatlan−ságnak vagy elkötelezetlen−

ségnek a számlájára lehet ír−ni. Ha e rendszer alapjánpróbáljuk értékelni a felvidé−ki magyar politikát, akkor éna legfontosabb események−nek a pártalakításon kívül az1994. január 8−ai komárominagygyűlést, a pártok egyesí−tését, és a nagy nehezen ki−küzdött komáromi magyaregyetemet tartom. Ez a há−rom esemény az elmúlt húszév legfontosabb mérföldkö−ve. Amit pedig a negatív ol−dalról fogalmaznék meg, azaz, hogy amikor 1998−bankormányba léptünk, nem fo−galmaztuk meg határozottana kormányba lépés feltétele−it. A másik óriási baklövés azvolt, hogy a komáromi nagy−gyűlésen megfogalmazott el−

vek megvalósítására nemeléggé törekedtünk. A har−madik nagy hiba pedig2009−ben Bugár Béla párta−lapítása volt. Az összegezőtanulságot úgy fogalmazha−tom meg, hogy az egység−politilázás megteremtése, azarra való törekvés egy elégfontos közös élménye volt afelvidéki magyar politikusoknagy részének, és a felvidékimagyarság számára lelkesítőélmény volt a magyar pártokegyesülése. A baj az, hogyezt nem minden felvidékimagyar politikus vette ko−molyan és tartotta magáranézve kötelezőnek, s tulaj−donképpen ebből eredtek abelső feszültségek az MKP−ban. Ez vezetett el 2007−ben

az elnökcseréhez, illetve aleváltott elnök új pártjánakmegalakításához 2009−ben.

A 2009−es pártalapítástviszont az idei parlamentiválasztásokon a szlovákiaimagyarság is honorálta, hi−szen Bugár pártja teljesenegyértelműen a szlovákiaimagyarok szavazatainak kö−szönhetően jutott a parla−mentbe. Ez a szikár tény mitárul el a szlovákiai magyar−ság mint közösség húsz évalatt megtett útjáról?

– Nekem az az érzésem,hogy nem a felvidéki magyarválasztópolgár tudatos ma−gatartásával történt meg,hogy mintegy 150−ezer ma−gyar a Most−Híd pártra sza−

Először a közösségnek kell talpra állnia,hogy át tudja alakítani a politikáját

Duray Miklós búcsút intett az aktívpártpolitizálásnak, ez azonbanesetében nem jelenti, hogymegszűnik azzal foglalkozni, amiolyan szervesen tartozik hozzá, minta tulajdon bőre. Mi, szlovákiaimagyarok, a sorsunk alakulásamindig is a legfontosabb dolgokközé tartozunk majd életében, és azegyetemi katedrán is, ahol térségünkkortárs politikatörténeténekelemzésével foglalkozik. A szlovákiai magyar politikarendszerváltást követő húsz évérőlkérdeztük Duray Miklóst.


vazott és alig valamivel többmint 100−ezer az MKP−ra. Atörténtek hátterében azt kellkeresni, hogy az új párt meg−alakítása miatt kit hibáztat−tak, és kit jutalmaztak. Azttapasztaltam, mintha a felvi−déki magyarok az MKPszámlájára írták volna, hogyBugár Béla pártot alapított, snem az ő számláját terheltea pártütés, ami bekövetke−zett. És még egy olyan élmé−nye volt a felvidéki magya−roknak, amiről nem elégszerbeszélünk: 1998−ban BugárBéla személyiségének tudtákbe, hogy az MKP kormány−zati szerepvállalása után azállami hivatalokban kezdtékemberszámba venni a ma−gyarokat. Ezt kimondottanBugár politikusi eredményé−nek tekintették, ugyanakkora hibákat, melyeket elköve−tett az MKP, azt Bugártól el−választották és az MKPszámlájára írták. Tehát: szét−vált a személyiség és a párt afelvidéki magyar választókszemében, a pártot negatí−van értékelték, a személytviszont, aki kilenc éven ke−resztül a párt elnöke volt,pozitívan. A 2010−es válasz−tási eredmény hátterében énezt látom.

Lehet, hogy ez így isvan. Szerintem azonbanmégiscsak történnie kellettvalaminek a szlovákiai ma−gyarsággal mint közösséggelis, hiszen ha elvonatkozta−tunk a pártpolitikától, akkoris megmutatkozik egy mér−hetetlen szétforgácsolódott−ság, értékvesztés, közösség−építési képtelenség. Nálunklényegesen kisebb és szegé−nyebb határon túli magyarközösségek tudtak építkez−ni, rádiójuk, televíziójuk,plurális sajtójuk van… Mitmond ez rólunk, a közösség−ről önnek?

– Azt gondolom, ennekaz oka szintén a politikaiéletünkben található meg.

Amikor 1989−1990−ben új−raindult a többpártrendszerCsehszlovákiában a kommu−nista hatalom bukása után,akkor egy olyan magyar po−litikai erő került előtérbe,amely úgymond demokrati−kus politikai keretek közöttpontosan másolta azokat amagatartási formákat, ame−lyeket az 1950−es évek ele−jén a magyar kommunistáktanúsítottak. Tehát: besora−kozni úgymond a többségmögé vagy mellé, és csakaddig nyújtózkodni, amed−dig ez a többség engedi,vagy elfogadja. Ez a politikaimagatartási típus nem azönállóságra és a demokráciaadta lehetőségek kihasználá−sára biztatott, hanem inkábba kommunizmus kereteineka folytatására. Hogy ez még−sem volt teljesen egysíkú, azazért volt lehetséges, mert aFüggetlen Magyar Kezdemé−nyezésen kívül még két pártjött létre, viszont a politikaitérfelet az FMK és a MagyarKereszténydemokrata Moz−galom próbálta egymás köztfelosztani azzal az elhatáro−zással, hogy a harmadikat,az Együttélést megpróbáljákkiszorítani. Ebben a viasko−dásban telt az első nyolc éva pártegyesítésig, de a párt−egyesítés után a Magyar Ko−alíció Pártján belül is ezek atendenciák érvényesültek,gyengítve a párt belső életét.

Minden idők legjobberedményét az 1994−es vá−

lasztásokon a hármas koalí−ció érte el. Ezt követte aMečiar−féle választójogi tör−vénymódosítással kikény−szerített pártegyesítés,amely nem csupán ennek akövetkezménye volt…

– A Mečiar−törvény csakmeggyorsította az egyesülést,de nem ez volt az alapvetőoka. A pártegyesítést elsősor−ban a felvidéki magyar vá−lasztópolgár akarta. A politi−kai osztály megosztott volt,arról nem is beszélve, hogymaga a szlovák politika semfogadta ujjongva a hárommagyar párt egyesülését. In−kább annak örültek volna, haaz Együttélés kiszorul a poli−tikai életből, és marad part−nerként a szlovák politikaszámára az a két politikaierő, amelyet elfogadhatóbb−nak tart, mert alkalmazko−dóbb a szlovák célokhoz.

Ha a nyolcéves kor−mányzati szerepvállalástnézzük a felvidéki magyarpolitika szempontjából, le−szűrhető−e belőle olyan kö−vetkeztetés, hogy az ön általemlített szlovák elvárás éstörekvés végül sikerrel járt?Arra gondolok, hogy az au−tonóm szlovákiai magyarpolitika a két Dzurinda−kormány idején „sikeresen”kiszorult a szlovák nagypoli−tikából, és mind a mai napigproblémát jelent, hogy újraönálló, szuverén, önépítőprogramot tudjon megfogal−mazni.

– Nem is annyira a kétkormányzati ciklusban szo−rult ki a nagypolitikából aszuverén program, hanemmár korábban kezdett kiszo−rulni, hiszen a pártegyesítés−hez vezető út is tulajdonkép−pen arról szólt, hogy el kellfelejteni a komáromi nagy−gyűlésnek az eredményét.Tehát az autonóm politizá−lás és az autonómiára valótörekvés háttérbe szorítása ahárom párt egyesítésének isa feltétele volt már. A kétkormányzati időszakban pe−dig olyan választási progra−mok születtek, amelyek ele−ve nem számoltak egy belsőönrendelkezéssel sem a po−litikai élet vonatkozásában,sem a magyar közösség vo−natkozásában. Az ebbőladódott feszültség vezetett eloda, hogy 2007−ben le kel−lett váltani Bugár Bélát, deez a kérdés nem kapott zöldutat az elnökcserével sem azMKP−ban.

Mekkora szerepe voltBugár Bélának abban, hogya Magyar Koalíció Pártjánakmagyar vonatkozású ele−mentáris követelései tiltólis−tára kerültek a két Dzu−rinda−kormány megalakítá−sáról szóló koalíciós szerző−désekben?

– Hát gondoljunk vissza!1998−ban mielőtt az új kor−mánykoalíció hozzáfogottvolna a kormányprogrammegfogalmazásához, a koa−líciós szerződés tilalmakat

Minden idők legjobb eredményét az 1994−es választásokon a hármas koalíció érte el. Aképen a koalíciós szerződés megkötése, 1994. júniusában


rendelt el a Magyar KoalícióPártjával szemben, azt fogal−mazta meg: mi az, amiről lekell mondania az MKP−nak.Ez azonnal megosztotta azMKP vezetését, de sajnos,kisebbségben maradtak, akikezzel nem értettek egyet. Ésez a szellemiség nyomta rábélyegét a kétszer négyéveskormányzati részvételre is.Eleve úgy fogalmaztuk megelképzeléseinket a kormány−ba beilleszkedve, hogy ön−magunk vettük számba, mitnem fogad el a szlovák poli−tika, és azt már szóba semhoztuk. Amikor a nagy al−kotmánymódosítás volt2000−ben, a szavazataink fe−jében el akartuk érni, hogy apreambulumból kerüljön kiaz a kitétel, hogy a „szlováknemzet akaratából” születettaz alaptörvény, mert ez ele−ve másodrendű polgárokkáteszi az etnikailag nem szlo−vákokat, mégsem fogalmaz−tunk meg olyan javaslatot,amely ennek a helyére ke−rülhetett volna – tudván:nincs, és ma sincs szlovákpárt, amely ezt támogatnávagy elfogadná. Egy javasla−tunk volt, s azt eleve elvetet−te már az MKP elnöksége is,hogy legyen az alkotmány−

ban megfogalmazva az ún.kisebbségi önkormányzatokrendszere. Ez a magyaror−szágihoz hasonló, a szemé−lyi autonómián alapulórendszer lett volt. Ezt nem aszlovák partnerek utasítottákel, hanem mi, magyarokdöntöttünk úgy, hogy ezzelnem is lépünk fel a koalícióstárgyalásokon. Tehát: önma−gunk mondtunk le olyan cé−lokról, amelyek legitim cé−lok voltak, a demokráciávalösszeegyeztethető célok, denyilván annak érdekében,hogy más gazdasági célokatne veszélyeztessen az elkép−zelés, önmagunk adtuk fel.

Említette, hogy a nyolckormányzati év egyetlenkedvező döntése a komáro−mi Selye János Egyetem. Deezt is az utolsó pillanatbanhagyták jóvá, így nem is ka−pott kifutási időt, hogy ked−vező körülmények közt jus−son túl az alapítás nehézsé−gein.

– 2004−ben csak azért ke−rült sor a Selye Egyetem lét−rehozására, mert ez az unióscsatlakozás éve volt, és a ko−rábbi politikai tárgyalásoksorán az uniós államok értet−lenségüket fejezték ki, hogy

a félmilliós felvidéki magyar−ságnak miért nincs egyete−me. E miatt az értetlenségmiatt lett engedékenyebb aszlovák politika. Ha annakidején nem kerül bele a csat−lakozási folyamat politikaitémáiba, még ma sincs ma−gyar egyetem Szlovákiában.

Azt követően, hogy aMagyar Koalíció Pártja el−lenzékbe került, hogyan vál−tozott a párt kommunikáci−ója? Mekkora zűrzavar ala−kult ki belül, és tényleg el−hitte nyolc év alatt az MKP,hogy most már mindörökrekormányon lesz?

– Az MKP csúcsvezetésenem igazán értette meg,hogy miért kerültünk be1998−ban a kormányba. Avezető politikusok nagy ré−sze azzal volt eltelve, hogy akvalitásaink miatt kerültünka kormányba, és talán eszük−be sem jutott, hogy Brüsszel−ből és Washingtonból érke−zett megrendelés a magyarokbevétele a kormányba. Tulaj−donképpen ők kövezték ki azMKP útját a kormánykoalíci−óba 1998−ban. 1998−ban és2002−ben Szlovákia mégnem tagja a NATO−nak, illet−ve az Európai Uniónak. Wa−

shington a NATO miatt voltérdekelt, hogy stabilitás le−gyen Szlovákiában, Brüsszelpedig az európai uniós csat−lakozás miatt. Miután mind−két tömörülésben tagságotszerzett Szlovákia, a követ−kező kormányba az MKPmár nem került be. Feltétele−zem, hogy ha 2007−ben váltvolna uniós taggá Szlovákia,akkor a 2006−os választásokgyőztese, történetesenRobert Fico is bevette volnaa koalícióba az MKP−t. Az,hogy a Most−Híd jelenlegbenne van a kormányban,csak egyszerű számtan: nél−küle nem lehetne kormá−nyozni, mert nem lenne mega parlamenti többsége a koa−líciónak.

A két Dzurinda−kor−mány idején azonban voltegy szlovák érdek is: hogyminél kevesebb kisebbségielvárás, követelés fogalma−zódjon meg a csatlakozásifolyamatban.

– Így van, de ez egy járu−lékos szlovák érdekként ke−rült terítékre. Azzal ugyanis,hogy szinte kötelezővé tet−ték Dzurindának, hogy azMKP−t vegye be a kormány−ba, ők ennek az ellenértékétis megkérték. Hogy úgy el−lenőrizhessék a felvidékimagyar politikát, hogy a kor−mányon belülről korlátozzáka politikai céljait. Ha azMKP kormánytag, az azt je−lenti, hogy nem lép fel acsatlakozási tárgyalások so−rán önálló igényekkel.

És ebből nem voltaknagy viták az MKP−n belül?

– Voltak, csak nem kerül−tek a nagy nyilvánosság elé.Említettem az alkotmánymó−dosítást, ami az uniós csatla−kozás érdekében történt, aznagy feszültséget jelentettnemcsak az elnökségben,hanem az országos tanács−ban is, de nem vontuk le be−lőle a tanulságot. Pontosab−A nyolc kormányzati év egyetlen kedvező döntése a komáromi Selye János Egyetem.


ban egyet mégis: ha minima−lizáljuk a magyar érdekmegjelenítését a kormányko−alícióban, akkor több gazda−sági csoportérdeket tudunkérvényesíteni.

Hozzávetőleg hányolyan ember, kis csoport le−het, amely a Magyar Koalí−ció Pártja nyolcéves kor−mányzása alatt jelentős va−gyonra tett szert, vagy szé−pen gyarapodott a politiká−nak köszönhetően?

– Talán inkább a területe−ket jelölném meg, s abból le−het következtetni szemé−lyekre is: az egyik a Slovnaftmegszerzése volt, a másik aTranspetrol privatizálása, aharmadik az önkormányzatilakásépítési program, a ne−gyedik pedig a mezőgazda−ság. 2006−ban tulajdonkép−pen azon buktunk el, hogynagyon mohókká váltunk, ésmeg akartuk szerezni a köz−lekedésügyi minisztériumotis. Tudvalévő, hogy ott van alegtöbb mozgatható pénz. Sez már túlságosan nagy fa−latnak tűnt a 2006−ban kor−mányt alakító párt és RobertFico számára, megítélésemszerint ez volt az az utolsóbanánhéj, amin az MKP kor−mánytagsága elcsúszott.

Területeket, érdekeltsé−geket említett, de ezekheznagyjából mennyi szlovákiaimagyar köthető?

– Nyilvánvaló, hogy számszerint nem sok, maximumtöbb tucat ember, néhányvállalkozói és pénzügyi körmeggazdagodását, sikeressé−gét tette lehetővé. Maximumúgy kétszáz emberét… Deez csak vélekedés.

Igaza van azoknak, akikazt mondják, hogy a szlová−kiai magyar párt ebből pro−fitált?

– Szerintem a párt nemprofitált belőle, legalábbistudtommal nem.

Azért firtatom ezt,mert nemrégen Bordás Sán−dor szociálpszichológus egyösszehasonlító elemzésébenazt írta, a legmarkánsabbanépp a felvidéki magyarságkörében mutatható ki, hogyazok, akik a magyar politi−kának köszönhetően váltaktehetőssé, gazdaggá, szintesemmit nem származtatnakvissza profitjukból a felvidé−ki magyar közösségnek.

– Sajnos, ez így van. Néz−zük meg, hogy a Transpetrolés a Slovnaft legálisan moz−gatható pénzéből, tehát ab−ból az összegből, ami tör−vény alapján adható alapít−ványi célokra vagy egyébközhasznú, közérdekű támo−gatásokra, beleértve a befize−tett adó egy százalékát is, eb−ből szinte semmi nem jut afelvidéki magyar kultúravagy iskolák támogatására.

Összefügghet ez a ma−gatartás, életszemlélet azzal,amiről többször beszéltünkmár a szlovákiai politika el−múlt húsz évét elemezgetve,hogy ki kell szolgálni a szlo−vák elvárásokat, így a sikeresvállalkozók adakozásánakiránya is ennek megfelelő?

– Az az érzésem, hogyilyen összefüggés nincs.Mert nem hiszem, hogy bár−ki is meg tudná akadályozni,ha a Slovnaft, a Transpetrolvagy az OTP Slovakia ma−gyar intézmény megsegítésé−re adjon pénzt. Lehet, hogya sajtó ezt bírálná, de meg−akadályozni senki nem tud−ná, és még sem teszik. Nyil−ván, ebben a magatartásbanvan egy politikai hátsó gon−

dolat, hogy nehogy megor−roljanak rám, hogy magyarcélokra fordítok ilyen pénze−ket, ugyanakkor van ebbenegy nagymértékű kicsiség,zsugoriság is, hogy csak arraadok pénzt, amiből még to−vábbi hasznom lehet.

… ki segíthetne akkorújraépítkezni a szlovákiaimagyaroknak? Legalábbis aközösség azon részének,amely még nem tett le arról,hogy a saját fejével gondol−kodjon, megfogalmazza sa−ját elemi szükségleteit?

– Az elmúlt hetekben vé−giggondoltam, hogyan lehet−ne elindítani egy felvidékimagyar újraépítkezési prog−ramot. Egyértelműen a civilszervezeteken keresztül le−

hetséges ez, mert amit a po−litika elrontott, ugyanaz apolitika nem tudja helyre−hozni. Ezt csak új erőkkel le−het elkezdeni. De ez csakakkor lehetséges, ha vanhozzá pénzügyi háttér is.Számításaim szerint évi 10−15 millió eurós összeg kelle−ne ahhoz, hogy a felvidékimagyar társadalmat újra le−hessen mobilizálni, a hiá−nyosságokat kipótolni, és újéletet lehelni a felvidéki ma−gyar közösségbe. Ez a pénzcsak közösségi programokrakellene, iskolák állapotánaka javítására, iskolabuszokvásárlására, a közművelődéstámogatására, a magyar há−zak rendszerének életbentartására és fejlesztésére, amagyar közösségnek elköte−lezett sajtó és média működ−tetésére.

Mennyit tenne ki ez fe−jenként? Vagy milyen mód−szerekkel lehetne ennyipénzre szert tenni?

– El tudom képzelni, hogyezt a pénzt össze lehetne ad−ni olyan forrásokból, ame−lyek nem magántőkébőlszármaznak, hanem nagy−vállalati tőkékből. Megítélé−sem szerint a Slovnaft, azOTP Slovakia és a CBA úgytudna ennyi pénzt betenniegy magyar közalapítvány−ba, hogy nem hiányozna aköltségvetéséből. Persze emellett azt sem tartom telje−sen elvetendőnek, amit méga kilencvenes években meg−fogalmaztunk: hogy legyenegy önkéntes felvidéki ma−gyar közadózás a közösségicéljaink támogatására.

Jól értem, hogy ön sze−rint a magyar közösségnekis talpra kell állnia, nem csu−pán a politikájának?

– Először a közösségnekkell talpra állnia, hogy áttudja alakítani a politikáját.

GYURKOVITS RÓZA

Egy felvidéki magyar újraépítkezési programot elindítani a ci−vil szervezeteken keresztül lehetséges ez, mert amit a politi−ka elrontott, ugyanaz a politika nem tudja helyrehozni.

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. Farkas Iván: Dél−Szlovákia gazdasági helyzete6

A Fico−kormány regnálásá−nak eredményeként az ál−lamháztartás hiánya a 2006.júniusában mért 3,3 %−ról2010. júniusára a NÖT 7,8%−ára emelkedett. A külsőtartozás 2006. júniusában27,5 mld. USD volt, 2010.júniusában 68,8 mld.USD.

Nézzük most, mit ígérteka választópolgároknak a je−lenlegi kormánykoalíciópártjai: az államháztartáskonszolidációját; takarékos−kodást; az államapparátusfokozatos leépítését; aleszakdó, hátrányos régiókfelkarolását; a járulékteherfokozatos csökkentését, a já−rulékok átfogó reformját. Az

adóteher megemelését sem−miképpen.

A választások után 8 hó−nappal mi a valóság? A kor−mány gazdasági mentőcso−magja idén 1,7 mld.−t hozaz államháztartás konyhájá−ra: 850 mill.−t az adóteherés járulékteher emelésével;850 mill. −t takarékosko−dással, sajnos a középosz−tályt, a vállalkozókat és azalacsony keresetűeket sújt−va, pedig a választási kam−pányban főleg ezeket a tár−sadalmi rétegeket szólítottákmeg, sikeresen.

Az államháztartás állapo−tának legjellemzőbb adatai:idén 8 mld. kölcsönt kellfelvennie az államnak, mi−

közben összehasonlításkép−pen : az állami költségvetésbevételi oldalán 13 mld., akiadási oldalon pedig 16,9mld. szerepel s ezzel az ál−lamháztartás hiánya: a NÖT5 %−a alá kerülhet. A 2011−es állami költségvetés továb−bi jellemzői: az eddigieknéljóval magasabb inflációvalszámol, a reálbérek stagnál−nak vagy csökkennek, ideig−lenesen megtorpanhat a gaz−dasági növekedés. A fo−gyasztói árak meglódultak,jóval magasabb ütembennőnek, mint az EU más tag−országaiban. A StatisztikaiHivatal és a pénzügyminisz−térium hatáskörébe tartozóPénzügy−politika Intézeteadatai alapján januárbanegy átlagos család havi ki−adásai 18 −val emelkedtek

meg, ebből 12 −t a kormánygazdasági intézkedéscso−magja okozott. Nem igaz te−hát az az állítás, hogy főleg avilágpiaci tendenciák okoz−zák az áremelkedést – ezekcsupán egyharmadnyi rész−ben felelősek.

Lássuk Dél–Szlovákiát!Az életszínvonal tekinteté−ben 20−22 éve, a rendszer−változás előtt és közvetlenülazt követően térségünk azország egyéb térségeivel va−ló összehasonlításban a leg−fejlettebbek közé tartozott.Nem abszolút értékben, ha−nem viszonylagos összeha−sonlításban. Ennek okai: tér−ségünket akkor látszólag ésviszonylag nem kezeltékmostohagyerekként a beru−házások terén és a térségfej−lesztésben, az itt élő embe−

Farkas Iván:

Dél−Szlovákia gazdasági helyzeteKiindulópontként leszögezhetjük, ha napjaink szlovákiai gazdaságihelyzetképét akarjuk felvázolni, hogy Robert Fico kormánya konszolidáltgazdaságot örökölt 2006−ban. Ezt követően azonban minden problémát azadósság drasztikus növelésével oldott meg – a takarékoskodás „idegenfogalom” volt számára, így hihetetlen adósságcsapdába, adósságspirálbasodorta az országot. Hatalomgyakorlásának végére, 2010−re a „görög útra”tévedt, az államháztartás hiánya elérte a nemzeti össztermék (NÖT) 8 %−át. Súlyosbította a helyzetet, hogy mérhetetlen korrupció jellemezte aközpénzek merítését, a gazdasági oligarchia irányította az államháztartást,az ország gazdaságpolitikáját.

Várható életkor Szlovákiában– hol élnek a legrövidebb ideig:

férfiak (66,6 − 69 év) nők (75,9 − 77 év)

1. Pozsony 1. Szenic2. Komárom 2. Komárom3. Léva 3.Selmecbánya4. Selmecbánya 4.Korpona5. Korpona 5.Losonc6. Nagykürtös 6. Poltár7. Losonc 7. Rimaszombat8. Gyetva 8. Rozsnyó9. Breznóbánya 9. Nagyrőce

A munkanélküliség aránya a munkaképes lakosság %−ban – járási adatok 2011. januárjában Szlovákiában:

Rimaszombati járás 33,30 %Nagyrőcei járás 31,76 %Rozsnyói járás 26,27 %Késmárki járás 25,11 %Tőketerebesi járás 24,85 %Nagykürtösi járás 23,82 %Losonci járás 23,27 %


rek szorgalma − háztáji, ott−honi 2. műszak; az olcsóenergiahordozók.

Az elmúlt 20 évben sokvíz lefolyt a Dunán – ko−moly fordulat állt be. Életkö−rülményeink romlottak, eztmutatják térségünk demog−ráfiai mutatói, melyek ösz−szefüggnek az életszínvo−nallal.

A következő aspektus azelvándorlás, ami nem mér−hető adat, csak becsléseinkvannak. Dél−Szlovákia járá−saiból az elvándorlás, főlega fiatalok elvándorlása erő−teljesebb az országos átlag−nál – ez a jövőre nézve nembiztató. A közelgő májusinépszámlálás részben erre akérdésre is választ adhat.

Ennyi adat is elég azon−ban ahhoz, hogy megállapít−hassuk, hogy Dél−Szlovákia18 járása közül a döntőtöbbség a leszakadó, hátrá−nyos járások közé tartozik

Vajon mit tesz az aktuáliskormány a helyzet javításá−ra, vajon ura−e a helyzetnek?

A kormányprogramalap−ján elmondhatjuk: soha nemvolt ennyire szűkös, általá−nos a leszakadó, hátrányosrégiók felkarolásának célki−tűzése; úgy tűnik, ez immá−ron nem prioritás többé, azuniós források felhasználását

is ennek megfelelően centra−lizálták, a RégiófejlesztésiOperatív Programok és a Vi−dékfejlesztési Alap pályáza−tainak elbírálása megmaradta központi államigazgatásszintjén – az EU−ban egye−düliként Szlovákiában. Pe−dig sokkal többet tehetne akormány a leszakadó, hátrá−nyos helyzetű térségekért:bőven van még forrás az EU−alapok Szlovákiának meg−ítélt 11,4 mld.−s keretében,mert 2010. december 31−éhez a keret csupán 13,5 %−a, 1,54 mld. volt kimerítve,holott a 2007−2013 közöttiEU programozási időszakközel 60 %−a mögöttünkvan.

Meglátásunk szerint adestrukció helyett hozzákell látni a leszakadó térsé−gek fejlesztéséhez. Destruk−cióról beszélek, mert a kor−mány a szükséges lépésekellenkezőjét teszi: a vasútiszárnyvonalakat megszünte−ti, az állami hatáskörben le−vő üzemeket bezárja, ami−nek jó példája ReciklációsÜzem Szepsiben, melynekfenntartója a környezetvé−delmi minisztérium. Deilyen az a kormánydöntés is,hogy bár az érintett önkor−mányzatok még az előzőciklusban megpályázták,nem adott támogatást ipariparkok telepítésére Király−helmecnek, Heténynek…Destrukció az is, hogy agazdasági kormánycsomag−gal és az előkészületben le−vő járulékreformmal azokatterheli, akik a gazdasági vál−ság idején a foglalkoztatott−ságot javíthatnák – a kis− ésközépvállalkozókat vállal−kozókat, iparosokat. Ellehe−tetleníti őket, nem tudnakmajd beruházni, fejleszteni,újabb munkaerőt alkalmaz−ni – elfojtja őket. Ezekkel to−vábbá a középosztályt, abérből és fizetésből élőketsújtja.

Jogos kérdés: kitől várja

azt a kormány, hogy jelenhelyzetben növelje a foglal−koztatottságot? Erre a regná−ló hatalom adós a válasszal.

S hogy mi a helyzet né−hány területen, ágazatban,amely Dél−Szlovákia fejlesz−tése szemszögéből kulcs−fontosságú? Az EU – alapokmerítése terén igen gyenge ahatékonyság. 2010. decem−ber 31−én a 11,4 mld.−s ke−ret csupán 13,5 %−a volt ki−merítve, pedig a programo−zási időszak közel 60 %−amár eltelt. Szlovákia a sereg−hajtó az EU 25 tagországaközül, ha nem számítjuk a 2legifjabb tagot, Romániát ésBulgáriát. A parlamenti vá−lasztási kampányban csak azMKP javasolta az EU−alapokmerítésének keretét megha−tározó Nemzeti Stratégia Re−ferenciakeretének (NSRK)megnyitását és átszabását,mert amikor Fico kormányaazt 2007−ben elfogadta, tel−jesen más gazdasági térbenmozogtunk, mint 2010−ben,a gazdasági válság idején.Azt javasoltuk, hogy az ope−ratív programok költségveté−se változzon, többet áldoz−zunk gyorsforgalmi utaképítésére, munkahelyterem−tésre, lakásépítésre és a le−szakadó régiók fejlesztésére.Tény, hogy a kormány maennek a célkitűzésnek a vég−rehajtására törekszik. Azidőközben megszűnt régió−fejlesztési és építésügyi tárcahatáskörei osztódtak – leg−több hatáskör a közlekedésitárcához került – ezzel azEU−alapok tekintetében lét−rejött egy szuperminisztéri−um. Eközben az ROP és aVIDÉKFEJLESZTÉSI ALAP to−vábbra is központi államihatáskörben maradt. Akulcskérdés az, hogy vajonmindebből mekkora hasznalesz térségünknek, Dél− ésKelet−Szlovákiának? A köz−lekedési infrastruktúra terénfelmerül a kérdés: miért csakaz egyik vasúti európai fo−

lyosót korszerűsítik EU−forrásokból? Az NSRK meg−nyitása, más operatív prog−ramok forrásainak átcsopor−tosítása a Közlekedés OP−ba, a D1 autópálya építéséreakkor elfogadható, ha emiattkorábbi időpontban elkez−dik az R7−es építését, és ko−rábban folytatják majd azR2−es kivitelezését. Szarvas−hiba, hogy a masszív válasz−tási kampány ellenére ebbena választási időszakban nemkezdik el az R7−es építésétés nem folytatják az R2−esépítését, pedig egy 30 kmhosszú, a Krasznahorka−váralja és Méhi közötti sza−kasz dokumentációja elké−szült. Csupán az R4−es építé−sét kezdték el, ami örvende−tes, de nem elégséges.

A korszerű gyorsforgalmiutak a gazdaság ütőerei. Dé−len nincs rájuk szükség?Besztercebányai megyei ha−táskörben épül két Ipoly−hída folyó felső folyásánál – jú−nius végén várható a hidakátadása. Nyitra megyei ha−táskörben készül két híd ésegy összekötő út építése – aforrások megvannak, az ETEHU−SK támogatta azok kivi−telezését. A magyar kor−mányfő átadta szlovák part−nerének a 82 határmetszés−pont jegyzékét, amely ameglevő és tervezett közle−kedési kapcsolódási ponto−kat veszi jegyzékbe a ma−gyar és szlovák államhatárvonalán. Ezeket mindenkép−pen fejleszteni kellene.

A mezőgazdaság helyzetesem jó. A szélsőséges időjá−rás, klímaváltozás erőtelje−sen sújtja az ágazatot. Agazdasági válság következ−ményei nagyon erősen érez−tetik hatásukat az ágazatban.A kormány intézkedései –főleg a kormányzati gazda−sági csomagban – mindeztcsak tetézik, mert a kormányprioritásaiban az utolsó he−lyek egyikén tanyázik a me−zőgazdaság. A mezőgaz−

A munkanélküliség ará−nya a munkaképes la−kosság %−ban – járásiadatok 2011. januárjá−ban Nyitra megyében:

Komáromi járás 16,12 %Lévai járás 14,36 %Érsekújvári járás 13,06 %

Az országos átlag ugyan−ekkor: 12,98 %. Az orszá−gos átlag alatti járások (a18 közül): Pozsony,Dunaszerdahelyi járás,Galántai járás, Vágsellyeijárás.


dászok által hasznosítottgázolaj jövedéki adókedvez−ményét 15 év után eltöröl−ték, az alapélelmiszerek atermelő általi értékesítés ese−tén 1,5 évig kedvezményes,6 %−os HÉA−val (áfa) voltakmegterhelve – ez igen elő−nyös volt ez térségünk gaz−dái számára –, a kormány el−törölte ezt a kedvezményt is.Egy százalékkal megemeltea HÉA általános adókulcsát(19 helyett 20 %). Csökkenta marhatenyésztés állami tá−mogatása; Szlovákia máignem kérvényezte Brüsszel−ben a külföldiek általi föld−vásárlás moratóriumánakmeghosszabbítását. Az ered−mény? Munkahelyek ezrei –akár 10 ezer munkahely −szűnhetnek meg az idén!

Az agrártárca hatáskörébetartozik az Állami Régiófej−lesztési Ügynökség. Ez a te−rület igen félrecsúszott azutóbbi időben, a hatáskörökugyan megosztódnak a me−gyei hatáskörökkel, az ered−mény azonban az, hogy a2000−ben létrehozott regio−nális és helyi régiófejlesztésiügynökségek és ezek orszá−gos hálózata szinte szétesett– fejlesztésükre nincs kon−

cepció, nincs biztos forrá−suk, a metodikai segítség−nyújtás is akadozik. Eredeticélkitűzésük az volt, hogy arégiókban segítsék a helyiautoritásokat a pályázatokmegírásánál és implementá−lásánál – néhol ma is ellátjáke feladatukat, de igen nehéz−kesen, akadozva.

Zajlik az önkormányzat−ok pénzügyi, gazdasági elle−hetetlenítése is! Hatalmas té−vedés, hogy a kormányprog−ramba nem került be azadóvisszatérítés tengerszintfeletti magassági együttható−jának visszarendezése a2006−os szintre – így évente1 mld. korona, 33 mill. ván−dorol megalapozatlanul a267 m alatti településekköltségvetéséből a 267 m fe−letti települések költségveté−sébe! Vagyis a Duna−mentisíkságon, a Garam−, Ipoly−mentén, Gömörben és a Ke−let−szlovákiai síkságon elte−rülő települések imigyen do−tálják igazságtalanul a ma−gasabban fekvő települése−ket még ma is. Más viszontbekerült a kormányprogram−ba: a kommunális reform,vagyis a települések össze−vonásának lehetősége.

2005−ben az MKP ellenállá−sán múlott, hogy az akkorikormány nem hajtotta végre,de az akkori közigazgatásikormánybiztos, ma a Kor−mányhivatal igazgatója újraelőállt ezzel a javaslattal. Atelepülésszerkezetet nemszabad kizárólag gazdaságimegfontolások alapján meg−ítélni, mert szerepe, illeté−kessége annál sokkal széle−sebb körű. A rossz tapaszta−lat miatt kísért a múlt: a2001−es közigazgatási re−form, a 2007−es egyházme−gyei beosztás reformja iga−zolja, hogy veszélyes dologlehet a települések összevo−nása főleg a nyelvhatáron, aszórványban. E tervezet el−len is csupán az MKP tilta−kozott! Ugyanis ma mármegmutatkozik, hogy a he−lyi önkormányzatok lehet−nek a gazdaságfejlesztéskezdeményezői – bizonyítjaezt Galánta, Léva vagyKenyhec példája.

20 év alatt nagyot válto−zott a világ, térségünk vi−szonylagos gazdasági hely−zete is az országban. Voltakkomoly eredmények néhányterületen – akkor, amikor azMKP a kormánykoalícióban

volt: a környezetvédelmi,oktatásügyi, kulturális, tele−pülési infrastruktúrában voltennek látható nyoma. Azon−ban lesújtó a kép két megha−tározó területen, a munka−helyteremtésben, az ipariinfrastruktúra telepítésében −kivételt képeznek a galántai,lévai és kenyheci ipari par−kok −, polgártársaink tízezreiszámára Magyarország adottmunkalehetőséget, igen so−kan az elvándorlás mellettdöntöttek – Csehország., Ír−ország, Nagy−Britannia irá−nyába. Vannak ennek objek−tív és szubjektív okai. Ob−jektív ok, hogy a mindenko−ri szlovák politikai elit mos−tohagyerekként kezeli térsé−günket, pedig békében él ittfélmillió magyar és egymil−lió szlovák. Szubjektív, hogya kivételektől eltekintve ahelyi önkormányzatok nemkészültek fel a beruházók fo−gadására – fejlesztési straté−giával, területrendezéssel,lobbizással úgy, mint az or−szág más területein. A kor−szerű közlekedési infrastruk−túra terén – pedig a korszerűközutak, vasutak a gazdaságütőerei, amerre azok halad−nak, oda települ a tőke, amunkahelyteremtő beruhá−zások. Ami az eltelt 20 évalatt sikerült: Párkányban aMária−Valéria híd, az R2−eselkerülő szakaszai, elkezd−ték az Ipoly−hidakat, R4−esépítését. Hátrányunkra vál−tozott közben a közigazgatá−si és egyházmegyei beosz−tás, 20 év elteltével sem ön−ellátó Szlovákia az élelmi−szer−ellátásban, pedig min−den feltétel adott lenne hoz−zá.

PARADIGMAVÁLTÁSTÉRSÉGÜNKFELZÁRKÓZTATÁSÁRA

Az idei népszámlálás –adatai számunkra akár−mennyire lehangolóak lesz−nek is – pozitív hozadéka az

A Dél−Szlovákia fejlesztése szemszögéből kulcsfontosságúnak számító Az EU – alapokmerítése terén igen gyenge a hatékonyság.


lehet, hogy sokkal több ma−gyar értelmiségit sarkallhat−nak cselekvésre, mint eddig– a szakemberek szerintszinte biztos, hogy a lélekta−ni félmilliós határ alá csú−szunk – első ízben önálló lé−tünk során.

A paradigmaváltás lénye−ge: meg kell határoznunk azirányt a fokozatos, lassú le−épüléstől a felépülés irányá−ba. A Magyar Koalíció Pártjagazdasági és régiófejlesztésitanácsának elnöke vagyok, smég a múlt évben eldöntöt−tük, hogy a gazdasági – ré−giófejlesztési programot im−már nem a zöld asztalnál,Pozsonyban fogjuk megírni,hanem a tanács tagjaival fel−keressük mind a 18 járásun−kat, eltérképezzük a gondo−kat és a lehetséges kitörésipontokat. Tavaly ősszel 4keleti járást kerestünk fel, ta−vasszal folytatjuk majd amunkát nyugati irányba ha−ladva.

Ha áttörést akarunk elér−ni, ki szeretnénk jutni áldat−lan helyzetünkből, összpon−tosítanunk kell jövőbeniemberi erőforrásainkat! A„Magyar gyermek magyaróvodába, elemi és középis−kolába” program gazdasági−szociális kérdés is, mert haaz eddigi folyamat folytatód−ni fog – tekintettel a demog−ráfiai adatokra és a lemor−zsolódásra –, mi lesz a ma−gyar iskolák tanítóinak, taná−rainak százaival, ezreivel?Nem mellékes az sem, hogyfiataljaink milyen alapokatkapnak, szakmailag, emberi−leg felkészülnek−e az életre,a kihívásokra, az érvényesü−lésre. Comenius állította:anyanyelvén tudja a gyer−mek leghatékonyabban elsa−játítani az ismeretanyagot.Ezt máig nem tudta megcá−folni senki, a kor kihívásapedig az, hogy minél na−gyobb tudású, alaposabbszakismeretekkel bíró embe−rek kerüljenek ki az oktatási

intézményeinkből. A magyarnyelvű oktatás színvonalá−nak javítása érdekében elen−gedhetetlen szükség vanegy önálló magyar pedagó−giai intézet és kutatási−fej−lesztési bázis létrehozására .

Ez elemi infrastruktúra−ként fogható fel ugyanúgy,mint a gazdaság ütőereit je−lentő korszerű közlekedésifolyosók. A fejlődés alapfel−tétele az R7−es, R2−es gyors−forgalmi utak mihamarabbimegépítése, az R4 –esgyorsforgalmi út befejezése.Az Ipoly−hidak építése el−kezdődött, ebben a munká−ban sem szabad megállni,tovább kell folytatni az épí−tésüket. A magyar kormány−fő 82 pontos listát adott átszlovák partnerének a ma−gyar−szlovák határmetszés−pontokról, a meglévő és ter−vezett közlekedési kapcsoló−dási pontokról a határvonalmentén. Nekünk elemi érde−künk, hogy ezeknek a meg−építése megtörténjen, mertnem csupán közlekedési le−hetőséget jelentenek, hanemgazdasági kapcsolatrendsze−rek kialakításának lehetősé−gét is. A meglevő háromközúti Ipoly−híd mellett atervezet további 22 lehetsé−ges Ipoly−hidat jelöl meg(1950−ig 50 szolgálta a for−galmat. Ideális esetben há−rom észak−déli gyorsforgal−mi út (európai folyosó) kénenyugaton a CTEC, középen aHelsinki V/C folyosó Pár−kány vagy Ipolyság felé, ke−leten a Via Carpatia, mely−nek része az épülő R4−es.Két új Duna−híd kéne Komá−romnál és Párkánynál, hogya komplementáris, egymástkiegészítő határ menti térsé−geket logisztikailag össze le−hessen kötni – ezáltal ötvöz−ni lehetne a szomszédos tér−ségek előnyeit – szinergikuseffektus, egymást felerősítőhatás jöhetne létre a Pár−kány−Esztergom, a Komá−rom−Komárom, akár a Kassa−

Miskolc régióban. Ezekremost az jellemző, hogy azegyik oldal erősen iparoso−dott, de rossz közlekedésiinfrastruktúrával rendelke−zik, és fordítva… Ma egypárkányi vállalkozó, ha áru−ját kamionnal Esztergombaakarja átszállítani, 200 km−es kerülőt kell tennie Ipoly−ság vagy Medve felé. Ez tart−hatatlan. A híd szerepét ki−válóan szemlélteti a 2001októberében átadott Mária−Valéria híd, mely teljesenmegváltoztatta Párkány éslakóinak mindennapjait. Egyteherforgalom bonyolításáraalkalmas híd a gazdaságbanindíthatna el pezsgést. Amígilyen híd nincs, addig isszükség volna teherkompraPárkánynál, kompra Bős ésDunaremete, illetve Pat ésAlmásfüzitő között.

A magyarlakta szlovákiaihatár menti régióban sokminden hiányzik még. Jel−szavasan: Szükség lenne ala−csonyabb rendű közutakraaz Ipolytól keletre, és kerék−párutakra az egész határmentén – az idegenforgalomvégett. Korszerűsíteni kelle−ne a komáromi és a párkányifolyami kikötőt, lehetővékell tenni a környezetkímélőfolyami teherszállítást, kom−binált fuvarozást kell beindí−tani Ro−Ro és Ro−La szerel−vények számára. Személy−hajók kikötési lehetőségétkell megteremteni Komá−romban és Párkányban azidegenforgalom fellendítése

céljából. Somorjáról hajójá−rat indul a Dunán Pozsony−ba és Bécsbe, folytatni kénea másik irányba is…

Szlovákiában eddig csu−pán az egyik európai vasútifolyosót korszerűsítik, pálya−sebességét 160 km/órára nö−velik, a másik – Pozsony,Galánta, Érsekújvár, Párkány– mikor kerül sorra? Nemszabad megengednünk avasúti szárnyvonalak leépí−tését! Inkább fejleszteni kellazokat, a Pozsony−Komáromvonal személyforgalmánakmagánkézbe adása követen−dő példa lehetne.

Kitörési pontot jelenthetaz EGTC – Európai TerületiTársulás program. Az ilyentársulás csak másodsorbannemzetstratégiai eszköz, el−sősorban az évtizedekkel ez−előtt kettészelt gazdaságiegységek újjáélesztésénekEU által garantált eszköze,párhuzamosan a határ mentizsákrégiók, gazdaságilag le−szakadó, kettészelt, elmara−dott térségek fejlesztésénekeszköze is. (2007−ben PálfyIstván és társai kezdeménye−zésére hozta létre ennek ke−retét az EP, Szlovákiában a95/2008 sz. törvény rendel−kezik az EGTC−kről.)

Az EGTC előnyei: A hatá−ron átnyúló EU pályázatok−nál nincs szükség partnerre,önmagában mint jogi sze−mély pályázhat. A pályáza−tok kiértékelésénél előnybenrészesül, akár megyei szintűhatáskörökkel lehet felru−

Kitörési pontot jelenthet az EGTC – Európai Területi Társulás


házni – a hatósági eljárás ki−vételével. Iskolákat, kórhá−zakat, vállalkozásokat hoz−hat létre. A magyar – szlovákhatár mentén már létrejött azIster – Granum EGTC, azAbaúj Abaújban EGTC, aPons Danubii EGTC. Előké−születben van a Sajó –Gömör EGTC, az ArrabonaEGTC (Szigetköz – Csalló−köz), az Ung – Tisza – Túr –Szamos EGTC. Legiszlatívkülönbségek Magyarorszá−gon és Szlovákiában a be−jegyzés módja és hatóságaközött vannak, de létezik ér−telmezési különbség is. Ma−gyarország stratégiai, tartós,hosszú távú szervezetnektartja az Európai TerületiTársulást, Szlovákia viszontcsak eseti jellegű szerKitöré−si pontot jelenthet az EGTC– Európai Területi Társu−lásvezetnek.(Emlékezetes aparlamenti tortúra 2008.őszén a régiófejlesztési tör−vény módosításánál.)

Segíthet térségünk felzár−kóztatásában az EU−for−rások sokkal hatékonyabbfelhasználása. Már a jelenle−gi, a 2007 – 2013 közöttiprogramozási időszakban is;főleg azonban a következő,a 2014 – 2020 közötti idő−szakban, amikor a prioritá−sokat a mai kormány fogjamegfogalmazni. Mindenszinten keményen meg kell

dolgoznunk azért, hogy tér−ségünk kitörési pontjait a le−hető legerőteljesebben meg−jelenítsük az új célkitűzések−ben. Tisztáznunk kell, hogyamennyiben lehetséges,konkrét fejlesztésekre és be−ruházásokra, nem pedigüzemeltetésekre és soft−projektekre – tanfolyamokra,képzésekre, konferenciákra– kell a felhasználható forrá−sokat elkölteni. Elképzelése−inknek kockázatai is vannak.A legfőbb, hogy az EU szoli−daritási elve alapján a gaz−dagabb tagországok szolida−ritása csökken, így lényege−sen kevesebb forrás lesz akohézióra, Közép− és Kelet−Európa felzárkóztatására, azinfrastrukturális beruházá−sokra. Szlovákia elsőkéntsértette meg a szolidaritás el−vét – egyedül nem járulthozzá Görögország megse−gítéséhez –, várható hát a re−akció, kérdés: vajon mikorés milyen módon vág majdvissza az EU?

További kockázat a poli−tikai környezet. Az elmara−dott régiók felzárkóztatásasorán az erőteljes korrupciótés a pártoskodást, a pártho−vatartozás szerinti forráski−helyezést ki kellene kiküszö−bölni. A régiófejlesztési ügy−nökségeket (RRA) kénerevitalizálni, a bennük rejlőpotenciált, tudáshalmazt, ta−

pasztalatukat kellene hasz−nosítani. Az EU−forrásokmegpályázásának admi−nisztratív keretét is lényege−sen egyszerűsíteni kell, azutófinanszírozást pedig fo−lyamatos finanszírozásnakkellene felváltania.

Ne engedjük, hogy kivá−sárolják alólunk a földet ésaz ingatlanokat! A külföldi−ek földvásárlási moratóriu−mát kell kérvényezni, éskezdeményezni annak tartósmeglétét addig, míg az in−gatlanárak nem érik el az EUátlagát. A dél−szlovákiai in−gatlanok – szántóföldek, la−kóházak, szőlőbirtokok −spekulatív kivásárlását szer−vezetten kell megelőzni,mert a Szlovákia más térsé−geiben élők kivásárolják aló−lunk szülőföldünket, így föl−dönfutókká válunk saját szü−lőföldünkön. Fokozottankell feltárni a helyzetet, fel−világosítást tartani a telepü−léseinken, forrásokat találniaz ingatlanok megvásárlás−ra, és összefogni, az értelmi−ség, szakemberek bevonásá−val megtalálni a megfelelőmegoldást. A hasznosítás te−rületén is.

Idegenforgalom, vendég−látás, vidéki turizmus, hévi−zek, borturizmus, történel−mi és idegenforgalmi látni−valók – ezek SomorjátólTiszacsernyőig terjedő térsé−günk talán legjellemzőbbkomparatív előnyei és adott−ságai. Összehangolt szerve−zéssel, klaszterek létrehozá−sával hatékonyabbá tehetőke tevékenységek. Az idegen−forgalmi infrastruktúrát kelljó érzékkel fejleszteni, mertitt látványos a lemaradá−sunk. Készségben, képessé−gekben térségünk polgáraisokkal alkalmasabbak e te−vékenységekre, mint az or−szág egyéb térségeinek lakói– ez igen fontos komparatívelőny!

Megmaradásunk fontostényezője, hogy ne engedjük

a regionális közigazgatás le−építését! Ne hagyjuk a helyiállamigazgatás leépítését!Térségünkben általános kör−zeti hivatalok leépítését ter−vezi a kormány, ezzel nem−csak a munkanélküliségemelkedik, hanem a hivataliügyintézés is eltávolodik azemberektől, ami továbbrontja életkörülményeiket.Az előző kormány elfogadta,a mai kormány végrehajtjaezeket az elképzeléseket. Azadóhivatalok száma január1−től lecsökken a mai 102−ről 9−re. Térségünkben egy−két járási székhelyen kívülmindenhol megszűnik ez ahatóság, együtt kb. 30 adó−hivatal. A vállalkozók ügyin−tézés végett járhatnak majda kerületi székhelyre. Újabbpélda ez térségünk hátrány−ba taszítására.

Ne hagyjuk önkormány−zataink leépítését! Kezde−ményezzük, és keressünkszövetségeseket a megyeibeosztás átalakítására – amegyehatárok legyenek egy−ben a természetes régiók ha−tárai. Tiltakozzunk a helyiönkormányzatok általánospénzügyi, gazdasági ellehe−tetlenítése ellen; ne hagyjuk,hogy megvalósítsák a kor−mányprogramba foglaltkommunális reform – a tele−pülések összevonásának –forgatókönyvét! Számunkrasemmi jó nem származhategy újabb település−össze−vonási folyamatból. Kezde−ményezzük, hogy megvál−toztassák a településeknekvisszajuttatott adóhányad ki−számításánál a településektengerszint feletti magasságaegyütthatójának súlyát, he−lyezzék azt vissza a 2006−ban érvényes szintre.Ezzelaz intézkedéssel a 267 malatti települések évente ösz−szesen 1 mld. koronához,minetgy 33 milló −hoz jut−nának. Ma már érvényes,hogy a helyi önkormányzat−ok lehetnek a gazdaságfej−


lesztés kezdeményezői – bi−zonyítja ezt Galánta, Lévavagy Kenyhec példája. A he−lyi önkormányzatoknak elkell készíteniük a fejlesztésitervüket, a területrendezést,a községi telkek csoportosí−tását, újak felvásárlását, kér−vényezni kell és meg kell pá−lyázni a közületi hálózatok,ipari parkok vagyidegenforglami központokmegépítését, a helyi adottsá−gok szerint. Ha kell, tömö−rüljünk kistérségekbe.

Szervezzük meg önma−gunkat! – ez permanens kihí−vás. Régen tevékeny a Cse−madok, létrejött a SzlovákiaiMagyar Pedagógusok Szö−vetsége, a Szlovákiai MagyarSzülők Szövetsége, a MagyarOrvosok Társulásának szlo−vákiai magyar tagozata,nemrég létrejött a SzlovákiaiMagyar Közgazdászok Tár−sulása. Folytatni kell a sortterületi, térségi alapon az ön−kormányzatokkal, mezőgaz−dászokkal, gazdákkal, vállal−kozókkal (az utóbbi esetbenmár volt a múltban több kí−sérlet, amely kudarcba ful−

ladt). Miután létrejönnek,azokat európai szervezetek−be vagy Kárpát−medenceitársulásokba kell bekapcsol−ni. A szlovákiai magyar vál−lalkozó kapocs lehet Ma−gyarország vagy akár Cseh−ország irányában is. Önkor−mányzataink szorosabbanegyüttműködhetnének a he−lyi és a régióban tevékenyke−dő vállalkozókkal – esélytadva nekik a közbeszerzé−seknél. A vállalkozók társu−lása arra is alkalmas lehet,hogy a vállalkozók egymásközötti kapcsolatai erősödje−nek, a haszon térségünkbenmaradhatna, itt képezne újmunkahelyeket.

A társadalmi felelősségsem maradhat ki tevékeny−ségünkből. A tehetősebbvállalatok, vállalkozók töb−bet áldozzanak a közösségicélokra, kultúránkra, hagyo−mányaink ápolására; a ma−gyar média, oktatásügy,egészségügy, üzletemberekszámára hosszabb távon ezkétirányú kapcsolat, hiszenjövőbeni fogyasztóik bebiz−tosításáról van szó.

A társadalmi felelősségnem csupán saját érdekemönző kielégítését jelenti, ha−nem tágabb környezetem ér−dekeinek figyelembe vételétis.

A tudomány, a kutatás, afejlesztés és innováció hasz−nosítása a leszakadt térsé−gekben sem álom. A gazda−sági válságból való kilábalásegyik előfeltétele a gazdasá−gi folyamatok erkölcsi meg−tisztulása, a korrupció meg−fékezése, ezzel párhuzamo−san azok az országok kerül−nek ki elsőként, győzteskénta válságból, amelyek foko−zottabb hangsúlyt és forráso−kat fektetnek a tudományvívmányainak, eredményei−nek gyakorlatba, termelésbevaló átültetésére. Sajnos,Szlovákia csökkenti e területforrásait, pedig a verseny−helyzet megváltozott, e terü−leteken kell majd bizonyíta−ni. Azt kell megvizsgálni,hogy egyetemeink – Komá−romban, Nyitrán és Kassán −mennyire alkalmasak e kihí−vások teljesítésére, és térsé−günk vállalatai képesek−e rá−hangolódni a kor követelmé−nyeire. Ugyanis Szlovákiá−ban ezen a területen lennekeresnivalónk. A mezőgaz−daságban, kertészetben – te−kintettel a szélsőséges időjá−rás okozta új kihívásoktra − akutatás, fejlesztés, innovációlehetőségeinek feltérképezé−se sürgető.

Végül egy látszólag jelen−téktelen javaslatom is van.Az magyar tannyelvű alapis−kolák 8. és 9. évfolyamábanés a nem szakosított közép−iskolák minden évfolyamá−ban heti 1 órában oktassuk agazdasági, pénzügyi, vállal−kozói alapismeretek tantár−gyat. A közoktatási törvény−ben lehetővé tett intézményitartalmi program ezt lehető−vé teszi. Döbbenetes ugyan−is, hogy az ifjúság mennyirebizonytalan, felkészületlenaz élet e területének ismere−

tében, pedig ma az alapin−telligencia, az érvényesülésegyik legfontosabb feltétele,hogy a gazdasági, pénzügyialapfogalamakkal tisztábanlegyenek a fiatalok. Jelenlegerre szakszerűen senki semtanítja őket – hacsak nem aszüleik, vagy rosszabb eset−ben az utca.

Összegezésül annyit,hogy a felsorolt lehetőségekegy része tőlünk, szakembe−reink tehetségétől, vezetőinkszervezőképességétől függ.A másik része pedig a politi−ka színterén dől majd el, ottpedig érdekérvényesítő ké−pességünk lesz a meghatáro−zó. Ezen kívül az ország le−hetőségei és a szlovák pár−tok hozzáállása lesz a mérv−adó.

Az utóbbi 10−15 évbenegyetlen egyszer volt a ma−gyar közösség politikai kép−viselete megkerülhetetlen,amikor sokat vagy nagyot,meghatározó dolgot kérhe−tett volna: a 2001−es alkot−mánymódosítás idején. Ak−kor nagy szükség volt a ma−gyar képviselők szavazatára,hogy az alkotmánymódosí−tás végbe menjen a NATO−és EU−csatlakozás végett.Sajnos, az a pillanat el−úszott, sőt a képviselet sze−rénységét, kishitűségét nemsokkal később „viszonoz−ták” a hírhedt közigazgatásireformmal, a megyehatárokszámunkra igen hátrányoskialakításával. Igaz, 2004−ben sikerült kicsikarni a ko−máromi Selye János Egyete−met, de ez minden, amit feltudunk mutatni. Ezért is tar−tom rendkívül fontosnak,hogy önmagunkat megszer−vezve, a közösségünk irántitársadalmi felelősséggel fel−vértezve dolgozzunk – meg−maradásunkért, fejlődésün−kért, céljainkat tudatosítva.Akkor ugyanis nem történ−het meg újra, hogy a döntőpillanatokban meghátrá−lunk.

Zajlik az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági ellehetetlení−tése is!

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. Kvarda József: A kistelepülések helyzete...12

A legkisebb települések al−kotják az 1. kategóriát, idesorolják azokat a falvakat,ahol a lakosság száma nemhaladja meg az ötszázat,ilyenből csaknem nyolcszázvan az országban, az önkor−mányzatiság szempontjából– de helyzetükre is jellemző−en – ugyanazokkal az alanyijogokkal és átruházott jogkö−rökkel – tehát feladatrend−szerrel – rendelkeznek, mintaz első kategóriájú települé−sek. Ezt azért hangsúlyozom,mert Szlovákiában Magya−rországgal ellentétben nincsjogszabály a kistérségiegyüttműködésről, ennekmegfelelően vannak olyanjog− és feladatkörök, ame−lyek ellátására a kistelepülé−sek nem foghatnak össze,nem egyesíthetik erőiket,ami súlyos gond – de ehheza kérdéshez még visszatérek.

Előadásom alcímében je−leztem, hogy a nemzetiségi−

leg vegyesen lakott terüle−teknek vannak olyan sajátos−ságai, amelyeket nem sza−badna figyelmen kívül hagy−ni, többek között azért nem,mert az önkormányzatokravonatkozó törvények gya−korlatilag semmilyen módonnem veszik figyelembe azalanyi és átruházott jogkö−rök ellátása során ezt a kér−dést, holott a településeknemzetiségi összetétele sokesetben a közepesen nagytelepüléseket is olyan gon−dok, bajok megoldása elé ál−lítja, ami egyébként a kiste−lepülésekre jellemző. Aszlovákiai magyarság meg−maradása, identitása megőr−zése szempontjából alapve−tő kérdés az anyanyelvi ok−tatás szervezettsége, illetve ahelyi kultúra és hagyomá−nyok őrzése, ápolása – gon−dolom, ezt különösebbennem kell magyarázni –, ezérthát erről a területről vennék

példát előbbi megállapítá−som igazolásául. Tehát: egyegészséges demográfiaiszerkezetű, kétezer−kétezer−ötszáz lelket számláló – va−gyis közepes nagyságúnakmondható – település önkor−mányzata magabiztosan lát−hatja el az óvoda és iskola−alapító jogát, hiszen 40−60óvodással és 180−200 tanu−lóval számolhat, ami a Szlo−vákiában érvényes normatívtámogatás esetén elégségesaz óvodák korcsoportosmegosztásának megszerve−zésére szakképzett pedagó−gusok alkalmazásával, illet−ve egy teljes szervezettségűáltalános iskola működteté−séhez is. Amennyiben azon−ban egy nemzetiségileg ve−gyesen lakott településrőlvan szó, ahol – a számolásegyszerűsége miatt – mond−juk fele−fele arányban oszlikmeg a szlovákok és a ma−gyarok száma, a két húsz−

harminc fős óvoda, illetve a90−100 tanulós két kilenc−éves általános iskola fenntar−tása olyan teher a település−nek, amilyen kistelepülésióvodák és iskolák fenntartá−sa esetében jelentkezik. Ha−sonlóan alakul a helyzet pél−dául a helyi könyvtár építésesorán is: a példaként említettegynemzetiségű közepes te−lepülés számára előnyösszolgáltatás a folyamatosanfrissülő könyvtár kiépítése ésfenntartása, de ha a nemzeti−ségi megoszlás alapján gya−korlatilag két könyvtár építé−se a feladat, eleve kevesebbpénz költhető mindkettőkönyvállományának a frissí−tésére, éppenséggel felesle−gessé válik a könyvtár fenn−tartása, mert szolgáltatásainem felelnek meg a kor kö−vetelményeinek – vagyis:ugyanaz a helyzet áll elő,mint a kistelepüléseken,ahol általában nincs helyi

Kvarda József:

A kistelepülések helyzete ésfennmaradásuk esélyei SzlovákiábanSzlovákia a vidék országa – mondhatnám sommá−san, hiszen az ötmillió kétszázezernyi lakos ösz−szesen több mint 2900 településen él, amelyekközül mindösszesen 138−nak van városi rangja.Még inkább igaz ez a megállapítás, ha azt is fi−gyelembe vesszük, hogy az ország településeit alakosság száma alapján kilenc kategóriába sorol−ják, miközben a legmagasabb, a kilencedik kate−góriájú település a 100−ezer lakos feletti, s ebbőlmindössze kettő van, a főváros Pozsony és az or−szág keleti részének központja, Kassa. Egyébkéntmindkét város megyei székhely is, amiből össze−sen nyolc van Szlovákiában, a többi hat azonbancsak a 8. kategóriát alkotja, vagyis lakosainak aszáma 50 és 100 ezer között van.


könyvtár, holott tudjuk, fon−tos helyi intézményről vanszó.

Említettem már egy szlo−vákiai, a lakosság számáraépülő települési katego−rizációt, s vázoltam, hogyezen belül nem mellékes bi−zonyos jog− és hatáskörökellátása szempontjából a vá−rosok és falvak nemzetiségiösszetétele. Hadd ismertes−sek önökkel egy másik beso−rolást is, amelyet a bárso−nyos forradalmat követőévekben gyorsan felépülőönálló szlovákiai magyarpolitika, illetve a szlovákiaimagyar politika kommunálisképviselői kezdeményezésé−re készítettek el a SzlovákiaiVárosok és Falvak Szövetsé−gének megbízásából – ép−pen azzal a céllal, hogy afenn említett gondokra igaz−ságos és törvényes megol−dást találjunk a települése−ken együttélő nemzeti kö−zösségek egyenrangú ésegyenjogú fejlődésének biz−tosítása céljából.

A felmérésbe és a besoro−lásba az összes szlovákiai te−lepülést bevonták, nemzeti−ségi szempontból pedig há−rom kategóriát állítottak fel:azokat, ahol a „más“ nemze−tiségűek aránya nem érte ela tíz százalékot, „szlovák“,„magyar“, „roma“ stb. meg−jelölést kapták, azok, ahol alakosságnak legalább a tízszázaléka más nemzetiségűvolt, mint a település domi−náns nemzeti közössége,kettős meghatározást kapott,azaz „szlovák–magyar“avagy „magyar–szlovák“, at−tól függően, melyik nemzetiközösség alkotta a többsé−get, tehát legalább ötvenszázalék plusz egy főt. Al−csoportokba sorolták azokata településeket, amelyekbentöbb nemzeti közösség éltegymás mellett, s mindegyikelérte a lakosság legalább tízszázalékát. Az ilyen telepü−lés a nemzeti közösségek

arányától függően kapta apéldául „szlovák−magyar−roma“ megjelölést, miköz−ben a sorrend a nemzeti kö−zösségek nagyságát jelölte,első helyen a legerősebbnemzetiséggel. Nos, a felmé−rés és besorolás azt az ered−ményt hozta, hogy a szlová−kiai magyarság összesen 437településen nevezhető do−minánsnak, vagyis alkottöbbséget a vele együttélőmás nemzetiségű polgárok−hoz viszonyítva. A 437 tele−pülésből a „magyar“ jelzőt192 kapta meg, azaz ezekena településeken a magyar−sággal együttélő más nemze−ti közösségek nem érték el a10 százalékot, „magyar−szlovák“ jelzőt 227,„magyar−roma“ megjelöléstpedig 6 település kapott, va−gyis ezeken a településekena magyarság alkotta a több−séget. Hármas jelzős besoro−lást – „magyar−szlovák−roma“ – 12 település kapott,ami ugyancsak azt jelenti,hogy ezekben a falvakban isa magyarok alkották a több−séget. A magyarság által la−kott városok és falvak beso−rolása esetében a teljességretörekedve mondom el, hogy83 olyan település van,amely a „szlovák−magyar“megjelölést kapta, hárompedig a „szlovák−magyar−roma“ jelzőt, vagyis ezekena településeken a magyarokaránya minimum 10 száza−lékos volt, de nem haladtameg az ötven százalékot.Csak megjegyzem, hogy je−lentős mennyiségű magyarél a lakosság száma szerintmeghatározott első kategóri−ás két városban, Pozsonybanés Kassán, de ezek a telepü−lések „szlovák“ jelzőt kap−tak, minthogy a magyarokaránya Pozsonyban mind−össze 4,2 százalék (mintegyhúszezer emberről van szó),Kassán pedig 5,9 százalék,ami csaknem 10 ezer sze−mélyt jelent.

Amennyiben azt állítot−tam, hogy Szlovákia a vidékországa, akkor azt kell mon−danom, a szlovákiai magyar−ság a kis− és közepes telepü−léseket alkotó nemzeti kö−zösség. Az, mert az imént is−mertetett besoroláshoz tarto−zik tényként, hogy két ke−zünkön megszámolhatókazok városi rangú települé−sek, ahol a magyarok több−ségben élnek még, miköz−ben nagyságrendileg ezek avárosok a lakosság számaalapján meghatározott hato−dik kategóriába tartoznakcsupán, azaz 10 és 20 ezerközötti lélekszámú települé−sekről van szó. Ilyen város−nak minősül még Somorja,Dunaszerdahely, Nagy−megyer, Komárom, Gúta,Párkány, Királyhelmec ésNagykapos. Olyan települé−seken, mint Galánta, Érsek−újvár vagy Rimaszombatmár kisebbségben élnek amagyarok, sőt, Losoncon,Léván vagy Szepsiben ará−nyunk már a harminc száza−lékot sem éri el.

A kistelepülések legna−gyobb gondja Szlovákiábanis a pénzügyi források szű−kössége, nyilván senkit nemlepek meg, ha pedig hozzá−teszem, hogy a magyarok ál−tal lakott régiókban a feljebbvázolt nemzetiségi megosz−tottság okán a közepes tele−pülések is a kistelepülésekgondjaival küszködnek, ak−kor megint csak nem megle−pő, ha azt állítom: a szlová−kiai magyarok által lakott ré−giókban az önkormányzatoknagy többsége folyamatosanborotvaélen táncol, a napja−inkban tapasztalható válsá−gos időkben pedig az össze−omlás szélén áll. Pedig az el−ső és második Dzurinda−kormányzás idején – amikora Magyar Koalíció Pártjakormányon volt, jómagampedig a parlament közigaz−gatási bizottságában fejthet−tem ki aktív munkát — iga−

zából elfogadható önkor−mányzati törvények szület−tek, megfelelően széles jog−körökkel felvértezve a mi te−lepülési önkormányzatain−kat is, s elvben a mai napigelfogadható pénzügyi de−centralizációt is sikerült vég−rehajtani. Ez utóbbinak az alényege, hogy az állami költ−ségvetésből a személyi jöve−delemadóból befolyó bevé−teleket az önkormányzatokkapják meg, nevezetesen ahelyi önkormányzatok, teháta falvak és a városok a bevé−tel 70,3 százalékát kapják, amegyei önkormányzatok –szlovákiai terminológiávalaz önkormányzati kerületek– 23,5 százalékban részesül−nek az adókból, az állam pe−dig az esetleges korrekcióscélokra átmenetileg 6,2 szá−zalékot tarthat meg magá−nak. Napjaink gondjait azokozza, hogy a 2006−2010−es évek nemzeti−szocialistakormánya további feladato−kat ruházott át az önkor−mányzatokra további pénz−ügyi források nélkül, miköz−ben a 2004−ben „átme−netinek“ mondott 6,2 száza−léknyi bevételt is beépítettea kormány költségvetésébe,s nem osztotta tovább a tele−püléseknek. Ez önmagábanköltségvetési zavart okozotta kistelepüléseknek, ehheztársult a válság, amely nö−vekvő munkanélküliséggel,a bérek stagnálásával, illetvecsökkenésével járt, ami – rö−viden és nagy számokban –azt jelenti, hogy amíg 2008−ban a települési és a megyeiönkormányzatok és az állam1 milliárd 280 millió 973ezer euró összegen oszto−zott, ez az összeg 2009−re80 millió euróval zsugoro−dott, 2010−ben pedig továb−bi 70 millióval csökkent atervek szerint, ami azt jelen−ti, hogy két év alatt az önkor−mányzatok költségvetésemintegy 150 millió euróvalzsugorodott.


A kistelepülések esetébena gondok többszörösek,mert a központi költségve−tésből a személyi jövede−lemadó−bevételt százalék−arányosan osztja a kormány,éspedig négy szempont sze−rint. A települések lakossá−gának létszáma adja a bevé−telek (avagy a támogatás) 23százalékát, a település nagy−sága a 32 százalékot, 40százalék a tanuló ifjúságraérkezik a településre, a fenn−maradó 5 százalékot pedig a62 évnél idősebb polgárokrakapják az önkormányzatok.Minthogy Szlovákiában is aza jellemzője a kistelepülé−seknek, ami Magyarorszá−gon, hogy általában márnincs óvoda és iskola,ugyanakkor a lakosság el−öregedett, a fent vázoltpénzügyi források elosztásiformája eleve hátrányoshelyzetbe hozza a kistelepü−lési önkormányzatokat, smert ezzel párhuzamosan azönkormányzatoknak hozzákell járulniuk a rászoruló –idősebb – emberek szociálisbiztonságához, a kistelepü−lések szinte kilátástalanhelyzetben vannak.

Mégsem szabad temetni akistelepüléseket, ellenkező−leg, meg kell keresni és talál−ni azokat a kapaszkodókat,amelyek nyomán újra életköltözik a településekbe. Saj−nos, vannak olyan kezdemé−nyezések, amelyek a lakó−parkok telepítésében látják amegoldás kulcsát, de Szlová−kiában ez a megoldás nemjó, különösen nem a magya−rok lakta településeken.Azért nem, mert ezekbe a la−kóparkokba általában a kö−zeli városok lakói költöznekbe, akik viszont megtartjákvárosi lakásukat és lakhelyü−ket, vagyis rájuk az államinormatívát, a „fejkvótát“ alakóhely szerinti város kapja,de például a közvilágítást, ajárdák, utak kiépítését és kar−bantartását már az egyébként

is agyonnyomott önkor−mányzatnak kell állniuk. Amagyarok lakta kistelepülé−seken az ilyen lakóparkok−nak ráadásul veszélyes kö−zösségromboló hatásuk isvan, hiszen a beköltözőknagy többsége szlovák nem−zetiségű, akik jelenlétükkelmegbontják a helyi társadal−makat, gyöngítik a kisközös−ségek megtartó erejét, fertő−zik az őshonos közösségekkulturális és szellemi életét,nyelvváltásra késztetik a he−lyieket. De még politikailagis befolyásolják őket, aminekvan egy szomorú és látvá−nyos eredménye napjaink−ban: nevezetesen az, hogy aszlovákok „a békés egymásmellett élés jelszavával“ szó−ban Most−Híd szlovák−ma−gyar párt elfogadására ösztö−nözték lakótársaikat az önál−ló magyar politizálást követőMagyar Koalíció Pártjávalszemben, miközben ők ma−guk szlovák pártokat válasz−tottak. Ezért is alakulhatott kiolyan helyzet, hogy a parla−mentbe az önálló magyarpolitizálást követő MKP nemjutott be, miközben a Most−Híd párt további hét szlovákképviselővel erősítette aszlovák parlamentet, ahol amagyarság képviseleti ará−nya a rendszerváltás óta elsőalkalommal csökkent tíz szá−zalék alá, hiszen a 150 fősparlamentben mindössze ki−lenc magyar nemzetiségűképviselő van.

Mi lehet hát az igazi ka−paszkodó? Említettem már,hogy Szlovákiában nincstörvény a kistérségi együtt−működésről, ami egy na−gyon fontos jogszabály le−hetne a kistelepülések élet−képessége szempontjából.Amennyiben törvényes fel−tételei lennének a kistérségiegyüttműködésnek, négy−ötkistelepülés jogszerűen hoz−hatna létre közös hivatalokata különböző feladatkörök el−látásához, megfelelően kép−

zett szakemberekkel, közö−sen működtethetnénekolyan önálló jogalanyiságúintézményeket, ahol össz−pontosíthatnának pénzügyiforrásokat, és lehetőségetnyernének arra is, hogy köz−vetlen módon pályázhassa−nak különböző célokra azeurópai uniós alapoknál –amire Szlovákiában kistele−pülésnek önállóan nincs jo−ga. De pályázhatnának álla−mi alapoknál is, például ön−kormányzati bérlakások épí−tésére a településeken élő fi−atalok számára megtartásukcéljából, hogy ne kelljen amár említett lakóparkok épí−tésével keresni a megoldást,ami a szlovákiai magyarokesetében egyenes káros.

Ez a fajta együttműködésnem azonos a Leader−prog−ramba bekapcsolódó telepü−lési együttműködésnek, amiegyébként egy másik kapasz−kodó lehet a kistelepülések−nek. A gond az, hogy Szlová−kiában az ilyen pályázatokesetében nemcsak az öt szá−zalékos önrészt kell biztosíta−niuk az érdekelt önkormány−zatoknak, hanem a beruhá−zás áfáját is állniuk kell, mert−hogy azt nem számolhatjákel, ami által gyakorlatilag aberuházások 25 százalékátkell előteremteniük. Ezt a

gyakorlatot egyszerűen megkell szüntetni.

Kapaszkodót jelentene akistelepülések fenntartásáhozés életképességének növelé−séhez a Helyi Önkormány−zatok Európai Chartájánakkövetkezetes betartása is.Szlovákia 2007−ben nagybüszkeséggel vállalta fel acharta egészét és köteleztemagát teljes betartására, pél−dául arra, hogy „A pénzügyi−leg gyengébb helyi önkor−mányzatok védelme szüksé−gessé teszi olyan pénzügyi ki−egyenlítési eljárások, illetőlegezekkel egyenértékű intézke−dések intézményesítését,amelyek célja a számításbajövő pénzügyi forrásokegyenlőtlen elosztása, vala−mint a teljesítendő pénzügyiterhek által okozott hatásokkorrekciója. Az ilyen eljárá−sok, intézkedések nem csök−kenthetik a helyi önkormány−zatoknak a saját feladatkörü−ket illető döntési szabad−ságát.“ Nos, Szlovákiában en−nek kell érvényt szerezni, en−nek a nemzeti törvényes fel−tételeit megalkotni, s ilyen cé−lokra felhasználni például azta 6,2 százaléknyi személyijövedelemadó−bevételt, amittartalékként tart meg magá−nak évek óta a kormány.

A charta idézett pontjánakbetartása alapvető segítségettud nyújtani a kistelepülések−nek. Ezt azért merem bátrankijelenteni, mert nemcsakközségi polgármesteri tapasz−talataim vannak, hanem aNagyszombati Kerületi Ön−kormányzat alelnöke is va−gyok, s mi megyei szintenminden törvényes kötelezett−ség nélkül hoztunk létre ala−pot a kistelepülések számáraaz oktatásügy, az egészség−ügy, a helyi kultúra fejleszté−se, az ifjúsági és sporttevé−kenység valamint a szociálisügyek terén egyenként 135ezer eurós támogatással, ami−vel a kistelepülések igen haté−konyan tudtak és tudnak élni.

Kvarda József: Kapaszkodótjelentene a kistelepülésekéletképességének növelésé−hez a Helyi ÖnkormányzatokEurópai Chartájának követke−zetes betartása is.

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. Fibi Sándor a magyarság megtartásáról15

Igen: polgármesterek, ön−kormányzati képviselők, is−kolaigazgatók, pedagógu−sok, Csemadok− tagok és −aktivisták, szülők, elkötele−zett magyar emberek, közöscélunk és feladatunk szere−tettel, tisztességgel, konok

elszántsággal, képességeinkés tudásunk legjavát nyújtvamegtenni mindent a felvidé−ki magyarság összetartásáértés megtartásáért. Mert prob−lémáink korántsem újke−letűek, immár több mint 90éve hűséges társainkká sze−

gődtek. Ezek a gondok azévek múlásával fokozatosansúlyos problémákká változ−tak. Voltak olyan évek is,amikor megalázottakká, ki−semmizettekké váltunk, ami−kor a létezéshez való jogun−kat önmegtagadáshoz kötöt−ték, majd státusunk ebbenaz államban szükséges rosz−szá, megtűrtekké szelídült.Problémáinkat az sem oldot−ta meg, hogy itt−ott a hata−lom közelébe engedték kép−viselőinket, s ha úgy láttákjónak, fűt−fát ígértek, de álta−lában csak forgácsok jutot−tak el hozzánk.

A régi – még szövetségi –államban az volt a szeren−csénk, hogy az ellenségké−pek sorrendjében mi csak amásodik helyen voltunk. Ko−rábban született társaimmal

még jól emlékezünk arra,hogy akkor általában min−den nem magyar nemzetisé−gű polgár a cseheket szidta agazdasági életben, a politi−kában, a sportban elszenve−dett kudarcokért. Sajnos, acsehek a 90−es évek elejéntovábbálltak egy országgal,így nekünk jutott az a „meg−tisztelő szerep”, hogy az im−már önálló, szuverén állam−ban a nemtetszési listán egy−gyel előbbre léptünk. És kor−mányok jöttek, mentek, cse−rélték egymást, de ez a ké−tes, eléggé el nem ítélhetőprioritásunk számtalan −nem a mi anyanyelvünkönbeszélő − polgártársunk tu−datában sajnos azóta semváltozott. Talán mindeddigkeveset beszéltünk erről asúlyos problémáról, pedig

Fibi Sándor:

A magyarság megtartása és összetartása csak együtt lehetséges„Annak idején nekünk nagyon konkrét céljainkvoltak. Nem a pénz vezérelt bennünket, hanema szeretet, tudásunk minél hatékonyabb átadásaés az, hogy sajátos eszközeinkkel, hiteles szemé−lyiségünkkel összetartsuk a magyarságot. Ezenma már sok fiatal és kevésbé fiatal csak nevet,csakhogy mi, akik hittünk küldetésünkben, foko−zatosan elveszítjük közönségünket, a hitünket,meg sok minden mást, mert mindig fontosabbvolt és lett minden, mint ez a cél, pedig mimindannyian ezért vagyunk.”(Szentpétery Aryszínművész)


ez a fajta gondolkodás máraeléggé vészes helyzetbehozta honi magyarságunkat.Mi ugyanis megelégedtünkazzal, hogy itt−ott a sajtóbanmegjelent egy−két bírálómegjegyzés azok számlájá−ra, akik politikai vezető sze−repüket a nagy álom, a nem−zetállam megvalósításáraigyekeztek kihasználni. Tu−domásul vettük azt a tényt,mely szerint a politikai plu−ralizmus eszmeisége lehető−vé tette, hogy kimondottanmagyarellenes szellemiségűpolitikai párt jegyeztesse bemagát, sőt elszenvedtük aztis, hogy ez a párt kormányté−nyezőként tovább deformál−ja az állampolgárok nagy ré−szének a gondolkodását. Ajogi, törvényi megkötések,korlátozások, diszkriminatívtiltások konkrétan észlelhetőzavart okoztak – sajnos – ahoni magyarság egy részé−nek gondolkodásában is. En−nek következtében észlelhe−tő az asszimiláció felgyorsu−lása.

Tény, hogy a spontánasszimiláció szinte törvény−szerűen jelen van a nemzeti−ségek sorsában, és távolrólsem új keletű a Szlovákiá−ban élő magyarság életében.A sokkal nagyobb veszélytaz „irányított„ asszimilációjelenti. Ezt a tényt egyértel−műen igazolják az eddiginépszámlálási eredményekis. A 2001−es népszámlálásigmintha hályog ült volna aszemünkön, örültünk annak,hogy fokozatosan (bár csakkis mértékben), de abszolútszámokban mégis növekszika magyarok száma, és csak abeavatottak tudatát bántotta,hogy a lakosság összlétszá−mához viszonyítva arány−számunk fokozatosan csök−ken. Pedig ijesztő, sőt elret−tentő adatokkal már az1980−as népszámlálás is bő−ven szolgált. 1983−ra készültel a rengeteg adat teljes fel−dolgozása, amely sajnos

nem került a nyilvánosságelé. Számunkra a legijesz−tőbb az a táblázat volt,amely 5−éves korcsoportokrabontva mutatta ki a nemzeti−ségek részarányát. E táblázatadatai szerint például a 60éves korcsoportban a ma−gyarok részaránya megköze−lítette a 18 %−ot, még a 0−tól5−éves korúak esetében alighaladta meg az 5 %−ot. Az−óta eltelt 30 év, illetve a2001−es népszámlálásig 20év. Emlékezzünk vissza azakkori döbbenetre: az „ille−tékesek” értetlenül álltak atények fölött: Eltűnt közel 50000 magyar, részarányunk12,5 %−ról az ország törté−netében először 10 % alácsökkent.

Az asszimilációs hatások−nak nagyon súlyos következ−ményeit tapasztalhatjukmindenekelőtt a magyarnyelvű óvodákat és a ma−gyar tanítási nyelvű alapis−kolákat látogató tanulók lét−számának rendkívül gyorsütemű csökkenésében,amelynek az intenzitása túl−mutat az országosan általá−ban tapasztalható negatívdemográfiai mutatókon. Amagyar alapiskolák hajdani60−65 ezres tanulói létszámanapjainkra jóval 40 ezer alácsökkent. Lényegében ha−sonló volumenű a magyaranyanyelven tanuló középis−kolások számának csökke−nése is, annak ellenére, hogya középiskolák száma növe−kedett (egyházi középisko−lák, magángimnáziumok,magán szakközépiskolák lé−tesültek, azonban viszonylagalacsony tanulói létszám−mal). Rendkívül veszélyeshelyzetbe kerültek a részbenosztott falusi kisiskolák, hi−szen a tanulók alacsony lét−száma miatt az államtól ka−pott dotáció távolról semelég az iskola üzemeleteté−sére. Létezésük is, de minde−nekelőtt a jövőjük az adottközség önkormányzatának a

hozzáállásától függ, tehát at−tól, hajlandó−e a településvezetése saját költségvetésé−ből fedezni a korántsem ke−vés többletköltségeket.Félő tehát, hogy nekünk, pe−dagógusoknak is elfogy a kö−zönségünk, nekünk, magya−roknak pedig a felnövekvőfiatalok generációi.

Érthető, hogy a költő arrakér minden magyart, hogyne engedjék, ne hagyjákveszni, hogy óvják, védjék atemplomot és az iskolát, aziskolát, mely nemzetiségi lé−tünk legfontosabb bástyája.Ezért tartjuk nagyon fontos−nak, hogy minden érintettösszefogásával, átgondoltegyüttműködésével, kellőhatározottsággal és követke−zetességgel, gerinces, bátorkiállással vessünk végetazoknak a torzulásoknak,melyek eredménye a jelenle−gi helyzet. Írjuk, terjesszük,mondjuk, hangoztassuk, bi−zonyítsuk konkrét eredmé−nyekkel annak a több évtize−de hangoztatott szlogenneka hamisságát, mely szerintha a szülő sínre akarja tennigyermeke pályáját, ha bizto−sítani akarja számára a sike−res jövőt, akkor szlovák isko−lába kell őt íratnia. Ez a min−den realitást és ésszerűségetnélkülöző hazug tanácsmegközelítőleg negyven –negyvenöt éve került be aköztudatba azzal a határo−zott céllal, hogy elbizonyta−lanítsa a magyar szülőket ésmegállítsa a magyar iskola−hálózat akkori fejlődésénekaránylag gyors ütemét. Egy−értelmű és kemény támoga−tást kapott az akkori vállala−tok vezetőitől, a pártappará−tusok parancsra ugró beosz−tottaitól és az összevont, kö−zös igazgatású iskolák rend−szerint szlovák igazgatóitól.Sajnálattal el kell ismernünk,hogy ez a propaganda haté−konynak bizonyult, és mind−máig jelen van a közgondol−kozásban. Leküzdését, kiik−

tatását csak összehangolt,nagyon jól átgondolt átfogópropagandával tudnánk elér−ni.

A magyar írott és elektro−nikus médiát, a Fórum Inté−zetet, politikai képviseletün−ket, sikeres vállalkozóinkattermészetesen bele kell von−ni e feladat megoldásába.Tényeket, meggyőző érveketkell eljuttatnunk a bizonyta−lanokhoz, az ingadozókhoz,amelyekkel közösen tudjukbizonyítani, hogy magyar is−koláink minden tekintetbenfelveszik a versenyt a szlo−vák iskolákkal. Olyan tudás−sal, ismeretekkel vértezik fela diákjaikat, melyek révén atársadalmi és gazdasági szfé−ra minden területén sikeresemberekké válhatnak – havan bennük kellő akarat, ki−tartás, tudás− és érvényesülésiránti vágy. Minden ingado−zónak meg kell tudnia, hogya politikai elit, amely „be−dobta” a köztudatba a szülőidöntést úgymond segítő ta−nácsot, maga sem hitt sohaannak igazában. Annak ide−jén több alkalommal akar−tunk az iskolaügyi miniszté−rium nemzetiségi osztályá−nak szervezésében elvégez−ni olyan országos felmérése−ket, melyek során azt szeret−tük volna megtudni, hogymilyen pályára álltak, hol ta−nulnak tovább a szlovákalapiskolákban végzett ma−gyar nemzetiségű tanulók.Nem kaptunk engedélyt rá,tehát ezt a területet tilos voltkutatni, mindannyian tud−juk, hogy miért. Csakhogy afelvilágosulatlanok sajnostovábbra is sötétben marad−tak és elhiszik ma is ezt a pe−dagógiai, szociológiai éspszichológiai szempontbólis abszolút ostobaságot.

Sajnos ezeknek a téves né−zeteknek az utóbbi évekbenújabb szószólói is akadtak,mégpedig egyes szlovák is−kolák pedagógusai és igaz−gatói. Ők egyértelműen di−


csekednek azzal, hogy az 1.és 2. évfolyamban magyarulkiválóan beszélő tanítónőkműködnek, akik a szlovákulnem értő és szlovákul nembeszélő kisgyerekeket anya−nyelvükön is tanítgatják,édesgetik a szlovák iskolá−hoz. Furcsa pedagógiaiszemlélet és gyakorlat: szlo−vák iskolában magyarul...Igaz viszont, hogy néhány évmúlva a nagyobbacska diá−koknak már büntetést kell ír−ni, ha anyanyelvükön szólal−nak meg az iskolában, vagyéppen 1 euró büntetést kellfizetniük, ha megfeledkez−nek az iskolai rendről, és el−szólják magukat anyanyelv−ükön. Igaz, hogy szlovákkászocializálódnak, bár anya−nyelvi szinten csak nagyon−nagyon kevesen fogják hasz−nálni a szlovák nyelvet, deeredeti anyanyelvüket semlesznek képesek magas szin−ten elsajátítani. Tehát se így– se úgy. De saját tapasztala−tom alapján mondom: 11−12éves korában már képes leszmegkérdezni egy felnőttet –adott esetben engem −, hogymiért kell Szlovákiában amagyar gyerekeknek magya−rul tanulniuk, miért nem ta−nul mindenki csak szlová−kul. Elképzelhető, hogy ez agondolat benne fogalmazó−dott meg? Aligha... Egyszerű−en elindult az elszakadás, amás nemzetiségűvé valószocializálódás útján. Az őgyermekének már természe−tes lesz a szlovák nemzeti−ség. A váltás tehát két gene−ráció kérdése... És bizonyáranem ő lesz az egyedüli telje−sen asszimilált polgártár−sunk.

Meggyőződésem, hogy aszülői szövetség aktivistái−nak szemfelnyitó beszélgeté−sei, a sajtó célirányos, követ−kezetes és objektívan tájé−koztató interjúi, iskoláinkhatékonyabb menedzselése,arculat−javító akciói sokatsegíthetnének a szülők felvi−

lágosításában. Természete−sen azokra a magyar szülők−re gondolok, akiknek azutóbbi évek – évtizedeknagy−nagy változásai követ−keztében jelentős mértékbengyengült a magyarságtudata.Például ők azok, akik gyer−mekük számára a lakóhely−ükhöz legközelebbi iskolátválasztják – függetlenül at−tól, hogy milyen az iskola ta−

nítási nyelve. (Lásd a duna−szerdahelyi helyzetet.) Őketkell meggyőznünk, hogy ajobb iskolát, a magyar isko−lát, a magasabb színvonalatválasszák. Természetesen ezcsak akkor lehetséges, habiztosítani tudjuk, hogy azadott magyar iskola valóbanjobb, hogy abban az iskolá−ban hivatásukat szerető, el−kötelezett pedagógusok sze−retettel, nagy tudással éseredményesen oktatják – ne−velik a tanulókat. E rendkívülfontos feladat biztosításaazonban nemcsak az iskoladolga, annak ellenére, hogyhajlamosak vagyunk eseten−ként minden felelősségetcsak a pedagógusokra hárí−tani. Meggyőződésem, hogya szülők közösségének segí−tő−ellenőrző és az önkor−mányzat támogató−szá−monkérő szerepének elha−nyagolása nagyon súlyos hi−

ba. Véleményem szerint ez amegállapítás egyaránt vonat−kozik az óvodákra, az alap−iskolára és a középiskolákrais. Az önkormányzat nem te−kintheti az iskolát valami fö−lösleges rossznak. Nem tűr−heti el, hogy az iskolában neaz állandó, a folyamatosszínvonalemelés legyen alegfontosabb feladat. Hatá−rozott döntéseket kell hoznia

annak érdekében, hogy azadott intézményben a lehetőlegjobb pedagógusok dol−gozzanak. A szülők nem ma−radhatnak az iskola kapuinkívül. Kérjék, követeljék,hogy alkalmuk, módjuk le−gyen legalább választottképviselőik útján objektívképet kapni mindarról, amiaz iskolában történik, legyenlehetőségük arra, hogy ta−pasztalataikat megbeszél−hessék az iskola vezetésével,szülőtársaikkal. Tehát teljesszemléletváltás kell ahhoz,hogy iskolavezetők, pedagó−gusok, polgármesterek, ön−kormányzati képviselők,szülők elfogulatlanul, közö−sen biztosítsák az iskolaszínvonalának, jó hírénekfolyamatos emelését.

Az ő feladatuk is, hogy fel−mérjék saját hatáskörükbenés saját lehetőségeik szerint,teljesen elfogulatlanul, tehát

egyéni érdekektől és kollegi−ális érzésektől elvonatkoztat−va, mit kell, mit lehet tennikonkrétan az iskola érdeké−ben és meg tegyék, amit ten−niük kell. E folyamatbanmegkülönböztetett szerepe,feladata van az iskola igaz−gatójának, aki intézményestatutáris képviselőjekéntszemélyesen felelős minde−nért, ami iskolájával kapcso−

latos. Akkor lesz sikeres, hakollégáit sikerül meggyőzniearról, hogy az iskola nempusztán munkahely, hanema hivatás gyakorlásánakszínhelye. Tehát nagyon jólfelkészült, elhivatott, hivatá−sukat magas színvonalonművelő pedagógusközösségkialakítása az egyik legfonto−sabb cél. Ezek a kritériumokmár elővetítik, hogy az ilyeniskola következetesen gyer−mekközpontú, szellemiségemélységesen és következete−sen humánus.

A gyerekeknek érezniükkell, hogy a pedagógusokszeretik őket, de tisztábankell lenniük például az isko−la belső rendtartásával is,mert csak így biztosítható apedagógusokkal, diáktársak−kal szemben elvárt tudato−san fegyelmezett magatar−tás, csak így érhető el az akívánt állapot, hogy a gyer−

A gyerekeknek érezniük kell, hogy a pedagógusok szeretik őket (FOTÓ: DH)


mek szeressen iskolába jár−ni, hogy a pozitív tapaszta−latokat értékelje a szülő is,és ezáltal fokozatosan növe−kedjen az iskola jó híre,imidzse, növekedjen ismert−sége és elismertsége. Ez pe−dig szinte törvényszerűen atanulók létszámának foko−zatos emelkedését eredmé−nyezi. Az iskola igazgatójá−nak kiemelten kell ügyelniearra, hogy egyetlen pedagó−gus se kövessen el a peda−gógiai etikával összeegyez−hetetlen szarvashibát: nealázza meg a diákot, ne ál−lítsa őt megoldhatatlan fel−adat elé például azzal, hogymindenféle külön felkészí−tés nélkül elküldi őt ilyenvagy olyan tanulmányi ver−senyre, ami sajnos egyregyakrabban előfordul. A pe−dagógus utasításának elnem fogadása miatt, vagy aversenyen „elért” sikertelen−ség esetén a legenyhébbszankció alkalmazása szintemár teljesen érthetetlen ésnagy hiba. Pedagógiai, isko−lairányítói szemléletem ér−telmében az ilyen pedagó−gus fegyelmi büntetést érde−mel, hiszen az iskola, a diákérdekeit, értékrendjét, a pe−dagógusi hivatás presztízsét,súlyosan sértő és károsítótettet hajtott végre.

Fontos az is, hogy ne nyíltórát, nyílt napot rendezze−nek, hanem tegyék teljesennyitottá iskolájukat, hiszencsak a jó szervezésen, haté−kony tájékoztatáson múlik,hogy a szülő bármikor ésbármilyen tanítási órán je−len lehessen, és meggyő−ződhessen az iskolábanvégzett szakmai munka mi−nőségéről. Ilyen hozzáállás−ra neveljük az iskolaköteles−sé váló gyermekek szüleit is,hogy az iskolaválasztás tu−datos, megalapozott döntéseredménye legyen, és ne ti−zedrangú szempont váljonmeghatározóvá. A szülőktekintsék joguknak ezt a le−

hetőséget, a civil szerveze−tek pedig határozottan tá−mogassák a szülőket jogaikérvényesítésében. Ezek nemfantazmagóriák, hanem na−gyon is konkrét, valóságonalapuló tapasztalatok. Rész−ben annak a tendenciának afelismeréséből következőgyakorlat eredményei, me−lyek szerint a magyarságtu−dat halványulása azt is ered−ményezi, hogy fokozatosanelveszítik mozgósító erejü−ket az olyan szlogenek,hogy „magyar gyereket ma−gyar iskolába”. Helyettük aszülők nagy részének tuda−tában az adott iskola színvo−nala, arculata, tapasztala−tokra, eredményekre épülőjó híre válik döntő szem−ponttá. És igenis el lehet ér−ni, hogy 5−6 év alatt jelentő−sen, akár 40−60 %−kal is nö−vekedjen a teljesen szerve−zett iskola tanulóinak létszá−ma. Példa erre többek kö−zött a Vámbéry Ármin Alap−iskola Dunaszerdahelyen,ahol a 2005−2011 közöttiidőszakban 380−ról közel580−ra gyarapodott a tanu−lói létszám. Viszont az isbekövetkezhet, mint ahogybe is következik, hogy a ta−nulók létszáma rohamosancsökken, sőt évente 5−6 ma−gyar kisiskola meg is szűnikaz odafigyelés hiánya miatt.A másik oldalon arra is vanpélda, hogy a nagyobb tele−pülés teljesen szervezettalapiskolája helyett a szülőa szomszéd település kisis−koláját választja, mert aztsokkal jobb, humánusabb,színvonalasabb iskolánakismerte meg. Mi, pedagógu−sok akkor lehetünk sokkalnyugodtabbak, ha a magyarszülő a 2 vagy 3 aránylagkönnyen elérhető magyar is−kola közül a legjobbat, alegszínvonalasabbat vá−lasztja. Amíg a magyar csa−ládok nem elhanyagolható(vagyis mintegy 15−20 %−a)a magyar iskola helyett a

szlovák mellett teszi le avoksát, addig van dolgunk,és nem is kevés. Az, hogy avegyes házasságban élőszülők gyermeküket milyeniskolába íratják, teljesenmás, inkább a szociológiatárgykörébe tartozó terület,bár az egyik vagy másik szü−lő részéről itt is döntő szem−pont lehet a számításba jö−hető iskolák elismertsége ésszínvonala. Legyen tehátközös célunk iskoláink szín−vonalának egyre gyorsabbütemű emelése.

2010 nyarán a pedagó−gusszövetség vezetése,egész tagsága, a politikaiváltozásokat követő szak−emberek és szülők is úgyhitték, hogy talán a négy ke−mény, sötét év után világo−sabban süt majd ránk a nap.A szlovák parlament jóvá−hagyta az új kormány prog−ramját, a nemzetiségi ügyekminiszterelnök−helyettesiszékébe Rudolf Chmel pro−fesszor úr, valódi európaigondolkodású, elhivatottszakember ült. Chmel úrrala pedagógusszövetség kép−viselői több alkalommal istárgyaltak a nemzetiségi ok−tatásügy problémáinak meg−oldási lehetőségeiről. Szá−munkra rendkívül szimpati−kus volt, hogy azonosultproblémáinkkal. Egyeztettüka megoldások mikéntjét is –a tankönyvellátási problé−mákat, a pedagógiai doku−mentáció vezetésével kap−csolatos kérdéseket, a peda−gógusok anyanyelven törté−nő szakmai továbbképzésé−nek biztosítását célzó terve−zetet, a Mikolaj−féle közok−tatási törvény anomáliáitmegszüntető törvénymódo−sító javaslatokat. Úgy vél−tük, hogy a miniszterelnök−helyettes hatáskörében lét−rejövő új szekciók, főosz−tályok megfelelő biztosíté−kot jelentenek a legégetőbbproblémák megoldására.Tárgyaltunk a Most−Híd párt

elnökével is. Ő konkrét ja−vaslatokat, kidolgozott meg−valósítási terveket kért tő−lünk. Megkapta... Eltelt többmint fél év és, sajnos, újraelőtérbe került a régóta is−mert, szinte már szállóigévévált egyszerű mondat: Nincsmeg hozzá a kellő politikaiakarat. Ugye, ismerős a rö−vid szöveg...

Úgy tűnik hát, hogy újramagunkra maradtunk, egyrekevésbé várhatunk állami tá−mogatást céljaink valóra vál−tásához. Egyetlen lehetőségkínálkozik számunkra: Való−ban vegyük saját kezünkbeproblémáink megoldásánakmikéntjét, tegyünk meg min−den megtehetőt saját ma−gunkért, iskoláinkért. Egyér−telmű, bátor, szakmailagmegalapozott kiállással se−gítsük iskoláink fejlődését.Döntsünk okosan, értelme−sen, nem meghunyászkodvaa pedagógiai dokumentációvezetési módjáról. Attól nemlesz jobb az iskola, ha a pe−dagógiai tanács jegyzőköny−veit, az iskola oktatási prog−ramját, belső rendtartását ésa sok−sok új, további doku−mentációt mindkét nyelvenvezetjük.

Tanulmányozzuk át, és hakell, hivatkozzunk a Velen−cei Bizottság idevonatkozóállásfoglalására. Ne tekint−sük február tizenötödikévellezártnak a beiratkozást.Építsük be az internetet, afacebook−ot, a helyi kultúr−házat, a polgármesteri hiva−talt iskolánk folyamatos nép−szerűsítésébe. Szervezzen aszülők szövetsége, a Csema−dok alapszervezete beszél−getéseket elismert és közis−mert pedagógusokkal, hív−juk be a szülőket az iskolá−ba, a tanítási órákra, bizo−nyítsuk nekik, mire képesekpedagógusaink, diákjaink.Segítsünk magunkon; össze−fogással, közösen, tudatosanés okosan segítsünk iskoláin−kon.

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. Ádám Zita: Ami a számok mögött van19

Megnyugtatásul a jövőre, ademográfiai mutatók látvá−nyosan nem emelkednek azelkövetkezendő években.Ennek erős szociális indo−koltsága van. A cigányokesetében megélhetési gyer−mekvállalásról van szó,ezért az abnormális emelke−dés. Ez is rendben van, csakide markáns szociális prog−ramok kellenek, melyek ré−vén a gyermekeket vállalócigánycsaládok felelősség−teljesen elkötelezik magukata gyermek nevelés érdeké−ben. A megoldás a társada−lom minden alrendszerénekösszefogásában van. A témaitt kétfelé ágazik: hogyanlesz a magyar iskolákbantöbb gyermek, ezzel össze−függ az a kérdés, hogyanlesz a magyar iskola haté−kony és minőségi, a másikágat a cigány családok gyer−mekük jövője iránt érzett fe−lelősség képezi. Mindkétprobléma megérdemelneegy−egy hatékony, kendőzésnélküli, kutatáson alapuló,

bátor elemzést. Mert az isko−la nem vállalhatja fel a szok−tatás és elemi tisztálkodásravaló nevelés napi feladatát,mert mi lesz a fejlett készsé−gekkel iskolába érkező gyer−mekekkel? Lefelé nivelláló−dunk? Ettől lesz vonzó ésversenyképes a magyar isko−la? Meg kell nézni a gömöri,bodrogközi magyar iskolá−kat, és az embernek nemlesz jókedve. A kérdés az,hogy akar−e valaki Európá−ban ezekkel a problémákkalfoglalkozni? Itthon folyik−eilyen irányú kutatás, leg−alább helyzetfeltárás, elem−zés szintjén? Folyhat−e ottkutatás, ahol oktatáskutatók

nincsenek, ahol az európaifejlesztésekre irányuló pén−zeket az állami szakmai hát−térintézmények lenyúlják?Ebben a jelenlegi kormány−garnitúra is partner. Ha nemlenne, azonnal megálljt pa−rancsolt volna az elfuserált„reformnak”, azonnal ver−senyhelyzetbe hozta volna amódszertani intézeteket, …Nem folytatom!

TIZENKÉT ÉV

Bevezetőként ilyen erőskezdés után nézzük meg aszámok tükrében 12 évrevisszamenőleg a magyar is−

kolák viszonylatában az or−szágos beiskolázási számo−kat, próbáljuk meg elemeznia helyzetet, már amennyirea kutatás hiánya ezt megen−gedi.

A Rákóczi Szövetség sta−tisztikája szerint 1998 és2003 között, ha az iskolakö−teles tanulókat nézzük, acsillaggal megjelölt számjelzi a magyar iskola elsőse−inek számát, egyetlen év ki−vételével – 2002 −, leszállóágat mutat. Ha a százaléko−kat is megnézzünk (az ösz−szes elsősből számítva), ak−kor talán még elégedettek islehetnénk. Csak ne nagyondőljünk hátra!

Ádám Zita:

Ami a számok mögött van, vagy az őszinte kérdésekről és csakis a közös gondolkodásról–szubjektív elemzés objektív tények alapján

Forrás:Rákóczi Szövetség

Lényegtelen, szeretem−e a statisztikát vagy sem, azis lényegtelen, kinek az érdeke, hogy a számok ésszázalékok megfelelően magasak legyenek, lényeg−telen, milyen szépeket írunk arról, hogy magyargyermek magyar iskolába való, fesztiválszerű be−iratkozási körutakat szervezhetünk, a helyzet, azeredmény a demográfiai hullám következtében istöbb mint elkeserítő. A megoldást nem ezek a mód−szerek hordozzák magukban. Nem is a családon−kénti tízezer forintos egyszeri támogatások. Nem isa magyar állam családi nevelési támogatása.


2009−ben a beiskolázottmagyar tanulók száma3661, 2010−ben: 3552 tanu−ló volt.

Az OIPI adatai máskéntfestenek. Akkor melyik sta−tisztikának lehet hinni? Iga−za van Churchillnek, amikorszállóigévé vált mondatátidézzük: „Csak annak a sta−tisztikának hiszek, amit énhamisítottam.“?

A statisztika üzenete fon−tos−e számunkra, a számokbűvölése, vagy az egyes is−kolákba beíratott tanulókszámának követése, a gyere−kek fejlődésre való fokozottfigyelés, a fejlesztés, mindentelepülés oktatási stratégiájá−nak megalkotása, a minősé−gi magyar iskola szakmaifeltételeinek megteremtése?

Minden kérdés külön−kü−lön kutatás, tanulmány,elemzés, tervezés.

De miről is kellene a statisz−tika, a számok kapcsán be−szélni?

Arról is, hogy a Csallóköz−ben kisiskolák szűnnek meg:Medve, Gomba, Csákány,Tany, Vágfüzes iskola nélkülmaradt. A Zoboralján,Gimesen nem találtatik ma−gyar gyermek az 1−2. évfo−lyamba, a Nagykürtösi járás−ban Csábon lassan nem lesz

magyar osztály az összevontiskolában, Kelenyén a ki−lencvenes évek iskolaalapí−tási nekibuzdulás után be−zárt az egyházi iskola. A Lé−vai járásban Felsőszemeréd,Garamszentgyörgy, Alsósze−meréd, Szalatnya, Ipolyfö−démes, a Galánta járásbanVághosszúfalu iskolája ki−üresedett. S lehetne folytat−ni Sőreggel, Rimaszombat−tal, ahol összevontáka Ferenczi iskolát a Tompá−val, Runyával, Abaújszi−nával, Péderrel, Abarával!Hallani polgármester és pe−dagógus torzsalkodásáról,magyar polgármesterről, aki−nek nyűg az iskola. De ezthagyjuk, ezt csak a rosszmá−júak terjesztik!

Odafigyel valaki, miérttűnnek el a magyar kisisko−lák, a kisiskolákból a gyere−kek? Ki és mit tesz a kisisko−lák megmaradásáért? Vagymit nem teszünk meg, amitmeg kellene tenni? Ne ke−ressünk rá pénzügyi magya−rázatot, mert sok esetben eza magyarázat nem állja mega helyét.

De mi is van még a szá−mok mögött?

A 2010−es beiskolázásiszámokban a 3552 tényle−ges elsős tanuló közül

(2010. szeptember 15−iadat) 364 tanuló ismétli azelső osztályt (a magyar isko−lába íratott elsősök 10,2 %−a!), illetve 228 iskolakötelestanuló (6,4%) látogatjaa felzárkóztató 0. évfolya−mot (ahová a besorolás csaka szülő beleegyezésével tör−ténhet, ahová már a 7 éves,magát kifejezni nem tudó,fejletlen képességű gyerme−ket nem lehet besorolni, őmegy a normál első osztály−ba! Mintha a szülő meg tud−ná ítélni, gyermekének való−jában nem a felzárkóztató,szintre hozó osztály lenne−ea legmegfelelőbb!). A mar−góra csak egy szubjektívmegjegyzés: a magyar isko−laköteles hatévesek 16, 6 %−a nincs készen az iskolaimunkára. Szokásrendjüknem alakult ki, szókincsüknagyon szegény, vannakesetek, amikor csak cigányulbeszélnek a gyermekek,alapkészségek dolgában 2−3évvel vannak lemaradvakortársaiktól, nem szoktákmeg a terhelést, munkabí−rást; óvodát, közösségetnem látogattak, ... . A háttér−ben zömével a hátrányos, il−letve a halmozottan hátrá−nyos környezetből érkezőcigány tanulók vannak, akiksok esetben olyan igényte−

len nyelvi, elemi értelmi ésszociális képességekkel ér−keznek az iskolába, sorsukegész életre eleve eldőlt. Őkazok, akik semmilyen szak−ma elsajátítására nem lesz−nek képesek. Pedig – AlbertSchweitzernek hihetünk −,esetükben a kézműves szak−mák jelentenék a felemelke−dés útján való első lépést.Ezek a gyermekek nem láto−gatták az óvodát, vagy csak5. életévükben néha−néhaelvetődtek arrafelé. Ki figyeltoda? (Ahogyan ki figyel odaa iskolai klubok fölöttébbszükséges voltáról értekezni,győzködni az önkormányza−tokat, hogy ez a jövőbe valóberuházás, unokáinknak té−rül meg. Sokszor az az érzé−sem, senki nem hisz a jövő−ben!) A magas százalék jel−zés mindannyiunk, a mély−szegénységben élő csalá−dok, önkormányzatok, szo−ciális munkások, gyermekor−vosok, pedagógusok, törté−nelmi egyházak, ... Európafelé: nehogy késő legyen azegyüttgondolkodás! A rassz−izmus, a kirekesztés ellené−ben szólok! Ilyen esetbenbutaság az emberi jogokkalelőhozakodni. Az integrációnem megoldás, mert akik aztkitalálták, nem tanítottakolyan osztályban, ahol a ta−nítási óra 70 %−át szoktatás,fegyelmeztetés köti le. Pedigművelődeni kell, művelő−deni kötelesség – ez az alap−állás Márai szerint. Ennekbiztosítása több összetevős,de a szülő felelőssége agyermek nevelésében meg−kérdőjelezhetetlen!

1996 előtt évfolyamon−ként 4 500 – 5 000 tanulólátogatta a magyar iskolákat.Kutatási tények bizonyítot−ták, hogy a magyar szülőknagyon magas százaléka aszlovák iskolát választjagyermekének, bármennyitfesztiválozunk, írjuk a mély−magyar szövegeket. Őkazok, akik ezeket nem ol−

Forrás: OIPI, RSz, SzK OM NF

* az 1.évfolyamba beíratott diákok száma. A SzK OM Nemzetiségi Főosztályának adatai (Új Szó, 2006.2.22), a diáklétszámok az évismétlő tanulók nélkül értendők + a Rákóczi Szövetség adata, a számok Pozsonnyal és Kassával együtt értendők ** az OIPI adataAz OIPI (Ústav informácií a prognóz) adatai aztán kijózanítanak.


vassák, ők azok, akik ezek−ről a kulturális társas össze−jövetelekről hiányoznak, őkazok, akiket csak a magyariskola nagyszerű eredmé−nyeivel lehet(ne). Nem isgondolnánk, a tömbmagyar−ság viszi el a magas százalé−kot! Talán nem kellene el−bízni magunkat a Csallóköz−ben sem, hogy elegen va−gyunk, hogy tele vannak aziskoláink. Erre én nem ven−nék mérget!

Keresem a fogyás okait ademográfia hullám mögött

2000 – 2003 táján racio−nalizálási indokkal össze−vonták a magyar óvodákat aszlovák óvodákkal, ez né−hány városra volt jellemző.Ezzel az intézkedéssel csök−kentették az intézményveze−tők számát, felszámolták amagyar óvodákat. Arra is vanpélda, ahol magyar óvodajött létre, ott a helyi közösségsértődékenysége folytán hul−lik darabjaira a magyar isko−la. Arról nem is beszélve,hány magyar (magyar sza−kos!) pedagógus nem hitt sa−ját iskolájában, szlovák isko−lába adta gyermekét. Alibimegszámolhatatlan. Hogynefogytunk volna! Mindeköz−ben arról is szóljunk, minő−ségi nevelés−oktatás folyik−ea magyar iskolákban. Kilencév után mérni lehet−e a neve−lés hozzáadott értékét? Hogy

a nívó (a példamutatás, akommunikáció, az odafigye−lés) nem tendál−e lefelé? Aléc úgy van−e beállítva, hogynyújtózkodjon a gyermek,vagy úgy, hogy átbújjon alat−ta? Erről is beszélni kellene,kellett volna már nagyon−na−gyon régen!

2000 táján vált érezhetővéa demográfiai hullám hatásaa magyar nevelő−oktató in−tézményekben, ami 15 évalatt évfolyamonként 1000tanulói veszteséget jelentett;ez az alapiskola teljes verti−kumában (1−9. évfolyam)9000 – 10 000 tanulót jelenthiányként, és még csak elsem számoltam magam, le−hettem volna bátrabb is!

Górcső alatt a 2009 – 2010−es beiskolázás februári ésszeptemberi számai

Gömör és Kelet−Szlovákiaiskoláiban számottevő a ci−gány tanulók számánakemelkedése az 1. évfolyam−ban. Ez örvendetes is lehet−ne, ha nem lenne mögötteegyszerre több megoldatlan(feltáratlan) probléma: egy−részt a tanulók készség− ésakarathiánya, legtöbbször alegelemibb (egészségügyi,kulturális, szociális) szoká−sok kialakulatlansága, más−részt a pedagógusok fejlesz−tő pedagógiai ismereteinekhiánya (ugyan, hol tanultákvolna! A képzés során a fó−kuszban csak az ideális ta−nuló áll.). Az iskola nem ké−szült fel és nem tudja átvál−lalni (ne is tegye, nem az ődolga!) a gyermekek elemiszokásainak kialakítását. Aza szülői ház feladata és köte−lessége. Talán a gyermekne−velési pótlék erről is kelleneszóljon, a neveltségről! Azalapkészségek fejlesztésé−nek ideje a 4−8. életév. A ké−sőbbi életszakaszban azalapkészségek kialakulásá−nak ideje lezárul, nincs móda fejlődésre. Ezen tanulóklegtöbbjének kifejezésbelihiányosságai vannak, akik

az iskola tanítási nyelvétnem ismerik, akik a legele−mibb kifejezéseket nem ér−tik, akiknek komoly kommu−nikációs nehézségeik van−nak. Ez a kiindulási állapotbehozhatatlan hendikep−helyzetbe hozza ezt a réte−get egész életre, ami azt je−lenti, hogy a munkaerőpia−con az esélytelenek kategó−riájában a legkiszolgáltatot−tabb helyzetben lesznekszaktudás (szövegértés!) hí−ján. Az esetek nagy részé−ben a szülők nemegyüttműködőek a gyermekóvodalátogatásában, nemértik meg, hogy gyermekükesélyei az iskoláztatásukbafektetett energiával növek−szik. Ezek a hátrányok a 2.iskolai évben a bukások ma−gas számában válnak nyilvá−nossá. Hogyan magyarázha−tó szakmai szempontból,hogy az iskolaérett gyerme−kek néhány iskolában közel50 %−a osztályt ismétel,vagy iskolaéretlen (Szepsi,Szútor, Radnót, Rimaszécs,Rimaszombat Dúzsa utca,Kaposkelecsény, Mokcsa−mogyorós). Elgondolkodta−tó, hogy például Rima−szécsen a jelenlegi 41 elsősközül 20 évismétlő. Szútor−ban mind a 14 elsős bukott,Iskolai beiratkozások, Hetény és Bodrogszerdahely, 2011

Iskolai beiratkozások, Bodrogszerdahely, 2011


hogy Radnóton a 32 elsős−ből 16 évismétlő, hogy aszepsi 65 iskolaköteles gyer−mek közül csak 19 iskola−érett, 48 gyermeket 0. évfo−lyamba kellett visszautalni,hogy Rozsnyón a 31 elsősmellett 17 a 0. évfo−lyamos?....

Ennek okai lehetnek:Az óvodába nem járt,

szociálisan és halmozottanhátrányos gyermekek beis−kolázása a pszichológiai ki−vizsgálás alapján történik.Ha a szülők nem egyeznekbele a pszichológiai vizsgá−latba, ragaszkodnak a gyer−mek beiskolázához, az isko−la a jogszabályt nem írhatjafelül. Ki itt a szakember? Aszülő, a pszichológus, a pe−dagógus?

Az óvodában eltöltöttegy év nem elegendő azalapvető szokások kialakítá−sához, a beszédkészség fej−lesztéséhez, a szókincs gaz−dagításához főleg akkor, haazt az otthoni környezet egy−általán nem erősíti azt, sőtrombolja, ha a gyermek ott−hon nem lát példát az óvodá−ban gyakorolt szokások meg−erősítésére.

Az iskola nem fordít ele−gendő figyelmet a differenci−álásra, nem sorolja külön

csoportba ezeket a tanulókatpénz híján. Így nem alakul−nak ki az iskolai terhelés−hez, munkához szükségesalapkészségek, nem fejlőd−nek az akarati tulajdonsá−gok, a figyelem nem lesz tar−tós, nem gyakorlódnak be akészségek, a szokások nemválnak rutinná, megerősíté−sükre nincs időkeret.

Az önkormányzat mintfenntartó nem figyel oda,hogy feltárja a fejlesztés hiá−nyát, javaslatot tegyen an−nak orvoslására az iskolaimunka külső és belső méré−sének megvalósításával.

Meg lehet nyerni a szülőt amagyar iskolának pénzzel?Érdemes végigfesztiválozni azországot „beiratkozási prog−rammal”? Nem a szakmánakkellene foglalkozni inkább amagyar iskola vonzóvá tételé−vel? Én ellenzem a szülők„megvásárlását”, undorítónaktartom, mindenki tudja, milesz a pénz útja, nem ez amegoldás. Pénzt adunk azért,hogy valaki elemi kötelessé−gét teljesítse? Mi ebben azösztönző? Vagy ez már nemis erről szól?

Szembe kell nézni és elkell gondolkodni a problé−mákon, számba kell venni amegoldási módokat, javasla−

tokat, jó tapasztalatokat amegoldás érdekében, a hát−rányos tanulók és a tehetsé−gesek fejlesztése érdekében.A magyar közösség mindentagjának, a társadalmi al−rendszer minden összetevő−jének és szereplőjének ez aközös feladata. Akkor tu−dunk a leginkább segíteni,ha az adok−kapok viszonytkomolyan gondoljuk, ha afejlődés legkorábbi szaka−szában érdekeltté tesszük aszülőt a fejlesztésben és fej−lődésben, ha megtanulja aszülő, mi szolgálja gyerme−ke érdekeit és mindent meg−tesz gyermeke jövőjéért. Itt,Európában!

Megoldási javaslatok, má−sok hogyan csinálják: vál−junk tanuló társadalommá:

– Hároméves kortól köte−lező óvodai beiskolázásralenne szükség önkormány−zati döntés alapján, hiszeneredeti kompetenciábanműködik az óvoda. Ezt le−hetne díjazni, de mellé tenniaz elvárásokat is.

– Korai fejlesztés az önkor−mányzat segítségével: a ka−ron ülő gyermekkel az anyu−ka az óvodában délelőttön−ként tanulja meg, hogyankell gyermekét nevelni, szok−tatni, beszélni tanulni. Az

önkormányzat a családdaltörténő kölcsönös szerződésalapján eredményt tudna el−érni. Ez lehetne az önkor−mányzat szociális közösségiprogramja az adás és elváráskölcsönössége alapján.

– A DIFER−mérést és fej−lesztést a 4−8 éves korosztályrészére az óvodákban és aziskola 1−2. évfolyamában elkellene végezni, a fejlesztéstvégrehajtani a pedagógusokrészéről.

– A pedagógusok részérefejlesztő pedagógia pedagó−gus−továbbképzés szervezé−se lenne fontos, ahol a peda−gógus megtanulja a részké−pességek fejlesztését.

– Az óvodában, iskolábanfontos lenne a készségfej−lesztő eszközök beszer−zése;a délutáni órákban el−kerülhetetlen a részképessé−gek egyéni fejlesztése, szak−köri foglalkozások beiktatá−sa, napközis foglalkozás kö−telező jelleggel, ahol peda−gógusi felügyelettel történika tanulási szokások, a szo−kásrendszer kialakítása.

Az iskolai tanulás sikeres−ségét biztosító készségfej−lesztés kellő időben az óvo−dában kell megtörténjen,szakemberek segítségévelfelismerni és szakszerű, fej−lesztésben részesíteni a ta−nulási zavarra bejósolható,és a speciális szükségletűgyerekeket. Kultúrafüggetlenmérési vizsgálati eljárások−kal biztosítani, hogy csak aspeciális szükségletű gyere−kek kerüljenek eltérő tanter−vű intézménybe.

Ezeket a feladatokat csakközös összefogással lehetmegvalósítani, ha változtatniakarunk a helyzeten. Ha ko−molyan gondoljuk Európa ésbenne a saját jövőnket. Az isválasztás, ha nem válasz−tunk semmit. De mindennekvannak és lesznek következ−ményei.

Rimaszombat, 2011. január 11.Van a logika fölött más is. A szeretet. − Komáromi Pedagógiai Napok (Fotó: szmpsz.hu)

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. A Fórum Intézet felmérése23

A Fórum Kisebbségkutató In−tézet 2010 márciusában kér−dőíves felmérést készített aszlovákiai magyar felnőtt ko−rú lakosság körében. A nem,kor, iskolai végzettség és te−lepüléstípus szerint repre−zentatív mintát 1 022 válasz−adó alkotta.

A felmérés főbb témakö−rei a következők voltak: amagyar nemzetiség felválla−lása, médiafogyasztási szo−kások, a politika iránti ér−deklődés, a jelenlegi politi−kával kapcsolatos vélemé−nyek, szlovák−magyar vi−szony, választási hajlandó−ság, választási preferenciák.

A szlovákiai magyarokhelyzetével kapcsolatos té−mák a válaszadók 61 száza−lékát foglalkoztatják. A kér−dést általánosan felvetve,csaknem 90 százalékuk tart−ja fontosnak a nemzetiségétés azt, hogy magyar marad−jon, s 67 százalékuk vallja,hogy magyarságához min−den körülmények között hű−nek kell maradnia. A sze−mélyre szólóbb kérdésre,hogy milyen helyzetben vál−lalja fel a magyarságát, a vá−laszadók 52 százalékamondta, hogy mindig, mégakkor is, ha hátránya szárma−

zik belőle. 9 százalékuk ak−kor vállalja fel magyarságát,amikor nem érzi fenyegetvemagát, 7 százalékuk pedigakkor, amikor neki megfelel.Minden ötödik válaszadótnem foglalkoztat ez a kérdés.

A napjainkban tapasztal−ható szlovák−magyar feszült−ség a megkérdezettek 45 szá−zaléka szerint Szlovákiábannem befolyásolja a nemzetiidentitás felvállalását. A több−ség szerint viszont befolyá−solja, mégpedig 41 százalé−kuk szerint gyengíti, 14 szá−zalékuk szerint erősíti a nem−zeti identitást. Milyen hatás−sal vannak a válaszadóra amagyarellenes események?Többségük ugyanolyan biz−tonságban érzi magát, mint

eddig (70 %), 15 százalékukezután szlovák környezetbeninkább szlovákul fog beszél−ni, 6 százalékuk pedig kerül−ni fogja a szlovákokkal valóközvetlen kapcsolatot. Az el−költözés lehetőségének fon−tolgatását – nemzetiségilegkompaktabb vidékre, vagyMagyarországra – egy száza−lékuk említette.

Az élet különböző terüle−tei közül a megkérdezettekleginkább a családi életük−kel, lakáskörülményeikkel,lakhelyükön a szlovák−ma−gyar együttéléssel és az otta−ni emberi kapcsolatokkal,egészségi állapotukkal ésmunkájukkal elégedettek. Smivel a legelégedetleneb−bek? Elsősorban a jelenlegikormánnyal, majd a politi−kusokkal általában, ezt kö−vetően az ország gazdaságihelyzetével, Szlovákia ésMagyarország viszonyával,valamint az életszínvonallal.Véleményük szerint az újkormánynak elsősorban amunkanélküliséget (72 %), agazdaság és az egészségügy(18 és 27 %), valamint a

szlovákiai magyarok helyze−tét (25 %) kell megoldania.

A felmérés időpontjában amegkérdezettek háromne−gyede elment volna választa−ni (ebből 49 % biztosan sza−vazott volna), egy negyedükpedig inkább afelé hajlott,hogy nem vesz részt a vá−lasztásokon, bár az utóbbiak10 százaléka még bizonyta−lan volt a részvételt illetően.Az összes megkérdezett vá−lasztási preferenciái a követ−kezőképpen alakultak volna:51 százalékuk az MKP−ra, 28százalékuk a Hídra, 6 száza−lékuk más pártokra szavazottvolna, a többiek pedig vagynem tudták, hogy kit válasz−tanának, vagy pedig nemszavaztak volna. Amennyi−ben nem a teljes népességet,hanem csak a stabil választó−kat nézzük – azokat, akik ed−dig minden választáson résztvettek, s most is biztosanrészt vennének –, 62 száza−lékuk választotta volna azMKP−t, 28 százalékuk pediga Hídra szavazott volna.

Fórum Intézet, Felvidék Ma

Egy felmérés margójára:

A szlovákiai magyarság 61 százalékánakfontos a magyarság helyzete

A Fórum Kisebbségkutató Intézet Reprezenta−tív szociológiai felmérést készített a szlováki−ai magyarok körében a nemzeti és politikaiidentitásról. A kutatásvezető PhDr. Mészá−rosné Lampl Zsuzsanna PhD. szociológusvolt. Az adatfelvétel 2010. márciusának má−sodik felében készült.

Szlovákia etnikaitérképe a 2001−esnépszámlálás alapján

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. Népszámlálás, 201124

– Valóban, a népszámlálá−si adatokat több szempont−ból és új módszerekkel ismegvizsgáltuk, amelyekrőlmost nem akarok külön érte−kezni, mert nem ez a fontos.Arra a megállapításra jutot−tam, hogy a magyarság ter−mészetes szaporulata már anyolcvanas években meg−állt, sőt csökkenni kezdett,vagyis már akkor több ma−gyar halt meg, mint amennyiszületett, csak ez 1991−benmég nem mutatkozott meg.Azért nem, mert a rendszer−váltást követően egy pozitívjövőkép alakult ki a szlová−kiai magyarság körében, így1991−ben olyanok is felvál−lalták magyarságukat, akikkorábban nem, vagy aztmegelőzően lemondtak róla,így a természetes fogyás el−lenére számunk mintegyhétezerrel nőtt. 2001−re vi−szont ez a pozitív jövőképszertefoszlott, a népmozgal−mi adatok pontatlannak mi−nősültek, jelentkeztek másmérési problémák, ezért én„kumulált fogyásként” értel−

mezem a legutóbbi nép−számlálás eredményét, de azegyértelmű, hogy a legna−gyobb mértékben az asszi−miláció, azaz a nemzetvál−tás az oka.

Mit jelent ez lebontva anegyvenhétezres számot?

– Az új módszerekkel el−végzett kutatás rámutatott anépmozgalmi adatok pon−tatlanságára, amit tudomá−nyosan inkonzisztenciakéntemlegetünk. Kiderült, hogya tíz év alatt nem kétezerrel,hanem tizenkétezerrel többmagyar halt meg, mintamennyi született. Kimutat−ható – ugyancsak tudomá−nyos meghatározással – amérési probléma, ami ná−lunk két esetben is megje−lent. 2001−ben a lakosságegy százaléka semmilyennemzetiséget nem vallottbe, ez több mint ötvenezerfő, lakosságarányosan a ma−gyarok körében ez ötezerembert jelenthet. A másikilyen mérési probléma amigráció kérdése. A rend−

Népszámlálás 2011: Újabb tízezrek tűnhetnek el

A szlovákiai magyarok számánaktovábbi csökkenése várhatóAz Európai Unió többi tagországához hasonlóanSzlovákiában is az idén, májusban tartják a nép−számlálást. A legutóbbi, 2001−es átfogó felméréstkövetően az egyik legtöbbet tárgyalt téma a ma−gyarság számának drasztikus csökkenése volt. Aszlovák és a magyar szakembereket egyaránt meg−lepte a tény, hogy az 1991–2001 közti évtizedbena szlovákiai magyarok száma több mint 47 ezerrelcsökkent, holott a statisztikusok időközi, úgyneve−zett népmozgalmi adatai legfeljebb kétezer főscsökkenést jósoltak, természetes fogyásként.

A népszámlálási adatokat azóta több szempont−ból is megvizsgálták, elemezték. Fény derült−earra, mi okozta a meglepő eredményt, mivelmagyarázható, hogy ilyen nagymértékű „ma−gyarság−fogyást” mutatott ki a népszámlálás? —kérdeztük Gyurgyík László demográfustól, aSelye János Egyetem tanárától.


szerváltás előtt ez nem je−lentett gondot, hiszen igazá−ból az országot illegálisanelhagyókra vonatkozottcsak, a kilencvenes évekbenviszont szabaddá vált amozgás, sok ezren vállaltakmunkát külföldön vagy otttanultak, s nem lehet tudni,miként viszonyultak a nép−számláláshoz. Az ilyen mig−rációt a kibocsátó ország,tehát Szlovákia nem igazántudja kimutatni, de tudjuk, amagyarok esetében is fenn−áll ez a mérési probléma,ami további néhány ezresfogyást eredményezhetett.Így adódik össze, hogy alegnagyobb fogyást az asszi−miláció okozta.

A statisztika tudományaaz asszimilációt egyszeri be−vallásnak, aktusnak, tekinti,holott egy folyamatról vanszó, amelynek állomásaivannak. Demográfiai érte−lemben mit jelent az, hogy aszlovákiai magyarok köré−ben erőteljes asszimilációsfolyamatot figyelhetünkmeg?

– A nemzetváltás valóbanhosszabb, általában többge−nerációs folyamat, és gya−korlatilag négy alapvető ösz−szetevőjét különböztetjükmeg, amelyek azonban köl−csönösen hatnak egymásra.Az első a kulturális kötődés,ami alapvetően a nyelvisme−retet, az anyanyelvhasznála−tot jelenti, és mindent, amiezzel jár. A struktúra a má−sik, ami a kapcsolatok alaku−lását jelenti, ami a szlovákiaimagyarok esetében gyer−mekkorban az iskolaválasz−tással kezdődik, hiszen ha aszülő magyar iskolába adjagyerekét, nemcsak a nyelvi,

azaz kulturális kötődést erő−síti, hanem a személyes, ba−ráti kapcsolatait is magyarközegben tartja. Szlovák is−kola esetében pedig nem−csak a nyelvi kötődés szakadmeg vagy gyöngül, hanem agyermek kapcsolati rendsze−rével is a szlovák társakhoz,barátokhoz kötődik, s ebbőlnő ki a harmadik összetevő,a párkapcsolat. A magyar fi−atal, akit az iskolán keresztüla baráti és ismeretségi köre aszlovák közeghez köti, nyil−vánvalóan ott talál magánakkönnyebben társat. Ez mégnem határozza meg identitá−sát, tehát a legtöbbször nemvezet nemzetváltáshoz, vi−szont a következő dimenzió−ban, amit szakmailag egyéniösszetevőnek nevezünk, márbekövetkezik: a vegyes há−zasságokból származó gyer−mekek 80 százaléka a több−ségi, azaz szlovák nemzet−hez tartozónak vallja magát,csak húsz százalék választjaa magyart. Ilyen esetben aszlovák gyermek már általá−ban az első összetevő szem−pontjából – a nyelvismeretés –használat – sem kapcso−lódik magyar identitáshoz. Apárkapcsolatokra, perszenemcsak az iskola van ha−tással. A társadalmi, feleke−zeti és kulturális hagyomá−nyok és szokások is, ame−lyek szlovák−magyar vi−szonylatban egészen közeli−ek, ez is indokolja, hogyszáz magyar fiatalból ma−napság harminc lép vegyesházasságra, ez a mutató pél−dául Romániában csak 15százalékos.

Mindezek tudatában Önszerint milyen eredménythoz a májusi népszámlálás,

mennyien vallják majd ma−gukat magyarnak?

– Tudatosítani kell, hogy anépszaporulat országosan isjelentősen csökken: a máso−dik világháború után voltakévtizedek, amikor a növeke−dés félmilliós volt, a leg−utóbb már csak 130 ezerrelgyarapodott a lakosság szá−ma, most 30 ezer várható.Ezen belül a népmozgalmiadatok szerint a magyarokszáma 12 ezerrel csökkent,az új módszerrel végzettszámításaim szerint ez aszám 20−22 ezerre tehető.Már beszéltünk a mérésiproblémáról, bizonytalansá−gi tényező most is a migrá−ció. Az asszimiláció kapcsánszó esett már a szlovák−ma−

gyar viszonylatról, de vanmég egy: a roma−magyar.Dél−Szlovákiában is sok ro−ma él, 1991−től létezik romanemzetiség is, tehát kérdé−ses, mit vallanak be. De azttudjuk, hogy a nemzetiség−vállalásuk változó, vagyiskülönböző alkalmakkor kü−lönböző nemzetiségűnekvallják magukat. Mindezalapján a szlovákiai magya−rok várható száma tág érté−kek között becsülhető, azoptimistábbak szerint 490ezren leszünk, a borúlátób−bak legfeljebb 460 ezresszámot jósolnak. Én 460−480 ezer közötti főre számí−tok.

NESZMÉRI SÁNDOR

SZLOVÁKIA NEMZETISÉGI MEGOSZLÁSA 1970−2001 KÖZÖTT

év szlovák magyar cseh ukrán és ruszin lengyel német roma

1970 3 878 904 (85,49%) 552 006 (12,17%) 47 402 (1,04%) 42 238 (0,93%) 1 058 4 760 nem számolták1980 4 317 008 (86,49%) 559 490 (11,21%) 57 197 (1,15%) 39 260 (0,79%) 2 053 2 918 nem számolták1991 4 519 328 (85,69%) 567 296 (10,76%) 52 884 (1,00%) 30 478 (0,58%) 2 659 5 414 75 802 (1,44%)2001 4 614 854 (85,79%) 520 528 (9,68%) 44 620 (0,83%) 35 015 (0,80%) 2 600 5 405 89 920 (1,68%)

Gyurgyík László: a vegyes házasságokból származó gyerme−kek 80 százaléka a többségi, azaz szlovák nemzethez tarto−zónak vallja magát


— A népszámlálási ered−ményekkel kapcsolatbannem végeztem konkrét fel−méréseket, a szlovákiai ma−gyarok nemzeti identitásátkutatom a múlt század ki−lencvenes éveinek közepé−től, ezért a demográfusokmegállapításait konkrétannem tudom megerősíteni.Az viszont tény, hogy máraz első kutatások alapján ki−mutatható volt, hogy a vizs−gált identitástípusok szem−pontjából a szlovákiai ma−gyarság nem tekinthető egy−séges csoportnak, fellelhetőkörükben mind a három tí−pus – tehát az érett identitás,a köztes identitás és a szlo−vák identitás – és azok keve−rékei. És az is tény, hogy azelmúlt években megerősö−dött az a típuscsoport, amelyaz asszimiláció felé mutat,és annak a csoportnak a ro−vására, amely az identitásmegőrzését fontosnak tartja.

Mi jellemzi az egyes típu−sokat, illetve mi mutatja azt,hogy az egyén nemzeti azo−nosságtudata gyöngül, és

végül eljut oda, hogy feladjaidentitását?

– Az identitásnak különbö−ző dimenziói, összetevői van−nak, leegyszerűsítve talán úgylehetne a legfontosabbakatfelsorolni, hogy az érzések, avélemények, a jelenre és jö−vőre adott válaszok, s azezekből származó döntésekés azok igazolásai adnak vá−laszt arra, ki milyen csoport−ba, típusba sorolható. Az ér−zések alatt — hogy példákatis mondjak — azt kell érteni,hogy miként viszonyul azegyén anyanyelvéhez, nem−zeti kultúrájához, s milyen ér−zelmek kötik a nemzethez. Avélemények esetében példáulaz a kérdés, miként vélekedikmagyarságáról, jónak vagyrossznak tartja−e, hogy ma−gyar, s ha igen, miért. Ezzelszorosan összefügg az egyénjelenre és jövőre vonatkozódöntése és a döntésből faka−dó cselekedete, például hanem tartja szerencsének,hogy magyar, s gyermekétszlovák iskolába íratja. Csele−kedetét pedig igazolja, példá−ul azzal, hogy majd jobbanfog érvényesülni. Amennyi−ben ezekből dimenziókbólvagy összetevőkből értékel−jük az egyes identitástípuso−kat, akkor azt látjuk, hogy azérett identitásnál ezek az ös−szetevők konzisztensek, va−gyis a leginkább kötődnekegymáshoz, nincsenek köz−tük ellentmondások, s a nem−zethez kötődő erős érzések, avélemények, a döntések éscselekedetek, valamint azok

indoklása logikusan épülnekegymásra. A köztes identitásesetében ez a logikai vonal−vezetés már megszakad:ugyan érzéseiben magyar,használja is anyanyelvét, kö−tődik a kultúrához és vélemé−nyében ezt mind rendjén va−lónak tartja, de gyermekétmár szlovák iskolába íratja,tehát a döntése és a cseleke−dete már nincs összhangbanérzésével és véleményével. Aszlovák identitástípusra pedigaz a jellemző, hogy az egyénmár érzéseiben sem kötődikmagyarságához, csak tény−ként fogja azt fel, s ha beszélis magyarul, nem tartja fon−tosnak, hogy magyarságát be−vallja, döntései és cselekede−tei pedig olyan irányultságú−ak, hogy elvezethetnek anemzeti identitásváltáshoz,tehát az asszimilációhoz.

A májusi népszámláláselőtt több civil szervezet ésszakmai csoport is céljáultűzte, hogy felvilágosítómunkával arra próbálja majdösztönözni a magyarokat ésmás kisebbségeket is, hogybátran vállalják identitásu−kat. Az elmondottak alapjánmire kell figyelniük, hogymunkájuk sikeres legyen?

– A legfőbb kérdés, amirenyilván választ is kellene ke−resni, hogy valaki miért nemvállalja nemzetiségét. Anemzeti identitás vállalásaugyanis egyéni döntés,

amelyre nagyon sok tényezőhat. És tudni kell azt is, hogyezek a tényezők nemcsak anemzeti azonosságtudat ki−alakulásában, hanem fejlő−désében is szerepet játsza−nak, mert bármennyire fur−csán hangzik is, az emberidentitástudata változik,nem igaz, hogy az emberhúsz−huszonöt éves korárakialakul és stabil marad.Még középkorúak esetébenis kimutatható a nemzetiidentitásváltás. Igazából te−hát azt kell tudni, kire mi−lyen tényezők hatnak, mertcsak akkor lehet egyfajta fel−világosító munkát folytatni,amely úgymond sikerrel jár,vagyis az egyén nem váltidentitást. Persze, mindenegyes emberrel nem lehetbeszélni, viszont a felvilágo−sító munka során, amennyi−ben nagyobb csoportra kí−ván bárki is hatni, minden−képpen abból kell kiindulni,amit a legelején már említet−tem, hogy a szlovákiai ma−gyarság a nemzeti identitásszempontjából nem egy ho−mogén csoport. Legalább aztfigyelembe kell venni, hogyvannak tömbben élő magya−rok, és vannak szórványterü−leten élők, mert az jelentő−sen befolyásolja például,hogy mennyire tartják fon−tosnak a nemzetiséget, anemzeti identitás felvállalá−sát.

NESZMÉRI SÁNDOR

Gyöngül nemzeti azonosságtudatunkA legutóbbi népszámlálás arról tett tanúságot, hogy aszlovákiai magyarok száma fogy, konkrétan tíz év alattnegyvenhétezerrel lettünk kevesebben, aminek a de−mográfusok szerint döntően az asszimiláció az oka. Aszociológiai felmérések igazolják−e ezt a megállapí−tást? — kérdeztük Mészárosné Lampl Zsuzsannától, anyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanárától.

MMMMaaaaggggyyyyaaaa rrrrooookkkk SSSSzzzz llll oooovvvváááákkkk iiii áááábbbbaaaannnn

2001: 520 5282011: ???

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. A szlovákiai magyar egyházak helyzete27

A szlovákiai magyar egyhá−zak helyzete − s köztük első−sorban a katolikus egyházé −az első világháború befejező−dése után különösen nehéz−nek bizonyult. A történelmiFelvidékre (illetve a mai Szlo−vákia területére) bevonulócseh légiós csapatok potenci−ális ellenségként kezelték eztaz egyházat. Andrej Hlinka,a szlovák katolikusok szelle−mi vezetője részben ezt ahelyzetet ellensúlyozandó,szlovák nyelvű felhívásbankérte a történelmi FelvidékCsehszlovákiához került lel−készeit, hogy nyilatkozatbancsatlakozzanak az új állam−alakulathoz. A szlovák pap−ság ezután önhatalmúlag,püspöki elöljárói engedélynélkül számos gyűlést tartott,amelyen lényegében kinyil−vánították az egyház admi−nisztratív szakadását. Az újcseh kormányzat a helyzetetjó taktikai érzékkel azonnalfelhasználta a helyi, többnyi−re magyar érzelmű püspökökelleni támadásra, akiket egy−szerűen kiutasítottak az or−szágból. Az egyházmegyékvezetésével megbízott fő−

pásztorok így – a kassai kivé−telével – kénytelenek voltakelhagyni egyházmegyéjüket.Ezzel együtt az államhatalomszámos olyan papot, akit sa−ját szempontjai alapján meg−bízhatatlannak és az új rend−be való beilleszkedésre alkal−matlannak tartott, nemegy−szer látványosan meghurcolt.Ezzel a katolikus egyház te−kintélyét is megpróbálta alá−ásni. Leggyakoribb érvei a la−kosságnak a papok elleni iz−gatására azok voltak, hogy amagyar papok „nemzetelle−nese“ (azaz csehszlovákelle−nesek), „élősködők“, „azarisztokraták tányérnyalói“,„magyarérzelműek“, s ezértminél előbb meg kell szaba−dulni tőlük. A propagandasok helyütt hatásosnak bizo−nyult, és valóban számos papkényszerült működési terüle−tének elhagyására. Az egy−házellenességgel párosulónemzeti ügybuzgalom nemegy esetben templomok,szobrok, képek rongálásávalés megsemmisítésével is pá−rosult. Ez utóbbinak azonbanhamar gátat szabott a lakos−ság vallási buzgósága. A ma−

gyar, de helyenként szlovákhívek is papjuk mellé álltak,amikor irredenta tevékeny−séggel vádolta meg őket az újcseh állami hatóság.

Ez az összetartás csak fo−kozódott akkor, amikor acseh hatóságok a szlovákautonomista törekvések mel−lett kiálló szlovák papságot isüldözni kezdték. Az államha−talom, az egyházi hatóságkompetenciáját figyelmen kí−vül hagyva mozdította el he−lyükről a papokat. A megbíz−hatatlannak nyilvánított egy−házi személyek pozícióira azállam olyan új elöljárókat ne−vezett ki, akik – Szüllő Gézaszavai szerint – inkább „nem−zetiségi agitátorok“, mintsemlelki emberek voltak. Kineve−zésükkel viszont deklarálnilehetett a világi hatóság ha−talmát. Az egyházi szemé−lyek zaklatásának a szlovákszármazású esztergomi ér−sek, hercegprímás, CsernochJános sem tudott véget vetni,mert saját egyházmegyéje fe−letti jurisdictióját egyszerűenfelfüggesztették. A Vatikánszintén nem tudott közbe−avatkozni, mert ebben az

időben még semmilyen dip−lomáciai kapcsolata nemépült ki az új államalakulat−tal.

Az új hatalom, a 20 %−osnyelvrendeletre hivatkozva −jogtalanul, hisz nem az egy−házi életre vonatkozott − ott,ahol a magyar ajkú állam−polgárok száma nem érte elezt az arányt, elrendelte aszlovák nyelvű istentisztele−tek bevezetését, a plébániaiügyintézés hivatalos nyelvenvaló lebonyolítását, a ma−gyar hitoktatás beszüntetésétstb. Ugyanakkor a szlováktöbbségű területeken a ma−gyar szentbeszédet megtil−tották ott is, ahol a magyar−ság aránya elérte vagy éppmeghaladta a lakosság 20%−át. Dél−Szlovákia koloni−zációjával, azaz a kompaktmagyar területek cseh ésszlovák telepek által valófelszabdalásával, az új tele−pülések lakói vallási életé−nek „gondozása“ egyúttal anemzeti expanzió eszközé−nek számított.

Ezzel egy időben meg−kezdődött a magyar tannyel−vű egyházi iskolák kisajátítá−

Karaffa János:

A szlovákiai magyar katolikusok küzdelmesaját püspökért és püspökségért

A szlovákiai magyar egyházak helyzete − s köztük elsősor−ban a katolikus egyházé − az első világháború befejeződéseután különösen nehéznek bizonyult. A történelmi Felvidék−re (illetve a mai Szlovákia területére) bevonuló cseh légióscsapatok potenciális ellenségként kezelték ezt az egyházat.Andrej Hlinka, a szlovák katolikusok szellemi vezetője rész−ben ezt a helyzetet ellensúlyozandó, szlovák nyelvű felhí−vásban kérte a történelmi Felvidék Csehszlovákiához kerültlelkészeit, hogy nyilatkozatban csatlakozzanak az új állam−alakulathoz. A szlovák papság ezután önhatalmúlag, püspö−ki elöljárói engedély nélkül számos gyűlést tartott, amelyenlényegében kinyilvánították az egyház adminisztratív sza−kadását.


sa is. A tanári kar ellenállótagjait egyszerűen kiutasítot−ták az országból. A magyarkatolikus tömegek sokáig bi−zonytalanul és szervezetle−nül álltak szemben az ese−ményekkel. A kisebbségimagyar társadalom sajátegyházi életének újraszerve−zése helyett, a magyarság ci−vil érdekvédelmi szervező−déseinek kialakítására töre−kedett. A pártpolitikai életmegszervezése mellett akezdeti években az anya−nyelv és a kultúra (beleértveaz iskolák fenntartását is)megóvására rendezkedettbe. Az egyházi ügyek kez−detben a nagypolitika ügyé−nek számítottak. Ezt bizo−nyítja az is, hogy számosdiplomáciai és egyházjogibonyodalommal járt az egy−házmegyei határoknak a po−litikai határokhoz való igazí−tása. Miután a csehszlovákkormány egyértelműen ki−nyilvánította, hogy nem tűriaz esztergomi érsek jogható−ságának érvényesítését egy−házmegyéjének Szlovákiá−ban fekvő területén, a her−cegprímás fokozatosan elszi−getelődött kormányzóságá−nak e részétől. Egyházme−gyéjének 1 600 000 hívőjé−ből a többség, azaz 915 006fő került az új állam kereteiközé. A magyar püspökökeltávolításával egyidejűleg akormány új egyházmegyeibeosztást, és a területek füg−getlen, apostoli kormányzó−ság alá vont irányítását köve−telte a Vatikántól. Mindez azegyházjogi rendezésnek –számos anyagi vonatkozásúkérdésének –, az egyházi ja−vadalmak, alapítványok, in−tézmények ügyeinek függő−ben maradását is előidézte.

Az esztergomi érsekségenkívül még az egri és kalocsaiérsekség joghatósága terjedtki a Felvidék (Szlovenszkó)területére, de ez utóbbiakmég kevésbé tudtak érvénytszerezni jogaiknak, mint az

esztergomi érsek. A cseh−szlovák kormányzat felfogá−sa ugyanis az volt, hogy azegyházi főkegyúri jog meg−határozása – az új határokmegvonása után – a Cseh−szlovák Köztársaság szuve−rén jogköréhez tartozik, mígaz Apostoli Szentszék állás−pontja − a kánonjog alapján −az volt, hogy a főkegyúri jogszemélyhez kötött, és nemfügg a politikai határoktól.Amennyiben megszűnik aszemélyhez kötött jogvi−szony, akkor ez a jog aSzentszékre száll vissza, az−az ő nevezheti ki az egyespüspökségek élére a megyés−püspököt vagy az apostolikormányzót. A Vatikán haj−lott a megegyezés felé, merttisztában volt vele, hogy azúj csehszlovák kormányzatkész akár a teljes egyházi va−gyont is konfiskálni.

Miután a Szentszéknek si−került megőriznie a püspö−kök kinevezési jogát, a meg−egyezés első lépéseként,1922. május 29−én, az anya−gi kérdések rendezése nél−kül, sor került a nagyszom−bati apostoli kormányzóságlétrehozására, melynek ad−minisztrátorául a vatikániküldöttség Pavol Jantauschnyitraludányi szlovák plébá−nost nevezte ki.

*A felvidéki magyar pap−

ság jogainak hathatósabbvédelme érdekében már1924 nyarán KomárombanKatolikus Nagybizottságothozott létre. Ez a bizottságleginkább a nagyszombatiegyházmegye területén mű−ködött, és a szlovákiai ma−gyar katolikusok érdekeinekszószólójává vált. A bizott−ság ténykedésének legfonto−sabb eredménye a KatolikusMagyar Kisszeminárium és aKatolikus Magyar Internátuslétrehozása volt Komárom−ban. A papság szinte éven−ként kérvényekben gyűjtötteössze a magyar katolikusság

panaszait, észrevételeit ésjavaslatait. Mindezeket jólösszefoglalja az az 1928 jú−niusában Rómába juttatottemlékirat, amely az alábbia−kat igényelte:

1. A nagyszombati apos−toli adminisztratúra déli ré−szén, ahol a magyarság ösz−szefüggő sávban lakik, Po−zsonytól Léva és Ipolyságonát kelet felé eső területen újpüspökség létesítését, addigpedig ugyanezen területenérvényes joghatállyal, apos−toli Vikárius vagy Adminiszt−rátor kinevezését kérjük.

2. Az aránylagos képvise−let ügyének megoldását azegyházhatósági hivatalok−ban és a papnevelő intéze−tekben, valamint az előlép−tetéseknél, kitüntetéseknél,kanonoki kinevezéseknél ésegyéb hivatalokban;

3. magyar papnevelő in−tézet felállítását, magyarelöljárókkal. Amíg ez nemtörténik meg, kérték a ma−gyar papok, a hittudományioktatásban tanítási nyelvkéntvezessék be a magyar nyel−vet;

4. a magyar plébániákélére „magyar nemzetiségűés érzésű“ papok állítását, sazt, hogy „az istentiszteleteknyelvhasználata tekinteté−ben egyedül a hívek akarataszolgáljon irányadóul“.

A hasonló tartalmú me−morandumokat Szüllő Géza,a Szlovenszkói Magyar Ke−resztényszocialista Párt titká−ra személyesen vitte Rómá−ba, kellő politikai súlyt is ad−va ezzel e követeléseknek.

A Vatikánnak a csehszlo−vák állammal való 1925−ösmegegyezése után a szlová−kiai magyar papság a dél−szlovákiai katolikus hívőkrészére magyar jellegű püs−pökség felállítását kérelmez−te. Ezt a követelését azért isjogosnak érezte, mert a csehországrészben a szudétané−met katolikusoknak volt sa−ját német nyelvű egyházme−

gyéjük és püspökük, s a prá−gai érsek mellett német se−gédpüspök is működhetett.Amikor a magyarok ennekellenére nem találtak meg−hallgatásra, magyar vikari−átus felállítását szorgalmaz−ták, ám a megvalósulásig eza javaslat sem jutott el.

*XI. Pius pápa 1937. szep−

tember 2−án kiadott Adecclesiastici regiminisincrementum apostoli bullá−jában az államhatároknakmegfelelően módosította azegyházmegyék határait.Ezen levél értelmében aszlovákiai egyházmegyéketközvetlenül a Szentszék alárendelték. A bullát XaverRitter nuncius hirdette ki1937. október 12−én.

1938. november 2−án azelső bécsi döntés értel−mében Dél−Szlovákia vissza−került Magyarországhoz. Az1938−as visszacsatolás egyidőre megoldotta a felvidékimagyar katolikus közösségemlített gondjait. A változá−sok három egyházmegyétérintettek. A NagyszombatiApostoli AdminisztratúraMagyarországhoz került ré−szeit beolvasztották az Esz−tergomi érsekségbe. A Rozs−nyói Egyházmegyének1925−től Bubnics Mihályvolt az adminisztrátora cím−zetes püspökként. A cseh−szlovák hatóságok folyama−tos fenyegetésben tartották,hogy egyházmegyéjét meg−szüntetik. Az első bécsi dön−tés után a magyar hatóságokmegpróbáltak helyére másttalálni. A Szentszék viszontarra hivatkozott, hogy Bub−nics következetesen védteaz egyházmegyét a cseh−szlovák hatóságokkal szem−ben. Így a magyar hatóságokhozzájárulásával 1939. júli−us 19−én XII. Piusz pápa ki−nevezte rozsnyói püspökké.Ezzel együtt a magyar felső−ház tagja is lett. 1945. febru−ár 12−én halt meg Rozsnyón.


Egészen más helyzet voltKassán. Fischer−ColbrieÁgoston 1925−ben bekövet−kezett halála után CsárszkyJózsef lett a püspök. 1938.november 11−én még üdvö−zölte a bevonuló HorthytKassán, de hamarosan távo−zott Szlovákiába. A Szent−szék 1939. július 19−én aDioecesium fines immatureenciklikájával kinevezte aKassai Egyházmegye me−gyéspüspökévé Madarász Ist−vánt. Ugyanezen encikliká−val kinevezik Csárszky Józse−fet a Szatmári, Kassai ésRozsnyói EgyházmegyékSzlovákiában maradt részeiadminisztrátorának eperjesiszékhellyel. 1945−ben Mada−rász Istvánt kiutasítják Cseh−szlovákiából és 1948. au−gusztus 8−án Hejcén halmeg. 1942. március 26−ánhelyreállították a SzatmáriEgyházmegyét, amelynek te−rülete, Kárpátalja azonban ki−esett Madarász István jogha−tósága alól.

A fasiszta Szlovák Államterületén az egyetlen jelentő−sebb változás az volt, hogy aSzlovák Állam igyekezettönálló szlovák egyháztarto−mányt létrehozni. Ezt a né−met vétó megakadályozta.1943−ban azonban a hosszúmunkálkodás eredménye−képp XII. Pius pápa adpersonam érsekké nevezte kiKarol Kmeťko nyitrai me−gyéspüspököt. Azaz Nyitranem lett érseki székhely. ASzlovák Állam létezése alatta püspökök többsége nyíltantámogatta a fasiszta rend−szert. Karol Kmeťko példáula Hlinka−féle szélsőjobbol−dali néppárt alapító tagjavolt. Ján Vojtaššák szepesipüspök, akinek a szlovákegyházi vezetők és hívekboldoggá avatását kezdemé−nyezték, a Szlovák Államidjében az Államtanács elnö−ke volt, több kijelentésébennyíltan zsidóellenes maga−tartást tanúsított, 1945−ben a

Tiso per tanújaként hallgat−ták ki, melyben Tiso javáravallott. Csak Csárszky Józsefeperjesi adminisztrátor ésMarián Blaha besztercebá−nyai püspök nem köteleztékel magukat egyértelműen azállamhatalom mellett.

Az 1945−ös megszállástkövető időszakban, a jog−fosztottság, majd a bolsevikdiktatúra éveiben is voltakbátor papok, akik az üldöz−tetést vállalva kiálltak a felvi−déki katolikus magyarság jo−gai mellett. Szervezett, hiva−talos formában az elnyomógépezet működése miatt eb−ben az időben lehetetlenvolt a kérések és előterjesz−tések megfogalmazása. Ademokratikus változások le−hetővé tették, hogy a Szlová−kiában élő magyar katoliku−sok előterjesszék jogos igé−nyeiket az egyházi főhatóságfelé. Megindult a KomáromiImanapok sorozata, emellettregionális szintű imadélutá−nokat is szerveztek magyarpapi, szerzetesi hivatásokértés magyar főpásztorért.

1993−ban 53 ezer szlová−kiai magyar katolikus hívőaláírásával kérte magyar nem−zetiségű püspök kinevezését,s ezt a kérésüket képviselőik1995−ben személyesen is el−juttatták a Szentatyához.

2001−ben, a 12. Komáro−mi Imanapon Sokol érsek je−lenlétében memorandumkerült felolvasásra, amely afelvidéki magyar katolikusokgondjaira kívánt rávilágítani,s megoldási javaslatokat vá−zolt fel. A memorandumbantöbbek között az alábbiakszerepeltek:

A Szlovák Püspöki Kar−nak legyen magyar anya−nyelvű tagja, aki bírja a szlo−vákiai magyar katolikus hí−vek és papok bizalmát, s akiolyan jogkörökkel rendelke−zik, hogy képes lesz a szlo−vákiai magyar katolikus kö−zösség gondjait megoldaniés a Szlovák Püspöki Kar irá−

nyításával koordinálni tudjaa szlovákiai magyar lelki−pásztorokat.

b) A Kassai Főegyházme−gyében és a Rozsnyói Egy−házmegyében élő katolikusmagyar hívek lelki gondozá−sának legyen magyar püspö−ki helynök felelőse.

c) A Szentszék az új egy−házmegyék létrehozatalakorne aprózza fel a Szlovákiá−ban egy tömbben élő katoli−kus magyarságot.

d) A Szlovák Püspöki Kar ahatékonyabb lelkipásztorko−dás érdekében az egyes szak−bizottságok mellett hozzonlétre magyar szekciókat is.

e) A teológiai képzés so−rán a magyar anyanyelvűkispapok megfelelő szerve−zeti formák segítségévelanyanyelvükön is kaphassa−nak képzést.

A memorandum megfo−galmazása után eltelt idő−szakban a vázolt pontokbanérdemi előrelépés nem tör−tént. Felcsillanni látszott a re−mény, amikor új segédpüs−pököket nevezett ki a Szent−atya a pozsony−nagy−szombati főegyházmegye ré−szére. Magyar nemzetiségűpüspököt nem neveztek kiszámunkra, de még a kineve−zett, magyarul is beszélőszlovák nemzetiségű új se−gédpüspök, Orosch János –minden igyekezete ellenéresem kapott olyan jogköröket,amelyek révén felvállalhattavolna a magyar katolikusokképviseletét. A 18. KomáromiImanapon tehát továbbra ismagyar papokért és magyarfőpásztorért imádkoztak afelvidéki magyar katolikusok,majd több mint 3500 aláírástgyűjtöttek össze alig 3 hétalatt (hoszszabb időtartamesetén ennek többszörösét isösszegyűjtöttük volna) aSzentatyát üdvözlő Nyilatko−zathoz, amelyben kérik meg−felelő jogkörökkel felruházottmagyar főpásztor kinevezésétis.

A 2001−es népszámlálásalkalmával a szlovákiai ma−gyarok 65 százaléka, mint−egy 372 ezer fő vallotta ma−gát katolikus vallásúnak.Nagy részük – mintegy két−harmaduk – a Pozsony−nagyszombati Főegyházme−gyében élt.

A régóta esedékes új egy−házmegyei felosztásban azeddig 4 egyházmegye terüle−tén élő magyar katolikusokimmár 6 egyházmegyébenvannak jelen. A felosztásnálaz állami közigazgatáshozhasonlóan észak−déli irány−ban húzták meg a határokat.Az eddig nagyrészt egységestömbben elhelyezkedő ma−gyar esperesi kerületek ésplébániák most különbözőegyházmegyékhez tartoznak.

A pozsonyi érsekségbekerült a somorjai és szenciesperesi kerület, míg a besz−tercebányai püspökséghez,ahol eddig nem voltak ma−gyar hívek, csak az ipolyságiés nagykürtösi esperességnéhány magyar ajkú plébá−niája tartozik. A nagyszom−bati egyházmegyében jelen−tős marad a magyar katoli−kusok száma, hiszen itt ma−radt a dunaszerdahelyi,galántai, vágsellyei, komáro−mi és ógyallai esperesség, deott is a szlovák esperesi ke−rületek lesznek többségben.A nyitrai püspökséghez ed−dig csak néhány zoboraljaimagyar egyházközség tarto−zott, most oda csatolták azérsekújvári, párkányi észselizi esperesség nagyrésztmagyar plébániáit, ám 12szlovák esperesség mellett,így még a 20 %−ot sem éri ela magyar hívek száma.

A katolikus egyház leg−főbb képviselői 2008. febru−ár 14−én hirdették ki a rómaikatolikus egyházmegyék át−szervezését, valamint két újegyházmegye megalakítását.A levél szerint az átszerve−zési terv kidolgozásánál aSzlovák Püspökkari Konfe−


rencia nem volt tekintettelarra, hogy megoldásukkalmegbomlik az egy tömbbenélő magyar nemzetiségű hí−vek természetes egysége.

„Aggódunk amiatt, hogyaz egyházmegyei átszerve−zés felgyorsíthatja a magyarnemzeti kisebbség észrevét−len asszimilációját. Nyilváncélzatosan választották ilyenmódon az észak−déli, nempedig nyugat−keleti felosz−tást. Ennek következtében amagyar nemzetiségű hívektermészetes egységét hategyházmegyébe osztottákfel. Ezt a számunkra nagyonkedvezőtlen felosztást (...)tudomásul vettük, ám azzalnem vagyunk elégedettek“ −áll a dokumentumban.

A nyílt levelet a SzlovákPüspökkari Konferenciáhozjuttatta el a Pázmaneum Pol−gári Társulás, a JópásztorAlapítvány és a Mécs LászlóTársulás. A petíciós íveketmagyar hívek mellett szlo−vák nemzetiségű katolikusokis ellátták kézjegyükkel, éstermészetesen számos lelki−pásztor is csatlakozott a kö−zös fellépéshez.

2008. szeptember 19−éndélután 3 órakor a SzlovákPüspökkari Konferencia el−nöke, Mons. FrantišekTondra püspök Pozsonybanfogadta a Nyílt levelet kez−deményező szervezetek(Jópásztor Alapítvány, MécsLászló Társulás, PázmaneumTársulás) képviselőit és át−vette tőlük azokat az aláírásiíveket, amelyek a magyarkatolikusok szolgálatávalmegbízott magyar főpásztorkinevezését kérő Nyílt levél−hez csatlakozók aláírásaittartalmazzák. A kérésselegyetértő magyar nemzetisé−gű hívek és lelkipásztoraiknevében a Szlovák Püspök−

kari Konferenciához eljutta−tott nyílt levelet 25 szlováki−ai magyar civil szervezet tá−mogatta, amelyek részt vál−laltak az aláírások gyűjtésé−ben. A márciusban indítottpetíciót két hónap alatt mint−egy huszonötezren írták alá.

A Szlovák Püspöki Kar el−nöke a találkozón megígérte,hogy az októberi püspökikar ülésén foglalkoznak a té−mával és párbeszédet kezde−ményeznek majd a szlováki−ai magyar katolikus hívekhelyzetéről. Farkas Zsolt, aJópásztor Alapítvány elnökeelmondta, hogy az egyház−

megyei felosztás után egyesegyházmegyékben már bi−zonyos pozitív lépéseket istettek a magyar hívek irányá−ban és bizakodni lehet ab−ban, hogy máshol is megfe−lelő módon fogják megolda−ni a felvidéki magyar katoli−kusok pasztorációjának kér−dését. A Nyílt levelet kezde−ményező szervezetek képvi−selői mindemellett hangsú−lyozták, hogy továbbra is ak−tuálisnak tartják a magyar fő−pásztor kinevezését.

František Tondra, a Szlo−vák Püspökkari Konferenciaelnöke a 2009. március 12−én keltezett levelében a kö−vetkező választ küldte a 25000 felvidéki magyar katoli−kus pap és hívő, valamint 25

felvidéki magyar szervezetáltal aláírt Nyílt levelet kez−deményező szervezetek cí−mére:

„A Nyílt levél tisztelt alá−írói!

A Szlovák PüspökkariKonferencia Központi Titkár−ságán folytatott megbeszé−lést követően, amelyre a 25000 magyar hívő aláírásánakátadása alkalmából kerültsor, a 2008. szeptember 18−án keltezett levelük tartalmátismertettem a Szlovák Püs−pökkari Konferencia 61.együttes ülésén. A püspököktermészetesnek tartják, hogy

biztosítani kell a nemzeti ki−sebbségek minőségi szintenvégzett lelkipásztori gondo−zását, beleértve a katolikusmagyar kisebbségét is. Apüspökök megállapították,hogy ennek a lelkipásztorigondozásnak a konkrét meg−oldása az adott egyházkor−mányzati területért felelősmegyéspüspök teljes jogha−tósága alá tartozik.

Katolikus üdvözlettel: Mons. František Tondra, a

Szlovák Püspökkari Konfe−rencia elnöke”

Több mint két évvel a fel−vidéki magyar katolikusokkéréseinek megfogalmazásaután elmondható, hogy nemazon keveseknek lett igazuk,akik − érdekből vagy számí−

tásból – elhamarkodottnaknyilvánították a Nyílt levélmegfogalmazását és – meg−tévesztve vagy nagyon is tu−datosan – félremagyaráztákannak szándékát. A felvidékimagyar katolikusok jogoskéréseinek kinyilvánításanagymértékben hozzájárultahhoz, hogy a Besztercebá−nyai és a Nyitrai Egyházme−gyében is magyar anyanyel−vű lelkipásztor látja el ahelynöki feladatokat a ma−gyar papok és híveik köré−ben. A Nagyszombati Főegy−házmegyében püspöki szin−ten is megoldott a magyarhívek lelkipásztori ellátása,hiszen itt Orosch János püs−pököt bízták meg a helynökifeladatokkal, aki már egyéb−ként is régóta felvállalja amagyarok pasztorációját. Afelvidéki magyar katolikusokbíznak abban, hogy nemso−kára a Pozsonyi Főegyház−megyében is sor kerül ma−gyar helynök kinevezésére.

A Pázmaneum Társulás ésa Jópásztor Alapítvány a ma−gyar katolikusok többségé−nek óhaját szem előtt tartvatovábbra is szorgalmazza,hogy a kinevezett püspökihelynökök munkáját olyan,a magyar katolikusokpasztorációjával megbízottfőpásztor koordinálja, aki−nek tevékenysége nem kor−látozódik csupán valamelyikegyházmegyére, hanem ösz−szefogja a felvidéki magyarkatolikus papokat és híveket,ezáltal is elősegítve a lelkiélet fellendülését a különbö−ző egyházmegyék magyarokáltal is lakott területein.

(Az előadás elhangzott2010. október 2−án,Révkomáromban, az „Egy−ház és közösség” c. konfe−rencián; szerkesztett válto−zat.)

Felhasznált irodalom:* MOLNÁR IMRE: A magyar anyanyelvű egyházak helyzete Csehszlovákiában (részletek), Forrás: Tóth László szerk.: A

(cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918−1998 I. (Ister, Budapest 1998)** V.ö.: Molnár Imre: A magyar anyanyelvű egyházak helyzete Csehszlovákiában, 214−215.o.

Római katolikus egyházmegyék Szlovákiában

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. Nemzetpolitika31

A magyar nemzetpolitika év−tizedek óta függ a pártpoliti−káktól. A rendszerváltozáselőtti évtizedekben nemcsaka kommunista hatalmi rend−szer magyarországi képvise−lőitől és a „testvérpártoktól”,előtte rövid ideig a II. világ−háborúban győztes szövet−séges hatalmaktól, hanem –és főleg – a moszkvai hatal−mi központtól függött. Ez akettős – vagy többes – függésazt eredményezte, hogynem létezett, nem létezhe−tett nemzetpolitika, vagycsak nagyon áttételesen va−lósulhatott meg. Ez utóbbirapélda az 1946 februárjábanmegkötött csehszlovák –magyar lakosságcsere−egyezmény, aminek egyet−len erénye az volt, hogy amagyarok kitelepítése Cseh−szlovákiából rendezetten ésellenőrzötten zajlott – ennyivolt benne a magyar nem−

zetpolitikai elem, mivelhogyakkor ennél többre nem tel−lett, nem telhetett. Később,1957−től a nemzetpolitikahelyett a mű nemzet, a szo−cialista nemzet kialakításavolt a feladat és a cél, aminemcsak a moszkvai irányí−tó központ elképzelése sze−rint történt, hanem egybe−esett az ötvenhat utáni kádá−ri konszolidációs politikávalis, aminek legádázabb ellen−sége a forradalom szervezőszelleme – a nemzet, a ma−gyar nemzet – volt. Ebben avonatkozásban Kádár Jánosalig különbözött Rákosi Má−tyástól, aki a „magyar népet”egy fasiszta gyülevészetnektekintette. A politikai rend−szerhez és az adott állam−hoz való kizárólagos oda−adást megkövetelő szocialis−ta nemzetelv azonban ínyé−re volt például a csehszlo−vák vagy a román „nacionál−

bolsevikeknek” is, mert en−nek a centralizált, sajátos ál−lamnemzeti elképzelésnekaz örve alatt építhették sajá−tos nemzetállamukat és nyír−hatták az ott élő magyarokat.Ebben a szellemi és eszmeilégkörben lett létre hívva az1956−os forradalom utánimunkás−paraszt kormánypártja, a Magyar SzocialistaMunkás Párt (MSZMP), ami−nek néhány nemzeti elköte−lezettségű tisztségviselője ésa pártgépezet egy−egy nem−zeti érzésű tagja csak titok−ban vagy körmönfontannyilváníthatta ki nemzeti ér−zelmét, a nemzet iránti elkö−telezettségét.

A rendszerváltozás kezde−tén, 1989−ben és 1990−benegy merőben új helyzet álltelő, aminek fő jellemzője azvolt, hogy egy időre a nem−zet ügye kikerült a pártpoliti−ka befolyása alól.

Mondhatjuk, hogy a ma−gyarországi rendszerválto−zás az 1988−1989−ben kiala−kult pártpolitikai bizonyta−lanság miatt, nemzetpoliti−kai fordulattal kezdődhetett.

Az 1989 októberében, aMagyar Országgyűlés általelfogadott alkotmánymódo−sítás az akkor föllépő összespolitikai erő hangos vagyhallgatólagos egyetértésévelemelte be az ország határainkívül élő nemzetrészek irán−ti felelősségérzet révén az1949−ben kulisszaként létre−hozott szovjet típusú alkot−mány szövegébe a nemze−tért való felelősségérzetet.Ugyancsak nem volt pártpo−litikai indíttatása Antall Jó−zsef nyolc hónappal későbbtett kijelentésének, miszerintlélekben tizenötmillió ma−gyar miniszterelnöke kívánlenni.

Ezzel azonban véget ért a

Duray Miklós:

A Kárpát−medencei Magyar Képviselők Fórumaés az államhatáron átívelő magyar nemzetpolitika

2010. november 5−én hat éves szünet után ült össze a MÁÉRT


nemzetpolitika pártok fölöt−tisége. Többek között azértis, mert ismét megjelentek akülső elvárások, ezúttal nemMoszkvából, hanem a szom−széd államok újrafogalma−zott állampolitikája részéről,az új európai hatalmi köz−pontból, Brüsszelből (rövidideig Párizsból is, aBalladur−terv idején) és azátmenetileg egypólusúvá lettvilág központjából, Wa−shingtonból. Ezek az elvárá−sok azonban az egyes pártokhatalmi törekvéseinek, ideo−lógiájának vagy tapasztaltsá−gának vetületében közvetve,esetenként közvetlenül meg−jelentek az egyes pártpoliti−kákban. Sőt, már hamarább,mintegy két évvel a kommu−nista politikai−hatalmi rend−szer bukása előtt (1986−87tájékán) érzékelhető volt,hogy a Moszkvát felváltanikészülő hatalmi központoksem rokonszenveznek az ál−lamhatáron átívelő magyarnemzetpolitikával. Ennek ahatását leginkább a magyar−országi, ún. demokratikusellenzék köreiben lehetettészlelni, amelyből 1988 ok−tóberében a Szabad Demok−raták Szövetsége (SZDSZ)jött létre.

A „demokratikus ellenzék−nek” a nemzetpolitikával aleghatározottabb szakítástképviselő tagjai 1988−ig fo−kozatosan, de egyértelműenkinyilvánították, hogy szem−léletváltás történt. Ezeknek aköröknek ugyanis a határontúli magyarok másként gon−dolkodóihoz tanúsított ko−rábbi rokonszenve átalakult.A Magyarországgal szom−szédos államokban élő ma−gyarok másként gondolko−dói, akik a politikai hatalom−mal nemcsak annak ideoló−giája vagy módszerei miattkerültek összeütközésbe, ha−nem magyar mivoltuk miattés a magyar közösség jogai−nak a megsértése miatt is,azonnal elvesztették ezek−

nek a magyarországi körök−nek a támogatását, mihelystkiderült, hogy a rendszervál−tozással a korábbi meggyő−ződésüket önálló, magyarpolitikai keretek között akar−ják kinyilvánítani. A „körönbelül” csak azok maradhat−tak, akik az adott országoktöbbségi nemzeteinek politi−kai szerkezetébe való „nép−frontos” jellegű beilleszke−dés hívei lettek vagy marad−tak, vagy azok, akik magyar−ként inkább a többségi nem−zet rendszert változtató párt−jaiban kerestek maguknakhelyet és nyilvánítottak hű−séget az adott ország állam−politikája iránt.

A rendszerváltozás kezde−tén létrejött magyarországipártoknak – kettő kivételével– nem voltak gyökerei a vál−tozás előtti politikai rend−szerben, ezért lassabban fej−tették meg a sugallt elvárá−sokba rejtjelezett üzenete−ket. Emiatt ezek az üzenetekcsak késlekedve befolyásol−ták politikai magatartásukat.Talán a Magyar DemokrataFórum (MDF) lógott ki némi−leg ebből a keretből, azMSZMP nemzeti gondolko−dású köreivel és a „népi bal−oldallal” való kapcsolata mi−att, és azért is, mert a pártotellepték a korábbi rendszertitkos ügynökei, besúgói, je−lentői. A két igazi kivétel azMSZMP−ből hatalomátmen−tési okból kivált Magyar Szo−cialista Párt (MSZP) és a ha−talom megszerzésére készü−lődő SZDSZ volt, aminek ke−mény magjában elsősorbanolyanok foglaltak helyet,akik családilag vagy sajátkorábbi elkötelezettségük,meggyőződésük által kötőd−tek a bukott politikai rend−szerhez. Ehhez a csoporthoztartozott a Fiatal Demokra−ták Szövetsége (FIDESZ) ismindaddig, amíg az SZDSZbefolyása alatt állt – OrbánViktor kivételével, aki az1989. június 16−i – Nagy Im−

re – újratemetési beszédéveljelezte, hogy őt más fából fa−ragták, őt nem lehet üzene−tekkel irányítani.

Volt tehát egy választóvo−nal a rendszerváltoztató pár−tok között, aminek az egyikoldalán elsősorban az a kétpárt állt, amely magatartásá−ban vagy gondolkodásmód−jában a kádári múlt folytató−ja volt, illetve egy új bolse−vista szellemet hordozott, amásik oldalon pedig a többiúj párt volt található. Ez aválasztóvonal jelent meg ké−sőbb a magyarországi pártoknemzetpolitikához való vi−szonyulásában is. És ugyan−ez a választóvonal volt ész−lelhető a Magyarországgalszomszédos országokbanmegalakult magyar pártokesetében is, ami abban ismegnyilvánult, hogy melyikmagyarországi párthoz tar−tották magukat közelálló−nak. Ha a határon túli vala−melyik magyar közösségbennem akadt az MSZP−hezvagy az SZDSZ−hez közelál−ló szervezet, létrehívtakilyet, vagy megkeresték a ve−lük rokonszenvező szemé−lyeket.

A rendszerváltozás elsőnégy évében valószínűlegemiatt nem alakult ki a ma−gyarországi parlamenti pár−tok között semmilyen egyet−értés a nemzetpolitikávalkapcsolatban. Az MDF és aKereszténydemokrata Nép−párt (KDNP) saját pártrende−zésben művelte a nemzetpo−litikát, a kisgazdák pedig ke−verték a saját katyvaszukat.A kormány elsősorban a sa−ját hivatalának még a Né−meth−kormány idejének vé−gén erre a célra kialakítotttitkársága, majd a HatáronTúli Magyarok Hivatala ésrészben a külügyminisztéri−um révén volt tevékeny anemzetpolitikában. A ma−gyar kormány először 1992augusztusában, a magyarokIII. Világkongresszusa előtt

foglalt állást arról, hogy mi−ben támogatja a határon túlimagyar törekvéseket. E sze−rint támogat minden olyanKárpát−medencei magyar tö−rekvést, ami összhangban állaz európai integrációval. Ek−kor került megfogalmazásraa hárompilléres magyar kül−politika is: határon túli ma−gyarok – szomszédságpoliti−ka – európai integráció. En−nek ellenére nem történtekegyeztetések az érintett ma−gyar közösségek vezetőivelazokban az esetekben (uk−rán−magyar alapszerződés,csehszlovák−magyar kulturá−lis és oktatási csereszerződésstb.), amikor a magyar kor−mány vagy minisztérium ésa szomszéd ország megfele−lő szervei között készítettekelő olyan szerződéseket,amelyek az adott országbanélő magyar közösséget érin−tették. A határon túli magyarpolitikai szervezetek közöttiintézményes kapcsolatazonban csak az MDF –pontosabban: Olajos Csaba– jóvoltából működött. Ek−kor alakult meg a Közép−eu−rópai Népcsoportok Fórumais, ami az MDF−kormány1994−es bukása után rövide−sen megszűnt, mint ahogymegszűntek a határon túlimagyar politikai szervezetekrendszeres, tematikus talál−kozói is.

A Horn−kormány idején akorábbi rendszeres találko−zókat alkalomszerű, konfe−rencia jellegű találkozókváltották fel, amelyekre –tisztességes szándékuk mel−lett – már nem a kölcsönöseszmecsere és programalko−tás volt a jellemző, haneminkább az apáskodó hangu−lat. Az alapszerződések elő−készítése során viszont rend−szeres szakmai találkozókrakerült sor az érintett magyarközösség politikai vezetői ésa magyar kormány képvise−lői között. Ezeknek a szerző−déseknek a használhatatlan−


sága nem ettől, hanem aHorn−kormány álláspontjá−tól függött, miszerint hajlan−dó aláírni alapszerződéskéntakár egy üres papírlapot is,ha az elősegíti Magyaror−szág európai integrációját.Ebben a négyéves időszak−ban egyetlen, de nagyonfontos tematikus, a kölcsö−nösségre épülő találkozójavolt a magyarországi parla−menti pártoknak és a hatá−ron túli magyar szervezetekképviselőinek – ez volt azelső magyar−magyar csúcs−találkozó 1996. július ele−jén. Az ott elfogadott záró−nyilatkozat alapozta meg azelső Orbán−kormány nem−zetpolitikáját is.

A rendszerváltozás kezde−tétől eltelt nyolc évben amagyar−magyar kapcsolatokesetlegessége, a szervezet−len nemzetpolitika és a nem−zetstratégia hiánya pótolha−tatlan károkat okozott a Kár−pát−medencei magyar jövő−építésben. Ebben az idő−szakban hullott darabjairaJugoszlávia, esett szét Cseh−szlovákia, szűnt meg a Szov−jetunió. Ezzel párhuzamo−san és ezt követően zajlott aközép−európai, a baltikumiés a balkáni térség volt kom−munista országainak felké−szítése az európai és azészak−atlanti együttműködé−si szerkezetekbe való beépü−lésre. Az 1990−es évek kö−zépső harmadában (1993−1997 között) készítették előaz amerikai külügyminiszté−rium (NATO) és részbenBrüsszel (EK, EU) megrende−lésére a romániai, majd aszlovákiai magyar politikaireprezentációt a román, il−letve a szlovák politikai szer−kezetbe való integrálódásra.Ez leginkább azt a célt kö−vette, hogy a kínálkozó kor−mányzati részvételből szár−mazó lehetőségek és/majd akormányban való részvétel−ük által fékezhetők és ellen−őrizhetők legyenek, nehogy

„kellemetlenséget” okozóigényekkel lépjenek fel. Aszintén az európai és észak−atlanti integrálódásra készü−lődő Magyarország is egynagy kérdés elé lett állítva:hogyan hozza összhangbaintegrációs törekvéseit a ha−táron túli magyarok iránti al−kotmányos felelősséggel? Aválasz erre az volt, hogy amagyar kormány (magyaror−szági kormánnyá válva) ahárom pillére támaszkodókülpolitikájában már 1993−ban megfordította a fontos−sági sorrendet. Amellett te−hát, hogy nem létezett hatá−ron átívelő nemzetpolitikaikormánystratégia, a magyarkormánypolitikában is a se−reghajtó mezőnybe került ahatáron túli magyarok ügye.Ezen a helyzeten nem vál−toztattak a magán személyekés civil szervezetek kezde−ményezésére szervezett pa−radigma és nemzetstratégiaikonferenciák és az 1996−oselső magyar−magyar csúcssem. Ennek az utóbbinak anegatív nemzetközi vissz−hangja még inkább megri−asztotta az akkori magyaror−szági kormányt. Az elma−rasztaló visszhangon azon−ban nem lehet csodálkozni,hiszen a magyar−magyarcsúcs zárónyilatkozatábanmegfogalmazott elképzelé−sek – a szülőföldön boldo−gulás, szülőföldön maradás,az autonómia és a csúcsta−lálkozó intézményesítése –nemcsak a határon túli ma−gyarokkal kapcsolatos wa−shingtoni és brüsszeli szán−dékokat ellenpontozták, ha−nem a két szomszéd ország,Szlovákia és Románia elkép−zeléseit is. A magyar−magyarcsúcs nemzetközi elmarasz−talását meg lehetett volnaelőzni vagy mérsékelni lehe−tett volna, ha a csúcs részt−vevői között nem húzódottvolna a már említett válasz−tóvonal. A magyarországikormánypártok azért egyez−

tek bele a csúcsértekezletösszehívásába, mert feszült−séglevezetőnek tartották. Atöbbi résztvevő pedig straté−giai jelentőséget tulajdoní−tott a találkozónak. A hatá−ron túli magyar szervezetekés a FIDESZ összefogásánakköszönhető, hogy az elsőmagyar−magyar csúcs a zá−rónyilatkozat révén történel−mi jelentőségűvé vált. A ma−gyarországi kormánypártokrészéről a nyilatkozatot nemírták alá vezető politikusok.

A rendszerváltozás kezde−tétől számítva 1998−ban kö−vetkezett be a második nem−zetpolitikai fordulat. Az elsőOrbán−kormány határon át−ívelő nemzetpolitikája az el−ső magyar−magyar csúcsta−lálkozó zárónyilatkozatábanmegfogalmazott tételekreépült. A zárónyilatkozat tel−jes körű politikai legitimitás−sal bírt, hiszen azt elfogadtaaz összes résztvevő szerve−zet, beleértve a magyaror−szági parlamenti pártokat is.Ezért volt annyira visszata−szító, de mindenképpenmeglepő az ellenzékbe szo−rult korábbi két kormánypártellenkezése, majd vérre me−nő ellenkampánya az Or−bán−kormány idején megva−lósult nemzetpolitikai intéz−ményekkel, elsősorban a stá−tustörvénnyel szemben. No−ha az a legvalószínűbb,hogy 1996−ban még arrólvoltak meggyőződve, hogy azárónyilatkozatban lefekte−tett elképzelések soha semvalósulnak meg.

Az 1996−os magyar−ma−gyar csúcstalálkozó négy pa−radigmájából az első Orbán−kormány hármat átültetett agyakorlatba. A Magyar Ál−landó Értekezlet létrehozásanem csupán a magyar−ma−gyar csúcs rendszeresítésétjelentette, hanem az állandópárbeszéd és egyeztetés fó−rumának megteremtéséveljóvátette az előtte való nyolcév vétkes mulasztását –

ugyanakkor nem pótolhattaennek akkori hiányát. Különjelentőséget a MÁÉRT−nakaz kölcsönzött, hogy abbanaz időben jött létre, amikorelkezdődtek az Európai Uni−óhoz való csatlakozási tár−gyalások. A státustörvénypedig mindeddig legátfo−góbban fogalmazta meg anemzet egységének és a ma−gyar alkotmányban megfo−galmazott felelősségnek azelemeit és eszköztárát. AMagyar Igazolvány a nem−zeti összetartozás új jelképelett és megteremtette a nem−zeti kataszter létesítésénekalapját. Az igazolvány kér−vényezésére létrehozott tájé−koztatási irodahálózattal pe−dig egy addig nem létezettszolgáltatási rendszer jöttlétre – egyfajta „alternatívközigazgatás” lehetősége.Az oktatási−nevelési támoga−tás a nemzeti szellemű mű−velődést erősítette, a MagyarIgazolványhoz kapcsolódópedagógus igazolvány és di−ákigazolvány pedig megnyi−totta a határon túli magyarokszámára is a Magyarorszá−gon elérhető lehetőségeket,azaz vékonyította a magyar−országi és az elszakított ma−gyarok közötti válaszfalat.Megszületett az elképzelésaz intézményrendszer bőví−tésére: a határon átívelő Szé−chenyi Terv kidolgozásáraés a MÁÉRT−nak megfelelőparlamenti testület megala−kítására. Sőt, csírájában kör−vonalazódott egy sajátos tör−vény által létrehozandó ma−gyar világkongresszus vagyösszmagyar köztestület ki−alakítása is. Mindez azon−ban a 2002−es kormányvál−tás miatt már nem valósulha−tott meg.

Az első Orbán−kormánybukása a nemzetpolitikafolytonosságának elbukásátis jelentette. Elsősorbanazért, mert Magyarország újkormányát azok a politikaipártok – MSZP és SZDSZ –


alakították meg, amelyek ezta nemzetpolitikát elutasítot−ták. Ennek a két pártnak – apolitikai származása miatt is– más volt a viszonyulása anemzethez, mint a velükszemben álló pártoknak. Anemzetpolitika átrendezésé−re kapóra jött, hogy – első−sorban – a szlovák kormánykezdeményezésére a Velen−cei Bizottság némileg elma−rasztaló döntést hozott a stá−tustörvényről. A törvényt te−hát módosítani illett, de erreaz Orbán−kormánynak márnem maradt ideje. AMedgyessy−kormány azon−ban túlteljesítette a VelenceiBizottság ajánlásait. Kivettea törvényből a nemzet egy−ségére utaló meghatározást,korlátozta a Magyar Igazol−ványok nemzetegyesítő fel−adatkörét, korlátozta az ok−tatási−nevelési támogatásbanrészesíthetők körét. A végre−hajtásban pedig további aka−dályokat gördített a státus−törvény hatékonyságának út−jába, elsősorban az informá−ciós irodahálózatnak az át−alakításával, illetve elsor−vasztásával – hol milyen be−avatkozást látott szükséges−nek. A MÁÉRT 2002−ben és2003−ban csak a státustör−vénnyel foglalkozott. Napi−rendjén a magyarországikormány és a kormánypárt−ok részéről a státustörvényttartalmilag csonkító javasla−tok és a szomszéd országok−kal való tárgyalások szere−peltek. A MÁÉRT többi részt−vevője pedig azzal foglalko−zott, hogyan védelmezze astátustörvény eredeti eszme−iségét. Az ebben az időbenlegfontosabb esemény, azEurópai Unióhoz való csat−lakozási tárgyalások és ezzelösszefüggően a határon túlimagyaroknak a csatlakozás−hoz kapcsolható érdekvé−delme nem került érdembennapirendre.

Ebben a zűrzavaros hely−zetben 2003−ban a zavart−

keltőknek szinte kapóra – hanem megrendelésre – jött aMagyarok Világszövetség−ének az ún. kettős állampol−gárságról tartandó népszava−zási kezdeményezése. AzMVSZ−ben a magyar állam−polgárság könnyített meg−adása az elszakított magya−rok számára évek óta napi−renden volt, és 1999−benmár ez jelentette az egyik főtörésvonalat a szervezetbenPatrubány Miklós hívei és atöbbiek között. Az ellentétoka az volt, hogy a volt Ju−goszlávia utódállamainak ki−vételével Magyarország töb−bi szomszéd országában til−tották a kettős állampolgár−ságot vagy valamilyen korlá−tozással büntették a kettősállampolgárokat, ezért a ket−tős állampolgárság nem le−hetett nemzetpolitikai cél.Egy év múlva Patrubány lettaz MVSZ elnöke, és 2003 ta−vaszán útjára indították anépszavazási kezdeménye−zést. Miután minden törvé−nyes akadály elhárult a nép−szavazás megtartása elől, aMagyar Országgyűlés 2004.szeptember 13−ai ülésén de−cember 5−ére kiírta a nép−szavazást. A népszavazásikezdeményezés idejére akettős állampolgársághozvaló viszonyulás a szomszédországokban a fél évtizeddelkorábbihoz képest megvál−tozott – már csak Ukrajnanem ismerte el a kettős ál−lampolgárságot, noha hall−gatólagosan elfogadta. Akettős állampolgársághozvaló viszonyulás nemzetpo−litikai szempontjai ezértmegváltoztak – támogatha−tóvá vált a kettős állampol−gárság.

Ebben az időben azonbanMagyarországon a kormány−zati berkekben két meghatá−rozó belpolitikai esemény istörtént. Új elnököt választottaz MSZP – az Európai UnióBizottságának egyik biztosiszékébe kinevezett Kovács

Lászlót Hiller István váltottafel –, valamint az MSZP−SZDSZ kormánykoalíció le−váltotta a kormány élérőlMedgyessy Pétert, akit az1980−as évek ifjú kommu−nistája, Gyurcsány Ferenckövetett a miniszterelnökiszékben. A miniszterelnök−váltással a nagyobbik kor−mánypártban a nemzetesz−métől elrugaszkodott, a ha−gyományos értékeknek hátatfordító – bolsevik/újbolsevikés neoliberális – szemléletkerült előtérbe. A két koalí−ciós párt elnöke, Hiller ésKuncze – 2004. október ele−ji találkozójukon – meg−egyeztek abban, hogy mind−két párt ellenkampányt indíta népszavazással szemben.Az új miniszterelnök és akormány ugyancsak hadatüzent az állampolgárságróltartandó népszavazásnak.Ezáltal végsőkig kiéleződötta viszony a kormány, vala−mint a kormánypártok és azellenzék között, illetve a ma−gyarországi kormány és ahatáron túli magyarok kö−zött. Ennek azonban a tartal−mi okokon túl főleg magatar−tási oka volt. A magyarorszá−gi kormányzati körök a nép−szavazási kampány idejénúgy viszonyultak az elszakí−tott magyarokhoz, mint azellenséghez.

A népszavazás kérdéseugyan nem volt beilleszthetőa nemzetpolitikát addigmeghatározó, az 1996−osmagyar−magyar csúcs záró−nyilatkozatának alapelveiközé, általa mégis (vagy ép−pen ezért) fel lehetett forgat−ni az egész nemzetpolitikát– mintha valaki így terveztevolna. A nemzeten belülilyen szembenállásra Tria−non óta nem volt példa. A2004. november 11−ére ösz−szehívott MÁÉRT emiatt fe−neklett meg. Az MSZP−SZDSZ koalíció fennállásá−nak végéig, tehát 2010 nya−ráig a nemzetpolitikának ez

az 1996−ban elvileg elfoga−dott, de 2002 óta betegeske−dő fóruma nem is működött.

A 2002−es kormányváltásután várható volt a korábbinégy év nemzetpolitikájánakátalakítása, leépítése. Ezzelegyidejűleg előre lehetettlátni, hogy ez feszültséget te−remthet az MSZP−SZDSZ ko−alícióban, illetve mindkétkoalíciós pártban is. AzMSZP−ben korábban évekigTabajdi Csabának okozottlelki betegséget pártjánaknemzetellenessége. Deamint átirányult Tabajdi tá−jékozódása az európai poli−tika felé, nem feledve koráb−bi elkötelezettségét, a helyéta pártban ezen a „nemzetfi−gyelői” poszton Szili Katalinfoglalta el. Az SZDSZ−benaddig ugyan nem volt ki−emelkedő embere a nemzet−politikának, de a 2002−eskormányváltás utáni kor−mánykoalíció nemzetelle−nessége és az előbbi kor−mányzati időszakban kiala−kított együttműködési szer−kezetek leépítésének szán−déka ott is ellenzőkbe ütkö−zött. Ha nem is hangosan,Kovács Kálmán informatikaiminiszter, a református egy−ház egyik anyaegyházánakpresbitere lett ennek a képvi−selője azáltal, hogy saját ha−táskörben kezdeményezteegy Kárpát−medencei ma−gyar informatikai rendszerlétrehozását.

A 2002−ben Magyarorszá−gon hivatalba lépett kor−mány a korábbi nemzetiegyüttműködési szerkezetszétverésének szándékával,legelőször a státustörvénytvette célba, majd a MÁÉRT−et. Miután Gyurcsány elő−ször került a miniszterelnökiszékbe, megtámadta a hatá−ron túli magyar közélet ésművelődési rendszer támo−gatására létrehozott közala−pítványi rendszert is. A leg−fájdalmasabb az Illyés Köz−alapítvány felszámolása


volt. Ez a beavatkozás meg−bénította az addig viszony−lag jól működő, a státustör−vényben előírt, a támogatá−sok nyilvántartására létreho−zott, a HTMH által működte−tett informatikai rendszert.Miután a 2006−ban megtar−tott parlamenti képviselővá−lasztás után ismét Gyur−csány alakított kormányt,felszámolta az 1992−ben lét−rehozott Határon Túli Ma−gyarok Hivatalát, és az ügyeta kormányhivatalban a kan−celláriaminiszter és egy ál−lamtitkár felügyelete alá ren−delte. Ebből az állásból meg−kísérelték szétverni a 2003−ban létrehozott e−magyar in−formatikai hálózatot is, főlegazután, hogy megszűnt Ko−vács Kálmán kormányzatitisztsége. A rombolásnak eb−ben az időszakában a kor−mányzat csupán a SzülőföldAlapot hozta létre és működ−tette, ami magányos és gyat−ra virágszálként jelent meg asok rom tetején. Az alapítvá−nyi rendszer átalakításánakés az addigi nyilvántartásmegszüntetésének láthatóanegyetlen oka volt. A kiosz−tandó pályázati támogatáso−kat jobban lehetett becsator−názni a politika függőségirendszerébe a nyilvános pá−lyázatokon kívüli támogatá−sokat pedig ki lehetett vonniaz ellenőrzés alól. Így példá−ul ellenőrizhetetlenné vált,hogy a Miniszterelnöki Hi−vatalban működő, a határontúli magyarokkal foglalkozóállamtitkárság éveken ke−resztül miképpen használtafel a külön költségvetési té−telként megjelenő közel kétés fél milliárd forint össze−get, ami a határon túli ma−gyar stratégiai ügyek rendkí−vüli támogatására volt elkü−lönítve.

Az MSZP elnöki székébenés a kormány élén 2004−benzajló változások – mintamolyan átmeneti állapot –alkalmas helyzetet teremtet−

tek arra, hogy a kormánynaka határon átívelő nemzetpo−litika iránti renyhesége –vagy inkább kelletlensége –ellensúlyozására létre jöjjöna magyar−magyar egyeztetésparlamenti intézménye.Kezdeményezője Szili Kata−lin, akkori házelnök volt,szervezője pedig a parla−ment külügyi hivatala. Nyil−vánvaló, hogy nemcsak akét kormánypártnak a más,fontosabb ügyek miatti fi−gyelmetlensége miatt jöhe−tett létre a Kárpát−medenceiMagyar Képviselők Fóruma,hanem azért is, mert – úgyvélték – ezzel kifoghatják amás vizeket hajózó Szili Ka−talin vitorláiból a szelet, éscsillapítják a határon túlimagyaroknak a MÁÉRT el−sorvasztása és a státustör−vény kiüresítése miatti elé−gedetlenségét. Egyébként is,a parlamenti keretek közülnem lehet beleszólni a kor−mányzati ügyekbe, ha errenem kapható a parlamentitöbbség, ezért nem zavar−hatja a kormány vizeit sem.A kormány ez által mente−sülhet a határon átívelőnemzetpolitika elmaradásamiatti szemrehányásoktól,és sikerül végleg parkolópályára irányítani a határontúli magyarok ügyét. A2004. december 5−ei állam−polgársági népszavazás kö−rüli botrányos kormánypoli−tika, a határon túli magya−rok nyílt megalázása a ma−gyarországi kormánypártokés a kormány részéről azon−ban nyilvánvalóvá tette akormányerők számára,hogy engedniük is kell – bé−külékenységet kell színlel−niük. Ezzel került sínre aKMKF.

A KMKF tagjaivá váltak aMagyar Országgyűlés pártja−in kívül mindazon határontúli magyar szervezetek,amelyeknek volt közlegiti−mitást élvező képviselője,azaz parlamenti, tartományi

vagy helyi önkormányzatiképviselője. Így a megszűntMÁÉRT volt tagszervezetei aKMKF tagjai lettek. Egyszersem volt ugyan kimondva,főleg nem leírva, de a KMKFtulajdonképpen azt a felada−tot töltötte be, amit a státus−törvény elfogadása után, te−hát 2002−től a MÁÉRT−nekkellett volna végeznie. Rá−adásul 2004 és 2010 közötta KMKF volt az egyetlen ma−gyar−magyar egyeztetési fó−rum, ahol a határon túli ma−gyar szervezetek véleménytnyilváníthattak és közös ál−láspontot alakíthattak ki. Amagyarországi kormánypoli−tikát azonban nem lehetettinnen befolyásolni, és a kor−mány az itt elhangzott véle−ményeket rutinszerűen elen−gedte a füle mellett. A KMKFazonban nemcsak politikaiértelemben igyekezett pótol−ni a MÁÉRT−et, hanem szak−mailag is. A legkomolyabbmunkát a gazdasági albizott−ság végezte, elsősorban aKárpát−medencei közleke−dési stratégia kidolgozásá−val, valamint a szórványmunkacsoport, amelyik el−készítette a szórványkezelésstratégiai programját.

A KMKF bekerült a Ma−gyar Országgyűlés testületeiközé, ami a nemzetpolitikajelentőségének helyreállásá−val további előrelépésre, il−letve a parlamenti szerkezet−ben a határon túli magyarokszerepének hangsúlyosabbátételére nyithat lehetőséget.Ez a felvetés azonban a jö−vőre vonatkozik. Sokkal fon−tosabb a KMKF szerepének avalósághű értékelése a2004−2010 közötti időszak−ban.

A KMKF megalakulásánakévében gyakorlatilag meg−szűnt a magyarországi kor−mánypolitikában a nemzet−politikának, és nemcsak ahatáron átívelő nemzetpoli−tikának a szerepe. Sőt, ennélmég rosszabb történt: a kor−

mánypolitika – és ez által akormánypártok is – szembe−fordultak a nemzettel. Ennekegyik első jele már 2001−ben megmutatkozott, azMSZP−nek a státustörvényellen irányuló fellépésében.A leginkább kirívó példájaennek a kormánynak és akoalíciós pártoknak az ál−lampolgárságról tartandónépszavazás elleni fellépésevolt. Majd 2006−ban az ’56−os forradalom ötvenedik év−fordulóján a forradalmat ün−neplő tömeg szétveretése arohamrendőrséggel. AMÁÉRT−nak a 2004 novem−berében bekövetkezett (át−meneti) megszűnése (szüne−teltetése) azt is jelentette,hogy a Kárpát−medenceimagyar politikai pártok kap−csolatai visszaeshetnek az1990−es évek elejének kö−rülményei közé. Egyetlenkapcsolati keretet a Szabad−kán, 2005 januárjában létre−hozott Határon Túli MagyarSzervezetek Fóruma jelen−tette volna, ha nem jön létrea KMKF. Tehát a KMKF leg−nagyobb jelentősége, hogy anemzetpolitika pangásánakidején nem engedte teljesenszétzilálni, széthullani a ma−gyar−magyar kapcsolatrend−szert.

A Kárpát−medencei ma−gyar politika szerkezetébenennek ellenére mutatkoznaka szétesés jelei, ami azzalmagyarázható, hogy a leg−fontosabb időszakokban –1993−1998 és 2002−2007között – nem létezett egyez−tetett magyar politika a térsé−günkben, illetve a közös te−endők mögött nem állt kor−mányzati támogatás. Ennekaz állapotnak a megváltozta−tása egy újabb nemzetpoliti−kai fordulat nélkül és az1996−os első magyar−ma−gyar csúcs négy paradigmá−jának az újragondolása nél−kül elképzelhetetlen.

Pozsony, 2011. január 31.

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. Nyelvháborúink36

Ez és a nemzetközi nyo−más vezetett oda, hogya jogszabályhoz terjedelmesmagyarázkodó minisztériu−mi kiegészítés készült, mely−nek egyes pontjai több he−lyen is ellentmondtak a jog−szabálynak, s lényegébencsak időhúzást jelentetteka parlamenti választásokrakészülő hatalomnak, amelyminősített véleményért a Ve−lencei Bizottsághoz fordult.

A Velencei Bizottság állás−foglalását azonban már a vá−lasztásokon hatalomra kerültúj jobb−közép kormány kap−ta meg, amely a 2006−os tör−vényi állapot visszaállítását,a pénzbüntetések eltörlésétígérte, végül azonban csak

kisebb kozmetikai változá−sokat hajtott végre benne.

Az államnyelv−törvényke−zés második körében tömeg−tüntetés már nem volt, „csu−pán" 33 ezer aláírás egy ál−lampolgári petíción, de si−kertelenül. A Radičová−kormány finomított jogsza−bályát, amely a más nyelvekhasználatával szemben jóvalszigorúbb a 2006−os tör−vénynél ezúttal a parlamentmagyar nemzetiségű képvi−selői is szentesítették igen−jükkel.

2011. március elsején lé−pett hatályba a módosítottállamnyelvtörvény. Legfon−tosabb változása, hogy azo−kat, akik a jogszabály ellen

vétenek, már nem 100−5000, hanem „csak” 50−2500 euróra büntethetik.Ahogy a kormánykoalícióhangoztatja: magánemberilyen büntetést nem kaphat.Ám a puding próbája azevés, mert a jogszabálybólcsak az olvasható ki, hogyaz általános, közérdekű tar−talmat nyilvánosságra hozóközleményeket államnyel−ven is kötelező kiírni, illetvehogy a személyek vagy va−gyonuk biztonságát, épsé−gét, egészségét és életét ve−szélyeztető figyelmeztetése−ket is kötelező szlovákul ki−függeszteni. Ez a magánem−berre is vonatkozik – bünte−tés terhe alatt.

A jogszabály decemberijóváhagyását követően jogielemzések (SZMK) mondtákki, hogy ez a törvénycikkmagánemberekre, természe−tes személyekre is vonatko−zik. S ahogyan annak idejénelég volt egyetlen túlérzé−keny szlovák ember azoboralji nyelvszigeten aCsemadok kálazi amatőrszínjátszóinak meghurcolá−sához, most is elég lehet egyrossz szomszéd, hogy felje−lentést kapjon a hatóság,

mert valaki nem írta ki a ka−pujára, hogy „Pozor, zlýpes”, azaz „Vigyázat, a ku−tyám harapós”…

Persze van ennek az élet−veszélyt hordozó feliratozás−nak egy tükörmása is. Azo−kon a településeken, ahol anem szlovák lakosság rész−aránya meghaladja a 20 szá−zalékot, a kisebbség nyelvénis ki kellene írni a figyelmez−tetéseket. A közművek fenn−tartónak például, hogy a vil−lamos, a gázvezeték életve−szélyt jelenthet, nem szabadhozzányúlni, nyílt lánggalmanipulálni a közelében,meg Dél−Szlovákia szerte abenzinkutakon is ki kénefüggeszteni magyarul leg−alább a biztonsági jellegű til−tó közleményeket.

A pénzbírság réme márci−ustól nem kísérti majd a pos−tai alkalmazottakat és kéz−besítőket, ha ügyfeleikkelnem szlovákul beszélnek, azorvosokat és egészségügyidolgozókat sem, bár ettőlmég nem lesz páciensi jog,hogy anyanyelvén beszéljengyógyítójával az ember.Csak lehetőség marad, halesz rá fogadókészség a ren−delőben vagy a kórházban.

NNyyee ll vvhháábboorrúú iinnkk

2009−ben a Fico−kormány idején elfogadott állam−nyelvtörvény ellen még masszív és egységes tilta−kozás bontakozott ki a szlovákiai magyar kisebb−ség soraiban. A tiltakozás nemzetközi fórumokra iseljutott, beavatkozott és közvetíteni próbált a ki−sebbségi jogok megnyirbálását jelentő, a szlovákdominanciát borsos pénzbüntetésekkel is biztosíta−ni kívánó jogszabály ellen. A hatálybalépés nap−ján, szeptember elsején 12 000 szlovákiai magyartartott tiltakozó nagygyűlést Dunaszerdahelyen.

A tiltakozástól a beletörődésig


Ahogyan – büntetésmen−tes – lehetőség marad az is,hogy az önkormányzatok –ahol a kisebbségi lakosságszámaránya meghaladja a20 százalékot – a kötelezőszlovák mellett magyar/ruszin/ukrán/német/romanyelven is tájékoztassanakdöntéseikről, kiírják a pályá−zataikat, elkészítsék az űr−lapjaikat, intézzék az ügyes−bajos dolgokat, vezessék atelepülés krónikáját, üze−meltessék a falu vagy városhonlapját, persze: ha lesz rápénzük és személyi kapaci−tásuk. Ezt ugyanis sem az ál−lamnyelvtörvény, sem a ki−sebbségek nyelvhasználatá−ról szóló törvény nem rendelhozzá az elvben lefektetettjoghoz.

Sőt: az önkormányzatiképviselőtestület ülése isfolyhat más, mint szlováknyelven, ha ahhoz az összesjelenlévő egyhangúlag hoz−zájárul. S ezért sem jár bün−tetés majd a jövőben. A ki−sebbségi nyelvhasználatitörvény rendelkezései sze−rint ma is felszólalhatnának– 20 százalék feletti helye−ken – anyanyelvükön a ki−sebbségiek, de ahhoz szink−rontolmácsolás kellene. Azpedig olyan drága, hogy

egyetlen önkormányzatikasszának sem futja rá. Merta törvény ehhez sem rendelfinanszírozási forrást. Legin−kább ezen bukik meg a ki−sebbségi nyelvhasználatgyakorlati alkalmazása.És ez a törvényhozói filozó−fia visszaköszön az akár−hányszor módosított állam−nyelvtörvényben is. Ebben alegutóbbiban például még aFico−kormány lehetővé tette,hogy a kisebbségek anya−nyelvén oktató intézményeka tanítás nyelvén is vezet−hessenek írásos dokumentá−ciót, de úgy adta meg ezt alehetőséget, hogy mellé kö−telezővé tette minden ilyendokumentum – még a tan−óra−vázlat – szlovák nyelvűelkészítését is, pénzt termé−szetesen nem rendelt hozzá.S ezen a téren nincs válto−zás, állítólag majd az okta−tásügyi miniszter későbbváltoztat az előíráson, mertez az ő asztala.

Ami hatalmas változás:már nem írja elő a törvény,hogy első helyen s legalábbakkora vagy nagyobb betű−vel a szlovák nyelvű felirat−nak kell szerepelnie hirdet−ményeken, plakátokon, em−lékműveken és műemléke−ken. Sőt, az utóbbiak szöve−

gét sem kell minisztériumijóváhagyásra felterjeszteni.De az új emlékműveken,emléktáblákon kötelezőenszerepelnie kell a szlováknyelvű szövegnek.

A törvény lelke hát mitsem változott. Hiába terjesz−tette elő októberben azEBESZ kisebbségi főbiztosa ajavaslatait további, a mosta−ni kormánykoalíció szándé−kait meghaladó módosításoktörvénybe foglalására, aRadičová−kormánynál is sü−ket fülekre talált. Ahogyanaz Európa Tanács mostaniértékelése és felszólítása ispusztába kiáltott szó maradt,pedig arra figyelmeztetett: abüntetések meghagyásávalSzlovákia az önszántábólaláírt kisebbségi keretegyez−ményt is megsérti, s még a2006−os status quót sem ál−

lítja vissza.Ahogy Marek Maďarič ko−

rábbi kulturális miniszter fo−galmazott a héten az állam−nyelvtörvény újratárgyalásivitájában: kizárólagos bel−ügy Pozsony számára, ho−gyan védi az ország nemzetinyelvét, ebbe nincs jogasenkinek belebeszélni. Ezzela jelenlegi kormánykoalícióis mélységesen egyetért, snem csinál gondot még ab−ból sem, hogy a koalícióprogramtéziseiben a bünte−tések eltörlését ígérte. Tehe−ti. Biztos lehet abban, hogye miatt egyetlen politikai erősem fog az EBESZ−hez, azET−hez vagy az EU−hoz for−dulni. Különösen most, hogyaz államfői vétót megtörő új−bóli szavazáson mind a ki−lenc magyar nemzetiségűképviselő (Most−Híd – 8, SaS– 1) is igent mondott rá.Most már ráadásul annak tu−datában mondtak újra igent,hogy a kisebbségi nyelv−használati törvény nagy füst−tel beharangozott módosítá−sából nem lesz semmi, hiszkiderült: csak a Most−Híd ésRudolf Chmel támogatná.Nem lehet hát arra készü−lődni, hogy belátható időnbelül a kisebbségi nyelv−használati jogoknak kötele−ző jogi ereje lesz ugyanúgy,mint az államnyelvtörvényrendelkezéseinek. Ez a fel−billent egyensúly pedig csaka közel egy évszázados gya−korlat folytatása. Nyelvirtásfinom eszközökkel.

ngyr


A vélemény nyilvánvalóváteszi azt is, hogy a kormányáltal jóváhagyott anyag,mely a törvény „használatiutasítása”, több helyen a tör−vénytől eltérő megfogalma−zásokat tartalmaz. Arról nemis szólva, hogy a kormány−nak nem jogköre magyaráz−ni a parlament által hozotttörvényt. Így az sem vélet−len, hogy a vélemény ismé−telten arra figyelmeztet,hogy ezeket az eltéréseket atörvényben kell helyreigazí−tani, hisz a magyarázat nemjogi érvényű.

A Velencei Bizottság meg−jegyzi, hogy a szlovák alkot−mány nem tartalmaz garan−

ciát arra nézve, hogy anyelvhasználat a polgár sza−bad választásán múlik, nemtartalmaz utalást arra vonat−kozóan, hogy a kisebbséginyelvek értéket hordoznak,és az is igaz, hogy a hatósá−goknak jogában áll az állam−nyelv ismeretének támogatá−sa és védelme, de inkább aza szokás, hogy az államok akisebbségi nyelveket védik.

A vélemény kitér a nyelv−törvény által szabályozott te−rületekre is. Az államnyelv ahivatalos érintkezésben: aVelencei Bizottság elsősor−ban a 20 %−os küszöböt kér−dőjelezi meg, mely ellenté−tes a Karta 10. cikkelyével.

Igaz, az ország mind ez idá−ig adós a Karta belső jog−rendszerbe való beemelésé−vel – emlékszünk, az előzőkormány nem tartotta ezt„aktuálisnak”. A meglepő vi−szont az, hogy úgy tűnik, amostani kormánynak semkülönösebben fontos, hogynemzetközi kötelezvényeitkomolyan vegye. Ez azon−ban semmit nem változtatazon, hogy az alkotmányszerint a nemzetközi jogidokumentumok előnyt él−veznek az ország belső tör−vényeivel szemben. Ezenfelül azt ajánlja, hogy a tör−vény tartalmazzon a közal−kalmazottak számára lehető−séget a kisebbségi nyelvekelsajátítására, vagy tolmácsalkalmazására. A véleményhivatkozik az ENSZ Ember−jogi Bizottságának döntéséreegy olyan esetben, amikor, apolgár nem a hivatalos nyel−ven fordult a hatósághoz, azviszont annak ellenére, hogybírta a megkereső nyelvét,hivatalos nyelven válaszolt.Ezt az ENSZ Bizottság a Pol−gári és Politikai Jogok Nem−zetközi Egyezmény 26. Cik−kével ellentétesnek nyilvání−totta. Az államnyelvről szólótörvény ide vonatkozó ré−szét, mely a hivatalos érint−kezés nyelvét a szlovákrakorlátozza, összeegyeztethe−tetlennek tartja a nemzetkö−zi joggal, és azt mondja ki,hogy „vissza kell vonni”.

Az egyházi nyelvhasználat

ügyében a Bizottság azon avéleményen van, hogy akorlátozást csak ott szabadalkalmazni, ahol erre a„közrend” érdekében szük−ség van, semmiképp sem al−kalmazható azokra az ese−tekre, amikor nyilvános tájé−koztatásról, nyilvános köz−lésről van szó. Itt is figyelem−be kell venni a nemzetközikötelezvényeket, melyek avallásszabadságra, a kisebb−ségekhez tartozó személyekarra vonatkozó jogára, sza−bad vallásgyakorlására vo−natkoznak.

Az oktatási rendszerbenaz oktatási dokumentációesetében a Bizottság amel−lett, hogy pozitívan értékelielsősorban a magyar iskoláklétét, felhívja a figyelmet ar−ra, hogy túlzott az oktatásidokumentáció kétnyelvűsé−gére vonatkozó szabály. Avélemény szerint a kétnyel−vű dokumentációra vonat−kozó szabályt ott kellenecsak alkalmazni, ahol ennekértelme van. Arra is rámutat,hogy ez külön terhet ró a azoktatási intézményekre, te−hát jogos az igény, hogy errekülön forrásokat kapjanak azérintett intézmények. A Bi−zottság azt is javasolja, hogya tanfelügyeletet olyanoklássák el, akik értik az okta−tás nyelvét.

A nyilvános érintkezés te−rületén a tv−adások nyelvikorlátozását bírálja a Bizott−ság. Rámutat arra, hogy más

A Velencei Bizottság jelentéseNem volt nehéz rájönni, hogy a törvény azon meg−állapítása ellenére, hogy nem vonatkozik a kisebb−ségi nyelvek használatára, mégis közvetve ezt te−szi. Igaz, tudomásul veszi, hogy főleg az újonnanalakult államokban az államnyelv vagy hivatalosnyelv alkotmányos értékként jelenik meg, melynekszerepe a társadalmi összetartozás megerősítése, aszlovák jogi viszonyok ellentmondásosak. Jogábanáll az államnak, s ezt többször is hangsúlyozza avélemény – a közrend érdekében – az államnyelvvédelme, de ez nem állhat ellentétben sem a ki−sebbségi nyelvek védelmével, sem az ország nem−zetközi kötelezvényeivel. Szlovákia, annak követ−keztében, hogy ratifikálta a Regionális vagy Ki−sebbségi Nyelvek Európai Kartáját (Karta), nem te−kinthet el az abból adódó kötelezvényektől, hisz ezönmagában is alkotmánysértő.

SZERZŐ: BAUER EDIT, EP−képviselő, MKP


nyelven gyakorlatilag a tör−vény nem teszi lehetővé aműsorszórást. Érdekes a Bi−zottság megállapítása, mi−szerint a kisebbségi nyelveknem veszélyeztetik a többsé−gi nyelvet, ezért nem indo−kolt a törvényben a kisebb−ségi műsorszórás radikáliskorlátozása. Újragondolásraajánlja a média nyelvi korlá−tozását, különös tekintettel aidegen nyelvű műsorszórás−ra, melyet a törvény nemtesz lehetővé.

Az emlékműveken feltün−tetett feliratok ügyében fi−gyelmeztet a Bizottság arra atényre, hogy a törvény eltéra kormány által elfogadott„elvektől”.

A fegyveres erők, a mentő−szolgálat nyelvhasználatát il−letően – a Bizottság kifogá−solja, hogy nem tisztázott ahivatalos érintkezés és aszolgálati érintkezés fogal−ma. Úgyszintén nem tisztá−zott, hogy ez az előírás vo−natkozik−e azokra a telepü−lésekre, melyekben a ki−sebbség aránya meghaladjaa 20 %−ot. A Bizottság úgyvéli, hogy legalább ezeken atelepüléseken biztosítanikell, hogy ezek a szolgáltatá−sok képesek legyenek kom−munikálni a kisebbségi nyel−veken.

Az igazságszolgáltatás te−rületén a Bizottság elégte−lennek tartja azt, hogy a bí−

rósági vagy adminisztratíveljárások során az állam−nyelv elégtelen ismeretéhezkösse a törvény a kisebbséginyelvhasználat jogát. Úgyítéli meg, hogy a jogszabályezen a ponton ellentétes aKarta által előírt, Szlovákiaáltal ratifikált joggal.

A szlovák nyelv kötelezőhasználata a nyilvános érint−kezésben úgyszintén sokproblémát vet fel. A fogyasz−tóvédelem területén azENSZ Emberjogi Bizottságá−nak döntésére hivatkozvaazt állapítja meg, hogy a ha−tóság nem tilthatja meg vala−mely nyelv használatát a ke−reskedelmi kommunikáció−ban. A foglalkoztatás terüle−tén nem zárhatja ki a másnyelven írott szerződések ér−vényességét. Az egészség−ügyben arra figyelmeztet,hogy a Karta 13. Cikke értel−mében Szlovákia kötelezett−séget vállalt arra nézve,hogy az olyan szolgáltatásokterületén, mint a szociális in−tézmények, kórházak, nyug−díjas otthonok, azok szá−mára, akik a kisebbségi nyel−veket beszélik, ezeken anyelveken biztosítanak szol−gáltatást.

Nem véletlen tehát, hogya Velencei Bizottság arrahívja fel a szlovák hatóságo−kat, hogy vizsgálják felül anyelvtörvény ide vonatkozórendelkezéseit. A büntetések

helyett inkább az együttmű−ködést, a korlátozások he−lyett a bizalomépítést ajánljaa Bizottság Szlovákiának.Úgy látja, hogy az állam−nyelv védelme erősítheti atársadalmi összetartozást, azintegrációt, de ennek egyen−súlyban kell lennie a kisebb−ségekhez tartozó személyeknyelvi jogainak védelmével.A Bizottság ismételten fel−hívja a szlovák hatóságok fi−gyelmét azokra a kötelezett−ségekre, melyeket Szlovákiakötelező érvényűnek foga−dott el maga számára.

Vajon elég lesz−e ez a ke−mény figyelmeztetés arra,hogy nem maradhat észre−vétlen és nem folytathatóvégtelenül az a Janus−arcúpolitika, melyet Szlovákiafolytat évtizedek óta. A Velencei Bizottság a szlo−vák hatóságok rendelkezésé−re áll. Vajon lesz−e, aki hal−lani akarja és megfogadjaezt a mértékadó véleményt,mely megkerülhetetlen a ki−sebbségek nyelvi jogainakértelmezésében. A labda akormány és a parlament tér−felén van.


Az Európa Tanács VelenceiBizottsága 2010. október21−én megjelent véleményea Fico−kormány által 2009.szeptember 1−én hatálybaléptetett, módosított állam−nyelvtörvény szövegét [1]

vizsgálja. A vélemény az ál−lamnyelvtörvény által köz−vetlenül érintett területekena kisebbségi nyelvhasználatitörvényre [2] vonatkozóan istesz megállapításokat.

Ez az elemzés egyrészt aVelencei Bizottság vélemé−nyének kivonatolt összefog−lalóját, másrészt az MKP ál−tal az egyes pontokhoz tettmegjegyzéseket tartalmaz−za, különös tekintettel aRadičová−kormány által el−készített államnyelvtör−vény−módosítási javaslat [3]

hatásaira.

1. Az államnyelvtörvény ál−talános célja

A Bizottság tudomásul ve−szi, hogy az államnyelvtör−vény célja az „államnyelvvédelme és támogatása a hi−vatalos érintkezésekben” ésa szlovák állampolgárokazon jogát védi, hogy „kor−látozások nélkül kapjanakinformációkat államnyel−ven”, illetve, hogy ne érjediszkrimináció mindazokat,akik nem beszélik az adottkisebbségi nyelvet. A Bizott−ság ezzel kapcsolatban meg−állapítja: „az állami szervekteljes mértékben jogosultaktámogatni az államnyelv el−sajátítását, használatát, illet−ve biztosítani ennek védel−mét, bár az egyes államokrasokkal inkább az jellemző,hogy a kisebbségi nyelvekhasználatát szabályozzák ésvédik”

2. Az államnyelvtörvénykapcsolata a kisebbségi

nyelvek használatáról szólótörvénnyel

Az államnyelvről szólótörvény 1. §, (4) bek.−ea Fico−féle módosítást köve−tően a következőképpenhangzik: „Ha ez a törvénynem rendelkezik másként, anemzetiségi kisebbségeknyelvének használatára kü−lön jogszabály vonatkozik.”Ezt a verziót a Radičová−kormány parlamentbe be−nyújtott törvénymódosításijavaslat érintetlenül hagyja.

A Velencei Bizottság (to−vábbiakban: a Bizottság) ál−láspontja szerint sajnálatos,hogy a két törvény közöttiviszony „ellentmondásos”.A Bizottság megállapításaszerint csak részben érvé−nyesül a lex speciális elve,vagyis az, hogy a kisebbséginyelvhasználat terén a spe−ciális törvény (a kisebbséginyelvhasználatról szóló tv.)előnyt élvez más, általánosjogszabályokkal szemben.Ez az elv csak azokban azesetekben érvényesül, ami−kor az államnyelvtörvény azegyes rendelkezéseknél eztkülön kiemeli. Az összestöbbi esetben, pl. ha az ál−

lamnyelvtörvény és a ki−sebbségi nyelvhasználatitörvény rendelkezései üt−köznek (kollízió), az állam−nyelvtörvény rendelkezéseiérvényesülnek. Ez ellent−mond a lex speciális jogi el−vének, vagyis az államnyelv−törvény a kisebbségi nyelv−használati törvény rendel−kezéseivel szemben szabá−lyozza a kisebbségi nyelv−használatot. A Bizottságmegállapítja: az államnyelv−törvény befolyásolja a jelen−legi kisebbségi nyelvhaszná−lati lehetőségeket, mégpe−dig egyrészt „ezeknek a jo−goknak a korlátozásával,másrészt az államnyelv pár−huzamos használatát írjaelő, jelentős terhet róva ez−zel a nemzeti kisebbségek−hez tartozó személyekre.” Afenti problémával kapcso−latban a Bizottság „átfogóés rendszerszerű” megol−dást javasol.

Megjegyzés: a Radičová−kormány által benyújtott tör−vénymódosítási javaslat nemorvosolja a Bizottság általmegfogalmazott problémát,a Fico−féle változathoz ké−pest csupán néhánnyal több

esetben nevesíti külön a ki−sebbségi nyelvhasználatrólszóló törvény elsőbbségét akisebbségi nyelvhasználatterén. Nem biztosítja a lexspeciális teljeskörű érvénye−sülését, azaz a rendszersze−rű megoldást. Az MKP2010. szeptember 27−énmegjelent elemzése a Ve−lencei Bizottság fenti állás−pontjával szinte szó szerintegybehangzó véleményt fo−galmazott meg, azzal, hogya probléma megoldását azállamnyelvtörvény eredeti,1996−tól és 2009−ig hatályosszövegrésze jelenti, a követ−kezők szerint: „Jelen tör−vény nem szabályozza anemzeti kisebbségek és etni−kai csoportok nyelveinekhasználatát. E nyelvek hasz−nálatát külön törvények sza−bályozzák.”

3. Az államnyelv a hivata−los érintkezésben

A Bizottság megállapítja,hogy az államnyelvtörvény ahivatali érintkezés során azállamnyelv kötelező haszná−latát írja elő, azzal, hogy atörvény egyben arról is ren−delkezik, hogy „ez nem érin−ti a nemzeti kisebbségeknyelveinek külön előírásszerinti használatát hivatalosérintkezésben”. A Bizottságmegemlíti, hogy a hivatko−zott előírás a kisebbséginyelvhasználati törvény,amely 20%−os kisebbségiarányszámhoz köti a kisebb−ségek nyelvének hivatalihasználatát. A Bizottság üd−vözli ennek rögzítését,ugyanakkor nem tartja elég−ségesnek, hiszen a Szlovákiaáltal is ratifikált Regionálisvagy Kisebbségi NyelvekEurópai Chartája nem arrakötelezi az államokat, hogykifejezett arányszámhoz, te−

MKP: A Velencei Bizottság szlovák államnyelv−törvénnyel kapcsolatos véleményének elemzése

Berény József MKP−elnök


rületi korlátokhoz kössék akisebbségi nyelvek haszná−latát. A Charta minden olyanesetben megköveteli a ki−sebbségi nyelv hivatali hasz−nálatának lehetőségét, ami−kor a kisebbségi nyelv hasz−nálata az állami hivatal ré−széről „ésszerű kereteken”belül biztosítható. Épp ezért,a jelenlegi szabályozás„nem kompatibilis a Chartá−val”. Ezzel kapcsolatban aBizottság utal arra is, hogylehetővé kell a közalkalma−zottak számára a kisebbséginyelvek tanulását, vagy tol−mácsok alkalmazását az„ésszerűség keretein belül”.Külön felhívja a figyelmet adiszkriminációmentességbiztosítására is, amikor aCharta rendelkezéseire, azENSZ Kisebbségi Jogi Bizott−ságának esetjogára hivatkoz−va megállapítja, hogy az ál−lamnyelv kötelező hivatalihasználata alóli kivételt nemcsak a kisebbségi nyelvhasz−nálati törvény szabályozza,hanem különböző nemzet−közi szerződések is. A Bi−zottság szerint a szlovákiaihivatalos érintkezésben éppezért csak olyan terjedelem−ben kellene kötelezővé tenniaz államnyelv használatát,ami még nincs ellentétbenSzlovákia nemzetközi köte−lezettségvállalásaival. Ígypl. a 20%−os kisebbségiarányszám feltételét nemteljesítő településeken is le−hetőséget kell biztosítani akisebbségi nyelv használatá−ra, ha pl. az adott hivatalnokbeszéli az adott kisebbséginyelvet.

A Bizottság külön bíráljaaz államnyelvtörvény 3. §,(5) bekezdésének első mon−datát [4] amely a természetesés jogi személyek számáraírja elő a közigazgatási szer−vekkel való hivatalos kom−munikációban az állam−nyelv használatát. Megálla−pítja, hogy ezt a rendelke−zést lehet szűken (a kor−

mányhatározat ezt teszi) éstágan értelmezni. A Bizott−ság szerint a szűk értelmezésesetén szabályozási dupli−citással állunk szemben, tágértelmezés (szó szerinti) ese−tén pedig nemzetközi köte−lezettség megszegéséről vanszó. A Bizottság a fentiekretekintettel javasolja enneka rendelkezésnek az eltörlé−sét.

Megjegyzés: a Bizottságkritikája a fenti esetekben in−kább a kisebbségi nyelv−használati törvényre irányul.Az MKP véleménye szerint aBizottság kritikája alapján amódosításra váró kisebbséginyelvhasználati törvénybena nemzetközi kötelezettség−vállalásokkal összhangbankell pozitív módon és egyér−telműen meghatározni, mi−lyen feltételek mellet lesz le−hetőség a kisebbségi nyelvhasználatára, függetlenül azegyes településeken száza−lékban kifejezett kisebbségijelenléttől.

Az államnyelvtörvény Bi−zottság által törölni java−solt 3. §, (5) bek. első mon−datával kapcsolatos problé−mát a Radičová−kormányáltal benyújtott törvénymó−dosítási javaslat nem orvo−solja, a Fico−féle verziótváltozatlan formában őrzimeg.

4. Az államnyelvtörvény ésa vallás

A Bizottság megállapítja,hogy az államnyelvtörvénynem szabályozza az egyhá−zak és vallási közösségek li−turgiai nyelvhasználatát,ugyanakkor, az egyházak ésvallási közösségek a nyilvá−nosság számára szánt ügy−irataikat államnyelven köte−lesek vezetni, kiadni, megje−lentetni [5] − 3. §, (3) bek., c)pont. A Bizottság álláspontjaszerint, mivel ennél a pont−nál nem szerepel a „ha eza törvény, külön rendelke−zés, vagy más törvényben ki−hirdetett nemzetközi szerző−dés nem rendelkezikmásként“ kitétel, úgy tűnik,az államnyelv használataezen a területen kizárólagosjelleggel kötelező. A Bizott−ság szerint ez viszont nem−zetközi egyezmények általbiztosított jogokat sért, pl. azEmberi Jogok Európai Egyez−ségokmányát (9. és 14. §) ,a Polgári és Politikai JogokNemzetközi Egyezségokmá−nyát (27. §) és a Kisebbség−védelmi Keretegyezményét(10. §).

Megjegyzés: A Radičová−kormány által benyújtott tör−vénymódosítási javaslat nemorvosolja a Velencei Bizott−ság által megjelölt problé−mát, a Fico−féle verziót vál−tozatlan formában hagyja.

5. Az államnyelv használataaz oktatásügyben

A Bizottság kritikája az ok−tatásügyre vonatkozó rész−ben a pedagógiai dokumen−táció és az egyéb dokumen−táció államnyelvű vezetésé−nek terjedelmére vonatko−zik. Az államnyelvtörvénymindkét dokumentáció−cso−port esetében azok kötelezőkétnyelvű vezetését írja előa kisebbségi nyelvű oktatásiintézmények számára. − 4. §,(3) bek. [6]

A Bizottság véleményeszerint a kötelezően állam−

nyelven is vezetendő „peda−gógiai dokumentáció“ és„egyéb dokumentáció“ fo−galmai az oktatásügyi doku−mentációk túl széles körétöleli fel a kormányhatározatfelsorolásában. Megállapít−ja, hogy bár a kisebbségi is−kolák számára nyitva álla ki−sebbségi nyelven való veze−tés lehetősége (kötelezettsé−ge), a teljes dokumentációkét nyelven vezetése viszontsúlyos terhet ró a kisebbségiiskolákra, különösen a nemkisebbségi iskolákhoz viszo−nyítva. A diszkrimináció−mentesség és az arányosságelvének betartása érdekébenszükséges, hogy a kötelezőállamnyelvűség „legitimcélt“ kövessen. A legitim célugyan teljesül azzal, hogyaz oktatásügyi állami hivata−lok ellenőrzése így köny−nyebbé válik. A legitim célazonban nincs jelen azoknála dokumentáció fajtáknál,amelyek nem feltétlenülszükségesek az ellenőrzésitevékenység megvalósításá−hoz. A Bizottság enneka szabályozásnak az újra−gondolását javasolja, konk−rétan: szűkíteni javasoljaa kötelezően államnyelvenis vezetett oktatásügyi doku−mentációk körét a kisebbsé−gi nyelvű oktatási intézmé−nyekben. Ugyanakkor alter−natív megoldásként több le−hetőséget is megemlít: pl.a kisebbségi nyelvű iskolákszámára plusz munkaerőtvagy pénzügyi eszközöketlehetne biztosítani a többlet−munka elvégzéséhez, vagyaz oktatásügyi ellenőrzéstolyan alkalmazottakra lehet−ne bízni, aki bírják az adottkisebbségi nyelvű iskola ta−nítási nyelvét.

Megjegyzés: a Radičová−kormány által benyújtott tör−vénymódosítási javaslat csakrészben orvosolja a Bizott−ság által felvetett problémá−kat. Azon „egyéb dokumen−tációk“ körét, amelyeket

Az elemzést Lancz Attilajogász fogalmazta


nem kötelező államnyelvenvezetni a Radičová−kormányrendeletben kívánja szabá−lyozni (vélhetően enyhítésrekerül sor), de a „pedagógiaidokumentációk“ esetébennem kerül sor ilyen enyhítés−re és a Bizottság alternatívmegoldási javaslatait sem al−kalmazza. A Bizottság általjavasolt egyik megoldás,hogy az adott kisebbséginyelvet bíró alkalmazottakralehetne bízni a kisebbséginyelvű iskolák ellenőrzését,már jelenleg is létezik. Azteljeskörű államnyelvű do−kumentációvezetés kötele−zettsége épp ezért még na−gyobb ellentmondásnak tű−nik.

6. Az államnyelv használa−ta a kisebbségi rádiózásbanés televíziózásban

A Bizottság megállapítja,hogy az államnyelvtörvényszerint a rádiós és televíziósműsorszolgáltatást állam−nyelven kell közvetíteni. Ezalól a szabály alól kivétel aza más nyelvű televíziós mű−sor, amelyet államnyelvenfeliratoznak vagy közvetle−nül követve az adott televízi−ós műsort államnyelven új−rasugároznak. A rádiózás−ban kivételt képeznek azoka más nyelvű műsorok, ame−lyeket közvetlenül követveaz adott műsort államnyel−ven újrasugároznak, vagy azadott műsor a helyi vagy re−gionális rádiós műsorszol−gáltatásban a nemzeti ki−sebbségek számára készül−tek. − 5. §, (1) bek.

A Bizottság szerint a két−nyelvű műsorszórás lehető−vé teszi a többségi nemzet−hez tartozók számára a ki−sebbségi nyelven sugárzottműsorok megértését, ami el−vileg bővítheti a kisebbségikultúrákkal kapcsolatos is−mereteiket. A műsorszolgál−tatásban a kisebbségi nyelvmellett kötelezően megjele−nő államnyelv tehát legitim

célt követ. Ugyanakkor eza kötelezettség járulékosköltségeket generál, de ez„nem vezethet a nemzeti ki−sebbségek műsorszórásánakmegakadályozásához vagyaz attól való eltántorítás−hoz“.

A Bizottság üdvözli az atényt, hogy az államnyelv−törvény – a korábbiakhozképest előrelépést elérve –a helyi és regionális kisebb−ségi rádiózásnál nem ró já−rulékos terhet a műsorszol−gáltatókra. Ugyanakkormegállapítja, hogy a kisebb−ségi televíziózás esetébennem került sor ilyen kivétel−re, ami „aránytalanul súlyosterhet“ ró a kisebbségi mű−sorszolgáltatókra. A Bizott−ság szerint ezzel kapcsolat−ban nem igazolható, hogy„a szlovák nyelvet oly mér−tékben fenyegeti a kisebbsé−gi nyelv, ami ilyen radikálisálláspontot követel a kisebb−ségi műsorszolgáltatássalszemben“. A Bizottság ja−vaslata, hogy ha az állammégis megszeretné őriznia teljes kétnyelvűséget, ak−kor magának az államnakkellene fedeznie a kisebbsé−gi nyelvű műsorok szinkro−nizálásának és feliratozásá−nak költségeit.

Megjegyzés: A Radičová−kormány által benyújtott tör−vénymódosítási javaslat nemorvosolja a Velencei Bizott−ság által megjelölt problé−mát, a Fico−féle verziót vál−tozatlan formában őrzi meg.

7. Az államnyelv használa−ta a bírósági és a közigazga−tási eljárásokban

A Bizottság megállapítja,hogy az államnyelvtörvényszerint a bírósági, közigaz−gatási és egyéb jogérvénye−sítő fórumok eljárásaiban azállamnyelv használata köte−lező (7. §). Ez alól törvényszerinti kivételt képezneka kisebbségekhez tartozószemélyek és a szlovák nyel−

vet nem bíró személyek,a külön törvényekben meg−határozott terjedelemben.A Bizottság szerint azonbanezek a külön törvényekbenrögzített jogok (tolmácsolás,fordítás) csak akkor vehetőkigénybe, ha a büntetőeljárás,polgári jogi vagy közigazga−tási eljárás résztvevője nembeszéli az államnyelvet.A Bizottság felhívja a figyel−met, hogy Szlovákia nem−zetközi vállalásai (Charta)értelmében a kisebbséginyelv használatának ettől jó−val bővebbnek kellene len−nie. Pl. a kisebbségek általlakott területeken a büntető−eljárásokban, polgári jogi ésközigazgatási eljárásokbana kisebbségi nyelvet haszná−lók számára kérelemre biz−tosítani kellene a kisebbséginyelvű eljárást, a kisebbséginyelven benyújtott kérelmekés bizonyítás lehetőségét(szóban és írásban). A meg−állapítás szerint „ezek a jo−gok egyértelműen bővebbeka tolmácsolás lehetőségénélés a szlovák nyelvtudástólfüggetlenül igénybe vehetőkkisebbségi nyelvet haszná−lók részéről“. A Bizottságszerint ezért az államnyelv−törvény 7. §−a ellentétbenáll Szlovákia nemzetközi kö−telezettségvállalásaival.

Megjegyzés: A problémátaz államnyelvtörvény szöve−gében és a módosításra várókisebbségi nyelvhasználatitörvényben lehet megoldani.A Bizottság által bírált 7. §−ban megjelenő problémáta Radičová−kormány általbenyújtott törvénymódosítá−si javaslat nem orvosolja,a Fico−féle verziót változat−lan formában őrzi meg.

8. Az államnyelv használataegyéb nyilvános érintkezé−sek során (foglalkoztatás,egyesületek, gazdasági tár−saságok, szerződések)

A Bizottság megállapítja,hogy az államnyelvtörvény

alapján a munkajogviszony−ban, egyéb munkavégzésreirányuló jogviszonyban fel−merülő írásos anyagok, to−vábbá a a pénzügyi és mű−szaki dokumentáció, a társu−lások, az egyesületek, a poli−tikai pártok, a politikai moz−galmak és a gazdasági társa−ságok alapszabálya kapcsánaz államnyelv kötelezőhasználatát írja elő, azzal,hogy az államnyelvű szö−vegváltozat mellett készíthe−tő tartalmilag azonos más−nyelvű szövegváltozat is. − 8.§, (2), (3) bek. [7]

A Bizottság szerint ezt aszabályt csak azon írásosanyagok, dokumentumokesetében kellene alkalmaz−ni, amelyek a közrend fenn−tartása érdekében elenged−hetetlenek, azaz ellenőrzés,adatszolgáltatás céljaira (is)készülnek. A Bizottság ezzelkapcsolatban felhívja a fi−gyelmet a Charta rendelke−zéseire, amelyek többek kö−zött kötelezik az államokatarra, hogy ne kérdőjelezzékmeg az adott államban létre−jött jogi dokumentumok ér−vényességét csak azért mertazt kisebbségi nyelven ké−szítették el, továbbá e doku−mentumok harmadik szemé−lyekkel szembeni érvényes−ségét még akkor is biztosíta−ni kell, ha a harmadik félnem érti az adott kisebbséginyelvet és ismertették veleaz adott dokumentum tartal−mát. A Bizottság szerint hat−ványozottan érvényesítenikellene a Charta fenti előírá−sait olyan esetekben, amikora jogi dokumentumok érde−kelt felei legalább 20%−oskisebbségi lakossággal ren−delkező településeken lakókisebbségekhez tartozó sze−mélyek.

A Bizottság külön felhívjaa figyelmet az államnyelv−törvény azon rendelkezésé−re, amely szerint a közigaz−gatási szervek előtt kötelmiszerződések tárgyában folyó


eljárások során csak a szer−ződések államnyelvű szö−vegváltozata elfogadott. − 8.§, (5)bek [8]. A Bizottság sze−rint ez a rendelkezés egyér−telműen sérti a Charta fentemlített előírásait.

Megjegyzés: A Radičová−kormány által benyújtott tör−vénymódosítási javaslategyik esetben sem orvosoljaa Bizottság által megfogal−mazott problémát, a Fico−féle verziót változatlan for−mában őrzi meg. A Bizottságjavaslatai megfelelő szöveg−kiegészítéssel teljesíthetőka8. §, (2), (3) bek. eseteiben.A 8. §, (5) bek.−t a Bizottságjavaslatával összhangbanteljesen el kellene törölni,vagy pedig a törvényi szö−vegrész részleges átírásávalés a kisebbségi nyelvhaszná−lati törvény egyidejű megfe−lelő „tükörkiegészítésével“oldható meg a probléma.

9. A magánszemélyek nyil−vános kommunikációja

A Bizottság megállapítja,hogy az államnyelvtörvényalapján „a nyilvánosság tájé−koztatására szánt összes fel−iratot, reklámot és közle−ményt, főleg az elárusító he−lyeken, sportlétesítmények−ben, éttermekben, utcákon,utak mellett és felett, repülő−tereken, autóbusz− és vasút−állomásokon és a tömegköz−lekedési járművekben állam−nyelven tüntetik fel.” Hamás nyelvű szöveget tartal−maznak, a másnyelvű szöve−gek csak az államnyelvűszöveg után következnek, éstartalmilag azonosnak kelllenniük az államnyelvű szö−veggel. − 8. §, (6) bek [9].

A Bizottság véleményeszerint ez esetenként az ál−lamnyelv használatának sú−lyos többletkötelezettségétrója mindazokra, akik egyé−ni döntésük alapján másnyelvet kívánnak használnia nyilvános kommunikáció−juk során. A Bizottság meg−

állapítása szerint a törvényhatályos szövege „dermesz−tő hatással“ lehet a szólás−szabadságra. Ugyanakkorüdvözlendő, hogy az állam−nyelvtörvényt magyarázókormányhatározat szerinta fenti szabályozást „meg−szorítólag kívánják alkal−mazni“, azaz a kereskedelmijellegű kommunikációkat(pl. reklámok) kivonják ezellenőrzés alól (!). A Bizott−ság szerint ezt a szándékotazonban az államnyelvtör−vény szövegében kellenemegjeleníteni.

A Bizottság szintúgy fel−szólítja a megfelelő szerve−ket a kötelező kétnyelvűsége területen való megkövete−lésének felülvizsgálatára, kü−lönösen olyan településekesetében, ahol szinte kizáró−lag kisebbségekhez tartozószemélyek élnek.

Megjegyzés: A Bizottságáltalában véve kritikus a 8.§, (6) bek. által előírt kötele−ző államnyelvhasználattalszemben. A kereskedelmijellegű kommunikációk(vélt) kivételét e szabály alólpozitívumként említi. A va−lóságos helyzet ezzel szem−ben az, hogy ez az előírásugyanúgy vonatkozik a ke−reskedelmi jellegű kommu−nikációra is, bár nem a Kul−turális Minisztérium jogköreennek ellenőrzése, hanema Szlovák Kereskedelmi Fel−ügyeleté. Ezt az is bizonyít−ja, hogy a módosított állam−nyelvtörvény alapján idáigösszesen két pénzbüntetés−sel végződő eljárást reklám−hirdetések államnyelvű meg−jelentetésének hiánya miattindították.

A Radičová−kormány általbenyújtott törvénymódosítá−si javaslat egyik esetben semorvosolja a Bizottság általmegfogalmazott problémá−kat, a Fico−féle verziót csu−pán a kisebbségi nyelv és azállamnyelv sorrendiségét il−letően enyhíti. Fontos körül−

mény, hogy a Bizottság ke−reskedelmi jellegű kommu−nikációkra vonatkozó egyér−telmű javaslata az állam−nyelvtörvény szankcióinakteljes kivételével sem telje−síthető, hiszen a Szlovák Ke−reskedelmi Felügyelet a rek−lámokról szóló törvényszankcióit alkalmazza, azállamnyelvtörvényre csaka törvénysértés megállapítá−sánál hivatkozik.

10. Az államnyelvtörvényszankciói

A Bizottság szerint nyil−vánvaló, hogy nem helyesszankcionálni a mindazokataz eseteket, amelyek a szlo−vák jogszabályok, valaminta Szlovákia által ratifikáltnemzetközi szerződések ál−tal biztosított kisebbséginyelvhasználati lehetőségek−re alapoznak. Abban egyet−ért a szlovák hivatalokkal,hogy a szankciók nélküli tör−vény növeli annak esélyét,hogy a törvény rendelkezé−seit figyelmen kívül hagyjákmajd. Ugyanakkor azt is tu−domásul veszi, hogy a szlo−vák hivatalok szerint törvénycélja nem a büntetés, hanemaz államnyelv megfelelő al−kalmazása. A Bizottság sze−rint „ez a cél sokkal hatéko−nyabban érhető el együttmű−ködő, bizalomépítő jellegűintézkedésekkel vagy a tör−vény céljának elérését bizto−sító más eszközökkel, mintszankciókkal. A szankciók−kal csak a legextrémebb ese−tekben kellene élni, vagyegyáltalán nem kellene élnivelük.”

Megjegyzés: Értelmezé−sünkben a „legextrémebbesetek” fogalmilag a polgá−rok életének, egészségének,vagyonának veszélyeztetésétfedik le. A Radičová−kormány által benyújtott tör−vénymódosítási javaslat aszankciókat nem csak ezena területen, hanem a köz−igazgatási szervek összes

nyilvános kommunikációjá−nál is megőrzi, így a Bizott−ság által megfogalmazottproblémát csak szűk körbenorvosolja.

11. Az ún. irányelvek mi−benléte

A Bizottság megállapítja,hogy a szlovák kormány kor−mányhatározat formájábanún. irányelveket fogadott elaz államnyelvtörvény ren−delkezéseinek egységes ér−telmezésének céljaira. Meg−állapítja továbbá, hogy azún. irányelvek − megnevezé−sük ellenére – nemcsak alap−vető és általános elveket, ha−nem „definíciókat“, „a tör−vény hatályát szűkítőszabályokat“, „kiegészítőszabályokat“, stb. is tartal−maznak. A Bizottság véle−ménye szerint, mivel a tör−vény autentikus értelmezé−sére csak maga a törvényho−zó képes, ez a kormányhatá−rozat nem tekinthető a tör−vény rendelkezéseinek au−tentikus értelmezésének.Épp ezért, a kormányhatáro−zatnak nincs kötelező jogiereje, legfeljebb a kormány−nak alárendelt közalkalma−zottak irányában rendelke−zik kötelező erővel, a bírósá−gokkal szemben már nem.A jelenlegi vagy egy későbbikormány bármikor vissza−vonhatja a kormányhatáro−zat rendelkezéseit. A fentiekmiatt a Bizottság a törvény−ben fellehető jelentősebbpontatlanságokat, félreérthe−tő megfogalmazásokat a tör−vény szövegében javasoljaorvosolni.

Összefoglaló megjegyzésekA Velencei Bizottság véle−

ményében megfogalmazottbírálatok jelentőségük és tar−talmuk szempontjából há−rom fő területre összponto−sulnak. Ezek a következők:

1. Az államnyelvtörvényviszonya a a kisebbséginyelvhasználati törvényhez


2. Szlovákia nemzetközikötelezettségeit sértő rendel−kezések

3. A pénzügyi szankcio−nálás törvényi lehetőségei ésterjedelme

Megállapítható, hogy az 1.pont esetében a Radičová−kormány által benyújtott ál−lamnyelvtörvény−módosításijavaslat minimális mérték−ben felel meg a Velencei Bi−zottság e területen megfogal−mazott elvárásainak.

A Velencei Bizottság 2.pontot érintő elvárásainakaz új kormány törvénymó−dosítási javaslata egyáltalánnem felel meg!

A Radičová−kormány tör−vénymódosítási javaslata 3.pont szerinti elvárásnakugyancsak minimális mér−tékben tesz eleget.

A Velencei Bizottság ja−vaslatai több esetben a ki−sebbségi nyelvhasználati tör−vény megfelelő módosításá−val teljesíthetők.

A Velencei Bizottság véle−ménye a kereskedelmi jelle−gű nyilvános közlések eseté−ben ténybeli tévedésbenvan, amikor arra utal, hogyezek a közlések kikerültek akötelező államnyelvű meg−jelentetés hatálya alól. A tör−vény és az ún. irányelvek ezt

csak a Kulturális Minisztéri−um ellenőrzési jogkörébőlvonják ki és áthelyezik aSzlovák Kereskedelmi Fel−ügyelethez, de alapvetőennem szüntetik meg törvény−sértő minősítésüket ésszankcionálhatóságukat.Ezen a ponton továbbá a Ve−lencei Bizottság nem vizs−gálta a reklámokról szólótörvény rendelkezéseit (bárez deklaráltan nem is voltcélja), amelyek az állam−nyelvtörvény szankcióinakteljes eltörlése esetén is le−hetővé teszik a szankcioná−lást, mégpedig a reklámok−ról szóló törvény alapján. Er−re két konkrét példa is akadta legutóbbi hónap során.

* * *Hivatkozások

[1] Az államnyelvről szólóTt. 270/1995 számú, több−ször módosított törvény

[2] A kisebbségi nyelvekhasználatáról szóló Tt.184/1999 számú törvény

[3] A kormány által 2010.szeptember 24−én jóváhagy−va

[4] „Természetes személyés jogi személy az (1) bekez−dés szerinti szervvel való hi−vatalos érintkezésben és az

(1) bekezdés szerinti jogiszeméllyel való hivatalosérintkezésben az államnyel−vet használja, amennyibenez a törvény, külön előírás,vagy törvény által meghatá−rozott módon kihirdetettnemzetközi szerződés más−ként nem rendelkezik”.

[5] c) „államnyelven ve−zetik az összes hivatali ügy−iratot (anyakönyvek, jegy−zőkönyvek, határozatok,statisztikák, nyilvántartás−ok, mérleg, hivatalos fel−jegyzések, nyilvánosságnakszóló tájékoztatás stb.), va−lamint az egyházaknak ésvallási közösségeknek anyilvánosságnak szánt ügy−iratait.”

[6] „A teljes pedagógiaidokumentációt és a továbbidokumentációt az iskolák−ban és az oktatási intézmé−nyekben államnyelven veze−tik. Azokban az iskolákbanés oktatási intézményekben,melyekben a nevelés és azoktatás a nemzeti kisebbsé−gek nyelvén folyik, a peda−gógiai dokumentációt két−nyelvűen vezetik, mégpedigállamnyelven és az adottnemzeti kisebbség nyelvén.Azokban az iskolákban ésoktatási intézményekben,melyekben a nevelés és az

oktatás a nemzeti kisebbsé−gek nyelvén folyik, a továbbidokumentációt kétnyelvűenvezetik, mégpedig állam−nyelven és az adott nemzetikisebbség nyelvén.”

[7] „(2) A munkajogi vi−szonyban vagy munkavég−zésre irányuló egyéb jogvi−szonyban az írásbeli jogügy−letek államnyelven készül−nek, az államnyelvi szöveg−változat mellett készíthetőtartalmilag azonos másnyel−vű szövegváltozat is.

(3) Államnyelven készül apénzügyi és műszaki doku−mentáció, a társulások, azegyesületek, a politikai pár−tok, a politikai mozgalmakés a gazdasági társaságokalapszabálya, az államnyelviszövegváltozat mellett ké−szíthető tartalmilag azonosmásnyelvű szövegváltozatis. Az államnyelv használa−tát a szlovák műszaki szab−ványokban külön előírás 14)szabályozza.”

[8] „A 3. § (1) bekezdésszerinti szervek és jogi sze−mélyek előtt kötelmi viszo−nyokat szabályozó szerző−dések tárgyában folyó eljárá−sok során csak az államnyel−vű szövegváltozat elfoga−dott.”

[9] „A nyilvánosság tájé−koztatására szánt összes fel−iratot, reklámot és közle−ményt, főleg az elárusító he−lyeken, sportlétesítmények−ben, éttermekben, utcákon,utak mellett és felett, repülő−tereken, autóbusz− és vasút−állomásokon és a tömegköz−lekedési járművekben állam−nyelven tüntetik fel. Ha másnyelvű szöveget tartalmaz−nak, a másnyelvű szövegekcsak az államnyelvű szövegután következnek, és tartal−milag azonosnak kell lenni−ük az államnyelvű szöveg−gel. A másnyelvű szövegegyenlő vagy kisebb betű−méretben kerül feltüntetésre,mint az államnyelvű szö−veg.”


Jelen tanulmányomban első−sorban arra helyezem ahangsúlyt, hogy a szlováknyelvtörvény legutóbbi mó−dosítása ellen milyen közös−ségi jogi, azaz a luxemburgiszékhelyű Európai Bíróságelőtt felhozható eszközökkellehet fellépni. Célszerűbb−nek tartottam a luxemburgigyakorlat elemzését, egy−részt mert ebben az esetbennem szükséges az összesbelső jogorvoslati lehetőségkimerítése, másrészt: az ál−landó ítélkezési gyakorlataalapján az Európai Bíróságfigyelembe veszi az EmberiJogok Európai Bíróságánakgyakorlatát.

Annak ellenére, hogy eljá−rási és az ítélet érvényesíthe−tősége szempontjából (gon−dolok itt a tagállam általközvetlenül indítható kötele−zettségszegési eljárás megin−díthatóságának lehetőségé−re, illetve a sértettek lehető−ségeinek előzetes döntésho−zatali eljárás segítségéveltörténő orvoslására, illetve atagállam kötelezettségét kö−zösségi jog megsértésévelmagánszemélyeknek oko−zott károk megtérítésére, il−letve a kötelezettségszegésieljárást követő esetleges tag−államot az ítélet végrehajtá−sára kényszerítő egyébszankciókra) a közösségi jo−

got tartom a legmegfelelőbbjogi eszköznek a nyelvtör−vénnyel szembeni fellépés−re, meg kell jegyeznem,hogy az Európai Közösségjoga jellegénél fogva véle−ményem szerint csak na−gyon korlátozottan és köz−vetve alkalmas e célra. Ki−mondottan alapvető ember−jogi szempontokat követőítéletei nincsenek. Dr. Kre−czinger István szakértő véle−ménye szerint az EurópaiKözösség elsősorban gazda−sági közösség, és annak jog−anyaga is elsősorban gazda−sági jog, illetve leegyszerű−sítve „a közösségi jog alkal−mazási területén, az állam−polgárság alapján valódiszkrimináció tilalma”.

Ugyan az emberi jogok te−rületén történtek előrelépé−sek, az Európai Unióban akisebbségek jogainak terüle−tén – eltekintve attól, hogyegyes csatlakozási szerződé−sek aláírását megelőzően azEurópai Bizottság feltételülszabott a tagjelölt államok−nak bizonyos kisebbségek−kel való minimumelváráso−kat − nem sikerült közös ál−láspontot kialakítani, külö−nösen nem közös, a kisseb−ségek védelmével és nyelv−használatával kapcsolatosirányelvet, vagy rendeletetalkotni.

Véleményem szerint ezazonban nem jelenti azt,hogy az Európai Közösségvalamely tagállama bármi−lyen súlyos kisebbségekkelkapcsolatos jogtiprást szank−ció nélkül megtehet abbanaz esetben, ha közösségi jo−got nem sérti a cselekmény.Abban az esetben, ha egy

tagállam különösen súlyo−san és tartósan megsérti azemberi jogokat és a demok−ratikus értékeket, akkor aNizzai Szerződés óta a ta−nácsnak joga van legvégsőesetben az adott tagállam jo−gait felfüggeszteni. Ez a le−hetőség azonban egyáltalánnem jöhet szóba a szlovákállamnyelvtörvénnyel kap−csolatban.

Dolgozatomban elsősor−ban a „klasszikus” közösségijoggal kapcsolatban mutatokbe a nyelvtörvényben olyanrendelkezéseket, amelyek abírói gyakorlat alapján ellen−tétesek a közösségi joggal,azaz a közösségi jog általbiztosított négy szabadságra

vonatkozó rendelkezést sér−tenek. Ezek a rendelkezések– bár viszonylag nagy esély−lyel peresíthetők az EurópaiBíróság előtt – nem alkalma−sak arra, hogy a nyelvtör−vény összes rendelkezésétellentétessé nyilvánítassák aközösségi joggal. Másodsor−ban megvizsgálom a feldol−gozott európai bírósági ítéle−tek fényében a 2000/43/CEirányelv a nyelvtörvényrevaló alkalmazhatóságát.

A közösségi jog által bizto−sított „négy szabadsággal”ellentétes rendelkezések

Fontosnak tartom megje−gyezni, hogy az állandó bí−

Mit vizsgálhat az Európai Bírósága szlovák államnyelvtörvény kapcsán?

Szerző: KOROM ÁGOSTON


rósági gyakorlatnak megfele−lően a közösségi jog nem al−kalmazható tisztán belsőhelyzetre, mint ahogy ezt aGarcia Avello (C−148/02)ügy 26. pontjában is megfo−galmazta az Európai Bíró−ság.

Tehát megállapíthatjuk,hogy a közösségi jog szemé−lyekre vonatkozó alkalmaz−hatóságának mindig kell,hogy legyen bizonyos hatá−rokon átívelő vetülete.

Előfordulhat, hogy egy sajátállampolgár esetében ugyan−azon tagállammal szembenaz Európai Bíróság megálla−pítja a közösségi jog alkal−mazhatóságát (D´Hoop ügyC−224/98), de ebben az eset−ben a közösségi jog alkal−mazhatóságát az tette lehető−vé, hogy az adott személyazért szenvedett el sérelme−ket, mert egy ideig élt a Szer−ződés által biztosított egyikalapjogával, és a középiskolaitanulmányait egy másik tagál−lam területén végezte el.

Ez alól a „szabály” alólazonban igen szűk körbenelőfordulhatnak kivételek.Erre jó példa a C−300/01ügy, amelyben az EurópaiBíróság egy tisztán belsőjogviszonyban elfogadta aközösségi jog alkalmazható−ságát: E döntését többek kö−zött azzal indokolta, hogyígy elkerülhetők bizonyosjövőbeli más tagállamok ál−lampolgárait érő hátrányosmegkülönböztetések.

A 3.§ (1) alapján, ha a tör−vény által létesített jogi sze−mélyek lehetnek a más tag−államból érkező személyekáltal alapított gazdasági tár−saságok, és a kisebbségekrevonatkozó rendelkezésekalapján a saját állampolgár−oknak jogukban áll ilyen irá−nyú hivatalos érintkezésbensaját nyelvüket használni,akkor véleményem szerintBickel Franc ügy értelmébene lehetőség alkalmazásátmérlegelni kell.

A 3.§ (3) b illetve a (4)alapján amennyiben a tör−vény a jogi személy gazda−sági társaságokra is vonatko−zik, azaz a más tagállamokpolgárai által alapított jogiszemélyek egymás köztikapcsolatukat és tárgyalásai−kat is államnyelven kell le−bonyolítaniuk, akkor ez arendelkezés ellentétes a kö−zösségi jog letelepedés sza−badságát biztosító rendelke−zéseivel.

A 3.§ (6) alapján mindenszlovák állampolgárnak jogavan nevét illetékmentesen aszlovák helyesírás szerint ki−javítani. Ha ez a lehetőségnem áll fenn csak ebben azesetben, akkor a GarciaAvello, illetve a C−168/01ügy értelmében ezen ítéletekbemutatásánál kifejtett indo−kok miatt véleményem sze−rint ez a rendelkezés ellenté−tes a közösségi joggal.

Az 5.§ szerint a SzlovákKöztársaság területén a rádi−ós és televíziós programszol−gáltatás közvetítése állam−nyelven történik. Vélemé−nyem szerint figyelembe vé−ve az Európai Bíróság C−227/07 illetve a C−250/06ügyekben tett megállapítása−it, és figyelembe véve azt atényt, hogy a más nyelvűműsor államnyelven tett fel−iratozással megjelenhet, el−lentétes a közösségi jog aszolgáltatások szabad áram−lását biztosító rendelkezése−ivel. E kérdés további kutatástárgyát képezheti.

A törvény 8.§ (1) alapjánfogyasztóvédelmi célbólszükséges az államnyelvhasználata bizonyos termé−kek használat utasításábanstb. Az Európai Bíróság C−37/97 ügyben tett megállapí−tásaival, mely szerint azilyen helyzetekben a tagál−lamok csak azt írhatják elő,hogy az adott nyelv megfe−leljen a fogyasztók számáraa könnyű érthetőség követel−ményének, ebből követke−

zően ez e rendelkezés ellen−tétes a közösségi joggal.

A 2000/43/CE irányelv alkalmazhatósága

Véleményem szerint ezenirányelv nyelvi problémákravaló alkalmazhatóságánakviszonylag korlátozott azesélye.

Az Európai Bíróság a Fir−ma Ferin (C−54/07) ügy 22.23. és 25. pontjaiban megál−lapította, hogy az irányelvcélja a közösségen belül egyszociális integrációt elősegí−tő munkaerőpiac létrejötté−nek előmozdítása.

Az a megállapítás, hogymár a puszta kijelentéssel ismegvalósulhat a diszkrimi−náció, előnyös lehet a nyelv−törvényre való alkalmazha−tósággal kapcsolatban. Alap−vető eltérés viszont, hogy azállamnyelv védelme nincsközvetlen kapcsolatban azetnikai kisebbségek diszkri−minációjával, az Európai Bí−róság többek között aGroener (379/87) ügybenmegállapította, hogy az ál−lamnyelv védelme fontosközérdeket jelenthet.

Más lehetne a helyzet an−nak hitelt érdemlő bebizo−nyítása, hogy a nyelvtörvénykifejezetten a magyar etni−kum ellen irányul. A C−370/05 ügy főtanácsnoki in−dítványában csak azért nemkerült sor az egyes politiku−sok nyilatkozatainak elem−zésére, mert a megnyilatko−zások a 60−as években tör−téntek.

Figyelembe véve, hogy ajelenlegi szlovák kormánytagjai között előfordulnak amagyar kisebbségre vonat−kozó politikailag inkorrektmegnyilatkozások, így lehet−ségesnek tartom annak bizo−nyítását, hogy a nyelvtör−vény a magyar etnikum ellenirányul.

Másrészt lehetségesnektartom a nyelvtörvény

szankcióinak arányosság el−vének figyelmen kívül ha−gyásának bizonyítását is.

Esetlegesen a Racke (C−162/96) ügyben a nemzetkö−zi jogról tett Európai Bíróságáltal tett megállapításokat ishasználhatónak tartom, ne−vezetesen a pacta suntservanda elvét, és azt, hogya szerződéseket jóhiszemű−en kell végrehajtani a nem−zetközi jogban a Szlovák–Magyar alapszerződés ki−sebbségvédelemre vonatko−zó rendelkezéseivel kapcso−latban.

A feldolgozott ügyek: Az Anita Groener ügy

379/87

Ebben az ügyben egy hol−land állampolgárságú sze−mély középiskolai tanárrávaló kinevezését utasítottákel az ír hatóságok azzal azindokkal, hogy a szóban for−gó személy nem tett sikeresvizsgát ír nyelvből (GAEL).

Az ügy irataiból kitűnik,hogy az ír jogszabályok ab−ból a szándékból tették köte−lezővé többek között a kö−zépiskolai tanárok számára,hogy elősegítsék az ír nyelvismeretét és használatát,amely hozzájárul a nemzetikultúra és identitástudat fej−lődéséhez. Fontosnak tartomitt megjegyezni, hogy az írnyelv napi használata meg−lehetősen korlátozott.

Az Európai Bíróság a 19.pontban kifejtette, hogy aRómai Szerződéssel nem el−lentétes egy olyan tagállamipolitika, amely a hivatalosnyelvet védi, illetve annakhasználatát segíti elő abbanaz esetben, ha az adott nem−zeti rendelkezés megfelel azarányosság jogelvének.

Az ügyben a munkaválla−lás szabadságának fényébenvizsgálta meg az Európai Bí−róság a szóban forgó nemze−ti rendelkezést. A 22. és a23. pontokban az Európai


Bíróság kifejtette, hogy aszóban forgó rendelkezésselazonos nemzeti rendelkezé−sek nem lehetnek diszkrimi−natívak, illetve a tagállamoknem írhatják elő, hogy a kértnyelvtudást a területükön lé−vő intézményekben szerez−zék meg.

Az Unión de Televisionesügy C−222/07

Az ügyben a spanyol ható−ságok azon rendelkezésénekközösségi joggal való kom−patibilitását vizsgálta meg azEurópai Bíróság, melyek sze−rint a televíziós társaságokbevételének 5 %−át be kellfizetniük egy alapba, ame−lyet filmgyártásra fordítanak,továbbá az 5 %−60 %−átolyan filmek gyártására for−dítják, melyek az eredetinyelve a tagállam egyik hi−vatalos nyelve.

A 19. és a 20. pontban azEurópai Bíróság kifejtette,hogy az adott területen azirányelvektől függetlenül atagállamok hozhatnak ren−delkezéseket, abban az eset−ben, ha az adott nemzetirendelkezés összhangbanvan a Római Szerződés alap−jogokat biztosító rendelke−zéseivel.

A Főtanácsnok szerint az arendelkezés miszerint az 5% 60 %−át olyan filmekgyártására kell fordítani,melyben az eredeti nyelv azadott tagállam egy hivatalosnyelve, ellentétes a Szerző−dés által biztosított alapsza−badságokra vonatkozó ren−delkezéseivel.

Az Európai Bíróság szerinte rendelkezés valóban alkal−mas arra, hogy korlátozza aSzerződés által biztosítottalapjogokat, de abban azesetben, ha az adott rendel−kezések fontos közérdek elő−mozdítását segítik elő, illetvemegfelelnek az arányosságelvének, úgy a nemzeti ren−

delkezések összhangbanmaradnak a közösségi jog−gal.

Az Európai Bíróság a 27.pontban kifejtette, hogyilyen fontos közérdek lehet atagállamok egy vagy több hi−vatalos nyelvének terjeszté−sére irányuló politika.

Az Európai Bíróság a 36.pontban kifejtette, hogy aSzerződés által biztosítottalapjogok valóban sérülnek,hiszen egy más tagállambólérkező vállalat vagy munka−vállaló rosszabb helyzetbekerülhet, ha olyan filmeketforgatnak, amelynek az ere−deti nyelve a tagállam vala−melyik hivatalos nyelve. AzEurópai Bíróság kifejtette,hogy ebben az esetben aSzerződés által biztosítottalapjogok korlátozása mégiselfogadható, hiszen fontosközérdeket képez a tagállamhivatalos nyelveit védő ésannak használatát elősegítőpolitika.

Ami a Szerződés 12. cik−kelyét illeti, mely tilt mindenállampolgárság alapján tör−ténő diszkriminációt, az Eu−rópai Bíróság a 37. pontbankifejtette, hogy e rendelke−zés csak abban az esetekbenalkalmazható „autonóm”formában, ha az adott területa közösségi jog hatálya alátartozik, és más közösségijogszabály nem vonatkozikaz adott területre.

A Dálnoky−ügy F−120/06

Ebben az ügyben DálnokyNoémi román állampolgár−ságú személy nyújtott be ke−resetet az Európai Bizottság−gal kapcsolatos jogvitáját kö−vetően:

Dálnoky Noémi többekközött a 2006/43/CE irány−elvre hivatkozva azt kifogá−solta, hogy az Európai Bi−zottság által szervezett ver−senyvizsga folyamán a ro−mán nyelv magas fokú is−

meretéről számot kellet ad−nia, és véleménye szerintez a helyzet magyar anya−nyelvűként súlyosan diszk−riminálta a román anya−nyelvű jelentkezőkkelszemben.

Véleménye szerint, mivelaz általa pályázott állásbannem kellett volna a románnyelvvel specifikusan dol−goznia, a helyes jogalkalma−zás szerint nem a románnyelv magas szintű ismereté−ről kellett volna számot ad−nia, hanem a Közösségekegy hivatalos nyelvéből.

A Munkaügyi Bíróság jogi−lag is nyilvánvalóan elfogad−hatatlannak minősítetteDálnoky Noémi keresetét.

Névhasználat

A nyelvtörvény 3.§ (6) sze−rint minden szlovák állam−polgárnak joga van család éskeresztnevének a szlovákhelyesírás szerinti illeték−mentes módosításához.

E nemzeti rendelkezésdiszkriminatív volta aCARLOS GARCIA AVELLOC−148/02 ügy segítségévelbizonyítható be.

Az ügy 29. pontjában azEurópai Bíróság kifejtette aSzerződés 12. cikkelyére −mely tilt minden állampol−gárság szerinti diszkriminá−ciót − hivatkozhatnak a ket−tős állampolgárok a tagál−lamok családnévvel kapcso−latos szabályokkal kapcso−latban.

Az Európai Bíróság kifejtia 22. és a 23. pontokban,hogy az Európai Polgárságalapján a személyek ellenke−ző közösségi szabály hiá−nyában a közösségi jog al−kalmazási területén belül ajogegyenlőséget követelhet−nek.

A 25. pontban az EurópaiBíróság kifejti, hogy a név−adással kapcsolatos rendel−kezések a tagállamok kom−petenciájában maradnak,

ennek ellenére a tagállam−oknak figyelembe kell ven−niük a közösségi jog ren−delkezéseit, nevezetesen aszemélyek szabad mozgá−sára vonatkozó rendelkezé−seket.

Az Európai Bíróság a 28.pontban kifejti, hogy a tagál−lamok nem hivatkozhatnakarra, hogy egy polgáruk ren−delkezik egy másik tagállamállampolgárságával is.

Az Európai Bíróság a 30.és 31. pontokban kifejtette,hogy a Szerződés 12. és17.pontjainak kombinált alkal−mazásából eredően az kö−vetkezik, a diszkrimináció ti−lalmának figyelembe vételé−vel, hogy az azonos helyze−teket nem lehet különféle−képpen elbírálni, valamint akülönféle helyzeteket semlehet azonosan elbírálni.

A Garcia−ügyből az is kitű−nik, hogy a családi és utóne−vek írásmódjával kapcsolat−ban a tagállamok nem hivat−kozhatnak a különösen fon−tos közérdekre sem.

A 26. pontból az is kitű−nik, hogy a közösségi jognem alkalmazható a tisztánbelső helyzetekre.

Bemutatok olyan helyze−teket, amiből kitűnik, hogya szóban forgó nemzeti ren−delkezés ellentétes a közös−ségi joggal, nevezetesen aSzerződés 12. és 17. cikké−nek kombinált alkalmazásá−val: Egy más tagállam ál−lampolgárságával rendelke−ző házaspár a Szlovák Köz−társaság területén jogszerű−en tartózkodik, majd ezt kö−vetően megszerzi a szlovákállampolgárságot eredeti ál−lampolgársága megtartásamellett. Egy másik személy,akinek eredetileg a szlovákhelyesírás szerint volt beje−gyezve a neve, egy másiktagállam területén élvemegszerezte annak állam−polgárságát. Visszatérve aSzlovák Köztársaság terüle−tére névváltoztatási kérel−


met nyújt be, és pozitív vá−lasz esetén illeték befizetésemellett a névváltoztatástmegteheti.

Ebből következik, hogy aszóban forgó nemzeti ren−delkezés ellentétes a közös−ségi joggal, mert megsérti azEurópai Bíróság GarciaAvello ügy 31. pontjában ki−fejtett jogelvét.

A Firma Feryn−ügy C−54/07

Ebben az ügyben az Euró−pai Bíróság a 2000/43/CEirányelv értelmezésesévelkapcsolatban fektetett le fon−tos alapelveket.

Az alapügyben a2000/43/CE irányelvbenmegfogalmazott egyenlő bá−násmódot elősegítő belgahatóság nyújtott be kereseteta belga bíróság előtt a Feryncég ellen.

A Hatóság a cég publikus,a sajtóban is megjelent kije−lentéseire alapozza kerese−tét, mely szerint a nyílászá−rók beépítésével foglalkozócég ügyfelei többségének kí−vánsága szerint, akik nemszeretik, ha marokkói felme−nőkkel rendelkező munká−sok belépnek az otthonuk−ba, a cég az álláshirdetései−ben kijelentette, hogy nemalkalmazza ezen etnikaiháttérrel rendelkező szemé−lyeket.

Fontos ugyanakkor meg−említeni, hogy a cég tényle−gesen alkalmaz marokkóifelmenőkkel rendelkező sze−mélyeket.

Az Európai Bíróság a 22.pontban elismeri, hogy a2000/43/CE irányelv akkorhasználja a rassz, vagy az et−nikai hovatartozás miattiközvetlen diszkrimináció fo−galmát, ha egy személyezekből az okokból sérelmetszenved.

A 23., 24. és 25. pontok−ban az Európai Bíróság kifej−ti, hogy meghatározható sér−

tett hiányában nem zárhatóki a 2000/43/CE irányelvszerint a közvetlen diszkri−mináció fennállása. Az Euró−pai Bíróság szerint az irány−elv célja egy szociális beil−leszkedést elősegítő munka−erőpiac létrejöttének előse−gítése, ezért e cél megvalósí−tása nehézségekbe ütközne,ha csak a már sérelmet szen−vedett személyek indíthat−nak eljárást az irányelv alap−ján, hiszen egy ilyen a jogvi−ta tárgyát képező kijelentés−nek egyértelműen visszatáróerejük van arra nézve, hogya kijelentések célpontjai je−lentkezzenek az adott állás−ra.

A 26. pontban az EurópaiBíróság kifejtette, hogy az akérdés, miszerint fennáll−e aközvetlen diszkrimináció a43/2000/CE irányelv szerint,nincs kapcsolatban az irány−elv 7. cikkelyében biztosítotteljárási lehetőséggel, me−lyekkel azok a személyek él−hetnek, akik úgy vélik, hogysérült az egyenlő bánásmód−hoz való joguk.

Az irányelv azonban csakminimális elvárásokat fogal−maz meg az Európai Bíróságszerint, tehát a tagállamok−nak jogukban áll a szemé−lyeket hatásosabban védel−mező rendelkezéseket ha−tályban tartani.

AColim−ügy C−33/97

Ebben az ügyben az Euró−pai Bíróság a Szerződés 30.cikkelye alapján meghatá−rozza, hogy a tagállamokmilyen nyelvi követelmé−nyeket támasztatnak a mástagállamból származó im−port termékek leírásával,használati utasításával kap−csolatban.

Az Európai Bíróság megál−lapította, hogy a tagállamokcsak azt írhatják elő, hogy aterületükön forgalmazott ter−mékek kapcsán a vásárlók

tájékoztatására szolgáló in−formációk a fogyasztók ré−szére könnyen érthető nyel−ven legyenek feltüntetve, il−letve e rendelkezések meg−különböztetés nélkül min−den gyártóra vonatkozza−nak.

A Christos Konstantinidis−ügy C−168/01

Ezzel az üggyel kapcsolat−ban egy görög állampolgár−ságú, de Németországbanletelepedett személy névírá−sának közösségi joggal kap−csolatos problémáit szeret−ném bemutatni.

Konstantindis úr németanyakönyvvezető előtt há−zasságot kötött, és a házas−sági anyakönyvi−kivonatábaúgy konvertálták a némethatóságok a cirill betűket la−tin betűkké, hogy a név írás−módja nem egyezett a tény−leges kiejtéssel.

Konstantidis úr sérelmeztea kialakult helyzetet. Véle−ménye szerint a neve kiejté−se és írásmódja miatti kü−lönbségek hátrányosanérinthetik az ügyfélkörévelkapcsolatos helyzetét.

Az Európai Bíróság sze−rint a letelepedés szabadsá−gának biztosítása a közös−ségi jog egyik alappillérétjelenti, és annak ellenére,hogy a Szerződéssel nemellentétes a cirill betűk latinbetűkké konvertálása, ab−ban az esetben, ha a nem−zeti jogszabályok szerintikonvertálás rosszabb hely−zetbe hozza a más tagál−lamok polgárait a saját pol−gárokénál, akkor az a nem−zeti jogszabály ellentétes aközösségi joggal.

A Racke GmbH−ügy C−162/96

Ezt az ügyet nemzetköziszokásjog, valamint a pacta

sunt servanda elvének Euró−pai Bíróság általi figyelembevételének bemutatásáért tar−tottam fontosnak.

Ez az ügy konkrétan nemhozható összefüggésbe aszlovák nyelvtörvénnyel,ennek ellenére a MagyarKöztársaság és a SzlovákKöztársaság között létrejött,alapszerződésben lefekte−tett kisebbségvédelmi ren−delkezések esetleges Euró−pai Bíróság előtti érvénye−síthetőséghez nyújthat se−gítséget.

Az alapügy tárgyát egy Ju−goszlávia és az Európai Kö−zösség között megkötött ke−reskedelmi egyezmény há−borús okokból történt felfüg−gesztése miatt kialakult jog−vita képezte.

Az Európai Bíróság ebbenaz ügyben az előzetes dön−téshozatali eljárás keretébenvizsgálta meg a kompetenci−áját a nemzetközi jogi alap−elvek közösségi jogban valóalkalmazhatóságával kap−csolatban.

A 24. pontból kitűnik,hogy a Bécsi Egyezmény,mely nem köti sem a közös−ségeket, sem minden tagál−lamot, mintegy kodifikáltaazt a nemzetközi jogi alapel−vet, mely szerint bizonyosfeltételek fennállása esetén akörülmények megváltozásaelőidézheti a szerződésekalkalmazhatóságának felfüg−gesztését.

Az Európai Bizottság véle−ménye szerint az Európai Bí−róságnak nincs kompetenci−ája a nemzetközi szokásjogértelmezéséhez.

Az Európai Bíróság véle−ménye szerint azonban azelőzetes döntéshozatali eljá−rás során a bíróság kompe−tenciája kiterjedhet a nem−zetközi jogi normák értelme−zésére is.

Az Európai Bíróság a 45.pontban kifejtette, hogy azEurópai Közösség kompe−tenciát a nemzetközi jog


betartásával kell gyakorol−ni.

A 49. pontban az EurópaiBíróság kifejtette, hogy apacta sunt servanda elveminden jogrendszer egyiklegalapvetőbb elvét képezi,és a nemzetközi jogban ezazt jelenti, hogy a szerződé−seket jóhiszeműen kell vég−rehajtani.

Bizottság/Belga KirályságC−211/91

Az ügyben az Európai Bi−zottság indított kötelezett−ségszegési eljárást a belgaállam ellen.

Az Európai Bizottság töb−bek között azért indított ke−resetet, mert a törvényhozóa flamand területen megtil−totta a más tagállamok terü−letén lévő televíziós társasá−gok számára műsoraik fla−mand területen való sugár−zását.

Az Európai Bíróság az 5.és a 6. pontokban megálla−pította, hogy ez a rendelke−zés sérti a Szerződés a szol−gáltatások szabad áramlásá−ról szóló rendelkezéseit, hi−szen megakadályozza a mástagállamok területén bejegy−zett televíziós társaságokat,hogy szolgáltatásukat fla−mand területen kínálják.

A belga kormány szerintez a rendelkezés a sajtóbanmeglévő pluralizmus megőr−zésére irányul, hiszen a rek−lámbevételek lehetővé teszika nemzeti társaságok gazda−sági életképességét.

Az Európai Bíróság szerinta szóban forgó nemzeti ren−delkezés valójában a rek−lámbevételek megőrzéséreirányul, ezért nem elfogad−ható.

A 11. pontban az EurópaiBíróság kifejtette, hogy az ál−landó bírói gyakorlat szerintabban az esetben, ha olyannemzeti rendelkezésről vanszó, amely nem megkülön−

böztetés nélkül alkalmazan−dó, a szolgáltatások szabad−ságának korlátozása csak aközrend, a közbiztonság és aközegészség érdekében al−kalmazható.

Otto Bickel ügy C−274/96

Ebben az ügyben az Euró−pai Bíróság egy büntetőeljá−rás nyelvi kérdéseit vizsgáltameg a közösségi jog vonat−kozásában.

Az alapügyben egy oszt−rák és egy német állampol−gárságú személy ellen indultbüntetőeljárás az Olasz Köz−társaság területén. Az olaszjogszabályok a kérdéses te−rületeken az ott letelepedettnémetajkú személyek részé−re lehetővé teszik a büntető−eljárás német nyelven valólefolytatását, az ország másterületein élő, illetve a mástagállamok németajkú lako−sai azonban nem élhettekezzel a lehetőséggel a nem−zeti jogszabályok alapján.

Az olasz kormány vélemé−nye szerint a szóban forgórendelkezés az adott régió−ban élő németajkú lakosságetnikai és kulturális elisme−résére szolgál, következés−képpen e rendelkezést nemkell kiterjeszteni a más tagál−lamok állampolgáraira, akikidőlegesen tartózkodnak azadott régióban.

Az Európai Bíróság szerintigaz, hogy a bírósági eljárá−sok nyelvi kérdéseinek meg−határozása a tagállamokkompetenciája, azonbanezeknek a rendelkezésekneknem szabad diszkrimináció−hoz vezetniük olyan területe−ken, ahol a közösségi jog agarantálja az egyenlő bánás−módot. Illetve ezeknek a ren−delkezéseknek nem szabadkorlátozniuk a közösségi jogáltal garantált alapjogokat.

Az Európai Bíróság szerintegy olyan nemzeti rendelke−zés, amelyben egy tagállam

meghatározott területen valótartózkodáshoz köti azt a le−hetőséget, hogy az érdekeltszemély a saját nyelvét hasz−nálja egy büntetőeljárásnyelveként, az a saját állam−polgárokat részesíti előny−ben a más tagállamok polgá−raival szemben, akik éltek aSzerződés a személyek sza−bad mozgását biztosító ren−delkezésével, ennél fogva eza rendelkezés ellentétes aközösségi jog diszkrimináci−ót tiltó rendelkezéseivel.

Az Európai Bíróság szerintegy ilyen helybennlakási fel−tétel csak akkor lehet elfo−gadható a közösségi jog sze−rint, ha az adott rendelkezéskülönösen fontos közérdekelőmozdítására irányul.

Az olasz kormány szerinta szóban forgó nemzeti ren−delkezés kisebbségvédelem−re irányul. Az Európai Bíró−ság szerint a kisebbségvéde−lem képezheti a különösenfontos közérdek tárgyát, eb−ben a helyzetben azonbanez az érvelés nem lehet elfo−gadható, hiszen a nyelv−használat más tagállamokállampolgáraira való kiter−jesztése nem akadályozza akisebbségvédelmet.

United Pan –EuropeCommunications SA

Belgium ügy C−250/06

Ebben az ügyben a televí−ziós programok sugárzásávalkapcsolatos egyes közösségijogi problémákat szeretnékbemutatni.

Az 28. pontban az EurópaiBíróság kifejtette, hogy azálladó bírói gyakorlat értel−mében a televíziós progra−mok sugárzása, ideértve akábelen történő továbbítást,a Szerződés 49. cikkelyébe,a szolgáltatások szabadságá−ba tartozik.

Az Európai Bíróság a 29.pontban kifejti, hogy a szol−gáltatások szabad áramlása

az állandó bírósági gyakorlatszerint nemcsak minden mástagállamból érkező szolgál−tatóval szembeni diszkrimi−náció tilalmát követeli meg,hanem minden olyan nem−zeti rendelkezés hatálytalaní−tását, amely annak ellenére,hogy egyformán vonatkozikminden szolgáltatóra, alkal−mas lehet arra, hogy zavarja,illetve kevésbé vonzóvá te−gye az adott területet a másállamokból jövő szolgáltatókszámára.

Az Európai Bíróság a 36.pontban megállapította,hogy a jogvita tárgyát képe−ző nemzeti szabályozás elő−nyösebb helyzetbe hozta ahazai szolgáltatókat − enneka kérdésnek a bővebb elem−zésébe azonban nem kívá−nok kiérni −, ennél fogva aszóban forgó rendelkezés al−kalmas lehet arra, hogy sértia Szerződés 49. cikkelyét.

Az Európai Bíróság a 41.pontban kifejtette, hogy azállandó bírói gyakorlat sze−rint a kulturális politika al−kalmas lehet arra, hogy kü−lönösen fontos közérdekkéntindokolja a szolgáltatás sza−badságának korlátozását.

A belga kormány szerint aszóban forgó nemzeti ren−delkezés a televíziós progra−mok plurális jellegénekmegőrzésére irányul, bizto−sítva, hogy a Brüsszeli két−nyelvű régió lakosai számá−ra hozzáférhetőek legyeneka helyi hírek és a kulturálisprogramok.

Az Európai Bíróság a 44.pontban kifejtette, hogy atagállamok hatóságai vi−szonylag tág mozgástérrelrendelkeznek, a kulturálispolitika területén a pluraliz−mus megőrzése érdekébenéletbe léptetett rendelkezé−sek semmi esetre nem lehet−nek aránytalanok a kitűzöttcélhoz képest, valamint erendelkezések nem vezethet−nek a más tagállamok polgá−rainak diszkriminációjához.


Szlovákia kormánya adöntéssel a III. ellenőrző je−lentésre készül, melyet 2012novemberében kell benyúj−tania az Európa Tanácsnak.A nyelvi charta Szlovákiá−ban 2002. január elsejétőlhatályos. Rendelkezései ki−lenc kisebbségi nyelvre vo−natkoznak, a bolgárra, acsehre, a horvátra, a ma−gyarra, a németre, a lengyel−re, a romára, a ruszinra és azukránra. Ezek a nyelvek kü−lönböző kritériumok alapjánhárom csoportba vannak be−sorolva: 1) magyar nyelv, 2)ruszin és ukrán nyelv, 3) atöbbi nyelv.

A második ellenőrző je−lentést az SZK Külügymi−nisztériuma 2008. június 4−én fogadta el és 2008. július30−án terjesztette az EurópaTanács főtitkára elé. Az ETszakértői bizottsága 2009.február 12 – 13−án vizsgáló−dott Szlovákiában, egyrésztterepen, azaz a kisebbségiközösségek soraiban vizs−gálta nyelvi jogaik érvénye−síthetőségét, másrészt Po−

zsonyban a központi állam−igazgatási szervekkel kon−zultált. 2009 májusában akormányzati szervek elé ter−jesztette jelentését észrevé−telezés céljából. A 115 olda−las, részletes értékelő jelen−tés minden szlovák kötele−zettségre kiterjed, mind a 9nyelv vonatkozásában. A je−lentés nagyra becsüli a szlo−vák szervek készségesegyüttműködését, ám általá−nosan komoly problémánaktartja a nemzeti kisebbségeknyelvhasználati jogai érvé−nyesítésének feltételéülmegszabott 20 %−os lakos−sági arányt, mivel ez lehetet−lenné teszi a kisebbséginyelv hivatali használatátott, ahol ugyan jelentős szá−mú kisebbség él, de nem te−szi ki ezt a 20 százalékot.Ezt a „területi behatároltsá−got” a bizottság összeegyez−tethetetlennek tartja a chartaszellemével, és felszólítja aszlovák hatóságokat, hogyezt a korlátot küszöböljék ki.A jelentés foglalkozik azegyes kisebbségi nyelvek

közoktatásban, bíróságokon,közigazgatási szerveknél,médiában, kultúrában, gaz−dasági és társadalmi életben,határokon átnyúló együtt−működésben betöltött szere−pével. Ezekhez Szlovákiamegjegyzéseket fűzhetett2009 augusztusának végéig.Ezek összegzését követőenszülettek meg azok az aján−lások, melyeket az ET Mi−niszteri Tanácsa címezettSzlovákiának 2009. novem−ber 18−án, s főleg az alábbi−ak végrehajtását kérik:

1. bírálják felül azt a felté−telt, hogy egy adott települé−sen akkor használható a ki−sebbség nyelve a hivataliérintkezésben, ha az egynemzetiséghez tartozók lé−lekszáma eléri legalább a 20százalékot;

2. biztosítsák be az összeskisebbség nyelvének oktatá−sát az oktatási rendszer min−den szintjén, s erről a lehe−tőségről tájékoztassák a szü−lőket;

3. javítsák a pedagógusokfelkészítésének színvonalát

és hozzanak létre az elfoga−dott intézkedés megvalósítá−sát figyelő, illetve az elérthaladást értékelő szervet;

4. javítsák a közszolgálatitelevízió és rádió kisebbségiadásainak elérhetőségétminden kisebbség nyelvén,és támogassák a kereskedel−mi rádiók és televíziók ki−sebbségi nyelveken történőadásait a hatályos korlátozótörvényi előírások megszün−tetésével;

5. támogassák a kisebbsé−gi nyelvű újságok kiadását;

6. továbbra is fokozzák azerőfeszítéseket annak a gya−korlatnak a felszámolása ér−dekében, hogy roma gyer−mekeket indokolatlanul ki−segítő iskolába küldjenek, ésszorgalmazzák a roma gyer−mekek roma nyelven történőoktatásának általánossá téte−lét.

Ezeket az ajánlásokatrészletesen lebontva meg ismagyarázza a jelentés. Aközségenkénti 20 százalé−kos küszöböt sokszor kifogá−

Kisebbségi nyelvhasználat Szlovákiában egy ET−jelentés tükrébenAz Európa Tanács kisebbségi nyelvekkel kapcsolatosajánlásait 2011 végéig vizsgálják meg az érintett mi−nisztériumok, s eddig dolgozzák ki azt is, mit tartanakmegvalósíthatónak az ET Miniszteri Bizottságánakajánlásai közül. Többek közt ilyen határozatot hozott2010 őszén a szlovák kormány, amely jóváhagyta azEurópai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájá−nak szlovákiai végrehajtásáról készült II. jelentést.


solják. A magyarázatból ki−derül, hogy a százalékosnyelvhasználati korlát teljeselvetését tartanák helyesnekmindenütt, ahol több azonosnemzetiséghez tartozóegyén él. A nagyobb telepü−léseken ugyanis akár többezres kisebbség is élhet, denem juthat hozzá nyelvi jo−gaihoz (Pozsony, Kassa).Szól a jelentés arról is, hogyminden állampolgár, akianyanyelvén ír levelet vala−mely hatóságnak, hivatal−nak, az anyanyelvén kapjonrá választ is (az emberjogibiztos gyakorlatát idézi jópéldaként). A jelentés azt isjavasolja, a vegyesen lakottterületen tegyék lehetővé anemzeti kisebbségek nyelvé−nek tanulását a többséginemzethet tartozók számárais. Ugyancsak megfontolásrajavasolja, hogy a helység−névtáblák használatát sekössék százalékarányhoz, éskimondottan szóvá teszi,hogy a jelenlegi gyakorlat –amikor is a nemzeti kisebb−ség nyelvén feltüntetett hely−ségnév kisebb méretű, mint

az államnyelvű tábla – ala−csonyabb−rendűséget sugall.Hiányolja a kisebbségi nyel−vű feliratokat az irányjelzőtáblákról.

Kifogásolja a jelentés,hogy kisebbségek által nagyszámban lakott területekensem kötelező az ő anya−nyelvükön írt használati uta−sítást mellékelni az árucik−kekhez, hogy a gazdaságiéletben, az írásos dokumen−tumokban szinte kizárólagosaz államnyelv használata,még ott is, ahol kizárólagazonos nemzetiségű kisebb−séghez tartozó emberek dol−goznak együtt.

Kiemelten fontosnak tartjaa jelentés, hogy bármilyenmegkötéstől függetlenülminden kisebbségi a közok−tatás rendszerén belül jut−hasson hozzá anyanyelve ta−nulásához, tehát a szórvány−ban élő is.

Ezzel a kérdéssel nemzeti−ségekre lebontva is külön−kü−lön foglalkozik, és a harma−dik jelentésben az ET pl. vá−laszt vár arra is, hogy a zsidókultúra támogatásán belül

mennyit fordít Szlovákia ajiddis nyelv oktatására, és azeddigi szlovák érvelés elle−nére továbbra is sürgeti abolgár és lengyel nyelv taní−tásának megoldását is. Különfejezetet szentel a jelentés aruszin kisebbség iskolai okta−tásának, ugyanígy a roma ki−sebbségnek, esetükben a ro−ma nyelvű oktatás bevezeté−sét és kiterjesztését szorgal−mazza. Az összes kisebbség−re vonatkozóan ajánláskéntfogalmazza meg az anya−nyelvi képzést minden szin−ten, a szakképzést és a peda−gógusképzést, illetve anya−nyelvű pedagógusképzéstbeleértve. Mivel az utóbbiraállami szinten eddig nemnyílt lehetőség, a jelentésajánlásban fogalmazza meg,hogy az eperjesi és a komá−romi, illetve a nyitrai egyete−men, a pedagógusképző ka−rokon létesüljön ilyen köz−pont, valamint a kisebbségekközoktatásával foglalkozókutató és fejlesztő központ.

Visszafogottan ugyan, dekeményen bírálja a jelentés,hogy a közmédiumok nem−

zeti kisebbségek nyelvén su−gárzott adásai rendkívül kisműsoridejűek és nagyonrosszak a vételi feltételeik.Kimondottan kifogásolja,hogy a nemzeti kisebbségekcsoportjainak nincsenek na−pilapjaik, sőt még hetilapjaiksem. A romákat külön is em−líti, amikor a napilap hiányátkifogásolja. A médiával kap−csolatosan az államnyelvtör−vényből eredeztetett törvé−nyi korlátozások eltörléséthangsúlyozza.

A szlovák külügyminiszté−rium szerint általános euró−pai szabályozás arra vonat−kozóan nincs, hogy egy−egyországnak hogyan kell bán−nia az ajánlásokkal, ezért akormány úgy döntött, a jövőév végéig az emberjogi és ki−sebbségügyi alelnök, az ok−tatási, a kulturális, a belügy−,az igazságügyi, a gazdasági,a munka−, szociális és csa−ládügyi, a közlekedési és akülügyminiszter megvizsgál−ja, milyen intézkedések hoz−hatók meg a javaslatok alap−ján.

ngyr

A mi nyelvünket is a te−remtő Úr ültette lelkünkbe, őbízta ránk, hogy éljünk vele,őrizzük és gyarapítsuk, mertrésze a Teremtés csodájánakés eszköze emberi kiteljese−désünknek. Az örök Istenrekell hát hallgatnunk, nem asemmiből felbukkanó és odavisszahulló demagógokra.Senkinek sincs joga, hogynyelvemet, a számomra leg−fontosabb személy, anyámnyelvét, Isten művét, hivatá−som eszközét és célját pusz−títsa, vagy az ésszerűség ha−tárain túl korlátozza.Szlovákia kormánykoalíció−ját messze ragadták a túlára−

dó nemzetimádat lovai, ki aversenypályáról, veszélyesvadvizek és lápok közé,ahol a ló és hajtója könnyennyakát szegheti, ahonnanvisszaút nehezen van, ahol −a közelmúlt európai esetei ismutatják − pusztulásuk rémeis fenyeget. A bel− éskülviszályok mindig gyűlöl−ködő és uszító szavakkalmondatokkal és társadalmicsoportok jogainak korláto−zásával kezdődnek. Szidal−mak záporai hullanak a fe−jünkre évek, a rendszervál−tás első hetei óta, s az uszí−tás tetteket − kormányhatáro−zatokat és törvényt érlel. Er−

re volt j ó nekik a szólás sza−badsága. Kormánykoalíci−ónk politikai gondolkodásáta diktatúrák logikája irányít−ja. Nem csoda, hisz hanga−dói és vezetői azokban a

rendszerekben szocializá−lódtak, azt tapasztalták, ta−nulták, hallották és részbengyakorolták. Szerintük az ál−lam és a korirány nem szol−gál, hanem uralkodik. A pol−gár nem szabad ember, ha−nem alattvaló. Az állam aparancsuralmi államelméletfelfogásában erőszakszerve−zet, amely kénye−kedvére,ötletszerűen is gyúrhatjaalattvalói életét. Nem kibon−takozásukat segíti, hanemkényszeríti őket. Abszurdtörvényeket hoz ellenük.

A demokratikus államnem elnyomó gépezet, ha−nem a polgárok megbízottjaabból a célból, hogy kitelje−sedésüket, egyetlen földi

A dunaszerdahelyi tüntetés margójáraKONCSOL LÁSZLÓ írása


életük szabad kibontakozá−sát biztosítsa. Az államot apolgár tartja el nem kevésadójával, ő pénzeli, hogyneki szolgáljon. Nem a pol−gár, hanem az állam a szol−ga, s ha az állam jól fizetettirányítói rosszul szolgálnak,mint rossz szolgákat el szo−kás csapni őket. "Občan, toznie hrdo“ (A polgár büszkeszó) − írta Dominik Tatarka,akitől sok szöveget magyarrafordítottam, hogy könyvün−ket 1968 után bezúzzákazok, akik nem egészen ígygondolták a dolgot. Akkoridegen harckocsik, mostkocsmatöltelék hegyibetyá−rok próbálják belénk fojtania szabad szót és gondolatot.

Az egyházakat saját belső,az isteni kinyilatkoztatásbóleredő törvényei irányítják. Akormánykoalíció nem írhatjafölül sem a 11. vatikáni zsi−nat, sem a protestáns vallás−felekezetek, sem az ortodoxegyház, sem a zsidóság hit−életének belső törvényeit, akánonokat; a nemzetpoliti−kai agresszió lepattan róluk.Ki mer cinikusan belenyúlnia halottak iránti kegyelet ak−tusaiba, a temetkezés fájómisztériumába? Akik ezt aképtelen törvényt kifőzték ésvalami vak és süket nemzetirészegségben meg is szavaz−

ták, gondolják már meg,hogy az orvos nem hivatal−nok, hanem az énadógarasaimból eltartott sze−mély, akit hippokratészi es−küje kötelez arra, hogy gyó−gyítson, bármilyen nyelvensúgom a fülébe panaszai−mat. A posta is az én koroná−imból és euróimból épültföl, s illetékeim fejében en−gem szolgál, bármilyennyelven, ha japánul vagy in−donézül vetem is oda azt apár szót dolgozójának. Ősem úr, hanem szolga, az énszolgám. Ugyanígy mindenhivatal: ő van értem, és nemfordítva. Én alkalmazom éstartom el őt, s nem ő engem:én parancsolok neki, nem őénnekem.

A latin minister szolgát je−lent. Az én szolgámat, a pol−gár ügyeinek szorgalmas, hűintézőjét. Minden állampol−gáréit. Ez a képtelen koalí−ció, amely igyekszik korsze−rű gazdaságot építeni, mígteljesen értelmetlenül és ér−telem nélkül, hisz előbb cse−lekszik, s csak aztán esikgondolkodóba, egy rég el−avult, XIX. századi nemzet−politikát művel, s az országetnikumait egymás ellenhangolja. Nemcsak az or−szág magyar polgárait, azEurópai Unió elveit, belső

harmóniáját árulja el, ha−nem a szlovák nemzet lel−kén is sebeket ejt. A gyűlöletbetegség, amelynek gyógyí−tása egy tartós majdani más−féle kormányzatra vár, ésbonyolult feladat lesz; a csa−ládokban, óvodákban és is−kolákban kell megkezdeni.Feledni azonban, sajnos,nem lehet koalíciónk kinyi−latkoztatásait és egyre elva−dultabb tetteit; a jövő törté−nelme emlegetni fogja őket.Fölemlítjük a XIX. századmásodik felének magyarkormányzati hibáit és bűne−it, irulunk−pirulunk értük, dea szlovák és a cseh bűnöketis emlegetni fogjuk: a Beneš−dekrétumokat, a csehek ki−ebrudalását Szlovákiából, azsidók kiszolgáltatását Hit−lernek, a németek kitolonco−lását, a rovásunkra végrehaj−tott földreformot, a magyarvagyonok elkobzását, a bel−ső gyarmatosítást, a magya−rok kényszermunkáját, akikényszerített lakosságcse−rét, az iskolák − minden ma−gyar iskola − bezárását, amagyar élő és írott szó tilal−mazását öt éven át — ésminden egyebet, amely va−laha is a szlovákiai magya−rok emberi méltóságára éspolgári szabadságjogairatört. A csehszlovák köztársa−sági elnök, Václav Havel po−zsonyi megkergetését, aszlovák köztársasági elnökfiának elrablását, a magyarköztársasági elnök kitiltásátRévkomárombóI, például.

1984−ben egy nemzetköziírótalálkozó katalán résztve−vője elmondta, hogy haFranco fasiszta diktatúrájá−ban egy barcelonai nyitottablakon át a spanyol csend−őrök katalán szót hallottakkiszűrődni, bedörömböltek,és bekiabáltak, hogy tessékspanyolul beszélni, mertSpanyolországban vagyunk.A dolog ismerős: NaSlovensku po slovensky. El−lenpéldája ennek Finnor−szág: a tíz százaléknyi svédkisebbség kedvéért mindenfinn gyermek kötelezően ta−nulja a svédet, a finn hivata−lokban csak svédül is tudószakembereket alkalmaz−nak, az országban mindenfelirat kétnyelvű, bélyeg,pénz, okirat úgyszintén, s afinn hadseregnek svéd ve−zényleti nyelvű alakulatai isvannak, aki svédül akarjahallani, hogy jobbra vagybalra át, ezekbe a csapattes−tekbe irányítják, akár svéd,akár finn anyanyelvű az ille−tő. A közel ezeréves békésmagyar−szlovák együttélésnevében várjuk, hogy a szlo−vák politika stratégiai láto−másában földerengjen ez akép, a finn megoldás vágy−képe, s törni kezdje a fejét aze célt követő taktikai lépésekkidolgozásán. A XIX. századutolsó harmadának hibáiértés bűneiért nem amátyusföIdí Mari nénin és abodrogközi János bácsin kellelverni a port: sem ők, semőseik nem vétettek a szlová−


koknak Még én sem − misem, akik itt most együtt va−gyunk. 1945−1950−ben po−fonokat kaptunk magyar sza−vainkért. Volt, ahol a taní−tóktól a nyakleves, a tenye−res vagy a körmös járta. Ut−cán, vasúton a pofon, vagy akopaszra nyírás. Most anyelvtörvény szerint, bártegnap a budapesti szlováknagykövettől úgy hallottuk,hogy a pénzbüntetés dolgá−ban a kormány részlegesvisszavonulót fújt, s magán−személyeket nem szankcio−nál, az államhatalom pénztakar nyelvem használatáért.Ötezer euro − százötvenezerhatszázharminc szlovák ko−rona. Amikor meghallottam,mindjárt számolni kezdtem:nyugdíjam, nem titok, 299euró, ez egy évre 3588 euro,vagyis 108 092 korona.

Nem elég egy nyelvrendőribüntetés legombolására, jö−vő évi nyugdíjamból kellmég törlesztenem 42 528koronát, azaz 1412 eurót.Nem fizetek, nem fizethetek,gondoltam rögtön, mertmertem a postán, az orvos−nál, mit tudom én, hol, Is−tentől kapott és szülőanyám−tól tanult nyelvemmel, hiva−tásom eszközével élni,amely soha senkinek sem ár−tott, amely emberi kapcsola−taink és egy kultúra építésé−nek eszköze, s csak egy fél−őrült, elvakult, előbb cselek−vő, csak aztán gondolkodó,gyűlölettől átitatott agyú em−bercsoport nyelvi egynemű−sítő buzgalmának áll az útjá−ban. Nem fizetek, gondol−tam, a büntetést börtönnelváltom ki. Gazdagodom egyélménnyel, biztosan jó lesz

még valamire a pályámon.Minden háborúság, bel− és

külviszály szavakkal kezdő−dik. Uszítással, szidalmak−kal, gyűlöletkeltéssel indul.A többségi Milosevic−tyel,Slotával, ezzel−azzal. Aztánjönnek a törvények, a pofo−nok, a magyarverések, a tö−megverekedések, végül afegyver és a vér. Szolgáink,

miniszter urak: ezt az utat vi−zionáljátok? Akkor a véget islátnotok kell, a történelemmutogatja nekünk. Nemminden szabad, ami lehetsé−ges: ezt fontoljátok meg,amikor törvényeket hoztokennek a szép, Istentől béké−re, virágzásra teremtett, többetnikumú, kultúrájú, nyelvűországnak.

A 2010 júniusi szlovákiaiválasztásokon a 2006 ótakormányzó populista balol−dali és a szélsőséges nacio−nalista pártok szoros veresé−get szenvedtek, és így ajobb−közép pártok, mind−össze 5 fős többséggel, hoz−hattak létre kormánykoalíci−ót.

Ennek az új formációnakazonban nem tagja a Ma−gyar Koalíció Pártja (MKP),amely még a parlamentbejutáshoz szükséges 5 száza−lékos küszöböt sem tudta át−lépni. A választások eredmé−nyének közzététele óta foly−nak az elemzések, amelyekaz MKP kudarcát próbáljákfeltárni. Az MKP−n kívülielemzések általában a párt−vezetés hibáival magyaráz−zák a vereség okát. Elsősor−ban Csáky Pál elnök ésDuray Miklós stratégiai alel−

nök nevét ragozzák külön−böző téves politikai lépésekösszefüggésében.

Maga az MKP nemrég le−zajlott kongresszusán szin−tén elemezte a sikertelenségokait és levonva a következ−ményeket, lemondott a teljeselnökség. A párt új elnöke,az egyik eddigi alelnök,Berényi József lett. Csáky Pálés Duray Miklós az új felál−

lású, részben megfiatalítottelnökségben nem vállaltaktisztséget.

Az MKP sikertelenségénekokait többek között, sokan apártból 2009−ben eltávozottBugár Béla és követői általlétrehozott szlovák−magyarvegyes párthoz, a Most−Híd−hoz való helytelen viszonyu−lás következményének vélikbetudni. Ezt részben az MKPelemzése is így látja. Sokatfoglalkoztunk a kampány−ban a Most−Híd esélyeineknegatív taglalásával és keve−sebbet a saját programunkterjesztésével – mondja azMKP elemzése. Egyes elem−zők azt is felrótták az MKP−nak, hogy túlságosan elköte−lezte magát a magyarországiFIDESZ−KDNP szövetségmellett, amely a határon−túlimagyar kisebbségek jogai−nak érvényesítése mellett állt

ki és a magyar választásokután törvényt is elfogadott amagyar állampolgárságkönnyített módon történőmegszerzéséről. Az elemzé−sek által felvetett okokathosszan sorolhatnánk to−vább, azonban az az érzé−sünk, hogy a lényegről azelemzők nem beszélnek.

Mi is történt valójában? A baloldali−nacionalista

Fico−kormány idején, 2006−10 között, vehemens táma−dások érték a szlovákiai ma−gyarok kisebbségi jogait. Anyelvhasználat és az oktatásterén törvényekkel és jog−szabályokkal korlátoztákezeket. A közélet, valamint asajtó és a média világábanpedig állandó nyomásnak éstámadásoknak volt kitéve aszlovákiai magyarság, gyak−ran pedig külön az MKP ésannak vezetői. Gondoljunk

Varga Sándor:

A szlovákiai magyarság az önfeladás útján?

FELVIDÉKI MAGYAROK – 2011/I. A szlovákiai magyarság az önfeladás útján?54

csak J. Slota és R. Fico kiro−hanásaira, a Malina Hedvig−ügyre, a dunaszerdahelyistadionban történt indoko−latlan rendőri támadásra amagyar szurkolók ellen. Nosebben a nehéz időszakbanaz MKP azt tette, amit egytisztességes párt tesz, kiállt aválasztóinak érdekei mellett.Törvényt nem sértett, szélső−séges megnyilatkozásoknem hangzottak el részéről.Ennek ellenére a hazai szlo−vák sajtó jelentős része min−den indok nélkül szélsőség−gel vádolta az MKP−t, annakelnökét és alelnökét. Eztrészben egyes magyarorszá−gi és nyugat−európai lapok isátvették. Az MKP−val szem−ben elkezdték méltatni aMost−Híd szlovák−magyarvegyes pártot. Óriási nyo−más alá került tehát az MKP.A szlovákiai magyarok je−lentős része pedig elbizony−talanodott. Tartva a szlováknacionalista erők magyarel−lenességétől megpróbált asimább megoldások felé tá−jékozódni. Ezt pedig a Most−Híd kínálta. Kevésbé követ−kezetes jogvédelemmel, a„kis lépések politikájával”(Bugár B.) a kisebbségi jogokterén.

Ez a választások eredmé−nyén is megmutatkozott. AMost−Híd−ra kis híján kétszerannyian szavaztak mint azMKP−ra. Az arány 109 ezer(4,33 %) a 205 ezerhez(8,12 %) a Most−Híd javára.Még a legkompaktabb ma−gyar körzetekben is a Most−Híd kapott több szavazatot.Komárom körzetében ugyan

csak 3 százalék volt a kü−lönbség, de Dunaszerdahelykörzetében 18 százalékkalszavaztak többen a Most−Hídra. Egyedül a Párkánykörüli kiskörzetben kapott 7százalékkal több szavazatotaz MKP. Ez az eredmény aztjelenti, hogy a szlovákiaimagyarok többsége nemigényli a kisebbségi jogokkövetkezetes védelmét, ésezzel egyúttal lemond anemzeti identitásának meg−tartásához szükséges eszkö−zök jelentős részéről. Tartá−sában megroppant a felvidé−ki magyarság. A győztesek−nél persze egyelőre bizako−dás uralkodik. A Most−Hídtagja lett a kormánykoalíció−nak. Bizonyos pozíciókat isbetölthetnek a párt képvise−lői egyes nemzetiségi szem−pontból jelentősnek számítóhivatalokban, de már elkez−dődött az alkudozás a szlo−vák pártok részéről, hogymit igen és mit nem a ki−sebbségi jogok terén. Egy−előre kialakulóban van akormány politikája, nem lát−ni pontosan a körvonalait,de azt már közölték, hogykisebbségek jogállásárólszóló törvényt nem hajlan−dók bevenni a kormány−programba.

Nos, az európai tapaszta−lat azt mutatja, hogy az ős−honos kisebbségek önazo−nosságának megőrzése csakigen következetes, kisebbsé−gi jogokkal körülbástyázott,öntudatát megőrzött kisebb−ség esetében lehet csak sike−res. Lásd a dél−tiroli németnyelvű osztrák kisebbség,

vagy a spanyolországi basz−kok, vagy a finnországi své−dek példáját. Ezen a téren aszigorú következetesség igenfontos. Ezt vallotta a dél−tiro−li néppárt nemrég elhunytlegendás vezetője, SilviusMagnano is, aki kijelentette,hogy a kétnyelvűségbenannyira következetesnek kelllenni, hogy nemzetiségi te−rületeken még a WC−t is két−nyelvűen kell megjelölni.

Hol van ettől a szlovákiaimagyarság? Ha az imént em−lített feltételek nincsenekmeg, és ehhez még kisebb−ségellenes társadalmi közegis járul, akkor a „kis lépések”politikájának ellenére is ha−lálra van ítélve a kisebbség.A 2010−es választás után ne−hezen képzelhető el, hogy aszlovákiai magyarok döntőtöbbsége a jövőben újra a ki−sebbségi jogokért következe−tesen kiálló pártra szavazna,hívják azt MKP−nak vagy va−lami másnak. Ezért nem ne−héz megjósolni, hogy két−három évtized múlva a szlo−vákiai magyarság is csak sa−ját nyelv nélküli, emlékek−ben élő kisebbség lesz. Ezértpedig legkevésbé az MKP−tvagy Csáky Pált, illetveDuray Miklóst kell okolni ésnem is a FIDESZ−t és OrbánViktort, hanem azt a hazai ésnemzetközi sajtót és politi−kusi hozzáállást, amely amagyarságtól megtagadja alegitim jogot önazonosságá−nak megőrzésére. A magyarkisebbség pedig immár nemképes vagy hajlandó a véde−kezésre. Amin nem is lehetcsodálkozni, mivel a vezetői

minduntalan meghátrálásrakényszerültek, amikor azönigazgatás bármely formá−jának puszta felemlegetéseesetén is azonnal megbélye−gezték, valamint szélsőségesnacionalista, irredenta ésmég ki tudja milyen ista jel−zőkkel illették őket. Ilyenkora szlovák politika és civil tár−sadalom szorosan összezártegy egységes magyarellenesfrontba. Talán hihetetlen, deez többször megismétlődöttmég az MKP kormánytagsá−ga idején is. Akik ezt közel−ről látták és saját bőrükön ta−pasztalták a hatását, azoktudják, hogy végül is nem azMKP vezetőin múlott a ki−sebbségi jogok hatékonyabbkodifikálásának kérdése.

Utalhatnánk Trianonra,ahol a nagyhatalmak hibásdöntései folytán a magyar la−kosság tömegeit kény−szerítették idegen országokfennhatósága alá. Napjaink−ban pedig, amikor új rend−szerben (EU), az adott felté−telek tiszteletben tartásamellett igyekszik a magyar−országi kormányzat meg−menteni a még meglévőnemzettársainak az identitá−sát, akkor ismét összezárnaka trianoni erők, és indoktala−nul megbélyegzik a magyarkormányzatot és a magyaro−kat. Tudom, most sokan aztmondják a trianonozás el−csépelt dolog. Lehet, detény, hogy Trianon szellemetovább él és tovább sújtja amagyarságot. (Varga Sándor írásamegje−lent a Bécsi Napló 2010/4.számában.)

Felvidéki Magyarok − elektronikus folyóirat − Kiadta a Szövetség a Közös Célokért Szerkesztette: N. Gyurkovits RózaKapcsolat: 815 57 Pozsony, Május 1. tér 10−12. − 815 57 Bratislava, nám. 1. mája 10−12.Tel: ; Fax: +421−2−526−37−632 ; e−mail: [email protected] folyóirat megjelenést a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

felvidéki magyarok 2011 - 1. szám

Documents