Filozófia tételek

I. A filozófia, mint tudomány: a filozófia ágai; szaktudományokkal való kapcsolata.

A filozófia egy tudatállapot, ami a bölcsességet tekinti a legfontosabb életcéljának. Önmagunkról nyújt ismeretet, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen. Egy önmegismerési tükör.

A filozófia fő elve: a filozófia reflektál

1. Az önkritikus reflexióra törekszik. Ez azonban paradoxon, mert nincs ismeretében a az igazságnak, csak arra törekszik és ezt próbálja megvalósítani életében is.

2. Nem a földi igazság megismerésére törekszik, hanem mindig a világ feletti igazságot keresi.

Ez a kettősség hajtóerő a filozófus számára. Mert csak az tudja kritikus tárgyilagossággal megismerni a dolgokat, akinek van kellő önkritikája.

A filozófia témája: Az emberiség hogyan oldhatja meg saját és kollektív problémáját.

A filozófia fő ágai: szociálfilozófia, természetfilozófia, történetfilozófia, vallásfilozófia, kiegészítve a nyelvanalízissel. Igazából azonban ezek csak megközelítési módjai az emberek fölötti Igazságnak.

Kapcsolata más tudományokkal: tükörként szerepel, mivel nem analizál, hanem szintetizál. Bírál, de szintézisben. Mivel alaptudománynak tekinti magát, más néven a filozófia a kapcsolat az Egyetemes Igazság és más tudomány területek között. Ezért alakította ki fő részterületeit, hogy más tudományok számára biztosítsa a párbeszédet. Lényegében megpróbálja a beszűkülő tudományos irányzatok látásmódját kiszélesíteni, hogy ne veszítse el kapcsolatát a földi ismeretek fölött álló TUDÁS-sal.

II. Miletoszi bölcselők.

Thales:

A hét görög bölcs egyike. Úgy vélte, hogy mindennek lelke van => Isteni alkotás a világ => a dolgok mögött Isteni erők vannak. Az ősanyagból van a világ és ebbe jut vissza.

Anaksimandros:

Ős elv kifejezés, ezzel Darwin előfutárának tekintik, mert a folyamatos fejlődést hangoztatja. Az őselvből a fejlődés számtalan sok világot hoz létre.

Az ősanyagból meghatározott ellentétpárok válnak ki, amik visszatérnek és megsemmisülnek az isteni létben. A létező dolgoknak ugyanabba kell visszatérniük, amiből keletkeztek.

III. Püthagoras:

Atlantiszból az Akasha krónikán keresztül hozott át ismereteket. Atlantisz 13000 éve bukott el = 4 – az ego túlzottá válása.

Gyakorlati megfigyelés és a józan ésszerűség => tapasztalatok általánosítása, levegő, világosság = ősi archaikus képek.

A világban harmónia van és ez megtalálható a számok egységében. Minden szám rezgést hordoz, ami meghatároz egy sorsot. A szám a dolgok mögöttes tartamára világít rá.

Tartsd meg a mértéket és boldog leszel a Földön! Mértékletesség.

IV. Herakleitosz:

Az ókori dialektika legkiválóbb képviselője.

A világtól elvonultan élt: - Milyen sok a hitvány és milyen kevés a jó.

A látható világ az ellentétek harcának láthatatlan törvényét fejezi ki. A dolgokban dialektika van: jó és a rossz egymásra hatása => szintézis: a világban levő egyensúlyt kell megtalálni.

1

V. Empedoklész és Demokrisz filozófiája.

Empedoklész: Hívei csodatévőként tisztelték.

A mindenség négy alapvető gyökere a tűz, víz, levegő és föld. Ehhez járul az ötödik elem a csillagokban levő éter.

Ezek az elemek a szeretet és a viszály körében szétválnak, majd egyesülnek. Az egyesülés és a bomlás szabályos periódusokban megy végbe. 1 szakasz: szeretet uralkodik => 2 szakasz: elkülönülés, létrejönnek a világok => 3 szakasz: győz a viszály, a harc uralkodik => 4 szakasz: megjelenik a szeretet és visszaáll az egység.

Demokritosz: Az ókori materializmus kiváló képviselője.

Kialakítja az atom fogalmát, melyek örök, oszthatatlan elemi részecskék és állandó mozgásban vannak. Az atomok az űrben mozognak, mert a mozgáshoz hely kell. => a valóság nem csak atomokból, hanem űrből is áll. => A lélek és a gondolkodás is a lélek-atomok mozgása. A világ megismerésében minden viszonylagos.

VI. Anaxagoras:

Az athéni demokráciában a filozófia meghatározója

„A dolgok nem lesznek és semmisülnek meg, hanem keverednek és szétválnak egymástól.” Így a keletkezés a keveredés, az elmúlás pedig a szétválás. => új létforma keletkezik, de magasabb szinten.

Mindennek a mozgatórugóját a szellemvilágban keresi. Minden mögött az egész világot elgondoló, transzcendens Értelem áll, és itt a teremtésben minden magában hordozza a teremtés elvét, a szellemvilágot.

Minden keletkező dologban csíraszerűen benne van az, amiből lett. => A világ elemei a kész dologgal azonos csírákból lett, melyek örökkévalók és változatlanok.

VII. Szókratész a megismerés filozófiája:

Szóban tanított, mester és tanítvány viszonyban. A dialektika mestere, de sohasem lehetett tudni, mit is gondol (Platón).

Tudjuk, hogy nem tudunk semmit => az a biztos, amit a megismerés által meg tudsz tanulni. A megismerés pedig a konkrét tapasztalatokból indul ki, a különböző esetek egybevetésével jutunk el ahhoz, ami közös mindegyikben. Ezzel induktív módon eljutunk az általános meghatározásához.

Az általánosnál azonban nem áll meg, hanem megfogalmazza általa az egyes dolgot. Ez lényegében a tudományos fogalomalkotás módszere.

A mindenki számára megfelelő igazságot a közmegegyezésben látta.

VIII. Szókratész az erkölcs filozófiája:

A filozófiát életmódnak tekintette. A jó az embert boldogítja, a rossz szerencsétlenné teszi. Az élvezet nem a jó meghatározója, mert lehet jó és rossz élvezet is. A jót az értelem határozza meg: a tudó egyúttal bölcs is, a bölcs egyúttal jó is.

Ahhoz, hogy valaki jó legyen, nem kellenek anyagi javak, ehhez a belsőből fakadó erény kell. Az ember jósága határozza meg az erkölcsöt. Az erkölcs: csak azt engedd meg magadnak, amit másoknak is megengednél. Az erkölcs megismerése naiv, hiú ábránd.

A különféle értékek közül az erkölcsi érték a legmagasabb.

Nem az a legnagyobb rossz, ha valaki igazságtalanul szenved, hanem ha igazságtalanul cselekszik. Minden, ami a világban háborút szül az az emberi méltóság elleni bűntett.

Filozófiájáért még a halált is vállalta.

2

IX. Platón: a jó értékelése.

ie. 427= 13 = 4. Szókratész tanítványa volt.

A tudás jóra és rosszra is használható, ezért inkább a szándékban, a célban kell keresni a jó kritériumát. Ezt pedig nem leljük meg a földi értékek között.

A jót az ideák isteni világában találjuk meg. Létezik az embernek, a szépnek, az igaznak, a jónak az ideája. => metafizikai filozófia, ami az érzékszerveken túl található – metafizikai megismerés: transzcendentális reflexió (dolgokon túli megismerés).

Minden dolog mögött archaikus valóság van, minden dolog mögött objektív valóság van => ebből jött létre az idea tan elmélete. Az ideákban az élet valósága van.

A földi dolgok a jó ideájával való rokonságuknak köszönhetik jóságukat. A rossz valami nem létező létnek a hiánya, konkrét lemaradás az eszményi mögött.

X. Platón: az igazság értékelése.

Platón az ideák világát tekinti a tudomány tárgyának. Az érzékelés csupán alkalom arra, hogy a szellem visszaemlékezzék a már előzőleg tudott igazságra. A fizikai érzékelés nem nyújthat megbízható ismeretet.

A rossz valaminek a hiánya, lemaradás az eszmény mögött. A földi dolgok a jó ideájával való rokonságuknak köszönhetik jóságukat. Nem a jó megismerését helyezi előtérbe, hanem az annak megismeréséhez szükséges feltételeket. Az érzéki világ az ideák képmása.

Az ember a feltétel nélküli szeretet fényén át vizsgálja meg magát. Az érzéki világ az ideák képmása. => Az idea a dolgok ősmintája.

Az igazság minden létező (ontológiai) létében történő megvalósítása => az hogy létezik => minden élőnek joga az élet – ez az apriori igazság (elsődleges). A létezés „van”-sága az igazság.

XI. Platón dialektikája.

A dialektika feladata az ideák közösségének a vizsgálata.

A látható világ a gondolati világ hasonmásait fogadja magába. A platóni dialektika ideáról ideára emelkedve jut el a legfőbb ideához, amit isteni tulajdonságokkal ruház föl.

1, Az idea a tárgyra vonatkozó általános fogalom.

2, Az idea az ősminta, az eszmény, amelyhez a létező próbál igazodni.

3, Az idea az oka a képmás alakjának.

4, Egyben cél is, amit el lehet érni.

XII. Platón természet bölcselete.

1, A világban észlelt rend, mérték és arány távolabbi oka az Alkotó, aki a valóban létezőre való tekintettel alakította ki a világot, és ezen keresztül a világlélek.

2, A világlélek előrelátása kormányozza és teszi kozmosszá a mindenséget.

3, Az élő lélek az észnek és az életnek is elve és forrása. => Valamennyi testnél előbb keletkezett a lélek.

Az anyag nem valódi létező, ezért véletlenszerűen hozza létre műveit.

Platónnál az anyag fontossága elveszik a gondolkodás mögött. => Az érzékelés fontosságát elveti.

Isten nála a tudásnak a tárgya. Egyik út hozzá a mozgás, ami maga a lélek. => A legjobb lélek mozgatja, irányítja a világot.

A másik út: hipotézisről hipotézisre emelkedve jut el a lét végső alapjához.

Az egyén túlvilági büntetése, vagy jutalma attól függ, hogy miként tud beilleszkedni a Mindenség, a kozmosz rendjébe.

3

XIII. Arisztotelész logikai filozófiája.

Arisztotelész összegezte és foglalta rendszerbe, majd fejlesztette tovább a görög tudomány eredményeit.

Nagy Sándor nevelője volt. Később Athénben iskolát alapít, de Nagy Sándor halála után innen menekülnie kellett.

Logika: lássuk meg az ideák mögött a lényeget.

1, A fogalom minden mondat része, ami nem tétel. A mondatban használt fogalmakat kategóriákba sorolja. A kategóriák egyben ontológiai elemek is, azaz nem csak a gondolkodás, hanem a létnek a formái.

2, Az igaz és a hamis az ítéletben nyilvánul meg.

Ítélet: a célból és a valóságból áll, az ítélet igaz és hamis megnyilatkozása. Az az ítélet igaz, amely a létezőt létezőnek, a nem létezőt nem létezőnek állítja. => Nem azért fehér az asztal, mert én ezt mondom, hanem azért, mert ez a létezésének az alapja.

3, A gondolkodás harmadik eleme a következtetés. Az indukció az egyesből jut el az általánoshoz, a dedukció az általánosból következtet az egyesre.

Szillogizmus: az összekapcsoló fogalom, azaz az úgynevezett középfogalom. Ezt a következtetésből vezeti le: Minden ember halandó => Szókratész ember (szillogizmus) => Szókratész halandó

XIV. Arisztotelész tudományeszménye.

A biztos tudás alapja a lényeg megismerése: csak akkor tudom azt, hogy valami mi, ha tudom, miért az.

A tudományos megismerés a bizonyításra alapul, amely pedig a lényegből levont következtetés. => A tudomány csak akkor tud valamit tudományosan, ha ismeretesek előtte a legfőbb okok.

A megismerés kezdete a tapasztalás, ezzel rehabilitálja az érzéki megismerést. A tévedés nem az érzékelésben, hanem az ebből levont ítéletben van. Ezen az érzékelhető forma gondolati képzetét érti.

A szellem beletestesül a képzetbe és így aktualizálja azt. => A lélek egyrészt mindenné válik, másrészt ő alkot mindent.

Minden eszmének meg van a maga helye a világban => semmi sem véletlen.

XV. Arisztotelész első filozófiája és metafizikája.

Arisztotelész az egyetemes tudománynak az első filozófia nevet adta.

1, A forma dolgok ideája, amely elválaszthatatlan az anyagtól, de egyben az anyagi dolgok öntőmintája is.

2, Az anyagban megjelenő forma mozgás útján törekszik a formához visszatérni. Lényegében így fejlődik.

3, A természetben nincsen véletlen, minden célszerűen következik egymásból.

=> Isten a világ állandó mozgásának célja és teremtője.

Összességében az első filozófiája: minden dolognak apriori valósága van, elsődleges tudás Istenről. Ezt megkapjuk metafizikusan, azaz a fizikán túli megértéssel, a feltétel nélküli hittel.

XVI. Arisztotelész közösség eszméje.

Arisztotelész számára a legnagyobb érték a városállam, amely nem szűnteti meg az egyén önállóságát és szabadságát. Viszont természetesnek tartja a rabszolgaságot, akik a szabadok tulajdonát képezik. Platónnal szemben a vagyonközösséget elítéli.

Az egyes ember cselekvése a benne szunnyadó lehetőségek beteljesítése. => Az alkotás előmozdítja az életet.

Az erkölcs olyan élet, amely biztosítja az ember boldogulását. => Az erény pedig erkölcsös cselekedetekben nyilvánul meg.

Összefoglalva: az ember cselekedeteit az apriori erkölcshöz való közeledés határozza meg, melyen keresztül a közösség fejlődésének az útja Istenhez közeledik.

4

XVII. Albertus Magnus filozófiája.

Ferences volt, az anyagiasodott egyházat szerette volna megvilágosítani, a régi keresztény misztikumokra, értékekre visszaállítani. A mindent ami a Bibliában le van írva, helyett a megvizsgáltam, a bebizonyítottam elv került előtérbe nála.

A tudás megszerzése érdekében kezdte az alkímiát művelni., annak ellenére, hogy ezt tiltották.

Vizsgálta az ásványok, füvek hatásait. Olvasta Arisztotelész, valamint arab, indiai mesterek műveit.

Az alkímiát tudománynak tekintette, ezért ennek megfelelő súllyal kezelte és gyakorolta.

Lényegében fehér mágus volt, aki hirdette és gyakorolta az alkímiát. Az alkimia: 4 elem összekapcsolás (anyag, ész, gondolat, ösztönök) + kvintesszencia (ezek mögöttes tartamának –5-) = 9 (világból kilépés).

A világban mindent meg kell tapasztalni, ezt megvizsgálni. Mindent tapasztalj meg a világból, ezáltal megismered Istent és önmagad.

XVIII. Robert Bacon tudományeszménye.

Ő is ferences rendi szerzetes, akinek Arisztotelész filozófiáján alapult a tudása. Készített repülőt, tengeralattjárót, lőfegyvert, támasztás nélküli hidat.

Elfogadta a természetes mágiát, a dolgok mögött mindig a természet csodáját látta. A fekete mágiát viszont teljesen elutasította.

Kijelenti, hogy az emberi tudás a matematikán alapul, melynek a legnemesebb ága az asztrológia, melyet az alkímiában, az orvostudományban és a jóslásban kell felhasználni.

Bacon szerint az ő filozófiája, amely a matematikán és az asztrológián alapul, elvezet a teológiához.

Hitt a kimondott szavak mágikus hatásában, ha összpontosítva és erős vággyal, megfelelő szándékkal és bizalommal ejtik ki.

Ellentmondást a tudományban nem fogadott el, csak a teológiában. Műveiben is prófétai levegő lengi körül állításait.

XIX. Pico della Mirandola, Trithemiusz mester.

P d Mirandolla a reneszánsz előfutára.

900 tézist állított föl, melyet nyilvános vitára bocsátott Rómában. Ezekben azt állította, hogy a keresztény tanítás a szent kabbalára és a mágiára épül. 13 tételét nem fogadták el és eretneknek nyilvánították. Ő azonban egy védőiratában ezeket megvédte és éppen a bíróit nyilvánította eretneknek.

Vonzódott a kabbalához és ezen keresztül kívánta megújítani a keresztény eszméket.

Célja az volt, hogy egyrészt régi mágikus eszméket támasszon föl, másrészt újakat dolgozzon ki. Krisztus istenségét is a misztikán át akarja bizonyítani.

Trithemiusz bencés apát.

A Sponheim-i bencés kolostor apátja lett fiatalon, azt felvirágoztatta. Hatalmas könyvtárat alakított ki. Nagyon nagy tudású, hercegek, királyok kérték ki a tanácsát. Könyvében hatalmas mágikus tudásról tesz tanúbizonyságot, de igazából ma sincsen meg hozzá az értelmezési kulcs, így nem lehet teljes mélységében tanulmányozni művét.

Filozófiájának lényege: a bölcsek kövét önmagunkban kell megtalálni és végrehajtani.

XX. Theophrastus Paracelsus filozófiai világképe.

Orvos, mágus, misztikus: embertan, orvoslás, asztrológia, teológia mestere, a szétváló tudományokat, egybeolvasztotta, egységessé tette.

A dolgok igazi természetét nem a hagyományokra épülő könyvek tanulmányozásával kívánta megismerni, hanem az isteni terv szerint készült és működő természet tanulmányozásával.

Az ember tévedhet, de a természet sohasem. – mondta.

5

„Ne légy más, ha önmagad lehetsz!”

„Az ember elsőszámú doktora – önmaga.” => ha megismered önmagadban Istent, akkor önmagad gyógyításának az útjára léptél.

Az orvosnak a lelket és a testet egyszerre kell kezelnie, és összhangot kell teremteni a kettő között. => Helyesen és egészségesen élni annyi, mint összhangba kerülni valódi énünkkel.

Ennek eléréséhez az orvosnak asztrológussá, teológussá, antropológussá, alkimistává és misztikussá kell válnia.

Az volt a szándéka, hogy mindent láthatóvá és érthetővé tegyen a misztikus köd helyett.

„A betegségtől való félelem rosszabb, mint maga a betegség.”

A betegségeket ő kezdte ásványokkal kezelni, így járult hozzá a gyógyszerkémia eredetéhez.

6