XX

III. é

vf. 1

2. s

zám

. 2012. d

ece

mb

er

150 F

t

Gálahangversenya Művészetek Palotájában

December

6. – Szent Miklós püspök ünnepe6–8. – Tiszai Esperesi Kerület lelkigyakorlata7. – Hajdúdorogi Püspökség dolgozóinak lelkinapja7–9. – Kántorok lelkigyakorlata – püspök atya vezetésével9. – Szent Anna foganása – püspöki Szent Liturgia10–12. – Papok, diakónusok és feleségeik karácsonyi lelkigyakorlata – vezeti: Dr. Papp Miklós13–15. – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Caritas lelkigyakorlata14. – Szent Lukács Alapítvány dolgozóinak lelkinapja15. – Debreceni Egyházközség lelkinapja24. – „Pócsikarácsony”–élőbetlehemesjáték27. – Centenáriumi év bezárása

2013Január

5. – Cursillós ultreya14–16. – Jézus ima lelkigyakorlat18–20. – Papok, papnék és diakónusok szüleinek lelkigyakorlata21–23. – Egyháziszolgálattevőklelkigyakorlata (harangozók,sekrestyések,díszítők)25–27. – Egyházközségivilágivezetőklelkigyakorlata28–30. – Rózsafüzér lelkigyakorlat31–febr. 2. – Kántorok lelkigyakorlata

Február

2–3. – GyertyaszentelőBoldogasszony

A MáriapócsiLelkigyakorlatos ésZarándokházprogramja

4326 Máriapócs, Kossuth tér 17.E-mail: zarandokhaz@freemail.hu

Web: www.mariapocsi-zarandokhaz.huSzámlaszám: 11100702-18801071-36000001

Tel: +36/42-585-020; Fax: +36/42-585-020

Isten lehetnénk? Igen, Istené, egé-szenazövé.MárpedigŐnemúgy

birtokol, mint mi egy szatyor almát. Amit, akit Isten tulajdonába vesz, az egészenazövé.Nemlehetmásé,Őnem osztozik mással a birtoklásban.„Az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékenyIsten”(Kiv34,14).Ezagon-dolat zavarta meg a panteistákat, akik azt hitték, hogy a világ maga Isten. Mert addig ugyan eljutottak, hogy a Teremtőteljesegészébenbírjaavilá-got – tehát ami a birtoklás által Istené, az istenivé válik –, de ezen túl már nem láttak. Nem mertek beletekinteni a végtelenbe. Hiszen Isten több, mint az általa teremtett világ. „A halhatat-lan Isten fölségét fölcserélték a halan-dók…képmásával”(Róm1,23).ÁmŐvégtelenül több.

Mi is Istené vagyunk, mint a ma-darak,fák,virágok,deők,szegényeknem tudhatják, amit mi, hogy tuda-tosan az Övéivé válhatunk, átala-kulva Vele egyesülhetünk, átistenül-hetünk. Mi módon? A szeretet által. Istenképiségünk lényege ez a ter-mészetfölötti képességünk. Egyetlen más teremtmény sem tud szeretni. Az állatok ragaszkodása kölykeikhez,

vonzódása gazdáikhoz csupán életta-ni jelenség, fajfenntartó, létfenntartó ösztönből fakad. Fiókái iránti önzet-lensége, esetleg gazdája iránti önfel-áldozása is ösztöntevékenység. Nem tud tudatossá lenni, s ha nem tudatos, akkor nem lehet szeretet. Mivel a sze-retet gyökerében, eredetében isteni tevékenység, sőt, maga Isten, ezértnem keverhető össze ezzel az álla-ti gondoskodással, ragaszkodással, odaadással.

Bennünkisélezazösztön,hiszenmi is az állatvilághoz tartozunk, de ez még nem az a szeretet, amely iste-nivé tesz. Önmagunkon túllépve kell fölemelkednünk, fölfedezve, mennyi-vel többek vagyunk, mint a teremtett világ bármely csodája. Amikor szere-tünk, akkor nem önmagunkat nézzük, nema saját jövőnkre gondolunk.Azember önzetlensége fölülmúlja a ter-mészetes rendet. Amíg önzés, önér-dek vegyül bele, addig nem beszélhe-tünkisteniszeretetről.Ezkülönítielatermészetesta természetfölöttitől,azemberitazisteniszeretettől.

Mélyen önmagunkba tekintve jól megtudjukkülönböztetniakettőt.Azönkéntelenül fakadó szeretet termé-

szetes képességünk, ami már önma-gábanisgyönyörű,hiszenaTeremtőrendjébeilleszkedveműveliacsodát.Ennél azonban végtelenül több van belénk oltva, amely felé szüntelenül törekedni kell. Isteni erővel azokat istudjuk szeretni, akiket gyenge ember-ségünkkel nem volnánk képesek. Ez is ember voltunk – istenképiségünk –nagyszerűsége, hogy föl tudjuk is-merni, mi az, amihez önmagunkban kevesek vagyunk, és engedjük csele-kedni a bennünk munkálkodó isteni erőt.Ezemel Istenhezhasonlítóem-berré, istenivé, Istenné.

Ezért adta parancsba Jézus a sze-retetet, mert embervoltunkból fakadó kötelességünk, hogy többek legyünk önmagunknál, szeressünk akkor is, ha arra képtelenek vagyunk. „Azt mondom nektek, szeressétek ellen-ségeiteket!... Így lesztek fiaimennyeiAtyátoknak.” „Legyetek hát tökélete-sek, amint mennyei Atyátok tökéle-tes!”(Mt5,44.45.48).

A tökéleten ember tökéletessé vál-hat. Hogyan? A szeretet által. Számítás nélkül mindig szeretni. Akkor is, ha az ellenkezőjétkapomérte.Aztmondod,nem lehet? Igazad van. Erre mi képte-lenek vagyunk. De Istennek minden lehetséges(Mt19,26).Nemkértőlünkolyat, amire képtelenek lennénk. Az ellenségszeretet parancsával rávilágít arra, hogy többek vagyunk, mint amit magunkról gondolunk. A szeretet pa-rancsában felszólít arra, hogy ne azok legyünk, akiknek magunkat hisszük, hanemakiknekŐgondoltelminket.

Uram, a Tied akarok lenni, egészen a Tied. Veled egyesülve azzá szeret-nék válni, amit Te elgondoltál rólam. Akarok szeretni, még ha képtelen va-gyok is rá, mert tudom, hiszem és val-lom, hogy Te bennem élsz. Nem ma-gamban bízom, hanem, aki bennem élsz.Bennedremélek,hogyteljesíted,teljessé teszed bennem akaratodat.

Ez a három erény tesz minket is-tenivé: a hit, a remény és a szeretet. Ez a három, de közülük legnagyobb a szeretet (1Kor 13,13).

Kocsis Fülöp

Mi a szeretet?Természetfölötti képesség, ami önmagunk fölé emel. Többé tesz, mint amik vagyunk. Vagy inkább azzá tesz, amik valójában vagyunk, csak nem tudjuk magunkról. Nem is tudjuk, hogy mi lehetnénk! Micsoda? Isten.

JELEN

3

SZINAXÁRION

4

Dr. Papp Szabolcs

SzentSzpiridonfőpapDecember 17.

Szent Szpiridon 270 körül született Ciprus szigetén. Egy-szerűpásztorvolt,megházasodottésgyermekeiszület-

tek. Szókratész, az egyháztörténész szerint a világi életben mutatott tevékenységével érdemelte ki, hogy a lelkek pász-torává legyen. Vagyonából segítette a szükségben szenve-dőket, s ezért Isten a csodatétel adományát ajándékoztaneki. Visszaadta a gyógyíthatatlan betegek egészségét, ki-űzteazördögöket.

Felesége halála után, Nagy Konstantin alatt a ciprusi Tremithos püspökévé szentelték. Püspökként sem változ-tatott életstílusán, továbbra is legeltette juhait (ikonján ezért legtöbbször főpapi ruhában, de pásztorsapkávalábrázolják), végezte lelkipásztori munkáját és szeretet-szolgálatát.

Részt vett Nikeában a 325-ben tartott I. Egyetemes Zsi-naton. Ekkor vitába szállt egy pogány görög filozófussal.Szpiridon egyenes, közvetlen beszédének ereje mindenki-nek megmutatta, hogy az emberi bölcsesség akkor haté-kony,haIstenbölcsességébőlmerít:„Figyeljarra,filozófus,amit mondok neked. Egyetlen Isten van, aki a porból meg-teremtetteazembert.Őrendezteelmindalátható,minda láthatatlan dolgokat, Igéje és Lelke által. Az Ige Isten Fia, aki leszállotta földrebűneinkmiatt.EgySzűztőlszületett,az emberek között élt, szenvedett és meghalt a mi üd-vösségünkért, majd feltámadt a halálból, és feltámasztot-tamagávalazemberinemetis.Hisszük,hogyegylényegűazAtyával,ésegyenlővelehatalombanéstiszteletben.Eztmindeféle ravasz racionalizálás nélkül hisszük, lehetetlen ugyanis emberi értelemmel felfogni ezt a misztériumot.”

A vita eredményeként a kereszténység ezen ellenzőjeaszentbuzgóvédelmezője lett,éskésőbbmegkeresztel-kedett. Társaihoz pedig így szólt: „Hallgassatok meg! Mos-tanáig vitapartnereim felhozták érveiket, és képes voltam megcáfolni bizonyítékait más bizonyítékokkal. De értelmi bizonyítékok helyett ennek a presbiternek a szavai olyan különlegesfajtaerővelvoltakáthatva,amitsenkisemképesmegcáfolni, mivel az embernek lehetetlen szembeszállnia Istennel. Ha közületek valaki ugyanúgy gondolkodik, mint én, akkor engedje, hogy eltöltse a Krisztusban való hit, csat-lakozzék hozzám, és kövessük ezt az embert, mert maga Isten beszél ajkain keresztül.”

Ezen a zsinaton Szt. Szpiridon a Szentháromság egy-ségét érdekes módon mutatta be. Kezébe vett egy téglát és összepréselte azt. Abban a pillanatban tűz tűnt elő a

téglából, és vízhullt a földre, a csodatevőnekpedig csakpor maradt a kezében. „Ez csak egy tégla volt – mondta Szpiridon–,deháromelembőlállt.ASzentháromságbanhárom Személy van, de csak egy Isten.”

A szent nagy szeretettel gondozta nyáját. Imádságára aszárazságotbőségesesőváltottafel,ésazállandóesőtszépidő.Imáiraabetegekmeggyógyultakésazördögökmenekültek.

Egyszer egy asszony jött hozzá halott gyermekkel a karjában, kérve a szent közbenjárását. Imádkozott, és a gyermek viszzatért az életbe. Más alkalommal sietett meg-

menteni egy barátját, akit hamisan vádoltak és halálra ítéltek, de akadályozta útjában egy váratlan vízáradás. A szent parancsolt a víznek, s a bíró a csoda láttán szabadon en-gedte barátját. Számta-lan hasonló eset ismert aszentéletéből.Egykí-gyót arannyá változta-tott, halottakat támasz-tott fel, illetve beszélt holtakkal; egy hagyo-mány szerint magát

NagyKonstantincsászártismeggyógyítottabetegségéből.Egy másik hagyomány úgy tartja, hogy Szent Szpiridont

a Galerius császár idejében kitört üldözés során jobb sze-mére megvakíttatták, és ércbányában dolgoztatták.

Életrajzírója, Metafrasztisz Szt. Simeon vendégszerete-tébenSzpiridontÁbrahámhozhasonlította.SzózómenoszEgyháztörténelmében egy megkapó történetet mesél el róla. A negyvennapos böjt kezdetén egy idegen kopog-tatott az ajtaján. Látva, hogy az utazó mennyire kimerült, azt mondta a lányának: „Mosd meg ennek az embernek a lábát, hogy megvacsorázhasson.” De mivel nagyböjt volt, nem volt otthon semmilyen élelmiszer, a szent ugyanis „csak bizonyos napokon vett magához ételt, más napokon étke-zés nélkül ment el.” Lánya azt válaszolta, hogy nincs kenyér vagy liszt a házban. Akkor Szt. Szpiridon vendége elnézését kérte, s megparancsolta lányának, hogy az éléskamrából vegyeelőasózottsonkátésfőzzemeg.Aztánleültetteazidegent,majdelkezdettenni,ésbiztattaaférfit,hogytart-son vele. Amikor az elhárította azzal, hogy keresztény, és a böjt alatt nem ehet húst, a szent ezt válaszolta: „Nem helyes visszautasítani ezt, Isten Szava ugyanis ezt hirdeti: »A tisztá-nakmindentiszta«”(Tit1,15).

Szent Szpiridon békében hunyt el 348 körül. Romlatlan ereklyéi Korfu szigetén nyugszanak, kivéve jobb kezét, me-lyetRómábanőriznek.

5

KELET

Az ókortól kezdődően a férfi ésnői szerzetességegymásmellett

éléséről beszélhetünk. A női szerze-tességéppolyjelentőségteljesakeletiegyházéletében,mintaférfiaké,mégakkor is, ha nagyobb homályba bur-kolóznak híres alakjai, ha minden, amit róluk tudunk, férfiak kezéből íródott;deannyibiztos:asorsfordítóidősza-kokbananőkisjelenvoltak,éssegí-tették az egyház aktuális megújulását. (Vö. Jusztiniánosz császár felesége, Theodóra, vagy épp Eiréné, aki fontos alakazikonrombolásidejében.)

Azért a kezdetekről is ismerünknéhány fontos adatot: OlvasunkNagy Antal szüzekre bízott húgáról, Palládiosz beszámol a sivatagban re-metéskedőhíresnőkről(„ammákról”),akik nem a kietlen vidéken élnek, mint a férfiak, fennmaradtak mon-dásaik, nagyon legendás Apollinária és Hilária története. Ismerjük Nagy Szent Bazil testvérét, Makrinát, ol-vashatjuk Nisszai Gergely róla szóló művét,mintanői szerzetességkiált-ványát; vagy csupán emlékezetünkbe idézhetjük a Krétai-kánonban sokat emlegetett„bűnbánót”,anagyböjt5.vasárnapján ünnepelt Egyiptomi Má-riát. Fennmaradt tudósítás Moszkhosz Jánostól és Küroszi Teodorétosztól is. Isten haláluk után általában mindig felfedtenagyságátazonnőknek,akik

férfiruhábaöltözve,férfiközösségbenéltek le évtizedeket, a legkülönfélébb okokból jutva ilyen elhatározásra: akár rejtőzködés,menekülés, de a férj ál-tali megcsalás is kiváltott efféle dön-téseket.Ezabizáncinőiszerzetességegyik kuriózuma.

Az alapvető bibliai helyekmelletta női szerzetesi életeszmény egyikgyökere Fülöp diakónus szűz leá-nyaitól indul (ApCsel 21,9). A nagyegyházatyák is sorra dicsérik a szűziállapotot. Kezdeti egyetlen megkü-lönböztetőjelükafátyol,melyKeletenáltalában fekete. A püspök fennható-ságaalattélnek,bárakezdetiidőkbenmég otthonukban laktak. Angyalok-hozishasonlítjákőket,akiketKrisztusjegyzett el magának. A IV. századtól számukmegnő,a„diakonissza”szol-gálat ellátói.

Történelmilegkiemelkedőjelentő-ségűadatazEvergetiszférfimonostorreformja,amijelentőshatástgyakoroltanőiszerzetességre:közöshálószo-ba, hat hónap noviciátus, 3 próbaév, látogatók ritka fogadása stb.

Azortodoxnőiszerzetesiéletfo-kozataiugyanazok,mintaférfiakszá-mára, s éppúgy nem alakultak ki kü-lönféle „rend”-ek sem, míg Nyugaton ez megtörtént.

Miután sorozatunka férfi szerze-tesség öltözködésével és sajátossága-

ivalfoglalkozott,mostanőiszerzetes-ség fontosabb kifejezéseit szeretnénk olvasóinkkal megismertetni.

1. Fontos kifejezés az „amma” szó: jelentése „anya”, a közösség elöljárója. Szír-görögeredetű,alatinbanRufinusalkalmazza. Pakhómiosz húga, Mária az első közép-egyiptomi közösségammája. A VI. századtól általános el-nevezéseaközösségvezetőjének.Az„igumen”(férfiakelöljárója)szópárja-ként az „igumenissa” kifejezés is meg-jelenik, aki ruházatában szintén mell-keresztet visel, és kezében botot. A ruházatot itt említve látható: a külön-féleortodoxegyházaknői szerzetesiviseletében sajátos nemzeti tradíciók is megfigyelhetők. Általánosságbanvévea „monakhosz”párjakéntanő-vérekre a „monakha” kifejezés haszná-latos(vö.még„bátyuska-mátyuska”).

2. Materikon: A női szerzetesekmondásainakgyűjteménye.Aférfiak-nál a „Paterikon” elnevezés használa-tos.Anőigyűjteménymegrendelésrekészült, 1200 körül állította össze Izai-ásapát.OroszraFeofánfordította,aki„bezárt” életet élt, vagyis az állandó imának szentelte napjait.

Akörnyezőországokban találunkhíres női monostorokat: pl. Gomirje(Horvátország), Agápia (Románia),Zica(Szerbia).

Kanyó Árpád

MindennaposöltözködésünkAnőiszerzetességkeletenNéhány évvel ezelőtt az igencsak fiatal Agrippina remetenőnél jártunk lá-togatóban, valahol a petruvodai dombok között. Ő most már valamelyik görögországi monostorban folytatja életét… A szerzetesi élettel foglalko-zó cikkeink között, most – felidézve magamban az ő életmódját – a női szerzetességről olvashatunk rövid ismertetést.

KÖNYVESPOLCMELLETT

6

Legeza József

A házasság alkonya 1.

A házasok, családosok búcsújának szervezői tíz évvelöregebbek, mint amikor én voltam a lelkiatyjuk. Most rám néztek, és én jutottam eszükbe az alkonyat témájá-ról.Őkmégfiatalok,nemtudják,hogyaházasságnaknincsalkonya.Azalkonyanaplementét előzimeg.A szerelemnemvonulel,mintaNap,nemtűnikelazidőmúlásával,csakátalakul.Sőt,aházastársakteljesenösszenőnek,egy-formántapossákmégacipőtis,szoktákmondani.Gyere-keik, unokáik szemében teljesen egyek, mintha sose éltek volna külön egymástól. Egyik gyerekünk kicsi korában meg is kérdezte a feleségemet: „Anya, Te apának a testvére voltál gyerekkorodban?” A házastársaknak van egy hosszú, közös történetük. Sok-sok jót tettek már egymással, de sok-sok vétséget, gyarlóságot is megbocsátottak már egymásnak. Rengetegküzdeleméserőfeszítésállkapcsolatukmögött.Nekik már nem kell produkálni magukat, teljesíteni, lehen-gerelniegymást,„levenniamásikatalábáról”.ÁprilyLajosírja egyik versében:

„Csak bukdácsoló patakok csevegnek,folyók a torkolatnál csendesednek”./Kérés az öregséghez/

Öregen nincs már mit bizonyítani. Mögöttük egy élet, sok tízezer nap. Szépen fejezi ki ezt Képes Géza:

„Minden parázs hideg hamu,minden szó néma tátogás.Nem kellenek szavak, elég egy összevillanás.Még az se kell, elég, ha vagy.”/Elég/

Perszenemígykezdődikadolog,amit jobbhíjánhá-zasságnak nevezünk. Az ember életében az egyik legfon-tosabb dolog a házasság. Három nagy esemény van: a házasság, a gyerekek születése és a halál. A szabad akara-tunk legjobban a házasságkötésben van benne. A gyere-kek születésében is nagy szerepet játszik az akaratunk, de nem csak rajtunk múlik, hogy mikor és hány gyerekünk lesz. Vantőlünkfüggetlenösszetevője is.Ahalálbanissokraj-tunk kívül álló mozzanat van. „Csak” annyit tehetünk, hogy együttműködünkahalálunkkal,éssajáthalálunkkalhalunkmeg. Felhasználhatjuk az elmenetelünket arra, hogy össze-foglaljuk és visszaadjuk egy nagy gesztussal az életünket a Teremtőnek.

A házasság alkonya – ezt a címet adták a fiatal szervezők annak az előadásnak, ami Máriapó-cson, 2012. október 6-án hangzott el a házasok és családok búcsúján. Ezt az előadást szeretném a Görögkatolikus Szemle Könyvespolc Mellett ro-vatában több hónapon keresztül folytatásokban közölni. Mindegyik részben lesznek irodalmi alko-tások (vers, regény vagy novella részlete) hivatko-zási alapul, így a könyvespolc mellett maradok, csak témában a házasság és család vizeire evezek.

KÖNYVESPOLCMELLETT

7

De a házasságkötésben, amennyire lehet, teljesen a sza-badakaratunkvanbenne.Életünknagyművelehet.Senkisem befolyásol senkit, hogy olyan férj legyen, hogy min-denki irigyelje a feleségét, hogy ilyen jó férje van, és olyan feleség legyen,hogyminden férfi ilyen feleséget akarjon.Nagyon sokan vannak, akik csak azért üdvözülnek, mert jó feleségek, édesanyák, jó férjek és jó édesapák voltak.

Kötélen a Niagara fölött címmel az Európa Kiadó gon-dozásában 1982-ben megjelent egy latin-amerikai drá-mákat tartalmazó kötet. A kötet címadó drámájában /339. o./aszerzőAlonsoAlegríaíregykötéltáncosról,akiazzalszórakoztatja közönségét, hogy kötélen átmegy a Niaga-ra-vízesés felett. Közben különféle mutatványokat végez,

bekötött szemmel talicskát tol, 8 tojásból félúton rántottát készít és fogyaszt el stb. Egy alkalommal egy ifjú, Carlo oda-lép hozzá, és elkezd vele vitatkozni, hogy nem 8 tojásból készítette fenn az omlettet. Ez persze csak ürügy volt arra, hogy összebarátkozzon a légtornásszal, és rávegye, hadd mehessen át vele kötélen a Niagara fölött. Amikor a kérést Blondin, az artista meghallotta, elutasította. „Nem lehet.Elég egy rossz mozdulat, és mindketten a szakadékba zu-hanunk”–indokoltaBlondin.Deafiúaddigkérlelte,hogyvégülcsakbeleegyezett,deazzalafeltétellel,hogyelőttetanuljanakmegegyüttmozogni.Elkezdikagyakorlást.Elő-ször két emeletes ágy között kihúzott kötélen gyakoroltak, majdkétemeletesházközött.Egyik ilyenalkalommal tűzütöttkiaházban.Kijöttekatűzoltók,őkpedigazablakonkeresztül a lent kifeszített ponyvára ugrottak. Már rég elol-

tottákatüzet,amikoraztvettékészre,hogyatűzoltásalattők ketten mindvégig ösztönösen együtt mozogtak. Mégakkor is, amikor már nem volt szükség rá, és amikor még önmaguk sem vették észre. Akkor döbbentek rá, hogy tel-jesen egy lett a mozgásuk, szinte az életük is. Így már neki mertekvágnianagyprodukciónak,hogyőkegyüttátmen-jenek kötélen a Niagara fölött. Amikor elindultak, és szépen mentek, szikrázóan sütött az Isten napja rájuk. Néha-néha ugyan elbizonytalanodtak, de mégis biztos léptekkel halad-tak a cél felé. „Ha így együtt tudunk mozogni, a napba is el tudnánk menni” – kiáltja társának Carlo.

Ha együtt tudunk mozogni házastársunkkal, nem a nap-ba,hanemamennyországbaiseltudunkjutni.Azelőbbidrámában megfogalmazottakat írja le Garai Gábor az Ar-tistákcíműversében:

Élő csipesz, lóg a trapézena férfi fejjel lefele,foga közt kettős tárcsa, minthamágneses nyelvet öltene.

A vonzás túlsó pólusán függs forog a nő – feszül a száj!Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,tömör csönd s véletlen halál.

Micsoda egymásrautaltságleng itt ég alatt, föld felett,micsoda gyakorlott, makacs vágyment s kockáztat két életet!

Milyen figyelemben forognaks mily fegyelemben, tudva: csakegyütt szállnak, ha egyikük vét,mindketten aláhullanak!...

Ó, ha így tudnánk összefogniegymásra bízott szeretők,mintha folyton fönn-szállva, minthafolytonos zuhanás előtt!

Napjainkban szinte meglepő kérdésnek tűnhet: miértszép a házasság? Mert megtapasztalunk valamit abból az egységből,amiazAtyaésaFiúközöttvanaSzentlélekben,és megtapasztalunk valamit abból a szeretetből, ami azAtyából árad a Fiúra, s amit a Fiú visszatükröz a Szentlélek-ben.Fontosvagyokvalakinek.Istenutánénvagyokazelsőaházastársamnak,ésnekemisőalegfontosabbIstenután.

8

TALÁLKOZÁS

– Hogyan jött az életedbe a borászkodás?

– A Jóistennek köszönhető min-den…Nemkészültembortermelőnek,de – tisztelve a szüleim akaratát – to-vábbtanultam. Azt gondoltam, mivel Egerben élek, érdemes a borászat felé mozdulni. Aztán nagyon megszeret-tem,izgalmas,sokszínűvilágotismer-tem meg. Mai napig hihetetlenül tud gyönyörködtetni. Úgyhogy attól tar-tok, rajongója lettem ennek az egész ügynek.

– Említetted az isteni gondvise-lést. Ennek mennyire látod nyomait az életeden?

– Sokszor eszembe jut, hogy az, ami itt velünk történik, az mennyi-re jól fölépített! Amit megélhettem aszőlőésborkapcsánacsaládom-mal együtt, az szinte hihetetlen! Édesapámnak többek között azért

kellett ide, Egerbe elvándorolnia Penészlekről, hogy én ittmegszület-hessek… Az életem minden mozza-natán azt látom, hogy az én sajátos apostoli küldetésem, hogy a borok által szólítsak meg embereket, hogy a boraink megérintsék a lelküket, s a maguk módján az örömhír közvetí-tői legyenek. Persze ezek nagy sza-vak, de az ember vágyik arra, hogy a maga módján isteni küldetést tel-jesítsen.

– Négy gyermeket neveltek a feleségeddel. Mi az az üzenet, amit nekik át szeretnél adni? Amellett, hogy látják a cselekedeteidet a min-dennapokban, s látják a hithez, a borhoz, az élethez való viszonyulá-sodat.

– Az élet minden pillanatát iste-ni rendelés és parancs szerint kell megcselekedni. Ezt én is csak tanu-

lom, de fontos, hogy ők is nyitottáváljanak erre. Jó dolog, hogy a csa-ládban sokkal nagyobb bátorsággal apostolkodhatok, s taníthatom őketa jó dolgokra. Mivel én sem ren-delkezem nagy bölcsességgel, ezt a maga esetlenségében teszem. De egyre több a közös ima az életünk-ben,rendszeresséváltazestiBiblia-olvasás.Őkisérzikezeknekazerejét!Egyre jobban veszik az akadályokat, s hittel, reménnyel, bizakodva élik meg a napjaikat, s elfogadják azokat a nehézségeket, küzdelmeket, meg-próbáltatásokat, amelyeket meg kell élni, s el kell fogadni ahhoz, hogy az emberlélekbenerősödhessen.

Az egyik legnagyobb élményem az életben, amikor egyszer hazaérve, a feleségem csendre intett, s örömmel mutatta, hogy a két kisebb az imasa-rokban térden állva imádkozik. Ez

Laskay Anna

Törekszünk a jónakgyakorlására

A Hajdúdorogi Egyházmegye százéves fennállására ünnepi bort vá-lasztottak. Most, a centenáriumi év zárásakor, megismerhetik a borok készítőjét, dr. Lőrincz Györgyöt.

TALÁLKOZÁS

9

annak a következménye, hogy láttak tőlünkilyet.

– Az, hogy világi sikerek érnek, hogy a 2009-es év borásza lettél, mit jelent Neked?

– Sokat gondolkodom ezen… Kutatom, hogy ez miért van, s hogy jó dolog-e? Nagyon sok elismerést megkaptam, de ez lehet megpróbál-tatásis.Odakellfigyelniarra,nehogygőgösséváljonazember!

Arra is rájöttem, hogy óhatatlanul vonzza az embert az elismerés, a díj utáni vágy, az is, hogy jók legyenek a borok. Azt érzem, hogy nem ennek kellene dominálni. Igyekszem a sikert a helyén kezelni, s azt gondolom, sokkal nagyobb erő lehet az aszké-zisben, a visszavonult, Isten iránti imádatban.

– A sikerek és a kudarcok meg-élésében milyen szerepe van a hi-tednek?

– Nagyon segít! Engem megnyug-tat a hit, abban az értelemben, hogy kevesebbet szorongok, mint koráb-ban. Sokkal reményteljesebben várok minden napot. Mert azt a küzdelmet, amitmimegélünkaSt.Andrea sző-lőbirtokon, azt másképp nem lehet-ne folytatni! Számunkra nagy dolog, hogy meg tudtunk élni egy újabb hónapot. Most az a remény segít engem, hogy eddig is megtartott a Jóisten,odafigyeltrám.Ezerősít.

Óhatatlanul is aggódom persze. Olyanfelelősségemvan,aminemcsakaz én családomat, hanem a birtokon dolgozókat és a társaim bizalmát is érinti. Épp ezért sokszor felidézem: „Ne aggódjatok megélhetésetek mi-att, hogy mit egyetek vagy mit igya-tok, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek”(Mt6,25).

Meg is fogadtam magamban, hogy ha tehetem, minden liturgián résztveszek,mertezáltal iserősödnitudok, a feladatok pedig megvárnak.

– Látszik, hogy a munkád kitölti a mindennapjaidat. Hogyan pihensz?

– Ha csak tehetem, olvasok, bár a téma elég „szűk”. Főként lelki ol-

vasmányokat választok. Azt kutatom, hogyan lehet az embernek jól élni az életét. Mik azok a szabályok, azok a magatartásmódok, amik ezt segítik. Ezt,szerintem,aszentemberektőlle-het ellesni.

Épp tegnap mondtam a felesé-gemnek, hogy pár év alatt több száz könyvet elolvastam, s érzem ezek erejét. A gyerekek is látják, hogy nem csak tévét lehet nézni.

Nincs nagyon más. Nekem a munkám van. Nagyon tudom sze-retni, azzal a keresztjével is, hogy nemcsak a szőlőre és a borra kellodafigyelni, hanem egy cégnek az irányítására is.

– Az, hogy a Te boraid lettek a centenáriumi év borai, mit jelent számodra?

– Nagyon nagy öröm! Jó érzés volt, hogy engem mint görögkatolikus bortermelőtmegkerestekezzel.

Egyik nap telefonáltak a püspök-ségtől,hogyfélhatkörülérkeznéneka borászatba. Ahogy megérkeztek, én – megörülve a vendégeknek – el-kezdtem mutogatni a boraimat, be-szélni róluk, a borvidékről, a birtok-ról, magunkról. Nagyon nagy élmény

volt számomra, hogy Fülöp püspök jelenlétében kóstoltuk először a vilá-gon egyedülállónak szánt boromat, a Nagy-Eged-hegyi bikavért és persze a Valóban Méltó-t! Este fél tizenegy-kor – mikorra kicsit lelassultam – de-rültkiszámomra,hogyŐkvalójábana centenárium tiszteletére szeretné-nek bort választani.

Végül két – Eger szempontjából kiemelt – bor került a centenáriumi válogatásba. Nagy örömömre a bor-vidék új közösségi márkája, az Egri Csillag fehérborként lehet az egyik. A másik természetesen egri bikavér, az Áldásnevűborunk.Különöröm,hogynagyon szép címkékkel tudtuk ezeket megmutatni. Mert hiszem, hogy a lát-vánnyal is megérintjük az embereket. Jó arra gondolni, hogy ezek a borok ott vannak a Vatikánban is!

– A centenáriumi borokon ke-resztül sok görögkatolikushoz is eljutottál. Nekem a boraidat, a föld-höz való viszonyodat, a munkához való hozzáállásodat látva, mindig a minőség jut eszembe.

– A St. Andrea Pincészet jelmon-data: „Törekszünk a jónak gyakorlásá-ra.” Persze ez a magánéletben is igaz. A munkánk során nagyon igyekszünk, hogykifejezőborokattermeljünk.Haez nem is mindig sikerül, azért nagy ereje van annak, ha az ember ezt el-határozza!

Én nagyon áldott vagyok! Tíz év alatt számos világi és egyházi el-ismerésben részesültem. Ez annak köszönhető, hogy a megfelelő em-berekkelhozottösszeaJóisten.Tőlükkaptam segítséget ahhoz, hogy üze-netté formálhassam azt a munkát, gondolatot, borképet, amit elképzel-tem, és amelyet Isten világosított meg számomra.

Törekszem arra, hogy a boraink olyan meleg, szívhez szóló üzenet-tel rendelkezzenek, ami hatással lehet az emberek lelkére. Nem vé-letlenül szenteltetjük meg rendsze-resen a határt, a pincét, a hordókat, sőt még a traktort is!

10

Évekkel ezelőtt gyerekeink sokat la-pozgatták azt a szép ismeretterjesz-tő könyvet, aminek címe a szombati nap után eszembe jutott.

A lassanvégéhezközeledőcentená-riumi év újabb eseményének lehet-tünk büszke részesei október 29-én. A Rózsáktereitemplomunkmostszűknekbizonyultahhoz,hogybefogadjaa fő-városi görögkatolikus kórustalálkozóra összesereglettérdeklődőközönségetésakórusversenyrésztvevőit.Aszomszé-dos,gyönyörűrómaikatolikustemplomésannakplébánosaviszontnagylelkűenhelyet adott a rendezvénynek, remélve, hogyjóügyetszolgál.Valószínűlegnemcsalódott, mint ahogy a hallgatóság sem. Egyházunk 11 kórusa mutatta be és mérette meg magát liturgikus éneke-inkéskülönbözőszerzőkszláv,bizáncidallamfeldolgozásainak felvonultatá-sával. Általános iskolások, gimnazisták,szeminaristák, tanárok, egyházközsé-gek,sőtegynagycsaládénekesegyüt-tesei versengtek egymással. Az elsőilyen találkozó lévén sokunknak meg-lepetésvolt a jelentkezőknagy száma,aválasztottműveksokfélesége,aszéptisztahangzás,lélekkelteltelőadás,amiahallgatóságnakgyönyörűséget,azsű-rinek pedig nem kis fejtörést nyújtott.

A nap meglepetéseinek ezzel még nem volt vége. A rendezvény este 19 órakor folytatódott a Művészetek Pa-lotájában, ahol a zsúfolásig megtelt nézőtérelőttaszinténzsúfolásigmeg-telt színpadszereplőiDarabán JuditésMakláryÁkosatyaműsorvezetőkügyesirányításával együtt ünnepeltek. Előbbmegünnepeltükakórusversenygyőzte-seit:aVatamánycsaládot(III.helyezés),a miskolci Fényi Gyula kamarakórust (II. helyezés), a Szent Damján nyíregyházi

énekegyüttest(I.helyezés)ésakülöndí-jas Lautitia gyermekkórust, a debreceni SzentEfrémiskolafelsőtagozatosének-karát.Adíjazottkórusokegy-egyművetelő is adhattak a színpadon. Utánuk aBudapestiBelvárosiVegyeskarénekelteel Mihail Hajduk Romzsa Tódor tiszte-letére írott kórusművét Szabó Zoltánvezetésével,majdnégyösszkariműveténekelt el az összesen 14 görögkatolikus kórusbólegyesítettmintegy400főskar.Ezt követte az a különleges előadás,amely hitünk csodáit jelenítette meg az egyházi évet átfogó liturgikus tanítás keretében,mégpediganagykórus,sőt,a közönség éneklésre kész tagjainak is a bevonásával. A közösen, néha Fülöp és Atanáz püspök atyák által külön énekelt liturgikus énekeket mély teológiai ma-gyarázat kötötte össze, melyeket Mohai Gábor előadóművész és Orosz Gábordiakónus mondott el.

Az est talán legkiemelkedőbb ese-ménye a Romzsa Tódor életét bemuta-tómisztériumjátékvolt,amelyetBubnóTamás állított össze és rendezett szín-padra, s amely nemcsak rendezése és művészielőadásamiattvoltfelejthetet-len,hanemazértis,mertdrámaierővelmutatta meg, hogy Istenünk hogyan ragyogtatja fel titkait a történelemben, hogyan képes megmutatni hatalmát azŐtszeretőkhitében.Azemlítettkétférfi narrátor mellett Pregitzer Fruzsi-na hangját hallhattuk még, akik a vér-tanúpüspök élettörténetének egy-egy eseményét villantották föl, miközben a SzentEfrémférfikarénekbetétekkeljele-nítette meg az élettörténet környezetét, mintegy hozzásegítve – mind a színpa-don,mind a nézőtéren – jelenlévőket,hogyőkmagukisatörténetnek,sméginkábbavértanúságottermőistenierő-nek részesei lehessenek. Hangszeren

közreműködtekBaloghLázárorgonán,Obbágy Márta zongorán és TankovitsÁdám ütőhangszeren, a kórusok kö-zül pedig kiemelt helyet kapott a Nika kamarakórus és a Szent Damján ének-együttes. A gyilkosság és vértanúság színhelyétjelképezőkórháziágymellettegyimádkozószerzetesnővérültvégigcsöndesen (Káplár Gréta megjelení-tésében), aki a püspök halálára utalvaegyszerűlényébőlmegszólaló,áttetsző,tiszta hangon magyar siratóéneket éne-kelt.Ennekmegrendítőmélységébőlaz-tánegyrenagyobberővelkibontakozvaépültfelaföltámadásgyőzelme,ebbeismagávalsodorvánazösszesjelenlévőt.A sokszor ismételt Föltámadt Krisztust végül még azok is énekelték, akik eset-leg nem tudták volna.

Akicsinektűnőgörögkatolikusegy-ház nagy méltósággal vonultatta fel értékeit, amelyek nemcsak a templo-mokfalaiköztigazak,dea„művésze-tek templomában” is igaz költészettel álltak helyt.

Köszönjük a szervezőknek, rende-zőknek, szereplőknek, hogy megcso-dálhattuk, milyen színes a mi hitünk, milyen nagyszerű a mi Istenünk.

„ILYEN SZÍNES A HITÜNK”

Beszámolóagálahangversenyről

Aszereplőgörögkatolikuskórusokésvezetőik:Damaszkuszi Szent János kórus–Budapest,vez.Bebrevszky-HillenderAnita●Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium kamarakórusa–Miskolc,vez.HerpainéVelkeyKlára●Lautitia gyermekkar – Debrecen, vez.NemesJózsef●Szent Bazil Oktatási Központ kórusa –Hajdúdorog,vez.CsinószkiMária●Szent Damján énekegyüttes –Nyíregyháza●Szent Demeter kórus–Budaörs,vez.VatamánySándorné●Szent János Görögkatolikus Gimnázium tanári kórusa–Edelény,vez.FlaskóAttiláné●Szent Miklós Általános Iskola kicsinyek kórusa – Nyíregyháza, vez. Szabadosné Majo-rosGabriella●Szivárvány gyermekkar–Debrecen,vez.DeliGabriella●Szűz Mária Oltalma kórus – Debrecen, vez. Kriskóné MalájÁgnes●Vatamány Család kórusa–Budaörs,vez.VatamánySándorné●Továbbá:Szent Atanáz kórus – Nyíregyháza, vez.BubnóTamás●Szent Kereszt Görögkatolikus kórus–Budapest,vez.BubnóTamás●NIKA kamarakórus.

MISKOLCIAPOSTOLIEXARCHÁTUS

12

Pedig abban a korban legalább annyi értetlenség és rosszindu-

lat vette körül a főpapi szolgálatrameghívottakat, mint azokat, akik ma vállalkoznak erre a „dicséretre méltó életre”. Nagy Szent Bazil mégis an-gyali tisztasággal töltötte be hivatá-sát, mert akkor még elevenen élt a keresztény lelkekben a kiontott vérrel megpecsételt tanúságtétel!

A világ sohasem kényeztette el azokat, akik az apostolok köpenyét hordják – és komolyan véve hivatásu-kat,megindulnakanyájelőtt.Éppenazért, mert „elöljárók”, talán Isten is jobbantápláljaőketkegyelmével,báraz is lehet, hogy fordított sorrendben történtek a dolgok. Az biztos, hogy a nyáj is vigyázott és most is vigyáz pásztorára, mert a liturgiákban ma is naponta könyörgünk istenszeretőpüspökünkért.Tőlevárják,hogynyá-ját a tiszta forráshoz vezesse, s ne engedje, hogy a rábízott nép romlott ízűkutatássonmagának!Tőlevárják,hogy az élet igéjével táplálja őket, sezzeltávoltartsatőlükaztalelkifer-tőzést,amelymiattkintrekednénekazigazak országából. A folytatást várják a püspöktől, az apostolok munkájá-

nak folytatását, melyet sohasem lehet befejezni, hiszen Mennyei Atyánk is szüntelenül munkálkodik!

Ma is a püspök az, akit a legna-gyobb felelősség terhel az igaz hitmegőrzéséért!Ahányszorbenyitokatemplomomba, mindig egy püspök tekintete kíséri lépteimet, s gyakran az az érzésem, hogy nem csak lép-teimetfigyeliSzt.Miklós…Azevangé-listát emlegetem ilyenkor magamban –Mátét –, aki az okos és hű szolgaalakját örökíti meg számunkra, akit háza népe fölé rendelt a ház ura! A példázatbólkitűnik,hogyhanemaz-zaltörődikaszolga,amireeredetilegmegbízást kapott, soha nem lesz ré-sze az igazak boldogságában – leg-feljebb a szorgalmasak fáradsága jut-hat neki osztályrészül. S a püspöknek nem egy egyházközsége van…

A III. század közepéről származóDidaszkália /oktatás/ szerint a püspök „Isten ajka” s egyben az egyház szó-szólójaIstennél!Eztakettősfeladatotcsak egy igaz keresztény töltheti be, tehát a püspök az „igazi keresztény mintája” kell, hogy legyen – fogal-mazzamegehivatásnagyszerű ter-hét Origenész. Hiszen az apostolokis hatalmat kaptak Krisztustól, s ez a krisztusi hatalom tanúságtételük ere-jében mutatkozott meg. A jeruzsále-mitemplomelőttPéterapostol„sze-génysége” maga Jézus /amim van, azt

neked adom…/, de ezzel mégis talpra tudja állítani a bénát. Ha Péternek ak-kor akad egy pár felesleges garasa, és szánalomból odavet egy kis alamizs-nát a koldusnak, akkor most csupán Péter jószívűségéről elmélkedhet-nénk, nem pedig Isten csodálatos tet-teiről.Elhalványultvolnaazevangéli-um fénye az emberi jóság mellett.

A püspöknek éppen az a felada-ta, éppen arra hivatott, hogy meg-erősítse testvéreit abban a hitben,hogy az evangélium az igazi élet! Az apostolok is magát Jézus Krisztust képviselték, s éppen ez különböztet-temegőketa többihithirdetőtől!ASzentlélek az, aki indítja az apostolo-kat, s nem amár tevékenykedő, ta-núságtevő apostolokhoz csatlakozikkésőbbcsendestársnak!Azapostoloktanítanak, imádkoznak, végzik a ke-nyértörést!

„Az Úr pedig napról napra növel-te az üdvösségre rendeltek számát” – olvashatjuk az Apostolok cseleke-deteiben! Ez a gyarapodás igazából mindigisIstenművevolt,ésŐőrzianyájatis,ésezajövőbenisígymarad–amiemberiközreműködésünkkel!

A hithirdetés az apostolok fel-adata volt, de akikben gyökeret vert és termést hozott az Élet Igéje, azokban felébred a felelősségtudat is, hogy megtérve megerősítsék testvéreiket a hitben!

Damjanovics József

„A saját példájávalmásokat is ékesített”…– írja Nüsszai Szt. Gergely Bazilról, akit – elődeink hagyományát folytatva – mi is Nagynak nevezünk és Szentnek tartunk! Az igen művelt s a világ dolgaiban is jártas püspökről írja ezt, aki alázatosságában és egyszerűsé-gében is az igaz hit védelmezőjének és terjesztőjének bizonyult. „Krisztus nemes bajnoka, az üdvösséges hír nagyszavú hirdetője, a Krisztusért vállalt bátor szólás élharcosa és küzdője” volt!

MISKOLCIAPOSTOLIEXARCHÁTUS

13

Persze nemcsak a rábízottakról gondoskodott, hanem elszántan

védte Krisztus istenfiúságát és Atyá-val való egylényegűségét az elsőegyetemes zsinaton Nikaiában. Lehet nagyon sokféleképpen jellemezni, hi-szen rengeteg történet szól róla, és arról is, hogy Isten csodákkal dicső-ítettemegeztakitüntetettfőpapját.

Mert csodák ma is vannak. Egé-szen kicsi, 3 éves gyermekként még nem sejtettem, hogy ennyire fontos lesz nekem Szent Miklós püspök, mint amennyire mára már az lett. Akkor egy nagyon súlyos tüdőgyulladásból(éslehet,hogyahaláltól)mentettmeg

egy adag vízzel, amit Bariból hoztaknekem, abból a templomból, ahol az ő ereklyéi vannak elhelyezve. Hiszenmamáride,Olaszországdélirészébe,a csizma „sarkantyúja” és „sarka” közé kell elzarándokolni hozzá. Mürában kétséges, hogy megtalálnánk-e még az ereklyéket…

Gyermekként akárhol jártam az országban (és papgyermekként elég sok helyen), mindenütt őt láttamtemplomaink ikonosztázionjain, néhol szebben, néhol csúnyábban megfest-ve, de mindig ott volt a bal oldalon, az alapképsorban. A jobb oldali képrőlmindig ki kellett találnom, hogy me-

lyik ünnepet vagy szentet ábrázolja, amire a templom szentelve van, de Krisztus,azIstenszülőésSzentMiklósállandószereplőivéváltakikonfalaink-nak görögkatolikus egyházunkban. Egyszóval:hozzámnőttSzentMiklósis. Megmagyarázhatatlan érzés.

És ezért hiányzott nekem olyany-nyira más görögkatolikus templo-mokból is, amerre felnőve jártam anagyvilágban: Ausztráliában vagy az igazi Ukrajnában, Kárpátalján túl. ŐhelyetteSzentOlgát láttambalol-dalt, mint a szlávok egyik keresztény-nyé tevőjét. Noha ő is nagy szent,mégis idegen volt számomra. Igaz, Szent Miklós sem volt magyar. Mégis, hiányzik, amikor nem látom. Egyfaj-ta gyerekes ragaszkodás ez, de aki a magyar görögkatolikus egyházba ne-velkedett bele és szerette meg annak hagyományait, történelmét és liturgi-áját,azfelnővesemélhetésviselked-het másként.

Így arra kérem Istennek ezt a nagy szentjét, őrizze meg további évez-redre is görögkatolikus egyházunkat, amely magyar hazánknak és történel-münknek szerves része volt kezdetek-től,éslegyenisaztovábbrais!

Kicsit álmos voltam még, hisz ez az idézet a reggeli fél 7-es liturgián hangzott el. Azt hittem,rosszulhallok.Főleg,hogymegnyitottukahitévét.Miaz,hogynemszükséges

beszélni róla? Különben is: ha nem beszélünk róla, hogyan juthatott el mindenkihez? Tudtam, hogy otthon újra fogom olvasni Szent Pál levelét. Kávé után már nem csak

egyetlen mondat jutott be a fejembe. Szövegkörnyezetében tudtam értékelni a fenti mon-datot. Kicsivel korábban ezt írja a szent: „Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és állhatatos reményetekre Urunk-ban, Jézus Krisztusban.”

Eztolvasvavilágossáváltszámomra:akitahitecselekvésresarkall,akiszeretetbőlképesáldozatothozni,mindeztaleg-természetesebben Krisztusért és Krisztusban, annál szükségtelen a beszéd. Látható, és hiteles szavak nélkül is, kihez tartozik. Mostértettemmegegykoritanáromfelszólításátis:úgyélj(ek),hogykérdezzenekrá(m)!

„Istenbe vetett hitetek mindenüvé eljutott, úgyhogy nem is szükséges róla beszélnünk. Hiszen az emberek maguk beszélnek róla…” – folytatódik a tesszalonikaiakhoz írt levél.

Ezen gondolkodom néhány napja…

Csodák püspöke,népének

jó pásztoraHa még így jellemezzük őt, és nem az ateizmus által Télapóvá leala-csonyított ajándékhozó, vidám és mosolygós öregemberként, akkor vagyunk jó úton.

Orosz Rita„…Istenbe vetett hitetek mindenüvé eljutott, úgyhogy nem is szükséges róla beszélnünk.” (1Tessz 1,8–9)

14

CSALÁD

A pásztorok, napkeleti bölcsek, Szent József a helyükön vannak. S

ha mégsem, a fészek, a szalmameleg jászol, a puszta így is, úgy is befogad-ja a Kisdedet, az Örökkévaló Istent. A megtestesülés megtörténik, épp csak őkmaradnakkibelőle.

Ugyanez érvényes a családköz-pontú lelkipásztorkodás helyszínére, feltételeire. Hol ölt testet, hol válik kézzelfoghatóvá, elérhetővé? Aholmegszületik és zajlik a lelkipásztori munka: az egyházmegye megfelelőszervezeti fölépítése, az egyházköz-ségek hálózata, iskoláink, a családok, végsősoronsajátotthonaink.Ugyan-akkor vegyük figyelembe, hogy „azelszigetelten folytatott próbálkozások, kísérletezések eredményeinek össze-gyűjtéseésfeldolgozásasajnosminda mai napig nem történt meg” – írta Dobos László 1998-ban. De mégsem magányos farkasként, elefántcsont-tornyunkba visszahúzódva kell létez-nünk, elvágyódásunk, sóvárgásunk foglyaként! A mélyben örökérvényűigazságot találunk: ahelyett, hogy egy

életen át keressük az „igazit”, vessük magunkat a gondviselő Isten ölé-be. Földi életünk szegénységének, teremtettségünknek elfogadása ez. Nem lehetek egyszerre két helyen, nem lehet két feleségem, két ha-zám,kétegyházam–írjaBarsiBalázsatya. Egy egyházmegyének nincs két püspöke, egy egyházközségnek két parókusa. Ha megfelel az evangélium követelményeinek, miért ne végez-ném a munkámat éppen ott, ahol va-gyok, abban a családban, egyházban, és éppen azzal, aki mellettem van, azzal a házastárssal, pappal. Nem ke-resünk-e túl könnyen önigazolást arra, hogy templomot, papot, házastársat, hazát cseréljünk?

Itt és most gazdája az egész lelki-pásztori munkának a püspök, s akikre rábízta a feladatot: helynök, bizott-ság, kerületi megbízottak, együtt a papok és civilek. A megbízatásról nem lehet egyszerűen lemonda-ni, hanem csak hűtlenül elhagyni –megbízatást, házastársat, mindent. Mint egyházmegyei családreferens,

bízom Benned és számítok Rád, Te,aki épp olvasod e sorokat. A háttér, a jászol már megvan: a pasztorális iroda (H.E.P.I.), CsaládpasztorációsBizottságunk és az Agora működik.Hívom az egyszerű pásztorokat, ci-vileket és papokat a jászolhoz, hogy abba friss szalmát tegyenek komoly és nehéz munkával, ötletelés és ja-vaslatok helyett, a napkeleti bölcsek legyenek gazdái a kincseknek, és mai Szent József is legyen köztünk, aki gondját viseli nagy családjának. Példamutatásoddal ösztönözz és mozgass, szervezz, tájékoztass, fogj össze, akit csak lehet, s néha kérdezz rá: Minden rendben, elvégeztük, amit kellett?

Egyet viszont nagyon kérek: Maradj a kuckódban, maradj a he-lyeden, egyházközségedben, pa-pod és püspököd mellett, mert a családpasztorációs munkavégzés helye pont ott van, ahol most vagy. Ott, abban a „barlangistállóban” születik meg az idén is Krisztus, az Örökkévaló Isten.

Szabados Viktor

A családközpontúlelkipásztorkodás alapelvei 5. A családpasztoráció feltételei – a fészek, ahol megszületik

NŐISZEMMEL

15

Laskay Anna

Nőioldal–BecsomagoltgondoskodásHárman üljük körül az asztalt, hónapról hónapra. Nők, feleségek és családanyák. Beszélgetünk. Sok-szor csak elmesélve a saját történetünket, segítjük egymást tovább.

Felfedezzük a közös szálakat, s rácsodálkozunk a külön-bözőségeinkre.Ötletetmerítünk,megerősítést kapunk,

mikor, mire van szükség. Gondolatainkat közreadva, remél-jük, sokan magukra ismernek, s „leülnek közénk”.

Anna:Ha végiggondolom a szentestéig vezető utat, na-gyon sok minden jut eszembe. Ti hogyan készültök a karácsonyra?

Ildi: Vasárnaponként összeülünk, s énekléssel, Biblia-ol-vasással családi estéket tartunk. Most már a nagy-lányom az, aki vállalja a felolvasást. Emellett tartjuk a szerdai, pénteki böjtöt. A lányunk ebben is a szi-gorúbb formát választja. Négyen négyféle vállalással kezdtünknekiaböjtiidőszaknak.Mindenkiamagafelajánlását teszi meg.

Andi: ABiblia-olvasásnálunkisegyközöstalálkozásipont.Mi mindig felajánljuk, hogy kiért imádkozunk. Érde-kes látni, hogy a gyerekek kit választanak. Mi érinti megőket,smiért!Szeretem,ahogyagyertyalángjakörégyűlvemeghittebbleszminden.Nálunkfonto-sak a karácsonyi illatok. Ilyenkor fahéjas, almás, téli illatok töltik be a házat.

A böjtben nálunk mindenki a szenvedélyei vissza-szorításáért igyekszik tenni. Ez a nyolcévesnél példá-ul a tévénézés visszaszorítását jelenti.

Anna: Mi eddig a kicsiknek nem adtunk külön feladatot a böjtre, de most mindenkit megkértem, hogy esté-regondoljavégig,mirőlakarlemondani.Perszeel-mondtam, hogy mi a böjti vállalás lényege. Érdekes, hogy a legkisebb ismennyire hozzá illő felajánlásttett,smennyiremegértette,mirőlszólmindez!

Ennek az időszaknak komoly kérdése számomra,hogymiahelyesmértékeaháztartásiteendőknek,a családanyaként való készülésnek. Mert szeretném, hogy „rendben legyenek a dolgok”, de jó lenne, ha eznemjelentenemegerőltetést,feszültséget,kime-rülést.

Andi: Én minden évben úgy kezdem, hogy elosztom a te-endőket,előretervezek.Denehézbeosztaniazidőt,merta főzés,adíszítéssokatveszel.Énacsoma-golásra issok időtszánok,mertszerintemez isazodafigyelésemetjelzi.

Anna: Én is azt érzem, hogy minden készülésemben a gondoskodásom nyilvánul meg. S a sokféle étellel, a szépencsomagoltajándékkalatörődésemetisaján-dékozom. Én most azt keresem, hogy mi az a mini-mum, amit feladatként el kell végeznem a nyugodt ünnepléshez, mert azt látom, hogy a lelkiek megélé-seazelsődleges.

Ildi: Nekünk közös családi program minden hétvégén a lakás díszítése. Én is szeretek mindent aprólékosan becsomagolni, bármilyen csekélység legyen is belül. Ezt mindig a férjemmel végezzük utolsó este, illetve inkább éjjel, amikor már nincsenek fenn a gyerekek. Nem lehet olyan nagy a lányunk, hogy ebben részt vegyen! Ez a rejtegetés, fáradozás hozzátartozik a karácsonyhoz.

Andi: Én nagyon szeretek adni. Nekem a karácsony érzel-mekkel van tele. Ilyenkor felszabadul a lelkem attól, hogy adhatok, s láthatom a családom örömét.

Ildi: Ha visszaemlékszem a gyerekkori karácsonyokra, bennemillatok,fények,színekjönnekelő.Savára-kozás izgalma, mert valami megfoghatatlan dolog-ra vágyunk. S aztán az a nyugalom, hogy ráérünk együtt játszani, együtt lenni. Abban bízom, hogy majd a gyermekeim is erre emlékeznek, mert az ajándék szinte lényegtelen.

AGORA

16

Napjaink informatika köré épülő világában a legfiata-labb gyermekek is otthonos környezetnek érzik a világ-háló számukra biztonságos és ellenőrzött körülmények között elérhető részét, és megfelelő magabiztossággal kezelnek egy számítógépet, a „facebook-generáció” köré pedig minialkalmazások egész tárházát fejlesz-tették már ki.

Ugyanakkor fennáll a kérdés, hogy az egyre fejlettebb grafikaivilágúvideojátékokmelletthogyanmaradhat-

nakfennezekazaprócska,néhabutánaktűnőalkalmazá-sok.Aválaszmegrázóanegyszerű, azemberalapvetőenszerettanulniésfejlődni.Adjamagátakérdés,hogyanfüggösszeatanulásésa„böngészős”játékoksikere.Atanulásifolyamatok kulcsfontosságú momentuma a motiváció és a megfelelőjutalmazásmegtalálása,amellyelelősegíthetjükatanuló bevonódását a tanulásba.

Miről is beszélünk olyankor, amikor azt mondjuk: ta-nulás? A tanulás egy olyan kondicionálási folyamat, amely során az egyén (nevezzük tanulónak) valamilyen isme-retanyagot sajátít el.A főképp tanítást, tehát az informá-ció strukturált átadását vizsgáló és alkalmazó pedagó-gia mellett a területtel legtöbbet foglalkozó tudományág a pszichológia, amelyben főleg a „behaviorizmus” nevűdiszciplina kutatói járnak az élen. A behavioristák, köztük a legnagyobb kutatók, mint például Skinner, Thorndike, illetve bizonyos formában Pavlov is a tanulási folyamatokra úgy tekintettek, mint operáns kondicionálásra, amely során az egyén megtanulja, hogy egy adott viselkedés egyedi kö-vetkezményekkel jár. Ez önmagában még nem jelenti struk-turált információ elsajátítását, ugyanakkor a mai napig ez jelenti minden tanulási folyamat alapját. Vannak természe-tesen olyan tanulási helyzetek, ahol a folyamatot nem kíséri láthatóviselkedésváltozás,ésazeredménycsakkésőbbje-lentkezik. Ha patkányokat hagyunk egy labirintusban sza-badonkószálniegyideig,majdkésőbbalabirintusvégébe

jutalmat helyezünk, ezek az egyedek hamarabb megtalál-jáka jutalomhozvezetőutat,mintazokatársaik,akikneknemvoltlehetőségükalabirintuskorábbifelfedezésére.Ezköszönthetőannak,hogyabóklászó,azazlátszólagsem-mit nem csináló patkány akaratlanul is mentális térképet készítettazútvesztőről,azazlappangó,úgynevezettlátenstanulást hajtott végre. Ahhoz persze, hogy ezt a kognitív információtelőhívja,szükségvoltajutalomjelenlétéreis.Acélzott (pl. iskolai) tanulás soránazonbannemalapozha-tunk kizárólag sem a viselkedésváltozással járó és próba-szerencse módszerre alapuló operáns kondicionálásra, sem pedig a látens, szabad felfedezésen alapuló tanulásra, mivel hiányzikbelőlükaz,amimegkülönböztetiatananyagotazinformációtólésazingertől,azazastruktúra.Hakétvagytöbb elem között különbségeket keresünk, akkor a vélet-lenszerű tippelgetés és próbálkozás csak nagyon sok időmúlvafogeredményrevezetni.Ámhatalálkozunkegyegy-petéjűikerpárral,ésnehezentudjukmegkülönböztetniőketegymástól, többszöri találkozás után ez már könnyebb lesz, hiszenmegtanuljukazaprónaktűnőkülönbségeketisész-lelni. Ezt a fajta tanulást nevezik perceptuális tanulásnak, az

Várkondi Gábor

Az onlinejátékok

sikeressége,

17

észlelt kép elemeit struktúrákba ren-dezve megtaláljuk azokat a pontokat, amelyek különbséget jelentenek két összetett kép között. Ilyen, amikor a fiatalsakkozómegtanuljafelismerniakirály és a vezér bábu közötti különb-ségetésalépéseikszabályszerűségét.

Ezekbenazigenegyszerű,univer-zális folyamatokban rejlik a minijátékok sikere. A felhasználó a közösségi ol-dalak vagy a tematikus játékoldalak valamelyik programjában random kattintgatva a próba-szerencse elvén ismerkedhet, explorálhat a játékme-zőben. Sokaknak ismerős lehet azérzés, beszélgetek valakivel, közben játszom, de igazából fogalmam sincs, mit csinálok. Látszólag. Ugyanakkor egy mentális térkép alakul ki a tanu-ló fejében, amelynek felhasználásával

egyre jobb lesz a játékban, persze csakmiutánamegfelelő szabálysze-rűségrerájött,azazmegtudjakülön-böztetni egyik betűt a másiktól. Dehol marad a jutalom?

Ahogy már említettem, a tanulási folyamatban kulcsfontosságú a juta-lom, mint pozitív megerősítés jelen-léte. A jutalomként több, formájában elkülönülő ingert ismegkülönböztet-hetünk, az informatika világában talán a leginkább az önjutalmazás adaptív formája alkalmazható. Vegyük például aWorldofWarcraftnevűonlinesze-repjátékot, ahol a játékosoknak külön-böző nehézségű célokat kell leküz-deniük, ezáltal egyre jobbminőségűmágikus tárgyakat szerezhetnek be. Azt gondolhatjuk, hogy ez önmagá-banjutalom,ámajátéknépszerűségeabban rejlik, hogy az így megszerzett tárgyak erősebbé teszik a játszhatókaraktereket, ezáltal újabb, nehezebb célokteljesítéséreteszikőtképessé.Aprogrambantehátazaleginkábbmű-ködő jutalom,hogyha teljesítekegycélt,akkorfejlődök,ésnehezebbcé-lok teljesítésére válok alkalmassá, azaz

adaptív önjutalmazást alkalmaz, mint ateljesítménymegerősítését.Amásikjutalom, amely kiválóan működhet,az egyszerű ingeralapú jutalmazás,azaz ha valamilyen célt elérek, jutal-mat kapok érte, azaz történik valami. Ilyen inger például a pasziánsz játék-ban,amikormegfelelősortrakunkki,és a lapok beúsznak a helyükre. Ez a jutalomszolgálazazonnalimegerősí-tésre,mígalapok„tűzijátéka”ajátékvégén a teljes siker jutalma.

A motiváció mint másik kulcsfon-tosságú momentum szintén meg-jelenik a programokban. Egyrészt a fent említett jutalmazási módszer tekintetében, másrészt a játszva ta-nulásnak köszönhetően. Több kuta-tás bizonyította, hogy a számítógép oktatási eszközként való felhaszná-lásával nő a gyermekekmotivációjaa tanulásra, hiszen magasabb fokú a bevonódásuk.

Összegezve tehát elmondható, hogy ezek az alkalmazások azért sike-resek, mert a legelemibb folyamatok során hatnak az elménkre, és mert mi sikeressétesszükőket.

avagyszeretünk-e tanulni?

Várkondi Gábor pszichológusFogadóórát tart az AgoraIfjúsági Információs és Tanácsadó Irodában(Nyíregyháza,Bercsényiu.13.)minden páros hét péntekén, 16.00–18.00 óra.E-mail: agora.pszichologus@gorogkatolikus.hu

HITÜNK

18

A zsinat újdonságának

forrásai

A II. Vatikáni Zsinat megértésében mindenekelőtt figyelembe kell

vennünk a negyvenes-hatvanas évek között már megfigyelhető konkrét,teológiainakisnevezhetőelmozdulá-sokat,melyeknagybanelőkészítették

a zsinat szellemiségét. Ezek között mindenekelőtt meg kell említenünka francia katolicizmust, közöttük is néhány olyan teológust, akik szerve-sen vették ki részüket a konkrét zsi-natimunkában is,pl.HenriBouillard,Jean Danielou, Henri de Lubac, Vedast Fesserd (mind szoros kapcsolatban Maurice Blondellel).Őket elsősorbanannak a teológiai megújulásnak (ne-vükiseztjelenti:NouvelleTheologie)avágyakötötteössze,amiegyrészrőlfelül akart emelkedni a skolasztikus gondolkodáson, másrészt közelíte-ni kívánt a modern világhoz, annak kultúrájához és a tudományokhoz. Sokan egy „második modernizmus” vészjósló jeleit látták kibontakozni! A római „hivatalos választ” a Huma-ni generis enciklika fogalmazta meg (1950.augusztus12.),melymegerősí-tette a dogmák változhatatlanságát, a Szentírás tévedhetetlenségét, a pápai főséget, s annak fontosságát, a teo-lógia oktatásában a skolasztika érvé-nyességét stb. Ennek következménye-képpen jó néhány neves teológusnak

kellett katedrájától megválnia: Chenu, Congar, de Lubac, Danielou. A meg-újulni vágyók szándéka azoban nem a modern társadalmak feltétel nélküli kiszolgálása volt, hanem sokkal inkább a keresztény igazságok újragondolása és újraértelmezése. Az az igény, ami a zsinat folyamán sok esetben meg is valósult. Mindez széleskörű ismere-tekkel, a bibliai, patrisztikus, középko-

ri források helyes ismeretével, s azok alkalmazásával, a Sensus Ecclesiae helyes megértésével meg is valósít-ható, ahogy azt pl. de Lubac meditá-ciói is mutatják. Hasonló úton haladt Danielouis, aki a távlatokban még szélesebb kapukat zörgetve, a nem-keresztény egyházakkal való konkrét párbeszédig, találkozásig jutott el. Mi-csoda újdonság! Hasonlóan néhány római teológus és egzegéta (Lyonnet, Zerwick)isebbenaziránybanhaladt.Ugyanígy a német nyelvterületen is megfigyelhetőek voltak a fejlődés ésamegújulniakaráselsőjelei,ateoló-giatörténetben (H. Rahner), filozófiaiés fundamentál-teológiai területen (K. Rahner), a dogmatikában (Balthasar,Ratzinger, Küng). Ezek mellett pedigigenfigyelemreméltóazahatás,amia protestáns teológia és gondolkodás világából érkezett (Barth, Bultmann,Bonhoeffer).

Minden változás és megújulni vá-gyás értékelésénél figyelembe kellvennünk a neves történész, G. Mar-tina szavait: „A változás nem jelenti a

múlttal való szakítást. Ahogy a törté-nelemben mindig történik, a haladás nemzárjakiafolytonosságot.Olykorazonban ez nem monoton és me-chanikus ismétlést jelent, s sokszor úgy mutatkozik, mint a háborút kö-vető időreoly jellemző tipikusmen-talitással való szakítás, s azon való túlemelkedés. Fáradságos útról volt szó, amelynek során a trienti egyház

eljutott a II. Vatikáni Zsinat egyházá-ig.Mindez azonban szükségszerűenfeltételezett egy nyitottabb és ob-jektívabb ekkleziológiát (LG), egy, atörténelmi dimenziókra érzékenyebb kinyilatkoztatás-fogalmat (DV), egy,a világban való egyházi jelenlét he-lyesebb és autentikusabb megértését (GS). Dokumentumok, mely egy fá-radságos iter(út) végállomását jelen-tik, amelynek tartalmát csak a távoli kiindulópontról figyelők lesznek ké-pesek megérteni és befogadni.”

A teológiának azonban elenged-hetetlenül fontos, hogy önazonossá-gának és helyes útjának megértésé-ben akár igen távolról induljon el.

(folytatjuk)

Dr. Seszták István

Visszatekintés a II. Vatikáni ZsinatraXVI. Benedek pápa a II. Vatikáni Zsinat kezdetének ötvenedik, a Katolikus Egyház Katekizmusa megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából a Katolikus Egyházban meghirdette a „hit évét”.

AJÁNLÓ

19

•Kiadja:AHAJDÚDOROGIEGYHÁZMEGYE•Honlapunkcíme:www.gorogkatolikus.hu•Aszerkesztőségcíme:4401Nyíregyháza,Pf.60.•Tel.: 42/415-901•E-mail: sajto@gorogkatolikus.hu•Számlaszám:CIB10702071-19204886-52300002•Arculat:ZadubenszkiNorbertésSzabóSándor•Tördelés:Projekt-TeamDTPStúdió•Készült:ImiPrint-Nyomda•ISSN:1416–793X•AGörögkatolikusSzemlemegrendelhetőpostánaszerkesztőségcímén,vagyelektronikusformábanasajto@gorogkatolikus.hucímen.Rendelésselkapcsolatosinformációa42/415-901telefononkérhető.

Egy októberi hétvége, amely családokról és házasokról szólt. Egy hely, ahol a gyerekek játszhattak, szüleik pe-

digaggódásnélkülfigyelhettekazelőadásokra,hasznosítvaazok fontos mondanivalóját. A Máriapócsi Lelkigyakorlatos és Zarándokház adott otthont az idei Házas Lelkigyakor-latnak, ahol a gyermekek játékában segítségünkre voltak a SzentMiklósÓvoda dolgozói, az előadásokban SzabóTamás atya, Szabados Viktor atya és Legeza József atya. Vezetésükkel körbejártuk a házasság fordulópontjait és krí-ziseit, felhasználva a biológia, a pszichológia, a teológia és a szociológia törvényeit.

Milyentitokzatosésserkentőaházassághajnalaazes-küvőután?Hogyanválikaházaspárcsaláddá,kisegyházzáa gyermekek érkezésével, és azok kirepülésével újra egy-másra találhat-e a két ember, akik azóta már sokat változ-tak, és nem ugyanolyanok, mint házasságkötésükkor voltak. Asokemlék,amelyösszekapcsoljaőket,erőtad-eahhoz,hogy újra megismerjék egymást? Érdekes kérdések, ame-lyekmindannyiunkatmegtalálnakelőbbvagyutóbb.Vasár-nap a családok már együtt töltötték a napot gyermekeikkel,

és a máriapócsi búcsúk hagyományaihoz híven gyónhattak, előadásthallhattakszakértőktől,mintSzékelyAndrásésdr.Papp Miklós atya. A püspöki Szent Liturgia után pedig püs-pöki áldással térhettek haza.

Egy ilyen hétvége után azt szerettük volna, ha minél ha-marabbújratalálkozhatnánkarésztvevőcsaládokkal,mi-nél több házasságba, családba elvihetnénk ezt az örömöt. Másoknak is elmondhassuk, hogy minden kapcsolat él meg hasonló gondokat, és már a választ is feltalálták rá, csak nyitottnak kell lenni a megoldásra, és természetesen a há-zastársunk, családtagjaink megismerésére.

2013 februárjában újra ránk talál a házasság hete, ame-lyet programunkkal mi is gazdagítani szeretnénk. A korábbi évekhez hasonlóan most is megszervezzük a házas lelki-gyakorlatunkat, egyben- és jegyben járók lelkigyakorlatát. Szeretettel várunk minden érdeklődőt 2013. február 17-én Budapesten, ahol Kruppa Levente atya vezeti gon-dolatainkat, és segít kérdéseinkre megtalálni a választ.

A Szórvány Pasztoráció szervezői

„…Hűségesenasírig”Házasok lelkigyakorlata – házasok búcsúja, 2012. október 6-7. Máriapócs

Áldott karácsonyt kívánunk!

MindenkedvesOlvasónknakkívánjuk, hogy a hit évébenlegyenhűtársukaszeretet!

a Szerkesztőség

A Szent Tamás Alapítvány (Nyíregyháza, Bercsényi u. 7.) az adózók felajánlásai által a 2010. évi szemé-lyi jövedelemadó 1%-ából 492.537,– Ft-ot kapott. A felajánlást az alapítvány teljes egészében a Szent MIklós Görögkatolikus Templomban folyó felújítási munkálatokra fordította. Köszönjük a felajánlásokat és kérjük a tá-mogatókat,hogyakövetkezőadóbevalláskoristámogassákadójukkaltemplomunkat,hogyvalóbanméltóle-hessen arra, hogy Isten hajléka legyen. Miló Miklós kuratóriumi elnök