KÉPEK A HAJÓZÁSTÖRTÉNETÉBŐL

i)i4

GÖRÖG ÉS RÓMAIHAJÓK

© Magyar Diafilmgyártó VállalatBudapest, 1986

A Földközi-tenger keleti medencéje a civilizációegyik bölcsője. Az ókori görög és római kultúra törté-netében meghatározó szerepet játszott a hajózás. Soro-zatunkban az ekkoriban használt néhány legfontosabbhajótípust mutatjuk be.

Az Égei- és Adriai-tenger partját hajóépítésre kívá-lóan alkalmas tölgy, fenyő stb. erdők borították. Abőven rendelkezésre álló nyersanyag lehetővé tette,hogy viszonylag korán: i. e. 2000 körül Krétán kiala-kuljon a mai napig is használat os hajószerkezet, mely-nél a hosszú gerinc re hajlított-faragott bordákat illesz-tettek, majd beborították vízmentesen illeszkedő desz-kákkal (palánkokkal). Az ókorban két fő hajótipusalakult ki, a hadi és a kereskedelmi hajó. (Hosszú éskerekhajók.)

A hadihajók hosszú, keskeny, sekély merülésű alkot-mányok voltak. Hajtásukat - elsősorban - evezőkbiztosították. A mintegy 50 négyzetméter felületű, tég-lalap alakú keresztvitorlát csak hátszélben tudtákhasználni. Az ókori hadihajók fő fegyverzete a gerincelejére szerelt - fémből vagy fémpántokkal megerő-sített gerendákból készült - döfőorr volt. Ennek se-gítségével lékelték meg és süllyesztették el az ellensé-ges hajókat, vagy törték el evezőiket, így csökkentvemozgásképességüket. Harc közben a vitorát és az ár-bocot leszerelték, csak az evezősök hajtották a hajókat.A sebesség - megfeszített ütemű evezésnél - alig 8kilométer volt óránként. Az evezőket eleinte egy sorban(monera) helyezték el, oldalanként 20-25-öt. A sebes-ség növeléséhez több evezősre lett volna szükség, azon-ban a hosszúságot - részben stabilitási, részben pedigszílárdságt okokból - már nem lehetett tovább nö-velni. Ezért az evezők kezelőit a helyhiány miatt előbbkét (diera) , majd három (triera) sorba, egymás föléültették. Ebben az elrendezésben a trieráknál mód nyíltakár 150 evezős elhelyezésére is. Egyes ókori ír6k be-számolnak hatalmas, 5-50 evezősoros hajókról is. Ezeképítésmódja azonban ma már rekonstruálhatatlan.

A hadihajók átlagos hossza 25 méter, szélessége 3-5méter volt, merülésük és víz feletti oldalmagasságukritkán haladta meg az 1 métert, A 6-7 méter hosszúevezőket rabszolgák, hadifoglyok és hadiszolgála tra kö-telezett görög polgárok kezelték. Ez utóbbiak szükségesetén fegyverrel is segítették a fedélzetre beosztott10-20 katonát.

A római hajókon - bár méreteik lényegesen nemváltoztak - néhány érdekes szerkezet növelte a harcihasználhatóságot, A hajók orrán megjelentek a gyújtó-anyagokkal telt agyagedényeket. dárdákat és kőgolyó-kat hajító - a szárazföldi harcokban már jól bevált -katapultok (hajítógépek). Ezeket alkalmassá tették arrais, hogy hosszú kötélre erősített horgonyt lőhessenek ki,melynek segítségével odahúzták az ellenséges hajót, ésfedélzetére egy csapóhidat (corvus) ej tettek, ezen átazután a szárazföldi harcban legyőzhetetlen légioná-riusok (a világ első tengerészgyalogosai) elözönlöttéka hajót, és kézitusában döntötték el a csata sorsát.Segítségükre voltak ebben a fedélzeten épített harcitoronyban elhelyezkedő íjászok és dárdavétők is.

A görög kereskedelmi hajók hossza alig érte el a 20métert. átlagos szélességüle 6 méter körüli. merülésüka hadihajókénál nagyobb, mintegy 1,5 méter volt. Az1-200 tonnás rakományt a hajóoldalra szerelt vessző-fonattal vagy léckorlátra erősített ponyvával védték afelcsapódó hullámoktól. Evezőket csak a kikötőkbenhasználtak, útközben kizárólag a vitorla hajtotta ahajókat, 10-11 kilométeres maximális sebességgel. Ahadihajókéhoz hasonló méretű vitorla csak hátszélbentette lehetővé a haladást, kedvezőtlen szélben lehor-gonyeztak. így várva ki a megfelelő időjárást.

A római kereskedelmi hajók vitor1ázata már kor-szerűbb volt. Az orr-rész elé nyúló rövid árbocra a kor-mányzást segítő, kisméretű, négyszögletes, úgynevezettartemon vitorlát függesztettek (ezt természetesen ahadihajókon is használták). Gyenge szélben a fővitorlafölé két kisméretű, háromszögletű csúcsvitorlát lehetettfelhúzni. A 30-40 méter hosszú, 7-10 méter széleshajók átlagos teherbíróképessége mintegy 300 tonnárabecsülhető. A korabeli leírások beszámolnak- rendkívüliméretű vitorlások ról is. Feljegyezték, hogy az egyikilyen jármű 800 tonna lencsét és egy 500 tonnás már-ványobelíszket is szállított Heliopoliszból Rómába.

1. Görög egyevezősoros hadihajó (mon era) , i. e. VIlI. sz.2. Görög kétevezősoros hadihajó (diera),

i. e. VII-VI. sz.3. Görög háromevezősoros hadihajó (triera), i. e. VI. sz.4. Görög kereskedelmi vitorlás, i. e. VII-VI. sz.5. Római háromevezősoros hadihajó (triremis) i. e. 1. sz.6. Római kereskedelmi vitorlás, i. e. 1.-i. sz.!. sz.

Rajzolta: Marjai ImreSzövegét írta: Serényi Péter

Szerkesztette: Ruzicska Józsefné