Szerkesztőigondolatok

h́ ́ b

2019. AUGUSZTUS – TAMMUZ-AV 5779. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XVII. REG. ÉVF. 8. SZÁM, 279. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓ

An a p o k b a ne-mailt kap-tunk Izraelből.

Régi ismerősök, aKomáromból szár-mazó Deutsch családjelezte, útjuk ismétBudapest felé vezet.Emlékszem első látogatásukra,amikor vagy másfél évtizede a Men-házban találkoztunk. Nem jötteküres kézzel, számos fénykép és tör-ténet volt útipoggyászukban a há-ború előtti zsidó életről, a Klapka térközeli cukorkás boltjukról. Vannaklátogatók, akik egyszer eljönnek agyökereket kutatni, talán felirat-koznak a Hitközségi Híradó címlis-tájára, s többet nem hallunk felőlük.Deutschékról ez nem mondható el.Az elmúlt években több alkalommalis visszatértek hozzánk, elhozták aDuna és a Vág folyók összefolyásá-hoz a következő generációk tagjaitis. A legmeghatóbb történetem2007-re nyúlik vissza. Egy rövidszakmai úton jártam a haifai Techni-onon, az egyik este a Deutsch házas-pár autóba ült és eljött meglátogatniaz egyetemi campusra. Legalábbolyan jót beszélgettünk múltról, je-lenről és jövőről, mint most Buda-pesten. Adja az Ö.való, hogy mégszámos alkalommal futhassunk ösz-sze akár idehaza, akár a Szentföldön.Kedves Olvasóink, ha Komárombanvagy a közelben járnak, jelezzék,örömmel találkozunk Önökkel! �

„Fagylaltgyár” a mosávban

� Megható történettel jelentkezik Kóser konyha rovatunk a 7. oldalon. Az alapításá-nak 70. évfordulóját ünneplő kis izraeli település, Safir helytörténetének színes (he-lyesebben mondva jeges) mozaikjához kötődik augusztusi receptünk. A történetteltisztelgünk a mosáv vidékeinkről származó alapítói előtt.

Zsidó Kultúra Európai Napja

AKomáromi Zsidó Hitközség idén is csatlakozik a Zsidó Kultúra Európai Napjarendezvénysorozathoz, 2019. szeptember 1-jén, vasárnap minden érdeklődőttisztelettel várunk a Menház Zsidó Kulturális és Közösségi Központba.

Program:11:00 – Kicsik és nagyok – zsidó közösségek 30 évvel a rendszerváltás után - ke-

rekasztal beszélgetés11:00 – Gyermekprogram a közelgő nagyünnepek jegyében12:00 – Kóser ebéd – előzetes regisztráció szükséges 2019. augusztus 25-ig a ki-

le@menhaz.sk címen vagy a 7731-224-es telefonszámon13:00 – Elul hónap és ünnepváró 13:30 – A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl –

Gottdank Tibor könyvének bemutatója 14:15 – Zsidó nők – Szunyogh Szabolcs új könyvéről beszélgetünk15:00 – A Kehila – közösségért díjak átadása15:30 – A Daniel Klezmer Band SZÓL A KAKAS MÁR című koncertje. Az együttest 2017 februárjában alapította Szurasenkó Dániel Miskolcon azzal a céllal,

hogy népszerűsítse a klezmer zenét és a zsidó kultúrát. Észak-Magyarország egyetlen klez-mer együttesének tagjai egytől egyig professzionális zenészek, akik egyedi módon prezen-tálják a zene sokszínűségét!

A részvétel díjtalan. A programváltozás jogát fenntartjuk. Támogatók: KomáromVárosa, Bethlen Gábor Alap, MAZSIHISZ, Kisebbségi Kulturális Alap, Ezra Alapítvány,JHF. Programunk vendége a Budapesti Zsidó Hitközség Zuglói körzete. �

-p-

PASZTERNÁKANDRÁS

2 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. AUGUSZTUS

KÖZÖSSÉG | HÍREK

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tő sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dó Hit köz -ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tőnk fel újí tá sát.

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP SlovakiaNem zet kö zi át uta lás kül föld ről:Cí m: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

A HH-t, a Shalom klubot és a KZSH-ttámogatták: Biringer család (Mexikó) ésanonimitásukat kérő adományozók.Köszönjük!

�A nyár folyamán sok látogató kereste

fel a Menházat. Nálunk jártak többekközött Biringer Mór leszármazottaiMexikóból.

�Zólyomban szeptember 10-én tarta-

nak megemlékezést a Holokauszt em-léknapja alkalmából. A nevek olvasásá-val egybekötött eseményre hitközsé-günk is meghívást kapott.

�Zürichben megszületett Madeleine és

néhai Alexander (Sándor) Pasternák he-tedik unokája. A szülőknek, NathaliePasternáknak és Dan Deutschnak szívbőlgratulálunk harmadik gyermekük, MatanSimon születéséhez.

Hitközségi Híradó – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja, alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk),Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ: Saláth Richárd,olvasószerkesztõ: Vadász Magda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás: Nec-arte Kft.,Komárom, a KZSH címe: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült,kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Támogatóink / naši sponzori:

Fa li új ságrö vid hí rek

� Korabeli képeslap a 2000-es évek első feléből, mely a Komáromi Zsidó Hit-község kiadásában jelent meg. A bal oldali képen a tetőfelújítás utáni, még azépület külsejének tatarozása előtti állapot látható. A zsinagóga belsejét ábrázófelvételen felfedezhető a korábbi beázások nyoma. A Schnitzer Ármin Mikro-múzeum gyűjteménye részben már az új tárlókba került, részben fennmaradt azeredeti kiállítás az egykori iroda melletti kisteremben. A zsinagóga textíliái méga régiek. A képeslapot Saláth Richárd tervezte.

Közösségi mozaik - kép(ek) a hitközség múltjából -

„Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúrynárodnostných menšín“

Nagyünnepielőzetes

Rosh Hasanah – a zsidó újév 2019.szeptember 29-én, vasárnap este kez-dődik. 18:00-tól ünnepi imára várunk

mindenkit Riszovannij Mihály és Balogh Ist-ván vezetésével. Ezt követően vacsora lesz aWallenstein Zoltán teremben. A részletesimarendet szeptemberi számunkban közöl-jük. Ünnepeljenek Önök is velünk! �

2019. AUGUSZTUS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 3

KÖZÖSSÉG | INTERJÚ

Az első kőszínházi bemutatóm a po-zsonyi Astorkában volt, idén búcsúztam aszintén Shakespeare vígjátéktól, a Szent-ivánéji álomban Hippolyta és Tündér vol-tam hét éven keresztül.

Magyar és szlovák színpadon is feltűnikegyszerre. Mennyire nehéz feladat ez?

Szerencsémre aktívan gyakorolhatommindkét nyelven a színjátszást, mivelnem csupán magyar színházakban szere-pelek, de a budapesti Vertigo SzlovákSzínház állandó vendégei közé tartozom.Számomra mindkét nyelven öröm a hiva-tásom, hiszen az első néhány évben szlo-vák nyelven sajátíthattam el az alapokat,majd magyarországi színházaknál is töl-töttem az egyetemi gyakorlatomat. Nemteszek különbséget a két nyelv között. Aszlovák előadások előtt gyakran a ko-csimban hangolódom szlovák zenék hall-gatásával az estére, mivel ezt a nyelvet amindennapokban kevesebbet használom.

Milyen tervei, felkérései vannak a kö-vetkező évadra?

A következő évad szinte összefolyt a ta-valyival, hiszen mindössze két hetem ma-radt a “regenerálódásra”. Július 25-én lesza Liliom szentendrei bemutatója, majd 27-től már próbálok is idehaza KomárombanSoóky László Papa, ha meghal című darab-jában, aztán Egressy Zoltán Portugáljában

Masni szerepét a Bartókban, Dunaújváros-ban, aztán Móricz Zsigmond Nem élhetekmuzsikaszó nélküljében a salgótarjániZenthe Ferenc Színházban, végül pedigHáy János Utánképzés ittas vezetőknek cí-mű keserű komédiájában Jókai Annát,szintén Dunaújvárosban.

Nemrégen Perczel Zitáról készítettszíndarabot. Hogyan jött ennek az ötle-te? Milyen volt a visszhangja?

2016-ban, a téli szünetben egy éjszakanem tudtam aludni, kapcsolgattam a te-levíziót, épp a Perczel Zita életéről szólódokumentumfilmet adták. Nem hagyottnyugodni a dolog, mivel nagyon érdekes-nek találtam a színésznő életét. Elkezd-tem utánajárni, ki is volt ő valójában, éssok érdekességet találtam róla. Nem sok-kal később megszereztem az életrajzikönyvét, és elkezdtem megírni a mono-drámát. Segítségemre volt dramaturg-ként Balassa Eszter, aki a későbbiekbenalkotóként is velünk maradt. Ekkortájt le-hetőségünk nyílt Dobri Dániellel és Su-lyok Benedekkel 2017-ben egy nyári ösz-töndíjra a Római Magyar Akadémián,mindkét fiatal zeneszerző segítette amunkámat, így összeállt az előadás. Kétkülönböző alkalommal töltöttük meg aRómai Magyar Akadémia nézőterét nem-zetközi közönséggel, amelynek remekvisszhangja volt. Puskás István igazgató

úr és Hervé Lóránth Ervin kulturális at-tache is mindenben támogattak minket.Ennek ellenére a család, ámbár még amásodik bemutató után is ujjongott, és azelőadás plakátját kedves szavak kíséreté-ben szignózta, néhány nappal későbbvisszavette a jogokat, így soha többé nemjátszhattam el azt. Még annak ellenéresem, hogy Perczel Zita egy nagyon kedvesbarátnője Bárdos Judit (Perczel Zitakönyvének szerkesztője), illetve kedvesférje Kelemen János (a Római MagyarAkadémia volt igazgatója) igyekeztek se-gíteni az előadás továbbjátszásában. Má-ig érthetetlen ez a kellemetlenség, legin-kább azért, mert nagyon sokan várták,sok helyütt már le volt szervezve a fellé-pésem. Szerencsére most az élet valóbankárpótolt! Boldog vagyok a díjamtól, úgytűnik, végre kiegyenlítődnek a dolgok!

A napokban díjat nyert A PÁSZTOR cí-mű filmmel. Hogyan került ebben a pro-dukcióba? Milyen szerepet alakít? Mikorés hol láthatja a közönség?

Ősszel kaptam a felkérést. Illés László afilm rendezője keresett meg, Boros Máriaajánlott neki, majd az egyeztetés után el-olvastam a forgatókönyvet. Nagyon örül-tem a lehetőségnek, hiszen ez volt az el-ső nagyjátékfilm, amelyben lehetőségetkaptam. Juditot, egy zsidó lányt alakítok,az ő szenvedéstörténetét láthatják a né-zők. A film a második világháború idejénjátszódik.

A Skandináv Nemzetközi Filmfesztivá-lon lesz a világpremier, ugyanott, aholdíjaztak is bennünket. Reményeim sze-rint hamarosan idehaza is láthatja a kö-zönség! �

PT

Díjat nyert A PÁSZTOR című filmmelBeszélgetés Jókai Ágival

Jókai Ági vagyok, 28 éves, Komáromból származó színésznő. Színházi szerepe-im közül nagyon sok szép feladatom volt már. A legutóbbi Molnár Ferenc Lili-omjának Marikája. Említhetném Shakespeare Vízkeresztjét is, ahol Máriát ala-

kítottam, vagy Háy János Rák Jóska, dán királyfi című darabjában Ágicát, illetve Ta-mási Jégtörő Mátyásában Mártát.

Dér Asia felvétele

(Fotó: Benkő Péter)

4 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. AUGUSZTUS

KÖZÖSSÉG | INTERJÚ

Emellett számos kutatási projektben isrészt vettem, 2019 februárjától pedig aPost Bellum nevű szlovák NGO munka-társa is vagyok.

Mi motiválta, hogy a vészkorszak ide-jét válassza kutatásai fő témájának?

Valójában elég sokáig csak sodródtamaz árral, mert nem tudtam, hogy mi aka-rok lenni, ha „nagy leszek“. A társadalmiigazságtalanságok mindig foglalkoztat-tak, és volt, illetve van is bennem egy jóadag küldetéstudat, hogy a körülöttemlévő világot próbáljam jobbá, elfogadób-bá formálni. Szerencsémre egy idő utánmegtaláltam ehhez a legtesthezállóbb té-mát, amely azóta a hivatásommá is vált.Ezt annak köszönhetem, hogy 2007-benelmentem a Holokauszt Emlékközpontbaaz Anne Frank - Történelem a mának cí-mű kiállítás tárlatvezetői képzésére. Tet-szett a téma is, de a fő motiváció akkor azvolt, hogy megtanuljak előadni, ugyanisszörnyen lámpalázas voltam, ha többember előtt kellett beszélnem. Ezt sike-rült is legyőznöm, és azzal a lendülettel„ott ragadtam“ az Emlékközpontban.Előbb a vándorkiállításokon vezettem,aztán már az állandón is, és egyre mé-lyebbre ástam magam a holokauszt tör-ténetébe. Aztán egyszer csak azon kap-tam magam, hogy valójában ezzel akarokfoglalkozni, csak akkor még nem tudtam,milyen keretek között, hiszen azzal min-denki tisztában van, hogy történészneklenni nem épp a legegyszerűbb vagy leg-jövedelmezőbb foglalkozás. De valahogymindig adódott lehetőség, hogy folytas-sam, most meg már a doktorimon dolgo-zom. A legjobban annak örülök, hogyennyi idő után is úgy érzem, hogy to-vábbra is ezzel a témával szeretnék fog-lalkozni, nem fáradtam bele. Eddigi pá-lyafutásomon persze sokan segítettek ésinspiráltak, közülük két embert minden-

képp szeretnék kiemelni: Molnár Juditot,a témavezetőmet, és Pető Andreát, aki aCEU-n volt a tanárom, és azóta is sok kö-zös projekten dolgoztunk együtt.

Melyek az eddig megjelent főbb publi-kációi?

Mivel igen sokféle intézménynek dol-goztam, a történészi munka sok oldalátmegismerhettem és kipróbálhattam,mindet fontosnak tartom: a kutatást éppúgy, mint az oktatást és az ismeretter-jesztést. Ezért itt is három csoportba so-rolom a publikációimat.

Kezdem a kiállításokkal: 2012-ben és2014-ben az Élet menete számára készí-tettem két kolléganőmmel két kiállítást,Elhurcolt életek és Válasz-utak címmel.2014-ben, a holokauszt 70. évfordulójánpedig Gödöllőn rendeztem egy időszakikiállítást Törött emlékek - A gödöllői zsi-dók története címmel.

Saját kutatásomon alapul több megje-lent (és előkészületben lévő) tanulmá-nyom, ezek közül csak kettőt emelek ki:2017-ben jelent meg „Abandoned, Con-fiscated, Stolen Properties: Jewish-Gen-

tile Relations in Hungary as Reflected byRestitution Letters“ c. írásom a Holoca-ust Studies: A Journal of Culture and His-tory Hana Kubatova és Jan Láníček általszerkesztett különkiadásában. Tavaly pe-dig a Randolph L. Braham professzor ál-tal szerkesztett Tanulmányok a holo-kausztról IX.-ben kiadták „Az ElhagyottJavak Kormánybiztossága és a holokauszttúlélőinek kárpótlása Magyarországon1945-1948“ c. tanulmányomat.

Végül tavaly óta ismeretterjesztő cik-keket is publikálok. Az első lehetőséget aszlovák HistoryWeb.sk oldalon kaptam,ahol azóta három cikkem jelent megszlovák nyelven. A legutóbbit kedves ba-rátom, Jakub Drábik szlovák történészfordította, címe: Najprv deportovali ži-dov, potom nemcov (https://history-web.dennikn.sk/clanky/detail/najprv-de-portovali-zidov-potom-nemcov). Ma-gyarul az Újkor.hu portálon Fóris Ákosrovatvezető tette közzé egy írásom „Méga legrosszabb németországinál is rosz-szabb“: a monori gyűjtőtábor történetecímmel (http://ujkor.hu/content/meg-legrosszabb-nemetorszaginal-rosszabb-monori-gyujtotabor-tortenete). Angolulpedig Wolfgang Schellenbacher segítsé-gével a European Holocaust Research Inf-rastructure dokumentumblogján publi-káltam: Pecunia Olet: Aryanizing JewishShops in Gödöllő (https://blog.ehri-pro-ject.eu/2019/03/05/pecunia-olet/).

Az idei magyarországi Holokauszt em-léknap alkalmából egy figyelemre méltócikke jelent meg egy nagy portálon a vi-lághálón. Kérem, foglalja ezt össze olva-sóinknak. Mi indította a cikk megírásá-ra? Milyen visszhangot kapott?

Ezt a cikket több okból is meg kellett ír-nom. Egyrészt nagyon elegem volt, hogyszinte minden fórumon ugyanazokkal azantiszemita hozzászólásokkal lehet talál-kozni, amikor feljön a holokauszt és amegemlékezés témája. Ezt tetézte, hogyegy ideje sokat beszélgettem az ismeret-terjesztésről mint történészi feladatrólJakubbal.

Folytatás a következő oldalon.

A társadalmi igazságtalanságok mindig foglalkoztattakBeszélgetés Klacsmann Borbálával

Klacsmann Borbála vagyok, történész. Az ELTE-n végeztem történelem és nép-rajz szakon, majd a CEU-n folytattam tanulmányaimat kétéves történelem mes-terképzésen. 2015 óta a Szegedi Tudományegyetem Történelem szakának Je-

lenkortörténeti tanszékén vagyok doktori hallgató. Az elmúlt 12 évben szinte csak a zsi-dó történelemmel és holokauszttal foglalkozó intézményeknél dolgoztam, köztük aHolokauszt Emlékközpontban, az Anne Frank Háznál és a Yad Vashemnél.

2019. AUGUSZTUS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 5

HITÉLET | RÉGIÓ

Folytatás az előző oldalról.Ő bátorított, hogy írjak efféle cikkeket,

mondván, hogy ha én nem írom meg,más nem fogja. Ez persze tovább ösztö-nözte a küldetéstudatomat. Végső lökés-ként pedig megláttam egy holokausztrólszóló posztot egy több mint 400 ezer főtszámláló magyar Facebook-csoportban.Pontosabban alatta a kommenteket: ottvolt az összes antiszemita toposz és a tu-datlanságból, téveszmékből táplálkozómegjegyzések. Elég volt ezeket kiírnom,és meg is volt a cikk vázlata.

A cikkre meglepő módon kizárólag po-zitív visszajelzéseket kaptam. Többenmegkerestek e-mailben vagy a Facebo-ok-on, hogy köszönetet mondjanak, vagymegosszák velem a családjuk történetét.

Rengetegen megosztották a cikket, köz-tük a tanáraim is, aminek külön örültem.Természetesen a cikk hivatalos Facebo-ok-megosztása alatt kaptam hideget-meleget, ami azonban további ötleteket isadott, hogy miről lehetne még írni. Szó-val tervezem a folytatást.

Milyen tervei vannak a jövőben?Minden. Folytatni mindazt, amit el-

kezdtem: kutatni, írni, tanítani, ismeret-terjeszteni, könyvet szerkeszteni, konfe-renciákat szervezni, előadni, kiállításo-kon dolgozni, stb. Ideális esetben egyemlékhelyen szeretnék dolgozni, aholminderre lehetőségem lenne. �

PT

Meghívó DebrecenbeXX. határon túli nemzetközi

konferencia - 2019. szeptember 5-7.

Kedves Hittestvéreink! Kedves Barátaink! Engedjétek meg, hogy ezúton invitáljunkbenneteket az immár huszadik alkalommal megrendezésre kerülő határon-túliés magyarországi zsidó hitközségek és szervezetek konferenciájára. A konferen-

ciánk témája: Zsidó közösségeink vallási és kulturális öröksége a turisztika jegyébe.Olyan előadásokat, hozzászólásokat várunk tőletek, melyek során ismertetitek a kon-

ferencia résztvevőivel azon vallási és kulturális értékeiteket, melyekre építve mások szá-mára vonzóvá és bemutathatóvá teszitek a saját közösségeiteket. Mindemellett, a kon-ferencia alkalmával próbálunk különleges programokkal, helyszínekkel, és érdekes elő-adásokkal szolgálni számotokra. Bízunk abban, hogy felhívásunkra sokan jelentkeztek,akár előadóként, akár résztvevőként, várjuk a visszajelzéseteket. Találkozónkra szere-tettel várunk miden olyan hitközséget és zsidó szervezetet, akik közös ügyeinken gon-dolkodva egy kellemes és tartalmas hétvégét kívánnak eltölteni Debrecenben.

Bízom abban, hogy idén is sokan elfogadjátok meghívásunkat, és újabb eredményeskonferenciának adhatunk otthont.

Hittestvéri üdvözlettel:Horovitz Tamás, elnök

Az érdeklődők a KZSH titkárságán jelentkezhetnek a kile@menhaz.sk címen. �

KirándulásBudapestre

Szeptember 1-től 9-ig rendezikmeg Budapesten a 22. Zsidó Kultu-rális Fesztivált. A Komáromi Zsidó

Hitközség kellő számú jelentkező ese-tén kirándulást szervez 9-én, hétfőn.

Tervezett program:14:00 – Indulás busszal a Menház elől16:00 – Program a zsidónegyedben és

étkezés az S12 kóser pizzériában19:00 – Zerkovitz Béla, a slágergyáros -

koncert a Hegedűs Gyula utcai zsinagógá-ban Szereplők: Koltai Róbert, Kun ÁgnesAnna, Fellegi Balázs, Nógrádi Gergely.

A részvételi díj támogatóinknak kö-szönhetően 10 EUR. Jelentkezni augusz-tus 27-ig lehet a KZSH titkárságán, vagya kile@menhaz.sk címen. �

85. fejezet: A tudomány malmai

(2012. augusztus 31.)

Ahét közepén elbizonytalanodtam, atudomány malmai a szokásosnál islassabban őröltek. Valahogy semmi

sem akart a normális kerékvágásba visszazökkenni. Ültem az iro-dában, kattintgattam a számítógépen, irodalmaztam, s azon töp-rengtem, mit is kéne másnap reggel elkezdenem a laborban. Ami-kor szerdán az atomi erőmikroszkóp is elkezdett gyengélkedni, shatórás megfeszített küzdelem árán is csak 1,5 használható felvé-telt sikerült kiszenvednem a megbolondult vezérlőprogramnakköszönhetően, reményt vesztve kullogtam vissza a másodikra.

Hátra volt még a csütörtök, a hét utolsó munkanapja. Reggel ki-nyitottam a szemem, az első gondolat, mely átfutott az agyamonaz volt: “Érdemes-e egyáltalán bemennem?” Nem volt sok időmtöprengeni, megszólalt a telefon. Az egyetemi kolléga, azzal indí-totta a napot, hogy elveszett az egy hónapja leadott mintám, s haarra járok, próbáljam megkeresni az asztalán sorakozó rengeteg-ben. Ólomnehéz léptek a 61-es megállójáig, „tényleg a jó buszraszálltam” – életérzés a 12 perces út során, fullasztó átkelés a 4-esút felett átívelő gyaloghídon.

„Most már beléptem a kapun, nincs visszaút.” – nyugtáztam le-mondóan, miközben felmutattam az útlevelem az őröknek.

Első utam a -2 szintre vezetett. “Hát nincs meg a mintád!?” –sajnálkozott a műszer mellett a negyvenes-ötvenes éveiben járókutató. Kb. 1,5 perc alatt ráakadtam az asztal egyik szegletén. “Vanremény, az első sikeres kutatási feladat a héten!”.

Felérve a másodikra, monitort cipelő főnökömbe botlottam.„Ezt neked akarom adni! A gépedhez tegyük vagy az STM-hez?”„Természetesen a műszerhez, el kél ott egy nagyobb!” – vágtamrá oly meggyőzően, fókuszba helyezve a tudományt az önös érde-kekkel szemben.

„Beszélnünk kell ma egy-két dologról!” – fűzte hozzá, mi-közben átvettem tőle a képernyőt. „Máris, csak hozom a jegy-zetfüzetem!”

Percek múlva állok a szobája ajtaja előtt. Nem tudom, más hogyvan vele, de nekem mindig gyomoridegem van az ilyen előre vár-ható, de mégis hirtelen „akkor most megbeszélünk” projektekelőtt. Fura, ez az érzés független a földrajzi elhelyezkedéstől, lehetRamat Gan, Budapest, Szarvas… Kicsit a tábori, madrich gyűlése-ket és feedbackeket idézik fel bennem ezek a jelenetek. Amikor tevezeted a gyűlést vagy te adsz visszajelzést, az olyan egyszerűnektűnik, okosakat, jól hangzó dolgokat kell mondani, s akkor nem

lesz probléma. A másik oldalon viszont, izzasztóbb a helyzet. Min-den mondatát át kell gondolnia az embernek, elég egy rosszul ki-mondott fél szó, s nem várt irányba indulhatnak az események.

„Nagy levegő, kopogás, benyitás” – az ötödik percben már kez-dem érezni, talán ma sem hangzik majd el, hogy „András, pálya-tévesztés volt vegyésznek menned”. Három különböző témát be-szélünk át aprólékosan, majd egy elektroműszerész műhelyébentöltjük el a délelőtt hátralévő részét. Igazi „szaki-világ”, azt hi-szem utoljára a Pusztaszeri úton, az ötös épület műszerész biro-dalmában láttam hasonlót. Hatalmas, fiókos szekrényekben sora-koznak az áramköri elemek, csavarok, apró kis kütyük. Mindenannyira rendezett, szervezett, kicsit az az érzésem, mintha nem isIzraelben lennék. Alig egy óra alatt kezemben a kis, helyben össze-rakott műszer, mely kutatótársam lesz az elkövetkező hetekben.Kezdem egyre jobban érezni magam.

Kettőre transzmissziós elektronmikroszkópiai (TEM) mérőidőt„bookoltam”, kis késéssel meg is érkezik az operátor, s neki látunka még vasárnap elkészített minták vizsgálatához. Alig telik el tízperc, csörög a mobilom. A szomszéd laborba hívnak, ahol a reggelmegtalált mintámat tanulmányozzák nagy-felbontású pásztázóelektronmikroszkóppal (HR-SEM). Egy hónapot vártam erre, spont most amikor a TEM-nél is ott kéne ülnöm. Cikázom a két la-bor között az alagsorban. Időnként felpattanok, s egy “sorry” kí-séretben átszaladok két ajtóval arrébb, tájékozódni a fejlemények-ről. Mindeközben persze ott zakatol az agyamban, hogy az új mű-szerrel csak egy mérést végeztem, s mit is kéne most odafent ten-nem, a mi laborunkban.

Pörög a tudomány, dőlnek a mérési eredmények miden irány-ból. Jók, kevésbé jók, de özönlenek. Miközben felfelé tartok a lif-ten, elönt egyfajta boldogság érzés. Örülök, hogy vegyész let-tem, kutató.

Az időm sajnos limitált, félbehagyom az eredmények rendsze-rezését. Pilkhaz kollégámmal nyugtázom, hogy mint a Szovjet-unióban mondták: “majd a jövő héten” befejezem. Bnei Brakbavagyok hivatalos Ági nénihez és Smuel bácsihoz, ahol éppen Esz-ter és Pisti vendégeskedik a kisbabájukkal Budapestről. Ezer évenem találkoztam velük, utoljára persze hol máshol, mint az alföl-di Szarvason, még madrich korukban. Az asztalon ott a friss Új Ke-let náluk, a 19. oldalon benne az izraeli helyzetet elemző blogbe-jegyzésem nyomtatásban.

Kell-e több erre a napra? Csak így tovább minden téren! �

FOLYTATJUK

6 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. AUGUSZTUS

IZRAEL | ÉLMÉNYEK

PASZTERNÁKANDRÁS

Kék-fehér hétköznapok

KÓSER KONYHA | EMLÉKEZÉS

2019. AUGUSZTUS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 7

Löwinger Manci szakácskönyvébőlMondschein Erzsébet és László emlékére

Egy másik fontos közös nevező, hogymindenki vallásos volt. Így alakult 1949 szeptemberében a falu,ahol 1948-ban a Függetlenségi háborúban nagy harcok voltakaz egyiptomi hadsereg ellen.

Az első csoportba 40 család volt, illetve házaspárok. Az elsőgyerekek, egy ikerpár 1949 novemberében születtek. Az alapítóminden családnak adott 1 tehenet, minden két családnak 1 lovat.Sátrakban laktak, mikor az első ikerpár megszületett, akkor fe-jezték be a helyi templom építését, a családnak elkerítettek egyrészt benne, hogy a csecsemőkkel ne a hideg sátorban legyenek,ahol az eső beszivárog. Az első idő nagyon nehéz volt, főlegazoknak, akik nem voltak földművesek, nem tudták a megszok-ni a nehéz fizikai munkát. Ők a sok kudarc után átköltöztek a vá-rosba, másképpen próbálták a megélhetésüket biztosítani. Akika faluban maradtak kora reggeltől keményen dolgoztak, lassanlátni lehetett munkájuk eredményét: a tehénistállóban új borjakjöttek a világra, a mezőkön és a gyümölcsösökben a termés si-került. Új családok jöttek, a falu közössége új kihívások előtt állt.Egyik volt az új nemzedék nevelése, a másik hogy az új nemze-dék ismerje, a szülők, és a nagyszülők volt életét. Mivel a felnőt-tek el voltak foglalva a szünet nélküli nehéz munkával, nem voltse idejük, se erejük megtanulni rendesen héberül. A gyerekekkelmagyarul beszéltek, sokszor ők voltak a tolmácsok a kinti világ-gal szemben. A fő kapcsolatuk a héber nyelvvel a mindennapiimák voltak, a társadalmi élet központja a templom volt.

Az új élet és környezet könnyebb volt azoknak, akik rokon-sággal voltak körülvéve. Tudtak segítséget nyújtani, a rászoru-lónak és a szomorú napok elviselhetőbbek voltak. A közös életnéha csalódást okozott, veszekedések, ok nélküli versengések,irigység is előfordultak. A lényeg az, hogy azok, akik fizikailagés főleg lelkileg erősek voltak és elég optimisták ahhoz, hogylássák a jövőt, azoknak sikerült értelmes életet teremteni.

Egy rövid példa a Mondschein család történetéből. A falubanmindenki próbált kreatív lenni és ezzel pár fillért keresni.Mondscheinéknál maradt tej, miután a napi kiszabott mennyi-séget beadták, a maradékból tejfölt készítettek és azt eladták egy

Beer Sheva-i fagylalt gyárnak. Azoktól vettek egy fagylaltgépetés kaptak receptet is. Így kezdődött egy kisméretű otthoni fagy-laltgyár, ahova gyerekek és felnőttek örömmel jöttek pár fillé-rért finom házi fagylaltot enni. Az akkori gyerekek, ma már kö-zelednek a 70-hez, de emlékeznek a fagylalt ízekre és vágyód-nak utána.

A faluba nagy ünnepséget rendeztek a 70 éves jubileum al-kalmával. A településnek ma már 900 lakosa van és nem min-denki földműves. A harmadik meg a negyedik generáció lakikott és ők az egyértelmű bizonyítékai az alapítok sikerének. Anehéz első idök, a lehetetlen körülmények, a kudarcok meg asikerek, a szegénység és a szerénység, mindezek nem voltakhiába. A régi sátorokat és faházakat már csak a fényképekenlátni, helyükön szép családi házak állnak. Vannak még gyü-mölcsösök és istállók, de mindenütt modern eszközök köny-nyítik a mai földműves munkáját.

Az ünnepségre az ország minden részéről érkeztek vendégek,akiknek a gyökerei a faluba vezetnek. A szervezőbizottság azalapítók tiszteletére szép ünnepélyt rendezett. Az ő emlékükreközlöm az otthoni fagylalt receptjét.

Hozzávalók: Az alapanyag 1/2 liter tejföl vagy tejszín, hozzá1/2 pohár porcukor. A tejfölnek vagy a felvert tejszínnek hideg-nek kell lennie.

Elkészítés: Hozzáadjuk a porcukrot és tetszés szerint a követ-kezőkből: 10 dkg olvasztott csokoládé, pár kanál Nuttela, és egykis pohár erős kávé. 10 dkg tejcsokoládé és 10 dkg étcsokoládédarabokra törve és hozzá csokoládéízű keksz darabokra törve.Lehet díszíteni friss gyümölccsel.

Szezonális gyümölcsök darabokra vágva pl. cseresznye, sár-gabarack, szilva. Lehet hozzá adni egzotikus gyümölcsöket pl.ananász, licsi, vagy mangó. Ezekhez egy kis citromlevet és ízlésszerint édesítőt lehet tenni. Karamellizált dió, amerikai mogyo-ró, pisztácia, de ezek nem ajánlatosak gyerekeknek. Fagyike-helybe vagy kis tálkában tartsuk mélyhűtőben a tálalásig. �

Az ország belső parti részén 1949-ben alapították a holokauszt túlélők, akik 1948-ban értek Izrael-be, a Safir nevű falut. Az alapítok magyarok, szlovákok és csehek voltak. Az országba érkezésük ele-jén különböző helyeken éltek, mikor a Hápoél Hámizráchi nevű mozgalom új településeket akart

alapítani, elhatározták, hogy olyan települést alapítanak, ahol legalább az tartja össze az embereket, hogyközös nyelven beszélnek.

DR. ORNAMONDSCHEIN

Fotó: Orrling/Wikipedia

AUGUST 2019 | SPRAVODAJCA | 5

ROZHOVOR | KOMUNITA

Pokračovanie zo strany 4.V auguste k nám zavítal veľvyslanec Ne-

meckej spolkovej republiky v BratislaveJoachim Bleicker, začiatkom apríla k námprišla izraelská konzulka Naomi Eldar.Mnohokrát sme pohostili členov druhej,tretej či štvrtej generácie vysťahovalcov znášho mesta, ktorí k nám zavítali z Izraelaa z rôznych krajín južnej Afriky, západnejEurópy či severnej Ameriky.

V Komárne a Komárome sa konalomnožstvo programov súvisiacich so žido-vstvom aj mimo našej komunity. Pomysli-me len na vynikajúce predstavenie Fidli-kant na streche Divadelného súboru GI-MISZ pri Gymnáziu Jánosa Selyeho, čistretnutie spisovateľa Gézu Röhriga s čita-teľmi na oboch stranách Dunaja.

Počas Dňa martýrov si každoročne pri-pomíname aj tých, ktorí už sem do UličkyZlatého muža nemohli prísť spolu s nami:navždy nás opustil známy turistický sprie-

vodca Simon Segali, ktorého spomienka saspája aj s naším mestom, odišiel váženýobčan mesta Komárno dr. József Kiss Pén-tek, ktorý sa zúčastnil mnohých našich po-dujatí. So smútkom v srdci sa lúčime s paniBlankou Löwingerovou a Tiborom Haasomz Galanty, ktorí nám počas dlhých desaťro-čí pomáhali pri pohrebných obradoch. VZürichu odprevadili na poslednú cestuMargot Brandeis-Berg, ktorá podporovalanašu komunitu, a ktorá zosnula vo vekustojeden rokov. S bolesťou sa lúčime s Má-riou Kovácsovou z Nových Zámkov a spo-míname na Ladislava Urbana, ktorého somvo svojom prejave citoval.

Svoje riadky by som zakončil osobne: vtomto roku som mal vážnu dilemu, či samám zúčastniť Pochodu života v Budapešti.Bol som unavený z celotýždennej práce,vonku bolo zamračené, trochu som zneistel,či sme našou dlhoročnou prácou vykonáva-nou v záujme spoznávania udalostí holo-

kaustu a zachovania tradícií komárňanské-ho židovstva dosiahli nejaký výsledok. Tak-mer som zostal doma, keď sa v to ránodvojdverová skriňa zdedená po starej mame– ktorá putovala najprv z Budapešti do Ko-márna a teraz je opäť v Pešti – samovoľne soškripotom otvorila. Bolo to znamenie. Ktoiný by sa mal Pochodu života zúčastniť, aknie ten, koho starú mamu viezli z budapeš-tianskeho geta do Bergen Belsenu, ktoréhoprastarí rodičia a príbuzní žili počas dlhýchmesiacov v čoraz krutejších podmienkachlen niekoľko ulíc od jeho terajšieho bydliska,či cestovali v dobytčích vagónoch z vidiec-kych miest smerujúc k poslednej, pre mno-hých osudovej zastávke v Osvienčime.

Nakoniec som sa Pochodu života zúčast-nil. A keď som s bratom spoločne s tisícka-mi účastníkov fakľového pochodu kráčal pobrehu Dunaja, bol som si už istý: spomínaťa pripomínať tieto udalosti nie je možnosť,ale naša povinnosť! �

Nedávno ste boli zvolený za predseduŽNO v Košiciach. Gratulujeme! Aké súvaše plány v novej funkcii?

V prvom rade by som chcel, aby sa roz-behnuté projekty dotiahli do úspešnéhokonca. V príprave je oplotenie a zveľade-nie starého cintorína z rokov 1841-1899,sú návrhy na riešenia v sociálnej oblasti,hlavne čo sa týka najstaršej generácie. Navšetko však treba financie a s tým bojuje-me asi všetci rovnako.

Ako vyzerá v súčasnosti židovský životv Košiciach?

Okrem tradičných piatkových a sobot-ňajších modlitieb organizuje komunita ajednotlivé kluby rôzne prednášky, výsta-vy a spoločenské akcie. V poslednom časesa stali pravidlom aj spoločné šabatovévečere aspoň jeden piatok v mesiaci. Tie-to sú organizované buďto obcou v spolu-práci so študentskou komunitou aleborabínmi Zevom Stiefelom a Mišom Ka-pustínom, ktorí Košice často navštevujú.

Existuje cezhraničná spolupráca s ob-cami v MR a na Ukrajine?

Zatiaľ sa takéto vzťahy veľmi nevyvíja-li, no do budúcna nevylučujem, že sa

kontakty nadviažu. Koniec koncov, tentoregión je históriou tak dokonale prepoje-

ný, že žiadne na mape nakreslené čiarynemôžu túto spleť vzťahov rozdeliť.

Aké sú vzťahy obce s Izraelom? V mes-te študujú aj izraelskí študenti. Sú aktív-ni v živote obce?

Ako som už spomenul, študenti aktív-ne participujú na šabatových večeriach atiež na niektorých spoločenských akciách.Religiózne založení študenti sa takistozúčastňujú pravidelných piatkových a so-botňajších modlitieb.

Ako vidíte súčasnosť a budúcnosť ži-dovskej komunity na Slovensku?

Ako vraví staré príslovie – dvaja Židia, trinázory. Slovenská židovská komunita je,bohužiaľ, dosť malá na to, aby sme si moh-li dovoliť hašteriť sa medzi sebou a viesť ža-bomyšie vojny. Užšia spolupráca medzijednotlivými obcami a ústredím je teda jed-nou z podmienok prežitia do budúcnosti. Jena každom z nás, ako sa postavíme k názo-rovým oponentom – a od konania jedno-tlivca sa bude vyvíjať aj celok. Keď budemeprácu v komunite brať ako micvu so všet-kými dôsledkami, verím, že židovstvo naSlovensku budúcnosť ešte má. �

PT

Predstavujeme nového predsedu ŽNO KošiceRozhovor s Petrom Absolonom

Som Košičan od narodenia, v civilnom živote IT analytik, pracujúci pre nemec-ký bankový sektor. Čerstvý pätdesiatnik, mám dve dospelé študujúce dcéry.Záujmov a záľub mám viacero, no najviac asi rezonuje židovská genealógia.

Členom ŽNO Košice som sa stal pred 4 rokmi, ako prvý z celej rodiny po 75 rokoch.

4 | SPRAVODAJCA | AUGUST 2019

KOMUNITA | SPOMÍNAME

Uplynulo sedemdesiatpäť rokov a sledu-júc spravodajské relácie v roku 2019 si čo-raz častejšie kladieme otázku: „Skutočnesme si nevzali žiadne ponaučenie z obdobiaholokaustu? Z ničivých následkov vyslove-ných alebo napísaných slov?” Sledujúc dia-nie na Slovensku i v Maďarsku, sa často ne-chápavo obzeráme okolo seba.

Ešte predtým však, ako začneme hľadaťodpovede a príčiny na úrovni spoločnosti,musíme sa zahľadieť do seba. Teraz, keďspomedzi nás pomaly odchádzajú poslednípreživší holokaustu, si musíme položiťotázku: Počúvali sme ich príbehy dostatoč-ne pozorne? Vypočuli sme si a zapamätalisme si ich slová, ktorými opisovali tie tem-né roky? Pamätáme sa, ako sa to začalo, čosa stalo v gete, po ceste či v táboroch smrti?Dokázali by sme si pripomenúť, o čom roz-prával pred tridsiatimi rokmi v tieni hro-madného hrobu vtedajší tajomník nábo-ženskej obce, ujo Laci Delikát vo svojomspomienkovom prejave naklepanom napausovacom papieri? Marí sa nám ešte nie-čo zo slov Bandiho Haara, vyslovených vpiatok večer v synagóge pri príležitosti sve-tového stretnutia? Dávali sme pozor, keďtu, pred domom smútku, odzneli slová ne-dávno zosnulého Ladislava Urbana, keďhovoril o ponaučeniach z pekla, ktoré pre-žil ako dieťa v Bergen-Belsene? Zachovalisme si čokoľvek z historiek Lajosa Knöpfle-ra alebo uja Laciho Kollára, ktorý nám roz-právali o židovskom spôsobe života v Mo-dranoch a v Zlatnej na Ostrove?

Archív Spravodajcu, našich novín vychá-dzajúcich už dvadsaťtri rokov, rozpráva omnohých osudoch. Vedeli by sme si všakspomenúť, v ktorom ročníku sme čítali prí-behy Anci Wohlstein, Hajnalky Messinger,či riadky uja Feriho Raaba?

Stojíme tu, pokračujeme v každoročnejšnúre spomienok, ale pomaly nám už zo-stáva len blednúca spomienka na osobnézážitky, rozprávania, ktoré sme si vypoču-li ešte ako deti a vytetované osvienčimskéčísla na predlaktiach našich prarodičov.

V stále sa rozširujúcom archíve izrael-

ského pamätníka Yad Vashem nachádzamepo vpísaní slova Komárom či Komárno nie-koľko sto portrétov. Zostalo po nich, po ichživote aj niečo iné, ako krátky súhrn úda-jov? Alebo zostanú pre nás už naveky ne-známymi známymi svetovej siete?

Dnes sa ešte zídeme, spomíname na ko-márňanské obete holokaustu. Ale či nepo-chodíme rovnako, ako naši súverci, ktorí savysťahovali do Izraela, ktorí si z roka na rokspoločne spomínajú na vypálené komunityPodunajska, avšak časom už niet nikoho,kto by azkary zorganizoval.

Slovom, musím hovoriť, musíme si opäťsadnúť a vypočuť si očitých svedkov žijú-cich medzi nami. Musíme sa zahĺbiť domateriálov pozbieraných za celé desaťročiaa z času na čas si musíme pripomenúť na-hraté rozhovory, otvoriť knihy.

Pretože ak zabúdame my, prečo by si pa-mätali iní, tí, ktorých sa to bezprostrednenedotklo!

Aj preto sa tak veľmi tešíme, keď počuje-me, že sa v tunajších školách venujú tejtotéme. Na premietaní filmu Susi a PetraScheinerovcov o komárňanskom židovstvev kine Tatra sa zúčastnili aj žiaci, do syna-gógy zavítali skupiny návštevníkov, štu-denti Gymnázia Hansa Selyeho sa aj v tom-to roku zúčastnili Pochodu života medziOsvienčimom a Brzezinkou. Na významspomienok upozorňovala aj konferencia avedomostná súťaž organizovaná v obciKocs v Maďarsku.

Júnový Deň martýrov je vždy aj akýmsiohliadnutím za udalosťami uplynulého ro-ka v živote Židovskej náboženskej obce vKomárne. Pokiaľ strážime plameň, spoloč-ne sa modlíme pri príležitosti sviatkov RošHašana a Jom Kipur, schádzame sa na sé-derových večeriach a odovzdávame príbehúteku z Egypta, oboznamujeme mnohých snašou kultúrou a hudbou, stále hrdo hlása-me: plán, ktorého súčasťou bolo aj zničeniekehily založenej v roku 1791, sa nevydaril.

Po letných prázdninách sme sa už tra-dične zapojili do podujatí Európskeho dňažidovskej kultúry – programu Preži! Tím

Bálintovho domu v Budapešti priblížil zá-ujemcom základy židovských tradícií a po-slúžil na osvieženie pamäti členov komu-nity. Odovzdali sme ceny Kehila, uznanie zaobetavú prácu vykonávanú v záujme žido-vstva regiónu. V rámci programu spestre-ného promóciami kníh sme si vypočulikoncert venovaný pamiatke obetí druhejsvetovej vojny v podaní Komárňanskéhokomorného orchestre. Pri príležitosti sviat-ku Sukot sme opäť postavili stan zdobenýobrazmi akademickej maliarky Miriam Ne-iger-Fleischmann, Kantor Gergely Nógrá-di a Nelli Teszter priniesli do Komárna ži-dovské melódie. Zapálenie sviečok pri prí-ležitosti Chanuky spečatilo nezabudnuteľ-né vystúpenie Pétera Sziámi Müllera a Bé-lu Szakcsi Lakatosa. Spomínanie i oslavacharakterizovali januárový sviatok Tu biš-vat. Málo očí zostalo suchých pri počúvaníliterárneho pásma z básní Miklósa Radnó-tiho v podaní pána učiteľa Józsefa Szűcsa,ktoré sme si vypočuli, sediac za stolomplným ovocia. Pri príležitosti sviatku Purimnám učaril koncert Diny Pandzarisz, číta-nie Davida Adriho z megily bolo pokračo-vaním našich tradícií. Pri príležitosti sviat-ku Pesach sa nás pod vedením Mihálya Ris-zovanného pri séderovej večeri stretlo vyšepäťdesiat. Dvere synagógy sme otvorili do-korán počas Komárňanských dní a privíta-li sme moravskú cimbalovú formáciu Ca-pella. Okrem početných menších podujatímusíme ešte spomenúť spoločné výlety anávštevy podujatí okolitých komunít.

Počas uplynulého roka privítali staro-dávne steny Chudobinca (Menház) aj di-plomatické návštevy.

Pokračovanie na strane 5.

Deň martýrov 2019Príhovor Andrása Paszternáka

Vážení spomínajúci, dámy a páni! Opäť stojíme tu, na komárňanskom židovs-kom cintoríne, pokračujúc v tradíciách našich prarodičov a rodičov, spomí-name na tragické udalosti, ktoré postihovali Židov žijúcich v tomto meste i

okolí od druhej polovice tridsiatych rokov a na výročie deportácií v roku 1944.

KOMUNITA | DEDIČSTVO

AUGUST 2019 | SPRAVODAJCA | 3

Od 14. júna 2019 si budete môcť po pr-výkrát prezrieť doteraz nevystavené ra-ritné predmety z cennej zbierky prvéhožidovského múzea na našom území, kto-ré fungovalo od roku 1928 až do druhejsvetovej vojny v Prešove. Priekopníckemúzeum bolo jediným svojho druhu v de-jinách Slovenska až do 90. rokov minulé-ho storočia. Založil a riadil ho architekt avášnivý zberateľ Eugen Bárkány, ktorémubola venovaná minuloročná výstava.

Jeho zbierka, ktorá obsahovala asi 1500predmetov, predstavuje prvý veľkolepý prí-spevok k záchrane židovského kultúrnehodedičstva u nás. Zaujímavosťou je, že počastzv. slovenského štátu bola skonfiškovanáa takmer zázrakom prežila holokaust. Dnespredstavuje cenné historické a vizuálnesvedectvo o stratenom svete predkov.

Podľa hlavnej kurátorky výstavy, po-prednej odborníčky na judaiká, Jany Švant-nerovej, je to poklad. Aj preto pre výstavuaktuálnu zvolili príznačný názov PokladyŽidovského múzea v Prešove, ktorá pred-staví až 70 unikátnych predmetov. Vďakaspolupráci so Židovskou náboženskou ob-cou Prešov, ktorá je dnes majiteľom zbier-ky prvého židovského múzea, bolo možnétieto predmety preskúmať, reštaurovať, di-gitalizovať či publikovať a takto ich zacho-vať pre budúce generácie.

„Nakoľko táto kolekcia predstavujeozajstný klenot medzi európskymi zbier-kami judaík, sme radi, že touto cestou sňou môžeme oboznámiť slovenskú aj za-hraničnú verejnosť. Zároveň tak vzdáva-me hold všetkým, ktorí sa podieľali na jejbudovaní a záchrane,“ povedala kurátor-ka Židovského komunitného múzea JanaŠvantnerová.

„Pre náš projekt sme zostavili medzi-národný výskumný tím, ktorého členmisú historici, archivár, genealóg, historiciumenia a experti na judaiká z Bratislavy,Košíc, Budapešti, Viedne a Tel Avivu,“vysvetlil riaditeľ a kurátor Židovskéhokomunitného múzea Maroš Borský.

Z prešovskej zbierky sa teraz na výsta-ve ocitnú exponáty najmä z papiera: uni-

kátne papierové vystrihovačky, amuletpre rodičku, zriedkavé tlače, malebnékresby ako aj staré fotografie či mikro-grafie. Vzácne sú aj grafické listy z Vied-ne, Budapešti a iných miest, ktoré kolo-vali po Európe v druhej polovici 19. storo-čia. Mnohé z týchto objektov sú tzv.izraeliká, objekty s väzbou na Erec Izrael.Sú to historické mapy, panorámy Jeruza-lema, zobrazenia Chrámu a ďalších miest,ktoré dokazujú silnú emocionálnu väzbužidovského ľudu k zasľúbenej krajine.

Dôležitou skupinou vystavených objek-tov sú vzácne fotografie zo zbierky. Sú toportréty rabínov a židovských manžel-ských párov, ale aj unikátne predmety akonapríklad fotografia prezidenta T. G. Ma-saryka s jeho autogramom darovaná mú-zeu či fotografie z majetku známej ne-meckej divadelnej herečky Márie Bárká-ny, príbuznej Eugena Bárkánya, ktorá zo-mrela v roku založenia múzea a časť jejpozostalosti prešla do zbierky.

Jedinečným exponátom je aj fotogra-fický album prešovských a šarišských ži-dovských pamiatok zo súkromného fon-du Theodora Austerlitza, právnika, ama-térskeho historika, spoluzakladateľa mú-zea a Bárkányovho priateľa. Na Slovenskuneexistuje podobný album, ktorý by po-núkal taký bohatý zdroj fotografickýchmateriálov o miestnom židovskom kul-túrnom dedičstve. Niektoré obrázky súdokonca jedinou zachovanou fotografic-kou dokumentáciou budov a interiérov užneexistujúcich synagóg.

Prvá inštitúcia na území Slovenska,ktorá si za cieľ stanovila zbierkotvornúčinnosť a prezentovanie židovskej kultú-ry, má netradičný príbeh. Židovské mú-zeum v Prešove vzniklo doslova zo dňa nadeň a podnetom na jeho založenie sa stalnáhodný objav nástenných malieb v ma-lom domci v Prešove v roku 1928. Pri pre-stavbe našli pod vrstvami omietok tetra-gram Božieho mena, nápis „Toto je Pá-nova brána“. Nález vyvolal v židovskejkomunite nadšenie, bol to totiž hmata-teľný dôkaz prítomnosti židov v meste

ešte pred rokom 1840, keď bolo židomudelené povolenie usídľovať sa v slobod-ných kráľovských mestách. Účelom mú-zea bolo podľa stanov zbierať a uchovávaťpredmety pre židovský kult v synagóge av dome, archiválie, rukopisy a tlač, ktorésa týkajú židovských dejín, vyobrazeniaosobností, stavieb a predmetov, ktorémajú pre židovstvo a jeho dejiny dôleži-tosť, zvlášť pokiaľ sa týkajú Slovenska.Súčasne chceli jeho zakladatelia bojovať sponímaním, podľa ktorého židovský ľudnemá vyhranené a príznačné umenie.

Výstavný projekt je podľa autorov via-cročnou aktivitou, ktorá sa zameriava navýskum a reštaurovanie najviac ohroze-ných predmetov z tejto vzácnej zbierky aich zachovanie pre ďalšie generácie.

„Pevne verím, že súčasná výstava a ka-talóg, ktorý ju sprevádza, bude význam-ným míľnikom v našom chápaní bohatstvažidovskej materiálnej kultúry a vzácnehokultúrneho dedičstva slovenskej židovskejkomunity,“ uzavrel Maroš Borský.

Výstavu môžete navštíviť v Židovskomkomunitnom múzeu od 14. júna do 6.októbra 2019, okrem židovských sviatkov,každý piatok a nedeľu od 10 h. do 16 h. �

www.synagogue.sk/sk/muzeum/Foto: Jarcajtová tabuľa, Michalovce, 1894

© Židovská náboženská obec Prešov

Poklady nášho kultúrneho dedičstva po prvýkrátna novej výstave v Židovskom komunitnom múzeu

Znovuobjavené poklady zo zbierky historicky prvého židovského múzea naSlovensku spred takmer sto rokov, ktoré dosiaľ verejnosť nemala možnosť vi-dieť, prináša na novej výstave Židovské komunitné múzeum.

MOZAIKA | SPRÁVY

2 | SPRAVODAJCA | AUGUST 2019

Vydávanie Spravodajcu, Klub Šalom aŽNO v Komárne podporili: rodina Birin-ger (Mexiko) a anonymní darcovia.Ďakujeme!

�Počas leta zavítalo do Chudobinca

mnoho návštevníkov. Pobudli u nás ok-rem iných potomkovia Móra Biringera zMexika.

�V Debrecíne sa bude začiatkom sep-

tembra konať tradičné každoročnéstretnutie zahraničných maďarských ži-dovských náboženských obcí. Ohľadneprogramu sa môžete informovať na se-kretariáte ŽNO v Komárne.

�Vo Zvolene sa dňa 10. septembra koná

pietny akt pri príležitosti Pamätného dňaholokaustu. Na podujatie spojené s čítanímmien pozvali aj našu náboženskú obec.

Nástenkakrátke správy

Vážení čitatelia! Prosíme Vás, aby ste podľa Vašich možností podporovali programyŽNO v Komárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Poukázanie peňazí z územia SR:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Poukázanie peňazí zo zahraničia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnoaleboIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Žiadame Vašu podporu

Spravodaj – mesaèník ŽNO v Komárne, založené v roku 5756. (1996), šéfredaktor: Tamás Paszternák (tamas.paszternak@menhaz.sk),András Paszternák (andras.paszternak@menhaz.sk), spolupracovníci: Judit Haas, Mgr. Ferenc Piczek, grafická úprava: Richard Saláth,jazyková korektúra: Magda Vadász (Budapesť), Zsuzsanna Paszternákné Kertész (Komárno), Katarína Potoková (Nitra), tlaè: Nec-arte Kft.,Komárno, adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztračné číslo: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Periodikum je nepredajné.

Výletdo Budapešti

VBudapešti sa v dňoch 1. až 9. sep-tembra 2019 koná Židovský kultúrnyfestival. V prípade dostatočného zá-

ujmu zorganizuje Židovská náboženskáobec v Komárne výlet na toto podujatie, ato v pondelok, 9. septembra 2019.

Plánovaný program:14:00 – Odchod z Komárna spred bu-

dovy Útulku (Menház)16:00 – Program v židovskej štvrti a

pohostenie v kóšernej pizzérii S 12.19:00 – Béla Zerkovitz – „továreň” na

šlágre – koncert v synagóge v Ulici GyuluHegedüsa: Účinkujú: Koltai Róbert, Kun Ág-nes Anna, Fellegi Balázs, Nógrádi Gergely.

Účastnícky poplatok - vďaka našimsponzorom - 10 eur. Prihlásiť sa možno do27. augusta 2019 na sekretariáte ŽNOv Komárne alebo na emailovej adresekile@menhaz.sk. �

h́ ́ b

AUGUST 2019 – TAMUZ-AV 5779. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XVII. ROČNÍK 8. REG. ČÍSLO, 279. ČÍSLO

SPRAVODAJCAPoklady Židovského múzea v Prešove

Európsky deň židovskej kultúry

Židovská náboženská obec v Komárne už tradične usporadúva podujatie pri prí-ležitosti Európskeho dňa židovskej kultúry 1. septembra 2019 v Komárne. Naprogram je vstup voľný pre každého záujemcu.

Program:11:00 – Malí a veľkí – židovské komunity 30 rokov po spoločenských zmenách – be-

seda za okrúhlym stolom11:00 – Detské programy v znamení blížiacich sa vysokých sviatkov12:00 – Kóšer obed – treba sa vopred registrovať do 25. augusta 2019 na adrese ki-

le@menhaz.sk alebo na telefónnom čísle 7731-22413:00 – Mesiac elul v očakávaní sviatkov 13:30 – Dedičstvo maďarských židovských architektov – Pred Litavou, za Litavou –

prezentácia knihy Tibora Gottdanka14:15 – Židovské ženy – rozprávame o najnovšej knihe Szabolcsa Szunyogha15:00 – Odovzdávanie cien Kehila – Pre komunitu15:30 – UŽ KOHÚT KIKIRÍKA koncert skupiny Daniel Klezmer Band v rámci ktorého

odohrajú večne zelené klezmerové a jidiš melódie, blízke srdciam divákov! Formáciu založil Dániel Szurasenko vo februári 2017 v Miškolci s cieľom popularizácie klez-

merovej hudby a židovskej kultúry. Jedinú klezmerovú skupinu severného Maďarska tvoria vý-lučne profesionálni hudobníci, ktorí jedinečným spôsobom prezentujú mnohorakosť klezme-rovej hudby.

Účasť je bezplatná, celý program prebieha dvojjazyčne, po slovensky a po maďarsky.

Podujatie podporili: Mesto Komárom, Fond Gábora Bethlena, Zväz maďarských židov-ských náboženských obcí, Fond menšinovej kultúry, Nadácia Ezra, JHF �

-p-

Myšlienkyredaktora

Pred niekoľkýmid ň a m i s m edostali e-mail z

Izraela. Naši staríznámi, rodina De-utschová pochádza-júca z Komárna, námoznámila, že ich ces-ta vedie opäť cez Budapešť. Pamä-tám sa na ich prvú návštevu, keďsme sa pred pätnástimi rokmi stret-li v Chudobinci. Neprišli s prázdny-mi rukami, ich batožina ukrývalamnoho fotografií a príbehov o ži-dovskom spôsobe života pred voj-nou, o ich obchode s cukrovinkami,ktorý stál neďaleko Klapkovho ná-mestia. Sú návštevníci, ktorí razprídu hľadať svoje korene, možno sazapíšu do zoznamu odoberateľovSpravodajcu, a nikdy viac o nich ne-počujeme. O Deutschovcoch totopovedať nemôžeme. Počas uplynu-lých rokov sa k nám viackrát vrátilia priviedli k sútoku Dunaja a Váhu ajčlenov nasledujúcich generácií. Nášnajdojímavejší príbeh sa odohral vroku 2007. Bol som na krátkej,týždňovej pracovnej ceste na Tech-nione v Haife. Manželia Deutschov-ci v jeden večer sadli do auta a prišlima navštíviť na univerzite. Náš vte-dajší rozhovor o minulosti, súčas-nosti a budúcnosti bol aspoň takýzaujímavý, ako ten terajší v Buda-pešti. Nech dá Pán večnosti, aby smesa ešte mnohokrát zišli či už tu do-ma, alebo vo Svätej Zemi. Milí čita-telia, ak navštívite Komárno alebookolie, dajte nám vedieť, vždy sa svami radi stretneme! �

ANDRÁSPASZTERNÁK

�Znovuobjavené poklady zo zbierky historicky prvého židovského múzea na Slovens-ku spred takmer sto rokov, ktoré dosiaľ verejnosť nemala možnosť vidieť, prináša na no-vej výstave Židovské komunitné múzeum v Bratislave (strana 3.). - Mapa Svätej zeme,Chaim Šlomo Luria (podľa), Vydavateľstvo Markus Munk, Viedeň, záver 19. storočia).

© Židovská náboženská obec Prešov