h́ ́ b

2017. DECEMBER – CHESVAN-KISLEV 5778. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XV. REG. ÉVF. 12. SZÁM, 259. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓSzerkesztőigondolatok

Néhány nap, és beköszöntchanuka ünnepe. Ilyenkor

eszembe jut, amikor a kétezresévek elején a Rabbiképző vasár-naponkénti liturgia szakos okta-tónapjain arról tanultunk, hogya chanukiát, a nyolcágú gyertya-tartót mindig az ablakba szokástenni. Számomra ez valahogyanelképzelhetetlen volt, nálunkodahaza a nagymamám mindig arégi varrógépre tette, mi a kony-haasztalon gyújtottunk, a hitköz-ségnél sem helyeztük ki a Men-ház ablakába. Szóval nem is ér-tettem, miért annyira különle-ges, ha az ablakban hirdetjük ajeles napok üzenetét nyolc egy-mást követő este.

Néhány éve, Izraelben kutatva,aztán megértettem, mit jelent,ha minden otthonból chanukacsodája világít. Sötétedés után út-nak indulva az egyetemről, Ra-mat Gan kicsiny utcáin bandu-kolva gyönyörködtem a pislákolólángokban, melyek ugyanúgy ottálltak az ablakokban vagy a ker-tekben a legkisebb családi házak-nál, mint a toronyházak tizen-egynéhányadik emeletén. Köz-épületek előtt, s azok tetején állóchanukiákról nem is beszéltem.

Hirdessük hát a csodát 5778-ban is, boldog ünnepeket! �

PA

Zsidóságért-díj 2017

A díjazottak: Füge István, Pasternák Antal, Paszternákné Kertész Zsuzsanna, RákosImre, Zám Lajosné Ildikó és Kunos Péter ügyvezető igazgató díjátadó (fotó: Szent-györgyi Ákos) – cikkünk a 4. oldalon olvasható

A 2018-as naptári év kiemeltprogramjai a KZSH-nál

ENSZ Holokauszt Emléknap és TuBiSvat 2018. január 28., vasárnapPurim 2018. március 1., csütörtökPészach – széder este (I. széder) 2018. március 30., péntekKomáromi Napok 2018. május 1., keddMártírnap – előtte 1968-2018 találkozó 2018. június 10., vasárnapZsidó Kultúra Európai Napja 2018. augusztus 26., vasárnapErev Rosh Hasanah 2018. szeptember 9., vasárnapRosh Hasanah I. napja 2018. szeptember 10., hétfőKol Nidré 2018. szeptember 18., keddJom Kippur 2018. szeptember 19., szerdaSzukkot 2018. szeptember 30.Kirándulás 2018. október vagy novemberChanuka 2018. december 2., vasárnap

Zárul a MACHAR programunkOnline oktatási programunk lassan befejeződik. A négy szemeszter több

mint 150 oktatási kisfilmje az alábbi linken nézhető vissza http://keh-reg.com/machar/ a regisztráció után. �

2

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tõ sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dóHit köz ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tõnk fel újí tá sát.

2008. ja nu ár 1-tõl tá mo ga tá sát az aláb bi bank szám la szá mok ra küld he ti(tá mo ga tás sze mé lye sen a KZSH tit kár sá gán és csek ken is le het sé ges):

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporite¾òa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Nem zet kö zi át uta lás kül föld rõl:A KZSH cí me: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Kö szön jük!

Fa li új ságrö vid hí rek

� A KZSH-t, a HH-t és a Shalom klubottámogatták anonimitásukat kérő ado-mányozók. Köszönjük!

� Komárom városa támogatásávalmegkezdődött a temetőben a védettsírok felújítása.

� A KZSH irodája december 27-29-igzárva tart, ebben az időszakban a ki-le@menhaz.sk címen érhető el közös-ségünk.

� Pozsonyban november közepén ültössze a Szlovákiai Zsidó HitközségekKözponti Szövetségének elnöksége ésa hitközségek képviselői. A résztvevőkelfogadták a közösségek új, egy évreszóló finanszírozásának rendszerét,mely szerint a belső pályázatok meg-szűntek, 2018-tól más mutatók alapjántörténnek a támogatások.

� Nyitra Megye Önkormányzata tá-mogatásával elkészült a mikvét (rituá-lis fürdő) és az Eötvös utca 9-et bemu-tató háromnyelvű (szlovák, magyar,angol) szórólapjaink, térképünk éskültéri roll-upjaink.

Ma gyar or szá gi ol va só ink fi gyel mé be: Ked ves Ol va sónk!Kér jük, hogy az egy há zak nak ad ha tó sze mé lyi jö ve de lem adó ja 1 szá za lé kát aMa gyar or szá gi Zsi dó Hit köz sé gek Szö vet sé ge ré szé re ajánl ja fel a 0358-as tech -ni kai szá mon. A MAZSIHISZ rend sze re sen tá mo gat ja a KZSH mun ká ját!

Hitközségi Híradó (Spravodaj) – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja (mesaèník ŽNO v Komárne). Alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ –šéfredaktor: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk), Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak – spolupra-covníci: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ – grafická úprava: Saláth Richárd, olvasószerkesztõ – jazyková korektúra: VadászMagda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás – tlaè: Nec-arte Kft., Komárom, a KZSHcíme – adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax:00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Realizované s finančnou podporouÚradu vlády Slovenskej republiky - program Kultúra národnostných menšín 2017. Periodikum je nepredajné. Lapunk Önnek készült, kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Külföldi olvasóink figyelmébe: Támogathat már Paypalon keresztül is!A Komáromi Zsidó Hitközség megnyitotta Paypal számláját, adományaikataz alábbi címre küldhetik: help@menhaz.sk

Támogatóink / naši sponzori:

Mazel tov, Smuel bácsi!Asokak által ismert Smuel Navon, a Szarvasi Tábor egykori vallási felügyelője

és konyhavezetője november végén ünnepelte 90. születésnapját Bné Brak-ban. A jeles napon népes családján kívül az Izraelben élő szarvasiak is köszön-tötték. Mi is szeretnénk csatlakozni az ünneplőkhöz, ezúton kívánunk jó egészsé-get, feleségével együtt sok örömet gyermekeik, unokáik és dédunokáik körében.Szeretettel a Hitközségi Híradó szerkesztői és a komáromi közösség tagjai. �

Klikkelj a zsidóságra!Abudapesti Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola 2015 őszén indította el e-lear-

ning programját. Távoktatással tesszük lehetővé 7-18 éves vidéki és határontúli zsidó fiatalok bekapcsolódását a Lauder Iskola zsidó oktatási programjába. Atanterv a zsidósággal és a héber nyelvvel kapcsolatos ismeretek széles spektrumátnyújtja az alapoktól kezdve egészen a haladó szintig. A program, az oktató és a di-ákok által előre egyeztetett időpontban, heti rendszerességgel online zajlik.További információk és jelentkezés a 2018. januárban induló csoportokba:https://lauder.community/budapest illetve e-mail: e-learning@lauder.hu�

3

TRADÍCIÓ a komáromi zsinagóga hitéleti oldala

A nyolcas szám a zsidó vallás szerinta tökéletesség szimbóluma, nem vé-letlen, hogy a brit milára (körülmeté-lésre) nyolcnapos korban kerül sor.

A chanuka szóban felfedezhető achinuch, azaz nevelés kifejezés is. Azbiztos, hogy a zsidósággal a gyerme-kek az olyan vidám ünnepeken ke-resztül kerülnek leginkább kapcsolat-ba, mint amilyen chanuka vagy pu-rim, azaz, a látványos szokások fogjákmeg őket leginkább. De ez nem csaka gyermekekre igaz. A felnőttek köré-ben is előnyt élveznek az egyszerűb-

ben betartható ünnepek. Azt tapasz-talom, hogy Magyarországon a leg-kedveltebb ünnepek egyike chanuka.Emellett az oktatás/nevelés azt isszimbolizálhatja, hogy a zsidók legyőz-ték a görök kultúra térhódítását.

Chanuka a Szentély felavatásánakünnepe is. Miután legyőzték a makka-beusok a görögöket, a Szentély romjaiközött egy kis korsó olajat találtak,amely egy napra lett volna elegendő,azonban nyolc napig kitartott, amígfelavatták az új Szentélyt.

Vallásos körökben olajat szokás

gyújtani, legkóserebbnek az olajbo-gyóból készültet tartjuk. A chanukiátaz ablakpárkány bal oldalába helyez-zük, mert a mezüze a jobb oldalon ta-lálható. Fontos, hogy legalább 30 per-cig égjenek a gyertyák! A lángokatjobbról balra gyújtjuk meg. Ezalattnőknek semmiféle munkát nem sza-bad végezniük! A gyertyákat legko-rábban a csillagok feljövetele után le-het meggyújtani, legkésőbb éjfélig. �

Felhasznált forrás: Rosenberg Leopold: Azsidó vallás törvényei – a Sulchan Aruchdióhéjban

Miklós Dóra(www.zsblog.hu)

Chanukai gondolatokAfény ünnepének is nevezzük. Az év azon időszakában ünnepeljük, amikor

a leghosszabbak az éjszakák, kevés napfényben van részünk. Nyolc naponkeresztül azonban minden este egy lánggal többet gyújtunk meg.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel ésszeretettel köszöntöm önöket

Kol Nidré estéjén!Jom kippur, az engesztelés napja,

tisri hónap 10. napja, más néven aszombatok szombatja – héberül: sábátsábáton. Idén ráadásul egybe is esik abűnbánat napja a pihenés napjával. Alegutóbbi hetiszakaszunkban, a Háá-zínuban, a Tóra utolsó előtti hetisza-kaszában, Mózes énekében áll a kö-vetkező sor:

„Emlékezzél a rég letűnt napokra,vedd fontolóra az esztendőket nem-zedékről nemzedékre! Kérdezd megatyádat, majd elmondja, véneidet, őkmajd elbeszélik!”

E lírai költemény formájában előa-dott utolsó figyelmeztetésben kériMózes a népet, maradjon hű az Tórá-hoz az ő halála után is. A szakasz azzalvégződik, hogy az Ö.való felszólítjaMózest, menjen fel a Nebó hegyére,ahol meg fog halni, mert idézem:„csak szemközt láthatod az országot,de nem léphetsz be a földre, amelyetIzrael fiainak adok.”

Mi volt az a súlyos és megbocsátha-tatlan vétek, amiért Mózesnek, a zsi-dóság legnagyobb prófétájának ez asors jutott? A történet magában olvas-va szinte banálisnak tűnhet, ezért pró-

báljuk meg tüzetesebben megvizsgál-ni: A zsidók negyven éve vándorolnaka sivatagban, útjukat tömérdek meg-próbáltatás kíséri, és ők panaszkod-nak is szorgalmasan – de minden aka-dály elhárul idővel, lényegében Mó-zesnek köszönhetően. De a lázongásújra és újra elkezdődik, itt épp azért,mert szomjasak. Az Ö.való azt mondjaMózesnek, hogy beszéljen a szikláhozés víz fog jönni belőle. A „beszélj” asziklához utasítás ellentétes a negyvenévvel korábbi esettel, mikor Mózes azÖrökkévaló utasítását követve ütöttemeg a sziklát – és víz áradt belőle.Most Mózesnek beszélnie kell, miköz-ben meglehetősen feszült lelkiálla-potban lehet. Az események leírásátmegelőző mondatokban olvashatunknővérének, Mirjamnak a haláláról.Bár ő sem volt feddhetetlen – Mózessokat köszönhet neki, hiszen Mirjamvolt az, aki sok évtizeddel korábban acsecsemő Mózest megmentette azéletnek. És Mózes gyászolja a nővérét,mindeközben pedig a kemény nyakúnép évtizedeken keresztül folytatottengedetlenségeinek feszültsége sűrű-södik immáron benne. Ez mind ha-tással lehetett arra, hogy az utasítássalellentétesen megüti a sziklát. Semmisem történik, ezért még egyszer meg-

üti a sziklát és víz jön belőle. Az Örök-kévaló válasza: mivel megütötted asziklát, ahelyett hogy beszéltél volnahozzá, nem te fogod a zsidó népet be-vezetni Izrael földjére.

Bűn és büntetés meglehetősen arány-talannak tűnik. Bölcseinknek nem ke-vés igyekezetébe kerül megvilágítani,mi is lehetett a dolog hátterében. Fel-merül a minden felelősséggel bíró-ve-zető mindenkori alázata, helyzetfelis-merése, feddhetetlenségének elvárása,de ezeken túlmenően is terjedelmesirodalma van a magyarázatoknak.

Ezen a helyen, túl a Ros hásánávalkezdődő tíz napos bűnbánati idősza-kon, mégis inkább a szöveg alapvetőtanulságára szeretném felhívni a fi-gyelmet: a Tórából az derül ki szá-munkra, hogy még a legnagyobb pró-féta sem tökéletes ember – talán nemis kell annak lennie. Ettől válik igazánemberré és emberivé. Lehet ő a zsi-dóság legnagyobb tanítója, a keresz-ténység és az iszlám szent könyvénekis meghatározó alakja a hibáivalegyütt is. Sírja ismeretlen és ő magaKánaán földjét soha sem érinthettetulajdon lábaival, tettei és történetemégis az emberi kultúra alapjaibavannak bevésve. �

Folytatjuk.

Balogh Istvánnak, a Scheiber Sándor Gimnáziumés Általános Iskola tanárának ünnepi beszéde

Elhangzott Kol Nidrékor a komáromi zsinagógában – 1. rész

4

JÖVŐNK, AMI ÖSSZEKÖT a régió oldala

A díjátadáskor elhangzott laudáció:A házaspár két fiukkal és a helyi kö-zösség lelkes tagjaival együtt több minthúsz éve szervezi a komáromi zsidóságvallási és kulturális életét. Mindkettenaktívan közreműködnek a 21 éverendszeresen megjelenő HitközségiHíradó kiadásában és terjesztésében.Könyvek és oktatási programok szer-kesztéséhez járulnak hozzá, konferen-ciákat, megemlékezéseket szerveznek.

Paszternákné Kertész Zsuzsanna Ho-lokauszt túlélők gyermekeként a Bor-sod-Abaúj-Zemplén megyei Hídvégar-dó községben született. A hagyomá-nyokhoz hűségesen ragaszkodó, kóserháztartásban nőtt fel Miskolcon. Nyír-egyházán szerzett magyar-orosz szakostanári oklevelet. 1975 óta él Komá-romban. Nyugdíjba vonulásáig általá-

nos iskolai tanárként dolgozott.Pasternák Antal szintén Holokauszt

túlélők gyermekeként született Komá-romban, édesapja tizenhét évig volt ahelyi hitközség elnöke. A csehországiLiberecben szerzett textilmérnöki dip-lomát, és nyugdíjba vonulásáig a tex-tilszakmában dolgozott. 1997 óta ve-zeti a közösséget.

A házaspár Kassán ismerkedett megegymással, 42 évvel ezelőtt házasodtakössze a rabbiképző zsinagógájábanScheiber Sándor professzor úrnál.

Kertész Zsuzsannának és PasternákAntalnak fontos szerepük volt a Men-ház megújításában, a mikromúzeumés a könyvtár kialakításában. Segítik avárosban gyökereiket keresőket. Fon-tosnak érzik az épített zsidó örökségemlékének megőrzését. Az ő munká-

juknak is köszönhető, hogy a zsidó kö-zösség a hagyományok őrzésével, két-nyelvű nyitott programjaival gazdagít-ja Komárom kulturális életét.

Nagyon szépen köszönjük áldozatosmunkájukat. �

Zsidóságért díjAMagyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 2017. december 3-án tartott

közgyűlésén „Zsidóságért díjban” részesült Paszternákné Kertész Zsuzsan-na és férje, Pasternák Antal.

Selyés szavalókDebrecenben

A2017-es évben a Debreceni Zsidó Hit-község, Debrecen Városa és a Ma-

gyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsé-ge immáron 19. alkalommal rendeztemeg a dr. Kardos Albert NemzetköziVers- és Prózamondó Versenyét, mely-nek a Debreceni Zsidó Hitközség szék-háza adott otthont október 22-23-án.

A Szabó Magda által megálmodottés elindított verseny idén is hasonlóforgatókönyv szerint folyt, mint az el-múlt években: a vasárnapielődöntőket hétfőn a döntő követte.Szintén hétfőre maradt az eredmény-hirdetés s az azt megelőző gálaműsor.A hagyományosan négy – gyermek, if-júsági, felnőtt és szépkorú – kategóriá-ban zajló verseny tavaly egy ötödikkel,az énekelt versekkel bővült. Az évrőlévre növekvő versenyzőgárda idén re-kordot döntött: 52 produkciót láthat-tunk-hallhattunk. Az állandóság és ahagyomány követése nemcsak a ver-seny menetében figyelhető meg. Főlega felnőtt és a szépkorú kategóriábanévek óta visszatérő szavalókkal is talál-kozhatunk – nagyon érdekes és izgal-

mas figyelemmel követni vers-, ill. pró-zaválasztásukat, repertoárjuk bővülé-sét, mely hűen tükrözi pillanatnyi lel-kiállapotukat is. A gyermek és ifjúságikategóriában az az izgalmas, hogy szin-te évente új arcokkal, tehetséges sza-valókkal ismerkedhetünk meg. Akárúj, akár már jól ismert versenyzővel ta-lálkozik az ember, egyben biztos lehet:a Kardos-szavalóversenyen baráti, szin-te családias a hangulat. S ezt a kelle-mes közeget nagyban elősegítik a deb-receni hitközség munkatársai és Zám-bori Edith irodavezető. Nekik köszön-hető az oldott versenyhangulat, akitűnő vendéglátás, a finom ételek, akényelmes elszállásolás.

Tény, hogy egy verseny legfonto-sabb szereplői maguk a versenyzők;ám – ha már verseny – nagy hangsúlytkap a bírálóbizottság is. Az ő szakmaifelkészültségük, elvárásaik nagybanmeghatározzák a verseny színvonalát,sőt a versenyzőknek és felkészítőiknekútmutatóul szolgálnak a jövőt illetőenis. Szakmai felkészültségben és művé-szi színvonalban idén sem volt hiány adebreceni szavalóversenyen.

A zsűri munkáját annak elnöke, dr.Feuermann László magyartanár, aDebreceni Zsidó Hitközség elnökhe-lyettese irányította.

A zsűri tagjai voltak: Fohn Veronika– magyartanár, Kreislerné dr. GrószZsuzsanna, a Debreceni Zsidó Hitköz-ség elnökhelyettese, Lang Eszter -képzőművész és Muzsnay Árpád, azErdélyi Magyar Közművelődési Egye-sület főtanácsosa.

A Selye János Gimnáziumot idén há-rom szavalónk képviselte. A gyermekkategóriában (14 éves korig) Fiala Tí-mea terciós és Fekete Lujza secundós,míg az ifjúsági kategóriában (14–18év) Jankulár Tamás III.A osztályos diá-kunk versenyzett. Elfogulatlan felké-szítőként mondhatom, hogy diákjainkaz elmúlt évekhez hasonlóan és az el-várásoknak megfelelően teljesítettek, sidén is büszkék és elégedettek lehe-tünk az elért eredményekkel:

Fekete Lujza a 2. helyen végzett,Jankulár Tamás pedig 1. helyezett lett.

Nagy erőbedobással készülünk ajövő évi versenyre, hisz 2018-ban a dr.Kardos Albert Nemzetközi Vers- ésPrózamondó Verseny jubileumi XX.évfolyama kerül megrendezésre, melyegyben tisztelgés lesz Szabó Magdaélete és életműve előtt. �

Spátay Adrianamagyartanár, a diákok felkészítője

5

A civil életben tanítónak, szociálismunkásnak és szociálpolitikusnak ta-nultam, és azóta is ebben a szférábandolgozom. Foglalkoztam mozgás- ésértelmi fogyatékosokkal, segítettemönállóságukban megrekedt családo-kat, szerveztem a pécsi hajléktalanel-látást is. Jelenleg a Pécsi Zsidó Hit-község dr. Szántó László Szeretetott-honát vezetem. Intézetünk az egyiklegkeresettebb a városban. Újításain-kért megkaptuk a neves magyarorszá-gi segélyszervezetek által alapított Jó-szolgálat Díjat. Három gyermekemvan. A legidősebb fiú, 24 éves, kom-munikáció szakos hallgató. 14 éves lá-nyom egy hatosztályos gimnázium ta-nulója és – szüleit meglepve – mate-matikatanárnak készül. Legkisebb, 8éves fiam pedig az iskola mellett a ma-gyar vízilabdázás újabb aranykorát ké-szíti elő. Feleségem gyermekpszicho-lógus, egy bölcsőde vezetője.

Kérjük, mutassa be olvasóinknak aPécsi Zsidó Hitközség múltjának leg-fontosabb állomásait.

A Pécsi Hitközség mindig is tipikusanneológ közösség volt. Lévén Pécs püs-pöki székhely, nem engedtek a katoli-kusokon kívül más vallásúakat betele-pedni az 1800-as évek közepéig. Mikoraztán szabad utat kaptak elődeink éslakhatási engedélyt, 1842-ben meg isalakították a hitközségünket. Fontosdátum 1869, ekkor készült el a város –egyébként második – máig használt Zsi-nagógája. Hitrokonaink jelentős szere-pet játszottak a város polgárosodásá-ban, hiszen az első bank, a bőrgyártásés a faipar kialakítása is nevükhöz kötő-dik. Jánosi Engel Adolf a szénbányászatmegalapítója volt régiónkban. A hitéle-tet olyan neves rabbik pécsi jelenléteemblematizálja, mint Israel Löw, KohutSándor, dr. Perls Ármin és WallensteinZoltán. A felszabadulás után pedigprof. dr. Schweitzer József több mint 30évig volt Pécs rabbija.

A komáromi és a pécsi közösség tör-ténetében fontos kapocs dr. Wallen-

stein Zoltán személye, hogyan őrzik aneves főrabbi emlékét Pécsett?

Pécsett a város egy utcanévvel adózika jeles főrabbi emlékének. A Hitközsé-günk dísztermét nevezte el róla. Fény-képe ott látható irodai szobám falán,így sokszor szembesít döntéseimkor – atöbbi híres pécsi rabbival együtt – fele-lőségemmel.

Milyen a pécsi zsidó élet napjainkban? Tipikus magyarországi, vidéki kile a

miénk. Sok értékes emlékkel és egyrekevesebb emberrel. Közösségünk képesarra, hogy minden pénteki és szombatiI’ten tiszteletet megtartson – köszönhe-tően elsősorban Schönberger Andrásfőrabbi úr áldásos tevékenységének-, deminjan inkább csak péntek este van.(Igaz ilyenkor kiddus is van és nagy be-szélgetések a közösségben.) A nagyobbünnepeken azért láthatjuk valaha volterőnket, és bízunk is benne, hogy előbbutóbb megtörténik a csoda és újra hely-problémával küzdünk majd.

A kulturális életünk motorja dr.Stark András, pszichiáter főorvos, akivárosszerte is ismert művészetszervező.Az idén rendeztük meg az I. Pécsi Kul-turális Fesztivált. E mellett rendszere-sen szervezünk Zsidó Szabadegyetemetés más eseményeket. Mitzki Ervin, aki20 évig volt a Dunántúli Napló főszer-kesztője, most 90 évesen is gyakoroljahivatását és a népszerű, Gyertyaláng új-ságunk szerzője, szerkesztője egyben.

Infrastruktúránk a már említett Zsi-nagóga mellett, a 800m2-es hitközségiépület, amelyek egy része kiadásra ke-rül. A temetőnk, 3 hektár, komoly fel-adat elé állítja szervezőkészségünket.Munkahelyem az 58 férőhelyes bentla-kásos idősotthon a város egyik leg-szebb art deco épülete. Mivel tagjainkjelentős része nyugdíjas korú, részükresegítőt biztosítunk a szervezési, életve-zetési nehézségek kezelésére.

Hogyan látja a kis vidéki közösségekjövőjét?

A vidéki közösségeken érezni legin-kább a Soa hatását. A szomszédunk-

ban Mohács egy kis kile volt a maga400 fős zsidóságával. Ezzel a számmalma a legnagyobb lehetne. Látom azelnéptelenedő kis közösségeket, ezszomorú, de Ben Gurion szavait semfeledem: „Aki nem hisz a csodákban,az nem realista.” A vidéki zsidóságfontos építőköve közösségünknek ésén hiszem, hogy az is marad.

Tavaly a Magyarországi Zsidó Hitköz-ségek Szövetsége alelnökévé választották.Milyen feladatokat lát el e funkcióban?

Nagy megtiszteltetés volt számomra,hogy jelöltek erre a pozícióra. Mielőttjelöltek beszélgettem Heisler elnök úr-ral és elmondta, hogy fontosnak érzi,hogy a MAZSIHISZ erősödjön a szociá-lis ellátás mennyisége és minősége te-kintetében. Közösségünk fejlesztéséreebben szeretném kamatoztatni tapasz-talataimat. Azért is tartom ezt fontos-nak, mert a magyar zsidóság döntőenjárult hozzá a magyarországi szociálpo-litika kialakulásához. Hagyományainkápolása – és Tórai parancsolat is – az el-esettekről való gondoskodás. Az eddigiidőszakban sikerült megértenem a ne-hézségeket, most zajlik az erőgyűjtés,nemsokára talán látszik is majd valami.Létre szeretnénk hozni egy informáci-ós és segélyvonalat, mely első jele leheta változásoknak ezen a területen.

Milyen tervei vannak a jövőben a kö-zösségépítés terén?

Ha Pécsett gondolkodom, sok olyanembert ismerek, akik aktívabb tagjai le-hetnének közösségünknek. Szeretném,ha azok a halachikusan nem zsidó em-berek, akik eddig is sokat segítettek – el-sősorban múltunk megismerésében – ajövőben is nálunk fejtenék ki aktivitásu-kat. Jó volna, ha a vallási élet egy olyanmag lehetne, amelyre számos kulturálisés szociális aktivitás épül. �

PT

(A cikkben említett Stark András2017.12.9-én elhunyt.)

Zsidóság PécsettBeszélgetés Goldmann Tamással a Pécsi Zsidó Hitközség elnökével,

a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alelnökével

Goldmann Tamás vagyok, 50 éves. Egy kisvárosban, Salgótarjánban szület-tem zsidóságára büszke, de nem vallásos családban. Nagyszüleim alapél-

ménye volt a Soa, így számomra is sokáig a zsidóságom alappillére volt az áldo-zatokhoz való kötődés. A magyarországi rendszerváltáskor találkoztam a Kadi-ma Zsidó Cserkészcsapattal, akkor értettem meg, hogy mártírjaink emlékénekaz a legjobb megőrzése, ha élő zsidó közéletet szervezünk.

6

67. fejezet„Darda Szaba”

és a nagy felfedezés

(2012. március 22.)

Acsütörtök esték, az “amit ma meg-tehetsz, ne halaszd holnapra” je-

gyében a heti nagy-bevásárlás idősza-kai. A 61-es buszon teljesen véletlen-szerűen hozom meg a döntést, a négykörnyékbeli szupermarket közül me-lyiket részesítsem előnyben. Van a ki-csit messzebb lévő vadiúj, a parki óri-ási, a plázás mindig zsúfolt, és a köze-li, de nem esik útba. Múlt héten a ka-nyoni Mega-ban késztetést éreztem,hogy a kocsiba helyezzek egy akciós,három DVD-és Hupikék törpikék rajz-filmcsomagot. Na jó, bevallom, régótafilóztam már azon, ha máshogy nemragad rám a héber, talán meséket ké-ne nézni. Legalább négyszer, koráb-ban is már majdnem beszereztem akis kék apróságokat. Végül, sosem tet-tem a kosárba. Szarvasi Negeves mad-richként is túl infantilisnek találtam,hogy posztdoktorként rajzfilmeket vá-sároljak önmagam szórakoztatására.

Hupikékre sikeredett hát az előzősabesz. A kis kék erdei lények héberdiskurzusa legalább elterelte a figyel-memet a szombat esti, a vendégháztulaja és az egyik renitens szomszédközötti, folyosói “valóság showról”.Négy-öt epizód megnézése után egyelnevezés biztosan beíródott a szótá-ramba, Törppapát DARDA SZABÁ-NAK nevezik errefelé. Különös, amígnem kezdtem a 133. blogbejegyzésírásához, eszembe sem jutott, hogy aYoutube-on is nézhettem volna hébermeséket.

Igaz, mégis más az ágyam mellettlátni minden reggel a DVD-s dobozt.

Ha már a nyelveknél tartunk, kilenchónap kemény kutatómunka ered-ményeként ráakadtam az első magya-rul beszélő kollégára a nanoépület-ben. Teljesen véletlenül, épp mintátvittem mérésre, egy eddig általammég nem használt műszerhez, amikoraz előre egyeztetett megbeszélésen alaborvezető azt kérdezte, hogy ango-lul vagy magyarul beszéljünk-e? Aztszokták mondani, magyar szót min-denfelé hallhat az ember. Ezért semfért a fejembe, miként fordulhat elő,

hogy a kémia és a nanotechnológiaterületén még nem akadtam összeKárpát-medencei gyökerű tudóssal itta kampuszon.

Mindezek mellett ezerrel pörög azizraeli hétköznapok mókuskereke.Rengeteg ötlet, feladat, kutatási kihívásjellemzi a nanos, csöppet sem szürkehétköznapokat. Ma reggel a szikrázónapsütésben káprázatos arcát mutattaRamat Gan, repülni tudtam volna aboldogságtól, hogy itt lehetek. Aztánaz egyetemi gyaloghídnál szembejöttaz első géppisztolyos katona, s én isvisszaestem a földre a szárnyalásból.

Újra csütörtök, s hazafelé ismét be-tértem a szuperbe, ezúttal a vadiúj tá-voliba, bizony, bizony, ez már egy má-sik történet.

U.i.: A tavasz megőrjítette a macskákat.A héten két verbális támadást is elszenved-tem. Az egyik esetben kedvenc padomonmajszoltam az ebédre vett szendvicsemet,mikor elém állt egy négylábú, s félelmetesszuszogással részt követelt magának a son-kás kalácsból. Tegnap shvarmázás közbenugrott majdnem az asztalra egy folyamato-san nyávogó macsek. Ja, s az itteni cicákmiért nem értik, hogy SICC!

(2012. március 23.)Fennállásának hatvanadik évfordu-

lóját ünnepelte a héten a Kol Israel, azizraeli rádió magyar adása – olvastamtegnap este a Facebookon. Nem voltbelőle nagy sajtóhír, más, hazai oldala-kon nem is futottam bele a kerek év-fordulóról szóló beszámolókba. 15perc naponta magyarul, az éterben.

Fura, mióta az Interneten is hallgat-ható az adás, odahaza alig telt el olyaneste, amikor ne kattintottam volna ráaz oldalra. Mégiscsak más közvetlenülhallani a kinti eseményekről – gon-doltam teljes meggyőződéssel. Amió-ta Izraelben vagyok, két-három alka-lomnál többször nem vitt utam a rá-dió weblapjára, s az még véletlenülsem merült fel bennem, hogy esetleg„igazi” rádión hangolódjak rá az adás-ra. Kinek van este kilenc körül idejerádiót „csavargatni”, amikor annyiminden van?

Emlékszem, először Miskolcon, anagymamámnál töltött nyári szünetekalatt hallottam „Izrael magyar hangjá-ról”. Esténként bekapcsolta a régi, bú-

tordarabként tisztelt, kis terítővel dí-szített készüléket, s meghallgattuk azereci híreket. Egy évtizeddel később,kamasz fejjel a Svájcból kapott kétka-zettás magnó antennáját ide-oda moz-gatva próbáltam hallhatóvá tenni a rö-vidhullámon sugárzott műsort. Nagyharc volt minden este, hogy legalábbegy-két percre élvezhető legyen a tá-volból érkező, sajnos akkoriban semtúl rózsás híráradat.

Most itt lenne az alkalom, aztánmégsem, kicsit olyan ez mint az ÚjKelet. Amikor ott látod az újságosnálvagy a könyvüzletben, biztos megve-szed, ha éppen elfogyott vagy márnem is rendelnek (mint a hozzám kö-zeli boltban), azért nem indulsz nekia városnak, hogy felkutasd.

Az elmúlt hónapok alatt szinteegyetlen magyarul beszélő ismerőstőlsem hallottam: „Este azt mondta a KolIsrael…”, s ez azért sajnos jelent vala-mit. Egyrészről a világháló, az ezernyihírportál, tv-adó zajában, akkor ami-kor percről percre követhetők a világeseményei, nehéz, s talán picit re-ménytelen feladat is a készülékek elécsábítani a hallgatót 15 percre. Más-részt, mégis csak jó érzés, hogy vanegy műsor, amely anyanyelvünkön ké-szül nekünk, éljünk akár a diaszpórá-ban, akár itt a Szentföldön.

„… Kedves Hallgatók, Önök a KolIsrael magyar adását hallották Jeru-zsálemből, Izrael fővárosából… erevtov, Jerusalajim!”

Mit kívánhatok az adás készítőinek,legalább még 60 évet, bis 120!, s ha úgyjön ki a lépés, biztos belehallgatok. �

Folytatjuk

EGY ÉV IZRAELBENDr. Paszternák András útinaplója

7

Utóirat 5. rész

Ne zavarjátok a fejünket a tényekkel. A sajtóban és akapcsolt részein, az egyetemeken mindentudó mé-

szárosok forognak, akiknek a kezük véres a lemészárolt„Szent Tehenek” vérétől, és akiknek a munkálkodása mi-att ez az állatfajta a megsemmisítés előtt áll. Itt az ideje,hogy a még megmaradt Szent Teheneinknek természet-védelmi területet és menhelyet teremtsünk.

Miért kell nektek elolvasni ezt a könyvet?Rendben van, mondjátok, megmagyaráztad nekünk – és

lesznek talán olyanok is, akik azt fogják mondani, hogynem éppen röviden – hogy miért írtad ezt a könyvet, ésmondjuk, hogy megbocsátjuk neked. De miért kell ezt ne-künk elolvasni? Van hazánk? Ahogy ti mondjátok, „joffi”,valóban nagyszerű. Csan Szu Linnek is van hazája. A te vé-leményed szerint ez a haza érdemes arra, hogy istápolják,hogy támogassák, hogy harcoljanak, és ha kell, meghalja-nak érte? Tényleg minden dicséretet megérdemelsz, hogyott élsz, és vigyázol rá, és tudod mit, még, mondjuk, megis köszönjük ezt neked. De mondd meg nekem, kedvesszerző, miért kell nekem a te bajaidról olvasni? Árva lettél,kínoztak, éheztettek, a nadrágba csináltál, tetveid voltak?Ez mind sajnálatos, kétségen kívül, de miért fontos nekempéldául tudni, hogy a tetvek az ing alatti papírzsákra me-nekülnek, vagy pedig a haldokló lágyékán összpontosul-nak. Miért kell ezt nekem, nekünk elolvasni? Hiszen ezundorító! Van hazánk? Olyanok lettünk, mint a többinép? Akkor légy olyan jó, ne zavard a csendet, hagyjad,hadd tenyésszek disznókat Texasban, hadd dolgozzak Ka-liforniában, a Szilikon völgyben, mint számológép szakér-tő, legyek sebész Chicagóban, sikeres ügyvéd New-York-ban, előadó a Sorbon egyetemen, a Holocaust Múzeumigazgatója Lettországban. Tudod mit kedves szerző, hanincsenek túl sokan (tudod, az utóbbi időben egy kicsitzsenáns veled, a miatt, amit a szegény arabokkal tesztek)de ennek dacára, köszönhetsz is nekünk. De csendesen,ne keltsünk feltűnést. Örülök, hogy megismertelek és a vi-szontlátásra.

Hát, nem. Van ugyan hazánk, de nem vagyunk olyanok,mint minden más nép. Ha disznótenyésztő vagy Texasbanés hallottad, hogy a családodban valami különös nevűgombócokat szoktak enni, húsvét táján, „knédlit?” ha a kö-zépkori francia balladák katedrájának vagy a rektora Sor-bonnban, és izraelita vallású francia, ha katolikus elnökje-lölt vagy Amerikában, akinek a nagyapja véletlenül Kohnvolt, fel kell hogy ébredjél néha éjjelenként, arra gondol-va, hogy mi lett volna, ha… Ha hetven évvel ezelőtt szü-lettél volna, véletlenül, rossz időben és rossz helyen, vala-hol Európában, talán utánad is Hep, Hep-et kiabáltak vol-na, talán a te szüleidet és gyermekeidet is ezerféle mód-szerrel ölték volna meg. Ezért, olvassátok csak szépen elezt és az ehhez hasonló könyvet, olvassatok az éhségről, amegaláztatásokról, a fájdalomról, a tífuszról és a tetvekről,

és mindarról, amit mi, akik nem hallgattunk a történelemintelmeire, kellett, hogy végigszenvedjünk. Én realista va-gyok, és nem várom, hogy levonjátok a helyes tanulságot.Talán még szerencsénk lesz egymáshoz a zsidó történelemvalamelyik gócpontján.

És mi itt? A mi kötelességünk, hogy biztosítsuk az álla-mi, a nemzeti létünket, mint ahogy a többi nép tett ezt atörténelem valamilyen szakaszán. Hozzá kell tapadnunkehhez a földhöz, és itt kell, hogy éljünk a környező ara-bokkal, ha lehet jó, ha másképp nem megy, rossz szom-szédságban. És emelt fővel tisztáznunk kell, először is sa-ját magunk előtt: mi itt fogunk élni, vagy senki sem fogitt élni.

Ha valaki azt hiszi, hogy van más lehetőségünk is, mintaz, hogy hozzáláncoljuk magunkat ehhez az országhozmindenképpen és mindenáron, az gondoljon arra, amihatvan évvel ez előtt történt. Az éjjel robogó vonatokra,amelyek zavartalanul vágtattak rettenetes rakományukkal,anélkül, hogy különösebb figyelmet keltettek volna, a kör-nyezet sajnálata és részvéte nélkül. A szülőkre, akiknek te-hetetlenül kellett nézniük a gyerekeik szenvedését, a gye-rekekre, akik szégyenkezve látták a szüleik megalázását.Gondoljunk a milliókra, akiket elpusztítottak, akik meg-haltak, nem, mint mártírok, nem, mint szentek, nem va-lami célért, nem valaminek a védelmében, hanem csakazért, mert mások akarták az elpusztulásukat és nem volt,aki mentsen, vagy akarjon menteni.

Gondoljunk most, hatvan év után ezekre a milliókra ésa milliók között azokra, akik a legdrágábbak voltak ne-künk! Gondoljunk rájuk tehetetlen dühvel, ökölbe szorí-tott kézzel, vad haraggal és végtelen fájdalommal!

Vigasztalódjunk az ország építésében!

VÉGE Kiryat Motzkin - 2004. december

Szerkesztői zárszóHosszú évek teltek el azóta, hogy Feuerstein Azriellel el-

kezdtünk e-mailezni. Könyvének kéziratát ajánlotta a Hit-községi Híradó hasábjaira. Nagy örömmel kezdtünk beleizgalmas élettörténetének közlésébe 2011 májusában, tud-tuk, hosszú évekig biztos pont lesz a lap oldalain a terje-delmes írás. Ezt megelőzően, a 179. újság hasábjain (2011.április - https://kehreg.files.wordpress.com/ 2011/ 05/hh2011aprilis.pdf) közöltük az író bemutatkozását, beha-rangozva a 2004-ben írt, először héberül, majd magyarulés angolul is megjelent művet. Mint minden történet, egy-szer ez is véget ér.

Sajnos Azriel egészségi állapotának romlásával jó idejeelmaradnak már elektronikus levelei, de ez nem gátoltmeg minket abban, hogy ígéretünkhöz híven Önök elétárjuk lebilincselő, nehéz korszakokkal bőven tarkított tör-téneteit. Nem maradt más hátra, mint köszönetet monda-ni a SZERZŐNEK – bízunk benne, hogy eljut hozzá – ésvalamennyi Olvasónknak, akik hat és fél éven át követtéka fejezeteket! �

Feuerstein Azriel:

KELJFELJANCSI

a Hitközségi Híradó kulturális oldalaSTETL

8

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Az első az, hogy minden országnakmegvannak a saját különleges ételei,amelyek századokon át kisérték az em-bereket és az ételek szerint fel lehet fel-ismerni az országokat. A másik tény az,hogy minden országban lehet találniolyan ételeket és szokásokat, amelyekaz ország történelmét tükrözik, illetveidegen hatásokat az élet minden szaka-szában főleg a mindennapi életben és akonyhában.

Az egyik műsorban a két szereplőGörögországba látogatott. Az országföldrajzi körülményei olyanok, hogy ottkönnyebb volt kecskéket és bárányokattenyészteni, mint teheneket. Pont azérta híres görög tejtermékek, főleg a jog-hurt és a feta sajt kecsketejből készül ésfontos helyük van a minden napi étla-pon. Ezt el lehet mondani a világhíresgörög olívaolajról és az olívabogyórólis. A hegyekben könnyű volt olíva fákatültetni, az éghajlat megfeleltet sikerestermésre. Tudva levő, hogy a görögkonyha egyik fontos összetevője padli-zsán, amely nem termeltek. Ez az, ami-re a történelem ad választ. A padlizsánIndiából származik és török utazók aXIV. században behozták a padlizsánt

Törökországba. A XV. században azOttomán Császárság elfoglalta Görög-ország nagy részét, kivéve a szigeteket,egészen a XIX. századig, pontosabban1832-ben lett Görögország függetlenország. A hosszú évek kulturális és kuli-náris hatásai mai napig is érezhetők.

A marokkói kirándulásukon nehe-zebb volt bebizonyítani az idegen hatá-sokat, de ott is sikerült. A marokkóikonyha gazdag, és sokszínű. Mindenebéd vagy vacsora tartalmaz sokfélezöldséget, gyümölcsöt és húsételt.Nincs olyan, hogy ne legyen tálaljanakaz étkezés befejezésére édességet vagysüteményt sok dióval, mandulával ésmézzel. A két utazó nem hagyta abba adicséretet és látható volt, hogy mennyi-re élvezik munkájukat. Mikor elkezdtékkutatni a fűszerek forrását, akkor újbóla történelemhez fordultak. Kiderült,hogy Marokkóban a legkedveltebb fű-szerek a Távol-Keletből származnak arégi idökből, illetve be lehet bizonyíta-ni, hogy mivel Marokkó olyan stratégaiponton fekszik hogy már a X, századelőtt is távol-keleti fűszerkereskedőkMarokkón át utaztak Dél- és Észak Eu-rópába, így Marokkóba is elkezdtek és

mai napig is használják a távol-keleti fű-szereket mint a fahéj, szegfűszeg, bors,koriander és mások, melyeket az indiaikonyhából ismerünk. Később afrikaiutazók is Marokkón át mentek Európá-ba, azoknak a hatásait is találhatjuk azételekben, ilyen például a szezámmag.

A chanukai fánkot mindenki ismeri,szereti vagy nem, főleg a magas kalóriatartalma miatt, de más konyhában is ta-lálható hasonló étel. Innen ismerem akövetkezőket: az alaszországi zeppole,Dél-Amerikai csorosz, a Görögországilokmadhes és a marokkói Szpingy.

Mivel Görögországgal kezdtük a be-számolót és a görögöknek kapcsolatukvan a chanuka ünneppel, leírom a Gö-rög lokmadhes receptjét.

Hozzávalók a fánkhoz: 2 pohár liszt,1 pohár tej vagy langyos víz, 1 evőkanálélesztő, 1 evőkanál cukor, 2 evőkanálolívaolaj, 1/2 kiskanál só.

Hozzávalók a sziruphoz: méz és pirí-tott szezám mag

Elkészítése: Az élesztőt felfuttatjuk 1kanál cukorral és 1/2 pohár tejjel vagyvízzel. Utána az összes hozzávalót össze-keverjük mixerrel, hagyjuk pihennimig meg duplára kel.

Mély lábasban olaját melegítünk, ka-nállal kis gombócokat formázunk,aranybarnára sütjük. A kész fánkokraolvasztott mézet csurgatunk és rájukszezámmagot hintünk. �

Dr. Orna Mondschein

Honnan származik az ételünk?

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Az izraeli televízió egyik kedveltebb műsorát két nagyon kedvelt személy ve-zeti. Az egyik Isráel Áhároni, híres szakács és kulinária szakértő, a másik

Gidi Gov kedvelt énekes és színész. A műsorukban különböző országokba lá-togatnak, és ott megismerkednek a helyi ételekkel és a szokásokkal. A mosta-ni műsorban a földközi-tengerparti országokba látogatnak és két ellenkezőtényt akarnak bebizonyítani.

Wallenberg nyománNovember 16-án Nagymegyeren a Kereskedelmi Aka-

démia és Corvin Mátyás Gimnázium adott otthont aRaul Wallenberg Egyesület által szervezett Wallenbergnyomán vetélkedő területi fordulójának. A résztvevőketüdvözölte Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazga-tója és Mikóczy Dénes, a város alpolgármestere. A 2017. jú-nius 15-én meghirdetett vetélkedőn több jelentkező közülvégül négy csoport vett részt: Pozsonyból, Dunaszerda-helyről, Győrből és Nagymegyerről.

A Horn Gábor, az Egyesület elnöke által vezetett zsűrielőször értékelte a csapatok által előzetesen elkészített Fa-cebook-oldalt és videointerjút. Ezt követően 25 feladatbólálló tesztet oldottak meg, naplót készítettek, majd külügyitémájú kérdezz- felelet játékban vettek részt a diákok.

A tíz területi fordulóból a győztes csapat, és a bírálók sze-rint a teljesítményük alapján arra érdemesek, vetélkedhet-nek majd a januárban sorra kerülő országos döntőben.

Köszönjük, hogy a komáromi hitközség képviselőikéntott lehettünk a versenyen. Az iskolával nagyon jó a kap-csolatunk. A nagymegyeri diákok a Holokauszt emlék-napon minden évben ellátogatnak a Menházba és a te-metőbe.

A régióban Nagymegyer az egyetlen olyan település,ahol ugyan már nem élnek zsidó emberek, de az önkor-mányzat és a Csemadok szervezésében júniusban rendsze-resen szép ünnepségen emlékeznek meg a városból el-hurcoltakra. A megyeri születésű túlélő, Weisz Józsua:Nagymegyertől Givatájimig című visszaemlékezését lapunkfolytatásokban közölte. �

4

Čo máme vedieť o Leopoldovi Ho-rovitzovi?

Leopold Horovitz bol jedným z viacako desiatich detí košického obchod-níka s vínom Hermana Horovitza. Zá-kladom kreslenia a maľby sa učil v Ko-šiciach u Imre Emanuela Rotha amožno aj Bélu Klimkovicsa. Od roku1853 navštevoval Viedenskú akadé-miu. V rokoch 1860 – 1863 žil vo Var-šave a v rokoch 1863 – 1868 v Paríži,kde pravidelne vystavoval na prestíž-nom parížskom Salóne.

Koncom 60. rokov sa presťahovaldo Varšavy, kde sa oženil a usadil naďalších dvadsať rokov. Vďaka lukratív-nym objednávkam z kruhov bohatýchmešťanov a hlavne aristokracie sa Ho-rovitz stal zakrátko známym a uznáva-ným portrétistom nielen vo Varšave,ale aj v Budapešti, Viedni, Mníchove,či v Berlíne. Jeho portréty z tohto ob-dobia sú charakteristické akademic-kou čistotou kresby, precíznym vypra-covaním maľby vďaka tenkému klade-niu farebných vrstiev, vysokou mieroureprezentatívnosti a konvenčnýmikompozíciami. Vo Varšave sa stretol s

veľkým ohlasom aj ako maliar žánro-vých námetov v parížskom duchu, boldokonca jedným z prvých umelcov ži-dovského pôvodu v Poľsku, ktorí vrámci žánrovej tvorby spracovali ži-dovské námety.

Svojej nadnárodnej popularite vďa-čil Horovitz realizáciám portrétov vý-znamných osôb kultúrneho a politic-kého života vtedajšej strednej Európy.Portrétom Adama Mickiewicza(1889) si získal srdcia Poliakov, po-rtrétmi Móra Jókaia (1888), FerenczaPulszkého (1890) a Kolomana Tiszu(1894) náklonnosť Maďarov a po-rtrétom Johanna Straussa ml. (1896)Rakúšanov.

K vyvrcholeniu Horovitzových am-bícií však došlo v roku 1893, keď sa napozvanie cisára Františka Jozefa I. na-trvalo usadil vo Viedni. Tam portréto-val cisársku rodinu, exkluzívnu spo-ločnosť cisárskeho dvora a spoločens-kú smotánku. Samotného cisára Fran-za Jozefa I. portrétoval viackrát a najeho žiadosť vypracoval aj viacero spo-mienkových podobizní tragicky zos-nulej cisárovnej Alžbety - Sissi. V do-

bovej tlači sa spomína, že publikumprijímalo Horovitzove portréty mŕtvejcisárovnej s nadmieru pozitívnymohlasom. Leopold Horovitz zomrel voViedni v roku 1917 vo veku 79 rokov.So svojou manželkou Rózou Londonmali päť detí, z ktorých syn Armin(1880 – 1965) a dcéra Janina (1882 –1941) sa tiež rozhodli profesionálnevenovať maliarstvu. Rok po smrti Leo-polda Horovitza sa konala retrospek-tívna výstava vo Wiener Künstlerhaus(1918) a v roku 1938 vo Východoslo-venskom múzeu v Košiciach.

Ako vznikol nápad zorganizovať tú-to veľkolepú výstavu?

Koncom roka 2015 prišiel PhDr.Robert Pollák, riaditeľ VSM, s my-šlienkou usporiadať výstavu k storoč-nici úmrtia maliara Leopolda Horo-vitza a oslovil vedenie SNG. Tentorozsiahly výstavný a edičný projektvznikol len vďaka spolupráci dvoch vý-znamných inštitúcií, akými sú SNGBratislava a VSM Košice.

Čím je výstava výnimočná?Výstava predstavuje viac ako 50 ori-

ginálnych umelcových diel nielen zoslovenských, ale aj z prestížnych za-hraničných zbierok z Viedne, Buda-pešti, Varšavy a Krakova a zároveň pri-bližuje širšiu umeleckú produkciu da-ného obdobia – v siedmich sálach sútotiž okrem tvorby Leopolda Horovit-za vystavené aj diela jeho učiteľov, ro-vesníkov a nasledovníkov. K výstave vy-chádza rozsiahly slovensko-anglickýkatalóg mapujúci život a tvorbu tohtoumelca a tiež dobu a stredoeurópskuspoločnosť, v ktorej žil a tvoril.

Kde a dokedy si možno výstavu po-zrieť?

Výstava s názvom Leopold Horovitz(1838 – 1917) Stratený / Nájdený(Lost / Found) je verejnosti prístup-ná do 22. apríla 2018 v historickej bu-dove Východoslovenského múzea naNámestí Maratónu mieru v Košiciach.

Komu ju odporúčate?Všetkým, ktorí majú radi kvalitné

umenie, tým, ktorí sa zaujímajú u his-tóriu a všetkým, ktorý sa chcú dozve-dieť viac o Košiciach a ich umeleckomdianí. �

Výstava z diel Leopolda Horovitza v KošiciachRozhovor s PhDr. Janou Švantnerovou, PhD.

Kurátorka Slovenskej národnej galéria a Židovského komunitného múzea vBratislave. Magisterské štúdium v odbore dejín výtvarného umenia absol-

vovala na Filozofickej fakulte Univerzity Komenského v Bratislave, rigoróznena Trnavskej univerzite v Trnave a doktorské na Masarykovej univerzite vBrne. Od roku 2007 do 2013 pracovala v Slovenskom centre židovského kul-túrneho dedičstva v Bratislave. Od roku 2012 pracuje v Slovenskej národnejgalérii a v Židovskom komunitnom múzeu v Bratislave. Tvorbe Leopolda Ho-rovitza sa venuje od roku 2003.

3

Nachádza sa v ňom masový hrob so128 obeťami z radov miestnych Židov,partizánov a civilistov, ktorí tu boli za-strelení počas Slovenského národnéhopovstania. Po vojne bol na tomto mies-te osadený pamätník a v deväťdesia-tych rokoch pribudol pamätník róm-skeho holokaustu. Sú tragickou pripo-mienkou našej minulosti.

Akoby v kontraste k smútku týchtodvoch miest pôsobí priestor pred cin-torínom, ktorý nesie názov Park ušľa-chtilých duší. Vzdáva vďaku ľudskosti aje symbolom nádeje. Židovský cintoríndlhé roky nepripomínal ničím pietnemiesto. Bol zarastený, nepoužívaný,hromadili sa v ňom odpadky.

Vrátiť dôstojnosť tomuto miestu sarozhodol Zvolenčan a člen židovskejobce - Jozef Klement. Niekoľko rokovorganizoval čistiace brigády, inicioval fi-nančné zbierky, presviedčal povola-ných na mestskom úrade...

Od roku 1995 sa k nemu pripojilapani Alice Gingold, občianka USA, kto-rá vo Zvolene pôsobila ako vyslankyňaMierových zborov. Vďaka zbierke, kto-rú zorganizovala s podporou priateľovv USA, bolo možné vykonať na cintorí-ne potrebné rekonštrukcie, sanácie zo-statkových náhrobných kameňov a osa-

denie spomienkových tabúľ. Od roku1998, keď sa konalo slávnostné znovu-otvorenie židovského cintorína, sa kaž-doročne koná smútočná tryzna s číta-ním mien 633 zabitých židovských ob-čanov zo Zvolena a okolia. Udalosť jezakaždým spojená so vzdelávacímiprednáškami historikov pre študentovstredných škôl a verejnosť a tiež kultúr-nou produkciou (film, divadlo tema-ticky zamerané).

Záštitu nad priestorom židovskéhocintorína prevzalo Mesto Zvolen a po-dujatie neúnavne organizuje Jozef Kle-ment, v spolupráci so ŽNO BB a blíz-kou Technickou univerzitou.

Medzi rokmi 2008-2010 sa pred ži-dovským cintorínom začala druhá časťpríbehu, prinášajúca okrem smútku ajsvetlo a nádej – stavba Parku ušľachti-lých duší. Vzdáva úctu a vďaku ľuďom,ktorí pomáhali židovským spoluobča-nom v rokoch ich prenasledovania a fy-zickej likvidácie.

Títo hrdinovia vystavovali seba aj svo-je rodiny obrovskému riziku. S ideouParku ušľachtilých duší prišiel MilošŽiak a Ladislav Snopko. Tento projektsa podarilo zrealizovať vďaka finančnejpodpore zo strany Izraelskej obchod-nej komory na Slovensku a Technickej

univerzity vo Zvolene, ktorá pre účelyparku poskytla pozemok. V priestorochparku postupne pribudli tri pôsobivéumelecké monumenty. Päť metrov vy-soký „obelisk nádeje“ od výtvarníka-sklára Pala Macha, „symbolická hrob-ka“ končiaca pri strome života na-vrhnutá architektom Petrom Abonyim.

Strop „hrobky“ je sklený, ukotvený vželezničnej koľajnici, ktorej smutnásymbolika je jasná. Z koľajnice a skla jevytvorená vitrína vyplnená kamienka-mi obalenými medeným drôtom od vý-tvarníka Petra Kalmusa. Kamienky sym-bolizujú stratené životy zavraždenýchslovenských židovských občanov.

V roku 2014 pribudla do Parku ušľa-chtilých duší ďalšia časť celého príbe-hu. Na podnet Evy Klementovej sa po-čas spomienkovej tryzny začali čítať, po-pri menách obetí, aj mená slovenskýchzáchrancov židovských životov. Týchtoľudských a občianskych hrdinov po-známe vďaka zoznamu ocenených titu-lom „Spravodliví medzi národmi“, kto-ré udeľuje štát Izrael. Preto aspoň tým,ktorých meno je známe, chce toto po-dujatie vzdať úctu a poklonu.

Je im venovaný „múr cti“, ktorý je sú-časťou parku a je umiestnený na von-kajšej stene židovského cintorína.

Od roku 2017 sú na ňom tabule smenami záchrancov.

Vznik „múru cti“ podporili viacerí sú-kromní darcovia a tiež ŽNO. �

Jozef Klemet (Zvolen)

Nazývame ju sviatkom svetiel. Slávime ju v období roka,keď sú noci najdlhšie, keď sa nám dostáva málo slneč-

ného svetla. Počas ôsmich dní však večer po večeri zapaľu-jeme vždy o plamienok viac. Číslo osem je v židovskej vieresymbolom dokonalosti – nie náhodou sa brit mila (obriezka)koná osem dní po narodení.

V slovíčku Chanuka sa objavuje aj výraz chinuch, t.j. vý-chova. Môžeme s istotou vyhlásiť, že deti v súvislosti so ži-dovskou vierou oslovujú predovšetkým veselé sviatky, akoje Chanuka alebo Purim, teda sviatky, s ktorými sú spoje-né atraktívne, veselé tradície. Neplatí to však len v prípadedetí. Aj medzi dospelými sú populárnejšie sviatky s menejprísnymi pravidlami. Podľa mojich skúseností je v Maďars-ku jedným z najpopulárnejších sviatkov práve Chanuka.Okrem toho Chanuka symbolizuje aj to, že Židia odvráti-li nápor gréckej kultúry.

Chanuka je zároveň sviatkom posvätenia Svätyne. Po po-rážke Grékov našli Makabejci v ruinách Svätyne malú ná-dobku s olejom, ktorá mala vystačiť len na jeden deň, avšakolej horel celých osem dní, až do posvätenia Svätyne.

V náboženských kruhoch je zvykom zapaľovať olej, za naj-viac kóšer považujeme olivový. Chanukiu postavíme do ľavé-ho rohu okennej rímsy, pretože mezuza je umiestnená napravej strane. Je dôležité, aby sviečky svietili najmenej 30 mi-nút! Zapaľujeme ich sprava doľava. Kým sviečky horia, ženynesmú vykonávať žiadnu prácu! Sviečky možno najskôr za-páliť po východe hviezd, najneskôr do polnoci. �

Zdroj: Leopold Rosenberg: Zákony židovského náboženstva – vkrátkosti o Šulchan Aruchu

Dóra Miklós (www.zsblog.hu)

Myšlienky pri príležitosti chanuky

V Parku ušľachtilých duší vo Zvolene sa prelínatragická minulosť s nádejou v ľudskosť a dobro

Park ušľachtilých duší, ktorý vznikol v roku 2009, nájdete vo Zvolene, predvstupom do areálu židovského cintorína. Toto miesto pripomína smutnú

minulosť, ale prináša aj nádej a vieru v ľudskosť, ktorá nevymizla ani počaskrutých časov vojny a prenasledovania. Židovský cintorín vyvoláva pietu a ti-ché spomienky.

2

Vážení èitatelia!Prosíme Vás, aby ste pod¾a Vašich možností podporovali programy ŽNO vKomárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Od 1. januára 2008 môžete zasiela peniaze na nasledujúce úèty (je mož-nos plati osobne na sekretariáte, ako aj poukázanie peòazí šekom):

Poukázanie peòazí z územia SR:26384962/0900- Slovenská sporite¾òa alebo10103804/5200- OTP Slovakia

Poukázanie peòazí zo zahranièia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno,Slovenská republika

IBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 Komárno

alebo

IBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Ïakujeme!

Krátke správy� ŽNO, Klub Šalom a Spravodajcu fi-nančne podporili: anonymní darco-via. Ďakujeme.

� S finančnou podporou mesta Ko-márno sa začala rekonštrukcia chrá-nených náhrobkov nášho cintorína.

� Kancelária ŽNO bude v dňoch 27.až 29. decembra zatvorená. Počas tý-chto dní nás môžete kontaktovať naadrese kile@menhaz.sk.

� V Bratislave sa v novembri zišli nazasadnutí členovia predsedníctvaÚstredného zväzu židovských nábo-ženských obcí v Slovenskej republikea zástupcovia náboženských obcí.Účastníci zasadnutia schválili novýsystém financovania v nasledujúcomroku, v zmysle ktorého sa dotácie vroku 2018 budú prideľovať na zákla-de iných ukazovateľov ako doteraz.

� S finančnou podporou Nitrianske-ho samosprávneho kraja sme vydalitrojjazyčný leták o mikve (rituálnomkúpeli) a budove na Eötvösovej ulici9, mapu a zrealizovali sme exteriérnuroll-up výstavu.

Žiadame Vašu podporu �

Po stopách Raoula WallenbergaDňa 16. novembra sa vo Veľkom Mederi v priestoroch Obchodnej akadémie

a Gymnázia Mateja Korvína uskutočnilo regionálne kolo súťaže Po stopáchRaoula Wallenberga, organizovanej Združením Raoula Wallenberga. Účastníkovsúťaže pozdravil riaditeľ Maďarského inštitútu v Bratislave Imre Molnár. Na súťaživyhlásenej 15. júna 2017 sa z prihlásených družstiev zúčastnili štyri skupiny: z Bra-tislavy, Dunajskej Stredy, Győru a Veľkého Medera. Porota pod vedením predse-du Združenia Gábora Horna najprv hodnotila facebookovú stránku a videoroz-hovor. Následne študenti riešili test pozostávajúci z 25 otázok, zhotovili denník aabsolvovali kolo otázok a odpovedí na tému zahraničných vecí.

Na celoštátnom kole sa v januári budú môcť zúčastniť víťazné družstvá desiatichregionálnych kôl a družstvo, ktoré podľa názoru poroty podalo mimoriadny vý-kon hodný postupu do finále.

Ďakujeme, že sme sa v zastúpení komárňanskej komunity mohli na súťažizúčastniť. Vďačíme za to predovšetkým dobrým vzťahom s gymnáziom vo VeľkomMederi. Jeho žiaci pri príležitosti Pamätného dňa holokaustu každoročne zavíta-jú do Útulku a na cintorín. Veľký Meder je jediným mestom regiónu, ktoré kaž-doročne v júni usporiada pamätný deň obetí holokaustu aj napriek tomu, že vmeste už nežijú príslušníci židovského národa. Pamäti rodáka z Veľkého Mede-ra, Jošuu Weisa, ktorý prežil holokaust, zverejňovalo naše periodikum na po-kračovanie pod názvom Od Veľkého Medera po Givatayim. �

(forrás: http://www.oagvm.sk/)

h́ ́ b

DECEMBER 2017 – CHESVAN-KISLEV 5778. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XV. ROČNÍK 12. REG. ČÍSLO, 259. ČÍSLO

SPRAVODAJCAChanuka 5778

Počas ôsmich dní večer po večeri zapaľujeme vždy o plamienok viac. V náboženskýchkruhoch je zvykom zapaľovať olej, za najviac kóšer považujeme olivový. Náš článok nastrane 3.

Myšlienkyredaktora

Už o niekoľko týždňov námzaklope na dvere sviatok

Chanuka. O takomto čase sivždy spomeniem na to, keď smesa ako poslucháči univerzityučili, že chanukiu, osemramen-ný svietnik, je zvykom dávať dookna. Bolo to pre mňa čosi ne-predstaviteľné, veď naša babičkakládla svietnik na starý šijacístroj, my sme sviečky zapaľovalina kuchynskom stole a chanu-kiu sme nevykladali do okna do-konca ani v sídle našej komuni-ty, v Útulku. Slovom, nechápalsom, prečo by malo byť niečímvýnimočným to, že odkaz týchtomimoriadnych dní hlásame znašich okien počas ôsmich ve-čerov za sebou.

Pred niekoľkými rokmi, počasmojich výskumov v Izraeli, sompochopil, čo to znamená, ak zkaždého domova vyžaruje svojesvetlo zázrak Chanuky. Po zot-mení, keď som sa vybral domovz univerzity, prechádzajúc ulica-mi Ramat Ganu, kochal som sapohľadom na mihotavé pla-mienky, ktoré v oknách či zá-hradách najdrobnejších dom-čekov žiarili rovnakou intenzi-tou, ako zo štrnásteho poscho-dia vysokých vežiakov. Nehovo-riac o chanukiách umiestne-ných pred budovami verejnýchinštitúcií, či na ich streche.

Hlásajme zázrak aj v roku5778! Šťastné sviatky! �

PA

Najvýznamnejšie podujatiaŽNO v Komárne v roku 2018

Pamätný deň holokaustu a TuBiŠvat nedeľa, 28. januára 2018Purim štvrtok, 1. marca 2018Pesach – sederový večer 1. seder piatok, 30. marca 2018Komárňanské dni utorok, 1. mája 2018Deň martýrov - predtým stretnutie 1968-2018 nedeľa, 10. júna 2018Európsky deň židovskej kultúry nedeľa, 26. augusta 2018Erev Roš Hašana nedeľa, 9. septembra 20181. deň Roš Hašana pondelok, 10. septembra 2018Kol Nidre utorok, 18. septembra 2018Jom Kipur streda, 19. septembra 2018Sukot nedeľa, 30. septembra 2018Výlet október alebo november 2018Chanuka nedeľa, 2. decembra 2018

Končí sa program MACHARNáš online vzdelávací program sa pomaly chýli ku koncu. Vyše 150 náučných

filmov, ktoré sme zverejnili počas štyroch semestrov, si môžete po registráciipozrieť na stránke http://kehreg.com/machar/. �