h́ ́ b

2017. JÚNIUS – IJJÁR-SZIVÁN 5777. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XV. REG. ÉVF. 6. SZÁM, 253. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓSzerkesztőigondolatok

Réges-régen történt, amikoregy vasárnap délelőtt elin-

dultunk a zsidó temetőbe nagy-mamával, szüleimmel és bátyám-mal. Ott álltunk egy maroknyiemberrel a Tömegsír előtt. Apamég elugrott Hajnalka néniért.Delikát Laci bácsi, a hitközség tit-kára vékony pauszpapírra írt szö-veget olvasott fel. Talán még any-nyira kicsi voltam, hogy nem isértettem, miért vagyunk itt.

Miközben a ravatalozó előtt zaj-lott az idei Mártírnap, kicsit eltá-volodtam az emlékezőktől, s meg-álltam a temető közepén lévő Tö-megsír előtt. Igyekeztem felidézniegy pillanatra azok arcát, akiktőlszemélyesen hallhattam a Vész-korszak megpróbáltatásairól, akikmeséltek a Shalom klub összejö-vetelein, a Hitközségi Híradóbakészült interjúk felvételekor.Többségük ma már itt nyugszikaz Aranyember utcájában, ma-gukkal vitték az átélt borzalmakat,az elveszített családtagok emlékét.Nem érhették meg, hogy a Men-ház megújult falai között a kert-ben vagy az összenyitott Wallense-in-teremben üljenek le beszélget-ni a megemlékezés után.

Amit elmondtak, amit átadtak,azt most már nekünk kell tovább-adnunk. Ez a mi felelősségünk.

Felhangzik a gyászima, lassanvisszaindulok a széksorok felé.Hátranézek, ott látom őket, gye-rekkorom zsidó közösségénekmeghatározó arcait…�

PA

Mártírnap 2017AMenház elől indult útjára az autóbusz, mely az idei megemlékezés állo-

másaira szállította a Komáromból, a régióból és a nagyvilágból érkezet-teket június 11-én. Hagyományainkhoz híven 10:30-kor a temetőbengyűltünk össze, ahol Paszternák Tamás, koordinátor köszöntötte a megje-lenteket, köztük Fazekas László református püspököt, Stubendek László pol-gármestert, Basternák Ildikót Ógyalla, polgármesterét, Liszka Józsefet a Se-lye János Egyetem rektorhelyettesét, Kornfeld Martint, a Szlovákiai ZsidóHitközségek Szövetsége titkárát, Nagy Lászlót, Magyarország Pozsonyi Nagy-követségének képviseletében, Oláh Ilonát, a református egyház presbiterér,a környékbeli hitközségek vezetőit. A szlovák szinkrontolmács Vadász Mag-da volt. Elsőként Králik Máté szavalatát hallgattuk meg, majd Pasternák An-tal, a Komáromi Zsidó Hitközség elnöke idézte a 73 évvel ezelőtt történteket,és a hitközség mindennapjainak legfontosabb történéseit. Deutsch Péter rab-bi beszédében az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. A gyászimátKlavanszkij Anatolij kántor recitálta.

A temetőből utunk a Duna-partra vezetett, az Erzsébet-sziget végében avattuk fela az 1944-45-ben a Dunába lőtt hittestvéreink emlékművét, mely a Dunai Alap és Ko-márom városa támogatásával került felállításra. A regionális sajtó élénk érdeklődésemellett zajló program keretében Vági Zoltán történész foglalta össze Komárom és aHolokauszt kapcsolatát. Szalay Vilma édesanyja és 13 társa tragikus történetét me-sélte el, akiket a nyilasok karácsony estjén a Holt-Vág melletti Apáliba tuszkoltak ajég alá. Az emlékművet Stubendek László polgármester, Juraj Čorba, a Dunai Alapvezetője Pasternák Antallal, a KZsH elnökével közösen leplezte le.

A megemlékezés a Menházban baráti beszélgetésekkel zárult. Kilencvenedikszületésnapja alkalmából együtt köszöntöttük a Jeruzsálemben élő VajnorskyTeri nénit. Köszönet mindazoknak, akik a nap előkészítésében és lebonyolítá-sában közreműködtek. �

73 év után…

Deutsch Péter rabbi a temetőben emlékezett.

2

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tõ sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dóHit köz ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tõnk fel újí tá sát.

2008. ja nu ár 1-tõl tá mo ga tá sát az aláb bi bank szám la szá mok ra küld he ti(tá mo ga tás sze mé lye sen a KZSH tit kár sá gán és csek ken is le het sé ges):

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporite¾òa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Nem zet kö zi át uta lás kül föld rõl:A KZSH cí me: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Kö szön jük!

Fa li új ságrö vid hí rek

� A KZSH-t, a HH-s és Shalom klubottámogatták: Horn család (Tótmegyer),Müllerová Nelka (Matúskovo), Braun-feld család (Érsekújvár), Vajnorsky Terinéni, a Sternbach és Brandes család (Je-ruzsálem) és anonimitásukat kérő ado-mányozók. Köszönjük!

� Új könyvekkel gazdagodott kiskönyv-tárunk. Augusztustól újra várjuk olvasó-inkat!

� A KZSH irodája júliusban nyári szü-net miatt zárva tart.

� A Bethlen Gábor Alap támogatásbanrészesítette lapunkat. Köszönjük!

� A Menház felújításának részekéntmegújult formában kerültek vissza a fo-lyosói falakra az elmúlt évek fényképei.Az új rendszer praktikus, könnyen cse-rélhető elemekből áll.

� A Menház udvari részén nagyobb te-tőjavításra került sor, reméljük, ezzel el-kerülhetők a további beázások.

Ma gyar or szá gi ol va só ink fi gyel mé be: Ked ves Ol va sónk!Kér jük, hogy az egy há zak nak ad ha tó sze mé lyi jö ve de lem adó ja 1 szá za lé kát aMa gyar or szá gi Zsi dó Hit köz sé gek Szö vet sé ge ré szé re ajánl ja fel a 0358-as tech -ni kai szá mon. A MAZSIHISZ rend sze re sen tá mo gat ja a KZSH mun ká ját!

Hitközségi Híradó (Spravodaj) – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja (mesaèník ŽNO v Komárne). Alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ –šéfredaktor: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk), Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak – spolupra-covníci: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ – grafická úprava: Saláth Richárd, olvasószerkesztõ – jazyková korektúra: VadászMagda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás – tlaè: Nec-arte Kft., Komárom, a KZSHcíme – adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax:00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült, kérjük nedobja el!

Kérjük a támogatását!

Külföldi olvasóink figyelmébe: Támogathat már Paypalon keresztül is!A Komáromi Zsidó Hitközség megnyitotta Paypal számláját, adományaikataz alábbi címre küldhetik: help@menhaz.sk

Jeruzsálem Nap TatabányánAHIT Gyülekezete Tatabányai Alapszervezete Jeruzsálem Napot rendezett

2017. június 7-én. Az Edutus Főiskola nagytermében sokan érdeklődtek ameghirdetett előadások iránt. Morvay Péter: 50 éve egyesült újra az ősi város,Dr. Grüll Tibor: Kié Jeruzsálem?, Dr. Ruff Tibor: Isten kiválasztott népe-e Izra-el ma is? című előadása nagy tetszést aratott. A hallgatóság köréből feltett kér-désekre szívesen válaszoltak az előadók és Ádám Ráchel, aki sok évig szerkesz-tette az Izraeli Rádió magyar adását. A rendezvényen fellépett Ádám Eszter ope-raénekes, aki csodálatos hangjával elvarázsolta a közönséget. �

PZs

Támogatóink / naši sponzori:

Új oktatási videók hetente Online oktatási programunk keretében minden szerdán új filmeket töltünk

fel weboldalunkra. Az érdeklődők az alábbi linken regisztrálhatnak:http://kehreg.com/machar/. A már csatlakozott felhasználók a három sze-meszter oktatási anyagát a fenti linkeken érhetik el. Február végén a harmadikszemeszter kvíz kérdései is felkerültek a világhálóra. �

Vajnorsky Teri néni

3

TRADÍCIÓ a komáromi zsinagóga hitéleti oldala

E sorok a komáromi Gemilut haszo-dim- A Szeretet Gyakorlása Egylet dísz-okleveléből valók, melyet 1893-banadományoztak Papp Gábor reformátuspüspöknek, amikor az egylet dísztagjá-vá fogadták. Ezek az évek, a közelgőmillennium fényében, voltak a komá-romi zsidó közösség legszebb évei. Lát-szik ez a díszes oklevél jeles aláíróinaknévsorából is Schnitzer Ármin főrabbi-val és a Menház építtetőjével, FriedKálmánnal az élen. Nekik megadatott,hogy hosszú, alkotó éveik után a ko-máromi zsidó temetőben nyugodja-nak. Ezt az oklevelet a közelmúltban areformátus egyház Papp Gáborról ren-dezett kiállításán mutatták be.

E dokumentum nemcsak a béke-időket idézi, hanem annak a korszak-nak az emlékét is, amikor a különbö-ző vallások és nemzetiségek még jólmegfértek egymás mellett itt a Dunapartján. Pár évtizeddel később ez márszinte elképzelhetetlen lett volna. Ko-máromban is gyűlölni kezdte a szom-széd a másikat, csak azért, mert zsidóvolt. Egy ilyen időszakban, a két há-ború között születettek, a túlélők, akikcsodával határos módon megmene-kültek napjainkban egyre kevesebbenvannak. Az elmúlt mártírnap óta né-gyen mentek el közülük. Ma már nem

lehet itt a kalandos sorsú ValachnéBruckner Ibolya, Miles Erzsébet, RaabHelenka és a később Izraelbe aliázottHoffbauer János.

A négyből hárman a vészkorszakután érkeztek Komáromba. Jöttek,gazdagították a várost és környékét.Itt próbáltak új életet kezdeni, együttélni a borzalmakkal, mégis a jövőt épí-teni, ahogyan az a maroknyi túlélő is,aki ma a 73. évfordulón itt van. En-gedjék meg, hogy név szerint is kö-szöntsem őket: Vajnorsky Terézia,Nagy Etelka, Gregus Éva, Szalay Vilmaés Hardy házaspár.

Egy évvel ezelőtt itt jelentettük be,hogy emléktáblát avatunk a komáro-mi kórház legendás igazgatójának, dr.Lipscher Mórnak és emlékművet állí-tunk a Duna-parton, azoknak az áldo-zatoknak, akiket 1944-45-ben a Duná-ba lőttek.

Mára mindkettő teljesült, de a leg-büszkébbek mégis arra vagyunk, hogy73 évvel a deportálások után a komá-romi zsidó közösség ma is él és műkö-dik, a 120 éves Menház szinte mindentere megújult. Az elmúlt hónapokbanfalat kellett bontanunk két teremközt, hogy az érdeklődők kényelme-sen elférjenek Purimkor, a Széder es-tén vagy más ünnepeinken. Szép őszi

ünnepek, nagy chanukai rendezvénya Tiszti Pavilonban, vidám Purim, telt-házas Széder este, szinte a „csilláron islógó emberek” a Komáromi Napo-kon, a koncerten, csoportosan érkezőlátogatók határozták meg az elmúltévünket. Szinte hihetetlennek tűnik,de van még zsidó élet Komáromban.

A fizikai falbontás mellett a szellemifalak lebontása is fontos, sőt egyre ki-emeltebb feladatunk. A XXI. századelején, hét évtizeddel a vészkorszakután Komáromban is szellemi falakemelkednek a zsidó közösség köré. Aminap a városi testület ülésén vitáztaka képviselők a Duna- parti emlékműkörnyékének rendbetételéről, ekkorhangzott el, hogy a Holokauszt az azsidóság fájdalma. A szembenézésegyik fontos eleme lenne, ha ennyiidő után végre elfogadottá válna eb-ben a régióban is, hogy ez nem csak azsidóság, hanem mindannyiunk közöstragédiája. Hisszük és tudjuk, hogy azelpusztítottak és a meg nem születet-tek generációi is szerették vagy szeret-ték volna Komáromot és sokat tudtakvolna tenni fejlődéséért. Milyen kár,hogy nem hagyták nekik…

Köszönettel tartozunk a városi kép-viselőtestület azon tagjainak, akik sza-vazatukkal rendszeresen támogatjáktörekvéseinket, és a polgármester úr-nak, hogy két programkoordináto-runk idén rangos polgármesteri díj-ban részesült a Komáromi Napokon.

(Folytatás a következő oldalon)

Pasternák Antal elnök beszéde a MártírnaponTisztelt megjelentek, Hölgyeim és Uraim! „Ama korszakban, melyben egy-

részt az önző anyagiasság uralomra törekedve az emberiség nemes esz-ményeit háttérbe szorítja, másrészt pedig a felekezetiség rideg szelleme avallásosság helyébe lépve még magasabbra emeli a sorompókat, melyek em-bert embertől választanak el, valóban lélekemelő látványt képez az embereközönéből kimagasló férfiú, kinek lelke a köznapiasság porát lerázva, azonmagaslatokba emelkedik, amelyekben a gondolkodás felvilágosodottsága, azérzelmek nemessége és az eszményiség önzetlensége honol”.

4

PasternákAntal elnök

beszéde(Folytatás az előző oldalról)Ennek ellenére vannak olyan meg-

nyilvánulások, amelyek nemcsak a túl-élők generációjában, hanem ben-nünk, a leszármazottakban is félelmetkeltenek és csak arra gondolunk,hogy így kezdődtek a borzalmak amúlt század 20-as 30-as éveiben is…

Sok feladat vár még ránk. A temetőimegemlékezés után a Duna-partramegyünk, ahol a Dunai Alap és a vá-ros támogatásával, a VízgazdálkodásiVállalat telkén Rysavy Boldizsár kivite-lezésében elkészült az emlékhely,amely végre méltó emléket állít azok-nak, akiket itt lőttek a Dunába.

Keveset tudunk róluk, főként keve-sek nevét tudjuk. Az elmúlt évekbenScheiner Péter és Susi filmjében ésSzámadó Emese kutatásaiban szólal

meg több leszármazott, akik a családilegendákat, szokásokat gyűjtöttékössze. Bárcsak tudnánk mindenkineka nevét és a történetét, ezen is dolgo-zunk majd a következő időszakban.

Jövőre emlékezünk meg 1968 ötve-nedik évfordulójáról. Szeretnénk ajubileumi évben megörökíteni a há-ború után születettek emlékeit, azo-két, akik itt maradtak és azokét is,akik máshol találtak új otthonra. Ajövő évi Mártírnap hétvégéjén a ke-rek évfordulón pedig egy nagy talál-kozóra várunk mindenkit ide, Komá-romba, hogy együtt ünnepelhessünk,emlékezhessünk. Addig is arra bízta-tom a jelenlévőket és a most távol-maradottakat, hogy látogassák prog-ramjainkat, olvassák újságunkat,mert csak ez lehet a komáromi zsidójövő záloga.

Most pedig kérem Önöket, hogy jöj-jenek velünk a Duna-partra, majd aztkövetően a Menházba egy kis barátibeszélgetésre és megvendégelésre. �

-pa-

ACentropa Alapítvány videókészítésiversenyének eredményhirdetésére

2017. május 26-án került sor a Páva ut-cai Holokauszt Emlékközpontban Bu-dapesten.

A 2016/17-os tanévben először szer-vezett a Centropa videóversenyt a Vi-segrádi Országok diákjai számára. AVisegrádi Alap által támogatott ver-senyre lengyel, magyar, szlovák éscseh diákok küldték el kisfilmjeiket. Afeladat egy max. 5 perces videófilmkészítése volt, amely összefoglalja azadott település zsidóságának történe-tét és tragédiáját. A versenyre közel 40videó érkezett, melyet egy nemzetkö-zi zsűri értékelt. Iskolánk, az ipolyságiSzondy György Gimnázium – Jablons-ký Benjámin, Alföldi Roland, BolgárBotond, Révész Gergely és LészkóBoglárka összeállítású – csapatának azipolysági zsidóság történetéről és tra-gédiájáról készített videófilmje KÜ-LÖNDÍJAT kapott! A diákok mentoraTóth Tibor tanár úr volt.

Nem is gondolnánk, de a rövid kis-film elkészítése hosszadalmas, igényes

munka volt. Diákjaink alapos kutató-munkát végeztek, filmezték és fotóztáka zsidóság Ipolyságon fellelhető emlé-keit, sőt sikerült megszerezniük egy

egyedülálló történelmi forrást: az egyikipolysági holokauszttúlélővel készült –ezidáig még nem ismert - interjú felvé-telét, amelyből egy rövid részt fel ishasználtak a kisfilmben. Igazi csapat-munka volt, de a film elkészítésébenoroszlánrészt vállalt Jablonský Benjá-min, aki az egész videót összeállította ésrendezte. A filmet angol feliratokkal isellátták, mert ez alapkövetelmény volt aszervezők részéről.

Az eredményhirdetésre – sajnos –három csapattag nem tudott eljönni,így a különdíjat Lészkó Boglárka ésBolgár Botond vette át. A szlovák gim-názium 3 fős csapatával együtt (őkszintén készítettek filmet) vettünkrészt a budapesti ünnepségen. Szívbőlgratulálunk ügyes diákjainknak, büsz-kék vagyunk rájuk! �

TT

Ipolysági gimisek videós különdíja Budapesten

Nagymegyerenis emlékeztek

Az elmúlt 13 év hagyományait követ-ve, június 11-én délután ismét ösz-

szegyűltek az emlékezők Nagymegye-ren, a Holokauszt áldozatainak emlék-táblájánál. Soóky Marián alpolgármes-ter köszöntötte a megjelenteket, köz-tük Lojkovič Sámuel polgármestert, adunaszerdahelyi és a komáromi hit-

község képviselőit. A programban köz-re működtek: a Bárdos Lajos Vegyeskarés Zakál Gyula versmondó. Az áldoza-tokra Deutsch Péter rabbi emlékezett,a gyászimát Klavanszkij Anatolij kántorénekelte. Köszönet a VárosiMűvelődési Központnak és az önkor-mányzatnak az emléknap évről évretörténő megszervezéséért. �

5

JÖVŐNK, AMI ÖSSZEKÖT a régió oldala

Gyermekéveim zsidó tapasztalásait akeszthelyi zsinagógában töltött őszinagyünnepek hangulata, élménye ha-tározta meg. Katonéveim után, 1973-ban költöztem Budapestre. Itt talál-koztam az akkori zsidó élettel, zsidó fi-atalokkal, a péntek esték varázslatoshangulatával a Scheiber professzor ál-tal vezetett Rabbiképzőben. Kötődé-sem a zsidósághoz azokban az évek-ben erősödött meg.

Kereskedelmi vezetőként dolgoz-tam a Fotex cégnél, többek között aKodak és Gillette termékek hazai for-galmazásának indítása és sikerre vite-le fűződik a nevemhez. Különböző ke-reskedelmi területeken dolgoztam, ki-sebb-nagyobb cégeknél és magánvál-lalkozásban.

1980-ban házasodtunk össze felesé-gemmel, a siófoki születésű Raab Ani-kóval. Ő népművelő –tanárként kezd-te pályáját. Ma már mindketten aktívnyugdíjasként tevékenykedünk. Juditlányunk a Scheiber Sándor Gimnázi-umban érettségizett. Több éve szor-galmas, sikeres önálló vállalkozó.

Kérjük, mutassa be olvasóinknak,milyen tevékenységet végzett eddig azsidó temetők felkutatása, megmen-tése során?

A vidéki, elhagyott temetők ügyétnagyon fontosnak tartom. A rendkí-vül nagy szám - közel 1400 temető-ismutatja, milyen sok helyen éltek zsi-dók a háború és a Holokauszt előtt. Amegyeszékhelyeket, nagyobb telepü-léseket leszámítva ezek a temetők azegyetlen nyomai a valaha békében ottélő zsidó családoknak, felmenőiknek.Már az a generáció is elmenőben van,aki még mesélni tudna az egykoriszomszédokról, barátokról.

Több mint 10 éve londoni, vallásoszsidók kérésére kezdtem temetőkkelfoglalkozni. Apai Nagyapám temető-jének, a Veszprém megyei Nemessza-

lók elhagyott temetőjének felújításátkoordináltam. Azóta sikerült a leg-több családi kötődésű temetőt rendbehozni. Majd folytattam a megye többtemetőjének felkutatásával, mentésé-vel. Azóta számos sikeres felújítás tör-tént. Az én munkám elsősorban a for-rások összehozása, a helyiek, a fenn-tartó Mazsihisz és külső támogatók –legtöbbször külföldön élők - támoga-tásának összehangolása, a munka ko-ordinálása a sikeres befejezésig. Többprojektet is sorolhatnék.

Legutóbb Somlóvásárhelyen avat-tunk fel egy csodásan újjáépített, kő-falkerítéssel körbevett kis temetőt. Na-pi szinten együttműködöm Tamás Pé-terrel, a Mazsihisz munkatársával.

A jövőben milyen tervei vannak a te-metőkkel kapcsolatban?

Szeretném az évek alatt összegyűjtötttapasztalatokat megosztani, továbbad-ni. A temetők regisztrálása megtörtént,sok adatot gyűjtöttünk össze. Időköz-ben számos, hasonlóan elkötelezett ön-kéntest ismertem meg. A sok - sok adat-nak, térképnek, fotónak „összeterelése”a tevékenységek összehangolása, egynyilvános adatbázis, web oldal elindítá-sa a közeli jövő terve. Ugyanakkor fon-tos cél a temetők dokumentálása is. Re-mek módszereket alakítottunk ki. Eze-ket a regisztereket, egyes temetők tér-képeit, nyilvántartásait viszonylag ala-csony költségekkel lehet elkészíteni. Ezta munkát elsősorban a kis és közepesvárosok nagyobb temetőiben, a többszáz síremléket őrző helyeken tervezemés végzem is. Kiváló partnereim van-nak, csak szabadidőből van kevesebb akelleténél.

Évek óta motorja a siófoki zsidóéletnek. Kérem, legyen szíves bemu-tatni olvasóinknak az ottani közössé-get és programjaikat.

Régebbről kezdem. 1980 óta ismer-tem a siófoki zsidó életet. Jártam a ré-

gi zsinagógában is és ott voltam azújonnan épített imaház avatásán1986-ban. Szezonkezdésként a Beth-len téri körzet „Sövouajszi weekend-jét” szervezem már 10 éve. Egy kora-beli hirdetés alapján jött az ötlet, azidén már a 10. remek hangulatú Sa-batont töltöttük el együtt, sok fiatallal.

Áldott emlékű Domán Főrabbi z’ltöbb éven át szép hagyományt alakítottki. Halála után úgy éreztem, nem vesz-het el az a szép gondolat, hagyomány,amely a még ott élő keveseket és Bala-tonnál üdülőket összehozza egy-egypéntek estén a Szombatfogadó I’ ten-tiszteletre. Az időközben felújított, kí-vül-belül megszépült épületnek varázs-latos hangulata van a július - augusztusipéntek estéken. Szinte hétről hétre újarcok, új családok jönnek, többségükBudapestről, de vannak visszatérő kül-földiek és környékbeliek is. Gyakran fe-deznek fel régi ismerőst az odalátoga-tók. A közös imádkozást követő gazda-gon terített asztallal, kidussal köszön-tünk minden érdeklődőt, résztvevőt.

Gyakran megfordul a régió közössé-geiben. Hogyan látja e kis kilék jövőjét?

Nagy örömmel látom a még „fellob-banó lángokat”. Csodálattal és elisme-réssel nézem néhány lelkes szervezőmunkáját és sikerét. Sokszor ennél jó-val többet is láthatunk, Komárom, Pá-pa vagy Kiskunhalas szép példák erre,de nem szeretnék senkit kihagyni afelsorolásból, az elismerésből. Na-gyon fontos a hagyományaink megőr-zése és az, amit példaként átadunk azutánunk jövőknek. Várjuk és lelkesít-sük őket, tartsanak velünk! �

A temetőktől a vidéki hitközségekigInterjú Winkler Miksával

Születtem 1951-ben, Balatonalmádiban. Szüleim Pápa környéki kis falvak-ból – vallásos zsidó világból – új életet kezdve ’50-ben költöztek a Balaton

partjára. Két testvérem van, valamennyien családostul Budapesten élünk.Édesanyánk előbb a vendéglátásban, majd a kereskedelemben dolgozott,Édesapánk önállóan gazdálkodott. Iskolai tanulmányaimat helyben, majdVeszprémben, később Budapesten végeztem.

6

62. fejezet„Szia Paszti!” – csípjenek meg,

álmodom!

(2012. február 19.)

Nehéz fába vágom a fejszémet,amikor arra vállalkozom, hogy az

elmúlt tíz nap történéseit blogba vés-sem. Egy bejegyzés biztos nem leszelég az élmények feldolgozására,óránként, félóránként írhattam volnaa posztdok naplóba. Nem tudom, van-e olyan természetfeletti erő, amely ol-vassa a virtuális kis füzeteket, s ha elégsokszor gépelünk le egy szót, akkorazt előbb vagy utóbb valósággá változ-tatja. Vajon hány embernek adatikmeg, hogy távol az otthonától egyszercsak betoppan 24 barátja, s együtttölthetnek majd másfél hetet.

Péntek reggel minden szokás szerintindult: sokáig alvás, kis házimunka,naplóírás, nanopaprikázás, HitközségiHíradó szerkesztgetés. Dél körül el-kezdtem az órát figyelni: “Még öt óra éskezdődik!” – jegyeztem meg a Facebo-ok üzenőfalán. Három előtt elindul-tam, irány Tel-Aviv. Ez az út kicsit másvolt, mint a rokonlátogatóba vagy aHaShalom állomásra igyekvők: “Milyenlesz, felülmúlja majd a tavalyi londonit,az azt megelőző berlinit vagy prágait?Ki jön a végén? Lesznek új arcok?” – ci-káztak a gondolatok a fejemben.

A Metropolitan szálloda már nemvolt ismeretlen számomra, 2010-ben akomáromi csoporttal pont itt laktunk.“A 714-es szoba, a társaim már megér-keztek” – nyomta a kezembe a mág-neskártyát a recepciós. Odafent azágyamon egy felirat fogadott háromhazai csoki és ostyaszelet társaságá-ban: “SZIA PASZTI!” Dávid gondos-kodott arról, hogy az idei szarvasi kor-csoportvezető szeminárium igazánemlékezetesen induljon. Volt még egyóra a hivatalos program kezdetéig.Gondoltam lenézek a tengerhez. Aliftben összeakadtam Steve-vel, az in-formális oktatási programok nagy-mesterével, akit London óta nem lát-tam. Csupán az előtérig jutottam, le-táboroztam az ismerősöknél. A portá-sok furán méregették, kik lehetnekezek az emberkék, akik kb. minden ötpercben felugranak, s kitörő lelkese-déssel üdvözlik a forgóajtón éppen

betoppanó rég nem látott barátjukat.Már pont nekiindultam volna, amikorismételten érkezett valaki Moszkvából,Belgrádból, Kassáról. Végül azért Bar-bival kiszaladtunk pár perce a Föld-közi-tengerhez. Visszafelé beugrottamaz AM:PM-be egy kis BAMBA-ért, Dá-vidnak, ajándékba. Öt óra, kezdünk.Együtt a csapat, gyertyagyújtás, majd aszombat köszöntése, a Kabbalat Sab-bat veszi kezdetét. Az első meglepetés,az imát Tomi rabbi vezeti, aki pont itttelel a városban. Mintha csak ott len-nénk a Körös-parton a kilencvenesévekben. A Tzadik Katamarnál és azOseh shalomnál könnyekkel küszkö-döm, “Csípjenek meg, álmodom!?” –ilyen csak a mesékben van, a jó öregSzarvas-feeling lengi be a szállodai te-ret, 2300 km-re az Imateremtől. Ve-lünk van még néhány régi arc, Fal-Tam, Chris, Artem, Tomi rabbi csa-ládja. Közös vacsora, a tábortéma is-mertetése, játékok minden mennyi-ségben. Ünnep van, számomra aposztdoki szombatok szombatja.

Reggeli sok beszélgetéssel, az elen-gedhetetlen hevruta (párban tanu-lás), tábori problémák megvitatása.Délután séta a tengerparton, hosszú,“már nagyon hiányzott” beszélgetésegy padon a pálmafák alatt korcso-portvezető társammal. Frici zseniálisfoglalkozása, majd a tengerparti Hav-dala. 24 órája vagyunk együtt Kelet-Közép-Európa különböző szegletei-ből, de még mindig hihetetlen, hogyez valóban megtörténik velem. Estiprogram gyanánt Tel-Aviv Game. Kiscsapatokban vesszük nyakunkba a vá-rost, feladatokat oldunk meg, boríté-kokat keresünk, az utca emberétől ké-rünk segítséget. A 100-as, városnézőbuszon pár hónapja elhangzott infor-mációkhoz képest egészen új arca tá-rul fel a városnak. Három óra szalad-gálás, a pontversenyben utolsók va-gyunk, de a közösségi élményben sze-rintem elsők. Korán kelünk, no de er-ről majd legközelebb.

(2012. február 20.)4:45-kor ébresztett a telefon, 5:15-kor

reggeli, 6-kor indulás. Posztdoktorikintlétem óta először utaztam észak fe-lé. A szeminárium Tuval kibucban foly-tatódott csapatépítő tréninggel. Miután

kiderült, hogy a buszon van wifi, a tájszépségének tanulmányozása helyettsokadmagammal az érintőképernyőskütyüm kezdtem el tapogatni. ElhunytWhitney Houston hangzott fel szinteegyszerre három irányból. Fülhallgató,kedvenc izraeli zenék, közel háromórásút állt előttünk.

Egy darabig próbáltam követni kb.merre járunk, de a sokadik kanyar utánelvesztettem az irányérzékem, a tengervalahogy mindig a nem várt oldalonbukkant fel. Az utolsó kilométerekenigazi kalandparki élményben volt ré-szünk. A GPS egy arab falun keresztülvezette a sofőrt a dombtetőn lévő cél-ponthoz, ahol az utcák dőlésszöge kö-zelített a kilencven fokhoz. Fel-le, ma-nőverek a szűk sikátorokban, dudálóautók, izguló háztulajdonos, vajon be-vesszük-e a kerítése előtt a kanyart.

A gyors reggeli után bemelegítő já-tékokkal indítottunk, majd két cso-portban teljesítettünk különböző kül-detéseket, amelyeket alapos megbe-szélés követett. Értem én, hogy a csa-patban zajló csoportdinamikai folya-matokat kötélen sétálva és kidőlt táv-írópóznán masírozva lehet a legjob-ban modellezni, de látott már engemvalaki ezeken? Előre sejtettem, valamihasonlóban lesz részem, így egyetlencél lebegett a szemem előtt: TÚLÉL-NI ÉSZAKOT!

Jelentem sikerült, s a végén még ab-ból a bizonyos „instabil és a cipőtal-pamnál vékonyabb tárgyakra nem ál-lok fel” dobozból is kiléptem. A Tu-valban töltött két nap alatt nemcsakaz új korcsoportvezetőket ismertemmeg közelebbről, hanem egy-két „ré-gi arccal” is jutott idő kicsit többet be-szélni. Egykori szarvasi „táborozókkal”mindenfelé összefuthat az ember,blogger-társam Ákos és felesége meg-látogatta a teamünket.

Az első este egy könnyed, szarvasinyarakat idéző programon vettünkrészt, másnap megismerhettem a töb-biektől már oly sokat hallott Sufi-tán-cot. Igazi csapatmunka volt, a szó szo-ros értelmében! �

Folytatjuk

EGY ÉV IZRAELBENDr. Paszternák András útinaplója

7

Epilógus 7. rész

Mivel nem rúgtak ki, elindultam egy kis kirándulásra ajeruzsálemi óvárosban, ahol még itt-ott lövöldözés

hallatszott és elfogott, alsónadrágos jordániai katonákatkísértek kihallgatásra. Egy dohányüzlet betört kirakataelőtt lehajoltam, hogy felemeljek egy ritka szép pipát, ak-kor még pipáztam, mikor egy szaladó ejtőernyős szemre-hányóan rám szólt: „Ezt a pipát persze kétezer évvel ez-előtt felejtetted itt? A Siratófal jobbra van.” Becsületsza-vamra mondom, hogy a pipát csak vissza akartam tenni akirakatba. Fogalmam sem volt arról, hogy a Siratófalhozakarok jutni. A mai térség még nem volt meg, és egy kes-keny utca vezetett a Falhoz.

Most tudni kell, hogy én nem vagyok vallásos, sőt, ésbüszke vagyok a szabadgondolkozó nézeteimre. De, havallásos lennék is – ezt a mondatot talmudi intonálással ésa jellegzetes hüvelykujj mozdulattal kell olvasni – szóval,ha vallásos lennék is, szívből ellenezném a sírok, kövek,fák és falak szentté avatását, ami, szerintem, nem fér összea zsidóság szellemével, mert a zsidó Istennek nincs szük-sége se szent helyekre, se közvetítőkre. Egyszóval, rábo-rultam a Falra, csókoltam a köveket és először sírtamkönnyekkel. Sirattam a családomat, a zsidó népet, maga-mat és a hozzám hasonlókat, és először mondtam Kadist aszüleimért. Azóta, ahányszor Jeruzsálemben vagyok, el-megyek a Falhoz, és Kadist mondok. Hogy mondta MoseDayan? Az ökör következetes.

Yehuda bevonult és sikerült neki ugyan egy élvonalbeliegységhez bejutnia, amelyek azelőtt a legveszélyesebb fel-adatokat kapták, de reméltük, hogy most, a hatnapos há-ború után csendesebb napok következnek. Nem volt ilyenszerencsénk. Az arabok hallani sem akartak a tárgyalások-ról, a terrorakciók megújultak, és evvel együtt, természe-tesen a megtorló akciók is, amelyben az ő egysége is részvett. Tiszti kurzus, és így tovább, nem sok csendes éjsza-kánk volt nekünk otthon. Yehuda szerencsésen leszereltés elkezdett tanulni a Technionban mérnöknek. KözbenEszterke is bevonult, a kibbuci csoportjával egy új telepü-lésre mentek le Szinájba.

Jom Kipur napja áhítatos csendjét 1973-ban, a déli órák-ban, szirénák vijjogása zavarta meg, elkezdődött a jom-ki-puri háború. Elvittem Yehudát az egysége gyülekezési he-lyére. Mikor megérkezett a dicsfénytől körülövezett egy-ségéhez, kisült, hogy nincs elég jármű, ami van abbannem mindegyikben van benzin, a fegyverekhez nem min-dig vannak megfelelő töltények, végül is kétségbeesés-ében, hogy Isten őrizz, el ne késse a háborút, egy harcko-csihoz csatlakozott, amelynek a legénysége tisztekből ál-lott, akiknek hasonló gondjaik voltak. Persze egy ilyenmagánkezdeményezésű harckocsinak az első két hét zűr-zavarában nem volt se postaszáma, sem lehetőség arra,hogy összeköttetést lehessen teremteni vele. Ami meg-mentett minket itt otthon, az egy fenti szomszéd kislány-nak az ejtőernyős barátja volt, aki egy mellékmondatban

megemlítette, hogy találkozott Yehudával, ezt nem felejt-jük el neki. Ha többes számban beszélek, a feleségemrőlés rólam van szó, ennyi év után ezt megszokja az ember.

Szóval ez egyrészt megnyugtató volt, viszont másrésztnem annyira, mert tudtuk, hogy a fiú egysége azok közöttvan, akik átkelnek a Szuezi-csatornán, hogy hátba támad-ják az egyiptomiakat, és ha találkoztak, akkor Yehuda is ottvan. Így is volt és Afrikában töltött három hónapot. A ne-gyedik hónapban, hogy ne unatkozzanak, átvitték őket aszíriai frontra, a legelső vonalakba, húszegynéhány kilo-méterre Damaszkusztól és ott töltötték a háború legnehe-zebb napjait. De szerencsére, épen és egészségesen szereltle, ami annyi sok másnak nem adatott meg és ezért nemlehet eléggé hálát adni. Befejezte a tanulmányait, meg-kapta a mérnöki diplomát, és feleségül vette a barátnőjét,Doritot, aki vele együtt végzett.

Eszter lányunk is szerencsésen leszerelt, és visszatért akibucába, elkezdett tanulni a tanító-szemináriumban ésférjhez ment az ottani barátjához megható esküvői szer-tartáson, amely vagy három párral volt közös, és amelyena fél világ részt vett. Szerencsénk van a gyerekeinkkel, elne kiabáljuk, nem csak szeretjük, ami a szülői feladat ve-lejárója, de általában, mint emberek is kedveljük őket, aminéha nehezebb. Mind a ketten, szerető és méltó élettársa-kat választottak maguknak, akiket nekünk is könnyű voltmegszeretnünk, és mi több, mind a kettőjük családja, Do-rité és Roné, Eszter férjéé is, olyanok, hogy első perctőlmegtaláltuk velük a közös hangot, és nem csak a családieseményeken találkozunk velük, de ünnepi ebédeken isösszejövünk.

Annika egyetlen megmaradt testvére, a szeretett Olgasógornőm lányának az esküvőjére Amerikába utaztunk1976-ban. Három évvel az előtt a fiának volt az esküvője,de arra én a munka miatt nem jutottam el, Anni egyedülkellett mennie. Most elhatároztuk, hogy összekötjük a„kellemest a kellemessel”, és négy hét alatt beutaztukAmerika északi és Kanada déli részét. Kibéreltünk egy ko-csit és minden percet élveztünk. A két családunk egész időalatt szoros kapcsolatban volt, gyakori levelezéssel. Olga ésSoli gyakran látogattak meg minket, amíg a gyerekek ki-csik voltak egész családjukkal együtt, miután megnőttek, agyerekek egyedül is eljöttek. Egész idő alatt világos volt,hogy alijázni fognak, mint ahogy meg is történt. A kirán-dulás utolsó hetét Londonban akartuk tölteni, de csak kétnapig voltunk ott, mert sürgönyt kaptunk, hogy Doritnakés Yehudának lányuk született, Gili, az első unokánk, mi-vel Anni már nem győzte kivárni, hogy lássa, haza utaz-tunk, azóta Gili tartozik nekem háromnapi londoni láto-gatással. London is nagyon szép, de nem bántuk meg,hogy hazajöttünk Gili miatt.

Az első unoka születésével megtört a jég, pár hónapra rákibbuc Eyalban Eszternek és Ronnak fiuk született, Nadav,ami nekünk, az örömön kívül vigasz is volt, azért mert Ye-huda és Dorit három évre Kenyába utaztak, ahol Yehudaegy repülőtér építését vezette, így, Nadav születésével, leg-alább maradt egy unokánk a közelünkben. �

Folytatjuk

Feuerstein Azriel:

KELJFELJANCSI

STETL a Hitközségi Híradó kulturális oldala

8

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Choni beállt egy körbe és megeskü-dött, hogy addig, míg nem esik az eső,ott marad. A Teremtő rögtön különle-gesen erős esőt adott, ami veszélybe so-dorta a földeket. A földművesek kértékChonit, hogy imádkozzon könnyebbés hasznosabb esőért, a Teremtő telje-sítette ez a kérését is. A csoda utánChonit elnevezték, Körkészítő Choni-nak, nevét mindenki megismerte.

De egy másik epizód érdekesebb, le-het mondani, hogy "modern". Egynap Choni sétálni ment és találkozottegy emberrel, aki szentjánoskenyér fátültetett. Akkoriban úgy tudták, hogy aszentjánoskenyér fa ültetése után het-ven évet kell várni, míg gyümölcsöt ad.Choni csodálkozva kérdezte az illetőt,hogy miért ültet olyan fát, amelynek agyümölcsét nem fogja élvezni. Az em-ber válasza az volt: Úgy, mint az énőseim ültettek fát nekem, én is ültet-tek az unokáknak és a dédunokáknak.Choni megdöbbent, bezárkózott egybarlangba, ahol hetven évig aludt. Mi-kor felébredt látta, hogy valaki élvezi aszentjánoskenyér gyümölcsét. Őt sen-ki sem ismerte fel, nem köszöntek ne-ki. Szomorúságában bement az ima-házba ahol imádkozni és tanulni szo-kott, de ott is hátat fordítottak neki.Kérte, hogy ha nem talál társaságot in-kább haljon meg és így hamarosanmeg is halt. Ez hasonlít a modern vi-

lágban látható viselkedésre. Az időskorosztály sokszor a társadalom pere-mén találja magát, a fiatal generációmagabiztosan vezeti a világot, nem fi-gyel, és nem hallgat az idősebbekre,akik között sokan bölcsek és tapasztal-tak. A világ olyan nagy lépésekkel ha-lad előre, hogy az idősebbek nem ta-lálják a helyüket, sokan panaszkodnakmagányosságra. A modern Choni mártudja, hogy nem kérik őt, hogy esőt te-remtsen, ez a minden napi életébenem alkalmazható.

De nem minden szomorú és re-ménytelen. Nemegyszer lehet hallaniérdekes projektekről ahol tisztelik ésértékelik az idősebb generációt. Példá-ul az a projekt, ahol iskolások segíte-nek időseknek a számítógéppel össze-barátkozni. Cserében a fiatalok tanul-nak elfelejtett szakértelmet, mind ha-gyományos kézimunkát, kötést, horgo-lást, tradicionális sütés-főzést. A leg-fontosabb az időseket tisztelni és fi-gyelni. Az ilyen programok kitűnőekmindenkinek, főleg azoknak, akik ma-gányossá lettek. Ez talán nem tetszettvolna Choninak. Hetven évi alvás utánnem ébredet fel egy technológialagelőrehaladott világban. Az egyetlen vál-tozás, amire felfigyelt az, hogy a fiatalszentjánoskenyér fa már érett és a gyü-mölcseit lehet élvezni. De mikor Cho-ni vissza akart térni a régi élete min-

dennapjaira, akkor értette meg előszöraz idő jelentését. Nem lehet az időt le-állítani és visszafordítani. Ha valaki ki-zárja magát a társadalomból, akármi-lyen ok miatt ne legyen meglepődve,hogy mikor vissza akar térni hátat for-dítanak neki. Magától értetődő szituá-cióba keveredett, el kellett ismernie,hogy az idő eljár és nem vár senkire.

Pár szó a szentjánosfáról és gyümöl-cséről. A fa valójában hat év után adgyümölcsöt, de ahhoz kell, hogy hímés nőstény fák legyenek egymás mel-lett. A legérdekesebb tulajdonsága az,hogy hetven év után a fák meg változ-tatják a nemüket. Így lehet megértenia legendai hetven év jelentését és Cho-ni tragédiáját. Choni emlékére meg-jegyzendő, hogy a szentjánoskenyérfagyümölcse és annak a kivonatai na-gyon kedveltek és egészségesek. Aján-latos kakaó helyett használni. A követ-kező recept nagyon kedvelt nálunk.

Hozzávalók: 1/2 pohár szentjános-kenyér (karob) por, 1/3 pohár dato-lyaméz vagy 1/2 pohár barna cukor,1/3 pohár olaj, 1 pohár langyos víz(vagy tej), 2 pohár barna liszt, 1 tasaksütőpor, 1 kávéskanál vanília eszencia,2 tojás, 1 pohár darabokra tört dió.

Elkészítése: A száraz hozzávalókatösszekeverjük és hozzáadjuk a nedveshozzávalókat, mixerrel simára kever-jük. A diódarabokat a keverés végénadjuk hozzá. Lisztezett, 22 cm-s tepsi-ben kb. 35 percig sütjük, tűpróbáig.Lehet díszíteni olvasztott csokoládé-krémmel vagy szezon gyümölccsel. �

Dr. Orna Mondschein

A Körkészítő Choni

Löwinger Manci szakácskönyvéből

ATalmudban található egy mese a csodarabbiról neve a Körkészítő Choni.Egyik különlegesen száraz télen a hívei kérték, hogy imádkozzon esőért,

mert a földek hamarosan kiszáradnak, a termést elveszítik és éhségre lesznekítélve. Akkoriban a lakosság legnagyobb része földműves volt.Ők nemcsak sa-ját magukat táplálták, hanem a nem földműves lakosságot is.

Az Új Kelet újság és az Izraelinfo zsidó irodalmi pályáza-tot hirdet az Up by El Al támogatásával. Téma: Izrael,

cionizmus, zsidóság, magyarság Izraelben, Izrael 2017.

A pályaműveket a következő kategóriákban várjuk: re-gény, képregény, ifjúsági regény, novella, vers.

A műveket elektronikus úton az ujkelet@gmail.com cím-re küldjék! Kérjük, hogy a pályázatban adják meg a tele-

fonszámukat. A beérkező műveket folyamatosan olvassuk,minden pályázónak elektronikus úton válaszolunk. A zsűriáltal kiválasztott műveknek megjelenést biztosítunk.

A legsikeresebb pályázó az Tel-Aviv Budapest szabad re-pülőjegyet nyer. A további sikeres pályázók értékes nyere-ményeket és további publikálási lehetőséget kapnak az izra-eli magyar médiában, az Új Kelet hasábjain és az Izraelin-fo.com oldalon. Beküldési határidő: 2017. augusztus 15.�

Pályázati felhívás: ZSENINKUBÁTOR,avagy, zsidósat írni szexi…

4

Vďaka ich podpore a porozumeniuvlastníka sa usilujeme (v spolupráci smojim otcom Pavlom, priateľmi a ži-dovskými Bardejovčanmi) navrátiť ži-vot do Starej synagógy a celého areá-lu židovských rituálnych stavieb.

Aký bol osud židovských pamiatokv povojnovom období?

Príbeh židovských pamiatok v Bar-dejove je úzko spätý s osudom komu-nity, ktorej patrili. Od prvých povoj-nových rokov zvádzala boj o prežitie.Ďalší totalitný režim ešte znásobil ťa-živé dôsledky holokaustu. Z pohľaduzachovania židovských náboženskýchstavieb v Bardejove nastali ťažké časy.Preživšie torzo komunity bolo najprvúradmi donútené odpredať synagóguna Stöcklovej ulici a neskôr prenajaťbudovy Židovského suburbia. Viac ne-slúžili svojmu účelu. Zmenili sa naskladiská poľnohospodárskych plo-dín, stavebného materiálu, chemic-kých hnojív, alebo slúžili výrobnýmúčelom. Podobný vývoj poznáme ziných miest. Dnes najvýznamnejšia lo-kalita židovského kultúrneho dedič-stva v Bardejove na Mlynskej ulici – Ži-dovské suburbium – len o vlásokunikla asanácii v 60-tych rokoch 20.storočia. Napokon v roku 2000 sa sta-la integrálnou súčasťou zápisu mestaBardejov na Listinu svetového kultúr-neho a prírodného dedičstva UNES-CO. Miesta židovská náboženskáobec využívala až do svojho zániku v90-tych rokoch 20. storočia synagóguna Kláštorskej ulici. Práve preto osta-la najlepšie zachovanou modlitebňouna Slovensku. Negatívnym zásahom sanevyhol ani židovský cintorín, noosud bol k nemu pomerne zmierlivý.

Akou zmenou prešla Stará synagóga? Dva roky trvajúca obnova vážne po-

škodenej Starej synagógy bola ukon-čená 200 rokov po tom, čo sa začalapoužívať. Náročný proces rekonštruk-cie a reštaurovania po 70-tich rokochobohatil tento klenot sakrálnej archi-

tektúry o viacero objavov, mimoriad-ne významných nielen z pohľadu Slo-venska. V modlitebnej sále bola odha-lená geniza, t. j. úkryt poškodenýchnáboženských textov a zakázanýchkníh, na fasáde boli odkryté slnečnéhodiny s hebrejským letopočtom, vštudovni a vestibule boli zreštaurova-né najstaršie maľby na drevených stro-poch židovskej rituálnej stavby. Počasarchívneho výskumu bol tiež objavenýnákres synagógy zo začiatku 19. storo-čia. Okrem iného sa znovu postavil ri-zalit so schodiskom na ženskú galériu,zreštaurovala sa vonkajšia fasáda i bo-haté ornamentálne maľby v interiéri,obnovili sa drevené podlahy, úplne savyriešila sanácia či zrealizovala kom-plexná elektrifikácia.

Kde možno sledovať výsledky pro-jektu?

Vďaka realizácii EHP projektu vznik-la webová stránka www.suburbiumbar-dejov.sk, ktorá obsahuje podrobné in-formácie o premene Starej synagógyvrátane dokumentov, fotogalérie a vi-deoprezentácie. Jedinečná je aj tým, žepodrobne mapuje dejiny bardejovskejžidovskej komunity, predstavuje ži-dovské pamiatky a ponúka viaceré po-pulárno-náučných materiálov využiteľ-ných pre výučbu dejepisu. Pravidelnésprávy z Bardejova sú ďalej zverejňova-né na facebookových profiloch zdru-žení Vita in suburbium a Bardejov Je-wish Preservation Committee. PríbehStarej synagógy približuje monografiaa prezentačné DVD publikované vrámci projektu.

Z čoho bola financovaná? Ústredný zväz židovských nábožen-

ských obcí v SR na obnovu tejto jedi-nečnej kultúrnej pamiatky ocenenejUNESCO-m získal celkovú dotáciu vovýške 649 703 EUR z grantov Islandu,Lichtenštajnska a Nórska prostredníc-tvom Finančného mechanizmu EHPa zo štátneho rozpočtu Slovenskej re-publiky. Vďaka výbornému manažo-

vaniu pod dohľadom tajomníka Mar-tina Kornfelda a zvládnutiu nároč-ných procesov členmi projektovéhotímu v roku 2016 bola projektu po-skytnutá dodatočná dotácia vo výškeviac ako 100 000 EUR. ÚZŽNO v SR,ako prijímateľ grantu, prispel na pro-jekt celkovo sumou 114 654 EUR.

Ako bude využívaná? Stará synagóga po ukončení projek-

tu bude vzdelávacím centrom, repre-zentačnou sálou mesta a priestorompre konanie výstav, koncertov, konfe-rencií alebo prednášok. Dejiny barde-jovskej židovskej komunity bude pri-bližovať expozícia na ženskej galérii.Ďalšie možnosti kultúrno-spoločenské-ho využitia ponúkne nádvorie. V bu-dúcnosti má Stará synagóga uspokojiťvysoké potreby miestnych obyvateľov aprispieť k rozvoju kultúrneho turizmu.

Aká je vaša vízia budúcnosti? Našou dlhodobou prioritou je do-

siahnutie obnovy a prepojenia všet-kých stavieb areálu Židovského subur-bia (synagóga, rituálne kúpele, budovazhromaždenia a ďalšie), otvorenýchplôch a pamätníka holokaustu dokompaktnej zóny svetového kultúrne-ho dedičstva. Židovské suburbium mu-sí byť reprezentačným a dôstojnýmmiestom, v ktorom bude vládnuť po-koj a oddych. Predovšetkým mládež tuspozná dejiny, kultúru, hmotné dedič-stvo a taktiež pravdivý osud bardejov-skej židovskej komunity. Roky práce narevitalizácii židovského kultúrneho de-dičstva v našom regióne nás utvrdzujúv presvedčení, že Židovské suburbiummá potenciál zažiariť na mape sveto-vých kultúrnych klenotov a po kom-plexnej obnove sa stane vyhľadávanouturistickou atrakciu. �

Obnovená synagóga v BardejoveRozhor v Petrom Hudákom

Vostatných rokoch som mal možnosť participovať na projektoch obnovy pa-mäte a kultúrneho dedičstva bardejovskej židovskej komunity. Najprv ako

dobrovoľník a neskôr ako spolupracovník výboru združujúceho židovskýchpotomkov z Bardejova som sa venoval historickému a kultúrnemu výskumu.V súčasnosti sa zaoberám predovšetkým vzdelávacími aktivitami a populárno-náučnou prácou pre miestnu mládež alebo obyvateľov regiónu.

3

Každoročne sa členovia ŽNO zNitry a sesterských náboženských ob-cí, ale aj obyvatelia a predstaviteliamesta, stretávali na tryzne za obetekrutovlády pri monumentálnom pa-mätníku na židovskom cintoríne vNitre na Klokočine, postavenom v

50. rokoch minulého storočia. Vtomto roku sa spomienkové zhro-maždenie po prvýkrát konalo v nád-hernej synagóge v centre mesta. Na-

priek tomu, že budova už neslúžisvojmu účelu, tóny smútočnýchmodlitieb tu zneli ako v časoch, keďbola zaplnená veriacimi. Modlitby zazomretých predniesol svojim nád-herným hlasom kantor Gábor Szilá-gyi z Budapešti. Historické udalosti

zúčastneným pripomenul PeterSchwarcz, predseda ŽNO v Nitre aMarián Naster z Múzea holokaustu vSeredi. Ich slová dokumentoval aj

panel s dobovými dokumentmi, vy-hláškami a fotografiami zo 40. rokovminulého storočia. Umeleckým slo-vom, poviedkou s názvom Topánkyod spisovateľky Teréz Dávid, sa obe-censtvu prihovorila pani Eva Hlavá-čová, herečka Divadla Andreja Baga-ra v Nitre a zároveň nositeľka ocene-nia Kehila Chaver. Svojím vystúpe-ním vzdala hold všetkým rodičom,starým rodičom, ktorých sme nemališancu poznať. Jej prednes doplnilanádherná pieseň Židovská mama (Ji-diše Mame) v podaní nášho hosťa,Gábora Szilágyiho. V nejednom okusa skveli slzy...

Už tradične zapaľujeme počas tryz-ny sviece za šesť miliónov židovskýchmartýrov a za našich súvercov z tohtokraja. Jednu z nich zapálil vicepri-mátor Nitry Ján Vančo, ďalšiu naj-starší člen našej ŽNO, pán BedrichHecht, najmladší členovia -Nataša aNoel a za rodákov, ktorí žijú v rôz-nych kútoch sveta pán Jozef Katz zÍrska. Spomienkové zhromaždeniebolo ukončené modlitbou El malerachamim a kadišom, ktorý spolu spredmodliacim tíško odriekali aj čle-novia obce.

Tryzna nebola iba spomienkou naobete vojny, ale aj výzvou proti rastú-cemu antisemitizmu, xenofóbii ainým prejavom nenávisti človeka kčloveku. �

Katarína Potoková

V nejednom oku sa skveli slzy dojatia a spomienkyVtomto roku si pripomíname neblahé 75. výročie začiatku deportácií ži-

dovských občanov z územia Slovenska. Z Nitry a okolitých obcí ich bo-lo do koncentračných táborov odvlečených okolo šesťtisíc, mnohí sa ukrý-vali a snažili sa prežiť v ilegalite. Po vojne sa domov vrátil iba zlomok býva-lej významnej židovskej náboženskej obce.

Lag Ba Omerv Dunajskej Strede

Ústredný zväz židovských náboženských obcí v Sloven-skej republike zorganizoval ústrednú slávnosť Lag

BaOmer v Dunajskej Strede, na ktorej sa okrem domácichzúčastnili aj hostia z Bratislavy, Galanty, Štúrova, Paláriko-va a ďalších obcí. Účastníkov slávnosti vítali na krásne

upravenom dvore s fontánou a množstvom zelene. Po prí-hovore predsedu Tibora Kornfelda prednášal v sloven-skom i maďarskom jazyku o histórii sviatku LagBa Omerpán doktor Feldmár. O kóšer pohostenie vo forme grilo-vačky sa postaral Dávid Adri s manželkou. O vynikajúcunáladu sa postarala formácia Pressburger Klezmer Band.V mene dvadsiatich účastníkov z nášho mesta ďakujeme zamilé pohostenie. �

-ds-

Spomínali aj vo VeľkomMederi

Pokračujúc v trinásťročnej tradícii sa dňa 11. júna zišliúčastníci spomienkovej slávnosti pri pamätnej tabuli

holokaustu vo Veľkom Mederi. Prítomných pozdravil Ma-rián Soóky a privítal na pietnom akce primátora SamuelaLojkoviča, ako aj predstaviteľov židovských náboženských

obcí z Dunajskej Stredy a Komárna. Na slávnosti účinkovalZmiešaný zbor Lajosa Bárdosa a Július Zakál.

Na obete holokaustu spomínal rabín Péter Deutsch,smútočnú modlitbu zaspieval kantor Anatolij Klavanszkij.

Za každoročnú organizáciu Dňa martýrov patrí vďakaMestskému kultúrnemu stredisku a samospráve mestaVeľký Meder. �

-p-

2

Vážení èitatelia!Prosíme Vás, aby ste pod¾a Vašich možností podporovali programy ŽNO vKomárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Od 1. januára 2008 môžete zasiela peniaze na nasledujúce úèty (je mož-nos plati osobne na sekretariáte, ako aj poukázanie peòazí šekom):

Poukázanie peòazí z územia SR:26384962/0900- Slovenská sporite¾òa alebo10103804/5200- OTP Slovakia

Poukázanie peòazí zo zahranièia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno,Slovenská republika

IBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 Komárno

alebo

IBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Ïakujeme!

Krátke správy� ŽNO v Komárne, vydávanieSpravodajcu a Klub Shalom pod-porili: rodina Hornová (Paláriko-vo), Nelka Müllerová (Matúško-vo), rodina Braunfeldová (NovéZámky), Terézia Vajnorsky rodi-na Sternbach a Brandes (Jeruza-lem) a anonymní darcovia. Ďaku-jeme!

� Do našej knižnice pribudli novéknihy. Od augusta opäť srdečne oča-kávame našich čitateľov.

� Kancelária ŽNO v Komárne budev júli z dôvodu letných prázdnin zat-vorená.

� Vydávanie nášho periodika finanč-ne podporil Fond Gábora Bethlena vBudapešti. Ďakujeme.

� V rámci rekonštrukcie budovy Útul-ku zdobia steny chodieb fotografie zudalostí uplynulých rokov v obnovenejforme. Nový systém je praktický, pozo-stáva z vymeniteľných prvkov.

� Vo dvore Útulku bude opravovanáväčšia časť strechy. Veríme, že taktopredídeme ďalšiemu zatekaniu.

Žiadame Vašu podporu

Každý týždeň: MACHAR Vrámci online vzdelávacieho programu nájdete na našej webovej stránke kaž-

dú stredu nové filmy. Záujemci sa môžu registrovať prostredníctvom nasle-dujúceho linku: http://kehreg.com/machar/. Registrovaní užívatelia nájduvzdelávacie materiály všetkých troch semestrov na nasledujúcom linku. Kvízovéotázky tretieho semestra sú k dispozícii na internete do konca februára. �

�

Vyznamenanie maďarskýchšpeciálnych pedagógov

Izraelský štát udelil významné ocenenie Spravodliví medzi národmi Gusztávo-vi Bárczimu, Józsefovi Essősymu a Ivánovi Zékányovi. Lekár a špeciálny peda-

góg, otec špeciálnej pedagogiky Gusztáv Bárczi sa narodil v Dvorníkoch nad Nit-rou. Učiteľstvo študoval v Leviciach, diplom zo špeciálnej pedagogiky a z medi-cíny, ako aj následnú atestáciu ušno-nosno-krčného lekára získal v Budapešti.Pochádzal z učiteľskej rodiny. Jeho otec, Gusztáv Bárczi starší, učil vo viacerýchobciach. Jeho posledným miestom pôsobenia bola obec Melek pri Vrábľoch.Odtiaľ sa presťahovali do Komárna, dom si kúpili v Ulici sv. Jána. Zomreli v na-šom meste, spolu s druhou manželkou a starším synom sú pochovaní v Komár-ne. László Bárczi zažil peklo I. svetovej vojny, šesť rokov strávil v zajateckom tá-bore na Sibíri. Podľa jeho denníka vydala jeho vnučka Mária Bottková v roku2014 knihu s názvom Sibír-Zajatie-Návrat domov. Aj táto publikácia slúži akozdroj informácií o živote Gusztáva Bárcziho. Epilóg knihy napísal dr. Dezső Sze-geczky, ktorý v apríli tohto roka prevzal vyznamenanie svojho starého otca. Gusz-táv Bárczi v roku 1944 s riskovaním vlastného života prijal do inštitútu špeciálnejpedagogiky, ktorý viedol, osemnásť zdravých židovských dievčat, aby ich zachrá-nil pred deportáciou. Až do konca vojny ich ukrýval ako postihnuté. Kým sa lendalo, peši ich navštevoval, aby organizoval ich ochranu a aby ich podporoval.Gusztáv Bárczi za tento svoj chrabrý čin nikdy nežiadal vďaku či uznanie, veďochranu prenasledovaných považoval za svoju povinnosť podobne, ako zodpo-vednosť za osud svojich postihnutých pacientov.�

h́ ́ b

JÚN 2017 – IJAR-SIVAN 5777. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XV. ROČNÍK 6. REG. ČÍSLO, 253. ČÍSLO

SPRAVODAJCASpomienková slávnosť v Komárne

Pamätník odhalil primátor mesta László Stubendek, programový riaditeľ Dunajskéhofondu Juraj Čorba a predseda ŽNO v Komárne Anton Pasternák.

Myšlienkyredaktora

Pred mnohými rokmi v jednonedeľné predpoludnie sme sa

celá rodina – stará mama, rodičia,starší brat - vybrali na židovský cin-torín. Pred hromadným hrobomsme sa stretli s hŕstkou ľudí. Otecešte zabehol pre tetu Hajnalku.Ujo Laci Delikát, tajomník nábo-ženskej obce prečítal text z tenké-ho pauzovacieho papiera. V tomčase som bol taký malý, že som aninerozumel, prečo sme sa zišli…

Počas tohoročného Dňa martý-rov som sa trochu vzdialil odostatných účastníkov pietneho ak-tu a podišiel som k hromadnémuhrobu. Snažil som sa rozpamätaťna tváre tých, ktorí mi rozprávalio svojom utrpení počas holokaus-tu, na tých, ktorí hovorili na stret-nutiach Klubu Shalom, na na-hrávky rozhovorov do Spravodaj-cu. Väčšina z nich už odpočíva tu,v Uličke Zlatého muža, spomien-ku na hrozné zážitky a na zavraž-dených príbuzných si vzali so se-bou. Nedožili sa času, keď sa sosvojimi súvercami môžu poroz-právať v zrekonštruovanom Útul-ku, v záhrade alebo v spojenejWallensteinovej sále.

Šíriť to, čo nám porozprávali, čonám odovzdali, je už našou povin-nosťou, našou zodpovednosťou.

Znejú slová smútočnej modlit-by, pomaly sa vraciam k ostatnýmspomínajúcim. Obzriem sa, a vi-dím ich. Tváre židovskej komuni-ty môjho detstva… �

PA

Deň martýrov 2017Autobus, ktorý prevážal účastníkov spomienkovej slávnosti z jedného mies-

ta na druhé odštartoval dňa 11. júna spred budovy Útulku. Prišli mnohí zKomárna, z regiónu i zo sveta. V duchu našich tradícií sme sa o pol jedenástejpredpoludním stretli na cintorína, kde prítomných pozdravil koordinátor Ta-más Paszternák – privítal biskupa reformovanej cirkvi László Fazekasa, pri-mátora mesta László Stubendeka, primátorku mesta Hurbanovo Ildikó Bas-ternákovú, prorektora Univerzity Jánosa Selyeho Józsefa Liszku, tajomníkaZväzu židovských náboženských obcí v Slovenskej republika Martina Kornfel-da, ako aj zástupcov okolitých náboženských obcí. Simultánnou tlmočníčkoubola Magda Vadász. Najprv sme si vypočuli prednes básne v podaní MátéhoKrálika, potom na udalosti spred 73 rokov spomínal predseda Židovskej ná-boženskej obce v Komárne, Anton Pasternák, ktorý vo svojom prejave hovorilaj o súčasných aktivitách židovskej komunity v Komárne. Budapeštiansky rabínPéter Deutsch zdôrazňoval vo svojom prejave význam spomienok. Smútočnúmodlitbu odriekal kantor Anatolij Klavanszkij.

Z cintorína viedli naše kroky na breh Dunaja, na Alžbetin ostrov, kde smeodhalili pamätník na počesť našich súvercov, ktorých v rokoch 1944-45 po-strieľali do Dunaja. Pamätník bol inštalovaný s finančnou pomocou Dunaj-ského fondu a samosprávy mesta Komárno. Na podujatí, o ktoré sa živo zaují-mali regionálne médiá, hovoril o komárňanských udalostiach v čase holo-kaustu historik Zoltán Vági. Pani Vilma Szalayová porozprávala tragický prí-beh svojej mamky a ďalších trinástich obetí, ktorých nyilasovci zahnali podľadové kryhy na Mŕtvom ramene Váhu pri Apáli na Štedrý večer. Pamätník od-halil primátor mesta László Stubendek, programový riaditeľ Dunajského fon-du Juraj Čorba a predseda ŽNO v Komárne Anton Pasternák.

Deň martýrov ukončilo posedenie v Útulku. Spoločne sme oslávili 90. narode-niny Teriky Vajnorskej žijúcej v Jeruzaleme. Vďaka všetkým, ktorí pomáhali priorganizovaní a realizácii tohto dňa. �

PA