h b hitkÖzsÉgi hÍradÓ - menhÁz€¦ · május 10-én, vasárnap délután iz-gatottan vártuk...

Szerkesztőigondolatok

h́ ́ b

2020. JÚNIUS-JÚLIUS – IJÁR-TAMMUZ 5780. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XVIII. REG. ÉVF. 6-7. SZÁM, 289-290. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓ

De jó lenne ha-zamenni, Ko-máromba! –

t ű n ő d ö m e l a 1 0 0km-es vonatút lehe-tőségén május 18-án,a home office 10. he-tének kezdetén. Estemég arról írtak a lapok, hogy Szlo-vákia határai még jó ideig zárva ma-radnak. Azért is szeretek Budapes-ten élni, mert innen csak egy ugrása Duna és a Vág összefolyásánál el-terülő település. Emlékszem, aschengeni határok megnyitásakorapuval és Tomival mi is ott ünne-peltünk a hídon, s talán el sem akar-tuk akkor hinni, hogy nem kell töb-bé útlevél, összeszorult gyomorralvárni, hogy minden rendben lesz-eaz átkeléskor. Az elmúlt években amindennapjaink részévé vált a nyi-tott határ, ahogy az egykori határ-átkelő elemei fogyatkoztak, úgyváltak régi történetekké, sztorikká a„hídon” átélt kalandok: a Svájcbólhazatérő nagymamát szétszedő vá-mosok, a nagypapa kabátjából az50-60-as évekből kilógó belevarrtnylonharisnya, az egyetemi évekalatt a pecsételéstől szinte betelőútiokmányaink. S erre, 2020 koranyarán ismét zárva vannak a hatá-rok, Budapest és Komárom egy idő-re ismét távolabb került egymástól.Nem lehet csak úgy hazaugrani egyebédre, egy Menházas programra.Az elképzelhetetlen valósággá vált!Mi másban bízhatunk, legyen ez adolog is egy gyorsan múlandó törté-net, pár év múlva elmesélhető ke-vésbé pozitív emlék. �

Gyertyagyújtás az interneten

� A magyarlakta területekről származó hittestvéreknek szervezett közös péntek estiimádkozást dr. Verő Tamás budai rabbi. A felhíváshoz számos helyszínről csatlakoz-tak az érdeklődők. A kontinenseket átfogó virtuális rendezvény végén PaszternáknéKertész Zsuzsanna gyújtotta meg a sabeszi gyertyákat Komáromból.

Kehila – a közösségért díjVárjuk a jelöléseket!

Az egyesített Kehila és Kehila Haver-díj kiosztásával vallástól függetlenül díjaz-zuk azokat, akik sokat tettek a régió zsidó közösségeiért. Javaslataikat a díja-zottak személyére a [email protected] címre várjuk 2020. július 31-ig. �

PASZTERNÁKANDRÁS

Zsidó Kultúra Európai Napja 2020

AZsidó Kultúra Európai Napjára 2020. szeptember 6-án, vasárnap kerül sor. Amennyi-ben a vírushelyzet megengedi, hagyományainknak megfelelően színes programmalvárjuk az érdeklődőket. A részletes meghívót augusztusi számunkban közöljük. �

Nagyünnepi előzetes

Az 5781-as zsinagógai év 2020. szeptember 18-án, péntek este kezdődik. 18:00-kor találkozunk a Menházban. Az esti ima után ünnepi vacsora lesz. 2020. szept-ember 19-én Rosh Hasanah első napján (szombat) lesz Taslich és közös tanu-

lás szintén 18:00-kor. Kol Nidre - Jom Kippur előestéje szeptember 27-én, vasárnap18:00-kor, Mazkir Jom Kippurkor szeptember 28-án, hétfőn lesz. �

Tájékoztatás

Akoronavírus járvány idején programjaink szünetelnek. Amint a helyzet jobbra-fordul, újra indítjuk tevékenységünket. Erről lapunk hasábjaink is tájékoztatjukolvasóinkat. Mindenkinek jó egészséget kívánunk! �

2 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2020. JÚNIUS-JÚLIUS

KÖZÖSSÉG | HÍREK

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tő sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dó Hit köz -ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tőnk fel újí tá sát.

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP SlovakiaNem zet kö zi át uta lás kül föld ről:Cí m: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

A KZSH-t, a HH-t és a Shalom klubotanonimitásukat kérő adományozók tá-mogatták. Köszönjük!

�A kényszerű szünet idején tovább foly-

tatjuk korábbi pályázataink elszámolásátés új támogatási kérelmek benyújtását.

�A Spitzer Béla Kiskönyvtár állománya új

könyvekkel bővült. Reméljük, hamarosanújra fogadhatjuk olvasóinkat.

�Sajnos, a nehéz helyzet miatt több

nyertes pályázatunk került visszavonásra,vagy csökkentették a kiutalás összegét.

Hitközségi Híradó – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja, alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ: Paszternák Tamás ([email protected]),Paszternák András ([email protected]), munkatársak: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ: Saláth Richárd,olvasószerkesztõ: Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás: Nec-arte Kft., Komárom,a KZSH címe: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: [email protected],tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült,kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Támogatóink / naši sponzori:

Fa li új ságrö vid hí rek

� Drozd Milan felvételének segítségével - az előző számunkban közölt 1924-esmeghívó után nyolc évet ugorva az időben -, 1932-ben találjuk magunkat. A Ko-máromi Zsidó Főiskolások Egyesülete ezúttal nem külső helyszínen, hanem aneológ hitközség új dísztermében rendez estélyt. A fővédnökök jeles személyek,Waldmann Ernő főrabbi (az utolsó komáromi neológ rabbi, aki közösségévelegyütt Auschwitzban halt meg), Krausz Arthur a hitközség elnöke (szintén a Ho-lokauszt áldozata lett), Lipscher Mór kórházigazgató (őt is deportáltak), WeiszMiksa ügyvéd, Fried Jenő (a Vészkorszak áldozata lett) és Abelesz Ernő kereske-dők. A jegyekért ezúttal a Klapka térre kell elugranunk Pollák Lajos üzletébe. A„büffé” finom falatairól a komáromi zsidó úriasszonyok gondoskodnak.

Közösségi mozaik - kép(ek) a hitközség múltjából -

„Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúrynárodnostných menšín“

Online oktatása zsblog.hu-val

Körülbelül három héttel ezelőtt úgygondoltam, hogy ideje valamit ten-nem a zsidó oktatásért. A gyermekek

tanításán, cikkíráson és közösségi progra-mok szervezésén kívül a felnőttoktatás te-repén próbálok szerencsét, egy 10 héten áttartó előadás sorozattal, melynek címe: Zsi-dóság a Kezdetektől. Az első előadáson 37-en, a másodikon 47-en vettek részt. A tan-folyam Zoom-on keresztül zajlik, bárkicsatlakozhat egy regisztrációs e-mail után,melyet az [email protected] címre kell elkül-deni! Szeretettel várlak Téged is! �

Miklós Dóri

2020. JÚNIUS-JÚLIUS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 3

KÖZÖSSÉG | HITÉLET

Visszaemlékeznek a hitközség tagjaitsújtó, mindennapi életüket korlátozó ésnehezítő zsidótörvényekre, a sárga csillagviselésére és a gettóba zárást követő,Auschwitzba induló transzportokra.

A temetőben felcsendülő gyászima, azelhangzó beszédek, a rendezvény másodikrészében a zsinagógai emlékműnél meg-

gyújtott mécsesek, baráti találkozók, nem-csak az áldozatokról szólnak. Az elmesélttörténetek nem engedik, hogy feledésbemerüljön a második világháború előtti vi-rágzó zsidó élet: az ifjúsági, sport, főisko-lás, női egyletek közösségépítő munkája, azünnepekre megtelő három zsinagóga hit-élete, a tradíciók fenntartásáért tevékeny-

kedők küzdelme, a kulturális élet pezsgése. A múlt felidézése mellett ezek a vasárna-

pok egyben tisztelgések is azok előtt, akik aborzalmak átélése, a családtagok, szülők,gyermekek, házastársak elvesztése utánújrakezdték, akár idehaza Komáromban,akár a nagyvilág bármely szegletén.

A 2013-as árvízi veszélyhelyzethez ha-sonlóan, az idei megemlékezést őszre ha-lasztjuk, mindannyiunk egészségének vé-delmében és a messziről erre az alkalomrahazatérők utazási korlátozásai miatt.

Mi mást kívánhatunk a jelenlegi helyzet-ben, jöjjön el újra, mihamarabb az idő,amikor ismét – félelmek nélkül – tudunkösszegyűlni a temetőben, szélesre tárhat-juk a Menház kapuját a kultúránk és ha-gyományaink iránt érdeklődők előtt.

Komáromi Zsidó Hitközség. �

(A cikk a Dunatáj című lapfelkérésére készült.)

Júniusi emlékezés

Évtizedes hagyomány, hogy a nyár kezdetén összegyűlnek az emlékezők azAranyember utcájában található zsidó temetőben, hogy felidézzék az 1944 jú-niusában lezajlott eseményeket. A helyi izraelita közösség évszázadokon át-

ívelő történetének legsötétebb korszaka előtt hajtanak fejet a jelenlévők - zsidók ésnem zsidók - a deportálások évfordulóján.

Gratulálunk!

Komárom város képviselőtestüle-te Pro Urbe-díjjal ismerte el KollárZoltánt, hitközségünk vezetőségi

tagját, a helyi hajléktalanokért és a kultu-rális élet területén végzett munkájáért. Kö-szönjük a Komáromi Zsidó Hitközségértvégzett áldozatos munkáját is! Az elisme-réshez szívből gratulálunk! �

a Komáromi Zsidó Hitközségvezetősége, a Hitközségi Híradó

szerkesztői

Május 10-én, vasárnap délután iz-gatottan vártuk a 15 órát. Ezúttalnem a Menház kapujában, hanem

a Zoom elektronikus platform előszobájá-ban. Itt köszöntöttük mindazokat, akikcsatlakoztak a Komáromi Zsidó Hitközségelső online klubdélutánjához. A Szlovákiá-ból, Magyarországról és Izraelből érkező-höz Paszternák Tamás programszervezőszólt. Balla Zsolt lipcsei rabbi Németor-szágból beszélt Lag Baomer ünnepénekeredetéről, hagyományairól. Megismer-hettük közösségének történetét és az élőbejelentkezés helyszínéül szolgáló zsina-gógát. A járványhelyzet orvosi aktualitása-it Turcsányi Gabriella, az Országos Mentő-szolgálat munkatársa, a MAZSIHISZ krí-ziscsapatának tagja foglalta össze, a jelen-

lévők kérdéseit is megválaszolva. A ren-dezvény harmadik részében Miklós Dórikvíze következett a modern technika segít-ségével. Az ünnephez kapcsolódó kérdé-sekre a leggyorsabban Feldmár Tibor du-naszerdahelyi hittestvérünk adott válaszo-kat. A két nyelven zajló programot VadászMagda szinkrontolmácsolta. Zárásként ajelenlévők bemutatkozásai következtekAshkelontól Kassáig.

Köszönet Miklós Dórinak és PaszternákTamásnak a szervezésért és a technikai le-bonyolításért, továbbá mindazoknak, akikközreműködésükkel és jelenlétükkel hoz-zájárultak első saját szervezésű virtuálisShalom klubunk sikeréhez. �

PA

Így telt az első online Shalom Klub


HITÉLET | KÖZÖSSÉG

Wilheim Ágnes (Timrat, Izrael)Mire gondolsz először, amikor azt a szót

hallod, hogy Komárom?Sok minden eszembe jut, elsőként a

szüleim, a szülői ház, a Pozsonyi-kapu,amelyre az ablakunk nézett. Minden reg-gel a látványára keltem, és este „vele”mentem aludni, amikor kivilágított a vö-rös csillag a tetején. Nyáron zöld fű, télenfehér hó fedte, körülölelték a sáncok, aholnagyon szerettünk játszani, szánkózni.Ma is, mikor hazalátogatok, kimegyek aPozsonyi-kapuhoz, a házunk és a szénte-lep már nincs meg, de legalább tudok tá-jékozódni, pontosan melyik helyen jöt-tem a világra. Ilyenkor kellemes érzés fogel. Jó hangulat volt Komáromban abbanaz időben, az emberek ismerték egymást.A Kúrián nagyon közeli kapcsolat voltköztük. Bármikor bemehettem a szom-szédokhoz, és mindenféle finomsággalmegkínáltak. Máig örülök, megható ta-lálkozni velük. Szép és boldog gyerekko-rom volt, sok szabadsággal, felnőve egy-re több és több élményt szereztem. Az el-ső osztályt a Majláth iskolában végeztem,nagy szeretettel emlékszem vissza Ceglé-diová tanító nénire.

Van a hitközséghez kötődő gyerekkoriemléked, amelyet szívesen felidézel?

A hitközséghez sok emlékem kötődik.Visszagondolva, minden nehézség dacára,mégis volt zsidó élet Komáromban. Sze-rettem a szüleimmel az ünnepekkor temp-lomba járni. Különleges volt a hangulat, éstalálkozhattam a többi gyerekkel: GlatzPéterrel, Fleischmann Péterrel, ScheinerPéterrel, Paszternák Sanyival, Hecht Miri-vel, a Raab lányokkal, Krakauerékkel, Wei-

nerékkel és a többi velem egyidős fiatallal.A kisebbek közül Guttman Gyuri, és a leg-kisebb, Korai Miki is csatlakozott hozzánk.Futkároztunk a folyosón, játszottunk aMenház udvarán. A szuka (szukoti sátor –a szerk.) nagy attrakció volt.

Drága Glatz Zsuzsi néni szervezett min-dent a gyerekek körül. Nagy élmény voltpurim ünnepe, a lányok virágoknak öltöz-tek, én muskátli voltam. Számos bar mic-va emléke is eszembe jut a finom sütemé-nyekkel, emlékszem mindre. Feledhetet-len élmény volt, amikor simchat tórakor (aTóra örömünnepe – a szerk.) a karzatróldobálták a cukorkát a felnőttek.

Ha egy izraeli ismerősöd megkérdeznétőled, mi az, amit Komáromból hoztálmagaddal, mit felélnél neki?

Mesélnék az életünkről a kommuniz-mus alatt. A hajógyárról, a Dunáról és aVágról, a Komáromot körülvevő rengetegvízről. Elmondanám, hogy két Komáromvan, az egyik Szlovákiában, a másik Ma-gyarországon. A két országot elválasztóDuna felett gyalog át lehet sétálni a két te-lepülés között. Megemlíteném, hogy a vá-ros Pozsony/Bécs és Budapest között fek-szik, valamikor egy élő, pezsgő hely volt,ma már kevésbé az. Ja, és hogy találhatóitt egy remek optika is.

Mióta szabadon átjárhatók a határok,számos alkalommal visszatértél a városba,mi hoz vissza?

Shaul Tchernichovsky izraeli költő írta,hogy az „ember a gyermekkori táj tükre“,ez nagyon igaz. Az ott megélt 19 év sok te-rületen többet adott, mint az itteni 54 esz-tendő. Nem hittem, hogy az életben egy-szer még visszatérek Komáromba. A csoda24 év után történt meg. Hihetetlen nagy él-mény volt, mikor megérkeztem a bécsi re-pülőtérre, ahol a rokonaim örömmel és vi-rággal vártak. Wilheim Manci néni, Sanyibácsi, Marika, Katka, a családjuknál szere-tő otthonra leltem. Visszahúz az ottani táj,az illatok, az ételek, a megható találkozá-sok, barátaim, ismerőseim. Ezek mindmegnyugtató hatással vannak rám. Sajnos

idén nem tudok jönni, pedig még egy isko-lai találkozó is tervben volt.

Mesélsz kicsit az izraeli életedről?Anno az utam Belgiumba, Antwerpenbe

vezetett, ahol rokonaim éltek. Az első perc-től beleszerettem a szabad, nyugati világ-ba, erre vágytam. Rögtön, amikor a vonatátment a határon Németországba, tudtam,hogy ez a jövőm, és nincs visszaút. Izrael-ről nem sokat tudtam, a sors idehozott. Ro-konaim felkaroltak és segítettek. Rövid időután egy kibucba mentem ulpánra, hébernyelvet tanulni. Itt több külföldről érkezettúj olé, bevándorló volt. Itt ismertem meg aférjemet Arnont, ő izraeli szabre (helybenszületett izraeli – a szerk.), a kibucban nőttfel. A nyelvet hamar megtanultam, beil-leszkedtem az izraeli életbe és mentalitás-ba. A kibuci élet nem nagyon vált be szá-momra, pár év múlva el is hagytuk. Van kétgyermekünk, Shalev es Galit, öt unokánk,mindannyian Tel-Avivban élnek.

A haifai egyetemen elvégeztem a szociá-lis munkás szakot. Kezdeményeztem a vá-lófélben lévő házastársak közötti közvetí-tés, békítés intézményének bevezetését, ezegy úttörő, hiánypótló dolog volt az or-szágban. Timratban lakunk Észak-Izrael-ben. Apukám halála után, 1974-ben anyámkijött hozzánk, 92 éves korában hunyt el.

Eljátszol néha a gondolattal, mikéntalakult volna az életed, ha nem alijázol(vándorolsz ki) Izraelbe?

Kis korom óta éreztem, hogy nem mara-dok Csehszlovákiában. Talán a rokonaim,akik külföldön éltek, tereltek ebbe az irány-ba. Minél nagyobb voltam, annál jobban ésjobban vonzott a nyugat és a szabad világ.

(Folytatás a következő oldalon.)

Komáromiak a nagyvilágban

Folytatjuk áprilisban újraindított sorozatunkat, ezúttal Izraelből és Kelet-Szlo-vákiából hoztunk egy-egy interjút. Ha valaki szívesen mesélne komáromi em-lékeiről, a hitközséggel kapcsolatos történetekről, várjuk jelentkezését a ki-

[email protected] címen.

Érkezés a bécsi reptérre


HITÉLET | KÖZÖSSÉG

Guttman György (Eperjes, Szlovákia)Mit jelent számodra Komárom?Komárom számomra a gyermekkorom

városa. Kassán születtem, miközben édes-apám börtönbüntetését töltötte. Királyhel-mecen éltünk, ahol anyukám egyetlen ba-rátnője dr. Cicai Anikó volt, mivel édes-anyám a magyarországi Sátoraljaújhelyrőlszármazott. Amikor Anikót Komárombahelyezték dolgozni, anyukám is ideköltö-zött, mivel a királyhelmeci zsidók nem vol-tak hajlandók segíteni neki.

Mind fizikailag, mind lelkileg meggyö-törték az Auschwitzban átélt dolgok. Anikóvolt az orvosa, az egyetlen ember, aki segí-tett neki, miközben édesapám börtönbenvolt. Így kerültünk Komáromba, ahová azamnesztia után apám is megérkezett 1953-ban. A várossal kapcsolatban nem nagyonőrzök pozitív emlékeket. A kettes lakótele-pen jártam iskolába, ott is éltünk. Szintemindennap sírva mentem haza, mert azúton rendszeresen megvertek, lezsidóztak.Ennek csak az 5. osztályban lett vége, ami-kor összetűzésbe kerültem egy antiszemi-ta kilencedikessel. Reménytelen, feldúlthelyzetemben egy vasszéket ragadtammeg, melyet olyan szerencsétlenül hajítot-tam felé, hogy kórházba kellett vinni, és 18öltéssel varrták össze a fejét. Kettes maga-viseletet kaptam ezért, többé nem zsidóz-

tak, féltek tőlem. Természetesen ez nemkedvezett a népszerűségemnek. Középis-kolába már nem a városban jártam, ez nagymegkönnyebbülést jelentett számomra.1969-ben, a pardubicei ipari szakközépis-kola harmadik évfolyama után, nyáron egynemzetközi, zsidó fiataloknak szervezetttáborban voltam Dubrovnikban, Jugoszlá-viában, ahonnan már nem tértem visszaKomáromba, Izraelbe folytattam az utam.

Van kedvenc gyerekkori emléked a helyihitközséggel kapcsolatban?

A szüleim Steinerékkel voltak jóban.Imre bácsit nagyon szerettem, később Iz-raelben is kapcsolatban voltam velük.Szerettem az érsekújvári hitközséggelközösen tartott purim ünnepeket. A hit-község egyik, számomra legkedvesebbtagja Lengyel Szami bácsi volt, aki mindigviccelt, és megértett minket, gyerekeket.Mindig volt egy-két jó szava hozzánk, éspersze egy kis édessége is. A gyerekek kö-zül főleg Kellner Mikivel és Korai Mikivelbarátkoztam, a többiek három évvel idő-sebbek vagy ugyanennyivel fiatalabbakvoltak nálunk. Korai Mikivel együtt vol-tunk ebben a bizonyos jugoszláv tábor-ban. Sok kellemetlensége volt abból, hogyén nem tértem vissza az országba.

Milyen érzés volt alijázni, kivándorolniIzraelbe?

1969. szeptember 21-én, erev jom kip-purkor érezett meg velünk a Herzl Tiva-darról elnevezett hajó a haifai kikötőbe. ASzochnut hivatalnoka megkérdezte, hogyhívnak. Azt mondta, Juraj név nincs a hé-berben, a bevándorló igazolványomba aGuttman Jichak került. Mivel jom kippurünnepe volt az arab taxis Beit Alfa kibucbavitt. Másnap 7 kilométert gyalogoltam aszomszéd városka zsinagógájába, mert akibucban nem volt imaház. Izrael a szere-tett hazámmá vált, amelyben 27 évet töl-töttem, ebből hét és felet katonai szolgá-latban, illetve kórházban a Jom kippuri há-borúban szerzett sérülésekkel. MiutánGorbacsov döntését követően megindult aszovjet alija, nagy változásokat hozva azország mindennapjaiban, úgy döntöttem,nem szeretnék azonosulni ezekkel a dol-gokkal, 1996-ban visszatértem gyermek-korom városába, Komáromba.

Az ott töltött évtizedek alatt volt olyandolog, amelyre azt mondtad: „Ezt Komá-romból hoztam magammal!“?

Mivel egy nyári táborba mentem háromhétre, csak egy kis bőröndöt vittem ma-gammal Jugoszláviába. Ez nem volt 15 kgsem, hogy elbírjam. 51 éve őrzök egy ruha-kefét, mely egyben egy kis varrókészletet isrejt magában tűkkel, két kisollóval.

A rendszerváltást követően települtélvissza Szlovákiába, Komárom után az or-szág keleti felében leltél otthonra. Mikéntlátod a szlovákiai zsidó közösségek hely-zetét, mit gondolsz a jövőjükről?

A Szlovákiában eltöltött 24 évet nagyonkritikusan látom. Úgy gondolom, hogysokan semmit sem változtak a háborúóta, a kommunista elnyomás hosszú év-tizedei után újra felütötte a fejét a nyílt ésa rejtett fasizmus. A szélsőjobboldal 8százalékos parlamenti szereplése a leg-utóbbi választásokon tragikus. Elszomo-rít az antiszemitizmus jelenléte. Gyakranelgondolkodom, melyik a rosszabb, azorosz bevándorlók által átalakított izrae-li társadalom, vagy az ami, Szlovákiáravár az elkövetkező években. Meglátjuk -mint a vak is mondta -, de szerintem ne-héz idők jönnek a szlovákiai zsidókra.Bárcsak hamis próféta lennék és téved-nék! A mielőbbi viszontlátás reményébenküldöm üdvözletemet a komáromi kö-zösség tagjainak Eperjesről!

Szerkesztette és fordította PA

(Folytatás az előző oldalról.)Nem láttam a jövőmet odahaza. Szüle-

im igazi hősök voltak a szememben, habáregyetlen gyerek voltam, édesapám, akiheznagyon ragaszkodtam súlyos beteg volt,sosem gátoltak abban, hogy megvalósít-sam a terveim. A jövőm és az irántam ér-zett szeretetük fontos volt számukra. Bíz-tattak, bátorítottak, hittek bennem, tud-ták, hogy feltalálom magam, megküzdöka nehézségekkel. Mindez biztonságos hát-teret jelentett számomra.

Nehéz elképzelnem, hogy alakult volnaaz életem, ha maradok. Nem volt olyanperc, nehéz időszakban vagy örömben,amikor megbántam volna a döntésemet.Hálás vagyok, hogy így alakult a sorsom,és ma élvezhetem mindkét hazám.

Az interjúkor néhány héttel vagyunkYom Haatzmaut után, Izrael 72. születés-nap mit jelent számodra?

Izrael számomra a haza, a büszkeség, azidetartozás érzése, a biztonság. Kívánom,hogy fejlődjön és virágozzon tovább!


TRADÍCIÓ | INTERJÚ

Milyen feladatok hárulnak a Magyaror-szági Zsidó Hitközségek Szövetségnek tu-dományos igazgatójára?

A feladat összetett, és a színvonalas is-meretterjesztés is a része. Konferenciákszervezése – mint például a nagysikerű,2016-ban megrendezett Schweitzer JózsefEmlékkonferencia – mellett immár ötödikalkalommal írtunk ki tudományos pályá-zatot egyetemi hallgatók számára, amely-nek előkészítése és lebonyolítása az én fel-adatom. Két kötetet is kiadtunk, az emlí-tett konferencia előadásainak anyagát, va-lamint az első három év tudományos pá-lyázatainak díjazott dolgozatait, mindkétkötet tudományos-szakmai munkálatai ishozzám tartoztak. De nagy örömmel vál-laltam fel a zsidó óvodák és iskolák szá-mára kiírt pályázat előkészítését és lebo-nyolítását is, amely Radnóti Zoltán főrab-bi ötletéből nőtt ki, és a részleteket KissHenriettel, a BZSH vezető elöljárójávaldolgoztuk ki. Henriett ötlete volt az is,hogy a pályázatot terjesszük ki az óvodá-sokra. Tavaly nagy sikere volt a pályázat-nak, idén is meghirdettük, de a járvány-

helyzet miatt a leadási határidőt bizonyta-lan időre eltoltuk. Emellett rendszeresendolgozom a honlap számára – tudomá-nyos könyvajánlókat készítek, valamint amagyar zsidó arcképcsarnok, illetve a nagyrabbielődök portréit én írom, az utóbbiakmegírásában együttműködve a hozzátar-tozókkal, ha lehetséges, a leszármazottak-kal. A lektorálásban Frölich Róbert és Rad-nóti Zoltán segítettek. Távlati terveink kö-zött szerepel a neológ rabbik életrajzának,pályaképének összeállítása, tudományosmunkáik adatainak összegyűjtése és egyadatbázis létrehozása.

2019-ben jelent meg a Zsidó dráma,színház és identitás című könyve a RációKiadó gondozásában. Miért és mikéntkezdett el foglalkozni e témával?

Tréfásan azt mondhatnám, hogy meg-próbáltam összekötni a különböző érdek-lődési területeimet. Komolyra fordítva aszót, a szefárd zsidó kultúra vagy az izra-eli irodalom, kultúra kutatása közben fel-keltette a figyelmemet, hogy a színházmindig is milyen hangsúlyos szerepet

töltött be a zsidó identitás kérdéseinekmegfogalmazásában, közvetítésében,megerősítésében vagy éppen formálásá-ban, még azokban a korokban és terüle-teken is, amikor és ahol a halakha tiltot-ta, vagy csak szűk keretek között engedé-lyezte a színházat. Hadd említsek hárompéldát. Az első a 16-17. századi amszter-dami conversók – tehát az inkvizíció előlmenekülő, Amszterdamban a judaizmus-ra visszatérő spanyol és portugál zsidók –nagyfokú irodalmi aktivitása, ezen belül ajelentős mértékű drámairodalom. Ez adrámairodalom esztétikailag nem ki-emelkedő, művelődéstörténetileg azon-ban annál izgalmasabb, és nagyon ko-moly szerepet játszott a conversók zsidóidentitásának visszaállításában és meg-erősítésében, nem kevésbé volt jelentős adidaktikus szerepe. Ugyanezt a didaktikusjelleget látjuk a második példában, a 19.század második felében az egykori törökbirodalom területén. A nyugati, főlegfrancia hatásra felbukkanó szefárd drámaés színház szerepe a nyugatosodás, az új,nyugatiasodó szefárd zsidó identitás,majd ezzel szemben a cionista önazonos-ság terjesztése volt. Ugyanakkor az isko-lákban, klubokban előadott, túlnyomó-részt műkedvelő előadások bevételévellegtöbbször karitatív célokat – a helyiChevra Kaddisát vagy az iskolát vagy másjótékony célokat – támogattak. Végezetüla színháznak a mai napig komoly szerepeés súlya van a modern héber kultúrában.Az izraeli színház az államalapítás kör-nyékén az izraeli identitás legfontosabbalapértékeit igyekezett megfogalmazni,és ezeket az értékeket közvetítette az újbevándorlóknak, egyszerre identitástmegerősítő és formáló médiumként, míga hatvanas-hetvenes évektől megkérdő-jelezi ezeket az értékeket, és gyakran oly-annyira provokatívan, hogy a kortárs iz-raeli színház fősodra a napi politika harc-tere lett. Többek között erősen, gyakrankifejezetten durván vallásellenes, miköz-ben az elmúlt évtizedekben érdekes szín-házszerű megnyilvánulások szemtanúi isvagyunk egyes, a színházat egyébként el-utasító vallásos közösségekben is. Ilyenekpéldául a rabbinikus engedéllyel működőnői stand-up comedy előadók vagy az Ef-ratban működő közösségi női színház –női előadókkal és női nézőkkel.

Folytatás a következő oldalon.

A zsidó színház rejtelmeiInterjú Peremiczky Szilviával

Irodalomtörténész és hebraista vagyok, tudományos fokozatomat és munkakörö-met tekintve az OR-ZSE habilitált egyetemi docense és a MAZSIHISZ tudományosigazgatója. Fő kutatási területeim a zsidó irodalom és határterületei, különösen a

költészet és a dráma, illetve a ladino (djudeoespanyol) nyelvű szefárd kultúra.


TRADÍCIÓ | INTERJÚ

Folytatás az előző oldaról.A fenti példák késztettek arra, hogy fel-

tegyem a kérdést: a zsidó dráma és szín-ház vizsgálata segít-e megérteni a zsidóidentitás vagy identitások változásait, azsidó egyéneket és közösségeket foglal-koztató kérdéseket? Azt gondolom, hogya válasz: igen, a színház és általában aművészet segít megérteni ezeket a válto-zásokat és kérdésket, mivel a művészetemocionális jellegéből és kifejezési lehe-tőségeiből adódóan érzékenyebben és ár-nyaltabban képes reflektálni a világ vál-tozásaira és kríziseire. A színház, ahol anéző saját magával mint tükörképévelszembesül, erre különösen intenzívenképes. Amikor úgy döntöttem, hogy bele-vágok az OR-ZSE-n a habilitációs eljá-rásba, nem volt kérdés, hogy ezzel a té-mával, ezekkel a kérdésekkel szeretnékfoglalkozni. Az opponensek bátorítottakarra, hogy gondolkozzam a dolgozat„könyvesítésén”, különösen Müller Péterszínháztörténész, teatrológus, aki bírála-tában hangsúlyozta, hogy támogatja amegjelenést. A kéziratot az opponensi vé-leményeket is figyelembe véve átdolgoz-tam, új részekkel bővítettem, így születettmeg a könyv. A könyv megjelenéséértnagy köszönettel tartozom a Ráció Kiadómunkatársainak, mindenekelőtt Lajtai L.Lászlónak, hogy az első pillanattól kezd-ve hittek a kéziratban, és szívvel-lélekkeltámogatták.

Mitől lesz egy mű, egy színdarab, egyelőadás zsidó? A szerzőtől, a témaválasz-tástól, a cselekmény helyszíntől, a rende-zőtől, a bemutatás földrajzi helyétől?

A zsidó színház – irodalom, művészet –fogalmát számos szakember próbálta éspróbálja definiálni. A legkülönbözőbb vála-szokat adták erre a kérdésre, és ezeket avéleményeket és definíciókat komoly vitákövezik. Egzakt választ nem lehet adni, éstalán nem is kell, hiszen mindig találko-zunk olyan határesetekkel, kivételekkel,akik vagy amik a fogalom tágítására vagyszűkítésére késztetnek. Egy tudósnak vagykutatónak persze szükségesek a meghatá-rozások, már csak azért is, mert a vizsgálattárgyát be kell határolni. Két fogalmatazonban meg kell különböztetnünk. A kér-désben műről és előadásról is szó van,azonban a mű és az előadás a kérdés szem-pontjából is különböző fogalmak. A mű, azírott szöveg vagy librettó, partitúra eseté-

ben még „csak” a szerző és az általa meg-írt műalkotás létezik. A zsidó mű fogalmátúgy definiálom, hogy olyan zsidó szerző ál-tal írt alkotás, aki legalább élete egy szaka-szában azonosult a zsidó identitás vala-mely formájával – legyen az vallásos, cio-nista vagy kulturális vagy egyéb identitás.Persze, ebben az esetben is felmerülnek ki-vételek, határesetek, de ha a mű színpadi,fizikai reprezentációjáról beszélünk, a kér-dés még összetettebbé válik, mivel aho-gyan a kérdés folytatása is mutatja – belépa történetbe a színészgárda, a rendező, atöbbi alkotó, az előadás helyszíne. Felme-rül például a kérdés, hogy zsidó előadás-emondjuk a Hegedűs a háztetőn japán szí-nészek által japánul előadott produkciójavagy egy nem zsidó szerző zsidó témájúdarabja mondjuk izraeli színészek hébernyelvű előadásában – ezek további határ-esetek. A könyvben én mindig a darabbólindultam ki, az egyes előadásokat abból aszempontból vizsgáltam, hogy mikéntközvetíthetik a zsidó identitás kérdéseitnemcsak zsidó, hanem adott esetben nemzsidó nézőközönségnek is.

Kiknek ajánlja elsősorban a kötetet?Mindenkinek, akit érdekel a színház-, a

drámatörténet és vagy a zsidó kultúra,akár szakemberként, akár közönségként.Reményeim szerint hasznos lehet olyanteatrológusok, irodalomtörténészek,egyetemi hallgatók, gyakorló színháziszakemberek, a színházszerető közönségszámára, akik szeretnének többet tudni azsidó színházról és drámáról, és azon ke-resztül a zsidó hagyomány és kultúra szín-házzal érintkező területeiről, és remélem,hogy hasznos lehet mindazoknak is, akikmost ismerkednének mindezzel. De érde-kes lehet a kötet a hebraista, judaisztikávalfoglalkozó szakemberek vagy a zsidó ha-gyományt, kultúrát ismerő érdeklődőkszámára is, akik a zsidó kultúra ezen sajá-tos részével szeretnének megismerkedni,közben kitekintve az egyetemes dráma- ésszínháztörténetre is.

Pár éve New Yorkban járva, hosszasandilemmáztunk azon, melyik musicaltnézzük meg a Broadway színes kínálatá-ból. Végül a Hegedűs a háztetőn mellettdöntöttünk, pedig igazán káprázatosversenytársai voltak. Köze lehet ennekahhoz az identitáshoz, melyet a könyvé-ben is boncolgat?

Erre lehetetlen egyértelműen válaszol-nom, hiszen egy ilyen döntést számos té-nyező befolyásolhat. A választéktól kezdve,az előadásfotókon, a beharangozókon, akritikákon, a barátok és ismerősök vélemé-nyén keresztül régebbi élményekig bezáró-lag. És gyakran nem is racionális, hanemérzelmi okok mentén döntünk. Lehet, hogya Hegedűs a háztetőn általunk látott régeb-bi előadásélményei a meghatározóak, le-het, hogy a történet, a zene, vagy az erede-ti regény. Vagy egyszerűen az a tény, hogyaz adott darabot jól ismerjük, és ha csak egyelőadást választhatunk, akkor inkább biz-tosra megyünk. És igen, az is lehetséges,hogy zsidó nézőként egy zsidó témájú da-rabot választunk, és a döntéshez az is hoz-zájárulhat, hogy a Hegedűs a háztetőn aBroadway egyik emblematikus előadása. Aválaszom tehát, hogy igen, köze lehet – ésaz is lehet, hogy még sincs.

Olvashattunk Öntől már Jeruzsálemmegjelenéséről az irodalomban, vannaktervei a következő könyvvel kapcsolatban?

Köszönöm a kérdést. Több téma érlelő-dik bennem, és ezért jelenleg nem tudokpontos választ adni. Foglalkoztat a költé-szet és a költő helye és szerepe a zsidó iro-dalomban és kultúrában, a költői egyéniségkérdései, ahogyan egyes költői pályaképekelemzése vagy bizonyos színházi és drámaiteóriák megjelenése a modern héber drá-mában. De hogy melyik lesz az a téma,amelyik leghamarabb beérik, azt még jelenpillanatban nem tudnám megmondani. �

PA-PT


EMLÉKEZÉS | KÖZÖSSÉG

Az előszobából befelé mutat Ági né-ni, az ebédlőasztalon egy hatalmascsokor áll: „Hatvan éve nem futot-

ta esküvői csokorra, most ezzel lepettmeg Smuel.” A szemem sarkában mint-ha egy könnycsepp kezdene kialakulni,egy újabb Posztdok Naplós emelkedettpillanat! Mi mást kívánhatok az IFJÚpárnak, Mazel Tov, bis 120!”

2013. február 24. – „Évához és az or-szágban vendégeskedő szüleihez csatla-koztam, akik Bnei Brakba tartottak Áginénihez és Smuel bácsihoz. Előre jelezték,szarvasi pólóban jönnek, ez az ünnepijelmezük, így természetesen én is ma-gamra öltöttem a kék madrich-egyenru-hát. Közel négy kellemes órát töltöttünkel vendéglátóinknál, az ízletes ebéd mel-lett számtalan anekdota tette emlékeze-tessé a délutánt.” (Ha odafent összefutSmuel bácsi Vadász Gáborral, biztos foly-tatják a tábori történeteket).

2013. április 17. – „Úton vagyok BneiBrakba. Szarvasi ismerőseim háza előttmegtorpanok. Mintha ez a fehér kocsinem Smuel bácsi autója lenne. Más amárka, kicsit újabbnak is tűnik. Vacsoraközben kedélyesen meséli, változás álltbe, eladta az autót, többet nem vezet, mára szomszéd parkol a helyén. Percek alatttiszta lesz a kép… Hirtelen mindent átér-tékelek. Büszke vagyok rá, hogy jópárszorSmuel bácsi mellett ülhettem a kocsiban,s miközben minden ellenkezésem ellené-re hazafuvarozott, hallgathattam a vég-telen történeteit. A tábori éveket idézőgombalevessel és rakott krumplival aszatyromban lépek ki az otthonukból.Odakacsintok a szomszéd autójára…”

2013. augusztus 28. – „A tervezettnélmásfél órával később hagyom el az egyete-met, nagy a hajrá odabent, alig van pár na-pom lezárni a kutatási témákat. A ramatgani Amidar buszvégállomás helyett BneiBrak felé veszem az irányt. Pár percet vá-rok a 161-esre, amelyen megpillantok egykollégát. Még a kezdetekből ismerem, az őfőnöke is Franciaországból jött, s így acsoportjaink viszonylag gyakran találkoz-tak az elmúlt években. Úgy érzem, mostnem elég az itt szokásos fejbólintás, hát-ramegyek, s leülök mellé. Történik mind-ez annak ellenére, hogy Izrael – engem ismegdöbbentő módon – kiölte belőlem a

szociális érzékenységet. Szinte egész útonbeszélgetünk, azaz inkább én válaszolok azelső kérdésére: „Mikor fejezed be a mun-kát Izraelben?” Csak ömlik belőlem a szó,miközben átszeljük az ortodox városkát.Társalgunk szakmáról, a posztdoki hét-köznapokról. Felidézem, amikor előszörszálltam fel a 161-esre, s a térképet szo-rongatva azon izgultam, hol kell majd el-hagynom a járművet, Ági nénihez és Smu-el bácsihoz menet.

A Jeruzsálem utcán búcsút veszek úti-társamtól, s mielőtt a busz kifordulna astetlből leszállok a szupermarketnél. Bú-csúvacsorára vagyok hivatalos a helyi pót-nagyszüleimhez. Megvan a maga szertar-tásrendje a mi kis egy-másfél havonta„megrendezett” összejöveteleinknek. Elő-ször nosztalgiázunk kicsit Szarvasról,majd Smuel bácsival megvitatjuk az aktu-ális szentföldi politikai helyzetet. Belené-zünk a Duna híradójába, s nem maradhatel az időjárás jelentés az izraeli híradás vé-gén sem. Eközben a vacsora már ott gőzö-lög az asztalon. Mi mással is köszönhetné-nek el tőlem a szarvasi tábor legendásmesgiahjai, mint a gyermekként az Alföld-ön megszeretett gombalevessel. Majd jöna lecsó, saláták és desszertnek a barackosgombóc. A lakoma, közben befut egy tele-fonhívás a házigazdákhoz. A szarvasi táborhelyi vezetője hívja Ági néniéket. Micsodavarázslat, pont akkor, amikor itt ülök azasztaluknál, hív valaki a csodák földjéről.Ahogy végzünk a fogásokkal, valahogyegyre meghatóbb lesz a hangulat. Aztánelkezdünk búcsúzkodni, Ági néni előhúz-za a filmes fényképezőgépet, akarnak ve-lem egy közös fotót. Kapok egy kis emléketegy levél kíséretében:

„Drága Andris! vagyis KisPaszti! Befeje-ződött két év Izraelben és jövő héten I.ten

segít utazol haza. Reméljük, jól éreztedmagad itt. Mi nagyon élveztük ahányszoreljöttél hozzánk és együtt voltunk. Így hal-lottunk újságokat, amik ott Pesten, Szar-vason és Komáromban történtek. Kívá-nunk Neked és kedves feleségednek, Bar-binak boldog életet, amit tulajdonképpenigazán csak most fogtok elkezdeni együttaz új otthonotokban. Sok szeretettel kívá-nunk boldog Új Évet, egészséget, sok örö-met, boldogságot még egyszer. Nagyonsok szeretettel a pót-nagyszülők Ági néniés Smuel bácsi.”

Egy ölelés, kézfogás, a lépcsőházból méghátrapillantok. Abban a reményben ha-gyom magam mögött Bnei Brakot, hogy ajövőben még biztos vacsorázom náluk.”

2013-ban hatalmas megtiszteltetésvolt, hogy eljöttek a szarvasi esküvőnkre.Smuel bácsi mondta az egyik áldást, párhónappal később ő szögezte fel a mezüzéta közös otthonunkban. 2017 áprilisábanjártunk náluk utoljára. Vadász Évivel in-dultunk el a 161-es buszon a Daniel utcafelé, jó volt újra beszélgetni egy kicsit,feleleveníteni a közös nyarakat. Egyszer,talán még ennek az évnek a nyarán párpercre összefutottunk velük Budapesten,aztán valahogy elmaradoztak a szokásosünnepek előtti telefonok. Pár hónapjavisszahozta a posta a címükről a Hitköz-ségi Híradót, nagyon megijedtünk, sze-rencsére hamar kiderült, csak a kézbesítőlehetett figyelmetlen.

Smuel bácsi elment, többet nem lapozzafel a szarvasi emlékekkel teli albumait, nemvitatjuk meg az aktuális közel-keleti, ke-let-európai helyzetet. Emléke, történeteivelünk élnek a mindennapokban. Köszönetmindenért, s ma már tudom, tízévesennem kellett volna ellógni a reggeli imáról!Őszinte részvétünk a családnak! �

„Nuuu…” – Smuel bácsi emlékére – 3. rész

95. fejezet: Layla sheket

(2012. november 14.)

Tegnap este szerettem volna blogotírni, beszámolni a mérnöki tanszé-ken átélt élvezetes percekről. A

workshopról, amely az izraeli ipar legújabb és legérdekesebb vív-mányaiból nyújtott át egy csokorra valót a több mint száz érdek-lődőnek. A címe “Törésvonalak” lett volna, s az elején azon el-mélkedtem, miért van az, hogy ciki elmenni egy másik tanszék,intézet által szervezett programra az egyetemen belül, pláne haaz teljes mértékben a kutatási profilunkba vág. A mérnökök általszervezett fejtágításon nem is láttam senkit a nano vagy a kémiavidékéről. Szóval ismét kész volt elméletben egy poszt, s ez a frá-nya élet már megint felülírja a terveket. Szóval a kapszulában le-nyelhető kameráról, a 3Dfelvevőről egy későbbi alkalommal.

A délutáni órákban az izraeli hadsereg célzott támadással lik-vidálta a Gázai-övezetet irányító Hamasz katonai szárnyánakvezetőjét illetve átfogó hadműveletbe kezdett a Dél-Izraelt érőfolytonos rakétacsapások felszámolására.

Miközben a bejegyzést írom, bekopogott a vendégház tulaja,s azt kérdezte: „Hogy vagyok?” “Jól! Remélem nem lesz hábo-rú!” – hangzott a válaszom. Ezért jött, készenlétbe helyezték abiztonsági szobát, ahova légiriadó esetén menekülni kell. Köz-vetlenül a szobám mellett van. REMÉLEM nem lesz rá szükség.

Az egyetemen a kollégákat nem nagyon hozták lázba a hírek,mindenki tovább ügyködött a laborban. Hazafelé a szupermar-ketben egy kicsivel többen voltak, mint az ilyenkor este szokásos.Egyetlen olyan idősebb házaspárt láttam, akik tudatosan tartósélelmiszereket kerestek, mint olaj, cukor, liszt, rizs, kekszek…

Ramat Gan utcái nyugodtak voltak, a boltok nyitva, a buszoktele munkából hazaigyekvőkkel. Az ashkeloni ismerősökkel egyórája beszéltem, mindenki várja, mi lesz a következő lépés azördögi körben. A Gázával határos 40 km-es sávban holnap nemnyitnak ki az iskolák, a nem létfontosságú hivatalok.

Dél-Izrael egyes településein, Ashkelonban, Beer Sheván szól-nak a szirénák (20:11). Ha bármi fontos történik az este, éjszaka fo-lyamán a Hadi Posztdok Napló rendkívüli bejegyzéssel jelentkezik.

(2012. november 14. – 21:30)Néhány friss hír a dél-izraeli helyzetről helyi idő szerint

21:30-kor:– A tv-ben élőben mutatják (21:30) amint aktivizálódik a Vas-

kupola légvédelmi rendszer Ashdod kikötővárosban.– Gázából több hullámban támadták Beer Shevát, a Negev siva-

tag fővárosát. Személyi sérülésről nem szólnak a jelentések, a hír-adók képei szerint egy autót eltalált egy lövedék a lakóházak között.

– Rakéta hullott Dimónára, a városra, melynek szomszédsá-gában található az izraeli atomerőmű.

– „Ha szükséges kibővítik a hadműveleteket…” – jelentette kiaz ország miniszterelnöke este a hadügyminiszterrel tartott saj-tótájékoztatón.

– Nehéz napok előtt áll az ország déli része, jelentette ki a ka-tonai szóvivő.

(2012. november 14. – 22:30)Izrael egyik legnézettebb csatornáján, a 2-esen, humoros, ne-

vetgélős, olyan Heti hetes szerű műsor megy, csak itt öten be-szélgetnek. Hát kevés dolog mutathatná azt a furcsa kettőssé-get, amely erre az országra jellemző. Délen, 40 km-es sávban azóvóhelyek közelébe parancsolták a lakosokat, a Szentföld többirészén „normális” kerékvágásban zajlik az élet, egyelőre.

„Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy ve-zesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson ne-kik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlopnappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.”

Mózes 2. könyve 13:21-22

22:13-as jelentés szerint a Vaskupola 17 rakétát hatástalanított.– Ashdod központjára rakéta esett, sérültekről nincs jelentés.– Egyiptom hazarendelte nagykövetét és fokozta a készültsé-

get a gázai határán.– 100 ember tüntet Tel-Avivban a harci cselekmények ellen a

védelmi miniszter házánál.Miért most tört ki az újabb Gázai akció? Miért válaszol Izrael

Gázában? – 130 rakétát lőttek ki a Gázai övezetből Izraelre az el-múlt 72 órában. Majdnem 1000 rakétát 2012-ben. Több mint 1millió ember él félelemben. (forrás izraeli külügyminisztérium)

(2012. november 14. – 23:45)Holnap munkanap, jöjjön egy késő esti jelentés a három vi-

lágvallás Szentföldjéről:– jóváhagyták, hogy a szükséges mértékben mozgósítsák a

tartalékos katonákat az országban,– Gázából tíz áldozatot és 45 sérültet jelentenek eddig, szom-

baton összeül az Arab Liga, a palesztin vezetés az ENSZ-hezfordult a hadműveletek leállításának ügyében,

– legutóbbi jelentkezésem óta Szderotban, Netivotban,Ashdodban, Ashkelonban és a környező településeken volt is-mét légiriadó,

– csak 22:32-ig 55 rakéta esett le izraeli területekre az esti órákban,– 14 sérültet látott el eddig a helyi mentőszolgálat.Nyugodalmas csendes estét! Virradjunk békére! A legközeleb-

bi frissítést reggelre tervezem. �

Folytatjuk.

IZRAEL | ÉLMÉNYEK

PASZTERNÁKANDRÁS

Kék-fehér hétköznapok



KÓSER KONYHA | HITÉLET

Löwinger Manci szakácskönyvébőlItt jönnek, a hosszú nyári napok

Tudjuk, egy dal népszerűségének azalapja az, hogy mindenki lát benne olyan elemet, amelyre aztmondja: ezt én is pont így fogalmaztam volna meg, a dal szöveg-írója az én szívemből beszél. A nagy siker egy évig tartott, addigamíg, más sláger jött helyébe. Sokan nem is ismerik ezt a dalt,azok, akik ismerték elfelejtették. Pár nappal ezelőtt az egyik rá-dióműsorban, egy időszerű témáról szóló beszélgetés közben fel-elevenítették. Felvetették a kérdést, milyenek lesznek a közeledőhosszú, nyári napok, visszajönnek-e azok az érzések, amelyekrőla 80-as években énekeltünk?

Biztos, hogy akkor, senki sem tudta, hogy lesz egy Covid-19 ne-vű vírus, amely drasztikusan kihat az életünkre. Lehet azt is mon-dani, hogy mikor beköszöntött 2020, senki sem gondolta, hogy akövetkező hónapokban minden megváltozik. Közeledik a nyár,nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ez az évszak hasonlítson amegszokottakhoz. A szállodaiparban próbálkoznak kedvezmé-

nyes ajánlatokkal, természetesen, betartva az érvényben lévőkorlátozásokat. Még nem lehet tudni, hogy hány nyaraló lesz, akifelcseréli az otthoni kényelmet a szállodai megkötésekre.

Külföldi utazásokban gondolkodni szinte lehetetlen még. Né-hány ország, közöttük Ciprus, Görögország, Montenegró, Hor-vátország és a Seychelle-szigetek várják az izraeli turistákat. Jú-liusban a repülőjáratok várhatóan újra felszállnak, de a fő akadá-lya a boldog nyári napoknak a biztosítás lesz. Az utasbiztosítás,amelyet mindenki megköt a külföldi kirándulás előtt nagyonmegdrágul, még a közeli országokba is.

A görög konyha nagyon kedvelt az országban, ez is az egyik oka,hogy sokan utaznak Ciprusra és Görögországba. Akik nem utaz-nak végül, idehaza is elkészíthetik az ottani ételeket. A filo tésztahasonlít a rétestésztára. Nem könnyű a készítése, török vagy gö-rög boltokban kapható.

Hozzávalók: 5 filo lap, olvasztott vaj, 1/2 kg spenót, 1 nagy fejhagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 közepes padlizsán, só, bors, 1 po-hár reszelt sajt, olaj.

Elkészítés: A padlizsánt meghámozzuk, karikára vágjuk, kétoldalát beolajozzuk és előre melegített sütőben sütjük, míg eny-hén megbarnul. A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon a fok-hagymával pirítjuk. Hozzáadjuk a spenótot, megvárjuk, mígmegpuhul. Megszórjuk sóval és borssal. A filo lapokat tepsiberakjuk. Minden egyes lapot megkenünk olvasztott vajjal vagyolajjal. Az ötödik lap közepére tesszük a spenótot, rá a padlizsánkarikákat és a reszelt sajtot. A tészta két oldalát rátekerjük a töl-telékre és a felső részét bevágjuk a kívánt szeletekre. 35-40 per-cig sütni 170 fokos sütőben. �

Ez egy régi sláger, amely a 80-as években reggeltől estig szólt a rádióból. Mindenki, aki akarata el-lenére is dúdolta ezt a dalt, maga előtt látta a nyári programokat, a tengerparti szórakozást, azúszást, a napozást és az új kapcsolatokat. A nyári hónapokban nincs semmi kötelezettség, se tanu-

lás, se munka. A szám szerint minden percet ki kell használni szórakozásra, mulatságra, egyik boldogpillanat követi a másikat, mintha sohase jönne a holnap.DR. ORNA

MONDSCHEIN

Forrás: Wikipedia

Emlékeztünkés emlékeztettünk

Nagymegyer Város Önkormányzata, a Városi MűvelődésiKözpont és a helyi Csemadok Alapszervezet szervezésé-ben koszorúzással egybekötött kegyeleti megemléke-

zésre került sor a holokauszt nagymegyeri áldozatainak em-léktáblájánál június 14-én a vészkorszak 76. és a II. világhábo-rú befejezésének 75. évfordulója alkalmából.

Ismét emlékeztünk az áldozatokra és próbáljuk megérteni -már amennyiben lehet-, hogy mi történt több mint 75 évvel ez-előtt, amikor a rasszizmus, az előítéletek és a gyűlölet szabadontombolhatott. Immáron 16. alkalommal tartottunk megemléke-zést városunkban azon a helyen, ahol egykoron a nagymegyerizsinagóga állt, egészen 1955-ig, amikor is lebontották. Az egy-

kori zsinagógából csodával határos módon megmaradt a 4 dí-szített tartóoszlop, melyek a felújítás után 2014-ben kerültek azemléktábla köré.

A mai napon azért jöttünk össze, hogy megadjuk a végtisztes-séget annak a 418 egykori nagymegyeri lakosnak, akiket jogaik-tól megfosztva, emberségükben porig alázva származásuk ésvallásuk miatt hurcoltak el városunkból és öltek meg az ausch-witzi haláltáborban 76 éve. Az egykori népes nagymegyeri zsi-dóságra mára csupán az itt lévő emléktábla, és a városhatárbantalálható egykori zsidó temető emlékeztet.

A megemlékezésen Varga László helytörténész és Soóky Mariána Csemadok Alapszervezetének alelnöke szólt az egybegyűltekhez,közreműködött Zakál Gyula versmondó. Az emlékezés köveit el-helyezték a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség tagjai is.

a Csemadok Nagymegyer közösségi oldala alapján

6 | SPRAVODAJCA | JÚN-JÚL 2020

KOMUNITA | ŽIDOVSTVO

Zuniverzity odchádzam o poldruhahodiny neskôr, ako som pôvodneplánoval. Práce vrcholia, mám už

len niekoľko dní na dokončenie výskumu.Namiesto konečnej autobusu Amidar vRamat Gan sa vyberiem do Bnei Braku.Niekoľko minút čakám na 161-ku, naktorej zazriem kolegu. Poznám ho už odzačiatku, aj jeho šéf prišiel z Francúzska,naše skupiny sa teda počas uplynuléhopoldruha roka pomerne často stretávali.Mám pocit, že zvyčajné kývnutie hlavouteraz nestačí, prejdem dozadu a sadnemsi k nemu. Deje sa tak napriek tomu, žeIzrael – na moje veľké prekvapenie – zomňa vykynožil sociálne cítenie.

Celou cestou sa rozprávame, presnejšieja odpovedám na jeho prvú otázku: „Ke-dy končíš svoju prácu v Izraeli?” Slová sazo mňa rinú, kým prechádzame ortodox-ným mestečkom. Hovoríme o našej pro-fesii, a každodennom živote postdokto-randov. Spomínam, ako som po prvýkrátsadol na 161-ku, a s mapou v ruke somtŕpol, kedy musím vystúpiť cestou k teteÁgi a ujovi Šmuelovi.

Na Jeruzalemskej ulici sa so svojímznámym rozlúčim a ešte predtým, akoautobus opustí štetl, vystúpim pri super-markete. Som pozvaný na rozlúčkovú ve-čeru k svojim náhradným starým rodi-čom. Naše stretnutia s poldruha mesač-ným odstupom majú svoj zabehaný ritu-ál. Najprv spomíname na Sarvaš, potom sujom Šmuelom hovoríme o aktuálnej po-litickej situácii vo Svätej Zemi. Pozriemesi správy na stanici Duna a nesmie chýbaťani predpoveď počasia na konci izrael-ských správ. Medzičasom už na stole vo-nia večera. Čím iným by sa so mnou moh-li legendárni mešgiachovia zo Sarvašurozlúčiť, ako hríbovou polievkou, ktorú

som si v detstve tak obľúbil. Nasleduje le-čo, šaláty a broskyňové gule ako dezert.Počas hostiny dostanú domáci telefón.Volá im vedúci zo sarvašského tábora. Akékúzelné: práve keď tu sedím za ich sto-lom, sem zavolá niekto z krajiny zázra-kov. Nálada sa postupne stáva čoraz dojí-mavejšou. A potom sa začneme lúčiť, tetaÁgi vytiahne fotoaparát, chcú so mnouspoločnú fotku. A na pamiatku dostanemdarček v sprievode listu:

„Drahý Andris! totiž Malý Pasti! Skonči-li dva roky v Izraeli a na budúci týždeň akBoh dá, cestuješ domov. Dúfame, že si sa tucítil dobre. My sme si veľmi užívali každútvoju návštevu a spoločné chvíle. Dozvede-li sme sa tak novinky z Pešti, Sarvašu a Ko-márna. Želáme Tebe aj Tvoje milej manžel-ke Barb šťastný život, ktorý v skutočnostilen teraz začínate v novej spoločnej do-mácnosti. S láskou Vám želáme šťastný no-vý rok, a ešte raz zdravie, veľa radosti ašťastia. S plným priehrštím lásky Tvoji ná-hradní starí rodičia teta Ági a ujo Šmuel.”

Objatie, stisk ruky, v schodišti sa ešteobzriem. Bnei Brak opúšťam v nádeji, že unich budem ešte niekedy určite večerať.”

V roku 2013 bolo obrovskou poctou, žeprišli na náš sobáš v Sarvaši. Ujo Šmuelpredniesol jedno z požehnaní, o niekoľkomesiacov práve on pripevnil mezuzu vnašom spoločnom domove.

Naposledy som ich navštívil v apríli2017. Autobusom 161 smerom k Ulici Da-niel sme sa vybrali spolu s Évi Vadász, po-tešilo nás, že sme sa mohli opäť trochu po-rozprávať a oživiť spomienky na spoločnéletá. Raz, ešte v lete toho roku sme sa s ni-mi na pár minút zišli v Budapešti, potomakosi zredli zvyčajné telefonáty pred sviat-kami. Pred niekoľkými mesiacmi sa z ichadresy poštou vrátil Spravodajca. Veľmisme sa zľakli, našťastie sme čoskoro zisti-li, že išlo len o nepozornosť doručovateľa.

Ujo Šmuel odišiel, viac už nebude listo-vať v albumoch plných spomienok zoSarvašu, nebudeme hovoriť o aktuálnejsituácii na Blízkom Východe či vo Vý-chodnej Európe. Jeho pamiatka a jehopríbehy s nami žijú ďalej v každodennomživote. Vďaka za všetko, a teraz už viem,že vtedy ako desaťroční sme z tej rannejmodlitby nemali utiecť! Vyjadrujemeúprimnú sústrasť rodine! �

„Nuuu…” – na pamiatku uja Šmuela – 3. časť

Viacero subjektov sa podieľalo na rekonštrukcii a obnove ži-dovského cintorína v Šamoríne. Zásluhu na nej nesie Ján He-vera z Mliečna. Iniciatíva prerástla do spolupráce miestnej a

regionálnej samosprávy a Židovskej náboženskej obce v Dunajskej

strede. VÚC Trnava prispel sumou 50 tisíc eur. Mesto Šamorín zís-kalo prostriedky vo výške 30 tisíc eur, za ktoré opravilo plot, vstup-nú bránu a vyčistilo celú plochu cintorína. Opravu náhrobných ka-meňov, vrátane postavenia betónových základov, financovala ŽNODunajská Streda, ktorá celý projekt aj koordinovala. Okrem hro-bov patriacich zosnulým z miestnej židovskej komunity sa na cin-toríne nachádza aj pamätník padlých počas 1. svet. vojny a hrobypribližne 10 padlých vojakov.

Zdroj: www.uzzno.sk

Židovský cintorín v Šamoríne zrekonštruovali

JÚN-JÚL 2020 | SPRAVODAJCA | 5

ROZHOVOR | KOMUNITA

Juraj Guttman (Prešov, Slovensko)Čo pre teba znamená Komárno?Komárno je pre mňa mestom môjho det-

stva. Narodil som sa v Košiciach v čase, keďmôj otec bol vo väzení. Žili sme v Kráľov-skom Chlmci, kde bola našou jedinou pria-teľkou dr. Anikó Cicei, pretože moja matkapochádzala zo Sátoraljaújhelyu v Maďars-ku. Keď Anikó preložili pracovne do Ko-márna, presťahovala sa sem aj moja mam-ka, pretože Židia v Kráľovskom Chlmci jejneboli ochotní pomôcť. Hrôzy prežité vOsvienčime ju poznačili fyzicky aj psychic-ky. Anikó bola jej lekárkou, jediným člove-kom, ktorý jej pomáhal, kým bol môj otecvo väzení. Tak sme sa dostali do Komárna,kam prišiel po amnestii v roku 1953 aj môjotec. V súvislosti s mestom nemám veľmipozitívne spomienky. Do školy som chodilna druhom sídlisku, tam sme aj žili. Tak-mer každý deň som sa vracal domov s pla-čom, pretože cestou domov ma pravidelnezbili a nadávali mi do Židov. Skončilo sa toaž v piatom ročníku, keď som sa dostal dosporu s antisemitskými deviatakmi. Vosvojej beznádejnej a vzrušenej situácii somschmatol železnú stoličku a hodil som ju doneho tak nešťastne, že ho museli zobrať do

nemocnice a hlavu mu zošili 18 stehmi. Do-stal som dvojku zo správania, viac mi doŽidov nenadávali, báli sa ma. Mojej popu-larite to, samozrejme, neprospelo. Nastrednú školu som už chodil v inom meste,a bola to pre mňa veľká úľava. V roku 1969po absolvovaní tretieho ročníka odbornéhoučilišťa v Pardubiciach, som bol v lete vmedzinárodnom tábore pre židovskú mlá-dež v Dubrovníku v Juhoslávii, odkiaľ somsa do Komárna už nevrátil. Moja cesta po-kračovala do Izraela.

Máš obľúbenú spomienku z detstva,ktorá sa spája s miestnou obcou?

Moji rodičia sa kamarátili so Steinerov-cami. Uja Imra som mal veľmi rád, neskôrsom s nimi bol v styku aj v Izraeli. Mal somrád sviatok Purim, ktorý sme oslavovalispolu s novozámockou obcou. Jedným znajmilších členov obce bol ujo Sami Lengy-el, ktorý bol vždy veľmi vtipný a nám, de-ťom, rozumel. Vždy sa nám prihovoril amal pre nás aj trochu sladkostí. Spomedzidetí som sa kamarátil najmä s Mikim Kell-nerom a Mikim Koraim, ostatní boli o triroky starší alebo mladší ako my. S MikimKellnerom sme boli spolu aj v spomínanomtábore v Juhoslávii. Mal veľa nepríjemnostíz toho, že som sa už domov nevrátil.

Aký to bol pocit vysťahovať sa do Izraela?Loď pomenovaná po Tivadarovi Herzlo-

vi priplávala do prístavu v Haife 21. sep-tembra 1969, v deň erev Jom kipur. Úrad-ník sochnutu sa spýtal, ako sa volám. Po-vedal, že meno Juraj v hebrejčine neexistu-je, do môjho prisťahovaleckého preukazuzapísal meno Jicchak Guttman. Keďže bolsviatok Jom kipur, arabský taxikár ma od-viezol do kibucu Beit Alfa. Na druhý deňsom prešiel peši 7 kilometrov do synagógysusedného mestečka, lebo v kibuci syna-góga nebola. Izrael sa stal mojím milova-ným domovom, kde som strávil 27 rokov,z toho sedem a pol vo vojenskej službe,resp. v nemocnici so zraneniami v jom ki-purskej vojne. Keď po Gorbačovovom roz-hodnutí začalo vysťahovanie do Izraela zoSovietskeho zväzu, bežný život krajiny saveľmi zmenil a ja som sa rozhodol, že sa stýmito vecami nechcem stotožniť. V roku1996 som sa vrátil do mesta svojho det-stva, do Komárna.

Počas tamojších desaťročí sa vyskytloniečo, na čo si povedal: „Toto som si sosebou priniesol z Komárna!“?

Nakoľko som sa pôvodne vybral do let-

ného tábora na tri týždne, do Juhosláviesom si so sebou vzal len malý kufrík. Ne-vážil ani 15 kíl, aby som ho uniesol. Päťde-siatjeden rokov uchovávam kefku na šaty,ktorá ukrýva aj malú súpravu na šitie sihlami a dvoma nožničkami.

Na Slovensko si sa vrátil po spoločen-ských zmenách. Po Komárne si sa usídlilna východe krajiny. Ako vnímaš situáciužidovských obcí na Slovensku, čo si myslíšo ich budúcnosti?

Dvadsaťštyri rokov strávených na Slo-vensku vnímam veľmi kriticky. Myslím si,že sa od vojny veľmi nič nezmenilo, podlhých rokoch komunistického útlaku saopäť objavil otvorený a skrytý fašizmus.Osempercentná parlamentná prítomnosťradikálnej pravice po ostatných voľbách jetragická. Zarmucuje ma prítomnosť anti-semitizmu. Často sa zamýšľam nad tým, čoje horšie: izraelská spoločnosť zmenenávplyvom ruských prisťahovalcov, či to, čonás na Slovensku v nasledujúcich rokochčaká. Uvidíme, ako slepý povedal, ale somtoho názoru, že na slovenských Židov pri-chádzajú ťažké časy. Bodaj by som bolzlým prorokom, bodaj by som sa mýlil!

Z Prešova posielam pozdravy členomkomárňanskej obce a verím, že sa čosko-ro uvidíme! �

(Redigoval PA)

Pokračovanie zo strany 4.Moji rodičia boli v mojich očiach sku-

točnými hrdinami, bola som jedináči-kom, otec, s ktorým som mala veľmiblízky vzťah, bol ťažko chorý, ale nikdymi nebránili v tom, aby som uskutočňo-vala svoje plány.

Moja budúcnosť a ich láska ku mne boladôležitejšia ako ich vlastné šťastie. Po-vzbudzovali ma, posmeľovali, verili mi,vedeli, že sa vynájdem a popasujem sa sťažkosťami. Toto všetko znamenalo premňa bezpečné zázemie.

Ťažko si viem predstaviť, ako by sa môjživot vyvíjal, keby som zostala. Nebolominúty, či už v ťažkých alebo radostnýchčasoch, kedy by som svoje rozhodnutieoľutovala. Som vďačná za to, že sa môjživot uberal týmto smerom a dnes si mô-žem užívať oba svoje domovy.

V čase rozhovoru sme len niekoľkotýždňov po sviatku Yom Haatzmaut, po72. výročí existencie štátu Izrael. Čo to preteba znamená?

Izrael je pre mňa domovom, hrdosťou,pocitom spolupatričnosti, bezpečia. Želámsi, aby sa rozvíjal a rozkvital aj naďalej! �


ROZHOVOR | KOMUNITA

Ágnes Wilheim (Timrat, Izrael)Čo ti ako prvé napadne, keď počuješ

slovo Komárno?Veľa vecí, medzi prvými rodičia, rodný

dom, Bratislavská brána, ktorú bolo vi-dieť z nášho okna. Každé ráno som sa bu-dila pri tomto výhľade a večer som s nímzaspávala, keď sa na nej rozsvietila čer-vená hviezda. V lete ju pokrývala zelenátráva, v zime biely sneh, bola obklopenánásypom, na ktorom sme sa radi sánko-vali. Keď zavítam domov, dodnes si vy-jdem k Bratislavskej bráne. Náš dom, aniuhoľné sklady už neexistujú, ale aspoň saviem zorientovať, kde som prišla na svet.Mám z toho vždy príjemný pocit. V tomčase panovala v Komárne dobrá nálada,ľudia sa poznali. V Kúrii sme pestovaliúzke vzťahy. Kedykoľvek som mohla zá-jsť k susedom, ktorí ma vždy ponúklivšakovakými dobrotami. Dodnes sa s ni-mi rada stretávam, vždy ma to dojíma.Mala som pekné a šťastné detstvo, malisme voľnosť a ako som vyrastala, získa-vala som nové a nové zážitky. Prvý ročníkškoly som absolvovala v Majlátovej ško-le, s veľkou láskou si spomínam na paniučiteľku Ceglédiovú.

Spája sa s náboženskou obcou spo-mienka z detstva, ktorú rada oživíš?

S náboženskou obcou sa spája mnohospomienok. Napriek všetkým ťažkostiam vKomárne bol židovský život. Rada som srodičmi chodila na sviatky do kostola. Ná-lada bola mimoriadna a mohla som sastretnúť s ostatnými deťmi: Petrom Glat-zom, Petrom Fleischmannom, PetromScheinerom, Šanim Paszternákom, MirimHechtom, s dievčatami Raabovými, Kra-kauerovcami, Weinerovcami a ostatnýmirovesníkmi. Z tých mladších sa k nám pri-dal Ďuri Guttman a Miki Korai. Behali smepo chodbe, hrali sme sa na dvore Menhá-zu. Suka (sukotový stan – pozn. red.) bolveľkou atrakciou.

Drahá teta Zuzka Glatzová organizovalavšetko okolo detí. Veľkým zážitkom bolsviatok Purim, dievčatá sa obliekli za kve-ty, ja som bola muškát. Spomínam si aj na

mnoho osláv bar mitzva s chutnými záku-skami, pamätám sa na všetky. Bolo neza-budnuteľným zážitkom, keď na SimchatTóru (sviatok Tóry – pozn. red.) dospelíhádzali z galérie cukríky.

Keby sa tvoji izraelskí známi spýtali, čosi si so sebou priniesla z Komárna, ako bysi odpovedala?

Hovorila by som o našom života za ko-munizmu. O lodeniciach, o Dunaji a Váhu,o obrovskom množstve vody obklopujúcejKomárno. Povedala by som im o tom, žeexistujú dve Komárna – jedno na Slovens-ku a jedno v Maďarsku. Že nad Dunajomoddeľujúcim dve krajiny možno prejsť cezmost peši z jedného mesta do druhého.Spomenula by som, že mesto leží medziBratislavou, Viedňou a Budapešťou, že bo-lo kedysi živým, rušným miestom, čo sanateraz zmenilo. A ešte že sa tu nachádzavynikajúca optika.

Odkedy sú hranice otvorené, často na-vštevuješ rodné mesto. Čo ťa neustáleprivádza späť?

Izraelský básnik Shaul Tchernichovskypíše, že „človek je odtlačkom svojej kraji-ny detstva“. Je to veľká pravda. Tých 19 ro-kov, ktoré som tam prežila, mi v mnohýchoblastiach dalo viac, ako tunajších 54. Ne-verila som, že sa ešte niekedy v živote doKomárna vrátim. Zázrak sa udial po 24 ro-koch. Príchod na viedenské letisko, kde mapríbuzní čakali s radosťou a kyticou kve-tov, bol pre mňa neuveriteľným zážitkom.Teta Manci Wilheimová, ujo Šani, Marika,Katka a ich rodiny mi poskytli milujúci do-mov. Priťahuje ma tamojšia krajina, vône,jedlá, dojímavé stretnutia, priatelia, zná-mi. Toto všetko ma upokojuje. Žiaľ, tentorok neviem prísť, napriek tomu, že smeplánovali aj stretnutie zo školy.

Porozprávaš nám trochu o svojom ži-vote v Izraeli?

Onoho času viedla moja prvá cesta doAntwerp v Belgicku, kde žili moji príbuzní.Od prvej chvíle som sa zaľúbila do slobod-ného západného sveta, túžila som po ňom.

Hneď ako vlak prešiel hranicami do Ne-mecka, som vedela, že toto je moja budúc-nosť, niet cesty späť. O Izraeli som tohoveľa nevedela, zaviedol ma sem osud. Prí-buzní sa ma ujali, pomáhali mi. Po krát-kom čase som šla do kibucu na ulpan, učiťsa po hebrejsky. Bolo tam viac nových olé,prisťahovalcov zo zahraničia. Tam som sazoznámila so svojím manželom Arnonom,on je izraelský sabre (narodený v Izraeli –pozn. red.), vyrastal v kibuci. Jazyk som sanaučila rýchlo, zapadla som do izraelské-ho života a do mentality. Život v kibuci miveľmi nevyhovoval, o niekoľko rokov smeho aj opustili. Máme dve deti, Shaleva aGalita, päť vnúčat, všetci žijú v Tel-Avive.

Na univerzite v Haife som vyštudova-la odbor sociálna práca. Iniciovala somzavedenie inštitútu medializácie medzirozvádzajúcimi sa manželmi. Bola toúplne nová a neznáma vec v tomto štá-te. Žijeme v meste Timrat na severeIzraela. Po smrti môjho otca v roku 1974sa k nám presťahovala aj moja mamka,ktorá sa dožila 92 rokov.

Pohrávaš sa niekedy s myšlienkou, akoby sa tvoj život vyvíjal, keby si sa nevysťa-hovala do Izraela?

Od svojho útleho detstva som cítila, že vČeskoslovensku nezostanem. Možno ma ktomu viedli moji príbuzní žijúci v zahrani-čí. Čím som bola väčšia, tým viac a viac malákal slobodný západný svet. Svoju budúc-nosť som nevidela v rodnej krajine.

Pokračovanie na strane 5.

Pokračujeme v našej staronovej rubrike, ktorú sme obnovili v apríli – tentorazprinášame rozhovor z Izraela a východného Slovenska. Ak nám niekto z vásrád porozpráva o svojich spomienkach, o príbehoch spojených so židovskou

obcou, dajte nám vedieť na adrese [email protected].

Komárňania vo svete

KOMUNITA | ŽIDOVSTVO

JÚN-JÚL 2020 | SPRAVODAJCA | 3

Spomínajú na židovské zákony, ktoréobmedzovali a sťažovali každodenný životžidovskej obce, na povinné nosenie žltejhviezdy, na transporty, ktoré nasledovalipo zhromaždení do geta a ktoré smerova-

li do Osvienčimu. Smútočná modlitbaznejúca cintorínom, príhovory a kahancezapálené pri pamätnej tabuli v synagóge apriateľské stretnutia nie sú len o obetiach.Porozprávané príbehy nedovoľujú zabud-

núť na prekvitajúci židovský život preddruhou svetovou vojnou: na budovaniekomunity prostredníctvom mládežníc-kych, športových, vysokoškolských čiženských spolkov, na náboženský život vtroch, počas sviatkov zaplnených synagó-gach, na boj v záujme zachovávania tradí-cií a na čulý kultúrny život.

Okrem spomienok na minulosť sú tietonedele zároveň aktom úcty pred tými,ktorí po prežití hrôz, po strate rodinnýchpríslušníkov, rodičov, detí či manželovzačali nový život či už doma v Komárne,alebo v inom kúte sveta.

Podobne ako v čase povodní v roku 2013,aj tohtoročnú spomienkovú slávnosť pre-súvame na jeseň v záujme ochrany zdraviakaždého z nás a z dôvodu cestovných ob-medzení týkajúcich sa tých, ktorí na pietnyakt prichádzajú z veľkých diaľok.

Čo iné si v súčasnej situácii môžemeželať, ako to, aby čo najskôr nadišiel čas,keď sa môžeme opäť bez obáv stretnúťna cintoríne, otvoriť dokorán dvereMenházu pred záujemcami o našu kul-túru a tradície. �

Židovská náboženská obec v Komárne

(článok bol napísaný na žiadosť periodika Dunatáj)

Júnová spomienková slávnosť

Už tradične sa začiatkom leta na židovskom cintoríne v Uličke Zlatého mužastretávajú spomínajúci, aby si pripomenuli udalosti z júna 1944. Prítomní –Židia i Nežidia – pri príležitosti výročia deportácií skláňajú hlavy pred naj-

temnejším obdobím niekoľko stáročnej miestnej židovskej komunity.

Vnedeľu 10. mája sme vzrušení čaka-li, až odbije tretia hodina popolud-ní. Tentoraz sme návštevníkov pr-

vého online klubového stretnutia Židov-skej náboženskej obce v Komárne neča-kali pri vchode do Menházu, ale v elek-tronickej predsieni platformy Zoom.

Návštevníkov zo Slovenska, Maďarska aIzraela privítal organizátor Tamás Pa-szternák. Lipský rabín Zsolt Balla saúčastníkom prihovoril z Nemecka a roz-prával o pôvode a tradíciách sviatku LagBaomer. Dozvedeli sme sa o histórii jehokomunity a pozreli sme si aj tamojšiu sy-nagógu, z ktorej sa nám prihlásil. Zdra-votné aktuality pandémie sumarizovalapracovníčka Štátnej záchrannej službyGabriella Turcsányi, členka krízovéhocentra Zväzu židovských náboženskýchobcí v Maďarsku a odpovedala aj na otáz-ky prítomných. V tretej časti podujatia na-sledoval kvíz Dóri Miklós za pomoci mo-dernej technológie. Na otázky spojené so

sviatkom odpovedal najrýchlejšie náš sú-verca z Dunajskej Stredy Tibor Feldmár.Dvojjazyčný program simultánne tlmoči-la Magda Vadász. Na záver sa účastnícipodujatia, prichádzajúci od Ashkelonu poKošice, predstavili.

Vďaka patrí Dóri Miklós a Tamásovi Pa-

szternákovi za zorganizovanie podujatia aza technickú realizáciu, ako aj všetkýmtým, ktorí svojou pomocou a prítomnos-ťou prispeli k úspechu prvého virtuálnehoKlubu Šalom vo vlastnej organizácii. �

PA

Takto sa konal prvý online Klub Šalom

MOZAIKA | SPRÁVY


ŽNO v Komárne, vydávanie Spravo-dajcu a Klub Šalom podporili anonymnídarcovia. Ďakujeme!

�Aj počas nútených prázdnin pokračuje-

me vo vyúčtovaní realizovaných projek-tov a podávaní nových žiadostí o dotácie.

�Do knižnice Bélu Spitzera pribudli ďal-

šie publikácie. Veríme, že zakrátko bude-me môcť opäť privítať našich čitateľov.

�Žiaľ, kvôli súčasnej vážnej situácii bo-

lo zrušených viac našich úspešnýchprojektov, resp. finančné prostriedkyboli krátené.

�Počas karantény sa na výzvu našej ob-

ce viacero našich členov pripojilo k onli-ne vítaniu soboty, organizovaného hlav-ným budapeštianskym rabínom Tamá-som Verő a online Havdale z Jeruzalemapod vedením rabína Dávida Keletiho.

Nástenkakrátke správy

Vážení čitatelia! Prosíme Vás, aby ste podľa Vašich možností podporovali programyŽNO v Komárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Poukázanie peňazí z územia SR:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Poukázanie peňazí zo zahraničia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnoaleboIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Žiadame Vašu podporu

Spravodaj – mesaèník ŽNO v Komárne, založené v roku 5756. (1996), šéfredaktor: Tamás Paszternák ([email protected]),András Paszternák ([email protected]), spolupracovníci: Judit Haas, Mgr. Ferenc Piczek, grafická úprava: Richard Saláth,jazyková korektúra: Zsuzsanna Paszternákné Kertész (Komárno), Katarína Potoková (Nitra), tlaè: Nec-arte Kft., Komárno, adresa ŽNO:Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: [email protected], tel.:/fax: 00421/35/7725-355.Regisztračné číslo: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Periodikum je nepredajné.

� „Zrekonštruovanú synagógu v Komárne otvoria 29. októbra 2006 pri príleži-tosti 110. výročia jej založenia. Rekonštrukcia sa začala v roku 2004 a stála dvamilióny korún, ktoré išli z finančnej podpory Kancelárie rady vlády SR pre od-škodnenie obetí holokaustu. Kompletne vynovili vnútro i strechu synagógy. Po15 rokoch opäť svieti aj pôvodný luster, ktorý zreštaurovali v Budapešti. Spoluso synagógou zrekonštruovali aj časť budovy židovského kultúrneho a spolo-čenského centra Menház, ktorého obnova bude pokračovať aj v budúcom roku.Pri príležitosti znovuotvorenia synagógy sprístupnia verejnosti aj výstavu Veľ-ké okamihy Menházu, na bývalých komárňanských rabínov si zaspomína Jó-zsef Schweitzer, bývalý hlavný rabín Maďarska...“

Komunitná mozaika - fotografie z minulosti našej obce -

h́ ́ b

JÚN-JÚL 2020 – IJAR-TAMUZ 5780. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XVIII. ROČNÍK 6-7. REG. ČÍSLO, 289-290. ČÍSLO

SPRAVODAJCA1944 - 2020

Pred vysokými sviatkami

Židovský rok 5781 začína v piatok 18. septembra 2020 večer. O 18. hodine sa stretne-me v Menháze. Po večernej modlitbe bude nasledovať slávnostná večera. V prvý deňRoš Hašana dňa 19. septembra 2020 (v sobotu) sa bude konať tašlich a spoločné

učenie o 18. hodine. Kol Nidre – predvečer Jom Kipuru v nedeľu 27. septembra o 18. ho-dine, Mazkir pri príležitosti Jom Kipuru sa bude konať v pondelok 28. septembra. �

Myšlienkyredaktora

Ak o d o b r e b ybolo vybrať sadomov do Ko-

márna! – uvažujem om o ž n o s t i 1 0 0 k mdlhej cesty vlakomzačiatkom 10. týždňastráveného v homeoffice. Večer noviny písali o tom, žeslovenské hranice zostanú ešte dlhýčas zatvorené. Rád žijem v Budapeš-ti aj preto, lebo mesto ležiace pri sú-toku Dunaja a Váhu je odtiaľto len naskok. Pamätám sa, v momenteotvorenia schengenských hranícsme s otcom a Tomášom aj my osla-vovali na moste a možno sme anineverili, že nebudeme potrebovaťpas, nemusíme čakať so stiahnutýmžalúdkom, či bude pri prechode hra-nicami všetko v poriadku. V uplynu-lých rokoch sa otvorené hranice sta-li súčasťou našich dní a postupne,ako ubúdali prvky niekdajšej colnice,ožívali staré historky o dobrodruž-stvách prežitých na „moste“: colnícidoslova rozoberajúci babku prichá-dzajúcu zo Švajčiarska, vytŕčajúce si-lónové pančuchy zašité do podšívkykabáta starého otca, cestovné dokla-dy zaplnené pečiatkami počas našichvysokoškolských štúdií.A teraz, začiatkom leta 2020, súhranice opäť zatvorené, Budapešť aKomárno sú od seba načas opäť viacvzdialené. Nemôžeme zaskočiť do-mov len tak na obed, alebo na podu-jatie v Menháze. Nepredstaviteľné sastalo skutočnosťou! Nezostáva námlen veriť, že aj táto nepríjemnosťrýchlo pominie a stane sa len menejpozitívnou spomienkou. �

ANDRÁSPASZTERNÁK

� Už tradične sa začiatkom leta na židovskom cintoríne v Uličke Zlatého muža stre-távajú spomínajúci, aby si pripomenuli udalosti z júna 1944. Podobne ako v čase po-vodní v roku 2013, aj tohtoročnú spomienkovú slávnosť presúvame na jeseň v zá-ujme ochrany zdravia každého z nás... (strana 3.).

Kehila – cena za komunituČakáme na nominácie!

Zlúčenou cenou Kehila a Kehila Haver odmeňujeme bez ohľadu na náboženskúpríslušnosť tých, ktorí urobili veľa v záujme židovských obcí regiónu. Nomináciena ocenených očakávame do 31. júla 2020 na adrese [email protected]. �

Európsky deň židovskej kultúry 2020

Európsky deň židovskej kultúry sa uskutoční v nedeľu 6. septembra 2020. Ak to si-tuácia v súvislosti s pandémiou dovolí, pripravíme pre záujemcov pestrý programv súlade s našimi tradíciami. Podrobnú pozvánku uverejníme v augustovom čís-

le našich novín. �

Oznámenie

Včase pandémie koronavírusu sú naše programy a podujatia prerušené. Akonáhlesa situácia zlepší, opäť rozbehneme našu činnosť. O všetkom budeme našich či-tateľov informovať na stránkach našich novín. Želáme každému veľa zdravia! �

h b hitkÖzsÉgi hÍradÓ - menhÁz€¦ · május 10-én, vasárnap délután iz-gatottan vártuk...

Documents