hamvas-tÁr 4. -...

HamvasHamvasHamvasHamvas----tár4tár4tár4tár4

- 592 - Szerkesztette: Faragó Ferenc

HAMVAS -TÁR 4.

SZERKESZTETTE: FARAGÓ FRENC

TARTALOMJEGYZÉK

Hamvas Béla a rendrl és a hagyományról ......................................................................................... - 594 - Hamvas Béla, az óceán ....................................................................................................................... - 608 - A nemzetek nyomorúsága. E nyomorúság természetének és okainak vizsgálata. .............................. - 615 - Vallás, filozófia és tudomány viszonyának statikus bemutatása ........................................................ - 616 - Vallás, filozófia és tudomány viszonyának dinamikus elemzése ....................................................... - 617 - A b n eltörlése és a valóság leváltása ................................................................................................. - 618 - A közgazdaságtan és a nemzetek nyomorúsága ................................................................................. - 619 - „Ragyogó fény, üresség”..................................................................................................................... - 622 - Hamvas Béla mveinek engedély nélküli megjelentetése .................................................................. - 628 - Hamvas Béla világnyelveken .............................................................................................................. - 630 - Feljegyzések a biciklistákról ............................................................................................................... - 631 - Kiábrándulás Hamvasból? .................................................................................................................. - 634 -

rült tükör ........................................................................................................................................... - 639 - Kemény Katalin halálára ..................................................................................................................... - 640 - Hamvas és a Vízóra-leolvasó .............................................................................................................. - 641 - Magyarok és Európa ........................................................................................................................... - 643 - Létformák harca, avagy kereszténység és kapitalizmus: két dudás egy csárdában? .......................... - 646 - Hamvas a személyes ügyem ............................................................................................................... - 648 - Jelenlét ................................................................................................................................................ - 652 - Családi háttér....................................................................................................................................... - 652 - Scientia sacra....................................................................................................................................... - 653 - A belgrádi Hungarológiai Tanszék Magyar Olvasóköre .................................................................... - 655 - A hamvasi M ..................................................................................................................................... - 657 - Dété naplója, január, 2004 .................................................................................................................. - 659 - A szenzációs négyes (Megközelítési kísérlet) .................................................................................... - 663 -



Itt, most az egyszer, és soha többé – ................................................................................................... - 665 - Jelen – létkeresés ................................................................................................................................. - 670 - Hamvas Béla életpályája ..................................................................................................................... - 671 - Az elfeledett fraktálregény .................................................................................................................. - 674 - Kapcsolódási pontok Kerényi és Hamvas szellemiségében ............................................................... - 677 - Teremt képzelet vagy öncélú mágia? ................................................................................................ - 681 - Szabadság és hagyomány .................................................................................................................... - 683 - Hamvassal mondom, bort igyatok! ..................................................................................................... - 684 - Aki a gesztenyérl írt szelíd éneket .................................................................................................... - 685 - Hamvas Béla: Meditáció ..................................................................................................................... - 689 - A káosz apológiája .............................................................................................................................. - 694 - Rekviem egy elveszett mítoszért ......................................................................................................... - 695 - Az Antikrisztus .................................................................................................................................. - 704 - Hamvas Béláról ................................................................................................................................... - 767 - A közösségen kívüli élet és a zsenik ................................................................................................... - 768 - Az alapállás ......................................................................................................................................... - 769 - Apolitikus volt-e Hamvas Béla? ......................................................................................................... - 771 - Hazatérés ............................................................................................................................................. - 781 -



„Igen, a magam részér�l azt hiszem, hogy amiért bennünket nem szeretnek eléggé, vagy talán: az a hitünk, hogy bennünket nem szeretnek eléggé, sok egyébként megmagyarázhatatlan tettünket érthet�vé teszi.”

(Karnevál)

Hamvas Béla a rendr l és a hagyományról*

A természettudomány az érzékeinkkel tapasztalható és matematikai alapokon nyugvó kísérletekkel alá-támasztott világ tudománya. Ilyesforma a kartéziánus világkép kiindulása. Hamarosan hozzá teszik a „világteremt ” (demiurgoszi) észrevételt is, hogy ugyanis ezt a valóságot mi éppen felismertük, és in-nent l fogva a módszereinkkel folyamatosan rekonstruáljuk a m ködését, és ezzel ellépünk az alkotói-vá is, függetlenül attól, hogy valamilyen isteni principium volt-e az eredeti teremt (deizmus), vagy az anyag önmagát teremti (materializmus).E világképnek jelentékeny kritikája van a természettudományos gondolkodáson belül is, a bels logikai fogyatékosságai miatt. De esztétikai szempontból nézve is problématikus. Ha a logikai következtet készséget leköti is, a fantáziát nem. ezt az „egyszeres látást”, ahogyan William Blake mondja, a XIX. század elejének az európai romantikája világnézeti terrornak tekinti és ellene épp az általa meghaladni vélt „residuumokra” támaszkodik az európai középkorra, a népi kultúrákra és mindenek eltt Kelet hagyományára. A Bhagavad Gita, majd az Upanisadok európai nyelvekre fordításait a poszthegeli filozófia (Schopenhauer) próbálta meg elször asszimilálni, de hatal-mas és máig terjed befolyását a teozófia spekulációi alapozták meg. A teozófiában a belátható ismeret vegyül a be-nem-látható tudatalattival. Eltnik a kontroll lehetsége, mivel a személyes intuíció nem bírálható, lévén minden meggyz dés végs alapjai ismeretlenek. ( A természettudomány axiomatikája éppen e probléma megoldására született. ) Ez az asszociálás követhetetlen módon építkezik mindabból az ismeretbl, ami a tudatba ér. Ezt hívták az ókori világ vége felé szinkretizmusnak. A veszedelme pe-dig a következ. „Ha az ember a fagypontot eléri, életét nem szellemi er k irányítják, hanem pseudospirituális kényszerek, amelyeket a gyengeelméj ek, a serdületlenek, a primitívek, a pszichopaták lélektanából ismerünk, és amelyeket a köznyelv rögeszméknek nevez.”

A hinduk ezt a szinkretizmust éppoly kevéssé fogadják el, mint magát az európai filozófiát, amirl jó ismer je, a ceyloni születés Coomaraswami azt mondta, hogy egy nyolcéves gyerek gondolkodási szintjének felel meg. Ezek a világképek a vonzerejüket csak részben köszönhetik annak, hogy csekély fáradsággal megszerezhet „beavatottsági”élményt adnak. Fontosabb ennél, hogy nem ismerik az erköl-csi elkötelezettséget, vagyis a realizáció igényét. Hordhatja az ember mint kényelmes viseletet anélkül, hogy az életvitelére bármin befolyást gyakorolna. A helyzetet a XIX. század elején Giulio Evola, Leo-pold Ziegler és mindenek eltt René Guénon próbálta újra gondolni. A feladat nem az, hogy a hagyo-mányban elrejtettet hozzá igazítsuk a mi gondolkodásunkhoz, hanem hogy megismerjük úgy, amint van. Épp ezért az egyetlen európai, akit a hinduk is elfogadnak hiteles értelmezjüknek. Guénon a helyzet-nek megfelelen antitétikusan fogalmaz, és ezért „keleti metafizikáról” beszél, leszögezvén, hogy ez nem jelent többet, csak annyit, hogy ott maradt meg a legépebben az shagyomány. „Keleti metafiziká-ról azért beszélünk, mert a nyugati világ jelenlegi szellemi helyzetében a metafizika elfelejtett, figyel-men kívül hagyott, csaknem teljesen elveszett dolog, miközben Keleten még mindig valódi megismerés tárgya. Ha meg akarjuk tudni, hogy mi a metafizika, akkor Kelethez kell fordulnunk, st ha újra meg akarunk találni valamit azokból az si metafizikai hagyományokból, amelyek valaha Nyugaton létezhet-tek, akkor ez fleg a keleti tanok segítségével és ezekkel összehasonlítva érhet el.” Megjegyzend, a „metafizika” szóval maga se elégedett, csupán kifejez antitézisként használja a „fizikával” azonosított modern természettudomány ellenében. A világ teljes és egységes, és a rá vonatkozó emberi ismeretek lényege se lehet más. „Ezek a szent könyvek egyszer és mindenkorra tartalmazzák a létezés eredeti szö-vegét” – mondja Hamvas. A feladat tehát ennek a tanulmányozása, és Guénon ezt a stúdiumot nevezi úgy, hogy „science sacrée”. Hamvas 1941 elején Magyarországon elsként közöl Guénonról szóló ta-nulmányt. Ez az inspiráció hamarosan az egyik f m vének a megírására indítja. A „Scientia sacra” tu-domány, mert nem hagyatkozik a tiszta intuícióra, hanem fegyelmezett gondolkodási módszertana van,



és szent, mivelhogy a profán természettudomány antitézise. Nemcsak a cím, hanem a koncepció is Guénontól származik. A tudomány célja a világismeret úgy, ahogyan az errl szóló Hagyomány rzi. Van ezzel kapcsolatban szellemi pozitivizmus is, amely a hagyományt a saját fogalmi és értékrendjébe kívánja lefordítani. Ez a szellemi magatartás a felel s például a keresztény metafizika kiüresítéséért. Mint említettük, van a tudatalattinak a fantáziálásban megnyilvánuló mködése, aminek az els nagy példája a teozófia. Guénon, akit ez megérintett, hamarosan teljességgel elutasítja. „Nyugaton a science sacréet többé-kevésbé tudatos csalók szégyenletesen karikaturizálták” – szögezi le egyik fontos, a hiteles hagyományt rekonstruáló könyvének bevezetésében. A hagyományt belülrl kell megismerni, ami nem utolsó sorban az „egybeesések” felismerését jelenti. Guénon szintetikus nagy mvei egy-egy szimbólum mentén járják körül ezt az egységet. Hamvas más utakat választ. A hagyomány reánk maradt szentköny-veit egyrészt önmagukban akarja megismerni. Negyedszázadon keresztül fordítja és kommentálja ket Kung Fu-Csét, Csuang Csét, a Tao Te Kinget, az Upanisadokat, Patanjalit, a Sankhját, a Zent, Tibetet, a Pert-em-Heru egyiptomi halottaskönyvet, Henochot, a Zóhárt, Herakleitost, és a legnagyobbnak tekintett európai gondolkodót, Jakob Böhmét. Élete vége felé a perzsa hagyománnyal kezd foglalkozni, és nagy fájdalma, hogy nem ismerte az amerikai kultúrákat. Az extenzív életprogramját önirónikusan így foglalta össze: „Húsz, esetleg negyven évre lenne szükségem, hogy a Föld nagyobb könyvtáraiban munkaterve-met elkészítsem. Még néhány nyelvet is meg kellene tanulnom, többet tökéletesítenem. Legalább nagy vonalakban foglalkoznom kellene a kínaival, a japánnal, a toltékkal, a perzsával, az egyiptomival, az arabbal, több néger és indián és ausztráliai táj nyelvével. Minden nyelv tud valamit, amit csak tud. Alaposan és véglegesen meg kellene tanulnom a szanszkritot, a hébert, és a görögöt. Ezután következne maga a tanulás. Erre százötven évet szánnék, és azt hiszem, hogy elkészüljek, napi tíz órát kellene dol-goznom. Pihen a zongora, a képtárak és a fürd a tengerben. Ötven évre lenne szükségem, hogy utaz-zam, éspedig nem úgy, hogy egy helyen három napig maradjak, hanem legalább egy évig. Ezután már el mernék kezdeni tanítani. Tizenöt-húsz fiatalembert tanítanék, akiket a világ minden tájáról magam hív-nék meg, és száz év elég lenne annak az ellenrzésére, hogy gondolataim beválnak, vagy nem. Négyszáz éves koromban tanítványaim segítségével a m realizálása megindulhatna.” Az irónia arra irányul, hogy a beavatottságot nem érte el, és az ebbl ered tisztázatlanság a realizáció számára is akadályt jelentett. A bels elszámolásba kívülrl nem szólhatunk bele. De annyit azért mégis: nem épp csekélység az sem, amit realizálni tudott. A hagyomány áttekintésénél szembe kell nézni mindenek eltt azzal, hogy mint Guénon mondja, „a tiszta metafizika számára minden rendszerezés lehetetlen”, mivel küls formába zárás volna. A hagyományt ezért csupán leírni lehet, önnön kategóriáiban. A megértésnek az a lényege, hogy nem különböz tanítások vannak, hanem az egységes tanítás különböz néz pontjai, amelyeknek a dönt kritériuma Guénonnál a Védának való megfelelés. Alapjában tehát nem lép ki az indiai hagyo-mányból, és az egyébként bségesen feldolgozott egyéb tradíciót is mindig ehhez viszonyítja. Max Mül-ler óta különben sokan vélték úgy, hogy minden hagyomány sforrásának a Védát kell tekinteni, s a töb-bi kultúrdiffúzió útján belle terjedt el. De Hamvas nem osztja a diffúziós elméletet. „A hagyomány úgy egy, mint ahogy egy emberiség, egy szellem, egy Isten. Ez az egy azonban, bár mindenütt ugyanaz, id kre, népekre, nyelvekre alkalmazva jelentkezik.” Ezért a Védánta teljes elismerése mellett is kilép bel le, és egyenrangúan támaszkodik a többire – Egyiptom, Irán, a kabbala vagy Kína hagyományára is. Mércének épp e hagyományok egybehangzását tekinti. Az shagyomány alapja mindenütt olyan, mint a védikus hagyományban a Shruti. Ez nem küls valamire támaszkodik, hanem önmagára. És ahogy Sankara mondja „a lét okait nyilatkoztatja ki”, és ezért az a hagyomány, ami eltér tle, elvetend. János evangéliuma éppen ebben az értelemben mondja azt, hogy „Isten volt az Ige.” A megvilágítás és a te-remtés nem kett. „Kinyilatkoztatásnak hívja a hagyomány az els teremtésre vonatkozó els gondola-tokat: a dolgok si értelmét, scélját, a teremtés misztériumát, a világ életének törvényeit. Ezek a lét kinyílásával együtt keletkeztek az idk legelején. A lélek ezekre mind emlékezik, ezt hívják a görög misztériumok anamnézisnek.” Erre támaszkodik Sankara rendszerében a Smriti, a voltaképpeni hagyo-mány. „A shruti több helyütt elveszett, így a keltáknál, részben az egyiptomiaknál, ahol a feljegyzése tilos volt. Palesztinában burkolt alakban megmaradt úgy, hogy a mítosz és a törvény hagyományának a szövegébe rejtették.” Ehhez a fokozathoz csak beavatások után lehetett eljutni. Hamvas a mai tájékozott-ságunk fokán ezt a hagyományt a következkben látja:



„Kína az öt szent könyv, a tao (Lao-ce, Csuang-ce, Lie-ce ), a négy klasszikus (Kung Fu-ce és Meng-ce ), Tibet: a bön (Bardo Tödol ), a tibeti buddhizmus, India: a Véda, Védánta (Upanisadok), a sankhya, Patanjali : Yoga-sutra, a Mahábharáta bölcseleti költeményei, Buddha (szanszkrit és páli kánon ), Irán : Mithra, Zarathustra ( Zend Avesta ), Egyiptom : Pert em heru, Hermés Trismegistos ( Thot ), héber : ótestamentumi hagyomány (héber shruti ), héber smriti : Kabbala (mágikus hagyomány ), Talmud ( filo-lógiai hagyomány ), Kelta : druida hagyomány, Amerika: azték, maya, inka hagyomány, görög. Orphe-us, Hérakleitos, Pythagoras (Platón), Alexandria: gnózis, Khaldea: asztrológia alchimia (arab?) és aritmológia (számelmélet, számmisztika), mohamedán Korán, szufi”. A kereszténység azért nem szere-pel itt, mert a Hagyományhoz különleges viszony fzi – nem a Shruti-ra támaszkodik. Ez a viszony kü-lön elemzést igényel, Hamvas erre az ötvenes évektl fogva áll készen. A hagyomány áttekintéséhez Hamvas kétféle, de kapcsolódó úton lát hozzá. A felsorolt alapmveket fordítja és értelmezi. Mindegyi-ket a saját rendszerében, tehát nem a pozitivista álfölény kritikai elvén. A hagyomány egysége viszont kiindulási alap, illetleg ezt az egységet megmutatja a feldolgozás is. Tulajdonképpen maga Sankara is ezt tette, midn a csaknem teljességgel buddhistává lett Indiában helyreállította a Véda tekintélyét. E munkának adta Hamvas Az sök nagy csarnoka” összefoglaló címet. Élete végéig dolgozott rajta. A Scientia Sacra els kötete pedig átfogóan rekonstruálja a teljes hagyományt. A kulcsfogalmakat Guénon módjára elszeretettel meríti a Védántából, bár szívesen használ hermetikus, kabbalista, perzsa és kínai fogalmakat is. Az európai filozófiában viszont alig talál megfelelt, a hagyomány leírására a modern nyelvek szókincse sem alkalmas. A kötet, a hagyományismeret breviáriuma voltaképpen hat könyvbl, és mindegyik hat fejezetbl áll.

1. A Hagyomány . Aranykor és apokalypsis, Éberség, A lét és az élet, Az élet mestere, A három forrás, A hagyományok.

2. Az archaikus ember. Az ember a Védánta szerint, Shruti és smriti, Az sképek, Az emberi lét állomásai, Az asszony, skori antropológia.

3. Kultusz és kultúra. skori és újkori kultúra, Indián mese, Asha, Alchimia, Yoga, Sekinah.

4. Beavatás. Hermés Trismegistos, Kommentár, A hét bölcs, Mágikus lépcsk, Természet és túlvilág, a lét egysége.

5. Analógia. Képnyelv, Asztrológia, Ikrek, Három kaszt és négy évszak, Betegség, Víz.

6. Király és nép. Archaikus közösség, Kocsihajtó, Uralom és hatalom, Brahma-pura, Nép, Tör-vény.

E könyvek mindegyike az Aranykor és az Apokaliptikus Kor kett sségére van felépítve. Vagyis a világ eredend rendjének arra a megismerésére, amit a hagyomány tartalmaz, és ami megzavarodott. A rend nem a mozdulatlanságot jelenti, hanem folytonos erfeszítést a Föld paradicsomi állapotának a visszaál-lítására. Ezt a Kr.e. 600 körül bekövetkezett fordulat, a „második bnbeesés” eltorlaszolta. Így jött létre az „apokaliptikus kor”, a mi idnk, melyben folyamatosan süllyedünk még tovább lefelé. A süllyedés lényege az, hogy ami az ember számára a „lét” volt, az elveszett, és csupán egy része, az „élet” maradt – ami pedig egyre rongáltabbá változik. Ez a kettsség alapvet azért, mert az apokaliptikus kor csak az Aranykorral való kontrasztban értelmezhet. „Minden szenvedés, minden bn, minden zavar azért szen-vedés, bn és zavar, mert az emberben az Aranykor tudata ébren él”. Hallatlan méret anyagot rendez itt Hamvas, még ez a terjedelmes könyv is sokszor odavetett megjegyzésekre kell szorítkozzon, melyeket könny – de legtöbbször oktalan – „felületességgel” vádolni. A rövid ismertetés méginkább képtelenség. Mindazonáltal a f gondolatmenetek összefoglalását meg kell kísérelnünk.

1. A Hagyomány.

A metafizika, vagyis a természeten túli világ mindennek az alapja, s ezért Hamvas Guénonnal egybehangzólag ezt tekinti kiindulási pontnak. Ellentétben a szcientifizmussal, amely szerint a kezdet csak valami primitív képzet lehet. „Az anyagban való vakságra oktatott nemzedékek (…) az skori ha-



gyományban nem tudtak egyebet látni, mint a saját „haladó” emberségüket megelz komolytalan me-séket.” (Csengery Antal XIX. századi pozitivista evolúcióelmélete szerint például a vallás fejldési útja: nyers természetimádás, fetisizmus, samanizmus, démonhit, politeizmus, monoteizmus.) Még a Hamvas által nagyra becsült Leopold Ziegler szerint is a rítus és a mítosz a primérek, megelzvén a metafizikát. Hamvas szerint a három nem szükségképpen választandó el, hiszen a metafizika nem steril spekuláció – de ontológiailag és talán idbelileg is ez tekinthet minden hagyomány alapjának. Metafizika meg, mint mondtuk, tulajdonképpen csak egy van, csak a hagyomány némileg eltér formákban rzi. A Scientia Sacra f célja épp ennek az egységnek a bemutatása. A metafizika az univerzalitás egyedüli tiszta meg-nyilvánulása. A vallás és a mítosz is egyetemesek ugyan, de más elemük is van, mert történetileg kollek-tivizálódtak. A filozófia és a világnézet, pedig az individualizálódó egyéni szellem mvei. Az ion termé-szetfilozófusok kísérletébl születtek, akik az elvesz si egységet ezen a téves úton kísérelték meg helyreállítani. Az egységhez ugyanis a tudaton keresztül eljutni nem lehet, hanem csak az éberségen keresztül.„Az éberség a zárt életben le van zárva. Ezt a lezárt és elmerült éberséget hívja a lélektan újab-ban tudattalannak. Ez az emberi lélek éberségi szerve. Ez az a képesség, amely a természetfölötti, vagyis a valóságban létez léttel kapcsolatban áll. A pszichológusok nem gyznek eleget csodálkozni azon, hogy a tudattalan mindenrl tudomást szerez, minden tevékenység fölött ítél, ellenkezik, helyesel, vezet, ellenszegül, fenyeget, figyelmeztet, tanácsol, lebeszél, ösztönöz, az emberi élet minden mozzanatáról tudomása van, az egész életet hallatlan távlatból állandóan figyeli, a sors eseményeit számon tartja, megérti, éspedig csalhatatlanul, sajátságosképpen, biztosan és metafizikusan, vagyis az úgynevezett kül-s világ álomképeit semmibe véve, azt nemléteznek tekintve. A tudattalan a történeti ember ébersége. S ez az, ami az emberi ész és munkája fölött állandóan ítéletet tart.” A hagyomány, mint láttuk, kevesebb az s-egységnél, hiszen a létében nem önálló, hanem függ attól. De mivel a világ rendjét írja le, az „alapállást” ( status absolutus ) ahogyan Hamvas mondja, változásnak nincs kitéve. Ez az oka egyébiránt a különféle hagyományok lényegi egybeesésének is. Felveti viszont azt a problémát, hogy akkor a válto-zás micsoda, és mi az oka. A hagyomány ezt a változást romlásnak tekinti. Ez az Arany- Ezüst- Réz- Vaskor hagyománya a Folyamköztl Hésiodosig és Ovidiusig, a perzsák hagyománya Ver város égbe vezet hídjainak a leomlásáról, a hindu hagyomány a Káli Yugáról, az Ószövetség a Paradicsomból való ki zésr l. „Az Aranykor nem egyéb, mint a lét. Ez a teljes egész, együtt a látható és a láthatatlan. A Föld és az Ég, az Isten és az Ember. Ez a Nagy Közösség. Az apokalypsis, az a tört. A tört lét, amely csak anyagi, csak földi, csak élet. A zárt lét, amelyet nem küldtek a földre, az emberek voltak azok, akik a maguk énjébl megteremtették. És a tört lét miatt felelsségre vonják ket az id k végén, amikor az an-gyalok nagy, szörny ítéletet tartanak fölöttük.” Hamvas rekonstrukciója szerint ez a végs romlás nem a mitikus id ben történt. Amit azoknak a tanúbizonysága mutat, akik még emlékeznek az Aranykorra, látják a romlást és szembe szegülnek vele. „Idszámításunk kezdete eltt a hatszázas év körül élt Kíná-ban Lao-ce és Kung-ce, Indiában Buddha, Iránban az utolsó Zarathustra, Kisázsiában Hérakleitos, Nagygörögországban Pythagoras. Az egymástól független filozófusokban, szellemi vezetkben, gondol-kodókban vagy vallásalapítókban közös tudat él : mindegyik tudja, hogy az emberi történet legnagyobb megrázkódtatása kezddött. Az emberiség akkor ismét elvesztette boldogságát. Új b nbeesés, de most úgy látszik, végleges, örök és visszavonhatatlan. ett l a pillanattól fogva nincs remény. Nincs remény többé sem az állam rendjére, sem az emberi élet tisztaságára, sem a család nyugalmára, sem a szépségre, semmire, ami az ember életében valamit ér.”

A pusztulásvízióknak az a sajátosságuk, hogy megbénítanak, hiszen a hanyatlás megállíthatatlanságáról beszélnek. Hamvas azonban, akinek a realizáció alapvet igazság-igénye, itt mégsem állhat meg. A ki-vezet utat abban látja, hogy ez a folyamat nemcsak romlás, hanem differenciálódás is. A hagyomány változatlansága és a változó – süllyed – élet kihívása között ez jelenti a közvetíthetséget. Hamvas, aki az újkori tudomány „mennyiségi” számelmélete helyett az aritmológia si „min ségi” számelméletéhez folyamodik, itt értelmezni tudja a matematika által kib vített számfogalmat, ami a természettudomány-ban csupán mennyiségjellemzként szerepel. A hagyomány aritmológiája, mint „sors-szám” nem ismeri az ember megszabadulását, a természetes számok ugyanis ciklusba rendezdnek és így folyamatosan ismétl dnek. „Ezért minden archaikus sorsmegoldás mögött az újra-testetöltés ( reinkarnáció ) gondolata áll. Az aritmológia számértelmezése a határok ( kényszer, szükség, inség, törvény ) közül nem vezet ki, hanem újra visszaforgat.” A kereszténységben ez a probléma úgy oldódik meg, hogy az egyedi és meg-



ismételhetetlen, azaz infinitezimális szám áll a centrumban. (Az úgynevezett transzcendens számok ma-tematikai definíciója „nemszakaszos végtelen tizedestört”, negatív meghatározás ugyan, ami a lényegrl csak egyet tud mondani, az egzakt meghatározás lehet ségének az elvi kizárását, ami épp a ciklusmen-tességgel függ össze. Ezért nem lehet például a kört négyszögesíteni.) Ez az a differenciálódás, ami egy-részt ugyan elszakított attól az si rendt l, amit a fix számarányok hordoznak, de másrészt lehet vé teszi a hagyomány számunkra való jelentségének a tisztázását, amire a Scientia Sacra er feszítése irányul. Egybehangzik egyébként a „platonizmus vége” filozófiai állapotával, ami például Fülep Lajos mvészet-filozófiájának az alapvetése volt. A hagyomány ismerete az éberség állapotát jelenti, ami az élet „kinyi-tásának” a feltétele a teljes lét felé. Az eredeti közvetít je ennek az élet Mestere volt, az a szakrális szub-jektum aki a történet folyamán a világból eltnt, és akinek a helyét mosz a szentkönyvek töltik be. Ezek a szóbeliség és az írásbeliség határán keletkeztek. A legszebben Lao-ce esete példázza ezt, aki végs távozása eltt a kapurnek lediktálta a Tao Te King 81 versét.

2. Az archaikus ember.

Az emberr l a legátfogóbb képet a Védánta rajzolja meg. Egyetlen valóság van, és ez a lélek. Az káp-rázata a világ ( ez a második ) és ennek els megnyilatkozása a gondolat. ( ez a harmadik ) A következ , vagyis a negyedik az Ahamkára, az Éncsináló, ami megköt, egyénivé tesz. Az ötödik a bels érzékelés, a manasz. A hatodik a küls érzékelés. A Sankhya egész hatalmas aritmológiai rendszerének ez az alapja. Hamvas módszerének megfelelen itt is az „ skori” és a „történeti” emberképet állítja szembe egymás-sal. „Az skori emberiség a természet körforgása és az istenek sorsa között összefüggést látott (…) Nem az Isten újjászületése utánozza a tavaszt, hanem a természet utánozza Isten újjászületését.” Az archaikus ember ilyen analógiákban gondolkodik, ahogy a Tabula Smaragdina mondja: ami lent van ugyanaz, mint ami fent van. A történelmi ember logikai ellentétekben gondolkodik. Csakhogy ez nem a valóság, hanem csupán az elme sajátossága. Az ember valódi képéhez ezért csak analógiásan lehet hozzáférni. Az ember fejl dését genetikusan nézve az egyed a fajtól nem választható el. Ezt korunkban Kierkegaard szögezte le. „Minden ember ott áll, ahová az emberiség egésze indult, de ahol meg kellett állnia, mert nincs tovább. Ez a nincs tovább az emberi egyéniség” – mondja Hamvas. „A hagyomány az emberben mindenekfölött az ember sképét, az isteni intelligenciát látja, az egyes emberi egyéniségekben pedig ennek a Hatalmak, az erk, az istenek bélyegével megjelölt lényét, aki a lét határhelyzetén áll.” A meg-értés nehézségét az okozza, hogy elveszett a közvetlen megnevezés képessége, s a nyelv jelképessé vált. Ezt mutatja például a „lélekvándorlás” téves képzete, amit ebben a formában a hagyomány nem ismer. Az sállapot a kabbalista hagyomány szerint Adam Kadmon, a Fényl Ember, és az inkarnációi az emberiség nagy királyai, törvényhozói és bölcsei. A második állomás a bnbeesés, a halál birodalmába zuhanás. Ez az elveszett éberség, vagyis a kifelé fordulás a központból, Isten helyett önmaga felé. A Pert em heru, és valószínleg az nyomában Plotinos beszél errl. A harmadik állomás az ébredés. Az sis-meret elveszett, de a térben és idben megszület ember, akinek individuális karaktere van, visszasze-rezhet belle annyit, amennyire képes. Ezt tartja a történeti antropológia az ember keletkezésének. A hagyomány felfogása szerint nem a lények romlanak meg, hanem a létezésük esszenciái. Ennek a követ-kezménye a kábaság, amely nem engedi meglátni, hogy a születés voltaképpen újjászületés, azaz feltá-madás. A Tibeti Halottaskönyv, Hermes Trismegistos, a Sankhya, Buddha egyként err l beszélnek. Az a félelem, amely megszületésre ösztönöz, már a felébredés els lépcs je. A negyedik állomás az ismétlés. Maga a méhen belüli ontogenezis is ide tartozik, de ide mindaz, amit az sök útjának nevezünk. A két út, ami itt várja a megszületettet, a tévelygés – a hindu Sangsara – és a vándorlás, vagyis az ébredés útja. „Nincsen a földön maradandó városunk” – ahogyan Pál apostol mondja. Az ötödik állomás a küls sö-tétség, a bels Naptól, az egyiptomi Atontól való elfordulás a sötét világ lakói, a drugok felé. Ez az irá-niaknál azt jelenti, hogy „a másik”. „Aki a lényét a küls világba teszi, az elmúlásba és a halál sötétjébe tette.” A hatodik állomás a megszabadulás, „Úgy látszik, nem történt semmi, csak a lelket a káprázatai elvakították, álmodott világot, Ént, emberiséget, életet, történetet, születést, szerelmet, betegséget, halált, de az álomképek eloszlottak, a lélek nyomasztó és gyönyör séges képeinek a bvölete alól a megszaba-dulásra fölébredt.”

3. Kultusz és kultúra.



Korunkban azt a magas szellemi színvonalat nevezik kultúrának, ami nem más, mint az embernek az önmaga iránt táplált idealitása, és ami magát az életet alig érinti. Ezért például mindaz a millió könyv, ami a modern könyvtárakat megtölti, s mindaz az erfeszítés, amit beléjük öltek, fölösleges és haszon nélkül való, mert nincs realitása az ember életében. Maga a „kultúra” szó mvelést jelent, szellemi érték realizálását. „Az ember a természetnek atyja vagy rablója” – idézi célzatosan Hamvas Zarathustrát. Az atyai gondoskodás azt jelenti, hogy a Földet ismét Paradicsommá kell változtatni. A kultúra sformája ezért a kultusz, vagyis az élet megszentelése, kinyitása az egyetemes létbe. A földmves a magot az söknek ajándékozza – és az sök t táplálják az új terméssel. Az alchimia célja az anyagnak, a „meg-

alázott els természetnek” a felemelése, „arannyá változtatása”. A jógáé a világ átváltoztatása „aranyvi-rággá”. Mindezt azonban törvénytelenül is zni lehet, ilyenkor az egyéni Én a cselekvés centruma és célja. A szellem visszavonul, a világ elsötétül. Az arany hatalma démonizálódik, az anyag bels rendje felbomlik, a természet végpusztulásnak indul.

4. Beavatás.

A lét és az élet ellentéte a nyitottság és a bezáródottság. A lét nyitott a természetfölötti világ, vagyis a metafizika felé, a túlvilág, vagyis a halottak felé, a lélek titkai, vagyis a misztérium felé, és a másik em-ber, vagyis a közösség felé. Az élet viszont ezekben az irányokban zárt. A létet elveszített történeti em-beriség dönt többsége ezért a valósággal nem is találkozik, csupán a „lefokozott valósággal”, ami az individuális embernek, vagy legfeljebb a korának a „kollektív képzelgése”. Ez a helyzet pedig végzetes, magára az életre nézvést is. „Az emberek – mondja Hamvas – az anyagi természetben él tehetetlen lel-kek, akiknek a tevékenységét Hatalmak irányítják. Aki a Föld sorsába be akar avatkozni, nem az embe-rekkel áll szemben, hanem a hatalmakkal. És a sötét hatalmakat nem emberi er fékezi meg, hanem a Világosság Urai. Ezeknek a „papjai” a védikus prajapati, vagy a kabbalista sephirot. A beavatás ezen a kiszolgáltatottságon segít. A célja a lét egységének a helyreállítása. Ennek a megértéséhez elször is a tudat mibenlétét kell megérteni. Az érzetek, képzetek, szándékok ha akadálytalanul lépnek ki-be az em-berbe, akkor tudomást se szerez róluk, a tudat az áramlás „megtörése” ( appercepció ) és a küls és bels ösztönzések között áll. Ennek a diszkontinuitásnak a megsznése, mint az álom vagy az ájulás, a tudat kialvásával azonos. A beavatásnak is elfeltétele, mivel enélkül nem kerülhet az ember a mélyebb álla-potba. Csakhogy a tudat folyamatosságának ez a megszakadása halált is eredményezhet, és ezért van szükség olyan mesterre, akinek az ébersége rködik a tanítvány fölött. A beavatás során a világ hétszint hierarchiáját kell végig járni. Ezt a hierarchiát a Sankhya, a hermetika, a Kabbala egyformán írják le.

A Mithras-misztérium hét lépcsje a következ.

-Az els fok az anyagi-érzéki világ.

-A második az értelmi belátás, vagyis az érzéki dolgok közötti kapcsolat, a dolgok törvényszerségeinek a megismerése.

-A harmadik a bels érzékelés, az emberiség kollektív emlékképei, a védikus manas, Guénon sense interne-je. Innen való az elérzet, a telepátia. Ez „képeket” közvetít. „A józan ész és az érzékek számára érthetetlen képek az emberi sorsnak a tulajdonképpeni urai. (…) ugyanis itt bukkannak fel azok az álom-szer alakok, amelyekkel az emberi Én magát folyamatosan azonosítja.”

-A negyedik a mítosz. Ez már ismeri a szellemvilág lényeit is.

-Az ötödik az ideavilág, a mítosz kozmikus törvényei. Körülbelül olyan viszonyban vannak egymással, mint az értelem és az anyagi világ.

-A hatodik az okkult kör. Itt minden szemlélet és értelem feloldódik.

-A hetedik az abszolút, látványtalan ragyogás.



A beavatás az anyagi természetbl az egyetemes Létbe vezet. A beavatási szertartás lépcs i ezért azono-sak a halál útjával, maga az „ekstasis” szó is kilépést jelent. Ahogy a születés az els, úgy a halál az utolsó pillanat az elveszett egység felé. Ez az a „küszöb-élmény”, a lélek átlépése az egyik világból a másikba, „amikor egy láthatatlan, elenyészen kicsiny pont kivételével minden kapcsolat elvész.” Elpá-rolog az egyéni Énrl való tudat, s a lélek önmagát mint az egyetemes ember létének az állomását éli meg. A halál az a csd, amit az önmagát a testtel azonosító léleknek „elszenvednie kell, viszont eloszlat-ja a küls létezés varázslatát. „A túlvilág semmi egyéb, mint a halottak szubjektivitása.” A Pert em heru, Hermes Trismegistos, a Zóhár, a Véda, a Bardo Tödol egyaránt így számolnak be a halálról.

5. Analógia.

Amit értelemnek mondunk, az sohasem közvetlen, hanem csak reflexió. „Közvetlen az idea, az az örök valami, amit a nyelv megérint és kimond.” Az ideák megragadásának nem az elvont fogalom, és nem is a látható kép a kiinduló pontja, hanem az egyetemes jelkép, amit misztikus intuicióval, egy mindenkiben meglév ontológiai adottsággal fogunk fel. Jól mutatja ezt például az archaikus mvészetek ersen geo-metrikus jellege. „A dolgok közötti láthatatlan kapcsolat a dönt” Ennek az seleme a víz, a Jakob Böhme szerinti elégett, vagyis megtisztult anyag. (A víz a kémia szerint is elégett hidrogén.) Ezért a megtisztulás közege. Kétféle víz van, ahogyan a Biblia is írja, és a „földi vizek” az „égiekbl” táplál-koznak. Az asztrológia is az analógiára épül. „Az évszakok forgása, a Nap útja és az emberi sors között összefüggés van.” A Nap-hérosz sorsa nem asztronómiai hasonlat, hanem mítosz, vagyis skép. Ennek a fogalomnak a jelentségét a nyelv hierarchikus szerkezetén keresztül érthetjük meg, mivel a nyelv inten-zitás, azaz valóság-tartalom szempontjából hét fokozatra tagolható. A legalacsonyabb fázis az absztrakt fogalmi nyelv, ahol a szavak nem a valósággal, hanem mesterségesen szerkesztett észvilággal állnak kapcsolatban. A fogalom „gépesített szó”, belül üres, a jelentése merben konvencionális. Ez egyebek közt az újkori tudomány és filozófia nyelve, másrészt anyaga a különféle absztrakt nyelvfilozófiáknak és gépesített nyelveknek. E fölött áll a köznyelv, fleg a mese, a népköltészet. Egyenetlen és különcségekre hajlamos, éppen ezért romlékony is. Ennek az intenzív foka a következ, a költ i nyelv. rzi az snyelv erejét. Tulajdonképpen a képre épül, de ez könnyen hasonlattá válik benne, ami a küls és a bels össze-keverése.

A mítoszban ilyen tévedés nincs. A nyelvi valósága a kivetítés. A szimbólum nyelve elrejti azt, amit kimond, mégpedig azért, mert itt már az ész fölötti is megjelenik, amit kimondani nem lehet. Az idea-nyelv teljes egészében az ész-fölötti értelemben van, „megfoghatatlan, egyszeri, kivételes, pillanathoz kötött.”. Ez az skori szent könyvek nyelve, és ezért igényelnek kommentálást, hogy valamelyest hozzá férhessünk. Végül az snyelv az az elemi kinyilatkoztatás, ami nem hozzáférhet sem az ész, sem az értelem, sem a küls vagy bels érzékelés számára. Tulajdonképp csak közvetve, a hatásaiból ismerhet-jük. A hagyomány könyvei ekképpen támaszkodnak a nyelv magasabb szintjére. A legtisztábban a Véda rizte meg ezt a konstrukciót a hozzá fzött értelmezések és kommentárok egymásra épül sorával. Az

els , már számunkra is felfogható forma az idea-nyelv. Az skori könyvek az ennek megfelel sutra-stílusban íródtak, ami „szógyökökbl álló titkosírásnak tekinthet.” „A sutra végs titka az, hogy amit nyújt, az nem fogalom és nem kép, tehát sem az értelmi tudáshoz, sem a mítoszhoz semmi köze nincs. Elemi metafizikai érintés, ami felébreszt. A legmélyebb tartalma mindig metafizikai, és mindig abszo-lút.” Ilyen formájú Hermes Trismegistos, a Tóra, a Sankhya Karika is. Ezt a formát öltötték a korai gö-rög filozófusok ránk maradt töredékei. A sutra azonban éppen a tömörsége miatt értelmezést igényel. Ilyen értelmezés, már közvetlenül a nyelv széls határán a Yi King, a kínai jóspálcákhoz fzött kommen-tár. Hamvas maga is kommentált sutrát a Tabula Smaragdina és a Sankhya Karika értelmezése során. A Sankhya „univerzális metafizika”, más eredet hagyományokkal könnyen összefüggésbe hozható, fleg azért, mert a számok jelentésére épül. A Yi Kingre emlékeztet kommentárja Hamvasnak a Tarot-magyarázat is. Egy ízben pedig, a Magia Sutrában, a mondanivalója összefoglalásaképpen maga is a sutra-stílushoz folyamodott. Az analógiának még a nyelvnél is alapvetbb eleme az aritmológia. „A szám a nagy közvetít, a végs intellektuális, de már érzékelhet elemi valóság, amely a látható és a láthatatlan világot összeköti. (…) A szám minden törvény végs értelme, számokon nyugszik az emberi sors, a közösség sorsa, a gondolkodás, a szépség, az igazság, a jólét, az egészség, a tudás. (…) A számok



nem ideák, hanem az ideák jelentései.” A Scientia Sacra ötödik könyve részletes leírást ad a valódi szá-mok, azaz az els 12 szám jelentésérl. A számokat ugyan a természettudomány is dönt fontosságúnak, de kizárólag kvantitatívnak, azaz strukturálatlannak tekinti. Hamvas aritmológiája azonban bepillantást nyújt abba a mély összefüggésrendbe, amit elssorban a Sankhya, a Kabbala és a pythagoreizmus rzött meg a számunkra. Lényeges, hogy e számok nem addíció eredményei, hanem arányokat jelentenek. A szám a lényege a zenének, a táncnak, a költészetnek, a szobrászatnak, az építészetnek – de a kristálynak, a színnek, a növénynek, a virágnak, az anyagi világ egész szervezdésének (gondoljunk csak az atom-szerkezetre ), st magának a léleknek is.

-Az 1-es a lét egysége, tulajdonképp a lélek száma. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb, hiszen min-dent magába foglal. A hagyomány könyvei közül ez a Véda alapja.

-A 2-es „az egység megfelezése”. Gonosz szám, a tagadás esszenciája. Irán és Mexikó szent könyveinek e szám az alapja.

-A 3-as a feszültség feloldása, a közösségnek, az egyesítésnek a száma. Egyiptom hagyománya erre épül.

-A 4-es a teljességnek, a rendezettségnek a száma, egyike a „szoláris id” számainak, a 6-ossal és a 12-essel együtt.

-A 7-es viszont a „lunáris idnek” a száma, a reintegrációé, a szellemvilágba emelkedésé.

-A 10-es a teljességnek, a „mindennek” a száma. Az 5-ös ennek a fele, az ellentmondás, a rontás száma, a Kabbala szerint az ember rosszat tev képességének az alapja. ( az ötödik sephirot a Gebura, vagyis az Er )

6. Király és nép.

A lét nyitottságának a negyedik f iránya a közösség. Az élet azonban ebbe az irányba is bezáródik. „Ahogyan Kung-ce mondja, a Nagy Közösség helyébe a kicsiny jólét lépett, az élet súlypontja az indivi-duális Én lett.” Az Énnek ez az önistenítése az Én-Te viszony felfüggesztésével jár. A közvetlenség he-lyébe a reflexió lép, az ember mindent saját maga számára tesz. Ahogy Kierkegaard mondja, „önmaga ellen irányuló intrikában él”, úgy érzi, a valóságot ellopták t le, s nem néz szembe azzal, hogy maga tette. Önmagát az anyagi világ képei közé süllyeszti, látszattá fokozza le. „A közösség élete ilyen körül-mények között mer látszat. Sohasem történik igazi találkozás, tévelyg lények vakon elkerülik egy-mást, vagy egymásnak rohannak.” Az skori emberiség élete primér közösségben folyik, ezt nem a kö-zös nyelv, a közös sors, a faj vagy az együttlakás teremti, hanem mindezek elfeltétele, az idea, ami a szellemi rendnek az alapja. „A nép az emberi élet lehet sége.” Ez a társadalom a kasztok hierarchiájá-ban, azaz természetes rendjében él. A vezetje a szakrális uralkodó, aki nem cselekszik, hanem irányt mutat, mint ezt elssorban a kínai hagyományból tudjuk. A három alapvet kasztot, amelyeknek megha-tározott feladata van a nép életében, minden régi társadalom ismeri, még az európai középkor is, de az elterjedt nevük Indiából származik A brahman a szellemi kaszt, a ksatrija a harcos, a vaisja pedig a dol-gozó-keresked. Ez a metafizikai renddel megegyez hierarchia. Ha a szellemi osztály uralkodik, az emberek sorsát a világos értelem kormányozza, a moralitás abszolút értékeken nyugszik. Ha a tevékeny osztály, akkor ez a hódító állam, lovagi morállal és lovagi erényekkel. Ha a gazdasági osztály, a sorsot a vagyonszerzés kormányozza. Az állam formája a polgárság, a morál pedig, hogy a gazdagnak van igaza. „Kizárt, hogy az emberi közösség polgári életrendben éljen és a sorsát ugyanakkor a világos értelem vezesse.” Ez a folyamat descensus, romlás. Ennek volt a kritikus fordulópontja a Kr.e. 600 körüli id-szak, a szakrális rend végleges eltnése a társadalomból. De van még lejjebb is. „Ha a szolgaság uralko-dik, az ember sorsa ki van szolgáltatva a tudattalan er knek, az állam formája az önkényuralom, a mo-rálja a gy lölet.” A szellemi uralom megszegése a démoni erk uralmát eredményezi. „A büntetést a közösség maga hajtja végre magán azzal, hogy a törvényt l eltért, s az eltérés nem hozott mást, mint felfordulást, szenvedést, szükséget, igazságtalanságot, vérengzést, szüntelen küzdelmet, gondot és két-



ségbeesést.” Ennek a folyamatnak a végs stációja az iráni hagyomány szerint a népnek hangyává zsu-gorodása. „A hangyának nincsen sorsa, léte, a szakrális körr l semmit sem tud, nem ismeri sem Istent, sem a szellemet, sem a megszabadulást, sem az élet virágzását, sem az örömet, sem a szépséget, csak a monoton rohanást, értelmetlen kötelességet, gépies munkát a reménytelen szürke egyformaságban.” Hamvas hosszú szellemi vándorútjának az egyik sajátossága az, hogy sokáig nem tudott mit kezdeni a kereszténységgel, mert sem elvetni, sem elfogadni nem bírta. A Scientia Sacra els kötetében mégsem ezért nem szerepel, hanem mélyebb meggondolásból. „Nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy az ember a kereszténységet a hagyományok közé olvassza és úgy tekintse, mint egyet a többi között. De nem sza-bad elkövetni azt a hibát sem, hogy az ember a kereszténységet a hagyományokból kitépje és számára teljesen külön, kivételes, egyetlen helyet biztosítson.”

A kereszténység a hagyomány érvényét nem érinti, azonban mégsem az a hivatkozási alapja. Sankara szóhasználatával nem támaszkodik a Shruti-ra, vagyis nem Smriti-természet, mint a hagyományok. Az így felvet d szellemi problémát azonban igen nehéz megoldani. Hamvas a Böhme-kommentárjaiban, a Mágia Szutrában, az Unicornisban és a Scientia Sacra befejezetlenül maradt második részében tett rá kísérletet – illetleg másrészt abban az egész életén végig húzódó munkálkodásban, ami az emberi exisztencia és a normalitás közti kapcsolatot mutatta meg. A m tehát töredékes maradt. Két befejezetlen része mellett három fejezetbl áll : Kereszténység és hagyomány, Az Evangélium és a levelek, Az Anti-krisztus. A koncepció láthatóan megfelel Hamvas hagyományfeltáró nagy munkája szerkezetének, de annak a trinitárius szerkezetnek is, amit a kereszténységen belül elször Ireneus alkalmazott mint törté-netfilozófiai koncepciót, és amit késbb Jakob Böhme használt a világ újraegyesítésének az eszközeként :

- a kereszténység viszonya a hagyományhoz

- a kereszténység „bels” problémaköre

- a kereszténység és a válság.

A hagyományt illeten megtéveszt a kereszténységgel kapcsolatban, hogy „nincsen teremtéstanítása, kozmológiája és antropológiája, pszichológiája és társadalomtana. (…) Nem kiépített hagyomány, mint az egyiptomi vagy az orfikus, a hindu vagy a kínai.” Ebb l kétféle tévedés szokott következni. Az egyik az, hogy eszerint csupán töredék, a másik, hogy a legfontosabb dolog e hiánynak a pótlása. A keresz-ténység ugyanis a hagyományt „az ember alapállásáról, a primordiális lét korrupciójáról és a megrontott lét helyreállításáról” teljes mértékben érvényben lév nek tartja. „A törvénybl egyetlen vessz el nem vész” – mondja Jézus. Ám elssorban mégis más valamirl van szó, a „turba” felszámolásáról és az „alapállás” helyreállításáról. Mind a két fogalom Jakob Böhmétl származik. Az „alapállás” ( status absolutus ) a világ eredend és soha el nem vesztett rendje, ami kivétel nélkül minden emberben él, hi-szen az ember univerzális lény. Ebben az összes shagyomány megegyezik, és Jézus is leszögezi: „Iste-nek vagytok”. Szabó Lajosnál is alapfogalomként szerepel, valószínleg éppen Böhme hatására. Az felfogását tükrözi Hamvasnak az alábbi meghatározása. „Az alapállás olyan metafizikai státusz, amely-ben az ember normális logikai, etikai és esztétikai helyzetben áll, és amelyre mindig vissza kell térnie.” A „turba” pedig ontológiai hiba, a lét rendjének a megzavarodása: a test betegsége, a szellem bne és a lélek rülete. Ezt a zavart a hindu hagyomány az értelem elhomályosodására (abhimana) vezeti vissza. Ennek útja: az éberség felkeltése. A héber hagyomány, pedig a bnre, „ami a létet tisztátalanná tette.” A megtérés a bn levetése. A görög eredetre visszamen európai kultúra viszont a betegségre. A pszichoa-nalitikus terápiák e felfogásnak a következményei. Itt találkozunk a kereszténység „bels” problémakö-rével. A felsorolt megközelítések úgynevezett „partialobjektivációk”, részleges megvalósítások, ame-lyekb l nehéz eljutni a probléma gyökeréhez. A védikus hagyomány például hajlandó eltekinteni a mo-ráltól. Példázza ezt a semlegességet Tibet legnagyobb tanítójának, Milarepának az ifjúkora, aki fekete mágiát tanul, hogy az ellenségeit elpusztítsa. Ám amikor rájön arra, hogy ez nem megoldás, okkult isme-retekkel bíró tanítója elküldi t Marpához, a buddhista bölcshöz, hogy nála megvilágosodjék. Örömmel küldi, kétségkívül – de a mi szellemi körünkben efféle morális semlegesség elképzelhetetlen volna. Jé-zus tanításaiban az „rületr l” nem esik szó. Vagy nem beszélt róla, vagy nem értették meg, ami nem is



csoda, hiszen a zsidó hagyományban nttek fel. azonban a bnr l se sokat mond, a centrumban a bn-nek az eltörlése áll. Hamvas szerint Jézus munkálkodásának a lényege a romlás centrumának, az ontoló-giai korrupciónak a megszüntetése. A látványos betegség-gyógyításai is ezzel függenek össze, mint ahogy a harca a „farizeusok”, az ontológiai korrupció hordozói ellen is. Az Evangélium „humorral tel-jes” m , mondja Hamvas mélyértelmen, de ez fehér humor. Jézus ugyanis átlát a maszkokon, a hamis önazonosításon, ami minden humor forrása. Ám ezt az er t nem megsemmisítésre, hanem megtisztításra használja. Pál apostol ezt nem egészen érti, talán mert személyes élménye ezzel kapcsolatban nem volt. A zsidó hagyományra támaszkodva a romlás okai között kizárólag a „bnr l” beszél. ugyanis nem ismerte a lélek-szellem kettsséget, és ezért meg kell állnia a „szellem” devianciájánál. (Az, hogy „b-nös testrl” beszél, csupán metafora, a dualizmusnak tett engedmény. A test önmagában nem lehet b-nös, hanem csupán mint a szellem egyoldalúan hibás orientációja.) Érdemes összehasonlítani Jézusnak az Evangéliumokban látható kiegyensúlyozott derjét a Pál apostol leveleibl kirajzolódó görcsös szen-vedéssel. Az apostol „Isten bolondjának” nem csupán szerénységbl nevezi magát, hanem önismeretbl is. Jézus eredeti képmását a szeretet derjével bizonnyal hívebben rzi a „jánosi hagyomány”. (Hogy ebb l Pál apostol sincs kizárva, azt azért tanúsítja az els korinthusi levél himnusza a szeretethez. )

A b n egyoldalú hangsúlyozásából következik a kereszténységnek a gnózis ellen folytatott ellentmondá-sos harca. Nem kétséges ugyanis, hogy az alexandriai gnózisban is megvan az a morális fogyatékosság, amit India esetében láttunk. Viszont a kiátkozása a kereszténység számára egy másik fogyatékossághoz vezetett, a klerikalizmushoz. Hamvas szerint Origenesnek a hatalmi pozícióból eretnekké nyilvánítása a kritikus fordulópont. Szent Ágoston bn-felfogása, ami azután mértékadóvá lett, azt az idealizmust indí-totta el, ami a világot végülis beváltatlan idealista fogalmakkal töltötte meg. Böhme tudta ezt csak korri-gálni a lélek devianciájának, az rületnek a felismerésével, amiben teljességgel megegyezik a hindu ha-gyomány „abhimana” fogalmával, vagyis azzal, hogy a lélek számára a valóságot illuzórikus káprázat helyettesíti. Sankara szerint ez abból adódik, hogy a létez összetéveszti magát a nemlétezvel, „mivel valami el bbinek valamikor máskor történt eseményét az emlékezet a jelenre viszi át.” Ennek a zavarnak a leküzdésére a hagyomány, és benne fképpen a Védánta, fejlett technikával rendelkezik, aminek a lé-nyege az éberség helyreállítása. Az Egyház úgy van centrális helyzetben a zsidó bn- és a hindu rület-felfogás között: „Az Egyház, az igazak közössége hirdeti az igét és a cselekvés számára teret nyújt. Azért, mert a létezés megalapítása nem valamely nép vagy osztály vagy vallás vagy nemzet eljoga. Az egyetemes emberiség közössége, már csak azért is, mert egyetlen valóságos közösség van és ez az embe-riség.” A válság kialakulása is szoros kapcsolatban áll a kereszténységgel. A kulcsszavát is a Biblia adja meg az Antikrisztusban. Ha Krisztus az abszolút személy, a mértéke minden embernek, akkor az Apoka-lipszisben említett ellenlábasa, akinek a száma 666, nem lehet egyéb, mint a nem-személy. Azonban különböz történeti alakokat ölt. „Az Antikrisztus els arca a farizeizmus, a morális fedhetetlenségbe öltözött világi gyarapodás. A második arc a klérus, a vallásos dogmatikába öltözött világhatalmi ösztön. A harmadik arc az apparátus, a személytelen észbe öltözött létrontás-rendszer.” A besorolás, amely a létrontás egybefügg folyamatának egyes fázisait jellemzi, megfelel a hagyományos történetírás ókor, középkor, újkor kategóriáinak.

Jézus nem oktalanul támadja a farizeusokat, miközben megbocsát a vámszedknek. Ezek ugyanis csu-pán b nösök, és éppen ezért meg is térhetnek. Tisztában vannak ugyanis a fogyatékosságukkal. A fari-zeusnak ellenben az az alapvet dichotómiája, hogy az önképe szerint törvénytisztel nek kell lennie, és f képp a társadalom eltt annak kell látszania. Miközben tisztában van azzal, hogy boldogulni az életben így nem lehet, tehát komolyan venni sem. Ez a formalitás viszont függöny önmaga eltt is, a tisztaságá-nak az önmaga eltt hazudott látszata megközelíthetetlenné teszi. Ez a léthazugság a legveszedelmesebb. Több mint a bn ez ontológiai korrupció. A klérus, maga mögött hagyva a familiárisan korlátozott fari-zeizmust, és eltorlaszolva a szellem útját a megértéshez, „a szellemi uralom gyakorlását a világi hatalom megszerzéséért elárulta.” Támaszra lelt a „bn” kizárólagosságának a felfogásában, a bntudat kultuszá-nak az ápolásától a bnbocsánattal folytatott üzérkedésig. Az ontológiai létrontás világosan látszik. Dosztojevszkij a Nagy Inkvizitorról szóló híres példázatában pontosan ábrázolja a jelenséget – a világi hatalom kedvéért feláldozott spiritualitást – és az okát is: azt hitetlenséget, ami az Isten és az ember léte-zésére egyaránt kiterjed. Az antiklerikalizmusból azonban csak egy újabb szörny, az Antikrisztus követ-



kez alakzata született meg, a gépesítettség eszméje, aminek az útjából mindenesetre el kellett távolítani az akadályt képez vallást. A kiinduló alaptétel, amit Hamvas a kartéziánizmus „rejtett axiómájának” nevez: „a lét tulajdonképpen racionális apparátus.” A racionalizmusnak nincs köze az észhez, valójában egy világhatalmi törekvés fundamentuma, de az ambíciója végtelenné tágult, mert a teljes világot uralni kívánja, a metafizikát is beleértve. Ennek az eszköze a tudomány, amely „primér valóságnak kizárólag az itt és most fennálló világot tekinti. A tudomány a világ középpontjába a korrupt megismerést teszi.” Az apparátus, amelyben már mindenki személytelenné vált, tehát az Antikrisztus tökéletes formájává, teljes egészében létrontás: az ember megszólíthatatlan, minden tette és gondolata csupán a személytelen organizáció funkciója. Ez lenne a világ vége, ha igaz lenne. De hát mindenki tudja a maga „bels érzéke-léséb l”, hogy nem igaz, legalábbis rá magára nem. Ezért az apparátusi lét folyamatos meghasonlás és igazán hatékonyan csak a közösséget tudja szétrombolni. Mindez azonban, ahogy Manouel atya mondta a Karneválban, csak „küls” válság, még akkor is, ha nagyrészt az Egyházon belül játszódott le. És ezen túl van a bels válság, a leszámolás Isten és a világ között. Talán erre vonatkozik Baadernek az a Ham-vas által idézett mondata, hogy a probléma a szellem mai állapotában talán meg sem oldható. A létezés megrontásáról csak úgy beszélhetünk, hogyha van tudomásunk a meg nem rontott létezésrl is. Ezt ne-vezi Hamvas normális létrendnek. A normalitás normakövet magatartás, a bels igény és a küls kihí-vás összehangolása. Minden éllény arra van, hogy a saját törvényét betöltse. „Él az, ami belülrl moz-gatja önmagát, – mondja Eckhardt- de amit kívülrl mozgatnak, az nem él.” Az ember különleges hely-zete Kierkegaard antropológiai képébl következ en az, hogy a bels és a küls nem választható el. Ez egyúttal a létezése megzavarodásának, a turbának is a forrása. Elvész a „saját törvény” magától értd mivolta, és így a „küls”, aminek lehetsége támad a hibás imagináció következtében közvetlenül beha-tolni a „bels be”, elsöpr túler re tehet szert. A maszk ennek a túlernek az emblémája. A válság törté-nete és kiszélesedése errl szól éppen.

A válság megoldási lehetségér l Jung azt tartja: „Az ember a jelenben adott nehézségeknek csak abban az esetben tud sikerrel ellenállni, ha személyes organizációja legalább annyira tökéletes, mint a luciditásé.” A többoldalú megközelítéseket kedvel Hamvas itt úgy véli, hogy önmagunkban realizálni kell tehát az elérhet legnagyobb luciditást, és túlhaladni. De az életmve másról is szól. A személy eredend organizmusa tökéletességében messze felülmúlja a luciditás bármiféle lehetséges organizáció-ját. A kérdés az, hogyan támaszkodhatunk rá. Shankara szerint „a halhatatlan lényhez nem lehet elérkez-ni, mert ahol az ember van, oda nem juthat el. Csak rá kell eszmélni.” A valóságot mindenki megtalál-hatja önmagában, legyen szó szl m vesr l, tengerparti vendéglsr l, feketerigóról vagy akár egy hárs-famagról. Kell-e a normalitáshoz a teljes lét ismerete? A válasz erre az, hogy ez az ismeret tulajdonképp megvan. „Az örök világosság mindenkiben ég” – mondja Taghpo Lhadje, a tibeti tanítómester, és tulaj-donképpen ezt mondja az egyházatyák felismerése is a léleknek a természet szerint való keresztényi mi-voltáról, amit Hamvas is gyakorta idéz. A baj az ezt elfed hamis képzetekben van. A hagyomány meg-ismerése segíthet ezek szétoszlatásában. De nem feltétlenül szükséges, és nem is feltétlenül elégséges. S t veszedelem forrása is lehet. „Ma, amikor a többszáz éves absztrakt és irreális kábaság következmé-nyeit keservesen tapasztaljuk, beavatatlan lélekkel és megszeneletlen kézzel, de sötét mohósággal nyúl-nak az skor szakrális hagyományának a titkaihoz. A magasrend eljárások olyan mágikus technikává lesznek, amelynek hatása kiszámíthatatlanul veszedelmes. (Az eltudományosított ember hozzászokott ahhoz, hogy a szellemi erket lehet leg azonnal és alaposan kiaknázza, technikára váltsa. (Nem érti, hogy az skori egység felbonthatatlan, az egység metafizikájának a tökéletes asszimilációja nélkül al-kalmazni nem lehet. Az ilyen alkalmazás az ember-fölötti tudással egybefoglalt er- és szellemvilágot felszabadítja. A feladat nem éretlen szellemmel a gyakorlati alkalmazáshoz nyúlni, hanem az skori egységek szellemének a megértését megkísérelni.” A megértésnek azonban többféle útja van. Hamvas-nak abból a mondatából kell kiindulnunk, hogy nincs rossz tanítás, rossz magatartás van. Itt kell tehát kezdeni is. Az ember elszakadása a valóságos világtól valamiképp összefügg a technikával. A technika pedig Mircea Eliade megjegyzése szerint voltaképpen az id t gyorsítja fel. Time is money, tartja a mon-dás. De minek a pénz? Money for time. Azért kell, hogy id t vegyünk rajta. Azt próbáljuk visszavásá-rolni, többnyire sikertelenül, amit feláldoztunk érte. Futunk, hogy hamarabb elérjük a silány jelen helyett a ragyogó jövt, de ehelyett mindig a mindenkori jelen lesz egyre silányabb. Ez a lóverseny a kapitaliz-musnak az egyik következménye, északiak találták ki, talán a homály okozta depressziójuk kompenzálá-



sára. „A déli ember úgy él, mintha folyton szabadságon lenne” – irigykedik Hamvas. A lényeg tehát valamiféle ritmuszavar, és segíteni is itt lehet. Nem sietni. A szemléld ember megérezheti a világ he-lyes ritmusát, és ráhangolódhat. „Nem az a fontos, ami lesz, hanem az, ami van” A Hegyi Beszéd tanítá-sa itt is egybefonódik a hagyománnyal. Ismét Taghpo Lhadjét idézve: „Vigasztalanul tévelyeg, aki hosz-szú életre nagy terveket sz ahelyett, hogy napjainak kötelességét megtenné úgy, mintha minden nap, amit él, az utolsó lenne.” Hamvas egyik nagy példaképe ezt az eszményi életritmust, az élet minden pil-lanatának a megszentelését megvalósító Thoreau. Hamvas szemléletmódja a hagyományból és a költé-szetb l ered, de a tárgya a világ ezerarcú lényege. Ami az analógia segítségével fordítható le a mi gon-dolkodásmódunkra. Az analógia termékenyebb az általunk megszokott absztrakciónál. Meghagyja a tárgya egyediségét, úgy illeszti be az egyetemesbe. Ennek a gyakorlatát Hamvas költkt l tanulta. Az antik görögök mellett Keatsre, Hölderlinre és Rilkére kell utalnunk. A létezkben meditációs tárgyat lát, és mivel minden határos a lét teljességével, a gondolatmeneteiben elképeszt asszociációkkal találkozha-tunk. Bartók Kétzongorás szonátájának az elemzése során például úgy kerülünk a szocializmus történeti helyzetének az értelmezésébe, hogy észre se vesszük. Hangsúlyoznom kell, hogy gondolati csúsztatás nélkül. Fülep Lajos egyik nagy észrevétele (Leibniz nyomán) az „objektív korreláció” Ez olyasmit je-lent, hogy egy korszak összetevi az élet minden területén ugyanazt kell, mutassák, mégpedig anélkül, hogy erre külön figyelmet fordítanának. Mindenesetre nem kis dolog ezt felismerni és megmutatni, Fü-lep esztétikai tárgyú elemzései, amik a mvészetfilozófiája részeként készültek, erre az alapra támasz-kodnak csakúgy, mint Hamvas tanulmányai. Ez a módszer kétségkívül az intuíció és az egyedi teljesít-mény számára van fenntartva, és nem is igen fér össze az analitikus logika szellemével. Viszont kérdés, hogy a megismerés szempontjából relevánsabb-e az analitikus szellem. (Ez egyébiránt alapkérdése az egész Hamvas-recepciónak.) Az meg nem is kérdés, mi a jelent sége annak, hogy benne egy értékelt világ jelenik meg, és ezzel valamilyen felfokozott szenvedély, a létezés mámora. Például a szl , a bor, a drágak és az asszony lényegazonossága – vagyis átváltozásuk lehet sége. „A drágakövek nem egye-bek, mint asszonyok és leányok, szépségüknek csak egyetlen tulajdonságát, a ragyogó bvöletet tartották meg. Ez a varázslatuk – de nem, mint szemfényvesztés, hanem mint természetes mágia. Minden szép n b l drágakövet lehetne készíteni. Vagy bort. Az lenne a legjobb, ha a drágakövet, amikor akarom, átváltoztathatnám nvé, gyönyörködnék benne, majd újra átváltoztatnám és meginnám, végül ismét drá-gak lenne és sose fogyna el.” Minden lénynek saját karaktere van. Az egyszerbbeknek persze egysze-r bb. „A föld csontváza, a k nem tör dik azzal, hogy van. Saját léte iránt is közömbös. Nincsenek indu-latai, nincs úgynevezett önfenntartó ösztöne. Csak jelenlétének borzalmas súlya, mint egy meg nem in-gatható tény.” A helyzetét mindazonáltal érzékeli, és ennek a megváltozását is, aminek a legfontosabb formája a felállítás. „Tele van passzivitással, de amint a földr l felemelik, elkezd szellemmé válni. Kába köve a muszlim hagyományban eredetileg kristályos volt és lebegett – de az emberek bneit l elhomá-lyosult és a földre zuhant.” Az archaikus ember, aki ezt még érzékeli, ennek megfelelen választja meg a helyét, mint az inkák a sötét és súlyos trachitból épített sziklavárosukét, Macchu Picchuét.

A fák már nem oly közömbösek, de az érdekldésük nem a küls világra terjed ki. A karakterüknek ter-mészetesen faj-jellemzi is vannak, de egyedi jellemvonásai is, amelyek összefüggenek valamiféle saját, kívülr l aligha követhet személyes élménnyel. Van melankolikus fa, van nyájas fa, van áldásosztó fa, van diadalmas fa. Könny persze a fáknak. Minden fa androgün, férfi és ni természet együtt, és ezért nincs meg bennük a bels alapvet feszültsége. A madarak, azok viszont már teljességgel a miénkhez hasonló életet élnek. Csak annyival tökéletesebbet, hogy a létük közvetlenül kifejezdik az énekükben, és az életük ritmusa megfelel a természet kozmikus változásának, amit tavasztól szig énekkel kísérnek. A cinke, a szarka kezdi hóolvadás után, áprilisban a rigók, majd a fiókák etetésekor elhallgatnak, nincs idejük énekelni, kés sszel pedig a természet álmával véget ér a madárdal is. A h si és szenvedélyes rigó, a fülemüle várakozásának nyugodt, csendes, megbékült imája. „A túlvilágra kéredzkedik. az élet után az következik, nem a halál. Honnan tudja? Milyen jó lenne Istent ilyen közelrl és bizalmasan is-merni, mint ez a kis madár.” Az ember helyzete tehát hozzájuk képest jóval nehezebb, de a feladata ugyanaz: megrizni a létrendet a pusztító erkkel szemben. „A cél nem nagy történeti diadal, hanem egyszer, közel van és könny: normálisnak lenni.” Eben a tekintetben a koloskai hársfa igen hasonlít a dalmát tengerpart vendéglséhez, habár nála kétségkívül sikeresebb. A növények és az állatok nem tudnak komolytalanok lenni, az ember viszont igen. A feladat eltanulni tlük a komolyságot, és kiegészí-



teni a miránk jellemz figyelemmel. Ehhez bizonnyal hozzá tartozik a lassítás, a szemléldés, nem is az oda figyelés, hanem az elengedettség értelmében, ami ráhangol a mi erszakos ritmusunk helyett világ természetes ritmusára. Fürd és tengerpart, erd és madárfütty.

Fel kell ismerni mindenek eltt azt, hogy a táplálkozás szakrális szertartás, mivel ez tartja fenn az életet. Ennek megfelel az, hogy a világteremt Brahma legels formája a táplálék. Különleges figyelmet ér-demel, mert itt kezddik a lét megrontása és a lét megjavítása is. Aki nem tudja, hogy miért szent a táp-lálkozás, az olvassa el ne is azt, hogy Krisztus urunk hogyan töri meg a kenyeret, hanem csupán azt, hogy mit ír József Attila a kenyérrl és az uborkáról. A létrontás pedig a következ. „A b nbe esett em-ber a tejfölös epret a jégszekrénybe teszi, és ezáltal természetellenesen lehti.” E b nnek a lényege az, hogy elvész a természetes zamat, ami hibás ízléshez és hibás életrendhez vezet. A zamat nélküli epret agyoncukrozzák, leöntik sziruppal, és a kezdetét veszi a világpusztító Nagy Zabálás. Vagy nézzük a vendégl st, akit l azt várják, hogy kisüssön egy dental halat, amitl az élvezhetetlenné válna, st még meg is kísértik, mert sok pénzük van hozzá. Ámde hiába, a vendégls dührohamot kap a létrend megza-varása miatt – ami az számára, az életében azonos a legmagasabb fokú szentségtöréssel. A lét meg-javítása pedig a rántottlevesnél kezddik. „Semmi különös. Szenzáció nélküli. Az ember a nap bármely szakában eheti. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A pythagoreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. Rántottlevestl a gyomrát még senki sem rontotta el. Olyan egyszer és szerény, hogy azt hamisítani még senkinek sem jutott eszébe. Helyzetünk mindenesetre még nem reménytelen. Még van Bach-zenénk és Palazzo Pittink, van Velazquezünk és Hölderlinünk, a normalitás még nem tnt el teljesen, van rántottlevesünk, krumplink és ftt rizsünk.” De a földi szentségnek a csúcspontja a bor. Ezért szól róla az „ateisták számára írt imakönyv. ”Az ateisták ugyanis természetszerleg vallásosak – mondja Hamvas – hiszen vallás nélküli ember nem képzelhet el. Viszont rettenten félnek Istentl, Böhme szerint az haragjában élnek, ezért hirdetik, hogy nincs lélek, az ember állat és a halál megsemmisülés. Ez a lélek-nek valamiféle fogyatékossága, amit azonban nem tanítással kell legyzni, hanem hagyatkozni kell arra, ami mindenkiben él, és amihez a legkézenfekvbb utat a bor jelenti. Már csak azért is, mivel kivezet a téves absztrakt életbl a valódi konkrét életbe. Hamvas a maga jellegzetes ironikusan áltudományos, mégis meghökkenten pontos és amellett életkedvvel teli stílusában egész metafizikát fejt ki a bor spiri-tuális helyzetérl, a bornak és az ételeknek a viszonyáról, a borivás szertartásáról és kapcsolatteremt erejér l, de természetesen mindenek felett magukról a borokról. Mert a bor nem általában van, és nem akárhol terem, hanem valahol – és ennek a helynek a szellemét is magába foglalja. „Igyál, ateista bará-tom, a többit majd hozza a bor.” A „többi” az nem más, mint a létezés megzavarodott rendjének a hely-reállítása, túl a szavakon és az érveken.

Hamvas Béla legfontosabb alapszava a realizáció. Önmagában vett fontosságán túl fleg azért, mert ez ellen vétett a legtöbbet a nyugati kultúra. „Roppant számú gondolat, amelyeket már senkinek esze ágá-ban sincs beváltani, st azokat beváltani nem is lehet. Ezekbl a megdagadt, belül üres és realizálhatat-lan szavakból egész nyelv keletkezett, s ez a nyelv az úgynevezett idealizmusban kulminált. A megvaló-sítás az ember nemlétezésének a megalapítását jelentené, mert az eszmét a megvalósítás lehetségére való tekintet nélkül, st az emberi természet ellenére fenn akarja tartani. Életellenes gondolkodás.” Hamvas válságtudata mindenekeltt a realizációnak a hiányát érzékelte. A szó jelentése, Czakó Gábor-nak Hamvas Béla alapján készült összefoglalása szerint, „a szó, a lélek-gondolat és a tett összekapcsolá-sa, az összes lehetség, a hagyomány által megrzött szellem megvalósítása, átvilágítás, a pseudológia lebontása, a valódi élet alapja, beavatás. A más iránt támasztott követelményt önmagunkon váltjuk be (kiemelés t lem, M.E.). A legfontosabb feladata a szabadság megszerzése és tevékeny alkalmazása. Útja a turbából a teremtésbe, onnan az alapállásba. Az ember a felst magára vonja, az alsót fölemeli. A lét-tartalmat hatásossá teszi.” Ebben a meghatározásban a számunkra itt a kiemelt mondat a legfontosabb: ne követelj olyat mástól, amit te magad nem tettél meg. Megegyezik Tolsztoj „szamoszoversensztvoje” (önmagunk megjavítása) fogalmával, ami egyébiránt nem könny, maga a jasznaja poljanai szent is ebbe pusztult bele. Megegyezik a tibeti bölcseséggel: „Vígasztalanul tévelyeg, aki másokat akar megjavítani ahelyett, hogy saját magát tökéletesítené.” Megegyezik Krisztus urunk tanításával, és megegyezik a leg-elemibb világismerettel is. Ha valaki még önmagának se gazdája, hogy akarhat bármi másé lenni a vilá-



gon? Realizálni, mint Aristoteles óta ismeretes, csak konkrét helyen és idben lehet valamit. „Amit sze-retnék megvalósítani, az a hség a helyhez és az idhöz, a korhoz és a néphez, de mivel ez európai érte-lemben nem teljesíthet, megvalósítani az skori és a keleti egyszerséget és tisztaságot” – mondja Hamvas. Az id az számára a XX. század, amirl elég sok szó esett eddig, és amivel maga végülis teljesen elégedett volt: „Azok után, amit megéltem, szeretném látni azt, van-e olyan valami, ami elve-hetné a kedvem.” A hely pedig a Kárpát-medence és fképpen az ott él magyarok. A magyarokról úgy tartják, hogy harcos nép, ksatrija, de Hamvas szerint ez tévedés. Valószínleg az els világháború élmé-nye, a parasztbakákkal való találkozás segítette ehhez a belátáshoz. A harc nem a természetünk, hanem csak a sorsunk, és mi egy furcsa, valahol az Aranykort rz nép vagyunk. Errl szól Hamvas els, elve-szett írása a „Géza vezér”, aki lázasan kutatja a meg rzésnek a lehetségét. „Nem kilépni a ligetbl, mert nem lehet többé visszatérni.” Hamvas szerint a nagynak tartott királyaink – Szent László, IV, Béla, Nagy Lajos, Mátyás – azok, akik ezt a tradíciót ismerték. „Egyedül k tudták, hogy ez a nép azért álmo-dik, mert tulajdonképp az Aranykorban él. A népnek kert-életet kell hozni. Csak elkeseredésbl h s, nem akar ez harcolni.” Talán a legrégebbi megmaradt zenei emlékünk, az udvarhelyi székelyek büszke-sége egy si regösének, amit kétségen kívül Ázsiából hoztunk magunkkal.

„Porka havak esedeztek, gehóreme róma.

Nyulak, rókák játszadoztak, gehóreme róma.”

A refrén egy ismeretlen, mára elveszett si nyelvb l való. De a szöveg megegyezik Ézsaiás próféta jö-vendölésével. „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever. A borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti ket.” „Nekem úgy tetszik – mondja Martin Buber – hogy ez az idill csakis a népek békéjének a jelképe lehet.” Hamvast ez a felismerés a magyar szellem újraértelmezésének az útján indítja el, a legérdekesebb kísérlete e tekintetben Kisfaludy Sándor költészetének az átértékelése. Aki ugyan a legelemibb esztétikai mércét is alig üti meg, ám ennek az az oka, hogy tradicionális költnek hitte magát, holott nem az volt. A verseiben tulajdonképpen a Tao si tapasztalata jelenik meg. Az átértékelés szorosan kapcsolódik a hely géniuszának a fogalmához, ebben az esetben az ország délkeleti sarkáéhoz, ahová Kisfaludy is tartozik. A „hely géniuszairól” írt els ta-nulmánya, még a harmincas évek végérl, ezt a tájat dolgozza fel. A hely, mondja, annyiban különbözik a tért l, hogy individuális, megismételhetetlen és változó, míg a tér univerzális, egzakt, az idt l függet-len. A tér metafizikai fogalom, si lényegét, a hellyel és az idvel való összefüggését, Einstein ismerte fel a tudósok közül. „A természetben nincs tér, csak hely.” A hely élményét, úgy tnik, a Földközi ten-ger hívta el bel le, és szoros kapcsolatban van az egykori Sziget-élménnyel is. Kerényi inspirációja hívta el bel le az aiginai Aphaia-templomról szóló esszét. A helyek – mondja – lehetnek megynyugatóak, mint egy Corot-kép, vagy lehetnek nyugtalanítóak, mint Alfred Kubin külvárosi képei. Attól függ, békés vagy gonosz szellemek laknak-e bennük. A görög tájban négy elem áll egymással harmóniában: a kristályos ég, a bíbor tenger, a fehér mészk-szikla, és az ezüstös-zöld növény. „A világ e részének egységes stílusa van, minden kis rész ugyanazt mondja, mint az egész.” Van valami fájdal-mas ebben a ragyogásban, amin éppúgy átsugárzik a természet-fölötti, mint a fiatal nn. Ez tehát az az alapvet karakterjegy, ami Hamvas szívéhez a legközelebb áll, és ami Magyarországon csak töredékesen van meg. Mindenesetre ebbl a megközelítésbl tudja újraértelmezni a magyarság egész szellemi prob-lematikáját. Mindeddig egy kelet és nyugat közötti problematikus helyzettel magyarázták a sajátossága-inkat, ebben a tekintetben Prohászka Lajos jutott a legmesszebb a „vándor” némettel összevetve a „buj-dosó” magyart. Hamvas sokra becsülte ezt a mvet, de egyszersmind túl is halad rajta, st ebben a dichotóm formában a problémáinkat megoldhatatlannak tartja.

Az kiindulási pontja a hely géniusza, ami misztikus fogalom ugyan, de az analógia számára mégis hozzáférhet. A természet maga, és mindaz, amit az ott él ember hozzáadott – ezek jelenítik meg a gé-niuszokat. Az, hogy épp az a nép él ott, nem véletlen, hiszen azért került oda, mert azt tartotta a maga számára megfelelnek. Európában nyolc ilyen lokális géniusz van, és ezek közül ötnek a kisugárzása érvényesül a Kárpát-medencében. Hamvas lenygöz leírást ad róluk: a ders és kiegyensúlyozott dél-keletr l, a stabil és józan nyugatról, az érzelmes északról, a szenvedélyesen szabadságvágyó Alföldrl



(ez a Széchenyi által aposztrofált Kelet Népe, és Prohászka alaptípusa is ), és a kultúrák metszéspontján a bizánci kultúrkörrel érintkez, alchimiai egyesítéseken fáradozó Erdélyrl. A géniuszok hatása a vér-mérséklettl kezdve mindent befolyásol, a tájhasználatot, a településkaraktert, a kultúra formáit, a szoká-sokat, az ételeket. A probléma viszont az, hogy e géniuszok, bár van közöttük áthallás, mégsem értik meg egymást, és ezért széthúznak, nemcsak a politikában, hanem a szellemi élet és a kultúra minden területén. Ez a helyzet azonban egyszersmind kitzi a feladatot is, ami nem egyéb, mint az öt géniusz egyesítése, és éppen ez volna a magyarságnak a hivatása. Hamvas, aki oly kevéssé tudta itt megtalálni a maga helyét, az életére való visszatekintésképpen mégis ezt mondja : „Mindig jobban látom, hogy he-lyesen választottam. Helyesen itt, ebben az alvó népben, mert még mindig többet ér így aludni, mint így élni. (…) Az végzetük, hogy örökké tévedjenek. Hogy boldogtalanok legyenek. És vállalták az áldoza-tot, hogy az rület poharát helyettünk is kiürítik. Ez a történet káprázata. E nép azonban mindig tiltakoz-ni fog az ellen, hogy e káprázatba csalják. Alvással védekezik, és így tartja fenn az örök béke valóságát.”

Miklóssy Endre

*forrás: részlet a Hamvas Béla cím� kötetb�l, Új Mandátum, 2002

„Én kérem, minden csepp véremmel tiltakozom az ellen az életberendezkedés ellen, amely abból áll, hogy az ember önmagát, mint a küls� világ és a másik ember által ejtett sebet hordozza.”

(Karnevál)

Hamvas Béla, az óceán

(részlet)*

A magyarok azonosságtudata mindig is ersen átpolitizált volt, annyira, hogy például Bibó István hely-tálló megjegyzése szerint egy nyugati ember ezt még megérteni se képes. Nem volt ez másképp a negy-venes évek végén se, a totális hatalomátvételre való készül déskor. Ugyanez például Oroszországban kvázi-vallási természet volt, Kelet-Németországban meg csak egyszer rendészeti kérdés. És ekkor zavar keletkezett hazánkban, mivel a célkitzés szembetalálkozott egy sor nem politikai természet szel-lemi jelenséggel, élükön Hamvas Bélával, aki mind ez ideig az „átkozott történettel” csak mintegy fátyo-lon keresztül foglalkozott, mivelhogy irreleváns, felszíni jelenségnek tekintette mindazt, ami körülötte történt. Ráadásul olyannak, mint ami méltatlanul sok érdekl dést köt le a fontosabb dolgok rovására. Az adott pillanatban azonban ez az ezotéria a Hatalom politikai kategóriái számára nehezen megközelíthe-t vé tette t: láthatólag nem volt se fasiszta, se nacionalista, se reakciós, se klerikális, se kapitalista – ám – igen jól látható volt, hogy valamiképp mégis megengedhetetlenül kilóg a sorból. Hogy az ügy kezelhe-t vé váljék, egy igazi filozófiai nagyágyút kellett felvonultatni ellene, aki aztán megalkotta a „veszélyes tehetség” fogalmát. A dialektika bonyolult körmondataiba rejtve ez valami olyasmit jelent, hogy az illet – széleskör m veltségénél fogva, amit nem a megfelel irányba kamatoztat – alkalmas arra, hogy meg-zavarja kevésbé olvasott emberek fejét. A filozofikus küllem ítéletb l adódó konzekvenciákat aztán már nem volt nehéz levonni a Vizsgálóbizottságnak (inkvizíció). Hamvas számára ez a helyzet teljes átgondolását tette szükségessé. Elssorban nem is a totális szilencium miatt. A szellemi elszigeteltség



pozícióját, nagyszámú publikációja dacára, eléggé megszokhatta az elz évtizedekben is. Itt azonban morális kérdésként vetdött fel, hogy lehet-e tudomásul venni azt, hogy mit tiltanak. „Csak arról érde-mes beszélni, amirl nem szabad” – mondja Hamvas, és így nyílik meg az életm vében egy új dimenzió, amit talán rombolás fenomenológiájának nevezhetnénk. Aki éber, az számíthat arra, hogy találkozik azzal, amire éppen szüksége van. Így kapta Hamvas Béla a „csütörtöki beszélgetéseken” Szabó Lajostól a helyzet feltárásának három, egymással összefügg kulcsfogalmát:

– – hazugság; – er szak; – kizsákmányolás.

Ha a hiteles információ a valóságról szól, vagyis cselekedet a realizálásra, akkor a nem hiteles informá-ció micsoda? Többféle módon lehet nem hiteles, ezek közül a valóság szándékos megmásítását hazug-ságnak mondjuk. Ha a nyelv teremt er , akkor a hazugság nem lehet más, mint a létrend felforgatása, „ellen-teremtés”. Különös figyelmünket az az eset érdemli meg, midn ez komplett világrendszerré nö-vekedik. Íme: „Ha a huszadik században az intelligens európai elutazik és idegen határra érkezik, az útlevél és vámvizsgálat után odamegy valakihez és így szól: Ebben az országban idegen vagyok, legyen olyan szíves kérem, mondja meg, mi az, amit Önök itt most hazudnak?

A bennszülött erre azt feleli:

-Arroborri.

-Mit jelent ez a szó? -Pontosan senki sem tudja. -Hatása észrevehet? -Hatása észreveheten nagy. Régebben paotaban éltünk, de az megbukott. --- Azóta egész életünk az arroborri jegyében áll, és az országban arroborriális virágzás tapasztalható. A közállapotok… Az idegen bólint. – Köszönöm uram, ne fáradjon, a többit már tudom.”

Ennek a teremtésnek, mint látható, éppúgy van egy kiinduló alapszava, mint a valóságosnak, és a hozzá f z d várakozás annyi, hogy az alapszó kicserélésével megváltozik maga a világrend. Ez a rendszerbe szedett hazugság – meghatározó történelmi élményünk – már láthatóan azonos a tébollyal. A kezdet két-ségkívül a szekularizált vallásban, a tudományban van. A tudomány sokáig „tiszta” megismer aktusnak látszott – de mint már világos, steril megismerése nincs, az ismeret célja a Hatalom. A modern tudo-mány „szívtelen hatalmi ösztöne” Karl Jaspers szavával, nem kisiklás és pervertálódás eredménye, ha-nem immanens velejárója annak az „értékmentességnek”, amit az objektív megismerés dönt kritériu-mának tartanak. „A tudomány világa mintha nem csupán személytelen és közömbös lenne; minden jel arra vall, hogy ennek a világnak az ember ellen határozott éle van, mintha abban a humánum iránt vala-mely titkolhatatlan gylölet, csaknem bosszú forrna, és amelynek tevékenysége az emberi élet megkín-zása és megrontása lenne. A tudomány megállapításainak észreveheten szándékos megsebz jellege van, mintha a tudomány az ember iránt különös ressentiment-t táplálna. Ezért a tudomány világa nem nevezhet egyszeren szükségszerségnek, nem egzisztenciátlan, hanem antiegzisztens; nem indiffe-rens, hanem életellenséges; nem humánus, hanem antihumánus; nem objektív, hanem kegyetlen, és az emberi értékek iránt észrevehet animozitást táplál. Mindez persze igazolhatatlan. De hogy mindabban, ami a legutóbbi félszázadban történt, a tudománynak mint legf bb aktív tényeznek és iniciátornak, keze benne van, és mindaz, ami történt, a tudomány jegyében történt, az közismert. Tudomány a legmagasabb értékjelz . Tudomány a legjobb üzlet. A tudós az abszolút tekintély. Tudomány nélkül nincs sem fasiz-mus, sem nemzeti szocializmus, sem fajelmélet, sem kommunizmus, nincs gázháború és baktériumhá-ború, nincs légi háború és gépesített háború; tudomány nélkül nincs serd k kiirtása, tengerek kirablása, állatok halomra gyilkolása, tudomány nélkül nincs sem Cseka, sem Gestapó, sem Auschwitz, sem gyur-ma; nincs Katin, Hirosima, Korea, Magyarország, Tibet. S ami különös, hogy mintha mindez nem a tu-domány akaratlan következménye lenne; hanem mintha ezekben a hajmereszt tényekben a tudomány életgy lölete lényegében nyilatkozott volna meg. A huszadik század második felében az ember szünte-



len rettegésben él, nemcsak azért, mert a tudomány hatalma a földet bármely pillanatban elpusztíthatja, hanem még inkább, mert ez a hatalom még abban az esetben is, ha a puszta életet meghagyja, az embert normális életrendjétl megfosztja és életét olyan egyre értéktelenebbé váló vegetatív létté fokozza le, melynek semminem jelent sége, súlya, szépsége, igazsága, komolysága, világossága többé nincs.”

A „tudomány” nemcsak a végrehajtási technikákat szolgáltatja, s t els sorban nem is azt. A tudomány az elkerülhetetlenséget, a szükségszerséget, egy nem létez Isten létez és kikerülhetetlen szándékának a vakhitét szolgáltatja. A magja e „tudománynak” hallatlanul egyszer, néhány szeminárium alatt elsajá-títható, és az alanya ettl mindentudónak érezheti magát. És ez nem is csalás, tényleg csak ennyi az egész, belefér néhány lapidáris közmondásba, hogy mi mit határoz meg és néhány ehhez hasonló böl-csesség. További magyarázat azután az égvilágon semmihez se kell, elegend ráolvasni egy megfelel szentenciát. Eme új és kényelmes mindentudást a „tudomány eredményei” kellene, hogy szavatolják – de eredmények ide vagy oda, ez csak erszakkal sikerülhet. Láthattuk Hamvas Béla sorsán is, hogy mi-lyen egyszer gy zni egy vitában. Szép új világ – szebb és újabb, mint Aldous Huxleynál. „A csimpalacsán hivatal fél. Állandóan készül arra, hogy az egész Föld egyszerre csak meg fogja rohanni. Ami annyit tesz, semmi egyéb, mint óvintézkedés. Minden emberfölötti erejüket belevetik, mert tudják, hogy hiába, a klán fenntartása lehetetlen, az egész életrend fantazmagórikus utópia újult rjöngése. Az egész birodalom szabadságiszonyban él. Az egyéni tudatot meg akarják semmisíteni és felszívni a klán-ba. A törvény következménye nem a nagyobb rend, hanem a nagyobb rendetlenség. Nem a morál növek-szik, hanem az immoralitás. Nem a tiszta közélet, hanem a korrupció. Minden szabályozó bizottsággal n a kémek száma, a rablók és tolvajok számai, a terroristák száma, a névtelen levél-írók száma, a fajta-lanoknak és a részegeskedknek a száma. Itt mindenki fél ember és személy és szabad lenni. Itt kísérlet történik a személyiség likvidálására – reménytelen vállalkozás a személyiség fejlettségének mai fokán, s e reménytelenség teszi e vállalkozást oly mérgessé. Sok millió embert kiírt, de nem halad egy tapodtat sem.

Van valami elképeszt abban, ahogy a világ azonnal napirendre tér mindezek fölött, mihelyt véget értek. Van szociológia és közgazdaságtan, van filozófia és van vallás, könyvek hosszú sora és konferenciák tömege, okosak és higgadtak, olyanok, mintha semmi sem történt volna. Hiszen volt ok arra, hogy bármi is történjen? A fogát pedig nem csikorgatja senki. Ha „semmi különös” nem történt, akkor ez a „semmi különös” megint megtörténhet. Jó lenne ezért mégis tudni róla valamit. De honnan – ha azok, akiknek dolguk lenne, nem ezzel foglalkoznak? Hamvas Béla végül is könyvtáros. Hozzákezd tehát a szükséges könyvtár feltárásához, és elvégzi ezen belül a governológia, pontosabban a kritikai governológia alapve-tését. (Értekezés a közigazgatásról) E mostanáig ismeretlen új tudományág ilyen alapmveket produkál, mint „A Hivatal packázásai”, „A közigazgatás anatómiája”, „A felülr l való hamisítás”, „A rablók a szentélyben”, „Az stitkár”, „A hivatalnok dalai”. Ismerteti és kommentálja e m veket, leírja a tárgykör-rel foglalkozó tudományos társaságokat és konferenciákat, a hatóság- szociológia nemzetközi közlemé-nyeit, figyelemmel kíséri az egymás munkáit folyamatosan továbbépít kutatókat, összefoglalja a tanul-ságokat. Lorenz Teig, a nagy német tudós, a tle elvárható alapossággal a hivatalnok- verseket elemzi (Óda a kimutatáshoz, Kihallgatás a Fnök Úrnál stb.). Szerinte a f jellemvonásuk a történet minden korszakában az érzelgés és a bestialitás. Mr. Thorndyke azonban elégedetlen ennyivel. Az történeti vizsgálódásai szerint a hivatali aktus lényege a népnyúzás gyönyöre. A történelemnek – mint már emlí- tettük – három korszaka van, a küzdelem a farkasok ellen, az ellenséges horda ellen, majd a kormányzói palota ellen. Oussard itt azt kérdezi, miképpen lehetséges, hogy a civilizáció tehetetlen a hatalmasok létrontása ellen? A konferencián e kérdés tisztázódik. A magyarázat az, hogy a hivatal a létrontást jog-nak és igazságnak tudja feltüntetni. A hatását a szentélybl fejti ki, a király (a szakrális hatalom) és a nép közé beékeldve. És így tovább, Swiftre emlékeztet elánnal. S ha valaki azt mondaná, hogy mindez nincs, hogy Lorenz Teig vagy W. C. Thorndyke csak fikció, annak azt felelhetjük: az nincs, hogy e m-vek csupán Hamvas fantáziájában létezzenek. Tisztelt kultúra, tisztelt tudomány, tanszékek, nagydíjak és konferenciák, ugyan mirl tetszenek beszélni, ha nem errl?! A düh megköt, a nevetés eloldoz. Meg kell tanulnunk nevetni. De lehet-e? Kierkegaard szerint igen. A humorista – mondja – Istenrl alkotott képét veti össze az eltte állóval, ám vallásos szenvedély nélkül. Láthatólag a „jó keresztény” nézpontjából Maya fátyláról beszél itt. A világ nem egyszeren tünékeny, hanem esend és éppen ettl válik tüné-



kennyé is. Gonoszsága egyúttal az irrealitását fokozza – noha éppen az ellenkezjét véli. Ez teszi ne-vetségessé. A vallásos szenvedély hiánya pedig a megnyugvást biztosítja – a megnyugvást elfogadás nélkül. A humorista ders, hiszen hatalom híján is fölötte áll a Gonosznak. Ha az ember az rületet rend-szerként akarja megérteni, akkor csak újabb rületet gyárt. Ekképpen csorbulnak ki sorban az elméletek a mi huszadik századunk magyarázatánál. De akkor mit tegyünk? Ezt is Kierkegaard mutatta meg. Nem rendszer kell ehhez, hanem „anti-rendszer”- paródia, mint a „szorongás fogalma” Hegel nagy dialektikus mániája szerint. Mintha a lét alapélménye valóban rendszerezhet volna ily egyszeren: „Útbaigazító pszichológiai vizsgálódás az eredend b n dogmatikai problémájának területérl.” E modorban fejti meg Hamvas is századunk titkát két embertípus küzdelmével. A Hegeliánus, aki egy eszme nevében a világot meg akarja rendszabályozni, és a Nagy Neurotikus, aki ezen kétségbeesik. A terrorista inkvizítoron jól esnék nevetni, persze, hiszen ettl, mint láttuk, felülkerekedünk rajta. De miért nevetséges az ellenlá-basa is? Hamvas szerint azért, mert túlértékel, mert a látszattal szemben más látszatokban kíván biza-kodni – például abban, hogy „majd a nk felszámolják ezt a rendszert” mivel eredend érzékük van a slampossághoz. De láthattuk sajnos, hogy ez éppen nem igaz, st a n adott körülmények között még iszonyatosabb tud lenni. Ahogy Jung mondja, úrrá lesz rajta a tudatalattiban lakozó animus, az ösztön-élet legvadabb élményeitl inspirálva. Derülni azonban csak ezen lehet igazán, ezen az antilényen, aki még a spirituális dimenzióban is meg tudja valósítani a maga féregszerségét. Rablók a szentélyben – ez a közösség kisajátításának a zárómondata. De a magyarázathoz elérkezett-e? Nyilván nem, hiszen ez a „szentély” kívül van, tehát a személy szemszögébl nézve maga is csak káprázat. A valóságban emberek vannak és cselekszenek – ket kell szemügyre vennünk. Amit a tudomány pervertálódásáról vagy a kö-zösségen elkövetett erszakról mondtunk, az csak eszközt ír le és nem okot. A Gonosz forrása Hamvas elemzése szerint Channanban van, a Jézus halálát valójában eldönt nagyúrban, e meghamisított Min-denhatóban. Ezt a világot rendezi be minekünk, különféle változó eszmékre hivatkozva – nem mintha maga hinne bármelyikben is, egyedüli hite az erszak. Párnázva, bebugyolálva, látni ne lehessen.

tulajdonképpen csak egy modor: hallgatni, fölényesen mosolyogni – csak semmi érvelés! Hiszen minden argumentum sebezhet. A kinyilatkoztatást, mint láttuk, nem lehet bizonyítani, amit tehát bizonyítani kell, az nem lehet kinyilatkoztatás. Suttogni kell, mintegy mellé- kesen és minél disztingváltabban. Ez a stílus voltaképpen parancs, csak jóval hatásosabban el adva. Aki ordít, az mintha félne attól, hogy nem hallják meg. Tulajdonképpen az volna a legjobb, ha beszélni se kellene, maguktól találnának ki mindent a retteg alárendeltek.

„Ett l a modortól mindenki megszédült lassanként, így mára általánossá vált. És ami a legnagyobb baj, egy igazi minségérzéke valóban van ennek a típusnak. Az érzék a csaló leleplezésére, azért akiben bur-koltan él még a tisztességnek valami szikrája. Mert ezt azonnal kiveti, hvösen és szívtelenül”, der Fürst dieser Welt, mondja Luther az nagy himnuszában. Ezen a világkörön belül él az emberi panoptikum többi figurája: az élni-csak-kell plankton, kit a hullámok sodornak, a szektás világjobbító, ki a rögeszmét komolyan veszi, a Világnézeti Tömeggyilkos, ez a sarokba szorított legszomorúbb ember, és valamennyiünk kedvence, a Fürge Huncut. Hamvas különben ezt a lényt majdnem szintén bámulja: mindenütt azonnal otthon van és érvényesül, mivel semmiféle olyan bels értékrendje nincs, ami ebben gátolná. A fesztelensége bámulatra méltó. A bels üressége, mert hiszen nyilvánvalóan errl van szó, csak egyetlen lépésre van attól, amit a hinduk sunyának mondanak – a rögeszmétl mentes abszolút tö-kéletességtl. Tanulnunk kéne tle, tanulni és ezt a léttechnikát jóra fordítani. Hazugság, erszak, ki-zsákmányolás. – Szabó Lajosnak Hamvas által gyakran használt kategóriái a világot megrontó erkr l. De mögöttük mi van? Vagy másképp szólva: honnan ered a Gonosz? Valahogy az emberbl – de mi-képpen? A Jótól való elfordulás okára Kant három elvi lehet séget lát. Tekintsük ezeket fokozatoknak. Az els az emberi természet esendsége (fragilitas), midn nincs erm követni azt, amit máskülönben jónak találnék. Valaha, azt mondják, ebbe a típusba tartoztak a bnöz k, és az igazságszolgáltatás mind e mai napig erre az elvre épül. A processzus célja megvilágítani a megszegett Jót, és az a kívánatos jog-helyzet, ha a tettes maga is elismeri a bnösségét. Nos, ettl sebesen távolodunk, ami azt jelenti, hogy er sen csökken az egyetemes Jóba vetett hit. A morális értékrend privatizálódik. A következ fázis az elme morális fogyatkozása (impuritas), midn a tettek normája már nem a Jó, hanem különféle tisztáta-lan dolgok. Ezt aztán ismerjük, ilyenek a nagy világmegváltó ideológiák. Így járt például a szocializmus, amely meg akarta buktatni a Pénzt és a Munka igazságát megvalósítani – miközben tudomást se vett a



valóságos rosszról: hazugság-erszak-kizsákmányolás. A megszabadítás feladatát, a Munka társadalmá-nak a felépítését ezért az államra bízta. „Az állam pedig eszközként a pénzt, a korrupciót, a bankokat és a t kefelhalmozást, az értelmetlen termelési rületet használta fel, amelyben a munka elveszítette a pozi-tív jelent ségét, és a par excellence érték nem a dolgozó él ember lett, hanem a pénz.” Ez a típusú go-nosztett már igen nehezen megfogható, lévén teljes egészében egy eszme megvalósítása, egy eszméé, amely mintegy morálisan „tartja a hátát” az elkövetett tettekért. Dosztojevszkij elmélkedik sokat a bn ezen típusán, teljességgel prófétailag. A dologban az az iszonyú, hogy az ilyen módon elkövetett gaztet-tek méretei, mint azt Szolzsenyicin kimutatta, nagyságrendekkel múlnak felül minden hagyományos b nözést. Ezt a típust még megfogni se lehet, ugyanis „jót akart” és „hitb l cselekedett”. A világnézet: diszpenzáció a gaztettekre. Valahogy még ez is megérthet . Kant azonban logikailag lát egy harmadik lehet séget is. Ez a vitiositas, midn valaki a gonoszt önmagáért teszi, mint a jó tudatos ellentétét, és nem is személyes elnyök miatt, hanem pusztán azért, hogy pusztítson és romboljon. A königsbergi fel-világosult azonban ezt a lehetséget kizárja, azt állítván, hogy ok nélküli okozat lenne, és így nem fér össze a dolgok rendjével. A vonakodás a vitiositas elfogadásától teljesen érthet, mert különben kiesik alólunk a morális és ésszer cselekvés lehetsége. (Erre is Szolzsenyicin hívta fel a figyelmet a Rákkór-ház cím regényében.) Ha ugyanis valakit gonosznak tétele- zünk, ha úgy véljük, cselekedeteinek a célja maga a tiszta gonosz, akkor azzal átvettük az els számú ideológiai fegyverét, a manicheus dualizmust. Hiszen az ilyennel nincs mit kezdeni, likvidálni kell, és ez csak az fegyvereivel lehetséges. (Milyen szánalmas volt 1945-ben az egész világ, amint a gyzelmet ünnepelte. Miféle gyzelem volt ez? Min-daz, ami ellen a háború folyt, ami ellen milliók áldozták az életüket, itt volt már, a front „gyztes” olda-lán.) Ha viszont megfogadjuk Tolsztoj tanácsát, és nem szállunk szembe a gonosszal, akkor elpusztít. Ha ugyanis valóban gonosz, akkor hiányzik belle a szelídség erkölcsi erejének az elismerése. Csdöt mon-dott az ésszerség, csapdába kerültünk. Ha valóban van Gonosz, akkor a cselekedeteinknek nem lehet morális mércéje. „Érvénytelen minden határ.” „A kivágott ember már nem tudja, hogy micsoda” – írja Henri Michaux. Egyszer volt, hol nem volt. „A fagylalt-korszaknak immár vége, és valami egészen más kezd dik.” (Ugyanis) Volt egyszer egy gyerekváros, hiányosan nevelt gyerekek megjavítására. „Család nincs, vallás nincs, szeretet nincs, de van jólét, tudomány, szabadság. Így aztán minden nap rablás, er -szak, betörés, nemi baj, néha gyilkosság. Ezek itt nem félnek. Nem siratják magukat. Élni akarnak. Itt már nem arról az si biológiai törvényrl van szó, hogy az ersebb megeszi a gyengébbet – nem, ez a korrupció aljas és hazug, piszkos és sötét. Annak kedvez, aki gyáva és mohó.” Öt siheder megszökik és rászabadul a társadalomra, olyan léttechnikával fel- fegyverkezve, amely kivédhetetlen. Minden társada-lom ugyanis valamiféle elvek megegyezéses többé-kevésbé elfogadására épül, amibe az önkorlátozás is beletartozik. De a mi ifjaink ezeket csak hirdetik és kizárólag másokkal kapcsolatban érvényesítik. A csapdájuk abban van, hogy hiába jönne rá bárki a trükkre. Ha továbbra is komolyan veszi az elveket, akkor asszisztál a démoni mutatványhoz, morális és intézményi fedezetet nyújtván hozzá. De ha védeke-zésül is megszegi az elveket, akkor meg egyenesen tettestárs. Így lesz a szökevényekbl államf , aka-démikus, rendrf nök és nstény ördög (ismers valahonnan) Egyikük valahogy megmarad embernek. Az emberek nyomorba döntésével kezdik. A pénz kerül a munka helyére, és ezzel megsznnek az élet-lehet ségek. De mégse, az emberek pénz nélkül is életben maradnak, elemi létfeltételeik így is biztosít-hatók. Ha a társadalom (pontosabban az a hatalom, amely így nevezi magát) nem tart igényt rájuk, akkor készítenek maguknak egy póttársadalmat, ahol egymás számára ismét fontossá válnak. Romos kremató-rium, mint lakás, hulladék mint táplálék – st hajdan-volt életük romos használati tárgyai, funkciótlan rituális jelent ség kacatjai, a közös nyomorból kinöv elemi szolidaritás valami sajátos életszentséget alakít ki. Boldogok a szegények, mondja az Evangélium.

De szabad-e bárkinek is boldognak lenni? Az ördögcsapat hatalmát ez az egész nem érinti, és mégis ha-dat üzen a koldusidillnek, felperzselik, lemészárolják ket. Az ész itt megakad a magyarázattal, valósá-gos lénnyel találkozott, és annak a mércéje – jónak-gonosznak egyaránt – önmagában van. Visszatekint-ve az erkölcsi világrend korszakára, az csak annyi volt, hogy többé-kevésbé mindenki elfogadta. De ha nem? Ezek a kloáka-lények, a minden alól felszabadult emberideál végtermékei nem gyengeségbl cse-lekszenek, és nem a jó hiányos ismeretébl, nem, k éppen hogy ismerik a jót, ismerik és gylölik, mi-velhogy különbnek tapasztalták meg önmaguknál. Ahhoz, hogy ilyesmi lehetséges legyen, a személyes következmények semmisségét tanító nihilizmusra, a transzcendencia teljes hiányának a meggyz désére



van szükség. A hóhér egyedüli gondja az marad, hogy tetteit még az életében rá ne olvashassák. Láthat-tuk. Amíg hatalmas, addig nem is olvassák rá. S ha bizonyossága volna a transzcendencia hiányáról, akkor nem is volna nagy baj, mérlegelhetné a gaztetteit legalább az önzés ésszerségével. Ha azonban lát valakit, aki ésszertlen módon jó, akkor meginog a bizonyossága. El kell pusztítania ezért. És így gördül tova a végtelen gonoszt teremt regresszus. És látám az oltár alatt azoknak a lelkét, akik megölet-tek a bizonyságtételért – mondja a próféta Patmosz szigetén az Apokaliptikus Korról –, midn a gonosz próbálja birtokba venni a világot, az emberi szívet.

A gonosz önmegvalósítása azonban egyszersmind önkioltás. Amennyiben ugyanis gonosz, annyiban nem lehet része a világ rendjének. Mérhetetlen szenvedést tud okozni, de másféle rendet teremteni nem tud. Kérdés persze, miképpen gyógyulnak be az okozott sebek. Kérdés, hogy a gonosz az általa elszaba-dított lavinával nem válik-e egyetemes világpusztítóvá. Ismereteink szerint a Föld, a földi élet egésze valószín leg nem pusztítható el a mi eszközeinkkel. Kevésbé biztos, hogy az emberi létet nem lehet-e halálra sebezni. Ezt a lehetséget igazából maga az apokaliptikus hagyomány is nyitva hagyja. Hamvas Béla azonban megkísérel pozitív választ adni rá. „Az emberbe a kezdetek kezdetén elültetett, st az em-berrel veleszületett mag, az aranykor és a paradicsom és az eredeti teljes és magas élet helyreállítására, (Isten országának megvalósítására) legyzhetetlen hatalom. Az aranykor realizálásának útja negatív. Ami azt jelenti, hogy sorra próbálja ki az összes lehet ségeket és minden kísérlet, amely nem az arany-kor megvalósítását segíti el, sorra megbukik. Minden kísérletnek meg kell buknia, végül csak egyetle-negy marad, amit meg kell csinálni. »Az én birodalmamat ellenségeim építik«, mondja az Úr. Nem akar-ják. Senki sem akarja. Félnek tle, és irtóznak tle. De az egész, úgy, ahogy van, csdbe kerül, és min-den, ami nem igazi, kiiktatódik. Végül a valódinak meg kell valósulni.”

Miklóssy Endre

*forrás: részlet a Hamvas Béla cím� kötetb�l, Új Mandátum, 2002

„…minden megszólalásnál az egészet újra fogalmazni.”

(Unikornis)

Hamvas Béla* Hamvas Béla 1898-ban született a felvidéki Eperjesen, de Pozsonyban nevelkedik (ma: Bratislava), aho-vá még születésének évében költözik át a család. Édesapja evangélikus lelkész, német-magyar szakos gimnáziumi tanár és maga is író. Hamvas Béla ifjúságának meghatározó színtere a három kultúrát asz-szimiláló nagyváros légköre, valamint Bécs közelsége. A nyitott, kultivált és meghitt légkör család tá-gas családi házban él, melyet félig gondozott, félig szabadon tenyész gyönyör kert övez. Sok idt töl-tenek olvasással és zenével. 1915-ben érettségizik, és tanulótársaihoz hasonlóan is azonnal önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik. Naiv lelkesedéssel utazik „védeni a hazát”. A borzalmas valóság megta-pasztalása azonban hamarosan kijózanítja lelkesedéséb l. Idegösszeomlással utalják kórházba, majd egy második bevetés során hamarosan meg is sebesül. Megrázkódtatásai azonban nemcsak fizikai természe-t ek. Megtapasztalja az élet törékenységét. Szilárdnak vélt eszmék és erkölcsi normák, világnézetek és életrendek devalválódnak egyik pillanatról a másikra, és a monarchia valósága álomként süllyed el a



múltba. 18 évesen Hamvas Béla Nietzschét, Schopenhauert, Rimbaud-t és Dosztojevszkijt olvas. A vál-ságérzet felersödik benne. Alig húszévesen Kierkegaard olvasása kapcsán felkelti érdekldését a törté-nelem eredete, a kezdet kezdetén íródott hagyományrz m vek. Budapesten a Pázmány Péter Tudo-mányegyetem bölcsészeti karán magyar-német szakos hallgató. Emellett a Konzervatórium zeneelméleti el adásait látogatja, st alkalmi hallgatója az orvostudományi karnak is. Egyetemi tanulmányai végezté-vel, 1923-ban újságírói állást kap egy bulvárlapnál. A bulvársajtó mfaja, a szenzációhajsza és a hírverés trükkjei az els pillanattól fogva taszítják. A riporter szerepet három évig bírja, végül feladja, mert a F városi Könyvtárban elviselhet álláshoz jut. Új munkahelye minden szempontból kedvez hátteret nyújt annak a szellemi programnak megvalósításához, amelyet maga számára már gyermekfvel kijelölt. Az „univerzális orientációra“, sokirányú érdekldése kibontakoztatására itt minden lehetség megnyílik. Huszonöt különböz irányzatú és érdekeltség folyóiratban publikál tanulmányt, esszét, kritikát, recen-ziót. Latin és görög nyelv m vek mellett németül, franciául valamint angolul is olvas; késbb szanszk-ritul és héberül tanul. Egyre inkább a filozófia foglalkoztatja. Mindenekeltt a nagy vallások történetét és tanításait vizsgálja meg szisztematikusan, a lényegi valamint a bennük rejl közös vonások után ku-tatva. “Nem vagyok vallásos. De, különösképpen, teljesen csak a dolgoknak vallásos megértése tud ki-elégíteni“ (Silentium; Egy csepp a kárhozatból) hangsúlyozza írásaiban újból és újból. Munkái filozófiai tudatossággal átitatott irodalmi mvek. Mondanivalójuk az ember lényének és felelsségének vizsgálata. 1937-ben feleségül veszi Kemény Katalint. Lakást bérelnek a város végén, Óbudán, a Remetehegy olda-lában. A lakás nyomorúságos, de a ház mögött már kezd dik az erd – ösvényén a hajnali séta ert, élet-kedvet ad. Kemény Katalin maga is ír, így sok idt töltenek olvasással, kutatással, írással, fordítással, és több publikációjuk is megjelenik. Hamvas Béla életében ezek az évek a katonai szolgálat valamint a kitör második világháború dacára is igen termékenyek. Még az orosz fronton is Lao-ce-t és Jacob Böhmét fordít. Ebben az idben fog hozzá ahhoz az átfogó mvéhez, amely egészen a 60-as évekig elkí-séri majd: A vallásos hagyomány legfontosabb tanításainak lefordításához. Néhány ide sorolható tanul-mány a háború végén még megjelenhetett, a legtöbb azonban kézirat formájában maradt fenn. A Hamvas házaspár megéli Budapest megszállását. A lakást bombatalálat éri, és mindenük elpusztul. A veszteség nagyon is ambivalens hatással volt Hamvas Bélára. Silentium cím esszékötetében maga errl így ír: “Mesterem arra tanított, hogy a negatívumokkal sohase elégedjek meg. Keressem meg a pozitív jelen-tést. Ha nem találom, keressem tovább. Minden sötétség igazi értelme, hogy fény. Koldus lettem. A bir-tok világa megsemmisült. De aránylag hamar meg tudtam érteni, hogy csak a birtok világának megsem-misülése után léphet át az ember a létezés világába. Sohase tudtam volna lemondani. Valaki a birtokot levakarta rólam. Bröm is vele ment, de nem baj, igyekszem többé semmihez sem odaragadni. Koldus-nak lenni nehéz, de jó.“ A háborút követ néhány év viszonylagos nyitottsága még egyszer felvillantja el tte a nyilvános mködés lehetségét. Az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai címmel sorozatot szer-keszt. A füzetek célja, hogy a XX. századi Európa szellemi helyzetérl minél szélesebb kör áttekintést adjon. Ugyancsak hiánypótló céllal szemelvénygyjteményt állít össze Anthologia Humana – Ötezer év bölcsessége címmel. Megélénkül személyes kapcsolatai is a kibontakozás lehetségével kecsegtetik. Könyvtári munkahelyén egymást váltják látogatói, fiatal értelmiségiek, mvészek, írók, st részt vesz az újjáalakuló Filozófiai és Esztétikai Társaság ülésein is. 1948-ban egyeduralomra jut a Sztálin-h Rákosi-csoport. Kezdetét veszi a szocialista realizmus korszaka. A magyar avantgárd festészetrl Kemény Kata-linnal közösen írt könyve, a Forradalom a mvészetben (Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon, 1947) még megjelenik, de Lukács György a szocialista realizmus „objektív kategóriái” nevében durva hangú kritikát ír ellene. Ez a tény annak idején elegend volt ahhoz, hogy Hamvas Bélát kényszernyug-díjazzák, és minden publikációs és szerkeszti jogától megfosszák. Bels szám zetésének kezdete: 1949. március elseje. Elmúlt 50 éves. Közéleti eltiltásáig ugyan több mint 250 szövegét publikálták, életm vének érettebb, jelentsebb és terjedelmében is nagyobb részét azonban a „nevezetes névtelen-ségben” írt mvek alkotják. Hogy a hatósági zaklatásokat elkerülje, földm ves igazolványt vált ki, amelyben munkahelyül sógora szentendrei kertjét jelöli meg. 1948 és 1951 között földet mvel, gyü-mölcsöt termeszt. A kerti munkában mindig örömét lelte és számos esszé tanúsítja, hogy közvetlen kap-csolata a földdel gondolkodására milyen termékenyítleg hatott. Legnagyobb regényét, talán egész pá-lyájának f m vét, a Karnevált ebben az idben, Szentendrén írta. A Karnevál a regény-mfaj történeté-ben is új kategóriát teremt, amit – kísérleti jelleggel – beavató regénynek nevezhetnénk. (Ez a nagyszer



m az olvasók körében kézirat formájában 30 évig járt kézr l kézre, mígnem 1985-ben végre megjelen-hetett, st napjainkban készül német és francia nyelv fordítása is.) 1951 után a gazdálkodó életforma már a legszerényebb megélhetést sem biztosítja számára, és a fokozódó politikai gyanakvás légkörében földm ves státusza tarthatatlanná válik. Állást keres, és ha nem is könnyen, sikerül munkát találnia. Ino-tán, az erm építkezésén raktáros. Az életformaváltás nagyobb nem is lehetne. Szentendre csendje után a barakk-világ, ahol „… a hangszóró reggel hattól este tízig bömböl”, és négyezer ötszáz ember napi tizenkét órában tapossa a sarat, túrja, cipeli a földet, szereli a vasbetont. Barátjának írt levelében helyze-tér l így tudósít: “A középpont a kocsma és a népbolt. Itt benne vagyok a templomtalan tömegben. Gy jtöm azokat a szavakat, amelyeket itt a legtöbbször használnak, persze trágárságok, és a katonaság ehhez képest igen finom hely volt… Azt hiszem, kevés ember ússza meg ezt bels károk nélkül.“ Ami-kor raktári munkája csak engedi, lopva olvas, fordít, ír. Szanszkritul és héberül tanul. Szabad hétvégéit Szentendrén tölti – néha magányosan, néha egyik-másik barátja társaságában, többnyire feleségével. Szívesen teremtett volna itt új otthont. Az otthon tervéb l törékeny faház lett, és Hamvas Béla már ezt sem érhette meg. 1964-ben végre nyugdíjjogosultságot szerez. Hivatalosan megállapított nyugdíja meg-lehet sen alacsony, amely sajnos élete utolsó éveiben sem biztosít számára gondtalan megélhetést. Ho-lott munkái többnyire csak illegálisan, kézirat formájában terjeszthetk, továbbra is ír, és írásai egyre népszerbbé válnak. Ereje azonban fogytán. 1968 novemberében agyvérzést kap, és november 7-én be-következ haláláig többé már nem tér magához. Felesége Szentendrén helyezteti örök nyugalomra.

N.N.

*forrás: www.arsetvita.hu

„Amiben az ember bent van, az az életszomjúság kielégítésére begyakorolt képességek világa, az eltorzított tudat világa, az a világ, amely úgy, ahogy van, az életszomjúságtól félig alvó ember káprázata. Ez a világ az, amelyb�l ki kell lépni."

(Eksztázis)

A nemzetek nyomorúsága. E nyomorúság természetének és okai-nak vizsgálata.*

Témák: tudományfilozófia, filozófia, vallás, tudomány, gazdaság, közgazdaságtan, felvilágosodás A tanulmány röviden áttekinti a tudomány, a filozófia és a vallás viszonyát napjainkban, majd bemutatja és elemzi az ide vezet történelmi folyamatot, a tudomány és az igazság viszonyát mindvégig a figyelem középpontjában tartva. Az általános áttekintés után részletesebben is bemutatásra kerül a közgazdaság-tudomány és a gazdaság XX. század végi helyzete. Végkövetkeztetésként szó esik arról, hogy feltétlenül újból figyelembe kell venni a tudomány zárt világán belül feledésbe merült egyetemes értékeket. A köz-gazdaság-tudomány berkeiben járatos olvasó bizonyára felkapja a fejét értekezésünk címének olvastán, s mélységes megdöbbenéssel fogadja szent iratának, Adam Smith 1776-ban A nemzetek gazdagsága, e gazdagság természetének és okainak vizsgálata címmel megjelent mvének ilyetén kiforgatását. Már maga a szójáték is értetlenségre adhat okot, hiszen "korunk a fogyasztás és az anyagi javak bségének és b vülésének soha nem látott mérték kibontakozását hozta magával, és a legjobb úton haladunk az ilyen jelleg emberi igények teljes kielégítése felé". Ennek ellenére a fenti provokatív cím sem nem tévedés, s



nem is rosszíz tréfa. Félreérthetetlenül ki kell mondjuk: a jelenleg követett társadalmi-gazdasági irány-vonal, illetve az ennek követését szükségessé tev célok nyílegyenesen az emberiség teljes lelki-szellemi elnyomorodására és a földi bioszféra eltartó-képességének összeomlására vezetnek. Ahhoz azonban, hogy ezt beláthassuk, felismerjük a kiút lehetségét, mélyrehatóan meg kell vizsgálnunk jelenlegi eltéve-lyedésünk okait, mégpedig elször magának a tudomány világának elemzésével, hogy aztán ennek fé-nyében napjaink gazdasági-közgazdasági helyzetét is alaposabban szemügyre vehessük.

Vallás, filozófia és tudomány viszonyának statikus bemutatása

Problémánk megragadásában els lépésként vizsgáljuk meg a vallás, a filozófia és a tudomány - mint kulcsfontosságú tudatformák - napjainkban létez mozgásterét, hogy választ kaphassunk a következ f kérdésre: az emberiség sorskérdéseinek megoldásában az egyes szféráktól milyen szint (igazságtartal-mú) válaszokat kaphatunk? A különféle tudatformákat alaposabban szemügyre véve megragadható az a domináns jellemz (attit d), amellyel a szubjektum (megfigyel) a külvilág jelenségeihez, mint objek-tumokhoz viszonyul. Ez az attitd a vallásos tudatforma esetén a hit, amely megköveteli a hív t l a ki-nyilatkoztatásnak megfelel világnézeti hozzáállást, minden további "okoskodás" nélkül. A filozófia szubsztanciájává a ráció vált, amellyel a világ megértésére vonatkozó hittételeket kísérelte meg racioná-lis sémákba rendezni, míg a tudomány központi fogalma az empíria, amelyet az állítólagos tényekkel való szembenézés jegyében tzött a zászlajára (Magyari Beck). Ha most az egyes tudatformák által vizsgált területek kiterjedési nagyságát helyezzük figyelmünk középpontjába, hozzávetleges képet ka-punk arról, hogy az egyes szférák milyen igénnyel közelítenek a valósághoz. A legtágabb és legegyete-mesebb résznek a vallás tekinthet, hiszen racionális filozófiai elmélkedések csak a hittételek egy bizo-nyos részére építhetk. De amint a filozófiai kérdések a vallásos univerzumnak csak kisebb részét képe-sek lefedni, úgy hasonló viszonyt találhatunk a filozófia és a tudomány eszközeivel vizsgálható területek között is, hiszen logikai úton felkínált filozófiai tételeknek csupáncsak egy szkebb halmaza igazolható vagy cáfolható empirikus tényekkel (Magyari Beck [1996], 4-5. old.). Amennyiben a fenti gondolatme-netet grafikusan is meg kívánjuk jeleníteni, úgy az alábbi ábra szerinti elrendezést kapjuk. Hogy a to-vábbiakat pontosan értsük - némileg Magyari Beckkel is polemizálva -, rendkívül fontos rögzítenünk egy lényeges disztinkciót a vallásokkal kapcsolatban: amit tanulmányunkban valláson, illetve az ehhez kapcsolódó tudatformán értünk, annak semmi köze a napjainkban tapasztalható, a különféle szekták bur-jánzásában is tetten érhet isteniparhoz, amelyre mellesleg ugyanúgy érvényesek a piac törvényei, mint bármely más árura és szolgáltatásra. Elemzésünk e pontján fel kell tennünk a kérdést: mi is a tudomány értéke az emberiség számára? Nem követünk el nagy hibát, ha Max Weber A tudomány mint hivatás cím , 1917-ben elhangzott eladására hivatkozunk, az ebben megjelen álláspont ugyanis napjaink fel-fogására is igen jellemz: "El ször is tisztázzuk, voltaképpen mit jelent gyakorlatilag ez az intellektualisztikus racionalizálás, amely a tudomány és a tudományos irányú technika révén történik. Azt jelenti-e például, hogy mi ma jobban ismerjük a saját életfeltételeinket, mint egy indián vagy egy hottentotta? Aligha. Annak, aki a villamoson utazik, hacsak nem a fizika speciális ágát mveli, sejtelme sincs arról, hogyan indul el a villamos. Nincs is szüksége rá. A fokozódó intellektualizálódás és raciona-lizálódás tehát nem jelenti az ember saját életfeltételeinek fokozódó általános ismeretét. Hanem valami mást jelent: annak a tudását vagy az abban való hitet, hogy ha akarjuk, bármikor megismerhetjük ezeket, hogy tehát itt elvileg nem mködnek közre semmiféle titokzatos, kiszámíthatatlan hatalmak, ellenkez-leg, számítással uralmunk alá hajthatunk - elvben - minden dolgot. Ez azonban azt jelenti, hogy feloldjuk a világot a varázslat alól. Nem kell többé vadember módjára, akinek a számára léteztek titokzatos hatal-mak, mágikus eszközökhöz nyúlni, hogy uralmunk alá gy rjük, vagy kiengeszteljük a szellemeket. Technikai eszközökkel és számítással érjük ezt el." (Weber [1995], 22-23. old.) Ezzel a meglehetsen általánosnak tekinthet felfogással kapcsolatban két dolgot érdemes már itt kiemelni: (1) A filozófia úgynevezett racionalitása a tudomány számára is kiemelked érték az empíria mellett. (2). A vallásos hit felszámolása, illetve az erre való ráutaltság kényszerének megszüntetése a tudomány egyik nyíltan dek-larált célja. Maga Weber sem hagy kételyeket a tudomány és a vallás ilyetén viszonyával kapcsolatban: szerinte - és a közvélekedés szerint is - a pozitívan vallásos ember dönt ismérve az "intellektus feláldo-zásának" virtuóz teljesítménye, amely miatt "feloldhatatlan feszültség van a tudomány és a vallásos üd-vösség érdekszférája között" (Weber [1995], 49. old.). A három tudatforma napjainkbeli viszonyát



elemz gondolatsor végén levonhatjuk a következtetést: a filozófia és a tudomány kart karba öltve küzd a vallásos szférával szemben. Ha a kutatási területek fenti természetes egymásba ágyazottságát tekintjük az input oldalon, azaz a vizsgált kérdésekkel kapcsolatban (lásd: hit, ráció, empíria), akkor a tudomány eltévelyedésének a tanulmány ezen szakaszában egyelre még csak a lehetségét konstatálhatjuk az out-put oldalon, vagyis azon elméletek és eredmények területén, amelyek a tudomány végtermékének te-kinthet k. A fenti modell alapján tehát minden feltétel adva van az igazság szem ell tévesztésére, amelynek veszélye leginkább bizonyos kutatási irányok kijelölésekor és az úgynevezett tudományos felfedezések gyakorlatba ültetésekor válik kézzelfoghatóvá.

Vallás, filozófia és tudomány viszonyának dinamikus elemzése

Tanulmányunk semmitmondó lenne, ha nem vázolnánk fel - legalább röviden - a tudatformák jelenlegi viszonyát megalapozó történelmi utat. Az elemzés során tovább ersödhet a gyanúnk: valahol vakvá-gányra futott a modern tudomány. Az emberi megismerés legsibb formája a vallásos világszemlélet. Vizsgálódásunkat is érdemes itt kezdeni, azaz feltárni az emberiség Istenhez fz d viszonyának alap-eseteit. Molnár Tamás nyomán ez a következképpen tehet meg: A. Isten (vagy az istenek) alig játsza-nak szerepet az ember és a világegyetem életében, mindkett t l távol vannak. Isten gyakorlatilag elérhe-tetlen. B. Isten nemhogy nem áll távol az embertl, hanem még csak nem is különbözik tle. Ezt immanentizmusnak vagy a bennünk lakó Isten álláspontjának is nevezhetjük. C. Isten nem távoli, de nem is egyenl az emberrel, hanem transzcendens és személyes. Ebbõl következik az ilyen istenfelfogás antropomorf jellege.(Molnár [1996], 30. old.)

Napjaink gyanútlan olvasója nem sok különbséget fedezhet fel az egyes álláspontok között, hiszen va-lamilyen formában mindegyik elismeri Isten létét, noha a tudomány már rég bebizonyította ennek ellen-kez jét. Valójában azonban kardinális jelentsége van az ember által "választott" istenképnek a követ-kezmények szempontjából, s ha ennek tisztázása elmaradna, nem is érthetnénk meg a jelenlegi helyzetre vezet utat. Az istenkérdés ugyanis semmilyen körülmények között sem kerülhet meg: "...minden olyan törekvés ellenére, amely az istenkérdést illegitimnek kívánta nyilvánítani, maga a kérdés (...) a nyugati és a nem nyugati gondolkodás történetének mind a mai napig meghatározó mozzanata maradt - annak ellenére, hogy számos alkalommal tették közhírré örökösének a nevét: a tudományos magyaráza-tét, az atavisztikus félelmektl megszabadított emberiségét, az ellentétek nélküli társadalomét, avagy mindezek együttesét. Filozófiai mvek már egyszer, és figyelmes olvasása is meggyzhet bennünket mindezek érvénytelenségérl: az istenkérdés még akkor is az emberi gondolkodás része marad, amikor helyét paradox módon az Isten haláláról szóló tanítások veszik át." (Molnár [1996], 28-29. old.) Tehát a problémák gyökerét keres kutató rengeteg zsákutcát elkerülhet tevékenysége folyamán, ha bátran vál-lalja akár olyan "tudománytalan" kérdések napirendre t zését is, mint amilyen például az istenkérdés. A megkezdett gondolatmenetet folytatva, a három különböz istenfelfogás történelmi viszonyáról megál-lapítható, hogy ezek az idk folyamán mindig elevenek voltak, gyakran egymással is harcban állva. Ha a különböz hit-, illetve filozófiai rendszereket az archaikus mítoszoktól kezdve Spinoza, Kant és Hegel filozófiáján keresztül a jelenig végigtekintjük, megfigyelhetjük, hogy az antropomorf jellegét vesztett istenalak (C) igen gyorsan elérhetetlenné (A) vagy immanenssé (B) válik. Isten alakjának ilyetén elkené-sére az emberi találékonyság eddig a következ f bb "trükkökkel" szolgált: a teremtés aktusának megta-gadása Istentl (gnoszticizmus), Isten feloldása a teremtett világban (panteizmus), Isten feloldása az em-berben (antropoteizmus). Ezen elképzelések talajára helyezkedve az embert gyakorlatilag semmi sem korlátozza. Az elérhetetlen Isten felfogás a cselekvési lehetségek széles arzenálját kínálja, beleértve akár a "hamis istenek", az arkhonok elleni harcot is. Ez a tevékenység aztán lehetvé teszi, hogy az egy-lényeg ember egyesüljön a felszabadított, igazi Istennel. Isten panteisztikus felfogásából a felületes szemlél a kicsiny rovaroktól a csillagokig terjed természet mélységes tiszteletét és alázatát olvashatja ki, amint azonban a panteisztikus Istenben hív körültekint a világban, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy mivel egyedül az emberben van meg az összes egyéb létezre való reflektálás képessége, az ember még Istennél is magasabb rend, hiszen feloldottuk t a teremtett világban. Ha a technikai fejl-dés segítségével egykori feljebbvalóját, a természetet a szolgájává teszi, és az már nem képes t kell alázatra tanítani, akkor az ember végképp a leghatalmasabbnak látszhat. Végül az antropoteisztikus is-



tenfelfogás, amely minden korábbinál nyíltabban hangoztatja a megistenülést, az individuum tapasztala-tának abszolút egyedülálló mivoltát sugallja, ezzel minden gondolatot, érzelmet és lelkes célt legitimál-va. Az egyén, a társadalom, vagy akár az egész emberiség is istenként funkcionálhat, s így minden aka-rat vagy cselekvés az abszolút igazság dicsfényében tetszeleghet, mígnem újabb, a már elértnél is maga-sabb csúcsok meghódítása napirendre nem kerül (Molnár [1996], 103-104. old.). Ami a C típusú, antro-pomorf istenképet illeti, az napjainkban leginkább a judaizmusban és az iszlámban, különösen nagy hangsúllyal pedig a megtestesült - a személyességet ezáltal is kiemel - Jézus Krisztus alakjára épül kereszténységben érhet tetten. Ez az antropomorf és megtestesült Isten szigorú korlátokat jelent az em-ber számára. Transzcendenciája nem megközelíthetetlenség, hanem olyan, a maga teljességében el nem gondolható és meg nem ismerhet valóság, amely folytonos és szilárd alap a dolgok és az események viszonyításában. Isten személyessége pedig megteremti a párbeszéd lehetségét, amelyben az ember "köteles id r l id re beszámolni önmagáról s a teremtett világot rz munkájáról" (Molnár [1996], 105. old.). Mindez, persze, botrány a filozófusok és általában a teremtettségnél többre vágyó ember számára. A történelmi tapasztalat tehát azt mutatja, hogy ha Istent elvetjük, akkor csak az önmagát istenít ember nyomulhat a helyére, s ez afféle álistenhit (A vagy B) formájában fejezdik ki. Mint említettem, a külön-féle istenfelfogások történelmileg többnyire egymással párhuzamosan fordultak el, ez azonban nem jelenti azt, hogy egy-egy korszakon belül ne lehetne uralkodó tendenciákat felfedezni. Megállapítható, hogy a transzcendens és személyes istenképre építkez kereszténység az állandó támadásokkal, kísérté-sekkel szemben is domináns tudott maradni, de a XVII. és XVIII. századi úgynevezett felvilágosodás dönt változást hozott. Ennek tipikus definícióját Kant alkotta meg: "A felvilágosodás az ember kilába-lása a maga okozta kiskorúságból. A kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék." A folyamatot jól jellemzi még a hagyománytól és tekintélytl való elfordulás, a szabadság nagyrabecsülése, valamint a kérdések ésszer megoldására való hajlam pozitív értékelése (SH atlasz [1993], 103. old.). Az új filozófiai fáramlat kulcsszava az idealizmus. Lényege ersen sarkítottan azt jelenti, hogy az elmén, illetve annak gondolatain, érzésein kívül semmi valóságos nem létezhet vagy nem ragadható meg valóságosként. A világon tehát nincs más, csak elmék és ideák (Russell [1996], 22-23. old.). Szubjektum és objektum között megsznik minden különbség, s immár adottak a feltételek a misztikus Eggyel való egyesülésre, amelyet akár Istennek is nevezhetünk. A történelem ezen totális egyesülés felé halad, amelynek végpontjában megvalósul a totális tudás, s az ember a teljes igazság bir-tokába jut. A történelemnek ekkor vége szakad, a filozófia pedig felszámolja önmagát.

Ennek megfelelen számos filozófus korszakokra osztotta a történelmet, amely feltartóztathatatlanul halad az ember megistenülése felé (historizmus). Például Comte szerint az emberiség történelme a teo-lógiai és a metafizikai fázisokon keresztül torkollik a tudományos korszakba, ahol megvalósul az esz-ményi, összetartó társadalom. Ennek kulcsa a "pozitív ismeret", az uralkodó egyetemes vallás élén pedig "pozitív papok" vagy szociológusok állnak, akik az egyetemes és általános igazságok birtokában vannak (Molnár (1996), 257. old.; SH atlasz, 165. old.). Megszületett tehát a pozitivizmus eszméje, amely az objektivitást az értékmentességgel egyenlvé téve próbál megoldani minden társadalmi problémát. Maga Hegel pedig - a fenti idealista és historizáló szellemi áramlat talán legnevesebb és legnagyobb hatású képvisel je - 1807-ben istenné vált, amint azt Voegelin Hegel Fenomenológiájának szigorú szövegelem-zése alapján megállapította (Voegelin [1971], 347. old.; idézi Molnár [1996], 188. old.).

E fejlemények rövid áttekintése után feltételezésünk további érvekkel gazdagodott: a tudomány (és a filozófia) végzetes eltévelyedésének lehetünk szemtanúi, amely az emberi önhittség elképeszt mérték eluralkodásának köszönhet. Mindezzel pedig elérkeztünk az igazságtól való megfosztottság dönt mozzanatainak végs megragadásához.

A b n eltörlése és a valóság leváltása

Ahhoz, hogy egy adott tudatforma és az emberi létigazság viszonyát jellemezhessük, érdemes körüljárni a b n tényéhez való igazodását. Vizsgáljuk meg tehát Hamvas Béla segítségével, hogy milyen szerepet töltenek be ezzel kapcsolatban a tudományok! Ha az emberi létezés válságait kutatjuk a történelemben, minden válságot egy régebbire vezethetünk vissza, s az eseménysor egyszer csak elvész egy sötét pont-



ban, valahol a történelem kezdete eltt. A személyes és transzcendens istenképen nyugvó vallásos tudat-forma számára nem ismeretlen e jelenség: eredend b n a neve. Persze, megragadható ez a tény szkebb tudati szinten is (filozófia, tudomány), ugyanis itt valamiféle ember által elkövetett rontásról/romlásról van szó a létezésben, azaz mindez ontológiai eseményként is felfogható. "A történeti ember létezésének tisztázása és megértése szempontjából semminek sincs dönt bb jelent sége, mint a belátásnak, hogy önmagában a bnr l való tudatot ébren tartsa. Ez az emberi egzisztencia valódiságának elemi feltétele. Gondolkozás csak akkor lehet hiteles, ha a bntudatot számon tartja." (Hamvas [1994], 161-162. old.) Ebben az összefüggésben már világossá válik, miért a kereszténységgel szembeni folytonos támadás, illetve az alapigazságok átformálásán szorgoskodó önjelölt próféták sokasága! "Az egész újkor a bn tényének szándékos letagadására épült fel, ez nyilatkozik meg abban a mesterségesen táplált morális és egzisztenciális indifferenciában, amely megteremtette a tudományt, a személytelenség apoteózisát." (Hamvas[1994], 162. old.) A lélektan analizálja a bntudatot, hiszen az a feladata, hogy számzze a rossz lelkiismeretet, a szorongást és a gondot. De a b n ett l még nem tnt el! A pszichológia megtanítja a rejt zés technikáit. Az ember nem ismeri fel létezésének mélyebb értelmét, st, hátat fordít a valóság-nak, s elkeni a lét nehézségeire vonatkozó tudatát. A b n tényét relativizáljuk, biologizáljuk, szociologizáljuk, pszichologizáljuk, moralizáljuk, egzisztencializáljuk. Ennek eredményeként kicsapon-gó vallást, stupid tudományt és gonosztev politikát kapunk (Hamvas [1994], 163-164. old.). Igaza van Webernek: ha akarjuk, akkor a tudomány mindent megmagyaráz. Homoszexualitás, tolvajlás - genetikai hiba, kulturális másság stb. De lassan már magyarázatokra sincs szükségünk. Nem is tudunk róla, hogy bármit is meg kellene magyarázni: a bn eltöröltetett. A tudomány ezzel Tudománnyá vált. Immár ez a modern ember új, kvázivallása. Ennek legfbb mágusa maga a Tudós: "Õ közvetíti a Tudomány szenté-lyéb l érkez kinyilatkoztatásokat. Megföllebbezhetetlenül, legalábbis a másik Tudós cáfolatáig. Hogy a Gazdaságkor scientizmusa mennyire valláspótlékként m ködik, mutatja a nyelv vele (is) kapcsolatos varázsigésedése: a tudomány megállapította, amerikai tudósok vizsgálata szerint, a NASA kutatói kiderí-tették, a Nature-ben megjelent cikk igazolja stb." (Czakó [1996], 78. old.)

A másik dönt mozzanat - Czakó Gábor szófordulatával élve - a valóság leváltása. Az ember a kezdetek-t l fogva alkotott mesterséges tárgyakat, de e tevékenység arányai csak az ipari forradalom kirobbanása óta változtak meg drámaian. Teremtett helyett immár termelt világ vesz körül bennünket. "A Tudo-mánynak köszönjük a tömegtájékoztatás elképeszt fejl dését is. Hogy a média átvehette a valóság le-váltásának napi gondját. Hogy éjjel-nappal, otthon és útközben képes elárasztani bennünket a termelt világ jelenségeivel. S lám, az utóbbi évtizedek mind gyorsuló áramában egyre inkább csak az létezik, ami mediatizálható, úgy létezik, ahogy a médiának kívánatos." (Czakó [1995], 24-25. old.) Íme, az idea-lizmus elvont eszméjének tudományos-technikai megvalósítása! Ha a valóság-igazság kellemetlen, ak-kor nem is létezik. A szubjektum tudatának mesterséges kiterjesztése a valóságra további népszer tech-nikákkal is elérhet: az alkohollal és a kábítószerrel. Mindez azonban semmiképpen sem nevezhet megismerési módnak. "Hamis ismeretben végzdnek, illúzióban, önáltatásban, a valóság természetével ellentétes észlelésekben - s nem vezetnek pozitív cselekvéshez." (Molnár [1996], 113. old.) Rögzíthetjük tehát a modern tudomány eltévelyedésének tényét. Immár nem a valósággal való szembenézés és az em-beri lét segítése a cél, hanem egy mesterséges, idealista világ létrehozása, amelyben az ember továbbra is istennek képzelheti magát.

A közgazdaságtan és a nemzetek nyomorúsága

Elemzésünk záróakkordjaként az úgynevezett tudományok közül alaposabb vizsgálatnak kell alávetnünk sz kebb szakterületünket, a közgazdaságtant. Miként illeszkednek az itt tapasztalható jelenségek a fen-tebb felvázolt történeti ívbe, s mindezek mennyiben hagyják szemünk eltt lebegni az emberi léttel kap-csolatos alapigazságokat? Amint már a bevezetben említettük, a közgazdászok különös elszeretettel hivatkoznak Adam Smith XVIII. századi tudományos teljesítményére, mint elméleti rendszerük els módszeres megalapozójára. Anélkül, hogy Smith-t a tévedhetetlenség színében kívánnánk feltüntetni, feltétlenül meg kell jegyezni, hogy az általa feltárt empirikus összefüggések segítségével - amelyeket az egyes nemzetek anyagi gazdagsága és gazdasági gyakorlata között mutatott ki - számos veszélyre is fel-hívta az egyébként üdvösnek tekintett szabadpiac mködésével kapcsolatban a figyelmet. Ezek közül



csak címszavakban felsorolva a következket érdemes megemlíteni: az ersöd specializáció nyomán a munkások szellemi kiüresedése, a munkamorál ebbl fakadó általános csökkenése, a takarékos életmód fogyasztás-dominanciájúvá válása, az irreálisan magas vagy alacsony szint árrögzítés lehetségének kialakulása a piac elszemélytelenedésével, a gazdag és nem dolgozó társadalmi réteg bvülése, kor-mányzati segítséggel életben tartott monopóliumok és különleges privilégiumok elterjedése, a növekv vállalati méretek miatt a tulajdonosi és menedzsmentfunkció szétválása (Wilson [1989] alapján idézi Bassiry-Jones [1993], 623. old.). Bassiry és Jones a cikkében megvizsgálja, hogy mennyiben igazolód-tak a smithi aggodalmak az Egyesült Államok mai gazdasági gyakorlatában, s arra a következtetésre jut, hogy szinte teljes mértékben. Hasonlóan járt David Ricardo (szintén illusztris közgazdász személyiség) XIX. század elején kidolgozott, a szabad kereskedelem el nyeit bemutató elmélete is. Annak ugyanis, hogy ez két ország lakóinak számára hasznot jelentsen, a következ feltételei vannak: (1) a tke nem lépheti át az országhatárokat a magasabb munkabér-színvonalú országból az alacsonyabba áramolva; (2) kiegyensúlyozott kereskedelem a két fél között; (3) teljes foglalkoztatottság a részt vev országokban. Ezen feltételek, persze, távolról sem teljesülnek a gyakorlatban, így aztán a szabad kereskedelem erlte-tése csupáncsak egy szk réteg számára hajt hasznot. Úgy látszik, a közgazdaságtan "alapító atyái" még látták a fától az erdt, azaz hogy alapvetõen a gazdaság van az emberért, nem pedig fordítva. A mai helyzetet azonban Korten professzor szavaival élve Adam Smith és David Ricardo elárulásaként jelle-mezhetjük (Korten [1996], 85-93. old.), s ez a közgazdaságtan eltévelyedésére utal bizonyos partikuláris érdekek kiszolgálásában. Most pedig nézzük a következõ evidenciaként kezelt állításokat, ezek igazság-tartalmának megítélését egyelõre az olvasóra bízom.

- Az embereket önérdekük vezérli, amelynek elsõdleges kifejezõdése a pénzügyi elõnyök keresése.

- Társadalmi szempontból az a magatartás a legelõnyösebb, amely a legnagyobb hasznot hozza az egyénnek vagy a vállalatnak.

- A verseny mint magatartásforma racionálisabbnak tekinthetõ mind az egyén, mind a vállalat szempont-jából, mint az együttmködés, következésképpen a társadalmakat a verseny motívuma alapján kell kiépí-teni.

- Az emberi fejlõdés legjobban a társadalom tagjai által elfogyasztott javak értékének növekedésével mérhetõ; s a fogyasztás mind magasabb szintje vezet a társadalom jólétére azzal, hogy nagyobb gazda-sági eredmények elérésére serkent. (Korten [1996], 81. old.)

A fenti tételek a pozitivista módszertani alapokon nyugvó (Friedman [1986]) neoklasszikus közgazda-ságtan nyílt elõfeltevései, s e gazdasági felfogás korunkban egyeduralkodónak tekinthetõ. Ezzel szem-ben viszont érdemes ismét felidézni néhány, a hatvanas évek elején megfogalmazott Hamvas-gondolatot, amelyek érdekes módon az állítólagos rendszerváltás óta sem lettek népszerbbek. Ezek szerint az aranykor olyan kor, amelyben az ember személyként létezik, s nem egyénként vegetál. Ebben a rendszerben a gazdaság protektorális jelleg: "Védelmembe veszek mindenkit, aki nálam gyengébb, és védelme alá helyezem magam mindazoknak, akik nálam erõsebbek. A létért való küzdelem gondolata ismeretlen. A dolog (értsd: anyagi javak - K.T.) feltétlenül valakié, éspedig azé, aki azt odaadja. Ez a tulajdon fogalma. A helyes tulajdon-gondolat nem az igazságos elosztáson, hanem a természet bõségébõl következõ nagylelkûségen nyugszik. Az ember uralma a dolgokon." (Hamvas [1994], 191. old.) Aranykor helyett, persze, a dolgok uralma alapján is berendezhetõ egy társadalom. Ennek tünetei a következõ három fokozatban ragadhatók meg:

1. közönséges útonállás és rablás: leütni, elvenni;

2. szövetkezni, bizonyos külsõ látszatok fenntartásával az embert beugratni, nyerészkedni;

3. szervezetten, állami apparátussal, a törvény nevében karhatalmilag kifosztani (Hamvas [1994], 192. old.).



Az egyes szintek között egyértelm különbség tehetõ az "erkölcsi" tartalom szempontjából. Eszerint az elsõ változat akár még korrekt magatartásnak is tekinthetõ: itt legalább a szándék teljesen nyilvánvaló. A második fokozat már jóval ravaszabb: az ember üzleti fogásokkal való folyamatos szipolyozása, mester-séges igények gerjesztése a legkülönfélébb, az ember számára egyre megkerülhetetlenebb marketing-technikákkal, majd még el is hitetjük vele, hogy mindez a javát szolgálja. Állami szinten elvileg még meg lehetne fékezni mindezen jelenségeket, de miért tennénk, ha itt is a dolog az úr? Rablás a közösség nevében - ez az erkölcstelenség csúcsa. Hamvasnak a hatvanas évek Magyarországán még lehetett némi illúziója a demokratikus kapitalizmussal kapcsolatban, nekünk már kevésbé: "Egy politikai demokráciá-ban ugyanis minden polgár egy szavazattal rendelkezik. A piacon viszont egy dollár jelent egy szavaza-tot és mindenki annyi szavazattal bír, ahány dollárja van. Ha nincs dollár, nincs szavazat." (Korten [1996], 76-77. old.) A globális tõkés társaságok az állami apparátussal összefonódva, illetve államközi intézmények képében egyre korlátlanabb és személytelenebb hatalommal rendelkeznek az emberek feje fölött. A rablás hagyományos, útonálló formája is mind elviselhetetlenebb méreteket ölt. Megvalósul tehát a dolgok rémuralma és a tõkés társaságok világuralma, s ha akarjuk, mindezekre akár tudományos magyarázatot is kaphatunk. Persze, nem köszöntött még be mindenütt a Kánaán. Ennek ellenére a gaz-dag országok polgárai könnyen illúzióba ringathatják magukat a valósággal való kemény szembenézés helyett. Így például Lawrence Summers, a Világbank vezetõ közgazdásza szerint a gazdag országok számára a gazdaságilag leghelyesebb eljárás az, ha a szegény országokban rakják le a mérgezõ hulladé-kaikat, hiszen ott amúgy is alacsonyabb a várható élettartam, s kisebbek a kereseti lehetõségek (Summers [1991]). A The Economist ennek kapcsán már szinte erkölcsi kötelességként mutatja be a fenti eljárást, hiszen a szegény országokat a hulladékimport gazdasági lehetõségekhez juttatja. Az úgy-nevezett gazdasági racionalisták pedig amellett érvelnek, hogy a globális egyenlõtlenség miatt a gazdag országoknak még növelniük is kell a fogyasztásukat, ily módon támasztva keresletet a szegény országok termékei iránt - persze, figyelmen kívül hagyva a Föld korlátozott eltartóképességét (Korten [1996], 100. old.). Íme, a közgazdaság-tudomány hozzájárulása a b n eltörléséhez és a valóság leváltásához, ezzel is tovább növelve a megistenült ember komfortérzetét. Francis Fukuyama, napjaink sztár-ideológusa pedig, tekintetét végighordozva Földünk gazdasági-társadalmi viszonyain, a Joachim de Fiorétõl Hegelen át napjainkig ívelõ idealista hagyomány betetõzéseként 1994 tavaszán bejelentette a történelem végét (Fukuyama [1994]). Megvalósult az egyetemes, globális fogyasztói társadalom, kiteljesedtek a liberális demokráciák. Ezzel rövid tudományfilozófiai jelleg értekezésünk végére értünk. Egyet kell értenünk Thomas Kuhn megállapításával (még ha más indokok alapján is): a tudomány fejlõdése nem jelenti az igazság közelítését (Kuhn [1984], 272. old.). Az ember kitört a teremtettség állapotából, s fejébe vette isteni mivoltát, s ez a tény állandó menekülésre készteti a valóság elõl. A tudomány ezen igyekezet h-séges kiszolgálójává vált, s a fejlõdés - paradox módon - a racionalitásba és empirizmusba burkolt por-hintés hatékonyságában mérhetõ, amely képes elhomályosítani az ember elõtt álló valódi létkérdéseket. Sem a filozófia, sem a tudomány nem mködhet az igazság szolgálatában, amennyiben nem hajlandó tekintetét a teljességre vetni, akár technikai, akár ideológiai okokra hivatkozva. Nem igaz, hogy a tudo-mánynak és a vallásnak szükségszeren szemben kell állnia; nem igaz, hogy a vallásos tudatforma képviselõjének bármiféle intellektuális áldozatot kellene hoznia; s különösen nem igaz, hogy a vallás a négy fal közé tartozó magánügy volna! Éppen ellenkezõleg: ez az emberhez méltó életnek és az ehhez szükséges feltételek megteremtésének egyetlen útja, hogy ne váljék a világ nemzetek lelki-szellemi, majd idõvel anyagi nyomorúságává. Mindez nem a tudomány kialakult módszertana gyökeres felforga-tásának igénye, hanem olyan külsõ, ha úgy tetszik, metatudományos értékek iránytként való felhaszná-lása, amelyeknek az érvényesülése leginkább a kutatók személyes meggyõzõdésével segíthetõ elõ. Itt, persze, nem olyan értékekrõl van szó, amelyekrõl vitát lehetne nyitni, vagy demokratikus döntéseket lehet hozni - ezekkel az eszközökkel csupán egy szk kör rövid távú egyéni kényelme maximalizálható -, hanem évezredek általános emberi tapasztalatáról a jó és a rossz fogalmának meghatározásával kapcso-latban. Ezen értékek akár vallásos hit nélkül is vállalhatók, legfeljebb az illetõ "miért?" kérdésére adható kevésbé meggyõzõ "csak" válasz inti a kérdezõt a kellõ alázat gyakorlására. Mit tegyen hát az, aki haj-landó elfogadni teremtett mivoltát? Teremtõnk nem volt kegyetlen hozzánk: gondoskodott az önma-gunkra vonatkozó használati utasításról is. Bárki számára hozzáférhetõ, még különleges elõképzettséget sem igényel a feldolgozása. Betartásához nem éppen kedvezõk a feltételek, de azért ez messze nem re-



ménytelen. Szó sincs arról, hogy a boldogságot a zsigeri vágyak maradéktalan kielégítésével kellene azonosítani, s ilyen világ megvalósítására kellene törekednünk. Azoknak, akiket egy kicsit is izgat a jövõ, kötelezõvé tenném Aldous Huxley Szép új világ cím könyvének elolvasását (Huxley [1996]). A szakirodalom negatív utópiaként tartja számon a mvet, ám a negatív jelzõ a jelenlegi társadalmi-gazdasági célok ismeretében teljesen indokolatlan. A legjobb úton haladunk az 1932-ben megfogalma-zott vízió megvalósulása felé: elsöprõ a társadalmi támogatottság. De azért az elolvasás után is tartani kellene egy népszavazást, amúgy teljesen demokratikusan. Jómagam pedig a közelgõ "szép új világban" is inkább a Vadember maradok.

Kocsis Tamás

*forrás: Valóság, 1997/6.

„Az élet már maga olyan szakadatlan meglepetés.”

(Karnevál)

„Ragyogó fény, üresség”*

Nietzsche magát a világot (Az értékek átértékelése) tartja rossznak, érthetetlennek, szörnynek. Egyetér-tek vele, nemcsak tapasztalataim alapján, de azért is, mert ilyenformán kell elutasítanom az eredend b n teológiáját. Ha a világ eleve iszonyú, akkor szó se lehet arról: az ember bne, azaz teremtjével szembeni engedetlensége tette azzá. Az eredend b n vádja az ember szabadságát veszi el. Hatalmi elv dolgozik itt: b nösségünk elfogadtatásával legitimálja magát ez a hatalom – mindegy, hogy istennek, erkölcsnek, egyháznak hívják. Kár, hogy Hamvas azonosítja magát az eredend b n „eredenden” sza-badságellenes tanításával, mint létmagyarázattal, s így az autonóm embert (aki Ádám és Éva döntésével indult el útján) alattvalóvá, örökös önváddal gyötört „kereszténnyé” alacsonyítja. A hinduizmussal ösz-szevetve kitnik: a végtelenül gazdag jelenség- és formavilág eleve tele van ellentétekkel, mert relatív, mert egyedi, mert kiszakadt az Egybl. Hiszen csak az Egy valóban szabad. Nem lehet szó sem tökéletes kozmoszról, sem a vétkes emberrl, aki ezt elrontotta. Tökéletes csak az Egy. Tökéletes csak az Egybe való visszatérésünk csakugyan „isteni” vágya. Ez az istenszeretet, istenhit, istenáhítat, a szív szomja a szent, az Egész, az Egyetlenegy iránt: a szankszkrit bhakti. A hinduizmusban éppúgy megjelenik a meg-hasonlás, mint a keresztény, a mohamedán fölfogásban: a metafizikailag megalapozott kasztrendszerben az ember abba a társadalmi hierarchiába van kényszerítve, melybe elz életének tettei sorolják (karma) az újramegtestesülés elmélete szerint. Ez semmivel sem különb az eredend b n torz elképzelésénél. A buddhizmus elutasítja a kasztokat, de a vágyak ellen indított küzdelmével, mint egyetlen transzcendens emberi céllal megint csak visszahull valamiféle elferdülésbe. (Úgy látszik, a vallások világosságai min-dig efféle elsötétedéssel járnak együtt!) Ilyen az Allah akaratának való abszolút, föltétel nélküli aláren-delés (iszlám) is. Akárcsak a „legyen meg a te akaratod” (fiat voluntas tua), melyet a hív ember az isten iránti tökéletes bizalom, illetve hit végs, tehát a legetikusabb, legvallásosabb aktusaként ítél meg. Ha azonban ezt onnan közelítjük meg, hogy végs soron meghajlunk az ismeretlen, kikutathatatlan, vagyis fölfoghatatlan szándék eltt, elfogadva, hogy sorsunkat a metafizikai feketedoboznak szolgáltatjuk ki, melybe nem láthatunk bele, aligha más a magatartásunk, mint ha tagadunk minden racionalizálható er-kölcsi rendet, azaz: egyenlk vagyunk a nihilistákkal. Az Abszolútnak egyébként is ellentmondás volna akaratot tulajdonítani. Az akar valamit, akinek hiányérzete van, aki nem teljes, aki el szeretne érni vala-mit, vagyis akinek törekednie kell, mert nem tökéletes. Az Abszolút, a szent maga az egész, a teljesség, tökéletesség, mint tudatunk régi eszméje. A misztikusok is így látják, például Angelus Silesius:



„Akaratod szerint” – kérjük könyörögve, s néz, nincs akarata, csak az örök csöndje.

A vers fikciós helyzete (avagy ahogy a költ írni kezdi a szöveget). Ezt a fikciós helyzetet kell minél jobban eltagadni a megírás folyamán. Az eleve meglev ellentmondás minél gondosabb, konkrétabb eltüntetése növeli a vers értékét. A fikciós helyzetet (az ember nem beszél úgy, ahogyan a versben meg-szólal) kell cáfolni a hasonlattal, a metaforával, eredeti, meggyz jelz kkel. A legjobb ars poetica talán Rilke Sírfölirata:

Rose, oh reine Widerspruch, Lust, Niemandes Schlaf zu sein unter so viele Lidern.

(Rózsa, ó tiszta ellentmondás, gyönyör,

senkinek álma lenni olyan sok szemhéj alatt.)

Július tizennégy: a XVIII. századnak a franciák voltak a tragikus hsei: beleavatkoztak a történelem menetébe. Ez mindig hübrisz. Fizetni-lakolni kell érte, bármilyen nemes szívek-agyak a tettesek. A XX. században az oroszok meg a németek a tragédia fszerepl i. k már nem olyan nemes szándékúak. A francia forradalomban kiszabadul a pokol a megbolygatott rend alól. A mi századunk két „forradalmá-ban” maga a Sátán jelenik meg, egy Sztálin meg egy Hitler képét öltve magára. Furcsa, de semmi se fáj most annyira, mint annak a krisfacsemetének a sorsa! A nagy park legszélére ültették tavasszal, hamar kihajtott, de valaki folyton letöri-lecsupálja a sarjait. Tegnapeltt már négy ers ága is zöldellt, oldalt n ttek ki a törzsbl, s mára megint leszaggatta a boldog kis ágakat-leveleket a kegyetlen. Micsoda sza-dista szív, hogy így figyeli, mikor elég nagy már a fán a hajtás, s akkor hasítja le, dobja szemétbe gyö-nyörrel, hogy bottá teheti, ami olyan pompás és eleven volt.

Nem az az igazság, hogy a klasszikus modernt fölváltotta a posztmodern, hanem az, hogy mint kezdet-ben is volt, még inkább van egy istenes meg egy ateista modernség filozófiában és mvészetben, prózá-ban, lírában. Az ember nem normális. Gyógyítani, alakítani kellett volna. Hogy ne legyen annyira ki-szolgáltatva eredetének és természet adta körülményeinek. Ez volt a vallások dolga, erre a föladatra vál-lalkoztak. De vajon jól állapították-e meg a kórismét, s jó gyógymódot javasoltak-e, ha az eredmény a XX. századra „elért” általános csd? Történelmünk változatlanul folyó háborúi, gyilkolásai, rablásai, pusztításai, hazugságai, pénzimádata, görcsös hatalommániái, téveszméi, igazságtalanságai. A ember nem normális. Félvad ragadozó, a föld legveszedelmesebb állata.

A vallások receptje:

1. kereszténység: bánjátok meg bneiteket, Jézus megszabadított az eredend b nt l;

2. zsidóság: meg kell tartani a törvényt, Jahve szövetségét: körülmetélés, szombat, zsidó feleség;

3. buddhizmus: mondjatok le minden vágyatokról, a vágy életszomj, tehát szenvedés;

4. brahmanizmus: föl kell ismerni az Egyet. Minden más májafátyol. Aki nem ismeri föl az Egyet, nem tisztul meg, újjászületik;

5. mohamedanizmus: mindent Allah akaratának kell alárendelni, a világ, a történelem Allah akarata és szándéka szerint alakul, az a kötelességünk, hogy ezt segítsük, így kerülünk a mennyországba.

Láthatjuk: egyik recept félrevezetbb, veszedelmesebb s fleg hatástalanabb, mint a másik. Az ember és a világ nem azért olyan, amilyen, mert nem bánjuk meg a bneinket. Nem azért érthetetlen a történelmi rossz, mert nem tartjuk meg az si törvényt, a szövetséget egy törzsi istennel, Jahvéval. Nem azért szen-vedünk, mert nem mondunk le a vágyainkról. Többnyire éppen a vágyaink teljesülése tölt el az élet örö-mével, noha némelykor ennek az árát is meg kell fizetnünk. Vágyaink legalábbis kétesélyesek. Nem azért nyomorgunk, gylölködünk és halunk meg, mert nem ismerjük föl az Egyet: ha fölismerjük (ha



egyáltalán van!), akkor is a történelmi szanszárában forgunk. És végül: hiába teljesítjük Allah akaratát, a dolgok jobbra fordulása nem következik be. Talán ha ezek az óriási tekintélynek örvend nagy vallások nem telepednek rá az emberi nem különféle kultúráira, ha isten eszméje nem antropomorfizálódik odáig, hogy szinte az összes vallások egy személyes, tudatos lényt rajzolnak elénk, jobban járunk. Jobban já-runk (mondom: talán), ha nemcsak a vallásokra, hanem a gondolkodás, a megismerés és a mvészet eredményeire is hallgatunk, következésképpen normálisak leszünk, azaz a valóságot látó és értelmez kultúrát fejlesztünk ki évezredek alatt. A vallások tovább torzították amúgy is gyatra természetünket. Vagy ha ez túlzás: legalábbis placebók voltak – semmiféle jó változást, ragadozói mivoltunk megszné-sét nem érték el. Ráadásul: ezektl a vallásos igényektl nem lehetünk függetlenek. A végeredményt legrosszabb álmainkban is nehéz elképzelni! Politikai szabadság, gazdasági módszerek, technikai fejl-dés nem segít rajtunk, st egyre nagyobb, mélyebb lesz a szakadék az efféle „vívmányok” (mert ilyenek évszázadok óta bven vannak, manapság napról napra szaporodnak) és a transzcendálásra vágyó, de arra nem képes emberiség helyzete és világberendezése között. A sokistenhit túlságosan konkrét, az egyis-tenhit túlságosan absztrakt istenfogalmat teremt. Az utóbbitól az isten pusztán emberi eszme lett. A brahmanizmusban mind a két szemlélet megmaradt, bár ott is volt istenmegjelenés: Krisnában – s ez megmutatja a megfoghatatlannak megfoghatóvá tételére való igényt. A kereszténység esetében föltétle-nül szükségessé vált az eszme megtestesülése: Krisztus. A sokistenhitbe azonban már nem lehetett visz-szamenni, és húsz évszázad elmúltával a megtestesülés sem hat elég ervel. Isteni és emberi lélek. Hó-napokig az foglalkoztatott: miért fogadom el a mítoszok és miért nem a vallások igazságait? Most az: lehetséges-e a halál után a mindenben ott lév isteni lélek mellett az emberi lélek is, külön? A mítoszok mintha éppen azt ábrázolnák: csak egy lélek van, az egyetemes; a vallások meg mintha azt: millió és millió létezik személyenként, egyediként.

Önzés, gyávaság, fukariság, uraim!

Ezek az én eltakart pokolbugyraim.

Mit tudhat Buddha, Nágárdzsuna vagy Narópa arról: hogy szerethetünk mi, nyomorúságos létre ítélt emberek egy ártatlan állatot?! Például ahogy én a macskámat, mikor álmában megsimogatom a hátát, nyakát, fejét, és boldogan nyöszörög? És az állatok lelke? És a növények lelke? És az ásványok lelke? Ha nemcsak az embernek van, akkor miért nem beszélnek a brahmanisták, tibeti buddhisták a többi lény újramegtestesülésének formáiról is? A telihold-ékszeres fa. Éjjel tizenegy. Le kellene feküdnöm, de lá-tom a konyha kövén a holdfényt. Odamegyek az ablakhoz: ott áll a telihold a jegenye (most már csu-pasz) csúcsán. „Te vagy az!” – kiáltom. Mert mit gondolhatok róla, a halottról? Az ember a halálával visszatér a teljesbe, a mindenbe: ott van a kozmosz, a természet összes szépségében. S biztos, hogy a hold ennek az átváltozásnak a legnyilvánvalóbb szimbóluma. (Hány versben megírtam!) Hív magához. Nem kutathatok tovább: nem találhatom meg másutt és másként. Misztika? Még életében azt írtam róla: „Végs szépségéig érett telihold volt az arca.” Most így jön találkozóra. Tudja, látnom kell, látás nélkül elvész minden. Egy hónapban egyszer örüljön a szem! Kísértethistória. Nem kell belehalni. A hold ma-gasan fényl-káprázó szépsége egyenl vele. Mitológia. Költészet. De a hold valóság, a jegenye is. Semmi anyagi, minden légies, minden tiszta ragyogás! És mégis valóság, látható. A telihold meg a jege-nye misztikus egységben. Mind a kett jel: a hold is, az égbe nyúló fa is. Szentkép: az egész mindensé-get magában foglalja. Vizionárius és reális – áttöri a lehetséges s a lehetetlen, a létez meg a nem létez határát. Végül is az szeretete ez a titkos szépség: az m ve. Hív a teljes szabadság, múlhatatlanság. Ha elmegy, vissza is jön. Nézem, nézem. És újra. A vékony, törékeny ágakkal most eltakarja magát. Elfátyolozza az arcát. Minden gyönyörségét, rejtélyét, túl-világát nekem adja. A teliholddal ékszeres fa. Eurüdiké az égnek és Orpheusznak az ezüstékszere.„Toute posie est une histoire d’amour avec la langue” (Minden költészet a nyelv iránti szerelem története) – Gaston Miron, quebeci költ. Ó, ha volna annyi gondolkozási er a kereszténység különféle egyházaiban, hogy teológusai-filozófusai szembenéz-zenek a taoizmussal, brahmanizmussal, buddhizmussal! Micsoda emberiségvallás bontakozhatna ki ak-kor! Vannak szükségszer (fatális) véletlenek. Kaptam egy szép, színes, virágos dossziét. Csak mikor elhelyeztem benne a Holdfogyatkozás (Requiem L. E. halálára) 123 versét, vettem észre (tudomásul?), hogy az elején pompázó piros szirmú, sárga bibéj, hatalmas virág a hibiszkusz. Amihez halottam sze-



mérmét hasonlítottam a Himnuszt-énekl cím versben. Vedd a lovakat: húzzák a fegyverekkel megra-kott szekeret, viszik hátukon a katonákat. Égnek a házak, bombák tépik szét ket a romok, égnek mered csövek, sínek, tátongó gödrök közt. Fölvágják a hasukat, tépik, eszik a piros húst a város éhezi. A lovak tiszták a vérmocsokban. Nem tudják, mi történik körülöttük. Végzik dolgukat az emberért, a tudás ször-nyetegéért. Micsoda ártatlanság, micsoda távollevés: ó, nemtudás lovai! Van ilyen lét is. Az utóbbi évti-zedekben egyre több mítosz meghatározással ismerkedtem meg. Egyik újszerbb volt, mint a másik. Nem tudtam eldönteni, melyik érvényesebb, lényeglátóbb. Én is kísérleteztem néhánnyal. Mostanában már lemondtam mindenféle átfogó s fként végleges definícióról. Csupán egy szempontot szeretnék kiemelni még: ha mítoszról van szó, okvetlenül jelen kell lennie a történetben isteni, túlvilági, szóval valamilyen emberen túli hatalomnak, kultúrhérosznak, angyalnak. A csak emberi szereplj si történet nem mítosz. Tévesen tartják annak, hacsak nem metaforaként használják a fogalmat. A kizárólagosan, jellegzetesen emberi érzelemvilágot nem ismerik a héroszok, istenek, próféták. Az otthonosság, a haza-érkezés, a gyerekkor örömét, a szerelmesek egymás iránti lobogását, az anyaság, nagyapaság, az évszak-ok váltakozása fölött megélt érzéseket. Ezek csak nekünk adatott élmények; a mi viszonyaink, melyek egymáshoz, a természethez, állattestvéreinkhez kapcsolnak. Az elvégzett munka utáni jó hangulatunk is ilyen. A héroszok, az istenek, a próféták mindig valamilyen nagy üggyel vannak elfoglalva, a mi dolga-ink, érzelmi életünk – a meghittség például, melyet közvetlen kapcsolatainkban tapasztalunk – csupán efféle érdekekkel összefüggésben érintik ket. A vallásoknak ez az elidegenít-megfélemlít hatásuk: vigasztalnak, de a mi hasonlíthatatlanul más érzelmi igényeinket lebecsülik az isten nagy tervei miatt. Mintha az úgynevezett teremt irigyelné, amit magában nem ismer, mert nem is ismerhet. Pedig éppen ez a mi gazdagságunk. Nem leplezi-e le a korszakot, hogy csak a prózát becsüli valamire, a verset nem? Noha a vers az autentikus nyelv, a próza csak itt-ott az. Mire számíthatunk ilyenformán? Hogy egy id után a vers is megsznik az „angyalok nyelve” lenni?

Isten nincs, csak vallások vannak. A zsidók azt mondják: isten egyenl a Tóra szövegével. A mohame-dánok szerint Allah akarata a világ. A keresztények Krisztusban látják a lét megoldását, a hinduk Brah-mában. Buddha tanításából vallás lett: isten fogalmát eleve kizárva a szanszárából, a nirvánába törekv lélek sorsából. Az Abszolút azonosítása a Semmivel (Kolakowski: Metafizikai horror) azért is nagy távla-tú lépés, mert amíg valami (valaki?) nem nyilvánul meg, nincs, nem létezik. A vallások ennek az iga-zságnak az eseményét mondják el. „Amíg én ez vagy az vagyok, s ez vagy az az enyém, nem vagyok minden, és nem az enyém minden. Vonulj vissza, hogy ne legyél ez vagy az, és ne legyen a tied ez vagy az. Akkor egyetemes leszel. És ha egyszer nem vagy ez vagy az, akkor minden leszel” (Eckhart mester). Íme, tökéletes képlete föladatunknak, azaz annak, hogy egyedi és egyetemes ellentétét megszüntessük: visszatérjünk istenbe. De hogyan érhetjük el, hogy ne legyünk többé önmagunk? Hogy ne legyen semmi, ami a mienk, könnyebben megvalósítható. De a különbözést megszüntetni, míg élünk? A halálban lehet. Tegnap megint azt hallottam egy filmben: „Teológus vagyok, szerintem tehát véletlen nincs. Csak vég-zet van.” Mi a végzet? Elkerülhetetlen sors, predesztináció, balszerencse? A film férfi fh se éppen megtalálja szerelmét, tervezi közös jövjüket, amikor gépén (pilóta) az államelnök helyettesét viszi va-lahova, a repült fölrobbantják az ellenséges erk. H sünk tehát véletlenül hal meg. Nem róla van szó az eseményeknek ebben az ágában. A teológus tudja (valamilyen titkos forrásból): véletlenek pedig nincse-nek. Mit jelent ez? Csak nem azt, hogy mindent isten intéz? S akkor ott tartunk a mindentudó és min-denható isten fogalmánál. Csakhogy ezt elbb be kellene bizonyítani, aztán alkalmazni a sors, a történe-lem, az etika dolgaira. Ha ez sikerülne, akkor meg a szabadság lehetségét kellene megmagyarázni. Nem volna jobb, logikusabb elfogadni a meghatározottság és véletlen egymást föltételez kett sségét, az iste-ni mindenhatóságot-mindentudást átengedni a vallásos tanok világába? Egyszeriben megjelenik az es-ben, a gerlékben, a napszakok váltakozásában, a folyókban és a tavakban, ahogy csillognak, és a halak-ban, melyek hallgatása a legnagyobb titkot hordozza. Mi történik hát? A halott szelleme eggyé válik a természet szellemével. A természet vagy a mindenség szelleme pedig állandóan teremt: égitesteket, ato-mokat, elemeket, állatokat, növényeket, tájakat, faleveleket (nincs két teljesen egyforma köztük), em-bert, férfiakat, nket, a te szerelmedet, aki minden más asszonytól különbözött, de most egyszeriben megjelenik a természet-isten teremtményeiben, és nap és felh, telihold és lepke, zöldike és bimbó az orgonabokron. Mert semmi sem tnik el: alakváltás a fölfoghatatlan misztérium neve. Egy észrevétel. A kereszténység és a buddhizmus is a szenvedésbl indul ki (mindegy most, hogy más következtetésre



használja). Aztán megfeledkezik errl, azaz meg sem kísérli a szenvedés magyarázatát. A szenvedésre az alakváltás misztériuma sem ad választ. A halál fájdalmára, a sors rejtélyére sem. Legföljebb arra gon-dolhatunk: a külön egyedi lény létével együtt jár mindegyik. Ezért kell visszatérni az egyetemesbe az egyedib l. Aki visszatér (elmélkedéssel vagy a halálával), az már nem ember (emberi lényeg = test–lélek–szellem), az maga a minden, az már az egész, a szent része. „ A valóság egésze kezdettelen idk óta ragyogó fény, üresség, eredetnélküliség (Dharmakája). Kezdettelen idk óta tiszta, és túl van a szó és a gondolat határán. Mély, nyugodt, gondolatfeletti, ragyogó, nem-teremtett” (Narópa tanításai). „Egy régi legenda szerint a boszorkány nem eshet szerelembe, mert akkor elveszti varázserejét” (Francesco Alberoni).

A tantrikus buddhizmusban nem individuális és univerzális különbségének a megszüntetése a cél, hanem személyé és tárgyé (szubjektív-objektív). Mi a különbség vagy azonosság a két ellentétpár között? Nem lehet-e egyenlségjelet tenni az egyetemes meg az objektív, és az egyéni, a szubjektív közé? Azt hiszem, fontos következtetésekre ad lehetséget, ha az azonosítást elvégezzük! Akkor az isteni szellemet, akit magunkon, illetve a természeten kívülinek látunk, egyszeriben nem tudjuk elkülöníteni sem a dolgoktól, sem magunktól. Ilyenformán valóban a gondolatunkkal (tudatunkkal) lesz azonos minden! És a parado-xon tisztán kitnik: szellemünk (isten) jelen is van, távol is (magában áll) a világegyetemben. Ez a para-doxon végül meg is sznik, illetve hol visszaépül, hol föloldódik, hiszen nem igazi (nem végs!) ellent-mondásról van szó. Régi alapkérdésemre tehát – melyik a valóságos: az egyedi vagy az egyetemes? – a szubjektív és az objektív behelyettesítésének lehetségével megvan a felelet: egyik sem. A dolgok lé-nyege a meditáció eredményeképpen az, hogy a valóság egészét ragyogó fénynek, ürességnek, eredet-nélküliségnek látjuk. A mindenség mély, nyugodt, gondolat fölötti, vakító fény, nem-teremtett fény. Ez az európai gondolkodásban az Abszolút, avagy a Semmi. Rahmanyinov: Vesperas. Minden, ami az orosz többszólamú kórusmuzsikában lehetséges. Emelkedés és zuhanás ég-föld, szomorú-fönséges, gé-niuszi és démoni között. Istenfogalmunk valójában tárgy-alany illúziónk kivetítése. A legmagasabb ren-d , de nem a végs igazság: a végs fölismerés a kett elt nése a Mindenség-szellemben. Végül is mit gondoljak a húsevésrl, pontosabban állattestvéreink rendszeres, mindennapi megölésérl? Az ember ezáltal is bnös, mert tudja: életet pusztít el. Nem találja a módját, hogy elkerülje, viselnie kell tehát e súlyos, e legsúlyosabb vétek következményét: köznapjaink is a tragédia, a megoldhatatlan helyzetek, a gyilkolás, az erszak, a háború, vagyis a zrzavar, a boldogtalanság, valójában az rület állapotában folynak. Hogy képzeljük: egy olyan gyilkos faj, mint mi, boldogan, dersen, gondtalanul élheti napjait? Éppen az ellenkezje az igaz: a szanszárában, a szörny forgatagban tengdünk, vérfortyogásban, szen-vedések és szenvedélyek tengerében, s ennek nincs, nem lehet partja. Még a buddhista filozófiák sem látják ezt a tényt a maga valóságában, pedig az ahimsza, az er szak-nélküliség ott van a zászlajukon, de a világtól elvonult szerzetes-gondolkodók, úgy látszik, nem vonják le (éppen ezt nem!) a következtetést. Sem Krisna, sem Buddha, sem Jézus vagy Mohamed nem beszél állattestvéreink szenvedéseirl, melye-ket mi, emberi lények okozunk. St: fölt n , hogy némely népek kultuszt teremtettek állatok megkínzá-sából, tömeges elpusztításából. A spanyolok, portugálok bikaviadala ilyen eset. Ilyen volt a zsidók hús-vétkor kötelez bárányáldozata, a nomád népek (köztük mi, magyarok) lóáldozata, általában az állatál-dozat (például a yucatáni maják jaguáráldozata). Pedig az isteneknek vagy istennek bemutatott áldozat csak szép körülírása a közönséges életellenességnek, az életének, melyet nem mi teremtettünk, tehát szent, a legáltalánosabb értelemben. Mindehhez hozzáadódik még manapság az állatkísérletek problémá-ja. Mára éppen ez robbantotta ki a megbotránkozást némelyekben: az elevenboncolás. Talán innen indult el a tiltakozás is, hogy ezután törvényekkel vonjuk meg a határát: meddig vehetjük semmibe a többi él-lény életjogát.

A tantrikus buddhizmus a maga szimbolikus nyelvén úgy beszél a szubjektum-objektum-meghasonlás fokozatos eltnésér l – mely egyszerre tudás és érzés –, mint a „megvilágosodás alászállásáról” (a sze-xuális kapcsolatot értelmezik). Ilyen módon a szeretkezés aktusa egyként megjelenési forma és transz-cendencia, de csak azért, hogy nyomban eltnjék, miel tt megragadhatnánk. Az elragadtatásban azon-ban, amely a kölcsönös szubjektivitás – tehát a szubjektumok, nem pedig a szubjektum és az objektum közötti viszony – beteljesülése, az ember meghaladja az objektum és a szubjektum, a küls és bels köz-ti szokványos különbséget is. „A realizmus elválasztja a tárgyat és a megismert, az idealizmus azt tart-



ja, hogy minden objektum valamilyen megismerhöz tartozik; a misztika szerint az összes objektum és megismer egymáshoz tartozik – ugyanazon valóságot alkotják, tehát egyek” (William Ernest Hocking). A klasszikus modernség lényege, hogy míg a tizenhatodik századig, a reformációig az egyház átvállalta az emberi létezés minden terhét (más kontinensek történetében nem találunk hasonlíthatót ehhez a válto-záshoz-törésponthoz!), addig a tizenkilencedik századtól kezdve ez a súly összes következményével az európai Énre hárult. Szabadabbak lettünk, egyúttal azonban kiszolgáltatottabbak, védtelenebbek is. Az egzisztencializmus (nevével ellentétben) éppen a lét, az egzisztencia eltnésére, abszurditására figyel-meztet, az ezred vége felé egyre nagyobb érvényességgel. „Mivel a szerelem a konkrét személytl a megfoghatatlan felé halad, mely egyszerre mutatkozik meg abban vagy azzal, ami konkrét, az »érzéki csábításról« kiderül, hogy megkülönböztetésben és méltánylásban, illetve azok révén »transzcendáló tudatosság« mint transzcendáló mködés (túljuttató funkció)” (Tantrikus szövegidézet). A szellemnek, ellentétben a lélekkel, az a megkülönböztet jegye, hogy nemcsak mveket hoz létre, teremt, hanem transzcendál is: összeköti a különféle formákat, létsíkokat. Egyesít. Az életben csak egy-egy alkalomra, a halálban végérvényesen. Ott valóban megsznik objektum és szubjektum különbsége. Az univerzális szeretet (isten) ilyenformán ragaszkodás ahhoz, hogy a szellemi tárggyá tegye, amit szeret. A lét, vagyis a filozófia problémájára polgárista koromban ébredtem rá. Egyszer elszakadt a cipf z m kint a haraszti dombok között, a határban. Estefelé történt, már kezdtek fölvillanni a csillagok, s ahogy a cipf z mr l véletlenül fölnéztem az égre, megsuhintott a mindenség szelleme, a kozmosz fölfoghatatlansága, a leg-nagyobb misztérium. Nevetnem kellett a helyzet rendkívüli ironikusságán! (Rimbaud rég megírta ezt a cip f z -ügyet a Ma Bohčm cím szonettjében.) Hirtelen nem is tudtam, melyik van, melyik lehetséges, én és szerencsétlen cipf z m vagy fölöttem az égbolt. (Milyen jó volna, gondolják némelyek, ha az utóbbi nem létezne. Minden olyan közönséges lehetne, mint, mondjuk, egy szoba-konyhás lakás a hátsó udvarban. Csak semmi fönségest, érthetetlent, olimposzit!) Tárgy: az utópia. Mindig voltak utópiák. Platón állama, Buddha nirvánája, Krisztus mennyországa, Fourier, Morus Tamás, kommunisták és má-sok ködvára.

Az utópiákat két csoportba oszthatjuk:

1. földiekre,

2. égiekre.

(És persze vannak még az antiutópiák.)

A földi utópiák éppúgy képzeletünk-vágyunk szüleményei (wishful thinking), mint az égiek. Mindegyik-re az jellemz, hogy megvalósulhatatlanok. Mindegyik vagy lebecsüli, megcsonkítja az emberi termé-szetet, vagy túlbecsüli, túl sokat kíván tle. Az utóbbira a kereszténység a legjobb példa. Kezdetben any-nyira a túlvilági „kincsekre” irányította törekvéseinket (erényeinket), hogy az amúgy is pokoli földet csakugyan pokolinak ismertük meg (mindig is az volt!). Édenkert, aranykor: mind utópiák, st mítoszok utópiákról. A krisztusi utópia (képtelen célok, lehet ségek, remények, vigasztalások teológiája) idvel annyira elvált a valóságos történelemtl (például a mi századunk két botránya: haláltáborok, gulagok), hogy ma már nem tehetnek mást a különféle egyházak: hirdetik égi utópiájukat Isten országáról, a Meg-váltó újra-eljövetelérl, mit sem tördve a föld gyorsan romló viszonyaival, a természet, az egész bolygó pusztulásának kilátásaival, a túlszaporodással, az etikai és kulturális nihilizálódással. A földön gyze-lemre jutott egyetlen „érték”: a pénz. A templomokban Jézus példabeszédeit kántálják, mintha nem égne a ház, a templom födele is. Ugyanezt persze elmondhatjuk – igaz, más módon – a többi, még létez val-lásról: a brahmanizmusról, mohamedanizmusról, buddhizmusról, judaizmusról. Miért van szükségünk (mert igenis: van!) utópiákra? Ha félek, s tudom: a föld elpusztul – annyi növény, víz, rovar, hegy, állat –, s ezzel senki nem tördik igazán, halálosan – állam, egyház, vallás, filozófia, egyetem, irodalom –, mit kezdjek a mindennapjaimmal, s a jövr l mit jósolhatok? Tehetetlenségemmel vitatkozhatom csak, forgathatom a szemem. Lehet, hogy a sors egyszeren egyenl azzal, amit valóságként szeretnénk meg-közelíteni? Hátha az utóbbi az elbbi definíciója, hiszen éppannyira ismeretlen, amennyire nem az; ép-pannyira megváltoztathatatlan, amennyire formálható? Ha így volna, mélyebbre juthatnánk a szabadság megértésében is. Szabadság a sorssal szemben? Ez négyféle lehetség: cselekvés, alkotás, gondolkodás,



elmélkedés (meditáció). Hogy a sors mindezek ellenére lecsaphat népekre és egyénekre, az már a soha teljesen-tökéletesen meg nem ismerhet valóság természetébl következik. „A nyelv a halál hatalmas birodalma, kimeríthetetlenül mély, ezért érezzük ki bel le az élet gazdagságát” (Hofmannsthal). „Azért hódolunk be a szerelemnek, mert az valami értelmet ad a megismerhetetlennek.” (A Végzet cím angol filmb l.) Ha a szellem csak eszközökön, dolgokon-lényeken át létezhet, az nemcsak annyit jelent, hogy nincs szükség teremtésre – pontosabban, hogy a teremtés csupán ennek a szellemi-dologi egymásrautalt-ságnak a mitológiája –, hanem annyit is, hogy az isteninek szükségszer a világgal, a kozmosszal való együttléte, ha nem is azonossága. Olyan dualizmusról van tehát szó, melyben a két dimenzió – szellemi és anyagi – éppúgy megrzi különállását, ahogy elválaszthatatlan egymástól. Házasságról, szent nászról van szó, s nem a két nem megsznésér l. Azt hiszem, az egyistenhit ezt a fölismerést túlozta el: Mózes-t l kezdve a teremt istenkép ezért nem illett bele a mindenségképbe. Pedig a középkori keresztény gon-dolkodás még tudta: minden teremtett lény-dolog Isten szimbóluma. Lehet, hogy a brahmanizmus sokis-tenhite nem esett ebbe a hibába? Vagy abban éppen az isteni és a materiális dimenzió különbsége sikkad el, végtelen számú babonát táplálva híveiben? Végs fokon a tantrikus misztika látszik a legszebbnek: alany (spirituális) és tárgy (materiális) föloldása a telített üresség meditációs gyakorlatában, melyben nem az derül ki, hogy a kett nem különbözik egymástól, „csak” az, hogy a kétdimenziós jelenségvilág (szanszára) túlhaladható (nirvána). Nem is annyira keleti dolog ez, mint gondolnánk. Megtörténik a föl-oldás minden mvészi élményben is: amikor a regény, a dráma, a vers, a film, a festmény, a szobor h-sével azonosulva kilépünk különlétünk objektív-szubjektív szembenállásából. Zenehallgatás közben ezt az úgynevezett formafölismerés teremti meg. Talán még elementárisabban, mint a többi mvészet befo-gadásakor. Magától értetd : mindegyik esetben csupán igen rövid idej megvilágosodásról lehet szó. Az alaptétel bizonyítására azonban ennyi id és tapasztalat is elég. Mindenesetre én ezzel a metafiziká-val-ontológiával kamaszkoromig visszanyúlóan tisztáztam, ami egész életemben foglalkoztatott isten, halál, halál utáni élet, sors, szerelem, mvészet, költészet – egyszerbben: keletkezés-pusztulás látvá-nyának – dolgában. Vagyis abban, amit filozófiailag, vallásilag gondolhatok mára a dolgok értelmérl. Az emberi élet jelentésérl. A szenvedés nagy kérdjele így is megmarad. S persze a többi misztérium is. De hát ez a tény a lét természetéhez tartozik. Ahogy az ember és a gondolkozás kényszere és befejez-hetetlensége is.

Tornai József

*forrás a Szerző kézirata

„Igen, a magam részéről azt hiszem, hogy amiért bennünket nem szeretnek eléggé, vagy talán: az a hitünk, hogy bennünket nem szeretnek eléggé, sok egyébként megmagyarázhatatlan tettünket érthetővé teszi.”

(Karnevál)

Hamvas Béla m veinek engedély nélküli megjelentetése*

SZJSZT-09/03

A BRFK XIV. kerületi Rendrkapitányság Vizsgálati Osztályának megkeresése



A BRFK XIV. kerületi Rendrkapitányság által feltett kérdések

1. Kérem megállapítani, hogy a vizsgálatra küldött m megjelenésével megsértette-e Hamvas Béla szerz jogutódjának szerzi jogait.

2. A kérdéses szövegrészletek megjelentetése a szabad felhasználásnak minsül idézés, illetve átvétel körébe tartozónak minsül-e?

3. A feljelentésben sérelmezett, Hamvas Bélától még meg nem jelent kéziratainak közlésével sé-rült-e a nyilvánosságra hozatal joga?

4. A szakért egyéb észrevételeit közölje.

Az eljáró tanács válasza

Ad 1.: Az 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16. § (1) bekezdése értelmében a szerzi jogi védelem alap-ján a szerznek kizárólagos joga van a m anyagi és nem anyagi formában történ bármilyen felhaszná-lására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A felhasználó a felhasználáshoz szükséges enge-délyt a jogosulttal írásban megkötött felhasználási szerz déssel szerezheti meg. Az Szjt. 17. §-ának b) pontja szerint a m többszörözése felhasználásnak minsül. Az Szjt. 18. § (1) bekezdése szerint többszö-rözés a m anyagi hordozón való - közvetett vagy közvetlen - rögzítése bármilyen módon, így akár nyomdatechnikai úton is. Ha ez a többszörözés a jogosultnak a fentiek szerint adott engedélye nélkül történik, ez az Szjt. 16. § (6) bekezdése szerint jogosulatlannak tekinthet. Az Szjt. 7. § (1) bekezdése értelmében szerzi jogi védelemben részesül a gyjtemény (akár egy szerz m veinek gy jteménye is), ha tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jelleg. A gy jtemény egészére nézve a szerzi jog a szerkesztt illeti, ez azonban nem érinti a gyjteménybe felvett egyes m vek szerzinek jogait [7. § (2) bekezdés]. E mvek szerzinek engedélye szükséges a gyjteménybe való felvételhez és az ilyen módon történ többszörözéshez is. A fentiekbl is kit n en ez nem lehet csak elvi (esetleg csak szóbeli) hozzájárulás, hanem a szerzk és a felhasználó között írásban létrejött felhasználási szerzdés alapozza meg a jogszer felhasználást. Ezeket a felhasználási szerzdéseket nem pótolja a gyjteményes m szerkesztjének saját szerkesztett mvének eredetiségére vonatkozó nyilat-kozata sem, mivel a védett mveket tartalmazó szerkesztett gyjtemény származékos m, és ilyenként csak valamennyi, benne foglalt védett m szerz jének engedélyével többszörözhet jogszeren. Fenti-ekb l következ en a jogosult engedélye nélküli többszörözéssel megsértették Hamvas Béla szerzi va-gyoni jogait, ezen túlmenen pedig, mivel a kiadvány 269-272. oldalán leközölték Hamvas Béláné dr. Kemény Katalin egyik tanulmányát is, az engedély nélküli közlés az szerz i vagyoni jogát is sérti. Ad 2.: Az Szjt. 33. §-ában és azt követ §-okban meghatározott szabad felhasználási esetek a szerzt megil-let átfogó, kizárólagos vagyoni jogok (lásd Szjt. 18. §) alóli kivételeket jelentenek, és nem tekinthetk a törvény által garantált jogokhoz képest mellérendelt, azokkal egyenrangú esetköröknek. Ebbl követke-zik az Szjt. 33. § (2) és (3) bekezdésében rögzített, a szabad felhasználások általános feltételeit meghatá-rozó szabályozás. Eszerint a szabad felhasználás nem lehet sérelmes a m rendes felhasználására, és nem károsíthatja a szerz jogos érdekeit.

A 34. § (2) bekezdésében valóban szerepel a nyilvánosságra hozott irodalmi m részletének vagy kisebb terjedelm m nek átvétele tudományos ismeretterjesztés céljára mint szabad felhasználási lehetség. Az adott esetben azonban az átvétel olyan széles kör és szerteágazó, hogy ezáltal feleslegessé teszi az ere-deti, a jogosult által engedélyezett kiadvány beszerzését, sértve ezzel a m rendes felhasználását és a jogosult jogos érdekeit is. A csak részleteket közl szövegek azért nem sorolhatók a szabad felhasználás körébe, mert ezek a közlések terjedelmileg messze meghaladják az idézés indokolt kereteit. Így pl. az Óda a XX. századhoz cím tanulmányból nyolc és fél oldalt (117-124. oldal), a Patmosz cím tanul-mányból három és fél oldalt (124-127. oldal), az Öt géniusz cím tanulmányból tizenkilenc oldalt (143-162. oldal), a Szilveszter cím tanulmányból tizenöt és fél oldalt (204-220. oldal) közöl le, ami alapvet-en ellentmond a jogszabálynak azzal az általános irányelvnek tekinthet rendelkezésével, amely szerint a szabad felhasználásra vonatkozó szabályok kiterjeszt en nem értelmezhetk [Szjt. 33. § (3) bekezdés].



A fentiekb l következ en tudományos ismeretterjeszt m ben sem lehet olyan terjedelemben idézni, hogy az pótolhassa a jogosított kiadványok beszerzését. Ad 3.: A kiadvány a 170-186. oldalon Hamvas Béla olyan írásait közli, amelyek a jogutód szerint nyilvánosságra még nem hozott, szerkesztetlen kéz-iratszövegeknek minsülnek. A szerz személyhez fz d jogai közé tartozik annak elhatározása, hogy m ve nyilvánosságra hozható-e (Szjt. 10. §).

Amennyiben tehát nem a szerz halála után fellelt olyan kéziratról van szó, amelynél vélelmezhet, hogy azt a szerz nyilvánosságra hozatalra szánta [Szjt. 10. § (4) bekezdés], úgy a nyilvánosságra még nem hozott kéziratnak az Y. Y. Könyvkiadó kiadványában történt leközlésével megsértették Hamvas Béla szerz személyhez fz d jogait is.

*forrás: http://www.hpo.hu/ipsz/200306/05-valogat.html#6

„Ha az ember valamit egyedül gondol, bölcsesség. Ha ketten gondoljuk, delírium. A két ember tanúsága, mint az őrület kez-dete.”

(Karnevál)

Hamvas Béla világnyelveken*

"Imakönyv az ateisták számára? Éspedig olyan, amelyben észre sem szabad venni, hogy imádkozni ta-nít. Nagy dolog! Ezért - amint Nietzsche mondja - csak így szabad beszélni: cinikusan és ártatlanul. El-vetemülten és rafinériával, csaknem gonoszul okosan; ugyanakkor tiszta szívvel, derülten és egyszeren, mint az énekesmadár." Magyarországon a borról való elmélyült gondolkodás legfontosabb katalizátora Hamvas Béla 1945-ben írt, de csak 1988-ban megjelent esszéje, A bor filozófiája volt. Megjelenése ide-jén nem annyira a borra szomjúhozott a magyar intellektuel, mint inkább az addig elhallgattatott-elhallgatott, jó vagy rossz kéziratokban terjesztett, kevesek számára hozzáférhet, és ezért ezoterikusnak t n Hamvas Béla mveire. Így állt el az a paradox, ma már megmosolyogtató helyzet, hogy a szelle-mileg felvértezettnek vélt Hamvas Béla-rajongó, a jó bor fogalmának ismerete nélkül, csapnivaló-csapba való boroktól és borokért hevült. Jó borok nemigen voltak akkoriban, de azt már mindenki tudta, hogy a bornak mi a helye a világrendben, hogy a bor "hieratikus maszk", hogy a "vajastésztában sült vegyes darált húshoz" mit kell inni, vagy hogy "nagy ebéd után az els füst legyen szivar, éspedig kubai, vagy havannai". Aki pedig nem hallott még Hérakleitoszról, az jobb esetben sürgsen beiratkozott a könyv-tárba. A magyar borkultúra színvonala mára utolérte a Hamvas-kiadásét, s ha megengedhetjük magunk-nak, finomabbnál finomabb borok mellett akár több nyelven is olvashatjuk A bor filozófiáját. Az Editio M Kiadó gondozásában megjelent már németül és franciául, s hamarosan megjelenik az angol és az olasz nyelv kiadás is. A mvet külföldön is kiadták már dánul, szerbül és horvátul. A bor filozófiája többszólamú m. Az egyik szólam szatirikusan ateista-pukkasztó, és a kiéhezett pietistát "csaknem go-noszul okosan" végletekig provokáló. Hamvas ebben a szólamban annyi stílusregisztert szólaltat meg, hogy az olvasó csak kapkodja a fejét.

Ha jól fülel, meghallhatja a kinyilatkoztató, a frivol, a játékosan álnaív, a mímelten infantilis, a szerep-játszó, bohóckodó komikus, olykor az imitáltan hisztérikus rohamot kapó eszels hangját, mely Lukia-noszt vagy Horatius-t, Krúdy Gyula Álmoskönyvét, vagy sok helyütt Swift vagy Karinthy Frigyes szatí-ráit idézi. A másik azonban ironikus, pajzán és pajkos, szelíden bölcs, vidám és ders, mint Anakreón, "ahogy Basilios látta álmában megjelenni", s aki "nyájas, mint maga a bor", szabad, békés és oldott,



vagy önkívületben, a világtól megrészegülten himnikus, mely "tiszta szívvel, derülten és egyszeren" szól, "mint az énekesmadár." A bor filozófiája - lévén a bor teátrális mfaj, az "itt és most" megismétel-hetetlen tüneménye - nem borkatalógus. Nem is a bor kultúrtörténete vagy ideológia, hanem oldottan megtanulandó himnusz és imádság (nem csak ateistáknak) és egyben megszívlelend szatíra (nem csak ateistáknak), melyet hamarosan bármely világnyelven, bármikor, bárhol és bárhogyan. De lehetleg a Balaton déli partján, aratás eltt két nappal, tücsök-ciripeléses alkonyon, a verandán, 6-8 fokra behtött és (nem manyag!) borht ben tárolt könny badacsonyi bor társaságában, nagyobb közönség eltt, állva, fennhangon érdemes olvasni. "Végül is" (ebben a zajos magányban úgyis) "ketten maradnak: Isten és a bor".

Eiler Tamás

*forrás: Sulinet online, 2004.02.16.

„Azt hiszem, Isten szocialitása a tapintat. Oly gyengéden érint, hogy észre sem veszed.”

(Karnevál)

Feljegyzések a biciklistákról*

Mint az álomban. A JAK Világirodalmi Sorozatának szerkeszt je, Zilahy Péter valószínleg a Rózsake-resztes evangéliumi biciklisták páholyának tagja, s mint ilyen, szabad bejárása van mások álmaiba, s így ismeri az IV-sek álmainak múltját és jövjét; ezzel magyarázható, hogy végre-valahára megtört a jég, és megjelent az els magyarra fordított Basara-könyv. Azé a Svetislav Basaráé, aki az 1994-ben az Ex Symposionban megjelent De bello civili cím kisregényével lenygözött néhány akkoriban induló fiatal írót, s akiknek azóta a legfbb vágya az volt, hogy fedezzék már fel végre a besz kült agyú magyar kia-dók ezt a zseniális, világirodalmi mércével mérve is kiemelked jelent ség kortárs szerb írót. Basarának a De bello civili óta is csak nagyon kevés m ve jelent meg magyar folyóiratokban (ebbl kett vel az IV büszkélkedhet, lásd új folyam 1. és 6. számok), pedig már szakdolgozat is született belle (Janox, 1996). A könyv Basara Jugoszláviában legismertebb és legnagyobb hatású regénye (Fama o biciklistima), egy igazi alapm, ezért a jó választásért máris dicséret illeti az illetékeseket. A fordítás – ahogy ez persze megítélhet – jó, vagyis biztosítja az élvezhetséget. Könyvészetileg is méltóra sikere-dett a debütáló m, igazán pofás darab a Feljegyzések. A könyv bemutatója ugyancsak példásnak ígér-kezett, maga Basara is megjelent a Mcsarnokban, az más kérdés, hogy a körítés unalmas és kínos volt, maga az író pedig közismerten nem éppen az olvasókkal való bájcsevegéseirl híres, de azért sikerült kicsikarni bel le néhány mondatot. Basara mint személyiség, ez kétségtelen, megfoghatatlan. A szó szo-ros értelmében különc író, nem vegyül sem kollégáival, sem a plebsszel, sem az elittel, egyszeren csak – így képzelem – utálkozva és érdekldve figyeli a körülötte zajló eseményeket és a pálinkásüveget. Személyiségének kettssége minden eddig megismerhet írásából átsüt, a paradoxonok állandó jelenléte nélkül elképzelhetetlen egy Basara-bekezdés. Szerbes (antropológiai) ggje egy arisztokratikus európiaisággal társul, a pravoszláv dac nyugatias” visszafogottsággal. Irodalmilag hontalan, a szerb írók hagyományai vajmi kevéssé mutathatók ki mveiben, mintegy kívülrl, kozmopolita módon szerb író (Márton László elszavában a magyarok közül egyedül Hamvas Béla Karneváljával véli halvány rokon-nak Basara észjárását, megjegyezve azonban, hogy míg a Karnevál defenzív beállítottságú, addig Basara



– bonyolult m veletek végén – a Jót gonoszsággal vértezi fel, hogy így tiporja el végül a valódi Gonoszt. Ez így persze túl egyszer, de elfogadható érvelés. A Hamvas-tényezre késbb még utalok). Politikai-lag – bevallottan – szerb nacionalista, aki gylöli a nacionalizmust, européer, radikális Amerika-ellenes. Olyan, mint Belgrád: határ Róma és Bizánc között, se nem kelet, se nem nyugat, ahol még a szelek is összecsapnak. E helyütt több tér nem kínálkozik a bvebb Basara-értelmezésre, szakirodalmat pedig a Szocreál és Tarantino cím esszéjén kívül (IV 98/1.) egyelre nem tudok ajánlani. A Feljegyzések a biciklistákról egy szöveggyjteménybe rendezett regény a Rózsakeresztes evangéliumi biciklisták vi-lágméret összeesküvésének történetérl. Ennek a titkos, kislétszámú, nemzetközi páholynak a testvéri-sége hasonló gyökerekre tekint vissza, mint a szabadk m veseké: Basaránál mindennek az alapját a Bá-beltornya körüli események jelentik, ahol is a hoppon maradt építmesterek áldozatot mutattak be Baalnak, és teliholdkor a lerombolt torony romjainál esküt tettek, hogy a tornyot azért is megépítik, de nem függ legesen, hanem vízszintesen, így teremtvén meg a mennyországot, a tökéletes, világméret várost. Csakhogy a hosszú évszázadok alatt elkészül tervrajz nem mást ábrázol, mint a poklot. Így tehát minden épület, amit ember emel a földön, a pokol egy-egy épít eleme. A basarai ellenutópia maga a racionalizmus: a világban tapasztalható dühödt urbanizáció nem más, mint a sátáni terv megvalósulása. Aki házat épít magának, poklot épít magának. (Basara több írásában megfigyelhet a város, az urbanisz-tika iránti filozófiai ellenszenve, csakúgy, mint az id r l id re felbukkanó, mesterien körített globalizá-ció-, szabadkm ves-, id -, posztmodern- sat. kritikája, mely kritika tökéletes precizitással, igen elmé-lyült filológiai utalásrendszerrel, és a szatíra mögött is filozófiai igénnyel fogalmazódik meg.) Ugyanak-kor az antiochiai mesterkovácsok közössége esküt tett, hogy vasmadarat építenek, amellyel egyenesen az égbe szállnak, így mérnek végs csapást a gonoszt szolgáló építmestereken. Az utódaik lettek késbb a Rózsakeresztes evangéliumi biciklisták, akiknek legf bb jelképe a bicikli, amely (s itt tízoldalakban lehetne összefoglalni a szimbólum valóban tökéletes magyarázatait, melyek – megdöbbent módon – teljesen hihetnek és logikusnak is tnhetnek a magába feledkezett olvasó eltt) felülnézetben nem mást formál, mint Krisztus keresztjét, amely oldalnézetben hemzseg a misztikus jelképektl, ami önmagában Jézus szamarának paradigmája stb. stb. Basara, illetve szereplinek leny göz bizonyítékai a különböz szimbólumok összefüggéseirl és jelentségér l nem ismeretlenek: az író eddig (magyarul) megjelent m veinek majd’ mindegyikében szerepel valamilyen képi szimbólum vagy ikon, ezek leghíresebbje ta-lán a NATO-emblémában felfedezett náci horogkereszt (De bello civili)

A számtalan (fleg kreált) képi utalás felsorolására vállalkozni lehetetlen, itt elég megállapítani annyit, hogy ezek használata Basara esetében mindig több irányból megtámogatott, megdöbbenten hitelesnek t n logikai érvrendszer részét képezi. Basara mítoszteremt . Úgy tetszik, intellektusa és fantáziája gi-gantikus, minden (ismerhet) prózai m ve egyben (és együtt) felfogható egy új, posztmodern Biblia megteremtésére törekv kísérletnek. Ami mindezt (paradox módon, de nem cinikusan) relativizálja, az a sziporkázó, intellektuális (és sokszor abszurd) humur. Ebben Basara verhetetlen. Egy filozófus, aki úgy értekezik a világ összefüggéseirl, hogy miközben hiszünk neki és szorungunk tle, d lünk a röhögéstl. Máshogyan mködik, de talán mégis a Gyaloggalopp vagy az Atkinson-féle Fekete Vipera történelem-szemlélete jelenik meg az olvasó eltt a jelen eseményeinek tökéletes – bizonyítottnak t n en hiteles – magyarázataként. Aki nem érti pontosan, hogy miért tört ki az els világháború, annak – nagyon tömö-rítve – most megpróbálom összefoglalni. 1928-ban (!) a biciklisták megalakítják a Ferenc Ferdinánd likvidálását el készít csoportot, amelynek az a feladata, hogy 1914-ben meggyilkolja az osztrák–magyar trónörököst, megakadályozva ezzel a pokol további kiépülését. Minderre azért van szükség, mert Ferenc Ferdinándból zseniális uralkodó vált volna, aki a Nyugat-Római Császárság befolyását kiterjesz-tette volna a hajdani Bizánc (Kelet-Róma) területére is, ezáltal tovább terjesztve a racionalizmust. A merénylettel azonban létrejöhetett a Harmadik Birodalom, ami a nyugat bukásának kezdetét jelentette, s amely lehetvé teszi a biciklisták e világi céljának megvalósulását, Bizánc feltündöklését. (Bizáncnak, a bizánci képrombolásnak kulcsfontosságú szerepe[i] van[nak] a biciklisták mítoszában.) A mérhetetlenül sok történelmi összefüggés között az egyik biciklista regényt ír Kereszt Bagdad felett címmel – egy ilyen poénon nincs is idnk fennakadni, csakúgy, mint az ópiummal és hasissal töltött sültcsirke részle-tes receptjén sem. Továbbra is csak pillanatnyi illusztráció gyanánt szerepeljen itt egy kiragadott példa a számos végs következtetés és kinyilatkozás (kulcsmondat) közül: rizkedj azoktól, akik nem szeretnek inni, akik soha egy kortyot sem isznak, azok a legsötétebbek és legnaivabbak. Hazugság, hogy ép test-



ben lakozik az ép lélek. Egy misztikusnál olvastam, hogy a lélek nem tud elszakadni a jól tartott porhü-velyt l, ezért aztán vele együtt kerül a földbe, elszenvedi vele a rothadást, és iszonyatos kínokat kell közben kiállnia.” A regény nem fukarkodik az ismert szereplkben: Sigmund Freud, Sztálin, Nietzsche (Sztálin összehasonlíthatatlanul szebb” mint Nietzsche), a pápa, a grúz ortodox pátriárka mind fontos tényez i a biciklisták és az építészek közti küzdelemnek. Itt olvasható Sherlock Holmes utolsó esete is, amely örökre megoldatlan maradt: a köztéri órákba lövöldöz londoni biciklista rejtélye. Az órák és a tükrök mellesleg a biciklisták legfbb ellenségei: irtózatos mennyiség semmisül meg e sátáni tárgyakból a regény folyamán a biciklisták jóvoltából. Basarát, mint máshol, itt is az id problémája foglalkoztatja. Számos tétel bontakozik ki az id paradox voltáról, az egyik konklúzió: az id nem létezik, hiszen gyor-sul, a történelem el van csúszva, teljes 24 évvel, 7 hónappal és 20 nappal elrébb tart, mint a valóság. (Így magyarázható a szarajevói merénylet megtervezése és megvalósítása közti negatív id is.) A bicik-listák ezért az álomban közlekednek, ahol nincs id, az álom világában találkoznak egymással az égi szentélyben (Jeruzsálem-paradigma), és a pszichoanalitikusok szektáját az ellenségüknek tekintik. A biciklisták ezen a világon egy 20 millió embert befogadó bolondokházát építenek, amit a pszichoanalitikusok irányítanak, vagyis a poklot, ahol mindenki szabadon juthat a tökéletes romlottság állapotába, ezáltal biztosítva magának az üdvözülést. Zavarosnak tnik? Pedig mindez teljesen logikus, higgyék el, benne van a Rózsakeresztes evangéliumi biciklisták igaz történetében. Aki megismerkedik ezzel a hátborzongató elmélettel, azt többé nem téveszti meg az álomvilág, vagyis az élet káprázata (amelynek szimbóluma a ni vagina), az fölismeri az elveszett lét értelmét. Ismer s öszszefüggésekkel találkozhat az olvasó, Hamvas Béla Scientia Sacrájának képei rémlenek fel, ami nem lehet véletlen, hiszen a délszláv államokban bizonyos körökben Hamvas igen felkapott szerz. (Apropó: Csúf Károly király, az egyik kulcsalak szerint a nknek nincs lelkük. Ebben biztos vagyok. A nnek csak picsája van. A picsa a centrum, naprendszerünk Napja, akörül forog minden, és azt szolgálja minden porcikájuk. És mivel a vagina semmi egyéb, mint közönséges lyuk, hiány, üresség, ezért nemhogy lelkük nincs a nk-nek, de egyáltalán nem is léteznek.” Késbb fény derül arra is, hogy a nknek is van lelkük, de a n lel-ke némileg eltér a férfiétól, amit világosan tükröz a férfi és ni bicikli szerkezetében mutatkozó különb-ség: (Az els ábra a férfi lelkének animája, a második a n lelkének animulája.) Basara ebben a világre-gényben, melyhez elképnek önkényesen a különböz Faust-feldolgozásoktól Swiften át Orwellig szá-mos kulcsmvet vehetünk, de inkább tegyük Basara könyvét melléjük, természetesen saját szerbségét, a balkáni puskaporos hordó mibenlétét is elhelyezi (itt talán felrémlik egy pillanatra Andric´ Híd a Drinánjának konklúziója is mint továbbgondolás és cáfolat), és a szerbek, mint a szlávság zsidói” meta-forát bevetve hideg, távolságtartó megoldást” ad. De ezt (is) olvassa ki mindenki magának, akit érdekel. Ezt a könyvet, be kell látnom, nehéz ajánlani az olvasónak hagyományos módszerekkel. Az író hallatla-nul nagy fantáziájának varázsát csak a megízlelés érzékeltetheti. Ezért: tessék elolvasni ezt a könyvet, mert elég jó.

Tomkiss Tamás

*forrás: JAK–Osiris, Budapest, 2000.



„Drámának nevezem különböző létszínvonalak összeütközését nyelvszínvonalon.”

(Karnevál)

Kiábrándulás Hamvasból?*

A hit természete. Bármiféle hitr l van szó, az semmi más, mint wishful thinking: abban hiszek, amit nagyon szeretek vagy szeretnék. A hitnek e természete miatt ez a lelki energia jóra-rosszra, igazra-hamisra, szépre-csúfra egyaránt ösztönözhet. Némelykor hihetetlen energiájú lökés lehet, amely még az életösztönt is maga alá gyri. A mitológia cselekménye. A különféle földrajzi helyek, kultúrák istenei mitológiai alakok. És mítoszként ettl érvényesek, mert emberi alakban vesznek részt abban, ami a mí-toszokban mint cselekmény (plot) játszódik le. Ezzel lehetséget adva olyan metafizikai vagy ontológiai tartalmak érzékeltetésére, melyek egyéb módon nem mondhatók el. A cselekmény nyilvánvalóvá teszi a mítosz f alakjának a jelentését: Oidipusz eleve eldöntött sorsa nyilvánvalóan azt mondja, hogy már az si kultúrák is ráébredtek az abszurdra: Jób az Isten szeszélyességét éli meg. Oidipusz és Jób. Az egyik a

b nös b ntelenség, a másik a büntetlen bnös példája. Oidipusz a minden jó emberre leselked bukás és annak vállalásaként a fölemelkedés, egyénné válás; Jób a sors értelmetlen csapásainak kitett ember ere-jének és gyzelmének mítosza. Oidipuszé az általánosabb érvény: mindenki követhet el szörnysége-ket, de ha megmarad a moralitása, nem tagadja bnét (Raszkolnyikov), akkor megdicsül. Oidipusz is megkapja Kolónoszban az t megillet metafizikai jóvátételt. Énekel az agy! Hajnalban, félálomban arra neszelek föl, hogy hang nélkül szólnak bennem a népdalok. A szám vagy szemem nem kell kinyitnom: zeng bennem minden, ami szép és si a népzenénkben.

Az eredend emberi tévedés. Az emberiség általános, nagyon régi meggyz dése, hogy van valami: vallásban, törvényben, mvekben, formákban, ami maradandó. De a létezésük egyetlen föltétele sem az. Megmarad-e az állatok lelke? Mivel az állatoknak is van érzelmi életük, indulatuk, szeretetük, vagyis mind lelkes lények, kérdés: mi lesz ezzel a lélekkel a pusztulásuk után? Talán megmarad, mint a vallá-sos-misztikus fölfogás szerint az emberé?

Az abszurd (talán) elször. A mitológiában akkor jelenik meg elször az abszurd, mikor Isten valósze-r tlen parancsának ama gyümölcsfáról teljesen abszurd (állítólag az egész emberi nemet sújtó!) követ-kezménye van. Az ok logikáját eddig senkinek sem sikerült tisztáznia. És éppen ez az, amiért ez a mítosz a legnagyobbak, legrejtélyesebbek közül való. Ugyanezért el is lehet utasítani mint a létünkrl, erede-tünkr l szóló si hiedelmet, melyet az evolúciós elméletek már régen alaptalannak nyilvánítottak. Misz-térium és abszurd. Szörny volna az öregség szellemi és költi egy helyben maradással! Szerencsére nem így jártam. Pedig a versek megírásában (az ihlet jelentkezésében) éppúgy nem számít akaratom, mint a szerelmeimmel szemben. Az ember léte az abszurddal való küzdelem. Vannak, akik nem ismerik föl, hogy a mindenség fizikailag, szellemileg egyaránt abszurd, különféle más neveket adnak neki, s így küzdenek ellene. Nekik is veszítenük kell, akárcsak nekem. A lét színe a misztérium, fonákja az abszurd. Úgy egészítik ki egymást, mint a szanszára meg a nirvána. 56 millió éves gerinces. Ausztráliában úgy négy évvel ezeltt egy juhtenyészt farmer különös kövületet talált a földjén. Hazavitte, és a tornácára tette az érdekes alakú tárgyat. Nemrégen figyelmes lett rá a gazda paleontológus barátja. Megvizsgálta, és arra a megállapításra jutott, hogy a k 56 millió éves, és egy olyan gerinces állat maradványa, mely-nek még uszonya is volt. Tudjuk: a dinoszauruszok 60 millió évvel ezeltt pusztultak ki egy nagy aszteroidabecsapódástól, amikor a Föld úgy lehlt, hogy csak a földbe bújt kisebb emlsök maradhattak életben. Valószínleg az óriássárkányok eltnése tette lehetvé az elszaporodásukat. A természeti ka-tasztrófák különben sem kerülték el a földet: olyan eljegesedési korszakok például, midn egészen Skó-ciáig lenyomultak a sarki jéghegyek. Ez a magyarázata az ott látható „vörös szikláknak”, melyek a sík-ságból merednek föl. Így lehet megérteni az állandó változást, melyben csakugyan bven van id végte-len számú új faj kialakulására. A XIX. század végéig s talán még tovább is harmóniaként csodálták a természetben található rendet. Ma ökológiai rendszernek látjuk, a dolgok és lények evolúciósan kifejl-dött „finomhangoltságának”. Ennek alapja az élelemlánc, bár ez elsre inkább kiábrándító, mint esztéti-



kai hatást tesz az emberekre. Ma ismerjük már a zavarokat is, a káoszt, mely a természetben akár önma-gától (t zvész, vulkánkitörés, egy-egy faj elszaporodása a többiek rovására, egyáltalán: a jég- és földké-reg mozgásának rombolása, és a kiválasztódás, a fönnmaradás közönyös harca), akár emberi beavatko-zásra következik be. Mindenesetre a kép sokkal tisztább, valóságosabb és persze illúziótlanabb lett. De a megismerés folyamata, mely a mitikus-vallásos vagy romantikus fikciókat elsöpri, ezért is kárpótol.

A megismerés gondja. Kínzó gondja a megismerés folyamatának, hogy nemcsak befejezhetetlen (hiszen emberi agyunkkal a végtelennel állunk szemben!), de a végs értelmezéstl meg is vagyunk fosztva. Úgy látszik: akármilyen messzire, akármilyen mértékig tudunk visszamenni számításainkkal és a ré-szecskesugárzások kutatásával a kezdetekhez, valószín leg soha nem tudjuk meg: mi volt az anyag, az energia, az atom, a plazma az id el tt. Mert az id csak ezek létrejöttével együtt született meg. Einstein ezt tisztán látta, megalkotva relativitáselméletében a térid fogalmát. Ezt rendkívül nehéz szemléletessé tenni, f leg amikor a fény görbüléséről van szó, melyet az ers gravitáció okoz. Mégsem örülnék, ha valaki megszerkesztené a kozmosz végs, egyetlen egyenletét. Nagyon elkedvetlenítene, hogy nincs tovább. Az a jó, hogy a mindenség kimeríthetetlen. Nem szeretném, ha agyunk egyszer megfejtené a legutolsó tudományos rejtélyt is. De az a bizonyosság, hogy ilyen nem is sikerülhet, ilyen nincs, annyira fölülmúlja értelmünk befogadóképességét a valóság, egyúttal a lét abszurditásával szembesít: minek jutottunk el az ontológiai kategóriák legmagasabb fokáig, ha a szellem ott már a semmibe, az ürességbe veti sugarát? Az logikus, hogy a természetben nincs a teleológiának helye, de hogy agyunk, akaratunk, személyünk célokra van beállítva, ezzel az adottságunkkal végül is hiába élünk? Ez hihetetlen, ez föl-oldhatatlan kérd- vagy zárójel. Megelégedhet-e azzal a szellem, hogy egyszer az evolúciós rétegek csú-csán kialakult, hogy mködik, mert reflektálhat a világra, de valójában egy csapda, egy labirintus fog-lya? Megelégedhet-e azzal, hogy legjellemzbb tulajdonságát, az egész lét áttekintése iránti kíváncsisá-gát kielégíti? A vallások tudás helyett a hitet ajánlják. Ez öncsaláshoz vezet. Az értelem szomját nem olthatja ki senki, semmi. Lehet, hogy ez kényszer, de a szerelmes kényszere, aki a szerelme testébe és lelkébe való transzcendálással a legösztönibb, legsibb, tehát spontán tudatalatti késztetésének engedel-meskedik. Az igazolja önkéntelenségét, hogy sóvárgását nem szüntetheti meg végleg soha. A szellem is kielégíthetetlen marad, bármeddig jut is e lét föltárásában. Vágya éppolyan kimeríthetetlen, mint a koz-mosz, melynek legmagasabb rend része. Mindig tovább kell lépnie, akár a szerelemben mozdul, akár a m vészetben, akár a tudományban. Minél messzebbre ér, annál távolabb kell elretörnie a semmiben. Ez a leggyötrbb abszurd. Hirtelen Babits versébe kapaszkodom, ebbe az igazán modern-emberi imába; ennek semmi köze az ájtatos, hamis alázathoz, a „legyen meg a te akaratod”-szer nihilizmushoz. Ebben az imában a történelmi, az ontológiainak megfelel condition humaine beszél, a létünk méltóságával lázadó gondolkodás. Itt nincs jelen többé az eredend b n rágalmával megbélyegzett ketrec-ember. An-nál inkább a tökéletesen szabad, amilyennek a nagy minden megalkotta:

A legészrombolóbb, vadabb kéjt add ma nékem, s a legfájóbb, ölbb kínt add melléje még, amely csak földeden halandó szívben ég; –

legyen legtöbb enyém, a dicsség, a szégyen;

és adj, mi izgatót találhatsz földön, égen, s mit angyalid kara ki tud gondolni még: sohasem, sohasem mondom reá: elég!

örökké, újra más és több kell újra nékem.

Szegény vagy, Isten, bár tiéd a mennyek boltja és százezer világ lesi szemöldököd:

addig játszol velük, míg egyszer eltöröd –

de az én szomjamat tengered el nem oltja – szegény vagy, Isten! mert mivel szívem betelnék,

meg nem teremtheti erd és örök elméd.



Kiábrándulás Hamvasból? Szó sincs kiábrándulásról, csak bizonyos kritikáról. Arról, hogy amit a vele való ismerkedés els éveiben megvilágosodásszer evidenciának láttam, most már – néhány dologban – nemcsak vitathatónak tartok, de egyenesen tévedésnek. Abba mindig beleütköztem, hogy Hamvas a ter-mészettudományt felszíni vizsgálódásnak tekintette. Ez még elgondolható, bár csak ers megszorítások-kal. De hogy az sembernek, a törzsi kultúra emberének még a létét is tagadta, azt éppen a XIX. és a XX. században hatalmas arányokban kibontakozó etnológiai kutatás eredményeinek szintjén már vala-miféle vakságnak tartottam. Csodálkoztam, hogy olyan nagy tájékozottságú gondolkodó, mint , soha le nem írta Frazer, Malinowski, Margaret Mead vagy Morgan, Chochiara, Boas és mások nevét, hiszen az munkásságuk nyomán egész néprajzi forradalom zajlott le ezekben az idkben. Ennek a határozottan

elutasító magatartásnak persze megvan a nyilvánvaló rendszerbeli oka: Hamvas elfogadta az aranykor-mítoszt s ezzel a történelem fejtetre állítását, vagyis azt, hogy az ember a megteremtése után tökéletes szellemi-etikai, st halhatatlan lény volt, csak aztán bukott el valamilyen kibogozhatatlan vétek követ-keztében (mert azt Hamvas is elismeri, hogy senki nem tudja, valójában mi okozta az anyagba zuhaná-sunkat). A következ tisztázatlan vélekedése az volt, hogy „a kereszténység nem vallás, hanem metafi-zika”, s t, hogy olyan metafizika, amely magában foglalja az orfikus, a kabalisztikus, az egyiptomi és a brahmanista tanítások legmélyebb rétegét is. Szerettem volna egymás után megjelen könyveiben ennek az igazolását megtalálni. Ma már tudom, ez nem sikerülhetett, mert ezt itt-ott elejtett megjegyzéseken, érveken kívül nem írta meg. Azzal a következetes véleményével is nehezen tudtam egyetérteni: hogy – útmutató mestere, René Guenon nyomán – mereven tagadta, hogy a Nyugatnak valaha is lett volna me-tafizikája. Ezért is nem lepdtem meg, amikor Jaspers-esszéjét olvasva kiderült, teljesen félreérti ezt a mítoszokra épít, egészen újszeren vallásos egzisztencialista filozófiát. Hosszú évekre meggyzött azonban azzal, amit a brahman-átman-féle azonosságról mondott. Vagyis hogy csak egy azonosság van, s ennek az azonosságnak az én nemcsak korlátozottan, hanem teljes egységében is részese. „Ahol az Isten az emberen kívül van, ott vallás keletkezik, ahol az Isten az emberen belül van, ott metafizika.” Ezzel a gondolattal, úgy éreztem, tökéletes választ adott arra a régi kérdésemre, hogy mi a viszony a létben az univerzális és az egyedi között. Tisztázta, hogy végs fokon a kett egy: egyetlen primordiális szubsztancia. Lassan azonban kezdtem fölismerni, hogy a Sciencia sacrában olyan ellentmondást nem t r en kifejtett „alapállás”-elve téves ontológián alapszik. Nyikolaj Hartmann dolgait olvasva világos lett számomra, hogy a Hamvas-féle shagyomány egyszeren nem létezik! Nem létezik tehát az emberi-ség spirituális hazatalálásának az a receptje sem, mely szerint minden rendelkezésünkre áll az igazi tu-dásról, nincs más dolgunk, mint visszatérni ehhez a sokforrású, az úgynevezett „szent könyvekben” megtalálható alapokhoz. Mi az, amiben Hamvassal nem lehet egyetérteni, mi az, amiben Hamvas, saj-nos, h marad a vallásos-ezoterikus, sok ezer éves kiindulóponthoz, amely a zoroasztrizmusban éppúgy meghatározó, mint a jahvizmusban, a kereszténységben és a hinduizmusban? A szubsztancia-, illetve az egyistenfölfogás. Ezeknek az si tanoknak nagy tekintélyekkel, szövegekkel, st látomásokkal, kinyilat-koztatásokkal igazoltnak látszó tétele, hogy az ontológiai rétegek nem lentrl fölfelé, hanem föntrl lefe-lé alakítják a lét egészét. Ebbl az következik, nem is meglep módon, hogy az Abszolút Teremt Szel-lem nemcsak létrehozza, hanem el is pusztíthatja a világot, a naprendszerek és galaktikák egészét, ami-kor akarja. Van egy föltétlen Úr, akinek a teremtmények – tehát mi, emberek is – csak a jóságában, a kegyelmében bízhatunk, ha létünket meg akarjuk rizni. Más és más vallások, teológiák sokféle változa-tát tanítják ennek a hitnek, hiedelemnek, amelyben az ember mindig a véges, bnös, s t predesztinált lény, akinek az a sorsa, hogy Teremtje döntéseit, szándékát soha meg nem értheti. A metafizikának tehát az a föladata, hogy ezt a fönséges rendet az egyetlen szubsztancia elvének megfelelen kutassa, és ünnepélyes-eksztatikus magasságokba emelje. A végleges választóvonal az lett tehát a modern ontológi-ai kutatások és Hamvas között, hogy a szubsztancia létét elfogadja. Engem valójában és els sorban Buddha ösztönzött, hogy ezt elutasítsam. volt az els – szerencsére nem az utolsó – gondolkodó, aki már a Kr. e. VI. században a meg nem maradás és a függ keletkezés ontológiáját tanította. Ezt értettem meg végre teljesen átfogó jelentségében annyi évtized buddhista tanulmányai után. Nem Hamvassal számoltam le ilyenformán, hanem a szubsztanciával mint sok kárt okozó filozófiai tétellel. Hartmann világossá teszi, hogy se a föntrl lefelé, se a lentrl fölfelé haladó ontológia nem felel meg a gondos me-tafizikai kutatásnak. Minden létrétegnek – akár a szervetlennek, akár az élnek, akár a szelleminek – olyan tulajdonságai vannak, melyek teljesen szuverének, csak rá jellemzek, és az új léttani meggondo-



lásoknak éppen az a nagy hiányosságuk, hogy azt a továbbmutató újdonságot, azt a potencialitást rejt réteget, mely a lépcsket összekapcsolja, nem tudják meghatározni. Ez az a léthiány, mellyel Heidegger egész életmvében vádolja a Nyugatot, vagy amiben Daniel Sibony francia pszichológus és író A három monoteista vallás cím könyvében a mohamedanizmust, a jahvizmust és a kereszténységet egyaránt elmarasztalja. A lét fogalmát sem Hamvas, sem Sartre vagy Jaspers nem tudta értelmezhetvé tenni számomra. Az, hogy A lét és a semmiben Sartre azt vallja: a lét megelzi a lényeget, az esszenciát, hogy a helyes vagy helytelen döntés-választás a föltétele az ember autentikus vagy nem autentikus egziszten-ciájának, még kevés új ontológia kidolgozására. Ezek homályos képek, melyeket mindenki olyan szög-ben néz, ahogy neki tetszik. Ugyanígy eléggé misztikus a Jaspers-féle úgynevezett „átfogó”, melyet sze-rinte a mítoszok sifréjének megfejtése, illetve a határhelyzetek megélésében, netán nagy kudarcaiban ismerünk föl. Amire Buddha ráeszmélt, hogy minden, ami létezik, föltételektl függ; azaz olyasmi, ami önmagának az oka, azaz lét és annak föltétele egyszerre. Valamilyen szubsztanciát föltételezni olyan félreértés, amiért aztán drága árat kell fizetnie minden létfilozófiának vagy teológiának, amikor a világ szerkezetét föl akarja tárni. Spinoza, Leibniz, Descartes, Kant, Hegel is félresiklatta ilyen módon az eu-rópai gondolkodás menetét. Talán egyedül csak Hume látott tisztán, amikor a „minden ideánk az érzéki tapasztalatból származik” alapelvének megfelelen azt mondja egy helyen a szubsztanciáról: „Ha egyál-talán van olyan.” Hamvastól tehát éppen filozófiailag messze kerültem. De továbbra is nagyon szeretem az Antikrisztus cím könyvét, amelyben azt a mérhetetlen, helyrehozhatatlan kárt leplezi le, amit a korai egyházatyák okoztak a gnosztikusokat megsemmisítve, és így a tudás, az ismeretszerzés végtelen elre-haladása helyett a hit egyedülvaló erényét fogadtatták el a keresztény emberrel. Hasonlóképpen nagyra tartom, s nem csak íróilag becsülöm kisebb-nagyobb esszéit, azokat, melyek például a szerelemrl, a n i természetrl szólnak. Így vagyok a magyarság különféle magatartásformáit föltérképez Öt géniusszal is. Egészen remekek, melyekhez hasonlókat alig olvashattam, a Beethovenrl vagy Bartókról mint rend-kívüli zenei óriásokról adott szakavatott és pontos képek. Mindig nagyon örülök annak a fékezhetetlen dühnek, mellyel a cigányzene (magyar nóta) velejében hamis, giccses rémségérl beszél. Beszél? Fölhá-borodottan kiabál! Kisebb-nagyobb elbeszél prózájával, élete hatalmas vállalkozásának eredményével, a Karnevállal nem tudtam soha elégedett lenni. Tudom, sokan, és nem alaptalanul, a modern magyar irodalom nagy újításai közé teszik ezeket. Én a gondolkodó, az esszéíró Hamvast becsülöm a XX. szá-zad legjobbjaival együtt. Filozófiában, vallás- és kultúraértelmezésekben pedig alighanem egyedül áll, akár Németh Lászlóval, Illyéssel, Cs. Szabó Lászlóval vagy más kivételes esszéírónkkal hasonlítjuk ösz-sze.

A dolgok örök „lélekvándorlása”. Évtizedek óta nagy ámulattal olvasom Az elveszített napernyt. Weö-res ezt a hosszú-hosszú verset egy Avilai Szent Teréz-mottóval vezeti be: „Azt hiszem, Isten legpará-nyibb teremtményében, ha csak egy kis hangya is, sokkal több rejlik, mint amennyit a bölcsek tudnak róla.” A mondatban olyan sejtés fogalmazódik meg, amely még akkor is pontos és igaz, ha a híres misz-tikus természetesen semmit sem tudhatott a maga korában az atomokról, részecskékrl és a mikrobákról sem. Mindenesetre Weöres ezt a „legparányibb teremtményt” nyomozza, éri tetten (persze nagyon fino-man és játékosan) a szinte számtalan versszakon végig. Mintha csak valami idilli tündérmesét mondana egy szerelmespárról. A lány ott felejti napernyjét az erdben, s az erny megkezdi kozmikus rutazását a dolgok, szelek, napszakok között, míg utolsó foszlánya „majdnem megtapad egy kisborjú fülén”. Semmi lesz belle.De hogyan lesz egy gondosan megcsinált tárgyból semmi? Weöres ennek a hogyan-nak az egészen aprólékos megrajzolására vállalkozik. Mindenki azt gondolhatná, hogy ettl a m unal-mas pepecseléssé válik. Nem. Az elveszített naperny tiszta líra. Képekben, bensségben, zeneileg is az. Ráadásul Weörest az a gondolat is vezeti, hogy isten szemében a kis dolgok éppolyan értékesek, mint a természet hatalmas tüneményei: elefántok, bálnák, tengerek, hegycsúcsok, síkságok, napcsillagok, gala-xisok. Néhány kifejezés (például: „Theatrum Gloriae Dei”) bizonyítja, hogy a mottónak megfelelen keresztény módon látja a legapróbbnak és az óriásnak a létbeli egyenértékségét, és látszólag eszébe sem jut, hogy a valamit és a semmit esetleg taoista vagy buddhista szemmel ítélje meg. Pedig aligha van a magyar költészetben, aki az impermanenciát, a meg nem maradást olyan elemi vízióval láttatná meg, mint . S t: engem éppen az lep meg legjobban, hogy a szeszélyesen-objektív képek sora azt szivárog-tatja bele érzékeinkbe és érzelmeinkbe, hogy a világban semmi sincs, ami maradandó. Se kicsi, se nagy. És ez inkább a keleti létfölfogásra emlékeztet, mint a nyugatira. A harmincszor tízsoros strófák Shelleyre



emlékeztetnek váltakozó, bokros rímszerkezeteikkel (lehet, hogy Weöres A megszabadított Prométheusz fordítása után írta ezt a témájához képest hosszú költeményt?). Persze egyáltalán nem érzem hosszúnak a csakugyan részletrl részletre, alkatrészrl alkatrészre haladó pusztulás énekét. Elször a szövet válik ronggyá, semmivé, aztán az acélvázat eszi meg a rozsda, végül a csontfogantyú repedezik meg a szél-ben, esben, fagyban, és lesz a mohák, peték prédája:

Avar közt még látszik fogantyúja. Rászáll, gunnyad soká egy barna lepke.

Éjfélre rápettyezte petéi százát: gömböcskék raja,

sima pásztákban, finoman himezve. S akár egy bibliai sanya,

szárnyát kitárja, gyztesen libegve, betelt boldogság királyasszonya, mit bánva, hogy hajnalra vége:

Bóbitámat Isten fölemelte az égre!

Mit m vel itt Weöres? A legfurcsább bvészmutatványt: miközben visszaavatja a mindenségbe, úgy tesz, mintha a szervetlen anyagú eserny él lény volna. Nem a szerelmes fiatal pár lány- és fiúalakja fontos neki, hanem az, ahogyan a lét élettelen rétege a természet (egy sor görög mitológiai kis és nagy isten révén) eleven részévé válik! Zavarba akar hozni a költ : nem tudom, hogy itt az abszolút, kikerül-hetetlen mulandóságról van-e szó, vagy a mindenség isteni öröklétérl. Mégis azt érzem ersebb szán-déknak, hogy Weöres az elmúlást, az egyedi semmit a változatlanul mosolygó lét himnuszaként mutassa be. Mindig a fülemben lüktet a Rongyszőnyeg-sorozat egyik darabja. Abban már pontosan megkülönböz-teti az ember kisszer félelmét és a mindenség fölényét, univerzalitását vele szemben:

Víz-torlasztó hegyfalak, szél-botlasztó bércfalak mit bánják, ha mállanak, mit bánják, ha porlanak.

Csak az ember bánta meg, hogy a múlás szállta meg: búsan jön-megy, ténfereg,

temet t l fél, remeg.

Csakhogy az ember mindig rettegni fog a halálától, amíg abban a hitben él, hogy van bármi a létben, ami múlhatatlan. Irtózatát egyedi megsemmisülésétl csak úgy gyzheti le, ha megemészti, zsigerig megérti, gondolatban is azonossá válik azzal, amit Az elveszített naperny elé tár: a létnek nincs önmagától megmaradó része, formája, csak örökös, boldog alakváltozása. Elveszítjük a napernyt, lényünk egyik átmeneti formáját, s megkapjuk helyette a lét egészét, melyben nincs id sem. Ezért nem érezzük hosz-szúnak ezt a háromszáz soros költeményt, ezért nagy filozófiai m ez az el nem múlásról beszél képi és nyelvi varázslat. Weöres Sándor azt mondja, mert így éli meg, hogy az elenyészés éppúgy látszat, mint a keletkezés. Hetvenhat évem summája: a lét föltételeit l függ keletkezés–elmúlás-hullám, melyben csak egyedi dolgok-lények vannak. Az ember a számunkra ismert egyetlen lény, aki tudja, hogy is a kelet-kezés–elmúlás tajtékzása ebben a minden-mindegy kozmoszban. Honnan akkor az etikai-vallási, a filo-zófiai, a m vészi-esztétikai, a tudományos ösztönünk? Mindegyik a tudati képességünkbl ered. Minden más lénytl eltér en nekünk reflektálókészségünk is van. Honnan a szeretet a dolgok-lények és egymás iránt? Honnan a gyilkolás, a gylölet, a pusztítás kényszere bennünk? Az eredetünkbl, az evolúció fo-kozataiból, ahogy állati állapotból félszellemi-lelki lények lettünk, de csak az erszak eszközeivel tud-tunk továbbra is fönnmaradni, továbblépni. Az ember teljesen univerzális: jó és rossz értelemben egya-ránt. Nem az a fontos, hogy valaki orosz, angol, fokföldi, algériai vagy iráni, francia, vietnami, kínai, magyar, szerb, görög és a többi, hanem az, hogy amit politikában, tudományos kutatásban, irodalomban,



gondolkodásban, technikában alkot, mit ér. Hogy azokhoz tartozik, akik szeretik egymást (vagyis a ke-vesekhez), vagy (az óriási többséghez!) akik gylölik, és el akarják pusztítani a másikat.

Tornai József

*forrás: Kortárs, 2004. március

"Kié a hang? Azé, akihez szólok."

(Karnevál)

rült tükör*

Megnyilatkozásaink artikulálását nagyban meghatározza a címzett kiléte, a fül, amely a szavakat elnyeli. Mondandónkat a befogadó tényleges, avagy feltételezett lénye dönten módosítja. Ahhoz, hogy valami általunk megszólaljon, formát nyerjen, halló fül kell, amely ösztönöz. A fenti Hamvas-mottó egészében a közönség tulajdonába utalja a megszólaló hangját, maximálisan megnövelvén ezzel a kommunikációs beszédpartner felelsségét az elhangzottakért. Vajon kié hát Hamvas Béla hangja Karnevál cím regé-nyében, amelyet harmincöt éves késéssel jelentetett meg a magyar irodalmi intézményrendszer? Kihez fordult, kit célzott meg, milyen képzeletbeli olvasó gerjesztette hatalmas szövegét? A Karnevál megte-remti a maga beszélgetésszituációját, a vallomás optimális feltételeit. A mvet behálózzák azok a szö-vegegységek, amelyekben Bormester és az "ügyviv" eszmecseréje zajlik. A fecsegés mámora itatja át mindkett jüket, így a Hamvas-regény a vallomás mfajában nagy lendülettel tud kibontakozni. A fel-csendül hang szárnyra kap, mintha a szó "szállni kezdett volna a levegben". Az írót regényfikción belül és kívül is dialógusviszony ösztönzi. A szöveg - a reális esélyektl függetlenül - folytonosan, az utolsó szóig gyúrja, alakítja saját mintaolvasóját. Hamvas hangja tehát a fiktív olvasónak szól, neki kö-szönhet a m születése. A belé vetett hit viszont heroikus. Ehhez a hithez "létezésünk rülete" kell, az a szenvedély, ami a hamvasi opus egyik alapfogalma. "A létezés szakrális bolondság. Aki életét nem radi-kális rületként éli, az bukottnak tekintend." A regényben az élet karneváli nyüzsgésként való megidé-zése maszkok, bábok boltjává lesz, egy lépéssel arrébb pedig már mo-nomániák, rögeszmék, szerepek, "h bölygések" kiárusításává lesz. A monománia szereppé ürül, a radikális rületet személytelenné és szenvedélytelenné sekélyesíti. Megszületnek a regény dupla és tripla rültjei, az rült tükör torzképei. Magatartás-lehetségek közt lebeg minden. Lebeg, bomlik és sejtosztódással szaporodik a beszéd terem-tette világ.



"Kié a hang? Azé, akihez szólok."

Mi, a Karnevál potenciális mintaolvasói lennénk felelsek? Mi érdemeltük ki ezt a lavinát, földcsuszam-lást, kibicsaklást, mi pattintottuk ki lappangó kíváncsiságunkkal ezt a "kolosszális fecsegést", "blöfföt"?! Kétségtelen. Hamvas Béla harcol értünk. A humor tragédiánál mélyebb eszközeivel. Mert szerinte "a regény... az a hely, ahol az ember a valóságot megteremti" - szemben az elvalószíntlened világgal. Az íródó kéziratban itt és most van:

"Itt kavarog és roppan és kúszik és nyög és lázad és átkozódik és gennyezik, most."

A külvilág Hamvas Béla számára csökkent valóságtartalmú élet, nincsenek benne mintaolvasók. Végül is, a regény az a hely, ahol az író olvasóit megteremti, ahonnan a dialógusviszony révén kiszorítja min-dazt, ami "rémületesen valótlan".

Csányi Erzsébet

*forrás: Fórum Könyvkiadó, Újvidék

„Az élet súlypontja az életen túl van. Ez az, amit túlvilági gravitációnak kell nevezni. Élet soha egyetlen pillanatig sincs túlvi-lági, pneumatikus vonzalom nélkül.”

(Szarepta)

Kemény Katalin halálára*

Bármilyen magasra njenek is a lények a világban, lettek légyen bár fadönt k vagy országbírák vagy akár nemzetes asszonyok, távozóban valamennyien mosolyognivalóan apró és könny játékszerek. Könny játékszerei az Ismeretlennek. A halál ismeretlen. Titok. Titok az, amit mindenki tud, és amit mindenki tud, arról nem szabad beszélni. Ne beszéljünk tehát róla, mert semmi szüksége az emberi hangra: megveti a változékony hangszínt, s dacosan elfordul azoktól, akik a rejtett tartalom kimondására próbálják rábírni. Kemény Katalin, azt hiszem, azon kevesek közé tartozott, akiknek idr l id re mégis csak feltárulkozott az Ismeretlen. S rajta keresztül a hozzá közel állóknak is. Feltárulkozott birsalmasajt-jának, süteményeinek, pástétomainak, lekvárjainak senki máséval össze nem téveszthet ízében. A sze-me csillogásában, ha felfedezte az élénkzöld levelek árnyékában megbúvó korai cseresznye pirosát. Mo-solyában, ha a szentendrei kert orgonái közt tavasszal el ször hangzott fel a szerelmes rigóvlegény tril-lája; feltárulkozott a zuglói otthon és menedék magányos csendjében. A nagymamát ábrázoló olajfest-mény barnájának patinájában. A Vajda Lajos önarckép szikár-szálkás szénfeketéjében. A hitves [Ham-vas Béla] kéziratai számára saját kezleg készített dossziék hímzéseiben. Feltárulkozott a feltétel nélküli, a sírig és a síron túl is tartó szeretetben a családtagok, az odaadó alázatban és hségben a szellemi társak iránt.

A csoda titok. Titok az, amit mindenki tud, és amit mindenki tud, arról nem szabad beszélni. Ne kérdez-zük tehát, hogyan férhetett e törékeny testbe annyi hit, szorgalom, tudás és er. Ne kérdezzük, a most



magunk mögött hagyott század véres borzalmai és vérmes szellemellenessége vajon hogy nem tudták összeroppantani azt, aki maga volt a spiritualitás, aki számára a valóság maga volt a színtiszta költészet; s ne kérdezzük azt sem, miért hiszi valaki úgy, hogy a régieknek és a világnak (hogy el ne fogyjon) ép-pen rá van szüksége. Szomorúságunkban vigasztaljuk magunkat Kemény Katalin derjével. Azzal a tudással, hogy mi az: elfogadni és felülemelkedni, amit Katalin nyolcéves kora óta tudott. Azóta, hogy kikísérte kétéves kisöccse koporsóját a tordai temet be. Tudta, hogy az embernek el kell engedni halot-tait, hogy a halottai is elengedjék t. De azt is tudta, hogy e naptól fogva haladékban él. Ezért örült any-nyira a pirosló cseresznyének, a rigófüttynek, a birsalmasajt illatának, Hérakleitosz, Lao-ce, Rilke vagy Jézus egy-egy mondatának Lukácsnál vagy az apokrifekben. Az édenben élt és a siralom völgyében, a tapinthatóban és az álomban, a mámorban és a káprázatban, a mindig visszatér és az örökre eltn id metszéspontjában. Ezt a tudását, magát a megtörténést próbálta meg átmenteni az idb l az id tlenbe. Nekünk. Feladatát elvégezte. Fájdalmunkra, tovább nem id zhetett körünkben. De mvei - a sztélék - megmaradtak: utunkat szegélyezik.

Szántó F. István

*forrás: Elhangzott Szentendrén, 2004. január 16-án, Kemény Katalin temetésén

„A szocializmus utáni korszakot az jellemzi, hogy mindazt a komiszságot, amit a történet eddig produkált, sűrített formában valósítja meg.”

(Ugyanis)

Hamvas és a Vízóra-leolvasó*

Az volt a feladatom, hogy készítsek riportot egy vízóra-leolvasóval, kísérgessem egész déleltt, hogyan dolgozik, mutassa be, milyen is ez a munka. Kilenckor találkoztunk, a magas, vöröses-szes szakállú negyven körüli férfi munkásruhában toporgott a megbeszélt helyen. Azzal kezdte, hogy jó környékre megyünk, családi házaknál könnyen megy a munka, nem fogunk sárban csúszni-mászni. Adtak neki valami kis kézi számítógépet, az volt a kitzött újságíró feladat, hogy megmutassam, mennyivel változik eme segédeszköz által a leolvasó munkája. Tartottam a délel tti sétálgatástól, mi a fenét kezdek egy vad-idegen manusszal egész déleltt beszélni. A foci nem nagyon érdekel, nincsen kedvem malac vicceket hallgatni, ráadásul ez az avíttas íz a cikkötlet, de minden másként alakult. Szerencsére. Kezdve azzal, hogy ez az ember – nevezzük a Vízóra-leolvasónak – abszolút jó társalgó volt. Türelmes, kedves, talán egy kissé halk és szerény, amit nem igazán értettem miért lehet. Viszont remekült bánt a kutyákkal, azt mondta, hogy nem érti a postásokat, mi ez a mizéria a kutyákkal. t még életében nem harapta meg egy sem. Engem sem harapott meg, de amit ott láttam, azt nem igazán tudnám utánozni. A kerítésen túl va-lami túlméretezett, veszettül ugató kuvaszra emlékeztet állat ugrándozott, ki-kidugta a vicsorgó fehér pofáját, a Vízóra-leolvasó pedig, csak úgy csuklóból kisebb-nagyobb pofonokat adott a kutyának. Az rögtön csóválni, nyüszíteni kezdett. Boldog volt, hogy bemásztunk a kerítésen. A déleltt folyamán csak egyetlen kutyát nem tudott megszelídíteni. Én is kipróbáltam a pofán-paskoló technikát, bejött. A ku-tyákhoz azért kell érteni, mert néha akkor is be kell menni, amikor nincsenek otthon a háziak – bár ezt nem lenne szabad – az ember csak úgy átugrik a kerítésen, és leolvas. Különösen a hétvégi házaknál ez a gyakorlat. Nem olyan nagy öröm kerítéseken átugrálni, ha már negyven fölött van az ember. Aztán ott



vannak azok a dl k, ahol nincsen számozás. Vagy minden házra ugyanaz a szám van kiírva, 150 méte-ren keresztül tart a hármas szám, vagy 20 ház, s mondjuk, mindezt képzeljem el télen, húsz centis hóban. Adnak az embernek viharkabátot, hogy abban csússzon-másszon a hóban. Mert meg kell találni a vízak-na fedelét. Ha az megvan, akkor már nincs gond. Jó, ha süt a nap. Nem kell lemászni a gödörbe. Minden vízóra-leolvasónál van egy kis tükör, a fénysugár így rávetül a vízórára, és le lehet olvasni anélkül, hogy lemászna, de lehet tükrözni a zseblámpával is. Mit talált ott lenn? –kérdezem. A gödörben? Egyik háznál szeretnek télire megbújni a kígyók, filmekben láttam csak ilyet, hogy harminc-negyven ilyen állat egy rakáson, a háziaknak nem szólok, még kiirtanák szegényeket. Vagy békák, patkányok, cickányok, ege-rek, mindenféle bogarak, ászkák, pókháló, penész és víz, meg sár. Aztán csak le kell menni, ha nem le-het tükrözni. Csak azt nem szeretem, ha a tyúkok, vagy a kutyák összeszarják az aknafedt, vagy rárak-ják a kutyaólat. Van, ahol három méter mélyen van a vízakna, és oda le kell mászni. Magyarázott még a kézi számítógéprl is, hogy eddig mocskos kézzel írt a kockás füzetbe, most pötyöghet szutykosan. Az-tán leültünk egy kis utcában az útpadkára. Uzsonnáztunk, beszélgettünk. Inkább kérdezgetett, hogy én mit csinálok, hogy ugye nem csak ilyen riportokat. Mondtam, hogy író vagyok, verset, prózát, kritikát, ami jön, ahogy alakul. Kérdezgetni kezd, az irodalomról. Hogy olvastam-e ezt, vagy azt, merre jelenek meg, ismerem-e a mittudoménkit. Elámultam. Egyrészt majdhogynem olvasottabbnak tnt, mint én. Másrészt mesélni kezdte, hogy pár éve még is publikált. Utoljára Hamvasról a Nappali házban. Kez-dem magam elszégyellni. Kivel ülök én itt a kültelki kis utcában, jó-jó, a városszélen elpofozgatjuk a kutyákat, elmagyarázza a tükrös módszert, aztán meg Hamvas Béla. A riport eltt attól féltem, hogy a munka dandárjáról írott tudósításommal valahová az ’50-es évekbe csöppenek vissza, s mire elmúlik az élmény, újra érzem magam a posztindusztriális társadalomban. A Pacsirták cérnaszálon cím cseh film jutott eszembe. Hogy a filozófiaprofesszorok hegeszt pisztollyal vitatkoznak, valamelyikük meg bele-esik a gödörbe, nem tudom, hogy a kantiánus, vagy a hegelista. A Vízóra-leolvasó érzékeli a döbbene-tem, hogy nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel. Olyasmir l beszél, hogy tudatos választás, nem tudja elviselni az értelmiségi közeget, a köntörfalazást, a hazugságot – ezt nem is tudom, hogy mondta-e így, hogy hazugság, kehet, hogy inkább csak hangulatot említett – a kompromisszumot. Értem is, nem is, amit mond. Egyrészt kölyöknek érzem magam, másrészt szabadnak, csak nem tudom, választottam-e magam is. Mert, hogy is azt mondja: övé a szabadság. Mert Hamvas Béla is volt fizikai munkás, a fent említett ’50-es években, raktáros, ha jól emlékezem. Meg hogy neki nem kell sok pénz. Fél nap munka, a többi idejében azt csinál, amit akar. Egy ideje már nem ír – azt mondta. Olvas. El-eljár a Papucsba, kocsmázik az egyetemistákkal. Egyik haverját én is ismerem. Megállapítjuk, hogy – mármint az egy-kori egyetemista, a Vízóra-leolvasó haverja – maga lenne Diogenész, ha az ókorban élnénk. Pécs fterén szuvas hordóban lakna, koszlott fehér ruhában nappal körmén gyertyával keresne a sétálóutcában em-bert. Az Embert keresné. Egészen jól kisütött a nap. A társalgás magasabbra már nem emelkedhet. Itt váltunk el. A cikkb l, amit a PR újságba írtam, botrány lett, kisebb fajta, házon belüli. A fnöke nem tudta elolvasni megjelenés eltt, ezért cenzúrázatlanul jelent meg. Amikor találkoztam vele, az utcán, kis cinkossággal említette, hogy hbölögtek a cégnél. De nem lett belle baja. Mi következik ebbl? Hogy a Vízóra-leolvasó tudja az igazat?

Balogh Róbert

*forrás: http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=3043



„Az örök a pillanatban van, és az elmúlhatatlan abban, ami a legmulandóbb” (Szarepta)

Magyarok és Európa*

A cseh filozófus, Karel Košik ironikus megjegyzése szerint „Közép-Európa az a hely, ahol vita folyik az európaiság lényegérl”. Tegyük hozzá, hogy ezekben a nem új kelet, s t igen régi, évszázados múltra visszatekint vitákban mindig felmerült – s rendszerint mintegy antitézisként – egy másik kérdés is: mit jelent a saját hazában hazafinak, csehnek, lengyelnek, magyarnak lenni? A Duna és a Tisza partján több mint ezer esztendeje megtelepedett magyarok számára az európai történelemben elfoglalt helyükrl és betöltött szerepükrl, a Nyugathoz és a Kelethez fz d kapcsolataikról folytatott vita az évszázadok során legalább annyira idszer volt mindig, mint az orosz kultúrának és közgondolkozásnak az orosz-ságról és az európaiságról zajló örök polémiája. Az Európáról folyó magyar diskurzus és az orosz tradí-ció között számos közös vonást találunk. Ilyen a hungarofilek és a nyugatosok permanensen újraéled ellentéte is, mely a XX. század harmincas éveiben a magyar „népiek” és „urbánusok” szembenállásának, a század végén pedig, immár a mi idnkben, a „nemzetvédk” és a „liberálisok” politikai tusakodásának formájában jelentkezett. Ilyenek a viharos forradalmi nekirugaszkodások, hogy egyetlen ugrással behoz-zák a Nyugattól való történelmi lemaradást, és ilyenek az izolacionizmusnak és a saját, keleti és ázsiai lényegkeresésnek, mint a sikertelen modernizációs kísérletekre vagy a külpolitikai katasztrófákra adott válaszoknak a nem kevésbé nekikeseredett hullámai is. És van még egy ismers mozzanat, amely rá-nyomja bélyegét a fejldés európai útjáról szóló magyarországi és oroszországi diszkussziókra. A szer-ves fejl dés nyugati társadalmaktól eltéren Kelet-Európában, ahol nem voltak kialakult nemzetek, és az etnikai határok sehol sem estek egybe az államhatárokkal, a „haza” és a „haladás” érdekei, a nemzet szabadsága és az egyén szabadsága szüntelenül nyomasztó ellentétbe került, és a demokratikus törekvé-seket szinte mindig a nemzeti közösség már-már halálos veszedelmének tekintették. De vannak a törté-nelem, a földrajzi fekvés, a vallási, a kulturális és az etnikai sajátosságok által meghatározott jelent s eltérések is, és lényegében ezek az eltérések indokolták, hogy az orosz olvasók számára ezt a kötetet összeállítsuk és lefordítsuk. A keresztény királyság 1000-ben történt megalakulásától kezdve a XVI. századig a magyar nép, ha a tle nyugatabbi európai társadalmak perifériáján is, ha t lük elmaradva is, de mégis azonos irányban, az európai civilizáció sodrában fejl dött. Ebben az idben a Nyugat keleti peremvidékéhez tartozott, európai kulturális és eszmei hatásokat próbált ki és vett át: a katolikus latin világ általános befolyását, a reneszánsz humanizmusát, a reformáció feudalizmusellenes protestálását. A XV. század végére a négymilliós magyar királyság – Corvin Mátyás országa – a kor „nagy” nyugat-európai államaival volt összemérhet, nem csak a népesség, hanem az udvar reneszánsz fénye, a katonai er és a kulturális potenciál tekintetében is.

A drámai fordulat, amelynek során Magyarország inkább a Kelet nyugati peremvidékévé vált, azután következett be, hogy az oszmán birodalom elretörése következtében az ország három részre szakadt, és a magyar korona a Habsburg-dinasztiáé lett, amely 1918-ig megrizte a hatalmát Közép-Európában. A dönt szerepet azonban a magyarok és szomszédaik történelmében talán nem is ezek az események ját-szották, hanem az olyan jóval prózaibb tényezk, mint az Újvilág felfedezése, a kereskedelmi útvonalak átkerülése az Atlanti-óceán partjára, és a közép- illetve délkelet-európai régió átállása a kizárólagos me-z gazdasági termelésre a Nyugat gyorsan fejld ipari centrumainak ellátása céljából. Ötszáz éves, egy irányba tartó fejldés után Nyugat- és Kelet-Európában kétirányú tendencia bontakozik ki: amott a „feu-dális béklyók” lazulása, az Újkor viharos startja, a városok növekedése, az individualizmus (vagy szigo-rúbb tudományos kifejezéssel élve, az elkülönül perszonalitás) kialakulása, a monarchiák felszámolása vagy átalakítása. Emitt pedig a feudalizmus megszilárdulása, a kunyhók és paloták kontrasztjával terhes „második jobbágyság” és a soknemzetiség birodalmak vetélkedése, amit koronként az abszolutikus uralkodók szolidaritása váltott fel, mint például Lengyelország felosztásai esetében vagy a magyarorszá-gi nemzeti-demokratikus forradalom cári csapatok segítségével történt leverésekor 1849-ben. Nincs szükség arra, hogy folytassuk ezt a történelmi kirándulást, amiatt sem, mivel a könyvünkbe felvett szö-



vegek meglehets teljességgel mutatják be Magyarország legújabb történeti periódusát. Másra szeretnk felhívni a figyelmet. E gyjtemény sok szerzje, akik hozzászoktak ahhoz, hogy táborokra oszoljanak, sohasem publikált közös könyvben, egy és ugyanazon folyóiratban sohasem jelent meg és élesen, néha engesztelhetetlenül polemizált egymással arról, hogy mit jelent európainak és mit jelent magyarnak len-ni. Babits Mihály és Németh László véleménye sarkosan eltért egymástól a magyar kultúra nemzeti jel-legér l és az alkotó értelmiség hivatásáról, Szekf Gyula és Bibó István homlokegyenest másként érté-kelte az osztrák birodalom történelmi szerepét és a kelet-európai népek sorsára gyakorolt hatását, Csoóri Sándor és Esterházy Péter pedig – hogy mai irodalmárokról is beszéljünk – valószínleg sohasem fog egyezségre jutni még olyan szavak meghatározásában sem, mint „nemzet” és „magyar”. Mindamellett ezekben az egymást opponáló szövegekben az nem kétség tárgya, hogy a magyarok, a magyar kultúra Európához tartozik – a vita tárgyát az e közösségben való létezés módja, az ahhoz való illeszkedés mér-téke adja; egyfell a lemaradás, a provincializálódás veszélyérl van szó, míg másfell a nemzeti saját-szer ség esetleges elvesztésérl. A gy jtemény különböz álláspontot képvisel szerz i egyetértenek abban, hogy nem lehet ez vagy amaz a jelenség progresszív, jó (vagy éppen retrográd, silány) pusztán azon egy oknál fogva, hogy az európai, vagy ellenkez leg, magyar. A dolgoknak ez a minségi, kritikai megközelítése volt lényegében az egyetlen fontos kritérium, amit könyvünk összeállítása során tekintet-be vettünk.

Megírásuk idejét tekintve az itt bemutatott esszék a XX. század végétl visszaszámított hetven évben születtek, de a valóságos id, amit átfognak, sokkalta hosszabb, hiszen valamilyen formában érintik a magyarok ezeréves történetének egészét, st – családfájukat, pontosabban nyelvük családfáját, amelyr l egy nyelvtudós szakszerségével és az igazi költ ihletettségével vall Illyés Gyula „Bölcsőkeresők” cím esszéjében. A harmincas-negyvenes évek, amikor a kötet els részét alkotó esszék íródtak, sorsfordító, válságos, a magyarok számára nemzeti létükben, ezeréves történelmükben nem az els, újabb fenyege-tettségével terhes idk voltak, ezért még az olyan írások is közvetve vagy közvetlenül részt vállaltak az eszmék harcában, az Európában agresszívan terjed rasszista teóriák és a hazai, a magyar nacionalizmus visszautasításában, mint amelyek az anyanyelv finnugor eredetérl, a magyar karakterrl vagy a kelet-európai népzenérl fogalmazódtak. Hasonlóan válságos idszak, az értékek dinamikus átértékeldésének kora volt a század utolsó harmada (a határvonal itt kétségtelenül 1968). A jelzett periódusok között pe-dig egy körülbelül két évtizedes r (az ötvenes-hatvanas évek), amikor Magyarország helye szigorúan a vasfüggöny mögött jelöltetett ki; az európai fejldés értelmérl való szabad gondolkodást és más hason-ló témákat nem támogatták. De távolról sem volt egyszer a helyzet a kádári liberalizáció, vagy más terminológiával élve, a puha diktatúra éveiben sem. Ha a könyv második részébe felvett szövegek bibli-ográfiai adatait nézzük, azt látjuk, hogy az 1971 és 1986 között íródott esszék Magyarország határain kívül jelentek meg vagy hangzottak el eladások formájában, és odahaza nagyobbrészt csak 1989 után láttak napvilágot. Még bonyolultabban, gyakran tragikusan alakult e könyv szerzinek a sorsa, különö-sen azoké, akik már érett íróként szenvedték meg a kommunista hatalom magyarországi berendezkedé-sét. Márai Sándor, a „Föld! Föld!” cím könyv szerzje, aki mélyrehatóan és megalkuvás nélkül tárta fel a kommunista diktatúra bels természetét és kelet-európai megszilárdításának módszereit, 1948-ban, mentend saját „énjét”, az önkéntes emigrálást választotta. Korának egyik legnépszerbb írójaként meg-tiltotta m veinek hazai kiadását mindaddig, amíg annak földjét az idegen hadsereg el nem hagyja. Ami-kor 1989-ben San Diegóban öngyilkos lett, Magyarországon úgyszólván alig maradt Márainak régi olva-sója, napjainkban viszont megint az egyik legolvasottabb magyar prózaíró. Németh László, a „polgári” humanista Márai ellenpólusa, a „népi írók” szenvedélyes ideológusa, aki mélymagyar vonzalmait egye-temes ív ismeretekkel és érdekldéssel ötvözte, aki nagyra értékelte Proustot, aki korának alighanem minden intellektuális áramlatáról írt, 1948 és 1957 között lényegében csupán fordítóként publikálhatott. Kegyvesztettségéhez az okot mindenekeltt háború eltti fellépései szolgáltatták a marxizmussal mint elavult, a XX. századi szocializmus szellemi tehertételévé vált doktrínával szemben, amelynek alapítói Németh véleménye szerint semmibe vettek mindent, ami individuális, helyi, különös, egyedi, és alterna-tívaként saját koncepcióját, a teljes érték demokrácián, az ésszer kooperáción. Valamint a középréte-gek és az értelmiség domináns szerepén alapuló „minség szocializmusát” állította szembe – egy igen-csak távol es szocializmust tehát attól a sztálini mintától, amelyet egyik híres beszédében 1943-ban Németh „a legsötétebb jobbágysághoz” hasonlított. Nem véletlen, hogy Németh esszéit még akkor sem



adták ki teljes egészében, amikor már a magyar irodalom él klasszikusának ismerték el, és végs soron így volt ez az ebben a kötetben publikált „Levelek a túlvilágról” (1952) cím esszéjével is, az újkor eu-rópai civilizációjának ezzel az eredeti elemzésével, amely csak a szerz halála után öt évvel, 1980-ban látott napvilágot. Az 1948-as év vetett véget Bibó István, e tehetséges és mára már Magyarország határa-in kívül is elismert politológus és történész munkásságának is, amikor Európában végleg leereszkedett a vasfüggöny. Nem sokkal halála eltt Bibó keser iróniával ajánlotta, hogy sírkövére csak a nevét és „életévszámait” véssék rá: 1945–1948. Éppen ezekben az években publikálta alapvet munkáit, köztük. „A kelet-európai kisállamok nyomorúságá”-t, amelybl azokat a fejezeteket válogattuk be kötetünkbe, amelyeket Magyarország, Csehország és Lengyelország történelmi sorsának és politikai kultúrájuk el-torzulásának, a tömegérzelmek és kollektív pszichózisok vizsgálatának szentelt. Bibó mveit csak 1986-ban adták ki (újra) Magyarországon, szerzjük halála után hét esztendvel. Csaknem ugyanennyi idre vonták ki a szellemi körforgásból Hamvas Bélának, az ezoterikus filozófia és az si kultúrák kiemelked kutatójának, a háború utáni korszak egyik legeredetibb magyar gondolkodójának és prózaírójának a na-gyon gazdag és sokoldalú munkásságát. Azzal a különbséggel, hogy Hamvast, ugyancsak 1948-ban, még szerény könyvtárosi állásától is megfosztották, és megélhetését kertészkedéssel biztosította, egy ideig épít ipari raktáros volt, s ezenközben szanszkrit és ó-kínai szövegeket olvasott a raktáros-fülkében. És írt, tekintet nélkül arra, hogy a még neki adatott húsz év alatt egyetlen sora sem jelent meg nyomta-tásban. Mindaz, amit alkotott, teljesen szemben állt a korszakkal – például az ötvenes években készült „Karnevál” cím regénye, az emberiség utolsó két századbeli szellemi útkeresésének ez a különleges Odüsszeiája, mely egyebek mellett a kommunista ideológiának olyan gyilkos erej kritikáját tartalmazta, hogy az olvasóhoz csak negyedfél évtizeddel késbb jutott el. Hamvas legfbb hagyatéka esszéinek grandiózus mve, amelyben Renée Genon követjeként (de nem tanítványaként), az si Hagyomány interpretátoraként jelenik meg, aki képes kritikusan és elfogultság nélkül mérlegre tenni a nyugati és más civilizációkat, mint, az terminológiájával élve, kultúrateremt géniuszok megnyilatkozási formáit. Ahogy Jaspers is a maga „tengelyid” koncepciójával, úgy Hamvas is univerzalista, aki felfedezi az egy-séget az emberiség fejldésében az utolsó, körülbelül 2500 év folyamán, habár ennek a periódusnak a lényegét sajátosan fogja fel, úgy, mint annak az átmenetnek az elhúzódó válságát, amelynek során az emberi közösségek a kollektívtl az egyéni megváltáshoz jutnak el, amikor a valóságos tartalmak teljes-ségével csak az rendelkezik, aki egyéniség, ám ugyanakkor az egyéniséget – amennyire kitartóan, olyan értelmetlenül is – újra és újra megpróbálják feloldani valamilyen kollektív kategóriában.

A Hamvas által „Az öt géniuszban” megalkotott történelemfilozófiai koncepcióhoz különféleképpen lehet közelíteni, de azt nem lehet elvitatni, hogy ez az esszé mindennel együtt Magyarország szellemi földrajzának egyik legmélyebb és legsodróbb leírása. Olyan leírás, amely nyitott a más népek szellemi világával, köztük az orosz civilizáció világával való összevetésre. Nehéz volna a kötetünkben szerepl valamennyi szerzt bemutatnunk, még kevésbé az eszmék, témák, megközelítések teljes körét. A Nyu-gat, az irodalmi és kritikai folyóirat, a század nagy magyar, mai kifejezéssel szólva, szellemi projektje, már a 20. század elején meghirdette az intellektuális modernizáció programját, aminek az volt a lényege, hogy meg kell teremteni a saját és az idegen, a hazai kultúra keleti és nyugati, az si és a mai hagyomá-nyainak szintézisét, egyidejleg magyarrá és európaivá téve azt. Bár a folyóirat 1941-ben megsznt, a magyar írók valamennyi késbbi nemzedéke, valamennyi jelents folyóirat így vagy úgy, de ehhez a programhoz igazodva munkálkodott. Ezeknek az erfeszítéseknek az eredménye a vasfüggöny leomlása után vált különösen nyilvánvalóvá, ami a kontinenst több mint negyven éven át osztotta mesterségesen két világra. A kötet befejez részének szövegeit – Nádas Péter, Esterházy Péter, Spíró György, Kertész Imre, Konrád György, Márton László esszéit – olvasva magyarok és européerek önálló, egyszerre kriti-kus és önkritikus hangját halljuk, akik ugyanakkor szüntelenül tudatában vannak, hogy a nehéz törté-nelmi örökséggel és a posztkommunista periódus drámai kollízióival sújtott Közép- és Délkelet-Európa sz kebb régiójához tartoznak. Ebben a tónusban nincsenek meg a hurrá-európai patriotizmus önfeledt felhangjai, sokkal inkább, mint Nádas „Sors és technika” cím esszéjében, a nyugtalanság és a rezigná-ció, amit az európai volt Kelet és volt Nyugat közti meg nem értés szül, és amely nem az utolsó ötven évben gyökeredzik. Hanem sokkal mélyebben, az európai civilizációnak a létértelmezést érint, újjászü-let világfelfogásbeli torzulásaiban, s amelyeket a „nyugat” és a „kelet” emberei igyekeznek mind ma-guk, mind egymás ell elrejteni sematikusan ellenpontozó földrajzi és politikai elképzeléseik révén.



Ezeknek a torzulásoknak a meghaladásához nem különbözéseikben, hanem kölcsönviszonyaikban kell azokat vizsgálnunk, miként a „Sors és technika” szerz je is teszi. Mit jelent magyarnak és européernek lenni? „Én abban az égadta világon semmi nehézséget nem látok, magyarnak és európainak lenni. Elég magyarnak lenni, és akkor európai is, st másként nem is lehet (magyarként). Amikor nem vagyunk eu-rópaiak, akkor éppen nem vagyunk jó (jól) magyarok. Magyarnak lenni – ez viszont tényleg nehéz; s ez a nehézség az, ami veszélyezteti európaiságunkat… Miért? Mert az életünkkel kéne többet tudni kezde-ni, itt, itt, itt…” (Esterházy Péter)

Ebben a könyvben olyan alkotók mveit gy jtöttük egybe, akik a nemzeti önmeghatározással és önazo-nosítással foglalkozva az „itt, itt, itt” természetes elsbbségébl indulnak ki, a magyar gondokból és problémákból, de emellett – és alighanem ez az egyik el nye a viszonylag kis népnek – nem csak belül-r l látják magukat, hanem kívülrl is, a nemzeti lét és a nemzeti kultúra „szövegét” más nemzetekkel való kontextusában olvassák, és a helyes és helytelen, a jó és a rossz között a vonalat ezért nem az ide-gen és a saját között húzzák meg.

Vjacseszlav Szereda

*forrás: http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=4603

„Véletlenül lehet igazságot találni, de senki sem lehet véletlenül igaz”

(Patmosz II.,)

Létformák harca, avagy kereszténység és kapitalizmus: két dudás egy csárdában?*

2003 elsõ félévében került a hazai könyvesboltokba John E Kavanaugh jezsuita szerzetesnek, a Saint Louis Egyetem Filozófia Tanszéke professzorának Krisztus követése a fogyasztói társadalomban cím könyve, "A kulturális szembenállás lelkisége" alcímmel. Az eredetileg 1981-ben íródott, majd 1991-ben az Egyesült Államokban másodszor is kiadott, immár átdolgozott m az Ursus Libris és az Altern-csoport kooperációja jóvoltából jelenhetett meg magyar nyelven. Mélységesen egyetértve a kiadó megál-lapításával leszögezhetjük, hogy ez az írás több mint húsz év alatt semmit sem veszített aktualitásából, sõt a hazai viszonyokat, vagy akár az egész világ állapotát szemügyre véve, az még csak fokozódott. A szerzõ a könyv elsõ részében kíméletlenül pontos elemzõ leírását nyújtja a '80-as évek Amerikájára, (de nyugodtan mondhatjuk, hogy jelenleg az egész nyugati civilizációra) olyannyira jellemzõ fogyasztói szemléletnek, életvitelnek, vagy ahogy õ nevezi: az ún. árucikk létformának. Következetesen leránt ja a leplet a korunk emberét meghatározó közszellemiségrõl, gondolkodásmódról, érték(?)szemléletrõl. A m második részében viszont mintegy kontrasztként tárja elénk a Krisztuskövetést, mint életformát, amely mind egyéni, mind közösségi szinten megragadható, s valóban emberhez méltó létezést tesz lehetõvé, amely egy olyan alapértékrenden nyugszik, amelybõl ebben a korban is érvényes válaszok deriválhatóak a felmerülõ kérdésekre. Ezt egyébként személyes létformának nevezi. A fogyasztási õrület, a mindenre kiterjedõ birtoklási vágy, a hedonista életmód piedesztálra emelése és az emberi élet egyedüli céljaként való felmutatása, a mindent elárasztó erõszak- és szexualitáskultusz egy olyan létfor-



ma és mögöttes szemléletmód tünetei, ami azon túl, hogy mindazt, ami eredendõen kvalitatív, eldologia-sít, mennyiségivé tesz, s ezáltal mélyen megalázza az egyébként elvileg istenkép embert, szöges ellen-tétben áll mindenféle spirituális emelkedésre irányuló szándékkal, késztetéssel. "Az emberi személy el-tárgyiasítása szüntelen és mindenütt jelen levõ, mivel tapasztalataink és várakozásaink teljes köre csupán a végsõ tárgyszerûség megerõsítésére szolgál, és az árucikk-létforma értékeit egy erõteljes gazdasági dogma médiájával legitimálja és erõsíti; reklámhadjárataival, a televízió, a rádió, a zene és a mvészet értékformáló eszközeivel. Arra nevelnek és szoktatnak bennünket, hogy dolgok gyanánt viselkedjünk, gondolkodjunk és teremtsünk kapcsolatokat. A dologszerû tudás és dologszer viselkedés azután igazol-ja és legitimálja az erõszakot és az uralkodást, mint a hatalom és birtoklás emberi problémáinak megol-dását; az elkötelezõdés nélküli, mechanikus szexualitást pedig mint az emberi érzelmek megoldását kí-nálja."

"Csak eleget kell gyjtenünk, termelnünk és nyernünk, s istenné leszünk. A folyamatban az a paradox, mint minden bálványimádásban, hogy végül bezárjuk magunkat a bálvány hasonlatosságába, amelyet két kezünkkel alkottunk, és belé helyeztük bizalmunkat. Árucikké válunk, az árucikk pedig helyettesíthetõ, elavul, csak mennyiségi szempontból értékelhetõ, mentes minden szabadságtói és minõségi fejlõdéstõl. A bn törvénye ezért valóban halál. Énünk halála." Azt hiszem, az eddigiek alap-ján logikusnak tnik, hogy "...ha a kapitalizmus nincs alávetve egy, a saját értékrendjén túlmutató iga-zság-, érték-, hasznosság- és sikerességmércének, akkor természetébõl fakadóan emberellenes, ebbõl következõen módszeresen szemben áll a kereszténységgel. A kapitalizmus ugyanis más hitrendszer hiá-nyában létrehozza bálvány-önkényurait. A férfiakat és nõket éppen olyan romboló megkötözöttségbe és szellemi sivárságba taszítja, mint bármely totalitárius rendszer." Persze akár azt is mondhatnánk, hogy nyitott kapukat döngetünk ezzel a témával itt Magyarországon. Gondoljunk csak Czakó Gábor televíziós és immár könyvformában is elérhetõ sorozatára, a Beavatásra, amelyben például az általa igen találóan "gazdaságkor emberének" nevezett embertípus mentalitását világítja meg igen hatásosan. Vagy Hamvas Béla, aki "Szilveszter" cím regényében utolérhetetlen zsenialitással tárta elénk mind a kapitalista, mind a kommunista rendszerek lényegét: "Nem is kívánom, hogy a fondentrensek az emberi életet ismét meg-nehezítsék és a faekét rendszeresítsék. Azt sem óhajtanám, hogy a fondentrensek permanens zászlódísz-ben éljenek, mint a csimpalacsánok, és eszelõs pátoszban hencegjenek. Én csak azt mondom, hogy a fondentrens életrendet bárhol vakarom meg, mindenütt ugyanazt találom. Ezt a valamit én cuncinak ne-vezem, kényszerségbõl, mert ennek neve valóban cunci. Ez olyan nyalóka, olyan olcsó, geil, puha, édeskés, nyálas, fülledt, cifra és émelyítõ. Én tudom, hogy a Tmil-féle életirtás nagyon rossz, és a világ-történetben még sohasem volt hely és idõ, amikor az ember annyit szenvedett volna, mint Ambradában ma. De tudom, hogy Ambrada csak azért van, mert a fondentrensek a földteke másik felén a cuncit te-kintik életideálnak. Ha mveltségüket mérjük le, az is cunci, tudományukat, mvészetüket, moráljukat, beszédjüket és öltözködésüket és mozdulataikat és törvényeiket, az mind cunci, ez a nyirkos és cukros és ízléstelen valami. Kizárólagosan privát ügy. Ambradában az emberek csak egy kis cunciért imádkoznak. A fondentrensek cunci tébolyban élnek, ez az õ vigyorgásuk értelme, az egyetlen védelem az unalom ellen. Ambradában nem lehet unatkozni, a rendõrség hallatlan szórakoztató. Szegény fondentrensek ebbõl semmit sem ismernek. Mindenük van, pénzük, dancingjük, night club-juk, pezsgõjük, autójuk, befõttjük, szappanjuk. Ambrada óriási elõnye, hogy a szart és mézet egzakt módon megkülönböztetik és elválasztják, és az életet méztelenítik. A fondentrens életet ezzel szemben úgy határoznám meg, hogy ötven százalék méz összekeverve ötven százalék szarral. Ha a modern embert meg kívánom érteni, a többi között annak a teóriának alapján is megtehetném, hogy azt mondom, erõfeszítés a kicsapongásért. Én nem vagyok életpárti és nem hiszem, hogy az élet a legmagasabb érték, mert tudom, gyakran van helyzet, amikor a nagyobb becstelenség fenyeget, az életet fel kell áldozni, és ha az ember nem teszi, magát az életet árulja el. Van az életben az életnél magasabb érték is, és a modern ember elaljasodásának mélypontját ott látom, hogy életéért hajlandó nagyobb b ncselekményt elkövetni, mint amilyet az élet megbír. Élet, mindenáron csak élet, ez a fondentrensek és a csimpalacsánok közös arcvonala. De nem tudom elviselni, ha látom, hogy az ember életét bemocskolja, mert már nem talál nagyobb gyönyört, csak e mocskolódást, a kicsapongásnak ezt a felsõfokát. Nem borgiai õrületben és nem napkirályi rafiné-riával, hanem az idiotizmustól támolyogva. Ez a törvényen kívüliség amelyben a fondentrens él, könnyû és üres, humbug és blöff, ahol a fondentrens él, az b zös hely, hiába komfort és higiéné, porszívók és



jégszekrény, mosodák és parfõm, fürdõk és tengerpart, hiába és hiába. Hozzátehetjük, hogy az egész hamvasi életmû veleje megfogalmazható úgy is, mint a hiteles emberi alapállás keresése a modern em-ber létkorrupciójával, létrontásával szemben. Feltétlenül meg kell még említenünk itt hasonló témakör-ben maradva, de már egy tágabb és mélyebb perspektíva jegyében René Guénon két könyvét: A modern világ válsága, valamint. A mennyiség uralma és az idõk jelei, és Julius Evola egészen radikálisan kritikai hangvételû mûvét: Lázadás a modern világ ellen. Mindezek után módfelett lehangoló számomra naponta szembesülni azzal a keresztények között is igen népszer mentalitással, amely nem pusztán meg van elégedve a minket ma körülvevõ világgal, hanem ráadásul még meg is van gyõzõdve arról, hogy ha bár ez nem teljesen tökéletes, de ennél még nem találtak ki jobbat. Véleményem szerint nagyon helyesen mutat rá Kavanaugh, hogy: "A kereszténységet valóban kultúrák idejében és terében kell megélni - de mindig a kultúrán túl, azon áthatolva, azt megváltoztatva, sõt szükség esetén értékeivel szemben álló, ellen-kulturális erõként fellépve." Mert bizony álságosnak tnik azok berzenkedése példának okáért, akik jobban felháborodnak egy meztelen nõi test fényképén egy magazinban, mint magán a nõket tárgy-ként kezelõ gazdasági rendszeren és azon a kalmárszellemen, amelynek semmi sem szent, és mindenbõl üzletet csinál. Összegzésképpen tehát jó szívvel ajánlom John E Kavanaugh könyvét minden gondolko-dó, magát kereszténynek valló, vélõ, vagy erre törekvõ embernek felekezetre való tekintet nélkül. Ezen kívül azoknak is, akik napjaink gazdasági-társadalmi valóságának mélyebb megértésére törekszenek, különös tekintettel az etikai és spirituális vonatkozásokra. Mindemellett a könyvben megfogalmazott gondolatok szembesülésre késztethetnek bennünket saját értékrendszerünk és gyakorlati életvezetésünk diszkrepanciáival, inkonzekvens elemeivel, megnyilvánulásaival, aminek következtében akár egy mé-lyebb önismereti szintre is eljuthatunk. Úgy vélem, nem túlzás azt állítani, hogy a rendszerváltás utáni hazai keresztény könyvkiadás piacán úttörõ jelentõség alkotásról van szó, amely a maga témájában és m fajában kétségtelenül alapm. Igényes nyelvezete, lebilincselõ gondolatvezetése, briliáns érvrendsze-re pedig valódi szellemi csemegét kínál minden olvasó számára.

László Virgil

*forrás: Kairosz 2001-2002. Tél

„Az ember bármit tesz, gondol, mond, megérinti a világ egész valóságát.Amit tesz nem saját személyben teszi, hanem az egész emberiség nevében.” (A hiteles görgség)

Hamvas a személyes ügyem*

(A hetvenéves Sava Babićtyal Molnár Eleonóra beszélget) Irtózom a mindennapi, marginális, lényegtelen dolgoktól, nem érdekel a politika, inkább olvasok - mondja Sava Babi, ki idén töltötte be 70. életévét. De nemcsak olvas - tegyük hozzá azonnal -, ír és fordít továbbra is rendületlenül. Teszi mindezt saját örömére, s csak mosolyog, mikor irodalmár barátai - mint Laza Lazi, vagy Branimir ovi - sem gyzik már elolvasni az önálló, és a magyar nyelvrl lefor-dított munkáit. Míg idt találnak erre, addig lefordít egy másikat, meg értekezést is ír a lefordított m -r l és szerzjér l. Így azután több száz önálló alkotást számlálhatunk meg, ezek nagy része eddig 14 kötetbe gyjtve látott napvilágot, 23 munkája pedig még kiadóra vár. Fordításainak száma ennek kétsze-rese, hisz 75 kötetnyi már megjelent, 50 pedig várja az érdekld szerkesztket. M fordítói tevékenysé-



ge és mvel désközvetít szerepe egyedülálló a XX. századi szerb kultúrában. Legtöbb Petfi-verset, de Cseres Tibor, Sáfrány Imre, Kopeczky László, Gál László, Majtényi Mihály, Pap József, Tolnai Ottó, Örkény István, Hubay Miklós, Illyés Gyula, Déry Tibor, Krúdy Gyula, Lukács György, Szeli István, Eörsi István, Sántha Ferenc, Popper Leó, Csáth Géza, Kosztolányi Dezs, Göncz Árpád, Oravecz Imre, Weöres Sándor, Esterházy Péter és mások mveit is általa ismerhette meg a szerb olvasóközönség. Hamvas Béla munkáit is természetesen, hisz az eddig megjelenteket már mind lefordította, sajnos azon-ban még nem talált mindegyik szerkesztre, ugyanúgy, ahogy kiadóra várnak Márai Sándor naplói, Krúdy Gyula Szindbádja, Forgács András, Szabó Lajos, Dér Zoltán, a Cholnoky fivérek több munkája, meg Esterházy Harmonia caelestise is. 70. születésnapján köszöntve az írót és mfordítót, több mvel -dési intézmény tervezi munkássága és mvei bemutatását rendezvények sorozatával. Ennek apropóján kértük fel mi is egy kötetlen beszélgetésre.

- Egyértelm en Hamvas-rajongónak tartják.

- Tagadhatatlanul az is vagyok. Hamvas a személyes ügyem. Eddig 46 könyvét fordítottam szerbre. Most kezdem majd annak a kettnek a fordítását, melyek a múlt év decemberében, karácsonytájt láttak napvilágot. Számomra ez egy egész életre szóló nagy kaland. Remélem, be tudom majd fejezni a többit is.

- Amikor Hamvasról beszél, szavaiból érezzük, hogy haragszik mindenkire, dühös az egész világra, mert nem olvassák t többen.

- Elkeserít , hogy mennyien nem olvassák, még szkebb környezetemben sem. Haragszom is rájuk, hisz nem tudják, hogy mit veszítenek. Hamvas gondolataival a menekvés útját nyújtja mindenkinek. Semmi más nem kell hozzá, csak hogy ráérezzünk az értékekre. Mert vannak értékek, csak nem ott, ahol hisszük. Aki ezt megleli, és ezen az úton indul el, annak már nem okoz nagyobb meglepetéseket az élet. Der látóbb lesz, mert megvilágosodik eltte, hogy az élet káoszán túlnhet az értelem. Az értékeket azonban elször önmagunkban kell megtalálni, felfedezni, és önmagunkat kell megváltanunk. Aztán majd az egész világot át lehet rendezni. Tudja, különösen a magyarokra vagyok dühös, amiért nem ol-vassák Hamvast. Szinte elképzelhetetlen számomra, hogy egy olyan kultúrával rendelkez nép, mint a magyar, saját fiának, e kiváló gondolkodónak a mveit figyelmen kívül hagyja. Ezt nagy butaságnak vélem. Meglehet, hogy nincs igazam, mert miért ne létezhetnének a világon buta emberek is. Mégis ha-ragszom rájuk, hisz anyanyelvükön írt mvekr l van szó, amelyek csak karnyújtásnyira vannak tlük, s mégis nagyon sokan vannak olyanok, akik Hamvas létezésér l sem hallottak. Na meg aztán van még egy hátulüt je a dolognak. Hisz olyanokkal is találkoztam, akik kezükbe vették ugyan, olvasgatták is, de nem értették meg, vagy egész másképpen értelmezték. Tudom azt is, hogy mi ennek a sajnálatos ténynek a magyarázata. Hiszen már az iskolában, meg aztán kés bb is, évtizedekig, generációkon keresztül bizo-nyos gondolkodásmódra szoktatták az embereket. S ebben a bizonyos racionalizmuson alapuló gondol-kodásmódban nem találhatjuk meg Hamvas megfelel értelmezését. Ezért azok, akik nem hajlandóak írásaiban elmélyülni és gondolkodni róluk - lehet a szöveg a legtisztább magyarsággal megírt, és köny-nyen olvasható -, nem mennek sokra vele, ezért inkább elutasítják.

- A tudást utasítják el?

- Valójában igen, és ez már az egész emberiségre vonatkozik. Rendkívül nagy bajt okoz, és ezt a bajt csak tetzi, hogy napról napra tapasztalhatjuk, az emberek azt is elfelejtették, amit eldeik már tudtak. E tudásból származó értékek mentek veszendbe, s most tétlenül, a tudománytól várják a megoldásokat, a nagy igazságok felfedezését. De hol tart a szegény, verg d tudomány az emberiség tudásával való ösz-szehasonlítás skáláján? Még a legnagyobb felfedezések is eltörpülnek a teremtt l valamikor kapott em-beri tudás mellett. Az a baj, hogy ezt az emberiség nagy része már elfelejtette. Kevés embernek adatott meg, hogy felismerje eme örökké létez tudás nagyságát és még kevesebben vannak olyanok, akik ren-delkeznek is vele, ha csak egy kis hányadával is, hisz ez mindig magányossá teszi ket, nagyon kevés megértésre és megértre számíthatnak környezetükben. Példaként hozhatnánk fel a Biblia vagy más szent könyvek magányos tudáshordozóit, kiket öröm töltött el, ha tanítványaik sorában ért embertársa-



kat véltek felfedezni. Bár késbb sokszor kiderült, hogy legtöbbjük tanítása nemhogy saját korában, de évtizedek, évszázadok múltával sem vált érthetvé a szélesebb tömegek számára. Így van ez ma is, csak egy bizonyos réteg érti a nagy gondolkodókat, és sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a réteg soha nem lesz tömeges.

- Ehhez azt is hozzátehetnénk, hogy ez a réteg nincs a megfelel helyen, megfelel pozícióban?

- Természetesen ennek lehetsége is mindig fennáll. De ettl még fájóbb talán az, hogy a számuk na-gyon kicsi... - teszi hozzá mosolyogva, majd távolba nézve folytatja: - Egyszer talán, ha minden népnél felfedeznék az ilyen típusú gondolkodókat, mint Hamvas - mert a legtöbb népnél, a legtöbb kultúrában vannak ilyen marginális gondolkodók, filozófusok, írók, költ k -, és ha összehoznák ket, akkor a vá-gány mellett, amelyen mindannyian haladunk, kialakulhatna még egy vágány. Gondoljuk csak el, milyen nagy dolog lenne, ha az emberiség ezen a másik vágányon haladhatna! Feltételezve természetesen, hogy azt egyszer valóban megtaláljuk.

- Szenvedélyes olvasónak tartják, s korábbi interjúiban ön is bevallotta, hogy foglalkozásszeren zi az olvasást. Mi az, amit nem szeret, amit nem szívesen olvas?

- Ez igaz, hisz minden, amit eddig csináltam, levezethet az olvasási szenvedélyembl. Legtöbbször több könyvet is olvasok egy idben. Az is igaz, hogy nagyobb biztonsággal mozgok a könyvek között, mint az emberek között. Emiatt sokszor olyan érzésem is van, hogy kirekesztem magam a valóságos életb l. De nehogy úgy képzeljen el, mit aki mindent elolvas, ami a kezébe kerül, mert sok minden van, amit nem szeretek olvasni, és amint észreveszem, hogy a megkezdett könyv nem színvonalas, már te-szem is félre. S tudja, az úgynevezett realisztikus irodalmat egyáltalán nem szeretem. Számomra nincs benne semmi, ami megragad, leköt, gondolkodásra késztet, hiszen csupán azt írja le benne az író, ami történik, ami az adott körülmények között a legtöbb ember elképzelése szerint elreláthatóan megtörtén-het, s azt is sokszor túlságosan aprólékosan. Ilyesmit olvasni puszta idveszteség. Az olyan írók gondol-kodásmódja tud magával ragadni, mint amilyen például Krúdy, hisz kora kultúráját meghaladva, az álta-la megálmodott Magyarországról szóló gondolataiból építkezik. Ezért szeretem Márait és Hamvast is, mert amit k írtak, az nem csupán az élet puszta másolata. A körülöttem folyó életet én magam is látom, s ha erre vágyom éppen, akkor kinézek az ablakomon. S legtöbbször nem igazán érdekel, amit kint látok. Olvasás közben meg csak a színvonalas irodalom köt le, a s rített szimbólumok világában való elmélyü-lés, hisz egy-egy remekmben - a regény pár oldalán, egy novellában, egy esszében vagy netán egy pár soros versben - ily módon benne foglaltatik az egész élet, az egész világ. Ez kell nekem! Irtózom a lé-nyegtelen dolgoktól. A mindennapok eseményeibl csak a marginálisak keltik fel igazán az érdekldé-semet, azok, amelyekbl nem származik soha kézzelfogható haszon, de van mondanivalójuk. S ha eze-ket az üzeneteket hordozó gondolatokat egymás mellé illesztjük, felfedjük, kihámozzuk, egyben rendkí-vüliségükre is rámutatunk. Hol találni ilyesmit a banális napi eseménysorok között, netán a politikában?

- Mit tart a leghaszontalanabb dolognak?

- Ha az ember olyan dolgokkal foglalkozik, melyek el reláthatóan holnapután már semmit sem jelente-nek. Azzal nem szabad foglalkozni. Az embernek nyitottnak kell lennie, s észrevenni, különbséget tenni a lényeges és a lényegtelen dolgok között. Minél hamarabb tudatossá válik ez az egyén számára, annál egyszerbb, tartalmában mégis gazdagabb, minségében jobb életet élhet. Mi marad az asztalfiókban?

- Mintegy 70 kéziratban lev önálló munkája és fordítása van. Ez vajon azért van így, mert kizárólag saját ízlése szerint válogatja témáit?

- Ez valójában az én hibám, gyengeségem. Nem tudok elég ügyesen tárgyalni a kiadókkal, a szerkesz-t kkel. Nyugodtan sorolhatnak azon szerzk és fordítók közé, akik legtöbbször szerzdés nélkül dolgoz-nak. Soha nem puhatolózom afell, hogy mi érdekelné a kiadókat, hanem beállítok a szatyrommal, és megmutatom nekik, hogy mennyi munkám van már készen. A szerkesztk ett l a mennyiségtl rendsze-rint megijednek. Én meg egy cseppet sem vagyok rámen s. Legtöbbjük azt szeretné talán, ha a felkéré-sére készítenék valamit. Én meg elre dolgozom. Nem tudom kivárni a szerkesztk felkéréseit, az én



érdekl désem sokkal tempósabb. Néha évekkel elbb lefordítok egy munkát, még mieltt az bármelyik kiadó szerkesztjének eszébe jutna. Így aztán tényleg sok gondolatom és fordításom van még kéziratban, de nem panaszkodom. Egyszeren nem kenyerem a semmittevés, szerencsésnek tartom magam, hogy mindezt megcsinálhattam, és örömmel csináltam... Ha nem kell, sajnálom.

- Min dolgozik most?

- Most fejeztem be Márai naplóinak fordítását, azokét a naplókét, melyeket teljes terjedelmükben kiad-tak magyar nyelven. A válogatások nem érdekelnek. E fordításom az 1943-1953-ig, és az 1984-1989-ig terjed teljes Márai-naplót foglalja magában. Erre a munkámra már jelentkezett egy kiadó, remélem, ebben az évben meg is fog jelenni - tette hozzá mosolyogva, majd rajongását nem palástolva folytatta: - Párhuzamosan e nyomdai elkészítéssel elkezdtem a mindeddig kiadatlan, de karácsonyra végre megje-lent két új Hamvas-kötet fordítását is. Ezt kötelességem lefordítani, mert Hamvas a személyes ügyem. Ha nincs kiadó, hát nincs. Tudomásom szerint Hamvasnak még két mve van kéziratban, ezek magyar nyelven még nem jelentek meg. Nem tudom, mikor jelenhetnek majd meg, de nagyon szeretném a fordí-tást megcsinálni, hogy kereken ötven Hamvas-fordításom legyen.

- Nem titkolt vágya, hogy a világ nagy elméinek gondolatait mások számára is ismertté tegye. Lényeg-bevágó, elgondolkodtató mondásokat gyjtött kötetbe Hamvas mveib l...

- A nagy elméknek néha az emberiség létének egészét sikerül egy mondatba sríteniük, olyan örök iga-zságokat, melyekbl újabb és újabb nagy igazságokat is ki tudunk következtetni, ha visszavonatkoztat-juk ket az események sorára. Nagyon sokat tanulhatnának bel le az emberek. Hamvas gondolataiból már összegyjtöttem egy kötetrevalót. De ha ezt a válogatást most újból kezdeném, akkor másfajta könyv születne, új gondolatok is kerülnének bele, hiszen olyan sok van bellük Hamvas munkáiban, hogy az ember nem gyzi ket válogatni. S ez így van nemcsak Hamvasnál, de más nagy gondolkodók-nál is. Akár az év minden napjára kiválaszthatnánk egy ilyen szép, elmélyedésre késztet gondolatot.

- Melyik gondolatot választaná a mai napra?

- Sok gondolat motoszkál a fejemben. Lehet, hogy most meglepdik, de az utóbbi idben nem Hamvas Béla, hanem barátja, Szabó Lajos egyik gondolata foglalkoztat elég gyakran. Mert még rövidebb, még szebb és még lényegbevágóbb. Így szól: "Nem az isten antropomorf, hanem az ember teomorf." Bámu-latos, hogy ebbl a pár szóból mennyi tanulság levonható az emberiség eddigi útjára, de a mára vonat-koztatva is. Végig kell csupán gondolni. S ha ezt megtesszük, rájövünk, mi mindent felejtett el az embe-riség, mi az, ami miatt eddig is számtalanszor, és napjainkban is ilyen kilátástalanságba sodródtunk.

Molnár Eleonóra

*forrás: Kilátó, 2004./1. sz.



"Guénon csak annyit mondott, hogy a létezés hiteles szövege megvan. Nietzsche és Kierkegaard csak annyit mondott, hogy tiszta életet kell élni. A kettőt megkíséreltem összekapcsolni, a létezés hiteles szövege alapján önmagában az eredeti tisztasá-got megvalósítani. Az őskor és a jelen összeépítése. Aki ma jelen akar lenni, annak gyökereit legalább tízezer évre kell vissza-

nyújtania. "

(Patmosz I. Interview)

Jelenlét*

A hagyomány.

A kulcsszó a hagyomány. A hagyományai, amit a hinduk "kezdett l fogva emlékezetesnek" neveznek, Hamvas pedig századunkhoz ill megfogalmazással: "a létrl szóló hiteles és univerzális információnak" mond; valaminek, ami id- és térfölötti, mindig jelenlév, abszolút, és örök. A hagyomány gondolata természete szerint hierarchikus, és a hierarchia puszta említése Európa kartéziánus írástudóit rendkívüli mértékben irritálja. Mintha a hierarchia és a rend élménye a szabad és szuverén személyiség (az indivi-duum) számára korlátot jelentene. Holott a rend, a mindannyiunk "szívébe írott törvény" felismerése, elfogadása és követése: ez az emberi szabadság megteremtésének egyetlen lehetsége. A hagyomány hierarchiája a közösség rendjében annyit jelent, "akinél er sebb vagyok, arról gondoskodnom kell, de aki nálam ersebb, annak kötelessége, hogy rólam gondoskodjék" (Karnevál).

Nyugat.

Az élet hiteles mértékét nem ismerjük, és nem rendelkezünk az archaikus kelet szakrális egyszerségé-vel és tisztaságával, amely tudatunkat racionális, túlfinomult, de alapveten önkényes gondolatstruktú-rák csapdájából kiszabadíthatná. A centrumról való leszakadás értelemvesztést jelent. Európában ezt csak a legnagyobb szellemi világossággal látók vették észre. A megbetegedett kedéllyel, az egyre inkább elhatalmasodó fóbiával, depresszióval, letargiával, f ként a szinte lelkünkbe kövült szorongással (Kier-kegaard) szemben azonban a filozófia, a pszichológia és a biológiai orvoslás módszerei elégtelenek. Ezért fogalmaz Hamvas így: "Tudomány, vallás, filozófia az élet terhein kíván könnyíteni. A hagyo-mány az embernek visszaadja önmagát."

Családi háttér

Hamvas Béla 1897. március 23-án hajnali fél ötkor született egy felvidéki kisvárosban, Eperjesen. Édes-apja Hamvas József, evangélikus lelkész, tanár, hírlapszerkeszt, író. Fia születése után röviddel papi hivatásától megválik és családjával Pozsonyba költözik. Az Evangélikus Lyceumnak húsz éven át né-met-magyar szakos tanára. A világháború kitörésének idején Hamvas Béla - és valamennyi érettségiz iskolatársa, testületileg -, óriási lelkesedéssel önkéntes frontszolgálatra jelentkezik. Kadétiskolai kikép-zést kap, és az ukrán frontra vezénylik. A kezdeti romantikus lelkesedés azonban az értelmetlen öldöklés látványától és a lövészárkok sarától hamarosan elkeseredéssé változik. Már menekülne, de a hadigépezet nem engedi. 1917-ben, miután könnyebb sebesülésébl felépül, ismét frontszolgálatra vezénylik. Észak-olaszországi célállomását azonban már nem éri el, vonatát Szerbiában bombatalálat éri, t a légnyomás harcképtelenné teszi. A hátországi lábadozás - egy ó-tátrafüredi családi panzióban - élete talán legdön-t bb fordulatát jelenti. Nemcsak nagyregénye, a Karnevál Csendes otthon epizódjának élményanyagát szerzi itt meg. E házban akadnak kezébe elször Nietzsche és Kierkegaard írásai. A tizenkilencedik szá-zad két nagy válságfilozófusa szellemben bevégzi rajta mindazt, amit a háború - a lövészárkok halálfé-lelme, a Monarchia összeomlása és az otthon elvesztésének nyomasztó tapasztalata lelke mélyéig már amúgy is elkészített. Nemcsak a világban meglév metafizikai rossz jelenlétével szembesült, de fként azzal a ténnyel, hogy a válság az emberi lét örök útitársa. A válságtudat nem pesszimizmust jelent. F-ként nem valamely pszichológiai-patológiai kórtünetet. Egyszer, közvetlen és éber tudomásulvételét annak, hogy az élet centrumában a halál, a halál centrumában az élet áll. A válságtudat minden korban a hiteles egzisztencia próbája volt és maradt, mondhatnánk az ember felntté válásának legfbb bizonyíté-



ka. 1918-ban, amikor Pozsony Szlovákia fvárosává lesz, az új politikai hatalom a magyar értelmiségt l h ségesküt követel. Hamvas József ezt megtagadja, ezért a családot kiutasítják Szlovákiából. Magyaror-szágra, Budapestre költöznek. Hamvas itt kezdi meg egyetemi tanulmányait. Germanisztikát és magyar irodalmat tanul, emellett azonban a zeneesztétikától az anatómiáig számos más stúdiumot folytat. Viha-ros tempóban, szinte válogatás nélkül olvas, filozófiát és középkori misztikusokat, fizikát és világiro-dalmat, oroszokat, franciákat, angol esszéistákat, különös kedvvel a skandinávokat, Strindberget, Ibsent, Hamsunt, akikhez alkati rokonszenv fzi. Egyetemi évei után 1923-tól három évig újságíró, majd 1927-tól könyvtártiszt a Fvárosi Könyvtárban.

Nietzsche és a görögség.

Könyvtári állása kitn lehet ség, hogy tudását rendezze. Leltárt készít a múlt század végének és a hu-szadik század els felének szellemi tendenciáiról. Tanulmányát "krizeológiának" nevezi. E válságtan konklúziója: a századfordulótói kezdve csak azokat a szellemi megnyilatkozásokat lehet és kell komo-lyan venni, amelyek a nyugati életeszmény és értékrend kimerüléséról tudósítanak. A krizeológia csúcs-pontján Nietzsche áll. A modern korszak gondolati rendszereibl végképp kiábrándulva figyelmét egyre inkább a nyugati gondolkodás számára is kiapadhatatlan szellemi erforrás, a görögség tanulmányozása köti le. Platónt és Hérakleitoszt fordít, Empedoklészr l, Pithagoraszról és Orpheuszról ír, levélesszéjé-ben., a Magyar Hüperionban (1936) az eszményi, de teljesen idszer tlen és megvalósíthatatlan klasszi-kus életrend és a gylölt modern individualizmus és anarchia világa mérkzik egymással. A görögségbl sejti meg azt, amit mindig is tudott, és "amit mindenki mindig tud, és amit soha el nem felejthet" , amit legfeljebb magában elnyomhat és a tudattalanba süllyeszthet: hogy az ember világa és az istenek világa nem kett . A teremt és a teremtett lét egymásba ér, és amit káprázó tudatunk kettnek vél, az az osztha-tatlan egy valóságnak "szent színjátéka. A test és a szellem nem kett, ezt a görögök utáni korokban már csak kivételes individuumok élték.

Guénon.

Guénon a XX. század els felében élt, alkatához azonban a XIX. század gondolati fegyelme és morálja áll közelebb. Amikor Hamvas Guénonnal intenzíven foglalkozni kezd, a hagyomány gondolata benne már készen áll. Guénontói azonban többet kap puszta megersítésnél. Guénon a tradicionalizmus min-den lényeges fogalmát skolasztikus pontossággal és egyszerséggel definiálja. Hamvas azonban nem Guénon epigon. A tanítvány mesterét sem meg nem tagadhatja, sem szolgaian nem utánozhatja. A tanít-ványt mesteréhez életre szóló hség kötelezi, de a hségét csak egy módon bizonyíthatja: ha mesterét meghaladja. Ez az, amit a mesterek tanítványaiktól követelnek. Hamvas Guénonhoz mindvégig h ma-rad, de mesterét "logosz-erben" valóban fölülmúlta. Szavai a szó születésének forrásához közelebb áll-nak. A logosz-er lét- és tudattisztító er t jelent.

Scientia sacra

A majd húsz évig tartó konszolidált könyvtártiszti korszakának a II. világháború kitörése vet véget. A háború alatt háromszor hívják be katonai szolgálatra. A végkifejlet idején Németországba vezényelt csa-patától megszökik, de amikor az oroszok elfogják, a szibériai út ell is szökni kényszerül. Aki az ostrom napjairól hiteles élménybeszámolót kíván, olvassa el a Karnevál hatodik könyvét. A háború utolsó nap-jaiban óbudai, remetehegyi lakását egy bomba romhalmazzá változtatja. A tradíció felismerésének és megalapozásának f dokumentuma a Scientia sacra els része, Az skori emberiség szellemi hagyomá-nya 1943-44-ben készült. Eközben frontszolgálatok, ostrom, nélkülözések, életveszély. Hihetetlen, hogy a világégés küls zaklatottsága a könyvben még sejtetés-szeren sem jelenik meg. A Scientia sacra az els kísérlet arra, hogy a szentkönyvek életrendi érvényét helyreállítsa. Témavilága rendkívül szerteága-zó és sokszólamú, de hangjának alaptónusát ezt követ en a szentkönyvek tanítása adja. Ezért mondhat-juk, hogy Hamvasnál tárgyi tévesztést, stiláris botlást igen, de elért tudatszintjének (egységtudatának) megingását soha nem tapasztalhatjuk. Megvilágosodottnak kell tekinteni azt az embert, akinek egység-tudatát sorsbonyodalmai nem rendítik meg. A minden egy tudása Hamvas biztos háttere, és aki életét a



szellemi alapra építi, bármi érje, gondolkodása és tettei krízis helyzeteit e bels szemlélet mindig korri-gálni tudja. Példa erre a hagyomány minden nagy "szakrális szubjektuma".

A világháború utáni élet- és mtörténet, néhány vázlatpontban.

1945-1947 Az orosz megszállás alatt kiélezd politikai légkör és a hatósági zaklatások ellenére élete egyik legtermékenyebb korszaka. Jacob Böhmét fordít, kommentál; megírja a Titkos jegyzőkönyv c. esz-székötetét; elkészíti a Tabula smaragdina fordítását, kommentárját; befejezi aforisztikus formában ösz-szeállított esszékötetét, az Unicornist alcíme: Summa philosophiae normalis.

1947 Feleségével, Kemény Katalinnal közösen megírja Forradalom a művészetben Szürrealizmus és absztrakció Magyarországon c. m vészetkritikai esszékötetét, amely ellen a kor marxista f ideológusa, Lukács György, a "szocialista realizmus" esztétikája alapján frontális támadást indít. Az év nyarán meg-írja a Bor filozófiáját.

1948 Hamvas Bélát könyvtári állásából felfüggesztik és "b-listázzák" - ez a politikailag megbízhatatla-nok belügyminisztériumi kategóriája. A b-listás csak a legalacsonyabb rend munkákat vállalhatja.

1948-1951 Földmves igazolványt vált ki, hüperioni világához, Szentendrére tér vissza, ír, gyümölcsöt termeszt. Itt készíti el a Karnevál c. nagyregényét.

1951 júliusa A szentendrei hatósági zaklatások miatt raktárosi állást vállal Tiszapalkonyán, egy her m építkezésén. Hajnalban, munkakezdés eltt, és amikor csak teheti, titokban, kihúzott íróasztalfiókban és árokparton szanszkritból, görögbl és héberbl fordít; a jógáról, a Kabaláról, a zenrl, és a szufikról ír tanulmányt.

1954-1962 Inotára, egy másik her m építkezésére áthelyezik. Segédmunkás. Mvészetesztétikai ta-nulmányokat ír, befejezi Szilveszter c. regényét és hozzákezd ids kora legnagyobb esszégyjteményé-nek, a Patmosznak az írásához.

1962-1964 Áthelyezik Bokodra, a her m be. A Scientia sacra második részén dolgozik, amely a ke-reszténység és az archaikus hagyomány bels viszonyát vizsgálja. A tervezett tizenkét könyvbl öt ké-szül el. 1996-ban jelenik meg elször.

1964 márciusa 67 éves, nyugdíjazzák. Két kisregényben megírja a kommunista diktatúrák orwelli kriti-káját: Bizonyos tekintetben és Ugyanis címmel. Utolsó tanulmánykötete az Öt meg nem tartott előadás a múvészetről1967-1968 fordulóján készült el.

1968. november 7. Agyvérzésben meghal.

Minden vallás ismeri azt az embert, aki brahmani feladatot tölt be, de nem áll templomi szolgálatban, nem tagja a hierarchiának vagy valamelyik szerzetesrendnek. A katolikusok munkáspapoknak nevezték azokat, akik az oltár szolgálata helyett a kétkezi munkát választották, és a modern világ rabszolgái közé mentek az Evangéliumot hirdetni. (...) Keleten úgy mondják, k azok, akik a vállukon hordozzák a világ terhét, könnyedén, gond és panasz nélkül, és egyetlen szavukkal a megbomlott egyensúlyt helyreállítják.

Dúl Antal

*forrás: Kairosz 2003/2



„Az élet már maga olyan szakadatlan meglepetés.” (Karnevál)

A belgrádi Hungarológiai Tanszék Magyar Olvasóköre*

E cím, illetve szavak hallatán kérdn néznek ma még sokan, és mondjuk meg szintén, nem ok nélkül. Három évvel ezeltt ugyanis Magyar Olvasókörrl Belgrádban még nem beszélhettünk, 1994 októberéig pedig Magyar Tanszékrl sem. (Igaz, a két világháború között volt Belgrádban a magyar egyetemi hall-gatóknak ún. közmvel dési szervezetük, az 1933 tavaszán alakult Bólyai Egyesület, majd a II. világhá-ború után szintén mködött egy jól felszerelt és sok magyar diák által látogatott egyesület, amelyet saj-nos az 1956-os magyarországi események hatására bezártak.) A magyar nyelv megjelenésére a belgrádi Bölcsészeti Karon csak 1994. október 7-én került sor. A Hungarológiai Tanszék ünnepélyes megnyitá-sával, majd a másfél év múlva sorra kerül tanszékavatással befejezdött egy hosszú és fáradságos, de eredményes munka. Itt feltétlenül meg kell említenem tanszékvezetnk, dr. Sava Babi tanár úr dönt fontosságú szerepét. Az kezdeményezése és kitartó munkája eredményeként a Belgrádi Egyetem Filo-lógiai Karán a magyar nyelv, mint idegen nyelv utolsóként ugyan, de felsorakozhatott a többi szomszé-dos ország nyelvei közé. Az ünnepélyes tanszéknyitáson, majd tanszékavatáson a magyar és jugoszláv kulturális élet elitje, a sajtó és a tévé képviseli mellett nagyszámú érdekld vett részt. A nagyfokú ér-dekl dés volt számunkra az a jel, amely felhívta figyelmünket az oktatás mellett még egy igen jelents kulturális aktivitás hiányára. Ez egy klub vagy társaság hiánya, ahol (az akkor még) potenciális hallgató-ság a magyar kultúra iránti fogékonyságát és érdekldését gyakorolni tudná. Az adott lehetségekbl kiindulva (hisz a tanszék 1996 tavaszától már önálló helyiségekkel is rendelkezett) kezdtünk terveink megvalósításához.

Hungarológiáról lévén szó, az oktatás mellett az egyetemisták számára tervbe volt véve egy más jelleg m vel dési tevékenység létrehozása is, hogy minél alaposabban megismerkedjenek a magyar történe-lemmel, irodalommal, nyelvvel és ennek aktuális kérdéseivel. Erre voltak hivatva Babi tanár úr Ham-vas-estjei, de a potenciális hallgatóság megjelenésével ezek a tervek új dimenziót nyertek. Az érdekl-d k bevonásával az egyetemisták kell társra, az irodalmi estek hozzáért közönségre találtak. Különbö-z korú és képzettség polgárok látogatták ezeket az esteket. Az eladások szünetében elssorban szerb szót lehetett hallani, itt-ott magyarral keverve. Mivel Hamvas Béla jugoszláv közönségnek való bemuta-tásáról volt szó, ez evidens is. A Hamvas Béla életét és munkásságát megismertetni hivatott eladások az Egyetemisták kulturális Központja (SKC) védnöksége alatt zajlottak le. Ez azt jelentette, hogy Babi tanár úr szervezte és biztosította az eladássorozat teljes értelmiségi bázisát, a Kulturális Központ pedig gondoskodott a rendezvények gördülékeny lebonyolításáról (terem, mszaki berendezések, megfelel információk biztosítása a rádió, a tévé és a sajtó bevonásával). A Hamvas-estek a vége felé jártak, újabb program után kellett néznünk. Az Egyetemisták Kulturális Központjának védnökségét csak az elbb említett Hamvas-sorozat idejére élvezhettük. Így most már saját lábunkra állva, a program- és közönség-szervezéstl kezdve az ehhez szükséges anyagi bázis megteremtéséig minden ránk hárult. Mivel ezek a rendezvények a tanszék oktatáson kívüli programjának szerves részét is képezik, mködésünk színhelye így a tanintézet helyiségeire szorítkozott. A helyiségek használata mellett a tanszék nyújtotta kulturális bázis (az itt dolgozók, a jól felszerelt könyvtár, a számítógép, a tévé, a videó stb.) ideális feltételeket biztosított a kezdéshez. Mint már említettem, a Magyar Olvasókör létrehozásának a gondolatát elssor-ban a tanszék, tanításon kívüli tevékenységének szükségessége és a Hamvas-estek közönségének az igé-nye hozta létre. Törzstagságunk magvát tehát k képezték; egyrészt a hallgatók, másrészt az irodalmi estek érdekld közönsége. S hogy ezt a szk kört b vítsük, a programszervezéssel párhuzamosan lát-tunk hozzá a közönségszervezéshez is. Msoraink jellegébl kiindulva minél több, Belgrádban él ma-gyart szerettünk volna bevonni sorainkba. Az utolsó statisztikai felmérések szerint tudjuk, hogy Belg-rádban kb. háromezer bejegyzett magyar van, ami azt jelenti, hogy magyar ajkú, magyarul ért és beszé-l biztosan még több. De hogyan és hol kutassuk fel ket? A Belgrád központjában fekv Szent Péter-



templomban hetente egyszer magyarul celebrálnak misét. A templom akkori teológusnje, Varga Enik, aki ekkor hittanórái mellett magyar nyelvre is oktatta az érdekld gyerekeket, nagy segítségemre volt magyar mvészek és zenészek felkutatásában. Az itt összegyl hív k kis közössége lett Körünk követ-kez és máig is h segít társa. Új barátaink jóvoltából egyre többen ismertek meg és kerestek fel ben-nünket. Sorainkból idvel öt-hatf s szervezbizottságot hoztunk létre. Ennek mködése minségi válto-zást hozott a programszervezésben. Eladásaink magasabb szinten és szervezettebben kerültek kivitele-zésre. Havi egyrl kett re növeltük találkozásaink számát, és mindegyik kultúrjellegét konkretizáltuk. Ezzel az volt a célunk, hogy az egymást követ m sorok témájukban és sajátosságukban ne rontsák le egymás hatását. Irodalmi jelleg m sorainkat a hónap els szerdájára tettük (író-olvasó találkozók, könyvbemutatók stb.). A hónap második találkozóján tartottuk klubdélutánjainkat (harmadik szerda), és ennek keretében zajlottak le az összes többi rendezvények is. Például mvészegyüttesek vendégszereplé-se, kiállítások (képzm vésze-ti, kerámia-, fotó-, kép- és kézimunka-kiállítás stb.), általában aktuális kérdésekrl szóló ismeretterjeszt el adások és végül filmvetítések többször hézagpótlónak is. Program-szervezéseink eleinte nem jártak nagyobb nehézséggel. Kihasználva az alkalmakat a magyar társadalmi és irodalmi élet, a mvészvilág éppen Belgrádban tartózkodó eminens képvisel it hívtuk meg, és láttuk vendégül. Általában eleget tettek meghívásunknak. Így lett els kedves vendégünk Bacsó Péter, aki a Belgrádi Magyar Filmhetek alkalmából tartózkodott Belgrádban. Babarczy László, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, az Európa-szerte ismert híres színrendez Moliere Tartuffe cím darabját rendezte a belgrádi Nemzeti Színházban. Szabadidejében ránk is szentelt néhány órát, és A színházm-vészet története címmel kiseladást tartott hallgatóinknak. Vendégünk volt a most Franciaországban él, de vajdasági magyar származású Nagy József ismert táncos-koreográfus, aki az itteni nemzetközi szín-házszemlén közönségdíjat is kapott. És még sorolhatnám tovább. Történelmi események programra t-zése szintén hálás feladat. Ezt szem eltt tartva az elmúlt két iskolaév programjának történelmi vezérfo-nalát a millecentenárium jelentette. A honfoglalásról különféle rendezvények keretében emlékeztünk meg. Közülük kiemelném dr. Fehér György magyar lektornak a honfoglalásról és eleinkrl tartott el -adását, valamint Balla Mónika, akkor IV. éves hallgatónknak Az avarok Magyarországon cím érdekes beszámolóját. Még egy aktuális és igen jelents történelmi eseményre emlékeztünk, az 1848-49-es for-radalom és szabadságharc 150. évfordulójára. A belgrádi Magyar Nagykövetség rendelkezésünkre bo-csátott egy 42 képbl álló, dokumentum jelleg fényképsorozatot. Az ebbl a képanyagból rendezett képkiállítást dr. Tóth János, Magyarország belgrádi nagykövete nyitotta meg.

Ha megengedik, programunkból megemlítenék még néhány sikeresebb és számunkra kedves eladást, irodalmi estjeink közül elssorban a Hubay Miklós drámaíróval való találkozást. Irodalmi m soraink közül kiemelkedett dr. Bányai Jánosnak, az újvidéki Magyar Tanszék vezetjének A XX. század magyar irodalma cím el adása, amelyet Kollár Mária mvészi szavalata tett különösen emlékezetessé. Zenés m soraink közt szerepelt a Zimonyi Kvartett komolyzenei kiskoncertje, s felejthetetlen élményt nyújtott a szabadkai Ballangó együttes vendégszereplése is. E nem mindennapi hagyományrz zenés-dalos-verses msor sikere és látogatottsága olyan nagy volt, hogy sokan az ajtón kívül rekedve, hely híján a folyosón állva hallgatták végig. Ennek az estének a színességét és színvonalát fokozta Maksimoviné Éget Éva szabadkai születés fest m vészn értékes olajfestményeinek egyidej kiállítása. Erre a ren-dezvényre már kis msorismertetnk, meghívónk és plakátunk is volt. És akkor még nem is említettem a pancsovai Petfi M vel dési Egyesület egész estét betölt karácsonyi msorát (tánckar, betlehemes gyermekszínház, citerazenekar stb.) vagy kép- és kézimunka-kiállításainkat, amelyek rendszerint batyu-bállal f szerezve fejezdnek be. Tulajdonképpen minden msorunk kedves számunkra, nehéz a váloga-tás. Alig hároméves mködésünk alatt huszonnégy msoros estet tartottunk a Hamvas-sorozat eladásait nem számítva. Hagyományainkat ápolva s megosztva másokkal is, úgy érzem, sikerült egymás között egy bensséges, igazi baráti légkört teremtenünk. Belgrád központjában, a Filológiai Egyetem Hungaro-lógiai Tanszékén mködik egy számunkra oázist jelent kis klub, ahova Önöket is bármikor szeretettel várjuk, ha arra járnak.

Balla Julianna

*forrás: A Kapocs Könyvtári Csoport honlapja



„Igen, a magam részéről azt hiszem, hogy amiért bennünket nem szeretnek eléggé, vagy talán: az a hitünk, hogy bennünket nem szeretnek eléggé, sok egyébként megmagyarázhatatlan tettünket érthetővé teszi.”

(Karnevál)

A hamvasi Mű*

Ebben az évben lesz harminc éve, hogy meghalt Hamvas Béla; ...itt most be kellene mutatni, hogy ki is õ: magyar-német szakos tanár, újságíró, könyvtáros; majd raktáros, segédmunkás, ugyanis 1948-ban - 51 éves korában - megfosztották az õt végzettsége szerint megilletõ munkától. S amit teleírt lapokon hátra-hagyott számunkra: az a M, az Õ M ve. Az õszintesége fogott meg legjobban. A folytonos tükörbené-zése, az állandó reflexió, amely egyrészt önreflexió, személyes reflexió; másrészt egy állandó összkultúrával való szembenézés. Valami kemény önmarcangolás, élveboncolás - viviszekció, ahogy maga is írja valahol; ami olyannyira jellemzi. Valahogy ez a magatartás az egyetlen elfogadható, divatos szóval hiteles magatartás forma, ami fenntartható joggal bárkinek. Hitelesség. Ez az egyik legfontosabb kritérium életm vében. Önvizsgálata, mint minden embernél az egyetlen tanulsággal zárulhat: hiány van, nincs meg a teljesség. S mindenütt, a teljes fronton, ami jellemzõ: az a válság. Nem könny senki-nek sem ezt tükör elõtt állva bevallani. Hamvas a szó számunkra talán elérhetetlen magasságában nevezhetõ kultúrembernek. Kultúrált, s ez a kultúráltság nem egyszeren kilókban mérhetõ, hanem a szó eredeti értelmében inteligensség, azaz választékosság. Ha egy kicsit is komolyan veszem magam (mert hogy a legnagyobb mélységben ezt kell tennem, s ugyanígy kell a világra néznem is) veszem észre ma-gamon, a mindenki számára egyformán végtelen súlyú felelõsséget, amivel képes vagyok elkülöníteni az említhetõt az említésre sem méltótól, a világoságot a sötétségtõl. S nem kétséges mi lehet a választás egyetlen lehetõsége (s nem hivatkozhatok homályra, tudatlanságra, nem mentegetõzhetek): a feleõsség az enyém, s ugyanígy személyenként mindenkié. S mindezek mellett az egyéni a személyes lét egyetlen lehetséges alakja az aszkézis, az áldozat, s a javak megosztása. Itt korántsem a csipkés szenteszkedés púderes álarcáról van szó; hiszen Hamvas oly gyakran der s és napfényes, mindent beragyogó ember-ként áll elénk. Úgy látszik mindez törvény, s a mindent megalapozó rend. A mindent átitató, ordító hi-ányt betöltõ egyetlen folt, a személyes áldozathozatal lehet. Ezt nem csak az Evangélium alapozza, ha-nem a saját évezredeinkre való figyelés, más kultúrák és más vallási hagyományok is. Az ember szabad, független és értelmes lény; mindenütt azonos törvények kötik, s a tanulságok is egyeznek Hamvas sze-rint. Létezik rend, van "rendesség", amit tulajdoníthatok a talentumoknak, az isteni kegyelemnek; de egy bizonyos: minden létezõnek helye van. S ezt a rendet a sacrilégium, a szentségtörés veszélye nélkül fel nem forgathatom; bár e rendet elfogadni, a rendbe betagozódni, a helyemet elfoglalni egyáltalán nem könnyû dolog. Hamvassal, az õ vallástalan teizmusával kellett mintegy megküzdenem saját életutam fordulóin. "Az Evangéliumra nem lehet közösséget építeni" - vallja. Nem is tudom, de számomra életem abban a kétségbeejtõ magányában, a remény csak az ebben a mondatban lévõ tévedés lehetõsége tartotta fent. Pedig Hamvas jól ismerte a magányt: "Magányos az az ember, akinek az együttélesre fokozott igé-nye van." A magát az Evangéliumra építõ közösséget, a klérussal azonosított Egyházat szenvedélyes vallásellenességgel utasítja el. Egyértelm, mindent átvilágító érvelését szinte lehetetlen félretenni: "A jótettvallás mindig kifejleszti a képmutatást, a stréberséget, az alkalmazkodást, a hazudozást. "Korrupció és mocsok minden szinten. Az önmegtagadás értékét maga Hamvas hirdeti, egyben kristálytisztán látja át, hogyan fordul át mindez az Egyház esetében az életen állt bosszúvá. A létért, amely isteni, tönkreten-ni az életet, amely földi. Pedig Hamvasnak nincsenek illúziói a krisztusi tanok felõl. Õ írja ezeket a szin-te gyönyör mondatokat: "A keresztény, mivel a létrontás erõit nem rejti el, a nyilvánosság elõtt hát-rányban van. A rontást vállalja, azt bevallja, magában tudatosítja, felõle magát nem téveszti meg, és má-



sokat sem téveszt meg. A keresztény a bnös ember, és nem is hajlandó nem - bnös lenni, és soha nem mondja magát ártatlannak, sem tisztának." Egy ilyen alapállásból, amelyet teljes joggal fogadhatunk el a miénknek, számunkra más konklúzió kínálkozik a közösség megalapozását illetõen, különösen ma, ami-kor a legkülönbözõbb magukat kereszténynek nevezõ szekták lépnek fel kígyót - békát kiabáló, gyomor-görcsbe rándító tanaikkal. Hamvas végkövetkeztetése ez: "Magány annyi, mint nem engedményeket tenni." "Aki valamit elfogad, az megvesztegethetõ és b ncselekményt követ el." " mindaddig, amíg a közösség (Egyház) megvalósul, a szakramentum kizárólag az emberi egyénben van. Aki ezt az igazságot elárulja, antikrisztusi egzisztencia." Hamvas itt igen súlyosan téved, s hogy mennyire így van, errõl mi tanúskodhatunk: számtalan hibánk és nagy-nagy fogyatékosságaink ellenére tudunk egymás mellett élni és közösséget alkotni. Nem tudom, hogy lehet-e, vagy kell-e menteni Hamvast, de (már az elõzõek alap-ján is) látszik, hogy a közösségi létet meg nem tapasztalta. A közösség alapja ugyanis, a közösségi b-nök beismerése. Beismerés és okulás. Én, aki bnös ember vagyok, tudom, hogy épp ezért nem lehetek b ntelen közösség része, de nemhogy a bnösséget nem foghatom másra, hanem még saját magamra nem mutogathatok, hogy lám én igyekszem tisztulni. Súlyos tévedésének egyik forrása, az alábbi megál-lapítása, ahol valahogy elveszett a rá amúgy jellemzõ ékes elegancia, mert egyértelm dologról nem vesz tudomást: "A kereszténység elsõ idejében tudatosan és világi érdekbõl, rosszhiszemen, egészen biztosan a hatalomért a hamisítások egész seregét követték el. Az Evangélium szövegét igen sok helyen megmásították, sokat elhagytak, még többet hozzátettek." S ha mindezt leírja másokról, alighanem na-gyon rossz véleménye lehetett önmagáról. Már elmúlt 60 éves, amikor fiatalabb éveirõl így ír: "Nem azért támadtam (ti. a világot), mert a sikert elvetendõnek ismertem el, hanem bosszúból, mert ebbõl semmit sem kaptam. A legjobb úton voltam ahhoz, hogy önmagamat és egész életemet elhazudjam. Végeredményben, úgy éltem, mint egy kezem ujjain megszámolható ember kivételével mindenki." S ha stílusát nézem, ezt a hihetetlenül csodálatos, többszólamú stílust, hiányzik nála a kontemplációba való fordulás. Lenygözõen meditatív, gyönyören elevenednek meg tolla által az indián szõttesek; vagy a Stonhenge, a szikla eksztázisa - amint maga írja. Nem is szépen ír, hanem a való hihetetlenül mély lé-nyegét érintve kelti újra életre tárgyát. Meditatív, de nem kontemplatív. Hiányzik az út a szemlélõdésbe, amely az elmélkedés természetes folytatása lehetne, s nem más mint az aktív hallgatás, a vállalt csend-ben maradás. Nem hiszem, hogy jogom lehet summázat levonására, viszont a korábban leírt sorok most már köteleznek. Hamvas tévedett (ez olykor a legnagyobbak elõjoga), és mintha rosszul kapcsolna össze dolgokat. Mégis igaz ember, az Õrzõk egyike, aki egy istentelen korban óvta a transzcendencia létét. Látja az egzisztenciáért, a személyes létezésért egyénileg megtehetõ lépéseket, de ezeket az embertõl, mint egyéntõl kéri számon. A valós közösségi létrõl nincs taoasztalata. Nem megvesztegethetõ, azonban nem is fanatikus, ami a megvesztegethetetlenek leggyakoribb hibája. Ingerülten és bõszülten ismeri fel az önámítás csapdáit. Maga is hirdeti a szeretet fontosságát, de alíghanem jónéhányszor kerül a kétség-beesés síkosfalú vermébe. Eleven kapcsolata van a bölcsességgel, ámde úgy tnik hiányzik belõle a megvilágosultság, a mindent átlátás villámfénye. S ha mégis egyetlen mondatban kellene összefoglal-nom a számunkra adódó tanulságot: olvasnunk kell, mert van mit tanulnunk az általa tartott tükörbõl.

Györfi Béla

*forrás: a Szerző kézirata



„Annak, hogy félünk, sokat köszönhetünk. A félelem az utolsó elõtti. Az utolsó az üdv.” (Karnevá)

Dété naplója, január, 2004*

Hálnak az utcán, illetve az aluljárókban

„Nagy álmos dzsungel volt a lelkem, s háltak az utcán” – ezeket a József Attila sorokat mormolgattam, ahogy a metró aluljáróból lifteztem felfelé. Lelkemben ugyan semmi dzsungel, de lent háltak, paplanra emlékeztet göncök között, férfiak de nk is, ápolatlanok, olyanok, akikre rossz ránézni, akik mellett úgy húz el a járókel, mint ki magába van mélyedve, és se lát, se hall, akik büdösek, hányinger keltek, akik a városi létnek olyan képzdményei – írják, mondják a szociológusok, pszichológusok, magyaráz-va a jelenséget –, mint a kába narkósok, az imbolygó piások. Vagy – ezt is mondják – mint a csatornala-kó hulladék-evk. Akik polcokon ülnek, legfeljebb ha olvasnak errl az aluljárói létr l, a milliókat kere-s média-guruk meg nem látnak, nem akarnak látni eme lentig, s ha netán igen, akkor sem beszélnek, minek, úgy sem lehet megoldani semmit, mért borzolnák a hatalom lelkiismeretét, ha van ilyenje egyál-talán a hatalomnak. A járókel polgár meg szokja meg, szánakozzon, ha akar! Egy id után úgyis min-den természetesnek tnik. És túlélésre rendezkedik be a szervezetünk is. Fiatal tanár koromban, amikor tanítottam a Hazámat, errl a „háltak az utcán”-ról külön is szólni kellett: mi az, hogy az utcán emberek alusznak? – kérdezték -, s megvolt a véleményük arról az átkos Horthy korszakról, ahol ilyesmiket látha-tott, tapasztalhatott a gyanútlan járókel, s bizony hogy az volt a „nemzeti nyomor”, ahogy azt megfo-galmazta József Attila. Ha most kellene tanítanom, bezzeg könnyebb lenne a dolgom. Szemléltetés gya-nánt nem kellene mást tennem, mint lesétálni a tanulókkal valamelyik aluljáróba.

A Valentin napi szív

A tizennyolc éves lányunokám délután, pihenés gyanánt rákapcsol a televízió Humor adására, ahol ép-pen amerikai szinglik poénkodnak.

- No, csak el ne érzékenyülj, ha ajándék szívet kapsz Valentin napra - szól az egyik hölgy a másikhoz –, mivel a szív, ha nem tudnád, nem más, mint a szeméremajak szimbóluma.

Unokám felszisszen, én meg gyorsan visszavonulok.

„Szívem egy nagy harangvirág „mondogatom Ady verssorát, míg a gép mellé ülök. De még megnézem a magyar közmondásszer szólások könyvét, mit tudtak a régiek a szívrl.

A bánatos szívet akármi szó szele is megkeserítheti. –Ha ablakkal beéred, ne nyiss kaput a szíveden. –Kinek mi szívében, kitetszik színében. – Kinek szíve telve, megnyílik a nyelve. –Szomorúnak sírása, szíve könnyülése. –Nehéz abba lelket önteni, kinek szíve elveszett. – Hol a kincsed, ott a szíved. –Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza. – Nyelvére csalhatni szívének járását. – Szíved kulcsát más-ra ne bízd.

A butaságról Máraival

Ha találkozol vele itt-ott, kellemetlen, ha akadályoz valamiben, bosszantó, ha országos méret, tragikus. Valamennyi változat, jelen. Olvastam errl, mármint a butaságról, valamikor, valahol, valamit, ami mint egy rágógumi galacsin tapadt meg akkor bennem, de semmi több, amire emlékeztem volna. Nosza ke-resni kezdem. Hát persze, Márai! Az emlékiratában bukkanok rá, a Föld, föld- ben, abban a részben, amelyikben az 1948-as évek marxistáiról ejt szót, az ország irányítóiról meg az utánuk menetel szemel-lenz sökr l. /Félelmében el is hagyja Magyarországot./ „Gyanakodni kezdtem, hogy ami körülvesz, nemcsak az organizált terror, hanem egy mindennél veszedelmesebb ellenfél, ami ellen nem lehet véde-kezni: a butaság.” Az egykönyv embereket említi, a bethöz ragaszkodókat, akik bels rugalmasság



nélkül, el zetes és merev feltevésekkel közelednek az élet problémáihoz. Márpedig –írja Márai –„az Élet nem Bet , hanem változás.” Mostanában sincs másként, ha olvasnak is azok, akik körülvesznek, – a többségrl szólok -, inkább csak a Bett, pártjuk szlogenjét, a röplapot, azt az újságot, azt a folyóiratot, azt a rádió-és televízióadást, melyet megszoktak, melyre programozódtak. Nem kell a másik érve, a má-sik Bet je sem kell, a Bet mögötti ismeret sem kell, összefüggéseket keresni, új felismerések birtokába jutni; végképp nem kívántatik. Így kényelmes. S akkor nincs vita. Lehet legyinteni. A másikra, aki ellen-ség és nem ellenfél. Dönteni azért döntünk, választani azért választunk. „Mentem a napsütötte pesti ut-cán, és utánam jött a gyanú, hogy akármerre megyek, mindenütt egy nagy veszedelem árnyéka kúszik utánam: a butaság ez a veszedelem, ami beárnyékol minden lépést.” / Márai /.

Adalék a balekséghez

Kifordulok a boltból egy másfél literes kristályvizes m anyag flaskával a kezemben, jövök a futcán, valószín leg elgondolkozva, mint szoktam, amikor rám köszön egy negyven felé járó férfi, de úgy mint aki neheztel kissé, hogy nem ismerem meg; rendben van-e a vízvezeték hálózat a lakásban - kérdezi -, mivel nem találtak otthon, amikor hivatalból, mint a háztömb szakemberei, ellenrzésen jártak, mondom hogy én nem észleltem bajt, ha csak azt a morgást nem említem, ami akkor szokott jelentkezni, amikor megnyitom a meleg víz csapját, de más probléma nincs. Hát azt megnézné - feleli -, éppen ráér, én meg, né, milyen szerencsés vagyok, ügyet intézek, - dicsérem magamat. Míg haladunk a lakás felé, ér-dekl dik, hogy van a feleségem, meg hogy teltek az ünnepek, ilyesmik, bemegyünk a fürdszobába, jön is az asszony, nem érti az egész helyzetet, a barátn ivel éppen születésnapot ünnepel, ki is vonul, csinál-jak, amit akarok, a szerel meg nyitogatja a csapot, a melegvíznél tényleg morog a cs, aztán kikapcsol-ja a gázt, na látja, itt a hiba, a gázkészülékben, most nem morog –mondja -, de semmi az egész, csak ki kell cserélni a nem tudom mit, menjünk, vegyük meg az alkatrészt, kábé hatezer, mondom erre, hogy álljon meg a menet, sehová nem megyek, nincs is annyi pénzem, ám maradjon minden úgy, ahogy volt, csak kapcsolja vissza a gázlángot, mire , hát hogy az is el van romolva, de lemegy és felhozza a szer-számos táskáját, és percek alatt végez vele.

Erre elment, s vissza nem jött. A feleségem felhívta a közös képviselt, az közölte, hogy ilyen formátu-mú vízszerel nincs is, az ürge nyilván szélhámos, és terepszemlét jött tartani, s hogy megkérdeztem-e a nevét, s kértem-e tle igazolványt?

A szélhámosom jó pszichológusnak bizonyült, én meg jó baleknek.

Másnap este csörög a telefon. Egy zárkészít iparos jelentkezik, hogy pompás biztonsági zárakat tud készíteni. Felajánlja szolgálatait.

Érdekes, évtizedek óta élünk itt, de még soha senki nem keresett meg efféle ajánlattal. Csak most. Egy nappal a terepszemlét tartó szélhámos úr látogatása után. Balek úr feltételezett begazoltatása után.

A gázlángot egyébként mi laikusok becsiholtuk.

Egy el nem fogadott meghívás

A volt munkahelyem jogutódjának érdemes munkatársától kedves levelet kaptam, mennék el Balassa-gyarmatra, s ottan vennék részt egy kerekasztal beszélgetésen, más régi férfiakkal, s szólnánk arról, ugyan mi magyarázatot találunk arra, hogy a hetvenes években oly igen felfutott az amatr színjátszás, most meg mintha nem futna annyira. Tizenöt éve küldtek nyugdíjba, s ez bizony nem kicsi id, ám eza-latt senki, soha, nem hívott sehová. Mindenbl kiestem, hogy lehetnék hiteles? Meg egyébként is. A mai színjátszás nem érdekel. A régirl pedig megírtam mindent az Egy amatőr emlékezése cím könyvem-ben.

A meghívást lemondtam.

S nem vonzottak azok a régi férfiak sem. Mért szereztem volna magamnak rossz napot, még ha egyet is.



Veszedelmes iszonyok

Hamvas Béla írja: „A modern mvészet mintha semmi egyéb nem lenne, mint egy féreg létrehívása és apoteózisa. Idézi az örvényt, amelynek, úgy látszik, legmélyebb fenekérl a legfélelmetesebb erket kelti fel.” A klasszikus alkotások mvésze – fejtegeti a szerz az „1962. február 4.” cím esszéjében – a világ er it még rendezte, harmonizálta és megbékítette. A mai csak megidézi.

Színházi élmény hívta el a Hamvas idézetet. Megnéztük a Veszedelmes viszonyok cím színpadi játékot a Magyar Színházban, megmondom szintén, a dramatizáló és a rendez Vidnyánszky Attila miatt. /Bizonyos általam nem ismert epikus m, Choderlos de Laclostól, az alapja a színjátéknak./ Remélni merészeltem, hogy olyasmirl beszél a m, - Vidnyánszky ismeretében számíthattam erre -, ami meg-érint. A Bánk Bán rendezésének élménye még elevenen bennem volt.

Megtartóztatom magamat, hogy elemezzem a színpadi produkciót – hosszúra nyúlt ez a francia arisztok-rácia mili jében játszódó, látszólag morális konfliktusokat ábrázoló darab, a hsn t alakító Moór Mari-anna is, igencsak ertlennek bizonyult – ám leírom, miféle üzenet ugrott ki az el adásból mégis. Nos, a féreg el van híva, a féreg köztünk van - közli Vidnyánszky -, az emberi természetben tomboló gonosz, az a szenvedély, hogy tönkre tegyük, megalázzuk a másikat, bosszúból, státusz-érdekbl, mindez köz-tünk van. Oly korban élünk most a földön, amikor a brutális és nyílt diktatúrák mellett-helyett, megta-pasztalhatjuk az ármányos, a mézes-mázos felület, a körmönfontan aljas, a színfalak mögötti, a hátulról támadó, kiszámíthatatlan elnyomást. A szerz- rendez megidézi az örvényt, amelynek fenekérl a leg-félelmetesebb erket felszabadítja, a játékon túlmutatóan a zene és a színpadkép mágikus erejével, ám annyi áttétellel, hogy csak utóbb, mikor már hazafelé megyünk, jövünk rá, miféle örvényt kavart a szín-padon s bennünk ez a mvész. A modern mvészet erre képes, megmutatni, hol az a féreg, mi az a féreg - állítja Hamvas Béla, de harmonizáni, megbékíteni, megoldást kínálni nem tud. Vidnyánszky modern m vész. A gonoszt felmutatta nékünk azon az estén. Hja, a Beregszászban / Ukrajna / él és m köd rendez ugyan miféle illúziókat kergethetne? – már tudja, hogy az alkotó kezében nincs semmiféle hatalom. S a gonosz fékezhetetlen. A néz meg mit tehet? - tn dik, hideg futkos a hátán és széttárja a karját.

Hamvas Béla víziója. Jönnek a csirihauk?

Mit hozhat a Vízönt? Hamvas Béla víziója 1962-ben hátborzongató. A katasztrófa szakértk vizsgáló-dásainak ismeretében akár reális is. Rendkívüli természeti események idején – mint tudjuk - negatív irá-nyultságú mutáció is elkezddhet a bioszférában, akár az emberi fajon belül is. S az emberfiának eszébe jut olvasmánya, Madáchtól az Ember Tragédiája, annak is az eszkimó jelenetet s máris borzongni kezd. Hamvas úgy véli, hogy ebben a történelmi szakaszban, amikor az emberiség túlnyomó többsége, a gaz-dasági kettéhasadás miatt, az elnyomorodásból fakadó testi, lelki torzulások nyomait magán viseli, máris a lezuhanás állapotában van, tehát a víziója, hogy nagyobbik fele a homo sapiensnek akár keselyhöz hasonló állattá is degradálódhat, egy logikusan elindított gondolatmenetnek jogos és figyelmeztet záró konklúziója. Az új faj – írja Hamvas -, a csirihau, azt hiszi, az a józan és ésszer, amit s ahogy cselek-szik. ” Amit lehet, felfalni, amit nem lehet, a többi el l eldugni, s ami ereje ezen felül marad, párzani és horkolni. A létezés egyetlen lehetsége azonnal mindent bekapni és a nstényt lerohanni, aztán vijjogni és verekedni. Csak az él meg, aki éppen olyan kegyetlen, komisz, zsivány, aljas, vérszomjas, alattomos, kéjsóvár, sunyi, mohó, erszakos, mint a többi. Ez a létezés kvintesszenciája. Ez az úgynevezett létért való küzdelem, mindenki csak magára gondol, magát biztosítja, önmagának szerez annyit, amennyit tud, mindegy milyen áron és milyen úton.”

A biológiai katasztrófa elkerülhet-e? – kérdezi az író.

Ám válasza nincs.

S az ember megmaradhat-e embernek? Van-e esély?

Tanácsai ezek:



Nem engedni a csábításnak, nem elaljasodni, a világosság kezét nem elereszteni, a láthatatlant nem meg-tagadni.

Hogy is írta Madách? „Csak az a vég, azt tudnám feledni”

Magunkra gondolok, magunkra, akik még nem vagyunk egészen csirihauk.

A szorongásról

Télen, reggelente növelni kellene az adrenalin szintemen, mert nem is tudom miért, de kedvetlen va-gyok, felkelni minek, émelyeg a gyomrom, tompa a fejem, egyszóval, szorongok. Nem minden reggel, nem, de magyarázatát nem lelem, mért ekkor, s máskor mért nem? Ha volna konkrét oka! Jézusról véres verejtékcseppek csurogtak alá a Gecsemáné kertben, elfogatása eltt, az imája után, amikor világossá vált el tte: nem vétetik el tle a keser pohár. Mennyire ember itt az Isten. Mennyire szorong itt az Isten. Okkal szorong.

„Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem”- ezt meg Dzsida Jen írja a gecsemáni-állapotot idéz Nagycsütörtök cím költeményében, amikor hat órát várakozik a kocsárdi váróteremben. is szorong. Mondják, létezik kozmikus szorongás, születéssel belénk táplált szorongás is. Ám ebben az adrenalin dologban lehet igazság. Ha feltápászkodom, s mozgok, tornázok, emeletet járok, sétálok, javul a hangu-latom. S estére rendszerint már egészen jól vagyok. Ám Dzsida, ha már ismert a tudománynak eme fel-fedezése, talán nem üldögél a váróteremben, hanem sétál egyet az állomás körül, megemeldik az adre-nalin szintje, s megsznik a szorongása. Ám ha nem szorong, nem születik meg a remekm, a Nagycsü-törtök.

Archimédesz és Katalin

Egy megnyer emberpár a kuckóban. Szidiropulosz Archimédesz és Kolczonay Katalin. A férfi kicsiny gyermekkorában Magyarországra került görög, az asszony régi értelmiségi családból származó magyar. Az egyetemen ismerik meg egymást egy magyar néptánc csoportban. S immár együtt élnek csaknem negyven éve. Az asszony számára sohasem kérdéses, hogy ki és mi a dolga. Archimédesz számára sokáig kérdéses, hogy ki , és mi a dolga. Mára már nem. Több testvére visszatelepült Göröghonba, maradt. A testvérek görögök, – mondotta – magyar, s történészként Trianon kutató.

S viszonyuk az Istenhez?

Kati ekként vallott: kegyelem által hív.

Archimédesz ekként vallott: kegyelem által magyar.

Szerettük egymást ezen az estén.

Az utolsó el tti meg a legeslegutolsó csepp méz

Egy csepp méz, az utolsó eltti – megint csak Hamvas Béla írja –nem más, mint öröm a n i szépség fölött. Ha mondja, a nagy filozófus, meg lehetek nyugodva, nálam minden rendben, az utolsó elttiség még tart. Régen kezddött, de tart. A csepp mézet, az egyet, az utolsó el ttit még birtokolom. A ni szépség fölött örömet érzek. A ni szépség elbvöl. Rá tudok csodálkozni egy szép arcra, egy kifejez szemre, átveszem a ringó kebel ritmusát, megállok, s t megfordulok, ha mozgó fenék halad elttem, de nem kevésbé lelkesít, ha együtt van a nben a kellem és az okosság. Édes-mézes élet. Ma is jön az utcán velem szemben egy n, hogy meglegyen a napi mézem, örömet kezdek érezni a szépsége fölött, amikor meglátom – mínusz nyolc fok hideg van – meglátom szétnyíló kabátja között, hogy a hasa pucér, öröm helyett a sajnálat fog el: Úristen kintte a blúzát, nem telt neki hosszabbra; gondoljátok meg proletárok! S aztán itt van a legeslegutolsó csepp méz, akkor van itt, amikor az utolsó eltti, a n i szépség, örömöt már nem ébreszt; nos mi volna ez a legutolsó, a halál el tti? - nem más, mint az öregkori melankólia.



Hamvas Béla példátlan szenvedéllyel hozsánnázza ezt az állapotot, Beethoven, Cézanne mveit elemzi, s azt írja, hogy eme melankólia megszállott alkotófolyamat, amelyben érvénytelenné válnak az esztétika eddigi szabályai, nem befolyásol a korízlés, a tetszeni akarás, amikor fütyül az alkotó a kritikára, amikor minden öntörvényvé válik, amikor már önmagának alkot a mvész, „saját látomásai vannak, saját ál-mai, megrázkódtatásai, saját magánya, tanácstalansága, félelme, titka, bizalma, saját sebe és öröme és kudarca. Az egész élet az utolsó csepp mézbe mártva. Az ember tudja, hogy nincs több, ez az utolsó.” Örömmel konstatálom, hogy a legeslegutolsó csepp méz még nem birtokom. A melankólia, az öregkori, az alkotó, még el nem ért. Tudod mit, mondom magamnak, csepp méznek elég neked az utolsó eltti is.

D.T.

*forrás: A Játszó Ember Alapítvány honlapja

Szeretet nélkül meg kell őrülni. (Karnevál)

A szenzációs négyes (Megközelítési kísérlet)*

Remekm áll el ttünk, hiba lenne ezt elhallgatni. A mostanában igénytelenségbe süppedt mfajban igazi gyöngyszem került felszínre, amint azt az alábbiakban igyekszem bizonyítani. A költemény szerzje ismeretlen, címe alighanem azonos a jelen dolgozat címével.

A szöveg – nem hitelesített központozással – így hangzik:

Egyremegy, honnan nézed: A négy, az egy meg egy meg egy és még egy.

A négy – számottev! A négy, az sok! A négyesre irigyek a hármasok.

Az ám a szám! St, mi több: A négy, az majdnem öt!

NÉGY!

M faji hovatartozása tekintetében a m kétségkívül abszurd. Az irodalomtörténet nem sok olyan versr l tud, amelynek témája számjegy. Hirtelenében csak egy jut eszembe: Fodor Ákostól A Bolond dala a 0-ról cím . (F. Á.: Idéző jelek, Magvet , 1979., p. 20.) A témaválasztás tehát meglehetsen unikális. A négyes számról írni nagyratör vállalkozás. HamvasBélánál az alábbiakat találhatjuk róla: "A legna-gyobb misztérium, az érthetetlen és megrendít új haladvány, amit soha senki meg nem értett és senki meg nem magyarázott." (H. B.: Scientia Sacra, Magvet , 1988., pp. 422-423.) Ugyan Böhmét idézve kijelenti: "A négy komplexió nem egyéb, mint az egyetlenegy stemperamentum (prima materia) négy részre való szétbomlása. A quinta essentia nem egyéb, mint a théleszma analógiája. Ezért a théleszma egyik neve a Nagy Négyszeres Ragyogás. Böhme Glanz der Majestätnek nevezi: a Tündökl Fenség" (Hamvas Béla: Tabula Smaragdina, Életünk, 1994., pp. 152. ill. 154.) hhez képest a m elismerésre mél-



tó lendülettel vág tárgya közepébe, s els, alexandroszi mozdulatával máris lehánt minden sallangot. Egyremegy, honnan nézed.

A nyitó gondolat már az els szótaggal elrevetíti a m valóságközegét: a természetes egész számokat. Ráadásul ezt egy pazar kis bels rímmel is megtámogatja (egy-rem-egy). A filozófiai tartalom pedig meghökkent. Óvatosabb gondolkodókban fölmerülhet a kétely: valóban lehetséges, valóban indokolt ez a leegyszersítés? A szerz nem késlekedik a válasszal.

A négy, az egy meg egy meg egy és még egy.

A merész indítást csattanós érv támasztja alá. A szerz i gesztusban burkoltan az a Gausstól származó axióma munkál, mely szerint Isten az egész számokat teremtette, minden egyéb az embertl való. Szigo-rúan az aritmetika talaján maradunk – jelzi a szerz, bár a szavak zabolátlan áradásából sejthet, hogy ezt az önmaga állította korlátot mihamar át fogja hágni. Az el z sorban elültetett bels rímet a második sor a komikumig halmozza. Sajátos módon épp a sorvégi rímpár sikerült halványabbra; az asszonánc szabályainak liberális értelmezésére van szükség ahhoz, hogy még elfogadhatónak minsítsük ("nézed" — "még egy").

A négy – számottev!

A második sor barokkos szóbsége után a harmadik sor egyetlen, ám annál több réteg jelz vel árnyalja a képet. A "számottev" szótöve a szám, amelyhez a tenni ige ('facere, factum') képzett alakja járul, így a Genézis gaussi megfogalmazásának mozzanata ersödik tovább. (Nem hagyhatjuk említés nélkül az itt jelentkez apró prozódiai botlást: a zenei hangsúly miatt a jelz – szerencsétlen módon – "szá" és "mottev " töredékekre tagolódik.)

A négy, az sok!

Ez a m csúcsa, ahol az üzenet lényege felfénylik, mintegy gyújtópontba kerül. Mesteri szerkesztési tudásra vall e lapidáris tételnek, a tézis kristályosan tömör megfogalmazásának aranymetszéses elhelye-zése a mvön belül.

A négyesre irigyek a hármasok.

Ez a sor váltja be a második sorban látensen megbúvó ígéretet: a szigorúan mennyiségtani kereteket itt feszíti szét a mondanivaló. "A hármasok" mint összefoglaló megjelölés, homályban hagyja a mondat alanyát, s ezáltal kozmikus méretvé növeli a képet: beleérthet az irigységnek minden olyan megnyil-vánulása, amely a kevesebb békaperspektívájából tekint fel a többre. Mindazonáltal nem a magasabb érték g gje kap hangot itt; a szarkasztikus tétel inkább az elfogulatlan kívülálló morálisan támadhatatlan álláspontjából fogalmazódik meg. A rímpár dicséretesen tiszta, bár rövid: egyetlen szótagra korlátozó-dik. (Sok – hármasok.)

Az ám a szám!

Nem lehet nem kitapintani a József Attila-i párhuzamot: "Az ám, Hazám!" (Születésnapomra; In: J. A. Összes versei, Szépirodalmi, 1954., p. 479.) A párhuzam azonban pusztán fonetikai; ami József Attilánál kesernyés szemrehányást hordoz, az a mi esetünkben a végletes lelkesedés indulatszava: az érzelmek artikulálásának fels határa környékén járunk. Az els sorok szikáran tárgyszer hangütése után, a zárlat közeledtével még van er új húrt megszólaltatni: az emocionális ftöttség hangját. A virtuóz bels rímre fölösleges is kitérnünk; szerznkt l szinte már elvárható.

S t, mi több...

A "több" szó jelzi: visszatértünk az algebrához, a mennyiségek szigorú rendjéhez. A gondolati tartalom itt már túlmutat a tulajdonképpeni témán, és résnyire megnyitja az ablakot a tágasabb dimenziók felé –



annak ellenére, hogy maga a kifejezés, e három szó együttese, ha kontextusából kiemeljük, merben kollokviális beszédfordulat. A mi esetünkben azonban valódi meghaladásról van szó: a tematikus zárósor ezt igazolja. (Sajnos a rímhívó "több"-re a következ sor végén "öt" felel, ami gyarló megoldás, de b ségesen kárpótol érte a briliáns tartalom.)

A négy, az majdnem öt!

A "majdnem" szó jelzi: a négytl nem jutunk el ugyan az ötig – ez az adott m határain belül amúgy sem várható el –, ám a látókör szélesíthet. A m tárgya a négyes, a színtiszta négyes, és semmi más, csakis a négyes, mégis helytelen lenne véka alá rejteni, hogy léteznek rajta kívül egyéb mennyiségek is. E tény leheletfinom érzékeltetésére szolgál az öt megemlítése. (Ez egyébként csíps, a megrendel felé célzott oldalvágást is felvillant: ami momentán négy, az lehetett volna éppenséggel öt is – sugallja a szerz ki-mondatlanul.) Ezek után már csak a hozsánnaszer zárlat van hátra: a téma újbóli, immár végs néven nevezése: NÉGY! Tisztában vagyok azzal, hogy vitatható nézetet hangoztatok, de hajlok arra, hogy ne is tartsam a m szerves részének, csupán emblematikus függeléknek, amolyan nyomatékot adó díszít-elemnek. A fentieket egyetlen ok miatt tartottam szükségesnek papírra vetni: fél, hogy a vers az inflá-ció el rehaladtával hamarosan feledésbe merül. Márpedig a benne felcsillanó tehetség oly markáns, hogy a mvet valamilyen formában érdemes átörökíteni az utókorra.

Exegi monumentum.

Révbíró Tamás

*forrás: Élet és Irodalom, 1995. január 20

Az elhagyatottság a bűnbe esett ember közérzete. (Karnevál )

Itt, most az egyszer, és soha többé –

Beszélgetés Dúl Antallal* Római katolikus teológiát végzett a hatvanas években, de nem sokat maradt teológusi pályán. Megnõsült, ezért nem szentelték föl, a teológia befejezése után így nem került papi pályára. Különbözõ alkalmi munkák követték egymást, majd a hetvenes évek közepén az Akadémia könyvtá-rába került, ahol szakozóként dolgozott. 1989-ben immár szabadúszóként kezdi kiadni Hamvas Béla életmûvét.

- Emlékszik arra, hogy mikor olvasott elõször Hamvas írást?

- Harmadéves teológusként olvastam elõször egy szamizdat Hamvas írást, a Láthatatlan történetet. Végre valami, mondtam, amiben elemi átütõ erõ van. Akkortájt ugyanis egy mély szellemi szakadékba kerültem, a dogmatikai stúdiumok alatt. Úgy éreztem, hogy van egy gyönyörûen felépített, logikus rendszer, a dogmatika, de az egész egy irracionális képtelenségre van fölépítve. Viszonyulásom így vagy a credo, quia absurdum (ahogy az ókorban fogalmazták: hiszem, mert lehetetlen), és akkor hagy-



juk az egész szillogisztikus építményt, vagy pedig keressük meg a tényleges értelmes gyökerét ennek a dolognak. Ekkor találkoztam Hamvassal, és õ visszaadta a szellembe vetett hitemet...

- Szellemi hullámvölgyek esetén, amikor a dolgok megnyílhatnak, feltétlenül szükség van egyfajta ta-lajt-vesztésre.

- Most már számomra teljesen világos hogy a meggyötörtség és egy tabula rasa állapotban születnek mindig a mélyben a nagy felismerések. Ahogy a zsoltáros mondja, a mélységbõl Uram, hozzád kiáll-tok - mindeddig nem kiáltott, de amikor lekerül a szakadék fenekére, akkor hirtelen fordulat történik benne. És a misztikában is így gondolják: Keresztes Szent János a lélek sötét éjszakájáról beszél, ahol nincs Isten, nincs ég, nincs szellem, nincs segítség, hanem csak furcsa, gyötrõ pokol-érzet van. Ezt a misztikusok a lélek kiszáradásának nevezik. Ennek legalább egyszer biztosan el kell következnie min-denki életében, sokaknál többször is lehet. Többször kicsi, vagy egyszer egy megrendítõen nagy, ami még katartikusabb hatású. A többség azonban nem érti meg, nem ébred föl, és örül, ha pokolélményét minél elõbb elfelejtheti. Mindenkit érnek sorscsapások, de a lélekjelenléttel bíró embert a "realizálat-lantól" csak az különbözteti meg, hogy ez egyensúlyi helyzetébe, a tengelyébe gyorsabban visszatalál.

- Ön személyesen is találkozott Hamvas Bélával.

- Igen, találkoztam. Nagy nehezen kinyomoztam, hogy hol lakik, írtam neki levelet, kértem, hogy fo-gadjon - fogadott, találkoztunk. Hogy milyen volt Hamvas Béla? Természetesen nem volt olyan apodiktikus, olyan ellentmondást nem tr , mint az írásaiban. Szabad ember volt, olyannyira, hogy meg merte engedni magának azt a szellemi szabadságot, mozgékonyságot, amit csak a keletiek mer-nek és ismernek. Csak a mi egysíkú logikánk törekszik feltétlen ellentmondás-mentességre. Az archa-ikus kor és kelet mindig tudta, hogy a létben az igen és a nem egymásban van. A lét természete para-dox, és nem a homogén ellentétpárokból áll. Nem vegytiszta igen, és vegytiszta nem, hanem minden nem mélyén az igen, és az igenekben a nem, együtt és egyszerre.

- Félreérthetõk-e Hamvas írásai?

- Hamvas nagyon erõs egyéniség, ezért polarizálja az olvasóközönséget. Nem nagyon találhat közö-nyöset, legfeljebb olyat, aki azt mondja: nem ismerem. Aki belekezdett az olvasásába, az vagy dühödt, és agresszíven elutasítja, vagy pedig azonnal ráhangolódik a "hullámhosszára", és megszólítva érzi magát. Csak rajongói vannak, vagy ellenségei, a közömbös réteg kimarad.

- Elvonatkoztatva immár Hamvas Bélától, és a ráhangolódni nem tudóktól, vagy talán éppen rájuk vo-natkoztatva, mi tehet mások szellemi nyílásáért?

- Nekem is ez a legnagyobb gondom, és katolikus szempontból én még erõsebben tapasztaltam min-dezt, mert a bezártság problémája ma a legnagyobb probléma. A katolikus teológiában az apologetika, a hitvédelem kiépít egy szilárd defenzív rendszert, de egyszersmind a nyitottságát is elveszi a hívei-nek. A katolikus egyház oly mértékig zárt, hogy az új szellemi megnyilatkozásoktól szinte megérint-hetetlen. Egyfajta megszólíthatatlanság alakult ki. Az evangéliumban azt olvassuk: menjetek és hir-dessétek a jó hírt, kezdjetek az emberekkel párbeszédet. Ma, itt éppen fordítva van: bezárkózunk a konfrontáció elõl, kemény apologetikus várat építve elutasítjuk az egységélményt átélõembereket. A mai kor misztika-igénye felfokozott. Ezzel szemben a néhány éve megjelent katolikus katekizmus nyolcszáz oldala között az a szó, hogy misztika elõ sem fordul. Meg vagyok róla gyõzõdve, amit Hamvas képvisel: egységélmény-misztika, amely a lét gyökeréig hatol. Ennek a misztikus látásmód-nak a fejlesztésére én minden teológiai karon külön katedrát létesítenék, kimondva, hogy a misztiká-nak kötelezõen egyenrangúnak kell lennie a dogmatikával, ha nem többnek is annál.

- Mitõl merevedhet ilyen tárgyak köré az egyházi oktatás?

- Attól lehet, hogy minden vallás alapvetõen dualisztikus, míg a misztikában mindig azt a belsõ "fölla-zulást" éli meg az ember, hogy egy idõ után Isten és ember egybeolvad és eggyé válik.



- Itt a dualizmus Isten és ember viszonya.

- Igen, viszont az egyház, amennyiben teista, nem teheti meg, hogy az egybeolvadást hirdeti, hanem csak azt mondhatja: dogmatikailag egzaktan fölöttem van a Teremtõ, a maga teljes mindenhatóságá-val, én pedig itt vagyok lent a magam nyomorult végességével, és mindig e kettõnek a feszültségét élem meg. Ennek feloldásában segít a vallás, a religio - a visszakötés ahhoz, akirõl leszakadtam. Ez az ima, a rítus, a liturgia szerepe, de a vallás útja a teremtõ és a teremtmény kettõsségét még a túlvilágon is fenntartja.

- A vallás szó a magyarban egyfajta személyesebb viszonyt sugall, mint a religio, visszakötés, össze-kötés.

- Természetesen. Az összekötés e folyamatnak csak tárgyi megnevezése. Azt közli, hogy az imával, mintegy visszakötök a létcsúcshoz, létmaximumhoz. A vallásban, persze, a hit szó, tudjuk, soha, nem annyit jelent, hogy valakinek elhiszek valamit, amit pedig én nem láttam, hanem, hogy emunah, hú vagyok a belsõ, legmélyebb tudásomhoz. Hamvas megfogalmazásában az Uram, miért hagytál el en-gem kérdésének kimondatlan. folytatása ez az Evangéliumban: De ha Te el is hagynál engem, én nem hagylak el.

- Mit gondol a bezártságról, a világba zártságról, az egyházaknak errõl a védekezõ álláspontjáról?

- Átmeneti korban vagyunk. Új vallásosság, új spirituális tudatszint küszöbéhez érkeztünk, és ezért ilyen nagy a defenzíva. Ezzel az áramlattal szemben pedig még készületlenek az egyházak. És ha lehet azt mondani, hogy az Atya és a Fiú korszaka után most a Szent Szellem korszaka jön, akkor ez a kor - Rahner szavával - "csak misztikus lehet". A misztikus pedig azt mondja, hogy lehetetlen azt képzelni, hogy az Úristen a világot nem magából teremtette, hanem valami magán kívüli semmibõl. A creatio ex nihilo, a semmibõl való teremtés tétele ma tarthatatlan. Vagy úgy gondoljuk, hogy a semmi is va-lamilyen entitást, léttartalmat jelent, - de akkor tulajdonképpen egy "hazug" semmirõl van szó, mert a semmi fedõnevét használjuk egy bizonyos Istenen kívüli létre, ami nonszensz. Ha "van" a semmi, az is csak az Istenen belül lehet. Amikor magát ebben az õ a "semmijében" megkettõzi, ezt hívjuk világnak. Úgy is mondhatnám, hogy kifordítja önmagát, és folyamatosan kiárasztja és kívülre teszi a lényét. A világ ezért Hamvas szóhasználatában mindig azt jelenti, hogy "kint és kívül", mindig kint és kívül. Ez a világ maga Isten teste, ez a látók belsõ élménye, és hiába mondjuk elmarasztalólag azt, hogy ez pan-teizmus, animizmus, vagy bármiféle izmus, a misztikus élmény mélyéhez a bölcseleti címkék nem ér-nek le. Fõleg a panteizmus jelzõje volt a mumus a teista teológiában. A sokszín lét maga Isten teste, és mindenki Istennek testet öltött egyszeri és egyetlen alakja, akiben el sem képzelhetõ másként a lét, csak úgy, hogy Isten benne van, és Õ Istenben. Ezen lehet vitatkozni, de egy ponton túl nem lehet a kérdést spekulatív szinten tartani, mert a belsõ élmény a mindenben lévõ Istenrõl, vagy ahogy keleten mondják, a mindenben lévõ "buddha természetrõl", úgy is mondhatnám az "elsõ valóságról", a "lé-nyegi természetrõl" beszél.

- Kulcsfogalom tehát ez a személyesség. A szellemi irányultság nyitottsága. De hogy kapcsolódik mindez a valláshoz?

- Úgy gondolom, minél szellemibb valami annál személyesebb. Ezt a keletiek nem tudták jól megra-gad ni, mert ennek számukra még nem volt aktualitása. A személyesség egyedül az Evangéliumban kapott kivételes hangsúlyt. Az egyetlen igazságot, a fókuszpontban lévõ. valamit, a megnevezhetet-lent, a tiszta színtelen fényt minden vallás valamilyen fény törésen keresztül, mint egy színes üvegab-lakon keresztül mutatja meg, a mindenkori tudatszintjének, nyelvének, történelmi helyzetének megfelelõen. A megragadhatatlant így teszi megragadhatóvá. Az egyik az Egyet ragadja meg, a másik a semmit, a buddhisták a nirvánát, a harmadik a mindent. A kereszténységgel a személyesség kap hangsúlyt.

- De ez valahol mind egy, a fizika, metafizika, a kint, a bent.



- Ez teljesen egy. Olyannyira egy, hogy egy ponton túl az ember nem is érti, hogy gondolhatta azt, hogy fölötte egy égi emelet van, a mennyei hivatal, a csúcsvezetõvel a trónusán, és körülötte, a szobá-ikban ülõ arkangyalok seregeivel. Mindez csak belül és bent van és lehet. Lehetetlen, hogy a szellem kívül, objektumként legyen. Kívül csak az objektív világ káprázata lehet, a külsõ sötétség és fogcsi-korgatás, ahogy Jézus mondta. Személyként lenni azt jelenti: bent.

- Nagyon fontos fogalom Hamvas Bélánál a megvalósítás. Eljutok magamban egy szellemi megnyílá-sig, de mégis elcsúszhat, elcsúszik a dolog, hogy von ez?

- Pál apostol klasszikus mondata a magyarázat: más törvényt ismerek tagjaimban mint elmémben, ó én szerencsétlen, ki ment meg engem. .. Tényleg így van. A tradíció útján haladni, vagy bármilyen belsõ úton haladni azt jelenti, a felismerések mindegyik lépcsõfokát a testem utolsó sejtjéig be kell váltani. Lehetetlen a tudásból következõ életrendi lépést meg nem lépni, mert különben nem tud spirituálisan továbbjutni az ember. Lehetetlen nem az élettel szinkronba hozni ezeket a tudati fokokat. A belsõ úton járni más, mint a biológiát, fizikát, kibernetikát vagy a teológiát megtanulni. A tárgyi ismeretszerzés-sel az ember egyre jobban föltárja a világ törvényszerûségeit, és egy mérnök morális tartásától függet-lenül hajszálpontosan kiszámít ja a rakéta röppályáját. A belsõ úton azonban nincsenek objektív törvényszerûségek és átadható tantárgyi ismeretanyag. Itt mindenkit csak a bejáratig lehet vezetni, és ez nem sok. Háromezer éve, amióta a szent könyveket ismerjük, ezen a téren az ember lényegében nem lett új ismeretekben gazdagabb, nem tud többet, mint Lao-ce, Buddha, Hérakleitosz tudott, mert ezen az úton nincs törvény, hanem egyszeri út van. Azt jelenti, hogy ezek a szent könyvek, az embert elvezetik ahhoz az egyszeri és egyetlen és csak általa kitaposható járható ösvényhez, amire viszont kí-vüle senki, még egy mester vagy angyal sem teheti a lábát.

- A történelmi egyházakban nagy a bizonytalanság, a szinte görcsös félelem, és a nyitás az ön által misztikusnak nevezett út felé.

- Pontosan így van, mégpedig azért, mert egy csomó prekoncepcióval közelítünk mindenhez. Az egy-háznak túl sok prekoncepciója keletkezett a kétezer év alatt, de még a reformációnak is az ötszáz éve alatt. És így a jelennel szemben sok elavult sémával közelít. Túl sok háttértudással megtámogatva vizsgál. Ha elfogadjuk a fenti hipotézist, hogy ez a Szent Szellem korszaka, akkor tényleg egy szel-lem-hangsúlyos teológiának kell elkezdõdnie. Mit jelent az, hogy szellemi lét? Mit jelent, hogy szel-lem? Archaikus korokban (a hinduk, héberek, görögök, egyiptomiak világában) azt mondták rá, amit a keresztény misztikusok is, hogy ami itt most éppen elkezdõdik, az a szellem. Ahogy a forrásból a víz éppen felszínre tör, az a szellem állapota. A szellem az, ami mindig születik, az állandó születésben lévõ állapot. Éspedig éppen most, a jelenlétben. Az a szellem, amely ketrecek be lehet zárni (definíci-ók, elméletek, tárgyi tudás), olyan, mint a dunsztos üvegekbe tett béka a biológia szertár polcán, nem szellem, csupán a szellemre utaló jel. A nagy megvilágosodottak valamelyikének, mondjuk az önök Lutherének korszaknyitó látomása támad, egy óriási világosság gyulladt a fejében, és ebbõl a fénybõl és felismerésbõl mi, epigon utódok megpróbálunk rendszereket csinálni, struktúrákba rendezni azt, ami közben elillan a kezünk közül, - és ezt a teológia tudományának hívjuk. Ugyanez történt Buddhá-val is, Jézussal is. Jézusnak sem volt igénye arra, hogy vallást alapítson. Õ csak azt mondta, hogy az idõk teljessége itt van, a Mostban, és hogy ne kérdezzétek, hol van a mennyek országa vagy a pokol, mert az bennetek van, és ne tegyétek föl a tér-idõ kérdését, a "hol"-t, mert ez nem tér-idõben van, ha-nem az örök tudatban, a jelenlétben, és az örök Most-ban. Jézus az istenfiúságot sem önmagának fog-lalta le, hanem mindenkire, a mindenkori élõ emberre, az örök Én-re vonatkoztatta. Az egyház nagyon nehezen tudja e nyitottságot befogadni, félti a fölépített rendszerét, félelem van benne. A szabadság nyitottságával szemben a szabadsághiány leginkább a félelemben érhetõ tetten. A félelem perspektí-vahiányt jelent, ez esetben azt, hogy perspektíva hiányos egyházban vagyunk jelen. Ma Jézusnak ép-polyan nehéz helyzete lenne az egyházaiban, mint annak idején a nagytanácsban, a templomban, vagy Pilátus elõtt volt. Amit mond, ma is csupa eretnekség.

- Mit gondol, lehetne ezen a helyzeten javítani?



- Félek, hogy olyan szituáció alakul, hogyha ez a defenzív magatartás folytatódik tovább, akkor a tör-ténelmi egyházak minoritásokká válnak. Hiába történt meg az elmúlt évtized látszólagos expanziója, ez már nem tartható így fenn sokáig. Ha az egyház nem tud a szellemi kihívásokra korszerû válaszokat adni, akkor nem fogja tudni megtartani a fiatal híveket. Ehhez viszont gyökeres, lényegi, mindenre kiterjedõ váltást kell végrehajtania. Meg kell nyílnia az emberiség egyetemes metafizikai hagyománya elõtt, ahogy néhány évtizede De Mello, Enomiya-Lassale, Hans Küng vagy Willigis Jäger teszi, vagy még náluk is radikálisabban.

- Amely megkísérli a kereszténység személyességen lévõ hangsúlyát visszaadni?

- A vallások megnevezhetetlen, közös csúcspontjára minden metafizikai hagyomány más más pers-pektívából tekint. A hinduk azt mondják atman, brahman, az isteni én, és ennek hangsúlya "az egy va-lósága"; az iszlám azt mondja unió Allahhal; a kínai hagyomány azt mondja a világegyetem ellentétein át ki bomló nagy belsõ rendje, a tao; a buddhisták a mindenben lévõ elsõ valóságról szólnak. A ke-reszténység hangsúlya a tradíción belül a már említett személyesség, az ittlét egyszerisége, a jelenlét, a megszólítottság. Hamvas nagyon pontosan leírja a Scientia sacra III. könyvében, hogy Jézusnak nem volt kozmológiája, nem volt dogmatikája, nem volt morális tanítása, nem csinált tudományt, - megszó-lított. A dialógusra tette a hangsúlyt. A kereszténység a tradícióban a személyesség hangsúlyát hozta el. Itt, most az egyszer; és soha többé - ennek a hangsúlyát. Nagyon magas, sõt a legmagasabb spiritu-alitás megfogalmazása ez a lélekjelenlétnek. Ebben, tapasztalatom szerint csak meditatív, belsõ utat járva lehet igazán megerõsödni. Szabad átvenni a keletiektõl azt, amit jól tudnak. Például jól tud sok mindent Patandzsli Jóga szútrája. A zen technikáját a japánok sok évszázadon át csiszolgatták, és mint realizációs technika szinte a legkidolgozottabb. Ezek nem vallások, ezek módszerek. Viszont, ha e technikák gyakorlatának köszönhetõen a belsõ útra induló a egységtudatában, tartásában megerõsödik, akkor tényleg a jelenlét felé fog orientálódni. Hamvas azt mondta, hogy mester az, aki meg tudja ten-ni, amit tanít. Én úgy gondolom, azt lehetne mondani, hogy mester az, akinek lélekjelenléte van -, de ez gyakorlatilag ugyanaz.

- Hogyan jelentkezik ez sorsfeladatként a mai embernél, ebben az átalakuló, sokszor kaotikusnak tnõ világban?

- A mai ember sokarcú lény, sokszólamú életúton mozog, több "sorsdrámát" játszik egyszerre, és ezért olykor sorstorlódásban van. Úgy érezzük, hogy egyre több szerepben kell megfelelni, és erre egyre kevesebb idõ jut. Sorsdrámáink idõnként ütköznek egymással, és akkor konfliktusba kerülünk. A me-ditáció mindennapos gyakorlata arra szolgál, hogy ezt a sokszálúságot és szétszórtságot segítsen föl-számolni, és az embert egysorsúvá tegye. Az emberek többségétõl persze nem lehet elvárni azt, hogy misztikus utakra lépjen, mert nem ez az igénye: családja van, munkahelye, megfeszítetten dolgozik, gondok között él. Ennek az embernek szüksége van valamilyen spirituális vezetõre. Szellemi vezetõ szerepére azonban csak az vállalkozhat, aki az ember és teremtés igazi természetével tisztában van, vagy ahogy a hinduk mondják: el tudja vezetni az embereket a djánamóksa, a megismerés általi meg-szabadulás állapotához. Erre az õsrégi-új kihívásra kell ma minden teológusnak felkészülnie.

- Mi jut arról eszébe, ha azt mondom... szeretet?

- ... Az, hogy az elsõ megnyilatkozás a létben a szeretet és a fény. Keleten azt mondják, hogy a májá, a káprázat elsõ fátyla a szeretet, és elsõ fátyla a fény. A szeretet tehát már káprázat, már nem valóság. Ahogy a fény már Brahman álma. De az elsõ májá, az elsõ káprázat. Az õsrobbanás a kozmológia sze-rint irgalmatlan fényáradatban kezdõdött. Az elsõ megnyilatkozás a fény, amelybõl minden atom ki-szakadt, kiüresedett, és kozmosszá lett. Az érzület terén ugyanez volt a szeretet. Az elsõ állapot, a te-remtés elsõ pillanata az, hogy látta Isten, hogy ez jó - elfogadás és szeretet. A világot nyílván ez a sze-retet-állapot igenje teremti minden pillanatban, de aztán furcsa módon mégis minden egyre sötétebb és hidegebb lesz, és most itt vagyunk a világban tudatvesztetten és lefokozott szabadságban. ... Azt nem mondanám, hogy Isten maga a szeretet, hanem azt mondanám, hogy Isten elsõ ruhája a szeretet. "Õ"



maga nem szeretet, és nem is nem-szeretet. "Õ" az, aki megnevezi a dolgokat, "Õt" magát azonban nem lehet megnevezni.

- Végül Ön szerint kiemelhetõek-e az ember életében olyan pontok, amelyek a szellemi nyíltság felé vihetnek?

- Mindenkinek állandóan súgnak. A hangot vagy nem vagyunk hajlandóak meghallani, mert nincs ínyünkre, vagy a legtöbben esetleg nem is hallják meg. El kell fogadni azt, hogy sok meghívott van, minden ember meghívott, de kevesen a választottak, a belsõ hangot meghallók. És ilyen szempontból kelettõl tanulnunk kell valamit: keleten azt mondják, hogy vannak ifjú lelkek "és öreg lelkek. Vannak, akik sokszor tapasztaltak valamit az életben, és már nincs szükségük rá, hogy újra és újra megtapasz-talják. A fiatal lélek viszont csak most kezdi a tapasztalások sorát. Ezért õ még a vágyak tobzódásában él. Keleten mondják, hogy az életnek egyetlen célja a tudatvesztett, elsötétült létet visszaemelni a tu-datosságba. Ezt elsõsorban saját testemmel teszem, aztán a finomabb, nagyobb testemmel, a szociális környezetemmel, embertársaimmal, de végül is mindennel, amihez érek. Hamvas Béla úgy fogalmaz, bármilyen nehéz is ezt tudomásul venni, nem vagyok otthon ebben a világban, hanem vándorúton va-gyok, sajátos feladattal. Valamilyen okból ez itt nem az otthonom, márpedig "a végleges otthonban való elhelyezkedés igénye még a porszemben is benne él". Hamvas azt mondja, milyen boldog tud lenni egy kínai váza, hogy az amorf agyagot valaki gyönyör formába öntötte, és ráfestette a virágo-kat, és. attól kezdve az anyag az ember világához van emelve. És a tárgyak világánál mennyivel bol-dogabb tud lenni egy növény, és annál egy állat, és legfõképpen maga az ember, az eredetére már em-lékezni is képes lény, aki olyan ponton áll, amely a legnagyobb szellemi nyitottság szabadságát és ugyanakkor a testi kötöttség gondját és felelõsségét hordozza.

Mézes Zsolt

*forrás: Kairosz - a jelenlét folyóirata, 7. szám.

"Drámának nevezem különböző létszínvonalak összeütközését nyelvszínvonalon."

(Karnevál)

Jelen – létkeresés*

"...és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött" Márk evangéliuma 9,37

Hamvas Béla írja Interview cím ú esszéjében: "A magam részérõl az egyes szám elsõ személyt nem tudom teljesen irónia nélkül kimondani, még kevésbé leírni. Mintha azt mondanám magamról, hogy úr. Mikor a khasszid történetrõl tudomást szereztem, különlegesen kielégített. Valaki kopog és a rabbi azt kérdezi: ki az? Én vagyok, szól a válasz. Mire a rabbi méltatlankodva felnéz és így szól: Ki az, aki Istenen kívül magát énnek meri mondani?"Az ember azt hiszi, egyre nagyobb erõket mozgat meg ön-maga jobb megértésére, élete értelmének kutatására. Ami bizonyos értelemben így is van. De minden erõ, amely a lét megértését az "én" -tõl független (?!) külsõ világban keresi, célját tévesztette.



Miért?

Mert a létben az "én" is részesül, én is részesülök. S ami legközelebb van hozzám, az "én magam va-gyok". Önmagam megértését pedig "kint" egy tükörben, a tükörkép(em)ben nem találhatom meg. Az erõ célt tévesztettsége talán attól a pillanattól kezdõdõen vált egyre nyilvánvalóbbá, amióta az emberi-ségnek "nagy" emberei vannak. Vagyis mióta nevekre emlékezünk, mióta az egyéniségek fénye (fény-telensége) elhomályosítja az erõ fényét. Az ember Istenképûségét felcserélte emberképûségére. Isten helyébe az "én"-t állította. Ez a tükörképünk pedig van annyira ravasz és hiú, hogy elhiteti az ember-rel, hogy ez nem így van. Sõt, azt is elhiteti, hogy az ember egyre jobban ismeri magát, világát, a lét titkait. Igen. Mennyiségileg és adatszerûen valószínûleg így is van. Vagyis a szubsztanciát tekintve. De az esszencia, az szinte már teljesen kitörlõdött az emlékezetünkbõl. Létünk Istenképûségét a tudat alá, vagy ki tudja, hová számûztük. S talán ma már a metanoia, vagyis az önmagunk valódi eredetéhez valómegtérés 180°-os fordulata is kevés... Márk evangéliumának fenti paradoxona egy fél mondatban leplezi le az "én" -nek e hamis tudatát, sõt, idõt sem hagy ennek kialakulására. A legérzékenyebb pon-tot érinti. Mert ha már a vallásunkat, vagyis az Istenképûséghez visszavezetõ fonalat is az "én", az egyéniség teljes befogadása uralja, hogyan találhatom meg akkor valódi helyemet, valódi létemet, s az "Én vagyok" valódi értelmét?

Mézes Zsolt László

*forrás: Kairosz - a jelenlét folyóirata, 2004, tavasz

„...sokféle drámai forma van, ilyen, ha valaki sorsvonalából kitör, ilyen, ha ki akar törni, de nem tud és összetörik, ilyen, ha

nem akar kitörni, de benne forog és megtörik -.” (Karnevál)

Hamvas Béla életpályája* Jelenlét

"Guénon csak annyit mondott, hogy a létezés hiteles szövege megvan. Nietzsche és Kierkegaard csak annyit mondott, hogy tiszta életet kell élni. A kettõt megkíséreltem összekapcsolni, a létezés hiteles szövege alapján önmagában az eredeti tisztaságot megvalósítani. Az õskor és a jelen összeépítése. Aki ma jelen akar lenni, annak gyökereit legalább tízezer évre kell visszanyújtania. "(Patmosz I. Interview)

A hagyomány

A kulcsszó a hagyomány. A hagyományai, amit a hinduk "kezdettõl fogva emlékezetesnek" neveznek, Hamvas pedig századunkhoz illõ megfogalmazással: "a létrõl szóló hiteles és univerzális információ-nak" mond; valaminek, ami idõ- és térfölötti, mindig jelenlévõ, abszolút, és örök. A hagyomány gon-dolata természete szerint hierarchikus, és a hierarchia puszta említése Európa kartéziánus írástudóit rendkívüli mértékben irritálja. Mintha a hierarchia és a rend élménye a szabad és szuverén személyi-ség (az individuum) számára korlátot jelentene. Holott a rend, a mindannyiunk "szívébe írott törvény" felismerése, elfogadása és követése: ez az emberi szabadság megteremtésének egyetlen lehetõsége. A



hagyomány hierarchiája a közösség rendjében annyit jelent, "akinél erõsebb vagyok, arról gondoskod-nom kell, de aki nálam erõsebb, annak kötelessége, hogy rólam gondoskodjék" (Karnevál).

Nyugat

Az élet hiteles mértékét nem ismerjük, és nem rendelkezünk az archaikus kelet szakrális egyszerûségével és tisztaságával, amely tudatunkat racionális, túlfinomult, de alapvetõen önkényes gondolatstruktúrák csapdájából kiszabadíthatná. A centrumról való leszakadás értelemvesztést jelent. Európában ezt csak a legnagyobb szellemi világossággal látók vették észre. A megbetegedett kedély-lyel, az egyre inkább elhatalmasodó fóbiával, depresszióval, letargiával, fõként a szinte lelkünkbe kö-vült szorongással (Kierkegaard) szemben azonban a filozófia, a pszichológia és a biológiai orvoslás módszerei elégtelenek. Ezért fogalmaz Hamvas így: "Tudomány, vallás, filozófia az élet terhein kíván könnyíteni. A hagyomány az embernek visszaadja önmagát."

Családi háttér

Hamvas Béla 1897. március 23-án hajnali fél ötkor született egy felvidéki kisvárosban, Eperjesen. Édesapja Hamvas József, evangélikus lelkész, tanár, hírlapszerkesztõ, író. Fia születése után röviddel papi hivatásától megválik és családjával Pozsonyba költözik. Az Evangélikus Lyceumnak húsz éven át német-magyar szakos tanára. A világháború kitörésének idején Hamvas Béla - és valamennyi érettségizõ iskolatársa, testületileg -, óriási lelkesedéssel önkéntes frontszolgálatra jelentkezik. Kadét-iskolai kiképzést kap, és az ukrán frontra vezénylik. A kezdeti romantikus lelkesedés azonban az ér-telmetlen öldöklés látványától és a lövészárkok sarától hamarosan elkeseredéssé változik. Már mene-külne, de a hadigépezet nem engedi. 1917-ben, miután könnyebb sebesülésébõl felépül, ismét front-szolgálatra vezénylik. Észak-olaszországi célállomását azonban már nem éri el, vonatát Szerbiában bombatalálat éri, õt a légnyomás harcképtelenné teszi. A hátországi lábadozás - egy ó-tátrafüredi csa-ládi panzióban - élete talán legdöntõbb fordulatát jelenti. Nemcsak nagyregénye, a Karnevál Csendes otthon epizódjának élményanyagát szerzi itt meg. E házban akadnak kezébe elõször Nietzsche és Ki-erkegaard írásai. A tizenkilencedik század két nagy válságfilozófusa szellemben bevégzi rajta min-dazt, amit a háború - a lövészárkok halálfélelme, a Monarchia összeomlása és az otthon elvesztésének nyomasztó tapasztalata lelke mélyéig már amúgy is elõkészített. Nemcsak a világban meglévõ metafi-zikai rossz jelenlétével szembesült, de fõként azzal a ténnyel, hogy a válság az emberi lét örök útitár-sa. A válságtudat nem pesszimizmust jelent. Fõként nem valamely pszichológiai-patológiai kórtünetet. Egyszer, közvetlen és éber tudomásulvételét annak, hogy az élet centrumában a halál, a halál cent-rumában az élet áll. A válságtudat minden korban a hiteles egzisztencia próbája volt és maradt, mond-hatnánk az ember felnõtté válásának legfõbb bizonyítéka. 1918-ban, amikor Pozsony Szlovákia fõvárosává lesz, az új politikai hatalom a magyar értelmiségtõl hségesküt követel. Hamvas József ezt megtagadja, ezért a családot kiutasítják Szlovákiából. Magyarországra, Budapestre költöznek. Hamvas itt kezdi meg egyetemi tanulmányait. Germanisztikát és magyar irodalmat tanul, emellett azonban a zeneesztétikától az anatómiáig számos más stúdiumot folytat. Viharos tempóban, szinte válogatás nél-kül olvas, filozófiát és középkori misztikusokat, fizikát és világirodalmat, oroszokat, franciákat, angol esszéistákat, különös kedvvel a skandinávokat, Strindberget, Ibsent, Hamsunt, akikhez alkati rokon-szenv f zi. Egyetemi évei után 1923-tól három évig újságíró, majd 1927-tól könyvtártiszt a Fõvárosi Könyvtárban.

Nietzsche és a görögség

Könyvtári állása kitnõ lehetõség, hogy tudását rendezze. Leltárt készít a múlt század végének és a huszadik század elsõ felének szellemi tendenciáiról. Tanulmányát "krizeológiának" nevezi. E válság-tan konklúziója: a századfordulótói kezdve csak azokat a szellemi megnyilatkozásokat lehet és kell komolyan venni, amelyek a nyugati életeszmény és értékrend kimerüléséról tudósítanak. A krizeológia csúcspontján Nietzsche áll.



A modern korszak gondolati rendszereibõl végképp kiábrándulva figyelmét egyre inkább a nyugati gondolkodás számára is kiapadhatatlan szellemi erõforrás, a görögség tanulmányozása köti le. Platónt és Hérakleitoszt fordít, Empedoklészrõl, Pithagoraszról és Orpheuszról ír, Levélesszéjében, a Magyar Hüperionban (1936) az eszményi, de teljesen idõszertlen és megvalósíthatatlan klasszikus életrend és a gy lölt modern individualizmus és anarchia világa mérkõzik egymással. A görögségbõl sejti meg azt, amit mindig is tudott, és "amit mindenki mindig tud, és amit soha el nem felejthet", amit legfel-jebb magában elnyomhat és a tudattalanba süllyeszthet: hogy az ember világa és az istenek világa nem kettõ. A teremtõ és a teremtett lét egymásba ér, és amit káprázó tudatunk kettõnek vél, az az oszthatat-lan egy valóságnak "szent színjátéka. A test és a szellem nem kettõ, ezt a görögök utáni korokban már csak kivételes individuumok élték.

Guénon

Guénon a XX. század elsõ felében élt, alkatához azonban a XIX. század gondolati fegyelme és morál-ja áll közelebb. Amikor Hamvas Guénonnal intenzíven foglalkozni kezd, a hagyomány gondolata benne már készen áll. Guénontói azonban többet kap puszta megerõsítésnél. Guénon a tradicionalizmus minden lényeges fogalmát skolasztikus pontossággal és egyszerséggel definiálja. Hamvas azonban nem Guénon epigon. A tanítvány mesterét sem meg nem tagadhatja, sem szolgaian nem utánozhatja. A tanítványt mesteréhez életre szóló h ség kötelezi, de a hségét csak egy módon bizonyíthatja: ha mesterét meghaladja. Ez az, amit a mesterek tanítványaiktól követelnek. Hamvas Guénonhoz mindvégig hû marad, de mesterét "logosz-erõben" valóban fölülmúlta. Szavai a szó szüle-tésének forrásához közelebb állnak. A logosz-erõ lét- és tudattisztító erõt jelent.

Scientia sacra

A majd húsz évig tartó konszolidált könyvtártiszti korszakának a II. világháború kitörése vet véget. A háború alatt háromszor hívják be katonai szolgálatra. A végkifejlet idején Németországba vezényelt csapatától megszökik, de amikor az oroszok elfogják, a szibériai út elõl is szökni kényszerül. Aki az ostrom napjairól hiteles élménybeszámolót kíván, olvassa el a Karnevál hatodik könyvét. A háború utolsó napjaiban óbudai, remetehegyi lakását egy bomba romhalmazzá változtatja. A tradíció felisme-résének és megalapozásának fõ dokumentuma a Scientia sacra elsõ része, Az õskori emberiség szel-lemi hagyománya 1943-44-ben készült. Eközben frontszolgálatok, ostrom, nélkülözések, életveszély. Hihetetlen, hogy a világégés külsõ zaklatottsága a könyvben még sejtetés-szerûen sem jelenik meg. A Scientia sacra az elsõ kísérlet arra, hogy a szentkönyvek életrendi érvényét helyreállítsa. Témavilága rendkívül szerteágazó és sokszólamú, de hangjának alaptónusát ezt követõen a szentkönyvek tanítása adja. Ezért mondhatjuk, hogy Hamvasnál tárgyi tévesztést, stiláris botlást igen, de elért tudatszintjének (egységtudatának) megingását soha nem tapasztalhatjuk. Megvilágosodottnak kell tekinteni azt az embert, akinek egységtudatát sorsbonyodalmai nem rendítik meg. A minden egy tudása Hamvas biz-tos háttere, és aki életét a szellemi alapra építi, bármi érje, gondolkodása és tettei krízis helyzeteit e belsõ szemlélet mindig korrigálni tudja. Példa erre a hagyomány minden nagy "szakrális szubjektu-ma".

A világháború utáni élet- és mtörténet, néhány vázlatpontban

1945-1947 Az orosz megszállás alatt kiélezõdõ politikai légkör és a hatósági zaklatások ellenére élete egyik legtermékenyebb korszaka. Jacob Böhmét fordít, kommentál; megírja a Titkos jegyzõkönyv c. esszékötetét; elkészíti a Tabula smaragdina fordítását, kommentárját; befejezi aforisztikus formában összeállított esszékötetét, az Unicornist alcíme: Summa philosophiae normalis.

1947 Feleségével, Kemény Katalinnal közösen megírja Forradalom a mûvészetben Szürrealizmus és absztrakció Magyarországon c. mûvészetkritikai esszékötetét, amely ellen a kor marxista fõideológusa, Lukács György, a "szocialista realizmus" esztétikája alapján frontális támadást indít. Az év nyarán megírja a Bor filozófiáját.



1948 Hamvas Bélát könyvtári állásából felfüggesztik és "b-listázzák" - ez a politikailag megbízhatat-lanok belügyminisztériumi kategóriája. A b-listás csak a legalacsonyabb rendû munkákat vállalhatja.

1948-1951 Földm ves igazolványt vált ki, hüperioni világához, Szentendrére tér vissza, ír, gyümöl-csöt termeszt. Itt készíti el a Karnevál c. nagyregényét.

1951 júliusa A szentendrei hatósági zaklatások miatt raktárosi állást vállal Tiszapalkonyán, egy hõerõmû építkezésén. Hajnalban, munkakezdés elõtt, és amikor csak teheti, titokban, kihúzott íróasz-talfiókban és árokparton szanszkritból, görögbõl és héberbõl fordít; a jógáról, a Kabaláról, a zenrõl, és a szufikról ír tanulmányt.

1954-1962 Inotára, egy másik hõerõm építkezésére áthelyezik. Segédmunkás. Mvészetesztétikai ta-nulmányokat ír, befejezi Szilveszter c. regényét és hozzákezd idõs kora legnagyobb esszégyjtemé-nyének, a Patmosznak az írásához.

1962-1964 Áthelyezik Bokodra, a hõerõmbe. A Scientia sacra második részén dolgozik, amely a ke-reszténység és az archaikus hagyomány belsõ viszonyát vizsgálja. A tervezett tizenkét könyvbõl öt ké-szül el. 1996-ban jelenik meg elõször.

1964 márciusa 67 éves, nyugdíjazzák. Két kisregényben megírja a kommunista diktatúrák orwelli kri-tikáját: Bizonyos tekintetben és Ugyanis címmel. Utolsó tanulmánykötete az Öt meg nem tartott elő-adás a múvészetrõl1967-1968 fordulóján készült el.

1968. november 7. Agyvérzésben meghal.

Minden vallás ismeri azt az embert, aki brahmani feladatot tölt be, de nem áll templomi szolgálatban, nem tagja a hierarchiának vagy valamelyik szerzetesrendnek. A katolikusok munkáspapoknak nevez-ték azokat, akik az oltár szolgálata helyett a kétkezi munkát választották, és a modern világ rabszolgái közé mentek az Evangéliumot hirdetni. Keleten úgy mondják, õk azok, akik a vállukon hordozzák a világ terhét, könnyedén, gond és panasz nélkül, és egyetlen szavukkal a megbomlott egyensúlyt hely-reállítják.

Dúl Antal

*forrás: Kairosz, 2001-2002. Tél, elsõ szám

„Ha az ember valamit egyedül gondol, bölcsesség. Ha ketten gondoljuk, delírium. A két ember tanúsága, mint az őrület kez-dete.”

(Karnevál)

Az elfeledett fraktálregény*

Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak

Meg lehet-e köszönni mindazt, amit kaptunk az seinkt l egyetlen nagy, körfolyamnyi mondatban, olyan hosszúban, mint a köldökzsinór vagy mint az akasztófa kötele? El lehet-e mondani mindazt egy



mitikussá váló múltról, ami hirtelen az emberben újra és újra felötlik, amikor az emlékek megrohanják, amikor elöntik szívét, lelkét és agyának minden zugát a képek és az érzelmek? El lehet-e mondani, aho-gyan megrohanják t, ahogyan újra és újra kopogtatnak a legkülönbözbb pillanatokban, amikor nem is számít rá az ember? Kevesek képesek visszaadni ezt az élményt úgy, hogy a puszta emlékeken túl érez-zük is, valami egészen új tudás csiszolódik ki bennünk. Minél többször megrohannak, minél intenzíveb-ben teszik ezt, minél többet gondolkodunk rajta, annál inkább kerülnek az emlékek más és más kontex-tusba. Az sök emléke és tudása egy másik létsíkba, egy nagy és kerek egészbe helyeznek minket. A halál és az élet megállíthatatlanul forgó, önmagában létez , önmagát mozgató kerekére irányítják a gon-dolatainkat. Nem kevesen vannak, akik ezt a valamit, ami szavakkal alig leírható, megtapasztalni vágy-nak, de felfogni nem tudják. Vannak persze olyanok is, akik magára a tapasztalatra sem vágynak. A kö-zelükben lév jeleket köd borítja, és nem tesznek semmit sem a szétoszlatására, meglehet, hogy egy egész életen át. Annál nagyobb a felelsségük azonban azoknak, akik ebbl az er b l nemcsak megta-pasztalni tudtak valamit, hanem megérteni is. Jellemz ezen emberek felelsségérzetére, hogy ezt a tu-dást megosztani akarják, s nem elhallgatni. Ennek egyik legjobb módja az írás. Jelet hagyni, és hálát mondani a kegyelemért.

Kemény Katalin új könyve, a Sztélé nagyanyámnak tulajdonképpen régi könyv. Szerzje 1960-ban írta meg, de több mint negyven év kevés volt ahhoz, hogy megjelenhessék. Megjelent hát a negyvenkette-dikben, és ez már ok arra, hogy ünnepeljünk. Hamvas Béla özvegyének mveivel a kor mostohán bánt; lényegében ugyanaz a sors jutott nekik, mint férje m veinek. Régi történet ez, de mégsem a jól ismert skatulyákkal. Abból a bizonyos „három T”-bl igazából egyik sem érvényes rájuk, hiszen az írón könyvei egyszeren nem léteztek az irodalom hivatalos terjeszti számára. A mvek magukban álltak, kívül a társadalmi elvárásokon. Más itt a helyzet, mint például a hatvanas–hetvenes évek kultúrpolitikai-lag nemkívánatos (neoavantgárd) kultúrájával kapcsolatban. Kemény Katalin könyveinek tartalma majdnem teljesen érintetlen a kor irodalmi áramlataitól, sokkal inkább egy bels, feszültségkelt hang misztikus víziókkal teli rezdülései ezek, mint irodalmi mozgalmakkal vagy stílusokkal kapcsolatot kere-s írások. Sajátirodalom és rendkívül szuggesztív, irodalmi eszközöket is használó meditáció egyszerre; a világkorrupciótól mentes, egzisztenciális gyökerek keresése. Lényegét tekintve elemezhetetlen, maga-sabb szint átélés – azonosulás – nélkül értelmezhetetlen is. Kemény Katalin megírta könyveit, és eltette férje meg nem jelent mvei mellé. A lényegi aktus ezzel meg is történt. , akinek valójában szánták, tudomást szerzett róluk, az pedig már csak ráadás, hogy most mi is kezünkbe vehetjük négy évtized után. Komolyan gondolom hát, hogy okunk van ünnepelni. Szavaim igazságát csak az tudja osztani, akit már megérintett a könyv, jobbik esetben már az els sorával: „Sohse higgyük, hogy a régieknek nincs reánk szüksége.” Tartok tle, hogy mi azt sem hisszük már, hogy nekünk valamiért is szükségünk lenne a régiekre vagy magára a régiségre.

A sztélé olyan emlékm, amelyet elhunyt szeretteink sírjára helyezünk. Az ókorban elterjedt szokás volt a k b l készült sztélék állítása; uralkodók, csatában elesett harcosok és egyszerbb, de tiszteletre méltó polgárok hamvai ugyanúgy megkapták e tisztességet az utókortól, az utókornak. Kemény Katalin köny-ve is emlékm, melyet a nyelv eszközeivel és az emlékezetének minél szélesebb alapokon nyugvó moz-gósításával igyekszik emelni, szeretett nagyanyja számára. E nyelvi emlékmnek, amelyen keresztül elmúlás és létezés üzen nekünk most is, elsre folyondárosan látomásos nyelvezetét issza magába a szomjas olvasó. Más az íze ennek a nyelvnek akkor, amikor el ször ízleljük, más, amikor újra elolvas-suk, és megint más, amikor becsukjuk a könyvet, és csak gondolkodunk rajta. Több évtizedes, testes aszúbor ízlelésekor érez hasonlót a ember. A könyv szavai és képei körkörösen egymásba érnek. Az ember néha szédül, ahogyan az örvényl képeket olvassa. A szimbólumok megelevenednek, körülvesz-nek és életet kérnek: „emlék, érintésemtl hördül óceán, óceán, nyílj meg, a világ ormait átúszó, egyet-len lélegzettel merültem kertedig, ott szedtem magvaidat, s tajtékzó kötényembl csak szórtam, szórtam az anyaföldbe, háromágú izzó magvaid mind-mind kikeltek, nézd, a csipkebokor a holdtalan éjszakában is tüzet lehel, és tavalyi bogyóval csrében repül a gerle, ám túl a mocsárban gázol a gólya, cs re vörös villám az álmos szi tájban, óceán magvai, játékszereddel ültettem tele a földet, hullámot hullámra, gy-r ket gy r be, egymásba karoló, egymáson átugró tarka számokat hintettem, színek, alakzatok és mér-ték, egymáson áttetsz árnyak, nézzétek, mind idehoztam, és nyílik és hervad és bomlik és zárul a há-



romágú tömérdek tzmag…” A metafizikai valóságokkal rendelkez szimbólumok szinte kivirágoznak ebben az organikusan építkez szövegben. Egyszerre élnek prózaként és líraként is, hogy azokat a való-ságokat közvetítsék és formálják meg, amelyek belülr l ostromolják az író keres és rz lelkét. Újra igazi jelentéssel töltdnek meg olyan kozmikus szimbólumok, mint tél, nyár, vér, rózsa, Nap, Hold, ke-nyér, kristály, király, tej. Nem pusztán „szimbolikus dekorációk” ezek a szavak, hanem sokkal inkább saját, eredend szakrális-vallási rétegüket mélyítik. Néha egy-egy fejezet az adott létezési tér bvebb kibontása a nagy, ciklikus természeti szimbólumban, amely azonban felvezetés egy másik funkcionális szimbólumhoz. Ilyen például a negyedik, ötödik, hatodik és hetedik fejezet egymásba ér, egymást ki-egészít folyama. Különböz utak ezek a ciklikus szimbólumok (tavasz, sz, tél és nyár) ebben az eset-ben, s egyszerre jelképezik a „híd” szimbólumának részeit és minségeit, melyeknek segítségével egy másik fogalomhoz, a nagyanya nevéhez próbálunk eljutni.

A kisleány unoka, Kóré – aki természetesen az írón maga – átéli ezeket a létezési tereket, hogy újra és újra rajtuk keresztül próbáljon meg eljutni ahhoz a fogalomhoz, melyet itt a nagyanya neve jelképez. Ez talán a végs értelme az egész mnek: megtudni a nagyanya valódi nevét. Ha a leány megtalálja a nevet, mely a lényeget rejti számára, valamennyire rátalál annak a kapocsnak a lényegére is, amelyet a nagy-mama képez a Teremtésben. A kapcsot közötte (és tulajdonképpen minden vele érintkez létez ) és a Teremt között. Kezdetben ez a rejtett név (vagy még inkább az igazi név lehetséges evilági megfelel-je) a Róza, aztán azt kiegészítve az Anna. Az egész rejtve marad a gyermek eltt, de maga az út, amely a hídhoz vezet, mindig más-más képben jelenik meg. Ezek a képek pontosan illeszkednek a címben meg-adott keretekhez, amelyekbl a híd készült az adott négy fejezetben: tajtéktaraj-tavasz, halállobogás-sz, hókristály-tél, megérkezés-nyár. A megérkezésben pedig Kóré újjászületik, a név által, a megismert va-lóság által, követve saját nevének mitologikus valóságát. Természetes persze, hogy az itt olvasható tör-téneteknek van nagyon is valós magjuk, de a nyelvezet, a kontextus és a tér és id kezelése egészen más valóságok felfedezésére készteti az olvasót. Például ilyen egy játék baba elvesztése a jeges, befagyott tóban. Ezzel a kislány gyermeki, meseszer darabja vész el, egy olyan rész, melynek helyére nyáron ( a megérkezésben) egy másik „rész” illeszkedik majd. Mint talán az elmondottakból is kiderült, nincsen olyan értelemben eseménye a könyvnek, ahogyan szokványos értelemben errl beszélni szoktunk. Per-sze mondhatjuk – pusztán a könnyebb megközelítés kedvéért –, hogy központi magja a gyermekkori emlékek felelevenítése, a nagyanyával töltött közös élmények. De ezzel szinte semmit sem ragadtunk meg a regény lényegi rétegeibl. Minden, ami igazán fontos és lebilincsel, belül történik. Minden ese-ményben ott van a végzet, a transzcendencia hívása és folyamatos megnyilatkozni akarása. A transzcen-dens látomása újra és újra áttöri a szövegtestet. Nincsenek véletlenek, vagy ha vannak, akkor azok in-kább jelentéktelenségek, amelyek nem érdemesek a megörökítésre. Ami itt olvasható, leginkább valami-fajta teljes idben és térben történik. Egy olyan idben, amely mindig is volt, van és lesz is. Nem Tor-dán, nem Erdélyben, nem is az utcán vagy a réten. Egy kimozdíthatatlan valóságban játszódik itt minden történés, amelyekrl nehéz beszélni, és amelyeket nehéz megérteni. Mégis van, itt és most és körülöt-tünk. Ezért az egyik legfontosabb eleme ennek a könyvnek a nyelve.

Milyen ez a nyelv? Mindenekeltt imaginárius és látomásszer. Megzabolázatlan és sokszor zavarba ejt , rejtélyes, titokzatos és varázslatos, de mindenekel tt magával ragadó és továbbgondolásra késztet. Ez a nyelvezet köszön vissza ránk Hildegard von Bingen, William Blake, Boehme vagy éppen Mallarmé és T. S. Eliot írásaiból. Magyar földrl jóformán csak Weöres Sándor univerzális zsenialitása révén van szerencsénk ismeri e rejtelmeket, bár Csontváry elhivatott írásaiból is visszaköszön ez a nyelv, és termé-szetesen Hamvas Béla Karneváljából vagy kisebb regényeib l is. Temérdek szó rzi a transzcendenst áhítozó és keres tartalom és forma tökéletes egymásra találását: halálmocsár, napcseppek, gghomály, lélekzajlás, almanevetés, harmatszita, halálkanca és a többi, amelyek mind a világ titkos létezésérl me-sélnek. A mágikus nyelvezet hatására a képek nagy csóvákba állnak össze, hogy aztán egymásban tükrö-z djenek, anélkül, hogy tulajdonképpen egymásba érnének. Különböz képek egyetlen nagy fraktálba rendezdve teremtik meg a kapcsolatot az elhunyt ssel és rajta keresztül az élettel és Vele, akibl az egész élet ered. Végs soron Róza-Anna nagyanya élete, kiegészülve az itt szerepl Jula bába holdfény-szer jellemével, aki csak „temetett, bolyongott, felejtett és folytatott”, a létezést, a Teremtést, a Terem-t b l származott rendet hivatott reprezentálni, melyben a gyermek Kóré, aki folyamatosan a nagyanya



nevét kutatja, ebbl a rendbl kiegyenlítetten részesül, az egyik áramoltató – a nagyanya – haláláig. Ró-za-Anna nagyanya halála a korábbi kapcsolat lehetségének vége, és ösztönzés arra, hogy egy új kapcso-latot alakíthasson ki az alany azzal, aki tudja mindenkinek a nevét, de az nevét senki sem tudja… JHVH. A fraktálképek újra és újra elnyerik értelmüket azzal, hogy az elmúlás utáni létezés harmóniáját érzékeltetik. Róza-Anna nagyanya kiegyenlít szerepét (a „nagyasszony”, mondják környezetében, s ez nem csupán társadalmi rangot jelent) hangsúlyozza halála utáni puszta hiánya. Özvegyen itt maradt fér-je, Áron bá’ sose volt igazán jó társa feleségének. Elvontabb ideák és az (ön)pusztítás világából vissza-lép a csendes emlékezés és megnyugvás állapotába. Egy festményen örökíttette meg feleségét egy ván-dorfest vel, amely aztán a kell id ben – amikor az emlék bevésdött – elt nik. A csecsemgyilkosság gyanújában él nagyapa attitdjét csak ezzel a megnyugvással tudja feloldani a kisleány számára. Ekkor van lehetség magának felfedezni „Isten teremt gondolatának tükrét”. Az isteni harmónia visszatükrö-z dik abban, aki rátalál: „ a petrezselymet megérintette, és az visszanyerte paradicsomi illatát, illatával egyetlen nevét, , a város aprajának-nagyjának keresztanyja, mert csak , , a teljes emlékezés – sejthet-te a mulandó lelkek rt betölt nevét”. Róza-Anna nagyanya a halála után is élként van jelen, az unoka történetei az általa jelzett személyiség körül csoportosulnak. Áthatja az ittmaradottak életét, és mérce lesz bel le; egy emberi mérték, amely az isteniben nyugszik. A létezésnek egy olyan síkja és alternatívá-ja tárul így fel el ttünk, mely az Egybe helyezi magát, miután annak jelent ségét az életben felismerte. A kötet végén az olvasóban is felötlik a kérdés: vajon „hol késik a király”? Mert ez a valós problémája életünknek: a megérkezés, a beteljesedés, a „nyár” és a „király”. Ahogyan a regénybeli unokát nagyany-jának beteljesedése foglalkoztatja, úgy tulajdonképpen saját életének bizonyossága érdekli. Mindaz, amit valóban átélt, úgy történt, ahogyan késbb azt értelmezte önmaga számára? Még mindig nem tudja az el tte rejtve maradt titkos nevet, csak sejti, hogy létezik ilyen. A névvel tulajdonképpen minden rejtély lehull a létezésérl. A könyv utolsó fejezete („Lumen Gloriae”) méltó keretek között – egy esti látomás-ban – ad választ a keres lélek végs kérdésére. Tépeldéseink után visszatérhetünk arra a helyre, ahová, immáron biztosan tudjuk, a Teremtés óta tartozunk. (Editio M Kiadó, 2002)

Thiel Katalin

*forrás: Kortás online

„A definíció definíciója: precíz nonszensz.” (Karnevál)

Kapcsolódási pontok Kerényi és Hamvas szellemiségében

Kerényi Károly és Hamvas Béla a múlt század húszas-harmincas éveiben alkotótársak és közeli barátok voltak. Együtt munkálkodtak a Stemma körben, valamint az úgynevezett Sziget mozgalom kialakításá-ban. A kör összetartó erejét egyrészt a klasszika-filológia, másrészt Nietzsche bölcseletének tanulmá-nyozása adta. A görög kultúra és –nyelv elemzése, kutatása, valamint Nietzsche hatása – mint tudjuk – épp a századel magyar szellemi életének egyik jellegzetes vonása volt. Hanák Tibor így értékelte e szellemi m hely jelent ségét: „Voltak Magyarországon olyan intellektuális megmozdulások és egyéni vállalkozások, amelyek közvetlenül és tudatosan a felaprózó nacionalizmus fanatizáló hatása és a német befolyás ellen fordultak. Ide tartozott elssorban a Sziget néven 1935-ben indított könyvsorozat köré



gy lt értelmiségiek csoportja. Kerényi Károly (1897-1973) kezdeményezésére jött létre azzal a szándék-kal, hogy megmutassa Európa klasszikus értékeit, és az ókortudomány humanizáló hatásával nemesítse az olvasók gondolkodását, figyelmét a nemzetek fölött lév régiókba emelje. Írók, kutatók, filozófusok csatlakoztak ehhez a körhöz, köztük Prohászka Lajos, valamint Hamvas Béla, Kövesdi Dénes, Németh László és mások.” A kör lényegében Kerényi szkebb baráti, illetve tanítványi körébl verbuválódott, s a lelkes csoport nem csak Kerényi pénteki eladásain, de az úgynevezett Stemma üléseken és a vasárna-pi kirándulásokon is találkozott. A Hanák Tibor által is jelzett tevékenység azonban sokak szemében eléggé radikálisnak tnt, hiszen a kor intellektuális tendenciáival és politikai törekvéseivel is ellenkezett, s a klasszika filológiánál messzebbre mutatott. Kerényi nem csak a klasszika-filológia módszereinek megújítására törekedett, hanem az egész ókori kultúra bizonyos értelm szublimálására. Így a klasszikus ókor tanulmányozása általában csupán kiindulópont volt az „általános vallástörténet” és az úgynevezett „lélekkutatás” – Kerényi nevezte így – antropológiai természet vizsgálódásaihoz. A körben tevékeny-ked Hamvas világlátása és bölcseleti alapállása tovább árnyalta a képet. barátjánál még merészebb ívet rajzolt, hiszen az úgynevezett „nagyon rossz valóság” egészének megújítására próbált választ keres-ni a görög szellem tanulmányozása révén. A harmincas években minden vágya a görög életeszmény XX. századi újraélesztése volt, a „szép új pogány-görög heroikus magatartás” megalapozása által. A kör te-vékenységének egyik gyújtólángja Nietzsche volt, pontosabban a Nietzsche szövegek értelmezése körül kialakult viták, illetve a klasszika-filológiára gyakorolt hatása. Mindezt tetézte a Stefan George német költ körül kialakult csoport – az úgynevezett George-kör (a „Kreis”) – ténykedése is, hiszen Kerényiék szemében a George kör legendás híre nem csak követend példának tnt, hanem valódi kihívás is volt. Kerényi és Hamvas együttmködését még az is ersítette, hogy – túl az azonos kiindulási ponton – tuda-tosan vagy öntudatlanul, de alkatilag is vonzódtak Nietzsche bölcseletéhez. Kerényi és Hamvas lelki rokonságát, kis túlzással „dionüszoszi alkatát” az a tény is alátámasztja, hogy több alkalommal nyaraltak együtt Dalmáciában megidézve a klasszikus ókori világ géniuszát. 1934-35-ben írt tanulmányaik temati-kai és hivatkozási rokonsága, illetve a közös források használata mindezt alátámasztja. Az írások tanú-sága szerint ebben az idben szinte együtt vallották, hogy nem a pozitivista tudomány és az így felfogott klasszika-filológiai szemlélet vezet el a görögség lényegének átéléséhez, hanem a „bels szemlélet” és a „megragadottság”. A harmincas évek végére azonban a közös vállalkozás csdöt mondott. Kerényi kap-csolata fokozatosan lazult Németh Lászlóval is, Hamvas Bélával pedig egyenesen szakítás következett be.

A továbbiakban azt kívánom elemezni, hogy vélheten mi volt az oka ennek a szakításnak, a tények és a szövegháttér alapján miképpen lehet rekonstruálni a történteket, s milyen azonosságok és különbözsé-gek mutathatók ki kettjük szellemiségében. Vizsgálódásaimban Rorty-t hívtam segítségül, akinek egy, a textualitásról írott elemzése alapján elfogadható választ lehet adni a Kerényi–Hamvas viszony meg-romlására, illetve a fleg Hamvas szövegekben fellelhet szenvedélyes–fájdalmas hangvétel okaira. Rorty, amikor az úgynevezett textualizmusról ír, akkor megkülönböztet „gyenge textualistát” és „ers textualistát”. A gyenge textualista úgy nyúl a szöveghez, hogy feltételezi, „létezik egy titkos kód, ame-lyet ha egyszer felfedeztünk, akkor helyesen fogjuk érteni a szöveget.” Ebben az esetben az elemz kri-tika inkább felfedezés/felfejtés, mint létrehozás/teremtés. Ezzel szemben az ers textualista „azért megy bele [a szövegbe], hogy valamit kihozzon belle, nem pedig a helyesen értés kielégüléséért” A gyenge textualista „dekódoló”, nem tesz egyebet, mint utánozza a tudományt, módszert kíván adni, szeretné, hogy az „olvasó” és a „szakma” értsen vele egyet. Az er s textualistát nem érdekli, hogy létezik egy közösen használható nagy szótár, saját szótárt mködtet, s még az sem érdekli, hogy ez megegyezik-e a máséval. A szótár feltételezése számára mítosz. Nem él a módszer ideájával, s igyekszik a konszenzus kényelme nélkül élni. Rorty szerint az ers textualista Nietzsche és James h örököse.

Miel tt azonban rávilágítanék, hogy véleményem szerint miért vezethet vissza a probléma nagy része a fentiekre, s hogy miért nevezhet szerintem Kerényi „gyenge textualistának”, Hamvas pedig „er s textualistának”, nézzük meg a Kerényi–Hamvas viszony – szövegháttérrel is alátámasztható – néhány fontos elemét. Hamvas 1934-ben készült el az „Álarc és Koszorú” cím könyvével, amelyet olyan fon-tosnak tartott, hogy a Kerényivel közösen tett Dalmáciai utazás eltt – még ugyanebben az évben – könyvét felolvasta barátjának. Ebben vázolta a világválsággal szembe helyezked szellemi ellenzék, az



új pogány–görög–magyar heroikus magatartást követk csoportjának mködésével kapcsolatos nagy ív tervét, és elképzeléseit. E terv lényege egy új korszak, az úgynevezett dionüszoszi korszak eljövetelének próféciája az eddigi világkorszak, a prométheuszi kor helyett. A nagyszabású hamvasi tervek – amelyek egy nietzscheiánus szellemi elit mködéséhez hasonlíthatók leginkább – valószínleg ijeszt nek t nhet-tek föl Kerényi szemében, mert egyáltalán nem lelkesedett értük. Hamvas hiába hangsúlyozta, hogy eb-ben az új, inhumánus korban nem a problémák elli elzárkózás, hanem a „valóságos lét megragadása” lenne a cél, hogy a valóságos lét megragadására képes szellemi ellenzék, mint az igazság egyedüli birto-kosa szembe kell, hogy szálljon a történelem szükségszer ségével. Hamvas szerint ehhez a feladathoz az ember az ert szenvedélyének lángjából merítheti. Hamvas vázolja a dionüszoszi kor szellemi emberé-nek – Ephébosnak – a figuráját is. E szerint a kor heroikus embere tiszta, csupa rajongás, olyan éthosza van, amely semmi mocskot nem visel el, s a mérték szerint él k kis csoportjának kisugárzása révén csá-bít a hasonló nagyobb közösségek létrehozására.

E röviden vázolt utópikus, illúzióktól sem mentes ifjúkori tervnek akarta megnyerni Hamvas Kerényit, aki azonban ezidtájt már a klasszika-filológia, pontosabban az ókortudomány megreformálásán, az ókorkutatás lényegének elemzésén és tartalmának megújításán fáradozott. Hogy Hamvas elképzelése az új radikális szellemi elit tevékenységére vonatkozóan nem hagyta teljesen hidegen Kerényit, arról az árulkodik, hogy egy évvel késbb 1935-ben a Gondolatok Dionysosról cím esszéjének egyik alfejezet-címe Koszorú és álarc. Az alfejezet címe a Hamvas könyv címének megfordítása, s az egész írás egy sajátos válaszként is felfogható Hamvas törekvéseire. Bár Walter F. Otto „Dionysos”-ának megjelenése adja az apropót. Valójában az úgynevezett lélekkutatással kapcsolatos elképzeléseit vázolja itt Kerényi, s a klasszika-filológus szigorával fogalmazza meg a f célt: „a dionysosit minél több jelenségben, minél több oldalról, de minél koncentráltabban és pontosabban megragadni.” Ennél a fontos célnál azonban nem megy messzebb, a Hamvas által elképzelt törekvések realizálásában nem partner, a Stemma-kör tevékenységét nem rendeli alá Hamvas nagyszabású terveinek. Kerényi még ugyanebben az évben, 1934-ben írott Ókortudomány cím esszéjében a tudós-kutató precizitásával, de szenvedélyes hangon érvel amellett, hogy a klasszika-filológiát már régóta ókortudománynak kellene hívni, hiszen az egész klasszikus ókor kutatásával foglalkozik. A filológus, de egyúttal a nagy ókortudomány feladata is a visz-szavezetés lenne az ókori hagyományba, amely visszavezetés persze abszolút módon nem realizálható, de szüntelenül törekedni kell rá. Az antik könyv ugyanis, amely ránk maradt, nem csak tárgy, hanem „antik életdarab”. „Kiszakított, elvetdött holt valami. De átitatta készítinek és használóinak emberi melege. És ugyanaz az élet építette a maga képe, íze, megfoghatatlan legbels lelke szerint, amely az egész antik kultúrát, mint a feny élete a fenytobozt.” – írja. Kerényi felfogásában ez a visszavezetés ráadásul testtelen hagyományból az érzéki hagyomány felé kellene, hogy megtörténjen, „a gondolati hagyományt, amelyet akaratlanul is továbbgondolunk, ahhoz, amely stílusban zavartalanul rzi a „lé-nyeget”. Kerényi a helyes értésre törekszik, de ebbe a helyes értésbe az egész érzéki világ felfedé-se/felfedezése is beletartozik. Már 1930-ban is úgy véli, hogy még a legkisebb antik szövegdarabka tu-dományos megértéséhez is az szükséges, hogy „egy kétezer éve lélekváltoztató kataklysmosban elsüly-lyedt világ újra felmerüljön, istenek és emberek jelenjenek meg, akikkel sehol sem találkozunk, életvi-szonyok, amelyek örökre megváltoztak, mvek, amelyeknek nyomorúságos törmelékei maradtak meg, tehetségek, amelyek folytatás nélkül kilobbantak. Receptív és rekonstruktív erk igénybevételét várja el a klasszika-filológiát mvel tudóstól, olyan magatartást, amelyben a kutató az egészhez és a részletek-hez egyaránt fáradhatatlan szenvedéllyel közelít. Úgy t nik mindebb l, hogy a kör tevékenységét illet-en mind Kerényi, mind Hamvas azonos lelki alapokról ugyan, némiképp hasonló törekvéseket megfo-galmazva, de egymástól eltér célkit zéseket tartottak kitüntetettnek.

Mindezt tovább árnyalja egy már korábban emlegetett fontos szempont, mégpedig a Nietzsche bölcsele-téhez f z d sajátos viszonyuk. Hamvas Bélára – fleg ezekben az években – igen nagy mértékben ha-tott Nietzsche. A magyar szellemi életben lezajló viták Nietzschérl, a George-körrl és a filológia sze-repér l (Kerényi-kör) reflektorfénybe állítják Hamvas gondolkodásában is a görögség problematikáját. Ennek hatására a Nietzsche nyomán körvonalazódó görög életeszmény újraéledése áll korai írásai egy részének centrumában. Mindezt legösszefogottabban az 1937-es Hexakümion cím m ve tükrözi. Ham-vas sajátos interpretációjában – amely Nietzsche görögségképe esetében is inkább invokáló, mint elemz



– vezérl szellemének, fároszának, s egyúttal mesterének tekinti Nietzschét. Nem bocsátkozik mélyebb elemzésekbe, nem veti alá Nietzsche nézeteit a szisztematizálás vagy a dedukció, illetve a diszkurzivitás követelményének, hangot ad ellenben tanúsítás jelleg igenl véleményének. Hamvas értékelése szerint Nietzsche szerepe óriási, mert a görögségrl való tudást az európai szellemiség középpontjába állította, „diktáló szellemiséggé” tette. Hamvas számára az az igazán kérdéses, hogy miként válhat élővé a görög szellem. Úgy véli, a nietzscheianus klasszika filológia nem porlepte tudomány többé, hanem eleven és izgalmas. Minden bizonnyal tisztában volt A tragédia születésének korabeli fogadtatásával is. A Hexakümionban a Wilamowitz-Rohde-Otto cím fejezetben Hamvas egyértelmen utal arra az új szituá-cióra, amely A tragédia születésének megjelenése után teremtdött. A Wilamowitz-féle egzakt klasszi-kus filológiát „szcientifistának” és „profánnak” nevezi, illetve a nietzschei szellemmel összemérhetet-lennek, míg a George-kör szellemiségét „magasabb rend nek” és követendnek tartja. Mindezek alapján állapítja meg, hogy Nietzsche a klasszikus filológia középpontjába Dionüszoszt tette: „Ez a Dionüszosz volt a görög szellemmel átvilágított Krisztus-kép, s tudattalanul ez a kép volt az, ami az egész modern szellemet irányította. A modern szellem középpontja: Dionüszosz – a görög Krisztus – Nietzsche alkotá-sa és teremtése.””–írja. Ez az egyik oka annak, hogy Hamvas figyelme a görög szellem átélésére, megva-lósítási és realizálási kísérletére irányult, amelyet korai alkotói korszakában a már emlegetett „szép új pogány-görög heroikus magatartásnak” nevezett. Talán ide vezethet vissza, hogy görög fordításai klasszika-filológiai szempontból pontatlanok és gyakori bírálat tárgyát képezik, mert figyelme nem a fogalmak pontos, tudományos felfejtésére irányult. Meggy z dése ugyanis, hogy például a Héraklei-tosz-töredékek fordításánál és értelmezésénél elssorban „a hérakleitoszi szellem” a fontos, s a polifon görög szavak játékosságát és képiességét kell megérezni. „Afel l, hogy egy mondatban mi volt eredeti-leg a köt szó, lehet kétség; afell, hogy mi az, ami kifejezi a hérakleitoszi szellemet nem.” – írja, majd így folytatja; „Hérakleitosznak csak egyetlen mondatát kell elolvasni, rögtön érezni benne a képnyelv és fogalmi nyelv kettsségét. A nem harmonikus nyelv hajlik a szójátékra. Hérakleitosz nyelve tele van szójátékkal.”

Kerényi Károlyra szintén nagy hatást gyakorolt Nietzsche, annak ellenére, hogy ennek jelentségét Ke-rényi alulértékelte. Somos Róbert nemrég Egerben elhangzott eladására hivatkozva – amely Nietzsche Kerényire gyakorolt hatását részletesen vizsgálta – er sítem meg, hogy Kerényi és Nietzsche között is egy mélyen meghúzódó, bens rokonság áll fenn, s Kerényi számára Nietzsche egyszerre volt jelents ókortudós és filozófus. Kerényi Nietzsche hatását els sorban az ókortudomány, a vallástörténet és a mi-tológia területén szublimálta, de egész élete és munkássága tele van dionysosi vonásokkal. A George-kör tevékenységével kapcsolatos viták mellett Kerényi külön figyelmet szentelt a kor legnagyobb hatású ókortudósának, a már emlegetett Wilamowitz ókortudománnyal kapcsolatos elképzeléseinek, valamint a romantikusok nagy alakjának Walter F. Otto vallástörténeti és mitológiai kutatótevékenységének. Érde-kes, hogy Kerényi – elismerve két mestere életmvének nagyszerségét – egymás után mindkettjüket bírálta, s épp amiatt, amit Hamvas esetenként igazságtalanul Kerényi szemére vetett, nevezetesen, hogy a szakszer filológiai aprómunka háttérbe szorítja a humanisztikus jelleget. Visszatérve eredeti problé-mánkhoz; 1936 után Kerényi és Hamvas között a viták feler södtek, s mint már említettem, a barátság megszakadt. 1936-37-ben Hamvas több írásában is hangot adott csalódottságának és elkeseredettségé-nek. Külön figyelmet érdemel ebbl a szempontból A magyar Hüperion tizenhetedik levele, a Hexakümion Kerényivel foglalkozó fejezete, valamint a Nietzsche és a George-kör cím írása. Ezekbl az írásokból úgy tnik, Hamvasnak sokkal fontosabb volt a Kör és a barátság, mint Kerényinek, hiszen Kerényi nem reflektált a történtekre ilyen részletesen. Hamvas a Hexakümionban így ír: „Kerényi nem merte érezni, hogy mire vállalkozott. Bár a legmagasabb szellemet abszolút értékösztönbl választotta, a nietzschei világból részt venni nem, mert. A George-körnek csaknem minden lényeges könyve a kezébe kerülhetett volna, mégis Wilamowitz-hoz szegdött. Kerényi a George-körtl félt. Kerényi adattudós maradt mindaddig, amíg egyszerre megértette Ottot. Otto egy része szintén hivatalos tudomány volt, s ezért látszott megbízhatónak.” Hamvas érdekes módon nem gondol arra, hogy Kerényi valószínleg óvakodik attól, hogy szubjektív legyen, s mint klasszika-filológus ügyel a módszertani tudatosságra is. Itt nem mellékes mozzanat, hogy Hamvas elemzi Stefan George viszonyát is Nietzschéhez, s megállapít-ja, George Nietzsche-értelmezésében a probléma egy része a mester–tanítvány viszony félreértésén ala-pul. George ugyanis Hamvas szerint „felül akart emelkedni mesterén, hiányzott belle a „tanítványi h-



ség”, az „önfeladó alázat”, s éppen ezért nem is érthette meg Nietzschét. Ez a George-kör kapcsán írott kritikus cikk az egyik kulcsmotívuma a Hamvas–Nietzsche kapcsolatnak, s ez a cikk adhat némi magya-rázatot arra, miért ítéli meg olyan szenvedélyesen, er szakosan, és olyan elfogultan Kerényi szerepét a Sziget mozgalomban és a Nietzsche-vitákban.Hamvas Nietzschét affirmatív jelleggel, tanítványi alázat-tal jeleníti meg esszéiben, s ezt a magatartást igyekszik képviselni a Kerényi-körben is. Ott ez az attitüd kudarcot vall, s a bels viták eredményeképpen Hamvas a 30-as évek végére távozik a körbl. A távozás egyik oka – Hamvas megfogalmazásában – a görögségrl alkotott eltér véleményük, illetve a kör to-vábbi m ködésével kapcsolatos nézeteltérésük volt. A George-körr l írt esszé utolsó kérd mondatának elkeseredett hangvétele is errl árulkodik: „Már nem vagyunk nyersanyag egy közösség számára?” Ösz-szegezve az eddigieket és kell távlatból szemlélve az összefüggéseket megállapíthatjuk, hogy a magyar szellemtörténet két egyidben alkotó jelents, ám magányos alakja sajnálatos módon nem tudott hosszú távon együttmködni. Rortyval szólva Hamvas, az „ers textualista” nehezen viselte a jó barát Kerényi „gyenge textualitását”. Esetenként igazságtalan és túlzó volt vele ugyan, de a nagyjából egyidben meg-jelen írások arról tanúskodnak, hogy egymástól némiképp eltér stílusban és helyenként eltér tarta-lommal, de a lényeget tekintve mégis egymást kiegészítve adnak képet a 30-as évek Nietzschét és a gö-rögséget elemz, Európa klasszikus értékeit kutató magyar szellemiségr l.

Thiel Katalin

*forrás: a Szerző kéziata

„Azt hiszem, Isten szocialitása a tapintat. Oly gyengéden érint, hogy észre sem veszed.” (Karnevál)

Teremtő képzelet vagy öncélú mágia?*

Az alkímia szerint a rend törvényébe, a világ nagy szövetébe minden egyes ember kitéphetetlenül bele van sz ve - mondja Dúl Antal. Azt nevezzük önznek és öncélúnak, aki kiemeli magát ebbl, és a kis én fals szabadságtudatában él. Amikor ebben az elszakadtságban akar stabilitást, ert és hatalmat szerezni, voltaképpen a lét egységének leszakadt állapotát ersíti. Lényegében ki lehet jelenteni, hogy a különlétet er sít mindenféle mágikus befolyás a fekete mágia tárgykörébe tartozik.- Lehet, hogy mindenekeltt nem árt jobban körülírni, mit is jelent az a szó, hogy mágia.

- A mágia valójában világszül er , a képalkotó képesség csodája. A magyar nyelv metafizikailag tudja, hogy a világteremtés mágikus aktus, és az imaginációban bomlik ki. Például azt mondjuk valamire, hogy ki van képezve, képessége van hozzá, tehát van képe, látomása a dologról. Ahhoz ugyanis, hogy az aka-rat m ködésbe lépjen, a látványalkotó ert, a képességet kell felkelteni. Tradicionálisan a mágiának két formája van, az egyik az isteni akarat kifürkészésére irányul, a másik pedig az isteni akaratba való bele-avatkozásról szól. Az elsr l el lehet mondani, hogy alapjában véve ártatlan dolog, persze ez is okozhat nagyon nagy bajokat, ha valaki ezt nem tiszta alapról végzi. A tarot, a Ji King, az asztrológia és a kabba-la különféle jóslási technikái mind azt fürkészik, hogy miképpen tudunk beleilleszkedni a világegyetem rendjébe. Az már kockázatosabb vállalkozás, ha az ember beleavatkozik a nagy rendbe. Ott kell eléggé tisztának lennie, mert különben végzetes hibákat követhet el. Minél több akarati mozzanatot tesz bele valaki egy ilyen dologba, annál magasabb tudatossági szinten kell tartózkodnia, hogy lásson minden



következményt. Mágusnak eredetileg azt a méd, perzsa papot hívták, aki tudta a dolgok kezdetét, kibon-takozását, meghalását, és ezért képes volt uralni is ezeket a folyamatokat. Ehhez képest amit mi általános szinten a mágiához sorolunk, az ennek infantilis szintje. Ma nagyon sok dolgot legálisnak gondolunk. Divat lett a mágia, a vizualizáció, a képességek, a képiségek felkeltése.

- Mi a véleménye például arról, ha valaki a teremt képzeletét használja arra, hogy önmagának jobb élet-feltételeket teremtsen? Ezt kétségkívül a "kis én" érdekében, saját maga miatt teszi. Ez esetleg már feke-te mágiának tekinthet?

- Minden technika lehet pozitív, mert az eszköznek önmagában nincsen eljele, azt mi tesszük hozzá. Pozitív ember esetében az említett módszer is pozitív, s az egyén üdvterve szempontjából indokolt lehet az is, ha valaki ilyen megoldásokhoz folyamodik. Ezek a különféle technikák abban az esetben rosszak, ha egy olyan mája tudatszintet fixálnak, melyet az egyénnek már meg kellett volna haladnia. Buddha is azt mondta, ha már kiértél csónakoddal a túlsó partra, a csónakot ne cipeld tovább a hátadon. Leginkább is azt kell tudnunk, hogy a mágia jellegét elssorban az adja meg, ki milyen alapra helyezte az életét. Hogy általa valóban léttisztító erket m ködtet-e életében, vagy pedig csak a különlét tudatát, az önzését er síti. Utóbbi esetben minden visszájára fordul, füstté és sötétséggé válik. Éppen ezért csak annak a mágiának van értelme, ami emel, ami az ember tudatszintjét tágítja. Ha bármiféle vizualizációs technika segít ebben, akkor lehet élni velük. Nem tilos, de véleményem szerint nagyon kevés az esély arra, hogy a kiképzetlen, mester nélkül maradt bvészinasnak súgnak annyit, hogy a szellemet, amit kibocsát a pa-lackból, le is tudja fogni. Azt nevezem bvészinasnak, aki a világátalakító erket már fel tudja kelteni, de a folyamatok felett elveszíti az uralmát, és a következményeket nem tudja kontrollálni. A végleges rendtörvény sokezer faktorából csak néhányat lát át, tudatlanul avatkozik bele egy világfolyamatba. Fe-kete mágiáról egyébként éppen akkor beszélhetünk, hogyha valaki a tudatszintjét meghaladó erkkel manipulál. Érdemes arra gondolni, hogy ebbl a szempontból milyen passzív volt Jézus vagy Buddha. Jézus a csodákat a legmellékesebben végezte, s igazából nem akarta ezeket. Pontosan tudta, hogy tönkre lehet tenni az embert egy olyan pályakorrekcióval, amire tudatában még nem érett meg. Ezért mondom, hogy elssorban tudatállapotunkban kell felérni egy magasabb szintre, ahol lényünk valódi vágyai már mindenféle sajátos praktikák nélkül valósulhatnak meg. A vizualizáció, a mágia, a rendkívüli erk fel-keltése általában csak valamilyen részleges dologra ható egyszeri aktus, s ezért csak pótcselekvés lehet ahhoz képest, mint amikor valaki beindít életében egy rendszeres léttisztító folyamatot. Véleményem szerint egy realizációs útra van szükségünk ahhoz, hogy hosszú távon tudjuk megoldani életünket.

- Mit ért az alatt, hogy realizációs út?

- Egy olyan meditációs folyamat, ami segít tudatosítani, hogy - amint Hamvas Béla mondja - az emberi lény származása isteni, s az ember legfontosabb dolga, hogy ezt az isteni azonosságot önmagában hely-reállítsa. Különösen három bevált módszer létezik erre: a jóga, a keresztény kontempláció és a zen, va-gyis az üresség-meditáció. Ezek a szellemi böjt és "méregtelenítés" eszközei. Azt is kijelenthetjük, hogy a végs tisztaság szempontjából minden mágia, még a fehér mágia is magában hordoz valamennyi sötét elemet. Aki elérkezett az igazán tisztult, bóddhiszatva-tudatfokozatra, az nem végez többé sem fehér, sem fekete mágiát, mert az élete mint egy mágia, mint egy imagináció jelenik meg. Az ilyen ember már a puszta jelenvalóságával léttisztító erket indít be. Valójában maga az ima a legtökéletesebb, a lét eredeti egysége felé viv fehér mágia és a leghatékonyabb agykontroll is. Aki például rendszeresen a miatyánkot mondja, az a legyen meg a Te akaratod kimondásával folyamatosan azt ersíti, hogy történ-jék meg a dharma-rend a világban. Ezáltal ráhangolódik a rend törvényére, s ebben szabaddá válik. Lát-szólag persze úgy tnhet, hogy elveszíti szabadságát, pedig éppen ellenkez leg, minden más anarchia és önkényes imagináció helyett az egyetlen lehetséges rendet választotta.

Domján Anita

*forrás: a szerző kézirata



„Csak a szerelem legnagyobb pillanataiban vagyunk fedetlenek.” (Karnevál)

Szabadság és hagyomány*

"Vajon létezik-e hagyomány, vagy csak hagyományok vannak?" Babarczy Eszter kérdése önmagában is vitaindító lehetne. St kellene is, hogy legyen, mert e kérdés tisztázása nélkül állandósul az a gyakorlat, hogy egyetlen íráson belül pusztán fogalmazási-technikai okból váltja egymást egyes és többes. Nos, miután a régiségben, a hagyományok keletkezéseinek korában nincs demokrácia, hanem a dolgok hie-rarchikus rendje szabályoz, helyesnek tnik a hagyományt/hagyományokat saját közegükben tárgyalni. Tehát kérdésünk: van-e hagyomány, melyet valakik mvelnek is, tehát él, melybl a hagyományok töb-bese levezethet, illetve legalábbis ilyen igénnyel lép fel? Igen, van. Ez az Evola-Guénon-Hamvas Béla-László András nevével jelezhet shagyomány-iskola. Hozzáértés híján nem vetemedem részletes be-mutatására, csak vázlatosan:

1. Az emberiség legkorábbi megnyilvánulásaiból merít, s a nagy kultúráknak is a fénykorukat megelz , alapozó hseit tekinti mérvadónak.

2. Hisz az ember magas szellemi, kinyilatkoztatásszer eredetében, ebbl egyenesen következik, hogy

3. a világban fejldés tartósan nem lehetséges.

4. Az ismert világvallásokat megalapozó eszméket saját rendszerébl szervesen levezeti. Mindezen né-zeteit oly következetességgel képviseli, mellyel minden, a közéletben mérvadó ert magára haragít, így kizárja magát a köztudatból. Következnek fentiek után a hierarchikus rendbe szervezd -szervezhet hagyományok. Számunkra els a kereszténység. Jelentségér l a legszebb igét egy buddhista barátomtól hallottam. Abban az idben a cenzúra még mködött, de már enyhült a nyomás, és elkészületben volt a Tibeti halottaskönyv magyar kiadása. Ez egy igen régi irat, funkciója volt a maga idejében: a haldokló felkészítése a köztes lét nehéz látomásaira az üdvösség (nirvána) elnyerése céljából. Nagy izgalommal vártuk, és barátomat ostoba kérdéseimmel rendszeresen zaklattam. Kaptam oly választ, melyre legke-vésbé számítottam: "Mi európai magyarok vagyunk, ezt a tényt semmilyen késbbi választás nem befo-lyásolhatja. Tehát halálunk után sem az ázsiai istenségek, hanem a keresztény szentek jelennek meg lel-künk vízióiban." Ebbl a mondatból tárgyunk egy fontos tulajdonsága válik nyilvánvalóvá, az, hogy hagyományait az ember nem választhatja szabadon. Harmadik fokozatban ismét alapkérdések merülnek fel és kapnak egyfajta választ. Ezúttal a Pap Gábor-Molnár V. József nevével jelezhet iskola munkás-sága ad irányt. Tárgya a magyar népi kultúra, valamint az összes, állapota szerint még kutatható más nemzeti kultúra, amennyiben képes hozzájárulni szerves kultúránk megismeréséhez. És itt kulcsfoga-lomhoz érkeztünk, a szervesség fogalmához. Ezt alaposabban kell körüljárni, és lehetleg definiálni, mert bármiféle hagyománynak és kultúrának ez a fokmér je. Hamvas Béla ilyenformán fogalmaz: "a kultúra a lehetséges emberi tevékenységek közötti nagyfokú összhang". Tehát nem a színház, nem hó-kuszpókusz, hanem az összhang, az egység maga. Ugyanakkor: néprajzosaink ezt az összhangot nevezik szervességnek, elkülönítve, mint jelzt, a kultúrától. Megkísérlem definiálni a szervesség fogalmát: szerves az a lét, melyben minden mindennel összefügg. Nem önmagában, hanem a szilárd és aktívan gyakorolt hitben. A szervesség nem magyar ügy, minden más kultúrának is az alapja. Sajnálatos módon a mai világot meghatározó nagy nyugati népek eredeti kultúrájukat oly mértékben elhanyagolták, hogy az már végzetes. Ma aktív néprajzos kutóink, Erdélyi Zsuzsanna, Berecz András sem igen találtak nyo-mot. Végül is van egy hagyomány és vannak hagyományok. Van közös emberi shagyomány. Ha az ember isteni teremtmény, és nem a fáról szállt le, akkor van shagyománya is. Ha pedig teremtmény, akkor felejt, és a felejtés egy fokán kitalálja a hagyományokat. S mivel nem felejtettünk még mindent, m veljük a teológiát, a hungarológiát, germanisztikát, miegymást, nemzetek szerint, s családi hagyomá-nyainkat lehetségeink szerint.



Pogány István

*forrás: Heti Válasz, 2001. december 14.

„Csak lebegnek saját álomképeik között és saját fantazmáik között."

(Karnevál)

Hamvassal mondom, bort igyatok!* Mit teszünk az asztalra, ha vendég jön a házhoz? A tapasztalat azt mutatja, hogy csak a legritkább eset-ben bort. S ha igen, akkor sem biztos, hogy tájjelleg minõségit. A termelõk szerint meglehetõsen sok kétes eredet és gyanús minõség bor fogy nemcsak a házaknál, hanem a balatoni vendéglátásban is, miközben számos kiváló pincészet eladási gondokkal küszködik. Nagy szégyen itt a bortermelõ vidéken, hogy nincs borkultúránk, ha volt, elfelejtettük. Nem olvassuk elégszer Hamvas Bélát, hogy megértsük, bort inni ünnep. A bor felold, visszahozza eredeti életünket, a paradicsomot, és megmutatja, hová fo-gunk érkezni – írja A bor filozófiájában Hamvas. Tõle tudjuk, minden egyes bornak külön géniusza van. Van somlai, badacsonyi, csopaki, arácsi, pannonhalmi, tihanyi bor és sorolhatnánk még tovább. Sõt van bora minden évnek, minden gazdának, minden hordónak. A szõlõ, a talaj, az éghajlat, az idõjárás és a technológia függvényében számtalan variáció lehetséges. A laikus éppen ezért, bármennyire is tudná értékelni e nemes nedût, nehezen igazodik el a kínálatban, ami az átlagember számára majdhogynem titkos is, hiszen olvasni és hallani is csak beavatott körökben lehet róla, hogy milyen Szeremley Huba pincészetében az olaszrizling egy-egy évjárata, milyen a Szent György-hegy vidékérõl származó pinot noir-ja vagy a tihanyi cuvéje. Vagy melyek a badacsonyi száraz fehérborok legjobb évjáratai a révfülöpi Kál-Vin Pincészetben. S azt sem igazán tudjuk, hogy milyen ételhez paszszol az újító kedvû Figula Mi-hálynak például a 2001-es palackozású zenitje. Ezen kellene változtatni, meg kellene írni a balatoni bor-katalógust (lehet, hogy van is ilyen, csak nem terjesztik?). Hamvas filozófiája nyomán elindulni és eljut-ni a konkrét borokhoz.

Mint ismeretes, Hamvas Béla el is kezdte a borkatalógus írását, a vázlatig jutott. Ebben a balatoni borok-ról azt írja többek között, hogy az Almáditól Révfülöpig terjedõ zónát öt nagy kerületre osztaná: „Almá-di–Felsõörs–Alsóörs–Balatonköves, Csopak, Arács–Füred, Dörgicse és környéke, Révfülöp és környé-ke. Rangkülönbségrõl ezen a körön belül beszélni alig lehet. Minden az évjáraton, a szõlõskert fekvésén, a gazda lelkiismeretességén és komolyságán múlik. Szívem Csopak felé húz, de a dörgicseit nem nélkü-lözném, az arácsit semmi pénzért nem adnám oda, de még a tihanyit sem. Fõként a tihanyi gyökérkesert. Egy barátommal fedeztük fel, amikor ott halászgattunk a félsziget körül és pontyainkhoz, süllõinkhez megfelelõ italt kerestünk. Az apátságnak különös szõleje volt ez, az északkeleti oldalon fe-küdt és végeredményben senki se tudta, miért vannak ennek a bornak gyökérkeser íze. Aki egyszer megkóstolja, milyen a süllõ vajban, paradicsomsalátával és gyökérkeservel, az elõbb felejti el a Louvre valamelyik képét, mint ezt az élményt. A révfülöpit azonban még kevésbé hagynám ki. Ez az igazi ba-rátság- és házasságbor, hséges, csendes, nyugodt, keveset beszél, annál többet gondol, mosolyog, zajta-lan és harmonikus.”

Hamvas tudta, amit a franciák, hogy a jó bor elsõsorban filozófia és mitológia és csak másodsorban szomjoltó ned. Bordeaux-ban, amikor a házigazda bort tesz az asztalra, arról hosszasan tud beszélni, melyik vidékrõl, melyik pincészetbõl származik, milyen évjárat, milyen tulajdonságaival tnik ki a többi



közül. Sõt, tovább megyek, nincs olyan bordeaux-i kisiskolás, aki ne tudná, hogy a megye melyik szeg-letében termelik a Medocot, a Graves-ot vagy a Saint-Emilliont. Kissé idõsebb fejjel az is természetes reflexszé válik arrafelé, hogy a fiatalabb évjáratú vörösborokat pincehidegen illik fogyasztani, míg a testesebb, idõsebb bort két-három órával a fogyasztás elõtt már kancsóba illik tölteni. A bor ismerete, az ételekhez való megválasztása ezen a vidéken általánosan elterjedt tudomány, a kultúra része. Jó társa-ságban nem illik melléfogni. Nekünk itt a Balaton környékén is el kellene érni azt a szintet a borismeret-ben, mint a franciáknak. Persze, tudjuk, hogy Bordeaux a világ legnagyobb, legrégibb és legismertebb borvidéke, a vörösbor szinonimája a régió neve, mégis úgy gondoljuk, hogy nekünk sincs miért szé-gyenkezni, egy-egy somlai, tihanyi, badacsonyi bor még ha kuriózumként is, de felkelti a nagy szakértõ hírében álló franciák érdeklõdését is. Ne feledjük, a Balaton környéke is, akárcsak például Bordeaux, részesült abban a ritka természeti kegyben, hogy minden megvan itt, ami a jó borhoz kell: a talaj, a klí-ma és a szõlõfajták. Egyszóval, ezt a vidéket az isten is szõlõmvelésre teremtette. Már csak az öntudat-ra ébredés hiányzik a fogyasztók részérõl és a bormarketing a szõlõsgazdák részérõl, aminek segítségé-vel újra megismertetik a magyar bort elõször is a hazai, majd a világpiacon. Persze ehhez sok pénz kell, a piac ismerete, kapcsolatok és reklám és elhivatottság. Ha valaki, a szõlõsgazdák jól tudják, a táj jelle-gét még csak megsejteni sem lehet kommersz, palackozott bort iszogatva. Csak a jó bor enged bepillan-tást a hely szellemének hallatlan gazdagságába, villantja fel a föld tehetségének ezerszínségét.

Fenyvesi Ottó

*forrás: Népszabadság, 2002.10.07.

„Mindenki tudja, hogy a boldog embernek nincsen irodalma. Nincs festészete, filozófiája, beszéde. Nincs zenéje sem. Ez mind boldogtalanság. Ez a szép boldogtalanság.”

(Arkhai, A halottasének)

Aki a gesztenyéről írt szelíd éneket*

(Beszélgetés Danyi Zoltánnal, a Sinkó Ervin-díjas fiatal íróval, kritikussal - nemcsak irodalomról)

"Semmi rendkívüli nincs

ebben, így jön létre minden szimfónia, minden, amit nagyszernek szoktak nevezni,

vagyis így születnek a tények és az összes virágének - parancsra vagy vezényszóra."

A nyáron már hívtam egy beszélgetésre, de akkor még kérette magát. Azt felelte, hogy inkább várjuk meg, hogy legyen apropója is, például ha irodalmi Nobel-díjat kap, vagy valami hasonlót. Mivel neki az idén a "valami hasonló" jutott, így most a Sinkó-díj az ürügy, hogy visszatérjünk a beszélgetés ötletéhez.

Nos?



Szívesen beszélek magamról is, másról is, és aztán meg rajtad áll bizony, hogy kikerekedik-e belole va-lami vagy sem - de csak úgy öncélúan, a beszélgetés kedvéért is megéri. Például mostanában megint kezdek örülni az életnek: néha már-már szeretek sétálni az utcán, emberek között! Évekig alig merész-kedtem közéjük. Továbbá az irodalomtól is kezdek kicsit szabadulni. Nem feltétlenül csak az irodalom "koordinátáin" belül tudom (most már) elképzelni az életem. Attól a gondolattól is távolodok, szerencsé-re, hogy az embernek kötelességei is (vagy csak azok?) vannak az életben. Próbálok lazítani a "gyep-l n". Szabadulni. Elvégre szabadok vagyunk. Nem igaz? Korábban bármiféle közösségbe, így a barát-ságba vetett hitemet is elvesztettem. Most ez is kezd lassan visszatérni. És ez nagyon jó.

A kishegyesi felolvasáskor a gesztenyefák különös, korai rozsdásodásáról beszéltél. Versedben is, de a Szívások cím , nyáron kiadott novelláskötetedben is emlegeted ket. Azóta te jutsz eszembe minden gesztenyefáról, és boldog-boldogtalannak elmeséltem már a korán lombjukat veszt gesztenyék Danyi Zoltán-féle történetét.

Köszönöm. Ez jólesik, és megtisztel. Most úgy érezhetném, hogy valami értelme mégiscsak van a "szöszmötölésemnek". Ezt azért nem mindig érzi az ember, én legalábbis nem.

A Képes Ifjúságban megjelent fotó "békésen szemléld , Sinkó-díját még csak nem is sejt fiatal költ "-ként ábrázol. Mit szólsz te ehhez? Mint minden díjátadás eltt, el re folytak a találgatások, hogy az idén ugyan ki kapja? Te számítottál rá?

Nem. Vagy pontosabban, ilyesmin nem gondolkoztam, szerintem mások se szoktak. Az ember csinálja a dolgát, "szöszmötöl", ahogy az imént mondtam Ottlik szavával, és ha valami visszhangja van annak, amit csinál (ha például díjat kap, vagy amit te is említesz, és ami még kedvesebb, hogy a gesztenyefákról valakinek eszébe jutnak az én gesztenyés észrevételeim), akkor természetesen örül neki, talán meg is hatódik kicsit. Ugyanakkor azért a felelsségét is érzi az ember annak, amit csinál. Máskülönben meg úgy gondolom, hogy a díjak nem annyira arra tartoznak, aki kapja ket. Úgy értem, nem a díjakért teszi azt az ember, amit tesz: díjakat vagy kapsz, vagy nem, ez nem rád tartozik, a díjakat ugyanis mások oszt-ják, más szempontok alapján.

M hely, csoportosulás: te hová, melyikhez tartozol?

Nem tartozom csoporthoz. Viszont van egy "mhely", amely sokat jelent a számomra, a www.zEtna.org.yu internetes irodalmi lap. Beszédes István, a f szerkeszt kifogyhatatlan ötlettárral rendelkezik, nagyszeren tudja aktivizálni a szerzk képzeletét. Kisprózákat például kifejezetten a zEtna részére kezdtem írni, és nagyon megszerettem ezt a m fajt.

Versek, novellák, kisprózák. Könyvismertetk alatt is olvashatjuk a nevedet. Elször a verseiden keresz-tül találkoztam veled, és számomra új ez a másik Danyi, aki a kritikákban mutatja meg magát.

A könyvismertetok hangvételével kapcsolatban. attól tartok, ez épp egy ilyen kvázi-személytelen mufaj, ahol az álarc mindenképpen ott van, nagyon is, de azért a magam módján, meg ahogy sikerül, mindig igyekszek valami turpisságot bevinni a dologba, hogy (magamnak se) legyen olyan unalmas... Talán csak azért irkálom ket, mert jómagam nem tudok történeteket kitalálni, sajnos, nem megy. Amik meg személyes élmények, azokat meg nehezemre esik "országnak-világnak" kitárni, novella képében. A ver-sekben is talán túlságosan áttételesen vagyok benne. Azért jól esik, hogy a könyvekrl írott dolgaimat elolvasod - eddig, komolyan, azt hittem, hogy a szerkeszt n kívül (akinek, ugyebár kötelessége) senki lélek nem olvassa ket.

Szerintem most túl borúlátó voltál, de menjünk tovább: min dolgozol éppen?

Most éppen egy irodalomtörténeti értekezés befejezése el tt állok, melyben Hamvas Béla regényeit elemzem többféle szempontból. A Karnevált kivéve nemigen foglalkoztak még ezekkel a mvekkel az "irodalmi megcsináltságukat" szem eltt tartva, mivel többnyire Hamvas gondolati mveinek folytatása-ként kezelik ket. Én viszont azt szeretném megmutatni, hogy melyek a kifejezetten irodalmi értékek



ezekben a regényekben, mert szerintem ezek az ötvenes-hatvanas években született mvek, hogy úgy mondjam, "világirodalmi" színvonalú alkotások. Csak meg kell nézni, hogy milyen könyvek születtek akkoriban Magyarországon, és milyenek a nagyvilágban: Hamvas akkor kiadatlanul maradt regényei megdöbbenten modern, vagy uram bocsá', "posztmodern" alkotások voltak. Szigorúan szakmai meló, de azért arra törekedtem, hogy ne csak töményen tudományos, hanem "olvasmányos" is legyen. Hama-rosan talán olvasható is lesz.

Olvasva szerzett élményeink egy id után épp olyanná lesznek, mint a valóságban megtörtént dolgok emlékei. Irodalmi mvekkel kapcsolatos, emlékezetes élményeid közül mondanál néhányat?

Egyszer például, évekkel ezeltt, hajnalban fölébredtem, nem tudtam aludni, kinyitottam hát a Kosztolá-nyit, és elolvastam a Hajnali részegséget. Gyönyör vers. Aztán nagy élmény volt még Hamvas regénye, a Karnevál. És hogy egy harmadikat is említsek: egy elég nehéz id szakban, sötét gondolatokkal küsz-ködve olvastam Krasznahorkai Sátántangóját, ami, ugye, nem valami vidám m. Mégis, ez a regény akkor, abban a helyzetben rengeteget segített nekem: er re kaptam az olvasás során, és végül túléltem a mélypontot. Talán azért, mert a Sátántangó egy kit n en megírt regény: noha egy keserves világot, egy önmagába forduló borzalmat ábrázol, amelybl - a regény sugallata szerint - nem lehet kitörni, ugyanak-kor azonban maga a regény valamiképpen mégis legyzi az iszonyatot, éspedig azzal, hogy könyörtele-nül jól megfogalmazza.

És most mit olvasol, miért épp azt?

Most fejeztem be Salman Rushdie legújabb regényét, a Fury-t. Regényként nem olyan jó, mint a hírhedt-té vált Sátáni versek, de fontos észrevételei vannak korunkról. A címe magyarul az lenne, hogy "düh", vagy inkább "dühöngés" talán; arról az indulatról, rjöngésr l szól, amit a mesterségesen felpörgetett életritmus, az egyre lelketlenebbé váló életvitel gerjeszt az érzékenyebb emberekben. A napi híreket végighallgatván ki ne gondolkodna el azon, hogy hogyan képes egy anya vagy apa szabályosan kivégez-ni a saját gyerekeit; mi késztethet egy embert arra, hogy ismeretleneket terítsen le távcsöves puskával; milyen pszichikai teher szükséges ahhoz, hogy egy tizenkét éves gyerek öngyilkosságot kövessen el? Ha meg akarjuk érteni a kort, amelyben élünk, akkor nem kerülhet k meg ezek a dolgok. Rushdie regényét azért volt érdemes elolvasnom, mert éppen az ilyen és hasonló kérdéseken segít elgondolkodni. Technicizált korunkban, mondja Rushdie, amikor minden információt számokká alakítunk, vagyis ami-kor a számok végérvényes gyzelmet aratnak a betk felett, ugyan mi módon tudjuk digitalizálni a szép-séget, a lelket, a szeretetet? Mert (és ezt már valamelyik misztikus szerz írja, talán Jakob Böhme) "sze-retet nélkül rjöngeni kell".

A legelején barátságba vetett hitet mondtál, most a szeretetet említed, de mi van a szerelembe vetett hit-tel?

A szerelem hihetetlen mértékben tudja mozgósítani az ember erit. A barátság meg segít megtalálni a mértéket, azaz a lelkiismeretet mozgósítja. De a valódi barátság sajnos nem sokszor adatik meg az em-bernek. Én, hála istennek, egyszer vagy talán kétszer már találkoztam olyan emberrel, aki nem csak ha-ver tudott lenni (az is nagyon fontos persze), hanem valódi barát is. A szerelem inkább egy emberre tar-tozik; hozzá kell tennem, hogy a barátság viszont nem, a valódi barátság az tényleg valami egészen kivé-teles viszony, egészen kivételes összefonódás két ember között. Ha nagyot akarnék mondani, azt is mondhatnám, hogy olyan valami az, ami hegyeket mozgathat meg. A valódi barát pajtás és bajtárs is tud lenni. De azért elég nehéz dolgokat kérdezel ám! Szerelem, barátság, boldogság. Nem valami könny ezekr l beszélni. Hadd forduljak segítségért Kemény Katalinhoz, aki valahol azt írja, hogy a barát nem oldja meg a problémáidat, de a léte, a "belle áradó mosoly" segít abban, hogy végig tudd járni a magad útját. Ami elég nagy dolog szerintem, és ha nem is volt könny , de eddig nekem sikerült a magam útját járnom, naponta megküzdve érte.

Szerelem, vágyakozás, beteljesülés?



A szerelemben jelents tényez a vágyakozás, minden értelemben. St, ha jobban belegondolok, a szere-lemben talán a legfontosabb éppen a vágyakozás, nem pedig a beteljesülés. A szerelemhez egy kicsit mindig hozzátartozik az elérhetetlenség, a meg nem valósíthatóság. Vagy nem ez tartja életben? Nem tudom. Mindenesetre van egy olyan sejtésem, mint az el bb is mondtam: a szerelem nem kett emberre tartozik, hanem csak arra, aki érzi. A szerelmes ember egészen ritka esetben nem magányos ember. A szeretet, gondolom, azért fontosabb a szerelemnél.

Ha valamilyen téren nem jönnek be a várt dolgok, el lehet bújni, vagy kibújni, megszökni.

Megszökni, azt nem hiszem, hogy érdemes. De vannak olyan pillanatok, amikor nehéz elviselni az éle-tet, a világot, és ilyenkor nem árt egy kicsit "kiütni" magunkat valamivel. Kellenek olyan "szelepek", amelyek révén a bennünk felhalmozódó rengeteg feszültség csökkenthet.

Szelepek. például cigarettázol-e?

Nem. Néhány éve rá akartam szokni, csak végül nem sikerült. Ez elég komikus történet különben. Vet-tem magamnak egy doboz Memphist, és tudod miért? Mert az Iskola a határon utolsó fejezetének gyö-nyör zárójelenetében Bébé, Szeredy és Medve egy szál Memphist szívnak el közösen, körbeadogatva. Mert nagyon nagy olvasmányélményem volt még Ottlik regénye is, talán az egyik legnagyobb és legfon-tosabb. Viszont a doboz cigit, amit vettem, hetekig csak hordoztam magammal anélkül, hogy rágyújtot-tam volna. Végül aztán elosztogattam.

Miért is volt olyan nagyon fontos Ottlik regénye, az Iskola a határon?

Erre nem könny röviden válaszolni.

Van id nk.

Hát talán azért, mert valóban egy nagyon fontos "iskolát" jelentett. Sok mindent meg lehet érteni belle a világ szerkezetére vonatkozóan. Hogy hogyan vannak itt berendezve a dolgok. És hogy mindennek ellenére, hogyan lehet mégis szép ez az egész.

Szóval boldog vagy.

Nem tudom. Nem hiszem, hogy boldog vagyok. De boldogtalan se. Csak egyre nehezebb remélni, és ez elég lelombozó.

Harcolsz a dolgokért, vagy könnyen feladod?

Harcos típus, az nem vagyok, a harciasság hiányzik bel lem; ugyanakkor feladós se vagyok. Mondjuk úgy talán, hogy egyfajta szelíd makacsság jellemz rám. De ebben valamilyen kiábrándultság is szerepet játszik. Annak, amivel foglalkozom, vagy amivel foglalkozni szeretnék, nem éppen kedveznek a mai állapotok. Ez tényleg olyasmi, amivel nap mint nap meg kell birkózni, mármint a feleslegesség érzésé-vel, a hiábavalósággal, a kiszolgáltatottsággal, a megélhetési dilemmákkal.

Most Szegeden élsz, de mi lesz késbb?

Nem akarok sokat gondolkodni rajta. Jó lenne találni egy helyet, ahol otthon érezhetném magam, de még nem sikerült.

Otthon. és az egyedülléttel mi van?

Szükségem van meghatározott mennyiség egyedüllétre, különben kezdek ideges és zaklatott lenni.

Verseidet olvasva fogalmazódott meg bennem a kérdés: erd ben, vagy városban lenni inkább?



Nagyon szeretem az erdt, a hegyeket, a szabad levegt és a különféle tájakat. Élni viszont városban szeretek. Nem kisvárosban, nem nagyvárosban, hanem olyan közepes nagyságú, mondjuk "újvidéknyi" városban.

Veled kapcsolatban néhol ellentmondásokba botlok. Lássunk egy elsre furcsának tn kérdést: az an-tikvárium szagát szereted-e, vagy inkább az esét?

Valóban érdekes a kérdésed. Szeretek es után sétálni. Ha belegondolok, azért az es illatát jobban sze-retem. Van egy újvidéki emlékem, egy májusi zivatart követ boldog sétáról. Az egyik sugárúton sétál-tam végig, a nap is felragyogott, szépen csillogott a nedves járda, a leveg kellemesen hs volt. Valami megfoghatatlan, nagy öröm szabadult fel bennem, akkor és ott. Reményteli, boldog érzés volt.

Jó lenne gyakrabban, és jó lenne ezt minél többünknek megtapasztalni. Ha rajtad múlna a hozzásegítés, e célból mi az, amit megfordítanál a világ menetén?

Ugye nem gondolod komolyan, hogy tudom rá a választ?

Mi az, ami ebben a pillanatban a legeslegjobban hiányzik?

A nyugalom, körülöttem és bennem.

Remélem, megtalálod. De a végére inkább lazítsunk kicsit. mondjuk, mit szeretsz a nkben?

Micsoda kérdés! A nkben? Testüket-lelküket! Hogy mások, mint a férfiak. Hogy nem lehet élni nélkü-lük.

Nagy Farkas Dudás Erika

*forrás: a Szerző kézirata

„Mindenki tudja, hogy a boldog embernek nincsen irodalma. Nincs festészete, filozófiája, beszéde. Nincs zenéje sem. Ez mind

boldogtalanság. Ez a szép boldogtalanság.” (Arkhai, A halottasének)

Hamvas Béla: Meditáció*

(Gyakorlati tanács a meditációs objektum használatához)

Az Anthológia Humana-val kapcsolatban ez a különös fogalom, hogy meditációs objektum, a nagy nyil-vánosság eltt itt nálunk el ször merült fel. Úgyszólván senki sem volt, aki a fogalmat azonnal ne értette volna meg. A pszichológiai mveltség, ha lassan is, de mélyül és terjed. Annál kérdésszerbb volt azon-ban az, hogy az Anthológia Humana elszavában felvázolt meditációs eljárást hogyan kell alkalmazni. Hogyan használjam a gyakorlatban minden nap, állandóan és reálisan ezt a bizonyos meditációs objek-tumot? Egészen természetes, hogy ebben a pillanatban, bármilyen érdekes lenne is, a legújabb meditáci-ós módszerekre kitérni még csak vázlatosan sem lehet. Mindössze utalni kell Coué és Baudouin eljárása-ira, a nancy-i pszichiatherápia rendkívüli jelentségére, C.G. Jung tanácsaira (fként a Tai I Gin elsza-



vában a mandalákról írt részre), a darmstadti Bölcsesség iskolájára, ahol E. Rousselle ért el számottev eredményeket és Swami Vitekananda mveire. Nem lehet kitérni az európai megelz kísérletekre sem, Molinos spanyol szerzetes soledad-szabályaira, Loyola Ignác exercitiumaira (legújabban Przywara igen kit n kiadásában) és a XVIII. század több angol és német kezdeményezésére. Tény az, hogy Európában igen sok meditációs módszert próbáltak ki, de általános egyik sem lett. A keleti módszerek közül pedig egyet sem vehetünk át, mert a keleti ember pszichológiai alkata a mienktl alapvet módon különbözik. A legközelebb hozzánk a dhyana (a japán "zen") áll és ezt még a görögök is haszonnal alkalmazták, de kés bb elfelejtették. Ma a pszichológia legnagyobb problémája a meditációs módszer kidolgozása. Eb-b l a szempontból Freud hatása volt számottev. Freud az Oedipus-komplexussal olyan meditációs ob-jektumot teremtett, amely minden látható és érzékelhet materiális alaktól független, természete tisztán pszichológiai s így olyan bels realitás-centrum, amelynek segítségével az emberi élet számtalan felold-hatatlannak látszó problémáját (legalábbis a felületen) megoldozza és meglazítja, ha nem is oldja meg. A Freud-féle módszer persze kissé durván általánosítható jellegével félrevezet és ebbl a szempontból inkább tudományos feltevés, mint olyan meditációs objektum, amilyet keleten, vagy a görögök használ-tak.

A leghelyesebb példából kiindulva. A példa pedig legyen Rudolf Kassner gondolata az "indiszkrét em-ber"-r l ("Az emberi nagyság elemei" cím essay egyik kimagasló része). Kassner azt mondja, hogy a modern ember nem nagy ember és képtelen a nagyságra. Nem tud átlátszó lenni, tiszta, komoly, ders, nyugodt. Ezért nincsenek éles határai. Nincs formája. Zavarosságának, tisztátalanságának, komolytalan-ságának oka pedig az, hogy indiszkrét. Indiszkrét a közönséges szóhasználat értelmében nagysága, aki urának zsebébe nyúlkál és az az úr, aki felesége retiküljében kotorász. Aki felbontja más levelét, aki belenyúl más szekrényébe és fiókjába. Indiszkrét a mélyen tisztelt szül, aki pedagógiai szenvedélyében tizennégyéves kislányának naplóját elolvassa. Az indiszkréció a tisztátalan életmohóság eredménye, amely mindenütt fülledt szenzációkat szimatol, a naplóban, a levélben és a zsebekben. Ezért a jellegzetes indiszkrét jelenség a pletyka s ezért ma, az indiszkréció jellegzetes korszakában életünk fontos tényez je az elpletykásított sajtó s ezért mainapság egyik fszavunk a "leleplezés". Ez a jó falat! Amikor leleplezik a színésznt, a bankigazgatót, a rendrkapitányt és az államtitkárt. Kiderül mindenkirl, hogy nem nagy. Mindenki egyszerre megnyugszik és örül, hogy az emberiségben nincs kivétel, a többi éppen olyan ma-szatos, mint . Arra, hogy az indiszkréció mennyire tisztátalanság, jellemz a következ: az indiszkrét ember mindig szurtosnak érzi magát, rossz szagúnak és ezért ez az ember eszels tisztaságrületbe esik. Képes lenne egész nap mosakodni. Félórákig súrolja tenyerét, tízpercekig a száját öblögeti, reggel a für-d szobában hosszas szertartást végez saját tisztálkodása körül, fecskendez, keneget, vakar, piszkál, forró és hideg vizet váltogat hússzor, kitépdesi szrszálait, vagyis minden úton-módon igyekszik megszaba-dulni saját tisztátalanságától. Mit tesz az ember ilyenkor? — indiszkréciót követ el önmaga ellen. A fre-udistáknak erre a jelenségre sokkal súlyosabb kifejezésük van. Ezek az emberek, fként n k, a megva-dult higiénikusok, akik nem tudják, hogy orrukat elször önmaguktól kellene fintorgatniok, a tisztátalan-ság mindössze kivetítése saját bels zavarosságuknak és szégyentelen életmohóságuknak, amely minden ember dolgába beleturkál. De az indiszkréció nem egyszer tapintatlanság vagy tolakodás. Diszkrét or-szágokban, mint Franciaországban vagy Angliában az ember azonnal látja a tízéves fiún, mit jelent diszkréten élni, lelki inzultusoktól mentesen. Mit jelent nem kiszolgáltatva lenni a hallgatózó szomszé-doknak — esetleg mamáknak. A diszkrét ember önkéntelen tisztelettel van mindenki autonóm lénye iránt. Az indiszkréció más ember életébe való illetéktelen beavatkozás. Tudomásul kell venni, hogy egyetlenegy lehetség van más ember életébe beleavatkozni, és ez az, ha az illet ember engem erre fel-szólít. Engedély nélkül még férj, feleség, szül, tanító, tanár, barát sem teheti meg és nem szabad, hogy megtegye. Tilos. Aki megteszi, az megsérti a másik ember önrendelkezését, méltóságát, emberségét, tisztaságát, nyugalmát. Az visszaél tiltott dolgokkal. Az az ember indiszkrét. Kassner gondolata az in-diszkrét emberrl állandó meditációs objektum lehet éspedig bíráló és önbíráló jelleggel. Az ember mer-je a gondolatot önmagára is alkalmazni. Merje kimondani fontos mozzanatoknál, hogy: indiszkréciót követtem el. Csak így nyer felhatalmazást arra, hogy ítélhessen más fölött is. Amíg valaki a kritikát ön-magára nem alkalmazta, addig nincs joga beszélni. Aki szereti az exaktnak látszó módszereket, vegye például Franklin Benjamin eljárását, fektessen le írott tabellát és számoljon el magának esténkint, hogy hányszor követett el hibát, hányszor szennyezte be magát az indiszkrécióval. Franklin módszere diákos,



de ezekben a dolgokban mi európaiak még mind diákok vagyunk. Egyébként is mindenki állandóan egész sereg meditációs objektummal él — egész sereg bels centrummal, amelyeknek realizálásán dol-gozik. Ilyen bels energia-centrumok az üzlet, a karrier, a jó öltözködés, a politikai siker. Az ember eze-ket a centrumokat kivetíti és úgy hívja ket, hogy "cél". Célról persze szó sincs. Ez a valami nem kint van, elérhet helyen, hanem bent, mint állandó ösztönzés. Nem cél ez, hanem éppen az alap. Nem efelé megy, hanem ebbl indul ki. Becsvágy, siker, öltözködés, mind bels kondíció, pszichológiai objektum, bels realitás, a küls világtól teljesen független lelki valóság, amit az ember nem ér el, hanem: él. A meditációs objektum arra való, hogy az ember a lélek er it összpontosítsa és ezáltal saját végtelen erit hatékonnyá tegye. (Hérakleitos mondja: soha senki még a lélek országát fel sem mérte, mert az határta-lan.) A léleker minél több objektumban él, az ember annál felszabadultabb, világosabb, komolyabb, elégedettebb. Az absztrakt embereknek nagyon kevés centrumuk van, ezek a bels szegénységben él száraz, élettelen emberek. Ezért absztraktak. A fanatikusoknak alig egy-két középpontjuk van. Az rül-teknek csak egy — ez a fixa idea. Az idióták ezért elmebetegek. Normális embernek húsz-harminc cent-rum is kevés. Az ember pedig igen könnyen él többszáz bels középponttal, illetve kristallizációs mag-gal. Ez a bels egészség egyik feltétele. És e centrumok között feltétlenül szükség van úgynevezett spiri-tuális magokra, moralitásra, kiemel, nemesít, ízlésjavító értékekre.

Az indiszkrét emberrl szóló rész igen alkalmas arra, hogy az ember ezt legalábbis egy idre, különösen a mai id kben, a centrumba helyezze, mértéknek használja: vajon ez az ember most indiszkrét volt-e? — Vajon indiszkrét voltam-e? — ezt a kérdést kell feltenni, mialatt az ember a lépcsn valahonnan lejön. Az els két-három napon a gondolatot szándékosan fel kell idézni. Késbb önmagától és kell pillanat-ban mindig meg fog jelenni. Fontos mindig az, hogy az ember a játékból önmagát ne vegye ki. Minden ilyen gyakorlat azon áll vagy bukik, hogy az ember önmagára miképpen tudja alkalmazni. Mást elítélni könny . De ha csak mást ítélek el és önmagamat kiveszem, máris indiszkrét vagyok. Egy id múlva az-tán már az ember alkalmas lesz az ilyen könny és rövid meditációkra is: Van öt percem. Várni kell. Leülök. Mit tegyek? Unatkozzak? Hallgassam a hivatalnokot, hogy mit mond a legújabb panamáról? Ostobaság! Ha megtenném, máris indiszkrét lennék. Félig behunyom a szemem és gondolataimat össz-pontosítom a mag köré. Kimondom magamban tisztán, tagoltan, élesen ezt a szót: indiszkrét ember. A fogalom megjelenik és a tudatot betölti. Eszembe jut, hogy ilyen és ilyen vonásai vannak. Én magam ilyen és ilyen újabb vonásait fedeztem fel. Kassnernek igaza van. Az indiszkrét ember nem lehet nagy. Ez a kis mocskos. Ez a szatócs, aki felbontja a leveleket. Ez a hisztérikus mama, vagy leányintézeti ta-nárn , aki a kislány fiókját feldúlja és szerelmes levelekre vadászik. Kassnernek tényleg igaza van. Az indiszkrét ember szobra a chimaira, a lófej, tücsöktest, halfarkú, harcsabajszú, kidülledt szem csúf szörnyeteg. Ha már idáig jutottam, akkor csaknem nyertem. Otthon ha este leülök a kályha mellé, a gon-dolatot ismét elveszem. Ma indiszkrét voltam, gondolom, amikor ezt és azt mondtam. Pletyka. Olyan vagyok, mint egy riporter. Pfuj. Ekkor már megkezdhetem az indiszkréció ellenpólusának fixálását. Új dinamikus centrumot konstruálok magamban. Elfogadom Kassner kifejezését. Az indiszkréció ellenpó-lusa a klasszikus nagyság. Megkeresem vonásait. Gyönyörködöm benne. Ha a szobrát látom, el vagyok b völve. Ez aztán az ember! Praxitelés Hermése! Az olympiai Apollón! Zeus! A bambergi dóm lovagja! Laotse a bivalyom! Buddha mosolyog! Ha e vonások valamelyikét él ember arcán fölfedezem, szívem megdobban. Milyen nagyság van ebben a vörös rózsában! Milyen nagyság van a hegyek árnyvonalában! Apropos nagyság: múltkor hallottam azt a Beethovent, abban is megvolt. Emlékszem egy képre, már nem tudom, ki festette, Raffael vagy Picasso, de ott is látszott. Az indiszkréció ellentéte, ha az ember tisztán és dersen él. Olyan az atmoszférája belül, mint a csillagos ég télen, amikor a legsötétebb kék és tündöklik a mélységtl.

Most két erközpontom van már: az indiszkrét ember és a nagy ember. Ki az, aki a kett közül nem a nagyot választja? Olyan ember nincs. De vigyázni kell. Sohasem szabad azt mondani, hogy én nagy em-ber vagyok. Ez hiba. (Indiszkréció!) Vannak nagy pillanataim — de milyen ritkán! Milyen kár. Olyan jó lenne tisztán és élesen megfogalmazva élni, mint az igazi nagy ember. A két erközpont úgy viselkedik bennem, mint ellenkez pólusú árammal telített két centrális mag. Nagyszer feszültségeket teremt. Mérték. Függetlenség. Biztosság. És ha most hozzálátok ahhoz, hogy újabb centrumokat létesítsek, le-gyek figyelemmel a következkre:



1. minden nap legalább tizenöt percet szenteljek a meditációs objektum szemléletének;

2. meditációimról csak egészen kivételesen beszéljek más embernek (tilos az, hogy a menyasszony v legényének, a vlegény menyasszonyának errl beszéljen);

3. a meditációs objektumot lehetleg alakítsam át szemlélhet képpé, amit tudatomban bármikor felidézhetek (ahogy Kassner az indiszkrét embert a chimairában személyesítette meg);

4. gyakoroljam magamban azt, hogy az objektum dönt pillanatokban, pl. dühroham kitörésekor, megjelenjen;

5. miel tt jelentékeny tetthez fogok, töltsek el öt percet az objektum szemléletével;

6. az objektumot elször mindig magamra alkalmazzam és csak aztán másra;

7. keressek könyvekben, képek között, zenében, szobrok közt, emberi arcok között, tárgyak között egyre újabb és újabb objektumokat, mert minden új objektum gazdagodás és az emberi lélek an-nál egészségesebb, kimeríthetetlen erit minél több gyújtópont köré csoportosíthatja.

Ez a rögtönzött tanács elég általános ahhoz, hogy alkalmazása a mai ember számára ne jelentsen különö-sebb nehézséget. A probléma minden esetben a kezdet. Az európai ember még nem ébredt annak tudatá-ra, hogy ezt jó lenne intézményesen megoldani s az iskolában az egészségtan mellé felvenni azt a tantár-gyat is, amely nagy vonalakban azt tanítaná, miképpen teremthetünk pszichológiai kérdéseink között rendet és mi a lelki higiéne feltétele. Isten minden teremtése közül a legkülönlegesebb maga az ember. Csak az ember képes teremtettségének tudatában, a természetben és a lélekben rejl szépség bvöleté-ben, önként vállalt kötöttségekkel, identifikációs képességek birtokában élni. Csak az emberi elmét fog-lalkoztatják az olyan kérdések, mint a világmindenség, benne az élet és ebben az értelem keletkezése. A gondolkodó ember régóta keresi a megfelel választ a lét végs kérdéseire, az anyag és a szellem egy-mást formáló kapcsolatára, megpróbálja elhívni a tudatalatti ködös régióiból fel-feltündökl képek ne-gatívjait, vizsgálja a mítoszokban kódolt közös si örökség eredetét. Van, aki tudományos, van aki teo-lógiai eszközöket használ a dekódolásra, és van, aki a két ismeretelméleti módszer között húzódó, fehér foltokkal teli határtartományokban barangolva keresi az igaz utat. (Karl Jaspers német filózófus szerint "a filozófia lényege nem az igazság birtoklása, hanem az igazság keresése.") Az igaz utak megszállott keres je, Hamvas Béla a XX. századi magyar (és egyetemes) eszmetörténet egyik különösen színes, sejtelmes vonzatokkal teli áramlatának (ezoterikus filozófia, hermetikus bölcselet, szakrális metafizika) máig felülmúlhatatlan vezéregyénisége. Sorsa a kárpát-medencei magyar értelmiség sokszor embert alá-zó, emberhez méltatlan sorsa. A felvidéki Hamvas-családot 1919-ben azért utasítják ki Pozsonyból, mert magyarságát büszkén vállalva, megtagadja a szlovák h ségesküt. A diplomás bölcsész, az emberi lélek ismer je, a szent nyelvek tudósa, a láthatatlan dolgok látója, az si tudásba beavatott ember - Hamvas Béla - mindkét világháborúban részt vesz, meg is sebesül. Az apokalipszis utólsó napjaiban egy tanács-talan bomba célpontnak véli és elpusztítja a Hamvas család remetehegyi házát a könyvtárral és a pótohatatlan kéziratokkal együtt. 1948-ban egy tájidegen barbár ideológia hazai vazallusai - Lukács György komisszári hevület irányításával - könyvtárosi állásából kitessékelik, a magyar kulturális köz-életb l szám zik, barátaitól elszigetelik Hamvas Bélát. Publikálási tilalommal sújtják, akárcsak Márai Sándort. Az a széles látókör, m velt, több nyelven beszél, elemi erej látó és láttató, mélységesen magyar és ugyanakkor világpolgár, akinek tudásra szomjazó tanítványok között, egyetemi katedrán lett volna a helye (a rokon témákban némiképp eltér módszerekkel kutakodó Várkonyi Nándorhoz hason-lóan), csaknem húsz éven keresztül hol földmvesként, hol raktárosként építette a „dolgozók társadal-mát”. A méltatlan körülmények azonban szinte alig akadályozták életmvének kiteljesedését. " Én a m vemet már az árok partján is megcsinálom." - írja err l az id szakról. És neki lett igaza.

Hamvas Béla csodálatos szintézisben ötvözi a klasszika-filológia, a m vészettörténet, a keleti vallások és nyelvek, és nem utólsó sorban az egyetemes kultúra évezredek során letisztult tudás- és élményanya-gát, gondolatvilágában központi helyet foglal el az az írott történelem eltti korból származó közös szel-lemi kincs, az si tradíció keresése. A terrorral szervezett, végskig gépesített XX. század értelmetlen



válaszokat adott értelmetlen kérdésekre, és ezzel kétszer is apokaliptikus romlásba döntötte az emberisé-get, megkérdjelezve az emberi kapcsolatok Istentl való eredetét. A kor magyar és külföldi filozófusai-nak egy része éppen az apokalipszis hatására kísérli meg az si egyetemes, egységes, egygyöker és egynem tradíció rekonstruálását. Hamvas Béla egyik legfontosabbnak - és a modern ezoterikus filozó-fia kiemelked alkotásának - tartott mvében, a Scientia Sacrában próbálja tetten érni az anyagban kó-dolt magasabb rend szellemiséget, kitapogatni az si aranykor eredetét, forrásvidékét, a mába ível üzenetét. A kultúrák sokszín, mintákkal és ábrákkal (jelképekkel) teli sztteseinek folyamatos értelme-zése és módszeres visszabontása révén jutunk el a kezdetekig, az akkoriban valósan létezett, de idköz-ben gyötr nosztalgiává fogyatkozott paradicsomba, a kettéhasadás (jó-rossz, szép-csúnya, stb.) eltti aranyragyogású egységes Egybe, amelynek elvesztését minden kultúra és minden ember hangsúlyozot-tan archetipikus alapélményként él meg. (Lásd még Hamvasnak a tizenhárom mondatból álló, 7-10 ezer éves kinyilatkoztatáshoz, a Tabula Smaragdiná-hoz f zött kommentárját.) A jelen rossz, és ha a jöv a jelen bázisán épül, akkor a jöv is rossz lesz, ezért kell visszatalálni oda, ahol az ember egyszer már bol-dog volt. Ezáltal nyer hangsúlyt mint archetipikus motívum, a harmonikus alaplétbe való szüntelen visz-szavágyakozás. Hamvas Bélának a Láthatatlan történetben, vagy a Babérligetkönyvben összegyjtött esszéit végigolvasva úgy tnik, hogy a téma csak ürügy a töredékes emlékmozaikokból kirakható tradí-ciók keletkezésének kutatására. Hamvas Béla az igazság birtokában az odavezet utak szövevényét kí-sérli meg kibogozni. Mindegy, hogy Beethoven zenéjér l, a virágszedés lélektanáról, Héloise és Abélard szerelmérl, vagy a madárdalról ír, mindig ugyanarról beszél. "Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát." - írja Weöres Sándor, aki A teljesség felé cím prózai m vét Hamvas Bélának, mesterének köszöni, mondván: "… teremtett bennem harmóniát. "Az Anthologia Humana lapjain káp-rázatos szellemi tüzijátékban, az emberi elme ötezerévnyi kondenzált bölcsességében, a tapasztalás és az átélés fövenyébl kimosott ragyogó aranyrögök pazar látványában gyönyörködhet az olvasó. Hamvas Béla egyik híres esszéje a Héloise és Abélard, bár e szerelmi levélváltás abban a formában, ahogyan a középkorból ránk maradt, nem túl ismert és valószínleg nem is hiteles. A leveleket egy "homéroszi lény" gy jtötte össze, de neve elfelejtdött, csak a hsé és a hsn é maradt fenn. Ez a kiindulási pont, ez az "ürügy", hogy Hamvas Béla elmondhassa filozofikusan lírai szavakkal mindazt, amit nr l, szerelem-r l, házasságról gondol. Megtudhatunk valami fontosat a n i lélek archetípusairól, a ni lét rejtett lehe-t ségeir l. A szerelemrl, mint "az embert metafizikai gyökeréig átható és megmarkoló kívánságról" ír, "amit minden ember át kell hogy éljen, és ha nem éli át, szegényebb marad, mint egy vak koldus. "Héloise és Abélard szerelmének olvasztótégelye a "lélekházasság misztériuma”. A Hamvas-életm bi-zonyos alapmveltséget feltételez, némi el tanulmányokat (asztrológia, alkímia, mágia, okkultizmus, mélylélektan), és nagyon bátor nekirugaszkodást igényl darabja a Karnevál, a személyiségében és alko-tó tevékenységében is ketté váló Bormester Mihály kalandos, misztikus jelképekben gazdag, az ezoteri-kus filozófia mélységeibe merül, átélésekkel és áthallásokkal teli élettörténete az önkeresés és az ön-meghatározás igencsak kacskaringós útján. Bormester Mihály „generálgyónását” egy ún. ügyviv önti formába. A könyv maga a tömény jelképrendszer, amelynek segítségével feldúsul a szavak mögöttes gondalatisága, esztétikai és morális tartalma, kitágulnak az értelmezés dimenziói, eggyé olvad a fizikai és a metafizikai valóság. Fontos szerep jut az imaginációnak (képzeletnek), amely Hamvas Béla szerint a lélek esszenciális léte, az ember az imagináció segítségével építi fel a maga körüli világot, és ha az ima-gináció nem jó, a világ sem lesz jó. A regény valamennyi szereplje az imagináció szülötte. A jungi pszichoterápiában az aktív imagináció során a fantázia minden kötöttségtl megszabadul, így a páciens mintegy küls megfigyel ként láthatja és elemezheti a saját bels konfliktusait, ami végül a személyiség integritásának a helyreállításához vezet. Így bizonyos mélylélektani elemek a pszichiátria svájci nagy-mesterének, Carl Gustav Jungnak a tanításával rokoníthatók, akinek az volt az archimedeszi hitvallása - persze jóadag öniróniát megengedve - hogy "mutassatok nekem egy egészséges embert, és én meggyó-gyítom." Effajta (ön)irónia Hamvas Bélában sem ritka. De azért amit mond, azt nagyon komolyan kell venni. Mintha azt mondaná: mutassatok nekem egy vakot, és én megtanítom látni.

N.N.

*forrás: Diárium, 1945



„A racionalizmus mindenesetre az élet kiirtására tett legkomolyabb erőfeszítés” (Szarepta)

A káosz apológiája*

Zürzavar. - Ez a címe az els fejezetnek Molnár Antal: A ma zenéje c. könyvében. Molnár Antal ma-gatartása kasszandrai: a halálra-döbbent, iszonyodó emberé, ki szemét kezével eltakarva prófétálja a hitetleneknek a közeled borzalmat. És ez a rém, ez a kusza, de annál nyomasztóbb és elhallgathatat-lanabb vízió: a káosz. Molnár Antal a kultúrát, a mvészeteket valami sajátos szellemi anarchia káo-szától félti, melynek oka «a szellemet független szférákra bontó relativitás.» Osztályideológia, pszic-hologizmus, hisztorizmus szaggatják a gondolkodás egységét egymástól független, autonóm és en-gesztelhetetlen érdek-körökre. Az ember hitetlen és ezért nem látja meg a dolgok mélyén a nagy egy-séget. Holott is kultúránk bölcsje «testellenes szellemiség» volt, keresztyéni spiritualizmus. Éppen ezért az igazi nagy mvészet csak vallásos kultúrából nhet ki és végs feladata: Isten; titokzatos, végs tökéletesség. Ám a mai esztétikai és világnézeti káosz a mvészet bukására vezet, ha csak el nem indul rövidesen az ember a testiség, technika és új-pogányság mai poklából kivezet úton. Kö-rülbelül ebben foglalható össze Molnár Antal apokaliptikus hangulatú könyvecskéjének gondolatme-nete. Ezen belül sorakoznak fel a kitn zeneesztétikus sokban találó megállapításai a káosz mai m -vészeir l, Schönbergrl, Stravinszkyról, Hindemithrl, Vaughan-Williamsról, az igazi nagyok felé tör Honeggerrl és a káosz fölött hidat épít jöv igaz nagymestereirl: Bartókról és Kodályról. Szép és nemes gondolati konstrukció Molnár Antal könyve; csak egy hibája van: semmi köze a tényekkel. A káosz soha nem veszélyezteti a mvészetet. Nem áll, hogy «az univerzális, zavartalan hit magas-rend egységesít ereje minden nagy mvészet lelki alapja.» Még kevésé áll az, hogy a hit hiányzik a mai m vészetekbl. Molnár Antal sötét viziói egy tizenöt éve letünt, átmeneti jelleg zavar félelmeit félik újra. Az inflációs-esztétika már csak akadémikus költ knek szolgáltat olcsó szatíra és dörgede-lem-anyagot és amitl a mai m vészetet félteni kell, az mindennek éppen az ellenkez je. Man muss noch Chaos in sich haben, um einen tanzenden Stern gebären zu können. Ha hiányzik valami a mai m vészetek nagyságához: éppen a nietzschei teremt káosz forró félhomálya az. Nem a világnézeti zavar pecsételi meg tehát a mai mvészet sorsát, hanem a nagyon is elszánt világnézet; mint Molnár Antal is pedzi egyhelyütt: a mvészi lét, a mindenek fölött uralmat nyert jóízlés neo-rokokója. Molnár Antal apokaliptikus humanizmusával nem a káosz áll szemben, hanem a Hamvas Béla idilli inhumánuma. Molnár Antal könyvérl Hamvas Béla: Az esztétikák szükségessége és hiábavalósága c. tanulmányával polemizál. (Válasz, III. évf. 11. sz.)

Etikusak legyünk, mint Isten nyájas, spirituális keresztyénei: int Molnár Antal. Etikusak legyünk, mint a természet kedves, szabad barmocskái: követeli Hamvas Béla. Süketnek kellene lennünk, hogy a két igényb l ki ne halljuk a félelmetes egyformaságot: a ktött marsrutáét. Elre feltett szándékkal dú-vadnak lenni végeredményben éppúgy iskola és program, mint el re feltett szándékkal teológusnak lenni. A m vészet lelki alapja nem a hit és nem a program. Úgy hiszem, az igazán nagy mvészetnek egyáltalán nincsen lelki alapja. Mint a korsónak, üresnek kell lennünk, hogy az égi italt befogadjuk. A m vet nem a szándék elzi meg, de a Múzsák bársonylépt közeledése. Molnár Antal és Hamvas Bé-la, divinuum és inhumánum között elsikkad valahogy a m vészet egyetlen lehet közege: a szabad humánum. Mi ennek a humánumnak a lényege? Bizonyára nem a testellenes szellemiség, mely sem-milyen kultúrának nem volt a bölcsje, és ha volt, hát ez annál rosszabb az illet kultúrára nézve. A mi európai kultúránk bölcsje legalább olyan mértékben volt a görög kalogathia, mint a keleti spiritu-alizmus. Nem a testellenes szellemiség aszkétizmusa, sem a szellem ellen feltámadó test idillje a hu-manista szabadság morális alapja. De alapja test és lélek állandó dialektikája: forró és mámoros ösz-szecsapása, ölelkezése és harca. Harc test és lélek, ösztön és ész, odaadás és szabadság, emberi teli-tettség és embertelen üresség között. Gzös káosz, melybl jeges csillagok születnek, sr forróság, melyen hideg és tiszta szelek zúgnak keresztül. Feszültség és oldódás; harmónia és diszharmónia. Nem az a humánum, ha egybeforrunk a világ dolgaival, és az sem, ha magunkra maradunk. A magány még nem szabadság. Senkihez sem láncolhatnak olyan kemény acélbilincsek, mint önmagunkhoz. Az



igazi szabadság: egyéniség és külvilág egymáshoz és egymás-ellen valósága, édes harmóniákban ol-dódó, újra és újra felzeng kemény disszonanciája. És itt van a mai mvészetek nagy hiányossága. Az alkotó választásra kényszerült és választott is ember és világ között. Újfajta, makacs teológiákkal telt meg a m. Az emberi nagyság érzete elhomályosult. Soha még m vészi világot, melyben mindenki annyira tiszteli a másikat és oly kevéssé önmagát. A m vész kiszolgáltatja magát a gondolatnak és kiszolgáltatja magát a külvilágnak és ahelyett, hogy a Múzsa eljövetelével vemhes káoszt ápolná ma-gában, odaadja szellemét a tisztító és gyilkos «got» követelményének. Általános és gyorsan fertz jóízlés pusztítja a mvészetet. Nem zavarban élnek a mai alkotók: nagyon is tiszta, nagyon is világos-fej , nagyon is jó tanuló muzsikusok, költk k. Ellenpontjuk oly szabályos, tiszte, világos, formáik oly elegánsak, palettáikon oly kész tubusokban állnak a m vészi szépség elre preparált színei, sár-gák, pirosak és remek lilák, hogy szinte felmerül a Babits esti kérdése: ez a sok szépség mind mire való? Illatos, félhomályos, dekoratív estében élünk, emlékek, álmok opálosan-matt fényei között. S az égr l hiábavalóan és fáradtan gördül le a vörös és eleven nap, az égi sziszifuszi k. A nyugalom, a párás, álmatag mvészet, a tiszta, káoszmentes és értelmetlen szépségek hiábavaló kora ez. Nem a világnézeti hiányosság a mvészet betegsége, de az emberi nagyság felcserélése költ i-muzsikusi jóízléssel. A kis nemzedék tenyészik. Nem a mvészet pusztul, hanem a géniusz hiányzik. Mindezt nem azért hoztuk fel, mintha a mai fiatalok elleni támadásokat kívánnók eggyel szaporítani. Végül is, a kritika nem pajzsmirigy-hormon, hogy a kicsit naggyá növessze. Az esztétikus tartja csak kötelessé-gének leszögezni, hogy, bármennyire óvakodik is a próféta gesztusait magáévá tenni, éppoly kevéssé vállalja egy új és sima jóízlés esztétikáját hirdetni. Kezeit mossa és szemeit a nyugalmas égboltra for-dítja, várván a vihart s az abból születend táncoló csillagot.

Keszi Imre

*forrás: Nyugat, 1937. 8. szám

„Szerelem titka: kettőből egy lesz, barátságé: egyből kettő.” (Láthatatlan történet)

Rekviem egy elveszett mítoszért* (A Hamvas-kultusz)

“Soha a társadalom hasznos tagja nem voltam, munkámat, amit reám bíztak, nem végeztem el, fizetése-met nem szolgáltam meg, és volt id, amikor ebbl erényt is akartam csinálni. Nem lehet, mint a regé-nyekben, a társadalom romlottságára hivatkozni. És könny lenne azt állítani, hogy apró bnöcske ez azon a kolosszális szemétdombon, ami ma itt a világ. Ilyesmi tilos. A hétköznap egyszer munkája min-denkire kötelez, és senki sem igazolhatja magát a tehetség privilégiumával. Tény, hogy dolgozni kizá-rólag csakis kenyérkeres munkám rovására tudtam, elsikkasztott idb l, és kénytelen voltam ebbl az erkölcsi deficitb l élni. Nem mentem magam azzal, hogy a munka, amit végeztem, nem volt elismert hivatás, és itt, különösen ma, általában mindenki jól megfizetett szolga akart lenni, st, ami még ennél is több, illegitim volt, és magyarázatra szorult. Nem panasz, helyszínrajz. Az sem mentség, hogy a többi még kevesebbet dolgozott, csak a napot obligát módon lopta, pletykával, újságolvasással, tízóraival, vagyis hivatalnoksággal. Olvastam és könyveket kivonatoltam és jegyeztem a magam számára, mialatt rajtam kívül mindegyik konvencionális módszerekkel szabotált. Nem mentség, még csak nem is enyhít körülmény, hogy minden idben mindennem egzakt munkára alkalmatlan voltam. Ennek ers aszociá-lis jellegével tisztában vagyok, mert ez annyit jelent, hogy nem tudom komolyan venni. Nem szeretném,



ha ezt konfessziónak tartanák. Többször azzal ámítottam magam, hogy olyan szociálisan felhasználha-tatlan vagyok, mint Csuang-ce görcsös fája. Egyetlen kivételes két évtl eltekintve soha teljesen mun-kámnak nem éltem, és nem élhettem, csak maradékból, néha félórából, néha tíz percbl, néha egy délu-tánból, amit elloptam. Ezért egzisztenciám alapjaiban az állandó tisztázatlanság és tisztátalanság. A dol-gokkal nem tudtam szembenézni, el voltam foglalva rossz lelkiismeretemmel, és nem voltam képes más-ra, mint hogy tehetségemen élsködjem. Ez a szubegzisztencia legels ismertet jele, az önmagán (kons-tellációján) való parazitizmus.” (A Hamvas-legenda) Hamvas Béla. Annak idején a legtöbben elször egy ismersükt l hallották ezt a nevet, ahogyan ennek az esszének az írói is. “Ismered a legnagyobb magyar filozófust?” — kérdezték. Nemsokára kiderült, hogy a magyar irodalomnak ez a különleges alakja valóságos kultikus tiszteletnek örvend bizonyos körökben. E nevet és életmvet minden magát valamire tartó embernek illik, st, majdhogynem kötelez ismernie. Akkoriban úgy éreztük, mintha egy titkos társaságról szereznénk tudomást Hamvas Béla kapcsán. Egyikünk tíz évvel ezeltt egy baráttól kapta gépelt-fénymásolt formában az els Hamvas-írást, a Scientia Sacrát, másikunk jó tizen-egynéhány éve kacérkodni kezdett a buddhizmussal, s így találkozott Hamvassal. Az akkori Magyarországon ugya-nis az olyan obskúrus dolgokkal való foglalatosság, mint amilyennek a buddhizmus is számított, nem nélkülözhette Hamvas Bélát, pontosabban: a hamvasi világképet. Egyébként az a barát, aki a Scientia Sacrát beszerezte, amolyan mvelt, félig-meddig értelmiségi létet folytató városi munkásember volt. El ször szakmunkásképzt végzett, s asztalos lett, majd egy szerencsés véletlen összehozta egy német mesterrel, akitl kitanulta a barokk csemballók készítésének minden csínját-bínját. Minthogy egész Eu-rópában alig néhányan tudnak ilyen hangszert készíteni, évente egyszer dolgozott egy hónapot, s az el-adott hangszer árából élt a következ évben. Rengeteg ideje volt tehát, s amolyan “szellemi dolgokkal” foglalkozva múlathatta. is egyike volt azoknak a figuráknak, akik sajátos társadalmi réteget, illetve szubkultúrát alkottak a kés Kádár-korszakban, s akiknek jó része Hamvas Béla eszméinek hatása alá kerülve tudott ideológiát kovácsolni életmódjához. Az elmúlt két évszázad irodalomtörténetében akad néhány olyan alkotó, akinek valóságos kultusza alakult ki halála után (vagy akár még életében). Hamvas nem igazán sorolható közéjük. Kultusza más természet és min ség , mint Shakespeare-é, Goethéé vagy Petfié. olyan író, aki egyben vallásalapító, próféta is. Ebb l a szempontból leginkább Tolsztoj-jal rokon figura, némileg talán Rousseau-val is, fleg azért, mert mindannyian saját modern koruk és kultúrájuk ellen lázadtak, s a kiutat az siben vélték megtalálni. Hamvas személye körül nem csupán mitológia és rajongók köre, hanem egy egész szubkultúra is kialakult. Az utóbbi pedig egyaránt volt kortünet, életeszmény, ideológia, st, a kés Kádár-korszak amolyan látlelete. Írásunkban természetesen nem Hamvas munkásságát kívánjuk bemutatni — errl immáron rengeteget olvashatunk —, inkább azt a szellemi közeget, amelyben sokak prófétája lett, s azt az idszakot, amelyben a “hamvasizmus” a virág-korát élte. Ez az idszak a hetvenes évek vége és a nyolcvanas évek, habár ennek a “mozgalomnak” a kulturális gyökerei egészen a hatvanas évekig nyúlnak vissza. Érdekes módon maga a jelenség viszony-lag ismert, a téma mégis kutatatlan és feldolgozatlan, és sajnálatos tény, hogy nem születtek róla szocio-lógiai vagy antropológiai írások. Figyelemre méltó, hogy a Hamvas életérl és munkásságáról szóló m-vek, valamint a munkásságával foglalkozó irodalomtörténeti esszék többsége — jóllehet többnyire sze-mélyes visszaemlékezések — nem nagyon szolgál információval az akkori társadalomról, a Hamvashoz kapcsolódó kultuszt ellenben nagyszeren tükrözi. Ha meg akarjuk ismerni (és fként érteni) ezt a vilá-got, természetesen magával Hamvassal kell kezdenünk, hiszen a minta, a követend példa, amelyre ez a világ alapult. Hamvas Béla 1897-ben születik Eperjesen, evangélikus lelkészi családban. Tanulmányait Pozsonyban és Budapesten folytatja, majd a Budapesti Hírlap munkatársa, késbb a F városi Könyvtár tisztvisel je. Kerényi Károllyal együtt megalapítja a Szigetkört. Ebben az idben több száz írása jelenik meg nívós irodalmi és társadalomtudományi folyóiratokban. Az els és a második világháborúban kato-nai szolgálatra hívják be. A fronton is olvas, nyelveket tanul, s alkalomadtán Chopint vagy Schumannt zongorázik a katonáknak. A harctéri tapasztalatok döbbentik rá arra, hogy “az élet az adott formájában nem élhet”. Keresni kezdi tehát azt, “mit kell tenni, hogy eredeti, romlatlan állapotát újra elnyerje”. Lakását 1944-ben bombatalálat éri, életmvének nagy részét kitev kiadatlan kéziratai majdnem mind megsemmisülnek. 1948-ban megfosztják állásától, elbb földm vesként keresi kenyerét, majd 1964-ig vidéki nagyberuházásokban (Tiszapalkonyán, Inotán) el bb segédmunkásként, késbb raktárosként dol-gozik. Értelmetlen és megalázó feladatokat végez, naponta konfrontálódik a vezetséggel, s csak titok-



ban, hajnalonként vagy lopott percekben végezheti azt, amit igazán szeret. Ebben az idszakban tanul, olvas, jegyzetel, barátaival levelez, szemléldik és gondolkozik. “Amikor raktárosságig »felvitte«, meg-történt, hogy rajtakapták, mint a rossz nebulót, amint a belép el l a szanszkrit nyelvkönyvet hirtelen a fiókba tolja.” Emellett folytatja a negyvenes években megkezdett, az “Ősök Nagy Csarnoka” gy jt cím si szent könyvek fordítását és kommentálását is. 1968-ban hal meg Budapesten. Els pillantásra jelleg-

zetes kelet-európai életút Hamvasé, hiszen sok más üldözött értelmiségi kortársához hasonlóan is mar-góra kerül, nem publikálhat, segédmunkásként dolgozik. Velük ellentétben azonban Hamvas misztikus figurává vált, amolyan keleti típusú szakrális mesterré. Életének egy-egy mozzanata úgy jelenik meg a különféle visszaemlékezésekben, mint egy zen-koan vagy egy szentnek a legendája. Koanra emlékeztet például az az eset, amelyet Hamvas özvegye, Kemény Katalin mesélt el. Férje Tiszapalkonyán két hin-duval találkozott, “akik arra a kérdésre, mi a véleményük a marxizmusról, röviden annyit válaszoltak: »Nincs benne a Vedantában«”. Szent legendára emlékeztet Sz cs Géza Hamvashoz írott versének aján-lása: “1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Hérakleitosszal, Buddhával, Lao Ce-ve és Sha-kespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az embe-ri szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülr l, s ha megszólították volna az els munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugya-nis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segítettek volna neki) — nos, vajon mit gondoltak volna akkor ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon akkor milyenek lehetnek az ország írástudói?”

Mégis mi az, amitl mássá vált ez az életút, mint a történelem által megtiport többi kortárs intellektuelé? A válasz az életmben keresend. Hamvas élete pedig elválaszthatatlanul eggyé vált életm vével, azaz — akarva-akaratlanul — amirl írt, annak megfelelen élt. S hogy a legenda teljes legyen: bizony, sok-szor nem a maga akaratából. Vagyis beteljesült rajta saját írása. Mi is ennek az életmnek a lényege? Az írásm vekben mindenekeltt bizonyosfajta okkult, misztikus tudás jelenik meg, s ne feledjük: Hamvas els sorban ennek révén lett közismert. Ez, persze, egymagában még nem minden, hiszen okkultista, misztikus szerzk m veinek garmadája mindenkor megjelenik a könyvesboltok polcain, ám k messze nem tettek akkora hatást az olvasókra — fleg arra az értelmiségi rétegre, amely Hamvas-hív lett. E szerz k többségétl Hamvas minségileg különbözik. Nála ugyanis e témák irodalmi színvonalra emel-kedtek. Az si magaskultúrákról, a Kabbaláról vagy az alkímiáról szóló gondolatai mind tartalmukban, mind megfogalmazásukban messze felette állnak a mai divatos ezoterikus-(neo)okkultista irodalomnak. Ilyen értelemben írói munkássága inkább ahhoz a misztikus irodalmi hagyományhoz sorolható, amelyet többek között Goethe, Yeats, Novalis és Gustav Meyrink neve fémjelez. Ráadásul Hamvas úgy szólt az ezotériáról, hogy mindenkor a napi valósághoz illesztette, s így az élet egészen apró és közönséges dol-gait is szakralizálta. Akár a borról, akár a rántott levesr l írt, megszentelte ket, így az olvasó azt érezte, hogy pusztán ezeknek a fogyasztásával már másnem valóságba kerül, közel az aranykorhoz, az “igazi létezéshez”. Ráadásul szinte minden fontosabb gondolatát amolyan profetikus hangvétellel közölte. Akár a legjelentéktelenebb dologról esett szó (például arról, hogy az epret tejföllel vagy tejszínhabbal kell-e enni), akár valódi filozófiai problémákat érintett — szakrális kinyilatkoztatás lett belle. Szentség, amely nem lehet másként. Ez az a hangvétel, az a stílus, amely majdnem mindenkit magával ragadt, aki a közelébe került. Ami Hamvas részérl kinyilatkoztatás, az az olvasó számára is revelációként hat. Ta-pasztalataink alapján szinte kivétel nélkül az érzelmeket érintette meg elször, csak azután az intellek-tust. Ezért nem filozófus , legalábbis a szó szkebb, hagyományosabb értelmében nem az, hanem pró-féta. Könyvei, írásai pedig nem véletlenül keltenek némelyekben a szent iratokéhoz hasonló kultikus tiszteletet. Mvészembert, tudományos problémákkal bajlódó intellektuelt vagy mvelt munkást egya-ránt ez a hangvétel fog meg elsként. Hamvas így fogadtatott el szinte bármilyen gondolatot. A hamvasizmus egyik legjellemzbb vonása, hogy akiket magával ragadott ez a világkép, azok kritika nél-kül mindent elfogadtak tle — legyen az társadalmi kérdés, filozófiai probléma vagy egy malkotásról alkotott vélemény. A hamvasi életm biblia volt, a vonzáskörébe kerülk pedig jellegzetesen vallásos emberek, akik mindent elfogadtak vallásuk alapítójától. (A Hamvas-kultusz és a hamvasi életminta). A hatvanas években — néhány ritka kivételtl eltekintve — minden autonóm szellemi közösségi csoport-tevékenység a privát szférába szorult: magánlakásokba, éttermekbe, a kevés megmaradt kávéházba, presszókba és kocsmákba, vagyis a baráti társaságok, a sz kebb közösségi élet színtereire. Ezeken a he-



lyeken nem csupán összejártak az írók, a festk, a zenészek, a bölcsészek (vagy a mkedvel k, az auto-didakták), hogy megtárgyalják a kulturális élet eseményeit, hanem kiállításokat és felolvasóesteket is gyakorta ott rendeztek. Az egyik ilyen, zömében képz m vészeket tömörít, kés bbi nevén Zuglói Kör-ként ismert baráti társaság volt az, ahol Hamvas sok év után elször jelent meg nyilvánosság eltt. A társaság egyik tagja, Molnár Sándor, aki személyesen ismerte t, megkísérelte bemutatni Hamvas Bélát a barátainak. (Az egyik adatközlnk szerint “még Szentendrén együtt kapáltak”.) Írásokat mutatott be t le, s megszervezte, hogy egy ízben Hamvas tartson nekik el adást. A visszaemlékezések szerint azon-ban ez az esemény nem volt kimondottan sikeres, s a “zuglói m vészek” a továbbiakban nem is nagyon foglalkoztak vele. Mindazonáltal ennek a körnek a léte adhatott alapot annak a legendának, amely sze-rint Hamvast fiatal képzm vészek istápolták élete végén. A magánlakásokon kialakuló szellemi m-helyfélékr l, az intellektuális életet él körökr l és társaságokról lehetetlen teljes leltárt készíteni. A hamvasi életút — és a körülötte kialakult legenda — szempontjából az egyik legfontosabb ilyen baráti kör Weöres Sándoré volt, aki, csakúgy mint felesége, szellemi mesterének tartotta Hamvas “Weöres Sándor és Károlyi Amy Törökvész úti otthonába inkább egyénileg, mint csoportosan, rendszertelenül, de rengetegen jártak. Weöresön keresztül jutott el a kés bbi buddhista, majd tradicionalista László András, majd az nyomában Altorjay Gábor, Szentjóby Tamás és Dúl Antal Hamvas Bélához és Kemény Kata-linhoz.” Egyfel l tehát k azok, akik Hamvas Béla megismertetésében nagy szerepet játszottak. A het-venes évek a magyarországi underground irodalom idszaka. “A hazai lapokban nem közölt, hazai galé-riákban ki nem állított, hazai színháztermekbl kizárt, tehát valóban »földalatti« magyar újavantgardista fest kre, írókra, színészcsoportokra felszabadítóan hatott az önmagát megszervez nyugati ellenkultúra — ezen belül elssorban a nyugati neoavantgárd — példája; tematikai, formai és publikációs szempont-ból egyaránt. Az ellenkultúra legfontosabb hatása azonban az volt, hogy a magyar újavantgárd — a szükségbl szabadságot kovácsolva magának — már nem is nagyon törekedett a megtrt kultúrába tör-tén integrálódással egyet jelent, széles nyilvánosságot biztosító publikálásra; ehelyett periferikus kerü-leti kultúrházakban, egyetemi kollégiumokban, zártkör bemutatókon, lakásokban, vidéki mtermekben, filmklubokban, kiállítási és eladásmeghívókon, kiállításmegnyitókon és katalógusokban stb. teremtette meg a maga sporadikus, szakadozott, félig informális, sz k, s t sokszor zártkör, de autonóm nyilvános-ságát.” Ezeknek az alkotóknak az sei és példaképei közé elssorban Ady, Füst Milán, József Attila és nem utolsósorban Hamvas Béla tartozott. A Más folytatásaként 1980 legvégén indult meg a Lélegzet cím “él folyóirat”. “Lapengedély hiányában a szerkesztk (Györe, Rácz Péter, Miklóssy Endre, Tábor Ádám, Tábor Eszter) felolvasóestek keretében vitték a nyilvánosság elé az egyes lapszámokat. A de-cemberi els számot a Bercsényi Kollégiumban kétszáz fnyi közönség eltt az utolsó órában még betil-tották, ám 1981 januárjában a Belvárosi Ifjúsági Házban a premier mégis lezajlott. 1981 és 1985 között tizenhárom folyóiratszám keretében negyvenöt szerz olvasta fel új írásait.” A lap különszámot szentelt a halála után tizenöt évvel még mindig betiltott Hamvas Bélának. Hamvas valójában mindvégig benne volt a m vészek, írók köztudatában, igazából sohasem felejtették el, hiába volt indexre téve, hiába pró-bálta az akkori állami kultúrpolitika mellzni. A nyolcvanas években azonban hirtelen változás állt be, Hamvas egyszerre kultuszszeméllyé válik, s a kultusz révén kezd kialakulni egy sajátos szubkultúra is. Már nem csupán az említett írói, mvészi körök tartják nyilván Hamvast, hanem szélesebb ismertségnek is örvend. Különös társadalmi réteg kezdi bálványozni: fiatal marginális értelmiségiek és magukat job-bára fizikai munkából eltartó, ámde értelmiségi létet él autodidakták egy sajátos csoportja. Ezek azok a többségükben az ötvenes-hatvanas években született és csak a nyolcvanas évekre felntté váló fiatalok, aki számára már nincs olyan mozgalom, ahová tartozhatnának. A baloldaliság szellemi tartalékai kime-rültek, alig vannak, akik komolyan elhinnék a hivatalos maszlagot a kommunista utópiáról — ahogyan az e maszlagot adagolóknak, a hatalom embereinek nagy része sem hisz már benne. Az iskolában tanult értékek élesen szemben állnak a tapasztalatokkal és persze azzal, amit otthon hallottak. Nemzedékükre némi szemléleti bizonytalanság jellemz. Meg a tehetetlenség, hiszen az eldök példája jól bizonyította, hogy semmit sem lehet tenni. Minthogy a mozgalom közösségképz er i elsorvadtak, ám a közösséghez tartozás igénye megmaradt, a közösségmentés transzcendens, vallási, spirituális irányba kénytelen fej-l dni. Többek között ezért is jelennek meg Hamvas Béla kultuszában a vallásosság, a spiritualitás, mi több, a titkos társasághoz tartozás elemei. A némely írásában — fként regényeiben — érzd kiábrán-dultság és válságtudat ráadásul jól is rímelt a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatára. Alighogy szerte-



foszlott az egyik illúzió, az értelmiség egy része máris más illúziók fellegvárába kívánt menekülni. Az egyik ilyen illúzió a szellemi kivonulás mítosza volt, amely abban az idben gyakorta tényleges kivonu-lással járt együtt. Akkor kezdtek falura látogatni a népi kultúra fiatal szerelmesei, tanyát vásárolni m vé-szek, értelmiségiek. Nos, a Hamvas-mítosz részben ennek a mitológiának a része. A hamvasi életmvet fiatal, marginális értelmiségiek csoportja találta meg magának, olyan emberek, akik Hamvast elssorban ideológiaként használták, nem pedig írói példaképként vagy egyszeren csak “nagy gondolkodó”-ként bálványozták. Ehhez a csoporthoz tartoztak egyrészt azok az értelmiségiek, akik függetlenségüket és ideológiai ártatlanságukat próbálták megrizni, másrészt azok a “félbemaradt értelmiségiek”, akik, ha elkezdtek is egy fiskolát vagy egyetemet, néhány év után otthagyták, s azzal foglalkoztak, amihez ép-pen kedvük volt. Autodidaktaként képezték magukat, ám diplomához nem jutottak. Olyan emberek vol-tak k, akik nem tartoztak a társadalom tényleges értelmiségiei közé, de igényük volt az intellektuális létre. Ami összekötötte ket, az f ként az volt, hogy igénytelen, állásfoglalást, döntéseket és elkötele-zettséget nem igényl munkából éltek, s a tulajdonképpeni értelmiségi lét gyakorlását intézményeken kívül kísérelték meg. Leggyakrabban szakképzetlen könyvtárosként, levéltári kezelként, raktárosként vagy kazánft ként dolgoztak. Ezekben a munkákban az volt a közös, hogy el lehetett rejtzni a társada-lom el l, s az ember feltnés nélkül, szabadon gondolkodhatott az t érdekl kérdésekrl. E fiatalok vé-letlenül sem dolgoztak sem gyárban (legfeljebb igen ritkán, s akkor is csak rövid, átmeneti idre vagy idénymunkásként), sem egyéb olyan helyen, ahol keményen hajtani kell. A “hamvasiánusok” bizonyos csoportjai pedig már szinte mvészi rangra emelték azoknak a munkáknak a gyjtését, amelyek ezt a fajta életmódot lehetvé tették. Így kerültek listájukra a fent említett “sztárállások” mellett olyan foglal-kozások is, mint köztérióra-leolvasó, utcaicsatornalefolyó-ellen r, patak r, mozigépész, portás, éjjelir stb. Az efféle munkák preferálása, mint életforma, persze, nem csak a hamvasizmushoz köthet, még csak nem is magyar sajátosság. A dolog természetébl, vagyis a marginalitásból adódóan Hamvas Béla követ jének lenni magától értd en ellenzékiséget is jelentett. Tudjuk, hogy abban a korban a társada-lomtudomány és a mvészet (azon belül is fként az irodalom) éppúgy az ellenzékiség különféle maga-tartásformáinak adott otthont, miként a vallásosság megnyilvánulásai is. A szellemi élet e jelenségeit f ként az köti össze, hogy a kés kádári korban már volt bizonyos legitimitásuk, s ennek határmezsgyé-jén a burkolt ellenzékiség jól el tudott rejtzni. Persze, csak úgy, mint egy fa mögé bújva, hogy mindig kikandikáljon dalszövegként, egy könyv féloldalaként, egy cikk rejtett mondanivalójaként, egy színházi el adás vagy kiállítás fintoraként, gesztusaként. Voltaképpen ebbe a kontextusba illeszthet bele a hamvasizmus is, amely ideológiáját tekintve határozottan a kommunista rendszer bírálatának, tagadásá-nak tekinthet. Az 1985-ben kiadott Karneválban olvashatók — jóllehet az inkriminált rész “kiherélve” jelent meg — az els nyíltan szocialistaellenes kitételek, mint például a következ: “A realizmus nem egyéb, mint az az életstílus és életrend, amelynek középpontjában a valóságtól való intenzív szenvedés áll. Ez a szenvedés volt az, amely, mint mvészeti mellékterméket, a szocializmust is megteremtette. A szocializmus nem egyéb, mint a valóságon való bosszú egy neme.” Persze, nem csupán a hamvasizmus, hanem minden egyéb alternatív szellemi irányzat is rendelkezett ellenzéki vonásokkal, már ha kívül re-kedt az akkor normálisnak ítélt felfogás körén. Azokban az idkben misztikával, okkultizmussal stb. foglalkozni vagy egy szekta tagjának lenni automatikusan ellenlábasi pozíciót jelentett a hatalommal szemben. A hamvasizmus iránt érdekld k így eleve belehelyezkedtek ebbe az ellenzéki pozícióba, s t, némelyek számára a hamvasi eszmék iránti odaadásuk egyben ellenzékiségük megélésének sajátos mód-jává is vált. Ennek a fajta marginális életformának, persze, nem csupán politikai vetületei voltak, hanem egy sajátos mítosz is áthatotta. Az alantas munkát végz szellemi ember mítosza, a roncstelepen, raktár-ban, mezn, erd ben dolgozó, él, kivonuló mesteré, akit a gyanútlan arra járó talán észre sem vesz, vagy ha igen, legfeljebb lenézéssel vegyes szánalommal tekint rá. Pedig az, akit l a legf bb bölcsesség megszerezhet volna, aki beavathatna a titkos tudásba. Ez a figura a szabadságnak, elssorban a bels szabadságnak a megtestesítje, aki nem függ senkitl és semmitl. A mítosz els megtestesítje maga Hamvas volt, a Tiszapalkonyán segédmunkásként dolgozó mester. A periferikusságból így a rejtzködés mítoszának megélése, a marginalitásnak, a mellzöttségnek az átspiritualizálása lett, vagyis messze nem egyszer politikum. E mítosz si keleti el képei a tantrikus buddhizmus mahasziddhái: vándorló meste-rek, gyakran koldusok, toprongyos alakok, akik valójában varázserej, megvilágosodott lények. Nem véletlen, hogy Hamvas is sokat írt az si kultúrák és vallások efféle alakjairól, lett légyen szó a hinduiz-



musról, a buddhizmusról, a taóról vagy a szufiról. E motívum regényeiben is kiemelked szerepet kap: a Karnevál egyik h se, Márkus például ugyanilyen rejtzköd , álruhás mester, aki a fh st, Bormester Mihályt avatja be. Vélhetleg mindkét figura, Márkus és Bormester is maga Hamvas. Mindez azért ér-dekes, mert Hamvas így voltaképpen már önmaga mítoszt teremtett saját életébl. És a követk? Íme, néhány tipikusnak mondható hamvasiánus életút. B. J.-t egy politikai tartalmú diákcsíny miatt kirúgják a gimnáziumból, így az érettségit esti középiskolában teszi le. Raktárosként dolgozik, majd a vízmveknél végez valami betanított munkát, késbb éjjeli r. Rengeteget foglalkozik vallástörténettel, mágiával, ok-kultizmussal, de ismers az európai filozófia berkeiben is, leginkább a kvantummechanika és a matema-tika által felvetett filozófiai problémák érdeklik. Voltak avantgárd kezdeményezései is. A nyolcvanas években a “hamvasi életeszmény” hatására feleségével Krétára disszidál, ott narancsszedésbl élnek. Hazajövetele után a Buddhista Fiskolán és más “szellemi iskolák”-ban tanít. Jelenleg portásként dolgo-zik a Ferencvárosi Mvel dési Házban. P. T. K. avantgárd költ, akit az utolsó évben rúgnak ki a szombathelyi tanárképz f iskoláról. El bb gyógyszergyári segédmunkás, majd segédkönyvtáros és fénymásoló az orvostudományi egyetem könyvtárában. Habár számos verset ír, a szocializmus idején csak ritkán publikálhat, nem is annyira politikai okokból, mint inkább marginális helyzete miatt. Jellem-z viszont, hogy az a néhány verse mely folyóiratokban jelenik meg: a Vigiliában, az Élet és Irodalom-ban és a betiltás eltti Mozgó Világban. Egy ideig a párizsi Magyar Mhely szerkesztségi tagja. Jelen-leg is könyvtárosként dolgozik, s mindmáig Hamvas Bélát tartja egyik szellemi mesterének. Jó barát-ja T. G., az egykori református teológus, akit egészségügyi okokra hivatkozva, évfolyamtársainak aláí-rásgy jtése ellenére eltávolítanak a teológiáról. Egy ideig vasúti csomagmegrz kben dolgozik rokkant-nyugdíjasként. Bár maga nem alkot, szenvedélyes mélvez . Az irodalom és a képzm vészet nagy ismer je, számos könyvtár és múzeum rendszeres látogatója. Jellemz eset, hogy összegyjtött pénzén egy Paul Klee-kiállítás kedvéért Berlinbe utazik. Els Hamvas-olvasmányélménye után felkeresi Ke-mény Katalint, s tle szerez további másolatokat. Kiterjedt levelezést folytat innnen-onnan összeszedett külföldi ismer seivel, s e levelekbe mindig belefzi Hamvas egy-egy idézetét. Sz. B. még a nyolcvanas évek elején agrármérnöki diplomát szerez, majd néhány évvel késbb filozófiadiplomát kap az ELTE-n. Közben a Körösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet el adásait látogatja, s ekkor ismerkedik meg Hamvassal is. Kapcsolata mindkettvel maradandónak bizonyul: mindmáig tagja az Árja Majtréja Man-dala Rendnek, valamint a Hamvas Béla Kör egyik alapító tagja. Késbb a Testnevelési Fiskolán karateedzi diplomát szerez, 1998-ban pedig abszolvál a kulturális antropológián. Nem áll távol tle a m vészi önkifejezés sem, például sámánista performanszokon vesz részt. Még a szocializmusban elvi-szik közveszélyes munkakerülésért, dolgozik villanyszerel ként, mosogatóként és takarítóként a Fórum Szállóban. Mostanság különböz “szellemi iskolák”-ban tart eladásokat, s a Tan Kapuja Buddhista F-iskolán tanít. (A hamvasizmus világképe) A hamvasizmus kialakulásában ugyanakkor az is szerepet játszhatott, hogy bizonyos témákról a legtöbb információhoz Hamvas révén lehetett hozzájutni. Igen sokan általa ismerkedtek meg az ókori Indiával, Kínával és Egyiptommal, a görög kultúrával, a zsidó és az arab misztikával, a jóga filozófiájával vagy a buddhista tanokkal. De nem csupán ilyen dolgokkal. Számosan ekképp ismerték meg a világirodalom, a zene, a képzm vészet vagy a nyugati filozófia egy-egy nagy alakját is. Hamvas révén mvel dtek — jobb esetben az hatására. Terjesztett kézirataiban az érdekl d sok olyan információt olvashatott, amelyhez másképp nem juthatott hozzá. Mindez, persze, azt is jelentette, hogy az interpretációin átszrve nyílt meg a világ. Például amikor si ezoterikus ha-gyományokról volt szó, azt a legtöbbjük magától értd en hamvasiánus módra fogta fel és értelmezte. Amit leírt, az sokak számára megkérdjelezhetetlen igazság volt. Hamvast olvasni ezekben a körökben egy világkép és vele egy értékrend automatikus felvétele volt. Az a világkép, amelyet hazánkban elször Hamvas képviselt, s amely a nyolcvanas években oly sok fiatal gondolkodását határozta meg, az úgyne-vezett tradicionalizmus. A tradicionalizmusnak az archaikus magaskultúrák mindenekfeletti tisztelete és az evolúciós elmélet elutasítása az alapja. (Voltaképpen elnevezése is erre utal.) Lényegi mondanivalója az, hogy létezik egy si (“aranykori”) léthelyzet, s ennek f jellemz je a tapasztaló alany uralma a ta-pasztalati világ felett, amely ezáltal a miénktl eltér mágikus valóság világa. E világ maga is az alany teremtése lévén jött létre. A történelem pedig nem más, mint az si állapotból való kizuhanás (bukás) folyamata. E folyamat révén pedig egyre inkább a tapasztalati világ kezd uralkodni a tapasztaló alany (szubjektum) felett. Ez a “tudatvesztés”, a sötétség ideiglenes gyzelme a fény eri felett. A történelem-



ben minden e körül forog, minden ennek szimbolikus kifejez dése. Például az aranykori alanyt az archa-ikus magaskultúrákban a szakrális istenkirály képviselte, s a királyság intézményének folyamatos süly-lyedése és a demokrácia megjelenése egyaránt ennek a kizuhant állapotnak a jele. A tradicionalisták élesen elutasítják a demokráciát, a modernizációt, a köztársasági államformát, a haladás, de még a fejl -dés eszméjét is, st, a mindezek alapjául szolgáló objektív valóság fogalmát. Természetesen a vallások-nak is a legszakralizáltabb formáit tartják a legmagasrendbbnek, s némely képviseljük eljut a széls-jobboldaliság igenléséig. Persze, Hamvas a humánuma, kevésbé doktriner gondolkodása, humora és nem utolsósorban a szélsjobbtól való idegenkedése miatt nem nagyon sorolható az igazi, keményvonalas tradicionalisták közé, sajátos szemléletmódját mégis ennek az irányzatnak az ismeretében érthetjük meg igazán. A tradicionalizmus gondolati tartalmát tekintve ugyan kevesebb, ám az életérzés szempontjából mindenképpen több volt filozófiai rendszernél, mivel bizonyosfajta bels lázadást tett lehetvé, s ebben benne rejlett a kor kritikája is. Hamvas Béla felfogásában a válság, amely a jelen világot jellemzi, nem pusztán társadalmi, gazdasági vagy politikai természet , hanem ezeken túlmenen és ezeket megelz en az emberi lélek mélyén való meghasonlás. Hérakleitoszt tekinti példaképének, akinek életútjában az eu-rópai szellemi ember sorsát látta megvalósulni. Hérakleitosz, aki megpróbálta visszavezetni az embert eredeti szellemi helyére, ám szándékát nem értették meg, sképe a mai kor szellemi emberének, aki — hozzá hasonlóan — magára marad és elszigeteldik. Hamvas, akit 1948-ban megfosztottak állásától, s arra kényszerült, hogy vidéken elbb földm vesként, majd raktárosként keresse kenyerét, e küls kivo-nulást bels kivonulással párosította, s ezáltal megnemesítette helyzetét. Válságfilozófiája teljes össz-hangban volt tényleges marginális helyzetével — akárcsak azoknak a veszteseknek a helyzete is ezzel az ideológiával, akik késbb rá hivatkoztak, t tartották mesterüknek. Hamvas aktuális volt a maga korá-ban, s újra idszer vé vált, immár új minségben, a nyolcvanas években, amikor volt az ideológiai bázisa követi választásának. Ez a réteg (a nyolcvanas évek fiataljai), vállalván marginalitását, létformá-jában tudatosan is arra törekedett, hogy mindinkább eggyé váljon példaképével. A marginalitás, persze, sokszor rejt magában bizonyos szépséget és romantikát. Így volt ez a hamvasizmussal is. Városszerte keringtek a gépelt, stencilezett másolatok, s a megkaparintott szövegeket mint “kincseket” nagy izga-lommal cserélgették. Azokat a kiváltságos figurákat pedig, akiknek volt valamilyen, a többiek számára ismeretlen kéziratforrásuk, nagy tisztelet vette körül. Akadt olyan, akinek még szép summát is megért egy-egy m birtoklása. Mások cselhez vagy már-már erszakossághoz folyamodtak, hogy a szent iratok egyikét-másikát megszerezzék. Az említett T. G. például szabályosan zaklatta Hamvas özvegyét újabb kéziratokért. Erre az idszakra Kemény Katalin így emlékezik vissza: “1968 után, amikor kéziratainak rendezése rám maradt, a helyzet súlyosbodott. Kiderültek a hiányok. Van olyan hséges tanítvány, aki ma is riz pótolhatatlan kéziratot. Valóságos pszichózis lett úrrá némelyiken. Hányszor hallottam szóról szóra ugyanazt a mondatot: »Csak az marad fenn, amit riz.« S ez annál különösebb, mivel jól tudták, hogy a tisztába tett írásokat sorra helyezem el a Széchényi Könyvtárban. Megindult az irataival való zugkereskedés, amivel szemben tehetetlen voltam — és vagyok.” A kézrl kézre járó másolatok között pedig, bizony, olykor egy-egy hamisítvány is megjelent, amolyan “pszeudo-Hamvasok”. Ebben az id-szakban szövdött mítosz azok köré is, akik még életében ismerték a mestert. A hamvasizmusnak mint szubkultúrának másik szembetn vonása, hogy inkább a férfiakat érintette meg, mint a n ket. Vannak szubkultúrák, amelyek a nkre vannak nagyobb hatással (például megfigyeléseink szerint ilyen ma az okkult természetgyógyászat körül kialakult szubkultúra), a hamvasizmus azonban inkább a férfiak ügye volt. Nyilvánvalóan szerepet játszik ebben az is, hogy minden passzivitása ellenére valamiféle harcos magatartást eszményített. A hamvasi felfogás nem egyeztethet össze a kispolgári léttel, felvállalása a válság tudatosítása is egyben, amely ellen (legalább) bels harcot kell vívni. Persze, azért egy-egy hölgy is megjelent idnként a társaságban, többnyire valakinek a hozzátartozója, barátnje, húga stb. A ki-mondottan Hamvas iránt érdekld n k f ként a képzm vészek körébl kerültek ki. E szubkultúra kö-rülbelül tízéves virágzása elegendnek bizonyult ahhoz, hogy a saját terminológia (némi túlzással: szleng) csírái is kialakuljanak. A leggyakrabban használt kifejezés talán a “szellem”, jelzként a “szel-lemi” volt. Ha például valaki buddhizmussal vagy más ezoterikus tanítással kezd foglalkozni, az “szel-lemi dolgokkal foglalkozik”. Aki pedig már nyakig belemerült ezekbe a dolgokba, az “szellemi utat jár”, ennélfogva “szellemi ember”. A vallásosságban vagy a tudás megszerzésében elrejutott ember kedvelt megnevezése a “magasabb szellemi szintre jutott” szerkezet. A “szellemi ember”, persze, nem hagyo-



mányosan vallásos, hanem minségileg más, mondhatni: magasabb rend lény, aki f ként a “tudás” megszerzésére törekszik, s a “megtapasztalásra” alapoz. A “szellemi ember” a dolgokat “szellemi szem-pontból” ítéli meg. S ahogyan létezik “szellemi ember”, ugyanúgy létezik “szellemi hagyomány” is. Az utóbbi kifejezés egyrészt egy vélt egyetemes spirituális-ezoterikus hagyományt, másrészt a létez okkul-tista-ezoterikus irányzatok összességét jelöli. A “szellemi út” szinonimájaként gyakran használták a “re-alizációs út” kifejezést. A “realizáció” a “megvalósulás”, a “megvalósítás” kés szocialista kori, intel-lektuális íz megfelel je, amely azonban akkoriban általános használatnak is örvendett. Ugyancsak kulcsszó volt a “létszemlélet”, amely ebben a szlengben a világkép, a világnézet szinonimája. Különbö-zik is azonban tlük: ezt meg kellett valósítani ahhoz, hogy az ember megértse. Ezek szerint az aranyko-ri, azaz skori egység nem pusztán metafizikai jelképrendszer, hanem megvalósítandó életgyakorlat is, ami azt jelenti, hogy csak olyan mértékben ismerhet meg, amilyen mértékben az ember a saját életében megvalósítja. Ha teljes képet akarunk kapni errl a világról, lehetetlen kihagyni a magyarországi budd-hizmust. Ez ugyanis igencsak sajátos közeget teremtett (az egész térségben egyedülállóan) a Hamvas Béla által is preferált témáknak és életérzésnek, st, az egyik akkori központja volt a Hamvas-kultusznak. A magyarországi Buddhista Misszió Hetényi Ern vezetésével 1951-ben alakult meg, s ez volt a térség els — és egészen a rendszerváltásig egyetlen — hivatalosan bejegyzett buddhista intézmé-nye. A hetvenes évek elejéig csak szk ismeretségi kört érintett, valójában inkább protokoll- és propa-gandafeladatokat ellátó “kirakatintézmény” volt a hatalom vallás- és kultúrpolitikájának megfelelen. A hetvenes évektl azonban a hazai buddhizmus (és fként annak oktatási intézménye, a Krösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet) egyre inkább gyjt helyévé vált minden, akkoriban illegitimnek számító ezoterikus szellemi irányzatnak. Ekkor futott fel az asztrológia, ekkor került eltérbe új szellemi irány-zatként a marginálisok e köreiben a tradicionalizmus is. Szó esett mágiáról, alkímiáról és más egyéb “si tudományokról”. Szinte mindenki odajárt, akit nemcsak a buddhizmus, st nem is csupán a keleti böl-cselet érdekelt, hanem mindenféle okkult, misztikus irányzat. Nagyon sokan a Buddhista Missziónál hallottak el ször Hamvas Béláról és írásairól. Vagy ha már más körülmények között találkoztak vele, s megragadta ket, el bb-utóbb ide is elvetdtek. Mint már volt róla szó, a hamvasizmus virágzásához nagymértékben hozzájárult a kés kádári korszak szellemi pangása és információhiánya. S t, abban a korban f ként az információhiány teremtette meg azt a sajátos atmoszférát, amelyben a kulturális ese-mények az ellenzékiség diszkrét bájával tetszeleghettek, s a kultúra hordozói gyakran valamilyen titkos tudás birtokosaként jelentek meg. Hamvas Béla alakja azért is játszhatott kulcsszerepet ebben az id-szakban, mert fként általa vált megismerhetvé (és aránylag magas szinten) számos kevéssé ismert in-formáció az okkultizmusról, a keleti misztikáról, az si kultúrák szent iratairól, az orákulumokról stb. És, ugyebár, nemcsak ezeknek az obskúrus dolgoknak a gy jteményei alkották Hamvas szellemi hagya-tékát, hanem ez az életm irodalmi és mvel déstörténeti mveltséget is nyújtott. Az olyan Hamvas-írások, mint például az Anthologia Humana, a Száz könyv vagy egyéb, különféle köl-t kr l, írókról, fest kr l vagy zeneszerzkr l írt rövidebb esszéi ismertettek meg sokakat e szerz kkel, m vészekkel. A hamvasizmus tehát sajátos alternatíva, illetve válasz volt a pangásra. St, sokak számára kimondottan az értelmiségi létet jelentette: egyszerre volt lexikális értelemben vett tudásanyag, mindent megmagyarázó, mindent a helyére rakó, koherens világkép, valamint az erre rárakódó életérzés és élet-minta révén hitelesnek érzett válaszadás a kor problémáira. Ráadásul e világkép — a hamvasi mveltség és a világon kívül álló, arisztokratikus szemlélet révén — jellegzetes elittudatot is adott a követknek. A hamvasizmus azt az illúziót keltette a benne elmerül elmében, hogy az ember mindent ért, ami a világ-ban zajlik, amit pedig esetleg mégsem, azzal nem is érdemes foglalkozni (jellegzetesen vallásos alapál-lás). A hamvasisták kivetettségükben, marginalitásukban egy láthatatlan szellemi elit tagjainak gondol-hatták-érezhették (és többségükben gondolták és érezték is) magukat, s ez vigaszt nyújtott számukra, talán kárpótlást is sok mindenért. (A hamvasizmus hanyatlása) 1948. évi elhallgattatásától egészen halá-láig mindössze egyetlen rövid írás jelenik meg Hamvas Bélától (1963-ban). A hetvenes évek folyamán fel-felbukkan egy-két cikke, megjelenik néhány rövid tanulmánya, majd 1976 után hosszú csend követ-kezik, egészen 1982-ig, amikor a Galaktika (!) megjelenti A perui vázák esztétikája cím írását. A nyolcvanas évek közepétl lassacskán újra beindul a kiadása, Hamvas-esszék jelennek meg a Vigiliában. (Jellemz , hogy éppen ebben a folyóiratban közölték, amely mint katolikus értelmiségi lap nyilvánvaló-



an bizonyosfajta alternatívát képviselt a “hivatalos szemlélet”-tel szemben, olyan folyóiratokhoz hason-lóan, mint például a Mozgó Világ.) 1988-tól már sorra adják ki Hamvas Béla mveit, ám igazán legi-timmé csupán a rendszerváltással válik. Ezzel párhuzamosan a hamvasizmus is intézményesülni kezd. Szilágyi Imre, az ELTE filozófia tanszékének akkori docense és Szatmári Botond akkori hallgató veze-tésével megalakul a Hamvas Béla Kör. De nem ez az egyetlen szellemi mhely vagy ezoterikus iskola, amely ez id tájt alakul. Elkezdi mködését az shagyomány Iskolája, a Logosz Egyetem, a Szellemi Búvárok Egyesülete és még további hasonló csoportok, körök, m helyek, iskolák és egyesületek. A rendszerváltással lehetvé válik a szabadabb információáramlás. Nem kell már hamvasiánusnak lenni ahhoz, hogy valaki misztikával, ezotériával vagy az si magaskultúrák tradícióival foglalkozzon. Bárki nyíltan lehet bármi: krisnás, buddhista, asztrológus, tradicionalista stb. Így sokakat már nem elégít ki a hamvasi világkép, egyéb csatornák is megnyílnak, s Hamvas jelentsége fokozatosan csökkenni kezd. A rendszerváltással megszntek azok a rezsimek, amelyek voltaképpen a kulisszát teremtették meg a hamvasi válságtudathoz. Az utóbbi végs soron arra épül, hogy a tényleges szabadság korlátozva van, ám belül találhatsz menedéket. Ma másfajta válsághelyzetek vannak, a küls elnyomás megsznt, ám bels menedék sincs már. A legitimációval maga a lényeg veszett el, a hamvasizmus világa, a korrupt léttel való szembenállás. A szellemi kivonulás fogalma, mítosza értelmét vesztette. A rendszerváltás ily módon e sajátos társadalmi réteget is gyökeresen átalakította, st, lényegében meg is szüntette. Megnyíl-tak a lehetségek mind szellemi, mind gyakorlati téren. A feldúsult információáramlás sokakat elfordí-tott Hamvastól: némelyek új ideológiákat találtak, mások számára viszont fölöslegessé vált újabb és újabb ideológiák kovácsolása, hiszen most már lehetségük van az önmegvalósításra, azaz nincs szüksé-gük elvonulásra vagy szellemi pótcselekvésekre, pótcélok kit zésére. Azok a típusú intellektuelek, akik hajdanán tanyákra vonultak, most ösztöndíjakat pályáznak meg, s így eljuthatnak egyrészt Nyugatra, tanulhatnak ottani egyetemeken, másrészt elutazhatnak a mesés Keletre, Indiába, Tibetbe vagy Nepálba, és személyesen nézhetik meg az si kultúrákat, pontosabban azt, ami megmaradt bellük. És vannak, persze, akik egyszeren beszálltak a versenybe, a hamvasi szellemiséget a kapitalista versenyszellemmel váltva fel, k mára valamelyik többé-kevésbé jól men vállalkozásban tevékenykednek. A rendszervál-tás nem egyik napról a másikra változtatta vagy szüntette meg e szubkultúrát. Az eltelt tíz év tulajdon-képpen átmeneti idszaknak tekinthet. A kilencvenes évek elején alakult iskolák és mhelyek nagy része csak néhány évig virágzott, többségük ma már nem m ködik. (Ilyen jellegzetes hely volt például az shagyomány Iskolája, amelynek saját folyóirata és könyvkiadója is mködött.) Azok az intézmé-nyek pedig, amelyek azóta is fennállnak, fokozatosan eltávolodtak Hamvastól. A legjobb példája ennek a Logosz Egyetem néven mköd , ezotériával foglalkozó, hivatalosan el nem ismert magániskola, amelynek az egyik alapító tagja és mindmáig tanára Dúl Antal, a Hamvas-hagyaték kezelje, Hamvas jogutódja. Az intézmény megalakulásakor az egyetem tananyagát és szellemiségét kimondottan Ham-vasra építették. Az utóbbi idben azonban, bár Dúl továbbra is ott tanít, egyre inkább háttérbe szorul a hamvasi életm és szellemiség, s olyan témák kapnak mind nagyobb szerepet, amelyeknek Hamvashoz már szinte semmi közük. Ráadásul a diákság érdekldése is jobbára az utóbbiak felé fordult. Más ezote-rikus iskolákban és körökben pedig, mint például a Szellemi Búvárok Egyesületének eladásain, ame-lyeken szintén közremködnek egykori hamvasisták, Hamvas szóba sem kerül. Van ugyan hazánkban ma is egy, a hetvenes-nyolcvanas évekbeliekhez hasonló, ezoterikus érdekldés , marginális értelmisé-gi-félértelmiségi réteg, de k inkább a természetgyógyászatban és a különféle New Age-irányzatokban (s t, olykor a drogban) keresnek menedéket. Hamvas többé már nem ideológiája semmiféle életmódnak, s bár jelen van a köztudatban, mégis csupán egy a sok “mester” közül, messze nem olyan meghatározó, mint amilyen a nyolcvanas években volt. A margóról fokozatosan eltnt azáltal, hogy intézményesült, holott a hamvasizmusnak mindig is éppen a marginalitás volt a lényegi eleme. Ahogyan Hamvas Béla egyetemi tananyaggá vált, mind a filozófia, mind az irodalom szakon, úgy hanyatlott fokozatosan a hamvasi életeszmény. Ma már, mint nagy írónk, beemeltetett a nemzeti panteonba, s társadalmilag elfo-gadottá vált, ám ezzel együtt népszersége alábbhagyott. A Hamvas Béla Kör, az egyetlen olyan intéz-mény, amely kizárólag Hamvas emlékét ápolja, idközben szintén átalakult, s ezt a Hamvas-hívk ösz-szetételének változása is jól mutatja. Míg a hamvasizmus virágkorában jobbára férfiakat érintett meg kultusza, s nk csupán mint hozzátartozók, barátnk vagy feleségek kerültek kapcsolatba ezzel a gondo-latvilággal, mára férfiak és nk vegyesen látogatják az efféle eladásokat. Az érdekld k korosztálya is



megváltozott, általában többségben van az idsebb nemzedék, szemben a nyolcvanas évekkel, amikor a fiatalabbakat érintette meg a hamvasi gondolat. Az els id ben még sok egyetemista, középiskolás is ellátogatott a kör rendezvényeire, mostanában viszont egyre több nyugdíjas értelmiségi jön. A rendszer-váltás óta eltelt tíz év után újabb minségi váltás az intézményesülés folyamatában az állam által támo-gatott Hamvas Béla Intézet felállítása. A jelenlegi kormány országimázs-építési programjában fokozot-tan hangsúlyozza a “Nagy Magyarok” szerepét; prezentálni kell, hogy vannak magyar filozófusok, gon-dolkodók. Ebbe a trendbe illeszkedik bele a Hamvas Béla nevét visel kultúrakutató intézet létrehozása is. A kultuszalapítókat, persze, mellzték e vállalkozásban. De minden forradalomnak ugyanez a forga-tókönyve: a forradalmárokra egy id után már nincs szükség, háttérbe szorulnak, elfelejt dnek. Az inté-zet vezetje, Hankiss Ágnes hiába mondta megnyitó beszédében, hogy Hamvas szellemisége hatja majd át az ott folyó munkát, elég nehéz elképzelni ezt olyanokról, akik nem ismerik, nem tudják magukénak ezt a gondolkodásmódot. Arról nem is beszélve, hogy a társadalomtudományok nagyon is távol állnak ett l a szellemiségtl. A Hamvas-hagyatékot kezel Dúl Antalt kérték fel elször arra, hogy a megnyitón beszédet mondjon, ám valamilyen okból az utolsó pillanatban mégis kihúzták a nevét. Helyette Bolberitz Pál beszélt, aki egy rosszul idézett Hamvas-mondatra építette az eladását. “Az emberi életnek nem cél-ja, hanem értelme van” — mondta Hamvas. Ezt fordította meg a szónok, s a meghívóra is ez került: “Az életnek nem értelme, hanem célja van.

Farkas Attila Márton – Mund Katalin

*forrás: Valóság, 2001/8.

Minden élőlény saját képére teremtett világba zártan él. Az egyik világból a másikba átmenet lehetősége nincs.”

(Arkhai,)

Az Antikrisztus * (Scientia sacra III. 1996 − 141-241. old.)

1963. január 19-én Tiszapalkonyán írt dolgozatát elemzi

Előszó

Egy jó esztendeje kezdtem behatóbban vizsgálni Hamvas Béla kereszténységrl írt dolgozatait. Mostani füzetem már harmadik munkájának elemzését nyújtja. A kereszténység és a hagyomány, valamint Az Evangélium és a levelek c. mvein már átrágtam magam. Nagy érdekldéssel várom a „Kereszténység hátralev hét könyvének egy késbbi kötetben közreadását”, amit 1996-ban megígér a Scientia Sacra III. kötet 332. oldalán − szerkesztje, Dúl Antal. Abban reménykedem, hogy elemzéseim képessé tesznek majd megkísérelni szintézist is készíteni arról, hogy miként látta Hamvas Béla a kereszténységet. Hazánkban s talán azon kívül is: egyedülállónak gon-dolom azt, amit nyújtott.



Bulányi György

1.

Az Antikrisztus, mondja Ferdinand Ebner, az Evangélium által keltett szellemi nyugtalanság legersebb egzisztenciális megnyilatkozása. A nyugtalanság abban a pillanatban kezddött, mikor Jézus els szavát kimondta: — a zsidó népben, amely az elhivatottság bvöletében, ketts rabságban, a rómaiak és saját hatalmasai alatt, rangjának megtartásáért küzdött, és a megszabadítót várta, — de a tanítványok között is, akik egyébként többször aludtak mint nem. Amit az Evangéliummal szemben történeti kereszténységnek hívnak, semmi egyéb, mint Jézus által kel-tett hallatlan irritáció eredménye. Kétezer évig tartó küzdelem, hogy az Evangéliumból semmi se való-sulhasson meg. Jézus az embert olyan világba állítja, amelyet nem tud többé nem léteznek tekinteni; olyan isteni lény elé, aki ell nem tud többé kitérni; saját lényének olyan eddig el nem képzelt fokára, amelyr l nem tud többé nem tudomást szerezni. Úgy látszik a kitérés egyetlen módja úgy tenni, mintha semmi se történt volna.

Ad 1. Tehát Antikrisztus = a szellemi nyugtalanság egzisztenciális (létbeli?) megnyilatkozása. Jézus szava nyomán támadt a nyugtalanság, bár hallgatósága nem igen értette az evangéliumot. A történeti keresz-ténység = Jézus szava nyomán támadt irritáció (ingereltség) = kétezer esztends közdelem, hogy ne va-lósuljon az evangélium. Az irritáció = olyan inger, hatás, ami ell nem lehet kitérni, = olyan, amit csak tudomásul nem venni lehet. Eddig a szavak szövegbeli jelentése. Nyugtalanság-megnyilatkozás = törté-neti kereszténység? A megszemélyesített Antikrisztus = történeti kereszténység? Úgy látszik, hogy mind a két kérdésre a szerz válasza: igen.

2. Az els mozdulat, hogy letépje magát róla, holott tudja, hogy ez nemcsak életének, hanem az egész em-beriség öröklétének egyetlen komolysága, nemcsak saját de minden ember sorsának végleges rendje. Meg van zavarva korrupciójában, és ezért meg van zavarva földies kényelmében. Azt kellene tennie, ami a legegyszerbb, de nem teszi. Nem látja be azt, ami egyedül értelmes. S nem fogadja el annak elle-nére, hogy tudja, minden egyéb érvénytelen. Ez a hallatlan sötétség, amelyrl János beszél, s amely a világosságot nem képes befogadni. Mert a sötétség szól Baader, nem a fény távolléte, hanem terror lucis, a fényt l való rettegés. A belátás határai körül tévelyeg, és minden lehetséget végigjátszik, nehogy azt az egyet, ami kell, megtegye.

Ad 2 A mondatok alanya: az Antikrisztus, a történeti kereszténység. Ez az alany tudja, hogy az evangélium az egyetlen komolyság, s a maga sorsának végleges rendje. Ez alany a maga megromlottságában, azaz föl-dies kényelmében él: nem teszi, amit tennie kellene a maga érdekében; nem tesz, ami érvényes, hanem azt teszi, ami érvénytelen. Sötétségben él, és retteg a fénytl − alanyunk. Kóvályog csak az evangélium körül, és mindent megtesz, hogy ne valósuljon az meg. Kicsoda, micsoda? A történeti kereszténység, az Antikrisztus. Érteni vélem, amit a szerz mond. Magam is így gondolom, bár a megszemélyesítéssel gondjaim vannak. Az Antikrisztus egyes szám, a történeti kereszténység pedig mégiscsak többes szám. Várom, hogy mivel igazolja tételeit.

3. Maga az Evangélium tanítása egészen rövid id alatt elmerül az Evangélium ellen tanúsított el-lenállásban. Az ellenállás teljes egészében reménytelen s kétségbeesett. De már nem látni, hogy van ke-reszténység, csak néhány tiszta és világos ft, aki egyedül áll. Nemsokára már csak az irritáció révén tudjuk, hogy kereszténység van. Hogy van valami, amit közmegegyezéssel elhallgatnak. Semmi sem jelzi, sem a vallásban, sem a papságban, sem a társadalomban. Már csak mint megtagadott és elárult van itt. Mint Antikrisztus van itt. Ez csinálja a történetet, és ez ösztönzi az eseményeket. Minél hangosabb és diadalmasabb tömeg veszi körül, az eredetrl annál inkább megfeledkeznek. És amikor Nagy Konstantin a vallássá lett kereszténységet hatalomra emelte, már alig volt mit rontani.

Ad 3.



Nyilvánvalónak tetszik, hogy valakik álltak ellen az evangéliumnak. Ellenállásuk azért reménytelen, mert az evangéliumnak van igaza? Ugyanez miatt kétségbeesett is, már mint e valakik ellenállása? Csak néhány világosan látó ember marad ki ebbl a reménytelen és kétségbeesett ellenállásból? Olyannyira, hogy hamarosan már csak az Evangélium által kiváltott ingereltségünkbl tudjuk, hogy van keresztény-ség − nem történeti, hanem evangéliumi? Ezt az evangéliumi kereszténységet hallgatják el közmegegye-zéssel; nem beszélnek róla. Sem a vallás, sem a papság, sem a társadalom nem beszél róla. A vallás, a papság, a társadalom, amely elhallgatja az evangéliumi kereszténységet, az csinálja történetet: az ösz-tönzi az eseményeket. Diadalmas tömeg veszi körül a vallást, a papságot, a társadalmat, amely hangosan élteti ezt az evangélium-megtagadást. S ez ad lehetséget nekik, hogy mindannyian megfeledkezzenek arról, amit az evangélium eredetileg képviselt. Nagy Konstantin hatalomba emeli ezt az evangéliumta-lanná és vallássá lett kereszténységet, de ekkor már alig volt valami, amit tovább lehetett volna rontani az említett valláson, papságon kereszténységen, a történetin. Ennyit értettem meg. Nagyjából én is így látom, de csak nagyjából. Nagy Konstantin eltt még azért nem kevesen tudták, hogy a keresztény fegy-vert nem foghat, embert nem ölhet. S azt is tudták, hogy segíteni kell a szegényen (Didaché,. Diognétoszhoz írt levél, stb.). Min ségi változás következett be akkor, amikor hatalomba emelte a ke-reszténységet Nagy Konstantin. Az viszont igaz, hogy majd szinte senki sem sikított, hogy a hatalom elfogadásával eláruljuk az evangéliumot.

4. A hagyomány az emberi lét nagy formája. A nagy formának két jellemzje van, az abszolút orientáció és a transzparens egzisztencia. Egyik sincs a másik nélkül. Az értelem egész horizontja nyílt és érzékeny. Az emberi lény maga teljesen átlátszó. Mert a világ a maga egészében csak annak és olyan mértékben nyílik meg, akiben és amennyire a gondolat-szó-tett egysége szilárd. Minden hagyomány a nagy forma testet-öltése.

Ad 4. Megjelennek a hamvasi kategóriák: Hagyomány, abszolút orientáció, transzparens egzisztencia, a gon-dolat-szó-tett egysége. Nincs magyarázni való rajtuk, ismer sek a Scientia sacra III. els két dolgozatá-ból. Legfeljebb annyit kell mondanunk, hogy ezeknek a szerz tudatában lev kategóriáknak a tartalma az Evangéliumra is jellemzek. De azért akad, ami tisztázásra szorul még. Az emberi létnek van nagy formája. S a hamvasi Hagyomány csak testet öltése e nagy formának. A testet öltés talán egyenl a megvalósulással? De mi ez a nagy for-ma? Valami, ami idben vagy logikailag, vagy mindkét szempontból elbb van, mint a Hagyomány? Ezt nem látom világosan a szerz gondolatában.

5. A hagyomány mindig ugyanazon a legérzékenyebb helyen törik ketté, ott, ahol az univerzális értelem és az átlátszó egzisztencia találkozik. A kettétört egység két darabja a vallás és a világ. Társadalmi megfo-galmazásban a szellemi (brahman) s a lovagi (ksátrija) kaszt. A szó és a tett nem fedi egymást. A kett viszonya, hogy egyik sem tud meglenni a másikkal, és egyik sem tud meglenni a másik nélkül. A vallás és a világ az emberi lét középformája. Itt válik ketté az individuum és a kollektívum. A társadalomban a szellemi és a kormányzói kaszt egymástól elszakad. Az emberi életben a szó és a tett elszakad.

Ad 5. Kezd dik az, ami magyarázatra szorul. Hogyan tud találkozni az univerzális értelem és a transzparens egzisztencia? Az elz szúrában a kett egymástól elszakíthatatlannak látszott, mint a nagyforma két jellemz je. Ha találkoznak, akkor elbb szét kellett válniok. Mi végezte el e szétválást? Nincs rá magya-rázat: sem a szétválásra, sem a találkozásra Teljes ellentmondás ez a fenti szúrában állított szétválasztha-tatlannak tetsz egységgel szemben. Mintha itt fordítaná valamelyik forrását, s talán helytelenül? Ezért nem veszi észre? Nem tudom. E megmagyarázatlanul maradt találkozásból születik meg az egység ketté-törése, és áll el a valaha egybl a kett : vallás és világ, a szellemi és a lovagi. Ezzel a szó és a tett ketté tört. De az egyik sem tud meglenni a másik nélkül. Megszületik ezzel az emberi lét középformája. Megvan talán a nagy forma jelentése: az emberi lét nagyformája − az egység. Úgy gondolnám, hogy a nagy forma − a kezdet. Az Éden, ahogy kikerültünk az Alkotó m helyéb l. Amikor szabadon választhat-tuk a jót, a szeretetet. De a kett mindig elszakítható volt. Valamikor el is szakítottuk. A szakítás, kette-jük szétválasztása következménye szabadságunknak. Éltünk ezzel, és szakítottunk. A szakítás társadalmi



következménye a papkirály. a törzs vezetje: harcol fegyverrel a törzs érdekeiért, s megpróbálja befo-lyásolni sikere érdekében a fentieket, az égieket, az Istent. Ilyen papkirály Ábrahám is, Melkizedek is, A társadalom, a törzs számbeli növekedésének következménye a szakosodás: lesz külön király, aki törzs- és hadvezér: Mózes. És lesz külön a pap: Áron. Ekkor lesz a gondolat és szó a szellemi kaszté, s a tett a lovagi kaszté, azaz a papé, illetleg a királyé. De ez csak szakosodás. A célja papnak, királynak egy és ugyanaz. Marad azonban magyarázat nélkül, hogy e középforma mért jelenti az individuum és a kollektivum kettéválását. A nagy forma idején is kett volt az egyén és az egyének összessége. Mért hor-dozná a szellemi kasztba tartozó az individuumot? A szellemi kasztban is kell lennie az egyebek és az egyének összességének. A lovagi hordozná a kollektivumot? Nem tudom, hogyan gondolja a szerz. De biztos, hogy mind a kettben van egyén és van az egyének összessége.

6. A középforma ismét kettétörik, filozófiává és tudománnyá. A szellemi kaszt hagyatékát a filozófia örök-li, a kormányzói kasztét a tudomány. A filozófia mindig elmélet, a tudomány mindig gyakorlat. Idea és praxis. A filozófia nem tud meglenni a tudománnyal, de nem tud meglenni a tudomány nélkül sem, s a tudomány sem tud meglenni sem a filozófiával, sem a filozófia nélkül, mert a létforma ott törött el, ahol az egység a legérzékenyebb. A filozófia a transzparens egzisztenciát akarja realizálni univerzális orien-táció nélkül, a tudomány az univerzális orientációt átlátszó egzisztencia nélkül. A filozófia így lett önké-nyes, a tudomány pedig elmerült az értelmetlen ész démonizmusába. A legjellemzbb példája ennek az emberi lét és eredet kutatási stratégiája, ami ketts alapra épít: a zoológiára és a masinizmusra.

Ad 6. Most pedig a középforma is ketté törik. Mitl? Most is találkozott valami? De mi? Az elz találkozás sem volt érthet. A szellemi kaszt hagyatéka törik ketté: filozófiára és arra, ami nem filozófia, tehát szaktudomány. Hogy a filozófia − a maga ismeret- lét- és magatartás-elméleteiben elvibb kérésekkel foglalkozik, mint az egyes léttartományokban kutató matematika, fizika, vagy irodalomtudomány és -történet, ez nyilvánvaló. De hogy a nem filozófia egyenl volna a gyakorlattal, hát ez az állítás felett problematikus. Minden tudományág tiltakozik ellene. Akkor is, ha tudja, hogy a világi és vallási hatalom mindig kész a maga gyakorlati igájába fogni ket. De ugyanezt teszi a filozófiával is, ugyanezt a vallás-sal is. A lovagok haszonélvezni akarnak minden ismeretet hadi gyzelmük érdekében. Szókrátész vagy Jézus nem enged nekik, inkább elvesznek, azaz hogy megmaradnak a nagy forma, a kezdet, az Éden törvénye mellett. A szaktudomány nem azonos a praxissal. Van a gyakorlati alkalmazás, és van az elmé-let. Van a szaktudományon belül is elmélet és gyakorlat. A problémám abból adódik, hogy ezt a szerz is nyilvánvalóan tudja. Hát akkor mért is állítja az ellenkezjét? Kérdés, ami megoldásra vár. Hogy a filozófia és szaktudományok nincsenek meg egymás nélkül, ez eléggé nyilvánvaló. További szakosodás következtében: van akit maga a látás érdekel (filozófus), és van, akit csak a lét egyes darabjai (szaktu-dós). A két terület marad átjárható. A gondolkodástörvényeket ugyan a filozófus állapítja meg, de a szaktudós is használja. A filozófusnak ismernie kell a szaktudományok végeredményeit, hogy e vég-eredmények mögé kérdezhessen: mik az általában vett létnek a törvényei; mi az, ami minden létre-létez re érvényes?

7. A hagyomány hitelességének mértéke a kinyilatkoztatás. Ez a mérték abszolút. A kinyilatkoztatás köz-vetlen. A kinyilatkoztatásban az igazságnak olyan köre nyilatkozik meg, amely bizonyításra nem szorul, mert a bizonyíthatóságon túl van. A kinyilatkoztatás az élet megértése abból, ami több mint élet. Hiteles-séget a hagyományon kívül csak a tudomány tudott teremteni. A tudomány hitelességének mértéke az egzaktság. Az egzaktság a kinyilatkoztatás nyomán és mintájára készült, de a kinyilatkoztatás egzaktsá-ga sohasem tárgyi, hanem a kifejezés pátosza. A hagyomány és a tudomány hitelességének mértéke alapjában nem abban különbözik, hogy a kettnek egymástól eltér pátosza van. A tudománynak nincs igazsága, csupán valósága (úgy nevezett tényei), s ezért az egzakt tudomány valóság igazság nélkül. Ami annyit jelent, hogy abból, amit a tudomány mond, még ha a valóság teljes egészének meg is felel, nem következik semmi. Nem megértés, csupán értesülés, és ennek egzisztenciálisan kötelez érvénye nincs.

Ad 7.



Új fogalom jelentkezik: a kinyilatkoztatás. Ki mond, nyilatkozik kinek, és mit a kinyilatkoztatásban? Erre vagyok kíváncsi. Utána következhetik, hogy a közölt tartalom hitelesít-e valamit: hagyományt, nem-hagyományt, akármit? Hát még ha abszolút hitelessé tudja tenni azt, amit hitelesít, ekkor még in-kább kíváncsi lehetek. De nem tudjuk meg, hogy ki az, aki közöl velünk valamit. Nem tudjuk meg, hogy mit közöl, csak azt tudjuk, hogy senki sem közvetíti a kinyilatkoztatást, hanem közvetlenül magunk kap-juk. Hogy mit kapunk meg, az homályban marad. Hogy kit l kapjuk, azt sem tudjuk meg. Mégis annyit meg tudunk, hogy az igazságot tudjuk meg, annak bizonyos körét. Mi van e körben? Nem tudjuk meg. Csak azt, hogy ez a titokzatos igazságkör nem szorul semmi bizonyításra. St, e titokzatos igazságkör túl van a bizonyíthatóságon. Milyen lehet az az igazságkör, amely túl van a bizonyíthatóságon? Gondolko-dom: világos ez a kör mint az ég nap? Ez nincs túl a bizonyíthatóságon, mert bizonyos: látjuk sze-münkkel. Gondolkodom: nem bizonyítható pl. ez az állítás, tartalom, hogy 2x2 = 6. Nem, mert téves állítás. Ez a „túl van” malom nekem nem megy. Most jön a hadd el hadd! Tudomásomra jut, mégpedig közvetlenül, ez az igazságkör, s megértem általa az életet is. Mi az hogy megértem az életet? Ki nem érti meg az életet? Az életet leírja a biológia. Megértéséhez nem kell titokzatos igazságkörnek birtokába jutnom. Elég, ha elvégzem az iskolát, ott megtanítják a biológiát. A szerznek nem kell ez az iskola? Úgy tetszik, mintha nem kellene, mert a titokzatos igazságkör révén értheti meg az életet abból, ami nem-élet. Hát ez meg mi? A szervetlen világ? Nem árulja el, hanem ott hagyja e kinyilatkoztatás-témát. S anélkül hogy új bekezdésbe fogna, témát vált. Megtudjuk, hogy a kinyilatkoztatás biztosította (=mérték ?) hagyomány-hitelességen kívül van tudományhitelesség is. Ez utóbbinak biztosítója-mértéke az egzaktság. Próbálom lefordítani: pontosság. Ez a tudományos pontosság a kinyilatkoztatás pontossá-gának mintájára készült. Most ugrik a majom a vízbe: a tudománynak tárgya van, míg a kinyilatkoz-tatásnak nincs tárgya. A kinyilatkoztatás pontosságát − a kifejezés pátosza biztosítja. Ezt is le kellene fordítani. A kinyilatkoztatást − melynek nincsen tárgya, tartalma − nagyon lelkesen fejezi ki az, aki adja, vagy kapja: pátosszal adjuk vagy kapjuk? Tárgya, tartalma nincsen, de azt, ami nincs, nagyon lelkesen fejezik ki, adják, kapják. Ezek után megtudom, hogy kinyilatkoztatás és hagyomány pátosza eltér. A tudományé a hitványabb, mert a tárggyal rendelkez tudománynak csak tényei vannak, csak valósága van, de igazsága nincs. Ezt meg is magyarázza: hiába írja le a tudomány a valóság tényeit, leírásából nem következik semmi. A kinyilatkoztatás megértés, de a tudomány csak értesülés, és nem kötelez eg-zisztenciálisan semmire, azaz nincs érvénye. Bezzeg a kinyilatkoztatás kötelez és érvénye is van. Az a bizonyos titokzatos igazságkör olyan igazsággal rendelkezik, hogy megértést biztosít, egzisztenciálisan kötelez és érvényes. Mindez nagyon szép lehet, csak az a baj, hogy nem tudtuk meg, hogy ki mondja mindezt, és azt sem, hogy mit mond. Ezek után minden a levegben lóg. Ha e képtelen horderej állítá-sok negyedét mondaná csak el a szerz, s helyette mondana valamit a kinyilatkoztatás tartalmáról, bi-zony többre mennénk. De nem mondja el. Mért nem mondja? Mert nincsen semmi tartalma? Nem tudha-tom, csak azt, hogy valami abszolút hitelt akar biztosítani mondanivalójának, de nem mondja meg a ki-nyilatkoztatás tartalmát, mert annak nincs is tárgya, csak pátosza, csak kifejezésbeli lelkesültsége. Szép, de tessék akkor kinek-kinek lelkesedést is osztani. Lehetséges ez? Aligha. Mivel e fogalom, a kinyilat-koztatás, a szakmámba vág, mégis próbálom kitalálni, hogy mire gondol a szerz. Nem biztos, hogy ki tudom találni, de azért próbálkozom. Számomra a kinyilatkoztatásnak van tartalma. Az a tartalma, hogy jónak kell lennünk, mégpedig kivétel nélkül mindannyiunknak. Ezt a tartalmat a lehet legközvetleneb-bül kapjuk meg, mert bele van írva természetünkbe. Ha emberek vagyunk, akkor ezt tudjuk. Akkor is, ha analfabéták vagyunk, s ezért pl. biológiát sem tanultunk. Ebb l megértjük azt is, ami több, mint az élet: megértjük a halálon túl is szükségképpen folytatódó örökéletet is, az ember rendeltetését, azt, ami a leg-fontosabb számunkra, amitl boldogok vagyunk és leszünk. Tehát megértjük azt is, amit l lelkesek le-szünk. Hát ezért több a kinyilatkoztatás, mint a tudomány. Ha tudom, hogy 2x2 = 4, s ha tudom, hogy a víz kémiai képlete H2O, ezzel csak értesülök valamir l, de nem értem meg, hogy mire kell felhasználni az életem. Ettl a tudástól kevésbé vagyok lelkes, ebbl még nem következik semmi sem az örökéletem-re, boldogságomra. S ezt jelenti az, hogy nincsen e tudásnak egzisztenciálisan kötelez érvénye sem. De annak, hogy jónak kell lennem, ennek egzisztenciálisan kötelez érvénye van. Elrontom egész életem, ha nem teszem magamévá ezt a kinyilatkoztatást. Ha nem ezt akarja mondani a szerz, akkor számomra mindaz, amit ebben a szúrában leírt, használhatatlan rébuszok egyvelege. De lehet, hogy pontosan erre gondolt. Az is, hogy csak részben. A nagy kérdésem azonban az, hogy mért így mondja el, amit gondol.



Mért beszél rejtvényben? Kinek fogalmaz? Tanítványok ezóterikus körének, akik a Mesternek már min-den gondolatát értik? Lehet.

8. A tudomány ismét kettétörik természettudománnyá és szellemtudománnyá. A természettudomány a má-giából eredt, jellegzetesen ismeret és nem tudás, ezért áll a mechanizmus és a zoológia, nem pedig a hu-mánum alapján. Következménye annak, hogy a lét egy kategóriával szegényebb. Mivel csak valósága van, igazsága nincs, nincs érzékenysége az értékekre, ami annyit jelent, hogy közömbös és semleges. Ami közömbös, nem kényszerít állásfoglalásra, és még ez benne a legjobb. A természettudomány ezért végül szolgálni kényszerül, és szolgálja is Európában a hatalmi ösztönt, megalapozza a hazugságot, az er szakot és a kizsákmányolást. A szellemtudomány tulajdonképpen beavatás volt, eredetérl azonban megfeledkezett. Egy részében természettudománnyá igyekezett válni, vagyis hatalmi (világnézeti) szol-gálatba állt és eszményét az egzaktság pátoszában kereste. Más részében mértékeit elvesztette és mer individuális önkénnyé vált.

Ad 8. Kettétörik? No, nem. A szakosodás következménye az, hogy van tudomány, amely az emberalatti vilá-got vizsgálja, s van tudomány, amely meg az embert vizsgálja. Az els a természettudomány. Hogy nem tudást ad, hanem csak ismeretet? Ez sajátosan hamvasi terminológia. Az Isten megteremtette világot, s a világ az Isten lábanyoma. Ez is tudást eredményez, mint minden tudomány. Hogy ezt a természettudo-mányi tudást a szerz csak ismeretnek mondja, tudomásul vétetik. Persze, hogy a mechanizmus és a zoo-lógia alapján áll, hiszen a nem él s az él világot vizsgálja. Nem lett a lét egy kategóriával szegé-nyebb, hanem a létnek van két kategóriája: az életalatti létre és az élk létezésére irányuló kategóriája. S ez leg-feljebb az evolució következménye, és semmi másnak. Hogy csak valósága van és nem igazsága?. Ez megint csak a hamvasi terminológia. Az emberalatti világ is valóság, s a róla beszél tudomány is iga-zság. A katicabogár repül − ez valóság is, igazság is. Hogy az embert nem kényszeríti állásfoglalásra, hogy az embernek nem mondja meg, mire használja életét, ez nem feladata a katicabogárral foglalkozó természettu-dománynak. Hogy miért volna ez még „benne a legjobb” − igazán nem értem. Mintha bn volna, ha természettudománnyal foglalkozunk. Ugyanilyen terminológiai furcsaság az is, hogy csak va-lósága van, de igazsága nincs. A katicabogár repülése valóság, s ha megfigyeljük repülésének módját, s beszámolunk repülésérl, és a valóságnak megfelel a beszámolónk, akkor ez a beszámoló igazság is. Minden állítás, amely megfelel a valóságnak − igazság. Hogy a katicabogár repülésének nincs érzékeny-sége az emberi élet értékeire, azokkal szemben közömbös és semleges, ez nagy nyilvánvalóság. De nem is az a dolga. Az emberi élet értékeit egy más tudománynak a feladata megállapítani: antropológia, etika. Nem a természettudomány olyan-amilyen volta az oka annak a sok csúnyaságnak, amit a szerz állít róla. Hogy a hatalmi ösztönt szolgálja, s megalapozza a hazugságot, az erszakot és a kizsákmányolást, ezeknek az oka kizárólag az ember, aki ezt teszi a természettudománnyal. És nemcsak Európában tehetzi, hanem bármelyík kontinensen, ahol ezt teszi. Hogy Európában lett elször ilyenné az ember, ez nagyon sok okon igaz lehet. Fleg annak következtében, hogy Európa jutott legtöbbre a természettudo-mányok ismeretében, s így az európai embernek volt módjában elször és leginkább ezekre a métán kár-hoztatott emberi magatartásokra. Hogy a szellemtudomány tulajdonképpen beavatás volt, ez az állítás részint bizonytalan („tulajdonképpen”), részint problematikus érvény. A beavatás a vallás világába tar-tozik. A vallás a legsibb emberi megnyilvánulások egyike. Mi volt elbb a dal vagy a vallási ének? A tánc vagy a vallási tánc? Senki meg nem mondhatja. Lehet azt képviselni, hogy egyszerre jelent meg a két lábra álló, az Isten tudatát hordozó emberben a dal, a tánc s a vallás. Sem igazolni, sem cáfolni nem tudjuk. Hogy a dal s a tánc megfeledkezett e feltétezett szimbiózisról, ez állítható. Hogy természettudo-mánnyá igyekezett válni, ez olyan állítás, mint az, hogy a katicabogártan pedig antropológiává igyeke-zett válni. Mi értelme van ennek? Érve: hatalmi, világnézeti szolgálatba állt. Helyesen: ennek szolgála-tába állította az ember. Szellemtudományi adalék: Balassi Bálint 1554-ben született és szép szerelmes verseket írt. Ez tény, tudás, valóság és igazság. Felhasználhatjuk bármiféle csúnyaságra is ezt a tényt.. Hogy a szellemtudomány az egzaktság pátoszában keresi eszményét, ez bne? Mindenféle tudománynak egzaktnak, azaz pontosnak kell lennie. Azaz tényt, ismeretet, tudást, valóságot és igazságot kell keresnie. A kinyilatkoztatás pátoszát nem keresheti. Ha mégis, akkor pótvallást csinál. Ha erre gondolna a szerz, akkor igaz, hogy elveszítette a neki szabott mértéket, akkor igaz, hogy mer individuális önkénnyé lett.



De hogy ez lenne jellemz szellemtudományi professzorainkra, azért ez túlzás. Igaz viszont, hogy a ha-talom mindent megtesz azért, hogy korrumpálja ket. De az is igaz, hogy nagyon sokan vannak, akik védekeznek ezzel a korrumpálni akaró befolyásolással szemben.

9. Sem vallás, sem filozófia, sem tudomány arra, hogy az ember abszolút tudást érjen el és életét megala-pozza, nem alkalmas. Mindhárom az élet terhein való könnyítés, vagyis elrejtzés az igazság ell. Életté lesz kített lét, amely abban a hiszemben van, hogy az élet önmagából érthet. Az igazságtól való elha-gyatottság. A vallásban és a filozófiában a nosztalgia még él, a tudományban nem. Amit a tudomány mond, bármi legyen is, nem kötelez semmire. Igazság nélkül élni (aléthea nélkül, ahol alétheia a lét felé való nyíltságot jelenti), annyi, mint a Iéthében, vagyis elveszetten és elfeledve élni, rejtzve, homályban, burokban, el bújva a turbában, nem tudomást szerezni arról, hogy az ember hol van, mit csinál, és annak, amit tesz, mi az értelme és következménye.

Ad 9. Összegez ez a szúra. Abból indul ki, hogy van abszolút tudás, amely megalapozza az emberi életet. Megállapítja, hogy ezt nem adja meg vallás-filozófia-tudomány. Rendben van, nem is az a dolguk. Ezt megalapozni a kinyilatkoztatás volna hivatva. Aki ezzel a kinyilatkoztatással él, az használhatja a vallás-filozófia-tudomány segítségét. De aki nem él a kinyilatkoztatással, az használhatja a vallást-filozófiát-tudományt a kinyilatkoztatás ellenében is. Arra is, hogy könnyítsen az élet terhein, arra is, hogy elrejt z-zék a kinyilatkoztatás igazsága ell. No meg arra is, hogy leszkítse a létet életté. Ez már megint valami csúnya dolog lenne. A lét szép, az élet csúnya. Nekem egyik sem szép, egyik sem csúnya. A lét a leg-egyetemesebb kategória. Létezik az Isten, létezik az ember, létezik a katicabogár és létezik a Gellért-hegy: isteni, emberi, állati, kzeti léttel. Azt is mondhatom, hogy él az Isten, az ember, a katicabogár, s még a Gellérthegy is él a maga szintjén. S az ember nem él az Isten szintjén, s az Isten nem él a katica-bogár szintjén. Most tudomásul kell vennem, hogy az az ember él, aki azt hiszi, hogy az élete önmagá-ban érthet. Ha ez azt jelenti, hogy az az ember szkíti létét életté, aki nem veszi tudomásul a kinyilat-koztatást, akkor minden rendben van. Csakhogy a szavaknak szótári jelentésük van, s ha azt akarom, hogy megértsenek, akkor ezt a szótári jelentést kell használnom, s külön jeleznem kell, ha eltérek ettl a szótári jelentéstl, mégpedig úgy, hogy közlöm: ezt és ezt értem a mondott szón, és nem azt, ami a szó-tárban található. Ez a kommunikáció feltétele. Nos, lesz kíti létét életté az, aki úgy gondolja, hogy az élet önmagában érthet. S aki ezt gondolja, ezt teszi, azt elhagyja az igazság. Mindezt az okozza, ha le-mond a kinyilatkoztatásról. Most a szerz tesz egy kis engedményt a vallás és a filozófia javára, mert ezekben még él a nosztalgia. Mi iránt? Nem mondja meg. Gondolom a kinyilatkoztatás, az igazság iránt, ama tanítás iránt, hogy az élet önmagából meg nem érthet . Csak a tudomány a szerz szempontjából haszontalan, mert az nem kötelez semmire. Mire nem kötelez? A kinyilatkoztatásra, amely szerint jónak kell lenni. Aki a tudományra hallgat, lemond az igazságról (a-létheia), s ennek fosztó képzs alakját, a Léthé-t, a feledés vizét választja, minek következtében nem tudjuk, hol vagyunk, mit csinálunk, s mi a tetteink értelme és következménye. Mindez nagyon igaz lehet, ha az ember a kinyilatkoztatás helyett a tudományt választja: a jó emberré levés helyett pl arra koncentrál, hogy ismerje az oxigén-tl kezdve az összes elemeket. Ez lenne a megrögzött ateista. De azt hiszem, hogy nincsen ilyen, mert az ateista is ember, s tudja jól, hogy emberi minségre kell törekednie, élnie kell valamiért, célnak kell áldoznia éle-tét, azaz is ismeri a kinyilatkoztatás szavát, hogy jónak kell lennie. Úgy gondolom, hogy a szerz va-lami olyan embertípus ellen küzd, amelyik nem igen található. Azért nem, mert a megrögzött bnöz , vagy nagyobb mére-tekben bnöz , pl. a gátlás nélküli diktátor, kivételével mindenki − a maga módján legalább is − jó ember akar lenni. Azaz nincs ember kinyilatkoztatás nélkül. A tudomá-nyokat mvel tudó pedig végleg nem ilyen. Még nem találkoztam emberrel, aki megval-lotta volna nekem, hogy nem akar jó ember lenni.

10. A hagyomány lét-teória, és három ontológiai evidenciája van: 1. Az alapállás − ami ha nem lenne, az ember nem tudna a kortól, a konstellációtól független, mindenki-re kiterjed , kezdeti és egyetemes magatartásáról. 2. A turba − ami ha nem lenne, az ember nem tudna arról, hogy a világban való élete az eredetinek kor-rupt alakja. -



3. A megszabadulás − ami ha nem lenne, az ember nem tudna arról, hogy a turbából ki lehet lépni, és az alapállást helyre lehet állítani. A kereszténység a hagyományon belül a korrupciót nem külön az érte-lemben (mint a hinduk), vagy a morálban (mint a héberek), vagy a testiségben (mint a görögség, a mo-dern kor) keresi, hanem megtalálja az utat, amely az egész korrupciót egyetlen ponton számolja fel. Azt a tanítást, amely az ember és a világ eredeti helyére való visszaemelését mondja el, hívják Evangélium-nak. Azt az életrendet, amely az Evangéliumon alapszik, hívják kereszténységnek.

Ad 10. Terminológia, azaz Hamvas-szótár. A lét − ennek elmélete a Hagyomány. Az alapállás − a mindenkire kiterjed kezdeti és egyetemes magatartás. Turba − megromlottunk.. Megszabadulás − megjavulhatunk. Kereszténység é-neti kereszténységgel − lásd az 1. szúra). Evangélium − tanítás arról, hogyan emeldhetünk vissza erede-ti helyünkre. Kiegészít szótár: A korrupció lehet értelmi, erkölcsi meg testi. A kereszténység az egész korrupciót, mind a hármat egyetlen ponton számolja fel. Nem tudjuk meg, hogy mi ez az egyetlen pont. Egyel re ki sem tudom találni. Azt sem tudjuk meg, hogy miben áll ez a három korrupció (= megrom-lás). A morális megromlás minden bizonnyal azt akarja mondani, hogy baj támadt magatartásunkkal, erkölcseinkkel. Az értelmi az volna, hogy megbutultunk? A testiségünk megromlása, hogy veszítettünk egészségünkbl, megbetegedtünk. Problematikus állítások ezek. Az értelmünk egyre többre képes. Isme-reteinknek halmaza történelmileg növekv, s az emberi átlagéletkor ugyan-csak. Ha a szerz ezekkel az állításaival valami nyilvánvalóan egyébre gondol, meg kell mondania, hogy mire. A szótári értelem ugyanis az általam mondottakról beszél. S az olvasó szerepe nem az, hogy rejtvényt fejtsen, hanem hogy tudomásul vehesse azt, amit a szerz gondol. Nincs módja tudomásul venni.

11. A történelmi kereszténység az evangéliumi kereszténységnek depravált alakja. Ilyen alakzatok a történet folyamán: a klerikalizmus, a feudalizmus, a humanizmus, a reformáció, a felvilágosodás, a demokrácia, a szocializmus, a szcientifizmus, amely mind álrealizálás és történeti tévelygés.

Ad 11. A történeti-történelmi kereszténység − elrontott kereszténység. A rontások listája tartalmazza az egész keresztény kultúrkör minden gondolát-eszméjét-megnyilvánulást. Az utolsóul említett szcientifizmus jelölhet a kinyilatkoztatás híján lev egész ismeretgyjteményt (szótár!). A lista mindenegyes eleme − valaminek, a legfontosabbnak, a kinyilatkoztatás-hiánynak következtében − az emberhez méltó célkit-zés meg nem valósítása; st: álrealizálása. Tévelygés az egész kereszténynek mondott kultúra. Mindezt csak sejtem, mert a szótár bizonytalan. Az ilyesfajta mindent lesöprés egyetlen mondatban − a szerz nagy biztonságára vall, de ezek a mondatok aligha alkalmasak arra, hogy ez a biztonság egyúttal enyém, tiéd, övéi is legyenek.

12. Az Evangélium ellen nem azért tiltakoznak, mert tanítását nem tartják helytállónak, hanem mert az élet terhein való könnyítést teljes egészében elveti és teljes érték életnek csak azt ismeri el, ha az ember eredeti állapotát visszaszerzi és a korrupciót önmagában megszünteti.

Ad 12. Az evangélium szerint teljes érték életet kell élnünk: azaz felszámolnunk minden korrupciót, visszasze-rezni eredeti állapotunkat. Akik tiltakoznak az evangélium ellen, azok is tudják, hogy az evangélium tanítása helytálló: csak az a bajuk vele, hogy az evangélium teljes egészében elveti a könnyítést az élet terhein. Ez volna a szúra tartalma. Megtudom belle, hogy kezdetben a kinyilatkoztatás szerint éltünk: jók voltunk. Felette problematikus állítás. A Teremt szándéka kétségtelenül az lehetett, hogy ilyenek lettünk légyen. Ez az állításom folyik az olyan-amilyen és mindannyiunktól és közvetlenül megkapott kinyilatkoztatásból. Megtudom a szúrából, hogy az Evangéliumot elutasítók is igaznak tartják az Evan-gélium tanítást.

13. Az Evangélium tanítása nem az, hogy a megváltást az ember védelemnek tekintse és abban elrejtzzék, hanem hogy a megváltás útjára lépjen és a megszabadulást megvalósítsa.

Ad 13.



Új fogalom jelentkezik: a megváltás. Az Evangélium tanítja ezt a megváltást. Rá kell lépnünk a megvál-tás útjára, meg kell valósítani a megszabadulást. Ez utóbbiról már tudom, hogy a szerz megjavulásun-kat érti rajta, az evangéliumi életrend megvalósítását. Gondot jelent viszont az az állítása, hogy az evan-géliumot nem tekinthetjük védelemnek. Mitl meg nem védeni bennünket? Az ellenségtl? Jó, nem vé-dem meg magamat, s a Golgotára kerülök. Értem, de ez esetben ezt kellene a szerznek írnia. A beteg-ségt l nem védhetem meg magamat? A hidegtl? Az éhezéstl? Tanácstalan vagyok, mert megint rejt-vényt kell fejtenem. Azt sem értem, hogy mért nem szabad a megváltásban, az Evangéliumban, meg-javulásunkban, az evangéliumi életrendben elrejtznünk. Azt sem értem, hogy mit jelent ez az elrejtzés az evangéliumban. Az evangélium azt jelenti, hogy jó legyek embertársaimmal szemben. Ha elrejtzöm el lük, akkor nem tudok jónak lenni velünk szemben. Szótár nélkül nincsen gondolatközlés. A szerz itt nyilvánvalóan az elrejtzést valami speciális értelemben használja, és ezt a speciális értelmet közölnie kellene velünk, ha az a célja, hogy megtudjuk, mit akar mondani nekünk.

14 A megváltást búvóhelynek (az élet terhein való könnyítésnek) tekinteni − így lett Jézus tanításából val-lás. A vallás inkább szédület, mint eszmélet. Ami az élet terhein való könnyítés jegyében áll (mint a val-lás, a filozófia és a tudomány), az eszméletlenség egy neme.

Ad 14. Elrejt zés = búvóhely = könnyítés az élet terhein, s aki ezt választja, az vallást csinál Jézus tanításából. A vallás nem eszmélet, hanem szédület. Nemcsak a vallás, hanem a filozófia és a tudomány is rejtzik-búvik-könnyít. Mind a három egyaránt eszméletlenség. Szédület = eszmélethiány. Vallás-filozófia-tudomány, e háromegy jelentheti a szerz számára az emberiség összeesküvését a hagyomány, az alapál-lás, a megszabadulás, az Evangélium, a kereszténység, a kinyilatkoztatás ellen, azaz nem akarjuk elvál-lalni, hogy jók legyünk. Inkább elrejtzünk, búvunk, könnyítünk. Megkockáztatom, hogy a fentiekben mondott elnemvállalásnak egyik formája ez a hamvasi terminológia is. Mert mondhatna ilyesmit is: oszd meg a vagyonod, légy társadalmilag kicsiny/alacsony, s dugd a hüvelybe kardodat. Ez van az evangéli-umban. Így bontja ki Jézus a kinyilatkoztatást: azt hogy jónak kell lennünk. Ez érthet volna. S azonnal ott is állnánk a megoldás kapujában: miért is nem akarom ezt a jézusi életrendet? S válaszolnunk lehetne rá. Pl. ezt: nem akarom ezt az életrendet, mert többet akarok birtokolni, mert magasabbra akarok hágni, mert aki engem bántani akar, az megnézheti magát. A szerz lehet vé teszi számunkra, hogy ne kerül-jünk ilyen kellemetlen helyzetbe. Helyette hozza terminológiáját, még hozzá szótár nélkül. S mi vitat-kozhatunk vele. Azért a vallást mégsem lehet ilyen egyszeren lesöpörni az asztalról, filozófia nélkül sincs meg az ember, s a tudománynak elég sok jót is köszönhetünk. Mi az, hogy mindezek eszméletlen-ségek? Melyikünk nem akarja a védelmet, s ha kell, az elbújást, a rejtzködést, melyikünk nem akar a terhein könnyíteni? Pihent agyú ember a szerznk − mint halljuk ez Sántha Ferenc regényében Gyuric-záról, az órásról, aki megkérdezi tlünk, hogy akarunk-e Gyugyu lenni?

15. Jézus személye történetileg és irodalmilag a héber hagyományból elég könnyen érthet. A ha-gyománynak a hébereknél két nagy magatartása volt (Indiában: mahamudra): a prófétikus és a zsoltári. A h ség (emunah) két változata, a szenvedélyes és elkeseredett purifikáció dühe, amely a köz- és a ma-gánéletben minden immoralitást üldözött, átkozódott és fenyegetzött −‚ mert a próféta szakrális b-szültsége ell senki, még a király sem rejtzhetett el; és a másik, a szelíd és imádkozó aszkéta, aki a tisz-taságban való hséget önmagán kezdte. Jézus a prófétai és a zsoltári h ség ketts h ségét magában egyesítette, a htlenekkel szemben az alázatos türelmet gyakorolta, amelynek zsoltári zenéje minden tanításán át hangzik. A zsoltár költészete a hébereknél az volt, ami a hinduknál a Véda, az orfikus görö-göknél a himnusz: az élet valódiságát és tisztaságát énekl imára alapozták, mintha az igazsághoz való h ség csak versben lenne kimondható (bath kol). Jézus korában a prófétikus magatartás már elvadult alakban élt, mert nem annyira a rómaiak, mint inkább saját hatalmasaik ellen szüntelenül felkel lázadó vezérek, akik Palesztinát csaknem állandó forrongásban tartották, csakis a prófétai morális igazságérzet-b l érthet k. A szekták pedig a zsoltári igazságra hivatkozva a korrupt közösséget nem viselték el, azt elhagyták, és kisebb csoportokban társadalmon kívül éltek (esszénusok, Keresztel János).

Ad 15.



Világos szöveg. Jézus érhet a zsidó hagyományból. Ez a hagyomány vagy prófétikus vagy zsoltári. A próféta dühös és átkozódik, a zsoltáros aszkéta, és szelíden imádkozik. Jézus korára a próféta elvadul, s a szekták kivonulnak a társadalomból és imádkoznak. Tisztelet a szerznek, hogy néhány sorban felvázol-ja Izrael-képét. Számomra más a képe Izraelnek. A Keresztel a legdühösebb próféta, s Jézus nem asz-kéta, s a programja nem az, hogy megtanítja a tanítványait imádkozni. A szak- és szépirodalom tonnával nem mérhet, de azt hiszem a Jézus- és Izrael-kép napi termése − sok vagon. Megrajzolható a kép pár mondatban is, kötetekben is. Az a kérdés, hogy merre felé akar továbbmenni a szerz a maga olyan-amilyen terjedelm képvázlatával. Semerre. A következ szúrában még mond valamit a farizeusokról, s utána visszatér a maga terminológia-világába.

16. Jézusnak Palesztinában egyetlen ellenfele volt, lényének pontos ellentéte: a farizeus, aki a prófétizmus helyett agresszív világi érvényesülésben élt és a zsoltári ima helyett kenetteljes képmutatást gyakorolt

Ad 16. Keresem, hogy milyen pontosítással gondolhatom igaznak a fenti mondatot. A farizeus szekta írástudói voltak azok, akik kezdettl fogva figyel leg-kritikusan végigkísérték Jézus egész pályáját. De ellenfele sok volt. Heródes, Kaifás, Pilátus, a Barrabást választók, a meggazdagodni akarók, a gonosz fpap he-lyére kerülni akaró esszénusok, az Izrael helyreállításában reménykedzelóták: mindazok, akik vállalják majd a rómaiak elleni lázadást.

17. Tudjuk, hogy a hindu hagyomány szerint a lét romlása az értelem elhomályosodásával kezddik. A vé-tek itt nem morális, hanem intellektuális aktus. Az igazság a gondolkozás igazsága. Az eredend b n a lefokozott értelem. Késbb a történeti görögség, majd Európa a korrupció kezdetét mint testi romlást értelmezi. A vétek itt nem morális vagy intellektuális aktus, hanem a megbetegedés. A héber hagyo-mányban (a Kabalát ki véve) a korrupció morális romlás. A vétek a bn. A b n az eredetileg tökéletes-nek teremtett világban a primordiális rendet (Mózes: szám, súly, mérték) megrontó egyetlen tett, az ere-dend b n, amely nemcsak az egész emberi létre terjedt ki, hanem amely a természetet is megrontotta. Mint Baader Írja: az ember vétke a világ egészét magával rántotta. A héber hagyományban a morális aktivitásnak éppen olyan ontológiai súlya van, mint Keleten a gondolkozásnak és mint Európában a testi életnek. Keleten minden romlás kezdete az értelmi homály, Európában a betegség, a hébereknél a kor-rupttá vált lét sténye az eredeti világ rendjét sért tett.

17. Visszatér a 10. szúrában egy pár szóval elmondottakra: a létrontás három fajára. A hinduknál a létrontás − az értelem elhomályosodása, a zsidóknál a létrontás − erkölcsi romlás, a bn, a történeti görögségnél és Európába pedig − a testi romlás. Azt gondolom, hogy a minden leszkítés nélkül gondolt ember szá-mára, s minden általunk ellenrizhet korban a nagy baj: a kinyilatkoztatással (jónak kell lenni) szembe-kerülés, a bn, az erkölcsi romlás. Keleten is, nyugaton is, északon is, és délen is. Hogy ezt a hinduk sem tagadják, igazolhatónak gondolom. De hogy a történeti görögségen és Európán mit kell gondolnunk, ezt nem tudom. Szókratész, Platón, Arisztótelész biztosan nem a testi romlást értették nagy bajnak, ezt biz-tosan állíthatom, pedig k is beletartoznak a történeti görögségbe. Európa − ez meg kicsoda? A skandi-náv saga-k, s a Niebelungok énekének szerzi, az Isten kardját megtaláló Attila? Vagy Ágoston, Tamás, Descartes, Rousseau, Hegel, Marx, Hitler, Sztálin, XXIII. János? Ezek biztosan nem, hát kik? Nem tud-juk meg a szerzt l, s reménytelennek gondolom a találgatást.

18. A b nnek, mint a teremtés primordiális rendjét megrontó törvénytelen aktivitásnak gondolatát késbb a történeti kereszténység és a mohamedánizmus is átvette. Ezzel olyan sajátos magatartás alakult ki, amely az összes hagyománnyal szemben a létezés értékét kizárólag a mérhet tettekt l tette függ vé. A jó és a rossz erkölcsi jót és rosszat jelentett. Az embert a közösségben tettei alapján ítélték meg. Éppen ezért sehol másutt a látható tett és a valódi magatartás között az ellentét nem élezdhetett ki úgy, mint a hébe-reknél, sehol a képmutatásnak olyan dönt szerepe nem volt. A látható tett és a valódi magatartás között lev egzisztenciális résben, vagyis a léthazugság sajátos területén, a szó és a tett között helyezkedett el a héberek szellemét uraló kaszt: a farizeus.

Ad 18.



Az összes hagyományt képviseli − a hinduk, a történeti görögség és Európa − mellett a többi kultúra (szerintem: „az ember”); s az összes hagyomány: az értelem- erkölcs- test romlása. A szerz szerint azt, hogy csak a bn volna a romlás, ezt a zsidóktól átveszi a történeti kereszténység és a mohamedanizmus is; s ennek következtében uralkodnék el a farizeizmus. Annak következtében, hogy a jó és a rossz − er-kölcsi fogalommá lett; s hogy az embert a tettei alapján ítélik meg; hogy a látható tett és a valódi maga-tartás között kiélezdik az ellentét, az egzisztenciális rés, stb. Mit akar ezzel mondani a szerz? Csak találgatom: nagy baj, hogy leszkítettük a létromlás fogalmát az erkölcsi romásra. Nagy baj, hogy a lét-rontáson nem értjük már az értelem elhomályosodását és a betegséget is. Mért volna ez olyan nagy baj? Csak találgatom: jónak lenni úgy sem tudunk. A vallás papolja, hogy legyünk jók, de nem sikerül. Nem akar tehát a szerz a papkodás zsákutcájába kerülni. Akiknek elegük van a papolásból, figyelhetnek a szerz re. Továbbra is. Értelmesnek kell lennünk, egészségesnek kell lennünk! Jöhet a gnózis, meg a kü-lönböz ételrend programok. Mivel e könyv címe: Antikrisztus, és nem azt-t, hanem Krisztust akarná propagálni, vallom, hogy Jézus tette egészségünkért, amit tehetett: sokakat meggyógyított. Vallom, hogy Jézus világosan, néptanítói stílusban beszélt velünk, hogy semmi értelmetlenséget se hagyjon meg ben-nünk. És ilyenként mondta a kinyilatkoztatást. Azt, hogy jónak kell lennünk: le kell mondani minden kiváltságról, hogy kicsinek, szegénynek, szelídnek kell lennünk. Mondta bizony az erkölcsi programot: nem az szennyezi be az embert, ami bemegy, hanem ami kijön. Hamvas nyelvén beszéltetve Jézust: a létrontást úgy kell felszámolni, hogy ellene mondunk a gazdagságnak, a hatalomnak s a társadalmi nagy-ságnak. Röviden: a bnnek. S nem gondolom, hogy felelssé lehetne Jézust tenni a farizeizmus létéért. Jézus eltt és utána bárkinek módja van vizet prédikálni és bort inni.

19. A farizeizmus nem szimpla képmutatás, hanem kidolgozott életrend, és nem azon alapszik. hogy valaki-nek a vásáron vemhes szamarat adok el, holott a szamár nem vemhes, hanem morálisan intakt, st ma-gasrend embernek tüntetem fel magam, aki a humánus értékek megvalósítását tartja fontosnak, holott kizárólag világi gyarapodásra törekszem és a morális magatartást fedezéknek használom fel.

Ad 19. Így van. S ehhez semmi köze sincs annak, hogy a létrontáson erkölcsi rontást értek.

20. A farizeizmus egzisztenciális életszerkezet, amelynek értelme a következ: − aki azt kívánja, hogy a társadalomban komolyan vegyék, annak erkölcsi értékeket kell megvalósítani (tisztesség, becsület, igazmondás, segít készség); − aki azt kívánja, hogy gyarapodjék, annak fel kell ismernie, hogy erkölcsi magatartással célhoz nem ér, s így tisztességet, becsületet, igazmondást, és így tovább, mellznie kell. A kett együtt nem megy. A farizeizmus azt csinálja, ami nem megy, és azt szisztematikusan kiépíti, a gya-rapodás életrendjét a morális magatartás látszatával fedezi.

Ad 20. A farizeus nem azt csinálja, ami nem megy. A farizeus azt csinálja, ami megy, és mondja azt, amit csak mondani tud, de tenni nem. De ebbl nem következik az, hogyha az erkölcsi rontást valljuk létrontásnak, akkor képmutatók leszünk. Jézus azt mondta és csinálta, ami neki − ment. Ha Golgota áron is. Assziszi Szent Ferenc is azt mondta és csinálta, ami neki ment, s eljutott Szaladin szultán elé, akivel a történeti kereszténység harcban állt, s Ferenc hirdette a szultánnak az evangéliumot. A Bokor börtönbe vonuló fiataljai is, mert mondták, hogy nem ismernek ellenséget, s ugyanezt mondták a bíróságon is, ámbár há-rom évvel fenyegették ket, s ámbár az orruk alá pörkölték ott, hogy magukat saját püspökeik is elítélik!

21. A farizeus morál a hírben, tekintélyben, vagyonban, hatalomban való gyarapodásnak önvédelmi stratégi-ája, hogy az ember szociális súlyát megrizze. Az ember azt akarja, amit nem lehet, egyszerre az életben gy ztesnek és emberileg igaznak lenni. Nem vemhes szamarat vemhesnek eladni nem lehet, mert az vásári trükk, gazdasági sérelem, a szocialitás síkján lezajlott egyszer csalás és jogi eset. A farizeizmus azzal, hogy kizárólag világi gyarapodásra épített életrendjét morális képmutatással fedezi és nemcsak meg akar gazdagodni, hanem intakt fensbbség látszatában kíván élni, az nem trükk, és nem csalás és nem jogi eset, de még csaknem is immoralitás, hanem léthazugság, mert nem tárgyi tény, hanem lényé-nek valódi arca fell téveszt meg. A farizeizmus nem társadalmi és nem morális romlottság, hanem or-



ganizált létkorrupció. A farizeizmus az antikrisztusi egzisztencia legels és legáltalánosabb megnyilat-kozása.

Ad 21. E szúra hamvasi célja, hogy igazolja: a farizeus morálja már nem is az immoralitás, hanem léthazugság. S t, a farizeus morálja − nem a társadalmi és nem a morális romlottság, hanem organizált létkorrupció. S t: az antikrisztusi egzisztencia legels és legáltalánosabb megnyilatkozása ez a farizeusi morál. Sza-vak, szavak, ti öltök minket el…− mondja Csongor és Tünde filozófusa. Javítanom kell a szerz szöve-gét: a farizeus morálja társadalmi, morális romlottság, és az organizált létkorrupció. Mondjuk csak a farizeus romlottságát létkorrupciónak is! Semmi kifogásom ellene. Jézus halálára szavazni bizony morá-lis romlottság, de semmi akadálya annak, hogy létkorrupciónak is nevezzük. Mondhatjuk az antikrisztusi egzisztencia legels és legáltalánosabb megnyilatkozásának is. Az Antikrisztus felajánlja Jézusnak is, a történeti kereszténységnek is a gazdagságot, a hatalmat és a gyilkolást, ha leborulva imádják t. A törté-neti kereszténység megtette. Nem azért tette meg, mert farizeusi léthazugságban élt. Hanem azért mert farizeusi léthazugságban, azaz immoralitásban élt. Hamvas a történeti kereszténységnek akar az orra alá pörkölni. Teheti. Méltán teheti. De ebbl a célból nem kell ellentétbe állítania az immoralitást és a létha-zugságot. Az immoralitás léthazugság, és a léthazugság immoralitás: az Isten helyett a Mammont és a Gyilkosság Atyját választani, s Géza fia Vajkot és IV. Károlyt szentté avatni. Nagynak lenni evilágban, és az evilággal élethalál szövetségben lev vallásnak is oltárára emeldni. Istentelen, jézustalan, kinyilatkoztástalan borzalom ez. Ki kell mondani ezt a borzalmat! Nem rébuszokban beszélni a kimon-dás helyett. Nem azt mondani, hogy amit tesz és tett a történeti kereszténység, az nem immoralitás, ha-nem léthazugság! Az evangélium mindenképpen oktalanság. A vértanuk mind oktalanul beszélnek. Meg is kapják jutalmukat. Tényleg a történeti kereszténység orra alá akar pörkölni a szerz? Azt hiszem. Ki akar ma nem vemhes szamarat vemhesként eladni? Másról van szó. Ha Jézus lelkitükröt készítene szá-zadunk keresztényeinek, mi kerülne bele. Alighanem ezek: van fegyvered? gazdagabb akarsz lenni, mint embertársaid? Parancsolni akarsz valakinek? A kérdései nem találhatók meg vallásfelekezetünk lelkitükreiben, jó lehet több lapra terjed egy alapos lelkitükör. Gyerekkoromban nem mertem áldozni, ha fogmosáskor lecsúszott a torkomon egy csepp víz. Kardos Klára, Sík Sándor egykori egyetemi adjunktu-sa, a 40-es években a katolikus templom és pap nélküli Furtán lett tanítón, a délutánra tudott bebicik-lizni Debrecenbe, s éjféltl kezdve nem evett-ivott egy falatot sem, hogy áldozhassék. Vallási szabályok, el írások terheltek bennünket. Ettl valósul az Isten Országa? Ezeknek az erejében leszünk jézusi embe-rek? Nem. Attól lennénk azok, ami nem található meg a lelkitükrökben. Egyébként a farizeusok voltak Jézus idején a vallásos és tisztes középosztály tagjai. A dúsgazdagok pedig s a Pilátussal-Heródessel barátkozók − a szadduceusok közül kerültek ki. Ezt a szerz is tudja. de éppen a farizeusok vallásosságát akarta kikészíteni. Csakhogy aligha a kétezer esztend vel korában élkön akart csattani az ostora, hanem kortársain. Gondolom.

22. A héber hagyománynak mindenesetre két alakját ismerjük, az egyik a talmudi, a másik a Kabala. A tal-mudi hagyomány (rabbinizmus) bázisa a rigorózus morál, s ezt a farizeizmus, vagyis az a kaszt tartotta fenn, amelynek célja merben a világi gyarapodás volt, de amely nem engedett magán keresztüllátni, s ezért magát dogmatikus morállal, a vallásos szabályok kínosan túlzott és a nagy nyilvánosság eltt hang-súlyozott magatartásával fedezte. Közismert tény, hogy a túlhangsúlyozott rigorózus morál minden tár-sadalomban és minden idben a rejtett hazugságot jellemezte. A héber társadalomban figyelemmel lehet kísérni, hogy a farizeizmus megersödésével milyen arányban növekedett a Talmud tilalmi szabályszö-vevénye, és (a rítus örve alatt) milyen módon terjedt ki az öltözködésre, a mosdásra, az ételek elkészíté-sére, a szólamokra, a mozdulatokra, a hanghordozásra és a formulákra. Az emberi egzisztencia szüntele-nül a b n − nem bn között szorongott, és a farizeusok minél elvetemültebben vetették magukat a világi gyarapodásra, a tilalmi szabályok hajszálnyira való megtartását annál kegyetlenebb szigorral követelték meg, és annál szörnybb következménye volt annak, ha valakit bnösnek mondtak ki.

Ad 22. Tisztelet a farizeusok iránt. k nem cinikusok. A tizedet megfizették, s tudták, hogy úgy kellene élniök, ahogy nem tudnak. Rejtegetik elégtelenségüket? Igen. Ez erkölcsi magasságot is jelent, mégpedig azok-kal szemben, akik megvallják, hogy ket ezek az erkölcsi elírások nem érdeklik. A törvényt titokban



megszeg, több mint a törvényt lábbal tipró. Ma sem a társadalom erkölcsi szemete jár a templomaink-ba. Sok minden rosszat mondhatni róluk, de vannak náluk rosszabbak is. Voltak és vannak.

23. A héber hagyomány másik alakja a Kabala. A lét megromlásának els oka a hinduk szerint az értelmi homály, az európaiak szerint a testi törékenység, a talmudi hagyomány szerint a morális rossz, vagyis a b n. A Kabala állásfoglalása és tanítása ebben a kérdésben még a legrégibb források alapján sem elég világos. Valószínnek látszik; hogy az esszénusok és a rokon szekták egy orfikus-pitagoreus szerkezet közösségben éltek. Tudjuk, hogy az orfika és a Kabala rokon, már csak azért is, mert aritmológiája csak-nem azonos. Egy biztos, hogy a rabbinizmust teljes egészében elvetették. Késbb (Alexandriában, a kö-zépkorban; Spanyolországban) a Kabala olyan vonásai nyilatkoznak meg amelyek igen közeli kapcsola-tot látszottak fenntartani a hindu és az ezoterikus mohamedán hagyománnyal, vagyis a korrupció sötét pontját az értelmi eltévelyedésben vélték felismerni. A legrégibbnek tartott iratokban (Széfer Jecirah) a primordiális számrendnek és a nyelvi primordiális rend helyreállításának törekvése azonban még mé-lyebbre mutat. Lehet, hogy a Kabala a lét megromlásának els mozzanatát sem az értelemben, sem a testiségben, sem a morálban nem kereste, hanem ott, a létezésnek azon a középponti helyén, ahol az érte-lem, a testiség és a morál találkozik, vagyis azon a mélyponton, amely kétségtelen elnevezést egyetlen hagyományban sem nyert.

Ad 23. Értelmi homály, testi törékenység, morális rossz − ezt a hármasságot akarja a szerz igazolni. Ezért kerül el a Kabala, az esszénusok, orfikusok, pitagóreusok meg a többi, akik a rabbinizmust elvetették, vagyis a korrupció sötét pontját az értelmi eltévelyedésben vélték felismerni. A Kabala a lét megromlásának els mozzanatát sem az értelemben, sem a testiségben, sem a morálban nem kereste, hanem hol? A szer-z keres egy mély és sötét pontot, ahol e három nyavalya találkozik. Egy mélypontot, melyet még senki nem nevezett meg. Az értelem, a testiség és morál központi ered helyén akarja ezt megtalálni Van ilyen? Az értelem hordozója én vagyok. A testem hordozója is. Az erkölcsömé is: a szívbl jönnek a gonosz gondolatok. Az emberi természet a hordozója mind a háromnak. Miért olyan fontos a szerznek, hogy a romlás sötét pontját az értelmi eltévelyedés adja? A középkor egyik irodalmi mfaja jut eszembe: a test és lelek vitája: Te büdös test, te csábítasz a rosszra. Én-e? Én csak akaratlan kiszolgálója vagyok annak, amit te, a lélek, akarsz csinálni, s a többi. A szerz nél már hárman vitatkoznak. Legyen a felels az értelem! Értelmük elhomályosodott, akaratuk rosszra hajló lett, s karjuk erejével (test) raboltak, gyil-koltak. A valamiben hivés a meghatározó. Vagy a Mammon az Istenünk, vagy az Isten. Kimondhatjuk, hogy az értelem az els b nös. Primus tansgressor peccat. S akkor mi van? Nem az értelmünk, akara-tunk, a testünk kerül pokolba, hanem mi magunk. Vagy az Isten ölébe.

24. A Kabala a rabbinista hagyománnyal mindig szemben állt és a rabbinizmus a Kabalát elnyomta és ül-dözte. Ennek ellenére a Kabalának, mint titkos tanításnak (misztika; szekta) mindig elég súlya volt ah-hoz, hogy általa a rabbinizmus magát fenyegetve érezze. A súly nem a számbeli többségre esett, éppen ellenkez leg. A kabalisták mindig kisebbségben voltak A Kabala azonban a farizeus léthazugságon ke-resztüllátott. Nem azt tanította, hogy az emberi normalitás helyreállítását, vagyis a kezdeti korrupció felszámolását a moralitáson, vagyis a látható tetteken kell kezdeni, hanem azt, hogy az lénynek teljes egészében meg kell fordulnia (tesuvah)

Ad 24. Nos, jó. Rendben. Legyen a bvös, mindent rendbe tenni tudó kifejezés − a tesuvah. Görögül: metanoia, magyarul: a gondolkodás átalakítása. Legyen els az értelem. S a Kabala átalakította a világot, az em-bert, a történelmet? Jézus is mondta e bvös szót. Alighanem a farizeusok is, és minden ember. Mert mindannyian magunkban hordozzuk a kinyilatkoztatást, s van lelkiismeretünk, amely azt mondja, hogy át kell alakulnunk. Mindenünkben. S a bvös szó ellenére, az értelem elsdlegessége ellenére is ott van az emberiség, ahol. Az egyszer ember nem is hallott még a Kabaláról, de Jézusról hallott, s talán azt is tudja, hogy meg kell térnünk = tesuvah,

25. A tesuvah azt a végleges értelmet, amelyet kétezer éve riz, az Evangéliumban nyerte el. A szó evangé-liumi értelmezésének nagysága nem abban van, hogy új, mert nem az, st ez az, ami a lét elemi tudata



után közvetlenül következ legrégibb, viszont ami annál rejtettebb és homályosabb. A nagyság abban van, hogy Jézus, mint rajta kívül soha senki, a megromlott embert megértette és éppen ezért a homályt és a rejtettséget képes volt maradéktalanul átvilágítani. Ez magától értetd en csakis úgy volt lehetséges, hogy a létezést, amit Jézus önmagában realizált, a kezdeti romlottság meg sem érintette. Ilyesmi nem lehet gondolkozás, de nem lehet egzisztenciális küzdelem eredménye sem. Ilyen lény, fként ilyen egy szer en és nyíltan csak az abszolút tiszta lét inkarnációja lehet. Ezért tartja a hagyomány Jézust bnte-lennek (a korrupciótól intaktnak) és Istennek, (mivel a primordiális és abszolút létezést valósította meg). És ezért lehetetlen másnak tartani, mint ténylegesen minden romlástól mentesnek, vagyis Istennek. Csa-kis és egyedül a létezésnek errl a fokáról volt látható és kimondható az Evangéliumnak az a tanítása, hogy a kezdeti korrupció (eredend b n) az emberben a primordiális létezés centrumával szembe ellen-centrumot teremtett − a lét eredeti és tiszta forrásával szemben ellenforrást −‚ amelybl a megromlott lét (halál) fakad. A korrupció sötét és rontó hatalmat szabadított fel, amelyet mitikusan megszemélyesít-ve sátánnak és ördögnek neveztek, de mindenesetre olyan lehet séget, amely nem a létezést, hanem an-nak megromlását és pusztulását nyitja meg. Ez a törvénytelen létrontó forrásból származó hatalom nem külön az immorális tettben, nem külön az értelmi homályban, nem külön a testi törékenységben nyilat-kozik meg. Morális rossz, értelmi homály és testi betegség a centrális létromlás következménye. A meg-fordulásban (tesuvah) az ember hiába kívánja részlegesen tetteiben a jót meg valósítani, hiába oszlatja el az értelmi homályt, hiába kísérli meg egészségét fenntartani, ha a létezés centrumával szemben teremtett ellencentrumot nem számolja fel. A létrontás forrását kell megsemmisíteni.

Ad 25. A hamvasi terminológia teljes fegyverzetében halljuk a jézusi program dicséretét. Ki kell cserélni az egész embert. Pál is tudta: Élek, de már nem én, hanem bennem Jézus. Vértanú halált is halt e hitéért. Felszámolta az ellencentrumot? Nem, csak terminológiát alakított ki. Ezt: Ádám eltolta kapanyelet, s Jézus helyreütötte azt. Kétezer esztend keresztényei ismételgetik terminológiáját. Megváltozott t le az ember, a történelem? Semmiképpen sem. Ezért próbálkozik most szerznk egy másikkal. Jézusnak is megvolt a maga terminológiája: egyszer és érthet volt: mindenkinek egy dénárt. Osztoztunk? Nem. Nem az új terminológián fordul a sorsunk, hanem a tetten. Hanem a kinyilatkoztatásra hallgatáson.

26. Jézus mindenesetre a farizeus morál-terror körén kívül állt. Hogy a Kabalával milyen viszonyban volt nem tudjuk. A Talmud egyetemes bnösség-tanítása ellen azonban állást foglalt az étkezés, az öltözkö-dés, a szokások szabályait nem tartotta meg, és a legrettentbb sabbatot sem tisztelte. Nem tudunk arról, hogy az értelem megvilágosodására különös súlyt helyezett volna, arról sem, hogy a testi egészségnek fontosságot tulajdonított volna. Viszont az Evangélium minden szava a létrontásnak arra a centrális he-lyére mutat, amely az intellektuális, a morális és a testi korrupció, vagyis az egész humánus lét gyökeré-ben van.

Ad 26. Magyarul: szerznk meg van elégedve az Evangéliummal. Mindig nagy kezdbet vel írja e szót. Nem Máté, Márk, Lukász, János evangéliumáról beszél, hanem az Evangéliumról. A szónak Pál adott rangot. Az evangéliumokban 12 ízben olvasható e szó, a páli levelekben 60 ízben, jóllehet a páli levelek terje-delme csak a fele az evangéliumoknak. Büszkén beszél Pál az én evangéliumomról. Elég kevés köze van ennek Jézuséhoz. Ha szavakon bármi is fordul, elsdlegesen az kívántatik, hogy a szó világos, egyszer és érthet legyen. A sajátos, bonyolult, nehezen érthet terminológia nagyobbára csak arra jó, hogy el-bújjunk benne a kinyilatkoztatás egyszer és világos tartalma ell: Légy jó! Vagy jézusi lebontásban: Osztozzál! Kicsi légy! Tedd hüvelyébe a kardot!

27. Guénon írja, hogy a kereszténység nem vallás, hanem beavatás. A beavatás nem értelmi világosságot nyit meg, nem erkölcsi tökéletességet tanít és nem betegségmentessé tesz, hanem a minden nem romlás középpontjában lev sötétséget, amely lehet értelmi is, erkölcsi is, testi is, felfedi és átvilágítja. A beava-tás a lét abszolút tisztaságára, épségére és rendjére utal. A létnek ez az eredeti épsége és tisztasága és rendje azonban nem csak az, ami kezdetben volt és nemcsak a vég, amit a jöv rejt, hanem ez az, ami minden emberben állandóan és örökké, ha megvalósíthatatlanul is, de a jelen pillanatában is él, mert ez minden létez eredeti és tényleges létcentruma, és e nélkül senki sem maradhatna fenn egyetlen másod-



percre sem. A kereszténység nem üdvöt hoz és nem gyógyít, hanem a lét romlottságától szabadít meg, mert attól elfordul (tesuvah, metanoia, megtérés), és az embert a valódi lét felé megnyitja. Ez a tudás a lét megromlása óta homályban volt, és ennek felfedezése minden ember képességét messze meghaladta. A megfordulás jelentségét csak a messiás (istenember) fedhette fél és a megtérést csak valósíthatta meg. Ezért mondja Jézus: „Kinyilvánítom azt, ami a teremtés óta rejtve van” (Mt. 13,35). Ez az, ami nem visszatérés a paradicsomba, és nem az édenkerti lét megújítása, hanem a romlás hatalma fölött ara-tott gy zelmen alapuló új birodalom, amit a héberek malkuth ha samajimnak (égi királyságnak) nevez-tek. Ez az Iráni dzsjotismat khsathra, a ragyogás birodalma. A diadalmas igazság országa. Ez az ország az emberben van: baszileia tou theou entosz hümon. Ez a föld, átvilágítva tündökl dics séggel, dics-ség — khsathra, kavod, gloria, doxa — minden hagyomány egyik alapszava. A kereszténység olyan be-avatás, amely a bukott teremtés (megromlás) után új ontológiai bázist teremt, éspedig az eredeti létet az édenkertinél mélyebben alapozza meg. A teremtés bázisa gyermetegnek és törékenynek bizonyult. A megváltás fundamentuma mélyebb, mint a teremtésé (Baader). Ezért mindezt vallásnak, személyes üdv-kérdésnek tekinteni, mondja F. Otto, fatális profanizálás, hitvány és silány filozófus félreértés. Ez itt olyan igazság megnyilatkozása, amely a megújult lét egész hatalmával minden ellenern áttör akkor is, ha abba „test és lélek belepusztul”.

Ad 27. Ez a szúra − terminológiai kavalkád. 1. A kereszténység nem vallás, hanem beavatás − olvassuk. A szótárak javarésze nem ismeri a beavatás szót, a vallást pedig mindegyik szótár ismeri. A szerz t l tudjuk meg a beavatás jelentését: felfedi és átvilágítja a sötétséget. Mivel a kereszténység − beavatás, ezért a kereszténység felfedi és átvilágítja a sötétséget. Aligha a történeti kereszténység, mert arról szerznk minden t le telhet rosszat elmondott már, s a beavatás ezért nem lehet azonos vele. Mondjuk ki, hogy a szerz arról a kereszténységrl mondhatja e nagy dicséretet, amit Jézus tanított, amit szándékolt tanításával. Ezzel rendben volnánk, de szerintem a vallás is akarja azt a jót, amit a szerz a beavatásnak tulajdonít. A beavatások a vallás vilá-gában jelentkeznek. A beavatás egy fajtája a vallási cselekményeknek, melyeknek az a céljuk, hogy az ember eljusson az Istenhez. Ilyen beavatás akar lenni pl. az én vallásom hét szentségének mindegyike. Különösen az emlékezés Jézus vértanú halálára, az eucharisztia, melyet misztériumnak is mondunk. Szentség, misztérium, beavatás − mind a sötétséget akarja átvilágítani. 2. A kereszténység nem üdvöt hoz, hanem megnyitja az embert a valódi lét felé − olvassuk tovább. Kér-deznem kell: az üdv − csúnya, s az ember megnyitása a valódi lét felé − nem csúnya? Mért csúnya szer-z nk számára az üdv? Azért, mert csúnyát gondol e szón. Mért szép a megnyitás a valódi lét felé? Mert ezen meg szépet gondol − ugyanúgy, mint elbb. Nekem az üdv nagyon szépet jelent. Boldogságot itt és odaát, Jézus is becsülte az üdv szó megfeleljét (Lk 19,9; Jn. 4,22), s nem használta a valódi lét megnyi-tása filozófiai terminust. Semmi sem történik, ha leszólunk szavakat, amelyek valakiknek nagyon szé-pek. Akkor történik valami, amikor leszólunk szavakat, amelyek valakiknek ellenszenvesek, utálatosak? Mi történik akkor? Tapsot kapunk tlük, mert leszólják k is, amit magunk is utálunk. De elbbre megy-e ezzel a világ? 3. A megtérést csak az istenember, a messiás valósíthatta meg − olvasom a szúrában. Jézus, az istenem-ber, a Messiás minket szólított fel megtérésre. Arról, hogy az volna a feladata, hogy e megtérést megva-lósítsa. nem szólt. Ha szüksége volt erre Jézusnak, magának − mert hiszen ember is volt, lehetett szük-sége rá −, elvégezte a negyven nap alatt a pusztában. De az én megtérésemet csak én végezhetem el ma-gamon. Helyettem senki sem valósíthatja azt. Jézus azt mondta, hogy keressük az Isten Országát, s azt, hogy az Isten országa megtalálása rajtunk fordul (entosz hümón). A Ország különböz személyek vo-natkozási egysége, s ezért ez nem lehet bennünk, mint ahogyan szerznk az idézett Lk 17, 21-et fordítja. Hogy az Ország − minden hagyomány alapszava lenne, azt jó volna valamivel illusztrálni. Magam még csak a Bibliában találkoztam vele. 4. A kereszténység új ontológiai bázist teremt, a teremtésnél mélyebbet − olvasom. Ez számomra telje-sen jézustalan megállapítás. Nem gondolta Jézus, hogy kiigazítja a teremtés munkáját. Ellenkezleg azt célozta meg, ami kezdettől fogva (Mk 10,6). Nem derül ki számomra a szöveg alapján, hogy mi lenne ez az új bázis. De ha ezt a nem tudom micsodát vallásnak, személyes üdvkeresésnek tekintem, akkor meg-kapom a magamét: vallás, személyes üdvkeresés, stb. Megint kérdezem: miért csúnyák ezek? Válaszo-



lok a szerz nevében, megokosodva elz dolgozatától: csak a Nirvána a szép! Személyiségem elt nése, beleolvadás az Abszolutumba, amely természetesen nem személy. De akkor nem dicsérhet a szerz semmiféle jézusi kereszténységet, mert ahhoz mégiscsak van valami köze Jézusnak, aki személynek élte át az Atyát. Mondhatja a szerz, hogy Jézus ezt rosszul gondolta, de nem foghatja rá az ellenkezjét an-nak, amit Jézus gondolt, tanított, és amiért az életét áldozta. 5. A megújult lét minden ellenern áttör − olvasom. Vagy irritáció a kereszténység, amib l nem valósult meg semmi (1. szúra), vagy abszolút gyztes, mint ebben a szúrában. De a kett együtt nem lehetséges − az ellentmondás elvének következtében; mert ez utóbbi minden gondolkodásnak megmásíthatatlan tör-vénye. Teljes jószándékkal igyekszem megérteni a szerz gondolatait, de nem sikerül.

28. Az asma szó a héberben árnyalatainak gazdagságában csak egészen ritkán jelenti nyersen azt, hogy bn. Az asma (sötétség, sír) értelme belejátszik, de az asmaj (durva, tudatlan, gonosz) szintén. Asmodaj pedig a démonok fejedelmének neve. Mint ige annyit jelent: vétkezni, a vétek következtében bnh dni, szen-vedni, nyomorultnak lenni, elpusztulni. A szó leglényegesebb zöngéje, amely minden mellékjelentésbl kihangzik az, hogy tisztátalanság, annyira, hogy az Evangéliumban az asma sokszor csak tisztátalanság-gal fordítható. Aki asmát követ el, az bemocskolódik, éspedig nem társadalmilag és nem is vallásosan, hanem ontológiailag. Az nem szennyes dolgot követ el, hanem maga szennyessé lesz. És a szennynek ett l a fajtájától az ember éppen úgy megborzad, mint a szakrálistól, csak éppen az ellenkez oldalon, ez a félelmetes undor megrettenése. Különös primitív és eszeveszett vakság, béna tehetetlenség és testi ab-normitás következménye, ezenkívül oktalan és bárgyú hiszékenység, amely az asmától valami pozitívu-mot vár. A szenny ragad és bzölög és mérgez és mintha kibírhatatlan lenne. Eckehart mester azt írja, hogy ez az asma olyan, mint az aszott, a gyomok közt leghitványabb, szívós, makacs és mohó növény, amelyet az ember hiába tép ki, ha gyökerébl szemernyi is a földön marad, újra kihajt és még dühödteb-ben terjeszkedik. A Kabala azt mondja, hogy a gyomok, mint a kártékony férgek és rovarok, a ronda és parazita lények a földön az ember kezdeti megromlásának (asma) következményeképpen terjedtek el.

Ad 28. Az evangéliumokat tudva leven görögül írták, és nem héberül. Ha a szerz idézne egyetlen helyet az Ószövetségbl, ahol az említett héber szavak valamelyike olvasható, kikereshetném görögre fordított változatát a Septuagintából, hogy én is tudhassam, hogyan fordították görögre. De − kényszerségb l − enélkül is elhihetem mindazt, amiket szerznk e szavakról mond. Hogy a Kabala szerint a gyomok, a paraziták az ember kezdeti megromlásnak a következményei. Elhiszem, hogy a Kabala ezt mondja. De a gyomok s a paraziták néhány milliárd évvel megelzték az embert, s így nehezen lehet a gyomok, stb. léte a mi bnünk. Ez persze csak a szaktudományok megállapítása, amelyeknek nincsen érvényük, mert csak értesüléseket közölnek, stb. − a szerz terminológiája szerint. De azért értesülések. S ezeknek dol-gában még sem a Kabalához igazodom. Ami pedig az ember kezdeti megromlását illeti, azt gondolom, illenék felülvizsgálni a mitológiát. Legalább is megkérd jelezni. Most ezt teszem. A mitológiákban ott az sb n, amely felels minden késbbi korrupcióért. Mivel tapasztalati, történettudományos ellenr-zésre módunk nincsen, ennek következtében ez csak álláspont, de nem biztos igazság, nem tényállás-rögzítés. Ezért aztán lehetséges egy másik álláspont is. Nyilván volt az emberek bnei között egy legels b n. De nem nyilvánvaló, hogy e legels b n létrehozó oka volna az ember késbbi b neinek. Legalább is az a Krisztus, aki a szerz Antikrisztus c. m vének hse, soha nem állította azt, hogy Ádám tolta el a kapanyelet. Azt sem mondta, hogy helyre tudja ütni. De abból, amit Jézus az Isten Országáról tanított, az következik, hogy mi, emberek, közösen, tudunk fordítani valamit a történelem menetén. Felülvizsgá-lom tehát a mitológiát, s mondom: nem végzetszer a rossz, a bn. Következménye az isteni tervnek, az emberteremtési tervének. Felvázolom most ezt a másik álláspontot. Isten ki akarja terjeszteni a maga isteni, szentháromsági életét a teremtett világra. Az az Isten, aki abszolút, azaz nem függ senkitl és semmit l. Ez annyit is jelent, hogy az Isten szükségképpen szabad. Állítok róla még valamit. Mindene megvan, nem kell szereznie, vennie. De hát valamit csak kell csinálni, ha már egyszer létezik. Mit csi-nálhat? Adhat, ha egyszer minden a birtokában van, hiszen abszolút. Ez − úgy gondolom − logikus. Ad-va volna tehát, hogy Isten az, aki szabadon ad, szabadon szeret. Már most ez az Isten elhatározza, hogy kiterjeszti a maga életét-világát-valóját-étoszát a teremtett világra. Azaz teremt egy éllényt, amely-aki hasonló az Istenhez: szabad és szeret. Szeretetrobotot nem teremt, mert a robot hiába szeret, nem szabad,



hanem beprogramozott. Szabad lényt csak úgy teremthet, hogy az a lény minden törekvésében választ-hat: teszi a jót, vagy nem teszi; ad vagy nem ad; szeret vagy nem szeret. Ha tehát az ember e kapott sza-badságát arra használja fel, hogy a rosszat választja az adás és szeretés helyett, ez nem lehet egy végze-tes tragédia kiváltója. Azért nem lehet, mert az t teremt Isten belekombinálta ezt a lehetséget az em-berbe, amikor megteremtette. A gyerek tesz valami rosszat, megbüntetik érte szülei. Pl. öt percig a sa-rokban kell állnia. De az öt perc letelte után megpuszilja Anyukáját, s minden rendben van, játszhat to-vább. Az elkövetett rossz, a nyomában rászakadó büntetés − elgondolkodásra ad neki lehetséget. A bn következtében jobbá is lehet. Ezt a képletet mutatja Jézus története a tékozló fiúról. Nincsen semmi vég-zetes baj. Embernek lenni annyit jelent, hogy bnt is követhetek el. Jézus hallgatósága nagyrészt bnö-sökb l állt. Vonzódtak hozzá, és vonzódott hozzájuk. − Hát csak ennyit akartam mondani kezdeti megromlásunk tárgyában.

29. Az asma jelentésében a legfontosabb, hogy elkövetésével az ember nemcsak önmagát teszi tisztátalanná, hanem a létezést egész egyetemességében szennyezi be. Ezért Schellingnek az a meghatározása, hogy a Beraubung des Seins — a lét megrablása, teljesen egzakt. A lét beszennyezése és megrablása minél nyíl-tabb, súlya annál kisebb, az asmát minél tökéletesebb rejtési eljárással követik el, annál súlyosabb. Ezért a legnagyobb vétek nem az, ami kétségtelenül mindenki által szemmel látható, hanem amelyet titokban követnek el, fejlett fedtechnikával és folyamatosan, és azt szilárd rendszerré építik ki. A legsúlyosabb asma a tökéletesen elrejtett létrontás-szisztéma.

Ad 29. Akármit is jelent az asma, kicsi fiú vagyok én ahhoz, hogy a létezést egész egyetemességben be tudjam szennyezni. Veszem pl. a történelmileg kiemelked méret tömeggyilkosokat. A keresztény konkvistárdorok igyekeztek kiirtani, rabszolgává alázni Amerika slakósságát: elpusztították kb. hatvan millió embertársukat. Az indiók maradéka azért ma már, elvileg legalább, teljes jogú ember, állampol-gár. Hitler, mint felsbbrend ember elpusztítja hat millió embertársát: zsidókat, cigányokat, politikai ellenfeleit. Ma a németek nagyon szégyellik, hogy élt egy Hitler nev ember, s az német volt. Sztálin, a harmadik Róma prominens képviselje, az emberiséget a birtoklás lehetségét l megfosztani akaró meg-váltó, is elpusztít a Gulágon hatvan millió embert, de Putyin nem mondja Sztálin szellemi örökösének magát, amikor a csecsenek ügyét le akarja rendezni. Az ember tud bnt elkövetni, s bnét meg tudja bánni. A katolikus egyház jelenlegi feje is hajlamos bocsánatot kérni bnökért, melyeket az egyház fiai és lányai követtek el − mondjuk, félezer esztendvel ezel tt. Azokért a bnökért, amelyeket az egyház feje követett el az utolsó félezer esztendben, még nem kért bocsánatot, de reménykedhetünk, hogy egy-szer az egyház feje is bocsánatot kér azért, amit el dei elkövettek. Abban még, sajnos, nem tudok re-ménykedni, hogy azért is bocsánatot kér, amit maga követett el. De abban igen, hogy talán fülgyónás formájában megbánja azt, amit tett. A titokban bnözést nem látom felfokozott véteknek. Titokban csak piti dolgokat lehet elkövetni. Titokban nem lehetett a törököknek kiirtani, rabszolgává tenni pl. a ma-gyart. Titokban csalhatják uralkodók is, segédmunkások is a feleségüket-férjüket. VIII. Henrik, angol király, már nem tudta feleségét vagy Mórus Tamást titokban vérpadra juttatni. Ezzel szemben felfoko-zott jelent sége van annak, hogy a bnt erénynek mondjuk, és szentté avatjuk a bn elkövet it. Ezt a b nt viszont elköveti minden nemzet és minden egyház. Honfoglalás, keresztes hadjárat, igazságos há-ború − mindegyikük tömeggyilkosságot jelent. Ezek mind ilyen felfokozott bnök. A Bibliában pedig és azon kívül is − dicsért és Istennel igazolni akart cselekedetek.

30. Az asma megszemélyesítése (sátán, ördög) mindenesetre téves. Az egész valószínleg azt jelenti, hogy a létrontás az emberben és a világban olyan pozitív hatalom, mintha személy lenne, vagyis nem valami, hanem valaki, akit nem lehet meg kerülni. Az ördög azonban nem személyes lény, mert ha az lenne, a megfordulást (tesuvah, metanoia) benne föl lehet ébreszteni, ami nonsens. Az ördög nem exorcizálható. Az ördögb l az ördögöt nem lehet kizni. Az ördög megtérítése abszurd feladat. Az ördög a teremtésben rejtett hatalom törvénytelen felébresztése, a létezésnek az a lehetsége, hogy a lét bizonyos ponton, köz-vetlenül saját forrása mellett önmaga megrontására fordítható.

Ad 30.



Ez is csak álláspont. Lehetséges egy másik is. Ha van személyes Isten, nincs aki megmondja neki, hogy mit tehet, és mit nem. A Bibliát feldolgozó keresztény dogmatikák azt az álláspontot képviselik, hogy Isten az ember teremtését megelz en, teremtett merben szellemi létezket is. Angyalokat, aki szaba-don választhattak, hogy a jót vagy a rosszat teszik. Volt, aki fellázadt. Nem akarta létét arra használni, amire Isten megteremtette t. Nem a jót választotta, hanem a rosszat. Ennek a lénynek nevet is adott: Sátán, Belzebúb, Lucifer, vagy egyszeren: ördög, azaz diabolosz–szétdobáló. Lehet, hogy mindez mito-lógia. Annak ellenére is, hogy Jézus valóságnak tekintette. De logikai alapon el nem dönthet, hogy me-lyik álláspontnak van igaza. Ha tetszik − az ördög-mitológia alapján − az angyalok olyan magasrend lények, hogy egyszersmin-denkorra tudnak dönteni, s ha rosszul döntöttek, nem lehetséges számukra a megtérés. Ezért nem exorcizálhatók. Egyébként a lét nem tud önmaga ellen fordulni. Erre csak a szemé-lyes lét tud, a létez. Meg is teheti. Az angyalmitológia szerint, ezt Lucifer meg is tette. Okaira vonatko-zóan − tanulmányozható Madách mve is: Az ember tragédiája. Egyre jobban kezd ersödni bennem a gondolat, hogy a szerz csak felhasználja Jézus nevét, tekintélyét arra, hogy igazolja vele a maga gondo-latait, de Jézus szemléltétl egyben-másban, s nem is csak lényegtelenben − nagyon messze szakad. Alapvet en abban, hogy az Istent nem tekinti személyes valóságnak, már pedig Jézus ilyennek tekintette az Atyát.

31. A létrontás különösen jellegzetes és állandó törekvése, hogy önmagát eltitkolja és úgy tüntesse fel, mint-ha b n egyáltalán nem, vagy legfeljebb csakis a nem épelméj ember sajátságos kény szerképzete lenne. Ilyen törekvés a többi között a modern tudományé, amely a b nt pszichopatologikus jelenségként értel-mezi, S abban a hiszemben tetszeleg, hogy a bn ténye a természetbl megérthet, és a legtöbb esetben nyomtalanul eltüntethet. A létrontásról való tudat azonban kivétel nélkül minden emberben megvan, már csak azért is, mert a létrontás jóvátételére való feltétlen kötelezettség minden emberben elnyomha-tatlanul él. Mindenki tudja, hogy valami történt, ami így nem maradhat és azt helyre kell hozni. Nem úgy, hogy az eredetit visszaállítja (visszatér), bár a legnagyobb kedve erre lenne. Ez a szenvedély a kez-det paradicsomi állapotát kívánná helyreállítani. De ez visszahozhatatlan. A jóvátétel azonban újonnan teremtett fundamentumra felépített, az eredeti teremtésnél magasabb S tökéletesebb létezés megvalósítá-sa, amely önmagában a létrontás erejét feldolgozza, amennyiben megfordul (tesuvah, metanoia), a ron-tást önmagában megszünteti és életlehetséget kizárólag a pozitív erknek nyújt.

Ad 31. A b n ténye a természetbl megérthet. Az ember természete: van módja vétkezni is. Sokszor közelíti a pszichopatológiát is: nem tudja világosan, hogy bnt követ el; azt hiszi, hogy jó az, amit csinál. De ezek beteges esetek. A bnöknek vannak nem beteges esetei is. Fennkölt öntudattal is vétkezhetünk. Nemze-tünk, egyházunk, st az emberiség javára. Mi vagyunk a választott nép! Mi vagyunk Isten egyetlen igazi egyháza. Csak én, csak mi egyedül tudjuk, hogy mi válik az emberiség javára. Forrásuk: a gg. Nagyon nehéz kigyógyulni belle. Orvosság a vámos imája: Istenem, légy irgalmas nekem szegény bnösnek. Az orvosság feltétele, hogy tudjam, mit kell csinálnom. Tudjuk mindannyian. Jónak kell lennünk. Ezt kinyilatkoztatta nekünk az Isten. Mindannyiunknak azzal, hogy emberi természetet adott nekünk. Ebben benne van a Jóság síró vágya (Ady). De a bölcsnkben az is benne van, hogy akarhatunk nem megtérni is. Többet akarunk magunknak, mint a javak ránk es hányada. Uralkodni akarunk embertársaink felett. Nagyobbak akarunk lenni. Ennek legáltalánosabb megnyilvánulása, hogy nem akarunk leülni beszélget-ni egymással. Meg vagyunk gyz dve arról, hogy a többiek hülyék vagy gonoszok, illet leg mind a ket-t egyszerre. A kezdet paradicsomi állapota mitológia; vagy volt vagy nem volt. Az eredeti teremtésnél magasabb s tökéletesebb létezés megvalósítása − ennek puszta megfogalmazása is elárulja, hogy a szer-z nem hisz a személyes Istenben. Az eredeti teremtésnél tökéletesebb létezés megvalósítás a teremtés überelését jelenti. Nem lehet überelni az Istent. Csak vak erket. Nem lehet a teremtményi szabadságot megkerülni. Ha a fejünk tetejére állunk, akkor is lehet sége van kinek-kinek, nekem is a ggre, a pleonexíára, és hogy Gyugyuként akarjam kezelni embertársaimat. Életlehetséget kizárólag a pozitív er knek nyújtani − erre törekszik mindaz, aki szent, aki olyan szeretne lenni, mint teremt mintája, az Isten. Ezek az ember istenül vágyai, s a valóságunk: Jaj, nagyon csúnyán éltem…(Ady)

32.



Az evangéliumi megváltás gondolata világosan csak a jóvátételb l érthet . A jóvátétel kötelezettség, amit ha az ember elmulaszt, az adósság terhét veszi magára. Az adósságot törleszteni kell. Ha nem tör-lesztik, növekszik. A megváltó: aki helyettem az adósságot kifizeti, vagyis az adósságtól megvált.

Ad 32. Jóvátétel és adósság. Megérkeztünk Szent Pál világába: Az ellenünk vádoló adósságlevelet feltzte a keresztfára (Kol 2,14). Jézus nem volt megváltó! Megment volt. Mi a különbség a kett közt? A meg-menteni-megmentés-megment szócsalád (szódzein) 176 ízben fordul el az Újszövetségben. Ezek vizsgálata alapján négy veszélyt különböztethetünk meg, amelyektl megmentést remélhetünk: beteg-ség, halál, politikai elnyomás és a bn. Jézus nem vállalja a megmentést a harmadiktól, a politikai el-nyomástól. A negyediket vállalja igazán. Annyira, hogy problematikussá válik, hogy mennyire vállalja az els kett t: Ha valaki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Megváltás − Csak Pál tanítja, hogy istennektetszkké lettünk a golgotai halál következtében. Pál szerint az Isten hatálytalanítja a bnt, és betudja nekünk az istennektetszést. Nem tud bnbánatról és nincsen megbocsátás. Egyszerre vagyunk istennektetszk és b nösök. Simul iustus et peccator, ahogy Luther összefoglalta a páli tanítást. Mert meg lettünk váltva, akármilyenek vagyunk is. Mert Isten megváltja−kivásárolja az embert a bn hatal-mából. − A fenti sorok összefoglalói egy egész könyvnek (Krisztus keresztje Bp. 1995. Bokorliget kia-dó).

33. Arról, hogy a létrontást feltétlenül jóvá kell tenni, mindenki tud. A lét így, ahogy van, trhetetlen. A beszennyezett lét elviselhetetlenségét mindenki egészen közelrl ismeri, és az adott humánus élettel együtt mindenki tudja, hogy nem minden emberért, és nem minden éllényért, de az egész létezésért, az eredeti tisztaságnak magasabb fokon való helyreállítása érdekében tett erfeszítésben neki magának személyesen és felelsen részt kell vennie. Ha nem teszi, visszavonulásával a szennyet önmagában is növeli. A létrontásban való részesség tudatát, ha nem is lehet eltntetni, el lehet homályosítani, és az emberiség mindig bvelkedett olyan altatókban, amelyek a tudat fölött szundikáltatták. A jóvátételre való kényszer azonban nem csillapítható, és ezért mindenkiben fel kell ébrednie a kérdésnek: jóvátétel, — de miért? A jóvátétel ösztöne az emberben elhallgathatatlan, és az ember tudja, hogy elkövetett és állandóan elkövet valamit, ami jóvátétel nélkül nem maradhat. A létrontást nem egy ember követte el, és minden további létrontás nem egy ember vagy csoport, ha nem annak az egész létnek rovására történik, amelyben mindnyájan részesülünk. Éppen ezért a jóvátétel is mindenkire kötelezen érvényes. Aki ma-gát kivonja, újabb létrontást követ el. A követelés persze túl nagy, de még nagyobb, ha az ember tudja, hogy ez nem küls presszió vagy kondicionálás nyomán történik, hanem az ember ezzel a követeléssel született. Az ember a teljesítéshez vezet utat azonban nem ismeri, de ha ismerné is, éppen megrontott léte miatt abból semmit, vagy csak jelentéktelent tudna megvalósítani. A megváltás az a tevékenység, amely az ember helyett az els és elhatározó lépést megteszi. Aki az ember helyett a jóvátételre az els lépést megteszi, a messiás. A messiás (megváltó) azzal, hogy a létrontást, bár abban semmi szerepe nincs és nem is volt magára veszi, úgy tekinti, mintha abban neki tényleg része lett volna, a létrontásért való felel sséget és annak egész súlyát átveszi, de ez nem elég, hanem a jóvátétel pozitív eredményét, a magasabb fokon tisztult létezést az embernek engedi át, mintha azt az ember szerezte volna meg. A meg-váltás azt jelenti, hogy a megváltó a jóvátételt az ember helyett elvégzi. Ennek a jóvátételnek, vagyis a megváltásnak éppen ezért jelképe a Golgota és a kereszt, más szóval az áldozat.

Ad 33. A létrontást nem lehet jóvá tenni, csak abba hagyni, és nem rontani tovább a létet. Ha van jóvátevés, akkor az abbahagyás az. Immár a rossz helyett a jót tenni − ez a jóvátevés. Hogy valakik nem vallják be, hogy a rosszat teszik, tesszük, ez szomorú és tény. Hogy mindenkinek a jót kell tennie a rossz helyett ez is nyilvánvaló. Aki tovább teszi a rosszat, növeli a bajt − ez is nyilvánvaló. Az általunk elkövetett rossz miatt engesztelni kell az Istent, s az emberiséget. De csak az az engesztelés, ha immár tesszük a jót. En-gesztel áldozatokra egyiknek sincs szüksége: sem az Istennek, sem az embernek. Csak jó cselekedetek-re. Mindenki tudhatja, ha akarja, hogy jónak kell lennie. Lehet, hogy valaki nem tudja a jót tenni, mert annyira tönkre ment. De helyette nem tud senki semmit sem tenni. Csak annyit, hogy bombázza t − szeretetével, tanítással, érte imádkozással, tehát azzal, hogy teszi a jót. Jézus nem vette magára senkinek a b nét. Ez páli tanítás, Jézus semmit sem tudott róla. Ett l függetlenül nagy az érdeme annak, aki el-



kezdi tenni a jót. Ezzel segít azoknak megtalálni az utat, akik még nem teszik a jót. Jézus nem engedi át a tisztult létezést az embernek. A tisztult létezést csak magunknak szerezhetjük meg. A gyermekeink helyett sem tudunk üdvözülni. Jézus sem tud helyettünk. A megváltást az ember helyett nem végezheti el semmiféle megváltó. A golgotai kereszthalál után alighanem ott tart az emberiség, mint eltte. Az els knek, az elttünk járóknak ettl függetlenül óriási szerepük van. A vétkeseknek is, a vétkek áldoza-tainak is. Az áldozatok az idk végezetéig hatnak, nyugtalanítanak példájukkal. Hívnak maguk után: add oda te is az életed azzal, hogy a jót teszed!

34. A lét beszennyezése (a létrontás elkövetése) mindenkit érint, ezért minden ember minden emberért jóvá-tételre köteles.

Ad 34. B nömmel, rossz példámmal mindenkin ronthatok, nemcsak magamon. Felelsség terhel mások rontá-sáért is. Ez kétségtelen. Javíthatok, ha teszem a jót. Nemcsak magamon, másokon is a példámmal. Soha-se tehetek valamit helyettük.

35. Megváltás a jóvátételtl való megváltás − az ember helyett adósságát kifizetik − és ez akkor válik érvé-nyessé, ha az ember ezt megérti és elfogadja, de az elfogadás attól függ, hogy az ember hségével a megváltóhoz csatlakozik, vagy sem. Hség (emunah, pisztisz, fides) az Evangélium alapszava, nem pe-dig a hit (faith, foi, Glaube).

Ad 35. Ismételgeti a helyette szót… aztán mondja végre a jót: csatlakozni ahhoz, aki el ttünk jár a jót tevésben. Nem mindenki tud csatlakozni. Van, aki maga kezdi. Jézus is ilyen. Nem tudott csatlakozni Izrael társa-dalmának egyetlen rétegéhez, egyetlen személyéhez sem. Akkor kihez volt h séges? Mennyei Atyjá-hoz, akit megértett a negyven nap alatt a pusztában. Megint: a h ség − szép, a hit − a csúnya. Mit ért a hiten? Attól, hogy valaki hitt a honfoglalásban, vá-lasztott voltában, választott nemzetében, választott egyházában és gyilkolt ezekért, ahogy belefért, és azt mondta, hogy hisz − ezzel mit csinált? Mondhatta volna azt is, hogy h séges a családi, nemzeti, egy-házi hagyományaihoz. Ezt is mondhatta volna. Nem a szavakon fordulnak a dolgok, hanem a tartalma-kon. Jézus nyelvében a kett ugyanazt jelenti (vö. Keressétek az Isten Országát! 40-47. num).

36. Antikrisztusi mozzanat: természeti tények vagyunk − nincs b n − nincs létrontás − nincs egymásért való felel sség − nincs lelkiismeret − nincs jóvátétel − nincs adósság − nincs felelsség − nincs megváltás − az élet az élvezetekért van.

Ad 36. Minden rendben van. Csak szeretném, ha egy kicsit konkrétabban beszélne. Így: Nem a vagyonban b-velkedésben áll az ember élete (Lk 12,15). Nem birtokolhatsz többet, mint embertársad, nem uralkod-hatsz rajta stb. A jézusi fogalmazásokban nincsen -ság, -ség.

37. Minden hagyománynak van megváltástudata. A megváltás jellege a kezdeti korrupció értelmezésétl függ. Indiában a romlás értelmi eltévelyedés és a megváltás éppen ezért az eredeti értelem hely-reigazítása. A hébereknél a korrupció a morális rossz, s ezért a megváltás a jócselekedet. Az archaikus görög hagyományban az erkölcsi és az esztétikai romlást összekapcsolták, és a megváltás ezek szerint a lét szépségének és erkölcsi intaktságának együttes helyreállítása (kalokagathia). A megváltásról szóló tudás a történeti korszakban még a legjobb esetben is csupán tantra, vagyis emlékezet- és könyvtudás, kés bb pedig már csak tudomány. „Bár a tanítást elsajátították, a tanítás értelmét bölcsességgel keresik, s ezért belátásban nem részesülnek. Csak azért tanulnak, hogy beszélhessenek róla és felle véleményü-ket nyilvánítsák, s ezért a helytelenül felfogott tanítás csak további romláshoz szenvedéshez vezet” (Buddha)

Ad 37. Jézusnál akkor mentdünk meg, ha ellen mondunk a világ, a Sátán eszményeinek. S vállaljuk a szegény-séget, a kicsiséget, az üldözöttséget. Akár az életünk odaadása árán is. Értelmünkkel befogadjuk, akara-tunkkal megvalósítjuk, a szívünkkel átöleljük, és széppé és egészségessé alakítjuk ezáltal magunkat.



Hogy mindezt elfelejtettük, hogy mindez rültség, hogy mindezért keresztre kerülünk a történeti keresz-ténység kétezer esztend kultúrájában, s azt hiszem egyéb kultúrákban is, Keleten meg Nyugaton egya-ránt − ez nagy történeti nyilvánvalóság.

38. A lét romlottságának ténye ell nem lehet kitérni már csak azért sem, mert abban az ember saját létével is érdekelt. Csak el lehet szenvedni, éspedig mint a megzavart értelmet, a betegséget, a beszennyezdést. A lét intakt voltát helyre kell állítani, és a jóvátétel kötelezettsége mindenkire érvényes. Kibújás, taga-dás, elkenés az eredeti rontást azzal tetézi, hogy az ember a létrontáson felül még léthazugságban is él. Aki a jóvátételt vállalja, tovább szenved, de legalább a hazugságot elkerüli. Jézus a különböz hagyo-mányok által tanított bnbeesések mögött a centrális korrupció gyökerét felfedte. A korrupció tünetei a lefokozott értelem, az immorális tett és a betegség, de mindenek centruma magának a korrupciónak, a létrontás erejének kiáradása. Az a hatalom, amit -Jézus a létrontó ervel nem szembeállított, hanem a hatalom, amely a létrontó ernél nagyobb, és amely a kezdeti létezés tisztaságánál véglegesebb tisztasá-got teremti, különös módon nem valamely hallatlan és gy zedelmes, hanem megrendíten szelíd és ert-len, hatalmát teljesen feladó túlhatalom, amely minden ernél er tlenebb, puha és engedékeny és gyen-géd. Az Evangélium szeretetnek nevezi. A szeretet az a hatalom, amely a létrontást megfékezi és azt helyreigazítja úgy, hogy a létezésnek az eredetinél magasabb szintjét teremti meg. Ez az a szint, amelyen az égi királyság, a diadalmas igazságnak fundamentuma nyugszik.

Ad 38. A szerz a maga nyelvén mondja el a jézusi tanítást. Amíg nem mond konkrétumot, addig nem ismerek rá szavaiból arra, amit Jézus tanított. Mikor olyan szót mond, amelyet már Jézus is használt, onnantól kezdve tudok hozzászólni. A hatalom − az els ilyen szó. Nem beszélt Jézus túhatalomról, hanem az élet odaadásának a hatalmáról: Hatalmam van az életemet odahelyezni (Jn 10,18). Ez a szeretet hatalma. Ez az a hatalom, amelyen fordul, hogy csinálunk-e Isten Országát vagy sem. Soha nem beszélt arról, hogy megteremti a létezésnek az eredetinél magasabb szintjét. A teremt kezdett l fogva ezt a Jézustól meg-mutatott szintet akarta, erre képesítette az embert. Ezt látta, tapasztalta megtestesülése eltt is Jézus − Atyja országában.

39. A szeretet nem erkölcsi erény és nem vallásos érték és nem érzelem, hanem a létrontás erinél magasabb er (er tlenség), amely nem a lét alapállását igazítja helyre, hanem a létezés végleges alapját teremti meg.

Ad 39. A szeretet erkölcsi erény is, vallásos érték is, érzelem is. Méghozzá az Isten és ember erkölcsének csú-csa, foglalatja. Minden erény benne foglaltatik. A szeretet vallási érték. A vallás az Isten szeretetér l kell hogy tanítson, s az ember erre adott méltó válaszáról: az Istent és embert szeretésrl. Nincsen magasabb vallási érték a szeretetnél. A szeretet érzelem is. Akit legf bb jónak és javamnak ismerek meg, akiért az életemet is hajlandó vagyok odaáldozni, azt az érzelmeimmel is átölelem. A szeretet a legnagyobb érze-lem. Még ember és ember közti vonatkozásban is: a szerelem. Hát még az Istent átölel szeretet. A sze-retet legyzi a létrontás, a nem-szeretet erit, s vállalja a szeretetért az ertlenséget is: Amikor ertlen vagyok, akkor vagyok hatalmas (2K 12,10). S most jön a szerz terminológiája: a szeretet nem a lét alapállását igazítja helyre, hanem a létezés végleges alapját teremti meg. Kételkedni kezdek abban, hogy ez a terminológia a Jézusról rendelkezésre álló anyagot ragadja meg, ha megtagadja a szeretettl az er-kölcsi erényt, a vallási értéket, az érzelmet.

40. A szeretet tökéletesen ertlen, mert minden agressziót feladott. A szeretet teljesen bevehetetlen, mert a létezés legnagyobb hatalma.

Ad 40. Igen, igen, igen.

41. Az Evangélium a centrális létrontás felfedése és az egyetlen remedium (szeretet) feltárása.

Ad 41.



Igen azzal rontjuk el az életünket, hogy nem szeretünk, azzal tesszük rendbe, hogy szeretünk, és jézus jóhíre semmi más, mint ez.

42. Ha a lélek nem szeret, a földre zuhan, ami a pokollal csaknem egyenl (Simone Weil). Vagyis, amit Empedoklész tanít: a szeretetben meglazult lélek istenér l leszakad és tízezer testet-öltésben kell meg-tisztulnia, amíg visszatérhet.

Ad 42. Simone Weil rendben van. Empedoklész lazulása, leszakadása is… a tízezer testet-öltés is − ha csupán költészet is, szintén rendben van. Csak ne maradjunk a pokolban, csak térjünk vissza.

43. A létrontó hatalmak és a léthazugság rendszerek kétezer év óta állandó erfeszítést tesznek, hogy a sze-retetet kompromittálják. Gondolkozásban és világnézetben, filozófiában, tudományban ez mara-déktalanul sikerült. A definíció így szól: a szeretet szentimentális papi csalás. Az emberi lét középpontja nem a szeretet, hanem a létért való küzdelem. A szeretet azonban az egyetlen létez, amely nem tagad-ható meg és nem szennyezhet be; ami beszennyezhet, az a szeretettel való visszaélés, a hazug és álsze-retet, a szeretettel való csalás, a hamis és egoista szeretet. A kompromittálás hatása csak addig tart, amíg az autentikus szeretet megérinti. Abban a pillanatban err l a tökéletesen ertlen és hatalomtalan, szelíd és türelmes, puha és engedékeny gyengédségrl minden agresszió visszapattan, és ez a védtelen lágyság a gyémántnál is keményebbnek bizonyul.

Ad 43. A szeretet papi csalás. Ha egy pap nem szeret, s ha egy pap hazudja csak a szeretetet, akkor az a pap csal. Ha a vizvezetékszerel teszi ugyanezt, akkor az vizvezetékszereli csalás. A szeretetért mindannyi-an felel sök vagyunk, foglalkozástól teljesen függetlenül. A földrajz-órán nem kell szeretni, csak a hit-tan-órán? Ha valaki körülnéz a világban, és ott küzdelmet lát a létért, vagy pénzszeretést, azaz Mam-mon-imádatot lát, akkor csak felméri a valós helyzetet. Ha úgy látja, hogy mindez rendben van, akkor nagyon sajnálom t. Keservesen és magamagán fogja megtapasztalni a következményeket; annak követ-kezményeit, hogy nem szeret. A szeretet nem létez, nem egyed, hanem a létez egyed látása, magatar-tása, érzelme. Igen is megtagadható ez a látás, magatartás és érzelem. Igenis beszennyezhetk, akik így látnak, cselekszenek és éreznek. Hullává gyalázhatók. A tanítás idiotizmusnak, az élet rültségnek, az érzelem ökörségnek állítható. Egy nem tehet azzal, aki a szeretet elkötelezettje: nem áll át a másik tá-borba: gyémántnál is keményebb. Az Egyház mond olyasmit, hogy a házasság felbonthatatlan. Nem. Felbontható. Hazánkban a házasságok fele felbomlik. Ez tény. Nem kell letagadni a napot a az égrl, a csillagokat sem. A házasságot nem szabad felbontani, bár felbontjuk. A szeretet nem szabad megtagad-nunk, beszennyeznünk, de megtesszük. Hogy az autentikus, az igazi szeretet mekkora er, azt szépen rajzolja meg a szúra vége.

44. Az antikrisztusi létrontás nem történeti tényezk, nem az értelem, a tudás, az erkölcs, a hatalom, az em-beri intézmények a vallás ellen, ha nem a szeretet ellen irányul.

Ad 44. Azt hiszem, hogy az Antikrisztus mindent megpróbál. A felsoroltakat is megpróbálja tönkre tenni. a nagy szétdobáló. Persze, hogy alapveten a legistenibbet próbálja két vállra fektetni.

45. A szeretetlenség az értelemben mint rültség, a morálban mint bncselekmény, a testi életben mint be-tegség nyilvánul meg. Szeretetlenség annyi, mint létromlottság. − A szeretet a létezés mértéke.

Ad 45. A szeretetlenség = ha nem szeretek. Ha nem szeretek, ett l még lehetek nagyon okos. Ha nem szeretek, ett l még lehetek elismert államférfi. Ha nem szeretek, még lehetek az egészségemre vigyázó. Ha nem szeretek, elrontom az életemet − okosan is, elismert államf ként is, egészségemre vigyázón is. Elron-tom, mert nem arra lettem, hogy okos, államférfi, kisportolt legyek, hanem arra, hogy szeressek. Ha ne szeretek, valószín, hogy engem sem fognak szeretni, de a mondott frinc-francokkal úgy-ahogy kárpóto-lom magam. Ha nem szeretek, a létezésem nem fog sokat mutatni az élet értékmércéjén. Ott gnóm le-szek.



46. A szeretet paradoxona: a szeretet az ember legmélyebb lényének megnyilatkozása, és pedig abban, hogy a legmélyebb lény önmagával szembeszáll és maga ellen dönt (Oetinger). A szeretetet az ember azzal szabadítja fel, hogy megköti.

Ad 46. Legmélyebb önmagammal szembeszállni, önmagam ellen dönteni − mért paradoxon ez? Ellentmondás ez a javából. De mi az, ami csak látszólagos? Én csak tévedést, vagy önpusztítást látok benne. Ha valaki ezt az önpusztítást a maga érdekének látja, akkor csak látszólag dönt a maga javára, valójában nem. A szeretet felszabadítjuk = szabad folyást engedünk neki: csak szeress és szeress. Hol itt a megkötés? Akit szeretek, azt magamhoz kötöm. Ahol én alszom, ott van az ágyad. Ha megszerettelek, bántana, ha elke-rülnél. Akit szeretek, az megköt engem. Megkötöm magamat Isten kötelével – énekeljük a Bokor-himnuszban.

47. A lét (a szeretet) alapmvelete: − az önállóságban, mint egy én a közösben kiegyenlít dni, − a közössel való egyesülésben abszolút egy énné lenni. (Ez Böhme logikájának bázisa, az inqualieren. Az egymás kölcsönös áthatásának törvénye.) Az Egynek a végtelen számsorban való differenciálódása, a végtelen számsornak az Egyben való integrálódása.

Ad 47. Én vagyok a szl t . Maradjatok énbennem, és én bennetek (Jn 15,1.4). Hogy mindannyian egyek le-gyenek. Ahogy te, Atyám bennem, és én benned, hogy k is bennünk legyenek (Jn 17,21). Ezek a jézusi alapm veletek. De ezt értette Szent Pál is: Élek én, de már nem én, hanem Krisztus bennem (Gal 2,20). Levél a korintusi egyháznak, mely Jézusban megszentelt egyház (1Kor 1,2).

48. A szeretet matematikai természete: a matematika a szeretet mveleteit képezi le. A szakrális aritmológiák (Ji king, szánkhja, Kabala, Püthagorasz, orfika) után a szeretet matematikai természetét Európában a néhányan értették meg. Plótinosz, Cusanus, Eckehart, Böhme. Minden matematikai mve-let alapja — a primordiális létrl való tudat — nem egyéb, mint a szeretet egységesít m velete (a lét alapm velete). A szeretet mveletei a fizikában, a kémiában, a biológiában, az asztronómiában, a pszic-hológiában, a szociológiában.

Ad 48. A szeretet többes szám. A Szentháromságban három: ADÓ AJÁNDÉKOZOTT ADOMÁNY. A szociológiában: a család, melyben mindenki egyformán kap. A jézusi közösségben, amelyben a tanít-ványoknak a három év alatt nem volt semmiben hiányuk. A pusztai ötezer megvendégelt, ahol a mara-dékból megtöltöttek 12 kosarat. Ahol a háló majd elszakad.

49 A szeretet logikája az egységlogika. (Upanisádok, Plótinosz, Hérakleitosz, Cusanus, a zen, a szufi, Böhrne, a khasszidok). A szeretet a létet megnyitó és átvilágító szó. Logosz.

Ad 49. Az Isten az aki van: ÉRTED VAGYOK. És Isten volt a Logosz, és a Logosz megtestesült és is értünk volt. Megmutatta a Golgotán, s a misztikus elvételezésben a Lakomán… és mutatja azon az idk vége-zetéig. S a Lélek a Szeretet Szentlelke

50. Ami a szeretetbl nem érthet, annak szavahihetségér l le kell mondani.

Ad 50. Ami van, az létezik és valami és egy. Ezek a legegyetemesebb létállítmányok. Mindenrl állítható, ami van. Ami az abszolút létez, arról, AKI VAN meg ez állítható ad és kap és visszaad és visszakap és me-gint elölr l. Ez a SZERETET

51. A szeretet az eredeti teremtésnél magasabb rend és egyszerbb élettechnikát teremtett, szilárdabb lélek-jelenlétet, felsbb tudást, emberismeretet, valóságismeretet. Ez az életrend, mivel több, gyermekibb,



vagyis törékenyebb, szelídebb, lágyabb, világosabb, kim veltebb, értelmesebb, tágabb, derültebb, önér-zetesebb, finomabb — és fként érzékenyebb és sebezhetbb.

Ad 51 Úgy gondolom, hogy nincs eredeti meg nem eredeti teremtés. Mi csak a Nagy Bummról, az srobbanás-ról tudunk. Az evolució szálán az egyetlen világ év dec 31én 22 óra 30 perckor jelennek meg az els emberek, akik felfogják, hogy teremtményei egy Teremt nek, aki szereti ket, s akit vissza kell szeretniök, s akiknek egymást is szeretniök kell. S ezzel a világ év utols másfél órájában jöhet a maga-sabb rend stb. élettchnika, amely érzékenyebb és sebezhetbb minden korábbi teremtett léteznél. Mert megjelent az Univerzumban a Teilhard de Chardin-e Phénomene Humain, Az emberi jelenség

52 Minden szeretet sképe a golgotai áldozat: önmagamat maradéktalanul odaadni.

Ad 52. Az skép a teremtetlen lét, a teremtetlen Szeretet. Ez szükségképpen abszolút, teljes, rész és hiány nél-küli szeretet. Ennek az sképnek a megvalósítása lehet az emberi természet. A minden t lünk telhet nek ésszer odaadása. Jézusé ilyen volt. Francescoé is. Talán XXIII. Jánosé is. És azt hiszem, hogy nagyon sok édesanyáé is.

53. Annak a divinális megnyilatkozásnak, amit az Evangélium Szentléleknek (Szent Szellem, ruah hakados, pneuma hagion) nevez, a leglényegesebb tevékenysége, hagy átvilágítja azt, ami rejtve van. Létezési méretekben ez Jézus tevékenységének kvintesszenciája. „Kinyilvánítom azt, ami a teremtés óta rejtve van.” Ez az, amit Jézus örökül hagyott („...elmegyek, hogy elküldhessem...”). Ez a Szent Szellem exousziájának vagyis fhatalmának megjelenése. Ez a világon az els fiat lux utána második „legyen világosság”. Hogy semmi se maradjon többé rejtve senki el tt. Ezért a Szent Szellem természete apoka-liptikus, mert apokalipszis szó szerint annyit jelent, mint megnyilatkozása annak, ami eddig rejtély és titok volt. Az átvilágítás annyira a Szent Szellem tevékenysége, hogy János apostol a szellemet az iga-zság szellemének (pneuma tész alétheiasznak) nevezi, mert az igazság szellemének mve a transzparens egzisztencia, vagyis a tökéletesen átvilágított emberi lény. Nyíltnak lenni a titokban.

Ad 53. A Jézus-elttiek, Szókrátész, Lao-ce és mások alapján számomra nyilvánvaló, hogy − akár az s robba-nás evolutiv következményeként, akár azért, mert a világév 22 óra 30 perckor az Isten belenyúlt ebbe a folyamatba, s csiraként belelehelte az emberbe a maga Lelkét − az ember hordozója valaminek, aminek az ember alatti világ nem hordozója. Tudja mondani, hogy − én. És képes többek között szeretni is. Ha akar. Nincs beprogramozva. Ezt úgy fejezzük ki, hogy az Univerzum csak lábanyoma a Teremtnek, az ember azonban Isten képe-mása, képmása. Jézus, Szókratész, Francesco meg a többiek. Ahogyan és amennyire telik tlünk. Ennek az istenképiségünknek egyik megmutatója, jelensége az is, hogy az Isten Lelke van bennünk. Csiraszeren minden emberben. Hatalmunk van szabadságunkat arra használni, hogy kibontakoztassuk istenképiségünket. Mindenki másképpen. Szókrátész talán sohasem sírt. Jézusról kétszer feljegyezték. Francescoról sokszor. Sírni jó. Annyit jelenthet számunkra, hogy elönt a tudata annak, hogy honnan valók vagyunk. A Hamvas által használt szavak mind jelentsek. Ugyanazokat érzem benne, amiket a legkülönbözbb szavakkal fejezhetünk ki. Mindenki a maga mással összekever-hetetlen és összetéveszthetetlen egyedisége, személyisége alapján. Az embernek személyisége is van. Az állatnak csak egyedisége.

54. Az Antikrisztus a Szent Szellem ellenerejének is felfogható, mert a szellem fel akarja fedni, ami rejtve van, az Antikrisztus pedig azt, ami már megnyilvánult, el akarja rejteni. Az Antikrisztus nem a teremtés, hanem a megváltás világából lép ki, ezért nem a primordiális létrontás, hanem az egyetemes létmegúju-lás megrontásának fejedelme. Az Antikrisztus a szeretet oppozíciója, nem a golgotai áldozat, hanem az egocentrizmus, nem az érzékeny és sebezhet, derült és nyílt gyermeki bizalom, hanem az érzéketlen és páncélozott, zárt és kedélytelen bizalmatlanság, nem a megnyílás, hanem az elzárkózás, nem az egység, hanem a felbontó szétszórás, ezenfelül a dolgok elrejtése, az elrejtésnek megtéveszt rendszerben való kiépítése, végül még ennek a rejtésnek is, nehogy felismerhet legyen, elrejtése. Az antikrisztusi rejtz-ködés végtelen folyamat, amit a Szent Szellem csak végtelen átvilágításával tud ellensúlyozni. Az Anti-



krisztus hatása azonban ott a legnagyobb, ahol a szeretet ertlenségével áll szemben, ahol azt a látszatot tudja kelteni, hogy ami ertlen, az kivetni való, s amit meg kell szerezni, az a hatalom.

Ad 54. Hamvas szerint van primordiális lét és utána következ . Van teremtett és megváltott lét. Jézus errl so-hasem beszélt. Szerintem ez a gnózis, ez a titokzatos ismeret, tudás, amely nem igazolható, s ezért is kártékonynak gondolom. Mint a Pál kapta kinyilatkoztatás, amely kicsvarta a jézusi örömhírt, amely helyére lépett a jérzusi örömhírnek, amelyet Evilág Fejedelme, a Sátán ragyogóan felhasznált a maga javára, a jézusi m tönkretételére. Jézus ne hozott új, megváltott létrendet. Új szövetséget sem. Csak azt, ami kezdetben is volt. Csiraszeren az srobbanáskor. Szépen kifejldve Jézusban és másokban is. A gnózis és Pál tanításának közös vonása, hogy valaminek a tudása uj léthelyzetet teremt. Nincs új léthely-zet. Péter a jézusi tanítás ellenre büntet csodát tesz Ananiáson és Szafirán. A történelem Jézus után ugyanolyan borzalmas, mint eltte. A keresztények ugyanazt csinálják, mint a nem keresztények. Árpád lovon vesz országot, Unokájának keresztény unokája élve temeti Thonuz-apát feleségestl, lovastól. Élve elégetések, elgázosítás, Hirosima, Gulag − mind a megváltás világának jelenségei. Nem csinált ilyen világot Jézus. Hatalma vaolt az életét odaadni, s megértette azokkal, akikkel tudta, hogy utánozzák t. A teremtés primordiális rendjét nem lehet és nem kell megváltani. Ez a rend olyan jó, amilyen jó csak

kijöhet aegy jó Teremt kezéb l. Az Antikrisztus pedig a szabadságunk felhasználása a magunk javára. Az Isten pedig a szabadság felhasználása a Másik javára, s annak idtlen megtapasztalása, hogy egyedül ez a magatartás válik a szabadságot hordozónak a javára. Az Atya adja teljes önmagát a Fiúnak, s a Fiú elb völ dik ett l, s is adja teljes önmagát Atyjának. S ez az innen oda és onnan ide áradás, ez a SZERETET SZENT LELKE, a HARMADIK. Az Antikrisztus pedig a szabdaságot a maga javának szolgáltában látja. S ellensége lesz mindenkinek. Ellenséggé tesz mindenkit. Minden szolgája akarja saját magának a többet s a még többet. S az eredmény? A hullahegyek. A senki boldogsága. A A gaz-dagság nyomorúsága. A Szentháromság világából való rend megkeresi az istállót és a jászolt, s elönti a betlehemi éjszakát az adás gyönyörsége. A pásztorok boldogságról szól a népek tilinkója, melyb l a legcsodálatosabb melódiák születnek. A teremtés rendjének ember számára lehetvé tett létteljessége. És nem kell ez a boldogság. És az Antikrisztus nagyhatalom. És t választjuk. Miért? Mert az Antikrisztus üt. Szolgái öklével, akik szeretik a pénzt, s ennek védelmében Golgotára parancsolják azt, aki a teremtés primordiális rendjét képviselik. Az adást. Azt, hogy nem lehetünk kapzsik. Hagy adzsiknak kell lennünk.

55. Az Evangélium tanítása nem vallás alapítása, hanem beavatás. A tanítványok tévedtek, és ez a tévedés igen hamar kiderült. Az Evangéliumra nem lehetett közösséget építeni. A kereszténység olyan beavatás, amely a beavatottak fensbbségével, vagyis brahmani tevékenységével meg tudja alapítani az emberiség egységét, vagyis az Egyházat. Nem mint organizációt, hanem mint a végleges és tényleges valóság körülvételét olyan emberekkel, akik az Evangélium, vagyis az áldozat szellemében élnek, mindennem világi hatalom nélkül, szegénységben, igazságban és tisztaságban, figyelmüket az embernek „az életért és a hallhatatlanságért folyó ketts küzdelmére fordítva”, soha egy pillanatra sem elfelejtve, hogy az, amit itt életnek nevezünk „az ember örök sorsának csak töredéke” (Bergyajev). Végül pedig: hiteles élet csak egy van, az evangéliumi —‚ és a hiteles életen kívül minden egyéb mellékes.

Ad 55. Beavatás − Igen, Jézus nem alapított vallást. Volt már ebbl a m fajból az korában is elég. Akármi-lyen vallásban is nevelkedik valaki, megértheti azt, amit Jézus tanít. Tanítása felfedi azt, ami kezdetben volt. Azt, ami az ember lelke mélyén él. Amire a lelkiismeretünk vezetése mellett az életünket használni kell. Példával is bemutatja ezt, a magáéval. Hogy ezt miért mondja szerznk beavatásnak, nem tudom. Nincs szótár, amely ebben ersíthetné t. Közösség − A tanítványok tévedhettek, mert emberek voltak. Abban viszont nem tévedtek, hogy az evangéliumra lehet-e közösséget építeni. Jézusnak ugyanis sikerült az evangéliumra közösséget építeni, a Tizenkettt. Meg is rizte ket élete végéig, hálát is adott ezért Atyjának. A közösség − nem egyes szám, hanem többes szám. Egy valaki nem közösség. Többen lehet-nek közösség. A „beavatottak” már többes szám, és a beavatottaknak kell megalapítaniok az emberiség egységét. Az emberiség is többes szám. E többes számnak az egysége, az Egyház (=elég sok ember) is − többes szám alapú. A többes szám mindig organizáció is, mert az egység mindig részekbl áll a teremtett világban; csak az Isten egyszer − legalábbis Arisztotelész és Szent Tamás szerint. A teremtett világ



több-szer, részekbl összetett. Ez is Arisztotelész. Gondolataink közlése és megérthetése csak akkor lehetséges, ha a szavak szótári jelentését használjuk, s ha nem a szótári jelentésben használok egy szót, akkor meg kell mondanom, hogy milyen jelentést adok a szónak, amely a szótár szerint valami egyebet jelent. És még azt is meg kell mondanom, hogy miért térek el a szótári jelentéstl. Ha azt akarom, hogy megértsenek. Ezért aztán semmiképpen sem értem, hogy miért nem lehet az evangéliumra közösséget építeni. Egyház − A végleges és tényleges valóságot körülvev emberek; emberek, akik az Evangélium szellemében élnek. Ezek alkotnák a többes számot, az egyházat. Hogy miért nem lehet közösség az Egy-ház, érthetetlen számomra. Azt sem tudom eldönteni, hogy a közösség csúnya-e vagy nem csúnya − a szerz szótárában.

56. Aki azt hiszi, hogy az Evangélium vallást alapított és e vallásra emberi társadalom építhet , méltán ren-dül meg, mert ez a kísérlet igen hamar és visszavonhatatlanul megbukott. A keresztáldozat óta tíz év sem telt el, csak öt, vagy még kevesebb, amikor Jeruzsálemben a szeretet közösségéhez csatlakozók minden vagyonukat felajánlották, hogy közösen a közösbl éljenek Ananiás és felesége Szafira is eladta a házát, de annak árából jó részt a maga számára elrejtett. Az antikrisztusi ábrázat. Ezzel a legels közösség má-ris zátonyra jutottnak volt tekinthet. Nem azért, mert Ananiás és Szafira az árulást elkövette, hanem mert a közösség az árulást merben a héber farizeus konvenció alapján mint bnt ítélte meg. A közösség az Evangéliumból egy szót sem értett. Amit értett, az csak a talmudi morál volt. Az ember valódi beava-tás nélkül társadalmi vadállat (béte sociale), akinek gondoskodásra van szüksége, különben nyersen za-bálja a húst. A hitelesen evangéliumi keresztény mosolyogva elküldte volna szegény Ananiást és felesé-gét: — Eredj és pénzedért házadat vedd vissza, iparkodj tiszta életet élni, s ne hidd, hogy üdvödet úgy meg tudod vásárolni, mint a piacon a bárányhúst, mert úgysem más valamiért jöttél ide, csak mert hallot-tad, hogy az örök mennyei boldogságot itt olcsón árusítják. Nem baj. Ha aztán úgy érzed, hogy a messi-ás szavaitól meg kellene világosodnod, gyere el.

Ad 56. Emberi társadalom − Az emberi társadalom épül. Mindig is épült. Ex esse ad posse valet illatio. Tehát az emberi társadalom építhet. Egészen más kérdés, hogy jézusi társadalom is építhet -e. Igen, építhet. Épült is? Nemigen. Emberi társadalom építési kisérlet volt Jézus részérl, hogy egybe gyjtötte a Tizen-kett t. Sikerült neki? Meglehetsen. A tanítványok azt vallották a három év végén, hogy semmiben nem volt hiányuk. Jól érezték magukat. Kell ennél több? Jézus levegjében érezték jól magukat. Megbukott − Kétségtelen, hogy Péter nem Jézus szellemében rendezte le az Ananiás-Zafira ügyet. A fpap udvarában sem Jézus szellemében rendezte le a Jézus-ügyet. De ett l még nem bukott meg a jézusi társadalom. Miért? Mert Istentl szabadságot kaptunk, s döntünk. Hol jól, hol rosszul. Péter többször rosszul dönt. De Péternek van módja megbánni rossz döntését. Megtérni. S megtérve megersíteni testvéreit. Ilyen világot teremtet az Isten. Nem másmilyent. Lehet filozofálni arról, hogy jobbat is teremthetett volna. De már Leibniz is rájött arra, hogy Isten a lehet legjobb világot teremtette. Nem csinált rosszabbat annál, amilyet tudott csinálni. Hamvas Béla sem rosszabbul írta meg az 56. szúrát, mint ahogy tudta. Én em írok hozzá glosszát rosszabbul, mint ahogy tudok. Zátonyra futott − Nem futott zátonyra. Élt tovább. Pál gy jt nekik Macedóniában másfél évtizeddel késbb. Nem mondom, hogy virult, virágzott, de élt. Élt és segített Jeruzsálem szegényein. Nem gondolom a szerz által állított csúfságokat Ananiásról, bár helyte-lenül cselekedett. Annak ellenére sem, hogy igazat adok a szerznek: Péternek valahogy úgy kellett vol-na ezt az ügyet lerendeznie, ahogy a szerz írja.

57. Minden olyan közösség organizációja, amelyet a lehet legközönségesebb és legdurvább anyagiasságra alapoznak, a történet e kései fokán teljesen lehetetlen. A megtérés, vagyis az alacsony életértékeknek a magasabbért való elhagyása a többség számára nem megvalósítható feladat. De a megtisztultak sem ala-píthatnak közösséget, mert létük súlya messze a társadalmon túl esik. Amire a brahmannak szüksége van, nem a hatalom, hanem az autoritás. Az autoritás a hiteles élet aurája. A lehetségek egyetlenje, hogy a szellem embere (brahman) az emberi organizációban helyet (kedvez esetben fontos helyet) fog-lal el, és a közösséget belülrl érleli. Ezért a pitagoreus társadalom nem lehetett életképes, az esszénus csupán szekta maradt, Platón államától pedig jobb nem beszélni.

Ad 57.



Anyagiasság − Amit a szerz mond, az nyilvánvaló. Az is, hogy az a megtérés, amelyr l beszél, a több-ség számára nem járható. Ma. És holnap? Lehet, hogy holnap sem lesz járható. Lehet. De ki állíthat biz-tosat? A jövendmondó. Nem vállalkozom a feladatra. Másnak sem tanácslom. Az az univerzum, amely körülvesz bennünket, 150 milliárd éves. Ha minden félezer évet összesrítünk egy másodpercre, akkor kapunk egy világévet. Ennek utolsó napján, azaz december 31-én 22 óra 30 perckor jelenik meg benne az ember. 23 óra 56 perckor születik Jézus, és a 24 óra 60. percének 60. másodpercében, amely másod-perc félezer esztendeig tart, írja Hamvas Béla az Antikrisztust, s glosszázom én munkáját. Úgy gondo-lom megindokoltam, hogy miért nem vállalom a jövendmondást. Inkább reménykedem abban, hogy az Isten terve sikerül, s megépül az Isten országa. A megtisztultak sem építhetnek közösséget − Ugyan már miért nem? Mert létük súlya messze a társadalmon túl esik − halljuk szerzkt l. Hallom, de nem értem. Gondolom, hogy a „létük súlya” elismer tartalmat takar. Hogyan tudnak ezek a társadalmon kívülre esni, el nem gondolhatom. Azért nem, mert a társadalmat a létez emberek alkotják. A társadalmon kí-vül nem lehet létezni. Az üldözöttek is a társadalmon belül vannak. A megtisztult emberek alkotják a megtisztult társadalmat. A közösséget belülrl érlelni − Szép, ha ezt próbálják csinálni a brahmanok. De aki próbált már emberi közösséget építeni, annak tudnia kell, hogy a közösséget csak a közösség tagjai tudják belülr l érlelni. Még egy házaspár közösségénél is ez a tényállás. A férj hiába érleli a feleségét. A feleségnek kell önmagát érlelnie. A férjnek is. Pitagoreus, esszénus és platóni társadalom legyen olyan, mint a szerz mondja. De ebbl nem következik, hogy nem valósulhat az Isten Országa. Hogy nem jöhet létre olyan közösség és társadalom, melynek tagjai a jézusi szeretetre teszik rá az életük.

58. Nem a meglév társadalmakat kell átalakítani, nem teljesen új társadalmat kell alapítani, hanem az örök emberi közösség egységének (Egyház) abszolút tényét kell kimondani és fenntartani, és annak megvaló-sulását az egész emberiségtl és minden embertl külön, szüntelenül követelni. (Jaspers: ha nem élünk mindnyájan együtt és egymásért, mindnyájan együtt fogunk elpusztulni.)

Ad 58. Egyház − az örök emberi közösség egysége. Nincs az a keresztény teológus, aki meg ne nyalná a szája szélét ettl a meghatározástól. Ez a megállapításom egy kicsit merész volt. A teológián megtanultam, hogy egyházam − egy, szent, apostoli és mindenkire kiterjeszked. Legjobb, ha most nem mondok semmit errl az egyház-fogalomról. A Hamvaséval kell foglalkoznom. Hogy emberi közösség, az nyil-vánvaló. Azt, hogy az egyház egy „közösség egysége”, az megint nyilvánvaló. Amíg egy házasság meg-van, fennáll, el nem váltak egymástól, addig az a férj és feleség közösségének egysége. Nem lehet egy-ség, ha nincs közösség. Nem lehet közösség, ha nincs egység. Mi más lehetne? De hogy örök volna, ez-zel nem érthetek egyet, mert mindenképpen kezdete van. Az embernek is, az emberiségnek is, az egy-háznak is, minden emberi alakulatnak. Abszolút tény − Mir l beszél itt a szerz? Nehéz kitalálni. Tény és abszolút tény, hogy létezik az Egyház, mint örök emberi közösség egysége. Hol létezik? Hadd menjek oda megnézni. Nem lehetséges. Csak in mente létezhetik, nem in re. Hamvas gondolataiban van léte. Ezt az abszolút tényt ki kell mondani. Minek? Ha létezik, akkor kimondás nélkül is léteik. Fenn kell tartani. A szerz fejében létezik, s fenntartja tételét, amíg fenn akarja tartani. Akarja-e? Az a helyzet, hogy nem árulja el, mit gondol. Majd kitalálom. De nem biztos, hogy sikerül. Isten álmodta az emberrl ezt. Lehet. De Isten tudta, hogy ez csak terv, amelyet az ember vagy megvalósít, vagy nem. Vagy: maga az Isten az egyház? Szavak, szavak, ti öltök minket el… Mért nem mondja meg a szerz, hogy Istenre gon-dol? Mert Istent úgy sem gondolja személynek? Mert úgyis panteista? S ezért mondhat ilyen nagyot? S ekkorát? Követelni − Csak egy embertl követelhetek. A személyi igazolványban találom a nevét. Még akkor sem követelhetek senkitl semmit, ha meg is fenyegethetem Jaspers szavával: mindannyian együtt élni. Én nem követelek senkitl semmit. De érvelek, s várom, hogy végre akadjon kér házaspár, aki lét-rehoz egy magyar katolikus családos szerzetes rendet azért, hogy megmutassa a világnak, hogyan való-sítható meg a jézusi közösség, a jézusi társadalom.

59. Ami nem Egyház, az ergastulum, vagyis rabszolgaistálló.

Ad 59. Aligha jártam rossz nyomon, amikor próbáltam megfejteni, hogy mit gondol szerznk az „Egyházon”. Sajnos, ami létez, tapasztalható az emberi társadalomban, az mind a Mammon ergastulumára mutat.



60. Markion görög kereskedr l, ha mindaz, amit felle feljegyeztek, igaz, azt mondják, hogy felfogása sze-rint a kereszténység a kívánatos mértékben azért nem terjedt, mert a többi népek, fként a görögök − és egyes kasztok, fként a mveltebbek, a rabbinista moralizmustól idegenkedtek. Markion a héberség ön-maga felé forduló és minden mást kizáró fülledt és kicsinyes familiarizmusát (amely ellen Nietzsche is oly b szülten tiltakozott) nehezen viselte el. Azt tanította, hogy a világegyetem uralmában rezsimválto-zás történt. Jézus Atyaistene nem az Ótestamentumé, hanem egészen más lény, nem bosszúálló és ha-ragvó, hanem igazságos és jó, és nemcsak a hébereké, hanem az egész emberiségé, mint mondta: az Ide-gen Isten. Jézus eltt err l az Istenr l nem tudtunk. A Megváltó volt az, aki az Idegen Isten igazságát a földre hozta, és ezzel azt, ami azeltt volt, eltörölte. A törvény (Tóra) és a próféták ezzel érvényüket vesztik. A világteremtés tulajdonképpen nem sikerült. A teremtés embere (Ádám) megbukott. Amit a teremtés elhibázott, azt a megváltás helyrehozta. Markion ezért az Evangéliumot az Ótestamentumtól elszakította, az eredeti (arameus) Újszövetséget úgy írta át, hogy az Evangéliumot olyan vallásfélének fogta fel - de valószínbb, hogy még annak sem. Markion valószínleg még csak vallásos ember sem volt, csupán politikus, aki a szervezésben és a propagandában hitt. Markion tevékenysége a keresztény-ségen belül annak a héber-hellén antagonizmusnak els kitörése, amely egész Európa történetében a mai napig tart és igen különböz alakban jelentkezik, mint például a hellenizmus hatása a reneszánszban, ugyanakkor a hebraizmus áttörése a reformációban. Mert a hellén hatás minden esetben, mint elvilágiasodás (mvészet, tudomány, filozófia), a hebraizmus mint vallás (moralizmus, rítus, puritaniz-mus) jelenik meg.

Ad 60. Markion − jelent s fejezet az egyház történetében. A kisázsiai, a Fekete Tenger melletti Sinopéban kezd-te meg pályáját, eljutott Rómáig, kiközösítették. Közösségei fennmaradtak a 6. századig. Meg akarta reformálni a kánont. Elkésett vele. Mi még jobban. De nem lehet a hagyományainktól megszabadulni. Zsidó szekta vagyunk. Hiába mondta egyik rendtársam jó félszázada: Nem tanítom az Ószövetséget; helyette elveszem Benedek Elek Magyar mese és mondavilágát. is csak mondta. Felesleges is lett volna. Aki érti Jézust, jól tudja, hogy minden nép vallási hagyományba berakhatók, amiket mondott. A niniveiekében is. Csak bnbánat, megtérés és szeretet kell hozzá (M k 12, 41; Lk 11,30-32).

61. Az alexandriai nagy könyvtár gyjt helye volt nemcsak a hellén és a héber, de az egyiptomi és az iráni, és minden valószínség szerint a távolabbi népek iratainak is. Clemensr l és Origenészrl tudjuk, hogy Buddhát ismerte, és vannak, akik föltételezik, hogy alexandriai ügynökök Tibetben és Kínában is jártak és onnan is hoztak kéziratokat, amelyeket aztán itt görögre fordítottak. Ezek szerint Alexandria a tantra-jugának, vagyis a könyvkorszaknak els nagyszabású realizálódása. A tantra korszak az a kései id , amikor a hagyomány már nem a mester-tanítvány személyes viszonyában él, hanem hogy fennmaradjon, a tudást írásba fektetik le, persze legtöbbször nem kielégít alakban, mert a hagyományt a leírók általá-ban már csak hézagosan értették. A másik veszély fenyeget bb. A mesterhez csak az közeledett, akiben a tudás szomjúsága ténylegesen megvolt, és a mester joga fennállott, hogy kinek mit mond el. A könyv a kíváncsi és a szélhámos eltt is megnyílt. A tantra a sötét korszak egyik fázisa. Sok tekintetben az involució ideje, amikor a hagyomány gondolatai téli álmukra készülve, sajátságosan megdermedve (va-gyis leírva) begubóznak, vagy mint a halak, önmagukat elvermelik, élettevékenységük lefokozódik, a gondolatok részben lerövidülnek és képlétekké válnak és kivonatokká lesznek. A jellegzetes alakok azok az epigrammák, (a héber bölcsesség-irodalom: Példabeszédek, Jézus Sirák fia; a görög filozófusok: Parmenidész, Hérakleitosz, Püthagorasz, stb.), amelyek a gondolatot törvény alakban rzik, vagy az in-diai szútrák, amelyek a fszavakat és a mondatokat csupán emlékeztetül használják. Az eredeti tanítás-nak ez csupán lárvája. A könyvben lév spiritualitás nem aktív. Az ember nem azért ír, hogy él szavát helyettesítse. A beszéd egészen más formából fakad, mint az írás. A beszéd kommunikáció, az írás pedig m (karma). Gott will nicht, das ich schreibe, aber ich muss — Isten nem akarja, hogy írjak, de kell (Kafka). A tantra éppen az, hogy a könyvbl, még a legmagasabb rendb l is, a személyes hitelesség hiányzik. Az ember és az írás között lév egzisztenciális távolság túl nagy, ami soha át nem hidalható: ezért abszolút emberek nem írtak. A könyv a spiritualitást jobban vagy kevésbé jól sríti és tárolja. A könyv azonban mindig kivonat, és ma már a kinyilatkoztatást is csak könyvnek tudjuk felfogni. Ami



tulajdonképpen annyi, hogy kinyilatkoztatás nincs, csak annak emléke és kommentárja. A kinyilatkozta-tás a létnek olyan körébe húzódik vissza, amelybl közvetlenül kilépni nem tud, és ezért hatalma az élet fölött nincs. A könyvt l semmi sem várható, mert az csupán tartály. Amennyiben életünkben még van valami nagyság, azt a könyvbl vesszük. És a könyvbe tesszük, de létünk ájult, semmit sem tudunk se-honnan közvetlenül venni, csak közvetve: a könyvbl. A tantra-korszak végs mozzanata pedig a könyv szekularizálódása, ami annyit jelent, hogy a könyv spiritualitása az idben feloldódik és szofisztikus lényegtelenségbe szétszóródik. A kéziratról is le kell mondani, és a személyes hitelesség még kevesebb. Ez körülbelül a könyvnyomtatás következménye. Clemens Alexandrinus ezért veti fel a gondolatot: sza-bad-e könyvet írni? Mint a spirituális lények közül a legtöbb, könyvét mégis megírja.

Ad 61. A tantra-korszak − Megel zi a kor, amelyben Mester és tanítvány közt személyes a kapcsolat? Nincs ilyenkor. Jézus esetében legfeljebb három esztendeig tartott − e kor. Csak olyan kor van, amelyben van, vannak nagy személyiségek, és olyan, amelyben nincsenek. Nem gondolom magamat Mesternek. Hat-van éve tanítok. S tanítványaim a maguk útját járják. Hála Istennek, aki személyiségnek teremtette meg az embert. Arany 1849 után nagyon rühellette, hogy nincs mellette Petfi. Szerkesztként panaszkodott. Kazinczy felujjongott, hogy múzsafikkel találkozott; Arany csak majmokkal. De mire meghalt, már ját-szott a porban valaki Érmindszentten, azaz Adyfalván. Abszolút emberek nem írnak − Szókratész és Jézus, és ki még, aki nem írt? k mért nem írtak? Jézus esetében megkísérlem a választ. Felfedezte a spanyolviaszt. Azt, amit mindenki tud: jónak kell lenni. Nem kell azt tenni, amit nem kívánok magamknak. Minek írja le ezt?! Kinek nem nyilvánvaló? Ha leírja, akkor jobb leszek? Rágja a ceruza-véget? Inkább bemutatja. Az több eredménnyel kecsegtet. S mit lehet errl írni?! A mesét sem kell leír-ni. Azt könyv nélkül meséljük, ha van hallgatóság. A népmesét, a népdalt sem írja le a nép. Az jön az emberbl. A helyzetekbl. Az emlékekbl. Most jut eszembe: Francesco is alig írt. De beszélt, s amit mondott, nem kellett javítania. Mit érdemes elolvasni abból, amit leírtak? A maiakból? A pár száz esz-tend vel korábban írtakból? Az általam írtakból? Amikor a KIO-n dolgoztam, egy nagyon jó barátom figyelmeztetett: Pár esztend alatt elavulnak a teológiai munkák! Írunk és írunk, s lassan elfogynak az olvasók. Jézus nem írt le semmit, s lassan csak az lesz számomra érdekes, ami tle maradt rám. Tle, aki nem írt le semmit. Aztán megindult az evangélium-írás. Ferenc után pedig a legenda-írás. Isten nem az ember megteremtése után ötvenezer évvel kezdett sugalmazásba, hanem egyidejleg. Azt sugalmazta, amit Jézus is felfedezett. Aztán él formába öntötte. Nem holt betbe. Hangba és gesztusokba. Látha-tókba, halhatókba, helyszíniekben. Változatokat mondott egy egyetlen témára: Ne védekezz, legyen elég az egy dénár, légy, mint a gyerek! Légy jó, szeress! Azt mondta, amit bármelyikünk tudna mondani, ha megengednénk magunknak, ha nem kellene érte kiröhögnünk saját magunkat. Ha negyven napra elmen-nénk egy pusztába, s nem hallanánk semmi mást, mint az Isten szavát. Aztán jöjjenek a másodheged-sök. Írják le azt, ami megmaradt − az abszolút emberekb l, Ha képtelen vagyok elmenni negyven napra a pusztába, jól jöhet, amit lejegyeztek arról, aki el tudott menni a pusztába. Felforrósodhatom tle. Én, aki olvasom szavait ftött vagy légkondicionált szobámban. Ez is több, mint a semmi. Talán nem röhö-göm ki. Talán le tudom szakítani magamat arról, amivel tele van a szobám. Talán. Ha le tudom szakítani magamat, azt abból tudhatom meg, hogy kikerülhetetlen lesz számomra is a Golgota. A másoktól és számomra megácsolt keresztfa. Nem lehetett le nem írni, ami kétezer éve történt egy távoli szegény vi-déken. Nem azonnal írták le. Negyven-ötven-hatvan évvel kés bb. S még száz évvel utána. Francescoról is az elmenését követ évtizedekben születtek a legendák. Aztán késbb nem. Jézusról sem, Francescoról sem. seink találkoztak a kereszténységgel már Levédiában, az Etelközben is. Aztán Géza idejében. A klerikusok firkáltak. Okleveleket. Királyi adományozásokról s birtokperekrl. Jófélezer év-vel kés bb magyarul is. Fordítanak. De elbb Francescoról, mint az evangéliumokról. A legenda mese-szer . Az evangéliumok nem. A magyar keresztény félezer év megvolt nélkülük. Fordításuk az eretne-kekkel kezddik (husziták).

62.

Az alexandriai könyvtárat valamely keletkez egyetemes távlatú egység teremtette meg. Alexandriában univerzális orientáció volt kialakulóban, a világtörténet folyamán minden bizonnyal a legjelentékenyebb a rendelkezésre álló összes hagyomány ismeretében, és az Evangélium után következ században már az Újszövetségrl is tudomást szerezve az egyetemes távlatú egység megteremtésére a reális alap megvolt.



Az orientáció fundamentuma a megismerés. Alexandria nagy alakjai a tudattalanság bnét (to tész agnoiasz hamartéma) kívánták felszámolni, és ez teszi az alexandriai gondolkodást az indiaihoz olyany-nyira hasonlóvá. „A bn legtalálóbb neve az, hogy megzavarodás (szünkhüszisz) — mondja Philón —, bizonyítható ez azzal, hogy az értelmetlen tele van megzavarodott beszéddel és szándékkal, és zavarában cselekszik”. A megzavarodás értelmi korrupció, és e szó csaknem teljesen fedi a hindu avidját, amely értelmi homályt, csökkent éberséget és alvajárást jelent.

Ad 62.

A nagy filozófusok és drámaírók után Alexandria összegy jti a nagykorszak emlékeit. Athénon túl is. Az evangéliumokat is. Félezer esztend multán a keresztény teológia központja lesz. A kinyilatkoztatás, Jézus gyz a nem ezt hordozó mveltségen. A könyvtár rendeltetése természetszeren az értelmi homály elt ntetése

63.

A gnózis, vagyis a megismerés (a latin cognoscere, a szanszkrit dnyána) az univerzális orientáció segít-ségével az értelmi megtisztulás útja. A megismerés értelme, hogy szakrális megismerés, amely az embe-ri lényre visszahat, s így meg kellene jelennie −, és fordítva, ahol átlátszó emberi lény realizálódik, an-nak tájékozódása egyetemesen nyílt kell legyen. Egyik a másik nélkül nincs. Európa legújabb idszaká-ban a lényeges léttények iránt való érzéketlenséget nemcsak az jellemzi, hogy az egzisztencia tisztultsá-ga és a tájékozódás egyetemessége között lev összefüggésrl sejtelmünk sincs. A nonsens abban a gon-dolatban kulminál, hogy a filozófiát, mint az univerzális orientáció szegényes maradványát nem az egye-temes tájékozódás, hanem a részlettudományok jegyében kívánják megérteni, s ezzel a filozófiát tudo-mánnyá degradálni. Ezért az alexandriai spiritualitásnak a modern egyetemhez való hasonlítása is telje-sen hamis. A modern európai egyetemet Leontjev bábeli szajhának nevezte, nemcsak azért, mert minden tévtannak szót biztosít, hanem mert a szellem korrupciója iránt érzéketlen, sót abban tetszelg és felfu-valkodott. A modern egyetem részben az univerzális orientációt kiegészít emberi lényrl, a transzpa-rens egzisztenciáról semmit sem tud, részben pedig fokozatosan az univerzális orientációról is lemond, és vagy az egzisztenciátlan szak tudásban szóródik szét, vagy az enciklopédizmus khimérájává lesz.

Ad 63. Szótárilag a gnósis görög szó, és ez magyarul: ismerés. Ugyanakkor a gnózis filozófiai-teológiai irányzat is. Volt vele elég baja az újplatonista filozófiának s az els századok keresztény teológiájának is. Ez is gnózis, a gnoszticizmus. Szerznk sem az egyikrl, sem a másikról nem beszél. Egy harmadikról. Arról a jelentésrl, amibe most öltözteti szavunkat. A neki olyan kedves univezális orientációról és a transz-parens egzisztenciáról. Amit már mondott a szerz már hagyománynak is, alapállásnak is, abszolút stá-tusnak is. Most a gnózis szónak kereszteli ezt a tartalmat. Teheti, ha nem is találjuk meg még a szótárban a gnózisnak ezt a harmadik jelentését. De mért nem mondja meg? Könnyebb dolgunk lenne, ha tudomá-sunkra hozná a keresztelt. Az els gnózisnak a jelentése ezért nem a harmadik,: nem a megismerés, nem a szakrális megismerés, melyben az univerzális megismerés nincsen transzparens egzisztencia nél-kül, és a transzparens egzisztencia nincsen univerzális orientáció nélkül. Ezek után következhetik Euró-pa szidása, amelyre nem fogható reá a szerz harmadik gnózis-jelentése. Európa filozófiája nem ismeri sem az egyetemes tájékozottságot (univerzáis orientáció), sem az átlátszóságot (transzparencia), mert érzéktelen a léttények (un. or. és tr. eg.) iránt. Az eur pai filozófia csak a részlettudományok iránt érdek-l dik, s ezzel önmagá tudománnyá degradálja. Bezzeg Alexandria sokkal többet ér. Annak gnózisa − spiritualitás is. Az európai egyetem − bábeli szajha, érzéktelen a korrupció iránt, szaktudássá és enciklopédizmussá züllik. Szidja tehát Európát, filozófiáját és egyetemét is. Nem akarok érzéktelennek lenni. Valaha jártam én is, Hamvas fiatalsága idején egy európai egyeten. A budapesti Pázmányon. Lé-legzetállító csendben tartotta tíz-tíz eladássorozatát Schütz Antal két évenként a nagy aulában. Zsúfolá-sig megtöltötte a közönség. Elámultunk az eladó univerzális orientációján: Krisztus, A házasság, Isten a történelemben, Örökkévalóság, Sors és gondviselés voltak a témái. Mindegyik meg jelent az Isten Or-szága sorozatnak egy-egy kötetében. Döbbenten ültünk. Az el adó papiros nélkül beszélt hatvan percig. Egzisztenciáját átlátszónak ismertük. Minden fakultásról érkezett a hallgatósága. Én a filózfiairól. Brandenstein filozófia rendszert alkotott, univerzálist. Horváth Jánost megilletdve hallgattuk: megszó-lalta a kolostori irodalmunkat, a reformációét. Hétköznapi órákon is telve volt egy nagy terem. Szellemi



kélyhömpölyt jelentett oda járhatni. Csak egy negatívat mondhatok róla: be volt ágyazva a trón és az oltár szövetségébe, Jézus szemléletével nem találkoztam, csak a történelmi kereszténységével. Rajta volt ez a vakság. Egész Európán. S hírbl sem hallottunk arról, hogy más kontinenseken tudtak volna Jézus-ról, az általa hordozott kinyilatkoztatásról. Ennyi tellett akkoriban az emberiségtl. Hogy Alexandria ennél több lett volna? Milyen alapon állíttatik ez? Vannak mvek, melyek ezt igazolják? Jaj de szívesen olvasnám. Alexandria csak tantra-korszak gyermeke, hogyan lehetnének?

64.

A gnózis jelentése az, hogy dnyána jóga, vagyis a szakrális megismerés, vagyis dnyána móksa — a meg-ismerés általi megszabadulás. A gnózis alapja, hogy annak a mveletnek, amely az emberi egzisztenciát teljesen átvilágítja és így megszabadítja, a megismerésbl kell kiindulnia. Az ember tökéletes transzpa-renciáját az univerzális tudásra való nyíltsággal kell megvalósítania, egészén addig, amíg „nincs küls, nincs bels és nincs sem mi egyéb, mint kristálytiszta megismerés”. (Brihadáranjaka upanisád 4,5,13)

Ad 64. Alighanem az egykori hindu filozófia helyettesítdik be ebben a szúrában gnózissal és Alexandriával, s ezért magasodik Európa és egyetemei s annak tudása, étóosza fölé.

65. Minden hagyományhoz genezis tartozik. Kozmológia, aritmológia, és gyakorlati életrend, rítus, mitoló-gia és antropológia, amely ugyan a hagyomány lényegét nem mondja ki, mert az kizárólag a szellemi kasztban érett felsbb létszinten megnyilatkozott tudás lehet (sruti), ez pedig legfeljebb, ami az emberi életben kezdettl fogva emlékezetes, vagyis amit „mondanak” (szmriti). A nagy és komplett hagyomá-nyok, mint a kínai, az iráni, a héber, az egyiptomi, az orfikus görög, teljes létrendszerek, amelyek a világ keletkezését, az ember származását, természetét, a lét célját, értelmét mondják el, a rend elvérl beszél-nek, amelyre a világ felépül, a fizikai valósággal a társadalommal és az emberi lénnyel. A keresztény-ségnek úgy, ahogy az az Evangéliumban megnyilatkozott, ilyen építménye nincs. Nincs is rá szükség, mert amit más hagyomány mond, annak érvényébl az Evangélium semmit sem vesz el, st fenntartja („a törvényb l egyetlen jod sem vészel”). A kereszténység a lét megromlásáról és megújulásáról szóló (ezoterikus) tudás. Jézus tanítása kizárólag a lét elhomályosodott középpontjának átvilágítása. Alexand-riában úgy gondolták, hogy a tanítást a világ keletkezésérl szóló teóriával, kozmológiával és a teljes világképhez tartozó diszciplínák seregével sürgsen körül kell építeni. Ez a munka meg is történt. A diszciplínák egy része azonban fölöslegesen misztifikáló zavaros és okkult elmélet. Egy része — köny-nyen meglehet — jóhiszem, de önkényes kommentár. Egy része biztosan korlátolt ostobaság.

Ad 65. E szúrának több állítása van. Az els: bizonyos kezdetek (genezis) után megszületnek a szellemi kaszt fejében a nagy és komplett hagyományok (kínai, irán, stb.). Ezek elmondják helyesena rend elvét, s azt, ami erre felépül. Második: Az evangéliumi kereszténységnek ilyen épülete nincs, nincs is rá szüksége. Át tudja venni más hagyományokból. A kereszténység a szerz számára jó: ezoterikusa tudás és átvilágí-tás; ezek nek elismer értelmük van a szerz szótárában. Harmadik: Alexandia megcsinálta a körítést, amelyre a kereszténységnek nem volt szüksége. Negyedik: az alexandriai termés − zavaró, okkult, önké-nyes kommentár, korlátolt ostobaság. Ezek után nem nagyon értem, miért kellett Alexandriát eljegyezni a hamvasi értelm gnózissal, az univerzális tájékozottsággal, a transzparens egzisztenciával, a hagyo-mánnyal.

66. Plótinosz a gnózist kései és leromlott alakjában, nem is a legjobb szerzk alapján ismerhette. Ezért az a tanulmány, amit a gnosztikusoknak szentelt (Prosz tousz gnosztikousz), az alexandriai iskolára nézve elég lesújtó, de nem is jellegzetes. A tanulmány tárgya végül is nem a gnoszticizmus, hanem az akkori profán világvárosi félmveltség szurrogátuma, mintha valaki a mai tudományt a népszer képes füze-tekb l akarná megismerni. Plótinosz a gnosztikusok világtagadásából indul ki, és azon az állásponton van, hogy aki a világ berendezését szidalmazza, káromlást követ el. A gnózis világ megvetését olyan gondolkodásból származtatja, amely a kozmikusan kiegyenlített megismerést nélkülözi. A földi életben lev rendetlenséget pedig az alexandriaiak nem értelmes, hanem gyanúsan mágikus módon akarják fel-számolni. „A rossz—szól Plótinosz — semmi egyéb, mint hiányos belátás, a jónak alacsonyabb szintje, és azt fokozatosan el lehet tüntetni”. A rossz nem a létrontás következménye, hanem emberi ervel hely-



reállítható hiba. E felfogás, mint tudjuk, a görög racionalizmus naivitása. A kései gnosztikusok viszont földi lét feldúltságát felsbb hatalmak segítségével, a rossz démonok elzésével kívánják kiküszöbölni. Ez ellen Plótinosz irtózva tiltakozik. Hozzá lehet tenni, hogy e varázslatok nem is jóhiszemek. Nem tartja valószínnek, hogy a felsbb er k „dallamokkal és kiáltozásokkal, bömböléssel és sziszegéssel és más praktikákkal” befolyásolhatók lennének Úgy látszik mindez nem egyéb, mint a gyanútlanok megté-vesztése.

Ad 66. Alexandria és gnózis mégis csak és továbbra is pozitív jelentések szerznk számára? Úgy tetszik, hogy igen, mert idézi Plótinoszt, aki a gnózist kései és leromlott alakjában ismerhette meg, és nem is a legjobb szerz k alapján. Nem értem. Plótinosz a gnózis virágkorában élt (205-270), s Alexandriában, a gnózis fellegvárásban tanult. Ismerhette tehát közvetlenül a gnózis nem kései és nem leromlott alakját, s nem volt szüksége mások közvetítésére. Én azt várnám szerz nkt l, hogy indokolja meg, min alapon veszi be a maga gondolatvilágába Alexandrást és a gnózist.

67. A gnózis eredeti alakjában még rendelkezett az értelemnek azzal a világosságával, amely egy-két nem-zedékkel késbb nyomtalanul eltnt. Ezt a világosságot diakriszisz pneumatónnak nevezték, és ez annyit jelent, hogy az értelemnek az emberi egzisztencia valódiságára vonatkozóan csalhatatlan ítélképessége van. A görög kifejezés szó szerint annyi, mint: „a szellemek szétválasztása”. Megkülönböztetése annak, ami jó és rossz, valódi és nem valódi, helyes és helytelen, igazság és lét rontás. Nem társadalmi szem-pontból, nem pszichológiailag, nem az erkölcsi normák szerint, nem vallásilag. A diakriszisz ítéletének alapja nem a konstelláció és nem a biológiai alkat és nem a viselkedés, hanem a tovább nem elemezhet és másra vissza nem vezethet végs jelleg, az emberi lénynek, mint az abszolút szellem inkarnációjá-nak súlya és tisztasága. A kereszténység legels idejében azt tanították, hogy a diakriszisz a Szent Szel-lem (az igazság szelleme, János szerint: Pneuma tész alétheiasz) adománya, ez a minden emberen átvilá-gítani tudó igazság ismerete. A diakriszisz az igazságra és a léthazugságra való csalhatatlan érzékenység. A megkülönböztetés képességének elhomályosodásával, végül teljes eltnésével az emberekben dolgozó szellemi erk mérlegelésének lehetsége megsznt. Aminek következménye, hogy a helyes tanítást a tévtantól, a hiteles magatartást a pszeudo-egzisztenciától többé nem tudták meg különböztetni. A mérték elveszett, és így lehetség támadt arra, hogy az emberi életbe a léthazugság akadálytalanul betörhessen.

Ad 67. A szellemek megkülönböztetése, szétválasztása szerepel az els korintusi levélben (12,10), a jó és rossz megkülönböztetése pedig a Zsidó levélben (5,14), János pedig tud az igazság Lelkérl: az Atya fogja elküldeni a tanítványoknak Jézus feltámadása után, akit a világ nem tud befogadni… ti ellemben ismeri-tek t, mert náletok marad és bennetek lesz (14,17). Mindezekbl nekem úgy tetszik, hogy ez a diakrisis volt a hellénizmus szótárában az a szó, mely jelölte a magyar megkülönböztetést. Nyilván használta ezt a kifejezést a gnózis eredeti alakja is. Hogy nyomtalanul el tudna tnni az emberiség egy szakaszának életéb l a megkülönböztetés, ezt nem tudom végiggondolni. Nem, mert hozzátartozik az ember mivoltá-hoz, hogy megkülönböztessen. A kinyilatkoztatás, az, hogy tudom, hogy jónak kell lennem a lelkiisme-retem által figyelmeztet, hogy a jót meg a rosszat megkülönböztessem. De ettl még lehet, hogy csak a dénár és a mína megkülönböztetésére szakosítom magam. De még mindig nem látom Alexandria és a gnózis hamvai megdicsítésének hamvasi alapját. Hogy én miért nem dicsítem meg a gnózist, azt tu-dom. Az eredeti gnózisban is csak azt találom, amit Hamvas a kési és leromlott alakjáról állít.

68. Ha a gnózis semmi egyéb, csak az archaikus tudás összegy jtése lett volna, érdeme a történet forduló-pontján akkor is egyedülálló lenne. A fordulatot akkoriban az idk teljességének nevezték. A görög pléroma tou khronou azonban az alexandriaiak szóhasználatában sem szónoki szólam, sem pedig miszti-fikáció, mint késbben gondolták. Pléroma a gnózis egyik legfontosabb szava, a létnek maximális gaz-dagságában és tökéletesen integrált alakjában önmagával való színültig teltségét jelenti. Errl a tömény léttel való telítettségrl a kinyilatkoztatások minta kezdeti lét tartalmáról beszélnek Édenkert, aranykor, szatja-juga), és ezt a létteljességet az Evangélium is a középpontba állítja. A pléroma gnosztikus mítosz, az Egynek a végtelen különbségekben való megnyilatkozását jelenti. Nem minden id alkalmas arra, hogy tetszés szerint bármely tudás realizálható legyen. Az id k teljessége, az idkkel való tömény telt-



ség, amikor a felsbb szférákból a végtelen különbségekben megnyilatkozó Egy az emberi életben reali-zálódik. Voltak gnosztikus iskolák, amelyek a plérómát megszemélyesítették és istennként beszéltek róla, mások Szophiával, a bölcsesség istennjével vonatkozásba hozta és analógiája lehetett a héber hohmának, aki a Kabala szerint a teremtés második princípiuma, a létminden lehetségét magában hordó világanya-szellem. A gnózis azt mondja, hogy az idk teljességében (amelyben a megváltó megszüle-tik), az si tudás teljes egészében esedékessé válik. Ez az az id , amikor az univerzális orientáció lehet-sége az ember számára megnyílik. A tudások teljességét a tökéletesen átlátszó emberi egzisztencia teszi lehet vé, az, aki az igazság létnyíltságában él (alétheia). Az id k teljessége a történeten kívül és felül álló fokozat, úgyis mondható, hogy a beavatás magas lépcs foka.

Ad 68. A pléróma is benne van a hellénizmus szótárában. Az Újszövetségben 17 helyen is megtalálható. Szerzi úgy tudják, hogy Jézus az idk teljességében jött el. Errl hallhatott a gnózis is. Utólag állapítjuk meg egy korról. Berzsenyi a maga századáról. Nem Napoleón gy zött, hanem „a kor lelke, szabadság”. Kor-niss Gyula is nagy századnak gondolta a 19.-et. Én meg Szabó Lrinccel együtt melléje teszem a jézusi-nak: (Isten). Csak azt nem látom, hogy a gnózisnak volna valami köze ehhez a szóhoz, s még inkább annak a tartalmához. A kereszténység legalább annyit tud mondani, hogy Krisztus a pléróma. Ami pedig a szúra utolsó mondatát illeti (Az idk teljessége a történeten kívül és felül álló fokozat, úgyis mondható, hogy a beavatás magas lépcsfoka.). azzal nem tudok mit csinálni. Mért van a történeten kívül? Annak éppen hullámhegye. Mért beavatás a hullámhegy? De hát ezenm nem tudok segíteni. A szerz számára a történet csúnya szó, s a beavatás pedig az osztályonfelüli.

69. Clemens Alexandrinus pontosan az ellenkez álláspontot képviseli, mint Markion. A kereszténységet kizárólag a héber hagyományból származtatja, de ami felfogására jellemz, az nem ez. Clemens az egész görög gondolkozást a héberségbl vezeti le. A hagyományok között lév analógiákat, akárcsak a modern tudomány, Clemens sem képes úgy értelmezni, hogy a néha szó szerinti megegyezések leírói egymástól függetlenül az abszolút idben lév és állandóan adott egyetlen forrásból merítenek. Feltételezi, hogy az egyik hagyománynak régebbinek kell lennie, és a gondolatokat az újabbnak a régitl mint hatást kell átvennie. Tudjuk, hogy ez a feltevés tökéletesen téves. Minden hagyománynak a status absolutussal kü-lön közvetlen kapcsolata van, s a hasonlóságok, st az azonosságok innen, nem pedig hatásukból adód-nak. Clemens tehát hibát követ el, amikor a Szókratész el tti görög gondolkodást, st Platónt a Tóra hatásából kívánja magyarázni. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a görögségnek önálló eredete, de a héberséggel közös alapállása van. Clemens jelentsége egészen más. Az egyik, hogy az els gondol-kozó, aki a kereszténységet a megismerésre alapozza. A másik, hogy a gnosztikus szektákkal egziszten-ciájának teljes bevetésével szembeszáll.

Ad 69. Rendben. Kelemen ebben tévedett. De nem ez a tévedés Kelemen életmve. Ezt tudja szerznk is. Althaner Patrológiája „az els kereszténytudó” címmel tünteti ki t. Kelemen korában nem rendelkezett senki sem azzal az egyetemes látnitudással, mely szerz nk jellemz je. De miért számol be minderrl? Ugyanezt elmondhatná akárkirl: alexandiaiakról és nem-alexandriakról? Azért, hogy tudassa, hogy szembeszállt a gnózissal. Teljes tisztelettel: Kelemen keresztény volt és nem gnósztikus. A gnósztikusok pedig a keresztényekkel szálltak szembe.

70. Órigenész egészen biztosan az egyetlen alexandriai gondolkozó, akinek mve érinthetetlen volt és ma-radt. Amit Órigenész csinál, az a szakrális filológia egy neme, ami azt jelenti, hogy a kinyilatkoztatással való kommunikáció lehetségét megnyitotta, és a kommunikáció fenntartására módszert teremtett. Órigenész módszere sajátságos. A kinyilatkoztatás szavait hét nyelvbl világította meg, (mint feljegyez-ték, el adásait hét nyelven tartotta egyszerre), éspedig mert szerinte a szó végs értelmét egyetlen törté-neti (korrupt) nyelv sem képes maradéktalanul közvetíteni. A hét nyelven való értelmezés legalább az irányt megtudja jelölni, amelyben a kezdeti és az alapjelentés kereshet. Éppen ezért Órigenész filológi-ája nem tévesztend össze azokkal a fenomenológiai elemzésekkel, amelyeket Arisztotelész Metafiziká-jának ötödik könyvében, vagy az Organonban alkalmazott, sem a modern szcientifikus filológiával, amely olyan fiktív (tudományos) grammatikából indul ki, amely nincs sehol. Órigenész szófejtéseinek



eljárása gyakran rokon a Kabala szófejtéseivel (sok száz példa a Zohárban). A középpontban minden esetben a logosz áll (Hérakleitosz értelmében, vagyis a dabar, mint a héberek mondták). Szóelemzései-vel a nyelven keresztül tulajdonképpen alapállás-rekonstrukciót mvel. Ez az, ami a történetben példát-lanul álló vállalkozás, különösen, ha valaki meggondolja, hogy itt Európában Szókratész és a föld túlsó felén Konfu-ce az emberiség egyetemes megzavarodását csak abban az esetben tartja kiküszöbölhet-nek, ha az ember a szavak eredeti értelmét (a szavak helyes használatát) helyre tudja állítani.

Ad 70. Örülök, hogy elismeri Órigenész nagyságát. Magam is bevetek idnként hét nyelvnél is többet vasárnapi prédikációm anyagának összeállításakor. De ettl nem leszek érinthetetlen. Órigenészt sem nagyon ta-nulmányozzák ma már a szentírástudósok. A szavak eredeti értelmét aligha lehet helyreállítani. Csak jelentéstörténetet ismer a nyelvtudomány. Addig, amíg vannak nyelvemlékek. Azon túl már nem. Az eredetig ne tudnak eljutni. Ötvenezer esztendnél is régebben keresend az eredeti értelem. Órigenész szerint a szó végs értelmét egyetlen történeti (korrupt) nyelv sem képes maradéktalanul közvetíteni. Ez nagyon is Hamvas-íz megállapítás. Hogy a tartalomhoz közelebb juthatok, ha megnézem egy szöveg akár tíz különböz nyelv fordítását, ez kétségtelen. De csak történeti nyelvekhez juthatok. Nem-történeti nyelv nincs. S ha szerznknek tetszik, akkor nem-korrupt nyelv sincs. De mit akarhat ezzel szerz nk képviselni, hiszen amit mondok, az köztudott? Ha egyetlen példát tudna mondani, akkor elöbbrejutnék. Magam próbálok példát mondani, bár nem tudom, hogy ezzel közelebbjutok-e Hamvas titkához. A magyar nyelv a valósággal egyezést és a kifogástalan emberi magatartást ugyanazzal a szó-val fejezi ki. Ez a szó − az igaz. A héber nyelben a kifogástalan emberi magatartást kifejezte: a caddik szó. A görög nyelv ezt a szót a dikaios szóval adta vissza a Septuagintától kezdve s a sz Új szövetségben folytatva. Ennek jelentése: nem sérti meg az istenek és emberek törvényét, törvényes, jogszer. Ezt a jelentés-irányt aVuilgat latinja továbbvitte: iustus, melynek jelentése: igazságos becsületes. Így aztán megszületik a héber nyelven beszél jézusi mondat fordítása: Boldogok, akiket üldöznek az igazságért. Hogy a háromszög szögeinek összege 180 fok, az is igazság. De hát Jézus nyilvánvalóan nem errl akar beszélni. Ezért aztán a mívesebb fordítók már vigyáznak és nem igazságot, hanem igazságosságot fordí-tanak. De mi köze van Jézusnak az igazságossághoz, amikor az egy órát dolgozónak is egy dénárt fizet, mint a nap hevét és terhét viselknek. Ha visszafordítjuk Jézust héberre-önmagára, nyilvánvaló lesz, hogy olyanokat üldöznek, akik megteszik Isten akaratát, akik istennektetszk. Amikor harminc éve ké-szült egy új magyar katolikus fordítás, felhívtam erre a figyelmet. Semmi eredménye nem lett. A történe-ti, a nem-korrupt nyelven belül keresem a jézusi szándékot, az nyelvének Septuaginta-Vulgata- ma-gyar nyelvi által el nem csavart értelmét. A szavaknak lehet eredet jézusi vagy hamvasi értelme. De lehet ezt megnemtalálni, és lehet megtalálni is. Szerencsére nem volt az emberiségnek egyetlen snyelve. Ha lett volna, hogyan viselném el, hogy nem a magyar volt az.

71. Órigenész az egészen ritka emberek közé tartozott, akik a kinyilatkoztatásnak ragyogó elméletekkel való körülépítését ugyan nem elvetendnek, de a végs tudást tekintve elégtelennek tartották. Az a valaki, aki a világ keletkezésérl és a világrendszer felépítésérl, az ember származásáról, és egyébrl beszél, min-denesetre hasonlít a Szent Szz bohócához, aki, mivel semmi mással Istenét dicsíteni nem képes, szí-vének egyszerségében Szz Mária oltára eltt bukfenceket mutat be. Sok tekintetben a tudomány teljes egészében a végtelen hatalmassága eltt való ilyen bukfencezés, ilyen gyermekes és ártatlan mutatvány (liturgia és szakrilégium), amelynek a lét ura eltt semmi jelentsége nincs, azt az egyet kivéve, hogy hódolatát ilyen ügyetlenül mutatja be. Mint a Prédikátor mondja: a bölcsek minden bölcsessége bolond-ság. Origenész igénye nem szerény. A kinyilatkoztatást végs vallomásra akarja bírni. Órigenész gnosz-tikus volt, vagyis gondolkozásának bázisa, hogy a megismerés megszabadulás, és nem mellékes részle-teket kívánt megismerni, hanem azt, ami lényeges ( „egy az, ami kell”). A kristálytiszta megismerés. A héber hagyomány egy kifejezése: bath kol. A szó azt jelenti, hogy aki a kell tudást meg tudja szerezni, az égi leány hangját meghallja. Az égi leány az igazságot énekli. Az igazság pedig nem a rézfúvósok hangján szól, hanem a lepkeszárnyú szellk fuvalmain. Mondják, hogy sokan (mesterségszer zenészek és költ k) égi hallásukat, ahogy sokan (mesterségszer fest k, szobrászok, színészek) égi látásukat el-vesztik és ahogy sokan (szakemberek és tudósok) a bath kolt nem hallják többé, mert a mesterség a spiri-tuális kapcsolatok iránt érzéketlenné tesz, a szakemberségben a hallás ártatlansága elvész. Origenész az



égi leány hangját kereste. Minden bizonnyal a kereszténységben egyike volt azoknak, akik a hangot a legtisztábban hallották. Tudta, hogy az ember életében egyáltalán nincs fontosabb, mint a szzies fül. „Az ember nem boldogságát keresi, hanem lényének sajátságos fajsúlyát” (Saint-Exupéry), s ezt csakis azzal a mértékkel tudja lemérni, amit felülrl kapott. Az igazság a normalitás. A tudás elkészület a hal-hatatlanságra. (,‚Az igazság megszabadít” — dnyána móksa). Az si tudás ismerete annyi, mint az örök igazság ismerete. De mindenek fölött tudta, ha a kinyilatkoztatást már nem is hallja közvetlenül, a kinyi-latkoztatás minden feljegyzett és megmaradt szavában a létmegnyitó és átvilágító igazságokat kell ke-resnie.

Ad 71. Althaner Patrológiája szerint Órigenész a keresztény ókor legtermékenyebb tudósa, aki „igazhit ke-resztény akart lenni, ami abból is világos, „hogy megbecsülte az egyházi tanítást, és hogy a tanbeli téve-dést rosszabbnak tekintette, mint az erkölcsi eltévelyedést”. Hogy gnósztikus lett volna, arról mit sem tud a corpus iuris. Hogy vitatott személy volt, az nem kétséges. A keresztény teológiatörténet tanúsítja, hogy a kortárs teológusok nem azzal vannak elfoglalva, hogy kortársaik tudományát bámulják. Órigenészét azért bámulták sokan, támadták is sokan. Ez így van napjainkig. Loisy abbé szentírástudományi jártasságát, katolicizmusát ki vonná kétségbe, de ettl még ki lehet mind a mai napig közösítve. Így aztán szerznk megállapítását (Órigenész gnósztikus volt) teljes tisztelettel vissza kell utasítanom, ha a szó 2. számú hamvasi jelentésére kell gondolnom. Ha az 1. számú jelentésre, t.i., hogy az igazság megismerésére törekedett, akkor nem. Ha a harmadikra, a jellegzetesen hamvasira, arra t.i., hogy törekedett az univerzális megismerésre és az átlátszó egzisztenciára, akkor nagy köszönettel elfo-gadom helyét a hamvasi pantheonban.

72. Órigenész tulajdonképpen nagyszabású fordító, olyan módon, hogy a transzcendenciában lév végleges értelmet akarta emberi nyelvre átültetni. Két nyelvb l indult ki, a görögbl és a héberbl. A görögb l, mert Alexandriában az univerzális orientáció nyelve ez volt. Végeredményben Európa világnyelve is, nemcsak abban a pillanatban, hanem az maradt a mai napig. Európát a huszadik században is a görög nyelv tartja egyben. Világnyelv az, amelyen a más nyelvr l való mondat nem szóról szóra, és nem adek-vát módon, hanem magasabb színvonalon fogalmazható meg. A másik nyelv a héber, amely „...ugyan az snyelv, de megromlott alakjában is az snyelvhez a legközelebb áll” (Baader). A héber nyelv ismerete

nélkül az Evangélium mélyebb értelmébl egyetlen szó sem érthet. Ad 72.

A transzcendenciában lév végleges értelmet akarta emberi nyelvre átültetni − Lehet. A mindenséget vágytam versbe venni − írta Babits −, majd így folytatta: de még magamnál tovább nem jutottam. Nincs is emberhez méltóbb vállalkozás ennél: Istenül vágyaimba ki látott? Óh, vakszív és hideg szem bará-tok − írta Ady. Korodra akartál hatni? − kérdezi Kölcsey Berzsenyi ravatalánál. Még ez is felülmúlja nemegyszer emberi képességinket. Amit pedig Hamvas fogalmaz Órigenészrl, az nem kevesebb, mint tudni azt, amit az Isten tud. Lehet? Törekedni lehet rá. Jézus kevesebbel is beérte. Úgy gondolta: elég, ha megtesszük az Atya akaratát. Amiket az Atya tud, abból van, ami zárva maradt eltte. Elég, ha tudjuk a kinyilatkoztatást. Ezt szánta Isten az embernek. Bele is írta természetünkbe: Jónak kell lenni! Világnyelv az, mellyel a föld bármely pontján boldogulhatok. A göröggel és akkor Hispániától az Indusig − megér-tethettük magunkat a mveltek körében. Az angollal ma − a világ bármely pontján, a mveltek körében. Szerz nk más értelemben magasztalja fel a görögöt és a hébert: amelyben a mondat magasabb színvona-lon fogalmazható meg. Nem tudom. Én biztosan nem tudnám a magam gondolatait magasabb színvona-lon megfogalmazni görögül, bár több mint 70 éve tanulom e nyelvet. Ki-ki az anyanyelvétl remélheti a maga gondolatának legmagasabb szint megfogalmazását. Kétlem a görögre fordítás sikerét, bárki fordí-tó esetén is. Az evangélium megértése aligha a héber nyelvre fordításon fordul. Sokkal inkább annak megtevésén. Aki megteszi, érti. Aki nem teszi meg, annak a számára az értés zárva marad.

73. Irenaeus a gnózis befolyása alatt elször beszélt arról, hogy a világnak három korszaka van, a teremtés, a b nbeesés és a megváltás. Ezzel tulajdonképpen elször beszélt a történetrl. Ami azel tt volt, nagyob-bára krónika, mítosz, elbeszélés, vagyis rögtönzött összefüggés; késbb is minden alkalommal ez ma-radt, amikor valaki kizárólag a történések egymásutánjában merült el, S a dolgokat nem gondolta elejétl



végig. A modern történetek nagy része nem egyéb, mint krónika vagy elbeszélés, legfeljebb önkényes értelmezés (történettudomány), filozófikus tartalmú kollektív regény, s ilyen módon fantazma. Valódi történet, amikor a világ (ember) élete egyetlen eszményt l függ, éspedig úgy, hogy a dolgokat az ese-mény hatása dönti el, vagy azokat az eseményre való felkészülés jellemzi. A történet feltétele, hogy a két legfontosabb létesemény, a kezdet és a vég megvilágosodjék és ha az teljes nyíltsággal nem is válik lát-hatóvá, de mint abszolút realitás, megjelenjék. Mert mindazt, ami közben történik, az els és az utolsó esemény határozza meg. A kiindulás és a megérkezés, mert az ember oda érkezik meg, ahonnan kiindult. A gnózis számára az Evangélium megismerése eltt a leglényegesebb az els esemény volt. Az Evangé-liummal az utolsóról is tudomást szerzett, éspedig nemcsak János Apokalipsziséb l, hanem az egész irá-ni-héber apokaliptikus irodalomból. Az apokalipszis nem annyira a korszak jellegzetes magatartását, vagyis a végvárakozást fejezte ki, az apokalipszis sokkal inkább ténylegesen azt jelentette, amit az apo-kalipszis szó jelent: leleplezdést — más szóval az eddig elrejtett végs értelem megnyilatkozását. Mert apokalipszis szószerint annyit jelent, mint a homályba burkolt megvilágosodása. A kezdet fell nem volt kétség. Ez az édenkerti kezdet, és ezután mindjárt annak az ember által való megrontása. Ez az, amit magunkban hordunk minta tiszta létezés világosságát és a létrontást. Az aranykort és a korrupciót. Az Evangélium azt tanítja, ha az ember a kezdeti lét tisztaságát nem állítja helyre önmagában és a világban, nyomorultan és irtózatos katasztrófában végzi. Ez a mindenkori történet mindenkori értelme, olyan hihe-tetlenül lapos közhely, hogy lehetetlen felle nem tudni. Az esemény, éspedig az egyetlen esemény. Mindaz, ami valaha is történt, ennek az eseménynek volt alávetve, és ami történik: az esemény kérlelhe-tetlen következménye. A történet úgyis meghatározható, hogy a kezdet fell holtbiztos tudomásunk van, létünk a vég felé azonban nyílt. Ezt a történet vége felé való nyíltságot hívják szabadságnak. Nincs mec-hanikus és automatikus történés, nincs emberi akarat nélküli fejl dés vagy visszafejldés, de fként nincs semlegesség. Az ember nem vonhatja ki magát, mert a történetben elszigetelten élni nonsens.

Ad 73. Irenaeus annak a szmirnai Polikárpnak a tanítványa, aki pedig János evangélista tanítványa. A II. szá-zadban Lyon városában püspök, és görögül ír. Fm ve: Adversus haereses, melynek eredeti görög címe: A hamis gnózis (pszeudónümou gnóseós) leleplezése és cáfolata. Hogy a gnózis befolyása alatt beszélt volna? Lehet. De akkor Jézus is a Sátán befolyása alatt mondta, amit pusztai magányáról tudunk. A gnó-zis elevenen élt a keresztény ókor századaiban. Olyan volt az, mint most a piacgazdaság vagy az ateiz-mus. Hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Csakhogy Irenaeus leleplezte és cáfolta a gnózist, amely egyébként rá is hatott. Hogy a világnak három korszaka van, errl még Jézus semmit sem tudott. Számá-ra volt a kezdet (arché − Mt 19,4.8), majd a folytatás, melyet megpróbált visszaigazítani a kezdethez. Pál viszont már említette Ádám vétkét (Róm 5,14; 1Kor 15,22.45 − amit Jézus, az evangélium tanúsága sze-rint, soha), s azt, hogy Jézus rendbe tette, amit Ádám elrontott, s be is fejezdik e helyretevés által az emberi történet; már megnsülni sem érdemes, mert jön Jézus és befejezi a történetet. De három korszak nála sincs. Csak egy pillanat van Ádám vétke eltt, korszak nincs. Ádám vétke után következik a zsidók-tól pontosan kiszámolt néhány ezer esztend, ami már korszak. S Jézus Isten engesztel áldozata után megint nem következik korszak. A zsidók nem is tudnak a Jézus utáni, más és új korszakról. A kereszté-nyek pedig várják a Jézus utáni korszaknak gyors befejez dését: a Jelenések könyve szerint Jézus után ezer és még néhány esztendeig tart e korszak. Irenaeus is. Nem látom megalapozottnak szerznk állítá-sát, hogy a világnak három korszaka van, a teremtés, a b nbeesés és a megváltás. Ezzel tulajdonképpen el ször beszélt a történetrl. Megint a szótár-probléma. Szerznk számára a történet jelentése nem azo-nos azzal, amit errl a szótárakban találunk. Mi az új, a hamvasi jelentés? Ez: kezdet és vég megvilá-gosodik benne, mint abszolút realitás. Ez viszont a történetfilozófia, a történetteológia − a szótár szerint. Tudomásul veszem tehát, hogy szerznk szerint csak ez a történet, Szekf Gyula életmve viszont csak fantazma, mert könyveiben nem világosodik meg kezdet és vég, s ezek nem jelennek meg mveiben abszolút realitásként. Csak az a nem abszolút realitás tudható meg könyveibl például, hogy százezrek vagy népünk milliói kerültek a 16-17. században Kelet rabszolga-piacaira. Ez fantazma volna? Számom-ra nem. Sírni és zokogni tudok miatta ma is, olyan eleven valóság számomra. Összekapcsolhatom e szo-morú tényt azzal, hogy kívül kerültünk, még pedig az egyház ölén, a kezdet és vég abszolút realitásán, s állíthatom, hogy ez okozta tragédiánkat, de ekkor már történetteológiát zök, s ezt nem Szekf Gyula katedráján tanítják − ott történetet tanítanak. Meghökkent állítások mondhatók, ha nem veszem igénybe



a szótárt. S ha újat, egyénit csinálok helyette, s nem szólok errl olvasóimnak. Történetteológia megálla-pításokkal találkozunk tehát e szúrában, amikor is elveretik a port a történeten, mert az nem történetteo-lógia. A gnózis számára − az Evangélium megismerése eltt − a leglényegesebb az els esemény volt. Várnám ennek a mondatnak a tatalmát, a titkát. Miért volt a leglényegesebb és mi volt ez az els és leg-lényegesebb esemény? Nem tudom meg. Hogy ne botorkáljunk 11 szúra után is (a 63. szúra kezd be-szélni a gnózisról) teljes sötétségben, elmondom, hogy én mit tudok a gnózisról. Nem akarom ezt ráfog-ni Hamvas tudatára, de közlöm olvasómmal, hogy én mire tudok gondolni akkor, amikor Hamvas e meg nem határozott, annak taralmát meg nem jelölt, szavát leírja. Nem tudhatni, hogy hol és ki kezdte azt, amit gnószticizmusnak nevezünk. Egyes elemei jól ismertek a babilóni asztrológiából, az iráni, egyipto-mi, kés zsidó, hellénisztikus és keresztény gondolatvilágból. Lehet a kereszténység átköltése is, és lehet már Jézus-eltt is meglev akár zsidó akár hellénista irányzat is. Tudjuk viszont biztosan, hogy a 2. szá-zadi kereszténységen belül már hatékonyan érvényesül ez az iránmyzat. Vannak, akik azt gondolják, hogy azért nem találjuk meg eredetét, mert a gnószticizmus olyan magyarázata a világnak és embernek, amely csak a hozzá hasonló világ- és embermagyarázatok környezetében tnik fel. Úgy gondolom én is a dolgokat, ahogyan ti, csak nem egészen úgy, mint ti, mert én gnósztikus vagyok − ezt a táblát akaszt-hatná a maga nyakába minden gnósztikus, akárhova is támad kedve bemenni. Mitl vagy gnósztikus? − kérdezzük tle. Vallom − feleli −, hogy Isten és világ, szellem és anyag, jó és rossz különböznek egy-mástól. Emanációt vallok: a transzcendens Isten magas világából származunk mi, emberek, s eljutottunk az anyagnak és a rossznak alacsony világába. Az ember leszakíttatott a fény és a sötétség harcába, s leszakíttatott a halandóság bukásába. Ebbl a harcból és bukásból csak a valódi összefüggések ismerete (gnósis) mentheti t ki, csak a gnózis válthatja meg az embert. A gnósztikus irodalom gazdagsága a 2. században felülmúlta az egyházi irodalomét. Ez az irodalom elveszett, az antignósztikus is java részben. A század gnósztikus szerzinek neveibl ismertek az alábbiak: Simon mágus (ApCsek 8,9-24), Basilides és fia, Isidorus, Epihanes, Valentinus és tanítványaié, Bardesanes. 1945-ben fedeztek fel az egyiptomi Nag-Hammadiban egy korsót, s benne 13 papyrus-kódexet találtak, melyeket egyiptomi nyelven, azaz koptul írtak. Ezek között található a Tamás-evangélium, melyet el is olvastam. A többit, amit fentiekben elmondtam, a szakirodalomból ismerem. Ezenfelül még van egy elfeltevésem. Pál a damaszkusi talál-kozást a gnószticizmussal ötvözte. Ebbl az ötvözetbl lett a páli teológia. S dönten a páli teológiából lett a történeti kereszténység. Ezt is el kell mondanom, hogy az olvasó világosan láthassa, mi van a tuda-tomban, amikor Hamvas mondatait elemzem. Pál szintézisemet idézem: a Szent Pál teológiája c. m vem 944-945 oldaláról. a/ Arábia Pál nem tartozott a Tizenkettbe: Tarzusban élt, amikor Jézus Galileában tanított. Miután a damaszkusi úton földre vágta t alighanem lelke terhe is (hiszen Pál nem közbntényeseket, hanem hiv embereket, Jézus-tanítványokat kívánt börtönbe juttatni!), Arábiába megy, és nem a Tizenketthöz – tanulni Jeru-zsálembe. Mindmáig mély titok, kikkel találkozott Arábiában. Arra viszont következtethetünk, hogy mit tanult ott, mert az arábiai három esztend végeredménye nem titok. Címe: Az én evangéliumom. Pálé és senki másé. Nem a Tizenkettt l tanulta a benne foglaltakat. Summájára már utaltam: Ádámban mind-annyian vétkeztünk, s ennek folytán rajtunk a kárhoztató Isten haragja… de Krisztus golgotai halála tisztára mosott minket. Mint mondottam, következtethetünk a végeredménybl, a summából. Elemeire szedem e summát. Négy állítás van benne.

a) Ádám vétkezett b) Mi is vétkeztünk Ádámban c) Krisztus meghalt d) Krisztus halála tisztára mosott minket

Kett t tudott ezekbl a tizenkett is: a/ Ádám vétkezett és c/ Krisztus meghalt. Kettõ viszont mer új-donság volt számukra: b/ Mi is vétkeztünk Ádámban és d/ Krisztus halála tisztára mosott minket. Követ-keztetésem: a mer újdonságban lehet ludas Arábia. b/ Gnózis A Mediterráneumban a jézusi üzenettel egy idõben hódított egy másik szellemi-vallási irányzat is. Taní-totta, hogy valami végzetes baj történt az emberiséggel, már léte hajnalán. Az történt, hogy merben szellemi létezését lecserélte az ember a jelenlegi, a tapasztalható testire. Ez az irányzat keveseknek szó-



ló, belsõ és titokzatos, ezoterikusnak mondott ismeretet kínált. Görögül gnózist; ennek lényegi tartalmai 1./ az említett ellenrizhetetlen állítás tényként elfogadása, 2./ az ismeret kihúz a bajból: ha elfogadom az iménti els pont tartalmát, visszakerülhetek eredeti szellemi állapotomba – pusztán e felismerés által. Ezzel az irányzattal találkozhatott Pál Arábiában. A törvény és a próféták ismerje természetesen eluta-sította – mint ostoba és igazolhatatlan mesét – eredeti szellemi létezésünknek testire cserélését, de elfo-gadta belle az ősi baj gondolatát, s persze az abból megváltódás, a kiszabadulás szükségességét is. Be-helyettesítette a gnósztikus õsbajt az ugyancsak az emberi lét hajnalán történt ádámi-évai sb n-esettel, s következményével: a Paradicsom, az Isten közelében élhetés elveszítésével. A megváltó ezóterikus gnó-zist (ismeretet, gondolatot) pedig lecserélte a megváltó hittel (ismerettel, gondolattal). Miként az Ará-biában megismert gnósztikus szellemi irányzat egy gondolati tartalom segítségével kívánja visszahozni az embert eredeti istenközeli állapotába, úgy Pál is egy ténynek: Jézus halála (ill. Istent engesztel kiom-lott vére) tényének tulajdonítja az ember ügyét rendbetev er t. Valójában Pál gondolatának! Az errl beszél páli ismerettartalom kerül a gnósztikusnak a helyére. Üdvösségünk feltételévé lesz Pál igazának elfogadása, amit Pál megváltó hittartalomnak állít. Miben kell hinnünk? Jézus Istent kiengesztel és minket megváltó halálában. Mitl megváltó ez a hittartalom? Az Atya ránk haragvásának a követ-kezményétl, az örök kárhozattól, amelybe bizony belevágna minket Isten szentsége, ha Pál nem találja fel az orvosságot Isten e kétségbeejt kényszer-szituációjára. Kopernikuszi fordulatot okoz ez majd a Jézus-mozgalom történetében. A galileai halászok védtelenek vele szemben. k ismerik a néptanító Jé-zus népet tanító szint példabeszédeit. Pál pedig elvégezte a jeruzsálemi teológiai f iskolát, s ezenfelül három posztgraduális évet tölt még Arábiában. Nem közönséges élményeken megy ott keresztül: "Is-merek egy embert Krisztusban és tudom, hogy ez az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tu-dom, csak az Isten tudja – elragadtatott a Paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania..." (2Kor 12,2-4). Valamiféle beavatásban részesülhetett, ami teljes bizonyossággal töltötte t el. Teológiai közléseit Jézustól kapott kinyilatkoztatásként adja el, s t még Jeruzsálembe is kinyilatkoztatás folytán utazik, ahol is érvényesíteni képes álláspontját. St, ezt követõen Antióchiában még Pétert és Barnabást is helyére teszi. Ezek után vissza a szerz szövegéhez. Az apokalipszis, miként az ezt a címet visel Jelenések könyve is, valóban a végrl óhajt beszámolni. A feladat megoldhatatlansága sajátos mfajt teremt. Képszert. Fest k ecsetjére méltót (Bosch) A korrup-cióról mondanék valamit. Az aranykor idtartama nem ellenrizhet . Mintha nagyon hamar véget ért volna a vindice nullo, sponte sua sine lege fidem rectumque collebant aranykora, amikor még jók vol-tunk. Az Irás hol jegyezni kezd, jegyez csak gylöletet − írja Arany. A vén cigány is: Mintha újra halla-nók a pusztán, / A lázadt ember vad keserveit, / Gyilkos testvér botja zuhanását, / S az els árvák sírbe-szédeit, / A keselynek szárnya csattogását, / Prométheusz halhatatlan kínját, / Húzd ki tudja meddig húz-hatod… Hajlamos vagyok azt hinni, hogy mitikus képbe öltöztettük azt az igazságot, hogy az ember kezdett l fogva rosszara is használja azt a szabadságot, amelynek következtében ember au ember, és nem robotgép. Ha az Emberfia visszajön, vajon talál-e hitet a földön? A kinyilatkoztatás világos és egy-szer : Légy jó! De általános az emberi tapasztalat, hogy könnyebnek ítéljük azt, hogy rosszak legyünk. Mért változott volna ez az áttekinthet történelem folyamán, s mért változnék ez a sejthet közelebbi és távolabbi jöv ben? A történet vége felé nyitott voltát hívják szabadságnak − Nem a szabadságot hívják szabadságnak. A múltban is szabadok voltunk. Emberlétünk els pillanatától fogva. A korrupció évezre-dein keresztül és a jövben is azok leszünk. A szótár megkülönbözteti a formális szabadságot és a tar-talmit. A formális érvényesült dönt súllyal a korrupcióban. És szerznk remélheti, hogy a nyitott jöv-ben majd érvényesül a tartalmi. Mi a tartalmi szabadság? Csak annyi, hogy a szabadságomat a kinyilat-koztatás szolgálatába állítom és jó leszek. A semlegesség valóban nonsens. Tertium neon datur. Vagy jó vagyok, vagy rossz. Vagy beérem azzal, ami másnak is jut és nem gyilkolok. Vagy nem érem be azzal, ami másnak is jut, hanem többet akarok magamnak és gyilkolok. A több megszerzéséért is, megtartásá-ért is

74. Különös, hogy Philón, alexandriai héber gnosztikus, gondolkodásának teljes egészével a tér világában áll. Tér alatt a kozmoszt, vagyis a természetet, mindenesetre a küls szükségszerségnek stabil és stati-kus rendjét kell érteni. Clemens Alexandrinus-nak, aki Philónnak csaknem kortársa, van valamije, ami Philónnak nem volt: tudata a kezdetrl és a végrl. Clemens nem a fix természetben és nem a kozmosz



architektúrájának örök állandóságában él. Philón világa épület, Clemensé szimfónia. Ez itt a folyékony és illanó elem, amit idnek neveznek valami, hogy nem lehet megállni és megmaradni és megnyugodni, mert ebben az elemben az egész állandóan oldódik és foszlik, összeáll, de csak percekre, alakot ölt, hogy újra meg bomoljék. A két gondolkozás, mint az építészet és a zene. Ami a tér világában a megnyugtató, hogy tapintható, sr bb káprázat, mint a hinduk mondanák: ami az idben a súly, a megfoghatatlanság. Az ember a kereszténységben nem a zárt kozmosz terében, hanem a történetben él, belehajítva, nem csak megnyitva, de feltépve és elvetélve. Az id sem nem archaikus, sem pedig abszolút értelmes, az ember teszi ezzé vagy azzá, de nem egészen. Mindig marad fenn imaginárius — nem perc, nem nap vagy év —‚ hanem valamely nem mérhet sötétség, amely magát az ellenrzés alól kivonja. A stabil kozmosz teljes egészében gomolygásban és hömpölygésben oldódik fel, ezért mondják, hogy az ember ebben az aiónban nem a világrendszerben, hanem a történeti id ben, az elzmények és a következmények kérlel-hetetlenségében él, amely megfékezhetetlen hatalom. A történet a végvárakozás szomjúságából (apoka-lipszis), a katasztrófától való szorongásból; az aggodalomból és a gondból, az élet végzetesen elhibázott voltának következményeitl való irtózatos ijedelembl lépett ki. Mindez a történet kétségtelen jegye, de nem az egész. Az ember ki van szolgáltatva, minden védelme összeomlott. El van hagyatva. (Mint ha az Id a létben a nem-lét állandó jelenléte lenne). A történetben egyetlen boldogság van, nem az idb l kilépni, hanem az idk teljességét megvalósítani.

Ad 74. Philón Jézus kortársa. Alexandriában él zsidó. Jeromos felveszi a keresztény írók katalógusába (De viris illustribus), pedig zsidó vallású maradt, de a Biblia exegézisében mintául szolgált Órigenésznek is, Szent Ambrusnak is. Irigylem a szerzt, mert nem olvastam Philóntól semmit, Kelemennek pedig csak egy munkáját: a Melyik gazdag üdvözül? Címt. Üdvözíti nyugodtan a gazdagokat Annak ellenére, hogy a teve is könnyebben jjt át a t fokán, minthogy a gazdag bejutna az Isten Országába. Nem éreztem olvasás közben a szimfóniát. Philónra is hathatott a gnószticizmus, de újplatónikusként tartják számon a filozófiatörténetben, nem héber gnósztikusként. Nekem ez az épület-szimfónia szembeállítás meseszer-nek tetszik. Jeromos, Órigenés, Ambrus nem látták ezt akozmosz architektúrájánk örök állandóságát? Kelemen szimfóniája nem volt Órigenészé, Ambrusé és Jeremomosé is? Amit a keresztényekrl mond: Az ember a kereszténységben nem a zárt kozmosz terében, hanem a történetben él, belehajítva, nem csak megnyitva, de feltépve és elvetélve − túl költi. Megfejtésére nem tudok vállalkozni. Hasonlóan költ i ez is: A történetben egyetlen boldogság van, nem az id b l kilépni, hanem az idk teljességét megvaló-sítani. De ezt érteni vélem. Nem is tudunk az idb l kilépni, helyette meg kell valósítanunk azt, amire lettünk. A létez kereszténység egyfell nagyon is benne marad az idben, s bódultan engedelmeskedik a koreszméknak, másfell elvágyódik bel l egy lombik-világba, mint pl a Hamvastól egyébként sokra becsült 13. századi domonkos misztikusok.

75. Különbség van végvárás és a vég tudata között, ez a különbség az apokaliptika és az eszkatológia között. Az apokalipszis a kedély dolga, az eszkatológia a végs dolgokról való tudás.

Ad 75. Az eszkhatológia az emberiség végs sorsát tárgyaló bibliai, illetve teológiai tanítások összessége. Az apokaliptika az eszkhaton, a végid közeli eljövetelének türelmetlen várása, illetve az eme eljövetellel kapcsolatos elképzelések összessége (Gromon András, Márk, Budapest 2003). Ez nagyjából ugyanaz, amit szerznk mond, de számomra foghatóbb.

76. A történeti kereszténységben igen korán, késbb soha jóvá nem tett, st súlyosbított és ezért végzetes hibát követtek le. Ez a hiba, hogy a gnózist nem olvasztották be, hanem eretnekséggel bélyegezték és a kereszténységbl kizárták. Ezzel pedig a megismerés szabad szellemi tevékenységének lehetségét a kereszténységben megszüntették. Plótinosznak a gnózissal szemben tanúsított ellenállása érthet (ment-het ) Visszavonultan él magánember volt, és információi sem lehettek hitelesek. A keresztény papság viszont magas autoritás, értesülései kimerítek ás megbízhatóak lehettek, voltak is. Éppen ezért a gnosz-tikusok ellen indított hadjáratot nem lehet úgy megítélni, mint Plótinoszét. A kereszténység történetében ez volt az els amikor a papság keresztényellenes magatartást vett fel. A történetben ez volt az els eset, amikor a papság hatalmát az Egyház szelleme ellen érvényesítette.



Ad 76. Azt hiszem, hogy túlsokat vár szerznk a kezdeti kereszténységtl: nem olvasztotta be a gnózist. Azaz a gnószticizmust. A Tizenkett teljesen tehetetlen volt a páli gnózissal szemben. Nem tudta nem beolvasz-tani. A f iskolai végzettség páli meggyz dés erejével szemben védtelenek voltak a galileai halászok. A zsidókat sem tudták beolvasztani, s a zsidók ki is közösítették ket. A páli tanítás lett az eligazító norma a dogmatikai kérdésekben: az, hogy meg vagyunk váltva. A gnósztikusok titokzatos dolgokat vallottak: a testbe zuhantunk alá. Örültek a keresztények, hogy egy Jézust magasztaló páli rendnek a birtokába jutottak. Azt védték. Az államhatalom meg gyártotta bellük a vértanúkat. Nem tudom, hogy Hamvas olvasta-e a Tamás-evangéliumot. De ha olvasta ezt a gnószticizáló, bár elkötelezetten Jézushoz ragaszkodó írást, nem lehetett az az érzése, hogy ehhez kellett volna megtérnie a kezdeti kereszténység-nek, annak ellnére sem, hogy ez az írás meg akarta rizni a jézusi üzenetet. Nem egyértelmek a Tamás evangélium logionjai találgatni kell, hogy mit is akarnak mondani. A II. Vatikáni Zsinat után jámbor katolikus hív k nem értették az értesült papok dogma-feloldó és ket hitükben bizony elbizonytalanító szövegeit. Nem lehet egy közösség hitével feleltlen játékot játszani. A kezdeti kereszténységnek riznie kellett a hit egységét. Nem tudtak engedni annak a gnózis-tanításnak, amely oly annyira bizonytalan, egyéniesked volt, hogy annak megfogalmazására Hamvas sem vállalkozik szúráiban. Mihez igazodja-nak akkor szegények? A megismerés szabad szellemi tevékenységének lehetségét a kereszténységben megszüntették. A kereszténység, mint minden nem gittegylet, hitegységre törekedett. A gnósztikusokkal nem lehetett hitegységre jutni, mert Tábla volt a nyakukban, s ez a tábla lehetetlenné tette a hitegységet. Nem volt gnósztikus krédó. Én egy kicsit másképpen gondolom − ezért nem lehet az oroszlánok elé menni. Csak ezért lehetett: Vallom, hogy Jézus a Kyrios. Azt a hitet, amelyet a hitvallások számtalan-szor megfogalmaztak, s nem tértek el egymástól. Denziger Enchiridionja (Herder 1976, 17-42. o.) hozza ket Plotinosznak Hamvas megbocsát. Mért? Hitelesek lehettek az információi, kortársai voltak a

gnósztikusok, közvetlenül találkozhatott velük, és semmire se ment találkozásaival. Plótinos − rend-szeralkotó filozófus volt. A gnósztikus táblát sem tudhatta beolvasztani rendszerébe, mert a gnósztikusok rendre különvéleményt képviselnek. A keresztényeknek pedig cselekedniök kellett. Nem ejteni tömjénszemet a császár istenségének az oltárára. Abban a biztos tudatban, hogy hitükért és életü-kért Jézus várja ket a mennyben. Az els századok papsága az autoritását, tekintélyét a keresztény nép-nek köszönhette. A kheirotóniának, annak, hogy választották a presbitereiket a maguk körébl. Nem a püspök küldte szemináriumában kikeltve a papfiókákat, és postán, a különböz helyi közösségeknek. Még a püspököket is a keresztény nép kheirotóniája − kiterjesztették karjukat: az, akit választanunk a magunk számára − csinálta. Az egyetlen lehetséges hiteles autoritás volt a megválasztott presbíterek, püspökök autoritása. Nem demokratikus választás volt, amelyben húszezren voksolnak valakire, akit nem ismernek. Azoknak a választó aktusa volt, akik jól ismerték, személyesen is ismerték a jelölteket. Mindannyian jelöltek voltak. Nem lehet e korban az Egyházat szétválasztani papjaitól. Szó sem lehetett a papság egyház- és keresztényellenes magatartásáról. Ha buták vagy kis sütetek voltak, akkor sem. Akár a választók, akár a választottak, akár mindahányan, a legkülönbet akarták megtisztelni bizalmuk-kal. Azt, aki hajlandó volt birkózni az oroszlánokkal is. A papság hatalma − ez a kifejezés itt eltéveszti ez a kifejezés az évszámot. Abból, hogy Konstantín után úgy alakul minden, ahogy van, nem következik az, hogy Konstantin eltt is úgy volt minden, ahogyan szerznk gondolja. Bizony nem. A gnósztikusok nem birkóztak az oroszlánokkal, csak okoskodtak. Nem a papság hatalma védekezett ezzel az össze-vissza okoskodással szemben, hanem a keresztény nép hite. A hitük abban, amiben hinni tudtak. Megfo-galmazták e korban nem egyszer a hitvallásokat: hiszek az Istenben, Jézusban s az örök életben. Abban nem fért bele a gnósztikusok tananyaga. A Egyház szelleme vagy Jézus szelleme, vagy érvénytelen szel-lem. Szellemük. Hittek, adakoztak és vértanúk is lettek. Az okoskodókra nem volt szükségük. Nem vol-tak gittegylet, akik csak szövegeltek. Dolgozniok kellett, s vasárnaponként adakozni, s üldözés idején elmenni a cirkuszokba − szreplként. Az élettl függetlened gnózisra nem értek rá.

77. A gózisnak voltak tévtanai, és minden bizonnyal fölösen voltak rosszhiszem gnosztikusok, de kérdés, hogy ez a gnózis felszámolására elegend ok volt-e. A gnózis a szakrális megismerést jelentette. A pap-ság háborújában pedig, mint késbb kiderült, és mint ahogy ez a magatartás a történetben ismétldött és állandósult, a hatalom nem is a tévtanok, hanem az értelem átvilágító tevékenysége ellen vette fel a har-



cot. Az, ami történt, nem volt félreérthet. A papság a szabad szellemmel szemben ugyanazt a magatar-tást vette fel, mint a farizeizmus.

Ad 77. A gnózisnak voltak tévtanai − írja szerznk. Ezt a megállapítást a különböz vallások képviselit l szoktam hallani. Azoktól, akik birtokában vannak az egyedül igaz hitletéte-ménynek. A zsidók az els században már rendelkeztek ilyennel, s központilag elhatárolták magukat a názáretiek eretnekségtl, tévtanításától − Jamniában még az els század végén. A kezdeti kereszténységnek is úgy-ahogy alakul a hitletéteménye. Jézus is beszélt hamis messiásokról hamis prófétákról (Mk 13, 22), Pál is hamis testvé-rekr l, hamis apostolokról, hamis tanúkróls a hamis gnózis ellenvetéseirl (Gal 2,16; 2Kor 11,26, 1Kor 15,16; 1Tim 6,20), a Jelenések könyve is elhatárolja magát a nikolaitáktól (2,6.15). Én Markiont, Montanust nem gondolom rossz szándékúaknak. Miért ne hihettek volna a maguk igazában? Miért nem gondolhatták, hogy azt akarják, ami istennektetsz (caddik, dikaion), és hogy Jézust akarják követni? Voltak vértanúik is. Ítéljen róluk Isten és az utókor. A gnózis felszámolásra volt-e elegend ok? Nem számolt fel senki senkit, és mindenki meinden lehetségest megtett eszméi gyzedelméért. A felszámolás, a likvidálás csak a hatalom részérl történhetett. A zsidók s a Birodalom megkísérelte a keresztényeket felszámolni. De a gnósztikusoknak nem volt módjuk felszámolni a keresztényeket, s a keresztényeknek nem volt módjuk felszámolni a gnósztikusokat. Nem volt kardjuk. Markionnak, Montanusnak csak érve-ik voltak, s ezek az érvek nem gyzték le azokat a kersztényeket, akik az érvek ellenére sem lettek tanít-ványaikká. S Markionnak s Montanusnak elfogytk a hívei, miként a gnósztikusoknak. Konstantin zsina-tán, Niceában már nincsenek ott. Egyikük sem. A gnózis a szakrális megismerést jelentette. Feltétele-zem, hogy ezt Markion, Montanus, a gnoszticizmus és a keresztények is gondolták a maguk megismerni akaró tevékenységükrl. Hogy min alapon ajándékozza ezt az elismerést szerznk a gnósztikusoknak, csak találgathatom. Mondok egyet: a gnózisnak akarja tulajdonítani a maga meggyz dés- hitrendszeré-nek az érteni tudását. A papság az értelem átvilágító tevékenysége ellen vette fel a harcot − Elmondtam már, hogy az els századokban mennyire nem állja meg a helyét a papságnak ilyen szerepet tulajdoníta-ni. Csak keresztény nép volt, s annak legjava volt a választott papság. Hogy Kelemen, Órigenész, Irenaeus korlátoltabbak lettek volna e századokban, mint bárki más, nem hiszem. Hogy bármelyikük, hogy ellenfeleik az értelm átvilágító tevékenysége ellenakart volna harcolni, annyira nem illik rá ezekre a személyekre, akár eretnek voltak, akár nem. A gnózis üldözésének eredménye az volt, hogy az univer-zális tájékozódásra való lehetség megsznt – írja tovább szerznk. Nem üldözött senki senkit. Harcolt mindenki a maga igazáért, s hitte, hogy az értelem átvilágító tevékenységének a jegyében. A már félig hatalmon lev papság, amely az Egyház sok fontos helyét elfoglalta, és amely kezdte magát hiteles Egy-háznak tekinteni, a gnosztikusok szabad értelmi tevékenységét nem nézte jó szemmel − próbálom meg-érteni a szerzt. Nem tudom, miért, de azt hiszi, hogy papság és hatalom már félig azonos. Azt hiszi, hogy már elvált egymástól a papság és a keresztény nép. Azt hiszi, hogy a gnósztikusok különbek vol-tak, mint a nem-gnósztikusok. Ki nézte akkor és azóta a mai napig a vallás világán belül jó szemmel, hogy valaki mást gondol, mint mi. Embernek lenni annyit is jelent, hogy meg vagyok gyz dve arról, hogy igazam van. Hogy a tlem eltér t képvisel téved. Minden rendben van, csak ne vedd el a kardot, ne gyújtsd meg a máglyát. Sem a gnósztikusok, sem a keresztények (s azon belül papjaik) nem vették igényb e ezeket a szövegeket.A papság a szabad szellemmel szemben ugyanazt a magatartást vette fel, mint a farizeizmus − ezt már egy kicsit méltatlannak érzem a szerzhöz. Irenaeus a farizeimus, Valentiniánus pedig a szabad szelem képviselje! Amíg nem nyúlok a hatalomhoz, addig lehetek a sza-bad szellem képviselje, s mondhatok akkora szamárságokat, amekkorák koromtól s személyi kapacitá-somtól telik. A fogalmazás a felvilágosodás korát juttatja eszembe. Lerázva az egyház szellemi béklyóit, hihették, hogy a szabad szellemet képviselik, s aztán gyilkoltak és Gulagot és Hirosimát csináltak szabad szellemük nevében. Szerényebbeknek kell lennünk. A gnósztikusok is meg voltak gyz dve a maguk igazáról, s harcoltak az ezzel ellenkez egyház tévtanok ellen. A keresztények is meg voltak gy z dve a maguk igazáról, s harcoltak a gnósztikusok tévtanításai ellen. De szerencsére csak érvekkel. A kard a Birodalom kezében volt. Az egyháztörténet ismerete alapján nem kétlem, hogy szívesen vettek volna kardot kezükbe. Ágoston már szól a császárnak, s az elintézi a maga eszközeivel a donatistákat. Nem érvekkel!

78.



A gnózis azon a tényen nyugszik, hogy a megismerés értelmi m veletének kezdeményére az emberi magatartás megváltozik. Bármilyen gondolat legyen is, az embert valamely irányban ösztönzi. A gondo-latnak ez a létformáló tulajdonsága aszerint növekszik, hogy valaki milyen mélyrl, milyen rendszere-sen, részletesen és állandósággal fejti ki. A gondolkozásnak, a megismerésnek, a tudásnak mint létalakí-tó (megszabadító) módszernek tudatos és rendszeres alkalmazását a gnózis az egyiptomi hagyományból vette, és ez a módszer alkímia elnevezés alatt maradt fenn. Az alkímia (aranykészítés) tulajdonképpen értelmi tevékenységgel az elemek bels megtisztítása, átvilágítása és átalakítása. A cél a megtisztult em-beri lény (aranykészítés nem más mint az aranykori létrealizálása), vagyis a transzparens egzisztencia. A hiba, amit a korai kereszténységben a papság elkövetett, hogy az értelmi átvilágítást (univerzális orientá-ciót) mint létformáló ert elvetette és helyébe, azzal az indoklással, hogy az ember üdvét kizárólag tettei révén éri el, a tevékenységet tette. Ezzel az értelem átvilágító munkáját kikapcsolta, és így az ember éle-tét megcsonkította, a kritikus intellektust kizárta és az észt nem olvasztotta magába. Ami oka lett annak, hogy e megoldatlanság miatt a kereszténységen belül állandó bizonytalanság és nyugtalanság (lázadá-sok, szekták, eretnekségek) lett úrrá.

Ad 78. A gnózis célja a transzparens egzisztencia − elhiszem, hogy van olyan ember, aki a megismeréssel (univezális orientáció) meg akarja tisztítani az embert − a butaságtól, a bnt l, a betegségtl. Mindent l, aminek folytán korrupttá lesz az ember. Az ilyen ember lehet gnósztikus és nem gnósztikus egyaránt. A papság nem vetette el a megismerést. A kersztények papjaikkal együtt meg voltak gyz dve arról, hogy Jézus kinyilatkoztatása révén megkapták az univerzális orientációt. A papok, a keresztények nem gon-dolták, hogy az ember kizárólag tettei révén érik ez üdvüket. A gnósztikusokkal együtt úgy gondolták, hogy alapveten hitük, megismerési tartalmak által kapják meg az üdvöt. Ez tette értetlenekké ket a más hit ek, a más meggyz dés ek iránt. Ha Jézus tanítványai lettek volna, akkor azt mondták volna, mindegy, hogy miket gondolsz azon felül, hogy az Isten szeret és neked is szeretned kell felebarátaidat úgy, mint magadat. S ez univerzális orientáció volt, és transzparenssé tette az egzisztencát. Ez utóbbinak az elmulasztása okozza mindazt a rosszat, amit a szerz a kereszténység nyakába var. Azért került a nyakunkba, mert lassan-lassan haladunk Konstantin felé , s -elvétjük közben a jézusi csilingelést. De biztos, hogy nem voltunk szándékunkban, tetteinkben rosszabbak a gnósztikusoknál. Megengedem, hogy k se nálunknál. Biztos, hogy folyt a depraváció. Biztos, hogy Jézushoz viszonyítva a Konstantin-nal kiegyez keresztények olyan alma voltak, amely messze esett a fától. Hogy három század alatt ez az esés távolodási folyamat volt-e, vagy azonnal messzet nt t le, csak nem volt Konstantin, akinek kardját Péter elfogadhatta volna, ez bizony kérdéses. De egyszer en rákönyvelni Konstanttin utáni viselkedé-sünket a Konstantin eltti századokra, ez a történeti valóság semmibe vevését jelenti. Akkor is, ha igaz, hogy a Machairus fülét levágó Péter, a büntetcsodát alkalmazó Péter elfogadta volna Néró kardját is. Akkor is történethamisítás

79. A klérusnak sikerült a szabad megismerés értelmi tevékenységét Egyházon belül és kívül több mint ezer évig dogmatikai tilalmakkal megakadályoznia, de az újkori racionalizmusban az értelem csonka és torz alakban a felszínre tört, és a klérus rejtett hatalmi ambícióját leleplezte. Ebbl a szempontból a raciona-lizmust a kereszténység által nem asszimilált értelem bosszújának lehet tartani.

Ad 79. Azaz: Konstantin után a konstantinápolyi, a római, az antióchiai, az alexadriai pátriárkává avanzsált-züllött püspököknek sikerül császári kievezéseik erejében kiiktatni a keresztény népet az egyházból. Sikerül néppé, laikusokká degradálni a keresztények 999 százalékát. Sikerül az egy ezrelékbl kiváltságolt és a pátriárkák hatalma alá vetett engedelmes alattvalókat formálni. Mindez másfél ezer év el tt történt. Püspök és alattvalói – ez a klérus mind a mai napig. Aki közülük vagy a laikusok közül mást mond, mint a pátriárkák, az az eretnek, s fizet érte a francia forradalomig az életével, utána pedig azzal, hogy kiátkozzák, kiközösítik t az egyházból. Ezzel átalakul az egyház az igazságot keres ala-kulatból hatalmi szervvé. A világi hatalom is alárendeli magát az egyházi tanításnak. Az els magyar király és utódai is. Ennek fejében a pátriárkákat a világi hatalom részeseivé teszi a királyokat, azaz biro-dalmuk leggazdagabb földesurává teszik ket. Ez ellen lázad fel a felvilágosodás a maga szabadság, egyenl ség, testvériség jelszavával. Azaz az újkori racionalizmusban az értelem csonka és torz alakjában



ahogy szerznk állítja. De feleslegesen gyalázza ket. Azért, mert a racionalizmus sok mindenre képes: hazugságnak állíthatja az Isten kegyelmébl való világi hatalmat, de nincs módja a tévedhetetlenségre. Csak arra képes, hogy keresi az igazságot, mint az egyházi ókorban a filozófusok és a gnósztikus keresz-tények és a nem gnósztikusok. Ez volna a csonka és torz alak. Ezért aztán racionalizmus azt az egyházat bosszulja meg, amely a konstantini fordulat erejében az igazság keresését hatalmi eszközökkel korlátoz-ta, Továbbra is kereste az igazságot mint az egyházi ókorban, de mindenek eltt óvta a maga és a kirá-lyok feltétlen, Isten rendeléséb származónak mondott hatalmát. Ma is összeszri a levet a mindenkori hatalommal. Kiszolgálja Hitlert, Sztálint, Mr. Busht és ennek erejébe kapja az államhatalomtól a milliár-dokat, melyek révén fenntartja az egyházi intézményt. Nem kétséges: Jézus megcsúfolása révén.

80. A gnózis és a klérus antagonizmusát Schmitt Jen Henrik vette észre, és a szembenállás lényeges moz-zanatait dolgozta ki. Gondolkozásában azonban azt a hibát követte el, hogy a klérust az Egyházzal azonosította, vagyis e két merben más létdimenziót összetévesztene. Az értelem (szellem) és a hatalmi ösztön feszültségét világosan látta, de a kereszténységen belül az Egyház és a klérus (az evangéliumi és a történeti kereszténység) között lév feszültséget nem vette észre. A kereszténységet nem lehet és nem szabad a klérussal azonosítani. Ha Schmittnek igaza lenne, és az értelem világosságát nem a klérus ha-nem az Egyház üldözte volna, az egész kereszténységet el lehetne temetni.

Ad 80. Schmitt Jen Henrik, ha a gnózis és klérus antagonizmusát képviseli, akkor téved. Amikorra van már klérus, nincs már gnoszticizmus. Schmitt azonosítja a klérust és az egyházat, azaz az egy ezreléket a 999 ezrelékkel. Ebben az azonosításban azonos azokkal, akik ezta finom különbséget elhanyagolhatónak gondolják, mert a klérus úgy gondolja, hogy képviseli a Jézusra hivatkozó egyház egészét. Ebben azo-nos az egyház szó szótári, közhasznú értelmezésével: az egyház − a papok. Ennek kapcsán megtudjuk, hogy min alapon választja el a hamvasi szótár az egyház és a klérus fogalmát. Az egyház jelenti szá-mára az evangéliumi és a klérus jelenti a történeti-történelmi kereszténységet. Ezért szerznk számára nem azonos a szép egyház és a csúnya klérus. Ilyen módon csak a klérus üldözte az értelem világossá-gát, de az egyház nem üldözte. Ilyen módon a kereszténység méltó a túlélésre. A papfiú szólal meg itt, aki apjától tudomásul vette, hogy az egyház uralkodó rétege csinálhat akármilyen disznóságokat, de az Egyház szent, százszor szent. Azonosítja szerznk az egyházat a jézusi szándékokkal. Csak a klérus a b nös. Az egyház = a keresztények mínusz klérus. Nem tudok egyet érteni ezzel. A klérus máglyára juttat, vagy kiközösít mindenkit, aki mást mond, mint . Az egyház, a kahal pedig a Jézusra figyelk népe, amely nem éget el, nem közösít ki senkit. Részint nem kapjuk meg tle ezt a meghatározást, ré-szint pedig a szótárak nem ismerik az egyház szónak ezt a jelentését.

81. A görög ergon elssorban teljesítmény, vállalás, vállalkozás, tevékenység, olyan tett, amely soha sem áll egymagában, hanem valamely egész összefüggésében. Valami, ami kezddik és befejezdik, ami elké-szül, s ezért az ergon tulajdonképpen m (a latin opus). Ergomai annyit jelent, mint valamely cél érde-kében tevékenynek lenni, mért dolgozni és valamit elvégezni. A görög pragma (praxis) viszont egysze-ri és küls fizikai tett, inkább elfoglaltság, valamit csinálni, és az egyes pragmák között összefüggés nincs (a latin actus). Ergon tevékenység, amit az ember ház építésével végez, és a tevékenységben benne van a ház mint kész m, ha téglát hord, meszet kavar, gerendát farag. Pragma az, ha az ember egy üres gyufásskatulyát a vonat ablakán kihajít.

Ad 81. Jézus nyelve csak az ergon szót ismeri. Jelenti az Atyának tetsz cselekedeteket is, a gonoszokat is, az akármilyeneket is. Pál nyelvében az ergon megkülönböztetett jelentést kap: jelenti a cselekedeteket − mert cselekedetek − egyáltalán, amelyeknek nincs jelent ségük az üdvösség megszerzésében, mert azt a kegyelem végzi meg a mi hitünk. Ez a hit egyfell egyfajta ismerettartalom, a gnóséztikusok gnózis-tartalmának megfelel. Lehet, hogy van olyan görög nyelv szerz , akinál a pragma a gyufaskatulya kidobása, s az ergon pedig a m. A Újszövetség szer i nem ismeri ezta megkülönböztetést. (Egyébként olyan görög szó, hogy ergomai nincs. Csak az ergadzomai van. Ezt Hamvas is tudja jól. Tehát sajtóhiba, amit ajánlok figyelembe venni múvei egy esetleges további kiadásában.)

82.



Európában, különösen az újkorban, az ember a modern id khöz minél jobban közeledik, annál inkább abban a hiszemben van, hogy amit tettnek nevez, az kizárólag pragma (actus). Ilyen, a folyamatos embe-ri életm b l kiszakított, összefüggéstelen, egyetlen aktus lehetséges ugyan, de tulajdonképpen rendkívül ritka. A hagyományban, az emberi normalitás életrendjében tudjuk hogy a brahman kaszt feladata a megismerés, a kutatás és a tudás megrzése. Indiában ez a jóga, a szakrális megismerés. Dnyána jóga a brahmani út, szó szerint annyit jelent, mint az abszolút szellemmel a megismerés útján egyesülni. A megismerés megszabadulás (dnyána móksa). A szellemi kaszt is tevékeny, de ezt a tevékenységet, mi-vel az nem-cselekvés, nem-tevékenységnek hívják. A nem- tevékenység paradigmája Kínában a császári m (úgy kormányozni, hogy ujját se mozdítsa meg). Mint mondják: semmi egyéb — délnek fordulni. A brahman is felépíti mvét, de nem-cselekvéssel építi. A szellemi kaszt soha nem követel aktust, küls fizikai tettet, hanem épít éspedig életmvét gondolatokkal és gondolatokból építi fel (ergon opus). Indiá-ban a szellemi kaszt mesterei azonban ezt nem-tevékenységet is elvetették. Semmit sem építeni. Nem-cselekvés. Nem kell életm. Csak leépíteni. Csak nem cselekedni. „Akinek lényét a káprázat megzavar-ja, testet ölt és össze-vissza tesz-vesz” (Kaivalja upanisád) A Mahábhárata azt mondja: a tevékenység (m , karma) az, ami az embert megköti, a megismerés (tudás, dnyána) az, ami az embert eloldja. Csak akinek lénye „kristálytiszta megismerés” az szabadul meg. A világteremt (visvakarman) a világot meg-zavarodásában alkotta. Akinek értelme felébredt, semmi okot nem lát arra, hogy bármilyen mvet is alkosson. Erényes tettek, mondja Eckehart, a szellemet nem teszik gazdagabbá. Ha az ember mvet al-kot, legyen az akkora, mint egy daraszem, a m ide ismét visszahozza, és mindaddig vissza kell térnie, amíg m vének még nyomait is teljesen el nem törli. A visvakarman (világalkotó) sem tesz mást, mit az aluszékonyságában megteremtett világot, amely megkötötte és fogva tartja, megismerése tisztultságának arányában és foka szerint szétbontja és feloldja. Minden tettben a tevékenység (alkotás, cselekvés) ösz-töne dolgozik, hogy valaki mvet teremtsen, Ezt a mvet hívja a hindu hagyomány karmának. Karma a ház, az állam, a költemény, a gondolatrendszer a megvarrott ruha, a kovácsolt kard. Ez a karma, amit az ember gondolatával és cselekedeteivel magában felépít, amelyet halála után magával visz, amely minden mozdulatát itt és az összes világokban meghatározza, A karma életm, amelyet az ember az életben tett tapasztalatok értelmezésébl épít, amely láthatatlan, de amely szilárdabb és szívósabb, mintha sgnájsz-ból építették volna, és amelyet semmi sem old fel, kivéve az éber megismerést.

Ad 82. Értem már az elz szúra különböztetését, és azt, hogy mért nem találom Európában. Mert nincs ott. Csak Keleten! Európában, s ott is különösen az újkorban s a modern idkben − csak pragma van. A ha-gyományban azonban megvan, az emberi normalitás életrendjében, Indiában, a bvös Keleten. Nyuga-ton nincs. Mért is van egyáltalában ez az ütdött Nyugat?! Keleten van a szakrális megismerés, s e meg-ismerés útján az abszolút szellemmel egyesülés ami megszabadulás is. Mitl van meg? Hát a léttl… S félek, hogy ez a Nirvána. Következik a nem-cselekvés dicsérete. A világteremt, aki a teremtéssel nyil-ván cselekedett, megzavarodottságában tette, amit tett. Bármilyen cselekvés − rossz. A jótett éppen olyan hiba, mint a rossz. Leépíteni, lebontani, szétszedni, feloldani − csak ez a jó. Így lehet megszaba-dulni. Mit l? Már mondtuk. A kórusban megszólaltatik Eckehart is. Erényes tettek a szellemet nem te-szik gazdagabbá. Kár, hogy a szerz nem adja meg idézete helyét. Ha megadná, megnézhetném, hogy mit is mond Eckehart. s állást foglalhatnék. Keresztény szerz szájából, Jézus tanítását valló elmébl nem tudom elképzelni, hogyan születhetik meg ilyen nyilatkozat. Aki cselekszik, karmát szerez be ma-gának. Viszi magával halála utáni létébe, egészen addig, amíg az éberség küszöbét átlépi és tevékenysé-gét leállítja. A hinduk mondhatnak ilyesmit. Az én európai gyomrom minden porcikájával tiltakozik ellene. A teremt Isten boldogan cselekszik, mert látja, hogy amit teremtett jó. A szent tehén szellemi birodalma nem tetszik nekem. Az albán Teréz anyának kell odamennie − cselekedni. Az Isten áldja meg érte! Új fogalom jelentkezik, a karma. A karma − kinek-kinek az életmve. Még nem tudom, hogy jó-e ez vagy rossz. Gyanítom, hogy rossz, mert feloldja az éber megismerés. De nem találgatom, hátha meg többet tudok meg róla.

83. A tevékenység sajátos helye a lovagi-kormányzói kaszt (ksátrija) élete. A lovag karma-jógát gyakorol, ami nem egyéb, minta legfelsbb lénnyel a szüntelen tevékenység útján való egyesülés. A brahman életm ve (karma) a leépítés, a nem-cselek vés, a minden tett l való tartózkodás; a ksátrija életmve a



nagy tettek végrehajtása, a rend, az igazság, az erények jegyében, a gyengékért, az üldözöttekért, a tudat-lanokért és a szegényekért. A dnyána jóga hagyományát kizárólag a szentkönyvek rzik, míg a karma jóga hagyományát a Ramajána, a Mahábhárata, az lliász, az Odüsszeia, a Grál-eposzok. A jellegzetes karma-beavatás a Bhagavadgíta els része, amelyben az istenség a hst, Ardzsunát a heroikus életmbe beavatja és a hsi erényekre megtanítja. Nem arra, hagy bölcs és értelmes legyen, hanem hogy bátor és nemes, elszánt, önfeláldozó és elkel . A heroikus élet nem a legmagasabb, de feltétlenül a legszebb és legragyogóbb. A ksátrija karmájában minden tett egyetlen irányba mutat, ez a hsi életm , amelyben a hérosz önmagát az igazságért való küzdelem áldozatának tekinti, és ebben a tevékenységben megdics-ül. A h si életm nagysága és komolysága a szellemi kaszt mvével egyenérték: a hérosz, ha mvét tetteivel maradéktalanul teljesítette, megszabadul.

Ad 83. Megvallom, hogy nem értem, mert ez a szúra számomra tagadása az elz nek: azért a cselekvés is szép dolog. Ez is megszabadít. Vagy ez az igaz, vagy az el z szúra. − Ez a gnózis világa akárcsak Szent Pálé: a cselekedetek nem üdvözítenek, de a szeretet is kell az üdvösséghez Vagy az egyik nem igaz, vagy a másik. Ez a gnózis, s. ettl kell megszabadulnom, ha gondolkodni akarok, ha akarok lenni. Nem szakrálisan. Csak úgy egészen közönségesen. De nézzük tovább a karmát. Lehet karma-jogát gyakorolni = a legfelsbb lénnyel a szüntelen tevékenység útján való egyesülés. A lovag gyakorolja ezt. A lovag, aki ha m vét tetteivel maradéktalanul teljesítette, megszabadul. Nos, a lovag kardot forgat, a lovag em-bereket gyilkol. S a lovag ugyanakkor egyesül Istennel és megszabadul. A megszabadulásnál nincs kü-lönb szó a hamvasi szótárban. Kérdezem, mi a különbség Hamvas és Clairvauxí Szent Bernát között? Hamvas lovagja és a keresztes lovag között, akinek ha nem sikerül gyilkolnia, és t gyilkolják le a Szentföldön, akkor Istentl kapott jutalomként, lelkét azonnal a mennybe röpítik az angyalok? Mi? Erre csak azt tudom válaszolni, hogy Hamvas lovagja a HINDU HAGYOMÁNY lovagja, és nem a bnös Nyugaté! Ezért egyesül Hamvas lovagja a legfbb lénnyel és ezért szabadul meg. Lehet, hogy ez vála-szom csúnya, buta és értelmetlen, de Isten látja lelkemet, nem telik tlem egyéb válasz. A heroikus élet nem a legmagasabb, de feltétlenül a legszebb és legragyogóbb.

84. A vaisja és a sudra (a gazdasági és a szolgáló rend) a normális társadalmak életrendjébe hierarchikusan beépített kaszt, és így életmvének éppen olyan értelmes és következetes összefüggése és egysége van, minta brahmanénak vagy a ksátrijáénak, csak ez az életm nem olyan fenséges, mint a brahmané, és nem olyan ragyogó, mint a ksátrijáé. A gazdasági és a szolgáló rend nem a tudás és nem a lovagi erény, hanem a lét fenntartása érdekében éppen olyan jelentékeny. Ez a jelentség azonban a haszon. A hindu hagyomány szerint a legutolsó szolgáló is, ha karmáját helyén teljesíti, a létezésben magasabb rendet érhet el, mint akár a király vagy a fpap, aki eredeti rendeltetését (dharma) nem tölti be. A gazdasági kaszt az embert közösség anyagi szükségleteirl gondoskodik (földmvel , álláttenyészt, iparos keres-ked és mások), és karmája az emberiség számára a bséget és a tenyészetet, a gazdagságot és a jólétet megteremti. A szolgáló kaszt karmája a testi munka tevékenysége. Minden esetben az életmbe épített és az életm törvényszerségb l következ tettr l (ergon, opus) van szó, és e tettek együtt, egyetlen karmát, egyetlen alkotást jelentenek, ami az embertl nem függetleníthet.

Ad 84. A szolgáló kaszt jelentsége tehát a haszon. A hindu hagyományban, és bárhol a világon. Ha a szolgáló kaszt teljesíti a dolgát, akkor a létezésben magasabb rendet érhet el, mint akár a király vagy a fpap. A hindu hagyományban és akármely vallás tanításában is, bárhol az egész világon. Ha jól foltozod a cipt, többet érsz, mint a király vagy a fpap, aki nem teszi jól a dolgát. A szolgáló kaszt karmája a testi mun-ka tevékenysége. Minden esetben az életm törvényszerségb l következ tettr l (ergon, opus) van szó, és e tettek együtt, egyetlen karmát jelentenek. Értsük jól, tehát nem puszta pragmát, hanem ergont. Meg-dics ül − a haszon. Miért? Mert a cipt nem Európában foltozzuk, hanem a hindu hagyományban. Euró-pában ez az életmb l kiszakított mer aktus. A hindu hagyományban a legutolsó szolgáló is képes arra, amire egész Európa képtelen.

85. A pragma az életmb l kiszakított és magában álló, elzményt l és következménytl független aktus (nem karma), tulajdonképpen azt jelenti, hogy a cselekményt a cselekvt l elválasztják, és az üres és a



személytelen tett fogalmát vezetik be. Azt, ami történik, nem az emberhez tartozó összefüggésben értel-mezik, hanem mint bárki által elkövethet aktust. Júdeában a rabbinizmus a bnt ezzel az aktus-fogalommal magyarázta és az embert ezzel fogta meg és igázta le. Nem kérdezte, hogy kicsoda, miért, hogyan, milyen kapcsolatban és milyen életmben. A mer pragmán kívül egyebet nem volt hajlandó figyelembe venni. Farizeus az, aki jámbor — tisztátalan szándékból. Ez a farizeus egyáltalán nem ked-velte, ha az ember személyét is számításba veszik és mérlegre teszik e tétel törvényesítésével magát fel is mentette az alól, hogy valaki a mer pragmán kívül egyebet figyelembe vegyen. A korai keresztény klérus a farizeizmustól ezt a pragma-fogalmat vette át. Ez volt a legbiztosabb mód arra, hogy lényét a cselekménybl kivonja és elrejtse, és a nyilvánosság eltt csupán reprezentatív aktusokban mutatkozzék, de ez volta mód arra is, hogyne legyen szükség személyes kérdéseket feltenni, és a puszta aktus alapján tehessen fölötte ítélni. A farizeizmus tulajdonképpen a léthazugságban él ember védelmi technikája: saját lénye megítélésében egyes mutatós tettekre hivatkozik, hogy lényére vonatkozó kérdést ne lehessen fel tenni, s így lényét homályban lehessen tartani; viszont másokat egy-egy olyan tetten akar rajtakapni, amelyek a küls morált esetleg sértik, és így azokat lényükre vonatkozó kérdés feltevése nélkül bnös-nek lehet bélyegezni. A klérus ugyanazt a magatartást vette fel, amely ellen Jézus küzdött, és ezzel az Evangéliumot megkísérelte hatálytalanítani. A különbség mindössze annyi volt, hogy a klérus nem a rabbinista morált, hanem olyan, a történet folyamán a klérusban kialakult sablonmagatartást vett fel, amely a héber külsségekhez alig hasonlított. Ettl a pillanattól kezdve a klérus számára az evangéliumi tanítás nem teljesíthet életm volt többé, hanem hallatlan irritácó, nem fény volt, hanem éppen terror lucis (a fényt l való rettegés), még csak nem is vallás, hanem hatalmi gyakorlat.

Ad 85. Éljen a karma, a haszon, az ergon, az életm, a hindu hagyomány! Bezzeg a judeai rabbiniz-mus a b nt az aktus-fogalommal magyarázza és leigázza az embert, és csak a pragmát látja. A tisztátalan szándékból jámbor farizeus is. A korai keresztény klérus átveszi a farizeustól e pragma-fogalmat, s ezzel kivonja lényét a cselekménybl. Csak ismétlem a szerz megálla-pításait, melyek magyarul szólnak, de ennek ellenére is képtelen vagyok kitalálni, hogy mi a megállapítások értelme. Csak azt tudom, hogy csúnyát kell gondolnom a rabbinizmusról, a farizeusokról s a korai keresztény klérusról. A farizeus léthazugság-ban él, s bnösnek minsíti azokat, akik rá akarnak kérdezni a farizesuok lényére. A klérus ugyanezt teszi és ezzel hatálytalanítja az Evangéliumot. A klérus sablonmagatartást vesz fel, s ezáltal az evangéli-umi magatartás többé nem teljesíthet életm , csak irritáció, rettegés a fénytl… nem is vallás, hanem hatalmi gyakorlat. Aki nem tudja, hogy mi a jelentése ezeknek a szerz által használt kifejezéseknek, az csak azt tudja, hogy aligha dicséri mondatai alanyait. Honnét ez a hamvasi indulat? Azért fordítom elemzésem a lélektan felé, mert tárgyi hozzászólásra képtelen vagyok. Nem értem, hogy mitl szép min-den hindu talajon, mitl csúnya minden − zsidó és klérus alapon. Nagyon fájhat a szerznek a megta-pasztalt keresztény csd. A hinduk ismerete pedig számára mer könyv-tudás, és így szövegeiket olvas-va átforrósodhatik azoktól a lelke. A keresztény szövegeket olvasva elönti t a léthazugság tapasztalása: az, hogy mennyire más a szöveg és a valóság. Ezt értem ki a szövegbl, és ez alapon megértem indula-tát, bár nem értem nála − az önkontrol-hiányt.

86. Az Evangélium tanítása a létrontás ellen irányult és a létezésnek az eredetinél tisztább állapotát valósítot-ta meg. A klérus azzal, hogy a farizeizmust restaurálta, életének középpontjába ismét a bn aktusát tette, és ezzel a létrontásról és megtisztításról szóló tanítást elhomályosította. A klérus hebraizálódott, az ér-telmi tevékenységet (gnózist), amely ezen a mveleten keresztüllátott volna, üldözni kezdte, végül el-hallgattatta, és pedig nem tévtanaiért, hanem mert az értelem világosságát jelentette. Ettl a pillanattól kezdve a kereszténység középpontjába a létrontás és a megfordulás gondolata helyett ismét a bn és a büntetés gondolata lépett.

Ad 86. A klérus − Hogyan jutott el a klérus a farizeizmus restaurálására? A fentiekben megvédtem az els szá-zadok klérusát a gnószticizmus eltiprásának a vádja ellen. Harcolt a maga legjobb lelkiismerete alapján a gnózissal szemben, s a keresztény tan inkább kellett a vallási piacon, mint a gnózis. tisztább, emészthe-t bb, racionálisabb, elfogadhatóbb volt.. Életét is adták érte a vásárlók, s a kalérust maguk közül válasz-tották. A konstantíni fordulat után is csak fokozatosan és a fejtl büdösödött a hal. A khalkedóni egye-



temes zsinat (451) 6. kánonja még tiltja az abszolút kheirotoniát, azaz csak azt lehetett pappászentelni, aki mögött volt közösség, amelyik akarta a szentelend személyt a maga számára. A metropolitai és püspöki székekbe kerülnek csak a császár barátai. Itt kezd dhetik a farizeizmus restaurálása. De az kez-d dött-e? Az eretnekségek elleni erszakos fellépéssel kezddött a létrontás. Ha katolikus volt a császár, pusztultak az ariánusok. Ha ariánus volt a császár, pusztultak a katolikusok. A gnósztikusok ezt már nem érték meg. Nem ismerem a klérus gazdagodásának a folyamatát. Tudom, hogy a keleti egyház nem is-merte a papi tizedet, de a nyugati már nyúzta vele a jobbágyokat. Szent István egyházszervez tevékeny-sége az volt, hogy az egyházmegyék püspökei lettek az els , a f papi rend, azaz az országnak a király után leggazdagabb polgárai, s k koronázták a királyt. Eralkalmazás és gazdagság − a jézus értelme a létrontásnak. Aki ismeri a középkori klérus iskolázódását, aligha képvisel olyasmit amit a szerz állít. Az egyetemeken a skolasztika racionalizmusa uralkodott. Ha tetszik, a gnózis, a gondolkodás. A püspöki székekre az elkel k fiai pályáztak, ha volt valami teológiai mveltségük, ha nem. A papoktól az olvasni tudást kívánták meg, s a latin szöveg valamelyes megértését. Az írás már a szerzetesek és a hiteles he-lyek szakmája volt; biztosították a káptalani iskolák. Az egész magyar középkor nem termelt egyetlen eretnekséget sem. Import volt az nálunk: a huszitizmus a 15. században, majd a következben a refor-máció. S az is nem az ész nevében, hanem hit a hit ellen. Nem az értelem nevében lázadtak a parasztok sem. hanem a megélhetésért. Ha tetszik, a Mammonért, melyet papjaik is szolgáltak. Ez volt a kereszté-nyek létrontása. Klérusostól, népestl. Senki se emelte fel a szavát az Evangéliumért, a jézusi tanításért. Nem volt, nem lehetett metanoia sem, a nem a bn és büntetés eszméje akadályozta a metanoiát. Szabó Dezs jut eszembe: A kereszténység a magyarságnak csak az epidermiszére nyomta rá magát, s a kálvi-nizmusban meg is találta a módját, hogy visszatérjen eredend pogányságába. Lehet, hogy élt valami jézusi a lelkek mélyén, de igazolható nyoma ennek, legalább is nálunk, nem maradt.

87. A farizeizmus és a klérus tevékenysége között mindenesetre lényeges különbség volt: a farizeus hazug-ság az életben való gyarapodás jegyében állt, a klérus hazugsága azonban a hatalmi ösztönt szolgálta. Ezért a farizeus hazugság-rendszer alacsonyabb élettechnikai szinten csupán az élet színvonalán mint hazugság, erszak és kizsákmányolás jelent meg, a klérus, hogy világhatalmi célját elérje és fenntartsa, léthazugság-rendszert épített ki. Azzal, hogy a megismerés, amit a kereszténységben a gnózis jelentett, tiltott m veletté vált, az ember megítélése kizárólag a tettek (pragma, actus) szerint történt. Ez a klérus helyzetét (mint a farizeusokét) rendkívül megkönnyítette. Semmi sem könnyebb, mint a küls aktusok alapján ítélkezni. A klérus az ember fölött korlátlan hatalmat nyert mert a klérus volt, amely eldöntötte mi a jó, mi a rossz, mi az erény, mi a bn, és semmi egyéb (gondolat, személy, érzület, szándék, maga-tartás) ezen kívül figyelembe sem került. A szabad megismerés lehetsége meg megsznt. A tettek üd-vözítenek. Az értelem mint tevékeny hatóer a történetben elveszett, és a gnózis (dnyána) csak illegitim módon, rejtve élhetett szektákban, vagy mint egyéni önkény (misztika). Kr. u. a harmadik és negyedik században a klérusnak az Evangélium eltti id t sikerült csaknem teljesen helyreállítani, és az emberiség úgy élt, mintha közben semmi sem történt volna. Aminek eredete nem az evangéliumi lét, antikrisztusi. Vagy-vagy. Szellemiekben kompromisszum nincs, semlegesség még kevésbé.

Ad 87. A klérus − Hiába szaladtam az idben el re, a szerz még mindig a 3-4. századi klérusról beszél. Lehet, hogy a 3-4. századi keresztények semmit sem értettek a jézusi tanításból. Lehet, hogy diadalmaskodott bennük a páli gnózis. Lehet, hogy ha nem lett volna Pál és a gnózisa, akkor sem gondolkodtak volna jézusi módra. Lehet, mert az ember nem nagyon képes Jézus módjára gondolkodni. Minden lehet, csak ez a hamvasi magyarázat a klérus gondolkodás-elleni magatartásáról teljes képtelenség. A klérus még egy volt a keresztény néppel. Annak választott legkülönbje volt. A vértanúk népének eleje volt. S a vér-tanúk eleje is. A hatalmi ösztön − Olyan mesterkélt, valóságtalan, amit a farizeus és klérus hazugságának különbségérl állít szerz nk. Gyarapodás, erszak és hatalom − e három egyhasi testvér. Akkor vagyok hatalmas, ha van gazdagságom s azt erszakkal képes vagyok megvédeni. A Sátán, az Antikrisztus arcá-nak három elválaszthatatlan vonása. A farizeusi gyarapodás is együttjár a tekintéllyel. A klérus tekinté-lyének is anyagi az alapja: ha nem volna vagyona és katonája, fütyülnénk rá. Emberi öntudatunk alapján. Szegény farizeus, csak álmodozhatott a világuralomról, mert egy kicsiny népnek csak egyik csoportját alkotta. A III IV. századi klérus hasonlóképpen. Az egyház viszont fontolgathatja a világhatalmi célkit -



zést, amikor a középkorban már nagyhatalom, s császárokkal csatázik. Az ember megítélése a tettek alapján − Csak is ezen az alapon történik. Az uraknál. Fizess! Az a jó, ha fizetsz kilencedet a földesúr-nak, tizedet a papnak. Ez a jó, ez az erény. A szabad megismerés lehetségével az akar élni, akinek töm-ve van a gyomra. Tiborc panaszaiból hiányzik, hogy az értelem, mint ható er elveszett. Az els száza-dokban még szó lehetett errl. A feudalizmus idején már nem. Nem is volt a középkori magyarnak szek-tája és eretneksége. A reformáció is azért diadalmaskodhatott, mert a prédikátorok nem szedtek dézsmát. A reformáció érvei, és az ellenreformáció ellenérvei olyan messze esnek a hamvasi problematikától. Ez csak emberi szerzés mondták a prédikátorok. Ki mondta a múltban, amit ti tanítotok? – dörögte rájuk Pázmány. Vagy-vagy − Dózsa parasztjainak nem ezt prédikálhatta Lrinc pap. Azoknak a ke-reszteseknek, akiknek nem a török volt az ellenségük, hanem fpapjaik és furai… Ha Mohácsra vitték volna ket, akkor is az lett volna a bajuk, mint 12 évvel korábban. Nem a szerz gondja. Az egészen más. A reformáció után is abban állapodnak meg, hogy cuius regio, eius religió. Nem eretnekeskedni akar a jobbágy. A nemes pedig háborítatlannk arkarja a tulajdonviszonyokat. Katolikusként, vagy refor-mátusként. De szép is volt a világ, amíg volt vita a gnózis tartalmáról. Majd az urak a humanizmus ide-jén hitetlenekednek. Majd a Tiszapalkonyára kerül gondolkodók sírhatnak, hogy nem engedik ket szabadon gondolkodni. De a köznép elmegy a templomba, ha muszáj. Meg a pártgylésre is, ha muszáj. A gondolkodás luxusát a piacgondolkodás idején is kevesen igénylik. Nincs id rá. Pénzt kell keresni, hogy fogyaszthassunk. Mert az az isten. − talán az egész hamvasi problematika mögött egy elhallgatta-tott gondolkodó áll. És Lukács György, aki úgy gondolta hogy talán majd megszólalhat egyszer Hamvas is. Amikor már felépült a szocializmus büszke épülete. S ezért magasztalja a gnózist, a szabad megisme-rés lehetségét, amire a szocializmusban nem volt lehetség. A maga világnézete számára nálunk nincs szabadság − mondta ’52-ben nekem a F utcán − a kihallgatóm, az rnagy úr.

88. Amióta a korai keresztény klérus a gnózist elnyomta, és ezzel sikerült a maga számára hatalmi bázist teremteni, Európában minden törvénytelen hatalom egészen a mai napig azzal kezdi, hogy a szabad gon-dolkozást (és a szólásszabadságot) betiltja, az embert életm ve felépítésének lehetségét l megfosztja, és pragmatikát, vagyis adott esetre szabott részlet-tetteket követel, nem egzisztenciális mvet, hanem személytelen aktust. Mert az ergon mindig az egészre irányul és egészet akar alkotni. A tett minél speci-alizáltabb, az ember annál inkább közeledik a rovarhoz, amelynek életében szk specializáltságon kívül (abszolút munkamegosztás) életlehetség nincs. A rovarosodásnak a modern korban kétségtelen jelei vannak, különösen amióta az ember repülni tud, mint a rovar, de nem szállni, mint a madár. Ezzel a klé-rus nemcsak azt érte el, hogy az embert tudattalanságban tartotta, hanem hogy dönt élettényekben, mint amilyen a tett valódi értelme (ergon − pragma), félrevezette, mert az ember azt, ami van, személyes cse-lekedetével érti meg, ahogy Vico mondja, valamit teljesen megérteni annyi, mint azt megtenni. A klé-rusnak a hatalmi kérdést sikérült megoldania. A klérussal szemben tanúsított ellenállás kockázata túl nagy lett, a megijesztett ember jótetteket kényszerült mutatni. A jótett-vallás mindig kifejleszti a képmu-tatást a stréberséget, az alkalmazkodást, a hazudozást. A klerikális hazugságszisztéma a farizeus létha-zugság helyreállításával az Evangélium eltt lév állapotot szilárdította meg. Persze a klérus fejlettebb hazugságtechnikával nem familiárisan szk határok között, mint a farizeizmus, hanem világtörténeti távlatban, a népek fölött dolgozott. A kereszténység tanítása a jóvátételrl egyik napról a másikra eltnt. Antikrisztusi mozzanat: nincs létrontás, nincs egymásért való felelsség, nincs jóvátételi kötelezettség, nincs adósság, nincs megváltás. Ismét csak, mint volt, b n van és büntetés, nem Isten, hanem sötét és komisz hatóság.

Ad 88. A korai keresztény klérus gnózist elnyomásáról már szóltunk. Sötét hatóság − ezzel a kóddal kell olvasni a szúra els mondatát, s akkor világosan érthet. Nem a korai keresztény klérus az alany, hanem sokkal inkább az Államvédelmi Hatóság a sötét és komisz hatóság, amely lélektanilag motiválhatja és meg is határozhatja a tiszapalkonyai szerzt. Mi az, hogy törvénytelen hatalom? Törvénytelen hatalom − Me-lyik hatalom nem az? Minden hatalom alapja egy közeli vagy távolabbi fegyveres gyzelem. A Zalánt megfuttató gyzelem után gyzelem után Pusztaszeren, az Árpád-fi Koppányt felnégyel gy zelem után Veszprémben-Fehérvárott- Esztergomban, a Vöröshadsereg gy zelme után Debrecenben-Budapesten, a Vöröshadsereg hazaküldése után a haza küldeni tudók a parlamentben törvényt ülnek. S lesz a Kárpát



medence ura a hét vezér, István, Moszkva, a Tke. Ha az ú.n. törvényességhez az kell, akkor demokrati-kus választással. A gyzteseket ugyanis nem lehet leszavazni. A gyzteseket elvtelenül vagy meggyz -déssel kiszolgálókat sem. Minden hatalom törvényesen törvénytelen. Miért? Mert a hatalom törvényte-len. Minden hatalom? Minden üt hatalom − Jézus, az evangélium, a kinyilatkoztatás tanítása szerint. Az Istennek sincs hatalma? Van, de az nem üt hatalom, nem életet elvev. Hatalmam van odaadni az életem − mondta Jézus (Jn 10,18). Betiltja − A tiltást tudomásul vesszük, aztán vagy tördünk vele, vagy sem. A Bokor ennek a tiltásnak köszönheti létét: e tiltás figyelembenemvevése következtében kezdett el gondolkodni, s jött rá arra, hogy minden üt hatalom törvénytelen, istentelen, és semmi köze Istenhez. Nem lehet az embert életmve, az ergon felépítésének a lehetségt l megfosztani. Csak sajátmagunkat foszthatjuk meg attól. Félrevezetni akarni valakit lehet, de mindig kettn áll a vásár. A félrevezetn, s aki félre akarnak vezetni. A szókratészeket nem lehet félrevezetni. Nem engedi a daimonionjuk a félre-vezet dést. Nem úr fölötte a klérus, a minden baj okozójának kikiáltott klérus sem. Csakhogy könny a klérusnal, nemklérusnak Katát táncba vinni. De Hamvas Béla nem volt Kata. S a tiltás ellenére is megír-ta az Antikrisztust − az ergont, s nem a pragmát. Jótett-vallás − Nem értem, hogy mi baja szerznknek a jótettekkel. A jótett ellentéte a rossz tett. A jótett akkor is jó, ha vallási alapon teszem. A jó mindig jó. Hogyan fejleszthet a jótett képmutatást, stréberséget, hazudozást − nem értem? Megint szótár gond van. Hamvas a jótetten nem a szóári jelentést érti, nem a jótettet. Meg kellene határoznia, hogy a jótett azért nem jótett, mert… De megint elmarad a magyarázat. Evangélium eltti állapot − az, amit nem lehetett helyreállítani. Attól, hogy Jézus elmondta az evangéliumot, nem jött létre az evangélium szerinti állapot. A szerz mondja: csak irritáció (1. szúra) jött létre. Jézus tanítása nem tnt el, leírták és megmaradt − papíroson. Jóvátétel, adósság, megváltás − mindez nagyon pálian hangzik. Nem tudom jóvá tenni azt, amit seim rosszul csináltak, nincs is adóságom. Nem is lettem megváltva. Az Isten országa rajtunk for-dul (entos hümón − Lk 17,21). De megtérhetek, s nem teszem a rosszat, a jót teszem, és Isten mindezt örömmel elfogadja tlem, s a házába vezet. Magához, mint a tékozlással felhagyott szeretett gyermekét.

89. A hatalom, amelynek lelkiismerete rossz, a leIeplezést l fél, ezért az értelem világosságát tiltja, aktuso-kat követel, mert ezeket hségnyilatkozatok fogja fel, és mert az embert gondolatában nem, csak tettei-ben tudja megfogni. Ez a farizeizmus bázisa, a bn a tettben van. Nem lehet olyan megrettenést elkép-zelni, mint amilyen a farizeusoké volt, amikor Jézus tanítása fell tudomást szereztek: a romlás nem a tettekben van, hanem abban, hogy ki milyen életet él, a létrontást, vagy tisztult (tesuvah) életet. A rossz és a tisztátalanság (asma) nem a gondolatban és nem a tettben van, hanem a megrontott létben. A bnös nem az, aki egyszer rosszat követett el, hanem aki folyamatosan rosszban él, mert észre sem veszi mit és hogyan él ezerszer rossz, aki ezt a rosszban való folyamatos életet nemcsak helyénvalónak hanem mint mondják, reálisnak tartja, és még százezerszer rossz, aki ezt a tisztátalan életet mint helyeset tanítja és mástól követeli. Semmi sem könnyebb mint beszennyezni, és semmi sem nehezebb, mint megtisztítani. A Hegyi Beszéd volt a vádbeszéd a farizeusok ellen, a tiltakozás a tett-morál ellen, és végleges megala-pozása annak, hogy minden tetten és gondolaton és testi korrupción túl a rossz a sötét ösztöne (Anti-krisztus) A látható küls b nök és kimondott gondolatok és korrupt testek egy, az emberi lény legmé-lyén megromlott tét következményei, amelyek képmutató jótettekkel és kegyes gondolatokkal és küls gyógyítással nem tüntethetk el. Egyedül a teljes megfordulással (metanoia) tehet k jóvá. Ez a jóvátétel mindenkire kötelez, minden emberre érvényes, ha valaki ezt elmulasztja, a létezést tovább rontja, hi-szen a tét nemcsak egyedül és egyénien az övé, hanem az egész emberiséggel, minden létezóvel, ezért Isten létével is közös és azonos. (A lét megrablása).

Ad 89. A romlás nem a tettekben van, hanem abban, hogy ki milyen életet él, a létrontást, vagy tisztult (tesuvah) életet − Az élet cselekvést jelent, tetteket. A szerz kívánta tisztult élet pedig jótetteket. A bn nem a tettben van, hanem a rossz tettekben. Jézus is megbocsátotta az egyszet és jét szer és hetvenszer hétszer elkövetett rossz tettet, ha azt mondja vétkes, hogy metenoó, azaz azt, hogy bánom. Akkor lesz a létem megrontott létté, ha nem akarom megbánni a rosszat, amit ettem és teszek. Még inkább akkor, ha azt tanítom, hogy a rossz a jó, és hogy a jó a rossz. S ezt teszi az ember. S a farizeus és a klérus tagja ia ab-bahagyhatja. Aki nem akarja abbahagyni, azt Jézus így hívta: f papok-írástudók-vének. Tett-morál − nem ez ellen tiltakozott Jézus. Az írástudókat ezzel vádolta: Mondják és nem teszik… Cselekedeteiket



ne kövessétek (Mt 23,3). Jézusnál a tettekne túl − a szív van: A szívbl származik… ami beszennyezi az embert. A szívbl ered ugyani minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés. (Mt 15,18.19). A szer eyyébként szintén dicséri a szó és a tettegységet. Szerinte ez a hagyomány. − Létünk közös az emberi-séggel, ha tehát a magamt rontom, rontom az emberiség létét is. Az Istenét nem, bár az Isten is létezik. De Istenr l csak az analogia entis (a lét hasonlósága) alapján állíthatjuk a létet.

90. A középkor végéig az írás letéteményese a szellemi kaszt (brahman), vagy annak depravált alakja (fari-zeus, klerikus). Más kasztokban, a fúri, nemesi réteget is ideértve, az írástudásnak még az igénye sem merült fel. Az uralkodó ksátrija kaszt az írás-olvasás ismeretét hivatásától idegennek tartotta, és ügyei intézéséhez íródeákot, „klerikust” alkalmazott. Amikor a klérus e természetes kaszt-privilégiumát, a szellemi uralom gyakorlását a világi hatalom megszerzéséért elárulta, a társadalom analfabétizmusát is hatalmi céljainak szolgálatába kellett hogy állítsa. Nemcsak rizte és gondozta a szent szövegeket, de ha érdeke úgy kívánta —mint egykor a farizeus — el is zárta azokat, és a könnyebb kormányzás érdekében így az embert a hiteles evangéliumi orientáció lehet ségét l megfoszthatta. Késbb, a hatalom szekula-rizálódásával, a felvilágosodás, a reformáció, majd a demokrácia és a szocializmus hatalmi koncepció-váltásaival a helyzet semmit sem javult, inkább romlott. Az embert ugyan kötelezen megtanítják írni-olvasni, de csak azért, hogy cenzúrákkal, a nem tetsz iratok betiltásának gyakorlatával, ugyanakkor az írás soha eddig nem tapasztalt vulgarizációjával, napi sajtóval, tömegkommunikációval, képes mellékle-tekkel, népszer tudománnyal és pártbrosúrákkal még az analfabétizmusnál is alaposabb dezorientációt, vagyis mesterséges tudatlanságot teremtsenek.

Ad 90. A szellemi kaszt (brahman), vagy annak depravált alakja (farizeus, klerikus) − Nem találkoztam még brahmannal, de megnézném magamnak. Jézus magát is mondta írástudónak (Mt 13,52), mert attól, hogy valaki írástudó, még nem bnös. De a történelmi tények azt mutatják, hogy nagy az irást ismerknek nagy a kísértésük a hatalom kiszolgálására. Hol? Csak Nyugaton? Nem, Keleten is. A hiteles evangéli-umi orientáció lehetségét l megfoszthatta− igen, az uralkodó kaszt, a hatalom szolgálatában. Ugyanez történik késbb is, az analfabétizmus felszámolása után is. Az írástudókat a hatalom igyekszik is mindig a maga szolgálatába állítani. S az írástudók írják, amit kell. Ezért nem kerül ki 45 esztend hazai bolsi diktatúra után semmi sem az írók asztalának fiókjából. Az írók 45 éven kersztül írták azt, ami megjelen-hetett. Az egész vagy a fél hazugságot. Az íróasztalfiókból csak Hamvas Béka örökös tudott valamit kihúzni. Ki még? Na, volt szamizdat-irodalom is.

91. A klérus mint hatalom, amelynek lelkiismerete rossz, hadat üzent a gnózisnak vagyis a szabad szellemi tevékenységnek, és mint farizeusok, a tetteket kezdte követelni, mert a hatalom az embert szellemében nem, csak tetteiben tudja meg fogni. A vallási hséget a tettektl tette függ vé, a tiszta életet a tettektl tette függvé, az üdvöt a tettektl tette függ vé, a klérus rangjait, minél kövérebbek voltak annál inkább a tettekt l tette függ vé. Persze a klérusban elkövethettek jótetteket is, de ez nem számit, mert ami az Evangélium szerint számít, nem a pragma, hanem az ergon, az életm, az élet mint egész. Az ítélet egyetlen alapja, hogy a jótett a lét igazsága, vagy a léthazugság jegyében történt-e. A tettek mérhetetlen többsége farizeus tett volt, a nagy nyilvánosság eltt játszott szerep, amely mögött most már nemcsak gyarapodásvágy állt, mint Júdeában, hanem a kereszténység esetében a hatalom megszerzésének szán-déka, késbb pedig a világhatalom fenntartásának vágya. A Hegyi Beszéd mintha el sem hangzott volna. Attól a pillanattól kezdve, hogy a klérus az ember átvilágító tevékenységét betiltotta, a hatalom számára a kényelmetlen problémák megoldásának leghatékonyabb módszere az elhallgatás lett. A gnózis ellen folytatott hadjárattal párhuzamosan folyt az Evangélium írásbeli meghamisítása, a kellemetlen helyek eltüntetése és a klérust támogató mondatok befércelése. Irenaeus püspök könyvében a pápák katalógusát Péter apostolig vezette vissza. Ha valaki kérdést tett fel, mindig a kinyilatkoztatásra hivatkoztak. Bésier-t az inkvizíció hadserege elfoglalta, és a vezér a bíborost megkérdezte, hogyan állapítsák meg, ki az eret-nek és ki nem, s ezért kit öljenek meg. Öljetek meg mindenkit — válaszolta a bíboros — az Úr majd kiválasztja báránykáit. Mintha a jeruzsálemi rabbik tanácsát teljes egészében áthelyezték volna Rómába és Milánóba, Párizsba és Strassburgba, és ott a farizeizmust tovább gyakorolták egyfajta egyre leplezet-lenebb cinizmussal, amely cinizmusból késbb a tudományt csinálták.



Ad 91. A klérus mint hatalom, amelynek lelkiismerete rossz, hadat üzent a gnózisnak vagyis a szabad szellemi tevékenységnek − A klérus a keresztény nép vezetje a lehet legjobb lelkiismerettel harcolt a gnózis ellen. Védte a keresztény nép hitét a gnózis hitével szemben. Vagy a maga szabad szellemi tevékenysé-gét védte a gnózis szabad szellemi tevékenységével szemben. A gnózis ugyanezt tette: védte a maga szabad szellemi tevékenységét a keresztények szabad szellemi tevékenységével szemben. A vallások nem is tehetnek mást. A gnózis is vallás, sem tehet mást. Hit csatázik a hittel. Amíg nincsen fegyveres hatalom, amellyel összeszrik a levet, addig gyz az, melyet elfogadnak a hinni akarók. A kisebbségbe szorulónak általában megvannak számlálva történelmi napjai. Gyerekkoromban a reformátusok hazánk-ban 25 százalékot tettek ki, ma, 80 évvel késbb már csak 18-at. A gnózis is elfogyott. A világhatalom fenntartásának a vágya − egyenes következménye a gyarapodási vágynak. Aki gyarapodni akar, többet akar birtokolni, mint a másik, szereti a pénzt (phil-argúros). Szereti határ nélkül. Ilyenként óhatatlan a világhatalom megszerzése, fenntartása, s a fegyveres er igénybevétele a tbbet birtokolni akarás (pleon-exia) biztosítására. Ha brahman, ha lovag, ha kézmves. A hitet és ezt a vágyat szabatosan meg kell kü-lönböztetni egymástól, mert a keresztényeknek, mint üldözött társadalmi rétegnek az els három szá-zadban alig volt módja a pleonexiára. Ez a világhatalmi vágy nem specifikusan írástudói attitd. A feu-dális Magyarországon nem volt papimkiváltság a gazdagodás lehetsége. Furaink, nemeseink ugyaner-re törekedtek. Akár országvesztés árán is, mint Mohácsnál és utána. A klérusban elkövethettek jótetteket is − végre tisztázódik, hogy semmi baj a jótettekkel. Csak akkor nem érnek ezek semmit, ha léthazug-ságból fakadnak. Mikor fakadnak abból? Ha nem részei életm vünknek, mint egésznek. Ha jótékonyko-dunk, de fenn akarjuk tartani kiváltságainkat, a többet-birtoklásunkat. Ha pótcselekszünk, hogy ne kell-jen megfordulnunk. azaz lemondani kiváltságos helyzetünkr l. Ez azonban nem specialitása a klérusnak. Klérus és nemklérus in eadem damnatione…, azaz az egyik tizenkilenc, a másik egy hiány húsz. A klé-rus az ember átvilágító tevékenységét betiltotta − csak akkortól fogva tudta betiltani, amikor összeszrte a levet a hatalommal; a trón és az oltás szövetsége révén tehette azt. Nem az a baj, hogy ragaszkodik hitéhez. Jézus is ragaszkodott a magáéhoz. Csak az a baj, ha érveit megtoldja még a hatalom kardjával is. Ahogyan Bésier tette. Folyt az Evangélium írásbeli meghamisítása, a kellemetlen helyek eltüntetése és a klérust támogató mondatok befércelése. − Silány munkát végeztek. Bent maradt a hegyibeszéd, bent maradt az egy dénár. Mire hatalomra került a klérus, szentírás-hamisításra nem volt módja már. Hogy hajlandó lett volna arra is, ez rágalom. Aki ilyet állít beperelhet. Én nem perelek, mert államhatalom kell hozzá. Azt meg nem viseli az Isten Országa. Vagy perelek és lemondok az Országról; vagy kell ne-kem az Ország, és akkor nem perelek.

92. Akit igazságában sértenek, meg se rezzen, legfeljebb elmosolyodik. Akit mániájában, csapkodni kezd, ordít és felbszül. Akit gazságában sértenek, elkomorodik, és Istenre fog hivatkozni.

Ad 92. Ez igaz lehet. Én csak elmosolyodom azon, hogy szerz nk jobb ügyhöz méltó bugalommal tüzel a gnó-zis mellett és a klérus ellen. Miért teszi − kérdezem. Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem a hindü hagyo-mány, a Kelet iránti olthatatlan szerelmében.

Ad 93. Ha a gnózissal Augustinus nem szállt volna szembe és a klérus mellett foglalt volna állást. Az Evangéli-umot vallásnak fogta fel Abban a hiszemben, hogy az Egyház és a klérus ugyanaz. − Sohasem hallott arról az egyházról, amely nem olyan, amilyen; nem olyan, mint a tagjai. Számára ez fikció volt. Mint a Párt, melyben Sztálin el tehet láb alól hatvan millió embert, de a Párt tiszta és szent. Nem, az egyház csak olyan, mint a tagjai. Szándéka szerint lehet egy szent és katholikos (azaz egyetemes) apostoli, de a valóságban megosztott, bnösökb l is összetett, ezer felé szakadozott. Ágoston figyelt az egyház vezet-ire, és az egyház vezeti figyeltek rá. Érthetetlen, hogy az univerzális orientációval szemben miért tanú-sított ellenállást, holott biztosan tudta, hogy átvilágított lény egyetemes értesülés nélkül nincs. Ha el-utasította az univerzális orientációt, akkor korában és utána még − legalábbis Európában − ezer évig mindenki ellenállt az univerzális orientációnak. Nincs az emberiségnek egyetlen alakja, aki nála jobban törekedett volna a transzparens egzisztenciára. Ez kétségtelen a Vallomásokból. Nem csak tudta, amit szerz nk tud, de eszébe sem jutott, hogy lehetséges a Vallomások mélysége és tisztasága a legteljesebb



nyitottság nélkül az igazság irányában. A kereszténységet létzaklatottságnak (turba) fogta fel, pedig az Evangélium nem létzaklatottság, hanem zaklatás − Az evangélium zaklat bennünket, hogy tegyük meg azt, amit Isten kíván, és nyugalma lesz lelkünknek. Ha az Istennek odaadott emberek mégis zaklatottak, annak én közös okát sejtem. Titokban tudják, hogy nem teszik, amit Isten kíván tlük. Nem engedel-meskednek az evangéliumnak. Azt kell gondolniok, hogy az egyház nemcsak szent, hanem szajha is. Szent szajha = casta meretrix. Konstantin óta az. Nem kerülünk a társadalom által ácsolt keresztre. Mi ácsoljuk másoknak azt. Hogy mégis hasonlítsunk Jézusra, akit a fpapok halálba juttattak, szenvedtetjük magunkat. Elssorban azzal, hogy férfiakként nem lehetünk férfiak, n kként nem lehetünk nk. A tiksztaság evangéliumi tanácsával. Kétlem, hogy tanácsolta volna ezt Jézus. A tanítványok mondják a vaálást tiltó Jézusnak: Ha így áll a dolog nem érdemes házasodni. Mire Jézus mondja, amit mond (Mt 19, 10-12). Jézus humorizál: Akkor kasztrálhatjátok magatokat! Hogy ezut ki tudjuk bírni, képtelen ön-megtagadásokat találunk kis: vezekl öv, Ideológiai alátámasztásul kitaláljuk, hogy engesztelni kell az Istent a világ bneiért. Nem kell engesztelni a tékozló fiú apját, mert nem haragszik, csak szomorú. Haza kell menni, s már vágatja is a hízott borjút. Azt hiszem, ez a genezise a megnyúzottságunknak. A ke-reszténységnek mint létzaklatottságnak értelmezése az autentikus egzisztenciák számára kísértés lett − idézhetne Ágostontól valamit a szerz, amivel megmutatja ezt a létzaklatottságot. Én nem vettem észre ezt Ágostonnál, de a 13. század domonkos misztikusainál szinte minden lapjukon tetten érem. De ha olyan megbízható a szerz, mint az Ágostonról mondott gyebekben, akkor nem biztos, hogy Ágoston kerszténységének ez az örömhír-ellenes vonása megfelel a tényeknek. Az olyan embernek, akit szubjek-tív gyötrelmei foglalnak el, eszébe sem jut a világban körülnézni, s így az ilyen lényen a hatalom gya-korlása fölöttébb könny volt. A Jézusét vállalt gyötrelmek, azazhogy a vállalások nem sikerülte a klé-rust mély félelemmel tölti el. MI lesz, ha rájönnek − bugyi-ügyek. Egy fiatal püspök mondta nekem 1950 körül: Ha egyikünknek bugyi ügye, másikunknak valuta-ügye van, akkor nehéz bennünket harcba vinni. Eszköze ez a létzaklatottság a kléruson belüli engedelmeskedtetésnek.

94. Különbség a farizeus és a keresztény között: — farizeus a létrontás erit ahelyett, hogy átvilágítaná és felszámolná, elrejti, — a keresztény ahelyett, hogy a létrontás erit elrejtené, átvilágítja és felszámolja. A keresztény, mivel a létrontás erit nem rejti el, a nyilvánosság eltt hátrányban van. A rontást vállalja, azt bevallja, magában tudatosítja, felle magát nem téveszti meg, és másokat sem téveszt meg. A keresz-tény a bnös ember, és nem is hajlandó nem-bnös lenni, és soha nem mondja ma gát ártatlannak, sem tisztának. A farizeus (klerikális), mivel a létrontás er it elrejti a nyilvánosság eltt el nyben van. A lét rontást nem vállalja, nem vallja be, magában nem tudatosítja, felle magát is és mást is megtéveszt. A farizeus a bntelen ember, aki semmi rosszat nem követ el, és sohasem mutatja magát másnak, mint ár-tatlannak és tisztának. A különbség a farizeus és a keresztény között, hogy a farizeus léthazugságban él, a keresztény önmagát a lét igazságával átvilágítja. Ezért farizeizmus nincs szofisztika nélkül, keresz-ténység nincs anélkül, hogy a szavak egyértelmségét keresse és követelje. Szofisztika viszont nincs rafinált élettechnika, egyértelmség nincs az életrend primordiális egyszerségének (az idillnek) nosz-talgiája nélkül. A jellegzetes farizeus a hazugság virtuóz, a jellegzetes keresztény, aki átlátszóan (hitele-sen) él. E két ember még Istenben sem találkozik.

Ad 94. Ezt gondolom én tökéletes szúrának. Minden szavát így gondolom én is, ha nem is a szerz terminológi-ájával mondom el. Ha számomra a szövegezés túlságosan absztrakt is. Én megtölteném a félre érthet-ség elkerülése végett konkrétummal. Az a keresztény, aki jézusi életet él. Szolgálatra használja fel életét és nem uralkodásra. Nem akar a föld javaiból többet magának, mint amennyi másnak is jut. És minden, de minden kardot a hüvelyébe dug. Azaz nem megy el a rend rségre, még akkor sem, ha feltörik lakását, ha elviszik autóját. Arra gondol, hogy az emberiség többségének − hála Istennek − nincs még autója. Nem szennyezi legalább a környezetet

Ad 94. Ezt gondolom én tökéletes szúrának. Minden szavát így gondolom én is, ha nem is a szerz ter-minológiájával mondom el. Ha számomra a szövegezés túlságosan absztrakt is. Én megtölteném a félre érthet ség elkerülése végett konkrétummal. Az a keresztény, aki jézusi életet él. Szolgálatra használja fel



életét és nem uralkodásra. Nem akar a föld javaiból többet magának, mint amennyi másnak is jut. És minden, de minden kardot a hüvelyébe dug. Azaz nem megy el a rendrségre, még akkor sem, ha feltö-rik lakását, ha elviszik autóját. Arra gondol, hogy az emberiség többségének − hála Istennek − nincs még autója. Nem szennyezi legalább a környezetet

Ad 95. El kell szenvedni a bennünket körülvev hatalmi világot, hogy részt ne vegyek a létrontásban, hogy hite-lesen tudjak élni Ez olyanigazság, amely leleplezi és abszurdnak mutatja a világot. Egy baja van csak: keresztre kerülünk az igazságunkkal. Ha ezt meg akarjuk spórolni, Jézus nem tud segíteni rajtunk. Ha nem spóroljuk meg, áll reánk is: Még ma velem leszel a paradicsomban.

96. Az antikrisztusi egzisztencia a farizeus (klerikális), aki a gyakorlatban alkalmazott létrontást morállal és vallással és törvénnyel és joggal szofisztikusan védi. Vagyis aki korrupt voltát az igazsággal védelmezi, és e védelmet rendszerré építi ki, amellyel a világon való hatalmát korlátlanul gyakorolhatja. Nincs elvi-selhetetlenebb, mintha valakinek a hazugságban igaza van. Ezt a hatalmat megtörni az Evangélíumnak sem sikerült, st az Evangéliumban tanultak alapján a lét rontás technikája hatványozottan tökéletese-dett. A klérus tökéletesebb lett a létrontásban, mint amilyen a farizeizmus volt. És amikor késbb a felvi-lágosodásnak sikerült a klérus hatalmát megtörni, megszületett a politikai és a tudományos klerikaliz-mus, amelynek létrontás-technikája hatványozottan tökéletesebb lett, mint amilyen a klérusé volt.

Ad 96. Antikrisztusi, farizeus, klerikális, morál, vallás, törvény, jog. A legrosszabb közülük a klérus. − A gon-dom, hogy Európát söpri le vele az asztalról a szerz , aki szerint a klérus hatalmát, létrontását felváltó felvilágosodás létrontása még tökéletesebb lett. A b nös végs soron − Európa. Ezzel is szóbaállok, mert Európáé lett a világhatalom, a végs rossz. De minden sora mögött érzem, hogy van e tökéletes rosszal szemben valami. A hagyomány? Óh nem! Egy másik világ, amely követi a hagyományt. Szerintem ilyen világ nincs, és legkevésbé a Kelet, a hindu brahmanok világ az. Egyetemes a létrontás. Nem lehet elverni a port a kléruson s a politikai-tudományos kléruson. Mit csinált Kelet? Buddhát adta. Jézus több, mert nem menekült ki a világból. Nem kérem, hogy vedd ket ki a világból.

97. A lényeges esemény, amely Európa történetét ezerötszáz éve jellemzi: a klérus antikrisztusi tevé-kenysége és az evangéliumi Egyház hallatlan antagonizmusa. Klérus alatt a hatalmat kezében tartó pap-ság organizációját kell érteni. Egyház pedig az Evangélium által megtisztított és fölemelt lét jegyében az emberiség egyetemes egysége. A gnózis ellen indított hadjárattól kezdve a bolsevizmusig Európában, st a huszadik századtól az egész lakott földön minden történeti esemény valamely alakban ezt az antago-nizmust kívánja feloldani, éspedig farizeisztikusan úgy, hogy a tettek (pragma) által való üdvözülést követelik (amerikai pragmatizmus). Az egyik oldalon a becsapás és a hazudozás és az erszak és a világi gyarapodás, gazdaságelméletek, technika, hadseregek, fület tép ordítozással és vérbe áztatva a világtör-ténetnek nevezett antikrisztusi létrontás, a másik oldalon az alig hallható, legázolt és megtagadott és ki-nevetett és tudományosan semmisnek bizonyított és leköpdösött ertlen evangéliumi hang.

Ad 97. Megint egy tökéletes szúra. Elismerem, hogy a jézusi ügy megromlásában a klérusnak kiemelt szerepe van. De bármely kiváltságolt ugyanazt teszi, amit a klérus. Hát mért ment el papnak? Mert más módon nem tudott kiváltságolttá lenni. Nem születhetik mindenki f úr vagy gazdag zsidó család gyerekének. A tehén fara mellé is lehet születni, s akkor a kiemelkedés egyetlen útja a − hivatás. Ez pedig azt jelenti, hogy vállald, hogy nem nsülsz meg. Egyház pedig az Evangélium által megtisztított és fölemelt lét je-gyében az emberiség egyetemes egysége. Nagyon szép, kár, hogy nem vág egybe a történelmi tapaszta-lattal. Jézus ugyan ennek akarta egyházát, de az jézusi emberekbl áll. Az történelmi egyház ezeket az embereket likvidálja. A gnózis, a gondolkodás, az igazságkeresés ellen indítottunk hadjáratot? Talán rosszabb történt ennél: meg voltunk gyz dve, hogy az Isten kiváltságoltjai vagyunk, akiknek a kezébe, és csak a miénkbe, belerakta minden idkre az egyetlen és változatlan igazságot. Így került e minket az igazság − a másik oldalon az alig hallható, legázolt és megtagadott és kinevetett és tudományosan sem-misnek bizonyított és leköpdösött ertlen evangéliumi hang.

98.



A hagyomány kor, nép és egyéniség fölött áll, a történetben azonban csupán néhány helyet ismerünk, ahol a hagyományon nyugvó alapállás a maga mer tisztaságában (kivételes emberekrl nem szólva) megnyilatkozott. A Talmud az alapállásnak sajátosan a héber népre való alkalmazása éppúgy, mint a Manavadharmasasztra (Manu törvénykönyve) a hindu népre, vagy mint ahogy a történeti kor küszöbén a szophoszok (Szólon, Lükurgosz, Phereküdész) az egyetemes emberi státust a különböz görög városál-lamok számára törvénykönyvekben alkalmazták. Az alapállás a kinyilatkoztatás (sruti); a kinyilatkozta-tás az, ami az alapállásnak logosz-szilárdságot biztosít. Ezért kell a kinyilatkoztatáshoz szó szerint ra-gaszkodni. Úgy is mondható, hogy a kinyilatkoztatás az abszolút szó (nyelv). A kinyilatkoztatás azonban a történeti korszakokban közvetlenül nem alkalmazható csak mint szmriti (mítosz, törvény, vallás). A Talmud ilyen szmriti. Kelétkezése körülbelül ugyanaz, ami a Véda-magyarázatoké. (Lásd Órigenész filozófiáját.) A kinyilatkoztatás szavainak helyes megértése fölött többnyire nyilvános megbeszéléseket tartottak, a mesterek szófejtéseirl feljegyzést készítettek, és a feljegyzéseket összegy jtötték. A Tal-mud, mint a többi szmriti, alapállás-magyarázat. A középkori dogmatikát is Ilyen módon kell érteni, mert a dogmatika nem primordiális kinyilatkoztatás, hanem csupán a kinyilatkoztatás alapján álló, az emberi elme, a kor, a nép számára készült történelmi értelmezés. Ha a pápai csalhatatlanság dogmája igaz lenne, azt jelentené, hogy a pápai székbl mondott ex katedra szó a kinyilatkoztatással lenne egye-nérték igazság, ami nonsens. A dogmatika szakrális, amennyiben forrása az abszolút—, de humánus és történeti annyiban, hogy nem az abszolút szó. Dogmatika nélkül történeti létezés nincs, de a dogmatika mégsem érinthetetlen, st mialatt az alapértelem intakt marad, a történeti id k alatt szüntelenül változik. A dogma ketts értelmezése:

1. Egyházi, amely a kinyilatkoztatás igazsága és a történeti élet között hidat ver, és az emberi eg-zisztencia számára az eredeti tanításról biztos tájékozódást nyújt.

2. Klerikális, amely a hatalom fenntartása érdekében egy tétel betjéhez ragaszkodik s azt fenntartja. Ezért a történet folyamán minden dogmatika (keresztény, Talmud, hindu, stb.) kétértelm.

Ad 98.

Hagyomány = egyetemes emberi státusz = alapállás = kinyilatkoztatás = abszolút nyelv = pimordiális = szakrális = abszolút = intakt alapértelem = eredeti tanítás = mer tisztaság= szó szerint kell ragaszkodni hozzá. Ezek a hamvasi életm vitán kívülinek akart kifejezései, ezek adják a hamvasi gondolat abszolút szókincsét. A történeti korszakokban azonban csak a szmriti = mitosz, törvény, vallás, alapállás-magyarázat, dogmatika lehetséges. Mindezek nélkül nincs történeti létezés. Ez az egyházi dogmatika, melynek létjogosultságát a szerz elismeri = hidat ver a kinyilatkoztatás és a történeti élet között = az eredeti tanításról biztos tájékoztatást nyújt = a kor számára készült történelmi értelmezés. Ez azonban − csupán; ez nem abszolút, nem érinthetetlen. De a szerz értékeli. Amit l a szerz elhatárolja magát, az a klerikális dogmatika, melynek célja a maga hatalmának fenntartása, s ennek érdekében ragaszkodik a bet höz. Ide tartozik a pápa csalhatatlansága, ami nonsens, mert az, ami a történeti létezésben lehetsé-ges, az nem lehet egyenérték a kinyilatkoztatással. Azt remélem, hogy meg tudtam ragadni azt, amit a szerz ebben a szúrában mond. Ez a klerikális dogamtika mára már inog. 1870-ben mondja ki az egyház dogmaként a pápai tévedhetetlenséget. Az azóta elmult közel másfél század alatt egyetlen dogmát csi-náltunk: 1950-ben kimondta XII. Piusz Mária mennybevitelét. Az indokolása az volt, hogy ezt hiszi az egész keresztény nép. XII. Piusz meghal és utódja összehívja pasztoráli jelleg zsinatot. Értsd: olyan zsinatot, amely nem mond ki dogmát. Ez felgyorsítja a dogmafejldést. Nem vonunk semmit sem vissza, de rakásra mondunk olyasmiket, amiknek az ellenkezjét biztos igazságnak vallottuk századokon ke-resztül, pl. a vallásszabadság tárgyában. És nemcsak abban.

99.

A középkor, mondják, sötét, de még inkább dermedt és sz k, amir l mindenki fogalmat alkothat, ha lát-ja, hogy az újabb középkor (Bergyajev) a huszadik század els felében miképpen kezd kialakulni egyre fokozódó leszkülésével, az emberi lét miképpen zsugorodik össze, az igények miképpen fokozódnak le, az opportunizmus hogyan n meg, az életszint miképpen válik még a polgárinál is alacsonyabbá, és az ember miképpen bújik el egyre laposabb és jelentéktelenebb életmegoldásokba és irreálisabb fantaz-mákba. Az ateizmus igen korlátolt, sok kompenzációt igényl feltevés. A középkori álomkórban már



senki sem tudja, hogy az egyetemes tájékozódás csonkasága az els ok, amely az egzisztenciát elhomá-lyosítja, vagy pedig fordítva, az egyre homályosodó egzisztencia az els ok, és ez szkíti le az univerzá-lis orientációt. Körülbelül ezer év alatt az egyetlen lényeges, infernális esemény az volt, hogy a klérus hatására a világi hatalom is lépésrl lépésre kialakította létrontó életgyakorlatát, ugyanakkor a keresz-ténység egyre növekv mértékben realizálhatatlanná vált. Élettechnikailag fejletlenebb szekták és szek-tariánusok, akik az igazságnak némely szánalmas fragmentumáért lázadást kíséreltek meg sorra a szent-ség nevében uralkodó megszenteletlen hatalom áldozatai lettek. Hiszékenység és hitetlenség. Kendzet-len hatalom, az igazság minden súlya nélkül, ad hoc teremtett szofisztikus formulákkal. Az értelem fen-s bb ellen rzése tökéletesen megsznt, és az ellenállás következménye a börtön, inkvizíció, máglya. Az eretnek-perekben, mint amilyen Galileié, Savonaroláé, Husz Jánosé, Giordano Brunoé volt, a klérus nem igazságát, hanem hatalmi helyzetét féltette és védte. Hol volt akkor már a klérus igazsága!

Ad 99.

A középkor sötét, és a 20. század még sötétebb: a tájékozatlanság homályosít, a homály tájékozatlanná tesz. A klérus nyomán a világi hatalom is létrontásba fog, A kereszténység szektákká süllyed, s a klérus máglyát gyújt. − Nem így látom a történelmet. A középkor olyan volt, amilyen, de adta Szent Ferencet, aki megértette Jézust, s az értésre rátette életét. És ha véletlenül is, de nem égetette el t a klérus a világi hatalommal a máglyán. Husz János is elmondta, hogy Jézus szegény volt ám, s elégették érte; habár ta-nítványai ezután kardot fogtak. Az újkor elején Erasmus megírta névtelenül a Balgaság dicséretét, és értette Jézust. Luther csak Pált érti meg, a szász választófejedelem oltalma alá helyezi magát; s így nem tudja a klérus elégettetni t, de Luther a harmincéves háborúba bele tudja kergetni Európát. Luther meg-hal 1546-ban, s az utána következ században születnek Bacon, Descartes és Spinoza, a felvilágosodás el futárai. A felvilágosodás újra fogalmazza Jézus eszményeit: a szabadságot, az egyenlséget, a testvé-riséget. Ha a felvilágosodás eltti emberiségnek szabad volt a Jézus gyújtotta világossága ellenére meg-csinálnia a Konstantin utáni történelmet, miért csodálkozunk, hogy a felvilágosodás utáni történelem is azt csinálta, amit csinált. De ettl még Jézusnak igaz van, s a felvilágosodásnak igaza van.

100. Jézus minden valaha testet öltött emberi lét legmélyebb gyökerére apelláló magatartással, a biztos ku-darc és a nyomorult halál tudatában, de arravaló tekintet nélkül, a harcot a létrontással egyszeren és nyíltan felvette, és önmagán megmutatta, nem hogy mit kell tenni és mit kell mondani, hanem hogy mi-képpen kell élni. Egyház helyett, amely ennek az életnek szakramentuma kellett volna legyen, organizá-ciót teremtettek, és ez a létrontást — „megrothadt szívvel” — Jézus tanításának tisztaságával szemben megvédte, azt fenntartotta és elmélyítette, és a földön egyeduralkodóvá tette. A létrontás az a bncse-lekmény, amelyet az Evangélium a Szent Szellem (az Igazság Szelleme – pneuma tész alétheiasz) ellen elkövetett véteknek nevez, s amelyre bocsánat nincs. Azért mert Egyház helyett klérus van, evangéliumi élet helyett létrontás van és Jézus helyett Antikrisztus van, kell feltétel nélkül, mindenkinek és azonnal kereszténnyé lennie.

Ad 100.

Nem hogy mit kell tenni és mit kell mondani, hanem hogy miképpen kell élni. Ez így nem jó. Mert mitkell tenni és mondani = miképpen kell élni. Organizációt teremtettek − ennek a mondatnak nincs alanya. Ám legyen a klérus az alany, de nem az a b ne, hogy organizációt teremtett. A család is organizáció, a közösség is organizáció, még a Szenthá-romság is,. mely mintája az elbbieknek. Az a bne, hogy nem vállalta Jézus életének eszményeit, lecse-rélte azokat anagyság, a gazdagság és a kard eszményeire. A Szentlélek ellen az vétkezik, aki magának is hazudik. Abba kell hagynunk. Tudjuk, hogy jónak kell lennünk. Ne akarjunk magunknak különbet, mint ami testvérünknek juthat.

101.

Amit az evangélium szeretetnek nevez, az emberi egzisztencia végs érettsége, a létezés tisztultságának legmagasabb foka, hindu nyelven: a megszabadulás.

Ad 101.



Az érett. Az tisztult az aki tudja, hogy szolgálnunk, adnunk és békességben kell élnünk, s igy is tesz. Aki megszabadult, ledobta magáról az uralkodást, a kapzsiságot, az erszakot. Aki érettségrl és tisztultság-ról beszél, fél hogy elbújik az absztrakt fogalmak sr jébe, hogy ne érezze kötelezve magát arra, hogy változtasson életén. Boldogok, akik érettek, akik megtisztultak! Ha Jézus így beszélt volna, lehetne vi-tázni: mire legyek érett, mitl tisztuljak meg? A nyolc boldogság egy értelm, nem igényel vitát. Boldo-gok vagytok, ha üldöznek titeket értem és az evangéliumért.

102.

Az antikrisztusi taktikában tulajdonképpen kezdettl fogva semmiféle változás nem történt. A héber farizeus alakjában azonban az els fiziognómia, még ha a késbbi lehet ségeket magában rejtette is, elég primitív volt. A jellemvonás már akkor is a galád csínyekre mindig kész, vad gonoszság szívós és alat-tomos készültsége volt, és az élet diadalmas magatartása késbb is ez maradt. (Lásd Konstantin mell-szobrát, Velázquez lnce pápa portréját, vagy egy modern tábornok, diplomata vagy tudós arcképét.) Már akkor megszilárdult a közfelfogás, hogy a jótett esztelen és ostoba (idealizmus), egyedül a gazság a hasznos (realizmus). A tettek, mindig a tettek! A hatalom a szellemi (értelmi) valóság elnyomására épül −‚ nem szükségképpen, de nem tudják másképpen csinálni. Képtelenség az igazság szellemében való kormányzásra.

Ad 102.

A tettek, mindig a tettek! − Nem tudom, hogy ez pozitív értelm vagy negatív. Mert van ló és rossz tett. A hatalom − a szellemi valóság elnyomására épül. Lehet. De megint nem egyértelm. Egyértelm vi-szont, hogy a hatalom mindig az emberek elnyomását akarja. Hogy a hatalom képtelen az igazság szel-lemében kormányozni? Az igazság szellemében nem kell kormányozni. Csak osztozni kell. Kormányoz-ni akkor kell, ha valamelyikünknek több nut, mint a másiknak. Akkor viszont kell már kormányozni. Rend rséggel, katonasággal, kényszerít eszközökkel. Az Isten Országának nem kell kormány. Nincs államhatalma. Vindice nullo sponte sua fidem rectumque colebant − mondta Ovidius az aranykorról. Minden megy magától, ha mindenki jó. Ne árts és endben lesz az ország. Becsukhatod a börtönöket. Üdül t, körházat csinálhatsz bellük.

103. A reformáció tanulsága, hogy a klerikalizmus ellen a küzdelmet a vallás síkján felvenni nem lehet, mert a reformáció az egész vonalon a lehet legrövidebb id alatt szintén, st fokozott mértékben klerikaliz-mussá vált. A reformáció tulajdonképpen nem is volt esemény, csak történés, bizonyos elzmények kö-vetkezménye, kiszámítható, semmi váratlan, fként semmi lényeges. A léha hellenizált olasz reneszánsz visszahatása, vagyis nem egyéb, mint újabb hebraizálódás, eddig nem is sejtett farizeizmus, aminél még a pökhendi, de legalább világos színekkel tarkított olasz is jobb (mindig az a korruptabb, ami rejtettebb), mert nem jelentett és nem is hozott mást, mint szüntelen felháborodásra kész bn-fanatizmust és még az ókori Jeruzsálemhez képest is elképzelhetetlen képmutatást. A reformáció sötét pontja, hogy megkísérel-te a szentírás szekularizálását, bizonyos szempontból ugyanazt, amit a buddhizmus kísérelt meg Indiá-ban a védikus hagyománnyal, s ezért Guénon Buddha tanítását egyfajta reformációnak tekinti. A budd-hizmus azonban Indiában nem tudott tartósan meggyökerezni, s igen rövid id alatt onnét el is tnt. A nép nyelvének a liturgiába való bevezetésével, a bibliafordításokkal azonban ez a törekvés tökéletesen megbukott. A Szentírás nem szekularizálható, vagyis idben nem oldható fel (ennek jele, hogy aki nem éli, eo ipso egy bett sem érthet belle), mert ami nem az idben és nem az idnek készült, az teljes egé-szében az idn kívül áll, és azt az id meg sem érinti. Ezért a Szentírás szekularizálásának késbbi kísér-lete (a tudomány úgynevezett kinyilatkoztatás-kritikája), szintén csdben van. Az Evangélium létese-mény, amely nem történeti, és nem történés következménye, hanem éppen a történetet teremti. A kísér-letnek, mely szekularizációra vállalkozik, zátonyra kell futnia. Az ilyesmi, mivel pozitív alapja nincs, csupán demokratikus experimentum, hierarchia ellenes, és azt a lét még leromlott állapotában sem tri el. A szekularizáció végül is farizeusi aktus, amely azért történik, hogy még a Szentírással is üzletet le-hessen csinálni, mint ahogy ez meg is történt. A reformációval kezddött a vallás és a politika kettévá-lasztása. A vallás magánügy lett. Így választották el a magánügyet a közügytl, a belügyet a külügytl, és innen keltezdik, hogy a belügyekbe avatkozni tilos. Minden küls hatalomnak tétlenül kell néznie,



ha valahol úgymond belügyi alapon vérengzés folyik. Persze mindenki tudja, hogy nincs vallás és politi-ka, külügy és belügy. Létrontás van és a lét tisztaságáért tett erfeszítés van, és minden ügy mértéke ez. Mivel azonban nincs Egyház és nincs szellemi fhatalom, ezért minden önkénynek érvényt lehet szerez-ni.

Ad 103. A reformáció az egész vonalon a lehet legrövidebb id alatt szintén, st fokozott mértékben klerikaliz-mussá vált − Nem merném azt mondani, hogy a reformáció rosszabbá tette a történeti kereszténységet. Hogy nem tette jobbá, azt merném mondani. Mindent utánuk csinálunk, egy-két százados késéssel. Ugyanolyan kevés eredménnyel, mint k. A magyar görög katolikusok java része színmagyar eredet. Honnan lettek? A középkorban meg nem élt magyar-honban magyar bizánci hit jobbágy, mert nem volt bizánci hit úr. Csak román és szerb és ukrán bevándorló urak és jobbágyok vagy csak jobbágyok jöttek. A magyar görög katolikusok alighanem pásztoruktól elhagyott vagy pásztorukat elhagyó református magyarokból lettek az ország északkeleti, magyarlakta végein. Nem tetszett nekik, amit pásztoruk csi-nált velük. Megirigyelték az oláh-orosz pópák emberkezelését vagy liturgiáját, annak titokzatosságát. Ezt nem tudom igazolni. A történészek pedig nem tudják megmondani, hogy honnan támadtak a magyar görög katolikusok. A szentírás nem szekularizálható, mert ami nem az idben és nem az idnek készült, az teljes egészében az idn kívül áll, és azt az id meg sem érinti. Ezzel szemben: a szentírás − nyilván-valóan és tudvaleven minden darabjában − az idben készült, az idben él embernek készült, nem képes az idn kívül állni, bár az Isten örökkévaló világáról beszél, s az embert ebbe a világba karja elve-zetni. Mondatomnak van értelme. A szerz mondhatja, hogy is ezt akarta a mondatával mondani. De kérdezem, mért kell rejtjelesen beszéli? Mért kell az ellenkezjét mondani, amit gondolunk? Az Evangé-lium létesemény, amely nem történeti, és nem történés következménye, hanem éppen a történetet teremt − Az evangélium bizony történeti létesemény: és az Ige testté lett, az idben, és láttuk dicsségét… és teremtene az eddig emberi történetet meghaladó, különb történetet, ha volna, aki hajlandó volna utána csinálni azt, amit a testté lett Ige, Jézus bemutatott és elmondott nekünk. De nincs ilyen, csak álmodo-zunk róla. Mindez ideig hiába. Hiába, mert a jézusi kísérlet sem sikerült, s a felvilágosodás kísérlete sem sikerült, és a paraguayi redukció kísérlete sem sikerült. Mert semmi sem sikerült. Szent Ferencé sem. Könnyen lehet, hogy szerzn ugyanazt gondolja fent idézett mondatával, s szótár-probléma az egész. Mért használja ezt a szótárt? Nem tudom. De azt tudom, hogy Jézus világos beszéde sem indította meg az emberiségét. Hamvas homályos beszéde alkalmasabb a megindításra? A vallás és a politika kettévá-lasztása − Nem lehet a kettt szétválasztani. Egyhasi testvérek. Ugyanazt akarják. Csak a világiak nem szeretik, ha a papok belebeszélnek dolgaikba. A papok sem, ha belebeszélnek a világiak a papi dolgok-ba. Megint a szótár! Itt valami szépet gondolt szerz n a vallás szón, jézusit. Ezért fájlalja a kettéválasz-tást. Nincs Egyház és nincs szellemi fhatalom, ezért minden önkénynek érvényt lehet szerezni − F ha-talom csak egy van: Hatalmam van az életemet odaadni. Minden egyéb hatalom − életet, szabadságot, mindent, ami az emberi léthez méltó − elvev hatalom. A szerz szótárában az Egyház szent szó. Az enyémben az egyház a létez egyház, s az bizony nem szent, ha nem is csak farizeusokból áll.

104. Az Egyház és a klérus között a különbség, hogy az Egyházat a szellemi kasztnak (brahman) kell fenntar-tania, a klérus papsága viszont aktív volt, ami annyit jelent, hogy a lovagi kaszt (ksátrija) életét élte. Va-lószín , hogy err l az ezer éveket eldönt alapvet tényr l Európában Órigenészen kívül senkinek még csak sejtelme sem volt. Aki nem brahman, vagyis aki nem a szellem (értelem, kontempláció, megisme-rés, tudás, kutatás, gondolkodás, nem-cselekvés) életét éli, az a dolgok végs jelent ségével tisztában nincs, nem is tehet, az az ember pedig, aki tettekben (karma) és történetben elmerül, az az idb l nem lát ki, ezért a végs dolgokban tudatlan kell legyen és maradjon. Az európai klérus feladatának mindig a kormányzást, a törvénykezést, az igazságszolgáltatást (földön és égben!), nem pedig a nem-cselekv belátást tartotta. Ezért Európában a szellemi kaszt megalapítására kísérlet sem történt, és éppen ezért Európa mindig brahman nélkül, szellem és értelem és magasabb belátás nélkül, a történéseknek kiszol-gáltatva élt. A lovag legfeljebb eszméket ad, de sohasem végleges értelmet, példa rá Platón. Európa tör-ténetének a mai napig alapvet jellemvonása, hogy nincs ember, aki tudná, ténylegesen mi történik. Né-hány er tlen próbálkozás ugyan megkísérelte, hagy az eszeveszett tett-vallással szemben a kontempláci-ót meghonosítsa. Ilyen volt Szentvictori Richard és Hugo (Cluny) kora, amely igaz, hogy csupán kolos-



tori légkörben, de mégis e nem-cselekv belátást kívánta megvalósítani. Itt mintha valami keresztény szellemi beavatás-féle is kezdett volna kialakulni. De ilyen volt elssorban a tizenhetedik században a spanyol Soledad. A Soledad epidémiaszeren tört ki Molinos, az egyszer szerzetes valószínleg hindu vagy szufi befolyás alatt írt könyvének hatására. Molinost börtönbe vetetették és a római kazamatákból nem került ki többé élve. A Soledadnak sok ezer híve volt, a magányba vonulók többnyire a spanyol s portugál tengerparton kicsiny barlangokban laktak, mint a tibeti lámák vagy a hindu szannjaszinok, alig elképzelhet lemondásban, szigorú névtelenség és nem-cselekvésben. A járvány egyre ntt, és voltak, akik magas állást, jólétet hagytak ott, mveltségr l és civilizációról mondtak le, egyik napról a másikra darócot öltöttek, a hegyek közé vonultak és mint Buddha szerzetesei, magukat koldulásból tartották fenn. A klérus a Soledadot egyetlen szóval söpörte le, azt mondta, hogy eretnek‚ kvietizmus, ma úgy fogalmaznák meg, hogy menekülés a társadalom iránt való munkakötelezettség ell. A hatalmi organi-záció mindig tisztában volt vele, hogy afölött az ember fölött, aki barlangjában él, hatalmát elvesztette. Hogy a Soledadban milyen szellemi er tört át, abból látszik, hogy Loyola csaknem egész életében a nem-cselekvésbe való visszavonulás és a klerikális szolgálat között ingadozott. Ebbl a hallatlan feszült-ségb l született meg a jezsuita rend gondolata, a jezsuitizmusé, amely kifejezetten nem-cselekvés elle-nes, st széls ségesen aktív, harci katonás (ksátrija) misszió. A jezsuitizmus a farizeizmus egyik tömény inkarnációja, terrorizmussal megersítve, s így szervezetében a modern politikai pártok archetípusa. Egy-egy korszakában inkább bnszövetkezet, mint militarista organizáció. Az új benne ugyanis az − világsikerét is annak köszönhette − hogy a klérus érdekében tett cselekvést minden morális gátlás alól eleve felmentette. Az új organizációból a klérus új bázist teremtett (ellenreformáció), és a jezsuitizmust minden korábbi hatalmi szervezeténél eredményesebben tudta hatalmi céljaira felhasználni, mert az a legsötétebb aktusokban is vakon h eszköze lett. A Soledadot az inkvizíció tzzel-vassal kiirtotta. És mint mindig, az opportunisták jutalom fejében a klérus körébe visszatérhettek, az elszántak pedig bör-tönbe vagy máglyára kerültek. Vagyis bevett és jól bevált farizeus-klerikális szokás szerint a hséges egzisztenciákat felszámolták, a svihákok pedig jó állást kaptak.

Ad 104.

Az Egyházat a szellemi kasztnak (brahman) kell fenntartania − Nem Indiában vagyunk. Jézus és Tizen-kett a kor színvonalán álló orvoslást zött foglalkozásként. Nem alakított ki szellemi kasztot. Azt sem mondta, hogy ne nsüljünk meg. Nkkel is szóba állt. Hogy Órigenésznek volt-e sejtelme ilyesmir l, nem tudom. De nagyítóval sem, tudom látni az elválasztó különbséget az ókori egyház többi nagyja és közötte. Tudós hajlamú ember volt, mint Kelemen, Irenaeus, Tertulliánus, Ágoston.

105.

A taktika a farizeizmus óta nem változott, mert azt a klérus folytatta, és ez a hatalom gyakorlatának au-tomatizálása. Ezért a farizeizmus vagy a klérus sohasem jelentkezett ers bürokrácia, szövevényes jog-gyakorlat, a bethöz való ragaszkodás nélkül. A zökkenket nem kedvelték. Az automatizált hatalmi gyakorlat el nye, hogy bármilyen kirívó esetet le tud egyszersíteni, simán, egyszeren felt nés nélkül likvidálni tud. A kIérus automatizálása csúcspontját az inkvizícióban, aztán a jezsuitizmusban érte el, amely csak végs esetben teátrális máglyaégetéseket, legjobban azt kedvelte, ha a kellemetlenkedket börtönbe dughatták és ottfelejthették. Gépesíteni az igazságszolgáltatást, a tanítást, a hadsereget, a neve-lést, a közigazgatást, elnyben részesíteni az egyenruhát és a kollektív magatartást (díszlépés, felvonulá-sok). Megkezddött a folyamat, amely a társadalomban nem a spirituális, de az organikus kapcsolatokat is felbontja és azokat mechanikus funkcióikkal helyettesíti. A farizeus és a klerikális minden létkérdést adminisztratív kérdésnek fog fel. Legjobban szerette volna, ha az embert embertl függetlenül mköd gépies szisztémájának maradéktalanul ki tudja szolgáltatni. A baj az volt, hogy a vallás, amelyet hirde-tett, útját állta. A vallást mint a gépesedés legfbb akadályát el keltett távolítani. Ez az antikrisztusi tör-ténet harmadik modern fázisa.

Ad 105.

Új fogalom kerül el: jezsuitizmus. Ez a hatékony folytatása múltnak. A jezsuiták a legképzettebbek, a legodaadóbbak, a legharcrafoghatóbbak, a leg…, akik fel tudják venni a versenyt még a reformációval szemben is. Védekezni csak úgy lehet ellenük, ha kizárják ket egy országból. Törvényileg. Ha a kato-



likus Báthori István beengedi ket Erdélybe, azonnal iskolát csinálnak Kolozsmonostoron, s abban Páz-mány Pétert tudnak nevelni. Ha Rudolf behozza ket a királyi Magyarországra, abból egyetem lesz, és bibliafordítás. Ha a hazai kálvinizmust nem is tudják letörni, de az anabaptistákat bizony felszámolják, s azok a heretikus-skizmatikua Nagy Katalinnál találnak oltalomra. Az egyház kényszerülhet feloszlatni ket, s ezt is kibírják. Alig hogy visszaállítják ket, Kerkai Jen támad közülük, aki a bolsi betörés el-

estéjén tudja, hogy kishaszonbérletbe kell adnunk az egyházi birtokot, s csak látja. A titkos egyházépí-téshez is értenek. A SZU- ba meghívott P. Herbigny francia jezsuitát szenteli püspökké zárt ajtók mögött a berlini nuncius. Kolakovics néven jezsuita terem ’45-ben Debrecenbe. k töltik meg a hazai börtönö-ket, s k azok, akik kiszállnak a buliból, amikor a Vatikán ’64-ben részleges megállapodást köt pártunk-kal és kormányunkkal. Olyan fafejű vagy, hogy megakad az ember kezében a szálka, ha megsimogat − mondja egyikük már rendszerváltozás után. Nem fafejek. Tudják, mit l döglik a légy. Öcsém, azoknak a mosolygásuk is egyforma − mondta egy régi-régi piarista róluk. Kerkai Jen megmaradt külön moso-lyúnak: a kis atya. Gratulált még a KIO els kötetéhez: több világosságot gyújt, mint Ágoston. És félre-értette: Meg kell még irnod a Christus socialis, s a már nem emlékezem még miket. Politikában gondol-kodott, aki 147-bn megnyerte a kommunistákkal szemben a választást. Csinálják azt, amit lehet. A törté-nelmi egyházat. Hek a haladékony idhöz, az egyházon belül is. Még önmérsékelt is van bennük. Vi-gyáznak arra, nehogy pápává legyenek. k azok, aki feltétel nélkül engedelmeskednek. Mint a bot − alapítójuk tanítása szerint. Van folytatásuk is, akiket Hamvas már nem ismert. A folytatk alapítóját halála után azonnal szentté avatta a Wojtila pápa. Ugyanolyan hadrafoghatóak, de nem vagyok biztos benne, hogy közülük nem lesz hamarosan valaki pápa is. A jezsuiták csak klerikálisak a négyzeten. k a köbön. Mondja valaki, hogy mködnek már hazánkban is, mire én: engem még nem kerestek meg. Ha-talmas nevetés: Ennyire azért nem tévesztik el a házszámot. A vallást mint a gépesedés legfbb akadá-lyát el keltett távolítani. Ez az antikrisztusi történet harmadik modern fázisa − Innen kezdve már az An-tikrisztus civil ruhát ölt, leteszi a reverendát. A klérus a szerz szemében elhanyagolható mennyiséggé válik. Figyelmét másra fordítja. De a helyszín változatlan marad: Európa. Megpróbálom kivonatolni a következ 15 szúrát

106 −120. A Descartes által sugalmazott irányzat… a hatalom gyakorlatát könnyvé, megbízhatóvá, egyszervé és véglegessé teszi a lét tulajdonképpen racionális apparátus. A létgépesítés… a racionalizmus nem meg-ismerésmódszer, mint ahogy önmagáról hirdeti, hanem a klérus mintájára készített világhatalmi gyakor-lat elméleti alapja. ///107/// A racionalizmusnak az észhez semmi köze. A racionalizmus olyan elméleti rendszer, amelyet a megismer ész jegyében állítanak, valójában azonban nem a megismerés, hanem a végleges világhatalmi gyakorlat számára fundamentumot teremt. Ezzel a racionalizmus a létrontást nem világította át, hanem hatványozottan megersítette. A racionalizmusban a tudomány kulminál, az az ap-parátus, amely a létezésnek minden mozzanatát apparátusnyelvre fordítja le. ///108/// A tudomány primer valóságnak ezt az itt és most fennálló világot tekinti, de kivétel nélkül minden ember tudja, éspedig anélkül, hogy arra bárki is megtanította volna, hogy ez a világ szekunder, nem pedig primer. Az ember-ben a kezdeti, primordiális világról való tudat (aranykori alapállás) él. A tudomány meg olyan szisztéma, amely ezt a minden emberben lév tudatot kikapcsolja. A tudomány a világ középpontjába a korrupt megismerést teszi, és ezt nevezi észnek. ///109/// A modern gondolkozás elméletei közül az egyik azt állítja, hogy az apparátus az ész (nem az értelem) abszolutizálásának következménye. Az ész abszoluti-zálása pedig az ember személyes szellemi lényének megtagadásából keletkezett. Hogy ez mikor követ-kezett el, bizonytalan, valószínleg az újkor elején. A lét megcsonkítása árán teremtett apparátus mkö-d képes ugyan, de biztos, hogy ezen belül teljes érték humánum, éppen ezért valódi létezés nincs. Az észrendszer (tudomány) végs megfogalmazása, a materializmus − tulajdonképpen okkult babona-szisztéma. ///110./// Az üdv pénzkérdés. Mindez üzemszer en. A klerikalizmus már a tizenötödik szá-zadban üdvgépezetté alakult át, az üzem ma még hatásosabban mködik. Mert most nem az üdv kérdése, hanem maga a teljes élet gépiesedett el. Bizonytalan tényezkre szükség nincs: Isten, lélek, akaratsza-badság elvégre nem is bizonyítható, mondja Kant. Az egész létezés valamely vezénylteremb l gomb-nyomásra mködik, éspedig önmagától. A vezényl személy feltételezése olyan fikció, amely fölösle-ges. ///111./// Az antikrisztusi fiziognómia közismert ábrázolása Dosztojevszkij Nagyinkvizítora. Dosz-tojevszkij elbeszélésében a földön újra megjelent Krisztust a Nagyinkvizítor börtönbe veti és máglyaha-



lálra ítéli, de éjszaka elmegy hozzá és rábeszéli, hogy távozzék A személyes Antikrisztus azonban akkor már régen személytelen apparátussá vált. Lehet, hogy az els modern apparátus a jezsuitizmus volt. Az apparátus nem az utópia, nem a szocializmus, nem a fasizmus, nem a bolsevizmus. Az apparátus min-dezt megelzi, és mindez az apparátus különböz népekre és történeti helyzetekre való alkalmazása. A Nagyinkvizítor rémuralma ehhez képest még elviselhet volt, mert az ember éllénnyel állt szemben Az apparátusnak nincs igazsága, az embernek pedig kell, ha igazsága nem is, legalább hazugsága legyen. ///112.///Az Antikrisztus els arca: a farizeizmus, a morális feddhetetlenségbe öltözött világi gyarapodás. A második arc a klérus, a vallásos dogmatikába öltözött világhatalmi ösztön. A harmadik arc az appará-tus, a személytelen észbe öltözött létrontás-rendszer. Ezzel szemben áll a lét pozitívumainak organizál-hatatlansága; a pozitívum minél magasabb, annál kevésbé organizálható. A szeretet tökéletesen organi-zálhatatlan. ///113./// A modernizált létrontás-rendszer rémuralma körülbelül a múlt század végén kez-d dött. Mivel saját életét senki sem éli, és önmagát nem éri utol, az emberben elvetemült önsóvárgás keletkezik, amely a valódi híján önmagának bszüIt és görcsös megóvásáért küzd, viszont értelmét már ez is teljesen elvesztette. ///114./// Amit a huszadik század második felében már mindenki tud: a közép-kori vallásos klerikalizmus az ember részére messze magasabb rend létet biztosított, mint a modern politikai-bürokratikus-szcientifikus klerikalizmus biztosit. Ott még legalább volt bn és máglya és ha-zugság, itt már csak létemészt monoton zakatolás van, amelyet a közönynek kolosszussá kiépített ész-rendszere véd. ///115./// Miután az ember másfélezer évig olyan hatalom alatt élt, amely rendszer volt az igazság (értelem) ellen, most olyan hatalom alatt él, amely rendszer igazság (értelem) nélkül. ///116./// A jelszó az alkalmazkodás volt. Most már erre nincs szükség. Az apparátushoz nem lehet alkalmazkodni. ///117./// Századokon át nyomon követhet, hogy az égi leány hangja miképpen menekült… Végül a huszadik század metropolisaiban a huligánok és a terroristák és a kurvák civilizációjában az égi leány hangja teljesen elnémult. ///118./// Miután az emberiséget sikerült ugyan hazugsággal, erszakkal, ki-zsákmányolással, becsapással háborúkkal, vérengzés és rabszolgasággal megrontani, de még mindig nem kielégít mértékben, a huszadik század második felében már csak egy lehetség nyílt, a világot elpusztítani és az emberiséget kiirtani kegyes eszmékkel, humanizmussal, jólét-eszményekkel és világ-béke gondolatokkal. Ez a módszer a klérusénál hatékonyabbnak bizonyul. Vladimir Szolovjov azt mond-ja, hogy a válság mélypontját a háborús huszadik század után a világbéke huszonegyedik századában fogja elérni. A föld régen egyetlen állam. Nemzeti és faji és osztályellentétek eltntek. A munkaid napi négy óra, éhez, koldus, szegény nyomorgó nincs. A helyváltoztatás lehet sége korlátlan. A kényelem és a jólét és a mveltség mindenki számára elérhet. Csend van, elégedettség és rengeteg cukor. Az élet kibírhatatlanul édes, mindenki mosolyog, és a béke olyan kiegyensúlyozott, hogy az emberiség kilenc-venöt százaléka meghízik és idegrohamokban szenved. A fennmaradó öt százalék öngyilkosságot követ el. Nem azért, mert csend van és jólét és mveltség, és mert nincs többé analfabéta, nincs járvány, csak higiéné, és remek a konzerv és a beftt. Attól, hogy mindez olyan olvatag, és semmi sem igazi. Az em-beriség ezt a tisztátalanságot nem bírja ki, fellázad, és az Antikrisztus ellen indított háborúban a dönt csatát Armageddonnál vívja meg.///119./// Mivel a történet e pillanatában az Evangélium jegyében min-dennem organizáció megvalósíthatatlan, az embernek egyetlen kényszer lehet sége van: a létez, de nem megvalósult Egyházban, amely az emberiségnek Jézus életére alapított szakramentuma, egyedül és személyesen — nem „ex catedra”, hanem „ex existentia transparente” és „ex orientatione universale” (átvilágított egzisztenciából és egyetemes tájékozódásból). Vagyis „ex existentia veritatis”, az igazság lényéb l az Evangélium jegyében élni, és annak egyetlen bet jéb l semmiféle körülmények között sem engedni. Az apparátus teljes egészében létrontás. Pillanatnyilag számunkra nem maradt más, mint az apparátusban is tanúnak lenni és maradni. Ez a tanúság ma az egyetlen autoritás, ez a hiteles élet egyet-len lehet sége. Az igazság lényében való magatartás nem azt jelenti, hogy az ember maradéktalanul igazzá lett hanem, hogy amit gondol és amit tesz, azt az igazságtól átvilágított és megtisztult lényébl a következményekre való tekintet nélkül gondolja és mondja és teszi. Mivel ez ma közösségben nem, csu-pán egyénien és személyesen lehetséges, mindaddig amíg a közösség (Egyház) megvalósul, a szakra-mentum kizárólag az emberi egyénben van. Aki ezt az igazságot elárulja, antikrisztusi egzisztencia. ///120./// A hatalom minden erejét arra fordítja, hogy pillanatnyi státuszát biztosítsa. Nem egyre konzer-vatívabb lesz, hanem egyre reakciósabb. A legfontosabb jól félni. Az ember soha sem volt farizeusabb, a



hatalom klerikálisabb. A léthamisító messzire bzl egzisztencia, mert a bnre mindig van mentség, de korrupttá senki sem válik kényszer alatt.

Ad 106 − 120. Tehát: minden még rosszabbá vált. Azért, mert lett racionalizmus és felvilágosodás. Azért, mert lett gnó-zis? Egyszer nemet is mondhatnék minderre. De megértem, hogy a szerz 1963. január 19-én ezt írja. Ez a valóság számára. Számomra nem. Ekkor már szabadultam az életfogytból. Szállítottam. Szenet a picéb l, gépet a platóra, vasat a mérlegre, stb. S 1962 október 11-én megnyílt a II. Vatikáni Zsinat. Le-hetett szabadon beszélni és a katolikus egyházban, mert volt egy jó pápa, s megpróbálhattuk behozni a lemaradásunkat, utat nyitni a gnózisnak, a racionalizmusnak, a felvilágosodásnak. Az újkori fejldés számomra egészen mást jelent. Bessenyei György olvassa Mária Terézia udvarában Rousseuat, s ennek eredménye, hogy megszületik benne egy vers, melynek címe: A vallás. S elmondja benne a maga felvi-lágosodott nyelvén azt, ami számára Hagyomány szava, amiért Jézus szíve is dobogott Az öldökl fegy-vert buzgóság vezette, Mely a természetet ekkor felejtette. A természet, melynek józan érzései Igaz Iste-nünknek bölcs rendelései, Maga ellen fordult egy oly Teremt ért, Ki nem szenvedheti az érte ontott vért. De fed a természet s elveszted Istenedet. Csak Bessenyeinek a szótárában a Hagyomány nem hagyo-mány, hanem TERMÉSZET. Szemben a kereszténység únos-úntalan mondott természetfelettijével, amelynek nevében Konstantintól kezdve másfél ezer esztendn keresztül ontották ellenségeik vérét. Nem a gnózis erejében jut el ehhez a természethez, hanem a mélytapasztalat révén. Belenéz önnön lel-kébe, s ott megtalálja az alapállást, az abszolút státust, a kinyilatkoztatást, a szeretetet. S tudja, csalhatat-lanul tudja, hogy az egyetlen igazat és igazit beszéli: azt, hogy szeretnünk kell és nem gyilkolnunk egy-mást. Számomra ennyit jelent a szerznkt l gyalázott ész és felvilágosodás. Ha szabad volt a keresztény-ségnek Jézus életáldozata után igazságos háborúról beszélni, és nem érvénytelenítjük, amit mondott, mért kellene érvénytelenítünk a felvilágosodás szép és tiszta szavait: szabadság, egyenlség testvériség. Néhány évvel Bessenyei után írja Csokonai Vitéz Mihály Az estve cím versét.

Bódult emberi nem, hát szabad létedre Mért vertél zárbékót tulajdon kezedre? Tiéd volt ez a föld, tiéd volt egészen, melybl most a kevély s fösvény dézsmát vészen.

Mért szabtál hát határt önfiaid között? Ládd-é már egymástól mind megkülönbözött. Az enyim, a tied mennyi lármát szle, Miolta a miénk nevezet elle.

Hajdan a term föld, míg birtokká nem vált, Per és lárma nélkül annyi embert táplált, S többet: mert akkor még a had és veszettség Mérgét l nem veszett annyi sok nemzetség.

Nem volt még koldúsa akkor a törvénynek, Nem született senki gazdagnak, szegénynek. Az igazságtév határk és halom, A másét bántani nem hagyó tilalom

Nem adott még okot annyi sok lármára, Mert az elégség volt mindennek határa... Te vagy még egyedül, óh arany holdvilág, Melyet árendába nem ád még a világ.

Te vagy még éltet leveg … Óh áldott természet! Óh csak te vagy nékem Az a te t led nyert birtokom s vidékem,

Melynek én örökös földesura lettem, Mihelyt teáltalad embernek születtem. Ebben is megtaláljuk a felvilágosodás bvös szavát: Óh áldott természet! Ez a vers is tiszta jézusi evan-gélium. S bizony nem a debrecewni református kollégiumban tanulta a hittanórán, hanem is Rousseautól tanulta. S ugyanebbl a forrásból megszületik néhány évtized múltán a magyar reformkor. S Vörösmarty írja, a magyar költk szentje a Gondolatok a könyvtárban cím versében:

És mégis − mégis fáradozni kell. / Egy újabb szellem kezd felküzdeni Egy új irány tör át a lelkeken: / A nyers fajokba tisztább érzeményt

S gyümölcsözbb eszméket oltani, / hogy végre egymást szívben átkarolják S uralkodjék igazság, szeretet. / Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Mondhassa bizton: nem vagyok magam! / Testvérim vannak, számos milliók; Én védem ket, k megvédnek engem. / Nem félek tled, sors, bármit akarsz.

Ez az, miért csüggedni ne szabad. Rakjuk le hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt…



Mi dolgunk a világon? Küzdeni / És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia / Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen…

Mi dolgunk a világon? Küzdeni ernk szerint a legnemesebbekért

Majd nyomában Petfi A XIX. század költői c. versében meg ezt írja:

Ha majd a bóség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!

És Arany, akinél tisztább és nemesebb lelket aligha hordott Földünk a hátán a Magányban c. versében:

Az nem lehet, hogy milliók fohásza / Örökké visszamáljon rólad, ég! És annyi vér − a szabadság kovásza − / Posvány maradjon, hol elönteték. Támadni kell, mindig nagyobb körökben, / Életnek ott, hol a mártír-tetem Magát kiforrva csendes földi rögben Légy h, s bízzál jövbe, nemzetem.

S a század fordulón Ady Endre Karácsony c. verse:

Ha ez a szép rege igaz hitté válna, Óh de nagy boldogság szállna a világra. Ez a gyarl ember ember lenne újra, talizmánja lenne a szmorú útra.

Golgotha nem volna euz a földi élet, egy er hatná át a nagy mindenséget. Nem volna más vallás, nem volna csak ennyi: imádni az Istent és egymást szeretni…

Karácsonyi rege ha valóra válna, igazi boldogság szállna a világra…

És Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra c. verse:

Az Úristen riz engem, mert az zászlóját zengem, az Áldás, a béke nem a harcok istensége.

nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban.

És Sinka Istán feledhetetlen Esd Virág Andrása a Virágballada c. versében.

Szil-Tarcsán az szi erd n hét nagy ers kondás vacsorázott s velük együtt Es-Virág András,

aki jött csak valahonnan, maga se tudta, hogy honnan. Oldalt varrott csizmájára port rakott a messze

s mutatta az útja hosszát, s azt, hogy nem kereste: Falevélként, irgalombul hajtja a szél, ha elindul...?

...Ült az ers hét kondással, szalonnát sütöttek s körülöttük láthatatlan harangok ütöttek.

Tudatták, hogy jön az óra s hamarosan koporsóba fektetik Virág Andrást az erdei kondások.

– A csend nyelvén üzentek a puha csobbanások. Bennük tán a táj riadt fel halált sejt kis jelekkel.

Mikor a szalonna megsült: tölgyfa-csobolyóból nagyot ittak... nyolc ember egy fadongájú tóból.

Azután meg rádudáltak. Máskor úgyis csak bút láttak. Kivált Es Virág András, kinek fél kenyere

se volt soha... s mint a puszta, puszta a tenyere.



Abba borult csak, hogyha pihenni a vágy elfogta. Volt neki egy citerája: akár annyi ezüst –

pedig barnára fogta már az id meg a füst. Oldalán a csillag, a hold, s rá volt faragva a mennybolt.

S volt egy aranyszín tolla is... Mérhetetlenségbl szállt az a toll... úgy szedte fel fütyölve a rétrl.

Fütyölt bizony, mert nem tudta: attól nem lesz többé nyugta. Citerával, a szép tollal lett aztán elveszett.

– Megn tt benne minden dal és minden emlékezet. S szegény... egyre hordta ket, mint az ég a nagy esket...

Mondom: a hét nagy kondással ültek a fák alatt kinn Szil-Tarcsán és dudáltak, és az id haladt.

Virág ekkor el vette tollát s a húrokra tette. A húrokon egy hs ország támadt fel dalolva,

– a hét kondás hallgatta csak egymásra hajolva. S összesúgtak, hogy megölik: leszúrják, vagy agyonlövik.

Hát mért játszik sokkal szebben, s más húron a bolond –Testét majd a disznófert belepi, vagy a lomb.

Hallgatták a húr pengését s elvette mind a kését. Azután körülvették Andrást, mint herceget álnok,

bosszús, irigy, erdtnyöv , nagyhajú királyok. S mire odanézett a hold: Es-Virág András csak – volt.

Testét fertbe vetették, rácsaltak vagy hat kant; pengették a citeráját, de az széjjelpattant;

oldaláról lehullt a hold, s kétfelé hasadt a mennybolt. A tolla meg elszállott a, el a messzeségbe,

hét nagyhajú gonosz ell mérhetetlenségbe. Akkor szólott a legvénebb: – átka ne legyen a vérnek!

Temessük el Virág Andrást, njön mez rajta – s ha tavasz jön: nagy nyáját a pásztor ide hajtja.

Bizony mondom: jövendre tej lesz és méz bel le. Amikor hát jött a hajnal: a hét gonosz kondás

kikereste a sár alól, s így lett Virág András televényföldje a fának, s ágya száz új ibolyának.

Nem érdekes, hogy mit csinálunk. Csak az az érdekes, hogy mir l énekelünk. S ha elhallgatnak a prófé-ták, nem hallgatnak el a költk. Folytatják tovább a szent kísérletet. Az Istenét, a Fiáét, s minden igaz gyermekéét. Lesz még egy harmadik nap, melyen felsüvölt a szó, és nem lesz, aki meg nem hallaná. Hogy mikor? Ha megtérünk a kinyilatkoztatáshoz, az alapálláshoz, a Hagyományhoz. Ahhoz is, amirl Hamvas Béla életmve beszél. Nem az észhez, nem a gnózishoz, hanem az Isten megformálta emberhez, annak az igenjéhez.

Bulányi György

*forrás: A Szerző kézírata



„Ha valaki szociálisan előre halad és gazdaságilag gyarapszik, a lelkiismeret nem szokta megnyugtatni.”

(Patmosz I., Direkt morál és rossz lelkiismeret.)

Hamvas Béláról*

A M vészetek Házában egy kultikus magyar íróról beszélt a legavatottabb ismerje, Dúl Antal. Hamvas Bélát, ahogyan mondta, még akkor is érdemes lesz olvasni, mikor a klasszikusok némelyikét csak a vizsgára készül diákság veszi kézbe. Hamvas Béla (1897-1968) az irodalom iránt érdekld k szemében rendszerint úgy van elkönyvelve mint a kétkötetes Karnevál szerzje. Többen még azt is hozzáteszik, hogy hatása igazán akkor lett volna, ha a kötetek befejezésük idszakában kiadásra kerülnek, azaz az 1951-et követ években. Ezek azonban a XX. század magyar történelmének talán legsötétebb évei vol-tak. Hamvast könyvtárosból segédmunkássá és raktárossá fokozta le a rendszer, a fent már említett Kar-nevállal útjára indított publikálás pedig csak 1985-ben kezddhetett meg, jóval a halála után. Az 1990-ben startolt Hamvas-életmkiadás feldolgozója, sorozatszerkesztje, Dúl Antal, a M vészetek Házában szép számmal összejött érdekld k el tt lépett elénk, az egykori „királyi” televíziós bemondón , L -rincz Gabriella társaságában, kinek a tiszta csengés hangján került felolvasásra néhány rövidebb Ham-vas-szöveg. Munkakapcsolatuk az immáron többedik résznél tartó dokumentumfilm készítése során lé-pett életbe. Az eredetileg 28 kötetesre tervezett összkiadás zárókötete pedig elreláthatólag négy éven belül kerül kiadásra. Beléptünkkor a falon egy egyenl oldalú háromszög fogadott, a sarkokat és az olda-lakat egyaránt elnevezve. A bal alsó sarok az „én”, t le jobbra a „világ”, köztük „empíria” (az érzék-szerveink útján szerzett tapasztalat), legfelül a Platóntól származó „idea”, tle jobbra a „világ” felé „methexisz” (részesedés), balra az „én” felé „anamnézis” (emlékezés). Ebben a Platón által nem használt hármasságban ugyanis a vallásokban és a más világértelmezésekben egyaránt jártas Hamvasnál helyreáll az egység.A felolvasás során tulajdonképpen csak az 1942-1944 között, az orosz fronton írt Scientia Sacra els kötetéb l kaptunk ízelít t. A hozzá kapcsolódó, ezektl megtámogatott eladásról, mint bár-mi másról, ami a metafizikát érinti, vagy mint jelen esetben, azt központi témájául veszi, nehéz röviden írni. De azért megpróbálom összefoglalni a hallottakat. Az i.e. 6. századot megelz en még egységes világfelfogás uralkodik, Lao-ce, Buddha, Zarathusztra etc. megfogalmazták az archaikus, többé már vissza nem hozható világ tudását. Bekövetkezik a szakadás, ami k, akikt l, bár nem kívántak vallást alapítani, származtatják a vallásokat, a világ egymástól távoli pontján élve érzetek. És ezen a ponton lép be e fentebb vázolt háromszög, amelybl már Arisztotelésznél, Platón tanítványánál az idea kiesik az érdekl désébl, és a világ pusztán tárgyiasult voltát vizsgálja. Az ember azonban emlékszik az aranykor-ra és a legmagasabb fokú értés, az „éberség” elérésére törekszik. Az idea az igazi, az egyetlen valóság. Az érzékelhet dolgok az ideákkal való kapcsolatuk során kapják a nevüket. A „világ” tehát részesedik bennük, az „én” pedig emlékszik rájuk.

Dúl Antal Istent az empíriában tapasztalhatatlannak, a nyilvánvaló nem léteznek nevezi. Az Ént szakrá-lis szubjektumnak, aminek a tudatszintjén az igazi tudás emel egyet az „éberség” irányában, nyit rajta egy picit a mindent átfogó lét számára. Ez a lét Egy, a lélek káprázata, a világ a Kett. Az Énnel, az Egy-gyel szembenézni segít a filozófia és teológia. A mai kor „vallása” a tudomány tematikusan redukált, módszeresen elvonatkoztatott, azaz szándékosan kizáró. Ám ma már bizonyos, hogy még a legegzak-tabbnak tartott fizika is egy adott ponton túl pusztán absztrakt játék a számokkal. A rendszereket szétzi-lálni hivatott posztmodern aztán végképp elveszíti a tudás maradékát is. Jó szónokként Dúl persze meg-oldással is szolgál: visszatérni az ideák világához, az egységet jelent hármassághoz. Még az egyházak-nak is. A vizuálisabb beállítottságúaknak két példával állt el : 1. a kocsikerék, amelynek a tengelye a központi idea, az egyes küllk a vallások, Hamvas ezeken indul el a tengely felé, ami mindegyikben egy. 2. a katedrálison belül van az idea, ami a kint állóknak megvilágítja a színes rózsaablakokat és a mozai-kokból összeálló képeket. Saját tapasztalataiból kiindulva, Dúl a meditáció fontosságát is hangsúlyozza, ami a mi kultúrkörünkben nem vagy csak nagyritkán kap szerepet. Teszi ezt azon okból, mert ésszel nem, csak az emlékezés útján, kontemplatív (szemléld -elmélked ) élettel érhet el bármilyen tudat-



szint-emelkedés. Ehhez kapcsolódva tréfásan megjegyzi: például a nknél kötés közben, mert akkor a test le van kötve és a szellem szabadon kalandozhat. Az est zárásaképpen felvetdött Hamvas viszonya a kortársakhoz. Így Határ Gyz róla írt negatív kicsengés cikke, amit Dúl az irigységnek tulajdonít. De szóba került Weöres Sándor tle való hivatalos „eltiltása” is, amely barátságot az el bbi a hatvanas évek derekán fel akart eleveníteni, de Hamvas erre már nem volt hajlandó. Akinek elnyerte a tetszését a téma vagy már régi híve Hamvasnak, az a frissen napvilágot látott kötetek mellett a régiekbl is vásárolhatott az otthoni könyvtárába.

Irédy Dénes

*forrás: a Szerző kézírata , publikálás dátuma: 2004.10.23

„Az idill a tiszta lét rendje. Mindegy, hogy milyen tudás őrzi, a tao, vagy a kereszténység” (Patmosz II.)

A közösségen kívüli élet és a zsenik*

Divatos jelenségrl, a „szingli-életr l” értekezik A szingli és a zseni cím esszéjében Czakó Gábor. Írása a Debreceni Disputa (kulturális-közéleti folyóirat) frissen megjelent számában olvasható. A szerz — rövid visszatekintés formájában — elmondja, hogy a múlt század második felében jöttek divatba a kommunák, melyekbl a mai „szingliélet” leszármaztatható. „A szingli — a teniszbl is tudjuk — egyest jelent. Esetünkben önként vállalt egyedüli életet, elszánt agglegénységet és vénleányságot…” — írja Czakó. Majd eltn dik azon, mennyire különbözik a remeték szakrális élete — Hamvas szerint a ma-gány szakrális állapot” — és a közösségen kívül teng -leng , materialista ember modern magánya. Ez a szingli „bejár ugyan a társadalomba pénzt keresni és költeni, de ügyes-bajos dolgaiban nem vállal részt, és a felelsséget is elhárítja. Abban a tudatban rendezkedik be, hogy kívül van a slamasztikán, se üvegházhatás, se a pusztuló természet.”

Ezután rátér a szerz a modern „zsenielmélet” taglalására, mely az elbbiekkel szorosan összefügg. „Az Evangélium üzenete az, hogy mindenki, kivétel nélkül, mindenki legyen szent. Korunk ellenben azt ajánlja, hogy inkább zsenik legyünk: rúgjuk szét, amit érünk, és találjunk ki bármi eredetit! Lehet hülye-ség is…” Ez a zseninek vélt és hirdetett szánalmas figura „önnön dicsségét keresi. Föntrl kapott üze-net helyett rendszerint jobbról – balról lopott gondolatokat forgalmaz, s közben úgy tesz, mintha magától beszélne”. Czakó megjegyzi, hogy „a középkori mvészek ritkán szignálták mveiket”, nem szeszélye-ikkel, különc és hóbortos ötleteikkel akartak hatni, hanem a teremtés örök áramaira kívántak ráhango-lódni. Ma viszont az „ügyeletes zsenik” a hangadók: „ k a m vészeti vásár manökenjei”. Mveikr l, rövid tündöklés után, kiderül, hogy olvashatatlanok. Az igazi m vészek viszont – Hamvas, Weöres, Pi-linszky stb. — „hatalmas mveket alkottak a megjelentetés halvány reménye nélkül. Az árulókhoz ké-pest nyomorogtak… Az ilyen ember nincsen alávetve körülményeknek, pénznek, rangnak, korrupció-nak.”

Kákony Péter *forrás: Magyar Nemzet 2005. 02. 14.-i szám



„Azt hiszem, Isten szocialitása a tapintat. Oly gyengéden érint, hogy észre sem veszed.” (Karnevál)

Az alapállás* Mindenkinek van alapállása, ha nem is tudjuk pontosan, mi az, de látjuk, tapasztaljuk, hogyha például fölmerül egy föladat, akkor az egyik ember azonnal elpucol, a másik ott terem, hogy elvégezhesse. Az átmenetek száma beláthatatlan. Az alapállás titokzatosságához tartozik, hogy néha mi magunk sem is-merjük a sajátunkat. A példabeszédben az apa kiküldi az egyik fiát a szl be dolgozni. Igen, megyek atyám, feleli az, majd marad. Az apa szól a másik fiának is, aki nemet mond neki, aztán veszi a kapát, és mégis kimegy. Az alapállás-képet Hamvas Bélától tanultam, pedig Szabó Lajostól.

A Hamvas Szótárban ez áll: "Az alapállás a mindenkori ember mindenkori helyzetének mértéke." Elfog-lalt helyzetünk megszabja mindenkori viselkedésünket. Aki Pató Pálnak áll, az elhanyagolja veleszüle-tett tehetségeit, majd lassan kivész belle az együttmködés, a részvét, végül az önvizsgálat, és ami a legsúlyosabb: a humor. Nézzük tovább a Szótárkönyvet. "Az alapállás jobbára föltáratlan: semmi sem oly kevéssé ismert, mint az emberi lét normális állapota." Vajon hol s mikor élt az emberiség normáli-san? Hogyan? Jó tudni, hogy alapállása csak az emberi személynek lehet, ám a kor, amelyben élünk, er sen befolyásol bennünket. A vallási társadalmak azt tartották normálisnak, hogy Égre tekintsenek és az igazság, a szépség, meg a jóság hármasában keressék üdvüket. Gazdaságkor ezt hülyeségnek ítéli. A Földre szegezi pillantását, eszményei a fejldés, a jog és a jólét.

Egy arab mese szerint a tanítónak egyszer el kellett mennie több órára. Kire hagyja a gyerekeket? Még nem ismerte ket eléggé. Nos, kiment az épületbl, letett az ajtó elé egy jókora követ, s egyenként kihív-ta a gyerekeket. Azok pedig sorra fölbuktak a kben, mígnem az egyik, aki persze szintén elhasalt, odébb nem tette.

Az ilyen históriáknak az a nevezetességük, hogy nem egyszeriek, hanem folyamatosan történnek velünk, s állandóan vizsgáztatnak alapállásból: mit hagyunk az utánunk jövkre? Vagyont? Oxigént, tiszta vizet, igaz szót? Követ a lábuk elé? Várkonyi Nándor Az ötödik ember függelékében összefoglalja Marx taní-tását, amibl néhány pontot idézünk. "Marx az anyagot, vagyis a lét legalacsonyabb rend megnyilvánu-lását teszi a lét legmagasabb rend megnyilvánulásainak teremtjévé, istenné. Az anyagi javak termelé-sét, vagyis a társadalmi és személyi anyagcsere ellátását teszi az ember alapvet, dönt , tehát legmaga-sabb rend tevékenységévé. Az anyagi javak szerzését, védelmét és élvezetét teszi az ember szellemi tevékenységének irányítójává." Végezetül: "a kölcsönös gy löletet teszi meg a társadalmi viselkedés leger sebb indítékává, hajtóerejévé." Marx anyagelvségét, a vele amúgy színpadiasan böllenked gaz-daságkori ideológiák általában elfogadják. Mi több, a "keresztény" jelzt visel pártok is igazodnak hoz-zá, mivel úgy érzik, hogy alkalmazkodniuk kell a kor játékszabályaihoz, nem beszélve arról, hogy a pi-acról élnek, s nem a Gondviselésre bízzák magukat, az "égi madarak és a mezei liliomok" evangéliumi példáját követve. Bevallva-bevallatlanul Marxra hagyatkozik számos ember is. És az illet, angyaloknál magasabb rend lény létére, aláveti magát az általa szerkesztett Dolgok uralmának. Alapállása a rabszolgaság: anyagcseréjének rabszolgája. Aki fölismeri a helyzet abszurditását, és képes nevetni rajta és önmagán, csak az lehet szabad. Az alapállás kutatója a kamasz. Az ifjú ember csapong, vívódik, ker-geti azt a bens látomást, ami megmutatja, hogy mire való, mitl lesz normális az élet. Tényleg, mitl? Higgyen-e korunk kemény anyagelvségének, vagy keresse a lét magasabb rend megnyilvánulásait? Hamvas Béla utolsó nagy mvében, a Patmoszban, az smegoldást javasolja: "A normalitás a szeretet." Keser en teszi hozzá: "egyre kevesebb ember bírja; s egyre több, akinek természetes állapota a rendetlenség, a sötétség, a zrzavar, aki a fény, a rend, az emelkedés, a nyíltság számára alkalmatlan". De nézzük tovább az alapállás szócikket: "aki normalitás nélkül él, vallásban kell, hogy éljen, életét a történet eri oldják." Tehát a normalitásból kiesett ember a vallás útján próbálja visszaszerezni egyen-súlyát. "Az alapállás létmód, életrend; autentikus - magyarán a hiteles, valódi - létezés." A hiteles ember amennyire csak lehetséges "bntelen, éber és egészséges. Mértéke a hagyományban az aranykor embere, a megváltás korában Krisztus; a szentkönyvek tanítása és az ebbl táplálkozó hagyomány realizálatlan-



sága a válság oka." Tehát tisztában vagyunk vele, hogy miként kellene élnünk, mégsem tesszük. Ezért szenvedünk folyton küls és bens zavaroktól, nyavalyáktól, és ezért építünk életellenes civilizációt.

Mi volna a megoldás? A normalizálás. Értelme: "a rajtunk uralkodó életéhséget magunk alá gyrjük." Anyagcserénk detronizálásával kezddhetne beavatásunk, szabadulásunk a Dolgok igájából, hatalmi ösztönünk és démonaink markából, s visszatérésünk valódi lényünkhöz, a szeretethez, vagyis a bntelen, éber és egészséges élethez. A legfontosabb teendnk az "Alapállás helyreállítása: a bntudatot és a jóvátétel kötelezettségét ébren tartani, az alapállást föltárni, a történetbl kilépni - nagyon egyszeren szólva: fütyülni arra, hogy mit mond a szomszéd - és a status absolutust megvalósítani; a hazugságmentes írás és a hazugságmentes egzisztencia - magyarul a gondolat, a szó és a tett - egymást fedi a beavatásban, a kereszténységben." Mindezek el föltétele a "létrontás jóvátétele". A "status absolutust" elérve életünk már nem viszonylagos, nem játékszere a különböz küls , anyagi, történeti és társadalmi erknek. A status absolutusban világosodik meg, hogy a normalitás, a beavatottság, a szeretet egymást fed fogalmak. Az alapállás hasonlít a fajsúlyra. Gyenge fogalmazók szeretik írni, hogy ez vagy az a gondolat, vagy ember "fajsúlytalan," holott mindennek van fajsúlya, az ólomgolyónak és a nyárfapihének egyaránt, csak éppen az egyiké több, a másiké kevesebb. Alapállás nélküli ember sem lehetséges, mert addig mindenki eljut, hogy a világ közepe, s onnan, az életéhségnek ebbl az abszolút pontjából szemléldik. Más kérdés, hogy mit lát, mit mer látni, netán tovább megy. Weöres Sándor írta:

Az égig ér bércek között járok, egymásba olvad hegy-völgy és határ,

ugyanaz fenn és lenn; csak annyit látok, mint csarnok ívén mászkáló bogár.

Szabó Lajos vette észre, hogy "Amivel nem merünk szembenézni, az hipnotizál. Ha van erm szembe-nézni vele, és ersebb nálam, és tudomásul veszem, akkor nem hipnózis keletkezik, hanem kapcsolat." A kapcsolatteremtés megtöri a varázst. A káprázatból visszakerülünk a valóságba, ahol kiderül, hogy tapasztalatainkat milyen tettekben vagyunk képesek összegezni.

Ha alapállásunk ingatag, ha szélkakasok vagyunk, akkor ma barátunk Kiss Pista és Tito, holnap láncos kutya. Ma bálvány a kapitalizmus, a tegnapi "rohadék". A kereskedelmi kloakák óránként lnek mega-sztárokat az ország egére; százezrek rohannak, és szórják a pénzüket telefonálós perselyekbe. Aztán dur-ran az új rakéta.

Szenvedek én egyben másban, Vén hurutban, fulladásban, Rokkant ideggyengeségben, Félvakságban, siketségben, S impertinens dicsségben.

Ezt Arany János írta, azon kevesek egyike, aki kibírta a nagyságot, és nem aljasult el a dicsségt l: sze-mébe nézett, és kinevette a testi nyavalyáival együtt.

Az alapállás tehát a szembenézéssel kezddik, s életünk végéig állandó gyakorlatunk kell maradjon. Azt jelenti, hogy szembenézek azzal, ami megbvöl. Nem megy a tanulás, a munka? Rossz a tanár, undok a f nök? Szörnyek a körülmények. Nem éri meg? Válthatok iskolát és munkahelyet, az újdonság vará-zsának elmúltával kezddik az egész elölrl. S folytatódik azzal, hogy csereberéljük a házastársainkat, a barátainkat, st a hazánkat, s egyre több, egyre borzalmasabb szörnyeteggel találkozunk, akik minde-nünnen acsarognak. Mindaddig titok marad a nevük, amíg kívül keressük. Az ellenfelünk, az igazi, belül dúl. Olyannyira belül, hogy ott - Fülep Lajos szavával - "a XIX. század pszichológiája, a lélek nélküli lélektan" bizony aligha találja meg. A megoldás az volna, hogy normálisak legyünk. Hamvasnál a normális ember: "igaz, éber és egészséges, képe - mintaképe - a kinyilatkoztatásban mindenki számára hozzáférhet; az evangéliumi ember, elbb volt, mint a világ; értelmének fénye komplex: szellem, böl-csesség, intuíció, megkülönböztet ész, bels érzék, képzelet, anamnézis" - vagyis emlékezés. Ennek



szellemében kell megvizsgálni a részleteket. Ha szembeötl , hogy alapállásunk azért csámpás, mert lus-ták vagyunk; miatta hibázunk a munkában, a tanulásban, a házasságban. Ha jól megnézzük, kiderül, hogy lustaságunk fölületességünkbl ered, az a kevélységünkbl, hogy mi tökéletesek vagyunk, egyedül a körülmények vétkesek. És így tovább, mígnem eljutunk bajunk gyökeréig, az élethazugságig. Ha élet-hazugság-démonunkat fölismertük és megneveztük, már ki is nevethetjük. Vidáman tehetjük jóvá létron-tásunkat, s állíthatjuk helyre alapállásunkat.

Czakó Gábor

*forrás: Magyar Szemle, XIII. 9-10 sz. 2004. október

„A definíció definíciója: precíz nonszensz.” (Karnevál)

Apolitikus volt-e Hamvas Béla?* Miközben a magyar társadalom jobboldali irányultságú rétegei ma fként Wass Albert és Márai Sándor könyveit olvassák, létezik egy mind irodalmi, mind gondolati szempontból összehasonlíthatatlanul jelen-t sebb életm: Hamvas Béláé. Számtalan oka, összetett okai vannak annak, hogy ezek a rétegek – egyes köröket és személyeket leszámítva – miért nem fordítanak kell figyelmet Hamvas opusára. Ezen okok egyike, hogy Hamvas Bélát teljesen apolitikus, politikamentes szerzként szokás beállítani. Még nem vizsgálták meg Hamvas életmvét a politikához való viszonyának szempontjából (a marxista bírálatokat figyelmen kívül hagyhatjuk). Itt ezt a célt tztük magunk elé, külön szem eltt tartva a kérdést: mennyi-ben állja meg a helyét életmvét apolitikusnak tekinteni. A témát szubjektíven fogjuk interpretálni, ah-hoz az elvhez hasonlóan, amit olykor vagy egyidben maga Hamvas is vallott: „már néhány évtizede rájöhettünk arra, hogy ítéleteinknek, ha lényegeset akarunk mondani, szükségképpen szubjektívnek is kell lenniük. A szubjektivitás már nem az a bn, ami régebben volt, hiszen az úgynevezett tudományos tárgyilagosság nem más, mint a líraiságnak egy különös kollektív vállfaja. A líra nem önkény és nem szeszély és nem torzítás, hanem az átél ember személyes garanciájának nyoma. Senki sem mondhatja, hogy Spengler Untergangja, vagy Evola Rivoltája tárgyilagos könyv, de senki nem mondhatja, hogy mert lírai értéktelen. S az érték bennük éppen ez a líraiság, ez az attitd. A személyesség az, amely iga-zolja és bizonyítja, hogy ezek az emberek a történetet valóban átélték, k maguk, személyesen. Ez ben-nük a nagyszer – az »egzisztenciális«. E sorok írójának meggyz dése szerint éppen az attitd, a sajá-tosan egyéni átélés a szellemi mben, emberben, szóban, magatartásban, sorsban, életben, viselkedésben – ez a legnagyobb érték.” Hamvas Béla a tág értelemben vett politikával már igen fiatalon kapcsolatba került. Ezt jelzik „Szabó Dezs útja” és „Knut Hamsun mvészetérl” cím tanulmányai.[3] Szabó Dezsvel kapcsolatos igenl felfogását az idk folyamán egyre finomította, majd megváltoztatta,[5] mindenesetre huszonéves korá-ban politikai tekintetben egyértelmen egy nemzeti érzelm vonulat híve volt. Ez részben édesapja beál-lítottságával, neveltetésével állt összefüggésben és a trianoni döntés határozott tagadásáig ment el. Nem-zeti elkötelezettsége olyan írásokban nyilvánult meg, mint például a „Ha visszajönne”, az „Árpád sírja Alsó-Ausztriában?”, a „Túl a sráfon” és különösen, mint „A Dobogók n” vagy az „Angol könyv a ma-gyar földr l és néprl”, majdnem tíz esztendvel kés bb. Néhol már az 1920-as években érett mveire jellemz módon fogalmazott: „Magyarországot az értelem fájának ültették ide, tudom, mert én ültet-tem.” „Egészen különös és hatásos a könyv módszere. Magyarországról úgy beszél, mintha nem volná-



nak trianoni határok A könyv egységnek veszi az országot. Semmi kétség: a Tátra, Brassó, Pozsony, Vág, Máramaros, Vajdahunyad ide tartozik. mert a helyeket ide köti történelme, kultúrája és földrajza. Ez a módszer nem propagatív, nem lázító, nem egészen kézenfekven irredenta – éppen ezért hatásos. Ezzel az egyszer fogással a könyv egészen egyszeren azt bizonyítja, hogy a területeket hiába szakítot-ták el – nem lehet elszakítani, sokkal mélyebben ide tartoznak, semhogy el lehessen választani ket. Hogy milyen mélyen ide tartoznak, azt minden tárgyilagos külföldi is azonnal megállapítja, amikor ész-reveszi a közös kultúrát, a történelem közösségét ” „Hát minek mondjam? Határnak nem mondhatom. A Kárpát-hegység az határ, de amit az esztergomi hídon a második pillérnél húztak, az csak stráf.” Az ilyen gondolatok sem apolitikusra vallanak: „nem minden jó, ami új Az új nem azt jelenti, hogy pusztul-jon a régi, és ha összedl minden, ami volt, akkor rendben van.” : Persze, maga meg tudná menteni az országot. A: Vannak róla gondolataim. Lássa, mindig akkor volt úgy a magyar, amikor a nagy európai áramlatokkal haladó kemény kormányzás vezette: Szent István és Szent László a kereszténység, Corvin Mátyás király a reneszánsz, Ferenc József a modern alkotmányos monarchia [szellemével], és mindig akkor mentünk tönkre, mikor gyenge és szegény királyok alatt önkényes urak vad hatalmaskodása szívta az ország vérét.” Ezek és hasonló írások radikálisan cáfolják, hogy Hamvas liberális módon nemzetközi beállítottságú szerz lett volna, és hogy tradicionális európai szellemisége vagy Távolkelet-szeretete ellentmondaná-nak a nemzeti értékeknek és azok igenlésének. Németh László némely tekintetben Lukács Györgyét is alulmúló kritikája óta egyes körök képviseli ma is szeretnék így láttatni a dolgokat, amibe az ember igazságérzete azonban nem tördhet bele. Valójában legalább még egy kötettel ki lehetett volna bvíteni Hamvas magyar vonatkozású esszéit. Ám ha ez nem is történt meg, ki ismer még olyan magyar, szel-lemmel áthatottan magyar mveket, mint amilyen például Az öt géniusz? Vagy itt van a „Bakony”, ez az általunk politikailag egyébként kifogásolt esszé. Még ez is oly kedves, oly mélyen magyar. Vagy A bor filozófiája; úgy t nik, ilyen m vet csak magyar ember írhatott meg. Nem olyan, aki magyarnak született és azt hitte ezzel kész, hanem olyan ember, akit magyarsága szellemi feladatok elé állított, és aki ma-gyarságát harmonizálni tudta magasabb rend, szellemi minségekkel és értékekkel. Hamvas már a fen-tebb említett írásokkal egyidejleg, fiatalon küzdeni kezdett a magyarságot lejárató „vadmagyarsággal”, amelynek képviselir l Szekf Gyula azt írta, „parasztigézetükben vakon hadonásznak a nemzet porce-lánboltjában”. Noha Hamvas Béla messzemenen elismerte a vidéki életformát és a paraszti értékeket, er sen bírálta az Európaellenes nomád keletieskedést, vagy azt, hogy a magyarság lényege a lázongás lenne: „Kár azt hinni, hogy egy nép, mint amilyen a magyar, mély rétegeiben és legnagyobb képviseli-ben ellenzéki és titáni. Ez egyszeren nem igaz.” Sértette nemzeti érzékét, hogy a komplex magyar mi-n séget mint olyat egyesek csupán valami ellenében tudták és akarták meghatározni, és ezzel „szk ala-pokra” helyezték. „Jól tudom én – írta –, hogy a magyar szeret leheveredni a tanyája eltt és ameddig így hasrafekve ellát, azt hiszi, hogy addig van a világ. Mulatság neki, hogy az idegenre ráuszíthatja ko-mondorait. Azonban a népek országútját ilyen alacsonyról meglátni nem lehet.” Az egyetemes és archa-ikus szellemi értékek magyarság felé való közvetítésének útján – amit feladatként fogalmazott meg a maga számára – Hamvas tehát magyarságtudata fenntartása mellett szembehelyezkedett a „magyarkodó” személyekkel és áramlatokkal. Ezek együttes következményeképpen a nemzeti kérdés tekintetében vé-leményünk szerint nemcsak intelligensebb, hanem jobboldalibb álláspontot képviselt, mint Szabó Dezs vagy Németh László. Magyarság képe sokkal kevésbé paraszti volt, mint a korabeli nacionalistáké, és sokkal min ségibb Németh Lászlóénál is. Íme két késbbi gondolata, amelyek fiatalkori nacionalizmusa megokolásának is tekinthetk. „A nép szociológiai szerkezete a tömegétl alapvet módon különbözik. A tömeg az atomizált individuumok heterogén és színtelen masszája; a nép az individualizált emberi én-ek homogén és vitális társadalmi egysége. A tömeg történeti válságjelenség; a nép szociológiai sforma. A tömeg metafizikailag egy az anyaggal (ezért minden tömeg szükségképpen materialista); a nép spiri-tuális társadalmi lény.” Másfell: „a nemzet, amelyhez az ember tartozik olyan lényegbevágó antropoló-giai tény, amelyet figyelmen kívül csak az absztraktumokban teljesen elveszett kommunista világpolgár-szellem tudott hagyni.” Hamvas a késbbiekben elvetette a nacionalizmus fogalmát: „Nacionalizmusok csak olyan világban keletkezhettek, amelyben a népeket az univerzalitás felsbb egyége nem kötötte össze”. Az 1945 eltti id kre visszatekintve mégis azt mondhatjuk, hogy a növekv „baloldali naciona-



lizmussal” szemben egy „jobboldali nacionalizmus”, egy fokozottan minségelv és intellektuális naci-onalizmus önálló képviselje volt. Ez akkor is érvényes meghatározás, ha kritikákat fogalmazott meg a máskülönben szintén jobboldali Horthy-rendszer politikájával szemben (fleg szociálpolitikai és kultúr-politikai alapon). Hamvas Béla valójában egész életén át intenzíven érdekl dött a társadalmi kérdések iránt. Nagyfokú érzékenységet mutatott mind a társadalmi problémák, mind a társadalom témaköre, st a nem mai, nem túlságosan specifikus értelemben vett szociológia tudomány iránt is. A társadalmi problémákat gondol-kozó, alkotó, íróemberként akarta megoldani, úgy, hogy egy független, új alkotónemzedéket kovácsol egybe, amely egyetemes szellemi értékeket közvetítene a magyar társadalom számára. (Ezek az értékek valójában részben kortárs kulturális értékek, részben tradicionális, valóban egyetemesen érvényes szel-lemi értékek voltak.) E kultúrateremt, jó példákat felmutatni akaró megoldásnak a megvalósításához nagyon fiatalon, tudatos és koncepcionális módon fogott, és sokáig kitartott, noha szinte egyedül maradt a terv megvalósításában. Társadalmi érdekldése mellett fiziognómiai, morfológiai, karakterológiai, tipológiai érdekldése is kapcsolatba hozható a teljes és helyes értelemben vett politikával. A fiziognó-miát nála, sajátos értelemben kell venni, ahhoz hasonlóan, ahogy azt Rudolf Kassner értette. A morfoló-giát leginkább történelemmorfológiai és civilizációmorfológiai értelemben. A karakterológiát, pedig f ként pszichológiai értelemben. Ezek a látszólag nagyon különböz területek Hamvasnál egy filozófiai, szellemtudományi és metafizikai „antropológiában” egyesültek. Felfogása szerint minden probléma megoldásának két, egymással végül is nem szembeállítandó lehetsége és módja van: a társadalmi meg-oldás és az antropológiai; egy kollektív és egy egyéni. Ez a „filozófiai antropológia” mindemellett a vi-lág és az emberi létez megértésének egyik eszköze, magasabb szinten pedig a szellemi szemléldésé, az emberé, aki „a lét császári bkez ségét és elvakító tündöklését” szemléli a sokféleségben, s aki „látja, hogy ennyire és milyen nagy mértékben és visszavonhatatlanul különbözünk”. Hamvast ehhez a megkü-lönböztet típusú érdekldéshez elssorban metafizikai érvek vezették: „Ha valaki minden alakot egybe-lát minden lényeggel, akkor a világ egész alakját egybelátja a világ lényegével – így támad az antik vi-lágban (Goethénél is) a felület, a felszín kultusza, – így támad az érzéki világban való öröm, amely vég-eredményben egyenl az érzékfölötti és érzékmögötti örömmel. Ahogy egy a lényeg és a forma, ugya-núgy egy a természet és a természetfölötti. És ahogy az istenek formák, – a formák istenek. A valóság egyszersmind valóságfölötti – a világ magasabb világ – az élet átszellemített lét – a realitás magába fog-lalja a mithologiát és a természetben való élet ugyanakkor transzcendens, vagyis vallásos élet is.” Min-dazonáltal ezek a bensbb és magasabb indítékok Hamvasnál nem zárták ki, hogy konkrét síkokon is alkalmazza „antropológiai” szemléletét. A filozófiai antropológia lényege a megkülönböztetés princípi-umával kapcsolatos, amely rendet teremt a világban és amelynek révén feltárulnak a világ minden szint-jének hierarchikus viszonylatai. „Kétségtelen – írta –, hogy bizonyos lelki alkathoz bizonyos fizikai al-kat és a ketthöz bizonyos világmagatartás, szellemi helyzet, világszemlélet tartozik. És kétségtelen, hogy egyes történeti korok bizonyos típusú embereknek kedveznek, és ezáltal válik bizonyos világszem-lélet uralkodóvá. Összefüggés van a testi alkat, a lelki struktúra, a világszemlélet szellemisége és a szo-ciális struktúra között”. A megkülönböztetés, amely e komplex antropológia veleje, teszi lehetvé azt is, hogy bizonyos minségekre gyakorlati okoknál fogva nemet mondjunk. „Vajon az istenek nyelvébl a nem teljesen hiányzik? – kérdezte Hamvas. – Hiszen, ha nem nem lenne, akkor a dolgokat egymástól semmi sem választaná el. S ha minden igen lenne, isten lenne még a Takonykolosszus is. A világot nem-csak igeneimmel szeretem, hanem éppen úgy és még jobban nemeimmel is.” Ismételten nem tehetünk mást, mint hogy e morfológiai, karakterológiai, tipológiai beállítottság mögötti megkülönböztetés-elv séget jobboldali sajátosságként értékeljük a hamvasi életm ben. A baloldal és a baloldaliság sajátja, hogy elkeni, összemossa, egy szintre hozza, st tagadja a különbségeket. A jobboldal mindig is elfogad-ta, elismerte és a negligálás feltétlen szükségessége nélkül igenelte azokat. Ez nem jelenti azt, hogy a jobboldaliság mint olyan kizárná vagy ne ismerné a meg-nem-különböztetés lehetségét és érvényét, csupán azt, hogy a megkülönböztetésen keresztül akar eljutni ahhoz, a megkülönböztetés beteljesedése-ként. Megkülönböztetés nélkül nem tartja magas rendnek a meg-nem-különböztetést, s egy ilyen, a megkülönböztetés lehetségét kizáró meg-nem-különböztetés nem érdekli.



Hamvas elhatárolta magát a fajközpontú szemléletektl, de amint egyik Szabó Dezs regényr l írt re-cenziójából kiderül, nem zárta ki teljesen, hogy ilyen szempontok is szerepet játszanak egy adekvát ant-ropológiai szemléletben: „Ez a szemlélet magasabb, mint az öncélúság, mint a politikai vagy faji: vala-mennyi benne van.” Szellemi célú fiziognómiájában, tipológiájában, karakterológiájában, kultúr- és tör-ténelemmorfológiájában helyet kaptak nemzetiszocialista vagy nemzetiszocialista-szimpatizáns könyvek recenziói is, amelyekrl elismer leg is írt, noha a bennük lév politikai tendenciát és pártpolitikai szem-pontokat bírálta. „Az állandó »biológiai alapvetés«, amit [E. R. Jaensch] alkalmaz, de ezzel szemben az állandó szellemi kitekintés és az állandó következtetés a szociális világra kétségtelenül olyan metódust teremtett itt, amely ha függetleníteni tudja magát egy pártpolitikai szemponttól, tökéletes eredményeket érhet el.” Hamvas elutasította a dualizmuson és antagonizmuson alapuló tipologizálást („csak bizonyos határig van értelme. A szellem történetében talán mindössze csak egy, kivételesen két esetben. jó volt egyszer, Evolánál”), de ugyanekkor kitetszik, hogy elfogadja például egy „ellentípus” létének a gondola-tát, s bizonyos fokig az árja és zsidó-keresztény szembeállítást is: „A reális valóság az, hogy a társadal-makban kétségtelenül mindig van jelen bizonyos százalék abból, amit Jaensch »ellen«-típusnak nevez. Mi ez az ellentípus? Röviden: az az ember, aki mindig és minden körülmények között »ellen«. Ez a lazí-tó és feloldó ember. Van aktív és teremt kritika. Van lazító és felbontó. De van lazító és felbontó mun-ka is. Van felbontó lélektevékenység. Nem csak államot, rendet, törvényt bont fel. Felbontja környezeté-nek szilárd alapjait is: lelki jelenségeket, határozott jellemeket, szabályokat, szokásokat, tradíciót. Fel-bontja az egész életet, feloldja és elnyeli ”. „Barbárság, sparasztság, szellem, sors, er, egészség, sze-génység, mítosz, természet-piétás, arisztokrácia összetartozik. És ez az európai ember életének végs és alapvet tartalma. És ezzel szemben áll az, ami most éppen led l és összeomlik, – a zsidó-keresztény szellemtelen bossszú intellektualizmusa. Mert a zsidó-keresztény nem szellem, csak intellektus, éspedig démonikus intellektus.” Hamvas egyébként élesen bírálta Keyserlinget azon a ponton, hogy La révolution mondiale et le responsabilité de l’esprit cím könyvében egymással azonosította a repaganisation és a bolsevizmus erit, s nem különböztette meg a „tellurikus” erkt l a „földalattiakat”: „Azt hiszi, hogy a »repaganasation« és a bolsevizmus egy forrásból ered. A tévedést nem lehet jóváten-ni. Ezért zavartkelt a könyv.” „ az alvilági feltörést Keyserlingnél jobban látja Ortega a »Tömegek fel-keléséről« szóló könyvében, ahol ezt a jelenséget »alulról való barbárságnak« nevezi (különösen a bol-sevizmussal kapcsolatban).” Egyik saját eszményét, az északi és a déli ember, az „önmagában való én” reprezentánsának és a „önmagát másra kiterjeszt én” reprezentánsának egységét látta megvalósulni történelmi és politikai síkon a fasiszta Giuliano Balbino könyvében, amit teljesen pozitívnak ítélt: „Ami-kor mintegy tíz esztendvel ezel tt Giulio Evola egyik könyvében (Imperialismo pagano) azt írta, hogy a válságba jutott európai társadalmat egyedül a német és az olasz szellem találkozása és egyesülése, a középkori német-római császárság szellemének megújulása tudja megmenteni, sokan elhamarkodott, st lehetetlen illúziót láttak benne. Néhány évvel késbb, mikor a nemzetiszocializmus Németországban diadalt aratott és már kitnt, hogy a fejldés iránya merre halad, bizonyos rokonságot véltek látni a két jobboldali, nemzeti forradalmi nép között. Az olasz és a német nép között lév különbség kiküszöbölése azonban még akkor sem látszott keresztülvihetnek. Ma a fegyverbarátságon kívül sok olyan jelenség van, amely az evolai eszmét mindinkább igazolni látszik. Az már kétségtelen, mind a két részrl igen nagy er feszítést tesznek, hogy a szellemi kapcsolatokat kimélyítsék. Sokan nem is a rokonságot hang-súlyozzák, hanem az egymást kiegészít ellentét-jelleget. Európa rendje, mondják, csak úgy valósul meg, ha Észak és Dél találkozik”. 1992-ben az Életünk folyóirat szerkeszti siettek közölni Hamvas Bé-la 1950-es évek végén, ’60-as évek elején írt „Németség” cím esszéjét. A ’40-ben megjelent „A Német-ség jelleme” cím vel már nem igyekeztek ennyire, ebben ugyanis Hamvas – aki szerint a korabeli Né-metország eltért korábbi vezérgondolatától, az Örök Birodalom megvalósításától – némileg más szel-lemben még ezt írta: „a világtörténet folyamán soha még nép így nem küzdött; írással, fegyverrel, szó-val, tudományban, technikával, laboratóriumban. Ebben a küzdelemben van valami félelmetes. Félelme-tesen nagy és félelmetesen veszélyes. Nincs senki, aki azzal szemben, ami ott történik teljesen tárgyila-gos tudna lenni.” Bírálta a Harmadik Birodalmat, mert a hatalom tényezjét elszakította a szellemmel való eredeti összefüggésétl, de 1944–45-ig egyáltalán nem volt németellenes. Németek voltak a leg-kedvesebb szerzi és német alapokon nyugodott mveltsége. Az volt a véleménye, hogy a „németgylö-let vezet át a háborúból [I. világháború] a mai háborúba [II. világháború]”. Hamvas karakterológiai és



antropológiai orientációja kapcsán talán még négy rövid cikkr l kell említést tennünk. Címeik ellenére nyoma sincs bennük antiszemitizmusnak, st mintha az els két írásban épp azokat akarná bírálni, akik a zsidóellenességet óhajtották meglovagolni kulturális szinten. Egyesek szerint Hamvas bizonyára csak „emberszenvedélyébl” következ en, késbbi regényeit elkészíntend foglalkozott a témával. Ehhez viszont más mveket is választhatott volna, miként tette is. Azonban a szóban forgó kérdés és embertí-pus is érdekelte. A negyedik recenzióban mintha az „ellentípus” alakja tnne fel: „a regény szellemi alaptendenciája a humanitás gondolata. Rémületet és megdöbbentést akar kelteni, részvétet akar ébresz-teni és rejtett felszólítást intéz az emberiséghez, hogy azokat az állapotokat és azt az életstílust, ami az Eastenden tenyészik, szüntesse meg, mert ez az emberhez méltatlan. A szennyes jelenetek áradata, ami a regény lapjain folyik, nem természeth ábrázolás. Van valami öröme abban, hogy komisz emberekkel foglalkozhatik, hogy megrendíten buta lények beszélgetését írja le és hogy kéteshír házak történetérl beszél. Írói passzió ez nála, oly alkalom, amelyben alaposan kiélheti a maga Eastendségét. Neki a nyo-mor különös izgalom. Szörny és beszennyez valami, – de éppen ezért. A detektívregény egyszer idegremen hatása kevés neki. Több kell: meg akar botránkoztatni, fel akar háborítani, kéjes részletes-séggel festegeti úgynevezett »naturalista« jelenetetit, elsüllyedt lányok sorsát, bestiális gangsterek ördögi aljasságait. És ez az, ami az amerikai közönség egy részének már jobban kell, mint a rózsaszín hollywo-odi happy end. Goldék tudják, hogy ez a rentábilisabb: »naturalista« regényt írni: minél több szk utcá-val, minél nyomorultabb emberekkel, minél magányosabb, szerencsétlenebb lényekkel; minél nagyobb közönnyel a tárgy iránt, úgy tüntetve fel, mintha itt az író igazán semmit nem változtat a tényeken, a maga teljes valóságában tárja fel az udvari lakásokba zsúfolt családok étvágyrontó »bels« életét. És hogy itt aztán humanitásról nem lehet szó, az magától értet dik. Amir l szó van, az éppen az ellenkez-je: az öröm afölött, hogy van nagyvárosi szenny és el lehet merülni benne.” Szorosan témánkhoz tartozik, hogy az 1930-as évek közepén, a fentebb említett Keyserling-bírálat körüli id szakban Hamvas Béla többször erteljes hangot adott antimarxizmusának, antibolsevizmusának vagy antikommunizmusának. Ez abban az életkorszakában történt, amit egyesek a „szép új pogány-görög he-roikus magatartás” korszakának neveztek el, melyre nagy hatást gyakorolt Nietzsche, és amely életének talán legkövetkezetesebb és legegységesebb szakasza volt. 1934-ben Remenyik Zsigmond egyik regé-nyér l írt recenziójában Marxot „Szakállas Agyrémnek” nevezte, Bergyajev egy magyarult megjelent tanulmánya kapcsán pedig a következket írta: „a marxizmus az újkor, a felvilágosodás, az ésszerség, a hitetlenség korának végs konzekvenciája, amely tagadja az »örök«-öt, amely a munkát pusztán gazda-sági ténnyé depraválta, és amely a szellemet a mindenkori osztály, társadalom, gazdasági helyzet puszta kifejezésévé tette”. Az ilyen megnyilvánulásaiért rendesen meg is támadták a korabeli baloldal képvise-l i: hol „Dionysos maszkjába öltözött feleltlenségéért”, hol „zavaros fej” jobboldali kultúrpolitikájáért róva meg. Hamvas tág értelemben vett politikához való viszonya vizsgálatakor nem lehet megfeledkezni a háborúhoz való viszonyulásáról sem. Ez a magatartásformák szintjén áll kapcsolatban a politikával. Már az els három e témába tartozó írásának a léte is alapjaiban megkérdjelezi azt az általános híreszte-lést, hogy lelkileg teljesen összetörve vagy sérülten került volna ki az I. világháborúból. Ez így, ilyen formában, tehát nemcsak azért nem igaz, mert egy kórházi ápolás után, 1917-ben másodszor is önként a frontra indult, hanem azért sem, mert a legels háborúval kapcsolatos írások is mást mutatnak. A hábo-rúval kapcsolatos transzcendens felfogását 1939-ben, majd 1943-ban fejtette ki explicit módon, és néze-tei a modern ember számára enyhén szólva megdöbbentk: „Az ébredés ma a háborún keresztül lehetsé-ges.” Az elhatározás, az autonóm döntés mély, egzisztenciális, ontológiai és szellemi értelmének reali-zálhatóságát látta a háborúban, valamint a „befelé”, az önmagunk felé fordulásét: „Elhatározás annyi, mint hogy Énemet minden hamis praktikából egyszer s mindenkorra kivonnom. Az élet komolyságát nem tévesztem össze többet a tele spájzzal. Tevékenyen és elszántan elvállalom azt a részt, ami a kollek-tív feladatból reám esik. Szembefordulok éppen azzal a valósággal, amely ell rettegésemben mindig elrejt ztem. Az életbe belehajítom azt az Énemet, aki eddig minden erejével éppen a valóságos, mezte-len elemi élet ellen tiltakozott és a biztosításokat kereste. Rájöttem arra, hogy nem óvatosan, elhúzódva élek telivér, szimfonikus, a kollektívumban szépen hangzó sorsot, mert akkor a rettegésben lényegtelen maradok, állandó gyávaságban és morális visszavonulásban. Teljes érték ember akkor vagyok, ha a valóság egész szigorát felismerve, önmagamat minden negatívumból kitépve szabadon állok, önmagam-



ért és közösségemért az egész felelsséget önként vállalom. A realitás nem kint van a körülményekben, a feltételekben és a tényekben, a világ valósága bent van az emberi elhatározásban, a feladat megoldásá-nak készségében és az elszántságban.”[45] Hamvas szerint a háború mégbensbb, mintegy misztikus lehet ségeket is nyújthat: „Ebben az értelemben a háború »a nagy exisztenciafilozófus«, aki az embert a Semmi kell s közepébe állítja, – a halálba. S itt valami hallatlanul nagy dolog történik: ez a Semmibe való beleállítás, amely megtanítja az embert, hogy az élet abszolút értelmetlenségének és céltalanságá-nak sötét szakadékába és céltalanságába belenézzen és az élet semmisségét egész megrázó keservessé-gében átélje, – ez a beállítás és élmény nem negatív. Ennek ellenkezje. Éppen ezen a Semmin, ezen az értelmetlenségen, ezen a végzetes céltalanságon gyullad ki valami egészen új, valami nagyszeren ter-mékeny, valami egészen más, mint az »élet«, legalábbis mint a földi és anyagi élet. »In deinem Nichts hoff’ich das All zu finden«, mondja Faust Mefisztónak. S ez így van. Amikor az ember átéli a Semmit, egyszerre szemben áll a Mindennel. S ez az új élmény: a Minden, – csak annak nyílik meg, aki a Semmit radikális módon átélte. Ez alól kivétel nincs. S ez az élmény a nagy választó: aki belemártotta magát a Semmibe, az megtermékenyült és él a Mindenben tovább.” Ezeknek a spirituális, st metafizikai értelm soroknak mindazonáltal konkrét történelmi-politikai velejáróiknak is lenniük kell ahhoz, hogy megta-pasztalhatókká váljanak. „Ma az a helyzet, hogy mindenkire rábízatott: hova áll. Ide, vagy oda. Nincs kegyelem. Állást kell foglalni. Ez a háború eltörli a semlegesség lehetségét. Színt kell vallani.” Hamvas ezt nietzschei, pogány és heroikus korszakát követen is így látta. A konkrétumoknak és a fent idézett közösségi szerepvállalásnak a megértéséhez egy 1940-ben barátjához, Gulyás Pálhoz írt levelét kell idéznünk: „A behívás váratlanul ért, még június 6-án. A világháborúban részt vettem, hadnagy lettem, most ismét szükség van rám. Sok félszegség van helyzetemben – így az, hogy parancsnokom, az alezre-des késbb vonult be katonának, mint én; más: csupa fiatal pilóta és repültiszt s közöttük én. Olyan emberek, akik között 22 évvel ezeltt éltem, de már akkor is filozófusokkal a zsebemben. Csak egytelen dolog van, ami a helyzetet kötelezvé teszi számomra, egy sajátságos éthosz, amit azeltt nem ismertem. Tudom, hogy ki kell tartanom. Egy hónapja már, hogy arra a kérdésre: mit keresek én a repül hadnagyi egyenruhában a repültéren – holott még autót se tudok vezetni és soha gépben nem ültem, azt se tudom, milyen a motor, már a vezényszavakat se tudom? – minderre csak azt tudom válaszolni, hogy: ki kell tartani, szépen és egyenesen.” A legtöbb ember, ha apolitikusnak, politikamentesnek is tartja magát, pacifizmusával, közhelyes és töb-bé-kevésbé demagóg módon artikulált békevágyával a baloldal eszközévé válik, annak tesz jó szolgála-tot, mivel a pacifizmus ilyen formában ab ovo baloldali jellegzeteség. Hamvas Béla a háborúval kapcso-latos nézetei tekintetében mentes volt ettl a spontán és öntudatlan baloldaliságtól is. „A pacifizmus és a jóléteszme összefügg. Mindkett jellegzetesen a humanum megnyilatkozása, a XVIII. és XIX. század liberális demokráciájának gyermekei. Sem a pacifizmusban (rettegés a háborútól), sem a jóléteszmében (rettegés a szegénységtl) szellemr l nincsen és nem is volt szó. Ez az életrend külön tudományt konst-ruált magának, hogy magát megvalósítsa: a gazdaságtant. Ez a szegénységtl és háborútól való idioszinkratikus félelem tudománya. De ugyanakkor a gazdaságtan, az önmagát feladó szellem klasszi-kus területe.” Hamvasnál – bizonyos írói korszakaiban – a szellem mibenléte „nem humánus, hanem divinális”. „A szellem vakmer, szigorú, kemény és autarchikus. A közép errl a magasságról leszáll, hajlandó számolni, alkudozni, mérlegelni. Milyen az a világ, ami alatta megnyílik? Az a világ ez, amely mindig kevésbé szellemi. S azzal, hogy a mérsékletnek helyet ad, helyet ad egy folyamatnak, amelyet lefelé való tendenciának lehet hívni.” A politikai ideológiákkal való bizonyos megfeleltethetségük okán jobboldalinak lehet tekinteni Hamvas tudományszemléletét, tudománykritikai írásait is. Mvészetkriti-kai, „m vészetpolitikai” írásait úgyszintén. Ezt a felfogásmódot megengedi a „mérsékelt közép”-álláspontokkal kapcsolatban 1939-ben megfogalmazott kritikája: „A félmúlt népkéviseleti rendszerének tehetetlenségérl fölösleges beszélni. Ez ma már csak ott áll fenn, ahol még nem jelentkezett alkalmas személyiség, aki azt hatályon kívül helyezze. Úgy látszott, hogy a népképviselet az államiság kérdéseit megoldja, de kitnt róla, hogy nem uralom, hanem csak hatalom, st kiderült róla, hogy sikertelen ha-talmi megoldás. Miért? Mert a szellem benne majdnem semmi, s az idk folyamán még ezt a keveset is eltékozolta. A népképviseleti hatalmi megoldás bukása után két lehetség nyílott: az egyik visszatérni a királysághoz, a másik a diktatúra. Mindkett abszolút megoldás, kizárólagos, nyílt, egyenes ellentétben a



demokrata liberalizmus leplezettségeivel, burkolt formáival, elrejtzött tendenciáival. Mert a demokráci-ában mindig úgy tnt, még ha nem is volt úgy, hogy be nem vallott elvek és háttérben álló személyek kormányoztak. A királyság és a diktatúra ezzel szemben nyílt helyzetet teremtett.” Ha a jobboldaliságot egy olyan politikai relativizmusból kiindulva próbáljuk megérteni, amely pusztán a mai pártok egymás-hoz való viszonyából tételezi azt, hogy mi a jobboldaliság, akkor nyilvánvalóan semmit sem mondunk és kifogások sorába keveredhetünk azzal, hogy Hamvast bizonyos tekintetben, mégpedig az eddigiek tekin-tetében principiális értelemben jobboldalinak nevezzük. A jobb- és baloldaliság megkülönböztetése ese-tünkben azonban nem egy pártokkal kapcsolatos, állandóan változó relativizmusból indul ki. Elutasítjuk ezt a hibás és napi relativizmust, és a jobb- és baloldaliságot mindig a lehet legtágabb összefüggések figyelembevételével tételezzük. Így esszenciális, principiális jobb- illetve baloldaliságról lehetséges be-szélni. Hamvas bizonyos vonatkozásokban fennálló jobboldaliságát is csak így lehet felvetni. A baloldal és a balodaliság mint olyan például a kezdetektl fogva a modern tudományágakra hivatkozva legitimál-ja magát. Hamvastól teljesen távol állt az ilyesmi. A tudós számára „ellen-paraszt” volt vagy olyan em-ber, aki a lét tragikumáról megfeledkezik és a személyes és bens életben hasznavehetetlen dolgokkal bíbel dik. „Benne nyilatkozik meg az absztrakt tudat, a gyökerét l megfosztott, sorstalan, élettelen, személytelen tudat. (A tudomány ezt objektivitásnak hívja.) A tudományban a sötétség hatalma nyilat-kozik meg, – az életpusztító erk démonizmusa.” A modern értelemben vett tudomány Hamvas szerint „álhagyomány”, materialista pseudo-scientia; a szellemnek el kell hagynia az ilyen tudományosságot, az akadémizmust és az ilyen értelemben vett hivatalosságot. M vészeti érdekldése és mvészetszemlélete egyáltalán nem nevezhet konformistának vagy visszafogottnak, mégis nagyfokú körültekintés jellemez-te a tekintetben, hogy mi az, amit egy adott mvészeti alkotás meghatározható módon közvetít. Már ant-ropológiai érdekldésénél, Gold könyvérl írt recenziójában láthattuk, milyen élesen bírálta azokat, akik visszataszító dolgokat ecsetelnek és abban örömüket lelik. A dekadencia különböz formáinak terjeszté-sét Hamvas nagyon helyesen akkor is támadta, ha azt egy Adynál vagy Bruegelnél fedezte fel. A magunk részérl nem hisszük, hogy a lehetséges jobboldali mvészetpolitikát kizárólag egy esztétikai értékrend vagy a klasszikus szépségeszményhez való ragaszkodás jellemezné. Erre számtalan ellenpél-dát lehetne hozni. Amit a klasszikus szépség iránti köt désnek neveznek, az feltétlenül a része, de – mint Hamvasnál – ezt nonkonformizmusra valló tényezk is kiegészítik, például a katartikus, eksztatikus és mágikus jellegzetességek igenlése. A veszélyes, romboló, magáért valóan dekadens megnyilatkozások így, ez utóbbi érzékenység meglétével együtt is elutasíthatóak. A valóban jobboldali mvészetpolitika alapelvei éppen ezért nem csak defenzívek, védekez és véd jelleg ek (noha ilyenek is). Hamvas törté-nelemszemléletének politikával való kapcsolata az eddigieknél bonyolultabb kérdés. Elismerjük, hogy bizonyos szinten magáévá tette az antievolucionista, involucionista történelemfelfogást, ami sok alkotá-sában megnyilvánult, és ami a legfbb jobboldali áramlatokhoz mindig is szorosan hozzátartozott. Mint írta: „A közösség nem azzal kezddik, hogy egy sereg majomember szövetséget köt, nem azzal, hogy férfi és n családot alapít, nem azzal, hogy néhány rabló bandába gy lik, nem azzal, hogy a gyenge állat az er s barlangjába húzódik. A közösség eredete nincs a természetben, nincs a családban, a törzsben az érdekben. A dolgok nem kívül kezddnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.” Hamvas involucionista történelemfelfogása és az involúcióval szembeszálló szellemi magatartása fként a világválság jelenlétét feltáró írásaiból világlik ki, amelyek leginspirálóbb m vei közé tartoznak. Életmvének e sajátosságát azonban megtoldják olyan részek is, amelyekben fej-l désr l, történelmi haladásról beszél, s nem csak egy módszertani optimizmus értelmében, hogy a bé-nult és passzív konstatálást elkerülje, hanem mintegy tényként állapítva meg a haladást, st a történelmi fejl dés szükségszerségét. Ez a változásokban való bizakodás, ez a furcsa, hosszú távra, rossz szintre irányuló remény – ami ellentmond a jobboldali antievolucionizmusnak és mingig is a baloldalt jellemez-te – valószínleg Hamvas ifjúkorára, a ’20-as évekre vezethet vissza. Úgy tnik, Hamvas ekkor nem-csak a konzervativizmus korabeli és több tekintetben valóban korlátolt képviselivel szemben foglalt el ellentétes pozíciót, hanem egyszer s mindenkorra elutasító állásfoglalást alakított ki a konzervativizmus-sal szemben. Ebbl adódnak vagy ezzel függenek össze az involuciós történelemszemlélet gyakori mel-l zései és a történelmi szint bizakodás baloldali jelei.



Hamvas prehisztorikummal, archaikummal kapcsolatos nézetei általában helyesek voltak. (Ahogy írta, ennek igenlését nem a „kongónégerhez való visszatérésként” kell érteni.) Viszont hiányosak is. Erre mindjárt visszatérünk. A ’40-es években, talán a közösségi szerepvállalás fontosságának felismerésével összefüggésben, amirl a fenti levélrészlet szólt, újra, minden addigit felülmúló érdekldés ébredt benne a társadalom kérdései iránt. Ekkor fogalmazta meg azokat az alapelveket, amelyek a legnyilvánvalóbb kapcsolatban állnak az eredeti értelemben vett politeiával, a politikával. Kasztok, megszentelt közösség, hatalom, uralom, filozófuskirály: ezeknek az elveknek a megtalálásában és megfogalmazásában a legin-kább René Guénon mvei segítették. „A hiba nem itt, vagy ott van; a szellemben van, amely inaktívvá lett, feladta a valóságba való beavatkozás lehetségét, a realitásból kivonult. Az emberi történetben, ahogy Hölderlin mondja: »még a legkisebb és legköznapibb sem nélkülözheti a szellemet és az istene-ket«. egy ember sorsának teljesülése magával ránthat [emelhet] ezer és ezer embert. Ez a sikerült ember-élet, a nagy ember jelentsége, ez lappang a vezet gondolatában. Ez az állam értelme: oly rendben élni, amely megadja a teljesülés lehetségét. Ez minden politikai, gazdasági, szociális, szellemi küzdelem értelme.” „Államférfi, hadvezér, költ, író, filozófus, mind ennek a transzcendens rendnek szolgálatában áll és ez benne a legmélyebb.” Meg kell azonban jegyeznünk, hogy amiként Hamvas az archaikumot a leginkább közösségi vonatkozá-saiban érzékeltette, úgy explicit módon a politikát is így érintette (Guénonhoz hasonlóan). A tradicioná-lis politeia viszont nem csak a közösség vonatkozásában vetdött fel. A tradicionális politikai alapelvek nem csak a közösséggel kapcsolatosak. A politeia bens , saját, nem pusztán morális minségekkel és állapotokkal is kapcsolatos. A tradicionális politika nem csak archaikus társadalomtan. Az archaikum csúcspontja, a kezdet kezdete teljesen személyes és nem tudja érzékeltetni a legszakrálisabb közösség-eszme sem. Személyfelettien személyes. Ez a történelemszemlélettel és társadalmi szemlélettel kapcso-latos utóbbi két gondolatkör már mutatni kezdi azt, hogy Hamvas Bélát a fenti sajátosságok és összefüg-gések ellenére sem lehet a jobboldaliság képviseljének beállítani. Egyesek törekszenek erre. Annak azonban, hogy kit, minek a reprezentánsaként lehet felfogni, annak egy egzakt, szabatos tradicionális tudománya van, ami a megfelelések, az analógia tanára épül. Hamvast valójában sem a jobboldaliság, sem a baloldaliság reprezentánsaként nem lehet felfogni. Mint láttuk, a Hamvas-életmnek több jobbol-dali vonatkozása van, e karakter azonban egy véletlenszer, spontán, azt is mondhatnánk, hogy esetleges módon bukkan fel benne, mert Hamvas soha nem tudatosította a jobboldaliságot vagy annak fontosságát. És más okok folytán sem lehet Hamvast a jobboldaliság képviseljének tekinteni. Annak a minden te-kintetben helyes értékeléséhez, amit most fogunk leírni, érett olvasóra van szükség. Olyanra, aki fel is fogja a leírt szavak súlyát, de akit ugyanekkor ez sem tántorít el Hamvas más érdemeinek elismerésétl – azon érdemei miatti tiszteletétl, melyeket leírtunk, és az azok miatti tiszteletétl, amelyeket itt nem állt módunkban megemlíteni. Nos, Tábor Béla információi szerint Hamvas 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba és annak három éven át, 1945 és ’47 között a tagja volt. Tehát nem az úttör mozgalomba lépett be gyermekként vagy a KISZ-be kiskamaszként, nem egy szakszervezetbe, nem is csupán Lenin-jelvényt hordott rosszul kifejezésre juttatott lázadásból néhány hónapig, hanem érett fvel, azokkal a nézetekkel, szellemi isme-retekkel és élettapasztalatokkal, amelyek neki voltak, a Magyar Kommunista Pártba lépett be és annak tagjaként hosszabb idt töltött el. Az információ pontosságán biztos lehet vitatkozni. Az a negatívum azonban, amit a belépés ténye kifejez, bizonyos fokig az életmben is kifejezdésre jut. (Kimondjuk ezt, de egy pillanatra sem feledkezünk meg meg annak mérhetetlen pozitívumairól.) 1945. május 31-én Hamvas mint a budapesti központi könyvtár könyvtárosa a német könyvek likvidálására buzdító bead-ványt nyújtott be. Egy évvel késbb tanulmányt közölt „Lukács György” címmel, amelyben „konzerva-tivizmussal” és „dogmatikus ortodoxiával” vádolta Lukácsot, olyan eufórikus hangnemben, hogy „Most fel fogom építeni az igazi Európát.” Ugyanebben az évben Keszi Imre els támadására válaszolva, „Marx hallatlan jelentségér l” írt, az „ skommunizmus” felépítését indítványozva! Ez utóbbi Hamvas saját magát leginkább alulmúló – borzasztó – írása. A mai, korszersített baloldal természetesen azonnal lecsapott rá, azt állítva, ami ebben az írásban tényleg megtörtént: „Hamvas Béla megvédte Marxot” a nem eléggé korszer marxistáktól. ’47-ben már egy címében is furcsa cikk következett: „A nevelés a



béke szolgálatában”. Itt Hamvas a pedagógia céljaként a beavatást (így) határozta meg, és a beavatásnak megfelel modern nevelési intézmények felállítását javasolta, melyeket a Hitlerjugend „fanatikus világ-nézeti nevelésével” állított szembe. Azután 1947–48-ban megjelenik az Anthologia humana négy kiadá-sa, benne Keszi Imre fordításában Lenin és Sztálin idézetek! (Annak a Keszinek a fordításai, aki Ham-vas teljesen indokolatlan gesztusai dacára ’48-ban persze újra megtámadta.) Ezeket a tényeket nekünk kellett leírni, mert csak azokkal az összefüggésekkel együtt igazságos beszélni róluk, amelyekkel fen-tebb foglalkoztunk. Akik Hamvas kommunista párttagságát kiemelik, azok emeljék ki Hamvas életm-vének a legfbb jobboldali ideológiai áramlatokkal egybehangzó vonatkozásait is. Aki „A”-t mond, an-nak itt kivételesen „B”-t is mondania kell, mert csak így lehet az ember ebben a tekintetben igazságos, és csak így lehet helyesen megérteni azt, hogy Hamvas Béla pontosan és teljesen minek az ontológiai szimbóluma és reprezentánsa. Felszínes látásmód, hogy csak a legmagasabb, legtisztább szellemiségé, hogy csak a politikamentes magas intellektusé, és persze még felszínesebb, hogy csak a zseniális írásé. Ha Hamvast a szellem küldte, amiben semmi okunk sincs kételkedni, akkor a szellem üzenete benne és általa a szellem mibenlétének megfelelen komplex. Mi történhetett vele 1945-ben? Hirtelen politikai fordulatról kell-e beszélnünk vagy fokozatosról? Lezá-rult-e a pártból való elbocsátás után a baloldali influenciák hatása életmvében? Fokozatos politikai át-menetr l azért sem beszélhetünk, mert a Scientia Sacra I. 1944-ben készült el és benne Hamvas A ma-gyar Hüperionhoz hasonlóan még esszenciálisan király- és királyságigenl volt. A szomorú politikai fordulat így valószínleg az 1945-ös világbéke hangulatra és általános eufóriára vezethet vissza, össze-függésben azzal az érzéssel és megdöbbenten naiv gondolattal, hogy „most fel fogom építeni az igazi Európát”. E körülmény azonban nem mentheti Hamvast, hiszen az szellemisége, mint azt a háborúval kapcsolatos soroknál is láttuk, messzemenen képessé tette volna arra, hogy befelé fordulva függetlenít-se magát a körülményektl, az általános érzületektl és illúzióktól, amelyek hamar elmúltak és amelyek-b l három év múlva gyorsan ki kellett józanodnia. Annak dacára, hogy a sajnálatos politikai fordulat inkább hirtelen eseménynek, mint fokozatos folyamatnak tekinthet, azért voltak bizonyos elzményei. A szociális orientáció elégtelenségérl és történelemszemléletének sajátosságairól már beszéltünk, ezek összefüggésben állnak a kommunista párttagsággal. Kiemelhet még Hamvas írásainak ellentmondásos-sága. A legjobb és legkomolyabb olvasókban mindig is felvet dött és fel fog vetdni Hamvas szellemi-ekben való követése. Mármost, ha ez a követés mindenre kiterjedne, akkor az embernek egymásnak tel-jesen ellentmondó, egymást kioltó vagy konfúziót kelt dolgokat kellene tennie. A Társadalomtudomány ugyanazon számában, melyben Hamvas elismerleg szólt Jaensch Der Gegentypusának több felvetésé-r l, néhány oldallal arrébb már teljesen mást mond: „Ma már világosan látjuk, hogy ez a szellem a »bar-bárság vertikális betörése«, a múlt században mint szocializmus-kommunizmus, ma pedig mint a külön-böz nacionalizmusok diktátor-szelleme jelentkezik.” Egy helyen a szocializmus ellen érvel, utána a szocializmus mellett, majd a harmadikban felveti egy állítólag jobboldali szocializmus lehetségét. Ugyanezt megteszi a humanizmus és más kapcsán is. Ne higgyük, hogy az írások születésének idpont-jai az ilyen kérdésekben eligazítóak, mert néha mindez egy íráson belül történik, s nem csak a politikai vonatkozású problémák esetében. Hamvas a sokszínségb l és ellentétek kedvelésébl valóságos hobbyt csinált. Aki ezt tanításnak vagy ilyesminek veszi, az naiv bolond. Mindez inkább Hamvas elvekkel, konkrétumokkal, kikristályosított világnézettel kapcsolatos averzióira vezethet vissza, ami megint csak ellenmondásos, mert mint láttuk, másutt elismerte ezek különböz min ségeket kifejez voltát. Az el-vek, alapelvek, dogmák megléte az ember életében egyáltalán nem negatívum. Egyáltalán nem jelent feltétlenül dogmatizmust. A szellemi embernek ezeket ki kell alakítania, folyamatos revideálnia kell ket, az érvényeseket pedig élnie és gyakorolnia kell. Az ezekkel szembeni ellenérzés egy negatív, bal-

oldali influencia és vonás volt Hamvas életmvében a kezdetektl fogva. Ide tartoznak a politikával szembeni meg-megújuló kiszólásai is. A modern idk illuzórius létét leszámítva, ontológiailag egyálta-lán nem igaz kijelentés az, hogy aki a hatalommal találkozik, annak a keze soha nem maradhat tiszta. Az emberben lév igény a politika iránt, a tulajdon és hatalom ontológiai tényezje iránt teljesen normális, mély és szép igény. Ezt nem kell ellenezni, kontrollálni kell. Az antipolitikusság, a politikaellenesség könnyen oda vezethet, hogy a politika iránti teljesen normális, de nem tudatosított igény egyszer kirob-ban és abnormális, nem szellemi módokon nyilvánul meg. Valami ilyesmi történhetett Hamvas Bélánál.



Arra a kérdésre, hogy 1948-ban az Anthologia humana negyedik kiadása után Hamvas életmve teljesen mentes-e a tág értelemben vett baloldali tendenciáktól, nemmel kell válaszolnunk. Az idskori Hamvas-nál is sokszor újra fellángol az antipolitikus hang, a politikaellenesség. Az ember lehet apolitikus vagy tradicionális értelemben politikus, de nem lehet antipolitikus. Emellett Hamvas tipológiailag, karaktero-lógiailag is gyakran pontatlan, önkényes és befolyásolt volt. Az „Óda a XX. századhoz” vagy a Szarepta karakterei és jellemrajzai irodalmi értelemben zseniálisak, de ahogy ezeket történelmileg vonatkoztatta, az egyáltalán nem olyan volt, mint amit az analógia tradicionális tudománya ihletett. Amit például a né-metségrl másodszor írt, a tudományossággal mint olyannal azonosítva, az egyáltalán nem találó és mély. Ugyanígy igazságtalan a „legszomorúbb ember” típusát, ezt a tényleg létez típust nem a kommu-nistákkal azonosítani; miként az is, hogy Julius Caesar, Hitler, Mussolini, Lenin és Sztálin nála olykor ugyanúgy a „ruffian” típusába tartoztak. Mindezt részben a kezdetektl fel-felbukkanó politikaellenes-ségre vezethetjük vissza, amit a magunk részérl egy átvitt értelemben vett baloldali sajátosságnak tar-tunk, részben pedig arra a politikaellenességre, ami 1945 után kompenzációképpen következett be. A kései antipolitikus megnyilvánulásokban Hamvas egyrészt azt kompenzálta, ami 1945–48 között történt, másrészt azt, ami korábban Nietzsche és Evola hatása alatt. Emellett voltak kommunizmusellenes, rend-szerellenes megnyilvánulások is, amelyek nem antipolitikusak és nem apolitikusak, hanem teljesen jogo-sak és normálisan politikusak voltak. És persze a „pogány heroikus” korszak sem múlt el teljesen nyom-talanul. Hogy mindebbl mi következik? Hamvast olvasni kell. Kutasd, vedd el, tartsd meg, éld, ami jó. Aki pe-dig politikai szempontból értékeli, annak „A” mellett „B”-t is mondania kell. Az a szokás vagy eljárás, hogy Hamvas Bélát teljesen apolitikus szerznek állítsák be, láthatóan nem felel meg a valóságnak. Ál-talában tényleg apolitikus szerz, teljesen azonban nem az. Ha olyan dönt esszégyjteményeket és m-veket veszünk, mint a Babérligetkönyv, A láthatatlan történet, a Scientia Sacra, a Silentium, az Arkhai, a Tabula Smaragdina vagy a Mágia szutra, akkor valóban politikamentes szerznek t nik. Azonban az interpretáció még e tekintetben is felszínes, hiszen jobban megnézve a Babérligetkönyvben is ott „A ma-gányos király könyve”, a Scientia Sacrában is az utolsó könyv, „A király és a nép”. Úgyszintén felszí-nességre vall, ahogy nem tesznek különbséget Hamvas politikamentessége (apolitika) és politikaellenes-sége (antipolitika) között, amely utóbbi számos írásában szintén jelentkezik. Az antipolitika nem apolitika, amit éppen a bizonyos esetekben teljesen érvényes apolitika védelmében is meg kell jegyezni, mivel minden politikaellenes ember a politika rejtett hatásai alatt áll, ezért ellenzi azt, így viszont nem képes a tényleges politikamenetességre. És ott vannak az olyan mvek is, amelyek az árnyalt megfogal-mazások és keretek dacára felülmúlják a legnyíltabb politikai állásfoglalásokat, így például a Patmosz vagy az Ugyanis, melyek bizonyos részeikben masszívan szocializmus- és kommunizmusellenesek, te-hát politikusak. A Hamvas = apoliteia képlet mindezekért elfogadhatatlan. Igaztalan egyrészt Hamvas Béla politikaellenes megnyilvánulásai, másrészt különböz irányú, ifjú-, feln tt- és id skori állásfoglalá-sai miatt, amelyek politikai konzekvenciákkal bírnak. Egyesek felvetették még Hamvas politikafelettisé-gének, a politika világán való teljes felülemelkedettségének gondolatát is, ami az életm egésze tekinte-tében megint csak elképzelés marad. A valódi metapolitika szigorú kritériumokhoz kötött, magában kell foglalnia mind az apolitikát, mind a határozott politikai állásfoglalást, mind „felfelé” való elhagyását. A középs tényez t Hamvas nem kristályosította ki életmvében. Mindennek dacára Hamvas Béla nemcsak a XX. század sok szempontból legjobb magyar írója volt, nemcsak kora szellemileg talán legtájékozottabb embere, hanem valódi nagy gondolkodó is. Az emberi történelem értelmét például az „istenné levésben” látta, a kultúráét az „istenhasonlóságban”, az élet ér-telmét „az emberben mint Isten képviseljében”, „a szellemmel való kapcsolatban”. Noha egyre többet beszélnek róla, valójában egyre kevésbé értik. Paradox, de kevesen ismerik életmvének egészét, nem tudják egyben- és együttlátni azt. Szellemi és egzisztenciális hatása az elmúlt évtizedek viszonylatában határozottan csökken. Mindez sajnálatos, de végül is nem lehet csodálkozni rajta, hiszen az ilyen eszmék – összességükben és lényegükben – elérhetetlenek korunk demokrata olvasói számára.



Horváth Róbert *forrás: A szerző „Hamvas Béla és az apoliteia” című tanulmányának a Magyar Hüperión számára átdolgozott változata "Életünk így, ahogy van, a valódinak formátlan és szétfolyó másolata. Tulajdonság, tehetség, jellem, képesség, sors elpufog-

nak, és használat nélkül elkallódnak. Rosszabbak vagyunk, mint az a szolga, aki a rábízott talentumot nem kamatoztatta, hanem elásta. Mi tudomást sem szerzünk róla."

(Unikornis)

Hazatérés*

Egy helyben ül és vándorol, fekszik és ott van mindenütt.

Kena- Upanisad.

Legnagyobb mvét, a Magyarok bevonulását, Csontváry már nem festette meg. A vázlatokból azért el tudjuk képzelni, milyen lett volna ez a menet, élén Álmosként a pátriarcha-szakállú, vak, öreg festvel, aki immár nem látja, hová tart népe – harcosok eltévedt generációi – a roppant égbolt, az óriási panaszfal el tt – e szétszórt nép, mely még a Templomot se építette fel. A világháborús kollapszus csupán nyil-vánvalóvá tette az egyetemes széthullást, amelynek víziói ugyan már a múlt században megfogalmazód-tak, de amelynek visszavonhatatlansága még nem látszott abszolútnak. A századel még messianisztikus kor, a megismerés és a kultúra forradalma még mintha új világot készítene el; új világot, melynek apos-tola Nietzsche. „Az individualizmusból kivezet út, egyetemes cél tzésével, általános érvényre törekv morállal, egy közös ideállal, az Übermensch-csel és a magasabbrend élettel, egy új vallással, az örök visszatéréssel” – összegzi Fülep Lajos a kor nagy várakozását. A következ generáció, az 1900 körül születettek, Hamvas Béla nemzedéke számára Nietzsche már az Apokalipszis prófétája, az az ember, aki el ször írta le: „katasztrófa készül, amin még nem volt soha, de aminek a nevét nem akarom kimonda-ni”. Hogyan filozofál kalapáccsal az ember? Már nem kell filozofálni: szét kell nézni csupán. Hogyha valaki egy olyan nép tagja, amelynek van autentikus szellemi hagyománya, megkísérelheti azt, hogy belülr l, autonóm személyiségként építse fel a számára való rendet. Szervezheti a kiválasztottak moz-galmát, rizhet elhagyott templomokat – Eckhardt vagy Baader, Bach vagy Beethoven, Goethe vagy Nietzsche végül is fölötte állnak az egyetemes romlásnak – vagy legalább megátkozhatja mindazt, ami-nek a romlás köszönhet. A magyarságból azonban, Fülep Lajos szavával, hiányzik „az emberi lélek egyetemes nagy élményeinek és kérdéseinek megformálása, amelyek összekötik a legnagyobb kultúrájú embert a nép legegyszerbb fiával”; hiányzik „a lélek, mely vizsgál mindeneket, még Istennek mélysé-geit is.” Harcosok, ksatriják népe – erényei tehát éppen azok, melyeknek végs depraválódása most kö-vetkezett be. Hiányzik nem is a szellemi kaszt, ami a klerikalizálódott Európában általánosan elenyé-szett, hanem az elfogulatlanság a szellemben, a nyitottság a láthatatlanra. Mythofóbia: a pusztai nomád, amint az Égre nyilaz – s amint a nyomát besöpri a vihar. A helyüket meg nem talált szellemeknek hosz-szú sora ment el innen új népet választani – Schmitt Jen Henrikt l az úgynevezett „második reform-nemzedék” szinte valamennyi tagján át egészen Bartókig, Kerényi Károlyig és Szabó Lajosig; azok, akik úgy vélték: végsleg egyetemesebb kötöttségük is van, mint e Duna-menti „cigánynép” nyelve. Ady, ki ezt a legjobban érezte, visszatért, ha sorsát átokként élte is át. Hamvas Béla nem ment el. Nem; de itt maradása mégis problematikus, és kiinduló pontja csak egy negatívum: „a világ az a hely – írja –, ahol az ember él, de nincs otthon.” Hová menne hát? De az, hogy itt maradt, nem jelenti a hiátus fölötti napi-rendre térést. Az els világháború után a magyarság identitászavara már mindenki el tt világos, aki csak számít. Bibó István szavaival „egyike Európa leginkább profiltalan, illetleg az utóbbi száz évben for-máját vesztett közösségeinek, amennyiben voltak társadalmi és szellemi formái és értékméri, azok a modern társadalmi átalakulások rázkódtatásaival szemben nem bizonyultak idállóaknak.” A különféle vallási és politikai szektákat nem számítva, nagyjából két típusa van a magyar lélek reorganizálóinak, de egyik sem az alapokkal kezdi, a bajok gyökerénél, mindkett megáll valami, egyébként nyilvánvaló fo-



gyatékosság eltt, és nem veszi észre, hogy az csupán akcidencia, s hogy ezzel együtt a javasolt megol-dások szükségképpen korszertlenek is. Egyik az européer, aki a „magyar sár” ellen harcol, s nem látja, hol van már Európa? – a másik a narodnyik sámán, test és lélek felszabadítója; aki nem látja, hogy ho-mokra épít, ha a centrumot, a szellemet semmibe veszi. Ekképpen a két háború közötti magyar szellemi életben alig van idegenebb jelenség Hamvasnál. Õ ugyanis kezdettl tisztában van a feladat jellegével, ha azzal nem is, hogy miképpen realizálhatná a megoldást. Ír, mert az írás a megismerés eszköze, de az, hogy magyarul ír – noha igen szépen –, úgy tnik, hogy csupán esetlegesség. Viszonya a ksatrija-kultúrához vagy kora hazai szellemi áramlataihoz csak antitétikus lehetne; ezért inkább hallgat róluk. Régt l való, úgy t nik, eredend tudása az, hogy fundamentum csak az emberiség Nagy Hagyománya lehet; de ezt a tudást magyar nyelven még soha nem fogalmazták meg, s e tudás, a mérhetetlenül sok „napi teendhöz” képest túlságosan távolinak látszik. Még ott is, ahol – egy-egy ponton – találkozik magyar kortársaival, szembeötlek a különbségek: a „tudományvallás” kudarcában Németh László egy mélyebben megalapozott tudományos megismerés lehetségét, Hamvas Béla egy rögeszme széthullását látja: Kerényi Károly apollói fényben fürd görög kultúrájának Szigetét Hamvas számára Hérakleitos borúja árnyékolja be; éppoly kevéssé van otthon ebben az egzisztenciális erõfeszítés nélkül megszerzett – tehát valamiképpen hamis – idillben, mint volna a George-kör Grál-lovagjai között, kikrõl azt írja: úgy vélik, Nietzsche „megspórolta” számukra a személyes áldozatot. „A szellem csak eredménye a végsõ magatartásnak” – ítélkezik a Kreis fölött; és egyúttal megmutatja saját specifikumát is, ahol az európai idealizmustól elválik. A különbség formai oldala metodológiai természetû, a diszkurzív kifejezés és a filológiai aprómunka tökéletesen idegenek Hamvastól. Nietzsche tanítványaként tudja azt, hogy rend-szert alkotni annyi, mint lemondani a becsületességrõl. Módszerének lényege analógiák kibontása, amit hallatlan empatikus készséggel egyesít. Ilyen leírása a rigófütty és a heroikus élet kapcsolatáról vagy arról a tökéletes belsõ kiegyensúlyozottságról, ami a fák létállapota, amelyben „azért nem lehet csele-kedni, mert amit cselekvéssel el akarunk érni, egy neme a megnyugvásnak, és az már megvan.” Ez a megnyugvás az Õskor tudása, a vu-vei, a nem-cselekvés elve is; de hogy hic et nunc minden további nélkül nyilvánvalóan nem érvényesíthetõ, az megmutatja az analógiás gondolkodás korlátait is. A világ az a hely, ahol az ember nincs otthon. Aki nincs otthon, az úton van. Úton az Andok köveinek inka han-gyaállamában, a meteorai kolostor önmaguk törpe ürességébe zárt vezeklõi közé, az emberi társadalom aranykorát idézõ kínai bölcsekhez, a metafizikai Univerzum határait fürkészõ hindu Uddalaka Aruni királyhoz. A jelenrõl csak forrásokon, gyakran másodrendûeken át vagy képekben, õsképekben, míto-szokban tud beszélni. Ez a „bárhová, csak innen el” distanciáló kényszer szorongásos természetét köny-nyen elárulja, s persze, ha van valami a századunkban, ami további magyarázatot nem igényel, az éppen a szorongás. Hamvasnál azonban észre kell vennünk itt a belsõ ellentmondást: autentikus egzisztenciá-nak õ maga nevezte el azt, aki jelen van; amíg tehát nem jelenvaló, addig saját mércéje szerint sem hite-les.

Jelen lenni, mondja, annyi, mint válságban lenni. Hol az a pont, amelytõl fogva a válság már nemcsak körülírva, hanem a mû centrumába helyezve jelenik meg, pontosan persze nem lehet meghatározni. Nagy regényének, a Karneválnak fõhõse, miután Keletet a szenvedés dosztojevszkiji mélységeitõl a személyfölötti spiritualitás milarepai magasságaiig bejárta, miután Nyugatot megismerte mint a társada-lomszervezési szélhámosság csúcsteljesítményét: „I’Occident n’est qu’un système” –, váratlannak tetszõ fordulattal haza indul. De valójában három fia van otthon, mint a népmesében, mint a Karamazov-testvérekben. A bódhiszattvának vissza kell térni, inkarnálódnia kell, míg valaki is megváltatlan. A leg-teljesebb áldozat ez, a leereszkedés a szellem magaslatáról a mindennapokba, de ezt kell megtenni – ez a realizáció követelménye, a Hamvas által interpretált tradíció egyik sarokpontja; korunkat – mondja – valósággal fojtogatják már a be nem váltott eszmék. A negyvenes évek elõtt írott mûvei az „orfikus pró-za” mûfajába tartoznak, hézagpótlóak tehát a magyar kultúrában, de még irodalomként. A változás, Hamvas realizációja: a dharma-csakra, a Tanítás kerekének megindítása. Három réteg olvad itt össze: a hindu, kínai, héber, orfikus, szuffita Hagyomány fordítása, kommentálása, s a szellemükben fogant ere-deti alkotások. Regényei vagy esszéi a hármat oly szintézisben egyesítik, ami megõrjíti a filológusokat. Holott a dolog igen egyszerû. Eliot a következõképpen írja le: „A költõnek nem egyénisége van, amit kifejezzen, hanem médiuma, mely csak közvetítõ és nem egyéniség. Ami történik, az önmagunk adott mivoltának állandó alávetése valami magunknál értékesebbnek.” A költészet szakralitás és õsformája



brahmani – ez a tudás Nietzschével és Georgéval bukkan fel újból, de ez a felismerés – mint Eliot fi-gyelmeztet rá – csak a hagyománnyal való összefüggésen át realizálható; az „eredet” vagy „eredetiség” kérdése ezen a szinten egyszerûen értelmetlen. A Hamvas által felfogott és közvetített tradíció lényegét akár csak felvázolni sincs mód itt. Tárgyunk szempontjából azonban ki kell emelnünk azt, hogy a tradí-ció az aktualitással mindig összeolvad nála. Közben, mintegy ennek elõfeltételeként megbékélt Európá-val, megbékélt a kereszténységgel, helyesebben fontossá vált számára a Logos és a salak elkülönítése. Ez a döntõ lépés az ezotériából a hétköznapba nem független Szabó Lajos és Tábor Béla fáradozásaitól egy autentikus, tehát theocentrikus szociológia megteremtésére, s egyúttal érdekes módon rokonítja Hamvast a más kiindulású, habár szintén Nietzschén iskolázott frankfurti kultúrkritikával. Adorno és Hamvas ugyanúgy ismerik fel a hamiskártyás trükköt – az adott és a lényegi közösség egymásba csúsz-tatását – az autonóm személyiség elleni támadásban. Az egyes embernek a közösséghez való viszonya negatívra fordul a történelem dinamikájában. Ugyanis eredendõen abban a társadalmi realitásban él, ami az együtt élõknek közös tudata a lét elemi és abszolút igazságairól. De ami történelem szabta közösség-nek nevezi magát, az egyéniségektõl a társadalomban eltorzult konvencionális hazugságrendszerhez való alkalmazkodást követeli; a boldogság, amit a kollektíva nyújt, azt a rejtett boldogságot jelenti, amelyet a saját elnyomatásával azonosuló ember érez. Ez a nagy tisztátalanság az erkölcsi defektus, amely az élet komolyságát aláássa. Ez – és éppen ez a realizáció színhelye, tehát ez az otthon. Háborúk és bombázá-sok és éhezés és óvóhely. Tintás íróasztalfiók és sár, mindenek fölött rengeteg sár, az építkezéseken és egyebütt, gyanúsítások és félremagyarázások, magány és sok ezer oldalnyi napfényre hiába váró életmû: esszégyûjtemények, a Scientia Sacra és a Patmos 3-3 kötete, a Sarepta, az Unicornis, önálló nagy ta-nulmányok, mint az Óda a huszadik századhoz, a Regényelméleti fragmentum, a Mágia szutra, az Öt géniusz; négy regény, köztük a másfélezer oldalas óriás regényfolyam, a Karnevál. Sír a szentendrei temetõben. Otthon. Az ember otthon lehet az éjszakai munkásvonaton bóbiskolva és a világvégi háború frontvonalai közötti kantinban is. Otthon van. A hely és a pillanat mindenütt és mindig ugyanaz, és nem kívülrõl, hanem belülrõl meghatározott. „A lelket, amely vizsgál mindeneket” õ hozta e tájra; hozta az-zal is, hogy e táj lelkét mindenki másnál jobban megértette. A magyarság azonossági zavarát, amit a bevezetõben említettünk, sokan felismerték, de ez általában mitikus ellentétekben, negatívumokban mozgó felismerés volt: eltévedt lovas, kisebbség, bujdosó, kelet népe vagy szomszédaink sértõ szavával „bozgor”. Hogy ez a negatívum, illetve hiátus mit jelent voltaképp és a gazdagságnak és egyetemesség-nek minõ lehetõsége, arról csak az Öt géniusz óta tudunk. A hazaérkezett Hamvas megírta a magyarság-ismeret legnagyobb mûvét is.

Beszéltünk Hamvas és az átkozódó frankfurti próféta, Adorno rokonságáról. Van azonban egy lényeg-bevágó különbség is közöttük az eszkatológia dolgait illetõen. Nem mintha Hamvas elvetné a „negatív dialektika” pusztulásvízióját; azt az utolsó betûig érvényesnek tartja. „Miképpen lehetséges – kérdezi magától – hogy minden épelméjû ember az ellen foglal állást, ami történik, és tudománnyal, mûvészettel, politikával és életrenddel szemben áll és ellenzéke mindannak, ami van?” „Az egyik ma-gyarázat – válaszolja öninterjújában – a hagyomány vaskorszak-teóriája, a hindu káliyuga. Guénon azt mondja, hogy ennek végsõ fázisa Kr. e. 600 körül kezdõdött, és megállíthatatlanul halad az ember és a föld és a világ végleges felbomlása felé. Minden jel arra vall, az ember szellemi süllyedése, a hallatlan szaporulat, a természeti erõk kirablása, az államok felbomlása és az immár stabil és permanens háború. A másik magyarázat, hogy az emberbe a kezdet kezdetén elültetett, sõt az emberrel veleszületett mag, az aranykor és a paradicsom és az eredeti teljes és magas élet helyreállítására, legyõzhetetlen hatalom. Az aranykor realizálásának útja negatív. Ami azt jelenti, hogy sorra próbálja ki az összes lehetõségeket, és minden kísérlet, amely nem az aranykor megvalósítását segíti elõ, sorra megbukik. Minden kísérletnek meg kell buknia, végül csak egyetlen marad, amit meg kell csinálni. „Az én birodalmamat ellenségeim építik – mondja az Úr. Nem akarják, senki nem akarja. Félnek tõle és irtóznak tõle. De az egész úgy, ahogy van, csõdbe kerül, és minden, mai nem igazi kiiktatódik. Végül a valódinak meg kell valósulni.”

Miklóssy Endre *forrás: Artpool, szamizdat folyóirat, 1983. Május

hamvas-tÁr 4. -...

Documents