8

Határkijelölés, népszavazás, kisebbségvédelem

Az I. világháborúban a gyõztesnagyhatalmak – az EgyesültÁllamok, Franciaország, Nagy-

Britannia, Olaszország, Japán – elõze-tes egyeztetései után Párizsban, 1919.január 18-án, ünnepélyesen kezdetétvette e nagyhatalmak, a szövetséges, ill.társult országok – pl. Románia, Cseh-szlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia –képviselõinek békekonferenciája. A vi-lágtörténelemben páratlanul nagy lét-számú és jól szervezett konferenciamunkájában a vesztes államok küldöt-tei nem vehettek részt, képviselõiketcsak a kész szerzõdéstervezetek átvéte-lére hívták meg Párizsba.

A vesztesek lehetõségei

A békekonferencia Fõtanácsa, az ötnagyhatalom miniszterelnökeinek éskülügyminisztereinek értekezlete, ki-alakította a békerendezés alapelveit.Döntött a legfontosabb politikai kérdé-sekben, áttekintette a háború idejénvállalt kötelezettségeket, s jóváhagyta aterületi és egyéb szakbizottságok aján-lásait. Ezt követõen meghallgatta azérintett szomszéd államok követeléseit,s a területi bizottságok és a különbözõszakmai (katonai, vasúti, vízügyi, ki-sebbségi stb.) bizottságok állásfoglalá-sai alapján döntött a német, osztrák,

magyar, bolgár, ill. török békeszerzõ-dések tartalmáról.

A Fõtanács a békeszerzõdés terve-zetének átnyújtása után meghallgattaaz éppen soron lévõ vesztes ország de-legációjának vezetõjét is, de annaknem állt jogában kérdéseket feltenni,sem tárgyalásokba bocsátkozni.

Magyarország státusa a békekonfe-rencia mûködése idején különösen bo-nyolult volt. Egyrészt azért, mert anagyhatalmak az Osztrák–Magyar Mo-narchia felbomlását követõen hivata-losan nem ismerték el az országot. Agyõztes nagyhatalmak és szövetsége-seik az 1918. november 13-án megkö-tött belgrádi katonai megállapodástnem fogadták el nemzetközi egyez-ményként, és magukra nézve nem te-kintették kötelezõnek. (A belgrádi ka-tonai konvenció demarkációs vonalnaka Maros folyását, Szabadka, Pécs, majda Dráva folyását jelölte meg azzal,hogy a polgári igazgatás ezen a terüle-ten is a magyar kormány kezén marad.Ugyanakkor lehetõvé tette, hogy azantant hadereje, ha szükséges, az or-szág területén átvonuljon.)

Kisebbségvédelem a szomszédos államokban

ROMÁNIA. A hatalomváltozás utáni elsõ másfél évtizednemzetiségi politikáját a széles körû liberális jogelvek és a

hatósági nacionalista önkény egyidejû érvényesülése jelle-mezte.

Amikor 1918. december 1-jén az erdélyi románság képvi-selõi kimondták az egyesülést Romániával, a gyulafehérvárihatározatban leszögezték: „Teljes nemzeti szabadság azegyütt lakó népek számára; minden népnek joga van a maganeveléséhez és kormányzásához a saját anyanyelvén, sajátközigazgatással, saját kebelébõl választott egyének által.” Ahatározatból azonban ezt nem, hanem csak a területek egye-sítésére vonatkozó részt cikkelyezték be.

Az 1919. december 29-i párizsi kisebbségi szerzõdés ki-mondta, hogy az érintetteknek „joguk van saját költségükönjótékonysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákatés más nevelõintézeteket létesíteni, igazgatni... A székely ésszász közületek... vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkor-mányzatot kapnak.” Ezt a román kormány a belügyekbe valóbeavatkozásként értékelte, s a szerzõdést csak nagyhatalmiultimátum nyomán fogadta el.

Az 1923. évi alkotmány a modern liberális nacionalizmusszellemében fogant. Leszögezte, hogy „a Román Királyságegységes és oszthatatlan nemzeti állam”. A teljes szólás-, saj-tó- és gyülekezési, oktatási szabadság mellett kimondta a köz-igazgatás decentralizált szervezésének elvét. A kisebbség fo-galmát ugyan nem ismerte, de a teljes egyenlõség elvével szé-les keretet ígért a nemzetiségek számára.

A tényleges törvények, rendeletek azonban az elnyomást szol-gálták. Az 1924. évi elemi oktatási törvény a „román eredetûe-ket” nem engedte magyar iskolába járni, s megkezdõdött aszármazás kutatása. Az állam kevés magyar iskolát tartott fenn(számuk 1934–1935-ben 112), magyar vidékeken felállított egyrománosító célzatú kultúrzónát, ahol az új tanárok másfélszeresfizetést és 10 hektár földet kaptak. A felnõtt iskoláztatás csakrománul folyhatott, akárcsak 1936-tól a középfokú iparoktatás,bárki is volt az iskolafenntartó. A „magániskolák” – azaz a ki-sebbségek, egyházak iskolái – diplomát nem adhattak ki, tanu-lóik az idegen tanárok elõtti román nyelvû érettségin tömege-sen buktak meg (1925-ben 77%, 1927-ben 83%).

Sz. Z.

JUGOSZLÁVIA. A közel 12 milliós Szerb–Horvát–SzlovénKirályság (SZHSZ) lakosságának kb. 18%-a tartozott a

nemzeti kisebbségekhez. A majdnem 10%-ot kitevõ macedón,albán és muzulmán vallású lakosságot a korabeli kormányzatnem tartotta kisebbségnek, mondván: õk nem 1918-ban, hanem1913-ban – a Balkán-háborút követõen – kerültek a SzerbKirálysághoz. Részben erre, részben gazdasági okokra hivat-kozva az SZHSZ állam képviselõi nem akarták aláírni asaint-germain-i béke kisebbségvédelmi határozatait, csak huzako-dás után, 1920. május 10-én ideiglenes törvényként léptettékéletbe.

A törvény a nemzetiségtõl független törvény elõtti egyenlõ-séget és hivatalviselési jogot biztosított. A kisebbségek sajátköltségükön jótékonysági, vallási, jóléti intézményeket, iskolá-kat és más nevelõintézeteket alapíthattak és tarthattak fenn.

9

Biztosították az elemi iskolákban az anyanyelven történõ ok-tatást.

A valóság némiképp más volt. A kisebbségek jogainak ér-vényre juttatása azonban inkább a kisebbség erejétõl függött.Az SZHSZ államban a pártok többnyire nemzetiségek szerintalakultak. A kisebbségi pártok mindig küldtek a parlamentbenéhány képviselõt, akiknek szavazata gyakran döntõ volt ahorvát és szerb pártok közti vitákban. Amikor azonban1929-ben bevezették a királyi diktatúrát, „az egy nép, egy ál-lam” elvének érvényre juttatása a politikai pártok és egyesü-letek – és így a kisebbségiek – mûködésének betiltását is je-lentette. Az ország hat bánságra való felosztásával a kisebbsé-gek száma egy-egy közigazgatási egységen belül csökkent. Az1931. évi alkotmányban már csak a törvény elõtti egyenlõség-rõl és a vallásszabadságról volt szó, az anyanyelven történõoktatás állami támogatásáról már nem.

B. L.

CSEHSZLOVÁKIA. A békeszerzõdés (1919. szeptember10.) a köztársaság nemzeti kisebbségei számára biztosí-

totta a teljes polgári személyi egyenjogúságot, s ezen túlme-nõen bizonyos kollektív nyelvhasználati, kulturális jogokat iskilátásba helyezett. Mint Csehszlovákia alaptörvényének ré-sze, 1920. július 16-án lépett életbe. Ezt megelõzõen a cseh-szlovák parlament már jóváhagyta a 122/1920. számú ún.nyelvtörvényt, amelynek kiinduló pontja a „csehszlovák” ál-lamnyelv törvénybe iktatása volt. A törvény 2. §-a szerint a ki-sebbségek szabadon használhatják anyanyelvüket a hivatalok-ban és a bíróságokon, azokban a járásokban, városokban,

községekben, ahol az „utolsónépszámlálás szerint a lakosság-nak legalább 20%-a azonos, denem csehszlovák nyelvû állam-polgár”.

A törvény önmagában és elv-ben minden kisebbség számáraoptimális mértékben biztosítottavolna a nyelvi egyenjogúságot.Ugyanezt az 1920. évi 335. szá-mú törvény a kisebbségi szená-torok és képviselõk számára aprágai parlamentben is lehetõvétette.

1921 õszén tárgyalás indult amagyar–csehszlovák kisebbségiszerzõdésrõl, amely kudarcbafulladt. Ugyanezen évben az el-sõ csehszlovákiai népszámlálás sok helyütt felülmúlni igyeke-zett az osztrák–magyar nemzetiségi adatfelvételek „tisztátalan-ságait”. A köztársaság lakosságának egyharmadánál is nagyobbrészét kitevõ német, magyar, lengyel, ukrán nemzetiségi kisebb-ségek helyzetét Csehszlovákia nem tudta a békeszerzõdés elvei-nek megfelelõen rendezni.

Sz. L.

Részlet a Magyarok a Kárpát-medencében(szerk. Glatz Ferenc, Bp., 1988) címû kötetbõl (243. o.).

Másrészt a békekonfe-rencia mindent elkövetett aMagyar Népköztársaságot1919. március 21-én felváltóMagyar Tanácsköztársaságfelszámolása érdekében. Ígytörténhetett meg az, hogyMagyarország csak késõn,1919 decemberében kapottmeghívást a békekonferenci-ára.

A területi bizottságok elvei

Magyar szempontból a leg-fontosabb döntések a cseh-szlovák, ill. a román–jugo-szláv területi bizottság határmegálla-pító tevékenysége során születtekmeg. Ezeken a nagyhatalmak képvise-lõi vettek részt, de vitás esetekbenmeghallgatták a békekonferencián je-len lévõ csehszlovák, román, ill. dél-szláv állam állandó küldöttségeinekvezetõjét is.

Az új magyar államhatárok megálla-pításánál az alábbi szempontokat vet-ték figyelembe:

– a világháború idején, ill. a béke-konferencia elõtti hónapokban tett kö-telezettségvállalásokat (pl. az 1916. évibukaresti szerzõdés, a fegyverszünetimegállapodások és az 1918 novembe-rétõl 1919 júniusáig megkötött külön-bözõ demarkációs egyezmények terü-leti határozatait);

– az etnikai elvet, amelynek értel-mezésében azonban kezdettõl fogvaigen jelentõs különbségek voltak az

egyes nagyhatalmak képvise-lõi között. Az etnikai szem-pontból vitás kérdésekbenalapelvnek számított, hogy abizottság, ill. a konferencia aszövetséges államok javáradöntötte el a kérdéseket;

– a szövetséges kormányokterületi követeléseit, amelye-ket a csehszlovák, román ésdélszláv békejegyzékekbenmegfogalmazott igényeketalátámasztani hivatott törté-neti, földrajzi, gazdasági stb.érvek (katonai-stratégiai elv,az új határok védhetõsége)messzemenõ figyelembevéte-

lével kezeltek.A gyõztes nagyhatalmak pacifiká-

ciós törekvéseiben a fõ szempont azújabb katonai akciók elkerülése, sajáthaderejük minél gyorsabb kivonása, le-szerelése volt. A szövetséges országo-kat igyekeztek megerõsíteni, hogy azokönmagukban alkalmassá váljanak akelet-közép-európai régió, fõként avesztes államok katonai, gazdasági, po-litikai ellenõrzésére, és Németországgal,

Az elsõ világháborút lezáró békék meghatározó alakjai:D. Lloyd George, V. E. Orlando, G. Clemenceau, W. Wilson

A csehszlovák alkotmánymagyar nyelvû változatának

fedõlapja. Prága, 1923

10

valamint Oroszországgal szemben meg-felelõ ellensúlyt alkossanak.

A stratégiai, katonai szempontok aSzovjet-Oroszországgal és a MagyarTanácsköztársasággal kapcsolatos hábo-rús tervek miatt kerültek elõtérbe. E cé-lokat szolgálták az ún. vasúti határok(az Ipoly menti, a kárpátaljai vasút, va-lamint a kelet-magyarországi Szatmár-németi–Nagyvárad–Arad–Temesvárközötti vasútvonal) kialakítása: ezekminden esetben a szövetséges államok-hoz kerültek.

A gazdasági életképesség elvét igye-keztek a vesztesek esetében is némilegérvényesíteni. Magyarországnál errecsak a salgótarjáni–miskolci régió, ill. amecseki bányák esetében volt példa,ezeket nem voltak hajlandók odaítélnia cseheknek, ill. a szerbeknek.

Új határok

Az új magyar államhatárok kijelölése aterületi bizottságokban 1919. márciusvégére, április elejére befejezõdött. AMagyar Tanácsköztársaság kikiáltásaés a magyar Vörös Hadsereg tevékeny-sége azonban megakadályozta a ma-gyar békeszerzõdésnek az osztrákkalazonos idõre való elkészítését és meg-kötését. Georges Clemenceau franciaminiszterelnök a Fõtanács megbízásá-ból az 1919. június 13-i jegyzékben kö-zölte Kun Béla külügyi népbiztossal abékekonferencia által megállapított újmagyar államhatárokat. Ezeken a tria-noni békeszerzõdés aláírásáig már ér-demi változtatás nem történt.

Az új magyarországi határok révénCsehszlovákia, Románia és a Szerb–

Horvát–Szlovén Királyság egyaránt je-lentõs magyar többségû területekhezjutott. A Csallóköz és Mátyusföld, aGaram mente, Gömör, Felsõ-Bodrog-köz, Ung-vidék, Bereg, Szatmár és Bi-har, ill. Arad megye, Székelyföld ésKalotaszeg, továbbá a Bánságban,valamint a Bácskában magyar nyelvte-rületek, kisebb-nagyobb tájegységek,hagyományos faluközösségek váltak ki-sebbségi régiókká, s azok részeivé. Svelük együtt olyan magyar többségûvárosok, mint pl. Érsekújvár, Komá-rom, Rozsnyó, Kassa, Munkács, Ung-vár, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Ko-lozsvár, Arad, Marosvásárhely, Csík-szereda, Szabadka, Zenta kerültek azutódállamokhoz.

A tanácskormány hatalomra kerü-lése, a magyar Vörös Hadsereg északihadjáratának sikere és fogadtatása arrafigyelmeztette a nagyhatalmakat a béke-konferencián, hogy az etnikai igazsá-gosság és méltányosság elvének háttér-be szorulása miatt jelentõs új feszültsé-gek keletkeztek a Duna-medencében.Ezért a Fõtanács igyekezett a román,csehszlovák és délszláv területi ambí-ciókat lefékezni, a három állam hadse-regét a megállapított határvonalak mö-gé parancsolni – sikertelenül.

Magyar békeszerzõdés

A tanácsköztársaság bukása és a fõvá-ros román elfoglalása után két hónap-pal, 1919. október 23-án Budapestreküldött brit diplomata, Sir GeorgeClerk, a magyar belpolitikai helyzetkonszolidálására, a román megszállást

Az európai színvonalú temesvári pályaudvar épülete a századfordulón

MN

MTö

rténe

tiFé

nyké

ptár

11

követõ stabilizáció feltéte-leinek megteremtésére ka-pott a békekonferenciátólmandátumot. November5-én a magyar pártok veze-tõivel és a Nemzeti Had-sereg fõvezérével, HorthyMiklóssal megegyezett azúj magyar kormány meg-alakításáról. Ebben helyetkapott valamennyi parla-menti párt képviselõje.Ezt követõen a románhadsereg budapesti pa-rancsnokságától ígéretetcsikart ki a Budapestrõlvaló november 14-i kivo-nulásra.

Horthy – hadseregének ala-kulatai élén – november 16-ánvonult be Budapestre, és a Gel-lért téren tartotta meg emléke-zetes beszédét. Ebben Budapes-tet – a kommün hatalomra segí-tése miatt – „bûnös városnak”nevezte. November 24-én Hu-szár Károly vezetésével megala-kult a koncentrációs (koalíciós)magyar kormány. A békekonfe-rencia már másnap elismerte, ésClerk párizsi beszámolója alap-ján 1919. december 1-jén meg-hívta a békeszerzõdés tervezeté-nek átvételére.

A magyar békedelegáció ve-zetõjének gróf Apponyi Alber-

Apponyi Albert gróf

(Bécs, 1846 – Genf, 1933)

Konzervatív politikuscsaládból származó, külföldön is jólismert államférfi. Jogot tanult, s 1872-tõl kevés megsza-

kítással 60 évig volt országgyûlési képviselõ, néhány évig fõ-rendiházi tag. Pályáját a Deák-pártban kezdte, azonbanhamarosan a mérsékelt ellenzék vezéregyénisége lett; külö-nösen kitûnt az 1880-as évektõl az ún. magyar katonai köve-teléseknek, a nemzeti szempontnak a Monarchia közös had-seregében való érvényesítéséért folytatott parlamenti harc-ban. Nagy mûveltségével, kiváló szónokként hírnevet szerzettmagának. 1898-tól az MTA tagja, 1901–1903 között a képvi-selõház elnöke. 1905-ben már a függetlenségi pártban talál-juk, egyik vezére a szabadelvû párt több évtizedes egyedural-mát megdöntõ ellenzéki erõk koalíciójának. 1906–1910között a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi miniszte-reként jelentõs, modern iskolapolitikát kezdeményezett. Re-formjai – így a Lex Apponyi – azonban az iskolai magyarosí-

tást is szolgáló intézkedések miatt rendkívüli ellenszenvet vál-tottak ki a hazai nemzetiségi értelmiség széles köreiben, õtmagát a magyar sovinizmus egyik fõ letéteményesének tekin-tették, s ilyen hírét keltették. 1917 júniusa és 1918 májusa

között ismét az oktatásügy mi-nisztere, ekkori intézkedéseitovább sötétítették a róla kiala-kított és terjesztett (nem ma-gyar) hazai és külföldi képet.

Mint nagymúltú és kiválóképességû arisztokrata poli-tikust, a kormány a magyarbékeküldöttség vezetésérekérte fel. Neuillyben õ vetteát a békefeltételeket, s 1920.január 16-án a LegfelsõbbTanács elõtt nagyszabású be-szédben összegezte a magyarálláspontot, bírálta a szerzõ-déstervet, érvelt a történelmiMagyarország, általában amagyar érdekek védelmében.Arra a kijelentésre, hogy a nemzetiségek el akarnak szakadniMagyarországtól, továbbá hogy magyarlakta területeket is el-csatolnak, a következõket mondta:

„… A valóság megállapítására rendelkezésünkre áll egynagyon egyszerû, de egyetlen eszköz, amelynek alkalmazásáthangosan követeljük, hogy e kérdésben tisztán lássunk. És ezaz eszköz a népszavazás […] Követeljük a népszavazást ha-zánk mindazon részeire vonatkozóan, amelyeket most tõlünkelszakítani akarnak. Kijelentem, hogy eleve alávetjük magun-kat a népszavazás eredményének, bármi legyen is az […] Anépszavazás annál is inkább szükséges, mivel […] nincsenolyan kormány vagy Nemzetgyûlés, amely jogi vagy erkölcsiszempontból jogosult volna dönteni azok sorsa fölött, akik ottképviselve nincsenek […] Alapjában véve ez a fõ kívánsá-gunk, amelyet a békekonferencia elé terjesztünk.” A gyõzte-sek azonban ezt a javaslatot is elutasították. Apponyi ekkorlemondott a békedelegáció vezetésérõl.

Itthon a parlamenti legitimista – királypárti – ellenzék egyikvezére lett, ennek ellenére a kormány õt bízta meg 1925-ben azország népszövetségi fõmegbízottjának tisztségével.

SZ. Z.

Apponyi Albert gróf,a korabeli sajtó szavaival

„Közép-Európa nagy öregje”

Az Apponyi Albert által vezetett békedelegáció elindulásaa tárgyalásokra. Budapest, 1920. január 5.

A Nagyvárad–Brassó állami közút vége a határnál.Predeál, 1910-es évek

MN

MTö

rténe

tiFé

nyké

ptár

12

tet jelölte ki a kormány. A békedelegá-ció 1920. január 6-án érkezett meg Pá-rizsba és átvette a magyar békeszerzõ-dés tervezetét. Apponyi január 16-án aLegfelsõbb Tanács elõtt kifejtette,hogy Magyarország valamennyi vitásterületre vonatkozóan hajlandó magátalávetni a népszavazásnak. A magyarküldöttségnek ezt a kívánságát a béke-konferencia irányítói éppúgy nem hall-gatták meg, mint a békefeltételekreadott magyar válaszjegyzékek meg-annyi más észrevételeit, pl. a kisebbsé-gi magyarság egyházi, kulturális, regio-nális autonómiájának, széles körû nyel-vi jogainak biztosítására vonatkozó ja-vaslatokat sem.

A magyar békeszerzõdést (az 1920.április–májusi titkos magyar–francia

tárgyalások kudarca után) 1920. június4-én a versailles-i kastélykert Nagy-Tria-non-palotájában Magyarország nevé-ben Benárd Ágoston népjóléti minisz-ter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívülimegbízott látta el kézjegyével.

A békeszerzõdés aláírása Magyaror-szág számára a világháború elvesztése,az 1919. évi belpolitikai válságsorozat,a tartós külpolitikai elszigeteltség, ill. avele járó gazdasági, katonai kiszolgál-tatottság miatt megkerülhetetlennévált. A két világháború közötti magyarközvélemény – függetlenül attól, hogya trianoni határoknak mely oldalán élt– ezzel együtt több okból nem tudta el-fogadni a békeszerzõdést. A határokmentén található kompakt magyar terü-letek, magyar többségû városok elcsa-tolását, az összességében hárommillió-nál is több magyar kisebbségi sorba jut-tatását semmivel sem indokolható sú-lyos igazságtalanságnak tartotta. A tör-téneti magyar államot olyan értéknektekintette, amellyel szemben az új,ugyancsak soknemzetiségû államok ki-alakítását az elveszített világháborúkövetkezményeként értékelte, és emi-att jó ideig nem fogadta el még aszomszéd nemzetek jogos önrendelke-zési igényének érvényesítését sem.1919 folyamán az egymást váltogatómagyarországi rendszerek (népköztár-saság, tanácsköztársaság, köztársaság,királyság) és kormányok nem voltak al-kalmasak arra, hogy a magyar társadal-mat legalább az etnikai értelemben ma-gyar többségû területeken eredményeshon- és önvédelemre mozgósítsák. Azelmaradt nemzeti ellenállás, a korábbanlojális nemzetiségi tömegek elfordulása,a szomszéd államok kíméletlen asszimi-lációs politikája és az azzal szembenivédtelenség egyaránt súlyos dilemmák-hoz és traumákhoz vezetett.

Kisebbségvédelem

A békekonferencia keretében W. Wil-son amerikai elnök 1919. május 1-jeikezdeményezésére létrejött az „új álla-mok és a kisebbségek bizottsága”. Ezdolgozta ki az európai szövetséges éstársult államok – Lengyelország, Cseh-szlovákia, Jugoszlávia, Románia, Gö-rögország – kisebbségvédelmi szerzõ-déseit, ill. a Habsburg Monarchia kétvesztes utódállamával – Ausztriával és

Magyarországgal –, ill. Bulgáriával ésTörökországgal aláírt békeszerzõdéskisebbségvédelmi részeit. Ez lett anépszövetségi kisebbségvédelmi rend-szer alapja, amelynek keretében azegyes kisebbségek panaszokkal fordul-hattak a Népszövetséghez.* A kisebb-ségi szerzõdések és a vesztes államokbékeszerzõdéseiben ezekkel szövegsze-rûen szinte azonos kisebbségi rendel-kezések az alapvetõ emberi jogok mel-lett nyelvi, oktatási, kulturális, vallásijogokat biztosítottak a kisebbségekszámára.**

SZARKA LÁSZLÓ

Olvasóinknak a témában a következõ köteteketajánljuk: Galántai József: A trianoni békekötés 1920.A párizsi meghívástól a ratifikálásig. Bp., 1990.;Romsics Ignác: A trianoni békeszerzõdés. Bp., 2001.;Zeidler Miklós: Trianon. Bp., 2003.

Menekültek, elszármazottak

Magyarországon 1930-ban 504ezer olyan személy élt, aki az

elcsatolt országrészekben született.Közülük a legtöbben a Felvidékrõlszármaztak, 224 740 fõ (a magyarmenekültügyi statisztikák szerint1919–1926 között összesen 106 ezerszemély menekült el a Csehszlová-kiához került területekrõl), Erdély-ben született 192 933 személy, Dél-Magyarországon pedig 74 412-en,míg az Ausztriához került területe-ken 12 768-an. Természetesen õknem voltak mind menekültek. Az el-csatolt területekrõl származók dön-tõen városlakók és értelmiségiek vol-tak. A magyarországi törvényható-sági jogú városok lakosságának13,6%-a származott a határokon túl-ról. 1930-ban az összes keresõ népes-ség 7,3%-a tartozott ide, de az értel-miségi (közalkalmazott, szabadfog-lalkozású: orvos, ügyvéd, mûvész) pá-lyákon 25,3% volt az arányuk. A leg-nagyobb számban az igazságszolgál-tatásban találkozhatunk velük, aholaz ügyészek között a trianoni Ma-gyarországon belül születettek ará-nya csak 51,1% volt, a bírók körébenpedig 57%. Miközben az ország össz-népességében 9% volt a trianoni ha-tárokon kívül születettek aránya.

*Lásd Eiler Ferenc cikkét e számunkban.** Lásd Szász Zoltán írását a 34. oldalon.