HEZSER GÁBOR

' RENDSZERSZEMLELET ÉS LELKIGONDOZÓI GYAKORLAT

Pasztorálpszkhológiai tanulmányok

MIÉRT?

HÉZSER GÁBOR

MIÉRT?Rendszerszemlélet

és lelkigondozói gyakorlatPasztorálpszichológiai tanulmányok

0K á lv inK ia d ó

KIADJAA MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ

KÁLVIN JÁNOS KIADÓJA BUDAPEST 2001

Ajánlás

Ez a könyv itt, Magyarországon megelőzi aktualitását. Általában akkor szoktunk rész­letkérdésekben is eligazító szakirodalom után nyúlni, amikor a m ár végzett m unkában nehézségekbe ütközünk. Ebben a könyvben olyan ismeretanyaggal találkozik az olvasó, amelyre akkor lesz majd igazán szüksége, amikor a házasság- és családgondozást, vala­m int a kórházi beteglátogatást olyan szolgálati területekként fedezi fel, ahol kiáltó szük­ség van a lelkigondozói segítségre.

Tömegesen esnek szét a szem ünk láttára házasságok, mégis aránylag ritkán fordul elő, hogy a gyülekezeti lelkésznek alkalma nyílnék egy-egy házasság m egmentésére. Hi­ányzik a bizalom és a nyitottság az egyik oldalon, a hozzáértés pedig a másikon. Az em ­berek magánügynek tekintik házastársi kapcsolatuk feszültségeit, válságait. A szó legszo­rosabb értelmében, olyannyira, hogy sok em ber a tulajdon házastársával sem osztja meg házassága problémáit, még kevésbé egy lelkigondozóval. Mire szemérmességéből kime­részkedik, hogy segítséget keressen, m ár gyógyíthatatlan a házassága. A szerző a rend­szerszemlélet segítségével világít rá, hogy sohasem csak egyénekben kell keresni a bajok okát, m ert az egyén mindig egy soktagú kapcsolatrendszer része, és a személyes problé­m ák a rendszer működési zavaraira utalnak.

A kórház-beteg-lelkigondozó-családtagok bonyolult rendszer bem utatása szintén a jövőt vetíti előre, amikor majd a nagyobb kórházak m ind főállású lelkigondozót fognak alkalmazni. Ma a szükségeshez képest elenyésző a számuk. Nem árt m indenesetre elkez­deni a tanulást, részint hogy az eseti látogatásoknál hasznát vettessük, részint meg azért, hogy ha nagyobb lehetőségek nyílnak, ne érjenek bennünket felkészületlenül.

A pszichoterápia mindig vallotta, hogy a lelki bajok orvoslásához feltétlenül hozzá­tartozik, hogy a beteg jobban m egértse átéléseinek lelki hátterét és viselkedésének igazi motívumait. A problémamegoldás tisztább látást feltételez. A zavarok látókör-beszűkü­léssel járnak együtt - kiküszöbölésükhöz a látókör kitágítására van szükség.

A klasszikus beláttatásra-belátásra épülő pszichoterápiák igyekeztek időben, a sze­mélyes élettörténeti m últ irányában kiterjeszteni a látómezőt. „Visszaemlékezni - újra á t­élni - átdolgozni” - így írja le a gyógyulás lépéseit a pszichoanalízis. Ha újra szem besül­het valaki gyermekkori élményeivel, melyek feldolgozására annak idején életkori adottsá­goknál fogva, vagy a benyomások intenzitása m iatt képtelen volt, esélye van arra, hogy jobban megértse azokat, elm aradt feldolgozásukat pótolja, és úrrá legyen fölöttük.

Az em beri élet idői kiterjedését veszi alapul és segít benne magabiztosabb tájékozó­dásra a humanisztikus pszichoterápia is. Itt azonban a jövő irányában történő kibonta­kozásról, meglevő, de kihasználatlan erőtartalékok mozgósításáról van szó. Ezek maguk­ban rejtik a teljesebb élet csíráját, csak megfelelő körülményekről kell gondoskodni, és el­indul a növekedés.

M ind a pszichoanalízis, m ind pedig a humanisztikus pszichoterápia és a tőlük tan u ­ló lelkigondozás az egyént tartja szem előtt. A családterápia figyelt fel arra, hogy az egyén m indig egy kapcsolatrendszer tagja, önm agában ezért sohasem érthető meg, bárm ennyi­re is felgöngyölítjük a múltját, és bármilyen jóhiszeműen és nagy várakozással tekintünk is a benne szunnyadó erők jövőbeni kibontakozására. Felmerül az időbeli látókörbővítés m ellett a térbeli körültekintés igénye. Az em beri problémáknak nemcsak története, ha­nem térbeli kiterjedése is van. Egyénekre hatn i nem lehet úgy, hogy a környezetük, a kap­csolatrendszer, amelyben élnek, változatlan marad. Nincs olyan egyéni életprobléma, am elyben ne lenne érintve még jó néhány személy, és nincs olyan problémamegoldás,

5

am ely ne járna kapcsolatátrendezéssel és -átértékeléssel. Általában nehezen határozható meg, hogy a rendszerben vagy az egyénben kell-e elkezdődni a változásoknak, az viszont bizonyos, hogy a teljes gyógyulás folyamatában egyik sem m aradhat érintetlen.

Régóta teológiai vita tárgya, hogy léteznek-e Isten által szabott „rendek” és „rendsze­rek” az em beri élet számára. A rendszerszemléletű lelkigondozás talán jobban tud ja majd hasznosítani ezt a gondolatot, m int a teológiai etika. További vizsgálódások kideríthetik, hogy a terem tési rendek kérdése nem az etika, hanem a poim enika területére tartozik.

A rendszerszemlélet érvényesítésére a lelkigondozásban történtek már szórványos kísérletek (pl. Ch. M orgenthaler berni gyakorlati teológus egyes tanulmányaiban), de ennyire átfogó m ű e szemléletmód jegyében tudom ásom szerint eddig nem látott napvi­lágot. Kiváltságos helyzetben van tehát a hazai olvasó, hogy egy ilyen könyv éppen m a­gyar nyelven jelenik meg először.

Dr. Németh Dávid

6

Előszó

Az olyan különböző tudományágak elméletében és gyakorlatában, m int például az elméleti fizika, a biológia, a szociológia, az orvostudomány és a pszichológia, egyre na­gyobb teret hódít egy új gondolkodásmód, az ún. rendszerszemlélet.

Úgy tűnik, az egyes tudományágak, amelyek a specializálódás által m indinkább eltá­volodtak és elidegenedtek, újra közeledni kezdenek egymáshoz. Felmerül a tudom ányok elveszettnek hitt egységének a reménye. Ez a fejlődési folyamat elérte a pszichoterápiái és tanácsadói gyakorlatot, elterjedt a szupervíziós m unkában és a szervezeti tanácsadás­ban is.

Az új orientáció ígéretes lehetőségeket nyit a pasztorálpszichológiai elméletalkotás, a lelkigondozás és a gyülekezeti m unka különböző területei számára is. Lelkigondozói és szupervíziós m unkám ban jó tapasztalatokat szereztem ezzel a szemlélettel. Ezért válasz­tottam ezt a tém akört, amikor megtisztelő felkérést kaptam arra, hogy az 1993-95-ös években tartott budapesti Protestáns Posztgraduális Tanfolyamokon beszámoljak egy új, a gyakorlati teológia számára releváns fejlődési irányról. A kötet ezeknek az előadásoknak átdolgozott anyagát tartalmazza. Tanulmányok formájában az egyházi m unka különbö­ző területeit érinti.

Megkíséreltem bem utatni az olvasónak a rendszerszemlélet jelenleg általánosan el­fogadottnak tartható, a lelkigondozói, gyülekezeti és diakóniai feladatvégzésre vonatko­zó felismeréseit, és felvázolni az ezek által megnyíló perspektívát és alternatívákat. A cél a gondolatébresztés és a személyes m unkaterületnek megfelelő gyakorlati lehetőségek továbbalakítására serkentés. Ezért az egyes tanulmányok nem kész recepteknek tekin­tendők - ez ellentm ondana a rendszerszemlélet lényegének.

A tanulm ányok a gyakorlati teológia számára készültek. Az elméleti teológiára vár a feladat, hogy akadémikus dialógusba bocsátkozzon a rendszerszemlélet teóriájával. Ezál­tal megújulhat a különböző tudományágakhoz való viszonya is.

Őszinte köszönettel tartozom dr. Szabó Lajos professzor úrnak, a Budapesti Evangé­likus Teológia Gyakorlati Teológia Tanszéke vezetőjének az össztéma megválasztásához és a résztémák kiválasztásához nyújtott bátorító segítségéért, valamint a tanfolyam ide­jén a tém ák megvitatásában való intenzív részvételéért.

A gyakorlati témaköröket gazdagította az a sok értékes, kritikus és biztató indíttatás is, amelyeket az előadások és az esetmegbeszélések során a Posztgraduális Tanfolyamok ökumenikus hallgatóságától kaphattam .

Dr. Ném eth Dávid, a Budapesti Református Teológia gyakorlati tanszékének megbí­zott professzora vállalta a könyv gondos lektorálását. Értékes és gazdagító szakmai tan á­csaiért igaz baráti köszönettel tartozom.

Dr. Hézser Gábor

A könyvet Hézser Péter tervezőmérnök emlékének ajánlom, aki tudományos látásmódjával és tudásá­val nélkülözhetetlen támogatást adott a teológusnak a rendszerszemlélet interdiszciplináris összefüg­géseinek megértésében.

7

A) Mi okból vagy milyen összefüggésben?Tanulmányok a rendszerszemléletről

1. BevezetésA Merkúr bolygó viselkedészavarának csodálatos gyógyulása

„A valóság”, abszolút értelemben, az em ber számára elérhetetlen és felfoghatatlan.A „tükör által hom ályosan látás” páli, az istenism eretre vonatkoztatott kijelentése

korunkban egyre több kutató számára az e világi valóságmegismerés vezéreszméjévé is válik. A különböző tudom ányágak legújabb, robbanásszerű fejlődésével fellépő kérdések és az ún. szisztémikus szemléletmód vezetett el az új tájékozódáshoz.

Amit mi „valóságnak” tartunk, az, alaposabban vizsgálva, konstruált, feltételezett va­lóságként lepleződik le. A tudom ányosan bizonyítottnak tűnő „valóságok" is, végső fokon, tudom ányosan bizonyítottnak tartó it valóságképzetek.

Ez a felismerés azonban nem jelenti azt, hogy valóság képzeteinket feladhatnánk. Ezek létszükségletek m ind az egyén, m ind a közösség számára, nélkülük lehetetlenné vál­na a világban való tájékozódásunk. Másrészt arra int ez a felismerés, hogy m indenkor és m inden összefüggésben szám olnunk kell azzal, hogy „tükör által, homályosan" látunk.

A tudom ányos szem léletm ód és az általa korábban kialakított „valóságok” megválto­zása, m in t m inden „új”, elbizonytalanodást is jelent az em ber számára. A gondolkodás megváltozása viszont korábbi, „megoldhatatlannak” tartott problémák spontán megol­dódását is maga u tán vonhatja. Mint például a renitens Merkúr bolygó esetében...'

A geocentrikus világkép a maga idejében sok megoldhatatlan problémához vezetett. Egyes bolygók, m int pl. a Merkúr, nem úgy viselkedtek, ahogyan a matematikai számítások szerint illett volna. Szabályos pálya helyett „bolyongtak”, m intha viselkedészavarban szen­vednének Amikor Kopernikusz megváltoztatta a tudományos gondolkodás paradigmáját, azaz nem a Földet, hanem a Napot helyezte a világkép középpontjába, a Merkúr rendelle­nességei megszűntek. A „hiba” nem a bolygóban volt, hanem a róla alkotottképben.

Ez azt jelenti, hogy Kopernikusz világképe a „helyes”, és a korábbi „téves”? Sem ez, sem az, hanem egyazon jelenség különböző szempontbólvaló leírása. Az 1980-as években az űrhajózás visszatért a geocentrikus szemlélethez. Nem azért, m ert ezt tartja a „valóság­nak”, hanem m ert így könnyebb kiszámítania az űrhajók repülési pályáját. Az űrhajózás igényeit tekintve ez a szemlélet „értelmesebb" (1. ábra).

VALÓSÁG

V

A VALÓSÁGRÓL ALKOTOTT

KÉP

Érzékelés,megfigyelés

gondolkodás

elméletalkotás

1. ábra

9

A Merkúr-probléma spontán megoldódása a szemléletmód megváltozása folytán nem csak a csillagászatra jellemző eset. A m indennapi életben a „sose hittem volna, hogy ez így is lehet...” formában ismeretes. Mindkét esetben megváltozik az ún. gondolkodási paradigma.

A lelkigondozás számára, m int a későbbi fejezetekben látni fogjuk, m esszeható je­lentősége van annak, hogy mennyire tudjuk, páli alázattal, m inden konzekvenciájában elfogadni azt, hogy mi a másik ember élethelyzetének „valóságáról” csak képet alkotha­tunk, de azt valóban és m aradéktalanul nem tudjuk megismerni. Lehet, hogy m inden m ásképpen van, m int elképzeltük. Milyen m ódon alakítja ki az em ber valóságképzetét?

2. Paradigmák és „belső térképek" - a valóságalkotás eszközeiavagy: a macska m int fogalom nem karm ol...

Kopernikusz a maga idejében új világnézeti paradigmát vezetett be, amely sokáig m eghatározta a világképet és a tudom ányos gondolkodást. A paradigma olyan szellemi­elméleti modell & világról, amely absztrakciók (elvonatkoztatások) segítségével, az indivi­duális jellegzetességek mellőzésével, az általánosan jellemzőt, a törvényszerűt írja le.2 A paradigmaaikotás m indennapi életünk elengedhetetlen szellemi tevékenysége: környező világunk képeit folyamatosan elképzelhetetlen komplexitásban érzékeljük. A benyom ás­töm eget paradigmaalkotó képességünk segítségével redukáljuk elképzelhető m ennyisé­gűre. A redukció egyben az érzékelt benyom ások rendszerezését is jelenti. A redukció ál­tal lépünk - paradox m ódon - a m inket körülfogó komplexitással kapcsolatba.

Sántító, de érzékeltető hasonlat: tűző napsütésben szemünket hunyorítva, „redukál­va” válunk képessé a táj nyújtotta kép élvezetére.

*

Életünk, intellektuális fejlődésünk során paradigmarendszerek sokaságával ismerke­dünk meg. Ezek elengedhetetlenül szükségesek az életben való eligazodáshoz. Ezért ter­jed t el az összefoglaló belső térkép elnevezés.3 A belső térkép tapasztalataink, élet-, világ- és emberképünk, erkölcsi és esztétikai nézeteink összességéi jelenti. Philo- és ontogenti- kai (egyed- és fajfejlődési) tényezők közösen alakítják ki. Egyesek a belső térkép fogalmát tágabban értelmezik, és kiterjesztik a gének által hordozott információkra is. így „tudja” például a macska4, hogy bundájában éppen ott kell két lyuknak lennie, ahol a szemei ül­nek; vagy hogy macska leginkább ott található, ahol egerek vannak...

Az ember a tudom ányosan kidolgozott paradigmarendszerek segítségével hatalmas absztrakciós teljesítményekre képes. Segítségükkel például doktori értekezésben m utathat­juk be a macskát, vagy színes elbeszélésben számolhatunk be arról, hogy milyen is ez az ál­lat. Akárhogyan járunk is el, az eredm ény a másodlagos, szekunder valóságalkotás (2. ábra).

10

2. ábra

Ki tudjuk alakítani a macska képét, de nem tudunk élő, valóságos macskát „előállíta­ni”. A tudom ányosan tárgyalt vagy művészien ábrázolt macska senkit sem fog megkar­molni. . .3 A paradigmaalkotás, belső térképeink kialakítása életszükséglet. Életveszélyes le­het viszont, ha az egyén és a közösség megfeledkezik arról, hogy az így kialakított produk­tum nem maga a valóság, hanem szekunder valóság. Sok vegyületről, amelyeket korábban a szekunder valóságalkotás veszélytelennek tartott, kiderült, hogy rákkeltő hatása van.

Mivel az em ber a valóság képeit alkotja, természetes, hogy egyazon „valóságról" kü­lönböző képek keletkezhetnek, m indig többféle, egyenrangú valóságkonstrukció lehetsé­ges! A szem antika (a jelentéstannal foglalkozó tudomány) megállapítja: „A térkép nem azonos az országgal és a név a megnevezett tárggyal vagy személlyel’’.6 Ugyanarról az or­szágról készíthetünk vízrajzi, gazdasági, etnikai, politikai és útrajzi térképet. Az autóveze­tő tájékozódását viszont a vízrajzi térkép nem fogja segíteni, neki más paradigm ára van szüksége.

Teológiailag folytatva az eddigi gondolatokat a következő asszociáció lehetséges: az em ber nehezen viseli el a bizonytalant, biztos tudásra, a tudás fájának gyümölcsére vá­gyik. Ezáltal a legalizmus csapdájába kerülhet: ha valamely valőságképzetet (azaz álta­lunk alkotott szekunder valóságot) m egdönthetetlennek nyilvánítunk, törvényerőre emelve „a” valóságnak tartunk, az idővel az életvilág elviselhetetlen beszűküléséhez ve­zethet. Az Evangélium ezért törekszik arra, hogy zárt rendszerek helyett nyitott rendsze­reket alakítson ki - coram deo és sub spécié aeternitatis folyamatosan m ás valóság „konstruálódik” előttünk, m int az, am it m i emberi értelemmel és a tudom ány által kiala­kítottunk.

A lelkigondozás szempontjából megjegyzendő: a testileg vagy lelkileg szenvedő em ­ber állapotát gyakran csak egyetlen szem pontból képes áttekinteni. Kialakít egy, a számá­ra „örökérvényű” magyarázatot, ami sokszor „valótlan valóságot” teremt, és életképét be­szűkíti. Remény, vigasz, új, életet segítő perspektíva akkor kezdődik, ha képessé válik ar­ra, hogy helyzetét m ásképpen is lássa, ha más valóságkonstrukciók is elfogadhatóvá vál­nak számára. A Luther által hangsúlyozott sim ul iustus e t peccator beállítottság m utat ilyen irányba. A gyakorlati-lelkigondozói szempontokra a későbbiekben visszatérünk.

A lelkigondozás során is a bekövetkező paradigmaváltás, a belső térkép átalakulása átm enetileg krízist válthat ki! Zseniális tudósok életrajzai példázzák, hogy életképük új paradigmái, átmenetileg, mélyreható személyes krízishez vezettek. Ez olvasható ki pl. Sa- ul-Pál, Kálvin, Luther, Einstein, Heisenberg, Bohr biográfiájából. A személyes lelkigondo­zásban az ilyen jelenség nem „m űhiba”, hanem további feladat: a vívódó em ber erősítő támogatása.

*

A továbbiakban a megismerés útjának néhány mérföldkövére hívjuk fel a figyelmet, azzal a folyamattal foglalkozunk, amely a szisztémikus szemlélet kialakulásához vezetett.

3. A megismerés útkereséseavagy: m ennyire élvezetesek a tudás fájának gyümölcsei...

3.1 TÖRTÉNELMI GYÖKEREK

Hogyan és m ennyiben ism erhető meg „a" valóság? Hogyan alakítja ki az em ber bel­ső térképét? Ezek a kérdések az emberiség fejlődésének elválaszthatatlan útitársai. Külön tudom ányág, az episztemológia (a görög episztemé: megismerés kifejezés nyomán) fog­lalkozik ezzel a témával. A teológia területén a herm eneutika keretében jelenik meg ez a diszciplina.

Tudom ánytörténetileg (és általánosítva-leegyszerűsítve) a megismerésre törekvő gondolkodásnak két formája különböztethető meg:7

11

1. az analitikus-dualisztikus és2 . a holisztikus-szisztémikus.Az első gondolkodási modell a görög atomista filozófusokra (pl. Démokritosz) és

Arisztotelészre vezethető vissza. Céljuk az volt, hogy az egyre kisebb részekre bontás, re­dukálás és széttagolás (ana-lyein görögül széttagolás) eljussanak a végső, „oszthatatlan” (a-tomosz: oszthatatlan) egységhez. Descartes-náí éri el ez a gondolkodásmód tetőpont­ját, az ő latin neve után vált kartéziánus gondolkodásmódként ismertté.

A második ú t ellentétes paradigm a kialakítására törekszik. Ez is ősi történelm i gyö­kerekre nyúlik vissza. Itt az oszthatatlanság, a feloldhatatlan kölcsönhatás, a holosz (egész, oszthatatlan egység) és a szisztéma (részekből összeállított egység, teljesség) fo­galmai határozzák meg a gondolkodást. Jelenlegi újrafelfedezése, úgy tűnik, alapjaiban változtatja meg a m odern tudom ányok ember- és világképét.

A két alapirányt összevetve azt mondhatjuk, hogy a kartéziánus gondolkodással szemben a szisztémikus szemlélet az atomot, a végső oszthatatlan egységet nem a legki­sebb részben, hanem magában az egészben ismeri fel. Egyes kutatók, pl. P. Watzlawick, azt remélik, hogy ez a szemléletmód megszabadítja a tudományokat „eredendő bűnüktől”: attól a „tévhittől”, hogy a tudom ány feladata az „igazság felfedezése”, a „valóság objektív kutatása”. Ez a felfogás, Watzlawick szerint, életveszélyes helyzetbe sodorta az em berisé­get, m ert azt a hiedelm et terjesztette, hogy minden kontrollálható és előre kiszámítható .8

A kartéziánus analitikus-duaíista gondolkodásmodell kauzál- lineáris eljárást követ: az ok és az okozat közvetlen összefüggéséből indul ki. A szisztémikus paradigm át a háló­zatos (cirkuláris) gondolkodás jellemzi: a kölcsönhatásokra (interdependenciára), a cir- kularitásra (körkörösségre) figyelve kísérli meg a világban való tájékozódást.

A kartéziánus, ok-okozati gondolkodásmódot sokkal könnyebb leírni, m int a sziszté- mikust. Ennek magyarázata az em beri nyelv egyik alapvető sajátosságából adódik: a nyelv lineáris konstrukció, azaz egyszerre csak egy szót tudunk kimondani, és egyik szó a másikat követi.9 Ez így van abban az esetben is, ha egyidejű és egyenértékű kijelentést aka­runk tenni! Például: ha egy levélben azt akarom tudatni a családommal, hogy egyforma szeretettel gondolok egyidejűleg, most, amikor írok, valamennyiükre, akkor, ha neveiket egyenként felsorolom, de facto azt fejezem ki, hogy először arra a családtagra gondoltam, akinek neve az első helyen áll, és utolsósorban arra, akit a felsorolás végén említek. Ha­sonló nehézséggel állunk szem ben akkor, amikor szót szóba öltve, lineárisan eljárva, a szisztémikus szemlélet leírásába fogunk...

Descartes dualisztikusán, kettősségekben gondolkodik. Számára a világ rés cogitans- ból és rés extensa-ból áll, a szellemből és a testből, két, egymástól függetlenül létező szubsztanciából. A kapcsolatot közöttük a teremtés, a terem tő Isten biztosította. Ez a kap­c so la tte re m té s” nem a keresztyénség specifikuma, vallástörténetileg általánosan is­m ert jelenség.10 A terem tett világ mechanikus formában jelenik meg, a kölcsönhatások a mechanika törvényszerűségeit követik: az ok okozza az okozatot.

Morális síkon könnyen áttekinthető, gyors eligazodást segítő tett-bűn, illetve tett-ér­dem kapcsolati lánc alakul ki, és így „világos-egyértelművé válik”, hogy m i „jó” és mi „rossz”. A tudás-m egism erés fájának gyümölcsei itt egyszerűek és könnyen élvezhetők- a képnél maradva - , egyes tudom ányágak esetében igen táplálóak is: pl. a technika és a gyakorlati orvostudom ány fejlődése a lineáris-okozati gondolkodás nélkül elképzelhetet­len. A sürgős operációt végző sebésznek ok-okozati szintre kell redukálnia gondolkodá­sát, nem gondolkodhat azon, hogy milyen társadalmi és családi tényezők kölcsönhatása vezetett ahhoz, hogy a páciens gyomorfekélyt kapott. Ha ezt az u ta t választaná, valószí­nűleg elvérezne a beteg...

Más a helyzet, a példánál maradva, az elméleti orvostudomány esetében: ha nem al­kalmazná a szisztémikus szemléletet, akkor nem ismerhettük volna meg a pszichoszo­matikus kórképeket és a segítségnyújtás lehetőségeit...

A tudás fájának kartéziánus gyümölcse rossz mellékízt is kaphat. Miért áll fenn ez a veszély? A szakirodalom felhívja a figyelmet arra, hogy a kauzális gondolkodás eredetileg

12

- a görögöknél és a rómaiaknál - a büntetőjog eljárásmódhoz tartozott. A görögök és nyo­m ukban a rómaiak, egyes kutatók szerint, a term észet megismerésére büntetőjogi gon­dolkodási rendszerüket alkalmazták." A megismerés útja és módja tehát nem „természe­tes”, azaz a term észetnek megfelelő, hanem attól idegen, anthropom orph-jogi eljárás. Hasonló jelenségek a teológiában is ismeretesek, pl. a bűn és megbocsátás em be­ri-joggyakorlati megközelítése esetében.

A századforduló táján egyre több tudós találta elviselhetetlennek (a technikai forra­dalom ban eleinte kiválóan bevált és egyre inkább egyeduralomra jutott) kauzális gondol­kodás kényszerét. Maga a technikai fejlődés is egyre több olyan jelenséget fedezett fel, amelyeket a hagyományos paradigmával nem lehetett megmagyarázni. Pédaként a ter­m osztát „nyugtalanító esetét” említhetjük:

3.2. A TERMOSZTÁT NYUGTALANÍTÓ ESETE ÉS A SZISZTÉMIKUS SZEMLÉLET TOVÁBBI ALAKULÁSA

B. Russell angol filozófus írja 1912-ben:12 „A filozófusok úgy képzelik, hogy az okozati- ság a tudom ány alapvető axiómái és posztulátumai közé tartozik, de elég különös, hogy olyan, a legmagasabb fejlettségű tudományokban, m int például a gravitációs asztronómia, a fogalom elő sem fordul Véleményem szerint az okozatiság elve a régmúlt idők relikvi­ája, amely, akárcsak a monarchia, csak azért m aradt életben, m ert mindenki abban a téve­désben él, hogy nem tartandó károsnak." Majd így folytatja: „Az okozatiság elve azért kísért­hetett időtlen időkön át, mert a legtöbb filozófus számára a funkció fogalma ismeretlen.”

Egy évtizeddel később L. W ittgenstein így nyilatkozik:'3 „A jövő eseményeire nem kö­vetkeztethetünk a jelenlegiekből. Az okozatiság babona. Az akarati szabadság éppen ab­ban áll, hogy a jövőbeni cselekmények a jelenben nem tudatosulhatnak,”

Ebben az időben készültek az első termosztatok, amelyek az okozati láncot alaposan összegubancolták a hagyományos és uralkodó természettudományos világkép szerint m inden oknak kötelessége, hogy az okozat előtt álljon. A term osztát erre nem hajlandó: ha a hőm érséklet növekszik a szobában, akkor a term osztát segítségével kikapcsol a fűtőtest. A fűtőtest viszont m aga „gondoskodott" arról, hogy a hőmérséklet növekedjék. Ki az oka annak, hogy a fűtés kikapcsolódott? A termosztátos fűtőtest vagy a hőmérséklet, amelyet a fűtőtest hozott létre? A válasz, elméletileg, egyszerű: el kell hagyni a vagy-ot\ Ezáltal az ok helyére a kölcsönhatás (cirkularitás), az egymástól való egyenrangú függőség (interdepen- dencia) kerül. Ez az egyszerű példa érzékeltetheti a bekövetkezett paradigmaváltást.

Hogy ez a tudom ány számára milyen következményekkel jár, azt néhány idézettel érzékeltetjük:

Megszűnik a természet, az életvilág, az em ber objektív megismerésébe vetett hit; A. Einstein14 lapidáris fogalmazásában: nyilvánvalóvá vált, hogy az „elmélet határozza meg a megfigyelést”.

A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert a következő elgondolkodtató gondolatokkal bú ­csúzik az objektív megismeréstől:

„Az élet titkának vadászatát histolőgiai (szövettani) kutatásokkal kezdtem.... Később a physiológia (élettan) felé fordultam. Mivel ezt is túl komplikáltnak találtam, pharmakológi- ával foglalkoztam, de a helyzet még itt is túl komplikált volt, úgyhogy bakterológiai tanulmá­nyokba fogtam Húsz évi munka után úgy találtam, hogy az elektronok és a hullámmecha­nika világába kell lemerülnünk ahhoz, hogy az életet megérthessük. De az elektronok csak elektronok, és egyáltalán nem élőlények. Ekkor vált nyilvánvalóvá előttem, hogy útközben, valahol, elveszett az élet, mintegy szétfolyt ujjaim között,..”'5

Az objektív megismerésre való törekvés feladása, a valóság, a természet kontrollálá­sára és leigázására való törekvés feladását is jelenti. Ezt a kritikai racionalizmus büszke jelm ondata így fogalmazta meg:

13

„A teória a háló, amelyet kivetünk, hogy befogjuk vele, racionalizáljuk, magyarázzuk és hatalmunk alá hajtsuk a világot” (Kari Popper).16

Az új paradigm a által a kutató ember és a tudom ány sok, az idők folyamán elvesztett tulajdonságot nyerhet vissza: például az alázatot, a szerénységet és a szépséget:

„...Jót tenne nekünk, kutató tudósoknak-Írja G. Betason-, ha fékezni tudnánk magunkat a világ - amelyről oly keveset tudunk - kontrollálására való igyekezetünkben. Jó lenne, ha hiányos tudásunk és megértőképességünk ténye nem a félelmeinket táplálná, mert ez csak növeli a kont­rollálás iránti igényünket. Vizsgálódásainkat inkább egy ősi, ma kevésbé honorált motívum kelle­ne, hogy vezesse: a világ iránti - amelynek magunk is részei vagyunk - őszinte és alázatos kíváncsi­ság és csodálat. Az ilyen munka jutalma nem a hatalomnyerés, hanem a szépség felfedezése. Kü­lönös tény, hogy minden jelentős tudományos felfedezés, nem utolsósorban Newtoné, elegáns.”17

4. A rendszerszemlélet karakterisztikumai

Ez a szem lélet alapjában véve nem új felismerés eredménye, inkább a tudományos fejlődés során feledésbe m erült nézetek újrafelfedezését jelenti. így újra megjelenik, és központi jelentőséget kap pl. a teleológia (célirányosság), a teljesség (hólizmus) és az ön- fenntartás gondolata.

Az ún. általános rendszerelméletet kidolgozó L. Bertalanffy állapítja meg, hogy a „rendszer" (szisztéma) ideálja egyidősnek tekinthető az európai filozófiával.i8Századunk- ban egyre több fizikus, biológus, szociológus, m ajd kutató orvos ism erte fel, hogy m inő­ségileg új ism eretekhez jutnak, ha az összefüggéseket nem okozatilag, hanem (általunk áttekinthető) komplexitásukban vizsgálják.19 A pszichológia, a pszichiátria és az ökológia egyre több képviselője csatlakozik ehhez a meggyőződéshez.

A tudom ányos vizsgálódás különböző területeken, egymástól függetlenül folyt, még­is egyazon szemlélethez vezetett el. így, mintegy véletlenül, újra felsejlik a tudományok régóta elveszettnek h itt egységének a perspektívája.20

A különböző kutatási területek a következő alapvető felismeréshez vezettek:

M inden rendszer, a maga teljességében, minőségileg új és más, m int az azt alkotó elemek izoláltan szemlélt tulajdonságainak összessége.21

Az elméleti teológia feladata lesz ezt a szemléletet a maga kategóriáiban vizsgálni és a metafizikai-transzcendentális hólizmussal (Krisztus teste és tagjai) összevetni. Az ilyen kutatás egyengetheti azt az utat, amely a teológiát is visszavezetné a tudom ányok újra fel- sejlő egységébe.

*

Bertalanffy munkásságának köszönhetjük, hogy m a már bizonyos elképzelésekkel ren­delkezünk a „rendszerek általános dinamikájára” vonatkozóan.22 Ő dolgozta ki először azokat a hasonlatosságokat, amelyek mind az élő, mind az élettelen rendszerek struktúráiban megta­lálhatók: „Milyen strukturális minták teremtenek kapcsolatot a rák és a homár, az orchidea és a primula között- és közöttem?.. .ennek ugyanis mind az ő, mind a magam számára hatalmas jelentősége van. Napjainkban a veszélyeztetett bioszféra életben maradása függhet ettől.”23

A rendszerszemlélet, bármely tudom ányra alkalmazva, a következő kérdést teszi fel: hogyan alakítja ki és tartja fenn magát, mi zavarja meg és borítja fel az ún. rendet?

Ha így kérdezünk, új kérdések fogalmazódnak meg a régi válaszokra: a „magától ér­tetődő” gyakran értelm etlenné válik. Tudatossá válik, hogy azért, m ert valamit „magától értetődőnek” tartunk, az még nem jelenti azt, hogy megértettük, hanem azt, hogy nem

14

tekintjük kérdésesnek!24 Ennél a szemléletnél nemcsak a szabály alóli kivételek, hanem m aga a szabály is magyarázatra szorul.

*

A továbbiakban a rendszerszemléletnek az ún. élő rendszerekre vonatkozó felisme­réseivel foglalkozunk.

4.1. AZ ÉLŐ RENDSZEREK NÉHÁNY JELLEMZŐJE

A nem élő, statikus rendszerek alapvetően a következő mottóval jellemezhetők: m in­den m indaddig úgy marad, ahogy van, amíg valaki vagy valami külső hatással nem gon­doskodik arról, hogy változás következzék be. Példa: az autó karosszériája mindaddig „változatlan” marad, amíg valamilyen külső hatás, pl. a rozsdásodás vagy egy karambol, nem „gondoskodik” változásról.

Az élő, dinamikus rendszerek mottója a fentiek ellenkezője: m inden mindig változik, hacsak valaki vagy valami nem gondoskodik arról, hogy m inden m aradjon a régiben. Pél­da: a jó l borotvált férfi csak akkor m arad „jól borotvált”, ha egy borotva „gondoskodik” arról, hogy ne nőjön ki a szakálla.

Az okozati gondolkodásmód a nem élő rendszerekre kielégítően alkalmazható (. ..ka­ram bol történt, ezért behorpadt a karosszéria...). Az élő rendszerek esetében m ás para­digm ára van szükség, olyanra, amely figyelembe tudja venni a kölcsönhatást.

Az autós példánkat így folytathatjuk: a karambolos kocsi nem tudja megjavítani ön­magát, a megbetegedő emberi szervezetnek viszont alapvetően megvan az a képessége, hogy visszaállítsa az egész-séget! Ezt nevezi (a görög nyelv iránt nagy előszeretetet m uta­tó) szisztémikus szemlélet autopoiezisznek, önalkotó képességnek. A szubjektum és az ob­jektum közötti határ feloldódik.

A megismerés szempontjából különösen jelentős ez a felismerés: azt jelenti, hogy a m egism erést végző és a megismerés tárgya között, végső soron, lehetetlen különbséget tenni. Ez az einsteini tételre emlékeztet, mely szerint a megfigyelő határozza meg a meg­figyelést! - az „objektív" nézetalkotás fikció.

Ennek érzékeltetésére a következő példa: A m agát „objektívnek” tartó megfigyelő a folyóparton ülve definiálja „a" folyót. Jóllehet „a” folyó egy m ásodpercre sem ugyanaz, mivel folyik. A szisztémikus szemléletmód követője inkább csónakba száll, átadva magát a folyó sodrásának, beszámol az utazásról, a mozgásról, a partvonal és a vízi ú t kapcsola­táról. A folyó, a part és önmaga közötti kölcsönhatást írja le.

*

A következőkben a szisztémikus szemlélet néhány, a lelkigondozás számára fontos vonatkozására térünk ki.

4.1.1. A z egész minőségilegtöbb és más, m in ta részek tulajdonságainak summája

Minden, ami él, az egész (a teljes rendszer) részeként létezik. A teljes egész és egy körül­határolt élő rendszer közötti különbségtétel a valóság redukciója. Az emberi megfigyelőké­pesség végessége m iatt mindig csak az egészből kiszakított részeket tudjuk áttekinteni - fa­tális következményekkel jár azonban, ha azt hisszük, hogy ezek a részek „önállóak”, és nem állnak kölcsönhatásban az egésszel. Az ökológia területén találhatunk „egyszerűbb” példá­kat: milyen következménnyel jár például egy szúnyogirtás a Balaton faunájára. Sokkal komplikáltabb lesz a helyzet, ha az egyént, a családtagot, a családot, a gyülekezetét kísérel­

15

jük meg az egész, az utca, a falu, a járás, a megye, az ország, a kontinens stb. részeként, an­nak kölcsönhatásaiban elképzelni. Olyan komplex összefüggésekre bukkanunk, amelyek egyszerűen áttekinthetetlenek. De fatális tévedés lenne, megfigyelőképességünk végessé­ge miatt, arra a következtetésre jutni, hogy mindezek között nincsen összefüggés!

így legjobb segítő igyekezetünk is öncélúvá válik, és eredm énytelen marad.Vegyük az asztmás beteg példáját:26 az asztmás beteget légzőszervi zavarokban szenvedő

embernek szokásos tekintem. Ez az értelmezés ún. szomatikus redúkcionalizmus. Az ember itt úgy jelenik meg, m intha a szórna, a psziché és a környezet egymástól függetlenül létezne. Ha a testi (szomatikus) kezelés nem hozza meg a kívánt eredményt, akkor általában pszichikai re- dukcionalizmus következik be: a beteg állapotát kizárólag pszichikai okokra vezetik vissza, pl. kialakulhat az a vélemény, hogy az állandó szorongásos félelem m iatt „nem kap levegőt” a be­teg. A két szemlélet összekapcsolása alakítja ki az ismert pszichoszomatikus álláspontot.

A szisztémikus orientáció más úton jár: nemcsak a családi környezetet veszi figye­lembe, hanem azt is, hogy a lakóhelyen milyen m értékű a légszennyeződés. Lehet, hogy a családi légkörnek kell megváltoznia a beteg gyógyulásához, de lehet, hogy a közeli gyár­kéményre kellene új szűrőberendezést szerelni.

A vizsgálódás során kiderülhet, hogy m ás „a” beteg, m in t az annak tarto tt páciens: le­het, hogy a családi légkör beteg, lehet, hogy a gyárkémény szűrőberendezése. Ez a szem­léletm ód rám utathat arra is: a fellépő zavar, a betegség, fontos, „egészséges” funkciót is b e tö lt : addig fel nem ism ert jelenségekre irányítja az egyén és a közösség figyelmét. - A fenti esetben pl. a lelkigondozás mellett helyi iparpolitikai tevékenységre is szükség van.

4.1.2. A fejlődési folyam atok célirányosak

Bertalanffy megállapítása szerint27 az emberi viselkedés és magatartás mindig célirányos. A felnövekvő, önállósuló fiatal - normális esetben - nem azért válik ki a családból, mert „ele­ge van abból", hanem azért, mert „célja” önálló egzisztenciájának megteremtése. Az első vál­tozat a sértődött-m egbántott reakció példája lehetne, a második a célirányos fejlődésé.

4.1.3. önszabályozó (autoregulációs) képesség

Az em beri közösségek állandóan a status quo megtartására (moiphostatikus) és an­nak megváltoztatására (mór pho genetikus) törekvő folyamatok kölcsönhatásában élnek. Normális esetben ez a két folyamat egymásra visszahatva (ún. feed back-folyamat által) biztosítja az önszabályozást.

Ha a természetes önszabályozás folyamata megszakad, akkor krízis alakulhat ki. Egy min­dennapi példa erre: A család a 10 éves gyermektől is azt kívánja, hogy 8 órakor ágyban legyen, m ert „mindig jó volt neki, ha eleget aludt”. Ez minden este veszekedéshez, feszültséghez vezet Ha a család az időpontot, amelyet akkor állapítottak m eg amikor a gyermek 7 éves volt, megvál­toztatja, megszűnnek az esti veszekedések. A gyermek növekedése (morphogenetikus folyamat) és a Idalakult tradíció (morphostatikus tényező) egymásra hatása indítja el az önszabályozást

4.1.4. D inam ikus egyensúly

Szintén Bertalanffy érdem e az egyensúlyi állapot új értelmezése. Nála az egyensúly nem statikus állapotot jelent, hanem folyamatot, az előző pontban leírt két erő olyan ál­landó egymásra hatását, amely által kiegyensúlyozott állapot alakulhat ki. Bertalanffy ezt homeosztázisnak (hom oiosz-hasonió, sztazisz=nyugalmi állapot) nevezi.28

Példával érzékeltetve: a felnövekvő fiatal önálló egzisztenciát terem tve változási fo ­lyam atot indít el a családjában. Normális esetben ezáltal nem szakad meg a szülői csa-

16

Iádhoz való kapcsolat, a család közösen fog arra törekedni, hogy megváltozott keretek kö­zött és formában, de megmaradjon a családi közösség.

4.1.5. Ugrásszerű fejlődés

A mechanikából ismert jelenség, hogy folyamatos-lineáris gyorsítás, pl. az autóm o­torok esetében, csak egy sebességfokozaton belül lehetséges. Ha a vezető m agasabb fo­kozatba vált, ugrásszerű gyorsulás következhet be.29

Hasonló a fejlődés folyamata pl. kisgyermekek esetében is: a szülők gyakran csodálkoz­va tapasztalják, hogy gyermekük „egyik napról a másikra, egyszerre csak elkezdett mászni vagy felállni”. Ugrásszerű fejlődés figyelhető meg a család és az egyén életfolyamatának ún. természetes krízispontjain is: gyermek születése, beiskolázása, a nyugdíjkorhatár elérése stb. ugrásszerű változáshoz vezetnek (erre a jelenségre később részletesen is kitérünk). Ilyenkor a család az életmódját eddig igazgató „szabályokat” az új fejlődési szintnek megfelelően kell, hogy átalakítsa - a megváltozott életre megváltoztatott életvitellel kell reagálnia.

Teológiai összefüggésben érdekes megfigyelés, hogy a teremtéstörténet is az „ugrás­szerű fejlődést” példázza: a terem tés szakaszosan, „napokra osztva” történik.

4.1.6. Hierarchikus tagolódás

A rendszerszemlélet egyik axiómája: az élő rendszerekben ún. alrendszerek (szub- szisztémák) ismerhetők fel, amelyek önm agukban is rendszereknek tekintendők

Az eddig leírt, általános karakterisztikumok m inden szinten megtalálhatóak: az emberi szervezetben, az egyénben, a családban, a lakóhelyi közösségben, a társadalmi rendszerben.

A kisebb és nagyobb rendszerek egymáshoz való viszonyát hierarchia jellemzi: a na­gyobb rendszer magában foglalja a kisebbet. A társadalom magában foglalja pl. a családo­kat, a család a gyermekek, a testvérek alkotta alrendszert. így minden rendszer a hozzá ta r­tozó alrendszerek összességét is jelenti, és m inden alrendszer az őt magában foglaló rend­szer részeként is értelmezendő. Ezek az összefüggések és a kölcsönhatások teljes komplexi­tásukban a jelenleg rendelkezésünkre álló kutatási módszerekkel nem tekinthetők át. A megismerés áthidalhatatlan nehézségét (H. Stierlin nyomán) a távcső hasonlatával érzékel­tethetjük: az élesen beállított távcsőben egy pont élesen, m ások elmosódottan láthatóak.

A hierarchikusan és organikusan egymáshoz kapcsolódó rendszerek m egism erhetet­lenségét a 80-as és 90-es évek fordulóján lezajlott európai változások is példázzák: évtize­deken át kutatta Nyugat-Európa, a legm odernebb tudom ányos és titkosszolgálati eszkö­zökkel, a társadalom és a politika legkülönbözőbb szintjein (rendszereiben), hogyan fog alakulni a keleti világrend sorsa. A ténylegesen bekövetkezett változások annyira eltértek a prognózisoktól, hogy teljesen felkészületlenül érték Nyugat-Európát és Amerikát.

4.1.7. „Szabályok”

A „szabály” kifejezés nem egészen pontos. Olyan dinamikus folyamatokról van szó, amelyek a külső szemlélő szám ára „szabályszerűségeknek” tűnnek. A család példáján ér­zékeltetve: a családi életet nyílt vagy burkolt, hatásukat tekintve funkcionális („hasznos”) vagy diszfunkcionális („hátrányos”), tudatosan vagy tudattalanul kialakult szabályok igazgatják. Egy családban pl. kialakulhatott az a „legfőbb szabály”, hogy „mi mindig m in­denben egyetértünk”. A kim ondott - nyílt - szabály m ögött sokszor a következő burkolt kijelentés rejtőzik; a nézeteltérések nálunk m egengedhetetlenek Diszfunkcionálissá - a családtagok számára hátrányossá - akkor válik ez, ha lehetetlenné teszi, hogy m egtanul­ják a szabad véleményalkotást.

17

4.1.8. N yílt és zárt rendszerek

Az élő rendszerek elválaszthatatlan kapcsolatban állnak az őket magukban foglaló nagyobb és az őket alkotó alrendszerekkel. A viszony lehet nyílt vagy elzártságra törekvő.

A sejtkutatás ism ert felismerése, hogy az egészséges sejtek fala áteresztőképességgel rendelkezve biztosítja a környezethez való, életszükségletet jelentő kapcsolatot. Hason­lóan képzelhetjük el pl. a család és az őt körülvevő nagyobb rendszerek közötti kapcsola­to t is: optimális fejlődési feltételek akkor adottak - pl. szülők és gyermekek, vagy a gene­rációk között, ill. a család és a közvetlen környezet között ha összekapcsoló elkülönülést és kapcsolatot lehetővé tévő határok alakultak ki. M ind az elmosódó határok, m ind a vas­függöny-határok a fejlődés szempontjából destruktívak.

4.1.9. Az élő rendszerek és a külső szemlélő interdependens kapcsolata

A szisztémikus szemléletmód az élő rendszerek m egismerhetőségét illetően egyfajta relativitáselméletet képvisel. A szokásos kérdés, pl. hogy valaki vagy egy család „milyen”, az t az illúziót kelti, m intha objektív megfigyelés lehetséges lenne. A rendszerszemlélet abból indul ki, hogy a „milyen" kérdés megválaszolhatatlan. A megfigyelő csak arról szá­m olhat be, hogy m i jellem zi a családot akkor, amikor azzal ő kapcsolatban áll. M inden megfigyelő - átmenetileg - maga is a család részévé-tagjává válik. Emlékeztetünk a ko­rábbi, a folyót megfigyelő em ber példájára!

Ezért beszél Bertalanffy perspektivizmusról: az emberi megismerés és megfigyelés alap­elemének és céljának nem az objektivitást, hanem a perspektivikus szemlélődést tartja.

4.1.10. A z ember közösségi rendszerei kom m unikatívak

Az em ber közösségi rendszereit más élő rendszerektől a kommunikációs képesség for­mája és mértéke különbözteti meg. A kommunikáció és az em ber elválaszthatatlanok.30 P. Watzlawick, az emberi kommunikáció egyik kiváló kutatója ezt így fogalmazta meg: az em­ber nem tud nem kommunikálni. A - szekunder - valóságalkotás kommunikáció által törté­nik. A kommunikáció zavarai befolyással vannak az egész érintett rendszerre. Valamennyi eddig felsorolt, az élő rendszerekre vonatkozó karakterisztikum kommunikációhoz kötött.

5. A rendszerszemlélet emberképe

A szisztémikus szemlélettel való foglalkozásunk célja annak a kérdésnek a taglalása is, hogy ez a koncepció alkalmazható-e az egyházi gyakorlatban, a lelkigondozásban és gyülekezetvezetésben?

Ebben az összefüggésben különös figyelmet kell fordítanunk a rendszerszemlélet em berképére - összeegyeztethető-e az a teológiai antropológiával?

Ez a vizsgálódás két nehézségbe ütközik: az egyik az, hogy a teológián belül különbö­ző antropológiai koncepciók léteznek, a másik az, hogy a rendszerszemlélet sem alakított m ég ki átfogó antropológiai elméletet. A következőkben felsorolandó szempontok továb­bi vizsgálódásra kívánják késztetni az olvasót.

Ezek előrebocsátásával tesszük fel a kérdést: milyen tendenciák fedezhetők fel a rendszerszem lélet emberképében?

LA szisztémikus szemléletmód két alaptételét (1. az egész minőségileg több és más, m in t alkotórészeinek egysége; 2. az egész és a részek elválaszthatatlan egységet alkotnak) a szaknyelv a hólizmus elvének nevezi. J. C. Smuth Holism and Evolution című, 1928-ban m egjelent m űvében dolgozta ki. A term észetben rejlő tendenciákat csak teljességükben

18

tartja megismerhetőnek, és arra a következtetésre jut, hogy a részekre bontás, a redukció, a jelenségek önmagukban való magyarázata - végső soron - lehetetlen.

A hólizmus elmélete nem új felfedezés. Az ókori filozófiában játszott szerepére és tu ­dom ánytörténeti fejlődésvonalára m ár korábban utaltunk. Valláslörténetilegis ism ert je ­lenség: az „egész”, a „teljes és tökéletes”, a „szent”, a „divinális” egyrészt m agában foglal­ja az élő és élettelen világ alkotóelemeit, m ásrészt arra törekszik, hogy ezeket az em ber metafizikus irányból közelítve kísérelje meg értelmezni. Az em ber és az emberi megism e­rés azonban csak részlegesen képes transzcendentáiásra - a világ megismerése ezért csak „tükör által, homályosan” történhet.

2. A rendszerelmélet, Bertalanffy szerint,31 nem a részekből kísérli meg az egészet megérteni, és lem ond arról is, hogy az egészből kiindulva vizsgálja a részeket. Bertalanffy vizsgálódásának iránya nem lineáris, hanem a kapcsolatok, a kölcsönhatások állanak a centrum ában.

3. A magyar származású tudós új elképzelést alakított ki az evolúcióról is: azt nem li­neárisan fejlődő, „önmagában létező” láncnak tekinti. Szerinte az evolúció a külső felté­telek és a belső szeiveződés közötti kölcsönhatás.32

4. Az ember nem tekinthető sem m echanikus gépnek, sem természetfölötti lénynek. Bertalanffy m unkatársának, László Ervinnek a megfogalmazásában33 az em ber nem a term észettől függetlenül felfogható sui generis jelenség, hanem m int egyén is a term é­szetben jelenik meg. László szerint, képletesen kifejezve, az em ber sok és sokféle, egy­m ással állandó kölcsönhatásban álló „világ” lakója. Eredetét tekintve például biológiai organizmus, munkássága, életvitele szem pontjából szociális szerepek hordozója. A bio­lógiai és a szociális világ között a tudatos személyiség az összekötő láncszem. Az em ber­ben talál egymásra, és rendeződik össze a biológiai és a szociális világ, a term észet sok síkú hierarchiája.

5. Úgy tűnhet, hogy a rendszerelm életben az egyén, az individuum jelentősége csök­ken, az em ber a különböző rendszerek „produktumává” válik. Ez a feltételezés a rend­szerszemlélet intenciójának félreértését jelentené.

Az egyén, az egyéniség szisztémikusan szemlélve, önm agában is komplex rendszer. Az egyén „egészében" - az első axióma szerint - minőségileg több és más, m int a rendsze­relemek additív summája. Más és több, m int pl. az öröklött tulajdonságok és a nevelési „eredmények összessége”, bár ezek formáló befolyása alatt áll.

Az egyén és a közösség kapcsolatáról szólva Bertalanffy szenvedélyesen foglal állást:

,A végső parancsolat: az ember individuum!... A legfőbb dogma ez kell, hogy legyen: az em­ber nem csak politikai és szociális lény, hanem mindenekfelett és mindenekelőtt individuum. Az emberiség végső értékei nem azok, amelyeket más biológiai élőlényekkel oszt meg,... hanem azok, amelyek az individuális szellemiségből fakadnak. Az emberi társadalom nem hangyák társadalma, amelyet ösztönök irányítanak.... Az emberi társadalom alapja a kiforrott egyéniség. Az emberi tár­sadalom felszámolódik, ha az individuum a szociális masinéria fogaskerekévé degradálódik.”

A végső intés, amelyet ad, így hangzik:

,A rendszerszemlélet nem diktátorok számára készült kézikönyv, amely az ember leigá­záshoz nyújthat segítséget. Inkább végső intést jelent a diktátorok számára is: a társadalmi, az állami vagy egyéb rendszerek Leviátánja nem falhatja fel az egyént anélkül, hogy egyide­jűleg és feltartóztathatatlanul maga is meg ne semmisülne.”34

Az utolsó mondatok, az európai változásokat tekintve, igazolódtak.

*

Az elméleti teológia feladata lesz annak vizsgálata, hogy milyen kapcsolatban áll a metafizikus hólizmus és a Bertalanffy nyom án kialakuló rendszerelmélet, és az, hogyan gazdagíthatja egyik a másikat.

19

A gyakorlati lelkigondozás esetében az ok-okozati, a lineáris gondolkodásmód fel­adása segítheti a morális dualizmus jelenségének elkerülését. A „jó" és a „gonosz”, a „tet­tes" és az „áldozat” farizeusán rideg képlete áthidalhatóvá válhat. A „ne ítéljetek” újszö­vetségi parancsolatnak új perspektívát is adhat. Érdemes ebben az összefüggésben egy pillantást vetnünk a rendszerszemlélet kialakulóban lévő etikai perspektívájára is.

6. Az etikai perspektíva

A terápiában, a tanácsadásban és a szupervízióban gyakorlatilag alkalmazott rend­szerszemléletnek, mint m inden m ás elméletnek is, tisztáznia kell cselekvésének etikai perspektíváját is. Az etikai vizsgálódás a szisztémikus szemléleten belül most van kiala­kulóban. Ezért itt is csak néhány olyan szem pontra hívhatjuk fel a figyelmet, amellyel ez a tudom ányág jelenleg foglalkozik.

1. Ez a gondolkodásmód abból a meggyőződésből indul ki, hogy nem valóság ismere­tünk, hanem csak valóságképzetünk van. Az, am it m i valóságnak tartunk, alaposabb vizs­gálódás során valóságkonstrukciónak bizonyul. Ez a felismerés közkeletű morális érték­ítéleteink felülvizsgálására is késztet. A morális dualizmus, a jó és a gonosz „biztos” és „egyértelmű” megkülönböztetése tarthatatlanná vált. Ha viszont feladjuk ezeket a kate­góriákat, m i lép a helyükbe?

2. A kapcsolat és a kölcsönhatás jelentőségének felismerése által új, morálisan eny­hébb kategóriák jelennek meg: a „konstruktív”, az „előnyös”, a „kedvező”, az „alkalmas" a „továbbvezető", a „segítő” kategóriája.35

3. A tradicionális etikai rendszerek normatívak és a kauzál-dualisztikus gondolkodás- m ódhoz kapcsolódnak. Ezek az irányzatok, általánosítva, abszolút érvényű értékrendsze­rek kialakításán fáradoznak, és így az értékvalóság megismerhetőségét posztuláíják és szug- gerálják. így hozzák létre - a közösség által egyetemesen elfogadott értékrendszer alapján - azokat a konvenciókat, amelyek a „lehetségest” és a lehetséges cselekvésmódokat beszűkí­tik. Az így kialakuló etika jellemzője az, hogy az egyéntől a közösségi normák iránti feltétlen engedelmességet követeli meg. így jön létre az ún. engedelmességi etika (Gehorsamsethik).

A szisztémikus gondolkodásmód ezzel szem ben az ún. kapcsolati e tiká t6 követi. Ez a buberi dialogikus elvből kiindulva, maximáit a kontextusra és a szituációra vonatkoztat­ja. Posztulátum ai közé tartozik például a saját pozíció relativitásának és a másik em ber személye, élethelyzete komplexitásának elismerése; vallja, hogy az ember különböző megközelítési módok által ismerhető meg; eljárásmódját a diszkurzus jellemzi, a „változ- ha tatlan” (invariáns) kijelentéseket lehetetlennek tartja.

Milyen etikai meggondolásokat bocsát pillanatnyilag a rendszerszemlélet a gyakor­lat, a terápia és a tanácsadás rendelkezésére?

4. Négy imperatívuszban foglalható ez össze:a) Az egyén és a közösség (pl. család) pszichoszociális valósága mindig különböző

rendszerekben, síkokon és összefüggésekben jelentkezik, ezért minél több aspektusból tekintendő át és vizsgálandó. A problémák, a szimptómák, a diagnózisok és a nyújtandó segítség jelentősége és hatása is m indig különböző síkon és összefüggésben jelentkezik, ezért többsíkúan vizsgálandó. Az ebből adódó etikai imperatívusz így fogalmazható:

Gondolj arra, hogy m indig m inden több és más összefüggésben is áll, m in t azt azérintettek (a segítő személy is) első benyomása alapján feltételezi - kívánatos, hogy arendekezésre álló lehetőségek szám át növeljük!b) A dolgok, események, problémák „abszolút egyértelmű és helyes” látásmódja nem

létezik, ezért:gondold meg, hogy milyen definíciókat és értékítéleteket alkalmazol, számolj azzal,lehet, hogy m inden egészen másképpen is lehet!c) A segítő személy nem „kívülálló”, hanem kapcsolatot teremtve a segítségre szoru­

lóval, m aga is - időlegesen - a másik életrendszerének részévé és alakítójává válik.

20

Gondolj arra, hogy magad is része vagy a teljes kontextusnak, és a m it teszel és m on­dasz, annak a teljes kontextus számára is következménye van!d) A rendszerszemlélet szerint konstruktív változás a lehetséges lehetőségek szám á­

nak növelésével segíthető elő.Törekedj - a m ásik iránti kellő respektussal - arra, hogy élethelyzetéről kialakított ké­p ét új, más aspektusokkal egészítsd ki!

*

A szisztémikus szemlélet a segítséget nyújtó jelentőségét és felelősségét vizsgálva fel­hívja figyelmünket lehetőségeink határára is: a segítséget nyújtó felelős azért, am it tesz és m ond, azt viszont nem tudja befolyásolni, hogy a másik ezt a maga számára hogyan érti és értelm ezi...

7. A rendszerszemlélet érdeklődése a vallás iránt

A rendszerszemlélet 1. m int elméleti koncepció és 2. m int a terápiás és tanácsadói gyakorlatban alkalmazott eljárásmód kerül kapcsolatba a vallással.

7.1. EGY PÉLDA A VALLÁSSZEMLÉLETRE

A következőkben példaként Gregory Bateson vallásszemléletét ismertetjük.37Bateson a vallást (mint az álmokat, művészeteket, mítoszokat) az okozati-lineáris gondolkodás- m ód természetes korrektívum ának tartja.

Szerinte az em ber szellemiségének - amelyet a szellemiség rendszereként értelmez - a tudat esek egyik része. A tudati rendszert a célzatosság, az érdekhez kötődés jellemzi. A tudat a szellemiség egyik része, és nem azonosítható azzal. Az em beri tudat „hajlamos" arra, hogy önm agát tekintse a szellemiség teljességének és meghatározójának, önm agát a legmagasabb rendű instanciának tartja, és hatalm i igénnyel lép fel: a term észet és a kül­világ leigázására törekszik. Ezáltal veszélyezteti a természetet, pontosabban a természeti egyensúlyt. A tudat képtelenné válik a term észet ún. dinamikus egyensúlyának érzékelé­sére, ha nem fogadja el, hogy a szellemiségen belül, önm aga is annak egyensúlyi állapo­tához kötött,

Bateson bibliai példával is alátámasztja gondolatait. Szerinte az IM óz 3-ban megfo­galm azott „bűneset” a tudat lázadása a szisztémikus ökonómia ellen. A történet az egész uralására irányuló, tudatos törekvést írja le.

A vallás feladata és jelentősége, szerinte, a tudatos, érdekhez kötött gondolkodás- m ód inflációjának korrekciója. Ezt akkor éri el, ha az em ber figyelmét vonatkoztatottsá- gára és kapcsolatban állására irányítja: az em ber egy átfogóbb princípiummal, Istennel áll függőségi viszonyban. Ennek felismerése és „megvallása" által válik képessé arra, hogy önm agát az „egész” (a „Teremtés”) részeként fogadja el.

Ilyen összefüggésben tekintve, Bateson véleménye szerint a vallás alázatra int: lehe­tetlen egy rendszert, amelynek m agunk is része vagyunk, feltétel nélkül uralnunk és kont­rollálnunk. Szerinte az állatok jobban „elismerik” ezt az összefüggést, és nem kezdenek pl. hódító háborút.

A vallás, így értelmezve, a „szisztémikus interdependencia bölcsességének kincsestára”. Destruktívvá is válhat. Ez akkor következik be, ha az ember a vallást önkényesen kauzál-line- áris céljai elérésének érdekében alkalmazza. Ez akkor történik például, ha a vallás a világi po­litikai hatalom vagy az egyén és a közösség lelki manipulációjának szolgálatába áll. A batesoni elképzelés nyomán tarthatatlanná válik Sigmund Freud és a korai ffeudi pszichoanalízis azon tétele, mely szerint a vallás eleve a kényszemeurózis egyik megjelenési formája.

21

Rövid áttekintésünk mutatja, hogy a szisztémikus szemlélet - alapkoncepciójához hí­ven - nem arra a kérdésre keres választ, hogy „mi a vallás?". A vizsgálódás középpontjá­ban annak kutatása áll, hogy „milyen funkciót tölt be a vallás?”. Ez a funkció nélkülözhe­tetlen. Bateson és a rendszerszemlélet általában foglalkozik a vallással, nem célja és fel­adata a konfesszionális differenciálás. Éppúgy általánosan és fenomenológiailaghtvja fel a figyelmet arra, hogy valamennyi vallásforma a lelki egészség veszélyeztetőjévé is válhat.

7.2. VALLÁS ÉS LELKI EGÉSZSÉG

a) A pszichoanalitikus elmélettől a szisztémikus koncepciójú családterápiához veze­tő fejlődési folyamat egyik kiemelkedő teoretikusa Böszörményi-Nagy Iván. Ismereteink szerint ő foglalkozik (M. Buber elméletéhez kapcsolódva) elsőként behatóan azzal a kér­déssel, hogy milyen befolyással vannak a családon belül kialakult igazságképzetek a csa­ládi közösség dinamikájára.39

Az egyes családokban generációkon át kialakult igazságképzetek határozzák meg az „adás” és az „elfogadás” viszonyát. Nemcsak materiális értelemben, hanem emocionáli­san és az értékrendszerre, a világ- és emberképre vonatkoztatottan is!

Az „egészséges” közösségben az „adás" és az „elfogadás” viszonya dinamikusan kiegyen­súlyozott, egyenértékű. így alakul ki a közösségben a bizalom légköre. Böszörményi-Nagy sze­rin t az emberi kapcsolatok minősége szempontjából a bizalom jelentősebb, mint a kommu­nikáció, viszont a kommunikáció „minősége” döntően befolyásolja a bizalom kialakulását.

A közösség és az egyén igazságképzeteinek kialakulásánál a vallás, a vallástradíció és az abból kialakuló etika kap alapvető jelentőséget.

b) A rendszerszemlélethez kapcsolódó családterápia további fejlődése során a gene­rációs befolyások mellett a családban és a közösségekben aktuálisan ható, a problémák megoldását segítő vagy megakadályozó kölcsönhatásokra irányította figyelmét.

Egy milánói kutatócsoport dolgozta ki a segítségnyújtás így adódó lehetőségeit. Vi­lágszerte elterjedt koncepciójukban a vallásgyakorlat, nevezetesen a liturgikus és rituális elemek is szerepet kapnak. Abból az általános megfigyelésből indulnak ki, hogy a krízisbe került családok általában szociális és tanácsadó intézmények, valamint barátok, rokonok vélem ényét kikérve komplikált ún. segítőrendszert alakítanak ki. Általában elmarad azonban az egyes segítőakciók koordinálása. így könnyen előfordulhat, hogy a család egymásnak ellentmondó tanácsokat kap, és a problém a megoldhatatlansága növekszik.

Az irányzat képviselői ilyen esetekben nem egyedül a családdal foglalkoznak, hanem valamennyi érdekelt „segítségnyújtót” is meghívják. Nehéz feladat ilyenkor a kellő kap­csolati bázis gyors megteremtése. Vallásos családok esetében gyakran vallásos rítusok, li­turgiái elemek, egyházi énekek éneklése segítheti az „összehangolódást”, a kapcsolatte­rem tést. Egyben érzékelteti a résztvevőkkel, hogy nem „mindennapi” esem ény történik. Ez erősíti a szokásostól eltérő, valóban új megoldások keresésére való készséget is. A val­lásos rítus az a „médium”, amely összekapcsol, a krízis idején hordoz, és rádöbbent az egymás iránti kölcsönös felelősségre.

Közvetlenül terápiás céllal is sikerrel alkalmazhatóak Eturgiai elemek. Ruveni egy esetleírásában számol be a szerzett tapasztalatokról:40

Egy amerikai, mélyen vallásos zsidó család legidősebb fia hosszú idő óta akut szuicidális ál­lapotban volt, a különböző terápiás beavatkozások nem hozták meg a kívánt eredményt. A tera­peuta megbízta a családot, hogy a péntek esti szabbat-várásra hívják meg mindazokat, akik ed­dig megkíséreltek a fiatalemberen segíteni. Felkért egy unokatestvért, egy rabbiképzős növendé­ket, hogy a szabhat-váró liturgia után végezze el a temetési liturgiát is! Az akut krízis feloldódott.

Mi vezetett ehhez az eredményhez? A liturgikus forma nem intellektuális-racionális orientáltságú, ezért átm enetileg lehetetlenné teszi a „magyarázkodást” és egymás meggyőzését. Ehelyett tradicionálisan kialakult, biztonságot nyújtó érzelmi elemekkel le­

22

hetővé teszi az érzelmek kifejezését és átélését. A tem etési liturgia a hozzátartozók és a fi­atalem ber szám ára egyértelműen kifejezte és átérezhetővé tette, hogy családból való végle­ges kiválása gyászhoz vezet. A fiatalember pedig lehetőséget kapott arra, hogy katasztro­fálisan zsákutcába ju tottnak érzett életét meggyászolja - ezt az életszakaszt emocionáli­san és formális m ódon lezárja. Öngyilkosságra, ami ugyanezt a célt szolgálta volna, már nincs szükség.

Más szakemberek (pl. Selvini-Palazzoli és munkatársai) nem vallásos kliensek eseté­ben m aguk alkotnak a családhoz „illő” rítusokat. Gyakran hagyományos kegyességi for­m ákat „fordítanak le" egy-egy család számára. Különösen akkor kap nagy jelentőséget ez az eljárás, ha a kliensek nem rendelkeznek elegenedő önreflexiós képességgel vagy azért, m ert képzettség hiányában verbális lehetőségeik kevéssé fejlettek, vagy azért, m ert - az értelmiségi körökhöz tartozók esetében - túlságosan kifejlettek. U tóbbiak a problémákat „agyonbeszélik”, és ezáltal m egoldhatatlanná teszik. A gyakorlatban például felkérik a családtagokat, hogy hetente egyszer, egy közösen elköltött vacsora során m indenki m in­denkinek egy előre megfogalmazott rituális mondat aktuális kiegészítésével köszönetét m ondjon. így érik el a családtagok és a közösség önértékérzetének ugrásszerű javulását.

Tapasztalataik alapján két szem pontra nyomatékosan felhívják a figyelmet:1. A választott rítusnak „illenie” keli a családhoz - m ind az aktuális krízist, m ind a

nyelvi kifejezésmódot illetően.2. Ha a rítusok alkalmazása sikertelen marad, akkor - erre hajlamos klienseknél -

kényszerek kialakulásához vezethetnek.A teológus m int a rítusok és a liturgia szakembere jelentős szolgálatot végezhet pl.

azzal, ha m ás kompetenciával rendelkező szakemberekkel (pszichológusokkal, pszichiá­terekkel, házassági tanácsadókkal) közösen dolgoz ki az egyes családoknak megfelelő ri­tuális formákat.

8. A rendszerszemlélet gyakorlati alkalmazása

A rendszerszem léleten alapuló terápiás, tanácsadói és szupervíziós gyakorlat három olyan m ódszerét ismertetjük, amelyek valamennyi irányzatra egyaránt jellemzőek. Ezek a következők:

a) Szisztémikus problém aértelm ezés és hipotézisalkotás - az egyéntől az egészhez.b) A vonatkoztatási rendszer megváltoztatása - a problém aközpontú rendszertől al­

ternatív megoldások felé.c) Hálózatos beszélgetésvezetés.Ezek kellő gyakorlattal, egyaránt alkalmazhatók a család lelki gondozásánál, a gyüle­

kezeti csoportm unkában, ülések vezetése során és a vallásoktatás területén is.Valamennyi eljárás feltétele az, hogy a lelkigondozó ne m ódszertani „fogásként" al­

kalmazza ezeket, hanem ilyenform ában fejezze ki azt, amiről meg van győződve.

8.1. SZISZTÉMIKUS PROBLÉMAÉRTELMEZÉS ÉS HIPOTÉZISALKOTÁS

A krízisbe került em ber vagy közösség általában „pontosan tudja”, hogy m i „a” prob­lémája, ki vagy mi a nehézségek, a szenvedés „oka”. Aki megfogalmazza „a” vélt problé­mát, az a m aga szem pontból konstruálja a valóságS7Ámúra igaz változatát. Ha az érintet­tek ezzel egyetértenek, kialakul az ún. problém aközpontú rendszer42 (3. ábra).

Egy „klasszikus” példa erre a következő:

Egy háromgyermekes családban a 8 éves kisfiú éjszakánként hónapok óta bevizel, a klasszikusorvostudományban enuresis noctuma néven ismert betegségben szenved. Az aggódó család többszakorvoshoz is fordul a gyermekkel. Ezek megállapítják, hogy a betegségnek szervi oka nincsen. Aszülők és a testvérek, mivel segíteni nem tudnak, egyre jobban aggódnák, és egyre intenzivebben

23

kutatják, hogy mi lehet a gyermek baja. Végül családi tanácsadóval konzultálnak, aki - meglepő módon - nem a kisfiú iránt érdeklődik, hanem az egyes családtagokat kérdezi jelenlegi életükről

A beszélgetés során megtudja, hogy az apa munkahelye a csőd szélén áll, az apát munkanél­küliség fenyegeti. Az anya, hosszú idő után most kezdett el újra dolgozni, nehezen tudja behozni sokéves szakmai lemaradását, és a kettős - munkahelyi és háztartási - „műszak” is nagyon meg­terheli A szülők egymással minderről nem beszélnek, nem akarják a másikat még a „maguk dol­gával is megterhelni”. Csak a kisfiú problémáját boncolgatják, keresik, hogy mit is lehetne tenni...

A legidősebb fiút nem vették fel az egyetemre, ami súlyos krízist váltott ki belőle, attól fél, hogy ő „mindenről lemarad”, és ezért még nagyobb igyekezettel készül a következő felvéte­lire. A nagylány most érettségizik, éjjel-nappal tanul, és nemrég szakított első szerelmével.

Ezeket hallva a családi tanácsadó a következő hipotézistközü a családdal: „Az egyes csa­ládtagok beszámolóit hallgatva úgy tűnik, hogy jelenleg ki-ki, rajta kívülálló okokból, nagy nyomás alatt áll. Elképzelhetjük a család jelenlegi helyzetét úgy is, hogy a kisfiú problémája, az éjszakai bepisilés, egészen természetes reakció. A családtagokra és a családra nehezedő nagy nyomásra utal. Még azt is mondhatnánk, hogy ezzel hívja fel valamennyiük figyelmét arra, hogy jelenleg, ki-ki mekkora terhet visel.

A további beszélgetések új témája az, hogyan tudnák az egyes családtagok magukat a je­lenlegi helyzetben valamelyest tehermentesíteni, mert ha így folytatják, akkor számolni kell azzal, hogy valaki infarktust vagy gyomorfekélyt kap, vagy depresszióba esik. A család hama­rosan arról számol be, hogy a kisfiú „teljesen meggyógyult”...

Mi történt? Ez a család abban a tudatban kereste fel a tanácsadót, hogy egyetlen „iga­zi” problémájuk van: a legkisebb gyermek. Ha ez „a" problém a megoldódna, akkor „min­den rendben lenne”. A beszélgetés során kitűnt, egyéb nehézségeiket egyetlen jelenségre redukálták.

A segítségnyújtás útja a konstruált problém a dekonstrukciója: elhagyva a család „hi­vatalos magyarázatát” a figyelem a nagyobb egység felé fordult. Az „egyértelmű definíci­ó t” a hálózatos és kölcsönhatásban álló összefüggések leírása váltotta fel. Az univerzális szemlélet helyébe a m ultiverzális, sokszempontú szemlélet került. A tanácsadó egy új hi­potézist bocsátott az érintettek rendelkezésére.

így a „probléma”, nagyobb összefüggésbe állítva, konstruktív jelentőséget is kap: akis- fiú szimptómája („tünete”) egy általános szindrómára (tünetcsoportra) is utal, és azáltal, hogy ezt valamennyien időben felfedezték, elkerülhetővé válnak további szomatikus meg­betegedések. A „beteg” így gyakran életm entő változások elősegítőjévé is válhat. Ezért ne­vezi a rendszerszemlélet a betegséget indexproblémának és a beteget indexszemélynek is.

24

Az eset példaként szolgál az ún. problémaközpontú rendszerre is: A család - jelenleg e körül a(z index-)problém a körül szerveződik, ez tartja össze őket. Pillanatnyilag keve­sebb m egterhelést jelent ezzel a közös problémával foglalkozni, m int az egyes családta­gok különböző nehézségeivel. Az egyes családtagok közötti kapcsolat minősége sem teszi lehetővé, hogy az egyidejűleg jelentkező individuális krízisekkel konstruktívan foglalkoz­zanak. A krízisbe kerülteknek azonban megnő a közösség iránti igényük. A család ezt azáltal biztosítja, hogy egy közös problémával foglalkozik.

Lelkigondozók is jól ismerik azt a jelenséget, amikor egy családtag megbetegedése hirtelen „összekovácsol” egy szétzilált családot.

8.2. A VONATKOZTATÁSI RENDSZER MEGVÁLTOZTATÁSA (REFRAMING)

A fenti példából kitűnik: a tanácsadó a beszélgetések során megváltoztatta a problé­m a vonatkoztatási rendszerét Az „egyértelműnek”, „nyilvánvalónak” tartott elképzelések és m agyarázatok által konstruált vélt-valóság mellett új, alternatív szemléletmód alakul­h a to tt ki.

A rendszerszem lélet egyik alaptétele az volt: ha valamiről meg vagyunk győződve, akkor az nem a „valóságot” jelenti, hanem azt, hogy kialakított szemléletünket nem von­juk kétségbe...

A reframing nem jelenti a vélt problém a (az indexprobléma) és az ahhoz kapcsolódó érzelmek lekicsinylését, nem arról akar meggyőzni, hogy tévedtünk. A másik látásm ódjá­nak relativálására, kiegészítésére törekszik. A reframing is csak akkor lesz hatásos, ha a hi- potetizált alternatíváról a tanácsadó meg van győződve. Ha csak „módszerként" alkal­m azza, akkor a segítségre szorulókhoz való kapcsolat megromlik.

A vonatkoztatási rendszer megváltoztatása nem új „találmány”, hanem egy ősi em ­beri képesség újrafelfedezése.

Ezt az életbeállítottságot írják le a Grimm testvérek a Jankó szerencséje című mesé­jükben:43

A hétévi munkával megszolgált keresetével hazafelé tartó Jankót egyik „veszteség” a másik után éri. A mese hőse szokatlan módon reagál: a veszteségek számára nem [katasztrófát, hanem egyre függetlenebbé válást jelentenek. A mesehős nem kétségbeeséssel és pánikkal reagál kere­sete maradékának, egy kőnek az elvesztésére: .Amikor Jankó a követ a kút mélyébe veszni látta, felugrott örömében, majd térdre hullva, könnyes szemmel köszönte Istennek, hogy még ezt az utolsó kegyelmet is megkaphatta, és ilyen csodálatos módon szabadulhatott meg a nehéz kőtől, az utolsó tehertől. Nincs még ember a Nap alatt - kiáltotta aki olyan boldog lenne, mint én!”

A reframing a gyakorlatban a következő centrális kérdésből indul ki:„Hogyan szem lélhetnénk és állíthatnánk más összefüggésbe az egysíkúan definiált

problémát?" Röviden: m i m indent jelenthet még a probléma?A gyakorlati eljárás arra törekszik, hogy a monolitikus problém arendszert egyrészt

alkotóelemeire bontva megváltoztathatóvá tegye, másrészt mozgósítsa az egyes elemek­re vonatkozó, korábbi sikeres megoldási tapasztalatokat.

Steve de Shazer kiváló amerikai pszichoterapeuta dolgozta ki azoknak az általános al­kotóelemeknek a rendszerét, amelyek „segítségével” az em ber a problémáit konstruálja és stabilizálja. Utal arra is, hogy milyen lehetőségek vannak az egyes elemek esetében kiala­kult és megcsontosodott vonatkoztatási rendszer megváltoztatására.43 A problémaközpon­tú orientációt az alternatívák rendszerének felfedése váltja fel. Abból indul ki, hogy problé­m aalkotásunk és -fenntartásunk egyik jellegzetessége a szakaszos és változatlan ismétlődés - a köznyelv ismert kifejezésével: „mindig ugyanazt a hibát követem el... ” A jelenséget, a problém át állandósult értékítélettellátjuk el - „rettenetes, hogy mindig ugyanazt a hibát kö­vetem el...” Akkor is, h a különböző gyakorisággal lép fel, általában úgy tűnik, hogy „állan­dóan ugyanazt a hibát követem el...” Ha úgy érezzük, hogy valami „állandóan” fellép, ak­

25

kor valószínűleg arra a következtetésre jutunk, hogy azt általunk kontrollálhatatlan okok váltják ki: „akármit csinálok, mindig ugyanaz történik..." Úgy tűnik, hogy a látszólag élet­elemmé vált probléma mindig és mindenhol, kivétel nélkül elér m inket - „ mindig, m inden­hol ugyanazt a butaságot csinálom ilyen helyzetben...” A m onoton ismétlődés közérze- tünkre mindig egyazon módon hat: „dühöngök mindig, amikor utolér ez a csapás...”

Az állandósult megoldási kudarcok azt a benyomást keltik az emberben, hogy ezen a területen sohasem tudott változtatni: „nekem ezek a dolgok még sohasem sikerültek ebben az életben..." Az így feketének festett múlt hasonló színben tünteti fel a jövőt is: „sohasem fogok m ár megtanulni ilyen helyzetben másként viselkedni... ” Ha netán mégis jelentkezne a kiút, a változtatás perspektívája, akkor az olyan illuzórikus form át ölt, ami nyilvánvalóan megvalósíthatatlan (és ezáltal tovább stabilizálja a problémát): „mindennek teljesen meg kellene változnia az életemben ahhoz, hogy ezzel az állandó nehézséggel megbirkózzam... ”

Ha valakit egy ilyen lapidáris problém a hosszú időn át követ, akkor idővel kialakul egy magyarázat, hogy mi és/vagy ki az oka annak, hogy ezen téren nem lehet változás - „ha ő m ásként viselkedne velem szemben, ha nem ez a rendszer lenne ebben az ország­ban. .. ” Ha sikerült okot, egy bűnbakot találni, akkor általában belenyugszunk a változtat- hatatlanba, és elképzelhetetlen, hogy bárki m ásnak is köze lenne a jelenséghez - „ez az ügy kizárólag a kettőnk dolga... ”

*

A segítségnyújtás arra törekszik, hogy a differenciálatlaná vált érzékelés és a meg­csontosodott magyarázatok melletti alternatívákat elérhetővé tegye. A lelkigondozói se­gítségnyújtás speciális lehetősége ebben az összefüggésben az, hogy az emberközi kap­csolat mellett az Istenhez való kapcsolatot is bevonja a vonatkoztatási rendszerbe. A hit pedig az individuális értelmezési rendszer központi részeként jelenik meg.

Az alternatívakeresés lehetséges irányait a 4. ábra mutatja.

8.3. A HÁLÓZATOS-CIRKULÁRIS BESZÉLGETÉSVEZETÉS

Quot homines, tót sententiae - ahány ember, annyiféle nézet. Gyakran találkozhatunk olyan családokkal, kollegiális közösségekkel, amelyek látszólag meghazudtolják Cicerót. Úgy tű­nik, hogy mindig mindenben egyetértenek. Sok család kimondottan büszke az általános egyet­értésre. A tanácsadói gyakorlat arról számol be, hogy paradox módon az ilyenfajta „egyetértés” sokszor kapcsolati zavarokhoz vezet, és ha problémák lépnek fel, megnehezíti azok megoldását

Pontosabban megvizsgálva az ilyen harmóniát, hamarosan megállapítható, hogy az érintettek úgy gondolják, hogy egyetértenek a különböző problémák megítélésében. Valójá­ban olyan megcsontosodott feltételezési rendszer alakult ki, amely az egyetértés benyomását kelti. Ha mindenki tudja, hogy mit gondol a másik, akkor az általában azt jelenti, hogy kiala­kított magában egy elképzelést arról, amit szerinte a másik gondol. További eszmecserére nincs szükség, ami a kapcsolatok stagnációjához, a problémák fennmaradásához vezet.

Az előző pontban vázolt elképzelés szerint kibontakozás, új perspektíva akkor ala­kulhat ki, ha külső segítséggel sikerült a konstruáltproblémarendszertlépésről lépésre ré­szeire bontani. Ehhez arra van szükség, hogy az egyéni vélemények és elképzelések nyil­vánvalóvá váljanak. Differenciálódási folyamatnak kell megindulnia. H am arosan érzé­kelni fogja pl. a család, hogy az egyéni véleményszabadság nem veszélyezteti, hanem megeleveníti és erősíti a kapcsolatokat.

Ebben segít az ún. hálózatos-cirkuláris beszélgetésvezetés. Ez az intervenciós forma a lelkigondozói beszélgetés egyik elemeként is jól alkalmazható, az alap itt is az empátia, a kongruencia.44

A hálózatos-cirkuláris beszélgetésvezetés egyszerűbb formájában- a kapcsolatok különböző m egítélésének feltárására,- az egyénileg eltérő problémadefiníciók tisztázására,

26

27

- a problém ák megoldására vonatkozó elképzelések feltárására- és az ehhez szükséges egyéni erőforrások felfedezésére vonatkozik.A differenciáló kérdések segítenek felülvizsgálni a másik véleményére vonatkozó fe l­

tevéseket.Néhány általános példával érzékeltetjük az eljárás lényegét. Megfelelő gyakorlással

m indenki kialakíthatja a m aga repertoárját.

PÉLDÁRA HÁLÓZATOS-CIRKULÁRIS KÉRDÉSFOGALMAZÁSRA

A kapcsolatok egyénileg különböző megítélésének tudatosítása:„Mi a férje/felesége véleménye a kapcsolatukról?” (másik személy véleményének feltételezése) „Mit mondana a felesége, ki áll közelebb a fiukhoz?" (kívülálló személy feltételezett vélemé­

nye egy kapcsolathálózatról)„Mit mondana a férje, milyen az ön kapcsolata a lányukkal?” (kívülálló személy feltételezett

véleménye egy duális kapcsolatról)„Mit mondana a lányuk, ha a felesége véleményét hallaná?” (érintett személy feltételezett

véleménye kapcsolatának feltételezett megítéléséről)

A problémák egyénileg különböző definíciójának tudatosítása:„Ki hogyan látja ugyanazt a problémát?”„Kik látják hasonlóan a problémát? Milyen különbségek vannak a hasonlóságban?” „Hogyan (milyen különbözően) reagálnak a többiek az eltérő véleményre?”„Milyen feltételek mellett fogadhatók el .különvélemények’ a többiek számára?”

A problémák általi, egyénileg különböző érintettség tudatosítása:„Kit érint leginkább / kit legkevésbé a probléma?” (egyéni és közös megítélések)„Milyen csodának kellene történnie, hogy a probléma megoldódjon?” (egyéni és közös meg­

ítélések)„Ki a legbizakodóbb a megoldást illetően, és ki a legpesszimistább?” (hogyan reagál erre a

közvetlenül érintett és a többiek?)„Miért optimistább X, mint a többiek?” (egyéni és közös megítélések)„Mikor nem jelentkezik a probléma?" (kivételek egyéni és közös megítélése)„Kinek mit kell tennie, hogy a probléma biztosan fellépjen?" (egyéni és közös megítélések)

A problémák és a várható változás/megoldás tudatosítása:„Ha gyermekük nemsokára elköltözik otthonról, hogyan befolyásolja ez majd Önnek a férjé­

hez való viszonyát?”„Ha ismét olyan (pl. jókedvű) lenne, mint régen, ki venné ezt legelőször észre - és ki legutoljára?” „Ha a probléma egyik pillanatról a másikra megszűnne, milyen gondokkal kellene akkor ö n ­

nek (férjének, gyerekeinek) foglalkoznia?”„Ha lenne egyáltalán megoldás, mi lehetne az?"„Hogyan oldanak meg mások hasonló problémákat?”

A problémák megoldásához rendelkezésre álló erőforrások tudatosítása:„Mi lehetne az ön első (legkisebb) lépése a probléma megoldása érdekében?”„Mit tehetne (konkrétan!), hogy ez a lépés lehetővé váljon?”„A sok nehézség mellett, mi az egyetlen dolog, ami jelenleg örömöt szerez?"„Kit látogatna meg először (milyen időpontban), hogy ne legyen teljesen egyedül?” „Kinek/minek az emléke segít a problémát jobban elviselni?” (korábbi pozitív élmény)„Mit tanácsolna apja/anyja (ha élne) ilyen helyzetben?"

2 8

JEGYZETEK

1. P. Watzlawickután, in: Die Familie in derPsychotherapie (Hg. M. Ermann et al.,) 1985, p21k.2. G. Gunter definícióját követve, in: Schulen dér Familientherapie (Hg. K. Schneider) 1988, p39k.3. V. Satir a fogalmat G. Bateson (ökologie des Geistes, 1981, p245k) alapján vezette be a csa­

ládterápia szakirodaimába.4. R. Merkelpéldája, Lichtenberg und Wittgenstein, in: Merkúr 1/42, p27k.5. G. Bateson, Ökologie des Geistes, 1981, p245.6. A Korzybski, ld. G. Bateson i.m.7. Az áttekintés A. v. Schlippe, Familientherapie, 1984, pl6k nyomán készült; vö. továbbá R.

Riess, Seelsorge. 1973, p!07k.8. P. Watzlawick, Die Familie in dér Psychotherapie, 1985, p21k.9. Gregory Bateson hívja fel erre a figyelmünket (i.h.).

10. Részletes elemzést ad ehhez F. B. Simon, Meine Psychose, mein Fahrrad und ich, Zűr Seibs- organisation dér Verrücktheit, 1991, p23k.

11. Vö. pl. W.Jaeger, Paideia, 1934; H. Kelsen, Vergeltung, 1941.12. B. Russell, On the moniton of cause, 1912, p71.13. L. Wittgenstein, Philosophische Untersuchungen, 1921.14. Einsteint idézve a Chaos & Kreativitat c. cikkben, in: Geo-Wissen, 1992/2, pl08.15. Szent-Györgyi idézet uo.16. Kari Popper, Logik dér Forschung, 1969, p31.17. G. Bateson, i.m. p352.18. Idézi L. Reiter et a l, Von dér Familientherapie zűr systemischen Perspektive, 1972, pl8k.19. Példaként említhető Einstein, Heisenberg, Capra, v. Gebsattel, V. v. Weizsacker, Watzlawick,

Luhmann munkássága.20. B. O. Küppers in: Geo-Wissen, 1992/2, p30.21. B. Simon/H. Stierlin, Die Sprahe dér Familientherapie, 1984, p355k.22. L. v. Bertalanffy, Allgemeine Systemlehre, 1972.23. G. Bateson, Geist und Natúr, 1982, pl5.24. F. B. Simon, Lm. pl8k. Az élő rendszerek jellemzőinek leírásánál az ő gondolatmenetét követem.25. F. B. Simon, A. v. Schlippe és H. Wilke idézett művei alapján.26. Guntern, i.m. p42k.27. L. v. Bertalanffy, Allgemeine Systemlehre, 1972, p41k.28. L. v. Bertalanffy a kifejezést a fiziológiából vette át, ott W. B. Canon használta először 1932-ben.

Az idegen nyelvű szakirodalomban a steady State, ill. a FlieBgleichgewicht kifejezés terjedt el.29. P. Watzlawick, Menschliche Kommunikation, 1967.30. Részletes ismertetése Hézser Gábor, A pásztori pszichológia, 1990, p79k található.31. F. M. Wuketis, Systemtheorie und Menschenbild, in: L. Reiter et al. i.m. p285k.32. L. v. Bertalanffy, Biophysik des Fliefigieichgewichtes, 1977.33. E. László, The System view of the world, 1972, p79k.34. H. Stierlin idézi, korai forrásra hivatkozva L. v. Bertalanffyt, in: Zeitschrift für Familiendyna-

mík, 1986/11.35. A. v. Schlippe, Systemische Sichtweise und psychotherapeutische Ethik, in: Praxis Kinder-

psychologie, 1991, p386k nyomán.36. vö. Ch. Schmidt, Psychotherapie und Ethik, in: Integrative Therapie, Nr. 14, plOlk és J-P.

Wils, Grundbegriffe christlicher Ethik, 1992, p265k. A német nyelvű szakirodalom a Verant- wortungsethik kifejezést használja összefüggésünkben.

37. G. Bateson, Steps to an ecology of mind, 1972 és Ökologie des Geistes, 1981.38. I. Böszörményi-Nagy, Unsichtbare Bindungen 1981, p96k (a mű először 1972-ben jelent meg).39. vö. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia, 1990, p255k.40. I. Rueveni, Networking Families in Crisis, 1979, p76k.41. Stierli véleményét egy Spiegel-interjúban fejtette ki, 1985, Nr.35.42. Jó összefoglalást nyújt erről H. Anderson, H. Golshian, Problemdetermined system, in:

Journal of strategic and systemic therapies, 1986, plk.43. Márchen dér Brúder Grimm, 1937.44. Steve de Shazer, Keys to Solution, 1985; Dér Dreh - Überraschende Wendungen und Lösun-

gen in dér Kurzzeittherapie, 1989.45. Részletesen ld. Hézser Gábor, Pásztori pszichológia, 1990, p45k.

29

B) Megoldhatatlanságok és megoldásokTanulmányok a válásról és a vegyes családokról

I. A VÁLÁS A VEGYES CSALÁDHOZ VEZETŐ ÚT KEZDETE

1. A válások háttere a statisztikai adatok tükrében

Magyarországon 1980-ban 80 331 házasságkötés és 27 797 válás történt.1 1994-ben 54 000 házasságkötés mellett 22 000 volt a válások száma. A megkötött és felbomlott házas­ságok aránya 34%, ilL 40% volt. A válások 62%-a az első kilenc házasévben történt, 70%-ban a feleség nyújtotta be a válási keresetet. Mindkét időpontban a legtöbb válás a házasságok 5-9. évében történt. A legtöbben 25-29 és 40-49 éves korukban váltak el (0% és 5,7%).

Összehasonlításképpen: az NSZK-ban az 1980-as években m inden harm adik házas­ságkötés válással végződött. Tíz év alatt, 1974 és 1984 között, 30%-kal nőtt a felbomlott házasságok száma, m inden második válás gyermekeket is érintett (1984-ben a 130 000 válás 70 000 gyermek sorsára volt befolyással).

Ebben az időszakban, a ném et adatok szerint, alapvetően megváltozott a házasságok felbontásának megítélése: 1974-ben a közvéleménykutatási adatok szerint a lakosság zö­m e elítélendőnek és „csődöt m ondásnak” tartotta, 1984-ben viszont a megkérdezettek többsége szerint a válás elfogadható alternatíva.

A statisztikai vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy a válási készség hagyományozódik: akiknek a családjában az előző generációban is történt m ár válás vagy különélés, azoknak magasabb az arányszámuk a válók között. Az átlagosnál magasabb a válással végződő há­zasságok száma továbbá akkor, ha a jegyességfeltünően rövid; ha a házasságkötés az átlagos­nál/zűtó/afrh korban történt; ha a szociális státusz és az átlagműveltség különösen alacsony.

A válási szándékok indoka (a gyakoriság sorrendjében) a következő volt: hűtlenség, a házastárstól elvárt elismerés/figyelmesség hiánya, testi-lelki erőszak, elidegenedés és vé­gül: az alkoholizmus. Az érintettek 35%-ának véleménye szerint azok az okok, amelyek később váláshoz vezettek, m ár a házasságkötés u tán i első évben jelentkeztek. Az itt meg­nevezett problém ák között első helyen a szexualitás, második helyen a házastárs rokona­ihoz való rossz viszony állt.

2. Elváltak, vagy össze sem házasodtak?

A házasság hum oros, butácska és egyben mélyértelmű definíciója így hangzik: „a há­zasságban két em ber köt szövetséget olyan nehézségek megoldására, amelyek egyébként nem lépnének fel”.

A szisztémikus szemlélet szerint ezek a problémák csak részben a pár saját „produk­tum ai”, legalább annyira a házastársak szülőcsaládjai élet- és normarendszerének, lap­pangó, de kényszerítő erővel ható hagyományainak összeegyeztethetetlenségéből is erednek. Jól példázza, hogy milyen mély dimenziókról van itt szó, az első (gyakran a ké­sőbbi) karácsonyfadíszítés esete: a közös karácsonyfadíszítés gyakran nyílt vagy ki nem m ondott konfliktusokkal jár a fiatal párnál. M indkettőjükben él, gyermekkoruk „mélysé­geiben” és szülőcsaládjuk hagyományainak megfelelően, AZ igazi karácsonyfa képe. A közös karácsonyfa stílusának kialakulása kom promisszumot igényel mindkettőjüktől, szülőcsaládjuk hagyományainak részleges feladását. Minél különbözőbbek a beépült stí­lusképek, annál nehezebb kom promisszumra találni...

30

A jegyesség idején és az első, gyermek nélküli házasévekben az a nem könnyű feladat vár a párra, hogy különböző családi hagyományaikat integrálják, összehangolják, és így kialakítsák saját és önálló családformájukat. Nem annyira intellektuális, inkább pszichi­kai téren jelent ez megerőltető feladatot. Akkor sikerül jól teljesíteni, ha egyik házastárs­ban sem alakul az az érzés, hogy szakított saját hagyományaival, vagy hűtlenné vált azok­hoz. Pszichikai értelem ben a feltétel nélküli „beházasodás" a partner családjába nem jár jó következményekkel.

Figyelmeztető nyelvi jel az ilyen bekebelező és kisajátító folyamatokra a lelkigondo­zó számára, ha az örömszülők kijelentik, hogy a menyük-vejük m ostantól fogva az ő fiuk- Iányuk is. (A vegyes család tárgyalásánál látni fogjuk, hogy ez a jelenség pszichodinami- kailag megfelel annak a szép és őszinte, de fatális elhatározásnak, ha a m ostohaapa vagy -anya úgy tekinti mostohagyermekét, m intha az „véréből való” lenne.) Az egyik családból a m ásikba való „átszületés" éppoly pszichológiai-biológiai lehetetlenség, m int a két csa­ládba születés. A biblikus családkép nem véletlenül hangsúlyozza, hogy a családalapítás feltétele a szülők elhagyása.

A házasság nem a jegyességgel vagy a házasságkötéssel pecsételődik meg, hanem hosszú, összehangolódási-integrációs folyamat eredménye. A tudatos és tudattalan h a ­gyományok, értékrendszerek, a m indennapi életszervezés formáinak harmonizálása.2 A válás joggal fogható fel úgy, m int az integrációs folyam at megoldhatatlanságának megol­dása. Ez a paradoxon egyrészt felhívja a figyelmet arra, am it a keresztyén emberkép is vall, hogy képességeink és lehetőségeink végesek, de ezek a deficitek coram deo nem örök kárhoztatottsághoz vezetnek. A válásnak így a súlyos szenvedés mellett az élet szem pont­jából konstruktív jelentősége is van.3

A rendszerszemléletet követő kutatás a házaspárok szülőcsaládjaiból eredő tényezők kölcsönhatásából is értelmezi a válást. A könnyebb érthetőség kedvéért ismerkedjünk meg egy tipikus válásmodellel:

Válóék házassága igazi szerelmi házasság volt, meglátni és megszeretni egymást egyet jelentett számukra. Nem vártak sokáig, hamarosan megtartották az esküvőt, annál is inkább, mert szüleik is teljesen egyetértettek gyermekeik választásával. Váló szülei már leendő me­nyüket is lányuknak tekintették, az asszony szülei pedig megvalósulni látták régi vágyukat: vejükben végre lesz nekik is egy fiuk!

Kapcsolatuk az asszony szemében eleinte álomszép volt, olyan, amilyenről bakfis korá­ban álmodozott. Nem is értette, hogy miért nevezte őt nővére ebben az időben „kis naiv, bu­ta libának”. Kapcsolatuk átmenetileg meg is romlott.

A házasságkötés után az asszony szüleinek utcájában találtak lakást, hála a szülők jó kapcsolatainak. A berendezkedésnél, a háztartás megszervezésénél Válőnét anyja sok érté­kes tanáccsal segítette, de mindig hozzátette: „Minek is mondom, te úgyis ugyanolyan jó há­ziasszonyvagy, mint én, hiszen megtanultad nálam, mit hogyan kell csinálni.” Nyugdíjas ap­ja rendszeresen bevásárolt a fiataloknak, nem is kellett kérniük, egyszerűen csak beállított a teli kosárral. Néha rosszkor jött, ez idegesítette a fiatalasszonyt, de inkább hálás volt mind­kettőjüknek a sok segítségért. Anyja mesélte is, hogy „mindig csak rólatok beszélünk".

Váló, aki gépészmérnök volt, jelenleg apjánál dolgozott, akinek kis üzeme volt - központi fű­tést szereltek családi házakba. Munka közben sokat beszélgettek nőkről is, ahogyan az szoros kapcsolatukhoz illett. Apjának mindig volt néhány ötlete, mivel szerezhetne örömet feleségének. Anyja meg is jegyezte néha a menye előtt, akivel olyan bizalmas kapcsolatban tudta magát, mint­ha lánya lenne: „Nem is tudom, ki imádja-csodálja jobban ezt az asszonykát, az apa vagy a fia?!”

Válóné lektor volt egy szépirodalmi kiadónál. Esténként csodálattal nézegette farmernad- rágos-kockás inges, dagadozó izmú férjét, aki olyan igazi „műszaki ember” volt - melós-mér- nöknek nevezgette. Valahogy egészen más volt, mint az apja, az a mindig korrektül öltöző, vá­lasztékos modorú-beszédű, törékeny kis latintanár. Esténként végre nem valamelyik klasszi­kus nagyság könyve terpeszkedett a családi asztalon, hanem férje sörösüvege kacsintott rá.

A változás azzal kezdődött, hogy Válóné egyszer észrevette, az üveg nyomot hagyott a damasztterítőn, amely még anyja kelengyéjéből való. Hirtelen feltűnt neki az is, hogy férje foltozott farmerja jócskán kirojtosodott, meg hogy végre azért már elmehetne a fodrászhoz. Majd hiányozni kezdett neki a szülői ház hangneme is: soha egy hangos szó vagy dühöngés,

31

legfeljebb egy találó latin közmondás volt ott a kritika formája, A férje, állapította meg, néha tényleg olyan otrombán rideg, káromkodik is, mintha a műhelyében volna. Azért 6 mégis­csak a felesége, és nem egy rozsdás fűtőtest...

Válónénak, diszkréten persze, szólt az anyja, hogy meg kellene már a kertjükben nyesni a szegény fákat, de ahhoz fiatal erő kell... Váló erre azt mondta feleségének, hogy ő bizony esténként dögfáradt, és már csak a fametszés hiányzik. Ez igaz is volt, hiába a színházbérle­tük, lehetetlen volt elcsalogatni egy előadásra. Férje este, ha kicsit magához tért, műszaki raj­zaiba mélyedt, és megszűnt számára létezni a világ - feleségestőí. Mint az apja, ötlött fel Vá- lónéban. Eleinte elhessegette a lehetetlen gondolatot, hogy valahogy hasonlít ez a kép az ő bőrkarosszékben Senecát olvasó apjára is. Egyre többször járt el nővérével, barátnőkkel mo­ziba, vacsorázni meg egy kicsit vásárolgatni. Legalább nem ül a TV előtt, kézimunkázva, cso­dálva a férjét, mint az anyja. Azért egy kicsit rossz volt a lelkiismerete, hogy egyedül hagyta az urát.

Váló elmesélte apjának a műhelyben, hogy nem érti, miért nincs soha otthon ”az az asszony”. „Ja, fiam - mondta apja ilyenek ezek a jó házból való nők, mint a nejed meg az anyád, csak a pénzed kell nekik, rád nincs is szükség..."

Válóné „azért mégsem” akart válni, kicsit még mindig csodálta álomlovagját, aki azért „valahogy" annyira hasonlított az apjára, Nem, válni nem fog, hiszen az anyja sem gondolt soha ilyesmire - már amennyire ő azt sejtheti.

Válásról - „így nem élhetsz!” - a szülők kezdtek beszélni. A gyerekeikkel, egymással nem volt kapcsolatuk. Szerető gyermekeik ezt a kérésüket is, akárcsak a házasságkötést, teljesítet­ték...

*

Ki vált el kitől? Feltételezhetően a nászok, az egyik szülőcsalád a másiktól. Kétségte­len, hogy a fiataloknak is válásra lett volna szükségük Ahhoz, hogy végre egymással köt­hessenek házasságot, el kellett volna válniuk a családjuktól. Házasságuk valójában lát­szatházasság m aradt, a szülői házhoz való kapcsolat intenzívebb maradt, m int a házas­társi. Néhány szem pontot foglalunk össze ehhez:

1. A formális különlakás ellenére is m egm aradtak a szülők iránti láthatatlan kötődé­sek,.*

2. A szülők és az azok ideáljai iránti feltétel nélküli lojalitás megmaradt. A saját há­zasságnak a szülők „ízlése” szerint kell formálódnia, attól eltérni „nem szabad”. A konf­liktus abból adódik, hogy két ellentétes családképlet ütközik össze. A szülők házastársi kapcsolatmodellje a saját kapcsolat alapmodelljévé válik - az attól való eltérések lelkiis­m ereti konfliktusokhoz (bűntudat, konkurencia, kisebbrendűségi érzés stb.) vezetnek.

3. A partner a hasonló nem ű szülő „képe és hasonlatossága” kell legyen, vagy olyan­n á alakítandó. A fenti példában az sem vezetne „jó házassághoz”, ha a férfi pontosan olyan lenne, m in t feleségének apja. A fiatalasszony „tulajdonképpen” m ás férfitípusra vá­gyott, de ha engedett volna ennek a vágynak, akkor ezzel beism erte volna apja hiányos­ságait, ami a „hűtlenség" érzését váltotta volna ki benne.

4. A krízismegoldási kísérletek a szülők házasságában kialakult modelleket reprodu­kálják. Itt például a „szemet hunyás” formájában. Az ilyenfajta reprodukciót gyakorlók egyrészt tudják-érzik, hogy a jól ismert „megoldások” kétes értékűek (nem vezetnek m inő­ségi változáshoz). Ugyanakkor a krízisbe ju to tt em ber ösztönösen szívesebben vállalja kri­tikus helyzetben a „kevésbé jó, de ism ert”, m int az új (de ezért rizikóteljesebb) megoldást.

5. A gyermekek házasságkötésére a szülőknek is szükségük van. Mivel saját házassá­gi kapcsolatuk stagnál, a fiatalok házasságában (annak befolyásolásában) találnak új, őket összekapcsoló lehetőséget. Ennyiben a szülők is látszatházasságot élnek.

A vázolt válásm inta további, a páros kapcsolaton belüli, tipikus elemei:6. A kapcsolat strukturális labilitása nem abból adódik, hogy a párnak nincs közös

érdeklődési területe, hanem abból, hogy hiányzik a másik érdeklődési területének meg­ism erésére való motiváció.

7. Az idealizált, gyermekkori álmok megvalósítására törekvő „túlfűtött" érzelmi kap­csolat megakadályozza a mélyebb érzelmi kapcsolat kialakulását. Lehetetlenné válik a

32

másik teljes és reális megismerése, személyisége árnyoldalának elfogadása. A rendszer- szemlélet az ilyen jelenségeket funkciójukban, és nem „moralitásukban” igyekszik meg­érteni. Itt ez azt jelenti, hogy az ilyen „elvakultság" egyrészt a kapcsolat létrejöttét és (idő­leges) fenntartását szolgálja, tehát annak érdekében és szempontjából fontos ez a „kettős látás’’: az érintettek jobban találnak kiutat a személyes válási krízisből, ha „elvakultságu- kat” nem csak önvádló m ódon kárhoztatják, hanem annak a maga nem ében konstruktív funkcióját is elfogadják!

A felsoroltak a viszonylag könnyen felismerhető jelenségeket foglalják össze. A válás­hoz vezető folyamat dinam ikájában azonban ennél sokkal komplexebb, a kölcsönhatá­sok végsőkig nem analizálható hálózata. Ezért lehetetlen a válással kapcsolatban „a bű ­nös félről” beszélni és monokauzális magyarázatot keresni. A szenvedélybetegek házas­sági tanácsadása során szomorú és ellentmondásos valóságként találkozhatunk a régi viccel: „Miért iszik?” „Mert csak így tudom elviselni a rossz házasságom at.” „És miért rossz a házassága?” „Mert iszom ...” Kilátástalan és romboló, de a házasság fenntartására irányuló kísérlet.

3. A válási konfliktus megoldását akadályozó kölcsönhatások

Egyesek megoldást találnak válással veszélyeztető házassági konfliktusaikra, mások nem. Mi a különbség?

Egy figyelemre m éltó magyarázatkísérlet5 három síkon jelentkező kölcsönhatásoktól teszi függővé az ilyen krízisek kimenetelét:

1. az érintettek személyiségére vonatkozó (intrapszichikus) meghatározottságoktól;2. a páros kapcsolaton belül kialakuló interakció minőségétől;3. a környezeti-társadalmi befolyásoló tényezők jellegétől.

3.1. A SZEMÉLYEN BELÜLI (INTRAPSZICHIKUS) FOLYAMATOK

A válás lehetőségének perspektívája először általában csak az egyik házastársnál je­lentkezik. Függetlenül attól, hogy a férj vagy a feleség fejében fogant-e meg ez a gondo­lat, ha kinyilvánítjuk azt, akkor az m indkettőjükben két érzést vált ki: a veszteség és a visszautasítottság érzését. Mivel ez a két érzés mindkettőjükben jelen van, összekapcsoló- an is hathatna, és kiútkereséshez is vezethetne! (A tanácsadás és a kom petens lelkigon­dozás gyakran ezt a kiindulópontot választja.) Miért nem él a legtöbb érintett pár ezzel az eséllyel?

Az eddigi házasságforma meggyászolása, a kapcsolatba vetett ideálok elvesztése, az egyedül maradástól való félelem, a visszautasítottságból fakadó megsebzettség olyan ne­gatív érzelmek, amelyek nem csak lelki fájdalommal járnak, hanem szégyenérzetet is kel­tenek.

A szégyen a legtöbb em ber szám ára nehezen kimutatható érzelem. Ezért általában egy jóval könnyebben kim utatható, de a labilissá vált kapcsolatot tovább veszélyeztető érzéssel helyettesítik ezt: a haraggal. Ez a váltás - funkciójában értelmezve - az egyén pszichikai önvédelmét (is) szolgálja: az elviselhetetlen érzések nyílt vállalása összeomlás­hoz vezethetne - a harag, a veszekedés nem csak feszültséggel jár, hanem a belső feszült­séget is csökkenti. A harag és a vég nélküli veszekedések további funkciója az, hogy bizo­nyítékként is szolgáljanak: nyilvánvaló, hogy „nem lehet ezzel együtt élni”.

Ezt az érzelemeltolódást bizonyítandó, sokan beszámolnak később arról, hogy a ve­szekedések után arról is fantáziáltak, milyen figyelmességgel nyerhetnék vissza a másik érzelm eit... Erre a válási szakaszra az érzelmek ambivalenciája jellemző: 1977-es ameri­kai statisztikai adatok szerint a válás lehetőségével komolyan foglalkozó házaspárok 25%- ának született ebben az időszakban gyereke.

33

A destruktív érzelemcserének nem csak funkcionális aspektusa van. Mint önvédelmi, a megingott lelki egyensúly maradékát biztosító eljárás gyakran az úgynevezett krízishal­mozódástól is megóv. Attól, hogy újra felszakadjanak a korábbi hasonló veszteségek és visszautasítottságok félig gyógyult sebei.

Röviden fogalmazva: a házassági krízis m egoldása vagy váláshoz vezető kronifikáci- ója a differenciáló fcépességműködőképességétől függ. Sematikus összefoglalását az 5. áb­ra mutatja.

Az 5. ábra m utatja, hogyan vezethet a személyiségen belüli dinamikus folyamat olyan krízishez, amely valóban megérdemli a krízis (döntő fordulat!) elnevezést. Minél in ­kább sikerül a korábbi krízisek és az aktuális konfliktus közötti összefüggéseket felfedez­n i és azok között differenciálni, az aktuális konfliktus annál inkább tehermentesítődik. Gyakran így egész sor „házassági problém a” mintegy önmagától oldódik meg. Ellenkező esetben egy circulus viciosus form ájában önm agát mélyíti el a házassági krízis.

T erm észetesen m indké t házaspárban lejátszódik egy ilyen érzelm i-reakciós rendszer, amelyek egymásra is hatással vannak. Ha ellentétes „előjellel" folynak le, akkor konstruktív kiút nem várható. Ebben az összefüggésben kap döntő jelentőséget

3.2. A PÁRKAPCSOLATON BELÜLI INTERAKCIÓ MINŐSÉGE

a) A válási krízis általában egyoldalúvá teszi a házaspár közötti interakciót: a negatí­vum ok válnak egyeduralkodóvá. Képletesen kifejezve: aki leeresztette ablaka előtt a re­

34

dőnyt, az fényes nappal is úgy találja, hogy éjszaka van ... Ebben az összefüggésben a vá­lást úgy is fel lehet fogni, hogy oka nem a házasság felbomlása, hanem az, hogy a pár kép­telen szokatlan és intenzív érzelmei kicserélésére. Hiányzik az ehhez szükséges kom m u­nikációs kompetenciájuk, a közös „nyelvtudásuk”.

b) A válási krízis kim enetele függ attól is, hogy milyen jellegű volt a párrá válás fo ­lyamata. Ha a közös kapcsolat alapja idealizált, rom antikus partnerkép volt (példánk­ban az „álombéli lovag”), akkor ez az ideál házasság folyam án továbbra is „önálló éle­te t él". Az érintettek úgy érzik, hogy feltétel nélkül „hűnek kell m aradniuk” - nem a partnerükhöz, hanem az ideáljukhoz. Gyakran a szétválasztó (centrifugális) erők, a nyilvánvaló kapcsolati problém ák és az összetartó (centripetális) erők, az ideálhoz va­ló hűség olyan egyensúlyi állapotba kerülnek, hogy sem elválni, sem együtt m aradni nem tudnak. A szakítások és kibékülések végtelen sora jellem zi ezt az állapotot. Ha si­kerül felismerni, hogy a partner nem álombéli ideál, hanem földi lény, akkor kezdődhet meg a változás.

3.3. A KÖRNYEZETI BEFOLYÁS

Példánk érzékeltette a közvetlen környezet befolyásának jelentőségét. Különböző külső, szülői érdekek, amelyek az érintettekben nem tudatosan jelentkeznek, vezethetnek éppúgy a gyermekek házasságkötési „kényszeréhez”, m in t a váláshoz. U tóbbi úgy is fel­fogható, hogy pathologikus-paradox m ódon a „(túl)gondoskodó szülőknek” vagy a kör­nyezetnek (ide tartozik a kiegyensúlyozatlan baráti kör is!) gondra van szüksége ahhoz, hogy gondoskodhassál A zökkenőmentes házasság „feleslegessé" teszi őket, és gondos­kodó feladatukat elvesztik. A krízis viszont újra „munkát ad” számukra.

A válási folyamat nem csak a házasfeleket érinti, hanem családjaikon kívül baráti kö­rüket vagy köreiket, ügyvédeiket stb. is. Egyesek szolidalitásból, m ások (pl. az ügyvédek) hivatalból az „ellenfél” hibáit domborítják ki, ezzel nemcsak a házasság esetleges regene­rációját, hanem a házasság után i kapcsolat konszolidálódását is eleve lehetetlenné teszik. M inél több fantáziával képzeljük el ezt a sokszereplős, gyakran a tragikomikum határait súroló színjátékot, annál érthetőbb, hogy milyen gyenge pozícióban van ebben a „darab­ban" a házassági tanácsadó vagy a lelkigondozó, ha az érintettek egyáltalán m ernek még hozzájuk fordulni. Ugyanis általában egyedül ők teszik fel azt a kérdést, hogy tulajdon­képpen „mitől m indentől” akar elválni a pár, és nem annyira az érdekli őket, hogy kitől... Ők kísérelik meg tudatosítani azt is, hogy a válási folyamat melyik szakaszában vannak az érintettek.

4. A válási folyamat szakaszai

A váláshoz vezető folyamatot a szakirodalom6 szakaszokra osztja fel. A szakaszok kö­zötti határok nem élesek, az egyes periódusok egymásba mosódhatnak.

4.1. A VÁLÁST ELŐKÉSZÍTŐ SZAKASZ

Ezt az időszakot a dezilluzionálódás, az egyre jobban elhatalmasodó elégedetlenség jellemzi. A negatívumok kerülnek előtérbe, a kapcsolat, a partner pozitív oldalai eltűnnek az érintettek látóköréből.

a) Ha a párnak sikerül ezt az állapotot a házasság átalakítására utaló, és ennyiben se­gítő jelzésként felfognia, akkor a krízis a házasságban pozitív, minőségi változáshoz ve­zethet. Ebben a korai stádium ban jó eséllyel foghat m unkához a megfelelően képzett lel­kigondozó vagy tanácsadó.

35

b) Ha a megújulás lehetetlenné válik, pl. a családi többgenerációs befolyás, a környe­zeti hatás, a személyiségből fakadó és interakciós tényezők miatt, akkor a krízis kronifi- kálódik, és kialakul a kapcsolati stagnáció - egy alig elviselhető, „élőhalott” létforma.

Exkurzus: az ún. kapcsolati etika

Hogy sikerül-e ebben a szakaszban a párnak kapcsolatát megújítania, az egyes kuta­tók szerint ún. kapcsolati etikájuktól is függ. Böszörményi-Nagy Ivánr dolgozta fel részle­tesen ezt a témakört:

A családkutató és gyakorló családterapeuta, M artin Buber munkáitól indíttatva, ab ­ból a kérdésből indul ki, hogyan alakulnak ki és m aradnak fenn egy-egy családon belül generációkon át olyan etikai rendszerek, amelyek a leszármazottak cselekvés- és m aga­tartásm ódját, kapcsolataik formáját alapvetően determinálják.

A családi etika „milyenségétől” függ például, hogy az érintettek szerint egy esemény- sorozat, pl. egy veszekedés, mikor kezdődött, és mikor ért véget valójában. Ha m ár nem kiabálnak? Ha formálisan kibékülnek? Ha „a másik beismeri bűneit"? Vagy sohasem? A szaknyelv ezt úgy fogalmazza, hogy milyen interpunkciós rendszerrel („hol tesznek vesszőt, pontot vagy felkiáltójelet") élnek a házasfelek, a házaspár és a család. Minél job­ban különbözik az érintettek „helyesírási” felfogása, annál nehezebb lesz a konfliktusok megoldása. Ugyancsak a családi etika határozza meg, hogy m i a „fontos”, és mi a „lényeg­telen”, ki dominálhat, és ki hanyagolható el, vagyis milyen prioritások és hierarchiák8 se­gítségével szervezi meg egy-egy család az életét.

Böszörményi-Nagy szerint a felsorolt jelenségek mögött egy alapvető em beri igény áll, amelyet az igazságosság kiegyenlítésének nevez. Ez az igény az em beriét egyik alapve­tő és speciális alkotóeleme. M inden családban, tudatosan vagy öntudatlanul, él egy ér­demkódex, amely generációkon át meghatározza, hogy mi „a” helyes és „a” helytelen, az „érdemszerző” és az „elítélendő” cselekedet.

A lelkigondozói gyakorlat szem pontjából fontos ez a felismerés, segít megérteni, hogy mekkora feladat előtt áll az, aki meg akartja életét újítani. Például a m agát „halálra dolgozó” férj olyan kapcsolati etikai örökséggel rendelkezhet, amely a férfitól azt követe­li meg, hogy anyagi jólétet biztosítson családjának. Ha magatartásán, házassága megóvá­sa érdekében, változtatni akar, szembekerül saját családjának etikájával, „törvényszegő­vé” válik. Az ettől való függetlenné válás az elválás megakadályozásának feltétele. A ha ­gyománnyal való szakításhoz azonban hatalm as lelkierőre van szükség, és ősi félelmek leküzdését jelenti. - Mély oka van tehát annak, ha valaki „javíthatatlannak” tűnik, és nem biztos, hogy ezeket az összefüggéseket m agának és a környezetének sikerül felismernie.

A válásra vonatkoztatva az érdemkódexek parancsa például a „szégyen (-válás) fel­tétlen elkerülése”, a „büszkeség megőrzése” (a másik változzon meg) vagy a „bosszúál­lás" lehet. - Elgondolkoztató elképzelni, hogy ha a lelkigondozó vagy a tanácsadó ilyen beállítottságú, válófélben levő emberekkel beszélget, akkor lehet, hogy valójában a nagy­vagy dédszülőkkel társalog. A m egértés és ezáltal a kiúttalálás akkor sikerülhet leginkább, h a abból indulunk ki, hogy az ilyenfajta érdemkódexparancsok egykor, a m aguk idejében konstruktívak voltak, és az életben m aradást biztosították. Más kontextusban, ma, vi­szont a házasélet veszélyeztetőjévé váltak.

4.2. A KÜLÖNVÁLÁS SZAKASZA

Formálisan akkor kezdődik, amikor a pár nyilvánosságra hozza a házasság krízisét. Ilyenkor következik be, ha lehetőség van rá, a szétköltözés. A formális, „térben bekövet­kezett” (vagy később jogilag szentesített) szétválás nem jelenti az érzelmi elválást. Ellen­kezőleg, általában sokkal intenzívebben összekapcsolja a váló feleket, m int korábban a házasság. Jellemző egy „frissen vált” asszony kijelentése: „mióta, annak idején belehaba­rodtam ebbe az emberbe, nem járt annyit a fejemben, m int a válás alatt és m ost... ”

36

A válás - időlegesen vagy véglegesen - összeköt:- ellentétes előjelű, de „feledhetetlen élmény”, akárcsak a szerelem volt;- az együttélés ideje kitörölhetetlen közös emlék az elváltak életéből;- ha az elváltaknak gyermekük van, akkor a válás ellenére is, továbbra is szülőpár m a­

radnak.Ebben a szakaszban a válófélben levők masszív külső befolyás a latt állnak, sokszor

valóban önálló döntésekre alig van lehetőségük; a joggyakorlat, az anyagi, szociális kény­szerek, a családi és a társadalmi közvélemény „dönti el”, hogy m inek kell történnie, és m i­nek nem. (A gyermekek váláshoz kapcsolódó érdekéről a vegyes családdal kapcsolatban szólunk.) A közvetlen kommunikációs kapcsolat általában megszakad a házastársak kö­zött, csak „ügyvéd által érintkeznek”, vagy kéretlen „hírvivők” fogalmazzák meg (és át!) azt, am it a felek m ondani akarnának egymásnak. M indez olyan kommunikációs defor­mációhoz vezet, amely megnehezíti, néha lehetetlenné teszi a válás utáni kapcsolat kon­szolidálódását.

4.3. VÁLÁS UTÁN - KONSZOLIDÁCIÓ VAGY PATHOLOGIZÁLÓDÁS

A válás, emocionális (érzelmi) értelemben, akkor következik be, ha a volt házastár­saknak sikerül differenciált képet kialakítaniuk közösen eltöltött életszakaszukról. Minél kiegyensúlyozottabb ez a kép, minél inkább sikerül meggyászolniuk az elveszett „szépet”, valam int megkönnyebbülten örülni annak elmúlásáért, am i „rettenetes” volt, és őszintén vállalni a közvetlen jövő iránt érzett bizonytalanságot, annál szabadabbá válnak új kap­csolatok szám ára (vö. ehhez a vegyes családdal kapcsolatban kifejtett téziseket).

H a a válásban a gyermekek is érintettek, akkor ezek a feltételek teszik lehetővé, hogy m int szülőpárnak ne kelljen elválniuk, ellenkezőleg, a válás u tán jobb szülőpárrá váljanak - m ert ez is lehetséges. A gyermek szempontjából nem létezik válás - ő nem a házaspár­nak, hanem a szülőpárnak a gyereke.

*

H a a válás emocionális feldolgozása nem sikerül, akkor az nem csak az újabb pár- kapcsolatokat befolyásolja negatívan. A halálozási arányszám elváltak esetében két és fél­szer m agasabb, m in t a lakosság hasonló rétegeinél.

5. A m ediáció - a válóper alternatívája

Az elvált házaspár szülőpár m arad. Gyermekeik érdeke a szülők megtartása. Ez veze­te tt el ahhoz a kezdeményezéshez, amely az USA-ból9 kiindulva Európában is kezd elter­jedni. A jogi-törvényszéki válásgyakorlat alternatívájaként alakult ki az ún. mediáció gya­korlata. A latin kifejezés (közvetítés) a politikai-diplomáciai nyelvből származik. Akkor al­kalmazzák, amikor két állam konfliktusának megoldásához egy harm adik felajánlja jó ­szolgálatát.

A lényeget a szemlélet megváltozása érzékelteti legjobban: házassági tanácsadóból, jogászokból, adótanácsadókból, pedagógusokból, lelkészekből álló munkaközösség m unkája során nem a házasság felbontását helyezi előtérbe, hanem a házasság utáni kapcsolat optimális előkészítését. A bírósági eljárást a komplex (pszichológiai, pedagógi­ai, szociális ásjogi) tanácsadás váltja fel. A bíróság feladata az így megalkotott válási meg­állapodás tudom ásul vétele.

Az eddig rendelkezésre álló tapasztalatok egyértelműen pozitívak. Nem véletlen, hogy a mediáció megindulása óta növekszik azoknak a családbíróknak a száma, akik csa­ládterápiás képesítést is szereznek.

A válási folyamat alakulását foglalja össze sematikusan a 6. ábra.

37

A VÁLÁS FOLYAMATÁNAK SZISZTÉMIKUS ÁBRÁZOLÁSA

Transzgenerációs befolyások, „érdemkódexek”, \

kapcsolati etikai hagyomány \

Társadalmi és környezeti befolyások

szülőcsalád szülőcsalád

Í JEGYESSÉG ^ értékrendszerek

integrációja, dezintegrációja

HÁZASSÁG► az interakció formája► konstruktív/destruktív -«*-

A VÁLÁSI KRÍZIS JELENTKEZÉSE illúzióvesztés, elégedetlenség,

a negatív szemlélet állandósulása

Kapcsolati stagnáció, megüresedés

A kapcsolat revíziója, ' reorganizációja

ELIDEGENEDÉS

KÜLÖNÉLÉS / VÁLÁS házassági intimitások közkézre kerülnek,

koalíciók a gyermekekkel, a külső befolyás túlsúlya

mediáció válóper

A VÁLÁSI KRÍZIS konszolidációja pathologizálódása

differenciált házasságemlék, testi, lelki megbetegedés,a szülői kapcsolat stabilizálódása a másik szülő elleni harc

38

6. ábra

JEGYZETEK

1. A Magyar Statisztikai Zsebkönyv (1993 és 1994) és P. Kaiser, Familienerinnerangen, 1988, p86k adatai szerint.

2. Részletesen tárgyalva Hézser Gábor, A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve, 1990, p280k.

3. A teológiai vizsgálódás szempontjaihoz: i.m. p315k.4. Részletesen feldolgozva: l Böszörményi-Nagy, Unsichtbare Bindungen, 1981.5. J. R. Johnson, Sackgasse Scheidung, a Wege zum Menschen folyóiratban, 1993, p7 lk. _6. P. Bohwanan, The Six Station of Divorce, 1973; S. Kessler, The American Way of Divorce,

1975; G. Reich, Zűr Familiendynamik von Scheidungen, 1986.7. Böszörményi-Nagy /., Ethical and Practical Implications, 1974; németül: Unsichtbare

Bindungen, 1981.8. A hierarchiák stb. témaköréhez vö. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia, 1990, p280k.9. R. Johnson, i.m.

39

II. A VEGYES CSALÁDOK

1. Előítéletek, tények és a „nyelv bűnei”

1.1. NÉVZAVAR ÉS RAGADVÁNYNEVEK

Hogyan nevezi a köznyelv a második, harmadik és további házasságkötés nyomán ala­kuló családokat? - Ügy tűnik, a természetes nyelvi fejlődés nem tudott, vagy nem kívánt még lépést tartani a családformák fejlődésével. A második házasság bevett kifejezés, de hogyan nevezik az ebből származó családot? És hogyan nevezzék meg ők magukat? - A megnevezés bizonytalan, jóllehet az ilyen családok száma, ha az újraházasodások száma az eddigi mér­tékben növekszik, ham arosan meg fogja haladni a klasszikus, „első házasságos” családokét!

Nemcsak a vallástudomány, hanem a rendszerszemlélet is bizonyítja, hogy mekkora jelentősége van a névadásnak, illetve a dolgok megnevezésének. U tóbbi szerint a m egne­vezés áljai „valótlan valóságot” konstruálhatunk, amelyet ham arosan magának „a” való­ságnak tartunk (vö. I. fejezet). (A témakörrel a lélektan pszicholingvisztikának1 nevezett ágazata is foglalkozik.) ilyen felismerések késztették pl. a haladó pszichiátriát arra, hogy a klasszikus, görög-latin, a páciens és a hozzátartozók számára érthetetlen és ezért misz­tikusan és félelmet keltőén ható szakkifejezéseket (mint pl. skizofrénia, neurózis, pszi­chózis) lehetőleg kerülni igyekszik.

Könnyen érthető, hogy milyen érzelmi következményekkel jár az angol vagy a ném et anyanyelvű újraházasodók számára, ha új családjuk a mostohacsalád (stepfamily, Stieffa- milie) nevet viseli, vagy a patch-work (foltozott család) ragadványnevet kapja. Ezt elis­merve választottuk az összetett vegyes család elnevezést (követve az angol blendedfami- lies és a ném et zusammengesetzte Familien kifejezéseket).

A lelkigondozói szaknyelv m aga is lelkigondozást végez akkor, ha új fogalomalkotá­sai nem az esetleges diszkriminációs hajlamot erősítő ragadványnévvel, hanem legalább­is semleges elnevezésekkel illet. Ezért szorgalmazzuk m i a vegyes család elnevezést, szem­ben a mostohacsaláddal.2 Ezek a családok nemcsak az identitástudatukat még jobban el- bizonytalanító névzavarral kerülnek szembe, hanem azzal is, hogy „rossz a hírük”. Mennyire „rosszak" valójában a vegyes családok?

1.2. ELŐÍTÉLETEK ÉS TÉNYEK (perspektívaváltás szükséges)

aJAz USÁ-ban és a volt NDK-ban m inden második, Magyarországon és az NSZK-ban m inden harmadik házasságkötés válással végződött a 80-as években. Az 1980-as években Magyarországon kötött házasságok között az elvált újraházasodók aránya 29,3% volt, 1993-ban 25,5%. Ez azt is jelenti, hogy a gyermekek 30-40%-a nem abban a családban nő fel, amelyben világra jött.

b) Az ilyen családok tudom ányos vizsgálata csak a 80-as években kezdődött meg Amerikában; Európában ennél is később. Ez azt jelenti, hogy eleinte a tudom ány is meg­feledkezett róluk, ill. kevesebb tapasztalattal rendelkezett, m int a közvélemény.

c) Az első felmérések azt mutatják, hogy a vegyes családban élő gyermekek általáno­san, pl. iskolai teljesítményüket, m agatartásukat illetően, nem különböznek kortársaiktól.

40

Más képet mutatnak a ném et klinikai-tanácsadói statisztikák: ezekben a vegyes családok rízikócsaládként jelentkeznek, mivel az összes kezelésre szoruló gyermek között m aga­sabb az ilyen családból származó gyermekek szám a,3

d) A vegyes családok (amerikai és ném et egybehangzó adatok szerint) többségükben elhallgatják családi állapotukat, szégyenérzetet tanúsítanak.

e) Az amerikai és ném et terapeuták és tanácsadók többsége, a közvéleménykutatá­sok eredménye szerint, akárcsak a közvélemény, előítélettel viseltetik az ilyen családokkal szem ben. Azoknál a szakembereknél viszont, akik hosszabb ideje dolgoznak ilyen csalá­dokkal, ellenkező beállítottság figyelhető meg.

f) A katolikus-republikánus franciák és a negyven évig kom m unizm usban élt magyar lakosság családra, házasságra vonatkozó erkölcsi norm ái között, egy összehasonlító fel­m érés4 szerint, nem állapítható meg lényeges eltérés. Egyes pontokban a magyarság szi­gorúbb erkölcsi megítélést mutatott!

g) Egyre több szakember mutat rá arra, hogy a „normális család” fogalmát újra kell defini­álni.5 Az általános szemlélet a vegyes családokat a „normálistól eltérő”, kivételes jelenségként kezeli. Statisztikailag viszont számuk már szinte elérte, és sok helyütt meg is haladja az utóbbi­ak számát. Ezért a „normalitás” hagyományos fogalmát újra kell vizsgálni. Perspektivikusan ez azt jelenti, hogy az „egynormájúságot” az egyenrangú sokrétűség fogja felváltani. Az elméleti te­ológiának is differenciáltan felül kell vizsgálnia a családra vonatkozó hagyományos téziseit.

h)A z alapvető különbség a két formáció között pl. a következőkben állapítható meg: a hagyományos család koherenciáját (összetartottságát) a szülői patriarchális tekintély biztosította. A vegyes család akkor m arad együtt, ha a komplex, hálózatos kapcsolati rendszer működőképes.

2. Kísérletek a vegyes családok megértésére

A szisztémikus orientáció szerint a család, különösen pedig a vegyes család, olyan sok­rétű rendszer, hogy azt lehetetlen egy szemléletmóddal megközelíteni. Több vizsgálódási irány összekapcsolására, szinoptikus szemléletre van szükségünk, ha meg akarjuk őket érte­ni. Az ún. diakronikus, hosszabb fejlődési időszakot áttekintő szemlélet, és a szinkronikus, a létrejött vegyes család „működési formájának" vizsgálata együttesen segíthet a megértésben.

A továbbiakban először a vegyes családok strukturális jellegzetességeivel (szinkroni­kus szemlélet) foglalkozunk, azután pedig a pszichodinam ikus aspektusokat (diakroni­kus szem pont) vizsgáljuk meg.

2.1. A VEGYES CSALÁD STRUKTURÁLIS JELLEGZETESSÉGEI

a) Aszimmetrikus szülői pozíciók. A vegyes családban az egyik szülő külön háztartásban él. Morálisan (függetlenül a válóperben hozott bírtósági döntésektől!) továbbra is felelős a gyermekeiért. A nyagiig általában továbbra is hozzájárul az új család fenntartásához. Szem­ben a gyermekkel maradó szülővel, jelenléte minimális. Ezzel ellentétben befolyása gyakran maximális: pl. mint „bűnbak” a gyermekek minden kudarcának magyarázó okává válhat, vagy az elhalálozása folytán létrejött vegyes családban elérhetetlen, idealizált formában („szentté avatva") élhet tovább. Mindkét esetben hatékonyan befolyásolja az új család dinamikáját.

b) A gyermek-szülő kapcsolat időzavarba ícerül. A klasszikus családképlet szerint a házastársi páros kapcsolat hosszabb, m int a közvetlen gyermek-szülő kapcsolat: m ár a gyermek születése előtt fennállt, és a gyermekek családból való kiválása után is fennm a­rad. Válás esetén a házastársi kapcsolat (gyakran csak formailag) megszűnik. A gyermek és a családban m aradt szülő kapcsolata így, pl. korai válás esetében, jóval hosszabb ideig fog tartani. Megfordítva: a válás által a gyermek önállósulási folyamata és az azzal járó speciális, ún. természetes krízis időben és részlegesen előretolódik.

41

c) A gyermek elveszti családalapító funkcióját. A házaspár a gyermek születése által válik családdá. A gyermeknek tehát, születésénél fogva, családalapító funkciója van. Ve­gyes családok esetében a „családdá válás" term észetes formája, az első gyermek születé­se viszont általában m ár jóval korábban megtörtént. A közös gyermek születése kompli­kált rendszer kialakulásához vezet (vö. összetett család közös gyermekkel).

d) Többszörös családi szereposztás. A vegyes családban hirtelen megnő a klasszikus családi szerepköröket betöltők száma: új „nagyszülők, nagybácsik és nagynénik, unoka- testvérek" jelennek meg a színen. A váló család tagjai a „zsugorodás folyam atában” éltek, a vegyes család létrejötte expanziós folyamattal )éx. Ez a gyermektől nagyfokú emocioná­lis „váltást” igényel, am i erős lelki megterhelést jelent (vö. a későbbiekben kifejtettekkel).

e) Az új kapcsolatok és a jog. A ném et családjog szerint az új házastársnak nincsenek eleve a partnere gyermekére vonatkozó nevelési-szülői jogai. Ha m indkét újraházasodó pl. gyermeket hoz az új kapcsolatba, akkor gyakran előfordul az a furcsa eset, hogy ezek a gyermekek jogilag nem testvérek. (Ami azt is jelenti, hogy pl. össze is házasodhatnak!)

Ezzel szem ben a vegyes családok döntő többsége úgy gondolja, természetszerűleg arra kell törekednie, hogy a gyermekek „testvérekké váljanak”. A term észetes család m odelljét importálják. Sajnos, a családterápiás kutatás kim utatta, hogy a joggyakorlat­nak „van igaza”: annál egészségesebben fejlődik egy vegyes család, minél kisebb nyo­m ás nehezedik a gyermekekre - ha nem kell „testvérekké” válniuk. Ők érzik-tudják, hogy nem azok, és ha az új család hagyja, idővel megtalálják a m aguk szoros kapcsolati formáját!

A családterápiás gyakorlat ezért fáradozik azon, hogy a vegyes családok merjék vál­lalni a kapcsolati valóságot. Ha ez sikerül, a kapcsolatok term észetessé és kiegyensúlyo­zottá tudnak válni!

f) Negatív, m itikus példaképek. Említettük korábban, hogy a „m ostoha” fogalom tra­dicionálisan negatív töltésű. A gyermekek pl. a mesékből szerzett képpel azonosítják. A szülő új házastársához való kapcsolatuk alakításakor, tudat alatt, ilyen mitikus-misztikus képletekkel is m eg kell küzdeniük. (A mostoha pszichodinamikus jelentőségére később visszatérünk.)

42

Az apaközpontú vegyes család(szerepkörök nélküli, egyszerűsített képe)

elvált férj (második feleség)férj feleségapa nevelőtárs

elvált feleséganya

gyerm eknevelt gyermek

8. ábra

2.2. A VEGYES CSALÁDOK FAJTÁI

A vegyes családoknak strukturálisan négy formája különböztethető meg, amelyek a következők:

a) Anyakapcsolatú vegyes család. Ez a formáció akkor alakul ki, ha a válás u tán a gyer­mekek az anyánál maradtak, és az új házasságot köt. A tapasztalatok szerint a gyermekek az anya új férjét könnyebben integrálják, m int az apánál m aradottak annak új feleségét (részletesen ld. később). Az ilyen vegyes család képletét, a pozíciók („szerepkörök”) figye­lembevételével a 7. ábra mutatja.

b) Apaközpontú vegyes család. Ez a családforma akkor alakul ki, ha a gyermekek az újra nősülő apánál maradnak. A tapasztalatok szerint a gyermekek az újra nősült apa fe-

Ö sszetett vegyes család

apa anyavolt após/volt anyós

nagyapa/nagyanya

leány volt meny

elvált feleség

anya

rokonság

apa anyavolt após/volt anyós

új após/új anyós nagyapa/nagyanya

új nagyapa/ új nagyanya

fiúvolt vő

elvált férj

apa nevelőtárs

gyermek nevelt gyermek

más gyermekkel együtt élő gyermek

(volt) unokaöcs (volt) unokatestvér

apa anyavolt após/volt anyós

új após/új anyós nagyapa/nagyanya

új nagyapa/ új nagyanya

leány volt meny

elvált feleség

anya nevelőtárs

gyermek nevelt gyermek

más gyermekkel együtt élő gyermek

(volt) unokaöcs (volt) unokatestvér

apa anyavolt após/volt anyós '

nagyapa/nagyanya

fiú volt vő

elvált férj

apa

rokonság

9. ábra

leségét nehezebben tudják a vegyes családba integrálni, m in t az előző esetben a nevelő­apát. Az apaközpontú vegyes család képét a 8. ábra mutatja.

c) Összetett család. Ha mindkét újraházasuló gyermeket hoz a vegyes családba, akkor beszélünk összetett családról. A közös családi élet akkor fog sikerülni, ha az érintettek m egtarthatják előző családjaikhoz kötődő, konstruktív kapcsolataikat, és ez nem vált ki ellenérzést m ás családtagokban. A 9. ábra m utatja, hogy m ennyire komplex kapcsolati hálózat alakul ki ilyen esetben, amellyel felnőtteknek és gyermekeknek boldogulniukkéH.

Nyilvánvaló, hogy hosszú időre van szükség ahhoz, hogy a kapcsolatok konszolidá­lódjanak. Érthető az is, hogy a bármely pozícióból eredő zavarkeités (diszfunkció) az egész rendszert veszélyezteti.

d) Vegyes család közös gyermekkel. A fiatal vegyes családokban gyakori a közös gyer­mek. Feltételezhetően ennek egyik oka az, hogy az új házaspár így reméli a vegyes család integrációját és stabilizálódását elősegíteni. Ez azt is jelenti viszont, hogy a közös gyer­mekre, egy újszülöttre!!) hárul az a feladat, amely a felnőtteknek és az idősebb testvérek­nek is nehezükre esik, vagy amelyet azok nem tudnak elvégezni. (Az ilyen megoldásvá­lasztás term észetesen általában tudattalan döntés eredménye.) Elképzelhető viszont, hogy mekkora, teljesíthetetlen elvárás hárul a születendő gyermekre. Ugyanakkor a szü­lők ambivalens érzelmi állapotba kerülnek: reménységük m ellett attól is félnek, hogy elő­ző házasságból származó gyermekeik a szülővesztés újabb érzelmével reagálhatnak. Ilyenkor kezdődik meg az idősebb gyermekek túlzott kényeztetése, ami „kegyeik” bizto­sítására irányul.

A közös gyermek születésének, a rendszerszemlélet szempontjából és differenciáltan tekintve, nincs vegyescsalád-alapító funkciója! Pontosan elemezve: ilyenkor a vegyes csa­ládon belül egy további, új család jön létre (10. ábra).

Az, hogy sok újra házasodó ezt a komplikált és paradox összefüggést nem tudja meg­érteni, a vegyes családok tipikus konfliktusainak gyakori okává válhat!

Összetett vegyes család közös gyermekkel

r — — — — ---------------

| apa anya! volt após/volt anyós

! nagyapa/nagyanya

| leány! volt menyI elvált feleség

! anya

rokonság

apa anyavolt após/volt anyós

új após/új anyós nagyapa/nagyanya

új nagyapai új nagyanya

fiú volt vö

elvált férj

nevelőtársr i i i iL

gyermek nevelt gyermek

más gyermekkel együtt élő gyermek

(volt) unokaöcs (volt) unokatestvér

apa anyavolt após/volt anyós

új após/új anyós nagyapa/nagyanya

új nagyapa/ új nagyanya

leány volt meny

elvált feleség

nevelőtársT I I I IJ

nevelt gyermek

más gyermekkel együtt élő gyermek

(volt) unokaöcs (volt) unokatestvér

apa anyavolt após/volt anyós

nagyapa/nagyanya

fiú volt vő

elvált férj

apa

rokonság

apa anya

közös gyermek

gyermek

44

10. ábra

2.3. A VEGYES CSALÁDDÁ FEJLŐDÉS FOLYAMATÁNAK JELLEGZETESSÉGEI

2.3.1. Válás után: a család újraszervezése és a veszteség meggyászolása

- A családok a válás folyamán „zsugorodnak”, kisebbek lesznek. Az egyik szülő kivá­lása u tán újra kell szervezni a család m indennapi életét. Másoknak kell átvenniük az ál­tala eddig ellátott feladatköröket. Ez egyrészt nagyobb terheket róhat egyes családtagok­ra, m ásrészt önállóbbá is teheti őket. Megnövekedhet pl. a gyermekek „értéke" a család „üzemelése” szempontjából. Gyakran új „munkaköreik" ellátásáért sok elismerést is kap­nak. Az idősebb gyermekek a családban m aradt szülő bizalmasává, társhelyettessé vál­hatnak, ami fontosságuk növekedéséhez vezet. Újraházasodás esetén az új partner meg­jelenését „trónfosztásként” élhetik át.

- A családokban a válás következtében búcsúvételre van szükség, a gyász nyílt vagy burkolt formájára. Ehhez az érzelmi folyamathoz az egyes családtagoknak különböző hosszú időrevein szükségük. Ez az „időeltérés” gyakran meg nem értést eredményez.

- A családban m aradt szülő a válás következtében gyakran elveszti a közös baráti és ismeretségi kört vagy annak egy részét. Előbb-utóbb új ismerősökre van szüksége ahhoz, hogy egyedüllétét jobban elviselje, és pl. ne az idősebb gyermeke váljék „társpótlóvá”.

- Ha az új társra találás m ár a válás előtt bekövetkezett, és átm eneti időszak nélkül kötnek új házasságot, akkor ez azt jelenti, hogy a nehéz, de szükséges átm eneti-átalaku­lási időszak megnehezedik, vagy lehetetlenné válik a felnőtt és a gyermekek szám ára a családvesztés okozta gyász. Az átm eneti időre itt funkcionálisan ugyanúgy szükség van, m int korábban a jegyességre volt.

2.3.2. Új társra találás - az érzelmek ütközése

Az új partnerre talált elvált szülő szerelmes lesz. A vele m aradt gyerek nem. Ha ők ér­zelmileg még az átélt veszteség lelki feldolgozásánál tartanak, akkor az érzelmek ütközése következik be: a szülő boldog szerelmes, a gyermekek pedig gyászoló-szomorúak. Együtt­élésük, egymás iránti megértésük komoly próbát áll ki. A felnőtteknek körültekintő józan­ságára van szükség ahhoz, hogy ne személyes sértésnek tekintsék a másik érzelmi állapot megnyilvánulását.

2.3.3. Tipikus kezdeti konfliktusok

a) Új szereposztás. A vegyes családdá válás azt is jelenti, a fenti ábrák m utatták, hogy a családban új szereposztás történik. Gyakran előfordul, hogy az egyes „szereplőknek” mások nem azt a szerepkört osztják ki, amelyet az elfoglalni igyekszik. Az újraházasodó anya pl. új férjét természetszerűleg és jogosan családtagnak tekinti, lehet, hogy gyerme­kei viszont (hosszabb időn át) vendégnek fogják tekinteni...

Az új férj, ha gyermeket is hozott a házasságba, akkor azok neki családtagjai voltak és maradnak. Ha a gyermek nagyobb, akkor eleinte gyakran nem tekinti m agát a családhoz, hanem az apjához tartozónak. Ha kis testvére is van, akkor az valószínűleg rövid időn b e ­lül m indenkit családtagként kezel. Ezáltal m egindulhat a testvérek között is egy nyílt vagy burkolt „válási folyamat”. Ezek a jelenségek érzelmi síkon zajlanak le. Ezért lehetetlen ál­talában megmagyarázni a gyereknek a változást. Jobb, ha megértéssel időt kapnak arra, hogy megtalálják helyüket az új közösségben.

b) Túlzott érzelmi reakciók a természetes fejlődési konfliktusokra. M inden házasság- kötés, legyen az első vagy második, kezdeti időszakában konfliktusokkal\áv. Ezekre elen­gedhetetlenül szükség van (mint korábban kifejtettük), így tudják a házastársak különbö­ző norm arendszereiket integrálni.

45

A vegyes családok kialakulásának idején a családtagok, a válás utóhatásaként, a szoká­sosnál jóval krízisérzékenyebbek, sebezhetőek. A természetes krízisre intenzívebben rea­gálnak. A vegyes család ebben az időszakban is normálisan fejlődhet, de csak akkor, ha ezt a fokozott vulnerabilitást (sebezhetőséget) elfogadja és körültekintő türelemmel kezeli. Ezt a kívülről jövő, lelkigondozói vagy tanácsadói tám ogatás jelentősen megkönnyítheti!

c)A kronifikálódó válásháború tévútra tereli a fejlődést. A vegyes családot alakító csa­ládtagoknak gyakran két fronton kell helytállniuk. Egyrészt az integrációs feladatot kell az új családi közösségen belül elvégezniük, m ásrészt sokszor tovább folyik a „ válásháború'’. Ez olyan túlterheléssel járhat, amely a vegyes családot létében veszélyeztetheti. Vagy el­lenkezőleg: a közös megegyezés alapján azonosított külső ellenséggel szembeni harc ko­vácsolja össze az új családi közösséget. Ez látszatmegoldás: a családdá fejlődés nem ex- ternalizálható (helyezhető ki), „valaki ellen" lejátszódó folyamat, hanem a közösségen belüli fejlődés kell legyen. Az externalizált „megoldás” perspektivikusan olyan beállított­ságot alakíthat ki, amelynek mindig szüksége lesz „ellenségre". Az ilyen család nem „ön­m agáért” él, hanem valami ellen, összehasonlíthatatlanul könnyebb azoknak a sorsa, akiknek az új családalapítás előtt sikerült konszolidálniuk a válási krízist!

2.3.4. Tipikus megoldási kísérletek

a) Tabuizálás. A vegyes család gyakran úgy tesz, m intha nem lenne az, ami, neveze­tesen: vegyes család. A családi nyelvhasználatból pl. törlik a „mostoha-”, „fél-”, „nevelő-” megkülönböztető jelzőket, és így „valótlan valóságot” konstruálnak. Ezzel arra kényszerí­tik az egyes családtagokat, am i biológiailag is lehetetlen. Ez félreértések, konfliktusok ál­landósulásához vezethet, és ismétlődő „csalódásokat” válthat ki. Ha az új házastárs pl. „sajátjának” tekinti a gyerekeket, akkor keserűen fogja megállapítani, hogy azok „hálátla­nok”, és nem fogadják el ezt az „ajándékot”. A gyermekek valójában természetesen visel­k ed n ek - „jobban tudják a biológiát”, m in t a felnőttek. Hasonló fatális következmények­kel jár, ha az elvált szülő a vegyes család szám ára „meghalt” - még a nevét sem szabad ki­ejteni. H am arosan meg fogják tapasztalni, hogy mennyire intenzív életet folytatnak az ilyen „halottak”...

b) Túlbuzgóság. A családba beköltözött új családtag, az új házastárs, gyakran azáltal kísérli meg elfeledtetni az elvált emlékét, hogy az átlagosnál jóval intenzívebben foglalko­zik pl. a gyermekekkel. A várt eredm ény helyett nem kívánatos mellékhatások jelentkez­hetnek: a gyermekek önállóságukat vesztik, vagy elkezdenek szabadságukért harcolni. A túlgondoskodó felnőtt próbálkozásába idővel belefáradhat, ilyenkor csalódottan vissza­húzódik. A háttérben az elválttal folytatott konkurenciaharc rejtőzhet, az új családtag lap­pangó bizonytalansága, tud-e valóban „jobb” lenni, m int elődje. A természetes, de nehéz kivezető ú t az lehet, h a sikerül m egállapodnia pl. a feleség új férjének az elvált apával ar­ról, hogyan osztják meg a nevelési feladatokat.

c) Szerepcsere - a generációs határok megsértése. Az anya új férje, a gyerekek szem­pontjából tekintve, az anya nevelőtársa. Ezt a feladatkört, amely egyrészt közel áll az apai funkciókhoz, de azoktól különbözik is, nehéz definiálni és nehéz kitölteni. Ezért érthető, de veszélyekkel járó megoldás az, ha az ilyen férfi m agát a „gyerekek nagy barátjaként” definiálja. Ezzel besorolja m agát a gyermekek családon belüli alcsoportjába (az ún. gyer­meki szubszisztémába). Könnyen előfordulhat, hogy idővel a felesége ő t akaratlanul is „felnőtt gyereknek” tekinti, és ennek megfelelően kezeli. A páros kapcsolat krízisbe kerül. Vagy: az anya és a gyermekek közötti m indennapos konfliktusok esetében az ilyen felnőtt lojalitáskonfliktusba kerül - „kis barátai” vagy a házastársa mellett foglaljon-e állást.

d) A problémák perszonifikálása. Nem csak a vegyes családoknál gyakori jelenség az, hogy akkor m űködnek „igazán jól”, h a egy családtaggal problém a van. A megbetegedő vagy „problémássá" váló gyermek (vagy felnőtt) közös feladatot ad a családnak, és így összekovácsolhatja azt. A saját és közös m indennapi nehézségek, konfliktusok a nagy

46

problém a mellett jelentéktelenné válnak. A rendszerszemlélet ilyen esetben ún. helyette­sítő szimptómaképződésről beszél - a szimptóma a családi egység fennm aradásának szol­gálatában áll. Ha egyetlen nehézségük megoldódik, a család gyakran krízisbe kerül, masszívan jelentkeznek az eddig elfojtott, megoldatlan „kis problém ák”. Vegyes családok esetében az ilyen szimptómaképződés speciális esete az, ha - m int fent láttuk - az elvált fél lesz az új család „m inden bajának okozójává”.

3. A vegyes családok pszichodinamikája

Az eddigiekben a vegyes családok strukturális jellegzetességeivel ism erkedtünk meg. Most azzal foglalkozunk, hogy az affektusok (a heves érzelmek) milyen befolyással van­nak az együttélésnek erre a formájára.

A 80-as évek elején L. Ciompinak az Affektusok logikája cím ű műve6 szakkörökben vi­lágsikert aratott. Kiterjesztette a szisztémikus szemléletet az érzelmek és a struktúrák köl­csönhatására. Amint az a címből is kiderül, az érzelmekben „logikát”, bizonyos értelmet fedez fel. Néhány példa arra, hogyan alkalmazható ez a válás/vegyes család témakörében.

3.1. MIÉRT JÓ, HOGY A MOSTOHA „GONOSZ"?

Ha a válás során a gyermekek az apánál maradnak, akkor az anya távozása erős af- fektusokat (félelmet, dühöt, gyászt) vált ki bennük. Ezeknek az érzelmeknek a kim utatá­sa kultúrkörünkben egyre nehezebbé vált. A korábbi, hagyományos gyász-búcsú rítusok, amelyek ezen érzelmek lelki feldolgozását segítették, hatásukat vesztették.7 Ez azt jelenti, hogy az extrém érzelmi megterheléssel az érintetteknek, jelen esetben a gyermekeknek a korábbi idők kollektív gyakorlatával szemben, külső, rituális segítség nélkül, magánerő- bői kell boldogulniuk. Nem áll rendelkezésükre az emberiség fejlődéstörténetének egyik alapvető eleme! Az érzelmileg érintett (involvált) felnőttektől, egyrészt akut állapotuk, m ásrészt az általános gyászképtelenség6 miatt, a gyerekek nem várhatnak segítséget.

*

Ezért nem szorgalmazható eléggé, hogy a vallásgyakorlat hordozója, az egyház, amely egyébként a gyász „specialistája”, ne tartsa magát továbbra is távol a családhalál- tóll Figyelemre méltó kezdeményezés egyes nyugati gyülekezetekben a válások esetén tartott bűnvalló és gyászistentisztelet. A ném et protestantizm usban kialakult formákról a fenti lábjegyzetben m egadott m ű számol be.

*

Ebben a helyzetben a „gonosz mostoha’’ jelensége fontos pszichohigiéniai funkciót tölt be. A vele való küzdelem, helyettesítőleg, lehetővé teszi a gyermek szám ára a „go­nosszal” való megküzdést. A válás során a gyermeknek formálisan csak passzív szerep ju ­tott, m ost aktívvá válhat. Az apa új feleségének megjelenése véglegesíti és nyilvánvalóvá teszi a „rossz hírt”, a szülőanya kiválását a családból. Ennek megfelelően reagál, egészsé­ges módon a gyermek. (Kínában a rossz hírt hozó küldöttet lefejezték...) Az új asszony h a ­talm as szolgálatot tesz a gyermeknek, ha az ellene fordulhat, és végre aktívan kiélheti a válás kiváltotta érzelm eit Nyilvánvaló, hogy ezért a „mostoha" magas érzelmi árat fizet. Paradoxul hangzik, de ebben a helyzetben a gyermeknek átmenetileg sem m i m ásra nincs akkora szüksége, m int egy „gonosz m ostohára”...

Milyen komplex pszichodinam ikus folyamat tételezhető fel ebben az esetben? A „go­nosz m ostoha" szerepkörének vállalásával védi a szülőanyát. Az arra irányuló, de elvisel­

47

hetetlen lelki megterhelést jelentő, negatív indulatok a m ostohára irányulhatnak. Ezáltal teherm entesül a szülőanya-gyermek „feloldhatatlan” kapcsolata. Megnövekszik a gyer­m ek és a szülőanya közötti kapcsolat konszolidálódásának az esélye. Ezt a jelenséget sok m ese is példázza. A Jancsi és Juliska cím ű m esében a gyermekek agressziója pl. a boszor­kány ellen fordul, és nem, m int joggal várható lenne, az őket a családi közösségből elen­gedő anya ellen.

3.2. A MOSTOHAAPA HELYZETE KÖNNYEBB

A terápiás-tanácsadói gyakorlat m egállapítása szerint a „mostohaapa" könnyebb helyzetben van. Ennek egyik m agyarázata az lehet, hogy az anya - ellentétben a hasonló helyzetbe került apákkal - elsősorban a maga számára keres házastársat, és csak m ásod­sorban pótapát. A gyermekek ezt megérzik. További ok lehet, hogy a jelenlegi családfor­m ában, eleve egyoldalúan az anyára hárul a gyermekekkel való foglalkozás feladata, Az új férj tehát abból is „profitál”, hogy az európai társadalmi fejlődési folyamat során az „apátlan társadalom ” (A. Mitscherlich megfogalmazásával élve) alakult ki!9 Az apavesztés ilyen körülmények között a legtöbb gyermek életében nem a váláskor következik be, ha­nem gyakran generációkon át ismétlődő hagyomány.

3.3. HALHATATLAN EMLÉKEK

A beházasuló, új férj azért vett el gyermekes nőt, m ert beleszeretett. A szerelem komplex, ellentétes érzelmeket hordozó jelenség. Egyik természetes alkotóeleme a féltés, a féltékenység. Ez a kom ponens m inden új kapcsolatban él, akkor is, ha egyesek annak elnyomására törekszenek. Az asszony növekvő fiúgyermekei viszont állandóan, tudato­san vagy tudat alatt, emlékeztethetik az új férjet korábbi „riválisára". Ez kronifikálódó komplikációkat idézhet elő.

3.4. A PUBERTÁSKORI HARCOK ELENGEDHETETLENEK

A kamaszkorba kerülő gyermekeknek, a fenti példatípusnál maradva a fiúknak, fejlő­désükhöz, férfivá válásukhoz, szükségük van arra, hogy megtanuljanak konfliktusokkal megküzdeni. Ezért ösztönösen is keresik azokat.

Mivel a vegyes családok érzékenysége és sebezhetősége (vulmerabilitása) általában az átlagosnál magasabb, a kamaszkori problém ák a szokottnál nagyobb nehézséget okozhatnak az ilyen családokban. A józan differenciálóképesség segítheti ebben az eset­ben is az egészséges fejlődést. Az ilyen kapcsolati rendszerben élő fiúnak „kamaszkonf­liktusaihoz’' potenciálisan két felnőtt férfi áll rendelkezésére: a szülőapja és anyja új fér­je. Ez azt jelentheti, ideális esetben, hogy a konfliktusigény megoszthatóvá válik. Destruk­tív fejlődés akkor következik be, ha a kétfrontos konfliktus a gyermeket túlterheli, vagy a két felnőtt között is „kitör a háború".

4. A vegyes családok lelkigondozásának néhány szempontja

Az intézményes tanácsadás, a lelkigondozás a vegyes családok esetében megfelelő kom petenciát igényei. Ezt legjobban szaktanfolyamokon lehet elsajátítani. A segítség- nyújtás néhány szem pontját m ár említettük. Ezt a sort folytatjuk most.

A továbbiakban a gyülekezeti lelkigondozói gyakorlatot tartjuk szem előtt. Úgy tűnik, hogy a vegyes családok szem pontjából a komplex lelkigondozás gyülekezeti szinten leg­

48

alább olyan jelentős, m in t a szűkebb értelemben vett, közvetlen vegyes család-Ielkigon- dozás. Mielőtt ennek néhány lehetőségét vizsgálnánk, egy alapkérdéssel foglalkozunk:

4.1. A LEGITIMÁCIÓ KÉRDÉSE

A vegyes családok gondjaival való lelkigondozói foglalkozás a tapasztalt lelkész szá­m ára is nehéz feladatot jelent. A nehéz feladatok vállalása elbizonytalaníthat. A bizony­talan lelkigondozó fáradozása viszont kevesebb sikerrel járhat. Az egyik gyakori „bizony­talanság” abból ered, hogy egyáltalán mi jogosítja fel a lelkigondozót arra, hogy felajánl­ja segítségét a vegyes családoknak. Honnan eredhet ehhez a legitimációja, és hogyan kö­zölhető ez úgy az érintettekkel, hogy meg is értsék.

A legitimáció pl. az egyházi házasságkötésből ered. Lelkigondozói szempontból az esküvő által az egyház is, nevezetesen a gyülekezet, felelősséget vállalt Isten és ember előtt a házaspárért, a családért. (A gyülekezet ezt a felelősséget általában, ellentétben a refor- m átori elvekkel, a lelkészre delegálja.) A lelkész tehát hivatalból hivatott a vegyes csalá­dok lelkigondozására. Jó prevenció, ha már az esküvőt előkészítő beszélgetésekben is he­lyet kap a lelkigondozói felelősségvállalás szempontja.

4.2. KOMPLEX PROBLÉMA - KOMPLEX LELKIGONDOZÓI FELADAT

Az eddig vázoltakból kitűnik, hogy mennyire komplikált kapcsolati rendszerben él­nek a vegyes családok. Ez egyrészt elbizonytalanítja azt, aki problémáik megoldásához segítséget akar nyújtani. M ásrészt sokrétű kapcsolódási pontot tesz lehetővé a segítség- nyújtás számára. Ez teherm entesítőleg hathat a lelkigondozóra!

Jó, ha a lelkigondozó tudatában van annak, hogy a családdá - a „jó” családdá - válás hosszú, éveken át tartó folyamat. Ez számára azt jelenti, hogy reálisan csak részcélok el­érésére törekedhet, és nem „minden nehézség" azonnali megoldására. Viszont ha sikerül részeredményeket elérni, akkor azok, a rendszerszemlélet értelmezésében, konstruktívan hatnak az „egészre” is.

4.3. A LELKÍGONDOZÁSNAK, POZÍCIÓJÁBÓL ADÓDÓAN, SPECIÁLIS LEHETŐSÉGEIVANNAK

A gyülekezeti lelkigondozás, szem ben az intézményes tanácsadással és terápiával, közvetlenebb és term észetesebb m ódon kerül kapcsolatba a családdal. Gyakran az érin­tettek többségével (pl. a gyülekezetben élő nagyszülőkkel) is van kapcsolata. A kapcsoló­dási ponto t gyakran a kazuáliák terem tik meg.

A gyülekezetben értékes lehetőségek nyílnak a preventív lelkigondozásra és az ilyen családokra nehezedő előítéletek feldolgozására is. Kedvező a helyzet a „sorstársak” (pl. vegyes családban élő gyermekek) természetes, egymást szolidárisán segítő közösségének tám ogatását illetően is. Ism ert tény, hogy a gyermekek, ha konfliktushelyzetbe kerülnek, ösztönösen keresnek kapcsolatot sorstársakhoz. Ebbe az önsegítő folyamatba kapcsolód­hat be a lelkigondozás.

4.4. PREVENCIÓ ÉS INFORMÁCIÓ

A szaktudomány, korábban említettük, elkövette azt a hibát, hogy hosszú időn át „megfeledkezett” a vegyes családokról. Kívánatos lenne, hogy a lelkigondozás ne ezt az u tat járja.

49

A gyülekezeti m unka sok területe (istentiszteletek, áhítatok, különböző csopor­tok) jó lehetőséget nyújtanak pl. az előítéletek eloszlatására. Ezáltal csökkenhet a ve­gyes családokra, válófélben levőkre nehezedő és krízisüket súlyosbító külső nyomás. M ásrészt az ilyen családi helyzetbe kerülő gyermek vagy felnőtt, ha korábban a gyüle­kezetben (pl. ifjúsági körben, a konfirm ációs oktatás során vagy a vallásoktatás kere­tében) m ár foglalkozott ezzel a problém akörrel, néhány m egoldási lehetőség m odell­jé t m egism erhette. Továbbá a korábbi beszélgetések, ha nem m oralizáló hangnem ben történtek, az akut krízis esetén m egóvhatják a tabuizálás veszélyétől: tapasztalta már, hogy ilyen élethelyzetekről szabad és lehet nyíltan beszélni. Valószínűleg sokkal ham a­rabb veszik m ajd igénybe a lelkigondozói segítséget is, m int az, akiben szégyenérzet uralkodott el.

Kiindulva abból a szisztémikus megfigyelésből, hogy a házasságkötés alkalmával nemcsak két családtag, hanem két család kerül (direkt-indirekt formában) szoros kapcso­latba, jó, ha az esküvői lelkigondozói előkészítés a pár szüleit, családját is figyelembe ve­szi. Nekik ugyanúgy szükségük van arra, hogy megbeszélhessék azokat a kérdéseket vala­kivel, amelyek az alapvető családi változással járnak. Ha megfelelő form ában néhány alapvető tájékoztatást is kaphatnak (pl. a menyük-vejük „adoptálására” vonatkozóan), akkor azáltal növekszik a kötendő házasság stabilitása is.

Nem kell részleteznünk, hogy a vegyes családot alapító pár esetében, milyen fontos előzetes információk adhatók pl. a nagyszülőknek az ilyen családtípus sajátosságait ille­tően. így csökkenhet az érintettek bizonytalansága és a későbbi konfliktusok intenzitása.

A gyülekezeti lelkigondozás speciális, de ritkán alkalmazott, pásztori lehetősége to ­vábbá a sorstársak közötti szolidáris kapcsolat m egterem tése. Megfelelő előkészítés és előzetes megbeszélés után, a lelkész összeism ertetheti pl. a „leendő vegyes családoso­kat” olyanokkal, akiknek sikerült m egoldást találniuk az ilyen családok tipikus nehéz­ségeire. Az érintettek közvetlen, konstruktív tapasztalatcseréje a közvetlen prevenció egyik legjobb m ódszere. Ennek a gyakorlatnak egyben erőteljes gyülekezetépítő hatása is van.

Az olyan gyülekezetben, ahol magas a vegyes családok száma, speciális alkalmak is szervezhetők számukra. Egy-egy bevezető előadással egybekötött eszmecsere (pl. a ve­gyes család és a vallás, vagy az ilyen családok általános konfliktusai és azok m egoldásá­nak lehetősége témakörből) nem csak informatív segítséget nyújt, hanem megóvja az érintetteket az izolálódástól is. A tapasztalatok szerint az ilyen, kellő szervezői kom peten­ciával előkészített alkalmak igen keresettekké válnak.

4.5. A KONFIRMÁCIÓI ELŐKÉSZÍTÉS ÉS A VEGYES CSALÁDOK

A konfirmációra való előkészítés a vegyes családok közösségi lelkigondozásának pár excellence alkalma! Nagyvárosi gyülekezetben nem ritka, hogy a gyermekek többsége nem abban a családban érkezik el a konfirmációhoz, amelyben megkeresztelték. A kon­firmáció ezért - akarva-akaratlanul - régi családi sebeket szakít fel. Ha ez nem válik a lel­kigondozás témájává, akkor fennáll az a veszély, hogy a konfirmandus-oktatás a vegyes családokat nyílt vagy rejtett krízisbe sodorja!

A konfirmációhoz hozzátartoznak a keresztszülők is. Elváltak esetében a keresztszü­lők gyakran a „másik táborba" kerültek. Mit jelent ez a gyermek és az ő számukra? A lel­kigondozónak kell gondoskodnia arról, hogy ez a kérdés ne m aradjon nyitva. Kollegáiis lelkigondozói m unkacsoportok segíthetik az ilyen nehéz feladatok megoldásához vezető útkeresést.

A prevenció további formája, ha a keresztelési beszélgetések során a lelkész kellő em ­pátiával arra is felhívja a keresztszülők figyelmét, hogy tisztük nem érvéget akkor sem, ha egy család elválik. (Az őskeresztyénségben a keresztszülő szülőhelyettes is volt arra az esetre, ha a szülők az üldözések áldozatául esnének...)

50

4.6. CSALÁDLÁTOGATÁS -BESZÉLGETÉSVEZETÉS

A vegyes családok látogatásával kapcsolatos beszélgetésvezetés metodikáikig, az ed­digi szem pontokat figyelembe véve, a család lelkigondozásának gyakorlatát követi.10

JEGYZETEK

1. A családra vonatkozó kutatásokat közöl: C. Osgood & al, Cross-cultural Universals of Affec- tiv Meaning; University of Illinois Press, 1975.

2. Szemben a HÍD kiadásában megjelent (B. Liss, Családpasztorizáció) könyvvel.3. V. Krahebüll & al, Stieffamilien, 1987 adatai szerint.4. Heti Világgazdaság, 1955. május 27-i számában.5. K. Leib, Ein Leib und ein Dach, in: Familiendynamik, 16/4.6. L. Ciompi, Affektlogik, 1984.7. Részletesen vö. pl. /. Canacakis, Ich sehe deine Tranen, 1988; v. d. Hart, Abschiednehmen in

dér Psychotherapie, 1982.8. A. Mitscherlich, Die Unfáhigkeit zu trauem, 1968.9. A. Mitscherlich, Die vaterlose Gesellschaft, 1989.

10. Vö. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia, 1990, pl90L

51

C) Tanulmányok a kórházi lelkigondozásról

I. A KÓRHÁZI LELK3GONDOZÁS

1. A múltból a jelenbeSzempontok a kórház és a lelkigondozás kapcsolatának fejlődéstörténetéhez

A rendszerszemlélet segítségévei a kórházi lelkigondozás koncepciója és gyakorlata 3 aspektusból vizsgálható:

1. a komplex fejlődési folyamat és2. az aktuális helyzet hálózatos összefüggésében; és a3. feladatkörök szervezésének metszéspontjában.A következőkben ezeket a témaköröket vizsgáljuk,

1.1. A FEJLŐDÉS SZAKASZAI

A jelenkori kórházi gyógyítói gyakorlat és az ahhoz kapcsolódó lelkigondozás gyöke­rei a messzi történelm i m últba vezetnek. Abból a hipotézisből indulunk ki, hogy a rég­múltból származó hagyományok' nyílt vagy burkolt formában m a is befolyásolják a gyó­gyítással foglalkozók személyes és kollektív ideáljait és interdiszciplináris (szakma- és tu ­dományközi) kapcsolatát.

Néhány erre utaló szem pont a fejlődéstörténetből:a) Amennyire történelmileg nyom on követhető, a vallásgyakorlat és a gyógyítás kap­

csolata kezdetben szimbiotikus volt. A mágikus személyek a vallási rítusok és a gyógyítás szakemberei voltak, kom petenciájuk és feladatkörük m indkettőre kiterjedt.

b) A keresztyén tradícióban2 a betegekről való gondoskodást krisztusi parancs írja elő (pl. Mt 25,36). A gyülekezetben élő betegek gondozásáért a püspök vállalta a felelősséget, a feladatot a diakónusok és a gyülekezetben élő özvegyek segítségével látta el, m ajd azok­ra delegálta.

cJA3. századtól a beteggondozás nemcsak a gyülekezeti tagokra vonatkozott, hanem a gyülekezeten kívül élők ellátását („szociális munkát") is m agában foglalja. A 4. század­ban alakítják m eg a gyülekezetek az első ún. betegházakat, nosokomiákat. A betegek ellá­tása és gondozása a korai gyülekezet életének organikus részévé vált. A népvándorlás ide­jén ez a fejlődési folyamat a legtöbb helyen megszakadt.

d) A középkorban a kolostorok vállalják a szenvedők ellátását. Ez a m unka sokrétű feladataik egyike. A kolostori élet így, akárcsak korábban a gyülekezet, a betegeket és a rá­szorulókat az „egészségesek” nagyobb közösségébe integrálta. A kolostori gyógyító-köz- ellátó gyakorlat által egyrészt megindul a betegeknek a m indennapi családi és életközös­ségükből (pl. gyülekezetből) való kiválási folyamata. (Egy olyan tendencia kezdődik meg, amely m a egyre inkább foglalkoztatja a m odern egészségügyet is.) Másrészt a kolostor, m int vallási, szociális és nevelési intézmény, még biztosítja a betegek és egészségesek ter­mészetes összetalálkozását. így meggátolja a betegek teljes izolációját.

e) A kolostorok m ellett a kórházrendek hospitályokat alapítottak. A kifejezés latin eredetijének jelentése: vendégszeretet, vendégfogadó, vendégszállás. Az etimológiai hát­tér m utatja az intézm ény jellegét. A betegek nem specializált, hanem komplex feladato­kat ellátó szociális intézm ényben kapnak helyet. A hospitályok vezetését később laiku­

52

sok, nem papi személyek veszik át, és bizonyos szekularizációs folyamat konstatálható a püspöki befolyással szemben. Több alapító okm ányban az áll, hogy „a hospitály nemegyház”.

A hospitály nem kórház, hanem a szükséget szenvedőket ellátó intézm ény - m ene­dékhely, szegényház, fogadó. Életformájában az istentisztelet, a lelki- és testi gondozás egyenrangú tevékenységek. A cura animae et corporis gyakorlata valósítja meg a teljes, „egészséges gyógyítás” tudományát, a tota arst. Ezt a koncepciót3 a Kr. u. 1. században pl. Scribonius Largus dolgozta ki.

f) A reformáció korában a kálvini irányzat követői újra megkísérelték, hogy feleleve­nítsék a gyülekezeti életbe integrált beteggondozást és szociális ellátást. A lutheri irány­zat inkább az intézményes formát gyakorolta.

g) A m ai értelem ben vett kórház az ellenreformáció idejében jelenik meg. Az irgalma- sok rendje alapította az első ilyen intézményeket: ez a szerzet kizárólag beteggondozás­sal foglalkozott, a beteggondozás itt kezdett önálló hivatássá válni. Önfeláldozó betölté­sét a kolostori létform a segítette. Tevékenységük először Dél-Európára korlátozódott, a18. században aztán egész Európára kiterjedt működésük.

h) Egy másik fejlődési vonalon a hadirokkantak intézeti gondozása vezetett a m ai ér­telem ben vett kórház kialakulásához.

i) A pietizm us kevés érdeklődést tanúsított a beteggondozás iránt. Az ún. ébredést m ozgalm ak viszont egyik központi feladatuknak tekintették a diakóniát. 1836-ban Düs­seldorf közelében, Kaiserwerthben alapította meg Th. Fliedneraz első diakóniai kórházat. Példája ham arosan számos követőre talált.

j) Minél inkább kórházzá vált a hospitály, annál inkább itt kapott helyet a mediciná- lis kutatás is. így alakult ki a klinika: a gyakorlati egyetemi képzés és kutatás központja. A klinikán a gondoskodó, testi-lelki gondozás helyét a kutatás foglalja el. Feladata a leendő (kórházi) orvosokat felkészíteni arra, hogy az iparosodó társadalom igényeinek megfele­lően a beteget újra munkaképessé tegyék. A következő évtizedekben egyre nyilvánvalób­bá vált, hogy ez nem ugyanazt jelenti, m int a teljes beteg em ber gyógyítása és gyógyulása.

1.2. TRADICIONÁLIS ÉS AKTUÁLIS IDEÁLOK KAPCSOLATA

A fejlődéstörténet során felfedezhető egyes jelenségek m ai kórház- és beteggondozá­si ideálokat is érintenek.4 Néhány ilyen összefüggés:

a) Az őskeresztyén gyülekezet a beteggondozást otthoni környezetben gyakorolta. Ezáltal a szenvedő családi környezetében m aradhatott. Ma a nyugat-európai egészség­ügy és a betegbiztosító társaságok az ún. házi betegellátás és -gondozás megvalósításán fáradoznak. Nemcsak azért, m ert ez jóval alacsonyabb költséggel jár, m int a kórházi ke­zelés, hanem azért is, m ert nyilvánvalóvá vált, hogy a legtöbb beteg megszokott környe­zetében jobban gyógyul.

b) A hospitályok megjelenésével ellentm ondásos fejlődés kezdődik meg: de facto megkezdődik a betegek izolálása- elhagyják családi környezetüket. Ez az eljárás elenged­hetetlen a nagy járványok esetében, kérdésessé válik viszont az ellátás általános, alapve­tő formája. A hospitály m ásrészt nem volt a m ai értelem ben vett kórház, a betegek homo­gén közössége. M int szociális intézm ény heterogén volt, életformájával változatosságot is nyújtott. Az utóbbi évtizedekben elsőként az intézményes diakónia alapított olyan komp­lexumokat, amelyekben öregotthonok, óvodák, a diakóniában dolgozók szolgálati laká­sai, fogyatékosok lakóközösségei stb. együttesen kaptak helyet. A kísérlet örvendetes ered­m ényeket m utatott: spontán megvalósult a kölcsönös támogatás életformája, az ilyen öregotthonokban lakók életkora meghosszabbodott.

c) A tota ars szellemében gyakorolt segítségnyújtás számára a testi és lelki gondozás egyenrangú, szétválaszthatatlan egységben állott. A gyógyulás és az „üdv" útjai egybees­tek. Ez nem csak a betegségértelmezésre vonatkozott, hanem a hivatás gyakorlásának jel­

53

legére is: a segítő foglalkozás nem differenciálódott a „test" és a „lélek” specialistáira, ha­nem „totális" gondozást jelentett. Egyes, a foglalkozás gyakorlására vonatkozó kifejezé­sek, amelyek napjainkban az orvosi ellátás vagy a szeretetszolgálat „szakkifejezéseivé” váltak, ekkor m ég egyaránt vonatkoztak m indkét területre {pl.5 a therapeia = szolgálat, gondozás; leiturgia - közszolgálat, diakónia - szolgálat; közös fogalmak voltak).

Napjainkban egyre intenzívebb fáradozások figyelhetők meg a tota arshoz való visszatalálásra, a cura anim ae eícorporis elválaszthatatlan egységének visszaállítására. Ez vonatkozik m ind a kutatásra (pl. pszichoszomatikus, szociálmedicináíis irányzat), m ind a terápiás koncepciókra (pl. a rehabilitációs klinikákon belüli interdiszciplináris kezelés).

d) Az intézm ényesedés folyamata kezdettől fogva a szekularizálódás folyamatát is je­lentette („a hospitály nem egyház”). Ez, optimális esetben, a kölcsönös és közös medici- nális és szeretetszolgálati felelősségvállalást és egyenjogúságot (tota ars!) biztosíthatja, és nem eleve „egyházellenes” provokáció.

e) A hospitály tradíciója (és így indirekt m ódon a kórház gyökerei) nem a medicinából erednek. Az ilyen intézményeket egy jóval átfogóbb faktor, a szociális erkölcstudat moti­válta és alakította ki. A medicinának, fejlődéstörténetileg, nincs dom ináló szerepe benne.

f) A m ai értelem ben vett kórház megjelenése hozza magával az orvostudomány egy­oldalú dom inanciáját. Az iparosodó társadalom igényeihez igazodik az új célmeghatáro­zás is: a feladat a munkaképesség helyreállítása. A gondozás és gyógyítás ideálját és gya­korlatát a kezelés (kényszere) váltja fel.

g) A medicinális-terápiás technika robbanásszerű fejlődésével karöltve alakult ki a „gyógyítás határtalan lehetőségeibe” vetett tévhit.

Az egyre specializálódó és differenciáló szakorvosi kezelési gyakorlat és szaknyelv a laikus, a beteg és a hozzátartozók számára áttekinthetetlenné és érthetetlenné vált. Ezál­tal, paradox módon, éppen a technikai fejlődés kapcsán jelentkezik újra az emberiség ős­történetében megismert jelenség: a gyógyítás - a beteg és hozzátartozók aspektusából te­kintve - mágikus-mitikus dimenzióba kerül. A „felfoghatatlan” kezelési technika érzelmi­leg a „varázslás” kategóriájába sorolható, az érintettekben a félelem és vak bizalom am bi­valens keveredését váltja ki. Szükségszerű, hogy ennek megtestesítője, az orvos akaratla­nul is „fehérköpenyes félistenné” válik. Ez a hierarchikus szakadék viszont lehetetlenné te­szi azt, hogy természetes, emberi kapcsolat (is) kialakuljon az orvos és a páciens között...

h) A beteggondozás és -ápolás, amelyek fejlődéstörténetileg sokkal „idősebbek”, m int az orvosi praxis, a m odem kórházban az orvostudomány céljainak egyodalú kiszol­gálójává váltak, és így elvesztették őseredeti identitásukat. A szupervíziós gyakorlat felis­merése szerint az orvosok és ápolók/ápolónők komplikált, gyakran állandósuló konflik­tusokkal járó kapcsolatában ilyen „ősokok" is szerepet játszanak! Ebbe az összefüggésbe is állítható a fejlődési folyamat egyik legújabb jelensége: az utóbbi években tömegesen nyitnak ápolónők és ápolók olyan magánvállalkozásokat, amelyek a krónikus betegek otthoni gondozását önállóan és saját felelősségükben látják el. Ügy tűnik, a beteggondo­zás visszatalál őseredeti identitásához.

i) A szabadversenyes társadalom ban és gazdasági életben a kórház természetszerű­leg nagyüzemi gazdasági vállalkozássá válik. A m unka jellegét és céljait m ár nem az or­vostudom ány felismerései és lehetőségei szabják meg, hanem az ökonómiai, gazdasá­gossági kényszerek és mérlegelések. Ez a folyamat elérte a diakóniai intézményeket is. Az orvostudom ány viszonylag rövid dominanciáját az ökonómia váltotta fel.

*

A rendszerszemlélet aspektusából tekintve a felsorolt jelenségek és azok kölcsönhatása (inkább rejtett, m int nyílt formában, de) messzemenően befolyásolják a kórházban folyó munkát és a munkahelyi légkört. A fejlődéstörténetileg kialakult ideálok m a is befolyásolják a kórházi dolgozók identitástudatát és -érzését. Az ilyen, mélyebb összefüggéseket is figye­lembe vevő, kórházlelkész jobban megérti, hogy „mi folyik” a kórházban. A kölcsönhatásos

54

összefüggések sokrétűségét, az ideálok ütközését mutatja a 11. ábra. Egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy mennyire nehéz a kórházhoz kapcsolódó konfliktusokra megoldást találni.

A kórház és a személyzet identitását és ambivalenciáját befolyásoló néhány fejlődéstörténeti tényező kölcsönhatása

A szükséget szenvedők heterogén közössége jobb ellátást tesz lehetővé

A közösségnek gyakran izolálnia kell a beteget

A testi és lelki gyógyulás útja szétválaszthatatlan

A korlátlan terápiás lehetőségek mítosza

A kórház szekularizált intézmény

11. ábra

A főállású kórházi lelkigondozó ebben a történelmileg kialakult komplexitásban vég­zi munkáját.

A kórházba bejáró gyülekezeti lelkésznő és lelkész is ki van téve ezeknek a látens hatások­nak. Talán még inkább, mint az előbbiek. Mivel viszonylag ritkábban jelenik meg a hozzá tarto­zó kórházban, és ott kevesebb időt tölt, kevesebb lehetősége van arra, hogy ezekkel az összefüg­gésekkel is foglalkozzon, az ősi és aktuális kapcsolatbeli ütközéseket konstruktívan befolyásolja.

Gyakran úgy érzik a „bedolgozó” gyülekezeti lelkészek és lelkésznők, hogy a kórházi személyzet kevés kooperációs készséget tanúsít, a kapcsolatot inkább a kölcsönös b i­zonytalanság jellemzi. - Ilyen esetben jó megvizsgálni, hogy a személyes szimpátián és antipátián túl m ennyiben befolyásolják azt a komplex „történelmi tényezők”. Ezáltal ért­hetőbbé és kevésbé nyomasztóvá válhatnak a rendszeresen ismétlődő irritációk.

2. A kórházi lelklgondozás néhány szisztémikus és strukturális összefüggése

Természetesen nem csak ezek a faktorok befolyásolják a speciális kórházi szolgálatok, a gyógyítás, az ápolás és a lelkigondozás „milyenségét” és „sorsának" alakulását, munkaképes­ségét és a betegekhez való viszonyát. A személyzet tagjainak személyisége, emberképe, beteg­ségértelmezése, az osztályon és a kórházban uralkodó tudományos nézetek is ide tartoznak.

A kórházi lelkigondozást befolyásoló további tényezők pl. az egyházi és teológiai rendszerben elfoglalt helye és a lelkigondozó személyisége. A közvetlen beteg-lelkigon-

A családban történő beteg- gondozás humánusabb

A kezelés feladata a munka- képesség regenerációja

A beteg a félelem és vak bizalom ambivalenciájában él

A kórház gazdasági vállalkozás

Az orvosképzés, a kutatás és speciális igényeik

Az ápolói hivatás önállóságát veszti

A gyógyítás ideálja az egészség támogatása

dozói kapcsolatot egyebek között a páciens családi háttere, az orvos és a lelkész kapcso­lata, valam int a lelkész pillanatnyi megterhelése is meghatározza.

2.1. EGY „KÓRTÖRTÉNETI” PÉLDA

Vak Béla a férfi belosztály egyik háromágyas szobájában fekszik. Most lett 58 éves. Az imént beszélt az osztályos orvossal: „Remélem, az operáció után nem kell sokáig itt marad­nom. Szeretnék minél előbb hazamenni, valahogy otthon sokkal nyugodtabb vagyok...” Az orvos válasza, úgy érzi, nyitva hagyta a kérdést: „Ha megfelelően gyógyul a seb, és ha vállal­hatom a felelősséget, el fogjuk bocsátani. Sem előbb, sem később.”

Az orvos távozása után a páciens lehunyta szemét, és szabadjára engedte gondolatait... Két szo­batársa tulajdonképpen rendes ember, elpolitizálgatnak, megbeszélik a sporthíreket és latolgatják, melyik nővérke a legcsinosabb. A szokásos témák, persze. Arról, hogyan is érzi magát most, a vakbél ­műtét előtt, velük „természetesen” nem beszélhet, nem is tartozik idegenekre. A főorvos is csak annyit mondott, amikor említette neki, hogy „kissé bizonytalan" az operáció miatt, hogy: „Hozzánk aztán teljes bizalommal lehet, kedveském, sokezredikvakbelünkleszezám!” Gondolataialányáhozkalan- doztak. Éppen most volt itt látogatni. Nemsokára szülni fog. Ez lesz az első gyereke. Jól érezte, mennyire várja apjától, hogy ugyanúgy örüljön a babának, mint annak idején, amikor a faátyjáéknál megszületett az első unoka. Kicsit rossz is most a lelkiismerete, hogy annyit foglalkoztatja az operáció, a lánya még azt hiheti, hogy ő nem olyan fontos számára, mint a fia. A felesége tegnap volt nála. Me­gint elmondta, mennyire büszke rá, hogy nem hagyja el magát, „mint olyan sokférfi”. Ezért is jött hoz­zá, annakidején, 35 éve, mert olyan „igazi" férfi... Hogy is vaílhatná be neki, hogy fél az operációtól?!

Furcsa dolog ez ezzel a félelemmel - szőtte tovább gondolatait. Már gyerekkorában is gyak­ran félt. Egyszer apja valahogyan megérezhette, mert azt mondta: „tudod, néha a felnőttek is fél­nek, a férfiak is.. Kimondhatatlanul hálás volt neki ezért. Újra elbizonytalanodott azonban, ami­kor anyját hallotta: „Ne feledd fiam, hogy megvan írva: ne aggodalmaskodjál!” - Sokat töprengett, gyerekfejjel, hogy kinek is higgyen?! Szüleivel ilyesmiről azonban nem illett volna beszélni.

Talán a felesége, mint asszony, vallásos nő, talán megmagyarázná neki, hogy mit is gon­dolhatott egykor az anyja... De lehet, hogy zavarba hozná egy ilyen kérdéssel. Elvetette a gondolatot. Pedig ha egy kicsit meg tudna nyugodni, akkor biztosan hamarabb rendbe jön­ne. Sokáig nem betegeskedhet. Várja a munkahelye. Várja? - annyi elbocsátás van most. Még őt is, az öreg szakembert is utolérheti a sors.... És mélyet sóhajtott Vak Béla a férfi hármas belosztályon. Érdekes, gondolta, az utóbbi időben gyakori nála ez a mély sóhajtás...

A fiatal osztályos orvos, kezében Vak Béla röntgenjeivel, kinézett az ablakon. Gondolko­dott. Valahogy nem tetszett neki ez a páciens. Túl sokat foglalkozik magával az öregfiú. Nem szeretjük itt az ilyesmit. Egy vakbél az bizony semmiség, de az ő korában - sosem lehet tud­ni. Ő persze igazán nem ülhet oda hozzá. Egyedül van az osztályon, két nővér is beteg. Könnyű az igazgató főorvosnak, az mindig pszichoszomatikáról papol, meg Bálint Mihály- ról, hogy a beteg számára maga az orvos a legjobb gyógyszer. De kinek van ehhez ideje meg idegei. A főorvos sokkal reálisabb - „Mi itt nem lelkizünk" - szokta mondogatni.

Kifinomult füle ekkor hallotta meg a suhanó lépteket a folyosón. Aki az ördögöt emlegeti... - gondolta. Hiszen ez a pap. Mielőtt eltűnt volna a folyosó végén, hallotta meg a fiatal orvos hangát Lelkes tiszteletes úr. Még ez is, éppen most, gondolta. A szobájában lenne most a helye, elő kell ké­szítenie a holnapi áhítatot. És teljesen ki is készült már, négy hatágyas és három ötágyas szobában volt. A válla is megfájdult a sok kézrázástól. Meg kell írnia, még ma, az esperesnek a jelentést is. Az esperes úgyis olyan tartózkodóan viselkedik a kórházi lelkigondozással szemben, a telefonszámlát is vonakodik kifizetni. Annak csak a gyülekezet számít igazán, a magamféle csak papocska nála. És most telefonált a felesége is, hogy ma, kivételesen, időben jöjjön, mert vendégeket várnak. Még ez is! Visszasietett a fiatal orvoshoz. „Nézzen már be a hetesbe, legyen szíves, jobbra a második ágy. Apá- tiensre tényleg ráfér egy kis bátorítás, és ez a maga szakmája, nem?” „Tulajdonképpen.. - kezdett volna bele Lelkes tiszteletes, de aztán mégis így folytatta: „Ha maga kéri, doktor úr, természetesen.”

Amikor Vak Béla, mintegy mellékesen, bevezetőképpen megemlítette, hogy csak egy ki­csi kis operációja lesz, sietve megnyugtatta a lelkész: „Itt nagyszerű kezekben van. Nekem el­hiheti. Jó ez az osztály, kiváló operatőrök az orvosok. Tudja, ha itt járok, mindig arra gondo­lok, ide ki lehetne írni azt, amit a Bibliában olvashatunk: Ne aggodalmaskodj!...” Ekkor lé­pett be felesége a szobába. A lelkész örült, hogy látogató jött. Kedves szavakkal búcsúzott az asszonytól: „Jó látni, hogy milyen bátran tekint a kedves férje az operáció elé...”

A VakBéia nevű páciens szemét lehunyta, és mélyet sóhajtott...

56

A konstruált történet mutatja, hogy mennyire a különböző, rejtett tényezők befolyá­solják a személyes lelkigondozói kapcsolatot. Ha ezt a hátteret komolyan vesszük, akkor azt mondhatjuk, inkább az meglepő, ha az egyszeri, lelkigondozói kapcsolat „sikerül’’... A 12. ábra mutatja, hogy „ki" és „mi" m inden találkozik össze, amikor a lelkész „négy- szemközti beszélgetést” folytat egy pácienssel:

2.2. A HÁLÓZATOS ÖSSZEFÜGGÉSEK SEMATIKUS ÁBRÁJA

A k ó rh á z i le lk ig o n d o z ó i k a p c s o la t a re n d s z e rs z e m lé le t a s p e k tu s á b ó l

TÁRSADALOM ___A betegség, az egészség, a segítségnyújtás éthosza

Szülőcsalád az egészség, a betegség, a szenvedés, a segítség

éthosza

ELMÉLETI ORVOSTUDOMÁNY A betegség, a kezelés, az ápolás

szakmai ideálja és normái

KÓRHÁZ

Szülőcsaiád \ az egészség, a betegség, \ a szenvedés, a segítés \

éthosza

A betegség, a kezelés, az ápolás, a kooperáció helyi ideológiája és normái, a gazdasági helyzet

Osztály Ideálok, normák, kooperáció;

személyzeti helyzet

BETEG élet-, világ-, valláskép,

a segítség elfogadásának normái, korábbi krízis-

taoasztalatok

A

Orvosok/ápolók ember-, világkép, hivatásértelmezés,

biográfiai adottságok aktuális élethelyzet

HÁZASTÁRS élet-, világ-, valláskép;

a segítségnyújtás normái, a párkapcsolat aktuális

minősége

Családtagok aktuális élethelyzet,

a kapcsolatok minősége

SZOBATÁRSAKaktuális/korábbikrízisélmények

Biográfiai élettapasztalat

Aktuális élei-/családi helyzet

Elméleti-teológiai pozíció

Közegyházi elvárás /értékelés

Helyi gyülekezeti/kollegiális elvárások/értékelés

12. ábra

A betegség-egészség fogalma definíciójának alakulásával és formáival külön részben fogunk foglalkozni. Ez a tájékozódás nem csak a kórházi, hanem a gyülekezeti lelkigondo­zó számára is jelentős.

A továbbiakban a kórházi lelkigondozás speciális területénél maradva a lelkész-orvos kapcsolatának hátterét vizsgáljuk a rendszerszemlélet segítségévei.

2.3. A LELKÉSZ ÉS AZ ORVOS KAPCSOLATA - SZÍSZTÉMIKUSAN SZEMLÉLVE

A kórházlelkész és a kórház kapcsolatát nem csak a személyes „szimpátia” alakítja. Ha kettőjük funkcióját és pozícióját vizsgáljuk a kórházban, akkor megállapítható, hogy a különböző hierarchia-rendszerekben más és m ás helyet foglalnak el. Kapcsolatuk kom p­lex, lehet esetenként egymást kiegészítő (komplementáris), egymással konkurálóvagy kö­zömbös (indifferens).

Néhány szem pont ehhez a feltételezéshez:a) Vallástörténetileg tekintve a betegséget dém onok stb. okozzák. A „gyógyítás” leg­

ősibb formája a vallásos rítusok alkalmazása. Az ún. szent személyek feladatai közé tar­tozik az ilyenfajta „gyógyítás” is. A vallástörténeti ókorban a vallásgyakorlatot és a gyógyí­tást a szent személyek perszonális unióban gyakorolták. A történelm i hierarchiát tekint­ve a papi és orvosi funkció gyökerei közösek.

b) A szent személyek, szimbolikusan, a természet- és emberfeletti erők, a transzcen­dentális hatalom képviselői. A szenvedő em ber érzelmileg m a is mágikus-mitikus hatal­m at vár el a „fehérköpenyes” és „fekete palástos félistenektől” - azt, hogy csodát tegye­nek. (Korunkban ezt a jelenséget a betegek gyakran negációs formában fejezik ki: „A dok­tor úr, a tiszteletes úr sem tud m ár sem m it tenni értem ...”) A szimbolikus jelentőség hie­rarchiájában ugyancsak egy szinten állanak.

c) A későbbi fejlődés folyamán a perszonális unió feloldódott, a 12. század egyetemei elkülönítik a teológiai, a jogi és az orvosi fakultást.7 A tanárok, eleinte a diákok is, kleriku­sok voltak. Az egyház nemcsak meghatározta, hogy melyek az elismert tudományágak, hanem a teológiát valamennyi fölé helyezte, és azokat a teológia szolgálatában állóknak tekintette (ancilla teologiae). Ebben a korban az egyetemi interdiszciplináris hierarchiá­ban a teológia a medicina előtt foglalt helyet.

d) A legújabbkori történelmi szakaszban ez a hierarchia felcserélődött. A teológia el­vesztette a tudományokat integráló szerepét, és az egyetemi rendszerben periférikus je­lenséggé vált.

e) A modern egészségügyi intézmény, a kórház belső, strukturális hierarchiáját vizs­gálva ellentétes képletek tapasztalhatók:

A funkcionális jelentőséget vizsgálva nyilvánvaló, hogy „orvos nélkül nincs kórház”, lelkész nélkül van. Egész sor más foglalkozás is elengedhetetlenül szükségessé vált a kór­ház zökkenőmentes üzemeltetéséhez. A lelkigondozás nem tartozik közéjük. Ebben a hi­erarchiában a lelkész, a kórház felől tekintve, az utolsó helyek valamelyikét foglalja el.

Az autonómiát, a feladatkör önállóságát és függetlenségét tekintve a lelkigondozó az első helyen áll: ő az egyetlen, akinek nincs a kórházon belül felettese, aki munkakörét, m un­kaidejét szabadon alakíthatja ki. Ebben a hierarchiában az orvosok sokkal „lejjebb” találha­tók meg: döntési és cselekvési szabadságuk sokkal szúkebb, felettesektől, konzultáns kollé­gáktól stb. függ. Nem érthetetlen tehát, ha sok orvos irigyli a lelkigondozót szabadságáért.

A képzettséget tekintve m ind az orvos, m ind a lelkész egyetemi végzettséggel bír. Az akadém iai hierarchiát illetően tehát ism ét egyenrangúak.

A társadalmi igényeket kielégítő intézmények összefüggésében tekintve az orvos az egészségügy képviselője, a lelkész a magának világnézeti és morális társadalm i befolyást igénylő egyházé. M indketten két, döntő fontosságú társadalmi faktor reprezentánsai.

A kórházon belül kialakult, hagyományossá vált spontán feladatköröket illetően a lel­kész szerepköre „ott kezdődik, ahol az orvosé befejeződik”. A kórházszemélyzet elsősor­

58

bán a gyógyíthatatlanok, haldoklók, a „problémás páciensek" lelkigondozását várja. Eb­ben a hierarchiában az első és utolsó helyen áll. Abban a feladatkörben szeretné a kórház a lelkészt látni, ahol a kórházi ellátás „csődött m ondott”. Ezért a kórházlelkész, akaratla­nul bár, de állandóan az orvostudomány, a kórházi kezelés határainak végességére, az elégtelenségükre is emlékezteti a személyzetet. Ez ambivalens kapcsolathoz vezet.

*

A fenti néhány utalás is mutatja: a kapcsolat strukturálisan annyira sokrétű, hogy egy- egy „nehéz szituációban” nem könnyű megállapítani, éppen melyik hierarchia is dominál! Mindezt összevetve, a „jó”, a kiegyensúlyozott kapcsolat inkább meglepő, m int természe­tes. .. Nyilvánvaló, hogy a személyek közötti (interperszonális) kapcsolat a tudományágak közötti (interdiszciplináris) kapcsolat függvénye is! A teológia és az orvostudomány aktu­ális viszonya (vagy „nem viszonya”) az orvos-lelkész kapcsolatában is visszatükröződik.

A tudományközi kapcsolat sokkal kevésbé alakítható „alulról felfelé”, m int megfor­dítva: a gyakorló orvos és a gyakorló kórházlelkész esetenként kialakult kooperatív kap­csolata nem fogja autom atikusan a teológiai és orvostudomány kapcsolatát befolyásolni. A tota ars akkor kezd m ajd kialakulni, ha az egyetemi teológia és m edicina újra „felfede­zik” egymást és egymásrautaltságukat, és ezt pl. m ár hallgatóik egyetemi képzése során (pl. közös előadáslátogatás egyes témaköröket illetően) realizálják is. Úgy tűnik jelenleg, hogy nem a teológia közeledik az orvostudomány felé, hanem inkább fordított az irány. Pl. a szervátültetésekkel járó, a halál időpontját illető etikai bizonytalanság arra kénysze­ríti az orvosokat, hogy alapkérdéseket tegyenek fel a teológiának (is). A teológián múlik, hogy meghallja-e ezeket a kérdéseket, azokra interdiszciplinárisán érthető választ ad-e, és m utat-e őszinte érdeklődést a dialógus iránt. Veszélyes lenne, h a a teológia, elméletében elmaradva az aktuális antropológiai és etikai problémák mögött, az üyen kérdéseket pro­vokációnak tekintené. Az európai egyházakban mindkét reakcióra található példa.

A fenti gondolatm enet a következőkhöz vezet el: a kórházlelkész és az orvos kapcso­lata akkor válik m ajd valóban természetessé, ha az akadémikus teológia az orvostudo­m ányhoz való kapcsolatát újra életre kelti és normalizálja. Ezt a folyamatot a kórházi gyakorlat nem vállalhatja magára, és nem hívatott annak megoldására. A kórházi lelki­gondozás viszont hívatott arra, hogy sürgetően felhívja a figyelmet a kapcsolatteremtés szükségességére, és a maga szakterületéről interdiszciplináris kérdéseket tegyen fel! Ez­zel a betegeknek a tota ars értelm ében vett jobb ellátását is szolgálja!

3. A kórházi lelkigondozás feladatkörei és szervezési szempontjai

A kórházi lelkigondozó helyzetét ironikusan így szokták szavakba foglalni: „Minden­hol és mindenki iránt illetékes, igényt rá alig tám aszt valaki, és ha egyszer felkeresik, ak­kor éppen nem található meg.”

Ebből a helyzetképből kiindulva érdem es azzal a kérdéssel kezdenünk, hogy milyen feladatkörök várnak a kórházi lelkigondozóra?

Egy előzetes megjegyzés: a következő, általános vizsgálódás a kórházi lelkigondozás koncepcióalkotása számára foglalja össze a lehetséges funkciókat. A főállású kórházlelké­szeknek van, helyzetüknél fogva, a legjobb lehetőségük arra, hogy egy ilyen, a későbbiek­ben általam pasztorizációnak nevezett koncepcióból induljanak ki.

A kórházba bejáró gyülekezeti lelkésznők és lelkészek szám ára az átfo­gó koncepció bátorítást adhat arra, hogy lehetőségeikhez és a helyi vi­szonyokhoz képest egyes elemeket bevonjanak kórházi szolgálatukba.

Célom az ötletébresztés, és nem a túlterhelés fokozása.

59

Először egy, magára a lelkigondozásra vonatkozó alapkérdést kell feltennünk. A lelki­gondozás bevett kifejezése a szolgálatot egydimenzionálisan beszűkíti, és így félreértéshez vezet. Ezért átmenetileg a kórházi pasztorizáció kifejezéssel helyettesítjük. Ez jobban érzékel­teti a kórházlelkész sokrétű szolgálatát. A rendszerszemlélet, amely nem kauzális gondolko- dásmodellt követ, az ilyen alapkérdéseket sem úgy fogalmazza meg, hogy „mi” a kórházi lel­kigondozás. A szisztémikus kérdésfeltevés a. funkcióra irányul: milyen célból történik valami?

Erre a kérdésre így hangozhat a válasz: a kapcsolat létesítésére és a kapcsolat gondo­zására«Igény akkor jelentkezik, ha kapcsolatok megszakadnak vagy veszélyeztetettekké válnak.

Ez különböző kapcsolati szinteken jelentkezhet:- transzcendentális síkon: az Istenhez való kapcsolatot illetően;- intrapszichikus síkon: az em bernek önmagával való kapcsolatát illetően;- interperszonális síkon: az emberközi kapcsolatokat illetően;- strukturális síkon: az egymásra utalt közösségi egységek kapcsolatát illetően.Teológiailag ez az alapfunkció a megbékélés, megbékéltetés fogalomkörébe helyezhe­

tő. A páli értelemben vett katallaszófkatallagé9 köznyelvi fogalomként az „eredeti össz­hang helyreállítását” jelenti, az ellenségeskedés befejezését, a kapcsolaü zavar („bűn”) megszüntetését. Krisztológiailag az univerzális üdvre utal, amely in Christo határoztatott el. A diakónia tés katallagés a megbékéltetés szolgálata, az élő kapcsolatért történő szolgálat.

Ez a pasztorizációs alapfunkció a speciális kórházi keretek között különböző össze­függésekben jelentkezik, és a következő feladatkörökben valósulhat meg:

3.1. TEOLÓGIAI ELMÉLETALKOTÓ FUNKCIÓ

a) Az elméleti teológia feladatkörébe tartozik a kórházra vonatkozó teológiai tájéko­zódás. A következő témakörökre terjedhet ez ki:

- az egészség és a betegség létformájának teológiai értelmezése;- az ápolás és a gyógyítás teológiai értelmezése és etikai értékelése;- a betegek közösségének és az azt hordozó intézménynek, a kórháznak a teológiai

értelmezése;- az „egyházi kórház” specifikumainak teológiai értelmezése (ami nem azonos a for-

málkegyességi praxis leírásával).A teológiai értelmezés csak az érintett tudományágakkal való dialógus által történhet.

A témák felismerésében és megfogalmazásában az elméleti teológia a kórházi pasztorizá­ció kompetens tapasztalataira támaszkodhat, annak megbízásából, annak érdekében vég­zi feladatát. Felismeréseit a kórházi gyakorlat kell, hogy felülvizsgálja. Ezáltal biztosítható az elmélet és a gyakorlat szétválaszthatatlan egységének megőrzése. Ebben az összefüg­gésben a teológiai tájékozódás m ind kórházhoz kötött, m ind azon kívül kialakuló folyamat.

b) A kórházon belül a pasztorizációnak teológiai tájékoztató feladata van. Ez azt je ­lenti, hogy a kórházlelkész m int teológus bekapcsolódik a kórházban folyó szakmai kép­zésbe és továbbképzésbe. Tájékoztat és eszmecserére hív a kórházi gyakorlatra vonatko­zó teológiai pozíciókkal kapcsolatban. A teológiai állásfoglalásokat más szakterületeken dolgozók szám ára érthető nyelven fogalmazza meg. Ezáltal hozzájárul az orvosok, az ápolószemélyzet identitástudatának alakulásához. (A legegyszerűbb és igen hatásos for­m ája ennek az, ha pl. aktuális esetekhez kapcsolódó teológiai, pasztorálpszichológiai cik­keket bocsát az orvosok, az ápolószemélyzet rendelkezésére.)

c) Ehhez a feladatkörhöz a következő kompetenciára van szükség:- Elméleti teológiai kompetencia. Ez az alapvető teológiai irányzatok és a kórházi létfor­

m ára vonatkozó pozícióinak ismeretét, valamint a saját teológiai pozíció kialakítását jelenti.- Interdiszciplináris kompetencia: a teológiai álláspontok más szakterületeken dol­

gozók számára való „lefordítását” és a kórházban képviselt szakterületek aktuális alap­kérdéseinek ism eretét jelenti.

60

Ezen kom petenciák megszerzését a kórházi szolgálatra való felkészítés, pl. a klinikai lelkigondozó képzés kell, hogy biztosítsa. A kórházba „beszolgáló” gyülekezeti lelkészek­nek a lelkésztovábbképző rendezvények nyújthatnak ezen a területen jó segítséget.

3.2. PÁSZTORI FUNKCIÓ

a) A kórházi fejlődés folyamata mutatja, hogy a beteggondozásban eluralkodott a kö­zösségtől való izoláció tendenciája. A kórházi kezelés által megszakadnak vagy beszűkül­nek a természetes (pl. a beteg és családja közötti) kapcsolatok.

Hasonló jelenség konstatálható magán a kórházon belül is. A komplikált technikai eljárásokkal túlzsúfolt és végsőkig differenciált kórház atomizálódik. Egyre nehezebbé válik az egyes osztályok stb. között még a szakmai kapcsolattartás biztosítása is. A kórház m int oikosz m a aligha létezik. Az oikosz teológiailag a közös életteret is jelöli. A m odem klinikai gyakorlatban az intenzív osztályra felvett beteg a rehabilitációs mozgásterápiára érkezve el kezelése során, egyetlen konstans faktort fedezhet fel: önmagát.

b )A gyakorlati teológián belül a kibernetika (egyház/gyülekezetvezetés, -szervezés) ágazata foglalkozik a nagyobb egységek pasztorizációjával. Teológiailag tekintve hibás lenne a kórház esetében feladni a gyülekezeti elvet. Amint a gyülekezeti lelkész feladatai közé tartozik a gyülekezetépítés és -gondozás, ugyanúgy megtalálható ez a feladatkör a kórházban is. A kibernetika, ez az átmenetileg elfeledett, jelenleg újra egyre fontosabbá váló diszciplína a kórházi pasztorizáció esetében is nagy jelentőséget kap. Különösen ak­kor, ha a kórházi pasztorizáció elfogadja azt, hogy a kórházlelkésznek a kórház a gyüleke­zete. Az. ilyen értelem ben vett pasztorizáció három összefüggésben történhet.

c) Az egyház és a kórház kapcsolatának gondozásában. Mikor és hogyan prezentálja magát az egyház és annak lokális megjelenési formája, a gyülekezet a kórházban? - Az utób­bival kapcsolatban a gyülekezeti lelkészek kaphatnak fontos szerepet! Hogyan válik a kórház­ban érzékelhetővé, hogy a kórházlelkész nem magánszemély, hanem az egyház exmittált le­gátusa? Mennyire láthatóan áll az egyház a kórházi pasztorizáció mögött? Ha a kórházlel­kész az egyház „titkos ügynöke” marad, akkor de facto olyan kitaszító izolációs folyamatba kerül, m int a kórházba kerülő beteg. Ez növeli a potenciális szolidaritást, de nem szolgálja az egyház érdekeit. (A gyakorlati megvalósíthatóság tapasztalataira később visszatérünk.)

A kórházon belüli pásztori funkció koncepcionálisan egyrészt a hálózatos kapcsolat- terem tést és -gondozást jelentheti. Ez valósul meg pl. akkor, ha a beteglátogatás nem a személyes lelkigondozói kapcsolatra korlátozódik, hanem a kórterm i közösség gondozá­sára is kiterjed. A betegek idejük nagy részét egymás közt töltik, egymás terhét hordozva vagy nehezítve! Ezért ez is a pasztorizáció érdekeltségi körébe tartozik.

További lehetőség és feladatkör az ún. kísérő lelkigondozás. A legtöbb kórházlelkész gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy az osztályról osztályra vándorló, újra és újra másik közös­ségbe beilleszkedni kényszerülő pácienst a lelkész által egy biztos kapcsolat kíséri. Ebbe a funkciókörbe tartozik továbbá a beteg és hozzátartozóinak lelkigondozása is.

Végül a betegek és a kórházi személyzet számára készített közös alkalmak gondos­kodhatnak az emberközi kapcsolatok gondozásáról. Ide tartozik (a korábban vázolt) köz­vetítő szolgálat pl. operáció előtt és után a beteg és a szakemberek között.

d) Ez a feladatkör a csoportmunka és csoportos lelkigondozás különböző variánsaira vonatkozó kom petenciát igényel.

3.3. AZ INDIVIDUÁLIS LELK3GONDOZÓI FUNKCIÓ

A rendszerszem lélet szerint a formailag individuális lelkigondozás nem oldhatja fel az egyén és a környezet, közösség szétválaszthatatlan kapcsolatát. Ez azt jelenti, hogy a „megértés" mindig az egyén és a közösség (kórházi, családi stb.) kölcsönhatásos kapcso­

61

laténak útját választja. Azt is vizsgálja, kinek milyen segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy betege és a további érintettek jobban el tudják viselni a krízist. Természetesen a kór­házlelkész nem vállalkozhat arra, hogy a hozzátartozók, az ápolószemélyzet és a beteg közötti konfliktusokat m inden esetben megoldja. De m ár maga a differenciáló szemlélet is a beteg teherm entesülését segítheti.

Az individuális lelkigondozás részben helyettesítő szolgálatot is végezhet: a családta­gok helyett kimondhatja azt, amire a beteg vágyik. Megtalálhatja pl. azt a vigasztalási for­m át (ahogyan régen a szülő vagy a családtag vigasztalta a beteget), am ely nem veszti el erejét az általánosságokban. Megfontolandó ebben az összefüggésben a m odern lelki­gondozás egyik kimagasló egyéniségének a mondata: „a lelkigondozás során nem tudunk m indent megvalósítani, de m indenről szabad fantáziálnunk” (D. Stollberg). A lelkigon­dozói alapfunkció, a kapcsolatteremtés, itt a (korábbi) életerőt, reményt, vigaszt adó ta­pasztalatokhoz, hitélményekhez való kapcsolatteremtés form ájában jelenik meg.

A következő kompetenciák szükségesek ehhez:- önismeret - a lelkész ismeri m agát és erősségeit, személyes lehetőségeit, és nem

kényszerül arra, hogy „általánosságok”, sztereotípiák mögé vonuljon vissza;- kapcsolatteremtési és kommunikációs készség, amely által kontrol l áltan, a kapcsolati

zavarokat időben felismerve és megfelelő módon kezelve alakítja a beteghez való viszonyát;- teológiai kompetencia: a beteg helyzetének és elbeszéléseinek individuális-teológi­

ai értelmezése.

3.4. UTURGIKUS-HOMILETIKUS FUNKCIÓ

a) A kórház „m indennapjait” és működését ritualizálás jellemzi. A vizitek, a vizsgá­latok, a beteglátogatás „íratlan” rítusok szerint folynak le. A betegek is ham ar kialakítják egy osztályon vagy egy kórterm en belül a maguk átm eneti vagy m aradandó rítusait - pl. új beteg felvétele esetén.

A rítusok ismétlődő esem ények és cselekményfolyamatok zökkenőmentes lefolyását biztosítják. Az antropológia és a valláspszichológia megegyezik abban, hogy a rítusok nö­velik az egyén és a közösség biztonságérzetét.10

Feltételezhető, hogy a kórházban, ahol krízisbe jutottak, „bizonytalan állapotba ke­rültek” gyógykezelése folyik, a betegeknek és a személyzetnek is a szokásosnál nagyobb a biztonságot adó rítusok iránti igénye.

Míg a rítusok a m odem kórházban is az eseménysorozatok zavartalan lefolyásának ősi segítői, a kórházi kommunikációnak is hasonló ősi segítői a szimbólumok. A szimbólu­m ok egyrészt ismertetőjelek és jelképek (ún. prezentatív szimbólumok), pl. a vöröskereszt, a fehér köpenyek zsebéből kilógó sztetoszkóp, a látogatók által hozott virág. Másrészt a szimbólumok (ún. diszkurzív szimbólumok) segítségével alakul ki a kommunikáció egyik alapformája, az ún. szimbolikus kommunikáció. Ez a kommunikációs forma analógiákat (hasonlatosságokat) használ, az emberi kifejezésmód fejlődéstörténetileg ősibb formája. Egyéni érzelmek, állapotok másokkal való megéreztetésére szolgál (pl. „tüzel az arcom ”), nem mérhető, pontos információkat közöl. A kommunikáció másik alapformája, az ún. di­gitális kommunikáció „mérhető értékeket” közöl. Pl.: m a 38,8°C-os lázam van.

A krízisbe került vagy beteg em ber elsősorban a szimbolikus-analóg form ában fejezi ki magát. Ez jobban biztosíthatja szám ára mások együttérzését az egyedülmaradástól, izolációtól való félelmének csökkenését. Érzelmileg ennek a kommunikációs formának sokkal nagyobb a stabilizációs értéke, m int a „digitális” értelmi-intellektuálisnak.

A teológus a rítusok és a szimbólumok szakembere is, a vallásban ez a két jelenség em inens helyet foglal el.

A lelkigondozó egyik speciális feladata a betegek, hozzátartozók stb. szimbolikus kommunikációjának „m egértése” és annak használata. A kórházon belül (egyebek kö­zött) ez a képzettsége és képessége különbözteti meg pregnánsan m ás szakterületek kép­

62

viselőitől. Az interdiszciplináris kooperációhoz pedig azzal járulhat hozzá, ha a személy­zet szám ára a betegek szimbolikus kommunikációját esetenként érthetővé teszi.

b)A kórházlelkész m int homiléta és liturgus, áhítatokat, is ten tiszteleteket tart. Ezeknek szimbolikus-rituális alkotóelemei vannak. A kórházi istentiszteletek és áhítatok nem jelen­tik a gyülekezetben kialakult formák differenciálatlan követését. A betegnek, a hozzátarto­zónak és a személyzetnek nagyobb a biztonságérzetet fokozó rítusok, szimbólumok iránti igénye, mint a gyülekezeti templomlátogatóknak. Ez azt jelenti, hogy a kórházi áhítatokban és istentiszteleteken a rítusok és a szimbólumok központibb helyet kell, hogy elfoglaljanak. A verbális-digitális kommunikációs forma, a prédikáció itt kevésbé éri el a gyülekezetét.

A kórházi istentiszteletek a jelenleg hasonló helyzetben lévők számára készített alkalmak. Ilyenek lehetnek: rövid, délutáni áhítatok új betegek és hozzátartozóik (vagy elbocsátás előtt ál­lók) számára; idősebb/fiatalabb betegek, operációra készülők és hozzátartozóik számára, vagy a kórház munkaterületéből adódó egyéb szolidáris közösségek számára. Az ilyen alkalmak „sike­re” a tapasztalatok szerint a meghívás megfogalmazásának és terjesztésének minőségétől függ. A kórházi lelkigondozók munkaközösségei közösen dolgozhatnak ki erre vonatkozó példákat.

A homiletikus-liturgikus szolgálat egyik speciális formája a halottak búcsúztatása. A „kórtermi halál” nem csak a betegtársakban, hanem az osztály személyzetében is gyakran vált ki sokkszerű érzelmi krízist. Az ilyen helyzetre szabott, visszatérő rítus a pasztorális segítségnyújtás egyik fontos alkalma és lehetősége. A halottak kórterm i vagy osztályon belüli búcsúztatására példaképpen közlünk egy gyakran használt liturgiát:

A HALOTTAK BÚCSÚZTATÁSÁNAK LITURGIÁJA

Jöjjetek vegyünk búcsút XY-tól,kérjük Isten áldását reá és magunkra!

Betegségében, véges lehetőségeink szerint, megkíséreltünk együttérző és segítő társai lenni. Bízunk abban és hisszük, hogy az élet Ura holtában sem hagyja magára, hanem ott is kegyel­mesen mellé áll.Bocsánatért esedezünk Istenhez, ha XY iránti gondoskodásunk, erőnk fogytával, lankadt. Hálát adunk Istennek mindazért, amit XY-tól és általa kaptunk

- minden pillanatért, amikor sikerült igaz kapcsolatot kialakítanunk vele;- minden pillanatért, amikor félelmeit és reménységét megértő együttérzéssel hordoz­

hattuk, és amikor kimondva vagy kimondatlanul félelmeinket hordozni és reménysé­günket táplálni segített;

- minden napért, amikor életünk és munkánk általa értelmet kapott;- minden pillanatért.

Elcsendesedve emlékezzünk most egyen-egyenként arra, amit nekünk XY az együtt töltött életidőben jelentett.

- néhány perces csendesség - Hallgassuk meg a Bibliából a zsoltáros szavait:

„Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz,/olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.Hiszen tudja, hogyan formált,/emlékszik rá, hogy porból lettünk.Az ember napjai olyanok, mi a fű,/úgy virágzik, mint a mező virága.Ha végigsöpör rajta a szél, vége van,/még helyét sem lehet felismerni.”

(103. zsolt. vagy 139. zsolt.)Az apostol így táplálja reménységünket:

Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.Ezért akár élünk, akár meghalunk, az Űréi vagyunk!” (Róm 14; vagy 8,38k)

Úri imádságKérjük Isten áldását és segítő kegyelmét az elhunyt és a magunk számára:

(Egy énekvers - felolvasva vagy énekelve)

A búcsúztató-liturgia rövid, néhány perces áhítat. így beilleszkedik a kórházi osztály gyors ritm usába. Lehetővé teszi, hogy a szobatársak, a nővérek, az orvosok segítséget

63

kapjanak a gyász vállalásához és megosztásához. Az individuális lelkigondozás feladata azok személyes támogatása, akiket a haláleset különösen közelről érint.

A kórházban bekövetkező halál esetén a hozzátartozók általában nincsenek jelen. Ez, pasztorálpszichológiailag értelmezve, kedvezőtlen személyes gyászfolyamatuk szem­pontjából {pl. erősítheti a „tudomásul nem vétel" fázisát1'). Ezért a hozzátartozók lelki­gondozásának jó lehetősége az, ha a lelkész a búcsúztató-liturgia egy példányát eljuttat­ja nekik. így közvetett formában és utólagosan ugyan, de maguk is részeseivé válhatnak a gyászszertartásnak.

c) Ez a funkció is speciális kompetenciát igényel: a liturgikus-rituális elemek iránti ér­zék kifejlesztését, a szimbolikus kommunikációs forma ismeretét.

*

A kórházi pasztorizáció funkcióit az 1. táblázat foglalja össze:

Teológiai elmélet­alkotó funkció

1. Akadémikus in­terdiszciplináris di­alógus, elméletal­kotás2. Témák, megfo­galmazások, a felis­merések gyakorlati kontrollja

1. Releváns teológi­ai pozíciókról való interdiszciplináris tájékoztatás2. Teológiai, pasz- torálpszichológiai témák felajánlása a kórházon belüliek számára

1. Elméleti-teológi­ai szakismeretek, az aktuális teológiai publikációk ism e­rete2. Interdiszcipliná­ris kommunikációs kompetencia

A KÓRHÁZI PASZTORIZÁCIÓ FUNKCIÓI

Pásztori funkció

Kórházon kívüli vonatkozásban

1.Az egyház és az egészségügy közötti kapcsolatterem tés2. A helyi gyüleke­zet és a kórház kö­zötti kapcsolatte­remtés

Individuális-lelki- gondozói funkció

1.A biográfiai-csa­ládi háttér figye­lembe vétele2. A hozzátartozók íelkigondozása

Liturgikus-homi Ietikai funkció

1. Gyülekezeti is­tentiszteletek a kór­házban

Kórházon belüli vonatkozásban

1. Osztályokon át kí­sérő lelkigondozás2. Szoba-közössé- geklelkigondozásán belüli továbbképzés3. Alkalmak szerve­zése általánosan re­leváns témák meg­vitatására

1. A személyes hit forrásaihoz való (vissza-)találás se­gítése2. A beteg és a hoz­zátartozók kölcsö­nös teherhordozá- sának segítése

Szükséges kom petencia

1.Az intézmény strukturáltságának ismerete2. Csoportdinam i­kai ismeretek

1. önismeret, kong­ruens személyiség2. Kapcsolatterem­tő képesség3. Poimenikai kom­petencia

1. G yászáh íta tok2. Kórházi isten­tiszteletek3. Speciális kórházi istentiszteletek

1. Liturgikus-homi- letikai kompetencia2. Szervezési kom­petencia

64

1. táblázat

JEGYZETEK

1. Vö. pl. H. Hark, Religiöse Neurosen, 1984, pl44L2. Vö. Religion in Geschichte und Gegenwart (RGG), Kranlkenpflege címszó.3. J. Meyer-Scheu, Vöm behandeln zum heilen, 1980, p42k.4. Praktisches Wörterbuch dér Pastoralanthropologie, 1975, p590k.5. /. Meyer-Scheu, i.m.6. Vö. RGG, Heilung címszavával.7. Vö. pl. Dér GroSe Brockhaus-Lexikon, Universitat címszavával.8. Részletesen: Gábor Hézser, Beistand als eine Grundfunktion dér therapeutischen Seelsorge,

Bielefeld, 1983, p282k.9. Vö. Theolog. Begriffslexikon zum NT, 1983, katallagé címszava.

10. Vö. Praktisches Wörterbuch dér Pastoralanthropologie, 1975, p922k; W. Jetter, Symbol und Ritual, 1978; J. Scharfenberg, Mit Symbolen leben, 1980.

11. Vö. Hézser G., A pásztori pszichológia, 1990, p233k.

65

II. KÓRKÉP ÉS EMBERKÉP

1. A betegségfogalom történelmi alakulásaA bűntudat és betegségtudat viszonya - szociáltörténeti tájékozódás

1.1. A KULTŰR- ÉS VALLÁSTÖRTÉNETI KONTEXTUS BEFOLYÁSA

Csak az em bernek van betegség- és haléltudata. Az állat- és növényvilág betegségeit a „természet gyógyítja”, csak az em ber törekszik tudatosan gyógyításra.

Kultúrtörténetileg az em ber a betegség, a halál és az élet kapcsolatát mitológiailag közelíti meg:1 a betegség és a halál a „bűn által" jött a világba, az em ber „kilépett” a ter­mészetből. így a „gyógyítást” sem a természet végzi el, hanem „azon kívül”, speciális technikával és metodikával kell történnie - a gyógyítás m ár nem a term észet „munkája”, hanem a term észet reparációja.

A betegségfogalmat az egyes kultúrkörökre jellemző társadalm i interpretációs forma alakítja ki. Ezért lehet az, hogy ami a mi kultúrkörünkben betegségnek számított, azt m áshol kiváló, tiszteletre méltó emberi tulajdonságnak tartották: például a catatoniában (a schizophreniával együtt járó testi-lelki merevség) m egbetegedettet egyes ázsiai orszá­gokban különös misztikus képességekkel bíró személyként tisztelték. Korunkban a beteg­ség mindig veszélyeztetettséget jelent, egyebek között azért, m ert a - társadalmilag leg­főbb norm ának tartott - munkaképesség elvesztését jelenti.

Formailag a betegség definíciója a társadalmilag kívánatosnak tarto tt norm ál állapot­tól való eltérést, ill. annak értékítéletet tartalmazó interpretációját jelenti. M int később látni fogjuk, ez a megállapítás a modern, objektívnek tarto tt betegségfogalomra is áll. Hogy miért, azt a betegség és a bűn viszonyának alakulása magyarázhatja meg. Mivel a lelkigondozói gyakorlatban a betegség és bűn kapcsolata központi szerepet játszik, elő­ször ennek történelm i alakulásával és benső összefüggéseivel foglalkozunk.

1.2. A BETEGSÉG ÉS A BŰNTUDAT TÖRTÉNELMI GYÖKEREI ÉS PSZICHODINAMIKUSÖSSZEFÜGGÉSEI

Az em ber által a történelem során kialakított betegségfogalom karakterisztikuma az, hogy gyakran amorális, „bűnös" magatartásm óddal kerül kapcsolatba: a betegségtudat és a bűntudat, lelkigondozók tudják legjobban, m a is elválaszthatadan, mitikus kapcso­latban állnak.

A betegség és a bűn viszonya kultúrkörönként változó. így például az Afrikában élő tonga törzs szerint a betegség az ősök szellemét megsértő magatartás, cselekedetek kö­vetkezménye. Ismert az ún. voodoo-halál jelensége is, am i valamely tabu megsértése ál­tal következik be.

Az asszír orvosok (Kr. e. 8-9. század) szerint a beteg elsősorban bűnös. Galenus (Kr. u.2. században élt, az újkor kezdetéig abszolút tekintélynek örvendő, görög-római orvos), aki kimagasló természettudományi kísérleteket végzett, a beteget bűnösnek nevezi műveiben.

Korunkban is több vallási irányzat kauzális összefüggésben állónak tartja a betegsé­get és a bűnt.

66

Hogy mennyire élnek ezek a régmúltba nyúló hatások ma is, azt pl. egyes nyugat-euró­pai felmérések mutatják: a vizsgálatok szerint a gyermekek 60%-a összekapcsolja a betegséget és az „engedetlenséget", „rosszaságot”; 75%-a pedig önmagát vagy más személyt tart mások betegsége okozójának. (Nagy lelkigondozói feladatok várnak a gyülekezeti gyermekmunkára!)

1.2.1. A z egyén betegség- és bűntudatának pszichodinamikája

Miért kapcsolja össze az em ber ilyen könnyen a betegséget és a bűnt? A következő pszichodinamikai hipotézis segíthet ennek megértésében:

A társadalmilag elismert norm ától való m indenfajta eltérés bizonytalanságot, félel­m et, agressziót vált ki. Ezért aki ilyesmire „vetemedik", büntetendőbűnt követ el a „rend­del” szemben. A betegség a társadalm i egészségnorma megsértése által válik „bűnné”. Hogy pontosan mi is ez a bűn, az korok szerint változik.

A beteg a maga megváltozott állapotában egyrészt azt tapasztalja, hogy élettere, mozgásköre beszűkült, másrészt létében is veszélyeztetve érzi magát. Ez az állapota nem felel meg a - társadalm i aktuális klisé alapján - önmagáról alkotott képnek. A betegség ál­tal személyiségképének olyan elemei kerülnek felszínre (tehetetlenség, elesettség, segít­ségre szorulás, életveszély), amelyeket eddig sikerrel elfojtott. így önmagáról alkotott il­luzórikus képe és a „kórkép” elfogadhatatlan ellentm ondásba kerül. Mivel a beteg úgy ta ­lálja, hogy megszegte a társadalm i ideáltípus normáját, „bűnösnek” érezheti magát (nem vagyok olyan, m int a többiek). A pszichiátriai lelkigondozói gyakorlat találkozik leggyak­rabban ezzel a jelenséggel. A 13. ábra m utatja ezt a jelenséget.

67

1.2.2. A betegség- és bűntudat interperszonális-szociális dinam ikája

A z individuális (intrapszichikus) konfliktus m ellett a betegség jelensége interperszo­nális konfliktust is kivált. Az ún. egészségesek gyakran „félnek” a betegtől, fenyegetve ér­zik magukat általa, és - személyiségüknek megfelelően - pánikkal, elutasítással vagy nyílt agresszióval reagálnak. Ez a jelenség különösen a járványbetegeknél és pszichiátriai pá ­ciensek esetében figyelhető meg. Az ilyen környezeti reakció tovább erősítheti a betegben a bűntudatot, a bűnösség érzetét (14. ábra).

A betegség és bűn kölcsönhatásos kapcsolata a keresztyén középkorban annyira meg­szilárdult, hogy az m a is rejtetten, de döntően befolyásolja a betegségértelmezést. Ho­gyan gondolkodtak akkor a betegségről?

1.2.3. A keresztyén középkor betegség-bűn konstrukciójának befolyása

A keresztyén középkor az uralkodó ún. zárt világképnek megfelelően mindazt, ami a normálistól, a megszokottól, a „biztonságostól" eltért, bűnösnek tekintette.

Ennek a világképnek alapsémája a következő volt:Isten olyan, értelm et tartalmazó és adó, morális célokat szolgáló világrendet alakított

ki, amelyben a szellem és a természet teleologikus (célirányos) egységet alkot.A betegség egyrészt a bűnös lét és életvitel (elsősorban kollektív kategóriában elképzelt)

megjelenési formája - másrészt egyben lehetőséget is ad (a betegséget kiváltó) bűnért való bűnhődésre. így bezárul a kön a betegség és a szenvedés egymásba fonódó értelmet kap.

68

így a betegség (medicinális értelem ben vett) gyógyítása másodlagos jelentőségű, h i­szen a középkor Istene a betegséget a bünhődés eszközéül küldte, és így maga a betegség a (bűnből való gyógyuláshoz szükséges) gyógyszer. így válik a szenvedés egyidejűleg ál­dássá is.

Ennek megfelelően a középkori kolostorokban és hospitályokban a gyógyítás eszkö­zei között eminens helyet foglaltak el a vallási-rituális cselekmények. A medicinális terá­pia csak mellékrangú szerepet kapott (15. ábra).

A BETEGSÉG-BŰN-GYÓGYÍTÁS VISZONYA A KERESZTYÉN KÖZÉPKORBAN(zárt világkép)

15. ábra

A betegség és a szenvedés krisztologikus értelmezésével és a pszichoszomatikus gyó­gyítás és betegségben való, hitből fakadó úrrá létei lényegi különbségével kapcsolatban „A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyvében” (Kálvin Kiadó, 1995, p!53k) leírtakra utalunk.

69

A betegség jelenségét az ember és a tudom ány a történelem folyamán különböző kon­cepciók segítségével kísérelte megmagyarázni. Ezek a következőképpen csoportosíthatók:3

2.1. A METAFIZIKAI BETEGSÉGMODELLEK

A betegség természetfeletti erőkre vezetendő vissza, és valamilyen „bűnért” való bűn- hődést vagy próbatételt stb. je len t A természeti népek animista világképében ugyanúgy megtalálható ez a felfogás, m int az ókori kultúrák theurgikus koncepcióiban vagy az egy­házatyáknál. Arthur Jores még 1951-ben m egjelent Vöm Sinn dér Krankheit cím ű köny­vében is ezt a felfogást - a betegség a bűn következménye - vallja!

2.2. A FILOZÓFIAI BETEGSÉGKONCEPCIÓK

Gyökerei a korai görög természetfilozófusokhoz vezetnek, akiknek hatása később a megújuló medicinális gondolkodást, például Paracelsust is erősen befolyásolta. Mivel ezek filozófiai koncepciók, „igazolásukhoz” nincs szükség empirikus-kísérleti bizonyítás­ra. Egyetlen, logikus, okozati és lineáris gondolati rendszer segítségével kísérelnek meg m inden betegséget egyetlen okból magyarázni. Ebből az egyetlen axiómából indulnak ki: „m inden betegség oka...”

2.3. A NATURALISTA BETEGSÉGKONCEPCIÓK

A betegséget vagy a) önálló természeti egységnek és jelenségnek, vagy b) az organiz­m us és annak funkciói zavarának tekintik.

a) Az első, az ún. ontologikus (gr. az önállóan létezőre vonatkozó tan) betegségértel­mezés. A betegséget az embertől és az organizmustól teljesen függetlenül létezőnek, ön­álló (élő)lénynek tekinti, m int a botanika egy virágot. Az ilyen, középkori felfogás szerint például a betegség egy „magból vagy csírából" alakul ki (J. B. van Helmont, Ortus Medici­náé, 1667).

b) A betegséget az organizmus és funkciói zavarának tekintő felfogás, amely m in t or­vosi gondolkodási rendszer Hippokratésztől kezdve a mai orvostudomány egyes irányza­taiig terjed. Hippokratész pl. a betegséget a testben lévő folyadékok hibás keveredésével magyarázta. Ugyanez a filozófia érvényesül m a is pl. akkor, amikor a depressziót biokémi­ai ú ton magyarázva kizárólag egy, az agyban lévő vegyület hiánybetegségének fogják fel.

2. A betegségértelmezési típusok a történelem folyamán

3. A modern betegségértelmezés jellemzői

A jelenkori orvostudományban a betegség hosszú időn át izolált természettudományi jelenség volt, és egyes koncepciókban máig is az maradt. Az ember, a beteg a természet- tudom ányos törvényszerűségek egyre pontosabb megismerése által vizsgálhatóvá és ku ­tathatóvávált.

Az új, a mechanikára emlékeztető paradigm a szerint a betegség nem a teljes embert érintette, hanem pl. valamely szervre vonatkozott. A későbbi fejlődés ju t el odáig, hogy a betegség a szerv közvetítésével kihat a pszichére is. A betegség a statisztikailag mérhető norm aállapottól való eltérés, amelynek semmilyen önálló értelme sincs!

A korai modern felfogásnak hatalm as előnye, hogy az em ber megszabadult a közép­kori felfogás implikációitól: a sokszor az elviselheteüenségig fokozódó bűntudattól. A

70

szenvedés m ár nem „Isten akarata", így szabaddá válik az intenzív gyógyításhoz vezető út is. A középkor szemszögéből tekintve mindez (H. E. Richter fogalmazásában) „Isten elle­ni rebellió”.

Az új kórkép nem is olyan új. Gyökerei Descartes-hoz vezetnek. Nála az Isten iránti bizalomból a gonosz szellemek iránti bizalmatlanság alakul ki. Ő inkább az em beri gon­dolkodásban bízik: cogito ergo sum. Az emberléthez hozzátartozik a test is, bár attól az em ber „valóságosan különbözik”, akkor is, ha nélküle nem létezhet. A test és részei „a lé- lek-szellem nélkül is ugyanazokat a mozdulatokat, funkciókat végeznék..." A test végső soron mechanikus gépként jelenik meg.

Ez a magva a kartéziánus tudományhitnek. A betegség nem más, m int ennek a test­gépnek a defektusa, ami, a törvényszerűségek pontos ism eretében reparálható.

Ennek a fejlődésnek, egészében tekintve, hatalm as kultúrtörténeti jelentősége van: hum ánus és emancipációs feladatot töltött be azáltal, hogy segítette az em bert megsza­badulni a marcangoló bűntudattól és a félelemtől. Ezáltal visszaadta önbecsülését, és fej­lesztette értékességének tudatát.

A m odern orvostudom ány érdem ei annyira nyilvánvalóak (pl. a járványok leküzdé­se), hogy azokra külön nem kell kitérnünk.

A fejlődésnek azonban magas ára is van. Néhány szem pont ehhez:a) Az átlagem ber öntudatában két betegségfelfogás alakult ki, és kerül mindmáig

összeütközésbe: az új, term észettudom ányos és a fejlődés ellenére is tovább élő, ősi bűn- tudatos-m isztikus felfogás.

b) A betegség jelensége izolálódik, kikerül a komplex életösszefüggésből, értelem nélküli biográfiai „üresjárat”. Különösen a krónikus betegségek, amelyek gyógyításához a teljes életvitel átalakítása szükséges, mutatja, hogy milyen nehezére esik az em bernek a betegséget az élet szerves részekénteIfogadni.

c) Az akadémikus orvostudom ány koncepciójából eredően nem engedheti meg, hogy m ás elméletek és gyógyító gyakorlat is létezzen mellette és vele együtt. A kooperá­ció hiánya és konkurencia különösen szem betűnő a szociálmedicina, pszichoszomatika, hom eöpátia és a szociálpszichiátria iránti kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a betegnek kell az integrációt elvégeznie a misztikus betegségértelmezés, az akadémikus orvostudomány és az újabb, a karteziánusi gondolkodásmódot (ismét) elhagyó irányzatok között.

A m odern orvostudom ány neves képviselői kísérletet tettek arra, hogy a betegség ér­telmezése és a gyógyítás koncepciója, minél több módon, nem csak a medicinális tudo­mányos felismerést egyesítve kíséreljen meg a beteg ember segítségére lenni. Mielőtt rö­viden az ún. pszichoszomatikus irányzattal foglalkoznánk, bem utatunk egy, a mai orvos­szociológiai felfogásra jellemző komplex modellt.

Ez a megközelítési m ód a beteget, a betegséget, az orvost és a társadalmat együtt szem­lélve és a kölcsönhatásokat kutatva alakítja ki a betegség-gyógyítás szinoptikus felfogását.

A betegség itt a beteg, a társadalom és a szakember közös és együttesen hordozott ügyeként jelenik meg. A társadalom vállalja a „gyengélkedésnek” (infirmitás) az egyénre vonatkozó következményeinek csökkentését és gondozását, a megfelelő szociális ellátást. Ugyancsak a társadalom biztosítja, legitimálja és kontrollálja a szakemberképzést. Mind­ezt teszi azért (is), m ert az egyéni betegségnek társadalmi jelentősége is van: m int ve­szélyforrásnak (pl. járványos elterjedés stb.) és m int munkaerőkiesésnek. A hasonló ese­tek és a visszaesés megakadályozása társadalm i érdek.

Az orvos feladatköre a betegség megszüntetése vagy csökkentése (a kórkép megállapí­tása és a kezelés) és az, hogy a személyes kapcsolat által is támogassa a betegség állapotá­ba juto tt embert, a beteget. Ilyen szempontból jelentős a szabad orvosválasztás gyakorlata.

A beteg betegségérzése szubjektív, külső segítségre szorultsága objektív tényező.Ez a betegségértelmezés fontos lépést jelent a komplex betegségértelmezéshez veze­

tő úton. Túljutott a „szervi reparáció” izolált modelljén, de nem terjeszti ki érdeklődési körét a személyes, biográfiai háttérre és a spirituális szempontokra. A 16. ábra? mutatja be ezt a modellt.

71

ORVOSI-SZOCIOLÓGIAI BETEGSÉGÉRTELMEZÉS

2

BETEG

segítség1/

/orvV/

/

/ szub / betegs

Infirjnitas/

objektívszükségállapot

e SzorulóN\

osválasztás/megbízás

ektív \ igérzet \

Inscttiitas

tudót \

elsősegélynyújtás közi rzet orvosi ségítségnyújtás / <

szoc/ÉÜis j BEXEGSgG ellátás \

szoc/ális személyesintézkedések p^-úios- e*e °vss®8

szociális kompetencia udásfelhatal- szociális TÁRSADALOM 3 kiképzés __ mazás felelősség 4 ORVOS

Megjegyzés:Infirmitas: (lat.) gyengeség Insanitas: (lat.) betegség Aegritudo: (lat.) rosszullét

16. ábra

4. A betegség pszichoszomatikus és szociokulturális koncepciója

Az első világháború végéig a betegség(ek) definíciója alapvetően a pathologia (gr. kórtan) feladata volt. A betegség elsősorban testi-szervi elváltozást jelentett, amelyet vagy valamely kórokozó, vagy a konstitució (testi adottságok) váltott ki.

A 20-as évektől kezdve ezek a definíciók m ár nem nyilvánultak kielégítőnek: az orvo­sok m ind gyakrabban tapasztalták, hogy a beteg a testi-szervi tünetek kezelésére nem re-

72

agái, vagy a sikeres kezelés után, ham arosan váratlanul visszaesik. Ez a tapasztalat veze­tett el ahhoz, hogy az „egész" került egyre több kutató gondolkodásának középpontjába.

Az orvostudom ányon belül ham arosan két tábor alakult ki: az egyik az orvostudo­mány érdeklődési területét és határait nem tartotta tovább azonosnak a term észettudo­mányok határaival. Más tudományágakkal együttműködve kísérelte meg kialakítani a gyógyítás koncepcióját és metodikáját. A másik tábor továbbra is elsősorban vagy kizáró­lag a term észettudom ányos alapokat ismerte el.

Az új betegségmodellt erősen befolyásolta az ebben az időben kialakuló pszichoana­lízis is: Freud megállapította, hogy a testi betegség gyakran lelki konfliktusok megjelené­si formája.

A korai pszichoszomatikus felfogásra például a következő meggyőződések jellemzőek:V. E. von Gebsattel5, szerint a betegség nem azonos a „pathologikussal”, hanem az

em beri lét egyik formája. A testi beteg, mivel az em ber testi-lelki egységes egész, lelkileg is érintett betegségállapotba kerül.

Viktor von Weizsácker6 szerint a betegségben gyakran az em ber titkos vágyai jelent­keznek. Úgy találta pl. a beteg, tudattalanul, maga is meghatározza, hogy mikor „betege­dik m eg”, azaz mikor tekinti magát betegnek (pl, mikor megy el az orvoshoz, aki hivata­losan is betegnek nyilvánítja). A betegség (ki)alakulását az is befolyásolja, hogy mennyi értelmet talál az em ber az életében, illetve rászorul-e arra, hogy betegség adjon életének (új) értelmet.

4.1. TÜNET ÉS BETEGSÉG

Ma az orvostudom ány megkülönbözteti a pszichoszomatikus tüneteket és a pszicho­szomatikus megbetegedéseket. Megbetegedés7, ilyen értelem ben, akkor jelentkezik, am i­kor az észlelt tünetek m ellett szervi elváltozás is diagnosztizálható. Egyelőre ismeretlen, hogy pontosan milyen folyamat vezet a panasztól a betegséghez - pl. a szervi elváltozás­sal nem járó, de állandó gyomorfájástól a gyomorfekélyhez.

A pszichoszomatikus folyamat összefüggéseit itt csak vázlatosan említjük. A kiégés­ről szóló fejezet részletes példa egy olyan komplex pszichoszomatikus folyamatra, amely a tünettől a.megbetegedéshez vezethet.

A pszichoszomatikus tájékozódás alapelemei a következők: A tünet megjelenését a hajlam, a szociális tényezők és az állandósuló vagy akutan fellépő külső, környezeti befo­lyások váltják ki.

- A hajlam lehet öröklött vagy szerzett, amelyet a szociális, környezeti befolyások erősíthetnek.

- A szociális tényezők közé tartozhat a családi, munkahelyi légkör és a személyes és általános társadalm i és gazdasági helyzet, az uralkodó „viszonyok” és norm ák (vö. a kié- gettségről szóló fejezettel).

- A befolyásoló tényezők közé sorolandó az individuális pszichofiziológiai reakció formája, a kognitív stílus („gondolkodásmód", „életszemlélet”), a magatartásmód, a m á­sokkal való kapcsolat (konstruktív vagy destruktív) formája, a kommunikációs formák („nyíltság” vagy „zárkózottság”). A klinikai megjelenési forma, a megbetegedés lehet akut vagy krónikus.

A legism ertebb és leggyakoribb pszichoszomatikus megbetegedések közé tartoznak pl. gyomor- és bélbetegségek, kronifikálódó vémyomászavarok, a légzőszervek egyes be­tegségformái (pl. asztm a, szénanátha); enuresis (ágybavizelés), bőrbetegségek és kóros testsúlyelváltozások (anorexia, étvágytalanságból kialakuló soványságkór vagy a kóros fa­lánkság).

A pszichoszomatikus megbetegedések és a környezetszennyeződésből adódó megbe­tegedések között egyre nehezebb különbséget tenni - pl. a gyermek asztmás megbetegedé­se magas környezetszennyezettség esetén aligha tekinthető pszichoszomatikus eredetűnek.

73

A {mélypszichológiai) személyiségtípusok és a pszichoszomatikus megbetegedések között, szem ben a korábbi feltételezésekkel, úgy tűnik statisztikai összefüggés nem m u­tatható ki.

A pszichoszomatikus betegségértelmezés sematikus ábrázolhatóságát a 17. ábra mutatja.

AZ ún . PSZICHOSZOMATIKUS BETEGSÉGEK KIALAKULÁSÁNAK és LEFOLYÁSÁNAK EGYSZERŰSÍTETT MODELLJE (L. C. W ynne nyom án)

HAJLAM BEFOLYÁSOLÓTÉNYEZŐK

KLINIKAIMEGJELENÉSI

FORMA

i 7. ábra

5. Lelkigondozói szem pontok

5.1. ÁLTALÁNOS TÁJÉKOZÓDÁS

A pszichoszomatikus zavarok kezelése kizárólag orvosi feladat. A terápia általában szomatikus (testi) és pszichikai (lelki) segítségnyújtást jelent.

Az első, igen fontos lelkigondozói feladat: támogatni az érintetteket, hogy állapotu­kat, veszélyeztetettségüket időben felismerjék, és megfelelő segítséget vegyenek igénybe.

A lelkigondozói segítségnyújtás további, nem kevésbé fontos formája a prevenció, a megelőzés.

74

Ennek egyik m ódja az érintett individuális ember- és világszemléletről, az életet ala­kító norm ákról való egyéni és csoportos beszélgetések lehetnek. A 17. ábraa „kognitívstí­lus, gondolkodásmód" és a „domináló m agatartásform a”, valam int az „interperszonális kapcsolatok” központi jelentőségére irányítja a figyelmet. A lelkigondozás feladatkörébe tartoznak ezek. A vallás és a személyes h it központi témáival találkozunk itt:

Milyen értékrendszer irányítja jelenleg az életemet? Ez az egészséget vagy a m egbe­tegedést szolgálja-e inkább? Milyen értékek adhatnak értelm et az életnek a „teljesítmé­nyen” kívül? Milyen alternatívákat ismer a vallás? Mi adott „hitvalló őseink” életének ér­telmet? - Ezek és a hasonló tém ák nem elvont akadémikusán beszélendők meg, hanem az egyén vagy a csoport életének m indennapjaira vonatkoztatva.

További fontos, pszichohigiéniai és hitbeni szem pont lehet a kikapcsolódás, a pihenés tem atizálása - m it jelent és hogyan valósulhat meg kmek-kinek az életében a „nyugoda­lom napjára” vonatkozó parancsolat úgy, hogy valóban testi-lelki nyugalmat találjon? Eb­be az összefüggésbe tartozik a családi, az egyházi és a világi ünnepek megölésének újrata­nulása. Az egyházi év, sajnos, alaposan leszűkült, ünnepköre nemcsak a mindennapokból való kikapcsolódást és az új érzelmekkel és „értelmekkel” való gazdagodást szolgálja, ha­nem az em ber teremtettségének megfelelő életritmust is nyújt. Az ünnepek lényegének új­rafelfedezése és aktualizálása, az élet megszentelése személyes formáinak megtalálása.

Az ilyen és hasonló témák csoportos megbeszélése alapos előkészületet igényel a lel­késztől. Ha a tém ák a biblikus korban „ragadnak meg”, akkor nem lesz a mai életet befolyá­soló hatásuk, a beszélgetés vontatottá válik. Ha sikerül azokat, a rendszerszemlélet nyelve­zetével kifejezve, aktuális vonatkoztatási rendszerbe állítani, akkor két reakció következhet be: a beszélgetés általános frázisok kicserélésébe torkollik, és például a televíziózás kárhoz- tatásába fullad - új alternatíva felfedezése nélkül. Ha a beszélgetés „jó”, akkor könnyen ala­pos deficitekre irányíthatja a résztvevők figyelmét saját életvitelükben. Ez elbizonytalano­dáshoz, mély kétségekhez vezethet. Ezért ajánlatos, hogy az ilyen beszélgetések mottója a következő legyen: Mit tehetnék, adott lehetőségeim határain belül, konkrétan másként?

Ezek a témák, a pszichoszomatikus veszélyeztetettség, vallási összefüggésükben is m ind az ifjúsági, m ind a felnőtt gyülekezeti csoportok m unkájában interdiszciplinárisán is jól feldolgozhatóak. Ha lehetőség nyílik rá, jó igénybe venni orvosok, pszichológusok, pedagógusok segítségét is.

*

A pszichoszomatikus veszélyeztetettség és a betegségek kialakulása és lefolyása a kömye- zetibefolyástól is függ. Aszociális környezet befolyásáról a következő fejezetben lesz részletesen szó. Vizsgálata előtt röviden a prímér szociális, a családi környezet jelentőségével foglalkozunk.

5.2. A CSALÁD LELKIGONDOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS HATÁRAIPSZICHOSZOMATIKUS BETEGSÉGEK ESETÉBEN

A 60-as évek elején kezdődött meg a pszichoszomatikus tünetek, betegségek és a közvetlen környezet, család közötti összefüggések kutatása. így alakult ki az ún. család- szom atikai irányzat.

Mivel a lelkigondozó, szemben más szakemberekkel, gyakran a betegek családjával is kap­csolatban áll, jó, ha ismeri az alapvető felismeréseket. A cél itt sem az ilyen családi jelenségek „te- rápizálása”. Ez arra megfelelően kiképzett szakemberek feladata. A lelldgondozó segítheti azon­ban a családot helyzetének felismerésében, és a megfelelő segítség igénybevételére motiválhat.

*

A család és a pszichoszomatikus betegségek közötti összefüggések megfigyelését a cukorbetegségben, az anorexia nervosában (kóros soványságban), az asztmában, a neu- roderm itisben (bőrbetegségben) stb. szenvedő gyermekek családjánál végezték.

75

Néhány tipikus strukturális és interakciós (a kapcsolatok alakítására vonatkozó) jel­legzetességet figyeltek meg a kutatók. Ez nem azt jelenti, hogy ezek m indig adottak len­nének, hanem azt, hogy az olyan családoknál, amelyeknél egy családtag ilyen betegség­ben szenved, az átlagosnál gyakrabban konstatálhatok.

Nem ezek a jelenségek váltják ki a betegséget, nem a család a megbetegedés oka! Az ilyen feltételezés ugyanis visszavezetne a redukcionalista és lineáris-okozati gondolko­dásmódhoz. A tapasztalat kizárólag azt mutatja, hogy ha ezek a szignifikáns gyakoriság­gal fellépő jelenségek megváltoznak, akkor a gyógyulás gyorsabban, tartósabban követ­kezik be!

A kutatás a következő 4, az érintett családokban gyakran észlelhető jelenségre hívja fel a figyelmet. Mindegyiket kísérhet pszichoszomatikus megbetegedés: az emocionális konfliktus pszichoszomatikus szimptómává változik át.

5.2.1. Összefonódottság (ang: enmeshment, ném.: Verstrickung)

A családtagok közötti kapcsolat ilyen esetben az átlagosnál sokkal szorosabb és inten­zívebb. Az ilyen családban, amely általában különösen sokat foglalkozik önmagával, a legcsekélyebb, csak egyetlen családtagot érintő változás, mindenkire intenzív hatással van. Két családtag közötti, jelentéktelen konfliktus valamennyi családtag közötti, súlyos konfliktust vált ki, és különböző koalíciókhoz (szövetkezésekhez) vezet. Gyakori az a je­lenség is, hogy a családtagok nem beszélnek közvetlenül egymással, hanem mondaniva­lójuk közlésére egy harm adik személyt használnak „postásként”.

Ezek m ögött a jelenségek m ögött elmosódott, d iffúz határok figyelhetőek meg: pl. a házaspári létform a nem különböztethető meg a szülőpári léttől, vagy a gyermekek ugyanannyi felelősséget kell, hogy vállaljanak a család és a szülők iránt, m in t megfor­dítva.

Jellemző az is, hogy az egyes családtagok, m int individuumok, m in t egyéniségek alig- alig különböztethetőek meg: a „mi m indenben mindig teljesen egyetértünk” modell ural­kodik. Az egyén „nem létezik", csak a család. Az ilyen család a rokonságtól, a közösségtől elzárkózottan, m agányosan él.

5.2.2. Túlgondoskodás

Az ilyen családok túlságos, idővel elviselhetetlen m értékben igyekeznek egyidejű­leg, m inden családtag irán t korlátlan gondoskodást m utatni. Nem csak a krónikusan vagy átm enetileg „beteg” iránt, hanem m indenki m indig kutatja, kinek „lehetne ese t­leg éppen valam i gondja, baja”. Ez a beállítottság egyrészt meggátolja az egyének ön ­állósulását, m ásrészt a krónikusan vagy átm enetileg beteg, vagy krízisbe került család­tag, elsősorban a gyermek, tú lzott felelősséget érez a szülők, a testvérek, a család iránt: nem szeretné betegségével tú lterhelni őket. Az ilyen m agatartást m utató beteg (pl. gyermekek), m ivel teljesíti a család gondoskodásnorm áját, intenzív elism erést kap. A betegség így „nyereséggel" is jár, és ez csökkenti vagy m eggátolja a gyógyulás iránti vágyat.

5.2.3. A merev (rigid) család

M ottója ez lehetne: „mindenki m indent megtesz azért, hogy sem m i se változzon m eg’. Ilyen beállítottság uralkodik el (akaratlanul) akkor is, amikor pl. a gyermekek növekedé­se folytán a további fejlődéshez változás lenne szükséges. A beiskolázáskor, a családból való kilépéskor fellépő betegségek gyakran ebben az összefüggésben jelentkeznek. Az

76

ilyen családokban a családi életet szabályozó rend általában megállt a családfejlődés ko­rábbi szintjén.

A normális, természetes változások erős félelm et válthatnak ki ezekben a családok­ban, h a valaki pl. munkahelyet változtat, vagy ha az egyik nagyszülő meghal. Mivel struk­túrájuknál fogva nem képesek az ilyen krízisek „természetes" megoldására, ilyen idő­pon tban gyakran megbetegedik valaki.

A rigid családstruktúra sokszor „bigott" erkölcsösség vagy kegyesség segítségével „gondoskodik” arról, hogy változás, fejlődés ne történhessen náluk. Ezáltal az alapvető problém a, a flexibilitás, a rugalmasság hiánya kronifikálódik.

5.2.4. A konfliktuskerülés

Két, látszólag ellentétes, de egyazon célt szolgáló alapképlete figyelhető meg a pszi­choszomatikusán veszélyeztetett családoknál:

- vagy azzal az ideológiával élnek, hogy „náluk soha nincsenek konfliktusok” (ami nem jelent mást, mim azt, hogy nem szabad konfliktusoknak lenniük);

- vagy konfliktusnak fel szabad ugyan lépnie, de m indent meg kell tenni a konfliktus megoldásának megakadályozására (a legegyszerűbb eljárás pl. egymás szavába vágva, a m ásikat meg nem hallgatva vitatkozni).

A konfliktuskerülés két alapvető kapcsolati-interakciós m intával írható le, amelyek váltakozva vagy egyenként jelentkezhetnek:

a) Konfliktuselterelés esetében a közvetlenül érintettek egy másik, olyan problém ára koncentrálnak, amelynél nem szemben, hanem „egy oldalon” állnak.

Például a házastársi konfliktus eltéríthető, ha a pár intenzíven szülői feladatokra „vált á t”: aggodalmas gondoskodással vagy szigorúsággal a (beteg) gyermekre koncentrálnak. Ő válik a család egyetlen, legfontosabb problémájává. A házassági krízis meg nem oldásá­ra (morálisan is elfogadható) magyarázat születik. Általában hosszú utat kell megtennie az ilyen párnak, amíg felfedezi, hogy a két krízis kölcsönhatásos kapcsolatban áll egymással.

Az elterelés formái váltakozva is jelentkezhetnek: a szülők pl. hol aggódó gondosko­dással, hol vádaskodó szemrehányással illetik a beteget, m ert az annyi gondot okoz nekik.

b) Koalíciós forma. Az érintettek nyíltan „hirdetik”, hogy egymással állandó konflik­tusban állnak. Azt, aki ebben közvetlenül nem érintett (pl. a gyermeket), ha pozíciójuk gyengül, mindketten megkísérlik a maguk oldalára állítani, és ezzel az „erők egyensúlyát” visszaállítani. Az ilyen, változó koalíciók között vándorló családtag ham arosan ún. lojali­tás-krízisbe kerülhet. - A gyermek például nap m int nap megtapasztalhatja, hogy m ennyire lehetetlen „két úrnak szolgálni”, szülei ellentétes kívánságait kielégíteni. Egy ilyen konfliktus így vázolható: „Csak azt tudnám , miért mindig a lusta apáddal jársz a meccsre, úgy örülnék, ha nekem is segítenél egy kicsit?!" Az anya úgy tesz, m intha nem tudná, hogy a) a férjének öröm et szerez, ha a fia vele van, b) tulajdonképpen a férje segít­ségét hiányolja a házimunkában. A m egoldhatatlan döntés a gyermekre vár: hogyan sze­rez egyidejűleg mindkettőjüknek örömet?

6. Az egészség és a betegség dimenzióinak szinopszisa

Azt a jelenséget, am it m i betegségnek nevezünk, m int a fentiekből kitűnik, olyan sok befolyás határozza m eg és alakítja ki, hogy azokat m i csak részben vagyunk képesek fel­fogni.

A „betegség” relatív fogalom: értelm et csak az „egészséghez” való viszony által kap. A betegségről, koronként és egyénenként kialakított kép elválaszthatatlan az egészségről kialakított képtől. Ezért tájékozódásunkat egy, a betegség-egészség értelmezésére a rend­szerszemléletben általánosan használt szinoptikus képpel zárjuk8 (18. ábra).

77

AZ EGÉSZSÉG ÉS A BETEGSÉG DIMENZIÓINAK SZINOPSZISA

Történelmi,korszak

Szociális ellátás '

A családfejlődési ' | EXORENDSZER: folyamata

Biográfia ^

MAKRORENDSZER

MEÍORENDáZER

MIKRORENDSZER

SZUBSZISZTÉMA

INDIVIDUUM

KOGNITÍV INTRA- PSZICHIKUS RENDSZER

SEJTRENDSZER [FOLYAMATOK]

Makrorendszer: Politikai, gazdasági, szociokulturális viszonyok; munkakörülmények;környezeti szennyezettség stb.

Exorendszer: A családtagok munkahelyi helyzete; uralkodó politikai-erkölcsi nor­mák; a sajtó, a televízió ideológiai-kulturális befolyása; a lakóhely, te­lepülés struktúrája stb.

Mezorendszer: Az egyéni munkahelyi helyzet; társadalmi pozíció, baráti, ismeretségikör, közösségi élet (pl. iskola, osztályközösség, iijúsági csoportok, gyü­lekezeti közösség, szomszédokkal való kapcsolat stb.)

Mikrorendszer: A család helyzete és struktúrája, a családban uralkodó kapcsolati éskommunikációs formák; generációs kapcsolatok; a rokonsághoz való viszony

Szubszisztéma: A családon belüli alcsoportok (pl. felnöttek-gyermekek) közötti vi­szony, a család általi igénybe vétel; az uralkodó kommunikációs forma

Individuum: Személyes életsors, kognitív képességek („életszemlélet”), hit, domi­náló magatartásmód; önideál; önbecsülés-önérték

Organizmus: Öröklött faktorok (praediszpozíciók); individuális stressz-reakció-for-mák; az életkornak megfelelő életvitel

Sejtrendszer: A sejtek funkcióképessége; stresszreakciója

18. ábra

78

Végső bizonyossággal, „okozatilag” sohasem m utatható ki, hogy „mitől” lesz beteg valaki, ill. m iért betegszik meg látszólag azonos feltételek m ellett az egyik, és m iért nem a másik.

A lelkigondozás feladata nem a magyarázatadás a „megmagyarázhatatlanra”, hanem az, hogy csökkentse a „megmagyarázhatatlan” félremagyarázásának veszélyét.

A „megmagyarázhatatlan" kutatása, az oknyomozás, m inden betegség velejárója. Talán azért, m ert a „félremagyarázás” látszólagos biztonságérzetet nyújt, könnyebbé te­szi a krízis elviselését. Az ilyen magyarázatok azonban gyakran elzárják a változás-gyó­gyulás útját, és megakadályozzák az olyan kérdésekkel való foglalkozást, amelyek való­ban aktuálisak lennének (pl. a személyes életformán és a célokon, a teherbíróképesség határain való elgondolkodást). Ez is a konfliktuselterelés egyik formájának tekinthető.

Ha a lelkigondozó éppúgy segíti az „egészségeseket”, m int a betegségkrízisbe ju to t­takat abban, hogy „gondolkodó” életet éljenek, akkor egészségük szolgálatában is áll.

JEGYZETEK

1. K. Buchinger, Zűr Geschichte des Krankheitsbegriffes: über das Verháltnis von Krankheit und Schuld, in: A Pritz & al, Dér Krankheitsbegriff, Junfermann 1992.

2. K. E. Rotschuh, Was ist Krankenheit?, Wiss. BuchgeseUschaft, 1975, p414.3. Rotschuh alapján, i.m.4. A további ismertetés alapja: S. Minuchin, Psychosomatic Families, 1978, németül: Psycho-

somatische Krankheiten in dér Familie, 1986.5. Zűr Sinnstruktur dér árztlichen Handlung, 1953.6. Arzt und Krankheit, 1941.7. Praktisches Wörterbuch dér Pastoralanthropologie, 1975, p883k.8. Vö. a továbbiakhoz pl.: H. Stierlin, Zűr Famiiienpsychosomatik heute, in: Psychotherapie,

Psychosomatik und med. Psychoiogie, 1990, p357k; D. Reiss & al, Family process, chronic illness, in: Archív of General Psychiatry, 43/795k;/. Weakland, Famiiiensomatik, 1977, S. Mi­nuchin, im.

9. J. G. Miller, living Systems, 1978; U. Bronfenbrenner, Die ökologie dér menschlichen Ent- wicklung, 1981 nyomán.

79

D ) „...AKIK MEGFÁRADTATOK ÉS MEGTFRHF,ETETTETEK... ”Tanulmányok az ún. „bum out’’-szindróm áról

I. A SZINDRÓMA SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAI ÉS PASZTORÁLPSZICHOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSE

1. Egy fogalom irritáció t vált ki

A „kiégettség” plasztikus kifejezés, amelyet a köznyelv ham arosan elfogadott. Szem­léletesen érzékeltet egy sokak által ism ert állapotot.

Gondot okoz viszont egyes szakembereknek. Vannak, akik úgy vélik, túlságosan átfo­góan, komplexen jellemez egy veszélyes fejlődési folyamatot, egy szindrómát. Néhányan kételkednek abban, hogy alkalmas-e a tudom ányos m unka számára, amely inkább a spe­cifikus és egzakt fogalomalkotást részesíti előnyben.

Gondot okoz a találó kifejezés, ill. az általa megfogalmazott jelenség azoknak is, akik a jóléti és a fogyasztói társadalom létformájának korlátlan és feltétel nélküli továbbfej­lesztése m ellett törnek lándzsát. Elképzelhetetlennek tartják, hogy éppen az az életmód, am elyet a jólétre és az élet élvezetére való törekvés jellemez, egyre több em bert pszicho- szomatikusanveszélyeztetne. Tény, hogy sokan nem úgy reagálnak, ahogyan az ilyen tár­sadalm i norm ák szerint illenék: kedw esztetten, „kiégetten” végzik munkájukat - vegetál­nak.

Gondot okoz a kiégettséggel jelzett állapot az olyan foglalkozási ágak egyes ideológu­sainak is, amelyek magas erkölcsi igénnyel lépnek fel, és ezzel alig tartják összeegyeztet- hetőnek, hogy az ilyen területen dolgozó szakemberek „erkölcstelen" m ódon csalódott kiégettséget tanúsítanak.

Maguk az érintettek még inkább elutasítják a kiégettség veszélyét és tényét. Ez az ál­landó túlterheltségkövetkezményére hívja fel ugyan a figyelmet, a túlterhelés viszont, pa­radox módon, sokak számára egyfajta „státuszszimbólum” is: a „fontos em berek” term é­szetesen túlterheltek. Sokan a gyengeség jelének tekintik, hogy nem tudtak megbirkózni a túlterheléssel, és összeroppantak annak súlya alatt. Az ilyen „csődöt m ondást” nehéz bevallani egy olyan társadalom ban, vagy foglalkozási ágban, amelynek legfőbb norm ái a teljesítmény vagy az önzetlen önfeláldozás.

A kiégettség jelensége frontálisan üközik össze az ezredforduló világának klasszikus és olimpíkus éíetmottójával: gyorsabban, m esszebbre és magasabbra.

Az újabb szakirodalomban a túlzott érzelmi töltésű, egyesekben pánikot kiváltó „ki­égettség” helyett a foglalkozási defoimáció kifejezéssel is gyakran találkozunk. Ez az elne­vezés semlegesebb, kevesebb ellenállást vált ki, és megkönnyíti a segítségnyújtást.

2. A szindróma tudományos besorolása és definíciója

A kiégettség vagy foglalkozási deformáció szociálpszichológiai fogalom. M int ilyen különbözik a klinikai diagnózisoktól, például, a „depressziótól”. A klasszikus klinikai szemlélet értelmében a depresszív szim ptóm a (tünet) esetében a betegség, a zavar oka el­sőrenden az egyénen belül (ún. endogén okok), ill. élettörténetében vagy aktuális esem é­nyekben (ún. exogén okokban) keresendő, és ennek megfelelően alakítandó ki a terápia is.

A szindróma (tünetcsoport) fogalmával a szociálpszichológia az egyén és a környe­zet közötti kölcsönhatásokra koncentrál. A klasszikus és mechanikus ok-okozati össze-

80

függés helyébe a korrelációban, kölcsönhatásokban való gondolkodás lép. Az érintett ember, m int az adott norm ák megvalósítására törekvő társadalom aktív tagja egysze- mélyben a veszélyes állapot okozója és a veszélyeztetettség alanya - az „okozat”.

A kiégettségi szindróma legegyszerűbb definíciója ez lehet: A kimerültség term észe­tes állapotát m indenki ismeri. Aki sokat dolgozott, az kimerül. A kim erült em ber azonban ki tudja pihenni magát. A kiégettségoly&n, állandósuló kimerültség, am elyet az érintettek a szokásos m ódon m ár nem tudnak megszüntetni.

Érdekes megfigyelés, hogy ezzel a szindrómával nem csak egyes személyeknél talál­kozunk. Munkahelyi közösségek, intézmények esetében is konstatálható a jelenség kol­lektív megjelenési formája.1 Ennek részletes tárgyalására később visszatérünk.

3. A tudományos kutatás alakulása és a tünetek leírása

A tudom ányos kutatás 20-25 év óta foglalkozik ezzel a jelenséggel. Ez nem azt jelen­ti, hogy korábban nem létezett volna a kiégettség. Mint látni fogjuk, m ár egyes ószövetsé­gi leírások is meglepő pontossággal rajzolják meg ezt a kórképet. Szépirodalmi példákat is találhatunk - a legismertebb pl. Thomas Mann regénye a „Buddenbrock ház”, vagy Graham Green elbeszélése (1961) „A Burn-Out CaseV

Az első szociálpszichológiai vizsgálat a 70-es évek elején készült.3 Elsősorban ameri­kai és angolszász szakemberek foglalkoztak a jelenséggel. 1990-ben E. Chemiss így írta körül a segítő foglalkozásokban dolgozóknál tapasztalt „bum ou t” szimptómáit:

A m indennapi m unka megkezdése nagy benső ellenállás leküzdését igényli; elural­kodik a sikertelenség, ingerültség, közömbösség és visszahúzódás érzése; a munkavég­zés alatt és a m unka u tán túlzott fáradtságról, kimerültségről panaszkodnak; egyre n a ­gyobb erőfeszítésekbe kerül, hogy türelem m el, em patikusán bánjanak a segítségre szo­rulókkal; a kliensek egyre jobban „idegesítik” a segítő foglalkozást végzőket; m unkájukat sem atikusan végzik; tú lzott m egértést tanúsítanak a nyugtatószereket szedő kliensekkel szemben; kerülik a kollegiális esetmegbeszéléseket. Rendszeresen panaszkodnak alvás­zavarokról, étvágytalanságról. Sorozatossá válnak banális betegségjelentések (megfázás stb.), gyakori a fejfájás, az em észtési és gyomorpanaszok. Pozitívnak ígérkező m unkahe­lyi változásra is bizalmatlansággal és elutasítóan reagálnak. Ugrásszerűen megnő az al­koholizmus, a gyógyszerektől való függőség veszélye, állandósulnak a családi és házas­sági problémák. Baráti, szociális kapcsolataikat egyre jobban elhanyagolják, visszahú­zódnak. *

A panaszok m ind a testi, m ind a lelki közérzetet érintik, és a szociális kapcsolatokat is veszélyeztetik.

A jelenség tudom ányos leírása a következő tünetcsoportokat különbözteti meg:5

1. Pszichés tünetek:- emocionális (érzelmi) tünetek: reménytelenség és tehetetlenség érzése;- az érzelmek kontrollálása felborul: agresszió, dühkitörések;- az intellektuális képességek zavarai: csökken a koncentrációs képesség és az emlékező­tehetség.

2. Fiziológiai t ü n e tek- állandósuló (testi) feszültségérzés, fejfájás;- a testi eilenállóképesség (immunitás) csökken;- fiziológiai reakciók lépnek fel: pl, magas vérnyomás.

3. Magatartásbeli tünetek:- gyakori, kontrollálatlan agresszió, dühkitörés;- a teljesítőképesség, a szakmai érdeklődés csökken;- csökken a kezdeményezőképesség, „felső utasításra” várnak,

81

4. Szociális magatartás:- visszahúzódás, a kollégiális kooperatív kapcsolatok csökkenése:- a baráti kör elhanyagolása; t- korábbi hobbyk (pL sport) feladása.

5. Problematikus viselkedésformák:- elhatalmasodó cinizmus, közömbösség, negatív beállítottság a kliensekkel szemben;- a korábbi elkötelezettség elvesztése. (Az ún. dehumanizáció jelensége.)

A tüneti kép azokat a jelenségeket foglalja össze, amelyek a kiégett em bernél tapasz­talhatóak. Ennyiben statikus képet nyújt. A továbbiakban a szakirodalomban ism ertetett néhány esetleírás segítségével érzékeltetjük azt a progresszív folyamatot, amely a szind­róm a kialakulásához vezet.

4. Tipikus esetek és esettípusok

a) „Együttérzés és érzelemvesztés’' - lehetne az onkológián dolgozó nővér esetének mottója:

Teréz nővér kiváló eredménnyel végezte a nővérképzöt, néhány éve volt munkában. Rá­termettségét, képességeit mindenki elismerte. Energikus, megfontolt fiatal nő volt. Idealiz­musa és hite példamutató.

A sebészeten a páciensei és a hozzátartozók szerették, mint mondták „nincs még egy ilyen együttérző teremtés ebben a kórházban". Életvidámsága néha többet jelentett a betegeinek, mint a fájdalomcsillapítók. Ha belépett egy kórterembe, áradt belőle az együttérzés, a biztató re­ménység. Elbocsátáskor sok beteg búcsúzott így: „Maga nélkül sohasem gyógyultam volna meg!"

Minden elismerést megérdemlő erkölcsi motiváció késztette Teréz nővért arra, hogy át­helyeztesse magát az onkológiai osztályra. Felettesei és a személyzeti osztály örült, végre kapnak valakit ebbe a munkakörbe. Nem tartotta senki szükségesnek, hogy éppen vele rész­letesebben is megbeszélje az elhatározását. Mint eddigi munkája során is, életcélja a mások­nak segítés volt. Úgy érezte, az onkológián van igazán szükség rá.

A halálozási arányszám itt igen magas volt. A betegeket a testi szenvedés mellett a lelki ál­lapotuk is gyötörte. Nem csoda, hogy a nővérek csak néha-néha kaptak egy jó szót tőlük. Nyo­masztó hangulat uralkodott az osztályon. Teréz nővér nagyon együtt érzett pácienseivel, ve­lük szenvedett. Minden halálesetnél úgy érezte, kudarcot vallott, szinte bűnösnek érezte ma­gát. Halálosan fáradtan ment esténként haza. „Persze, ez a nővérhiány” - gondolta ilyenkor.

Kollégiái „olyan mások voltak”, mint ő. Mintha azokat nem terhelné annyira ez a sok szen­vedés. Ha ez így van, gondolta, „csak bennem lehet a hiba”. Hamarosan elvesztette humorát. Ez megriasztotta. És az, hogy örült, ha szabadnapja volt, és nem kellett látnia a pácienseit.

Később, ha szolgálatban volt, lehetőleg keveset időzött egy-egy ágynál. Eleinte még fel­tűnt neki, hogy ő is használja az osztályra jellemző, gunyoros kifejezéseket, ha a páciensek­ről beszéltek. Eleinte még érezte, hogy egyre jobban eltávolodik a betegektől. „Ha nem vi­gyáz magára jobban-m ondta neki egy orvos maga is hamarosan a betegünk lesz.” Ő arra gondolt, hogy az utóbbi időben esténként már nem csak egy pohár bort iszik, és azzal más osztályra kerülne... Ingerülten felelte az orvosnak, hogy jobb, ha a betegeivel törődik. Gyak­ran volt náthás, sokszor fájt a feje. Gyógyszer nélkül nem is tudott volna dolgozni.

A házassága is megromlott, a férjét is alig tudta elviselni maga mellett. A gyülekezeti kó­rusba már régen nem járt el. Pedig hogy szeretett régebben énekelni! Kétségbeesetten kér­dezte magát, miért is lett nővér. Feleletet nem talált már.

b) „A siker és a sikerkényszer elviselhetetlen terhe’’ címszó illik a következő esetre:6

István végre megnyitotta a butikot. „Egy életen át” erre vágyott. Már a képzőművészetin töltött évek során is divattervek tömege volt a fejében, amelyeket most végre megvalósítha­tott. Divatcár lesz belőle, erről meg volt győződve családja is.

Minden erejét az üzletbe ölte, anyagi lehetőségeit csak a butikra fordította. A család lel­kesen támogatta, mindenki bízott benne, hogy ha senkinek, de neki sikerülni fog. Úgy is lett. A második évben már saját kreációkkal jelentkezett. Ha akart volna, sem tudott volna mene­külni a megrendelések tömegétől.

82

Nem bizakodott el, mert „ebben a szakmában”, mondogatta, „a siker tiszavirág-életű, csak egy szezonon át tart. Jövőre elfelejti a .kedves vevő', hogy ki voltam.”

Az állandó versenyfutás az idővel, hogy kész-e már tavasszal az őszi kollekció, egyre job­ban hatalmába kerítette. Állandó félelemben élt, mi lesz, ha „nem jön be” a következő divat.

Idővel gyanakodóvá vált: attól félt, munkatársai közül valaki, a „konkurencia kéme” le­het. Szinte mindent maga csinált, hogy „megőrizze szakmai titkait”. Reggel 6-kor már a ter­veinél ült, éjfélkor fejezte be a könyvelést.

A családja, kisebb-nagyobb csetepaték után, ami neki eleinte még lelkiismeretfurdalást okozott, lemondott „testi jelenlétéről”. Anyagilag mindenük megvan! - nyugtatgatta magát. Négy év után testi-lelki energiáját teljesen elhasználta. Pattanásig feszült idegeit gyógysze­rekkel csillapítgatta. A vevőkkel már nem foglalkozott, kiállhatatlan társaságnak tartotta őket, akiknek mindig van valami kifogásuk. Nem tudta, hogy a feje vagy a gyomra fáj-e job­ban. A teljes kimerültség állapotával kezelték négy napig az intenzív osztályon.

Felépülése után eladta az üzletet. Kreativitása a kórházban maradt. Kipróbált néhány mun­kakört, műszaki rajzolónak állt, majd egy könyvelésben dolgozott néhány hétig, de nem tudott megbirkózni a követelményekkel. Végül egy ruhagyár telefonközpontjában állapodott meg.

c) „Megértés van, eredm ény nincs" címet adhatjuk a harm adik esetnek:

Igazi nagyvárosi fiú. volt, ott végezte a teológiát is. Tehetséges egyháztörténésznek mu­tatkozott. Szeretett volna később tudományos munkát folytatni.

Erre azonban nem volt mód abban a kis faluban, ahová kirendelték. „Ismerjük képessé­geidet”, mondták neki, „de nálunk most papokra van szükség!” Nehezen melegedett meg az új helyén, lassan már a libát is meg tudta különböztetni a kacsától. Nagy gonddal készült minden prédikációjára, a temetési beszédekre, soha el nem mondta kétszer ugyanazt. Len­dületesen látott munkához. A gyülekezetben rengeteg családlátogatást végzett.

A környező kollégák először viccelődtek, „sztahanovista papnak” nevezték. Volt áttekin­tő képessége, tudott perspektivikusan és összefüggésekben gondolkodni. A megyei lelkész­értekezleteken feltűnt konstruktívan kritikus felszólalásaival. Ezt nem nagyon szerette sem az esperese, sem a kollégái, de ha már annyira foglalkozik a dolgokkal, elvállalhatna néhány tisztséget is. Eleinte ez fel sem tűnt neki, a rá jellemző képességekkel dolgozta ki az egyik ter­vezetet a másik után. Szervezett és koliégiális együttműködésre törekedett. Kollégáinak vi­szont az volt az érzésük, hogy egyre több munkát okoz nekik is.

Ő tudta, hogy jó munkát végez, ami hiányzott, az nemcsak az elismerés volt, hanem az eredmények. A gyülekezetben, maga sem tudja, hogyan, sikerült gyönyörűen renováltatnia a templomot és a parókiát. Megteremtette a modern ifjúsági munka feltételeit is. De a láto­gatottság ugyanakkora maradt, mint korábban. Kevesen jöttek. Lehetett a faluban olyan vé­leményt is hallani, hogy „érdemes volt azért a pár emberért ennyi pénzt kiadni”?

idővel egyre türelmetlenebbül vonta kérdőre kollégáit, hogyan állnak az egyes határoza­tok végrehajtásával? - Az esperese meg is jegyezte, nem jó a hangulat a lelkészértekezlete­ken, ha mindig nyomást gyakorol a többiekre.

Gyomorpanaszai miatt kórházi kezelésre szorult. Ott tűnt fel neki, hogy rosszul alszik. Kezdte megjegyezni álmait - egyre-több rémálma volt, mindig menekült valami elöl. Később napközben is néha pánik fogta el, átmenetileg öngyilkossági gondolatai is voltak. Mind ked­vetlenebbé vált, egyre kevésbé érdekelték a dolgok. „Ezeknek az is elég, ha csak a legszüksé­gesebbet csinálom. Nem fogok tönkremenni .ezek' miatt.”

Úgy találta, mindennek az az oka, hogy az esperes meg az egyházvezetés gyenge. „Nem tudják, hogy mit akarnak.” Elővette régi prédikációit. Ha néha egy gyülekezeti tag jött, el­küldte, mondván, prédikációra készül.

Sokat barkácsolt otthon, játszott az első unokával. A barátaival továbbra is találkozott, ha összejöttek, nagy vacsorák voltak. Az egyházzene történetével foglalkozott, a reformáció kori énekeskönyveket kutatta. Már régóta számolta, hány éve van még a nyugdíjazásáig...

M indhárom példából kitűnik, hogy m ennyire meghatározza a foglalkozási deformá­ció a m unkakörnyezet és az egyén kapcsolatának alakulását. Az egyszerű ok-okozati lánc nem adhat m agyarázatot arra, hogy „ki/mi az ok”. A közvetlen munkakörnyezet maga is része az őt is m agában foglaló és általa is hatékonyan alakított nagyobb szervezeti egység­

83

nek. A kórház esetében pl. az osztály a kórház része, kórház a város része, amely az egész­ségügy szervezeti egységébe tartozik, és a társadalom hatása alatt is áll; m indezek éppúgy hatással vannak a nővér kiégési folyamatára, m int a személyiségéből adódó diszpozíció.

A három fenti eset strukturális hasonlatosságokat is m utat. A szindróm a egy fejlődé­si folyamat - kétes értékű és veszélyes - eredménye. Az egyénen kívüli és benső, pszichi­kai tényezők együtthatása által alakul ki. Mielőtt a ciklikus lefolyással foglalkoznánk, rö­viden az individuális-pszichikai tényezőkre irányítjuk a figyelmet. Ezek a mélypszicholó­giából ismert ún. elhárító mechanizm usok segítségével írhatók le.

5. A veszélyeztetettség és az ún. elhárító mechanizmusok

A kiégettség olyan állapot, amely hosszú időn át, lassan, de folyamatosan alakul ki. A túlerőltető célok, norm ák elérésére való perm anens törekvés, a társadalm i elvárás idővel felmorzsolja az érintettek testi és lelki erejét. Az érzelmi állapotban eluralkodik a stressz, elvész a motiváció.

Eleinte panaszkodnak még fáradtságról, kimerültségről, később állapotukat „sorsuk" szükségszerű velejárójának tartják, Erős veszélyeztetettségről akkor beszélhetünk, ha ez az állapot a veszélyeztetettek számára természetessévált. Ehhez a mélypszichológia felfo­gása szerint az elhárító mechanizm usok diszfunkciója, túlműködése vezet el.

Az elhárító m echanizmusok alapvetően pozitív funkciót töltenek be: védik az egyén testi-lelki egyensúlyát a „belső veszélyekkel" szemben. Óvnak a túlzott kontrollálatlan in ­dulatok, ún ösztöntörekvések kitörésétől. Ennek a védő, a lelki egészség szempontjából fontos folyamatnak diszfunkcionális formája akkor jelentkezik, ha a konkrét, aktuális ve­szélyeztetettség felismerésének, tudatosulásának és leküzdésének akadályozóivá válnak.

Ilyen diszfunkcióra utalhatnak a környezet aggódó figyelmeztetésére adott, ismétlő­dő, elutasító kifejezések: „velem ez nem történhet meg!"; „idővel m ajd csak rendbejön- nek a dolgok...”; „egyszerűen nem igaz, hogy kimerült, ingerült lennék!”; „nekem nem árt a hajsza, sőt, akkor tudok legjobban dolgozni!”; „csak egy pár nap pihenés kell, és megint a régi vagyok...”

5.1. AZ ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK MEGJELENÉSI FORMÁI

Az elhárítás különböző formáinak kutatása Anna Freud m aradandó érdeme. Ő a kö­vetkezőképpen csoportosította ezeket a jelenségeket:

Az ún. elfojtás a leggyakrabban jelentkező forma. Röviden fogalmazva ez azt jelenti, hogy önmagunkra vagy m ásokra vonatkozó tényeket, felismeréseket „egyszerűen” nem veszünk tudomásul. Azok valóságtartalm át és az általuk kiváltott érzelmeket „elfojtjuk”. Például: „Velem ez nem történhet meg!”

Az ún. eltolás akkor jelentkezik, ha nyugtalanító, kellemetlen érzéseket, felismerése­ket egy relatíve és aktualitásában kevésbé fontos dologra, személyre, helyzetre „tol el” va­laki. Például: „Nem m ehetek kórházba kivizsgáltatni magam, m ert nincs, aki vigyázzon a papagájomra!” Az önm aga iránti gondoskodás szükségessége a m adár iránti gondosko­dásra helyeződik át.

A latin projekció szó jelentése: kivetítés. Azt a folyamatot jelöli, amikor az egyén bel­ső, lelki tartalm akat a külvilágba, a környezetébe „vetít ki”, önm agán kívül látja azt, ami őbenne történik. Ez történhet például a bűnbak keresése által: „Ha ő egy kicsit jobban megerőltetné magát, és többet keresne, nem kellene nekem kettőnk helyett dolgoznom!” % egyrészt elhárítódik a saját személy iránti felelősség, másrészt biztos, hogy semmi sem fog megváltozni.

Az introjekció (latin) kifejezése „bevetítéssel" fordítható. A projekció ellentéte. Az ilyen embert a környezete, ellentétben az előző csoporthoz tartozókkal, morálisan m a­

84

gasra értékeli. Aki elsősorban magában keresi a hibákat, az sokszor a lelkiismeretes, sze­rény em ber benyom ását kelti, és általában mások megértő-vigasztaló reakciójára számít­hat. Tarthatatlan munkafeltételek mellett dolgozóktól hallható például gyakran: „Ha egy kicsit több erőm lenne, és jobb lenne a fejem, könnyen el tudnék végezni m inden t...”

A fantáziálás a szükséges változás elöli menekülés formája. Ha változás történne, ak­kor olyan m értékűnek és minőségűnek kellene lennie, aminek reális alapja nincs. Az egyik legismertebb példa erre: „Ha egyszer végre ötösöm lenne azon a büdös lo ttón ...” A statisztika szerint a telitalálat valószínűsége megközelítőleg akkora, m int az, hogy valakit villámcsapás ér.

A szelektív emlékezés egyfajta filter: csak azt tartja meg, ami elviselhető, kellemes, az egyéni elképzeléseknek, a normáknak stb. megfelel. Elmossa az időbeni és térbeni hatá­rokat, rég történt események úgy élnek valakiben, m intha tegnap történtek volna.

A reakcióképződést is az elhárító mechanizmusok közé sorolja a klasszikus mélypszi­chológia. Témánk összefüggésében különösen fontos jelenség. A fogalom olyan folyama­to t jelöl, amelynek során valaki elfojtott vágyait, indulatait ellentétes értelm ű magatartás- és viselkedésm óddá változtatja át. Ez súlyosabb esetben az alapmagatartás meghatározó form ájává válik. Az ilyen személyiség egészében ellentm ondásosságot sugároz. Például a m unkától kimerült, p ihenést igénylő feleség ezt m ondhatja férjének: „hagyd csak, majd én kiporszívózom a lakást, nekem jót tesz az a kis m ozgás...” Ahogyan dolgozik, abból nyilvánvalóvá válik, hogy egyáltalán nem tesz jó t neki.

5.2. AZ ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOK ÁLLANDÓSULÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI

Ha egy vagy több elhárító mechanizmus valakinek alapmagatartásává válik, akkor m egterem tődik a kiégés folyamatának egyik veszélyes pszichikai feltétele.

Egy ördögi kör indul meg: az elhárítás „segítségével” az érintett még több terhet vál­lal magára, ami még intenzívebb elhárító mechanizm usokat tesz szükségessé. Ez a circu- lus viciosus önállósul, nem tudatosan zajlik le, hanem megszokássá válik. Eleinte úgy tű ­nik, hogy a veszélyeztetett jóva l munkabíróbb, m int kollegiális vagy családi környezete, álló- és ellenállóképessége erősebb vagy a kortársainál fiatalosabb. Ez a látszólagos nye­reség viszont erősíti azt a destruktív folyamatot, amely lépcsőzetesen, ciklikusan alakul ki.

6. A kiégettség ciklikus kialakulási folyamata

A kiégettség szindrómájának kialakulása 12 lépcsős folyamatként képzelhető el. Az egyes stádium okat nem éles határok választják el. A szakaszok az élethelyzettől és a sze­mélyiségtől függően különböző intenzitással jelentkeznek.

M inél korábbi stádium ban ismeri fel valaki a veszélyt, annál hatékonyabb lesz a se­gítségnyújtás is. A következőkben az egyes szakaszok jellegzetességeit ismertetjük:7

1. szakasz: A bizonyítani akarástól a bizonyításkényszerig. A képességek, adottságok bizonyítása, az azokkal való élés, természetes, egészséges, önm agunk és mások számára is hasznos igény. A tálentum okat nem kell elásni... Ha viszont kényszerré válik, akkor a testi és lelki egészség veszélyeztetőjévé válhat. Az egyetlen cél érdekében m indent felál­dozni akarás valláspszichológiailag az idolátria, a bálványimádás kategóriájában jelenik meg. A vele járó veszélyeket a vallások általában mitologikus form ában írják le. Az érin­tettek később gyakran a végtelen idealizmus jelenségével érzékeltetik állapotukat: ideális feleség, családanya, kiváló szakember szerettek volna lenni. A csapda abban áll, hogy ezeknek az ideáloknak a követését a környezet m esszem enően szorgalmazza, és magas elismeréssel honorálja, azaz kívülről is serkenti.

Hogyan alakul az ilyen folyamat? Sok eredendő oka lehet, például az, hogy a szülők „sokat vártak" a lányuktól, vagy sokat és m ást várt az apa és az anya gyermekétől - legyen

85

„jó háziasszony, és egyben legyen szakmájában is sikeres”. Irreálisan eltúlzott határokat szabtak. Ennek ellentéte az, ha valaki fejlődése folyamán semmilyen határral sem ism er­kedett meg, „azt csinált, am it csak akart”. A határok hiánya által könnyen túlbecsülhette képességeit és lehetőségeit. Egy további ok lehet a „dac”, egy olyan életnorm a kialakulá­sa, melynek értelm ében „legfőbb ideje, hogy a nők m egm utassák a férfivilágnak, mire is képesek”. Gyakori ok az is, ha valaki csak akkor kapott elismerést, ha átlagon felüli telje­sítm ényt nyújtott.

Mi segít ebben a szakaszban? A veszélyeztetettség, az azt kialakító beállítottság és gondolkodásmód felismerése, valamint annak a személyes pontnak a megállapítása, amikor a „bizonyítási igényből” kényszer lesz. Fontos a saját, term észetes m unka és élet­ritm us kiderítése, és az ahhoz való alkalmazkodás.

2. szakasz: Fokozott erőfeszítés. Ha a bizonyításkényszer kialakult, akkor a különböző feladatok egyre sürgetőbbé válnak a veszélyeztetett számára. Lelkiismeretességre, idealiz­musra, elkötelezettségre hivatkozva magyarázzák az állandó túlterhelést. Erre a stádium ­ra utaló jel, ha megszűnik a feladatok delegálásának képessége, ha valakinek m indent m a­gának kell elvégeznie. Ehhez nem a mások képességei iránti bizalmatlanság vezet, inkább a kontrollvesztéstőlvdXó félelem. Az érintettek úgy érzik, ha csökkentik teljesítményüket és felelősségvállalásukat, akkor értéktelenné válnak. Ez a folyamat hosszú időn á t normális­nak tűnik, célratörőnek, szorgalmasnak tartják a veszélyeztetetteket. A bizonyításkény­szer félelmeket is kialakít: talán mégsem eléggé jól végzi munkáját, talán nincs meg a rá­termettsége. A teljesítmény állandó növeléséből adódó fáradtság az eredményesség csök­kenéséhez vezethet. Ez nem a képességek hiányának, hanem a kezdődő kiégésnek a jele.

M i segíthet ebben a szakaszban? A legbiztosabb segítség az érintettek szám ára a leg­nehezebb: a feladatok, elvégzendő munkák egy részének delegálása. Ezáltal csökken a megterhelés, az eredm ény javul. A „kevesebb több” elve az iránytadó. Akialakuló félelem megfogalmazása és leküzdése a lelkigondozói beszélgetések központi témája.

3. szakasz: A személyes igények elhanyagolása. Minél inkább a m unka és feladatvég­zés kerül az élet középpontjába, annál kevesebb idő és energia ju t a személyes igények ki­elégítésére. Ez odáig vezethet, hogy „elfelejtik” elintézni személyes dolgaikat, pl. a tele­fonszámlát befizetni vagy bevásárolni, vagy a barátok születésnapja csak hetekkel később ju t eszükbe. Lassan eltűnik az életükből, arai személyes elégedettségüket szolgálta, ami által korábban „jól érezték m agukat”. A szerelem, az érzelmek elérhetetlen messzeségbe kerültek. Eltűnik a humor, a vidámság, a veszélyeztetettek megkomorulnak. Gyakran fo­kozódik a szeszes ital fogyasztása vagy más káros szenvedély. Egyre gyakrabban visznek haza munkát magukkal, a „hivatalos elfoglaltság” az egyetlen időtöltés.

Mi segíthet ebben a szakaszban? A felismerés az első lépés. Ezután az elintézésre vá­ró személyes ügyek feltérképezése következhet, egy azokat fontossági sorrendbe állító lis­ta elkészítésére van szükség. Hasonló m ódon az is, hogy a korábbi tapasztalatok alapján, milyen foglalatosságok vezettek pihenéshez, kikapcsolódáshoz. Előre megtervezett napi- és heti rend segítheti a kiegyensúlyozott életvitelhez való visszatalálást.

4. szakasz: A személyes igények és a konfliktusok elfojtása. Ebben a szakaszban az érintettek érzékelik kiegyensúlyozatlanságukat és benső konfliktusukat. Sokat foglalkoz­tatja őket pl. az egészségük kérdése, komolyan veszik „múlni nem akaró” megfázásaikat, fáradságérzetüket. Még érzik, hogy jobban kellene vigyázniuk egészségükre. De m indent m egtesznek azért is, hogy környezetük ne vegye észre, mennyire aggódnak magukért. Ez a benső konfliktus terhes számukra, akadályozza (túl)teljesítő hajlamukat. Hamarosan ezért érzelmeiket nem óvó jeleknek tekintik, hanem megszokott életvitelüket akadályozó zavarnak. Ezért az elfojtó mechanizm usok segítségével arra törekszenek, hogy elűzzék ezeket a gondolatokat. Lassan helyreáll az önmagukra alkotott kép: m inden fontosabb, m in t önmaguk. Ha m ások kezdenek aggódni értük, akkor m egközelíthetetlenné válnak. Egy további reakcióforma az, hogy a testi kimerültség jeleire ugyancsak túlteljesítéssel re­agálnak: a szabadnapot, a hétvégét vagy a rövid szabadságot átalusszák, vagy végígspor- tolják. Néhány óra vagy nap alatt kísérlik meg behozni azt, amit hónapok óta elmulasz­

86

tottak. Ezek a pánikra emlékeztető akciók nem a várt regenerációhoz vezetnek, az ilyen alvás u tán gyakran még fáradtabban ébrednek fel, a tú lzott és nem jól adagolt sport ki­merít. így bizonyítva látják, hogy „nem érdem es” sokat aludni, sportolni, m ert úgysem pihentebbek, tehát m aradhat m inden a régiben.

M i segíthet ebben a szakaszban? A kívülről érkező intések komolyan vétele mellett az ad hoc regenerációs akciók mellőzése. Az alvás és a mozgásigény rendszeres, napokra va­ló beosztása megállíthatja a folyamat továbbfejlődését. A lelkigondozói beszélgetés té ­m ája az önm agunk iránti felelősség, az intő jelek komolyan vétele.

5. szakasz: Az értékrend megváltozása. Az eddigi folyamat során a veszélyeztettek m egtanultak lem ondani igényeikről. így lassan felborult benső, természetes értékrendjük is. A szükséges, vagyis a realitás és a kevésbé szükséges közötti különbségtétel természetes képessége egyre inkább elvész. Időérzékelésük is megváltozik, beszűkül: elvész a m últ és a jövő jelentősége, m inden érdeklődésük és figyelmük a pillanatra koncentrálódik. Az, hogy m ilyen volt korábban életük, amikor még nem voltak ennyire túlterheltek, vagy m i­lyen lesz m ajd a jövőjük, ha megérik, zavarja pillanatnyi teljesítőképességüket, és ezért el­tűnik a perspektívájukból. Az ítélő- és érzékelőképesség is deformálódik: a gyermek, a h á ­zastárs vagy az ismerősök, akiknek szükségük lenne rájuk, az „idegeikre m ennek”, m ert feltartják munkájukban. Ellentétes előjelű jelenség az is, hogy a veszélyeztetett nők ebben az időszakban olyan szerelmi kapcsolatba keverednek, amelyek eleve kilátástalanok, de „azonnal" és intenzíven megkezdhetők. Régi, szoros kapcsolataikat feladják. 1-Ia a csaló­dás bekövetkezik, akkor ehhez gyakran a korábbi baráti kör elvesztése is járul. Egyre in ­kább egyedül maradnak.

M i segíthet ebben a szakaszban? A jelenség magva az izoláció, a veszélyeztetett m a­gára m aradása. Ezért szükséges ilyenkor a személyes értékrend őszinte áttekintése. Mi fontos jelenleg az életemben, milyen sorrendiség áll fenn? Mennyiben felel meg ez a sor­rendiség értékrendszeremnek? Milyen lenne az az értéksorrend, amelyre vágyom, és am ely kielégítene? Milyen lépések tehetők azonnal ennek megvalósulása érdekében? Eh­hez nyújtanak a lelkigondozói beszélgetések segítséget.

6. szakasz: A fellépő problémák tagadása. A 3. szakaszban kezdődött meg az igények és a konfliktusok figyelmen kívül hagyása. Itt ugyanez kiteljesedett, felerősödött form á­ban jelentkezik. A veszélyeztetettek nem csak egyes, korábban a kiegyensúlyozottságukat biztosító tényezőktől távolodnak el, hanem m inden „megszűnik létezni" számukra, ami teljesítménykényszerükön kívül esik. Nemcsak a környező világuk egyes részeihez, h a ­nem magához a környező világhoz való kapcsolat vész el. A feladatvégzésre irányuló to­tális fixálódás alakul ki. Fokozódik az elmagányosodás, az érintetteknek nem marad energiájuk arra, hogy másokkal természetes kapcsolatot alakítsanak ki. Az elkerülhetet­len baráti látogatások, beszélgetések nyomasztó teherré válnak. A viselkedésmódot a nö ­vekvő intolerancia jellemzi. Beszűkül a gondolatvilág is, megszűnik pl. a politikai, társa­dalm i események iránti érdeklődés. Tipikus, erre jellemző kifejezések: „erre aztán nincs idő” vagy a racionalizáló kijelentés: „politikával stb. nem érdem es foglalkozni, m ert úgy­sem befolyásolhatok sem m it”.

M i segíthet ebben a szakaszban ?Ha feltűnik, hogy a stílusban eluralkodott a cinizmus és a keserűség, ha valaki nem tud olyan m indennapi eseményekről, amelyekről „az egész város beszél", ha baráti és családi meghívások nem kellemes időtöltést, hanem további stresszt jelentenek, akkor ezek arra intenek, hogy csökkenteni kell a túlterhelést. Sokat se­gít, h a sikerül állapotukról beszélniük. A változás az eltagadott valóság kimondásával kez­dődik. A lelkigondozói beállítottság az irgalmasságot hirdeti az öncsinálta törvények kényszerével szemben.

7. szakasz. Visszahúzódás. A visszahúzódó emberre nem hatnak a környezeti befo­lyások. A másokkal való eszmecsere és érzelemcsere elmarad. így az izolált em ber re­m ény- és tájékozódási igényét kizárólag saját forrásaiból kell, hogy fedezze. Az állandó túlterhelés m iatt ezek ham arosan kimerülnek. Az em ber teremtettségénél fogva társas lény, rem ény- és tájékozódási szükségletét a másokkal való kapcsolatok által biztosíthat­

87

ja és táplálhatja. A folyamat szélsőséges jelensége a „totális kiszállás” vágya lehet. „Min­dent otthagyni, és egy magányos szigetre emigrálni" az egyik gyakori kijelentés ebben a helyzetben. A visszahúzódás az elmagányosodástól való félelemmel is jár. Ez a félelem, kifelé, gyakran ellentétes formájában, az agresszióban jelentkezik. Az önizolációnak van egy paradox megjelenési módja is: van, aki tréfamesterré, környezete bohócává válik. Mindig m indenhol m indenből azonnal viccet csinál - és nem lehet vele komolyan szót váltani, elérhetetlenné válik mások számára.

M i a segítség ebben a szakaszban? Először annak belátása elengedhetetlen, hogy m indenkinek szüksége van emberi kapcsolatokra. A „magányos farkas” a farkasra, és nem az em berre vonatkozó kép. A lelkigondozás teológiai tém ája itt a koinonia.

8. szakasz: Magatartás- és viselkedésváltozás. Ebben a szakaszban elvész a külső vé­lem ény m eghallgatásának képesége. M inden kritikaként hat. Megszűnik a tám adó kriti­ka és a m ásoktól kapott figyelmesség, támogatás közötti különbségtétel képessége. A ka­po tt szeretet érzékelhetetlenné válik - a veszélyeztetett szám ára gyakran m egdönthetet­len „tény”, hogy ő t úgysem szereti senki. Radikális változások jellemzik ezt az időszakot. Aki pl. korábban sohasem ivott, dohányzott, rászokik ezekre vagy ellenkezőleg - hogy leg­alább valami változzék - , szakít szenvedélyeivel. A hirtelen fellépő falánkság és a kegyet­len fogyókúra jelensége is ide sorolható, vagy ha a m indig csinosan öltözött hirtelen elha­nyagolja külsejét, vagy fordítva. A változás közös jellemzője a szélsőségesség. Az előző pontban leírt stílusváltozás tovább folytatódik.

Mi segít ebben a szakaszban? Az első lépés annak feltérképezése, hogy az érintett mi­lyen változásokat állapíthat meg magatartásában, viselkedésében. így tudatosulhat a veszélyeztetettség, és növekedhet a változtatásra való motiváció. A változás célja a kritika és a másoktól kapott gondoskodás közötti differenciálóképesség visszaszerzése. A lelki­gondozó nagy empátiával kell, hogy közeledjék a szenvedőkhöz, m ert a kapcsolatfelvevő képesség erősen beszűkült. A lelkigondozás központi tém ája itt a szeretet fehet.

9. szakasz: Deperszonalizáció. A deperszonalizáció azt az állapotot jelenti, amikor va­laki elveszti önérzékelő képességét. A „bum out”-ciklus korábbi periódusában elvész a kül­világukkal való kapcsolat. Itt a „belvilággal" való kapcsolat szűnik meg. Ez jelentkezhet például abban, hogy az orvos által diagnosztizált testi-szervi betegségekkel szemben a veszélyeztetettekközönyösekmaradnak, m intha nem is ró luklenne szó. Olyan idegennek érzik testüket. Gyakran elvész a „veszélyes” és a „bagatell” közötti differenciáló képesség - valaki felírat egy új szemüveget, de az aggasztó EKG-leletre nem reagál. Az érzelmek, ha m ég érzékelhetőek, olyannak tűnnek, m intha egy idegen személy „érezné” azokat.

M i segíthet ebben a szakaszban? A helyzet nem olyan reménytelen, am int első pillan­tásra tűnne. De külső, szakszerű, orvosi vagy szaktanácsadói segítségre van szükség. Aki megtalálta az odavezető utat, képes lesz megállítani a folyamatot is. - A szakember felke­resése nehezére esik a segítségre szorulónak A lelkigondozás fontos feladata az odaveze­tő ú t egyengetése.

10. szakasz: Belső üresség. A deperszonalizációval szorosan együttjár az ún. belső üresség érzése. Mivel ez az em ber számára tartósan elviselhetetlen, ösztönösen annak „feltöltésére” igyekszenek a veszélyeztetettek. Különböző módszerekhez folyamodhat­nak, amelyek általában csak pillanatnyi hatással járnak. Kábítószerrel, futó kalandokkal próbálhatják meg például kitölteni az űrt, a csalódás azonban tovább fokozza a szoron­gató érzést. Sokan a félelemérzet, pánikszerű aggodalomrohamok, klausztrofóbia stb. ál­tal töltik ki a benső ürességet. Feltételezhető, az em ber szám ára még ezek a szorongató érzések inkább elviselhetőek, m int a totális lelki üresség. Jó, ha a segítő személyek és az érintettek tudják, hogy az ilyen félelem-szimptómák jelek, és nem „önmagukban léte­zők”. Ezért a segítségnyújtás akkor lesz sikeres, ha nem annyira a féléimre irányul, hanem arra, am it ezek helyettesítenek.

Mi segít ebben a szakaszban? Ebben a stádium ban is a környezet nyújtotta segít­ség kell, és az elsősorban abban álljon, hogy a veszélyeztetettek szakszerű kezeléshez jussanak.

11. szakasz: A depresszió. Aki ebbe a stádium ba jutott, az életét értelmetlennek, re­ménytelennek, öröm telennek és egyre elviselhetetlenebb tehernek tartja. Elhatalmaso­dik a kimerültség és a kétségbeesettség érzése. Az alvás nem nyújt igazi pihenést, a fárad­ság állandósul. A legkisebb megerőltetés is hatalm as terhet ró a veszélyeztetettekre. A depresszív em ber gyakran nem akar felkelni. Ennek oka az, hogy az ágyban biztonságban érzi magát. Ezért inkább erősíti a depressziót az, ha a környezet vagy a depresszióban szenvedő kényszeríti magát, hogy felkeljen. Csak ettől nem fog megváltozni az állapota. Ismeretes, hogy a súlyos depresszió a suicidalitás veszélyét is magában foglalja.

M i a segítség ebben a szakaszban? Minél gyorsabban szakorvosi és pszichoterápiás segítségre van szükség. Felbecsülendő a suicidalitás veszélyének mértéke is.

12. szakasz: A teljes kiégettség. Kevesen jutnak el ebbe a stádiumba, m ert általában m ár az előző szakaszokban megfelelő segítséget vesznek igénybe. Az itt kialakuló kórkép­ben a szomatikus (testi) és a pszichés (lelki) veszélyeztetettség egyidejűleg és olyan in ten­zíven léphet fel, hogy a beteg életveszélyes állapotba kerülhet. Súlyos, ún. pszichoszoma­tikus betegségek alakulhatnak ki, amelyek kórházi kezelést és hosszabb utógondozást igényelnek.

A „bum out’’-folyamatot a 19. ábra foglalja össze.

19. ábra

89

Aiegtöbb, röviden összefoglalt jelenséget mindenki tapasztalatból ismeri. Külön-kü- lön a m odem élet velejárói. Ha csak rövid időn át lépnek fel, akkor ki-ki saját erejéből meg tu d birkózni velük. A veszélyeztetettség akkor lép fel, ha ciklikusan összekapcsolódva, egymás hatását fokozva folyamattá válnak. Kedvezőtlen környezeti befolyások, különfé­le krízisek, m int pl. halálesetek, állásvesztés, válás stb. felerősítik és felgyorsítják a folya­m atot. Ennek a krízishalmozódásnak a megelőzéséhez fontos, hogy aki munkavégzése által „burn out” - veszélyeztetett, időről időre adjon szám ot m agának állapotáról. így a vá­ratlan, megrázó külső események nem érik „készületlenül”, tudja, hogy akut krízis eseté­b en nagyobb gondot kell fordítania magára.

7. Kik a leginkább veszélyeztetettek?

7.1. MIRE HÍVJÁK FEL A FIGYELMET AZ EGYES FELMÉRÉSEK?

Elsősorban amerikai vizsgálati eredményekre támaszkodik a szakirodalom a kérdés megválaszolásánál. A jelenség sokrétűsége m iatt statisztikailag releváns megállapítás csak részben lehetséges. Az ilyen felmérések arra m indenképpen alkalmasak, hogy bizo­nyos tendenciákra irányítsák a figyelmünket.

A megfigyelések szerint elsősorban az olyan foglalkozási ágakban dolgozók veszé­lyeztetettek, akiket munkájuk érzelmileg erősen érint. Ide sorolandók pl. az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok, a diakóniai és egyházi m unkát végzők, az ügyvédek egyes cso­portjai stb.

Feltűnő, hogy azok, akik eltúlzott idealizmussal álltak m unkába, gyakran m ár az első szolgálati évek során komolyan veszélyeztetettek. Az átlagnál nagyobb mértékben veszé­lyeztetettek ezekben a munkaágakban a nyugdíj előtt állók.

Amerikai adatok szerint8 az ún. segítő foglalkozásokban dolgozók sorában a veszé­lyeztetettség és a morbiditás (megbetegedés) meghaladja a 30%-ot. A fogyatékosokkal foglalkozók és a pszichiátriában dolgozóknál a szám megháromszorozódik: 90%-nál m u­tathatóak ki ilyen tünetek. Ezen a területen az orvosok 10%-a, a gondozók 16%-a beteg­nek tekintendő. Az öregotthonokban dolgozó gondozók 30%-a tekintette magát „súlyo­san veszélyeztetettnek”, a kevés szakmai tapasztalattal rendelkezők között az arányszám magasabb. Németországban a kezdő klinikai pszichológusok 50%-a panaszkodik az első két szolgálati évben az egészséget „komolyan veszélyeztető” szimptómákra.

Összefoglalva: a statisztikai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a felsorolt m unkaterületeken dolgozók 10-30%-ánál konstatálható betegség szintű foglalkozási de­formáció.

7.2. A „BURN OUT”-FOLYAMAT PROFESSZIONÁLIS JELLEMZŐI A SEGÍTŐ FOGLALKOZÁST VÉGZŐK ESETÉBEN

A kiégési folyamat ciklikus alakulása a segítő foglalkozást végzők esetében is alapve­tő en jellemző. A személyes prevenció szem pontjából érdemes röviden áttekinteni, hogy milyen, a foglalkozásvégzésen belül érzékelhető jelek utalnak a folyamat megindulására és előrehaladottságára.

A lefolyás sematikusan a következőképpen foglalható össze:3

1. ElőjelekAz elkötelezettség idealizálása és a kimerültség első jelei

2. Az elkötelezettség és elhivatottság érzésének csökkenése- a kliensekkel szemben- másokkal szemben- a munkával szemben

90

3. Érzelmi reakciók- depresszió vagy- agresszió (pl. „bűnbakkeresés”, ha a professzionális fáradozások nem járnak a várt ered­

ménnyel)4. Leépülés

- a kognitív teljesítőképesség csökken- a munkavégzés iránti motiváció és- kreativitás csökken- a differenciáló képesség folyamatosan romlik

5. Felszínessé válás- érzelmi téren,- a szociális segítő kapcsolatokban (visszahúzódás)- a szakmai szellemi igényeket illetően

6. Pszichoszomatikus megbetegedések7. A kétségek és a kétségbeesés állandósulása

- a munka és az élet érteimének elvesztése- „belső felmondás”- lelki összeomlás

A kölcsönhatásokat a 20. ábra mutatja.

A 20. ábrából)átűnik, hogy az ún. tüneti kezelés (vagy „tüneti lelkigondozás’’) - ha pl. csak a munkakedv vagy a teljesítőképesség fokozására irányul - kevés eredm énnyel fog járni.

A szindróma a m unkakedvet és a m unkához való viszonyt tekintve a „belső felmon­dás”, a „belső sztrájk” jelenségét mutatja.

A szindróma elhatalm asodását sietteti - paradox m ódon - az, ha pl. az érintettek ilyen esetben a teljesítőképességet fokozó gyógyszereket kapnak. Ezáltal ugyanis éppen az a faktor kap tám ogatást, amely a deformációt növeli,

A közvetlen kapcsolat a teljesítőképesség, a belső sztrájk és a felmondás, a motiváció között áll fenn. A belső felmondás m ögött a szakmai tevékenység, később az élet értelmé­nek radikális csökkenése, majd teljes elvesztése rejlik. Természetesen ez a három faktor is állandó kölcsönhatásban áll egymással. A segítségnyújtásnak tehát a m unka és az élet értelm ének visszanyerésére kell irányulnia.

91

A szindróma leginkább a pszichológia különböző területeiről származó elméletek együttesével közelíthető meg.10 A komplex megjelenési forma komplex elméleti magyará­zatot igényel. Néhány példa arra, hogy milyen elméletek vezethetnek el a „bum out”-je- lenség megértéséhez:

a) Általános érvényű ideáloknak a munkaterületre való differenciálatlan alkalm azá­s a - a z ún. hatásfokozódás elmélete. Generalizált foglalkozási ideálok, függetlenül a konk­rét munkaterülettől, olyan mértékű, állandó megterhelést jelentenek, amely teljes össze­omláshoz vezet.

Az első esetleírásban említett ápolónővér sorsának alakulása példa erre az elméletre. A határtalan idealizmus és elhivatottságtudat, am it a pszichológia és a teológia az omni- potencia címszó alatt tárgyal, vezet el a kiégéshez. Főleg a „lelkes fiatalokat” fenyegető fo­lyam at ez.

b) Állandó, kimagasló teljesítményre való törekvés. Az élet egyik alapvető jellemzője a folyamatos változás, a fejlődés szakaszossága. M inden művész, m inden sportoló ismeri és természetesnek tartja a formaingadozás tényét. Emberségünk egyik kom ponense ez.

A második esetleírás példázza annak az „embertelenségnek" a következményét, ha valaki számára elképzelhetetlen a teljesítmény ingadozása. Ez - a kétségtelenül nemes, de önromboló törekvés - éppen ellentétes eredm ényhez vezet: az egyén idővel rutinsze­rűen dolgozik, érzelmei és emberközi kapcsolatai beszűkülnek. Egy circulus viciosus for­m ájában eleinte éppen ezek a jelenségek serkentik arra, hogy teljesítményét tovább fo­kozva érje el a megszokottá vált magas szintet. Ez a folyamat az összeomlásig tarthat. Bib­likusán kifejezve: az ószövetségi szabbat-parancsolat megszegése m a sem m arad követ­kezmények nélkül...

c) Az érzékelés professzionalizálódása. A segítő foglalkozást magas szinten gyakorlók, gyakran életük m inden területén, a privát szférában is szakemberek maradnak. Mindig m indenre professzionálisan reagálnak, idővel elképzelhetetlenné válnak a természetes emberi reakciók.

Destruktív és veszélyeztető formában jelentkezik ez a szimptóma akkor, ha egy segítő foglalkozást űző személy, aki professzionálisan nap m int nap krízisekkel, konfliktusokkal foglalkozik, magánéletében is mindenben krízist és konfliktust lát, és autom atikusan arra reagál. Ez az ember- és világkép beszűküléséhez, és állandósuló túlterheléshez vezet.

d) A szociális tanulási fo lyam at elakadása - a rutinosodás veszélye. K. Lewinnek" a szociális tanulásra vonatkozó megállapításai a szakm ai személyiségfejlődésre is alkalmaz­hatóak. Ez az elmélet 3 fejlődési szakaszt különböztet meg:

a) a megszokott, eddig eredményre vezető magatartásm ód új tapasztalatok által fel­lazul;

P) a korábbi magatartás egyre több helyet biztosít az „új” számára;y) az új formákat az egyén különböző szituációkban alkalmazza, és azok így egyre

term észetesebbé és megszokottá válnak.A kiégettség jelenségét úgy foghatjuk fel, hogy a szakmai magatartásmód, a pro­

fesszionális habitus statikussá válik, az új tapasztalatok nem gazdagítólag és megelevení- tőleg hatnak, hanem félelmet váltanak ki. A munkavégzés rutinosan és automatikusan történik, az em ber „szakembergéppé" válik.

e) A szakmai környezet destruktív befolyása - a negatív szakmai szocializáció. Erre a jelenségre harmadik esetleírásunk lehet példa. A kreatív fiatal szakember, ha „kiégett” szakmai környezetbe kerül, ahol munkakedve veszélyt jelent a kollegiális közösség szá­m ára, idővel maga is elveszti energiáját és munkakedvét. A veszélyt növeli, hogy a fiatal szakem ber sokkal intenzívebben törekszik ideáljai abszolút megvalósítására - aldcor is és olyan helyzetben is, amikor az nyilvánvalóan csak igen kis mértékben érhető el.

f) A személyiségfejlődésből eredő diszpozíciók. Ezzel a témakörrel a segítő személyi­ségről szóló fejezetben foglalkozunk részletesen.

8. A szindrómát magyarázó különböző elméletek kiindulási pontjai

92

g) Az állandó szakm ai túlterheltség elmélete. Az utóbbi negyedszázadban a különbö­ző segítő foglalkozási ágakban végzett szociálpszichológiai felmérések azt mutatják, hogy ha a m unkából állandó testi-lelki szakmai túlterhelés adódik, akkor az gyakran a kiégett- ségszindrómával körülírt megbetegedést vált ki.

*

A különböző elméleti megközelítések nem egymással konkurálva - melyik a „legtalá­lóbb” - értelmezendőek. Inkább azt teszik nyilvánvalóvá, hogy olyan összetett jelenség­gel, szindrómával van dolgunk, amelyet csak egy elméletegyüttes tu d leírni. A különböző aspektusok szinopszisa vezethet el a „burn out”-jelenség megértéséhez.

9. A szindróma speciális megjelenési formája egyházi és diakóniai munkásoknál

9.1. EGY ÓSZÖVETSÉGI PARADIGMA-AZ ILLÉS-SZINDRÓMA

Illés alakja a nagy próféták közé tartozik. Az Újszövetség is többször hivatkozik rá, a Messiás egyik előképe.12 Az ószövetségi történet energikus, erős hitű férfiként mutatja be Illést, hatása messze túlm utat korán. Mai kifejezéssel élve: első pillantásra sikeres ember­nek nevezhetjük. A történet pszichodinamikai áttekintése m ást m u ta t...

a) Önfeláldozó feladatvállalás. A történet azzal kezdődik, hogy Illést megbízza az Űr, jövendölje meg az engedetlen Aháb királynak a büntetésül kiszabott szárazságot. A bekö­vetkező csapás idején ő csodálatos m ódon ju t táplálékhoz (hollók és a sareptai özvegy ál­tal). Maga is csodákattesz: pl. életre kelti a sareptai özvegy halott fiát. M indezt Illés - m o­dernül kifejezve - „magánvállalkozásban” éli át. (Csak később értesülünk arról, hogy kö­vetői is voltak.) Ezek az élmények azonban csak mérföldkövek a Kármelhez vezető úton. Ő, aki korábban még elbujdosott a királyi hatalom elől, a Kármelen egymaga száll szem­be a „ném a tömeggel”, a királyi hatalom m al és 850 „hamis" prófétával. Egy m odem pszi­chológiai jellemzés a „magabiztosság”, az „önkongruencia”, a „stabilizálódott felnőtt én és személyiség” jelzőkkel illetné. Nála a személy és a feladat eggyé váltak.

Ez a bibliai életkép azért figyelemre méltó a „kiégett személyiségről” való tájékozó­dásunkban, mivel a m odem tudom ányos megállapítások szerint éppen az ilyen szemé­lyiségstruktúrájú em berek a legveszélyeztetettebbek. Hogyan alakult Illés sorsa? A Kár- mel-hegyen legyőzi a ham is prófétákat, helyreállítja a régi oltárt. Isten hatalm as jellel m u­tatja, hogy prófétája m ellette áll. Úgy tűnik, Illés elérkezett küldetésének céljához. Ő azonban, mintegy önm agán is túltéve, megöl 850 hamis prófétát, majd „emberfeletti erő­vel" fut az őt üldöző királyi harci kocsi előtt Jezréel felé.

*

Ha nem az ószövetségi történeti képet tekintjük, hanem a személyiségtípusra figye­lünk, bizonyos párhuzam okat fedezhetünk fel az egyházi és diakóniai, a m ai önfeláldozó m unkások és Illés között. A megszólítottság, elhivatottság, az önm agát nem kímélő fel­adatvállalás és az erős hit m indkettőjük jellemző vonásai. A bibliai történet azonban meglepő fordulatot m utat...

*

b) Meglepő fordula t - sikertelenség, csalódások és kimerültség. Jézabel királyné törvé­nyes tiszte volt a Baal-papok oltalma. Illés tettére, betartva a törvényes u tat (előzetes köz­lés) büntetést szab ki. Illés ism ét egyedül kerül szembe a törvényes hatalommal, sem a nép, sem királya (akik pedig pl. az aszály megszűnését és így életüket köszönhetik neki) nem állnak mellé. Hasonló kríziseket m ár korábban is megoldott Illés. A kríziselmélet

93

egyik alapvető megfigyelése, hogy a krízisbe került ember, ösztönösen, először korábbi, hasonló megoldási tapasztalatait alkalmazva kísérli meg a veszély elhárítását. Illés így pl. harcolhatott volna vagy visszavonulhatott volna korábbi rejtekhelyére, vagy felkereshet­te volna újra az özvegyet. Ebben a krízisben Illés azonban nem offenzíven reagál, hanem pánikba esik: „megijedt, elindult és elment, hogy m entse az életét" (IKir 19,3).

Eddigi önbizalma, az eddigi sikerei által joggal megalapozott magabiztossága a múl­té. Ellenkezőleg, a szuicidális veszélyeztetettség állapotába kerül, eluralkodik benne a ha­lálvágy: „Elég most már, Uram, vedd el életemet!” (4. vers).

*

Pszichoterapeutákat és a kríziseket ismerő lelkigondozókat nem fog meglepni ez a fordulat. Gyakran találkoznak ezzel a jelenséggel: valaki „egyik pillanatról a másikra" m inden lelkierejét elveszti, és egyetlen vágya m arad csupán, véget vetni elviselhetetlen­né vált kimerült-kiégett életének, m ert ennél az állapotnál a halál is csak jobb leh e t

Hogyan aktualizálható a történet pszichodinamikája a mai egyházi és diakóniai munkásokra nézve? Azok a faktorok, amelyek Illés halálos kimerültségéhez vezettek, nem az ószövetségi kor specifikumai, hanem ma is ható és túlműködésükben veszélyeztető té­nyezők. (A bibliai történet további alakulásának vizsgálatára, a biblikus megoldásra az utolsó fejezetben visszatérünk.)

9.2. AZ EGYHÁZI ÉS GYÜLEKEZETI MUNKÁSOKAT SPECIÁLISAN VESZÉLYEZTETŐINDIVIDUÁLIS FAKTOROK

a) Mértékét vesztett, omnipotens személyes és professzionális elkötelezettség. Ezzel a je­lenséggel akkor találkozunk, ha a foglalkozás, a hivatás nem a m indennapi élet egyik alko­tóeleme, hanem maga az élet. Magasan felette áll m inden más természetes testi-lelki igénynek, pl. a kikapcsolódás, a pihenés vagy a „csak magánszemélynek lenni” igényének.

Az Illés-történet puszta epizódja („...nem vagyok jobb elődeimnél!”) örök aktualitá- sú: az ún. transzgenerációs konkurenciát és a jóvátevő delegációt példázza. A kimagasló­an magas moralitású foglalkozási ágakba, a segítő foglalkozásokba sok fiatal azért is jön, m ert „jobb” akar lenni pl. szüleinél. Vagy megfordítva, sok szülő azért delegálja a fiatalt erre a m unkaterületre, hogy az ott „jobb célokért éljen", m int ők. Ezek olyan magas, el­lentm ondásos és betölthetetlen igények (mikor teljesültek?), amelyek állandó, kimagasló teljesítménnyel sem teljesíthetőek. A túlterhelés idővel kiégéshez vezet.

b) A korlátozott kompetencia ismétlődő megtapasztalása. A magas elkötelezettség „eredményességre” indít, a professzionális m indennapi tapasztalatok viszont a szemé­lyes és a szakmai lehetőségek, kompetenciavégességére utalnak.

Illés pl. a Kármel-hegy után joggal várhatta, hogy „megtér” a király és a nép. Ő m in­den t megtett, nagyobb és hatásosabb jelet nem kérhetett-kaphatott volna Urától. Kese­rűen kellett tapasztalnia, hogy a megtérés elmaradt. Isten terve m ás volt, és egyben nyil­vánvalóvá vált, hogy m ennyire részlegesek a prófétai lehetőségek.

c) A „mérhetetlen” eredmény és eredménytelenség. Az odaadóan munkálkodó Isten­küldött, Illés, m int láttuk, emberileg nézve és mérve, sikertelen m aradt. Ez hajtotta a pusztába, a magányba, a kétségbeesésbe.

A legjobb szaktudással és legnagyobb odaadással végzett egyházi, diakóniai munka sem m érhető a szabadversenyes társadalom mércéivel. Az ilyen társadalm i környezetben viszont az eredménytelenség érzése nem csak a szubjektív, hanem a társadalm i környe­zettel való objektív szem bekerülést is jelenti. Ez további megterhelést jelent az érintett számára. Gyakran a „pusztai magányosság” érzése is kialakulhat.

d) Szociális izoláció. Az Illés-történet eddigi része egyszemélyes történet, a próféta társtalan, magányos.

94

Az egyházi és diakóniai munka, főleg az utóbbi, hasonlóan a segítő foglalkozási ágak többségéhez, strukturális meghatározottságánál fogva, a részleges vagy teljes szociális izoláció veszélyével jár. A váltakozó műszakok, a hétvégi m unka előbb-utóbb kiszakítja az érintetteket természetes emberi közösségükből: am ikor mások szabadok, ők dolgoz­nak. A kapcsolatok így - a szabadidőben is - leszűkülnek a kollégiális kapcsolatokra. Az „egészen más emberekkel” való megelevenítő találkozások gyakran teljesen elmaradnak. A szabadidő és a m unkaidő - így tekintve - egybeolvad, a m unkából eredő megterhelés átfolyik a szabadidőbe (a magánbeszélgetések témája is gyakran „szakmaivá” válik).

e) Félreértett üdvterv. Illés egy e világi értelem ben vett, hatalm as Isten szolgálatában állónak tekinti magát, egy omnipotens, m inden akadályt legyőző hatalom ra számít. így istenképe korrekciójának tekinthető, hogy Isten a Hóreb-hegyen nem a vihar, nem a tűz pusztító hatalm asságában jelenik meg előtte.

Érthető és pszichológiailag természetes, hogy a lehetőségeinek korlátait, képessége­inek és erejének határait nap m int nap megélő em ber a hatalm as-határtalan, győzedel­mes Istenre vágyik, és gyakran messze távolodik az együtt szenvedő, önm agát feláldozó Isten képétől. Ez a hitet vesztettség érzéséhez vezethet, am i ellentm ondásba kerül, és to­vább gyengíti az amúgy is megingott, kezdetben igen m agas személyes és professzioná­lis elkötelezettséget. A „burn out’’-kör ezzel önm agát erősíti.

9.3. AZ EGYHÁZI ÉS DIAKÓNIAI MUNKA STRUKTÚRÁJÁVAL ÖSSZEFÜGGŐVESZÉLYEZTETŐ FAKTOROK

Elhagyva egy időre az Illés-történet további alakulását, a „bum out”-szindróma el­m életének másik sarkalatos feltételezésének segítségével tekintjük át speciális m unkate­rületünket.

Ez a hipotézis abból indul ki, hogy a m unkaterület struktúrájából adódó faktorok, kedvezőtlen esetben, erősen megnövelik a veszélyeztetettséget. Minél több ilyen tényező hat egyidejűleg egy adott munkaterületen, annál nagyobb a m orbiditás (megbetegedés) veszélye.

N éhány ilyen strukturális tényező:a) M unkatem pó és életritmus. A gyülekezetben és a diakóniában gyakran a term észe­

tes m unkatem pótól eltérően kell dolgozni. Egy szórványgyülekezeti vasárnapon pl. a lel­kész x helyen prédikál, a diakóniai otthonban, m unkaerőhiány esetén, a dolgozóknak „gyorsabbaknak” kell lenniük, ha az egész m unkát el akarják látni.

A rendszeres-ritmikus, természetes életmód, a sokat em legetett bioritmus ezekben a m unkakörökben gyakran felborul: sorozatos esti és hétvégi alkalmak, váratlan külön ter­minusok (pl. temetések) az egyik oldalon, osztott műszakok a másikon, lehetetlenné te ­szik az egyéni ritm ushoz való igazodást. Nem az egyén éli m unkás életét, hanem a m un­ka éli az egyént...

Magának az állandó perm anens tem pó- és ritm uszavam ak a kiegyenlítése is sok energiát igényel és fogyaszt - a munka mellett.

b) D iffúz elvárások. A gyülekezeti munkástól vagy a diakóniai dolgozótól sokan sok m indent várnak el. Joggal vagy teljesen alaptalanul. Ez az érintettekben állandó feszült­séghez vezethet, folytonos „éberséget” és differenciálást igényel: m i valóban a feladatuk!? - Ez az állandó döntés és szelektálás is energiát igényel - a m unka mellett, többet, m int gondolnánk.

c) D iffúz szerepkörök és ezek ütközése. A kiégés jelensége felől tekintve veszélyeztető a szolgálatnak az egyházban gyakran tapasztalható differenciálatlan fogalma. Nehéz elége­dettnek lennie annak, aki nem tudja pontosan és körülhatároltan megállapítani, hogy mi a feladata, és mi nem.

A lelkészek esetében általánosan tapasztalható, hogy a gyülekezet „mindenesei”: prédikátorok és villanyszerelők, hitoktatók és könyvelők, kertészek és házassági tanácsa­

95

dók, m unkaadók és lelkigondozók. Mindezt szakmailag magas szinten szeretnék gyako­rolni. Az egyik megterhelés a(z egyébként normális m értékben egészséget támogató) „sokoldalúságból” adódik - a „mindenhez kell értenem" követelmény idővel nyomasztó teherré válhat. M ásrészt a különböző szerep- és feladatkörök gyakran elviselhetetlen el­lentm ondásba kerülnek: pl. a nyilvánvaló anyagi nehézségekkel küszködő, sokgyerekes egyházfi fizetésemelési kérelmét a lelkésznek, m int m unkaadónak a gyülekezet anyagi helyzete m iatt el kell utasítania. Később az egyházfi ugyanehhez a lelkészhez fordul, mint lelldgondozójához, m ert anyagi helyzete kétségbeesésbe dönti...

d) Vezetés és demokratikus testvériesség - változó hierarchiák. Nemcsak a gyülekeze­ti lelkészeknek, hanem pl. a diakóniai otthonok vezetőinek is gyakori problém ája ez. Egy­részt a gyülekezetét vagy az intézm ényt munkaadóként, az érvényes jogrendnek, a gaz­dasági szükségszerűségeknek megfelelően kell vezetnie. Ilyen szem pontból a viszony hierarchikus: a felelős-felettes és a beosztott kapcsolata. M ásrészt a beosztottaihoz való kapcsolatát m ind a lelkész, m ind az intézetvezető a teológialag helyes demokratikus test­vériség ideálja szerint szeretné alakítani. Gyakran m inden érintett számára elviselhetet­len konglom erátum alakul ki ezáltal.

A SZEMÉLYES MEGTERHELÉS FELMÉRÉSE

I. A z érzelmi kimerültség mértéke1. Munka után érzelmileg kimerültnek érzem magam. (1) Oigen Onem2. Egy munkanap végén „elhasználtnak" érzem magam. (2) Oigen Onem3. Reggel, a munka megkezdése előtt is már fáradt vagyok. (3) Oigen Onem4. Megerőltet, ha egész nap emberekkel kell foglalkoznom. (6) Oigen Onem5. Gyakran az idegeimre megy a munka. (8) Oigen Onem6. Úgy érzem, keményen dolgozom hivatásomban. (13) Oigen Onem7. Ha egész nap másokkal foglalkozom, az stresszt jelent. (14) Oigen Onem8. Gyakran nem tudom, mitévő legyek. Oigen Onem

II. A deperszonalizáció mértéke9. Gyakran személytelenül bánok az emberekkel. (5) Oigen Onem

10. Szolgálati éveim folyamán egyre inkább eltompultakmások iránti érzelmeim. (10) Oigen Onem

11. Attól tartok, munkám során csökkent együttérző képességem. Oigen Onem12. Nem érdekelnek igazán mások problémái. (15) Oigen Onem13. Ügy érzem, klienseim vagy hozzátartozóik gyakran engem okolnak,

ha nem találnak megoldást problémáikra. (22) Oigen C)nem

III. A személyes teljesítőképesség felbecsülése

14. Jól meg tudom érteni, ha klienseim bizonyos témákról panaszkodnak. (4) Oigen Onem15. Sikeresen kezelem klienseim problémáit. (7) Oigen Onem16. Munkámmal pozitívan befolyásolom mások életét. Oigen Onem17. Könnyen tudok feszültségmentes légkört teremteni. (17) Oigen Onem18. Felélénkít, ha másokkal foglalkozom. (18) Oigen Onem19. Sok értékes célt értem el munkám során. (19) Oigen Onem20. Higgadtan kezelem az érzelmi problémákat. (21) Oigen Onem

2. táblázat

96

e) Hívők és teológusok - kényes hierarchia. Sokszor találkozunk (pl. olyan gyülekeze­tekben, amelyekben belső feszültség uralkodik) a hívők és a teológus destruktív konku­renciájával. A teológus, a lelkész rá van utalva arra, hogy minél, több hívőt tartson meg gyülekezetében. Mint teológiai szakember gyakran feladata, Ielkigondozásban, prédiká­ciókban, az uralkodó személyes hit korrekciója. Ugyanakkor m inden egyes hívő, például adm inisztratív ügyek esetében is, „hitére" hivatkozva követelhet „speciális" döntéseket. Ha a lelkész hitvitába száll, leszavazzák. Ha szem et huny a kérdéses hitképzetek felett, fel­adja teológiai felelősségét és kompetenciáját. A legiszlativa és az exekutiva egybemosódá- sa nagy terhet jelent mindenki számára, állandósuló krízishez vezethet.

*

A felsorolást hosszan folytathatnánk. Ennyi példa is elég azonban annak érzékelteté­sére, hogy a strukturális tisztázatlanságok és összefonódások - a folyamatos m unka m el­lett, vagy annak részeként állandó, sok energiát igénylő m egterhelést jelentenek. Ezt az érintettek általában csak akkor tudatosítják magukban, amikor m ár folyamatos változta­tás nem lehetséges, hanem az összeomláson át vezet az ú t a megváltozáshoz.

Ez megelőzhető, ha időben sikerül megállapítani, hogy valaki mekkora állandó meg­terhelésnek van kitéve. így megőrizheti az egészségét és munkaképességét.

A személyes tájékozódás főbb szem pontjait foglalja össze a 2. táblázat13 (a zárójeles szám ok a teszt értékeléséhez adnak útm utatást.)

Érdemes egy pillantást vetni azokra az amerikai vizsgálatokra, amelyek a lelkészkép­zéssel és a lelkészi szolgálattal járó megterheléssel és a „bum ou t”-veszéllyel kapcsolat­ban készültek, és elgondolkodtató eredményhez vezettek.

9.4. ELGONDOLKOZTATÓ TESZTEREDMÉNYEK

Kérdés, hogy egy olyan komplex szindróma, m int a „bum out", m ennyire megbízha­tóan vizsgálható14 tesztekkel. Számunkra ezeknek a felméréseknek a jelentősége abban áll, hogy felhívják az érintettek figyelmét a magas fokú veszélyeztetettségre. A teológus­képzésre és a lelkészek házasságára vonatkozóan a következő felmérések készültek:

a) A teológus diákok pszichohigiéniájának vizsgálata, a „burn out"-folyamat. A hosszú időn át tartó túlterhelés következtében alakul ki. Ezért jelentős annak vizsgála­ta15, hogy egyrészt a teológusképzés müyen megterheléssel indítja szolgálati életútjukra a leendő lelkészeket; m ásrészt m ennyiben készít fel a későbbi túlterhelés kom penzálá­sára.

Egy ohioi (USA) egyetem lelkigondozói tanszékének erre vonatkozó vizsgálati ered­m ényei term észetesen nem tekinthetők jellem zőnek m ás országok teológusaira vonatko­zóan. A következő rövid összefoglalás ezért a problém atudat ébresztését szolgálja, és ha­sonló hazai vizsgálódásra serkent.

A teszttel az 1980-81-es tanulm ányi évben 144 evangélikus teológushallgató testi, ér­zelmi, szellemi és szociális közérzetét (ún. holisztikus modell szerint) vizsgálta. Néhány adat a felmérésből:

A hallgatók 55%-ánál konstatáltak gyakran ismétlődő alvászavarokat. Az év folyamán 238 esetben jelentkeztek, a tanulmányokat akadályozó, depresszív panaszok, és 268 jel­zés érkezett „akut” félelmi állapotra vonatkozóan. Feltűnően magas volt a személyiség­struktúrával kapcsolatba hozható félelmi állapotok száma. A diákoknak több m int 30%-a szedett rendszeresen gyógyszert, több m in t a felénél jelentkezett átmeneti, stresszre visszavezethető testi megbetegedés. A vizsgáltaknak több m int egyharmada szedett rendszeresen serkentő vagy nyugtató gyógyszerkészítményeket, élt alkohollal, fogyasz­tott túlzott mennyiségben kávét stb. 425-ször jelezték a hallgatók a tanév folyamán, hogy m agukat szellemileg kimerültnek, kiégettnek érezték.

97

Összehasonlítva m ind a hasonló korú átlagnépesség, m ind más fakultások hallgató­inak adataival, a számok azoknál lényegesen magasabbak. A felmérés készítői felhívják a figyelmet arra, hogy több területen a teológusok a kritikus határértékek közelébe kerül­tek. A felsőbb szem eszterek hallgatóinak sorában az értékek magasabbak voltak, m int az alsóbb évfolyamokban. Ez arra utal, hogy a megterhelés progresszíve alakul a tanulmányi idő során.

*

A kérdőív az iránt is érdeklődött, hogy, az egyetemisták megítélése szerint, mire len­ne szükségük a megterhelés jobb elviselése érdekében.

Feltűnő, hogy a diákok kívánságai és a teszteredmények okainak tudományos analí­zise m esszem enően megegyezett. A teológusok például hiányolták, hogy képzésük nem ad segítséget a stressz, a túlterheltség gyakorlati leküzdéséhez - a felmérést végző szak­emberek az ún. stressz-managementmódszereinek szakszerű oktatását javasolták. A hall­gatók a jobb önmegismeréstől is vártak segítséget, a személyes képességek és határok megfelelő gyakorlatok általi felfedezésétől. Hasonló véleményen voltak a szakemberek is.

A „burn ou t”-folyamat, a felismerések szerint, a huzam os és egyoldalú megterhelés által fokozódik. Az általános kreativitás szorgalmazása és a receptív tanulás közötti vi­szony ezen a fakultáson az analízis szerint teljesen kiegyensúlyozatlan, hasonló a helyzet a fizikai és a pszichikai megterhelést illetően is. Az életgyakorlatra fordított gond messze elmarad az elméleti ismeretek továbbadásának igénye mögött. Az eredmény nem csak a teológusképzés elengedhetetlen felülvizsgálására hívja fel a figyelmet. Rámutat arra is, hogy a pályakezdő lelkészek között sokan már a kiégéshez vezető ú ton is megtettek né­hány lépést.

b) A lelkészi foglalkozás és a házasélet „minőségének” vizsgálata. A „burn out”-veszély- nek a családra, a házasságra való hatásával külön fejezetben foglalkozunk. Itt csak röviden utalunk egy olyan felmérésre, amellyel egy kaliforniai egyetem'* a lelkészek és házastársa­ik családi életének minőségét vizsgálta. A további kérdés az volt, hogy milyen megterhelés alá kerül a nem lelkész házastárs. Az eredményt összehasonlították az ugyanahhoz a fele- kezethez tartozó, vallásos, értelmiségi, de nem lelkészi foglalkozásban állók adataival.

A 189 személynél végzett felmérés összefoglaló eredménye a következő: A lelkészek házastársai a családi életben és a házasságban sokkal inkább magukra hagyatottak, mint a kontrollcsoporthoz tartozók. Házas- és családi életüket jóval inkább a foglalkozás köve­telményei alakították, m int másoknál. A foglalkozás igényeinek kielégítése messze meg­haladta a családi- és házassági igényekét. A lelkészek és házastársaik(') összehasonlítva jóval gyakrabban panaszkodtak „burn out”-jelekröl, pl. arról, hogy érzelmileg egyedül maradnak, m int a kontrollcsoporthoz tartozók.

Ezek az eredm ények egyrészt arra hívják fel a figyelmet, hogy a lelkészek és házastár­suk potenciálisan magas mértékben „bum out”-veszélyeztetettek. Külön tém aként kelle­ne foglalkozni azzal is, hogy az ilyen állapotban élő lelkészházaspárok milyen család/há­zasság példát m utatnak a gyülekezeti tagok számára...

JEGYZETEK

1. Vö. ]. Fengler, Helfen macht müde, Pfeiffer-VIg., 1994, p!68k.2. A „burn out” megjelenéséhez az irodalomban ld. M. Burisch, Das Burnout Syndrom. Theo­

rie dér inneren Erschöpfung, Springer Víg., 1989.3. H. J Freundenberger & al., Burnout: The High Cost of High Achievenment, Anchor Press,

New York, 1980.4. Megemlítendő E. Aronson, D. Katry, M. Pines, Burnout, New York kutatásainak eredményeit

tartalmazó, 1981-ben megjelent műve (német fordítása: Ausgebrannt, Klett-Cotta-Vlg., 1985).

98

5. W. H. Straufi nyomán (Burnout-Syndrom, in: Münch. med. Wochenschrift, 1995/4, p42k).6. E. Aronson, i.m. nyomán.7. H. Freundeberg, i.m. p!22kalapján.8. Burisch i.m. nyomán, aki összefoglalja a szakirodalom vonatkozó megállapításait.9. C. Maslach & al, Maslach Burnout Inventory; Palo Alto CA, 1986; továbbá Aronson, i.m.; A

pszichiátria vonatkozásában vö. M. /. Vandermouten & al, L'épuisement professional au milieu psychiatrique, in: Soins Psychiatrique, 113/1990, p25f.

10. /. Fengler, i.m., gondolatmenetét követem a továbbiakban.11. K. Lewin, Frontiers in Group Dynamics, in: Humán Relation, 1947/1, p5k.12. Részletesen kidolgozva: U. Schall, Erschöpft-müde-ausgebrannt, Echter Víg., 1993, pl5k.13. A Maslach Burnout Inventory (MBI) szerint, vö.: M. Geldern & al, Diplomarbeit, Universitát

Köln, 1985.14. A teszteket konstruktívan kritikusan értékeli S. Daniié & al, Burnout and the Pastorate: A

Critical Review with Impiication fór Pastors, in: Journal of Psychologie and Theologie, 1981, p232k.

15. G.L Harbauch & al, Pastoral Bumout: A View from the Seminary, in: Pastoral Care, 38/1984, p99k.

16. ). Warner & al, Loneliness, Marital Adjustment and Bumout in Pastoral and Lay Persons, in: Journal of Psychology and Theology, 1984, p!25k.

99

II. „MILYEN KÖNNYEN SZENVED KÁRT, AKI ÚGY GONDOLJA, HOGY MÁSOK HASZNÁRA VAN”*A „segítség" és az ún. „segítő foglalkozások” - a lelkigondozás m int segítő foglalkozás - szociálpszichológiai megközelítés és pasztorálpszichológiai tájékozódás

1. A pasztorálpszichológia érdekeltsége

Jézus Krisztus egyháza életének gyakorlati teológia szemlélete az „önmagától érthe- tődővé vált” beállítottságok és m agatartásm ódok konstruktív, kritikus és konkrét, tehát egy adott korra és környezetre vonatkoztatott vizsgálatát jelenti. A cél a hittartalmak teo­lógiailag felelősségteljes, a hum án tudományokkal együttműködő differenciálása.

Valamely tém a pasztorálpszichológiai feldolgozása eszerint a problématudatkibőví- tésére való törekedést jelenti. Ez a szituáció analízise és új kérdésfeltevések által történhet, így járul hozzá a pasztorálpszichológia a gyakorlati tudom ányként értelm ezett gyakorla­titeológia horizontjának bővüléséhez. Ebből a pasztorálpszichológiai pozícióból kiindul­va vizsgáljuk a segítségnyújtás jelenségét.

A különböző korokban magától értetődő, Isten akaratát teljesítő, keresztyén erénynek tekintett segítségnyújtásra vonatkozóan az utóbbi időben a szociálpszichológia és a pszi­choanalízis alapvető kérdéseket vetett fel.1 Ezek a kérdések nem speciálisan a keresztyén motivációból történő segítségnyújtásra vonatkoznak, hanem általánosságban a társada­lom által igényelt és kialakított segítő foglalkozásokra. Az átfogó vizsgálódásra az adott okot, hogy a segítő foglalkozásokban dolgozók többségükben olyan megterhelést hor­doznak, amely egészségüket megtámadja, és a segítségnyújtás minőségét kérdésessé te­szi. A „bum out”-szindróma tehát ebben a tágabb összefüggésben is vizsgálandó: milyen segítségéthosz dominál korunkban, és milyen norm ák szerint alakult ki a m odern társada­lom jelenlegi segítő gyakorlata.

2. Segítség és segítő foglalkozás - Általános tájékozódás

Segítségre szorul a segítség? - A segítő foglalkozások és a segítség értelmezésének krí­zise. A szakirodalmat áttekintve három tém akörre bontható le a segítségfogalom általá­nosan konstatált krízise:*

1. A segítségre szorulók száma állandóan növekszik;2. A segítő foglalkozásokon belül a krízis jelei mutatkoznak;3. A segítség értelmezésében és a segítségnyújtás éthoszában a krízis jelei mutatkoznak. Ezen témakörök bem utatása után röviden kitérünk arra, hogy4. Hogyan veszélyeztetheti a krízis az intézményes diakóniát?

2.1. A SEGÍTSÉGRE SZORULÓK SZÁMÁNAK NÖVEKEDÉSE

Az anyagi szükség és a túlzott pszichikai megterhelés m iatt segítségre szorulók száma a fejlett jóléti társadalom m inden eddigi szociális erőfeszítése ellenére is állandóan nö­

* G. Terstegeen, 1697-1769

100

vekszik. A materiális krízis csökkentésére irányuló erőfeszítések így maguk is mindinkább krízisbe kerülnek. Tény, hogy a gazdasági „nagyhatalmak", országaikon belül sem tudták (vagy akarták) m indeddig a materiális nyomort megszüntetni. Sőt, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az „új tömeges elszegényedés” hulláma mind szélesebb rétegeket érint.

Úgy tűnik, hogy a m odern ipari és fogyasztói társadalom alapvetőnek tarto tt értéke­iről és eszméiről kiderül, hogy azok nem az élet szolgálatában állanak, hanem sokak szá­m ára éppen az életet veszélyeztetik. A nem materiális, mentális elszegényedés feltehetően még nagyobb töm eget érint, m int az anyagi.

Egyes feltételezések szerint a technológiai „fejlődésnek” tartott folyamat egyre na­gyobb m értékben „kívülről” határozza meg az embert: életét nem ö alakítja, hanem a jólé­ti társadalom továbbfejlődéséből adódó, globális igények szabják meg, hogy milyen legyen az egyes em ber életformája, mik legyenek az igényei, és m i legyen életének a tartalma. A jóléti fellendülésnek nyilvánított fejlődési folyamat ára az egyén kapcsolatainak visszafej­lődése: az em ber elidegenedik önmagától, embertársaitól, a munkájától, a természettől.

Átfogó német vizsgálatok eredményei szerint- a pszichés krízisek, az alkalmazkodási nehézségek száma az utóbbi évtizedben a

legfejlettebb országokban3 roham osan növekedik;- a pszichiátriai kezelésre szorulók száma, ugyancsak ném et adatok szerint, 1970 és

80 között megkétszereződött. Ez még akkor is hatalm as növekedés, ha figyelembe vesszük, hogy a diagnosztika fejlődése a korábbiakhoz képest gyakrabban tesz kezelést szükségessé;4

- egyértelműen m egnőtt a segítségre szoruló idős emberek száma: a betegség m iatt kezelésre szoruló idősek aránya 37%-kal magasabb, m int az időseknek az összlakosság­hoz viszonyított arányszáma. Feltételezhető, hogy az érintettek megromlott szociális és gazdasági helyzetére és az élet-/m unkaidejük alatti megterhelésre vezethető vissza a nö ­vekedés;

- a tömeges munkanélküliség és a depresszív megbetegedések szám arányának em el­kedése között bizonyítottnak tartható összefüggés áll fenn;5

- a háziorvosi rendeléseknél és a klinikákon a pszichoszomatikus megbetegedések az esetek 40-50%-át teszik ki;6

- a különböző szenvedélybetegségekben szenvedők száma állandóan növekszik, az alkoholizmus vonatkozásában ném et adatok szerint a nők arányszáma 10:1-ről 4:l-re emelkedett.7 Sokkal gyorsabb (az alig mérhető) gyógyszerfüggőség emelkedése;

- hasonlóan alakult a helyzet a suicidiumok vonatkozásában is, különösen erősen növekedett a fiatalok arányszáma.8

Ami a lakosság általános közérzetét illeti, a ném et közvéleménykutatások a félelmek különböző formáinak roham os növekedését konstatálják; első helyen általában a „jövő­től” és az „ökológiai katasztrófától” való rettegést említik.

M ár az 1980-ban végzett felmérések is aggasztó képet festettek az akkori NSZK lakos­ságának általános pszichés állapotáról:9

- 54% érezte magát rendszeresen kimerültnek és „hulla fáradtnak”;- több m int 30% panaszkodott gyakori fejfájásról;- 20% tekintette m agát „gyakran nyugtalannak”;- 16% „állandóan idegesnek és ingerültnek” érezte magát;- 35% szedett rendszeresen gyógyszert.

*

A következő szem pontok szerint kísérelhető meg a jelenlegi krízispanoráma'0össze­foglaló jellemzése:

a) A későkapitalista termelési rendszer olyan megterheléseket ró az egyénre, és olyan komplexen veszélyezteti az em bert, hogy ugrásszerűen megnövekszik az azok kom pen­zálására, leküzdésére hivatott pszichoszociális szolgáltatások iránti igény.

101

b) Az érintettek többsége m ár nem képes saját erejéből vagy nem professzionális, külső tám ogatással megbirkózni a masszív megterheléssel.

c) A technicizálódás olyan fokot ért el, hogy a term elésnek m egadott norm ák szerint „működő" dolgozókra van szüksége (az ún. „instrum entalizálható és funkcionalizálható szubjektív faktor" biztosítására). Ezért ezen a fejlődési fokon kialakulnak olyan „pszicho- szociális" foglalkozási ágak és „pszichotechnikák”, amelyek új funkciót töltenek be a sze­mélyzeti m unkában: a megadott norm ák szerint dolgozók „formálását” és a kialakított személyiségformák m egtartását hivatottak biztosítani.

d) A pszichoszociális segítségnyújtás professzionalizálódása folyamatos továbbdiffe- renciálódáshoz vezet: a (klinikai orvosi gyakorlatból ism ert modell szerint) egyre több szakemberre van szüksége az egyénnek problém ája megoldásánál: pl. pszichoterapeutá- tól a szociális tanácsadóhoz, onnan a házassági tanácsadóhoz, onnan a lelkigondozóhoz kerül további „kezelésre”. Ennek az alapvetően a segítségnyújtás minőségi javulását cél­zó folyamatnak, nemkívánatos mellékhatásként az egyén term észetes problémamegol­dási kom petenciája folyamatosan beszűkül, és a szakemberektől való m ind nagyobb füg­gőséghez vezet.

e) A hagyományos és általánosan elfogadott értékrendszerek, amelyek által az egyén korábban eltalált az „élet értelm éhez”, elvesztették hatékonyságukat. Érthető, hogy a se­gítségre szoruló a különböző tanácsadói fórumoktól azt várja, hogy elvezessék az élet ér­telm ének megtalálásához is. Kérdés viszont, hogy egyénileg és esetenként elvégezhető-e egy társadalmi-közösségi feladat? Még nem dőlt el, hogy az egyén és a társadalom erre a deficitre - az eddigi tapasztalatok szerint kevés eredm ényt hozó - rekonstrukciós törekvé­sekkel reagál-e vagy radikális reformációval, azaz valóban új életforma keresésével.

*

Ez a rövid áttekintés is nyilvánvalóvá teszi, hogy a segítségre szorulók számának ál­landó növekedése és a segítség tartalm a iránti igény változása a segítő foglalkozásokra is hatással van.

2.2. A SEGÍTŐ FOGLALKOZÁSOK KRÍZISE

A segítség igényének növekedésére az utóbbi negyedszázadban a fejlett kapitalista or­szágok a szociális és a segítő-tanácsadó szolgálatok és intézmények radikális fejlesztésével reagálnak Főiskolai és egyetemi szinten képzett szakemberek és szervezett társadalmi ap­parátus kísérelt meg szembeszállni az elhatalmasodó szükségállapottal. Egyes országokban, például Németországban, a professzionalizált és intézményesített segítségnyújtást és a szakemberképzést nagy mértékben a történelmi egyházak hordozzák Amíg a templomláto­gatás minimálisra csökkent, a diakónia és a tanácsadó szolgálatok nem győzik kielégíteni az igényeket. Egyes feltételezések szerint az egyházi létforma a gyülekezeti területről a diakó­nia, az intézményes tanácsadói szolgálat (pl. családi tanácsadás, szenvedélybetegekkel fog­lalkozó intézmények) és a speciális lelkigondozás (kórházi stb. lelkigondozás) irányába toló­dott el. (Ezt érzékeltetik pl. olyan adatok, amelyek szerint egy kórházlelkész egy hónap alatt több emberrel kerül intenzív kapcsolatba, mint egyes gyülekezeti lelkészek egy év alatt.)

Valamennyi jelenlegi segítő foglalkozás történelmileg és vallástörténetileg a papi és gyógyítói tradícióból alakult ki. Az egyik jelenlegi fejlődési vonal, az ún. természetes gyógymódok, a népi gyógyító tapasztalat újraéledése, felfogható úgy is, m int az akadémi­kus orvostudomány előtti korok gyakorlatához való visszatérés.

Ezen utóbbi jelenségnek egyik kiváltó oka az institucionalizált segítő foglalkozások krízisével hozható összefüggésbe.

A krízisre először is a különböző segítő foglalkozási ágakban uralkodó hangulat hív­ja fel a figyelmet: a hagyományosan „fáradhatatlan” m unkatársak mítosza a múlté, az

102

ezen a területen dolgozók nagy részét a testi-lelki kimerültség, a motivációvesztés jellem ­zi. Az érintettek és az elméleti szakemberek mind nyom atékosabban állítják, hogy a h u ­mán foglalkozások - legalábbis az ott dolgozók szempontjából - egyre inhumánusabbá váltak!11

A segítő foglalkozások aktuális krízisének néhány aspektusa a következőkben foglal­ható össze:

2.2.1. A szociális és terápiás segítségnyújtás illetékessége totális kiterjesztésének következményei

A pszichológiai és szociális segítő hálózat gyors kiépítésekor néhány kritikus szakem­ber12 felhívta a figyelmet arra, hogy ez a fejlődés, m integy mellékhatásként, egy homo psychologicus kialakulásához vezethet. Ez azt jelenti, hogy

a) a segítségre szorulónak és a segítséget nyújtónak az lesz a benyomása, hogy racio­nális pszichológiai elméletekkel m inden megmagyarázható. így m ind kevesebb igyeke­zetét fordít az egyén és a közösség a „tarthatatlan állapotok" megváltoztatására - ami megmagyarázható, az látszólag(l) könnyebben viselhető el. A hom o psychologicus a ho ­mo politicus rovására fejlődik ki. Mind individuális, m ind társadalm i szinten a problémák megértése kap elsődleges szerepet és a változtatásra törekvés háttérbe szorul. Az indivi­duális felelősségvállalás elcsökevényesedik.

b) Hasonló eredm ényhez vezet az is, hogy a segítő hálózat robbanásszerű kiterjedé­se az általános segítségre szorultság benyom ását is kelti a lakosságnál. Ha mindenkinek „tulajdonképpen szakszerű segítségre” van szüksége, akkor mindenki, m indig hivatkoz­hat erre az enyhítő körülményre. Ez viszont a felelősségvállalás feladásához vezet, és egy­re kevesebben érzik m agukat képesnek arra, hogy a destruktív struktúrák m egváltoztatá­sára vállalkozzanak.

A segítő foglalkozásokra ez a feltételezett és valószínűnek tűnő általános beállított­ságváltozás a következőképpen hat:

- ugrásszerűen és határtalanul megnövekszik a „kereslet”;- ugrásszerűen és határtalanul megnövekszenek a „szolgáltatás” iránti elvárások;- a „homo a-poiiticus” embertípus iránti gazdaságpolitikai igény ellentétben áll a segí­

tő foglalkozások alapvető etikai normájával - az önállóságra, életképességre való segítéssel.Az identitáskrízis a következő feszültségből adódik: az egyén és a társadalom állapo­

ta elengedhetetlenné teszi ezeket a foglalkozásokat - egyértelmű az indikáció -, a foglal­kozás gyakorlása azonban destruktív hatással is jár: a függőségigény növekedéséhez ve­zet, és így egyértelműen kontraindikált.

2.2.2. Az életértelem m in t „árucikk”

A különböző form ákban megjelent ún. pszichokultusz13 kialakulásához részben a se­gítő foglalkozásokban kiképzett, m ajd önállósult egykori szakemberek is hozzájárultak. Pszeudovallási vagy terápiás, egyéni és csoportos foglalkozások ígérnek m inden élethely­zetre segítséget. Dinamikájukban a klasszikus, a vallásfelekezetekben ism ert szektakép­ződés jelenség m odern variánsának tekinthetjük ezeket a folyamatokat.

Bármennyire különböző „élményeket” nyújtanak is ezek, egyben valamennyien megegyeznek: gazdaságilag igen jól jövedelmező vállalkozások. Az intézményes egyházi és szociális segítő szogálatokban dolgozók fizetésével nem hasonlíthatók össze. Mind a történelm i egyházak, ill. azok diakóniája, m ind a szociális intézmények a „keresztes had­járatok" legkülönbözőbb formáival reagálnak ezekre a vállalkozásokra.

A virágzó pszichoüzlet arra is fehívja a segítő intézmények figyelmét, hogy a „kul­tusz” iránti általános igényt ők nem tudják kielégíteni. Emlékezteti továbbá a „hivatalos”

103

szakembereket arra is, hogy m unkájuk egyre sem atikusabbá vált, elszürkült, és hiányzik belőle a - jó értelemben vett! - kultusz. A kimerültség, motivációvesztés formájában je­lentkező krízis egyik komponense az „elkultusztalanosodás”.

2.2.3. „Professzionalizálódás - a szakértők hatalomátvétele"

A jól hangzó {H. Keupptól származó) szállóige magyarázatra szorul. A „professziona- lizálódást” a 70-es években szakmai körökben és a szociálpolitikában a növekvő és diffe­renciálódó segítségigény „egyetlen igazi" megoldásának tartották. Akinek nem volt pszi­chológus vagy szociális munkás diplom áján kívül még valamilyen speciális képzettsége, azt nem szívesen alkalmazták. Maguk a m unkaadók is szorgalmazták, és anyagilag h a t­hatósan tám ogatták a specializálódásra irányuló továbbképzéseket.

Hogyan válhatott a krízis egyik elemévé a sikeresebb segíteni tudás érdekében meg­indult specializálódás?

- Aki magát, munkája mellett, továbbképezte, az jogosan igényel ennek megfelelő magasabb beosztást és anyagi dotációt. Erre kevés intézm énynek van megfelelő anyagi fedezete. Ez állandó és érthető m unkahelyi feszültséghez vezet.

-A ki magát továbbképző, megtartja eredeti foglalkozását. A továbbképzésre azért volt szüksége, m ert eredeti képesítése m unkája ellátásához nem bizonyult kielégítőnek. A to ­vábbképzés így eltávolít az eredeti képesítéstől, annak elégtelenségét demonstrálja, ‘és professzionális identitáskrízishez is vezet.

- A specializálódás szükségessége nyilvánvalóvá teszi továbbá az egyes segítő foglal­kozásra felkészítő főiskolai vagy egyetemi képzés elégtelenségét is. Ezáltal rám utat a szakképzés krízisére.

- A specializálódás megosztja a szakmai kollegiális közösséget, hierarchia kialakulá­sához vezet - a „különösen nehéz esetekkel” a specialisták foglalkoznak.

-A specialistáknak viszont „szükségük van” a különösen nehéz esetekre - hiszen ép­pen ezek érdekében képezték tovább magukat. Ismert törvényszerűség a kereslet-kínálat korrelációja: a szociálpszichológia területén m inden jel arra mutat, hogy a nagyobb kíná­la t automatikusan kialakítja a nagyobb keresletet is. Minél több a specialista, annál több a „nehéz eset”.

- A specializálódás „felfelé” történik. Minél több specialista áll egy intézm ény ren­delkezésére, annál inkább megváltozik az intézm ény profilja is: specializálódik az intéz­m ény maga is.

Társadalmi összefüggésben fellép az a veszély, hogy az „egyszerű eseteknél”, akik se­gítségre, de csak „egyszerű” segítségre szorulnak, senki sem érzi m ár magát illetékesnek. Ez a réteg aztán olyan „specializálatlan" segítőkre talál, akiknek semmilyen szakmai ké­pesítésük sincs. Ezt a folyamatot meggyorsítja az is, hogy a szűkösebbé váló anyagi lehe­tőségek mellett, ezek a dolgozók a „legolcsóbbak”. (Egy ilyen destruktív folyamat indult m eg pl. a németországi öreggondozásban.)

2.2.4. Az önsegélyező csoportok jelensége - a szakértők hatalomvesztése

A segítségre szorulók legkülönbözőbb rétegei, a szenvedélybetegségben szenvedők­től kezdve a különböző krónikus betegek hozzátartozóiig, a szociális segítő rendszer kia­lakulásával egy időben önsegélyező csoportokat hoztak létre. Ez az alternatív mozgalom egyrészt kiegészítette, másrészt diszkreditálta a professzionális segítségnyújtást. Nyilvá­nosságra hozta annak néhány alapvető hiányosságát, például azt, hogy ott a szenvedők krízisét gyakran - az emberiesség rovására - túladminisztrálják. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a segítő apparátus ham ar eljut lehetőségeinek határaihoz, és eredm énytelen marad. A segítségnyújtás szűk határainak felm utatása felfedte annak krízisét.

104

2.2.5. M unkanélkü liség-a professzionális segítségnyújtás objektív határa

Az eddig felsorolt szem pontok a professzionális segítségnyújtás belső krízisére irá­nyították a figyelmet. Az általános világgazdasági recesszióból eredő munkanélküliség egy objektív határra m utat rá. A hagyományos célkitűzések, amelyek elérésére a segítők eddig törekedtek - m in t pl. a szociális biztonság megteremtése, a munkaképesség hely­reállítása vagy részleges m egtartása - az adott körülmények között tarthatatlanná váltak. Olyan kliensek tömege jelent meg, akik nem individuális okokból kerültek krízisbe, ha­nem a pszichoszociális társadalm i helyzet áldozatai. Individuális segítségnyújtás helyett pl. m unkalehetőségre lenne szükségük. A segítő foglalkozásoknak és a segítő rendszernek a társadalomtól való függősége ilyen értelem ben vett önállótlansága, krízisének további alkotóeleme. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy m ennyire m egterhelő és de- motiválő a segítő foglalkozást űzők számára az, ha ilyen körülmények között kell dolgoz­niuk.

2.3. A SEGÍTSÉG ÉRTELMEZÉSÉNEK ÉS A SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ÉTHOSZÁNAKKRÍZISE

A különböző tudom ányterületek egyetértenek abban, hogy a „segítés" az emberi cse­lekvésmód egyik alapvető, ősi kategóriája.

Témánk összefüggésében foglalkozni kell azzal a kérdéssel is, hogy a jelenlegi segí­tésfogalom tám ogatja-e az ezen a m unkaterületen dolgozókat, vagy lelkiismeretüket és pszichikai állapotukat terheli.

Az általános krízis összefüggéseinek vizsgálata során felmerül a kérdés: a közvéle­m ényben továbbra is élő „irgalmas sam aritánus ideál” alkalmazható-e m inden további nélkül a m odern szociális, intézményes segítőszolgálatokban dolgozó m unkatársak ese­tében is?

Érdekes nyom on követni egy olyan elméletet,1'1 amely erre a kérdésre differenciáltan válaszol, és bizonyos esetekben alternatív tájékozódást javasol.

Az első megállapítás az, hogy a „segítő foglalkozás”, a „hivatásos segítségnyújtás” fo­galma félreértéshez vezet: úgy tűnhet, hogy a hivatásgyakorlás és a segítség m inden to ­vábbi nélkül összekapcsolhatóak lennének.

Az újszövetségi beszámoló szerint Jézus azt ajánlotta tanítványainak, hogy „ha telje­sítettétek mindazt, am it „parancsoltak nektek, m ondjátok ezt: haszontalan szolgák va­gyunk...” (Lk 17,10). A tradicionális értelmezés szerint Jézus általános alázatra int.

Ha figyelembe vesszük azt a fentebb vázolt tényt, hogy m inden szociális erőfeszítés és hivatásos segítségnyújtás ellenére is állandóan növekszik a segítségre szorulók száma, akkor a jézusi fehívást a következőképpen érthetjük: a segítőnek tisztában kell lennie az­zal, hogy m inden igyekezete ellenére is, a fáradozása haszontalan marad! Akkor is, ha az „elvégzett feladatot" újra és újra elvégzi, vagyis túlterheli magát. A jézusi felhívás az ered­ményre vonatkoztatott, alázatos differenciálásra szólít fel. (Vö. az első fejezetben az Illés- történetre vonatkozó megállapításokat is.)

A sam aritánus-történet, ismeretes, az ún. szituációetika örök értékű példája. Ha, kényszerítő okokból, elhagyjuk a szituáció kategóriáját, és társadalm i összefüggésekben gondolkodunk, jelentkeznek olyan régóta jól ism ert alapkérdések, m int pl. mi történik a többi áldozattal? Ki fogja kifizetni a fogadónak az ápolási és ellátási költségeket? Miből él a „rablók” családja, ha a rabló nem rabol, és más pénzszerzési lehetőséget nem talál? stb.

Ezek az égető kérdések vezettek el a történelmi fejlődés folyamán a beteg- és társa­dalombiztosítási rendszer kialakításához. A 16. században jelentek meg a szorosabb érte­lem ben vett ún. segítő foglalkozások - és ekkor kezdődött meg az a dilemma, amely m á­ig is kíséri őket: a „felebaráti” és a professzionális (fizetett) segítségnyújtás feszültsége. A 18. és 19. században elterjedő szociális inézémények mukájában megjelenik egy új di­

105

menzió is: tisztázni kell, hogy ki szorul valóban segítségre, és ki az, aki a lehetőségekkel visszaél, azokat kihasználja? (Az ilyen mérlegelés m a is a gyülekezeti lelkipásztorok m in­dennapjához tartozik: melyik kéregető szorul rá valóban adományra, és melyik nem. Megjelenik a kontrollálás szükségességének igénye, ami jelentős lelkiismereti m egterhe­lést ró a segítőre!)

A segítségnyújtás eredményessége és haszonirányultsága a m odem szociális rendszer elemi részévé vált. A „haszontalanság” az uralkodó gazdasági norm ák értelm ében meg­engedhetetlen. Az intézményes segítségnyújtás szociális szolgáltatássá vált. A kontrolli- gény maga m orálisan nem eleve elvető! A szenvedélybetegek vagy az aszociális fiatalok gondozásánál pl, feltétlenül szükséges terápiás módszer! A jó értelem ben vett professzi­onális önkontroll (az ún. evaluáció) a szakszerű segítségnyújtás fejlődésének is egyik fon­tos feltétele: az így szerzett felismerések vezetnek a hatékonyabb eljárásmódokhoz. A gyakorlatban a szociális téren dolgozók nyílt vagy burkolt morális, lelkiismereti feszült­ségben élnek: egyrészt továbbél bennük az önfeláldozó segítségnyújtás ideálja, „még m in­dig tehetnék többet is”! Másrészt tapasztalatuk és szakmai kom petenciájuk egyidejűleg arra indítja őket, hogy feltegyék a(z önkontrollt jelentő) kérdést is: mennyire hasznos a se­gítség?

Más oldalról vizsgálva a jelenséget, megfontolandó morális összefüggésre bukka­nunk: a „kontrollálatlan”, „önfeláldozó” segítségnyújtás a segítségre szorulóra morális nyomást gyakorolhat: nehéz az ilyen végtelen segíteni akarást visszautasítani.

Az utóbbi évtizedben a szakirodalomban és a segítő gyakorlatban egy további, m ind többet vitatott téma: a korlátlan segítségnyújtás visszafejleszti a segítségre szorulók ön­maguk iránti felelősségvállalását.

Milyen alternatíva képzelhető el?

2.3.1. Egy új modell?

Az elméletalkotás, a kliens és a segítségideál mellett megjelenik, a célirányos, körül­határolt segítés képlete - a konkrét szolgáltatás elve. Ez azt jelenti, hogy a fent említett „haszontalanságból” kiindulva, a segítség konkrét, körülhatárolt form ában jelentkezik. Nem egyetlen segítő feladata a kliens m inden problémájának a megoldása, hanem szak­m ai illetékességének megfelelően ki-ki részfeladatokra vállalkozik. A szociális munkás a szociális kérdések megoldására törekszik, a nevelési tanácsadó vállalja a pedagógiai problémákat stb. A jelenség nem új, az orvostudomány szakosodása annak idején hason­ló szükségszerűséget követett.

2.3.2. Milyen előnyei vannak ennek az eljárásmódnak?

a) A professzionálisan segítő morális megterhelése („soha sem elég az, am it tett”) csökken, megelégedhet azokkal a teljesítményekkel, amelyekre valóban képes és képesí­tett.

b) A körülhatárolt, célirányos segítség a kliens számára lehetővé teszi az eredm é­nyesség felülvizsgálását. A kliens em ancipáltabb helyzetbe kerül, nem csak segítségre szoruló már, hanem ő (is) kontrollálja a kapott segítséget. Eredménytelenség esetén m o­rálisan könnyebben és ham arabb kereshet magának más szakembernél optim álisabb se­gítséget.

A magyar származású, világhírű pszichiáter, Szász Tamás15 m ár évtizedekkel ezelőtt kidolgozta a szociálpszichiátria szám ára az ún. „szerződéses ellátás” modelljét: a keze­lés a beteggel m in t egyenrangú partnerrel kötött megállapodás alapján történik. Tehát nem passzívan „kezelteti” magát, hanem aktívan részt vesz a kezelési koncepció kialakí­tásában.

106

2.3.3 M ilyen gondokról nem tud gondoskodni ez a modell?

M ár utaltunk arra, hogy a korai középkorig a nyom or és a szenvedés transzcendentá- lis értelm i összefüggésben állt, pl. az üdvösséghez vezető feltételezett és általánosan elfo­gadott ú tnak tekintették. Ez azért volt lehetséges, m ert az élet értelme általánosan elfoga­dott konszenzus szerint ugyancsak transzcendentális dimenziókba vezetett. így az érin­tettek szám ára az „e világi segítség” másodlagos jelentőségű volt, az alam izsnát nem kapó Lázárok bizonyosak voltak abban, hogy szenvedésük végén nyitva áll előttük a „mennyek országa”. A szenvedés elviselését a túlvilági kom penzációba vetett hit te tte elviselhetővé, és adott annak értelmet.

Ma alapvetően m ás a helyzet. A posztkapitalista jóléti-fogyasztói társadalom az élet értelm ét nem transzcendentálisán ígéri, hanem im m anens kategóriákba helyezi. Az élet célja a személyes siker és produktivitás. Ez szükségszerűen m agában foglalja azt is, hogy aki pl. nyomorog, az elvesztette az élet értelmét is, nem felel meg az uralkodó normák­nak. Jól érzékelteti ezt pl. az általánosan tapasztalható nyugdíjasszindróma: sok, magas nyugdíjjal rendelkező, de m ár nem dolgozó idős em ber elveszti önbecsülését, és értékte­lennek tartja magát. Gyakran érezteti vele a környezete is, hogy aki nem dolgozik, az nem teljes értékű ember. A segítségre szorulás ma, közvetve, az élet értelemvesztéséhez vezet. Az anyagi nehézségeket az élet értelmének kríziseként, teljes személyiségében éli át az érintett.

Ugyanakkor az eredményes segíteni tudás érdekében a szociális segítségnyújtás spe­cializálódott és differenciálódott: egyes intézm ényeinek feladata, m int láttuk, az egyes problém ákra koncentráló segítségnyújtás. Szociális segélyt adhat pl. az egyik intézmény, de az élet értelm ére vonatkozó krízissel kapcsolatban m ár nem illetékes, m áshova kell fordulni.

Elgondolkodtató Halmosnak16 a nyugati egyházakra vonatkoztatott megállapítása: amíg a segítségnyújtás klerikális körök feladata volt, eleve biztosított volt az egyidejű lel­kigondozás is. A szociális szolgáltatásoknak nem feladatuk ez a szolgálat, jóllehet az ott dolgozók többsége tudatában van annak, hogy m ennyire szüksége lenne arra is.

Egyidejűleg fennáll a veszély, hogy a diakóniában dolgozóknak és a lelkigondozók­nak is egyre inkább specializálódniuk kell, ha meg akarnak felelni pl. az egészségügyileg előírt rendelkezéseknek. Nekik is át kell venniük a szociális segítségnyújtás módszereit és norm áit. M unkájuk jellege szükségszerűen megváltozik.

A változásnak tehát nem a „hitetlenné válás” az oka, hanem az, hogy egy sokkal ne­hezebben megoldható, komplex társadalmi összefüggés aktív részeseivé váltak. A szimp- tóm ára utaló tény, hogy pl. az amerikai magánkórházak saját költségükön „privát” kór­házlelkészeket alkalmaznak, nem feltétlenül vallási meggyőződésből, hanem m ert a fel­m érések szerint a betegek előnyben részesítik a m agát kórházlelkésszel is reklámozó in­tézményt! Az ilyen munkaviszonyban álló kórházlelkésznek azonban a munkaadói igé­nyeknek megfelelően kell alakítania munkáját. Hasonló jelenség észlelhető Németor­szágban az állam i alkalmazásban álló börtönlelkészek és tábori lelkészek esetében is: gyakrabban kerülnek strukturális helyzetükből adódó konfliktusba, m int azok, akik az egyházi szolgálatban állva dolgoznak hasonló munkahelyen.

A későbbiekben részletesen lesz szó arról, hogyan érinti a szociális gondozás krízise a lelkigondozást. Most azt vizsgáljuk:

2.4. HOGYAN ÉRINTHETI AZ ÁLTALÁNOS KRÍZIS AZ INTÉZMÉNYES DIAKÓNIÁT?

Több nyugat-európai egyház diakóniája az állami szociális hálózat nélkülözhetetlen részévé vált. M int integrált rész, az átfogó szociális koncepciók egyik hordozója, az így m eghatározott célok és feladatok elvégzését kell, hogy vállalja. Fennáll a veszély, hogy a diakóniára eredetileg jellemző „utópikus motiváció”17 ezáltal háttérbe szorul. A társada­

107

lom elsősorban szerződésekben megállapított szociális szolgáltatásokat vár a diakóniától. Ilyen körülmények között nehezen, sokkal nehezebben folytathatja a diakónia egyik leg­értékesebb hagyományát: a segítségnyújtás új formáinak keresését és kipróbálását.

Az állami szociális rendszer részévé vált diakónia olyan értelem ben „világiasodik el”,'8 hogy m ind kevésbé képes a „szociális világ” innovatív „világosságának” szerepét be­tölteni. A helyzetet súlyosbítja, hogy az utóbbi évtizedekben az európai egyházak többsé­gében a gyakorlati teológia elsősorban a diakóniai gyakorlatra koncentrált, és a teológiai elméletalkotás (a diakónika) nem tartott lépést a szociális viszonyok roham os változásá­val.

A szociális segítő hálózat részévé vált diakóniára nem m arad hatás nélkül a segítség- nyújtás általános krízise sem. A „kollektív burn-out”,3-szindróma a diakóniai m unkásokat ugyanúgy eléri, m int a világiakat.

Ebben a helyzetben nyilvánvalóvá válik az intézményes diakónia náhány belső el­lentm ondása is.

Milyen összefüggésekben tapasztalható ez?

2.4.1. A váltakozó hierarchiák ütközése

A m odern diakónián belül is elkerülhetetlen és szükséges a professzionalizálódás. Ez az önm agában konstruktív folyamat azonban itt is a fentebb em lített kedvezőtlen mellék­hatásokkal jár.

Megnövekedhet pl. a státusz- és strukturális feszültség17 az ún. nem lelkészi jellegű munkatársak, szociális munkások, diakónusok, orvosok, pszichológusok, pedagógusok és a diakónia lelkészi jellegű m unkatársai között. A krízis a következő alapmodellt követi:

A diakóniai intézmények vezetője általában lelkész/nő. Szakmai képesítése, ami a m indennapi m unkát illeti, nem hasonlítható össze a dolgozók szakképzettségével. Ezál­tal a vezető állandó legitimációs kényszerbe kerülhet, vezetői pozíciójának jogosságát ál­landóan igazolnia kell. Döntéseknél és konfliktushelyzetekben teológiai autoritásának ki­m utatására szorul, egyházi pozíciója segítségével tölti be tisztét. Tehát nem a „professzi­onális autoritás”, hanem az adminisztratív-strukturális autoritatív pozíció dominál.21

Ez a gyakorlatban a kollegiális kommunikáció álandósuló kríziséhez vezethet. Ha­sonló állandósuló konfliktushoz vezethet a lelkészség és a diakónusság egyházi-hivatalos viszonyának helyzete is. A klasszikus modell szerint a lelkész/nő a hierarchiában a diakó­n u s/n ő felett áll. A m unkára vonatkozó, professzionális kom petenciát illetően viszont fordított a helyzet: a „beosztott" speciális szaktudása meghaladja feletteséét. Ez könnyen rivalizációs-emancipációs folyamatot indíthat el, ami - mivel munkahelyi szinten meg­oldhatatlan - tartósan megronthatja a munkalégkört.

2.4.2. A gyülekezettel való organikus kapcsolat megszakadása

A diakónia, teológiailag tekintve, a gyülekezet egyik alapvető funkciója. Az elkerülhe­tetlen professzionalizálódás és intézményesítés viszont nem csak a segítségre szorulók jobb ellátását jelenti, hanem azt is, hogy megindul egy delegációs folyamat: a diakóniai szolgálatot nem elsősorban a gyülekezet, hanem az intézmények végzik. A gyülekezet és a gyülekezet életében csak kevéssé részt vevő tagok idővel elvesztik a diakóniai munkával való élő, természetes kapcsolatukat. Az önálló cselekvés helyébe pl. a személytelenebb adakozás kerül.

Egy másik, különösen a nyugati egyházak diakóniájára jellemző következmény az, hogy csökken a gyülekezeti m unkából jövő dolgozók arányszáma. A diakóniai intézm é­nyek így a dolgozók egy része szám ára elvesztik természetes identitásukat. Az eddig egy­házi kapcsolattal nem rendelkező m unkatársak esetében az intézeteknek kell - további

108

feladatként! - ezek „diakóniai szocializációjáról” gondoskodniuk. Ha a diakónia eltávolo­dik a gyülekezetektől, akkor az a segítségnyújtás minőségére is hatással van.

A ném et és olasz pszichiátria klinikai tapasztalatok alapján arra a következtetésre ju ­tott, hogy a legmagasabb szakképzettséget biztosító, intézményes ellátás sem lehet pl. a krónikus beteg esetében olyan hum ánus és eredményes, m in t a szakemberek által tám o­gatott, de a beteget természetes életközösségében meghagyó gondozás. így alakult ki az ún. regionális ellátási forma, amely a lakóhelyen, a term észetes környezet bevonásával igyekszik a betegeknek segítséget nyújtani. Nyilvánvaló, hogy ez a fejlődés emlékeztet a klasszikus keresztyén gyülekezeti diakónia modelljére!

Egyre több olyan kezdeményezés figyelhető meg a nyugati egyházakban, amelyek a diakóniának a gyülekezetekbe való visszavezetésére törekszenek.22 Nemcsak a rászorulók jobb ellátását segítheti ez, hanem a diakóniai dolgozók pszichohigiéniája is javul. Tapasz­talható, hogy a dolgozók szívesebben vállalnak a gyülekezeti diakóniában munkát.

*

Az eddigiekben a segítség és a szociálisan intézm ényesített segítségnyújtás krízisével foglalkoztunk. A következőkben azt vizsgáljuk, hogyan érinti ez a krízis segítő személyét.

3. A segítő személye - Perszonális táj ékozódás

M iért kell a segítő személyével foglalkoznunk?Egyrészt a saját érdekében: hogy pszichohigiéniáját megőrizhesse, és ne váljék áldo­

zatos m unkája áldozatává. Másrészt a nyújtott segítség érdekében, helyesebben a segít­ségre szorulók érdekében: m ert a segítőnél túlterhelés következtében fellépő deformáci­ók veszélyeztethetik a segítő kapcsolatot, és így a klienst is.

A statisztikai adatok azt mutatták, hogy a segítő foglalkozásokban dolgozók az átla­gos lakossághoz képest gyakrabban szorulnak maguk is segítségre.

Lassan megindult a kutatás: hogyan magyarázható ez? A következőkben először rö­videsen megism erkedünk három, erre vonatkozó elmélettel, azután a segítő kapcsolat de­formációjával foglalkozunk. Az első tájékozódás azzal foglalkozik, hogy milyen személyi­ségfejlődési tényezők és diszpozíciók vezethetnek egyrészt az ilyen foglalkozások válasz­tásához, és hogyan válhatnak ezek a személyiséget veszélyeztető faktorokká. A második elm élet a mélypszichológia segítségével kísérel meg feleletet találni a kérdésre. A harm a­dik családdinam ikai összefüggésekkel foglalkozik.

3.1. SZEMÉLYISÉGELMÉLET-AZŰN. „SEGÍTŐ SZEMÉLYISÉG”

Ennek a felfogásnak legismertebb képviselője W. Schmidbauer.23 Abból az elképzelés­ből indul ki, hogy a foglalkozás gyakorlása során fellépő különböző (pszichikai) károsodá­sok gyökere a személyiséget korábban kialakított tényezőkben keresendő. Szerinte a segítő foglalkozásban dolgozók, fejlődésük korai szakaszában, az átlagosnál intenzívebben éltek át bizonyos tapasztalatokat, és ezek döntően befolyásolták személyiségük későbbi alakulását.

Schm idbauer szerint a következők állapíthatók meg:

- gyakran mellőzték őket gyermekkorukban;-főleg egy tökéletes, idealizált személyiségképpel (felettes énnel) azonosítják magukat,

és nehezen tudják elfogadni árnyoldalaikat;- nehezükre esik emberi kapcsolataikat emancipáltan, az egyenrangú kölcsönösségnek

megfelelően alakítani;- rejtett, nárcisztikus rászorultságban élnek;- agresszivitásra csak burkolt formában képesek.

109

Az elképzelés szerint ezek a diszpozíciók befolyásolják, súlyosabb esetben deformál­ják a segítő foglalkozás gyakorlását. Nem ritka pl. hogy egyesek azért választják ezt a m unkaterületet, m ert így tudják legjobban kiegyenlíteni a személyiségfejlődésből adódó hiányosságokat. A foglalkozás ilyen esetben elsősorban a segítő személy szám ára válik életszükségletté, rászorul arra, hogy segíthessen. Ezáltal a m unkától való pszichikai füg­gőség alakul ki, professzionális kapcsolataik szimbiotikussá válhatnak. Egy példa erre:24

Egy 46 éves gondozónő, akit mindenki melegszívű kolléganőként ismert, házassági krízis­be kerül. Három évvel idősebb férjének fiatal szeretője van. A férj már külön lakást is bérelt, ahol barátnőjével találkozgat, de ebédre, vacsorára a családi otthonban is rendszeresen megjelenik. Ilyenkor foglalkozik a gyerekekkel is, segít megcsinálni a házi feladatokat. A gondozónő élete tel­jesen összezavarodik. A krízis idején szoros kapcsolatot keres nővérével. Gyakran telefonálnak.

Egy ilyen beszélgetés során a nővérének az a benyomása, hogy húga öngyilkosságot ter­vez, ezért felajánlja: „Még ma vonatra szállók, odautazok hozzád, és komolyan megbeszél­jük a dolgokat egymással.” - A gondozónő a professzionális deformációra jellemző módon ragál: „Ezt nem fogadhatom el, nem tudnám elviselni, ha magára hagynád a családodat! Mit is tehetnél itt? Ha kiveszel egy szabadnapot, és azt a tieiddel töltőd, nekem az a legnagyobb segítség. Ha tudom, hogy ír jól vagytok, akkor már én is jobban érzem magam. Majd csak el­boldogulok valahogy, vagy ha nem, tudom, mit teszek!”

Mi történik itt? A gondozónő a házasságát és életét közvetlenül veszélyeztető szemé­lyes krízisre, ffl. a számára felajánlott segítségre alapvető életm ottója szerint reagál: „Ne­kem akkor jó, ha neked jó!” Saját személyét, aktuális igényeit figyelmen kívül hagyja. El­utasítja nővére egyenrangú kapcsolatajánlatát, burkolt-agresszív form ában közli testvé­rével, eleve nyilvánvaló, úgysem tudna segíteni. Az önerőből való „boldogulás” ideálja to ­vább él benne akkor is, amikor nyilvánvaló, hogy külső segítségre szorul.

Hogyan értékelhető Schmidbauer elmélete? Érdeme az, hogy szakmai körökben és a könyv tömegsikere által a közvéleményben is a segítő személyére, a foglalkozásból eredő veszélyeztetettségre irányítja a figyelmet. Jól demonstrálja, hogy a segítő foglalkozás és az o tt dolgozók idealizálása kétes értékű hatással járhat.

Az elmélet azonban kritikusan is vizsgálandó: Schmidbauer egyoldalúan deficitekből indul ki. Ezáltal akaratlanul is hozzájárul {nem csak az érintetteknél) a krízisérzet erősö­déséhez. Öt posztulátum ának pozitív megfogalmazása például, lehet, hogy ugyanehhez az eredm ényhez vezetne. A választott kategóriák továbbá tú l általánosak, statisztikai m ód­szerekkel alig ellenőrizhetőek. Gondolatmenete redukcionalista eljárást követ: a problé­m át leszűkíti a személyiségfejlődés aspektusára. A társadalmi és szociálpolitikai összefüg­gések elhalványulnak. Reálisabb kép alkotható a problematikáról akkor, ha a „bum out"- szindróm a elméletét és Schmidbauer elképzelését egymásra vonatkoztatva fogjuk fel!

3 .2 . m é ly p s z i c h o ló g ia i m a g y a r á z a t - a n á r c i z m u s - e l m é l e t

Egy további elmélet a mélypszichológia felismeréseiből indul ki. A segítő személyi­ségnél fellépő deformációkra pl. nárcizm us-elm élet segítségével keres magyarázatot. A nárcizm usnak nevezett jelenség az „egészséges” önm agunk iránti szeretet deformációját jelenti. A feltételezések szerint a segítő foglalkozást űzőknél az átlagosnál gyakrabban konstatálható ez a zavarforma.

N éhány ilyen deformációra utaló jel:

- Az önértékérzet, az önbecsülés extrém ingadozást mutat: a személyes képességek és le­hetőségek omnipotens túlbecsülése és a depresszív „önbecsülés”, totális csalódottság válto­gatják egymást.

-A „mindig korlátlan segítségnyújtásra kész” személyiséget az elismerés iránti korlátlan vágy hajtja, és mind nagyobb perfekcionizmussal kíséreli meg kielégíteni azt.

- Egyedül a „segítő szerep” gyakorlása által talál el önmagához. Ha „szerepvesztetté” vá­lik, akkor üresnek, feleslegesnek, értéktelennek érzi magát.

110

- Másokat, környezetét a „vagy-vagy” modell által, differenciálatlanul érzékeli: vagyminden „csodálatosan nagyszerű”, vagy „egyértelműen rettenetes”. A középút hiányzik.

- Általában képtelenek az érintettek személyes igényeiket, érzelmi szükségleteiket érzé­kelni és önmagukban tudatosítani. Hibákra, átmeneti sikertelenségre túlzott szégyenérzet­tel, bűntudattal reagálnak.

*

A mélypszichológiai elméleteket a laikus közvélemény gyakran félreérti, és így sokak­ban félelmet keltenek! Ezért nem hangsúlyozható eléggé: a mélypszichológia felfogása szerint pl. a nárcizmus lelki strukturáltságunk egyik természetes és normális jelensége. Ezek a személyiségjegyek tesznek egyebek között képessé a józan és kiegyensúlyozott se­gítségnyújtásra. Problematikussá és a segítőt veszélyeztethetővé abban az esetben válik pl. a nárcizmus, ha valakinek a pszichikum ában egyéb kom ponensek rovására „egyedu­ralom ra” jut. így a segítségnyújtás szenvedélye alakul ki, amely m int m inden kontrollt vesztett szenvedély, a testi-lelki egészség veszélyeztetőjévé válik!

A nárcizmus-elmélet alkalmazásának előnye az, hogy részletesen elemzi az individu­álisfaktorok jelentőségét. Hátránya és hiányossága ennek az elméletnek is az, hogy figyel­m en kívül hagyja a komplex, közösségi dimenziókat.

3.3. CSAIÁDDINAMIKAI FELTÉTELEZÉSEK - MÉLYPSZICHOLÓGIAI ELMÉLETEK

A segítő foglalkozás és a nem professzionális segítés alapvető konstellációját a család általánosan jellemző dinamikájával is magyarázza26 a mélypszichológiai elmélet. A követ­kező meggondolásokat követik az ilyen elméletek (pl. D. Stollberg): a fe lnő tt lét egyik fel­tétele és karakterisztikuma a segíteni tudás. Az újszülött világrajövetelekor m agatehetet­len, a felnőttek segítsége nélkül életképtelen, A szülők korlátlan hatalom m al rendelkez­nek felette. A csecsemő csak akkor fog életben maradni, egészségesen fejlődni és idővel önállóvá, „felnőtté” válni, ha megfelelő formájú és mértékű segítséget kap. A „jó” segítség a gyermeki életszakaszban azonos a „neveléssel”. Az a nevelés a „jó”, amelynek célja az, hogy önm agát feleslegessé tegye.

A szülőkben azonban, a term észetből adódóan, két ellentétes tendencia él: egyrészt azt szeretnék, hogy gyermekük életrevaló felnőtté váljon, és hogy ők, a szülők, visszanyer­jék függetlenségüket, ne kelljen életfogytiglan a gyermekről gondoskodniuk. Másrészt fél­nek attól, hogy felnövő gyermeküket „elvesztik”, egyedül és magukra maradnak, fölösle­gessé válnak. Minél inkább függnek a szülök a gyermektől, annál önállótlanabb lesz a gyermek. Ha a szülők ellenkező beállítottságot követnek, azaz „tartózkodó” magatartást tanúsítanak, akkor viszont a gyermek pszichikailag labilissá válik. A cél és a feladat tehát az, hogy a nevelés/segítés és az önállósulás állandó egyensúlyban maradjanak.

Stollberg szerint a gyermek-szülő kiegyensúlyozott, konstruktívan ambivalens kap­csolata em ber létünk egyik alapképlete. Egyben a családon kívüli, a professzionális segít­ségnyújtás egyetlen lehetséges és term észetes modellje.

A gondolatm enetet folytatva alaptalan (és átvitt értelemben „embertelen”) a „korlát­lan ” segíteni akarás idolatrizált elképzelése. A kívánatos és a fenti értelem ben vett term é­szetes segítség a következőképpen jellemezhető:

- folyamatosan, a realitásnak megfelelően arra törekszik, hogy önm agát feleslegessé tegye; egyensúlyban tartja a megtartásra (a kötődésre) és a szabadon bocsátásra (az önál­lósításra) való törekvést;

- „szülői" (= segítői) hatalom és erőfölény éppúgy megfelel a pillanatnyi igényeknek, m in t a „testvérek" (= egyenrangú partnerek) közötti szolidaritás. Ilyen állandó egyensú­lyi állapotban valósul meg az „igazi” segítség.

A lelkigondozói segítségnyújtással kapcsolatban visszatérünk arra, hogy milyen teo­lógiai meggondolás alapján lehet ezt a képletet a pasztorizációra alkalmazni.

111

Ha a fent vázolt, állandóan újra kialakuló egyensúly megszűnik, és a segítségnyújtás csak az egyik vagy másik pozíciót követve történik, akkor a segítséget nyújtó testi-lelki egészségét veszélyeztető megterhelés alá kerülhet.

Egy egyszerű példa erre: a szülővel sétáló kisgyermek, ha az utcán nincs forgalom, önál­lóan, a szülő kezét elengedve tanulhat meg átmenni az utca másik oldalára. Ha nagy a for­galom, akkor meg kell fognia a biztonságot adó kezet. Abban a gyermekben, aki mindig csak kézenfogva kelhet át az úttesten, nem tud tudatosulni önállóságának, személyes felelősség- vállalásának az ő korának megfelelő mértéke.

*

A családról szóló részben tárgyaljuk m ajd a szisztémikus szemléletnek a témánkra vonatkozó megállapításait.

3.4. HOGYAN BEFOLYÁSOLJA A SEGÍTŐ SZEMÉLYISÉGE A SEGÍTŐ KAPCSOLATALAKULÁSÁT?

A családban uralkodó dinamika határozza meg a későbbi személyiség kialakulását. A személyiség - a szakmai szakképzettség mellett - m esszem enően befolyásolja a pro­fesszionális segítségnyújtást, annak céljait, normáit, igényeit és azt, hogy mikor érzi m a­gát sikertelennek valaki, vagy mennyire terheli túl magát.

F. Rieman28 dolgozta ki a személyiségtípusok és a segítő kapcsolat közötti kölcsönha­tást. G ondolatm enete a következő:

Szerinte négy személyiségstruktúrát különböztethetünk meg:- a hisztérikus struktúrát,- a kényszeres struktúrát,- a depresszív struktúrát és- a szkizoid struktúrát.Ezek bem utatása előtt a következők tisztázandók:- A m odern pszichológiában kialakult tipologizálásra feltétlenül szükség van egyes,

az em berre általánosan jellemző m agatartásm ódok leírásához. Nélküle lehetetlenné vál­na a szakmai kommunikáció.

Ugyanakkor, m int minden ilyen vállalkozás, általánosítást jelent, ideáltipikns kategorizá­lást. Alapvető tévedés lenne azt gondolni, hogy abszolút formában létezne „az" egyik vagy m á­sik típus. Mindenkinek a személyiségében mindegyik forma egyidejűleg adott. A körülmé­nyeknek megfelelően, átmenetileg, egyik vagy másik aktualizálódik. Egy vidám társaságban pl. inkább „hisztérikus” vonásainkra van szükség ahhoz, hogy jól érezzük magunkat; ha tudomá­nyos munkát végzünk, akkor a „kényszeres struktúra” fog segíteni abban, hogy logikusan és precízen dolgozzunk fel egy témát. Az egyes típusok leírása tehát nem örök érvényű besorolást jelent, hanem a pszichikai flexibilitás tág lehetőségeire utal. A személyiség „mozgásszabadsá­ga" beszűkül viszont, ha egyik vagy másik komponens maradandóan túlsúlyra jut, fixálódik

- Riemann azt kutatta, hogy ki-ki hogyan alakítja a kötődéshez és a „rendhez", vala­m int a közelség- és távolságtartáshoz való viszonyát. E két jelenség vizsgálata vezetett el a négy, két ellentétpárként felfogható típus felvázolásához (21. ábra).

Ezek a kategóriák a normális, egészséges személyiségre vonatkoznak, nem pathologi- kus, beteges jelenséget írnak le. Sok félreértés adódott abból, hogy ezeket a kifejezéseket a pszichiátria eredetileg a betegségformák jelölésére alkalmazta, és innen vette át őket Riemann. A pszichiátriai gyakorlatban ezek a term inusok a norm álist meghaladó megje­lenési form át jelölik. Túlzó példával érzékeltetve: helytelen lenne azért, m ert szívünk van, m indenkit szívbetegnek tartan i...

Milyen összefüggéseket lát Riemann a személyiségtípus és a segítségnyújtás alakulá­sa között?

112

SZEMÉLYISÉGTÍPUSC

Hisztérikus

i

Szkizoid

K RIEM ANN SZERINT

személyiség

i

Depresszívszemélyiség

'

Kényszeres

személyiség

>

személyiség

21. ábra

a) Hisztérikus struktúra. Azoknál, akiknél munkavégzésük során főleg ez a struktúra dom inál, a spontaneitás, az élénkség és az elevenség a jellemző. Gyorsan, lendületesen fognak hozzá az elvégzendő feladatokhoz. Minél több a munka, annál jobban érzik m a­gukat. Könnyen alakítják ki kapcsolataikat, és a kezdeti sikereknek is tudnak örülni. Könnyen lelkesednek valamiért, és optim ista m ódon tekintenek az elvégzendő feladatra. Ha szükséges, gyorsan alkalmazkodnak szokatlan, új környezethez és követelményekhez - flexibilisek. Ilyen helyzetben is gyorsan megtalálják a helyüket.

A struktúra árnyoldala így foglalható össze: A gyorsaság, a lendületesség, a közvetlen eredm ényre való törekvés gyors kimerültséghez, fáradsághoz és csalódottsághoz is vezet­het! Az ilyen segítő személy, mivel gyorsan lelkesedik, gyorsan csalódik is. Nehezére esik a kitartás. Ha valami nem sikerül azonnal, akkor azt személyes kudarcnak tekinti, figyel­m en kívül hagyja a környezetből, a szituációból adódó „objektív” realitásokat. Ezáltal „új­ra és újra megpróbálja a lehetetlent is”, a folyamatos erőfeszítés túlterheltséghez, kiégés­hez vezet. Ha ilyen krízisbe kerül, akkor az a „világ végét jelentő, személyes katasztrófa”, és nem a körülmények következménye. Felettesei, kollégái, az intézmények - vagy a lel­kigondozója - ezeket a személyeket gyakran (akaratlanul is) túlterhelik: ő az, akire m in ­dig m indentvá lehet bízni. Ha krízisbe kerülnek, akkor a környezetük általában csodálko­zó értetlenséggel reagál - „ki hitte volna, hogy éppen ő fog összeomlani?!"

b) A kényszeres struktúra. Ez a pszichikai struktúra az előbbi ellentéteként fogható fel: türelmesség, megbízhatóság és kitartás jellemzi. A segítő foglalkozás gyakorlása szem­pontjából különösen fontos további kvalitásuk az, hogy konzekvensek és alaposak. Sem­m it sem fognak lelkiismeretlenül kezelni, félvállról venni.

A típushoz tartozó árnyoldal éppen a kvalitásokból adódik: Könnyen a „törvénysze­rűségek”, „szabályok” és „elvek” rabjává válnak, és így spontán cselekvési szabadságuk beszűkül. Elsősorban az előírásoknak és a teóriának megfelelően dolgoznak, a kreativitás, az ötletesség háttérbe szorul. Mivel „ami nem megengedett, az nem is létezhet”, könnyen elhanyagolják személyes igényeiket.

Kitartóan dolgoznak tovább akkor is, amikor m ár erejük végére értek. Kimerültségü­ket csak akkor érzékelik, amikor totálisan jelentkezik. A kiégettségre utaló előjeleket fi­gyelm en kívül hagyják. A veszélyeztetettség mértéke ezért náluk igen magas!

Ezeket a „kötelességtudó és kitartóan dolgozó” kollégákat a munkaadó kedveli, és egyre nehezebb feladatokkal látja el. Ha krízisbe kerülnek, nagy megértésre találnak, m indenki számára érthető ez, „hiszen olyan sokat dolgoztak”.

113

c) A szkizoid struktúra. Az ehhez a típushoz tartozókat alapvetően a disztancia, a tá­volságtartás jellemzi. Ha ez a kom ponens valakiben túlságosan eluralkodott, kérdés, hogy milyen feladatkörben alkalmas segítő foglalkozásra. Az állandó kapcsolatteremtés­re és kapcsolattartásra, bizonyos közelségre, ún. em patikus megérzésre való foglalkozás­beli igénynek nehezen fognak tudni eleget tenni.

A segítő foglalkozásban az ilyen személyiségek „hűvösen tartózkodóak”, önmaguk és m ások érzelmeit lehetőleg távol tartják maguktól. Ezek a tulajdonságok viszont képessé teszik őket arra, hogy a segítségre szorulók „túláradó érzelmeit” elviseljék. Erősségük az is, hogy megbízhatnak intuícióikban. Különösen precízen érzékelik a részleteket és a ha­táreseteket. Átlagon felüli „diagnoszták", és átlagon aluli „terapeuták”, hangozhatna az összefoglaló jellemzés.

A távolságot tartani tudás bizonyos m értékben védi őket a túlterheléstől. Gyakran félreismeri azonban a munkahelyi környezet őket: a dissztanciát a teherbírás egyik for­m ájának tartva erejükön felüli adatok végzésével bízzák meg őket.

d) A depresszív struktúra. Általánosan elterjedt vélemény szerint, ez a „született segí­tő ” típusú ember. Feltételezhető, hogy helytállóak azok a felmérések, amelyek állítják, hogy a segítő foglalkozási ágakban dolgozók között ez a személyiségtípus a leggyakoribb. Önfeláldozás, elkötelezettség és m indenekelőtt végtelen türelem jellemzi őket. Az átlagos­nál jóval nagyobb beleérző képességük, em pátiájuk szinte predesztinálja őket pl. a lelki­gondozásra. Kapcsolataikat nagyon szorosan alakítják.

Éppen ebből eredhet veszélyeztetettségük is: lelki alkatuknál fogva és a kapcsolati form ából adódóan igen sebezhetőek. Az ilyen segítők hajlamosak arra, hogy túl sokat vi­gasztaljanak, túl sokat „érezzenek együtt”, túlságosan „magukévá tegyék” mások problé­m áit és szenvedését. Határtalan identifikáció jellemzi őket. Ezáltal könnyen engedik m a­gukat kihasználni, és túl sok terhet vállalnak.

A környezet tiszteli és elismeri őket. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy gyakran képtelenek időben érzékelni, ha elérkeztek teljesítőképességük határához. Ahhoz, hogy munkájuk ne veszélyeztesse egészségüket, meg kell tanulniuk távolságot tartani.

4. A segítő foglalkozások krízisjelenségei - és a lelkigondozás?

4.1. MILYEN GONDOKAT GONDOZ A LELKIGONDOZÁS?

Az utóbbi ötven év lelkigondozói irodalmának egyik alapvető és sokat vitatott témája29 az, hogy milyen gondokat is kell a lelkigondozásnak gondoznia? A kérdés, hogy csak a „hit dolgaiban” illetékes-e, vagy ha azok az „élet gondjaiban” nyilvánulnak meg, akkor mennyi­ben kell a lelkigondozásnak „éietgondozásnak” lennie. Nyilvánvaló, hogy a vallásértelme­zés különböző formái rejlenek a kérdés mögött {vö. a későbbiekben kifejtendőkkel).

Érdemes figyelembe venni, hogy itt nem speciális teológiai dilemmával állunk szem­ben, hanem hasonló dialógust folytat(ott) a társadalom tudom ány és pl. a pszichoanalí­zis.30 A szociális segítő foglalkozások is, m in t láttuk, hasonló diskurzusban állanak.

A tudom ányos vizsgálódás, minél több szem pontot vesz figyelembe, és minél inkább feladja a dualisztikus pozíciót, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy nem alternatívárólvm szó, hanem a hit és az élet „dolgai" elválaszthatatlan egységet alkotnak. Ezért a „hitgon­dozás” annyiban különbözik az „életgondozástól”, hogy annak egyik speciális megjelené­si formája.31

így foglalkoznunk kell azzal, hogy milyen gondok gondozására (és mennyiben) te­kinti m agát hivatottnak a poimenikai elmélet és a lelkigondozói gyakorlat. A határok megválasztása eleve meghatározza a személyes megterhelés m értékét is.

Milyen kapcsolatban állanak a m indennapok és a lelkigondozás gondjai?Heidegger szerint32 a gondoskodás a „világban való lét” egyik alapvető struktúrája,

azt jelöli, am it el „kell” végezni, elválaszthatatlan azoktól a konvencióktól és szerepkörök-

114

tői, amelyek betöltéséről m indenkinek gondoskodnia „kell”. Az így felfogott „m indenna­pi gondoskodás” nélkül képtelen lenne az egyén beilleszkedni a társadalom ba, nem való­sulna meg az ún. szocializációja. Ilyen értelemben véve pl. a betegség vagy bármely krí­zis azt jelenti, hogy valaki, átmenetileg vagy végérvényesen elvesztette szociális beillesz­kedő képességét - nem tud olyan lenni, ahogyan azt a társadalom (és annak általános normái) megkívánná.

A szociális segítségnyújtás, a medicínális kezelés, a pszichoterápia egyik legfőbb célja, feladata és társadalm i m egbízatása a rehabilitáció! A szó lefordítva (itt) a fizikai­pszichikai képességekbe való visszahelyezést jelenti, és jól érzékelteti az uralkodó tár­sadalm i és gazdaságpolitikai elvárást: a cél a munka- és term előképesség helyreállítá­sa. Ez a fajta gondoskodás immanens, „m indennapi”, nincs transzcendentális vonatko­zása.

A keresztyén lelkigondozás célja ezzel szemben az, hogy megszabadítsa az em bert az adott körülményekhez való, feloldhatatlannak tartott kötődéstől. Ezért eleve kritikus be­állítottságot jelent a m indenkori társadalmi normákkal szemben.

A lelkigondozás a teljes ember (az em ber testi, lelki, spirituális és szociális valóságá­nak) ígéretét és képét tartja szem előtt - a mássá és többé válás pártján áll. Erre azonban csak akkor nyílik lehetőség, ha az em ber nem automatikusan, feltétel nélkül teszi meg azt, am it az uralkodó konvenciók szerint tennie „kell", hanem kritikus, esetenként azokat elutasító m agatartást tanúsít. N éha bizonyos szociális konvencióknak „meg kell halnia” az em berben, ha el akarja nyerni az „új életet”. Erre a pszichoanalízis által képviselt meg­állapításra az Újszövetség elegendő példát szolgáltat (pl. Lk 15,1 lk; Jn 3)! Jézus m agatar­tása és cselekvése mindig a normakritika perspektívájában áll (pl. Mt 12). A teológia meggyőződése szerint az életre jutás képessége a meghalni tudás képessége által válik le­hetővé. A konvencionális „kell”-ek által létrejött, elidegenítő életformák „halála” által születik meg az új élet.

A lelkigondozás esetében pl. így válik érthetővé, hogy a betegek lelkigondozásával egyenrangú (de sokkal nehezebben elvégezhető) feladat a „halódó struktúrák” eltem eté­sén való fáradozás, az intézm ény iránti konstruktívan kritikus beállítottság. A gyülekeze­ti lelkigondozás esetében a személyes lelkigondozás és a szociálpolitikai elkötelezettség szétválaszthatatlan egységével találjuk szemben magunkat.

Összefoglalva a következők állapíthatóak meg a lelkigondozás és a m indennapi gon­dok kapcsolatát illetően:

A lelkigondozás m indig kritikus lelkigondozás, a m indennapok konvencióinak, a szociális és vallási életet beszűkítő norm ák konstruktív kritikája. Ez a kritika a teljes (teo­lógiailag: örök) élet érdekében történik. A m indennapok gondjairól való gondoskodás célja a rehabilitáció, a korábbi munka- és szociális képesség visszaállítása. A lelkigondo­zás szabaddá tesz.

4.2. KRÍZIS - HATÁROK - LELKIGONDOZÁS

A lelkigondozás, különösen intézményes formájában (mint pl. házassági, nevelési ta ­nácsadás stb.) a segítő foglalkozások közé tartozik. Vizsgálandó ezért, hogy mennyiben befolyásolják azok krízisei.

A szociális segítségnyújtást tárgyalva kiderült, hogy a krízis a segítségnyújtás határa­ival áll szoros kapcsolatban. Krízishez vezet m ind a határok túlságos beszűkülése, m ind azok „határtalanná válása".

Ezért vizsgáljuk a következőkben, hogy milyen határokkal kerül kapcsolatba a lelki­gondozás. A határokkal való foglalkozás egyrészt megeleveníti a lelkigondozó személyes határélményeit: olyan esetekre emlékeztet, amelyeknél a fáradozás eredm énytelen volt. M ásrészt tudatosíthatja benne, hogy személyes határainkon túl nem fenyegető üresség rejlik, hanem (még) ism eretlen, új lehetőségek.

115

A határokkal való találkozás különböző reakcióformákat vált ki. A szupervíziós gya­korlatban három reakcióformát különböztethetünk meg:33

a) Cselekvés és legitimációs kényszer - reflexió nélkül. A segítő és tanácsadói gyakor­lat egyik általános jelensége, természetes velejárója az, hogy a „komplexitás redukciójá­ra ” kényszerülünk: a lehetőségek határokhoz kötöttek. Ezt mindenki „érzi”, de csak rész­letes analízis segítségével tudatosul az emberben, hogy egy adott helyzetben m i reális, és mi nem . Ez a szükséges elmélkedés viszont akkor válik lehetővé, ha valaki folyamatosan m integy „kívülről felülről is" képes szemlélni munkáját, távolságot is tud tartani. Ennek hiányában a határérzékelés diffúzzá válik.

Ezt az elméletileg egyszerű követelményt gyakorlatban nem könnyű megvalósítani: a lelkigondozó sokszor a cselekvés („segíteni kell”) és a legitimáció („bizonyítani kell, hogy ,jó' lelkigondozó”) kényszere alatt áll. Ez a feszültség megnehezíti a kritikus elmél­kedést. Ennek hiánya viszont egyre nagyobb „erőkifejtéshez” vezet, ami idővel és halm o­zódva kiégést eredményezhet.

Tipikus példa erre a depresszióban szenvedőkkel való foglalkozás: amíg a lelkigondo­zó jobbnál jobb ötletekkel mindent megtesz annak érdekében, hogy a „depresszió elmúl­jon", általában nem következik be javulás. Ha viszont szavakba foglalja önmaga tehetetlen­ségét, akkor gyakran maga a depresszív kísérli meg helyzetét megváltoztatni. A maga m ód­ján és a maga lehetőségei szerint. Vagy maga ju t el ahhoz a meggyőződéshez, hogy pl. kli­nikai segítségre van szüksége. Vagy kiderül, hogy pl. egy másik családtag szorul segítségre.

b) ö n vá d - 1ín. intrapunitív (önvádoló) reakció. Hosszú időn át a segítő foglalkozá­sokban és a lelkigondozásban az a nézet uralkodott, amely szerint a segítségnyújtás ha­tárai azonosak a segítséget nyújtó személyes határaival. A fentiekben foglalkoztunk azzal, hogy ez a megállapítás csak részben helytálló. Alapvető hiba az, ha valaki figyelmen kívül hagyja az objektív, azaz a környezeti befolyás által megszabott határokat.

Az ún. segítő személyiség (a korábban kifejtett okokból) különösen hajlamos erre a feledékenységre. Morális igényei gyakran arra késztetik, hogy az objektív határokat is a „saját bűnének” tekintse. A szaknyelv ezt nevezi intrapunítiónak (punition=büntetés), önm egbüntetésnek. Az első pontban vázolt reakció diffúz határokhoz vezetett, itt a hatá­rok perszonifikálódnak, „elszemélyesednek”.

Ez a reakcióforma, ha nem válik „egyeduralkodóvá”, hanem a kritikus önvizsgálat terü­letén marad, a felelősségteljes cselekvés egyik feltétele. A differenciálatlan mea culpa beállí­tottság teológiailag is megalapozatlan: a földi-emberi léthez - sokszor fájdalmasan érzékelt - határok tartoznak. Ezek kapcsolatban állnak a személyiséggel és a környezet, a társadalmi­szociális helyzet szabta határokkal is. A „világban való szenvedés a világtól való szenvedést is jelenti” - állapította meg Barth. Ha a lelkigondozó képtelen az ilyen határok elismerésére (ami nem jelenti azt, hogy azokkal egyet is kellene értenie!), akkor állandóan az „egész vi­lág” megváltoztatásának képtelenségére törekszik anélkül, hogy ennek tudatában lenne.

c) A határok projekciója - az extrapunitív (kívülállókat vádoló) reakció. A fenti reak­cióforma fordítottjával találkozunk itt. Azzal az igyekezettel, hogy m inden határt mindig egyértelműen „kívülről” magyarázzunk. Teológiailag fogalmazva a farizeizmus speciális megjelenési formája ez. A környezet, az adottságok, a hozzátartozók, a m unkahely stb. „felelős" m indenért, a személyes felelősség eltűnik, a szenvedő egyértelműen és kizáró­lagosan áldozat. A kiégettség csakis a körülmények következménye.

Ha kiegyensúlyozott m értékben jelentkezik ez a reakció, akkor fontos feladatot tölt be: lehetővé teszi a környezeti befolyások és a személyes okok kapcsolatának tisztázását.

*

Azzal, ahogyan a lelkigondozó munkája során a határokra reagál, kiegyensúlyozottan és differenciáltan, vagy egyoldalúan, egyrészt a határok iránti beállítottság kialakulását

4.2.1. A határok és a személyes reakció különböző form ái

116

segíti a gondjaira bízottaknál. Másrészt ez dönti el, hogy a jól végzett m unka utáni egész­séges fáradságot érez-e majd, vagy a túlerőltetettséget követő kimerültség, kiégettség ala­kul-e ki benne. Az önm agát folyamatosan túlterhelő lelkigondozónak azzal a kérdéssel is szembe kell néznie, hogy ezáltal milyen élet- és emberképet hirdet gyülekezetének...

Egyes szakemberek feltételezik, hogy az intrapunitív reakcióforma elsősorban a pro­testánsokra jellemző, míg a katolikus lelki alkatot inkább az extrapunítio jellemzi.34 Az in t­rapunitív reakció bem utatása kapcsán ezért a protestáns lelkigondozó szám ára lehet fon­tos egy másik összefüggés is: milyen institucionális határokkal kell a lelkigondozással kapcsolatban számolnunk. Ezek respektálása (ami ism ét nem ezek helyeslését jelenti!) a preventív pszichohigiénia szempontjából fontos, megelőzi önm agunk - önm agunkon kí­vül álló okok m iatt történő - túlterhelését.

4.2.2. A lelkigondozás institucionális határai

A lelkigondozás lehetőségének, formájának határai az adott környezettől, a körülmé­nyektől is függenek.

Más várható (el) a tanácsadó intézetben tevékenykedő lelkésztől, m ás a főállásban végzett kórházi lelkigondozástól és m ás a börtönben folytatott pasztorizációtól. Össze­foglalóan ezeket a feltételeket, ezek befolyását jelöljük a lelkigondozás institucionális ha ­tárai kifejezéssel. Néhány példa a lelkigondozás határaira vonatkozóan:

a) A lelkigondozás - egy feladat a sok közül. A gyülekezeti lelkész helyzetére jellemző pl. ez a természetes határ. Munkája sokrétű: istentiszteletek, kazuáliák, hitoktatás, ifjúsá­gi munka, gyülekezeti csoportok stb. mellett feladata a lelkigondozás is. A sorrendiséget alapvetően az határozza meg, hogy egyes feladatokat előre m egszabott időpontban kell elvégezni. A lelkigondozás általában nincs előre kiszabott időponthoz kötve, akkor kerül rá sor, „ha éppen m arad rá idő”. Ez ambivalens érzelmekhez vezet: egyrészt de facto a „kevésbé fontos” kategóriába kerül, másrészt, m ert oda kényszerült, állandóan rossz lel­kiismeretet szül. Annái is inkább, m ert a közvélemény (nyugat-európai felmérések sze­rint) ezt tartja a gyülekezeti lelkész legfőbb feladatának. Jó szervezőképességre van szük­ség ahhoz, hogy a lelkigondozás, ilyen körülmények között, biztos helyet kapjon a heti munkatervben.

b) A lelkigondozás - rövid kapcsolat. A parokiális gyakorlatban a lelkigondozás álta­lában rövid kapcsolatot jelent. Gyakori (pl. a kazuáliákhoz kapcsolódóan) az egyszeri kontaktus.

A tanácsadói gyakorlatban ismert az ún. „rövid tanácsadás” hasonló formája. Isme­retes az is, hogy ez a szakember számára jóval nagyobb m egterhelést jelent, m int a hosszú tanácsadói folyamat! A megterhelést az is fokozza, hogy az ilyen rövid kapcsola­tok általában krízisintervenciót jelentenek, am i különösen sok energiát igényel.

Miből adódik a megterhelés? A beszélgetés fokozott koncentrációt igényel: „az idő sürget”, a gondok ezért nyom asztóbban hatnak, gyors-hatékony segítséget vár az, aki a lelkigondozót felkereste. Ebben a helyzetben a lelkigondozó gyakran figyelmen kívül hagyja az objektív határokat, s a lehetőségeket meghaladó mértékű, irreális célokat akar egyetlen beszélgetéssel elérni. Ez túlterheléshez és - mivel eleve sikertelenségre ítélt vál­lalkozás - csalódáshoz vezet. Vagy „véget nem érő”, kimerítő beszélgetéshez.

További, a szokásosnál nagyobb megterhelést jelent a kapcsolat dinamikája. Az egy­szeri beszélgetések során szinte egybeesik a „kezdet és a vég", a kapcsolatfelvétel és a bú ­csúfelvétel. Akár jelentkezik konkrétan és formálisan ez a jelenség, akár nem, a pszichikai megterhelés az átlagosnál sokkal magasabb.

Feltétlenül megszívlelendő ezért a következő: Minél rövidebb a lelkigondozói kapcso­lat, annál nagyobb gondot kell fordítani a beszélgetés megnyitására, strukturálására és le­zárására. (Vö. az V. fejezetben: a „Segítő beszélgetésből eredő megterhelés csökkentésé­nek szempontjaival”.)

T17

c) A lelkigondozás - m in t „utolsó kísérlet”. A szociális segítségnyújtás sokrétű intéz­ményes hálózatot alakított ki. Szakemberek, speciális és specializált tanácsadó szolgála­tok veszik körül a lelkigondozást, amely a gyakorlatban ezek mellett vagy ezek határán tevékenykedik. Sokan „már mindenkivel" beszéltek a problémájukról, és m iután nem ju ­tottak eredményre, elmennek a leíkésznőhöz vagy a lelkészhez is. Előzetes tapasztalata­iknak megfelelően beállítottságuk vagy szkeptikus, vagy csodát váró. A Ielkigondozás így súlyos nyomás alá kerül: vagy azért, m ert ahol senki sem tudott segíteni, neki kell ered­ményességét bizonyítania, vagy azért, m ert ez az „utolsó lehetőség". Sem egyik, sem m á­sik nem reális feltételezés, de m indkettő igen megterhelő. Ha nem sikerül ezt az irreális elvárást a beszélgetés folyamán leépíteni, akkor m indketten csalódottan búcsúznak el egymástól.

d) A lelkigondozó - az élet határterületeinek „sp ec ia lis tá ja A vallás egyik alapvető feladata az, hogy az élet határterületein pl. a kauzáliák által nyújtson tám ogatást az arra rászorulóknak. Erre elengedhetetlen szükség van. A lelkigondozói gyakorlat sok helyen úgy alakult, hogy túlnyomó részében a haldoklókkal, gyászolókkal, gyógyíthatatlan bete­gekkel való kapcsolatot jelenti - az élet határterületeinek specialistájává vált. Ez egyolda­lú megterhelést jelent a lelkigondozó számára! Lelki egészsége szempontjából ilyen felté­telek m ellett fontos, hogy pontosan ismerje és betartsa teherbírásának határait.

c) A lelkigondozás - krízisintervenció. Az élet határterületei m ellett a lelkigondozói al­kalmak általában akkor jönnek létre, h a valaki akut krízisbe került, vagy az élet- és család fejlődési folyamatának ún. természetes krízispontjához érkezett el. (Utóbbiak közé tarto­zik pl. a gyermekek születése, családból való kiválása, a nyugdíjazás stb.35) Aki folyamato­san mások kríziseinek közelébe kerül, súlyos pszichikai megterhelést visel.

*

A fentiekben néhány olyan összefüggést vázoltunk, amelyek a lelkigondozói kapcso­latok határait befolyásolják. Általában a fenti felsorolás több pontja egyidejűleg hat - en ­nek a halmozódásnak a mértékétől függ, hogy milyen fokú megterhelésnek van valaki időszakosan vagy folyamatosan kitéve.

*

Végül egy további dimenzióval foglalkozunk: a lelkigondozói gyakorlatot, a feladat­kör kiszabását és körülhatárolását nem csak az határozza meg, hogy milyen teológiai el­m életet követ a lelkigondozó. A pasztorálpszichológia feltételezi, a lelkigondozói gyakor­latot és így a lelkigondozót érő m egterhelést az elsajátított (kognitív) elméletnél erőtelje­sebben befolyásolja az, hogy milyen vallásértelmezéshez vonzódik.

4.2.3. A vallásértelmezés és a lelkigondozói gyakorlat

Hogy milyen gondot okoz a lelkigondozás, az nem csak attól függ, hogy milyen gon­dok gondozására nyílik (institucionálisan) lehetősége, és hogy m it tesznek lehetővé a lel­kigondozó személyes képességei.

További meghatározó tényező a teológiai elmélet. Néhány szem pont a kiégési folya­m a t és a teológiai elmélet viszonyához:

- A lelkigondozó teológiai elmélete elválaszthatatlan az egyház és a társadalom által, egy konkrét történelm i helyzetben kialakított és aktuálisan ható vallásértelmezéstől, attól, hogy milyen funkciók betöltésére tartják azok hivatottnak a vallást.

- Az egyház megbízásából munkálkodó lelkigondozó ezt a vallásértelmezést vagy el­fogadja, vagy attól eltérő, individuális vallási-teológiai álláspontot alakít ki. Minél nagyobb a kettő között a távolság, annál nagyobb érzelmi feszültség léphet fel. Ez is pszichikai meg­terhelést jelenthet, ehhez kapcsolódik m ajd a lelkigondozói munkából adódó megterhelés.

118

- Az aktuális társadalm i és szociális helyzet is befolyásolja, hogy milyen általánosan aktuális gondokat gondoz a lelkigondozás. Például a m unkanélküliség akkor tartozik a lelkigondozás feladatkörébe, ha valahol az tömegesen fellépett. M ásrészt csak akkor és úgy fogja a lelkigondozás ezt munkaterületének tekinteni, ha és am ennyiben az az ó- és újszövetségi tradíciónak (pontosabban: ezen vallástradíció aktuális értelmezésének) megfelel. így pl. vagy „diakóniai lelkigondozás" alakul ki, a karitatív segítségnyújtás a lel­kigondozás szétválaszthatatlan formája, vagy a „m egváltoztathatatlant” elviselni segítő lelki gondozás (ún. szupportív lelkigondozás).

- Hogy milyen gondok gondozására veszik igénybe aktuálisan a lelkigondozást, az függ attól is, hogy a szociális hálózat milyen szolgáltatásokat nyújt. A szociális foglalkozá­sok is, m int fentebb láttuk, legalább is intenciójukat és koncepciójukat tekintve, pszicho­lógiai („lelki”) segítségnyújtásra is törekszenek. A lelkigondozás m agát vagy ezekkel szem ben, konkurens viszonyban állónak tekinti, vagy a m egosztott felelősségvállalás ko­operációs lehetőségét keresi.

- A „burn out”-veszélyeztetettség szempontjából különösen fontos a lelkigondozó személyes teológiai beállítottsága, habitusa. Ezt egyrészt a teológiai tudom ányos képzett­ség alakítja. Másrészt az is döntően befolyásolja, hogy valaki melyik valláspszichológiai értelem ben vett vallástípushoz tartozik. Ezeknek megfelelően hozza meg a lelkigondozó esetenként individuális elméleti és érzelmi döntéseit, és ezeknek megfelelően alakul lel­kigondozói munkája.

*

A következőkben azt érzékeltetjük, hogyan befolyásolják a vallástípusok a személyes megterhelést.

Leegyszerűsítve valláspszichológiailag két, alapjaiban ellentétes pozíció különböz­tethető meg:36

Az első típus a vallás funkcióját abban látja, hogy döntően a hagyományos, kollektív kegyesség! formák, hitnorm ák egyéni megőrzését segítse. Nem célja az uralkodó viszo­nyok megváltoztatása, inkább azok jelentőségének eliminálása vagy elfogadása, és elvise­lése. A cél az, hogy az egyén elsősorban a „hagyományokban éljen”, és környezetéhez in ­kább alkalmazkodjon.

A második pozíció felfogása szerint az egyéni krízisek nem önm agukért való, izolált jelenségek, hanem a közösség krízisére is utalnak. Ezért a cél itt az egyén és a közösség sorsának elválaszthatatlanságából kiindulva, a közösségi lét állapotának állandó, konst­ruktívan kritikus figyelemmel kísérése is (vö. a fentebb kifejtettekkel). A vallásgyakorlat és a tradíció aktualizálására törekszik, annak „konstruktívan protestáló regenerálására”, új­jászületésére.

A 3. táblázat nyújt összefoglaló képet a két vallástípusról. A középső oszlop a társa­dalmilag igényelt funkciókat mutatja, a jobb és bal oldali rész a két pozíció által megha­tározott lelkigondozói célokra és reakciókra utal.

Az első típushoz tartozó lelkigondozó arra törekszik, hogy a hozzáfordulókat általá­nosan m egszabott konvencióknak megfelelően alakítsa. Ő „tudja”, hogy milyenné kell válnia a másiknak. Magára vállalja a feladatot és a felelősséget azért, hogy a másik el is ér­kezzen ehhez az eleve konkrétan m eghatározott életformához. Azon fáradozik, hogy ki­vezesse egy előre megszabott úton eddigi élethelyzetéből, és elvezesse egy előre megsza­bo tt életformához. Mintegy m agára vállalja azt, ami az isteni gondviselés munkája.

A m ásodik típushoz tartozó lelkigondozó célja az, hogy kísérje a hozzá fordulót azon az úton, amely a hitbeni felnőttség és önálló felelősségvállalás megtalálásához vezet. Nem tudja előre és konkrétan, hogy hova „kell” megérkeznie a másiknak, hogy hol és mi­lyen feltételek mellett találja majd meg Isten által eleve elrendelt helyét az életben. A lel­kigondozó a megváltásba és Isten megújító kegyelmébe vetett hitből fakadó alázattal kí­séri a másikat, hogy annak élete és hite úgy alakuljon, ahogyan a Gondviselő az 8 számá­ra megszabta. A cél itt az, hogy - Stollberggel szólva - a lelkigondozó lassan és fokozato­

119

san, de önm agát egyre kevésbé fontossá és m ind szükségtelenebbé tegye a másik számára, így a megterhelés is fokozatosan csökken. Azért is, m ert az Ü dvtörténet egyéni életet fo­lyamatosan megújító dinamikájában hisz.

VALLÁSTÍPUSOK és LELK3GONDOZÁS

Az I. v a llá s típ u sh o z ig azo d ó le lk ig o n d o zás

T ársad a lm ila g ig én y e lt fu n k ­c ió k

A II. v a ilá s t íp u s h o z ig azodó le lk ig o n d o zá s

A világi értékrendet passzí­van elfogadja vagy teológia­ilag legitimálja; a krízisre autoritárisztikusan reagál

Az élet értelmének megfogal­mazása

Individualizmus és tradíció: az individuális életértelme­zés és a biblikus tradíció in­tegrációja; a krízisben part­neri szolidaritás

Konformizmusra indít, lojá­lis az uralkodó értékrend iránt

Értékrend kialakítása Az értékrendszer okozta konfliktusok esetén a jézusi nonkonformizmust képviseli

Az innovációt elutasítja, a beszűkítő határok elleni lá­zadást vallásosan elfojtja

Az egzisztenciális határok fel­dolgozása

ProgresszzV-biblikus szemlé­lettel a tabuizált egzisztenciális határokra irányítja a figyelmet

Moralizáló tendenciát kép­visel: a kötelességtudat min­dig megelőzi a természetes érzelmeket

Az érzelmek ápolása Az érzelmek vállalása; segít elviselni az irracionálist, az érzelmeket differenciálni és az emocionalitást integrálni

A formalizmust támogatva az identitástudatot látsza- tok-külsöségek által bizto­sítja

Az identitástudat fejlesztése Kongruencia: individuális, a közösséggel összeegyeztet­hető, de attól megkülönböz­tethető vallásformát képvisel

A vallásélmény uniformizál­va kárhoztatja a vallásos él­mények individuális megje­lenési formáit

A nem profánhoz való kapcso­lat alakítása

Dinamikus hitre törekszik a valóságértelmezés dogmati­kus szemléletével szemben

A függőség érzését erősíti, a segítségre szorulást, az elég­telenséget hangsúlyozza az önállósággal szemben

A közösséghez való viszony alakítása

Az önálló felelősségvállalást és az innovációt, a közösség iránti kritikus elkötelezett­séget támogatja

A társadalmi megosztottsá­got, a társadalmi rétegek el­különülését jóváhagyja

Konfliktusmegoldási minták kialakítása

Toleráns pluralizmust tá­mogat, az előítéletekkel, a fanatizmussal szemben; vallási és szociális „ökume- nizmusra” serkent

Konzervatív megoldásokkal reagál aktuális és jövőbe mutató problémákra

Kapcsolatteremtés a múlt és jelen között

Kritikus emlékezéssel szem­léli és alkalmazza a jelenre a bibliai hagyományokat

3. táblázat

120

JEGYZETEK

1. A gyakorlati teológia és a pasztorálpszichológía operacionalizált definíciójához és a „bura out" téma pasztorálpszichológiai relevanciájához, vő. K. Winkler, Über die Hilflosigkeit un- ter Christen, Helfen zwischen Frömmigkeit und Engagement, in: Wege zum Menschen {to­vábbiakban WzM), 1990/5, p274k

2. Vö. B. Dorst, Die menschen belasten Dich?, in: WzM, 4/89, p229k.3. D. Kleiber & al, Die Zukunft des Helfens, 1986.4. H. Diliing & al., Psychische Erkrankungen in dér Bevölkerung, 1984.5. M. Jahoda, Wieviel Arbeit braucht dér Mensch?, 1983.6. H. Vogt & al, Haufígkeit psychischer und sozialer Probleme in dér Allgemeinpraxis, in: Dér

Prakt. Arzt, 1974, p22k.7. D. Kleiber, i.m.8. H. Hafner, Sind psychische Krankenheiten háufiger geworden?, in: Dér Nervenarzt, 56,

pl20k.9. Datenbasis Wohlfahrtsurvey, 1978.

10. B. Dorst, i.m., p231, H. Keupp nyomán.11. Részletesen elemzi H. Anton, Helfen oder Lieben, 1987.12. H. vonHentíng, Gruppén-Verfuhrung, in: Psychosozial 3/1980, p79k.13. A jelenséggel foglalkozik pl.: U. Enderwitz, Phanomene neuer Religiositat, in: Das Argument,

13/79, p21k; H. Steinkamp, Die vermarktete Religion, in: WzM, 11/1980, p442k; Die Thera- pie-Gesellschaft, in: Kursbuch 82, Berlin, 1985.

14. B. Müller, Ein Helfer ist zu nichts nütze, Ein Beitrag zűr soziaípádagogischen Ethik, in: WzM, 4/89, pl80k.

15. Th. Szász, Gesiteskrankheiten - ein moderner Mythos, 1985.16. P. Halmos, Beichtvater des XX. Jahrhundert, 1978.17. /. Habermas, Die Krise des Wohlfahrtstaates und die ErschÖpfung utopischer Energien, in:

Die neue Unübersichtlichkeit, 1985, pl41.18. H. Seibert, Diákomé, p222.19. /. Habermas, i.h.20. A témával részletesen foglalkozik H. Steinkamp, Christliche Diakonie angesichts dér „Krise

des Helfens”, in. WzM 6/1988, p310k.21. Részletesen foglalkozik ezzel a problémakörrel A. Jüger, Diakonie als christliches Unter-

nehmen, 1986.22. Vö. Wulf megállapításaival, in: D. Kleiber & al, Die Zukunft des Helfens, 1986; A diakóniára

vonatkozóan pl. J. Moltmann, Diakonie im Horizont des Reiches Gottes, 1984, p36k.23. W. Schmidbauer, Die hilflosen Helfer, 1985.24. /. Pengler (Helfen macht müde, 1994, p45) példája Schmidbauer elméletére.25. A nárcizmus-elmélettel legrészletesebben H. Kohut, NarciSmus, 1973 foglalkozik. A segítő

foglalkozásokkal kapcsolatban pl. B. Dorst, i.m. alkalmazza.26. Pl. a pasztorálpszichológiai irodalomban D. Stollberg Helfen heifit herrschen, in: Wort und

Dienst, 1979, 166k.27. Közli K Winkler, i.m.28. F. Riemann, Die Straktur des Therapeuten und ihre Auswirkungen in dér Praxis; in: Grund-

formen helfender Partnerschaft, 1976, pl07k.29. Vö. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve, 1990, p55k.30. Vö. pl. Th. Adorno, Die revidierte Psychoanalyse, in: Gesammelte Schriften, Bd. 8, 1972,

p20k.31. Részletesen kifejti pl. H. Luther, Alit Agssorge und Seelsorge, in: WzM, 1/86, p2k.32. M. Heidegger, Sein und Zeit, 1979, p39-49.33. Chr. Morgenthaler, Grenzen des Helfens in dér Seelsorge, in. WzM, 4/89, p204k.34. Vö. /. Wössner, Kirche-Familie-Sozialisation, in: G. Wurzbacher (kiad.) Die Familie als Sozi-

alisationsfaktor, 1968, p336k.35. Vö. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve, 1990, p255k.36. Chr. Morgenthaler nyomán, i.m.

121

III, A KIÉGETTSÉG ÉS A CSALÁD KÖLCSÖNHATÁSOS KAPCSOLATA

Milyen választ adnánk arra a kérdésre, hogy m it tartunk fontosabbnak - a hivatást vagy a családot? Amerikai felmérések1 meglepő eredm ényhez vezettek: a segítő foglalko­zást végzők szerint a család és a magánélet volt a fontosabb! Ez azért meglepő, m ert az amerikai közvélemény a szociális segítségnyújtást, m in t foglalkozást igen magasra érté­keli. A további vizsgálatok azt mutatták, hogy akik magánéletükkel elégedettek, kevesebb foglalkozási deformációt mutatnak.

Ezek a felmérések arra vonatkoznak, hogy milyen sorrendiségre vágynak a segítő fog­lalkozásban dolgozók. Kérdés, hogy sikerül-e elérniük ezt a célt.

Azok a vizsgálatok, amelyek a foglalkozásból adódó, a családot érintő megterhelése­ket kutatják, sötét képet festenek. K. Antons2 kutatásai alapján arra az általános meggyő­ződésre jut, hogy a „hum ánus foglalkozások kim ondottan inhum ánusak”.

Néhány példa erre:-A normális élet- és munkaritm ustól eltérő, esti és hétvégi munkavégzéssel járó fog­

lalkozás-gyakorlás az egyén szociális kapcsolatainak beszűküléséhez vagy elvesztéséhez és az egyén izolálódásához vezethet.

- Az állandó, professzionális empátia követelménye, a folyamatos kapcsolatterem ­tés annyi energiát igényel, hogy a magánéletben erre m ár alig m arad a segítőnek erőtar­taléka.

- A m unka közben elsősorban krízisbe jutottakkal, szenvedőkkel dolgozók állandó­an arra törekszenek, hogy azokban fenntartsák a reményt, újraélessszék az életkedvet. Aki viszont folyamatosan és egyoldalúan csak az élet negatív oldalával foglalkozik, idővel könnyen maga is megfertőződhet: saját életképe is egyre sötétebbé válhat, egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül az élet szépségeit is szem előtt tartania.

- Mint fentebb láttuk, a segítségnyújtás lehetőségei végső fokon igen szűkösek. Ez a segítő személyben - természetes m ódon - m unkája iránti elégedetlenséghez vezethet. Mások annyira azonosulhatnak klienseikkel, hogy internalizálják, magukévá teszik azok nyomasztó problém áit - világukból árnyékvilág lesz.

- Munkavégzésükhöz, a reménytkeltéshez viszont szükségük van arra, hogy legyen elegendő saját erőforrásuk. Hol ta láhatják meg ezt az erőforrást? Kézenfekvő, hogy pél­dául a családjuktól várják, hogy az gondoskodjon arról, hogy m egtarthassák munkaké­pességüket. Ez azt jelenti, hogy a segítő foglalkozást gyakorlók családja gyakran funkcio- nalizálódik, nem önm agáért való, hanem saját érdekein túl egy családtag munkaképessé­gének garanciájává válik. Ez külső megterhelést ró a családra.

- A családot érő további megterhelés abból adódik, hogy a segítő foglalkozást végző gyakran „hazaviszi" nem csak el nem végzett munkáját, hanem a napi megterhelést is. Ha egy nehéz nap u tán valaki „teljesen kivan”, akkor nem tu d még a családjának is nyújtani valamit. Életszükséglete viszont, hogy a családjától erősítést kapjon. Az adás-vétel dina- m ikája kiegyensúlyozatlanná válik. Sokszor így a többi családtag nem kaphatja meg a se­gítő foglalkozást űzőtől azt, amire önm aga fejlődéséhez szüksége lenne (pl. a házastárs az aktív figyelmet, a gyermekek a szükséges vitapartnert, akire további orientációjukhoz szükségük lenne).

Nemcsak a foglalkozás befolyásolja a családot, hanem a család is a foglalkozást. A (szülői) család meghatározza azt, hogy valaki milyen segítő személyiséggé válik.

122

A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a szülőcsaládban milyen mechanizmusok?be­folyásolják a későbbi segítő személyiség kialakulását?

1. A segítő személyiség és a családi gyökerek - Transzgenerációs szempontok

1.1. LOJALITÁS-TAPASZTALATOK, SZEREPKÖRÖK ÉS A KÖVETKEZMÉNYEK

Az egyik ilyen befolyásoló tényező a lojalitás formája. M inden család kialakítja a rá jellemző lojalitásformát. Ezek a mechanizm usok befolyásolják a személyiségfejlődést. Később egyre jobban differenciálódnak ugyan, de általában megőrzik az „eredeti játék- szabályokat”.

Meghatározzák például, hogy ki-ki milyen kapcsolatot alakít ki a családban dom iná­ló szülő iránt, hogyan és m ennyiben képes lojalitásra, vagyis önállóságra. Komplikált kapcsolati összefüggések alakulnak ki, amelyek normális esetben azonban a gyermek fej­lődését, önállósulását segítik. Hogy ez sikerül-e, az elsősorban attól függ, hogy a család­ban - főleg a szülőknél - a szerepkörök és m agatartásm ódok a pillanatnyi szükségletek­nek megfelelően váltakoznak-e, vagy „személyhez kötöttekké" válva megcsontosulnak. Az esetenkénti lojalitás egyszer s m indenkorra érvényes kényszer-e, vagy a szituációnak megfelelő, egyéni döntés.

Ha pl. az apa foglalkozását a család „mindenek felett állónak" nyilvánítja, akkor ez válik a családi élet központi szervező elemévé. M inden családtag, a gyermekek is, saját igényeiket „természetszerűleg" rendelik alá ennek. így „tanulják meg”, hogy ők m inden­kor csak másodlagos szerepet játszhatnak, az önérték számukra nem a személyhez, h a ­nem a foglalkozáshoz kapcsolódik.

Vagy ha a szerepkörök úgy állandósultak, hogy mindig az anya az érzelmi lény, aki a megértést, melegséget képviseli, és az apa a józan realitásért felelős, akkor a gyermek, konfliktusok esetében, általában az érzelmek mellé áll. Gyakran kialakul egy olyan íratlan törvény is, hogy ha családi konfliktus fenyeget, mindig ugyanaz a gyermek veszi á t a köz­vetítő-kiegyenlítő szerepkört. Szélsőséges esetben ez a konstelláció pl. ahhoz vezet, hogy sohasem jelenik meg nyíltan az „erőt és racionalitást” képviselő apa szövetségeseként. Egyidejűleg kialakul benne viszont az olthatatlan vágy is, hogy kapcsolatot terem tsen az apával - és azzal, am it a családban reprezentál - , és így új tapasztalatokat szerezzen. A m egcsontosult szerepkörben azonban ez az anya iránti lojalitást jelentene. A gyermek lel­kiismereti konfliktusba kerül. Felnőve és segítő foglalkozást gyakorolva term észetszerű­leg a szenvedők pártfogójává válik, viszont nehezére fog esni egyidejűleg és kiegyensúlyo­zottan a realitást is figyelembe venni, és azt megfelelő m ódon a szenvedővel szemben képviselni. Ez egyoldalú, magas fokú megterhelést jelent. Hasonló lojalitás-megállapodá­sok alakulnak ki a családban a testvérek között is.

1.2. A KOMMUNIKÁCIÓS STÍLUS

A kommunikáció energiát igényel. A családtagok közötti kommunikáció egyik alap­funkciója a személyes intim itások kiegyensúlyozott formában történő kifejezése. A „jó” kommunikáció úgy teszi lehetővé ezt m inden egyes családtag számára, hogy közös kiút­keresést remélhet, és nem kell félnie a többiek rendreutasító-moralizáló kritikájától. így m indkét tél számára gazdagító eszme- és tapasztalatcsere alakul ki. Ez az optimális for­m a a családi m indennapok során csak megközelítően érhető el, a fejlődés szempontjából inkább az a kérdés, hogy ilyen-e a kommunikáció alapformája?

A családi kommunikáció kedvezőtlen formái közé tartozik pl. a „vallatás”, ifi. „meg- vallás” kényszere: ennek m ottója „mindig m indent mindenkivel közölni kell a család­b an ”. Ez a személyes intimitás feladását jelenti. Ennek ellentéte a „kommunikációs tila­

123

lom ”: ki-ki boldoguljon a maga erejéből és ne terhelje gondjaival a többieket. Gyakran találkozhatunk az ún. kettős kötésnek nevezett jelenséggel is, amelynek m ottója ez lehet­ne: „Beszélj a problémáidról, hogy önálló megoldást találhass! Kiutat viszont csak akkor találsz, ha az én tanácsaimat követed!” A kommunikációs szabadság így olyan feltételhez kötött, amely azt lehetetlenné teszi. A cél végső soron ugyanis nem az együtt kiutat kere­ső meghallgatás, hanem a saját megoldások rákényszerítése a másikra.

A segítő foglalkozás gyakorlása szem pontjából fontos, hogy a családi kommunikáci­ó t a „mindig m inden” norm a határozta-e meg. Ez egyrészt a kliens iránti figyelmesség ké­pességét alakíthatta ki, de a határtalanság igényét is m egterem tette. Ha bárki bármikor hozzánk fordulhat gondjaival, a családon belül vagy professzionális keretek között, ez azt jelenti, hogy gyakran megszakítanak a folyamatos m unkában. Egyre több energiára lesz szükségünk annak befejezésére, m ert sorozatosan kizökkenünk munkaritmusunkból.

Nem folytatjuk a példák sorát, érzékeltetésképpen ennyi is elég: a szülői családban m egtapasztalt és - „észrevétlenül" - magunkévá tett kommunikációs forma szoros össze­függésben áll azzal, hogy milyen megterhelést jelent valamely segítő foglalkozás végzése. Ezért érdem es és szükséges tudatosítani magunkban, hogy „milyen családból” szárma­zunk.

1.3. DELEGÁCIÓK, KÉNYSZERÍTŐ HAGYOMÁNYOK, MÍTOSZOK,ÉRDEMKÓDEXEK ÉS A PÁLYAVÁLASZTÁS

A szülők, a család egyik legfontosabb feladata az, hogy élettapasztalatait a következő generációnak rendelkezésére bocsássa. Ez teszi a gyermekek számára lehetővé az életben való első, személyes tájékozódást és eligazodást. Ha ugyanez megszeghetetlen szabályo­zást, kényszerítő befolyásolást jelent, akkor a felnövő generáció önálló életútját nem sze­mélyiségének és a családi hagyománynak megfelelően találja meg, hanem „programozot- tá ” válik. A „programozottá” válás látszólag egyszerű jelensége a gyakorlatban általában burkolt, nehezen áttekinthető, és igen áttételes form ában jelentkezik.

A mi összefüggésünkben azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy milyen tényezők befo­lyásolják a foglalkozás megválasztását és a foglalkozás gyakorlását meghatározó normák kialakulását.

Ilyen befolyásoló tényezők lehetnek:a) A delegáció. Gyermek- és fiatalkorukban a szülőknél is lezajlott a foglalkozáskere­

sés és -választás komplikált folyamata. Lehet, hogy - kényszerítő okokból - nem azt a fog­lalkozást választhatták, amelyre vágytak. Lehet, hogy álm aik megvalósultak, és munkájuk életük boldogító részévé vált. A kérdés az, hogy milyen érzelmi tartalommal adják tovább tapasztalataikat a gyermekeknek. Nem könnyű feladat a felnőttek számára meg nem va­lósult vagy beteljesedett álmaikról úgy beszélni gyermekeikkel, hogy azok tapasztalatai­kat ne delegációnak, kényszernek érezzék. M inden szülő szeretné, ha gyermeke „boldo­gulna”, és boldog lenne az életben. Ezért gyakran saját élettapasztalatuk alapján szabják m eg a „boldogság útját”. Ez azzal járhat, hogy a boldogság és a boldogulás feltételekhez kötődik: „akkor leszel boldog, ha az leszel, ami én nem lehettem", vagy „ha az én pályá­m at választod”. Ezt nevezzük a delegáció jelenségének.

b) Transzgenerációs delegáció - „családi hagyomány”. A delegáció egyik speciális és masszív hatást kiváltó formája az ún. kényszerítő hagyomány. Ennek m ottója a tárgyalt összefüggésben így hangozhat: a m i családunkban m indig segítő foglalkozást választot­tunk! A delegáció jelenségének többgenerációs kiterjesztése ez. A pályaválasztást elsősor­ban a családi professzionális tradíció kényszere, és nem annyira a személyes adottságok és képességek határozzák meg.

c) Családi mítoszok. Ismeretes ebben a vonatkozásban is az ún. családi mítoszok je­lensége. Egy ilyen mítosz lehet például: „A mi családunkban mindig mindenki mások megsegítésére törekedett!” Lehet, hogy így volt, lehet, hogy csak a családi közvélemény

124

szerette volna, ha így lett volna... A családi mítosz nem kell, hogy megfeleljen a valóság­nak. Kényszerítő kötésének ereje, paradox módon, éppen abból adódik, hogy valóságtar­talm a kontrollálhatatlan.

d) Érdemkódexek. M indhárom jelenséghez kapcsolódik egy kim ondott vagy kim on­datlan értékítélet is: akkor leszel szem ünkben „értékes em ber”, h a az elvárásoknak meg­felelsz, és teljesíted azokat. Ehhez járulhatnak azok az „előírások” is, amelyek megszab­ják, hogy azok hogyan teljesítendők, vagyis a delegált vagy hagyományozott foglalkozás hogyan gyakorolandó. így jutnak sokan, képletesen kifejezve, abba a helyzetbe, hogy nem a maguk, hanem mások életét élik, és idővel egyre fokozódó önellentm ondás és belső fe­szültség alakul ki bennük.

1.4. A KRÓNIKUS BETEGSÉGBEN SZENVEDŐ CSALÁDTAGOK - ÉS A PÁLYAVÁLASZTÁS

A pályaválasztás, nevezetesen a segítő foglalkozás választása, gyakran kapcsolatban áll a szülőcsalád konstellációjával is. Statisztikai felmérések bizonyítják a következő összefüggéseket:

-A korán árvaságra jutott és intézetekben felnövekedett gyermekek közül például statisztika­ilag tekintve, az átlagnál jóval többen választják a nevelői pályát, és dolgoznak ilyen intézetekben.

A gyógypedagógiai hallgatók között magas azoknak a száma, akiknek családjában testi vagy szellemi fogyatékosságban szenvedő családtag volt.

- Ugyanilyen statisztikai eredményt mutatnak azok a vizsgálatok is, amelyek a szenve­délybetegekkel hivatásosan foglalkozók körében készültek, vagy azt vizsgálták, hogy az orvo­sok milyen szakterületet választanak.

Az ilyen családi környezetből származó szakemberek munkaterületükre vonatkozó természetes kompetenciával rendelkeznek. A gondjukra bízottakat családi tapasztalataik alapján jobban meg tudják érteni, m int kollégáik. De mivel személyes biográfiai kapcso­lat is köti őket m unkaterületükhöz, a pszichikai megterhelés növekszik. Ezért pszichohi- giéniájuk megőrzése érdekében meg kell ismerniük komplex érzelmi kapcsolataikat, és m eg kell tanulniuk azokkal kontrolláltan élni.

Az ilyen biográfiai tapasztalatok egyrészt élettapasztalattal gazdagítják az egyént, m ásrészt érzelmi megterhelést is jelentenek. A krónikus betegségben, állandóan ismétlő­dő krízisben élők iránti emocionális kapcsolat ellentmondásos, ambivalens. Az ambiva­lencia a segítőkészség és a masszív teherhordozás megszűnése iránti vágy együtthatásából adódik. Ez természetes, egészséges reakció, és nem „morális elégtelenség”! Természetes az is, hogy aki ilyen sorsú családban nő tt fel, azt nyomasztó, gyakran végérvényesen alig­ha megválaszolható kérdések is foglalkoztatják- például: m iért éppen az én hozzátartozó­m at érte ez a sors; valóban m egtettem -e érte mindent; hasonló sorsra juthatok magam is?

Ezek a kérdések az ilyen biográfiájú dolgozókat egyrészt képessé teszik nemcsak a rájuk bízott betegek, hanem azok hozzátartozóinak mélyebb megértésére is. Másrészt, ha nem si­került megbékélniük ezekkel a kérdésekkel, akkor állandó lelkiismereti konfliktust is hordoz­nak, amely növeli a m unkából eredő pszichikai megterhelést. Az ilyen biográfiai élmények feldolgozásához olyan továbbképzések, szemináriumok, munkaközösségek teremtenek jó lehetőséget, amelyekben hasonló családi konstellációból származók találkoznak össze.

2. A segítő foglalkozás ha tása a házasságra és a családra - Rendszerszemléleti aspektusok

M inden foglalkozás hatással van a családra. A foglalkozás jellege befolyásolja és ala­kítja a családi életet.

125

A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a segítő foglalkozások milyen speciális hatással vannak 1. a párválasztásra, 2. a házastári kapcsolatra, 3. milyen idealizáló nyomást gya­korol a közvélemény, és 4. mennyiben jellemző a túlgondoskodás kialakulása.

2.1. PÁRVÁLASZTÁS - A HÁZASTÁRS NEM KLIENS

A segítő foglalkozást űzőket a m agánéletben általában az átlagosnál érdekesebb em ­bereknek tartja a közvélemény. Kellemes beszélgetőpartnerek, érdeklődéssel hallgatják m ások elbeszéléseit, társaságban érdekes tém ákat hoznak szóba, az akadozó beszélgetést megelevenítik. Gondolataik „mélyen szántóak", kiegyensúlyozottak és megértőek.

Ezek a m agánéletbe átnyúló szakmai tulajdonságok és képességek néha hatással le­hetnek a párválasztásra is. Előfordulhat, hogy ezeknek a professzionális adottságoknak a csodálata m iatt választják őket partnerül. Ilyenkor valóban nem egy férfival vagy nővel köttetik meg a házasság, hanem egy „foglalkozással”. Az idealizált, segítő foglalkozást végző partner nyeresége6 az, hogy társa csodálja, feltekint rá, és m ellette fontosnak, erős­nek érezheti magát.

Senki sem képes azonban egy (házas-)életen át megfelelni az ilyen igényeknek. A se­gítő foglalkozást gyakorlók tudják, ha egy kliensük tám aszt ilyen igényeket, akkor a szak­em bernél ham arosan kialakulhat a kiégettség érzése, kimerültnek érzik magukat, a kli­enssel szem ben ellenérzések alakulnak ki bennük, vagy bűntudatuk támad, eleget foglal­koznak-e a segítségre szorulóval. Ha egyidejűleg több ilyen klienssel akad dolguk, akkor ez pszichoszomatikus megbetegedésekhez, az állás felmondásának fantáziáiásához vezet.

Hasonló folyamat játszódhat le a házasságon belül is. A konfliktus alakulását nehezí­ti, ha a kapcsolat kezdetén a partnerek nem tanultak meg különbséget tenni a szakma és a m agánélet között.

A partner számára a kapcsolat krízise általában teljesen „érthetetlen”. Elképzelhetet­len, ha „egy ilyen megértő em ber” egyszerre „teljesen megváltozik”, ingerültté, türelm et­lenné válik - és a válást fontolgatja. Az ilyen házasságok drám ája így foglalható össze: aki m indig m indent megért, nem biztos, hogy m indent el is tu d viselni.

2.2. A SZAKMAI BEÁLLÍTOTTSÁG HATÁSA A HÁZASTÁRSAK KOMMUNIKÁCIÓSSTÍLUSÁRA

A segítő foglalkozás gyakorlásának egyik alapvető etikai feltétele a mások iránti tuda­tos, kontrollált és időleges felelősségvállalás. Ennek alapvető feltétele az önism eret és a folyamatos önkontroll.

Ami a szakmai életben elengedhetetlenül szükséges és természetes, az a házasélet­ben természetellenessé válhat. A házasság életforma, és nem szakma. A közös élethez hozzátartoznak a m indennapi konfliktusok is. Ha ilyenkor nem a „házastárs”, hanem a „szakember” reagál, akkor a légkör még feszültebbé válhat.

Két példa ennek érzékeltetésére: „M ár megint elfelejtettél kenyeret venni! Tiszta őrü­let ez veled, m ost m it adok vacsorára?!” - fogadja a feleség a m unkából hazatérő férjét.

A professzionális válasz: „Ha ilyen emocionálisan reagálsz, így lehetetlen megoldani a konfliktusainkat!” Ez a reakció nem segíti a „kenyérkonfliktus” megoldását, inkább még jobban elmérgesíti a légkört.

Az „emberi reakció” jobb megoldáshoz vezethet: ,A mindenit, teljesen kim ent a fejem ­bő l olyan nehéz napom volt. Leugrom a pékhez és hozok k e n y e r e t . Ez a reakció nemcsak érzelmileg reagál a másik érzelmeire, hanem a feledékenység okáról is tájékoztat.

Hasonló „eredménnyel" jár az is, ha a házastárs-szakember „mindig magában kere­si m indennek a (negatív) okát”, és analizáló elmélkedésbe fog: „ Valóban. De számomra ez fontos figyelmeztető jel, hogy mennyire az érzelmeim és a m unkám rabja vagyok. Jobban

126

kell kontrollálnom szociális felelősségvállalásomat... "Az Önvizsgálat helyes lehet, de ettől még nem oldódik meg a kenyérkérdés...

M indennapos konfliktusok során gyakran hallhatja a „természetesen” reagáló szak­em ber is házastársától a következőt:

„Másokkal m indig türelmes tudsz lenni, azokat megérted, azt szeretném látni, hogy egyszer így viselkedsz egy klienseddel szemben!”N em fog sok eredm énnyel járni, ha a szak­em ber ilyenkor arra apellál, hogy itthon ő inkább m agánem ber szeretne lenni... A kiút ilyen esetben például az lehet, ha mindketten megértik, hogy az ilyen szemrehányások mögött a féltékenység burkolt formája rejlik. A féltékenység pedig a másik iránti szeretet- ből fakad. A „szerelmi vallomások” gyakran félresikerülten jelentkeznek - de azért „sze­relmi vallomások” m aradnak...

2.3. A KÖZVÉLEMÉNY ÉS A KOLLEGIÁLIS KÖRNYEZET BEFOLYÁSA

Egy házasság sikerülhet jól vagy kevésbé jól. A közvélemény általában elvárja a segí­tő foglalkozást végzőktől, hogy az ő házasságuk feltétlenül jól sikerüljön - nekik, mint szakembereknek „végül is tudniuk kell”, hogyan lehet jó házasságot élni. Ha természetes, kisebb-nagyobb krízisbe kerülnek, gyakran hallhatják: „Nem képzeltük volna, hogy ide jutnak. Ha mi nem értjük meg egymást, az természetes, de ők igazán tudhatnák, hogyan lehet a nehézségeket elkerülni Ha még a saját problémáikat sem tudják megoldani, ho­gyan tudnak egyáltalán másoknak segíteni?!”

A környezet csalódottan, szemrehányóan reagál, a természetes és m indennapi krízis alapján professzionális kompetenciájukat is kétségbe vonja. így krízishalmozódás követ­kezhet be, ami megnehezíti a konfliktus megoldását. Válaszolhatnák erre az érintettek azt, hogy az autóversenyzők is néha banális közúti balesetbe kerülnek, de a közvélemény valószínűleg ettől sem fogja álláspontját megváltoztatni. A környezetnek ugyanis „szük­sége van” idolokra... Kollegiális körökben általában jóval alcsonyabbak az elvárások. Itt megértésre szám íthat az a kolléga, aki otthoni problémáiról beszámol. M indenki tudja, hogy kivel beszélhet m eg ilyen dolgokat, és kivel nem.

De a kolléga nem csak barát, hanem szakember is, iskolázott megfigyelőképességgel rendelkezik, a konfliktusok hátterének és „mélyebb összefüggéseinek” feltáró képességét alakították ki benne. Hogy ennek, kedvezőtlen esetben, milyen következménye lehet, m utatja a következő példa:6

Egy tanácsadó intézetben dolgozó pszichológusnőnek tíz év alatt több kapcsolata nem sikerűit. „Nem elég, hogy én rettenetesen szenvedek attól, hogy nem tudom megtalálni az „igazit”, ehhez járul még a kollégáimtól való félelem is. Minden együttérző, normális ember azt mondaná ilyen esetben: „Úgy sajnállak, hogy ilyen peched van, igazán nem szolgáltál rá erre.” A kollégák viszont rögtön rákezdenek: „Nyilvánvaló, hogy valami problémád van, ezért nem tartósak a kapcsolataid. El kellene végre gondolkodnod azon is, hogy milyen volt az apádhoz való viszonyod! Analizálnak, terapizálgatnak... ”

(Egyházi és diakóniai körökben a terapizálgatás helyét néha a „bűnüldözés” foglalja el, annak kizárólagos kutatása, hogy milyen bűn miatt került valaki egy bizonyos élethelyzetbe.)

A kérdés nem az, hogy a „diagnózis" helyes-e vagy sem. A nehézség abban áll, hogy a természetes, em beri reakció elmarad. A kolléganő azért meséli el nekik nehézségeit, m ert szaktanácsot akar, hanem azért, m ert a barátainak tartja őket, és egyszerűen meg­értést remél. Sok szakem ber ism eri ezt a jelenséget és azt, hogy akivel így bánnak, az egy idő u tán inkább „megtartja magának" a gondjait, bezárkózik - és m agára marad. Ez vi­szont ism ét krízishalmozódáshoz vezet.

A közvélemény destruktív befolyásának speciális esetéről számolnak be házassági ta ­nácsadók a válási krízisekkel kapcsolatban. Nemcsak bizonyos egyházi körökben, hanem a politikai és a gazdasági élet magasabb régióiban is gyakran tapasztalható a válás lehe­

127

tőségének tabuizálása. A válás a karriert vagy az elért pozíció m egtartását veszélyezteti. A m unkaadó úgy tartja, hogy az elvált az intézm ény renom éját rontja.

Eltekintve az ilyen beállítottság etikai vonatkozásaitól, a válási krízis szempontjából ez végzetes következménnyel járhat. A házassági tanácsadói gyakorlat a következő lánc­reakciót figyelte meg: a válás „eleve kizárása” elbizonytalanítja a házaspárt. A normális és természetes kapcsolati konfliktusok bennük nagyobb félelmet váltanak ki, m int m ások­ban, ezért eleve azok csíráiban való elfojtására törekszenek. így idővel elcsökevényesedik konfliktusmegoldó képességük. Minél hosszabb időn át törekedtek konfliktusaik elfojtá­sára, annál nehezebb lesz „végszükség” esetén azokról szakemberrel nyíltan beszélni. Az ilyen párok általában olyan későn fordulnak a tanácsadókhoz, amikor m ár a kapcsolat konszolidálására nincs lehetőség. A környezeti elvárás ebben az esetben paradox hatást ér el. A válás lehetőségének eleve kizárása a házassági kapcsolat veszélyeztetőjévé válik.

2.4. ATÚLGONDOSKODÁSRAVALÓ HAJLAM

Sok segítő foglalkozást végző szakember hajlam os arra, hogy túlterhelje m agát m un­kájában és házasságát, családját illetően is.

GONDOSKODÁS ÉS TÚLGONDOSKODÁS A MAGÁNÉLETBEN Szempontok a személyes tájékozódáshoz

ÍA következő kérdésekben a házastárs helyett más családtagok is választhatóak)

1. Sokszor jobban tudja, hogy mi jó a házastársának, mint ö maga?2. Gyakran aggódik házastársáért?3. Sokszor inkább nem mutatja otthon, ha gondjai vannak?4. Ügy érzi gyakran, otthon minden összedűlne, ha nem gondoskodnék

mindenről?5. Gyakran annyira foglalkoztatják házastársa dolgai, hogy önmaga

számára nem marad ideje?6. Felelősséggel tartozik házastársa problémái iránt is?7. Gyakran akar optimizmust árasztani környezetére?8. Megpróbál néha mindenáron másokat megváltoztatni?9. Gyakran tesz szemrehányást házastársának?

10. Segít néha kényszerhazugsággal is másokon?11. Gyakran tekinti saját céljait másokénál kevésbé fontosnak?12. Gyakran vágyik arra, hogy igazán elengedje magát?13. Reméli néha, hogy házastársa az ön kedvéért feladja bizonyos

tüneteit, megváltoztatja magatartásmódját?14. Mondják néha barátai: „gondolj már magadra is!”?15. Gyakran óvja házastársát negatív következményektől azáltal,

hogy magára vállalja az ő dolgait?16. Kockázatosnak tartja, házastársa várható reakciója miatt,

nyíltan és őszintén kifejezni azt, amit érez? .17. Ha az Ön vágyai iránt érdeklődnek mások, gyakran csak az jut eszébe,

hogy mit szeretne a házastársa?18. Hajlik arra, hogy mások problémáit magáévá tegye?

O igen O nemO igen O nemO igen O nem

O igen Onem

O igen OnemO igen O nemO igen O nemO igen OnemO igén O nemO igen O nemO igen O nemO igen O nem

O igen O nemO igen Onem

O igen O nem

O igen O nem

O igen O nemO igen O nem

4. táblázat

128

Ezt a jelenséget szokásos a túlgondoskodásra való hajlam nak nevezni. A segítő sze­mély a m agánéletében is állandóan segítségre és tanácsadásra kész - m intha mindig m unkában lenne. Ez idővel egyrészt pszichikai túlterheléshez vezet, m ásrészt veszélyez­tetheti a családi és a baráti kapcsolatokat is: vagy „idegesítővé” válik a környezet szám á­ra, vagy nehezen elviselhető, állandó hálára késztet (és rossz lelkiismerethez vezet).

A 4. táblázat segítheti a személyes tájékozódást az ilyen beállítottsággal kapcsolatban.A 4. táblázatban a kérdések a m indennapi életre vonatkoznak, nem olyan helyzetek­

re, am ikor valamilyen aktuáüs'és átm eneti okból (pl. valamilyen krízis m iattja házastárs vagy egy családtag fokozott gondoskodást kell, hogy kapjon! A kérdőív a személyes, ön­vizsgáló tájékozódást szolgálja, és az olvasóra bízza „állapotának” megítélését. Ezért nem ad m eg statisztikailag átlagosnak tekinthető normaértéket. Aki különösen érintettnek ér­zi magát, annak ajánlható néhány hónap elteltével újra megválaszolni a kérdéseket, és megvizsgálni, történik-e változás?

*

Az eddigiekben olyan összefüggésekkel foglalkoztunk, melyek a foglalkozás jellegé­ből term észetszerűleg adódhatnak, és nem a túlfeszített munkavégzés következményei.

A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a túlfeszített munkavégzés által kialakuló defor­mációk milyen hatással vannak a magánéletre, a házasságra és a családra.

3. A túlfeszített munkavégzésből eredő deformációk hatása a magánéletre, a házasságra és a családra - Strukturális aspektusok

A hozzátartozók, a család közvetlenül érzékeli, ha a segítő foglalkozást végzőt m un­kája túlterheli. Ők hívják fel erre, kimondva vagy kimondatlanul, az érintettek figyelmét is.

A további tájékozódást nem redukáljuk a lelkigondozói, egyházi, diakóniai és tanács­adó kontextusra, hanem általánosan, m inden segítő foglalkozásra vonatkozóan folytat­juk. Azért járunk el így, m ert a mi speciális területünkről vett példák könnyen probléma- m intákként hathatnak, és beszűkíthetik az individuális tájékozódást. Az olvasónak így nagyobb szabadsága nyílik arra, hogy ha akarja, a saját helyzetére vonatkoztatva is vizs­gálja ezeket a jelenségeket.

Ha a m agánélet a munkavégzéstől elkülöníthetetlenné vált, akkor például ilyen meg­jegyzéseket hallhatunk:

- Visszahúzódom a baráti körömtől, türelmetlen vagyok, ha barátaimmal, családommal csinálok valamit, mert elvonnak a munkámtól...

- Családomat, barátaimat csak a szakmai szemüvegen át látom, úgy, mintha a kliense­im lennének...

- A konfliktusokra a magánéletben is úgy reagálok, mintha az nem is engem érintene, hanem nekem kellene a józan tanácsadó szerepét betöltenem...

N em a szakm ától való elragadtatás, hanem a szakmában való „bennragadtatás” ve­zet ezekhez a megállapításokhoz.

Néhány tipikus példa az ilyen deformációkra:

3.1. VÁLTOZÁST ÁLLANDÓAN ÉS MINDEN ÁRON?

A kliensek életük vagy élethelyzetük megváltoztatására vágynak, és m ert erre saját erejükből nem képesek, szakember segítségét veszik igénybe. A segítséget nyújtó tapasz­talatból tudja, hogy általában ez hosszú fejlődési folyamat által érhető el. A változtatás és a változás tám ogatása m unkájuk célja, eredménye és fáradozásuk „jutalma”.

129

Tevékenységük egyik alapvető eleme az, hogy alternatívákat, innovatív lehetősége­ket keresnek a klienseikkel, közösen mérlegelik, hogyan alakulna az élet, ha ez vagy az megváltozna. A változás a segítő foglalkozások központi igénye és eleme.

Más összefüggésben is találkozunk a változás igényével. A „jó szakember” egyik ka- rakterisztikuma az, hogy m int a jó pap, „holtig tanul”. A szakirodalomból, továbbképző tanfolyamokon újabb és újabb érdekes lehetőségeket fedez fel, amelyeket a gyakorlatban is szívesen kipróbál. Egyrészt szakmai érdekből, azért hogy jobban, eredm ényesebben végezze munkáját, m ásrészt azért, m én az új elemek változatosabbá teszik feladatvégzé­sét, megújító hatásúak. Végül, de nem utolsósorban a folyamatos szakmai megújulás a „burn out” megelőzésének egyik leghatékonyabb módja. Ezek a pozitívumok.

Gyakran tapasztalható azonban ebben az összefüggésben a deformáció jelensége. Ez azt jelenti, hogy a változtatásra való törekvés önállósul, a konkrét és adekvát igénytől füg­getlenül „önálló életre kel”. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egyfajta szenvedélyesség alakul ki, a változtatás „szenvedéllyé” válik. Ha valahol hosszabb időn át nem történik „új”, ak­kor unalm assá és elviselhetetlenné válik az élet.

Ez az önállósult, dinamikus folyamat nem áll meg a magánélet határán sem. Sőt, mi­vel a m unkában sok kliens, paradox módon, egyrészt változást kíván, de arról is „gondos­kodik”, hogy lehetőleg m inden m aradjon úgy, ahogy van, a változásigényt a magánélet­nek és a családnak kell kielégítenie.

A házastárs és a családtagok eleinte érdekesnek találják a sok új ötletet. Idővel azon­ban ez igen terhessé is válhat: megzavarja a családi élet vagy a házasság belső ritmusát, szembekerül az alapvető em beri tapasztalattal, hogy „mindennek rendelt ideje van”, és hogy a „jó változás nem ötletszerűleg, hanem fejlődési folyamat eredm ényeképpen kö­vetkezik be. A többiek lassan egyre nyomatékosabban kezdenek védekezni az állandó „újítások” ellen, növekedni kezd a feszültség, az „újító” pedig úgy érzi, cserbenhagyják. Az ilyen család tagjai sokszor arról panaszkodnak, hogy mennyire nyugtalan lett az érintett.

A segítő foglalkozásokban dolgozók házasságával kapcsolatban érdemes egy további, ebbe a témakörbe tartozó jelenségre is felhívni a figyelmet. A szakirodalom az ún. patolo­gikus coevolúciós kényszer megnevezést használja8 ennek a jelenségnek a leírására. Termé­szetes és szükségszerű, hogy a segítő szakember továbbképezze magát. Ha a munkája mo­noton, ha úgy érzi, kevés sikert ér el, akkor a továbbképézés még fontosabbá válik- ott min­dig történik új. Valószínűleg nemcsak szakmailag fog fejlődni, hanem az igazán értékes to­vábbképzés a személyiség fejlődését is eredményezi. A házastárs, különösen ha m ás m un­kakörben dolgozik, személyisége fejlődéséhez általában nem mindig kap ilyen lehetőséget.

A konfliktus abból adódik, hogy a személyiségében állandóan továbbfejlődő fél part­nerétől is „elvárja” a coevolúciót, azt, hogy az „lépést tartson vele”. Ha a kérés nem telje­sül, akkor fejlődésükben egyre inkább eltávolodnak egymástól, és az elidegenedés folya­m ata indul meg. Sok válási folyamat dinamikájára jellemző ez ezekben a munkakörökben.

3.2. HAA SZAKNYELV BESZÉDHIBÁVÁ VÁLIK...

A házastársak, közös életük során, közös nyelvet is kialakítanak. Egymást m ind teljeseb­ben megismerve, lassan felfedezik, hogy milyen fogalmak rejlenek valójában a másik szavai mögött, és milyen érzelmeketfejeznék ki azok. Ezzel folyamatosan alakul ki a közös fogalom­kör és a közös nyelv, amely összekapcsol, és lehetővé teszi a másik mélyebb megértését.

A segítő foglalkozásoknak is megvan a maguk kifinomult szaknyelve. Ez a munkavég­zéshez és a kollegiális eszmecseréhez szükséges. A „jó" szaknyelv pl. a másikra, a beszél­getőpartnerre, annak érzelmeire és gondolataira koncentrál, és segíti a m ásikat önmaga jobb megismerésében és m egértésében. A találó szakkifejezések előnye a beszélgetésve­zetés szem pontjából az, hogy részben tehermentesíti a szakembert, s bizonyos kifejezé­seket ism ételten alkalmazhat. A kevésbé jó szaknyelv „zsargonná” válik, automatizálódik, és így gyakran elérhetetlenné válik a mögötte rejtőző szak ember.

130

A segítő foglalkozásokban dolgozók, mondhatni, kétnyelvű környezetben élnek: a há­zassági-családi és a professzionális nyelvezet váltakozásában.

A munkahelyi túlterhelés egyik következménye az lehet, hogy a szaknyelv egyeduralkodó­vá válik. Ilyenkor, képletesen fogalmazva, beszédhiba lép fel, amely kedvezőtlenül befolyásolja a családon belüli kapcsolatot is. A többieket „távolabb tartja". Erre akkor szorul rá a túlságosan sok klienskapcsolat által túlterhelt szakember, ha nincs már ereje arra, hogy elviselje az otthoni személyes kapcsolatokat is. Ilyen szempontból tekintve ez a deformáció kettős hatást fejt ki: egy­részt krízisbe sodorja a családi kommunikációt, másrészt viszont óv a további megterheléstől.

Ez az érintettekben általában csak később tudatosul. Idővel nemcsak a házastársi és családi kommunikáció kerül krízisbe, hanem felborul a partnerek közötti kapcsolat egyen­súlya is. A közös nyelvet beszélő házastársak egyenrangú társak. Ha az egyik fél „szaknyel- ven” beszél, akkor az egyenrangúság helyét a szakember és a laikus hierarchikus viszonya foglalja el. Ez gyakran bántó, a laikus házastárs számára megalázó, sokan úgy érzik, hogy társuk „nem veszi em berszámba” őket, m ert nem „emberi” nyelven beszél velük.

Ha a szaknyelv egyeduralomra jutott, akkor az pl. ilyen beszédzavarhoz vezethet:

„Hagyj már végre békén, ne tegyél állandóan szemrehányásokat!"„Úgy érzem, mintha nem tudnál teljesen elfogadni engem.”„Ha nem tudod kellően kontrollálni magad, az agresszivitás áldozatául esel."„Ügy tűnik, jó lenne megvizsgálnod, hogy kire emlékeztetnek a kifejezéseim, lehet, hogy

rég elszenvedett igazságtalanságok kerítenek hatalmukba."„Azt szeretnéd, ha spontánabban nyilvánítanám ki érzelmeimet, de ha így felszólítasz rá,

akkor valószínűleg megsértődsz, hogy csak parancsra teszem. Ez a kettős kötés tipikus példája.”

3.3. HA A PARTNERBŐL KLIENS LESZ...

Egy példa:9

Egy házaspár, a férj pszichológus, a feleség tanárnő, egy olyan szemináriumon vesz részt, amelyet segítő foglalkozást végzők és partnereik számára tartanak. A cél a munka és a házasság kapcsolatának felderítése.

A fiatalasszony derékig érő hajat visel. Ha magáról megfeledkezve, intenzíven követi az eseményeket, nem veszi észre, hogy haja, mint egy függöny, szinte teljesen eltakarja az ar­cát. Csoporttársainak tűnik fel ez, és többen érdeklődnek, hogy miért visel ilyen gyönyörű, de valószínűleg kevéssé praktikus frizurát. A következő beszámolót hallják:

Gyermekkorában gyakran volt „rossz", ilyenkor szülei alaposan megdorgálták, testvérei pedig kigúnyolták. Ilyenkor már akkor is hosszú haját arca elé vonta, megpróbált elbújni mögötte. Nem engedte meg, hogy haját rövidre vágják, ami szüleit állandóan bosszantotta. Gyönyörű fiatalasszony lett, férje annak idején éppen csodálatos hajába szeretett bele.

A résztvevők érdeklődéssel hallgatják a hosszú, egyre személyesebbé váló beszámolót, néhányan hasonló élményeikre emlékeznek. A fiatalasszony ezzel a modattal zárja elmélke­dő elbeszélését: „Ahogy most ezt így elmeséltem, azt hiszem, holnap elmegyek a fodrászhoz, és rövid frizurát csináltatok. Tulajdonképpen ma már nincs szükségem erre a hajsátorra...”

A férje, aki szótlanul hallgatta feleségét, egyre nyugtalanabbá vált, majd dühösen kitört: „Évek óta magyarázom neked, hogy ez a hajzat csak gyerekkori rossz élményeidre emlékez­tet, és hogy azóta te is megváltoztál, meg a körülményeid is, és egyáltalán nincs már szüksé­ged erre a maskarára. Én persze hiába beszéltem, nekem nem hittél, mások meg egy fél óra alatt elérték azt, amit én évek óta magyarázok!”

Mi játszódott le itt, hogyan lehetséges, hogy kívülállók rövid idő alatt elérték azt, amit a szakember-férj évek óta nem tudott elérni? Jóllehet m unkájában hasonló eseteknél m a­ga is ugyanolyan eredményes volt, m int itt a csoport.

Az első, am i nyilvánvaló: két különböző kontextussal állunk szemben: a tanácsadó in­tézetbe azért jönnek a kliensek, m ert önszántukból és önakaratukból segítséget keresnek és várnak - önálló motivációval rendelkeznek. Ha a fenti példát ún. önállósulási folyamat­ként fogjuk fel (a m ár nem aktuális hatásoktól való függetlenné válásként), akkor ez csak

131

akkor következhet be eredményesen, ha önálló motivációból történik. A férfi, egyébként teljesen helytálló problémamegfogalmazása a fiatalasszony szám ára a férjétől származó, kérő vagy kényszerítő külső elvárás. Végső soron ugyanaz a konstelláció alakul ki, mint amellyel gyermekkorában találkoztunk: kívülállók kérik-kényszerítik valamire, amit ő - alapos okból, „önvédelemből” - nem akar. Természetszerűleg férjére is, m int annak ide­jén, elutasítólag reagál. A csoport nem a változtatás igényével tette fel a kérdést, nem kény­szeríti válaszra. Ő határozhatja meg, hogy mit mesél el nekik. Továbbá azért vesz részt ezen a szemináriumon, m ert - saját elhatározásából, motiváltán - meg akar tudni valami újat is magáról. Ez a nyílt vagy kimondatlan kontraktus áll fenn közte és a többiek között.

A házassági kontraktus m ás alapokon nyugszik, ebbe beletartozhat az is, amit a férj jelen esetben megpróbált. Eredményre azonban csak akkor lehet számítani, ha az érin­tett fél, akkor, amikor elegendő motivációval rendelkezik, maga kéri partnere vélemé­nyét. Azaz m aga iktatja be a másikat a szakemberi funkcióba. Ilyen, viszonylag optimális feltételek m ellett is kérdéses, hogy egyáltalán sikerül-e a házasfeleknek valamelyikük in­dividuális problém áját a komplex házassági kapcsolattól függetlenül kezelniük. Nem vé­letlen, hogy a fiatalasszony a fenti példában „semleges környezetben” ju to tt el a döntés­hez. Ez az ú t a tapasztalatok szerint mindig könnyebb és eredményesebb.

Más jellegű példák:

Egy pszichológusnő hosszú rábeszéléssel elérte, hogy férje, aki állandó feszültségben él, egy terápiás csoportba járjon. Egy év után sem született azonban számottevő eredmény.

Egy házassági tanácsadónő férje, egy sokgyermekes család legidősebb gyermeke, felesé­ge rábeszélésére végre elkezd pszichoanalitikushoz járni. Felesége azt szeretné, ha férje vég­re egy kicsit természetesebbé válna, és nem venné mindig mindenért magára a felelősséget. Az analitikus hamarosan közölte, hogy jelenleg nem tud segíteni a kliens „ellenállása” miatt.

Első pillantásra ezek a példák ellentétben állnak az előbbi tapasztalattal: a külső se­gítségtől inkább várható eredmény, m int a házasságon belülitől.

Alaposabban vizsgálva ezt a két esetet a következő állapítható meg: mindkét asszonyt m in t feleséget érinti férje problémája. A közös, házassági kapcsolat veszélyezte­tett. A két feleségnek, m int házastársnak saját érdeke is, hogy férjeik problémája megol­dódjon. A javasolt eljárásmód ennek a közös érdeknek csak indirekt m ódon felel meg, m i­vel a változás elérésében az érintett partner m agára marad.

A két beszám olót házassági tanácsadók közlik, a következő megjegyzéssel: Második kísérletként ez a két házaspár, kooperációra készen, közösen keresett külső segítséget. H am arosan kielégítő eredm ényt sikerült elérniük. Néhány beszélgetéssel tisztázódott egyrészt az, hogy mindketten, bár különböző m értékben és formában, érintettek. Más­részt sikerült rátalálniuk arra, hogy az asszonyok hogyan segíthetik férjeiket m in t felesé­gek a problém a megoldásában.

M ennyiben beszélhetünk a fenti esetekben a foglalkozásból eredő deformációról? A közös vonás az, hogy a h á z a s í ts problémájára nem a „férj" vagy a „feleség” reagál,

hanem a szakember. Konfliktushelyzetekben, krízisek esetén a házastársi identitás kárá­ra a professzionális identitás hatalm asodott el, a szakmai környezeten kívül, a magán­életben is ez lett a reakció uralkodó formája.

3.4 AZ ÉRZELMEKET KIKAPCSOLÓ „MEGÉRTŐ ELEMZÉS"

A tanácsadói segítő gyakorlat egyik célja és alapeleme az elemző megértés. Ez azt je ­lenti, hogy a segítő folyamatosan, megértést sugalló beállítottságával segíti kliensét az ér­zelmek megfogalmazásában. Az érzelmeket olyan értelemben „elemzi", hogy a kliens azo-

132

kát élethelyzete, személyisége összességében érthesse meg. A cél egyrészt az érzelmekhez való szabadabb személyes kapcsolat elérése, másrészt az, hogy ne váljon valaki teljesen „érzelmei rabjává”. Érett szakmai kompetencia és hosszú gyakorlat szükséges ennek a ké­pességnek az elsajátításához. A foglalkozással járó deformációról akkor beszélhetünk, ha ez a képesség megakadályozza a saját érzelmek felismerését és spontán kimutatását.

Egy példa erre, két variációban:10a) Laikus házaspár egy baráti látogatás után:

„Nem gondolod, hogy tegnap Pistáéknál egy kicsit sokat flörtöltél Flórikával?”Ami igaz, igaz, iszonyúan csinos és vidám nő. De féltékenységre nincs okod, mert ha

flörtölök is vele, szeretni réged szeretlek!”„Azt elhiszem, de észre sem vetted, hogy Pista is kikezdett velem, és nekem az egyálta­

lán nem volt kellemes: tudod, milyen!”„Hát azt tényleg nem láttam, csak próbálja meg még egyszer, majd megkapja tőlem a magáét! ”

b) Ugyanez a beszélgetés egy szakember és felesége között:

„Nem gondolod, hogy tegnap Pistáéknál egy kicsit sokat flörtöltél Flórikával?”„Csak nem vagy féltékeny? Te, aki különben olyan emancipált nő vagy! Hogy ragadtat­

hatod magad ilyen kotrollálatlan érzelmekre?! A jó öreg birtoklási vágy, úgy látszik, erősebb, mint a személyiségfejlődésed.”

„Hülyeség. Te észre sem vetted, hogy Pista is kikezdett velem, és nekem az egyáltalán nem volt kellemes. Tudod, hogy milyen!”

„Megint kezded elveszteni az önbizalmadat, higgy már végre magadban, legyen annyi önbizalmad, hogy tudd, egy Pista-félével te el tudsz bánni!”

„Hát én ezt nem ériem. Más férj nem veszi ilyen félvállról, ha molesztálják a feleségét!... ”

3.5. HA AZ ÖN. „ÉRTELMEZÉS” A HÁZASSÁGI KONFLIKTUSOK FEGYVERTÁRÁNAKTARTOZÉKÁVÁ VÁLIK...

Ezt a klasszikus pszichoanalízisből származó eljárásmódot, az ún. „értelmezést” a segítő gyakorlat különböző ágazatai is átvették.

A jól használt „értelmezés” akövetkezőt jelenti: ha a kliens egy problém át a maga n é ­zetei szerint, részletesen felvázolt, és az elbeszélés során az által megsejti, hogy a problé­m a m ás összefüggésben is állhat, m int eddig gondolta, akkor esetenként nagy segítséget jelenthet, ha a szakember abból kiindulva és azt összefoglalva további összefüggésekre irányítva a figyelmet, értelmezi az elhangzottakat.

A segítő magánéletében, a házasságban ugyanez az eljárásmód általában nem a tisz­tázódást segíti, hanem konfliktushoz vezet.

Ha a szakember „életelemévé” válik az értelmezés, és azt automatikusan alkalmazza a házasság mindennapjaiban, akkor az partnerét valószínűleg megsérti. Joggal. Ő ugyan­is házastársának akart valamit elmesélni, gondját akarta megosztani vele. Vagy egy konf­liktus esetén házastársával szólalkozott össze, és nem a semleges, távolságot tartó szak­em ber véleményére kíváncsi. Az értelmezés, akármilyen szándékkal történt is, általában nem a megoldást segíti, hanem például rezignációhoz és a konfliktus elfojtásához vezet: „Veled m ár nem is lehet normálisan beszélni”, hangzik gyakran a csalódott megállapítás.

*

A sort folytathatnánk. Ennyi példa is elegendő annak érzékeltetésére, hogy ha a szak­m ai gyakorlat a segítő természetévé válik, akkor az nem válik a házassága és a családja hasznára, hanem ellenkezőleg, súlyosan veszélyeztetheti azt.

Milyen konklúziót vonhatunk le mindebből? Talán a legfontosabb az, hogy jó, ha a szakember igen komolyan veszi, ha a házastársa, a családja, a baráti köre ilyen jelenség­

133

re hívja fel a figyelmét. Minél korábban néz szembe ezekkel a munkájából eredő defor­mációkkal, annál könnyebb lesz ezek leküzdése. Ez történhet például annak alapos vizs­gálata által, hogy a munkájából eredő megterhelés túllépte-e teherbírásának határait, és h a igen, önmaga, családja, és kliensei érdekében hogyan csökkenthető az. Ezeket a kap­csolatot zavaró jelenségeket ugyanis kliensei ugyanúgy érzékelik, m int a családi környe­zete.

Helytelen lenne ezeket a jelenségeket „személyes hibaként" felfogni, és ezáltal az in- szufficiencia, az elégtelenség érzésével gyötörnie magát. A deformáció a szakmájával jár, és m int ilyen kezelendő.

JEGYZETEK

1. Pines adatai alapján, i.m. p201.2. K Anton, Helfen oder Lieben?, 1987.3. Részletesen id. Hézser Gábor, A pásztori pszichológia... 1990, p255k.4. /. Fengler, Helfen macht müde, 1994, p60k.5. Vö. részletesen R. C. Robertiello, The occupation disease of psychotherapistis; in: Journal of

contemporary Psychotherapiy, 2/1978, pl23k.6. J. Fengler, i.m. közlése alapján.7. M Hambrecht, Wenn Helfer zu Komplizen werden..., 1987, p28k.8. J. Willi, Co-Evolution, 1985.9. J Fendler, i.m. pl52k nyomán.

10. Ch. Pohl ötlete alapján (in: ein progressiver Alltag, 1975).

134

IV. A KIÉGETTSÉG SPECIÁLIS MEGJELENÉSI FORMÁI - PL. A NŐKNÉL

A kiégettség-szindrómát eredetileg tipikusan a férfiaknál fellépő jelenségnek tartották, első­sorban a segítő foglalkozásokban dolgozókat és a managereket tartották veszélyeztetetteknek.

A differenciáltabb vizsgálatok eredménye szerint lehet, hogy a nők még nagyobb m értékben veszélyeztetettek.' Ennek az álláspontnak a képviselői2 abból indulnak ki, hogy a nők nagy többsége egyrészt a házim unka és a család ellátása során, term észetsze­rűleg, a segítő foglalkozássá vált tevékenységek őseredeti formáját gyakorolja. Másrészt a nőkben a hagyományos társadalmi elvárás erősebben kiépítette azt a kétes igényt, hogy „mindig mindenkinek eleget tegyenek”. Akinél ez az elvárás az életet meghatározó nor­mává vált, azt ez előbb-utóbb túlterhelheti, és kiégettség veszélyezteti.

Mi a továbbiakban a háziasszonyok veszélyeztetettségével nem foglalkozhatunk. Vizsgálódásaink a munkaviszonyban álló nőkre vonatkoznak. Először a dolgozó nőknek a sorsukkal való elégedettségére vonatkozó adatokat tekintjük át, m ajd azzal foglalkozunk, hogy milyen pszichikai ún. elhárító mechanizm usok akadályozhatják a túlterheltség mér­tékének reális megállapítását. Ezután néhány olyan beállítottságra hívjuk fel a figyelmet, amelyek „bum out"-hoz vezethetnek. Ezután kitérünk a szindróma lefolyásának jellem­zésére. Végül az egyházi-diakóniai m unkakörben dolgozók helyzetével foglalkozunk.

1. A segítő foglalkozásokban dolgozó nőkA hivatással és a magánélettel való elégedettség

A segítő foglalkozásokban a nők arányszáma magas. Helyzetük három karakteriszti- kum által határozható meg:3

1. Hosszú tradíciónak megfelelően választják a segítő munkaköröket. Az oktatásban, a betegek, öregek, fogyatékosok gondozásában, a tanácsadó szolgálatoknál és a szociális m unkában több nő dolgozik, m in t férfi. Az ilyen munkakörök a krízisbe jutottak, szenve­dők, segítségre szorulók ellátását jelenti, és magas fokú, állandó érzelmi megterheléssel jár. A családon belüli, „klasszikus feladatkörök” szerint otthon is a család „érzelmi gon­dozása”, a házimunkák mellett, a nők feladata. Ez kettős megterhelést jelenthet.

2. A munkahelyi és a családi környezet, m inél tradicionálisabban orientált, annál in ­kább elvárja a nőktől, hogy szeretetet, együttérzést, megértést tanúsítsanak. Ez még in ­tenzívebben jelentkezik azokkal szemben, akiknek ez „még a hivatásuk is”.

3. A legtöbb, nők által tömegesen választott segítő foglalkozás klienscentrikns: alap­képletében megfelel az anya-gyermek viszonynak. Az „anyai feladatok” jellemzője az, hogy nehéz megszabni a határt, mikor nyújtott egy anya elegendő gondoskodást. A „jó anyától" - nem csak a gyermek - azt várják, hogy mindig „még egy kicsit többet” adjon. Ha ezt nem teszi meg, akkor a környezete gondoskodik arról, hogy rossz legyen a lelkiismerete. Hason­ló látens vagy nyílt folyamat játszódik le a segítő foglalkozást végzők és gondozottaik közöttis. így a munkából adódó megterhelés fizikai, érzelmi és lelkiismereti síkon is jelentkezik,

*

Amerikai szociálpszichológusok mérték fel, hogyan befolyásolja ez a megterhelés a mun­kával és a magánélettel való elégedettséget.4 Az elégedettség természetesen olyan komplex je­

135

lenség, ami egzakt tudományos és statisztikai módszerekkel aligha mérhető. Az ilyen vizsgála­tok azonban képetmának adni az érintettek közérzetéről. A segítő foglalkozásokban dolgozó nők három generációjáról készült felmérés: azokról, akik még képzésben vannak (átlagéletkor 21 év); munkaviszonyban állókról (átlagéletkor 34 év) és nyugdíjasokról (átlagéletkor 66 év).

1. A munkaviszonyban álló, férjezett nőkre vonatkozó adatok meglepő eredményt szolgáltattak. Jóllehet ebben a korban állnak az érintettek a legnagyobb, kettős (munka­helyi és családi) megterhelés alatt, mégis náluk jelentkezett a legpozitívabb eredmény.

Helyzetüket így ítélték meg: többet dolgoznak, m int a másik két csoportba tartozók; m unkahelyi helyzetük általában kielégítette őket, és úgy ítélték, hogy összességében vé­ve azoknál több elismerést kapnak. A másik két csoporthoz képest rájuk liberálisabb né­zetek voltak jellemzőek. Életüket változatosnak és önállónak minősítették. Bár kevesebb idejük m aradt önmaguk számára, m int az idősebbeknek és a fiatalabbaknak, jobb egész­ségi állapotban voltak.

2. A még képzésben lévő, 21 éves nőknél volt m ind a magánéletükre, m ind a későbbi szakmájukra vonatkozóan a legmagasabb fokú az elégedetlenség. Szakmai és szociális kö­telezettségeik a túlterheltség érzését váltották ki belőlük, és ez konfliktusokhoz vezetett. Ha élettársukkal vagy barátjukkal töltötték idejüket, akkor rossz volt a lelkiismeretük, hogy el­hanyagolják a képzésüket és jövőjüket, ha tanultak, akkor féltek, hogy kapcsolatuk felbom­lik. Ők érezték magukat a legkevésbé függetlennek. Kulturális igényeik kielégítésére több idejük maradt, de kevés örömet találtak ebben. A közvetlen iskolai, szakmai környezetük­höz való viszonyukat, feltehetőleg a konkurencia miatt, rosszabbnak ítélték, m int a többiek.

3. A korábban igényes foglalkozást végzett, nyugdíjas nők körében készült felmérés egyrészt a várható eredményekkel járt: élethelyzetük konfliktusmentes, és a korosztá­lyukhoz képest jelenleg is intenzívebb szociális elkötelezettség jellemezte őket. Elgondol­koztató viszont az, hogy egészségi állapotuk lényegesen rosszabbnak bizonyult, mint azoknál, akik korábban nem állottak munkaviszonyban. Meglepő az is, hogy ezek a nők, akik 1940 és 1980 között, olyan időszakban, amikor az még kivételnek számított, állottak felelős munkakörben, beállítottságukban konzervatívnak bizonyultak. Igenlő választ ad­tak például azokra a kérdésekre, hogy „fokozza-e (egy) gyermek a dolgozó nők elégedett­ségérzetét?”, és hogy „alkalmazkodási nehézségeik vannak-e a dolgozó nők gyermekei­nek?” Vagy „fontosabb-e a férj karriere, m int a saját szakmai előrehaladás?" - Ezekre a kérdésekre a két másik csoport többségében nem m el válaszolt.

*

Ez az amerikai felmérés nem adhat felvilágosítást a m ás országokbeli helyzetről. Fel­hívhatja viszont a figyelmet olyan tendenciákra, amelyek az ilyen társadalmi alakulással járhatnak.

A mi tém ánk összefüggésében fontosak például a legfiatalabb korosztályra vonatko­zó adatok - az hogy náluk a legmagasabb az elégedetlenségérzet. Ennek egyik oka a már a szakképzés alatt meginduló konkurenciaharc lehet. Ha ez pszichikai károsodáshoz ve­zet, akkor ilyen teherrel kezdődik majd meg aktív foglalkozásgyakorlásuk is. Az utóbbiból adódó megterhelés ehhez járul majd, és ún. halmozódási folyamat indulhat meg. A vizs­gálatot értékelő tudom ányos elemzés foglalkozik a munkaviszonyban állók által közölt pozitív adatokkal is. Felhívja a figyelmet arra, hogy a „bum o u f’-folyamat egyik jellemző­je az, hogy az érintettek számára az állandó túlterhelés állapota „természetessé” válik, és nem ismerik fel azt. Másrészt feltételezhető, hogy ennek a korosztálynak esik leginkább nehezére negatívumokról beszámolni. Ezt a feltételezést látszik igazolni az, hogy más jel­legű közvéleménykutatások, amelyek „burkolt" módszerekkel dolgoznak, jóval kevésbé pozitív eredményhez vezettek.

Ha ezt a feltételezést elfogadjuk, akkor ez alátámasztja azt a feltevést is, amely sze­rin t a nőknél az ún. elhárító mechanizmusok, a reális megterhelés figyelmen kívül hagyá­sa erős, és a „bum out”-folyamatot elmélyítő pszichikai faktorrá válik.

136

2. A veszélyeztetettséghez vezető, elsősorban a nőkre jellemző jelenségek

A szociálpszichológiai vizsgálatok megállapítása szerint a kiégéshez vezető folyamat­ban megfigyelhetőek olyan jelenségek, amelyek elsősorban a nőkre jellemzőek.

Ez az elmélet abból indul ki, hogy személyiségfejlődésük folyamán a nőkben néhány tipikus elvárást alakít ki környezetük. Ezek idővel interiorizálódnak (a latin sző jelentése „belsővé tevés", „elsajátítás”). Ezek a külső hatások, amelyeket elsősorban a személyes kapcsolatok közölnek, idővel beépülnek a személyiségbe. Felnőtt korban, ha ezek a hatá­sok konstruktívak voltak, akkor az életben és a m unkában való „jó” és „egészséges” eliga­zodás elengedhetetlen segítőivé válnak, meghatározzák az individuális értékrendszert és a magatartás- és cselekvésmódot. Ha a hatások destruktívak voltak, nem felelősségteljes személyes szabadsághoz, hanem állandó túlterhelést követelő kényszerhez vezettek, s akkor a testi és lelki egészséget, kiegyensúlyozottságot veszélyeztetik.

A kiégettséggel küzdő nőknél, a megfigyelések szerint, alapvető elbizonytalanodás tapasztalható: dilemmájuk az, hogyan lehetne összeegyeztetni a tradicionális értékeket és új öntudatukat, a m ásokért való létet és a felelősségteljes személyes szabadságot.

A nők, ellentétben a férfiakkal, konfliktusok esetén inkább hajlamosak arra, hogy ön­magukban keressék a hibát. Ezek a konfliktusok gyakran a hagyományos beállítottság és a m odem társadalomban kialakult szerepminták között alakulnak ki: például „mások iránt gondoskodó kell, hogy legyek”, de „a m odem nőt öntudatosság kell, hogy jellemezze". A „helyes" magatartást meghatározó, ellentmondó ideálokat kell összhangba hozniuk. Ko­runk eljutott odáig hogy a destruktív kényszereket leküzdje, de az ösztönös gondoskodási­gény új formája még nem alakult ki teljesen. Az elbizonytalanodás nem a személyiségen be­lüli okokból adódik, hanem abból, hogy egy társadalmi átalakulási folyamat még nem zárult le. A krízis nem személyes, hanem individuálisan átélt szociális krízis. Az egyén viszont alig­ha oldhat meg társadalmi krízist. Ez afelérendelt szituáció a „gondoskodással” kapcsolatban az elbizonytalanodás, a „megoldásra” vonatkoztatottan a tehetetlenség érzését váltja ki.

A következőkben ezzel a két jelenséggel foglalkozunk.i. Az ún. túlgondoskodás - reakció a bizonytalanságra. A „gondoskodás” jelensége két

síkon tapasztalható: m int m ások iránti gondoskodás, és m int annak vágya és igénye, hogy m ások gondoskodjanak rólunk. Optimális esetben ez a két belső impulzus egyensúlyban van, egymást kiegészíti. A nőknél gyakran a környezet a mások iránti gondoskodást „túlfej­leszti", és a természetes igényt, hogy gondoskodást kapjanak, elcsökevényesíti - az igény­ből olyan vágy lesz, am it nem „illik” nyíltan kimutatni. Sok „jól nevelt” nő úgy tanulta, hogy nem jólneveltségre utal például az, ha nyíltan kimutatja, hogy egy férfi szeretetére- szerelmére vágyik. Ezt inkább a „rossz nők” teszik... Ez szélsőséges esetben odáig vezethet, hogy bárm inek az elfogadása kellemetlenné, nemkívánatossá válik. Ezáltal viszont „bebi­zonyosodik" , hogy senki sem gondoskodik róla... Erre az érintettek gyakran úgy reagálnak, hogy ők maguk viszont még többet gondoskodnak másokról - megkezdődik a túlgondos­kodás - , talán m ert azt remélik, hogy így megszolgálják természetes igényük teljesülését.

Ha a család a destruktív társadalmi követelmények kezére játszik... Ha a gondoskodás és annak igénybevétele közötti egyensúly felborul, akkor az aligha „születési hiba”. A nők ősi feladatköre a gyermekekről, a családról való gondoskodás. Az az „önzetlen anya”, aki csa­ládjáért m indent megtesz, és önmaga igényeit háttérbe állítja. Ezzel a beállítottságával gyer­mekeinek életpéldát is mutat. A leánya az anya magatartásából tanulja meg, hogy m i a nő szerepe a családban, és milyen normákhoz kell igazodnia. Gyakran a család a kisleányoktól m ást vár el, m int a fiúgyermekektől. A kisebb testvér iránti gondoskodás, a háztartásban va­ló segítés, az anyahelyettesítés határozza meg a fejlődést és az önértelmezést. Ha ezeknek a várakozásoknak megfelel, akkor „jó kislány”, még több elismerést kap, ha „kedves” is. Ez azt jelenti, hogy nem felesel, nem beszél vissza, nem dühöng, nem veszekszik és verekszik - nem olyan, „mint a fiúk”. Ezek a magatartásmódok csak a közhiedelemben kapnak negatív előjelet. Fejlődéspszichológiailag értelmezve, ha „normális mértékben” lépnek fel, akkor a túlterhelő befolyásoktól védő, elengedhetetlenül fontos reakcióformák. A legtöbb szülő ta­

137

pasztalatból tudja, hogy gyermeke, ha fáradt, „kibírhatatlan”... Ha „nem szabad” kibírha- tatlannak lennie, akkor a gyermek idővel elveszti a túlterhelés iránti ösztönös érzékét.

Két további ambivalens jelenség. A barát nők, kisleányok és felnőtt asszonyok, egy­mással szemben általában nyíltabbak, m int a fiúk és a férfiak. Nyíltabban beszélnek félel­meikről, nehézségeikről, gondjaikról. Helyzetüket jól tudják analizálni. Az így szerzett fel­ismeréseiket azonban kevésbé konzekvensen valósítják meg a m indennapi (családi) élet­ben. Talán m ert „megtanulták”, hogy azzal kockára tennék környezetük „szeretetét”. Egyben megindulhat ezáltal egy, az egész életre kiható, túlterhelési folyamat.

A nevelési-tanácsadói gyakorlat tapasztalatai szerint az egészséges, személyes határ­érzet kialakulását a leánygyermekeknél az apa magatartása döntően befolyásolja. Ha az apa nem elutasítással reagál - a túlterheltség m iatt - „elviselhetetlen” lányára, hanem „le­fordítja” a gyermek számára annak érzelmeit és indulatait, akkor gyermekét annak sze­mélyes határai felismeréséhez segíti. Ez a tapasztalat később, ha felnőtt asszony korában például segítő foglalkozást folytat, a túlzott elvárások és a kiégés ellen védelmet nyújt.

Nagyobb összefüggésben kifejezve: a történelem folyamán a/ér/itársadalom kialakí­totta túlterhelő igényt az apa sikeresen tudja korrigálni.5

A másik jelenség paradox cím et viselhetne: az anyák igénye, hogy leányuk idővel any­ju kká váljék.

A családterápiás kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy az idős anyák és felnőtt lányuk között gyakran „szerepcsere” következik be, olyan minőségű, gondoskodást m utatnak a le­ányok anyjukkal szemben, m intha az gyermekük lenne. Témánk összefüggésében maga a váradalom a fontos szempont: ha az anya (vagy a korábbi szülői család) nyílt vagy burkolt formában azt reméli, hogy a felnőtt asszony, aki maga is családanya, idős, segítségre szo­ruló anyjának gondozójává válik majd. Feltűnő, hogy ez a feladatkör leggyakrabban nem a fiúkra, hanem a leányra vonatkozik. Pszichikai megterhelést jelent akkor is, ha „eleve” tisz­tázott, hogy a vágy teljesíthetetlen - pl. „nehogy azt hidd, hogy hozzád költöznék, neked, lányom, elég a magad családja is..." Az ilyen kijelentések mögött intenzíven él a kényszerí­tő vágy: ha nem lenne a lánynak annyi munkája, akkor igenis odaköltözne az anyja. A meg­figyelések szerint a leányok fiútestvéreiknél nehezebben utasítanak vissza ilyen elváráso­kat. Még akkor is, ha a körülmények annak lehetetlenségét nyilvánvalóvá teszik. Visszauta­sítás esetén is súlyosabb pszichikai-lelkiismereti konfliktusba kerülnek, m int fiútestvéreik. Ez állandó megterhelést jelenthet. A család, a generációk közötti kapcsolat kialakít bennük egy olyan beállítottságot, amely foglalkozásuk gyakorlására is kihat. Könnyebben vállalnak túlterhelő megbízatást, vagy ha annak nem tudnak eleget tenni, lelkiismereti konfliktusba kerülnek. A cirkularitás értelmében a professzionális habitus visszahat a családban vállalt funkcióra is. „Amit másokért megteszek, az természetes, hogy az anyámért is megteszem” m ottó szerint alakulhat ki a munkahelyi és az otthoni túlterheltség halmozódása.

2. Önállóság és függőség - a munkahely befolyása. Az ún. túlgondoskodás jelenségének speciális megjelenési formája tapasztalható ebben az összefüggésben is. Amerikai és német megfigyelések szerint ezekben a legfejlettebb országokban is a nőknek sokkal intenzívebben kell „gondoskodniuk" munkahelyi pozíciójuk biztosításáról, mint férfi kollégáiknak. Ez nem (csak) azt jelenti, hogy létszámcsökkenések esetében inkább a nők veszélyeztetettek, hanem azt is, hogy pozíciójuk, munkájuk elismerésének megtartása általában több energiát igényel.

A munkahelyi közösség, am int azt a rendszerszemléleti analízisek bizonyították, a családra jellemző mechanizm usok és általános érvényű norm ák alapján térképezhető fel és értelmezhető. A kollegiális közösséget azok a tapasztalatok alakítják, amelyet az együtt dolgozók szülőcsaládjukban szereztek. Az, hogy a dolgozók többsége pl. legidősebb vagy legfiatalabb gyermeke volt-e családjának, vagy természetes „keveredés” áll-e fenn, ugyanúgy befolyásolja kooperációjukat, m int az, hogy a kor, a család milyen norm ák tel­jesítését várta el a nőktől.

A nők szempontjából nagy m egterhelést jelent, ha a családra vonatkozó norm ák és a produktivitást m indenek felé helyező szabadversenyes gazdaság norm ái ellentétesek. A „családi” norm ák továbbra is „kedves és másokról gondoskodó" asszonyokat és kolléga­

n ő

nőket részesítenek előnyben, a szabadversenyes gazdaság elsősorban az „önálló, kreatív, sikeres, jó m unkaerőt" igényli. Utóbbi megfelelő határozottsághoz, küzdőképességhez kötött. A kolléganő így a kettős elvárás ütközőpontjába és ambivalencia-konfliktusba ke­rül: ha megfelel a nőkre vonatkozó elvárásnak, aligha lesz sikeres a karriere. Ha „jó m un­kaerő”, akkor ham arosan azt hallhatja, hogy „minden nőiességét elvesztette”. A felméré­sek szerint a m unkájukban sikeres nőket kollegiális környezetük általában kevésbé jó fe­leségnek, családanyának tartja." Ez az állandó, feloldhatatlan feszültség súlyos pszichikai m egterheléshez vezethet.

Minőségileg nincsenek azok sem jobb helyzetben, akik az önállóságot választják, és a munkájuknak, hivatásuknak élnek. Az önálló, emancipált nőknek környezetük, a vizs­gálatok szerint, kevésbé engedi meg, hogy sebezhetőségüket, bizonytalanságukat, szere- tetigényüket kimutathassák. Ha ilyen érzelmeket nyilvánítanak, akkor gyakrabban talál­kozhatnak káröröm m el teli visszautasítással.

Az önállóság és függőség, a kötődés témakörének vizsgálata során találkozhatunk az ún. cinderella-jelenséggel.6 Ez a hipotézis abból indul ki, hogy a nőkben egészségesebb és term észetesebb form ában él a kötődés iránti igény, m int a férfiakban. A függetlenség igé­nyének kielégítése egyrészt megoldja az önállóság és függőség konfliktusát, ugyanakkor megnehezíti a kötődés alapigényének teljesülését. Új konfliktus alakulhat ki: az önállóság és az izoláció konfliktusa.

Nem kell részletesen ism ertetnünk az anyaság vállalásával vagy az arról való lem on­dással járó lelki és gyakorlati konfliktust. Ez a konfliktus nem az egyén vagy a házaspár, hanem em ber voltunk és a produktivitás idolját követő társadalm i deformáció összeüt­közése.

*

összefoglalóan megállapítható, hogy a nők egyrészt egyre tudatosabban elutasítják a tradicionális, őket alárendelt-kiszolgáló szerepre beszűkítő normákat. Ezt a „felvilágo­sult” társadalom elismeri és támogatja. Ugyanakkor a m unkára és teljesítményre vonat­kozó jelenlegi gazdasági norm arendszer követelményei újabb egyoldalúsághoz vezetnek. Fontos, hogy az érintettek tudatosítsák magukban, nem személyes elégtelenségrőlvan szó, hanem társadalm i szinten jelentkező, aktuális konfliktusról. Ilyen helyzetben a „megol­dás” csak részleges és szubjektív lehet.

3. Az egyházban és a diakóniában dolgozó nők helyzetének néhány jellemzője

A segítő foglalkozások, m int láttuk, fokozzák a kiégéshez vezető folyamatot.A „bum out”-szindróm a egyik jellemzője az volt, hogy em ber voltunk legnemesebb

ideáljai, m in t pl. a segítségnyújtás, kedvezőtlen esetben megakadályozzák a személyes munka- és teljesítőképesség határainak elfogadását. így alakul ki az állandó túlterhelés, amely a „bum out” táptalajává válik.

Az egyházi és a diakóniai m unka egyik jellemzője, hogy a keresztyén hitből fakadó vi­lág- és emberkép, a felebarát szeretete, a szolgálat, az önfeláldozás központi jelentőségű. Az egyházi és diakóniai m unka elkötelezettjei akkor kerülhetnek a „burn out”-veszélybe, ha a „szeresd felebarátodat, m int magadat" életparancsolatot a felebarátra redukálják. A krisztusi kijelentés az önm agunk iránti szeretetteljes felelősségre is felhívja a figyelmet. M inden hittétel, ha kijelentéstartalmát az em ber önkényesen beszűkíti, nem az élet be­teljesüléséhez, hanem annak beszűküléséhez vezet. Ez pl. a szekták lélekromboló m echa­nizm usának a magva. Hasonlóan, a szeretet komplementáris parancsának egyoldalú be- szűkítése is destruktívvá válik.

A nőkre vonatkozó, hagyományos társadalmi elvárások és a keresztyén ideálok ha­sonlóak. így abból a hipotézisből indulhatunk ki, hogy az egyházban és a diakóniában dolgozó nőkre kettőzött intenzitással hathatnak ezek a befolyások.

139

A továbbiakban röviden összefoglalunk néhány olyan szem pontot, amelyekkel a szakirodalom az egyházban és a diakóniában dolgozó nők helyzetére és specifikus meg­terhelésére hívja fel a figyelmet.7 Az ilyen tájékozódásnak m indenkori célja az, hogy a nők iránti gondoskodásra hívja fel az egyház és a diakónia figyelmét.

1. A keresztyén egyház története folyamán napjainkig a gyülekezet- és egyházveze­tés, a teológiai tanítás, a pénzügyek intézése a férfiak feladata. Ez megfelel a klasszikus családmodellnek. A lelkészi szolgálatban növekvő arányban ugyan, de egyháztörténeti perspektívában csak igen rövid idő óta vesznek részt a nők. A „szeretetszolgálat" a tiszte­letbeli gyülekezeti m unka terén viszont sokkal m agasabb az abban aktívan résztvevő nők száma, m int a férfiaké.

Az egyházon kívül az utóbbi évtizedekben a nők egyre hatékonyabban törekszenek egyenjogúságuk konkrét elismertetésére, megfelelő pozíciók elérésére. Úgy tűnik, hogy ebből a szempontból tekintve, növekszik a különbség az egyházban és társadalom ban magukat elkötelező nők helyzetét illetően. Ha a nők nem csak szolgálni, hanem a férfiak­kal egyenrangúan, egyenlő befolyással és azonos pozícóban akarnak dolgozni, akkor, fen­tebb láttuk, ennek elérése általában nagyobb erőfeszítésükbe kerül, m int a férfiaknak.

2. A teológiai tradícióban patriarchális, „férfi" istenkép uralkodott el, és néhol mind­máig fennm aradt. Ez az egy korai történelm i korhoz kötött felfogás és gyakran deformált alakban történt megjelenése a nők elnyomásához vezetett.

Egyes korábbi teológiai képzetek (pl. a bűnre, a szexualitásra vonatkozóan) a nőket a férfiak mögé utasították, öntudatukat a bűntudat alakította. A terápiás lelkigondozás fel­ismerései szerint, esetenként m a is tapasztalható az egyházban dolgozó nőknél, hogy végső, nem tudatos motivációjuk a „jóvátétellel” áll kapcsolatban.

3. A nők vallási nevelése és egyházi szocializációjuk lelkipásztorok és lelki atyák által történt. Ez per defmicionem nem történhetett másként, m int a férfiak által alkotott nő­képnek megfelelően. A lelkiatyákkal egyenrangú leiktanyák", akikre a női lelkületnek megfelelő specifikus hitform a kialakulásához elengedhetetlenül szükség lett volna, m esszem enően ismeretlenek. Feltűnő és elgondolkoztató, hogy a pszichoanalízis m ind­máig csak elvétve foglalkozik az apa-leány kapcsolattal, és a pasztorálpszichológia sem vállalkozott még a női lelkületre jellemző hit- és valláskép feldolgozására.

4. A leánygyermekek nővé válásánál az édesanya által nyújtott példaképnek van a legelementárisabb befolyása. Az attól való önállósulás, az ún. leválás komplex folyamat, amely nem m indig sikerül maradéktalanul. Ez a folyamat a családban gyakran konfliktu­sokkal jár, néha „árulásnak”, „hűtlenségnek" minősül, és megnehezíti a felnőtté válást. A mater ecclesia (amelyet leM atyák vezetnek!) hasonló gondoskodó-önfeláldozó normatív nöképet követ, m int a hagyományos család. A családon belüli önállósulási folyamat m i­nősége hatással lesz a nőknek az egyházon belüli emancipációjára is. És megfordítva: az egyházon belüli önállósulásra és egyenrangúságra való törekvés, nem tudatosan, felele­venítheti az anyától való leválásból származó korábbi konliktusokat is.

Ez a benső, látens konfliktus és a bizonyítani akaró munkavállalásból adódó állandó megterhelés együtt hatva fokozhatja a veszélyeztetettséget.

*

Nem feladatunk a nők és az egyház tém a részletes feldolgozása. A fenti néhány szem ponttal azt kívántuk érzékeltetni, hogy az egyházban dolgozó nők nem csak az aktu­ális munkavégzés önm agában is súlyos megterhelését kell, hogy viseljék, hanem a tradi­cionálisan kialakult diszpozíciók m iatt ugyanabban a munkakörben súlyosabb belső konfliktusban is állhatnak, m in t a férfiak.

Természetes elvárás az, hogy az egyház és a diakónia ezek előtt ne hunyjon szemet, hanem keresse a megfelelő segítségnyújtás módját. Elgondolkodtató az a többször hall­ható vélemény, hogy az egyház alakulása, sőt fennm aradása - emberileg tekintve - attól függ, hogyan gondoskodik a jövőben a róla gondoskodó nőkről...

140

A tapasztalatok szerint a „bum out’’ által veszélyeztetett nőknek nők tudnak a legha­tékonyabb segítséget nyújtani. Mielőtt valaki erre vállalkozik, jó, ha megvizsgálja, alkal- m as-e az adott időpontban erre a feladatra, vagy a segítségnyújtással járó megterhelés ál­tal önm agát is veszélyezteti. Utóbbi esetben egymás állapotát kölcsönösen fogják súlyos­bítani. Ilyenkor jobb, ha közösen keresnek szakszerű támogatást.

A következőkben összefoglaljuk a baráti-kollegiális (nem professzionális) segítség- nyújtás szempontjait, amelyek a Ielkigondozó számára is hasznos impulzusokat ad n ak 8

1. Ha valaki barátnőjénél vagy kolléganőjénél a „bum out" veszélyét feltételezi, akkor em­pátiával és kellő komolysággal irányítsa erre a témára a beszélgetést. Ha vannak hason­ló személyes tapasztalatai, akkor beszámolhat azokról. A cél az, hogy az érintett bizalmát megnyerve áthidaljuk az eltagadást.

2. A megértő meghallgatás alapozza meg a segítő kapcsolatot, a kritika, az elítélés veszélyez­teti. így fogalmazhatja meg az érintett kétségeit, bizonytalanságérzetét, csalódását, félel­meit és haragját. Ugyanakkor a realitásnak megfelelően a negatívumok mellett szüksé­ges, hogy lassan tudatosuljanak az érintettben jelenlegi erősségei, képességei is. Ezek se­gítenek az elveszett perspektíva visszaszerzésében. Ha valaki önmagától erre (már) nem képes, akkor a segítő személy irányíthatja erre a figyelmét.

3. A kiégettséggel küzdők érzékenyek. Megérzik a hamis optimizmust, a veszély lekicsinylé­sét, az őszinteség hiányát. Ez a kapcsolat megromlását eredményezi.

4. Fontos segítség lehet az érzelmi ellentmondások és a belső konfliktusok nyüt, egyszerű és tárgyilagos megnevezése. A „pszichologizálás” vagy „analizálás" fokozhatja az elbizony­talanodás, az önállótlanság és tehetetlenség érzését.

5. A kívülről jövő tanácsok, bármennyire helyénvalóak is, általában rossz hatással járnak. Gyakran nincsenek a veszélyeztetettek abban a helyzetben, hogy ezeket kiútként foghas­sák fel, gyakran újabb sürgető feladatként értelmezik azokat, és ezáltal növekszik a túl­terheltség érzése.

6. Jó segítséget nyújt a túlterheltség kialakulásának tisztázása. Mire emlékszik a veszélyez­tetett, mikor kezdett az kialakulni, mi és kik játszottak akkor jelentős szerepet az életé­ben, milyen ideálokat, normákat követett, kinek az elismerését, szeretetét akarta „telje­sítményével” megszerezni?

7. Milyen változásokat tapasztal az érintett korábbi mivoltához képest? Az ilyen összeha­sonlítások félelmet váltanak ki. Növeli az önbizalmat, ha az érintett megérti, hogy a vál­tozások a „bum out”-tal járó, mindenkire jellemző, általános jelenségek, és nem az „egyéni gyengeség" jelei.

8. Milyen helyzetekre reagál a veszélyeztetett jelenleg túlgondoskodással? Milyen ellent­mondásos érzelmek lépnek fel ilyenkor? - A cél az, hogy az érintett felismerje, mennyi­ben járul hozzá az ilyen helyzetek kialakulásához.

9. Milyen általános, a „nőkre vonatkozó” társadalmi és családi elvárások irányítják a veszé­lyeztetettet?

10. A társadalmi és a családi normák mellett feltérképezendő az individuális értékrendszer is. Milyen személyes vágyak élnek az érintettben?

11. A „kötelességek" mellett milyen reális, rövid és hosszabb távú személyes célok tűzhetők ki? - A cél az életkedv visszanyerése, a személyes élettempóhoz való visszatalálás.

12. Mi az, ami valóban megváltoztatható, és mi az, ami ez idő szerint megváltoztathatatlan. - Az ilyen tájékozódás megóv a veszélyt növelő csalódástól.

13. Milyen módon érhetők el most a jelenleg lehetséges változások? - és eddigi tapasztalatai alapján, hogyan akadályozza meg a veszélyeztetett, hogy változás történjék?

14. A kiégéssel a saját érzelmek iránti bizalom elvesztése is jár. A veszélyeztetettek nem hisz­nek érzelmeiknek, vagy nem vesznek tudomást azokról. Külső normák helyettesítik érzel­meiket. Ezért fontos a folyamatos bátorítás: mit érzel?, mit mondanak az érzelmeid, mi lenne, ha „igazuk” lenne? Mit tennél másképpen, ha hinnél nekik?

15. Aki kötelességeit, vélt feladatait, munkáját mindenek felé helyezi, gyakran elhanyagolja önmagát. Milyen eszközökkel, ruházattal, kozmetikai eljárással érhetné el a legegysze­rűbben, hogy jobban tessék önmagának?

16. Egy közösen megnézett film vagy színdarab sokszor könnyebben elvezet a személyes té­mákhoz, mint a saját helyzetből való kiindulás.

4. A segítségnyújtás szempontjai

141

17. A „bum out” előrehaladott állapotánál szakember segítségére van szükség. Az odaveze­tő út egyengetése sok megértést és türelmet igényel a segítőtől.

18. Mint minden segítségnyújtás esetében, itt is, a „jó” segítő nemcsak a másikról, hanem egyidejűleg önmagáról is gondoskodik - a másik érdekében is. Ezért fontos, hogy a segí­tő, szükség esetén valakivel megbeszélhesse és kontrollálhassa azt, amit a másik érdeké­ben tesz.

JEGYZETEK

1. Néhány szakirodalmi ajánlat:R. D. Avery & al, Satisfactions Levels and Correlates of Satisfaction in the Homemaker Job, in: Journal of Vocational Behavior, 10/1977.A. Oakley, The Sociology of Housework, 1975.H. Osipow, Emerging Women, 1975.A. Pines & al, Tedium in the Life Work of Professional Women, 1987.C. Bepko & al, Das Superfrauen-Syndrom, 1991.M. Buchka & al, Das Burn-out-Syndrom bei Mitarbeitern dér Behindertenhilfe, Katolische Fachhochschule NRW, 1990.C. Dowling, Dér Cinderella-Komplex, 1990.H. Freundenberger & al, Mit dem Erfolg leben, 1983 és Burn-out bei Frauen, 1992.C. Gilligan, Die andere Stimme. Lebenskonflikte und Morál dér Frau, 1988.J. Miller, Die Stárke weiblicher Schwáche, 1977.

2. Például H. Freudenberg, Burn-out bei Frauen, 1992.3. A. Pines & al, Ausgebrannt, 1985, pl04k.4. A. Pines & al, The Experience of Life Tendium in Three Generations of Professional Women,

1987.5. Vö. ehhez a témához N. Marone, How To Father A Soccesful Daughter, 1988; németül: Gute

Váter, selbstbewufíte Töchter, 1992.6. C. Dowlings, Dér Cinderella-Komplex, 1990.7. Vö. B. Dorst, Über das Leiden von Frauen am patriarchalen Gott, dér Kirche und den

Kirchenmánnern, in: Wege zum Menschen, 1992/8, p437k; további szakirodalmi utalások ugyanott.

8. H. Freundenberg, i.m. p298k alapján.

142

V. LELKIGONDOZÓI LEHETŐSÉGEK ÉS A LELK3GONDOZÓ VESZÉLYEZTETETTSÉGÉNEK MEGELŐZÉSE

A „bum out”-szindróma folyamatát környezeti és személyiségben! tényezők együtt­hatása alakítja ki. A folyamat ham arosan „természetessé” válik, az érintettek tudatosan m ár nem érzékelik az állandó túlterhelést.

A segítségnyújtás első célja a veszélyeztetettség mértékének tudatosítása, majd an­nak felkutatása, hogy milyen személyes és a munkakörből adódó lehetőségek nyílnak a túlterhelés megszüntetésére.

A következőkben ezért 1. a segítő személyek pszichohigiéniájával és a veszélyezte­tettség m értékének megállapításával, majd a 2. környezeti támogatás formáival (ún. co- ping-stratégiával) foglalkozunk. Végül 3. kitekintő biblikus és teológiai tájékozódásai zár­juk a tém akör tárgyalását.

1. A pszichohigiénia szempontjai

A segítő foglalkozásokban dolgozók gyakran elképzelhetetlennek tartják, hogy állan­dó túlterheltségük csökkenhetne. A saját élet- és munkahelyzetükre vonatkozó változta­tásokkal szem ben pesszimistábbak, m int a gondjaikra bízott esetében.

Milyen esélyeik vannak a veszélyeztetett szakembereknek arra, hogy „önmaguk segí­tőjévé” váljanak?

a) A segítő foglalkozásban kiképzett, tapasztalt szakem berben kialakult a destruk- tiv izm us iránti érzék. Szakmai gyakorlatukból tudják, hogy a destruktív jelenségek és állapotok megváltoztathatóak. Ez m otiválhatja őket a saját sorsukon való változtatásra is.

b) A segítő foglalkozást végzők kifinomult önmegfigyelési képességgel rendelkeznek. M indennapi „kenyerük” az önkontroll, annak tisztázása, hogy „mit is csinálok m ost pon­tosan?”. Ez segítheti őket helyzetük adekvát felismerésében.

c) Ugyancsak a foglalkozásból adódóan kialakult bennük a realitásérzék. A gyakorlat­ból tudják, hogyha nem is teljesíthető mindig m inden vágy, reális kereteken belül változ­ta tás m indig lehetséges. Ez a képesség erősítheti bennük a reményt: saját helyzetük sem megváltoztathatatlan, pszichohigiéniájuk helyreállítható.

Mi a pszichohigiénia? Egy általánosan elfogadott definíció így hangzik:1A pszichohigiénia a lelki egészségre vonatkozó elmélet és gyakorlat. A következő terü­

leteket foglalja magában:- A z egészségesek szempontjából tekintve a pszichohigiénia állandó gondozást igé­

nyel;- a pszichoterápia, a lelkigondozás és a rehabilitáció részeként az intézményesített se­

gítségnyújtás egyik alapvető eleme;- a pszichohigiénia m indazon össztársadalmi feladat és fáradozás összessége, am e­

lyekkel a társadalom felelősséget vállal tagjai lelki egészsége iránt.A pszichohigiénia a „burn ou t” kialakulását meggátoló, önmagunkról való gondos­

kodás. A professzionális munkavégzés olyan tudatos megszervezése, amely óvja a segí­tő foglalkozást űző egészségét és munkaképességét. Az alábbiakban néhány gyakorlati

143

példával érzékeltetjük, hogyan kontrollálható és csökkenthető a m unkából eredő meg­terhelés.

1.1. ÁLTALÁNOS HELYZETFELMÉRÉS

A m unkát meghatározó normáink és a foglalkozással járó m indennapi megterhelés gyakran annyira megszokottá válik, hogy azt tudatosan m ár alig érzékeljük. A pszichohi- giénia egyik alapvető követelménye ennek ellenkezője: aktuális helyzetünk feltérképezé­se, az, hogy legyen fogalmunk arról, milyen általános összefüggésben áll foglalkozásvég­zésünk.

Ez például a következő szempontok megfigyelésével történhet:

A SZEMÉLYES PSZICHOHIGIÉNIKUS ÁLLAPOT ELEMZÉSÉNEK SZEMPONTJAI

1. Állítsunk össze egy listát arról, hogy szerintünk mások mit várnak el „feltétlenül" tőlünk. Jelöljük meg, mit akarunk ezekből az elvárásokból feltétlenül teljesíteni.

2. Állítsunk össze egy listát arról, hogy mit várunk el mi feltétlenül magunktól. Jelöljük meg, mit akarunk ezekből az elvárásokból feltétlenül teljesíteni.

3. írjuk össze, milyen munkáinkat tartjuk feleslegesnek és értelmetlennek. Jelöljük meg, min akarunk változtatni. Állítsuk ezeket a megvalósíthatóság reális sorrendjébe.

4. Jelenleg mi elintézetlen az életünkben: milyen tervek, vágyak, kívánságok, tevékenységek várnak elintézésre? Állítsuk ezeket a megvalósíthatóság reális sorrendjébe, és jelöljük meg, hogy egy hónapon belül mi valósítható meg ezekből.

5. Kik és milyen szituációk váltanak ki bennünk jelenleg erős ellenérzést? Min tudunk rövid időn belül változtatni. Állítsuk ezeket a megvalósíthatóság reális sorrendjébe.

6. Melyek jelenleg a legterhesebb mindennapi feladataink? - Milyen sorrendben csökkent­hető ezek előfordulása?

7. Kikkel szeretnénk jelenleg sokkal ritkábban, és kikkel sokkal gyakrabban találkozni? Ho­gyan változtatható ez az arány a „kívánatos találkozások” irányába?

8. Mivel töltjük jelenleg a szabadidőnket? Melyek a pihentető és melyek a megterhelő tevé­kenységek? Milyen sorrendben növelhető a pihentető tevékenységek aránya?

9. Milyen gyakran és milyen alkalomból találkozunk rokonokkal, barátokkal? Túl gyakori­nak vagy túl ritkának érezzük-e ezt? Mi változhatható és mi nem?

10. Elsősorban mire fordítjuk zsebpénzünket?11. Milyen témák uralják kötetlen beszélgetéseinket? Ezek inkább gazdagítanak vagy fárasz­

tanak? Milyen sorrendben növelhető a gazdagító és pihentető témák aránya?12. Mire fordítunk jelenleg, otthon és munkahelyünkön, feltűnően sok időt? Min akarunk

(milyen sorrendben) változtatni?13. írjuk fel, órarendszerűen, egy tipikus munkanap lefolyását. Milyen sorrendben növelhe­

tő a pihentető tevékenységek aránya? Vannak az egyes feladatok között szünetek, átme­netek? Hol és hogyan biztosítható pihentető átmenet?

14. Készítsük el a számunkra ideálisnak tűnő munkanap / munkahét órarendjét! Mi valósít­ható meg ebből?

15. Milyen helyzetekben és feladatok során hajiunk túlzott munkavégzésre, „túlteljesítésre”? Hogyan csökkenthető jelenleg ezek száma?

16. Mikor, milyen helyzetben és mivel kapcsolatban nem alkalmazzuk rendszeresen „éleslá­tásunkat” és „józan ítélőképességünket”? Hol lehet ezen változtatni?

17. Jelenleg inkább változtatásra törekszünk életünkben, vagy arra, hogy semmi ne változ­zon körülöttünk? Mennyire kiegyensúlyozott az „újra” és a „régiek megtartására" való tö­rekvés?

18. Mennyi idő jut egy tipikus munkahéten elmélkedésre, és mennyi cselekvésre? Mennyire kiegyensúlyozott ez a viszony? Hogyan válhat kiegyensúlyozottabbá?

19. Munkavégzésünkből adódó kontaktusaink elsősorban másokat gazdagítanak, vagy nekünk is van hasznunk azokbói? Hogyan válhatna ez a viszony kiegyensúlyozottab­bá?

20. Gyakran teszünk magunknak szemrehányást, és becsüljük le teljesítményünket?

144

21. Hol érezzük magunkat a lakásunkban és a hivatali helyiségünkben jól és kellemesen, és hol zavar a környezet? Hogyan lehet az utóbbin kis erőfeszítéssel változtatni?

22. Hogyan szabadulunk meg a felgyülemlett feszültségtől? Kielégítőek ezek a módszerek, vagy találunk hatékonyabbakat is?

23. Hogyan szoktuk mindennapjaink során hangulatunkat elrontani, félelmet, reménytelen­séget ébreszteni magunkban? Milyen változtatás lehetséges?

24. Mit tudunk spontán és mit nem másoktól kérni? Miről kell így sorozatosan lemonda­nunk? Milyen változtatás lehetséges?

25. Hol, mikor, kikkel és milyen módon tudunk egy nehéz nap után legjobban kikapcsolód­ni? Mennyiben élünk ezekkel a lehetőségekkel? Milyen változtatás lehetséges?

1.2. A KLIENSEKHEZ VALÓ KAPCSOLATBÓL ÉS A MUNKAFELADATOKBÓL ADÓDÓMEGTERHELÉS CSÖKKENTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI

A segítő foglalkozásokban dolgozók gyakran személyes beszélgetést kell, hogy foly­tassanak a segítségre szorulókkal. Ezek nemcsak témáiknál fogva, hanem a találkozás kö­rülm ényei és a beszélgetésvezetés jellegéből adódóan is intenzív megterhelést jelenthet­nek.

A következő felsorolás néhány olyan tapasztalato t foglal össze, amelyek az ilyen m egterhelés csökkentését segítik. Az összefoglalás arra is felhívja a figyelmet, hogy a segítő beszélgetés minősége és a pszichohigiénia érdekében lehetőség szerint biztosí­tan i kell a beszélgetés optim ális kereteit. Ha a segítő személy „önm agáról gondosko­dik’’, akkor ezáltal a hozzá fordulókról is jobban fog tudni gondoskodni. A cél az, hogy ki-ki ezeknek az ajánlásoknak a segítségével kidolgozhassa a számára legmegfelelőbb eljárásokat.

1.2.1. Lehetőségek a segítő beszélgetésből adódó megterhelés csökkentésére

A SEGÍTŐ BESZÉLGETÉSEKBŐL EREDŐ MEGTERHELÉS CSÖKKENTÉSE

1. Ha valaki váratlanul fordul hozzánk, és azonnal akar megbeszélni valamit, akkor - kellő empátiával! - bizonyosodjunk meg arról, valóban azonnali segítség szükséges-e. Annak tisztázása, hogy milyen összefüggésben, és milyen fontosságú a probléma, az első jelen­tős lépés az ún. krízisintervenció esetében is.

2. Ha a probléma alkalmasabb időpontban is megbeszélhető, akkor közöljük az érintettel, hogy az új időpontban teljesebb figyelmünkre számíthat. Ez a megfogalmazás tehermen­tesíti a szakembert az esetleges leMismeretfurdalástől is.

3. Biztosítsunk minél kellemesebb környezetet a beszélgetéshez. Hivatali szobánkat úgy ren­dezzük be, hogy abban jól érezzük magunkat. Sokan intenzíven tudnak beszélgetni egy séta közben is.

4. Ne fogalmazzunk személytelenül (pl.: „A probléma tehát az, hogy..."), hanem nyelvi­leg is tudatosítjuk, hogy a hozzánk forduló lát valamit így vagy úgy („Az Ön megítélése szerint...”). így biztosítjuk a szükséges „munkatávolságot”: nem involválódunk, meg­különböztetjük a hallottakat a mi hasonló tapasztalatainktól, perspektívánk kiszélese­dik.

5. Fogalmazzuk meg nyíltan, milyen segítséget tudunk adni, és milyet nem. PL: „Nem vehe­tem le a válláról ezt a terhet, de szívesen elmondanám, hogy tapasztalataim alapján má- sok hogyan próbáltak ilyen helyzetekben megoldást találni...”

6. Tisztázzuk, hogy még hol vehető igénybe szakszerű segítség. Gyakran a segítség a hatéko­nyabb segítséghez való elvezetést jelentheti.

7. Egy-egy témakör lezárulásával, vagy ha „zsákutcába jutottunk”, tartsunk rövid szünetet, így jobb áttekintéshez juthatunk, rendezhetjük gondolatainkat. PL: „Egy pillanatra álljunk meg itt, hadd gondolkodhassak... ” Ezután foglaljuk röviden össze, hogy miről volt eddig szó, és hol állunk most. Tehermentesítőek az ilyen szünetek akkor is, ha a partnerünkből „ömlik a sző”, és úgy érezzük, „beleveszünk ebbe az árba”.

145

8. Az összefoglalásokban röviden fogalmazzuk meg, hogy mennyiben és hogyan ismerjük mi a másik által vázolt problémát, és(!) hol van a közös tapasztalatok határa! így nem fo­gunk minden problémát a magunkénak érezni!

9. Megfelelő módon fogalmazzuk meg, hogyan érezzük a beszélgetés során magunkat. A terhelés kimondása tehermentesítőleg hat.

10. Állapodjunk meg, hogy mennyi ideig tart a beszélgetés, és ezt tartsuk be. A kiszabott idő lejárta előtt kb. 10 perccel figyelmeztessük magunkat és a partnert a megállapodás­ra.

11. A beszélgetést zárjuk értékelő összefoglalással: miről volt szó, mennyire jutottunk a prob­léma megoldásában, mik voltak a partner, a beszélgetés erősségei.

12. A beszélgetés végén mondjuk meg, hogyan zárjuk le (átmenetileg) a magunk számára a témát, és mondjuk ki (önmagunkban való tudatosításra), hogy mi a következő munkafel­adatunk. Pl.: „Még egyszer átgondolom, amiről szó volt, rendezem gondolataimat, mi­előtt belefognék a következő munkámba...” Ennek modellhatása is van: a partner, pl. ha­zafelé menet valószínűleg ugyanezt teszi majd.

13. A beszélgetést köszönettel zárjuk. A körülményeknek megfelelően köszönjük meg a láto­gatást, a bizalmat, amelyet a partner irántunk nyilvánított - és köszönjük meg Istennek, hogy lehetővé tette ezt a beszélgetést.

A fenti ajánlások a következőkre hívják fel a figyelmet: a segítő pszichohigiénia szem pontjából fontos, hogy a segítő olyan optim ális távolságot tartson önm aga és p a rtn ere között, amely lehetővé teszi a szilárd kapcsolatot, de megóv az összefonó­d á stó l Továbbá segíthetnek ezek az aspektusok abban is, hogy a szakem ber m egfo­galm azza az általában kim ondatlanul m aradó, de a beszélgetésben ható rejtett d i­m enziókat is. Ezzel nem csak önm agát teherm entesíti, hanem a beszélgetést is gazda­gítja.

1.2.2. A munkaszervezés pszichohigiéniai szempontjai

A segítő foglalkozások legtöbb területére az jellem ző, hogy a napi és a heti m un­ka előzetesen csak részben tervezhető meg. Ez növeli a m unkából adódó m egterhe­lést.

Sokan rezignáltan lem ondanak munkájuk strukturálásáról. Ennek az eljárásnak az a következménye, hogy ham arosan a munkájuk „tervezi meg” mindennapjaikat, a maga igényeinek megfelelően. A személyes, em beri igények háttérbe szorulnak, és így könnyen m egindulhat a kiégés folyamata.

A pszichohigiénia szempontjából éppen az ilyen foglalkozásoknál elengedhetetlen a m unka gondos és adekvát megtervezése.

További gondot okoz a pszichohigiénia szem pontjából az, hogy különösen az egyházi és a diakóniai m unka ellentétben áll a „piros betűs ünnepekkel”. Akkor, am i­kor az ünnepek során a lakosság legnagyobb része regenerációs lehetőséggel rendel­kezik, az egyházi m unkás in tenzív szolgálatban áll. Ez gyakran oda vezet, hogy évi á tlagban je len tősen csökken a p ihenésre ford íto tt idő, m ert pl. az ü n nepnap i m un­kavégzést „elfelejti” utólag hasonló szabadnapokkal pótolni. Gyakran tapasztalható, hogy egyeseknek „rossz a lelkiism eretűk”, h a ünn ep ek után , am ikor „m indenki do l­gozik” ők pihennek. Ez a túlgondoskodás korábban tárgyalt jelenségére utaló intő jel!

A fentiekből érthető, hogy a munka- és szabadidő-tervre nagy szükség van. A cél egy­részt a hosszú távú tervezés, amely az évi m unkaritm usban biztosítja a pihenést és a ki- kapcsolódást, másrészt olyan flexibilis (rugalmas) rövid tervezés, amely a megterhelés el­osztását célozza.

N éhány példa arra, milyen szem pontok szerint alakíthatóak ezek a tervek (22. ábra).2Minél kevésbé lehetséges rövid távon a munkavégzést pszichohigiéniai szükséglete­

inknek megfelelően beosztani, annál nagyobb gond fordítandó arra, hogy az egyes fel-

146

A MUNKAIDŐTERVEZÉS SZINOPSZISA

M

22. ábra

147

adatkörökön belül a megterhelés minél alacsonyabb maradjon. A következőkben a m un- kastílus akíakításának néhány olyan szem pontjára hívjuk fel a figyelmet, amelyek az ál­landó megterhelés csökkentését segíthetik.

Az első szem pont az ún. energiaciklus változása. A különböző napszakokban energi­ánknak csak bizonyos része áll rendelkezésünkre. Ezért ugyanannak az elvégzéséhez m ás-m ás hosszúságú időre van szükségünk. Kívánatos, hogy a „nehéz feladatok" és az energiaciklus összhangban legyenek. A 23. ábra a statisztikailag megállapított értékeket tartalmazza, a személyes értékek megállapítását célozza.

23. ábra

További szem pont a koncentrációs képesség változásának figyelembevétele. Ez nem csak a nagy figyelmet igénylő munkafeladatok végzésénél veendő számításba, ha­nem pl. a segítő beszélgetések és a csoportm unka esetében is (24. ábra).

Egy további szem pont a munkavégzés optimalizálására hívja fel a figyelmet. Annak felülvizsgálására indít, hogy m ielőtt m unkához látnánk, tisztázzuk-e, m i valóban a teen­dő, és biztosítjuk-e a kedvező m unkakörülményeket (25. ábra).

148

149

SZEMPONTOK A MUNKA- ÉS IDŐBEOSZTÁS VIZSGÁLATÁHOZ

/ Csak \ Munkakörök,a magam nem illetékességekfeladatait - — meghatározása,

V végzem? J delegálás

igen

Készíteknapi

munka-tervet?

' Az > elvégzendő napi

feladatok időtábiázatának

elkészítése

igen

Felbecsülöm\ az egyes munkák

időigényét és fontossági so r->

rendjét? /

igen

Az idő­igény előzetes felbecsülése; prioritások

^ m e g á lla p ítá sa ^

igen

Előre \ I megtervezem a feladatvégzések

időpontját?

I igen

/ Munka- és idő­

beosztásomat szabadon

határozhatom \ meg?

igen

nem

Idő­pontok

előzetes meg­határozása

^ Ha a ^ külső tényezők

70%-nál magasabbak,

a tervezés v lehetetlen >

A„burn out"-

veszély megszűnt

Munka- szervezésem eredménnyel

járt?

[ igen

Teljesítő- 'v ' képesség- \

ingadozás, csökkenése

. betervezett?,

nem' Több > konzekvenciával

folytatni; részleges változtatások?

nemA

tárgytól el­kalandozó gondolatok

^feljegyzése

igen

/ Minden, \ ( A \ / Az \ / \listába foglalt nem realitásnak meg­ időterv nem Adminisztratív

feladatot felelő munka- és betarthatósága intézkedések;\_ elvégzek? / időtervezés biztosított? y konzekvencia

igen

/ Van be- \ tervezett idő

közbejött, váratlan \ feladatokra? /

nemr A \

gyakoriság százalékarányának megfelelő időterv- v. korrekció j

igen

A napi energiaciklus kihasználása

optimális?

nemf A \

maximális teljesítőképesség és nehéz feladatok összehangolása

150

26. ábra

A 26. ábra a munkaszervezés és munkavégzés általános szempontjaival és a disz­tinkciók megszüntetésének lehetőségével ismertet meg.

Végül érdem es az ún. időtolvajok tevékenységével is közelebbről megismerkedni. Ha idötolvajok „lopják az időt”, a munkavégzés „végtelenül" fárasztóvá válik. Az 5. táblázat a leggyakoribb időtolvajokkal ismertet meg. Érdemes kiválasztani közülük azt az ötöt, am e­lyekkel ki-ki leggyakrabban találkozik, és megvizsgálni, melyik hogyan küszöbölhető ki:

IDŐTOLVAJOKKiválasztandó a listából öt leggyakrabban jelentkező „időtolvaj”,

és vizsgálandó, hogyan lehetne hatásukat megszüntetni

1. A munkacél pontatlan meghatározása □2. A prioritás megállapításának hiánya □3. Egyszerre több feladattal való foglalkozás □4. A megoldásra váró feladatok áttekintésének hiánya □5. Hiányzó vagy téves napi munkaterv □6. A munkaszervezés hiánya □7. Túl sok adminisztráció □8. Rosszul szervezett irattár □9. Iratok, feljegyzések keresése □

10. A munkakedv, a motiváció hiánya, a munkától elterelő beállítottság □11. Rossz koordináció és kooperáció-szervezés u12. Zavaró telefonhívások □13. Váratlan látogatók i.J14. Mindenre „igent mondás” □15. Hiányos, késve érkező információk □16. Az önfegyelem hiánya □17. Le nem zárt munkafolyamatok (halogatás) □18. Kedvezőtlen (koncentrációt zavaró) munkakörülmények □19. Véget nem érő beszélgetések □20. A megbeszélések hiányos előkészítése □21. A munkamegbeszélések hiánya □22. A munkamegbeszélések és személyes beszélgetések összekeveredése □23. Határozatlanság □24. „Mindenről tudni akarás” (túl sok, felesleges információ igénye) □25. Túl sok várakozás (látogatókra, telefonra stb.) □26. Türelmetlenség, kapkodás □27. A munkafeladatok továbbadásának (delegáció) hiánya □28. Az elvégzett munka (teljesítmény) tudatosulásának hiánya □29. A hatékonyság kontrolljának hiánya □30. Új eljárások bevezetésétől, a változtatástól való félelem □

5. táblázat

Végül összefoglaljuk azokat a szempontokat, amelyek figyelembevételével a kiégés veszélye hatékonyan csökkenthető:

ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK A TÚLTERHELÉS MEGELŐZÉSÉHEZ

1. A napi, heti munkafeladatokat lehetőleg úgy csoportosítsuk, hogy az intenzív megterhelés­sel járó tevékenységre könnyebb, rutinmunka következzen.

2. Gondoskodjunk arról, hogy az egyes tevékenységek között feltétlenül legyen „elválasztó szünet”. Néhány rövid perc is elegendő arra, hogy a bevégzett munkát önmagunkban „le­

151

zárjuk", az abból adódott megterhelést „magunk mögött hagyjuk”, és az ne folyjék át au­tomatikusan az új feladatvégzésbe.

3. Vegyük szabadidő-igényünket ugyanolyan komolyan, mint a munkaidőnket. A napi és a heti munka áttekintésekor állapítsuk meg, hogy mikor lesz pihenésre idő, és mivel töltjük majd azt. Olyan elfoglaltságot keressünk a szabadidőnkre, amelynek nincs köze mindennapi munkánkhoz.

4. Ne használjuk fel újra a korábbi, pl. előző évi előkészítő anyagokat, ha ismét hasonló fel­adatot kell végeznünk. Kíséreljük meg ugyanazt a témát másképpen feldolgozni,

5. Próbáljunk ki időnként mások által kidolgozott előkészítő anyagokat is.6. Keressünk gyakrabban lehetőséget arra, hogy másokkal közösen végezzünk el olyan fel­

adatokat, amelyeket eddig általában egyedül végeztünk.7. Egy-egy témakörben keressük meg azokat az összefüggéseket, amelyek bennünket sze­

mély szerint foglalkoztatnak, és abból kiindulva dolgozzuk fel az anyagot.8. Ha rosszul érezzük magunkat, vagy a szokottnál is nehezebb napokat élünk át, maradjunk

egy napot otthon.9. Csatlakozzunk egy, a szabadidőt közösen töltő csoporthoz (sport, önképzőkör stb.).10. Csatlakozzunk egy folyamatosan működő kollégiáiis munkaközösséghez, amelyben min­

dennapi munkánk megtervezését és problémáit megvitathatjuk.11. A munkából hazafelé vezető úton tudatosítsuk magunkban, hogy most pihenés következik.12. Úgy állítsuk össze napi és heti munkatervünket, hogy abban helyet kaphassanak előre

nem látható, ad hoc feladatok is.13. Vegyük fel napi vagy heti munkatervünkbe a pihenésre, kikapcsolódásra szánt időt.

1.3. A KIKAPCSOLÓDÁSHOZ VEZETŐ UTAK

A fenti áttekintés utalt arra, hogy milyen m ódon lehet, a reális lehetőségek határait figyelembe véve, a túlterhelést csökkenteni, és így a kiégési folyamatot megelőzni vagy megállítani. A túlterhelés ellen az érintettek aktívan vagy passzívan, direktvagy indirekt m ódon védekeznek. A 6. táblázat m utatja ezeket az összefüggéseket.

A TÚLTERHELÉS MEGELŐZÉSÉNEK ÉS CSÖKKENTÉSÉNEK NORMÁI

a k tív p a ssz ív

• a túlterhelést okozó szituáció • a szituáció ignorálása megváltoztatása

direkt • néhány kisebb változtatás • a túlterheléshez vezetőhelyzetek kerülése

• a pozitív beállítottság fokozása • a túlterheléshez vezető helyzetekrészleges kerülése

• a túlterhelésről beszélni • szenvedélyekbe menekülés

indirekt • a magatartás, beállítottság • megbetegedésmegváltoztatása

• a szabadidő kihasználása

6. táblázat

A túlterheléssel szem ben a legjobb segítség az, ha ki-ki megtalálja a m aga számára a kikapcsolódás leghatékonyabb aktív formáját. Néhány példa erre:

- A feszültség feloldásának egyik legismertebb módja a könnyű mozgás, rendszeres tornászás, séta. Korunk egyik legnagyobb államférfija, Richard von Weizsácker például úgy őrizte meg politikai pályafutása alatt lelki egyensúlyát, hogy idegfeszítő tárgyalások vagy m unkaebédek után „ezer lépésnyit” sétált - esőben is.

152

- A művészetek élvezete vagy aktív gyakorlása nem csak kikapcsolódáshoz vezet, h a ­nem lelki-szellemi gazdagodást is nyújt. Nem a művészi „teljesítmény minősége” a lé­nyeges, hanem a „müvészkedés".

- A segítő foglalkozást végzők gyakran újra és újra átgondolják klienseik problémáit. Erre szükség van. Ha gondolataik szabadidejükben is szakmai dolgok körül forognak, ak­kor a kikapcsolódás lehetetlenné válik. Meg kell tanulniuk gondolataikat „leállítani". Ha ez sikerül, gyakran „váratlanul” rádöbbenünk a keresett megoldásra.3

- A megterhelést okozó gondok, problémák, nyitott kérdések megfogalmazása segít eltávolodni azoktól. Sokan rendszeres naplóírással érik el ezt.

A felmérések szerint a segítő foglalkozásokban dolgozók közül sokan (azok is, akik magukat „nem hívőknek" tekintik), ha nem tudnak m egszabadulni szakmai dolgaiktól, imádkoznak. Az ima, a meditáció a transzcendenttelvaló dialógust jelenti, a m indennapi környezettől való eltávolodást. Ez spontán folyamatot jelent, „szívből jövő” imádkozást, az arra való ráhagyatkozást, hogy legalább Isten előtt nem kell az „erős", „segítőkész és segíteni tudó” szakember szerepét vállalni.

- Ugyancsak a valláspszichológiából és a vallásgyakorlatból ismert az ún. konfluen- cia jelensége. A laün kifejezés „együttsodródás”-ként fordítható. Azt az állapotot jelöli, amikor olyannyira belefeledkezünk valamilyen tevékenységbe, hogy észre sem vesszük, m ennyire eltelt m ár az idő... Csikszentmihályi Mihály foglalkozott tudom ányosan4 ezzel a jelenséggel, és kimutatta, hogy a barkácsolás, a kézimunkázás, a játék vagy hasonló fog­lalatosságok által a munkából, stresszből eredő feszültség teljesen feloldódik. Ismeretes például, hogy Carl Gustav Jung, a mélypszichológia egyik zseniális képviselője, ha új, megoldásra váró problémák terhelték, akkor kőművesmunkát végzett - kertjében egy éle­ten át egy torony építésén dolgozott.

- Az ún. napi mérlegkészítés is segít eltávolodni a munkanapokkal járó megterhelés­től. Ez a napi események rövid, mérlegszerű le írá sá t-é s ezzel lezárását-jelenti. Az alvás­kutatás megfigyelései szerint nem előnyös a közvetlenül elalvás előtti „mérlegelés", m ert az a m indennapok gondjait álmainkba is átviszi.

*

Természetesen sok m ás lehetőség is van. Az a fontos, hogy ki-ki rátaláljon arra, am e­lyik hozzá a legjobban illik. A felmérések azt bizonyítják, hogy a kikapcsolódásra, regene­rációra fordított idő nem „időpocsékolás”, hanem egyrészt a lelki-szellemi egészség biz­tosításának követelménye, másrészt megsokszorozza a munkaképesség, a munkavégzés effektivitását.

2. A közösség által nyújtandó ún. szociális támasz a megterhelés csökkentésére

2.1. A SZOCIÁLIS TÁMASZNYÜJTÁS FOGALMA

A „burn out”-szindróma, m int láttuk, a társadalmi, munkaköri túlterhelés és az indi­viduális vulnerabilitás (sebezhetőség) kölcsönhatásából ered. Ezért külön kell foglalkoz­nunk azzal a kérdéssel is, hogy milyen ún. szociális támasznyújtással előzhető meg ez a veszély. A tudományos vizsgálódásban ez a szem pont ugyanolyan jelentőséget kap, m int a személyes prevenció (megelőzés).

A szociális támasznyújtás fogalmát a következőképpen írja le a szakirodalom:5A szociális támasznyújtás akkor hatékony, ha kialakítja az egyénben személye fon­

tosságának érzését, azt, hogy mások iránta figyelemmel viseltetnek, szeretik és becsülik, értékes em bernek tartják. És ha tevékenységével nem m arad magára, hanem a kölcsönös felelősségvállalás kommunikatív közösségi hálózatában végzi azokat.

153

2.2. A SZOCIÁLIS TÁMASZNYÚJTÁS ASPEKTUSAI

A szociális támasznyújtás komplex fogamat és gyakorlatot jelöl: nemcsak azokra a személyekre vonatkozik, akikkel az érintett privát vagy szakmai kapcsolatban áll, hanem mindarra, am it a közösség lelki kiegyensúlyozottságának megőrzése érdekében lehetővé tesz számára. Ide tartozik pl., hogy a társadalom, a m unkaadó milyen anyagi ellátást biz­tosít, továbbá az is, hogy a lakóhelyi környezet milyen gazdagító szabadidő-lehetősége­ket nyújt, és az is, hogy a szakmai és társadalmi környezet a lelki egészséget segítő és erő­sítő erkölcsi normákat, vallásformát, kulturális lehetőségeket bocsát-e valakinek a ren­delkezésére. Összefoglalva:6

A SZOCIÁLIS TÁMASZ ASPEKTUSAI

A közösség szempontjából1. Egyéni szociális kapcsolatok lehetőségének biztosítása a lelki, szellemi, társas kapcsolati

igények kielégítésére.2. Szociális ellátás egyéni anyagi szükségletek fedezésére.3. Szociális biztosítás különböző krízisek esetére.

Az egyén szempontjából1. Emocionális támogatás: a közösség bizalommal, megbecsüléssel, érdeklődéssel és feltétel

nélküli (azaz nem teljesítményorientált) elismeréssel illeti az egyént, érzelmeit, nézeteit, igényeit és tevékenységét.

2. A problémák megoldásának támogatása: a problémák nem egyoldalúan az egyén „hibái”, az érintett érzelmi és morális támogatásra, empatikus visszajelzésre, konstruktív és sze­mélyes tapasztalatcserére, közös megoldáskeresésre számíthat.

3. Gyakorlati támogatás: a túlterhelés, a teljesítőképesség átmeneti vagy állandó csökkenése esetén az egyén a közösség segítő támogatására, a terhelés csökkentésének adekvát, és nem adminisztratív formájára számíthat.

4. Szociális integráció: az egyén és a közösség alapvető életnormái és életformái összhang­ban vannak egymással, az egyén a közösség részének és nem kívülállónak érezheti magát.

5. A kapcsolatok biztonsága: az egyén konfliktusok esetén is bízhat személyes és szakmai kapcsolatai tartósságában.

2.3. HOGYAN VALÓSUL MEG A SZOCIÁLIS TÁMASZNYŰJTÁS?

Kétségtelen, hogy a hum ánus társadalmi form ában és egyházi-diakóniai környezet­ben ennek a rendszernek a megvalósulását leghatékonyabban a fölérendelt közösségi rendszer, a társadalom, az egyházi-diakóniai munkaadó intézmények segíthetik. A szoci­ális tám ogatás azonban nem kizárólag hierarchikusan alakul ki. Ha viszont a munkaadók term észetszerűleg biztosítják és gyakorolják, akkor multiplikációs hatása lép fel: az így kezelt egyén kollegiálisán is hasonló beállítottságot és m agatartást fog tanúsítani.

A komplex összefüggés dinamikájában azonban fordítottan is hat: m inél többen kí­sérlik meg azt kollegiálisán megvalósítani, annál inkább fogja a közösség is ezeket az elve­ket követni.

A szociális tám ogatás m int ideáltipikus konstruktum nem oldja fel a személyes fele­lősséget. Akkor várható a túlterheléshez vezető élet- és munkaviszonyok humanizálódá- sa, ha a család, az ismerettségi kör, a kollegiális közösség, a munkaadó és az egyén egy­idejűleg és kölcsönösen törekszik ennek megvalósítására. Az egyházi, diakóniai m unka­körben dolgozók egyik alapvető jellemzője az, hogy foglalkozásuknál fogva kifinomult a közösségi érzékük. Ezért ha ezeken a munkaterületeken sikerül az egymáshoz, önmaguk­hoz, a m unkához való viszonyuk humanizálása, akkor az alakító hatással lesz egyre több, m ás közösségre is.

A vázolt ideál a keresztyén életvitel alapvető jegyeit is magán viseli, ezért a misszió egyik speciális, életszerű formájának és kötelezettségének is tekinthető.

154

2.4. AZ EGYÉNI SZOCIÁLIS TÁMASZ MÉRTÉKÉNEK FELMÉRÉSE

A következő szempontok segítenek áttekinteni, hogy jelenleg mennyi támogatás áü rendelkezésünkre, és hol mutatkozik hiány. Az áttekintés célja az, hogy a lehetőségek ke­retein belül ki-ki megkísérelje igényeinek kielégítését növelni:

. A KÖRNYEZETI TÁMASZ FELMÉRÉSE1. Kihez fordulhatok bármikor gondjaimmal?2. Ha van egy szabad órám vagy estém, kivel töltöm azt legszívesebben?3. Ki segít, ha nehézségem támad?4. Ki szól bele zavarólag leggyakrabban a dolgaimba?5. Kihez fordulhatok bátorításért, elismerésért, ha kétségbe esem?6. Ki vált ki bennem gyakran ellenérzést?7. Kiben bízhatok meg fenntartás nélkül?8. Ki vált ki félelmet és kelt rossz lelkiismeretet bennem?9. Ki szokott leginkább kihasználni?

10. Kinek a társaságában érzem magam igazán kellemesen?

Jó ellenpróbát is végezni: ki szám íthat rám, ha ilyen támogatásra van szüksége? A két vizsgálat összevetéséből állapítható meg, hogy egyensúlyban van-e a szociális tám oga­tottság és a nyújtott szociális támogatás.

3. „...És olyan leszel, m in ta jó l öntözött kert...”7

3 .1. EGY BIBLIAI PARADIGMA A TÚLTERHELÉS ELLEN

A „burn ou t”-szindróma vizsgálatának végén visszatérünk az I. fejezetben megkez­dett Illés-történet tárgyalásához. Illés útját o tt az önfeláldozó feladatvállalástól a sikerte­lenségen, csalódásokon át a halálvágyhoz vezető kimerültségig követtük nyomon. Szuici- dális veszélyeztetettség állapotába került, az önvád, az értéktelenség érzése és a halálvágy uralkodott el benne, és magányba menekült: „Elég m ost már, vedd el életemet, Lírám! m ert nem vagyok jobb elődeimnél” (19,4)!

Most arra keresünk választ, hogy milyen ígéretet tartalmaz a történet további alaku­lása a kiégett em ber megújulása szempontjából. Milyen megoldáshoz ju t az Ószövetség?

3.1.1. A z „angyali” segítség

A történet a továbbiakban váratlan fordulatot vesz:A z Úr elküldi Illéshez angyalát, s az kétszer is felkelti a kimerültén alvó férfit, aki már

feladta önmagát. A próféta közvetlenül a feje mellett forró, tápláló ételt talál.Ez az epizód három szem pontból és szimbolikájában jelentős:1. Jelentősége egyrészt abban áH, am i nem történt;2. továbbá abban, am i történt és3. az üzenet közvetítőjét illetően.Parainézisre, erkölcsi intelemre m ég az élet feladásának gondolata m iatt sem kerül

sor. A kimerült, reményt vesztett, életét feladni készülő, „kiégett” Illés sem szemrehányó váddal, rendreutasítással, sem serkentő buzdítással sem találkozik. Nem „magábaszál- lásra" szólíttatik fel, és nem arra, hogy „szedje össze magát és hitét". Az angyali segítő nem viselkedik úgy, m intha a próféta jelenlegi állapota jelentéktelen, átm eneti semmiség lenne, nem javasol „rövid pihenést” (am int azt valószínűleg sok mai m unkaadó tenné). A legelső segítség, amelyet Illés kap, elementáris: itt a kész étel, egyél! Mást m ost nem kell tenned! A kép a gyermeket tápláló szülői gondoskodásra emlékeztethet.

155

Szaknyelven kifejezve az ún. kliens- vagy partnercentrikus segítségnyújtás klasszi­kus példája ez: nem az okok problematizálására, nem a választandó új, „helyesebb” cél tudatosítására törekszik, hanem a szenvedő pillanatnyi igényeire koncentrál. A kim erült embert tartja szem előtt, nem azt, hogy m i vezetett ehhez, és milyenné kellene majd vál­nia. Azt teheti, amire legnagyobb szüksége van: táplálkozhat és pihenhet, azt teheti, amire a kiégéshez vezető folyamat során nem ju to tt ideje - aludhat és pihenhet. Hogy erre m ekkora szüksége volt Illésnek, azt a bibliai elbeszélés az ismétléssel érzékelteti (19,6-7). Az életszükségletek kielégítése coram deo fontosabb, m int a küldetés (túl-)tel- jesítése.

Érdem es ennek a segítő m agatartásnak a szim bolikus jelentőségére is figyelni. Az „angyal” az individuum on kívül álló, kívülről jövő - extra n o s - segítség jelképe. C. Wes- term ann8 találó megfogalmazása szerint „Isten küldötteire vonatkozóan nem a ,létez­nek-e angyalok?’ kérdés a helyénvaló. Arra a kérdésre viszont, hogy küld-e Isten hoz­zánk küldötteket?, egyértelmű .igennel’ kell felelnünk." Az „angyali" nem a szubjektum jelzője és m eghatározása, hanem az elfogadó cselekvő segítség form ájának és jellegé­nek a definíciója. Ez a bibliai hely azt is példázza, hogy milyen jellegű („klienscentri­kus”) kell, hogy legyen a „külső segítség" ahhoz, hogy az extra nos „angyali” jegyét vi­selje...

3.1.2. A m unkátó l való eltávolodás Istennel való új minőségű találkozáshoz vezet

A próféta m ég korántsem tekinthető gyógyultnak. A kétszeri táplálkozás jelezheti az elviselt fáradságból eredő éhség csillapítását és a gyógyuláshoz vezető ú tra való erő­gyűjtést. A tö rténet így folytatódik: Illés negyven napos úton éri el Hórebet, az Isten-he­gyet. Negyvennapos hosszú és feltehetően lassú út, am elyet a ,lábadozó’ egyedül tesz meg!

Ojabb, fontos utalás a m aisegítségre szorulók és segítőik számára. A kimerültséghez is hosszú ú t vezetett, nem várható, hogy a kivezető út rövidebb lenne. Nem sietségre, „gyors gyógyulási teljesítményre” van szükség, hanem a regenerációhoz szükséges idő biztosítására. A kiégett embernek gyógyulásához sok időre van szüksége, amelyet környe­zete, m unkahelyi környezete is kell, hogy biztosítson számára! Szimbolikusan és konkré­tan véve: egyre jobban eltávolodik korábbi tevékenységétől. Erre a gyógyuláshoz elenged­hetetlenül szükség van.

További fontos utalás a m ai segítő gyakorlat számára az is, hogy a „lábadozó” Illést az angyal-segítő egyedül engedi útjára! Ezzel önállóságát, magabiztosságát fejleszti. A „betegkísérés" itt túlgondoskodás lenne.

A negyvenes szám a bibliai kifejezésmód szerint nem csak hosszú időt jelent, hanem ún. archetipikus jelentőségű: az alapvető, döntő változásokat, a megújulást az Ó- és az Újszövetségben negyven éves pusztai vándorlás, Jézus negyvennapos böjtje stb. előzi meg. A negyven nap új élet kezdetét jelzi.

Az ú t célja a Hóreb hegye, ahol Istennel találkozik Illés. A találkozást „nagy és erős” term észeti jelenségek kísérik, amelyek „megszaggatták a hegyeket" is. Az elbe­szélő nyom atékosan súlyt helyez annak hangsúlyozására, hogy az Ű r nem ezekben a term észeti jelenségekben jelenik meg, hanem az ezeket követő „halk susogás” jelzi é r­kezését.

Illés bizonyára m egértette az ú tm utató kritikát abban, ahogyan Isten vele találko­zik: a p róféta korábban hatalm as jeleket kért Istentől, égből alázúduló tüzet, így de­m onstrá lta ellenfelei előtt az Úr jelenlétét. A személyes találkozás során halk susogás- ban je len ti ki m agát neki Is ten ... Tevékenységének korábbi színterétől m essze eltávo­lodva egy m ás, új Isten t ism er meg, megváltozik a hit- és vallástapasztalata és isten­képe!

156

3.1.3. Körülhatárolt feladat, segítség és bátorítás

A hegyen még egyszer elmondhatja a próféta szíve gondját. Kipanaszkodhatja m a­gát. A segítő gyakorlat alapvető feltételeinek őspéldájával találkozunk itt: csak azt, aki „ki­beszélhette”, ami a lelkét nyomja, éri el a vigasztalás. Ezt az új, konkrét, erejének megfe­lelő feladat megállapítása követi. Ilyen módon végezheti, Isten nevében, új feladatát.

A feladatvégzés előtt ism ét a hosszú pusztai ú t ú/'ravállalásának parancsa áll. Illés, az Ör akarata szerint, időt kap arra, hogy felkészüljön. Meggazdagodva hagyja el a hegyet:

1. konkrét feladatot kapott és2. egy új m unkatársat és utódot, valamint3. ígéretet és kijelentést arra vonatkozólag, hogy mi lesz m unkájának gyümölcse.A prófétát nem nyilvánította „m unkaképtelennek”, és nem „küldte nyugállomány­

ba" az Űr, hanem lehetőségeinek megfelelő feladatot kapott. A kiégés megelőzésének m o­dern szempontjai jelentkeznek itt: nem az „egész Izraelhez” szól az új küldetés, hanem két feladatra vonatkozik.

A kiégés egyik kiváltó oka az, ha valaki „m indenben illetékesnek” érzi magát, vagy ilyen koncepciójú m unkakört kell betöltenie... Az Úr megelégszik azzal, ha Illés keveseb­bet vállal.

Teherm entesítésül m unkatársat és u tódot jelöl ki számára Isten. Illés így megszaba­dulhat attól a nyomasztó érzéstől, hogy „m inden tőle függ”, és hogy neki kellene elvégez­nie azt is, ami generációkra váró feladat. Egyrészt szembesül azzal, hogy az időhatárokra is vonatkoznak, m ásrészt rem ényt kap arra, hogy megkezdett m unkásságának lesz foly­tatása. így megváltoznak eddigi m unkastílusának alapvető struktúrái.

„Meghagyok Izraelben hétezer em bert...” - hangzik az Űr biztos ígérete. Ezáltal be­következik Illés eddigi hitbeni beállítottságának és világképének utolsó, a teljesítményre vonatkozó korrekciója is.

A próféta szenvedélyesen képviselte Isten ügyét, sokat kívánt meg önmagától, „jobb akart lenni elődeinél”. Kimerültén, a szuicidalitás küszöbén úgy vélte: m indez nem sike­rült, ő sem „jobb” elődeinél. A Hóreb-hegyi találkozás kellett ahhoz, hogy ne csak értse, hanem megélje: Isten az, aki a sikert biztosítja, nem az emberi túlzó, önrom boló igyeke­zet. Az Úr vezeti teljes sikerre {a hétezer a teljesség szimbóluma) azt, am ire Illés, saját megítélése szerint sikertelenül törekedett. Kimerültségének, bizonytalanságának nyoma sincs, amikor újra Aháb király elé áll - és teljesíti feladatát (21,17).

3.2. ELHÍVÁS - MEGTÉRÉS - HIVATÁSNéhány pasztorálpszichológiai szem pont

Hogyan írható le az a folyamat, amelyet az Ószövetség az Illés-történettel fejez ki pasztorálpszichológiai kategóriákkal?

A segítő foglalkozás végzése, a kiégés általi veszélyeztetettség diakóniai és egyházi kontextusban nem csak a külső munkakörülményektől függ, hanem attól is, hogy az egyén milyen elhivatottságtudattal végzi munkáját. Ennek deformációja a munkavégzés destruktív alakulásához vezet. Vizsgálódásainkat a személyes tájékozódást segítendő, né­hány az elhívásra, megtérésre és hivatásgyakorlásra vonatkozó pasztorálpszichológiai szem pont bemutatásával zárjuk.

3.2.1. Az elhívatás, megtérés és hivatás kölcsönös függősége

Az elhívatás: érzés és tudat, amelyeket a megtérés folyamata alakít ki.Az elhívatás: érzés és tudat, a hivatás: foglalkozásvégzés. A kettő kapcsolatát a köl­

csönös függőség jellemzi.

157

Az elhívatás érzése és tudata a m indennapi hivatás-foglalkozásvégzés értékét és leg­mélyebb értelmét is megadja, de nem szorítkozik kizárólagosan arra.9

Az elhívatás érzése és tudata, deform álódott formában, ha a foglalkozásvégzés mennyiségének függvényévé válik, szenvedélybetegség jellegét ölti.

Ez a foglalkozással való olyan totális identifikációhoz vezethet, amely m inden mást kiszorít az életből. Ez kiégéshez vezet, és m egtérést tesz szükségessé - a teljes élethez - az élethivatástól az életre való elhivatottsághoz.

3.2.2. A z elhívatás és megtérés - vallási kategória és pszichikai jelenség

a) Az Ó- és Újszövetségben az elhívás az Isten és a terem tett em ber közötti személyes kapcsolat különleges formáját jelöli. Az Ószövetségben Isten személy szerint hív el egye­seket, majd az egész népet a Vele való szövetségre. Az újszövetségi klesis Krisztus követé­sére szólít fel. Ez az Istenhez való olyan új kapcsolathoz vezet, amelyet a hűség és üdvígé­retek iránti bizalom és bizonyosság jellemez. Az egyháztörténetben az elhívás eleinte a vallás „hivatalosaira”, elsősorban a papi rendre és azok szolgálatára vonatkozott.10

A késő középkori misztikusok, majd a reformátori sola gratia-sola fide elv vezetett el odáig, hogy nem csak bizonyos szolgálatok, hanem m inden Isten iránti hálával és hűség­gel végzett foglalkozás az elhivatás hordozójává vált. A hivatások hierarchiája elvesztette alapjait.

A teológiai orientáció szerint az elhívatás nem a hiánytalanul teljesített munka- vagy szolgálatvégzés jutalma, hanem a Szentlélek munkája által történt megtérésből szárma­zó ajándék.

b) Pszichológiai kategóriákban vizsgálva a vallásos terminológiával kifejezett elhívás m int lelki jelenség nem szorítkozik a vallás területére.

Olyan, nem csak vallási kontextusban fellépő lelki folyamat, amely a pszichikai struktúra minőségi megváltozása által az egyén addigi értékrendszerének, világ- és em ­berképének alapvetően átalakulásához vezet." H-J. Fraas szerint a valláspszichológia és a pszichológia a következő alapvető elméleti irányokból igyekszik megközelíteni ezt a je­lenséget:

- A századfordulón W. James12 abból indult ki, hogy az egyén nem rendelkezik eleve személyiségének egységével, de annak kialakítására törekszik. Belső változások következ­tében eltolódhat énjének súlypontja, élettém ája úgy, hogy azáltal az empirikus és transz­cendens világ teljesebb integrációja válik lehetővé számára. Ennek (a vallási terminológi­ában) megtérésnek nevezett folyamatnak eredménye az életvitel megváltozása (vallási kategóriáiban kifejezve: megszentelődés). Ez az egyén nagyobb egzisztenciális biztonság- érzetéhez és szabadságához vezet.

- A későbbi ún. Gestalt-pszichológia szerint az em ber élményeit, tapasztalatait egy adott vonatkoztatási rendszernek megfelelően rendezi. A vonatkoztatási rendszer, az életben való tájékozódást teszi lehetővé, annak meghatározását, hogy „mi fontos, és mi n em ”. Részben a korai gyermekkorban, részben később, a környezeti befolyások hatásá­ra alakul ki. Személyes megrázkódtatások vagy társadalm i krízisek következtében ez a rendszer megváltozhat. A Gestalt-pszichológia szerint az egyén ezáltal nem annyira „új felismerésekre válik képessé, hanem sokkal inkább új látásmódhoz jutva tekint az ismert­régire, és új kategóriák szerint értékeli azokat.

- A mélypszichológia elképzelése szerint a megtérésnek nevezett lelki jelenséget az ún. eltolás váltja ki. Például ösztöneltolódás következtében az anyához való kötődés elto­lódik Istenre. Egy másik elképzelés szerint az elérhető, erős apa iránti olthatatlan ösztön, ha azt a szülőapa nem tudja kielégíteni, az istenatyához, a megtérés pszichikai jelenségé­hez vezet. C. G. Jung elméletében ez a lelki folyamat az archetípusok struktúrájában be­következő változást, egy új, addig a tudattalanban rejtett archetípus aktivizálódását je­lenthetné.

158

3.2.3. Az elhívás- és megtérésélmény megjelenési form ái és a fo lyam at dinam ikájánakáltalános jellem zői

Az új élet-tájékozódásként értelmezett elhívás és a m egtérés nincs egyetlen életkor­hoz kötve. Viszonylag gyakran jelentkezika pubertáskorral járó identitáskrízis idején. Ho­gyan magyarázható ez?

A növekedő gyermek eddig a családi norm áknak megfelelően igyekezett életét alakí­tani, ebben a korban kritikusan újraértékeli azokat. Ezt nem „engedetlenségből” vagy a szülői nevelés csődje m iatt teszi. Elemgedhetetlenül szüksége van erre a kritikus revízió­ra ahhoz, hogy kialakulhasson önálló isten-, ember- és világképe. Mivel ebben a korban ilyen komplex képpel nem rendelkezik, kétséges, hogy alkalmazható-e erre a folyamatra a megtérés fogalma, am i személyesen kialakított, komplex tájékozódási rendszert feltéte­lezve annak megváltozását jelöli. Találóbb az eltérés kifejezés. Ez a családi értékhagyo­mánytól való kritikus, esetenként átm eneti eltávolodás egzisztenciálisan elbizonytalanít. A pubertáskorban lévő gyermekek ezt azáltal ellenhangsúlyozzák, hogy vagy hasonló ko­rúak közösségéhez csatlakoznak, amelyben a „bandaszellem”, a kollektív norm ák egyed­uralm a határozza meg az empirikus és transzcendens tájékozódást. Mások vallási rajon­gók közösségébe kerülnek, ahol ugyancsak a kollektív orientáció pótolja az individuális hiányát.

Későbbi életszakaszokban „sorscsapások", drámai élmények és tapasztalatok vezet­hetnek el az addigi életszemlélet feladásához és új orientációhoz. Ilyen mélyreható élmé­nyeket nemcsak az egyéni élet alakulása, hanem társadalm i katasztrófák (pl. háborúk) vagy változások (gazdasági, politikai összeomlás) is kiválthatnak.

A megtérés jelentkezhet a „rádöbbenés” alakjában is: hirtelen fellépő, váratlan és megmagyarázhatatlan, az egyénen teljesen elhatalmasodó élmény következtében épp­úgy, m int hosszan tartó fejlődési, érési folyamat eredményeképpen.

*

A jelenség dinam ikájának empirikus megfigyelése a következő eredményekkel járt: a tudattalanban lejátszódó folyamatok és az addigi életmotiváció megváltozása kölcsönha­tásukban vezetnek el a megtéréshez.

Ezek először destabilizálódást váltanak ki, rövidebb-hosszabb ideig tartó kétséget és bizonytalanságot ébresztenek az addigi életm ód iránt, és tanácstalanságot a jövőre néz­ve. H a a folyamat nem szakad meg, akkor ezután következhet az addigi életélmények új­raértékelése, az alapvető tájékozódás megváltozása. Ennek stabilizálódását gyakran meg­nehezíti a „régiek elhagyása” m iatt érzett rossz lelkiismeret - például a családi értékha­gyományok iránti hűtlenség érzése.

Az új létforma kialakulását a teljes folyamat személyes, kognitív, tudatos feldolgozá­sa és végső, individuális értelmezése zárja le. Ez vezet el az Isten, önm agunk és a felebarát iránti személyes felelősségvállaláshoz. Ez a kognitív elem különbözteti meg a megtérési folyamatot a fejlődési folyamattól. Pszichológiailag tekintve az ilyen „hitbeni döntés” per se az egyén önálló és szabad cselekménye, am i lehetetlenné teszi valakinek a „megtéríté­sét”.

Pszichikai lefolyását tekintve a m egtérés egy, az em berre általánosan jellemző je­lenség. A teológiai értelem ben vett megtérés nem a lelki folyamat alakulásában külön­bözik ettől, hanem abban, ahogyan azt az egyén a maga számára - coram deo - értelme­zi!

Ettől az individuális értelm ezéstől függ, hogy az a hivatásvégzést gazdagítja, vagy az egészséget veszélyeztető túlterhelést vált-e ki. Utóbbi nem lehet az élet U rának aka­rata.

Akit az Úr vezet, olyan lesz, m in t a jó l öntözött kert... (Ézs 58,11) - a segítő foglalko­zásban dolgozók is erre hívattak el, és nem a kiégettségre.

159

JEGYZETEK

1. W. Bettschardt, Seelische Gesundheit, 1959 definíciója alapján.2. A következő táblázatok a Vesztfáliai Tartományi Egyházi Gyülekezetszervezési Tanácsadó

Intézete anyagainak felhasználásával és M. E. Haynes, Persona! timé management (Los Altos, Kalifornien, 1987) című műve alapján készültek.

3. Vö. R. B. Kaiser, The way of the Journal; in: Psychologie Today, 1981/3, p64-76.4. M. Csikszentmihályi, Das Flow-Erlebnis, 1987.5. S. Cobb, Social Support As a Moderátor of Life Stress, in: Psychosomatic Medicine 5, no. 38.,

19., p300. és A Pines, i.m., pl44k.6. G. Sommer &al, Soziale Unterstützung, in: DGVT(Hg), Materiallien, 22/1989.7. Ézs 58,11.8. C. Westermann, Gottes Engel brauchen keine Flügel, 1957, pl6k.9. Holl, K., Die Geschichte des Wortes Beruf, in: Gesammelte Werke, 1928, 3. köt., 189k. szerint

a klesis - elhivatottság - ha egyáltalán, csak egyetlen helyen (IKor 7,20) jelöli egyben a hiva- tás-foglalkozásvégzést is.

10. Részletesen kifejti: Fowler, }. W., Glaubensentwicklung, Perspektiven für Seelsorge und kirchliche Bildungsarbeir, 1989, 43k (angolul: Faith Development and Pastoral Care, 1987).

11. Fraas, FI-}., Berufung/Bekehrung, in: Dunde, R. (Hg.) Wörterbuch dér Religionspsychologie, 1993, p27k.

12. Die Vielfalt dér religiösen Erfahrung, 1979 (angolul: The Varietiss of Religious Ecperience, 1902).

160

Irodalom

(WzM jelölés a Wege zum M enschen folyóiratot jelenti)

Adorno, Th., Die revidierte Psychoanalyse, Gesammelte Schriften, Bd. 8,1972, p20k.Anderson, H., Golshian, H., Problemdetermined system, in: Journal of strategic and systemic

therapies, 1986, plk.Aronson, E., Katry, D., Pines, M., Burnout, 1981 (németül: Ausgebrannt, 1985).Anton, K , Helfen oder Lieben, 1987.Avery, R. D. & a l, Satisfactions Levels and Correlates of Satisfaction in the Homemaker Job, a

Journal of Vocational Behavior folyóiratban, 10/1977.Bateson, G., Geist und Natúr, 1982.Bateson, G., ökologie des Geistes, 1981.Bateson, G., Steps to an ecology of mind, 1972.Bepko, C. & al, Das Superfrauen-Syndrom, 1991.Bettschardt, W., Seelische Gesundheit, 1959.v. Bertalanffy, L , General System Theorie, 1956 (németül: Allgemeine Systemtheorie). v. Bertalanffy, L., Biophysik des Fliefigieichgewichtes, 1977.P. Bohanan, The six station of divorce, 1973.Bronfenbrenner, U., Die ökologie dér menschüchen Entwicklung, 1981.Böszörményi-Nagy, Ethical and Practicfal Implications, 1974: németül: Unsichtbare Bindungen, 1981. Buchinger, K., Zűr Geschichte des Krankheitsbegriffes: über das Verhaltnis von Krankheit und

Schuld, in: Pritz, A. & al, Dér Krankheitsbegriff, 1992.Buchka, M. &. a l, Das Burn-out-Syndrom bei Mitarbeitern dér Behindertenhilfe, Katholische

Fachhochschule NRW, 1988.Burisch, M., Das Burnout Syndrom. Theorie dér inneren Erschöpfung, 1989.Canacakis,}., Ich sehe deine Tranen, 1988.Chaos & Kreativitöt, a Geo-Wissen folyóirat különszáma, 1992/2.Ciompi, L , Affektlogik, 1984.Csikszentmihályi, M., Das Flow-Erlebnis, 1987.Cobb, S., Social Support As a Moderátor of Life Stress, a Psychosomatic Medicine folyóiratban 5,

no. 38, 19, p3Q0.Dahm, K.-W. & al., Religion-System und Sozialisation, 1972, p231k.Daniié, S. & a l, Burnout and the Pastorate: A Critical Review with implication fór Pastors, a Jour­

nal of Psychologie and Theologíe folyóiratban, 1981, p232k. de Shazer, S., Keys to Solution, 1985 (németül: Dér Dreh - Überraschende Wendungen und

Lösungen in dér Kurzzeittherapie, 1989).Diliing, H. & al, Psychische Erkrankungen in dér Bevölkerung, 1984.Dorst, B., Die menschen belasten Dich?, in: WzM, 4/89, p229k.Dorst, B., Über das Leiden von Frauen am patriarchalen Gott, dér Kirche und den KirchenmSn-

n em , WzM, 1992/8, p437k.Dowling, C., Dér Cinderella-Komplex, 1990.Ermann, M., (Hg.) & al, Die Familie in dér Psychotherapie, 1985.Enderwitz, U., Phanomene neuer Religiositat, a Das Argument folyóiratban, 79/13.Fengler,}., Helfen macht müde, Pfeiffer-Vlg. 1994.Fowler, }. W., Glaubensentwicklung, Perspektiven fíir Seelsorge und kirchliche Bildungsarbeit,

1989 (angolul: Faith Development and Pastoral Care, 1987).Fraas, H-J., Berufung/Bekehrung, in: Dunde, R. (Hg.) Wörterbuch dér Religionspsychologie,

1993, p27k.Freud, Anna, Das Ich und die Abwehrmechanismen, 1964.Freundenberger, H. & al, Burnout: The High Cost of High Achievenment, 1980.Freundenberger, H, & al, Mit dem Erfolg leben, 1983.Freundenberger, H., Bum-out bei Frauen, 1992.Gebstattel, von, V. E, Zűr Sinnstruktur dér árztlichen Handlung, 1953.Gilligan, C., Die andere Stimme. Lebenskonflikte und Morál dér Frau, 1988.

161

Habermas /., Die Krise des Wohifahrtstaates und die Erschöpfung utopischer Energien, in: Die neue Unübersichtiichkeit, 1985, pl41k.

Halmos, P., Beichtváter des XX. Jahrhundert, 1978.Hambrecht, M, Wenn Helfer zu Komplizen werden... 1987. v.d. Hart, B., Abschiednehmen in dér Psychotherapie, 1982.Harbauch, G. L. Se a l, Pastoral Burnout: A View from the Seminary, a Pastoral Care folyóiratban

38/1984, p99k.Hark, H., Religiöse Neurosen, 1984.Háfner, H., Sind psychische Krankheiten haufiger geworden?, a Dér Nervenarzt folyóiratban, 56,

pl20k.Heidegger, M., Sein und Zeit, 1979, p39-49.JHézser Gábor, A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve, 1990.Hézser Gábor, Beistand als eine Grundfunktion dér therapeutischen Seelsorge, 1983.Hézser Gábor, Wo einer leidet, sind allé betroffen, Aregungen zűr Familienseelsorge, in: Kless-

mann, M., (Hg), Spielarten dér Seelsorge, 1991.Holl, K, Die Geschichte des Wortes Beruf, in: Gesammelte Werke, 1928, 3. köt., pl89k.Jager, A., Diakonie als chrislliches Unternehmen, 1986.Jaeger, W., Paideia, 1934.Jáhoda, M., Wieviel Arbeit braucht dér Mensch? 1983.W. James, Die Vielfalt dér religiösen Erfahrung, 1979 (angolul: The Varietiss of Religious Ecperi-

ence, 1902).Jetter, W., Symbol und Ritual, 1978.Johnson, J. R., Sackgasse Scheidung, a WzM Menschen folyóiratban, 1993, p71k.Kaiser, P., Familienerinnerungen, 1988.S. Kessler, The American Way.Kleiber, D. Se al., Die Zukunft des Helfens, 1986.Kelsen, ff., Vergeltung, 1941.Kohut, ff., Narzifimus, 1973.Kráhebüll, V Se a l, Stieffamiiien, 1987.László, E., The system view of the world, 1972.Leib, K, Ein Leib und ein Dach, in: Familiendynamik, 16/4.K. Lewin, Frontiers in Group dynamics, a Humán Relation folyóiratban, 1947/1.Luther, Th., AUt Agssorge und Seelsorge, in: WzM, 1 /86, p2k.Marone, N., HowTo Father A Soccesful Daughter, 1988 (németül: Gute Vater, erfolgreiche Töchter) Meyer-Scheu, J., Vöm behandeln zum heilen, 1980, p42k.Miller, /., Die Stárke weiblicher Schwáche, 1977.Miller, J. G., Living Systems, 1978.Minuchin, S., Psychosomatic Famiües, 1978, németül: Psychosomatische Krankheiten in dér

Familie, 1986.Mitscherlich, A., Die Unfahigkeit zu trauern, 1968.Mitscherlich, A , Die vaterlose Geselíschaft, 1989.Moltmann, /., Diakonie im Horizont des Reiches Gottes, 1984, p36k.Morgenthaler, Chr., Grenzen des Helfens in dér Seelsorge, WzM, 4/89, p2Q4k.Müller, B., Ein Helfer ist zu nichts nütze, Ein Beitrag zűr sozialpadagogischen Ethik, WzM, 4/89,

pl80k,Oakley, A , The Sociology of Housework, 1975.Osgood, C. Se a l, Cross-cultural Universals of Affectiv Meaning; University of Illinois Press, 1975. Osipow, ff., EmergingWomen, 1975.Pines, A. 8e a l, Ausgebrannt, 1985, pl04k.Pines, A. Se a l, The Experíence of Life Tendium in Three Generations of Professional Women,

1987.Pines, A. Se al, Tedium in the Life Work of Professional Women, 1987.Praktisches Wörterbuch dér Pastoralanthropologie, 1975.Pritz, A. Se a l, Dér Krankheitsbegriff, Junfermann, 1992.Popper, K., Logik dér Forschung, 1969.Reich, G., Zűr Familiendynamik von Sheidungen, 1986.Reiss, D. Se al, Family process, chronic illness, az Archiv of General Psychiatry folyóiratban,

43/795k.Reiter, L et a l, Von dér Familientherapie zűr systemischen Perspektive, 1972.Riess, R., Seelsorge, 1973.

162

Robertiello, R. C„ The occupation disease of psychotherapistis; a Journal of contemporrary Psychotherapy folyóiratban, 2/1978, pl23k.

Rotschuh, K. E., Was ist Krankheit?, Wiss. Buchgesellschaft, 1975.Rueveni, I., Networking Families in Crisis, 1979.Russel, B., On the moniton of cause, 1912.Schall, U., Erschöpft-müde-ausgebrannt, 1993.Schaifenberg,}., Mirt Symbolen íeben, 1980.v, Schilippe, A., Familientherapie, 1984.v. Schilippe, A., Systemische Sichtweise und psychotherapeutische Ethik, a Praxis Kinderpsycho-

logie folyóiratban, 1991, p386k.Schmidbauer, W., Die hilflosen Helfer, 1985.Schmidt, Ch., Psychotherapie und Ethik, Integrative Therapie folyóirat, Nr. 14.Schneider, K. (Hg.), Schulen dér Familientherapie, 1988.Simon, F. B., Meine Psychose, mein Fahrrad und ich, Zűr Selbsorganisation dér Verrücktheit,

1991.Simon, F. B./Stierlin, H., Die Sprahe dér Familientherapie, 1984.Steinkamp, H., Christliche Diakonie angesichts dér „Krise des Helfens”, WzM, 6/1988, p310k.Steinkamp, H., Die vermarktete Religion, a WzM Menschen folyóiratban, 11/1980, p442k.H. Stierlin, Zűr Familienpsychosomatik heute, a Psychotherapie, Psychosomatik und med.

Psychologie folyóiratban, 1990,357k.Stollberg, D., Helfen heiSt herrschen, in: Wort und Dienst, Jahrbuch dér kirchlichen Hochschule

Bethel, 1979, pl66k.Straufi, W. H., Burnout-Syndrom, a Münchener medizinischer Wochenschrift folyóiratban,

1995/4, p42k.Szász, Th., Gesiteskrankheiten - ein moderner Mythos, 1985.Tóth, Károly, dr., A család: ökumenikus feladat; Ökumenikus Tanulmányi Központ 10. füzete,

1994.Vandermouten, M. J. & al, L'épuisement professionel au milieu psychiatrique, a Soins Psychiat-

rique folyóiratban, 113/1990, p25k.Vogt, H. & al, Háufigkeit psychischer und sozialer Probleme in dér Allgemeinpraxis, a Dér Prak-

tische Arzt folyóiratban, 1974, p22k.Warner, J. & al, Loneiiness, Marital Adjustment and Burnout in Pasíoral and Lay Persons, a Jour­

nal of Psychology and Theology folyóiratban, 1984, p!25k.Watzlawik, P., Die Familie in dér Psychotherapie, in: Ermann, M., (Hg.) et a l, Die Familie in dér

Psychotherapie, 1985.Watzlawik, P., Menschliche Kommunikation, 1967.Weakland, /., Familíensomatik, 1977.Weizsacker, von, V., Arzt und Krankheit, 1941.Westermann, C., Gottes Engel brauchen keine Flügel, 1957, pl6k.Willi,]., Co-Evolution, 1985.Wils, J-P., Grundbegriffe christlicher Ethik, 1992.Winkler, K., Über die Hilflosigkeit unter Christen, Helfen zwischen Frömmigkeit und Engage-

ment, WzM, 1990/5, p274k.Wittgenstein, L., Philosophische Untersuchungen, 1921.Wössner,}., Kirche-Familie-Soziaíisation, in: G. Wurzbacher (Hg.) Die Familie als Sozialisations-

faktor, 1968.Wuketis, F. M., Systemtheorie und Menschenbiid, in: Reiter, L. et al., Von dér Familientherapie

zűr systemischen Perspektive, 1972.

163

Tartalom

AJÁNLÁS...................................................................................................... 5ELŐSZÓ.......................................................................................................................................... 7

A) MI OKBÓL VAGY MILYEN ÖSSZEFÜGGÉSBEN? - Tanulmányok a rendszerszemléletről 9

1. Bevezetés ................................................................................................................................ 92. Paradigmák és „belső térképek” - a valóságalkotás eszközei................................................. 103. A megismerés útkeresése............................................................................ n

3.1. Történelmi gyökerek.......................................................................................................... 113.2. A termosztát nyugtalanító esete és a szisztémikus szemlélet további alakulása............. 13

4. A rendszerszemlélet karakterisztikumai.................................................................................. 144.1. Az élő rendszerek néhány jellemzője................................................................................. 15

4.1.1. Az egész minőségileg több és más, mint a részek tulajdonságainak summája 154.1.2. A fejlődési folyamatok célirányosak......................................................................... 164.1.3. önszabályozó (autoregulácíós) képesség................................................................. 164.1.4. Dinamikus egyensúly................................................................................................ 164.1.5. Ugrásszerű fejlődés................................................................................................... 174.1.6. Hierarchikus tagolódás.............................................................................................. 174.1.7. „Szabályok"................................................................................................................ 174.1.8. Nyílt és zárt rendszerek............................................................................................. 164.1.9. Az élő rendszerek és a külső szemlélő interdependens kapcsolata........................ 184.1.10. Az ember közösségi rendszerei kommunikatívak.................................................. 18

5. A rendszerszemlélet emberképe.............................................................................................. 186 . Az etikai perspektíva................................................................................................................. 207. A rendszerszemlélet érdeklődése a vallás iránt ............................................................. 21

7.1. Egy példa a vallásszemiéletre............................................................................................. 217.2. Vallás és lelki egészség....................................................................................................... 22

8 . A rendszerszemlélet gyakorlati alkalmazása........................................................................... 238.1. Szisztémikus problémaértelmezés és hipotézisalkotás.................................................... 238.2. A vonatkoztatási rendszer megváltoztatása (reframing).................................................. 258.3. A hálózatos-cirkuláris beszélgetésvezetés......................................................................... 26

B) MEGOLDHATATLANSÁGOK ÉS MEGOLDÁSOK................................................................... 30

7. A válás a vegyes családhoz vezető út kezdete........................................................................ 301. A válások háttere a statisztikai adatok tükrében..................................................................... 302. Elváltak, vagy össze sem házasodtak?...................................................................................... 303. A válási konfliktus megoldását akadályozó kölcsönhatások................................................... 33

3.1. A személyen belüli (intrapszichikus) folyamatok............................................................. 333.2. A párkapcsolaton belüli interakció minősége................................................................... 343.3. A környezeti befolyás......................................................................................................... 35

4. A válási folyamat szakaszai...................................................................................................... 354.1. A válást előkészítő szakasz................................................................................................. 354.2. A különválás szakasza........................................................................................................ 364.3. Válás után - konszolidáció vagy pathologizálódás............................................................ 37

5. A mediáció - a válóper alternatívája....................................................................................... 37

II. A vegyes családok.............................................................................................................. 401. Előítéletek, tények és a „nyelv bűnei” .................................................................................. 40

1.1. Névzavar és ragadványnevek............................................................................................. 401.2. Előítéletek és tények........................................................................................................... 40

164

2. Kísérletek a vegyes családok megértésére................................................................................ 412.1. A vegyes család strukturális jellegzetességei...................................................................... 412.2. A vegyes családok fajtái...................................................................................................... 432.3. A vegyes családdá fejlődés folyamatának jellegzetességei................................................ 45

2.3.1. Válás után: a család újraszervezése és a veszteség meggyászolása......................... 452.3.2. Új társra találás - az érzelmek ütközése................................................................... 452.3.3. Tipikus kezdeti konfliktusok..................................................................................... 452.3.4. Tipikus megoldási kísérletek..................................................................................... 46

3. A vegyes családok pszichodinamikája..................................................................................... 473.1. Miért jó, hogy a mostoha „gonosz”? .................................................................................. 473.2. A mostohaapa helyzete könnyebb..................................................................................... 483.3. Halhatatlan emlékek.......................................................................................................... 483.4. A pubertáskor! harcok elengedhetetlenek........................................................................ 48

4. A vegyes családok ielkigondozásának néhány szempontja.................................................... 484.1.Alegitimációkérdés e ......................................................................................................... 494.2. Komplex probléma - komplex lelkigondozói feladat........................................................ 494.3. A lelkigondozásnak, pozíciójából adódóan, speciális lehetőségei vannak...................... 494.4. Prevenció és információ.................................................................................................... 494.5. A konfirmációi előkészítés és a vegyes családok............................................................... 504.6. Családlátogatás - beszélgetésvezetés................................................................................ 51

C) TANULMÁNYOK A KÓRHÁZI LELKIGONDOZÁSRÓL....................................................... 52

I. A kórházi lelkigondozás............................................................................................................. 521. A múltból a jelenbe................................................................................................................... 52

1.1. A fejlődés szakaszai............................................................................................................ 521.2. Tradicionális és aktuális ideálok kapcsolata..................................................................... 53

2. A kórházi lelkigondozás néhány szisztémikus és strukturális összefüggése.......................... 552.1. Egy kórtörténeti példa........................................................................................................ 562.2. A hálózatos összefüggések sematikus ábrája.................................................................... 572.3. A lelkész és az orvos kapcsolata - szisztémikusan szemlélve........................................... 58

3. A kórházi lelkigondozás feladatkörei és szervezési szempontjai............................................ 593.1. Teológiai elméletalkotó funkció......................................................................................... 603.2. Pásztori funkció.................................................................................................................. 613.3. Az individuális lelkigondozói funkció................................................................................ 613.4. Liturgikus-homiletikus funkció.......................................................................................... 62

II. Kórkép és emberkép............................................................................................................... 661. A betegségfogalom történelmi alakulása................................................................................. 66

1.1. A kultúr- és vallástörténeti kontextus befolyása............................................................... 661.2. A betegség és bűntudat történelmi gyökerei és pszichodinamikus összefüggései 66

1.2.1. Az egyén betegség- és bűntudatának pszichodinamikája....................................... 671.2.2. A betegség- és bűntudat interperszonális-szociális dinamikája............................. 681.2.3. A keresztyén középkor betegség-bűn konstrukciójának befolyása........................ 68

2. A betegségértelmezési típusok a történelem folyamán.......................................................... 702.1. A metafizikai betegségmodellek......................................................................................... 702.2. A filozófiai betegségkoncepciók........................................................................................ 702.3. A naturalista betegségkoncepciók..................................................................................... 70

3. A modern betegségértelmezés jellemzői................................................................................. 704. A betegség pszichoszomatikus és szociokulturális koncepciója............................................ 72

4.1. Tünet és betegség............................................................................................................... 735. Lelkigondozói szempontok...................................................................................................... 74

5.1. Általános tájékozódás......................................................................................................... 745.2. A család lelkigondozásának lehetőségei és határai pszichoszomatikus betegségek

esetében.............................................................................................................................. 755.2.1. összefonódottság...................................................................................................... 765.2.2. Túlgondoskodás........................................................................................................ 765.2.3. A merev (rigid) család............................................................................................... 765.2.4. A konfliktuskerülés.................................................................................................... 77

6. Az egészség és a betegség dimenzióinak szinopszisa............................................................. 77

165

I. A szindróma szociálpszichológiai és pasztorálpszichológiai megközelítése ................. 801. Egy fogalom irritáciőt vált k i..................................................................................................... 802. A szindróma tudományos besorolása és definíciója............................................................... 803. A tudományos kutatás alakulása és a tünetek leírása.............................................................. 814. Tipikus esetek és esettípusok.................................................................................................... 825. A veszélyeztetettség és az ún. elhárító mechanizmusok......................................................... 84

5.1. Az elhárító mechanizmusok megjelenési formái.............................................................. 845.2. Az elhárító mechanizmusok állandósulásának következményei..................................... 85

6. A kiégettség ciklikus kialakulási folyamata............................................................................... 857. Kik a leginkább veszélyeztetettek?............................................................................................ 90

7.1. Mire hívják fel a figyelmet az egyes felmérések?................................................................ 907.2. A „bum out”-folyamat professzionális jellemzői a segítő foglalkozást végzők

esetében...................................................................................................................... go8 . A szindrómát magyarázó különböző elméletek kiindulási pontjai........................................ 929. A szindróma speciális megjelenési formája egyházi és diakóniai munkásoknál................... 93

9.1. Egy ószövetségi paradigma - Az Illés-szindróma.............................................................. 939.2. Az egyházi és gyülekezeti munkásokat speciálisan veszélyeztető individuális

faktorok............................................................................................................................ 949.3. Az egyházi és diakóniai munka struktúrájával összefüggő veszélyeztető faktorok 959.4. Elgondolkoztató teszteredmények..................................................................................... 97

II. „Milyen könnyen szenved kárt, aki úgy gondolja, hogy mások hasznára van Lelkigondozás mint segítő foglalkozás......................................................................................jqo

1. A pasztorálpszichológia érdekeltsége..................................................................................... 1002. Segítség és segítő foglalkozás - Általános tájékozódás............................................................. 100

2.1. A segítségre szorulók számának növekedése...................................................................... 1002.2. A segítő foglalkozások krízise............................................................................................’ 102

2.2.1. A szociális és terápiás segítségnyújtás illetékessége totális kiterjesztésének következményei............................................................................................................ 1032.2.2. Az életértelem mint „árucikk".....................................................................................1032.2.3. „Professzionalizálódás - a szakértők hatalomátvétele”.............................................1042.2.4. Az önsegélyező csoportok jelensége - a szakértők hataiomvesztése....................... 1042.2.5. Munkanélküliség - a professzionális segítségnyújtás objektív határa..................... 1052.3. A segítség értelmezésének és a segítségnyújtás éthoszának krízise.........................1052.3.1. Egy új modell?.......................................................................................................... 1062.3.2. Milyen előnyei vannak ennek az eljárásmódnak?..................................................... 1062.3.3. Milyen gondokról nem tud gondoskodni ez a modell?.............................................1072.4. Hogyan érintheti az általános krízis az intézményes diakóniát?..............................1072.4.1. A váltakozó hierarchiák ütközése...............................................................................1082.4.2. A gyülekezettel való organikus kapcsolat megszakadása..........................................108

3. A segítő személye - Perszonális tájékozódás.............................................................................1093.1. Személyiségelmélet - az ún. „segítő személyiség” ............................................................. 1093.2. Mélypszichológiai magyarázat - a nárcizmus-elmélet.....................................................1103 .3. Családdinamikai feltételezések-mélypszichológiai elméletek.........................................1113.4. Hogyan befolyásolja a segítő személyisége a segítő kapcsolat alakulását?..................... 112

4. A segítő foglalkozások krízisjelenségei - és a lelkigondozás?....................................................1144.1. Milyen gondokat okoz a lelkigondozás?..............................................................................1144.2. Krízis - határok - lelkigondozás........................................................................................ ....

4.2.1. A határok és a személyes reakció különböző formái................................................ 1164.2.2. A lelkigondozás institucionális határai.................................................................... 1174.2.3. A vallásértelmezés és a lelkigondozői gyakorlat.......................................................118

III. A kiégettség és a család kölcsönhatásos kapcsolata.................................................................. 1221. A segítő személyiség és a családi gyökerek - Transzgenerációs szempontok......................123

1.1. Lojalitás-tapasztalatok, szerepkörök és a következmények...............................................1231.2. A kommunikációs stílus....................................................................................................... 1231.3. Delegációk, kényszerítő hagyományok, mítoszok, érdemkódexek és a pályaválasztás 124

D ) AKIK MEGFÁRADTATOK ÉS MEGTERHELTETTETEK... ” ..................................................... 80

166

1.4. A krónikus betegségben szenvedő családtagok - és a pályaválasztás............................1252. A segítő foglalkozás hatása a házasságra és a családra - Rendszerszemléleti aspektusok 125

2.1. Párválasztás-A házastárs nem kliens.................................................................................1262.2. A szakmai beállítottság hatása a házastársak kommunikációs stílusára............................1262.3. A közvélemény és a kollegiális környezet befolyása........................................................... 1272.4. A túlgondoskodásra való hajlam......................................................................................... 128

3. A túlfeszített munkavégzésből eredő deformációk hatása a magánéletre, a házasságraés a családra - Strukturális aspektusok..................................................................................... 1293.1. Változást állandóan és minden áron?................................................................................. 1293.2. Ha a szaknyelv beszédhibává válik......................................................................................1303.3. Ha a partnerből kliens lesz...................................................................................................1313.4. Az érzelmeket kikapcsoló „megértő elemzés".................................................................. 1323.5. Ha az ún. „értelmezés" a házassági konfliktusok fegyvertárának tartozékává válik 133

ÍV. A kiégettség speciális megjelenési form ái-pl. anőknél.......................................................... 1351. A segítő foglalkozásban dolgozó nők ...................................................................................... 1352. A veszélyeztetettséghez vezető, elsősorban a nőkre jellemző jelenségek................................ 1373. Az egyházban és a diakóniában dolgozó nők helyzetének néhány jellemzője..................... 1394. A segítségnyújtás szempontjai................................................................................................. 141

V A lelkigondozói lehetőségek és a lelkigondozó veszélyeztetettségének megelőzése....................1431. A pszichohigiénia szempontjai..................................................................................................143

1.1. Általános helyzetfelmérés....................................................................................................1441.2. A kliensekhez való kapcsolatból és a munkafeladatokból adódó megterhelés

csökkentésének lehetőségei.................................................................................................1451.2.1. Lehetőségek a segítő beszélgetésből adódó megterhelés csökkentésére.................1451.2.2. A munkaszervezés pszichohigiéniai szempontjai..................................................... 146

1.3. A kikapcsolódáshoz vezető utak.......................................................................................... 1522. A közösség által nyújtandó ún. szociális támasz a megterhelés csökkentésére...................... 153

2.1. A szociális támasznyújtás fogalma...................................................................................... 1532.2. A szociális támasznyújtás aspektusai................................................................................. 1542.3. Hogyan valósul meg a szociális támasznyújtás?.................................................................1542.4. Az egyéni szociális támasz mértékének felmérése.............................................................155

3. „...És olyan leszel, mint a jól öntözött kert..."..........................................................................1553.1. Egy bibliai paradigma a túlterhelés ellen............................................................................155

3.1.1. Az „angyali” segítség...................................................................................................1553.1.2. A munkától való eltávolodás Istennel való új minőségű találkozáshoz vezet 1563.1.3. Körülhatárolt feladat, segítség és bátorítás................................................................157

3.2. Elhívás-megtérés-hivatás....................................................................................................1573.2.1. Az elhívatás, megtérés és hivatás kölcsönös függősége.............................................1573.2.2. Az elhívatás és megtérés - vallási kategória és pszichikai jelenség.......................... 1583.2.3. Az elhívás- és megtérésélmény megjelenési formái és a folyamat

dinamikájának általános jellemzői............................................................................ 159

IRODALOMJEGYZÉK.................................................................................................................... 161TARTALOM.....................................................................................................................................164

167

A BORÍTÓ

PAP KLÁRAMUNKÁJA

ISBN 963 300 893 X

FELELŐS KIADÓ

TARR KÁLMÁN

N yom tatta és k ö tö tte a K aposvári N yom da Kft. - 210822 Felelős vezető: Pogány Z o ltán igazgató