Hipertónia Társasági Magazin

„Van akinek a faterjaasztalos, van akinekkirály!”

A Gárdonyi, Jókai,Csató krimik ôrzôje...

„Átok ül a VakBottyán”

Kokszolunk vagysportolunk?

könyvekízek

hangulatokemberek

Kopogtatóorvosokról – orvosoknak...

2009. I. évfolyam 3. szám

Tartalom

EMLÉKEK„Van akinek a faterja asztalos, van akinek király!” 4

SZÍNPADON„A próbákon fetrengtünk a nevetéstôl” 6

OENOLÓGIAKritikusan a második legnagyobb élvezetrôl... 8

OKTATÁSKészül a Gyermekkori Hypertonia Guideline... 10

KONGRESSZUS Miért lesz a hatszögbôl háromszög? 12

SZENVEDÉLYA Gárdonyi, Jókai, Csató krimik ôrzôje... 13A rímfaragó fôorvos 14

DOPPINGKokszolunk vagy sportolunk? 16

SZÍVÜGYEKHogyan mûködik a szakmai ôrangyal? 18

EMLÉKÉRMESAki visszadobott egy kétéves világbanki ösztöndíjat... 20

SZEX „Átok ül a Vak Bottyán” 22

IGAZ TÖRTÉNETEKHol volt, hol nem volt... 23

BALNEOLÓGIAÁlmodj balneológiai kutató intézetet! 24

RENDEZVÉNYEKESzMEfuttatás 26

Köszöntô

Hallott már szívbarát munkahelyrôl? Budapest egyik legelegánsabb étter-mében a csupa üveg, csupa szobor, csupa csillogás Symbolba csak olyancégek vezetôi látogattak el valamelyik este, akik hallgatnak a szívükre.Pontosabban munkatársaik szívére. Én örülnék, ha a pénzügyeimet, a te-lefon, internet, tévé, gépkocsi és más egyéb szolgáltatásaimat olyan em-berek intéznék, akik ha nem is mindennel, de a munkájukkal, a munka-helyükkel elégedettek. Mert akkor valószínûleg kiegyensúlyozottak, har-móniában vannak magukkal és a világgal, nem idegesek, nem frusztráltakés nem rajtam akarják levezetni feszültségeiket. Alább megnevezem a cé-geket, még akkor is, ha ez reklámnak minôsül. Abban a világban ahol em-berek százezrei rettegnek a kirúgás rémétôl, érdemes kiemelni azokat,akik hajlandóak tekintettel lenni beosztottjaik mentális és fizikai állapotárais. A Kemenessömjéni Polgármesteri Hivatal munkatársai például rendsze-resen szerveznek közös kirándulásokat. Járják a vidéket, feltöltôdnek a ter-mészet látványával és közben mentálisan is épülnek, hiszen jól érzik ma-gukat, és gazdagodnak az egymáshoz tartozás, a közösségi érzés örömé-vel. Azt se bánnám, ha a házamat a szekszárdi Sz+C Stúdió Kft. újítanáfel. Az építôanyag kereskedelemmel és építôipari kivitelezéssel foglalkozócég tulajdonosai már évtizedek óta jógáznak. Annyira megkedvelték, hogya keleti filozófiát, testkultúrát és térrendezést a vállalkozásukba is bevitték.Sôt! A tai chi és a chi kung világába hetente elkalauzolják munkatársaikat,méghozzá munkaidôben! Legjobban a Paksi Atomerômû lepett meg. Gon-dolták volna, hogy a blokkvezénylôkben dolgozók szobakerékpárra pattan-hatnak, ha a rendkívüli figyelmet igénylô munkakör annyira fárasztja márôket, hogy felfrissülésre vágynak? Arrafelé azt is tudják, hogy mi az astresszkezelés, hogyan kell egészségesen táplálkozni és a mozgásról semfeledkeznek meg. Olyannyira, hogy az alapvetôen ülô munkát végzô mun-katársak számára a központi irodaépületekben nyújtópadokat raktak a ge-rinc- és derékbántalmak megelôzésére. Aranyos ötlet a Genpact HungaryKft. Jótékonysági Süti Vására. Nem cukrászok ôk, de azért ötven féle sütitbármikor összedobnak. A családias rendezvényen az alkalmazottak általkészített finomságokat a kollégák veszik meg, és a befolyt összeget külön-bözô alapítványoknak ajánlják fel. Az ô segítségükkel valósíthatta megidén tavasszal sok gyermek álmát a Csodalámpa Alapítvány. Legutóbbi vá-sárukon 22 lelkes „cukrász” 50 féle remekmûvét lehetett megkóstolni ésmegvásárolni. A verseny ráadásul biosüti szekcióval is kiegészült, hogy amunkatársak ne csak finomat, de egyben egészségeset is ehessenek.

Érdemes odafigyelni minden olyan kezdeményezésre, amely komolyanveszi a szlogent: „legdrágább kincsünk az egészség”. Így tette a MagyarÜzletasszonyok Egyesülete, amikor Egészségnapot tartott Andrássy útiklubjában. Vagány és határozott fellépésû hölgyek mutatták be egészsé-günk megôrzését szolgáló vállalkozásaikat. Testápolószereink, kozmeti-kumaink jelentôs része veszélyes kémiai anyagokat is tartalmaz. Így hátahogyan léteznek bioételek, léteznek már biokozmetikumok is. Szent-györgyi Albert utolsó ma élô tanítványa, Dinya akadémikus összeállítottegy gyümölcs- és zöldségkoncentrátumot, ami alaposan megdobja az im-munrendszerünket, és még lúgosít is. Ráadásul a napi egyetlen kiskanál-lal fogyasztandó lekvár ízletes. Bemutatkozott az egészségbolt (makro-bitikus élelmiszerekkel), a pomázi ayurvéda központ, a Budai Borszalon(elképesztôen finom borokkal és olíva bogyókkal), no meg Fenyô Mártafizikus a teljes test kezelésére alkalmas polarizált sensolite fényfürdôvel.

Nem árt komolyan venni ôket és termékeiket. Hiszen levegô amit beszí-vunk, a víz amit megiszunk, az étel amit megeszünk szennyezett. És ezen

Kedves Olvasó!

Kopogtató

A Magyar HypertóniaTársaság és az EGIS lapja

Felelôs szerkesztô:B. Király Györgyi

Szaktanácsadó:Dr. Farsang Csaba és Dr. Alföldi Sándor

Munkatársak:Bozsán Eta, Bulla Bianka ésVámos Éva

Tördelôszerkesztô:Tusor Ildikó

Címlapon:Turner: Modern Rome -Campo VaccinoTurner and Italy kiállítás:2009.07.15. – 2009.10.25.Szépmûvészeti Múzeum

A lap orvosoknak,egészségügyi szakdolgo-zóknak készült, terjesztik az EGIS orvoslátogatói.

Turner:Modern Rome(részlet)

nincs mit szépíteni, tudjuk jól. A civi-lizált ember egyre több haszontalantermékkel veszi körül magát miköz-ben pusztítja a földet, vizet, levegôt.Most láttam egy drámai mûhold fel-vételt arról hogy az eredetileg Ma-gyarországnyi kiterjedésû Aral-tó agyapottelepítési program vízelveze-tése miatt a felére csökkent. A pusz-tuló Aral-tó a leglátványosabb pél-dája annak, milyen hatással lehet atermészetre az emberi beavatko-zás. A tó kiszáradása az elmúlt há-rom év során felgyorsult, a vízfelületnagy része helyén idén nyáron mára sivatagi homok az úr, ahogyan azEnvisat mûholdképei mutatják. Tud-ják önök, mivel vannak tele a vize-ink? Nitritekkel, hormonokkal, ho-zamfokozókkal, fogamzásgátlókkal,ami ellen a vízmû hálózat jó sokklórral védekezik. Ne legyenek illúzi-óink, a vegyszereket megisszuk, anövényekkel, zöldségekkel pedigmegesszük. Ráadásul a zöldségek,gyümölcsök tápértéke sehol sincsaz elmúlt száz évben mért értékhezképest. Valahol azért persze van. Alegutóbbi vizsgálatok szerint –emeljünk ki egyetlen zöldséget! – afejes káposzta tápanyagértéke 95százalékát veszítette el!

Vegyük komolyan, hogy azegészség érték! Hogy pont olyan,mint a levegô: akkor vesszük észre,hogy elfogyott, amikor fulladunk.Szerintem nem érdemes megvárni.

Hogy az egészséges élet pénz-be kerül, plusz kiadást jelent? Miérta betegség nem?

B. Király Györgyi

Emlékek

– Szó sincs róla! Megelôzhették volnabetegségüket, ha eljárnak a szûrôvizsgá-latokra?

– A legutóbbi európai urológus kongresz-szuson egy német professzor elmondta, hogy160 ezer beteget figyelt meg 9 éven át. Bebi-zonyosodott, hogy a prosztatarák szûrése 20százalékkal csökkenti a halálesetek számát!Ez a válaszom.

– Van ilyen szûrés nálunk?– Szervezetten nincs. Szerencsére azon-

ban, sok ötven feletti ember gondolja úgy,hogy elmegy urológushoz. Egyébként ezt me-leg szívvel ajánlom minden ötvenen túli férfi-társamnak!

– Mit tudhatunk a családjáról?– A feleségem orvos, van egy lányom, aki közgazdasági diplomával

rendelkezik, a fiam pedig harmadéves medikus. Apám asztalos volt, itt ôr-zök egy emléket tôle – a professzor egy réginek tûnô eszközre mutat-; ezegy kis gyalu, amiben még a forgács is benne van. Egy alkalommal Habs-burg Ottó eljött elôadást tartani, és megkérdezte, mit keres itt ez a gyalu?Így feleltem: „Van, akinek a faterja asztalos, van, akinek király. Maguknálbiztosan egy korona van otthon.” Jót nevetett rajta.

Bozsán Eta

Nyílik az ajtó, belépek a professzor úr festményekkel díszített szobájá-ba, és azonnal megosztom vele csodálkozásomat.

– El nem tudtam volna képzelni, hogy az ókorból is megmaradtakorvosi eszközök.

– Egy jó barátomtól kaptam. Egyébként a gyûjteményem nagy része aharmincas, negyvenes évekbôl való. Kollégák, betegek, egykori munkatár-sak azóta felnôtt gyerekei mind hoztak valamit.

– Odakint a múzeumban sok urológiai eszköz egy bizonyos Wolfnevét viseli. Ki volt ô?

– Németországnak sok innovációt köszönhetünk, számtalan mûszertott találtak fel. Ezzel foglalkozott a Wolf család cége is.

– A gyermekeszközök láttán nagyon meghatódtam.– Azok mind életeket mentettek, hozzásegítették a kis betegeket a

gyógyuláshoz. Más érdekességeket is talál; például, kint az üveg alatt vanegy tanulságos káderlap az ötvenes évekbôl, melyben olyan kérdésekrekellett válaszolni, amelyeken a mai ember igencsak megrökönyödne! A kli-nika pecsétjeit is ôrizzük a 20-as 30-as évekbôl. Az intézmény elsô pro-fesszora Illyés Géza volt, aki 1920-tól 1942-ig irányította a klinikát. Képétés megmaradt tárgyait az íróasztalom mögött becses helyen tartom.

– Mit gondol, ha valami csoda folytán feléledne, mit kezdene egymai mûtôben?

– Meg lenne lepôdve. Bár az anatómia ugyanaz, a vese ugyanott van,ahol száz éve. Ugyanolyan késsel vágjuk fel a beteg hasát, mint akkor, bi-zonyos kampókat, fogókat ô is használhatott már. Citoszkópia akkor is volt,(150 éve találták ki), csak annak idején lapos elemrôl mûködött. Röntgenis létezett. Biztosan sok újdonságot látna, de ha azt mondanák neki, ve-gyen ki egy vesét, nem jönne zavarba.

– Azért nyugtasson meg; ma már fájdalommentesebb eszközökállnak az orvostudomány rendelkezésére, mint az ön múzeumábanlátható eszközök, ugye?

– Így van. Igyekszünk a betegnek a legkevesebb fájdalmat okozni. Azorvos dolga, hogy fájdalmat csillapítson, és hogy amit tesz, ne fájjon.

– Bármerre nézek a szobájában, továbbra is múzeumban érzemmagam, annyi a festmény.

– Ezek a képek nem tartoznak az urológiai gyûjteményem darabjai kö-zé. Fôleg erdélyi festôk készítették ôket, de van köztük kollégáé, sôt, sajátkép is. Egészen harmadikos gimnazista koromig mûvészettörténész akar-tam lenni, és azóta is sok minden érdekel. Mióta befejeztem az egyetemet,nem festek. A képzômûvészet ma is a kedvencem, de már nem mûvelem.

– Ön szenvedélyes gyûjtô?– Nem így mondanám. Akiket személyesen ismerek, azoktól szívesen

veszek képet. A képvásárlás nálam kapcsolatfüggô.– Aki a múltat nem értékeli, az a jelenben sem igazodik el. Ez az

„üzenet” a múzeumában olvasható. Ön, ahogy látom, nagyon is érté-keli a múltat, de térjünk át a jelenre. Biztosan volt délelôtt mûtétje.

– Eltalálta. Egymás után három daganatos beteg.– Idôsek és férfiak?– A férfi stimmel, és ha ön egy 62 éves embert idôsnek tart, akkor az

idôs is.

4

„Van akinek a faterja asztalos, vanakinek király!”

Dr. Romics Imre pro-fesszor szobájába az Uro-lógiai Klinika múzeumánát vezet az út. Egyik-má-sik kirakat elôtt megbor-zongok, mégsem tudomlevenni a tekintetem a különbözô eszközökrôl. Amúlt század eleji vese- ésurológiai mûszerek számtalan történetet hor-dozhatnak. Szinte látommagam elôtt a betegeket,ahogyan ezekkel a mûsze-rekkel szabadítják megôket vesekövüktôl. Egy kisberozsdásodott injekcióstû alatt a felirat: SzabóIstván ajándéka. (Mintkésôbb megtudom, SzabóIstván Oscar-díjas film-rendezôrôl van szó, aki-nek édesapja orvos volt).Egy másik falon nagyne-vû orvos elôdök arcképeisorakoznak, s az emlékekközött még ókori tárgya-kat is felfedezek.

Az Urológiai Klinikamúzeuma

Nevess Velünk!Egy szerelô épp egy Harley motorjának a hengerfej-ét szerelte le, amikor meglátta, hogy egy híres szív-sebész lép be a szervizbe. A szívsebész a szervizve-zetôre várt, hogy nézze meg a motorját.

A szerelô átkiabált a termen:– Hé, doki, kérdezhetek valamit?A sebész kicsit csodálkozva odasétált a szerelô-

höz, aki épp a motort szerelte. A szerelô kiegyene-sedett, letörölte a kezét, és ezt kérdezte:

– Szóval, doki, nézze meg ezt a motort. Én is kinyi-tom a „szívet”, kiveszem a billentyûket, megjavítom,beteszem az új alkatrészeket, és amikor kész, úgymûködik, mintha új lenne. Hogy lehet az, hogy ezértalig kapok egy kis lóvét, míg maga nagy pénzeketakaszt az alapjában véve ugyanilyen munkáért?

A sebész elgondolkodott, elmosolyodott, és oda-súgta a szerelônek:

– Próbálja meg mindezt járó motorral!

– Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget, el-lenôrzi a leleteit, de meg sem szólal, csak hümmöga papírok felett. A beteg türelmetlenül kérdezi:

– Doktor úr, hát mi bajom van?– Azt majd a boncolás mutatja meg.

Doktor úr, kérem segítsen! Nagyon hullik a ha-jam! Mit tegyek, hogy ne veszítsem el mindet?

– Tegye egy dobozba!

Az orvos az egyik betegét teszteli a pszichiátriaiosztályon.

– Mi lenne, ha levágnám a bal fülét? – kérdezi für-készôen az orvos a pácienstôl.

– Nem hallanék jól. És nem is látnék jól.– Hogyhogy nem látna jól?– Mert leesne a szemüvegem...

Szôke nô a pszichológusnál:– Doktor úr, engem mindenki ostobának tart.– Értem a problémáját. Mondjon el szépen, las-

san mindent az elejétôl.– Dok-tor úr, en-gem min-den-ki os-to-bá-nak

tart...

Jaj, doktor úr, én érzem, mennyireárt, de sehogy sem tudok leszokni adohányzásról.

– Rágógumival próbálkozott már?– Igen, de nagyon büdösen ég.

5

Emlékek

Színpadon Színpadon

zenei és jelmezes háttérrel léptünk vele színpadra. A legközelebbi dara-bot nem lôném le, mert azt szeretnénk, hogy meglepetés legyen. Annyitazért elárulok, hogy november 6-án Siófokon lesz látható.

– Mikor tört ki magából a színész?– Ez azért így túlzás! Az önképzôkörrôl tudjuk, hogy milyen jó dolog

és mekkora kohézió teremtô ereje van. Tucatnyi kollégával máshol nemis találkozhatnék össze, ez a „színészesdi” viszont összehozza az em-bereket közös alkotásra, nevetésre.

– Jár színházba, professzor úr?– Persze! Sokáig ügyeletes orvos voltam Váradi Hédi idején a Kato-

na József Színházban. Egy ideje már bérletem is van a Vígszínház ésa Pesti Színház elôadásaira.

Nagyon szeretem a színházat, amivel hadilábon állok, az a musical.Összesen kétszer csábultam el életemben; egyszer az Operett Színház-ban néztem meg a My Fair Lady-t, Lehoczky Zsuzsával és Básti Lajos-sal a fôszerepben, és láttam a Hegedûs a háztetôn címû darabot Bes-senyei Ferenccel.

– Mindkettô klasszikus elôadásnak számít, szerintem, a legjob-bakat látta. Lapozzunk. Beszéljünk egy kicsit a családról!

– Két fiam van, az idôsebbik Testnevelési Fôiskolát és jogot végzett,a másik pedig mûvész ember lett; alternatív rock zenész és fotós. Velevannak közös dolgaink, mert a könyveimhez ô készíti a felvételeket.

– Nôsek?– Csak a nagyobbik, ott már unoka is van: Gömör Nóra, aki „negyed-

négy” éves.– Nyaralni szokott-e?– Igen, de egy kicsit másképp, mint ahogy a köztudatban a

nyaralás szó értelmet nyert. Régen megesett, hogy elmentünk40 napra a tengeren túlra. Ha az ember kertes házban lakik, ak-kor sok mindenért nem is kell elhagynia az otthonát. Egyébként,sokat írok, a szellemi tevékenységben soha nincs szünet. Ter-mészetesen, nemcsak színházi-, hanem szakmai elôadások,közlemények sorával is elô kell rukkolnom, ez egy állandó folya-mat. Mindig van jó néhány dolog, ami foglalkoztat.

– Mennyi ideje folytat oktató munkát?– Ez a kérdés jól jön, mert máshol úgyse nagyon említik meg.

Július 1-jén volt 25 éve, hogy egyetemi tanárnak neveztek ki, éskellô meghatódottsággal vettem át az okiratot a Parlamentben.Negyedszázad alatt sok minden történt.

– Hogy áll a sportokkal?– Egészen 21 éves koromig elsô osztályban kosárlabdáztam.

Negyven éve rosszul és szörnyen, de teniszezek. Az amatôr te-niszezés társasági, egymást ugratós idôtöltés. Közben mozog isaz ember. A sportban egyébként az a legfontosabb, hogy – megtanu-lunk küzdeni, veszíteni, majd legyôzni önmagunkban a vesztés kudar-cát – tulajdonképpen az élet szabályait szinte ráhúzza az emberre.

– Mindemellett még lapfôszerkesztôként is dolgozik.– 1991-ben kezdtem szerkeszteni, létrehozni az MRE-INFO-t azért,

hogy a társaságunk tagjai sokfelôl, sokféle híreket kapjanak. Érdekessé-gek tálcán...

Az információk közé egyre több orvos-történelmi, mûvészeti cikk isbelekerült. A lap 2001-tôl saját kiadásban jelent meg, REUMA-INFOcímmel, majd a teljesítmény elismeréseként tavaly átvette az AkadémiaKiadó, s MediArt néven fut tovább, én vagyok a fôszerkesztôje. Akár hi-szi akár nem, a 48 oldalas lap összehozása, minden nap ró rám teen-

– Hírül vettem, hogy a Premier címû színházi magazinban is pub-likál.

– Igen, volt egy periódus, amikor cikkeket írtam oda. Emlékszem,egyik alkalommal szerepelt benne Honthy Hanna kezének röntgen felvé-tele. Kezeltem a mûvésznôt és írtam is róla. Annak idején sok pletykaterjesztette kibírhatatlan természetét, de az igazság az, hogy amikor idô-sebb korba lépett, illetve megbetegedett, egy aranyos, kedves, szeretet-re méltó hölgy vált belôle. Többször jártam is nála.

– Mi volt a baja?– A kézízületekkel adódtak problémái. Azzal vigasztaltam, hogy a lá-

bai sokkal fontosabbak...– Térjünk rá a saját úton szerzett

színházi élményeire!– A történet 1990-ben kezdôdött. A

Magyar Reumatológusok Egyesülete(MRE) 1983 óta minden évben rende-zett kongresszust. Kezdeményeztem,hogy a rendezvények egyik estéjén le-gyen valami új, ne mindig a szokásostánczene. Az önként vállalkozókkaltöbbször színre léptünk, egyre na-gyobb sikerrel. A csúcspont 1996; ezitt mind semmi – körbemutat a köny-veire –, ahhoz a színházi sikerhez ké-pest, amit arattunk, amikor Bálint Gé-zával és Hodinka Lászlóval playback-rôl elôadtuk a Három tenort. Géza pa-rókában és Laci szakállal – szédüle-

tes volt, már a darab legelején gurult a nézôtér a nevetéstôl. A produkci-ót többször meg kellett ismételnünk, annyira tetszett a közönségnek.

A késôbbiekben az Osteoporosis Táraság és a Balneológiai Társaságrendezvényein folytatódtak a színi fellépések, melyekrôl a Kopogtatómár tudósított. Mostanában profibbak az elôadások, mert az utóbbi kétévben Magyar Attila színmûvész is a „csapatunk” tagja.

– Melyik része tetszik leginkább a „színházasdinak”?– A legjobban az elôkészületeket élvezem, de természetesen az elô-

adás is fontos, hiszen ott jót izgul az ember. A próbákon általában fetren-günk a nevetéstôl.

– Mi volt a legutóbbi, és mirôl fog szólni a legközelebbi darab?– A legutóbbinál teljesült a vágyunk; kôszínházban, méghozzá a

Merlinben játszottuk. Eredetije a Rómeó és Júlia, mi „Alendrómeó ésFosavanculia” címmel adtuk elô. A történet egyáltalán nem annyira tragi-kus, tulajdonképpen egy „nyóckerbeli láv-farma” – sztori. Természetesen

6 7

„A próbákon fetrengtünk anevetéstôl...”Az Irgalmasrendi Kórház negyedik emeletén lévô kis szoba egyben egyetemimunkahely is. Van egy-két másodpercem, hogy végignézzem az egyik fal díszeit,ahol többtucat akkreditációs névjegy függ. A többi falon csodakönyvek, melyekmind-mind a reumatológiát elemzik, boncolgatják. Mint késôbb megtudom, e té-makörben 14 darab könyve jelent meg Dr. Gömör Béla reumatológus professzor-nak, aki nem mellesleg, mûvészettel foglalkozó könyvekkel is büszkélkedhet.

dôt, holott negyedévenként jelenikcsak meg. A szerkesztést egyfajtamissziónak élem meg, mert jó ér-zés, hogy az orvosok nagy részetálcán kapja meg az irodalmi, mû-vészeti és történelmi érdekessége-ket. Például azt, hogy MikszáthStájerországban talált gyógyírthörghurutjára.

A lap létrehozása minden alka-lommal szívvel-lélekkel történik, ésörömmel tölt el. Az a cél vezérel,hogy olvasmányos legyen. Úgy tû-nik, ez sikerül is; van olyan akadé-mikus, aki bekötteti a példányokat.

Egyesek kaszinóba járnak, vagypecáznak a szabadidejükben. Énírok; tavaly két kötetet szerkesztet-tem és adtam ki, a „Válogatás más-fél évtized megjelent írásaiból” és a„38-ban születtünk” antológiát.

Gömör Nóri

Dalolás közben

Oenológia

sait hangsúlyozva egészségvédô okból vegyék rá az embereket az al-koholfogyasztásra, mert a kártékony hatás minden dózisban nagyobb,mint a bizonytalan védô tulajdonság. Másrészt nem látnak biztosítékot atúlzás elkerülésére, féltik az emberiséget az alkohol romlásba döntô kö-vetkezményeitôl. Az Egészségügyi Világszervezet már 1994-ben felhí-vást tett közzé, melyben harcot hirdet a vörösbor „jótékony” hatását ha-misan tolmácsoló nézetek ellen.

A tudósok egy része úgy véli, hogy nem volna baj a kulturált borfo-gyasztás ajánlásával, ha léteznének olyan népességek, ahol min-denki „kulturáltan” fogyaszt alkoholtartalmú italt, csakhogy ilyennelmég senki nem találkozott.

Amíg a bor és (vagy) az alkohol „jótékony” hatásai sokszor csakfeltevéseken és nem kellô mélységû elemzéseken alapulnak, ad-dig az alkohol káros hatásai sokszorosan bizonyítottak, így nehézhelyzetbe kerül az orvos, ha véleményalkotás a feladata. Manap-ság, a bizonyítékokon alapuló orvoslás korában jól megszerve-zett, ellenôrzött, hosszútávú kísérletes klinikai vizsgálatok szük-ségesek valamilyen gyógyszer jótékony hatásának igazolásá-hoz és így a bevezetés engedélyezéséhez. Elvileg elképzelhetôolyan bizonyító erejû klinikai vizsgálat, melynek során szív- ésérrendszeri betegségben szenvedôk két csoportját legjobb maitudásunk szerint kezeljük, ám az egyik csoport nem, míg amásik fogyaszt „mérsékelt” mennyiségben alkohol tartalmúitalt. Az eredmények bizonyíthatnák, hogy az alkohol használ-ható-e kiegészítô terápiás eljárásként, vagy a megelôzésegyik eszközeként. Ekkor és csak ekkor válhat(na) az orvositerápia bevett eszközévé.

Az alkoholfogyasztás, mint a megelôzés hatásos eszközé-nek túlhangsúlyozása azért is veszélyes, mert azt a hamis be-nyomást kelti, hogy ezen „kellemes” védekezés mentesít amás kockázati tényezôk elleni küzdelem alól. Különösen para-dox, hogy például a vérnyomás kezelésének messze nincsannyi „rossz mellékhatása”, mint az alkoholnak. Az orvosi esküsem engedi meg, hogy – általános javallatként – megcélozzukegy betegség esélyének 25–50%-os csökkentését olyan áron,hogy közben növeljük a balesetek, magas vérnyomás, májbe-tegségek, rákbetegségek stb. okozta halálozást.

Összefoglalóan leszûrhetô, hogy a mérsékelt borfogyasztásegyfelôl biztosan nem tekinthetô a globális megelôzés mindenha-tó elemének, másfelôl azonban nem tartjuk minden esetben szük-ségszerûen „egészségtelen” magatartásnak. Az orvosi tanácsadássorán a leírtakat figyelembe vevô, a kockázat–haszon mérlegeléseután kialakuló tiltó vagy „tûrô” attitûd egyéni mérlegelésén kell, hogyalapuljon, és így része lehet az elsôdleges-másodlagos megelôzô tevé-kenység mindennapos gyakorlatának. Ugyanakkor kénytelen-kelletlentudomásul kell vennünk, hogy – mint a tanácsadás minden más terüle-tén – a végsô döntést itt is maga a „fogyasztó” hozza meg. E döntéshezkíván eligazítást nyújtani ezen írás. Minden modern tudományunk elle-nére csak annyit tudunk biztosan, amirôl Kibédi Mátyus István(1725–1802, Kisküküllô, Marosszék, majd Marosvásárhely városi orvo-sa) Ó és Új Dietaetica c. mûvében 1787-ben így írt:

„De valamint egyéb nagy hasznú eszközök, úgy az Istennek ezen megbecsül-hetetlen ajándéka, a bor is, valamennyit használhat rendes éléssel, szintén any-nyit árthat a visszaéléssel.”

A legbölcsebb király, Salamon az Énekek énekében a szerelmesekcsókja után az emberiség második legnagyobb élvezetének tartja a bort,aligha akad késôi követô, aki ezt a sorrendet érdemben vitatja. Magát aboritalt is gyógyszernek, szinte minden bajra jó univerzális orvosságnaktartották, álljon itt példaként a Talmud e tárgyban legtöbbet idézett para-doxona: „A bor a gyógyszerek legjobbika, amikor a bor hiányzik, szükséglehet orvosságra.”

A vélt vagy valódi jótékony hatások között persze sok, kellôen alá nemtámasztott hiedelem is fellelhetô. Az új hiedelmek egyike a „francia para-doxon”, mely világhírre akkor tett szert, amikor 1991-ben a CBS ameri-kai televíziós hálózat 60 Minutes (Hatvan perc) címû mûsorában ismer-tették az alacsony francia szívhalálozás és a vörösbor kapcsolatát. Kide-rült, hogy a koszorúér eredetû szívhalálozás jóval kisebb Franciaország-ban, jóllehet a kockázati tényezôk lényegében ugyanolyanok, mint más-hol. Az egyetlen eltérés az egy fôre esô nagy alkohol- és borfogyasztás-ban mutatkozik. A vörösbor alkotói közül az alkohol mellett a flavonoid tí-pusú antioxidánsokat tartják a jótékony hatás hordozóinak. A vörösbor„héjon erjesztve” készül, így a flavonoidok mennyisége nagyságrendek-kel nagyobb, mint a fehér borban.

Érdekes az a megközelítés, mely szerint nem a bor összetevôi, ha-nem a „borivó” személyisége, jelleme és természete a döntô. A borivásönmagában viszonylag „szerencsésebb” alkatot jelez, azaz a borivókszocio-ökonomikus helyzete jobb, életvitelük egészségesebb, egészsé-gükre jobban odafigyelnek, eszerint tehát a borivás inkább csak jelzôjeegy, az egészségre kevésbé kártékony életstílusnak. Az italválasztás azélethez való viszony egyik jelzôje, a borivók jobb képzettségûek, kevés-bé dohányoznak, italozási szokásaik jóval mérsékeltebbek, mint az el-sôdlegesen sört vagy égetett szeszt kedvelôké. A borivók étrendje sok-kal inkább közelít a mediterrán típushoz, hiszen jóval nagyobb a zöldség,gyümölcs, saláta és növényolaj fogyasztásuk, lényegesen nagyobb azegészségvédô céllal végzett fizikai (szabadidôs, sport) aktivitásuk.

A szakemberek egyik csoportja szerint a felsorakoztatott érvek elég-ségesek ahhoz, hogy a vörösborfogyasztás mérsékelt, a férfiaknál maxi-mum napi 2-3, nôknél napi 1-2 „egység”, étkezést kísérô formáját – meg-felelô óvatosság mellett – tûrjük. Szerintük mérsékelt bevitel esetén azalkohol „jótékony” hatásai felülmúlhatják az alkohol káros hatásait. AzEgészségügyi Világszervezet 1 egységnek azt az italmennyiséget tartja,amely 8 g alkoholt tartalmaz. Ezt 2 dl – egy pohár – sör, 1 dl bor, vagy25 ml, azaz egy „kis” adag égetett szesz tartalmazza.

Mások az ellenérveket hangsúlyozzák, mely szerint az adatok mégnem elégségesek a végsô következtetés levonására, a paradoxon mástáplálkozási, életmódbeli, genetikai különbségekkel is magyarázható. Aszakemberek aggodalmainak oka kettôs: egyrészt nem látnak elég tudo-mányos bizonyítékot arra, hogy a túlreklámozott vörösbor jótékony hatá-

8

Kritikusan a második legnagyobbélvezetrôl...Az emberiség kultúrtörténetében legalább tízezer év óta végigkövethetô a bor ésaz egészség viszonyának egymásnak ellentmondó értékelése, mely egyfelôl a boristeni eredetét hangsúlyozza és dicsôíti annak jótékony és kellemes hatásait,másfelôl az ördög ajándékának vélve a túlzott fogyasztás egészség- és sorsrontóveszélyeire hívja fel a figyelmet Dr. Szollár Lajos professzor – a SemmelweisEgyetem Kórélettan Intézetének igazgatója – elmélkedése.

Dr. Szollár Lajos

9

Oenológia

Az ESH tevékenységének nagyonfontos részét képezte már a meg-elôzô években is a hypertonia ok-tatása a társaság évenként meg-rendezett kongresszusán, és anemzeti társaságok oktatási ren-dezvényein egyaránt. Ez a munkaintegráns része a „Specialist inClinical Hypertension” képzési

rendszernek. 2005-ben megszer-veztük a „Hypertension ExcellenceCenter” hálózatot, melyben 6 ma-gyar centrum is elnyerte az akkre-ditációt: a négy orvosegyetem, va-lamint a Fôvárosi Szent Imre Kór-ház és a nyíregyházi Jósa AndrásKórház. Elkezdtük továbbképzésitevékenységünk rendszerezését.Ennek eredményeképpen mármegjelent az elsô „tankönyv” (Text-book of Hypertension), az ESHhonlapján rendszeresen megújul-nak a hypertoniával kapcsolatosközlemények.

2007-ben napvilágot látott az újESH-ESC Guideline, megszervez-tük a távoktatás alapjait, s 2009-ben (elôreláthatóan októberbenvagy novemberben) a J. Hyperten-sion hasábjain olvasható lesz a2007-es Guideline-nal kapcsola-tos társasági állásfoglalás (ESHStatement on Hypertension). Két

10

Készül a Gyermekkori HypertoniaGuidelineToszkána kellôs közepén Monteriggioniban tartotta nyári összejövetelét az Eu-rópai Hypertonia Társaság Oktatási Bizottsága. 2003-ban, Giuseppe Manciaprofesszor javaslatát elfogadva az Európai Hypertonia Társaság (ESH) Vezetô-sége (Scientific Council) úgy döntött, hogy megalakítja Oktatási Bizottságát,melyben azóta is részt vesz a Magyar Hypertonia Társaság örökös elnöke: Dr.Farsang Csaba.

11

OktatásOktatás

Dr. Farsang Csaba

új dokumentum megjelenése isvárható még a J. Hypertension-ben: szeptemberben a Gyermek-kori Hypertonia Guideline és azESH állásfoglalása a MetabolikusSzindrómáról. Ezeket az ESH Ok-tatási Bizottsága legutóbbi konfe-renciáján vitattuk meg Olaszor-szágban, Monteriggioniban.

E konferencián levontuk a zöm-mel pozitív tanulságokat a milánóihypertonia kongresszusról, elôké-születek történtek a jövô évi,Osloban megrendezendô kong-resszusra, értékeltük a munkacso-portok tevékenységét, megismer-kedtünk az ESH új honlapjával(www.eshonline.org), tájékozód-tunk a Hypertension Specialistprogram állásáról, a kora tavaszi

„Advanced Course in Hyperten-sion” eredményeirôl. Döntés szü-letett e program jövô évi idôpontjá-ról (2010. március 6–13.) és helyé-rôl (St. Moritz, Svájc) és a „MasterCourse in Hypertension” továbbikurzusairól.

Felkérésre én beszámoltam aMagyar Hypertonia Társaság táv-

oktatási programjáról és az IQ Me-dicina „Szív- és Érrendszeri rizikó-becslô Program (SZÉP)” gyakorla-ti alkalmazásával szerzett tapasz-talatokról. Miután a bizottsági ülésa gyönyörû Toszkána közepén volt,ugyancsak a Bizottság kéréséreelôadást tartottam az „Alcohol:Friend or Enemy” címmel (minde-nki elkérte a vetített ábráimat...).

Monteriggioni egy gyönyörû, kö-zépkori olasz város Siena és Firen-ze között. Arról nevezetes, hogy aközépkorban az itteni domb tetejénlevô vár (1. kép) segítségével véd-ték Sienat a firenzei csapatok ellen.Általában Firenze gyôzött, egy ki-vétellel. Ezt a kivételes sienai gyô-zelmet minden évben nagy csin-nadrattával ünneplik meg a várban.

(2. kép) is és A messze földön híresPalio-t szintén alkalmunk volt vé-gigizgulni. Ez egy egész napon áttartó ünneplés a kilenc sienai kerü-let csapatainak felvonulásával,mely a nap végén egy, a város fôte-rén lóversennyel zárul (3. kép).Szerencsénkre, a bizottsági ülésegybeesett ezzel az ünneppel.

Az Európai HypertoniaTársaság XIX. Kong-resszusát 2009. június12-16. között rendeztékmeg Milánóban. Tapasz-talatait – az újdonsá-gokkal együtt – Dr. Alföldi Sándor összegzi.

Kongresszus

12

Szenvedély

– Annyi pozíciót tölt be, maradideje bármiféle hobbira?

– Szerencsére, igen, bár valóbanbôven van mit tennem. A Szent Im-re Kórház Belgyógyászati Mátrix In-tézetét vezetem, ezen belül a nefro-lógia-hypertonia (vagy vesegyógy-ászat és magas vérnyomás) profilt.1991 óta vagyok vezetôje az egyikmagyarországi magán dialízisháló-zat 1. számú központjának. Én irá-nyítom a Semmelweis EgyetemGeriátriai Tanszéki Csoportját, és anefrológia-mûvesekezelés orszá-gos szakfelügyelô fôorvosa is va-gyok. Decembertôl a Magyar Hiper-tónia Társaság elnöke leszek négyévig, és jelenleg is ezt a pozíciót töl-töm be a Magyar Orvostársaságokés Egyesületek Szövetségében.

– Igen impozáns a lista. Azthallottam, ugyanez a jelzô illik akönyvtárára is.

– Köszönöm. Körülbelül 18 ezerkönyvet számlál, közöttük két és félévszázados szakmai, orvosi köny-vek és klasszikus magyar és külföl-di szépirodalmi alkotások is megta-lálhatóak, egyesek a lehetô leg-szebb, bôrkötéses, számozott ki-adásban. Nagy gyûjteményem vana magyar nyelven megjelent scifik-bôl. Sokan nem is tudják, hogy Gár-donyi, Jókai, Csató Kálmán is írt kri-miket – nem is rosszakat – és az új-kori fiatalok között is számos kitûnôíró van. Szeretem a teljes sorozato-kat: megvan például AgathaChristie minden magyar nyelven ki-adott könyve, a Márai sorozatom-ban pedig olyan magyar nyelvû mû-vek is akadnak, amelyeket csak Ka-nadában adtak ki. Nemere Istvánkönyvei közül kis túlzással csak aznincs meg, amit éppen ír.

– Gyûjt mást is? – Igen, hatalmas a bélyeggyûjte-

ményem; 1910-tôl 2009-ig nem na-

gyon jelent meg olyan bélyeg, amel-lyel nem rendelkezem.Van egy spe-ciális összeállításom, amelyben or-vosi tárgyú külföldi bélyegek talál-hatóak. Gyûjtöm azokat, amelyekolyan orvosokat ábrázolnak, akikegyéb tevékenységeik miatt váltakhíressé, illetve keresem azokat is,amelyek mûvész orvosok, vagy amûveik képét jelenítik meg.

– Melyik a legérdekesebb da-rab?

– Van egy öt darabból álló, fara-gott szobrokat ábrázoló közép-afri-kai sorozatom. Az érdekessége az,hogy mindegyik szobornak hiányzikaz orra vagy a füle. Késôbb derült ki,hogy valójában realista ábrázolásrólvan szó: a szobrok egy lepratelepenkészültek.

– Ekkora gyûjtemények kiala-kításához évtizedek kellenek. Mi-kor kezdte, és hogyan szerezújabb darabokat?

– Hét vagy nyolc éves korom ótakönyvekre költöttem a zsebpénze-met. Nagyjából ekkor kezdtem a bé-lyeggyûjtést is, ezek szeretetét azapámtól és a nagybátyámtól örököl-tem. A legnagyobb öröm, ha50–100 forintért aluljáróban, ócska-piacon vehetem meg a gyûjteményegy-egy hiányzó darabját, de –hogy a másik végletet említsem –szívesen járok könyvárverésekre is,elsôsorban a hangulat miatt. Bárelôfordult, hogy árverésen jutottamolyan könyvhöz, amelybôl össze-sen három van Magyarországon!Ha külföldön járok, rögtön elmegyeka szállodához legközelebb fekvôbélyegkereskedésbe, veszek egybélyegkatalógust, átlapozom és el-kezdek egészségügyi témájú bélye-geket vásárolni.

– Beszéljünk a rézkarcokról is! – Rézkarc gyûjteményem cse-

kély, de nap mint nap gyönyörûsé-

get okoznak otthon és a munkahe-lyemen egyaránt. Fôleg magyar mû-vészek – Reich Károly, Kas János,Gross Arnold – mûveire igyekszemszert tenni. A mai alkotók között ki-emelkedô családjai is vannak a gra-fikának; például Rékasi Csabára,Skultéti Évára és Rékasi Eszterregondolok.

– Szokott alkudni? – Attól függ. Néha csak annyit

akarok elérni, hogy egy forintot en-gedjen az eladó. A legnagyobb sike-rem az volt, amikor Jeruzsálembenmásfél óra alkudozás után az ere-deti ár negyedéért vittem el egy fa-ragott készletet. Ha viszont azt lá-tom, hogy az eladónak minden fil-lérre szüksége van, vagy hogy na-gyon nehezen válik meg a tárgytól,akkor nem alkuszom, vagy legfel-jebb felfelé.

– Mi hajtja? Szebb a világ, haegy-egy sorozat összes darabjátmegszerzi?

– Valójában nem gyûjtô vagyok,hanem rendrakó, mert zavar, haegy sorozat nem teljes. Ha meg az,akkor jól érzem magam. Perszenem tagadom, hogy élvezem a va-dászat és a gyûjtés kihívásait és iz-galmát.

Vámos Éva

13

A konferencián a legnagyobb érdeklôdés az Európai Hypertonia Irányelvek2009. évi tervezett felülvizsgálatát ismertetô elôadást övezte, amelyet GiuseppeMancia professzor tartott Milánóból és amelyet várhatóan a J. Hypertension2009. októberi számában publikálnak majd. Az elôzô, 2007. évi hypertonia keze-lési irányelv az eddig leggyakrabban idézett klinikai tárgyú közleménynek bizo-nyult. Megjelenése óta ismertté vált számos fontos tanulmány tette szükséges-sé az elôzô irányelvek néhány ajánlásának felülvizsgálatát. Ezek között a nagykockázatú hypertoniás betegek esetében sem a kezelés megkezdésének kü-szöbértéke (>130/85 Hgmm), sem a kezelési cél <130/80 Hgmm-es értéke nemfog változni. Az ennél agresszívebb cél elérését azonban az újabb tanulmányoknem támasztják alá. Újdonság lesz, hogy megjelöltek egy olyan értéket is, amelyalá nem szabad csökkenteni a nagy kockázatú hypertoniások vérnyomását a vi-tális szervek perfúziójának fenntartása érdekében és ez a 120/70 Hgmm. Az op-timális vérnyomás sávja tehát beszûkül ebben a betegcsoportban.

Bizonyos korábbi irányelvek, mint a brit NICE ajánlás az újabb tanulmányokés metaanalízisek hatására kivette a béta-blokkolókat az elsôként adható anti-hipertenzív szerek közül a kardiális társbetegségekkel nem járó hypertonia ese-tén. Az új európai ajánlás általánosságban nem támogatja a sorrend megadásátaz egyes antihipertenzív szerek alkalmazásánál, annál is kevésbé, mert általá-nos hypertoniás beteg nem létezik. Valamennyi szernek vannak elônyei és hát-rányai az egyes beteg populációk esetén. Így a stroke prevenció szempontjábóla béta-blokkolók kevésbé hatékonyak a kalcium-antagonistáknál, de a szívelég-telenség megelôzésében hatékonyabbak azoknál és ezirányú hatékonyságukmegegyezik az egyéb antihipertenzív szerekével (RAS blokkolók, diuretikumok).

Az új irányelvek továbbra is hangsúlyozzák a kombinációs kezeléskezdôterápiaként történô alkalmazását nagy kockázatú egyénekben.Az újabb tanulmányok (ACCOMPLISH, ADVANCE, HYVET, ONTAR-GET) azonban árnyalják a képet. A vérnyomás célértékeket ugyanisnemcsak az eddiginél hatékonyabban, hanem minél gyorsabban elkell érnünk annak érdekében, hogy a katasztrofális kardiovaszkuláriseseményeket elkerüljük. A vizsgálatok azt is igazolták, hogy a fix kom-binációs kezdôterápiával nemcsak hatékonyabban, de hamarabb is si-kerül beállítani a hypertoniát és kevesebb terápia megszakítás fordulelô. A preferált kombinációk eddigi hatszögét egy háromszög váltja fel,amelynek csúcsain a RAS gátló (ACE-gátló vagy angiotenzin-receptorblokkoló=ARB), a kalcium-antagonista és a diuretikum helyezkedik el.A diuretikumok között azonban egy új metaanalízis különbséget tett: ahidroklorotiazid (HCTZ) kis dózisa kevésbé ajánlható, mint akár azindapamid, akár a klortalidon, mivel az utóbbiaktól eltérôen a kisdózisú HCTZ megfelelô hatékonyságát sem az ABPM vizsgálatok,sem a kontrollált kemény végpontú tanulmányok nem igazolták.

Az ACE-gátló és az ARB kombinációja nem lesz ellenjavalt a nagykockázatú hypertoniás betegek kezelésénél az ONTARGET tanul-mány kedvezôtlen eredményei ellenére sem, mivel ez a kombinációhatékonyabban csökkenti a meglévô proteinuriát, mint az egyes

összetevôk és ez fontos a vesevédelem szempontjából. Az ONTARGET vizs-gálat azonban arra figyelmeztet, hogy a dózis emelése ennél a kombinációnálcsak nagyon óvatos legyen valamint a vesefunkciókat és a folyadék- és elekt-rolit háztartást szorosan kell követni. Az új ajánlás hangsúlyozza, hogy aHYVET vizsgálat óta azt is tudjuk, hogy a hypertonia kezelésének nincs felsôkorhatára, mivel a nagyon idôs betegekben a perindopril-indapamid kombiná-ció a szívelégtelenség, a stroke és az összhalálozás kockázatát 60, 40, illetve20%-kal csökkentette sôt a dementia kockázata is mérséklôdött.

Miért lesz a hatszögbôl háromszög?„Nem gyûjtô, rendrakó” – javít ki Dr. Kiss István, amikor 18 ezres könyvtáraés hatalmas bélyeggyûjteménye okán megpróbálom ebbe a skatulyába betusz-kolni. „És vadászó...” teszi hozzá a gyönyörûséges rézkarcgyûjteménnyel isrendelkezô, elismert nefrológia és hipertónia fôorvos.

Gárdonyi, Jókai, Csató krimik ôrzôje...

Szenvedély

14

Szenvedély

Majd múltak az évek,és most itt áll elôttem pôrén, mezítelen.Nem óriás már! A teste vézna, satnya,lába bizonytalan, tévútra siklik néha,s az arcát beszáradt könnyréteg fedi.Homlokán pedig barázdát rajzolt az idô...Hát itt van ô, pôrén, ruhátlanul!De mégis... A satnya kis testetvalami ûzi, hajtja elôre,valami félelmes erô feszül benne,egy megfoghatatlan, elolthatatlan tûz lobog,s arcán a könnyfátyol alattörökké derûs, bölcs mosoly pihen.Igen!Az élet így is, most is csodálatos!

Tulajdonképpen csak néhány tucat olyan versem van, amit ma is – öregfejjel – változatlanul vállalok. Írtam azután egy-egy novellát, dalszövegeket,egy gyermekregényt, valamint kis jeleneteket fiam és leányom iskolai színját-szó csoportjai számára –, ezeket ôk az úgynevezett „kulturális seregszemlé-ken” adtak elô.

Az utóbbi években kórházunk „Hírmondó” (illetve most már „Hírforrás”) cí-mû belsô lapjában (amelynek jelenleg fôszerkesztôje vagyok) közöltem né-hány új verset. Az egyik legutolsó 92 éves édesanyám 2006-ban bekövetke-zett halálához kapcsolódik.

ANYÁNK EMLÉKÉRE ANYÁK NAPJÁNCsecsemôkorunknak elsô menedékeanyánk puha karja, meleg ölelése.ô táplált, gondozott, sok szépre tanított,és könnyes szemekkel de sokat virrasztottbetegágyunk mellett,mikor láztól égô, forró kis testünkethûsíteni kellett.Majd múltak az évek, s nem lett könnyebb dolga!Szorongva engedett önálló utunkra,de azért értünk élt, segített, mit tudott,magányos estéin értünk imádkozott.Mi pedig, ha gondok közt megértésre vágytunk,amíg itt volt köztünk,szeretô szívéhez mindig hazajártunk.Anyák Napján – sajnos – nem tudunk mást tenni,mint vén gyermekekként ôrá emlékezni,és bízni egy másik, boldogabb világban,hol anyánk kezében most egy szál virág van,hol bánat, csalódás, szenvedés már nincsen,s kérésünkre ôt ezerszermegáldja az Isten.

Idômet most, 70. évemben – változatlanul végzett kórházi munkám mellett– elsôsorban a négy kis unokámmal való foglalkozás teszi ki.

Néhány új vers azért talán még kitelik tôlem. Kérdés persze, hogy az öreg-ség valóban olyan megrázó érzelmi élmény-e, aminek ilyen formában érde-mes hangot adni...

Lejegyezte: Bozsán Eta

Ha azt szeretném – márpedig azt szeretném! –, hogy eza kis bemutatkozás ne elsôsorban rólam, hanem sokkalinkább a versekrôl szóljon, akkor magamról, 45 évi or-vosi pályafutásomról csak egészen röviden teszek em-lítést.

1963-ban végeztem a Budapesti OrvostudományiEgyetemen. Késôbb szemészetbôl, belgyógyászatból éstársadalom-orvostanból szereztem szakorvosi képesí-tést. Orvossá válásomat igazából a Dr. Gömöri Pál pro-fesszor úr által vezetett II. sz. Belklinikának, az ott eltöltött9 évnek köszönhetem. Klinikusként fôleg endokrinológiá-val foglalkoztam. Voltam a Tétényi úti (ma Szent Imre)Kórház orvosigazgató-helyettese, majd hat éven át a fô-igazgatója is.

Az irodalom szeretetét végsô soron a szüleimtôl örököltem, édesanyámmagyar-történelem szakos tanár volt, apám jogász, de mind a ketten írtakverseket és néha prózát is. Ezekkel azonban sohasem léptek a nyilvánosságelé. Nem illik megfeledkeznem középiskolai osztályfônökömrôl, Tarczal Bélá-ról sem, aki a József Attila (ma Ciszterci Szent Imre) Gimnáziumban egyete-mi szintû elôadásokon hozta közel hozzánk a magyar költészet óriásait. En-gem leginkább Petôfi Sándor versei ragadtak meg, amelyek magas mûvészifokon, és mégis magától értetôdô egyszerûséggel valóban milliókat tudtak,tudnak megszólítani.

Magam már kisgyermek koromban faragtam rigmusokat. Az elsô komolyverseim egy nagy megrázó érzelmi élményhez, az 1956-os forradalomhoz,majd az azt követô megtorláshoz kapcsolódnak – 17 éves voltam akkor. Azelmúlt több mint 50 évben azután nem írtam folyamatosan, csak mindig ak-kor, amikor valami számomra nagyon fontos történt az életemben, példáulszerelem, csalódás, pályakezdés, felnôtté válás, gyermekek születése stb.

Az alábbi sorokat a gyermek- és ifjúkori ábrándok, illúziók elvesztése, azélet puszta valóságainak megismerése ihlette.

ÉLET-AKTRégen színes ruhákban járt az élet,koronát hordott, csákót, süveget,piros lakkcsizmát suvickolt olykor,sarkantyút pengetett,s dobozból cukrot kínált néha.Aztán az élet civilbe öltözött...szürke pantallót viselt, kockás zakót,egyszerû fehér blúz feszült rajta,szûk szoknya s nagygombos kosztümkabát.Civilbe’ járt, de mégis nagy volt,óriás volt az ÉLET!Én felnéztem rá, ô rám mosolygott,s barackot adott.

A rímfaragó fôorvos2004-ben a Gazdagréti Katolikus Közösség kiadásában jelent meg egy kötete. Azutántöbb ízben; a Dr. Szilágyi András pszichiáter fôorvos – civilben zongoramûvész – barát-jával közösen rendezett jótékonysági esteken, továbbá, egykori iskolájában, a mai Cisz-terci Szent Imre Gimnázium dísztermében tárta verseit a nagyobb nyilvánosság elé. Dr. Péteri Miklós, a Szent Imre Kórház egykori fôigazgatója ugyanis rímeket farag.

15

Dr. Péteri Miklós

Dopping

döbbenetet váltott ki az 1960-as római olimpián Jensen dán kerékpároshalála, aki nagy mennyiségû amfetamint kapott.

– A kutatás, a gyógyszeripar, az orvostudomány fejlôdésével akémiai és fizikai doppingmódszereket lassan felváltja a génmani-puláció. Ön az egyik elôadásában a Pekingi Olimpia elôtt azt mond-ta, hogy a csalók kezében már ott lehet az új csodafegyver, az olim-pián már megjelenhetnek a géndoppingolt sportolók. Bekövetke-zett a jóslata?

– Génmanipulációs- génterápiás beavatkozások a Pekingi Olimpia elôttnem voltak. Az eredmények, amikrôl beszéltem állatkísérletes adatok-ból származnak. Várható, hogy a sportgenomika fejlôdése, agénterápia alapot szolgáltathat a következô olimpiák sporto-lóinak génmanipulációs felkészítéséhez. Az állatkísérleti ta-pasztalatok szerint a beavatkozások veszélye rendkívül nagy.Azt azért megjegyezném, hogy dopping nélkül is lehet valaki euró-pa, világ vagy olimpiai bajnok. A versenysport jelenlegi színvonalarendkívül precíz edzôt, orvost és pszichológust igényel a felké-szülési programok során. A csúcsforma elérhetô dopping nélkülis. A sportgenomika fejlôdése génterápia nélkül – a kiválasztás le-hetôségével – hozzájárulhat a dopping nélküli csúcsteljesítményekeléréséhez.

– Mi motiválta, amikor ezt a területet választotta kutatásai témá-jául? Netán ön is sportolt fiatal korában és közelrôl találkozott dop-pingos versenytárssal? Vagy?

– Kutatási témámat meghatározta elsô munkahelyem, a kórélettaniintézet. Az anyagcsere, különösen a zsíranyagcsere, a táplálkozási ár-talmak kutatása elméleti és metodikai alapot adott, mindazokhoz a to-vábbi vizsgálatokhoz, amelyeket 1982-tôl a Sportkórházban végezhet-tem. Egyetemista koromban versenyszerûen sportoltam az orvos egye-tem „híres” kézilabdacsapatában, mintegy hat éven keresztül. A kézilab-dán kívül vízilabdáztam, síeltem és rendszeresen teniszeztem. Mi ebbenaz idôben doppingként gyümölcsitalokat és ásványvizet fogyasztottunk!

A doppinggal elôször a sportkórházi kinevezésem után kerültem kap-csolatba. Az ottani dopping laboratóriumban a 80-as években nemzet-közi szintû ellenôrzô munka folyt, amihez egy kitûnôen felkészült szak-mai gárda és egy világszínvonalú mûszerezettség is tartozott. Sajná-lom, hogy ez a szakmailag kitûnôen felkészült csapat a magyar sporto-lók dopping botrányai miatt, politikai csatározások révén megszûnt. A90-es években megpróbáltuk újra elérni a korábbi szakmai színvonalatvégül az athéni botrányt kihasználva a laboratórium felszerelését elad-ták, vezetôjét nyugdíjazták így sajnos az Országos SportegészségügyiIntézet már nem rendelkezik Dopping Ellenôrzô Laboratóriummal.

– Elárul valamit a családi életérôl? Van-e sportoló önök között? – A feleségem nyugdíjas tanár, három felnôtt gyermekem és négy

unokám van. Hobbiszerûen mindenki sportol nálunk.– Hol érzi jól magát? Színházban? Kertben? Úszás közben az

Adrián? Kerékpározás közben a Balatonon? Tévénézés közben?Keresztrejtvény fejtéskor? Ha elôadást tart? Ha rázós kérdésekettesznek fel?

– Szeretem a zenét, magam is zongorázom. Kedvencem a vokális ze-ne. Szabadidômben sokat olvasok, foglalkozunk az unokákkal és gon-dozzuk a mindannyiunk által szeretett kertünket. Tudományos elôadástgyakran tartok és a rázós kérdésektôl nem félek.

– Egyszóval: mi az Ön doppingja?– Szeretem a hivatásomat és örülök, hogy idôskorban is gyakorolhatom.

– A csalás, a manipuláció, a tiltott szerek használata szinte min-dennapos a versenysportban. Egyre szigorúbb az ellenôrzés, asportolók meg válaszként egyre leleményesebb trükkökkel próbál-ják kijátszani az ellenôröket. Hosszú pályafutása során melyik volta legérdekesebb dopping elfedési kísérlet?

– Egy északi biatlonos története, akinek a tesztoszteron-epitesztosz-teron aránya jóval magasabb volt a NOB által el-fogadott értéknél. Az arány felsô határa 6:1. azemlített sportolóé 10:1 fölött volt. A szakma ille-tékesei kívülrôl bevitt tesztoszteronra gyanakod-tak, az eredményeket több nemzetközi laborató-rium is detektálta. Eredményeitôl megfosztották,végül kiderült a magas tesztoszteron-epitesz-toszteron arány genetikai eredetû volt. Magastesztoszteron szintjének legjobban a partnereörülhetett, végül rehabilitálták.

– Mit jelent szó szerint a dopping? Mikorkezdôdött? Lesz-e vége? Vagy mindig új ésúj doppingszert kísérleteznek ki kutatók, amitkésôbb a kutatók másik része leleplez? Ezolyan, mint a bûnüldözés. A bûnözôk mindigelôbb járnak.

– A sportban a dopping annyit jelent, hogy aversenyzô idegen, tiltott anyagot – gyógyszere-ket vagy eszközöket – alkalmaz teljesítményfo-kozás céljából. A dopping az emberiség történe-tével azonos korú. Mivel az ember egyre na-gyobb teljesítményre törekszik, a doppinggal tör-ténô teljesítményfokozás beláthatatlan ideig tart-hat. Mindig lesznek újabb teljesítményfokozóanyagok, így az ellenôrzést végzô laboratóriu-mok és szervezetek valóban rabló-pandúr harcotfolytatnak. Általában a rablók elôrébb tartanak.

– Pénzéhes világunkban nemcsak az a baj,hogy a teljesítményfokozók használatávaltisztességtelen elônyhöz jut valaki, hanem azis, hogy egy életre tönkreteheti saját szerve-zetét, sôt, meg is halhat.– Az amatôr sportban az aranyérem, különösen

az olimpiai aranyérem elérése szociális, erkölcsi kar-riert jelenthet a sportoló aránylag fiatal életkorában.

A veszélyek ellenére mindig vannak kivételek, olyanok, akik a siker érde-kében teljesítményfokozó szereket használnak, pl. anabolikus androgénszteroidokat. Nemzetközi felmérések szerint számos sportoló név nélkülvállalta a teljesítményfokozó szerek veszélyeit, ha az a dobogó legmaga-sabb fokát jelentheti. Pedig, hogy egyetlen példát említsek: férfiaknál atesztoszteron elválasztás gátlása miatt csökken a szexuális érdeklôdés,továbbá az ondóban megjelenô sperma mennyisége, a here sorvadásnakindul és korán kialakul a totális nemzôképtelenség és az impotencia.

Egyes doppingszerek, pl. anabolikus szteroidok fogyasztása számoshalálesetet okozott. Az anyagcsere, szív és érrendszeri elváltozások, ahormonális rendszer felbomlása korai halálhoz vezethet. Világszerte

Kokszolunk vagy sportolunk?

16

Dopping

A dopping eredetérôl olvasható: „A doppingot a Xhosatörzs alkalmazta elôször az ókorban. A törzs tagjai a ri-tuális és vallásos szertartások közben egy nagy alkohol-tartalmú borpárlatot ittak, aminek dop volt a neve.”Más magyarázat szerint a dopping szó angol eredetû asportolók és a versenylovak felajzására szolgál. Termé-szetesen a dopping definíciója az évek során nagymér-tékben változott. Ma már a sportolók becenevet is adtakneki „kokszolás”. Aki mindent tud a doppingról: Dr.Pucsok József egyetemi tanár.

17

19

Szívügyek

18

A címbeli kérdésre a vezérigazgató úrnak elôször az volt a válasza, hogyerre csak nagyon hosszan tud felelni. Miután megnyugtattam, hogy vanidônk, csak úgy dôlt belôle a szó.

– Nos, akkor kezdeném az elejérôl! Igazából már az orvosi egyete-men is komolyan érdekelt a bio-statisztika, sôt akkori biofizika tanáromRingler professzor úr, egy közvetett bizonyításon alapuló eljárást is „el-nevezett” rólam. Ez a momentum olyan motivációt adott, hogy végigkí-sérte egyetemi pályafutásomat. TDK-s tevékenységemet és diploma-munkámat is a komparatív biometria és a belgyógyászati klinikum ösz-szefüggéseirôl írtam, kifejezetten koncentrálva a tudományos szakiro-dalmakat összehasonlító meta-analízisekre.

Ezekben az idôkben ismerkedtem meg a komolyabb számítógépes sta-tisztikai programokkal és magával az orvosi informatika alapjaival. Én azon-nal beleszerettem és sajnálom, hogy az orvosi informatika még mindig nemkellôen hangsúlyozott alaptantárgy a medikus oktatásban, pedig gyakorla-tilag a kutatómunka elsô fázisai mind errôl szólnak. Az egyetem elvégzéseután általános belgyógyászként kezdtem el dolgozni és nagyon sok gyakor-lati tapasztalatot köszönhetek akkori kiváló fônökeimnek Boga Bálint ésPecze Károly doktor uraknak. Természetesen az informatikától akkoribansem szakadtam el, sôt egyre elmélyültebben tanulmányoztam azokat a le-hetôségeket, amelyek a gyakorló orvosokat segíthetik az informatika esz-közeivel. Külföldön számos példát találtam arra, hogy egy komputer alapúrendszer milyen módon támogathatja a klinikus kollégákat döntéseik meg-hozatalában. Magyarországon sajnos csak elszigetelt, nagyon specifikusés egymással nem kommunikáló – amúgy kiváló – döntéstámogató rend-szerek léteztek. És itt álljunk is meg egy pillanatra! A külföldi hasonló rend-szereket testközelbôl, és alaposan tanulmányozva rájöttem egy fontos do-logra, amely szerintem késôbbi sikereink egyik alapjává vált!

– Továbbra is kíváncsian hallgatom. Nagyon izgalmas!– A korábbi informatikai szakmai támogató programok nagy része olyan

igen/nem típusú döntési fákon alapult, amelyek képtelen voltak megfelelô-en egyensúlyozni a diagnosztikai és terápiás óvatosság, valamint a prog-resszív szemlélet között. És egyáltalán nem vették figyelembe a tapasztaltszakemberek olykor legfontosabb erényét, az intuíciót! Természetesen,amikor egy nem adekvát kivizsgálási, vagy gyógyszerelési javaslatot lát akolléga, akkor hamar el is megy a kedve a „gép” használatától. Pedig csakrosszul használta az eszközt és itt most erôs hangsúly van az eszközön!Szerintem a gyakorló orvos akkor használ szívesen döntéstámogató rend-szert, ha az nem akar helyette dönteni csak javaslatot ad. Ha a háttérada-tok megfelelôen hiteles helyrôl származnak, gyors és kényelmes a hasz-nálata. Az elôbb elmondottak miatt így nem egy külföldi rendszer adaptá-cióját választottam, hanem nyolc évvel ezelôtt saját szabadalmam alapjánfejlesztettem ki egy olyan a rendszert, amely a nemzetközi szakirodalmatés a hazai protokollokat ötvözte. Egy összetett adatbázis segítségével afelhasználó statisztikai valószínûségek szerint választhatja ki azt a munka-diagnózist, amellyel „dolgozni” szeretne. Tehát a szakmai ôrangyal csakakkor „szól” ha „kérdezik”, vagy esetleg, ha valamilyen nagyon komoly ki-hatással járó döntési szituációt észlel; például egy életveszélyes gyógy-szerallergiát, vagy interakciót. Visszatekintve úgy vélem, ez a filozófia si-keresnek bizonyult: mára több ezren vannak, akik valamelyik rendszerün-ket használják. Tulajdonképpen, mindmáig ez az általam vezetett IQ-

MEDicina Zrt alaptevékenysége. Késôbb, ahogy az orvosok megismertekminket, és egyre-másra érkeztek az újabb fejlesztési kérések, javaslatok,céges portfoliónk is bôvült. Így kezdtünk el foglakozni az egészségügyiadatkommunikációval (amelyet DataMed néven ismertek meg a kollé-gák), a nagy szakmai sikert hozó és számos szakmai társaság támoga-tását élvezô Szív- és Érbetegség Prevenciós Program létrehozásával.

– Kezdek kicsit elveszni az információk között...– Még egy valamit had említsek; ez egy lakossági egészségügyi koc-

kázatbecslô és életmód tanácsadó program, amelynek bevezetése ép-pen napjainkban kezdôdik. Szintén piaci hiányra alapozva indítottuk el agyógyfürdô kúrára szoruló páciensek EKG-ját figyelô rendszert, mely,ha „visít”, a megbízott felügyelô orvos segítséget tud nyújtani. Ez szin-tén világújdonság a maga nemében.

– Ennyiféle feladat koordinálása nem lehet könnyû.– Éppen ezért a projektek egy részét „kiszerveztük” az anyacégbôl.

Szerencsére két kiváló munkatársam, Szabadhegyi Csaba informatikaiigazgató, és Prof. Dr. Arnold Csaba orvos igazgató urak nagyon sok se-gítséget nyújtanak nekem, nélkülük nem lettem volna képes mindeztegyedül kézben tartani.

– Van-e már adat arról, hogy a gép megelôzött drámai fordulatokat?– Az elôbb említett Szív- és Érbetegség Prevenciós Program révén

közel 5000 szûrés történt. A sok pozitív példából most a várpalotai cu-korbeteg klubot emelném ki, ahol a módszer révén 1 év alatt bizonyítha-tó módon sikerült a szív- és érrendszeri kockázatot a klubtagok közöttglobálisan csökkenteni, ezáltal a szövôdményeket megelôzni!

– Marad ideje például olvasásra?– Egyelôre még szakmai anyagok töltik ki a könyvespolcom jelentôs

részét, de hamarosan a fejlôdéslélektan lesz napirenden.– És színházba menni?– A kulturális életem eléggé rapszodikus. Van, hogy minden hétre jut

valami program és van, hogy sokkal ritkábban jutok el bárhova is. Leg-utóbb a Homburg hercegével töltöttem az estém az Örkény Színházban.A darabot röviden úgy tudnám jellemezni Zerkovitz Béla szavait idézve:„mi kacagva sírunk, a könnyünk mosoly... ”

– Van-e a darab után gyertyafényes vacsora?– Az nem színházhoz kötött. Az életemnek fontos része a romantika.

Egy szeretô társnak akkor is jár a gyertyafényes vacsora, ha színházraéppen nincs idôm.

– Meséljen valamit a családjáról!– Az életem néhány hónapja komoly fordulópontjához érkezett. Eddig

szinte csak a munkának szenteltem, de mostanra érzem magam körülazt a stabilitást, hogy az „igazi” családalapítás is komolyan napirendrekerülhessen.

– Tud-e, szeret-e fôzni? – Nem vagyok egy Jamie Oliver, de amire szükségem van, azt el tu-

dom készíteni.– Mit tervez a nyárra?– Ami belefér! Utazás, barátok, és némi munka! – Van hobbija?– A hobbim a tenisz, az úszás és a logikai játékok mellett a baráti tár-

saság. Emellett szeretek mindig valami újjal megismerkedni. Idén nyár-ra a vitorlázást találtam ki, valamint régi gyerekkori álmomat kezdemmegvalósítani, zongorázni tanulok!

– Végezetül egy jó tanácsot kérek: hogy kell vigyázni a szívünkre? – Egyszerû a válasz: hallgassunk az eszünkre!

Szívügyek

Hogyan mûködik a szakmaiôrangyal?

Hogyan lesz egy belgyó-gyászból informatikus?Egészen pontosan egyszív- és érrendszeri betegségek elôrejelzésé-vel foglalkozó részvény-társaság vezérigazgató-ja? Segíthet-e egy gyakorló orvosnak adöntéstámogatási rend-szer, azaz javasolhat-e a számítógép? Ha elol-vassák Dr. Englert Zoltán válaszait, a fentieken túl egy lakos-sági egészségügyi kocká-zatbecslô és életmód tanácsadó programmalis megismerkedhetnek.

Emlékérmes

21

Emlékérmes

20

– Kevesen dicsekedhetnek az-zal, hogy jelen voltak a közel-múlt annyi egészségüggyel kap-csolatos jogszabályának a meg-születésénél, mint Ön. Hogyankezdôdött? Nem sajnálta ott-hagyni a gyógyítást?

– Sajnáltam, de izgalmas ésgyönyörû volt az a feladat, amely-nek megoldására felkértek 1996-ban a Népjóléti Minisztériumból.Akkor már egy éve az OrszágosPszichiátriai és Neurológiai Intéze-ten belül újonnan alapított Orszá-gos Stroke Központ létrehozásándolgoztam, ahová egy év után hí-vott vissza Budapestre a SoproniÁllami Ideggyógyászati Szanatóri-um idegosztályáról Nagy Zoltánprofesszor úr. Szerettem a gyógyí-tást, de nem akartam kihagyni azta lehetôséget, hogy az új egész-ségügyi törvényt elôkészítô csapattagja lehessek. Az egészségügyitörvény ugyanis az alkotmány utánaz elsôk között szerepel egy or-szág jogrendszerében. Édesapámjogász volt, így nem mondhatnám,hogy teljesen idegen terepre té-vedtem. Egy ideig azért megpró-báltam fenntartani a neurológiaiszakrendelésemet is, de beláttam,hogy a kettô együtt nem megy.

– Ma már elképzelni is nehézaz ilyesmit, de a teljesítményé-hez akkor még az ellenzék kép-viselôi is gratuláltak...

– Nem egyedül értem el azeredményeket: egy tizenöt fôs csa-patot irányítottam, a minisztériu-mon kívül pedig mintegy százöt-ven emberrel volt nexusunk. Mun-kánk gyümölcse egy olyan 272 pa-ragrafusból álló kódex jellegû jog-szabály, amely a mai napig hatály-ban van, és sok eleme jól mûködik.Ez teremtette meg az egészség-ügyi reform keretrendszerét, jelez-te a súlyokat és a korlátokat. AParlament 1997 utolsó munkanap-

ján fogadta el, amikor a 100 tagúcigányzenekar zenélt a kupolate-remben, Kökény Mihály, az akkoriegészségügyi miniszter pedig fo-gadást adott az egészségügyi bi-zottság tagjainak. Még az akkoriellenzéki képviselôk is gratuláltak.Büszke vagyok arra, hogy 39 éve-sen Batthyány-Strattmann emlék-érmet kaptam, amivel általábanéletmûvet ismernek el.

– És még csak ekkor indult ajogharmonizáció...

– 1998-tól a fôosztályunk önál-lóvá vált, és egészségügyi koordi-nációs fôosztályként átfogó egész-ségügyi feladatokat kapott. Leg-fontosabb ezek közül az egész-ségügyet érintô jogharmonizációsfeladatok koordinációja volt az EU-csatlakozás elôtt. Fél év alatt 32jogszabályt alkottunk vagy módo-sítottunk, amelyek nagyrészt kihir-detés elôtt álltak. Éppen akkornyertem el egy kétéves világbankiösztöndíjat: a yorki egyetem két-éves egészséggazdasági képzé-sén vehettem volna részt. Hosszashabozás után ezt elhalasztottam,így végül meghiúsult.

– Nem bánta meg? – Nem. Éppen a nemdohányzó-

kat védô törvényen dolgoztunk,amit a magaménak éreztem. Haakkor kiszállok, sokkal késôbb lettvolna egészségvezérelt ez a terü-let.

– Azt ugye tudja, hogy a leg-több vendéglátós még ma is túlszigorúnak tartja a szabályo-zást?

– Régen is sok vitát váltott ki, deén azt gondolom, hogy a dohány-zásellenes hangulat terjedésévelmegnyugszanak az indulatok. Mimegtettük, amit akkor lehetett: el-mentünk a falig. Tisza Istvánt tu-dom idézni, aki hasonló helyzet-ben azt mondta: „nem a tökéletes-re törekedtünk, hanem a megtehe-

Aki visszadobott egy kétévesvilágbanki ösztöndíjat...

tô megtételére”. Érdekes párhu-zam egyébként, hogy az akkoriközegészségügyi törvény motorjaaz a Markusovszky volt, akiugyancsak lapalapító, fôszerkesz-tô, kiadó volt, mint én.

– Az Ön életében milyen sze-repet játszik a lapkiadás?

– 1990-ben megalapítottam aLege Artis Medicinæ címû orvosilapot, 1996-ig pedig a kiadó ügy-vezetô igazgatója is voltam. Ké-sôbb aztán a Springer Tudomá-nyos kiadó – a korábbi SpringerHungarica – igazgatójaként résztvettem az Orvosi Hetilap kiadásá-ban. Itt 2000-ben elindítottam a Vi-talitás nevû egészségügyi portált,amelynek egyrészt az orvos to-vábbképzés, másrészt pedig a lai-kusok magas színvonalú egész-ségnevelése volt a célja. Vissza-térve a munkahelyre, a kormány-váltás után ugyan megtûrtek, de„elfogyott a levegô”, a számomrafontos és érdekes stratégiai terüle-tek elkerültek tôlem. 2000 és 2002között a Solvo Biotechnológiai Rt-nél dolgoztam orvos igazgatóként,ahol a rák gyógyítására alkalmastermékeket menedzseltem a sza-badalomtól a megvalósulásig.

– Mégis feladta, és újra visz-szament az államigazgatásba.

– Érdekes munka volt, de én va-lójában nem éreztem otthon ma-gam az iparban. Így aztán nem áll-tam ellen, amikor az új MSZP-SZDSZ kormányból a miniszterel-nöki hivatal fôcsoportfônökénekhívtak. A társadalompolitikai fô-osztályt irányítottam, amely azösszes egészségüggyel vagy az-zal határos területtel kapcsolatoskérdéssel foglalkozott, úgy mint atársadalombiztosítással, a nyug-díjjal, a sporttal. Mi véleményeztükaz egészségügyi reformelképzelé-seket is. Késôbb, az elsô Gyur-csány kormány idején megkere-sett Rácz Jenô akkori egészség-ügyi miniszter, hogy menjek át azEgészségügyi Minisztériumba, ígylettem egészségpolitikai helyettesállamtitkár. Az egészségpolitika

mellett hozzám tartozott többekközött a népegészségügy, az OEP,a bilaterális illetve multilateráliskapcsolatok, a gyógyszerügyek ésa stratégia alkotás is. 2005-ben el-készítettük a 2020-ig szóló egész-ségügyi fejlesztési koncepciót. Ab-ban az idôben az egészségügy azelsôként fejlesztendô területek kö-zött szerepelt, és benne volt az is,hogyan részesedjen a forrásokból.Olyan közép és hosszú távú fej-lesztési programokat is kidolgoz-tunk, amelyek egyes betegség-csoportok mentén építették volnafel a rendszert. Szerepelt bennepéldául a sürgôsségi betegellátásátalakításának programja, a nem-zeti csecsemô- és gyermek-egészségügyi, a nemzeti daganat-ellenes, valamint a nemzeti szív-és érrendszeri program. Program-tanácsokat is létrehoztunk a koor-dinálásukra. 60–90 százalékbanelkészítettük a nemzeti baleset-megelôzési, a nemzeti stroke és anemzeti diabétesz programot is.

– Nem sok valósult meg ezekközül. Nem érzi magát csaló-dottnak emiatt?

– A stratégiai programalkotás-nak csak az egyik kimenetele amegvalósulás. Ugyanilyen fontos,hogy a benne részt vevôk nézetei,tervei megváltoznak az elôkészü-letek során. Igaz, nem a kormányállt a programok megvalósításá-nak élére, de kizárólag a kormánytámogatásával úgysem ment vol-na.

– A 2006-os kormányváltásújra munkahelyváltásra kény-szeríttette Önt.

– Igen, valósággal leradíroztáka korábbi minisztériumi vezetést.Olyan változások kezdôdtek, ame-lyekhez én már nem akartam anevem adni. Végre visszakapott acsaládom és be tudtam fejezni aházam építését.

– Teljesen elszakadt a korábbimunkájától?

– Ahogy vesszük. Egy amerikaicég tanácsadójaként dolgoztam,és tanácsokat adtam a francia kor-

mánynak is Romániában. Magyar-ország nem tartott igényt a mun-kámra, felhalmozott tapasztalata-imra és a tudásomra. Most saját ki-adómat vezetem, amely 15–20 tu-dományos folyóiratot és könyvetjelentet meg.

– Meg lehet élni ma Magyaror-szágon tudományos könyvek éskiadványok megjelentetésébôl?

– Sajnos, napjainkban nincs ko-moly piaca a minôségnek és a hi-telességnek. Egyre nagyobb kihí-vást jelent, és egyre több munkátigényel a megfelelô színvonalfenntartása. A mi filozófiánk az,hogy hitelesek, megbízhatóak,naprakészek és hasznosak le-gyünk; így nem könnyû...

Vámos Éva

Dr. Kapócs Gábor neu-rológust messzire sodor-ta az élet a gyógyítástól; köztisztviselôként foglal-kozott az egészségügy-gyel. Nem akármilyeneredménnyel: 39 évesenmegkapta az általábanéletmûvekért adomá-nyozott Batthyány-Strattmann emlékérmet.Az utóbbi néhány évbenhátat fordított a magyarközszférának, és saját kiadóját, a LiteraturaMedica Kiadót vezeti.

Igaz történetek

Szerencsére nem kell aDunának menni, ha vala-mi nincs rendben, hiszena merevedési zavarokmegszüntetésére, a nor-mális szexuális életvisszaállítására többfélemódszer létezik.

– Ma már egyre jobbhormonkészítményeket ta-lálunk, amelyeknek kevés amellékhatásuk. Lehetôségvan öninjekciózásra is: azérre ható úgynevezett va-zokaktív anyagokkal esetimerevedés érhetô el. Azidôs betegek vákuum-ké-szülékeket alkalmazhat-nak, amelyek mechanikaiúton tágítják a pénisz ereit,és létezik pénisz protézisbeültetés is. Viszonylag újeszköznek számítanak aszájon át szedhetô gyógy-szerek. Ezek hatékonyak,mellékhatásaik jelentékte-lenek és könnyen elmúl-nak, viszont drágák. Nemtámogatja ôket a TB, úgy-hogy egy átlagos pénztár-cájú beteg számára sajnosnem elérhetôek. A tablettá-kat hamisítják, és az is elô-fordulhat, hogy mérgezôanyagot tartalmaznak.Nemgyôzzük eleget ismételni,hogy gyógyszert kizárólaggyógyszertárban vásárolja-nak!

– Volt olyan esete,amelyre derûsen emlék-szik vissza?

Egyszer egy nyolcvanéves bácsi keresett megazzal, hogy adjak nekiViagrát, mert van egy ba-rátnôje; egy 65 éves bom-banô. Megkapta a gyógy-szert, két hét múlva pedigegy gyönyörû, fehér hajúhölgy keresett fel a rende-lômben, és azt mondta:„Professzor úr, csináljonvalamit ezzel a vén bolond-dal, még a konyhában semhagy békén.

Szex

– Néha egészen megdöbbentômódon vezetik elô a problémáikat –meséli mosolyogva. Egy idôsödôtanárember például, azzal kezdte,hogy „a fiamnak átok ül a VakBottyán”, egy focista pedig aztmondta: „baj van a focimmal.” Atendencia ennek ellenére az, hogyegyre kevesebben tekintik tabuté-mának a merevedési zavarokat. Ezelsôsorban a nôknek köszönhetô,hiszen nem egy páciensem van,aki a partnere rábeszélésére for-dult hozzám. Az elmúlt negyven év-ben a panaszok 80 százaléka aférfi meddôséggel állt kapcsolat-ban, most azonban 60 százalék-ban szexuális zavarokról van szó.Ezen kívül, manapság az emberektestük mûködésérôl is egyre többetakarnak megtudni. Az andrológiaEurópa-szerte önálló tudomány. Itt-hon, az Állami Egészségügyi Köz-pont keretein belül mûködik azegyik legismertebb európai akadé-miai andrológiai kiképzô központ.

– Hogy jut eszébe valakinek,hogy a férfiak legintimebb dol-gaival foglalkozzon? Ön miértkezdte el?

– Három dolog miatt. Egyrészt,nagyon vonzónak találtam, hogy eza terület annak idején teljesen fehérfoltnak számított; ráadásul olyan ré-sze az orvostudománynak, amelymesze van a haláltól. Végül pedigtanítómesteremnek, Dr. Molnár Je-nônek köszönhetem, hogy azandrológia vizeire eveztem. Azutóbbi 25 évben tisztázódtak a me-revedési zavarok biokémiai és élet-tani okai. Kiderült, hogy általábannem izolált betegségrôl van szó,hanem egész betegségrendszer le-het mögötte, például a magas vér-nyomás, cukorbetegség vagy a de-presszió. Mióta tudjuk, hogy mik abetegségek kiváltó okai (hormoná-lis zavarok, urológiai okok, érrend-szeri problémák, idegrendszeri elté-rések, pszichés okok), azóta kezel-ni is sokkal könnyebb azt.

– Azért is fontos orvoshozmenni, mert elsô blindre senkinem gondol arra, hogy mereve-dési zavara magas vérnyomást,magas koleszterin szintet és anyomukban járó szívinfarktustjelezheti. Jól értem, hogy a zava-rokat elsôsorban szervi, és nempszichés problémák okozzák?

– Igen, elsôsorban szervi meg-betegedésrôl van szó. A pszichésokok aránya mindössze 20 száza-lék, de ha ehhez a gátlások is hoz-záadódnak, akkor ez a szám az 50százalékot is elérheti. Éppen ezérta szexuálpszichológus nagyon ér-tékes tagja a merevedési zavarokatkezelô team-nek. Ma már lényegé-ben mindenkin tudunk segíteni.Egy-két százalék csupán, akik fizi-kailag – szív- vagy tüdôbetegségmiatt – képtelenek a szexre.

– Az ember hajlamos azt gon-dolni, hogy a potenciazavar azéletkorral együtt járva inkább azidôsebb urak problémája. Ezzelszemben nyilvánvalóvá vált,hogy a stressz és a rohanó élet-mód is szerepet játszhat kialaku-lásában. Ahogy a mai zaklatottéletünket elnézem, jó sok férfi él-het meg kudarcot az ágyban.

– Körülbelül 1 millióan lehetnek.400 ezren szorulnak kezelésre, kö-zülük minden tizedik férfi fordul or-voshoz. A tendencia javul, de vanmég hová fejlôdnie. Azt lehet mon-dani, ha a merevedés 20–30 percigtart, az elfogadható, ha viszont en-nél rövidebb ideig, akkor baj van.

Persze, nem mindig könnyûmegmondani, hol kezdôdik agond: volt olyan betegem, aki azértpanaszkodott, mert kilencedjéremár nehezen boldogult...

– Lelki és testi okok miatt isfontos tehát, hogy a férfiak minélhamarabb orvoshoz forduljanak.Más kérdés, hogy a teremtés ko-ronáit, akik még egy szûrôvizs-gálatra is nehezen mennek el,nem könnyû erre ösztönözni.

„Átok ül a Vak Bottyán...”

Papp György professzor35 éve foglalkozikandrológiával, azaz aférfiak meddôségi, szexuális, fogamzásgát-lással és idôskorral kap-csolatos problémáival.Bár halványodnak a tabuk, azért mégiscsakérzékeny terület szakem-bere. Nap mint nap tapasztalja, hogy a te-remtés koronái nehezen,félve, szégyenkezve beszélnek szexuális za-varaikról. Pedig a tartóspárkapcsolat egyik alap-feltétele a szexuális életharmóniája. Akár szakí-táshoz is vezethet, hanincs minden rendbenaz ágyban – ez több hazai felmérés adataibólis kiderült... Az urak ennek ellenére még min-dig nem veszik elég ko-molyan a szexuális zavarokat, és alig fordul-nak orvoshoz.

2322

Orvos-beteg kommunikáció Orvosi hibáról és egy ezt elhárító, nagyon eredeti orvosi „rögtönzésrôl”

szól a közel fél évszázaddal ezelôtti történet. Az egyik klinikán fizikailag,mentálisan talán egy kicsit korábban öregedô, meglehetôsen fanyar orvos-kolléga több emlékezetes furcsa mondásával írta be magát az adott klinikanagy anekdotáinak gyûjteményébe. Íme egy, a jó néhány nagy mondása kö-zül. Az akkoriban rendkívül divatos, elég gyorsan ható digitális készítményt,az intravénás Strophantin-K injekciót napi egy alkalommal, vagy elosztva,napi két alkalommal is kapták a betegek. Potenciális mellékhatásai mellettvolt a készítménynek egy további kellemetlen tulajdonsága: ha az injekcióbeadásakor akár csak piciny mennyiségben is a visszér melletti szövetekbeszivárgott, az igen erôs izgalmat, bôrpirosságot, erôs, csípô fájdalomérzetetokozott. Ilyenkor az orvos általában kicsit restelkedve elnézést kért a beteg-tôl, esetleg magyarázkodva, hogy már nagyon rossz, nagyon sérülékeny avénája, ami akár igaz is lehetett, ha már csak kisebb vénát lehetett felhasz-nálni az injekcióra. Nem ilyen sablonos utat választott ez az orvoskolléga,akit a kórtermi injekciózást követôen a nôvér visszahívott az egyik idôsödônôbeteghez, Bözsi nénihez azzal, hogy a beteg nagyon fájlalja az injekcióhelyét, és ô is lát egy növekvô pirosodó foltot az injekció területén. Az orvos-kolléga odament nevezett betegéhez, megfogta a beteg karját, jól megtekin-tette és fejét csóválgatva, kicsit a kórterem többi betegéhez is fordulva,együttérzôen megjegyezte: – Hát, Bözsi néni nagyon, nagyon makacs szer-vezete van... hiszen még ezt az istenáldotta Strophantint is kilöki magából...!

A Magyar Tudományos Akadémia háza tájáról...Egy nagy kutatócsoportban valaki széleskörû protekción alapuló, össze-

tett hadjárattal kierôszakolta fônökénél, hogy akadémiai levelezô tagságraterjesszék fel. Ezzel persze titokban a nagyhatalmú akadémikus fônöke semértett egyet, már csak azért sem, mert nem kedvelte túlzottan erôszakosanfelfelé törtetô, a visszasúgások szerint a háta mögött már néha ôrá is fino-man kritizáló megjegyzéseket tevô vezetô munkatársát. Természetesenmegígérte, hogy maximálisan támogatni fogja a felterjesztést azon az elbí-ráló bizottsági ülésen, amely bizottságnak ô is fontos tagja volt. Tudta per-sze azt is, hogy beosztottja közvetve már a bizottság több tagját is megke-reste hasonló kéréssel, gondolta hogy jó néhány támogatóval rendelkezikmár az ugyancsak pályázó versenytársakkal szemben. Az elbíráló ülésenaztán valóban hozzá is szólt, hosszasan és nyomatékosan méltatta munka-társa alkalmasságát a cím elnyerésére. Ezután ô is szavazott. A szavazásokalapján azonban nem munkatársa, hanem az egyik versenytárs nyerte el acímet. Hazamenve intézetébe, rögtön hívatta kollégáját, nevezzük becézettkeresztnevén Bandinak: – Bandikám, oroszlánként küzdöttem érted, de saj-nos mégsem ment a dolog. Majd egyszer újra megpróbáljuk...

Beosztottja csak hónapokkal késôbb tudta meg véletlenül, hogy szemé-lye a bizottsági szavazáson egyetlen egy szavazatot sem kapott...

Hol volt, hol nem volt...Az orvosok mindennapjai tele vannak feszültség-gel, felelôsséggel, odafigyeléssel. De néha meg-csillan bennük a szellemesség, a humor, a derû is,ahogy a következô vidám történetekbôl is kiderül.Az anekdotákat Dr. Székács Béla belgyógyász,egyetemi tanár, az MTA doktora jegyezte le.

Balneológia

25

– Sehol nincs elôírva, hogy a balneológusnak reumatológusnakkell lennie – mondom Dr. Bender Tamás reumatológusnak, a MagyarBalneológiai Társaság elnökének, aki remek elôadásairól híresült el aszakmában. (Az interneten például az immerzió élettanát elemzi, vagyisazt fejtegeti, hogy mi történik a vízbemerülô testtel. Mivel a súlytalanságállapota, illetve a vízbemerülés között sok a hasonlóság, a kérdéskört aNASA kezdte el vizsgálni a hatvanas években.)

– Persze, hogy nincs – közli széles mosollyal. Magyarországon azértalakult így, mert a porosz hagyományokat követi az egészségügy, a fizio-terápia porosz orientáltságú volt, a reumatológia és fizioterápia egyetlenszakvizsgát tételezett fel egészen 1993-ig. Azóta e kettô szétvált és afizioterápia a rehabilitációval jelent egy szakvizsgát, mint mindenhol a vi-lágon. Senki sem születik balneológusnak, ráadásul ez az elnevezéscsak a köznyelvben létezik, balneológus szakma igazából nincs is. A ki-fejezés magyarul gyógyfürdôtant jelent, a balneológia gyógyvizekkel éstermészetes gyógytényezôkkel foglalkozó tudomány. Aranykorát a szá-zad elején élte, az 1930-as évekig a legnagyobb orvosok, köztük Korá-nyi, Markusovszky, Hôgyes, tehát olyan szakemberek kutatták a gyógy-vizek hatásait, akik eredendôen nem balneológusok voltak.

– Szereti a gyógyvizet?– Inni? – kérdez vissza. Bólintok. – Természetesen igen, különösen a

jó hideg ásványvizeket. Hozzáteszem, nem csak vizet iszom, szeretema bort és a sört is. – Utóbbit igazolhatom, hiszen a rekkenô hôségbenjéghideg sört kortyolgat az Angelica teraszán. – Elmúltam 50 éves, úgy-hogy azokat a mozgásszervi nyavalyákat, amik miatt a beteg bejön hoz-zám, saját magamon is tapasztalom. Az egyik legjobb gyógymód azúszás, ezt mindenkinek tudom ajánlani...

– Jónak mondja. Naponta leúszom az ezer méteremet, ha esik, hafúj. Lehet, hogy rosszul gondolom, de mintha az orvosok körébennem a legelismertebb tudományok közé tartozna a balneológia.

– Az 1930-as évek után a balneológiai élet már nem csillogott úgy, minta század elején. Az orvosi szakmában igencsak visszaesett az elismert-sége, a balneológusokat degradálóan fürdôorvosoknak tartották. Abbanaz idôben, amikor én egyetemi vizsgámat tettem, egy általam nagyra be-csült orvos egy medikus társamnak a rossz vizsga után azt mondta „hü-lye vagy, fiam, csak fürdôorvosnak leszel jó!” Akkoriban nem volt semmi-lyen bizonyíték, arra, hogy hatásos, igazából kóklerségnek tartották azegészet. 15–20 évvel ezelôtt viszont ismét elindult valami, úgy látom, abalneológia kezdi visszanyerni tekintélyét. Ez részben azzal magyarázha-tó, hogy míg az elmúlt évtizedekben kevesebb közlemény született, addigegy ideje törekszünk arra, hogy bizonyítékokat gyûjtsünk, és ezeket le isírjuk. Kongresszusunk 20 éve még 40–50 fôt számlált, ez a szám ma máreléri a 200–300 fôt, és nyitottunk más szakmák, így a belgyógyászat vagya nôgyógyászat felé. Olaszországban például elôszeretettel alkalmazzáka balneoterápiát a fül-orr-gégészetben.

– Hol a legnagyobb áttörés? – Ott, hogy bizonyítani tudjuk a hatását! Annak idején nem léteztek,

ma viszont vannak klinikai vizsgálatok, kontrollált tanulmányok, alapvizs-gálatok. A balneológia nem a terápia magna, nem az aszpirin, nem cso-daszer, de gyógyvizeink megérdemlik, hogy kiegészítô terápiaként hasz-

náljuk ôket, rehabilitációs célzattal. Ráadásul, nem-csak mozgásszervi, hanem egyéb megbetegedé-sekre is gyógyírt jelentenek. Tavaly egy bôrgyó-gyászati szekciót rendeztünk a szakma legjobbjai-val, az idei kongresszus egyik témaköre pedig a nô-gyógyászati balneológia lesz A rengeteg krónikusdiszpepsziás gyomor- és epebetegen is sokat segí-tenének a gyógyvizek, csak sajnos ezt egyelôrenem nagyon vizsgálják. Sajnos, a balneológiai kuta-tást szinte senki sem támogatja és nagyon nehézkonkurálni a gyógyszergyárakkal is. Én magammozgásszervi orvos vagyok, tudom, hol húzódnak abalneoterápia határai, ugyanakkor ne feledjük, hogyMagyarország világhatalom a termálvizek tekinteté-ben. Picit méltánytalannak érzem, hogy az elmúltévtizedekben ez a fajta gyógymód – amely nemmellesleg jóval olcsóbb, mint sok egyéb módszer – háttérbe szorult. Vanegy rögeszmém, vagy ahogy Martin Luther King mondta, egy álmom(remélem, engem nem lônek le), hogy egy európai balneológiai kutató-intézetet létrehozzak. 3 éve küzdünk ezért egy barátommal, dr. PôrzseGáborral. Nincs az országban olyan politikai vezetô, akinél ne lettünkvolna, de az álom még nem teljesült.

– Melyik vízbe merül alá legszívesebben? – Mindegyiket szeretem. Kellemes vizek vannak többek között Hajdú-

szoboszlón, Hévízen, Cserkeszôlôn, Szegeden, és még sorolhatnám.Minden víznek más a hatása; a mezôkövesdi kénes víz például a bôr-gyógyászati betegségekre jó, a parádi sós víz a nôgyógyászati gondok-ra, a füredi szénsavas víz pedig a kardiológiai problémákra.

– Hogyan jellemezné saját magát?– Ó, én teljesen gyógyvízfejû vagyok... Félretéve a tréfát, a konvenci-

ókat sosem szerettem, aki ismer, tudja, hogy egész nap dôl belôlem ahülyeség – így is vagyok „nyilvántartva”. Nincs olyan szakmai rendez-vény, ami ne fulladna vagy röhögésbe, vagy néha pankrációba. Mártöbbször ki akarnak tiltani a kollégák. A betegeimmel is ilyen vagyok,kissé House-szerû figura... Ha mondjuk egy beteg nagyon elkezd pa-naszkodni, és látom, hogy nem objektív, akkor én is rázendítek, hogynekem sokkal jobban fáj, ugyan adja már át nekem az ágyát... A dologpersze kétesélyes, valaki vagy vevô erre vagy sem.

– Gondolom, jó sok konfliktusa ered ebbôl a magatartásból... Mivalahogy azt hisszük, hogy csak akkor felnôtt valaki, ha kellôkép-pen komor is mellé...

– Az általános iskolától kezdve, a gimnáziumi, egyetemi éveken át akatonaságig mindig „kihúztam a gyufát”. Egy poénért eladtam volna azéletem. Én voltam, aki mûhányást tett az elôadó széke alá még az egye-temen is. Régebben a munkahelyeimen is voltak problémáim a hülyesé-gekbôl... 24 évig az ORFI majd 9 éve az Irgalmasrendi Kórházban dol-gozom osztályvezetô fôorvosként, 5 éve másodállásban a szegediegyetem ortopéd klinikájának egyetemi tanára vagyok. A kollégák álta-lában igyekeztek megvédeni, mondván, rám ez jellemzô. Persze, azértnemcsak ebbôl áll az életem, ami érdekel, azzal komolyan foglalkozom.

– Azt tudom, hogy szeret úszni... és még mit csinál szívesen aszabad idejében?

– Nyitott vagyok mindenre, ami sport olyannyira, hogy anno sportúj-ságíró akartam lenni. Egyébként, a carpe diem-nek élek, úgy is fogal-mazhatnék, hogy hedonista vagyok. Szeretek élni. Hál’ istennek, sokat

24

Álmodj balneológiai kutatóintézetet!

Balneológia

Gondolták volna, hogyha eltöltünk egy órát avízben 4–6 centit isnyúlhat a hátizmunk?Hát azt, hogy a legtöbbember nem véletlenülpisil bele a medencébe?Hogy miért? Ne essékmost szó a higiénés szo-kásokról, maradjunk szi-gorúan az élettannál,mert növekszik a nátri-um és a kálium kiválasz-tás. És azt, hogy a japá-nok 41 fokos vízben für-detik a betegeket? Egybalneológus mindegyikkérdést megválaszolja.

utazom, hivatalból is. A nagy uta-kat nem szívelem, mert türelmet-len és izgága ember vagyok, úgy-hogy nem tudok végigülni egytizenegynéhány órás repülôutat,rövidebb utakra viszont örömmelelmegyek. Gyakran járok rock kon-certekre – Deep Purple, BlackSabbath, Uriah Heep, John Mayal– de csakis a régi elôadókéra.Édesapám, Bender György szin-tén orvos, 60 éve van a szakmá-ban, ortopédprofesszor, a mai na-pig dolgozik 89 évesen. A mamám83 éves, tele van a gerince fém-mel, de minden másnap leússza amaga 40 percét. Jó házasságbanélek, a feleségem közgazdász, ésvan egy remek lányom, aki szinténközgazdász.

– Ha lehetne egy kívánsága,mit kérne attól a bizonyos tün-dértôl?

– Hogy segítsen már tetô aláhozni ezt a balneológiai kutató in-tézetet. Annyi miniszternél jártam,annyi ígéretet kaptam, hogy mártényleg csak a tündérben bízha-tok...

B. Király Györgyi

27

Rendezvények

A rendezvény célja az volt, hogy az egyesület felhívja a figyelmet astroke (agyérkatasztrófa) betegségre, annak felismerésére, a betegség-gel kapcsolatos ismeretek fontosságára, a megelôzés lehetôségeire, to-vábbá a stroke betegek rehabilitációjával kapcsolatos tudnivalókra.

A 10–15 óráig tartó rendezvényen a szervezôk az egész család szá-mára kínáltak változatos programokat. A mintegy kétezer résztvevô kö-zött láttunk babakocsit toló édesanyát és gyerekeit, illetve unokáit kísé-rô, 80 év feletti nagypapát is.

Az egészségtudatos élet-mód keretén belül több mintezer futó bizonyíthatta elköte-lezettségét a sportolás, mintaz egyik legfontosabb beteg-ség megelôzô tevékenységiránt. A legfittebbek 5 és 10km-es távon versengtek, itt

profi futókat és közszerep-lôket is köszönthettünk,de nagyon népszerû voltaz egy kilométeres csalá-di futás is, ahol három ge-neráció futott, kocogott,sétált a csillebérci táborgyönyörû erdei útjain. Kü-lön öröm, hogy az iskolákés iskolások között meg-hirdetett mezei futóver-senyre a tornatanárok

több száz diákot szerveztek be 8–18 éves korig, 3 korosztályban. Ékesigazolása ez annak, hogy a pedagógusok megértették pótolhatatlan sze-repüket a korai megelôzés és az egészséges életmódra való nevelésben.Az ismeretterjesztô elôadások között hallhattunk az egészséges táplálko-zás szabályairól, a stroke betegségrôl, az ESzME egyesület tevékenysé-gérôl, csatlakozási lehetôségekrôl, a szív- és érrendszeri betegségekmegelôzésével kapcsolatos teendôkrôl.

Az ÁNTSZ és a civil szervezetek sátraiban személyre szabott tanács-adással, kiadványokkal várták az érdeklôdôket. Az egészségmegôrzést,és a betegségmegelôzést szolgálták a széleskörû szûrôvizsgálatok, ami-ket nagy elôszeretettel vettek igénybe a fiatalabb korosztály képviselôi is.

ESzMEfuttatás

26

A vérnyomás-, koleszterin-, vércukor-, test-súly-, magasság-, BMI-, haskörfogat-, bo-ka/kar index mérés, valamint a szemészeti,PSA, húgysav stb. szûrôvizsgálatok számárakialakított helységben egész nap óriási volt aforgalom.

A gyerekek szórakoztatásáról Lala bohócés az ELEVEN team gondoskodott, de láthat-tak modern tánc és harcmûvészeti bemutatót,kosárlabdázást kerekesszékben és ügyessé-gi sorversenyeken is részt vehettek.

A rendezvény háziasszonya, Détár Enikôés a sportmoderátor, Burján Attila kettôsé-nek az ügy iránti lelkesedése egész napra megalapozta a jó hangulatot.Katus Attila szakszerû bemelegítô tornája tökéletesen elôkészítette afutókat a megmérettetésre, míg Hevesi Tamás záró koncertje a jól vég-zett munka utáni lazítást segítette.

A rendezvény óta eltelt néhány napban nagyon sok dicséretet, bátorí-tást, pozitív visszajelzést kaptunk, amelyek megerôsítenek minket ab-ban, hogy egy nagyon szép és eredményes napot zártunk. Bízunk ben-ne, hogy hagyományt teremtettünk, és az ESzME egyesület tevékenysé-gével hozzájárul a magyarországi stroke elôfordulás visszaszorításához.

dr. Ludányi Andrea

Nagy sikerrel zajlott az a társadalmi célú Családi Nap és Futóverseny, amit azEgis Nyrt. által támogatott ESzME (Egyesület a Stroke Megelôzéséért) szerve-zett május 10-én, Csillebércen. Az ESzME, a Stroke Alliance for Europe(SAFE) tagja, a rendezvény a Magyar Stroke Társaság támogatását is élvezte,csatlakozva a Nemzetközi Stroke Day magyarországi rendezvényeihez.

Rendezvények