Hipertónia Társasági Magazin

A tudósba oltott szakácsnô

Az egri borok titka

Hová tûntek a mosdósipávák?

Szexeljünk vagy együnk?

Az év orvosa 2009-ben

könyvekízek

hangulatokemberek

2010. II. évfolyam 1. szám

Kopogtatóorvosokról – orvosoknak...

Be

Tartalom

TÜKÖRBENEgy kongresszus mozaikjai 4

VALLOMÁSAz Év Orvosa 2009-ben 7Egy munkamániás nagypapa 9Hová tûntek a mosdósi pávák? 11

NOBEL-DÍJAz életmódváltás tényleg gyógyít! 12

SZENVEDÉLYEgy reneszánsz ember szerelme 15Éjszakánként fülhallgatóval gyakorolok... 17Az informatika és a tenisz 19Baglyok és morzsalapátok 21

KÖNYVAJÁNLÓ Szexeljünk vagy együnk? 23Macskák és regények... 25

ÍZEKEgy tudósba oltott szakácsnô 28

OENOLÓGIAAz egri borok titka 30

BEMUTATKOZÁS A reform folytatódik! 32

Bekopogtató

A Magyar HypertóniaTársaság és az EGIS lapja

Felelôs szerkesztô:B. Király Györgyi

Szaktanácsadó:Dr. Farsang Csaba és Dr. Alföldi Sándor

Munkatársak:Bozsán Eta, Bulla Bianka, Csák Elemér ésVámos Éva

Tördelôszerkesztô:Tusor Ildikó

Címlapon:Degas: Tükör elôttDegas-tól PicassóigFrancia mestermûvek a moszkvai Puskin Múzeumból2010.01.28 – 2010.04.25.Szépmûvészeti Múzeum

A lap orvosoknak,egészségügyi szakdolgo-zóknak készült, terjesztik az EGIS orvoslátogatói.

Edgar Degas:A sztár (1877)(részlet)

Köszöntô

3

Ayubowan! Légy hosszú életû! Ennél bölcsebb, és mert mosoly is tartozikhozzá, kedvesebb köszöntést életemben nem halottam. A könnycsepp alakúSri Lankán ez a divat. Persze ölték egymást eleget ôk is, amíg eljutottak idá-ig. Sigirya sziklaerôd palotája például lélegzetelállító látvány, no meg az atöbb ezer lépcsô is, amíg az ember eljut a meredek szikla tetejére, ahováKasyappa király birodalmát építette. Az ifjú herceg törvénytelen gyerek volt,nem a királyi hitves adott neki életet. Csakhogy annyira vágyott a trónra, hogymegölte saját apját. A kivégzendôk listáján a trónörökös Mogallana hercegkövetkezett volna, aki életét védve gyilkos féltestvérétôl a szomszédos Indiá-ba menekült. Na, innentôl Kasyappa kezdett el rettegni, hogy vajon mikorszámol le vele Mogallana, mint trónbitorlóval. Ezért azt a Sigiryát tette megSri Lanka fôvárosává, melynek közepén egy hatalmas szikla állt. Ennek a te-tejére terveztette mûvészeivel a mennyország képmását, kertekkel, meden-cékkel, kolostorokkal, kutakkal. Ide aztán nem lehetett elefántháton feljutni,csak gyalog, legalább két órás meneteléssel. Azt pedig a sziklák kiugró pere-mére állított ôrök észrevették volna. Az ô életük persze értéktelen volt, hi-szen, ha valaki elaludt a 24 órás ôrségben, lezuhanva azonnal halálát lelte amélyben. A sri lankaiak – talán mert rengeteget harcoltak, a holland, portu-gál, angol gyarmatosító háborúk során – megtanulták megbecsülni az életet.

A legtöbben az iszonyú szegénység ellenére tiszta ruhában, ápoltan, arcu-kon mosollyal fogadják az idegent. A nôk színes száriban, a férfiak sötét nad-rágban és fehér ingben. Errefelé mindenki elegáns. És sovány. Legtöbbjükneknapi néhány marék rizs az egész napos eledele. A kövérség egyértelmûen agazdagság jele. És az etnikai különbség is látszik. Nem a bôrük színén, a sú-lyukon. A buddhista templomok, kegyhelyek zarándokai viszonylag jól táplál-tak, míg a hindu templomok híveinek zörögnek a csontjai. Igen, a buddhistáka szingalézek, a hinduk a tamilok. Alig néhány hónapja ért véget Ázsia leg-hosszabb modernkori háborúja a 25 éven át tartó tamil-szingaléz polgárhá-ború. Tény, hogy a 3,2 millió tamil jelentôs része nem kapott ceyloni állampol-gárságot, és az is, hogy gyerekeiknek több pontot kellett elérni az egyetemifelvételin, mint a szingalézeknek, a többi diszkriminációt most hagyjuk is. Ahindu vallású tamil kisebbség és a lakosság háromnegyedét alkotó buddhis-ta szingalézek közötti összecsapások öngyilkos kamikáze akciókban, rob-bantásokban teljesedtek ki, aminek eredményeképpen ma komor tekintetûfegyveres katonák vigyázzák a városok, országutak rendjét. Azt a vidéketmelyet szingaléz idegenvezetônk nemes egyszerûséggel földi paradicsom-nak nevez. Valóban. Az embertôl csöppet sem tartó, szelíd, olykor szemtelenelefántok, majmok, pálmamókusok, lassú járású és néma kutyák és macskákhada fogad minket, banáncserjékkel, teaültetvényekkel, kókuszpálmákkal,templomfákkal egyetemben: bármerre járunk. A templomfa fehér virágának il-lata, pedig egyenesen mennyei. Egy földi paradicsomban pedig minél továbbszeretnénk idôzni, itt csak hosszú életû akarhat lenni az ember. És talán né-hány kontinenssel arrébb, a vén Európában sincs ez másképpen.

Ha fellapozza a Kopogtató idei elsô számát ehhez találhat jó recepteket. Pél-dául a Nobel díjas kaliforniai Ornish professzor módszerét, aki elsôként igazol-ta, hogy az életmódváltás hat a génjeinkre, annyira, hogy lassítja az öregedést!Az egri Juhász Elektôl megtudhatja, hogy a finom Kaló féle borok is gátolják asejtek öregedését, Fürst Zsuzsától meg azt, hogy milyen töltött káposztát fôzegy tudósba oltott szakácsnô. Matoltsy András elmeséli önöknek, hogy mekko-ra örömet okozhat valakinek a mûvészet szeretete, Hodász István pedig a ter-mészetfotózásra esküszik. Jó böngészést kívánok mindnyájuknak!

B. Király Györgyi

Kedves Olvasó!

Ez a kongresszus egy kicsit más, mint a többi. Mindig üzenete van azorvostársadalom számára, és idén ez különösen fontos. Nem kell rész-leteznem, hogy mennyire nehéz az a környezet, amiben valamennyiendolgozunk. És talán azt sem, hogy mennyire fölértékelôdik mindaz, amia szív-érrendszeri betegségek megelôzésében és gyógyításában fontoslehet. Új ez a kongresszus azért is mert olyan készítmények mutatkoz-nak be a széles orvosi közvélemény elôtt, amelyek korábban csak kül-földön, vagy elvi megközelítésben voltak ismertek. Ennek egyik példájaaz úgynevezett direkt remin gátlók megjelenése és ezek terápiás beve-zetése. Izgalmas a kongresszus abból a szempontból is, hogy az Euró-pai Hipertónia Társaság és az Európai Szívgyógyász Társaság megújí-totta ajánlását, és a Magyar Hipertónia társaság ezen a kongresszusonhozza nyilvánosságra új szakmai irányelveit. Kongresszusunk pedig ez-zel szoros összefüggésben jelöli ki a megfelelô megközelítési, megelô-zési és vezetési módszereket.

A szakmai irányelvek vezérgondolata az, hogy a megelôzésre és aszív-érrendszeri történések lehetôség szerinti minél alacsonyabb szintre

szorítására koncentrál. Fókuszbahelyezi az úgynevezett kockázat-fölmérést, és ennek gyakorlatikonzekvenciáit. Ez pedig a gya-korló orvos számára lehetôvé te-szi, hogy konkrét helyzetben,konkrét rendelôben konkrét be-tegnek tudjon személyre szabottterápiát tervezni. Az összegyûj-tött nagyvizsgálatok alapján pon-tosan be lehet határolni, hogyegy adott szív-érrendszeri szituá-cióban melyek azok a leginkábbajánlott gyógyszerek, amelyekkela legtöbb egészség érhetô el. Azúj ajánlás fontos része az ún.kombinációs lehetôségek újbólitaglalása. Ezeknek a magyar vi-szonyokhoz való alkalmazásátszintén meg kell oldanunk.

Rosivall LászlóBudapest Semmelweis Egyetem Kórélettani Intézet

Ez a kongresszus semmiben sem új a korábbiakhoz képest. Ugyanismióta hipertónia kongresszusokat szervezünk, az elôadók fáradhatatlanuldolgoznak, a szervezôk pedig szakmai tudásuknál fogva ide tudják hozniazokat a világtalálmányokat, amiket a biológia és az orvostudomány elké-pesztô fejlôdése lehetôvé tesz. El kell menni egy-egy nagy nemzeti kong-resszusra, nem véletlen, hogy ott 60-80-100 ezer ember jelenik meg, mertéletfontosságú, hogy a naponta megjelenô újdonságokat megértsék, hogyjó lelkiismerettel gyógyíthassák a betegeket, a tudomány aznapi állásaszerint. És az is fontos, hogy ne fordulhasson elô olyasmi Magyarorszá-gon, mint ami elôfordult a H1N1 oltással kapcsolatban.

Ábrahám György Szeged Nephrológia-Hypertónia Centrum vezetô

4

Egy kongresszus mozaikjai

Tükörben2009 december 2. és december 5.között rendezte meg a MagyarHypertonia Társaság VIII. Nem-zetközi Továbbképzô Kurzusátés egyben XVII. Kongresszusát.A megnyitónak a Magyar Tudo-mányos Akadémia Díszterme, atudományos elôadásoknak,szimpóziumoknak, kiállítók-nak, standoknak, posztereknekpedig a Semmelweis EgyetemNagyvárad téri épülete adottotthont. A nemzetközi és hazaielôadók sikeres szereplésén túl, aMHT a kongresszus helyszínénés idôpontjában, december 3-ántartotta meg tisztújító közgyû-lését., amelyen deChatel Rudolfleköszönô elnök helyére Kiss Ist-ván lépett. Következzék néhánymozaik arról, milyen lenyoma-tot hagyott az esemény találom-ra megszólított résztvevôi emlé-kezetében.

Rosivall László

A kongresszusok semmiképpennem húzhatók egy kaptafára. Ennek akongresszusnak egyfelôl szûkebb a té-maköre, mint más kongresszusoké –mert ugye a magas vérnyomás beteg-ség köré csoportosítja az elôadásokat-másfelôl bizonyos értelemben tágabbis, mert annyi sok egyéb szervrendszerérintettségével foglalkozik, hogy aki el-jön ide: az egész belgyógyászatot vé-gighallgathatja. Mindazt, ami a magasvérnyomással kapcsolatba hozható,vagy aminek a magas vérnyomás ki-alakulásában szerepe van, sôt azonbetegségek is terítékre kerülnek, ame-lyek kimenetelét ronthatja a magas vér-nyomás.

Számomra mindig az a legizgalma-sabb, amikor több betegség társulása-kor próbálnak irányt mutatni. Az a való-ban érdekes, hogy itt hogyan lehet lép-ni a kezeléssel, mert a „sima” hipertóni-ással nincs probléma, róla rengetegadat áll rendelkezésre. Akinek többfélecélszerv károsodása van, és netánidôs, és még veseelégtelensége is kí-nozza, sôt a cukorbetegség is pusztít-ja, na, azoknál a betegeknél gyakrannehéz jó irányt szabni a kezelésnek.Ebben is segít ez a rendezvény.

Sereg MátyásSzékesfehérvár Szent György kórház

Ez a terület alaposan érint bennünket, hiszen rengeteg hipertóniásbetegünk van, és a mindennapi terápiához szükségünk van valami új tu-dásra. A gyakorlat a legfontosabb, számomra. Az, hogy az új ismerete-ket jobban, könnyebben megkapjuk itt, mintha valahol utána kell olvas-ni. Nagyon sokat segít, hogy a legtöbb szekcióban gyakorló orvosokmondják el a tapasztalataikat. Én a tavalyi kongresszuson is itt voltam,meg a tavaly elôtt rendezetten is. Kifejezetten érdekesnek és hasznos-nak tartom ôket.

Pál Ildikó Budapest XVI. kerületi háziorvos

Jó a kongresszus, jók az elôadások, amiket mostanában hallottam.Én azért jöttem, mert újdonságokról szeretnék tájékozódni, új informá-cióakt szeretnék megismerni. Elsôsorban az Új gyógyszerekkel kapcso-latos ismeretek érdekelnek, illetve az új kezelési stratégiák. Sajnos nemjövök el minden évben, utoljára 2007-ben jártam a Magyar HipertóniaTársaság kongresszusán. Ebben az is szerepet játszik, hogy nem va-gyok tag. Én elsôsorban arra várok választ, hogy melyik gyógyszer ho-gyan, mivel kombinálható. Egyébként ezekre a kérdésekre általábanmeg is kapjuk a választ a kongresszuson.

Lászlóffy Marianna, belgyógyász Országos Munka Egészségügyi Intézet

5

Tükörben

Számomra a kongresszusmindig egy rendkívül jó miliô-ben zajlik, nagyon jó családiasa légkör, és ezt szeretem. Ara-nyos, régi kollégáimmal is talál-kozom ilyenkor. Nagyon nívósa szervezés, szakmailag pedignagyon magas szintû az elô-adások gyûjteménye. Az em-ber mazsolázhat a legszínvo-nalasabb, legkorszerûbb upto-date irodalomból, eredmények-bôl, ugyanakkor a klasszikusterápia lehetôségei közül is.Kedvesek a gyógyszercégekképviselôi, a standok is érdeke-sek, jópofa játékokkal színesí-tik. És az ember kicsit nosztal-giázik – legalábbis én 30 évtávlatából, igen amikor vissza-jövök az Alma Máterbe.

Bár nem egy szép építésze-ti stílusú ez a hely, mégis meg-

dobogtatja a szívem, amikor ide belépek. Örülök, hogy a Magyar Tudo-mányos Akadémia ad helyet a megnyitónak, viszont itt az egyetemi évekemléke, és a megfiatalító hangulat miatt érzem jól magam. Minden év-ben eljövök. Nagyon izgat az izolált szisztolés hipertónia témája, egyál-talán a metabolikus szemlélet. Végre eljutottunk odáig, hogy sosem sza-bad kiragadni egy-egy rizikófaktort, ez a lényege a mai gyógyításnak.Amúgy is egy holisztikus szemléletû egészségközpontot is vezetek, te-hát egyre inkább kitekintek a holisztikus gyógyítás felé. Rendkívül fon-tosnak tartom, hogy az embereket a fejük tetejétôl a lábuk ujjáig kezel-jük. Ebben van óriási elôrelépés, amikor az ereink védelmében, végreilyen abszolút rizikófaktorok ellen irányuló nagy, nem kampányszerû,nem egyszeri, hanem egy szisztematikus felépített szûrôprogramot, egyÉRV programot csinál végre egy gyógyszergyár, és ebben a hipertóniatársaságnak úttörô szerepe van.

Szigeti Éva kardiológus fôorvosBudapest V. kerületi Szakrendelô

6

Tükörben

Ábrahám György és Kiss István

Vallomás

7

– 4 perc a szakkönyvben megha-tározott idô, amikor klinikai halálállapotából még jó eséllyel visz-sza lehet hozni az embert. Mesél-ne arról, amikor sikerült?

– Boldogan. Azon az estén – ez2006-ban volt –, a SzékesfehérváriSóstói Stadionban a „Hair” c. musi-cal elôadására mentünk. A stadiontöbb ezer emberrel telt meg. Talán20 perce tarthatott az elôadás, ami-kor felfigyeltem valami zavaró körül-ményre. Az érintett hölgy, így me-sélte az elôzményeket: „Férjemhozzám fordult – nagyon rosszulvagyok – a következô pillanatbanájultan omlott a karjaimba. Tudtam,hogy nagy a baj, az egyetlen gon-dolatom az volt, hogy ennyi emberközött kell lenni egy orvosnak. Fel-álltam és kiabálni kezdtem az elô-adás közben, segítség!” Néhánypillanaton belül ott voltam a beteg-nél, mondtam, orvos vagyok, meg-próbálok segíteni! Más segítôk isjöttek, mint késôbb kiderült mentô-tiszt és nôvérek, ôk a Székesfehér-vári Szent György kórház munka-társai voltak. Azon nyomban intéz-kedtünk, hogy állítsák le az elô-adást, és hívtam a mentôket. Az es-ti stadionban, síri csend uralkodott.Mikorra megérkezett a mentô, márvisszahoztuk a beteget az életbe.Amikor a mentôk elszállították, foly-tatódott az elôadás. A beteg fel-gyógyult. Amikor késôbb a feleségejött megköszönni, mondtam, hogyújraélesztés közben valaki oda-adott egy rózsafüzért, hogy tegyembe a férje zsebébe. És ha magáhoztér, ezt hordja mindig magával.Szóval a Gondviselés is velünk volt.

Azóta találkoztam még a házaspár-ral a Csiksomlyói Búcsúban.– Ott is mentôzik?

– Erdélyben minden évben szer-vezünk mentôs találkozót, ahováôket is meghívtam. Elôadást tartot-tam a sikeres újraélesztésrôl. Íme,egy élô példa – mondtam a hallga-tóságnak és bemutattam a beteget.Pontosabban a volt beteget. Ô,Herczeg Gyuri feljött a pulpitusra:„én vagyok a megholt” – mondta.– Ön tulajdonképpen családor-vos Velencében. Könyvet írt asürgôsségi betegellátásról. Ésmég mentôzik is. Nem sok ez egykicsit?

– És még nincs vége! Mert aMáltai Szeretet Szolgálat sürgôssé-

Az év orvosa 2009-benNégy év tel el a Sürgôsségi betegellátás címû könyv harmadik, és tíz év az elsôkiadása óta. A szerzô Sirák András velencei családorvos. Elsô kiadása óta össze-sen 10.000 példányban fogyott el a könyv, a családorvosok képzésében igen ke-lendôvé vált. Egyaránt kedvelt az orvostanhallgatók, a központi gyakornokok,vagy éppen a szakorvosi szintû képzésében részt vevô kollégák körében. Népsze-rûségét bizonyítja, hogy külföldi kiadása is folyamatban van.Sirák doktor egyébként tavaly nyerte el az „Év orvosa” megtisztelô díjat, és aho-gyan olvashatják szenvedélye a munkája.

balról jobbra: Tóth Tibor háziorvos, Göndöcs Zsigmond a Mentôszolgálat fô-igazgatója, Gyôrfi Pál a Mentôszolgálat kommunikációs fônöke, Vásgyán Attilagyermeksebész, és a végén Sirák András.

gi kocsiján csakúgy, mint a rendelô-ben magam mellé fogadok hallga-tókat. Az oktatást nagyon szeretem,és igen fontosnak tartom.– Beavatna a sürgôsségi ellátásrejtelmeiben?

– Messzirôl indulok, de ígérem,megérkezek. Az újraélesztési eset-

hez kanyarodnékvissza. Túl sok min-den történt ott ah-hoz, hogy ez vélet-len legyen. Ha ígyutólag visszagondo-lunk, ha mi nem me-gyünk el az elô-adásra, ha HerczegGyuriék maradnakotthon, ha a két in-tenzíves nôvér és afiatal mentôtiszt,akiknek sok köszön-hetô, másik szektor-

ba vesznek jegyet és folytathatnáma sort. Megismétlem a Gondviselésjelenlétét. A másik, amirôl néhányszót kell szólni a csapat. A sürgôs-ségi ellátás is, mint annyi más ágaa medicinának, csapatmunkáraépül. Vannak összeszokott, begya-korlott csapatok. Én a rendelôbencsodálatos nôvérekkel dolgozomegyütt, több mint 25 év alatt meg-

szoktuk egymást, lassan már félszavak sem kellenek ahhoz, tudjuk,a másik mit akar. A Máltai Roham-kocsin is hasonló a helyzet. Itt, iscsapatmunkáról szól a történet.Egy alkalmilag verbuválódott négyszakemberbôl álló gárda végezteaz újraélesztést, egyikünk sem lettvolna sikeres a másik segítségenélkül. Mi négyen egy pillanat alattátéreztük a hirtelen ránk szakadtfelelôsséget és a megoldás egyet-len lehetôségét.– Biztosan nagy harmóniából in-dul el reggelente a „csatába”.

– A család lehetôséget ad szá-momra, hogy ilyen munkát tudjakvégezni. Elviselik, hogy szabad-idômben mentôzni járok, és aholboldogan várnak, ha fáradtan, ki-merülten megérkezem.– És amikor éppen nem életetment, mi az, ami leköti? Horgá-szik? Röplabdázik? Kertet ás?Kutyát futtat? Fôz?

– A felsoroltakból egyiket semmûvelem. Az erô föntrôl jön. Egy-egy nagyobb akció után most márel tudok aludni, de évekig nehézvolt. A gyermekhalál borzalmasanmegvisel. Egy ilyen után – a legki-sebb lányom ovis csoporttársa volt– évekig felriadtam és azt kérdez-tem: mit rontottam el? Visszatérve akérdésére, amit nagyon szeretek,az a gyerekzsivaj. Nekem az igazirelaxáció, amikor a „vadak” közülmegjelenik egy pár unoka és nagyfelfordulást csinálnak a lakásban.Néha azért színházba is eljutunk,fôleg ha a Hair-t adják...

Bozsán Eta

8

Vallomás

Flórával

Feleségével

Vallomás

9

– Gondolom, mióta nem Ön azMTA elnöke, valamivel nyugod-tabb az élete. Mivel telnek a nap-jai mostanában?

– Soha nem hagytam abba akutatást, most is azzal foglalko-zom. Még a hatvanas évek végénfelfedeztem Oxfordban, hogy azagy mûködésében szerepet játszó200–300 milliárd idegsejt kémiaianyagok segítségével nemcsakszoros kapcsolódással, mint a te-lefonhálózat, hanem úgy is tud„beszélgetni egymással”, mint egyrádióadó. Távolban levô idegháló-zatra is tud – méghozzá tartós –üzenetet küldeni. Ha a mûködésé-ben zavar lép fel, betegséget okoz,például depressziót. A legfrissebbezzel kapcsolatos kutatási ered-ményemet már elfogadta, és publi-kálni fogja a British JournalPharmacology.– Van Ön mellett egy kutatócso-port is?

– Igen, összesen hatan vannak,van közöttük fizikus, mérnök, or-vos, biológus. Hadd emeljem kiRózsa Balázs és Katona Gergônevét. Kifejlesztettünk egy-kétfotonlézeres pásztázó mikroszkó-pot, ami 3D-ben tud felvételeketkészíteni. Abszolút világújdonság,szabadalmunk is van rá. Tavaly no-vemberben be is mutattuk egyolyan idegtudományi orvosi konfe-rencián, amelynek 23 ezer részt-vevôje volt.

– Van elég pénz az agykutatás-ra? Tudnak-e világszínvonalúkutatást végezni a magyar kuta-tók?

– Abszolút. Persze jobb lenne,ha még több pénz jutna. Ennek el-lenére vannak olyan kiemelkedô„iskolák”, ahol tehetséges diákoktudnak tanulni nemzetközi hírûprofesszorok mellett. Nagyon te-hetségesek a magyar fiatalok, tártkarokkal várják ôket Angliában,Németországban és az USA-ban.– Ami probléma is, hiszen sokankülföldön is maradnak.

– Én mindig azt mondtam, hogymindenkinek el kell menni külföldretanulni, de haza kell jönnie. Nekemis hatalmas összegeket kínáltakannak idején, hogy maradjak Ox-fordban vagy késôbb New York-ban, de soha eszembe sem jutott.Úgy éreztem, kötelességem haza-

„A világ legboldogabb embere va-gyok” – mondja Vizi E. Szilveszter,kutatóorvos, az MTA volt elnöke, aka-démikus, egyetemi tanár. Napjait aztölti be, amit a legjobban szeret: amunkája, amiben környezete maximá-lis támogatásával kiváló eredményeketér el. Egyébként annyi címe, tagsága,díja van, hogy oldalakon át lehetne so-rolni ôket. Ahelyett, hogy ezt megten-nénk, majdhogynem találomra kivá-lasztottuk az egyiket: ô a régiónkból alegtöbbet idézett tudós.

Egy munkamániás nagypapa

10

Vallomás

jönni. Nekem fontos a Kárpát-me-dence és a magyarság.– Ha jól tudom, ösztöndíjat isalapított.

– Igen, még 1985-ben a maros-vásárhelyi orvosi egyetemmelegyütt. Azt szeretném elérni, hogytehetséges erdélyi egyetemistákés orvosok tanuljanak Magyaror-szágon, és aztán menjenek visszaRomániába. Alapvetô a magyar-ság megmaradása szempontjából,hogy az orvos, a pap és a tanítóbeszéljen magyarul.

Annak idején Vizi E. Szilveszterindította a Mindentudás Egyete-mét, és most is a Tudományos Is-meretterjesztô Társulat elnöke.Többször nyilatkozta, mennyirefontosnak tartja az ismeretek to-vábbadását és a felnôttképzést.Ezen a területen olyan elôdök nyo-mába lépett, mit Szentágothai Já-nos és Szili Kálmán.– Hány embert ért el a Mindentu-dás Egyeteme?

– Ezt pontosan nem lehet tudni.A több, mint 180 elôadás multimé-diás módon terjedt: televíziós ésrádiós csatornákon, napi-, heti- éshavilapokon valamint interneten,DVD-n át és könyv formájában ju-tott el az érdeklôdôkhöz. Volt olyanelôadás, amelyet 1 milliónál is töb-ben láttak. Ezért kérem én ki ma-gamnak a magyar lakosság nevé-ben azt a kijelentést, hogy az em-bereket csak a szappanoperák ésa valóság show-k érdeklik. Igenisérdeklôdnek a „komoly” dolgokiránt is, ha azt emészthetô formá-ban tálaljuk. Nem kell lenézni azátlagembert.– Mi volt a legfontosabb célja,amikor az MTA elnöke volt?

– Az, hogy a magyar tudományminél több pénzt kapjon, és nem-zetközileg sikeres legyen. Sohaannyit nem „beszélgetett” a társa-dalommal az MTA, mint amikor énvoltam az elnöke, és lett is ered-ménye: egy felmérés szerint azok-ban az években az MTA-t tartottáka leghitelesebb intézménynek azemberek. Az a jó, hogy ez napja-inkban is igaz. Ebben nagy szere-pe van annak is, hogy amikor egytudós megszólal, mindig az igaz-ságot próbálja megvédeni, aminekerkölcsi, nevelô hatása is van. AMindentudás Egyeteme és a Tudo-mány Ünnepe az átlagember ér-deklôdését is felkeltette. Nagyonnagy feladat a világ titkait megis-mertetni az egyszerû emberekkel.Nemcsak az ismeretanyag átadá-sáról, hanem értékek közvetítésé-rôl is szó van.

Vizi E. Szilveszter a világ sok ré-szébe eljutott. Három évig kutatottOxfordban, évekig professzorko-dott New Yorkban, számos alka-lommal tartott elôadást a világ leg-különbözôbb országaiban, NewYorktól kezdve Japánig és Ausztrá-liáig.– Mi volt a legnagyobb élmé-nye? Egyáltalán volt ilyen?

– Volt: a Paraquay, Argentína ésBrazília határán fekvô Iguazu nevûvízesés. Annak a látványa olyan,

hogy az ember térdre kényszerül ateremtett világ legyôzhetetlen ere-je láttán. A legnagyobb élményemegyébként az emberi agy. Az év-század legnagyobb kihívásánaktartom megismerni azt az eszközt,amivel az ember eljutott a holdra,amivel meg tudja fejteni a fáraókhieroglifáit, és amivel egyszerretud szeretni és gyûlölni. Egyelôrenagyon keveset tudunk az emberiagyról és az ÉN-rôl. És még to-vább lehet bonyolítani a kérdést,ha hozzávesszük az agy, a test ésa lélek kapcsolatát.– Vannak tervei?

– Hogyne, rengeteg. Fôleg tudo-mányosak, még nagyon sok prob-lémát meg kellene oldani. Ez teljesmértékben le is köt.– Két komolyabb hobbija is van.

– Igen, az egyik a tenisz, a má-sik pedig az elsô kiadású, magyarvonatkozású könyvek gyûjtése. Ezegy több évtizedes szenvedély,még egyetemista koromban kezd-tem el gyûjteni ôket. Büszke va-gyok arra, hogy olyan könyvem isvan, amit Ignotus, és olyan is, amitArany János látott el széljegyze-tekkel.

Vizi E. Szilveszternek, mintmondja, a családjával is szeren-cséje van. Felesége, Ádám Veroni-ka szintén kutatóorvos, tanszékve-zetô az orvosi biokémia tanszé-ken. Gyerekei viszont egészenmással foglalkoznak: fia bankár,lánya pedig szociológus. Annyi tu-dományos vitát hallottak a konyha-asztal mellett, hogy semmi kedvüknem volt felnôttkorukban is ilyes-mivel foglalkozni.– Említette, hogy a felesége iskutatóorvos.

– Igen, ezért a legteljesebb mér-tékben megérti „munkamániámat”.– Unokái vannak?

– Méghozzá négy. Van közöttükbaba és húsz éves is. Imádok ve-lük lenni, egy nagyapa már bûntu-dat nélkül kényeztetheti ôket.

Vámos Éva

– Mivel foglalkozik manapság?– 1993-ban mentem nyugdíjba,

akkor Mosdóson megalapítottuk aMagyarok Világszövetsége kereté-ben mûködô Magyar EgészségügyiTársaságot, melynek 10 éven ke-resztül az elnöke voltam. Lemondá-som után Örökös Tiszteletbeli elnö-ke lettem. Ezen belül jobbára a né-pesedéspolitika kérdései izgattak,hiszen Somogy megyében már1968-ban (országosan csak 1981-ben) csökkent a lakosság száma.Minden elérhetô fórumon szorgal-maztam az egészségtan oktatását:az óvodától az egyetemig. Mert hit-tem, hogy a gyermekek tudatánakformálása nagyobb hatással van anépesedésre, mint az anyagiak.– Sok minden érdekelte, és avesszôparipáiért ki is állt.

– A Magyar Gyermek Tüdôgyó-gyász Társaságot 1965-ban jegyez-ték be Mosdóson a Tüdô- és Szív-kórházban. 1975-ben ebbôl alapí-tottuk meg a szocialista országokGyermek Tüdôgyógyász Társasá-

gát, melynek elsô elnöke lettem.Feladatai közé tartozott az egész-ségügyben dolgozók képzése, a la-kosság egészségügyi tudásánakemelése, remélve, hogy ezzel amûveltségi szint is emelkedik. „Ok-tatni kell a higiéniás ismereteket, afertôzô betegségek elkerülésénekmódozatait, az elsôsegélynyújtástés az újraélesztést. Valamint er-kölcstant, családi életre nevelést,életmódot, nemzettudatot. Célkitû-zés: minden oktatási intézménybenez kötelezô tantárgy legyen.”– Mostanság is ilyen aktív?

– Jelenleg a Balaton Akadémiá-nak és a Százak Tanácsának va-gyok a tagja.– Mesélne valamit a privát szférá-ról is?

– Tíz évvel a feleségem halálaután, 1992-ben újranôsültem. Fele-ségemet egy amerikai utamon is-mertem meg. Ágnes szemorvos voltaz Egyesült Államokban. Akkor mégmindketten aktívan dolgoztunk. Mégabban az esztendôben házasságotkötöttünk. Ágnes 30 év távollét utánhazaköltözött. És közel a hetvenhezfelépítettünk egy házat, amelybenma is élünk és ahova a gyerekekethazavárjuk. Három családom van,az egyik lányom Pesten él, és orvoslett. Csakúgy, mint a fiam, aki itt él aközelünkben. És megajándékozottöt unokával. De, hogy befejezzem afelsorolást, a másik lányom ve-gyészmérnök lett.– Szép házat építettek fel?

– Szép is és jó helyen van. Egyikrésze a kórház kerítésére, illetve aparkjára néz. Ennek minden elô-nyével és hátrányával. Ugyanismostanában a kórház egyes részle-geit bezárták. Nehéz szembesül-nöm az „életmûvem” leépülésével.De mindezzel együtt, lehet másfeléis, lehet elôre is nézni.– Nem túl nagy a csend?

– Csak ritkán. A kutyáink többnyi-re elég zajosak, de a legszebb zajtaz unokáim jelentik. Igyekszem so-

11

Múlnak az évek. A Bókay, a Korányi ésa Battyhányi-Strattmann emlékéremtulajdonosa már a 85. gyertyát is elfúj-ta születésnapi tortáján. AndrásovszkyBarna, a Somogy Megyei Tüdô- ésSzívkórház egykori igazgató-fôorvosa1959-ben érkezett Mosdósra már osz-tályvezetô fôorvosként, 1963-ban kine-vezték igazgató fôorvosnak, azóta isMosdós az otthona. 27 tudományosdolgozata mellett rengeteg elôadást tar-tott, 13 kitüntetést kapott, és sokat kar-doskodott az egészségtan bevezetésért.

Hová tûntek a mosdósi pávák?

kat mesélni nekik a családról, Er-délyrôl, a magyar történelemrôl.– És hogy szolgál az egészsége?

– A látásom megromlott. Így az-tán olvasás helyett a hangos könyvés a rádió a szórakozásom. A társa-sági életrôl sem mondtunk le, gyak-ran jönnek vendégek hozzánk. Ka-posvárra, vagy akár Budapestre isfelrándulunk egy-egy hangverseny-re, vagy színházi elôadásra. Na-gyon szívesen megyek ki a közeliszôlôhegyre is, és mint jó szôlôs-gazda megtekintem, megízlelem atermést. Nem mondom, hogy fiata-lok vagyunk, de egymást támogatvakönnyebb túljutnunk mindenféle ne-hézségen.– Azt súgta a szerkesztôm, hogyokvetlenül kérdezzem meg, hogyhova tûntek a pávák?

– A pávák? Valaha sokan voltakMosdóson. A gyerekek és a bete-gek egyaránt rajongtak értük. Nemtudom mi történt. Esetleg valami-lyen kidobott gyógyszertôl pusztul-tak el, vagy a rókák szaporodtak el.De ma már a felszálló pávát, csakaz emlékünkben látjuk...

Bozsán Eta

Vallomás

12

Nobel-díj

A módszer szülôatyja, Dean Ornish kaliforniaikardiológusprofesszor elsô tesztalanya sajátmaga volt. Még egyetemre járt, amikor 1977-ben megismerkedett egy jógaszakértôvel.Ornish, aki különféle egészségügyi problé-mákkal küszködött, az illetô javaslatára elkez-dett jógázni, többet mozogni, és belefogottegy speciális diétába. Megdöbbentô módonnéhány hét alatt megszûntek a panaszai.Ornish ezt követôen a szívbetegek felé fordí-totta figyelmét, náluk alkalmazta diétából,mozgásból, relaxációból, meditációból, jógá-ból összeállított programját, melyet úgyneve-zett szupportív csoportfoglalkozásokkal egé-szített ki. A várakozásoknak megfelelôen a be-tegek hetek alatt tünetmentessé váltak! Avizsgálatok kimutatták, hogy ismerten súlyosszívbetegek beszûkült koszorúereinek összát-mérôje egy évvel a program elkezdése utánjelentôsen tágult! Ezzel párhuzamosan megfi-gyeltek egy kontrollcsoportot is, ahol hagyo-mányos kezelést végeztek diéta, relaxáció, jó-ga, csoportterápia nélkül. Esetükben az erek

összátmérôje kisebb volt, mint egy évvel korábban.– Mikor igazolták elôször tudományosan a módszer hatékonysá-gát?

Tényleg növekszik a telomeráz aktivitása! – A kutatások a nyolcvanas években zajlottak, 1990-ben jelent meg

az elsô közlemény. Késôbb a koszorúér-festéses vizsgálatokat egyéb-köztük PET- és terheléses vizsgálatok követték, s kiderült, hogy fokozó-dik a véráramlás, javul a szív oxigénellátottsága, csakúgy, mint a zsírpa-raméterek, a vérnyomás és a pszichés állapot. A program hatékonysá-gát jelzi az is, hogy a 2009-es Nobel díjat Elizabeth Blackburn és mun-katársai kapták a telomeráz elnevezésû enzim vizsgálatáért. A kutatásegyik részét, mely az életmód génekre kifejtett hatását vizsgálja, Ornishvezeti. Azt találták, hogy már három hónappal az Ornish-program elkez-dése után jelentôsen növekszik a telomeráz aktivitása! Ez egészen döb-benetes felfedezés, a telomeráz ugyanis a kromoszómák végsô szaka-szának, a sejtosztódáshoz szükséges teloméreknek a reparációjáért fe-lel. Ahogy öregszenek a sejtek, egyre rövidebbek a kromoszómák, s ve-lük együtt a telomérek. Ha fokozódik a kialakulásukat segítô enzim akti-vitása, tovább maradnak épek a telomérek, tehát lassabban pusztulnaka sejtek! – Végre egy mindenki számára kézzel fogható bizonyíték, hogy ér-demes életmódot váltani! Itt az ideje, hogy közelebbrôl is szemügy-re vegyük a programot. Kezdjük a diétával! Mitôl speciális?

– Egy rendkívül szigorú, vegetáriánus étrendrôl van szó. Az állati ere-detû táplálékok közül csupán alacsony zsírtartalmú tej illetve tojásfehér-je szerepel benne, és nagyon kevés zsírt engedélyez, az általánosan el-fogadott 30% helyett csupán 10%-ot! A program résztvevôi 15–20%-banfogyasztanak többnyire növényi eredetû fehérjét; szóját, hüvelyeseket, s

Az életmódváltás tényleg gyógyít!

Ahogy Mici mackó mondaná: ez tény, tény, tény. Ugyanis léte-zik egy módszer, melynek segítségével a hazánk halálozási sta-tisztikáit magabiztosan vezetô szív- és érrendszeri betegségekszinte teljes mértékben megelôzhetôek, illetve visszafordíthatóak.Az Ornish-féle életmódváltás hatékonyságának titkáról TahyÁdám kardiológus fôorvos, a hazai program vezetôje mesél.

13

Nobel-díj

a diéta alapját a komplex szénhidrátok; gabonák, teljes kiôrlésû lisztbôlkészült ételek, zöldségek, gyümölcsök képezik.– Akik az állati fehérjéket részesítik elônyben, azokban felmerülheta kérdés, hogy a diéta során nem léphet- e fel valamilyen hiánybe-tegség.

– Ez valóban fontos szempont, mindenkit megnyugtatok: nem várha-tó semmilyen hiánybetegség. Elvétve szükség lehet egy-egy vitaminpótlására, bár a legtöbb vitamin és nyomelem sokkal nagyobb mérték-ben van jelen az Ornish-diétában, mint másfajta étrendekben.– Mi a helyzet a tengeri herkentyûkkel, szere-pelnek az étrendben?

– Ornish nem pártolja a halfogyasztást. Leg-alábbis, eredeti diétája szerint. Késôbb aztán be-látta, hogy az emberek igényei és hajlamai külön-bözôek, ezért megalkotta Spektrum címû köny-vét. Ebben azt hangsúlyozza, hogy az orvosok-nak, dietetikusoknak, mozgásterapeutáknak abeteg saját szükségleteit figyelembe véve,egyénre szabott programot kell összeállítaniuk.Az étrend tekintetében ez azt jelenti, hogy azegészségi állapot függvényében választani lehetegy adott spektrumból. Súlyosabb esetben min-denképpen a szigorú diéta javasolt, jobb muta-tókkal rendelkezô páciensek az enyhébb verziótis követhetik.– Ez utóbbi miben tér el az eredeti változattól?

– Ôszintén szólva, Ornish így is, úgy is hallat-lanul szigorú, nincsenek óriási különbségek. Veleellentétben én támogatom a halfogyasztást, ettôleltekintve egy az egyben átvettük a diétát.Termé-szetesen, minden esetben figyelembe vesszükaz adott résztvevô személyiségét, szokásait, kö-rülményeit, s ennek megfelelôen alakítjuk ki azétrendet. A szakszerûséget orvosok, profi dieteti-kusok, szakácsok, séfek garantálják.– Folytassuk a mozgással!

A mozgás boldogságot okoz...– A mozgásprogram kialakítása a diétához hasonlóan egyénre sza-

bottan történik, a mozgás típusát, intenzitását, mennyiségét szakembe-rek állapítják meg. Jól tudjuk, hogy a rendszeres mozgás az egyik leg-komplexebb, mindenre kiterjedô „gyógymód”, melynek során egyébkéntnemcsak endorfin, hanem oxitocin is termelôdik. Ez a hormon szabadulfel szeretkezéskor, és nagy szerepe van a szülés megindításában is.Egyik fontos tulajdonsága, hogy csökkenti a fájdalom- és félelemérzetet.A mozgás tehát már önmagában boldogságot okoz, és pontosan ez: azörömszerzés az Ornish-módszer lényege! Nem szabad, hogy a programbetartását a betegségektôl való félelem diktálja; parancsolgatni, ijeszt-getni, halállal fenyegetni értelmetlen. A cél az, hogy az életmódváltás arésztvevôk szabad akaratából következzen, hogy az egészségükbe,boldogságukba vetett hit motiválja ôket! – Ha nem tévedek, ennek a hitnek a megteremtésében segít a jóga,a relaxáció és a csoportterápia!

– Pontosan! A nyugati világban, különösen a volt kelet-európai orszá-gokban a krónikus stressz katasztrofális méreteket öltött. Magyarorszá-

14

Nobel-díj

gon az emberek jelentôs része magába zár-kózott, a társadalom nagy része szorong. Astresszforrásokat nem nagyon tudjuk meg-szüntetni, viszont a stresszre adott válaszonlehet, sôt kell változtatni! A program ebbenis segítséget nyújt, a résztvevôk megtanul-hatják, hogyan reagáljunk a stressz-helyze-tekben, hogyan szabaduljunk meg a félel-meinktôl. Ennek elsajátítása pszichológu-sok, pszichiáterek, jógaszakemberek veze-tésével történik. A jógafoglalkozásoknak ré-szét képezi a relaxáció és a meditáció. Ezeksegítségével az ember képessé válik befeléfigyelni, és beindítani a szervezet öngyógyí-tó folyamatait. Rendkívül jótékony hatású amár említett „támogató” csoportterápia is,mely alkalmat teremt a betegeknek arra,hogy megbeszéljék a gondjaikat, megos-szák egymással tapasztalataikat. A foglalko-zás lényege, hogy a résztvevôk – Ornishszavaival élve –, merjék kinyitni a szívüket,hogy felszínre kerülhessenek a depresszió-

hoz vezetô szorongások, gátlások, régi sérelmek, félelmek, beidegzôdé-sek. Mindehhez tapasztalt pszichológusok nyújtanak segítô kezet.– Gondolom, ezeknek a beszélgetéseknek a legmélyebb üzenete,hogy az ember ismerje meg és tanulja meg szeretni önmagát, hiszenmindennek ez az alapja.

– Természetesen, ez elengedhetetlen feltétele a békés, nyugodt, boldogéletnek! A szeretet a kulcsszó! A stressz leküzdésében is óriási szerepetjátszik, hogy hogyan állunk a másikhoz. Ráadásul, ha szakítunk idôt a be-szélgetésre, egymásra, ha valóban kinyitjuk a szívünket, akkor objektívenkimutatható módon is javul az egészségi állapotunk.– Nagyon tetszik ez a holisztikus megközelítés, igazán kereknek tû-nik a program! Nemcsak a koszorúér-betegség szempontjából ma-gas rizikójú betegeknek volna érdemes kipróbálni!

– Mindenkinek csak a javára válhat, ez nem vitás. Amerikában, Hollan-diában vagy Németországban már óriási sikere van, a módszer titka való-színûleg a teljesen komplex életmódváltás.– Egyesek azt mondják, az életmódot nem lehet, illetve nem feltétle-nül szükséges megváltoztatni, elég, ha a beteg megfelelô gyógyszertszed. Ezzel a megközelítéssel az a baj, hogy tudományos vizsgálatokalapján a gyógyszert szedô betegek nagy része egy félév után abba-hagyja a gyógyszerszedést, mindössze 20–30%-uk cselekszik az or-vos utasításainak megfelelôen.

– Azt gondolom tehát, hogy egy minden területre kiterjedô életmódvál-tás sikeresebb lehet a gyógyszeres kezelésnél, persze sok függ attól,hogy egy adott társadalom szokásai, körülményei milyen mértékben tesziklehetôvé az adaptációt. Én nagyon hiszek a programban! Tudja, vannakolyan rizikótényezôk, amelyek adottak, például az ember kora. Ezzel nemtudunk mit kezdeni. A táplálkozási szokások, a mozgás, az alkoholfo-gyasztás, a dohányzás, a stresszkezelés viszont mind-mind megváltoztat-ható – ezekre kell koncentrálni! Ezt teszi Ornish, és ezt szeretnénk elérnimi is! Egyelôre „kicsiben”, bár úgy vélem, ez lenne a feladat népegészség-ügyi szinten is.

Bulla Bianka

Szenvedély

– Azt hallottam, az orvostudo-mányon kívül más tudományosterületekhez is vonzódik.

– Gimnazista korom óta érdekela matematika és a fizika. Egy mér-nök barátommal matematikai mo-delleket alkalmaztunk az orálisglukóz terhelésre és a szívinfark-tus nagyságának meghatározásá-ra sorozatos CK-MB vérmintákból.Ez utóbbival országos pályázatotis nyertünk.– Mesélne néhány szót a szak-mai pályafutásáról?

– A Pécsi OrvostudományiEgyetemen folytattam tanulmá-nyaimat, 1978-ban végeztem.Nagykanizsára, a szülôvárosombajöttem vissza dolgozni. Orvosi pá-lyafutásomat az I. Belgyógyászatiosztályon kezdtem, ahol kiváló is-kolát kaptam Csermely Ferenctôl.A belgyógyászat után kardiológiaiszakvizsgát tettem, az ehhezszükséges gyakorlati idôt aHIETE-n, Kékes Ede professzorúrnál töltöttem. A kardiológián be-lül az echokardiográfia, a belgyó-gyászaton belül a lipidológia érde-kel leginkább. A transzözofageálisechokardiográfiás diplomámatAusztriában, Krems-ben szerez-tem. 1993. óta vagyok a nagykani-zsai kórház belgyógyászati osztá-lyának vezetô fôorvosa. A Kani-zsai Dorottya Kórház egyébkéntsúlyponti kórház, a belgyógyászat-nak jelenleg 79 ágya van, háromrészleggel mûködik.

„A gyerekeim, amikor még ki-sebbek voltak, sokáig elborzadvaemlegették, hogy egyfolytában hétórát töltöttünk el Londonban, aNational Galleryban.” – illusztráljaegy példával a mûvészetek irántivonzódását Matoltsy András. Ami

persze nem korlátozódik a képzô-mûvészetekre...

– Gyermekkorom óta szenvedé-lyesen olvasok, de minden erôfe-szítésem ellenére bosszantóanegyre csak tornyosul az ágyammellett az elolvasandó könyvekhalmaza. Ahogy teltek-múltak azévek magától értetôdôen változottaz érdeklôdési köröm, de a filozó-fia, az egyetemes kultúr- és mûvé-szettörténet, a képzômûvészetmindig a kedvencek maradtak.– A képzômûvészet a kedven-ce?

– A mûvészeti ágak közül legin-kább a festészethez vonzódom,de érdekelnek az építészeti korstí-lusok, a bútorok és a keleti szô-nyegek is.– Van kedvenc korszakavagy szerzôje?

– Számos elegáns böl-cseleti tétel fogott megkezdve a görögöktôlWittgensteinig, és jó párfestô, szobrász regényeséletét olvastam nagy érdeklô-déssel Vasari és Perruchot mû-veibôl. Így elôször csak könyvek-ben, késôbb – mikor már lehetôsé-gem is volt rá – a világ nagy kép-táraiban személyesen is megcso-dálhattam a neves alkotásokat.Kedvenc festôm vagy mûalkotá-som nincs, egyszerûen lehetetlenegyet kiválasztani a tengernyiszépségbôl, kedvenc korstílusommár inkább megnevezhetô, ez pe-dig az itáliai reneszánsz.

Itália számára a nagy, szenve-délyes szerelem. Mint mondja,életmûködése része lett. Mindenévben odautaznak egy hétre egyhasonlóan „italomán” baráti há-zaspárral, és ilyenkor mindig

Egy reneszánsz ember szerelmeMatoltsy András közel van ahhoz, amit én reneszánsz embernek gondolok. Aszakmájába is beépít más területeket – például a matematikát és a fizikát –, von-zódása a képzômûvészetekhez pedig legendás. Szenvedélyesen olvas, kedvence afilozófia és az egyetemes kultúr- és mûvészettörténet, de érdekelik az építészetikorstílusok, a bútorok és a keleti szônyegek is.

15

Szenvedély

16

Arezzo-ban, a fiera antiquariánkezdik a körutat. A másik itáliai héta gyerekeké, akik, bár gyakorlati-lag már külön élnek, mindig eljön-nek a szüleikkel. „Örülök, hogy si-került beléjük plántálni a mûvésze-tek szeretetét.” – mondja MatoltsyAndrás.– Amint hallottam, nemcsak agyereki körében aratott sikertmûvészettörténeti elôadásaival.

– Egy alkalommal az EGISKardiovaszkuláris Klub rendezôi –ismerve vonzódásomat a mûvé-

szettörténet iránt – felkértek, hogytartsak egy ilyen jellegû elôadást.Az antikvitás mellett döntöttem, s agörög mitológia lebilincselô törté-neteit megörökítô festményekbôlés szobrokból ragadtam ki néhá-nyat, hiszen ezek ismerete nélkülaz ember csak bambán és zavar-tan kóvályog Európa képtáraiban.Hogy némi pikantériája is legyen adolognak, „Zeusz és nôi a képzô-mûvészetben” témát választottam.Nem kis büszkeséggel mondha-tom, olyan sikere volt, hogy azótatöbb helyen is elô kellett adnom.– Visszatérve „italomániájára”:vannak kedvenc városai Ola-szországban?

– Toscana és Umbria kisvárosaia kedvenceink, a nagyvárosok kö-zül Firenze és Róma. Szerb Antalírja, hogy ott a gyerekek nem kavi-

csokkal, hanem kétezer éves cse-répdarabokkal hajigálják egymást.Itália egyszerûen kimeríthetetlenépítészeti és képzômûvészeti re-mekmûvekben. Szerencsére aStendhal féle „remekmû-csömört”még soha nem kaptam el. Általá-ban egy kisebb fajta bôröndnyikönyvet viszek, és azokból olvasokfennhangon a családomnak. Egyilyen alkalommal Rómában úgy el-merültünk a mûélvezetben, hogykizsebeltek.– Az olaszok mindennapi életétis szereti?

– Igen. Lenyûgöz a mindennapilét koncentrált vitalitása, a gasztro-nómia tökélyei és a pazar borok.Igyekszünk mindig harmóniát te-remteni a múzeumlátogatások ésezek között. Jó leülni egy hangula-tos térre, és csak bámulni, eltelni aközépkori látvány csodájával, anyelv muzsikájával és egy pohárBrunelloval. Egy olyan nyelvet,amin a vaddisznókolbászt fegatel-lo di cinghiale-nak hívják, csakszavalni lehet.

Matoltsy András azt mondja,semmiféle mûvészeti ágban nemtehetséges; nem is próbálkozott,még csak késztetése sincs, hogyfestegessen. Gyerekként zongorá-zott, ma már inkább már csak hall-gatja a jó muzsikát. A családjábansem volt mûvész, pedig a családfátelég régre vissza lehet vezetni.Felmenôi tisztes polgári foglalko-zásokat ûztek, leginkább jogászokfordultak elô közöttük.– Gyûjti is a mûalkotásokat?

– Nem vagyok gyûjtô, a mûalko-tásokat múzeumokban, illetvekönyvekbôl élvezem, viszont körül-belül kétezer kötetes könyvtáramvan.– A gyerekei követték az orvosipályán?

– Nem, pedig a feleségem házi-orvos. Réka lányom most teszi leaz ügyvédi vizsgáját és közben aKözgazdasági Egyetemet végzi.Zsolt fiam Bécsben tanul, közgaz-dász lesz.

Vámos Éva

Borvendég János az Or-szágos GyógyszerészetiIntézet egykori fôigazga-tó helyettese mindenttud a gyógyszerekrôl.Fura, hogy nem a zenétválasztotta hivatásául,hiszen fantasztikus dal-lamok csendülnek fel ke-ze alól, ha ott ül az orgo-nánál. Évente többször ôa tudományos kong-resszusok a „kulturális”programja. A zenélésmellett persze dolgozik,nem is akárhogyan, hi-szen Budapest és Lon-don között ingázik.

Szenvedély

– 1964-ben voltam elôször Londonban egy kongresszuson vettem részt, hajól emlékszem, ez volt az elsô szteroid világkongresszus. A gyógyszerkutató in-tézetben dolgoztam, anabolikus szteroidokkal foglalkoztam. Nagyon meg vol-tam illetôdve, hiszen akkor óriási dolog volt külföld, Anglia, London... csak úgyzúdultak rám az információk. Izgalmas volt az is, hogy a bal oldalon kell hajta-ni, és ott van a kormány. Azóta is bennem maradt: a vonzódás a klinikumhoz,a vonzódás a kutatáshoz, és a vonzódás Angliához. Talán ennek a következ-ménye volt, hogy sikerült elnyernem egy írországi, dublini tanulmányutat. Ezzelis közelebb kerültem az angol nyelvhez. Le tudtam küzdeni azokat a gátláso-kat, amelyeket egy idegen nyelv használatakor különösen eleinte érez az em-ber. Tehát jöttek a lépések szépen sorban a jelenlegi pozícióm felé.– Mi is ez pontosan?

– Az Európai Gyógyszerügynökségnek – rövidítése EMA-European MedicineAgency különbözô bizottságai vannak. Én a legmagasabb szintû bizottságban,az úgynevezett CHMP-ben dolgozom, amelyik javaslatot tesz a gyógyszerek eu-rópai szintû, vagyis centralizált értékelésére. Csak a pontosítás kedvéért: eznem a törzskönyvezô hatóság, mert az Brüsszelben van. Ez egy nagyon felelôs-ségteljes munka, minden országot egyetlen ember képvisel ebben a bizottság-ban, és mi döntünk arról, hogy egy gyógyszer centrális bevezetésre kerül avagysem. Persze a törzskönyvezést a Brüsszeli European Comission végzi, de lé-nyegében annak alapján, amit a cég javasol.– Izgalmas élete lehet ezzel az egy hét London, egy hét Budapest meg-osztással.

– Igen, ez azért alakult így, mert a londoni irodának nagyon sok bizottsá-ga van. 530–550 alkalmazottal dolgozik, és rengeteg munkabizottsággal.Ilyen pl. a COMP. Ennek is tagja vagyok, egyik héten a CHMP másik héten aCOMP miatt vagyok Londonban.– Nem a tinédzser korosztályhoz tartozik, Van energiája ehhez a jövés-menéshez?

– Közel vagyok a hetvenhez, de azt nem árulom el, hogy melyik oldalról.De mondok valami érdekeset, talán nem is a pszichés megfelelés a legnehe-zebb. Azt néha még élvezem is, úgy gondolom, hogy az agynak ez olyasmi,mint a fizikai mozgás az izomzatnak. Léteznek is ilyen megfigyelések, hogypl. az Alzheimer-kór tünetei késôbb jelentkeznek azokon, akik szellemileg el-foglalják magukat, tehát használják az agyukat. Jobban zavarnak azok a ne-hézségek, amelyek az utazással kapcsolatosak: a rengeteg ellenôrzés, a gé-pek késése, a zsúfoltság, a bombariadó... sosem biztos, hogy mikor érkezem,és mikor indulok.– Két otthona lenne?

– Nem. Sajnos az EMA nem jött rá, hogy talán jobb volna egy appartman-házban lakni, úgyhogy egy szállodában lakom olyankor. Megszoktam már.Mindig ott szállok meg. Ez a Hilton, de nem olyan színvonalú, mint a buda-pesti Hilton. A Temze másik partján van, pontosan az ügynökséggel szem-ben. Reggel és este át kell kelnem a Temzén egy kis hajóval. Élvezem, merta reggeli köd a Temzén néha olyan, mint egy Turner-kép.– Ha van szabadideje mivel tölti?

– Sajnos egyre kevesebb, mert félkilenckor kezdôdnek az ülések, és estekilencig tartanak. Régebben még elôfordult, hogy ötkor, hatkor befejeztük, ak-kor természetesen a koncertekre jártam. London zenei élete rendkívüli. AQueen Elisabeth’s Hall-ba szoktam menni, vagy a Royal Albert Hall-ba. A ked-

17

Éjszakánként fülhallgatóvalgyakorolok...

Szenvedély

18

venc helyem a templom a Trafalgartér sarkán. A gyertyafényes kon-certek csodálatosan szépek, havan egy kis idôm, akkor ezeket él-vezem. Érdekes módon, megfizet-hetô. A világ legkiválóbb szólistái,tényleg a krém jelenik meg ott. Per-sze, legalább ilyen mozgalmas a

színházi élet, az opera, ésa kiállítások.

– Nem titok, hogy zenél, én példá-ul a Tihanyi Apátságban hallot-tam az orgona koncertjét.

– Mióta a pszichiátria kongresz-szusokat a Klub Tihanyban tartjákazóta minden alkalommal föllépek.Már hozzátartozik az évi rítusom-hoz. Ez egy különleges orgona.Nem azt mondom, hogy a legjobb,vagy a legszebb Magyarországon,de különlegesen érdekes. És miu-tán minden orgonának lelke van,az ember megpróbálja a mûsortúgy összeállítani, hogy a legmeg-felelôbb legyen arra a hangszerre,amin játszik, az ô képességeire ésa templom akusztikájára is, tehátez egy kihívás.– Ezért választott Bach és Lisztmuzsikát?

– Bach mindig van, ez az orgona nagyon alkalmas a zenéjére. Lisztremár kevésbé hiszen ez nem egy nagy orgona, és bizonyos technikai hiá-nyosságai is vannak, amik a Liszt-mûvek játszását megnehezítik. Pedig akedvenceim közé tartozik. Pár héttel ezelôtt a Szent István Bazilikában voltegy koncertem, és az egyik legnagyobb, talán legnehezebb orgonamûvétjátszottam a nefrológiai iskola kulturális programjának részeként. Más mû-veket szoktam Debrecenben a Klinikai farmakológiai kongresszuson ját-szani, ez mindig attól is függ, hogy milyen orgona áll rendelkezésemre.

– Miért éppen orgona?– Elôször zongorázni tanultam, úgy 6-7 éves koromban. Talán 11-12éves voltam, mikor véletlenül egy orgona közelébe kerültem. A vidé-

ki rokonságnál nyaraltam és mivel Ácson a kántor gyakran volt illumi-nált állapotban: megkértek, hogy ugorjak be helyette. Akkor láttamelôször orgonát, és úgy jártam, mint az a dohányos, aki elszív egy ci-

garettát és egész életében függôvé válik.– Nem lehet könnyû orgonán gyakorolni. A templomon kívülmég hol van orgona?

– Otthon. Nekem van egy csodálatos elektromos orgonám, hol-land építésû. Minden regisztert a legszebb belga, holland francia

orgonákról vittek fel rá hangonként, tehát nem egy hanggeneráci-ós orgona. Ennek az is elônye, hogy csodálatos nagy hangja van,ez ugye elektronikájától függ. Fülhallgatóval tudok gyakorolni, éj-szaka – mondjuk 11 és 1 között – mert máskor nem nagyon vanidôm. Így a környezetet nem zavarom. De van egy nagy zongorámis, így a szomszédok komoly zeneképzésben részesültek az elmúlt10 évben, mióta ott lakom, és most már fôleg a klasszikus zenétszeretik.– És amíg nem volt saját orgonája?

– Addig több helyen gyakoroltam, de ez mindig nehézséget okozott.Volt olyan kis pedálsorom, amit a zongora alá lehetett tenni, édesapámállította össze. Néma volt, de van olyan képességem, hogy hallom, hogymit játszom, nem kell, hogy megszólaljon. Sokáig az újlaki templomban,aztán 18 éves koromtól a Szent István Bazilikában orgonáltam. Kiválótanáraim voltak –Gergely Ferenc például – vendéghallgatóként bejár-tam a konzervatóriumba is. Aztán az egyes számú zeneiskolában Kár-páti Jóska növendéke lettem. Ma is él még, sokszor találkozunk. Csakhát aztán orvosira mentem, vidékre kerültem, bizonyos fokig megsza-kadt a kapcsolatom az orgonával, és ahogy lehetett vettem egy kisdzsessz orgonát, szintetizátort. Meghívtam egy technikust az akkori Né-met Demokratikus Köztársaságból – az ô termékük volt ez akkoriban –és megkértem, hogy próbáljon nekem ebbôl egy barokk hangszert csi-nálni. Teljesen ledöbbent, azt se tudta, mi az. Képernyôn kivetítette azo-kat a hullámokat, amiket a készülék elôállított, azokat kellett átalakítanisinus hullámokká. Annyira tetszett neki ez a feladat, hogy már nem iskért pénzt érte, úgy örült neki, hogy egy új világot fedezett föl. Ebbôl egynagyon jópofa kis- barokk hangszer lett. Késôbb egy diákot meg is aján-dékoztam vele, akinek nem volt orgonája. A mostani már a harmadik or-gonám otthon, ezen már tényleg lehet komolyan gyakorolni, sôt élvezniis a játékot.– Ki a kedvence?

– Nagyon szeretem Bach mûveit, a Liszt-mûveket, és a francia ro-mantikus zenét – az egy különleges korszaka az orgonairodalomnak.Frank Cézár majdnem minden mûvét játszottam. Volt alkalmam Handle-orgonaversenyt is játszani, kis zenekarral, koncerten. De ha választa-nom kell: Bachra voksolok.

Szenvedély

19

– Az egyik hobbija a munkájában is konkrét eredményeket hozott...– Igen, azt szoktam mondani, hogy „szellemi hobbim” az informatika. Ami-

kor a Szent János Kórházba kerültem, a mi osztályunkon volt az elsô számí-tógép. Elkezdtem a munkát számítógépes programokkal fejleszteni. Sikerültelérnem, hogy a zárójelentéseket már tíz évvel ezelôtt sem kézzel vagy író-géppel írták, hanem rögtön a számítógépbe vitték az adatokat, ami nagy se-gítség volt a leletkészítésnél és az adatok tárolásánál. Könnyebb így a mun-ka minôségbiztosítása is.

Jánosi professzornak az informatika mellett is sok egyéb hobbija van. Év-tizedek óta teniszezik, szeret olvasni, szereti a zenét és amikor teheti, utazik.„A hobbira soha nincs elég idôm, mindig többet szeretnék.” – mondja. Legfon-tosabb hobbija azonban állítása szerint a munkája.– Mennyi ideje jut a teniszre?

– Általában kétszer játszom egy héten, többnyire párost. Jól összeszok-tunk a partnerekkel, így a tenisz társasági élmény is. A teniszben az a jó,hogy amikor játszom, nem tudok másra koncentrálni. Ha biciklizem vagyúszom, egyre ugyanazt forgatom a fejemben.– Van kedvenc írója?

– Az egyik kedvencem Németh László. Én is úgy gondolom, ahogyan ô:minden helyzetben meg lehet találni a jót. Lehet gályapadból laboratóriumotcsinálni. Az adott helyzetet kell érdekessé alakítani; annyira érdekes a világ.Érdekelnek a dolgai: hétvégén általában öt újságot olvasok el.– Önnek volt is alkalma valamennyire megismerni a világot, hiszen so-kat utazott. Mi volt a legnagyobb élménye?

– A legnagyobb élményem talán Kína volt, ahol 3-4 éve voltam egy társas-utazáson. Megdöbbentô, hogy két évtizede Kínában még éhínség volt, ma vi-szont egy fejlett ország köszön a látogatóknak. Az ellentmondások még látsza-nak, Sanghajban van egy folyó, az egyik oldala klasszikus XIX. századi, a má-sik pedig XXI. századi. Kínában szinte felfoghatatlan ütemû a fejlôdés. Sang-hajban minden héten átadnak egy nyolcvan emeletes felhôkarcolót. A mi 4-esmetrónk egy vicc ahhoz képest, hogy Pekingben pár év alatt több metróvona-lat megépítettek az olimpiára. Az utazás nemcsak érdekes, hanem meg is vál-toztatja az embereket. Ha valaki más kultúrákkal ismerkedik meg, befogadóváválik. A bezárkózás, az idegengyûlölet, az újtól való irtózás nem jó.– Vágyik még valahová?

– Igen, Egyiptomba szeretnék eljutni, még nem láttam a piramisokat.– Kicsit ellenmondásos, hogy a munkáját nevezi a legfontosabb hobbi-jának, nem?

– Az én életemben is úgy alakult, hogy legfontosabb kapcsolatom a világ-gal a munkahely, de ez egyáltalán nem baj. Nagyon szívesen foglalkozom tu-dományos kérdésekkel. Általában megszerzem az összes elérhetô tudomá-nyos folyóiratot. Szeretek elôadni, közleményt írni. Szakterületem a szív vér-ellátási zavarok okozta betegségei, például a szívinfarktus, az angina pec-toris és a szívelégtelenség.– Hogyan kezdôdött a pályafutása?

– 1972-tôl kardiológus voltam az Országos Kardiológiai Intézetben. Annakidején ez volt az egyetlen olyan intézmény, ahol a kardiológia minden részte-rületét lehetett tanulmányozni: volt belgyógyászat, invazív kardiológia, szív-sebészet, gyermek szívsebészet. Kivételes lehetôség nyílott arra, hogy a kar-diológia teljes spektrumát megismerhessem. Ez akkor ritka dolog volt, sze-rencsés vagyok, hogy nekem sikerült. Létrehozhattam az Ergometriai Labo-ratóriumot, ahol terheléses kardiológiai vizsgálatokat végeztünk. Büszke va-

Az informatika és a tenisz...

Jánosi András, a SzentJános Kórház kardioló-gus fôorvosa azt mond-ja, azért dolgozik, hogyazt hallhassa a betegtôl:„Professzor úr, magánakolyan csapata van, ami-lyennel még soha nemtalálkoztam.” Ez a kí-vánsága már teljesült,de másra is büszke lehet.Például arra, hogy Bat-thyány- Strattmann díjután tavaly november-ben megkapta a szakmá-ban a másik legrango-sabb kitüntetésnek szá-mító Semmelweis-díjatis, az indoklás szerint ahazai belgyógyászat és akardiológia területéntöbb évtizeden át folyta-tott példaértékû mun-kásságáért.

Szenvedély

gyok ara is, hogy megszerveztem az operált szívbetegek rendszeresellenôrzését. Sajnos ez a tevékenység abbamaradt, miután távoztamaz intézetbôl.– Ha jól tudom, nemcsak a kardiológia összes területén szerzettjártasságot, hanem foglalkozott epidemiológiával is.

– Ez a kutatási módszer a szívbetegségek kialakulásának kockáza-ti tényezôivel foglalkozik, vizsgálja azokat a társadalmi tényezôket,amelyek a betegség kialakulása szempontjából fontosak.– Miért ment át mégis a Szent János Kórházba?

– 1989. december 15. óta dolgozom itt a kardiológiai osztály vezetô-jeként. Azért jöttem ide, mert az osztályvezetés jobb terep volt saját el-képzeléseim megvalósítására. Itt olyan szakmai struktúrát tudtam ki-alakítani, amit jónak láttam. Nagyobb kihívást jelentô feladatokat talál-tam; sok nehézséget és sok örömöt. Ez egy nem invazív kardiológiaiosztály, ahol koronária-ôrzô is van. Mûszeres vizsgálatokkal megálla-pítjuk, kell-e egy betegnek mûtét vagy katéterezés, azután pedig me-

nedzseljük ôket együttmûködve egy olyan centrummal, ahol elvégzik a szük-séges beavatkozásokat.

Jánosi professzor jövôre nyugdíjba megy. Mint mondja, biztosan nem fogunatkozni. A magánrendelôjében tovább fog gyógyítani, és tudományos terveis van. Várják a piramisok, és ott van majdnem négy hónapos unokája, Lili.– Nem akármilyen szakmai pályafutásra tekinthet vissza. De ahogy hal-lottam, mégsem tudományos eredményeit tartja a legtöbbre.

– Az orvostudomány nemcsak tudomány, hanem mûvészet is. Az embe-rekkel való kapcsolatteremtéshez érzék kell, akibôl ez hiányzik, jobb, ha máspályát választ. Én szerencsére a legegyszerûbb embertôl kezdve az egyete-mi tanárig mindenkivel megtaláltam a hangot. Az a legjobb érzés számomra,amikor azt érzem, hogy egy hullámhosszon vagyok a beteggel, és hogy tu-dok segíteni rajta. A pozitív visszajelzés megfizethetetlen. Egy orvosnak elkell fogadnia, hogy nem parancsot osztogat vagy igazságot szolgáltat, ha-nem elnyerve a beteg bizalmát hozzásegíti a gyógyuláshoz, megindokolja,

hogy miért van szükség bizonyos beavatkozásra vagy gyógyszereskezelésre. Az egészségügyben végzett munka rengeteg örömetadó szolgálat és egyben szolgáltatás.Nevess Velünk!

– Mi a különbség az intenzív osztály és az üzenet-rögzítô között?

– Az intenzíven a hosszú sípszó elôtt lehet be-szélni.

Miután megmûtött egy szôke nôt az orvos, meglá-togatja. A páciens megkérdi tôle:– Doktor úr, azt szeretném kérdezni, mikor élhe-

tek újra nemi életet?A doktor kicsit zavarba jön:– Tudja, hölgyem, ön az elsô mandulamûtétes be-

tegem, aki ezt kérdezi.

Orvos a betegnek:– Van egy jó hírem! Maga mégsem hipochonder...Az ön horoszkópja a következô napokra:Rengeteg dicséretet kap munkatársaitól, ismerô-seitôl, virágözön árasztja el. Ezen ne lepôdjönmeg, minden temetés ilyen.

A riporter megkérdezi a filmcsillagot:– Hány éves?– Negyven felé közeledem.– És melyik irányból?

Átmegy a piroson két egyetemista és a rendôrmeg akarja büntetni ôket.– Na, fiúk, ez most ezer forintba fog kerülni!– Na de biztos úr, mi szegény egyetemisták va-

gyunk, nincs pénzünk.– Nem érdekel! Ezer forint!– Ne büntessen meg, siettünk az elôadásra, azért

szaladtunk át a piroson.– Nem érdekel! Ezer forint!– Na de biztos úr! Megérthetne minket. Maga is

volt egyetemista...– Na jó, menjenek...

Szenvedély

21

– Más se kellett nekem, mint hogy beszabaduljakegy szépségszalonba. Mikor nyílt ez a csodahely?

– 1 éve, de a gépek nagy részét lízingeljük. Egyet-len dolgot kellett megvenni, a lovat. (A ló olyan, mintegy igazi, csak fej nélkül. Körülötte a falon a természetillúziója látható. És mint a gépek nagy része ez is for-málja az alakot.) A ló a programozása értelmében úgymozog, mint egy élô állat. Tehát figyelni kell közben,mint a terepen. Nagy elônye, hogy nem dobja le uta-sát. Minden gép világszínvonalú, a most elérhetô leg-magasabb technikát tudja.– Egy kitûzôt látok a gallérján. Minek a jele a piros ruha?

– A Pirosban a nôkért mozgalomé és a „piros” a riadót fejezi ki.Ugyanis a közhittel ellentétben az infarktus, a szívhalál már nemcsak aférfiak privilégiuma.Tavaly Kanadában több nô halt meg benne, mint fér-fi. A mozgalmat az amerikaiak indították el, ôk találták ki, hogy legyen ajelvény egy piros ruha. Már világnapja is van, február 6-a. Tekintettel ar-ra, hogy a Szív Világszövetség Klinikai Tanácsának az elnöke is voltam,így kerültem szoros kapcsolatba ezzel a mozgalommal, merthogy a vi-lágszövetség is fontosnak tartja ennek a mozgalomnak az elképzelése-it. Például Amerikában a dohányzás káros hatását sikerült az emberek-kel megértetni, kevesebben dohányoznak, de a testsúlyuk sajnos folya-matosan nô. Idehaza több fiatal nô dohányzik, mint a férfi.– Ezt én is látom. Meséljen, hogy él ma?

– Csodálatosan! Egy héten egyszer rendelek a Szent János Kórház-ban, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. Arra, hogy mikor mentem nyugdíj-ba nem emlékszem, de arra igen, hogy egyetlen napig sem voltam be-tegállományban.– Ez hihetetlen!

– Nem azt mondtam, hogy nem kaptam különféle kezeléseket, voltisiászom is, és ha nem tudtam felkelni, inkább szabadságot vettem ki.– Most letesztelem. Beoltatta magát?

– Erre az a válaszom, hogy a 60-as években egy influenza osztálytvezettem, és akkor sem oltattam be magam. Az immunrendszerem jólreagál a fertôzésekre, de tudom, hogy nem szabad elbízni magunkat.– Oké. Váltsunk. Mikor nôsült?

– Melyiket kérdezi? Mert összesen négyszer! Sose adtam fel, tudtam,hogy kell jönnie valakinek, akivel leélem az életemet. Harminc évvel ez-elôtt jött is. És azóta csoda az életem.– Gyereke lett valamelyik házasságából?

– A második feleségemtôl egy leányunk született, Judit, aki most Ja-pánban él. Sôt, a japán tévé vezetô riportere. Mai napig nem értem,

Baglyok és morzsalapátokAmikor beszélgetésünk közben, visszagondoltam arra, hogymennyit készültem a doktor úrra, nagyon megsajnálom ma-gam. Ugyanis Matos doktorhoz nem kell elôképzettség. Ná-la a szavak és a történetek egymásba fonódva és természete-sen ömlenek. Kizárólag szájtátva kell hallgatni a kardiológia„professzorát”. A fehérhajú csokornyakkendôs, végtelenülszimpatikus doktor úr egy Izabella utcai szépségszalonbanfogad. Az ESZE-ben, mely az Egészség és Szépség Egyetemrövidítését takarja.

hogy egy elkényeztetett magyar gyerek átkerül egy olyan világba, ahol anôk másodrendû állampolgárok és mégis jól érzi magát.– Tulajdonképpen a morzsalapátok ügyében jöttem. Mi van velük?

– Amikor összeházasodtunk Margittal, nagyban folyt a lakásberende-zés. Találtunk egy szecessziós francia komódot, aminek az oldala televolt polcokkal. Mit tegyünk oda? – ez volt a nagy kérdés. Arra rájöttünkhamar, hogy csak olyan dísztárgyak jöhetnek számításba, amelyek ha-sonló korból származnak. Egyszer az Ecserin jártunk és ott találtam egylapátkát hajlított kefével. Kitettük szép volt. Aztán annyira belelendültünk,hogy ma már vagy 300 morzsalapátunk van! Tudomásunk szerint a világlegnagyobb magángyûjteményét hoztuk össze. A világ minden részérôlhazahoztuk ôket. Még Ausztráliában az ottani bolhapiacon is találtunk.– És mi az anyaguk?

– Fából, csontból, ezüstbôl, ezüstözött fémbôl, bakelitbôl, papírmasé-ból készültek. A méretük különbözôek, de mind beférnek a falra építettkazettákba.

– Igazságtalan dolog, hogy a baglyokat is gyûjti.Van, akinek egy szenvedély sem jut, Önnekmindjárt kettô.

– Ennek kezdete inkább a nejemhez kapcsolódik,mert Pallasz Athéné jelképe volt a bagoly. Megkértük

egy mûvészbarátunkat – Molnár Gabi grafikusmû-vészt –, rajzoljon nekünk egy vidám baglyot, hogy alevélpapírra is feltehessük. Ugyanis Margit cége aMedrepkeD, amely kezdetben az orvos látogatókképzésével foglalkozott. Azóta a baglyokat is gyûjt-jük. Már van belôle vagy száz és bekerültünk a kör-

forgásba, hisz meghívást kaptunk a „bagolygyûjtôk”találkozójára is. Idén Kecskeméten már a másodikilyen találkozó volt, ahol a Múzeumok Éjszakáján többmint hétezren voltak kíváncsiak a gyûjteményre.– Mennyire vigyáz magára?

– Én most megyek óvodába, hiszen öt és fél évvelezelôtt haltam meg az utcán. Valódi szívhalál volt. Mar-

gittal mentünk egymásba karolva, ezért nem zuhantamel, megfogott és lassan leeresztett a hóba. Ezt hívja a

szakma hirtelen, váratlan szívhalálnak. Elkezdett éleszteni,a járókelôk kihívták a rohammentôket, akiknek sikerült vissza-

állítaniuk a szívmûködésemet. Éppen a János kórház volt ügye-letes, a fôorvos úr már kint várt. A 3. napon tértem magamhoz.

Megkatétereztek, és bár panaszom addig nem volt, de a koszorúérfô ága hajszálvékonyra volt szûkülve. Azt kitágították, betettek egystent-et, amit a katéteren át be lehet juttatni az érbe. A szívritmus-zavarom helyrebillentéséhez gyógyszert kaptam, és egy speciális

pészmékert helyeztek be, hogy ha a ritmuszavar ismétlôdne,azt üsse ki a defibrillátor. Egy évvel késôbb éppen Debre-

cenben voltam egy elôadáson, amikor megtapasztaltam,milyen, amikor üt egyet.

– Olyan, mint egy happy enddel végzôdô rémesmese. A hirtelen halállal foglalkozó szívspeci-alista a saját bôrén tapasztalja meg, hogy mi-lyen meghalni. Szóval? Most már tényleg vi-gyáz magára?

– Dolgozom, mozgok, gyûjtök és remélek.Bozsán Eta

Szenvedély

22

Könyvajánló

23

– Mit értett azon, hogy ha nem akarod, hogy vadásszanakrád, te magad se légy vadász?

– Mindkét nemnél vannak „pillanatragasztó” percek, nehézlerázni ôket, mert mindenáron nyomulnak, meg akarják sze-rezni a másikat. Fel kell ismerni a pillanatot, hogy mikor, kinéllehet esélyünk. Ez váltódik át a „vadászás” élményévé. A „fel-jössz hozzám, fel, rádumáltál” kapcsolatoknak ritkán van „egyérintésnél” hosszabb futamidejük.– Egy helyütt azt írja, hogy a járásnak, a ringásnak mek-kora szerepe van a szexualitásban.

– A férfiak azokhoz a nôkhöz közelednek inkább, akik je-leznek a testbeszédükkel. A szexis járás például önbizalom-mal teli nôt takar. A mutatós nôk után megfordulnak a férfiakés a járásukat, a lábukat, a feneküket mérik fel egy kis vágy-fantáziával színesítve. A járás, a csípô mozgása, a riszálás,többet jelez, mint az arc vagy az alak. Vágyfokozó járásra a legszebb extrémpélda a Stan és Pan film egyik jelenetében, amikor a hölgy a lába közé dob-nak egy vanília fagylaltot, és ô úgy rázza finoman magát a járásnál, hogy afagyi észrevétlenül leessen.– Még én is elpirulok kifejezéseitôl. A „dugástól” kezdve a „mekkora ahímvesszô” tabuknak számítanak, de Önnél mintha létjogosultságotnyernének.

– A legtöbb ember olyan sietôsen ûzi a gyönyört, hogy túlrohan rajta. Odá-ig eljutott a közgondolkodás, hogy legalább a futamidôt betartsák. Sokan ké-pesek arra, hogy hosszan tartó élvezetekben részesítsék barátnôjüket, és neegy rapid aktussal tudják le az aznapi penzumot. Nem feltétlenül az orgaz-mus a cél a szeretkezésben. Az élet fricskája, hogy önmagában a jó szex ke-vés egy jól mûködô párkapcsolathoz. Teljesítményorientált világunk szexuáliséletünkre is hat, sajnos, nem éppen elônyére. Még mindig kevesen értik,hogy a szexualitást tanulnunk kell. Nemi életünk fejlôdését pszichológiai, kul-turális és társadalmi tényezôk alakítják. A szex hirdetésben már a férfiak iscélpontok lettek, a potenciafokozókat, a hímvesszô növelô csodaszereket ésmûtéteket már nyíltan ajánlják. A hímvesszô hossza 12 cm-tôl bármekkora le-het, nem ez határozza meg az orgazmus élményét, hanem a partnerek fi-nom, egymást gerjesztô mozgástechnikája. A szex igazi csapatjáték, perszekétfôs csapatban.– Egy Korán idézettel folytatnám, amire szintén a könyvében leltem: „Is-ten a táplálékodat egész életedre kimérte, ha hamarabb eszed meg, ha-marabb halsz meg.” Tényleg ilyen veszélyes ez a kaja dolog? Ténylegtévhit, hogy zsírból zsír lesz? Minden borul amit eddig hallottunk?

– A testünk képes szénhidrátokat átalakítani zsírrá, majd azt beépíteni aszövetekbe. Az utóbbi két évtizedben a test megítélésében újfajta viszonyokalakultak ki. A test alakítható, néha a plasztikai sebész és a szilikon segítsé-gével, mert a cél a megformált, kisportolt alak elérése. A fogyókúra a magán-ügybôl társadalmi jelenség lett. A tudományos igényû táplálkozás mechani-kussá tette az éhség és a jóllakottság érzését, a táplálkozás nem mindig azörömszerzés, hanem a kalóriákkal vívott harc része lett.

Mi lett szegény grillcsirkébôl? Az étel fogalma kalóriává vált a „súlyfóbia” miatt. Az étel – összetételétôl

függôen – fehérjeként, szénhidrátként, vagy zsírként jelenik meg és nem azillatosan fûszerezett grill csirkeként. Állandó a bôséges élelmiszerkínálat, míg

Szexeljünk vagy együnk?

Rengeteg részt elolvas-tam Fodor Miklós „Szexújratöltve” címû köny-vébôl, amíg kész lettemarra, hogy kérdéseket in-tézzek hozzá. És nemszemlesütve. A doktorúr olyan szókimondóanír, hogy ha prûd lennék,az elsô oldal után eldug-tam volna a könyvét is,a témát is az ágy alá.

24

ba kapcsol, következésképpen pontosan azttartja vissza, amitôl leginkább meg akarunk

szabadulni.– Nemcsak a szexnél, hanem minden

témánál „fejre állítja” a megszo-kott vélekedéseket.

– Pedig folytatom! Wim Saris, amaastrichti egyetem kutatója szerinta sport önmagában még nem ele-gendô a fogyáshoz, ahhoz az ener-

gia bevitelt is csökkenteni kell. Egyóra kocogással körülbelül egy tábla cso-

kira elegendô energiát égetünk el.Máig az volt az álláspont, hogy heti40 perc sport elegendô erre a célra,

de ezt sajnos nem igaz. Legalább heti4x60 perces sportolásnál várható csak az eredmény. A sport az egyet-len olyan követelmény, amiben minden táplálkozási tanácsadó egyetért,ráadásul az aktív életmód a testi és lelki közérzetet is elôremozdítja.– És mi van az eszkimókkal? Azt írja, hogy az Omega 3 halászatilobby terméke.

– Az omega-3 zsírsavfogyasztás egészségjavító hatásának van némihibája. Elôször: a nagy omega-3 zsírsav fogyasztók átlag életkora 58,3év az európai 72 évvel szemben. Ezért is kevesebb a szív- és éreredetûhalálozások száma az eszkimóknál, mert nem élik meg azt a kort, ami-ben az európaiak meghalnak. Aztán: hiába alacsony glikémiás indexû ahal, de mégis nagymérvû inzulin kibocsátással jár. A magas inzulinszintelôször inzulinrezisztenciát, azaz sejtjeink inzulin iránti érzéketlenségétvonja magával, ami pedig egy olyan állapot, amikor a normális mennyi-ségû inzulin elégtelen hatást vált ki. És ez olyan folyamatot indít el, amiegyenes úton vezet az elhízáshoz és a 2-es típusú diabéteszhez, az in-zulinhatás ugyanis elôsegíti a zsírraktározást. Ezek a tények rávilágíta-nak arra, hogy tévedés lenne az alacsony omega-3 és a magas kolesz-terinfogyasztás között összefüggést keresni.– Azt is írja, hogy már a koleszterinünk is biznisz.

– Naponta mintegy 2 g koleszterint készítenek sejtjeink. A koleszterina májon keresztül, epesavak formájában hagyja el azt, így a zsírok fel-szívódásában is fontos szerephez jut. A koleszterin ugyanis nem valamikáros anyag a szervezetben, hanem a szervezet anyagcseréjének egyfontos alkotó eleme. Jelezhet bizonyos egészségtelen folyamatokat, dea magas koleszterinszint önmagában nem jelent semmit sem. A táplál-kozásnak alig van köze a vér koleszterinszintjéhez, mivel a szervezetminden sejtje képes a koleszterin szintézisére, amit a máj szabályoz. Habármilyen károsító körülmény miatt több szívódna fel, akkor a máj csök-kenti a szervezet koleszterinszintjét. A máj 3-szor annyi koleszterint ter-mel, mint amennyit megeszünk. A kirívóan magas koleszterinszint hosz-szú idô után valóban lerakodásokhoz vezethet az érfalon. Ha a koleszte-rin felszívódást gyógyszeresen gátolták, akkor a szervezet koleszterin-szintézise 72%-kal nôtt. Ha a májban gátolják gyógyszeresen a kolesz-terinszintet, akkor a táplálékkal felszívódás mértéke nô. Ebbôl is látható,hogy az alap okot kell kezelni, nem elsôként a koleszterinszintet csök-kenteni. A koleszterin lobbynak ez nem lehet érdeke, mivel a koleszterin-szintet csökkentô gyógyszerek hatalmas üzletet jelentenek a gyártók-nak. A gyógyszeres és diétás kezelést természetesen alkalmazni kell,ahol csak így mérsékelhetô a koleszterinszint.

a rendszeres moz-gás egyre kevésbé jellemzôaz emberekre, olyannyira, hogyazt az utóbbi évek fitness ôrületesem tudja kompenzálni.– Akkor mit tegyünk? Diétáz-zunk? Vagy ne diétázzunk?

– A diéta lassítja az anyagcse-rét. Amikor valaki fogyókúrábakezd, szervezete ezt úgy éli meg,mintha éhezne. Épp ezért raktá-rozni kezdi a zsírt. Az elhízás azsírszövet mennyiségének kórosmegnövekedését jelenti. A zsírsej-tek száma a születésünktôl két-éves korunkig növekszik, puber-táskorban ismét emelkedik, és vé-gül a 18. életévünkre megállapo-dik. A fogyáshoz rengeteg különfé-le módszer, csodaszer és megvál-tó recept terjedt el a köztudatban,de eddig százszázalékos, minden-kire egyaránt alkalmazható éseredményes megoldás nem szüle-tett. A mozgásszegény életmódmelletti bôséges táplálkozás, afennmaradásunk kulcsmechaniz-musának számító zsírraktározásmára átokká vált. A drasztikusanlecsökkent kalória-bevitel mellett,vagy esetleg a teljes éhezésnél,szervezetünk a túlélési üzemmód-

Könyvajánló

Könyvajánló

25

Mindegy, hogy mekkora a koleszterined? – Az Amerikában diagnosztizált infarktusok felében a koleszterinszint

normális volt. Vagyis alacsony koleszterinszinttel pontosan ugyanannyiaz infarktus veszélye, mint magas koleszterinszinttel. Ez azt jelentheti,hogy szívhalálozás szempontjából teljesen mindegy a koleszterinszint.A koszorúér-elzáródást a szívhalálban elhunytak harmadánál lehetettcsak kimutatni. Ez azt jelenti, hogy a hirtelen szívhalálban meghaltak jórészénél nem a beszûkült koronária erek, hanem a stressz okozta rit-muszavar a halál oka. Az infarktus kialakulásában a koleszterin fontos-sága egyre inkább másod, harmadlagos tényezô. A jelenleg alkalmazottdiagnosztikai teszt, amely a koleszterin-értékeket vizsgálja, nem biztos,hogy pontos képet ad a betegségrôl.– Tudunk tenni valamit, hogy jobb legyen a koleszterinünk?

– A friss diónak, a mogyorónak és a mandulának fontos szerepe van,ugyanis ezek a száraz gyümölcsök telítetlen zsírsavakban gazdagok, segyáltalán nem tartalmaznak koleszterint. Ezek a magvak bármikor el-érhetôk, és beiktathatók az étrendünkbe.– Lassan minden élelmiszert ledönt a polcról. A könyvét lapozgat-va a joghurtok, a mézek, is áldozatul estek. A „baj” az, hogy ezt alá-támasztja.

– A legkirívóbb törvényesített hamisítás a joghurtok, máj- és húskré-mek és a tasakos levesek esetében érhetô tetten, amikor is az eredetiízeket kémiai ízekkel helyettesítik. Az élelmiszer-hamisítás ezért me-rénylet, mert ízt és színt ad a terméknek, fogyaszthatóvá teszi a fo-gyaszthatatlant. A Burger King eperturmix „eperíz-anyaga” szuper kémi-ai vegyszer, 52 vegyület kombinációjából áll.– Azt mondta a szerkesztôm, hogy fôleg a szexrôl kérdezzem. Ezmintha még annál is izgalmasabb lenne.

Macskák és regények...

– Mivel tölti szívesen az idejét?– Nagyon szeretek – ahogyan a gyerekeim nevezik –, „turkálni” a kertben.

Szerencsés vagyok, mert kertes házban lakom, így sokat lehetek a növénye-immel. Számomra nagy élvezet látni, hogy valami kinô a földbôl, virágzásnakindul, majd megjelenik rajta, mondjuk, egy szem eper. És a macskák... azörök kedvencek! Vidéken, ahol gyermekkoromat töltöttem, különösen egy fa-lusi házban, a macska szinte része a háztartásnak. Késôbb, mikor már itt, Bu-dapesten laktuk, a lányom harcolta ki, hogy legyen cicánk. Egész kicsi korá-tól kezdve „gyûjtötte” az állatokat, hol nyulat tartottunk, hol egy csigával jelentmeg, hol a piacról hozott haza egy beteg kiscicát. Kilenc éves volt, amikor aztkérte, hadd kapjon egy egeret, ha kitûnô lesz a bizonyítványa. Nyugodt lélek-kel rábólintottam, mivel akkoriban magatartásból és írásból is hármasra állt.Nem sokkal késôbb azt mondta: „Te, anya! Egy egér unatkozni fog, legyen in-kább kettô!” Ebbe is habozás nélkül beleegyeztem. Csak akkor riadtam meg

Még három se volt, amikor már azt mondogatta „loktol leszek”. Kapocsi Judit, a Sem-melweis Egyetem I. számú Belklinikájának egyetemi docense és igazgató helyettese,a szív-érrendszeri betegségek – elsôsorban a hipertónia kialakulásával, kezelhetôségé-vel, valamint klinikai farmakológiával foglalkozik, immáron évtizedek óta. És még va-lamivel. A cicákkal. Ahogy elkezdtünk beszélgetni, furcsa, egyben kellemes érzésemtámadt: mintha valami kívülrôl jövô nyugalom költözött volna belém. Hamar rájöt-tem, hogy ez a nyugalom, vagy talán azt is mondhatnám; béke beszélgetôpartnerem-bôl sugárzik. Azt hiszem, Kapocsi Judit megtalálta a helyét az életben.

– A leves por szabályosan por-hintés. Szegény Krúdy Gyula foroga sírjában a mai marhahús leves po-roktól. A tejföl sem fenékig tejföl. Va-laha a tejfölt úgy készítették, hogymegaltatott, megsavanyodott, teljeszsíros tejrôl leszedték a tetején ösz-szegyûlt vastag fölt, a tejzsírt. Nemraktak ebbe bele semmit, se tej sû-rítményt, se tejport, se tejfehérje- éssavófehérje koncentrátumot, vizetmég annyira sem, sót meg minek. Atejsavbaktériumok pedig a levegô-bôl kerültek be a savanyítani félre-tett tejbe. Ez a tejföl volt a valódihungarikum.– Végezetül egy jó tanácsot ké-rek: szexeljünk vagy együnk?

– Egy 15 percnél hosszabb, jó li-hegôs szex 400 kcal diétának felelmeg és mennyivel kellemesebb,mint naponta a megehetô kalóriá-kat számolni. A nagy zabáktól jótlehet szeretkezni.

Könyvajánló

26

kissé, amikor felhívott a tanítónô, hogy valamitörtént Judittal: nem beszélget az órán, figyel,sokat jelentkezik, sôt, megkérdezte, hogy haátmásolja az egész írás füzetét, kaphat-e érteötöst. Rádöbbentem, hogy a veszély óriási, éseltûnôdtem azon, mi lesz, ha annak a két egér-nek kisegerei születnek... Na, azt már nem –gondoltam –, akkor inkább kapjon egy macs-kát! Egy ismerôs családnál éppen félrelépettegy perzsa hölgyemény, gyorsan jeleztük,hogy elvinnénk majd egy kiscicát. Június 10-énmegszületett Bizsu, a fekete, méz-szemû, gyö-nyörûséges fél-perzsa kandúr. Szinte család-tag volt, majdnem húsz évet töltött velünk, vég-elgyengülésben halt meg, egyszerûen elaludt.Bizsu óta a macska városi életünknek is stabilrészét képezi. Solymáron, ahol lassan tizenöt

éve élünk, egymást váltották a cicák, a jelenlegi egy igazi házi cirmos, akiMirci névre hallgat. Tündéri teremtés! – Bizonyára rengeteg kedves „cicás emléket” ôriz. Megosztana velünkegyet-kettôt?

– Az egyik legfrissebb élmény Mircivel kapcsolatos, aki nem olyan régenszült. Egészen elképesztô, ahogyan ez a kis szôrcsomó a kölykeivel bánt!Amikor elértek egy bizonyos kort, elkezdte elválasztani a kicsiket, akik perszenem hagyták magukat. Mirci elôször szelíden eltolta ôket, majd miután eznem hatott, fenyegetô morgást hallatott, végül látva, hogy a kölykök nem ér-tenek a „szép szóból”, szabályosan lekevert nekik egy pofont. Ha nem a kétszememmel láttam volna, biztosan nem hinném el, hogy van ilyen! Mirci tö-kéletesen érezte, mikor kellett saját lábukra állítani a kicsiket, s ezt a magakis „cica módján” meg is oldotta. Egy másik vidám színfolt a cica-történetekközül, amikor egyikük kizárt bennünket a házból. A bejárati ajtónkon volt egyrigli, amivel ô elôszeretettel játszadozott, addig-addig pofozgatta, amíg be-csukta az ajtót. Eleinte nem értettem, miért az ablakon keresztül közlekedneka gyerekek, azt hittem, elfelejtettek kulcsot vinni. Aztán kiderült a turpisság...Nagyon szeretem a macskákat, olyannyira – és ez egyben újabb válasz akérdésre, hogy mivel töltöm szívesen az idôm –, hogy írtam egy kisregényt,amiben Mirci cica is szerepel. A címe: Az öregasszony és a fiú.– Nahát! Akkor mégsem káprázott a szemem! Az interneten ugyanismegtaláltam a regényt az Ön neve mellett, de azt gondoltam, biztosanegy másik Kapocsi Juditról van szó.

– Pedig a kettô egy és ugyanaz. Az irodalom, a mûvészetek gyerekkoromóta vonzottak, középiskolában jártam irodalmi szakkörre, irodalmi színpadra,nagyon élveztem a magyar órákat. Aztán, mivel a szakmám más irányba vitt,ez a terület háttérbe került, persze mindig is olvastam, s ha idôm engedte, lá-togattam a színházat. Úgy tíz évvel ezelôtt lettem figyelmes arra, hogy a fejem-ben formálódik egy történet. Nem igazán foglalkoztam vele, idônként mondo-gattam, hogy majd nyugdíjas koromban papírra vetem. Hosszú idôn át egy be-tût le nem írtam, mígnem négy-öt évvel ezelôtt, egy decemberi délutánon föl-mentem a dolgozószobába, leültem a komputer elé, és hozzáláttam. Mindenttudtam: a történet címét, a szereplôk nevét, a helyszíneket, pontosan láttam,hogy mi fog történni, mint egy film pergett le elôttem az egész. Másfél hónapalatt, „egy szuszra” leírtam. Senkinek nem mutattam meg, talán egy év is eltelt,amikor odaadtam a lányomnak és a férjemnek. A családtól és a barátoktól egy-aránt pozitív kritikákat kaptam, a férjem azt mondta, érdemes lenne kiadni, sha egyetértek vele, összehoz a Magvetô korábbi fôszerkesztôjével, aki régi jó

Könyvajánló

27

ismerôse. Persze, ismét nem kapkodtam el a dolgot, tavaly ôsszel döntöttemúgy, hogy meghallgatom, mit mond egy szakember. A történet ezen a pontonkezdett meseszerûvé válni; az események annyira felgyorsultak, hogy novem-ber 30-án a saját könyvbemutatómon találtam magam. Abban a megtisztelte-tésben volt részem, hogy meghívott vendégként Jókai Anna ecsetelte a könyverényeit. Azt hittem, álmodom! Olyan sokan jöttek el, hogy nem fértünk el a te-remben. Borzasztóan élveztem a sikert!– Tényleg mesébe illô történet! Tervez újabb könyvet?

– A fejemben kezd összeállni egy elbeszélés, bár egyelôre csak „mozaik-formában”, ha majd életre kel, és meg akar születni, nem fogok ellenkezni.Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember találjon olyan elfoglaltságot, amivela nyugdíjas éveit élvezetessé teheti! Az egy dolog, hogy valaki a szakmájá-ban sikeres, de az aktív évek után is szükség van valamire, hogy ne veszte-ségként élje meg a mögötte álló korszak lezárulását.– Ha már a szakmát emlegeti, mit szeret legjobban a saját hivatásában?

A doktornô elmosolyodik, feláll, levesz a szemközti polcról egy képeslapot,és a kezembe adja. A sorok írója szeretettel és tisztelettel beszél egy bizo-nyos tanárnôrôl, akinek többek nevében köszönetet mond. A levél végénvagy egy tucat aláírás olvasható.

– A gyógyítás mellett oktatok is, ezt a lapocskát az egyik külföldi csopor-tomtól kaptam. Tanulmányaik befejezése után egyik nap teljes létszámbanelém álltak, s annyi piros rózsával ajándékoztak meg, ahányan voltak. Meg-hatódtam! Igyekszem jó kapcsolatot kialakítani a hallgatókkal, úgy tûnik, ér-zik és értékelik ezt. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak „kifelé éljünk”,hanem a belsô történésekre is figyeljünk, és arra törekszem, hogy ezt aszemléletet továbbadjam a fiataloknak. Vala-hogy túlmechanizálódott az életünk, túlságo-san bedôlünk a technikai sikereknek, annak aképnek, amely szerint az ember örökké mo-solygós, örökké szép és fiatal, örökké sikeres,s mindezt úgy éri el, hogy veszi a kólát, a ma-xi jégkrémet, a csodatermékeket, amiktôl le-fogy, vagy éppen lebarnul, amit csak akar...– Sajnos ez árad a televízióból, az újságokhirdetéseibôl, a plakátokról, szinte bárhon-nan, és mindez teljesen torz világképet,„emberképet” sugall.

– Ez borzasztóan veszélyes! Ha valaki elhi-szi, hogy ez a valóság, halálra rémül, és talánnem is tartja normálisnak, ha nem tud fülig érô vigyorral flangálni a hétköznap-okban, mert félelmei, fájdalmai, veszteségei vannak. Márpedig, ez mind hoz-zátartozik az életünkhöz! Lényeges az is, hogy a betegben ne csak egy ese-tet lássunk, hanem magát az embert; ne csak a betegségét, hanem azt is, amimögötte van! A tankönyvek azt írják, a jó anamnézis fél diagnózis. Jó anam-nézist viszont csak akkor tudok fölvenni, ha idôt szánok a betegre, hagyom,hogy beszéljen, és nemcsak meghallgatom, hanem oda is figyelek rá! Meg-kockáztatom, hogy ez esetben az eredmény nem fél, hanem 3/4-ed diagnó-zis. Ráadásul, hatékonyabb lesz az együttmûködés, és sokkal hamarabb fel-tárhatjuk a betegség valódi okait, ergo, hamarabb elkezdôdhet a kezelés. Énabban hiszek, hogy nem lehet kizárólag mûszerekkel gyógyítani! Rendkívülfontosak az eszközök, az egyre hatékonyabb gyógyszerek, de mindez kevés!A lélekkel is foglalkozni kell! Ezt a mentalitást szeretném átadni a medikusok-nak, s visszajelzéseik alapján úgy látom, vevôk rá! Ha pedig a fiatalok nyitot-tak, akkor nem hal meg a remény, akkor van esély a változásra!

Bulla Bianka

Ízek

28

Fürst Zsuzsanna professzorasszony töltött káposztája messzi földönhíres, mert... no, de menjünk sorjában.

– Az egyetem elvégzése után gyermekorvos szerettem volna lenni,de úgy döntöttem: elôbb néhány évet eltöltök a kutatásban, ez a tapasz-talat minden szempontból hasznos egy kezdô szakember számára: ígyaz egyetemi Gyógyszertani Intézetben kezdtem el kutató munkámat.Hamarosan nagyon megszerettem azt az alkotó légkört, amelyben foly-tathattam kísérleteimet, bár volt egy megtorpanás. Az érelmeszesedés-sel kapcsolatos állatkísérletek sziszifuszi tevékenységet jelentettek: kü-lönleges diétán kellett tartani a vizsgált állatokat, naponta méricskéltüka tápanyagot, no meg a patkányokat is, ráadásul várni kellett egy évetaz eredményre. El akartam menni, gyermekorvosnak, de akkori pro-fesszorom visszatartott: „Kedves kolléganô, Magának van itt jövôje.”

A professzor úr szavai látnokinak bizonyultak olyannyira, hogy 2004-ig Fürst Zsuzsanna volt a Gyógyszertani (ma Farmakológiai) Intézetigazgatója, tanszékvezetô egyetemi tanára. Az ô vezetése idején egé-

szült ki az elméleti tantárgy a betegágy melletti ismere-tek (klinikai farmakológia) oktatásával, s azóta viselimunkahelye a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetnevet. A gyógyszertan elméletét és gyakorlatát egyaránttanítják az egyetemi hallgatóknak. Az asztalon fekvô kétsúlyos kötet is bizonyítja, hogy a diákoknak alaposan felkell kötniük a nadrágot; ha sikeres vizsgát akarnak tenni.Interjúalanyom, aki a könyv egyik szerkesztôje, úgy be-csüli, hogy Magyarországon óriási mennyiségû - mintegytízezer gyógyszer van forgalomban, amelyek ismeretét

természetesen nem lehet megkövetelni a diákoktól, de az elveket, me-chanizmusokat meg kell tanulni ahhoz, hogy intelligensen tudják kezel-ni majdani betegeiket.

Provokálom Zsuzsannát, emlékeztetem, hogy a világon egyre jobbanterjed a gyógyszerellenesség, hogy mind többen kárhoztatják a gyógy-szerlobbyt, amely tömi a kemikáliákkal amúgy is túlterhelt emberekbe akülönféle mérgeket, hogy a hagyományos medicina csak tüneteket ke-zel és nem a szervezet egészének egyensúlyára figyel...

– A kérdés valóban provokatív, de örülök, hogy beszélünk errôl- vála-szolja. Sokan nem tudják, hogy éppen mi, farmakológusok mennyiregyógyszerellenesek vagyunk. Hiszen mi tudjuk leginkább, hogy azegyes készítmények mennyi bajt okozhatnak. Nem az a fô gond, hogy ahagyományos gyógyászat célzottan próbál egy betegséget megszüntet-ni, hanem az, hogy egy konkrét betegségre javasolt gyógyszer az egészszervezetre hat. Vegyük példaként kedvencemet, a morfint: ez a világlegjobb fájdalomcsillapítója, de nem lehet naponta adni, mert sok veszé-lyes mellékhatása van.

Egy tudósba oltott szakácsnô...„Morfin függô vagyok, de nem fogyasztóként, hanem kutatóként” – állítja ne-vetve Csák Elemér hétköznap is elegáns, kortalan, szívélyes beszélgetôpartnerea gyógyszerkutató orvosprofesszor. Szakmailag ugyanis Fürst Zsuzsanna egye-temi tanárnak a fájdalomcsillapító-kutatás a kedvenc területe; így kerül a képbeaz ópiumszármazék. Az oktatást is legalább ennyire szereti, a többi között aSemmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán tanítja az orvostan-hallgatókat a gyógyszerek tudományára. És van még egy kedvtelése, amellyelnem csak tudományos körökben vívott ki magának rendkívüli rangot: ez a fôzés.

Ízek

29

Fürst Zsuzsanna egy pillanatig sem titkolja, hogy nem híve ahomeopátiának és a paramedicinának, viszont egy bizonyos fo-kig elfogadja a gyógyszerellenességet. Szavai szerint a hibátakkor követjük el, ha különbözô tünetekre – fejfájás, szédülés,hajhullás, gyomorégés – egyszerre beszedünk mindenféle tab-lettát. Ezáltal nagyon veszélyes mellékhatások érik az embert, siszonyatosan megterheljük a májat, amelynek ezeket a vegy-szereket le kell bontania. E téren az orvosok is gyakran hibáz-nak, de gyakran a beteg kényszeríti ki, hogy „írjon fel valamit adoktor úr”. A farmakológusnak az a határozott véleménye, hogya mindenféle gyógymódokkal mindig a tudományt kell szembe-állítani: a gyógyszerekkel kapcsolatos tudomány lényege ugyan-is az, hogy már bizonyított, azaz a „bizonyíték alapú orvoslás”,amelyben a tudomány hisz: az igazolt kísérleteken alapszik.

Érintjük, de hosszasan nem beszélünk arról, milyen szerepevan egészségünk fenntartásában, illetve a gyógyulásban a táp-lálkozásnak, továbbá a lelki egyensúlynak, de nem itt, nem mostés nem nekünk kell igazságot tenni a hagyományos és az alter-natív gyógymódok vitájában. A riporter viszont azt feltétlenülszeretné megtudni, hogy mi a titka annak a híres töltött káposz-tának, amely nem a kutatóorvos vegyszer-konyhában készül,hanem otthon. A válasz kezdete meglepô: elmondja, hogy fôzésközben mindent grammra kimér, akár csak a gyógyszer össze-tevôket, és mindent pontos méretre vág. Ennek az az oka, hogy édes-anyja, aki mellett rengeteget kuktáskodott, mindent csak szemre rakotta fazékba, nem méricskélt és nem hagyott örökül szakácskönyvet. A lá-nya és a család tagjai azonban emlékeztek a páratlan ízekre. Sok-sokpróbálkozás után aztán, ha sikerült eltalálni a nagyi receptjét, a tudósbaoltott „szakácsnô” felírta az adalékok mennyiségét, lejegyezte a „beválttechnológiát”; attól kezdve már csak meg kellett ismételni a mûremeket.Így kezdte tehát és így folytatja ma is diadalútját dr. Fürst Zsuzsannaédesanyjának „tanyasi töltött káposztája”.

A titok, ami nem titokKikészítünk egy 15 literes fazekat. Veszünk egy jó adag darált sertés-

húst és összekeverjük ugyanannyi apróra vágott (de nem darált!) liba-mellel. Ebbôl lesz a töltelék, amihez még vöröshagyma, só, bors és na-

gyon kevés rizs kerül. Ha utóbbiból sokathasználunk, a töltelék megkeményedik. Na-gyon fontos, hogy a káposzta kétféle legyen– savanyú és édes. Az édes káposztalevele-ket le kell forrázni, hogy engedelmeskedje-nek a szakácsnak, aztán felváltva fazékbatesszük a formás kis töltelékeket. Közbenmegszórjuk apró vágott káposztával, mind-két fajtából, tovább paradicsom- és paprika-darabkákkal. Itt-ott egy-egy liba- vagy ka-

csacombot is elhelyezhetünk, „fûszerként”, s – noha édesanyja recept-je ezt nem tartalmazza – a „tudományos” töltött káposztába még sertés-köröm és csülök is kerül a fazékba. Füstölt hús nincs a káposztában.Amikor megtelik az edény, sûrített paradicsomot öntünk rá. Felöntjükvízzel, és nagyon-nagyon sokáig alacsony lángon fôzzük. Az utolsó pil-lanatban híg rántással összerottyantjuk. A kész töltött káposztát sütô-ben melegítjük, hogy még jobban összeérjenek az ízek.

Csák Elemér

Oenológia

– Nagyon szeretem a hivatásomat, nincs annál felemelôbb, mint ami-kor valakit, aki súlyos betegen kerül be a kórházba, meg tudunk gyógyí-tani, s egészségesen távozik – kezdi maklári otthonában a barátságosfôorvos, aki 32 éve dolgozik Egerben, az itteni kórház elsô és egyetlenmunkahelye. – A cukorbetegség kezelése különösen szép, mert ott vé-gig tudok követni egy emberi sorsot. Számos olyan páciensem van, akittöbb mint húsz éve kezelek. Rengeteget számít, hogy ne csak a beteget,hanem az embert lássuk a hozzánk fordulókban, és elengedhetetlen akölcsönös bizalom is. Egy diabéteszes számára az inzulinkezelés beve-zetése komoly sokkot jelenthet. Bizalom nélkül sokkal nehezebb ráven-ni, hogy a tabletta helyett válassza az életminôségét és életkilátásaitnagymértékben javító inzulint. Az is fontos, hogy belássák, szükségük

van a mozgásra. A cukorbetegek 90%-a elhízott, ezért nemcsak a vércukor-szintet egyenletesen tartó, kalóriaszegény étrend betartására, hanem arendszeres testmozgásra is buzdítom a betegeket. Meggyôzôdésem, hogynem lehet egészséges életet élni anélkül, hogy valaki ne mozogjon, fôleg, haaz illetô már túlsúlyos és szenved valamilyen egészségügyi problémától.– Ezek szerint Ön is sportol, ugye?

– El sem tudom képzelni az életemet sport nélkül! Gyerekkoromban ren-geteget fociztam, ez volt a fô szórakozásom. Késôbb, az egyetemen is gyak-ran rúgtam a bôrt, az évfolyam válogatottban is sokat játszottam. Idôvel, a fut-ball átadta helyét a tenisznek, amit a mai napig boldogan ûzök. Ez egy nagy-szerû sport, nem kell hozzá annyi ember, mint a focihoz, és idôsebb korbanis nyugodtan lehet játszani, kevésbé sérülésveszélyes. Egy héten kétszer ját-szom, egy órát egyesben, olyankor nagyon meghajtjuk magunkat a partne-remmel, aki ráadásul nyolc évvel fiatalabb nálam, ezen kívül játszom két órátpárosban.– Megbízható forrásból tudom, hogy remekül ping-pongozik.

– Általános iskolás koromban ez volt az egyik hobbim, kisebb versenyeketmeg is nyertem – meséli a fôorvos, miközben cinkos mosollyal nagyapa feléfordul. Egy baj van a ping-ponggal; teremhez kötött, az ember pedig inkább atermészetbe vágyik. A tenisz azért jó, mert hacsak nincs rossz idô, a szabad-ban lehet játszani. Nagyon szeretek túrázni, meg erdôt járni is.

– Sajnos egy ideje nagy divat a mozgást helyettesítô gépek, krémek,kapszulák használata. Elképesztôk azok a reklámok, hirdetések, ame-lyek arra buzdítanak, hogy ne mozogjunk, hiszen az fárasztó, és idôigé-nyes – inkább vegyünk be naponta két tablettát, vagy töltsünk háromegész percet egy csodagépen, amely megerôltetés nélkül lefogyaszt.Azon kívül, hogy alapvetôen szemfényvesztés az egész, akár veszélye-sek is lehetnek ezek a „mozgáspótlók” és rendkívül helytelen attitûdötközvetítenek.

– Részben ez az oka annak, hogy a betegségek kezdenek eltolódni a fia-talabb kor felé. Ha valaki már fiatal korában túlsúlyos, akkor például a cukor-betegség akár 15–20 éves korában megjelenhet, ráadásul olyan formában,mint egy idôskori diabétesz. Nem is beszélve arról, hogy az ilyen egyéneknekhamar lehet magas a vérnyomása, és a vérzsír szintje, ebbôl adódóan márhuszonéves korban olyan betegségek alakulnak ki, amelyek 40–45 éves kor-ban infarktushoz vezethetnek. Én azt mondom, az ember addig egészséges,amíg mozog! Több, mint szomorú, hogy napjainkban a mozgást helyettesítômódszerek kerülnek elôtérbe a valódi testmozgás kárára.

– Ha már a szívet emlegeti; úgy tudom, azoknál a legalacsonyabb aszív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata, akik kis

Az egri borok titka

30

Kicsi a világ! JuhászElekkel az Egerhez köze-li Makláron beszélget-tem, ahová rendhagyómódon másodmagammalérkeztem. Kiderültugyanis, hogy az egriMarkhot Ferenc Kórházdiabetológiai szakrende-lésének vezetô fôorvosarégi, kedves ismerôse azén drága nagypapám-nak, aki örömmel fuva-rozott el a találkozóra.Nagyapa útközben el-árulta, hogy a fôorvosfantasztikusan ping-pongozik, hosszú, izgal-mas meccseket játszottakannak idején. Juhászdoktor azóta is szenve-délyesen szereti a spor-tot, no meg a jó borokat,és ôszinte szeretettel me-sélt hivatásáról, betegei-rôl is.

mennyiségû alkoholt, elsôsorban vörösbort fogyasztanak. HaEgerrôl beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a borok mellett.

– Így igaz! Aki egri – ha csak nem beteg –, óhatatlanul „borközelbekerül”. Amikor idejöttem, egyáltalán nem értettem a borokhoz, az egye-temi évek alatt kizárólag édes borokat ittam, itt, Egerben jöttem rá, hogymilyen élményt nyújthat például egy finom száraz Bikavér. A borokatKaló Imre szomolyai pincéjében tett látogatásom során szerettem megigazán. A feleségem gyermekorvos, ô kezelte Imre gyerekeit, aki olykorküldött nekem egy-egy palack bort. Egyre kíváncsibb lettem, ki is ez azember, s mi a titka. 2001-ben, amikor kijutottam a pincéjébe, addig so-ha nem kóstolt, csodálatos borokat ittam, többek között Kaló 2000-resMerlot-ját és Cabernet Sauvignon-ját. Természetesen, a többi egri bo-rász nedûit is ismerem, szeretem, tisztelem. Sajnálom Vincze Bélát,tény, hogy hibázott, de rengeteget tett a magyar borászatért, tudomá-som szerint rajta kívül nincs senki Magyarországon, aki három aranyér-met hozott volna el Bordeaux-ból.– Gondolom, Egerben bôven adódik alkalom a borkultúra megôrzé-sére, a finom borok ízlelgetésére...

– A borkóstolók egyik leggyakoribb színhelye – a borpincéken kívül –az egri kis Dobó tér, ahová minden borász elhozza a borait. Ezeken azösszejöveteleken a borászok hat-, nyolc-, akár tízféle borát is végigkós-tolgatjuk, így képet kapunk a palettáról, amely hál’Istennek, igen színes.Tavaly például megrendeztük a Bordeaux-ban díjat nyert egri borok be-mutatóját. Nagyon hasznos egy ilyen alkalom, hiszen megismerkedhe-tünk olyan borászokkal is, akikrôl addig csak keveset hallottunk.– Valami azt súgja, hogy ha megkérdezném, van- e kedvenc bora,Kaló Imre borai közül válogatna.

– Valóban, ha szabad így fogalmazni, egy picit Kaló Imre hívô vagyok.Rengetegféle bort megkóstoltam már, és az ô borai egészen különlegesízvilággal rendelkeznek, nagyon magas színvonalat képviselnek. Ennekaz lehet az oka, hogy többi borászhoz képest Kaló sokkal tovább héjánérleli a szôlôt. Ez azt jelenti, hogy a kocsánytól megtisztított gyümölcsötberakják egy kádba, s a szôlô természetes súlyánál fogva erjeszti lefe-lé a levét. A legtöbb borász általában egy hetet szán erre, Kalónak vanolyan bora, amelyet százhúsz napig érlelt!– Érdekes! Miért ilyen sokáig?

– Ez az ô saját ötlete. Tudjuk, hogy a jóté-kony polifenolok a szôlô bogyójában vannak,a héjban, a magban. Ha tehát ezek a részeksokáig „együtt maradhatnak” az erjedô szô-lôlével, valószínûleg több polifenol kerül a

Oenológia

31

borba. Elképzelhetô, bár egyelôrenem bizonyított, hogy a Kaló-féleborok élettanilag is kedvezôbbek amagasabb rezveratrol tartalom mi-att. Ez egy erôs antioxidáns hatásúpolifenol, mely a vörös szôlô héjá-ban bújik meg; gátolja a sejtek öre-gedését és segítheti a szénhidrát-zsíranyagcserét is.– Érdemes lenne megvizsgálni!Azt mondja, hogy ez a hosszasérlelés az ízben is megmutatko-zik?

– Hogyne! Aki egyszer elmegyaz ô pincéjébe, mindig vissza akartérni. Így vannak ezzel az orvos-kollégák is, köztük az országszerteismert, kiváló belgyógyász-hiper-tonológus, Farsang professzor ésAlföldi tanár úr is. Velük együtt vet-tem részt egy olaszországi kong-resszuson, s a tudomány mellettbizony a jó borokra is idôt szán-tunk. Késôbb elvittem ôket a Kalópincébe, ahová azóta rendszere-sen visszajárnak.

Beszélgetésünk végén a fôor-vos betekintést engedett gazdagborhûtô készletébe, melyben 1989és 2007 közötti évjáratú borok szé-les választékát találjuk. Búcsúzóulegy üveg „Kaló nektárral” – mimással – lepett meg bennünket...

Bulla Bianka