Láthatatlan valóságAz igazi megismerés útja

A bibliai hit egyik alapvető meghatározását találjuk a Zsidókhoz írt levélben:

„A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látot dolgokrólvaló meggyőződés.” (Zsidók 11:3)

A látható dolgok tényként való elfogadásához nincs szükség reménységre,csak „józan paraszti észre”. A reménység és a hit a jelenleg nem látható, ér-zékszerveinkkel fel nem fogható dolgokra irányul (Róma 8:24). A „hiszem, halátom” gondolkodás ellentétben áll a bibliai hitel. Isten az Ő kegyelméből oly-kor látható bizonyítékokat is ad, hogy eloszlassa kételyeinket, de ez nem elő-feltétele a hitnek.

A nem látott dolgokIsten minden embert szeret, ebben azéletben mégis azok kerülhetnek leg-közelebb Hozzá, akik látható bizonyí-tékok nélkül is hisznek:

„Jézus pedig így vá-laszolt: Mivellátál engem,hitél; boldo-gok, akiknem látnakés hisznek.”(János 20:29)

A „nem látot dolgok”,amire a hit irányul, nem az em-beri fantázia termékei. Jelenleg nemlátjuk Istent, és testi érzékszerveink-kel nincs hozzáférésünk a mennyeivilághoz, ahol Ő lakik. Isten és amenny mégsem az emberi képzeletszüleménye, hanem tőlünk függetle-nül létező valóság. Amikor ez a látha-tatlan világ az ember számára érzé-

kekkel felfogható módon megnyilvá-nul, azt csodának vagy természetfe-leti jelenségnek nevezzük. A csodá-kat azonban nem mi hozzuk létre. Ahit csak megragadja és áthozza a mi

világunkba azt, ami Isten vi-lágában már valóság.

Hit Isten IgéjébenA hitnek mostcsak az egyik –és egyben leg-

fontosabb – for-rását szeretném ki-

emelni. A Bibliábóltudjuk, hogy Isten a szavával

teremtete a világot. Isten Igéjében te-remtő erő van, ami látható módonvéghezviszi, amit mond. Ezért az Is-ten szavára építő hit mindig műkö-dik:

„Azért a hit hallásból van, a hal-lás pedig Isten Igéje által.” (Ró-ma 10:17, Károli)

❧ Hitből hitbe

Olv

asói

n kho

zO

lvas

óin k

hoz

2

Isten Igéje olyan igazságokról beszél,amelyeket nem tudunk tudományosmódszerekkel ellenőrizni. Nem tu-dunk felmenni a mennybe, hogymegbizonyosodjunk, Krisztus valóbanfeltámadt és az Isten jobbjára ült. Aztsem tudjuk műszerekkel igazolni,hogy Ő valóban kitöltöte Szent Lel-két, és új, győztes életet ad a bűnösembereknek. Ezeket a láthatatlan va-lóságokat egyedül Isten Igéje alapján

fogadhatjuk el tényként (Róma10:6-8).

Az igazi hit Isten jellemének ismere-téből fakad. Mivel a Teremtő Istenszavahihető is, amit Ő kijelent vagymegígér, azt nemcsak megteheti, ha-nem meg is teszi. Ha szól, az úgy van.Amint ezt megértjük és hiszünk Ben-ne, Igéje bennünk is megteremti, amitmond.

Igazi megismerésA Bibliában újra és újra olyan kijelentésekkel találkozunk, amelyek lehetet-lenségek a mi világunkban. A Vörös-tenger ketéválasztása (2Mózes 14) szintegyerekjátéknak tűnik ahhoz képest, hogy egy önző ember teljesen bűn nélküléljen (1János 3:6,9). Azok számára, akik nem ismerik Isten Igéjének erejét,ezek a dolgok értelmetlen ostobaságnak tűnnek:

„A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert bo-londságok neki, nem képes megérteni sem, mivel azt lelki módon kell meg-ítélni.” (1Korinthus 2:14)

Sok ember azért utasítja el a Bibliát, mertkijelentései nem „racionálisak”, nem egyez-nek a „józan ésszel”. Ha csak az általunk ér-zékelhető világot vesszük számításba, aSzentírásban olvasható kijelentések ténylegvalószerűtlenek. Aki viszont bizalmat sza-vaz Istennek, azt a Szent Lélek elvezeti azigazság ismeretére:

„Hit által értjük meg, hogy a világ Istenbeszéde által teremtetet, hogy ami látható,a láthatatlanból állot elő.” (Zsidók 11:3)

A modern tudomány által felkínált tudás nagyon korlátos ahhoz képest, hogya hívő ember lehetőségei végtelenek. Valójában Isten Igéje az igazi megisme-rés egyetlen biztos alapja, mert nemcsak a látható dolgokat tudja leírni, ha-nem újat is képes teremteni! Hála az Úrnak az Ő Igéjéért! ■

Sánta János

2014. február ☙ 3

Tartalomjegyzék

Láthatatlan valóság.......................2

A két Ádám.....................................4

A hét levél titka II.........................12

Bevington naplója III...................25

A tiszta víz hatalma.....................37

Úti kalandok.................................41

A két ÁdámKét embertől függ sorsunk

Sokszor meggondolás és megértésnélkül siklunk át a „Krisztusban” ki-fejezésen, amit Pál apostol gyakranhasznál. E mély jelentésű szó több-ször is megjelenik Pál írásaiban; leg-gyakrabban az efézusi és a kolosséilevélben. Mi a jelentése és miért fon-tos megértenünk?

Az efézusi levélben ezt olvassuk:

„Áldot az Isten, a mi Urunk, JézusKrisztus Atyja, aki megáldot min-ket minden lelki áldással a meny-nyekben, a Krisztusban.” (Efézus1:3)

Isten már minden lelki áldással meg-áldot minket, de van egy feltétel. Holvannak ezek az áldások? Krisztusban.Csak egyetlen módon részesülhetünkezekből az áldásokból: ot kell len-nünk, ahol az áldások megtalálhatók.A továbbiakban ezt olvassuk:

„És vele együt feltámasztot, ésvele együt ültetet a mennyekbeKrisztus Jézusban.” (Efézus 2:6)

Vegyük észre, Pál milyen merészenfogalmaz! Azt mondja, hogy mi való-jában már a mennyekben ülünk. Hamagunkra tekintünk, akkor eztmondjuk: „Ez biztosan nem igaz, hi-szen én it vagyok a Földön, és éppenezt az írást olvasom.” Mire gondolhatPál? Azt a tényt hangsúlyozza, hogy

a keresztény ember élete egyesültKrisztus életével. A lábaimban ugyan-az az élet van, mint a kezeimben,ezért ha a lábaim elmennek valahova,a kezeimben lévő életnek is oda kellmennie. Pál ezt próbálja it elmagya-rázni: „Ha Krisztus az életed, akkorahol Krisztus van, neked is ot kelllenned.”

1Korinthus 15-ben egy érdekes kije-lentést olvasunk:

„Így is van megírva: Az első ember,Ádám, élőlénnyé let, az utolsóÁdám megelevenítő Lélekké.”(1Korinthus 15:45)

Ahhoz, hogy igazán megértsük, mitjelent Krisztusban lenni, először aztkell megértenünk, mit jelent Ádám-ban lenni. Ez az igevers két Ádámrólbeszél: az első Ádámról és az utolsóÁdámról. Az utolsó Ádám kifejezésnyilván Jézus Krisztusra vonatkozik,de vajon milyen értelemben? Miértnevezi az írás Jézust az utolsó Ádám-nak? Ádámról tudjuk, hogy ő volt azelső ember, aki egy kertben élt és egygyönyörű feleséget kapot. Mindeznem igaz Jézusra, mégis azt olvassuk,hogy ő az „utolsó Ádám”. Isten vala-mi fontosat akar tanítani nekünk ez-zel a kifejezéssel. Ádámmal kapcso-latban a római levél tár fel egy olyangondolatot, amely segít megértenünk,

❧ Hitből hitbe

A h

itA

hit

útja

útja

4

miért mondja az Írás Krisztust azutolsó Ádámnak.

„A halál mégis úrrá let ÁdámtólMózesig azokon is, akik nemÁdám esetéhez hasonlóan vétkez-tek, aki az eljövendőnek előké-pe.” (Róma 5:14)

It tehát azt olvassuk, hogy ÁdámKrisztus „előképe” volt. Ádám ésKrisztus közöt egy bizonyos tekintet-ben párhuzam van. Róma 5:19 adjameg a kulcsot, hogy megértsük, miértmondja az Írás Jézust az utolsóÁdámnak. Ezt olvassuk:

„Mert amint egy ember engedetlen-sége által sokan bűnösökké letek,úgy egynek engedelmessége általsokan igazakká lesznek.” (Róma5:19)

Ha fgyelmesen össze-vetjük ezt az igeversetaz eredeti görög szö-veggel, akkor azt talál-juk, hogy a fordítás ki-hagyot egy határozotnévelőt. Pontosítot fordításban a szö-veg így hangzik: „Egy ember enge-detlensége által a sok bűnössé let.”Egyes Biblia-fordítások ezt helyesenadják vissza. Ez az ige nem azt mond-ja, hogy csak néhányan letek bűnö-sök. Két embercsoportot állít szembeegymással. Az egyik oldalon eg em-ber van, a másik oldalon a sok. Ki azaz egy? Az egy nyilván Ádám. És kia sok???? A sok az emberiség többi ré-sze.

Mit jelent mindez? Egyetlen emberengedetlen volt, és ezáltal a sok bű-

nössé let. Ezen igevers szerint mitete bűnösökké az embereket? Vala-milyen általuk elkövetet bűn? Nem!Egyetlen ember volt engedetlen, ésemiat let a sok bűnössé. Ez nem tű-nik túl igazságosnak, csakhogy eznem igazságosság kérdése! A világ-egyetem törvénye, hogy mindennekkövetkezménye van, és az ember dön-tései kihatnak utódaira is.

Amikor megszületünk, nem a mi hi-bánk, hogy bűnösök vagyunk. Azöröklöt bűn problémája azonbanmegoldásra vár. Ha egy gyermekAIDS-fertőzöten születik, az nem aző hibája. A hiba a felmenőinél kere-sendő. Azonban a vádaskodás nemold meg semmit. Igazából nem is az alegfontosabb, ki a hibás ezért az álla-

potért, a gyermek szá-mára ugyanis csakegyetlen valóság van:együt kell élnie ezzel abetegséggel.

Isten egyetlen embertteremtet, hogy minden

emberi élet forrása legyen. Az Úrnem egyen-egyenként teremtet ben-nünket, hanem egyetlen emberi életethozot létre, és ebben az életben ben-ne volt az egész emberiség élete. Ezaz élet szaporodot és öröklődöt azévszázadok során. Mi mindnyájanÁdám életéből részesültünk, és ilyenértelemben mindnyájan Ádámban va-gyunk. Úgy is mondhatjuk, hogy azádámi létforma részét képezzük.

De ha mi mindnyájan Ádám életénekvagyunk részesei, akkor milyen fajtaéletünk van? Ha valami kecskétől

2014. február ☙

Ha egy gyermekAIDS-fertőzöten

születik, az nem aző hibája.

5

születik, lesz-e belőle macska? Ádámcsak a saját képére és hasonlatosságá-ra tudot gyermeket nemzeni. Noha őmaga eredetileg Isten képére és ha-sonlatosságára let teremtve, ő ezt aképmást eltorzítota, és ez az eltorzultképmás volt az egyetlen, amit gyer-mekei számára tovább tudot örökíte-ni.

A valóság az, hogy Sátán jogos prédáivagyunk. Elvesztetük kiváltságunkat,hogy Isten életével jöjjünk a világra,így mindnyájan Isten lelkének hiá-nyával születünk. Ezt az örökségetkaptuk Ádámtól, és meg kell érte-nünk, hogy ez mit jelent. Természetesállapotában az ember nem azért cse-

lekszi a rosszat,mert nem igyek-szik jót tenni.Egész egyszerűenarról van szó,hogy az emberekÁdám életét élik,mert ez az egyet-

len, számukra elérhető valóság. Abennünk lévő élet megromlot, és minem tudunk más életet élni, csak azt,amink van. A Biblia ilyen értelembenmondja, hogy Ádám engedetlenségemiat mindnyájan bűnösök letünk.Nem arról van tehát szó, hogy egymásik ember bűnét rajtunk kérikszámon. Meg letünk terhelve a bűnátkával, magatehetetlenné váltunk,képtelenné a jó véghezvitelére. Ezt azemberi fajt nevezi a Biblia„bűnösnek”.

Jó néhány évvel ezelőt részt vetemegy diplomaosztón, ahol az előadó

hangsúlyozta: „Azzá leszünk, amikvagyunk.” Miközben hallgatam, foly-ton ez járt a fejemben: „Miről beszélez az ember? Hogyan válhat valakiazzá, ami már most is ő?” Akkoribanez zagyvaságnak tűnt számomra.Most azonban – a két Ádámról szólóigazság fényében – már látom, hogysok igazság van abban, amit ez az elő-adó ki akart emelni. Amennyiben mimindnyájan Ádám megromlot, jóraalkalmatlan életét örököltük, elkerül-hetetlenné válik a következtetés:Amíg csak Ádám életével rendelke-zünk – vagyis „Ádámban” vagyunk–, addig életünk összes erőfeszítésevégeredményben csak arra elég, hogyazt az életet valósítsuk meg mind tel-jesebben, ami egyébként is bennünkvan. Csak azzá válhatunk, amik va-gyunk. Semmi, amit az ember tenniképes, nem változtathatja meg az em-beri természetet. Soha nem képes újéletet létrehozni.

Pál így foglalta össze ezt az igazságot:

„Az egész emberi nemzetséget egyvérből teremtete, hogy lakjon aföld egész színén, és előre megha-tározta rendelt idejüket és lakóhe-lyük határait.” (Apostolok csele-kedetei 17:26)

Könnyen belátható, mennyire igaz eza megállapítás. Nemcsak lelki, hanemtesti értelemben is mind testvérek va-gyunk. Ha elég messzire vissza tud-nánk menni az időben, azt találnánk,hogy családfáink mind egybefonód-nak; mégis, minden rokonság ellené-re, gyakran harcban állunk egymás-sal. Ilyen az ádámi élet. Ebben az élet-

❧ Hitből hitbe

MindnyájanIsten lelkének hiányával születünk.

6

ben nincs békesség, nincs harmónia.Mint a rákos sejt a testben, úgy küzdÁdám élete önmaga ellen.

Egyszer látam egy videofelvételt,amelyen egy kutya elég „furcsán” vi-selkedet. Miközben éppen egy cson-ton nyammogot, a hátsó lába – mint-egy önállósítva magát – a kutya szájafelé mozdult el. A kutya erre elkez-det morogni a saját lábára, de a lábanem tágítot, és egyre közelebb húzó-dot a csonthoz. Végül a kutya meg-fordult, és beleharapot a saját lábába.Ez újra és újra megismétlődöt.Ahogy ezt a kutyát szemléltem, az fo-galmazódot meg bennem, hogy azemberi faj pontosan ugyanezt teszi. Akülönbség csupán annyi, hogy míg akutyáról bárki meg tudja mondani,hogy „nincs ki a négy kereke”, az em-berek többségében még csak fel semmerül, hogy valójában a saját élete el-len harcol, amikor azok ellen fordul,akik szintén Ádám életével bírnak. Deez fakad természet szerint Ádám bu-kot életéből.

Fel kell tennünk a kérdést: Miért va-gyunk olyanok, amilyenek vagyunk?Azért, mert ilyenek igyekszünk len-ni? Nem! Ez nem a saját erőfeszítése-ink, sőt, még csak nem is a saját dön-téseink következménye. Egész egy-szerűen ilyennek születünk. Egyetlenember meghozot egy döntést, és ezmindannyiunkra kihatot! Ádám utó-daiként az egész emberi faj állandóvétkezésre van kárhoztatva – egyet-len ember miat. Mit kell tehát ten-nünk, hogy kárhozotak legyünk?

Egyszerűen csak meg kell szület-nünk!

Amikor kárhozatról vagy kárhozta-tásról beszélek, akkor nem azt értemalata, hogy Isten haraggal tekintránk és elítél minket. Ő nem tesz fele-lőssé bennünket Ádám bűnéért. Ah-hoz, hogy valaki felelősségre vonhatólegyen, tudatosan meg kell szegnieegy általa ismert törvényt. Isten nemkárhoztat minket egyetlen olyan bű-nért sem, amit másvalaki követet el.Minket az állapotunk kárhoztat. AzAIDS-esen születet gyermek halálravan kárhoztatva (ítélve), mert maga abetegség, ami szer-vezetében van, elő-revetíti a gyermeksorsát. Ilyen érte-lemben vagyunkmi is kárhozat alat– állapotunk miat.Erről beszél a Bib-lia a következő igé-ben:

„...egynek a bűnesete által mindenemberre elhatot a kárhozat...”(Róma 5:18b)

Ebben az állapotban lehetetlen szá-munkra igaz életet élni, és ezért előbbvagy utóbb – hacsak valami nem tör-ténik, és nem nyerünk új életet – be-lehalunk ebbe az elveszet állapotba.A bennünk lévő élet kárhoztat min-ket.

Ha Isten Krisztusban megnyilvánulókegyelme nem lépet volna közbe, ak-kor Ádámnak abban a pillanatban,amikor evet a gyümölcsből, holtan

2014. február ☙

Isten nemkárhoztat

minketolyan

bűnért,amit

másvalakikövetet el.

7

kellet volna összerogynia. Amikor Is-ten élete eltávozot Ádámtól lelki ér-telemben, akkor testi életének isazonnal meg kellet volna szűnnie, ésakkor az egész emberiség meghaltvolna Ádámban. Jézus azonban köz-belépet, és odaállt az emberiség és azörök halál közé. Magára vállalta azátkot, és mindannyiunk számáramegelőlegezet egy próbaidőt. Áldo-zatával ezt hirdete: „Noha lelkileghalotak, legyen fenntartva testi éle-tük még egy kis ideig, hogy esélyüklegyen visszatalálni a lelki élethez.”Azért van most mindnyájunknak het-ven-nyolcvan évünk, hogy lehetősé-günk legyen visszatérni az élethezKrisztus által – ugyanismindnyájan halva szü-letünk.

Figyelemre méltó tény,hogy Isten soha nemtet ígéretet Ádám életének megjaví-tására. A keresztény élet nem egy tá-kolmány. A Biblia kijelentése világos:Ádámnak meg kell halnia.

„Azért ha valaki Krisztusban van,új teremtés az, a régiek elmúltak,íme, újjá let minden.” (2Korinthus5:17)

Minthogy mindnyájan Ádám életébeszületünk bele, legnagyobb szükség-letünk, hogy új életet nyerjünk! A ré-gi életünk kárhozat alat van, és nemlehet megjavítani. Ádámnak meg kellhalnia! De honnan is kaphatnánk újéletet? Az élet továbbadásához kellegy forrás, amelyből az élet fakad.Számunkra Ádám volt a forrás – tőleszármazot minden emberi élet. Ne-

künk azonban új életre van szüksé-günk. Mit ad tehát Isten? Egy máso-dik Ádámot! Olyasvalakit ad nekünk,aki egy új élet forrása lehet számunk-ra. Így érthetjük meg, miért nevezi azírás Jézust az utolsó Ádámnak. Nemazért, mert Isten Őt is egy kertbe he-lyezte egy gyönyörű nővel, hanemmert egy új élet forrása, egy új embe-ri nemzetség atyja let.

Egyedül születés általVisszatérve ahhoz a kérdéshez, mitjelent Krisztusban lenni, egy másikelv megértése is szükségszerűvé vá-lik. Ember embernek életet csak és ki-zárólag születés által adhat. (Egyetlen

személy volt valaha iskivétel e szabály alól:Éva, mivel ő nem szü-letet, hanem Ádámbordájából kapta éle-tét.)

Ézsaiás Jézust „örökkévalóság atyjá-nak” nevezi:

„Mert egy gyermek születik né-künk, fú adatik nékünk, és az ura-lom az ő vállán lészen, és hívjáknevét: csodálatosnak, tanácsosnak,erős Istennek, örökkévalóság atyjá-nak, békesség fejedelmének!”(Ézsaiás 9:6; Károli)

Ez az ige nem az istenségről szól, Jé-zus ugyanis nem az Atya, hanem aFiú. A két Ádámról szóló tanítás vilá-gossá teszi az igevers valódi jelenté-sét. Kik számára örökkévalóság atyjaJézus? Azok számára, akik részesei azúj teremtésnek, az új emberi nemzet-

❧ Hitből hitbe

Jézus odaállt azemberiség és azörök halál közé.

8

ségnek! Ő a második Ádám, és Tőleegy egészen új emberi nemzetségszármazik, akik mind az Ő életébőlszületek. Ilyen értelemben Jézus, azutolsó Ádám az ő atyjuk.

Gondoljuk végig, mit jelent mindez!Párhuzam van a két Ádám közöt. Azegyik a bűnbe vit minket, a másik azigazságosságba. Amikor Ádám evet atiltot gyümölcsből, még egyikünksem születet meg és nem volt tuda-tunk. Az életünk azonban ot voltÁdámban, és amikor évezredekkel ké-sőbb megszületünk, természetszerű-leg Ádám bukot életét kezdtük élni.Hol volt ebben a mi döntésünk? Se-hol. Egyszerűen csakkövetük azt, amit a ter-mészetünk diktált.

De nézzük meg, mi ahelyzet a másodikÁdámmal. Vajon az Őélete ugyanígy műkö-dik? Ha a második Ádám életébe szü-letsz bele, akkor mi határozza meg,hogyan élsz? Az Ő élete, nem a teerőfeszítéseid! Hiszen az első Ádáméletébe való beleszületésed után semaz igyekezeted volt az életviteledmeghatározója. Az öröklöt természetkövete pályáját ; ez tet azzá, ami let-tél. Hasonlóképpen, amikor a máso-dik Ádám részesei vagyunk, akkorsem a saját igyekeztünk jelenti éle-tünk mozgatórugóját, hanem az újtermészetünk.

Az élet KrisztusbanMinden jézusi tulajdonság benne fog-laltatik az Ő életében. Nincs benne

bűn, nincs rajta kárhoztatás. Ez azélet Krisztusban van, Isten jobbján, avégtelen hatalom és kiváltság pozíci-ójában, minden fejedelemség és ha-talmasság felet. Ezek a tulajdonságokKrisztus életének szerves részét képe-zik. Nekünk nem kell küzdenünkazért, hogy megszerezzük e nagysze-rű dolgokat, hiszen mindez már a mi-énk – Krisztusban. Egyetlen kérdésvan csupán: Kinek az élete van ben-nünk? Ez az egyetlen igazi kérdés. Aszabadulásunk és győzelmünk nematól függ, mit tetünk mi, hanemhogy kinek az életét örököltük.

Fontos megértenünk, hogy amitÁdám tet, azelőt tete,mielőt bárki is megszü-letet volna. Hasonló-képpen, amit Krisztustet, azelőt tete, mielőtmi megszületünk volna.Mi ennek a jelentősége?

Nos, amikor beleszületünk Ádám éle-tébe, viselkedésünk azt az életelvettükrözi, amelyet Ádám évezredekkelkorábban választot. Hasonlóképpen,amikor Krisztus életébe születünkbele, viselkedésünk akkor is csak azttükrözi, amit Krisztus kétezer évvelezelőt már megélt. Ezért mondja Pál:„Megfeszítetem a Krisztussalegyüt.” Ez minden keresztényre vo-natkozik. Ha megkérdezik tőlem, mi-kor letem megfeszítve, és mikor haltmeg a régi, ádámi életem, ezt felelem:„Kétezer évvel ezelőt.” A bennem lé-vő élet ugyanis kétezer évvel ezelőtlet megfeszítve. Ha megkérdezik tő-lem, mi jellemzi az Istennel való kap-

2014. február ☙

Isten soha nemtet ígéretet

Ádám életénekmegjavítására.

9

csolatomat, ezt mondom: „Egyek va-gyunk.” A bennem lévő élet ugyanisegy Isten életével, mert az élet, amitkaptam, Krisztus tulajdon élete.

Amikor korábban Ádám sarjaként já-rultam Isten elé, mindig ez járt a fe-jemben: „Hát ki vagyok én, hogy Is-ten színe elé kerülhetnék?” Hiábapróbáltam, nehéz volt elhinnem, hogyIsten meghallgathat, annyira méltat-lannak éreztem magam. Amikorazonban Jézus imádkozik, az Ő imájatökéletesen elfogadható az Atya előt.Semmi akadály nincs az útban, amimiat Isten ne hallgathatná meg imá-it. Óriási hatalom van az imáinkban,amikor Krisztusban imádkozunk! Is-ten nem bánik velünk másként, mint

Krisztussal, hi-szen ugyanaz azélet van ben-nünk. Igazánegyek vagyunk.Csodálatos errőlelmélkedni, mégcsodálatosabbazonban elhinni!

E két Ádámban dőlt el tehát a sor-sunk, jóval születésünk előt. Ezértmondja a Biblia, hogy egy embermindnyájunkat bűnössé tet (Róma5:19). Amint megszületünk, azonnalbűnösökként kezdtünk élni, hiszenazok is voltunk. Ebből a gödörbőlnem tudtunk kimászni.

Másrészt Krisztus életének megta-pasztalásához újonnan kell szület-nünk. No de hogyan születünk újjá?Az első Ádám esetében az élet testiegyesülés által örökítődik tovább. Ám

a második Ádám esetében? Ez utóbbihit által történik. Az Ő élete a SzentLélek által örökítődik át, ugyanakkora mi beleegyezésünkre is szükségvan: hinnünk kell Istennek. Igazugyan, hogy Krisztus már mindentmegtet értünk, de ha ezt meg is akar-juk tapasztalni, akkor előbb újjá kellszületnünk. Ehhez pedig hinnünkkell.

Ádám az egész emberiséget kárhozatalá vonta. Mindnyájunkat magávalrántot. Ugyanakkor tény, hogy akisoha nem születik meg, az nem is ta-pasztalja meg ezt a kárhoztatást. Ha-sonlóképpen igaz, hogy Jézus mindenembert megszabadítot, de ezt sem ta-pasztalja meg senki, csak aki újjászü-letik a Krisztusban. Ezért mondta Jé-zus:

„Mert Isten nem azért küldte az őFiát a világra, hogy elítélje a vilá-got, hanem hogy megmentse a vi-lágot általa. Aki hisz őbenne, nemkerül ítéletre, aki pedig nem hisz,az már el is ítéltetet, mivelhogynem hit az Isten egyszülöt Fiánaknevében.” (János 3:17-18)

Mit kell tennünk, hogy elkárhoz-zunk? Semmit! Egyszerűen csak megkell maradnunk abban a hitetlen álla-potban, amibe beleszületünk. Mertha továbbra sem hiszünk, akkor raj-tunk marad az a kárhoztatás, amibeÁdám az egész emberiséget beleso-dorta.

Nem semleges területen állunk e vi-lágban. Nem a két oldal közöti vá-lasztás előt vagyunk. Egyesek azt

❧ Hitből hitbe

Óriási hatalom van az imáinkban,amikor Krisztusban imádkozunk!

10

gondolják, valamiféle köztes állapot-ban jövünk a világra, és szabad vá-lasztásunkon múlik, melyik oldalraállunk. Ez egy teljesen téves elgondo-lás! Ádám esetében talán igaz lehe-tet, csakhogy mi nem vagyunk ab-ban a helyzetben, amiben ő volt! MiSátán oldalán születünk meg, és otéljük le az életünket. Egyetlen kérdés-ben dönthetünk csupán: el akarunk-emenekülni erről az oldalról. Elmene-külni pedig csak egyféleképpen tu-dunk: ha befogadjuk Krisztus életét.Ha nem hiszünk, kárhozat alat mara-dunk, ha viszont hiszünk, a hit meg-ragadja Krisztus életét, és megszaba-dulunk a kárhozat alá rekesztet élet-től.

Az evangélium valójában nagyonegyszerűen összefoglalható:

„Mivel pedig az Írás előre láta,hogy Isten hitből fogja megigazíta-ni a pogányokat, előre hirdete azevangéliumot Ábrahámnak: Te-benned fog áldást nyerni mindennép.” (Galata 3:8)

Az evangélium Ábrahámnak is hir-detve let. De mi volt ez az evangéli-um? Figyeljük meg jól, mit is mond:egetlen emberben nyer áldást azegész világ. Ez az evangélium. Azéletünk, az áldásunk, a mindenünk –mind egyetlen Emberben rejlik, Jé-zusban!

A Bibliát ol-vasva arra akövetkeztetés-re jutotam,hogy bizonyosértelemben Is-ten csak egyetlen embert szándékoziküdvözíteni. Isten terve szerint mind-nyájan részesülhetünk ebből az üd-vösségből, de csakis ennek az egyembernek a részeként. Csak egyetlenigaz Ember van, aki megérdemli Istenelismerését, mert legyőzte a bűnt.Számunkra az egyetlen reménység,ha kapcsolódunk ehhez az élethez. ■

„És ez az a bizonyságtétel, hogy Is-ten örök életet adot nekünk, és ezaz élet az ő Fiában van.” (1János5:11)

David Clayton

2014. február ☙

Sátán oldalánszületünk meg,

és ot éljük leaz életünket.

Áttekintő kérdések a tanulmányhoz1. Hol található meg az összes lelki áldás? Miként lehet a miénk?

2. Mit jelent Ádámban lenni, és mit Krisztusban?

3. Hogyan válunk részeseivé az egyik vagy a másik életnek?

4. Magyarázd el az újjászületés útját!

5. Mi a kárhozat útja?

11

A hét levél titka II.Másfél évezred Jézus szemével

Az előző számban elkezdtük tanulmányozni Jelenések könyvének első két fe-jezetét. A hét levél látomásából nem csak azt érthetjük meg, hogyan szemléliIsten a kereszténység történelmét; Jézus tanácsai a mi zavaros korunkban issegítenek eligazodni. Az első három levél az egyháztörténelem első hat száza-dán kalauzol végig, míg az utolsó négy egészen Jézus visszajöveteléig terjedidőben. Kulcsfontosságú tehát számunkra, akik az idők végén élünk, hogymegértsük ezeket az üzeneteket.

A hét levélElőző tanulmányunkban az első há-rom levelet vizsgáltuk meg:

1. Efezus (I. század – apostoli ke-reszténység)

2. Szmirna (II-III. század – mártí-rok egyháza)

3. Pergamon (IV-VI. század – anagy hitehagyás)

Most az utolsó négy közül Tiatirávalés Szárdisszal fogunk foglalkozni:

4. Tiatira

5. Szárdisz

6. Filadelfa

7. Laodicea

A thiatirai levél Jelenések 2:18-bankezdődik, és a fejezet végéig tart ; aszárdiszi pedig a 3. fejezet első 6 ver-sében található. Kérem az Olvasót, atanulmányozás folytatása előt vegyekezébe a Bibliát, és olvassa el ezen ré-szeket szövegkörnyezetükben.

A 3+4 elvJelenések könyvében gyakran talál-kozunk a hetes számmal, ami a tel-jességet vagy tökéletességet szimbo-lizálja. Ugyanakkor az is gyakori,hogy a bemutatot hét dolog két jólelkülöníthető csoportra bomlik. Egé-szen pontosan egy hármas és egy né-gyes egységre.

Például a hét pecsét közül az elsőnégy szerkezete nagyon hasonló, azutolsó három viszont eltérő. Ugyan-így a hét trombitánál is az első négyalkot egy sorozatot, míg a többi hár-mat maga az Úr választja külön „ahárom jaj” néven. A hét utolsó csa-pásnál ugyanezt a 4+3-as felosztást fi-gyelhetjük meg.

Ha fgyelmesen olvassuk Jelenések el-ső három fejezetét, a hét levél eseté-ben is felfedezhetünk egy 3+4-es cso-portosítást.

Egy szembeötlő különbségMilyen jellegzetesség alapján tehe-

❧ Hitből hitbe

Bib

lia

Bib

lia

isko

lais

kola

12

tünk különbséget az első három, illet-ve az utolsó négy levél közöt? A vá-lasz nagyon egyszerű: az első háromlevélben nincs megemlítve Jézus má-sodik adventje, az utolsó négyben vi-szont világos utalások vannak erre azeseményre.

Jézus eljövetelének említése azt su-gallja, hogy az utolsó négy gyüleke-zet tagjai közül lesznek, akik élvemegérik ezt az eseményt. Az első há-romról ugyanez nem mondható el. El-lenkezőleg: a szmirnai hívőket példá-ul arra biztatja Jézus, hogy legyenekhűek mindhalálig. Az első háromgyülekezetet nem bátorítja, és nem isfenyegeti közeli visszajövetelével. Atöbbi négy felé azonban határozot fi-gyelmeztetéseket intéz ezen eseménykapcsán, és azt is világosan elmondja,mit fognak tapasztalni a készületle-nek az ünnepélyes napon.

Amint az előző tanulmányból is lát-tuk, az első három levél jól behatárol-ható a történelemben; időben egy-mást követik. Az utolsó négy gyüle-kezet esetében viszont csak akezdőpont különbözik; Jézus eljöve-telekor mind a négy létezni fog.

Fény ragyog a sötétségből

4. ThiatiraJézus úgy mutatkozik be a thiatiraigyülekezetnek, mint akinek szemehasonló a tűzlánghoz, lába pedig azizzó érchez (Jelenések 2:18). Ő olvas aszívekben, és a valódi tények alapján,igazságosan ítél – amint ki is hangsú-lyozza:

„...én vagyok a vesék és szívek vizs-gálója, és mindnyájatoknak megf-zetek cselekedeteitek szerint.” (Je-lenések 2:23b)

A történelem-hamisítás és az ideolo-gikus propaganda (a tények szándé-kos elferdítése vagy „kiszínezése” egykonkrét cél érdekében) nem moderntalálmány. A vallások és a politikaierők ősidők óta használják ezt az esz-közt befolyásuk biztosítása érdeké-ben. A látszatok és hazugságok szöve-vényes rendszere, a tömegek célzatosagymosása sokszor bámulatos ered-ményeket produkál, és emberek soka-ságát tartja tévedésben emberöltőkönát. De Istent nem lehet becsapni.Átható tekintete felfedi a szív legmé-lyebb titkait is.

Az Egyház ezen korszakát nem ért-hetjük helyesen, ha a népszerű törté-netírás megállapításaira támaszko-dunk. Jézus Krisztus egészen máskéntlátja e kor szereplőit – és ez a látásnémelyeket kényelmetlen helyzetbehoz. Ezért fontos, hogy mindjárt azelején eldöntsük magunkban, kinek atörténelem-szemléletét fogadjuk el :halandó és tévedő emberekét, vagy azörökkévaló és igazságos Istenét.

Bár a történelemkönyvek a katolikusegyházzal azonosítják a középkori ke-reszténységet, Jézus levele nem ehheza szervezethez szól. Elismerő szavai-val azokat tünteti ki, akiket a hosszantartó lelki sötétség idején a Jézusiránti hűségük miat eretnekeknekbélyegeztek és irgalmatlanul üldöz-tek:

2014. február ☙ 13

„tudom a te dolgaidat, szeretetedet,hitedet, szolgálatodat, kitartáso-dat, és hogy az utóbbi cselekede-teid többek az elsőknél.” (Jelené-sek 2:19)

Több mint ezer év egyháztörténelmevan belesűrítve ebbe a versbe. A313-as konstantini fordulat után né-hány keresztény csendesen kivontamagát a hatalmi harcokból, és a társa-dalom peremére húzódot. Az egyikilyen csoport, a valdensek az olasz Al-pok egyik félreeső völgyében teleped-tek le, és innen folytaták évszázado-kon át missziós tevékenységüket. Bi-zonyságtételüket sokszorvértanúhalállal pecsételték meg. Bár aföldi történetírók mindent megtetek,hogy kitöröljék emlékezetüket, azörökkévaló mennyei emlékkönyvek ahithősökével együt jegyzik neveiket.Fel sem tudjuk mérni, áldozatos fára-dozásaikkal milyen mértékben járul-tak hozzá a reformáció megalapozá-sához és kibontakozásához!

A pápaság évszázadokon át sötétség-ben tartota a tömegeket. Az elsőfénysugarak a XIV. és XV. század-

ban az angol John Wyclife és a csehHusz János reformációs munkája általkezdték átörni a homályt. Bár őket éskövetőiket – a lollardokat és a huszi-tákat – sikerült fegyverrel elnémítani,a reformációt már nem lehetet soká-ig feltartóztatni.

A katolikus egyház mohóságaegyre arcátlanabb méreteket öltöt.Gátlástalanul visszaéltek lelki fölé-nyükkel, és kihasználva az emberektudatlanságát, vásárt űztek a kegye-lemre szomjazó lelkekből (vö. 2Péter2:3, Károli). Kétes hírű szerzetesekjártak városról városra, és drága pén-zért búcsúcédulákat árultak, bűnbo-csánatot (és kevesebb purgatórium-ban töltöt időt) ígérve az adakozók-nak és elhunyt rokonaiknak. Abefolyt összegek nem jótékony célo-kat, hanem a gazdagok fényűzését ésbecsvágyát szolgálták.

1517-ben Luther Márton nyílt táma-dást indítot az egyházi visszaélésekellen, és kiállt a hitehagyás e mamut-szervezete ellen. A Bibliát lefordítotanémet nyelvre, így sokan – életükbenelőször – saját szemükkel is meggyő-ződhetek az igazságról.

A XVI. században végre átört a pro-testáns reformáció. Európa országai-ban mindenhol előálltak Isten szolgái,akik felveték a harcot a hitehagyás-sal szemben. A nép nyelvére lefordí-tot, és a könyvnyomtatás által széleskörben terjesztet Bibliák ellenállha-tatlan fegyvernek bizonyultak. A ke-gyelem evangéliumának rég elfe-ledett igazságai egymás után ele-venedtek meg, leleplezve a hami-

❧ Hitből hitbe14

sítványt. A pápaság minden befolyá-sát latba vetete, hogy fegyverrel el-hallgatassa a hatalmát megkérdőjele-ző protestánsokat, de a mártírok vérecsak erősítete tanúságtételüket. A re-formáció megállíthatatlanul haladtelőre Isten terve szerint, és utóbbi cse-lekedetei többek voltak az elsőknél.A thiatirai gyülekezethez írt levélazonban nem csak a reformáció hőse-iről ejt szót. A város nevét többféle-képpen magyarázzák, de valószínűlega lány erődítménye az eredeti jelenté-se. A katolikus egyház a VI. századderekára leszámolt ellenségeivel, éstöbb mint egy évezreden át(538-1798) vasmarokkal tartota ural-kodó pozícióját. Még jobban megért-jük a város nevét és a kereszténységezen korszakát, ha felidézzük a levél-ben is említet Jezábel történetét.

Egy évszázaddal az istenfélő Dáviduralkodása után Aháb, Izrael királyafeleségül vete Jezábelt, a tíruszi Et-baal király lányát (1Királyok 16:31).A pogány királynő – felhasználvabefolyását – elérte, hogy a bálvány-imádás legyen Izrael hivatalos vallá-sa. Miután megölete Jahve prófétáit,

rövid idő alat megszüntete az or-szágban az igaz Isten tiszteletét, éshelyete Baal és Astarte kultuszát ter-jesztete el (1Királyok 16:32-33;18:13).

Jezábel konokul szembeszegült az élőIstennel, és a nyilvánvaló csodák és fi-gyelmeztető büntetések ellenére is ki-tartot a bálványimádásban (l. Illéstörténete). Varázslásával és manipula-tív befolyásával bármilyen intézke-désre rá tudta venni az önző kívánsá-gainak élő királyt. Izrael országa va-lójában a gonosz királynőönkényuralma alá került. Rendkívülitekintélyét mutatja, hogy miután vég-rehajtoták rajta az isteni ítéletet,mégis királyleánynak kijáró végtisz-tességet akartak neki adni (2Királyok9:34).

E bálványimádó királynő Sátán ki-emelkedő eszköze volt Isten népénektönkretételében az i. e. 9. században.Bár ő elvete méltó büntetését, az ál-tala megnyilvánuló gonosz erők to-vább munkálkodtak, és a keresztényegyház felet is megszerezték az ural-mat:

„De van valami kevés panaszomellened, mert megengeded Jezábel-nek, annak az asszonynak, akimagát prófétának mondja, hogytanítson, és félrevezesse az én szol-gáimat, hogy paráználkodjanak, ésa bálványáldozatokból egyenek.”(Jelenések 2:20)

Az ószövetségi próféciákban az asz-szony egy-egy népet jelöl – leggyak-rabban Izraelt, mint Isten választot

2014. február ☙ 15

népét. Amikor Izrael bálványimádás-ba süllyedt, Isten a szövetségi szerző-dést megszegő, parázna asszonyhozhasonlítota őket (Ezékiel 16:15). AzÚjszövetség az asszony képét követke-zetesen a keresztény egyházra alkal-mazza (Efézus 5:23-32). Ennek megfe-lelően a Jelenések könyvében említetparázna asszony (v. 21) egy olyanegyházi szervezetet jelképez, amelynévlegesen keresztény, de valójábangyűlöli Krisztust, és gonosz befolyásá-val távol tartja az embereket az Üdvö-zítőtől.

Jézus párhuzamot von a középkoriegyház és Jezábel uralma közöt.Tiatirában, a királylány erődítményé-ben – a hatalmi kereszténység és aföld királyainak szentségtelen szövet-ségében – mindig az egyházi tekin-tély dominált. A Vatikán pogány időkóta a „jövendőmondás hegyeként” is-mert („magát prófétának mondja”), arómai pápa pedig „Krisztus földihelytartójaként” a tévedhetetlenségigényével jelent ki hitételeket („ta-nít”).

Isten azonban idői korlátok közé re-kesztete a középkori egyház uralmát(Jelenések 2:21). Ezt az időt Dánielkönyve alapján tudjuk azonosítani:

„A tíz szarv pedig azt jelenti: Eb-ből az országból tíz király támad,majd egy újabb támad utánuk. Azkülönb lesz az előbbieknél, és há-rom királyt fog megalázni. So-kat beszél majd a Felséges ellen, ésa Magasságos szentjeit pusztítja.Úgy véli, hogy meg tudja változtat-ni az időket és a törvényt. Az ő ke-

zébe adatnak ideig, időkig és egfél időre.” (Dániel 7:24-25)

Ahogy az előző tanulmányban Perga-monnál látuk, a kereszténység súlyosválságba került a 313-as konstantinifordulat után. A váratlanul nyert vilá-gi előnyök megrészegíteték az egy-házi vezetőket, és elindult a verseny ahatalomért. Bár Róma püspökének si-került felülkerekednie ellenfelein aSzentháromság-tan körüli teológiaivitában, a Római Birodalmat ért tá-madások egy ideig korlátozták befo-lyását.

Dániel jövendölésében azt olvassuk,hogy a pápaság három királyt fogmegalázni, mielőt teljhatalomra jut.A prófécia a Római Birodalom háromariánus (Szentháromságot tagadó)utódállamának sorsát vetítete előre.Ezek a királyságok – a herulok, avandálok és a keleti gótok – egyrésztfzikailag támadták (fosztogaták, ost-romolták) Rómát, másrészt eszmeilegis szembeszegültek a Róma által kép-viselt Szentháromság-Istennel. Mind-három királyságot a császárok kato-nai ereje kényszerítete térdre – a pá-paság védelmében.

❧ Hitből hitbe16

A hatalmi harcnak Justinianusbizánci császár vetet véget.Megerősítete a római pápa első-ségét, az összes gyülekezet leg-főbb fejeként ismerve el őt, to-vábbá felhatalmazta az eretnekekhathatós „helyreigazítására”.534-ben kiadot jogi kódexe azegész birodalmat a niceai hitval-lásban meghatározot katolikusegyház – és ezzel a pápaság –uralma alá helyezte. Róma váro-sa ekkor azonban éppen a keletigótok fennhatósága alat állt. Abizánci seregek 538-ban foglaltákvissza a várost, így a császár ál-tal kiadot kódex jogilag ekkor lé-pet érvénybe Rómában.

Bár a keleti gótok ezután több-ször is megpróbálták visszasze-rezni itáliai területeiket, győzel-meik rövid életűek voltak, és Ró-ma nem let többé királyságukrésze. A kiirtásukig vívot hábo-rú még közel húsz évig elhúzó-dot, de ez a pápaság jogi státu-szát már nem érintete. 538-bana kezébe adatot a hatalom.

Dániel próféciája egészen ponto-san 3 és fél évben határozza mega pápaság teljhatalmának ide-jét???: [1] ideig, [2] időkig és egy félidőre. A bibliai próféciák 30 na-pos hónapokkal számolnak (vö.Jelenések 11:2-3), így kapunk aDániel által megjövendölt időre1260 napot (3,5x360). Ha alkal-mazzuk a prófétai nap-év elvet (l.előző tanulmány), megkapjuk avégső eredményt: 1260 évet.

2014. február ☙ 17

Jezábel vasmarkaA valdens keresztények sorsa mutatja,hogyan bánt Róma a hatalmát megkér-dőjelezőkkel. 1487-ben a pápa egy bul-lát adot ki, melyben követelte kiirtá-sukat, de az akkor ellenük szervezetkeresztes hadjárat kudarcot vallot. 60évvel később a francia király újra há-borút indítot ellenük, aminek végén avaldensek egy időre haladékot kaptak.

Végül 1655-ban a savoyai herceg ulti-mátumot adot nekik: vagy két hétenbelül felveszik a katolikus hitet, vagybiztos halál vár rájuk. A parancsotmegtagadó népcsoportot olyan brutáliskegyetlenséggel irtoták ki, hogy egészEurópa felhördült rajta. John Miltonangol költő verse is ennek a felháboro-dásnak ad hangot:

A piemonti vérengzésre Uram, bosszuld meg szentjeid, kiketaz Alpesek haván kardélre hánytak;torold meg mind a vértanút, ahány csakharcolva melleted vallot hitet.Nyögésükre maradhat-é süketa fül? – Szelid nyáját az ős karámnakszétszórta a piemonti vadállat:zudult le nő s gyerek – hörgésüketa völgy a szirtre dobta, az pedigtovább az égre – ennyi vért se látotItália, hol még pöfeszkedika zsarnok – ám a drága vértől ázotmező szabadságot terem meg its megtörik rajt a babilóni átok.

Képes Géza fordítása

A pápaság 538-ban kapta meg a ke-reszténység fölöti teljhatalmat, ami-kor felszabadult az utolsó ariánus ki-rályság elnyomása alól. 1260 éves je-zábeli rémuralma 1798-ban értvéget (538+1260=1798). Ekkor Napó-leon tábornoka, Berthier, bevonulvaRómába, megszüntete a pápai álla-mot, és ezzel Justinianus kódexét ishatályon kívül helyezte. A fogságbahurcolt idős pápa másfél év múlvameg is halt, és sokan úgy gondolták, apápaság intézménye ezzel örökre vé-get ért.

Néhány évvel később új pápát válasz-totak ugyan, de a katolikus egyháztársadalmi befolyása így is végzetescsapást szenvedet. Az ateizmus térhó-dítása egy időre visszavonulásrakényszerítete a hatalmi keresztény-séget. Mindez nem a véletlen művevolt. Isten már évszázadokkal koráb-ban rendelkezet a hűtlenné vált egy-ház büntetéséről: „Íme, én betegágybavetem őt...” (Jelenések 2:22a). A kato-likus egyház történelme azonban ez-zel nem ért véget, ezért így folytató-dik a jövendölés:

„Íme én ágba vetem őt, és azo-kat, akik vele paráználkodnak,nag nyomorúságba, ha megnem térnek az ő cselekedeteikből.És az ő fait megölöm halállal...”(Jelenések 2:22-23, Károli)

Három csoport – Jezábel, a vele pa-ráználkodók, ill. fai – sorsát vetítielőre az Úr. A középkori katolicizmus„betegágyba” került 1798-ban, és ha-talma egy időre megtöretet. Jelené-sek könyvének 13. fejezete azonban

beszámol halálos sebének gyógyulá-sáról, és a végső küzdelemben betöl-töt szerepéről. Végső ítéletét a 17-18.fejezet írja le. It olvasunk a vele „pa-ráználkodó” politikai és gazdasági ha-talmakról is, akik a vallással kötötérdekszövetség révén mindig a hite-hagyás védnökei voltak. Befolyásukata vég idején ismét a hamis vallás mel-let fogják érvényesíteni, ezért a„nagy nyomorúság” idején ők is elve-szik büntetésüket – a hét utolsó csa-pást. (A későbbi tanulmányokbanezekkel részletesebben foglalkozunkmajd.)

Félelmetes sors vár Jezábel utódairais : „fait megölöm halállal”. Valakitmeg lehet ölni fegyverrel, betegség-gel, vadállatokkal stb. – de halállal ???? !A Biblia két halálról beszél: elsőről ésmásodikról. Ez a fgyelmeztetés nemaz elsőre vonatkozik, ami jókat és go-noszokat egyaránt érint. Ez a kárho-zat halála, amiből nincs többé feltá-madás: a második halál, a tűz tava, Is-ten végső ítélete a meg nem tértbűnösök felet (Máté 10:28 vö. Jelené-sek 20:12-15).

Jezábel fai azok az emberek, akikanyjuk – a katolikus egyház – nyom-dokait követik, és a kegyelem utolsóhívása idején is kitartanak a hiteha-gyás mellet. Ez a kijelentés bizonyá-ra sokakat fájdalmasan érint, de Jézusvilágossá teszi, hogy eljövetelekor akatolicizmusban maradók nem üdvö-zülnek, hanem örökre elvesznek.

Fontos ugyanakkor látnunk, hogymíg a katolikus egyház szervezetévelés végső sorsával kapcsolatban az Úr

❧ Hitből hitbe18

ítélete lesújtó, az egyének esetébenvan remény. A következő két versegyértelművé teszi, hogy Istennek eb-ben az egyházban is voltak és vannakgyermekei, akik őszinte szívvel igye-keznek Neki szolgálni, bár jelenlegnincs helyes képük e szervezet valóditermészetéről:

„Nektek pedig, a többi thiatirai-nak, akiknél nincs ez a tanítás, ésakik – amint mondják – nem is-mertétek meg a Sátán mélységeit,ezt mondom: Nem vetek rátok másterhet, de amitek van, azt tartsátokmeg addig, amíg eljövök!” (Jelené-sek 2:24-25)

A sötét középkor idején, csakúgymint napjainkban, Istennek sokmegtévesztett gyermeke volt ésvan a katolikus egyházban. Ő sa-játjainak ismeri el ezeket az őszinteszívű, egyszerű hitel Őt kereső em-bereket (v. 20). Sokaknak közülük –

különösen a középkorban – nem ada-tot meg az a kiváltság, hogy szemé-lyesen olvassák a Bibliát, és ismerete-ik csak az egyházi hagyományból és atörténelmi propagandából táplálkoz-tak. Isten elnézi a tudatlanság idejét,de semmiképpen nem akarja gyerme-keit ilyen állapotban hagyni (Aposto-lok cselekedetei 17:30)!

Jézus világossá teszi, hogy ezek azemberek nem ismerik a teljes igazsá-got, és nem tudják, hogy Sátán be-csapta őket („nem ismertétek meg aSátán mélységeit”). Tanácsa – „amitekvan, azt tartsátok meg addig, amíg el-jövök!” – éppen ezért nem ismereteik-re vagy egyházi hovatartozásukra vo-natkozik, hanem Isten iránti szerete-tükre, és alázatos, engedelmeslelkületükre. Ezek voltak Jézus csele-kedetei is ezen a földön (v. 26), és ezáltal menekülhetnek meg ők is az íté-letől. Akik ugyanis mindvégig ezt ahozzáállást ápolják szívükben Isteniránt, fel fogják ismerni az Ő üzene-tét, amikor az teljes dicsőségében, aSzent Lélek meggyőző erejével hang-zik el az egész világon – és akkorkészségesen követik majd a hozzájukérkező világosságot.

A Tiatira levél tehát szól egyrészt asötét középkor idején élt reformátorok-hoz, akik szót emeltek az egyház hite-hagyása ellen, de előrevetíti a végidején élő katolikusok sorsát is. Sokankitartanak majd a hitehagyásban, ésJezábelhez hasonlóan üldözni fogjákIsten gyermekeit, de lesznek néhá-nyan, akik alázatos szívvel követik Jé-zust, és végleg szakítanak a hiteha-

2014. február ☙ 19

gyás minden formájával. Nekik szólaz ígéret:

„és annak adom a hajnalcsillagot”(Jelenések 2:28)

Jézus Krisztus, „a hajnalcsillag” a pró-féciák fényében kinyilatkoztatja ma-gát (vö. 2Péter 1:18), és az evangéli-um egyre növekvő világosságábanteljességre jutatja a megváltás tervét.Nem kell, hogy a vesztesek oldalánmaradj, mikor a győzők közöt is le-hetsz! Az Úr kegyelméből mindazokrészt vehetnek e dicsőséges munká-ban, akik készek együtműködni Vele.Hála az Úrnak, aki a sötétségben isvilágosságot gyújt! Mindenki számá-ra van remény!

5. SzárdiszBár a XVI. században a reformációhatalmas lendületet vet, Isten művemégsem tudot dicsőséges diadalme-netben kiteljesedni. A nagy hiteha-gyás sűrű lelki sötétséget borítot azegész világra. Nemcsak az apostolikor keresztény tapasztalata merült fe-ledésbe, hanem a régi ösvények útjel-zői, az ősegyház által hirdetet evan-géliumi igazságok is. A sötét középkorévszázadai alat az emberi hagyomá-nyok olyan mértékben beivódtak azemberek gondolkodásába, hogy a vilá-gosság nem tudot egyszerre átörni.

Sokan azt képzelik, hogy úgy irányít-ják életüket, ahogy akarják. Ez ön-ámítás! A valóság az, hogy sokkaljobban ki vagyunk szolgáltatva társa-dalmi környezetünk és neveltetésünkhatásainak, mint ahogy azt hinni sze-retnénk. A közgondolkodás és a szoká-

sok úgy írják magától értetődő, meg-kérdőjelezhetetlen „igazságaikat” tes-tünkbe és lelkünkbe, mint a szekérkereke, ami milliószor végigszaladugyanabban a keréknyomban. Az Úrismeri működésünket, éppen ezértszólít fel : „Szántsatok magatoknak újszántást !” (Hóseás 10:12)

Új nyomot vágni a régi helyet nemkönnyű: sok erőfeszítést, és még na-gyobb lelki alázatot igényel! E termé-szeti törvények alól egyetlen embersem kivétel, akár apostol, akár refor-mátor. Legjobb, ha elismerve rendkí-vüli korlátoltságunkat, teljesen Istenvezetésére hagyatkozunk, nehogy miis elődeink hibájába essünk.

A reformátorok kivétel nélkül egyetér-tetek abban, hogy a pápa az anti-krisztus, és az Egyház feje egyedül Jé-zus Krisztus. Egybehangzóan kijelen-teték, hogy az egyházi hagyománymegbízhatatlan, és vallási kérdések-ben egyedül a Biblia tekintélye mérv-adó. Ezen alapigazságok gyakorlatbaültetése azonban sokkal nehezebbnekbizonyult puszta kimondásuknál.

Hamar felszínre kerültek a különbsé-gek az egyes reformátorok értelmezé-sei közöt. Mindnyájan a Bibliára

❧ Hitből hitbe20

hivatkoztak, ennek ellenére a taní-tásbeli különbségek az idő múlásávalcsak tovább éleződtek. Nem egyszerfordult elő, hogy előállt egy-egy sze-mély vagy csoport, aki rámutatva egybibliai tanításra, zászlajára tűzte azt,és minden más tanítás felet azt kezd-te hangsúlyozni. Ilyenkor a többi re-formátor – nem látva túl saját tapasz-talatán – könnyen „túlbuzgónak” vagy„eretneknek” bélyegezte ezen kereszté-nyeket. Legtöbbször gyanakvással, el-lenségesen tekintetek rájuk, az általukképviselt tanításokat pedig alázatosBiblia-kutatás nélkül elveteték.

Sajnos az új felismerésekhez egyesesetekben a fanatizmus lelkülete istársult, ami nem segítete a reformá-torokat előítéleteik leküzdésében. A„túlbuzgók” hajlamosak voltak felál-dozni a szeretetet és a józan észt véltvagy valós igazságaik oltárán. A hoz-zájuk képest „konzervatív” reformáto-rok nem nézték jó szemmel az általukgerjesztet civil zavargásokat, és szor-galmazták a lázadók megbüntetését.

Ez történt például az anabaptistákkal,akik többek közöt a felnőtkeresztsé-get hangsúlyozták. Luther veszélyes-nek tartota őket az államhoz valószélsőséges viszonyulásuk miat, ésjavasolta törvényszék elé állításukat.Hasonlóképpen, Szervét Mihályt Kál-vin saját maga vitete el a hatóságok-kal genf gyülekezetéből, hogy Szent-háromság-tagadó eretnekségéértmáglyahalált haljon.

Amikor a reformáció útörői meghal-tak, követőik – egymástól elkülönül-ve – saját identitásuk megőrzésére

rendezkedtek be. A XVI-XVIII. századfolyamán gomba-módra szaporodtakel az ilyen-olyan „-izmusok”. Állítá-suk szerint mindnyájan a Biblia taní-tását képviselték, de valójában csakelődeik meggyőződését igyekeztekkőbe vésni. Hitvallásaikkal elzártákmagukat az új világosság elől, pedig ahelyreállítás munkája még közel semért véget. Jézus Krisztus diagnózisafelfedi a megkövült protestantiz-mus szomorú valóságát:

„A szárdiszi gyülekezet angyalánakis írd meg: Ezt mondja az, akinélaz Isten hét lelke és a hét csillagvan: tudom a te dolgaidat, hogy aza neved, hogy élsz, és halot vag.”(Jelenések 3:1)

Az Úr a hét isteni lélek birtokosakéntmutatkozik be a szárdiszi gyülekezet-nek. A hetes a teljesség száma; az Is-ten hét lelke a Szent Lélek teljessége.A protestantizmus legfőbb problémá-ja a Szent Lélek hiánya, ami egyen-lő a lelki halál állapotával:

„A lélek az, ami megelevenít, atest nem használ semmit; a beszé-dek, amelyeket mondtam nektek,lélek és élet.” (János 6:63)

„...mert a betű megöl, a Lélek pe-dig megelevenít.” (2Korinthus3:6b)

A reformátorok utódai ahelyet, hogyalázatos szívvel tovább kutaták volnaa Szentírás régen elfeledet igazságait,felekezetekbe tömörültek és elzárkóz-tak a további kinyilatkoztatások elől.Bár állításuk szerint a helyreállítotigazság zászlóvivői voltak, a Szent Lé-

2014. február ☙ 21

lek nem tudot tovább együtműködniönelégült, büszke szívükkel.

A Lélek munkáját elutasító szívbelihozzáállás nem marad rejtve sokáig.Isten próbára teszi azokat, akik állí-tásuk szerint Őt szolgálják. Világossá-got küld nekik, ami rámutat hiányos-ságaikra, és meghívja őket, hogy jár-janak a szentség útján (Ézsaiás 35:8).Ezek az üzenetek alázatra és önmeg-tagadásra késztetnek, és nem kedvez-nek a természetes szív önző kívánsá-gainak. Akik együtműködnek Isten-nel üzeneteinek megszívlelése által,azokra további világosság árad. Akikviszont megtorpannak, és kifogásokatkeresve elzárják szívüket a Lélekmunkálkodása elől, visszaesnek a lel-ki halálba.

Istennek a XVI. századi nagy refor-máció után is voltak hűséges hírnökei,akik a halódó protestáns csoportokategy magasabb rendű tapasztalatrahívták (Jelenések 3:2). Ezt az üzene-tet képviselték a baptisták és a puritá-nok, akik közül sokan Amerikában ta-láltak menedéket az üldözés elől.Munkájukat az 1700-as években JohnWesley folytata, aki az újjászületéstés a Lélek általi megszentelődést hir-dete. Ihletet szolgálata egész Angliátfelkavarta, üzenetének isteni eredetét

pedig számos természetfeleti csodaigazolta.

Wesley megértete Jézus tanácsát,amelyet a formális vallásosságbanmegrekedt protestáns egyházhoz in-tézet:

„Emlékezz vissza azért, hogyankaptad és hallotad, tartsd megazt, és térj meg!” (Jelenések 3:3a)

Hogyan kapták és halloták? A refor-máció alapja minden korban az azőszinte beismerés volt, hogy az egy-ház nincs összhangban azzal a keresz-ténységgel, amiről a Bibliában olva-sunk. A reformátorok kimondták,hogy egyedül Jézus az Egyház feje, éshogy a Biblia minden tanítás egyedülhiteles zsinórmértéke. Azonban ahelyreállítás munkája csak a Krisztusérdemeibe vetet személyes hit és aSzent Lélek vezetése által tud kitel-jesedni. Ennek gyakorlati megtapasz-talása nélkül a külsődleges vallásos-ság értéktelen.

A kereszténység nem néhány tantételelfogadásáról vagy egy szabálygyűj-temény betartásáról szól. Az újjászü-letés természetfeleti csodája és a Lé-lek megszentelő munkája által azember újra személyes kapcsolatbakerül Istennel – ez az igazi keresz-ténység lényege. Wesley erre a kulcs-fontosságú igazságra emlékeztete ko-rát, és ma is erre kell emlékeznie Is-ten minden gyermekének. Ahelyreállítás munkája ugyanis mégmindig nem ért véget!

Sajnos a protestáns felekezetek – kü-lönösen az ún. „történelmi egyházak”

❧ Hitből hitbe22

– éppen azzal büszkélkednek, ami Is-ten előt legnagyobb szégyenük. Év-századok óta ugyanazokat a tévedése-ket hirdetik, és ugyanazokat a bibliát-lan hagyományokat követik, mintelődeik, akik nem fogadták be a vilá-gosságot, amikor az rájuk ragyogot.Ha megalázva büszke szívüket félre-tennék előítéleteiket és hagyománya-ikat, a Szent Lélek most is készségesenfeltárná előtük az igazság ösvényét,ami egyre fényesebben ragyog. De avilágosság gyakori elvetése megke-ményíti a szívet, és egyre inkábbmegnehezíti a megtérést a maga vá-lasztota útról.

Jézus fgyelmeztetése előrevetíti aSzent Lélek munkáját elutasító protes-táns egyházak szomorú végzetét:

„...Ha azért nem vagy éber, eljö-vök, mint a tolvaj, és nem tudod,melyik órában jövök hozzád.” (Je-lenések 3:3b)

„Mert ti magatok is jól tudjátok,hogy az Úr napja úgy jön el, mintéjjel a tolvaj. Mert amikor eztmondják: »Békesség és biztonság«,akkor tör rájuk hirtelen a végve-szély, mint a szülési fájdalom avárandós asszonyra, és már nemmenekülnek meg. De ti, testvére-im, nem vagytok sötétségben, hogyaz a nap tolvajként lepne meg.”(1Tesszalonika 5:2-4)

Az Úr napja váratlanul és készületle-nül éri azokat, akik nem állnak aSzent Lélek állandó vezetése alat. Pálapostol egyértelműen kijelenti, hogyazok, akikhez Jézus tolvajként jön el,

nem menekülnek meg. Ellenben azok,akik szüntelenül alárendelik magukatNeki, és a világosságban járnak, idő-ben megtudják majd az Úr eljövetelé-nek óráját! Maga az Atya fogja kije-lenteni nekik az időpontot (vö. Márk13:32), így nem éri őket sem váratla-nul, sem készületlenül („tolvajként”)Jézus adventje (Jelenések 16:15).

Szárdisz nevének jelentése: a mara-dék. A legtöbb protestáns felekezet el-tért a reformáció eredeti céljától.Akik lelkiismeretük és az elnyert vilá-gosság szerint akarják szolgálni Is-tent, azokat rendszerint kizárják aszervezet egyházakból. Jézus elisme-ri e hűséges, Istent kereső hívők igaz-ság iránti elkötelezetségét:

„De van néhány neved Szárdisz-ban, azok, akik nem szennyeztékbe ruháikat, és fehérben fognakvelem járni, mert méltók rá.” (Jele-nések 3:4)

A fehér ruha a szentek igazságos csele-kedeteit jelképezi (Jelenések 19:8). EzJézus belülről fakadó igazságossá-ga, nem a törvény iránti külső enge-delmesség. Minden egyháznak vanerkölcsi kódexe, ami többé-kevésbé aBibliában található erkölcsi normákatveszi alapul. Ha a tagok megfelelneka gyülekezeti előírásoknak – nem öl-

2014. február ☙ 23

nek, nem paráználkodnak, rendszere-sen eljárnak gyülekezetbe, fzetik a ti-zedet stb. –, akkor „jó kereszténynek”tartják őket. Isten mércéje azonbanvégtelenül magasabb. Ő csak Jézusigazságosságát és az Ő cselekedeteitfogadja el, melyeket a Szent Lélek ál-tal munkál gyermekeiben.

Figyelemre méltó, hogy azokról a ke-resztényekről, akik Jézus eljövetele-kor győztesként állnak majd Előte,azt olvassuk, hogy ők „asszonyokkalnem szennyezték be magukat” (Jelené-sek 14:14). Az asszonyok a különbözőkeresztény felekezetek. Akik beérikazzal, hogy egyházuk vezetői majdmegmondják nekik, mit kell hinniükés hogyan kell viselkedniük, azoksoha nem juthatnak el a tökéletességre.Akik nem keresik Istent személyesen,imában, alázatos Biblia-kutatás, kész-séges engedelmesség és a Lélek veze-tésére való támaszkodás által, vég-eredményben üdvösségüket is koc-káztatják:

„Aki győz, azt fehér ruhába öltöz-tetik, és nem törlöm ki annak ne-vét az élet könyvéből, és vallást te-szek nevéről az én Atyám előt ésangyalai előt.” (Jelenések 3:5)

Jézus téged is a szentség útjára hív.Kívánom, hogy meghalld, mit mond a

Lélek a gyülekezeteknek – és szemé-lyesen Neked is!

Az utolsó két levélA negyedik és ötödik levél (Tiatiraés Szárdisz) történelmileg a sötét kö-zépkor és a reformáció utáni kor ke-resztényeit szólítja meg, ugyanakkorkomoly fgyelmeztetést tartalmaz avég idején élő katolikusok és protes-tánsok számára is. Szinte minden ke-resztény irányzat besorolható e kétkategóriába, úgyhogy jogosan merülfel a kérdés: Kikhez szól a fennmara-dó két levél?Nem lehet szavakkal leírni, milyenóriási jelentőséggel bír Isten földiművének befejezése. Ha az Úrnakgondja volt a múlt századokban élőkeresztényekre, és időszerű üzenetek-kel jelölte ki számukra a helyes ös-vényt, még inkább gondja van azokra,akik az Ő eljövetelekor bűntelenül áll-nak majd Előte ???! Az utolsó két levél(Filadelfa és Laodicea) rendkívül fon-tos útmutatást tartalmaz a vég idejénélő keresztények számára, ezért egykülön tanulmányt szentelünk ennek atémának.

Kívánom, hogy az Úr Jézus áldjonmeg az Ő Igéjének kutatásában, aSzent Lélek vezetése alat! ■

Sánta János

Weboldalunkon további anyagokat – hallgatható előadásokat, képekkelillusztrált prezentációkat – találhatsz Jelenések könyvéről:

hitbol.hu/jelenesek-sorozat

❧ Hitből hitbe24

Bevington naplója III.Az isteni gyógyítás első fénysugarai

3. fejezet

Házi patikámEgyszer elmentem Hamilton, Ohiobaegy összejövetelt tartani, és szoká-somhoz híven magammal vitem kisházi patikámat is, ami négy liter or-vosságból, egy doboz tabletából, éskét sebtapaszból állt. Ez volt a szoká-sos felszerelésem. Gyakran eszembejut, hogy tulajdonképpen több helyetfoglalt a sok gyógyszer a bőröndöm-ben, mint amennyit a Bibliáknak éskönyveknek szorítotam.

Nos, lényeg, hogy egy kedves kis szo-bácskában voltam elszállásolva egyvendégszerető lakásban, és kipakol-tam az egészségügyi felszerelésemet akandalló párkányára, hogy mindigkéznél legyen, mivel minden naprendszeresen használtam az orvossá-gokat.

Ebben a drága othonban volt néhánykedves gyerek, köztük egy háromévesis. Amikor bejöt a szobámba, kif-gyelte a felszerelésemet a kandallópárkányán. Számára ez teljesen újsze-rűen hatot, mivel szülei semmilyenorvosságot nem használtak. Ki is ro-hant rögtön a konyhába, és így szólt :

– „Anyu, Anyu, gyeje gyojszanide!!” – s közben Anyu kötényébecsimpaszkodot.

De Anyu nagyon el volt foglalva –éppen kenyeret dagasztot –, és nemigazán fgyelt oda a csöppség kérésé-re. De a kis csimpaszkodó nem tágí-tot, míg meghallgatást nem talált,úgyhogy folyamatosan ráncigáltaAnyut és csacsogot. Végül Anyumegelégelte:

– „Na, mondjad, mit akarsz? Anyumost elfoglalt.”

– „Anyu, Anyu, gyeje gyojszan ide,ész nészd meg a pédikátoj szobáját!”

Anyu tehát – hogy a gyermek kedvé-ben járjon – bekísérte őt a szobámba;és amikor a kicsi az ajtóhoz ért, rá-mutatot a kandallópárkányon lévőkülönös kirakatra.

Az üvegek látványa a gyermek szá-mára teljesen újszerű és idegen volt.Ami viszont engem illet, épp időbenemeltem fel a fejemet, hogy elkapjamegy pillanatra az anyuka arckifejezé-sét, ami – ha helyesen értelmeztemvolna – sok bonyodalomtól megóvha-tot volna. Mindenesetre ez a különöstekintet – amikor visszafordult akonyhába – gondolkodóba ejtet. Bárnem tudtam kifürkészni pontos jelen-tését, amit látam, elég volt ahhoz,hogy nyugtalanítani kezdjen, és ez azarckifejezés utána is ot lebeget előt-tem.

2014. február ☙

Mod

ern

Mod

ern

hith

ősö k

hith

ősö k

25

A titokzatos vad nyomábanEzek után folytatam az imádságosigetanulmányozást, és készültem azesti előadásra, ahol egy nagyszerűüzenetet akartam megosztani. Nos, azüzenetet el is mondtam; de keményenkoppant, mint az első általam készí-tet keksz – kőkeményen és nehézke-sen. Természetesen minden gond nél-kül találtam pár tucat kifogást a nyil-vánvaló kudarcra.

Másnap azonban a tüneteim kezdtekijesztővé válni. Azok a jellegzetes ér-zések! Soha azelőt nem éreztem mégmagamat annyira rosszul.Csakhogy még mindig túljól ment a mentegető-zés, hiszen csak egyhete szentelődtem oda,és még nem adtam felteljesen mentség-kereső gondol-kodásomat.

Úgy tűnik, ezenerők csodálatosképpenújra felelevenedtekbennem. Kifogásaimazonban nem hozták meg akívánt hatást, és így délre egy rete-netes, zavaros lelkiállapotba jutotam.Legnagyobb nehézségem az volt,hogy nem is tudtam azonosítani aproblémát. Imádságos – és úgy gon-dolom, őszinte – önvizsgálatot tar-totam. A legkülönbözőbb irányokbólpróbáltam becserkészni a vadat, deakárhonnan közelítetem, egyszersem sikerült ténylegesen leterítenem.

Aznap este megint prédikáltam – leg-

alábbis megpróbáltam. Úgy éreztem,jobban ment, mint előző este, és eztjavarészt egy olyan házaspár jelenlé-tének tudtam be, akik az első sorbanültek, és – amennyire látam – végigimádkoztak értem. Úgyhogy eztmondtam magamban: „Na sebaj, haminden este eljön ez a házaspár, ak-kor nyugodtan végigprédikálhatomaz összejövetelt.” De ezt a mankót ha-mar kirúgták alólam, én meg kinnmaradtam a viharzó tengeren.

Másnap még rosszabbul éreztem ma-gam, úgyhogy bőven vetem a pár-kányra kitet gyógyszerekből; azon-ban úgy tűnt, a hallgatósághoz ha-

sonlóan ezek ismegkergültek, és

teljesen hatásta-lannak bizonyul-tak.

Végül szokásosmenedékhelyem-

hez folyamodtam:kimentem az erdő-

be, és egész naposönvizsgálatot tartot-

tam, hátha öncsalás áldo-zata letem, és valójában soha nemszentelődtem meg. De Isten megmu-tata, hogy nem ez a helyzet. Nos, ek-kor tényleg összezavarodtam. Egésznap bányásztam: ástam, fúrtam, rob-bantotam; de mégsem bírtam fülöncsípni a dolgot. Végül visszatértem aházba, és ezt mondtam házigazdám-nak:

– „Testvérem, neked kell megtarta-nod a ma esti összejövetelt. Egyszerű-

❧ Hitből hitbe26

en nem értem, mi van velem, de kép-telen vagyok ma este prédikálni. Itkell maradnom Isten előt, hogy végremagamhoz térjek.”

Természetesen megígérte, hogy kise-gít. A háziak pontosan tudták, mi ba-jom, bár egyszer sem említeték, hogyimádkoznak értem a párkányra kiállí-tot gyógyszertáram miat. Ők csakelmondták a dolgot Istennek, Istenpedig igyekezet belátásra bírni en-gem – csakhogy ez eltartot egy dara-big. Én mindent elkövetem, hogy be-cserkésszem a vadat, de úgy tűnt,csak egyre jobban belekeveredek abozótba.

Én vagyok az Úr, a te gyógyítódEgy nyugtalan, álmatlan éjszaka utánreggel ismét kimentem az erdőbe.Nem sok időt töltötem ot, mikoregyszer csak ez a mondat jelent meggondolataim közöt: „Én vagyok azÚr, a te gyógyítód.” Nemigen törődtemvele, mivel most nem ez izgatot: arrakerestem választ, miért van rajtam eza retenetes nyomás, ami rosszabbminden betegségnél.

Csakhogy az ige újra és újra elém ke-rült. Nem voltam benne biztos, hogyez a Bibliában van, pedig úgy rémlet,valahol hallotam vagy olvastam már.(Mindig mi húzzuk a rövidebbet, ami-kor előnyt adunk Sátánnak kételkedé-sünkkel.) Eltökéltem, hogy száműzömezt a mondatot a gondolataimból; depróbálkozásaim kudarcot vallotak, ésa mondat újra és újra visszajöt. Egydarabig hősiesen álltam az ostromot,de végül beadtam a derekamat, visz-

szamentem a házba és megkérdeztema testvérnőt:

– „Mondd csak, nincs véletlenül egyilyen ige a Bibliában: Én vagyok azÚr, a te gyógyítód ????”

Ő erre bólogatva elővete Bibliáját, ésmegmutata nekem az igehelyet. Ar-ról azonban egy szót sem szólt, hogyférjével együt folyamatosan imád-koztak értem és a párkányon lévő kiskirakatomért. Ekkor az a gondolatomtámadt, lehet, hogy Isten meg akargyógyítani. Ugyanakkor visszaemlé-keztem arra, hogy a misszióközpont-ban sokan beszéltek a gyógyulásról,de amikor megbetegedtek, ők is azon-nal orvoshoz vagy gyógyszerekhezfordultak. Ilyen hátéren az eféle be-széd aligha hatot meg, mert azt gon-doltam, a gyógyulás kérdésében az ál-talam hallot bizonyságtevők tapasz-talata a mérvadó.

Ez az érvelés azonban mégsem nyug-tatot meg. Elkezdtem kutatni aSzentírást, és természetesen számta-lan esetet találtam, amikor Krisztus éstanítványai gyógyítotak. Sőt, azt isfelfedeztem, hogy az Ószövetség is ta-nítja a gyógyítást. De természetesenennek a tanítványok halálával vége isszakadt; különben hogy lehetne,hogy metodista gyülekezeteinkbennem prédikálják ezeket?! Márpedigbizonyosan a mi egyházunk áll legkö-zelebb a Biblia tanításához!

Így kell lennie, hiszen sok metodistaprédikátor határozotan azt tanítotanekünk, hogy az isteni gyógyításcsak a tanítványok korára vonatko-

2014. február ☙ 27

zot! Na, ezzel végre le is zárhatam akérdést, mert hát ezeknek a prédiká-toroknak egyetemi diplomájuk van,és amire ők nem tudtak rájönni, ré-szemről balgaság lenne tovább kutat-ni.

Úgyhogy a kérdést lezárva, végrevisszatérhetem ennek a rejtőzködő„vadlónak” a felkutatásához, ami olysok bajt okozot nekem. De valahogyezek a metodista prédikátorok min-den felsőoktatásbeli előnyükkel sembírták végleg lezárni bennem a kér-dést. Újra és újra elém tolakodot, ésteljesen felkavart. Is-mét kimentemtehát az erdőbe,és ezútal egymásik mondatjöt a gondo-lataimba,hogy mégjobbanösszeza-varjon: „Asa orvos-ságot vet be, és meghalt.” Így fogal-mazódot meg bennem. Az orvosságszó ugyan nincs konkrétan az igében,de azt olvassuk, hogy Asa az orvo-sokhoz fordult, és jól tudjuk, ez mitjelent.

Visszatértem tehát a házba, rákérdez-tem az igehelyre. Amikor a testvérnőelővete Bibliáját, ennek kegyelemdö-fésként kellet volna hatnia. Én azon-ban visszatérve szobámba, szinte za-varodotan kérdezgetem magamban:„Mit jelentsen ez? Én nem az orvos-ságok előnyeit meg hátrányait aka-rom most kikutatni, hanem ennek a

retenetes érzésnek az okát!” Közbenpersze éreztem, hogy retenetesenössze vagyok zavarodva.

Leborultam, arccal a földre, a kályhaelőt, nem sokkal kis gyógyszertáramalat. Így imádkoztam:

– „Uram, Uram, mit jelent mindez?Mi a baj velem? Mi közük ezeknek azigéknek most az én ügyemhez?”

– „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód!” –jöt a válasz.

– „Ó Uram, talán csak nem azt aka-rod mondani, hogy vessem el ezeket a

régi, hűséges támogató-kat?! Miért. ho-gyan tehetném eztmeg?!” – ekkorkicsordult akönnyem. – „Itvan ez a hatkülönbözőorvosság,ami eddigi

életem során vezetőm, erőm, a min-denem volt! Ó, hogyan adhatnám felmost ezeket?!”

Nehezteltem azokra, akik bár hangoz-taták a gyógyulást, betegségükbenmégis orvossághoz folyamodtak. El-képzelhetetlen volt számomra, hogyha Jézust fogadom Gyógyítómmá, ak-kor ezután ismét orvossághoz nyúl-jak. Bizonyosan éreztem, ha Jézustválasztom, le kell mondanom e hatcsodás orvosságról. Isten keze azon-ban rám nehezedet, mert meg kellethallgatnia hű szolgái – szállásadóim –imáit.

❧ Hitből hitbe28

A zúzott ujjKihívtak ebédelni. A férj zúzot hü-velykujját felemelve tért haza, és eztmondta: „Asszony, nézd csak!” Lát-tam, hogy a felesége csak mosolygotegyet, és ezt gondoltam magamban:„Ó, milyen szívtelen egy asszony!”Úgy képzeltem volna, hogy minimumfélbehagyja a főzést, és elkezd sürgö-lődni a retenetesen kinéző hüvelyk-ujj körül – de nem, rá se hederítet,csak mosolyogva folytata az ebédké-szítést.

Számomra visszataszító volt a lát-vány. A férf egy szerszámgyárbandolgozot Hamiltonban, és az ujja va-lahogy két nehéz kő közé szorult; akörme kétharmada leszakadt, míg amegmaradt harmada ot ftyeget. Ki-hoztam a szobából a kötszereimet:puha rongyot, szappant stb., és eztmondtam:

– „Na, akkor amíg az asszony elké-szíti az ebédet, én bekötöm neked.”

Az ember semmi jelét nem mutata,hogy szándékozna átengedni nekemaz ügyet, csak kacagot a portékái-mon. Erre így feleltem:

– „Hát lehet, hogy nem feltételezedrólam, hogy értek az ilyesmihez, dehadd mondjam el, sok éve csinálommár ezt, amióta szegények közöt dol-gozom a misszióban – és elég jó va-gyok benne.”

Na, éppen ekkor toppant be a feleségeegy tál gőzölgő krumplipürével, és őis csak kacagot! Pedig ketős jó szán-dék vezérelt! Először is egy kedves

gesztust szeretem volna feléjük ten-ni, másodszor pedig meg akartammutatni sebkötöző tehetségemet. Deők csak kinevetek, és amikor orvosihírnevemet és képességeimet magya-ráztam nekik, ez csak olaj volt a tűz-re. Ezután a kenőcsöm nagyszerűgyógyító hatását ecseteltem számuk-ra, hozzávéve a szappan és a puharongyok előnyeit ; de úgy tűnt, igye-kezetem teljesen hatástalan marad.Miután már nem bírták tovább leve-gővel a nevetést, az asszony kedvesenkijelentete:

– „Bevington testvér, mi soha nemhasználunk ilyen dolgokat.”– „Nem?! Hát akkor mi a csudáthasználtok?! Hát nem tekeritek körülvalamivel a sebet, hogy meggyógyul-jon?”– „Nem, nem!”– „Miért, akkor mit csináltok?”– „Csak bízunk Benne” – mondta,felfelé mutatva.

Meggyőző látomásMost első ízben kezdtem ráébredni,mi lehet nyomorúságom magyarázataés forrása. Sarkon fordultam, és ebédnélkül visszatértem a szobámba. Is-mét leborultam, fejemmel a kandalló-párkány felé és nagy könnyekkel sír-tam. Végül így kiáltotam: „Uram,Uram! Ó, bárcsak ilyen hitem lenne,mint nekik! Kérlek, Uram, adj vala-milyen bizonyságot, hogy tudok élnie hat orvosság nélkül – adj valami-lyen félreérthetetlen bizonyítékot,amibe belekapaszkodhatok!”

2014. február ☙ 29

Kedves Olvasó, úgy éreztem magam,mint Illés: meg akartam halni. De ak-kor még nem voltam kész az elragad-tatásra. Ó, mily emlékezetes nap! Amegszentelődés utáni életem egyiklegnagyszerűbb korszakának határkö-ve! Dicsőség érte Istennek!

Hadd mondjam el, hogy a pokol min-den erejét felvonultata ebben a há-rom-négy napos, sűrű sötétségbe ta-szító csatában; de hála az Úrnak, a vi-lágosság felragyogot! Immárharmincegy esztendeje ebben a vilá-gosságban járok, és ezek bizony az is-teni gyógyítás győzedelmes évei vol-tak, mert azóta egy csepp orvosság sement le a torkomon!

No, de hadd fejezzem be! Szóval otfeküdtem, életem egyik legnagyobbcsatáját vívva. Vártam valamilyen bi-zonyítékra, és egyszer csak hirtelenhallotam valami zajt, fejemet azon-ban nem emeltem fel. Igen, határo-zotan hallotam valami hangot! Éslám, a párkányról sorra menetelneklefelé az üvegek, hosszú lábakon –mint a reklámokban. Elmentek a fa-lig, majd megfordulva elmentek a fe-jem és a kandallópárkány közöt, kiaz ablakon. Utánuk ment a sebtapasz,majd a tabletás doboz – és a tabletákzörgése teljesen valóságosnak tűntfüleimnek.

Mikor minden kivándorolt az abla-kon, a látotakat elfogadtam bizonyí-ték gyanánt. Felkeltem, és megragad-va mind a négy literes üveget, kivit-tem és összetörtem őket. Ezutánkivitem a tabletákat és a sebtapasztis a konyhába, és a lángokba vetetem

őket. Így értek véget az orvosságokrabságában eltöltöt éveim. Visszatér-tem a szobámba, és ó, hogy elárasz-tot a dicsőség! Csak sírtam, kiáltoz-tam és nevetem!

A testvérnő is bejöt, és amikor el-mondtam neki az egész ügyet, ó,hogy kacagot ő is! Rögtönöztünk isot helyben egy kis régimódi, meto-dista összejövetelt.

KételyekA nagy sietségben azonban kihagy-tam egy részletet, ami még tanulságulszolgálhat némelyeknek. Amikor atestvér nem engedte, hogy bekössema kezét, Sátán odasúgta nekem: „Á,csak bolondot csinál belőled.” Miveldélután 5:30-kor jöt haza, 5-re ki-mentem a hátsó utcácskába, és elrej-tőztem a szenes kamra mögé, hogymeglessem őt, amikor hazajön. Aztgondoltam, biztosan van valamirongy a hüvelykujján, és csak akkorveszi le, amikor bejön a házba, hogy abolondját járassa velem.

Nos, kb. háromnegyed órát álltam atűző napon, várva, mikor csíphetemnyakon. Végül befordult az utcácská-ba, tőlem jó tíz méternyire. Mindkétkezét lóbálva, egy tőlem tanult éneketdalolva lépdelt – persze az ujján nyo-ma sem volt rongynak. Jól elszégyell-tem magam, majd visszaosontam szo-bámba. Gyötört az önvád, úgyhogybocsánatért könyörögtem, amit megis kaptam.

Szeretek visszagondolni arra az emlé-kezetes órára, amikor a lelkemet el-árasztota a dicsőség, és csak járkál-

❧ Hitből hitbe30

tam körbe-körbe. Kész voltam kivárnia végét. Nem tudtam, vajon meggyó-gyulok-e vagy sem, de meg voltamróla győződve, hogy mindaz, ami tör-tént, javamat és Isten dicsőségét szol-gálja. Ha szenvednem kell, Ő megadjaa kegyelmet, hogy elhordozhassam.

Mindez úgy délután 2-3 óra körül tör-tént, és még tíz perce sem mentem kia szobából, amikor Sátán letámadot:világosság angyalaként jelent meg, ésközölte velem, hogy retenetes hibátkövetem el. Ezt mondta: „Hát mostSátán jól rászedet, hogy kidobd agyógyszereidet. Több eszed is lehetetvolna! Nincs is elég pénzed, hogy új-ra beszerezd ezeket a létfontosságúszereket, mert az egész legalább 6,5dollárba kerülne.”

Mivel még zöldfülű voltam Isten mű-vében, azt gondoltam: „Lehetséges,hogy Isten szól hozzám? Bizonyosan,hiszen Sátánt miért is érdekelné eny-nyire jólétem?” Eszembe jutot, mit ismondtak nekünk azok a jó öreg, meg-szentelődöt, metodista lelkészeknégy évvel ezelőt – most pedig sem-

mibe veszem nemes erőfeszítéseiket,amivel a fanatizmustól próbáltakmegóvni. Sőt, egyenesen fejest ugroka fanatizmusba, lábbal tiporva taná-csaikat!

Na, etől a „fanatizmus” szótól egé-szen megborzongtam, mert ez telje-sen új volt számomra. Az ökölharcóta persze kikerestem a szótárból, éselrémültem retenetes jelentésén; demég így, tudatlanul is képes volt ha-talmába keríteni összeroppantó befo-lyása. Látod, mennyire belekevered-tem az örvénybe: csaknem elnyeltpusztító erejével! Magam is teljesenel voltam képedve.

Bementem a konyhába, és elmondtama testvérnőnek, amit tapasztaltam.Erre ő megnyugtatot, hogy mindentjól csináltam, és ez csak Sátán kanál-csörgetése. Ezután fogta a Bibliáját, ésmegmutata, hogy a gyógyulás kivált-ságunk, és elmondta személyes ta-pasztalataikat. Erre kezdtem meg-könnyebbülni. Majd így folytata:

– „Csak fgyelj, mikor a férjem haza-jön vacsorázni, majd meglátod, hogya hüvelykujja már meggyógyult.”

– „Micsoda?!” – kérdeztem – „Az aretenetesen összezúzot ujj meggyó-gyul addigra?!”

– „Igen, meggyógyul.”

– „Kötés nélkül?”

– „Igen, mindenféle orvosság nélkül,mivel mi nem használunk ilyeneket.”

És csakugyan, amikor leültünk vacso-rázni, láthatam, hogy bár az ujj pirosés érzékeny volt még, egyáltalán nem

2014. február ☙ 31

fájt. Semmilyen kellemetlenséget nemokozot, csak ha beütöte, és a fájda-lom akkor is csak nagyon rövid ideigtartot.

Ima a gyógyulásértAzon az estén a családi imánál eztmondtam:

– „Nos, testvéreim, szeretném, hamegkennétek engem, és imádkozná-tok a gyógyulásomért.”

– „Az a helyzet, hogy olajunknincs, de Isten megérti, és azeredmény ugyanaz lesz” – fe-lelte a testvérnő.

Leborultunk tehát. Volt egydrága kis totyogójuk (az akislány, aki beviteanyut megnézni aprédikátor kirakatát).Apa széke alat üldö-gélt, és anyu ezt mond-ta neki:

– „Gyere csillagom, imádkozzál elő-ször te.”

Ő pedig így imádkozot:

– „Djága Jézusz, kéjjek, hogy mivejapu megütöte ujját, ész hogy a pédi-kátoj isz játa, szegítszen neki bízniJézuszban. Ámen.”

Bár az ima rövid volt, ó, mégis milyenkimeríthetetlen a mélysége! Har-mincegy év telt el azóta, mégsem ér-tem még végére e hároméves kislányhatalmas imájának!

Ezután hozzám léptek, rám teték ke-zeiket, és elmondták a hit imáját gyó-gyulásomért. Bár semmilyen kézzel-

fogható bizonyítékom nem volt, sza-ván fogtam Istent. Ezt mondták:

– „Bevington testvér, hisszük, hogymeggyógyultál!”

A hit próbájaAmikor a mocsárba süllyedésemelőti utolsó estén prédikáltam, egy fi-atal lány kijöt az oltárhoz, hogymegszentelődjön, de az összejöveteltelhalasztoták – tekintetel a prédiká-

torra, míg összeszedimagát. Úgyhogy akövetkező este, ami-kor prédikáltam (va-sárnap), ismét eljöta lány, de nem sike-rült átörnie. Lezár-tam az összejövetelt,és úgy terveztem,hétfőn Cincinnatibemegyek, de a lányodajöt hozzám egykéréssel:

– „Bevington testvér, át akarok törni.Nem jönnél el mégis holnap este ima-órára hozzánk, mert szerintem mostsikerülne!”

Természetesen elfogadtam a meghí-vást, úgyhogy beütemeztük az ima-órát másnap estére, hozzájuk. Ebédreegy másik házhoz voltam hivatalos,de délután 3 óra körül azt éreztem, arégi tünetek kezdenek visszatérni.Természetesen Sátán ot volt, és félórán belül ugyanolyan halálos betegvoltam, mint korábban mindig. Kitar-totam az ígéretek mellet, de az álla-potom csak romlot.

❧ Hitből hitbe32

Ahogy közeledet az imaóra ideje, kétfatalember belépet a szobába, és párpillanatig döbbenten, tátot szájjal áll-tak, én pedig éppoly mélyen hallgat-tam, mint ők. Ó, milyen halálosan be-teg voltam, és milyen szédületes se-bességgel forgot velem a világ!Egyikük végül megtörte a csendet:

– „De hát Bevington testvér, mégis,mi a baja? Én orvos fa vagyok; elme-gyek, szólok apának, csak két sarok-nyira lakik innen, és épp othon van.”

– „Nem!” – feleltem.

– „Uram!” – mondta erre a másik –„Ön falfehér, és veszélyben forog azélete. Az orvos fa azt mondja, Önnagy veszélyben van!”

– „Nos, faim,” – feleltem – „tegnapeste Jézust választotam Gyógyító-mul, ezért az ügyet az Ő kezében fo-gom hagyni.”

– „Igen, csakhogy most éppen hal-doklik, uram.”

– „Lehet, de már készen vagyok azelköltözésre, és nem akarok beleavat-kozni Isten terveibe: úgyhogy nincstöbb orvos, faim.”

Ezután kértem őket, hogy vezessenekki a teraszra (ugyanis szívbajom volt).Megteték, de alig bírtak megtartani,mert néha erős rángások törtek rám –éppen akkor is.

Ők továbbra is hajtogaták, hogy or-vosra van szükségem, én viszont eltö-kéltem magamban, hogy nem élekvele. Kértem őket, segítsenek lemennia lépcsőn, mert éreztem, hogy levegő-re van szükségem. Éppen akkor ért

oda a házigazda, így ő is segítet a fi-úknak, hogy le tudjanak hozni a lép-csőn. Persze ő is azonnal orvost akarthívni. Hamarosan megelégelte a dol-got, ezt mondta: „Áh, nincs időmilyen eszement fanatikusokra!” –majd bement a házba.

Ekkor éppen vak voltam. A gyengeszívemmel való hosszú küzdelmeim-ben mindössze háromszor vakultammeg. Kértem, hogy vezessenek a kerí-téshez. Így tetek, de hiába kapasz-kodtam bele, úgy tűnt, állapotomcsak rosszabb let. Az orvos fa ígyszólt :

– „Elszaladok az imaházba, hogymegmondjam: elmarad az esti össze-jövetel.”

– „Ne, fam, ne tedd, mert lesz össze-jövetel!” – feleltem én.

– „De hát, uram, fogalma sincs, mek-kora veszélyben forog az élete!”

– „Ne aggódjatok, lesz összejövetel,mert Isten emiat marasztalt it. Ve-zessetek ki az utcára, és tartsatok erő-sen; nehogy elengedjetek!”

Ezután nem kis tuszkolódás követke-zet, de annyira azért sikerült megtar-taniuk, hogy nem eset bántódásom.Elkezdtem fohászkodni az ígéretekért,és határozotan éreztem, hogy Jézusmeg fog szabadítani.

– „Fiúk, imádkozzatok!” – buzdítot-tam segédeimet.

Közben vánszorogtunk és támolyog-tunk az utcán – ami nem volt túl di-cséretes látvány ebben a napszakban.

2014. február ☙ 33

Miután egy sarkon túljutotunk, felki-áltotam:

– „Fiúk, meg fogjuk nyerni ezt a csa-tát!”

Kezdtem ugyanis látni egy kicsit, bárközben retenetesen szenvedtem. El-kezdtem Istent dicsőíteni, mire egyi-kük megjegyezte:

– „Hát maga nem úgy néz ki, mintakinek oka van dicsőíteni Istent.”

Hamarosan kezdtem jobban éreznimagam, és a látásom is fokozatosanjavult. Ezen felbuzdulva még jobbandicsőítetem Istent. Az emberek döb-benten álltak az utcán, csodálkozva,hogyan dicsérhetem Istent ilyen álla-potban. Némelyek azt gondolták, ré-szeg vagyok, mások meg azt, hogy„ennél elmentek othonról”; de éncsak hagytam, hogy gondoljanak,amit akarnak, és bátran folytatam Is-ten dicsőítését. Mire eljutotunk a kö-vetkező sarokig, meglátam az imahá-zat, és teljes erőmből elkiáltotam ma-gam, üdvözölve őket.

– „Fiúk, most már engedjetek el!” –mondtam nemsokára.

Jobb kezemet az égre emelve dicsér-tem Istent a tényleges győzelemért.Bár még kissé inogtam, erősen ka-paszkodtam, de tíz perc múlva kutyabajom se volt! Ó, alleluja! Ez volt azutolsó reumám és szívbajom kb. ti-zennégy évig.

Az állhatatosság gyümölcseMost pedig elmondom, mi történt ez-után. Miután bementünk az imaház-

ba, nagyon áldot alkalmat tartotunk.Az említet lány átört imában, ésegész teljességében elnyerte a SzentLelket. Ezután odajöt hozzám, leültmellém, és ezt mondta:

– „Ó, Bevington testvér, ez rendkívülcsodálatos, minden álmomat messzefelülmúlja! Volt egy látomásom, ó,micsoda látvány! Sok száz kis arcocs-kát látam – nem olyanok voltak,mint a mi gyermekeink orcái –, demégis, oly sokan voltak! Mindegyikgyerek nekem integetet kis kezével,hogy menjek oda, és tanítsam őket.Látam egy nagy hosszú ívet is, amirehatalmas, piros betűkkel ez volt írva:Fidzsi.”

– „Micsoda?!” – kérdeztem, mire őújra elmondta.

– „Nos,” – feleltem – „ez egy meghí-vás a Fidzsi-szigetekre, hogy misszio-nárius legyél ot, és Jézusról tanítsdőket.”

Erre a lány két kezét az égnek emelvefelállt, örömkönnyek potyogtak a sze-méből, és halkan ezt sutogta:

– „Dicsőség, dicsőség!”

Tizennégy hónappal később kihajó-zot a Fidzsi-szigetekre. KedvesGamble testvérünk segítet neki ki-jutni. Tizenhat évet töltöt a misszió-ban, míg az Úr el nem szólítota. Ámsokszor, mielőt elment volna, mon-dogata:

– „Ó, Bevington testvér, mi let vol-na, ha feladja, és bevete volna az or-vosságot?! Hol lennék akkor?!”

❧ Hitből hitbe34

Meg volt róla győződve, ha orvossá-got veszek be, miután Jézust fogad-tam Gyógyítómmá, soha nem épül-tem volna fel betegségemből, és ősem szentelődöt volna meg. Akárho-gyan is, dicsőség Istennek, hogy ké-pessé tet határozotan állást foglalniazon az emlékezetes estén!

Ismerd meg atyáid Istenét!Kedves Olvasó, ez a könyv Isten ere-jének munkájáról szól, amint az két-kedő és szkeptikus korunkban meg-nyilvánulhat – nem elsősorban arról,ami Krisztus napjaiban történt. NemKrisztus és az apostolok korát éljük.A Biblia alapján mérjük fel korunk le-hetőségeit, ne a látszatok szerint! Is-ten ereje mindig odaszentelt imádság– komoly, hívő, valódi, esedező imád-ság – által tud megnyilvánulni; olyanimádság által, ami megmozgatja aMennyet; és nem fogadja el a nemle-ges választ.

Nos, mivel a feljegyzéseimet elvesz-tetem, és már nem emlékszem pon-tosan, kivel, mikor, mi történt, lehet,hogy néhol kissé összekeverek dolgo-kat. Mégis hiszem, hogy a mennyvizsgáját kiállják e tapasztalatok,

akármit is mondanak róla a földi kri-tikusok.

Hadd mondjam el, egyáltalán nemvolt könnyű meghallanom Istenhangját az evangéliumi munkára valóelhívásommal kapcsolatban. Úgy tű-nik, egyeseknek ez nagyon könnyenmegy. Ami engem illet, saját fogyat-kozásaim sokkal nagyobbaknak tűn-tek szemeim előt, mint Isten ereje.Bizony, nem kis időbe telt, mire kimertem merészkedni az Istenben valóteljes bizalom tengerére! Sőt, oda el-jutni, hogy Ő is megbízhasson ben-nem!!! Ez a két legfontosabb dolog.

Első gyógyulásom azonban igen nagyelőrelépés volt számomra. Sok aka-dály leomlot, ami korábban utambanállt, és magas tornyaival eltakartaszemeim elől a továbblépés útját.Ezek az akadályok korábban teljesenmegfojtoták az Isten vezetésénekmeghallására tet minden erőfeszíté-semet.

Evangelizáció másképpDrága Nichols testvér – egy vak,megszentelt prédikátor – elvit engemWest Virginiába, ahol jó néhány érté-kes leckét kaptam a bizalomról.Olyan lökést adot nekem, melyneksegítségével másokat is ki tudtamemelni az összegabalyodot drótháló-ból. Egy egész telet töltötem Hun-tingtonban, házi imakörben, Ails test-vérrel és másokkal – és Isten erejemegnyilvánult. Emlékszem, hogy egytavaszi éjszakán éppen kint voltam azerdőben és imádkoztam. Szinte egészéjszaka azért a környékért tusakod-

2014. február ☙ 35

tam, majd ezt mondtam: „Ó, Istenem,add valamilyen bizonyítékát, hogyteljesen a Te akaratodban vagyok!”

Ahogy ot feküdtem, egyszer csaknagy elragadtatással kezdtem kiáltoz-ni, ahogy a dicsőség hullámai egymásután árasztoták el lelkemet. Kiáltot-tam, nevetem és sírtam, míg végülnem bírtam magammal: felpatantamés három órán keresztül futkároztam,ugrándozva farönkökön és rőzsehal-mokon át.

A dicsőség félreérthetetlenül kiáradt,és hadd mondjam el: aznap este sen-kit sem kellet felszólítanom, hogyjöjjön ki az oltárhoz. A tíz székből ál-

ló sor már akkor megtelt, mikor mégfeléig sem értem a prédikációnak, ésaz Isten-keresők nagyon is komolyakvoltak. Nem kellet őket imára noszo-gatni, nem kellet kezeiket felemelni,nem kellet beléjük verni a vallást.Nem, semmi ilyesmire nem volt szük-ség.

Az az egész éjszakás imádság egyér-telműen elbillentete a mérleg serpe-nyőjét. Ezek az emberek mennyei lá-tást kaptak, és el is kezdtek járni ben-ne. Tehát nem a pénz, nem agratulációk, nem a nagy tömegek, ha-nem az ima a győzelem kulcsa. ■

G.C. Bevington

A következő számban a kitartó imádság jelentőségéről olvashatunk egy tanulságos történetet.

Jézus szereti a gyermekeket13 Ekkor kisgyermekeket vitek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványokazonban rájuk szóltak. 14 Amikor ezt Jézus észrevete, megharagudot, és így szólt hozzájuk: "Engedjé-

tek hozzám jönni a kisgyerme-keket, és ne tiltsátok el tőlemőket, mert ilyeneké az Isten or-szága. 15 Bizony, mondom néktek:aki nem úgy fogadja az Istenországát, mint egy kisgyermek,semmiképpen sem megy beabba." 16 Ekkor átölelte és kezét rájuktéve megáldota őket.

Márk 10:13-16

❧ Hitből hitbe36

A tiszta víz hatalmaTestünk legfontosabb szükséglete

Valóban hatalma van a tiszta víznek? Tényleg olyan fontos szerepe van a víz-nek életünkben? Miért kell ezt 2014-ben hangsúlyozni? Van valami titok,vagy jelentőségteljes dolog a vízzel kapcsolatban, amit nem ismerünk?

A víz és a számokNézzünk meg bevezetésként néhányfontos számadatot:

„Az újszülötek kb. 75-80%-át vízképezi. A felnőtek testének kb.60-70%-a víz, pl. egy 80 kg súlyúfelnőt szervezet kb. 54 l vizet tar-talmaz. Az agy 78%-a, a vér86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a,az izmok 70%-a víz. Egy emberévente több mint 1000 liter folya-dékot megiszik, és a veséken na-ponta 180 liter testnedv folyik át.”(htp://www.icewater.hu/cikk/20/a_viz_es_az_emberi_szervezet.html)

Valószínűleg sokan meglepődünk, hafgyelmesen elolvassuk a fenti adato-kat. Bizony, vérünk, belső szerveink,izmaink és – szervezetünkre kivetítve– testünk tömegének túlnyomó részevíz (60-70%)! A víz legfontosabbfunkcióiról még néhány információ:

„Csak az édesvíz alkalmas emberifogyasztásra, így van ez az állatokés növények esetében is. Az em-ber étel nélkül hetekig is kibírja,víz nélkül másfél nap után elpusz-

tul. A víz szerepe az emberi test-ben létfontosságú.

A víz legfontosabb feladatai aszervezetben:

• A víz szállítja a tápanyagokata sejtekhez.

• A víz eltávolítja az anyagcseresorán keletkezet feleslegestermékeket.

• A víz karbantartja a sejtekelektromágneses teréhez szük-séges elektron- és protonszin-tet.

• A víz párásítja a levegőt, amitbelélegzünk.

• A víz teszi rugalmassá az ízü-leteket a csontok összekapcso-lásához.

• A legfontosabb szerveinketvédő rugalmas burkot víz al-kotja.” (u.o.)

Az idézet megállapítások tények, tu-dományos alapismeretek. Nagyonfontos megértenünk, hogy az emberiszervezet számára a víz sokkal komo-lyabb szükséglet – minőségileg ésmennyiségileg egyaránt –, mint a na-

2014. február ☙

Élet

és

Élet

és

egés

zség

egés

zség

37

ponta elfogyasztot néhány pohárivóvíz.

De kezdjük az elejéről, mert szeret-ném, ha az egész rendszert látnánk ésbenne saját magunkat is. A Föld túl-nyomó része vízzel van borítva, 71% atengerek, óceánok aránya, és mind-össze 29% a szárazföld. A földön és avízben élő állatok, élő szervezetektestvíz-aránya hasonló az emberéhez(átlagosan 70%). A növények tömegé-nek átlagosan 95%-a víz. Olyan világ-ban élünk tehát, ahol a bolygónk71%-a vízzel borítot és az élőlényekteste mintegy 70%-ban vizet tartal-maz.

VízhiányAz orvostudomány állítja, hogy egyegészséges embernek legalább napi2-3 liter tiszta ivóvízre van szüksége.Ez nem túlzás, sőt, egy tudatos vízfo-gyasztó akár 3-4 litert is iszik napon-ta. Az átlagemberek azonban sajnosnapi néhány pohár vízzel beérik, sennek következtében nem működikmegfelelően a szervezetük. A kevésvízfogyasztás miat a szervezet vízhi-ányossá válik, ezt hívják „dehidratáci-ónak”. Nem gyanakszanak vízhiány-ra, csak „nincsenek egészen jól”.

Biztosan ismerünk olyanokat, akikmindössze néhány deci vizet fo-gyasztva élik napjaikat, nem is gya-nítva, milyen veszélynek teszik kiszervezetüket. Sajnos, akár évtizede-kig is lehet így élni. Ennek következ-ményei: rossz emésztés, besűrűsödöttestnedvek (vér, nyirok stb.), akadozóelektromos kapcsolások az agyban,

lankadó fgyelem, lassuló gondolko-dási képesség, ízületi merevség, lera-kódások kialakulása, közérzeti prob-lémák, fejfájás, menstruációs problé-mák, fáradtság, levertség, székrekedésstb.

Tudatos vízfogyasztásHa testünk mintegy 70%-a víz, akkortáplálékunk tömege is 70%-ban tisztaivóvizet kell tartalmazzon. Kb. 3 literelfogyasztot víz mellet 1,2-1,5 kgszilárd táplálékkal számolhatunk.

Tudatosan meg kell terveznünk vízfo-gyasztásunkat. Ajánlatos az éjszakaiórák után először „feltöltenünk” ma-gunkat folyadékkal, segítve ezzel atisztulást és méregtelenítést. Étkezésután kb. másfél-két órával, illetve ét-kezések közöt folyamatosan kortyol-gassunk vizet, amikor csak szükségétérezzük. A hatás nem fog elmaradni,szervezetünk sokkal hatékonyabbanés harmonikusabban működik majd.

Mikor ideális nagyobb mennyiségűvizet innunk?Étkezés előt legalább fél-egy órával,illetve étkezés után legalább más-fél-két órával. Étkezés közben, illetveközvetlenül étkezés után soha neigyunk nagyobb mennyiségű vizet,hiszen így két-háromszorosára isnyúlhat az emésztési idő!

A gyomrunk sósavval emészt, és haazt felhígítjuk, nem tudja elfolyósíta-ni az ételt, ami emésztési zavarokatokozhat (pufadás, gázképződés, gyo-morégés stb.). Éhgyomorra bátran

❧ Hitből hitbe38

ihatunk vizet, illetve amikor emésztésután kiürült a gyomrunk, szintén.

Vesénk napi 180 liter testnedvet vá-laszt ki, szűr át, semlegesítve a mér-geket, káros anyagokat. Nem cukrosés szénsavas üdítőkre van szüksé-günk, nem tejturmixokra, nem kávéraés egyéb tömény italokra, hanem tisz-ta ivóvízre. A napi 2-4 liter szükségesfolyadék vizet jelent, mert a víz egykalóriamentes folyadék, ami bár nemtáplál, mindenben segíti a szervezetműködését.

Milyen vizet igyunk?Rendelkezésünkre áll csapvíz,különféle ásványvizek, lú-gosítot vizek,PI-víz, esetlegkútvíz, ioncseréltvíz, vagy akárdesztillált víz is.

Nos, a csapvizekrendkívül szeny-nyezetek ésnagy mennyiségűklórt tartalmaznak, amivel iparilagfertőtlenítik. Nem ajánlatos a csapvízrendszeres fogyasztása.

A PI-víz tisztítot és energetizált víz,ami csapvízből készül.

A különböző ásványvizek nagy vá-lasztékban kaphatók, azonban – szár-mazási helytől függően – túl nagymennyiségű szervetlen ásványt tar-talmaznak. Nem ideális ivóvíz, dehasználata elfogadható, ha nincs másmegoldás. Lehetőleg olyan ásványvi-zet válasszunk, aminek ásványia-

nyag-tartalma 500 mg/liter alat van!

Az ioncserélt vizek akkumulátorba ésgőzölős vasalóba valók, ugyanis gyár-tási technológiájuk nem teszi alkal-massá őket emberi fogyasztásra (mű-gyantás ioncserélés).

Mivel a gyümölcsök és a zöldségekdesztillált vizet tartalmaznak, ehhezhasonlóan ideális lenne a desztilláltvízhez hasonló minőségű tisztítot vízfogyasztása, vagy nagyon alacsony

ásványtar-talmú vi-zek hasz-nálata. Adesztilláltvíz nehe-zen hozzá-férhető és

drága. Steril víznekis mondhatjuk, mivel kémiailag telje-sen tiszta.

Hosszú távú megoldás lehet egy ko-molyabb, úgynevezet „reverz ozmó-zis” elven működő víztisztító beszer-zése. A készülék háztartásilag is be-építhető, és csapvízből készít szintedesztillált víz minőségű ivóvizet.

Összegezve: alacsony ásványia-nyag-tartalmú ásványvíz, vagy ko-moly eljárással szűrt, tisztítot csapvízfogyasztása ajánlot, esetleg desztil-lált víz.

A tiszta víz gyógyászati alkal-mazásaA tiszta ivóvíz olyannyira fontos aszervezet működéséhez, hogy sok te-rapeuta gyógyítási módszerei közöt

2014. február ☙ 39

szerepel az ivóvízzel történő gyógyí-tás. Vérkeringési, ízületi, szervi bajokkezelésére, gyógyítására, de pszichésés idegrendszeri problémák kezelésé-re is alkalmazzák a tiszta ivóvíz-kúrá-kat.

Felső légúti betegségek (nátha, infu-enza, hörghurut), illetve középfül-gyulladás esetén reggel éhgyomorraitassuk a beteget nagy mennyiségű,szoba-hőmérsékletű ivó-vízzel. Kortyonként, fo-lyamatosan jutassunkbe 0,5-2 liter vizet. Ami-kor elég, a szervezet auto-matikusan ürítésre kész-tet, megkönnyebbül a be-teg és elkezdődik agyógyulás. Székrekedés,köhögés esetén is alkal-mazható ez a módszer, le-hetőleg minél nagyobbmennyiségű vízzel. Ezt a mód-szert „belső beöntésnek” is nevezik.

Működési elv: a nagy mennyiségűivóvíz kb. fél órán belül ürítésre kész-teti a beleket és fokozot kiválasztásraa vesét. Nem terheli meg a szerveze-tet, hígítja a vért és a testnedveket.Segíti a test természetes öngyógyítóés méregtelenítő folyamatait, kiürítveés kimosva a káros és pangó salakot,lerakódásokat.

Betegség esetén napi 4-5 liter vízre isszükség lehet, de csak üres gyomorraszabad nagy mennyiségű vizet fo-gyasztani. Nemrég olvastam egy cik-ket, amelyben egy iráni orvos írja lecsodálatos tapasztalatait, hogyangyógyultak meg komoly betegségek-ből betegei egyszerű ivókúra segítsé-gével.

htp://naturahirek.hu/egy-orvos-tortenete-aki-szembeszallt-gyogyszer

iparral-betegeinek-ugyanis-gyogyszer-helyet-vizet-adot/

Az élet vize„És megmutata nekem azélet vizének folyóját, amelyragyogó volt, mint a kris-tály, és az Isten és a Báránytrónjából ered.” (Jelenések22:1)

A tiszta víz testünk legfontosabbszükséglete. Váljunk tudatos vízivók-ká, fogyasszunk el 2-3 liter egészsé-ges ivóvizet minden nap, és meglát-juk, megváltozik a közérzetünk,egészségünk, életünk! Ha betegek va-gyunk, igyunk többet, kúraszerűen ésmég tudatosabban. A víz segíteni foga gyógyulásban. ■

Élő Zsolt

Következő témánk: Miből, mennyit egyek és miért?

❧ Hitből hitbe40

Úti kalandokAz Úr megsegít, ha kérjük

Egy fárasztó nap utánEgy kora nyári reggelen szokás sze-rint iskolába indultam. Az egész osz-tály izgatot volt a délutáni papír-gyűjtés miat. Még a tanárok is elen-gedtek az utolsó órákról, hogy legyenelég időnk végigjárni a falut. Ez min-den évben a 7. osztály feladata volt,és a bevétel a ballagás költségeihezjárult hozzá.

Egy kis kétkerekű kocsival csopor-tokba verődve jártunk házról házra,utcáról utcára. Mivel az osztályunklétszáma nem volt nagy, elég sokmunka volt összegyűjteni, majd egyhatalmas konténerbe pakolni a renge-teg papírt. A legtöbben délután 3-4óra felé elfáradtak és lassan haza szál-lingóztak. A végére csak néhányanmaradtunk, hogy befejezzük a mun-kát. A munka hevében teljesen meg-feledkeztem arról, hogy reggel etemutoljára.

Este 7 óra lehetet, amikorra végez-tünk, és én a buszmegálló felé indul-tam. Csak ot jötem rá, hogy az utol-só busz, ami nálunk is megáll, vagyegy órája elment, a következő pedigcsak három óra múlva jön. Akkormég nem volt telefonom, hogy haza-szóljak, de mivel apukám elutazot,tudtam, hogy anyukám úgysem tu-dot volna értem jönni autóval.

Nagyon fáradt voltam, éhes és szom-jas. Egész délután talpaltam, nehézpapírkötegeket pakolva, most pedigúgy tűnt, újabb 70 perc (5 km) gya-loglás vár rám hazáig. Azelőt több-ször megtetem már ezt az utat, ami-kor lekéstem egy-egy buszt, de mostúgy éreztem, képtelen vagyok rá. Las-san útnak indultam, és menet közbenígy imádkoztam: „Istenem, kérlekküldj nekem valakit, aki elvisz hazáig,mert már nincs erőm gyalogolni!”

Ahogy ballagtam a főút mentén, egy-szer csak megállt melletem egy autó.A húgom volt óvónője ült benne.Kedvesen üdvözölt és felajánlota,hogy hazavisz. Nagyon megörültem,és mondtam neki, hogy elég, ha a fő-úton megáll a házunkhoz közel, de őragaszkodot hozzá, hogy a kapuig vi-gyen. Nagyon hálás voltam és vagytízszer megköszöntem neki.

Othon anyukám már aggódot értem,de elmondtam neki, Isten hogyan se-gítet meg. Az Úr pontosan teljesítet-te, amit kértem. Nagyon hálás va-gyok, hogy Isten fgyel rám és törő-dik velem. ■

„Jó az Úr mindenki iránt, és kö-nyörületes minden teremtményé-hez.” (Zsoltárok 145:9)

G. B.

2014. február ☙

Emlé

kEm

lék

oszl

opo k

oszl

opo k

41

Repülőn nincsenek ateistákEgy testvérnő fatalon, 18 éves korá-ban utazot először repülőn és eléghosszú utat kellet megtennie: Euró-pából ment Amerika túlsó felére, anyugati part közelébe. Több repülőváltással jutot el céljához. Nagyonhálás volt Isten gondviseléséért.

Visszafelé jövet New York-ban átakarták tenni egy másik járatra,mondván, hogy az eredeti járatonmár nincs több hely. Az egyik alkal-mazot jobban megnézte az utaslistátés azt mondta, hogy mégis van rajtaegy hely, így visszateték az eredetigépre.

Mielőt felszálltak volna, a testvérnőbeszédbe elegyedet a mellete ülőasszonnyal. Bizonyságot tet neki azÚrról, és elmondta, hogy megőrizte őtélete első repülőútján, és hogy ő min-dig imádkozik és kéri a jó Isten védel-mét.

Már kb. egy órája az óceán felet re-pültek, amikor a pilóta bejelentete,hogy az egyik hajtómű elromlot ésvissza kell térniük a New York-i repü-lőtérre. A pilóta később azt is bejelen-tete, hogy ki kell engedni a gép szár-nyaiból a fölösleges üzemanyagot,ugyanis a rossz hajtómű miat süly-lyednek. Amikor kinézet a gép abla-

kán, akkor láta, hogy a kerozin nemúgy folyt ki ot fenn – 8-9 ezer métermagasságban –, mint it a földön a fo-lyadékok általában, hanem úgy jötki, mint a köd.

Ezután körülnézet az utastérben ésláta, hogy mindenki imádkozik! Sen-ki sem mondta, hogy ő ateista! Ő isimádkozot velük együt, mert a forrómotorral érintkező üzemanyag miatminden percben fennállt a robbanásveszélye. Elterjedt az a hír is, hogyvalaki bombát tet a repülőre, de eztnem tudták biztosan.

Amikor leszállt a gép, pánikszerűenterelték az utasokat kifelé, és egy ide-ig karanténban tartoták őket. A test-vérnő ismét végignézet az utasokon,de ezútal nem látot senkit, aki hála-imát mondot volna.

Ilyen az ember! Csak akkor kéri a jóIsten védelmét, amikor bajban van;de ha a baj elmúlik, visszatér hitetlenéletéhez. Ez a testvérnő elhite, hogyIstenek terve van vele, és ezért őriztemeg azon a viszontagságos úton. Az-óta sem szűnik meg hálát adni nekiszabadításáért mind e mai napig. ■

„Áldjad, én lelkem, az URat, és nefeledkezzél el semmi jótéteményé-ről!” (Zsoltárok 103:2)

F. L.

Istenünk hatalmas és megilleti Őt dicséretünk és hálánk kegyelmének mindenmegnyilvánulásáért. Kedves Olvasó, ha van Istennel szerzet tapasztalatod,amely Őt dicsőíti, kérünk, oszd meg velünk is, hogy kölcsönösen épülhessünkegymás hite által. Szerkesztőségünk e-mail címe: info@hitbol.hu

❧ Hitből hitbe42

8. zsoltárIsten nagysága a teremtésben

2 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutatad fenségedet!

3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddelszemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.

4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,

5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfa, hogy gondod van rá?

6 Kevéssel teted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.

7 Úrrá teted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetetél :

10 Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!

Hitből hitbeFolyóiratunk Isten gyermekeinek lelki épülését szolgálja,

míg mindnyájan felnövekedünk Jézus hitének teljességéig.

A kiadásban közreműködtek:

Tartalmi szerkesztők: Fülöp László, Gégény Rudolf, Sánta János.Felelős szerkesztő: Sánta János. Borítóterv és lapszerkesztés: Gégény Lora Mariann.

Magyar nyelvi lektor: Barati Lilla. Logó és grafikák: Gond Rózsa.Nyomtatás: Gyulai Oszkár.

Elérhetőségeink a kiadvány hátlapján találhatók.