Hitből élniEgyütt Jézussal

Az igazi kereszténység egy természetfeleti élet. A Biblia fő üzenete, az evan-gélium nem arról szól, amit az embernek kell tennie Istenért, hanem arról,amit Isten tet és tesz értünk:

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívőüdvösségére... Mert az Isten igazsága nyilvánul meg abban hitből hitbe,ahogy meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.” (Róma 1:16-17)

A Jézus Krisztussal való személyeskapcsolat a legcsodálatosabb tapasz-talat, amiben bárkinek is része lehet.Aki Jézussal éli életét, annak sorsátnem a véletlen irányítja,hanem a mindenhatógondviselés és a fel-tétel nélküli szeretet.

A mennyei Atyaakarata, hogy min-den ember szoros isme-retségbe kerüljön Vele ésFiával, Jézussal (János 17:3). Minéljobban megismerjük Teremtőnket, ésirántunk való megmentő szeretetét,annál nagyobb bizalom és hit ébredszívünkben Iránta. Minden alkalom-mal, amikor még jobban rábízzuk éle-tünket vezetésére, és engedelmeske-

dünk akaratának, újabb tapasztalatotszerezhetünk azzal az Istennel, aki mais él, és ugyanúgy síkra száll a Bennehívőkért, mint a bibliai időkben.

Folyóiratunk nem egyegyházról vagy feleke-

zetről szól, hanem ar-ról a szerető Atyáról,aki a menny mindenkincsét odaadta ér-

tünk, elidegenedetgyermekeiért, hogy bizal-

munkat visszanyerje. Nem titkoltszándékunk, hogy azt a csodálatos is-teni ajándékot, örömet és békességet,aminek Jézus által részeseivé letünk,másokkal is megosszuk, és együt nö-vekedhessünk Isten megismerésében.

Havonta megjelenő kiadványunkban a következő rovatok szerepelnek:

➢ A hit útja – Az emberek a legkülönfélébb utakon keresik az elveszítet éde-ni boldogságot, pedig Isten nagyon egyszerűvé tete számunkra a Hozzá vezetőutat. Cikksorozatunk ezt az utat világítja meg, s megmutatja, hogyan kerülhe-tünk személyes kapcsolatba Istennel, és hogyan növekedhetünk Jézus hitében.Az Isten által felkínált áldásokat nem tudjuk kellőképpen értékelni, amíg sajáthelyzetünket nem látjuk helyes megvilágításban, ezért első számunkban a min-den embert érintő legnagyobb problémával foglalkozunk.

❧ Hitből hitbe2

Olv

asói

nkho

zO

lvas

óink

hoz

➢ Biblia iskola – Lelki életünk épüléséhez elengedhetetlen a Biblia könyvei-nek komoly és rendszeres tanulmányozása. Ebben a rovatban egy-egy bibliaikönyvet veszünk végig részletesen. Sorozatunkat egy olyan prófétai könyv ta-nulmányozásával kezdjük, amely körül sok az emberi találgatás, de időszerűségemiat mégis rendkívül fontos, hogy helyesen értsük és megszívleljük üzenetét,amelyet Isten kifejezeten a mi korunknak szánt.

➢ Modern hithősök – A Biblia tele van olyan emberek életörténetével, akikIstennel jártak és csodálatos tapasztalatokat szereztek Vele. De mi a helyzet ma?Isten ma is ugyanaz, és modern korunkban is vannak olyan hithősök, akiknekélete és tapasztalata buzdító és hiterősítő lehet számunkra, és arra ösztönöz,hogy mi is járjunk a hit útján, megismerve atyáink Istenét.

➢ Élet és egészség – Mennyei Atyánk örömét leli abban, amikor gyermekeiboldogok és egészségesek. Bár nem feltétele az üdvösségnek, életünk minőségeés keresztény hasznosságunk mértéke nagyban függ atól, hogyan tápláljuk,ápoljuk testünket-lelkünket. Milliók élete szabadulhatna meg gyötrő panaszok-tól, ha követnék a Teremtő szereteteljes tanácsait: ebben szeretnénk gyakorlatisegítséget nyújtani életmóddal kapcsolatos írásainkkal.

➢ Emlék oszlopok – Az igazi kereszténység nem egy elméleti vallás. Szemé-lyes élményeink arról tanúskodnak, hogy Jézus Krisztus ma is él, mennyeiAtyánk pedig szeret bennünket, és meghallgatja, ha Hozzá fordulunk. Gondvi-seléséről és csodáiról szerzet tapasztalataink feljegyzésével Isten örökkévaló di-csőségének emelünk emlékművet. Ha megosztjuk egymással hitbéli tapasztala-tainkat, ezáltal kölcsönösen felbuzdul szívünk: jó az Úr, és boldog az az ember,aki Őt szolgálja!

Ha másként nem jelöljük, az igeverseket az újonnan revideált Károli-Bibliából(2011) idézzük. Folyóiratunk ingyenes, ésbátorítjuk Olvasóinkat, hogy amennyibenáldást nyertek belőle, terjesszék bátran ésadják tovább másoknak is!

Elérhetőségeink a hátlapon találhatók. Inter-netes oldalunkon (hitbol.hu) a folyóirat tar-talmán kívül más értékes anyagokat – íráso-kat, előadásokat, énekeket – is közzéteszünk. Kínálatunk folyamatosan bővül, ésigény szerint ingyenesen postázunk is kiad-ványainkból (CD-k, DVD-k, füzetek).

Isten gazdag áldását, és a Jézus hitében való gyarapodást kívánjuk mindenkedves Olvasónknak! ■

A szerkesztők

2013. december ☙ 3

Tartalomjegyzék

Hitből élni........................................2

A bűn természete...........................4

További tanulmányozásra...........14

Aki olvassa, értse meg!................15

Bevington naplója........................23

Élet a Lélek templomában..........36

Apró csodák..................................39

A bűn természeteLegnagyobb ellenségünk leleplezése

Mi a bűn? Sok keresztény szerint 1Já-nos 3:4 teljes körű és végleges választad a kérdésre:

„Mindaz, aki bűnt követ el, a tör-vényt is megszegi, mert a bűn tör-vényszegés.” (1János 3:4)

Ebből teljesen világos, hogy a bűn atörvény megszegése. Ugyanakkortudnunk kell, hogy a bűn más megkö-zelítését is megtaláljuk a Szentírás-ban. Ha a bűn átfogó meghatározása-ként fogadnánk el ezt a verset, ebbőlmindjárt azt a következtetést kellenelevonnunk, hogy a bűn csak akkor lé-tezik, ha rosszat teszünk. Ugyanakkora Biblia arról tanúskodik, hogy ennéltöbbről van szó.

Több pusztán rossz cselekede-teknélHa gondosan megvizsgáljuk a Bibliatanítását, arra a következtetésre ju-tunk, hogy a bűn problémája cseleke-deteink szintjénél jóval mélyebbengyökerezik. Figyelemreméltó Jézusezzel kapcsolatos kijelentése:

„(18) Erre így válaszolt nekik: Ti isennyire értetlenek vagytok? Nemértitek, hogy semmi olyan, ami kí-vülről jut az emberbe, nem tehetitisztátalanná, (19) mert az nem aszívébe jut, hanem a gyomrába, ésaz árnyékszékbe kerül, amely

minden ételt megtisztít. (20) Aztmondta továbbá: Ami az ember-ből jön ki, az teszi tisztátalannáaz embert, (21) mert onnan belül-ről, az ember szívéből származikminden gonosz gondolat, paráz-naság, lopás, gyilkosság, (22) há-zasságtörés, kapzsiság, gonoszság,csalás, kicsapongás, irigység, ká-romlás, gőg, esztelenség. (23)Mindezek a gonoszságok belülrőlszármaznak, és ezek teszik tisztá-talanná az embert.” (Márk 7:18-23)

Jézus azt mondja, a cselekedetek szár-maznak valahonnan. Ha azt veszedészre, hogy a kezed bűnt követ el, akezed levágása segít? Természetesennem, mert a gondolat akkor is ot lesza fejedben. Tehát elsősorban nem acselekedeteink jelentik a problémát,hanem azok a gondolatok, amelyek-ből ezek a cselekedetek táplálkoznak.It azonban egy további kérdés merülfel : honnan származnak ezek a gon-dolatok?

Az igazi problémaLegyőzhetem a bűnt önfegyelem ál-tal? Figyeljük meg, mit mondot Jézusa 21. versben: „...az ember szívébőlszármazik minden gonosz gondolat”.Igaz ugyan, hogy a cselekedetek agondolatokból fakadnak, de maguk a

❧ Hitből hitbe

A h

itA

hit

útja

útja

4

gondolatok is származnak valahon-nan – a szívből.

A szív a gondolkodásmódunkat jelen-ti : nem a tudatos, hanem a tudatalatiénünket, amit néha természetnek isnevezünk. Ha ezt meggondoljuk, vilá-gossá válik, hogy a bűn nem abbangyökerezik, amit teszünk, még csaknem is abban, amit gondolunk, ha-nem szívünkben – természetünkben.Ez az igazi problémánk.

Jézus és Pál is megpróbálta megértet-ni velünk, hogy problémánk mélyen atermészetünkben rejlik. A hangsúlyfélreérthetetlen:

„Azt mondta azért Jézus a bennehívő zsidóknak: Ha megmaradtokaz én beszédemben, bizonnyal azén tanítványaim vagytok, és meg-ismeritek az igazsá-got, és az igazság sza-baddá tesz titeket.Erre azt felelték: Áb-rahám magva va-gyunk, és nem szolgál-tunk soha senkinek,miért mondod, hogyszabaddá leszünk? Jé-zus így válaszolt : Bi-zony, bizony mondom nektek,hogy mindaz, aki bűnt cselekszik,a bűn szolgája.” (János 8:31-34)

Egy rabszolgatartóJézus szerint, ha bűnt követsz el, abűn szolgája vagy. A zsidók perszearra gondoltak, hogy Jézus fzikairabságról beszélt. Így válaszoltak:„Ábrahám magva vagyunk, és nem

szolgáltunk soha senkinek.” Pedig habűnt követsz el, akkor ez azt jelenti,hogy van egy urad – a bűn. Jézus abűnt mint királyt mutatja be.

A Római levél 7. fejezetében azt lát-juk, hogy Pál teljes egyetértésben vanJézussal :

„Mert tudjuk, hogy a törvény lelki,de én testi vagyok, kiszolgáltatva[eladva – angol King James fordí-tás] a bűnnek. Mert magam semértem, mit teszek. Mert nem aztteszem, amit akarok, hanem aztteszem, amit gyűlölök. Ha pedigazt teszem, amit nem akarok, ak-kor egyetértek a törvénnyel, hogyjó. Akkor tehát már nem is én te-szem azt, hanem a bennem lakozóbűn.” (Róma 7:14-17)

Mindnyájan el tudjukképzelni, milyen egyrabszolga élete. Reggel,amikor felkel, valakimegmondja, milyen ru-hát vegyen fel, milyenételt egyen, hol és med-dig dolgozzon aznap.Még azt sem ő dönti el,kit vegyen feleségül és

hol éljen. Nincs szabad választása, va-laki más hozza meg helyete döntése-it.

Pál azt mondja: „El vagyok adva abűnnek”. Kiket szoktak eladni? Ter-mészetesen a rabszolgákat! It Pál aKrisztus nélküli emberről beszél, aki a„bűn” nevezetű úr rabszolgája. Ami-kor reggelente felkel, ura így szólhozzá: „Ma nekem kell dolgoznod!

2013. december ☙ 5

A bűn nem abbangyökerezik, amit

teszünk, még csaknem is abban, amitgondolunk, hanem

szívünkben –természetünkben.

Lopj, hazudj, paráználkodj, ölj !” Havalamivel tiszteletreméltóbb rabszol-gafajta az illető – mondjuk egy egy-ház tagja –, neki ezt mondja: „Hara-gudj a feleségedre, kiabálj agyerekeiddel, rejtegess rosszindulatúgondolatokat a szívedben!” Bár ezeknem tűnnek ugyanolyan rossznak,mint más emberek gonoszságai, agyökér valójában egy és ugyanaz.

Igaz, hogy Pál a 16. versben kijelenti,hogy egyetért a törvénnyel, hogy jó, dea 17. versben így ír a rabszolgaság ta-pasztalatáról: „Akkor tehát már nemis én teszem azt, hanem a bennem la-kozó bűn.” A jót akarta tenni? Hátpersze! Próbálkozot? Természete-sen! Teljes erejével próbálkozot.

Pál fegyelmezetharcos volt, mégisarra a következte-tésre jutot, hogyképtelen azt tenni,amit akar. Ez min-

den ember esetében igaz. A művel-tebb emberek igényes ruhákat ölthet-nek és elrejthetik a nyíltabb bűnöket.Külsőleg ellenállhatnak ezeknek a bű-nöknek, önigazult módon elítélve agyilkosokat, prostituáltakat és tolva-jokat. Jó érzéssel tölti el őket, hogy ők– másokkal ellentétben – nem bűnö-sök. De valójában melyik a nagyobbbűn: a gyilkosság vagy aképmutatás? A valóság az, hogymind a ketőnek ugyanaz a forrása.Ez a forrás pedig a természetünk, amia bűn rabszolgája!

A természetnek kell megvál-tozniaEzek alapján már másként tekintünka bűnre. Ha igazán megértjük helyze-tünk súlyosságát, rájövünk, hogy hiá-ba is próbálnánk a bűn problémájátcselekedeteink megváltoztatásávalmegoldani. Túl kell lépnünk a csele-kedeteken, és a gondolatainkkal kellkezdenünk valamit. De még ez is ke-vés, mert a baj forrása a természe-tünkben van! Kell találnunk valakit,aki ért a természetünkhöz, és tudja,mit kell kezdeni emberi mivoltunkezen elemével. Segítségre van szüksé-günk, mert mi egyáltalán nem értünkehhez.

Jézus egy nagyon fontos igazságottárt fel Nikodémus előt:

„Ami testől születet, test az, ésami Lélektől születet, lélek az.”(János 3:6)

Mit jelent ez? It a test nyilvánvalóannem a fzikai hús-vér testünket jelen-ti, hanem a testi természetünket, aszületésünktől fogva megromlot ér-telmünket. Jézus valójában azt mond-ta ezzel, hogy ha test vagy, csak testimódon tudsz viselkedni!

Nem kívülrőlCharles Spurgeon, az angol prédiká-tor találó módon szemléltete problé-mánkat: A disznók természetüknélfogva szívesen hemperegnek a sár-ban. Tegyük fel, hogy valaki egyilyen disznóból szeretne házi kedven-cet faragni, és elküldené iskolába,

❧ Hitből hitbe6

Az ember képtelen azt tenni, amit akar.

hogy megtanulja: „Ne hemperegj asárban!”

Ötéves képzés után a disznó diplomá-val, öltönyben hazaindul... De amintodaér egy pocsolyához, elhajítja dip-lomáját, letépi magáról az öltönyt, be-leveti magát a sárba és meghemper-gőzik. Miért? Mert ilyen atermészete: disznónak születet!Disznó-szívében születésétől kezdvevolt valami, ami mindig azt harsogta:„A sár a legjobb dolog a világon!” Eztnem lehet kinevelni egyetlen disznó-ból sem.

Hasonlóképpen, minden ember bűnöstermészetel születik, és ezen semmi-lyen nevelés nem tud segíteni, mert agyökér ugyanaz marad: „ami testőlszületet, test az”. Hiába nevelnénk,amikor senki sem látja, iszik, elvesztiönuralmát, lop és kielégíti vágyait;mert természetét nem lehet nevelés-sel megváltoztatni.

Térjünk vissza a diplomás disznó pél-dájára. Ha a modern tudomány cso-dájaként valaki felfedezné az agyátül-tetés módszerét, és egy macska agyátültetné ennek a disznónak a fejébe,mi történne? Látunk már macskátsárban hemperegni? Soha!! Egy ilyenmacska-agyú disznó bár mindenbendisznónak látszana, amikor a pocso-lyához érkezne, olyan messzire elke-rülné, amennyire csak tudná! Miért?Mert új értelmet kapot. Nincs többészüksége a parancsolat fgyelmezteté-seire. Ezen a példán keresztül jobbanmegérhetjük a problémánkat és amegoldás útját is.

Világosság és sötétség„Ez pedig az az üzenet, amelyettőle hallotunk, és hirdetünk nek-tek, hogy Isten világosság, és nincsbenne semmi sötétség.” (1János1:5)

Ez az ige párhuzamot von Isten és avilágosság közöt. Fontos leckét ta-nulhatunk ebből. A sötétséget nemtudjuk meghatározni a világosság szóhasználata nélkül. Miért szükséges avilágosság szó a sötétség szó megha-tározásához? És fordítva, a világosságmeghatározásához kell-e használ-nunk a sötétség szót? Nem! Ennek azaz oka, hogy a fény valóságos dolog,energiahullámokból áll.

De mi a sötétség? A sötétség valami-nek a hiánya, nem egy önmagában lé-tező dolog. Olyan állapot, amikornincs fény. Csak a hiányzó dolog fo-galmának használatával értelmezhe-tő. Ennek az elvnek a megértése akulcs a bűn valódi természeténekmegértéséhez is.

A Biblia szerintegyedül Isten jó(Máté 19:17). Ez aztjelenti, hogy seholsem találhatunkvalódi jóságot, aholIsten nincs jelen.Mi marad ot, ahol a jóság nincs je-len? Gonoszság! Csak akkor jelenhetmeg a bűn, ha Isten Lelke visszavo-nul, és többé nem Isten irányít. A bűnlényegében az Istent nélkülöző álla-pot.

Azért gonosz az ember alaptermésze-

2013. december ☙ 7

A bűnlényegében

az Istentnélkülöző

állapot.

tében, mert Isten Lelkétől elszakadvajön a világra! Ezt megértve pedig azis világossá válik, hogy a fő kérdésnem az, miként szabadulhatnánk mega gonoszságtól, hanem az, hogyan te-hetnénk szert igazságosságra. Hahozzájutotunk az igazságossághoz, abűn magától eltűnik.

A bűn eredeteEzékiel 28. fejezete leírja, hogyan jötbe a világmindenségbe a bűn. Előszöra Sátánná let Luciferről olvashatunkegy leírást, akit it Tírusz királya jel-képez:

„Embernek fa! Kezdj siratóéneketTírusz királyáról, és mondd neki:Így szól az én Uram, az ÚR: „Tevoltál az arányosság pecsétgyűrű-je, tele bölcsességgel,tökéletes szépségben.Édenben, Isten kertjé-ben voltál, mindenféledrágakővel borítva:rubinnal, topázzal ésjáspissal, krizolital,ónixszal és berillel,zafírral, karbunkulussal és sma-ragddal. Foglalataid és véseteidaranyból készültek azon a napon,amelyen megteremtetél.” (Ezékiel28:12-13)

Lucifer volt a tökéletes szépség ésbölcsesség pecsétgyűrűje. Ő volt alegtökéletesebb lény, akit Isten valahais megteremtet. Bűntelen környezet-ben élt, és minden létező kiváltságrendelkezésére állt. Ráadásul mindenútjában tökéletes volt :

„Feddhetetlen voltál útjaidon atóla naptól fogva, amelyen teremtet-tél, míg gonoszság nem let talál-ható benned.” (Ezékiel 28:15)

Bármit csinált, mindig minden tökéle-tes volt! Ám egyszer, egy napon go-noszság találtatot benne! A baj a bel-sejében kezdődöt, nem külső, gonosztetekkel. Az igazi probléma belülrőlindult.

A bűn létrejöte megmagyarázhatat-lan. Lucifer tökéletesnek let teremt-ve. Mégis, ennek a tökéletes, mindenkiváltsággal rendelkező lénynek aszívében valahogy elindult egy vál-tozás:

„Miként hullotál le az égből, fé-nyes csillag [Lucifer], hajnal fa?Lehullotál a földre, aki népeken

tapostál ! Holot eztmondtad szívedben:Az égbe megyek föl,Isten csillagai föléhelyezem trónomat,és az összegyülekezéshegyén telepszemmeg, messze északon.

A magas felhők fölé megyek föl, éshasonló leszek a Magasságoshoz.”(Ézsaiás 14:12-14)

A probléma: az Istentől valófüggetlenségEbből az igeszakaszból az tűnik ki,hogy Lucifer arra a meggyőződésrejutot, miszerint ő elég jó ahhoz, hogyIstentől függetlenül létezzen, csele-kedjen és éljen. Ő – sok emberhez ha-sonlóan – alapvetően jónak érezte

❧ Hitből hitbe8

Lucifer arra ameggyőződésrejutot, hogy ő

Istentől függetlenülis tud jó lenni.

önmagát! Korábban Istentől való tel-jes függőségben élt, de most már nemismerte el Isten ajándékának mindazta jóságot, ami benne volt, azokat a ki-váltságokat, amelyeknek napról nap-ra örvendhetet.

Lucifernek valószínűleg fogalma semvolt a bűn valódi működéséről és ter-mészetéről, hiszen a tiszta világosságvilágában hogyan is érthete volnameg a sötétség mibenlétét? Amikorelindult ezen az úton, nem azon mor-fondírozot, hogyan fog majd máso-kat legyilkolni, elpusztítani és megté-veszteni! Ez volt a gondolata: „Én egyjó, intelligens lény vagyok, aki képesaz önálló gondolkodásra és döntésho-zatalra. Nem szükséges, hogy min-dent úgy tegyek, ahogy azt Isten sze-retné.” Csakhogy Isten nem marad azolyan szívben, ahol nemszívesen látják!

Amint Lucifer úgy dön-töt, hogy a maga uraakar lenni, állapotamegváltozot. Az, akiaddig tökéletesen jóvolt, teljességgel gonosz-szá vált. Külsőleg mutat-kozhatot ugyan jámbornak továbbrais, de a szíve megváltozot. Elvetetegy magot, és ebben a magban csíra-ként benne volt mindaz, amivé azótalet. Istenen kívül nincsen jó. Ahol Is-tent távozásra szólítják fel, ot csaksötétség marad.

A bűn ajtajaEgy másik kérdés megvizsgálása mégjobban segít megérteni a helyzetet.

Amikor Isten a világegyetemet meg-alkota, lehetőségében állt volna ro-botokat teremteni, akiknek nincs vá-lasztási lehetőségük: mindig csak aztteszik, amit Ő akar. Ennek alternatí-vája olyan értelmes lények teremtése,akik képesek a szabad választásra ésgondolkodásra. Tudjuk, hogy Isten aszabad lények megteremtése melletdöntöt, még ha ezzel nagy kockáza-tot vállalt is. Érdemes fontolóra ven-nünk, hogy Isten soha nem fogja visz-szavenni a szabad választásképességét.

Felmerül egy másik kérdés is. El lehetpusztítani valaha is a bűnt? El lehetpusztítani valamit, ami önmagábannem létezik? A bűnt nem lehet meg-ragadni és fojtogatni, amíg megfullad.Önmagában nem létezik.

Vajon lehetséges, hogy avilágmindenség olyanhelyzetbe kerüljön, ami-kor a bűn többé márnem üti fel a fejét? A vá-lasz természetesen igen.Egy nap az univerzumolyan állapotba kerülmajd, amikor – a világ-

mindenség összes lakosának szabadakaratából – a bűn többé nem fogmegjelenni.

Isten tekintélyének elutasításaHa végiggondoljuk az ember bűnbeesését, azt fedezhetjük fel, hogy aprobléma az elmében kezdődöt. Sok-szor a Sátán iránti engedelmességetrójuk fel, mint Ádám és Éva fő bűnét.De nézzük meg közelebbről, mi is tör-

2013. december ☙ 9

Amint Luciferúgy döntöt,

hogy a maga uraakar lenni,teljességgel

gonosszá vált.

tént! Isten azt mondta, ne egyenek agyümölcsből, Lucifer pedig az ellen-kezőjére biztata őket. De ki hozta adöntést? Éva hozta a döntést. Előtemérlegelte Isten szavát és Lucifer sza-vát; de végül ő saját maga döntöt.Végeredményben a saját bölcsességé-ben bízot.

Ez volt az a pillanat, amikor bejöt abűn. Amikor ez a két ember, Ádám ésÉva úgy döntöt, hogy Istentől füg-getlenül cselekszik, azonnal elszakadtIstentől és lelkileg halotá vált. Etől apillanatól kezdve csak a gonoszravoltak képesek. A változás jelei azon-nal megmutatkoztak. Félni kezdtekIstentől és tudatosult bennük, hogymezítelenek. Amint Isten újra köze-lükbe került, az az Ádám, aki előteannyira szerete Évát, hogy az ő bol-doggá tétele volt egyetlen életcélja,most vádolni kezdte őt. Bár nem tud-ta, hogy bűne miat meghal-e majdÉva, mégis kész volt őt hibáztatni!Azonnal ez a gondolkodás kerítetehatalmába!

Önmagunkbansohasem va-gyunk jók. Nemtudunk megta-nulni jónak len-ni, nem képez-hetjük magunkatjóvá, nem fejlő-

dünk jó lényekké. A jóság Isten aján-déka, és ha nem kapjuk meg Őbenne,akkor sosem lesz a miénk. Csak Istenjelenléte tehet minket jóvá. Ha megtudnánk tanulni a jóságot, akkormegtanulnánk Istenné válni!

Amikor Ádám evet a gyümölcsből,azonnal énközpontúvá, önzővé vált.Az énközpontúság a bűnös élet lénye-ge. Ebből áll a bűn és a bűnösök vilá-ga. Az „én” világa körül forog életük.

Cselekedetek vagy természet?Sok keresztény csak a Tízparancsolatalapján alkot fogalmat az igaz életről.Így gondolkodnak keresztségük után:„Most, hogy keresztény letem, gyüle-kezetbe kell járnom. Abba kell hagy-nom a dohányzást, ivást, hazudozást,paráznaságot (vagy házasságtörést,családi állapotól függően).” Csak-hogy élete minden más területén – pl.miként költi el a pénzét – ő van az el-ső helyen: „Ez az én pénzem, az énautóm, az én házam – ez mind azenyém. Megtartom a parancsolatokat,Isten is megkapja az Ő részét.” Sokember ezt érti igazságosság alat, deez egy téves elképzelés.

Az igazságosságot nem lehet a jó cse-lekedetek szintjére korlátozni. Ami-kor valóban igazak vagyunk, akkorteljesen Istennek élünk. Ahogy Pálmondja Krisztusról: „Mert hogy meg-halt, a bűnnek halt meg egyszer s min-denkorra, hogy pedig él, az Istennekél.” (Róma 6:10) Az élet, amit élünk,Krisztus feltámadt élete, és ez az életsokkal többet foglal magában a tör-vény általános értelemben vet meg-tartásnál. Mindenre kiterjed: arra,hogy mit eszek, milyen hajviseletethordok, miként bánok embertársaim-mal, hogyan beszélek másokkal zártajtók mögöt:

„Az odafennvalókkal törődjetek,

❧ Hitből hitbe10

Nem tudunk megtanulni jónak lenni, csak Isten jelenléte tehetminket jóvá.

ne a földiekkel. Mert meghaltatok,és a ti éltetek Krisztussal együt elvan rejtve Istenben. Amikor Krisz-tus, a mi életünk megjelenik, ak-kor majd vele együt ti is megje-lentek dicsőségben.” (Kolossé3:2-4)

Mi életet kaptunk! Jézus azért jöt,hogy igaz életünk legyen, sőt, hogybővelkedjünk benne. Életünkneknemcsak néhány területére vonatko-zóan hozot változást, hanem teljeslényünket átfogó módon.

„Azért ha valaki Krisztusban van,új teremtés az, a régiek elmúltak,íme, újjá let minden.” (2Ko-rinthus 5:17)

Egy mindent felölelő parancsEz az elv a Bibliában sok helyen fel-lelhető, de Krisztus kísértéseinél na-gyon világosan kirajzolódik:

„Ekkor a kísértő odament hozzá,és azt mondta: Ha Isten Fia vagy,mondd, hogy ezek a kövek változ-zanak kenyérré. Ő pedig ezt felel-te : Meg van írva: nemcsak ke-nyérrel él az ember, hanemminden igével, amely Isten szájá-ból származik. Ekkor elvite őt azördög a szent városba, odahelyeztea templom párkányára, és aztmondta neki: Ha Isten Fia vagy,vesd le magadat, mert meg van ír-va: Az ő angyalainak parancsolfelőled, és tenyerükön hordoznaktéged, hogy meg ne üsd lábadat akőben. Jézus így felelt : Viszont azis meg van írva: Ne kísértsd az

Urat, a te Istenedet! Ismét elviteőt az ördög egy igen magas hegyre,megmutata neki a világ mindenországát és azok dicsőségét, és eztmondta neki: Mindezt nekedadom, ha leborulsz előtem, ésimádsz engem. Ekkor azt mondtaneki Jézus: Távozz tőlem, Sátán,mert meg van írva: Istenedet, azUrat imádd, és csak neki szolgálj!”(Máté 4:3-10)

Vajon miben rejlet a kísértések ere-je? Némelyek szerint az let volna arossz ebben,hogy Jézus Sá-tánnak enge-delmeskedetvolna. De mégha Sátán mondis ki valamit,ha az helyes, akkor megtehetem. Nemazért volt gonosz tanács a kövek ke-nyérré változtatása, mert Sátánmondta. Jézus 40 napja nem evet, ésmár elérkezet az ideje, hogy megtör-je a böjtöt, hiszen röviddel ezután an-gyalok jötek és szolgáltak neki. Ta-lán jobban megérthetjük a kísértéslényegét, ha megfgyeljük, hogyanválaszolt Jézus.

Jézus így felelt neki: „Meg van írva:nemcsak kenyérrel él az ember, hanemminden igével, amely Isten szájábólszármazik.” Elvileg mi egy keresztényember minden cselekedetének indító-oka? Egyedül Isten akarata! Jézusgyakorlatilag azt válaszolta: „Mégenni sem fogok, hacsak Atyám nemad rá utasítást.” Ez számodra a keresz-tény élet mércéje? Vagy csak a Tízpa-

2013. december ☙ 11

Jézus sohasemhozot döntést,

csak ha Atyjautasítota rá.

rancsolat korlátozásait veszed ala-pul?? Jézus sohasem hozot döntést,sohasem mozdult egy centimétertsem, csak ha Atyja utasítota rá.

Sokunk számára az Istenhez való tar-tozás annyit jelent, hogy hetente gyü-lekezetbe megyünk, valamint reggelés este imádkozunk. De az idő többirészében a magunk urai vagyunk éssaját dolgainkat végezzük. Isten –úgy gondoljuk – megkapja az Őtmegillető helyet, amikor így imádko-zunk: „Uram, segíts nekem ezt vagyazt tennem!” Hát nem fogjuk fel,hogy amikor elmegyünk a saját dol-gainkat végezni, kérve Istent, hogy„segítsen” nekünk, akkor mi vagyunkaz urak és Ő a szolga?!

Szomorú, hogy legtöbben nem me-rünk rálépni a teljes átadás útjára, pe-dig ez a tökéletes élet! Retegünk, ne-hogy azt mondja: „Menj, add el avagyonodat, és oszd szét a szegényekközöt, aztán jöjj, és kövess engem!”Nem merünk mindent átadni Nekiilyen mértékben. Ezért sohasem lát-juk meg Isten dicsőségét.

A második kísértés is egyértelműenugyanerre az alapelvre épült. Sátánfelszólítota Jézust, hogy vesse le ma-gát a templom tetejéről. Ha Jézus le-vetete volna magát, olyan dolgot tetvolna, amit Isten nem mondot neki;aztán pedig – miután Isten útmutatá-sa nélkül cselekedet – saját életénekmegmentésére kényszerítete volnaŐt. Ezzel próbára tete volna, vagyiskísértete volna Istent.

Az eredeti tervSátán tulajdonképpen azt akarta elér-ni, hogy Jézus csak egyetlen pillanat-ra azt az alapelvet kövesse, amely mi-at ő is kivetetet a mennyből: vagyishogy tudunk tökéletesen jó életet élniIsten nélkül. Ez az Istentől függetlenélet alapelve. Rá tudta venni az an-gyalokat és az embereket is, hogyvétkezzenek, most pedig micsodaeredmény lenne, ha Isten Fiát is bűn-be vihetné! Ha az engedelmességmég egy – isteni hatalmától megvált– isteni lény számára is lehetetlennekbizonyul, ez alátámasztja Sátán kez-deti ellenvetésének jogosságát Isten-nel szemben. Ez azt mutatná, hogy azönzés útja az egyetlen logikus út.

De hála Istennek Jézusért! Hála Isten-nek, hogy az isteni természet jó – Is-ten jó!! Ő nem tudja magát megadnia gonosznak, és ez az egyedüli re-ménységünk!

Az első parancsolat: „Ne legyen másistened rajtam kívül”. Végső soron ezaz a parancsolat, amit mindenki meg-szeg. Lucifer megfeledkezet erről,csakúgy, mint Ádám és Éva. Ez az azisten, bálvány, amit a legtöbben imád-nak, közötük sok keresztény is. Sajátdolgaink után futkosunk, és mi kor-mányozzuk életünket. Sajnos a „másisten” kategóriájába legtöbben nemvetük bele saját magunkat. Az énköz-pontúság a bűn táplálója. Ha bűnt kö-vetünk el, ez pusztán azért van, mertéletünket néha – vagy állandóan – Is-tenen kívül, Tőle függetlenül éljük. ■

David Clayton nyomán rövidítve

❧ Hitből hitbe12

Az élet gyökere5 Azt mondja az ÚR: Átkozot az a férf, aki em-berben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtólpedig elfordul a szíve!

6 Mert olyan lesz, mint a cserjea pusztában, amely nem látja,

hogy jó következnék, hanemsivár helyen lakik a sivatag-

ban, kopár és kihalt földön.7 De áldot az a férf, aki

az ÚRban bízik, és akinekbizodalma az ÚR.

8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetet fa, amelya folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőségkövetkezik, levele zöld marad. Száraz esztendő-ben sem aggódik, nem szűnik meg gyümölcsötteremni.9 Csalárdabb a szív mindennél, és romlot az, ki ismerhetné ki?10 Én, az ÚR vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogymegfzessek mindenkinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.

Jeremiás 17:5-10

2013. december ☙ 13

Áttekintő kérdések a tanulmányhoz1. A bűn cselekedeteinkben merül ki, vagy több annál? Ha több, akkor

miben?

2. A Biblia a bűnt egy feletünk zsarnokoskodó úrként mutatja be. Mi-ért?

3. Mi volt Lucifer gonosszá válásának útja?

4. Miként változot meg Ádám és Éva a bűnbeesés által és miért?

5. Lényegében mi volt Sátán célja Jézus pusztai megkísértésével?

6. Mivel hágjuk át gyakran a „Ne legyen más istened rajtam kívül !” pa-rancsot?

7. Valójában mire van szükségünk a bűn feleti győzelemhez?

További tanulmányozásraAz alábbi két tanulmányfüzet további segítséget nyújt az ember problémájá-nak mélyebb megértéséhez, és a megoldás megtalálásához. Kiadványaink elér-hetők weblapunkon, illetve kérésre nyomtatot formában, ingyenesen kül-dünk belőlük.

A jó és gonosz tudásaSátán a jó és gonosz tudását kínálta fel az ember-nek az Éden kertjében. Csakhogy ez a fajta tudásnem pusztán egy külső információ elméleti befoga-dása volt, hanem a bűn személyes, bensőségesmegtapasztalása. Ennek a megismerésnek aztánrendkívül súlyos következményei letek. Ez a kiad-vány rávilágít arra, mi is történt valójában az em-berrel a bűnbeeséskor. Választ találhatunk arra akérdésre, miért engedte meg Isten Sátánnak, hogymegkísértse az embert, és hogyan történhetet mega bukás. Megtudhatjuk, hogyan ébreszti rá Istentörvénye az embert a bűn ismeretére, és hogyanvezeti el a szabadulás útjához.

Megtisztulás a bűn leprájábólIsten egy részletesen kidolgozot áldozati rendszertadot ószövetségi népének Mózes által. Felületesolvasásra ezek a szertartások értelmetlen rituálék-nak tűnhetnek, de valójában az üdvösség útját raj-zolják ki jelképes nyelven. A leprás ember megtisz-tulási szertartása is azt az örömhírt hirdeti, mikéntszabadulhat meg az ember a bűn rabságából. JézusKrisztus helyetesünk let, és meghalt, hogy mi él-hessünk Általa. De mit is jelent ez, és hogyan hathétköznapi életünkre? Ez a kiadvány magyarázatotad az áldozati rendszer nehezen érthető jelképeire,és feltárja az ember megmentésére kidolgozot iste-ni tervet, valamint a bűnből való szabadulás gya-korlati lépéseit.

❧ Hitből hitbe14

Aki olvassa, értse meg!Hogyan tanulmányozzuk a próféciákat?

„Aki olvassa, értse meg!” Ezek a szavak akkor hangzotak el a Mester ajkáról,amikor tanítványai a világ végéről kérdezték Őt (Máté 24:15). Jézus Dánielkönyvére hivatkozot, és rámutatot annak fontosságára, hogy követői komo-lyan kutassák és értsék meg, mi vonatkozik rájuk a próféciákból.

A megértés rögös útjaiEgy évvel megtérésem után egy ke-resztény testvér felhívta fgyelmemetDániel és Jelenések könyvének jöven-döléseire. Korábban nem foglalkoz-tam a próféciákkal, mert azt mondtáknekem, ezek nem olyan fontosak, éskülönben sem lehet megérteni őket. Ekönyvekből azonban előtem is feltá-rult a múlt, a jelen és a jövő, és kíván-csi elmém meghajolt az isteni böl-csesség előt. Azóta sokat kutatamezt a témát, és a próféciák egyre fé-nyesebben ragyogtak az életemben,világítótoronyként mutatva a helyesösvényt ebben a zűrzavaros világban.

Az én példám azonbancsak egy a sok közül.Az utóbbi évtizedek-ben világszerte meg-növekedet az érdeklő-dés a bibliai jövendölé-sek iránt, és sokanmegkísérelték ezek alapján megfejte-ni a jövőt. Csakhogy a Biblia ezen ré-szei jelképes nyelven íródtak, s emiata különböző értelmezések közöt óri-ási eltérések vannak. Ez a tény sokembert elbátortalanít a próféciák ta-

nulmányozásától, mert úgy érzik, haokos teológusok és történészek semértik, mit kezdhetne velük az egysze-rű halandó? Azok pedig, akik még-sem zárkóznak el teljesen a témától,legtöbbször személyes vizsgálódásnélkül bólintanak rá egy megbízható-nak vélt tanító vagy egyház magyará-zatára.

Mindkét hozzáállás helytelen. A cím-ben is szereplő jézusi fgyelmeztetéséppen elegendő ok arra, hogy keresz-tény kötelességünknek tartsuk a pró-féciák tanulmányozását, és töreked-jünk megértésükre. Ugyanakkorfelelőtlenség lenne bármilyen magya-rázatot személyes vizsgálat nélkül el-

fogadnunk. Pál apostolarra int bennünket,hogy mindent vizsgál-junk meg, és csak azttartsuk meg, ami jó(1Tesszalonika 5:21).

Az elmúlt tíz évben sokat foglalkoz-tam a próféciákkal és a különböző ér-telmezésekkel, de Jézust jobban meg-ismerve rájötem, hogy a népszerűmagyarázatokban sok az okoskodásés a mellébeszélés, és gyakran épp a

2013. december ☙

Bib

lia

Bib

lia

isko

lais

kola

15

Tegyük Jelenésekkönyvét személyeskutatás és vizsgálat

tárgyává!

lényeg hiányzik belőlük. Ennek okaegy általános mulasztás: az emberekugyanis – úgy az ötletgazdag magya-rázók, mint a kíváncsi igazságkeresők– legtöbbször teljesen fgyelmen kí-vül hagyják a próféciák mögöt rejlőisteni szándékot. Ha pedig nem értikIsten szándékát, nem csoda, hogy fél-reértik, félreértelmezik üzenetét!

Isten szándéka a próféciákkalA legtöbb ember kíváncsi a jövőre, ésvalójában azt várja Istentől, hogy ezirányú érdeklődését kielégítse. Istenazonban nem ezzel a szándékkal adtaprófétai kijelentéseit :

„És igen biztos nálunk a prófétaibeszéd is, amelyre jól teszitek, hafgyeltek, mint sötét helyen világí-tó lámpára, amíg felvirrad a nap-pal, és hajnalcsillag kel fel aszívetekben.” (2Péter 1:19)

A bibliai pró-féciáknak nemaz a legfőbbcéljuk, hogyfeltárják előt-tünk a jövőtitkait. Nem

elméleteket akarnak a fejünkbe suly-kolni. Isten a szívünkben akar válto-zást elérni, ami egész lényünket meg-határozza. Ha azzal a céllal tanulmá-nyozzuk a próféciákat, hogy intellek-tuális kielégülést találjunk, akkornem rendeltetésszerűen élünk ezzelaz isteni ajándékkal.

A prófécia olyan, mint egy lámpa,amely a sötétben világít. De hol van a

sötétség? A legtöbb ember belátja,hogy a világ, amiben élünk, súlyos er-kölcsi válságban, sötétségben veszte-gel. Azt azonban csak kevés ember is-meri el, hogy neki személyesen isproblémája van; más szóval: az énszívemben is ot van a sötétség. Pedige fontos felismerés nélkül a próféciáknem tudják betölteni eredeti rendelte-tésüket életünkben.

Az élet világosságaLámpára ot van szükség, ahol sötétvan. A hajnalcsillag az éjszaka sötét-jét bontja meg. Az ige szerint ennek avilágosságnak a mi szívünkben kellfelragyognia, mert ot van a sötétség.De mi az a világosság, ami megtöriezt a sötétséget? Sokan úgy gondol-ják, ha biblikus ismereteket szerez-nek, már eljutotak a világosságra. DeJelenések 22:16-ban maga JézusKrisztus azonosítja a hajnalcsillagot,és félreérthetetlenül Önmagára vo-natkoztatja. János evangéliuma segítmegértenünk ezt a folyamatot:

„Ismét szólt hozzájuk Jézus, és aztmondta: Én vagyok a világ vilá-gossága; aki engem követ, sosemjár sötétségben, hanem övé lesz azélet világossága.” (János 8:12)

Jézus élete az a világosság, amineksötét szívünkben fel kell ragyognia, ésegyre növekednie kell (Példabeszédek4:18). Amíg nem születünk újjá, ésJézus nem lakik a szívünkben, sötét-ségben vagyunk. Bármilyen szokatla-nul hangzik is, de ez az Isten általadot próféciák valódi és egyetlen lé-nyeges célja: hogy személyesen meg-

❧ Hitből hitbe16

Isten nem kíváncsiságunkkielégítésére adta a próféciákat.

találjuk Krisztust, életet nyerjünk Tő-le, és mindennapi, élő kapcsolatba ke-rüljünk Vele.

Hitbeli növekedésPál apostol azt írja, a prófétálás a hí-vők épülésére szolgál (1Korinthus14:3,22). Hogyan építi a prófécia hi-tünket? Isten szava bevilágít életünksötétjébe, és megmutatja az ok-oko-zati összefüggéseket döntéseink ésazok következményei közöt. Felma-gasztalja előtünk Krisztus szent jelle-mét, és fgyelmeztet, hogy azokra,akik ellenállnak Isten kegyelmi hívá-sának és kitartanak a bűnben, végsőpusztulás vár.

Aki igazán megérti a próféciákat,soha nem fog ezekre mutatva dicse-kedni, hogy „Lám, a mi egyházunk azigazi!” Ha elsőre megretensz atól,amit Jelenések könyvében olvasol,akkor tudhatod, jó úton haladsz azigazi megértés felé, és Isten Lelkemunkálkodik a szívedben:

„Mivelhogy azért mindezek fel-bomlanak, milyennek kell len-netek nektek szent életben és ke-gyességben, akik várjátok éssietetnétek az Isten napjának el-jövetelét, amikor az egek tűzbe bo-rulva felbomlanak, és az elemekégve megolvadnak!” (2Péter 3:11-12)

Ha felismered, mi Isten szándéka apróféciákkal, akkor Te is felteszedmagadnak a kérdést: „Milyennek kelllennem, hogy megállhassak az Úrelőt az ítélet napján?!” Ha őszintén

végignézek az életemen, és összemé-rem Krisztus tökéletes szentségével,minden büszkeségem porba hull. Rá-jövök, hogy valójában még az állító-lagos „jó cselekedeteim” mögöt issokszor önző indítékok húzódnak,melyek Isten szemében utálatosak.Kétségbeejtően nagynak tűnik a sza-kadék jelenlegi életem és az istenimérce közöt... Ha ez a tapasztalatoda próféciák tanulmányozásakor, ak-kor tudhatod, jó úton haladsz, és Is-ten Lelke munkálkodik a szívedben!

„A kék foltok és a sebek távolítjákel a gonoszt és a belső részekig ha-tó csapások.” (Példabeszédek20:30)

„Mert ő megsebez, de be is kötöz,összezúz, de keze meg is gyógyít.”(Jób 5:18)

Amíg magad-ban – saját jó-ságodban, ké-pességeidben,erőforrásaid-ban – bízol,addig Istennem tudja fel-építeni hitedet Krisztusban – az Ő jó-ságában, képességeiben, erejében.Először kénytelen összezúzni sajátbüszkeségedet, és önmagadba vetetbizalmadat, hogy amikor már semmidnincs, teljesen Isten irgalmára merdbízni magadat. De ne félj ! Nála a le-hető legjobb kezekben vagy – olyanátlyukasztot kezekben, amelyeketnem az emberi erőszak, hanem azirántad való könyörülő szeretet tártszélesre a kereszten.

2013. december ☙ 17

A próféciákvalódi célja,

hogy személyeskapcsolatba

kerüljünkJézussal.

Isten munkatársaiAmikor remegve és megalázotanporba hullsz a szent Isten előt, Ő ke-zébe vesz Téged és elkezdi átformálniéletedet. Ám mindez még csak a kez-dete a Krisztussal járás csodálatos út-jának.

„Ti az én barátaim vagytok, ha aztteszitek, amit parancsoloknektek.” (János 15:14)

„Mint vele együt munkálkodókintünk is titeket, ne vegyétek hiábaIsten kegyelmét!” (2Korinthus 6:1)

Istennek terve vanéletünkkel, és ezért aVele való együtmű-ködésre hív. AmikorDániel vagy Jelenésekkönyvét tanulmá-nyozzuk, ne a világtörténelmét keressükbenne, hanem azt kutassuk, mi Istenakarata személyes életünkre nézve.Isten nem azért beszél a sötétség erői-ről sem, hogy összeesküvés-elmélete-ket gyártsunk, hanem azért, hogymegóvjon bennünket az ellenség csa-lásaitól, és így minden lehetőségünkmeglegyen a tudatos engedelmesség-re.

Isten a próféciák által Krisztushozakar vonni, és tudtunkra akarja adniránk vonatkozó terveit, hogy miegyütműködhessünk Vele. A próféci-ák tanulmányozásakor ezért tegyükfel mi is Pál apostol kérdését: „Uram,mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Apos-tolok cselekedetei 9:6, Károli)

Olvasni, hallgatni, megtartaniKedves Olvasó! Szeretnéd-e így, ezenaz alapon tanulmányozni a bibliaipróféciák koronáját – Jelenésekkönyvét? Ha igen, akkor a könyv ele-jén olvasható csodálatos áldás ígéretebizonyosan Rád is vonatkozik:

„Boldog, aki felolvassa, és akikhallgatják e prófétai beszédet, ésmegtartják azt, ami abban megvan írva, mert az idő közel van.”(Jelenések 1:3)

Ez a rövid boldog-mondás magábanfoglalja azokat az el-veket, melyekről azimént beszéltünk. Je-lenések könyvénekpontos címe valójában„Jézus Krisztus kije-lentése”. E prófétaikönyv célja, hogy el-

vezesse Isten gyermekeit a Jézusbanvaló hit teljességére, amikor is JézusKrisztus tökéletesen ki tudja magátnyilatkoztatni a Benne hívők életé-ben. Más szóval: amikor a viselkedé-sed pontosan tükrözi a Mester szere-teteljes jellemét.

Isten erre az együtműködésre hív.Ahogy a próféciákat olvasod, tanul-mányozod, keresd az Urat személye-sen! Kérdezd Tőle, hogyan vonatko-zik mindez személyesen rád, a teéletedre, és Ő megmondja neked! Haalárendeled akaratodat az Úrnak, ésengeded, hogy átformálja szívedet ésgondolataidat, akkor meghallod ésmegérted, mit kell tenned. És haegyütműködsz Vele és engedelmes-

❧ Hitből hitbe18

Amikor a próféciákattanulmányozzuk, azt

kutassuk, mi Istenakarata személyeséletünkre nézve!

kedsz a Lélek vezetésének, akkormegtartotad a prófétai beszédet, éselnyered a megígért áldást.

Ez az áldás vagy boldogság pedignem más, mint a „hajnalcsillag” felra-gyogása a szívedben, növekedés aKrisztussal való személyes kapcsolat-ban, „amíg kiábrázolódik bennetekKrisztus” (Galata 4:19). Nincs ennélnagyobb kiváltság ezen a világon, ésegyetlen igazi prófécia-tanulmányo-zás sem tűzhet ki más célt, mint hogya Krisztussal való kapcsolat teljesség-re jusson az ember életében!

Néhány további alapelvHa tehát felismerjük, hogy a prófécia-tanulmányozás legfőbb célja a Jézus-sal való élő kapcsolat, a legfontosabblépést már megtetüka helyes megértés fe-lé. Mielőt azonbanbelemélyednénk Jele-nések könyvébe, tisz-táznunk kell még né-hány értelmezésialapelvet, amelyet amagyarázók általában nem vesznekeléggé komolyan. Természetesen sokalapelvet fel lehetne sorolni, de mostcsak azt a hármat említem meg, ame-lyek elhanyagolása a legtöbb magya-rázat kisiklásához vezet.

1. Jelenések könyve az ószövetségipróféciák summájaA Biblia utolsó könyve – bár időbenis az utoljára megírt, újszövetségikönyvekhez tartozik – mégis inkábbószövetségi iratként kezelendő. A

Biblia-tudósok előt jól ismert tény,hogy ez a könyv több száz (!) ószö-vetségi igehelyre hivatkozik szóhasz-nálatával (sokszor nem a szó szorosértelemben vet idézetekről van szó,hanem inkább „áthallásokról”). Rá-adásul nemcsak egy-két ószövetségikönyvet idéz, hanem szinte az össze-set. Ez azt jelenti, hogy Jelenésekkönyvének csaknem minden másodikversében található ószövetségi hivat-kozás. Nem meglepő tehát, hogy Jele-nések könyvének nyelvezete és jel-képrendszere az Ószövetség formáittükrözi.

Első hallásra mindez csupán érdekes-ségnek tűnhet, pedig komoly kihatás-sal van az értelmezésre, ha Jelenésekkönyvét ószövetségi próféciaként ke-

zeljük! A gyakorlat-ban ez egyrészt azt je-lenti, hogy e könyvhelyes megértéséhezszükséges az Ószövet-ség alapos ismerete.Másrészt az Újszövet-séget még ennél is

jobban kell ismernünk, mert az ószö-vetségi hivatkozásokat (kifejezéseket,történeteket, jelképeket) az Újszövet-ség fényében kell értelmeznünk:

„Mivel a törvényben [az ószövet-ségi rendszerben] csak az eljö-vendő jó árnyéka van meg, nemmaga a dolgok valós képe...” (Zsi-dók 10:1a)

Ezt az elvet alkalmazzák a magyará-zók például Jelenések 5. fejezetében,amikor megjelenik a megölt Bárány.Ebben a látomásban János egy bá-

2013. december ☙ 19

Az ószövetségijelképeket,

hivatkozásokat azÚjszövetség fényében

kell értelmeznünk.

rányt lát Isten trónja előt, nem egyemberi alakot. A bárány egy ószövet-ségi jelkép, de az Újszövetség alapjánmindenki tudja, hogy ez Jézus Krisz-tusra vonatkozik, és nem a szó szerin-ti állatra kell gondolni.

A bárány jelképe persze annyira egy-értelmű, hogy senki sem érti félre.Ám amikor Izrael népének kiválasz-totairól (a 144.000), vagy a Megiddóhegyénél vívot végső küzdelemről(Armageddon) van szó, akkor ezeketaz ószövetségi hivatkozásokat sokanszó szerint veszik, és értelmezésüketnem rendelik alá az Újszövetség vilá-gosságának. Ez a következetlenségpedig sokszor olyan magyarázatoteredményez, ami ellentétben áll azevangélium elveivel, és Krisztus he-lyet az emberre helyezi a hangsúlyt.

Fontos tehát,hogy Jelenésekkönyvét az ószö-vetségi próféci-ákhoz hasonlómódon kezeljük.Az ószövetségi

formákat az újszövetségi világosságfényében kell értelmeznünk; nemszabad összetévesztenünk az árnyékota valósággal. Ha ezt az elvet követke-zetesen alkalmazzuk, Krisztus dicső-sége ragyog fel ezekből a próféciák-ból.

2. A jelképek értelmezésének kulcsabenne van a SzentírásbanA Szentírás önmagát magyarázza. Aprotestantizmus ezen fő alapelve apróféciák értelmezésére különösen is

vonatkozik, és sok vad elméletőlmegőrzi e szabály követőit. A jelké-pek azonosításánál nem támaszkod-hatunk saját fantáziánkra; mindenesetben maga a Szentírás adja meg akulcsot az értelmezéshez.

Jelenések könyve több helyen is utalerre az értelmezési alapelvre. Példáula nevezetes 666-os szám kapcsán eztírja:

„It van helye a bölcsességnek.Akinek van értelme, számítsa kia fenevad számát, mert egy emberszáma az, és annak száma hat-százhatvanhat.” (Jelenések 13:18)

Hány élénk fantáziájú elmét meg-mozgatot már e szám titkának meg-fejtése! De Isten azt mondja, ehhezbölcsességre és értelemre van szük-ség. Sokan tévesen azt gondolják, ez abölcsesség a nagy tudósok átlagon fe-lüli értelmi képességeire vagy széleskörű ismereteire utal. Pedig az Istenszerinti bölcsesség sokkal egyszerűbb,és minden ember számára elérhető:

„A bölcsesség kezdete az ÚR félel-me, és a Szentnek ismerete ad ér-telmet.” (Példabeszédek 9:10)

Az igazi bölcsesség azzal kezdődik,hogy az ember legfőbb tekintélykéntIstent és az Ő Igéjét fogadja el önma-ga felet. Az isteni titkokat felfogniképes értelem pedig egyszerűen egyolyan gondolkodásmód, ami az Isten-nel való személyes ismeretségből ter-mészetes módon bontakozik ki. Di-csőség Istennek, hogy ez minden hívőszámára elérhető kiváltság!

Amikor tehát Jelenések könyvének

❧ Hitből hitbe20

A próféciák értelmezésnélnem támasz-kodhatunk fantáziánkra.

jelképeit értelmezzük, Isten bölcses-ségére kell támaszkodnunk, és enged-nünk kell, hogy a Szentírás megma-gyarázza önmagát. Ha betartjuk ezt aszabályt, sok félreértést és emberi be-lemagyarázást elkerülhetünk.

3. A próféciák dinamikus természeteÁltalános vélekedés, hogy a profeti-kus jelképeket bármikor pontosan belehet azonosítani a múlt, jelen vagyjövő konkrét szereplőivel, csak el kelltalálnunk a megfelelő kombinációt.Régebben én is így gondolkodtam, derá kellet jönnöm, hogy Isten Igéje –és így minden prófécia is – sokkal„dinamikusabb” ennél.

Mi, emberek, nem tudjuk a jövőt. Elő-fordul, hogy várunk valamit, de feltű-nik egy új szereplő a színen, vagy el-bukik egy régi, és a várt eseményellenkezője következik be. Csak az el-múlt egy évszázad alat sok olyanprófécia-magyarázat születet – főlega világháborúk környékén – amelyekbiztosra veték, hogy elérkezet a vi-lágvége, és rendre azonosítoták apróféciák jelképeit az éppen aktuálisközszereplőkkel (pl. Hitler mint Anti-krisztus, vagy a Szovjetunió mint afenevad). A történelem azonban meg-mutata, hogy értelmezésük tévesvolt.

Ebből persze vétek lenne azt a követ-keztetést levonni, hogy egyáltalánnem érdemes a próféciákkal foglal-kozni. Alázatot viszont tanulhatunkbelőle. Egyedül Isten tudja száz száza-lékos pontossággal a jövőt, mi csakannyit tudhatunk biztosan, amennyit

Ő kijelent számunkra. De még a kije-lentet dolgokkal kapcsolatban is vanegy tényező, ami alázatra int bennün-ket!

Isten Igéjeugyanis – ésebbe a prófé-tai beszéd isbeletartozik –teremtő hata-lommal bír. Ezt a tényt elméletbenminden keresztény vallja, a legtöbbprófécia-magyarázat mégis kihagyjaszámításából. Mi ennek a gyakorlatijelentősége?

„Az ÚR szeme megőrzi a tudást, ahűtlenek beszédét azonban felfor-gatja.” (Példabeszédek 22:12)

„Úgy lesz az én beszédemmel is,amely számból kijön. Nem térvissza hozzám üresen, hanemmegcselekszi, amit akarok, éseredményes lesz ot, ahová küld-tem.” (Ézsaiás 55:11)

A sötétség fejedelme sokféle tervetkieszelt az Isten ellen folytatot hábo-rúban, és ügynökei által serényendolgozik ezek megvalósításán. A kü-lönböző összeesküvés-elméletek elő-szeretetel mutatnak rá egy-egy ilyentervre, és mindent megtesznek, hogyfgyelmeztessék az embereket: ezvagy az fog történni. Ezek a jó szán-dékú őrszemek azonban sokszor el-vesznek a részletekben, és elfelejtkez-nek arról, hogy Isten Igéje felete állaz aktuális történelmi helyzetnek ésaz ellenség terveinek. Az Ige teremtőereje a garancia arra, hogy végered-

2013. december ☙ 21

Isten Igéjébenhatalom van a

történelemátformálására.

ményben az fog megvalósulni, amitIsten előre megmondot.

Sokan csak a világ aktuális esemé-nyeire tekintenek, és emiat kétségbevonják vagy átértelmezik a próféciá-kat. Pedig Isten nem változik: az Őszava most is rendelkezik ugyanazzala teremtő erővel, mint kezdetben, ésakár egy nap alat is képes teljesenátrendezni a történelem színpadát. Aszereplők időről időre változhatnak,de amikor a próféciák beteljesednek,végül minden tökéletesen illeszkedikmajd Isten kijelentéséhez.

Mi ebből a tanulság? Legyünk óvato-sak, és ne ragaszkodjunk túlságosanegyetlen konkrét értelmezéshez sem– még ehhez sem! Isten Igéje na-gyobb nálunk és nagyobb a történe-lemnél is! Bár törekednünk kell a leg-teljesebb megértésre, nem tudhatjuk

biztosan, Isten hogyan forgatja majdaz eseményeket szavának erejével. Ahelyes hozzáállás részünkről, ha alá-zatal meghajlunk Isten Igéjéneknagysága előt, és Jézusra fgyelünk,keresve a Vele való minél szorosabbközösséget. Ha teret adunk Lelke ve-zetésének, Ő – ígérete szerint – elve-zérel bennünket minden igazságra.

Keresd az Urat!A következő számban ténylegesen el-kezdjük tanulmányozni Jelenésekkönyvét. Bízom benne, hogy ez szá-modra is áldást jelent majd, és köze-lebbi kapcsolatba kerülsz Jézus Krisz-tussal. Addig is, keresd az Urat, éshelyezd életedet Igéje és Lelke vezeté-se alá, hogy az Ő szépsége kibonta-kozhasson életedben! ■

Sánta János

Weboldalunkon további anyagokat – hallgatható előadásokat, képekkelillusztrált prezentációkat – találhatsz Jelenések könyvéről:

hitbol.hu/jelenesek-sorozat

Reményik Sándor: Így emlékszem (részlet)...De minden szörnyűségnél szörnyűbb kérdésem ez:Uram, a lelkemmel, a lelkemmel mi lesz?Így várjam a véget tompán, tunyán –És szívet vesztve és vesztve fejet?Segíteni ne tudjak senkinek?Ne tudjak egy tiszta tekintetet,Bátor, tudó pillantást vetni felAz égre, amely füstben tűnik elS a földre, amely alatunk inog?

Így találjanak, szégyenteljesenKapkodva, az apokaliptikusPillanatok?!

Én Istenem, tartsd fel a végzetet,Takard be irgalmadnak fátyolávalA nőket s a gyermekeket –Kegyelmezz a bűnös világnak,Mindennek, ami it hamisÉs nekem is –

Ám ha mégsem lehet:Velem tedd meg ezt a csodát:Érjem fel, bárha ágaskodva isLélekkel a roppant tragédiát!Legyen számomra legalább nyitot könyvA Jelenések Könyve...

❧ Hitből hitbe22

Bevington naplójaRendkívüli élmények és csodák ima és hit által

Szerkesztői ajánlásGuy C. Bevington nevéről még csak kevesen hallotak, pedig tapasztalatai ésodaszánt élete alapján megilletné, hogy együt említsék a nála ismertebb Wes-ley Jánossal vagy Müller Györggyel. Ez a metodista származású prédikátor aXX. század elején munkálkodot Amerikában. Naplójában rengeteg csodárólszámol be: gyógyulásokról, csodálatos megtérésekről, valamint az istenigondviselés és szeretet sokféle kegyelmi megnyilvánulásáról. Tanításai érte-lemszerűen az általa felismert világosságot tükrözik, ugyanakkor tapasztalata-it minden tekintetben értékesnek és építőnek tartjuk. Azzal a reménységgeladjuk most közre e naplót, hogy hozzánk hasonlóan Olvasóink is bátorítást éshitet merítenek majd belőle, és felbuzdulnak, hogy még szorosabb kapcsolatbakerüljenek a ma is élő Istennel!

A szerző előszavaSok imádság után végül úgy döntöt-tem, újra megpróbálkozom életem né-hány fontosabb élményének leírásá-val, melyek nagy hatással voltak rám,és közvetlenül vagy közvetve másokszámára is sokat jelenthetnek. Bízombenne, hogy minden kedves Olvasófgyelmesen elolvassa ezt az előszót,mivel ebben található a könyv megér-tésének egyik kulcsa. Tudniillik,amint belekezdtem a missziómunkábaCincinnatiben – ahol több évig mun-kálkodtam –, kezdtem ráérezni annakvalóságára, hogy nekem nem amo-lyan pihe-puha ágyas foglalkozás ju-tot osztályrészül.

Isten arra hívot el, hogy a legszegé-nyebb emberek közöt munkálkodjak

– akik közül legtöbben még csak gyü-lekezetet sem látak. Így kezdetőlfogva teljességgel hitből kellet él-nem.

Ami engem illet, soha nem fogadtamel a magam számára semmilyen ado-mányt, nem is kértem senkitől, ésszükségleteimről is csak Istennel be-széltem. Soha nem hánytam senkinekszemére, ha adományokat fogadot el;én azonban erre soha nem voltam ké-pes. Sokszor már közel jártam hozzá,hogy én is belemenjek, de mire felju-totam a szószékre, és körbenéztem agyülekezeten, mindig meggyőztemmagam: „Hát igen, ot van Jonesatyaf; neki nagy családja van, és nemmegy nekik túl jól. Alig bírják fzetnia kis lakásukat is, úgyhogy tőle nem

2013. december ☙

Mod

ern

Mod

ern

hith

ősök

hith

ősök

23

várhatok semmit. Aztán ot vanSmith testvér; ő múlt héten veszteteel egy tehenét, úgyhogy nyilván egyfllére sincs adakozásra. Aztán ot vanBell testvérnő négy gyerekével, per-sze ő sem tud adni semmit. Brownatyafról nem is beszélve, hiszen nekimeg hét éhes szájat kell etetni, és héttestecskét öltöztetnie; ráadásul a lovais lerobbant múlt héten, és mástólkellet lovat bérelnie, úgyhogy termé-szetesen ő sem tud most semmit semadni.”

Ilyenformán végigszemlélve a gyüle-kezetet, végül mindenkit felmentet-tem. Nem maradt tehát más hátra,mint erősen Istenbe kapaszkodni –éppen ezáltal viszont sokszor olyanhelyzetbe kerültem, amire más csaklegyintet volna, mondván, úgyis re-ménytelen eset. Ahogy jötek sorraezek az élmények, egyre inkább meg-győződtem fontosságukról. Szereztemegy nagy könyvet, és amikor volt egykis időm pihenni, leírtam a jelentő-sebb, hitbuzdító élményeket.

Sokszor előfordult, hogyegy-egy nagyobb erőfeszí-tés után, pénz és láthatóeredmények nélkül, kisséelcsüggedve merültembele ebbe a könyvbe – ésminden alkalommal ha-talmasan felbuzdul-tam. Nem egyszertörtént meg, hogy ami-kor hitem már lankadozot, a könyvfeljegyzései elfújták a sötét felhőket,és hatalmas győzelmet adtak. Tudvaazt, hogy amit Isten egyszer megtet,

azt bizonyos feltételek mellet újraképes megtenni, igyekeztem mindigodafgyelni, hogy a feltételek teljesí-tésében ne legyen elmaradás.

Később aztán mások is rábukkantak afeljegyzéseimre, és szorgalmazták,hogy adjam ki őket könyv formájá-ban is. Ez azonban olyan messze álltelképzeléseimtől és lehetőségeimtől,hogy nemigen vetem komolyan.Egyesek azonban folyamatosan a sar-kamban voltak, úgyhogy végül kény-telen voltam Isten elé tárni az ügyet.Már első alkalommal nagy bátorítástkaptam, mikor megemlítetemAtyámnak, s végül muszáj voltamigent mondani. Igen ám, csakhogynem volt miből élnem az írás idején,sőt, írógépem sem volt, a könyvkiadópedig gépelve kérte a kéziratot. Úgy-hogy részemről ejtetem az ügyet; azÚr azonban utat nyitot nekem, ésRevelation John Fleming testvér jó-voltából hamarosan egy írógép birto-kosa letem.

Nos, egy akadály immárelhárult, azonban egy

másik továbbra is előtemtornyosult – a könyvmegírásához szüksé-

ges pénz. Nem sok-kal ezután viszont

elhívtak Ironton,Ohio-ból Ashland, Ky.-

ba, ahol az AshlandHeights gyülekezetben

prédikáltam szombaton ésvasárnap. A Simpson család vendég-szerető othonában voltam elszállá-solva, úgyhogy hétfőn Simpson test-

❧ Hitből hitbe24

vérnő a következő kéréssel fordulthozzám: „Bevington testvér, it egyrakás gyerek, a férjem egész nap tá-vol van, nekem pedig olyan sok anapi tennivalóm, hogy nem tudokúgy odafgyelni a gyerekekre, ahogykellene. Arra jutotunk, Isten akarataszerint való, hogy it maradj nálunk,és példaként élj gyermekeink előt.”Miután imádkoztam a dologért, vilá-gossá vált számomra, hogy ot kellmaradnom.

Ezután elkezdtem írni. De még feléigsem jutotam, mikor a bezártságotmegunva, elmentem néhány összejö-vetelre. Közben a kedves Flemingatyaf – Revelation John Fleming test-vére –, meghívot magukhoz Willard,Ky.-ba, hogy be tudjam fejezni akönyvemet. El is mentem, de még mi-előt teljesen befejezhetem volna azírást, megint elhívtak egy összejöve-telre.

Azt gondoltam, majd csak adódik va-lamikor egy kis szünetem, hogy befe-jezhessem a könyvet, úgyhogy ezen avonalon haladtam tovább. De mígvártam a kedvező alkalmat, az Úrmegelégelte késlekedésemet, és a kéz-irat – minden egyéb tulajdonommalegyüt – eléget ideiglenes lakásom-ban Rush, Ky-ban.

Miért is írtam le ezt a hosszú előszót?Azért, mert csak így tudtam megin-dokolni, miért nem szerepelnek akönyvemben pontos nevek és dátu-mok. Az első kéziratomat ugyanis anaplóm alapján írtam, ami viszontszintén eléget. A tűzeset után perszeteljesen felhagytam a gondolatal,

hogy újraírom a könyvet, azonban azelmúlt télen és idén tavasszal, sokanunszoltak, hogy mégis újra vessempapírra életörténetemet. Mások is ír-tak nekem – olyanok, akik nem tud-ták, mi let előző könyvemmel –,nemrég pl. a kedves Heins testvér,Kingswood, Ky.-ból, írt és kérlelt,hogy írjak. Kénytelen voltam beszá-molni neki, mi let az előző könyvem-mel, és hogy a nevekről, dátumokrólés a helyekről készítet pontos felje-gyezéseim mind a tűz áldozatai letek.Ő erre azt válaszolta, hogy egy ilyenjellegű műben csekély ezen adatok je-lentősége. Miután tehát imádkoztama dologért, úgy döntötem, mégiscsakújraírom a történeteket. Bízom benne,hogy a kedves Olvasó – amennyirecsak lehet – előítélet nélkül fogja ke-zébe venni e könyvet, mert mindaz,ami le van írva benne, megtörtént va-lóság.

Kívánom, hogy ezek az élmények szá-modra és mindenki számára olyan ál-dást jelentsenek, amilyet nekem je-lentetek. És ha te áldást nyertéláltala, ne restelld továbbadni a köny-vet, hadd jusson el minél több kézbe,és hadd terjessze az Isten nagy arany-bányájából – a Bibliából – felhozottitkos kincsek mélységes igazságait.Olvasd, imádkozz, ragadd meg, fo-gadd be, add tovább! Egyél és lakj jól!

G.C. Bevington

1. fejezet

A kezdetekrőlNos, kezdjük akkor a legelején: a csa-

2013. december ☙ 25

ládnevem Bevington. Gondolom,azért viseltem ezt a hosszú nevet többmint hetvennégy évig, mert ez voltédesapám és édesanyám vezetékneveis. Édesapám metodista lelkész volt,de a köznép sokszor csak „kereplő-nek” hívta. Azt mondták róla, hogysokszor az emberek hátán felállt aszőr, amikor beszélt. Különösen sze-retet a pokol témájánál időzni prédi-kációiban. Prédikált az indiánoknakWyandote County, Ohioban, vala-mint a környező megyékben, sokgyülekezeti házat és iskolát is építetrönkből. Mindez azonban még azelőttörtént, hogy én világra jötem volna.Mire bekerültem a képbe, édesapámmár a visszaeső bűnösök közöt volt :kovácsolt, kerekeket gyártot és ács-munkákat végzet Litle Sandusky,Ohioban. Egy hordó szappan miateset el ; ebből is látszik, hogy Sátánszinte bármit fel tud használni, hogyelgáncsoljon egy prédikátort. Édes-anyám azonban továbbra is szilárdanragaszkodot Istenéhez, és kitartóanimádkozot velünk, gyerekekkel, ami-nek azután későbbi életünkben órásijelentősége volt, hogy megtaláljuk Is-tent, és megmaradjunk Nála. Édes-anyám életének legszebb vonásaisoha nem látszotak meg életében,csak miután már meghalt – utánaazonban minden kanyarban és útke-reszteződésnél világosan és egyértel-műen mutaták a helyes irányt.

Mindezek után biztosan furdal a kí-váncsiság, vajon hogyan tudot édes-apám egy hordó szappan miat elesni.Hangsúlyozom: miata és nem benne.

Mert ha mondjuk fejjel zuhant volnabele, akkor talán könnyebben érthetőlenne elesése. Nos, mint már említet-tem, édesapám olyan keresztények-nek építet gyülekezeti házakat és is-kolákat, ahol az emberek túlszegények voltak az építkezés fnan-szírozásához. Ez okból édesapám cse-rébe is elfogadot tőlük mindenfélét :húst, kukoricát, búzát, burgonyát stb.– egy ember pedig egy hordó szap-pant ígért neki. Természetesen apaszámítot a szappanra, az illető azon-ban soha nem adta meg.

Nem sokkal ezután édesapám LitleSanduskyben telepedet le, ami hétmérföldre van Upper Sanduskytól,Wyandote County, Ohioban –ugyanot, ahol a szappanos ember islakot. Apa tehát ot prédikált, ámegy idő után megelégelte, hogy húzó-dik az ügy, és követelte, hogy az ille-tőt zárják ki a gyülekezetből, mert –állítása szerint – csaló. Azzal érvelt,hogy ha ez az ember nem méltó amennyre, nem méltó arra sem, hogygyülekezetének tagja legyen. Azon-ban ez idő tájt ez a testvér a gyüleke-zet jól fzető tagja volt, ráadásul veze-tői tisztségben, úgyhogy jelentőstöbbséggel megszavazták, hogy ma-radjon. Apa erre beadta felmondását,soha többé nem ment vissza a gyüle-kezetbe – és így persze visszaeset abűnbe is.

De az othonunk prédikátorlak ma-radt mindaddig, amíg a prédikátortár-sak kitartotak mellete. Amikor el-jötek hozzánk, feltételezem,mindenki így gondolkodot: „Akármi

❧ Hitből hitbe26

is legyen, ő egy régi barátom: elme-gyek és visszahozom őt a gyülekezet-be.” Világosan emlékszem rá, hogyegyszer a műhelyben voltunk, amikora negyedéves szombat-vasárnapi ösz-szejövetelt tartó prédikátor eljöt hoz-zánk, hogy elcsalogassa apát a gyüle-kezetbe. Megítélésem szerintmeglehetősen kecsegtető csalit vetetbe; apa azonban végül megsokallta,és ezt mondta:

„Ez az egész helyzet egy gyer-mekkoromban megtörténtesetre emlékeztet. Voltugyanis egy gazdálkodószomszédunk, akinekvolt három fa és két lá-nya. A gyerekek mindmegházasodtak már, azegyik fút kivéve, akit fo-gyatékosnak tartotak, ésezért soha nem is járaták isko-lába. Miután mindkét szülőt el-temeték, az utódok elhatároz-ták, megosztoznak a birtokon ésa jószágon. Mivel Jim gyengeelméjűvolt, azt gondolták, könnyen paliravehetik, különösen a jószág kapcsán.Elég sok birkájuk volt, és – mintahogy az lenni szokot – jó pár cson-tos, vézna, kivénhedet példány isvolt közötük. Ezt sütöték ki: »Tudjá-tok, Jimnek van egy kedvenc bárány-kája, amit ő nevelt fel, atól biztosnem akar majd megválni. Úgyhogykülönítsük el az összes selejtes birkátegy karámba, és tegyük közéjük a kiskedvencét is, a többi birkát pedig te-reljük más karámokba. Utána bátranhagyhatjuk, hogy Jim maga válasz-

szon.« Természetesen arra számítot-tak, hogy azt a karámot választjamajd, amiben a kis kedvence volt.

Jim ki is ment, végigszemlézte a kará-mokat, legvégül azt a karámot is, ahola kedvence volt. Ahogy átpillantot akerítésen, és megláta drága kis bá-ránykáját a karámban, így szólt»Mickey, három évig voltunk együt– egy tálból etünk, egy tóból itunk,egy ágyban aludtunk. Sok szép időt

éltünk meg együt... De most,Mickey, olyan rossz társa-

ságba keveredtél, hogysajnos el kell váljanakútjaink.« Úgyhogy Jimazt a karámot válasz-tota, amiben a leg-

szebb birkák voltak.”

Ezután apa hozzátete:„Nos, it is ez a helyzet:

rossz a társaság, úgyhogy nemtudunk közösségben lenni. Mi

is elválunk egymástól, mint Jimés Mickey.” Mekkorákat kacagot apa,amikor elmesélte nekünk ezt a törté-netet! Soha nem is sikerült visszacsa-logatniuk őt sem abba a gyülekezetbe,sem másikba, de azért reménykedem,hogy legalább az Úrhoz visszatalált.Ebből is látszik, hogy egy visszaesőbűnös szemszögéből nézve rendkívülésszerűnek tűnnek Sátán kifogásai.Én a magam részéről csak az út köze-pét tartom biztonságosnak; mert hasoha nem terít le a bűn, akkor Sátánsem talál fogást rajtam.

De térjünk vissza a tárgyra. Elég be-tegesnek születem, úgyhogy tízéveskoromig iskolába se jártam. Az orvo-

2013. december ☙ 27

sok tehetetlennek bizonyultak beteg-ségemmel szemben. Mivel édesapám-nak patikája is volt egy másik mun-kája kapcsán, konyítot egy kicsit azorvosláshoz, és elhatározta, hogy el-visz engem egyik nagybátyámhoz In-dianaba. Neki ugyanis volt egy vörös-fenyős mocsara, és apa azt mondta,ha rágnám a gyantáját, meggyógyul-nék. Úgyhogy édesanyám feltarisz-nyázot, és tizenhárom évesen elmen-tem othonról a nagybátyámhozgyantát rágni. Alig egy évig rágtam,és csakugyan meggyógyultam. Ez-után végre megerősödtem és derékifúvá váltam.

Szökés otthonrólApának volt egy – szerintem – butaszabálya; persze a gyerekek hajlamo-

sak arra, hogy jobban tudjáka dolgokat, mint a szü-

leik. Mivelfzikailagmegerősöd-tem, eltö-

kéltem magam-ban, hogy túljárok az eszén. Engemnem fog elpáholni, mint a bátyáimat– gondoltam –, úgyhogy vakmerőenelszöktem nagybátyámtól, és elindul-tam Michiganbe.

No, de most jön a lényeg, hogy miértis írtam le ezt az egész történetet!Már említetem, hogy édesanyám éle-te és családi imái kitörölhetetlen be-nyomást tetek rám, amitől nem me-nekülhetem. Vasárnap reggel,karácsony napján, ötvenkilenc évvelezelőt, éjjel fél 12-kor nyakamba

vetem a lábam, hogy elgyalogoljakKindleville, Indianaba, ami úgy ti-zenöt-húsz mérföldre volt. A hó csak-nem térdig ért, nekem pedig volt egyoverallom és egy ingem, becsomagol-va egy ódivatú színes kendőbe – ezvolt a teljes ruhatáram és bőröndöm.A múlt tavasszal egy szomszédnakmostam a birkáit 1,25 dollárért, amitmegőriztem július 4-ig, majd egészősszel és télen is.

Hajnalra érkeztem Kindlevillebe, éstaláltam egy vonatot Elkhartba. Meg-vetem a jegyet, és reggel 8 órakormár ot is voltam, farkaséhesen. Be-vágódtam egy sikátorba, hogy meg-nézzem, mennyi pénzem maradt, ésnegyvenöt centet számoltam össze.Spórolnom kellet, mert még tizenhatmérföldet kellet gyalogolnom Ed-wardsburgig, és onnan még tizenket-tőt Cassopolisig – ugyanakkor mu-száj volt valamit ennem. Bementemegy élelmiszerboltba, és vetem egybolognait meg egy sajtot. Soha nemfelejtem el, milyen látvány is lehet-tem: egyik kezemben egy karéj sajt-tal, a másikban egy szelet bolognai-val, hónom alat pedig apoggyászommal! Ot lépkedtem nagybüszkén az általam akkor ismert leg-nagyobb város, Elkhart főutcáján, ésó, a kirakatok, az ide-oda futkosó em-berek – minden olyan új volt szá-momra, hogy a végén ot álltam egyhelyben, tátot szájjal szemlélődve éskét kézzel markolva és majszolva asajtot meg a bolognait, ami a járóke-lők számára igen mulatságos látványlehetet.

❧ Hitből hitbe28

Váratlan fogságVégül valaki rám köszönt egy „Szia,Öcsi!”-vel. Nagybátyámnál keresztel-tek el így. A rendes nevemet – Guy –elég nehéz megjegyezni, ezért általá-ban Öcsinek szólítotak; úgyhogymost halálra rémültem e név hallatán.Meg se álltam, hogy megnézzem, kiszólítot le, csak elkezdtem rohanni azutcán, azt gondolván, valaki mindvé-gig a sarkamban volt, hogy visszavi-gyen, és most nyomomra akadt. Úgyszaladtam, mint egy lovas katona; dea férf újra utánam kiáltot: „Nemakarlak bántani!” Utánam jöt, és má-sok segítségével sarokba szorítot: énpedig ot álltam a sajtal, a bolognai-val és a poggyászommal. Végül sike-rült rávennie, hogy hazamenjek vele,miután biztosítot, hogy soha nem lá-tot és nem is hallot rólam ezelőt.Észrevete, hogy fázom és nyilvánéhes is vagyok, ezért haza akart vinnimagukhoz; láta, hogy nem vagyokhozzászokva Elkhart látványosságai-hoz. Mikor az előszobán át beléptema konyhába, kedves felesége éppenreggelizet. A férj így köszöntöte: „Ó,Anya, megvan a funk! Épp most ta-láltam meg!”

Az asszony erre odajöt hozzám, le-vete a sapkámat, megsimogata a ha-jamat, sőt, még egy puszit is adot.Hát ez az anyai puszi, amiből azótanem kaptam, hogy egy éve eljötemothonról, most végleg összetört ;ugyanakkor olyan szégyellős és fé-lénk voltam, hogy képtelen voltamkifejezni, mennyire megérintet anyaiszeretete.

Képtelen voltam bent maradni ebbenaz idegen házban, noha már elvetéktőlem a sajtot, a bolognait és a pirospoggyászomat, és mindent megetekazért, hogy enyhítsék szégyenérzete-met, amitől látványosan szenvedtem.Az asszonytól kiadós reggelit kaptam,majd – mivel kilestem, hogy a fásládacsaknem kiürült – engedélyt kértemarra, hogy megtölthessem. Alig vár-tam ugyanis, hogy kiszabaduljak eb-ből a retenetes feszültségből, úgy-hogy a férf megmutata nekem afáskamrát.

Ekkor nekilátam fűrészelni és haso-gatni, egészen reggel 9 óráig,amikor is kijötek értem,hogy behívjanaktízóraizni. De énképtelen voltambemenni abbaa szép, tisztakonyhába, ésleülni ahhoz aszép asztalhoz,hiszen vadidegen voltam, úgyhogyigyekeztem sűrű elnézések közöt ki-menteni magam, mint a régiek. Ha-marosan azonban a férf kiáltot egynagyot: „Ó, Mary!” Míg azon töp-rengtem, ki lehet ez a Mary, látam,hogy ugrándozva és nevetve jön fe-lém egy mosolygós, pozsgás arcú, jóhúsban lévő lányka – velem azonoskorú és magasságú lehetet –, és meg-ragadva megölelt, megpuszilt, majdezt mondta: „De bizony bejössz, mertmindnyájan szeretünk téged!” Sike-rült rávennie, hogy elinduljak, de to-vábbra is azon töprengtem, vajon mi-

2013. december ☙ 29

lyen rejtélyes okból szeretnek engemezek az emberek, hiszen anyán kívülsoha senki nem mondta nekem ezeketa szavakat, azt pedig világosan lát-tam, hogy ő nem az édesanyám.

Végül szégyenlősen bebotorkáltamMary győzködésére: „Mostantól a hú-god vagyok, te pedig a bátyám vagy;gyere, ülj ide mellém, Mama pedig adnekünk fnom kölessütit juharszirup-pal.” Nos, a süti és Mary egyaránt na-gyon hívogató volt ; de ó, bárcsak in-kább ot kint, a fáskamrábanfogyaszthatam volna el a sütit és aszirupot! De nem, most már bent vol-tam, mit lehet tenni? Az asztalonpompás lenvászon terítő, ezüst evő-eszközök – villák és kések –, csupaolyan dolog, amiről othon még hír-ből sem hallotam.

Nagy nehezen sikerült ennem néhánydarabot, amit Mary felvágot nekem,és nagyon fnom volt ; magambanazonban mégis a poklokat jártammeg – manapság a fúk talán márnyolcévesen is előrébb tartanak, mintén akkor, tizenöt évesen. Úgyhogy,amint lehetet, felálltam, miután azanya által jól megtanítot „Elnézést!”kiböktem.

Kimentem a kamrába, és annyi fát

hordtam be, hogy a végén már pú-pozva volt a láda. Ezután meglátam,hogy a vizesvödör üres, úgyhogymegtöltötem a teáskannával együt.Nos, el kell mondjam, ezeket a szoká-sokat anyukám sulykolta belém, ésazóta is rendkívül nagy hasznát vet-tem, hiszen az elmúlt években jó né-hány olyan család othonába is beju-totam, ahova másoknak nem sikerült– pusztán azért, mert kész voltam egykis fahasogatással, vízhordással, megilyesmivel kisegíteni őket. Beenged-tek, hogy dolgozzak, de ezáltal lehe-tőséget kaptam arra is, hogy azt azevangéliumot hirdessem nekik, amitazelőt soha nem hallotak, mivel ad-dig csak a „templomi morzsákon” él-tek, és soha nem kaptak még egy ki-adós ebédet. Érdemes késznek lennibármire az emberek megnyerése ér-dekében.

No, de visszatérve erre az othonra:csak arra akarok rámutatni, mire ké-pes egy imádkozó édesanya; ráadásulúgy, hogy mindeközben mit sem tu-dot a történtekről, hiszen abban a tu-datban volt, hogy – rendes fú lévén –nagybátyámnál vagyok. Imái azonbannem Noble County, Indianahoz kö-tődtek, hanem hozzám, akárhol is le-gyek. Dicsőség Istennek! Biztosan tu-dom, hogy ezek az imák átléptéknagybátyám birtokának határait, ésvégigkísértek minden lépésemnél;magad is láthatod majd, és meggyő-ződhetsz róla, hogy Isten meghallgat-ja az anyai imádságokat. Ámen,ámen! Ó! Dicsőség Istennek mindenimádkozó édesanyáért!

❧ Hitből hitbe30

Szóval, egész nap fát fűrészeltem, ésközben sokat gondolkodtam. Nemmondtam el nekik, ki vagyok és hon-nan jötem. Minden elképzelhetőtrükköt bevetetek, hogy kiderítsék,de én nem álltam kötélnek, mert fél-tem, csak ki akarnak játszani, és visz-sza akarnak vinni nagybátyámhoz.Ám amikor beesteledet, rám tört ahonvágy, és be akartam osonni anagy kályha mögé, hogy lekuporodvaszunyókáljak egy kicsit ; azonbanMary nemsokára hazajöt az iskolá-ból, és felém szökellve rögtön így ki-áltot: „Ó, hol van az én bátyuskám,az én drága ikertestvérem, hol vanhát?!” Megragadva a cipőmet, kirán-cigált onnan, és kivit az udvarra lab-dázni. Mire eljöt a ebédidő, össze-szedtem annyi bátorságot, hogykülönösebb győzködés nélkül is haj-landó voltam bemenni; de amint végelet az ebédnek, megint ot kuksoltama kályha mögöt. Mosogatás utánMary megint ot volt, és lábamnálfogva kivonszolt; úgyhogy mire ma-gamhoz tértem, már kint voltunk anappaliban, és együt énekeltük a jóöreg vasárnapi iskolai énekeket, ami-ket anyukám tanítot nekem – mígvégül elpityeredtem. Mary felfedeztea dolgot, taktikát változtatot, és egyképeskönyvet kezdet inkább muto-gatni. Mire ráeszméltem, mindent ki-szedet belőlem – megtudta vezeték-és keresztnevemet, azt, hogy honnankerültem oda és hol laknak a szüleim.

Ezután a férf – bár nem volt keresz-tény – felszólítot, menjek vissza anagybátyámhoz; én azonban elutasí-

totam. Először is túlságosan féltemvisszamenni; másodszor pedig pén-zem sem volt a visszaútra. A férf errea következő ajánlatot tete: „Talánnincs elég pénzed arra, hogy vissza-utazz... Adok én neked elég pénzt, éssoha nem kell visszafzetned!” De kö-vetkezetesen ellenálltam – bár sze-retem volna hazamenni, de túl büsz-ke voltam hozzá. Erre azt mondta,vesz nekem egy jegyet Upper Sandus-kyba, ami hét mérföldre van az otho-nunktól, de határozot nemmel felel-tem.

Anyai intelmekOt maradtam éjszakára, és reggellátam, hogy a fásláda és a vizesvödöris tele van. A férf bejöt és ezt mond-ta: „Anya, nekünk pont egy ilyen fúkell! Próbáljuk meg rávenni, hogymaradjon velünk!” Úgyhogy a férfelő is adta ajánlatát : „Csak annyit kelltenned, hogy kisöpröd a szobámat, el-mosol néhány üveget minden reggel,tüzet raksz, gondoskodsz a fáról és avízről, iskolába jársz, és testvérkéntosztozol Maryvel mindenen.”

Ezután ezt mondta: „Egyetlen fún-kat, Mary ikertestvérét épp egy évvelezelőt veszítetük el; és Mary aztmondja, neked kell elfoglalni a helyét,mert annyira hasonlítasz rá. Mind-nyájan megszeretünk; és mivel Maryaz egyetlen gyermekünk, ha Anya ésén eltávozunk, minden birtokunk rádszáll és Maryre. Van egy tanyánk vi-déken, és csak azért jötünk be a vá-rosba, hogy a gyerekeinket tanítat-hassuk. Ha majd Mary befejezi az

2013. december ☙ 31

iskolát, visszamennénk a tanyára. Deakármi is legyen, egyenlőképpen osz-toznál Maryvel.” Nos, ez igen tetszetnekem, mivel így műveltséget szerez-hetem volna, és megszabadultamvolna a nehéz igától – így tekintetemugyanis az othoni fegyelemre ifú,testi szemeimmel.

Aznap fát aprítotam; és amikorMary hazajöt az iskolából és megpu-szilt, ezt mondta: „A bátyám leszel,nem igaz? Kell nekem egy bátyus,akivel együt járhatok iskolába!” Hátbizony, ez lejjebb ment a torkomnál.Volt azonban egy dolog, ami zavartegy picit : mégpedig ez a bizonyosüvegmosás. Mit jelenthet ez? Aztánegyszer csak kijöt a férf, és behívotebédelni. Amikor beléptem, Mary otállt az ajtóban, megfogta a kezemet ésezt mondta: „Ó, bátyuskám, drága bá-tyuskám!” Kezdtem tényleg úgy érez-ni magam, mintha a bátyja lennék –de azok az üvegek... Mit jelenthet ez?Miután megebédeltünk és Mary visz-szament az iskolába, újra végigbeszél-tünk mindent a családba való felvéte-lemről. Ekkor megkérdeztem:„Beszéltél valami üvegmosásról és aszobád felsepréséről. Mit jelent mind-ez?”

Olyan csend következet, amit mégegy tapasztalatlan fúcska is megér-zet. Végül a férf felemelte a fejét, detétovázot. Nagy küzdelemben volt,amibe nem látam bele, úgyhogy fele-sége hamarosan kimentete: „Guy, aférjem nem szeret beszélni az üzleté-ről. Kocsmája van az utca felől, amitmindnyájan nagyon szégyellünk, ő is;

de sajnos belekeveredet, és most úgyáll a dolog, hogyha kiszállna belőle,mindent elveszítene, amit belefekte-tet.” Erre aztán a férf is összeszedtemagát, és elkezdet beszélni:

„Így van, Guy, szeretünk volna agyerekeinknek jobb lehetőségeketbiztosítani, mint amilyeneket a ta-nyán adhatunk nekik, ezért költöz-tünk el. Mivel akkoriban eléggé nehézidők jártak, nem találtam munkát.Nyolc hónapon át vadásztam lehető-ségek után, de csak ezt a kocsmát ta-láltam. A tulaj szabadulni akart tőle,ezért alkalmi áron kínálta; én pedig –mivel nem fogtam fel, mivel jár azilyesfajta üzlet – megvetem tőle akocsmát. Már három éve it vagyunk,de sem a gyerekeim, sem a feleségemnem voltak még benn, pedig it vanszemközt.”

It derül ki, milyen óriási szerepe le-het egy édesanyának, aki tudja, mi ajó, és helyesen is cselekszik. Mielőtelmentem volna nagybátyámhoz,édesanyám magához hívot, átkarolt,és ahogy ot térdeltem előte, felemel-te a fejemet, és így szólt hozzám:

– „Guy, most messzire mégy el ot-honról, távol édesanyád személyesgondoskodásától. Szeretném, ha meg-ígérnél anyának egy dolgot. Megígé-red?”

– „Mi az, anya?”

A könnyeim potyogtak, mert tudtam,hamarosan elmegyek anyukámtól.

– „Nos, Guy, elhiszed, hogy anyasoha nem kérne tőled olyasmit, amit

❧ Hitből hitbe32

nem tudsz megtenni, vagy ami károd-ra válna?”

Ezen teljesen elképedtem, majd gyer-meki kíváncsisággal ezt mondtam:

– „Hát persze, de mégis, mi az?”

– „Rendben, megteszem, bármit iskérsz.” – mondtam végül.

– „Szeretném, ha megígérnéd, hogysoha nem teszed be a lábad a kocsmá-ba.”

– „Ó, nahát,” – mondtam – „ez sem-miség! Örülök, hogy nem valami ne-hezebbet kértél.”

Ot, akkor, aligha éreztem át kérésé-nek súlyát, hiszen soha nem voltamazelőt kocsmában, és természetesennem is terveztem, hogy valaha is be-megyek. Gondoltam is, hogy ezt mostigen könnyen megúsztam. De ahogytelt az idő, egyre inkább belátam,hogy édesanyámnak sokkal nagyobbrálátása volt a dolgokra, mint nekem.

Mindenesetre elmondtam ezeknek azembereknek, mit ígértetet meg velemédesanyám. A férf erre felugrot,körbeölelt, és így szólt : „Isten áldjameg ezt a te édesanyádat! Meg kellmondd nekem a nevét, hadd írjakneki egy levelet, hogy nálam van afa, és hogy tetem neki egy ajánlatot,

és hogy visszautasítota, mert foga-dalmat tet az anyukájának! Ha szüle-id beleegyezésüket adják, akkor örök-be fogadlak, és soha nem kellbetenned a lábadat a kocsmába, hi-szen mi is hamarosan elmegyünk in-nen! Te csak maradj it, végezd a töb-bi házimunkát, járj iskolába Maryvel,és légy a fam, amíg választ nem ka-punk szüleidtől!”

De hidd el, féltem is atól a kocsmá-tól, mert annyit azért felfogtam, hogyha anya akkoriban így kiemelte szá-momra, akkor biztos veszélyes lehet.Mindenesetre eltökéltem magam,hogy elmegyek Michiganbe.

Ismét útonNo, mindjárt jön a lecke. A férf eztmondta: „Ha tényleg ennyire ragasz-kodsz az elmenéshez, akkor a hidegrevaló tekintetel legalább azt engeddmeg, hogy egy barátom, aki Edwards-burg felé megy, elvigyen reggel aszánján.” Úgyhogy reggeli után a drá-ga Mary adot egy búcsúpuszit, ésalaposan megkönnyezet. Soha nemlátam őt ezután. Beszálltam a szánba,jól bebugyolálva. Nem volt se nagy-kabátom, se hócipőm; de kaptam egyfelöltőt, egy pár kalucsnit, és becso-magolt alsóruhákat, amikről azt semtudtam, hogy nekem letek szánva, sráadásként egy útikosarat is. „AmikorE___-be érkezel, menj be a szállóba,és egyél ot!” – mondták búcsúzóul.

Újjászületés egy fa alattMost jön egész életem legfontosabbeseménye, ami miat ezt az egész tör-

2013. december ☙ 33

ténetet leírtam – hiszen ez a könyvimatapasztalatokról hivatot beszá-molni. Elindultam tehát a tizenkétmérföldes útra, és még több is voltelőtem. Vágytam édesanyámmal len-ni, de közben elgondolkodtam enneka kedves családnak a szeretetén ésrendkívüli ajánlatán, a szépséges Ma-ryn, mint leendő testvéren – bár ot-hon volt egy nálam két évvel fata-labb húgom –, etől a sok gondolatólelég vegyes hangulatba kerültem, ésahogy kavarogtak bennem, a szívemköré olyan hálót szőtek, ami már-már elnyelt.

Ekkor felemeltem a szemeimet és lát-tam egy nagy fát az útól néhány lé-pés távolságra. Odamentem, és aztgondoltam magamban, majd a fa alatelmondom a megszokot „Lefekszemés elalszom” kezdetű imádságot. Aztreméltem, ez talán kiemel majd abbóla csüggedésből, amely mint egy sötét,vaskos felhő rám nehezedet. Elkezd-tem mondani a „Lefekszem és elal-szom”-ot, hiszen ez volt az egyetlenima, aminek önálló elmondására vala-ha is vállalkoztam; és mivel még ti-zennégy éves sem voltam, úgy vél-tem, ez bőségesen elegendő lesz.Ámde csaknem két órát töltötem ota fa alat. Szerintem életem legjobbimáját mondtam ot el akkor, mertannyira belemerültem az imádságba,hogy teljesen belefeledkeztem. Márnem emlékszem, pontosan mi minde-nért könyörögtem; de az világosan élemlékeimben, hogy ahogy haladtamelőre az imában, úgy oszlotak el afelhők, és úgy éreztem, mintha egy

olyan síkra emelkedtem volna, amiszámomra korábban teljesen idegenvolt. Egy mondatra azért emlékszem:„Ó, Istenem, csak arra kérlek, vigyélel engem egy hívő othonba, ahol úgyimádkoznak, mint anya, és ahol úgyolvassák a Bibliát és úgy imádkoznak,mint anya!” Nagy öröm töltöt be, éscsodálatos boldogsággal álltam fel afa tövéből. Hiszem, hogy ot, akkorújjászületem; de mivel azt sem tud-tam, mi az újjászületés, ráadásul túlfatal is voltam, Sátánnak sikerültmeggátolnia, hogy rájöjjek: ez volt amegtérésem. Már nem emlékszemmindenre, pontosan mit is kértemvagy ígértem, de azóta is úgy gondo-lom, minden benne volt, ami az újjá-születéshez szükséges. Örömömbenrohantam az úton, ujjongva, nevetve,ugrándozva és sírva; azelőt sohanem éltem át ilyen mélységes, belül-ről fakadó elragadtatást. Órákon ke-resztül futotam ezzel a hatalmas, ko-rábban nem tapasztalt, mindentbetöltő érzéssel.

De mivel nem gondoltam, hogy ezzelmár újjá is születem, soha nem istetem róla bizonyságot; ugyanakkorez életemnek egy olyan markáns ta-pasztalata volt, ami évekig bennemélt, és azóta sem kerültem ki teljesena hatása alól. Mély tiszteletel tekin-tek vissza arra a fára. Ot, alata csakennyit tudtam mondani: „Uram, haelviszel egy hívő othonba, legjobbtudásom szerint foglak téged szolgál-ni!” – azt gondoltam ugyanis, hogyaz üdvösség elnyeréséhez idősebbnekkell lennem. Pedig semmi okom nem

❧ Hitből hitbe34

volt erre az oktalanságra, hiszenédesanyám soha még csak nem isutalt ilyesmire. De Sátán mindig ala-pos munkát végez, és pontosan tudja,hol tud eredményt elérni ördögi mun-kájával. Becsapot, és megfosztot at-tól az áldástól, amivel Isten épp azimént ajándékozot meg.

VargabetűkAmikor nagybátyámnál voltam, egyikunokahúga szintén ot töltöt néhányhónapot. Ő michigani volt, és jó ba-rátja nagybátyám egyik régi iskola-társának, akivel már évek óta nem ta-lálkoztak, és hírt sem hallot róla.Úgyhogy sokat beszélgetek egy bizo-nyos Mr. N____-ről, aki egy gazdagmichigani gazdálkodó volt. Őt vetemcélba, és úgy gondoltam, ha odaérek,beszélek neki a nagybátyámról. Dél-után 5 órakor érkeztem megS____-be, és megtudakoltam az utatMr. N____ házához. Körülbelül négymérföldes út állt előtem, úgyhogy el-indultam, és mentem egészen addig,amíg biztos voltam benne, hogy márgyalogoltam négy mérföldet. De azútbaigazítással összecsengő útjelzőketvalahogy sehol nem látam.

Végül este fél 9-kor összetalálkoztamegy szános emberrel, és megkérdez-tem, milyen messze van a Brush-ridge iskola. Ezt mondta: „Fiacskám,úgy tizenkét-tizennégy mérföldrevagy onnan.” „Nem, az nem lehet –feleltem –, hiszen azt mondták, hogycsak négy mérföld S____-ből!” „Igen”– mondta, csakhogy kiderült, a tónál

eltévedtem és egy másik útra tértem.Most tíz mérföldre vagyunk a tótól;ha visszamennék S____-be, az már ti-zennégy mérföldes gyalogút lenne.Felajánlota, hogy menjek el hozzá,aludjak náluk az éjszaka, mert ő csaköt mérföldre lakik úticélomtól. Jóöreg félelmem azonban most is elő-tört : ez biztos valami csapda, hogyvisszavigyenek a nagybátyámhoz.Hát igen, a bűntudat. Az a harang –ahogy Kulp testvér szokta mondani –,a lelkiismeret, állandóan szól éscsöng.

Az ember azt mondta, hogy az erdőnát csak hét mérföldre van a célom.Mivel a hold beragyogta fényével ahavat, az ember kiállítot a kerítéshez,felszedelőzködöt, és megmutatot ne-kem egy sor fát, ami mellet ha egye-nesen elhaladok, pontosan odaérke-zem. Ez a kedves idős ember vagyegy órán keresztül magyarázta nekema trükköt, mely fákat kell követnemahhoz, hogy irányban maradjak. Mi-kor megértetem az elvét, elindultam;de ó, mily keservesen! A havat átfújtaa szél a kerítéseken, vagy háromszoris alábucskáztam, és retenetes erőfe-szítésembe került kiásnom magam.Ezután pedig mindig vissza kelletmennem az ösvényre, hogy megtalál-jam az egyenest. Vánszorogtam előreot a hófúvások közöt; néha teljesenbekerítet a hó, de aztán valahogymindig sikerült átörnöm.

Végül megérkeztem a célpontomhoz.Megpillantotam a kúriát... ■

(Folytatás a következő számban...)

2013. december ☙ 35

Élet a Lélek templomábanA testi-lelki egészség kapcsolata

Isten tökéleteset alkotot, amikormegteremtet bennünket. Csodálatosés összetet egész az, amit Ő ember-nek nevezet el. Az Ő képe és hason-latossága vagyunk, minden életmű-ködésünk Alkotónk bölcsességétdicsőíti.

„Mert őbenne élünk, mozgunk ésvagyunk...” (Apostolok cselekede-tei 17:28)

Születésünkkor nem kapunk haszná-lati útmutatót, tapasztalatok révénkell megismernünk testünk működé-sét, és a megélt dolgok tanítanak ben-nünket eldönteni, mi a helyes és ahelytelen. Ha tanulunk is elveket ésszabályokat, csak a gyakorlati megva-lósulás mutatja meg, mitis sajátítotunk el igazán.

Ez a rovat az életmód,életvezetés, a testi és lelkitáplálkozás kérdéseivel ésproblémáival foglalkozik;ezekre keres gyakorlatias,tapasztalatokon alapulóválaszokat.

Az egyszerű életszerűség, és az Istenszavában megtalálható tanácsok újra-felfedezése során magasabb minőségűtesti-lelki működéshez juthatunk. Abátor kísérletezés és változtatás min-dig izgalmakat rejt, csak el kell indul-nunk előre. Ahogy közeledünk Isten-

hez, Ő is közeledik hozzánk, jóllehetmindig melletünk áll, bizalmunkatkérve.

Főbb témáink:

• táplálkozás, gyógytáplálkozásIsten korszerű elképzelése sze-rint

• testi higiénia, fzikai munka ésmozgás életünkben

• lelki táplálkozás, szellemi mun-ka, érzelmi állapotunk

Miért foglalkozzunk ilyesmivel?Életünk során rendkívül összetet, bo-nyolult testi-lelki-szellemi-érzelmiigénybevételnek vagyunk kitéve.

Gondoljuk csak végigegy átlagos hétközna-punkat a felébredéstől alefekvésig! Ha nap mintnap helyt akarunk állni,mindenkor kimagasló lel-ki, fzikai, szellemi és ér-zelmi egészségre vanszükségünk. A sportból

vet kifejezéssel élve: „jó formábankell lennünk”.

Testünknek nem csak biológiai táplá-lékra van állandóan szüksége. Lelki-leg és idegileg is edzetnek kell len-nünk, hogy a mindennapok stresszesés embert próbáló körülményeiben ne

❧ Hitből hitbe

Élet

és

Élet

és

egés

zség

egés

zség

36

Ha nap mintnap helyt

akarunk állni,kimagasló

egészségre vanszükségünk.

maradjunk alul. Izmaink, csontjainkis rendszeresen igénylik a fzikaimegterhelést, feszítést, csavarást,nyújtást.

Emlékszünk a régi mondásra: „Éptestben ép lélek”? Tény, hogy egyedzésben lévő, rugalmas és tetre késztest jó vérkeringést és szervi műkö-dést biztosít a magasabb rendű szel-lemi-lelki-érzelmi munkához. Tisztafejre és egészséges szívrevan szükségünk nap mintnap. Állandóan döntése-ket kell hoznunk, állandókészenlét az életünk,megannyi megoldandófeladat, kihívás vár ránk.

A következőkben olyanhasznos tanácsokat sze-retnék felsorakoztatni, amelyek segít-séget jelenthetnek a tudatosabb élet-tervezéshez. Kóstoljunk is bele az elsőilyen témába...

TáplálkozásA táplálkozás jelenti minden testiműködésünk alapját, ez által látjuk eltestünket a szükséges „üzemanyag-gal”. Szervezetünket táplálni azonbantöbb, mint pusztán akármit megenni,meginni. Táplálni: éltetni, megújíta-ni; funkcióját, állandó működésétfenntartani. Tisztább, alkalmasabbtáplálék; fnomabb, egészségesebbműködés.

Isten is egészségesnek és boldognakszeretne látni bennünket, ezért keres-sük az ehhez vezető utat:

Élet a vérben„Mert minden test élete a bennelevő vérben van... mert mindentest élete a vérében van...” (3Mó-zes 17:14)

„Íme, nektek adok minden magho-zó füvet az egész föld színén ésminden fát, amelyen maghozógyümölcs van. Az legyen az ele-deletek.” (1Mózes 1:29)

Minden testünkbe kerülőtáplálék „vérré” lesz azemésztési folyamat során,ugyanis vérkeringésünklátja el táplálékkal szerve-zetünk minden egyes ki-csiny sejtjét. Testünkakármilyen minőségű és

mennyiségű „élelmi anyagot” kap,igyekszik hűséges szolgaként feldol-gozni és beépíteni saját sejtjeibe. Vé-rünk tisztasága és táplálékunk bioló-giai értéke tehát rendkívül fontos,mert fzikai értelemben nagyon isigaz, hogy „amit eszel, azzá leszel”.

Emésztőrendszerünk szinte bármitképes feldolgozni, de ha visszaélünkvele, hosszú távon testi egészségünktönkremehet. Az évekig, évtizedekigtartó helytelen táplálkozás és életmódaz egymással összehangoltan működőbelső szerveinket súlyosan károsít-hatja (bélrendszer, máj, epe, vese,hasnyálmirigy stb.).

Eredeti táplálékunkIsten mindentudó bölcsességébenpontosan meghatározta az emberiszervezet ideális táplálékát, ezért ta-

2013. december ☙ 37

Vérünktisztasága éstáplálékunk

biológiai értékerendkívül

fontos.

nácsos a Teremtő szavait komolyanvenni, és a gyakorlatba is átültetni.

Érdemes elgondolkodni azon, hogyelőször a táplálék let megteremtve,csak utána az ember, a biológiai fo-gyasztó. Ádám és Éva mindent ké-szen kapot: nyilvánvalóan nem sü-tötek-főztek, természetes módontáplálkoztak. Az első emberpár azÉdenkertben gyümölcsökkel csillapí-tota éhségét, később pedig Istennégy táplálékcsoportot különítet elszámukra:

1. gabonafélék

2. gyümölcsök

3. zöldségfélék

4. olajos magvak

Isten eredeti terveaz volt, hogy az em-ber, a teremtés koro-nája, a lakhelyéül teremtet Föld nö-vényi termékeiből éljen.

Ezek az ősi alapelvek ma is korsze-rűek. Az életmód-kutatások legújabberedményei azt igazolják, hogy a nö-vényi étkezés jótékony hatással vanaz emberi szervezetre. Napjainkbansorra dőlnek meg régi tradíciók, szo-kások, midőn az „édeni” étrend mo-dern útörői ragyogó egészségi álla-potukkal és tetre kész, szellemi-lelkifrissességükkel hadat üzennek a ha-gyományos táplálkozási elveknek,rossz beidegződéseknek, öröklődő té-vedéseknek.

A táplálkozás céljaTestünk táplálásának Istentől rendelt

eredeti célja, hogy a tökéletesen te-remtet emberi szervezet biológiaiegyensúlyát fenntartsuk. A helyestápláléknak könnyen emészthetőnekkell lennie, és el kell látnia a szerve-zetet a fzikai és lelki tevékenységekvégzéséhez szükséges energiával. Épí-tenie és segítenie kell testünket, hogyalkalmasak legyünk a magasabb szin-tű szellemi és lelki munkára: az Isten-nel való együtműködésre, Biblia-tanulmányozásra, imában a mennyeivilág erőivel való egyesülésre.

„Nem tudjátok,hogy ti Isten temp-loma vagytok, és Is-ten Lelke lakik ben-netek?”(1Korinthus 3:16)

Ha romlot természe-tünk tanácsait követve

kárt okozunk annak a templomnak,ahol Isten Lelke képes lakni, testünkalkalmatlanná válhat az Isten általmegszabot feladatok ellátására.

Az egészség felszabadít. A rugalmas,jól működő emberi test öröm a bennelakónak; derűs, bizakodó, és egy min-den kihívással szembenéző, krisztusilélek othona. Az Istenbe kapaszkodóember boldogságához nagy mérték-ben hozzájárul, ha teste egészséges,és működése Teremtőjét dicsőíti. Fi-gyeljünk azért szerető tanácsaira, ésvegyük birtokba, amit Isten már meg-adot nekünk!

Következő számunkban A csodálatosgyümölcs témájával folytatjuk. ■

Élő Zsolt

❧ Hitből hitbe38

A helyes tápláléknakel kell látnia a

szervezetet a fizikaiés lelki tevékenységekvégzéséhez szükséges

energiával.

Apró csodákHétköznapi tapasztalatok az élő Istennel

Az Úrral szerzet tapasztalataink elmondásával Istent dicsőítjük és egymás hi-tét építjük. A zsoltáríró példáját követve bocsátjuk közre az alábbi tapasztala-tokat:

„Igazságodat nem rejtem el szívem mélyén, hanem elbeszélem hűségedet ésszabadításodat. Nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyüleke-zet előt.” (Zsoltárok 40:11)

Vegyétek fel a hit pajzsát!2013. augusztus 6-án feladtuk az ösz-szes papírt, ami lányunk kollégiumifelvételéhez és ösztöndíjához szüksé-ges volt. Több napba telt, mire sike-rült minden iratot beszerezni a mun-kahelyi bérügyi osztályról, azadóhivataltól stb. 9-e a beérkezési ha-táridő, a későn érkező kérelmeketmár nem bírálják el. Az egész paksa-métát ajánlva, elsőbbségi küldemény-ként adtam fel, Isten kegyelmére bíz-va az ügyet. 16-ára ígértek választ aneten, vagyis a négy napig tartómunkaszünet kezdetére. Délután félötkor kapot Emőke egy kétsoros ér-tesítést : „Kérelmed nem érkezet be.Ha mégis feladtad, kérj felvilágosítástmunkaidőben ezen a telefonszámon!”

Nem akartunk hinni a szemünknek.Három nap alat nem érkezet volnameg elsőbbségi jelöléssel?! Ez valamirossz, szinte ördögi tréfa! Fogjunkneki máris albérletet keresni? Hiszenmár a kollégiumi ellátás kifzetése isnagy próba elé állít minket! Kihez

forduljunk? Hívjuk a postát, rekla-máljunk? Magyarázkodjunk a bírálóbizotság előt? Az összes nyomtat-vány újbóli beszerzése megint leg-alább 2-3 napot igénybe venne. De hi-ába küldenénk be ismét, a határidőlejárt. Éreztem, ahogy a kétségbeeséshullámai ostromolni kezdenek ben-nünket. Az öröm, amelyet a négyegyüt eltöltendő nap ígért, szerte-foszlani látszot. De nem akartam át-engedni a családot a kétségbeesésnek.Eszembe jutot az ige:

„Semmi miat ne aggódjatok, ha-nem imádságban és könyörgésbenmindenkor hálaadással tárjátokfel kéréseiteket Isten előt. És Istenbékessége, amely minden értelmetfelülhalad, meg fogja őrizni szíve-teket és gondolataitokat a KrisztusJézusban.” (Filippi 4:6-7)

Letérdeltünk imádkozni és Atyánkelé tártuk a helyzetet. Ima után márcsaknem azon aggódtam, hogy miértis nem aggódok, pedig emberileg néz-ve ugyancsak indokolt lenne...

2013. december ☙

Emlé

kEm

lék

oszl

opok

oszl

opok

39

Nem mondom, hogy a négy nap so-rán nem próbált a félelem erőt vennirajtam és rajtunk. De Emőkével vé-giggondoltuk a helyzetet: mindentmegtetünk, amit emberi ésszel éserővel meg lehetet tenni – nincs másdolgunk, mint várni és bízni minden-ható Atyánk kegyelmében. Többszöris határozotan éreztem, ez egy próba– fogalmam sem volt, hogyan, de tud-tam, Isten meg fogja oldani. Vártunkés reménykedtünk, és nem engedtemszívem békességét és örömét elvenni.Valahányszor jöt a félelem, igék ju-totak eszembe:

„Jó várni és megadással lenni azÚr szabadításáig.” (Jeremiás siral-mai 3:26, Károli)

Várni türelemmel... Sokszor ez a leg-nehezebb – de megtapasztaltam,hogy ez jó dolog!

„Akinek szíve rád támaszkodik,megőrzöd azt teljes békében, mertbenned bízik.” (Ézsaiás 26:3)

Ha Atyánk szeret minket, nem hagycserben. Milyen érzés lehet Neki, hahallja kérésünket, de közben látja szí-vünkben a kétségeket és arcunkon aszorongást, szomorúságot? Nemakartam aggodalmaskodni!

21-e hajnalán napkeltekor ébredtem,és még emlékszem az első felbukkanógondolatra: Ma van az a nap, amikorfélni kellene... Felrémlet bennem,hogy nyolckor el kell kezdenünk avég nélküli telefonálást, intézkedést...Hát nem, azért sem... Kinyitotam aBibliát :

„Mivel ragaszkodik hozzám, meg-

szabadítom őt, fölmagasztalom,mert ismeri nevemet! Ha segítsé-gül hív engem, meghallgatom őt.Vele vagyok nyomorúságában,megmentem és megdicsőítem őt.”(Zsoltárok 91:14-15)

Mosolyogva becsuktam a Könyvet ésnem is vetem észre, de hálával szí-vemben elaludtam egy kicsit. Amikorismét kinyitotam a szemem, a férjemállt az ágy mellet és csak ennyitmondot: Gyere! Még korán volt, hi-vatali idő előt, semmiféle intézkedéstnem tudtunk volna elkezdeni. Az üze-net, amit ekkor a számítógépen olvas-tunk, a felvételi kérelem pozitív elbí-rálásáról és a további teendőkrőlszólt. Megöleltük egymást, és Sanyimegkérdezte: Honnan tudtad? Éncsak annyit tudtam, hogy Isten jó.Késő délután kiderült: a hiba – külö-nös módon – a számítógépes rend-szerben keletkezet, rossz üzenetetküldöt az érinteteknek. Négynapiboldogtalan feszültség egy hibamiat... Ehelyet átélhetük:

„Aki fgyel az igére, jót nyer; akibízik az Úrban, ó, mily boldogaz!” (Példabeszédek 16:20, Károli)

Megőrzi minden csontjátBudapesten, a Flandria Hotelben vol-tunk egy bibliai konferencián, amikorpéntek délután valahogy elnéztem alépcsőfokot és ráestem a lábfejemre.Iszonyú fájdalom hasítot belém, ésbár igyekeztem barátomra mosolyog-ni, aki épp szembejöt velem a bal-esetkor, mégis alig bírtam visszacso-szogni a szobámba. Esés közben a

❧ Hitből hitbe40

legelső gondolatom az volt : lehetet-len, hogy ezek után vasárnap este fut-ni fogok. Amikor felértem, azon gon-dolkodtam, hogy – emberiszámítások szerint – milyen hossza-dalmas procedúra elé nézek: rosszesetben röntgen, esetleg gipsz, de mi-nimum egy hetes fájdalom és sántiká-lás. Azonnal dagadni kezdet. Sóhajt-va kinyitotam a Bibliámat:

„Sok baja van az igaznak, de va-lamennyiből kimenti az Úr. Meg-őrzi minden csontját, egy sem töre-tik meg azokból.” (Zsoltárok34:20-21)

Nos, akkor a röntgen kérdése mármegoldódot... de a gyógyulás egyelő-re még csak vágyaimban élt. Drágaszobatársnőmmel imádkoztunk, és re-ménykedtem, hogy minden jóra for-dul. A fájdalom ennek ellenére egyrerosszabb let, az esti előadásra márerősen sántítva jutotam le, közbenpedig vizes ruhával borogatam.

Kedves jamaicai barátunk, Howardészrevete a bajt, és felajánlota, szí-vesen imádkoznak értem. Alig voltidőm gondolkodni, máris ot ültemközépen, ők pedig könyörögni kezd-tek. Nagyon nehéz teljesen őszinténkifejeznem, amit átéltem, de azértmegpróbálom:

Éreztem a testvéreimből áradó nyu-godt erőt, békességet, hitet – tudtam,hogy nem rajtuk múlik, ha mégsemtörténik semmi. Atól féltem a legjob-ban, bennem van valami akadály, amimeggátolja az isteni erő működését.És ez pár pillanatig retenetes érzés

volt : most majd világosan kiderül,mustármagnyi hitem sincs! Mezíte-lennek és végtelenül kicsinek, nyo-morultnak éreztem magam, minthaközvetlenül Isten szemei előt ültemvolna összetörve. Uram, segíts, légysegítségül az én hitetlenségemben!

Amikor felálltam és elindultam a szo-bámba, megpróbáltam úgy lépni,mintha semmi baj nem lenne, de va-lójában ugyanúgy fájt, mint előte. Éj-szaka nem nagyon tudtam aludni anyugtalanságtól, kimentem a folyosó-ra is, megnézni, jobban mutat-e, mintkorábban. A véraláfutás egyre na-gyobb területen mutatkozot, és mégmindig sántikáltam. Egyre csak imád-koztam.

Reggel azonban – legnagyobb megle-petésemre – egyáltalán nem fájt!Végtelenül boldog voltam, és érdekesmódon inkább a fájdalom friss emlékemiat bicegtem néha, mert nem mer-tem elhinni, hogy bátran ráléphetek.De az igazi próbát vasárnap estéretartogatam. 48 óra telt el a balesetóta, emberi szempontból lehetetlenegy ilyen esés és ütés után futni.Mégis elmentem a szokásos, 13 km-estávra, készen rá, hogy azonnal abba-hagyjam, ha szükséges. Nem kelletfeladnom, ellenkezőleg, csodálatos ta-pasztalatban lehetet részem.

Ezt az egy órát sok szempontból min-dig a nap fénypontjának érzem, mertaz intenzív ima lehetőségét kínálja.Ezútal az öröm és a hála volt köz-ponti témája, és néha úgy éreztem, aszívem nem bírja a sok örömöt. Azerdei szakaszon nagy erővel rám tört

2013. december ☙ 41

a méltatlanság érzése, és azt kiáltot-tam magamban, amit Dávid és Péterezer évekkel ezelőt: Ki vagyok én,hogy eljössz hozzám, hogy bennemveszel lakozást, hogy törődsz velem?!Micsoda az ember, aki könnyebbenszétnyomható a molynál?! Mit számítneked egy vacak lábujj?! Eredj el tő-lem, mert bűnös ember vagyok! S ek-kor meghallotam a választ: Gyerme-kem vagy!

Az Úrnak ad kölcsön, aki kö-nyörül a szegényenBeszélgetem gyermekeinkkel egyikvacsoránál és megkértem őket, hogya következő hónapban próbáljunkmeg takarékoskodni, még jobban,mint eddig, ki-ki esetleg mondjon leaz esetleges fagylaltról, vagy a sajátmagának szánt apró meglepetésről,mert egy kedves barátunk nagy szük-ségbe jutot, elveszítete az állását.Úgy gondoltam, amit megtakarítunk,azt elküldjük neki. Beleegyeztek.

Jó pár nap eltelt, egyszer csak idősebbfunk felhív telefonon:

– Mama, képzeld, találtam az előbbaz utcán egy ötezrest! Az volt az elsőgondolatom, hogy felajánlom neked.Küldd el annak az illetőnek, akinekgyűjteni akartunk! Bevallom a máso-

dik gondolatomat is: vennék faanya-got, mert szeretnék csinálni egykönyvespolcot. Tudod, a szobámban aföldön, meg az ágy alat tartom a sokkönyvet, nem tudom hova pakolniőket.

– Rendben, kicsim, majd megbeszél-jük a dolgot, ha hazajötél!

Amikor együt voltunk, ezt mondtamneki:

– Én nem szeretnélek kényszerítenisemmire, hiszen te találtad, te dön-tesz, mit teszel a pénzzel. Azt tudomelmondani neked, én mit tennék: azelső, önzetlen sugallatra hallgatnék.Többnyire a nehezebb út a jó út.

Ugyanis eszembe jutot egy ige, miu-tán beszéltünk:

„Az ÚRnak ad kölcsön, aki könyö-rül a szegényen, és ő megfzet nekijótéteményéért.” (Példabeszédek19:17)

– Jól van, mama, it a pénz, add fel!Örülök, hogy odaadhatom!

Másnap felhívot a barátnőm, hogyszeretne nekünk felajánlani két pol-cot, mert átrendezi a szobáját, és a ré-giek helyet új, helytakarékos megol-dást talált könyvei tárolására... ■

Barati Lilla

Istenünk hatalmas és megilleti Őt dicséretünk és hálánk kegyelmének mindenmegnyilvánulásáért. Kedves Olvasó, ha van Istennel szerzet tapasztalatod,amely Őt dicsőíti, kérünk, oszd meg velünk is, hogy kölcsönösen épülhessünkegymás hite által. Szerkesztőségünk e-mail címe: info@hitbol.hu

❧ Hitből hitbe42

100. zsoltárHálaadó zsoltár

1 Ujjongj az ÚRnak, te egész föld!2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel,

menjetek eléje vigadozva!3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Is-ten! Ő alkotot minket, az övéi va-gyunk! Az ő népe és legelőjének

nyája vagyunk.4 Menjetek be kapuin hálaadással,udvaraiba dicséretekkel ! Adjatok

hálát neki, áldjátok nevét !5 Mert jó az ÚR, örökké megmaradkegyelme, és hűsége nemzedékről

nemzedékre.

Hitből hitbeFolyóiratunk Isten gyermekeinek lelki épülését szolgálja,

míg mindnyájan felnövekedünk Jézus hitének teljességéig.

A kiadásban közreműködtek:

Tartalmi szerkesztők: Fülöp László, Gégény Rudolf, Sánta János.Felelős szerkesztő: Sánta János. Borítóterv és lapszerkesztés: Gégény Lora Mariann.

Magyar nyelvi lektor: Barati Lilla. Logó és grafikák: Gond Rózsa.Nyomtatás: Gyulai Oszkár.

Elérhetőségeink a kiadvány hátlapján találhatók.