hix. kÖtet. 1897. augusztus 336. fŐzet. jedlik Ányos...

t e r m é s z e t t u d o m á n y i »alább is 3 '/ nagy T 7 ^ A \ r~7~ T" / ’S l V T ' V ? ^ évdij feJében kap-nyolczadrét ívnyi JL ^ | ^ \ / .A. N JL. • ják ; nem tagok

tartalommal; időn- , részére a Pótfuze-u A V T T T ' O T V Ó T 1? A T '

ként szövegközi áb- t i - T L V X tek k el egyQtt elö .

rákkal illusztrálva. KÖZÉRDEKŰ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. fizetési ára 6 forint.

HIX. KÖTET. 1897. AUGUSZTUS 336. FŐZET.

Jed lik Ányos em lékezete*

Jedlik Ányosról, az ő csendes mederben lefolyt majdnem száz éves életéről és a magyar tudományosság' szolgálatában kifejtett munkásságáról fogok itt megemlékezni, hogy kegyeletes tiszteletünknek iránta kifejezést adjunk, és hogy az ő életének példájából mi is okulást merítsünk.

Nem tartozott ó a nemzet nagyjai közé, mint a legtöbben, a kikről akadémiánk ünnepélyes ülésein eddig megemlékeztünk, leg alább nem abban az értelemben, melyben ezt a jelzőt rendesen használni szoktuk. Az államférfi, ki egy nemzet sorsát viszontagságok között jóra vezérli, a költő, ki dalával majd vigasztalja, majd önfeláldozó tettekre lelkesíti, a történetiró, ki neki múltjáról beszél, és az alkotó művész, ki dicsőségének szobrot emel, mind, mind közelebb állanak a nemzet szivéhez és inkább számíthatnak elismerésére, mint a tudós, ki reá közvetetlenül nem hat, kinek hazafiasságát különös tettekben kimutatni legtöbbnyire még alkalma sincs, és a ki, ha búvárkodása közben gyöngyöt talál, még azzal is nem kizárólag csak az ő, hanem az egész világnak szellemi kincsét gazdagítja.

Kimagasló hazafias tettekkel Jedlik valóban nem fordíthatta magára kortársainak figyelmét. Az ő hazafisága feltűnő tettekben, hangos szavakban nem nyilatkozott m e g ; ott volt elrejtve szive mélyében, mint a természet rendje szerint anyjától öröklött adom ány; de a mikor kellett, a nagy és nehéz időkben, látszólagos álmából mégis öntudatra és tettre ébredt.

Jedlik élete folyamában is volt idő, melyben a nemzet sorsa iránti aggodalom minden más gondolatot, a hazafi kötelessége minden más munkásságot háttérbe szorított.

Akkor volt az, a mikor 1848. márczius 15-ikén, mint a pesti egyetem bölcsészeti karának dékánja, ezeket irta be a kar napló-

* Kivonat a szerzőnek a M. Tud. Akadémia közülésén 1897. május hó 9-ikén tartott emlékbeszéd éből.

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

3 8 8 BÁRÓ EÖTVÖS LORÁND

jáb a: »Mindenki érzi, hogy ily mozgalmak között valamint az egyetemi tanárok, úgy az egyetemi ifjúság közönyös állapotban nem maradhat«, és más h e lyen : »Azon fontos és Magyarország történetében időszakot alkotó események tekintetéből, melyek e folyó hó 15-ik és következő napjaiban fejlődtek ki, ezen napló is ennekutána magyar nyelven vezettetik«.

Később a tudós tanár és szerzetes beállott nemzetőrnek; és később, az elnyomatás idejében, a mikor pedig nem jó szemmel nézték, módot talált rá, hogy a magyar fiúkat magyarul tanítsa.

A veszély múltán azonban visszatért — saját szavai szerint — megint a ^közönyös állapotba« s újra napról napra rendesen és odaadással végezte a maga dolgát.

Ilyen egyszerű, mint ő maga, volt hazafisága i s ; nem különös jutalomra jogosító érdem, hanem csak kötelesség teljesítése és mégis sokszorozva milliók szivéban egy nemzet életének és felvirágozásá- nak legszilárdabb biztosítéka.

Kiváló érdemeit más téren, a tudományos munkásság terén kell keresnünk.

* **

Maholnap annak a századnak végére érünk, melynek első napjaiban Jedlik született. Az emberiség művelődéstörténetében jelentős század volt ez, melyben a múlt századok küzdelmei után végre felszabadult gondolkozás minden irányban kifejtette erejét, és különösen a természettudományokban nagyobb haladást tett, mint előbb évezredek folyamában.

Tréfának megjárja, ha egyszer-másszor a »fin de siécle« jelszavával gúnyolódunk e teremtő korszaknak némely túlhajtott korcs kinövésén, de ha komoly Ítéletet akarunk hozni s a század elejét összehasonlítjuk a végével, a haladáson örvendező bámulattal fogunk meggyőződni, hogy az emberiség e néhány emberöltő alatt mi mindennel gazdagodott. Ez a nagy haladás nem egyes kiváltságos nemzeteknek, hanem a nemzetek összességének műve, verseny közöttök, melynek végén mindegyik féltékenyen követeli az őt megillető babért. Be kell vallanunk, hogy nekünk e babérból csak igen kevés követelni valónk van.

A magyar történet és nyelvtudomány, a jogi és államtudományok, melyek a nemzeti élethez közelebb vonatkozásban állanak, nálunk is már régebben nyertek polgárjogot, de a természettudomány, leg alább még e század első felében, alig birt művelődésünk talajában gyökeret verni, s a kevesen, kik mégis művelték, távol a külföld éltető tudományos légkörétől, segítség nélkül környezőik részéről, valóban az úttörők nehéz munkáját végezték. Jedlik is így magára


JEDLIK ÁNYOS EMLÉKEZETE. 389

hagyatva járt öncsinálta útján és mégis nem egyszer azon nagy fölfedezések nyomán haladt, melyek e századnak dicsőségét teszik. Ő sokat keresett és sokat talált, de mert maga nem hirdette, honfitársai nem vették észre, a külföld nem látta az ő találmányait, azért a világ tudományos irodalmában a neve alig fordul elő a X lX -ik század fölfedezőinek sorában.

A mit nem tehetett meg a világ, mert nem tudott róla, tegyük azt meg legalább mi. írjuk oda az ő nevét az ő alkotásaihoz.

* **

Életéről nem sok mondani valóm van. Mit is beszélhetnék a szerzetes viselt dolgairól, a ki egész hosszú életében mindig csak rendjének jelszavát követte: »praedicate et docete« és a kinek minden gondolatát Isten és tudománya foglalta el. A keveset, a mit mégis elmondhatok,leginkább S z i n n y e y J. kérésére irt önéletrajzából tudom.

Jedlik iöocr-ik évi januárius hó 1 i-ikén született Szimő helységben, Komárom-megyében, mint földműves szülők gyermeke. A kereszt- ségben az István nevet kapta. Az irást, olvasást faluja iskolájában tanulta s azután tanulmányait a nagyszombati, utóbb a pozsonyi gimnáziumban folytatta. Az akkori gimnázium hat osztályának bevégezte után, 1817 -ben, a Szent Benedek-rend növendékei közé lépett és mint újoncz A n i a n u s , magyarosan mondva Á n y o s névvel jelölve, az 1818-ik évet már Pannonhalmán töltötte.

Ez volt a döntő lépés életében; kezdete nemcsak tudományo: pályájának, hanem egyénisége alakulásának, jelleme fejlődésének is A rendíthetetlen hit Istenben, a tudományszeretet, a tanítónak soha nem lankadó szorgalma, az embertársainak bajai iránt fogékony jó szív, az önzetlen hazaszeretet, mind olyan vonások, melyek Jedlik jellemében rendjének hagyományos szokásai nyomán indultak fejlődésnek és erősödtek meg. Szerzetesi életéből származott azonban egy nagy hibája is, a félénk elzárkozottság, a mely akadályozta, hogy másokkal érintkezése által tudományos látóköre bővüljön, és hogy viszont ő tudományával másokra éltető hatással legyen.

A benczések rendjébe belépése óta nem fordult elő Jedlik életében olyan esemény, mely életfolyamának új irányt adhatott volna. Előbb rendjének iskoláiban tanult, azután azokban tanított, majd 1840-ben elfoglalta a pesti egyetemen a fizika tanszékét, melyre termettségét, az akkori szokás szerint, előbb versenyző vizsgálaton kellett kimutatni.

E tanszéken működött 1878-ig; akkor nyugalomba vonulván, visszatért a győri házba.



E rendes életpálya folyamán nem maradhattak el a rendesen szokásos kitüntetések sem. A pesti egyetem bölcsészeti kara 1848-ban dékánjává, az egyetem 1863-ban rektorává választotta; O Felsége 1867-ben a királyi tanácsosi czímmel, 1879-ben nyugalmaztatása alkalmával a III ad osztályú vaskorona-renddel tüntette k i ; a M. Tud. Akadémia 1858-ban levelező, 1873-ban pedig tiszteleti tagjainak sorába választotta.

Életviszonyairól nincs több mondani valóm.A mint viharok nélkül, békés egyformaságban vonultak el

egymásután életének külső eseményei, úgy béke és egyensúly honolt az ő keble mélyében is. Azok a redők, melyeket mi az ő gyermekes ártatlanságot és kíváncsiságot sugárzó arczán évről évre mélyebben bevésődni láttunk, nem a szenvedélyek és gondok, hanem a folytonosan kereső, megfeszített gondolkozásnak redői voltak.

Az ilyen egyszerű, változatosság nélküli s a mellett oly igen hosszú életet sokan talán unalmasnak tartanák, Jedlik azonban soha sem unatkozott.

Egy rendtársa életének utolsó éveiben azt kérdezte tőle, »miért választotta tanulmánya tárgyául épen a fizikát, miért nem például a theologiát, mely a legmagasztosabb dolgokkal foglalkozik ?« Erre ő így felelt: »Látja, minden tudományágban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok és egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is«.

Nem a fizikát, mely csak annyira gyönyörködteti a vele foglalkozót, mint bármely más tudomány, hanem magát jellemezte ezzel az akkor már közel száz éves tudós, ki tudományában még mindig mulatságot és gyönyörűséget talált.

E saját vallomása nyomán kisértsük meg mi is jellemezni az ő tudományos egyéniségét, azért, hogy törekvéseit és sikereit jobban meg tudjuk érteni.

Jedlik a benczésrend iskoláiban végezte felsőbb tanulmányait; azok rendeltetése szerint, és a kor követelményeinek megfelelőleg tanult sok theológiát, s a mellett valami kevés fizikát is. A theoló- giából eleget arra, hogy hitének tételeiben megerősödjék, a fizikából eleget arra, hogy felébredjen benne a vágy még többet tudni. Ez a tudásvágy azonban nem indította őt a végső okok kutatására, melyekre nézve hitében teljes megnyugvást talált, hanem csak arra, hogy a természet jelenségeinek részletes megismerésében keressen kielégítést. Az ő filozófiája nagyon egyszerű volt.

Isten teremtette ezt a világot a maga gazdag változatosságával és bámulatos rendjével, és mert ez a világ szép és szépsége annál elragadóbb képekben tárul fel szemeink előtt, mennél behatóbban



vizsgáljuk részleteiben, azért az emberi észnek nem lehet nagyobb gyönyörűsége e földön, mint a természet jelenségeinek ez a részletes kutatása. Ez volt a mulatság, ez volt a gyönyörűség, melyet neki a fizika szerzett. A forgó mágnesrudat, a rezgő fémrugót, a higany felszínén végig sikamló hullámokat, a lepke szárnyainak csillogásával vetekedő karczolt üvegrácsot, a hatalmas elektromos szikrát órákon, napokon, évtizedeken át gyönyörködve figyelte meg. Csak másodsorban érdekelte az a kérdés: miért? Tudta, hogy a felelet, melyet e földön arra kaphat, megint csak újabb »miért«-re vezet, s erősen bizva hitében, ezt az utolsó kérdést jobb időkre halasztotta, akkorára, mikor a mennyekben Istennel egyesül. Életének utolsó napjaiban nehezen várta a perczet, a melyben égbe szálló szelleme végre meg fogja érteni mindazt, a mit e földön szemével látott, fülével hallott, gondolkozásában összegyűjteni és csoportosítani tudott, de a minek végső okát véges ésszel még keresni sem merte.

Ez a tudományos hitvallása értetheti meg velünk tudományos munkásságát is.

Kutatásainak kezdete rendesen a gyönyörködés volt egy vagy más olyan egyszerű jelenségen, melyet laboratóriumában, néha régi könyvek, máskor frissen érkezett folyóiratok utasítása nyomán létesíteni tudott. Törekvése azután az volt, hogy a jelenséget szebben, feltűnőbben és újabb változatokban állítsa elő, s nem is nyugodott meg addig, a míg tárgyát ki nem merítette, vagy el nem jutott valami olyanhoz, a mi előtte új volt s ez által neki m ég fokozott örömöt szerzett. Azzal, hogy a mi neki új, másoknak is új, és a tudomány haladására fontos lehet, nem sokat törődött.

A X IX . század gazdag volt tudományos meglepetésekben. Az elektromosság, a fény, a hang jelenségeinek részletes kísérleti kutatása nem ritkán csoda számba menő új dolgok hírét küldte a világba s e hírek szárnyra kelve, mindenütt újabb kutatásokat eredményeztek, s így a mint elterjedtek, egyszersmind tartalmukban is gazdagodtak. A hír, mely, az igaz, sokszor csak elkésve kopogtatott Jedlik félreeső laboratoriumának ajtaján, ritkán került ki onnét újabb ékesség nélkül.

De ez a század nemcsak az új kísérleti tények felismerésében, hanem az elméleti összefoglalás tekintetében is nagy dolgokat v ég zett. Ez igtatta be a természettudományok épületének alapkövei közé az anyag megmaradásának tétele mellé az erély megmaradásának téte lét; ebben a században fejlődött ki a fénynek rezgési elmélete, ebben jutott diadalra az atomok ősrégi feltevése, leginkább a gázelmélet következtetéseiben. Be kell vallanunk, hogy mindezek az elméletek s ellenőrzésökre irányult kísérleti vizsgálatok soha sem



kötötték le Jedlik érdeklődését annyira, hogy fejlesztésükhöz maga is hozzájárulhatott volna. Lehet, hogy mathematikai iskolázottságának hiányossága akadályozta ebben, de én alig hiszem, hogy még ha azt pótolta volna is, az ő, a felvett nyomon fürkészve, mindig tovább és tovább haladó gondolatmenete örömest felemelkedett volna az elmélet magaslataira, a honnan körültekintve, szélesebb lesz a szemkör, de a részletek eltörpülnek. Olyan volt ő, mint a bányász, a ki, ha gazdag eret találj nem tud megválni az abban csillogó arany varázsától s annak nyomán tör előre addig, míg ki nem meríti, vagy a míg az áttörhetetlen kőzet erejét el nem bénítja.

Lássuk már most, mit is hozott ő ki a tudomány aranytermő aknáiból.

Azon kezdem, a mi neki a legkedvesebb v o lt: az elektromosságon.A legmagasztosabb, a leginkább megrendítő elektromos jelenség

kétségtelenül a villám, a haragos Zeus hatalmának megnyilatkozása, az Isten nyila, a fizikus műhelyében az elektromos szikra.

G u e r i c k e O t t ó , a légszivattyúnak és az elektromozó gépnek felfedezője, a dörzsölt kéngolyót még csak serczegni hallotta és a sötétben gyengén világítani látta, az angol W a l l azonban a X V II. század végén már szikrát csalt ki a borostyánkőből s azt a villámhoz, recsegő hangját pedig a mennydörgéshez hasonlította. Ettől fogva fizikus fizikussal azon versenyzett, ki tud hosszabb, fényesebb, csattogóbb, szóval a villámot jobban megközelítő szikrát létre hozni. Az elektromos gépek, melyekben a kéngolyót csakhamar üvegkorong váltotta fel, e versengés folyamán mind nagyobb és nagyobb méreteket öltöttek s végre létrejött a múlt század csodagépe, V a n M a ru m gépe, a leydeni Teyler-múzeumban, mely bámulóit két láb hosszú szikrákkal lepte meg. Jedliknek ez nem volt elég; túl akart tenni még ezen is. Azok a gépek, melyeket ő a pesti egyetem szertárában talált, nevezetes eszközök voltak ugyan, a mennyiben egy félszázaddal azelőtt Do mi n Fe r e nc z , a tudós jezsuita atya elektromos gyógyításaiban tettek szolgálatot, Van Marum gépét ázonban hatásukban el nem érték. Ennél nagyobb új gépek beszerzésére nem gondolhatott, mert hogy is versenyzett volna a szerény pesti egye temi szertár a dúsgazdag Teyler-múzeummal! Jedlik azonban mégis elérte czélját, bár más utat választott, s épen ez az érdekes. O a szikra hosszát leydeni palaczkok sorozatának különös kisütési módja által növelte nagyra. Ugyanis négy, egész nyolcz palaczkból álló telepét egy sürítővé foglalva össze, töltötte meg s azután gyorsan lánczolatos sorozatba állítva sütötte ki. Sokféleképen módosított eszközei között a legjobb az volt, melyet a magyar orvosok és természetvizsgálóknak Pesten 1863-ban tartott gyűlésén mutatott be s munká


JEDLIK ÁNYOS EMLÉKEZETE. 3 9 3

latai során irt le. A 90 czentiméter hosszú szikra, melyet azzal létrehozott, felülmúlta mind az addig* ez irányban tett kísérleteket. Eszközének egy másik módosítását, az ú. n. csöves villámszedőt az 1873-iki bécsi kiállításon is bemutatta és 1882-ben Carl Repertóriumában a nagyvilággal német nyelven is megismertette. Addig, az igaz, már M a c h , H o l t z és P l a n t é is megtalálták a sürítők kisütésének ezen módját, Jedlik fölfedezésének prioritását azonban magyar nyelvű értekezései kétségbevonhatatlanul bizonyítják.

E század első felében az elektromos szikra mellett talán a mágnes vonzása volt a legnépszerüebb laboratoriumi jelenség. Jedlik, hogy mennél erősebb mágnest készíthessen, egy elektromágneses mágnesező gépet gondolt ki, mely a K. M. Természettudományi Társulat Évkönyvének IV. kötetében (1857— 1&59) van leirva. De nem volna helyén, hogy itt aprólékosságokba bocsátkozzam már azért sem, mert nagyobb dolgokról szólhatok.

K ét nagy fölfedezéséről akarok említést tenni: az eletromágneses mótorról és az elektromos dinamogépről, mely Jedlik magányos dolgozószobájában látott napvilágot, de, sajnos, ott rejtve is maradt. Sem ő maga, sem azok, a kik nehezen hozzáférhető műhelyébe bepillanthattak, nem ismerték fel idejekorán e fölfedezések jelentőségét s az őt gyönyörködtető experimentum csak olyan kezdet maradt, a melynek nem került folytatása. Mások később találták meg ugyanezen fölfedezések magját, de termékeny talajba tudták elvetni, hol nagyra nőtt s ültetőinek babérkoszorút hajtott.

Maga Jedlik e fölfedezéséről sem folyóiratokban, sem könyvekben nem tett nyilvános jelentést; az elsőről, az elektromágneses forgó készülékről azonban szeretett beszélgetni. Mikor és milyen okoskodások alapján sikerült neki először erre vonatkozó kísérlete, azt elmondta többek között nekem is, le is ifta egy Heller Ágoston társunkhoz, a fizika avatott történetírójához, 1886-ban Győrből intézett levelében.

E forrásokból tudom, hogy a mint ő 1825. őszén a benczésrend győri lyceumában a fizika tanításához hozzáfogott, figyelmét azonnal lekötötték az akkor még az újdonság varázsával is ható elektromágneses jelenségek. Ismételte ő is Ö r s t e d kísérletét, élénk érdeklődéssel figyelve meg a mágnestű áram okozta kitérését. Készített magának csakhamar egy Schweigger-féle multiplikátort is s abban, talán a hatás növelése végett, a mágnestűt elektromágnessel cserélte fel. A mikor azután látta, hogy az áramtekercs az elektromágnest nagy erővel kilöki, eszébe jutott, nem lehetne-e azt folytonosan e g y irányú forgásba is tartani. E gy kis módosítás az eszközön, mellyel az elektromágnest gerjesztő áram irányát a mozgás kellő pillanatában



meg* tudta változtatni, a kívánt eredményre vezetett. Mint ő mondja,, ez 1827-ben vagy 1828-ban történt.

Épen az előadásra ütött az óra, a mikor első ilynemű gépecs- kéjének egybeállításával elkészült és megindíthatta. K ötelességet mulasztani nem tudott, bement hallgatói közé, megtartotta előadását, de gondolata ez alatt is csak elektromágnese körül járt, a mely nem csalta meg, hanem a mikor vége lett az órának és megalkotója ismét előtte állott, még mindig vigan folytatta szakadatlan körmozgását. Még kilenczven éves korában is bizonyos meghatottsággal és gyermekes örömmel emlékezett vissza életének e dicsőséges pillanatára.

Vajha ő e dicsőségnek igazán öntudatára jutott volna. De ő maga nem tudta hinni, hogy nagy fölfedezést tett, csak azért sem, mert tőle származott.

Hellerhez így i r :»Midőn ez imént tárgyalt villamdelejes forgásokra való készü

léket 1827. és 1828. évek előtt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonlóknak leírását a kezemnél létezett folyóiratokban vagy munkákban találni és olvasni. Ezen körülménynél fogva részemről azon véleményben voltam, hogy a leírt villamdelejes készülékeknek és alkalmazási módjuknak én volnék a feltalálója, de csak a magam egyéniségére nézve, mert mint kezdő természettani tanárnak többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját belátásom és kutatásom útján jöttem, másoknál már jóval előbb ismeretesek voltak. E vélemény mellett még továbbra is megmaradtam. 1829-ben vagy 1830-ban valamely könyvben, valószínűleg »Dingler Polytechnisches Journal« egy kötetében találtam egy ábrát, mely az általam itt leirt gépekre vonatkozó ábrával annyira megegyezett, hogyha én az általam létrehozott villamdelejes készülékeket előbb közzétettem volna, azt kellett volna gyanítanom, hogy az illető írónak az általam közzétett leírás szolgálhatott alkalmul. De mivel én a villamdelejes forgásokról akkor semmit sem tettem közé, meg kell azon nyugodnom, hogy azokat Ö r s t e d , A m p e r e , S c h w e i g g e r és mások fölfedezése nyomán saját iparkodásomnak köszönhetem. Jelenleg már bajos volna a prioritás miatt bárkivel vitatkozni.«

Nem tudom, bámuljam-e, vagy hibáztassam ezt a majdnem páratlan szerénységet. De mindennek daczára az idők folyamában ide-oda mégis csak eljutott Jedliknek, mint az elektromágneses gép fölfedezőjének híre és oklevélszerű bizonyítékok nélkül is hitelre talált.

Leginkább azon személyes érintkezés útján történhetett ez, melyre a német orvosok és természetvizsgálóknak 1856-ban Bécsben tartott



ülése szolgáltatott alkalmat, a melyen ama kor kiváló tudósainak társaságában 91 magyar és közöttük Jedlik is megjelent. E tudós fórum előtt két előadást tartott, az egyik »az elektromágnes alkalmazását' az elektromágneses forgásoknál«, a másik a Growe- és Bunsen féle elemek egy új módosításáról szólt. Ez értekezéseknek a gyűlésről kiadott jelentések során megjelent szövegében egy szó sem fordul ugyan elő az 1830. előtti rokontárgyú kísérleteiről, lehetséges azonban, hogy ez alkalommal élőszóval közölt egyet-mást a régi dolgokról.

Tény, hogy egyes tekintélyes tudósok még ma is megemlítik könyveikben az ő nevét, mint az első elektromágneses forgókészülék alkotójáét; igy G u i l l e m i n , D a g u i n , P f a u n d l e r fizikai kézi könyveikben, F e r r i n i elektromos technológiájában, R e i t l i n g e r az 1873-iki bécsi kiállításról szóló E x n e r szerkesztette jelentésben.

Jedliknek egy másik szép fölfedezése az elektromos dinamó- gépre, illetőleg alapelvére vonatkozik. De erről a világ már igazán semmit sem tudott; ő maga sem tett róla soha említést. Vessünk egy futó pillantást a dinamogép történetére.

A mióta F a r a d a y nagy fölfedezéseivel e század harminczas éveiben megmutatta, hogy a mágneses erő terében mozgatott vezetékben elektromos áram keletkezik, azóta ki volt jelölve az irány, melyben haladva, az áramok gyakorlati értékesítése megvalósulhatott.

Gépet szerkesztettek gép után, de e próbálgatások sokáig nem vezettek kielégítő gyakorlati sikerhez, különösen azért nem, mert mindig csak úgynevezett állandó mágnesek ereje lön felhasználva. Nagyobb hatások elérésére pedig nagy és nagyszámú ilyen m ágnesekre lévén szükség, azok a gépek méreteit aránytalanul növelték, s előállításukat költségessé tették.

Igazán nagy haladás, mondhatnám rohanás e téren csak az 1867-ik év óta történt, a mikor S i e m e n s a berlini akadémia előtt kimondotta az ezután dinamó-elektromosaknak nevezett gépek elvét, a mely szerint az indukált áram elektromágnesek útján maga erős- bítheti meg majdnem határtalanul a létesítésére szükséges erőteret s ez viszont az áramot, a nélkül, hogy állandó mágnesekre szükség volna.

L a d d gépe, mely az 1867-iki párizsi kiállításon méltó csodálkozást keltett, volt az első, mely ezen elvnek életrevalóságát a tudományos világnak bemutatta.

Ténnyé vált ezután nemsokára a jóslat, mellyel Siemens fent- idézett közleményét bevégezte:

»A technikának most már módjában áll határtalan erősségű elektromos áramokat előállítani mindenütt, a hol munkaerő áll ren



delkezésére s ez a tény sokféle alkalmazásaiban nagyjelentőségű lesz«.

íg y történt; alig három évtized múlt el azóta s ma már városszerte jár az elektromos kocsi és világít az elektromos lámpa varázsfénye.

Az elektromos dinamogép eredetének ezen általánosan elfogadott történetével szemben vakmerőnek tűnhetik fel az az állításom, hogy Jedlik már évekkel Siemens előtt felismerte azt az elvet, melyet Siemens kimondott, s arra alapítva, előbb készített tényleg működő gépet is, mint az angol Ladd.

A budapesti egyetem fizikai szertárában van egy elektromos motorul és elektromos áramkeltőül használható gép, mely az intézet leltárába Jedlik kezeirásával a következő módon van bevezetve:

»Egy sarki villámindító (Unipolar-inductor)....................................Czélszerű használhatás végett az eszköz rövid leirása és kezelése módja az alapdeszka alá csatolt Írásban olvasható. Kigondolva lön Jedlik Ányos által, elkészítve pedig Nuss pesti gépész műhelyében. Beszerzési ideje 1861. Ára 114 frt 94 kr.«

A használati utasításban pedig, melynek első három pontja a gépnek motorul való használatára vonatkozik, egy pont így szól :

>>4. Ha a és c szorítók egymás közt rézhuzallal összeköttetnek, b és d szorítók közé pedig Bunsen-féle elemek helyett egy galvano- meter vagy érintői tájoló foglaltatik, akkor a delej forgatása folytán a sokszorozó huzalban villamfolyam indíttatik, mely a forgatott delej tekercsén átmenvén, a delejt erősebbé teszi, az pedig ismét erősebb villamfolyamot indít stb.«

ím e a dinamógép elve tisztán és világosan kifejezve !A leltár adata oklevélszerűen bizonyítja, hogy Jedlik Siemenst

legalább is hat évvel előzte meg, de az ő saját visszaemlékezései és a mechanikusnak állítása szerint valószínű, hogy a gép sokkal előbb, már az ötvenes évek elején munkában volt, és csak teljes befejezése és kipróbáltatása után igtattatott a leltárba.

Jedlik e gépét másoknak nem igen mutatta, róla nyilvános közlést nem tett, még önéletrajzában sem említi; ő megelégedett azzal, hogy maga megfigyelhette, hogyan növekszik gyorsuló forgása közben az áramot jelző mágnestű kitérése és később befogta mint hajtó müvet abba az osztályozó gépbe, mellyel finom optikai rácsokat készített.

Elrejtett fölfedezése nem szerezhetett neki hírnevet és nem is csodálkozhatunk, hogy a tudomány története inkább azok nevét örökíti meg, a kik nemcsak maguk haladtak, hanem haladva, az egész emberiség haladásának is új utakat nyitottak.



E helyen meg* kell még említenem, hogy Siemensnek fölfedezésében volt még egy megelőzője, a dán S o r é n H j o r t h , a kiről tudjuk, hogy 1854-ben készített a dinamogéphez közel álló gépet, de az ő fölfedezése is a nagy tudományos középpontokból bár csak kissé félreeső Dániában, épen úgy hatás nélkül maradt az elektrotechnika fejlődésére, mint a Jedlik fölfedezése messze Magyarországban. Ez a kisebb nemzetek közös sorsa!

Más úton-módon, mint az elektromosság tana, haladt előre e század első felében az optika. Ebben a Y o u n g és különösen F r e s - n e 1 lángeszével érvényre jutott elméleté lett a vezérszerep, s a kísérletezőnek alig volt más feladata, mint az elmélet jóslatainak igazolása. Jedlik, a ki tudományában inkább poéta volt, mint a számítás embere, ezen a téren nem tudta oly könnyen megtalálni az előre vezető fonalat, mint az elektromosság tanának néha még a terv nélkül barangolót is gazdag gyümölcsökkel jutalmazó mezején. De azért nem maradt közönyös az optika haladásai iránt s érdeklődését különösen az interferencziának tarka-barka jelenségei hosszú időre lekötötték. Ezekről értekezett a magyar orvosok és természetvizsgálók 1845 -iki s utóbb 1865-iki vándorgyűlésén. Törekvése megint leginkább az volt, hogy újat, az ismert szépnél még szebbet lásson, s ezért nem elégedve meg S c h w e r d t-nek az elmélet nyomán haladó gyönyörködtető kísérleteivel sem, készített magának egy eszközt, mellyel a diffrakczió jelenségeit újabb és újabb változatokban figyelhette meg.

A diffrakcziót létesítő átlyukgatott ernyő és az észlelő okulárja közé helyezett gyűjtőlencsét majdnem négy méter hosszú vályú mentén, az észlelő ülőhelyéből kezelhető fogantyúval, folytonosan eltol- hatóvá tette s óra hosszat el tudta nézni, hogyan változnak át a diffrakczió-képek a lencse ilyetén eltolódása közben. Valóságos kaleidoszkóp, mely, épen úgy mint ez, ezer és ezer változatos képével mindig csak egy törvényt bizonyít be.

Ezen majdnem csak játékszer számba menő eszközénél komolyabb méltatást érdemel Jedlik fáradozása finom optikai rácsok előállításában. Az ilyen rácsok e század ötvenes éveiben még a ritkaságok közé tartoztak; körrácsok, minőket ő készített, előtte, úgy hiszem, egyáltalában ismeretlenek voltak. Jedlik maga szerkesztette az e rendkívül finom mechanikai műveletre szolgáló gépet, a mely avatott kezekben még ma is jó szolgálatot tesz Pannonhalmán, a hol azt a nyugalomba vonuló tudós, mint féltett kincsét elhelyezte.

A hatvanas évek végével Jedlik figyelme az akusztika felé fordult.


3 98 BÁRÓ EÖTVÖS LORÁND

H e l m h o l t z - n a k az idevágó ismereteket egészszé összefoglaló könyve és népszerű előadásai ez időben nemcsak a fizikusok és fiziológusok, hanem a nyelvészek és zenészek, sőt az egész művelt világ körében érdeklődést keltettek a tudománynak ezen előbb inkább csak egyes speczialisták művelte ága iránt. Mondhatnám, hogy az akusztikával foglalkozás ez időben divattá vált s ezt nem kis mértékben segítette elő az a kedvező körülmény, hogy csakhamar akadt egy mechanikus, K ö n i g Párizsban, ki az e tanulmányokhoz szükséges eszközöket gondos és tetszetős formában a tudományos piaczra hozta. Jedlik is meghozatta ez eszközöket, próbálgatta őket s miután egy ideig szokása szerint zsémbelt a mechanikus munkájának tökéletlensége miatt, javítgatni kezdte őket, fúrt és faragott rajtok, később azonban, a mikor még így sem elégedett meg velők, neki állott a dolognak s újakat csinált.

Az akusztikai kísérletek közül L i s s a j o u s - n a k a lengések összetételét előtüntető alakjai gyönyörködtették őt leginkább. Főtörekvése az lett, hogy e mulékony alakokat papirra vagy üvegtáblára irva mintegy megörökíteni tudja. A magyar orvosok és természetvizsgálók 1872., 1874. és 1876. évi vándorgyűlésén új meg új erre szolgáló eszközöket mutatott be. Az utolsót, a legtökéletesebbet arról szóló értekezésének czímében így nevezi: »Két vagy három rezgésszerű és egy haladó mozgás összetételéből eredő mozgás útjának papirosra vagy füstkorommal bevont üveglapra szalag alakban való leírására szolgáló készülék és annak használati módja«.

Nem közönséges elmésséggel kigondolt eszköz ez, mely mint segéd a tanításban jó szolgálatot tehet.

A végére hagytam, mint a többitől különállót, Jedliknek időben •első dolgozatát a mesterséges savanyúvizek készítéséről, a melyet 1829-ben E t t i n g s h a u s e n fizikai folyóiratában is közzétett. O maga irja ez értekezéséről önéletrajzában, hogy »érdemes volt azt németre fordítani és közzétenni, mert annak utasítása szerint minden savanyúvizet lehet mesterségesen utánozni és olcsón készíteni, sőt tetszésszerinti szénsavtartalmúvá tenni, a mi akkor, midőn az ú. n. szódavíz m ég nem készíttetett, elég érdekes vala«.

G i 1 b e r t Annaleseiből értesült ő arról, hogy P a u l M i k l ó s és G o f f e gyógyszerész Genfben már a múlt század végén készítettek mesterséges savanyúvizeket oly módon, hogy a szénsavat nyomással préselték a vízbe. A nevezettek azonban titokban tartották erre szolgáló gépezetük berendezését. Jedlik azért a maga terve szerint készített erre való gépet s azt teljes megelégedésére használta is.*

* L. H a n k ó N . Egy elfelejtett magyar találmány. Term. tud. K özi. X X V I. kötet <1894.) 10. lap.



»Ne gondolja valaki,« mondja értekezésének végén, »hogy az előállítási költségek nagyok, s ezért e fölfedezés, mint sok más, a gyakorlatban kivihetetlen volna. Ötven palaczk Rohitsi víz (az üveget és fáradságomat nem számítva) nekem bécsi értékben 10 irtomba került, tehát egy palaczk 12 krajczárba, egy palaczk Égeri víz pedig csak 3 krajczárba, holott nálunk az elsőt 48 krajczárért, a másodikat pedig 36 krajczárért árulják«.

De azért bármily jövedelmező üzletnek mutatkozott is a savanyúvizek mesterséges gyártása, Jedlikből még sem lett szódavízgyáros; figyelmét, gondolkozását már ekkor lekötötte a mágnestű, az elektromos áram s rejtvényes kölcsönhatásuk, a mint arról már előbb beszéltem.

* *Ü:

»A tudós életrajzának tárgyát leginkább irodalmi munkálatai teszik« így szól maga Jedlik már említett önéletrajzi vázlatában. Ne alkalmazzuk ezt a tételt egész szigorúságában épen ő reá, mert irodalmi hagyatéka alig felel meg az ő tudományos munkásságának. Arra, hogy őt érdeme szerint méltányolni tudjuk, nem Íróasztala mellett, hanem műhelyében kellett fölkeresnünk, a honnét sok arra érdemes dolog soha napfényre sem került.

Maga az irás nem okozhatott neki nehézséget; legalább tiszta, majdnem javítás nélküli kéziratai, szabatos és világos mondatai ezt tanúsítják; de bizalmatlansága a maga erejében sokszor visszariaszthatta attól, hogy gondolkozásának szülötteit a nyilvános kritika szigorának tegye ki. Ha valami bemutatni vagy közleni valója volt, azt legszívesebben a magyar orvosok és természetvizsgálók vándor- gyűlésére vitte. Ennek ülésein érezte ő magát legotthonosabban, ennek évkönyveiben jelent meg értekezéseinek legnagyobb része.

Akadémiánkban 1859 ben tartott székfoglaló értekezése után csak még egyszer tartott előadást a »Rumpelles Mihály kőbányai pinczéjének beomlása által megsűrített légnek nevezetes hatásáról«. Azóta itt elhallgatott; elriasztották őt a mathematikai formulák, melyek a jelenkor fizikájában mindinkább tért foglalván, az akadémia fekete tábláján is megjelentek. E formulák nyelvét ő nem tudta már megtanulni és félt, hogy azok, a kiket ő meg nem ért, őt sem fogják megérteni. íg y , bár az akadémia megadta neki a tiszteletnek minden jelét, melyet tagjának adhat s ő is, üléseinken részt vevén, az akadémia iránt mindvégig érdeklődést tanúsított, mégsem fejlődhetett ki közte és e tudományos testület között olyan bizalmas viszony, mely a kölcsönös támogatás által a tudományra nézve gyü mölcsözővé válhatott volna.

Jedlik csak egy nagyobb munkát irt és adott ki 1850-ben, a



»Súlyos testek természettanát«, mint a természettan elemeinek első kötetét.

Azelőtt még ósdi felfogású, többnyire latin nyelvű tankönyvek forogtak a magyar tanulók kezében, olyanok, a melyekre jól ráillett az, a mit Goethe a Johannes Baptista Horvát fizikájáról mondott: »Die alté Leyer«. Jedlik könyvét a dogmatikus hangra oly könnyen ráhajló latin helyett magyar nyelven irta, mert, a mint maga mondja, »A magyar nyelvnek gyorsan terjeszkedő használata és azon mindinkább nyilvánuló közkívánat mellett, hogy az a holt latin nyelv helyett az oktatás terén is alkalmaztassák, egy latin szövegű tankönyv többé korszerű nem lehet«. Munkája csonka maradt; sajnáljuk, hogy be nem fejezte, mert különösen az elektromosságra vonatkozó szakaszaiból bizonyára sok érdekeset tanulhattunk volna.

Mint népszerűsítő iró, ki a nagy olvasó közönséghez fordul, Jedlik csak egy izben vette kezébe a tollat, 1853-ban, a mikor az ászt alj ártatás kérdéséről, ezen akkor az egész világot lázas izgatottságban tartó kérdésről a »Pesti Napló«-ban közölt nehány czikket.

Ezekben leirja ide vágó, az angol kisasszonyok pesti nevelő- intézetében végzett kísérleteit, s a jelenség okát keresvén, azt a kezek reszketésében s a reszketés folytán összetevés útján fokozódó mozgásokban találja. Olvasóitól néhány szóval vesz búcsút, melyben a természettudós feladatáról szól s a mit itt mond, az, a mennyiben különös felfogását jellemzi, érdemes a följegyzésre.

»Most már csak attól tartok, netalán valaki abban akadjon fel, hogy ezen a közönségnek játékul vált tüneményt oly komoly és részletes értelmezésre méltattam. Annak egyedüli oka, mivel az asztalmozgás is tünemény, s mi több oly tünemény, melynek oka nemcsak a nemtudósok, hanem a tudósok előtt is igen rejtélyesneklátszik....................Az asztalmozgás tehát, mint tünemény bármelytudósra vagy természetvizsgálóra nézve nem lehet lealacsonyító tárgy, ha annak létrehozásával és létrehozására befolyó kutatásával a v ég ből foglalkozott vagy foglalkozandik, miként ezen meglepő tünemények valódi okát minél határozottabban megismerje s másokkal is megismertethesse, mert tudvalevő dolog, hogy minden természettudós kitűzött főczélja egyedül csak abban áll, miként minden előforduló tüneménynek, tehát az asztalmozgásnak is valódi okát lehetőleg fölfedezhesse, mi kutatás nélkül vajmi ritkán sikerül.«

Jedlikről, a tanárról kell még szólanom. Ötvenhárom éven át tanította ő a fizikát, előbb a benczésrend győri lyceumában, utóbb a pozsonyi akadémián s végre 1840-től 1878-ig a pesti egyetemen. Előadása a kutató tudós előadása volt, ki hallgatóihoz úgy beszél, mint tudós társakhoz, kik előtt nem rejt el titkot, hanem feltárja



leplezetlenül a maga gondolatmenetét. Az előadását élénkítő kísérleteket nem szokta volt előre elkészíteni. Behozatta az eszközt, egybeállította, működésnek indította hallgatóságának szemeláttára, úgy hogy a kísérlet nekik nemcsak mutatványul, hanem igazi tanulságul is szolgált.

$ **

A kinek munkásságával oly hosszasan foglalkoztunk, keressük fel ót pihenő helyén is.

1878-ban tanártársainak, régi tanítványainak tiszteletétől és szeretetétől kisérve, királyi kitüntetéssel vonult nyugalomba. Visszatért a győri házba, honnét majdnem egy félszázaddal előbb indult el, hogy tanítói tisztét a zárda falain kivül is teljesítse. Tétlenül azonban ezután sem hevert. E gy rendtársa irja:

»Az öreg úr soha sem pihent; mindig tanulmányozott valamely eszközt, vagy olvasott tudományos munkát, mindaddig, míg ágyba nem dőlt. A könyvkereskedők küldték neki az újonnan megjelent fizikai müveket s ő, minthogy ekkor már lassabban haladt az olvasásban, elkeseredve szokta mondani e könyvekre m utatva: »Csak időt is küldenének mindegyikkel«. Szíves udvarias modora daczára m egtörtént nem egyszer, hogy, ha valamely rendtársa, neki szórakozást szerzendő, egymásután többször is elment hozzá beszélgetni, a látogatás ismétlésekor az öreg úr már türelmetlenül kérdezte : »hát az úrnak soha sincsen dolga? Nekem sok dolgom van«.

Nagygyűléseinkre mindvégig eljárt s ilyenkor meglátogatta az egyetem fizikai intézetét i s ; régi barátait, az ő kedves eszközeit nézegette m e g ; később már alig ismerte meg a legtöbbet; csak egy érdekelte mindvégig, a csöves villamszedő. Ezzel bajlódott ő leg többet, ez volt legkedvesebb gyermeke.

Részt vett rendesen nagygyülési lakomáinkon is, a hol tudós társunk György Endre szokott az öregekre s közöttük reá pohárköszöntőt mondani. Kedélyesen mulatott ilyenkor közöttünk, csak egy panasza volt, hogy a mai fiatalok nem tudnak már fennhangon beszélni és hogy a szakácsok nem tudják már puhára főzni a húst. Egyébként meg volt elégedve a világ folyásával.

1895-iki nagygyűlésünk alkalmával már nem jelent meg közöttünk; otthon tartotta kilenczvenöt évének súlya, s 1896-ban, a mikor a sor a György Endre pohárköszöntőjére került, nem hangzott többé fel az ő neve azoknak sorában, a kiknek még e földön jót kívánhattunk volna.

Az öreg úr 1895. deczember 15 ikén örökre elszenderült. A halál neki nem lehetett nehéz tusa; erős hite szerint csak átköltözés földi boldogságból mennyei boldogságba.

Természettudományi Közlöny. XXIX. kötet. 1897. 20


4 0 2 JEDLIK ÁNYOS EMLÉKEZETE.

Közöttünk már csak emléke él tovább, nem mint szellemóriásé, a kit csak bámulni tudnánk, hanem mint úttörő munkásé, a kit követhetünk.

Kellő iskolai előképzettség, vele együtt haladók támogatása és útbaigazító tanácsa nélkül, egyedül a maga erejéből, lankadatlan tudományszeretetétől serkentve, küzdötte ő fel magát e század felfedezőinek sorába.

Ma mégis már kedvezőbbek tudományos viszonyaink; többen vagyunk, jobb iskolákban jobban készülhettünk elő; segédeszközökben gazdagabbak lettünk s a nagy világ tudományos intézményeivel is szorosabb kapcsolatba jutottunk; nekünk már könnyebb lehetne a haladás. De mindennek daczára azzal megelégedve még sem lehetünk.

Jóakaratunkon nem múlik, de hiányzik nekünk egy, a mi megvolt Jedliknek és kortársainak, az idő, melyet zavartalanul fordíthatnánk tudományos munkásságunkra.

Társadalmi életünknek az a sokféle követelése, mely a tudóst szobájának csendjében megzavarja és őt akarva, nem akarva, nyilvános szereplésre készteti, és ehhez az az áldástalan szokásunk, hogy a reformok czímén a munka elvégzéséhez mindig új meg új módon rendezkedünk, a helyett, hogy komolyan neki fognánk, szétforgácsolja tehetségünket, idő előtt kifárasztja erőnket.

Pedig a tudomány, mint féltékeny kedves, csak annak homlokára nyomja csókját, ki minden perczét neki szenteli. Azért, ha komolyan akarjuk, hogy a tudományban valamikor a magyarok tudománya is számot tegyen, kövessük Jedlik példáját s utasítsuk el a csábítót, ki mellékes foglalkozások útján könnyebben elérhető babérlevélkékkel kecsegtet, az ő szavaival: »hát az úrnak nincsen dolga ? nekünk sok dolgunk van !«

Használja fel mindegyikünk azt az időt, melyet neki a Mindenható e földi életútjára kimért, a maga elvállalt feladatának teljesítésére olyan kitartással és olyan takarékosan, mint a hogy felhasználta Jedlik azt a közel száz évet, a mely Isten különös kegyelméből neki jutott.

Őrizzük meg az ő emlékezetét!B. E ö tv ö s L o r á n d .


A csodálatos irán t v a ló é r z é k ü n k *

Az új, a szokatlan, a m eg nem értett

dologból indul ki minden kutatás ingere.

A megszokott dolog, a mihez alkalmaz

kodunk, úgyszólván nyomtalanul röppen

el m ellettünk; egyedül az új izgat erő

sebben és ébreszti fel figyelmünket. A

csodálatos iránt általánosan elterjedt ér

zékünknek a tudomány történetében is

kiválóan fontos hivatás jutott. Fiatal

korunkban m indenekelőtt a növények

és állatok érdekes alakja és színe, a meg

lepő chemiai és fizikai folyamatok von

zanak. Csak, ha egyszer összehasonlítást

teszünk a mindennapi dolgokkal, ébred

fel bennünk lassanként a vágy a magyarázat után.

A természettudományok kezdete

■össze van kötve a büvészettel. A lexan

driai H e r ő n bűvészmutatványokra hasz

nálta fel abbeli tudását, hogy a meleg a

levegőt kiterjeszti; P o r t a a »Magia

naturalis«-ban irja le szép optikai föl

fed ezése it; K i r c h e r a »laterna ma-

gica« szerkesztésére használja fel fizikai

ism ereteit; a »Recreations mathemati-

ques«-ben vagy E n s 1 i n »Thaumatur-

gus«-ában a legnevezetesebb természet-

tudományi tények főleg arra valók, hogy

a be nem avatottakat velők bámulatba

ejtsék. S a kinek az érdekes dolog elő

ször a szemébe ötlött, az ingerhez na

gyon könnyen fogadta társul azt a vá

gyat is, hogy titkolódzásával nagyobb

tekintélyt adjon magának, szokatlan ha-

* Dr. E. M a c h bécsi egyetemi tanárnak »Die Principien dér \Varmelehre« czímű, 1896-ban megjelent művéből. S z e r k .

tást idézzen elő, ebből hasznot húzzon,

nagyobb hatalmat szerezzen, vagy leg

alább a hatalom látszatára szert tegyen.

E gy kis siker ebből a fajtából nyilván

felcsigázta a képzeletet és a reményt,

hogy valami rendkívüli czél elérése lesz

a vég, a m ivel az arra törekvő azután

rászedte talán magát is és másokat is.

A felötlő, a m eg nem értett anyagi át

alakulás m egfigyelése révén bizonyára

így keletkezett az alchim ia is azzal a

törekvésével, hogy fémeket arannyá vál

toztasson, m indeneket gyógyító írt ta

láljon stb. Egyszerű geom etriai feladat

nak szerencsés m egoldásából szülemlik

m eg talán a mindent számító pontművé

szet gondolata az »Ezeregy északában«,

az asztrológiában stb. E bből érthetjük

meg, hogy a római törvény egy füst

alatt em líti* a »malefici et mathema-

tici«-ket. Még az ördögökben és boszor

kányokban való középkori hit sötét kor

szakában sem szűnik meg a természet-

vizsgálás ; sőt inkább a titokzatosnak és

csodálatosnak különös varázsától övezve

jelenik meg és új lendületet vesz

A szokatlan ténynek puszta m eg

jelenése még nem csoda. A csoda nem

a tényben, hanem a szem lélőben van.

Csodálatosnak látja a tényt az, kinek

egész gondolkodását a tény megrendíti

és a megszokott rendes pályájából k i

zökkenti. A m eglepődő szem lélő nem is

gondol a látottnak más tényekkel való

valamelyes kapcsolatára, hanem, mivel

* H a n k e 1, Geschichte dér Mathema- tik. Lipcse, 1874 301. 1.

2 6 *


4 0 4 A CSODÁLATOS IRÁNT VALÓ ÉRZÉKÜNK.

sem mifélét sem vesz észre, és m égis

nagyon hozzá van az ilyenhez szokva, a

rendkivüli, a téves sejdítés ösvényére

téved. A sejdítés e módja term észetesen

végtelenül sokféle lehet. M inthogy azon

ban a lelki szervezet, az általános élet-

feltételeknek m egfelelően, mindenütt

ugyanaz, és minthogy a fiatal egyének

és törzsek jutnak többnyire az elcsodál-

kozás helyzetébe, lévén az ő lelki szer

vezetük még a legegyszerűbb, ily m ódon, úgy szólván mindenütt ugyanazok a lelki

helyzetek ism étlődnek.

E le lk i helyzeteket A. C o m t e * , és

később az alacsonyabb műveltségű nép'

törzseken való igen kiterjedt búvár

latok alapján T y 1 o r** vizsgálta meg.

A természeti embert szakadatlanul körül

vevő jelenségek közül a legfelötlőbbek,

legközvetetlenebbek azok, m elyeket ő

maga, embertársai és az állatok indíta

nak m eg a term észetben. A természet

fia nincs tudatában a maga akaratának

és izomerejének, azért szívesen magyaráz

minden felötlő je lenséget valamely hoz

zája hasonló lény akaratával. Csekély

tehetsége arra nézve, hogy gondolatait,

hangulatát, sőt álmait is élesen elválasz-

sza az észre ve véstől, arra birja őt, hogy

távollevő vagy elhalt társainak, sőt az e l

vesztett vagy elpusztult tárgyaknak álmá

ban jelenkező képeit valóságos árnyék

lényeknek, telkeknek vélje. Az ezen ala

puló halotti kultuszból ered a dém onok,

nemzeti hősök stb. tisztelete. Az áldozat gondolatát, a mely napjaink vallásaiban

már egészen érthetetlen, érthetővé teszi

a megható halotti áldozatokból való

folytonos fejlődése. A halottnak örömest

adták oda azokat a tárgyakat, miket

árnyéka álomban megkívánt, hadd ör

vendjen árnyékuknak. A hajlam, hogy

* C o m t e, Philosophie positive. Párizs, 1852.

** T y 1 o r, Anfange dér Cultur. Lipcse, 1873.

minden, a mi velünk egynemű, élőnek,

le lkesnek tekintessék, a jelzett úton át-

ruházódik minden hasznos vagy káros

tárgyra és a fétis- imádásra vezet. Ez

imádásnak egyik vonása elhat egészen

a fizikai elm életekig is. A m eddig a hőt,

elektromosságot, m ágnességet titokza

tos, megfoghatatlan lénynek tekintjük,

a mely ott székel a testekben és az is

meretes csodás sajátságokkal felruházza

Őket, mindaddig m ég a fetisizmus álláspontján vagyunk. E lényeknek minden

esetre már szilárdabb jellem et tulajdo

nítunk és nem gondolunk többé olyan

makranczos magatartásra, mint a minőt

élő lényeken lehetségesnek vélünk. Az

em lített állásponttal csak akkor szakí

tunk teljesen, ha a jelenség feltételeinek

a mérés fogalma alapján való pontos

m egfigyelése foglalja el ilyetén fogal

maink helyét.

A magunk gondolatainak és hangu

latunknak a megfigyelés tényeitol való

csekély különbözősége, a mely m ég a

jelen kor tudományos elméletein is m eg

érzik, mértékadó szerepet játszik az ifjú

egyének és népek világfelfogásában. A

mi valamelyes m ódon hasonlónak látsziky azt rokonnak és a természetben össze-

tartozónak tartják. Növények, melyek az

emberi test valamely részével hasonló

alakúak, orvosságul szolgálnak a h ely i

fájdalom ra; az oroszlán szíve erősíti

a bátorságot és így tovább. Gazdag

okulást találunk erről az ó-egyiptomi

orvosi papiruszokban, a melyeknek re-

czeptjét újra megtaláljuk P 1 i n i u s-nál

és m ég P a u 1 i n i-nál is. A mi kívána

tos, de nehezen elérhető, annak eléré

sére a legcsodálatosabb, nehezen szerez

hető eszközökkel és kombinácziókkal

törekszünk, miként az alchimisták re-

czeptjei bizonyítják. A ki vissza-vissza-

gondol ifjú korára, a maga tapasztalásá

ból ismerni fogja ezt a gondolkodás-

módot.


A CSODÁLATOS IRÁNT VALÓ ÉRZÉKÜNK.

A vadember szellemi magatartása

nagyon hasonlít a gyerm ekéhez. Az

egyik üti a fétist, mert vélem énye sze

rint megcsalta, a másik üti az asztalt,

mert megütötte magát benne. M ind

kettő úgy szólítja a fákat, mint a sze

mélyeket. M indkettő hiszi, hogy magas

fán felmászhatik az é g b e ; a mesék álom

világát és a valóságot számukra éles

határ nem választja el. Gyermekségünk

ből nagyon jól ismerjük ez állapotot.

H a meggondoljuk, hogy a gyermek m in

den időben mindig hajlandó az efféle

gondolatokra, hogy a nagy műveltségű

népnek is jókora része nem a valódi

értelmi műveltséget, hanem csak a külső

látszatát ölti m agára; továbbá, hogy

mindig van jókora számú ember, a k i

nek érdeke az, hogy az ember ősállapot-

beli nézeteinek maradványait ápolgassa,

sőt, hogy e maradékok megtartása vé

gett, úgy szólván, csaló-tudományok k e

letkeztek : meg fogjuk érteni, miért nem

haltak ki végleg ezek a fogalmak. V aló

ban P e t r o n i u s »T rim alch iovendég

ségé «-ben és L u c i á n »Hazugság ba

rátjáéban olvashatjuk a borzadalmas

meséket, miket m ég ma is mesélnek, és

a mai Közép-Afrika boszorkányhite is

ugyanaz, a mely elődeinket gyötörte.

Ugyanezek a fogalmak, kissé változtatva

ugyan, ott élnek napjaink spiritizmusá-

ban is.A spiritisták, a mi életnyilvánulá-

sainkhoz hasonló nyilvánulásokból von

ják le a nagyszerű, fontos, értékes és czélszerü következtetést a miénkhez ha

sonló idegen énre. A következtetést azon

ban, miként minden czélszerü szokást,

m ég ott is megvonják, a hol az előzm é

nyek arra többé már föl nem jogosíta

nak. Annyi bizonyos, hogy a szervetlen

világ jelenségei bizonyos párvonalos-

ságban állanak a szerves világ jelensé

geivel ; mindamellett egyszerűbb körül

ményeik miatt jóval elem ibb törvé

nyeknek hódolnak. Az akarathoz ha

sonló valami itt is érvén yesü l; azonban

művelődésünk fokán már alaptalan a

fával vagy kővel szemben a teljes sze

m élyiségre való következtetés. A spiri-

tista jelenségekben a mai kritikus ér

telem szintén idegen énnek a haté

konyságára következtet, csakhogy nem

a szellem, hanem a csaló beavatkozá

sára.

D a r w i n eléggé bebizonyította,

hogy az eredeti czélszerü szokás m ég

akkor is megmarad, ha már fölösleges

és közönyös. Sőt kétségtelen, hogy e

szokás még akkor is fennállhat, mikor

már káros is, a m ennyiben a fajt el nem

törli. A fentebbi fogalmak elem eikben

valamennyien czélszerü lelki működésen

alapulnak, bármennyire rendkivül nagy-

gyá fejlődtek is ki. M indam ellett senki

nem fogja mondani, hogy a dahom eyi

emberáldozás és a boszorkánypörök

emberáldozatai tartották fenn az emberi

fajt, vagy épen megjavították. A nnyi az

egész, hogy az emberi faj e találmány

tól épen hogy tönkre nem ment.

A ki azt hiszi, hogy az előadottak

tudományosan képzett olvasó közönség

számára tárgytalanok, bizonyára nagyot

téved. Hiszen a tudomány soha sincs

elszigetelve a mindennapi é le t tő l; a tu

domány a m indennapi élet virága, a

melynek nézetei át m eg áthatják őt.

Mikor azt látjuk, hogy egy chemikus,

ki szép fölfedezéseivel szakmájában hír

nevet szerzett, átadja magát a spiritiz-

musnak ; mikor a b iológia egyik nagy

nevű búvára, miután Darwin e lm éle

tének nagyszerűségét m eggyőzően k i

fejtette, azzal a kijelentéssel rekeszti be,

hogy mindez az embernek csupán szer

ves, de nem szellemi életére alkalmaz

ható, szintén nyilt híve a spiritizmus-

nak ; ha hires idegpathológusok mindig

készek arra, hogy bármely csaló'asszonyt

legazonnal rendkívüli idegerővel ruház



zanak f e l : akkor az értelmi kórság na

gyon m ély gyökeret vert már, s nem

csupán a túdatlan közönségben. A kór

ság a legtöbb esetben bizonyára nagyon

is egyoldalú értelmi műveltségen, a filo

zófiai nevelés hiányán alapszik. A kórt

el kell hárítani Tylor iratainak tanul

mányozásával, a melyek a szóban forgó

nézetek pszichológiai keletkezését meg

világítják és ezzel a kritika számára

megközelíthetővé teszik. Gyakran azon

ban egyebütt is lehet a dolog nyitja.

E gy búvár például az atómok lutrijáról

való nézetet, a mely kis körben nagyon

elősegítheti az ügyet, a maga világnézetévé em elte föl. N em csoda azután, hogy

a világot egyszer nagyon kietlennek,

kicsinyesnek és ki nem elégítőnek ta

lálja, s hogy a spiritizmus az ő értelmi

vagy épen lelki szükségletét is kielégíti.

H ogy ném ely tudósnak szükséglete

a csoda iránt mekkora nagy, bizonyítja

egynéhány tapasztalatom, m iket tanul

ságos voltuk miatt itt közlök. Mikor

X egyetem i városban a kiváló természet-

búvárok nagyszáma, mondjuk őket A, 2?, C-nek, belezökkent a spiritizmus

kátyújába, pszichológiai problémát lát

tam a jelenségben s elhatároztam, hogy

a dolgokat közelebbről veszem szem

ügyre. A körnek élén A állott, a kit ré

gebbről ism ertem ; barátságosan foga

dott, és bemutatta nekem a szellem ekkel

való érintkezésének csodálatos eredm é

nyeit, sőt az üléseken való jelenségek

nek élénk vázolásába is belebocsátko

zott. A bbeli kérdésem re, vájjon ponto

san m eg is figyelte-e mindazt, a mit

előadott, azt válaszolta! »Hát tudja, én

ugyan nem láttam valami sokat, de

gondolja meg, hogy olyan búvárok, mint

C, D . . .« V iszont C azt m ondta: »A

mit magam láttam, bizony nem igen

győzne meg, de vegye figyelembe, hogy

olyan búvárok, mint A, D . . . jelen

voltak, és a jelenségeket a legélesebben

m egfigyelték« stb. stb. Ú gy gondolom ,

hogy ebből a bűvös körből nem lehet

más következtetést vonni annál, hogy a

csoda a tisztelt kör m inden tagjánál

barátságos fogadásra számíthatott. A fő

nevezetesség, a mit A mutatott, elefánt-

csont gyűrű volt, a melyet egy kerek

asztal lábára rá lehetett varázsolni, fel

téve, hogy az asztal fedele nem állott

lazán , s könnyen leem elhető nem volt.

Az utóbbit sejtettem rögtön a fedél

külsejéből Ítélve, és.gyanúm at k özö l

tem is X város M lakójával, s egyúttal

megjegyeztem, hogy A, a ki úgy sze

reti a csodálatost, soha meg nem vizs

gálná, csakugyan így áll-e a dolog.

Évek múlva, A halála után, találkoztam

N-nel, A barátjával. Beszélgetés közben

véletlenül rátértünk az asztal ügyére is,

és N megerősítette, hogy, mikor A ha

lála után a hires asztalt át akarták szál

l í ta n i , a szállító embernek a kezében

maradt az asztal fedele, a lába pedig

kiesett.

Képzeljünk K körlapot, a mint a

síkjában levő G G egyenes mint tengely

körül forog ; képzeljük, hogy a gyűrűt,

m elyet a körlap forgása közben leír,

vulkánizált kaucsuk alkotja. Tegyük fel,

hogy M M kést szúrtunk át rajta; for

gassuk a kés élének m pontját G G mint

tengely körül körben mozgatva, a míg

ugyanekkor a kés éle egyidejűleg m k ö

rül a nyíl irányában teljes forgást nem

végez. Ezzel a gyűrű két gyűrűre vágó

dik el, a melyek közül az egyik a mási

kon függ. S i m o n y * irja le ezt a szép

geométriai vagy tulajdonképen topoló

giai tényt egész sereg rokon jelenség kí

séretében. Ezt a kísérletet bemutattam

egyszer R barátomnak, a mechanika

tanárának, a ki természetesen legott b e

látta, hogy a két gyűrűt szétszakítás nél-

* S i m o n y, In ein ringformiges ge- schlossenes Bánd einen Knoten zu maciién. Bécs, Gerold 1881.


A CSODÁLATOS IRÁNT VALÓ ÉRZÉKÜNK. 407

kül nem lehet egymásról leválasztani.

»Ámde én médium vagyok«, mondám,

a két gyűrűt egy pillanatra a hátam

m ögé rejtettem és egym ástól külön vá

lasztva, sértetlenül tettem az asztalra.

R úgy m eglepődött, hogy , soha nem

feledem el. P ed ig egyszerűen azt tettem

volt, hogy az egymásba függő két gyű

rűt kicseréltem egy pár szabad gyűrűvel,

miket a zsebem ből húztam ki. Ilyen

gyűrűt úgy kapunk, ha az ábrán jelzett

művelet alkalmával a kés élének vi kö

rül előbb az egyik, azután meg a másik

irányban adunk félfordulatot. A két pár

gyűrű elég hasonló arra, hogy könnyen

összecseréljük egymással.

Meg akartam mutatni 7?-nek, hogy

milyen könnyű rászedni az em b ert; de

az ő hajlamát a titokzatos iránt nem

birtam legyőzni. Mint a homeopátiának

híve, nézetének támasztékot talált abban

a fölfedezésben, hogy a vizet az elek

tromosság elbontja, ha a kénsavnak csak

nyoma van benne, holott tiszta vízzel

nem sikerül a vízbontás. Sőt egy alka

lommal váltig bizonykodott, hogy heves

tüdőbajából a nátrium muriaticumnak

(konyhasó) kicsiny adagjai 1: 1 0 0 ,0 0 0

hígítással gyógyította meg. E llenveté

sem, hogy a sótartalom esetleges inga

dozása, m elyet az étellel magába vesz,

sok ezerszerte nagyobb, mint orvosának

adagja, nem tudta hitét megrendíteni, s

bizonyára azzal szállt a sirjába is.

Egyszer a vásári bódéban szabadon

függő leánykát mutogattak, »a kit a

villám sújtott s ennek következtében

állandóan szikrát ad m agából«. E gy id ő

sebb úr, nevezzük 6-nek, különben k i

tűnő szakember, kész volt komolyan

venni a dolgot nem csekély örömére a

bódé tulajdonosának, a ki szem huny or-

gatva gondolhatta, bizony nehéz egy

dolog nem irni szatirát! S úr rábeszélt,

nézném m eg a nevezetességet. Felism er

tem legott, hogy a szikra kicsiny R u h in

k o r ff-féle készüléktől származik, de a

vezetéket nem tudtam megtalálni, jó l

lehet ónlem ezes sétabotot is vittem ma

gammal. Az én mechanikusom azonban,

a ki igen ügyes szemfényvesztő, rövid

szemle után rá jött a berendezés nyit

jára és egy óra múlva £ úrnak már a

maga fiát mutatta be mint villámtól

sújtottat. Az öreg bácsi el volt ragad

tatva. D e mikor megmutattuk neki az

egyszerű berendezést, felkiáltott: »Nem,

nem így v o l t !« s elrohant.

N em akarok szólani a közönséges

spiritista ülésről. Ilyenkor bő alkalmunk

nyilik megfigyelni egyrészt a csoda után

mohón leselkedő »m űvelt« közönség

naivitását és másrészt a kókler ravasz

ságát, óvatosságát és emberismeretét.

Ú gy éreztem magamat ilyenkor, hogy

Európa szívében, vadak közt ülök.

K

M

M G.

A spiritista mutatványokat gyakran

utánozzák a szemfényvesztők és az anti-

spiritisták ; sőt közzé is tették a véghez

vitel módját. Számos m édiumot le leplez

tek és szemfényvesztésről meggyőztek.

N agyon egyszerűek* azok a pszichológiai elvek, m elyekkel a szemfényvesztő dol

gozik. Azt a czélszerü pszichológiai szo

kást, hogy a nagyon hasonlót azonos

nak tartjuk, sokféleképen felhasználják

nemcsak a tárgyak felcserélésekor, ha

nem úgy is, hogy a csaló látszólag a

legőszintébb arcczal végez olyan m oz

gásokat, a m iket nem tesz meg, és a

mikről azt hisszük azután, hogy csak

ugyan elvégezte. A másik eszköz, a

* M a x D e s s o i r , The psychology of legerdemain. »The Open Cooiít«. 1893. N. 291— 295.



figyelem ráirányítása olyan időre és

helyre, a hol színleg a legfontosabb

történik, holott valójában más helyen és

más időben történik a művelet. Ennek

az eszköznek hathatós voltára csattanó

példa az ism eretes k é r d é s : Mi a jobb

kifejezés: 7 m eg 9 adnak 15 -öt, vagy

7 meg 9 ad 15 -öt? A kérdezettek kö

zül, a kiknek figyelmét a nyelvtani h i

bára terültük rá, csak kevesen veszik

észre a számtani hibát is.

Az ily magyarázatok mit sem érnek

a hivőkkel szemben. A mit a kóklerek

természetes eszközzel elérnek, ugyanazt

mivelik a spiritisták is, de természetfölötti érőkkel. Ü gy látszik, hogy a hivők nem

ismerik N e w t o n-nak ama szabályát,

hogy a jelenségek magyarázatára csak

igazi okokat használjunk, ne vegyünk

fel több okot, mint a mennyi a magya

rázatra szükséges, és egyforma jelensége

ket mindenütt egyforma okokkal magyarázzunk. Ámbár azok se állanak m indig

a helyes állásponton, a kik a spiritiz-

mustól ösztönszerűleg undorodnak, vagy

gyakorlati következm ényeitől félnek.

Gyakran babonának mondják a spiritiz-

must és ellene való írül az »igaz h itet«

ájánlják. A történelem azt az aggodalmat

kelti bennünk, hogy azokhoz az iszonya

tosságokhoz képest, m ikkel a különféle

»igaz h itek « kinövései boldogítottak

bennünket, a spiritizmus következm é

nyei, magán term észeténél fogva, csak

ártatlan tréfák. N em ajánlatos tehát,hogy

Belzebubbal űzzük ki az ördögöt. Sőt in

kább annak adjunk elsőséget, hogy csak

azt tartjuk tudományosan igaznak, a mi b e

bizonyítható és csak olyan sejtelmekhez

ragaszkodjunk, a gyakorlati életben és

a tudományban egyaránt, a m elyeknek

a józan, egészséges kritika jókora való

színűséget itél oda.

A mai elterjedt gondolatiránynak

hibája, a m ely egyéb fattyúhajtások

mellett a spiritizmusnak is kedvez, nem

a szokatlannak figyelemre méltatásában

rejlik, a mi elől a természetbúvár sem

zárkózhatik el. Szinte mindenha szokatlan jelenségek azok, teszem kicsiny tes

tek vonzása dörzsölt borostyán részéről,

vasreszelék függése bizonyos érczeken,

a melyek, tovább kutatva, a legfontosabb

fölfedezésre vezettek. N em is abban van

a hiba, hogy a természetről való ismere

tünket kimerítőnek, berek észt ettnek nem

tartják. A lig gondol olyat természet-

tudós, hogy immár a nagy fölfedezések

lehetetlenek, hogy többé a tények közt

nem sejtett kapcsolát már nem talál

ható. Sőt inkább a hiba a csodának kri- tikátlaű vadászásában és rajta való gyer-

m ekiesen gondtalan örömben tetőzik,

a mely a valóban nevezetes és kutatásra

érdem es iránt eltompítja érzékünket.

Hát a valóságban csakugyan nem

környékeznének bennünket más csodák

mint azok a talmicsodák, mikkel a spi

ritisták kedveskedni tudnak ? N em csak

a sötétben tudunk mi a székre felállni,

hanem ismert eszközökkel, világos nap

pal, m indenkinek szeme láttára, sok

ezer m éternyire a magasba felszállani.

Ü gy beszélünk a sok kilométernyire tő

lünk távollevő barátunkkal, mintha m el

lettünk állana, természetesen szellem

közbenjárásával ugyan, de ez a szellem

nem rejtőzik el szeszélyesen és nem

takarékoskodik erejével, sőt inkább egy

szerűen közli őket velünk és rendelke

zésünkre bocsátja. A háromélű üveg

darab megismertet új anyagokkal, m e

lyek sok millió mérföldnyire vannak

tőlünk. Néhány bűvös formulából, miket

senki előtt nem rejtegetnek, kiolvassák

mérnökeink, hogyan kell kényszeríteni

a vízesést, hogy városainkat világítsa,

hogyan kell rábírni a gőzt, hogy terhün-

ket húzza; s belőlök megtudják, hogyan

kell hegyeket átfúrni, völgyeket át

hidalni. N ehéz fémből való talizmán a

zsebem ben, a m elyet munkájával min


A CSODÁLATOS IRÁNT VALÓ ÉRZÉKÜNK. 4 0 9

denki megszerezhet, az összes szellemek

bámulatos jóakaratából, barátságos fo

gadtatást készít számomra a világon

mindenütt. Mikor dolgozószobámban

egyedül vagyok, még sem vagyok egyedül.

Szellemek állnak rendelkezésemre. Most

egy rejtvény g y ö tö r ; majd eme, majd

ama könyv után nyúlok. Ekkor veszem

észre, hogy csupa holt emberrel tar

tottam tanácsot. G a l i l e i , N e w t o n ,

E u 1 e r volt a segítségemre. A holtakat

idézhetem is. É s ha sikerül Newton gon

dolatát ismét felélesztenem, vagy épen

tovább fejtenem, egészen másként idéz

tem a holtakat, mint a spiritisták, a kik

szellem eiktől csak együgyű közhelyeket

tudnak meg.

Hát nem sokkalta-sokkalta nagy

szerűbb, világot átalakító csodák ezek ?

Persze, ezeket a csodákat működtetni

valamivel fáradságosabb, mint a sötét

szobában bámultatni magát. Azután meg

kevés ingere is van a dolognak, hiszen,

azt mondják, utó végre m indenki lehet

médium.

A szokatlannak becsülése csupán egy

mozzanat, a melytől a természet ism e

rete gyarapszik. A szokatlannak fel

oldása mindennapivá, a csodálatosnak eltüntetése az ismeretnek szükségképeni

kiegészítése. M inden esetre a két tevékenységnek nem kell egy szem élyben

vagy ugyanegy korszakban egyesülnie.

Az alchimisták, teljesen kritika hijával

cselekedve, nevezetes m egfigyeléseket

halmoztak össze, a miket később érté

kesítettek. N incs tehát kizárva, hogy a

mai csodakutatók alkalom adtán szintén

nevezetes m egfigyelésekkel állnak majd

elő. Az úgy szólván elfeledett hipnó

zisra és suggestióra ez a szellem i irány

terelte rá ismét a figyelmet. Miért ne

kerülhetne m ég más és talán m ég fontosabb is napfényre ?

Jó megfigyelésről és m egfelelő érté

kesítéséről azonban m indaddig szó se

lehet, a míg az a tér, m ely a kritika iránt

a legnagyobb követeléseket támasztja,

épen a legnaivabb és legkritikátlanabb

fők gyülőhelye. H ogy miféle eredm é

nyei vannak a kutatásnak, ha az em ber

általában csak valam icske nevezetes d o l

got m eg akar figyelni s a kritikával nem

törődik, naponként tapasztaljuk. Még

mint egyetem i hallgató meglátogattam

volt R e i c h e n b a c h-ot az od hires

fölfedezőjét. Himezés-hámozás nélkül

kijelentette, hogy mindazokból a neve

zetes jelenségekből, a m iket olyan b e

hatóan leirt, 0 maga mitsem látott, ha

nem kizárólag kísérleti egyéneitő l vette

értesülését. Az egyik egyén, R u f asz-

szony, R eichenbach halála után m eg

vallotta F e c h n e r-nek, hogy a m eg

figyeléseket csak úgy kiexaminálták b e

lőle. Eltörülhetetlen impressziót szerez

tem R eichenbach methódusát illetőleg a

következő »k ísérlettel«. Mészpáttal két

részre osztott egy fénysugarat, s m ind

egyiket egy-egy pohár vízbe terelte. Az

egyik víz »odpozitív«, a másik »od-

negatív« lett. H ogy azonban az odpozi-

tív vízből 90°-nyi forgással odnegatív-

nak kellett válnia, ilyesm i dehogy ötlött

jó R eichenbachnak az eszébe.

M ég se kell nagyon élesen bírál

nunk a spiritisták methódusát, ha össze

vetjük vele ném ely pszichopathológus

és neuropathológus módszerét. H a az

orvos elmondja nekünk, hogy valakinek

suggerálták, hogy tiszta papiroson e le

fántot lásson, hát ez még hagyján. M i

kor azonban ugyanez a szem ély ugyan

ezt a papirost sok, hozzája hasonló tiszta

lap között is megtalálta, és csakis ezen

az egyen látta az elefántot, megfordítva,

ha a lap véletlenül m eg volt fordítva,

nagyítva a színházi szem csövön, és ki

csinyítve a szem cső másik v é g é n : hát

bizony ez a »tudom ányos« közlem ény

nagyon is erősen számít a mi hiszékeny

ségünkre. Miért nem mondják inkább :



»Minden lehetséges« és nem hagyják

el a további kutatást, mint fölöslegest ?

Jellemzi a hivatásos csodakeresők

(»occultisták«) methódusát, hogy folytonosan tudatlanságunkra, ismereteink

hiányos voltára hivatkoznak, a mit kü

lönben egyetlen felvilágosodott búvár

sem von kétségbe. Azonban végtelenül

sok az a gyanítás, a mi a nem-tudáson

alapulhat, ellenben a tudáson alapuló

gyanítás rendszerint kevés. Ezért van,

hogy kizárólag az utóbbi alkalmas arra,

hogy a további kutatás támasztéka le

gyen. A m íg a tökéletlen tudásból a

csodakutatók számára az a lehetőség és

a szükség nyilik, hogy a tudást egészen

rendkivüli, eddig nem sejtett, úgyszól

ván fáradság nélküli m ódon kiterjesszék,

addig az obszkuránsok a tudományon

belül és kivül épen erre a nem-telj es

ségre alapítják azt a jogosultságukat,

hogy az ed d ig szerzett eredm ényeket

is kétségbe vonják. Hányszor kellett

olyanoktól hallanunk, hogy Darwin el

m élete csak hipotézis, a melynek b e

bizonyításához sok hiányzik, a kik tu

dásunk hézagjaiba helyezik el az ifjúsá

guktól ápolt és nekik nélkülözhetetlen

köd maradványát, a mely számukra nyil

ván nem hipotézis. E taktika eredm é

nye m ind a két esetben ugyanaz : a biz

tos fejlődésre rátermett tudásnak őrült

fogalmakkal való helyettesítése.Nem csak a megfigyelés, hanem a

különösnek kiküszöbölése is teszi a tudo

mányt. A míg valaki az emeltyűn való

erőmegtakarítást nevezetességnek, ki

vételnek tartja, s ráadásul magát és m á

sokat ámítva, perpetuum mobile szerkesz

tésén járatja az eszét, m indaddig az

alchimistákkal egy állásponton van.

Csak ha egyszer felismerné ő is, mint

S t e v i n , »hogy a csoda nem cso d a «,

akkor kutatna sikerrel. Az értelmi má

mor helyét ilyenkor a logikai renden és

a látszólag különnem ű és különféle dol

gok értelmi áthatolásán való öröm tölti

be. A miszticzizmusra való hajlamot

elég gyakran találjuk az exakt tudom á

nyok előadásában is. N agyon sok furcsa

elm élet neki köszöni eredetét. Efféle

hírhedt eset az, m ely az energiaelv fel

fogásának misztikus vonását illeti. Mily

élvezettel mondják el nagyon sokszor,

hogy mi mindent tudunk mi végezni az

elektromossággal, a nélkül, hogy tud-

nók, mi is voltaképen az e lektrom osság!

Hát mi más legyen az elektromosság,

mint az összetartozó tények foglalata, a

miket ismerünk, és a miket, P o p p e r *

találó szavaival szólva, szükségleteink

nek megfelelően, a további fölfedezések

után még m egism erni reményiünk? Ez

a körülmény magyarázza meg, ha a

misztikus iránt való hajlamot kissé erő

sebb bizonyítékokkal világítottuk meg.

Fordította C s o p e y L á s z l ó .

* Die Grundsátze dér elektriscben Kraft- übertragung. Bécs, 1884.


A s z é n s a v a s források k é p z ő d é sé r ő l*

Hogyan keletkeznek a természetes

szénsavas források, arra rendesen úgy

hangzik a felelet, hogy a m élyebb föld

rétegekben végbem enő folyamatnak

eredményei, a hol a víz telítődik szén

savval, a melynek birtokában azután a

legkülönbözőbb ásványokat gyenge sav

módjára megtámadja és az így kelet

kező oldható szénsavas sókat magába

fölveszi.

Ha azután a szénsavgáz eredetéről

kérdezősködünk, már nem kapunk any-

nyira egyszerű feleletet, bár általában

fel szokták tenni, hogy a szénsav sűrí

tett állapotban a Föld belsejének külön

böző pontjain fel van halmozva, és így

azután a behatoló vizet szénsavgázzal

t e l í t i ; vagy pedig azt teszik fel, hogy a

még mindig működő vulkáni tevékeny

ség szénsavkiáramlása telíti szénsavával

a talajvizeket.

H a közelebbről vizsgáljuk az ily föl

tevéseket, legott észrevesszük, hogy nem

adnak minden irányban kielégítő ma

gyarázatot.

Mert ha meg is engedjük, hogy erő

sen sűrített szénsavval teli üregek, mint

a rég lezajlott vulkáni tevékenység ma

radványai, a Föld belsejében elvétve

előfordulhatnak; és ha továbbá ismeretes

az a tény is, hogy ném ely ásványok, így

bizonyos gránitok és gnájszok kvarcza

folyékony szénsavból mikroszkópi zár

ványokat foglal magában, mely a külső

* Dr. G i n t i V i l m o s czikke a »Gaea« 1896. folyamában.

nyomás k isebbedésével burkolatát fel

pattanja és gáz alakban elillan : m égis

kétségtelen, hogy az ilyen szénsavkészlet

nek a folytonos kiáramlás következtében

hosszabb-rövidebb idő alatt tetem esen

m eg kell apadnia, sőt lassan egészen el

is fogynia.

H ogy ez a gondolatm enet helyes,

arra kétségtelen bizonyítékot szolgáltat

ama szénsavas források magatartása,

melyek a brohli völgy tufájának szénsav

zárványaiból erednek. E forrásokra

nézve m inden kétségen kivül áll, hogy

kizárólag úgy tápláltatnak, hogy a k ő

zet minden sérülése alkalmával, akár

fúrás, akár aknázás idézze azt elő, a

szénsavzárványokat magukba foglaló

kristályocskákra való nyomás egyoldalú

csökkentése áll be, minek következtében

a kristályok szétpattannak és a ben nők

levő sürített szénsav kiszabadul. Isme

retes azonban az is, hogy azon a v idé

ken a fúrás alkalmával jclenkező, sok

szor igen hatalmas szénsavkigőzölgés

lassanként gyengül és végre egészen

megszűnik.

A mikor ilyenek az állapotok, és a

források em berem lékezet óta folyton

változatlan erősségben fo lyn ak : nehéz

elhinni, hogy a szénsav ilyen kész

letből eredne. Ezért a geológusok

nak be kellett vallaniok, hogy a szén

savnak más állandó forrása is lehet, m ég

pedig abban, hogy a heven folyó szi-

likátok és a F öld kérgében levő szén

savtartalmú részek közt folytonos a k ö l

csönös h a tá s; vagy talán m ég abban is,


4 1 2 A SZÉNSAVAS FORRÁSOK KÉPZŐDÉSÉRŐL.

hogy az úgynevezett magma területén, a

melyről felteszik, hogy a Föld szilárd

kérge és m ég folyékony magva közt

van, a már m eglevő oxidokat a szén

vegyületek redukálják.

D e m ég ez a feltevés is, melynek

alapján a szénsavtartalmú források je len

létét folytonos vulkáni tevékenységnek

tulajdonítják, s hozzá a magmáig érő

mélyreható hasadékokat tételeznek fel,

m elyek a szénsavat a magasabb szin

tekre vezetik, m ondom m ég ez a feltevés

is alig felel m eg annak a követelm ény

nek, hogy a szénsavas források előfordu

lását a földfelület legkülönbözőbb pont

jain megmagyarázza, olyan pontokon,

melyek alkata csak egészen önkényes,

alig bizonyítható föltevésekkel engedne

m eg ily magyarázatot. H a így áll a d o

log, önkéntelenül kérdezzük, nincse-

nek-e Földünkön olyan tényezők, m e

lyek a szénsavnak a Föld belsejében

való képződését kevésbbé erőltetett m ó

don magyarázzák és a szénsavas forrá

sok egyenletességét és tartósságát sok

kal term észetesebb valaminek tüntetik

fel, mint a m ilyennek a- fentebbi fel

tevések alapján látszik.

E kérdés annál is inkább előtérbe

lép, mert a szénsavas források túlnyomó

száma — és épen a legjelentékenyebbek

és legrégiebbek — olyan helyeken van,

m elyek formácziója a fiatalabb korsza

kokba esik és m elyeknek egyforma jelle

mük v a n ; a vulkáni talajon ellenben csak

nagy ritkán vannak szénsavas források, a

m űködő vulkánok közvetetlen szom széd

ságában ped ig majdnem teljesen hiány

zanak. Gondoljunk csak a szerves anya

gok töm eges felhalmozódására, a mint

a láp- és tőzeg-, de m ég inkább a barna

széntelepeken előfordulnak: elpusztult

növényzet maradványai Ők, m elyeket a

levegőn való gyors bomlástól a levegőt

visszatartó vagy teljesen kizáró rétegek

egymásra rakódása m entett m eg és me-

I lyek így eredeti összetételűkkel inkább

| egyező állapotban maradtak meg. B izo

nyos bomlástól ezek se mentek, csak

hogy a bomlásnak lényegesen más átala

kulásán estek át.

Tudvalevő, hogy a lápképződés és

kétségtelenül hozzá hasonlóan a barna

szén keletkezése is akként történik,

hogy a növényi szervezet anyagában,

melynek legellentállóbb része a czellu-

loze, az elem ek oly m ódon helyezked

nek át, hogy a szerves vegyületek oxi

génje részben a hidrogénnel vizet, rész

ben a szénnel szénsavat alkot, mialatt

oxigénben és hidrogénben szegényebbé,

szénben pedig gazdagabbá váló anyag

marad hátra, a melynek szén tartalma

annál inkább nagyobbodik, minél to

vább tart a bomlás ama folyamata. A

bomlás lassan, de folytonosan halad és a

míg csak tart, folyton víz és szénsav vá

lik ki. íg y az elláposodás és a lignit meg

a barnaszén keletkezése a szénsav kép

ződésének állandó forrásává válik.

M ennyi lehet az így kifejlődő szén

sav, azt közelítőleg úgy Ítélhetjük meg,

ha tekintetbe vesszük, hogy a barnaszén

szerves anyagának jelenlegi összetétele,

a milyent pl. átlag a duxi szénmeden-

cze szolgáltat, azon növényi maradékok

összetételéhez viszonyítva, a m elyekből

keletkezett, olyan mennyiségű oxigén

és szén elvesztésének felel meg, mely

kerek 14% szénsavval ér fel.

Határozottabb számokban kifejezve,

annyit jelent ez, hogy a duxi szén átla

gának m egfelelő barnaszén egy méter-

mázsányi szerves anyagának keletkezé

sekor az eredeti szerves, anyagokból k e

rek 14 kg. szénsav vált ki.

Ez a szám minimális érték, melyet

azzal a feltevéssel kaptunk, hogy az ere

deti szerves anyagból (a czelluloze össze

tétele szerint számítva) hiányzó összes

hidrogén oxigénnel egyesülve, mint víz

vált ki és a hiányzó oxigénnek csak mara


A SZÉNSAVAS FORRÁSOK KÉPZŐDÉSÉRŐL. 413

déka vált ki mint szénsav. Tényleg azonban ennek a számnak sokkal nagyobbnak kell lennie, mert tudvalevő, hogy a láp és szén keletkezésekor a hidrogén egy része is mindig egyesül szénnel, és mint szénhidrogén válik ki, ez pedig, habar kis mennyiségű hidrogént igen, de nem köt le oxigént.

Az így kiváló szénsav keletkezése természetesen a szénképződés eddigi egész idejére oszlott el, melynek meghatározására biztos jeleink nincsenek és az a különböző láp- és széntelepekben más és más lehet.

Hogy ez az időtartam, mely bizonyára évezredekre rúg, 1000, 5000 vagy talán 10,000 évet számlál e, nem tudjuk; de tekintve a lápképződésben szemünk előtt lefolyó tüneményeket, a közepes korú barnaszén keletkezésére10.000 évet nem mondhatunk soknak.

A folyamatnak ily hosszú időtartamra való eloszlásnál, mely idő alatt a szénsav kiválását meglehetősen egyenletesnek tekinthetjük, első pillanatra úgy látszik, mintha az így fejlődő szénsav mennyisége elenyésző csekély lenne. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy még az igen kicsiny lápban vagy barnaszéntelepben is mily óriási mennyiségű szerves anyagról van szó. Tegyük fel, hogy egy négyzetkilométernyi területű és átlag 5 m. vastagságú barnaszéntelepről van szó, a milyen pl. a Csehország északnyugati részében levő hatalmas szénlerakódásokhoz képest igen kicsiny, akkor a fenti feltételek mellett a képződés folyamán kiváló szénsav mennyiségére 9.100,000 métermázsát kapunk. A keletkezés idejét10.000 évinek véve, évenként 91,000 kilogramm és így óránként legalább io*4 kg. szénsav fejlődött ily szénrétegből.

Már ebből a nagyon is csak közelítő számításból is azt látjuk, hogy mily

rengeteg mennyiségű szénsavról van szó, a melyet valamely nagyobb láp- vagy szénréteg óránként fejleszthet; így tehát még csak arra a kérdésre kell felelnünk, mi történt, vagy mi történik még az így keletkező szénsavval.

Az első válasz az lehet, hogy a felszabadult szénsav a levegőbe áramlott ki és ott szétoszlott. Ez bizonyára sok esetben be is következik, mikor t. i. a lápot vagy széntelepet fedő rétegek a gázokat átbocsátják, vagy a szénsav meglevő hasadékokon és nyílásokon át tá- vozhatik. De mi történik akkor, miként a gyakoribb és a mélyebben fekvő barnaszénrétegekre majdnem kivétel nélkül érvényes, ha a növényi maradékok fölé gázokra nézve teljesen áthatatlan rétegek terülnek, milyenek péld. a szenet közönségesen fedő sűrű agyagrétegek ! Ekkor a szénsavnak a levegőbe való közvetetlen kiáramlása meg van akadályozva, képződése helyén fel kell halmozódnia és ennek következtében, mert kiterjedéséhez nincsen elegendő hely, feszültségének növekednie és végre olyan naggyá kell lennie, hogy a kiáramlását megakadályozó nyomást legyőzheti és kiszabadulhat.

Könnyen beláthatjuk ennélfogva, hogy a szénsavnak lápot vagy szénréteget fedő vagy körülzáró kőzet hasadé- kaiba és üregeibe be kell hatolnia és abban feszültségének megfelelően addig tovább haladnia, míg oly helyre nem jut, hol kiáramolhatik.

Könnyen beláthatjuk azt is, hogy alkalmas körülmények közt szénsav-ki- gőzölgések és ezek következtében szénsavas, vagy köznyelven szólva, savanyú vizeknek kell keletkezniük, melyek a már megszűnt vagy még működő vulkáni folyamatoktól egészen függetlenek és melyek változatlanul tartanak mindaddig, míg az egy tömegben összegyűlő szerves maradékok bomlása tart és a


414 A SZÉNSAVAS FORRÁSOK KÉPZŐDÉSÉRŐL.

láp- és széntelepek helyzete, melytől a szénsav összegyűlése és lefolyásának iránya függ, nem változik.

E felfogás helyességét támogató okokban nincs hiány. Azok a hatalmas szénsav-kigőzölgések, melyeket Fran- zensbad mellett a kiterjedt lápokban találunk és melyek közül némelyik óránként ioo és ioo köbméter szénsavat szolgáltat, ezen helyeknek legkülönbözőbb szénsavas vizekben való gazdagsága, melyekhez Franzensbad legelső forrásai és a Császár-forrás is tartoznak, Marienbad környékének hatalmas és szintén sok szénsavas forrást magában foglaló lápvidéke, továbbá Königswart, Sangerberg, Neudorf telepei, az Elster- ben található számos szénsavas savanyúvíz, Karlsbadnak a barnaszén formáczió- ból kitörő savanyú forrásai, Kommern, Brüx és Bilin forrásai, Emsnek és Vichy- nek ugyancsak barnaszén formáczióban vagy a közelében kibugyogó savanyú vizei, Stájerországnak lignit-telepek közelében fakadó több savanyúvíz-forrása s így tovább : mind szembetűnővé teszik a kapcsolatot a láp és szénképződés, meg a szénsavas források megjelenése közt. Kétséges lehet, vájjon a lápos me- denczére kimutatott viszonyok hasonló mértékben érvényesülnek-e a barnaszéntelepeknél is, mert kérdéses, vájjon a barnaszén képződése nincs-e már teljesen befejezve és így mint a szénsavnak forrása ma már figyelembe nem vehető.

Bár a priori alig vonható kétségbe, hogy a letűnt vegetáczió szerves anyagának átváltozása szénné a barnaszéntelepekben távolról se fejeződött még be és folytonosan tart, mégse fölösleges pontos adatokkal támogatni az e kérdésre adandó választ.

Bár V a r r e n t r a p p vizsgálatai (Dingi. Polyt. Journal 175. sz.) és G in ti munkálatai (Lotos, 1895 junius) óta ismeretes, hogy a barnaszén a levegő ha- I

tása alatt megváltozik és részben szénsavat vázasat ki* óhajtandónak látszott, hogy a barnaszén viselkedését st-levegő kizárásával, tehát olyan viszonyok közt vizsgáljuk meg, melyek hasonlók azokhoz, mint a minők közt a barnaszén természetes fekvőhelyén van. E czélra több kísérletet tettek olyképen, hogy részben száraz, részben nedves barnaszenet lemért mennyiségben, zárt edényekben a levegő, illetőleg oxigén teljes kizárásával magára hagytak oly módon, hogy részben tiszta nitrogénba, részben hidrogénbe helyeztek el és időről időre a szénnel érintkező gáz összetételét megvizsgálták ; mindig az derült ki, hogy akármilyen volt is a barnaszén, minden esetben és szakadatlanul szénsavat választott el és hogy a szénsav ez elválasztása nem ért véget, még ha a kísérlet évekig tartott is, sőt egyenlő hőmérséklet mellett közel állandó is volt.

A hőfok változása a szénsav keletkezésére érezhetőn hat, még pedig olyan értelemben, hogy bizonyos határokon belül a hő emelkedésével nagyobbodik a szénsavfejlesztés oly módon, hogy általában körülbelül 6o°-nyi hőmérsékletnél legnagyobb. Erre vonatkozólag a nitrogén-atmoszférában végzett nagyobb számú meghatározásoknak az az eredménye, hogy 1 kg. száraz barnaszén 18° C. hőmérsékleten (a duxi Plutó-tárnából) egy óra alatt átlag 1*75 mg. szénsavat választ ki és ez a szám a hőfoknak 36° C.-ra való emelkedésekor8 mg.-ra emelkedik. Ez 1 köbméter barnaszénre vonatkoztatva, óránkénti i*76gr., illetőleg 3 50C.-on 8 gr. szénsavfejlesztésnek és így közelítőleg a szénsav térfogata 1, illetőleg 8 ezrelékének felel meg. E vizsgálati eredményekből tehát egész határozottsággal kiviláglik, hogy a barnaszén még most is állandóan szénsavat választ ki és hogy ennek mennyisége a fent kiszámított számokat


A SZÉNSAVAS FORRÁSOK KÉPZŐDÉSÉRŐL. 415

jóval felülmúlja. Hogy az ebből a forrásból eredő szénsavat ép úgy, mint a geológusok a vulkáni eredetű szénsavról feltételezik, a vízre való kölcsönhatásában, mint a mellyel földalatti útjában mindenütt találkozik, a víz felveszi, és hogy a felvett szénsav feszültsége szerint a vizet kisebb-nagyobb mértékben telít

heti és arra képesítheti, hogy a legkülönbözőbb ásványi anyagokat feloldhassa és magába felvehesse, nem szorul bővebb magyarázatra; és ha ezt megengedjük, a savanyú vizek keletkezését sokkal egyszerűbben és természetesebben magyarázhatjuk meg, mint eddig tettük. Fordította L a k i t s F e r e n c z .

A v ö rö sréz a m ú ltb an , a j e le n b e n é s a jövőb en *

Az arany, az ezüst és a vörösréz volt az első fém, melyet az őskor embere ismert. Színökről e fémek könnyen felismerhetők és minthogy mai nap is találjuk őket a Föld felszínén, az ősi időkben még inkább fordulhattak így elő. Úgy látszik tehát, nem mese az ókor hatalmas uralkodóinak e fémekben való gazdagsága.

Nagyon valószínű, hogy az ember e fémeket mindjárt kezdetben felhasználta szükségleteinek kielégítésére, annyival is inkább, mivel termésállapotban feltűnő tiszták és nyujthatóságuk alkalmassá teszi Őket a legkülönfélébb tárgyak készítésére. Házi eszközök készítésére, keménységénél fogva, a vörösrezet találták legalkalmasabbnak, úgy hogy e részben a használatból kiszorította az aranyat és ezüstöt, a melyekből azután csak ékszereket és dísztárgyakat készítettek.

A mint a fémek a föld felszínén színállapotban ritkábbakká váltak, feltalálásukra már kevésbbé a szín, hanem más tulajdonságok vezethettek. Ezek közt legalkalmasabb a faj súly, a mely a fémeket kiválóan jellemzi s valószínű, hogy idővel minden feltűnő nehéz természeti tárgyból fémet iparkodtak előállítani. Minthogy igen valószínű, hogy

* C. A. H e r i n g bányamérnök előadása az ezredévi bányászati, kohászati és geológiai kongresszuson Budapesten.

hajdanában meteoritek nagy számmal voltak a Föld felszínén, könnyen feltehető, hogy a meteoritek vastartalma az ember előtt csakhamar ismeretes lön.

Azt a vitát, vájjon az ember a vasat vagy pedig rezet ismerte-e hamarább, egészen fölösleges dolognak tartom, mert minden attól függ, hogy valamely vidéken melyik fém fordult elő inkább, a mit pedig nem lehet eldönteni. Ha azt fogadjuk el, hogy az ember legelőször a szembetűnő fémeket méltatta figyelmére, akkor igen valószínűnek látszik, hogy a réz volt az első s minthogy színállapotban gyakran érczeivel együtt fordul elő, valószínűleg ez a fém indította először arra az embereket, hogy érczei- bői kohózás útján kiválasszák.

A vasnak érczeiből való kiolvasztása csak később történhetett, mert valószínű, hogy sokáig.csak a meteoriteket dolgozták fel. Az az ellenvetés, hogy kevesebb lehetett a meteorit, semhogy erre elegendő lett volna, nem állhat fenn.

A meteoriteknek tekintélyes sorozata ismeretes a történelmi időkből is és mily rövid időszak ez ahhoz, a mely ezt megelőzte és a földkéreg megszilárdulásával vette kezdetét; megerősíti továbbá e nézetet az is, hogy a vasnak régi nevei (egyiptomi nyelven »ba al- nepe«, görögül »(jíőrj00g«) annyit jelen


4 1 6 A VÖRÖSRÉZ A MÚLTBAN, A JELENBEN ÉS A JÖVŐBEN.

tenek, hogy az ég férne; végre történeti tény, hogy több nép feldolgozta a meteorvasat eszközökre, fegyverekre stb.

Rómában a vas még Caesar idejében is nagyon ritka és értékes fém volt, pedig ismerték Elba-sziget és Spanyol- ország gazdag vasércz-telepeit, a munkabér ez időben pedig nem volt fontos tényező. Ügyes-bajos mesterség lehetett még ebben a korban a vasnak érczei- ből való kiolvasztása, a melyet kevesen értettek vagy ismertek.

Ezzel szemben a réznek kohászati úton való előállítása már akkor előrehaladott állapotban volt. Megelőzőleg, valószínűleg hosszú időkön keresztül, csak termésrezet tartalmazó, azután pedig oxidos érczeket tartalmazó kövekből állították elő a rezet, a fönicziaiak bányaműveletei pedig Spanyolországban és más helyeken bizonyítják, hogy már akkor kénes érczeket is használtak fel e czélra, a mi a kohászati ismereteknek magas fokáról tanúskodik.

Csak az nem igen sikerült a régieknek, hogy a vörösrezet a vasnak és a kénnek utolsó nyomától is megtisztítsák. Hogy az ilyen tisztátalan rezet megjavítsák, ónnal vagy pedig a czink oxidos érczeivel olvasztották újra össze, a mi által a mai bronzhoz, illetőleg sárgarézhez hasonló ötvözetet kaptak.

A réznek egészen tiszta állapotban való előállítása .minden bizonnyal későbbi eredetű és valószínűleg csak a középkorban sikerülhetett teljesen. Ebben az időben a magyarországi rézművek, a melyek egyébiránt már a rómaiak idejében megvoltak, virágzásuk tetőpontján állottak és tőlük indult ki sok újítás a kohászat terén, mint pl. a csurogtatás, a leűző és a tárcsázó ke- menczék alkalmazása.

Egészen a mai századig a vörösrezet csak dísztárgyakra, fegyverekre és házi eszközökre használták ; ezenkivül a fes

tésben festékekre, gyógyszernek stb. használták a rézvitriolt és a réznek egy pár más sóját is. A jelen században azonban a vörösréz igen nagyfontosságú lett, különösen mióta az elektromosság mind tágabb és tágabb körben lelt alkalmazást. Ennek oka a vörösréznek az az ismeretes tulajdonsága, hogy az ezüst után ő vezeti legjobban az elektromosságot és e miatt az egyedüli fém, a melyet e czélra jól lehet használni. Ugyanis a nevezetesebb fémek elektromos vezető tehetsége, a rézét iooo rel jelölve, a következő:ezüst . . . . 1050 ón . . .arany . . . 780 platinaalumínium. 542 ólom. .czink . . . 299 nikkel .vas . . . . 160 antimon

154*5106

8o*87 8 - 9

3 8 - 5

Csupán egy rossz tulajdonsága van e tekintetben a réznek, és ez az ő csekély abszolút szilárdsága: a tiszta réz a szakítás határán csak 33 kg.-ot bir el mm2-enként. Ezért oly vezetékre, a melynél nagyobb fokú abszolút szilárdság kívántatik meg, nem használható és helyette egy pár ötvözetét alkalmazzák, különösen a következőket:

Vezető Szakításitehetsége együtthatója

Siliciumbronz . . 980 50— 95*5 Telefonbronz . . 420 80— 115 Foszforbronz . . 290 80— 120

Mint látható, ez ötvözetek elektromos vezető tehetsége annál csekélyebb, mennél nagyobb terhet bir el az illető ötvözet.

Minthogy jelenleg az elektromos berendezések száma (világítás, telegráf- és telefonberendezések, erőátvitel, elektrolízis stb.) napról napra növekedik, folyton növekedik a vörösréznek fogyasztása is és pedig óriási mértékben. Nem is volna lehetséges mai nap a vörösrézben való nagy szükséget fedezni, ha az utolsó évtizedben az észak


A VÖRÖSRÉZ A MÚLTBAN, A JELENBEN ÉS A JÖVŐBEN. 417

amerikai Egyesült-Államokban, Mon- tanaban, egész véletlenül nem akadtak volna rendkivül hatalmas rézércz termőhelyekre és ha más rézbányák nem fokozták volna termesztésöket. Az amerikai bányákat oly nagy mértékben aknázzák ki, hogy, ha nem is egy pár év múlva, de aránylag rövid idő alatt teljesen ki fogják fejteni.

Hogy mily nagy mértékben fokozódott az utolsó években a rézelőállítás a nagy szükségletnek megfelelőleg, bizonyítják a következő adatok, a melyekből kitűnik, hogy 1895-ben már több mint kétszer annyi vörösrezet állítottak elő, mint 15 évvel azelőtt. Ugyanis

1880-ban................... I 53>959 tonnát1885-ben....................224,592 »1890-ben................... 269,615 »1895-ben................... .334,105 »állítottak elő.

A rézelőállításnak ez a hatalmas fokozódása lényegileg az új termőhelyek fölfedezésének köszönhető ugyan, de mégsem következhetett volna be, ha egyúttal a rézelőállítás technikája és chemiája nem haladt volna nagy lépésekkel előre. Különösen nagyszerű felvonó és vízemelőgépek, fúrógépek és a kohóműveleteknek lényeges átalakítása említhető itt mint előremozdító tényező. így pl. Észak-Amerikában a Felső-tónál több aknát 1500 m.-ig mélyítettek és ezek egyikéből 12 órai munkaidő alatt 800 tonna érczet szállítanak a felszínre.

Fúrók alkalmazásával szilárd kőzetben napjában 3 m.-t, sőt többet is lehet előrehaladni, a mitől az előállítás 3— 5-szőr akkora lett. Ezeket a fúrógépeket levegővel, vagy vízzel is hajtják, de többnyire elektromossággal. Az ércz- előkészítés terén a jelen században a folytonosan működő ülepítők, a kőtörő- gépek és a hengerművek alkalmazásá-

Természettudományi Közlöny. XXIX. kötet. 1897.

val történt a nagy haladás. Végre nagyszerű javításon ment keresztül az ér- czeknek kohókban való feldolgozása is. Jelenleg már olyan nagy olvasztókemen- czék is vannak, a melyekben naponként 200 tonna érczet lehet megolvasztani s különösen fényes az eredmény a réz- kéneskő besszemerezése terén. E művelettel körülbelől 40% réztartalmú réz- kéneskőből 20 perez alatt 99%-os nyers rezet lehet előállítani.

Ez újítások következtében a gyári költségek tetemesen alább szállottak és különösen nagy az időmegtakarítás.

Még szebb eredményeket érnek el mai nap a vörösréznek elektromos elbontás útján való előállításával. E módon olyan nyersanyagból, mely nagy mértékben tisztátalan, teljesen tiszta rezet lehet előállítani, s épen ilyenre van szükség az elektromos berendezéseknél; egyúttal pedig minden nemes fémet és más fémet is, a mely a rézben mindig jelen van, külön megkaphatunk. Az elektrolízis tehát nemcsak tisztító, hanem egyúttal elválasztó eljárás is.

Az igaz, egy rossz oldala mégis van ennek az eljárásnak s ez az időben való veszteség. Az előbbi műveleteknél megtakarított idő tehát itt ismét kárba vész.

A többi nedves úton való eljárásból, a melyek részben a réznek magának, részben a nemes fémeknek a rézből való kiválasztására valók, csupán a pörkölt kénes rézérczekből való rézkiválasztást akarom említeni, a mely a chemia egyik diadalának tekinthető. E művelettel jelenleg a nyers réznek tekintélyes mennyiségét szerzik s egyúttal még a keletkező melléktermékeket is értékesítik.

Mit szóljunk most már a réz jövőjéről ?

Mint az előzőkből látható, a vörösrézben való szükség nagy mértékben és

27


előre nem látható határig emelkedik, különösen az elektromosságnak mindinkább általánosabb körben való alkalmazása következtében, a melyben a vörösréz jelentékeny része elhasználódik. De az ipar haladásával kapcsolatosan a vörösréz egyéb régi használata is növekedik ; a szőlőművelésben, festékgyártásban, galvanoplasztikában felhasznált sok réz pedig mint ilyen teljesen elvész.

A vörösrézben való szükség a jövőben nagy mértékben és folyton növekedni fog, de előállításáról Amerika óriási réztermőhelyei és művei mellett sem állíthatjuk ugyanazt.

A Felső*tó közelében levő nagy bányákban már több mint iooo m. mélységben dolgoznak, úgy hogy az érez kiaknázása itt évről évre nagyobb nehézségekkel van egybekapcsolva; Montana állam bányáiban nagymértékű kiaknázás következtében, nemsokára ugyanez az eset fog beállani: bekövetkezhetik tehát nemsokára az az idő, a mikor az előállítás nem fogja fedezni a szükségletet.

4 I 8 A VÖRÖSRÉZ A MÚLTBAN,

Ennek következménye lesz majd a réz árának emelkedése s ez okot fog szolgáltatni arra, hogy sok ismeretes réztermőhely, a melyek művelése az utóbbi időben a réz alacsony áránál fogva nem fizette ki magát, újra bányászat tárgya fog lenni.

Végül még egy pár szót a rézelőállítás technikájának jövőjéről.

E téren már az utolsó tíz évben történt az a rendkívül nagy haladás, melyet az előbbiekben röviden vázoltam. Az említett újítások a vörösréz előállítási költségeit tetemesen alábbszállították. Habár oly átalakító újítás, mint az említettek, a jövőben aligha várható, mégis kétségen kivüli, hogy az előállítási műveletek megrövidítése sikerrel fog járni és az e tekintetben történő kísérletek már is eredményesnek Ígérkeznek.

Azzal végezhetem tehát a tárgyaltakat, hogy a rézbányáknak szép jövőjük van, s hogy e téren a bányászat hatalmas fellendülése várható.

Fordította M e l c z e r G u s z t á v .

A JELENBEN ÉS A JÖVŐBEN.


APRÓ KÖZLEMÉNYEK.

A Nemere és egyéb szelünk.G a b n a y F. tagtársunk azt a kérdést veti fel, vájjon csak irodalmi termék-e a Nemere szél neve s vájjon van-e magyar vidékeken is más, mint a világtájak szerint való, népies szélelnevezés ?*

Erdély kies vidékén ugyan nem voltam szerencsés megfordulni s így saját tapasztalatomra ebben a dologban nem hivatkozhatóm, hanem ott járt B e r d e Á r o n, sőt ott is született, őt idézem hát. Azt mondja ő 1847-ben megjelent »Légtüneménytan«-a második kötetének 9 2. lapján: » Háromszéken a kalotaszegi (Ény.) esőthozó szél és kiváltképen a tavaszi éjnapegyenkor dühöngő ÉK i, Moldovából fúvó Nemere szele tüntetik ki magukat, mely utolsó— mint szilaj folyam, mely útjában mindent feldúl, mi felizgatott hullámainak ellenébe áll, — borítja el Háromszék kies völgyét, s oly roppant erővel dühöng, hogy megterhelt szekereket felforgat, az erdőkben erőteljes bükkfákat tőstől, gyökerestől kitör, épületeket leront. Gyermekéveimben, midőn a természet jelenségeit még kevés vagy ügyelmemre épen nem méltatva, láttam magam előtt fel- és eltűnni, nem egyszer éreztem ezen szél hatását, s jól emlékszem, mily borzasztólag hordja, s rakja kedvező helyeken csomókra az útjában talált havat, mily fagylalólag diderget embert és állatot; mily erősen nehezíti a közlekedést, és foly be a lakosok elét-

* Természettudományi Közlöny 1897. évfolyam 254. s 253. 1.

viszonyaira is, kik minden épületeiket úgy igyekeznek építeni, hogy a Nemere szele hátba vagy oldalvást találja, nehogy az ajtót hóval berekessze, vagy a szobákat hideggé tegye. Háromszéken azon tapasztalásból merített meggyőződés uralkodik, hogy az oly szobák, melyeket a Nemere szembe talál, általában hidegeké Ezen idézetből azt kell következtetnünk, hogy a Nemere elnevezést mint közfogalomban levő nevet említi Berde. Csodálatos volna, ha az uralkodó tavaszi szelet Háromszékben most más névvel illetnék, mint 1847-ben.

A nép általában nem égi tájak, hanem szomszéd hegyek, vidékek, községek szerint nevezi a szelet. A nagy Alföldön alszélről, felszélről beszélnek, az előbbi néven a délit, az utóbbin az északit értvén. A Jászságban, Szolnok vidékén és H a n u s z szerint Kecskeméten is a »Mátra felől fúvó szelet« emlegetnek északnyugoti helyett. Kún- Szent-Mártonban az északi szél helyett »öcsödi szelet« ismernek, Öcsöd szomszéd községtől nevezve el. A Tátra alatt lakó németek »lengyel« és »liptói« széllel jelölik az északkeletit és a nyugotit. Berde is a »kalotaszegin« kivül aTorda- hasadék felől fúvó északnyugoti szelet említ fel. R e i s s e n b e r g e r a Vöröstorony, vagy a német Dalmesch-, Talmács-falutól fúvó szelet különböztet meg.

Van ezeken felül »böjti szél«. így hallottam e nevet több helyütt Jász- Nagy-Kún-Szolnokmegyében; hallottam


4 2 0 APRÓ KÖZLEMÉNYEK.

e mondást is: »ha megindul a böjti szél, csakhamar kiszárítja a szántóföldet«, alkalmassá téve azt a megmunkálásra. Igaz, hogy egy öreg ember, midőn kérdeztem, honnan fú a böjti szél, észak- nyugot felé mutatott; igaz, hogy C s é- r e r* is azt állítja, hogy a böjti szél Debreczen körül szintén északnyugot felől fú s néha 5— 6 napig is eltart, ámde ugyanő azt is állítja, hogy észak- nyugotról keletnek fú, a mi természetesen nem egyeztethető össze; vagy északnyugotról fú s akkor délkelet felé kell tartania, ha pedig keletnek tart, akkor nyugatról kell jönnie.

Ennélfogva azt tartom, hogy midőn á nép böjti szelet emleget, nem is annyira irányát, mint erejét akarja jelezni. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a katholikusoknál az igazi böjt, a nagyböjt, főképen márcziusra és némileg áprilisra esik, azaz tavaszra. Már pedig konstatált tény, hogy tavaszkor legnagyobb szokott lenni a szél ereje, nem minden esztendőben egyaránt, de általában véve mégis. így pl. Turkevén 5 év alatt (1892— 1896) márczius— május hónapokban minden szélirány gyorsabbnak, erősebbnek bizonyul, mint a többi évszakban ; télen, nyáron, ősszel másodperczenkénti gyorsasága átlagosan 3 métert tesz, tavasszal 3*69 métert. Tavasz- szal nem fú mindenkor bizonyos irányú szél, hol kelet felé, hol nyűgöt felé tér el az általános északi áramlat a légnyomás eloszlásához képest, de az ereje rendesen megnő a böjti időben. Csakis így van kellő értelme azon mondásnak, hogy a böjti szél szárít, még pedig gyorsan; teszi azt az északkeleti ép úgy, mint az északnyugoti vagy egyéb égi táj felől jövő áramlat, csak nagy legyen az ereje.

Nagyon óhajtandó, hogy a szél né

* Term. tud. Közlöny 1896. évf. 85. 1.

pies elnevezését az ország minden részéből ismerjük. Könnyen czélt érhetnénk pedig : társulatunk tagjai az ország minden vidékén gyűjtsék össze e neveket s küldjék be a titkársághoz, bizonyára köszönettel fogadja s csoportosítva bemutatja majd folyóiratunkban.*

H e g y f o k y K a b o s .

A term észe ttudom ányok h a la dása és a törvényhozás.** Ha az emberi ismeretek valamely ágában olyan jelentékeny és mélyreható átalakulás megy végbe, mint a milyen a természet- tudományokat érte az utolsó évtizedekben, ennek a tiszta vízbe ejtett kő módjára szükségképen mindig szélesebb és szélesebb köröket kell vetnie. És valamint ezek a hullámkörök a vízben végre akadályra találnak, a mely heves torlódásra és zúgó habzásra indíthatja őket, épen úgy megérjük, hogy a természet megismerésének jelenlegi alakulása kételkedést és habozást visz olyan szellemi körökbe is, melyek eddig azt hitték, hogy a természet tanulmányozásához nincs semmi közük. Az utóbbi években ismételten fordultak elő esetek, melyekben természettudományi dolgok kemény fejtörést okoztak az Ítéletükben annyira biztos jogászoknak. Emlékezzünk csak arra a küzdelemre, mely Berlinben az izzó gázfény miatt keletkezett, a melyben a jogtudósoknak bele kellett volna mélyedniök a ritka földnemek chemiájának tanulmányozásába; pedig olyan terület ez, melyre rövid idővel ezelőtt még chemiai szigorlaton se állhatott elő a kérdező a nélkül, hogy a zaklatás vádja ne érje. A mi azonban a ritka földnemekről szóló fejezetet a chemia legnehezebbjei közé sorolja, az kevésbbé elméleti, mint gyakorlati természetű.

* Ú g y l e s z . S z e r k .

** Dr. O. W i 11 czikke a » Prometheus « 1897. évi folyamának 388. számában.


APRÓ KÖZLEMÉNYEK. 4 2 1

így tehát a jogászoknak a diadal bizonyos nemét sikerült kivívniok, a mennyiben könnyebben eligazodtak a tárgyban, mintsem várható volt, és épen azokat a kérdéseket oldották meg bizonyos eredetiséggel, a melyek a chemi- kusoknak a legnagyobb fejtörést okozták s ha a megoldás nem is volt végleg érvényes, a mit amúgy is csak további kitartó laboratóriumi munkával lehet elérni, de legalább éles határokat vontak. Kevésbbé szerencsések voltak a szerves chemiában. Itt legtöbbnyire az elméleti szempontok azok, melyek rendkívül bonyodalmas természetűek és egymással való kapcsolatuk oly szoros, hogy szinte lehetetlen, hogy egyes kérdést a szénvegyületek összes elméletével való kapcsolatból kiragadjunk. Azok a jogászok, kiknek gyakrabban kellett ily- nemű dolgokkal foglalkozniok, lassanként kénytelenek voltak a chemia elméletének épületébe behatolni, s ha eleinte nem is nélkülözhették a szakavatott vezetést, némileg mégis eligazodtak és új, beható magyarázatra csak akkor van szükség, ha ismét valamely új területre kell hatolniok. A német szabadalmi törvény húsz éves fennállása óta lassanként hasonló körülményeket létesített, mint a milyenek más országokban már előbb megvoltak: találkoztak birák és ügyészek, kiknek kedvök és tehetségűk is volt arra, hogy természettudományi és technikai kérdésekbe belemélyedjenek, elméletüket elsajátítsák s az ezekből eredő jogi viszonyok tanulmányozását, mint speczialitást, kedvvel folytassák.

A dolgok ilyetén fejlődésénél azonban nem állapodtunk m eg; a legújabb kor arra tanított, hogy a hullámkörök még folyton messzebbre és messzebbre terjednek, s hogy még olyan helyen is feltornyosodtak, a melyet eddig sziklának véltek a tengerben, t. i. magában a törvényhozásban.

Mindazon nehézségek, melyek a törvényhozás számára a természettudományi ismeretek fejlődése révén eddig felmerültek, végre is csak abban állottak, hogy a jogászoknak rájuk nézve idegen dolgokba kellett behatolniok, s hogy azután el kellett dönteniök, hogyan alkalmazhatók a fennálló törvények ez esetekre ; most azonban olyan eset adódott elő, melyre nézve a törvényhozás elégtelennek bizonyult.

Egy valaki, a ki elektromossági vállalatnak részese volt, de a kinek szerződése elektromos energia felhasználására lejárt, tovább is használta azt. Ezért lopással vádolták. A pör a bíróságok minden fórumát megjárta s a birodalmi törvényszék végre ugyanazon módon intézte el, mint az első bíróság. A vádlottat fölmentették, mert cselekedete nem felel meg a lopás eddig érvényes defi- nicziójának. A törvény tolvajnak minősíti, a ki olyan ingóságot tulajdonít el, mely a másé; az elektromosság azonban nem ingóság, hanem csak energia, erő, tulajdonság, a mellyel az anyag felruházható. A törvény sehol sem tételezi fel, hogy valaki anyag nélkül sajátíthasson el erőt s azért a jelenlegi esetre nem is alkalmazható.

Nem akarunk azok sorába állni, a kik e sajátságos döntés jogosultságát vitatják. A birodalmi törvényszék döntései megmásíthatatlanok és ha az imént idézettel ugyanazon törvényszék egy másik tanácsáét állítják szembe, mely némileg szabadabb felfogásról tanúskodik, mindenesetre sajátságos, hogy ily dolgokat fejtegetni lehet. Ez a körülmény is elegendő annak kimutatására, hogy az elmúlt idők hagyományai és napjaink vívmányai között ellentét fejlődött ki. Törvényeink alkotásán Justi- niantól máig a legélesebb elmék dolgoztak. Minden új törvénykönyv az előbbire helyezkedett, mint alapra és pótolta,



a mit előbb elfelejtettek felvenni. Vájjon csodálkozhatni-e a jogászok azon meggyőződésén, hogy nincs emberi viszony, mely ezen törvényekben érintetlenül maradt volna ?

Időközben azonban haladt a természet vizsgálása, előbb lassan, majd egyre gyorsabban és rohamosabban. Nem elégedett meg azzal, hogy meglevőt definiáljon és megfontoljon, hanem új fogalmakat alkotott és ezek lassanként annyira átmentek öntudatunkba, hogy most már nem nélkülözhetjük őket. Hogy ily átalakulás történt, arra csak akkor leszünk figyelmesekké, ha az imént elmondotthoz hasonló esemény feltárja azt az ellentétet, mely elődeink gondolkozásmódja és a miénk között van.

Ezelőtt csupán a dolgok lényegének megvizsgálásával foglalkoztak. Arra nem is gondoltak, hogy a dolgokon észlelhető erőnyilvánulásokat magukban figyeljék meg; ezeket ép oly természeteseknek tartották, mint azt, hogy az emberek élnek és hogy a világ lényegéről gondolkoznak. Tudták, hogy élő és élettelen ló között különbség van, habár törvényszerűleg mindkettő csak lónak volt definiálható. Az a gondolat, hogy az élettelen ló az élőtől lényegileg azon erőre nézve különbözik, mely az utóbbiban rejlik, egészen napjaink szülötte.

Gondolkozásunk módjának ez eltérése elődeinkétől szépen nyilvánul a leeső alma mondájában, mely N e w t o n - t állítólag a nehézségerőre vonatkozó megfontolásaira indította. Ez adoma reánk nézve tulajdonképen már elvesztette é lét; nagyapáink számára készült, kiknek a testekben rejlő erők megfontolása még eredeti újításként tűnt fe l; mi régen túl vagyunk rajta, a mennyiben abszolút mértéket alkalmaztunk az erőre ép úgy, mint az anyagra.

Igaz, hogy a mai természettudomány zászlajára épen az anyag és erő szétválaszthatatlanságát irta fel jeligéül, de midőn mindkettőt külön mérjük, külön is sikerül őket tárgyalni. Ha valaki hosz- szú drótkötél-átvitel segítségével valamely turbina erejét a vízfolyástól távolabb eső gyárába vezeti, és más valaki a vezetéken valahol ravaszul súrlódásos kereket alkalmaz s így a tulajdonos engedelme nélkül a maga gépét hajtja, akkor mai nap azt mondjuk, hogy az az ember erőt lopott. Apáink másként fejezték volna ki magukat; azt mondták volna, hogy az az ember jogtalanul felhasználta transzmissziónkat. Kétségtelen, hogy a kétféle állítás ugyanazt jelenti; a törvény értelmében azonban, mint a fentebb említett eset igazolja, mégsem azonos a két dolog. A törvény nem ismeri az erő fogalmát s e szerint erőt nem is lehet lopni. A transzmissziót, mint mozgékony dolgot, melyet jogtalanul el lehet sajátítani és használatba venni, ismeri a törvény. Ugyanez az ellenmondás nyilvánul a lopott elektromosság sajátságos esetében is ; itt azonban a dolog a jogi elbirálás szempontjából még jobban kiélesedik, mert annak, a ki az elektromosságot ellopja, az előállításra szolgáló gépeket meg sem kell érintenie. Tehát rá sem tette kezét az idegen vagyonra és mégis olyasvalamit használt, a mi idegen munka eredménye volt.

Távol vagyunk attól, hogy az ügyet olyan tragikusan vegyük, mint főleg az elektrotechnikai szaklapok teszik, melyek azon jajgatnak, hogy az elektromosság most már a földönfutó sorsára kerül. Az eset alkalmat adott arra, hogy kimutassuk azt az átalakulást, melyet a természettudományok fejlődése korunk szellemi életében előidézett. A mennyiben rá kellett utalnunk törvénykönyvünk hiányosságaira, ezt abból a szilárd meg


APRÓ KÖZLEMÉNYEK. 423

győződésből kifolyólag tettük, hogy törvényeink kiegészítését rövid idő múlva megvalósítják, mert ezek ép oly kevéssé ridegek és változatlanok, mint bármi más a világon. Ha az emberiség előre törekvő szelleme új fogalmakat hoz létre, ezeknek mindenütt figyelembe kell vétetniük, a hol eddig hiányoztak. A régi dolgok összeomlanak, az idők változnak és a romokból új élet fakad.

Fordította C s e m e z J ó z s e f .

Az acety lén-gáz e lta r tá sán ak új módja. Közlönyünk f. évi márcziusi füzetében hangoztattuk, hogy a legújabb világító gázzal, az acetylénnel csinyján kell bánni, mert könnyen robban s az a nagy szerencsétlenség, mely az év elején Berlinben történt és több ember életét kioltotta, szintén óvatosságra int. Azóta az acetylén-világítás nagyban terjed, s a robbanásból származó veszedelmet ügyesen szerkesztett lámpák alkalmazásával iparkodtak megszüntetni. Az elv helyes, mert hiszen a petróleum és a gáz is robban és veszedelmes, mégis általánosan használják.

Újabban* G. C l a u d é s A . H e s s azt a megfigyelést tette, hogy az acety- lén-gáz nagyon sokat veszít robbanó természetéből, ha acetonban oldják fel. Az aceton 150 C. hőmérsékleten és közönséges légnyomáson az acetylénből a maga térfogatának 2 5-szőrösét oldja fel, 12 körlégnyi nyomáson pedig a 3 0 0 - S Z 0 -

rosát. Ebből következik, hogy nyomás alatt az acetylént fel lehet halmozni az acetonban ; ezt az oldatot azután csapos palaczkban árúba lehet bocsátani. A csap megnyitásakor az acetylén kiáramlik, a hátramaradó aceton pedig arra való, hogy ismét acetylén-gázt préseljenek bele. L.

A czélgyapjú. A homok, üveg és smirgel csiszoló papirost újabban nagy

ban fenyegeti a rendkivül finom aczél- forgács, mely » aczélgyapjú« néven került forgalomba. Az »Oesterreichische Zeitschrift für Berg- und Hlittenwesen« (1897) szerint az újfajta aczélforgács nagyon jó csiszoló anyag és mint ilyen sikerrel használható a fémek feldolgozásában. A finom fajtája valóban olyan, mintha gyapjú volna és a tapintása is a gyapjúéra emlékeztető. Ára kilogrammonként 2 frt 40 kr. és 3 frt 60 kr. közt váltakozik. L.

A sók tápláló értéke. A sókat általában az élvezeti czikkekhez vagy a fűszerhez sorozzák, mivel az elhasznált anyagokat (fehérjét, zsírt és* szénhidrátokat) nem tudják pótolni. Abban azonban már régen egyetértenek, hogy bizonyos sóknak úgy az emberi, valamint az állati testben is meghatározott működés jut osztályrészül.

Legújabban H. K o e p p e giesseni orvos egyenesen a táplálékok közé sorolja a sókat,* mert a sók oldata révén energia jut a testbe. A míg azonban a fehérje, szénhidrátok és zsírok energiáját kalóriával szokták mérni, addig a sóoldatok energiája nyomásban és mozgásjelenségekben nyilvánul, s mint ilyet légköri nyomással fejezik ki. Nagyon jelentékeny az az oszmötikus nyomás, mellyel a sóoldatok a félig átbocsátó falra, tehát olyanra, mely a vizet átbo- csátja, de a sót nem, hatnak és száz- szorta is nagyobb, mint az egyenlő erősségű fehérjeoldat nyomása.

Ebből a szempontból a húslé se élvezeti czikk, hanem táplálék, mivel sótartalma miatt, a mely literenként 0-3— 0*35 grammra rúg, 7*6— 7*8 körlég nyomásának megfelelő energiát juttat a testnek; igaz, hogy ez energia nem érvényesül teljesen, mert ott nem tiszta vízzel, mint a kísérletekben szokott

* Comptes Rendus, 1897, 636. lap. * Therapeut. Monatschr. 1897. 39.



lenni, hanem a mintegy hat légnyomású vérplazmával van dolga. Ugyanis a vérplazma és a gyomorba jutó sóoldat közt a nyomáskülönbségnek ki kell egyenlítődnie, míg végre a vérplazmának egyenlő a nyomása a gyomor tartalmáéval. A vérplazma és a béltartalma közt azután fordított mozgás létesül, mivel a béltartalomnak oszmótikus nyomása csekély. L.

A sárgaláz baczillusa. Úgy látszik, immár kétségtelen, hogy a sárgaláz baczillusát végre sikerült megtalálni és tenyészteni. Dr. S a n a r e l l i fiatal olasz orvos, C e l l i , R o u x és B e h r i n g tanítványa, tette a fölfedezést. A kutatást Floridában kezdte meg, a hol maga is megkapta a sárgalázt, és Rio de Janeiró- ban fejezte be, ahol nagy nehézség után sikerült tenyésztenie a baczillust, melyet fölötte sajátságosnak mond és szérumot készítenie, a mellyel 2000 állaton (tengerinyúl, kecske, juh és ló) tett kísérletet. A kísérletek annyira kedvezők voltak, hogy eredményűket az elmúlt év végén be is nyújtotta Uruguay elnökének. (Pharmaceut. Centralhalle, 1897.)

L.B alata. Azok a különféle kísérle

tek, melyeket a kaucsuk-fának nagyban termesztésére, meg abban az irányban tettek, hogy a nyersanyag netáni hiányának a kaucsuk-iparban elejét vegyék, a figyelmet különböző más gummitermő növényekre irányozták. Ezek nagy számban és különféle fajban Délamerikában és más vidékeken fordulnak e lő ; vala- mennyiök közt kétségtelenül első helyen áll a balatafa (Sapota Mülleri Bleck.). Egyik franczia társaság már nagy méretekben hozzá is látott és leginkább a balatafákra vetette magát; ezeknek gummiját — bár régebben ismerik — csak legújabban kezdik az iparban nagyobb mértékben alkalmazni. Délamerikában kétféle balata él, az

egyik vörös, ezt az angol gyarmatokban Buliét tree-nek (gömbfának) hívjá k ; a másik fehér, az igazi balata; különösen az utóbbi nagyon fontos a gummitermésre nézve.

A balata pompás fa, mely 90— 100 lábra is megnő. Baj azonban a gummitermésre, hogy szép színű és a rovarok pusztításának igen ellenálló fáját bútoroknak nagyon keresik, úgy hogy némely államban kíméletlenül kivágják. Egész Délamerikában, még az északi államokon is rendkívüli mennyiségben fordul elő. H a y e s angol természet- tudós nemrég közzétett műve szerint Brit-Guyanában oly rengeteg kiterjedésű balata-erdők vannak, hogy ezek is évszázadokra elláthatják az egész világ kaucsuk szükségletét. Az ezen angol gyarmatban levő Canje alacsony fekvésű és mocsaras területein különösen buján tenyésznek. Némely államokban már törvényt alkottak ezen fák észnélküli kipusztítása ellen, más helyeken pedig még a legszebben dívik a rablógazdaság, úgy hogy az illető kormányoknak is nemsokára az előbbieket kell utá- nozniok, hogy Délamerika bő bevételi forrástól el ne essék.Venezuela, Holland- Guyanában és nemrég még Franczia- Guyanában is a fákat még mindig minden egyes nedvszüretért egészen elpusztítják. A fákat kivágják, a törzseket körülbelül lábnyi közökkel köralakúlag megmetszik és a kifolyó tejnedvet alátartott edényekben felfogják. Néhol le is hántják a fát és a kérgében levő nedvet kipréselik.

Brit-Guyanában és az utolsó időben a franczia birtokon is a fák kivágása el van tiltva és a gummit csakis csapolás útján szabad kivenni. Az angol eljárás az, hogy a törzsnek körülbelül félmagasságáig vízszintes bemetszéseket alkalmaznak és ezeket függőleges csatornával kötik össze, melyből a nedv az alatta


APRÓ KÖZLEMÉNYEK. 425

álló edénybe gyűl össze. Jobb módnak állítják azt, midőn a kéregből négyszögletes darabokat metszenek ki és kipréselik. Természetesen közbe-közbe meg kell hagyni a kérget, de ezeket a részeket is a következő évben, mikor a fa sebei behegednek, le lehet hántani. Hogy a fát ki mélj ék, jobb, ha csak minden ötödik évben és akkor is csak kerületének harmadrészében csapolják meg. Helyes eljárás mellett a balata-gummi jövedelmez. Egy utazó Franczia-Guya- nában három személy kíséretében 119 nap alatt 666 liter tej nedvet, s ebből 360 kg. gummit kapott. Ha az emberei kizárólag ezzel foglalkozhattak volna, kétszeres vagy háromszoros eredményt értek volna el. Úgy számítják, hogy egy balata-fa baj nélkül szolgáltathat évenként egy kilogramm gummit. Hogy a tejnedvből gummi legyen, a szokásos eljárás az, hogy a nedvet lapos, mintegy négy hüvelyk mély edényekbe öntik. A felületen nemsokára kemény kéreg támad, melyet leemelnek és így egy másodikra kapnak helyet; ezt addig folytatják, míg az összes nedv meg nem keményedett. Ezeket a kérgeket azután darabokra vágva, szárítás végett felakasztják.

Bár a balata-gummi bizonyos czé- lokra, pl. mint szigetelő anyag, a kau- csukkal nem ér fel, mégis gépszíjnak, vízhatatlan anyagnak és hasonlóknak kitünően használható. Hasznavehetősé- gét mindinkább elismerik, úgy hogy az utolsó 2— 3 évben mind többet és többet fogyasztanak. 1881-ben Brit-Guya- nából csak 41,000 font balatát vittek ki, 1889-ben már 363,480 fontot. 1892- ről 1893-ra ugyan a kivitt mennyiség 237,450 fontra szállt le, de nagyon emelkedett az értéke, mely 20,605 sterlingfontra rúgott.

Holland-Guyanában eddig elhanyagolták a balata gyűjtését, újabb időben

azonban két amerikai társaság vette kezébe a dolgot és a fák gondozását és megcsapolását nagyban űzi; termékeiket leginkább az Egyesült-Államokba szállítják.

Hogy a balata-ipar nyereséges lehet, bizonyítják a Párizsban elért árak, melyek— a minőség szerint — kilogrammonként 3-tól 5 frankig változnak. A délamerikai ipar majd minden ága pang mostanában és így minden esetre haszonnal járna az ország természeti kincseinek rendszeres felhasználása, annál is inkább, mivel a gummiról fel lehet tenni, hogy ára soha sem fog annyira hanyatlani, hogy a vállalat koczkáztatva legyen. (Gaea 1896. IV. fűz.")

D r . L . F.

E lefán tcson t-behozatal Afrikából. A »Revue scientifique« jelentése szerint az elefántcsontnak Afrikából való behozatala az 1895. évben 11,650 tonnát tett. Szudánból magából összesen 1140 tonnát hoztak be. E mennyiség legnagyobbrészt még az Emin pasaféle készletből származott. Német-Délafrika és Mozambik a szokottnál kisebb meny- nyiséget, t. i. 1830 tonnát szállított. Továbbá Niger és Benué 668, Gaban és Kamerun 717, Kongó egyedül 6680 tonnát szolgáltatott ezen londoni, antwerpeni és liverpooli piaczokra behozott árúkészlethez.

Minthogy egy egy elefánt átlag mintegy 15 kg. elefántcsontot szolgáltat, ennélfogva a behozott 11,650 tonna árúkészlethez mintegy 42,300 elefántnak leölése volt szükséges. Minthogy az egész világrésznek elefánt-állományát mintegy 200,000 főre becsülik, azért hasonló pusztítással, a lassan szaporodó elefánt-állomány néhány év alatt kiirtatnék. Ép azért itt a legfőbb ideje annak, hogy az állomány további pusztításának vége vettessék és mesterséges tenyésztő helyek állíttassanak fel. b . E.


4 2 6 APRÓ k ö z l e m é n y e k :

TERMÉSZETTUDOMÁNYI MOZGALMAK HAZÁNKBAN.

13. A z E rdélyi M úzeum -Egylet orvostermészettudományi szakosztálya 1897. évi junius 25-ikén tartott szakülésén

1. Dr. S z á d e c z k y G y u l a a danki földcstíszás-T6\ értekezett. Dank kolozsmegyei kis község határában április i f ik é n és a következő néhány napon 200 holdnyi terület, a határ 3/4 része, elcsúszott helyéből, magával ragadván a falú délnyugoti részét is. K ét ház teljesen elpusztult, tizennyolcz, azonkivül a templom is erősen megsérült.

A szintes síkban való eltolódás különböző : a viczinális út 21 m.-nyire távozott eredeti helyétől, másutt azonban az eltolódás kisebb. A függélyes irányban való mozgás is különböző nag y : a völgy fenekén folyó patak medre, melynél a csúszás végződik, 5—6 m.-rel emelkedik. A helyenként nagyon sűrűn, minden m.-nyi távolságban bekövetkező szakadások következtében a lemosott terület egyidőre hasznavehetetlen.

A helyéből elmozdult földdarab a felső oligoczén forgácskúti rétegeihez tartozó különböző színű agyag, homokkő és egyes mészkő és barnaszén rögökből áll. A részletes geológiai tanulmányozás alapján kiderül, hogy itt a letűnt időkben sokkal nagyobb áthelyeződések, lépcsős vetődések, árkos sü- lyedések is történtek már, melyeknek részben a völgy kiképződése is tulajdonítható.

2. Dr. K l u g L i p ó t-nak »A Pascalfé le hatszögről« czímű dolgozatát Dr. V á- l y i G y u l a mutatta be.

3. Dr. A b t A n t a l két kísérleti fizikai dolgozatot terjesztett e lő : egyet a különböző aczélnemek remanens mágnességéröl egymáshoz, a magnetithez és a nikkelhez viszonyítva ; és egyet a haematit remánens mágnességéröl.

A megvizsgálandó anyagokból 14*6 cm. hosszú és 1*4 cm2 harántmetszetű hasábokat készíttetett, az aczélhasábokat jól edzette és egyenként alkalmas solenoidban árammal mágnesítette, addig fokozván minden egyes anyag mágneses terének intenzitását, míg az illető anyag remánens mágnességének maximumát el nem érte. Az észlelt kitérésekből és a hasábok súlyából kiszámította a megfelelő speczifikus mágnességet. Az eredmények a következők :

A fioomított tégelyaczélok, a hová a gyémántaczél és a wolframaczél is tartozik,

a legnagyobb remánens mágnességet veszik fe l ; különösen kiválik a Rémy-féle wolframaczél, mely a moraviczai magnetit remánens mágnességét is felülmúlja.

A nikkelrúd remánens mágnessége gyenge mágnesező erőknél mindig nagyobb volt az aczél és a magnetit mágnességénél, de nagyobb mágnesező erőknél az aczél felülmúlta a nikkelt remánens mágnességre nézve.

K ét darab limonit határozott remánens mágnességet tanúsított; a vizsgált chalko- pyrit azonban 44 amp.-nyi áramnál sem adott határozott remánens mágnességet.

4. Dr. F a b i n y i R u d o l f a Syrin- g in t , ezt a meggyfestőanyag tulajdonságait magában foglaló új festőanyagot, mutatta be.

14 . A M agyarhoni Földtani Társulat f. é. május hó 5-ikén tartott szakülésén

Dr. S c h a f a r z i k F e r e n c z bemutatta »Kis- Vaskapu kőzeteit«, ú. m. a szürke m ikrolin-gnájszt és kvarczitot, mely kőzetek a romániai és szerbiai parton is előfordulnak. Továbbá a stajerdorfi Minisvölgyből és a békásmegyeri dachstein-mészből calci- tokat is mutatott be.

Dr. P o s e w i t z T i v a d a r bemutatta és megmagyarázta » Kabolya-Polyána vidékének fö ld ta n i térképét«. A DNy—ÉK -i irányban csapó kristályos palák többnyire csillá?n- pa la és alárendelten chloriipala, mely kőzetek Erdély és Bukovina szomszédos vidékein is uralkodnak. Az ilyen kőzetek — brecciák, homokkövek, mészpalák vagy tömör mészkövek — mintegy öblöket töltenek ki. A környéken még kréta-, jura-, eoczén- és mioczénkorú kőzetek is részt vesznek a hegység felépítésében ; ez utóbbiakban helyenként dacittufa is előfordul.

A d d a K á l m á n bemutatja a galiczia i Kárpátok övéből a Glenodictyum carpaticum M atty. nevű szivacs egy szép példányát és a Mastodon longirostris agyarát. Múlt évi galicziai tanulmányútja alkalmával szerzett tapasztalatait is röviden előadván, ismertette a boryslawi ozokcrit előfordulását és bányászatát is.

B ö c k h H u g ó ismertette a L a s p e y- r e s-től legújabban a tolucai meteorvasban fölfedezett chrómsilicatot, a »kosmochlort«> és bemutatta mikroszkópi preparátumát is.


RÉGI MAGYAR MEGFIGYELÉSEK.

389. A Nemere-szél.

Brassóból. Nemere szelének, és tsak magára Nemeré- nek-is szokott itt neveztetni a napkeleti szél, melly Moldovából által-lövelli magát Kézdi- Széknek Nemere nevű havassánn, és Kézdinek alsó tájékát, s egész Sepsit, onnan a B ártzá t (Szászok földét) is keményen találja. Gonosz, és az embert életétől hamar meg-fosztó szél ez a ssinyarító téli hidegekbenn. Tsak-nem ollyan ez hát, mint Olasz országbann az Afrikából fúvalló, Siroco nevű déli szél, melly elől az emberek nagy sietséggel rejteznek, mihelyt észre veszik. Mert a leg-erősebb embert-is el-lankasztja, ha találja. De úgy tartják az Három-Széki emberek, hogy midőn ez nem fú tavaszszal, nem telik meg a búzás kas télre. Igaz, hogy tavalyi tavaszonn nem igen fudogált: tsak úgy-is töltenek-meg a szú- székok és gabonás-házak. (M. Hírmondó,1781, 58—59. 1.)

Székely-Földről. Ezen 1782-dik esztendő az hires Nemere-szelének szörnyű fuvallásá- val köszönt bé, melly-is ennek első napján olly kegyetlen hófuvataggal ordíta, hogy Kézdi-Vásárhely tájékánn öt személyeket, ezek között pedig két szolgáló leányokat öszve-ölelkezve, ölt-meg. (M. Hírmondó,1782. évf. 71. 1.)

390. Örökös szél. Az-is fegyelmezésre méltó, hogy *a mint a H uszti határ Ugotsá- v a l egygyüvé mégyen, két hegyek között lévő torkolatjában, mellyet kökényesnek hívnak, szüljtelen való szél vagyon; és nints oly tsendes idő, mellyben ott alkalmas szél ne lengedezzen. Ennek sokan sok okát keresik ; én leg-helyesebbnek Ítélem azt, hogy a Tisza itt, s feljebb-is sok felé ágazván, maga sebes futásával a levegő-eget a mozgásra indítja, és addig sehol ollyas térségre való kapása nem lévén sem a Tiszának, sem a levegő-égnek : ottan osztán nagy rohanással veretik a Tisza mentiben. Többeket-is lehetne azon helynek fekvéséből találni. (M. Hírmondó, 1782. évfolyam, 339. 1.)

391. A pestis hazánkban.Az iyO g-ik évben rettenetes hallatlan

ítéletet bocsáta Isten mind Erdélyre, mind Magyarországra; a pusztító döghalált, melyhez hasonló soha Erdélybe nem volt, miólta ember kezdette lakni. Az elmúlt esztendőben Havas alföldében Bukaresten kezdődik a pestis, oda Törökországból jött, s egy nehány ezer ember m eghala; onnan Molduvában ment által, valami gyergyai cigányok, kik a ku-. rucok elől futottak Molduvában, betegen ki- j övének Gyergyó Szt. Miklósra, ott meg is halának ; egyiknek pokrócát más cigány gyermek elveszi, benne hál, az is megbetegedik, meghal, onnan a többi falusi emberekre is kihat a contagio. Innen terjed el Segesvárra, majd elkezdődik Küküllővárott, azután Maros- vásárhelyen, és az egész Marosszéken, Thorda vármegyében szörnyen kezdének halni. Seges- várott pedig, mai napig is (1711) mind halnak, már éppen pusztán maradt a város . . . Már az előtt is sokszor vólt Erdélyben pestis, sokan meg is hóltanak, de ugyan ma- radtanak is még emberek a pestises helyeken, de most valahová beeshetik, éppen mind kitakarítja a mirigyhalál a lakosokat. Udvarhelyszékre a Segesvárott szolgáló leányok-, ról elhatalmazék, és szörnyűképpen halnak az egész székben, Medgyesen hasonló képpen, és Küküllő vármegyéken . . . .

. . A pestis mindenek felett grassála az országban : elsőben a lovak, marhák, disznók, kutyák kezdének dögleni Segesvárott, minek- utánna harmadfél ezeren, és Marosvásárhelyen is annyin meghóltanak volna pestisben, Udvar-; helyszéken 18,000, Marosszéken szintén any- nyin, végre azokon a helyeken megszünék, hanem Kolozsvárott kezdődék el Juniusban. A. mint mondják, egy pestises helyről jött ember ment Kolozsvárra a patikában orvosság vásáriam, mindjárt a patikárius cselédestől meg- hólt, azután kihatván a városra, egy nap 50, 60 testet is kivittenek, míg utoljára ötödfél ezer ember meghalván, úgy szűnt meg. A német praesidium is, a ki bent maradt vólt; többire, mind meghólt. Kolozsvárról valami keres-


4 2 8 RÉGI MAGYAR MEGFIGYELÉSEK.

kedő görögök Szebenbe jővén, a mely ház- koz beszállottanak, a gazdának felesége, gyermeke harmadnapra m eghólt; azután többen kezdvén halni, mind a német militia kiszállott onnan . . . Szebenben 400 embernél több nem hóit meg. Kolozsmegyében, Thordamegyé- ben, Küküllőmegyében, Aranyosszéken, To- rockón, Tordán, Enyeden, Kolozson, Fejér vármegyében pedig sok ezeren hólta- nak meg.

Már egészen sok keserves experientiá- ból megbizonyosodott, hogy ez a 3 esztendőtől fogva (1709— 1712) grassáló, s pusztító pestis nem az áernek corruptiója m iatt esett, hanem per communicationem és a ki Istent hiván segítségül, olyan helyről jó idején elment, s petises emberekkel nem conversálódott, életben megmaradott, a ki pedig vakmerőségre vetemedett, megdöglött a többivel együtt. A mint példa erre az enyedi professor, s doktor Pápai Ferencz, kinek felesége, atyafiai pestisben meghalván, Marosvásárhelyen, a pestis megszűnése után oda ment, s a meghólt asszonynak egyet mását elvitte Enyedre, két hajadon leánya mihelt afféle köntösben öltöztenek, mindjárt mirigyek szökött; s meghóltanak, s az ő házától terjedt el a többi városi emberekre a pestis. Parumbákon a molnárnak Sz. János hegyéről egy ember szőllőt vitt, . . . a molnár felesége két gyermekeivel együtt, mihélt ettek belőlle, mirigyek szökvén, meghóltanak. Nagy Sinkszékben, Szász nevű falu mellett, egy pestises helyről jött szegény ember megszállott, valami gyermekek inni vittenek az embernek, a gyermekek visszamenvén, mind magok, mind apjok, és anyjok két százzal egészlen kihóltanak; hírre esvén a nagy- sinki commendánsnak, bent oda küldött, azokat a házakat, minden házi eszközökkel összeégettette, és úgy szűnt meg a pestis. Több ilyen példák számtalanok estek Erdélybe ; én rövidségnek okáért elhallgatom, ezeket azért jegyzem fel, hogy a posteritás tanuljon, és maga magát szántszándékkal el ne veszesse.

Egész Magyarországban, Lengyelországban, és Máramarosban olyan szertelen pestis grassált, hogy némely falukban, két, három ember alig maradt meg. Debrecenben 1200 emberek hóltanak. Az egy Csikben, Három székben, és Bodzán, és itten Brassóban, hogy még a pestis nem pusztított, ha ezután az Isten, . . . ezen helyre is el nem küldi. (Cserei Mihály Históriája 429. stb. lapokon.— Fekete 41 — 46. 1.)

E borzasztó ragályos pestis Magyar és Erdélyországot egész 1709-től 1713-ig pusztította, az országnak most egy, majd más részén ütvén fel tanyáját, s számtalan emberéletet, többet 300,000-nél kióltott. (E pestist hazai orvosaink közül leírták Moller, Köl- cséry, Schwab, Gensel, Lőew, Benza.)

1716—/p-ben a Mezőségen és a Magyar- ország felé való székekben, 1718-ban újra Kolozsvárott, Szent-Gothárdon ütött ki a pestis, sőt elterjedt egész Erdélyben (Ha- nusz.)

Magyar és Erdély országban a1 marha igen döglik. Fogaras földén néhol: úgy nyárta kelve Medgyesen és Vidékin imitt amott a* Pestis uralkodik és Nagy-Szeben- ben is magát újonnan kimutattya. Brassóban ’s vidékén is döghalál és pestis támad, a hol és a* Székelységben többet száz ezer embernél megemészt. Hasonló döghalál Török és Tatár országokban, Török havas alföldében és Moldvában uralkodik. (Pethő, Spángár, V. Rész 97., 98. 1., VI. Rész 95., 96. 1. — E pestist leírta Albrichi brassói orvos.)

1732-ben a pestis kitört nagy erővel a török birodalomban, Dalmácziában, a tengerparton, Lengyelországban a Magyarhonnal határos véghelyeken, miért aztán Magyar- ország határai szigorúan őriztettek, a véghelyeken vesztegházak szereltettek fel, s a nevezett országokkal a közlekedés és érintkezés meggátlása végett, zárvonalak huzattak a határszéleken, egyúttal a népnek utasítás lett adva az iránt, hogy a netalán kitörhető dögvész esetében mihez tartsa magát. (Fekete 52. 1.)

1737— 1749* Erdélyben, Brassó és Fogaras kerületében, úgyszinte a temesi várban szállásoló Griin ezredben tört ki a pestis 1737-ben, a honnan elhatott a ragály Cson- grádmegyébe, 1738-ban Szabadkát és környékét, julius 4-én Aradot, 7-én Bács, és Békésmegyéket, aug. i-én Zarándmegyét, szept. 4-én Dorozsmát, Földeákot, szept. 30-kán Karlovicot, októberben Belgrádot, és Vásárhelyet lepte meg. 1738 decemb. 23-án kitört a ragály Budán, 1839 febr.- 3-án Gal- góczon, márcziusban Kisújszállás, Karczag és környékén, Mohácson, márczius végén P.-Ladány és Szoboszlón, ápr. 9-én Mező- Turon, Kürt, Sas, Ughon, Földváron, ápril 28-án Kecskeméten, május közepén Debre- czenben, julius 8-án Nagy-Szombat és környékén, okt. 9«én Csetneken, okt. 23-án Tokaj és környékén ; a ragály dúlt irtózatosan, 1740-ben meg szűnt ugyan általáno


RÉGI MAGYAR MEGFIGYELÉSEK.

san pusztítani, de még akkor is uralkodott itt-ott, mint Pestmegyében, Dömsödön, Ve- cse, Sóit, Ordas, Czegléd, Sz.-Szent-Márton, Aszód és Kis-Kőrösön. 1741-ben szűnni kezdett, de újra kitört ismét Pestmegyében, Pesten, Vörösegyházán, Mogyoródon, Sza- dán, sőt még 1743 végén is lappangott az ország némely vidékein, mint a váradi várban, Mármaros, Bereg, Bihar és Szabolcs megyék néhány községében, a mikor aztán— mint á kifáradt zivatar, ha kitombolta magát, elpihen — ez is végkép megszűnt. E ragály kórjelei nem egyformák voltak. Veszprémi szerint a nagykúnsági pestisnél ezek voltak a kórjelek: nyilallás, mely némely helyeken két nap is van, a testnek hirtelen való elesése, de leginkább hirtelen való nagy nyilallás mindjárt érzették a mirigyet* némely infectusok pedig nagy főfájással s szédelgéssel vannak, fájlalják hónaitokat, horgasinokat stb. némelyeknek a karján, másoknak a lábán adja ki magát, mely fájdalom és annak duratiója nem egyforma, némelyeken látható s tapasztalható guga esik csak fenjártokban, kevés fájdalommal, 4 nap vagy egy hét múlva ezek elhagyják, noha ezek közzül sokan azután lábakról levétetnek; mások hirtelen lábaikról leesvén, 3, 4, 5 napig is ágyas betegek, és többnyire halálosok ; némelyek egy hónapig is keserves fájdalommal viselik, sőt némelyek két hónaptól fogva is, ezek közül igen kevesen halnak meg. Sokakat legelsőben hányás, ökröndés erőltet, forrósággal hidegleléssel, azután üti ki magát a guga torkában, kinek hónaljában, kinek ágyékában, horgasinaiban, lába hajlásában. A guga is sokféle; nagyobb részint veres és tüzes, sokan pokolvarral adják ki magokat, néha a gugával együtt, néha a né lkü l: sokan náthaszeplő (küteg) is van, de már azok közzül kevés gyógyul meg, némelyen 30—40 pokolvar is van, fehér, fekete, nagy, kicsiny. A kik pokolvarosok holtak meg, igen gugá- sok is voltak. A gugát sokan csak veszti- ben hagyják, úgy is némelyik kifakad, sok új szappanból, mézből, lisztből csinált ko- vászszal, némelyek csak nyulhájjal is raggat- ják s érlelik, sokan kivágják, melyből embert vesztő, irtóztató büdös kelevény jő ki, s azután meggyógyul.

Hogy mily temérdek emberéletet olthatott ki hazánkban e mirigyhalál, mely hevességére nézve az 1709-kihez hasonló volt, mutatja az, hogy magában Debreczen

városában 8697 embert. Budán 6000-en felül, Karczagon 2000-et, Kisújszálláson 1200-at söpört e l ; s hol kitört, hasonló kegyetlenséggel dühöngött s hazánkból összesen mintegy 310,000 lelket sepert el. (Linzbauer 640. 1. — Veszprémi »Biographia medico- rum Hungar.« Tóm. II. 8— 10. 1. — Fekete 52—56. 1. — E pestisről értekeztek Buzin - kay, Máday, Gömöry, Bencsik, Sailer, Mil- leter, Perlicy hazai orvosaink.)

Váczon és környékén 1739 — 1742 között dúlt a pestis. Fogadalmi ünnepek és emlékek tartják fenn a nép között. Csongrá- don és Váczon a Rókus nap (augusztus 16) megülése. Kecskeméten a szeptember hónap 3-ik vasárnapján tartott körmenet (temetési búcsú) és a Szentháromság szobor, melyet akkor valláskülönbség nélkül építettek a kórvész megszűnése felett érzett hálából a lakosok. (Hanusz.)

1755-ben a pestis kitört a tömösi veszteg- intézetben, ugyszinte 1756-ban Brassóban is, de az ellene azonnal alkalmazásba vett szigorú zárlat, és óvrendszabályok pontos foganatosítása következtében nem sok idő múlva, teljesen elnyomatott. (Linzbauer 3-ik kötet.)

/77O. Erdélynek Moldva és Oláhországgal határos részein pestis ütött ki, mely Mátyus szerint holmi infectus oláhországi emberekkel titkon czimboráló oláhokban, a háromszéki, bodzái passus körül, szélyel fekvő kalibákba bele kapván, Erdélynek ezen felső részét bekóborlá. Melyben kilencz hónap alatt itt is, amott is belekeveredtek vala 520 famíliák, azomban betegek voltak 1630 személyek, kik közzül 1196-án el is veszének, míg itt a Marosszéken, Kakasd nevű falucskában meg- szoríttaték és szerencsésen elfojtaték. (Linzbauer I. k. 871. 1.)

1795—96-ban Szerémmegyében pestis ütött ki, mely azonban szigorú zárlat és in tézkedések következtében az országban nagyobb elterjedést nem vehetvén, elfolytatott. E pestist leírta Schraud F. orvostanár. (Linzbauer 3. köt. I. Rész 743. 1. — Fekete 67. 1. Újabban közölve van az »Orvosi H etik é 1897. évfolyamában is Székely dr.-tól.)

/#/g-ban Erdélyországban Brassó vidékén pestis ütött ki, de szerencsére elfojtatott s nagy elterjedést nem vehetett. (Fekete 71. 1.— Hasznos Mulatságok 1828. évf. 343—345.— Természettudományi Közlöny X X IX . k. 144— 145. 1.)

Közli L e n g y e l B á l i n t .


430

A C S I L L A G O S E G .

B olygók: M erkúr alkonyati csillag, mely augusztus 27-ikén legnagyobb keleti kitérése alkalmával figyelhető meg legkényelmesebben. De ekkor is már rövid idővel nyugszik a Nap után. Szeptember 8-ikától fogva retrográd a mozgása, úgy hogy az egész hónapi időköz alatt csupán a fi és y Virginis csillagok között mozog. — Vénus hajnalcsillag, mely (F Geminorum tájékáról a R á k csillagzaton át az Oroszlán nyugoti határáig halad.

— M ars az alkonyaiban nyugszik le és az egész hónap alatt az a és fi Virginis között tartózkodik. — Ju p iter szeptember 13-ikán együttáll a Nappal s ennek sugaraiban láthatatlan. Szeptember i-én még mintegy 20 percczel nyugszik a Nap után ; a fi Virginis és a Leonis között foglal helyet, de tetemesen közelebb áll az előbb nevezett csillaghoz. — Sa turnus és Uranus elég közel álló ikerbolygót a lk o t ; amaz a fi Scorpii és az

ZENITH

NYŰGÖT

A csillagos ég északi fele szeptember i-én Budapesten este 9 órakor.

I. Ursa m inor; 2. Cepheus ; 3. Cassiopeia ; 4. Camelopardalis ; 5. Ursa maior ; 6. Draco ; 7. Lyra ; 8. Cygnus ; 9. Andromeda ; 10. T riangulum ; 11. Perseus; 12. Auriga ; 13. Canes venatici; 14. Bootes ; 15. Corona (borealis) ; 16. Serpens ; 17. Ophiuchus ; 18. Hercules;

19. A quila ; 20. Delphinus ; 21. Pegasus ; 22. Pisces ; 23. Aries ; 24. Cetus.

a Librae között, közelebb az elsőbb nevezett csillaghoz, foglal helyet, az Uranus pe dig e helyzettől csak negyedfokra tér el nyugotra és l 3/4°-kal délre. A két bolygó augusztus 17-ikén negyedfényben áll a N ap pal, s ennek megfelelőleg közel éjfélkor nyugszik, augusztus 26-ikán pedig egymással együttállásba kerül.

Tünem ények: Augusztus 17-ikén reggel4.b-kor a Saturnus és ugyanaz nap esti 8h-kor az Uranus negyedfényben a Nappal. — 24-ikén e. 7^-kor a Vénus együttállásban a Holddal. — 26-ikán r. 2h-kor a Saturnus

és az Uranus együttá llásban ; a Saturnus l° 48'-czel északra áll. Mivel mindkét bolygó napi mozgása igen csekély, az együttállás látszólag már régen volt meg, és a jelölt pillanaton túl is még soká fennáll. — 27-ikén éjfélkor van a M erkúrnak legnagyobb keleti kitérése; szögtávolsága a Naptól 270 17'.— 29-ikén r. 5h-kor a Jupiter együttáll a Holddal. — 30-ikán r. 8h-kor a Merkúr együttállásban van a Holddal, és ugyanakkor a Mars is együttállásba kerül a Holddal. — Szeptember 2-ikán este 1 ih-kor az Uranus, nehány pillanattal későbben a Sa-


A CSILLAGOS ÉG. 431

turnus is együttállásban van a Holddal. — 13-ikán r. yh-kor a Jupiter együttállásban a Nappal.

Az augusztusi hullócsillagraj egynehány elkésett tagja talán még látható, de azonkívül nevezetesebb csillaghullás e hónapban nem észlelhető.

Ú jdonságok: Spektrálfotografiai fölvételek alapján folytonosan szaporodik azon kettőscsillagok száma, melyek távcső segítségével nem választhatók el. Eddig ilyen volt az Algol, Spica, $ Aurigae, £ Ursae majoris, (3 Lyrae. A legújabb időkben hozzá

járu lt a Castor is. A Castor maga már aránylag gyenge távcsőben kettéválasztható; a főcsillag 2-odrendű, a kisérő 3-adrendű. Az eddigi megfigyelések nem döntik azonban el véglegesen, vájjon ez ikercsillag fizikailag összetartozik-e, vagy csak vetítés következtében, tehát optikailag és véletlenül áll-e egymás mellett ? Az újabb fölvételek most arról tanúskodnak, hogy a főcsillag maga is kettős. Középben ugyanis másodperczenként 10 km. sebességgel mozog a Nap felé, de ezen sebesség szabályosan visszatérő és egészen 38 km.-ig fokozódó változásoknak van

A csillagos ég déli fele szeptember i-én Budapesten este 9 órakor.

25. T aurus ; 26. Gemini ; 27. Canis minor ; 28. C an ce r; 29. H y d ra ; 30. L eó ; 31. Coma Berenices ; 32. V irg o ; 33. L ib ra ; 34. Scorpius ; 35. Sagittarius ; 36. Caper ; 37. Aquarius ; 38. Eridanus ; 39. Orion ; 40. Lepus ; 41. Canis maior ; 42. Crater ; 43. Corvus ; 44. Lupus ;

45. Piscis austrinus ; 46. C olum ba; 47. A rg ó ; 48. Centaurus.

alávetve, melynek periódusa 2*91 nap. Ebből ép úgy, mint az A lgol esetében, bizton kö vetkezik, hogy a Castornak még egy, hozzá igen közeleső kísérője van, mely alig három nap alatt kering egyszer a főcsillag körül, távcsővel azonban ez idő szerint tőle külön nem választható. A Skorpióban is fedeztek föl hasonló esetet, a mennyiben f i ‘ nevű csillagjának spektrálvonalai szintén szakaszosan majd közeledést, majd távolodást árulnak el. A láthatatlan kisérő ez esetben 34 óra 22V2 perez alatt végzi keringését főcsillagja körül.

Az 1897. I üstököst, melyet P e r - r i n e a múlt év november 2-ikán fedezett föl, T e b b u t W indsorban (N.-S.- Wales) még ez év márcziusában és áprilisában is figyelhette. Ez időben az üstökös már csak I i°-nyira állt a déli pólustól és szigorúan tartotta meg ama pályát, melyet számára már az első megfigyelésekből le vezettek. Julius vége felé, déli vidékeken talán már .juniusban, várható a d’A r r e s t féle periodikus üstökös fölfedezése újabb visszatérése alkalmából, noha fényessége ez időben már fogyóban van. A z üstököst 1851.


4 3 2 A CSILLAGOS ÉG.

junius 27-ikén d’A r r e s t fedezte föl. K e ringési ideje 6*691 év és nagy fél tengelye 3-55 í , úgy hogy az asteroidák övébe is bele- nyulik. Láthatósága mintegy 100 napra tehető.

R o b e r t s fotográfiái kutatása eddig is tizenhét új ködfolt ismeretére vezetett. Egyikök elég fényes és közvetetlen szomszéd

ságában áll egy másik régen ismert ködfoltnak, melyet úgy H e r s c h e l , mint Lord R o s s e bőven tanulmányozott. Alig hihetünk mást, mint hogy e ködfolt csak az újabb időkben érhette el a láthatóság föltételeit, mire más példák is vannak.

* K . R .

TÁRSULATI ÜGYEK.

Az álla ttan i szakosz tá ly 1897. május 8-ikán tartott ülésén

1. V á n g e l J e n ő előterjeszti B á l i n t S. értekezését »A celloidin-beágyazás a leiró zoológia szolgálatában« czímén, (Lásd a Pótfüzetek 1897. augusztusi füzetét.)

2. D a d a y J e n ő a B i r ó L a j o s - tól gyűjtött Rotatoriákról értekezik s ennek kapcsán megemlíti, hogy majdnem 50 fajt jegyzett fel, melyek közül 12 a tudományra nézve új, a többi ellenben olyan kozmopolita, melyet hazánkból szintén ismernek.

3. V á n g e l J e n Ő bemutatja T r a x - l e r L. »Adatok egy érdekes Spongilla ismeretéhez* czímű dolgozatát. A bemutatott fajt Spongilla novae terrae néven irták le, de a vizsgálatok kimutatták, hogy a Spong illa lacustris és a Heteromeyennia R yderi hybridje.

4. V ángfel J e n ő értekezik a »M agyar- országi édesvízi szivacsokról«. Ismerteti elő- jövetelök és gyüjtésök módját, végre fölös számú példányokban bemutatja a hazai fajokat.

5. D i e t l E r n ő bemutat egy Epitheea bi?naculatát, melyet Budapesten fogott, s a mely hazánkból még ismeretlen volt.

6. V á n g e l J e n ő bemutat érettivarú Triton lárvákat a botanikus kertből és e lárváktól származó utódokat.

7. E n t z G é z a bemutat egy élő Spa- lax typhlust.

A ch em ia -ásv án y tan i szakosz tá ly 1897. április 27-ikén tartott ülésén

I. B a l l ó M á t y á s »A fa g g y ú kim utatása sertés-zsírokban« czímű előadásában utalva azokra a nehézségekre, a melyekkel a sertés-zsírban a faggyú kimutatása jár, ráirányította a figyelmet arra a jelenségre, hogy a tiszta olvasztott sertés-zsír megderme- déskor nem repedezik meg, nem zár magába levegőt, ellenben a faggyút tartalmazó zsír, épen úgy miként a faggyú maga, megrepedezik és sok levegőt vesz fel magába. Ezt

a sajátságot elég sikeresen lehet használni arra, hogy zsírban a faggyút felismerjük, sőt remélhető, hogy az elnyelt levegő és a faggyú mennyisége között olyan kapcsolatot lehet megállapítani, a melyből a zsírhoz elegyített faggyú mennyiségére elég biztosan lehet következtetni.

2. P f e i f e r I g n á c z »FűtÖ eszközök szénporral való tüzeléshez« czímmel különböző szerkezeteket ismertetett, melyeknek nemcsak az a jó tulajdonságok, hogy velők széntörmeléket is el lehet égetni, hanem az is, hogy az elégetés kevés veszteséggel történik s a levegőt is kevesebb füst szeny- nyezi be.

3. S z a r v a s y I m r e előterjesztette E gy ú j arsentelluridról« czímmel M e s-

s i n g e r K á r ó l y-lyal közösen végzett dolgozatát. A vegyület képlete Áss Te3 s ezt az adatot a gőzsűrűségi adatok is támogatják, noha a normális gőzsűrűséget megtalálnia nem sikerült.

Az octarsentritellurid előállítása leginkább azért érdekes, mert az arzén és amphid-elemek magas hőmérsékleten legállandóbb vegyületeinek molekulasúlya között talált ugyanazon számbeli különbség alapján előre várható volt, hogy e vegyület előállítása sikerül.

1897. május 25-ikén tartott ülésén1. M e s s i n g e r K á r o l y előterjesz

tette a »Nátrium-thyoselenid és Nátrium se- lenoarsenatok« czímű értekezéseit. A nátrium- thyoselenidet a selenoarsenátok előállításánál értékesítette. Összesen tíz selehoarsenátot állított elő, melyekkel az eddig ismert arse- nátok száma, a nátrium arsenáttal kezdve és a natriumselenáttal végezve, tizennégy. E sorozatba azok a tagok is fel vannak véve, melyek oxigén helyett ként tartalmaznak, vagy a melyekben oxigén, kén és selen is előfordul. Ismertette az e sók alkotása és kristály- víztartalma, valamint oldhatósága között levő kapcsolatot.


TÁRSULATI ÜGYEK. 4 3 3

2. M e l c z e r G u s z t á v »A nátrium - monoselensulfarsenat kristálytani adatai« czimmel értekezett a M e s s i n g e r K á r ó l y-tól rendelkezésére bocsátott sók kristálytani vizsgálatának eredményéről. E sók közül pontos mérésekre csak a nátriummonoselen- sulfarsenát volt alkalmas. Egyúttal szólott azokról az eljárásokról is, a melyek szerint kristálytani mérésekre alkalmas kristályokat lehet csinálni.

A növénytani szakosz tá ly 1897. má* jus 12-ikén tartott ülésén

1. S i m o n k a i L a j o s »Adatok hazánk növényzetének ismeretéhez« czimen a Salix nigricans Sm., Cuviera Caput-medusae (L.), Elym us Caput-medusae (L.) és a Cytisus Pseudo-Rochelii (Austriaco X ag g re~ gatus) Simk. fajokra vonatkozó vizsgálatait terjeszti elő.

2. B o r b á s V i n c z e a) W e t t - s t e i n-nek *Dz'e europdischen Arten dér G attung Gentiana aus dér Section Endo- tricha« czímű, vagyis a rojtosszirmú Gén- tianák-TÓl irt munkáját ismerteti. E munka az évszakbeli másformaságon (Saisondimor- fismus) alapul, tavaszi és őszi fajokat különböztet meg, ezért a régi G. am arella- csoport fajainak száma legalább megkétszere- sedett.

b) A G. Warthae Borb. Pótfűz. 1895, 79. 1. (G. fnacrocalyx Celak., non Llave et Lexarza) Wettst. munkájának 54. 1. mint a G. campestris és G. Germanica JV. fajvegyü- léke van ismertetve, Borbás azonban a hybrid eredetnek ellene mond, mert a G. Warthae keletkezése morfológiai úton helyesebben fejthető meg, mint a G, campestris-\&\ meta- schematikus virágjára nézve eltérő másodrangú faj.

c) Hazánk flóráját tisztázó vagy kiegészítő, újabb vagy előbb kétes növényeket magyaráz és mutat be. Ilyen a Geránium batrachioides Cuv. var. minoriflorum (floribus duplo minoribus gynodynamis) eltérésével a Nagy-Tátra vidékéről, a Cardamine Opizii ugyaninnen, a C. pratensis var. pubescens Iglófüredről (Scherfel V.), a C. dentata var. trichophylla a Rákosról, a C. Hayneana var. asperifólia ugyaninnen, a C. farv ijlo ra Vésztőről és Puszta-Kótról, a Cytisus mil- lennii Békás-Megyerről mint a C. elongatus lesimuló szőrezettel, de mint tavaszi alak gömbösen egyesülő, ágtetőző virágzattal, Epilobium L am yi Hosszúaszóról, Euphorbia pulverulenta Sz.-Király (Veszpr.) és Vörös- B erény közt, s az E. Gerardiana alakköré-

Természettudományi Közlöny. XXIX. kötet. 1897.

ben az E. pulverulentá-x&k megfelelő keskeny gallérleveles alak (var. aequifrons) a Rákosról, az E. polychroma körében pedig ugyanilyen (involucelli foliolis oblongo-elon- gatis, latitudine quadruplo longioribus) a var. isophylla a budai- hegyekről, az E ry si- műm diffusum var. latifoliu?n a Badacsony mellől, az Aconituín Tátráé, galeis elonga- tis, íilamentis glabris foliis pedatis, haud palmatiíidis a Tátra mészvidékéről valamint Blatnitzáról, az Arenaria pauciflora a Bu- csecsről, a Nonnea p u lla va r. ochrolenca Nyíregyházáról, Statice Gmelini var. leucan- tha Vésztőről, az Asplenium Luerssenii Erdély Sósmezejéről valamint a Guttinról.

3. M á g ó c s y - D i e t z S á n d o r bemutatja a F e k e t e L a j o s-tól Selmecz- bányáról beküldött rendellenes fejlődésű burgonyagumót, melyen belül több kisebb gumó fejlődött a főgumó adventiv rügyéből.

4. K l e i n G y u l a bemutat egy ikeralmát, melyet egyik budapesti vendéglőnek ebédlő asztalán talált.

Az 1897. junius 9-iki ülésen1. Dr. D e g e n Á r p á d a) Az Ains-

worthia genus fölfedezése Európában czí- men az Ainsworthia byzantina Aznavour nevű új fajnak Konstantinápoly környékén való fölfedezését közli. (Megjelent a Pótfüzetek idei augusztusi számában.)

b) Bemutatta és ismertette M a w-nak »A monograph o f the genus Crocus« czímű művét.

2. S i m o n k a i L a j o s »Két P yre - naeus vidéki növényfaj déli Kárpátainkon« és a >l'orminaria latifolia hazánk flórá já ban* czimen értekezik.

Az egyik pyrenaeusi faj a Primula in tri• cata Gren. Godr., a mely a Pyrenaeus- hegységtől kezdve, Svájczon és Dél-Tirolon át egészen Királykőig és Montenegróban is terem, és véleménye szerint azonos a B o r- b á s-tól 1888-ban Primula BenkÖiana néven leirt növénnyel.

A másik pyrenaeusi faj a Gentiana brachyphylla Vili., melyről állítja, hogy ugyanegy a S c h u r » Gentiana orbicula- ris« és B o r b á s »Gentiana Qarpatica«- jával.

A Torminariára vonatkozólag előadja, hogy újabban a Sorbus nemet több génuszra hasogatták, s ő is Torminaria latifolia (Lám.) néven közli azt a nyugoteurópai fát, melyet L a m a r c k Sorbus névelővel irt volt le, s melyet eddig csupán a Dunántúl talált hazánkban.

28


4 3 4 TÁRSULATI ÜGYEK.

B o r b á s V i n c z e ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy a Gentiana Carpatica név 1814-ben K i t a i b e 1-től, 1892-ben W e t t - s t e i n-tól és nem ő tőle ered. A Primula £enköianá-xb\ megjegyzi, hogy a Kárpátokon egynél több ismeretlen Primula is van ; ezek a növények azonban ritkák, kis helyre szorítkoznak és nem jut mindegyikök minden botanikusnak a kezébe, innét ered azután a félreértés. A Pr. Benkőiana elnevezést továbbra is fentartja s jogosnak itéli.

3. B e r n á t s k y J e n ő ismertet egy háromcsirájú tölgy makkot, melyet Budán, a jánoshegyi nyári vendéglő felé vezető ösvényen, a Zugligetben talált. E makkot jellemzi három gyökérkéje; mindegyik gyö

kérkének megfelel 2— 2 szíklevél, azaz a hány a gyökérke, annyi a csíra s a mag, és kétszer annyi a sziklevél a termésben. A tölgynek háromrekeszű magházában hat magrügy van ; rendesen öt elkallódik közülök s csak egy fejlődik ki maggá; ha véletlenül kevesebb magrügy kallódik el, akkor keletkezik a két- esetleg háromcsirájú makk. A többcsírájú tölgymakk képződése magán a tölgyfán múlik ; némely tölgyfa alatt több, más alatt kevesebb vagy épen semmi többcsírájú makk nem akad.

Ugyanő értekezik a Vinca herbacea W K. v a r . latifolia M7ierzb.-nék Verseczen való tenyészéséről.

LEVÉLSZEKRÉNY.TUDÓSÍTÁSOK.

(20.) Jégeső és orkán Déván. Déván julius 4-ikén, vasárnap este 10 óra 30 percz- kor eléggé hatalmas jégeső-zápor volt. A záport megelőzőleg nappal rekkenő hőség bá- gyasztotta el az embert (árnyékban 32*5° C.) annyira, hogy igen jól esett a délután 4 óra körül hirtelen kerekedő kövér eső, mejy ugyancsak néhány perczig tartott, de kellemesen lehűtötte a forró levegőt.

Az ég utána kiderült, de az este jelen- kező holdudvar elárulta a levegőnek lecsapódó félben levő nagy páratartalmát. 10 óra körül este ismét beborult az ég s a nagy sötétséget a gyakori villogás illuminálta; fél tizenegy órakor kövér eső kezdett hullani egy pár perczig s utána hatalmas jégdarabok. A nagyobb szemek 30 — 35 mm. átmérőjűek voltak s ketté metszve, 7— 10, egyközepűen elhelyezkedő, átlátszó és át nem látszó jégrétegekből állottak. Az át nem látszó, tehát légbuborékokkal telt rétegek általában 3—5-szőr vastagabbak voltak, mint az átlátszó rétegek ; a legbelső mag minden esetben át nem látszó jégszemből állt, melynek átmérője 1—3 mm. közt váltakozott. A jégszemek alakja általában szabályos s leginkább lapított gömb (ellipsoid) volt, melyben a jégrétegek a külső felületnek megfelelően rakódtak le.

Az egész jelenség 5—6 perczig tartott s azután kevés időre megpihent az atmoszféra. Nemsokára azonban hatalmas szélvihar, valóságos orkán keletkezett, melynek intenzitása löktetésszerűen változott. Iránya s erőssége körülbelül W S W 9 volt. Váro

sunkban a fapiaezon hirtelen felütött s vászonból készített hippodromot porig alázta e szél s igen sok épületnek, kivált a középületeknek, mint a vármegyeház, főreáliskola, polg. leányiskola stb. tetőzetét jelentékenyen megrongálta. Sok vén fát, palánkot, s kevésbbé szilárd épületrészletet rombolt le.

K u s z a i l l a P é t e r .

(21.) vGyermekrablás* háziállatoknál. Egyik tanár társamnak egy szép újfundlandi nőstény kutyája van, a mely kis fiait nagy szeretettel s gondozgatással szokta fölnevelni. Ezzel a városszerte ismert »Ogli«-val történt meg az az emberi felfogás szerint büntetendő cselekmény, hogy »gyermekrablóvá<z lett, csak hogy anyai szeretetét egy kis neveltjével éreztethesse. Fiadzása után pár nap múlva köly- keit mind elhányták s »Ogli« nagy bánatában arra vetemedett, hogy az istállóban megfiad- zott macskának kis fekete fiát, a mely színre az ő kölykeihez hasonlított, egy védtelen pillanatban elrabolja, saját tanyájára vigye, emlőjéhez helyezze s lábaival óvatosan ölelgesse. Igen, de a törvényes anya, míg a rabló ebédjét ette meg, visszavitte kis fiát. Másnap »Ogli« ismételte a betöréses rablást s a macska egy társa segítségével újra örömmel vitte fészkébe a kis czirmost. így ismétlődött ez az eset még két izben, midőn azután a többszörösen »rabolt gyermek« a nagy szeretet következtében, igen valószínűleg az éhség miatt, elpusztult.

Ezzel kapcsolatosan egy másik érdekes esetet is felemlítek. Református lelkészünk-


LEVÉLSZEKRÉNY. 435

nek van egy macskája, a mely, kevés teje lévén, soha sem tudta kis fiait felnevelni s épen ezért legutolsó fiadzása után kölykeit elhányták. És a megszomorodott anya egy jól kifejlett egeret fogott s nem ölte meg, hanem

fekvő helyére vitte, emlőjéhez helyezte s dorombolással és simogatással igyekezett a reszkető kis állatot rávenni, hogy fogadott fia legyen, a mi persze nem sikerült.

B ú z a J á n o s .

K É R D É S E K .

(79.) Melyik az »Avicennia tomentosa, L.« növény nevének a legelső forrása?

A.(80.) Mellékelt növény-leveleket azon ké

relemmel küldöm át, hogy értesíteni szíveskedjenek, gyógyító növény-e ez tényleg, s mire használják, illetőleg hogyan ? D.

(81.) Tisztelettel kérem, szíveskedjék közölni velem a mellékelt két növény nevét. P illangós mindkettő, vájjon a herefélékhez tartoznak-e ? Az idei nedves időjárás következtében az összes' marhalegelő el van borítva tőlök, a nélkül azonban, hogy a szarvasmarha enné. Csak nagy ritkán látni, hogy ilyet is harap. (Ebeczk.) H. A.

(82.) Nagyon leköteleznének, ha a mellékelt növény magyar és latin nevét velem közölni méltóztatnának. Gyökere tormaszerű, néha egy méternyire is megnő, semmit sem kényes, gyökere fut, arról bőven szap9rodik. Gyep szegélyen át, még murvában is bújik. A méhek, rovarok nagyon szeretik. (Veszprém.) Cs. A .

(83.) Beszterczebánya határán, a la szkomén völgyben a mellékelt Dorycnium-fajt találtam, mely a hegy déli lejtőjén, a vízvezeték gyalogútja mellett, kövecses, elmál- lott dolomit-talajon, füves, erősen napsütött helyen, elég buján s kiterjedetten tenyészik. Tisztelettel kérem pontos meghatározását.

A Természettudományi Közlöny 1896. szeptemberi füzetének 510. lapján volt ugyan már egy a Dorycniumok eltéréseit tárgyaló felelet; de annak révén, mint csak tudománykedvelő, nem pedig szaktudós, nem akarom önállóan rámondani, hogy ez Doryc. suffruticosum-e, vagy D. sericeum. Én azt vélném, tálán inkább a suffruticosumhoz, mint a herbaceumhoz hajlik, mivel egy virág- gömböcskében csak 10— 12 virágocskája van, a herbaceumnak és sericeumnak pedig 20—24 szokott lenni, s a többi meghatározói is, inkább az előbbivel egyeznek meg, mint az utóbbival.

W á g n e r német flórájában a Dory- cnium pentaphyllum (Scop.) csoportjában vannak megkülönböztetve a D. suffruticosum (Vili.) és D. herbaceum (Vili.), mely utóbbihoz a sericeum is tartozik ?

Egy másik növényt is bátorkodom még mellékelni, melyet e vidéken csak ez idén vettem észre először. A. Sz.

(84.) Jóllehet már 7 éve járom a Lajta- hegységet botanizálva, az ide csatolt növény egyetlen példányát sem találtam eddig. Ezen példányt tegnap egy fenyves erdőben találtam. Minthogy faját illetőleg nem vagyok bizonyos, igen kérném a szíves meghatározást és felvilágosítást. H. V.

(85.) Vájjon az a higany, mely nem egészen jól zárt üvegcsőben a szobában van s használat közben naponként néhány parányi cseppje szétszóródik, a szobában tartózkodónak egészségére nézve ártalmasnak te- kintendő-e vagy nem ? Sz. S.

(86.) Mivel lehet az eikonogén foltokat ruhából, fehérneműből eltávolítani ?

D. E.(87.) Vájjon a közönséges orvosi elektro-

mozó géppel megtölthető-e a leydeni palaczk ? ha igen, milyen eljárással ? Vájjon az orvosi elektromozó gép és a Crookes-féle cső segítségével előidézhetők-e a Röntgen-sugarak ? ha igen, milyen eljárással ? T. E.

(88.) Május 29-ikén Tisza-Szajolban szemtanúja voltam, mikor a villám egy cselédházba beü tö tt; a dolgot érdekességénél fogva közlöm.

A villám a nyitott kéményen, melyben felül négy darab vas fekszik, ütött be. A konyhában négy asszony főzött, kik közül egyet lesújtott, a másik háromnak az ijedtségen kivül, noha a földre estek, semmi bajuk nem történt. A villám nyomai az egész épületen láthatók kisebb-nagyobb mértékben, de legjobban a mestergerendán, mely a konyhán húzódik végig. A hol a szerencsétlen asszony állott, ott a gerenda oldalán tenyérnyi nagy lyuk van. Véleményem szerint innen ugrott a szikra az asszonyra, a ki közelében és egyedül állott. A másik oldalon, a hol a három asszony volt, a villám a gerendát szintén megroncsolta, innen a vakolatot leseperte s a nádat tartó drótot letépte.

A pórul járt asszonynak mellét és lábait égette meg a villám ; a sebek vörösfeketék. Az asszony egy óra múlva eszméletre

2 8 *


. 436 LEVÉLSZEKRÉNY.

tért és esté ínég élt, de belső fájdalmakról panaszkodott.

Tisztelettel kérdem :1. Mi szerep juthatott a kéményben lévő

vasnak ?2. Lehetséges-e, hogy a villám az em

lített s kidudorodó lyukon át sújtotta az asszonyt ?

3. Hogyan van, hogy a villámsújtott asszony is él, a többi három pedig ép maradt ? Megjegyzem, hogy úgy az épület, valamint a konyha földje is száraz.

P a p s z t G é z a .

(89.) Vita tárgya volt a következő kérdés : Vájjon egy meghatározott nagyságú gyújtó lencse üvegének felületére, ha a napsugarak irányára függőlegesen tartjuk, egyenlő mennyiségű napsugár esik-e reggel 6 órakor és délben 12 órakor és ebből kifolyólag egyenlő hőfokot fejt e ki gyújtópontjában reggel, mint délben ? K . J .

(90.) Egy gyengén megvilágított fotográfiái pillanatnyi-felvétel előidézésekor az ily czélra közönségesen használt hidrochinon előidézővel nem sikerült a képet előidézni, csak az élesen megvilágított pontok adtak reakcziót ;'erre szokatlanul tömény hidrochinon előidéző szert alkalmaztam, melyikben a lemez egészen sötét fátyolt kapott. Fixálás után vizsgálva a képet, a felvett tárgy mint pozitív jelent meg fátyollal borítva, de részleteiben is egészen jól kivehetőleg. Mi lehet ennek a magyarázata ? D r . S z . J.

(91.) Tizenkilencz évvel ezelőtt kaptam egy budapesti rokonomtól valamely — akkortájt kitűnő — körtefajból oltógalyat, melyet beoltván, megfogant. Azóta a fa mindig ép, egészséges volt s ma már tekintélyes nagyságú, terebélyes fává n ő tt ; különös azonban, hogy mindmáig egyetlen virágot se hozott, nemhogy gyümölcsét láthattam, élvezhettem volna.

Tisztelettel kérdem : mit kellene tennem, hogy a fát termésre bírjam, s mi lehetett oka eddigi terméketlenségének ?

Á . L.(92.) Mennyi időközben kell a villám

hárítókat jó karban voltuk tekintetéből szakértővel megvizsgáltatni ? T.

(93.) Jégvermet nem áshatok telkemen, a talajvíz miatt, jégházam pedig nem sikerült. A jég hamar elolvad benne, különösen a jeget körülfogó deszkafal mentén, pedig már úgy tettem, hogy a jéggel érintkező kemény fa deszkafalon túl félláb nyira egy másik deszkafalat is készíttettem, s a kettő

közti tért üresen hagytam, hogy nedvesség ne érjen a két deszkafalon túl és a kőfal között levő i !/2 láb széles fürészpor és pelyva töltelékhez. De ez sem használt. A jégház teste 27 köbméter (3 méteres koczka-alak) s valami fér a tető alá is s némileg be is van mélyítve az alja. Igen lekötelezne, a ki egy jó jégház tervrajzát közölné velem. Any- nyit már tudok, hogy egyik hibája mostani jégházamnak, hogy kicsiny. Az új számára való helyemen 6—8 méter hosszú és 4 m. széles belső térfogatot tudnék adni neki, hosszában éjszakról délnek állva. De itt nem hogy mélyíteni lehetne, sőt 50 cm.-rel emelni kellene, esetléges földárja ellen. Mily magasnak kellene itt lenni a jégháznak s lehetne-e zsindellyel fedni, ha alul jól kitölte- nők pelyvával, vagy szalmával? A zsindely annyiból is kívánatos volna, mert a lakóház közelébe esnék a jégház. I.

(94.) Több tagú társaságban a többek közt fölemlítettem, hogy vannak »színes hangok«, jóllehet igen ritka jelenség ez, de embereken tényleg észlelt tünemény, s abban áll, hogy némely ember, midőn hangokat hall, egyidejűleg a hangok szerint más-más színeket is lát.

Minthogy ez állításomat komolyan venni nem akarták, kérek részletesebb magyarázatot erről az érdekes jelenségről. B. Ö.

(95.) Hogy lehetne a salétromtartalmú kútvizet a fotografozás ezéljaira használhatóvá tenni. A negatív üveglemezek ugyanis a 4—5 órai kimosásnak ellenére is fehér kiütést kapnak egyes helyeken. D. E.

(96.) Kegyeskedjék az újabb minimummaximum thermométernek részletes leírását és magyarázatát velem közölni. Cs. Gy.

(97.) Szíveskedjék kérem tudtomra adni, hogy a forgalomba levő czitromsav miképen készül; lehetne-e azt a konyhába bizonyos ételekhez czitrom helyett használni, a nélkül, hogy az egészségre kártékonyán hatna?

N. G.(98.) Ismeretes, hogy a keserű mandolá-

ban többi közt (CN)H is van. A keserű mandola élvezete nem okozhat-e mérgezést ? Ismerek embereket, a kik szeretik a keserű mandolát, mert állítólag gyomrukat tisztítja.

P. S.(99.) Kérném egy olyan munka meg

nevezését, mely a növényben levő különböző chemiai anyagokat növényfiziológiai szempontból tárgyalja, s egyszersmind a növény anyagcseréjére is tekintettel van. P. S.


LE VÉLSZEKRÉNY. 437

F E L E L E T E K .

(78.) A hazai pázsitfélékkel foglalkozik P á t e r B é l á-nak a következő munkája: » Pázsitfélék gyüjteménye« I. füzet. 42 fajt foglal magában magyar és latin névvel ellátva, annak megemlítésével, hogy minden faj mikor virágzik, hol nő s mi a gazdasági értéke. Ára 1 frt 20 kr. Ugyanígy van kiállítva a » Pázsitfélék gyüjteménye« II. füzete, mely 27 fajt tartalmaz ; ára 80 k r . ; továbbá a »Sás- és- szittyófélék gyüjteménye« (Cype- raceae & Juncaceae), a mely 31 fajt tartalmaz, ára 1 frt. A füzetek kaphatók a kiadónál : Páter Béla gazd. tanint. tanárnál Kolozsvárit.

P. B.(79.) Az Avicennia tomentosa első iro

dalmi forrása L i n n é munkájában, a Codex Linnaeanus 619. 1. szerint, a Genera plantarum VI. (1764.) kiadásának appendixében 579. lapon található. Azonban az Avicennia tomentosa autóra hamarább J a c q u i n , a megnevezés és leírás első irodalmi forrása pedig a Selectarum stirpium Americanarum história etc. 1763, 178. 1., 112. tábl. (v. ö. De Candolle Prodromus X I. 699. 1.), mint a mely munkát L i n n é a Codex Linnaeanus 619. és 1095. lapja szerint valóban, már a Species plantarum II. kiadásának a végen, 1762-ben kezdette saját munkájában felhasználni. Sajnos, hogy Budapesten Linnének idézett munkájához hozzá nem juthatván, belé nem tekinthettem. Hogy több régi botanikus Jacquin helyett autornak Linnét idézi, oka a régieknek az a rossz szokása lehet, hogy gyakran a növénynek nem az igazi megnevezőjét czitálták, hanem a munka szerzŐjéét, a melyben a növény leírása megjelent (Crambe Tatarica Jacq., Cr. Tatarica Sebeök helyett Jacquin munkájában), vagy a mely kézen forgóbb munkából a növényt könnyebben megismerték.

B o r b á s V i n c z e .

(80.) A Pilis-Maróthról küldött puhalevelű fű a Stachys Germanica L. (német v. fehér tisztesfű). Hazánkba, úgy látszik, a történelem idejében vándorolt, de nem Németországból, mint a hogy a Linnétől származó név jelölné, hanem délről vagy keletről, mert itt is terem és itt él teljes rokonsága, de már L i n n é idejében Németországba is eljutott. Linné rossz növénygeografus volt, számtalan növény hazáját tévesen jelölte vagy épen az elnevezéssel hamisan örökítette meg (az amerikai Asclrpias Syriaca L.). A St. Germanicá-nak hazánkban ma sincs állandó

termőhelye, hanem ide-oda kóborol, út mentén tanyáz, rendesen ott lelni, a hová a szúrósfogú kelyhébe zárkózó termését valamely állat elczipelte, tehát hegy és erdő tisztásán is. Néhol, kivált tanya körül, az ökörfarkkóró társaságába vegyül, a mellyel termetére valamint puhamolyhos levelére nézve is megegyező.

A 1St. Germanica elég hasznavehetetlen kóró, a jószág se igen él-hal értté, bántatla- nul mered a száraz kopár legelőn. Orvosi használata nincs, de a nép a sebet borogatja vagy szívatja vele. A Balaton-melléken szi- tató-nzb. (szívató) híják.* Ugyanerre a czélra használják a Salvia Aethiopis nevű zsályának hasonló gyapjas levelét (barlanglapú).


(81.) Az Ebeczkről beküldött két növény egyike a herehurá lóhere (Trifolium arvense L.), a másik a fűnemű dárdahere (.Dorycnium herbticeum var. inter médium Led.; D .diffusum Janka;) s a lóhereneműek- hez tartozik. Hogy a jószág nem eszi, oka az hogy mind a kettő meglehetős szikár, 1 evetlen fű, a Dorycnium inkább félcserje. Hogy a méh se igen látogatja, oka az apró, levet- len virág, ezért kivált a herehurá száraz mezőn alig feltűnő. Népies neve szerint (Diószegiék** uborkanőszőfűre szépítették) sajátságos fűve lehet ez a magyar népnek, hihetőleg ez a neve is hitványságára vonatkozik.***


(82.) A Veszprémből küldött növény a selyemkóró vagy Asclepias Syrica L., mivel amerikai jövevény, azért Decaisne Ascepias Cornuti-nak is átnevezte. Ültetik nagyobb parkba, csoportokban. A 70 és 80-as esztendőkben a budapesti Városligetben is sok volt (Paprika Jancsi felé), már néhány esztendeje hírmondó nélkül kipusztult. Több-kevesebb példája az ország különböző helyén (Eger, Zágráb) elvadulva található, lehet Veszprém körül is elvadult.

Kertben vagy a parkban, a míg virágzik, csinos, de magérlelése korában magselymével alkalmatlankodik. Ezért többször megpróbálták magselymét fonni és szőni, de a törekvést siker nem jutalmazta. Magvának szőr-üstöke két cm, hosszú, sőt majdnem három cm.-nyíre is megnő, nagyon könnyű,

* Földrajzi Közi. 1894. 74, 75. 1.** Magyar Füvészkönyv 425. 1.-

*** Földrajzi Közi. 1894. 76. 1.


438 LEVÉLSZEKRÉNY.

nem göndör, de merev. Bár a szövete szép selyemfényű, mégis törékeny, nem tartós, ha pedig pamuttal vegyítve fonják és szövik, a szövetből a selyemkóró anyaga mosáskor kihull, tehát az ipar hasznát nem veheti, csak vattának, párnázónak és mesterséges virágnak használják. Hársszövete se bizo- nyodott jobbnak, legfeljebb tapétába adják. Magvából 25% kövér olaj sajtolható. Legtöbb figyelmet érdemel mint mézelő virág vagy mint méh-eleség. Gyökere kérgével Amerikában orvosolnak, gyenee hajtását pedig salátának készítik. Ikerlevele rajzát lásd a Pótfűz. X X IV . 1893. 128. 1. 7. ábra.


(83.) A Beszterczebányáról (laszkoméri völgy, 1897. június 8.) beküldött dárdahere vagyis Dorycnium a nálunk honos két faj közül a zöldebb és kevésbbé cserjés D . herbaceum Vili. fajnak az az eltérése, a melyet L e d e b o u r (Judex sémin, horti bot. Dor- pat. 1820. 14. lap) D . intermedium-nzk, J a n k a pedig (Oesterr. botan. Zeitschrift, 1863. 314. 1.) D . diffusum-nak nevezett. Mint eltérést a kurtább szétálló szőrezet, továbbá a hegedűforma vitorla, a csúcsán tompítva v. kicsorbítva (vexillum pandurae- forme) tünteti ki.

A Természettudományi Közlöny 1896. 510. 1. említett dárdahere sűrűbb, lesimuló, selyemforma szőrezete, cserjésebb és szürkésebb színe miatt a másik fajunkhoz (D . sericeum Kov.) tartozik, épen ott mondottuk, hogy a var. subpilosum hajlik a D . herbaceum-hoz. A virág száma (10 —12 emitt, 24—24 a D. sericeum-é ; ennek a vitorlája hosszas-lapátforma, tompa) kevésbbé vezérel helyes útra.

A D . pentaphyllum Scop. e közelről rokon, egymástól nem nagyon eltérő fajok és eltérések egyesítése, ezek közös neve. A D . sericeum a D . suffruticosum alakkörébe tartozik vagyis keleti eltérése neki. V. ö. G. B e c k, FI. v. Nieder-Oesterreich, 854. 1.

A másik növény az ernyősök családjából való Hacquetia Epipactis L., mely a felvidék meszes hegyvidékén nem ritkaság. A kiállítás részére összeállított gyűjteményünk nevezetesebb növénygénuszai között szintén ott volt. (Term. tud. Közi. 1896. 331. 1.) B o r b á s V i n c z e .

(84.) A Kismártonból beküldött gyűszűvirág a D igitá lis nova WinterI, Index Horti botan. univ. Hung. Pest. 1788 (Z>. lanata Ehrh. Beitr. VII. 153, 1792, D . W interlii

Roth Catal. I. 71, 1797.) ; a Lajta hegységből már közölte N i e s s 1 az Oesterr. botan. Wochenblatt 1856. 394. 1. Ez a szép növény hazánkban kiváltképen a régi török útjának és lakásának nyomán nő, más felé nem igen terjed. Budapest mellett csak a békás-megyeri Csillaghegyen meg a szomszéd Rókahegyen nő ; mintegy 30 esztendőn át szemlélem már itt, de a meghódított területe ma is annyi mint 30 esztendővel ezelőtt. A magva nehezen hurczolódik szét, csak ott terem, a hová egyszer a magva véletlenül eljutott. Meg kell azonban említeni, hogy egy helyen (Békásmegyer) a szőlőkulturát átlépte, leszállóit a majdnem sík rétre, itt más füvekkel meglehetősen bujálkodik ; Békás-Megyeren rendesen a szőlőmívelés határán felül terem.

Az európai botanikusok működése most a nomenklatúra terén pezseg. Főelvök a prioritás elve hangzik mindenütt. Minthogy azonban L i n n é-nek és más régibb botanikusnak egészen más volt az ismerete meg a felfogása, mint a ma prioritást (szisztematikai elsőbbség) hirdető botanikusoké, természetes, hogy a régiek ismeretét és felfogását a maiakével megegyeztetni gyakran nagyon bajos, sőt olykor-olykor csaknem lehetetlen. Nem történhetik tehát más, mint a harsog- tatott prioritásnak lépten-nyomon való kijátszása (Wettstein Gentianái). A D igitális nova különösen érdemes fölfedezője, W i n t e r I , hazánk egyeteme első botanikai professzora érdemeinek megbecsülése érdekéből én is bátorkodom egy prioritásbelivel előhozakodni. Vannak ilyen szisztematikai fajnevek : ambiguus (kétes), certus (bizonyos), incertus (bizonytalan), neglectus (elhanyagolt), observationum , vexatus, litigosus stb., melyek a fajnak csaknem mintegy akkor- beli v. pillanatnyi körülményét akarják jelölni, ép mint a »novus« (új). Ezek az eleinte kétes fajok idők folytán nagyon is bizonyosak, kétségtelenek, ismeretesek lettek és senki kifogást nem emel ellenök. Legkevesebb már vagy tíz esztendeje, hogy én számba jövő botanikussal gyakran vitattam, hogy ha incertus stb. későbbre, sőt örökre maradhat a faj neve, miért nem maradhatna ilyen a novus is. Ekkor Winterlünk érdemeit óvjuk meg. Hiszen ő L i n n é után ép úgy dolgozott, mint más botanikus, csak az a kifogás támadt ellene, hogy novus-szal különböztette meg a fajokat. W i n t e r I pártjára szegődött D e g e n is a Pótfüzetek 32. sz* 1895. 27* B o r b á s V i n c z e .


METEOROLÓGIAI FÖLJEGYZÉSEK

A M A G Y A R K I R Á L Y I K Ö Z P O N T I I N T É Z E T E N , B U D A P E S T E N

1897. JU LIUS HÓNAPBAN.

A .

439

0.rtZ

Légnyom ás milliméterben Hőmérséklet C. fokbanPáranyom ás

milliméterbenN edvesség

százalékban

7hreggel

2* d. u.

9*este

közép 7*>reggel

2* d. u.

9*este

közép maximuma

minimuma

7*reg.

2h d. u.

9*este

közép

7hreg.

2hd.u.

9heste

közép

! 1 7474 745*4 746*4 746*4 22*8 3 0 6 21*6 25*0 3 11 18*2 14*5 155 151 150 70 47 79 65! 2 45*3 45*6 47*0 4 6 0 22*9 291 24 0 25*3 29 6 19*4 14*0 13*9 15-1 14*3 67 46 68 60

3 47*2 463 445 4«>0 22*2 29*5 25-5 257 31*2 18*8 14*4 14*9 1 6 4 15*2 72 49 68 631 4 43-7 431 43-7 4 3 5 23*5 27-4 18-9 23 3 28-0 18*9 15*4 15*6 14-8 15*3 72 57 91 73

5 47-8 48*4 49 0 4 8 4 161 19*0 16*0 17*0 19*8 143 9 3 7*8 8-0 8*4 68 48 59 58

6 49*9 48*4 48*2 48-8 15*0 23-3 19-8 19-4 24*6 12*3 9 7 10*1 10-8 10-2 76 48 62 62; 7 48-4 46*4 45-4 467 17-6 27*2 22*7 225 27-5 15*1 11*8 11-6 13*1 12*2 79 43 64 62

8 46*2 45-8 46 5 46-2 197 29*6 23-3 24*2 30*1 17*6 131 15*3 12*9 13-8 77 50 61 63! 9 48*0 48-2 492 48*5 22-3 27*7 210 23*7 28-0 19*1 15-3 14*9 13*2 14*5 77 54 72 68|10 49*9 49*6 49-2 49*6 22-2 27*1 21-8 23*7 27*4 167 12*8 11*7 11*6 120 64 44 60 56

111 49-5 49*2 49-8 49*5 21-4 25*8 19-6 22*3 25*8 19*6 123 ' 9 0 9*5 10*3 65 37 56 5312 50 7 49*9 49-4 5 0 0 14*4 21*3 16*5 17*4 22*0 12*1 7*7 6*8 8-8 7-8 63 36 63 5413 47*7 462 45*9 46*6 17*7 232 17*4 19*4 23*3 131 9*2 9 7 10-3 9*7 61 46 69 5914 45*0 44*9 441 44*7 15*6 17*1 150 15 9 18-3 14*3 10*7 12-4 11*9 11*7 81 86 93 8715 43-8 42*0 4 3 0 42-9 17*2 24*7 19*8 20-6 2 49 141 11*5 111 136 121 79 48 80 69

16 4 30 431 42-7 42*9 180 20*8 18-3 19*0 2 26 17-2 13*5 148 12*6 13 6 88 81 80 8317 42-1 42-3 42-7 42-4 16*6 24*1 19*3 2 0 0 24*8 14-7 10-4 10-4 11*7 108 70 47 70 6218 44-0 432 435 43-6 17*9 24*2 202 20*8 25*2 15*2 11*4 10*5 10*7 10*9 75 47 61 6119 43-7 42*9 431 43*2 18-3 27*5 19*8 21*9 27*6 16*2 11*8 11*2 10-9 11*3 76 41 63 6020 43-3 42-7 42-7 42*9 19*5 29*6 22*1 237 307 16*2 11*8 11-3 14*3 12-5 70 36 72 59

21 42-4 41*6 43*2 42-4 22-2 305 19*5 241 30*3 18*4 145 12*5 14*4 13*8 78 38 86 6722 453 46*3 465 4 6 0 204 26*7 204 22-5 27*2 17*7 12*6 11*3 11*6 11*8 71 44 65 6023 46-6 46*6 466 46-6 18*1 21*6 20*0 19*9 22*1 17*3 11-2 13-8 12-6 12*5 73 72 72 7224 47-1 46-8 46-9 46-9 18 0 250 19*6 20-9 25*0 17*2 11-7 11*4 10-5 11*2 76 48 61 6225 45*3 45-4 45*7 45*5 18-3 241 20*8 211 24*3 170 11-9 11-2 11-2 11-4 77 50 62 63

'26 452 44*8 44*9 4 5 0 20 0 281 22-7 23*6 28-9 16-6 11*7 108 13-8 12*1 67 39 67 58í 27 45*7 44*2 426 42-2 21*2 25 4 22*5 i 3 0 27-6 17-6 140 15*3 13-9 14*4 75 64 69 6928 41-0 40-5 4 04 40*6 181 20*6 15*8 18*2 22*5 15*8 13*4 13*0 11*8 127 87 72 88 8229 40*6 42-2 43-6 421 145 14*3 14*0 14-3 15*8 13*2 10*2 10*8 106 10-5 84 90 90 88'30 42-1 43*6 45-9 439 12 3 161 141 14*2 18-4 1 18 101 12-9 10*5 11*2 96 95 88 9331 45-4 45-5| 453 454 13*2 164 160 15*2 19-2 131 10-9 11*8 11-9 11*5 97 85 88 90

í fM7456 7452 745-4 745*4 18-6 24*4 19*6 209 25 3* ' 16 6 12*0 12*0 12 2 121 75 54 72 67

1-én este < NW-ben. — 3-án este 9b # , 10b . — 4-én este 7b-tól • — 11-én d. e. 9b esőnyom. — 12-én d. u. V*25b # . — 14-én egész nap • (megszakításokkal). — 15-én este 9b éjjel 9 . — 16-án d. e. 8—12b # . — 21-én d. u. 3/43b dörgött, este V28 • S-ben. — 23-án délkörül, d. u. többször és éjjel # . •— 27-én d. u. 1—2b • . — 28-án hajnalban • , reggel 7b után dörgött, d. u. 5—Va7 • , éjjel«-inn. — 29-én d. e., d. u. többször és éjjel # . — 30-án-reggel, d. e., d. u. 2 —3b és éjjel # . — 31-én d. e. és éjjel • .


METEOROLÓGIAI FÖLJEGYZÉSEK

A M A G Y A R K I R Á L Y I K Ö Z P O N T I I N T É Z E T E N , B U D A P E S T E N

1897. JULIUS HÓNAPBAN.

B .

4 4 0

Szélirányok és szélerő Felhőzet Ózon *« rt

■2 ^ « o. S §g-s H

Földmágnességi megfigyelések Ó-GyallánE l h a j l á s Horizontális intenzitás

í 7<> 2b 9h 7h 2h 9^ kö Q*CL 7* 2h 9h 7h 2b 9*£ reggel d. u. este reggel d. u. este zép S « a reggel d. u. este reggel d. u. este

1 _0 SÍ _0 4 1 3 2*7 0 0 < 7° 40*3' 7° 50*3' 7°42-5' 2*1118 2-1118 2*112512 N W l W 2 NW l 2 2 1 1*7 4 6 39*6 50*4 44*1 121 123 127;3 E l _0 Si 2 3 10# 5 0 0 4 0-2 • < 39*0 49-7 44*1 127 110 126;4 NW 2 W l N W 2 3 7 10# 6*7 1 10 7-1 39-8 49*0 437 125 111 1315 NW* W 3 NW 2 2 6 8 5*3 10 8 4 0 4 487 44*3 119 119 129

6 N W l N W 2 _ 0 5 8 3 5*3 0 5 38*6 49*6 4 43 136 112 1447 SEl SE2 SEl 0 0 1 0*3 4 6 38*7 48-3 43*8 104 106 133!8 N El N W l _0 2 5 0 2-3 0 0 39*2 48-6 43*5 123 106 124!9 N El N W 2 N W l 1 2 1 1-3 0 6 39*4 48*3 44*3 117 117 126,

10 N i N W l _0 3 3 9 5 0 0 3 38*4 49*5 44*1 118 129 131!

11 NW 2 N W 2 N W 3 9 3 1 4*3 0 4 ny. • 39*6 47*4 43 6 128 117 12112 W 3 N 3 N W l 0 8 1 3*0 7 5 ny. • 41-2 49*4 44*3 119 123 126:13 N i N W l _0 2 7 2 3*7 3 3 38*3 4 9 6 44*3 110 118 123,14 _0 _« _0 10# 10 * 10# 100 0 0 7*9 • 38*3 52*3 42*7 115 126 113!15 _0 SEl SW i 0 5 3 2*7 8 8 0*2 • < 37*1 51*9 43*5 117 116 120;

16 N W l El N W 2 10 10 9 9*7 0 6 0*9 • 38*2 49*7 43*1 097 129 123j17 N W 3 N W 3 NW 4 5 2 1 2 7 10 4 391 49*6 43o 111 120 11518 W3 N W 2 N W l 1 5 0 2*0 9 9 38-3 50-6 42 5 112 113 12019 N W 2 NW 2 N W l 0 2 0 0*7 3 3 39*2 49 6 44*6 118 113 13220 __0 SE2 _0 0 3 0 1*0 0 1 38 9 48*5 4 3 6 115 098 1121

21 Si N W l N W l 5 8 9 7-3 0 8 3-5 • K 39*4 47*4 4 4 3 111 1 2 0 129

22 N W 2 N W 2 N W 2 3 2 2 2*3 8 2 40*9 50*6 43*5 101 080 107

23 W3 N2 N i 10 9 9 10 9*7 5 8 1*7 • 38*3 48*1 42*3 104 102 116

24 W3 N W 3 N W 3 10 5 8 7*7 8 5 3 9 0 48*4 43-0 1 01 099 124;

25 NW 4 N 4 N 4 3 4 1 2*7 8 9 39*2 47*4 42*8 098 109 119

26 NWS N W 2 N W 3 0 1 1 0*7 7 7 38-2 48*2 43*4 1 1 0 116 122

27 N E i SEl _0 2 10# 7 6*3 0 2 0*3 • 38-2 48*1 4 0 6 1 1 2 099 120

28 N W 3 N W 3 W 3 8 9 10 9 0 2 10 1-7 •R L 39*5 49*1 42*6 113 096 1241

29 N W 5 N W 4 N W 4 10 1 0 9 10 1 0 0 10 10 12-0 • 37*1 4 7 4 4 2 5 115 113 132

30 SW 3 SEl W 2 10# 9 10 9*7 10 10 9*0 • 39*1 52-1 42*8 119 1 2 2 136

31 S E l S E l _0 10# 10 8 9*3 6 9 2 *8 # 48*4 4 6 8 3 6 1 108 052 1 22!

1-8 1-8 1*4 | 4*3 5*4 4*8 4-íf 4*0 5*5 4 7 3 7°39*3i 7°49*2' 7043*2' 2*1114 2 1 1 1 1 21124

Az egyes elemek szélső értékei (maximum és minimum) k ö v é r betűkkel vannak szedve.

A csapadékos napok száma 12 ; viharos nap 1 volt.A szélirányok eloszlása: N N E E SE S SW W N W Szélcsend.

7 3 2 9 3 2 8 4 4 15

Jelek magyarázata: köd 2 , eső • , hó jégeső A, dara A, égi háború K , villogás < ,

ónos eső c\o, harmat dér U , zúzmara V, ny. = csapadék nyoma, <~m = szélvihar, N = észak,

E = kelet, S = dél, W = nyűgöt. 4


Creative Commons

Creative Commons License Deed

Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazottkivonata.Figyelmeztetés

A következőket teheted a művel:

Az alábbi feltételekkel:

Az alábbiak figyelembevételével:

Jelzés — Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások feléezen mű licencfeltételeit.

szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod aművet

származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre

kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet

Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon felkell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagyálnevét, a Mű címét).

Így add tovább! — Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt aművet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alattterjesztheted.

Elengedés — A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyikfenti feltételtől eltérhetsz.

Közkincs — Where the work or any of its elements is in the publicdomain under applicable law, that status is in no way affected by thelicense.

Más jogok — A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja:Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyrightexceptions and limitations;A szerző személyhez fűződő jogaiMás személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai,mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok.

Creative Commons — Nevezd meg! - Így add tovább! ... http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu

1 / 2 2012.03.26. 13:47


http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/legalcode

http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu



hix. kÖtet. 1897. augusztus 336. fŐzet. jedlik Ányos...

Documents