i. rÉgÉszeti kutatÁsok magyarorszÁgon régészeti terepkutatás története magyarországon |15...

I. RÉGÉSZETI KUTATÁSOKMAGYARORSZÁGON

Kar

acs

Fere

ncré

gész

etit

érké

pe.R

ézm

etsz

et18

00-b

ól

A régészeti terepkutatás története Magyarországon | 15

A RÉGÉSZETI TEREPKUTATÁSTÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON

Vékony Gábor

Modern régészeti terepkutatással Magyarországon csak a20. századtól számolhatunk, e kutatás tervszerûségét ille-tõen pedig csak a 20. század második fele az az idõszak,amikor azt átgondoltabbnak ítélhetjük. Rögtön hozzá kelltegyük azonban a fentiekhez azt, hogy tervezettséggel ko-rábban is találkozunk a magyarországi régészeti kutatás-ban, így a 19. század ötvenes-hatvanas éveiben fõként aközépkori mûemlékek kutatásában (Henszlmann Imrecsanádi, kalocsai és székesfehérvári kutatásai mellett má-sok is), a 20. század húszas-harmincas éveiben az õskorikutatásban (Kadiæ Ottokár barlangi, Tompa Ferenc telep-ásatásai), s természetesen e kiemeltek mellett is lehetneemlítenünk olyan kutatásokat, amelyeket tervezettnek te-kinthetünk. E körülmények a magyarországi régészeti te-repkutatásban nem igen különböztek az egyéb európai te-rületeken megfigyelt viszonyoktól – eltekintve ez esetbena történeti Magyarországtól keletre, illetõleg délkeletreelhelyezkedõ vidékektõl –, mint ahogy a régészet magyar-országi története, illetve kialakulásának gyökerei sem igenkülönböznek a nyugatabbi Európában lejátszódó párhuza-mos folyamatoktól. A magyar régészet, mint általában vé-ve a magyar tudomány is, egy egységes birodalmi tudo-mányból nõtt ki (a Német-római Császárság, majd azOsztrák–Magyar Monarchia tudományából), s önállósulá-sában ugyan jelentõs szerepe volt a nemzeti mozgalmak-nak, de az elõzményeknél mindenképpen az egyházi tudó-sok szerepére kell figyelnünk. Azok között is elsõsorban ajezsuitákéra, akik egyébként a korai egyetemi oktatásban isjelentõs – néha kizárólagos – szerepet játszottak. Nem fe-ledhetjük persze – ha nincs is itt lehetõségünk ennek be-mutatására – hogy a 18–19. század fordulójának (illetve akorábbi és késõbbi idõszakoknak is) jellemzõje a tudomá-nyokban a protestáns-katolikus ellentét, amely a 19. szá-zad második felére önálló tudománnyá váló régészet elõz-ményeit is befolyásolta. A régészet 19. századi alakulásá-ban ugyanis különbözõ elõzmények kerültek egymás mel-lé: az egyetemek archeológiai és numizmatikai gyûjtemé-nyeihez kapcsolódó tevékenység; a természettudományosgeológia alakulásának következményei; végül a nemzetimozgalmak következtében a nemzeti múlt emlékeinektöbbnyire naiv kutatása (például az érdi „hun” sírok ásatá-sa; Százhalombatta). Fõként a természettudományos kap-csolatok miatt a 19. század hetvenes-nyolcvanas éveinekmagyar régészete meglehetõsen „modern” volt – akár 20.századi értelemben is az. (1. kép)

A magyar régészet s ezzel együtt a régészeti terepkuta-tás története ennél azonban jóval régebben kezdõdött:mûvét, a Gesta Hungarorumot 1282–1285 között író KézaiSimonról már Eckhardt Sándor megírta 1928-ban, hogy õvolt az elsõ magyar régész – tehetjük hozzá ma, az egyikelsõ magyar történész, aki történeti rekonstrukciójához

régészeti adatokat, mi több, régészeti terepadatokat hasz-nált fel. Kézai Simon hun-történetének magyarországi(tulajdonképpen dunántúli–pannoniai) forrásai ugyanisvaskori halmos temetõk (Százhalombatta) s római kori vá-rosok, katonai táborok látható maradványai voltak (Brige-tio – Szõny stb.). Mi több, Kézai Simon nevéhez fûzõdik azelsõ pannoniai római feliratos kõ említése is, szerinteugyanis Cuve hun kapitányt ott temették el, ahol kõszoborvan felállítva. E római emlék a 20. századig egykori helyénállott, Kajászószentpétertõl délkeletre, a váli völgyben,ahonnét 1928-ban Baracskára vitték. A 170 centimétermagas, 60 centiméter vastagságú oltárkõ három oldalánAthéné, Bacchus és Iuno képmásai találhatók, elõoldali ron-gált feliratából pedig kiderül, hogy Iuppiternek állították.Erre az oldalra valamikor a középkorban – alighanem ép-pen a 13. században – egy dombormûvû kettõskeresztetvéstek. Ez az emlék még a „nemzetközi” irodalomba is be-került, egy francia domonkos szerzetes 1308-ban írt mun-kája (Descriptio Europae Orientalis) Sicambria (Óbuda) ésAlba Regalis (Fehérvár) között említi a „roppant nagy már-ványkövet” – aligha közvetlen ismeret alapján.

1. Szombathely, mozaik kiásása, 1896.

16 Régészeti kutatások Magyarországon

Kézai történeti rekonstrukciójához nem csak vaskori ésrómai kori emlékek szolgáltak alapul. A Gyõr- és Komá-rom megyék határán fekvõ Mezõörs vidékén elõkerült ló-szerszámok és kardok nála természetes módon kapcsolód-tak össze azzal, hogy III. Henrik német seregét 1051-benott öldösték le a magyarok – a leletek egyébként valószínû-leg egy honfoglalás kori temetõbõl származnak.

Kézai Simon régészkedõ történetírása nem egyedi a 13.századi Magyarországon. Az ingadozó keltezésû, de min-denképpen 13. századi keletkezésû P. magister Gesta Hun-garorumában szintén feltûnnek a római emlékek és a vas-kori halmok. P. (Anonymus) Aquincum romjait „civitasAtthile regis”, azaz Attila király városaként ismerte (Veszp-rémen és Savarián kívül ez az egyetlen város mûvében),amelyben Árpád és hét magyarja megszálltak, s itt még ar-ra is lehetõségük volt, hogy Attila palotájában (in palatio)lakomázzanak. Nála a történeti rekonstrukció más, mintKézainál: a rómaiak Attila halála után foglalják el Panno-niát, s birtokolják azt egészen a magyarok bejöveteléig.Megjegyezhetjük, hogy ilyen és hasonló – a látható régé-szeti emlékekre épülõ – középkori történeti rekonstrukci-ók egyáltalán nem idegenek a kortárs Európában, hiszenismerjük azok francia és hispániai megfelelõit is: mégis amagyar régészet történetéhez tartoznak, mint a régészetiemlékanyag történeti rekonstrukcióhoz való felhasználá-sának elsõ hazai példái. Mindkét szerzõ megérdemelneegy tüzetesebb régészeti értékelést, erre eddig csak Kézaiesetében került sor, Savaria vonatkozásában. Azért semlenne ez érdektelen, mert a régészeti adatok felhasználásátilletõen a magyar történetírás sokszor ma is hasonló gon-dokkal küzd, mint a 13. században Kézai Simon.

A magyarországi régészet „prehistoriájának” másodikjelentõs korszaka a 15–16. század, a magyarországi huma-nisták, illetve kései humanisták idõszaka. Hunyadi Mátyás(1458–1490) korát nem csak a Bibliotheca Corviniana létre-jötte (amely annak a kornak az archaeológiájához tartozó-ként is értékelhetõ) jellemzi, hanem szinte természetesmódon a magyarországi római emlékek számbavétele,ezek között persze különös tekintettel a római kor feliratosemlékeire. E tekintetben többszörös összetevõkkel kellszámolnunk. Római régiségek gyûjtésének már Zsigmondkirály (1387–1437) korából van nyoma, így akár arra isgondolhatunk, hogy a régi emlékekre irányuló, 13. századifigyelem töretlen maradt. Mindenképpen új összetevõkéntjelentkezett az itáliai eredetû, illetõleg itáliai iskolázottsá-gú humanisták római emlékek iránti érdeklõdése, valamintHunyadi János és Mátyás „romanus” származása miatt ál-talában a rómaiság s ezzel együtt az erdélyi „romanusok-valachusok” iránt megnyilvánuló figyelem. Petrus Ransanus(1420–1492) Szentendrén figyelt fel római síremlékekre,Antonio Bonfini (†1502) pedig a magyar történetrõl írottTizedeiben több esetben említ római emlékeket, nem csakfeliratokat, hanem pénzérméket is, mi több, maga is alkot– nem létezõ – feliratot (mint már a francia dominikánus, sutána mások is, egészen napjainkig). Mátyás korában nemcsak az emlékek összegyûjtése, hanem ezek lejegyzése is

folyt: legalább négy feliratgyûjteménnyel számolhatunkebben a korszakban. 1489. július 1-jén érkezett meg Budá-ra Megyericsei János (Mezericius) daciai gyûjteménye, a fel-iratokat Bartholomaeus Fontius másolta le. Hogy azonbanMátyás kora nem csak a római régiségek iránt érdeklõdött,azt egyebek között a tatai vár Mátyás kori szárnyának ása-tási adataiból tudjuk: itt bronzkori, mészbetétes edény da-rabkái kerültek elõ, a körülmények miatt ezek a darabokcsak egy itteni régiséggyûjteménybõl származhatnak.

Csupán egy századdal késõbb került sor arra, hogy meg-szülessen az elsõ, tudományosnak nevezhetõ régészeti, ezesetben epigráfiai munka: Stephanus Zamosius, SzamosközyIstván (?1565–1612) Analecta lapidum vetustorum et nonnul-larum in Dacia antiquitatum, tehát a daciai ókori, feliratoskövekrõl és egyéb régiségekrõl írott munkája 1593-ban je-lent meg Padovában. Itáliából hazatérve is tovább folytattaa gyûjtést, 1598-as Apulum (Gyulafehérvár) környéki fel-iratgyûjteménye azonban kéziratban maradt. A padovaikönyv persze nem csak az ókori kövek gyûjteménye, egyébtörténeti adatai sem érdektelenek. Sajnálhatjuk, hogy Sza-mosközy munkásságának csak a töredéke maradt ránk,akárcsak azt, hogy a Mátyás korában kezdõdött, s lám, a16. században is folytatódó „régi magyar régészet” hosszúidõre megszakadt. A 18. századig ugyanis alig-alig tudunkezekhez a korai elõzményekhez hozzátoldani, s bizonymég azok az adataink is igen csak szórványosak, amelyeketa 18. századból említhetünk.

A 19. századig terjedõ idõszakban nevezetes dátum az1726. év: ekkor jött létre ugyanis a nagyenyedi BethlenKollégium késõ középkori–kora újkori gyûjteménye, de ezaz az év is, amikor megjelenik Luigi Ferdinando Marsigliolasz gróf Danubius Pannonico-Mysicus címû, több kötetesmûve. Marsigli a 17. század végén hadmérnökként dolgo-zott Magyarországon, és ennek során a Duna-vidéket rész-letesen feltérképezte, így a római limes maradványainak el-sõ részletes adatsora is mûveiben maradt fenn (mi több,olyan emlékek is, amelyekre a 20. századi kutatás már nemtalálhatott rá). Brigetio, Aquincum, Intercisa római castrumaivagy akár a bácskai sáncok kutatásában ez a munka ma semnélkülözhetõ. Nélkülözhetetlenek a kor egy másik kiemel-kedõ mérnökének, Mikoviny Sámuelnek (1710–1750) azadatai is, õ többek között a brigetiói vízvezetékkel ismertetmeg bennünket.

A modern magyar történetírás e korbeli kezdetei is hoz-zájárulnak ahhoz, hogy egy-két régészeti vonatkozásúmunkáról szintén számot adhassunk. Torkos József gyõrievangélikus lelkész 1748-ban egy római kõszarkofágot is-mertetett, a humanista elõzmények után ez a munka a ma-gyarországi római epigráfia kezdeményei között tarthatószámon (aligha érdektelen egyébként, hogy Torkos az, akiMagyarországon elsõ ízben veti össze a magyar nyelvetfinnugor nyelvekkel, többek között a vogullal). Hamaro-san az elsõ „ásatásra” is sor került. 1777-ben a nagyszom-bati jezsuita egyetemet Budára helyezték, s ekkortól különtanszéke volt az érem- és régiségtannak (Antiquaria et Nu-mismatica), amelynek professzora Schönvisner István lett.


Schönvisner 1778-ban megásatta, feltárta a Flórián térikatonai fürdõt. Kutatása eredményeit a De Ruderibus La-conici Caldariique Romani. Liber unicus (Budae, 1778.) címûkönyvében foglalta össze. Ugyanebben az idõben vesziszámba Szalágyi István (Salagius) pécsi kanonok Pannoniatörténeti emlékeit.

A 19. század elsõ felében jobbára csak „vegyes régiség-tannal” találkozhatunk. Az egyetemi oktatás nem volt fo-lyamatos (a tanszék vezetõi az Egyetemi Könyvtár igazga-tói posztját is betöltötték), régészeti vonatkozású dolgoza-tok jelentek meg a Tudományos Gyûjteményben, a Sas címûlapban vagy a Sándor István által kiadott Sokfélében. For-dulópontnak tekinthetõ 1802, amikor gróf Széchényi Fe-renc megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot (ma isálló épülete csak 1846-ban készült el), de külön Érem- ésRégiségtár alapítására csak 1814-ben került sor, s a MillerFerdinánd által 1825-ben összeállított katalógus még igenvegyes anyagot tartalmazott (Cimeliotheca Musei NationalisHungarici…). Noha különös hangsúllyal szokás emlegetniaz elsõ honfoglalás kori magyar sír publikációját 1834-bõl,a magyarországi régészeti terepkutatás igazi kezdetének a19. században 1846 számítható; ekkor alkalmazták ugyanisa Nemzeti Múzeumban Luczenbacher Jánost, akinek ásatá-sai és ásatási közleményei ez idõpontot követõen folyama-tosak, s aki egyébként magyarosított nevét – Érdy – éppenegyik ásatása helyszínérõl vette fel. Õ volt az, aki 1847-ben, az Akadémiai Értesítõben a dán Christian Jürgensen

Thomsen 1836-ban napvilágot látott hármas õskori beosz-tását ismertette (Kõ-, réz- és vaskori sírok és régiségek), demég abban az évben ugyanott közölte a Tárnokvölgy fö-lötti kunhalmok ásatásainak eredményét is. Erre az ásatás-ra egyébként éppen a 13. századi Kézai Simon elbeszélésenyomán került sor (azaz ekkoriban még ugyanúgy Attilahunjainak maradványait keresték a százhalombattai koravaskori halomsírokban, mint Kézai korában). Méltatlanlenne azonban ennek okán kárhoztatnunk Érdy Jánost,ásatásaival és közleményeivel valójában õ számít a magyar-országi õsrégészet megalapítójának.

Széles körben ismert, hogy Rómer Flórist (1815–1889) amagyar régészet atyjaként tartjuk számon. (2. kép)Rommer Ferenc pozsonyi cipész fia, benedekrendi szerze-tes a pozsonyi akadémián a természettudomány tanáravolt, akit a szabadságharcban való részvételéért (utász fõ-hadnagy volt) 1849-ben nyolcévi, vasban letöltendõ vár-fogságra ítéltek. 1854-ben történt szabadulása után 1857-tõl taníthatott újra, 1858-tól Gyõrben mûködött. Már az

2. Rómer Flóris

3. Ipolyi Arnold


lent meg az Akadémia Archaeologiai Bizottmánya kiadásá-ban a Mûrégészeti kalauz, amelyben az õskori mûrégészetetõ, a középkori építészetet pedig Henszlmann Imre írta.Rómer õskori mûrégészete nem csak az õskor régészete(sõt helyenként a legkevésbé sem az), hiszen ebben a rómaiés a népvándorlás kor emlékei is szerepelnek. A munka vé-gén a hazai emlékek katalógusszerû összeállítása található,s Henszlmann fejezetével szemben megállapítható, hogyRómer sokkal nagyobb mértékben használta fel a magyar-országi adatokat, mint a jobbára külföldi irodalom nyománíró szaktárs. Nem véletlen, hogy az Õskori mûrégészet a 19.század második felének általános kézikönyvévé vált, ame-lyet magánszorgalmú gyûjtõk s az alakuló régészeti társa-ságok tagjai használtak.

1868 két vonatkozásban is jelentõs dátum Rómer mun-kásságát illetõen. Ebben az évben lett az egyetem rendestanára, s ebben az évben adták ki javaslatára az Archaeolo-giai Értesítõt, amelyet õ szerkesztett (mi több, az elsõ szá-mokat szinte teljesen õ írta). Az Értesítõ „fõmozgatója”(Rómer kifejezése) lett a magyarországi régészetnek, mú-zeumok, régészeti társulatok alakultak, az elsõ számokbanmég cikkhiánnyal küszködõ folyóiratot levelezõk sokasá-gának írásai töltötték meg.

Az 1869-tõl a Nemzeti Múzeumban osztályvezetõkéntis tevékenykedõ Rómer Flórisnak kizárólagos szerepe voltabban, hogy 1876-ban Magyarországon rendezzék meg aNemzetközi Õs- és Koratörténeti Kongresszus nyolcadikülését. (4. kép) Ehhez régészeti lelõhelyek szemléje, a fris-sen ásott tószegi bronzkori település megtekintése, majd1878-ra a kongresszus kiadványának összeállítása társult,

4. Az 1876. évi õsrégészetikongresszus kiállítása

1859-es Gyõri Közlönyben jelentek meg cikkei a környékrómai és egyéb régiségeirõl, 1860-ban pedig önálló könyv-ként napvilágot látott elsõ jelentõsebb munkája: A Bakony.Természetrajzi és régészeti vázlat. E munkájának köszönheti,hogy 1860 októberében a Magyar Tudományos Akadémialevelezõ tagjává választották, s akadémiai székfoglalójamég a középkori Magyarország „földirati és terményi álla-potáról” szólt ugyan, de érdeklõdése ettõl kezdõdõen tör-téneti és régészeti irányt vett. Jól jelzik ezt az 1860-tól ki-adott Gyõri Történeti és Régészeti Füzetekben megjelent dol-gozatai vagy a Vasárnapi Ujságban közreadott régészeti le-velei.

Rómer érdeklõdésének változásában szerepe volt an-nak, hogy 1858-ban megalakult az Akadémia ArchaeologiaiBizottmánya, amely 1859-tõl (1899-ig) folyóiratot adott kiArchaeologiai Közlemények címmel, s ennek a szerkesztõje aII. kötettõl kezdve Ipolyi Arnold, Rómer egykori iskolatársaés barátja volt. (3. kép) Természettudományos érdeklõdé-se késõbb is megmaradt, mindvégig részt vett a MagyarOrvosok és Természetvizsgálók évenkénti vándorgyûlé-sén. Munkássága azonban ettõl fogva régészeti, persze ab-ban az értelemben, ahogy azt az Archaeologiai Bizottmányszabályzata meghatározta: „A bizottmány két fõirányt köves-sen: a) a tulajdonképpeni régiségtant, amelynek köréhez a ma-gyar nemzet mult korának maradványai tartoznak egész aszatmári békéig, b) az általános régiségtant, amennyiben fõképphazánk multjával összefügg, annak archaeologiai ismeretétfelvilágositja”. 1862-ben Pestre került, a pesti Fõgimnázi-um tanára és igazgatója lett, 1863-tól pedig már „történel-mi mûrégészetet” tanított a pesti egyetemen. 1866-ban je-


lyen Kuzsinszky Bálint révén (1864–1938), aki 1887-tõl a20. század elsõ harmadáig irányította itt a feltárásokat. (6.kép) Egyébként õ volt az, aki 1895-ben a Szilágyi Sándorszerkesztette Magyar Nemzet Története I. kötetében össze-foglalta Dacia és Pannonia római kori történetét (jellemzõ-nek kell mondanunk, hogy ugyanitt a megelõzõ idõszakrövidke összefoglalása Fröhlich Róberttõl származik Héro-dotosz, Sztrabón és Ptolemaiosz alapján, a népvándorláskort Nagy Géza írta – viszont Hampel Józsefnek a honfog-lalók régészeti anyagáról írott összefoglalása 1900-ban aMagyar Honfoglalás Kútfõiben látott napvilágot). A század-véget és a századfordulót tehát a tervszerûtlen gyûjtés és agyûjtött leletek közlése jellemzi, ezen az általános képen azemlített kivételek nemigen módosítanak. Nem módosítezen az sem, ha Márton Lajos (1867–1934) 1906-ban kez-dõdõ tószegi ásatásait vesszük számba, amelyek 1910-tõlmódszeresnek és modernnek nevezhetõk; vagy ha HeklerAntal ugyanebben az idõben történõ dunapentelei ásatása-it említjük.

Ezeket a kezdeményezéseket (még Aquincumot semtarthatjuk kivételnek) elsöpri az I. világháború (amelyneksorán a kolozsvári egyetem azért még galíciai ásatásokatis végez). A trianoni béke következtében a Magyarország-tól az utódállamokhoz került területeken megszûntek amagyar egyetemek, múzeumok, régészeti társaságok, s azegyébként sem bõvelkedõ pénzforrások is eldugultak. Arégészeti kutatás egyértelmûen Budapest központúvávált. Ennek a húszas évek végétõl, illetõleg a harmincasévekben végsõ soron pozitív hatása is volt: a szûkebbpénzügyi lehetõségekkel gondosabban kellett gazdálkod-ni. A Nemzeti Múzeumnak csekély anyagi lehetõségei el-lenére azért kisebb tervezett ásatásokhoz volt elegendõpénze a Vigyázó Alapítványból. Érdy János ásatásai utánez az az idõszak, amikor a teljesen feltárt õskori temetõkszáma jelentékenyen megszaporodik (Bodrogkeresztúr,Pusztaistvánháza stb.). Tompa Ferenc (1893–1945) már ahúszas években Tószegen ásatott, elõbb még külföldi,majd hazai pénzbõl, 1931-tõl pedig a füzesabonyi bronz-kori réteges településen – de sorolhatnánk egyéb telep-ásatásait is. Banner János, aki 1925-ben került a SzegediEgyetemre, 1929-tõl a negyvenes évek közepéig városipénzbõl éves rendszerességgel folytatott ásatásokat Hód-mezõvásárhely határában. A népvándorlás kora jelentõstemetõinek feltárására is ebben az idõszakban, a két há-ború között került sor, a többnyire rosszul vagy éppennem dokumentált 19. századi temetõásatásokhoz képestlegalábbis jól dokumentáltan. A római kori terepkutatá-sok ugyanakkor leszûkültek (ennek részbeni oka, hogykorábban is inkább Erdélyben, Dacia területére voltakjellemzõek), illetõleg többnyire a Fõvárosi TörténetiMúzeum aquincumi ásatásaira korlátozódtak, igaz,Paulovics István brigetiói ásatására e korszakban került sor.Mindehhez járult, hogy a képzett szakemberek száma eb-ben az idõben megnövekedett, s köztük olyan jelentõsalakok voltak, mint a már említett Tompa Ferenc (aki1938-tól az õsrégészet professzora az egyetemen), a

5. Zichy Jenõ és Pósta Béla

amely a magyar õsrégészet addigi adatainak tárházát jelen-ti. Ez volt Rómer mûködésének csúcsa, mert azt követõena nagyváradi „irodalmi kanonokságra” való kinevezéseután már kevésbé vett részt a fõvárosi munkákban (viszontnevéhez fûzõdik a váradi templom elsõ ásatása 1882–83-ban).

A 19. század vége a gomba módra szaporodó vidéki ré-gészeti társaságok és múzeumok létrejöttének idõszaka-ként jellemezhetõ (Kolozsvárott már 1859-ben megalakultaz Erdélyi Múzeum és Múzeum Egyesület, 1899-tõl PóstaBéla tanársága alatt régészeti oktatás is folyt az egyete-men). (5. kép) Ez idõ tájt a budapesti régészeti tevékeny-séget nem a terepen folytatott munka, hanem a különbözõgyûjtésekbõl származó leletek összefoglalása jellemezte,fõként a Torma Károly után az egyetemi katedrát átvevõHampel József (1849–1913) révén, aki a század nyolcvanaséveitõl gyakorlatilag minden régészeti korszak emlékeitösszefoglalóan közölte az õskortól a népvándorlás koráig.Az ország ekkor a honfoglalás 1000. éve megünnepléséneklázában égett, s aligha véletlenül éppen ekkor szaporodtakmeg a honfoglalás kori és általában a népvándorlás kori sí-rokból származó leletek. Ezek már kivétel nélkül a vidékirégészeti társaságok, múzeumok tevékeny munkásainakeredményei. Tervszerûnek nevezhetõ ásatás fõként Nyu-gat-Magyarországon (Bella Lajos: Sopron–Burgstall; SõtérÁgost: Gáta stb.), illetõleg Aquincumban folyt. Utóbbi he-


Nemzeti Múzeum népvándorlás kori gyûjteményébenFettich Nándor (1900–1971), vagy a régi egyetemi intézetutódintézményében a római koros, de népvándorlás kor-ral is foglalkozó Alföldi András (1895–1981).

A 20. század harmincas-negyvenes éveire mindenesetreegy megállapodott régészeti kép alakult ki az ásatások ésfeldolgozásaik következtében, jól elhatárolható õskori ésnépvándorlás kori korszakokkal, finomodó Pannonia törté-neti képpel. E régészeti kép kialakításában Alföldi András-nak, Fettich Nándornak és Tompa Ferencnek volt jelentõsszerepe. Alföldinek úgy is mint a Dissertationes Archaeolo-gicae-sorozat szerkesztõjének (ez közel teljesen feldolgoztaa Pannoniára vonatkozó régészeti ismeretanyagot), Fet-tichnek pedig mint az Archaeologia Hungarica sorozat szer-kesztõjének (amelyben olyan monográfiák jelentek meg aneolitikumról, a rézkorról, a szkíta korról, az avar korrólés a honfoglalás korról, amelyek megállapításai sok eset-ben máig érvényesek). Tompa Ferenc a magyarországi õs-kor képét nem csak 1934/35-ös monográfiájában össze-gezte, hanem az 1942-ben megjelent Budapest története I.kötetében is. Ugyanitt Alföldi András és Nagy Lajos fejeze-

tei máig ható érvénnyel rajzolták meg a római kor bizo-nyos idõszakait, míg László Gyula (1910–1998) a népván-dorlás kor és a honfoglalás kor vázlatát adta. Összességé-ben azt mondhatjuk ennek a korszaknak a kutatásáról,hogy a kor színvonalán állóan modern, amelynek a II. vi-lágháborút követõen sok esetben nem volt folytatása. A kétháború közötti idõszak kapcsán mindenképpen megemlí-tendõ, hogy a 19–20. század fordulóján még a viták ke-reszttüzében álló magyarországi „palaeolitok”, tehát az õs-kõkor képe is ekkoriban körvonalazódik, jórészt Kadiæ Ot-tokár, Kormos Tivadar s mások barlangokban végzett ásatá-sainak eredményeként, olyannyira, hogy 1935-ben Hille-brand Jenõ (részben Kadiæ adatai nyomán) már a magyar-országi õskõkor jó összefoglalását írhatta meg, fõként per-sze a barlangi lelõhelyek alapján. A nyílt telepek közül ekorban csak Ságvár és Szeged–Öthalom volt ismert. A kétháború közötti idõszak kutatása kapcsán azt mindenkép-pen meg kell jegyeznünk, hogy a néhány õskori telepása-tástól, valamint Szabó Kálmán Kecskemét környéki, késõközépkori és Csalogovits József etei ásatásától eltekintve atelepülések kutatása szinte teljesen hiányzott. Ezért az õs-

6. Aquincumi ásatások, 1887–1888. Lakóház és az Atilia Firma-féle fürdõ lakonikumának képe keletrõl


kori régészeti kép is sok vonatkozásban, de a népvándorláskori és a korai középkori is csak a temetõk gyakran torzítóadatain keresztül volt megrajzolható, s talán bevallhatjuk,hogy ezt a hiányt a magyarországi régészeti kutatás máigsem küszöbölte ki megfelelõ módon.

Pedig akár ki is küszöbölhette volna. A II. világháborútkövetõ idõszak régészeti kutatása (az átmeneti negyvenesévek végét nem számítva ide) ugyanis sajátos körülményekközött indult. Mivel Magyarország szovjet befolyási öve-zet lett, s az ország berendezkedése is szovjet típusúvá ala-kult, a tudományszakokban s az oktatásban is jelentõs szer-vezeti átalakítások történtek. Ez közvetlenül azt jelentette,hogy egy abszolút hatalommal és lehetõségekkel rendelke-zõ központi szervezetet, a Múzeumok és Mûemlékek Orszá-gos Központját hoztak létre, amely ásatási lehetõségek,pénzkeretek és szakemberek fölött teljes joggal rendelke-zett. Az egyetemi reform következtében, 1948–49-et kö-vetõen megszületett az egységes muzeológia szak. Mind-ezeket követõen s az állami tervezéssel teljesen párhuza-mosan megszületett A magyar régészet ötéves terve az1950–1954-es évekre (lásd az MTA II. Osztályának Közle-ményei 1.1. füzetében). Ebben a tervben egyrészt jól felis-merhetõk az illetõ idõszakban jelentõsebb szerepet játszószakemberek elképzelései (többen, Alföldi András, GallusSándor, Foltiny István stb. elhagyták az országot), más-részt az aktuálpolitikai helyzethez való alkalmazkodásbólszármazó feladatok, egy-két részletén kívül azonban magaa tervezet meglehetõsen színvonaltalan. Néhány esetbenolyan mértékû túltervezés történt, hogy az illetõ téma ku-tatása mindmáig nem zárult le (ebben a vonatkozásbanelég csak Zalavárra utalnunk). Mindezek ellenére a terve-zet esetenként pozitív következményekkel járt, így a rómaikutatásban, különösen, ami a limes menti kutatást illeti,valamint az Árpád-kori település-kutatásban, amely LászlóGyula és Méri István (1911–1976) kezdeményezése nyo-mán ettõl az idõtõl kezdõdött. A korábbiaknál szokatlanulnagyobb ásatási lehetõségek nyílottak a szovjet típusú be-rendezkedéshez szorosan hozzátartozó, nagyipari beruhá-zások következtében (Intercisa, Tiszalök, de közvetve ide-sorolható Ózd-Stadion ásatása is stb.). A magyar régészetezeket a lehetõségeket igazán nem tudta kihasználni, devégül is az egyetemi oktatás színvonalának 1956 után tör-ténõ növekedésével (s az önálló régészet szak létrehozásá-val-visszaállításával), az 1958-ban létrehozott akadémiaiRégészeti Intézettel – amely kezdetben csak kutatócsoport-ként mûködött – s azzal, hogy a vidéki múzeumok 1963-ban önállósultak, kétségkívül jelentõs elõrelépés történt. A20. század második felének magyarországi régészeti kuta-tása teljesítményét tekintve sokszorosan meghaladja a ko-rábbi idõszak kutatását, ha ezt a meghaladást a harmincas-negyvenes évek színvonalát tekintve nem is értékelhetjükegyértelmûen pozitívan. Mindenképpen jelentõsnek kellítélnünk a Magyarország Régészeti Topográfiája munkálatai-nak teljesítményét, ez az ötvenes évek végétõl induló mun-ka (amelynek elindításában jelentõs szerepe volt a II. világ-háború után pesti egyetemi tanárrá lett Banner Jánosnak)

azonban mostanáig csak az ország területének töredékéveltudott megbirkózni (Veszprém, Békés, Pest, Komárom-Esztergom, Zala megyék nem is teljes területei). A na-gyobb léptékû régészeti feltárások még mindig (egy-kétkitartó szakember erõfeszítéseit nem tekintve) nagyberu-házásokhoz kapcsolódnak, ezeknél pedig általában töredé-ke a régészeti információs anyag a tényleges tervásatáso-kon megszerezhetõnek. A nagyberuházásoknál ugyanis arégészeti információk többségét tartalmazó felsõ réteget-rétegeket letakarítják, s így hiába nyerhetõ itt nagy felüle-ten, például a települések esetében több adat a település-szerkezetre, ha maga a település ténylegesen hiányzik.Ezért nem lehet még ma sem pontos képet rajzolnunk pél-dául az avar kori – nem avar! – települések szerkezetérõl,illetve azok változatairól. Noha az utóbbi idõben a telepü-lések alsó rétegeire vonatkozó adataink jelentõsen gyara-podtak az ilyen ásatások következtében, pontosabb képpelcsak ott rendelkezünk, ahol az ásató régész kitartása hoz-zásegített bennünket (Doboz vagy Kölked említhetõ jel-lemzõ példaként). Méri István fáradozása s kezdeményezé-se ellenére ma is a településkutatás az, amelyben a magyar-országi régészetnek jelentõs pótolnivalói vannak, tehetjükhozzá: minden korszakban. Ettõl eltekintve megállapítha-tó, hogy a jelenlegi magyar régészet – s ehhez a 20. századmásodik felének kutatása nagy mértékben hozzájárult – jólkörvonalazható képet tud rajzolni az õskõkortól a közép-korig minden régészeti korszakról, s ez a megállapítás ak-kor is érvényes, ha ezek a rajzok a 20. század második felé-ben túlmentek a régészeti adatokból levonható következ-tetéseken. Hogy ezt egy példán érzékeltessük: az Árpád-korból feltárt sírok száma jelenleg az egykor eltemetettek0,26%-a, s a régibb korszakokat illetõen (a honfoglaláskort kivéve) még ennél is rosszabb információs bázisra szá-míthatunk. Ha tudjuk, hogy régészeti módszerekkel azegykori kultúra mintegy 15%-a ismerhetõ csak meg, akkorez az arány komoly figyelmeztetés a tekintetben, hogy mi-re és mennyiben használható a régészeti forrásanyag. Amagyar régészet ma is túlságosan historizáló, e vonatko-zásban a 19. század „nemzeti” régészetének követõje, s ez-zel olyan feladatokat vállal magára, amelyek régészetimódszerekkel nem oldhatók meg. Még az 1954-ben ki-adott Régészeti Kézikönyv bevezetése is a következõ – sajnoscáfolandó – kijelentéssel kezdõdik: „A régészet történettu-domány”. A régészet arra alkalmas, hogy jelenségeket tér-képezzen, s kísérletet tegyen a jelenségek idõrendi helyze-tének megállapítására. Ezen túl – de már ezekhez is – a ré-gészeten kívüli módszerekre, más diszciplínákra van szük-ségünk. Így egyelõre nem csak tévesnek, de sok esetbenkárosnak is ítélhetünk történeti rekonstrukciókat, s külö-nösen érvényes ez akkor, ha ezek a rekonstrukciók valami-lyen nemzeti történelemhez kapcsolódnak (ahol a rekonst-rukciók elemei meglepõen gyakran keltik azt a képzetet,hogy valami modernebb korszakhoz kapcsolódnak az ép-pen vizsgált helyett). Vonatkozik ez persze nem csak a ma-gyarországi, hanem a szomszédos területek régészetére is.


VÍZI RÉGÉSZETGaál Attila

A MAGYAR VÍZI RÉGÉSZET KEZDETEIHEZ

A víz alatti régészet a Magyarországon folyó régészeti ku-tatások legszerényebb múlttal rendelkezõ, legfiatalabbága. Létrejötte századunk nyolcvanas éveinek második fe-lére tehetõ, s bármilyen meglepõ is, nem egy elõre elhatá-rozott szakmai döntésnek, hanem egy véletlenszerû régé-szeti leletnek köszönhetõ, amely a Duna bölcskei szaka-szán került elõ azon a korábban is ismert, de meg nem ha-tározott lelõhelyen, amelyet a helyiek „Templomos”, a ha-jósok pedig „Bölcskei szikla” néven emlegettek. Mielõttazonban erre rátérnénk, essen néhány szó a víz alatti régé-szet lehetõségeirõl egy olyan országban, amelynek nincse-nek jó merülési lehetõségeket kínáló tengerei, legnagyobbállóvize a Balaton, folyóvizei zavarosak, a látótávolságtöbbnyire 0–50 centiméter között mozog a mélység, a víz-hõmérséklet és számtalan más tényezõ függvényében.

Elõrebocsátjuk, hogy – miután Magyarország történetiokokból tengerpartjait és folyóvizeinek jelentõs részeit iselvesztette – nem foglalkozunk a határainkon túl találtvagy található hajóroncsok és régészeti leletek kérdésével.Látótávolságunkon kívül esik a magyar könnyûbúvárokegyik legnagyobb érdeklõdéssel kísért vállalkozása, a SzentIstván csatahajó 1994–1997 közötti kutatása is, noha a ne-vezetes expedíció szervezõi között ott találjuk a MagyarRégészeti és Mûvészettörténeti Társulat 1992-ben Szek-szárdon létrehozott Búvárrégészeti Szakosztályát is. Igaz,tény az is, hogy a 151 méter hosszú, 28 méter széles büszkecsatahajó katasztrófájának idõpontja jócskán kívül esik arégészet 18. század elejében meghatározott idõhatárán.Ugyanígy nem tárgyaljuk, csupán megemlítjük, hogy a ke-vés magyar búvárrégész elismeréseként könyvelhetjük elrészvételüket a Görög- és Spanyolországban, illetve a Dél-Afrikai Köztársaságban folyó, kifejezetten tudományos ér-dekû víz alatti kutatásokban, hajófeltárásokon.

A VÍZ ALATTI RÉGÉSZET KÖRÜLMÉNYEIHAZÁNKBAN

Némileg kárpótolhat bennünket az elmaradt információ-kért azoknak a leleteknek sok ezer darabot kitevõ mennyi-sége, amelyek honi vizeinkbõl kerültek elõ a hazai régé-szet kezdeteitõl napjainkig. Tudnunk kell azonban, hogyezek többségét sajnos nem régész, hanem erõgépek, kot-róhajók és markolók vagy a vak szerencse hozta felszínre.S ha mégis, akkor viszont az elõkerülés körülményei kü-lönböztek erõsen attól, ami megszokott a tengerekben,tiszta vizû hegyi tavakban, óceánokban dolgozó külföldikollégák számára. Sajátos lehetõségeinknek köszönhetõennélkülöznünk kell a régész egyik legfontosabb megfigyelé-

si lehetõségét, a látást, a szemünk segítségével végzett in-formációszerzést. Folyóinkban – fõleg a régészeti leletekszempontjából leginkább számító Dunában – nagy a sod-rás, a feltárt leletek elmozdulnak, bemérésük, rajzolásukspeciális módszereket igényel. Tavaink vize – ideértve aviszonylag tiszta vizû Balatont is – zavaros, a holtmedrek-ben és kisebb tavainkban nem egyszer 50–80 centimétereslebegõ vagy lágy iszapréteggel találkozunk. A Duna tolnaiholtágában például a fél évszázada még minden helybéliáltal jól ismert, kiemelkedõ falmaradványokat keresvetöbb mint 120 centiméter mély iszapot mértünk, szinte avíz teljes szélességében. Az ilyen körülmények természete-sen nagyon megnehezítik a feltárást, és számtalan megol-dandó feladat elé állítják a kezdeti fellendülését követõvisszaesés után napjainkban újraszervezõdõ hazai búvárré-gészetet.

VÍZ ALATTI LELETEK,VÍZ ALATTI LELÕHELYEK

A folyókból, a tavakból, a kutakból, a mocsarakból és aziszapból eddig elõkerült leletek kapcsán el kell monda-nunk, hogy egyelõre még nincs elfogadott állásfoglalás ar-ról, hogy valójában mi tekinthetõ víz alatti régészeti lelet-nek, illetve a víz alatti régészet körébe tartozó lelõhelynek.A Szekszárd-palánki török palánkvár kútjai vagy az M1-esautópálya nyomvonalán, Gyõr közelében feltárt római ku-tak például a feltárás során újra feltöltõdtek vízzel, és amunka végsõ fázisa már víz alatt történt. Véleményünkszerint az ezekbõl elõkerült tárgyak mégsem víz alatti, ha-nem hagyományos, szárazföldi régészeti leleteknek tekint-hetõk, hiszen a munka döntõ hányada, valamint az adatfel-vétel és a dokumentálás a szárazföldi feltárásokon megszo-kott módon folyt. Több ezerre tehetõ a mederkotrások ésa sóderkitermelés során napvilágra került szórványleletekszáma. Múzeumokat tölthetnénk meg a Dunaújváros ésPaks közötti Duna-szakaszon elõkerült õsállatcsontokkal,bronzkori, kelta, római kori, közép- és hódoltságkori lele-tekkel, melyek többsége sajnos a törvényi védelem ellené-re elkallódik, vagy legjobb esetben is a múzeumoknál sok-kal jobb anyagi helyzetben lévõ magángyûjteményekbekerül, hiszen õk állandó „õrjáratot” tartanak a kotróhajókközött, és minden adminisztrációt mellõzve, azonnal éskészpénzzel fizetnek. Ezek a tárgyak – ide értve még az1999-ben Paksnál elõkerült rendkívül nagy tudományosértékû, teljesen ép, lausitzi típusú bronzkori sisakot is – vízalatti leletek ugyan, de az esetek döntõ többségében vélet-lenszerûen, soha nem tisztázható módon, hadi eseménysorán, révátkelés alkalmával, esetleg tulajdonosuk vízbefulladása vagy egyszerûen a tárgy elvesztése következtébenkerültek vízbe. Elõkerülési helyük ezért nem számíthat to-vábbi kutatásra érdemes víz alatti lelõhelynek. Annál in-kább megbecsülendõk és a törvény által biztosított min-den védelemre jogosultak azok a – már valóban lelõhelyértékû – objektumok (hídmaradványok, épületek, erõdít-

Vízi régészet | 23

mények vagy például császárkori vaseszközökbõl, 5. századeleji kerámiaedényekbõl vagy török rézedényekbõl állóhajórakományok stb.), amelyeknek adattárakból, szakiro-dalomból, sajtóból vagy visszaemlékezések útján valóösszegyûjtése és lelõhelyük minél elõbbi azonosítása ha-laszthatatlan feladatunk. Említést érdemlõen sikeres mun-kát végzett ezen a téren a Régészeti Társulat BúvárrégészSzakosztálya Régészhallgatói Búvárcsoportjának két tagja:Szabó Gábor és Tóth János Attila. Lelõhely-kataszterük-ben a fellelt szórványleletek sokasága mellett összegyûj-tötték és adatolták azokat a lelõhelyeket, amelyek vagymár ismertek vagy merülés útján pontosíthatók voltak.Ugyanakkor számba vették a kéziratuk elkészültéig, 1994-ig Magyarországon végzett búvárrégészeti módszerekkelvégzett munkálatokat is. Elmondhatjuk, hogy a kis számúfeltárás mellett máig is ez az – azóta már természetesenbõvítést igénylõ – adatbázis a hazai víz alatti régészetegyik legígéretesebb produktuma.

VÍZ ALATTI FELTÁRÁSOK MAGYARORSZÁGON

Könnyûbúvárok közremûködésével Magyarországon elõ-ször a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum folytatott szabá-lyos régészeti feltárást 1986–1996 között Bölcskénél aDuna medrében. A folyam jobb oldali fõágának partjáraépített római kikötõerõd (Kr. u. 4. század eleje) fontossá-gát növeli az is, hogy a talált falmaradványok és omladé-kok kisebb részben Nagytétény (Campona), nagyobb rész-ben Óbuda (Aquincum) térségébõl ideszállított, másodla-gosan beépített oltárköveket és síroltárokat is magukbafoglaltak. (7. kép) Az itt elõkerült feliratos kõemlékek –

amelyek a bölcskei Soproni Sándor Kõtárban, valamint aszekszárdi múzeum elõtt tekinthetõk meg – száma máramár meghaladja a negyvenet, a romok kiemelésébõl szár-mazó apróleletek – zömében pénzérmék – száma pedig aszázat, és félszáznál több a bélyeges téglák száma is. Azóbudai eredetû kövek szinte kivétel nélkül Iuppiter OptimusMaximus Teutanus tiszteletére, a helybeli duumvirek által aKr. u. 3. század elsõ felében készíttetett oltárok, melyekmind a civitas Eraviscorum kutatásának új, egyben nagy ér-deklõdést kiváltó forrásai.

A pontonokból összeállított merülõbázisról a dunaújvá-rosi Dunaferr Búvárklub és Bölcske község segítségévelvégzett búvárrégészeti munka nagy nehézségekkel folyt a7-8 km/h sebességû áramlás és sokszor nulla méteres látó-távolság mellett. Nem egyszer elõfordult az, hogy mire azoltárkõ kiszabadításán egy órán át dolgozó búvár váltótár-sát a biztosító kötéllel a munkaterületre leengedték, addig-ra a fenéken viharszerûen sodródó homok újra betemette aleletet. (8. kép) A novemberi és a decemberi merülésektõleltekintve fényképezni vagy videofelvételt készíteni nemlehetett, de a jéghideg és így viszonylag algamentes vízbenkészített felvételek is csak a szakemberek számára értékel-hetõk. A felszíni régészeti módszerek ilyen körülményekközött csaknem alkalmazhatatlanok, a kutatást végzõ csaka tapintásra hagyatkozva, „ujjaival látva” végezhette fela-datát, és a hagyományos mérés és rajzolás módszere is leg-többször csõdöt mondott. Az így leszûrt tapasztalatainkalapján elmondhatjuk, hogy hazai vizeinkben bármiféle ré-gészeti feltárást ma már csak a világszerte elterjedõben lé-võ magnetométeres, valamint a területen kereszt- éshossz-szelvények mentén, SEISTECTM mérõmûszerrelvégzett kutatás együttes alkalmazása után szabad megkez-

7. Az 1986–1996 között fel-színre hozott római oltárkö-vek egy csoportja a szekszárdiWosinsky Mór Múzeumelõtti téren


deni, mert segítségükkel már a merülés és a feltárás meg-kezdése elõtt tisztázható a falak helye és iránya, a nagyobbtárgyak helyzete, az egymáshoz és a parthoz való viszo-nyuk és távolságuk. A Duna Adony (Vetus Salina) mellettikis holtágában, hét méterrel a víz szintje alatt sóderkotrásés mederrendezés során elõkerült szarkofágmaradványokés feliratos, dombormûves sírkövek 2000 nyarán megkez-

dett feltárása során már figyelembe vettük a bölcskei ta-pasztalatokat. (9. kép)

A két idõpont – a bölcskei és az adonyi munkák kezdete– között az ország több pontján is folytak próbálkozások –elsõsorban a római idõszakból származó, esetenként kö-zépkori – víz alatti lelõhelyek lokalizálására. Ilyen munkákfolytak többek közt az óbudai Hajógyári-szigetnél a rómaihíddal kapcsolatosan, Szegeden a Tiszában egy római kõ-emlékekkel megrakottan elsüllyedt sószállító hajó felkuta-tására, és a Gyõr térségében lévõ, korábbról már ismert le-lõhelyeken. Lébényszentmiklóson a Barátföld-pusztai ka-vicsbányában, a máriakálnoki kavicsbányában és a Kún-sziget–Toronyvár-dûlõben római objektumokat, a Balatonészaki partján pedig az Árpád-kori Losta falu maradványátkeresték könnyûbúvárok régészeti irányítás mellett. Abölcskei kutatásokat követõ kezdeti felbuzdulás során aMagyar Búvárszövetség fõtitkárának segítségével lépésektörténtek a régészhallgatók búvárképzése és a búvárok ré-gészeti ismeretekkel történõ ellátása terén is. Az elõkerülõvíz alatti régészeti leletek nyilvántartásba vételéhez pedig alelõhelyek adatait rögzítõ adatlap készült. A biztató pró-bálkozások azonban részben anyagi okokból, részben pe-dig a mindkét oldalról tapasztalható érdektelenség miattlassan-lassan elhaltak.

Így történt, pedig víz alatti régészeti emlékeinkre a víztermészetes romboló hatásától kezdve az illegális búvárte-vékenységen át a mederkotrásig számtalan veszély leselke-dik. Napjainkban ezek közül leginkább a Duna fõmedré-hez közeli parti területeken vagy a holtmedrek közötti ré-szeken meginduló kavics- és homokkitermelés látszik fe-nyegetõnek. A kotrási vállalkozók lassan kiszorulva a Du-náról, a korábbi élõ ágak rehabilitációja címén e parti ré-szekre tették át mûködésüket, kitermelés alá fogva ezzel asokszor több méternyi sóder alatt megbújó régészeti lelõ-helyek területét is.

VÉLEMÉNYEK ÉS ELLENVÉLEMÉNYEK

Végül szólnunk kell néhány alapvetõ tévedésrõl, melyetgyakran hallhatunk – olykor szakemberek szájából is – avíz alatt lévõ régészeti leletekkel kapcsolatban. Nem egy-szer hangzik el az, hogy a régészeti leleteket nem kell fel-tétlenül feltárni, mert a víz alatt teljes biztonságban, örökidõkre védve vannak, míg felhozataluk a biztos pusztulás.A víz, a mocsár, a tõzeg tartósító hatása sokszor valóbancsodálatos, de nem minden anyag vonatkozásában. Míg abõr, a fa, a csont és esetenként egyes textilfajták is jól vise-lik az állandó vizes közeget, addig bizonyos fémek – fõlegaz égett vastárgyak – akár néhány évszázad alatt elpusztul-nak, s az utóbbiak vasmagja helyén sokszor csak egy bûzöslével teli, oxiddal körbeágyazott üreg marad. A bölcskeimészkõ oltárköveken a hajók aljának vasalása által okozottsérülések mellett jól látható például az a repedéshálózat,amelyet a víz hõmérsékletének állandó ingadozása idézettelõ, nem beszélve azokról a sérülésekrõl, amelyeket az em-

8. Búvár-régészek római oltárkövet emelnek ki Bölcskénél,1988-ban

9. Kõemlékek mentésének kezdete Vetus Salina római ala táborközelében, az adonyi Holt-Duna ágban, 2000 júniusában

A légirégészet Magyarországon | 25

beri beavatkozások – a jeges áradások idején végzett rob-bantások – okoztak. Míg az erõd falazásakor a fortyogómészhabarcsba beejtett, római kõmûveskanálról kopás-mentes hengeres fa nyele és ugyancsak vadonatúj, fémtisz-tán elõkerült pengéje alapján az is megállapítható, hogytulajdonosa szinte már az elsõ napon elvesztette azt, addiga bronz pénzérmék közül jó néhány annyira oxidálódott,hogy meghatározása is nehézségekbe ütközött. Bár a pél-dák sokszor egymásnak ellentmondóak, mégis meggyõzõ-désünk, hogy a víz nem természetes közege a régészeti tár-gyaknak, ezért minél elõbb fel kell tárni és a szárazföldi le-leteknél is gondosabban konzerválni kell õket.

Többször – fõként egy-egy olyan nagyobb port felverõlelet, mint például a Visegrádnál talált arany tányér elõke-rülését követõen – felmerült az 1526-ban elvesztett királyihajók megkeresésének igénye is. Ennek az elképzelésneknapjainkban is vannak szószólói. Tudnunk kell azonban,hogy a Duna sodrása még az alsó szakaszokon is olyannagy, hogy egy elsüllyedt és vízzel telt fém hajótestet is ké-pes szinte órák alatt több tíz kilométernyi távolságra so-dorni. Még ha figyelembe vesszük is azt, hogy a 17. száza-di, gátak által a mai módon még össze nem szorított fo-lyam a mainál lassabb tempóban haladt, a hegyek közöttivisegrádi szakaszon mindez aligha volt érvényes. A hajókfelkutatásához sok-sok négyzetkilométernyi területet kel-lene átvizsgálni, ami a mai technikai lehetõségek mellettszinte lehetetlen. Nagy valószínûséggel csak a szórvány (éskotrási) leletek fokozott figyelemmel kísérése, s az azoknyomán megindítható, gondos víz alatti munka vezethetebben a kérdésben eredményre.

A VÍZ ALATTI KUTATÁSOK JÖVÕJÉRÕL

A fentiekben vázolt számos nehézség és negatívum elle-nére is biztató jelnek látszik a magyar víz alatti kulturálisörökség tekintetében a Nemzeti Kulturális Örökség Mi-nisztériumának azon szándéka, amely szerint hazánk iscsatlakozni kíván ahhoz az UNESCO vezetésével meg-kötendõ nemzetközi egyezményhez, amely nem csupán atengerek mélyén található, hanem azon túl minden a fo-lyókban, tavakban, iszapban és mocsárban lévõ régészetileletnek, így a magyarországi régészeti objektumoknak isbiztosíthatja majd a megkívánt védelmet. A magyar állás-pont kidolgozására a minisztérium 1999 végén szakértõimunkacsoportot hozott létre. Ennek feladata az UNESCOtervezetének áttanulmányozása, valamint a magyar viszo-nyok és igények szerinti módosításokra tett javaslatokmegfogalmazása volt. A jövõ nem kevésbé fontos feladataa régészek és a restaurátorok víz alatti munkákra való ki-képzésének és a búvárok régészeti munkákra való felké-szítésének a megszervezése. Meg kell teremtenünkugyanakkor a víz alatti régészeti lelõhelyek feltárásáhozszükséges anyagi bázist, és az eddig periférián tengõdõbúvárrégészetet a magyar archeológia édes gyermekévékell fogadnunk.

A LÉGIRÉGÉSZET MAGYARORSZÁGONVisy Zsolt

A 19. század végének nagy újításai közé tartozik a léghajóés a repülõgép feltalálása és alkalmazása, amivel az emberi-ség sok ezer éves vágya vált valóra. Az addig csak hegyekormáról, magaslatok tetejérõl végzett megfigyelések im-már bárhonnan, bármilyen magasságból lehetségessé vál-tak, az addig csak képzeletbõl megfestett táj- és városképe-ket a személyes megfigyelések alapján is el lehet készíteni.A fényképezés terjedésével a kiemelkedõ helyekrõl készí-tett felvételek is sokasodtak, a 19. század végén pedig meg-jelentek a léggömbökrõl készített fényképek, az igazi légi-felvételek elõfutárai. Mint sok más újítás esetén, ebben atekintetben is a katonai alkalmazás volt az úttörõ. Az I. vi-lágháború idején hamar rájöttek a légi felderítés jelentõsé-gére, és természetesen arra is, hogy a látványt fényképenrögzítsék. A magasból való megfigyelés és fényképezés újtudományos távlatokat nyitott, az új módszer szakembereikifejlesztették az optimális feltételeket, megtanulták, hogymikor, milyen magasságból és milyen idõben lehet a leg-jobb eredménnyel dolgozni. Természetesen arra is hama-rosan rájöttek, hogy a magasból nagyon sok olyan dolog islátszik, ami a föld felszínérõl nem, és arra is, hogy a magas-ból nézve a szétszórtan megfigyelhetõ jelenségek értelmesegésszé állnak össze, olyan összefüggések válnak nyilván-valóvá, amelyekre a felszíni megfigyelések soha nem nyúj-tanak módot. Többek között régi korok részben vagy egé-szében eltemetett maradványaira, jelenségeire is felfigyel-tek. (10. kép) A légi régészet így az I. világháború egyik,kivételesen dicséretre méltó eredményének tekinthetõ.Ennek a kornak a pilótái voltak azok, akik elsõként észlel-tek, rögzítettek régészeti nyomokat, és akik a polgári élet-be visszatérve elsõként kezdtek foglalkozni régészeti jelen-

10. Késõ neolitikus vagy kora rézkori körárok és sáncJánoshida-Portelek határában


ségek tudatos, tudományos célú légi felderítésével, rögzí-tésével és kiértékelésével.

A légi régészet úttörõi a húszas és a harmincas évekbenfejlesztették ki kutatási módszereiket. Európa mellett elsõ-sorban az afrikai és a közel-keleti sivatagos területek elte-metett romjainak a felderítésén dolgoztak. A ma márklasszikusoknak számító Th. Wiegand, A. Poidebard, majdO. G. S. Crawford mellett feltûnt Stein Aurél is, aki 1938-ban, 76 éves korában kezdte meg Irakban a római limes ésmás régészeti emlékek nyomainak légi felderítését. Ma-gyarországon is hamarosan, a nemzetközi fejlõdéssel szin-te egy idõben indultak meg a légi régészeti kutatások. Út-törõ szerepet játszott Radnai Lóránd, aki 1938-ban napvilá-got látott közleményében elsõként írta le Magyarországona légifotózás sajátságait, régészeti hasznát és a sikeres meg-figyelés alapfeltételeit. Két évre rá megjelentek az elsõ, tu-dományosan értékelt légifelvételek az Archaeologiai Értesítõhasábjain, amelyben bebizonyította az elmélet helyességét,és megmutatta, hogy a módszert hazai körülmények kö-zött is eredményesen lehet alkalmazni.

Az új lehetõségre hamar felfigyeltek a régészek, és alignéhány év múlva Radnóti Aladár közölt jó minõségû, régé-szetileg értékelhetõ felvételeket a Meszes hegység gerin-cén húzódó daciai limesrõl készített munkájában. A hábo-rús körülmények segítették a régészeti légifényképezés fej-lõdését, de egyben gátjává is váltak. Célzott, tudományosigényû felderítõ repülésekre nem igen került sor, de a had-sereg által készített, nagy mennyiségû és jó minõségû fel-vétel régészeti kiértékelésének nem volt akadálya. Ilyenjellegû kutatómunkát végzett Neógrády Sándor, aki hosszúéveken át gyarapított jelentõs légifelvétel-gyûjteményét azutolsó lehetséges pillanatban, 1950-ben közölte. Csak sej-teni lehet, mi minden tartozhatott még anyagába, amelyazonban a megváltozott feltételek miatt nem válhatottközkinccsé. A gyanakvásra épülõ kommunista rendszer

11. Brigetio-VI, VII. menettábor Szõny határában

megengedhetetlennek tartotta az ország területének átfo-gó szemlélését, és a légi felderítés minden ágát a legszigo-rúbb katonai titkok kategóriájába utalta.

A politikai és az adminisztrációs gátak a hetvenes évek-ben gyengültek meg annyira, hogy a katonai felderítésmellett – természetesen az elõírások szigorú betartásával –megindulhatott a gazdasági célú légifelvételek készítése is.Az itt nyíló keskeny résen sikerült a régészeti célú felvéte-lek készítésére is sort keríteni, de ezek tudományos értékétsokszor teljesen lerontotta az a tény, hogy szakmailag nemoptimális idõben és feltételek mellett készültek, hanemúgy és akkor, amikor a repülésre sor kerülhetett. Módnyílt viszont a topográfiai vagy a gazdasági célból készítettfelvételek jelentõs hányadának az átnézésére, amelyek igenszép számban örökítettek meg jól felismerhetõ módon ré-gészeti jelenségeket is.

Kiemelkednek ezek közül azok a még a negyvenes évekelsõ felébõl származó képek, sorozatok, amelyek a Dunateljes magyarországi szakaszát vagy más helyszínt örökí-tettek meg. Ezeken néha még olyan jelenségek is tisztánlátszanak, amelyeket azóta épületek, gyárak fednek vagyahol az intenzív gazdálkodás eltüntette azokat. Az ötvenesévekben és a késõbb készített sorozatok is rendre értékeseredményekre vezettek, és még ezután is vezethetnek, hi-szen a mérõkamerával, függõleges tengellyel felvett soro-zatok gondos átnézése számos újabb felfedezést eredmé-nyezhet. Idõvel fokozatosan enyhültek a légi fényképezésfeltételei, elõbb a szigorú szabályok enyhébb alkalmazásá-val, majd pedig, a demokratikus fordulat után, a térképekés bizonyos felvételfajták nyílttá tételével. A korábbi sza-bályozás szerint csak azt lehetett lefényképezni, amit a ré-gészet már felderített, ami ismert lelõhely volt. Ez lehetet-lenné tette a régészeti kutatórepüléseket, amelyeknek ép-pen új régészeti jelenségek felderítése és képi rögzítése acélja. Az új szabályozás megengedi nagyobb területek be-repülését és a felfedezett jelenségek szabad fotózását, ígytehát a mai hazai rendszer legfontosabb mutatóit tekintve

12. Annamatia-9 õrtorony a limes-úttal Dunakömlõd határában

A légirégészet Magyarországon | 27

megfelel a legtöbb európai országban alkalmazott szabály-rendszernek. (11. kép)

A régészeti jelenségek magasból való észlelésének az azalapja, ami a régészeti ásatásoknak is: az egyszer megboly-gatott föld nagyon sokáig, szerencsés esetben akár évezre-deken keresztül is megõrzi ezeknek a beavatkozásoknak anyomait, „emlékszik” rájuk, és ezt színével, tömörségével,összetételével és nedvességmegtartó képességével éri el.Ahogyan a szelvények metszetében feltárulnak a rétegek,

ugyanúgy különíthetõk el az emberi beavatkozás nyomai aföld felszínérõl készített felvételeken. A légi felvételekenazonban mást és többet is lehet látni, mint egy ásatási met-szetben. Mivel az emberi beavatkozás által érintett talaj el-tér környezetétõl, sokszor a növény- vagy a hótakaró isutal a mélyben rejlõ eltérésekre. A betöltõdött gödrök, ár-kok humuszban gazdagabb televényes talajában az átlagos-nál jobban fejlõdnek a növények, az épületfalak köves-ha-barcsos sávjában pedig gyengébben. (12. kép) A humusz-ban gazdagabb talajban több a mikroorganizmus, amelyekhõt is termelnek, és ez olykor már elegendõ, hogy éppencsak az egykori gödrök foltjaiban, árkok vonalában olvad-jon el a frissen esett, vékony hótakaró. A növények közül agabonafélék a legalkalmasabbak a mélyben rejlõ régészetijelenségek megmutatására. Könnyû belátni, hogy az átla-gostól való pozitív és negatív eltérések színben, fejlõdési ésérési fokozatban, gyakran pedig magasságban is megmu-tatkoznak. A kis méretû különbségeket a szárazság mint-egy elõhívja, hiszen ilyenkor a növények valóban a gyökér-zetük által elérhetõ nedvesség- és táplálékforrásokra van-nak utalva, és ezek igen nagy mértékben eltérhetnek egy-mástól köves vagy humuszban gazdagabb talajban. A cse-kély magassági eltérések csakúgy, mint minden más olyanrégészeti jelenség, amely a felszín domborulatában is meg-maradt, a felkelõ vagy a lenyugvó nap sugarainak súrlófé-nyében árnyék formájában megörökíthetõ.

A légi felderítés egyre fontosabb szerepet játszik a régé-

13. Római kori halomsírok Écs határában

14. Dombtetõn épült közép-kori sáncvár. Galgahévíz–Szentandrás part


szetben. Jellegénél fogva nem csak egy régészeti lelõhelyazonosítására, hanem sokszor kiterjedésének, struktúrájá-nak és így térképezhetõ alaprajzi sajátságainak a meghatá-rozására is alkalmas. Egyes szabályos alaprajzi rendszerek-bõl, alaki vonásokból gyakran a régészeti objektum korárais következtetni lehet. (13. kép) A függõleges tengellyelkészített légifelvételek térképre való szerkesztése, a látottjelenségek azonosítása nem okoz különösebb gondot, aferde tengellyel, erõs rövidüléssel készült felvételeket ré-gebben csak bonyolult eljárásokkal lehetett térképre vinni.A számítástechnika e tekintetben is áttörést hozott, hiszennéhány pont meghatározása után a térinformatikai progra-mok a többit elvégzik, a digitalizált képi tartalom pedigakár közvetlenül is beépíthetõ a megfelelõ térképlapra.(14. kép)

A 20. század utolsó évtizedében Magyarországon is hi-hetetlen mértékben felgyorsult a légi régészeti kutatás.Légifelvételek ezrei készültek, hazai és nemzetközi együtt-mûködésben több jelentõs program indult vagy valósultmeg a térinformatikai kutatásban, a légi régészet techniká-jának és gyakorlatának az elsajátításában, légifotós adatbá-zisok kiépítésében. A régészeti topográfia – a régészeti le-lõhelyek országos nyilvántartása – felgyorsításának legfon-tosabb eszköze a légi régészet, és a több intézmény részvé-telével épített egységes régészeti adatbázis már nem a tá-voli jövõ reménye csupán. (15. kép)

AZ ÖRÖKSÉGVÉDELEM SPECIÁLISTERÜLETE: A VÁROSI RÉGÉSZET

Zsidi Paula

A vidéken és a városban végzett régészeti tevékenység mára tudományág kezdeti szakaszában lényegi különbségeketmutatott, bár az európai régészetben ismert „városi régé-szetrõl” csak az 1970-es évek közepétõl beszélhetünk ha-zánkban. Városi régészeti tevékenység folyik ma már Bu-dapest mellett minden olyan történelmi városmaggal ren-

delkezõ vidéki városban is, ahol a városfejlesztés értékte-remtõ folyamatával együtt a múlt emlékeinek értékmenté-se párhuzamosan folyik (többek között Pécs, Sopron,Szombathely stb.).

A városi régészeti kutatásokra többnyire a városfejlesz-téssel kapcsolatos munkák következtében kerülhetett sor.Ez Budapest, s ezen belül is elsõsorban Óbuda területénjól nyomon követhetõ. Aquincum polgárvárosa városfalá-nak építkezési célra való kitermelése jelentette azt a motí-vumot, amely a polgárváros feltárásának megindulásáteredményezte. Ekkor, a 19. század 70-es, 80-as éveibenszülettek az elsõ – központi rendelkezés híján – helyi érde-keltségû rendeletek az Óbudán elõkerülõ emlékek védel-mére azok „elkallódásának megakadályozása érdekében”. Egyugyancsak fõvárosi, 1928-ban született rendelet pedig márnemcsak a leletek beszolgáltatásáról ír, hanem arról, hogyaz elõkerült emlékek „múzeum részérõl történõ vizsgála-táról is gondoskodni kell,” akár a munkálatok egy hétretörténõ felfüggesztése árán is.

A városi régészetben látványos fordulatot hozott a 70-esévek közepe, amikor az építkezéseken általánossá vált a gépiföldmunka. Az építkezések földmunkáinak üteme felgyor-sult, ami a régészeti örökséget fokozott veszélynek tette ki,a feltárások számát pedig jelentõsen megnövelte. (16. kép)A régészeknek szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy arégészeti kutatás a beruházás részévé vált. Európa nyugatirészén ez a folyamat már korábban lezajlott, s régészeink anemzetközi kapcsolatok révén, a tapasztalatcserék során tá-jékozódtak a városi régészet korszerû módszereirõl. Köln,Bonn, London történelmi városmagvainak megóvása példa-képül szolgált a hazai gyakorlat kialakulásánál. IdõközbenMagyarország sorra csatlakozott a történeti városmagokmegóvásáról, a régészeti örökség védelmérõl alkotott euró-pai konvenciókhoz, egyezményekhez. Az egyezményekbenrögzített elvárások és normák – így például az 1992-ben alá-írt, hazánkban 2000-ben kihirdetett máltai egyezménybenfoglaltak – már az 1997. évi CXL. törvényben is megfogal-mazódtak, s még hangsúlyosabban jutottak érvényre a2001. évi LXIV. törvényben.

Történeti városmagjaink megóvása tekintetében különö-sen nagy veszélyt jelentett a 90-es évek elejétõl megjelenõmagánberuházások igen nagy száma. Szerencsére a korábbiévtizedek tapasztalatai alapján zajló elõkészítõ munka, a fo-lyamatosan gyûjtött adatokból összeállított naprakész adat-bázis, a folyamatos technikai fejlesztés és más európai nagy-városok tapasztalatainak felhasználása segített nagyobbveszteség nélkül átvészelni ezt az idõszakot. Biztos pénzügyialapokra került a régészeti örökség védelme az 1997. éviCXL. törvény, majd a 2001. évi LXIV. törvény életbelépé-sével, amely különösen a városi régészetben állandóvá váltfeltárási kampány zökkenõmentesebb elvégzését segítette.A kor követelményeinek megfelelõ színvonalú városi régé-szeti tevékenység végzéséhez, a fentiek mellett, több szak-képzett, a városi régészetben gyakorlattal rendelkezõ szak-emberre, valamint a városi régészettel foglalkozó intéz-mény szakmai struktúrájának átalakítására van szükség.

15. Római tábor. Sárszentágota

Az örökségvédelem speciális területe: a városi régészet | 29

A VÁROSI ÁSATÁS SPECIFIKUMAI

A városi feltárásnak több olyan különleges ismérve van,ami megkülönbözteti a beépítetlen területeken, nagy vo-lumenû beruházások elõtt folyó „zöldmezõs”, illetve azún. tervásatástól: elsõsorban az építkezés, a beruházás üte-me határozza meg a munka kezdetét és sajnos gyakran azidõtartamát is. A feltárások üteme tervezhetetlen, s a kuta-tás többnyire nem a tudomány fejlõdésének ütemében zaj-lik, folyamatos kapcsolattartás szükséges a vonatkozó épí-tési hatósággal és a területi fõépítészekkel, bizonytalan,sokszor nem egyértelmûen értelmezhetõ az adó- és amunkajogi háttér. A legnagyobb problémát talán a feltárá-sok során felhalmozott nagymennyiségû leletanyag kon-zerválása, nyilvántartása és raktározása jelenti.

Az értékmentés mellett a városi régészet másik lényegikérdése a tudományos kutatás szempontjainak érvényesí-tése. Az egymástól elszigetelten zajló és összefüggésbennem álló építkezések tetszõleges menetét nem tudomá-nyos elvek szabályozzák. Az építkezéshez kapcsolódó feltá-rások eredményei csak egy, a múzeumban lévõ, ott a vá-rostörténeti kutatás megindulása óta felhalmozott adatbá-zisba illesztve nyerik el értelmüket, válnak történeti for-rássá. A városi régészetben meghatározóak a történeti kor-szakok topográfiai kutatási programjai, amelyekre kellõszintû szervezettséggel az új, egymáshoz látszólag nemkapcsolódó eredmények is felfûzhetõk. A Budapesti Tör-téneti Múzeumban például ún. „területi referensek” vég-zik a topográfiai programok irányítását, biztosítva az adottterületi egységen belül a tudományos szempontok érvé-nyesülését. A területi referensek felügyelik térségük vala-mennyi feltárását, párhuzamosan folyó feltárások eseténtöbb régész munkáját irányítva, koordinálva.

A városi régészet módszere hasonlít egy „kirakós játék-ra”. Egy-egy tudományos felismerés sokszor évek kitartómunkájaként született, apró részeredmények összeilleszté-se nyomán alakul ki. A látszólag összefüggéstelen, apróadatok dokumentálva, térképre rajzolva, elõbb-utóbb ér-telmezhetõ tudományos információvá válnak. Nemegy-szer elõfordul, hogy egy õskori telep, temetõ vagy egy-egyrómai kori, illetve középkori épület különbözõ részleteiévek vagy évtizedek múltán kerülnek elõ, válnak használ-ható történeti forrássá. A feltárás általában az utolsó ésmeg nem ismételhetõ lehetõségét jelenti a lelõhelyrõl be-gyûjthetõ információk dokumentálásának. Ezért az el-pusztuló emlékek esetében a lehetõ legteljesebb körû fel-tárásra kell törekednünk. Ebben segítik a városi régészt azarchaeometria módszerei (archaeozoológia, archaeobota-nika, dendrokronológia, archaeomagnetika stb.), melyekalkalmazása az elmúlt idõszakban egyre általánosabbá vált.

A VÁROSI ÁSATÁS ÉS A VÁROSRENDEZÉS

A városrendezés és a városi régészeti örökség védelméértfelelõs intézmények folyamatos kapcsolattartása kölcsönö-sen segítségére lehet egymás munkájának. A városrende-zés tervezési folyamatában a keretszabályozási tervekmegalkotásánál már rendeletileg is figyelembe kell venni aterület régészeti jelentõségét. Ezzel megelõzhetõk azok a„váratlan leletmentések”, munkaleállítások, amelyek nemis annyira váratlanok, de a kellõ elõkészítés hiánya miattsok bosszúságot okoznak a beruházóknak és a régészeknekegyaránt. Egy-egy nagyobb, beépítésre váró terület régé-szeti arculatának megrajzolását, a pontos szakvélemény ki-alakítását még a beruházás megkezdése elõtti próbafeltá-

16. Városi ásatás Óbudán az1980-as években, az aquincu-mi katonaváros területén


rások, ritkábban geofizikai felmérések s kivételes esetbenlégifotók segítik. Budapesten a kerületi önkormányzatoktöbbsége és a fõvárosi múzeum (BTM) folyamatos jó kap-csolata biztosította például, hogy a római kori provincia-székhely, Aquincum eddig ismeretlen topográfiai egységeiváljanak ismertté Budaújlakon, a Filatorigátnál, a Csúcs-hegyen (Bp., III. ker. Óbuda). Szükséges lenne azonban a„monitoring”-rendszer folyamatos mûködésére, amely arégészeti jelentõségû területek aktuális állapotát rendsze-resen vizsgálja, dokumentálja. Erre jelenleg csak a kiemeltjelentõségû területek esetében van lehetõség.

A modern európai örökségvédelem, ezen belül is a váro-si régészet európai gyakorlatához ma már hozzátartozik –a feltárások eredményeinek bemutatása mellett – a szakmaés a nagyközönség, sõt a beruházók gyors tájékoztatása is afeltárások eredményeirõl. (17. kép) E tekintetben példa-képpen említhetjük az 1995 óta évente megjelenõ, a fõvá-ros római kori városelõdjének, Aquincumnak legújabb ku-tatási eredményeirõl szóló sorozatát, az Aquincumi füzete-ket. Az eredmények közzététele azonban nemcsak szoro-san vett szakmai, hanem etikai kérdése is régészetünknek:„A kutatás nem öncél, minden kutatásnak csak annyibanvan értelme, amennyiben a közt szolgálja.” (Korek József)

A RÉGÉSZETI ÖRÖKSÉG VÉDELMEMAGYARORSZÁGON

Nagy Mihály

A régészeti örökség fogalma új keletû, az 1997. éviCXL., ún. „kulturális törvény”-ben szerepel elõször hiva-talosan. A köznyelv a régészeti lelet fogalmát használja aföldbõl, vízbõl stb. elõkerült olyan régi tárgyakra, amelyekforrást jelentenek a régészettudomány számára. Ez azon-ban nem szabatos, hiszen a lelet bizonyos esetekben csakingó tárgyakra vonatkozott (az ilyenfajta szóhasználategyes európai országokban szintén elõfordul), az örökségviszont magában foglalja mind az ingatlan, mind az ingóemlékeket és – ami a forrásérték szempontjából még ennélis fontosabb – azok összefüggéseit is. Báró Forster Gyula, aMûemlékek Országos Bizottságának egykori elnöke a század-fordulón írt összefoglaló munkájában – amelyet az ingóemlékekrõl szóló törvénytervezet készítése kapcsán állítottössze – leleteknek nevezi a tudományos szempontból érté-kes ingó régészeti tárgyakat és a természettudományi szer-vetlen és szerves maradványokat. Ezek, akárcsak a kincsek,jogi értelemben véve uratlan jószágok (res nullius). (18.kép)

Jogi szempontból élesen elkülönülnek ezektõl az ingat-lan és az ingó mûemlékek. Az utóbbiak egyes korszakokban

17. Helyreállított mûemlék városi környezetben, az aquincumilegiotábor keleti kapujával

18. Báró Forster Gyula

A régészeti örökség védelme Magyarországon | 31

magukban foglalták a régészeti leleteket is, de Forsternélmár csak (iparmûvészeti jellegû) mûtárgyak és mûvészi al-kotások értendõk alattuk. A védelemre irányuló korábbi tö-rekvések az elõkerülõ, gyûjteményben elhelyezhetõ tár-gyakra összpontosították a figyelmet, nem pedig a lelõhely-re (ma már tudjuk, hogy a tudományos információk jelentõsrészét a leleteknek a lelõhelyen elfoglalt elsõdleges össze-függései hordozzák). Ennek a szemléletnek egyenes követ-kezménye volt, hogy a földmunkák során elõkerülõ ingatlanrégészeti emlékek ugyanolyan megítélés alá estek, mint egyálló épület rejtett részletei: nem számítottak uratlan dolog-nak, hanem a rejtõ ingatlan dolog részének tekintették.

A KEZDETEK

Noha a régészeti leletek – néha tudományos igényû – ma-gyarországi gyûjtésérõl a 15. század vége óta rendelkezünkadatokkal, a hazai régészeti örökség intézményesített vé-delmének kezdeteivel csak a múlt század közepén találko-zunk.

A középkor folyamán a földbõl elõkerülõ régészeti lele-tek közül – kevés kivételtõl eltekintve – csak a nemesfém-bõl készült tárgyaknak tulajdonítottak értéket. A régészetiörökség védelmének történeti alakulása során a leletek tu-lajdonjogáról alkotott felfogás változását is át kell tekinte-nünk. Annál is fontosabb ez, mert hosszú évtizedeken ke-resztül éppen a tulajdonjog korlátozása miatt nem sikerülttörvényileg szabályozni a régészeti leletek védelmét.

Forster kifejti, hogy „a tulajdonjog szerzésének eredetimódja az elsajátítás s ennek egyik faja a találás vagy lelés. Ez akincsre is vonatkozik, melyre tehát szintén áll az az észjogi sza-bály, hogy uratlan dolog az elsõ elfoglalót illeti. Ámde ez ellen-tétben áll azzal a közvetett eredeti szerzésmóddal, azzal a máso-dik szabállyal, mely a növedéket a fõdolog tulajdonosának ítéli ésmely szabály a kincset növedéknek tekinti, és így azt a föld urá-nak van legtöbb joga elsajátítani.” Mivel a kincs megtalálójanem minden esetben volt azonos a föld tulajdonosával,ezért elméletileg mindketten egyaránt jogot formálhattaka kincsre. Az olyan elrejtett tárgyak, amelyeknek tulajdo-nosa már nem volt megállapítható, ugyanolyan elbírálásalá estek, mint az örökös nélkül elhunyt személyek javai,azaz a királyi kincstárat illették. Ilyenformán a talált kin-csek tulajdonjogáról e három fél érdekeinek figyelembevé-telével kellett dönteni.

A magyar szakirodalomban a kincsek tulajdonjogávalkapcsolatban legkorábbi adatként egy 1229-ben kiadottoklevelet említenek, amely tudósít arról, hogy egy kincsmegtalálóit a váradi püspök bíráskodása elé idézték, mert –kötelességüket elmulasztva – a kincset nem jelentették be,és így a királyt meglopták. A középkorból és a kora újkor-ból egyéb adatokat is ismerünk, amelyek kincsek fellelésé-rõl tudósítanak. Bár a részletek nem minden esetben vilá-gosak, annyi mégis megállapítható belõlük, hogy a földes-úr – bizonyos esetekben a király is – igényt tartott a kincsegy részére vagy egészére.

A kincsleletekkel kapcsolatos magyarországi jogi eljárá-sokban új korszakot nyitott egy 1776-ban kiadott királyirendelet. Ennek értelmében igyekeztek az osztrák joggya-korlatot meghonosítani Magyarországon is, így a találtkincs egyharmada az államkincstárt, egyharmada a földes-urat, egyharmada pedig a megtalálót illette. Mindez csak akiemelkedõ értékû nemesfém-leletekre vonatkozott; a 150forintnál kisebb értékû kincsek egyharmadára a fiscus nemtartott igényt. Az 1777-es királyi rendelet foglalt így állást,ezért a kincs értékét a megtaláló és a tulajdonos közöttegyenlõ részben osztották el. A tudományos szempontokfigyelembevételét jelzi azonban, hogy az egyik kincsbõlnéhány érmet megtartottak a császári és a királyi pénz-gyûjtemény számára, de ezek anyagi értékét a magyar ka-mara a kincstárból kifizette a megtaláló és a tulajdonosszámára. A harmadolás szokása meghonosodott Magyar-országon, és egészen 1949 novemberéig fenn is maradt,noha a kincstárnak az egyharmadra vonatkozó igénye sohanem bírt alappal, mivel a királyi rendeleteket törvénykénta magyar országgyûlés nem hirdette ki.

Az udvari kancellária 1798-ban kelt rendelete kimond-ta, hogy azontúl a 150 forintnál kisebb értékû vagy a pénz-értékkel nem bíró régi pénzeket is be kell jelenteni. Akincs fogalmi kiterjesztésének a célja egyértelmûen az volt,hogy a tudományos szempontból fontos régiségeket meg-szerezzék a császári gyûjtemények számára.

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMMEGALAPÍTÁSÁNAK JELENTÕSÉGE

A felvilágosodás kori Magyarországon az önálló nemzetikultúra megteremtéséért folytatott harc egyik kiemelkedõeseményeként tartjuk számon 1802. november 25-ét, ami-kor gróf Széchényi Ferenc úgy döntött, hogy magángyûjte-ményét a nemzetnek ajándékozza. Ez a gyûjtemény –amelynek kormányzását az alapítólevél József nádorra bíz-ta – képezte a mai Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az idõksorán belõle kivált nagy országos közgyûjtemények alap-ját. Már Széchényi gyûjteményében is voltak régészeti le-letek, s ezek gyûjtése a múzeumalapítás után tovább foly-tatódott. A sistaróci (Sistarovecz, Temes vm.) leletnek akamarához történt beadásakor a nádor 1813-ban közölte ahelytartótanáccsal azt a királyi elhatározást, amely szerinta bécsi gyûjtemény által ki nem választott érmekbõl elõbba Nemzeti Múzeum, majd a Pesti Egyetem választhat (ter-mészetesen úgy, hogy a kiválasztott tárgyak értékét a mú-zeum, illetve az egyetem megfizeti a megtalálónak és aföldbirtokosnak). Ez volt az elsõ eset, hogy a Magyaror-szágon elõkerült leletekbõl két magyar közgyûjteménytárgyakat választhatott ki. (19. kép)

1846 két fontos eseményrõl is emlékezetes. A MagyarOrvosok és Természetvizsgálók kassai vándorgyûlésénHenszlmann Imre elõadást tartott, amelyben felhívta a fi-gyelmet a hazai régiségek megõrzésének fontosságára. Eb-ben az évben vezették be a Nemzeti Múzeumban a régé-


szeti leletek maihoz hasonló, korszerû leltározási eljárását,amely az egy lelõhelyen elõkerült leleteket együtteskéntkezelte, a pontos méretek írásos rögzítésével és a leltár-könyvi rajzokkal lehetõvé tette a tárgyak egyértelmû azo-nosítását.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIASZEREPVÁLLALÁSA

A következõ év elején a Magyar Tudományos Akadémiaülése felhívást fogalmazott meg a mûemlékek védelmérõl.A védelem szorgalmazását indokolta az a körülmény, hogya mûemlékek már akkor is gyakran a fejlesztések vagy aközöny áldozatává váltak. Célként fogalmazták meg a „tör-téneti érzék felébresztését, a hazai régi mûveltség fényre deríté-sét és a nemzeti becsület emelkedését.” Ekkor határozták megelõször a védendõ mûemlékek körét: a nemzeti múlt (idõ-ben a szatmári békéig terjedõ) azon ereklyéi, amelyek azegykori mûveltség és fény felõl tanúságot tesznek. Osztá-lyai: épületek, faragványok, öntvények, halmok, festmé-nyek, vésetek, metszetek, fegyverek, bútorok, edények,ékszerek. A védelmet csak az akadémiai alapszabály kere-tein belül kívánták gyakorolni, de számítottak az állampol-gárok hazafiúi kötelességére is.

A felhívás hatását jelzi, hogy a forradalom és szabad-ságharc idején, 1848. november 30-án Kossuth Lajosmint a Honvédelmi Bizottmány elnöke rendeletet bocsá-

tott ki, hogy a sáncépítési munkákat felügyelõknek a ta-lált régiségeket a lelõhely és a mélység pontos feltünteté-sével le kell foglalniuk a Magyar Nemzeti Múzeum szá-mára, és jelentést kell tenniük a Magyar TudományosAkadémia titkárának. A rendelet végrehajtásáról tanús-kodnak a Contra Aquincum területérõl a pesti sáncok ásásaalkalmából a múzeumba szállított régészeti leletek. Erreaz idõszakra esik a rendszeres régészeti ásatások megindí-tása is: Érdy János, a Nemzeti Múzeum régiségtárának ve-zetõje 1848 decemberében tárta fel a székesfehérvári ki-rályi bazilika romjai között III. Béla és felesége, Antio-chiai Anna sírját. (20. kép)

A forradalom és szabadságharc bukása után I. FerencJózsef 1850. december 31-én kelt császári rendelete létre-hozta az építészeti mûemlékek felkutatására és fenntartá-sára felállított bizottmányt (Centralcommission), amelynekhatásköre az egész monarchiára, így Magyarországra is ki-terjedt egészen 1866 novemberéig.

A Magyar Tudományos Akadémia 1858. januári köz-gyûlésén indítványt terjesztettek elõ a Történeti Osztálykeretein belül mûködõ, állandó Archaeologiai Bizottmányfelállítására.

A mûemlékeken az 1847-es felhíváshoz hasonlóan aszatmári béke elõtt keletkezett „régiségtani becsû maradvá-nyokat” értették. Hamarosan döntöttek a Bizottmány kiad-

19. Gróf Széchényi Ferenc portréja 20. A székesfehérvári királyi bazilika 1848-ban Érdy János ál-tal végzett leletmentésének rétegsora. Varsányi János egykorúrajza


ványának – ez az elsõ állandó hazai régészeti idõszaki kiad-vány – az Archaeologiai Közleményeknek a megjelentetésérõlis.

I. Ferenc József a válságba jutott osztrák abszolutizmusengedményeként 1860. október 20-án kiadta az OktóberiDiploma néven ismertté vált birodalmi alkotmányt, amely abelsõ igazgatásban az egyes tartományoknak a korábbinálnagyobb önállóságot biztosított. Magyarországon visszaál-lították az 1848 elõtti kormányszerveket, az 1861-benösszehívott magyarországi országgyûlés azonban visszauta-sította az Októberi Diplomát. (Ettõl az idõponttól kezdve aCentralcommision magyarországi tevékenysége is szüne-telt). A Helytartótanács 1861-ben felszólította a MagyarTudományos Akadémiát, hogy állítson fel egy, a Central-commissionhoz hasonló magyar bizottmányt. Ez nem tör-tént meg, mivel az akadémia azt javasolta, hogy a kormányrészvételével együtt alakítsanak állandó bizottmányt, mertaz akadémia a kebelében felállított bizottmány révén nemakart kormányzati szervvé válni. A viták még négy éven átfolytak, de az ügy megoldása elmaradt. Közben a régészetileletek és kincsek, egészen 1867-ig, továbbra is Bécsbe ke-rültek, és a magyar gyûjtemények továbbra is csak a császárigyûjtemény után választhattak a leletekbõl. 1867-ben és1868-ban a közlekedési miniszter megkeresése nyomán avasút- és a csatornaépítések során elõkerülõ leleteket beje-lentették a közigazgatási hatóságoknál, amelyek a munkála-tok helyszínétõl függõen a Magyar Nemzeti Múzeumotvagy erdélyi társintézményét értesítették.

JOGSZABÁLYALKOTÁS

1869-ben Henszlmann Imre törvényjavaslata az ingó régi-ségekért is felelõs Országos Régészeti Felügyelõség létrehozá-sát, illetve a miniszter tanácsadó szerveként Országos Régé-szeti Tanács felállítását tûzte ki célul. A tervezetben elõre-lépés tapasztalható a proveniencia elvével kapcsolatban is:elsõsorban még mindig a Magyar Nemzeti Múzeum vá-lasztott a leletek közül, de utána sorra kerültek a vidékimúzeumok is. A vita évekig folyt a tervezetrõl, miközben amegyei régészeti egyesületek egyre határozottabban köve-telték, hogy a területükön talált leletek legalább részbenkerüljenek gyûjteményeikbe. (21. kép)

Idõközben az 1878. évi V. törvénycikk a büntetõtör-vénykönyvrõl a 366. §-ban szabályozta a kincstalálás beje-lentésének elmulasztását, illetve az elõre be nem jelentettkincskeresést. Kincs fogalmán a törvénykönyv akár belsõ,akár régészeti értékkel bíró olyan régi tárgyat értett,amelynek jogos tulajdonosa semmi módon nem állapítha-tó meg. A szabályozás indoka a múzeumi kiválasztási ésmegtartási jog biztosítása, illetve az államkincstár megká-rosításának szankcionálása volt. A régészeti örökség védel-me történetének szempontjából ettõl kezdve a kincs fogal-ma – büntetõjogi értelemben – kiterjedt minden régészetileletre is.

A Henszlmann által kezdeményezett törvényjavaslatot

1881. április 30-án tárgyalta a fõrendiház. Ipolyi Arnold in-dítványt nyújtott be, amely az ingatlan emlékek mellett azingó mûemlékekre is kiterjesztette a törvény hatályát.„Trefort minister azonban fölöslegesnek tartotta a szöveg módo-sítását, mert a pénzügyministerrel egyetértõleg úgyis törvényja-vaslatot szándékozik benyújtani, mely az ingó természetû mû-emlékekrõl szól. …félni lehetett, hogy arra az esetre, ha… azingó mûemlékek is befoglaltatnak és ez által a magántulajdonkorlátozására vonatkozó aggályok, mint ez a dolog természetébõlfolyik, még inkább tápot nyernek, a kedvezõ megoldás még azingatlan mûemlékekre nézve is, ha teljesen meg nem hiúsíttatik,kétségtelenül újra hosszú halasztást szenvedne” – emlékezettForster.

Így – a javaslat megfogalmazása után több mint egy év-tizeddel – 1881. május 24-én a mûemlékek fenntartásárólszóló, XXXIX. törvénycikket az országgyûlés mindkét há-za elfogadta, viszont az ingatlan és az ingó mûemlékek vé-delmének útja ettõl kezdve kettévált. A törvény a mûemlé-kek közé sorolta a földben lévõ, történeti értékû építmé-nyeket is (mai fogalmaink szerint a régészeti örökség in-gatlan elemei), és elõírta, hogy felfedezésük esetén a tulaj-donos vagy a birtokos köteles azt bejelenteni a községielöljáróságon. A minisztériumnak kellett arról döntenie,hogy fenntartandónak nyilvánítja-e a mûemléket vagysem.

Forster a törvény gyengeségeként említi, „hogy a törvénya mûemlék fogalmát csakis az ingatlanokra, az építészeti emlé-kekre és ezek tartozékaira szorítja, a mi helytelen, mert azt a fo-galmat keltheti fel, hogy mûemlék csakis ingatlan vagy legfeljebb

21. Henszlmann Imre


annak tartozéka lehet és minden esetben azt a sajnálatos ténytállapítja meg, hogy ha a tudomány, a mûvészet, a közfelfogásszerint ingó tárgy is lehet mûemlék, ez a törvény szerint mégsemmûemlék.”

A századfordulón kísérlet történt olyan törvény megal-kotására, amely egységben kezeli a kulturális örökség kü-lönbözõ szakterületeit. 1898-ban Forster Gyulát kértékfel, hogy dolgozzon ki egy törvényjavaslatot, amely egysé-gesen kezeli az ingó (beleértve az õslénytani és az antropo-lógiai maradványokat) és ingatlan mûemlékeket. Javaslatotkértek Hampel Józseftõl, a Magyar Nemzeti MúzeumÉrem- és Régiségtárának igazgatójától is. Már Hampel ja-vaslatában megtaláljuk azt a törekvést, amely a régészetileletek körét maximálisan kibõvíti („Régiségnek tekintendõminden olyan emberi készítmény, mely az élõ emberek emléke-zetét meghaladó idõ elõtt készült”), és ezekre a tudomány ér-dekében, kiterjeszti a törvény hatályát. Forster megfogal-mazta aggályait, amelyek elsõsorban a magántulajdon kor-látozásából eredõ negatív hatásokkal kapcsolatosak. Célja– Hampelével ellentétben – gyakorlatias: azt akarta elérni,hogy a történelmi és a mûvészeti szempontból fontos tár-gyak maradjanak az országban. Javasolta, hogy a leletekmegvásárlása érdekében az állami költségvetésben erre acélra képezzenek külön alapot. (Régészeti leletek esetébena megtaláló és a telektulajdonos fele-fele arányban része-sült volna a vételárból.) Tisztában volt azzal is, hogy a tör-vény végrehajtásának alapfeltétele az egyházi javakra is ki-terjedõ nyilvántartás, mert az állami elõvételi jogot csak ezalapján lehet gyakorolni. 1912-ben a Múzeumok és Könyv-tárak Országos Tanácsa elõterjesztette az ingó emlékekrevonatkozó törvényjavaslatot a miniszternek, a törvény el-fogadására azonban 1929-ig kellett várni. Ekkor lépett ha-tályba a „XI. törvénycikk a múzeum-, könyvtár- és levél-tárügy némely kérdéseinek rendezéseirõl.” A törvény 44.§-a hatályon kívül helyezte az 1878-as büntetõ törvény-könyv 366. §-át. Helyette a törvénycikk 18. §-a lehetõsé-get adott a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogyásatás szempontjából tiltott területnek minõsítsen olyanterületeket, amelyek régészeti, történeti, antropológiai,földtani és õslénytani emlékeket rejtenek, illetve rejtettek.A tiltott területen kizárólag az Országos Magyar Gyûjte-ményegyetem Tanácsa által kijelölt intézmény végezhetettfeltárást. A véletlenül vagy nem ellenõrzött ásatás soránelõkerült leleteket a törvény elõírása szerint be kellett je-lenteni közvetlenül a Magyar Nemzeti Múzeumnak vagypedig a közigazgatási hatóság közbeiktatásával kellett in-tézni az ügyet. A régészeti leletek megtalálóját és a föld tu-lajdonosát fele-fele arányban, kártalanításként megillette alelet értékének kétharmada.

A törvény 1949 novemberéig volt hatályban, amikorfelváltotta azt a múzeumokról és a mûemlékekrõl szóló,13. számú törvényerejû rendelet. Háromnegyed évszázadután elõször sikerült egyetlen törvénybe foglalni az ingó ésaz ingatlan mûemlékek védelmének szabályait. A jogsza-bály szintén elõírta a véletlenül elõkerülõ ingatlan emlékvagy ingóság bejelentését, de ezúttal már közvetlenül vagy

a közigazgatási hatóság közbeiktatásával a Múzeumok ésMûemlékek Országos Központjának. Ezután a Központ tettjavaslatot a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a mû-emlékek, illetve a történeti és a régészeti jelentõségû föld-területek védetté nyilvánítására, illetve szakhatósági jogo-kat is gyakorolt. Újdonság a jogszabályban annak deklará-lása, hogy minden a föld alól elõkerült, muzeális ingótárgy tulajdonjoga az államkincstárt illeti. A leletek koráb-bi megváltása helyett a Központnak lehetõsége volt arra,hogy a megtalálót és a földtulajdonost pénzjutalomban ré-szesítse. A mûemlékügy hamarosan ismét kivált az egysé-ges hivatalból, amikor 1957-ben az építésügyi minisztermegalapította az Országos Mûemléki Felügyelõséget, a Buda-pesti Fõvárosi Tanács pedig a Fõvárosi Mûemlék Felügyelõ-séget.

A muzeális emlékek védelmérõl szóló, 1963. évi (1975-ben módosított) 9. számú törvényerejû rendelet újra sza-bályozta a régészeti örökség védelmét, és egyértelmûen ki-mondta, hogy „a földben, a vizek medrében vagy máshol rejlõ,illetõleg onnan elõkerülõ muzeális vagy mûemléki értékû emlé-kek az állam tulajdonát képezik.” A véletlenül elõkerülõ mu-zeális emlékeket továbbra is be kellett jelenteni a helyi ön-kormányzatnál, új elem azonban, hogy a leletekrõl nemegy országos központot, hanem a területileg illetékes („ki-jelölt”) múzeumot értesítették, amely – miután megvizs-gálta a lelõhelyet – nyilatkozott arról, hogy a munka foly-tatható-e. A korábbi országos központ többi feladatátrészben a Magyar Nemzeti Múzeum, részben az ÁsatásiBizottság vette át. A régészeti leletekkel kapcsolatban a tör-vény csak a felfedezõ jutalmazását helyezte kilátásba, az in-gatlan tulajdonosát ilyen vonatkozásban nem említette.

AZ INGATLAN ÖRÖKSÉG VÉDELME MA

A mûemlékvédelemmel kapcsolatos feladatainak ellátá-sára a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter1992-ben létrehozta az Országos Mûemlékvédelmi Hivatalt,és megállapította az OMvH elnökének másodfokú mûem-lékvédelmi feladatait a hatósági és az építésfelügyeleti fel-adatok körében, illetve a Mûemlékfelügyeleti Igazgatóságelsõfokú feladatait.

Az országgyûlés 1997-ben fogadta el a kulturális javakilletve a mûemlékek védelmét szabályozó, 2001. október8-ig hatályos törvényeket (LIV. törvény a mûemlékvéde-lemrõl, illetve CXL. törvény a kulturális javak védelmérõlés a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellá-tásról és a közmûvelõdésrõl). Az utóbbi kimondta, hogy aminiszter egyes feladatait a felügyelete alatt álló KulturálisÖrökség Igazgatósága útján látja el. Az 1998-ban létrehozottIgazgatóság részben a minisztérium (védett területek be-jegyzése az ingatlan-nyilvántartásba), részben a NemzetiMúzeum (javaslattétel lelõhelyek védetté nyilvánítására,nyilvántartások vezetése), részben az Ásatási Bizottság fel-adatait vette át (feltárási engedélyek kiadása). Az Igazgató-ság elsõ fokú közigazgatási hatóság volt, a régészeti jelen-


tõségû földterületekkel kapcsolatban a szakhatósági jogo-kat azonban továbbra is a megyei múzeumok gyakorolták.

Az ingatlan kulturális örökség (régészet és mûemlékvé-delem) szakterületének intézményi rendszere alapjaibanalakult át 1998-ban, amikor a nemzeti kulturális örökségegészét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának ha-táskörébe utalták. E szervezeti változások részeként, a mi-nisztériumon belül létrehozták a Mûemléki Fõosztályt,amely a Régészeti Mûemlékvédelem Osztályát és az Épí-tett Mûemlékvédelmi Osztályt foglalja magába. A tárcaelõtt álló legfontosabb feladatok között említhetõ az infor-mációs rendszer, a kiszámítható támogatások, a mûemlék-gondozó hálózat kiépítése, a hatékonyságvizsgálat, az is-meretterjesztés és a nevelés színvonalának emelése.

Mint láthattuk, az 1997. évi LIV., illetve a CXL. törvé-nyek kialakulása hosszú folyamat eredménye volt, de azéletbe lépésük óta eltelt idõszak tapasztalatai arra utaltak,hogy további módosításra szorulnak. A minisztérium 1998nyarán történt felállítása után kezdetét vette egy többlép-csõs folyamat, amely elõször kisebb módosításokat tûzöttki célul, majd – miután kiderült, hogy ez nem jelent meg-oldást a korszerû szabályozásra – 2000. elsõ félévében el-készült egy önálló régészeti törvény tervezete. Idõközbenazonban felmerült az igény egy egységes örökségvédelmikerettörvény kidolgozására, amely év végére elkészült, és2001 elején került a kormány, majd a parlament elé. Azegységes törvénybe bekerültek az önálló régészeti törvénytervezetének új elemei, mint például az információs rend-szer, a fenntartható használat elve. A 2001. október 8-a ótahatályos új törvény – a 2001. évi LXIV. törvény a kulturá-lis örökség védelmérõl – szerint a hatósági-szakhatóságifeladatokat regionális alapon mûködõ, egységes KulturálisÖrökségvédelmi Hivatal látja el.

NEMZETKÖZI KITEKINTÉS

Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi egyezményekhez je-lentõs késéssel csatlakozott Magyarország (például az1972-es világörökségi egyezményt 1985-ben, a régészetiörökség védelmérõl szóló, 1992. évi máltai egyezményt2000-ben hirdették ki). Az európai integráció folyamatamegköveteli a jogharmonizációt, így az örökségvédelemterén is törekednünk kell a nemzetközi egyezmények ha-zai alkalmazására, és az örökség védelméért felelõs intéz-ményrendszer átszervezése során is figyelemmel kell len-nünk az európai gyakorlatra.

A fejlett európai országokban két, egymással összefüggõtendenciát figyelhetünk meg. Egyrészt folyamatosan nõ avédett ingatlanok száma, amelyeket többnyire három(nemzeti, regionális, helyi) védettségi kategóriákba sorol-nak. Az egyes kategóriákkal járó védelmi szabályok a nem-zetitõl a helyi felé enyhülnek, és ez a besorolás segít a köz-ponti támogatások elosztásában is. Másrészt a mûemlékekszámának növekedésével és az osztályba sorolással együttigyekeznek bevonni az örökségvédelembe a regionális és ahelyi önkormányzatokat úgy, hogy a hatósági-szakhatósá-gi feladatokat és jogköröket átadják. A decentralizációmellett a centralizáció is tovább él (a nemzeti értékek ese-tében), viszont az ezekkel kapcsolatos feladatokat dekon-centrált szervezet útján látja el a kormányzat.

Az új törvénnyel bevezetett listás mûemléki védelem ésa régészeti lelõhelyek tökéletesedõ nyilvántartása miattMagyarországon a védett ingatlanok számának növekedé-sére kell számítanunk. Egy korszerû intézményi hálózat amegnövekedett feladatokat is képes lesz ellátni. Ennek ki-alakítása, illetve a jogszabályi háttér kimunkálása a jövõ évfeladata lesz.

i. rÉgÉszeti kutatÁsok magyarorszÁgon régészeti terepkutatás története magyarországon |15...

Documents