Ipari forradalmak kora

Az első ipari forradalom

1) Fogalma

Az iparban végbemenő minőségi változás. A minőségi változás során a kézműipart a tömegter-

melés, a kézi szerszámokat a gépek, az emberi és állati izomenergiát a gőzenergia váltotta fel;

valamint a gépek és a gőz átalakította a munkahelyeket, és új üzemformát eredményezett: a gyá-

rat.

Az ipari forradalom fogalmát az 1820-as évektől használják, a francia forradalom mintájára. A

gazdaságban is forradalmi változás zajlott le, ráadásul az emberek mindennapi életét is megvál-

toztatta.

2) Előfeltételei – miért pont Anglia

Angliából indult ki a XVIII. században, majd az európai kontinensen (Franciaország, Németal-

föld) és Észak-Amerikában is lejátszódott.

Itt zajlott először a mezőgazdaság tőkés átalakulása is. A mezőgazdaság tőkés átalakulása

során megszűnt a föld feudális jellege, s így a föld árucikké vált, melyet adni-venni lehetett. A

föld árucikké válása a tőke megjelenéséhez járult házzá. A fejlesztéseket tette lehetővé a mező-

gazdaságban: földeket trágyázták, vetésforgót alkalmaztak, terjedt az istállózó állattartás és a faj-

tanemesítés, megszűnt a föld tagosítása és a nyomáskényszer, egyszerű gépek alkalmazására ke-

rült sor. A mezőgazdaság tőkés átalakulása a termelékenység növekedését eredményezte → né-

pességszám növekedése (1700: 5 millió lakosról 1795-re 9 millió lakosra nőtt Anglia népessége).

A népességszám növekedése és a termelékenység miatt a népesség egy része (falvakban élők)

elveszítették addigi munkájukat, megélhetésüket, így a városokba költöztek és ott bérmunkát vál-

laltak. A mezőgazdaság tőkés átalakulása az ipar számára biztosította az olcsó, nagy tömegű mun-

kaerőt.

Az ipari forradalom kibontakozásának fontos előfeltétele volt, a tőke felhalmozódása és a jól

működő hitelszervezet létrejötte, mely tőkét biztosít a vállalkozások számára. Anglia gyarmatbi-

rodalma és tengeri kereskedelme a tőke felhalmozódásához járult hozzá. → a tőke felhalmozódása

kereskedelmi bankok (Pl.: 1694 – Bank of English) kialakulást eredményezte, melyek biztosítot-

ták a tőkét a vállalkozások számára.

Anglia földrajzi helyzet: Anglia számára nagy előnyt jelentett a sziget volta, partvonalának

tagoltsága (kikötők építése), valamint, hogy a szárazföld egyetlenegy pontja sincs távolabb a ten-

gertől, mint 120 km. Szén és vasérclelőhelyekben való gazdasága (Pennine-hegység).

Polgári forradalom egyrészt felszámolta a jobbágyrendszert → olcsó munkaerőt biztosított,

másrészt a kétpárti (tory, whig) váltógazdálkodáson alapuló politikai stabilitást eredményezett, s

ez az alkotmányos monarchia rendszerének megszilárdulását tette lehetővé. A stabil politikai kor-

mányzás kedvezett a tőke befektetések számára.

2

3) Az ipari forradalom szakaszai

Textilipar forradalma: A klasszikus ipari forradalom a könnyűiparban, ezen belül is a

pamutiparban bontakozott ki.

A gyarmatokkal folytatott kereskedelem legfőbb kiviteli cikke a textília lett. A növekvő piac:

ösztönzés a termelésnek, újabb és újabb eszközök feltalálása a termelés fokozására: ezek ekkor

még egyszerű mechanikus szerkezetek voltak, feltalálók: mesteremberek, vállalkozók. Fontos ta-

lálmányok születtek, melyek – egymást erősítő újítások voltak:

– 1733: John Kay/ repülő vetélő – „fonaléhséget” idézett elő

– 1764: James Hargreaves / fonó Jenny (többorós fonógép)

– 1769: Sir Rihard Arkwright: a fonógép tökéletesítése (görgők, szárnyas orsók)

– a gépek állati, majd vízi erővel történő meghajtása = az első „gyárak” születése, ahol már

bérmunkásokat alkalmaztak

Az újítások még inkább versenyképessé tették az angol textíliákat a világpiacon, ami tovább

ösztönözte a fejlődést. A textilipar két ága a fonás és a szövés egymást húzva fejlődött: ha az új

eszközök révén több fonál előállítása vált lehetővé, a szövést fejlesztették – vagy éppen fordítva.

Az iparág az egész korszakban alapvető változásokon ment keresztül. A gyapjú mellett egyre

inkább tért hódított a gyarmatokról (India, Amerika) behozott gyapot alapanyagú, pamut (gyap-

júéhség miatt – juhtenyésztés nem tudta az igényeket biztosítani).

A textilipar forradalmának köszönhetően láncreakció szerűen kelt életre az egyik eszköz a má-

sik után.

A gőzenergia megjelenése: A találmányok átalakították az energiafelhasználást is. A gőzgép

elterjedését segítette, hogy a felszínhez közeli bányák kimerültek, a mélyben lévőkből pedig fo-

lyamatosan szivattyúzni kellett a vizet, hogy hozzáférjenek. A víz kiemelésére gőzzel hajtott

szivattyúkat használtak és ezeket tökéletesítették. 1769-ben a gőzgépet James Watt fejlesztette a

gazdaság minden ágában használható gépi erőforrássá. Használták pl. a textiliparban és később a

közlekedésben is. Ezután elterjedtek a gépekkel termelő nagyüzemek, a gyárak.

Közlekedés forradalma: a gőz energiáját nemcsak az iparban, hanem a közlekedés terén is fel-

használták. A gazdasági fejlődés alapvető feltétele a gyors, olcsó és nagy tömegű áruk szállítására

alkalmas közlekedési eszközök feltalálása. Mivel a XIX. századig csak a vízen tudtak nagy meny-

nyiségű árut szállítani, jelentős gazdasági központok a kikötőkben vagy a hajózásra alkalmas fo-

lyamok mentén alakultak ki. Éppen ezért az új találmányt, a gőzgépet (miután forgómozgásra is

alkalmassá tették) elsőként a hajózásban alkalmazták (Fulton, 1807). Hamarosan megindult a gőz

hasznosítása a szárazföldi közlekedésben is: 1825-ben George Stephenson Stockton és Darling-

ton között üzembe helyezte a világ első gőzmozdonyát. A vasút előnye: Gyorsabbá és olcsóbbá tette

a szállítást → a kontinensen is tért hódított a vasútépítés → új területek kapcsolódtak be a gazdasági

élet vérkeringésébe: új piacok nyíltak és nyersanyagforrásokat tártak fel, s mindez lökést adott

vas- és gépipar fejlődésének. A gőzgépek mellett megindult a szárazföldi utak kiépítése, amit Mac

Adam skót mérnök találmánya tett lehetővé, hiszen találmánya alapján zúzalékkőből készítettek

műutat.

Hírközlés forradalma: a gazdaság élénkülése már a XVIII. század végén kifizetődővé tette a

hírközlési rendszer kiépítését. Az optikai távíró egymástól látótávolságra megépített állomások

3

rendszere volt. Az elektromosságról nyert egyre alaposabb ismeretek lehetővé tették, hogy kábe-

leken továbbított elektromos jelzésekkel helyettesítsék az optikai rendszert. Ez a találmány Morse

(1832) felfedezése volt, mely gyorsan elterjedt így kábel kötötte össze Nagy-Britanniát és az

USA-t.

Gépipar (nehézipar) fellendülése: a gyorsütemű vasútépítés és a termékek iránti kereslet foko-

zódása megnövelte a szén és a vasérc iránti igényt. A mozdonyok, sínek, nagyipari előállítása +

a textilipari és mezőgazdasági gépgyártás a szerszámipart is forradalmasította. A korábban faipar-

ban is használatos eszközöket gépekkel hajtották meg, s alkalmassá tették a vas megmunkálására

megjelentek a szerszámgépek (maró, fúró, gyalu, esztergagépek, mint pl.: Maudslay eszter-

gepadja, 1810). A gépek alkalmazását, javítását, egymáshoz való illesztését nehezítették az egyes

gyárak által használt eltérő méretek. Ezért a fejlődés kikényszerítette a szabványosítást.

A vasútépítés és a gépgyártás nagy tőkét igényelt. A könnyűipari befektetések viszont az erős

verseny miatt, már nehézségekbe ütköztek pl.: lassan és nem is olyan gyorsan térültek meg. A

felhalmozott hatalmas összegek ezért a nehéziparba áramlottak, hiszen a nehéziparban kisebb volt

a verseny a nagyobb tőke igény miatt, de a kisebb verseny miatt nagyobb profitra lehetett szert

tenni. A könnyűiparból a nehéziparba történő tőkeáramlás az iparosítás klasszikus, vagy angol

útja. Mivel az ipari forradalom legelőször Angliában zajlott le ezért Anglia lett „a világ műhelye”.

4) Az első ipari forradalom társadalmi következményei

Demográfiai robbanás (adott időszakban a népesség megduplázódása): A gazdasági fejlődés

hatására nőtt az életszínvonal (élelmezés, lakásviszonyok), javultak a higiéniai viszonyok (csa-

torna- és ivóvízhálózat kiépülése) és fejlődött az orvostudomány: megjelentek a védőoltások, kór-

házak épültek. Így csökkent a halálozások száma, főleg a csecsemők és az idősek körében; és

növekedett az élettartam 25 évről 47 évre. Ezek eredményezték a demográfiai robbanást. A de-

mográfiarobbanás területenként (országonként) eltérő mértékű volt. A népsűrűség növekedése

migrációt (népvándorlást) indított el, amely eleinte országon belül falvakból városokba irányult.

Nemzedék múlva csökkenni kezdett. A gyermekhalandóság csökkenése miatt ugyanis a csalá-

dok alacsonyabb születési számmal is biztosították a nemzedékek továbbélését. Jelentős szerepe

játszott a folyamatban a mezőgazdasággal foglalkozók számának fogyása, mert számos tényező

következtében (pl., hogy a gyerekek munkaerőt jelentettek) a falvakban magasabb volt a szüle-

tésszám, mint a városokban.

Urbanizáció/városiasodás: A gazdaságilag fejlődő területeken százezres, milliós lélekszámú

városok alakultak ki. A nagyvárosok sajátos életkörülményeket teremtettek. Meg kellett terem-

teni a közlekedés feltételeit, a higiéniai viszonyokat; lakásokat kellett építeni, csatornázni és el-

szállítani a szemetet. Azonban ezeket a problémákat nem mindenhol tudták megoldani, így a sze-

gények tömegei nyomornegyedekbe kényszerültek. Emellett speciális feladatú városrészek is

kialakultak (pl. kereskedelmi, ipari negyedek). A lakosság vagyoni helyzetének megfelelően is

elkülönült (szegregáció). A leggazdagabbak a városközpontban, villanegyedekben éltek, a kö-

zéppolgárság kertvárosokban, a munkásréteg pedig város környéki nyomornegyedekben, zsúfolt

bérházakban élt. Ez a vagyoni alapú elkülönülés a lakóépületeken belül is létrejött: a gazdagok

éltek az 1. emeleten. A bányászat fellendülésével és a nagy iparvárosok kialakulásával megjelent

a környezetszennyezés (pl. Birmingham környéke – a „fekete vidék”).

4

A társadalom átalakulása: Az ipari forradalom révén új társadalmi rétegek jöttek létre, kiala-

kult az ipari társadalom mely nagypolgárságból, középosztályból (middle class) és munkásságból

állt. A nagypolgárság bányák, gyárak és bankok tulajdonosaiból, a középosztály kis- és középvál-

lalkozói rétegből és az értelmiségiekből, míg az ipari munkásság pedig a városi szegényekből és

a parasztokból alakult ki.

5) Munkásság helyzete Angliában

A munkásság kialakulásában a bekerítések (szabadon álló legelők, közös földek, majd a job-

bágytelkek elvétel), a falvakban megjelenő ipari termékek és a mezőgazdaság termelékenysége

játszott szerepet.

Az ipari forradalom kiragadta a munkásokat az eredeti környezetükből (falvakból). Városokba

áramlottak. A külvárosokban, munkásnegyedekben telepedtek le, gyökértelenség jellemezte őket.

A polgári átalakulás nem biztosította a munkások védelmét. A törvények megtiltották a munkások

szervezkedését. A munkaadó olyan mértékben használta ki a munkást, ahogy akarta. Csak akkor

foglalkoztatta, ha volt munka. Ha beteg lett a munkás, akkor elküldték. Akkor is elküldte, ha nőket

vagy gyerekeket is tudott alkalmazni. A női és gyerekmunka hatására a bérek csökkentek. A bérek

a minimálbér szintjét sem érték el. A munkásság volt az, aki a társadalomnak az anyagi javait

megtermelte, de ezekből a munkások nem részesültek. A munkásság szegény volt, éhezett, nyo-

morban élt, a létbizonytalanság jellemezte.

A kiszolgáltatott helyzetben élő munkások első ösztönös mozgalma a gépek ellen irányult, mert

úgy érezték, azok elveszik a munkájukat. (Ez rövid távon valóban így volt.) A géprombolók (pl.:

1811: Nottingham, 1834 Lyon; 1844 Szilézia) akcióit azonban a kormányok mindenütt keményen

visszaszorították. A munkások rövid időn belül belátták, hogy a problémákat nem a gépek okoz-

zák, mert nem hozott eredményt; ráadásul az állam megtorolta (börtönbe zárás, deportálás).

Később megpróbálták – a középkori segélyező szervezetek mintájára – szakmánként felkarolni

a rászorulókat (pl. rokkantak és betegek segélyezése). A törvények kezdetben tiltották az ilyen

szervezkedést. Az angliai parlamenti küzdelmekben azonban mindkét nagy párt (whigek és toryk)

meg akarta nyerni a munkásokat. Így törvényben biztosították, hogy szakmánként szervezeteket

(innen a szakszervezet, angolul trade union) hozzanak létre (1824), választójogban részesítették

őket (1832)

A munkások sokáig elsősorban gazdasági harcot folytattak a helyi munkáltatókkal szemben:

beszüntették a munkát (vagyis sztrájkba léptek) a bérek emelése és a munkafeltételek javítása

(rövidebb munkaidő, fizetett szabadság, munkavédelem) érdekében. A szakszervezetek kialaku-

lása lehetővé tette a munkásság számára az összefogást. Az összefogás eredményeképpen bekap-

csolódtak a parlamenti küzdelmekbe a választójogot követelve. Az alkotmányos Angliában le-

hetőség látszott arra, hogy a munkások vezetői a parlamenti képviselettől reméljenek megol-

dást. Követeléseiket több nagygyűlésen megfogalmazták, és petícióba (charta) foglalták. Az első

ilyen kiáltványt 1836-ban fogalmaztak meg követeléseikről: bérek növelése, a munkaidő csök-

kentése, a választójog (titkos, általános, egyenlő). Innen származik a mozgalom elnevezése, a

chartizmus. A mozgalom kudarcba fulladt, de a XIX. század végére munkásvédelmi törvények

születtek. Ezek védték a nőket és a gyerekeket (tiltották a föld alatti munkájukat), korhoz kötötték

a munkába állást (10 év) és megtiltották az éjszakai munkát, s bevezették a 10 órás munkaidőt.

5

6) Utópista szocialisták

A munkásság életkörülményei, a nyomor, az alkoholizmus minden együtt érző emberből rész-

vétet váltott ki. A munkásokkal való szolidaritás (segítő szándékú közösségvállalás) megnyil-

vánulásai, az egyének, a különböző szervezetek és az egyházak jótékonysági akciói segítettek pl.:

Adolf Kolping katolikus püspök élelmiszert és ruhát osztogatott), de a problémát alapvetően nem

oldották meg.

Számos gondolkodó: pl. Saint Simon, Fourier, Owen, egy elméletben kigondolt ideális tár-

sadalom felvázolásával vélt javítani a munkásság helyzetén. Felismerték az ipari társadalom

visszásságait (pl. gazdagság és nyomor) és azok közvetlen kiváltó tényezőit (piac, verseny). Emi-

att elképzelt világukban vagyoni egyenlőségre és a verseny kiiktatására törekedtek. A megol-

dást zárt közösségek kialakításában képzelték el (Fourier falansztere, Owen New Lanark-i gyára,

mely olyan termelőegység melynek élén az önkormányzatnak kell állnia, a az önkormányzat fel-

adata a termelőmunka irányítása és termelt javak elosztása). Ezekben az embereknek – nevelés és

példa útján – kell megváltoznia: el kell vetniük az önzést, a szerzési vágyat, az egyéni boldogu-

lásra való törekvést.

Ezek az elméletek a gyakorlatban életképtelenek voltak, hiszen a gazdaság fejlődése a verse-

nyen alapult, az emberek alapvető tulajdonságai pedig nehezen változtathatók meg. Megalkotóik

ezért utópisták voltak, de szocialisták is. A szocializmus (közösségi) azoknak az eszmeáramla-

toknak a neve a XIX. század elejétől, amelyek a társadalmi problémákat a magántulajdon

korlátozásával és a közösség (állam) szerepének növelésével kívánták megoldani.

Második ipari forradalom

1) Fogalma

Minőségi változás zajlott le a második ipari forradalom során az első forradalomhoz képest. A

minőségi változás:

új energia forrás jelent a kőolaj, de a szén vezető szerepe továbbra is megmaradt

új nagy tőkét igénylő iparágak jelentek meg: villamosipar, vegyipar, petrolkémia, sze-

mélyautó gyártás, repülőgépgyártás

tőkebefektetések monopolisztikus beruházásokhoz járultak hozzá, s a monopolisztikus

beruházások új üzemformák, monopóliumok (kartell, szindikátus, tröszt) megjelenéséhez

vezetett.

Az ipar fejlődését a műszaki tudományok fejlődése, mint pl.: a fizika, a kémia vagy a biológia

tette lehetővé.

A második ipari forradalom az 1880-as évektől az első világháború kitöréséig (1914) tartó fo-

lyamat, nemcsak Európát, hanem az Amerikai Egyesült Államokat, meghódította.

A második ipari forradalom eredményeképpen egyrészt a centrum kiszélesedett: Nagy-Britan-

nia és Franciaország mellett Németország, Japán és az Egyesült Államok is centrum országgá

vált; másrészt a centrumon belül átrendeződés történt: Nagy-Britannia elveszítette világgazdasági

pozícióját Németországgal és az USA-val szemben.

6

2) Az ipar fejlődése – új iparágak és találmányok

Az első és legjelentősebb változások az acéliparban következtek be. Új ipari központok jelentek

meg: Ruhr-vidék, Vallónia és Lotaringia. A legfontosabb ipari alapanyagnak megmaradt a vas,

de megnőtt a kereslet az acél iránt is, mert szilárdabb és rugalmasabb anyag. Igazán alkalmas

hidakhoz, fegyverkezéshez, vasúti sínek gyártásához. Az acél előállítását a vasiparban történő

technikai újítások tették lehetővé a Thomas-, Bessemer- és Martin-féle eljárás a foszfor tartalmú

vasérc felhasználásához járult hozzá.

A XX. század elején teret hódított és széles távlatokat nyitott az elektromosság. Az elektro-

mosság megjelenéséhez az ipar növekvő energia szükséglete járult hozzá. A villamos energia al-

kalmazása elektromos alkatrészek: transzformátor (Bláthy Ottó, Zipernovsky Károly és Déri

Miksa), generátor, dinamó (Jedlik Ányos találmánya) révén vált lehetségessé. Ezek az új találmá-

nyok lehetővé tették az energia szakaszos jellegű felhasználását. Ennek köszönhetően jelentek

meg a kisgépek (maró-, fúró- és csiszológépek). Az elektromos áramot eleinte az ipar használta

fel, s ennek előállítása erőművek segítségével történt. A legelső Edison tervei alapján készült

1882-ben, New Yorkban. Az első erőművek széntüzelésűek voltak, később felváltotta a vízi

erőmű.

Az elektromosság forradalmasította a világítás megjelenését. Edison szénszálas villanykörtéjét

használták kezdetben, mivel hamar kiégett, felváltotta a Wolfram-féle villanykörte (magyar talál-

mány). A világítás forradalma (villanykörte) az emberek életkörülményeit is átalakította, a nap-

pali világosságot hosszabbította meg, így megjelent a 3 műszak, ami a termelést folyamatossá

tette. Az elektromosság hatására a hírközlés is felgyorsult. Új vívmányok születtek: Bell tele-

fonja, Puskás Tivadar telefonközpontja és Marconi a drót nélküli telefonálást tette lehetővé.

Az ipar termékenysége miatt a közlekedés forradalmasítására is sor került. 1859-ben Pensil-

vániában felfedezték a kőolajat, ami egy új iparág megjelenéséhez, a petrolkémiához járult hozzá.

A közlekedés forradalmasításában fontos szerepe volt a robbanómotor megjelenésének. Az Otto-

és Diesel motort először a személygépkocsi gyártásban használták. Ennek eredménye a Ford T-

modell megjelenése, ami Galamb József nevéhez köthető. Az autó fejlesztésében Németország és

az USA járt az élen. Az utóbbiban 20 év alatt 15 millió kocsit adtak el. Az első autógyárak között

volt a Ford, az Opel, a Mercedes.

A tömegtermelés és a futószalag rendszerű termelés (először a Ford-T modellnél) a termelési

folyamatokat olcsóbbá tette. A futószalagrendszer ötvözte a második ipari forradalom jellemzőit:

hatalmas tőkét igényelt, folyamatos termelést tette lehetővé az izzólámpák révén).

Később a robbanómotor megjelent a repülőgépekben is és kezdetét vette a levegő meghódítása

Zeppelin léghajójával és később a Wright testvérek repülőgépeivel (1903). Ennek hatása volt a

kőolajbányászatra és a petrolkémiára is. Ezután nagy verseny indult a két repülőeszköz között,

amiből a gyorsabb és erősebb repülők kerültek ki győztesen.

A hadiipar fejlesztései állami támogatást élveztek, mert az országok ezt nagyon fontosnak tar-

tották. Ezek a fejlesztések az újbóli gyarmatosítást tették lehetővé. Megjelentek a sorozatlövő

fegyverek (pl. géppuska, Maxim találmánya), tankok (traktorokat páncélokkal látták el) és a din-

amit, ami Alfred Nobel találmánya (1867). A hadiipari fejlesztések a gyarmatosítás újbóli meg-

jelenéséhez járult hozzá, s ezzel az országok közötti versenyfutás vette kezdetét.

7

3) Mezőgazdaság forradalma

A robbanómotoroknak köszönhetően a mezőgazdaság forradalma is bekövetkezett. A traktor,

cséplő és arató gépek is robbanó motorosak lettek, ami hatékonyabb termelést tett lehetővé. Emel-

lett a műtrágyának és a növényvédő szereknek is fontos szerepe lett. A biológiában a fajtaneme-

sítést fedezték fel, így gyorsabb lett a termelés, kevesebb élő munkára volt szükség és nőtt a ter-

melékenység.

4) A II. ipari forradalom gazdasági hatásai

Az ipar szerkezetének átalakulása

Az ipari forradalom gazdasági hatásokat vont maga után, valamint a világ országainak egyen-

lőtlen fejlődését. A gazdasági hatások következtében az ipar szerkezete átalakult és új üzemszer-

vezeti formák jelentek meg, melynek okai az ipar technológiai fejlődése és termelésbővülés vol-

tak, valamint az ipari befektetések nagy és gyorsan mozgatható tőkét igényeltek.

Megjelentek a részvénytársaságok. Ezek a társaságok tőkéjüket korlátlan mértékben bővíthet-

ték. A tőke itt részvények formájában van jelen. Aki részvényt vett, az cégtulajdonossá vált és

lehetőséget kapott ezáltal a profit és veszteség elkönyvelésére, valamint, hogy részt vegyen a vál-

lalatok irányításában. A menedzserek a kialakult vállalatokat irányító tanácsok, akik a főrészvé-

nyesek. Az első részvénytársaságok az USA-ban alakultak ki.

A másik üzemszervezeti formák a monopóliumok alakultak ki. A monopóliumok a tőkekon-

centráció eredményeként kialakult olyan tőkésvállalatok, vállalatok közti szervezetek, amelyek

uralkodó pozícióra tesz szert a termelésben és az értékesítésben. Megállapodásokkal korlátozzák

a szabad versenyt és monopolista extraprofitra törekednek.

Ilyen monopólium: a kartell, szindikátus, konszern és tröszt. A kartellt az azonos ágazatban

tevékenykedő vállalatok hozták létre. A kartellbe tömörült vállalatok monopolizálták a piacot,

azaz megállapodtak a bérek szabályozásában, nyersanyagok és a késztermékek árában. A kartel-

lek az Osztrák-Magyar Monarchiában és Németországban jöttek létre.

A szindikátus a kartellhez képest szorosabb együttműködést jelent, amelynek tagjai közös

rendszereket (termelési egységeket) hoztak létre a nyersanyagbeszerzésre illetve a késztermékek

értékesítésére. A közös együttműködés ellenére a vállalatok önállósága megmaradt. A XIX. szá-

zad végén főleg Japánban alakultak ki szindikátusok (Mitsubishi).

A konszern és tröszt megjelenésében a banktőke játszott szerepet. A banktőke az ipari tőke

számára hiteleket adott és a kölcsönök révén a banki és ipari tőke összefonódott és így jött létre a

finánctőke. Jelentése: pénzvilág és ez hozta létre a monopóliumot. A kettő különbsége, hogy a

konszernt különböző tevékenységet folytató vállalatok hozták létre, míg a tröszt pedig azonos

gazdasági tevékenységeket folytató vállalatokból áll. A közös bennük, hogy teljes összefonódás

jellemzi és a trösztbe illetve a konszernbe tömörült vállalatok elvesztették önállóságukat. A mo-

nopóliumok megjelenésével megszűnt a szabad verseny, mert a piacot kisajátították.

Az első monopólium ellenes törvény az USA-ban jött létre 1887-ben, amiben betiltották a mo-

nopóliumokat. A trösztellenes törvényekkel a másodgenerációs monopóliumok jöttek létre. Ilyen

másodgenerációs monopólium a holding (nyereséges vállaltok felvásárlását jelentette) illetve a

8

korporáció (mely több vállalat termelési láncolata, pl.: autógyártás során a különböző alkatrészek

előállítása.

Egyenlőtlen fejlődés fogalma

Az ipari forradalom második következménye a világ országainak egyenlőtlen fejlődése volt.

Korábbiakhoz képest

Az USA a legdinamikusabban fejlődött a világ országai közül. A fejlett ország közül lassabban

fejlődött Franciaország és Nagy-Britannia. Gyorsabban fejlődött az USA, Németország és Japán,

mert ezekben az országokban az ipari forradalom tőke-koncentrált ágazatként bontakozott ki, va-

lamint „későn jövő” országokban az ipari forradalom a legmodernebb technológia alkalmazását

tette lehetővé. Ennek okai voltak a nyugatirányú terjeszkedés, melynek hatására a század köze-

pére a Csendes-óceán partvonalát érte el. Az USA nyersanyagban gazdag területekhez jutott (a

nyersvas termelés 15-szörösére nő), valamint szabad földterületekhez is. A gyors terjeszkedésnek

köszönhetően megindult az USA területére a bevándorlás, ami az olcsó munkaerőt, tőkét és szak-

tudást biztosított. A fejlődés másik oka a polgárháború, melynek hatására egységes piac jött létre,

felszámolta a rabszolgaságot és olcsó munkaerőt biztosított az USA számára.

A második az országok dinamikus fejlődésében Németország volt. Ehhez több ok járult hozzá:

a német egység, ami az egységes piacot teremtette meg, Elzász-Lotaringia elfoglalása, a franciák

általi hadisarc, valamint a kiépülő vasúthálózat, ami gyors és olcsó szállítást tett lehetővé.

Japánban is gyors fejlődés indult meg. Ennek oka az 1868-as Meidzsi-reform, ami Japán ka-

pitalizálódását hozta; illetve, hogy Japán megnyitotta kikötőit, így a fejlett technika beáramlását

tette lehetővé. A fejlődés további oka volt, hogy Japán jelentős jövedelmet fordított az oktatásra.

Ezeknek a hatására a XIX-XX. század fordulójára képes volt gyarmatosítani. 1894-ban Koreát

gyarmatosította, majd bejelentette igényét Mandzsúriára, amiért Oroszországgal került konflik-

tusba. Így az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban Japán győzött.

Nagy-Britannia és Franciaország az átlaghoz képest lassabban fejlődött, mert mindkét ország-

nak jelentős gyarmata volt, ami a biztos piacot jelentett a gazdaság számára, ezért a két ország

elkényelmesedett, azaz nem hajtott végre nagy irányú fejlesztéseket. A lassabb fejlődés másik

oka, hogy a magas életszínvonal miatt megindult a tőke kiáramlása, melynek hatására a gazdasági

fejlődés csökkent.

Az országok egyenlőtlen fejlődésének köszönhetően az amerikai tőke megjelent a világgazda-

ságban a századfordulóra, mivel az USA-nak piacra volt szüksége, megindította harcát a gyarma-

tokért. Az USA gyarmatosításának jelei voltak, hogy 1898-ban kirobbantott egy háborút a spa-

nyolok ellen, melyre az volt az indíték, hogy Havannában egy hadihajó felrobbant. A háborúban

az USA győzött és megszerezte a spanyol gyarmatokat: Fülöp-szigetek, Puerto-Rico, Kuba. Majd

1899-ben Kínával szemben meghirdette az Open Doors Elvét (Nyitott Kapuk Elve), mellyel meg-

vétózta az európai országok szabad-kereskedelmét Kínával szemben. Ezután 1914-ben az USA

anyagi támogatásával átadta a Panama-csatornát, ami hatékony volt, mert nem kellett megkerülni

a déli részeket. Az eltérő fejlődéseknek köszönhetően megindult a harc a világ újrafelosztásáért,

ami az I. világháborúba beletorkollik.

9

5) A II. ipari forradalom társadalmi következményei

Az ipari forradalom változásokat eredményezett a társadalomban is. Ezek a társadalmi változá-

sok a demográfiai robbanás, új társadalmi rétegek kialakulása, és az urbanizáció.

Az ipari forradalom hatására demográfiai robbanás, a népesség ugrásszerű növekedése ment

végbe. Ehhez hozzájárult, hogy az egészségügy fejlődött (Koch, Pasteaur, Semmelweis Ignác),

megjelent az egészségesebb táplálkozás és javult a higiénia, így csökkent a halálozások száma a

csecsemők és idősek körében, valamint tovább nőtt az átlagéletkor 50 évre. Ez a népességnöve-

kedés országonként eltérő mértékű volt. Európa sűrűn lakottá vált és megindult a kivándorlás az

USA felé, amit kánaánként emlegettek. Főleg Közép-Európából vándoroltak ki.

Másik következménye az urbanizáció felgyorsulása, mert a mezőgazdaság fejlődött és a vidék

eltartó képességét csökkentette, így a feleslegessé vált emberek megindultak a város felé. Ennek

köszönhetően megindult a városodás, ennek köszönhetően milliós lélekszámú városok jöttek létre

pl.: London, Liverpool, Manchester, Birmingham, Párizs és környéke, mely következményeket

vont maga után. Városok népességének a növekedése új kihívások elé állította a városok. A vá-

rosoknak a lakosság közlekedését, ívóvízzel való ellátását, a szennyvízelvezetését, és a szemét-

szállítást. A közlekedési problémák megoldására megjelent a tömegközlekedés, melynek tipikus

eszközévé az omnibusz, metró és villamos váltak. Az ívóvíz- és a szennyvízelvezetését biztosí-

totta az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítése. A városi életmód is átalakult. Villany, víz és csa-

tornahálózat épült ki, új szórakozási lehetőségek születtek: mozi (Lumière testvérekhez köthető),

vurstlik, kávéházak és vidámparkok. A városok szerkezete is átalakult, az eltérő funkcióval ren-

delkező városrészek jöttek létre. A city: igazgatási és kereskedelmi központokká váltak. A belső

lakóhelyöv: sűrűn beépített tipikus polgári, 2-3 emeletes lakóépületek gangokkal és belső udvar-

ral. Megjelentek az ipari negyedek, amik a pályaudvarokat és gyárakat foglalták magukban. Az

elővárosi övezet a családi házak övezetét jelentette. A nagyvárosokat szegregáció jellemezte, ami

vagyoni alapú elkülönülés, a belvárosban a gazdagok, a külvárosban a szegények éltek. A lakó-

épületen belüli szegregáció is megjelent. Az alsó szinteken a gazdagok éltek és a felsőkön a sze-

gények, ahol a fürdőszobákat és a konyhákat közösen vették használatba.

A társadalom szerkezete is átalakult. Megváltozott a mezőgazdaságban és iparban dolgozók

számaránya. Az ipari dolgozók aránya nőtt. Új társadalmi rétegek születtek, a munkásság: pe-

remterületeken, rossz körülmények között éltek, 8-10 fős családok voltak és magas, természetes

szaporulat jellemezte. A middle class rendkívül széles társadalmi réteg volt. A közép- és kisvál-

lalkozók, valamint az értelmiségek tartoztak ide. A polgári berendezkedésű államok legfontosabb,

legnagyobb létszámú társadalmi rétege volt, ami a demokrácia megszilárdulását hozta és meg-

akadályozta a szélsőséges irányzatok megerősödését, így a munkáspártok a hatalom megszerzése

érdekében a szavazatok révén akarták a hatalomra juttatni. A middle class kialakulása a centrum

országokra (pl.: Nagy-Britannia,, Franciaország) volt jellemző. Megjelentek a torlódott társa-

dalmak. A későn iparosodó országokban alakultak ki: Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszország

és Németország. Azokban az országokban jelentek meg, ahol az ipari forradalom késve érkezett.

A hagyományos társadalmi rétegek az agrártársadalom megmaradt, vagyis az arisztokrácia, kö-

zépbirtokos réteg és a parasztság rétegei. Emellett jelent meg a tőkés társadalmi réteg, ami a pol-

gári tőkéseket és a munkásságot foglalja magába. Ezért nevezzük őket torlódott társadalmi réte-

geknek. A két társadalmi réteg között ellentét alakult ki, ami a tekintélyelvű kormányzáshoz ve-

zetett. Az ilyen jellegű társadalmakban gyakoriak voltak a forradalmak pl.: 1905-ben és 1917-ben

Oroszországban, vagy hazánkban, mert az általános választójog nem volt jelen.

10

6) Polgári állam kialakulása

A gazdasági élet fejlődése a XIX. század harmadik harmadára a polgári államok megszilárdu-

lásához járultak hozzá. A megszilárduló polgári államok nemzeti alapon szerveződtek meg.

A nemzeti állam azonosságtudatot követelt polgáraitól, és a nemzeti kisebbségi törekvéseket

nem tolerálták se nyugaton, se keleten.

Az állam polgárai számára biztosította az alkotmányos szabadságjogokat. A cenzus leépítésé-

vel a férfiak körében nőtt a választójoggal rendelkezők száma. A nők választójogáért csak a

korszak végén indult élesebb harc. Ugyanakkor az állam szerepe, az államapparátus nagysága és

hatalma folyamatosan nőtt, s az élet szinte valamennyi területét ellenőrzése alá vonta. Így soha

nem látott mértékben nőtt a hivatalnokok száma. Ez szükségessé tette az állami bevételek növe-

lését. Az állami szerep bővülésével párhuzamosan emelkedett az adóelvonás mértéke.

A megerősödő polgári állam a nemzeti keretek között biztosította lakói jogait, biztonságát és a

nemzeti piac fejlesztésével (vámok, támogatások stb.) a gazdasági fejlődés kereteit.

Az állam szerepvállalása nőtt az oktatás terén: tantervek, tanmenetek, tanárképzés. Csak így

lehetett kielégíteni a gazdaság és az államigazgatás szakképzett munkaerő iránti növekvő igé-

nyét. Az állam az oktatásügyön keresztül ideológiai szempontjait is megpróbálta érvényesíteni

(államhoz való hűség, a tekintély tisztelete, az asszimiláció elősegítése). A polgári állam fejlesz-

tései következtében emelkedett az oktatás színvonala (jól felszerelt iskolák, épültek), s Nyugat-

és Észak-Európában gyakorlatilag felszámolták az analfabetizmust.

Az növekvő szerepvállalás az oktatásban, az állami anyakönyvezés bevezetése (születés, há-

zasság, halál) számos korábbi egyházi feladat átvételét jelentette. Megtörtént az állam és az egy-

ház teljes szétválasztása, vagyis az állami és az egyházi szerepkörök elkülönítése. A folyamat

az egyházak korábbi súlyának csökkenését jelentette, így több országban heves politikai csatáro-

zások közepette valósult meg (ún. kultúrharc).

Állami felügyelet alá került az egészségügy is. Csak az állam volt képes a modern egészségügyi

követelmények megteremtésére (állami kórházak építése, higiénia, tiszta ivóvíz, szemételtakarí-

tás, járványügyi szabályok stb.) és érvényesítésére.

Az állam a társadalmi feszültségek enyhítése érdekében a lehetőségekhez képest beleszólt a

munkáltatók és munkavállalók viszonyába. Szabályozással igyekezett a munkavállalók helyze-

tét javítani: például Angliában gyári törvényeket hoztak, Németországban bevezették a kötelező

betegség- és balesetbiztosítást (1884), majd az öregségi és rokkantsági nyugdíjat (1889).

7) Életmód átalakulása

A boldog békeidők elnevezést csak később kezdték használni az első világháborút megelőző

évtizedek megjelölésére. Az első világháborúból visszatekintve a korszak fő jellegzetessége va-

lóban az évtizedeken át tartó európai béke volt. A béke, mely megteremtette a gyarapodás le-

hetőségét. Kiteljesedett az ipari forradalom második hulláma, nőtt az életszínvonal és elterjedtek

a mindennapi életet megkönnyítő vívmányok.

11

Természetesen a társadalom különböző csoportjai – mint ma is – nem egyformán részesültek a

boldog békeidők áldásaiból. Megfigyelhető, hogy az újítások (pl. fürdőszoba, telefon, nyaralás)

először a felső rétegeknél jelentek meg, mint a luxus velejárói. Az életkörülmények javulásával

és az újdonságok tömegtermelésbe kerülésével ezek a dolgok egyre szélesebb rétegekhez jutot-

tak el.

Az újdonságok az élet szinte minden területét átalakították. A vezetékes víz és csatorna köny-

nyebbé tette a rendszeres tisztálkodást, az áram- és gázszolgáltatás a világítást, az állandó fűtést,

az olcsó textíliák a tömegtermelés megjelenése révén a váltóruha és az ünnepi öltözet elterjedé-

séhez vezetett.

Az ipari forradalom a szabadidő növekedéséhez járult hozzá a munkaidő csökkenése réven

(egyre több helyen terjedt el a 8 órás munkaidő). A viszonylagos jólét és a szabadidő növekedése

lehetővé tette, hogy egyre többen végezhettek testmozgást, vehettek részt az üzletet és időtöltést

egyaránt jelentő sportversenyeken. A szabadidő eltöltésének ezen formája (versenyeken való

részvétel: sportolóként vagy nézőként) Angliából kiindulva terjedt el. Egyre több sportág jött

létre meghatározott szabályokkal, eszközökkel és nemzeti, nemzetközi versenyeket lebonyolító

szervezetekkel. Ilyen nemzetközi szervezet volt a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság).

A NOB a nemzeti olimpiai bizottságokat fogta össze. A NOB-t Coubertin [kuberten] báró ala-

pította azzal a céllal, hogy újra élessze az ókori görög olimpiai játékok eszméjét. Ennek a törek-

vésnek az eredményeként szervezték meg az első újkori olimpiai játékokat Athénban (1896). az

olimpiai játékok megszervezésével Coubertin báró az antik görög világ eszményeit kívánta átül-

tetni a modern korba. Coubertin kiemelte a testi és a szellemi kultúra egységét (ép testben ép

lélek), ezért szorgalmazta a sportversenyek mellett a szellemi megmérettetést (az első olimpiákon

sor került ilyen versenyekre). Fontosnak tartotta a tiszta, a társakat is segítő versenyszellemet.

Elképzelése szerint a játékok – az antik olimpiákhoz hasonlóan – összekötő kapcsot hoznak létre

a más területeken esetleg egymással ellenséges nemzetek között. E célok érdekében a versenyek-

ről kizárták a profikat, a sportból hivatásszerűen élő versenyzőket.

Tudományok szerepe: Az ipari forradalom hatást gyakorolt a tudományok fejlődésére, ami az

emberek mindennapi életére is befolyást gyakorolt.

A XIX. század közepén a biológiában forradalmi változásra került sor. Világkörüli útja után

Charles Darwin nagy hatású művében (A fajok eredete, 1859) megfogalmazta az evolúció el-

méletét. Ennek lényege, hogy az élőlények a környezethez való alkalmazkodás során, a létért

való folyamatos küzdelemben nyerték el mai tulajdonságaikat. Miután az elméletet összeegyez-

tethetetlennek tűnt a teremtés tanával, az egyházak elutasították. Nagy értetlenséget váltott ki az

az állítás, hogy az evolúció során az ember is az állatvilágból emelkedett ki (bár az, hogy az

ember a majomtól származik csupán Darwin félremagyarázása).

Az evolúció gondolata hatott a társadalomtudományokra is. A „természetes kiválasztódást”,

a „létért folytatott küzdelmet” a nemzetekre, az emberfajtákra és a társadalmi csoportokra is al-

kalmazták. A történelem ilyen értelmezése a szociáldarvinizmus. Nem egy irányzat – megfordítva

az evolúció elméletét –, a történelemben sikeres népeket, csoportokat az evolúció győzteseiként

állított be, és felsőbbrendűnek ítélte.

A második ipari forradalom technikai-technológiai vívmányaiban már nagy szerepük volt a tu-

dományos felfedezéseknek. Ugyanakkor a gazdasági növekedés és az új iparágak (pl. vegyipar)

12

további lendületet adtak a természettudományok és a technika fejlődésének (tőkebefekteté-

sek, laboratóriumok felszerelése stb.). Olyan új felfedezések születtek, melyek eredményei csak

a későbbiekben értek be (Mendel, génelmélete, 1866; Curie házaspár, radioaktivitás).

Művészetek: a XIX–XX. század fordulója a művészetben is fordulat következett be. A kor mű-

vészei újat akartak, s szinte minden művészeti ágban szembefordultak a hagyományos ábrázolási

módokkal. Az új ábrázolási módok megjelenését segítette elő, hogy a művészeti alkotások „fo-

gyasztóközönsége” kiszélesedett. A kevésbé iskolázott és kulturált tömegek igényei azonban

gyakran ellentétben álltak a művészek törekvéseivel. A megújulni vágyó művészetek nem kí-

vánták kiszolgálni a közízlést. A korszakban a tömegkultúra és a hagyományok elleni lázadás

miatt egymás után születtek az újabb és újabb művészeti irányzatok, izmusok (pl. impresszioniz-

mus). A tömegkultúra egyre inkább elszakadt a magas művészetektől. A századforduló újat

keresése a képzőművészetben is a régi (pl. a történeti stílusok és az ezek ötvözetét jelentő eklek-

tika) tagadását jelentette. A korszak stílusa, a szecesszió a képzőművészet egészét (az iparmű-

vészettől a festészetig) átfogva, egységes környezetet kívánt teremteni. Hullámzó vonalak, keleti

és népművészeti motívumok alkalmazása jellemezték.