A PETÕFI IRODALMI MÚZEUM HÍRLEVELE

2003-2004III. évf. 4. szám

IRODALMI MÚZEUM

Ottlik képeskönyv

Rejtõ llításJenõ - emlékkiá

ElõzetesÚj kiállításunk -Erotika a magyar irodalomban

50 éves a Petõfi Irodalmi Múzeum

A TARTALOMBÓL:

Az ellopott tragédia

„…magányosan szálló S…”

„A költészet magasztos templomom”

Sikeresen debütált új családi programunk

Boldogságidõ

Konfliktus igazi összecsapás nélkül

Szalonspicc

Bäck Manci, az elfeledett fotográfusnõ

Autentikus nagyítások

Búcsú bezárult kiállításainktól

3. oldal

4- 7. oldal

8-10. oldal

11-12.. oldal

13. oldal

14. oldal

15. oldal

16. oldal

17. oldal

18. oldal

19. oldal

20. oldal

HÍREK

KIÁLLÍTÁSOK

VISSZAPILLANTÓ

KÖNYVEKRÕL

INFORMÁCIÓ

Rejtõ Jenõ-emlékkiállítás aPetõfi Irodalmi Múzeumban

Szép Ernõ (1884-1953) kamarakiállítás

Kiss József-emlékkiállítás (1843-1921)

Irodalmi karácsony és könyvvásár

Csaplár Vilmos írása a Szépírók Társaságaévbúcsúztató estjérõl

Bródy Sándor és Hunyady Sándor szakítása aFelolvasó színpadon

Folytatódott Kabarémúzeum sorozatunk

Gömör Béla monográfiájának bemutatója

0ttlik képeskönyv

Kozma Éva rovata

IRODALMI MÚZEUMA Petõfi Irodalmi Múzeum hírleveleISSN 1588-2942

Kiadja a Petõfi Irodalmi MúzeumMegjelenik negyedéventeWeboldal: www.pim.huCím: 1053 Bp., Károlyi Mihály u. 16.Tel.:317-36-11Fax:317-17-22

Felelõs kiadó:Fõszerkesztõ:Fõszerkesztõ-helyettes:Olvasószerkesztõ:Látványterv:Fotó:

Nyomás:

Ratzky RitaSulyok BernadettUnger ZsoltThuróczy GergelyGaál RékaDobóczi ZsoltGál CsabaSzántó EndreB.EST. Nyomda

PETÕFI IRODALMI MÚZEUM

Látogatási idõ 10-tõl 18 óráig. Hétfõ szünnap.

Tamási Áron emlékszoba

1053 Budapest, Károlyi Mihály utca 16.Tel.: 317-3611, 317-3450, Fax: 317-1722E-mail: sdetti@pim.huWeboldal: www.pim.hu

Ahétköznapokon 10-18 óráig látogatható.

Kutatószolgálat a tudományos kutatók és a média számára:Könyvtár: H-Cs: 10-16Kézirattár: H-Cs: 9-16, P: 9-15Mûvészeti és Relikviatár: H-Cs: 10-16Hang- és Videótár: H-Cs: 10-16

BELÉPÕJEGYEK:280-140-

560-

560-280-784-

Felnõtt:Gyermek, nyugdíjas:Családi:(2 felnõtt és kiskorú gyermekeik)Mindegyik múzeumba egy hétig érvényeskombinált jegyek:Felnõtt:Gyermek, nyugdíjas:Tárlatvezetés:A tárlatvezetésre bejelentkeznidr. Kozma Évánál a 317-3611/245-ös telefonszámonvagy a muzeumped@pim.hu e-mail-címen lehet.Múzeumpedagógiai foglalkozásainkra várjukáltalános iskolai osztályok jelentkezését!Helmich Katalin múzeumpedagógusTel.: 317-3611/243 E-mail: helmichk@pim.hu

címmel a Petõfi Irodalmi Mú-zeum adott otthont az 5. Országos Grafikai Biennálénak. Az elsõ1995 õszén nyílt a Kecskeméti Képtárban, melyen a kecskemétiMûhely Mûvészeti Egyesület által meghirdetett országos pályá-zatra beérkezett és a zsûri által válogatott mûvek szerepeltek. Apályázat és kiállítás 1995 óta kétévente kerül megrendezésre. Az i-dei pályázatra hetvennégy mûvésztõl 173 mû érkezett, ezekbõl azsûri harminckilenc mûvész 43 grafikáját választotta ki. Az ideidíjazottak: Benes József, Hegedûs 2 László és Kovács PéterBalázs. A tárlat 2003. november 27-tõl 2004. január 15-ig volt meg-tekinthetõ múzeumunkban.

Kortárs költészet kortárs grafika

A és a veszprémi2003. november 10-én, hétfõn sajtótájékoztatót és könyvbemuta-tót tartott a Károlyi-palotában: -

címû antológia premierjére került sor.Délelõtt 11-kor a sajtó képviselõinek a kötet egyik szerkesztõje, A.Szabó Magda, lektorai, Illyés Mária és Márkus Béla, valamint akiadó képviseletében Raffai István mutatták be a mûvet. Ezt este6 órakor az antológia immár a nagyközönségnek szánt ünnepé-lyes debütálása követte, a kötetbõl válogatott versekbõl, próza-részletekbõl álló mûsort Tóth Éva és Lukács Sándor színmû-vészek adták elõ.

Petõfi Irodalmi Múzeum Új Horizont Kiadó

Az Állj fel torony árnyékábanMagyarok francia földön

A kiskunfélegyházi Petõfi-tálként emlegetett relikvia immár aPetõfi Irodalmi Múzeum gyûjteményét és állandó Petõfi Sándor-kiállítását gazdagítja. A tálat a Kiskun Múzeumban található ü-vegnegatívon csodálhatták csak meg eddig a látogatók, mert gene-rációkon keresztül a Petrovicsékkal jóban levõ Varga család, majdleszármazottaik birtokában volt. A relikvia 2003. december köze-pén került vásárlás útján a PIM tulajdonába. Az emléktárgyat acsalád mai képviselõje, ifj. Varga Béla (a világ- és Európa-bajnok,olimpiai 3. helyezett birkózó dr. Varga Béla fia) kedvezõ áron adtaát a múzeumnak, hogy méltó helyen õrizzék továbbra, emellett pe-dig a nagyközönség számára is elérhetõvé válhassék. A tálon lát-ható évszám, 1757, a készítés dátuma, tehát már koránál fogva iskuriózum lehetne a festett, igen esztétikus habán-tál.

A Petõfi Irodalmi Múzeum és a Kijárat Kiadó közös kötetbe-mutatójára 2003. december 18-án került sor a Károlyi-palotá-ban A

címû a Károli GáspárReformátus Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem in-tézményközi együttmûködésének eredményeként jött létre. A kö-tetben fiatal kutatók tanulmányai olvashatók, akik a XX. századimagyar próza kiemelkedõ és közismert alkotásait a szó tropológiaimûködése és szövegképzõ aktivitása felõl elemzik. A szövegközeliértelmezések az elbeszélés és a hangzás, a név, a metafora, a tör-ténet, az intertextus, valamint a mûfaj között létesülõ viszonyt ve-szik vizsgálat alá. A jelenleg is folyó mûhelymunkának a PetõfiIrodalmi Múzeum ad otthont. A könyvet Dobos István irodalom-történész mutatta be, majd a két szerkesztõ, Horváth Kornélia ésSzitár Katalin beszélt munkájukról.

.tanulmánykötet

Szó - Elbeszélés - Metafora - Mûelemzések a XX. századimagyar próza körébõl

HÍREK:

Tóth Éva és Lukács Sándor

-3-

Múzeumunkban címmel rende-zett tárlat több szempontból rendhagyó. Maga a téma-választás is az: eddig még nem volt példa rá, hogy légi-ósregények, kabarétréfák és operettek szerzõje az iro-dalmi kánonban érezheti magát, komoly állami intéz-mény falain belül kap vendégszállást. Mostoha sors ju-tott neki életében, utóélete is mostoha: kéziratainaktöbbsége elkallódott, az irodalomtudomány alig jegyzi.Igaz, hogy egyik legpestibb magyar írónk emlékét páréve már utcanév õrzi Budapesten, rajongói pedig aszobrára gyûjtenek, ám ezek civil kezdeményezések, ahivatalosság eddig különösebben nem kényeztette: kul-tuszának világot felejtõ deszkái underground vizekenmagaslanak... Így természetesen kiállítása sem voltmég, pedig õ a magyar irodalom egyik legolvasottabb í-rója. Rendhagyó a tárlat megközelítésmódja is: hisz u-gyan mit lehet kiállítani a vagabond életvitelû íróról,akitõl egy kusza és hiányos kéziratanyagon túl semmitnem õriz a PIM? És rendhagyó a látvány, lévén múze-umba egyáltalán nem illõ helyszíneket és tárgyakat va-rázsol az óvatlan látogató elé (hogy a szagványról ne isszóljunk: a tárlatnak otthont adó termekben hagyma-és piaszag terjeng).

A háromtermes kiállítás elsõ tere egy matrózkocsma(Kávéház és Étterem a Négy Döglött Patkányhoz, Azúri közönség táncol!): hajópadló, félhomály, obligáthátbaszúrt tengerész, kocsmapult, boxer, kések, pisz-kosra festett és borral lelocsolt falak, muslincák stb. A„fülbevalót” Vallai Péter színmûvész hangkollázsaszolgáltatja, aki részegesállomásfõnökét szólaltatja meg kabócazirregéssel,csuklással-böfögéssel, gajdolással stb. De itt kap helyetaz örök pesti kispolgár, Vanek úr szentélye is: fürdõ-nadrág és némi citrom, a savhiány okán. Középüttpedig, kissé szürrealizmusba hajlón a nyolcfokú létra,Melanie tetején épp Rejtõ tûnik el a szemünk elõl: egylépésre van a mennybemeneteltõl, már csak egyikfarmernadrágos lába látszik, amint eltûnik a plafon-ban. És persze láthatunk jó pár elsõ kiadású Rejtõt isnincs mit csúnyítani, ezek a könyvek valóban ponyvák

voltak, a szó nemtelen értelmében, silány minõségû,igénytelen, untetszetõs kötetek.

Az ellopott tragédia

A három testõr Afrikában

A második tér melegbarna falai közt egy lepusztultszerkesztõségi szobát idézünk meg rozzant íróasztal-lal, foszló szõnyeggel és táskaírógéppel, de itt tudha-tunk meg legtöbbet „az igazi Rejtõrõl” a falakon köz-szemlére tett kéziratoknak köszönhetõen. Kézzel írtlevélrészletek, kiadójának küldött dörgedelmek, gépi-ratok – köztük az ironikus önreflexió magasiskolája, a

, összefirkált és tisztázásra vá-ró kéziratok, egy önéletrajz, amellyel tisztes polgári ál-lásért pályázik, valamint szignózott versek. Igen: Rejtõ(akkor még Reich) Jenõ költõnek indult, ám szeren-csére idejekorán rájött, hogy a rossz Ady-utánérzése-ket jobb, ha nem publikálja ki tudja, mit veszítettünkvolna, ha kitart a költõi hivatás mellett...

A harmadik terem falai valósággal vakítanak, rajtukKorcsmáros Pál jó 30 éve készített nevezetes -beliRejtõ-képregényeibõl nagyított oldalak (immáron ki-színezve), a többi néma csend. Majdhogynem halotti,ha úgy tetszik, hisz a fehér falak közt egy valóságos si-vatag tárul a belépõ elé, köszönhetõen a több mázsa ki-szórt homoknak (vö. porhintés…). Kísérteties légiósoklebegnek a magasban, az egyenruhák és sapkák alatt a-zonban a Láthatatlan Légió rekonstruált felszerelésétszintén megcsodálhatni lila nadrág, napszemüveg, gu-mikesztyû, zicherejsztû és teniszütõ, no meg váltás

Sohasem tudtam írni! –

Füles

AZ ELLOPOTT TRAGÉDIARejtõ Jenõ-emlékkiállítás a Petõfi Irodalmi Múzeumban

-4-

- Tessék tudomásul venni, hogy itt nem jelentéktelen az ok, amelyfennforog a szõnyegen! Itten most töltsünk tiszta vizet a nyílt kár-tyákba: a halászok kihorgásztak egy tetemet, amely azonban mégélt. - És mert többen is elmosolyodtak, Prücsök energikusan körül-nézett. - Ezen nincs mit nevetni kérem! Ha valaki halálra ússza ma-gát, az köztragédia! Két teljes frank értékû bizományi krizantémotvittem a szegény ember jeltelen sírjára, amelyen ez állt: „FrédéricLouvain, élt negyvenkét évet.” Mert ez a sír olyan jeltelen volt, hogymég azt is ráírták krétával a táblára: “Albert! Ide nem kell a locsolómeg kerti olló!... Ha keresnek, a trafikban vagyok!”

(Rejtõ Jenõ: )Az ellopott futár

fehér-

nemû és önborotvakészlet, francia zászlócska, fegyve-rek… A sivatagban ráadásképp egy Bradley Tamással„eltömött” böhöm jupiterlámpa is árválkodik (alatta fé-lig a homokba temetett filmtekercs), jelezvén a Rejtõ-könyvek megfilmesíthetet-lenségét: P. Howard élet-mûvében vizualitás és verbalitás szétválaszthatatlanulegybefonódott, melyek méltó megjelenítésére mindez-ideig talán csak a képregény volt képes (de már készü-lõben a rajzfilm). És itt kapott helyet Rejtõ stilizált ha-lála: harmincnyolc évesen, 1943 elején tûnt el munka-szolgálatosként a Don-kanyarban, pusztulásának pon-tos körülményei ismeretlenek. Ezt szimbolizálja a mun-kaszolgálatos zubbony és a homokba ásott fénykép, a há-borús veszteségkarton és a „kétfejû” aprópénz, amely-ben Rejtõ talán legjobb könyvének, a nakegyik fõ motívuma támad föl. Emlékszünk: a fõhõs fejvagy írás alapon vállalta el a fõbenjáró bûnt, és csak ké-sõbb szembesült azzal, hogy a hibás érmének nincs írásoldala. Innét a kiállítás címe is, a szerzõvel szólva, pon-tosan: „Mit tegyen az ember, akitõl elrabolták a tragé-diáját?”

A folyosóra lépve Rejtõ stilizált síremlékébe botlunkegy embernagyságú, rusztikus küllemû, durva, betonraemlékeztetõ anyagból való torzó, belévágva egy csákány(a ban a pénznek nincs értéke, a csákány-csapás számít fizetõeszköznek), rajta pedig Rejtõ sajátsírvers-paródiája: …

S itt, a kiállítás legvégén láthatók a Magyar Képzõ- ésIparmûvészek Szövetségének Éremszakosztálya általhirdetett c. pályázatra beér-kezett alkotások. A rendhagyó szerzõhöz rendhagyó ér-mek dukálnak – s aki igazán vette a rejtõi adást, az nema hagyományos, laposkerek plakettben gondolkodott. Amûfaji keretekbõl (kerekekbõl) kilépõ szellemes érmeknémelyikének anyaga nem fém (de fa, csont, bõr, terra-kotta stb.), mások háromdimenziósak avagy többszög-letesek, olyik használati tárgyra hajaz (tengerészsapka,táska), vagy éppenséggel bicskát formáz, mondhatniyesfiguratív, akár szövegrészlettel vagy fényképpel dú-sítva…

Péhovard mûveinek izgalmas cselekményvezetése, aponyva-klisék kiforgatása, mondatainak nyelvi lelemé-nyei, a szóviccek, abszurdba hajló humora (melybõl atárlat szövegrészletei bõségesen merítettek), utánozha-tatlanul mulatságos névadásai azonban nem feledtet-hetik, hogy létezik-létezett egy másik Rejtõ is. A ko-molyság, sõt a tragikum szintén ott bujkál számos köny-vében, hogy saját sorsáról ne is szóljunk: a '30-as évekvégén egyre túlhajszoltabb, idegszanatóriumi kezelésreszorul, emellett szenvedélybeteg, fizikailag még bírja(fiatalkorában a sporttal is kacérkodott, bokszoló volt,ezért tört laposra az orra). Sokat keres, de mivel sze-rencsejátékos (kártyázik és folyton veszít), sokat is költ,egyre inkább felõrlõdik, az internálást már súlyos be-tegen éri meg. A II. világháborús politikai hazárdjáték

végül egy sokkal komorabb „játékterembe” taszítja,ahonnét nincs visszaút... A kiállítás ezt a kettõsséget i-gyekezett megragadni, a komikum mellett ott a tragikum– de hogy a látogató ne érezze magát egy ravatalozóban,ezért kerültük a naturalizmust, a legtöbb megjelenítettmotívum szimbolikus, lehetõleg persze némi csavarral.Fiktív Rejtõ-relikviák, irodalmi alakjainak „ereklyéi”,kifordított-szublimált irodalmi motívumok (Csülök egycsülök: füstölt sertésvégtagcsonk-függelékként lóg szög-re akasztva), irodalmi alakok (ál)irodalmi irományai.Így például a kiállítástól függetlenül, de több mint 50évvel Rejtõ halála után Parti Nagy Lajos megírta P.Howard egyik legbunyósabb alakja, Troppauer Hümérlégiós verseit, az élõ irodalmi kultusz nyilvánvaló jele-ként. Ám tárlatunk a sok „hazugsággal” és hamis relik-viával egyszersmind akár el is gondolkodtathat az iro-dalmi muzeológia fõ kérdéseirõl: mi számít relikviának,mitõl lesz kultikus egy tárgy, egy könyv, egy életmû?

Az emlékkiállítás egyik fõ motívuma a stilizálás – a 14karátos autót aranyszínûre fújt alkatrészek jelenítikmeg, szó szerint kifordítva ezzel Rejtõ szándékát, hisz aregénybeli autónak a csempészés miatt az alváza (csont-váza) volt aranyból. Láthatjuk Rejtõ két útlevelét is – azegyik mellett pedig rögvest Senki Alfonzét (kiállítója aPetõfi Irodalmi Múzeum), akit közismerten a világ min-den államából kitiltottak… Az ehhez hasonló fogásokata kényszer szülte, mivel Rejtõ Jenõ után nem maradtaktárgyak: nincs kedvenc tolla, sem háziköntöse, nem ma-radt meg a könyvtára, de még a teste is elenyészett vala-hol az ismeretlenben, vélhetõen egy ukrajnai tömegsír-ban. Ezért a rendezõk szándéka szerint a fiktív Rejtõ-relikviák, irodalmi alakjainak tárgyai, de akár maguk aszereplõk is (Tuskó Hopkins egy fatuskó a kocsmarész-ben) mind-mind az író által életre hívott (tragi)komi-kum zálogai. A kiállítás Rejtõ szellemében idézi meg azéletmûvet: nincs is méltóbb dolog, mint egy író elõtt te-remtett világának élõ, olvasott valóságával tisztelegni.Utalások formájában próbáltuk megragadni a rejtõi vi-lág egyik fõ kulcsfogalmát, a paródiát ezért aztán

sem más szándéka szerint, mint egy ki-állítás paródiája. Láthatjuk Rejtõ eredeti névjegyét (az

Csontbrigád

Csontbrigád

Sír (a) felirat

Piszkos Fred, a kapitány

Az el-lopott tragédia

-5-

eredeti dokumentumokért a Rejtõ-örökös Révai-csa-ládot illeti köszönet), közvetlenül mellette pedigVanek úr „névjegyét”. A hússalátában leltlámpabélrõl és „Rejtõ Jenõ kedvenc gyermekkori kis-autójáról” (naná, hogy a 14 karátos autó Alfa Ro-meoja!), Cservonyecrõl alias „Gorcsev Iván hercegiénjének manifesztációjá”-ról (Lenin-fejes bankó, acservonyec valaha a cári világban arany tízrubelesvolt, a szovjet idõkben pedig ideiglenesen papíralapúhordozóra keveredett, kiállításunkban állomásoz-tatás céljából szerepel) ordít, hogy hamisítvány.Elvégre mi sem lenne , Rejtõhöz méltat-lanabb, mint egy hagyományos életmûtárlat – ami márcsak azért is képtelenség, mert még egy megbízhatóéletrajz sincs róla, az életérõl szóló számtalan legen-dádából pedig képtelenség kiválasztani, hogy mi igaz.

Rejtõ életmûvében tömegkultúra és magaskultúraérintkezik, õ emelte elérhetetlen magasságokba aponyva mûfaját – ehhez természetesen ponyva-paródiákat kellett írnia. Hogy a kettõ nem zárja kiegymást, arra jó példa a Szentkuthy Miklóssal 1986-ban készült négyperces interjúrészlet (ez a „szemre-való” a második teremben), ami folyamatosan futvideóról a tárlatban. Szentkuthyról aztán igazán nemgondolná az ember, hogy ilyen „alantas” irodalmat isolvasott, holott de-bizám: „Sírtam, mikor már mindetelolvastam, hogy nincs több!” S annak rendje-módjaszerint agyba-fõbe dicséri Rejtõt, nagy írónak mond-ja, aki komolyabb tanulmányokat érdemelne. Ha va-laki, hát õ aztán igazán ráérezhetett az irodalom-tudományból ismerõs nyelvi fordulat jelentõségére,amelybõl Rejtõ Jenõ is kivette a részét.

A tárlat készítése közben ritkán tapasztalt segítõ-készségben lehetett részünk: ez természetesen vonat-kozik a múzeumi kollégákra is (ki gondolta volna,hogy gyakorlatilag házon belül sikerül „kitermelni” akocsmarész berendezéséhez szükséges spéci italos-üvegeket – szerencsénkre nem egy palackgyûjtõ rejtõ-zik sorainkban). De a Rendõrségtörténeti Múzeumtólaz Állatkertig, magángalériától a numizmatikus szak-üzletig és autóbontóig rengetegen segítettek a térítés-mentesség jegyében, amint meghallották, hogy P.Howardról van szó: lett légyen a beszerzendõ tárgyólmosbot, teveürülék, képregény-festmény, pénzérmevagy személygépkocsi-alkatrészletkedvezmény, amiújfent Rejtõ búvópatakszerûen széles néprétegekbeágyazottságát és kiállításra érettségit bizonyítvánja(mint gyümölcs a fánk, de mit magyarázzam-kerül-gessem a vizezett forró macska kásás viaszával lan-gyosra fényezett spanyolcsizmát?), „akaratlanul” isPrücsök verbalitikus géniuszának áldozva a lópat-tant szavak futároltárán…

S hogy látogatóink is vették a lapot (vö.) és összekacsintásban nincs hiány, arra ékes

példa a kiállítás „interpasszív”vendégkönyve(akkurátusan végigpecsételt „ERRKÖLCSI BIZO-NYÍTVÁNY” fejléccel, így aztán a „Látogatók könyve20/21. század”-ba mindenki saját felelõsségére és be-tyárbecsülettel adta nevét a „rejtõi morálkódexhez).Bejegyzéseinek többsége a szokásos nagyon-tetszett,ittjártunk, deszép-voltokon túl vagy személyes olvas-mányemlékeket idéz meg, vagy pedig törökszultános-füligjimmys „hejesírással” adózik a Mesteremlékének: „Uram, a kiállításomért jöttem…”

nevetségesebb

IrodalmiMúzeum

Thuróczy Gergely

-6-

Forgatókönyv: Horváth Csaba, Thuróczy GergelyLátványterv: Kemény Gyula

-7-

Ez a kiállítás „szellemi valóság”! Egy bravúr, aminekem a rendhagyónál is lényegesen több.

Ezz ige njó! Vóót, tsak kkevés, a. Jjenõ nem vót it!10telettel:

(Nagyon színvonalas és egyedülálló kiállítás volt.Köszönjük.)

Ahhoz képest, hogy semmi nem maradt meg (szin-te) Rejtõ után, a kiállítás készítõi csodálatosan megtudták teremteni azt a légkört, amelybe vissza tudotttérni a szelleme.Köszönöm!

Nagyon örülök, hogy ifjúkori Rejtõ regényeim meg-elevenedtek e kiállításon, és szomorú vagyok, hogy amai világban ez a korszaknevelõ irodalmi érték el-tûnõben van.

Nagyon tehetséges a recipiens kiállító team! Humorés tragédia egyetlen forrásból fakad, köszönöm!

Az általánosban --de régen volt - Rejtõn nõttünk feltöbben is. Naponta 1, legfeljebb 2 könyve volt a pen-zum. Zseni volt és lehetett volna híresség is. A„pony-vában” remekmûveket alkotott. A kiállítás akár egylégiós fegyver lövése TELITALÁLAT!

Kerékbe törrendõ (õõõ)Ha vón' ollyan közrenddõ (õõõ)Ki arrra vállalkoznékHa nyista magam szívesen hoznékEggyet a javábulHogy attul elkábulVagy fel is húzhatom jó magosan(Esetleg letaglózandólagosan )S akkó' megnyugszik élõporaibanHogy:„Eddig vót eddig van”Szíves faljáró kísértet-köszöntés Neked/Nektek-és kedves mindnyájatoknak:

Én csak feleségem hatására ismerkedtem meg ko-molyabban Rejtõvel, amikor mosogatás közben fel-olvastuk egymásnak. Akkor még nem volt mosoga-tógépünk, azt a 3. gyerek születésekor kaptuk.Azóta nem mosogatunk a nap végén, így nincs márközös Rejtõ élményünk. Kár. (De van 4 gyermekünk!)

Dörrög Zultán

Határ Gyõzõ, 2003/12/12

Nagyon ötletes volt az egész, különösen a kocsmaidill,mely még a szaglószerveket is hozzásegítette az élethûélményhez, már csak az italok illata hiányzott. A test-nedvek a falon kicsit bizarrak, de nagyon életszerûek.

Miután összeverekedtem a múzeum területén fellelhe-tõ légiós ezredessel, az okozott károkért kérem keres-sék titkáromat valamelyik szekrényben.

Ez egy natyon jóó kijállítás. Köszölyet Rejtõnek.Ui. A kapityánt üdvözslöm.

Esz valópan lyó kiállítás, ily asztán valóba szoprotRelytõnekk.

Fantasztikus a semmibõl keltett illúzió. Rejtõ bizto-san nagyon értékelné az egészet, nekem a teveürüléka csúcs. Gratulálok a rendezõknek! Köszi, Fijjug!

Nagyra értékeljük azt az erõfeszítést, amely RejtõJenõt az “irodalmon kívüli” státusból behozta abbaa pozícióba, ami megilleti. Ez idõszerû volt, hiszen aköztudatban amúgy is benne volt. A relikviák össze-gyûjtése, ugye, már elkésett és egyébként is lehetet-len volt.

Köszönjük ezt a kitûnõ kiállítást.Nagyon fájó, hogy egy ilyen ember is így veszett el,hogy nem akadt, aki megmentse a munkaszolgálat-ból/ban.

Ezen még õ is mosolyogna. Talán mosolyog is.

Köszönöm, hogy a rongyosra olvasott könyveim utánvégre, igaz, mint önök is tájékoztattak, „csak kevésadat áll rendelkezésre”, de az íróról is sikerült né-hány dolgot megtudni. A kiállítás remekül illik a Rejtõ,illetve P. Howard által kialakított világhoz.

Gorcsev

Füllig Jimmy

Tudd qi

Érdekes, az íróhoz illõ kiállítás. Gratulálok a rende-zõknek. Több hasonló formabontó kiállításra lenneszükség az írók személyiségének megismeréséhez, akiállítottak élvezéséhez.

Nagyon jópofa, ötletes volt a kiállítás! Csak azt kifo-gásoljuk, hogy a hagyma mellé miért nincs szalonna?

Kedves fijjúg! Naggyon tecet a kijálitás! A szappanmásik felét mentálhigiénikus okokból megettük. Amacondói vénuszok

-8-

A költõ nevét a 20. század elején kabarédalai és a legnépszerûbbnapilapokba írt tárcái tették ismertté, a húszas években pedigszínpadi íróként ért el nagyobb népszerûséget. Az 52 kötetes szerzõmûveit ma az olvasóközönség alig ismeri. Már csak irodalmi körökrekorlátozott jelenlétét az 1984-ben alapított – a legjobbnak ítélt magyardráma szerzõjének adományozható – Szép Ernõ-díj jelképezi. SzépErnõ a középiskolai tananyagból is hiányzik, az irodalomtörténeti ké-zikönyvek a stílusújításairól szólva a folyóirat„körüli” íróként emlegetik, valamint az Ady Endre köteteivel ki-bontakozó szimbolizmus hatásáról, impresszionizmusáról, dekaden-ciájáról ejtenek szót vele kapcsolatosan. A kortárs kritikák a verse-iben megfigyelhetõ írói szemléletmódot egyszerûen naiv gyermeki tó-nusnak nevezik, stílusát értelmezéseikben pózzá merevítik: „játsszaaz együgyût”, ezt a költészetet az „átlagos mindennapiság létérzésé-nek képtelensége”, „közhelyek tömege”, „érthetetlen haszontalan-ságok” jellemzik; Szép Ernõ költészete egy ilyen „gyerekszoba”.Jellegzetes témáit ugyan valóban csupa olyan apró történés jellemzi,mely hétköznapokba simuló természetesség (lélegzetvétel, lépések,szívdobogás), mégis az itt és most lét, a jelenlét végletekig csupaszítottkomplex érzékelésében a felfokozott ünnepélyesség élménye szólalmeg. A dolgok vagy jelenségek minimalizálását címválasztásai is tük-rözik: mind prózájában ( ), mindköltészetében (

). Úgy ír, mintha „nem irodalmat” írna (Tóth Árpádszerint „versformái keresetten pongyolák”), csak dúdolna vagy só-hajtana: „leheletem fut tiszta papíron”. „Nem kell mentegetnünkSzép Ernõ mûvészetét, ezért a ritka körülményért, hogy dolgának lé-nyege »küszöb alatti«, mûvészetérzékelésünk szokványának küszö-bét értem ezen”– írja Tandori Dezsõ 1984-ben – „nincs ebben elcsé-peltség, közkeletûség; csak a dolog evidenciájára mutat rá, nevet adannak, amit megnevezhetetlen árvának hagynánk mi”.

A tal induló, a klasszikus (esztétista) modernség annomásodvonalba sorolt írójának életmûve 1953-ig, haláláig több iroda-lomtörténeti korszakküszöböt érint, ezért a magyar irodalom folya-matának, a 20. század elsõ ötven évének részfolyamatait is felfedez-hetjük benne. Az Ady által furcsán féltestvérré fogadott költõ lírája anagy költõbaráthoz képest éppen fordított elõjelû: dehistorizált ésmítosztalanított. A „minden egész eltörött” világa helyett a dolgokbanfoglalt idõtlen értelem, azok arcszerûsége („a tócsa szeme”) és be-szédszerû megjelenítése („mit dadognak az ágyterítõk”) áll a közép-pontban. Világirodalmi párhuzamokat keresve Jammes, Rilke tárgyi-as lírájához hasonlítható. A magyar költészetnek a két világháborúközötti korszakában (Kosztolányi, Márai és József Attila mellett) a„második” vagy késõ/utómodernség kialakulását reprezentálja, sSzép Ernõ hangját véljük tovagyûrûzni Pilinszky János, ÖrkényIstván, Weöres Sándor mûveiben is egészen Tandori Dezsõig.

Nyugat

Irka-firka, Züm züm, Sok mindenKisujja körme éle, Semmi, Valami, A semminél

kevesebb valami

Nyugat

„…MAGÁNYOSAN SZÁLLÓ S…”Szép Ernõ kamarakiállítás (1884-1953)

„Néked ki száz év múlva sétálsz a sétaúton...e semmi

Foszlány papírt, barátom, révedve Néked nyújtom…”Szép Ernõ: Néked szól

-9-

Líránknak van Szép Ernõ-i útja, s nem véletlen, hogy életmûvénekébresztésére az utóbbi évtizedekben a költõtársak tettek kísérletet:Zelk Zoltán és Tandori Dezsõ. Kiállításunk vezérfonala a cí-mû elbeszélés, melynek Szép Ernõ egész költészetére markánsan jel-lemzõ, témaköröket (én-arckép, álom-emlék-hang, anyagok-minták-érzékelés, képzelet-írói szerepkör) is megelõlegezõ felvetéseit hang-súlyos formában, figyelemfelkeltõ fóliák segítségével érzékeltettük. Akiállítás címét is ennek az általunk ars poeticának tekintett széppró-zából választottuk.

Lélegzet

Az „S” betû hangzása arra a neszre utal, ahogyan az olvasó a könyvlapjait forgatja. A lapozás észrevétlen kísérõ hangja az olvasásnak. Akötet lapjainak susogása pillanatában még benne vagyunk a folya-matos olvasásban, ugyanakkor a lapozás szünete a szövegen kívül állópillanatnyi valóságunk is. Ez az átmeneti állapot, talán a mû- vagyönmegértés kínálkozó alkalma, amit az idézett szöveg néven is nevez: arévületé. A köztes lét szinonimái állandóan visszatérnek a kiállítás to-vábbi kulcsszavaiban, a tükörkép/tükrözõdés a kiállítás egyik fontosalkotóeleme. Az énkép témakörét felvetõ idézetek között a látogatószámára is elhelyeztünk és szemmagasságba állítottunk egy tükröt,hogy az elõtte elsétáló személyesen is szembetalálkozzék (így alátogató alteregóját játszó) Szép Ernõvel, aki több írásában kifejezteszemélyiségének sajátos írói nyitottságát. A terem „záró” sarkábanelhelyezett, verscímet viselõ könyvecskében a költõszemélyiségjátékaiból kaphatunk ízelítõt – „jó volt lenni nem én” – , svárjuk, hogy a vállalkozó kedvû olvasók berajzolják saját önarcké-püket az íratlanul hagyott oldalakra. Az érzékelés fontosságát, ajelenségeket megszólaltató képességet a modern irodalomtudománykulcsszavával az intenciót jelzi Szép Ernõ költészetében a látásra(tapintásra, hallásra) vonatkozó állandó felfedezõ rácsodálkozás, sezzel kapcsolatban a dolgok fátyolszerûsége, takartsága, az én rejté-lyessége és magánya mögött rejlõ titok, és e világba hunyt pillákkaltekintõ szem („mintha szemeim mögül izenték volna”).

Szép Ernõ költészete leginkább az új tárgyiasság lírájához hason-lítható, hiszen a esztétizmusát a húszas években „megha-ladva” s a látszatvaló ellentétpárt feloldva, nem a dolgok , ha-nem a dolgok rejlõ „individualitás” közvetítõjévé vált, az egye-temesen érvényes hangzás, látvány megszólaltatója lett. A jobbáratörténetek nélküli írások másik közös jellemzõje a képekben valólátásmód. Ez a tizenéves korában festõnek készülõ gyakorlott rajzoló-másoló adottsága, melyet késõbbi kritikusai közül többen sokfé-leképpen fogalmaztak meg. A címû cikkgyûjtemé-nyének recenziója szerint „Képekhez vezet a Szép Ernõ útja mindig;képekhez, amik majdnem fotográfiák”, Babits pedig Szép Ernõ köl-teményeirõl szólva „drága, finom, vékonyszálú rajzok”-at emleget. Aköltõ feljegyzései is megerõsíteni látszanak írásai eme jellegzetes-ségét: „ A tárgya csak ürügy ma már a festõnek, szín, forma, világos-ság, fény, Nap! Én is úgy látok néha tájat, meglepõ mód, festõ sze-retnék lenni. A piktorok tanítottak látni, biztos!” Ezen a nyomonelindulva számos portrévázlatot találtunk Szép Ernõ kéziratlapjain,illetve kockás jegyzetfüzeteiben, melyeket elsõ alkalommal mutatha-tunk be e jellegzetes gondolatvilág illusztrációiként. A kiállításon lát-ható néhány grafikát a noran Kiadó gyûjteményes Szép Ernõ-köte-tében is megtekinthetik. A Szép Ernõ-könyvek szövetében

Néked szól

Nyugatmögött

ban

Kucséber-kosár

Cséve Anna szakvezetése pedagógusok részére

-10-

más érdekes, látványként megjeleníthetõ motívumra isbukkantunk. A címünkben szereplõ „S” a hangok,betûk fontosságára, mint költõi sajátságra hívja fel fi-gyelmünket. A szerzõ kifejezetten „ráfuttatja” sze-münket e nyelvi elemekre a homogén szövegfolyamban.Nem a vonatkozó fogalom kötõdik hozzájuk, hanem a-zok pszichológiai lenyomata. A hangokon való elrévülésígy a betûjelet leválasztja a valóságról -„más volt mintbetû és szó”- és hozzákapcsolja a képzelet (költõi in-venció) világához, vagy a természetben lelt hangokhoz,például a lélegzethez („Lélegzésem h,h,h hangját hal-lom és érzem”), vagy az esõ zuhogásához („cs és s hang-zókkal próbálom hallani. Tudok-e beszélni míg csak azemberek nyelvét bírom?”). Amit Szép Ernõ keres, azttalán az az érzékenység tudná kimondani, mely„megalapítaná nyelvét és ezt a nyelvet olyan halkan be-szélnék, mint a sóhajtást”.

A kiállítás címében szereplõ „S” hangot a látogatótöbbféleképpen is megszólaltathatja: „az ég kelméi”-ként kiállított többféle kék színt bemutató textilfaj-tákat (bársony, selyem, taft stb.) és a fehér különbözõárnyalatait képviselõ papírmintákat végigsimítva.Szép Ernõ a központozást szinte elsõként elhagyja aversekbõl, mondván a „jel elárulja, hogy józan írás-tudó vagyok versírás közben”. Így a szavak maradnak,melyekkel még mindig elégedetlen: „Nem voltak kéznéla szavak, nem tudták kifejezni az emberek, amit mon-dani legjobban szerettek volna életükben, és az nem isvolt talán benne a nyelvben.” A „vízírássá változott”betûre vonatkozó megjegyzései elgondolkodtatóak,mint ahogy egyik jegyzetfüzetébe vázolt furcsa kíván-sága is: „Hátha még a betût is nélkülözhetném!” Nyelveolyan közvetítõrendszer, amelyet annak legkisebb ele-méig, a betûig lebontva nem a megformálás egyediségerévén hat, hanem egy egyetemesen létezõ „közlés” kor-látozottnak érzett formája: „Az esõnek a szavát nemértem. Nem tudok beszélni.” A szavakkal visszaadottvagy leképezett világlátás a szavak mögé néz, azokatelemeire bontja, látja a betût, sõt a betût is úgy tekinti,mint „letakartat”, mely hangulatokat hoz a felszínre.Szép Ernõ különbözõ kézirataiból származó írott be-tûit ezért emeltük a kiállított szövegek rajzos díszítõ-elemévé.

A kiállításrendezõk az installáció tervezésekor fi-gyelembe vették e költõi világ jellegzetességeit. A melegbarnás árnyalatú könnyed papírvilág a maga termé-szetes, egyszerû anyagával, a felület hullámzásával,„lélegzésével” (vö. ) kissé dinamikus és az idõ-nek kiszolgáltatott, romlékony, „élõ” felületet kínálSzép Ernõ gondolatainak.

Az installáció alsó felülete kifordított hullámkar-ton, mely csak csíkozásában jelzi a takart hullámokat.Ezen a tágas „íratlan” mezõn olvasható az életrajz (a-lapvetõ állomásaival), hangsúlyozottan egy sorban, lé-

Lélegzet

niaszerûen, olyan betûtípusban szedve, mely legin-kább vonalba tömöríti a betûformát. A gyermekkorikép jobb felsõ sarkához zárt aranybarna szöveg, mint-egy iniciálészerû jelképe csak a máig megíratlan élet-rajznak, mely a „Szép Ernõ” és a „Szép Ernõ voltam”között feszül.

A szövegek hordozására szánt hullámos felület a-lapanyaga tekercses hullámkarton, a szövegek pedig azipari krepp érdes felületére nyomódtak. Ez a nem sima,vagyis jelképesen nem „egyértelmû” felület hangsú-lyozott anyagszerûségében volt fontos számunkra, hogyaz írott felület kidomborodjék. Néhol bogarászni va-gyunk kénytelenek a szavakat, melyeken a nyomtatáskissé elnagyolt, a költõ „pasztellképeit” (KodolányiJános elnevezése) idézik.

A címû novella részletei mind a szöveg-környezetbõl, mind a térbõl kiemelkedõ fóliák segít-ségével vezetik a teremben körbeforduló szemét. A ké-pek és szövegek egymásra vetítettsége jelenítõdik meg afólia és a papír anyagának kettõsségében. A dolgoktakartsága és felfejtése jellegzetes Szép Ernõ-gondolat,mint ahogy a „kerítetlenség” is, melyet a képekenbelülre kerülõ keretféleségek is jeleznek. Nyitott kere-tet imitál a sárgaréz huzal is, mely csak dimenziót ad afotónak. Egységes, könnyû világot igyekeztünk terem-teni, némi derûvel és „könyves” rajzszerûséggel. Azegynemû barna alap és a digitális technikával létre-hozott képek pasztellszíne egybeolvad. „Szép Ernõköltészete annyira egységes, egyéletû, annyira egyetleneleven forrásból buzogó, hogy lírai verseit egymás utánlehetne másolni, a címek elhagyásával egyetlen nagyérzelmi eposszá írni õket”. Az Illyés Gyula által megfo-galmazott gondolatot a kamarakiállítás színvilága su-gallja.

Szép Ernõ halálának 50. évfordulóján az IrodalmiMúzeum kamarakiállításával (az elsõ címváltozatunk„kiállításka” lett volna) igyekszik a szerzõt újra ösz-szekötni elveszített „Kedves olvasó!”-jával. A költõ párszavas kabarékonferanszának részletével - „mikor aszavam megüti a gongot”- szólít meg bennünket a kagy-lóból, hogy 1936-ból kezdeményezzen párbeszédet a lá-togatóval.

Lélegzet

CséveAnna

Látványterv: Szabó Norbert

-11-

„A KÖLTÉSZET MAGASZTOS TEMPLOMOM”

Petrányi Ilona

Kiss József-emlékkiállítás (1843-1921)

A tárlat számos korabeli képzõmûvészeti ábrázolás és afellelhetõ relikviák összegyûjtésével annak a dolgozószobának,mûhelynek artisztikus miliõjét szándékozik felidézni, amelyKiss József saját vallomása szerint inkább hasonlított „egy fes-tõ mûhelyéhez, mint egy puritán író remetelakához”. Aholnemcsak tökéletességre törekvõ alkotásait álmodta meg és csi-szolgatta, hanem a hasonló elvek alapján megindítottcímû folyóiratát is szerkesztette, amely a századvégen gyorsütemben nagyvárossá fejlõdõ Budapest és polgársága elsõ iga-zán színes és színvonalas európai orgánuma lett. Kevés magyarköltõ volt, akirõl a maga korában annyi rangos képzõmûvészetiábrázolás (festmény, szobor, fotográfia – a költõ fia, Kiss Ottó, akor neves fotográfusa számos felvétellel gazdagította a tárlatot)készült, mint róla, pl. Ferenczy Károly, László Fülöp, RétiIstván, Paczka Ferenc, Telcs Ede mûvei. Pályája derekátóltudatosan törekedett a maga mûvészi imázsának kialakításáraés „reklámozására”, továbbá saját legendás költõi szerepénekkimunkálására. Ebben is, akár verselésében Ady egyik elõdjevolt. Bár a kiállítás pályájának fõbb állomásait, azok doku-mentumait, valamint szerkesztõi munkásságát is igyekszik be-mutatni, mégis erre az új típusú, artisztikus költõ-szerepre és ahozzá tartozó alkotómûhely felidézésére helyezi a fõ hangsúlyt.

Kiss József életében nagy népszerûségnek örvendett, egy-részt balladái és festõi, dalszerû idõskori költeményei miatt, a-melyeket akkoriban olyan híres színészek szavaltak, mintJászai Mari vagy Beregi Oszkár címû balladájá-ból és címû verses regényébõl az 1910-es években néma-filmek is készültek. Számos irodalmi társaság tagjává válasz-totta, különbözõ díjakat kapott, és címû folyóirata is nö-velte ismertségét.

Kultusza az 1930-as évek végén politikai okokból megtört.Az utolsó monográfia 1926-ban jelent meg róla, miközben máréletében két könyvet szenteltek neki.

A Hét

Simon JuditJehova

A Hét

„…A századvég, illetve századforduló egyik legfinomabb és legeredetibb magyar költõje. Komjáthy és Reviczkyfeltétlenül nagyobb formátumú egyéniségek voltak, de Kiss József artisztikusabb mûvész.

Költészete annak a társadalmi folyamatnak mûvészi reflexe, amelynek során a zsidóság, a maga zárt világábólátolvadt a modern magyar életbe, falusi szegény kispolgárból városi polgárrá lett. Egyaránt képviseli a zsidóságmagyarosodási törekvéseit, a magyarságot és ‚a rászedett, a megcsalt milliók'-at. Társadalmi helyzetének és indulásiidõpontjának köszöni, hogy a népiesbõl indulva ki, mégis egyik elsõ városi költõnkké fejlõdött: hogy Vajda Jánosután elsõ költõnk, aki modern tudott lenni és mégis magyaros, sõt népies jellegû. Mivel azonban a népköltészettõl ésAranytól indult el, méghozzá epikai érdeklõdésû természete, sosem érte el azt az abszolút líraiságot, teljesszubjektivitást, amelyet Reviczky és Komjáthy.

Pályája elsõ felében híd Arany és Reviczkyék között, második felében Reviczkyéktõl a felé vezet. Példátmutat a nyugatosoknak is a természetes és mégis lágy és muzikális beszédre, s fõképp a jambikus verselésmegmagyarosításával tör utat számukra.”

(Komlós Aladár: )

Nyugat

A magyar költészet Petõfitõl Adyig

„Annyi bizonyos, hogy a jó öreg Arany János abban az idõben, mikorlírája a legszebb virágokat hajtotta, nagyon szegényes falusi házbanlakott, búbos kemencével, padkával, sárgára mázolt talajjal és csaknagy késõre foglalta el hatszobás lakását a Magyar TudományosAkadémia bérpalotájában. Valami nagy luxusról ott sem lehetett szó,mert amikor Gyulai Pál kihámozta belõle a másodikénekét a számára, egy megviselt, kopott díványontalálta a nagy mesemondót és engedelmet kért, hogy az ócska ripsz-dívány helyébe egy új ripszet szállíthasson. Ami meg is történt.

Mi, kényesebb gyermekei egy követelõbb kornak el sem lehetünk afényûzés egy bizonyos foka nélkül. A szemünk megkívánja, a lelkünkmegkívánja, hozzátartozik egyéni jól érzésünkhöz, mint a tiszta ingvagy a selyemharisnya. Mi eljárunk a mûtárlatokra, megfordulunk azantikváriusoknál, statisztálunk a különbözõ aukciókon, mi sem ter-mészetesebb, mint hogy megszáll bennünket is a gyûjtés vágya, mi isrészt kérünk a nemesebb gazdagok kiváltságaiból és érzésünk jogánjusst formálunk ahhoz, amibõl anyagi tehetetlenségünk kizár ben-nünket. Palotában lakom, igaz, a más palotájában, de az a tér, amelyetbenne megfizetünk, az enyém és a luxus olyan természetes! Aztmondják, hogy az én mûhelyem inkább hasonlít egy festõ mûhelyéhez,mint egy puritán író remetelakához. Pályáztam én valaha a puritánerénydíjra? Mondtam egy szóval is, hogy nem érzem magamat piktor-nak vagy szobrásznak? Ebben a puha fészekben jól találom magamatés ez a fõ. Hálás vagyok érte a háziuraimnak, akik nagyon sokan van-nak, egy világhírû cég rengeteg részvényesei. Ha mindegyikkel kezetakarnék szorítani, kevés volna nekem a köztársasági elnök két acél-marka, hogy gyõzzem, pedig azok sokat gyõznek. Talán mert olyansokan vannak és úgyis kevés jutna egyre, vagy a mesterségem irántipietásból, nem tudom, de hét éve, hogy itt lakom ebben a verõfényes,nyájas lakásban és a háziuraim még egyszer sem emelték a házbé-remet. Oly zavartalan biztonságban érzem itt magamat, hogy olykor(azoknak a bolondos poétáknak milyen bolondos álmaik lehetnek!)azt képzelem, hogy ez a nagy palota az enyém és én vagyok itt a háziúr.De hamar visszazökkenek a rideg valóságba, mikor bekopogtat azadóvégrehajtó és felírja a szõnyegeket meg a képeket és az egész kismúzeumot. Véres igazságtalanság! A poétáknál az államnak nemvolna szabad adót végrehajtani! Õk fizetnek már azzal, hogy vannak,többet mint más, de én Teleszkyvel vitatkozni nem akarok. Lehet,hogy ez az adómentesség valamikor be fog következni, lehet, hogy azidõk méhében már ott csirázik ez a gondolat. De nekem ezt bevárnimár bajos lesz. Utópia! Poézis! Menjünk tovább!”

(Kiss József)

Bolond IstókBudapesti Szemle

IRODALMI KARÁCSONY ÉS KÖNYVVÁSÁR

Túl a maszathe-gyen A hétfejû tündér

Magyar népmesék

Szabad-e bejönniide betlehemmel? -

Sikeresen debütált új családi programunk

Múzeumunk adventi programkínálatában új egésznapos családirendezvény debütált 2003. december 14-én. Irodalmi karácsonyunk-kal elsõsorban a gyermekes családokat igyekeztünk becsábítani a Ká-rolyi-palotába.

A legtöbb érdeklõdõre talán a Fotelmesék kezdeményezés tartha-tott számot: a Lotz-teremben feldíszített karácsonyfa mellett, OttlikGéza hajdani piros bársonyos foteljében maguk a gyermekkönyvek í-rói olvasták fel meséiket, gyermekverseiket. Kora délután LaknerJudit olvasott fel, majd Varró Dániel az új kötetébõl:

, utána Csákányi Eszter adott elõ Lázár Ervincímû könyvébõl részleteket. Marék Veronika a krampuszka és egy ka-rácsonyra Barbie-babát kérõ kislány különleges találkozását mesél-te el nemcsak szóban, hanem képekkel is illusztrálva, majd rajzos ta-lálós kérdéseket adott fel a közönségnek. Tóth Krisztina a londonimackókról szóló verseit olvasta fel, végül Lackfi János gyermekverseikövetkeztek. A kicsik egyre jobban feloldódtak a történetek hallgatá-sában, lelkesen oldották meg a találós feladatokat, körbeülték az író-kat, költõket.

A nyári délelõtti matinékhoz hasonlóan ezúttal is részt vehettek azérdeklõdõk családi tárlatvezetésen, nemcsak az állandó Petõfirõl, és arégóta látogatható Jókairól, hanem az aktuális kiállításokról is be-szélt tárlatvezetõnk, dr. Kozma Éva, idõt hagyva a nézelõdésre és kér-dések feltevésére. A komolyzene iránt fogékonyak délelõtt 11 órától aJózsefvárosi Zeneiskola Jógyerek zenekarának koncertjét hallgat-hatták meg, amelyben fõként karácsonyi, de más témájú darabokat ismegszólaltattak.

A nap folyamán számos könyvkiadó (a Csimota, a Csodaceruza, aKossuth, a Móra, a Múlt és Jövõ, valamint a kedvezményesenárusította kiadványait. A Vörös szalonban mind a gyerekek, mind afelnõttek kipróbálhatták kézmûves tehetségüket, készíthettekkarácsonyi üdvözlõlapot, kartonangyalt, betlehemi figurákatHáromkirályokkal, fenyõfadíszeket vagy akár karácsonyi ajándékot.A Bártfay-szalonban a sorozatból nézhettekválogatást videókazettán, illetve régi klasszikus meséket élvezhettekdiavetítõn.

A délután fénypontjának a Kaláka koncertje -bizonyult, a kisebbek az elöl leterített szõnyegen

helyezkedtek el, a nagyobbak a széksorokban, a díszterem dugig meg-telt. A bekecsben bevonuló négytagú együttes igazi karácsonyváróhangulatot varázsolt a patinás falak közé, az ismert magyar népéne-kek mellett más nemzetek (angol, francia, német) dalai is felcsendül-tek. A majdnem kétórás koncert után tombolasorsolással zárult anap, a szerencsés sorsjegyesek édességeket, írószereket és a könyvki-adók által felajánlott könyveket nyerhettek. A programot még von-zóbbá tehette az ingyenes belépés.

noran)

Sulyok Bernadett

Tóth Krisztina a hallgatóság gyûrûjében

A kézmûves foglalkozás résztvevõi

A Kaláláka együttes koncertje

-13-

BOLDOGSÁGIDÕCsaplár Vilmos írása a Szépírók Társasága évbúcsúztató estjérõl

Számomra különleges az évek utolsó hete. Minden év utolsó hete.Ebbõl tudom, hogy igenis, a nem vallásos katolikusok is szeretnék (azIstennel könnyelmû játékot ûzõ tudatuk alatt) a mennyországban töl-teni az életük halál utáni (örökké tartó) részét. Persze hol van az év u-tolsó hete a majdani Örök Világosság örömeitõl! Mégis azt gondolom,hogy a Mennyország víziója és az én évenként föltörõ vágyképem ar-ról, hogyan teljenek a két ünnep közti napok, egy tõrõl fakad.

Milyen ez a vágykép?Elõször is legyen minden elvégezve, semmi munka, semmi határ-

idõ!Tartózkodjam szeretteim, barátaim társaságában, folyamatosan!

Menjek egyik helyrõl a másikra (maga a helyváltoztatás nem tartozika vágyképbe), üljek, beszélgessek, nevessek!

Ilyen egyszerû, de egyszerûségében is fölismerhetõ benne az a jo-gos követelés, hogy a boldogság ne csak pillanatokig tartson, amelyminden mennyország-ábránd alapját képezi.

Miután elmúlik a hét, a vágyképemet összevetem a megvalósulásrészleteivel, és valamilyen bonyolult érzelmi összeadás-kiadás formá-jában mérleget készítek.

Az eredmény?Maradjunk annyiban, hogy voltak már olyan utolsó hetek, ami-

kor egy-egy óra dobogós helyet szerzett.A 2003-as év végén, ha nem is voltak elõmennyország érzéseim, de

állandóan kapcsolatban maradtam velük. Nem szakadtam el tõlük, ésez már nem kevés.

Minden határidõs munkámat teljesítettem. Megjelent és kezdettolvasói lelkekben terjedni a . Életem új társa, Éva méhé-ben meglehetõsen nagy méretûre nõtt egy születendõ gyermek.

Minthogy április eleje óta beszüntettem a mennyországérzés ap-rópénzre váltását, vagyis az alkoholfogyasztást, tetemes boldogság-energia gyûlt össze bennem.

Ilyen körülmények között következett el december 29-e estéje,amikor is a Szépírók Társasága (ráadásul tavasszal éppen én vettemvállamra az elnökség igáját, micsoda öröm!) fölolvasással egybekötöttévbúcsúztató estet rendezett a Petõfi Irodalmi Múzeum termeiben.

Oly mértékben túlcsordult bennem az érzés, hogy már nem le-hetett fokozni, úgyhogy én magam nem is olvastam föl.

Viszont a mellékelt kép tanúsága szerint volt egy olyan pillanat,amikor nyomogattam az állam Jánossy Lajos érdeklõdõ pillantásátólkísérve.

Kicsit távolabb Garaczi Laci beszélgetett feleségével, Nagy IldikóNoémivel. Átellenbõl Nagy Gabi és Sarankó Márta füstöt fújva (na, i-lyen nem lesz az mennyországomban, csak az övékében!) figyelte azablakban ülõ Bárdos Deák Ágit, akinek csak a felém meredezõ csiz-masarka látszik.

A háttérben tanakodó két hölgyet sajnos nem ismerem föl.Ennyi. Talán még Kéry Piroska fejebúbját említhetném. (Közé-

pen, alul.)Tolsztoj a ben valami olyasmit ír, hogy csak a

boldogtalanság sokféle, a boldogság egyforma.Én ezt nem hiszem.

Vadregény

én

Háború és béké

-14-

Vámos Miklós

Konfliktus igazi összecsapás nélkül

Sulyok Bernadett

Bródy Sándor és Hunyady Sándor szakítása a Felolvasó színpadon

Rembrandt Családialbum

Rembrandt

A Felolvasó színpadon mutatták be elõször a neves színdarabíró,Bródy Sándor és legidõsebb fia, a Hunyady Margit színésznõvel foly-tatott viszonyából született Hunyady Sándor kapcsolatának megsza-kadásáról szóló egyrészes kamaradarabot 2003. december 3-án. Szin-te minden adott volt az egyértelmû sikerhez, és mégis, valami hiány-zott.

Sultz Sándor színjátéka apa és fia kapcsolatának dokumentumai,Bródy Sándor címû jelenete és Hunyady Sándor

címû önéletrajzi írása alapján készült. A darabot a NemzetiSzínház jelenlegi igazgatója, Jordán Tamás rendezte, s Jenõ pincért isõ alakította, aki kulcsszereplõvé válik a történet során. Az öregedõ, demég mindig vonzó férfit Benedek Miklós játszotta, míg 30. évébenjáró, tehetséges fiát Rátóti Zoltán, a narrátort, Kulka Jánost pedigmagnóról hallhattuk.

A történet kiindulópontja: Bródy már nem hajlandó a fiával szó-ba állni, aki kávéházi törzshelyén a dramatizálásávalszeretne kedveskedni neki, s jobb belátásra bírni õt. A rögtönzött„elõadás” szereplõi: a pincér, õ lesz Rembrandt, Géza, az elsõ világ-háborúban hadirokkanttá vált ifjú (Hunyady barátja), aki a festõfiát, Titust alakítja, míg Szebeni Lilla mûvésznõ, a mindkettõjük általszeretett Hendrickje megszemélyesítõje.

Ez a „színrevitel” tükörjátékként leképezi a valós viszonyokat,amire a posztmodern irodalomkritika a kicsinyítõ tükör fogalmat al-kalmazza: Lilla iránt Bródy és Hunyady is gyengéd érzelmeket táplál.Az apa természetesen nem kívánja meghallgatni a jelenetet, csak többrészletben sikerül elõadni, s nem váltja be a fiúnak ehhez fûzött remé-nyeit, apja nem engesztelõdik meg vele szemben. A legerõteljesebb je-lenetek azok, melyekben a pincér Rembrandtot alakítja, JordánTamás színészi játéka viszi el a pálmát.

Az összeveszésrõl annyit tudunk meg, hogy állítólag a fiú az anyagigondokkal küzdõ öreget hagyta kártyán nyerni az írók kaszinójában,és Bródy ezt észrevette. Ez pusztán a felszín, komolyabb okoknak kel-lett meghúzódniuk a mélyben. Bródy, a hajdan ünnepelt színháziszerzõ az 1920-as évekre kissé megkopott drámaíró lett, s a nõk imá-data is megritkult a kor elõrehaladtával. Legidõsebb fiában szinte if-júkori énjét láthatta viszont, aki nemcsak külsõleg hasonlított rá, ha-nem ugyancsak írói pályára lépett. Mindenesetre ez a végérvényes el-lenszenv akkor sem érthetõ, mint ahogy Hunyady ezt nem is tudta so-ha elfogadni. És ez az, amihez a darab nem tud közelebb vinni: meg-értetni az ambivalens apa-fiú viszonyt. Sajnos ez a helyzetbõl magá-ból adódik, hiszen ha az apa nem áll szóba fiával, akkor igazi konflik-tusra, összecsapásra sem nyílik lehetõség, Hunyady csak magábanforrhat, könyöröghet, vádolhat, kérhet számon. Mindehhez RátótiZoltánnak véleményem szerint kevés megnyilatkozási terepe van, ke-vés jelenetben szerepel, apja mellett nem elég hangsúlyos a karaktere.Bródyról egy emberektõl elidegenedett, hiúságában sértett figura ké-pét kapjuk, ám Hunyady képlékeny, szinte megfoghatatlan. Affélejobb sorsra érdemes, szeretetre áhítozó fiatal. Talán nem volt szeren-csés a kiinduló szituáció megválasztása: az elõzmények ismeretébenvalószínûleg többet tudhattunk volna meg a két fõszereplõ viselkedé-sének mozgatórugóiról.

-15-

Jordán Tamás

Elõszóként álljon itt az ajánló, már csak azért is,mert az egész programsorozat eszmeiségét közve-títi számunkra: „Néhány pohár pezsgõ után a leg-komorabb költõ is jókedvre derül. Ilyenkor szület-nek a tréfás rögtönzések, csacsi rímek, a fejtetõreállított jelenetek. Nemcsak Heltai Jenõ és KarinthyFrigyes, hanem Juhász Gyula és Kosztolányi Dezsõ,Nagy Lajos és Tóth Árpád is a humor nagymeste-rei ebben az állapotban.” Aki szalonspicces, többetmegengedhet magának és a közönségnek, úgysemveszik komolyan. Szalonspiccesen, ugyebár mindenmegtörténhet…

Meg is történt mindannyiunk legnagyobb örö-mére: 2003. december 9-én este egy ízkavalkád-ban tobzódó bólét fogyaszthattunk el. A mixerFráter Zoltán volt (a fent említett nagymesterek re-ceptjeibõl válogatott), és a nedûket Magony Enikõmesés zongoraaláfestése mellett Balogh Erika ésÕze Áron szolgálták fel óriási szakértelemmel atisztes asztaltársaságnak.

Ha egy szóval kellene jellemeznem az elõadást,akkor mindenekelõtt azt mondanám: bájos volt.Igen, bájos, a szó eredeti értelmében. Ugyanis máraennek a jelzõnek a jelentése kissé „elferdült”. Adarab nem volt kellemkedõ, az elvárhatónál negé-desebb. Éppen ellenkezõleg; a báj, mint eredeti-ere-dendõ gyermeki báj jelent meg, „egészséges” szen-timentalizmussal, édes-bús nosztalgiával fû-sze-rezve.

Az atmoszféra megteremtõje a múltidézés. Amúltidézés, úgy is mint a századelõ miliõjének visz-szavarázsolása, és úgy is mint a szereplõk (avagy akor szereplõi) élete filmjének megtekintése speci-ális retrospektív vetítés keretében. A színészek

, , játszanak. Az életszituációkörök párhuzamai és a már felemlegetett báj azok amomentumok, amelyek együttesen elragadnakbennünket, nézõket is; együtt élünk-lélegzünk aszerzõkkel, a játszókkal, sõt magával az egészkorral.

Az elõadás tematikusan felépített, de ez cseppetsem zavaró. Egyfelõl színeket látunk (értsd: ma-dáchi színeket): a gyermekkor, a kamaszkor, az ifjúfelnõtt korszak színtereit. Végigmosolyoghatjuk,bukdácsolhatjuk ezen ismerõs folyamat lépcsõfo-kait. Cinkos odakacsintással és hozzáadott bánat-tal. A dolgok önmagukért és önmagunkért be-szélnek.

Másfelõl a darab ritmikusan is felépített. HolBalogh Erika tárja elénk egy leány apró-óriási ví-vódásait, hol Õze Áron halad egy fiú férfivá érésé-nek hosszú, bizonytalan útján, hol pedig együttesen

tesznek kísérletet szerelmes civódással a férfi és nõilélek rejtelmeinek megfejtésére.

Balogh Erika tündöklõ és természetes. Éppoly hi-telesen adja a naiv copfos fruskát, mint a nõiessé-gének és ravaszságának teljes tudatában lévõ dé-moni asszonyt. Látjuk, érezzük, már-már aztmondhatjuk, hogy szinte tapintjuk: nõbõl van, tel-jesen biztosan, „uszkve” 110 százalékig.

Õze Áron esendõen megnyerõ. Kiskamasz és ta-pasztalt világfi egy személyben, két alakban. Egy-szer tétova gyermek, másszor bölcs férj. Vagyismindaz, aminek lennie kell; amire egy férfi pre-desztináltatott.

Magony Enikõ szerényen a háttérbe húzódna, deezt nem hagyják a szereplõk. Nem is szabad hagyni:a zene és a dal egybeforrásából adódik az az at-moszféra, amely már a mû elejétõl kezdve magávalragadja az egész publikumot.

Jól szórakoztunk. Zenéltünk, táncoltunk egy ki-csit. Áttáncoltunk az Életen. Tépelõdtünk, dü-höngtünk, andalogtunk és nosztalgiáztunk egycseppet. Egy kicsit sírtunk, egy kicsit nevettünk. Demindvégig derûsek maradtunk, mert sikerült, smert fontos. Szalonspiccesen átugrándoztunk az é-letükön-életünkön. Okulásunkra és egészségünk-re váljék!

ma-gukat õket minket

Unger Zsolt

SZALONSPICCFolytatódott Kabarémúzeum sorozatunk

-16-

Balogh Erika és Õze Áron

BÄCK MANCI, AZ ELFELEDETT FOTOGRÁFUSNÕ

Unger Zsolt

Gömör Béla monográfiájának bemutatója

Bäck Manciról, az egykor híres, de napjainkig a feledés homályábaszorított fotómûvészrõl készült hiánypótló kötet bemutatóját tartot-ták meg, a szerzõ közremûködésével 2003. december 16-án a PetõfiIrodalmi Múzeumban.

A képes monográfia megalkotója dr. Gömör Béla reumatológus,egyetemi tanár. Elsõ pillantásra egy kicsit furcsának tûnhet, miért isorvos ír könyvet egy fotográfusnõrõl. A válasz nem is annyira bo-nyolult: Gömör Béla szakmai publikációi mellett több mûvészetitémájú könyvet írt, családi kiadója már tíz kötetet jelentetett meg.Mindemellett nem elhanyagolható tény, hogy mind a szerzõ, mindírásának alanya szegedi születésû; a gyerekkoruk és a pályakezdésükis mindkettõjüket a Tisza-parti nagyvároshoz fûzik.

Bäck Manci az 1910-es évek elején családi támogatással Bécsbenszerzett szakmai tapasztalatokat. Hazatérte után mûtermet nyitott, sfáradhatatlanul dolgozni kezdett. Szorgalma és tehetsége hamarismertté és közkedveltté tette. Elkészítette többek közt Erdei Ferenc,Mezey Mária és Juhász Gyula portréját. Juhász Gyula egyébként máregy 1914-es versében megörökítette az ifjú fotográfusnõt: „Hízelgõenmindenkit levesz, / A Bäck Manci fényûzése ez!”. Barátságban voltMoholy-Nagy Lászlóval is; jól ismerte, s ebbõl adódóan sejtjük, hogytalán fényképezte József Attilát, Radnótit és Szent-Györgyi Albertet.

Bár a fotográfusnõnek hosszú élet adatott – 98 évesen, 1989 janu-árjában hunyt el –, életmûve, sajnos, mégsem hatalmas. Ennek az azoka, hogy a világháborút követõen az államosításkor nem kívánt szö-vetkezeti keretek között tovább dolgozni, és nemes egyszerûséggel 58évesen letette a kamerát, és fel se vette soha többé. Hála Istennek, a-zért hagyott így is az utókorra számtalan értékes felvételt. A portréimellett legfõképpen érzékenységérõl tanúskodó, mûvészi aktjait kellkiemelnünk.

További kedvcsinálónak és zárszónak álljon itt egy rövid idézet a1915. április 18-i, vasárnapi számának írásából, amely

a mûvésznõ fotólaboratóriuma megnyitásának apropójából készült:„Van egy laboratórium, amely úgy hat az avatatlanra, mint a labora-tóriumok szoktak: kicsit szentély, kicsit patika, kicsit konyha. És vé-gül itt van: Bäck Manci, aki mindezt megalkotta, aki összehozta, ta-nult, fáradott, költött, talán pazarolt és most tud, és itt akar dolgozni– lehetetlen, hogy valami ne sikerüljön neki.”

Szegedi Napló

-17-

Keskeny szájú, pitykeszemû legény terpeszkedikkatonaruhában egy széken. Háta mögött kettétörtcégtábla. A fotó itt és az egész könyvben okker ésemlék-sárga keveréke. Idegen, álomszerû. A fiú:Ottlik Géza.

Életének ez a mintegy 120 felvétele kevés kivé-teltõl eltekintve a Petõfi Irodalmi Múzeum tulaj-donában van, melyet elsõsorban Szunyogh László-né, az író utolsó éveinek hûséges õrangyala és egyikörököse adományozott az intézménynek.

Kovács Ida, a kötet szerkesztõje Ottlik Gézaszellemiségét megõrizve: stílusához, emberi méltó-ságához, ideges, robbanékony alkatához simulvaalakította ki saját Ottlik-élményét.

A remekbe szabott albumot intenzív és izgatottOttlik újrafelfedezés láza és vágya hatja át: a szer-kesztõ a felvételek tartalmáról igyekezett minéltöbbet kideríteni, a még élõ kortársak emlékmor-zsáiból, az adoniszi megjelenésû ember iránt érzettszeretetükbõl és az író önéletrajzi vonatkozásúszövegeibõl kovácsolta koherenssé a fénykép-élet-történet fragmentumait.

A fotográfiákat a kötet közremûködõi, tervezõi,fotósai a lehetõ legélvezhetõbb formában jelenítet-ték meg. Úgy õrizték meg ezeknek a képeknek kar-colt ódonságát, fényeit vagy hibáit, hogy a megje-lenõ figurák mégis életteliek és líraiak maradtak.

Tandori Dezsõ bevezetõ esszéje is méltó felütésea könyvnek: saját fiatalságával párhuzamosan idé-zi meg Ottlik életmûvének egészét a fordításoktól aremekmûvekig, szemlézve a neki különösen kedvesírások szellemi üzenetébõl, vagy a mára szinte el-érhetetlenné vált (Evelyn Waughzseniális kisregénye) keserû szatírájából, mely a-kárcsak ö vagy a

, szintén Ottlik zseniális fordítása.A gyönyörû fotók mellett kiragadott szövegek,

felszikrázó mondatok, rövid aforisztikus kijelen-tések érintkeznek a mûvész életének képeivel, bárnem mindig találóan. Magától értetõdõen jelennekmeg a ból és a ból kiemelt önreflexívgondolatok, ám néhol kicsit visszafogott és gyen-gébb a szövegválasztás. Mivel a kötet célja a han-gulatidézés, nem pedig a képmagyarázat, talán ér-demes lett volna többféle Ottlik-szöveget vagy - le-velet felhasználni. Ennek ellenére lelkiismeretes éskifinomult a fotó-biográfia; az író legérdekesebbútjairól, életének jellemzõ eseményeirõl, közvet-len családtagokról és barátokról sorra találunk –lehetõség szerint – datált fotókat.

A kamaszkori kötõdések, életre szóló barátsá-gok arcképei a szemünk elõtt változnak át, s leszbelõlük Szeredy Dani, Medve, a Bocskai katonai is-kola a , a kõszegi katonai fõreál pedig az

vizuális felidézõje.Markánsan megjelennek az írótársak: a „nagy

négyszer-százas” tagjai (Rónay György, NemesNagy Ágnes, Mándy Iván, Pilinszky János), illetveVas István, Juhász Ferenc és mások fotói. Felesé-gének, Debreczeni Gyöngyinek folyamatosan vál-tozó, elõ-elõbukkanó arcai pedig kiválóan jellem-zik ellentmondásos, ám egész életre szóló kapcso-latukat. Különlegesek és sejtelmesek azok a szépfelvételek is, melyek Nemes Nagy Ágnessel együttábrázolják Ottlik Gézát egy szigligeti csónakázásalkalmával. Ez nem jelenti azt, hogy a fotók az írómagánszféráját sértik vagy põrén mutatják meg amagánembert. Épp ellenkezõleg: inkább felöltöz-tetik Ottlikot. A rejtekezve élõ, lenyûgözõ íróe-gyéniség végre arcot, sõt, arcokat kap.

A könyv borítólapját levéve Ottlik tweed-zakójának fotóját látjuk a címlapon, illetve a hát-oldalon. Üzenete van ennek az üres zakónak, en-nek az elegáns, kopott, igényes darabnak. A diót fel-törni talán sosem sikerül, de itt a bizonyíték: a dióazért létezik.

Megboldogult

Az reg halász és a tenger Cop-perfield Dávid

Prózá Budá

Buda Is-kola a határon

Vajda Ágnes

AUTENTIKUS NAGYÍTÁSOK0ttlik képeskönyv

„…van a tárgyaknak könnyük...”(Vergilius)

-18-

Ottlik Géza és Koromzay Dénes hegedûmûvész a Lukács cukrászdaelõtt, Budapest, 1936 körül

Ottlik vörös foteljében, 1961 körül

BÚCSÚ BEZÁRULT KIÁLLÍTÁSAINKTÓL

„A MÉLTÓ TÚLÉLÉS A BOLDOGSÁG MAGA”

Íme néhány látogatói vélemény:

Kozma Éva rovata

Csodálatos kiállítás búcsúztatója volt a közelmúltban.A mintegy félévig látható Páskádi Géza-kiállítástól ve-hettünk búcsút mindnyájan, akik szeretjük írásait, cso-dáljuk, tiszteljük emberi nagyságát. Személyes hangvé-telû megemlékezések, irodalomelméleti konferencia, elõ-adóestek, egykori lakhelyén lévõ emléktábla megkoszo-rúzása is része volt ennek az évnek. A legnagyobb él-ményt az író 70. születésnapjára rendezett kiállítás je-lentette, mely tartalmában és megjelenítésében nemcsaka szakma, hanem a nagyközönség tetszését is elnyerte. Akiállítást készítette: Maróti István.

Autentikus, minden szempontból értékes kiállítás állítemléket Páskándi Gézának. Köszönet érte a létrehozók-nak.

A kiállítás egy ízig-vérig magyar író, költõ hû képét ve-títette elém. Köszönöm.

Néha, mikor a lélek magára marad, igaz, magányostüneménynek teremtettek minket, mégis mikor a magányútja túl fájdalmas, csendesen új szavakat keresnek aszemek. És ami a legszebb, hogy ismerõs gondolatokra lelaz ember. Így léteztem én is, itt ezekben az „ismerõs”órákban.

Öröm és szomorúság ez a kiállítás. Öröm, hogy lát-hatjuk, szomorúság: mert nincs velünk Páskándi Géza.Pedig nagyon kellenének írásai, szavai, jelenléte a maivilágban.

Végezetül álljon itt egy diáklány bejegyzése:

Csaba Klára

Edemik Mónika

Csordás Csilla

dr. Ihos Ferencné

2004. február elején bezárt a Rejtõ-kiállítás. Lapoz-gatom a Látogatók könyvét, s különös látvány tárul elém.A bejegyzéseket olvasva az az érzésem, a látogatók és akiállítás készítõi igazán „egy hullámhosszon” voltak.Elismerõ szavaik felidézik a régi (vagy új) olvasmány-élményeket, a környezetet, melyben Rejtõ hõsei – mintírják – halhatatlanok. A kiállítás remekül visszaadtakönyvei hangulatát, bizonyítja a sok idézet, párbeszéd,melyeket mûveibõl írtak a vendégek a Látogatók köny-vébe.

Köszönet a helyére tett Rejtõért!(Egy megnyerõ ifjú, aki Rejtõ által megtaláltaéletkedvét.)

Egy kiállítás az Irodalmi Múzeumban Rejtõnek! Ez iga-zán megfelelõ bosszú számomra, annak a tanárnak, akihetedikben 1-est adott azért, mert a nyáron Rejtõtolvastam!

Kovács I.

…gratulálok a (szó szerint) nem mindennapi kiállítás-hoz. Ahhoz az erõfeszítéshez, amely a mai világunkbanvisszaidézi a halhatatlan Rejtõ-világot. Éljen P. Howard,éljen a humor!

Megrendítõ élmény volt végignézni a tárlatot. Azthiszem, jobban nem lehetett volna megcsinálni.

Gézám! Fáj, hogy nem kísérhetsz el élõként életutadszemlélésében. Köszönetet így Anikódnak és munkatár-saidnak mondhatok.

Páskándi gondolatainak minden becsületes, hazájátféltõ magyar ember fejében ott kellene lennie.Véleménye nem csupán egy a sok közül, hanem olyan,melyen érdemes építkezni saját életünk során.

Nagyon jó lehet múzeumfelügyelõnek lenni, mert akkorminden nap meg lehet nézni ezt a gyönyörû kiállítást.

Takács Ferenc

Borbándy János

Illés Dániel

Árpás Annamária

Sosem mosolyogtam még ennyit kiállításon…Danó Á.

Nagyon felemelõ, hogy gondoltatok Rejtõ Jenõre!Gratulálok a kiállításhoz!

Tompa M.

Le a kalappal különben lerepül! Nagy elismeréssel gra-tulálok a rendkívüli empátiával megalkotott kiállí-táshoz. Vidékre is el kellene vinni és nagy PR-t (pro-pagandát) csapni neki!

Dr. Dudich Endre

AZ ELLOPOTT TRAGÉDIA

Néhány bejegyzés:

csak

-19-

„Tanuljátok meg, mi a költõ…”

Napfény és holdfény

Mándy mozi

„A költészet magasztos templomom”

„Vénusnak szép játéka”

„Fortuna szekerén okossan ülj!”

Ady-oltár

Állandó Petõfi Sándor-kiállítás

Jókai világai(2004. június 30-ig)

Emlékkiállítás az író születésének85. évfordulójára(2004. március 31-ig)

Kiss József (1843-1921) emlékkiállítás(2004. március 7-ig)

Erotika a magyar irodalomban(2004. augusztus 31-ig)

Faludi Ferenc-emlékkiállítás születésének300. évfordulóján( 2004. május 31-ig)

Melocco Miklós szoborkompozíciója, 1977

A PETÕFI IRODALMI MÚZEUM LEGÚJABBKIADVÁNYAI:

-

Arany János-emlékkiállítás KatalógusSzerk.: Thuróczy Gergely, PIM, Bp., 2003.

125 vers Ady EndrérõlA verseket válogatta és a kötetet szerkesztette:Vezér Erzsébet, Maróti István, PIM Bp., 2002. kép

Vallomások Ady EndrérõlSzerk.: Vezér Erzsébet, Maróti István,Magyar Irodalomtörténeti társaság, Bp., 2002. kép

Kerekasztal-beszélgetés a reformációrólSzerk.: Thuróczy Gergely, PIM, Bp., 2002. kép

A katalógus szövegét írta: Kerényi Ferenc,PIM, Bp., 2000. kép

Jókai világai, PIM, Bp., 2000. képVereség vagy gyõzelem?

Szerk.: Cséve Anna, PIM, Bp., 2001.Jókai Mór és a Sváb-hegy

A katalógust összeállította: E. Csorba Csilla – Kalla Zsuzsa,PIM, Bp., 2001.

Devecsei Gábor emlékkönyvÖsszeállította: Devecseriné Huszár Klára,Szerk.: Maróti István, PIM, Bp., 2001.

26 vers Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulójánSzerk.: Kovács Ida, PIM, Bp., 2001.

Összeállította: Nagy Csaba, PIM, Bp., 2001.

Szerk.: Nagy Csaba, PIM, Bp., 2001.Márai Sándor Fotók, emlékek, doku-

mentumok az író életébõlÖsszeállította: Mészáros Tibor,Helikon kiadó - PIM, Bp., 2000.

Kultusztörténeti tanulmányokSzerk.: Kalla Zsuzsa, PIM, Bp., 2000.

Szerk.: Nagy Csaba,Argumentum Kiadó – PIM, Bp., 2000.

„Költõ hazudj, de rajt' ne fogjanak”

Adyra gondolok

Távolról a Mostba

Az igaz ember pedig hitbõl él

„Tanuljátok meg, mi a költõ…”

Napfény és holdfényA forradalom után

Gyümölcsfák, rózsák, regények

Imátlan ima

Ment-e a könyvek által a világ elébb?

Szerb Antal bibliográfia

Szerb Antal válogatott levelei

Éltem egyszer én

Az irodalom ünnepei

A magyar emigráns irodalom lexikona

,

KIÁLLÍTÁSOK