1. A jogelmélet főbb irányzatai. Áttekintés

A jogbölcselet 2 nagy részre oszlik: egyik a tudományelméleti (módszertani), a másik a jogelméleti rész.A jogbölcselet jogelméleti része 3 nagy kérdése: a (1)jog fogalmának, a (2) jog okozatos összefüggéseinek (3) helyes jognak a kérdése.A csoportosítani kell, pld. időrendi sorrendben az ókortól a legújabb korig, vagy rendszerezve. Az első előnye, hogy a történeti sorrend megmarad, de hátránya, hogy az egymással rokon elméleteket szét kell választani egymástól. A szisztematikus rendszerezés előnye, hogy belső rokonságuk, vagyis hasonlóságuk és különbözőségük szerint osztályozza és a hasonló elméleteket egyszerre mutatja be. Hátránya, hogy szétszakítja a történeti folyamatosságot. A szisztematikus rendszerezés módjai.Osztályozzuk az egyes jogbölcseleti írókat a szerint a filozófiai (1) felfogás szerint, melyre az író a felfogását építi =>skolasztikus, kanti, hégeli, ideális, materiális stb jogfilozófia A másik mód, hogy és a helyesebb megoldás az, ha abból indulunk ki (2)mit tekint az illető író a jogbölcselet megoldandó feladatának. A jogfilozófia irányai.1) a módszertani és tudományelméleti kérdések megoldásával foglalkozik. (Jhering, Kelsen)2) Jogi alaptani jogbölcselet:3) A jog okozati kérdéseinek problémája (Bodin)4) A jog helyességének kérdésével. Újabban a jogi értéktan.Azokat az írókat lehet ide sorolni, akik más problémákat kutatnak, ilyen az általános jogtani filozófia.6) Azok az írók, akik az összefoglaló jogfilozófiai iránnyal foglalkoznak.A fenti csoportosítás alapján megkülönböztetünk: a) a jog fogalmát kereső jogi alaptani jogfilozófiát; b) (szociológiai) jogfilozófiát; c) helyes jogot kereső vagy értékelő jogfilozófiát; d) a tételes jogtudomány módszerét kutató metodológiai jogfilozófiát; e) a tételes jogi fogalmakat továbbképző jogászati vagy általános jogtani filozófiát; f) a több problémát megkülönböztető összefoglaló filozófiát. A jog fogalmának tisztázását mindegyik felfogás a jogfilozófia feladatának tekinti. A jogfilozófia történetéből kiderül, hogy az az értékelő vizsgálódásból indult ki, és innen fejlődik. A középkor a jog helyességét az ideálból vezeti le, az újkori filozófia az emberi észt ismerte el legfőbb zsinórmértékül. A görögöktől egészen a XIX.sz közepéig a helyes jog kérdése uralkodik. A társadalmi élettel és a jog okozatos összefüggéseivel csak a XIX.sz eleje óta kezdtek komolyabban foglalkozni, s csak a XIX.sz második felében jut uralomra a szociológiai irányzat.

2. A jogfilozófia mibenléte és problémái Moór szerint

1.§ A jogfilozófia viszonya az általános filozófiához és a jogtudományhoz.A filozófia vizsgálja azokat a végső feltevéseket, amelyekre minden szaktudomány szükségképpen támaszkodik. Jellemző vonások, melyek a szaktudományt az általános filozófiától elhatárolja:1. Filozófia vizsgálódása az egyetemességre , a mindenség egészére vonatkozik és2. megállapításai örök érvényűségre törekednek. Ez adja meg a filozófiának az univerzális jelleget.A jogfilozófia filozófia, vagy szaktudomány?A bölcselet jellemző vonása, hogy az egészet, a mindenséget, a jogbölcselet viszont csak a mindenségnek egy részét, a jogot kutatja.A jogfilozófia átmenet a filozófia és a szaktudomány között.= szakfilozófia, A filozófia és a szakfilozófia is előfeltevéseket vizsgál. Az általános filozófia a minden ismeret előfeltevését kutatja, addig a szakfilozófia csak annak a szaktudománynak az előfeltevéseit vizsgálja, amelyre vonatkozik.jogfilozófia a jogtudományok előfeltevéseit vizsgálja, tehát szakfilozófia.A jogtudományok és a jogfilozófiaJogtudományok 3 nagy csoportja:(1) tételes jogtudományok= jogrendszer tartalmát szisztematikusan fejti ki;(2) okozatos jogtudományok (jogtörténet, jogszociológia)(3) értékelő jogtudományok (jogpolitika)A jogfilozófia ezekkel szemben az összes jogtudományok végső előfeltevéseit kutatja. A jogtudományok a tartalomra irányulnak, a jogfilozófia vizsgálódása formális jellegű.A jogbölcselet szakfilozófia. A filozófia is részletekből indul ki. Ahhoz, hogy a mindenséget megismerjük a részletekből kiindulva, az egész felé haladva kell kiépítenünk a világ képét. A szaktudományok is a részletekből indulnak ki, de e részletekből nem az egész felé halad, hanem a további részletek felé. : A jogbölcselet szakfilozófia, mert nem a mindenségre irányul, hanem a mindenségnek csak egy részletére: a jogi jelenségek körére korlátozza vizsgálódásait. Nem szaktudomány, mert az további részletezésre menne.2.§ Van-e a jogfilozófiának a tételes jogtudományok mellett jogosultsága?A tételes jogtudományok megismertetik azokat a szabályokat, amelyekkel egy bizonyos időben és helyen a tételes jog a különböző emberi viszonyokat szabályozza. A tételes jogtudománnyal való foglalkozás vezet el olyan kérdésekhez, amelyre a feleletet a tételes jogtudományok megadni nem tudják.3.§ A jog fogalmának problémája.A tételes jogtudományok megismertetnek a jogszabályok tartalmával, de nem felelnek arra a kérdésre, hogy milyen szabályokat nevezünk jogszabálynak. A tételes jogtudomány feltételezi a jog fogalmának ismeretét. A jog fogalmát meghatározhatjuk úgy, hogy megjelöljük azt a magasabb osztályfogalmat, amely alá a jog fogalma tartozik. Ezután meg kell jelölni azt a megkülönböztető jegyet, amely a jog fogalmát többi fogalmaktól megkülönbözteti. A jog társadalmi jelenség, a társadalom pedig fejlődik, a jog fogalmának meghatározása tsdtudományi és történeti vizsgálódásokat igényel. A jogfogalom problémája ennyiben szociológiai jellegű.4.§ A jog és a kauzalitás viszonyának problémája.A tételes jog hely és idő szerint változik. Ezt vizsgálja a jogtörténet és a jogszociológia. a jog és a kauzalitás viszonyának problémájához vezetnek. ez átvezet a szociológia, a tsd –és történetbölcselet, valamint az általános filozófia területére, amellett szoros összefüggésben áll a jog fogalmának problémájával.5.§ A jog és érték viszonyának problémája.A tételes jog normákat tartalmaz, követendő szabályokat állít fel az emberi magatartásra nézve. A jog elvezet a célok világába. A jog és az érték viszonyának kérdése is szoros összefüggésben van a jog fogalmának problémájával. A jogfilozófia legfontosabb része a jog fogalmával foglalkozó jogi alaptan. A tételes joggal foglalkozó tudományok, főleg a jogkritika és a jogpolitika elvezet a jog és az érték viszonyának problémájához, a helyes jog kérdéséhez. E probléma megoldása pedig átvezet az etika területére (általános filozófia egyik része).

6.§ A jogfilozófia és az általános filozófia összefüggése.A jogfilozófia legközelebb áll a kultúrfilozófiához , amely az értékes valósággal foglalkozik. Az általános filozófiának a tárgya, nemcsak a természeti erők sajátosságait találjuk meg, hanem megtaláljuk az emberi szellem sajátságait is, mindazt, amit az ember öntudatos tevékenységével létrehozott. A régi filozófia csak a természetet tekinti. Az újabb filozófia pedig az értékes emberi kultúra jelenségeit is kritikai vizsgálat tárgyává teszi. A természet önmagában értékektől mentes. A kultúra 3 objektív érték kifejezője: (1) az igaz=tudomány, (2) jó=erkölcs (3) szép=természet.. A tudomány, az erkölcs és a művészet alkotja a kultúra egészét. Minthogy a jog tsdi és történeti jelenség, és a jog emberi cselekvésekből és a hozzájuk fűződő gondolatokból és értékekből áll, nyilvánvaló, hogy a jogfilozófiát legközelebbről az a filozófia érdekli, amely a történelem és a tsd filozófiáját adja, vagyis a kultúrfilozófia . 3. A jogfilozófia részei.(1) jog fogalmával (jogi alaptan)(2) a jog általános okozati összefüggéseivel (jog szociológiája)(3) jog helyességének kérdésével (jogi értéktan) foglalkozik7.§ Hogyan vezet el az általános filozófia is a jogfilozófiához?Az általános filozófia foglalkozik mindazzal, ami 1 - megismerhető, vagyis ami a megismerés tárgya lehet (tárgyelmélet). 2 - ismeretekkel általában (ismeretelmélet). Jogelmélet: a jogbölcselet része, mely az általános filozófia tárgyelméletével halad párhuzamosan. Avval foglalkozik, hogy mi a jog. A jog okozatosságának kérdése: a jog egészének a többi valóságok részeivel való összefüggéseit kutatja. Milyen okozatossági összefüggésben áll a jog a többi tsdi jelenséggel. A jog helyességének kérdése: a filozófiából kiindulva a tárgyelméleten keresztül eljutunk a kérdésig, hogy mi a jog, melyek az okozatossági összefüggései és mi a helyes jog? Módszertan kérdés - Tudományelméleti kérdések: módszertannál vizsgáljuk a jogra irányuló megismerést: a jogtudományokat.8.§ A jogbölcselet viszonya a történet –és tsdtudományokhoz.A történettudomány és a tsdtudomány közti különbség Minden történettudomány a tsdak történetével foglalkozik, történelem=társadalomtudomány. A tsdtudomány a tsd életét vizsgálja, amely mindig a történelem folyamán keletkezik, tsdtudomány történeti jellegű. Ha a történeti jelenségről letöröljük a hely és az idő szerinti meghatározottságot, elveszti sajátos történeti jellegét, és puszta tsdtudományi jelenséggé válik. A történelem individualizáló, a tsdtudomány (szociológia) generalizáló, a jogfilozófia pedig mindkettővel összefüggő tudomány.9.§ Indokolt-e a jogfilozófia problémáinak külön tudomány által egyesített vizsgálata?A tételes jogtudománnyal való foglalkozás során felmerülő 3 kérdés megoldása a tételes jog tartalmától teljesen független, rendszeres vizsgálódást igényel. Semmiképpen sem indokolt juriszprudenciát és a jogfilozófiát - összekapcsolni. Az előbbi a tételes jogszabályok tartalmát fejezi ki, az utóbbi a tételes jogtudományok előfeltevéseit vizsgálja.10.§ Jogtudományok módszertana. Két jogtudomány szorítkozik kifejezetten a jog vizsgálatára: a 1 -jogfilozófia (jog változatlan lényegét kutatja), 2 - a tételes jogtudomány (jog változó tatalmát ragadja meg).A jogtörténet, a jogszociológia, a jogpolitika már meghaladják a jogra vonatkozó vizsgálódásokat.Még a jogi alaptanban (jog lényegét vizsgálja) sincs meg az igazi, jogra korlátozott vizsgálódás csak a tételes jogtudományban. A jogi alaptan a jog lényegét akarja megragadni, ezért más tsdi tényezőktől el kell határolnia. A tételes jogtudomány arról szól, hogy mi a jog tényleges tartalma; a jogszociológia okozatos szempontból nézi a jogot, és összefüggésbe hozza más tsdi jelenségekkel; a jogpolitika pedig a helyesség szempontjából vizsgálja a jogot.A jogbölcselet egyik része sem érintkezik olyan szorosan a filozófiával, mint a módszertan. A módszertan kérdése a jogi szaktudományoknak mindig előfeltevése.Első tétel: minden jogtudomány előre felteszi a maga módszertanát.Második tétel: a jogi szaktudományok ezt a problémát megoldani nem tudják, de törekszenek megállapítani a maguk feladatát és saját módszereiket. Ha kitűzöm egy jogi szaktudomány célját, a saját szaktudományomat elhatárolom a többitől. A módszertani vizsgálódás feltételezi a jogtudományok egészének áttekintését.Harmadik tétel: milyen ismeretekre van szükség a módszertani kérdés megoldásánál? Kellenek jogi alaptani ismeretek, mert ez mondja meg, hogy mi az az anyag, aminek feldolgozásával a jogtudományok foglalkoznak. Másik az általános filozófia, és az egyes szaktudományok bevezetői, ahol annak művelője leírja a módszert, amivel dolgozik. módszertan nem közvetlenül a joggal, hanem a jogtudományokkal foglalkozik. A szaktudományok által követett módszerek (1) tételes jogtudományok, (2) szociológiai jogtudományok, (3) értékelő jogpolitikai jogtudományok és a (4) jogbölcselet - módszertana.1. Jogtudományok módszertana:a jog tartalma az emberi cselekvésektől elvonatkoztatva. A jog ismerete tehát fontos.2. A tételes jogtudományok módszertana:elsőrendű feladata a jogmagyarázat. A jogszabály értelmezése, magyarázása, tartalmának kifejtése. Élő jog akkor nevezhető pozitívnak, ha szociológiai tények igazolják, illetve ha a jog a valósággal megegyezik, melyet egy minimum és egy maximum között követünk.3. Az okozatos jogtudományok módszertana:Minden jogtörténet feltételezi a tételes jogtudomány ismeretét. A jogtörténet kutatja a jog változásának okait és hatásait is, tehát részben átváltozik szociológiává. Így képez egy átmenetet a tételes jogtudományok és a szociológia között.A szociológia és a jogtörténet módszertana hasonló. Mindkettő okozatos jogtudomány, de különbség, hogy a jogtörténet individualizáló, a szociológia pedig generalizáló jellegű. A jogszociológia is a tételes jogtudományon épül fel.4. A jogpolitika módszertana:A jogpolitika a jog szabálytartalmát veszi alapul. A tételes jogtudomány a jogpolitika alapja, kiindulópontja. A jogpolitika a szabálytartalmat összeméri magasabb értékekkel, és ez alapján kritizálja azt. Minden jogpolitika tehát jogkritika. A jogkritikához kell a tételes jog ismerete és egy értékmérő. Ha a jogpolitika alapul veszi a jogbölcselet értékmérőit, nem lesz más, mint a jogbölcselet egy alkalmazott tudománya. Ezt azonban nem mindig teszi. A kritika elvezet a reformjavaslatokhoz. Minden reformjavaslat a fennálló jog kritikája, a reform joggá akar válni, esetleg azzá is válik.5. A jogfilozófia módszertana:A jogfilozófia kevésbé dogmatikus és normatív, mint a többi a többi jogtudomány. Megállapításai időtől és tértől függetlenek.Három jogelméleti probléma:

1- a jog fogalmának kérdése2- az általános jogfilozófiai jogszociológia erősen tapasztalati jellegű3- a helyes jog kérdése.Az egyes jogfilozófiai problémák megoldásánál szükség van filozófiai ismeretekre, módszertani kérdéseken kívül pedig kellenek történet –és tsdtudományi, történet –és tsdfilozófiai ismeretek is.11.§ A jogfilozófia és a határos tudományok.1. A jogfilozófia és a többi jogtudomány megegyeznek abban, hogy tárgyuk közös: a jog. Különbségek: a jogfilozófia nem foglalkozik a jogszabály tartalmával, a többi igen.Az összes jogtudományokat 3 csoportra lehet osztani: a) tételes jogtudományok, b) történeti és okozatos jellegű jogtudományok, c) értékelő jogtudományok.a) Tételes jogtudományok:Valamely helyen és időben érvényes jogszabályok tartalmát fejtik ki és rendszerezik.- összehasonlító jogtudomány (különböző tételes jogrendszerek tartalmát hasonlítja össze)-néprajzi jogtudomány (primitív népek jogát hasonlítja össze)-általános jogtan (jogrendszerek összehasonlításával tesz különbséget a jogszabályok tartalmában, a legáltalánosabb elveket kutatja)b) Történeti és okozatos jellegű jogtudományok:Jogtörténet (jogszabályok tartalmának fejlődését vizsgálja) és a tartalmi jogszociológia. (a jognak, mint egésznek a fejlődésére koncentrál.)Jogszociológia: a jogbölcselet okozatos összefüggéseit vizsgáló rész.Ha a jogszociológia a jog egészére érvényes megállapításokat tesz, akkor jogfilozófiai értelemben vett jogszociológiáról beszélünk. Ha a jogszociológia a jog konkrét tartalmát vizsgálja, tartalmi jogszociológia lesz, és nem tartozik a jogfilozófia körébe.c) Értékelő jogtudományok (jogpolitika):Javaslatokat tesz a megkritizált intézkedés kijavítása érdekében. Tartalmi jellegű: szabályok és jogintézmények helyességét bírálja el.2. A politika az állami élet jelenségeit vizsgálja. A jog és az állam között szoros a kapcsolat, szoros a jogfilozófia és a politika között is.A jog fogalma tágabb körű, mely alá az állam is tartozik, így a politika csupán a közjog területére alkalmazott jogfilozófia.A politika a helyes eszközök tudománya.3. A közgazdaságtan a tsdi élet gazdasági jelenségeivel foglalkozik. Szoros összefüggésben van a jogfilozófiának avval a részével, amely a jog okait és hatásait vizsgálja.4. A szociológia a tsdi élet tüneményeit vizsgálja, vizsgálódása kiterjed a tsdi élet összes jelenségére.5. Általános filozófiával is szoros összefüggésben van a jogfilozófia.

3. A természetjog általános jellemzése és főbb iskolái

1. A természetjog és az észjogÓkorban a jogfilozófiai vizsgálódások az általános filozófia keretein belül folytak, a középkorban pedig a teológia szolgálatában álltak. Csak a XVII. szban önállósult a jogfilozófia a természetjog fellépése által.A természetjog fogalma nem új, gyökerei Szókratész előttre nyúlnak vissza. A középkorban valóságos, érvényes jognak tekintik, amely az emberi jog érvényességének is az alapja. Érvénytelen az a tételes jog, amely ellenkezik a természetjoggal. A természetjog tételeinek kifejtésére csak a XVII és XVIII.szi természetjogi iskola tűzi ki magának célul, a jogfilozófia alapjait lerakva ezáltal.A természetjogi felfogás jellemzői:a) általános és örök érvényű univerzális kódexet akart megállapítani;b) ezt a jogot feltétlenül helyes jognak tekintette.Az iskola képviselőinek közös jellemzője, hogy ezeket az örök érvényű, változatlan jogelveket az emberi ész segítségével akarták deduktív módon megállapítani. Abban azonban, hogy az emberi ész miképpen állapítja meg ezeket a jogelveket (tisztán önmagából-e, vagy az emberi természet vizsgálatából) nagy eltérések mutatkoznak.I.) A régebbi természetjogi felfogás szerint az ember természetének a vizsgálatából kiindulva jut el az ész a természetjogi szabályok felismeréséhez.Hogy az emberi alaptermészet milyen, eltérések mutatkoznak:Hugo Grotius, aki a természetjogi iskolát megalapította, az ember társas természetéből indul ki. Thomas Hobbe s szerint az ember természete antiszociális, a természetes állapot a “mindenki mindenki ellen” ezért az embertárstól való félelem, az önfenntartási ösztön viszi az embert az állam megalapítására. Samuel Pufendorf egyeztet a két álláspont között, és azt állítja, hogy az ember egoisztikus. Hobbes-nak volt igaza, de valójában a gyámoltalanság és a gyengeség, tehát az ember eredeti természete az, amelyből a természetjogot le kell vezetni.A természetes állapot Locke szerint nem a vad harc állapota, hanem uralkodik már a józan ész természetes törvénye. Az ember természetes állapota ezért a szabadság és az egyenlőség. Thomasius szerint is az emberi józan ész ismeri fel azt a természeti törvényt, melyet Isten mindenkinek a szívébe írt. Így ő már az ember erkölcsi természetéből indul ki.Leibniz, hasonlóan az előzőhöz, az ember erkölcsi természetéből indul ki: az erkölcsi eszmét olyan változhatatlan örök ideának fogja fel, mint az igazságot, mely az észből folyik. Filozófiája a boldogságra való törekvésre és az ész változatlan normáira van alapítva.Wolff szerint a tökéletesedés a legfőbb jóra, a boldogságra vezet. Ezért hozzák létre az emberek az államot szerződés útján, mely a felvilágosult abszolutizmus államának felel meg.Rousseau szerint az emberi természet eredetileg jó, csak a civilizáció rontotta meg, olyan alkotmány kell, mely megfelel a tsdi szerződésnek, mindenki egyenlőségét és szabadságát biztosítja.II.) Thomasius óta a természetjogban erősödött az az irány, mely a természetjogot ember erkölcsi természetéből akarja levezetni.Kant szerint az erkölcsi elvek a mindennapi tapasztalati elemtől, ösztöntől, vágytól, törekvéstől mentes tiszta észből fakadnak. Ezt a felfogást, amely pusztán az ész segítségével akarja az ideális jogszabályok rendszerét megszerkeszteni, a régebbi természetjoggal szemben észjognak szokták nevezni.

A tiszta észből vezeti le a természetjog elveit Fichte is. Ugyanezt Schelling, Hegel és Spinoza az objektív világrészből teszi.2. A természetjogi iskola kritikája. Örökérvényű, változatlan, feltétlenül helyes jog nincs.E jogfilozófiai irány elterjedésének okait a természetjogi iskola térhódítását korának szellemi irányzataira kell visszavezetni. Az irodalomban klasszicizmus, mely az örök emberit keresi, a jogfilozófiában pedig racionalizmus, mely a változatlan örök jogot keresi.Kár, hogy örök érvényű jogot és jogrendszert nem lehet alkotni, és az sem stimmel, hogy pusztán az természetből gondolkodás útján le lehetne vezetni a változatlan jogrendszert. Arra, hogy mi legyen, nem lehet következtetni abból, hogy most mi van. Ha örök, változatlan jogot akarunk alkotni, akkor az emberi célkitűzések terén kell keresnünk örök emberi célokat, amiből örök és változatlan jog levezethető. 3. A természetjogi irány érdemei.1. Rámutat arra, hogy a jog és az erkölcs szoros kapcsolatban áll egymással;2. Erkölcsi elveket, ideálokat tűz ki a jogfejlődés számára;3. Kidomborítja azt a gondolatot, hogy jogalkotó nem tehet meg mindent, a tételes jognak vannak korlátai.

4. A jogpozitivizmus általános jellemzése és különböző értelmezései

I.) A természetjog háttérbe szorulása:Hosszú folyamat, átmeneti felfogásokon keresztül teljesedett ki: történeti jogi iskola, utilitarista szemléletek, liberalizmus.Előzmények: mindennapi jogi gondolkodás + realista szemlélet megjelenése. (Hobbes, Montesquieu, Kant, Hegel). A pozitivizmus tudatos realista program.A természetjog nem szűnt meg, csak háttérbe szorult.Tsdi háttér: polgári berendezkedés, jogbiztonság megteremtése.Szellemi háttér: politikai gazdaságtan és a közgazdaságtan kialakulása. A történelemtudomány valódi tudománnyá válik (történeti kritikai iskola, történelemszemlélet átalakul)Paradigmaváltás a gondolkodásban. SA kérdés már az, hogy mi van, nem pedig az, hogy minek kellene lennie.Jogbölcseleti vonatkozás: a nemzeti értékek válnak fontosakká, új paradigmák jelennek meg (tartalmi kérdések helyett formaiak fogalmazódnak meg), felmerül a módszertan kérdése, diszciplinális differenciálódás indul meg, mely a nézetek pluralizálódását jelenti. II.) A pozitivizmus megnyilvánulásai: Empirizmus; történettudomány; elméleti differenciálódás; politikai eszmék, államok és pártok pluralizmusa.Különválik a jogászi, a szociológiai és a pszichológiai pozitivizmus.III.) Jogászi pozitivizmusTágabb értelemben, minden olyan jogra vonatkozó gondolat, mely nem természetjogi. Szűkebb értelemben a jogbölcseleti pozitivista gondolkodás: a) tételezés lényege, hogy az állam alkotja és kényszeríti ki a jogot; b) a jogalkalmazók magatartása a bírák cselekedetei, ezt követik az emberek; c) pszichológiai tényekre alapozott felfogás (mert a jogi tények egy mérvadó réteg által elfogadásra került tények csoportja)IV.) A természetjogi pozitivizmus; a szűkebb értelemben vett jogászi pozitivizmus és a szociológiai értelemben vett pozitivizmus közös vonásai:o metafizikai módszerek elutasítása,o filozófiai jogbölcselet,o jogfogalmat tényekre alapozza,o csak pozitív jog a jog,o elválasztási kérdéskör: mi a jog és milyennek kellene lennie, a két kérdést el kell választani,o relativizmus megléte.V.) Etatista pozitivizmus: szabadjogi elmélet, pragmatikus elmélet, amerikai és skandináv relativizmus.

5. A történeti jogi iskola, Savigny, MaineA fejlődés filozófiai térhódítása a jogtudomány területén természetjogi irányzat megdőlt.A jogtudományok területén e iskola hozta a változást. Megalapítója Hugo és Niebuhr mellett Savigny.Az iskola felfogása szerint változatlan természetjog nincsen, a jog nemzetenként és koronként változik. A jog a nemzeti összellemnek a terméke, ugyanúgy, mint a nyelv vagy a népszokások. A jog szerves összefüggésben van a nép jellemével, és folyamatosan fejlődik, a nép történetéből fakad és nem az egyének önkényéből.A népszellem közvetlenebbül nyilvánul meg a szokásjogban, mint a törvényjogban, az előbbit az utóbbi fölé helyezték.Felfogásban a jog és a tsd szerves fejlődésének gondolatát találjuk meg. Csakhogy a jog keletkezését és változását a misztikus “népszellemre” vezették vissza, a jogfejlődés és a jog okainak kutatása elé akadályt állítottak. A jogtörténeti iskola a helyes jog kérdését eleve kizárta. A jogtörténet feladata gyanánt kizárólag a tételes jog megismerését tekintette.Savigny jogbölcseleteElőzmények: Angliában az 1700-as években elakadt a római jog recepciója; a percedens-követés vált dominánssá. Franciaországban pedig a forradalom után a jogtudósok nagy részét emigrációba kényszerítették, s a montesquieu-i törvényszöveg-pozitivizmus vált dominánssá.Németország: Savigny a történeti jogi iskola egy alapítója volt. Ő a jogot a társadalom kollektív tudatából származtatta, és mint népszellemet fogalmazta meg. Ez csak az alapvető jogintézményeket hozza létre; a többit a jogászok alkotják meg.A népszellem eredetű1. jogintézmények2. az ezeket szabályokra szétbontó és rendszerező jogtudományi rendszer és3. a bírói ítélkezés egymásba kapcsolódó tevékenysége jelenti szerinte s jog életét.Puchta Savigny-ból indult ki, de ő a jog középpontjába már a jogszabályok mögötti jogtudományi-jogdogmatikai rendszert állította, s ebből kell kiindulni úgy a jogalkotásnál, mint a jogalkalmazásnál.

5 . A történeti jogi iskola (18. sz. vége, 19. sz. eleje)

Előfutára Foucault, fő képviselője Carl von Savigny.Történelmi háttér: Napóleon hódításai, a Code Civil bevezetése a német területeken, Napóleon legyőzése után kodifikációs hullám, növekvő jogi partikularitás. Az egykori közös recipiált RJ eltűnik. Tibaut – Savigny vita a kodifikáció szükségességéről:Tibaut: Németország pol. egységét nem lehet megteremteni, legyen legyalább közös Ptk!Savigny: a kodifikáció nem előnyös, mert nem természetes jogfejlődést jelent. A jog korok és népek szerint változó! (ellentétben a természetjog felfogásával!)A történeti jogi iskola fő nézetei:o a jog a népszellem terméke, mint a nyelv, a folklór...stb.o a jog társadalmilag és történelmileg kötötto a történelem lényege a folytonosság, nem lehet erőltetni a fejlődést (szemben a felvilágosodás eszméivel,

amely szerint az ész beolyásolhatja, jobbá teheti a világot)o a világot a népszellem mozgatja (itt nem mentek tovább, hogy tkp. ez micsoda...:))o képviselői: Foucault, Savigny, Maine, a fr. restauráció történetírói, Einhorn, Puchta(Maine munkássága pl. nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gyarmatok őslakos kultúráját ne töröljék el...)SAVIGNY, Karl von (1779-61)Kulcsszavak: tvhozási miniszter, a szokásjog a legfőbb jogforrás, kodifikáció elutasítása, népszellemMűvei: A hivatásról (1814) A római jog rendszere (1840-51)Savigny szerint a legfőbb jogforrás a szokásjog, amit a népszellem teremt, ezért azt a bíró csak felismeri (ortodox elmélet; ezzel ellentétes: elismerési elmélet: a jogalkalmazói jog a szokásjog).A kodifikációt elutasította, mondván, hogy egyrészt nem tudunk hozzá eleget, másrészt, ha eleget tudnánk hozzá, akkor már nem lenne rá szükség...A népszellemnek is megvannak a maga korszakai, az emberi fejlődés analógiájára (gyermekkor,...)(álhistorizmus) Einhorn-t és Puchtát épp csak megemlítettük.Einhorn szerint a német népszellem a recipiált római jogot már a sajátjává tette...A történeti jogi iskola képviselői tkp. a germán jogot keresték, és megtalálták a római jogot...:))

MaineElvetette azon nézeteket, melyek szerint a társadalmi intézmények az ember racionális természete alakítja ki, szerinte ezek létrejöttében a szokásoknak, ösztönöknek, érzelmeknek van jelentős szerepe.Savignyval szemben a jogi intézmények eredetét nem egy mitizált népszellemben kell keresni, hanem a történelmi fejlődés menetében megnyilvánuló ésszerűségben. Savigny a romantikus nézőpontból, Maine inkább tudományos szemszögből vizsgálódott.Maine abból a módszertani előfeltevésből indult ki, hogy az egyes társadalmak a történeti fejlődés ugyanazon útját járták be, különbségeik abból fakadnak, hogy a fejlődés más-más pontjára jutottak el. Tehát hasonló történelmi körülmények között a különböző országok jogfejlődésében számos hasonlóság figyelhető meg.Fő művében az ősi jogot, azaz a római jogot vetett össze az angol joggal.Következtetése: a statikus és progresszív társadalmak megkülönböztetése. Előbbiek a fejlődés csúcspontján sem jutattak tovább, mint a rómaiak XII táblás törvényekkel, azaz a szakrális-oligarchikus jogi monopólium megtöréséhez és a jog kódex formájában történő rögzítéséhez és közzétételéhez.Másik fontos tétele a progresszív társadalmak fejlődésére vonatkozik; ez a fejlődés a státusztól a kontraktus felé halad, azaz az egyén születés által meghatározott és kötött jogi helyzet egyre nagyobb mértékben oldódik, s enged teret a szabadságnak, vagyis annak, hogy szerződések révén maga alakítsa jogi helyzetét.A kodifikációt kívánatosnak tartotta az angol jog számára.Vizsgálódásai a római jogtól indulnak.

A jog fejlődésének történeti szakaszai:

I. A jog fejlődésének korai szakaszában a vitákat a király döntötte el, s az így született ítéleteket az istenektől származtatták. Themisz a bírói ítéletet sugalmazó isteni közreműködő volt. A jogszabály első eleme a parancs, amely nem egy cselekedet, hanem azok sokasága. Így születik a szokás.

II. A következő történeti időszakban a királyság meggyengült, az arisztokrácia uralma következett. Az egyeduralkodói tisztség meg is maradt, a királyi tekintély puszta árnyék lett. Az ariszokrácia átveszi a király jogszolgáltató hatalmát, de nem tartanak igényt ítéleteik isteni eredetű magyarázatára.

III. A jog történetének következő lépcsőfoka az írott jog megjelenése: törvénykönyvek keletkezése. Igény támadt a mindenki számára hozzáférhető és megismerhető jog iránt, mely nagyobb biztosítékot jelentett az íratlan szokásnál. A törvények megjelenésével befejeződött a jog spontán fejlődése, ezután minden változás tudatos, szándékos módosításnak számított. Ezek után egyértelmű különbség tehető stagnáló és haladó (progresszív) társadalmak között.

A progresszív társadalmak fejlődését organikus modell alapján szemléli, melynek 3 fejlődési szakaszát különbözteti meg:

1. A jogi fikciót2. A méltányosságot3. A törvényhozást.

A felsorolás időbeni megjelenésüket is tükrözi.Ad 1. A jogi fikció az emberi társadalmak kezdeti szakaszában töltött be jelentős szerepet, a XIX. századi jogban állandósítása nem lenne helyes, mert csak a jogszolgáltatás lehetővé tételét szolgálta.Ad 2. A méltányosság a meglévő jogtest mellett létezett, de eltért a törvénytől abban, hogy alapelvei mások, érvényességét nem kívülről nyeri, hanem a benne rejlő magasabb rendű szentség biztosítja , s ezáltal igényt formálhat az írott jog hatálytalanítására is. A jogi fikciótól abban különbözik, hogy már nem egy konkrét esethez, hanem általános gondolkodási szinthez kapcsolódik és a törvénnyel való összeütközése nyílt és bevallott.Ad 3. A törvényhozás az érvényességét kívülről nyeri, kötelező erejét nem alapelveinek, hanem a törvényhozó tekintélyének köszönheti. A jogalkotó akaratán múlik, hogy mi lesz törvényi szabály. Keletkezése nem esetleges, hanem tudatos. A helyes törvényalkotás a jogfejlesztés legfontosabb eszköze.ŐSI JOG MODERN JOG patriarchális társadalom fejletlen jog

a társadalom egyede: a család - egyén családfő parancsa a jog a független közösségek közti - az egyének közti szerződéses

kapcsolatokat szabályozza kapcsolatokat szabályozza alaki jog elsőbbsége - anyagi jog elsőbbsége

Következmény: alakszerűség és szertartásos jelleg

A természetjog és annak rendszertani besorolása nehézséget okozott a modern jogtudósok számára. A természetjog összekavarta a múltat és jelent.A jogot és a társadalmat fejlődésük kezdeti szakaszában 2 veszély fenyegeti: A természetjogi tanok intenzív figyelembevétele a mindennapi jogéletben. Ennek következménye: a

kodifikált jogot a természetjogra hivatkozva folytonosan változtatják. Az autonóm államok doktrináinak elfogadása kizárja az államok felett álló törvényhozó, vagy bármely

feljebbvaló létezését.A civilizált világot viszont éppen az különbözteti meg a természeti állapottól, hogy van külön jogalkotó szerve.Fenti 2 elv elfogadásából a következő állítások valamelyike következik:

a) Ha nincs az államok felett semmilyen autoritás, az egymással való kapcsolatokat a természetjognak kell szabályozni.

b) Az államokat nem kapcsolja össze semmiféle szabálytömeg, az azonban jogi vákuumot jelent, amitől a jogtudósok által képzelt Természet irtózott.

Grotius és elődei a ius gentium-ot és a ius naturale-t azonosították egymással, s leszögezték, hogy az államok törvénykönyve a természetjog.Maine vizsgálta egyes tételesjogi intézmények keletkezését és fejlődését. Induktív módszert alkalmazott, empirikus vizsgálódásaihoz gyakran pszichológiai magyarázatok is társulnak. Elemzései kapcsán nyilvánvalóvá válnak a tények mögötti elvek illetve fordítva, az eszmék mögötti konkrétumok.Maine munkásságára vezetik vissza az összehasonlító jogtörténet és a néprajzi jogtudomány (jogi etnológia vagy jogi antropológia) néven ismert diszciplinákat. Kritikai gondolat Maine-nel szemben az, hogy az időbeli eredet vizsgálatát összetéveszti az értékelő bírálattal.

6. Austin jogbölcselete

Anglia: Míg a kontinentális Európa országaiban végbement a római jog recepciója, addig ez Angliában elmaradt, s ez elsorvasztotta az elméleti jogi gondolkodást.Jellemzői:

(a precedens-kényszer); jogdogmatikai kötöttsége csekély volt. A precedensek ereje nagy; professzionális intézményrendszer alakult ki. Az absztrakt jogelvek kivonultak az angol jogi gondolkodásból. Az angol jogelméleti gondolkodók száma csekély. John Austin volt a legjelentősebb.Elméletének két fontos mozzanata van: szerint a jog szuverén állami parancs, de a jog önmagában nem elegendő. mögötte létezik egy analitikai készlet: a normák mögött rendező elvek, melynek segítségével a norma ténylegesen működtethető.Később D-ba települt át, és ott tanulmányozta a történeti jogi iskolát és Puchtát. Angliában Austin halála után még hosszú ideig nem alakult ki egyetemi jogászság: a jogászképzés az ügyvédi irodákban és a nagy jogászcéheknél folyt.John Austin (1790-1850): Analitikus vagy imperatív elmélet megalkotója. Őt már kimondottan pozitivista analitikus írónak tartják.Mit jelent az analitikus (imperatív) jogelmélet (A jogtudomány = a természetjogtannal)2 részre osztja: a) jogtan – iurispudentia

b) törvényhozás tudományaa) A jogtan a pozitív joggal foglalkozik nem a természetjoggal. A jogtanon belül 2 irányzat: általános (szükségszerű elvekkel) és a különös jogtan egy történetileg meghatározott tételes jogrendszerrel foglalkozik.Az általános jogi fogalmaknak két csoportja van: szükségszerű jogi fogalmak:mi a jog, mi a norma, ki a jogalany. Az általános tételes jogi fogalmak pedig: a “végigható” fogalmaka dolog fogalma és a fizikaikényszer fogalmab) Törvényhozás tudománya: Azzal foglalkozik, hogy milyennek kell lennie a pozitív jognak.Austin jogfogalma: kiindulópontja a törvény, a Law legtágabb fogalma: Olyan szabály, amelyet az összes lény irányítása céljából egyes lény fektetett le és az utóbbinak az előbbi irányítása felett hatalma van.A Law másik értelme az ember-ember közti viszony. Ezzel foglalkozik részletesen. Megkülönböztet ezen belül pozitív jogot és pozitív erkölcsöt.Pozitív jog: a szuverén kibocsát jogot Pozitív erkölcs: létezik ún. sajátképpeni pozitív erkölcs, ez lehet nem politikai alá-fölé rendeltség, de mégiscsak alá-fölérendeltség pl: természetesszemélynél szülő-gyermek, mester-szolga. Nem sajátképpeni szabályok: Az emberek egy maghatározott testülete véleményeket, szabályokat hoz létre (becsület, divat, alkotmányjog). Itt nincs meghatározott eszes lény.Beszél a törvény lényeges elemeiről:Lényeges elemei:1)Parancs : lényege a parancsoló hatalmába, nem a stílusában rejlik. Max Weber módszertani megjegyzése: különbözik a hatalom és az ember.A hatalom és uralom megkülönböztetése Max Webertől van. 2) Kötelezettség: a parancs konelatívuma. Az alatvaló kötelezettsége konelatívum. A kötelezettség a parancsból adódik.3) Szankció: a kilátásban helyezett rossz.4) Fölérendeltség: az a hatalom, melynél fogva a fölérendelt az alárendeltet rosszal, fájdalommal

illetheti.Elsődleges a kötelezettség, a jogosultság a származékos. Abszolút kötelezettség van, abszolút jogosultság nincs.Jogosultság akkor áll fenn, ha kötelezettséget feltételez.Csak az általános parancs lehet a törvény és a jogi parancs csak a szuveréntől származhat. A szuverén a politikai társadalomban független, a legmagasabb, jogilag nem kötött hatalom. Nem feltétlenül az állam a szuverén.A jogkeletkezés sorrendje: (7 részből áll) 1., A pozitív erkölcs szabály, 2., Azok bíróság általi alkalmazása, ill. kikényszerítése, 3., Előbbiekből a következtetés vagy hasonlatosság alapján más szabályok, kifejlesztése, 4., Bírák által új szabályok felállítása, 5., Az igazi törvényhozás a szuverén által, 6., A bírói és a közvetlen jogalkotás egymásra hatása, 7., A kódex, a kodifikált jog kizárólagossága.A jog tehát vagy alkotott vagy bírói jog.Ha a jogalkotó hozza a jogot az általános, sajátképpeni.Ha a bíró, az egyedi.Összefoglalva:Analitikus: fogalmak elemzésével foglalkozik. Imperatív: a jogot a szuverén parancsának vallja. Az általános jogtudomány feladata sein-ba helyezi.

7. A törvénypozitivizmus, érdekkutató jogtudományTörvény pozitivizmus:A XIX.szdi Európa tipikus jogelmélete.Fő jellemzője: a jogot azonosítják a törvényi joggal, amely az Alkotmánynak megfelelően jön létre. Az erős állam igénye hozza létre:Ekkor jönnek létre a nemzeti jogrendszerek, a nemzeti államok.Bodin: a király primus inter pares. Az állam fogalmát és a szuverenitás fogalmát összekapcsolja. Ezért fontos nekünk Bodin.Egységes jogrendszerKiszámíthatóság kell a polgárságnak.JogbiztonságAz észjog irányzat volt ezt megelőzően a domináns. Ez az észjogra egy ellenreakció. Minden jogász az észjogra hivatkozik, de eltérő eltérő konzekvenciákat állapít meg.Jellemzők: 1-Metafizika ellenesség, 2-Formalizmus, 3-Jogi normatanizmus, etatizmus: 4-Jogbiztonság követelménye, 5-szuverenitás, 6-Jogforráselmélet, 7-a jog helyessége,

1) Metafizika ellenesség:Ez jelenti, hogy független az erkölcstől,

a természetjog elutasítását, a történeti jog elutasítását,a filozófia elutasítását, távolságot a filozófiától.

A jog saját magát képes felépíteni.A jogfilozófia kiszorul, helyébe az általános jogtan lép.G. Radbruch: a jogfilozófia eutanáziájának mondja.Az általános jogtan tértől, időtől független fogalmakkal foglalkozik, apriorisztikus alapstruktúrákkal. Nem szükséges a jognak semmiféle tartalmi magnyilatkozása.A törvénypozitivizmus lemond a jogi tartalmak értékeléséről.

Alapfogalom párok:1) apiori – aporteriari: A tapasztalat előtti, tapasztalattól független ítéleteket jelenti - a tapasztalati ítéleteket jelenti. Az apriori velünk született. Aporteriori: felemelem, akkor leesik.2) sein - sollen:A sein törvényszerűsége a kauzalitás.Sollen normatív törvényszerűség.2) Formalizmus:Csak a forma az a priori és nem a tartalom.Laband: Jog az, ami törvény.

A forma elsődlegessége.Pozitíve: Jog csak a törvényben létezik, minden törvény egyben jog.Negatíve: minden pozitivitáson túli tagadása.Érzékelhetőség: Minden normának, ahhoz, hogy jogi normaként ismerhessék fel, egy külső történeti aktust kell felmutatni, amely alapján azt jogként ismerték el. Vannak olyan jogágaink, amelyek csak formából állnak. Ilyenek az eljárási jogok.3) Jogi normatanizmus, etatizmus: a törvényhozó jogi mindenhatóságát jelenti.4) Jogbiztonság követelménye:Mohl: nem elég a formális állam.3 tétel alapját képezi:1. A bírói jogalkotás tilalma:Montesquieu: “A bíró a törvény szája”, szokásjogot, bírói jogot csak annyiban alkothat, amennyiben azt törvény már törvényerőre emelte. Merthogy a törvény csak egyféleképpen értelmezhető. Ki van zárva a méltányosság, ugyanakkor alapelv a bírói jogszolgáltatás megtagadásának a tilalma, ahol a bíró az elékerült ügyet köteles tárgyalni és ítéletet megindokolni.2. A törvényt alkalmazni kell, még akkor is, ha a bíró azt elítéli:Bergbohn: Alkalmaznia kell a bírónak az igazságtalan jogot. Ez a bíró jogi kötelessége.

Mi van akkor, ha a pozitív jog igazságtalan tartalommal bír?Egyik megoldás, ha a bíró a szakmáját feladja.Semmiféle értékszempontú értelmezés nem engedélyezett.

3. A jog logikai zártságának tétele:A jogi rendszer zárt, abban nincsenek lyukak, ezért nem kell értelmezni. Mindenre van megoldás!! Nem fontos neki a törvényi szöveg mögé látni. Amiről a törvényalkotó nem akart szólni az nem jog.Feltételezi azt, hogy a jogalkalmazást szubszumpcióval érjük el.Kizárólag a forma válik joggá, a jog kiüresedik XIX. Sz. vége XX. Sz. elejére mindez változik.Előadás:1) Tudományelméleti alapfelfogás: A jogelmélet 2 részre oszlik: 1) jogtan (pozitív jogot elemzi); 2) törvényhozás tudománya. Az elválasztási tétel minden pozitivista gondolkodóra érvényes, el kell választani azt, hogy a jog milyen, és hogy milyennek kellene lennie.2) Jogfogalom:

Kiindulópont a törvény általános fogalma: olyan szabály, melyet eszes lény egy másik eszes lény irányítása végett fektetett le. Az egyiknek hatalma van a másik felett. 1) isteni törvény és2) emberi törvény.Pozitív törvény a politikailag fölérendeltek által létrehozott normák, a pozitív erkölcsöt nem az előzőek hozzák létre.3) A törvény lényeges elmei : 1) parancs (lényege nem a stílusában van, hanem a kényszer általi fenyegetésben); 2) kötelezettség (a fenyegetettségnek való kitettségnek az állapota); 3) szankció (hátrány, amivel fenyegetnek); 4) fölérendeltség.(hatalom, melynél fogva lehet fenyegetni)

Szuverenitás: a szuverén általában nem engedelmeskedik felettes hatalomnak; a politikai tsd tagjai neki alárendeltek5)A jog keletkezése:A jog a szuveréntől ered, az engedelmesség a hasznosság miatt érvényesül. Fejlődése: kezdetben csak a pozitív erkölcs létezett, ezt szankcionálták a bíróságok; a bíróságok analógia útján újabb szabályokat alkotnak és saját belátásuk szerint döntenek; megjelenik a szuverén általi törvényhozás, és ez hat a bírói jogalkotásra és visszafele; végül a kodifikált jog lett a kizárólagos.

6) Jogforráselmélet:- a problémát genetikusan közelíti meg,- csak a szuverén lehet a jog forrása,- minden jog alkotott jog,- a törvényi jogot és a bírói jogot is másként kell értelmezni (szempont az eset természete),- a bírói jog hátrányai a kodifikáció hibáiból erednek.7) A jog helyessége:- elválasztási tétel,- a helyesség mértéke 2 féle: isteni és emberi mérték,- ellenállási jog: fő szabály az engedelmességi kötelezettség, a hasznosság alapján; ha a pozitív jog indokolatlanul sanyargatja a népet a hasznossági elv az ellenállást parancsolja,- a természetjog nem a pozitív jog feletti, hanem a pozitív jog azon része, mely a hasznosság révén minden jogban megvan.8) A törvényi pozitivizmus:1. Metafizika ellenesség. Elutasítja a ködös fogalmakat, a népszellemet és a természetjogot. Nincsenek általános etikai elvek. Minden jog csak a meghatározott történelmi korban érvényes. Két normarendszer egyszerre nem lehet jelen.2. Távolságtartás a filozófiával szemben.3. A jognak és a törvénynek az azonosítása: “Jog az ami törvény, törvény az amit formailag helyes eljárás alapján hoztak.” 4. Voluntarizmus – bármit törvénybe lehet foglalni.5. Jogbiztonság.6. Bírói jogalkotás tilalma.7. Bírói jogértelmezés és mérlegelés korlátozása.8. A pozitív jognak való feltétlen engedelmesség.9. Jog logikai zártságának követelménye.10. A törvény tartalménak meghatározása a parlament joga.11. Jog történelmietlen szemlélete.12. A jogtudomány a politikai és szellemi áramlatoktól független.13. A jogtudomány a jogalkalmazás tudománya.14. A pozitív jogból a fogalmakon keresztül mindenre választ lehet kapni.Nem volt teljesen zárt iskola, e feltételeket hol alkalmazták, hol nem.

8. Társadalmi-jogi változások a XIX. Század végén és hatásuk a jogbölcseletre

XIX. - XX. sz fordulója1. Gazdasági társadalmi változások:a) Tudományos technikai fejlődés: gőz, autó, ez eljut egy forma váltásig, a liberálkapitalizmust felváltja a monopolkapitalizmus. A társadalom átrétegződik: munkásság tömegesen, polgárság kialakul, politikailag hatalomra kerül, az arisztokrácia kiszorul. Német állam kialakulása. Gazdasági kapcsolatok kialakulása.

b) Létrejön az állami beavatkozás és megjelenik a szociálpolitika. A feszültségeket mederbe lehet terelni. Tömegpártok megjelenése. A politikai szférán kívüli kibontakozás. Nem állami politikai szervezetek jönnek létre == szakszervezet. A társadalmi – gazdasági valóság és a pozitív jog között ellentmondás van. Változások: magánjog : megjelenik a tulajdon korlátozása pl: kartel ellenes törvény. A szerződési szabadság elve is módosul pl: szerződéskötési kötelezettségek. jogi személyek, blankettaszerződések, vegyes szakjogok (munkajog), kollektív szerződések, csoport jogok, az alkalmazottért való felelősség problémája, vétkességért való felelősség problémája, biztosítás, kárelosztás.

A jog állami szerepe is megváltozik. A jogbölcselet 2 választ is ad a problémákra.1. A formai elemek felé fordulás, a tartalom nem érdekel.. transtendentális fordulat a jogban, ez a német kultúrkörben az irányadó. A törvénypozitivizmus ezt jól megalapozza.2. Szociológiai jogelméletek létrejötte: a jog társadalmi valósága érdekel. Tipikusan angolszász megoldás. Az amerikai, skandináv realizmusban érhetők tetten ezek a változások.1. A fogalomelemző és módszertani jogfilozófia.E jogfilozófiai irány a természetjogi felfogás elleni reakcióként értékelhető. A valóságos, tételes jog felé fordul.A fogalomelemző jogfilozófia egyik legkiemelkedőbb képviselője Austin, az angol analitikus jogtudományi iskola megalapítója.Az általános jogi fogalmak között két osztályt különböztet meg: a) szükségszerű fogalmak, melyek nélkül a jog nem képzelhető el; b) általános tételes jogi fogalmak, melyek nem folynak szükségszerűen a jog fogalmából.A pozitív jogbölcselet feladatának a jog fogalmának és az azzal összefüggő, szükségszerű jogi fogalmaknak kifejtését tekinti. A jogfilozófia mellett a törvényhozás tudományáról, mint külön tudományról beszél.A jogszabályok = a legfelsőbb szuverén hatalom parancsai A közvetett szabályok közül csak azokat a parancsokat tekinti jogszabályoknak, melyek szankcióval vannak ellátva, melynek a megsértése valamely hátránynak elszenvedését vonja maga után. Szükség van a jogszabályok megsértését követő hátrányok további

elemzésére, speciálisan a jogi szankció mivoltának felderítésére. Ezzel a jog fogalmába bekerült a kényszer fogalma is. A szuverén hatalom pedig a személyeknek egy pontosan meghatározható körét jelenti. társ, gazd, pol változásokjog: büntetőjog: nullum crimen... elvek: veszélye, hogy esetleg nincs minden pici csel-re tényállás, gyors módosítás - jövőre nézve akadályozza a bcs-eket, jogbiztonság, jogállamiság, vádlott (a gyengább fél) védelme. magánjog: itt kell az analógíának leginkább teret engedni, felperes a gyengébb fél, aki jogvédelemért fordul, akit segíteni kell, fontosabb az igszolg megtagadás tilalma, mint a bírói jogalk tilalmade nő a távolság a valóságos igények és a tv között. pol változások - munkásmozgalmak (TB, muj) demokratizálódás, jogi konfliktusok átpolitizálódnak a sajtó útján - nyilvánosság - jogalkotás útján történő joigfejlesztés veszélyesebb a közvélemény miatt - ezért minimalizálják az átpolitizálódást - bírói jogalk, ezekre a problémákra a poz jog nem ad kielégítő választválaszok: 1, jogtételek átértelmezése (fr)

2, jog megkettőződése (szigorú - magán, méltányos - kerjog) 3, jog perifériára szorítása (ném, D Am) - ker váb felhasználása (rugalmas, nem nyilvános)a jog és az élet elválik - reakciók1, szociológiai jogelmélet : ha a jog változik, a jogtud is az élő jogot vizsgálja, nem az írottat (változatlan pl.: hipotézis, diszpozicio, cselkép,...)jogszoc kialakulásának előzményei: társ, jogi változások, szoc, mint szaktud kialakult, jogszoc területei és irányzatai XX. sz. átfogó - Weber, Dürkheim, jogelméleti irányzat - mi a jog? -re keresi a választ: jog az, ami a társ-ban ténylegesen érvényesül, él, kérdéskörök - mi a jogfogalom, a jog társ-ban betöltött szerepe, a jogi jelenségek társ-i összafüggései, szoc jogelm: mitől jog a jog - társ-i tények, jogászi pozitivizmus; mely mtartások alapozzák meg a jogi jelleget2, újkanti jogelm: ha a jog változik, akkor a változatlant kell keresni az értelmezésnél - a jogi forma változatlan a tartalom változása mellett is

9. A szabadjogi irányzat

Európai szabadjogi iskola (XIX-XX. század)Ehrlich (1862-1922) osztrák jogszociológus: Kiindulás: a jogi oktatás túl technikai, hiányoznak a tudományos fogalmak. Szerinte a jog társadalmi jelenség, a jogtudomány csak szociológiai lehet (jogszociológia). A jogász feladata részben a társadalom irányítása, hagyományos módszer ezért nem alkalmazható.A jog strukturális szintjei:1) társadalmi jogA társadalom öntevékeny jellege mutatkozik meg. A jog emberi kötelékek szervezete. Kötelék: eredeti, egyszerű pl.: család, házasság, szomszédság, rokonság összetett, nagyobb pl.: egyház, állam, gazdasági szervezet. Kötelék jellemzője: a belső, rendező szabályai vannak, kijelöli az odatartozó státuszát, helyét, feladatát (alá-fölérendeltség)2) jogászi jog A jog jogi tényekből keletkezik, a “jog műhelye” tényekben rejlik. A jogászi jog tényezői: Gyakorlat – maga a jogélet, Uralom- mit akar az uralom, Birtok – tulajdonviszonyok szabályozása, Szerződések, végrendeletekA jogász jog kettős jellegű1 döntési norma - döntési jogot jelent a jogászok alkotása, jogalkotási termék2 bírói jogalkalmazás terméke – mi a jog - ha a bíró elé kerül ez még ténykérdésa bíró első alkalommal dönt – meghozza a jogkövetkezményt ezáltal első alkalommal új magatartási szabály áll elő – új cselekvési norma, előbb van a ténykérdés utána a jogkérdés.3.) állami jogNélküle nem állna fenn, állam hozza létre. A jogászi jog általánosítás által válik joggá. Állami jog a saját szerveire vonatkozó belső parancsokból áll.Az élő jog a három (társ.i, jogászi, állami) kölcsönös összefüggése. Az “élő jog “ szociológiai jogfogalom. Ehrlic szabad jogtana- szociológiai. Az élő jog csak akkor jelent élő jogot, ha társadalmi hatással – jogi realitással bír.Az élő jog megismerésének forrási : 1- bírói ítélet (mint döntés!)2- üzleti dokumentumok, szerződések (felek, tárgya, ingyenes stb..) a tipikus jegyek kellékek ,az élet, a gyakorlat.Szabad jogtalálás: joghézag esetén a bírónak kell megtalálnia a jogot, a bíró kulturáltsága a biztosíték a jogrendszerbe illeszkedő megoldás meghozatalára.

10. A pragmatista jogszociológia

A pragmatista jogszociológia a XX. század első feléknek amerikájára jellemző. R. Pound 1870-1964 ügyvéd, bíróA New Dealt reformjait támogató professzorMűve: 1910 (A könyvek és a valóság cselekvés joga) : Mennyire más a könyvekben lefektetett jog és a tényleges, valóságos jog.Szerinte:A jogtudomány a társadalmi irányítás eszköze, a stabilitás és a változás közötti összhang megteremtése a funkciója.Eszközjelleg a - “társadalmi mérnökösködés”,, akkor lehet a harmóniát megteremteni, ha a jog felismeri a társadalmi érdeket. A jogosultság eldöntése értékprobléma. Milyen igény kaphat jogi támogatást, milyen eszközzel történjen a jogi támogatás, milyen kényszerítő gépezetet használjon.Érdekek csoportosításaI. egyéni érdek: személyes érdek pl.: biztonság, méltóság, szerződési szabadság, 2., családi viszonyhoz fűződő érdek, 3., vagyoni érdekII. közérdek – a politikailag szervezett társadalomból fakad, ide sorolja pl.:állam méltóságához fűződő érdeket (bár ezt vitatják)III. társadalmi érdek civilizált társadalom érdekkatalógusa: közbiztonság, egészség, politika, a gazdasági és kulturális fejlődéshez szükséges feltételeka társadalmi mérnökösködés ezeknek az érdekeknek a z érdekkonfliktusa esetén harmóniát teremt

XX. század relatív természetjogi felfogása Pound szerint van természetjog, amely a civilizált társadalom joga, vannak olyan posztulátumok, melyeknek teljesülnie kell: 1.)nem fognak bennünket megtámadni 2.)a javakkal való rendelkezés (saját magunk elképzelése szerint rendelkezünk) 3.)mások jóhiszeműen fognak eljárni 4.)a kellő gondosság posztulátuma 5.) a veszélyes üzem (Szilágyi szerint ezek abszolút term. jogok)A relatív iskola (a paradigmán belüli elmélet egyik ága ) Jellemzi: szkepszis a hagyományos jogtudományokkal a jogbiztonsággal, a logika szerepével szembenMódszere: eset módszer, funkcionalizmus a jog a külsőleg megfigyelhető viselkedéssel egyenlő, a mit a bíró tesz …A jog nem szabályokból, hanem döntésekből áll elutasítja a jogszabályt, a kötelező precedens indokolásából kiszűrt általánosítást, jogelvet, törvényt.Két irányzata alakult kiRadikálisabb MérsékeltebbFrank Arnold, Holmes Llewelyn, Garlanabszolút elutasítja az általános norma szerepétHolmes: a jog jóslás miként fog eljárni a bíróság a törvények mindig szűkek és rövidek a stabilitás, jogbiztonság is csak mint mítosz tűnik fel, eltűnik a jogbólFrank: apapótlék a jog, valaki iránt tekintélyt akarunk érezni.A döntésnél a jog semmiféle szerepet nem játszik a radikálisoknál.

Pound a jog fogalmáról

Az amerikai szociológiai irányzat

Az USÁ-ban a szociológia a 20. század közepén empirikus tudomány, jóval nagyobb az elismertsége, mint a kontinensen. Tkp. azt a szerepet tölti be, mint a kontinensen a filozófia.A szociológiának 2 iránya alakult ki itt: pragmatista szociológia (Pound): az igazság a mindennapi életben megnyilvánuló sikerességgel függ össze realista szociológiaAz amerikai pragmatizmus:POUND, Roscoe (1870-1964)Kulcsszavak: pragmatizmus, szükségletek összeütközése, jogbölcselet haszna, a jogrend célja, érdekek, érték-probléma, 3 elemes jogfogalomPound szerint az alapvető probléma a jogban az, hogy a stabilitás éppúgy szükséglet, mint a rugalmasság, a változások követése. E két szükséglet pedig egymás ellen hat.A jogbölcselet haszna éppen a tantörténet pragmatista vizsgálata, amely lehetővé teszi az elméletek összevetését.A jognak eszköz jellege van, a jog a társadalmi mérnökösködés eszköze. Ehhez szükség van a társadalomban jelen lévő érdekek felmérésére, majd annak eldöntésére, hogy mely érdekek, és milyen mértékben kapjanak támogatást... (E támogatás megadásához fogalmakra, és vh apparátusra van szükség.)E döntés tkp. értékelési probléma, amit 3 módszerrel lehet megoldani:1. spontán kompromisszumok : esetleges, időigényes, költséges, feszültségekhez vezet2. elvont, ideális társadalomképek szerint i megoldás: túlideologizálás3. posztulátumok kidolgozása: a civilizált társ. alapelvei – ld. pl.: termjogA civilizált társadalomban ugyanis az embernek biztosnak kell lennie abban, hogy: nem fogják megtámadni a munkájukkal szerzett javak fölött rendelkezhetnek azok, akikkel érintkeznek, jóhiszeműen fognak eljárni mindenki kellő gondosságot tanúsít a cselekedeti közben az okozott károkat mindenki megtérítiA társadalmi kontroll eszközei: bármi, amivel a magatartásokat irányítani lehet – vallás, erkölcs, jogJogfogalom (3 elemes): a jogról több értelemben is beszélhetünk1. jogrend2. jogszabály, precedens (azaz: a döntés alapjául szolgáló anyag)3. amit hivatalosan tesznek (közig, bság)

A szociológiai elméletek hátulütői : elmossák a jogi és a nem jogi szabályok közötti különbséget elmossák a tves és a tvtelen joggyakorlat közötti határvonalat

11. Pound a jog értékeléséről és a jogi gondolkodás változásáról

Művei: A könyvekben lévő - akcióban lévő szembeállítása (1910)Common law rulence (1921)Bevezetés a jogfilozófiába (1922)Társ ell a jog útján (1942)

jogfilo - változás saját kora szükségleteit fejezi ki, stabilitás+változás összhangjajog természete vizsgálata jog funkciójának vizsg. és ezáltal a relatív termjoghoz jutfunkció: valamilyen cél érdekébenjog eszköz jellegű - adott társ érdekeit fejezi ki - társi mérnökösködés

társi mérnökösködés tartalma, szakaszai1. fel kell mérni, a társ-ban milyen érdekek vannak

2. milyen mértékben támogatánk ezeket (konfliktus az érdekek között, érték-kollízió)3. érdekek jogi megragadása: dogmatikai fogalmak, kikényszerítő apparátus milyen

4. a támog érdekek milyen erős támogatást kapjanak

értékprobléma (történetileg 3 útja van)1. próba-szerencse kompromisszum- sztrájk szabályozása 2. elvont esetekből való kiindulás, baj -

túlideologizált - nem lett kompromisszum 3. közbülső: nem egyedi konfnem nagy eszmék középszintű elvek (Menton) Alapja: civilizált országokban 5 feltétel kelltárs ell - controll irányítás - eszközeik: vallás, erkölcs ma: jog - alkalmazkodó?

12.Az amerikai realizmus

Baloldali beállítottságú, radikális irányzat, de nem egységes. A pragmatizmusból alakult ki .Két fő irányzata : pragmatista szociológia (Pound), amerikai realizmus (Frank)

Jellemzői: Elutasítják a jogbiztonságot, szerintük illúzió. a logika szerepét szintén tagadják a “szavak mágikus erejébe” vetett hitet is előtérbe helyezik a “van” szemléletet, a közig. és a bírói gyakorlatot az egyszerű állampolgár szemével igyekeznek szemlélni a jogot felhasználja az empirikus adatokat a jogalkalmazásban a funkcionális teleologikus módszert követik, az egyes eseteket vizsgálják a bírói ítélkezést pszichológiai megközelítésben vizsgálják (behaviorizmus) a tvalkotásnál a módszer a kísérletezés a jog szerintük mindig igazodik a változó körülményekhez a jog külsőleg is megfogható dolog, a jogi döntések összessége! Képviselői: Frank, Holmes, Arnold, LlewellynJogfogalom az am. realizmusban: A jog a külsőleg is megfogható jogi döntésekből áll. Frank: A döntésektől függetlenül nincs jog!Holmes jóslás-elmélete: A jog annak megjósolása, hogy mit tesznek majd a bíróságok.KARL LLEWELLYNo mérsékelt realista, tőle ered a jogi realizmus kifejezéso műve: Tüskés bokoro jog az, amit a hivatalos személyek a jogviták eldöntése során tesznek o Csej út + az indiánok jogát vizsgáltao law job elmélet: a jognak bizonyos funkciókat kell ellátni, pl. konfliktusrendezés, jogászi foglalkozások

kidolgozásao szerinte a jog sajátos társ. intézmény, amelyhez akkor fordulnak, ha más intézmények csődöt mondanaka jog funkciói: konfliktusmegoldás magatartásirányítás és újraorientálás hatáskörök elosztása pozitív magatartásra ösztönzés a jog művelése, önfejlesztés

OLIVER HOLMES

jóslás elmélete: a jog annak megjósolása, hogy mit tesznek majd a bíróságok a törvények és a jogelmélet segítenek abban, hogy mi lesz a döntés az embereket az érdekli, hogy milyen döntés fog születni13. J. Frank a jogbiztonság illúziójáról és a bírói ítélkezésről

JEROME FRANK

o művei: A jog és a modern értelem Mítosz az amerikai igazságszolgáltatásbano létezik egy alapmítosz, miszerint a jog kiszámítható és változatlano deduktív módon levezethető, hogy milyen ítélet születik, mert az levezethető a jogszabályokbólo ügyvéd érvelése: is deduktív módon vezeti le ügyfele ártatlanságáto az ügyfeleknek is igényük van a kiszámítható jogra a bíró, a jog egyfajta “apapótlék” (pszichológiai

irányzat)o azért van a jogászokkal szemben ellenérzés, mert ők úgy állítják be a jogot, mintha az hézagmentes és

kiszámítható lenne, vagyis a jogbiztonság illúziójá t keltik o de az emberek is ezt akarják érezni, ezért lesz a jog egyfajta “apapótlék”o vizsgálta az aktuális viselkedést: szerinte a bíró magatartását a tartós személyiségjegyek befolyásolják, a bíró

döntésében benne van a személyisége is pl. a konzervatív bírók keményebben ítélkeznek, mint a liberálisoka bíró a döntés előtt először elolvassa a keresetlevelet, informálisan megfogalmaz egy következtetést, és ennek alátámasztására keres szabályokato vagyis már az ügy első megismerésekor elbírálja az esetet, és utána keresi hozzá a bizonyítékokat és a

szabályokat, és ezek hatására esetleg megváltoztatja első döntéséto a bíró is valahol a tanú szerepét tölti beo a bíró is ember , vannak érzelmei, befolyásolja a társ. meghatározottság, pszichikai hatások vagyis a

szabály önmagában nem elégaz ügyvédtől is azt várom, hogy minél jobban befolyásolni tudja az ügyemet (ez a framing)mitől kiszámíthatatlan az ítélet?o számít a bíró személyiségeo a tanú szerepe, a szimpátia o a média is fontos: a bíró vágyik a népszerűségrea bírónak azonban kontrollálni kell ezeket a tényezőketaz ügyvédnek ki kell tudni használni a bíró ezen “gyengeségeit”o nemcsak az írott jog számít, hanem a bíró személyisége és a tanúk felkészítése is (USA: esküdtek

kiválasztása)o konklúzió: esettől függetlenül nincs jog!

14. Az újkanti filozófia hatása a jogbölcseletre. Az újkanti jogbölcselet általános jellemzése, fő képviselői

Az újkanti jogelmélet 1870-től számítható. Az elnevezés Otto Libmann -tól ered (“térjünk vissza Kanthoz” ). Háttere az újkanti filozófia és annak társadalomtudományi módszere. Követői: Stammler, Kelsen, Moór Gyula, Horváth Barna, Radbruch, Windelband.Két fő irányzata van:1) marburgi (észak-német) – módszertani irány:o fő kérdése a transzcendens problémája ( trandszcendentális: a tudatban eleve vannak kategóriák,

melyekkel lehetséges a megismerés)o a transzcendens a lehetséges megismerés határaira kérdez rá, a megismerés feltételei azonban “a priori”

jellegűeko ezen irányzat szerint a tudat, a módszer teremti meg a tárgyat, a filozófia tárgya pedig a tudás megalapozásao kedvenc tárgya a matematikao követője: Kohen2) badeni (dél-német) – értéktani irány:o Kant és Hegel hatását tükrözi, ontológiai kérdések foglalkoztatják, az értékek mibenléteo elválasztja egymástól a valóság (sein) és az érték (sollen) világá t, de nem éleseno létezik az értékes valóság világa is: pl. egy szép műalkotáso hatott a szociáldemokrata mozgalmakrao követője: Windelband3 szférát különböztet meg: o természetes valóság, mely értékmenteso tiszta értékek világa (normák)o értékes valóság (igazságos törvény)Jellemzői:o a jogpozitivizmus változata, az etatista irányzathoz kapcsolható, a normákra helyezi a hangsúlyto az állandót keresi, ez a jogi forma , mert a tartalom változik – a jog gondolkodási forma, “a priori” kategóriao ismeretelméleti / módszertani / kritikai jellegű : a jogtudomány módszertanát állítja a középpontbao transzcendentális jelleg: a tiszta jogi fogalmakkal kell dolgoznio “Sinne” = megértés, értelem –-> a cselekményeket önmagában nem lehet megérteni, tudni kell a cselekvő

tudatát, pl.: egy embert egy falhoz szorítanak és sortűzzel lelövik ez lehet jogos halálos ítélet, vagy maffialeszámolás

o “van” és “kell” merev elválasztása : a jog a “sollen” világához tartozik, sajátos gondolkodási módo módszerdualizmus és módszertisztaság: nem lehet a módszereket vegyíteni o szakít a metafizika-ellenességgel, nyíltan vállalja, hogy a jogbölcselet filozófiai jellegű

15. Stammler jogbölcseleteSTAMMLER1935-ben a Pázmány díszdoktorává avattákművei: Gazdaság és jogA helyes jogrólÁltalános jogtanmunkássága 5 szakaszra osztható:1. szemléletmód2. a jog fogalma3. a jog szükségessége4. a helyes jog5. jog és gazdaságI. szemléletmódo “a priorisztikus” szemlélet = Kant: tér – idő – okság a jognál is ilyen kategóriák vannak, hogy meg tudjuk

érteni a jogi jelenségeketo természetjogi felfogások bírálata = a jogfilozófiának “a priorisztikusan” kell eljárnio a helyes jog kérdésé t vizsgálja, de a pozitív jog részeként, tulajdonságaként értelmezio a jogfilozófia tárgya azon tiszta formák rendszere, melyekben gondolkodunk: tudni kell, mi a jog és az milyen

II. a jog fogalma1) a jogi gondolatok rendezése: o ez magában foglalja a fogalmak rendszerezését (általános és különös fogalmak, tiszta jogi fogalmak), a

tartalom és a forma vizsgálatát, és a jogfogalom helyének meghatározásátáltalános fogalmak: a különös fogalmak közös vonásait ragadják meg, segítenek megérteni a különös fogalmakat, kapcsolatuk a különös fogalmakkal kettős:- az általános fogalom logikai feltétele a különösnek- az általános fogalom eleme a különösneko tartalom (különös) és forma (általános): kapcsolatuk az általános-különös kapcsolatához hasonló – az anyag

elválasztható ugyan a formától, de a tartalom magában hordozza a formáto ezen módszerekkel eljutunk olyan fogalmakhoz, melyek minden tartalomra vonatkozhatnak, ilyenek pl. a

jogalany, jogviszony, jogi norma, jogosultság, kötelezettség ezeket nevezzük tiszta jogi fogalmaknak o a jogfogalom pedig megteremti a kapcsolatot e tiszta jogi fogalmak között “a priori” fogalmakba

rendezzük gondolatainkat, és ezt rendszerezzük2) a jogfogalom lehetőségeinek a kérdése:o itt kétféle gondolkodásmódot vizsgál Stammler:o genetikus: azt vizsgálja, hogy egy (különös) jelenség hogyan keletkezik, változiko szisztematikus: azokat az elemeket vizsgálja, melyek a jogfogalmat alkotják 3) a jogfogalom mibenlétének feltárása:o Stammler szerint a jogfogalom egy gondolkodási folyamat, az akarás feltételeo különbséget kell tenni az észlelés és akarás között , s a jog az akaratok rendezésének egyik módja (“akarok-

tudat”)

4) a jog definíciója a jog negatív és pozitív elhatárolása révén:negatív elhatárolás : a jogot el kell választani az olyan hasonló jelenségektől, mint morál, konvenció, önkényes parancsa morál a belső magatartásra vonatkozik, de a jognál nem fontos a motívum tisztaságaa konvenció azokhoz szól, akik azt elfogadják, de érvényességi köréből az ember kiléphetaz önkényes parancs ok kibocsátóját a parancs nem kötipozitív meghatározás: a jog sérthetetlen, mindenki számára kötelező, önuralkodó (önálló, szuverén) akarás, amely összeköti az individuális akaratokat a jog az emberi együttélésnek fogalmilag sértetlenül érvényes kényszerszabályozása, kollektív akarat

III. a jog szükségszerűségea jog szükségessége abban áll, hogy a morál nem tudja pótolni, vannak konvencióra képtelen emberek, az önkényes parancs helyessége pedig olykor megkérdőjelezhetőtehát szükség van a jogra, mert hosszú távon hatékonyan csak jogi szabályozással lehet az együttélést biztosítaniaz anarchisták ezzel szemben azt állították, hogy nincs szükség jogra

IV. a helyes jogo elfogadja a helyes jog kérdésének vizsgálatát, de ez nem a pozitív jog felett áll, hanem annak egy része, ha

olyan tartalmú, hogy az emberek együttéléséhez szükséges helyes célokkal összeegyeztethetőo ennek megválaszolásához a harmónia fogalmát hívja segítségül: szükség van a célok és az eszközök

harmóniájára, a szociális harmóniárao ez a gondolat a kanti jóakarat tal rokon, mely 4 elvből áll:o sosem lehet tárgya mások hatalmának senkinek a személyes akaratao az előírásoknak lehetővé kell tenni, hogy mindenki harmóniában élhessen önmagávalo a jogi közösség egyetlen tagját se lehessen önkényesen kirekesztenio a hatalom addig legitim, amíg nem kényszeríti az embereket arra, hogy önbeszülésük ellen cselekedjenek

V. jog és gazdaságha elfogadjuk Hegel azon gondolatát, hogy a jog és gazdaság viszonyában a jog a formát, a gazdaság pedig a tartalmat határozza meg, arra jutunk, hogy a forma, azaz a jog a meghatározó (Kant szerint) (Hegel + Marx: a tartalom elsődleges)

16. Kelsen a Tiszta jogtanról

KELSEN

Prágában született, osztrák származású, de a 2. vh. után kivándorolt Amerikába az osztrák alkotmánybíróság bírája, részt vett az osztrák alkotmány kidolgozásában pozitivista, újkantiánus, a bécsi kör tagja, akik erősen pozitivisták szerintük a jog a tudomány határain

kívül helyezkedik el, ezért tanulmányozásánál a „sollen”-ből kell kiindulni, nem a természetből, mert ezzel megfosztanánk a jogot a valósághoz való kapcsolatától

a szellemtudományok közül kivétel a matematika és a logika a jogtan teljesen normatív tudomány műve: Tiszta jogtan

I) a cím magyarázata: jogtan: a fogalom John Austin-től ered, ő használja először az általános jogtan fogalmat: a különböző

fogalmakat elemzi az egyes jogrendszerekben, és ezekből von le általános következményeket jogi alaptan: jogban meglévő szükségszerű elemek

tiszta: módszertisztaságot jelent: csak a jogtudománnyal foglalkozunk célja, hogy normatív fogalmakat dolgozzon ki és rendszerezze ezeket módszert ad arra, hogyan működik a jog a „sein” és „sollen” tiszta elválasztását vallja – az előbbi a kauzális tudományokra jellemző, az

utóbbi a normatív tudományokra meg akarja szabadítani a jogtudományt minden idegen elemtől (ez módszertani alaptétele),

ugyanis probléma, hogy ma összekeveredett a jogtudomány a biológiával, pszichológiával, etikával és teológiával

II) jog és erkölcs a természetjogban jellemző az abszolút jogfogalom, egy transzcendens fogalom, mely tudományosan nem

hozzáférhető kritizálja a természetjogot: nem tulajdonítunk akaratot a természeti fogalmaknak, és logikailag nem lehet

értéket levezetni a természetjogból a „van”-ból nem lehet „legyen” az emberi természet eltérő, az emberek különfélék, egyesek önzők, mások önfeláldozók pl. Hobbes és Locke is ellentétes megállapításokat tesz az emberi természetről ha találunk általános szabályokat, azok természeti törvények, és nincs értelme normákat hozni rájuk másik ellenérve: ha összeütközik a pozitív jog és a természetjog, csak a legvégső esetben mondják azt,

hogy a pozitív jog érvénytelen kinek van joga ezt megítélni? – ha a jogalkotónak, akkor a természetjog konzerváló hatásúvá válik

a Tiszta Jogtan szerint el kell szakítani a jogot az erkölcstől: elutasítandó az a nézet, hogy a jognak bizonyos értelemben erkölcsösnek kell lennie

a jog mint erkölcsi kategória igazságosság, ami abszolút értéket jelent, de tartalmát racionális megismeréssel nem lehet elérni

a racionális megismerés szemszögéből nézve csak érdekek és érdekösszeütközések vannak, melyeket vagy megegyezéssel oldanak meg, vagy az egyik érdeket a másik rovására elégítik ki

a Tiszta jogtan tehát radikálisan realista jogelmélet, mert a valóságos és lehetséges jogot kutatja, nem a helyes jogot

III) jog és természet a jog társadalmi jelenség, értelmezési séma, mely értelmet ad a társ. jelenségeknek a normativitás két jelentése:

egy magatartás tételezése, de ez egy akarati aktus, pl.: a jog tételezése: a parlament elfogad egy törvényjavaslatot

a normák világának helyes megértése a „sollen”-forma alkalmazásával, pl.: jog létrehozása – ez egy gondolkodási mód, ami a jogtudomány feladata ha egy tényállás megvalósul, ahhoz szankciónak kell kapcsolódni = hipotetikus kényszerparancs, ez a jog lényege

egy dolog játszódik le a való világban, csak két különböző megközelítésben: okozatos világ beszámítás

a jog érvényes normák bizonyos rendszere, a norma hipotetikus kényszerparancs, egy beszámításon alapuló kapcsolatot hoz létre egy feltétel és egy jogkövetkezmény között (ez egy normatív kapcsolat) a jog következménye a feltételnek számítódik be

a jogsértés csak jogilag releváns cselekvést jelent, a feltétel megvalósítása hol kapcsolódnak össze a normák és az okozatos tényállás? – valami attól lesz norma, hogy visszavezethető

egy magasabb normára a legmagasabb a hipotetikus alapnorma, mely a hatékonysága miatt érvényes, tehát az érvényesüléstől érvényes, de azért hipotetikus, mert itt lezárul a megismerés határa, azért fogadják el az emberek, mert pl. igazságosnak találják, de ezt nem tudjuk vizsgálni, ez hit kérdése

ide kapcsolódik a jog lépcsőzetes felépítése, melyet először MERKUSZ írt le, s tőle vette át Kelsen

IV) nemzetközi jog a nki jog olyan normákból áll, melyek eredetileg államok aktusai által államközi viszonyok szabályozására

hozattak, szokás útján ezek az általános, minden államot kötelező és jogosító nki jog normái (pl. pacta sunt servanda)

a nki jog kötelezi és jogosítja az államokat, s így közvetetten az embereket is, mivel valamilyen jogi kötelesség vagy jogosultság tartalma emberi magatartás, de csak azt határozza meg, hogy mit kell tenni, vagy mitől kell tartózkodni, de azt nem, hogy melyik emberi egyénnek kell a magatartást tanúsítani

a nki jog csak általános szabály, de sok kivétel van, vagyis olyan esetek, melyekben a nki jogi norma egyes embereket közvetlenül kötelez és jogosít, pl.: személyes bűnösségi felelősség, nemzetközi bíráskodás

a nki jog és a belső jog viszonya: két felfogás ismert:

monista: egységes rendszert alkotnak úgy, hogy az egyik majd a másikban találja meg érvényességi alapját

dualista: a két rend egymás mellé rendelten, érvényességükben egymástól elhatárolva jelentkezik ez a felfogás feltételez egy harmadik, magasabb rendet, mely a másik kettő létrejövetelét meghatározza

a dualista felfogás következtében a nki jog mint „külső közjog” jelenik meg, mert csak belső elismerés útján válhat kötelezővé

a dualista konstrukció mögötti politikai szándék az állam szuverenitásának fenntartása, az egyes állam jogi rendjének primátusa, mely a nki jog tagadását is jelenti

a nki jog és a belső jog között fennálló ellentmondásként megjelölt tények semmi köze a logikai ellentmondáshoz, ezek ugyanúgy megtalálhatók az állami jogrenden belül is

feltételezhető tehát a nki jog és a belső jog egysége, mivel az államok egymás mellé rendeltek, érvényességi körükben egymástól elhatároltak, de ez csak akkor lehetséges, ha az egyes államok jogi rendjei felett egy másik jogi rendet tételezünk, s ez a nki jog

a nemzeti jogok a nki jogból nyerik érvényességüket, s a nki jogi normák bizonyos engedelmességet is képesek kikényszeríteni

az állam tehát nem más, mint közvetlenül a nki jognak alárendelt, viszonylag központosított rész-jogrend, mely nki jogilag elhatárolt területi és időbeli érvényességi körrel és a materiális érvényességi kör tekintetében csakis a nki jog által behatárolt teljességigénnyel rendelkezik

a Tiszta Jogtan ezzel viszonylagossá teszi az államfogalmat és egy centralizált világjogrendet előfeltételez

17. Kelsen elmélete a jogrend lépcsőzetes felépítéséről a jogrendet különböző normák alkotják, és ezek egymástól függenek a legmagasabb szinten az ALAPNORMA ( = alkotmány) áll, mely előre feltételezett, hipotetikus,

feltételesen érvényes, de érvényességét nem kérdőjelezhetik meg az alapnorma tartalma ahhoz a tényálláshoz igazodik, amelyben a rendet létrehozták,

amelynek egy bizonyos mértékig megfelelnek a rend által érintett emberi magatartások is

érvényessége a hatékonyságától függ meghatározza a jogalkotás szerveit és eljárásait, biztosítja a jogalkotás egységét

meghatározhatja a jövőbeli törvények tartalmát is, két irányban: pozitív: egy meghozandó törvény ígérete negatív: alap- és szabadságjogok katalógusa

a második szint az ÁLTALÁNOS NORMAALKOTÁS, mely kétféle lehet:

törvényalkotás: ez a parlament feladata a törvényalkotási eljárás során alkotott általános normákat jelenti, melyek funkciója,

hogy meghatározzák azon egyedi normáknak a szerveit, eljárását és tartalmát, melyeket a bíróságok és a közigazgatási hatóságok alkotnak

a törvény formájában megjelenő jog lehet:

formális: a parlament által kibocsátott és megfelelő módon nyilvánosságra hozott általános norma, valamint minden ilyen formában fellépő tartalom

materiális: minden általános jogi norma rendeletalkotás: a közigazgatási szervek feladata

ezek törvényt végrehajtó, vagy törvényt pótló rendeletek

a harmadik szint az EGYEDI szint: bírói jogalkalmazás

az általános normáknak egyediesítésre van szükségük ahhoz, hogy értelmet nyerjenek meg kell állapítani, hogy in concreto fennforog-e az a tényállás, melyet az általános norma in abstracto meghatároz ezt végzi el a bírói ítélet, ez a funkciója az ún. jogszolgáltatásnak

a jogszolgáltatás funkciója konstitutív: jogalkotás (!) közigazgatási döntéshozatal (pl. építési engedély)

a közigazgatás funkcionálisan nem különbözik a bíráskodástól, hiszen az alattvalókat jogilag kötelezi a társadalmilag kívánatos magatartásra, vagyis az állam célja csak közvetett módon valósul meg

a különbség csak a bírák szervezeti függetlenségében rejlik jogügyletek: szerződés útján alakítják jogukat a felek

a felek kölcsönös magatartást statuálnak, és csak ezek megsértése képezi a bírói ítélet tárgyát

az utolsó szint a SZANKCIÓ VÉGREHAJTÁSA:

a végrehajtás jogsértés-következménye a szankció

ezen szintek között nem szabad élesen megkülönböztetni a jogalkotást és a jogalkalmazást a legtöbb jogi aktus egyszerre jogalkotó és jogalkalmazó aktus, ezekkel egy magasabb fokú normát

alkalmaznak, és egy alacsonyabb fokú normát hoznak létre pl.: bírói döntés: törvényt alkalmaz, de jogot alkot az egyének felé mindazonáltal a kényszeraktus tisztán végrehajtó jellegű, az alapnorma pedig tisztán normaalkotó jellegű

ami e két határeset közé esik, az egyidejűleg jogalkotás és jogalkalmazás

A jog fejlődése szerinte 7 lépcsőfokon keresztül történt:

1. erkölcsi szabályok kialakulása2. e szabályok bíróság előtti kikényszerítése3. e szabályok analógiájára bírói szabályalkotás4. a bírói szabályok elfogadása, tekintet nélkül az analógiára5. a szuverén tvhozás kialakulása6. a bírói jogalkotás és a tvhozás együttműködése7. kodifikációEbből eredően a kétféle jogot eltérően kell értelmezni!(Bírói jogot: az eset természete szerintTv-i jogot: szó szerint)

18. A pszichológiai irányzatok a jogbölcseletben. Általános jellemzés és főbb képviselők, Petrazsijckij intuitív jogelmélete

elismerési elmélet: a jog jogként való elismerése az emberektől függindividuális elismerés: a jogkövető elismerése a lényeghallgatólagos, közvetett elismeréstöbbség általi elismerésmértékadó rétegek általi elismerés (jogászok, politikai elit)Ezen irányzattal az a probléma, hogy a pszichológiai mozzanatok közvetlenül nem alkalmazhatók.Vannak, akik a szociológiai irányzat alá sorolják be. követői: Petrazsickij, Reisner (legalábbis hatott rá) képviselője:LEO PETRAZSICKIJKulcsszavak: intuitív jogelmélet, jog = imperatív attributív élmény, poz. jog és intuitív jog különbsége, kölcsönhatásaPerazicki lengyel származású orosz gondolkodó volt, aki Németországban élt. Kritizálta a BGB-t. Úgy tartotta, hogy a jogi jelenségek az emberi tudatban léteznek, s a jog nem más, mint imperatív attributív élmény (ami tehát nem csak parancsol, de jogosít is, szemben az erkölccsel, ami csak parancsol).A jogot, mivel az mindig egyedi élmény, nem lehet egységesíteni, államjoggá tenni! A társadalomban többféle jog létezik egyidejűleg, ezek között tartalmi különbség van!Kétféle jogrend van: pozitív, külső jog : ami hivatalos intuitív, belső jog : ez nem hivatalos, a lelkiismeret parancsa az intuitív jog a poz. joggal szemben alkalmazkodóképes, változékony, erősebb átélés jellemzi, bár azt elismerte, hogy nem alkalmas mindenre. Válság, forradalom esetén a kettő jelentős mértékben eltér...(talán éppen ez okozza a válságot, forradalmat).Elmélete hatott pl. Reiszner-re, aki 3-féle jogot különböztetett meg: proletár-jog a parasztság joga a burzsoá jogSzerinte a jogtudat osztályhelyzethez igazodó!

19. A természetjog újjáéledése és az újjáéledt természetjog általános képe

a természetjog újjászületése- a II. vh. után a fasizmus, a nácizmus és a sztálinizmus tagadásaként a természetjog újjáéledt- két legfontosabb jellemzője: relatív jelleg és az ontológiai jellegrelatív jelleg:o ismét elismerték a pozitív jog felett álló jog létezését, ám ez a természetjog relatív (nem örök)o úgy tartották, hogy minden válság és háború természetjogot szülo maga a nézet nem volt egységes, nem volt átfogó rendszere o jogpolitikai problémák at vetett fel általánosságbano átszövi a relativizmus : úgy tartották, hogy a természetjog változik, abban azonban megoszlottak a nézetek,

hogy az egész, vagy vannak-e benne változatlan elemek iso a jogpozitivizmussal való szembenállása is relatívvá válik: a tolerancia a nézet részévé váliko ennek megfelelően a társadalmi hatása is relatív: nem a jogalkotást befolyásolta, hanem a jogalkalmazást és

az alkotmánybíráskodásto több filozófiai alapra épült rá : neotomizmus, egzisztencializmus, antropológia, fenomenológia, újkanti

filozófia

ontológiai jellego az ilyen fokú relativizmus miatt kérdés, hogy mennyiben tekinthető természetjognak ez az irányzato amikor természetjogról beszélünk, általában a 19. sz.-ot megelőző irányzatra gondolunk természetjog

minden, ami a pozitív jog értékelését feladatnak tekintio Kelsen szerint a relativitás a természetjog önmegsemmisítése , Szilágy i szerint viszont ez is természetjog

hiszen a jog kettős természetét valljao az értékelés kérdése sem döntő: Stammler és Hart sem utasították el azt, hogy a jog értékelhető, mégsem

természetjogászoko igaz, az értékelő szemlélet szerint minden olyan nézet természetjog, ami szerint a tételes jognak nem lehet

tetszés szerinti tartalma ezzel kitágítják a természetjog fogalmáto Horváth Barna szerint a jogpozitivizmus is természetjog, mert abszolút mozzanata van o analógia: ismeretelméleti realizmus nem létezik, mert minden relativizmus abszolút, tehát abszolutizál egy

normarendszert, vagyis természetjog sajátos formábano 1945 után tehát a relativizmus odáig fajul, hogy e nézetek természetjogi jellege is megkérdőjeleződiko a legkevésbé relatív irányzata a neotomista iskola , követői: Verdross, Fullero a XX. sz. végén megjelenik egyfajta progresszív gondolatmenet: túllépnek a természetjog és a pozitivizmus

kettősségén a poz.-t is kvázi term.jogként fogják fel a jog nem “van” (sein), hanem “folyamatban van” (wird)

20. Gustav Radbruch és jogbölcseletének általános jellemzésebüntetőjogász, aki a büntetőjogi vitákat átszövő filozófiai kérdésekre is választ keresettegy ideig a szocdem párt tagja, de az 1920-as években visszavonult a politikátóltanári állást kapott Heidelbergben, Weber és Jellinek a kollégái, de később a nacionalisták elmozdították a katedrárólszerepe 1945-ben válik jelentőssé, a náci bűnösök felelősségre vonása kapcsánjelentősége a II. vh. utáni term.jogi reneszánsz az értékelméleti, badeni irányzathoz tartozottmunkásságát 3féleképpen értelmezik:pozitivista, de a háború hatására természetjogász letthangsúlyeltolódásmeghaladja a pozitivizmus – természetjog kettősségétművei: Bevezetés a jogtudományba, Jogfilozófia, Öt perc jogfilozófiamunkássága 2 szakaszra bontható:o kezdetben a pozitivizmus felé hajlik, bár nem tisztán pozitivistao később a természetjog felé húz, így a jogot olyan rendelkezésként fogja fel, ami a jogeszmét szolgálja és

változatlano szerinte a jog is az értékes valóságban van, de az értékek nem vezethetők le az okozatos valóságbólo a tudomány vizsgálhatja az értékek egymáshoz való viszonyát, a jog pedig tudatosítja bennünk a választásto a jogfilozófia kérdéseket tesz fel , a választ azonban ránk bízza csak abban segít, hogy tudjuk, mit

választunko a jog nem más, mint a jogeszme szolgálatára hivatott valóság a jogbölcselet célokat jelöl ki, az értékek

világába tartozik

Radbruch a jogfilozófiáról, módszeréről és feladatáról

A jogfilozófia, mint jogértékelő szemlélet“ A helyes jogról szóló tan”1. MódszerdualizmusKant szerint a “van”-ból nem lehet következteni az “értékes”-re, a helyesre, a kell-re. Ez a pozitivizmus elvetése, mely a létezőből következtet a kellőre. Az értékszemlélet nem azonos a létszemlélettel. Ez a módszerdualizmus.Az eszme anyagi meghatározottsága: az eszme a matériához idomul, az anyag számára meghatározott.Az érték levezethetetlensége a valóságból, logikai viszony.A jogfilo. Politikai pártharc, a gazdasági érdekeknek a szellem tartományába emeltMinden nagy politikai váltást a jogfilo készített elő.2. RelativizmusLegyen-tételeket csak más legyen-tételek alapozhatnak meg és bizonyíthatnak. A végső l-t. bebizonyíthatatlan, axiomatikus. A tudomány felkutatja a l-t-ben foglalt cél megvalósításához szükséges eszközöket. Ezek kiválasztása jogpolitikai kérdés. A cél megvilágítása azonban már jogfilozófiai. Az értékítélethez úgy tudunk eljutni, ha a jogfilo minden irányba megvilágítja a végső világnézeti feltételeket. A cél teljes terjedelmébe bepillantást kell nyernie.A jogfilo tudatosítja az egyénben akarása objektív értelmét. Ezzel az életet szolgálja. (gyengíti vagy erősíti az egyént elhatározásában) A választás lehetőségét kimerítően bemutatja, de a döntés az egyéné!! Ez a

relativizmus módszere.

Radbruch a jogeszme összetevőiről

A jogeszme antinómiáiJog: az, ami értelmének megfelelően a jogeszme szolgálatára hivatott. A jogeszmét az (1) igazságosság ban leltük meg. (osztó igazság: azonos ember - egyenlő viszonyok, különböző ember – egyenlőtlen viszonyok)2. célszerűség: mindenek felett álló egyetlen rendnek kell lennie.3. jogbiztonság: megköveteli a jog pozitivitását. Ha nem állapítható meg, hogy mi az igazságos, akkor tételezni kell, hogy jogszerű legyen. A pozitív jog feladata, hogy tartalmilag helyes legyen.Célszerűségre érvényes a relativista önkorlátozás. A jogrendszer létezése fontosabb, mint a célszerűség és az igazságosság. Az első cél a rend és a béke.Az ig. eszméje abszolút, pártok felett álló követelmény.A három jogeszme feltétele egymásnak, de ellentmondásosak is. Az ig (egyensőség) és az célsz. (individualizáció) ellentétben áll a jogbiztonsággal (pozitivitást, a jog kezelhetőségét követeli meg)Munkamegosztás a jogeszmék között: ig.: helyes-e a rendelkezés célsz.: rendelkezés tartalma szerint helyes-e jb.: rendelkezés érvényes-eMindhárom különböző rendszerekben önállóan is érvényesülhet. célokat jelöl ki, az értékek világába tartozik a jogeszmének 3 összetevője van, ezek a jog értékmérői:1) igazságosság:o abszolút érték, de túl általánoso lényege, hogy az egyenlőeket egyenlően, a nem egyenlőeket megfelelő eltéréssel kell kezelnio a probléma az, hogy relatív, mi egyenlő, és mi nemo emiatt jelentősek a célszerűségi szempontok is2) jogbiztonság:o a hitleri időszak előtt ez állt az első helyen, utána azonban visszaszorulto a II. vh. után elutasították a pozitivizmust, mert úgy gondolták, hogy ezen elmélet alapján szolgálták ki a

német bírák a nácizmust (Hitler argumentum)o ismét elismerték a törvény feletti jogelvek jelentőségét, ami a természetjog újjáéledéséhez vezetett3) célszerűségo mivel az igazságosság nem határozza meg a megítélés módját, szükséges a jog céljának ismereteo de a célra és a célszerűségre vonatkozó kérdést is csak relativista módon lehet megválaszolnio a jognak mindenek felett álló egyetlen rendnek kell lennieo Radbruch kezdetben úgy vélte, a jogbiztonság az elsődleges, ha ütközik az igazságossággal, kivéve, ha ez

olyan mértékű, hogy a helytelen jognak meg kell hátrálnio DE: a II. vh. után előtérbe került az igazságosságRadbruch megkülönböztette a törvényes jogtalanságot és az igazságtalan jogot:törvényes jogtalanság: olyan mértékben igazságtalan, hogy nem tekinthető jognak, pl. Nürnbergi törvényekigazságtalan jog: csak kis mértékben igazságtalan, ezért még jognak tekinthetőa kettő közötti határvonalat nehéz meghúzni, de az emberi jogok betartása mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az adott jogot jogként elismerjükaz egyenlőség elvének megsértése pedig igazságtalanná teszi a jogotAz igazságosság a jogbiztonsággal konfliktusban állhat. Ha nincs jogbiztonság, azaz kiszámíthatatlan, hogy később kire sújt le a törvény ökle, az igazságtalan. Ezért az igazságosságot érvényre kell juttatni, de a jogbiztonság legkisebb sérelmével.Így bár a náci jog bizonyos rendelkezései nem tekinthetők jognak, az egyes eseteket visszamenőlegesen a “maradék jog” hatályos rendelkezései alapján kell megítélni.

21. Niklas Luhmann jogelmélete. A jog mint autopoetikus rendszer.

LUHMANN, Niklas (1927-1994)Kulcsszavak: szociológiai pozitivizmus, 2 szakasz, funkcionális rendszerelmélet, autopoiézis, Parsons kritikája, rendszer és külvilág kapcsolata, rendszer-értelem, biológiai analógia, a társadalmi rendszer 3 szintje, az értelem lineáris kódja, evolúció, módszertan, a jog feladata, reflexív mechanizmusokMűvei: Jogszociológia (1972) A jog pozitivitása mint a modern társadalom feltétele (1970) A jog szociológiai megfigyelése (1986) Munkásságának első szakaszában Parsons nyomdokain a funkcionális rendszerelméletet, később az analitikai jogelmélet követte. Hatása közvetett, tanait nem fogadták el maradéktalanul...Funkcionális rendszerelméletében a társadalmat 3 szintre bontotta le:1. egyén2. szervezet3. társadalmi rendszerMaga a társadalmi rendszer alrendszerekből épül fel, amelyet közvetítő médiumok és specializált eljárások kapcsolják össze, mint pl. a jog, a nyelv, a kultúra...stb.A rendszer a külvilágtól elzárt, sajátos értelme van, de fontos a külvilággal való kapcsolata is!Ezt az elméletet változtatta meg az autopoiézis fogalmának bevezetése, ami “önteremést” jelent (a biológiából átvett fogalom). Eszerint a rendszer önmaga hozza létre saját elemeit, bár nem független környezete nyomásától. Ez az önteremtés sajátos evolúciós lépéseken keresztül megy végbe:1. a variációk spontán megjelenése2. szelekció3. a rendszer stabilizálódása (majd kezdődik az egész elölről)A rendszer a környezetével kapcsolatban áll, de maga dönti el, hogy önfejlesztéséhez mely elemeket veszi át a környezettől (reflexív mechanizmusok), hogy növelje saját rugalmasságát. Tkp. a jogi rendszer is maga teremti meg a saját fejlődéséhez szükséges konfliktusokat, és csak maga mondhatja meg, hogy mi a jog és mi a jogtalanság... Jogi tényt csak jogi tény, jogi normát csak jogi norma hozhat létre! (eml.: Kelsennél is!) Ilyen

értelemben zárt a jogrsz, hiszen önmagát tartja fenn és fejleszti, de a környezet irányában mégis nyitott, mert ez szükséges a fennmaradásához, és ahhoz, hogy a társadalmat formálni tudja.

Módszertani megállapításai: 1-minden problémának több funkcionálisan ekvivalens megoldása van, ám 2-mindegyiknek vannak mellékhatásai, látens funkciói is. 3-minden problémamegoldás új problémához vezet.

A jog feladata a társadalom stabilitásának biztosítása. Az emberek társadalmi cselekvéseit az elvárások határozzák meg (kognitív és normatív elvárások). Ha az elvárások megszegésének nincs következménye, ez azt jelenti, hogy az elvárás megszűnt...

Az elvárások érvényre juttatásakor azokat általánosítani kell tárgyilag, személyileg, és időben egyaránt.

22. Hart jogbölcselete

Hart hozott megújulást az angol jogelméletben az 1950-es évektől. Fő műve, A jog koncepciója 1961 -ben jelent meg.Ebben visszanyúlt az austini elmélethez, ám parancselméletét elvetette. Kitágította a jog forrásainak körét, és a precedensalkotás ; főbb tézisei: Szerinte a jog nem parancs. Minden társadalmi rendszerben léteznek szabálytömegek ( a primitív társadalmakban is).A jognak két területe van: 1. kényszerítő szabályok2. jogi erőt kölcsönző szabályokA 20. sz. legnagyobb jogelméleti képviselője, óriási hatása van a tételes jog általános részére is- egyetemi tanár volt Oxfordban, büntetőjoggal is foglalkozott- az analitikus jogelmélet ( John Austin ) képviselője ez a pozitivizmus része, fogalomelemző szemlélet, jogi fogalmakat tisztázAustin művét kritizálva fejti ki, miért jobb az ő műveo mérsékelt pozitivista: szintetizáló elméletet alkot: elismeri pl. a term.jog racionális magvát, elfogadja a

racionális értékelés lehetőségeit, és középutat keres a szkepticizmus és a merev logikai determináció közötto vizsgálja a jog és társadalom összefüggését o nézete szerint a jogbölcselet legyen általános (nem kötődik egyetlen jogrendszerhez sem) és leíró (nem

kíván értékeket realizálni, csak leírni) ezt bírálta Dworkino term.jog sajátos felfogása: az adott kor szintjén létező értékeko elfogadja mind a racionális értékelést, mind a term.jogi elvek szerepéto a nki jog és belső jog viszonyát ugyanúgy ítéli meg, mint Kelseno fő műve: A jog fogalma (1961)Hart alapgondolata: a pozitivizmusnak 5 önálló tétele van, amelyeket külön kell vizsgálni:1) a jog imperatív: azaz a jog a szuverén parancsa Hart ezt elutasítja, szerinte a jog olyan ígéret, amely köti a kibocsátóját2) a jogot el kell választani az erkölcstől ezt elfogadja, mert szerinte az erkölcstelen jog is jog addig, amíg maga a jog ki nem mondja annak érvénytelenségét (pl. a jóerkölcsbe ütköző szerződések tilalma)3) módszere a fogalomelemzés ezt elfogadja4) a jogrendszer zártságának elve elutasítja , szerinte vannak hézagok a jogban5) a morális tételek nem alapozhatók meg racionálisan elutasítja , mert szerinte van rá lehetőség- a jognak van egy minimális tartalmi követelménye, ami nélkül nem maradhat fennAz emberről 5 közhelyszerű igazságot ( ruizmus ) sorol fel a hozzájuk kötődő kötelezettségekkel: 1) az ember sebezhető ne ölj!2) az emberek megközelítőleg egyenlőek légy toleráns!3) az ember önzetlensége korlátozott ellenőrizni kell őket!4) az anyagi javak korlátozottak szabályozni kell a munkamegosztást és a javak elosztását!5) az ember akaratereje és értelme korlátozott szükség van kényszerítő apparátusra!A norma létéhez nem elegendő annak szabályszerűsége, az is kell, hogy az emberek egy csoportja azt kötelezőnek ismerje el!a jog fogalmaa szabály és a szokás elhatárolása: szokás pl. hogy reggelire teát iszunk / reggelente fogat mosunk a szokás és a szabály előrejelzés , és az emberek általában követikHart szerint két szempontból figyelhető meg az elhatárolás: külső nézőpont: tényleg nincs különbség: előre akarom jelezni, miként fognak cselekedni az emberek belső nézőpont: magamra nézve kötelezőnek tartom a szabályt, és mástól is elvárom, és elítélem azt, aki eltér attól így lesz a szabály követendő minta a társ. intézmény engem korlátoz és másokat is, de ez jó a kiszámíthatóság miatt a szabály létezik, és ez levezethető az emberek magatartásából, és a hivatalos személyek is szabályként alkalmazzáka szabály és az utasítás elhatárolása: a különbség a kötelezettség: a rablónak nem köteles átadni a pénztáros a pénzt megkülönböztet elsődleges és másodlagos szabályokat:elsődleges szabály: az emberekre vonatkozik, kötelezettséget állapít meg másodlagos szabály: az elsődleges szabályokra utal, jogi hatalmat ruház át (pl. formai feltételek, közhatalmat átruházó normák, hatásköri szabályok) csak a primitív társadalmakban létezik olyan jog, amely csak elsődleges normákból áll, a bonyolultabb társadalmakban már másodlagos normákra is szükség van így a primitív társ.-ban a jog fogyatékosság, hogy statikus, nem ad lehetőséget a változásraszükség van tehát (1) változtatási szabályokra a jogalkotó testületek új szabályt vezethetnek be vagy módosíthatnak a jogalanyok maguk alakítják a szabályt a szerződés révén(2 )ítélkezési szabályokra arra az esetre, ha nem evidens a normák tartalma(3)elismerési szabályokra a normák elfogadásához szükséges, hogy elhatároljuk a jogot a nem jogtól

megadja azon formai és tartalmi kritériumokat, melyek alapján egy másik szabály érvényes lesz az érvényesülés csak akkor kell az érvényességhez, ha az elismerési szabály ezt kimondja a végső elismerési szabályt nem lehet más szabályra visszavezetni, ez attól érvényes, hogy az emberek általában elfogadják (szociológiai jellegű) a végső elismerési szabály nincs leírva, főleg más emberek magatartásában jelentkezik, a ténylegességen alapulszabályszkepticizmus a formalizmus és a forma-szkepticizmus közötti középutat kereste úgy vélte, hogy a “könnyű” esetekben a döntés egyértelmű, de “nehéz” ügyeknél több döntés is lehetséges a döntésnél a nyelvfilozófiára támaszkodik a fogalom jelentésének van egy “kemény magja” és egy “holdudvara”, ahol többféle értékelés lehetséges a “holdudvar”, a bizonytalanság esetén a jogalkalmazó fel kell jogosítani a joghézag kitöltésére Dworkin ezzel száll szembe, mert úgy véli, hogy Hart nem számol azzal, hogy a jogban vannak elvek, melyek alapján megoldhatók a hézagok, és nem kell a jogalkalmazót jogalkotásra felhatalmazni a társ. irányításának két fő módja: törvényalkotás (pontos megfogalmazás) precedensrendszer (mintákat ad)kétfajta megközelítést vizsgál:1- formalista vagy mechanikus megközelítés: az egyedi esetet besorolja az általános szabály alá (nem bírói jogalkotás)Hart szerint ez nem jó a nyelvi fogalmak ill. a jogalkotási célok tisztázatlansága miatt2-szabályszkepticizmus:o a jog a bírói döntések és az arra vonatkozó előterjesztések foglalata, a jogszabály csak a jog forrásao ha a bíró nem tartja be a jogszabályt, akkor a többiek úgy tekintik, hogy szabályt sértett, DE ha a

szabálysértés tömeges, akkor nincs szabályo el kell különíteni a bírói döntés tévedhetetlenségét és megváltoztathatatlanságátjog és erkölcs elhatárolásao az emberek érdekeik ellenében is betartják az erkölcsöt o az erkölcsöt nem lehet szándékosan, tudatosan megváltoztatnio az erkölcsi szabály akaratlagos jellegű: ha minden megtett az elkerülés érdekében, erkölcsileg nem felel

jog (pl. objektív felelősség)o kikényszerítés: az erkölcshöz nem kell szankció, a jogot a fenyegetés miatt tartjuk be Az elsődleges és másodlagos szabályok Hart elméletében

A jog elsődleges és másodlagos szabályok összessége.elsődleges sz.: kötelezettségeket állapítanak megmásodlagos sz.: a jogi hatalmat ruházzák át (pl. formai feltételek, a közhatalmat átruházó normák, hatásköri szabályok)Csak a primitív társadalmakban létezik olyan jog, amely csak elsődleges normákból áll, a bonyolultabb társadalmakban már másodlagos normákra is szükség van!A primitív társadalmakban a jognak ezért fogyatékossága az, hogy statikus, nem ad lehetőséget a változásra...Vagyis szükség van: változtatási szabályokra ítélkezési szabályokra : arra az esetre, ha nem evidens a normák tartalma, és vita támad ebből elismerési szabályokra : a normák elfogadásához, arra, hogy el lehessen határolni a jogot a nem jogitólHart a formalizmus és a forma-szkepticizmus közötti középutat kereste. Úgy vélte, hogy a “könnyű” esetekben a döntés egyértelmű, de “nehéz” ügyeknél több döntés is lehetséges. E döntéseknek azonban van egy kemény magja. Elfogadja mind a racionális értékelést, mind pedig a termjogi elvek szerepét.

23. Dworkin jogbölcselete

RONALD DWORKIN

Hart utóda az oxfordi egyetemen, de elődjének legnagyobb kritikusa- politikai filozófiával is foglalkozott, liberális szemléletű gondolkodó- Harttal ellentétben tagadta, hogy értékmentes, általános jogelmélet adhatószerinte a jogbölcselet az ítélkezés általános része, minden jogi döntés láthatatlan előszavaelmélete túl van a term.jog és a pozitivizmus dichotómiájánszembefordul a jogpozitivizmussal, de nem akar a term.jog mankójára szorulni az egyén jogait a term.jogból eredő örökjogok segítségével kell megalapozni (de nem természetjogász!)művei: Elvi kérdés A jog birodalma

Vegyük komolyan a jogainkat!

jogbölcseleti felfogása – Hart kritikaHart leíró és általános jogelméletet akart, de Dworkin szerint ez lehetetlen, helyette igazoló jellegű jogelmélet kell, mely mindenkihez szól leíró nem lehet a jogelmélet, mert ha benne vagyok a jogelméletben, nem lehetek elfogulatlan, ha pedig kívül vagyok, nem értem általános nem lehet a jogelmélet, mert minden felfogás egy jogi kultúrához szól a jogbölcselet az ítélkezés része, minden jogi döntés előszava a jogbölcselet rejtett módon, részben a jog részét képezielmélete 3 pontba rendezhető: 1)megfogalmazza a pozitivizmus 3 alaptételét:o a jog kizárólag szabályokból áll , s a származás (pedigré) alapján lehet megállapítani, hogy mi jogio ha joghézag van, a bíró többféleképpen is dönthet helyesen , ilyenkor jogon kívüli szempontok szerint választ

ezek közül több jogilag helyes doktrínájao jogi kötelezettséget csak jogszabályi előírás keletkeztet : ha joghézag van, csak a több helyes döntés közül

választó bírói ítélet hozza létre a kötelezettséget utólagos jogmegállapítás

2)kritizálja a fenti 3 alaptételt:o a bírónak morális alapú elvekhez kell visszanyúlni joghézag esetén, így végső soron ezek kijelölik az

egyetlen jogilag helyes döntésto csak egy helyes döntés van, ami az elvekből következik, s a bíró kötve van az elvekhezo a bíró nem felismeri a jogot, hanem utólag teremti

3)a kritika elméleti megalapozása:megkülönbözteti egymástól a jogszabályokat és a jogelveketa jogforrásoknak 3 csoportja van:normák: o zártak, kollízió esetén csak az egyik lehet érvényes ( “mindent vagy semmit” jelleg)o a döntést determinálják, egyértelműen meghatározzákelvek:o nyitottak, kollízió esetén kompromisszum lehetséges, befolyásolják a döntéstfeladatmeghatározások:o politikai célkitűzések, melyek az együttélést segítik, de ezekre kereset nem alapíthatóo Dworkin szerint a jog nemcsak szabályokból, hanem elvekből is áll, melyek segítségével el lehet dönteni

olyan eseteket, melyekre nincs konkrét szabálya szabály és az elv különbsége:o a szabály konkrétan megmondja, hogyan kell dönteni az elv csak irányt ad a döntéshezo ha két elv összeütközik, mérlegeljük az elveket a jogszabályokkal ez nem tehető mego a szabály mondja meg, mi a kivétel az elv alól vagy nincs kivétel, vagy van, de attól még az elv nem lesz

pontosabban körülhatárolto az elvek fennállását támogató tények erősebbek, mint az ellenzők, DE az elv és a szabály elhatárolása

önkényes (Hart kritika) az elvek megítélése függ a bíró neveltetésétől, helyzetétől, szemléletétőlo az elvek nem hatályon kívül helyezéssel szűnnek meg, hanem kiesnek a gyakorlatbólDworkin szerint nehéz esetekben is csak egyetlen helyes döntés van, és a helyes döntést a morálisan megalapozható elvek határozzák meg összemosódik a jog és a morális megítélés ( a pozitivista elválasztási tézis nem sikeres)

24. Fuller jogi moralizmusa

FULLER, L. L. (1902-1978)Kulcsszavak: jogi moralizmus, a termjog eljárási változata, célok, a jog belső erkölcsisége, a moralitás Fuller amerikai gondolkodó, a jogi moralizmus követője. A jogi moralizmus a termjog eljárási változata. Fuller szerint az ítélkezésben a “Sein” és a “Sollen” kettősége nem tartható fenn, ám az eljárási kérdéseknek is megvan a maga morálja. Jog és erkölcs között szükségszerű a kapcsolat, a jognak megvan a saját “belső erkölcse”, hiszen a tvhozó is morális lény.A jog moralitásának feltételei: Legyen1. általános2. ismert (nincs titkos jog!)3. előremutató, ne fogja vissza a fejlődést4. világos, felfogható5. konzisztens6. ne kívánjon meg lehetetlent7. legyen szilárd8. a kihirdetett szabály legyen összhangban a jogalkalmazássalAz 1930-as években a pragmatista instrumentalizmus híve, de a realistákat bírálja. Az önmagát kereső jog (The Law in Quest of Itself 1940): a jog nemcsak abból áll, hogy mi van, hanem abból is, hogy minek kell lennie, vagyis az értékek szerepe a jogszabály valóságában nem kevesebb, mint az a tény, hogy a jog normái a hatalom akaratából erednek.

1964 The Morality of Law: a modern természetjogi(as) elmélet eljárási változata. Elutasítja azt a természetjogi gondolatot, hogy létezik egy kötelező „magasabb rendű jog" axiómarendszere, amely az emberi jogalkotás mércéje. Egy természetjogi felfogást sem tart elfogadhatónak, amely megkísérel előre lefektetni egy örök és változatlan természetjogi kódexet. Fuller szerint a jog és az erkölcs között szükségszerű kapcsolat áll fenn. Kiinduló premisszája az, hogy a jogrendszer nem más mint egy, „az emberi viselkedést szabályok irányítása alá rendelő céltudatos gépezet". Fuller szerint a jogrendszernek bizonyos procedurális célokat is el kell ismerni célokként ahhoz, hogy a rendszert jogrendszemek minősíthessük. (Ebben rokon Horváth Barna jogelméletével. Fuller a jogalkotó erkölcsi hitelét állítja teóriája középpontjába. Fuller szerint a jog integritása elsődlegesen ama eljárás által meghatározott, amelynek az a hivatása, hogy megvalósítsa a jog célját. „A moralitás teszi lehetővé a jogot" tétele az alábbi nyolc feltétel megvalósulását igényli: a jognak a.) általánosnak kell lennie, amely a partikuláris törekvéseket vezérli; b.) szabályait ismertetni kell a közösséggel, vagy legalábbis azokkal, akiknek szólnak; c.) szabályainak - a legtöbb esetben - inkább jövőre irányulónak kell lennie mint visszahatónak; d.) világosnak kell lenniük és könnyen felfoghatóknak; e.) nem lehetnek inkonzisztensek és f.) nem kívánhatnak lehetetlent; g.) az ésszerűség határain belül szilárdnak kell lenniük, azaz nem változhatnak túl gyakran, s végül h.) megfelelésnek kell lenni a kihirdetett szabályok és a tényleges alkalmazásuk között. Fuller szerint ezek a törvényesség elveinek tekintendők, melyek a „jog belső erkölcsiségét" képezik. Másutt ezt a nyolc tételt „a természetjog eljárási változatának" nevezi.

25. Az angol, amerikai jogbölcselet a XX. század végén (általában a kritikai jogi tanulmányok és a jog gazd.i elemzése)

A jog gazd.i elemzése, mint a sajátos jogelméleti irányzat az 1960-as évek elején jelentkezett az USA-ban. Elsősorban azokban „a konzervatív és centrista jogász-közgazdász szakmai körökben terjedt el, akik a gazdaság és a társadalom túlszabályozását kifogásolták, állítva, hogy ez a szervezett érdekcsoportoknak kedvez, és a jogászok éppúgy, mint az adminisztráció főtisztviselői ebből származva szolgálják ki ezt a politikát. Ők a piac és a gazdaság szabadabb meghatározását akarják, és a jogot is e szerint kívánják átalakítani.” Napjainkban a neoliberális gazdaságpolitika dominanciájának is köszönhetően igen nagyhatású irányzat legjelentősebb képviselője az 1939-ben született Richard Allen Posner. Az irányzat már kialakulásakor különböző vizsgálódásokat tartalmazott. Történeti gyökereit tekintve a jog gazdasági elemzésének két ágát lehet megkülönböztetni. Az egyik áramlat, amelyik Adam Smith-re vezethető vissza, a kifejezetten piaci tevékenységeket szabályozó joganyag gazdasági elemzése azoké a jogszabályoké, amelyek a hagyományos értelemben vett "gazdasági rendszert" szabályozzák. A másik ág, amelyik - a közfelfogás szerint - Jeremy Bentham munkásságával veszi kezdetét, a nem piaci viselkedést szabályozó joganyag gazdasági elemzése, pl. bűncselekményeké, házasságé, környezetszennyezésé, valamint maguké a jogi és politikai folyamatoké. Thomas Grey szerint két belső irányzata van ennek a megközelítésnek: "Az erősebben centrista jogász-közgazdászok inkább azokat a változtatási szükségleteket hangsúlyozzák a szabályozási praxisban, amelyek a hatékony piac jobb utánzását biztosítják a jogban, míg a konzervatívabb irányzat a jóléti állam előtti common law jogrendszer hatékonyságát emeli ki." Maga Posner más alapokon mutat ki két belső irányzatot. Ő normativista és pozitivista irányzatot különít el azon az alapon, hogy az első még közelebb áll a jog belső személetéhez, míg a pozitivista irányzat már döntően a gazdasági személetnek ad túlsúlyt. „Posner alaptétele, hogy "a jog logikája valójában gazdaságtani": A jog gazdasági elemzésének fő célja annak tisztázása, mennyiben szolgálják az adott jogintézmények a fentiekben értelmezett gazdasági hatékonyságot.” Központi fogalma a jólét maximalizálásának (más fordításban vagyonmaximálás) elve (principle of wealth maximalization), mely a gazdasági hatékonyság vonatkozásában áthatja a szabad piac kereslet-kínálat viszonyait. A konkrét gazdaság-szabályozási döntések szempontjából nélkülözhetetlen a hatások és költségek számbavétele. A kritikai jogi tanulmányok irányzata A kritikai jogi tanulmányok irányzata (Critical Legal Studies, röviden CLS) az 1970-es évek második felétől bontakozott ki. Kezdeményezői főként olyan korábbi liberálisok voltak, akik csalódtak a 60-as évek liberális reformjaiban. Politikai és érzelmi hátterüket a fekete polgárjogi mozgalmak Martin Luther King meggyilkolását követő radikalizálódása és a vietnami háború elleni tiltakozás képezte. A hagyományos jogpozitivizmussal szembeni erős kritikai attitűdjük összekapcsolta őket az 1930-as évek amerikai realista jogelméletével, azonban a CLS a jogi realizmus szabályszkepticizmusát és jogi aktivizmusát egy baloldali politikai programmal párosította és nagymértékben támaszkodott az európai kritikai társadalomelméletekre (többek között Marx. Freud, Mannheim, Lukács, Gramsci, Althusser, Poulantzas, Lévi-Strauss, Sartre, Marcuse, Habermas, Foucault gondolataira). Ennek következtében alapvető különbség a két – egyébként eléggé heterogén – irányzat között, hogy a realisták kritikája a rendszeren belüli reformer kritika volt (többségük a New Deal és Roosevelt híve volt), míg a CLS képviselőinek többségénél a kritika rendszerkritika jellegét ölti, ugyanakkor politikai eszményeik különbözőek. „A valójában lazán kapcsolódó tudós-csoportban egyaránt megtalálhatók egymás mellett az elégedetlen 1iberálisok, a radikális feministák, a neomarxisták, az utópikus anarchisták.” A CLS legismertebb képviselőinek Roberto Unger, Morton Horwitz és Duncan Kennedy tekinthető. Az intézményekkel szembeni kritikájuk alapgondolata annak hangsúlyozása, hogy a jog politika (Law is politics), méghozzá leplezett és elleplező politika. A jog nem lehet független a társadalomban zajló politikai és ideológiai harcoktól, nem lehet értékmentes vagy semleges. „A CLS számára nincs teoretikusan "ártatlan" vagy politikailag· semleges állapot. Az "ítélkező" és "értelmező" cselekvés – mindkettő elméleti és gyakorlati megjelenése – "szorosan összetartozó politikai és történeti dimenziókkal bír. A jogi ismeretelmélet nem más, mint ideológiai küzdelem, melyet más, még rejtettebb eszközökkel folytatnak.” Ezért a CLS társadalom- és intézménykritikájától elválaszthatatlan ideológiakritikája. „A Critical Legal Studies fő célpontjai egyfelől a jogi. pozitivizmus olyan vezéralakjai mint Kelsen és Hart, másfelől az alapjog bázisú teóriák képviselői·. Dworkin és Rawls. A CLS hívei úgy jellemzik a liberális jogi gondolkodást, mint amelynek külszíni karaktere elleplezi valódi természetét.” Ennek a liberális legalizmusnak „négy fő jellemzőjét támadják: 1. hívei elszakítják a jogot a társadalom többi kontrollmechanizmusától; 2. olyan objektív szabályok együttesnek látják a jogot, amely meghatározza normái pontos terjedelmét és ezek alkalmazásukat is; 3. [szerintük] ezek a normák szemben a többi norma szubjektivitásával és partikularitásával, objektívek és legitimek; 4. végül a liberális legalizmus követői kiszámítható bírói döntést ígérnek ezekből a normákból.” „Az irányzathoz tartozók úgy vélik, a mai jogi oktatás keretében az érintetteket arra képezik ki, hogy „jogászként gondolkozzanak”, azaz sajátítsanak el egy jól kidolgozott és feszes érvelési rendszert, mely a jó szakember, a képzett jogász legfőbb értékmérője.” Ez a módszer kiszakítja kérdéseket összefüggéseikből, ezáltal a hallgatók nem kapnak képet a jog átfogó működéséről, ami viszont a jogrendszerhez való kritikai viszonyulás kialakulását akadályozza meg. Ennek megfelelően „Kennedy három reformjavaslattal zárja fejtegetéseit: 1) Meg kell tanítani a jogrendszerhez való kritikai viszonyulást a hallgatóknak; 2) A jogi okfejtés oktatását életszerűvé, gyakorlatiassá kell tenni; 3) Objektívabbá és differenciáltabbá kell tenni a vizsgáztatási rendszert.”

26. A magyar jogbölcselet a XX. Század első felébenA 19. sz. végéig a pozitivizmus nem vált jelentőssé, de a történeti jogi iskolának és a szociológiai irányzatnak voltak képviselői!

Pulszky Ágost A magyar jogfil. önállóságának és további fejlődésének elindítása Pulszky Ágost nevéhez fűződik. Pulszky szemléletváltást hozott a jogbölcseletben, amely egyébként Európa fejlettebb területein a 19. század elején ment végbe, ő is a természetjogi szemlélettel szemben a pozitivizmust vitte diadalra. A jogpozitivizmus különböző változatainak közös jellemzője a jogi jelleg kritériumát a tények világában látták.Pulszky alapvetően azonosult a törvénypozitivizmussal, Herbert Spencer szociológiai szemléletével. A jog = azon szabályok összessége, amelyek a társ. tényleges, az állam által elismert létfeltételeit ölelik fel, és amelyek államilag kikényszeríthetők. Pszichológiai elemeket is tartalmaznak művei.

Pikler Gyula (1864-1937) - Pulszky utódja- Belátásos elmélet- észjogi és történeti jogi iskola kritikája - metafizika-ellenesség jellemzi- szembeállítja a természetjogot és jogbölcseletet - jobölcs. pozitív tudomány, a jognak tudománya > naturalista redukcionizmus fejez ki ezzel- magyarázó elméletének kp-i kategóriája: a célszerűségi belátás > az emberek a lehető legalkalmasabb eszközt használják- célszerűségen biológiai célszerűséget értett, ez a belátásos elmélet alapgondolata - a jogfejlődés egyirányú, a tökéletes felé törekszik-) az adott jogrendszer mindig az addig ismert legtökéletesebb jogrendszer - jog igazságossága = jog célszerűségével - államelmélete: nincs különbség a társ-i egyesületek és az állam között ‚ a nemzetállamot abszolutizálja - büntetéselmélete: a büntetés igazságossága, célszerűsége, hasznossága kzp-ban 3 elv: 1. hatékony büntetés elve 2. minimális büntetés elve 3. arányos büntetés elveSomló Bódog (1873-1920) - művei: Állami beavatkozás és individualizmus (1900), Jogbölcselet (1901), Jogbölcsészet (1920) - első korszak: Pikler és Pulszky pozitivista szociológiai jogbölcselet- jogbölcs.-en belül leíró és normatív jogbölcs. - a társ. tvszerűségeiben a materialista törekvések egyesítésére törekszik - növekvő állami beavatkozás híve - második korszak: a “lét”nek és a “legyen”nek az újkanti szétválasztása - lét: szociológia vizsgálja - legyen: normatív tudományok (etika, jogbölcselet) vizsgálja - helyes jog mértéke az erkölcs - tart (változó) és forma (állandó) megkülönböztetése - jogtud. e szerint rendezi:. 1. jogi tart-ról szóló jogtud.: tételes jogtud.+jopolitika + jogtört. 2. jogi formáról szóló jogtud.: egyetlen a jogi alaptan - jog fogalma: engedelmességgel találkozó, széles körre kiterjedő, állandó jellegű, legmagasabb rendű hatalomMoór Gyula (1888-1950) - Somló Bódog tanítványa- Stammler újkantiánus jogfilozófiájának kritikájára vállalkozik - műve: Bevezetés a jogfilozófiába (1923) - pályája végén Rickert-hez és Hartmann ontológiájához közeledett - jogfil: tud. Elméleti és jogelméleti részt különböztet meg - jogfil-át szakfil-nak tekinti - jogtud: 3 csoportja I. értékelő 2. tételes 3. okozatos - jogfil. vizsgálódása formális jellegű - jogi fogalmakat, amelyekkel megértjük a jogtud-okat a jogfil. bontja ki Horváth Barna (1896-1973) - művei: Jogszociológia (1934), Jogelmélet vázlata (1937) - társ-i jelenségek, az okozati valóság, értékek, eszmék összefonódnak - ezek “összenézését”, szinoptikus gondolati megragadását hangoztatja

27. Tétel :A ts-i szabályozás sajátosságai, történetisége és differenciálódása (horizontális és vertikális)

A társadalmi szabályozás sajátosságai

1. A társadalom fejlődése során az együttélés sokféle szabály által rögzítették. Kérdés, hogy lehetséges-e a társadalmi együttélés szabályozottság nélkül? Válasz, lehetetlen, mivel a rendezetlenség a közösségi létet szétzilálja és felbomlást eredményez, emiatt szükséges a rend érdekében az irányítás, ami hatalmi intézményekben kristályosodik ki.Minden társadalmi közösség kialakítja az együttélés szabályait, melyek rendezik a közösségek egyéneinek mindennapi cselekvését, s a közösség önmaga őrködik a normák megtartásán. Mivel a közösségek fejlődnek, változnak, a szabályozás is e változáshoz igazodik. --A társadalom bonyolulttá válsával eltérő szintű és minőségű szabályok alakulnak ki: § mikro-szinten: mindennapok közvetlen kapcsolataiban § mezo-szinten: közösségi firmákban, intézményekben (termelési, kulturális, v. területi egységekben) § makro-szinten: az egész társadalmat átfogó együttműködés rendezése során. (társadalmi-fejlődés)A szabályozás a társadalmi együttélés nélkülözhetetlen oldala. Mivel az ember közösségi lény, cselekvésének közösségi keretei kell, hogy legyenek, amit követendő szabályként rögzítenek. A társadalmi közösségi létben zavarok, viták állandóan jelentkeznek, s ezek feloldására szükséges szabályokat létesíteni. A társadalmi létfeltételek újratermelése tudatos szabályozást igényel. De a szabályozásban az ösztönösség is szerepet játszik. (céltételezés, tudatos szabályozás)

2. A szabályozás formái megoldásai a történelmi, társadalmi fejlettség színvonalától függ (pl. kulturális fejlettség szintje határozza meg a szabályozás egyneműségét és differenciálódását). Mindezek mellett a hatalmi kötelék, rend határozza meg a társadalmi szabályozás sajátosságait, tagozódását is. A szabályozás persze nem csak jogi szabályozást jelent. A szabályozás hivatása a társadalmi együttélés rendezettségének biztosítása, s emiatt alapelvek, normák rögzítése, elsajátítása és követése. A szabályozás sajátossága, hogy bizonyos önállósodás következik be, önerejűvé válik ( a ts. erőrendszerén belül). Ez érzékelhető abban, hogy bizonyos normák annyira beépülnek a mindennapi együttélésbe, hogy az emberek már nem is tekintik őket normának.

A szabályozás külön sajátossága a rögzített alapelvek, normák követésének elvárása (vagyis annak biztosítása, hogy ezek beívódjanak a mindennapi együttélésbe), erre szolgál a a közösség tagjainak nevelése, késztetése. (→ a mindennapi együttélés alapvető szabályai az egyén cselekvését, magatartását rendező

normákként interiorizálódnak (jogi, erkölcsi, közösségi, eü-i, stb. előírások elsajátításával)) A társadalmi kohézió egyik tényezője a szabályok érvényesülése. A normák követése egyrészt spontán módon következik be, másrészt tudatosan, a normák elterjedésének, megismertetésének és elsajátításának intézményes biztosítása révén (szocializáció). A normák szocializációja (elfogadása, követése) eltérő hatást eredményez a különféle közösségek és egyének viselkedésében. Ez a szocializáció hatékonyságától, a hagyományoktól függ, s hogy a normák milyen mértékben válnak a mindennapi viselkedés részévé. A különböző normák egymást feltételezve töltik be szabályozó szerepüket (vallási, jogi, erkölcsi). Külön gond a szabályozás során a devianciák korlátozása, a negatív következmények elkerülése.

A szabályozás specifikus objektivációja, intézményesülési formája a norma, amely magatartás-előírás az egyének és közösségek tevékenységének irányítása, ösztönzése végett.A szabály nemcsak külső irányító, hanem az egyén viselkedésének belső ösztönzőjévé is akar válni. A szabályok jellemzője, hogy nem eseti jellegűek, nem egy alkalomra, hanem hosszú időre szólnak, a jelenre és a jövőre is. A szabályok a tartós rendezés érdekében rögzítik a követendőt, viselkedési mintát adnak, rögzítik a tilalmakat is. A szabály általános formában határozza meg az egyének számára a követendő magatartást, s kötelezéshez kapcsolja a kényszerrel való fenyegetést is. De a szabályok nemcsak a kötelezőt írják elő, hanem választási lehetőséget, jogosultságot is rögzítenek. A jogszociológia megkülönbözteti a normával érzelmileg és értelmileg azonosuló magatartást, és a normához alkalmazkodó viselkedést. Fontos az is, hogy az embereket a közösségi is készteti a normakövetésre vagy elutasításra. A normák soha nem érvényesülnek teljesen, mert mindig vannak, akik nem követik vagy megszegik őket. Emiatt a szabályokra általában a kényszerítés lehetősége a jellemző. Fontos a szankcionálás, a negatív következtetés megállapítása. Kölcsönös kapcsolat van a normák elfogadása és a kényszerítés lehetősége között Fontos a megfelelő arány a kettő között.

A szabályozás történelmi fejlődési szakaszaiAz ősi társadalmakban a tevékenységek rendezése szokások formájában valósult meg, a normák misztikus jellegűek voltak. A civilizáció többféle norma kibontakozását hozta, de a normarendszerek még nem váltak el egymástól, összemosódtak, összefonódtak. Elkülönültek a jogi-erkölcsi normák, vallási szabályok, etikett, stb. A modern társadalmakban kialakulnak a társadalmi szférák szabályai, normái.1. ősi társadalmakban: a hagyományok erejével a közösség belső életét teljesen leszabályozták (születéstől a halálig), a rokoni kapcsolatok rendjét, öröklési szabályokat, tisztségek betöltésének normáit, a javak biztosításának megoldásait megtalálhatjuk. Az önvédelmet fejezték ki a tabuk, melyek tiltó követelményeiben a közösség egyetemes érdekei fejeződtek ki. A tabu megsértőjét a közösség kizárta, s ez a pusztulását jelentette. E tabukat átszármaztatták a fiatalgenerációkra is. A szabályok kezdettől fogva mitikus elemekkel keveredtek. Mivel az ősi társadalmak normái a tagok érdekeivel egybeestek, követésük a normák helyességének belátásán alapult.2. prekapitalista társadalmak szabályaiA civilizáció kibontakozása során a normafajták még nem különültek el határozottan, az elmosódó differenciáltság jelentkezett. A hagyományos szabályoktól fokozatosan elkülönültek az egyenlőtlenséget kifejező szabályok. (a szabályozás ambivalens volt.) A prekapitalista társadalmakban a jog, mint szokásjogi rendszer különül el, s mint ilyen igyekszik kiszorítani a viták és sérelmek hagyományos közösségi elbírálását, ill. az ököljogot, a vérbosszút, a kompozíciót. Fokozatosan elválik a kis közösségek szabályozásától az átfogó társadalmi együttélés rendezése, a makrostrukturális szabályozás dominanciája bontakozik ki, ennek legfőbb formája a jog elkülönülése. Valamennyi szabályozási rendszerben ellentmondásként jelentkezik a hagyományozott és az új normák szembekerülése, ütközése. E belső ellentmondások feloldása sajátos szabályozási rendben testesül meg. Emiatt vannak óriási különbségek a különböző országok szabályozási rendjét, átfogó szabályozási megoldásait illetően (technikák, eljárások).3. a modern társadalmak szabályaiA modern társadalmakban a szabályozás differenciálttá válik. Ennek két jele van: a normarendszerek határozott elkülönülése, és új normarendszerek kibontakozása.---horizontális tagozódás: jog elkülönül az erkölcstől, szokásoktól; emellett szociális, gazdasági, kulturális és hatalmi szféra szabályain belül is differenciálódás van. ---a szférák vertikálisan átfogó szabályként jelentős marad a jog, az erkölcs, a szokások szerepe.Találunk kevésbé jelentős, de befolyást gyakorló normákat, ezeket alárendelt normáknak nevezik.A normarendszereknek nincsenek merev határai, átvehetik egymás szerepét, komplexen rendezik az egyének magatartását.

28. A jog helye a szabályozási rendben. A ius és a non-ius elkülönüléseA szabályozás a társadalmi együttélés nélkülözhetetlen oldala . A társadalmi közösség önmaga őrködik a normák megtartásán. A különböző normák egymást föltételezve töltik be a társi együttélést szabályozó szerepüket. A szabályok hosszú időre szólnak, a jövőre is vonatkoznak. A kényszerítés a különböző devianciák visszaszorítására szolgál.A modern társadalmak normarendszere elkülönü l az erkölcstől, a vallási normáktól, és a szokásoktól. Horizontálisan és vertikálisan tagolódik.A jog az egyik normafajta, mely kiegészül jogon kívüli normákkal is. A nem jogi normák lehetnek erősebbek, vagy gyengébbek a jognál. A fokozatos fejlődés más-más szabályozási rendet eredményez. A hatalmi erők küzdelme a jogszabályokban is lecsapódott (diktatórikus-demokratikus) Emellett nagy a hatása a nemzetközi helyzetnek. Szélsőséges esetben az állami szabályozás a magánszférába is behatol.A közéletre vonatkozó normák jórészt joggá alakultak át. Ebből alakult ki a jogszolgáltatás . Egy külön intézmény, mely a sérelmek eldöntésére hivatott, elvek és normák alapján.A magasabb társi fejlettség váltja ki, hogy a jogi előírásokat kidolgozzák, alkalmazzák és kikényszerítsék. A jogászi réteg közvetíti és transzformálja a társi együttélés szabályozási szükségleteit a jogszolgáltatás területére. Ők a hatalmi irányító tevékenység egy fajtái, mely megalapozza a jog elkülönülését. Külön szaktudást igényel. Kettéválik a jogalkalmazás és a jogképződés.A jog társadalmi rendeltetését pozitív vagy negatív hatással tölti be. Elősegíti a különböző társi szférák belső szabályainak érvényesülését. Másrészt a jogi szabályozással megteremti a társi integrációt.A jog szerepét felerősíti a nem-jogi, illetve a közösségi önszabályozás. Elkülönül a tvalkotás, a jogalkalmazás, a bíráskodás. A demokratikus világnézet kifejezi a jogi értékrend és a jogászi világnézet

dominanciáját.

29. Jog és erkölcs

Kant a jogot (mint heteronóm normát) külső szabálynak, az erkölcsöt pedig (mint autonóm normát) belső szabálynak tekintette. Weber elveti, hogy az erkölcs az érzületet szabályozza.Rousseau az ősi társadalmakra erkölcs-nélküli viszonyokat feltételez. A civilizáció vonja maga után a jog és erkölcs szabályozó szerepét. (Kelsen: “a jog legyen erkölcsös, azaz jó”)Az erkölcs az egész valóságot átfogja, a jog viszont a perifériára szorítkozik, csak a társadalom szűk körére vonatkozik.A legelfogadottabb felfogás szerint az erkölcs az ember belső lelki életével kapcsolatos jelenség. Arra vezethető vissza, hogy mi az egyén elképzelése az jóról és a rosszról. Ez alapján szabályozza az emberek viselkedését. Az erkölcs minden társi tevékenységet áthat. Az elemi erkölcsök az emberi együttélés mindennapi szabályai. Ezek általános, összefoglalt kategóriákba sűrűsödnek. Az erkölcsi normák tartalma szerint megkülönböztetünko magánéleti : “szeresd és tiszteld szüleid!”o mindennapi kapcsolatokra vonatkozó : “ne gyűlölködj, ne hazudj!”o közéleti : a közvélemény elvárásai alapozzák meg. Pl.: közjó, gyűlöletkeltés elítélése, vallási türelem, stb.

Jog és erkölcs különbsége és kapcsolata

Különbségek:o jsz. írásban rögzített, az erkölcsi szabály viszont hagyomány útján terjedo erkölcsnek nincsenek szerveio jognak van öntisztító mechanizmusao a jog általános előírás, formalizált. Az erkölcsi norma változóo teljesen eltérő szankciókat érvényesítenek. Az erkölcs mögött nincs kényszerítő szervezet.Előfordulhat, hogy az erkölcsi szankció a valóságban erősebb a jogi szankciónál.Kapcsolatuk:A jognak erkölcsi megalapozottsága, az erkölcsnek pedig jogot erősítő szerepe van. Az erkölcs áthatja a jogi tevékenységet. Hart szerint az erkölcs célja az egyén tökéletesedése, a jog pedig feltételeket teremt ehhez és közvetve segíti.A jogász specifikus követelménye a jogászi éthosz. Az. erkölcsi-jogi értékpreferenciákat valósítja meg Ehhez kapcsolódik a jogászi lelkiismeret, kötelességtudat és igazságérzet.A jogban megfogalmazott előírásokat erkölcsi normaként is követik. Ez alapozza meg a jogi előírások önkéntes követését.A hatalmi viszonyok erkölcsös jellege döntően hat az adott konkrét helyzetben az erkölcsi és jogi szabályozásra. A hatalmi viszonyok erkölcsi deformálódása a jogban is megmutatkozik.

30. A nemzetközi szabályozás és a jogA korábbi szabályozás a nemzetközi kapcsolatokat csak az államok között érzékelte és elemzésüket a nemzetközi jogra szűkítette. A mai korban azonban a nemzetközi normák differenciálódása érzékelhető. Elkülönül a nemzetközi szokás, erkölcs, politikai, igazgatási és jogi norma. Jelenleg a nemzetközi erkölcs és a humánus-demokratikus elvek politikai normákban és jogi dokumentumokban keverten szerepelnek.A nemzetközi kapcsolatok fejlődése maga után vonja a nemzetközi élet szabályozásának tudatosságát és differenciálódását. Jelentőssé válik a nemzetközi jogi és erkölcsi normák szerepe. Ezek megsértésének következménye: a nemzetközi közvélemény elmarasztalása és ma kiközösítés.A nemzetközi együttélés állandó gondja az államok közti viták, feszültségek meg/föloldása. Az emberiség nagy gondolkodói felvázolták a háborúk kiküszöbölésének és az örök béke megteremtésének eszméit, de ezek legfeljebb humanitárius mozgalmakban és segítség-nyújtásban valósulnak meg. (Kant az örök békéről szóló fejtegetése)Az utóbbi két század célkitűzése a világhatalmi egyensúly biztosítása, a status quo védelme . A modern gondolkodók erőteljesen hangsúlyozták az igazságos békekötés követelményeit. Ezt szolgálja a népek egyenjogúságának és önrendelkezési jogának elismerése. (ENSZ) Az önvédelem és az önrendelkezés joga elvezet a háború igazságosságának megítéléséhez. Nem igazságos egy háború , ha a világhatalomért, nemzeti dicsőségért, gazdasági-területi nyereségért folyik. (Rawls) Az igazságos háború igazságos békével kell, hogy végződjön. Ez a Föld globális érdeke.A nemzetközi jog specifikus jog, nem azonosítható a belső joggal. A monista felfogás szerint egyetlen jog van, és azonos fogalmi vonások találhatóak a nemzetközi és belső jogban egyaránt. A dualista felfogás szerint viszont különálló jogrendszert képeznek.Jelenleg a belső jog primátusa tényként jelentkezik, a jogi szabályozást illetően a nemzetközi jogi szabályok még nem játszanak döntő szerepet. De egyre jelentősebbé válik. (ENSZ alapokmánya, Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja, stb.) Némely tudósok ezzel az államok szuverenitását féltik. Megállapítható, hogy a társadalom a nemzetközi jog haladó elveire tekintettel fejleszti a belső jogot. A legfőbb érintkezés a demokratizmus és a humanizmus jogi realizálása. Ez maga után vonta a nemzetközi problémák politikai-diplomáciai úton való megoldásának követelményét. (békés egymás mellett élés)Tehát a két jogrendszer tartalmilag eltérő sajátosságokkal rendelkezik. A nemzetközi jog jogalanyai döntően az államok, a belső jog viszont az állampolgárok együttélését rendezi. Legfőbb jellemzője a lakosság többségének konszenzusa alapján az önkéntes jogkövetés. A nemzetközi szabályok érvényesülése a nemzetközi jogalanyok önkéntes szerződés-követése (pacta sunt servanda), és a nemzetközi közvélemény elítélésétől való félelemként jelentkezik. A Biztonsági Tanács (ENSZ) a béke veszélyeztetésekor kényszerintézkedéseket rendelhet el.A nemzetközi jsz-k hatálya általános . Beszélhetünk partikuláris és regionális szabályokról. A szabályok alapvetően kógensek. A nemzetközi jog alapelvei a jogforrások egyik alapformáj át jelentik. Az alapelvek mindkét jogterületen léteznek. Pl.: tvesség elve, in integrum restitucio, stb.Nemzetközi viszonylatban még nem bontakozott ki az alkotmányozás, jogalkotás, ill. a jogszolgáltatás monopóliuma. (a nemzetközi bírói fórumok joghatósága a felek akaratán alapszik)A n. jog. alapvető problémája a jogalanyiság . Alanyai a szuverén államok, de az állam nélküli függetlenségért harcoló politikai szervezetek jogalanyisága is el van ismerve. Emellett a nemzetközi szervezetek és végül a természetes személyek is fokozatos elismerésre kerülnek. A nemzetközi jog kötelezettséget és felelősséget

állapít meg az államokra, de az egyénekre is!De még szükséges tisztázni a nemzetközi viszonyok átfogó szabályozásának sajátosságait.

31. A hatalom és a jog viszonyainak magyarázatai

A hatalom jellege és a jogAz irányítás rendjétől függ, hogy a központi döntési rend és szabályozás milyen helyet foglal el. A hatalmi rendszertől függ , hogy a jogalkotás milyen intézményben összpontosul (törvényhozás, bíróság, kormány), s az, hogy milyen a jogalkotás rendje, a jogszolgáltatás struktúrája, működése, ill. mik a jogi kényszer formái. A jogi tevékenység hatalomtól függése a jogászok tevékenységén figyelhető meg. A történelmi fejlődés során megfigyelhető, hogy egyes rendszerek túlértelmezték a jog jelentőségét (porosz ALR, francia forradalom), más rendszerek hatalmi eszközzé degradálták (szocializmus). Minden társadalom igényli a szabályozást, mely a hatalmi irányítás közvetítésével jelentkezik, a társadalmi integrációra tekintettel. Ennek érdekében jönnek létre normarendszerek, jelentős a jogi szabályozás. Jog nélkül nem létezhet társadalmi szabályozás, ám ez nem jelenti azt, hogy a hatalmi irányításban a jognak minden társadalomban jelentős szerepe van. A hatalmi szabályozás megoldása a társdalom kulturális fejlettségén múlik. Megjelenik a jogszabályalkotó tevékenység , mely fejlettebb szinten a jogalkotás racionalizálásához vezet. Szakmai követelménnyé válik az olyan normák megalkotása, melyek nemcsak konzerválják a fennálló viszonyokat, hanem jövőre vonatkozó normákat alkotva befolyásolja azokat. A hatalmi jellegének megfelelően alakul ki és működik a jogi szabályozás.

A hatalmi rendszer, a hatalom jelleg és a jog

A hatalmi rendszer en belül a jogi hatalom elkülönül, sajátos rendeltetést tölt be. A jogi hatalom gyakorlása az objektiváció önkényén nyugszik, az állami szervek részvételével történik. A jogalkotó és jogalkalmazó szervek a jogi hatalom érvényesítőiként látják el tevékenységüket. Az állam és jog kapcsolata az adott hatalmi rendszer függvénye. Modern hatalmi rendszerekben az állam – klasszikusan állami tevékenységein kívül – gazdasági, oktatási, szociális, igazságszolgáltatási tevékenységeket is ellát. Az igazságszolgáltatás a hatalommegosztás külön szerveként jelentkezett, felépítése, szervezete, módszere lényegesen eltér a többi szervétől. A jog szerepe a társadalomban egyre bővül , átfogja a hatalmi tevékenységet és annak intézményeit. A jog társadalmilag feltételezett, szabályozó szerepével a hatalmi integrációhoz járul hozzá. Mint említettük az igazságszolgáltatás elkülönült apparátussal bír. Az, hogy a jogszolgáltatás bár az államszervezeten belül helyezkedik el, nem jogot állami eszköz, hiszen a jog a társadalmi hatalomból következő irányítás keretében előírásainak érvényesítésén keresztül szabályozza a társadalmi együttélést. Primitív hatalmi rendszerekben a törvényhozó, az adóztató, a katonai és a bírói hatalom centralizálódott (a jog elkülönültsége bizonytalan), míg modern rendszerekben sokrétű hatalmi tagozódás található, s történelmi adottságoktól függően a jog önálló hatalmi erőként szerepel. A jog a fennálló hatalmi rendszer része, különálló hatalmi objektiváció, az adott hatalom felépítésétől működési elveitől függően tölti be saját rendeltetését. A társadalmi létben intézményesülnek a hatalmi viszonyok (kezdetben: öregek tanácsa, varázsló, miegymás osztálytársadalomban: uralkodó, közigazgatás, katonai vezérkar, stb.). A hatalmi szervezés alapvető intézménye az állam , a szabályozás alapvető intézménye pedig a jog , amelynek normái szabályozzák a társadalmi viszonyokat. Kölcsönhatás: a hatalom és a jog kölcsönösen meghatározzák egymást. A jog teszi lehetővé a hatalmi rendszer dinamikáját, ezt a szerepét a közvetlen hatalmi környezettől függően gyakorolja.

A hatalom jellege és a jogAz irányítás rendjétől függ, hogy a központi döntési rend és szabályozás milyen helyet foglal el. A hatalmi rendszertől függ , hogy a jogalkotás milyen intézményben összpontosul (törvényhozás, bíróság, kormány), s az, hogy milyen a jogalkotás rendje, a jogszolgáltatás struktúrája, működése, ill. mik a jogi kényszer formái. A jogi tevékenység hatalomtól függése a jogászok tevékenységén figyelhető meg. A történelmi fejlődés során megfigyelhető, hogy egyes rendszerek túlértelmezték a jog jelentőségét (porosz ALR, francia forradalom), más rendszerek hatalmi eszközzé degradálták (szocializmus). Minden társadalom igényli a szabályozást, mely a hatalmi irányítás közvetítésével jelentkezik, a társadalmi integrációra tekintettel. Ennek érdekében jönnek létre normarendszerek, jelentős a jogi szabályozás. Jog nélkül nem létezhet társadalmi szabályozás, ám ez nem jelenti azt, hogy a hatalmi irányításban a jognak minden társadalomban jelentős szerepe van. A hatalmi szabályozás megoldása a társdalom kulturális fejlettségén múlik. Megjelenik a jogszabályalkotó tevékenység , mely fejlettebb szinten a jogalkotás racionalizálásához vezet. Szakmai követelménnyé válik az olyan normák megalkotása, melyek nemcsak konzerválják a fennálló viszonyokat, hanem jövőre vonatkozó normákat alkotva befolyásolja azokat. A hatalmi jellegének megfelelően alakul ki és működik a jogi szabályozás. Diktatórikus berendezkedésben a szabályozás központosítása jelentkezik, centralizált döntéshozatal jellemző, a jog a diktatórikus koncepció igazolására szolgál (ha arra képtelen, elvetik). Ezzel szemben demokráciánál a központi és a helyi szabályozás együttélése jellemző, a hatalommegosztásban érvényesül az ellensúlyok rendszere.

32. Tétel: A hatalmi viszonyok önszabályozása és a jog. Az alkotmányozó hatalom

A hatalmi viszonyok önszabályozása és a jogA jog a hatalom korlátozására szolgál – ez a tétel pontatlan, mert a jog nem természetszerűen szolgál a hatalmi viszonyok korlátozására, nem önmagától a korlátja. A hatalmi viszonyok önszabályozása a különböző hatalom-fajtákban eltérően jelentkezik. Az egész társadalmat átfogó hatalmi önkorlátozás az átfogó irányítási koncepción és gyakorlaton nyugszik, ám magasabb színvonalon jogi szabályozás által realizálódik.

A modern hatalmi rendszerek önkorlátozásának legfőbb intézménye az Alkotmány mely hatalmi tevékenységek szabályait tartalmazza, rögzíti a különböző hatalmi erők és tényezők szerepét, hatáskörét, stb. Történelmi tények bizonyítják, hogy a hatalmi-önkorlátozó jogi szabályozás nem spontán folyamatként bontakozik ki, tudatosan intézményesül. A hatalmi rendszer önkorlátozó szabályozása a hatalmi kultúra fejlettségén alapszik, fokozatosan kialakul az önszabályozás erkölcsi, hitbeli, jogi formája.

Ennek fejlődése a hatalmi ágak megosztásának tana. Általában a hatalmi viszonyok önszabályozása és ezen belül a jogi rendezés hatalmi harcok, kompromisszumok vagy konszenzusok eredménye.A hatalmi viszonyok szabályozása konkrétan a vezetők és a vezetettek kapcsolatával függ össze, a legérzékenyebb területe a vezetők ellenőrzése.

Az alkotmányozó hatalom (a hatalom önkorlátozásának legfőbb intézménye)A felvilágosodás és a polgári forradalmak vívmány a külön alkotmányozó hatalom, mely kiépíti a társadalomban a hatalomgyakorlás rendjét az alkotmány kimunkálásán keresztül, és elvégeztetésén keresztül.Forradalmi átalakulások esetén az alkotmányozó gyűlések működésének az eredménye lett a törvényhozás, kormányzás és a jogszolgáltatás kereteinek meghatározása (kimunkálása)Az érvényesítésben: az AB feladata lett az alkotmány értelmezése, s a jogalkotás alkotmányossága feletti őrködés.követelmények: az alkotmányozást el kell különíteni a napi politikától, a törvényhozástól, a kormányzattól, a bírói tevékenységtől. Ezek csak javaslatokkal vehetnek részt az alkotmányozásban, nem mint döntéshozó intézmények (→ ideológia-politikai semlegesség, demokratikus értékorientáció, szociális igazságosság, humanizmus)Követelmény az alkotmány politikátlanítása.A polgári társadalmak hatalmi rendszerén belül elkülönült az alkotmányozó hatalom az államszervezet felett álló önálló hatalomként, s feladatkörébe tartozik az alkotmányozás.

Ma az alkotmányozó hatalomba bevonásra kerülnek: parlamenti képviselők, pártok, érdekképviseleti szervek, önkormányzatok, kamarák, civil társadalmi szervek, akik főleg saját működési keretüket határozzák meg, eljárási szabályaikat, stb.Az alkotmányozó hatalom intézménye a népszavazás, mely nemcsak az alkotmány elfogadására hivatkozott, hanem az alkotmány módosítására és egyéb, egész népet érintő közösségi gondok eldöntésére.A polgári demokratikus alkotmányszemlélet követelménye volt az „örökkévalóság klauzula”, vagyis, hogy az alkotmány előírásai a későbbiekben nem változtathatók meg. Ezt az elvet ma már tagadják. A modern alkotmányozás ezzel szemben a tartós alkotmány klauzuláját állítja előtérbe. Az alkotmányozó hatalom szférájába tartozik az alkotmánybíróság, amely az alkotmány értelmezését látja el és a jogalkotás alkotmányossága felett őrködik.

A hatalom önkorlátozásának további megoldása (intézményesülése) a kétkamarás rendszer, s a második kamarában a civil társadalmi szervek, az érdekképviseletek és nemzetiségek képviseletének biztosítása. A második kamara legfőbb szakmai indoka a törvényhozás mértéktartásra szorítása, bizonyos fokú ellenőrzése és az alkotmányosság biztosítása. Az alkotmányozó hatalom elkülönülése és működése a hatalmi rendszer önkorlátozását biztosítja alkotmány-jogi szabályozás által.

33. A jog és politika kölcsönhatása

A kettő kapcsolata jelentős, a közgondolkozás szerint a politika határozza meg a jogot Ezen nézetek a jogot az akarat és érdek megnyilvánulásának tekinti. A nézet különösen akkor nyer teret, ha a pártok a jogi szabályozás vagy az igazságszolgáltatás módosításáért küzdenek, és a politikai váltások merőben más jogi szabályozást vonnak maguk után. A történelem során valóban megfigyelhető volt, hogy a politikai küzdelmekben győztes határozta meg a jogot – gyakran ellenfelei eltűntetésére. Ennek ellenére nem igaz, hogy a jog politikai eszköz, mivel a jog az egész társadalmi rend intézményes védelmét segíti elő, rendezi az emberek tevékenységét a szociális, gazdasági, ideológia, stb. területeken. A jogot nemcsak a kultúra, hanem a fent említett tényezők is befolyásolják. A politika nem hat a jogra mechanikusan, mivel a jog visszahat – más jelenségek mellett – a politikára is. A jog a politikai kezdeményezéseket és döntéseket ált. elfogadja, transzformálja, de nem fogad be minden politikai igényt és támogatott szabályt, mivel ezeket a joggyakorlat leronthatja. A jog és a politika kapcsolata, intézményesülése a történelmi adottságokból következően különbségeket mutat. Szembeötlő az eltérés a prekapitalista és a modern társadalmak között. A politikai szférát nem csupán a jog rendezi, jelentős az erkölcs, szokás, a történelmi hagyomány, ezek megsértése gyakran válsághoz vezet. A politikai viszonyok rendezettsége akkor magas színvonalú, ha a különböző normafajták egymásra tekintettel szabályozzák a politikai tevékenységet. Vannak más normáktól független, tipikusan politikai normák is , ezek primitív társadalmakban az uralkodás szabályiként jelentkeztek, modern rendszerben ilyen pl. a politikai szervek létesítése, működési szabályai, a parlament és az önkormányzatok ügyrendje, stb.E normák a mindennapi politikai gyakorlatot közvetlenül rendezik, ez a politikai viszonyok önszabályozása. A modern társadalmakban speciális szabályozási forma az alkotmány , mely meghatározza a politikai tevékenység szerveit és kereteit (plurális demokráciában), rögzíti, a szociális, gazdasági, kulturális élet alapnormáit. A történelmi fejlődés sajátos következménye, hogy az irányítási központban összpontosul a kormányzati, fegyveres és bírói hatalom. A jogszolgáltatás monopóliuma a hagyományos közösségi ítélkezés meghaladását jelenti, valamint, hogy az adott hatalmi rendszeren belül e szervek elkülönülnek a (párt)politikai tevékenységtől. Kérdéses, hogy a hatalmi irányítás mennyiben igényli a jogszolgáltatás különálló szabályozó szerepét. Ha a jogszolgáltatás a hatalom birtokosának parancsára történik, akkor a bíróság politikai fórummá alakul, az ítéletek szakmai jellege igényli a politikától való függetlenséget . A jogszolgáltatásnak átfogó közéleti szerepet kell betölteni. Igény, hogy a jog emelkedjen a politika fölé , szakmai jellege domináljon.- a felszínen a jog úgy látszik mint= pol-i viszonyok változásának következménye

pol-i döntések, akaratok kifejeződése

akarat, érdekek megnyilvánulása

azért, m a pártok tv.ek meghozatalára,hatálytalanítására törekszenek- pol. meghat. szerepet játszik a jogban (=győztes párt jogszab-kal óvja az elért eredményeit)

- társ-i rend, védelmét, stabilitását segíti a jog, rendezi az emberi tevékenys-et

- gazdaság,, kult, társ. szociális és erkölcsi rendje is befolyásolja a jogot

- pol. nem hat rá mechanikusan m a jog visszahat az önállóságából következően a pol-ra is

- jog befogadja, transzformálja a pol-i döntéseket

- DE: nem fogad be minden pol. által támogatott jsz-t, van amit leront, mellőz

- elutasítandó, h a jog csak pol-i norma

jog és pol. kapcsolata

- a történelmi adottságok miatt koronként eltér

- prekapitalista (pol-i események jelentékenyen befolyásolják a jogot) és modern államok(áttételes kapcsolat jog és pol között) között jelentős eltérés van

- primitív viszonyok között a jog közvtlenül az uralkodó pol-t fejezi ki

- modern: jog másképp fejezi ki és segíti az uralkodó osztályt mint az elnyomottakat v pártokat;jog nincs alávetve a pol-i változásoknak

- jog és pol kapcs-t befolyásolja, h a pol-t szabályozza az erkölcs, szokás, tört-i hagyomány is

- pol-t pol-i normák is szabályozzákprim. viszonyokban=uralkodás szabályai,szokások

modern=pol-i tevékenység, szervek,pártok,parlament, önkorm. működési szabályai---rendezik a mindennapi pol-i gyakorlatot=pol-i viszonyok ÖNSZABÁLYOZÁSA

- ALKOTMÁNY: modern demokr-ban a pol-i viszonyok szabályozásának egyik formája

o szabadságot biztosító norma, meghat: pol-i tev. formáit, kereteit+ szoc-is, gazd-i, kult-is élet normáit rögzíti

o plurális rendszerben ebből indulnak ki a pol-i viszonyok

o keretében műk. minden pol-i tevékenység

Irányítási kp-ban csoportosul a kormzati, fegyveres és bírói hat.

- uralom biztosításának tényezője volt a bíráskodás

- hosszú idő alatt alakult ki a jogszolg. szervek monopóliuma

- ököljogot, vérbosszút, stb. felváltotta a szervek konfl.-feloldó, sérelem-orvosló szerepe

- civilizációs vívmány: hivatalos jogszolg. monopóliuma, célja: devianciák korlátozása, emberi jogok védelme

- jogszolg. monopóliuma=pol-tól való elkülönülés

- kérdés: hatalmi irányítás mennyire követeli meg a jogszolg különálló szabályozó szerepének érvényesítésétha jogszolg az uralkodó parancsainak vh-ra szolgál= bírói dönt. pol-i jellegűek

ha jogszolg. szervek önállóak= bírói döntések szakmaiak

- demokr. jogszemlélet: bírók nem ítélkezhetnek pol-i alapon (=függlenség, pártatlanság)

- követelmény: jog és pol elválasztásajog emelkedjen a pol fölé és csak szakmai tev-ként érvényesüljön

34. A jogpolitika fogalma, tartalma, tagozódása1) A jogpol. fogalmaA modern társ.-ban a pol. differenciálódik. Az uralkodó pol. mellett az alárendelt hatalmi erők és tényezők politikája található, illetve a különböző társ.i szférákra vonatkozó pol. (gazd., kultúra, szociális szféra, eü.). A primitív rendszerekben Ø elkülönült jogpol. A történeti fejlődés sajátosságaira és adottságaira épül. Elemzi és értékeli a konkrét jogi valóságot és koncepciót fogalmaz meg a társ.i szükségletek és a társ.i irányítás követelményeinek megfelelően a hatalmi rendszer jellegének megfelelően. A modern jog bonyolult intézményrendszere és sokrétű szerepe maga után vonja a jogpol. tagozódását. Moór a jogpol. az élő pozitív jog kritikája és reformja. A súlypont a jogalkotáson: fontosabb , hogy helyes jogot alkossanak, mint az, hogy az

érvényben levőt helyesen alkalmazzák. A jogpol. Ø szaktudomány, hanem a pol.i- jogi gyakorlat egyik része, és mint közvetítő végzi a jog tartalmának értékelését. Pokol: a jog és a pol. között 2 transzformáló szféra van: a jogászi jogpol. és a pártpol. A jogpol. sajátos rendeltetése: az adott jogrendszer átfogó értékelése, a jogi élet tapasztalatainak felhalmozódása, a joggyakorlatban jelentkező ellentmondások észlelése, és jogszociológiai vizsgálatok, átfogóan tisztázza az adott jogrendszer helyét, szerepét, belső sajátosságait és a jogi tev. tendenciáit.A jogelmélet átfogó eredményeire épít. Az ágazati tudományok eredményeire is épít. Elválaszthatatlan a jogászok felkészültségétől, jogi tev. szakmai színvonalától, a jogi kulturáltságtól. A jogpol. alapvető hivatása, hogy közvetítse a társ.i szükségleteket a jog számára.

2) A jogpol. tartalma és tagozódásaAz egész jogra vonatkozó és speciális jogi problémákkal kapcsolatos kötelességei vannak. Feladata: a jognak, mint külön alrendszernek a kiépítése. E feladatának teljesítése során Ø szakadhat el a külső tényezőktől. A társ. átfogó összefüggésrendszerén belül a jog hatalmi rendszerben elfoglalt helyétől függően vagy alárendelt, vagy önálló. A jogi szabályozás sajátosságainak tudomásul vétele az irányítás jellegétől függ. Tudatosság: tudományosan megalapozott hivatásának betöltésére való alkalmasság. Jogszolgáltató mechanizmus kiépítése, szervezeti fejlesztése, stabilitásának biztosítása. A jogorvoslati rendszer: fellebbezési fórumok és eljárások. A laikus részvétele. demokratikus berendezkedés általában biztosítja. A jogszabályanyag kimunkálása, fejlesztése, változásokhoz való igazítása. Kérdés: adott életviszony jogi keretben szabályozható-e? Ált. elvárás, hogy igen, a legalkalmasabb módon. A jogpol. elvárás: akkor jogi szabályozás, ha- erkölcsi, szakmai-technikai, pol.i, szoc., kult., gazd., normák hatástalanok/alkalmatlanok- a jogi kultúra bizonyos jogi szabályozási vívmányai beépültek a társ.i együttélés természetszerű gyakorlatába. A jogrendszerek fejlettsége mutatkozik meg a joganyag tagozódásában. A jogi szabályozás folyamatában követelmény a fokozatosság biztosítása, a jogtételek súlyozása társ.i jelentőségük szerint. A jogi szabályozás egyensúlyának biztosítása: jogi szabályozás Ø válhat egyoldalúvá, Ø állíthatja előtérbe valamely jogág szabályanyagát, különböző jogágak arányos fejlesztése, jog önkéntes követésének túlsúlya a jog kikényszerítésével szemben. A jogi szabályozás rendjének kiépítése Ø tudatos jogpol.i erőfeszítést igényel. A jogi objektiváció belső rendje, koherenciája nemcsak a jogalkotáson múlik, hanem a jogalkalmazás gyakorlatán is. Lényeges követelmény, hogy elősegítse a jog öntisztító mechanizmusának kiépülését és eredményes működését. Fontos a visszacsatolás a jogi tev. és a társadalomirányítás vonatkozásában: transzformálja a jogi szabályozási szükségleteket a jogi objektiváció számára, a joggyakorlatban megjelenő társ.i feszültségeket és ellentmondásokat közvetíti a társ. irányítás számára. A jogpol. határozza meg a jogi tev. átfogó szellemét. A jogi kultúra fejlődése maga után vonja a jogászi szakképzettség és értékorientált tev. magasabb színvonalát. A közvéleményben a jogpol. alternatívák is szerepelnek, amelyek eldöntésére határozott követelések is megfogalmazódnak.

35. A jog történetiségeA közgondolkodásban: a jog természetszerű történeti jelenség.A jogi gondolkodásban: ez nem evidencia.- kezdetekben: a jog örök elveit, változatlan tulajdonságait kutatták.- később: már kialakult a jogtörténeti megközelítése. Hegel: a jogfejlődés érzékelése. Maine: a jogfejlődést a státusztól a kontraktusig tartó folyamatként látta. Az egyén jogi kötöttségétől eljut a szerződésen alapuló kötöttségig.- a modern jogi gondolkodásban létezik történeti szemlélet, de vannak fogyatékosságai:- a jogot nem átfogó történelmi fejlődés keretében vizsgálják, hanem pl. Európa-centrikus- egyoldalú történelmi megközelítés- jogi dokumentumok vizsgálata anélkül, hogy gyakorlati megvalósulásaként vizsgálnák- a jogfejlődést egy-egy terület előptérbe helyezésével vizsgálják (elszigeteltség)

A történeti jogszemlélet kiindulópontja, evidenciája: A jog a társadalom történeti fejlődésének részeként létezik, mely történeti kategória. Kiindulópont: a jog beépül a társadalom átfogó folyamatába, ennek keretében változik, abból nem szakítható ki. Emiatt mindig az adott korra jellemző jogi sajátosságok vizsgálata szükséges (Eckhart Ferenc: korhoz kötöttség elve). Elméletileg elfogadhatatlan:- visszavetítés, azaz amikor mai jogi kategóriák eredetét a történelmi múltban keresik- lineáris jogfejlődés- apologetikus (jogtörténeti magyarázat. a kereskedelmi teológia egyik ága)A jog fejlődése az egész társadalom fejlődésében, folyamatszerűségében jelentkezik. Totalitás elve: történeti szemlélet összekapcsolódik a jogtudományban = a jog is folyamatszerű állandóságában, komplexitásában ragadható meg. Elkülönül a mindennapi lét spontanitásától és tárgyiasul, külön normaként rögzül. (~Hartmann)

A jog történetiségének alapvető összefüggései:1. Az idő három dimenziója miatt a jogtudományi kutatás kiterjed a jog múltjának, vizsgálatára, erre tekintettel elemzi a jelen időszak jellegzetességeit és a jogfejlődés távlatait, a jövőt.2. A jog az adott szabályozási szükségleteket normába sűríti, de a jogszabályok általánosságából és előreszabályozottságából következően nemcsak az adott életviszonyok szabályozását végzi, hanem a jövőbeli eseteket is.3. A jog spontán vagy hivatalos fejlődése befolyásolja a jog történelmi hatását.4. Óriási civilizációs vívmány a törvényhozás és a jogalkalmazás különválása és objektiválódása. Ennek történeti aspektusa, hogy a törvényhozásban a múlt és a jelen összehangolása, a jogalkalmazásban pedig a jelen és a jövő szabályozása dominál.5. A jog történeti szerepe függ attól, hogy a többi norma között milyen szerepet tölt be (dominál v. háttérben van).

6. A különböző társadalmakban minden egyedi jogrendszernek megvannak a maga sajátosságai (pl. specifikus jogi előírások)7. A jog történelmi jelentőségét saját társadalmi aktivitása is befolyásolja. A jognak önmagának is hatása lehet azáltal, hogy § a ts-i szabályozási szükségletit elégíti ki § a ts-i viszonyokat védelmezi § adott ts-i berendezkedésben önmagát elfogadtatja.8. A jog történelmi szerepe a korábbi jogi formák és intézmények hagyományaitól is függ.9. A különböző időszakokban eltérő lehet a jog társadalmi hatása, pl. haladást, pangást v. visszaesést vált ki.10. A jog állandó váltoása mellett fellelhetők a jog maradandó elemei = tartós dogmatikai megoldások, eljárások, mindezek több társadalmi formán keresztül is hatnak.11. Az idő-dimenzió mellett a területi-földrajzi kötöttség ill. föltételezettség is megfigyelhető, pl. különböző földrészek fejlődése. Ugyanakkor a történelmi fejlődés újabb eredménye a nemzetközi jog önálló szerepének kiszélesedése, a regionális és globális jogfejlődés kialakulása.12. A jog történetisége kitűnik a fejlődésének vizsgálatából is: § jogintézmények fejlődése (humanizálódása) § jogalkotás szervezeti változásai (uralkodó-parlament) § jogalkalmazás szervezeti változásai (uralkodó-igszolg-i mechanizmus) § jogászi foglalkozás kialakulás ill. differenciálódása § hatalmi irányításban elfoglalt pozíció is változik. A pozitív viszonyok között a hatalmi irányítás közvetlen eleme. A modern viszonyok között elkülönült jogi hatalom alakul ki.

36. A jog elkülönültsége1. A jog az adott társadalmi környezettől függően létezik, önállóan vagy teljes alárendeltségben. Weber: az impérium határozza meg a jog fejlődését. Demokratikus: a jog önálló. Diktatórikus: a jog eszköz.2. A jog önálló szerepét a jogi relevancia határozza meg (vannak a ts-i jelenségeknél jogilag irreleváns részei is, itt a jog nem jut önálló szerephez).3. Megközelítések: § a jog abszolút önálló (juridizmus, normatívizmus) § a jog teljesen meghatározza a gazdasági és politikai viszonyokat (vulgármaterializmus, voluntarizmus) § a jog viszonylagos önállósága jellemző (az önállószerepe változó mértékben érvényesül)4. A jog viszonylagos önállóságának alapja: a jogi hatalom és a jogászi réteg elkülönülése. A jog hatalma dönti el a jogi relevanciát. A jogi objektiváció alapjai: (1) a jogi szabályozás szükséglete (2) a jogi hatalom (3)a jogi tevékenység. Az objektiváció következménye: a jog önálló mozgása. Ez a belső ellentmondásokból fakad, csak feloldása révén fejlődik a jog.6. Stabilitás és változás dialektikája a jogban. A stabilitás a jogban előtérben áll: jogi kultúra vívmányaival. Erre tekintettel kerülhetnek csak az új jogi előírások a joganyagba.7. A jogi tevékenység önszabályozása (mely az elkülönülés feltétele): § átfogó elvekben (igazságosság, törvényesség, jogállamiság) és § speciális eljárási szabályokban konkretizálódik (jogalkotás, jogalkalmazás, végrehajtás elvei)

A jog viszonylagos önállóságaVégletes megközelítés:1. normativizmus: a jog abszolút önállósága2. vulgármaterializmus(voluntarizmus): teljes alárendeltség a gazdaságnak.A jog: átfogóan szabályozza a társadalmi együttélést a társadalmi rend biztosítása végett. Alapvető társadalmi szükséglet: konfliktusok megoldása. A jogban konfliktusok: a jogviták, jogsértések.

Alap: ahhoz, hogy a jog a társadalmi szerepét be tudja tölteni, szükséges jogi tevékenység elkülönülése, intézményesülése.a) belső (tevékenységi fajták elkülönülése (bíró, ügyvéd, ügyész)) ésb) külső differenciálódás (hatalmi rendszeren belüli elkülönülés) (külön apparátus, külön hivatás). Jogi hatalom elkülönülése:- jog viszonylagos önállósága- ellátja a jogi szabályozási szükségletek transzformálását (eldönti a jogi relevanciát; milyen mag jelentős jogilag; jogilag védett, támogatott; melyik minősül jogsértésnek)- jognak is van önmozgása, mely a belső mozgásból, a belső ellentmondásból fakad.Ellentétpárok: § régi-új megoldások, formák § hagyományos-kodifikált joganyag § központi-helyi jogalkotás § jogalkotás-jogalkalmazás § anyagi-alaki jog § tételes jog-joggyakorlat § jogszabály-precedens-szokásjog-jogászi ellentéte § alsó-közép-felső szintű ítéletek ellentéte § bíró-ügyész-ügyvéd.Az ellentétek feloldása eredményezi a jog önmozgását, társadalmi hatását (társadalom egységének biztosítása)

37. Tétel: A jog funkcióinak (magyarázatai és csoportosítása)

A jog funkcióival kapcsolatban sokféle magyarázat alakult ki.1. Elvont magyarázatok. A jog funkciói ez alapján:- az igazság szolgálata, közjó védelme, anarchia nincs, stb.- Jhering: „a jog funkciója az, hogy megvalósul.”- társadalmi viszonyok szabályzása2. Történetietlen magyarázatok: Melyek a jog funkcióit társadalmi, történelmi valóságtól függetlenül ragadják meg.3. Ideologikus magyarázatok: Mely szerint bizonyos eszmei áramlatok és uralkodó világnézetek szerint különülnek el a jog funkciói. pl. etatista felfogás szerint a jog az állami parancs végrehajtása – a jog az állam funkcióinak végrehajtására szolgál4. A konkrét jogi tevékenységkörök és a jog szerkezeti tagoltságára tekintettel fogalmazzák meg a jog funkcióit pl. az elkülönült hatalmi ágakat a jog funkcióinak tekintik.5. Egyes megközelítések a jog egységes társadalmi rendeltetését és szerepét funkcióként ragadják meg pl. Pound a jog interpretáló, legitimáló és szankcionáló funkcióját vallja6. Luhmann: a jog elsődleges funkciója a meghatározott társadalmi elvárások megerősítése7. Olyan nézetek is vannak, melyek a jog funkciójaként a jogrendszer biztosítását emelik ki. K.Renner: a jog általános funkciója a társadalom összetartása és rendezése

8. A jog funkciója a konfliktusok feloldása, érdekegyeztetés, sérelmek orvoslása, büntetés.9. Összefoglaló csoportosítások is vannak: regulatív-normatív, nevelő, legitimációs, integratív, ideológiai, elnyomó-korlátozó és instrumentális funkció található, kiemelik még a jog kényszerítő tevékenységét különálló funkcióként.

Magyar jogelmélet: elvont megfogalmazások találhatóak, a különböző utalások a jog funkcióit – deduktív módon – a jog lényegéből magyarázzák, a jog önálló konkrét funkcióit nem is kutatták.1. vulgármaterialista magyarázat: a jogot az uralkodó osztály és az állam akarataként fogta fel, a jog az állami funkciók végrehajtója = az elnyomott osztályok fékentartója.2. Szotácky Mihály: a jog normatív funkcióját hangsúlyozza (az osztályfunkcióval szemben, mellett)3. Peschka Vilmos: a jog funkciójaként emelte ki, hogy társadalmi viszonyokat rendezzen és a társadalmi lét konfliktusait oldja fel. „a társadalom tagjait meghatározott irányban befolyásolja, belőlük meghatározott akciókat és reakciókat váltson ki”4. Kulcsár Kálmán: a jog 3 funkcióját fogalmazza meg: 1. a jogrend és biztonság fenntartása 2. az állampolgárok és szervezetek kapcsolatainak rendezése és konfliktuskezelés 3. társadalmi folyamatok szervezése.

A jog funkcióinak csoportosítása:1. Társadalmi funkció: mint társadalmi objektiváció az egész társadalomra, a különböző társadalmi szférák működésére és egyensúlyára hat.2. Nevelő-ideológiai funkció: az egész társadalom szocializációjában részt vesz saját nevelő-ideológiai szerepével3. Hatalmi funkció: hatalmi-integráló jelenségként szerepel4. Normatív funkciója: mint normatív szabályozó rendezi az együttélésben a magatartásokat5. Önépítő, önfejlesztő és önszabályozó funkciója: mint önálló önszabályozó, önmagára (önépítésre, önfejlesztésre) irányuló tevékenység lép fel és tölti be hivatását.1.Társadalmi funkció: A társadalom egészére vonatkozik, a jog szerepe a társadalmi rend megszilárdulásában, fennmaradásában ill. fejlesztésében nyilvánul meg. A jog társadalmi funkciója kettős irányú:- társadalmi elvárásokat jogi előírásokban és alapelvekben fejez ki (elvárások)- az antiszociális tevékenységek korlátozása, ehhez jogi tilalmak, fenyegetések és büntetések érvényesítését követeli meg (tilalmak)A jog specifikus funkciója a társadalom reprodukcióját segíti elő (pl. jogi kereteket ad az élet és a javak reprodukálásához). A modern társadalmakban a jog rendezi a különböző társadalmi szférákat: gazdasági, kulturális, szociális, politikai (pl. gazdasági tevékenység jogi kereteinek biztosítása). Ezen különböző társadalmi szférák együttműködése végett, társadalmi kohéziót elősegítő tevékenység is társadalmi funkcióként jelentkezik.2.Nevelő-ideológiai funkció: Ideológia: a jog társadalmi elfogadottságát segíti elő a tudatos jogkövetés biztosítására és a megelőzésre. Ideológiai tevékenységhez tartozik a társadalmi rendet igazoló-szabályozó-védelmező tevékenység is.Nevelő funkció:- elsősorban a jogelvek, jogi értékek és előírások interiorizálására irányul: általános megfogalmazásán és egyedi esetek elbírálásán keresztül befolyásolja az egyének viselkedését és jogtudatát (= jogi szocializáció). Ezt befolyásolja a társadalmi erkölcs színvonala is, s külön jelentősége van a közéleti erkölcsnek, ami a jogi normák elsajátítására ösztönöz.- a nevelő funkció a modern demokratikus jogrendszerekben példaértékű, igazságos ítéletek, nyilvános bírósági tárgyalások és a tömegkommunikáció útján is érvényesülEhhez a funkciócsoporthoz tartozik a legitimációs tevékenység: § a jogi elírások és egyedi döntések § a fennálló társadalmi és uralmi viszonyok jogosságának igazolása.Jelentkezik a jognak, mint önálló objektivációnak az önigazolása is.3.Hatalmi funkció: A jog maga is hatalmi jelenség – szükségszerűen a hatalmi rendszer része, ez konkrétan a hatalom integráló szerepéhez való kapcsolódást jelenti, amely a társadalom kohéziójához és a politikai, gazdasági és ideológiai hatalom összhangjához is hozzájárul.- Ide tartozik a társadalom hatalmi irányításában való részvétel, a jogi szabályozás érvényesítése.- A társadalomban lévő ellentétes érdekek és akaratok, ill. életformák és szemléletmódok közötti ellentétek kiegyensúlyozását és ezen alapuló közrend biztosítását valósítja meg a jog hatalmi funkciója keretében a konfliktusok kezelése és feloldása.Konfliktusok típusai: 1. Állampolgárok egymás közötti vitái 2.állampolgár-hatalmi szervek közötti vitákA jog hatalmi funkciója a hatalmi kapcsolatok rendezésére irányul: a hatalmi szervek jogi felelősségére, a hatalmi szervek és az állampolgárok konfliktusainak elbírálására is kiterjed. A jog a hatalmi rendszereken belül a társadalmi irányítás tényezője – közreműködik a társadalom tudatos szervezésében és folyamatainak szervezésében.4.Normatív (szabályozó) funkció: A mindennapi együttélés jogi rendezése, zavartalan rendjének biztosítása (= jogbiztonság és stabilitás érvényesítése). Ehhez stabil hatalmi rend szükséges (ez a kapcsolat a hatalmi funkcióhoz). Ez a funkció összekapcsolódik a szabályozási rendszer más normafajtáival (de a jog szabályai elsők a hierarchiában) Ezek kölcsönhatásban vannak egymással. A Normatív funkcióhoz tartozik:- szabályozási szükségletek kiválasztása, csak azokat választja ki, amelyek szabályozása a jog útján történik- hatékony és megfelelő jogi előírások biztosítása: § ehhez kell a jogi dogmatika kimunkálása § általános előírások megfogalmazása és írásba foglalása § jogi terminológia kialakítása § jogszabályok értelmezése § jogágankénti differenciálódás.5.Önépítő és önszabályozó funkció: a jog saját belső törvényei szerint fejlődik, feloldja belső ellentmondásait, kiépíti koherenciáját és önszabályozást végez. Ez a funkció a jog viszonylagos önállóságából adódik, alapvető kifejeződése a jogi tevékenység intézményesítése, ami tudatos erőfeszítést igényel.A jog önszabályozása nem válhat öncélúvá, emiatt előtérben áll a jogon belüli ellenőrzés:- jogi döntések felülvizsgálatának lehetősége- a jogkövetés a visszacsatolás révén állapítható meg.A önszabályozás specifikus követelménye a jogi kultúra vívmányainak az elsajátítása és az ismeretek továbbadása. Ezen belül követelmény a jogászi hivatás követése, a jogászi éthosz tisztázása és érvényesítése.

Jelentős probléma, hogy az egész jogi tevékenység alkalmatlanná válhat a jog társadalmi rendeltetésének biztosítására, ami bekövetkezhet a patologikus jelenségek hatására (belső zavarok, a külső okok)

38. A jog meghatározás, mint tudományos probléma, a jogmeghatározások főbb típusai

1) A jog meghatározásaKant: A jogászok mindig keresik a jogról szóló fogalmak meghatározását. Az örök és változatlan sajátosságokat kutatta és szembeállította az örök jogelveket az ember alkotta joggal. A jognak Ø örök elvei, tulajdonságai, legfeljebb a jog létéből következő intézményei és formái. Az igazság és a jog Ø azonosítható fogalmak. Melyik jogtudományi ág képes meghatározni? Magánjog: hiányoznak a közig. és bj. sajátosságai. Közig., bj.: a szankcióból kiindulva bj-i egyoldalúságot eredményez. Moór: a jog fogalmának problémája Ø tételes jogi kérdés. A jog a normák osztályába tartozik, de a differentia specifica vitatott. A jognak sok magyarázata van. Austin: a jog a szuverén akarata, parancsa, a jog = törvény. Llewellyn: bírói döntés = jog.A jog védi a társ.i rendet, az emberi kapcsolatokat a gazd.i, kult., szoc. és pol.i viszonyokban, a társ.i együttélés alapvető oldalait szabályozza. Érdeket fejez ki és véd. Értékeket testesít meg. Elválaszthatatlan a jogi tevékenységtől , a jogalkalmazó személyétől. A jogérvényesülésben jelentékeny a lelki tényezők szerepe. Somló: a jog az átfogó és általános legfőbb hatalom normáit jelenti. Általában a közvetett irányzat alapján magyarázták. De szintetizáló módszer: Moór, Horváth Barna, Szabó Imre. Visszaesést okozott Mo.-on a vulgármaterialista elmélet, mely sajátos dogmarendszerrel dolgozott. A jogot közvetlenül a gazd.-ból vezették le, s hivatásának a gazd.i viszonyok szolgálatát tekintették. A jog osztályakarat mivoltát, az uralkodó osztály tv.-ben kifejezett akarataként az osztályuralomban játszott szerepét hangsúlyozták. Alapvető tétele: a jog pol.i célokat szolgál, politikának van alárendelve. Az jog állami akarat, parancs. Az etatista felfogás szerint: a jog állami jellegű, állami szervek által alkotott és alkalmazott, szankcionált normák összessége.

2) A jog alapvető sajátosságainak meghatározásaEvidens tétel: a jog történetiséggel rendelkezik. A jog Ø örök, mozdulatlan jelenség, hanem változó. Alapvetően az adott viszonyok tartósítására irányul, és a változó történelmi szükségletek kielégítésére. A jogi tev. keretei bonyolult szervezetrendszerré fejlődnek. Norma a társ.i együttélés szabályozása keretében az alapvető előírásokat, rendszerezéseket írott formában rögzítik az áp. és szervezeteik számára. A célja, hogy jogvitában résztvevőket, sérelmet szenvedőket a döntés megalapozottságáról, helyességéről és igazságosságáról meggyőzze, a döntést mint jogszerűt elfogadtassa. Ezt segíti a standardizált eljárás, a döntési minta rögzítése. Szankció, erőszak, állami kényszer: a hatalmi kényszer sajátos módja a fizikai és lelki kényszer, a fegyveres erőszak, a közig. kényszer és a jogi kényszer. A norma előfeltétele az elfogadottság: a jogot az áp. önkéntesen, részben a jogi tev. eredményeként követik, fontos szerepe van a szocializációnak. Az egyén magatartásában belső motívummá kell, hogy váljanak. A jog lényeges vonásai:- objektiváció, rendletetése- történelmi kategória- specifikus hatalmi jelenség- normafajta- viszonylagos önállóság- specifikus funkciók gyakorlása

39. A jog alapvető sajátosságai

1. A jog a történelmi fejlődés specifikus adottságaitól függően létezik és tölt be szabályozó szerepet – a jog, mint történelmi kategória. A történelmi-társadalmi fejlődésbe ágyazottan a jog maga is fejlődik.2. A jog az adott viszonyok tartósítására irányul, de emellett a változó történelmi szükségleteket is ki kell elégítenie. A társadalmi fejlődéssel a jogi tevékenység keretei bonyolult szervezetrendszerré fejlődnek: igazságszolgáltatás alsó, közép és felső szintű szervei, ügyvédség, ügyészség; külön szervek a törvényhozásra, helyi önk-k jogalkotása; államigazgatási szervek jogalkotó és jogalkalmazó tevékenysége; külön szervrendszer a jogi döntések végrehajtására.3. A jog legfőbb sajátossága, hogy norma . A társadalmi együttélés szabályozásának keretében az alapvető előírásokat, rendelkezéseket írott formában rögzíti a jogalanyok számára. A jog nemcsak magatartási szabály, hanem döntési alap is, konkrét ügyek elbírálásának szabályait is tartalmazza. A jogi norma követelménye, hogy a döntést mint jogszerűt elfogadtassa.4. A jog sajátossága a szankció, erőszak, állami kényszer. A jogszabály jellegétől függően többféle tartalmú jogi felelősségi alakzat, szankció található – más munkaügyi, vagyonjogi, büntetőjogi szabályozás esetén. A közgondolkodásban a jogi kényszert az állami erőszakkal azonosítják, a jogi szankciót pedig az állami erőszak kényszerítő intézkedéseivel. A hatalmi kényszerítés sokrétű: fizikai és lelki kényszer, fegyveres erőszak, közig-i kényszer, igazságszolg. szervek által alkalmazott jogi kényszer(pénzbüntetés, börtönbüntetés)

5. A jog alapvető feltétele az elfogadottság . A jogot az állampolgárok önkéntesen követik. A jog beépül a közösségi együttélés alapvető viszonyaiba és az egyének személyiségében, magatartásában belső motívummá válik.6. Némely jogelméleti irányzatok a jog belső sajátosságainak leíró elemzésére koncentrálnak: jogi norma létesülése, dogmatikai megoldások, döntési alap értelmezése, …A jog lényeges vonásai tehát: o A társ. egészén belül helyezkedik el, mint elkülönült normarendszer – objektiváció. Rendeltetése: szabályozó-

rendező tevékenység végzése sajátos intézményi keretbeno Történelmi kategóriao Specifikus hatalmi jelenség, a hatalmi (demokratikus v. diktatórikus) környezettől függően önállósul és tölti

be szabályozó szerepéto Egy normafajtao Viszonylagos önállósága alapján az egyének és közösségek cselekvését alakítja, szankcionálja

o Specifikus funkciókat gyakorol, melyekkel befolyásolja a szociális, gazdasági, kulturális, politikai viszonyokato A jogi tevékenység következtében valósulnak meg előírásai a jogalkotás és a jogalkalmazás formájában,

valamint önkéntes követés útján

40. A jog strukturális kérdései. A jogrendszer

1. A jogrendszer fogalmának és tagozódásának meghatározása a jogpozitivizmus vívmánya a jogdogmatikai fogalmak kimunkálása keretében. Jogrendszer = valamely állam jogszabályainak összessége, a hatályos joganyag, ezek elrendezése, tagoltsága a társadalmi-állami berendezkedés kereteiben (jogszabályok, jogintézmények, jogi döntések rendje). Ebben nem a jog teljessége ragadható meg, hanem a meglevő-ható-változó jogszabályok és jogintézmények és ezek elrendeződése. A történeti, összehasonlító és jogszociológiai megközelítés alapján a jog szélesebb és átfogóbb kategória, mint a törvény v. jogszabályok összessége (+ joggyakorlat, a jognak csak egyik oldala a törvényi kifejeződés, a jogi tevékenység eredménye a jogi objektiváció és ennek szabályozó hatása). Tehát a jogrendszer valamely ország joganyaga, s ennek elrendeződése egyedi (történeti és szocietális) sajátosságok alapján.2. A jogrendszer belső rendjének kiépítése magába foglalja a meglevő-változó joganyag tartalmi-minőségi elrendezését, dogmatikai fejlesztését, a jogágak elkülönítését és fejlesztését. A jogrendszer a társadalmi stabilitást azzal támogatja, ha saját belső rendezettségét nemcsak formálisan érvényesíti, hanem saját egyensúlyát megteremti – biztosítja: kaotikus szabályozás mellőzése, áttekinthetetlenség kiküszöbölése, káros külső befolyások elkerülése - így a jogrendszer a káosz és a destabilizáció ellenében ható társadalmi tényező, másrészt a különböző jogszabályok súlyuknak-szerepüknek megfelelő, arányos elhelyezés és csoportosítás (pl. a diktatúrák a büntetőjogi szabályozást állítják előtérbe). A jogrendszer belső stabilitása nem abszolutizálható, mivel a jogrendszer maga is dinamikus, változó és igazodó. Az igazodás lényeges tényezője a jogrendszer integrációját, koherenciáját biztosító elvek, szakmai követelmények érvényesítése. Az átfogó elvek biztosítják a jogrendszerek belső egységét és alkalmazkodását. 3. A jogirodalom a jogrendszer fogalmán szűkebben a jogszabályok rendezettségét érti. A jogrendszeren belül a jogszabályok csoportosulása, megfelelő tagozódása jelentkezik: a modern jogrendszerek jogágakra, jogszabálycsoportokra tagozódnak. A modern jogtípusokban a jogrendszer határozottan elkülönülő objektivációvá válik, kiépül a szabályok belső koherenciája, szoros egymáshoz kapcsolódása, logikai zártsága. Az életviszonyok jogi szabályozásának sokrétűsége kiváltja a jogszabály-csoportok elkülönülését. A jog kezdeti formáiban a jogrendszer tagozódása nem volt szükségszerű. A jogrendszer belső rendezettségének kérdése a polgári jogtípusban vetődik föl. A követelmény a jogrendszer logikai egységében, zártságában fejeződik ki: “logikailag önmagában ellentmondásmentes rendszer” /Max Weber/. Az angolszász jogrendszerekben a jog belső rendezettsége a különböző jogintézményekhez (szerződés, vétkességjogsértés) kapcsolódik. Ezzel szemben a kontinentális jogrendszerek a joganyagot a közjog és a magánjog csoportjában különítik el. 4. Az európai és magyar jogirodalom is ezt a tagozódást rögzíti (közjog, magánjog). Ez pontatlan két okból:o Ez a tagozódás csak a kontinentális jogrendszerekben jelentkeziko Nem csupán ez a két jogág van, hanem e két alapvető jogág köré csoportosulnak még egyéb jogágak iso Az új jogágak, mint gazdasági jog és munkajog a közjog-magánjog fölosztás szétesését fejezik ki. Ezeket

vegyes szakjognak nevezték. Külön jogterületként jelent meg a szociális jog (társadalombiztosítás, nyugdíjrendszer, munkanélküliek segélyezése).

o Alapvető változás, hogy a magánjog korábbi domináns szerepe helyett a közjog került előtérbe – az alkotmányjog válik anyajoggá

41. A jogrendszer hagyományos tagozódása

Jogtípusok: történeti alapú osztályozás, ezen az alapon létezik:I. Prekapitalista (ázsiai, antik, feudális) jogtípusII. Modern jogtípus 1) Római – germán (kontinentális) jogcsalád A római jog alapján fejlődött ki, jellegzetességei:a) Az elsődleges jogforrási forma az írott jog, azon belül is a törvény az alapvető.b) A jogi normák előre tételezettek.c) A jogi normák megfogalmazása absztrakt módon történik.d) A jogalkotás és a jogalkalmazás mereven elválik egymástól, a jogalkalmazói jogképződés tilalmazott vagy csak kivételesen megengedett.e) A jogalany racionálisan rendezett rendszert alkot.f) A jogrendszer horizontális struktúrájának alapvető dimenziója a jogágakra , ezen belül is a közjogra és magánjogra való tagozódás.g) A jog viszonylag zárt rendszer, mivel megváltoztatása elvileg csak az erre szolgáló jogalkotás útján lehetséges.h) A jogászok fő feladata a jogi normák értelmezése és a jogesetnek az elvont jogszabály alá rendelése ( szubszumpció ).A római-germán jogcsaládon belül három szűkebb csoportot, ún. jogkört szokás megkülönböztetni, úgymint

1 - romanista (Nyugat- és Dél-Európa, Amerika) 2- germanista (Közép-, és Kelet-Európa) 3- és északi jogkört.

2) Common law (angolszász) jogcsalád Kialakulását alapvetően 2 tényező befolyásolta: a) a központosított királyi bíráskodás,b) az angol jogászság sajátos helyzete.Jellegzetességei a következők:a) A legfontosabb jogforrási forma a precedens, az angol jog alapvetően bíró alkotta jog (judge-made law), pontosabban esetjog. 1832 óta érvényes a precedensek kötelező jellege, a stare decisis elve.b) Szabályai kevésbé elvontak és kevésbé általánosak .c) Erőteljes a processzuális szemlélet, az eljárási szabályok fontosabbak, mint az anyagi jogi normák.d) Fejlődésének kontinuitása elvileg töretlen.e) Horizontális struktúrája a jog történetileg kialakult 3 rétegén fejlődött ki: common law – közönséges jog

equity : a common law méltányossági alapon történő korrekciója a kancellár révén statute law : a parlament által alkotott törvények és az igazgatási szabályrendeletek f) Hagyományos felfogás szerint a törvény mindig idegen test az angol jogrendszerben, a törvény csak akkor válik végleges érvényűvé, ha a bíróságok alkalmazzák és értelmezték.g) A bíró ítélete nem rendelkező részből és indoklásból áll, hanem az egyedi ügyre vonatkozó döntésből és annak értekező magyarázatából.h) Alapvető jogalkalmazási technika a megkülönböztetések (distinctions) módszere.i) Nyílt jogrendszer , nemcsak a jogalkotáson keresztül változikj) Laikus részvétel (esküdtszék) szerepe jelentősk) Alapvető a rule of law (joguralom) elve

3) Szocialista jogcsalád Ide az európai államszocialista országok és Kuba tartozott.Sajátosságai:a) A jog túl erős politikai jellegeb) Törvényi szabályozás kivételessége (utasítás, rendelet)c) A jogok érvényesítésére szolgáló garanciák hiánya – eltérés a deklarált jogok és a tényleges érvényesülés közöttd) A bírósági hatáskörök korlátozása a közigazgatási hatáskörök javára.e) Jogelvek durva megsértése (pl. koncepciós perek)

4 Vallási és hagyományos jogrendszerek

Valamilyen prekapitalista jogrendszer és valamely más, modern jogrendszer kölcsönhatásaként jöttek létre. Részben vallási jellegűek (muzulmán és hindu jog), részben tradicionális, profán jellegű normákból állnak. (pl. Kína, Fekete-Afrika, Madagaszkár). Jellemzőjük a heterogenitás.

42. A jog tagozódásának gyakorlati szerepeA tagozódás befolyásolja a 1-jogtudomány rendszerét, a 2-jogalkotó és jogalkalmazó tevékenységét, valamint a 3-jogi oktatás rendjét, diszciplínáinak meghatározását.1. A jogtudomány rendszerét, a jogtudományi ágak elkülönülését alapvetően határozza meg a jog tagozódása, mivel a szakjogtudományok a jogágakra, vagyis a jogrendszer tagozódására épülnek. A jog tagozódása a jogszabályok csoportosítását, a joganyag belső rendszerét fejezi ki, a jogtudomány rendszere pedig az adott jogrendszer különböző ágait és oldalait tanulmányozó tudomány fogalmait tartalmazza. A jogtudomány rendszere a jogágakra való tagozódást követi, de nem teljességgel és nem egészében. A jogtudomány rendszerén belül a különböző jogi szaktudományágak jórészt a jogág által szabályozott magatartások elméleti földolgozásai. A szakjogtudomány tárgya nem korlátozódik csupán a hatályos joganyagra, hanem társadalmi összefüggések keretében kutat egy-egy jogi problémát. A szakjogtudományok szempontjából a meghatározó a jogrendszer tagozódása s a jogágaknak megfelelően alakulnak ki a szakjogtudományi ágak. A jog konkrét történelmi, átfogó sajátosságait a tételes jogtudományok mellett specifikus jogtudományi ágak elemzik: jogelmélet, jogszociológia, jogtörténet és az összehasonlító jogtudományok.2. A jogrendszer tagozódása jelentős befolyást gyakorol a jogalkotásra is. A jogalkotó tevékenység egy-egy új jogszabály létesítésénél figyelembe veszi, hogy melyik jogágba kerül, melyik jogág struktúrájában szerepel. A jogalkotás azért nem követi mechanikusan a kikristályosodott jogágakat, hanem új jellegű szabályok megalkotásával elősegíti új jogág kiépítését. De nemcsak új jogágak kialakulását segítheti, hanem a jogszabályok jogágakba való elhelyezkedésének módosítását eredményezheti. A jogalkotás befolyásolja a tagozódás módosulását, új jogágak kialakulását vagy már meglévők elsorvasztását.3. A jog tagozódásának jelentős hatása van a jogalkalmazásra is. Követelmény, hogy a jogalkalmazó egy bizonyos magatartást az adott tényállást rendező jogág jellegének és szankciójának megfelelően értékeljen. A jogalkalmazásban ütköznek ki azok az ellentmondások, melyek az adott jogalkotásból fakadnak és a jogszabályok megfelelő dogmatikai kidolgozottsága. Így a jogalkalmazás során derül ki, hogy egy jogág teljesebb kimunkálást és új normákkal való kiegészítést igényel. A jogalkalmazó tevékenység tehát a jogágak eltérése szerint zajlik, emellett a jog tagozódását befolyásolhatja: jelzi új jogág kialakításának igényét ill. valamely jogszabály áthelyezését más jogágba.4. A jog tagozódása és a jogi oktatás is szoros kapcsolatot mutat. A jogi oktatás fő célja és tartalma a szakemberképzés. A jogi oktatásban szerepel minden egyes jogtudományi ág, s több olyan tudományág, mely a jogászi műveltséget szolgálja. Általában a jogtudományi ágak és a jogágak tagozódásának megfelelően történik a jogi oktatás. De olyan diszciplínákat is oktatnak, melyek nem elkülönült jogág vagy tudományág anyagához kapcsolódnak. A jogi diszciplínák gyakori megoldása az, hogy ún. komplex tárgyakat létesítenek, több jogágat érintő joganyagot különítenek el: pl. vízjog, bányajog, szállítási jog. Ezt az oktatási anyagot megfelelő komplex kutatásokkal támasztják alá. A jogi oktatás általában követi a jogtudomány és a joggyakorlat változásait. A társadalmi élet fejlődésének követelményei új jogi szabályozási anyag kialakítását és oktatását is maguk után vonják.A jog tagozódásának elvi alapjaA mai magyar jogi közgondolkodásba beívódott az, hogy a jogrendszer a társadalmi viszonyok különbsége szerint tagozódik. Ténylegesen azonban nem tudták ezen az alapon bizonyítani a jogágak elkülönülését. Valójában a jog belső rendje a jog közvetítő szerepéből és önálló sajátosságaiból következik . Így a jogrendszer belső rendjét a jogszabályok sajátos tartalma és a jogi szabályozás eltérő módszere szerint állapítjuk meg.A jogi szabályozás tartalma tekintetében állapítható meg sajátos fejlődés. Kezdetben a szokások átvétele és a kemény szankcionálás volt jellemző. A későbbi jogfejlődés eredményezte a jogviták és jogsértések elkülönült jogi megítélését és elbírálását, ezek eltérő tartalmú szabályozását. A modern jogrendszerek már sokrétű szabályozást végeztek, a magatartások szabályozása-elrendezése a jogi relevancia árnyalt megoldásaiban nyilvánult meg. A jogi szabályozás tartalmának elrendezése lényegében a jogi relevanciától függ, amely meghatározza, hogy a különféle cselekvések milyen jellegű jogi felelősséget vonnak maguk után ill. melyik jogszabálycsoport tartalmaz egy-egy esetre jogi jelentőségű előírást ill. döntési alapot. A jogi relevancia pedig a társadalmi-jogi viszonyok változásától függ, vagyis a jogrendszer történetileg föltételezett dinamikáját fejezi ki

A jogág fogalma

A jogág meghatározására a korábbi jogirodalomban különböző ismérveket alkalmaztak: érdekeket testesít meg, a tevékenység jellegére, a haszon, cél, akarat, a viszonyok jellegére utal, s mindegyik esetben a köz és a magán elkülönülését állították előtérbe. A legelfogadottabb ismérv a szabályozási módszer volt: alárendeltség vagy mellérendeltség, kógens vagy diszpozitív módszer. Ezek esetlegesek és nem bizonyítható tagozódási elvek, mert ezek alapján mindenféle joganyag elkülönítése indokolható. Nem helyes mindenféle jogszabálycsoportot jogágnak tekinteni. Azok a jogszabályok képeznek jogszabálycsoportként különálló jogágat, melyek minőségi-tartalmi különbségek szerint különülnek el, és sajátos struktúrájuk meg dogmatikájuk kristályosodik ki.Elfogadott nézet, hogy a jogi szabályozás tárgya és módszere szerint különülnek el a jogágak. A jogág belső tartalmi elkülönülésének kritériuma az azonos jellegű magatartások elhatárolódása. A jogi szabályozás a hasonló tartalmú cselekvéseket, magatartásokat azonos jelleggel és jogi módszerrel rendezi, ez fejeződik ki a közös tartalmú magatartásszabályok elkülönülésében. A különböző tartalmú előírások a jogi felelősség eltérő megoldásait eredményezik a jogág specifikus struktúráján belül.A jogági elrendeződés nem valami spontán folyamat, hanem tudatos alkotó-szabályozó tevékenység eredménye, a jogszabályok eltérő csoportjainak a jogi hagyományoktól, a jogpolitikától, a jogszemlélettől függően határozódik meg jogi relevanciájuk, s ezektől a tényezőktől függ, hogy milyen tartalmat nyernek ill. melyik jogágban helyezik el. A modern jogrendszerekben alapvető követelmény, hogy a jogszabályok alapján a jogi dogmatikák a jogalanyok magatartását a jogi felelősség sajátos alakzataiban összegezzék. A jogalanyok jogosultságai és kötelezettségei eltérő tartalmúak a különböző jogágakban. Ezek érvényesülése az egyikben az önkéntes jogkövetés, a másikban a jogi kényszerítés által teljesül. Mivel a jogágakon belül a jogsértés és a jogvita eldöntése más-más következményekhez vezet, ezért a jogágakat szankciórendszerük szerint különítik el. A jogágnak sajátos struktúrája van, mely az adott joganyag specifikus dogmatikáját, koherenciáját, a jogszabályok belső összhangját tartalmazza. A jogágak elkülönülésének még egy összefüggése, hogy sajátos jogviszonyfajtában érvényesülnek. A jogviszonyfajták megállapítása legtöbbször a jogalkalmazói döntésben történik. A jogágakra vonatkozóan a jogalkalmazásban sajátos jogszabály értelmezési és döntési formák jelentkeznek, továbbá a döntések végrehajtásának specifikus intézményei szerepelnek.Tehát a jogág : o A jogszabályok minőségileg elkülönült, meghatározott struktúrával rendelkező csoportja, mely sajátos

tartalommal és módszerrel szabályozza a jogalanyok magatartását a társadalmi együttélés jogilag releváns körében

o Ezek az azonos jellegű jogszabályok külön felelősségi alakzattal, érvénysülési móddal, szankcióformával rendelkeznek

o A jogágak a jogviszonyok sajátos fajtájában és külön jogalkalmazási eljárás során realizálódnak.

43. A jogi axiológia és a jogi értékek

A jogról való gondolkodás legfőbb problémája a jog és az érték, a jogi érték . Korábbi irányzatokban is megtalálható a jogi értékekre való utalás, az axiológiai megközelítés. Külön értékként emelték ki: igazságosság, egyenlőség, méltányosság, biztonság, rend, moralitás kategóriáit, melyeket a jogban levő értékeknek tekintették. A helyes jog követelményeit vallotta a magyar jogfilozófiában Somló Bódog és Moór Gyula, értékmérőnek az erkölcsöt vélték. Moór: értékmérő a nyugati kultúra erkölcsi felfogása, a keresztény világfelfogás. Legalapvetőbb erkölcsi követelmény: felebaráti szeretet, nemzeti eszme, igazságosság eszméje. A jogi axiológiai megközelítés előtérbe került az amerikai jogszociológiában is. R. Pound : a mindennapi élet szükségleteinek kielégítése alapján végezhető el a jogi értékek megállapítása, relatív értékek. A nyugati (angolszász) jogi gondolkodásban a relatív jogi értékek igénye állt előtérben, a kontinentális jogszemléletben pedig a jogpozitivizmus irányzata uralkodott (a pozitív jogot az értékek megtestesüléseként fogja fel). Jogelméleti irodalom az értékeket többféleképpen csoportosítja. Szubjektív : értékelő alany szempontjából érvényes érték.Objektív : értékelő alanyra tekintet nélküli általánosan érvényesRelatív : csak bizonyos feltételek mellett érvényesAbszolút: mindenkire, mindenütt, minden feltétel nélkül érvényes( pl.: igazság)Radbruch az értékek 3 fajtáját különbözteti meg : 1. személyiségben rejlő erkölcsi értékek2. jogban, államban megtestesülő társadalmi érték3. művi (művészet és tudomány alkotásaiban megnyilvánuló) értékekA modern értékelméleti irodalom elkülöníti egymástól az anyagi, társadalmi - politikai és szellemi értéketModern társadalmakban előtérbe kerülnek a demokratikus hatalmi értékek (hatalommegosztás, szabadságjogok stb.). Értékek értékrendszert képeznek . Az értékek, mint társadalmi - kulturális vívmányok történelmi fejlődéshez kötöttek, a fejlettség szintjét fejezik ki. Primitív jogrendszerek - érték a vérbosszú, talio kiküszöbölése; modern jogrendszerekben: felelősségi rendszer, emberi jogok garanciarendszere. Értékek történetiségére jellemző a folytonosság: korábbi jogrendszerek értékeinek megőrzése, továbbfejlesztése, újak teremtése. Hatalmi kultúra, társadalmi szabályozás színvonalának emelkedése + jogi értékek intenzívebb szerepe, érvényesülése. Vannak-e egyetemes értékek? Irodalom : nincs , értékek korhoz kötöttek. Másik álláspont: vannak: vallási parancsok tilalmai - ne ölj!, emberi együttélés pozitív elvárásai-felebaráti szeretet, jogi kultúra dogmatikai megoldásai - bölcsességek jogi rögzítése.Jog abszolút, örök értékeit vallja a természetjogi irányzat . Axiológiai megközelítések a jogi értékek változó, relatív jellegét hangsúlyozzák. Jogi értékek sajátossága, hogy hordozói vannak: állampolgár, jogászi közösség és ennek szervezeti kerete, törvénykönyvek és jogirodalmi alkotások. Modern társadalmak - jogállami értékek. Jogi értékek intézményesülése - jogalkotás, - alkalmazás szervezetének kiépülése, új jogszabályok rögzítése, jogdogmatikai fogalmak, alapelvek meghatározása, jogi eljárás formalizálása. Jogi értékek megvalósulásában alapvető a jogszolgáltató apparátustevékenysége. Jog társadalmi feltételezettsége miatt nincsenek változatlan, állandó értékek. Általánosságban jogi értékként kiemelhető: igazság feltárása, jogviták elbírálása egységes mérték szerint, rendezett együttélés biztosítása,

egyének életének, javainak védelme. Jogszolgáltatás keretein belül érték: kontradiktórius eljárás, szóbeliség, védelem és képviselet joga, jogorvoslat, pártatlan elbírálás stb. Fejlődést pozitív módon befolyásoló alapelvek: tv. előtti egyenlőség, alkotmányosság, törvényesség, jogbiztonság stb. Jog létéből is következnek értékek: logikus szabályozás, kiszámíthatóság, racionalitás, előreszabályozás. Jogi értékeket nemcsak a jogi tevékenység realizálja, hanem a társadalmi együttélésben az önkéntes jogkövetés révén is érvényesül.

44. A jogi értékek intézményesüléseAz értékek az emberi tevékenység és kultúra olyan vívmányai, melyek tartós formát öltenek és objektiválódnak. Ez a közösségi lét fennmaradásának alapvető feltétele. Az értékek történetileg változnak és módosulnak. A jogelméleti irodalomban az értékeket csoportosítják:- szubjektív (az értékelő alany szempontjából érékes) – objektív (általánosan értékes)- relatív (bizonyos feltételek mellett érvényes) – abszolút (mindig és mindenütt feltétel nélkül érvényes)A társadalom struktúráján belül eltérő súlyú és jellegű értékek hierarchikus viszonyban kapcsolódnak egymáshoz, a köztük lévő ellentétek feloldása és érvényesülésük biztosítása végett. Ezt támasztja alá az értékek elsajátítási mechanizmusa, lsd. köznevelési rendszer, és szocializáció. Az értékek az adott, közéleti, kulturális fejlettség szintjének megfelelően jelentkeznek és sajátos értékrendszert képeznek. Ezen belül elkülönült értékfajták találhatók (ez az értékrend és az érték tagozódása).Az értékek tagozódása a társadalmi szférához kötődik, hisz ezeken belül bontakoznak ki, ill. érvényesülnek, pl. szociális szféra alapvető értékeit testesítik meg a normák. (gyermek és egészségvédelem)A jog érték vagy nem érték minősége döntően a hatalmi viszonyok jellegétől függ, de az irányítási rendszer értékorientációján múlik. Az önállósulás alapozza meg a jogi értékek magas színvonalát.Hatalmi szférában a politikai-állami normák értékorientáltsága a közjó, a jogbiztonság mentén alakul ki. Ezen belül kiemelkedő a jognak, mint specifikus normarendszernek a szerepe a különböző normák értéktartalmának érvényesülése szempontjából. Ennek hatékonysága a hatalmi viszony jellegétől is függ:- a demokráciákban: a jogi értékek is hozzájárulnak a hatalmi-politikai-állami viszonyok értékeinek megvalósításához.- primitív diktatúrákban: a jogi tevékenység értékorientációját akadályozza.

A jogi érték történetiségeA modern hatalmi viszonyok között a jogi tevékenység jelentős társadalmi tényezővé vált, ezért intézményesülése is szükségszerű volt. Az intézményesülés bekövezett, ami megmutatkozik:- a jogalkotás és jogalkalmazás szervezetének kiépülésében- új jogszabályok és jogi előírások rögzítésében- dogmatikai fogalmak és alapelvek megfogalmazásában- jogi eljárás formalizálásában és szabályozásában. (Eljárási szabályok kötöttsége →j apparátus tevékenysége értékhordozó a társadalmi körülményektől függően.)A modern társadalmak új intézményei:1. jogalkotás = parlament. Jogalkalmazás = bírósági rendszer + ügyészség + ügyvédség2. Bírói döntések felülvizsgálata. Kontradiktórius eljárás + laikus részvétel. A jogi értékek külön intézmények tevékenységében realizálódnak (de! ezek az intézmények a nem-érték szolgálatába is állíthatóak)3. a jogi értékhordozó lehet a jogszabály maga is.4. És a jogdogmatika kikristályosodott fogalom-rendszere. DE! a jogi norma nem egyenlő a jogi értékkel, hisz a jogi norma „nem-értéket” is szolgálhatja pl. fasiszta jogszabályok. A jogi norma értékek hordozójaként lehet értékes.

Jogi értékekA jog társadalmi feltételezettsége miatt nem állapíthatók meg változatlan és állandó jogi értékek, de a jogfejlődés vívmányai értéknek minősíthetők. Általában jogi értéknek minősíthetők:1. jogi formák (dogmatikai megoldások)2. jogi normák3. jogviták és jogsértések elbírálásának egysége és formái4. kontradiktórius eljárás (szóbeliség, közvetlenség)5. védelem és képviselet joga, jogorvoslat6. jogi alapelvek: törvény előtti egyenlőség, jogbiztonság, stabilitás, alkotmányosság7. a jog létéből is következnek értékek: koherencia, kiszámíthatóság, következetesség, jogbiztonság, előre-szabályozás

45.tétel: A jogi értékmérő

Az értékelés során azt vizsgáljuk, hogy ami a tapasztalatban adva van, az helyes-e vagy sem?Értékelés: valamely tárgy megítélése, különbségtétel, előbbre-helyezés, rangsor felállítása (értékmérő alapján)Értékítélet: a tárgyakkal szemben való állásfoglalás, előre v. hátrahelyezés, vagyis a dolgok értékének a megítélése.Értékelni nemcsak létező, hanem nem létező, képzeletbeli tárgyakat is lehet. Az értékelés csak értékmérő segítségével történhet. (a jogász értékeli → jogi szabályozás indokoltsága → vmely jogsértés mely jsz. alá tartozik)

Mi lehet értékmérő? (nincs általánosan elfogadott értékmérő)1. A tapasztalati világ valamely adottsága: egy hiány- vagy szükségletérzés, amelynek szempontjából a kielégítésre alkalmas tárgyakat értékesnek (alkalmasnak) vagy értéktelennek ítéljük.2. Emberi érzelem: az élő ember, egyes egyén a maga empirikus törekvéseivel, céljaival.3. Valamely konkrét társadalmi érdek. Sok ember megegyező törekvése vagy egész emberiség megegyező törekvése (pl. világosság) Az egyik ember érdeke mások érdekeinek háttérbe szorításával elégíthető ki, mert az emberek céljai gyakran összeütköznek.4. Tételes jog, társadalmi szabályok. Minden szabály, norma valamely megvalósítandó követelményt, tehát értéket fejez ki. Ha a tételes jog helyességét, helytelenségét vizsgáljuk, az értékmérő nem lehet a tételes jog.

5. Tapasztalati világban nem létező tárgy, pl. eszmény. A valóságban talán sohasem valósulhat meg, de törekedni kell rá. Örökkévaló értékek, változatlan abszolút értékmérők csak a tapasztalati lét határain túli eszmények lehetnek (a tapasztalati világ tárgyai változnak).

Az értékmérők különbözősége az értékek különböző fajait hozza létre. Kérdés: Milyen viszonyban vannak egymással az értékfajok? Így eljutunk a végső érték fogalmához. Ezen kérdések megoldásával az általános filozófián belül az értékelmélet, axiológia foglalkozik.Értékfajok1. szubjektív: csak az értékelő alany szempontjából érvényes2. objektív: az értékelő alanyra tekintet nélkül általánosan érvényes.3. relatív: csak bizonyos feltételek, bizonyos korlátozások mellett érvényes. A szubjektív értékek szükségszerűen relatívak is. Az objektív értékek lehetnek abszolútak és relatívak. pl. a cselekvés jogszerű, objektív, de ugyanakkor relatív érték, mert jogszerűség a fennálló tételes jogtól függ4. abszolút: mindenkire, mindenütt, mindenkor, minden feltétel nélkül érvényes. pl. logikai érték, matematikai tétel. ha azt mondom, hogy nincs igazság, ezzel is egy igazságot akarok kifejezni, azt, hogy nincs igazság. Vitás, hogy az etikai érték (jó), esztétikai érték (szép) abszolút értékek-e. Az abszolút érték fogalma egybeesik a végső érték fogalmával.Értékelési módok1. önálló: nem lehet őket egymásra vagy más értékekre visszavezetni. Nem lehet őket definiálni, közvetlenül kell őket megismerni.- szubjektív: kellemes/kellemetlen- objektív: jó/rosz, szép/csúnya (vitatható, hogy abszolút-e), igaz/téves (abszolút)2. önállótlan- célszerűségi: adott célnak való megfelelőséget jelenti, alkalmasságot egy már adott érték előidézésére.- hasznosság: adva kell lennie egy értéknek, amelyre vonatkoztatva a megítélt dolgo hasznosnak tekinthető.- tökéletesség: egy adott érték elképzelhető legmagasabb foka.

46. Moór Gyula a helyes jog problémájáról

Jog helyességének kérdése - tények között különbséget teszünk, rangsorba állítjuk őket. Értékelés: valamely tárgy megítélése, preferálása, értékítéletek. Értékelni nem csak létező dolgokat lehet, hanem nem létező képzeletbeli tárgyakat is. A dolgok értékének megítélése értékmérő segítségével történik. Értékmérő lehet:- a tapasztalati világ valamely adottsága : pl.: szükségletérzés szempontjából - kielégítésére alkalmas tárgyak értékesek- valamely emberi érzelem: tapasztalati valóságban élő ember - ami számára hasznos = értékes- valamely konkrét társadalom érdeke- tételes jog, társadalmi szabályok egyéb fajai: minden norma megvalósítandó követelmény, értéket fejez ki - ami megfelel neki, az értékesÉrtékek viszonyának kutatása elvezet a végső érték fogalmához. A kérdések megoldásával az értékelmélet (axiológia) foglalkozik. Szubjektív érték: értékelő alany szempontjából érvényesObjektív: általánosan érvényesRelatív: bizonyos feltételek, korlátozások mellett érvényesAbszolút: mindenkire, mindenütt, mindenkor, minden feltétel nélkül érvényes, pl.: matematikai tételA szubjektív értékek szükségképpen relatívak, az objektívek lehetnek relatívak v. abszolútok. Az igazság logikai érték, olyan érték, melyet tagadni sem lehet, tagadása is elismerését jelenti. Megkülönböztetünk önálló és önállótlan értékelési módokat, olyanokat, melyek csak utalnak valamely értéke-lésre, de önmaguk nem jelentenek önálló értékelést. önállótlan: célszerű, hasznos, tökéletes fogalma. Pl.: célszerűség megállapításánál már eleve kell lennie valamely célnak, értéknek, hogy rá való tekintettel megállapíthassuk a dolgok célszerűségét. Önálló értékelési mód: kellemes, jó, szép, igaz fogalma. Ezek az értékek tudatunkban közvetlenül adva vannak, nem lehet őket definiálni. Tételes jog maga is szolgálhat értékmérő gyanánt. A jog helyességének megállapítása a tételes jog tartalmának egy magasabb értékmérő szempontjából való meg-ítélése. Jog emberi cselekvéseket irányító szabály, helyes jog a helyes cselekvéseket írja elő. A jog maga is empirikus emberi akaratot tartalmaz, helyes jog, melynek parancsában helyes akarat jut kifejezésre. A logikai érték nem alkalmazható a jog helyességének megítélésére, a jogszabály nem jelent olyan megállapítást, melynek igaz v. hamis voltáról beszélhetünk. Esztétikai érték sem alkalmazható, nem a jog szépségéről van szó. A jog helyessége erkölcsi értékelés . Az erkölcs az emberi cselekedetek és akaratok helyességének végső mértéke. A jog helyessége a benne kifejezésre akaratok és általa előírt cselekvések helyességét jelenti, mértéke csak az erkölcs lehet. A jog helyessége objektív, nem abszolút érték. A jog helyessége csak az adott történelmi helyzethez mért relatív helyességet és nem abszolút értéket jelent. A jog helyessége erkölcsi értékelést jelent, a helyes jog problémája az etika területére tolódik. Etikai kutatás feladata annak megállapítása, hogy milyen erkölcsi szabályokkal ítélhetjük meg a jog helyességét. Az egyik erkölcstani felfogás az erkölcsi értéket a kellemesre vezeti vissza, legértékesebb cselekvés, amely a gyönyört biztosítja. 1-Individualista eudaimonizmus - cselekvő egyén boldogságának előmozdításában, a 2- szocialista eudaimonizmus a közboldogság szolgálatában találja meg az erkölcsös cselekvés vezérelvét. Ez a felfogás téves. A helyes és az erkölcsös cselekvések élesen különböznek. Másik felfogás 3 -az észből akarja levezetni az erkölcs elveit. Intellektualista etika : erkölcsi ideált a megismerés tökéletességében látja. Ide sorolható az az álláspont, mely az erkölcsi tv. lényegét feltétlen parancsban (kategorikus imperatívusz) találja, és az is, amelyik az igazság logikai fogalmára akarja az etikát alapítani. Ide tartozik a természetjogi felfogás is. Ezek a felfogások sem helyesek. Aki nem érzi az erkölcsi törvény helyességét, azt nem lehet róla okokkal meggyőzni, az erkölcsi követelmény érzelmi forrásokból fakad, irracionális, ésszel fel nem fogható érzelmi alapokon épül fel az erkölcs. Az erkölcsi érték saját érvényességi igénye szerint abszolút értéket óhajt kifejezni, de tartalmilag az erkölcsi követelmények, az ember etikai felfogása hely és idő szerint változik. Az erkölcs az emberi cselekedetek helyességének végső mértéke, abszolút érték igényével lép fel, ha tartalma nem is mentes teljesen a változandósággal járó relativitástól. Kérdés: melyik erkölcsi felfogást kell a jog helyességének megítélésére elfogadni? Ez tudományos érvekkel

nem dönthető el. Mi a mai nyugati kultúránk, a keresztyénség erkölcsi világfelfogását vesszük alapul (felebaráti szeretet). Általános emberszeretet eszme, nemzeti eszme, igazságosság eszméje. A helyes jog az a tételes jog, amely az adott történelmi viszonyok között alkalmas eszköz a helyes végcélok előmozdítására. Valósággal létező tételes jog. A helyes jog mértékét alkalmazhatjuk a jogalkotásra vonatkozó javaslatok megítélésére is. Csak az helyes, ami lehetséges, valóságban érvényesülnie kell. Ezzel szemben az erkölcsi cselekvés legfőbb irányelve (szeresd felebarátodat, mint tenmagadat), lehet, hogy a valóságban soha nem jut tökéletes érvényesülésre.

47. Az emberi jogok történetisége

Az emberi jog olyan társadalmi jelenség, amely nemcsak mint jogintézmény érvényesül, hanem a társadalmi együttélés jelentékeny oldalaként a különböző társadalmi szférákban (gazdasági, szociális, kulturális stb.) jogi előírásként, követelményként és nem jogi normaként is szerepel. Az emberi jogok a humanizáció eredményei. A jog elismeri létüket, mint az emberi együttélés történetileg kialakult rendjének következményeit. Az ember, mint társadalomalkotó lény, aktív közéleti szereplő, állampolgári jogokkal rendelkező, és kötelezettségeket teljesítő alany szabadságait tartalmazza. A jog rögzíti és érvényesíti az emberi jogokat állampolgári jogokként. Legjelentékenyebb megfogalmazójuk H. Grotius, aki az emberi jogokat öröknek és elidegeníthetetlennek minősítette.Természetjogi irányzat: Istentől, természettől vagy az észből származtatta az ember veleszületett, elidegeníthetetlen jogait. Jogpozitivizmus: törvényhozótól, államtól eredeztette az állampolgári jogokat.Emberi jogok csak a demokratikus hatalmi rendszerekben érvényesülnek. Az emberi jog, mint átfogó kategória, visszatükrözi a gazdasági, szociális, kulturális, erkölcsi és hatalmi vonatkozásokat. Az emberi jogok a kapitalizmus kialakulásával együtt jelentek meg. Az emberi jogok a kapitalizmus kialakulása után a különböző népek demokratikus közéletének intézményeiben és jogrendszereinek belső szabályozásá ban nyilvánulnak meg, pl.: 1689 angol Bill of Rights, a francia Az Ember és Polgár Jogainak Deklarációja. Ezeknek óriási hatásuk volt a polgári átalakulás intézményeinek kiépítésére és jogi szabályozására. A XIX. sz. végének és a XX. sz. elejének nemzetközi élete eredményezte, hogy az emberi jogok kérdése a nemzetközi együttélés napi gondjává vált (gyarmatok, rabszolgaság, kisebbségek stb.). 1948-ban született az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 1966-ban több egyezségokmány készült, majd 1975-ben a Helsinki Záróokmány. A történeti fejlődés magasabb színvonala vonta maga után az emberi - állampolgári jogok sokrétűségét, differenciálódását. A kapitalizmus kialakulása után főleg közéleti - politikai problémaként jelentkeztek, az állami tevékenység szabályozását és az állampolgárok szabadságjogait tartalmazták. Később ezek a jogok kibővültek, kiépültek a garanciák. A történelmi fejlődésben minőségi változás is bekövetkezett, a demokratikus fejlődés sajátossága, hogy az emberi jogok összekapcsolódnak a népszuverenitással és a népek önrendelkezési jogával. Az emberi jogok rögzítése - szabályozása az országokban belső fejlődés következménye, melyet a nemzetközi jogi egyezségokmányok elősegítenek, (nemzetközi követelmények és belső rendezés kölcsönhatása). A jogok garantált érvényesítése terén változás várható a nemzetközi hatalmi viszonyok demokratizálása és az emberi jogi bíráskodás intenzívebbé válása alapján. Különös változást eredményezne, ha egyetemessé válna az egyén-állampolgár nemzetközi jogalanyisága, és szervesen egymásba kapcsolódna a nemzetközi és belső állami - jogi garanciarendszer. Az emberi jogok történetiségét illetően megállapítható: a társadalmi fejlődés követelményévé vagy részévé váltak, az értéknek különböző intézményei, érvényesülési formái, megoldásai vannak a demokráciák különböző formáiban. Alapvető tendencia: emberi jogok kiszélesedése és mélyülése, sokrétűvé válása, több társadalmi szférát befolyásoló jellege.

Az emberi jogok alapja

Társadalomelméleti magyarázat: emberi jog az államtól függ, az állam érdekeit kifejező intézményekben és előírásokban nyilvánul meg, az állam jóindulatából származtatják. Ezzel szemben áll egy másik magyarázat, mely az állam korlátozásában látja az emberi jogok szerepét. Mind a két magyarázat történelmi adatokkal bizonyítható, de az átfogó magyarázat a helyes, mely az emberi jogokat hatalomelméleti problémaként vizsgálja. A hatalomelméleti magyarázat kapcsolódik a felvilágosodás demokratikus gondolkodóinak tanaihoz. A XVIII. századtól elidegeníthetetlen emberi jognak tartják a kormány megválasztását, menesztését, kormányzati rendszer megválasztását. Az emberi jogok tényleges társadalmi helyzetéből indul ki - csak a szabadság rendje teszi lehetővé az emberi jogok rögzítését, védelmét. A szabadság rendje tartalmazza az egyének, a közösségek és az egész nép önrendelkezési jogát, a társ. szabad szerveződéseit, egyesüléseit, a szabadságok emberi jogként való kifejezését. Fontos az autonómiák elismerése. A társadalomelmélet a kanti filozófia tételei alapján azt mondja, hogy az egyén racionális, autonóm lény, szabadságát csak akkor lehet jogosan korlátozni, ha gyakorlása más egyének hasonló szabadságát sérti. Alaptétel : az emberi jogok az egyén, a személyiség önállóságából származtathatók, határait és kereteit az autonóm egyének szabadsága adja. Tehát az egyén autonómiája az alap. a társadalmi - hatalmi jogosultságait feltételezi. Az egyének autonómiája kifejeződik az emberi jogokban, a kollektívák autonómiájában és az egész nép önrendelkezési jogában. (Elmélettörténeti előzmény a szerződési elmélet)Az egyén a diktatórikus hatalmi rendszerekben alárendelt - az állam és az uralmi rend elidegenült. Demokratikus hatalmi rend az egyenlőségre és szabadságra épül, feltételezi az egyén hatalmi önállóságát. Magasrendű demokratikus fejlettség maga után vonja az egyén autonómiáját, az egyén, mint a hatalom hordozója szabadságjogokkal rendelkezik, melyek az emberi jogokban testesülnek meg. Az emberi jog a hatalom hordozója számára fejezi ki az autonómiát. Az emberi jog nem a hatalmi rend adománya, hanem a szabadság rendjéből következő autonóm jogosultság. Államtudományban dilemma, hogy az emberi jogokat az állam adja és biztosítja, vagy az államtól függetlenül jár az egyének részére, és az állam csak a biztosítására van kötelezve.( Demokratikus államszemlélet az utóbbit fogadja el.). Jogtudományi irodalom - gond: emberi jogok az élet természetes velejárói, vagy a jogi szabályozásból következik.

Természetjogi felfogás: minden ember rendelkezik alapvető jogokkal, ezeket az állam köteles elismerni és biztosítani. Jogpozitivista irányzat: emberi jogok a pozitív jogi szabályokból erednek. Modern jogelméletben a dilemma tovább él (természeti, állami, v., jogszabályi alap). Általános szemléleti tétel: társadalmi - történelmi fejlődésből, az adott társ. objektív szükségleteiből következően az állam köteles az állampolgári jogokat biztosítani, az állami szervek felelősek a jogok garantálásáért. Modern jogtudomány: emberi jogok a történelem szerves fejlődéséből, a társ. helyzetéből, adottságaibólés szükségleteiből fakadnak, demokratikus hatalmi rendszerben bontakoznak ki, jogi rögzítésben és jogi garanciákban nyilvánulnak meg és realizálódnak. Az emberi jogok alapvetően a társadalmi szabadság és egyenlőség alapján létezhetnek demokratikus hatalmi rendszerben az egyének és közösségek, mint hatalom hordozók számára - társadalmi garanciák alapján.

Az emberi jogok garanciái. A demokrácia és az emberi jogok

A modern társadalmak az emberi jogok érvényesülését intézményesülésük és garantáltságok révén eredményezik. Ezért bontakozik ki az emberi jogok garancia - rendszere.Társadalomelméleti irodalom előtérbe állítja az emberi jogok védelmét, jogi rendezésüket állampolgári jogként, annak ellenére, hogy ez még nem feltétele az érvényesülésüknek. Az érvényesülés t segíti a közéleti, az állami szervek és a bíróságok eljárása. Az emberi jogok állampolgári jogokként a mindennapi együttélésbe való beivódás, természetszerűvé válás következményeként realizálódnak; érvényességüket társadalmi biztosítékok garantálják. A társadalmi garanciák gazdasági, politikai, kulturális, szociális, erkölcsi vonatkozásban alapozzák meg az állampolgári jogokat: a mindennapi együttélés demokratikus közszelleme követelményként érvényesíti. Ezzel kapcsolódik össze a jogi garanciák hálózata. A társadalmi és jogi garanciák együttesen biztosítják a jogokat. A kezdeti polgári fejlődésben alkotmányos szabályokkal állampolgári jogokként garantálták az emberi jogok szűk körét. XX. században a közélet kiszélesedése az állampolgári jogok katalógusának bővülését és újabb garanciákat hozott (ombudsman, Közigazgatási Bíróság, Alkotmánybíróság). Ehhez kapcsolódik a nemzetközi jogvédelem.Az emberi jogok garanciarendszere megalapozza az állam jogellenes hatalomkoncentrációjának kiküszöbölését és emberi jogok biztosítására szolgáló szerepét. A demokrácia, mint hatalmi rendszer: intézményei demokratikusak, népszuverenitás érvényesül. A közösségi szerveződések, az egyének közéleti - hatalmi autonómiája maga után vonja az emberi jogok intézményesülését, amely a közösségek és szervezetek önállóságára, önkormányzatára és az egyének autonómiájára épülnek. Modern plurális demokráciákban a hatalom társadalmi bázisa az állami - hivatalos tevékenység mellett a lakosság spontán és intézményes hatalmi tevékenysége. A civiltársadalmi autonómiák keretében nyer teret az emberi jogok intenzív szerepe. A demokrácia szintje az emberi jogok érvényesülésében mutatkozik meg, az emberi velejárója a hatalmi önszerveződés önkormányzati és képviseleti rendszere, a választott szervek rendszeres megújítása. Az érvényesülés szempontjából lényeges a vezető intézmények választása és a hatalmi döntésekben a széleskörű részvétel biztosítása. A demokrácia és az emberi jogok összefüggése szempontjából alapvető a hatalmi intézmények működésében és a mindennapi hatalmi - közéleti tevékenységben az önkorlátozás: demokratikus értékkövetés, emberi jogok tisztelete, érvényesítése. A hatalmi önkorlátozás szabályozása, az emberi jogok rögzítése - garantálása állami intézményekbe és rendelkezésekbe és jogba való transzformálást tesz szükségessé. Jelentős az állami szervek emberi jogokat biztosító tevékenysége és a jogi szabályozás, a jogvédelem. Jogvédelem egyéni emberi jogok rögzítését és védelmét öleli fel: egyén jogainak megvédése más polgárok sérelmes tevékenységével és a hatalmi - állami szervek visszaéléseivel, önkényeskedésével szemben. A hatalom önkorlátozása keretében jogi előírások határozzák meg az állami szervek hatáskörét, jelentős az állami szervek büntető hatalmának jogi keretek közé foglalása. Az állami szervek csak azt tehetik, amit a jogszabályok megengednek, az állampolgárok számára mindaz szabad, amit törvények nem tiltanak. Az állami szerv kártérítésre kötelezhető, ha jogtalanul korlátozza az állampolgár szabadságát, vagy egyéb úton kárt okoz. Az emberi jogok követelése elsősorban az egyén kiszolgáltatottságának megszüntetésére irányult, szabadsága védelmének biztosítását célozta meg.

48. A jogrend sajátosságai és meghatározása

A görög filozófusok megkülönböztették a spontán rendet (kozmosz) és az ember által létesített szervezett rendet (taxisz). Kozmosz: endogén (belső) önszabályozás, taxisz: exogén (külső). A társadalmi és természeti rend megkülönböztetése alapján jutott a gondolkodás a társadalmi rend elemzéséhez.A jog az együttélés szabályozásától elválaszthatatlan, hozzájárul a társadalmi rend stabilitásához, az emberek rendezett életét elősegíti. A társadalmi rend védelme végett a jogi előírások és döntések arra irányulnak, hogy a társ. tagjai kövessék őket. A társadalom irányításának alapvető sajátossága a szabályozás, a rendezettség biztosítása végett. A jogi rendezettség stabilizálta az új hatalmi kapcsolatokat, a közrendet, (önkény és a hatalommal való visszaélés kiküszöbölésének követelménye). A modern társadalmak a konfliktusok feloldását a gazdasági, politikai, kulturális viszonyok rendezésével biztosítja. A társadalmi rend a különböző társadalmi szférák rendezettségének együtthatásából bontakozik ki, a jogrend ezekhez kapcsolódik. Jogrend érvényesítésének szükségessége - a jogi rendezés követelménye a jog kezdeti formái között is megjelent igényként (vallási, filozófiai nézetek a közélet rendezettségét követelték). Polgári átalakulás gondolkodóinál is megtalálható a jogrendre vonatkozó követelmény (Hobbes). A jogrend érvényesülése kötelező jellegén és elfogadottságán alapul. Hogy a jogi előírásokat kövessék, a jognak megfelelő ereje és tekintélye kell legyen. A jog a társadalmi rendet tudatos jogi szabályozással segíti elő. Hogy a jogrend a társadalmi rend érvényesülését elősegítse, szükség van: 1- jogon belül rendezettségre, jogi szabályozás koherenciájára2 - jog érvényesülése a szociális, gazdasági, politikai, kulturális, erkölcsi rend védelmét szolgáljaA jogrend a jogi tevékenység eredménye , a jogászok működésétől, s ennek szabályozásától függ. A jogászok jogszabályt alkotó és alkalmazó munkáját, eljárási megoldásait, az előírások szerinti működésüket tartalmazza. A jogrend magába foglalja a jogszabályok létesülésének, alkalmazásának és érvényesülésük módjait. A jogrend alapvető elemei:

1- jogszabályok létesülésének rendje: a különböző jogrendszerekben a jogszabályok megalkotása is rendezve van a jogképződésnek elrendezett, kikristályosodott vagy tudatosan rögzített eljárási rendje honosodik meg. 2- a konkrét jogesetek eldöntésének, a jogszabályok alkalmazásának sajátos formái, intézményei, eljárási szabályai bontakoznak ki a jogi előírások érvényesítése végett. A jogalkalmazás rendje szolgálja a jogesetek jogszerű elbírálását, a jogszerűtlen döntések kiküszöbölését (jogszabály előírását sértő döntés - contra legem és a jogi előírás félreértésével hozott döntés - in fraudem legis mellőzése). 3- jog érvényesülése a jogviszonyokban, az emberi kapcsolatokban. 4 - jogdogmatika kimunkáltsága és intézményesítése a koherencia biztosítása végett - jogforrási hierarchia, jogszabályok időbeli, területi és személyi hatálya, korrekciós lehetőség, jogágak összehangolt érvényesítése (adhézió). 5 - jogrend belső ellentmondásának feloldására rendező tényező: az adott időszakban uralkodó jogi gondolkodás, a jogszemlélet paradigmája.

49. A törvényesség formális meghatározása és tartalmi magyarázata

A törvényesség főbb jellemző vonásai, tartalmi vonatkozásai (1) jog elsődlegessége, (2) jogegyenlőség, (3) hatalom önkorlátozása,(4) önkény kirekesztése (hatalom törvényi korlátozása, hatalmi ágak megosztása, bírói függetlenség), (5) emberi szabadságjogok (szerződési, vállalkozási szabadság, büntetőjogi törvényhozás, büntetőeljárás humánussá tétele) és (6) a jogbiztonság érvényesülése (ne bis in idem - senkit sem szabad ua. cselekmény miatt kétszer felelőségre vonni, res iudicata - ítélt dolog, ügyek lezárása). A törvényesség legfőbb tartalmi sajátossága,hogy jogi kultúra vívmánya, jogi értékek összegződéseként jelentkezik. A törvényesség tartalmazza: - állampolgári jogok, törvény előtti egyenlőség elismerését, állampolgár jogát a védelemhez a hivatalos szervek előtt - nyilvános jogszolgáltatást, fellebbezés jogát stb. - ártatlanság vélelmét, sérelmet szenvedők kárpótlását stb. - elfogulatlanság, pártatlan eljárás követelményét stb.Totalitárius jogrendszerekben is a jogállam és törvényesség fogalmával operáltak - a német fasiszta állam jogszerűen létező állam, tartalma: faj tisztasága, élettér védelme, egypártrendszer, vezérelv, alapja : nép egészséges jogérzéke és a vezér akarata. Ennek a jogszemléletnek semmi köze nincs a törvényesség vívmányaihoz. A törvényesség formális szemlélete jelentkezett a szovjet jogtudományban is. A törvényesség csak a jogszabályok követésének kívánalmát tartalmazza, törvényesség az osztályharc és proletárdiktatúra eszköze. Igazolták, és jogszerűnek minősítették a koncepciós pereket, a koncentrációs táborokat. Ártatlanság vélelme helyett a gyanúsított bűnösségének feltételezése, objektív igazság helyett valószínűsítés. Célszerűséget hangoztató álláspont: törvénytelen eljárás, bizonyítási módszer is sikerre vezethet. Törvényesség legfőbb őre az ügyészség, ügyész diktálta a törvénytelen ítéleteket. Ügyvédellenesség, bírói függetlenség semmibe vétele. Törvényesség formális meghatározásával szemben: nemzetközi demokratikus fejlődéshez kapcsolódó néhány politikai és ideológiai megközelítés: - emberi jogokért folytatott eszmei - politikai küzdelem - igazságszolgáltatásban politikai előítéletek alapján hozott döntések elvetése, igazságszolgáltatás justizmordjai (jogi gyilkosság) elleni tiltakozás - jogszolgáltatás emberi jogokat védelmező szerepe, állami szerv és állampolgár humánus kapcsolata, igazságos bírói döntésTartalmi - elvi és filozófiai - etikai magyarázat:Törvényességet a humanizmushoz, az igazságossághoz, a demokratizmushoz és az emberi jogokhoz kapcsolja. - humánus jogszolgáltatás, közéleti erkölcs a jogba transzformálódik, a közéleti erkölcsben szereplő humanizmus hat a törvényességre, maga is érvényesíti ezeket - némely magyarázat tartalmi elemnek tartja az igazságosságot, természetjogi irányzat is(erkölcsi és jogi ig.) - törvényesség keretében érvényesülnek a demokratikus jogok, ezeken alapul az állami szervek demokratikus működése, törvényesség csak demokratikus rendszerben érvényesülhet - törvényesség = emberi jogok biztosítása, emberi jogok érvényesülése esetén megvalósulhat a törvényesség

50. A jogforrási rendszer jogbölcseleti problémái

A modern jogforrási rendszerek hierarchikusan felépítettek. A magyar jogban lényeges a törvény kiemelkedő szerepe, írott elsőbbsége és a differenciáltság. A jogforrás-fogalom funkciója a jogszabály érvényességének egyértelművé tétele, ez azonban korlátozásokkal jár (tartalmi, hierarchikus, empirikus), nyilvánvaló ugyanis, hogy csak akkor lesz a jog legitim, ha adottak korlátai is, amely korlátozás a jogalkotó szervekre is kiterjed. (1)A jogforrás kérdését a jogrendszer oldaláról közelítjük, a jog belső rendezettségét, koherenciáját tekintvén. A probléma akkor vetődik fel, ha ütköző normák erejét kell összemérni. Az összehasonlítás a konstitucionalizmus idején kezdődött, amikor szükségessé vált a jogforrások rang szerinti besorolása – az alkotmány privilegizált helyzetének biztosítása végett. Ez biztosítja a koherenciát, a jogállamiságot. Hart ún. másodlagos szabályokat állapít meg , ezek választják el a jogot a jog előtti világtól. Ezek olyan elismerési szabályok, melyek kritériumot adnak a rendszer többi szabályának érvényességére.(2)A jogforrás hierarchiájának másik megközelítése az államszervezet oldaláról közelíti meg a problémát. Alaptétele, hogy az állami szervek hierarchiájából következik a jogforrási rendszer hierarchiája. Ez a felfogásmód a szocialista normativizmusra volt jellemző. Azt a kérdést állítja előtérbe, hogy hol helyezkednek el a kibocsátók a hatalommegosztásban. Ezen elmélet azonban azt feltételezi, hogy a jogszabályi hierarchiából kiindulva megállapítható az egy csúcsba összefonódó államszervezeti hierarchia is, kvázi tagadja a hatalommegosztás elméletét.

51. Jogalkotás struktúrája és műveletei

A jogalkotási folyamatok összetettségét meghatározó tényezők: szabályozás jelentősége, jogalkotó szerv politikai szerepe, súlya, összetétele, létszáma. A leginkább összetett, részleteiben is szabályozott jogalkotási folyamat a törvényhozás. Különbséget kell tenni a jogalkotás jogilag szabályozott szakaszai, ill. a jogalkotásnak, mint gondolkodási

folyamatnak a szakaszai között. A szabályozás kezdeményezéseTágabb értelemben (szociológia) a szabályozás szükségességének felismerése, és nyilvános megfogalmazása. Szűkebb (jogi) értelemben: kezdeményezés esetén a jogalkotásra jogosult szervnek a szabályozás szükségességének kérdésével kell foglalkoznia. A törvény-kezdeményezési jog elsősorban a törvényhozó testület tagjait és a kormányt illeti meg. Ezeken kívül szerepet játszanak parlamenten kívüli tényezők, mint köztársasági elnök, ÁSZ, bíróság, ombudsman, stb. lényeges az önkormányzatok szerepe is, törvényhozásba való beleszólásuk akkor látszik indokoltnak, ha a törvény: Saját szervezetükre vonatkozik Költségvetésökre vonatkozik Tapasztalataik hasznosak a törvényhozásban.A parlamenti képviselők túlzott aktivitása csökkenti a hatékonyságot. A hatalommegosztás fontos eleme a népi kezdeményezés. A törvényhozásnál megemlítendő az Alkotmánybíróság negatív jogalkotási munkája is. A jogszabálytervezet elkészítése1. A szabályozás koncepciójának tisztázása, céljára tekintettel a hatályos szabályozás értelmezése. Dokumentációk, statisztikai adatok, háttéranyagok felhasználása.2. Törvény szerkezetének részekre bontása3. Részletes szövegezés, bekezdések megfogalmazása4. Jogtechnikai előírások rögzítése (pl. hatályon kívül helyezendő rendelkezések)A jogszabálytervezetek véleményezéseÍgy biztosítandó a kormány egységes álláspontja. Lehetőség van más állami szervek, érintett társadalmi szervezetek véleményének figyelembevételére. Véleményezés után a tervezet szövegét véglegesítik és a kormány elé terjesztik. Ha a kormány elfogadja, javaslattá válik, előterjesztéséről határozatot hoz. A törvényjavaslat megvitatásaAz országgyűlésen történik a jogalkotásról szóló törvény és a házszabály rendelkezései alapján. Törvényjavaslat elfogadása Az OGY fogadja el, ide tartozik még a köztársasági elnök egyetértése, népszavazással történő megerősítése. Törvény kihirdetése Az érvényesség feltétele, a hivatalos lapban közzé kell tenni.

52. A jogalkotás kötöttségei és adottságai

A jogalkotás adottságai

A jogalkotás lehetőségeit befolyásoló tények és objektív összefüggések. Semmissé nem tehetők, de választás kérdése, hogy a ténybeli különbségekhez kapcsolnak-e jogkövetkezményt. Az objektív összefüggések figyelmen kívül hagyása kauzális következménnyel jár, nem normatív szankcióval.A jogalkotás kötöttségeiNormatív jellegűek, csak előírások, nem feltétlenül normák. Főbb előíráscsoportok:1. Tartalmi korlátokat is jelentő, feladatokat is előíró alkotmányos normák (nehezen változtathatók)2. Jogalkotásra vonatkozó jogszabályok – alkotmány, jogalkotásról szóló törvény, házszabály, önkormányzati törvény.3. Hatályos joganyag szerepe – az új szabály vagy igazodik, vagy megváltoztatja az előbbit4. Belső állami normák – jogpolitikai határozatok, egyes problémákra vonatkozó határozatok, eljárási jellegű belső államigazgatási normák.5. Pártpolitikai normák6. Jogalkotás szakmai követelményei – gyakorlati tapasztalatok alapján megfogalmazott célszerűségi szabályok, továbbfejlesztése a jogtudomány feladata.A jogalkotásra vonatkozó joganyag ereje az alkotmánybíráskodásból adódik. Felmerül a kérdés, hogy szükség van-e szabályozásra, ill. ha igen, akkor a szabályozás az emberi magatartások mely körét érintse. Szintén kérdéses, hogy milyen szabályozás alkalmas a magatartás szabályozására (kvalitatív kérdés), valamint, hogy a szabályozásból adódó hátrányok arányban vannak-e az előnyökkel. Ez utóbbi kérdések mögött sokszor ugyanazok a jelenségek állnak:o Programok mögötti tényleges hatalom hiányao Valóság és cél közötti különbség, az anyagi feltételek hiánya, a valóság és a folyamatok kellő ismeretének

hiánya.o Történelmileg kialakult társadalmi jelenségek elhanyagolásao Végrehajtásra hivatott szerv hiánya, kevés eszköze.A pillanatnyi és távlati érdekek egyszerre érvényesítendők, a megfelelő jogforrási rendszerrel el kell határolni a távlati és a rövidtávú célokat. Ezek alkalmazásánál kerülendőek a kazuisztikus és keretszabályozások, biztosítani kell a generalizáció megfelelő szintjét. Az új jogszabály kibocsátásánál ügyelni kell arra, hogy ne legyen ellentétes a hatályos joggal (kivéve, ha ezzel a céllal jön létre). Fontos a joganyag áttekinthetősége, a megfogalmazás szabatossága és a közérthetőség.

53. tétel: Túlszabályozás

1. Túlszabályozás megnyilvánulása:

Minden modern társadalomban jelen van, de politikai rendszer specifikus. Demokratikus államokban a törvényi túlszabályozás a jellemző.

A törvényi túlszabályozás azért nem kívánatos, mert a törvényhozás a leginkább időigényes folyamat, és ha az indokoltnál nagyobb területet foglal el, akkor túlterheli a törvényhozó apparátust minőség rovására megy.

Sok a jogszabály, ez az eligazodást nehezíti. Lehet a normarendszer túlzottan tagolt, ettől nagy az inkoherencia veszélye.Időbeli sokaságra (túl gyakori módosítások) azért kerülhet sor, mert a korábbi jogszabály problematikus, hiányos, szakmailag nem sikeres. Ezen kívül oka lehet a kormányokban, politikában bekövetkezett változás.

Tartalmi oka lehet, hogy nem a jogszabály sok, hanem sok a szöveg (sok szakasz). Lehet terjengős a szabályozás, ez általában a politikai, társadalmi kultúráktól szokott függeni.

Harmadik dimenziója: túl sűrű a szabályozás. A magatartások köréhez viszonyítva túlzottan szabályozza, hogy mit lehet és mit nem. Ez az eljogiasítás jelensége. Nem engedi az autonóm szabályozást érvényre juttatni. A ius és a non ius arány eltolódik a ius javára. (Ius két értelme: szabályozott terület – aminek a jogi szabályozása indokolt; és maga a jogi szabályozás.)

2. A túlszabályozás okai

Függ a társadalmi berendezkedéstől, politikai rendszertől, gazdaságtól.Az 1968-as rendszer előtt a tervutasításos rendszer a miniszteri utasítások nagy mennyiségével járt. Ezek később lassan visszaszorultak. A Rákosi-rendszerben a Kormányrendelet és a miniszteri utasítás volt a túlszabályozás jellemző formája.Kádár-rendszerben a tvr. és a miniszteri rendelet volt a jellemző.Demokratikus jogállamok (kontinentális): tv-k.

Demokratikus jogállamban okai: maga a jogállamiság: a magánember esetében az az elv, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad; az állam viszont azt teheti meg, amire a tv felhatalmazza; törvényre visszavezethetőség – törvényi fenntartás (számos kérdés csak tv-ben); szubdelegálás tilalma; Mo-on a kizárólagos tv-hozási tárgyak köre meghatározott, és amit egyszer tv-ben szabályoztak, azt nem egyszerű utána alacsonyabb szinten szabályozni állami beavatkozás szociálisháló tevékenysége, szolidaritás: o sok jogszabályt termel; minimális szintjei: létminimum garantálása, társadalmi kockázatok mérséklése, ún. nevezett alanyi jogon járó juttatások (nem állampolgári jogon!), ilyenkor meg kell határozni, hogy kinek jár alanyi jogon (ez bonyolult szabályozást igényel), kritériumok bizonyíthatósága (eljárásjogi szabályozás). o társadalmi kiszolgáltatottság mérséklése: tipikus esete a munkajogo adópolitika társadalmi célok érdekében történő felhasználása; adópolitika és szociális politika kapcsolata technikai fejlődés: felgyorsult a technikai fejlődés, megnőttek a kockázatok, nem lehet spontán normaképződésre, tapasztalatokra várni. Hiányoznak a hagyományok, szakértelem kérdéses lehet. pluralista demokráciákban a csoportérdekek szabad megfogalmazást kapnak, időnként sikerül fölösleges jogszabályokat kilobbizni. képviselő személyi adottságai: ambíció kérdése; szakmai inkompetencia bürokrácia okai: vezető bürokraták ambíciói; szervezeti érdekek megjelenése (pl.: sajátos minisztériumok bebizonyítják, hogy rájuk szükség van) hagyományos értékrend megrendülése, multikulturalitás: a hagyományos társadalmakban egyféle normatív szempont érvényes (közrend, közerkölcs egységes); amikortól nincs egységes közerkölcs, szabályozni kell ezt is (pl.: Tabán napos időben ); más nem hagyományos magatartásminták (pl.: élettársi kapcsolatok). nemzetközi hatás: Európai integráció, szabványosítás (pl.: uborka standard), szabályozási kényszer a tagállamoknál; más nemzetközi szerződések kikötései.

3. Túlszabályozás orvoslási lehetőségeiA törvényhozás tehermentesítése, egyszerűsítése, de ennek politikai korlátai vannak. (Ma is lehetne egyszerűsített törvényhozás, de nem élnek vele.)o Törvényhozási hatáskörök szűkítése, rendeleti hatáskörök növelése. Ezzel nem a szabályok, hanem a törvények száma csökkenne. A szöveg csökkentése kodifikációs technikákkal megoldható: ismétlések kiszűrése, oda-vissza utalások egyszerűsítése. Erre már vannak modellek.A sűrűség csökkenthető: szükségesség vizsgálata, de elmulasztását nehéz (kockázatos) szankcionálni, az ilyen vizsgálatok ellenőrzése (hogy megalapozott) majdnem annyira munkaigényes, mint maga a vizsgálat. Autonóm szabályozás növelése: bizonyos csoportok önmagukat szabályozzák, csak a részletek lennének állami jogszabálybanFolyamatos és intézményes dereguláció: egy személy megmondja, hogy mely jogszabályok feleslegesek, túlhaladottak, ezt egy adott időn belül újra kell szabályozni, ha nem teszik meg, akkor hatályukat vesztik (jellemző USA-ban).

54. Tétel:. A jogalkotás és az alkotmánybíráskodás

Az AB hatása a jogalkotásra- negatív törvényhozás → mert megsemmisíti- pozitív hatás → jogfejlesztő hatása a jogrendszerre

Negatív hatások:1. jogszabály megsemmisítés → úgy, hogy nem kell új szabályt hozni, jogalkotási feladata nincs.2. hatályon kívül helyez → nem keletkeznek zavarok, de közvetve jogalkotói feladatot idéz elő. pl. halálbüntetés alkotmányellenes, de a Btk-ban a halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények csoportja új szabályozást igényel3. hatályon kívül helyez → joghézagot idéz elő → szabályozni kell az adott élethelyzetet (pl. abortusz: korábbi rendeleti szabályozást szüntette meg az AB → így szabályozatlan maradt a terület → parlamenti jogalkotási feladat)4. alapjogok értelmezése kapcsán5. kikövetelik a következő döntést → AB döntése meghatározza a következő döntést → AB határozat közvetlen útmutatást tartalmaz6. módszertani megalapozottság hangsúlyozása → nem megfelelő módszer miatti hatályon kívül helyezése pl. a kihirdetés és hatálybalépés közötti idő hosszúságának kérdése.- németeknél: előírnak hatásvizsgálatot → ha ez hiányzik, hatályon kívül helyezése- Előzetes vélemény-nyilvánítás hiánya miatti hatályon kívül helyezése

Milyen normakohéziók adódnak?- alkotmány valamelyik rendelkezésébe ütközik, valamely törvénybe ütközve közvetetten - közvetlenül ütközik alkotmányba- hierarchia miatti megsemmisítés (törvénybe ütközik, jelentősebb tv. és alacsonyabb jogszabály ütközése)- valamely általános elvbe ütközik → nem normatív szabályokkal ütközik (Elvek és normák nem ugyanolyan erővel rendelkeznek)- AB korábbi határozatával ütközik a jogszabály- nemzetközi joggal ütközik

55. Tétel:. A jogalkalmazás fogalma, sajátosságai, fajai és típusai+ szakaszai a jogalkalmazás különböző elméleti megközelítései

FogalmaA jogalkalmazás fogalmát illetően sokféle álláspont alakult ki. Néhány jellemzőbb megközelítés:1. A legszűkebb értelmezése a bírói jogalkalmazással azonos értelemben használja a fogalmat. E nézet akkor alakult még ki, amikor a jogalkalmazásnak tekinthető tevékenységek köre még nem differenciálódott.2. A differenciálódással vált elfogadottá az a nézet, amely szerint a jogalkalmazás az erre feljogosított (állami vagy kivételesen nem állami) szerveknek az a tevékenysége, melynek során jogszabályok alapján közvetlenül végrehajtható, jogilag kikényszeríthető, egyedi döntéseket hoznak. Így a jogalkalmazás körébe tartozik a bírói és a közigazgatási jogalkalmazás is, és egyéb, ennek megfelelő állami tevékenységfajták is.3. Tágabb az a felfogás, melyre jellemző, hogy a közigazgatási szervek hatósági tevékenységén túl azok intézményirányító tevékenységét is átfogja (amikor is egy államigazgatási szerv magára alkalmazza a jogi norma előírásait, s ezzel jogalkalmazó műveletet hajt végre) → bár ez inkább jogkövetésnek tekinthető. Képviselője: Sajó András.4. Kelsen és követői tovább tágították a jogalkalmazás fogalmát. Szerintük az általánosabb jogi normák bármely konkretizálása, így a konkrétabb jogi normák alkotása is jogalkalmazás. Szerintük a legtöbb jogi aktus jogalkalmazó aktus, mivel egy magasabb jogi normát alkalmaznak és egy alacsonyabb normát hoz létre.5. A jogalkalmazás legtágabb megfogalmazása azonos a jogszabályok követésével. Ezt képviseli pl. Moór Gyula is. Szerinte a jogalkalmazó a jogszabályoknak a címzettje, aki a jogszabályt valósággal követi is, ill. ahhoz alkalmazkodik. De elsősorban mégis azokat szokták jogalkalmazókon érteni, akiknek élethivatásuk a jogalkalmazás, vagyis a közigazgatási és bírói szerveket.Tehát a jogalkalmazás az erre feljogosított állami (kivételesen nem állami) szervek olyan közhatalmi tevékenysége, amelynek során jogszabályok alapján konkrét egyedi ügyeket döntenek el és az így hozott döntés nem teljesítése állami kényszerintézkedést vonhat maga után, a jogalkalmazói döntések érvényesítését az állami szervek fizikai kényszerrel is biztosítják.A jogalkalmazás a jog szükségszerű eleme. Moór Gyula szerint a jogalkalmazás fogalma a jog fogalmából következik. Amit nem alkalmaznak, az nem jog. A jogszabályok szubjektumtól független objektív entitások, de mint normatív érvényességgel bíró normák csak akkor léteznek, ha valamilyen jogalkalmazó szubjektum azokat jogként befogadja és alkalmazza.

Jogalkalmazás folyamataA jogalkalmazás folyamatának elméleti megközelítését illetően különböző álláspontok alakultak ki:a) Hagyományos pozitivista álláspont (felső – alsó – zárótétel)Ennek a központi gondolata az ún. szillogizmus elmélete volt, ami szerint a jogalkalmazás egy deduktív következtetési fajta.Van egy felső tétel, ez a jogszabály vagy annak értelmezett szövege. A megállapított tényállás, a jogeset az alsó tétel, s a minősítés, az arról hozott határozat a zárótétel, a konklúzió (minden ember halandó → János ember → János halandó). Itt a jogalkalmazás pusztán logika által vezérelt megismerő tevékenység. A konkrét esetnek a megfelelő jogszabály alá rendelése, szubszumálása a jogalkalmazás.Ez a felfogás ezt is vallotta, hogy a jogalkalmazásnál a tény és jogkérdések egymástól elválaszthatók, s így a jogalkalmazás 3 szakaszra választható el:- tényállás megállapítása- jogszabály értelmezése- határozat meghozatala.Egy ügyben csak egy helyes döntés létezik, vagyis a bírói jogalkotást elutasítja, és a jogalkalmazásnak politikamentes tevékenységként való felfogását vallja.b) A modern felfogásokKözös bennük, hogy a hagyományos pozitivizmust tagadják, de részleteikben eltérnek egymástól. Általában jellemző rájuk a jogalkalmazásnak összetett gondolkodási folyamatként való felfogása, több helyes álláspont lehetősége, a jogalkalmazás kommunikációs folyamatként való felfogása. Ide tartozik például:

Jogi topika.Arisztotelész topikának azt a módszert nevezi, amely szerint minden felállított problémánál valószínű tételekből következtetésre juthatunk, anélkül, hogy ellenmondásokba keverednénk. Arisztotelész alkalmazható érvek mellett tipikus érvelési forrásokat is megállapított, s ezeket „toposznak”-nak nevezi.Cicero a művészi retorika eszközét a jogászok szükségleteihez igazította, azt, mint az érvtalálás művészetét tette alkalmazhatóvá. Bizonyítási forrásai: etimológia, szórokonság, hasonlóság, ellentétesség, körülmények, következmények, előzmények, ellentmondásosság, ok, hatás.A modern topika mint „probléma-gondolkodás” jellemezhető. Képviselői N. Hartmann nyomán két ellentétes gondolkodási stílust állítanak szembe egymással, a szisztematikus-axiomatikusat, amelyik egy elfogadott egész szilárd álláspontjából indul ki és az aporetikusat, amely számára csak a probléma szent (aporia: kiúttalanság, egy kérdés megoldásának látszólagos lehetetlensége).A jogi topika képviselői (Viehweg, Perelman) szerint a jogtudományi gondolkodás nem szisztematikus, hanem aporetikus, a jurisprudencia permanens problémamegvílágításként értendő.A jogi topika fő tételei a következők:1. a jogi-jogászi gondolkodás sajátos, rendszergondolkodástól eltérő, sőt ellentétes technikát igényel, ez a topika.

2. előrehaladó logika segítségével vitathatatlan végkövetkeztetésekhez juthatunk.3. sajátos jogászi érvelési technikára van szükség4. ezen érvelési technika mindenütt bevethető5. a jogi vitákban előterjesztett vélemények nem az igaz-hamis alapon értékelhetők, hanem mint képviselhető / alig képviselhető / nem képviselhető jogi álláspontok.

A jogi hermeneutika A hermeneutika az értelmezés elméletét és gyakorlatát jelentette az antikvitásban. A retorikán belüli részterületként jelent meg. majd 2 ága alakult ki: hermeneutica sacra (bibliamagyarázat elveit dolgozta ki), és a hermeneutica profana (antik szerzők szövegmagyarázatával foglalkozik).A megértés és értelmezés tudománnyá a XIX. században lett.A modern hermeneutika a ’60-as években tört előre, s vált belőle a legjelentősebb filozófiai áramlattá. Feladatának tartja, hogy a világ különböző szimbólumait (nyelv, művészet, stb.) megértse. Vagyis a megértés tudománya.Képviselője: Gadamer, aki szerint nincs előfeltevés nélküli megértés. Minden szöveg értelmezésre szorul, a kézenfekvő is.A jogalkalmazás a hermeneutikus kör modelljével írható le. Lényege, hogy a jogalkalmazási folyamat, tényállás és jogszabály viszonyát totálisként kell felfogni és kezelni. A megértés az egésztől a részek felé halad, és vissza az egész felé. A feladat, hogy a megértett értelem egységét koncentrikus körökben bővítsük.A jogalkalmazó a tényállást éppúgy, mint a jogi normát, bizonyos előzetes tudással, előismerettel, előítélettel közelíti meg. 13 lépésben írja le a jogalkalmazást, melyben 2 hermeneutikus kör van.

56. Tétel: A tényállás megál1apításának jogelméleti problémái

A tényállás megállapítása a jogalkalmazás egyik művelete. (jogalkalmazás 3 szakasza 1.tényállás megállapítása 2.jogszabály értelmezése 3.határozat meghozatala.)Maga is összetett művelet, pszichológiai és társadalmi folyamatokat foglal magába.

A tényállás fajtáiA tényállás megállapítása során különbséget kell tenni 3 tényállás között.1. Törvényi tényállás: azoknak a jogilag releváns tényeknek a jogszabályokba foglalt meghatározása, melyeknek az adott esetben történő meglétét a jogalkalmazás során vizsgálni kell.2. Történeti tényállás (vagy élettényállás): a térben és időben lejátszódott valóságos folyamatokat, főként az emberi magatartásokat és azok körülményeit tartalmazza.3. Ítéleti tényállás (jogeset): a történeti tényállás gondolati rekonstrukciója és annak rögzítése.

A tényállás elemeiFontos jogbölcseleti kérdés, hogy milyen tényezőkből áll a történeti tényállás. Egy részét a jogilag releváns tények képezi (vannak anyagi jogi és eljárásjogi szempontból releváns tények). vannak ún. közvetetten releván tények, melyek a tényállás alapján végrehajtott értékelés szempontjából jelentősek. Vannak az általában releváns, de az adott tényállás szempontjából irreleváns tények is.Problémát okoz, hogy a jogilag releváns tények általában nem ún. nyers tények, hanem ún. intézményi tények, vagyis emberi intézményekből, szabályoktól előfeltételezett; → megértésükhöz ezen intézmények ismeretére van szükség. Vannak kauzális összefüggések és a közmegítéléstől függő tények is.

Tényállás megállapításaA tényállás megállapításához kapcsolódó elméletet dolgozott ki Karl-Dieter Opp. Lényege, hogy a jogalkalmazás során a jogalkalmazó sokszor egy ki nem fejtett olyan ún. hétköznapi elmélet alapján jár el, amit ugyan a közfelfogás elfogad, de a tudományos kritika próbáját nem állja ki. Opp szerint az ilyen esetekben az ún. látens hétköznapi elméletet fel kell tárni, tudatosítani kell, majd szembesíteni a tudomány álláspontjával és azzal kicserélni, s a tudományos elmélet alapján rekonstruálni a tényállását.Fontos jogelméleti probléma, hogy mi a viszony történeti és az ítéleti tényállás, az élettényállás és a jogeset között. az ítéleti tényállás kifejezheti-e az objektív igazságot? A válasz. Igen, persze ez nem jelenti a nehézségek tagadását. A jogalkalmazás során mindig egy korábban történt esemény felidézésére, és ily módon való megismerésére kerül sor.Ez egy közvetett folyamat, részben mások ismereteire, részben korábbi események következményeire támaszkodik. Vagyis múltbéli események rekonstrukciója, ami bonyolult folyamat. A különböző megismerési források ellentmondásba kerülhetnek, ilyenkor fel kell oldani ezeket az ellentmondásokat, mérlegelni kell igazságukat, némelyiket el kell fogadni, míg másokat el kell utasítani. Ez viszonyt értékelést tételez fel.Vagyis a tényállás megállapítása értékelő elemeket is tartalmaz. Az értékelés helyességét közvetlenül nem lehet ellenőrizni, csak közvetve, a jogorvoslati rendszer és nyilvánosság útján. Ez azért van így, mert az értékelésben a jogalkalmazó meggyőződése játszik döntő szerepet, és még olyan szubjektív tényezők is, mint például az előítéletek, stb.A jogalkalmazói meggyőződés nem önkényesen szubjektív kritérium. Formáját tekintve szubjektív, tartalmilag azonban objektív alapon nyugszik. Jelentős ebben a jogalkalmazó ismerete, a bizonyítási eljárás, stb. De tartalmi objektivitás fontos biztosítéka, hogy a nyilvánosság és a jogorvoslati rendszer révén megvalósul a jogalkalmazói mérlegelés társadalmi ellenőrzése is. vagyis a jogalkalmazótól elvárják, hogy mérlegelését indokolja, magyarázza, s más számára és elfogadhatóvá tegye. A jogalkalmazó ugyanis valamilyen formában felelős a tényállás megállapításának a helyességéért, megalapozottságáért. Tehát a tényállás megállapításának a mások előtt is bizonyítottnak elfogadását is magában foglalja, azzal zárul le.

57. Tétel: A jogszabályértelmezés módszereiA jogszabályértelmezés fajainak jogbölcseleti problémái

(jogalkalmazás 3 szakasza 1.tényállás megállapítása 2.jogszabály értelmezése 3.határozat meghozatala.)A jogszabályértelmezés fajai- jogszabályi- jogalkalmazói

- jogirodalmi (dontrinális).

1. a hagyományos (és a jogi alaptanban ismertetett) fölfogás szerint a jogszabályértelmezés fajainak - a jogszabályi, a jogalkalmazói és a jogirodalmi jogszabályértelmezésnek - a megkülönböztetése kötelező erejük különbségén alapul, ami szorosan összefügg a jogszabályértelmezés alanyának a kérdésével.

Vagyis ki és milyen formában értelmezi az adott jogszabályt. Ez a fölosztás használható, mivel fontos gyakorlati szempontot fejez ki, de elméletileg nem problémamentes.

Először is, az értelmezésnek tulajdonképpen nem lehet kötelező ereje, csak annak a formának, amelyikben az kifejeződik. (A valamiképpen való gondolkodás ugyanis nem lehet kötelező).

2.Ha ugyanis a jogszabályértelmezést a jogalkalmazás egyik műveletének tekintjük, akkor sem a jogszabályi, sem pedig a doktrinális jogszabályértelmezés nem jogszabályértelmezés, sőt csak az eseti jogalkalmazói a tulajdonképpeni jogszabályértelmezés, mivel csak itt van közvetlen esetre vonatkoztatottság.

Az általános jellegű bírósági határozatokba foglalt jogszabályértelmezés is csak közvetve az, a doktrinális értelmezéssel együtt, a jogesetek eldöntésével való közvetett kapcsolat miatt valójában határeset.

Hasonló megfontolásból a jogszabályi értelmezés nem értelmezés, hanem törvényszerkesztési technika, ami abból a szempontból is aggályos lehet, hogy a visszaható hatályú szabályozás tilalmának a megkerülésére adhat lehetőséget.

A jogszabályok értelmezése kapcsán ugyanis a jogalkalmazás időpontjában elfogadott értelmet kell alapul venni, függetlenül az élettényállás megvalósulásának idejétől. Az ellenkező megoldás azzal a következménnyel járna, hogy akár egy eljárásban, de különböző élettényállások vonatkozásában ugyanannak a jogi normának eltérő értelmét állapítanák meg.

(Ezért is aggályos álláspontunk szerint a jelenleg hatályos magyar jognak az a szabálya, amelyik az Országgyűlés részére jogszabályértelmezést tartalmazó és kötelező elvi állásfoglalást tesz lehetővé).

Ez a bírált tételesjogi megoldás egyébként a hatalommegosztás elvévei sincs összhangban: a törvényhozó alkosson törvényt, ne értelmezzen.

(jogalkalmazás 3 szakasza 1.tényállás megállapítása 2.jogszabály értelmezése 3.határozat meghozatala.)

FogalmaA jogszabályértelmezés a jogi norma valódi, a konkrét tényállás vonatkozásában teljes tartalmának feltárására irányuló tudatos tevékenység. A jogszabályértelmezés oka, hogy a jogszabályok rögzített nyelvi formában jelennek meg, ami esetenként homályos, többértelmű vagy ellentmondásos megfogalmazást tartalmazhat. - a nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései mindig általánosak, ezért mindig felvethetők olyan határkérdések, hogy konkrét történeti tényállások egyedi tárgyai stb. a jogi normában szereplő fogalom körébe tartoznak-e vagy sem (pl. jármű-e a háromkerekű gyermekkerékpár)- További probléma lehet a rögzített nyelvi forma és a társadalmi változások közötti összefüggés: egyfelől új jelenségek jönnek létre, amelyek kérdéses vmely jogszabályi fogalom alá sorolása, másrészt szavak, fogalmak jelentése is változik idővel.→ a jogszabályértelmezés így mindig gyakorlati tevékenységhez kapcsolódik, melynek fontos eleme a problémamegoldó jellege.

MódszereiA jogszabályértelmezésnek, mint sajátos megismerő tevékenységnek sajátos módszerei alakultak ki. Savigny nyomán 4 alapvető módszert különböztetünk meg: nyelvtani, logikai, rendszertani, és történeti értelmezési módszer.

1. Nyelvtani értelmezés (interpretatio grammatica)A jogszabály tartalmának a nyelvtan szabályai segítségével való feltárása, egyfelől a jogszabályban szereplő fogalmak és kifejezések szótani, másfelől a szövegszerkezet mondattani elemzése útján. Ezen értelmezés a gondolkodás és a nyelv egységén alapul.Jogalkotási követelmény, hogy a jogszabályok közérthetően kell megfogalmazni, a szavak általában a köznyelvben használatos jelentésük szerint kell értelmezni. Kivételek:- a jogi szakkifejezések (fellősség, helytálási kötelezettség ptk-gt)- azok a kifejezések, melyeket a köznyelv pontatlanul, elmosódott értelemben használ (jármű kresszben)- az ún. terminus technicusok, azaz sajátos szakmai tevékenységet szabályozó jogszabályokban az adott szakmai szakkifejezések.Mondattani értelmezés: a tagmondatok és a mondatrészek egymáshoz való viszonyának az elemzésén alapul: vagylagosság (alternativitás) és együttesség (konjuktivitás).

2. Logikai értelmezés (iterpretatio logica)Szorosan kapcsolódik a nyelvtanihoz. A nyelvtani értelmezés során a formális logikának a fogalmak és kijelentések viszonyára vonatkozó törvényszerűségei és elvei (azonosság, ellentmondás-mentesség, a harmadik-kizártsága, az elégséges alap) segítségével kerül sor a jogszabály tartalmának feltárására.A formális logika szabályai közül főleg az érvelés és a következtetés formái jutnak fokozott jelentőséghez. Ezek az ún. argumentumok.1. Argumentum a maiori ad minus: a többről a kevesebbre való következtetés (akinek a többhöz joga van, annak joga van a kevesebbhez is)2. Argumenum a minori ad maius: a kevesebbről a többre való következtetés (ha a jogszabály a kevesebbet tiltja, tiltja a többet is)

3. Argumentum a contrario: az ellenkezőjéből való következtetés, esetében abból indulnak ki, hogy a jogszabály meghatározott esetre tartalmaz rendelkezést, és arra következtetnek, hogy az adott esethez hasonló, de attól eltérő esetre a jogalkotó nem kívánta a kérdéses rendelkezést alkalmazni.4. Argumentum a simile: a hasonlóságon alapuló következtetés (amely a kiterjesztő értelmezés és az analógia alapja). A kifejezett szabályozás hiánya ellenére az adott esetet a hasonló törvényi tényállás alá tartozónak kell tekinteni. Kimerítő (taxatív) felsorolás esetében az „a contrario”, példálózó (exemplifikatív) felsorolás esetében „a simile” alkalmazásának van helye.5. Argumentum ad absurdum: több értelmezési lehetőség közötti választás esetén alkalmazható. Annak kimutatásán alapszik, hogy az egyik lehetséges értelmezés következetesen végigvíve abszurd következményekhez vezetne, azaz ellentétbe kerülne a mindennapi élet racionalitásával , a józan ésszel vagy az adott jogi szabályozás céljával. (Ilyenkor a lehetséges értelmezések közül azt választjuk, amelyik a legkevésbé értelmetlen)A logikai értelmezés fontos, de önmagában nem elégséges módszer.

A nyelvtani és formális logikai elemzés, mint az értelmezési módszer két, szorosan összefüggő eleme, nem lehet elegendő a jogszabály tartalmának feltárására, mert a jogszabályt csak önmagában, összefüggéseitől függetlenül szemléli.Ezért az értelmezési műveletet a jogszabály tartalmának a feltárása érdekében tovább kell folytatni.3. Rendszertani elemzés (interpretatio systematica).

Vagyis az adott jogszabályt, a jogintézményt, a jogág és a jogrendszer részeként elemzi, a jogszabályoknak a jogrendszerben elfoglalt helyéből vonnak le következtetést a jogi norma tartalmára nézve. Figyelembe kell venni, hogy egy adott jogágnak melyek az alapelvei, s ezek alapján kell értelmezni a jogszabályt nyelvileg és logikailag. Ezen elemzés alapja az, hogy a jogrendszer egységes egészet alkot, és sajátos belső rendezettséggel, struktúrával rendelkezik.A rendszertani értelmezés feladata kettős:- magának a jogi normának, tartalmának a feltárása- s az értelmezett jogi norma és más ugyanolyan vagy hasonló tartalmú jogszabályok közötti összefüggéseknek a megállapítása.A rendszertani értelmezés teszi lehetővé a jogrendszeren belüli ellentmondások és kollíziók feltárását.A rendszertani elemzés során figyelembe veendő és felhasználandó a törvénykönyvek általános és különös részének rendelkezései.

A rendszertani elemzés a jogrendszer alapelveinek a figyelembe vétele, a jogrendszer egészére való kitekintés útján már elvezet a jogi norma társadalom-politikai tartalmához, társadalmi rendeltetéséhez és ezzel összefüggésben a történeti értelmezéshez.

4. Történeti elemzés (interpretatio historica)Ennek során a jogi norma társadalmi meghatározottságának, céljának, ill. a jogalkotó történeti akaratának a vizsgálatára kerül sor. Ennek során fel kell tárni azt a célt, melyet a jogalkotó elérni kívánt, s azt a gyakorlati szükségletet, melyet ki akart elégíteni.E célok és szükségletek feltárásának 2 fő eszköze van:- az egyik az új jogszabálynak és az általa hatályon kívül helyezett vagy módosított jogszabálynak az összevetése,- a másik a jogszabály előkészítő anyagainak a tanulmányozása. (mert ez magánban foglalja a jogszabályok megalkotását megelőző és kiváltó társadalmi ill. politikai vitákat, az azokra vonatkozó álláspontokat, a szövegmódosításokat, stb.) A történeti elemzés lényeges mozzanata a jogalkalmazás időpontjában fennálló társadalmi viszonyok elemzése, különös tekintettel arra, hogy időközben mennyiben változtak meg a jogszabály megalkotását kiváltó társadalmi szükségletek (pl. kereskedő – nem tulajdonostól szerzés szabályai…)A történeti jogszabályértelmezés nem korlátozódik a keletkezés vizsgálatának genetikus mozzanatára, hanem a célkutatás teleológiai mozzanatát is a jogszabályok, illetve az alternatívák tényleges hatása elemzésének a funkcionális mozzanatát is magában foglalja.Történeti elemzés = genetikus + teleologikus + funkcionális mozzanatok együtt.

58. Tétel: A jogszabályértelmezés főbb elméletei (főbb módszertani áramlatok)

(jogalkalmazás 3 szakasza 1.tényállás megállapítása 2.jogszabály értelmezése 3.határozat meghozatala.)

I. Jogszabályértelmezés feladata szerintA jogszabályértelmezés elméletének egyik jelentpős csoportja arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi a jogszabályértelmezés célja, fő feladata. Az erre a kérdésre adott eltérő válasz alapján különböztetjük meg a jogszabályértelmezés ún. szubjektív és objektív elemeit.a) Szubjektív értelmezéselméletA szubjektív értelmezéselmélet a jogértelmezés lényegét a törvényhozói akarat felderítésében látja, jogalkotó ésszerű akaratát kutatja, a jogszabály létrejöttének körülményeiből az akkori társadalmi, politikai és jogi helyzetből azt kutatja, mit gondolhatott a törvényalkotó, mi volt a szándéka és célja, mi volt az akkor, ex tunc jogszabályi tartalom.Ez a jogszabályértelmezési irányzat a jogi normát nem interpretálója, hanem alkotója szituációjából és aspektusából vizsgálja. A törvényhozó akaratára, szándékára és céljára irányítja a figyelmet.Képviselői: Savigny, WindscheidA szubjektív elmélettel szemben megfogalmazott kritikai ellenvetések alapja az, hogy a jogszabály nem azonos a jogalkotó akaratával, s a jogalkalmazónak a jogszabályt kell alkalmaznia, és nem a jogalkotó akaratát.b) Objektív értelmezéselméletekAz objektív értelmezéselmélet az értelmezés súlypontját a jelenre, az értelmezés időpontjára helyezi át, s nem azt kutatja, mit akart a törvényhozó, hanem azt, mi a törvény objektív jelentése. Nem az a létnyeges, hogy mit akar a törvényhozó, hanem, hogy mit akar a törvény. Döntő szempont a célszerűség.Kritikája szerint ez az elmélet a jogszabályok tartalmát kiüresíti.

II. Módszertani szerint

A jogszabályértelmezés elméleteinek másik nagy csoportja a módszertani áramlatokhoz kapcsolódik. Ezen az fogalomelemző, érdekkutató és értékelő felfogásokat különböztetünk meg.a) Fogalomelemző elmélet (Begriffjurisprudenz)A törvénypozitivizmusban felmerülő 2 jogi probléma megoldását kísérelte meg a normatív szövegek általánosítása, és dedukció révén:- nincs az esetre norma- az adott norma nem megfelelő.Módszere: a normatív szövegek fogalmainak tudományos-dogmatikai általánosítása, és az így kialakított általános fogalmakból új döntési normák dedukciója ill. az eset annak való alárendelése.A felfogás elvi hivatkozási alapja a jogegyenlőség, az egyenlő elbírálása elve, mivel minden indokolás nélkül feltételezi az egyes esetek azonos kezelésének a szükségességét. (pl. minden abszolút jog azonosan kezelendő)b) Érdekkutató irányzat (Interessenjurisprudenz):Az előző felfogás jobbításának igényével, szükségesnek tartotta az azonos kezelés indokoltságának a történeti törvényhozó célja alapján való vizsgálatát.Ezért a joghézag esetére (nincs norma) orientált módszer, ezért az esetek hasonlóságának vizsgálatára alkalmas módszer.Először azt kell megállapítani, hogy a törvényhozó hogyan szabályozta a hasonló érdekkonfliktusokat, és azt kell átvinni az eldöntendő konfliktusra is.Nem ad viszont megoldát a nem megfelelő jogi norma, és az ún. értékváltozás problémájára.c) Értékelő jogtudomány (Wertungjurisprudenz)Az ún. értékváltozás problémájára orientált módszertan.Abból indul ki, hogy a törvény nemcsak érdekkonfliktus-szabályozás, hanem érték-konkretizálás is, ami szükségessé teszi a tv-ben kifejeződő törvényhozói értékelés vizsgálatát, az értékváltozás tapasztalása szükségessé teszi a helyesség (igazságosság) vizsgálatát.Fel kell tenni a kérdést, a mai törvényhozó hogyan döntene? És a „két törvényhozó” közötti választás esetében a mait kell előnyben részesíteni.

↓Az értékelő elmélet nem tesz különbséget a joghézag és a nem megfelelő jogszabály este között.Ez a felfogás az objektív értelmezéselmélettel kapcsolódik össze, egyik jelszava és elve az alkotmánykonform értelmezés. Így a rendszerváltás sajátos aktualitást kölcsönzött neki.

59. Tétel: Az alapjogok értelmezésének elméletei

Böckenförde tanulmánya alapjánAz alapjog értelmezések más módszert igényelnek, mint a normaértelmezések, mivel az alapjogok megfogalmazásukban nyitottak, közvetlenül megfogalmaznak értékeket.5 koherens alapjog értelmezési elmélet:

Liberális alapjog elmélet: az alapjogok az egyének állammal szembeni védelmét szolgálják, logikai értelemben az állam előtti jogok. Határa a másik szabadsága. Negatív hatásköri normák az állam számára. Célhoz nem kötöttek, gyakorlásuk jogilag nem értékelhető, nem differenciálható. Az államnak semmi köze, hogy élek-e ezekkel a jogokkal. A törvényi korlátozás maga is korlátozott, egyedüli szempontja az arányosság. A jogok tartalmára nincs közvetlen vonatkozás. A tényleges joggyakorlást az állam nem garantálja, nem biztosítja, magánügy nincs joggal visszaélés. Érzéketlen aziránt, hogy tud-e velük vki élni.

Intézményi alapjog elmélet: egyes alapjogoknak objektív rendezőelvei vannak a védett életszféra alapján. Az alapjogok részletes szabályozást igényelnek, nem csak negatív hatásköri szabályt jelentenek. Állam által konstituált, normatív szabadság. Nagyobb a beavatkozási lehetőség. Korlátozó és szabályozó törvények megkülönböztetése, ez a szabályozás stabilizálásával jár, de megjelenik a szabadságjogok privilegizálásának veszélye. Az alapjogok célorientáltak, a jogvédelem is különböző lehet.

Értékelméleti: erősíti az értékorientáltságot. A társadalomnak az integrációját szolgálják az alapjogok, alapvető közösségi értékeket rögzítenek. Előzőhöz járul még, hogy bevonja a szellemtudományi módszereket, relativizálja az alapjog gyakorlásokat. Csak az értékes gyakorlást védi, ennek veszélye, hogy ezt önkényesen lehet értékelni. Látszólag megoldást nyújt az alapjog kollíziókra, ez az előnye.

Demokratikus, funkcionális: az alapjogok funkciója az, hogy a demokratikus politikai akaratképződés folyamatában részt vegyenek, ezt legitimálják. Nagyobb támogatás kell a politikai sajtónak, stb. Veszélye, hogy nehezen határolható el politikai / nem politikai önkényes értékelés lehetősége. Negatív szabadságok pozitív szabadsággá értékelődnek, a szabadság kötelezettséggé válik.

Szociális jogállami alapjog elmélet: a társadalmi feltételek biztosítását hangsúlyozza. Az államnak biztosítani kell az alapjogok tényleges érvényesülését. Az állammal szembeni teljesítés igénye. Anyagi támogatást jelent. A védelmet függővé teszi a pénzügyi lehetőségektől, ez a hibája. Lehet, hogy céljában bővíteni akar, de hatásában gyakran szűkít.

60. Tétel: A jogalkalmazói határozathozatal problémái(jogalkalmazás 3 szakasza 1.tényállás megállapítása 2.jogszabály értelmezése 3.határozat meghozatala.)

HATÁROZATHOZATAL SZAKASZAI1. tényállás jogi minősítése2. jogkövetkezmények megállapításaKöztük lévő kapcsolat típusa:1. a jogi minősítés egyértelműen meghatározza a jogkövetkezményt2. A jogi minősítés a lehetséges jogkövetkezmények maximumát és minimumát határozza meg (pl. btk. büntetési rendszere)3. a jogi normában meghatározott jogkövetkezményektől el lehet térni (pl. korlátlan enyhítés)4. jogköv. megállapítását a jogalkalmazóra bízzák (célszerűség, méltányosság, stb. alapján)Mérlegelés legfőbb kritériumai:Célszerűség: de a jogalkalmazó alapvetően csak az eljárás jogszerűségért felelős, és csak másodlagosan a célszerűségért.

Közigazgatási típusú jogalkalmazásnál van jelentősége. A jogi minősítés és a jogkövetkezmény megállapítása közötti szoros kapcsolat azt is mutatja, hogy időben szorosan összekapcsolódva zajlanak le.Ráadásul a hatás visszafelé is igaz. A jogkövetkezmények mérlegelése, az azokról folytatott vita jogi minősítés újragondolását eredményezheti, eltérést az eredeti minősítéstől.Szabályon túli tényezők szerepe a jogalkalmazásban- szillogizmus-elmélet: logika abszolút mértékben- amerikai realista jogszociológia: pszichológiai tényező- jogalkalmazó jogtudata, jogszemlélete, szerepfelfogása, tapasztalata → ts-ilag meghatározottak → ez a jogszabály alapján hozott, ts-ilag ellenőrizhető, mások által is elfogadható döntésekkel motiválja a jogalkalmazót.

61. Tétel: A jogalkalmazási folyamat hermeneutikus modellje- a jogalkalmazás modellje: körökből álló kör

-hermeneutikus kör: megismerés szubjektum/objektum közötti előrehaladó mozgása + az élettényállás és a jogszabályok közötti közvetítés

- a jogalkalmazás mozzanatai:1. kiinduló előismeretek: jogi jellegű, nem jogi jellegű, az élettényállásról kapott infók2. ismerkedés a tényállással: fontos-kevésbé fontos-lényegtelen/világos-zavaros dimenziók mentén3. jogszabályok körülhatárolása4. tényállás/jogszabályok pontosítása5. az alkalmazandó jogszabályok körének megállapítása

3-5. lépések: 1. herm. kör; pólusai: jogszabályok/élettényállás; kimenetei:* alkalmazandó jogszabályok megvannak6. lépés * nincsen alkalmazható jogszab.analógia

6. az alkalmazandónak tekintett jogszab. érvényességének/hatályosságának vizsgálata, kimenetek:- nem érv.-s/nem hatályos3.lépés- érv.-s/hatályos7.lépés7. a jogszab. feldolgozása: jogszab.-tól a jogi normához való eljutás8. élettényállás jogesetté transzformálása: jogilag releváns elemek kiválasztása a tv.-i tényállás szempontjai szerint--csökken a távolság a jogszab. és az élettényállás között9. a tv.-i tényállásra vonatkozó értelmezési alternatívák tudatosítása10. a jogeset további finomítása az értelemzési alternatívákra tekintettel11. egy értelmezés kiválasztása

7-11. lépések: 2. herm kör; pólusai: tv.-i tényállás/jogeset; kimenetei: * jogeset kész12.lépés* a jogeset nem szubszumálható a tv.-i tényállás alá3.lépés

12. a tényállás jogi minősítése, a jogesetnek a jogi norma alá való rendelése13. jogkövetkezmények megállapítása

62. Tétel : A jogalkalmazás jogalakító szerepe. Az analogikus jogalkalmazás

- a jogalkalmazás jogalakító szerepének oka: a jog egységes rendszert alkot, amelyben a jogalkotás, jogalkalmazás funkcionálisan összefügg, a jogalkalm. visszacsatolás a jogalk. felé- a jogalkalmazás mindig betölt jogalakító szerepet, mértéke a társadalmi, történelmi feltételektől függ- a jogalkalmazás jogalakító/jogfejlesztő szerepét némely sajátos módszere teszi lehetővé: pl.: kiterjesztő értelmezés, generálklauzulák, méltányosság, analogikus jogalkam.

1.) méltányosság:- alapja: a jogi norma általánossága és a jogeset egyedisége közötti ellentmondás: summum ius, summa iniuria- csak kifejezett jogalkotói felhatalmazás alapján- az esti igazságosságnak az ált.-s jogszerűség sérelme nélköl történő érvényesítése céljából

2.) analogikus jogalkalm.:- joghézag van, ezért a jogalkalmazó az adott esetet egy hasonló ester vonatkozó jogszab. alapján dönti el- 3 fő kérdést kell vizsgálnunk:1. a joghézag kérdése2. analogikus jogalkalm. művelete és az alapul szolgáló hasonlóság3. az analo. jogalkalm. megengedettsége

1. joghézag: -vmely eset nincsen szabályozva, bár a ius ter.-re tartozik- a joghézag létezését illetően 2 felfogás: 1. a jog logikai zártságának elmélete, 2. a jog nyitottságának elmélete--a modern jogrendszerek a joghézagok létezését elismerik-mi a kritériuma annak, hogy a jognak az adott esetet szabályozni kellene: a magatartás sajátosságaiban fejeződik ki, ius/non-ius világa--történelmileg változik az elhatárolás- a joghézag elhatárolása 2 szempontból: 1. kialakulását tekintve: a) eredeti: az adott tényállás már a jogi szabályozás kialakulásakor rendezetlen maradtb) később keletkezett: társadalmi viszonyok változása következtében2. a jogalkalm. során történő kitöltésük lehetősége:- 3 módja:1. analógia2. jogalkalm.-i jogalk.

3. tulajdonképpeni jogalkotás

2. analogikus jogalkalm. művelete és az alapul szolgáló hasonlóság:

- hasonlóság: 2 tárgy bizonyos megegyező tulajdonságaiból és az egyik tárgy valamely ismert tulajdonságából arra következtetünk, hogy a másik tárgy szintén rendelkezik egy azzal megegyező tulajdonsággal--megalapozottságához 2 további feltétel betartására van szükség:1. a megegyező vonásoknak a jelenségek lényeges és általános tulajdonságaiból kell fakadniuk, 2. az egyik jelenségnek az a sajátossága, amit a másikra vonatkozóan is kikövetkeztetünk ezekben a lényeges és általános tulajdonságokban gyökerezzék- a jelenségeknek lényeges ( az eldöntendő kérdés és a jogi szabályozás tekintetében ) jegyek tekintetében meg kell egyeznie-az analo. jogalkalm. magában foglalja: 1. értelmezési művelet: jogilag nem szabályozott magatartással állunk szemben-értékelés2. a kérdésesé eset a ius területéhez tartozik-e-értékelés3. joghézaggal állunk-e szemben-ogikai művelet4. analógiával kitölthető-e-jogszabályértelmezési művelet5. a másik szabályozott tényállással való hasonlóságra vonatkozó analogikus következtetés--értékelés6. konkrét jogalkalm.: a jogalkalmazó kétszeresen is specifikus alkotó szerep betöltésére kényszerül: 1. a jogalkotó rendezési akarata az adott kérdés viszonylatában, 2. a hasonlóság megállapítása

↓↓- önkényes mozzanat 2 vonatkozásban: 1. formális aspektus: az adott eset a ius/non-ius területére tartozik-- non-ius esetén analógia alkalmazásának van helye, 2. kiterjesztő értelmezés, v. analógia alkalmazására kerüljön-e sor

3. az analo. jogalkalm. megengedettsége

- kontinentális jogrendszerekben: kivételes, átmeneti- alkalmazása szigorú feltételekhez kötött:1. az adott eset jogilag ne legyen szabályozva2. ius területére essék3. analógia alkalmazását jogszabály nem tiltja--az analógia megengedettsége nem egyformán terjed ki a jogrendszer klb. ágaira: fő területe a polgári jog, büntető, szabálysértési jogban tilos--oka az állam a polgári jogi ügyféltől eltérően jogszabály alkotásával, módosításával könnyen pótolhatja a hiányt- 2 eset: tv.anlógia (lsd.: előzőek ), joganalógia ( a jogrendszer általános elvei alapján )--joganal. tiltott

63. Tétel: Joguralom és igazságosság Rawls elméletében Rawls Az igazságosság elmélete című művében vizsgálja, hogy milyen személyi jogokat véd a jog uralmának az elve (rule of law). A jog uralma akkor jön létre, amikor a formális igazságosságnak, vagyis a közös szabályok szokásos és elfogulatlan alkalmazásának fogalmát a jogrendszerre vonatkoztatjuk. Az igazságtalan tettek egyik fajtája, amikor a bíró vagy más hivatalos személy nem a megfelelő jogszabályt, illetve értelmezést alkalmazza. A szabályos, elfogulatlan, méltányos jogalkalmazást tekinthetjük "szabályosságként felfogott igazságosságnak", vagyy "formális igazságnak".A jog uralma és a szabadság között szoros összefüggés van. A jogrendszer ésszerűen gondolkodó embereknek szóló közös szabályok kényszerítő rendje a magatartás szabályozására és a társ.i együttműködés kereteinek megteremtésére. Amikor a szabályok igazságosak, jogos várakozásra adnak alapot. Ha ez az alap bizonytalan, akkor az emberek szabadsága is bizonytalan. A jogrendszer sajátossága, hogy átfogó jellegű, és képes más társulások szabályozására. Az alkotmányos szervek, amelyeket meghatároz, általában rendelkeznek a kényszer alkalmazásának kizárólagos törvényes jogával. A jogrendszer továbbá végső hatalom egy jól meghatározott földrajzi területen belül.Az olyan szabályrendszer, amely tökéletesen megtestesíti a jogrendszer eszméjét, követi az igazságosság és a jog uralmával kapcsolatos előírásokat. Ezeket a vezérelveket az esetek nagy többségében meg kell közelíteniük. Ha nagyon eltérnek az elvektől, akkor felvetődik annak kérdése, hogy jogrendszerről van-e szó."Amit lehet, az kell". A jogszabályok által kívánt, tiltott tevékenységeknek olyannak kell lenniük, amelyek teljesítése, elkerülése ésszerűen elvárható. Ez a gondolat magában foglalja a törvények meghozatalának és rendeletek kibocsátásának jóhiszeműségét. A törvényhozóknak, a bíróknak és a jogalkalmazóknak hinnie kell abban, hogy a jogszabályok betarthatók és a rendeletek végrehajthatók. Továbbá azt a követelményt is kifejezi, hogy a jogrendszernek el kell ismernie azt a védekezést vagy legalábbis enyhítő körülményt, hogy a végrehajtás nem volt lehetséges.A jog uralma azt is magában foglalja, hogy a hasonló eseteket hasonlóan kezeljék. Ez azonban korlátozza a bírák és más jogalkalmazók döntési szabadságát. Ezzel az önkényes döntéseket kívánják kiküszöbölni. A következetesség olyan követelmény, mely minden szabály értelmezésénél és az igazolás minden szintjén fennáll. Eseti méltányosságról akkor beszélhetünk, ha az érvényes szabály alkalmazásánál a felmerült várataln nehézségek miatt kivételt kell tenni.A nullum crimen sine lege és azok a követelmények, amelyek ebből az elvből erednek, szintén a jogrendszer eszméjéből vezethetők le. A törvénynek egyértelműnek kell lennie, egyértelműen ki kell, hogy hirdessék, jelentését világosan meg kell határozni, rendelkezései mind megfogalmazásukat, mind céljukat tekintve általános legyenek, hogy ne használják eszközként meghatározott emberek ellen, E követelmények benne rejlenek a viselkedés közös szabályok korlátozásának gondolatában. Előfordulhatnak jogfosztó és visszamenőleges hatályú rendelkezések, de ezek nem válhatnak általánossá és jellemzővé.Léteznek a természetes igazságosság eszméjét meghatározó előírások. Ezek a bírósági eljárás csorbítatlanságát védő irányelvek. A jogrendszernek tartalmaznia kell a perek szabályos lefolytatására vonatkozó rendelkezéseket, s le kell fektetni a nyomozás ésszerű eljárásait szavatoló bizonyítási szabályokat.  A bírónak függetlennek és elfogulatlannak kell lennie, a tárgyalásnak pedig nyilvánosnak és méltányosnak, a közhangulat előítéleteitől pedig mentesnek. A természetes igazságosság előírásai biztosítják a jogrendszer pártatlan és szabályos működését.A szabadság a  jogok és kötelességek intézmények által meghatározott halmaza. A szabadságok kijelölik, hogy mely dolgokat tehetik meg az emberek tetszésük szerint és melyek esetén kötelességük tartózkodni egy magatartástól. Ha a törvények ennek a követelménynek nem felelnek meg, akkor homályos és pontatlan, hogy

mit tehetünk és mit nem. A törvényesség elve biztosítja az emberek számára a lehető legnagyobb egyenlő szabadságot.Egy jól berendezett államban is szükség van az állam kényszerítő hatalmára. Ezzel biztosítja az állam azt, hogy mindenki aktívan részt vegyen a kötelességek teljesítésében. A büntetések hatékony gépezete az emberek egymással szembeni biztonságát szolgálja. Az alkotmányozó gyűlés tagjainak ,mérlegelni kell a hátrányokat. Legalább kétféle hátrány lehetséges: az egyik az adózásból fenntartott hatóság kötelessége, a másik a reprezentatív polgár szabadságát fenyegető veszély, azaz annak a valószínűsége, hogy szankciókkal megnyírbálják a szabadságát. Valamilyen kényszerítő hatóság létrehozása akkor ésszerű, ha e hátrányok kisebbek, mint amelyek a szabadság bizonytalanságából következnek. Ha így van, a legjobb megoldás a kockázatok legteljesebb csökkentése. Még egy ideális elméletben is szükség van büntető szankciók magyarázatára, bármilyen korlátozott is a szerepük.A felelősség elve nem arra a gondolatra épül, hogy a büntetés egyfajta megtorlás és megbélyegzés, inkább a szabadságért fogadjuk el a létét. Ha a felelősséget így fogjuk fel, akkor a legtöbb büntethetőséget kizáró és megszüntető körülményt meg tudjuk magyarázni.A részleges engedelmesség elméletében felmerülő erkölcsi dilemmákat úgy kell megközelíteni, hogy nem feledkeznek meg a szabadság elsőbbségéről. Kivételes esetekben az "amit kell, azt lehet" előírást figyelmen kívül hagyva felelősségre vonhatók az emberek bizonyos vétségekért (pl. két vallási szekta tagjai felfegyverkezenek és polgárháborúra készülnek egymás ellen). A törvényhozás szintjéről úgy ítélhető meg ez a kérdés, hogy a félkatonai csoportok megalakítása, amit a jogszabály kibocsátása megakadályozhat, sokkal nagyobb veszély az átlagos polgár szabadságára, mint az, ha objektív felelősséget kell viselnie a fegyverek birtoklásáért. A polgárok jóváhagyhatják a szabályt mint két rossz közül a kisebbet. Beletörődnek, hogy noha bűnösnek találhatják őket olyan dolgokért, amelyeket nem követtek el (pl. csak fegyvert tartottak a házukban, de nem akartak polgárháborút), a szabadságukat fenygető veszélyet tekintve minden más megoldás ennél is rosszabb lenne. Annyit lehet tenni, hogy az igazságtalanság mértékét a legkisebbre igyekeznek leszorítani.A szabadság korlátozása mellett szóló érvek magából a szabadság elvéből erednek.