JELLEMTIPOLÓGIAA PÁLI BUDDHIZMUSBANKözreadjaTerebess Gábor

J ELLEMTIPO LÓGIA

Az i.e. 6. században alapított buddhizmus az i.e. 4.század közepétõl kezdett iskolákra tagozódni. A koraibuddhizmusnak, amelyet a késõbbi mahájána („nagy-szerû eszköz”) buddhizmus becsmérlõen hínajánának(„kisszerû eszköznek”) nevez, kb. 30 iskolája közül macsak egyetlenegy virul és õrízte meg elevenen hagyo-mányait, a Ceylonban, majd Délkelet-Ázsiában elterjedttheraváda, „az idõsbek útja”. Számottevõ szövegemlékis csupán egyetlen másik hínajána iskolából, az egykorKasmírban és Pandzsábban honos szarvásztivádábólmaradt fenn, részben szanszkritul, de fõleg kínai és tibetifordításban. Ám a theraváda iskolának színte teljesszöveggyûjteménye megmaradt egy ind nyelven, a pá-lin. A pálí nyelv úgy viszonyul a szanszkrithoz, mint aromán nyelvek a latinhoz; Buddha korában a népbeszélt nyelveinek egyike Iehetett. Ma holt nyelv, csak

5

A kötetet thaiföldi buddhista amulettek illusztrálják

a theraváda buddhizmusban használják, mint a katoli-kus egyházban a latint. Ceylonban, ßurmában, Thai-földön, Kambodzsában a helyi írások betûivel írják a pálit, de az európai olvasó – elsõsorban a Pali TextSociety jóvoltából – latin betûkkel nyomtatott kiadások-ban is elérheti a fontosabb szövegeket.A páli nyelvû buddhista szövegek kanonikus tára, A hár-maskosár, mint neve is jelzi, három gyûjteményt foglalmagába: A fegyelmezés kosarában a szerzetesi rendsza-bályokat, A vezérfonalak kosarában Buddha tanító-beszédeit, A kiemelt eszmék kosarában pedig a buddhis-ta skolasztikát. Ez utóbbi a tan filozófiai és pszichológiaielemzése, rendszerezése, meglehetõsen száraz, személy-telen formában. Csak az i.e. 1. századtól jelennek megszámon tartott szerzõk egyéni szövegértelmezései éstanulmányai. A legjelesebb theraváda kommentátor

BU DDHISTA6

J ELLEMTIPO LÓGIA7

a 4. század végén és az 5. század elején élt Buddha-ghósza. Fõmûve, A tisztulás útja, a páli nyelvû buddhiz-mus teljes és mesteri összefoglalása egy kötetben. (A páli szöveg több mint 600 oldalt tesz ki a HarvardEgyetem kiadásában.) Itt találjuk a legfigyelemre-méltóbb buddhista jellemtipológia kifejtését is. Ahogy abuddhista tanítás „tutaj csupán az átkeléshez, amit nemkell továbbcipelni a túlparton”, úgy ez a buddhistatipológia sem egy örök és általános érvényû elméletirendszer igényével készült, csupán meditációs mesterekgyakorlati kalauza, hogy tanítványaik egyéniségéhezmegfelelõ meditációs témát választhassanak.

érzékiség utálat mulyaság

hit megértés képzelgés

Buddhaghósza ezt a hat típust különbözteti meg aszerint,hogy mi a jellem belsõ mozgatóereje. Ezután kettesével pórhuzamba állítja õket:„Akit a hit vezérel, rokon azzal, akit az érzékiség vezérel;jellemvonásaik hasonlatosak, mert az érzéki emberbenfelülkerekedik a hit, midõn üdvöset cselekszik. Míg azérzékiség káros módon bizalmas és nehezen tántorít-ható, addig a hit üdvös módon az. Míg az érzékiség azélvezetet keresi, addig a hit az erényességet. Míg az ér-zékiség nem hagy fel azzal, ami ártalmas, addig a hitnem hagy fel azzal, ami áldásos.”„Akit a megértés vezérel, rokon azzal, akit az utálatvezérel; jellemvonásaik hasonlatosak, mert az utálkozó-ban felülkerekedik a bölcsesség, midõn üdvöset cseIek-szik. Míg az utálat káros módon bizalmatlan és tárgyáhoznem ragaszkodó, addig a bölcsesség üdvös módon az.

J ELLEMTIPO LÓGIA

Míg az utálat nemlétezõ hibákat keres, addig a bölcses-ség valódiakat. Míg az utálat magukat a lényeket ítéliel, addig a bölcsesség csak a késztetéseiket.”„Akit a képzelgés vezérel, rokon azzal, akit a mulyaságvezérel; jellemvonásaik hasonlatosak, mert a mulyábangyakran merülnek fel aggályos képzetek, midõn arratörekszik, hogy üdvös állapotot keltsen mogában.Ahogy a mulyaságot nyugtalanítja a kuszasága, úgy a képzelgést is a különféle lehetõségek kieszelése.Ahogy a mulyaság tétova a felületessége miatt, úgy aképzelgés is léha ábrándjai miatt.”Az érzékiség, az utálat és a mulyaság hármasa gyakranelõfordul a kánonban is, bár nem mint jellemtípus, ha-nem mint a három „káros gyökér”: „Az embert gerjesztiaz érzékiség, dühíti az utálat, vakítja a mulyaság: elural-ják és megháborítják; így romlásba dönti maga magát

9BU DDHISTA8

vagy mást vagy mindkettõjüket, s szívében csak fájdal-mat és keserûséget tapasztal.” Maga Buddhaghósza ismegjegyzi, hogy „a jellemek felismerését szolgáló útmu-tatások nem maradtak ránk teljességükben sem a szöve-gekben, sem a kommentárokban, csupán egyes tanító-mesterek vélekedésén alapulnak.” A „káros gyökerek”alkalmazása a jellemtípusok meghatározására mégsemvolt esetleges, hiszen eredeti megfogalmazásuk mindenbizonnyal negatív embertípusok megfigyelésén alapult.De a hit, a megértés, a képzelgés késõbbi hozzáadás,mert a pozitívabb beállítottságú személyek besorolható-ságára ellenpárokat kellett találni. A hit és a megértésesetében ez sikerült, de már a mulyaság ellentéte, a kép-zelgés, meglehetõsen rosszalló. Bár a thai buddhizmusegyik legnagyobb egyházatyja, Vadzsiranyánavarórasza(1859–1921) még a hitnek és a megértésnek is ilyen

J ELLEMTIPO LÓGIA

negatív színezetet ad. A hit szerinte a mulyasághozhasonlóan az intelligencia hiányát jelzi: „A megértés semmindig elõny. Ha túlzott, Iehet olyan teher, amely kellõszellemi magatartás hiányában vagy helytelen tudásraépítve, a szélsõségesen hamis nézetek szakadékábahúzza az embert.” Érthetõ ez az elmarasztalás, hiszen a buddhizmus a magasztalást egyedül a buddháknak,azaz a „megvilágosultaknak” tartja fenn.Buddhaghósza A tisztulás útjában más jellemtipoló-giákra is utal, amelyek vággyal, büszkeséggel, tévesnézetekkel jellemezhetõ típusokat is ismernek. De azelõbbi kettõ szorosan kapcsolódik az érzékiséghez, a té-ves nézetek pedig a mulyaságoz – mondja Buddha-ghósza –, megkülönböztetésük tehát indokolatlan.Buddhaghószának ez a megjegyzése világít rá, hogyegyéb tipológiai rendszerek is kialakultak a páli

1 1BU DDHISTA10

buddhizmusban, hiszen mindössze még egy tipológiávalis foglalkozó szövegemlék maradt fenn: A szabadulásútja, ez is csak egy 6. századi kínai fordításban. Szerzõje– Upatissza – nem azonasítható (számos Upatisszátismerünk), de Buddhaghósza idézi és vitába száll veleA tisztulás útjában, tehát nála korábban élt. Upatisszaugyanezt a hat alaptípust határozza meg, de egyeseketösszeköt egymással és további nyolc vegyes típust is fel-sorol. Buddhaghósza Upatissza szemére veti, ha márfígyelembe vesz kombinációs lehetõségeket, még többvegyes típussal (összesen 63-mal) kellene foglalkoznia,szerinte az egyszerûség kedvéért jobb az eredeti hatnálmaradni, bár az átmeneti típusok Iétezésével számolnikell. Egyébként Buddhaghósza és Upatissza mind rend-szerükben, mind nézeteik megfogalmazásában egyez-nek. Valószínûleg egyikük sem tényleges alkotója ennek

J ELLEMTIPO LÓGIA

a tipológiának, hanem mindketten egy 4. századnáljóval régebbi közös hagyományból merítettek. A jellemtípusok felismerésére Buddhaghósza öt szem-pontot sorol fel: „mirõl ismerszik fel az érzéki, az utálkozóstb. ember? A testtartásáról (járás, állás, ülés, fek-vés), a tevékenységérõl, az evésérõl, a pillan-tásáról, a lelkivilágáról.” Majd így írja le õket:

„Az érzéki ember, ha szokott módján jár, kimért, las-san és egyenletesen teszi le a lábát, egyenletesenemeli fel, s a léptei ruganyosak. Az utálkozó úgy jár,mintha ásni akarna a lábujjaival, fürgén teszi le a lábát,fürgén emeli fel, s a léptei csoszogóak. A mulya aggód-va jár, tétován teszi le a lábát, tétován emeli fel, s aléptei hirtelenkedõek. Ha áll, az érzéki típus magabiz-tosnak és megnyerõnek látszik, az utálkozó merevnek, amulya zavartnak. Ülésnél hasonló a helyzet. Az érzéki

13BU DDHISTA12

takarosan és sietség nélkül veti meg az ágyát, lassan fek-szik le rá, összetekeredik és békésen alszik el; hafelébresztik, nem serken fel mindjárt, késlekedve válaszol,mint aki vonakodik. Az utálkozó akárhogy és sebtébenveti meg az ágyát, leveti magát rá és összeráncolt hom-lokkal alszik el; ha felébresztik, felugrik és úgy válaszol,mint akit megsértettek. A mulya sután veti meg az ágyátés jobbára hasonfekve alszik, szétterpesztett kézzel-láb-bal; ha felébresztik, mordul egyet és lomhán kel fel.”

„Söpréskor az érzéki hozzáértéssel fogja meg a söp-rût, tisztára és egyenletesen söpör, sietség nélkül vagyanélkül, hogy szétszórná a homokot, mintha virágokatteregetne szét. Az utálkozó erélyesen ragadja meg asöprût, sebbel-lobbal söpör nem is tisztára, nem isegyenletesen, éktelen zajt üt és mindkét oldalon felveria homokot. A mulya lazán tartja a söprût, csak kavarja a

J ELLEMTIPO LÓGIA

homokot, ahol éri, nem söpör sem tisztára, sem egyen-letesen. Ahogy a söprésben, úgy minden tevékeny-ségében, legyen az ruhamosás vagy festés stb., azérzéki ügyes, kecses, egyenletes és gondos; az utálkozókapkodva, mereven és egyenetlenül dolgozik; a mulyapedig nehézkes, balog, egyenetlen és határozatlan. Az érzéki magabiztosan viseli a csuháját, sem túlszorosan, sem túl lazán, s köröskörül egyformán takarjatestét. Az utálkozó túl szûken hordja, anélkül, hogykörös-körül egyformán fedné be magát. A mulya pediglazán és rendetlenül öltözködik.”

„Az érzéki a zamatos és édes italt kedveli, evésközben nem túl nogy, gömbölyded falatokat formál(Dél-Ázsiában kézzel esznek az emberek), lassan eszik,adafigyel az étel ízére és örömmel tölti el, ha valamijóízût lel a kolduscsészéjében. Az utálkozó a csípõs és

15BU DDHISTA14

savanyú ételt kedveli, sietõsen eszik, teletömi a szájátés nem figyel az étel ízére; ha valamí rosszízût lel a kolduscsészéjében, bosszankodik. A mulyának nincskífejezetten kedvenc étele, evés közben az apró, szög-letesre-sikerült falatokból visszaejt morzsákat a csészé-jébe, össze-vissza keni a száját, míg gondolatai el-elka-landoznak.”

„Ha az érzékinek egy kicsit is megtetszik valami, azthosszasan nézegeti, mint akit elbûvöltek, megragadjabenne a jelentéktelen erényeket is, de nem figyel fel a valódi hibákra sem; amikor tovább indul, sajnálkozvafordul el, mintha nem szívesen válna meg tõle. Ha azutálkozónak egy kicsit is visszatetszik valami, azt futólagnézi csak meg, mint aki belefáradt, megragadja benne ajelentéktelen hibákat is, de nem figyeí fel a valódierényekre sem; amikor tovább indul, sajnálkozás nélkül

J ELLEMTIPO LÓGIA

fordul el, mintha szívesen válna meg tõle. A mulya min-denben másokhoz igazodik: ha hallja, hogy másokcsepülnek valamit, õ is csepüli, ha hallja, hogy mások dí-csérnek valamit, õ is dícséri, de tulajdonképpen közönytérez magában – a nemtudás közönyét.”Miután a hit rokon az érzékiséggel, a megértés az utá-lattal, a képzelgés a mulyasággal, az általuk uraltjellemtípus testtartása, tevékenysége, evése, pillantása ishasonló. Ezért Buddhaghósza csak a Ielkiviláguk tár-gyalásánál veszi õket újra külön sorra:

„Az érzéki embernél gyakran találkozunk olyan jellem-vonásokkal, mint az álnokság, a csalfaság, a büszkeség,a sóvárgás, a becsvágy, az elégedetlenség, a cifrál-kodás, a hiúság. Az utálkozóra jellemzõ a harag, a gyû-lölet, a becsmérlés, a zsarnokoskodás, az irígység, a fösvénység. A mulyára pedig a tespedés, a bárgyúság,

17BU DDHISTA16

az izgalom, az aggódás, a tanácstalanság, a csökönyösragaszkodás. Annál, akit a hit vezérel, gyakran talál-kozunk olyan jellemvanásokkal, mint a bõkezûség, a szent emberek tisztelete, az igazságkeresés, az ujjon-gás, oz õszinteség, a tisztesség, a bizalom abban, amibizalomkeltõ. Annál pedig, akit a megértés vezérel,gyakori a nyájasság, a jó barátságok ápolása, a mérsék-letes evés, a figyelmesség és a tapintat, az éberség, a felháborodás azon, ami felháborító, a bölcs törekedés.Annál pedig, akit a képzelgés vezérel, a szószátyárság, atársaságkedvelés, a hasznos gyakorlatok elunása, az áll-hatatlanság, az éjjeli füstölgés (= kitervelés) és a nappalifellángolás (= nekifogás), a csapongás.”Buddhaghósza szerint legjobb, ha egy tanítómester bir-tokolja a gondolatolvasás képességét – ez az öt „bûv-erõ” egyike, amelyre a koncentráció gyakorlásával tehet

J ELLEMTIPO LÓGIA

szert –, de ha nem, figyelje meg alaposan és kérdezze kitanítványait. Annál is inkább körültekintõnek kell lennie– mondja –, mert pl. az utálkozó is viselkedhet úgy, mintaz érzéki, ha odafigyel arra, amit csinál. Ezen kívül a ve-gyes típusok magatartása sem határozható meg egyér-telmûen.A buddhista szerzetesség valóban ad lehetõséget a tanítvány alapos megismerésére. A fiatal szerzetesekrendszerint egy tanítómester köré gyûlnek, életükáIIandó vándorlás, csak az esõs évszak hónapjaibantartózkodnak egy helyen. Tulajdonuk nem lehet más,csak három sárga lepelbõl álló csuhájuk, koldus-csészéjük, egy borotva, egy tû, egy vízszûrõ. Élelmüketkoldulással szerzik, és déltõl másnap hajnalig kötelesekkoplalni. A nincstelenség, az otthontalanság, az önmegtartóztatás mind arra szolgál, hogy legfontosabb

19BU DDHISTA18

tevékenységüknek, az elmélkedésnek élhessenek. Kivéveaz esõs évszakot, egyfajta mozgó pszichológiai labora-tórium ez, ahol a pszichológus (a mester) éveken át ép ésegészséges kísérleti alanyokon (a tanítványain) mérhetile meditációs módszerei hatékonyságát. Miután a mestermegismerte tanítványa jellemét, sor kerülhet a károsvonások ellensúlyozására, megváltoztatására. Segíthetebben az életkörülmények gondos megválasztása: a haj-lék, a ruházat, a kolduscsésze, az utak, a falvak, az em-berek, az étel, a testtartás – de mindenekfölött a meg-felelõ meditációs téma.„Az érzéki jellemnek felmosatlan küszöbû hajlék való,egyszintû a talajjal, mint egy kiugró szikla alja, egy szal-mából vagy lombból tákolt kunyhó stb., amely piszkos,denevér-Iakta, düledezõ, szertelenül magas vagy túlsá-gosan alacsony, környezete sivár, oroszlán, tigris stb.

J ELLEMTIPO LÓGIA

fenyegeti, sáros, göröngyös ösvény vezet hozzá, az ágy-ban és a székben nyüzsögnek a férgek; rút és bajos,undort szít, hacsak ránéz az ember. Alsó és felsõ csuhájá-nak legyen feslett a szegélye, körös-körül szálak lóg-janak ki belõle, legyen durva tapintású, mint a kender-vászon, szennyes, súlyos, hogy nehezére essék viselni.Kolduscsészének megfelelõ egy csúf, éktelenül toldo-zott-foldozott agyagcsésze, vagy nehéz és otromba vas-csésze, étvágyrontó, mint egy koponya. A hozzá illõ út,amerre alamizsnáért vándorol, zord, elhagyatott ésrögös. A megfelelõ falu, amelyet alamizsnáért jár, olyan,ahol az emberek csak akkor hívják: „Jer, Tisztelendõ Úr”,mikor üres kolduscsészével készül távozni, mert egyetlencsaládtól sem kapott alamizsnát. S olyan mellékesenlátják el kásával és rizzsel, mintha tehenet hajtanánakaz istállóba. Szolgálatára rabszolgák vagy visszataszító,

21BU DDHISTA20

nyomorult cselédek valók, akik piszkos ruhában járnak,rossz-szagúak és undort keltenek, akik olyan gorombánmérik a kását és a rizst, hogy majdnem hozzávágják. A megfelelõ fajta kása, rizs és szilárd étel szegényes,utálatos, kölesbõl, tört rizsbõl stb., áporodott író, megsa-vanyodott kása, fonnyadt zöldségbõl fõzött mártás,vagy bármi, ami pusztán a gyomor megtöltésére jó.Megfelelõ testtartás számára az állás vagy a járás.”„Az utálkozó jellemnek egy sem túI magas, sem túl ala-csony hajlék felel meg, árnyékkal és vízzel, arányosfalakkal, pillérekkel és Iépcsõfokokkal, kidolgozottszegélydíszekkel, rácsokkal, színes festményekkel, egyen-letes, sima, puha padlóval, ékes virágfûzérekkel, tarkaágysátorral… Az ágyat és a széket szépen terített, tiszta,tetszetõs huzatok borítják, árad belõlük a virágok ésillatszerek illata, s az otthonos kényelem boldoggá és

J ELLEMTIPO LÓGIA

derûssé teszi az embert, hacsak rápillant. A hajlékhozvezetõ út biztonságos, tiszta, sima és megfelelõenkiépített. Legjobb, ha a hajlék berendezése nem túl zsú-folt, nehogy búvóhelyre találjanak a férgek, bogarak,kígyók és patkányok, ezért elég egy ágy és egy szék.Alsó és felsõ csuha részére bármilyen elsõrendû anyagmegfelel: kínai kelme, szomára gyolcs, selyem, finompamutszõttes, finom lenvászon, akár egy-, akár kétréte-gû, igen könnyû és szépen festett, színtiszta, szerzetes-hez méltó. Kolduscsészéje vasból készüljön, legyenformás, mint egy buborék, csiszolt, mint egy drágakõ,makulátlan és színtiszta, szerzeteshez méltó. A megfelelõút amerre alamizsnáért vándorol, veszélytelen, sima,kellemes, mely nem húzódik a falvakhoz se túl közel, setúl messze. Alamizsnát kolduló útján a neki való falubanaz emberek e szavakkal várják: „Most jõ a mi Urunk!”;

23BU DDHISTA22

széket készítenek egy fellocsolt, felsöpört helyre, elé-mennek köszönteni, átveszik a kolduscsészéjét, beveze-tik a házba, leültetik az elõkészített székre és gondosan,saját kezûleg szolgálják ki. Szolgálatára jómegjelenésû,megnyerõ, tisztára fürdött, bekent, tömjénnel-virággalszagosított, színes, tiszta, szép kelmébe öltözködöttemberek valók, akik gonddal végzik el teendõiket.Kásának, rizsnek és szilárd ételnek csak az felel meg,aminek van színe, szaga, íze, tápláló ereje, étvágy-gerjesztõ, elsõrendû minden tekintetben és igényeitkielégíti. Megfelelõ testtartása a fekvés vagy az ülés.”„A mulya jellemnek olyan hajlék való, ahonnan nyílt akilátás, széttekinthet a négy égtáj felé még ülés közbenis. Ami a testtartást illeti, hozzá a járás illik. A többiugyanaz, mint az utálkozó jellemnél.” (Közbevetõlegérdemes idézni néhány kiegészítõ megállapítást Upatissza

J ELLEMTIPO LÓGIA

mûvébõl, A szabadulás útjából: „A mulya viselheti azt acsuhát, eheti azt az ételt, járhatja azt a falut, ami épp adó-dik számára.” A fontos az, hogy „tanítómestere közelébenéljen és hagyatkozzon reá”. „Az érzéki emberben a kívána-tos dolog kelti fel a hitet. Az utálkozó emberben a vissza-taszító. A mulyában pedig a nem-vizsgálódás.”)„A hit által vezérelt jellemnek megfelel minden útmutatás,ami az érzékire vonatkozik.”„A megértéstõl vezéreltnek akár a hajlékot, akár a többitilletõen minden alkalmas.”„A képzelgés á1ta1 vezéreltnek olyan hajlék, ahonnannyílt a kilátás és ülés közben széttekinthet a kertekre,ligetekre, tavakra, ahonnan kellemes a távlat, a falvak,a városok, a vidék látványa, a hegyek kék derengése – nem megfelelõ, mert elõsegítik a képzelet csapongását.Így hát olyan hajlékban lakozzon, amely olyan, mint egy

25BU DDHISTA24

erdõ-takarta mély barlang... Az egyebek, mint az érzékijellemné1.”Ám az érzékiség, az utálat, a mulyaság és egyéb rossztulajdonságok, szokások kiírtása egész a tudattalan gyö-kerekig nem oldható meg csupán a környezet megfelel-tetésével, az igazi küzdelem belül zajlik. A buddhistameditáció ezt két úton próbálja elérni: A lelkinyugalommegteremtésével és a tisztánlátás megteremtésével. Azelõbbi tulajdonképpen figyelem-összpontosító gyakorla-tokkal teszi alkalmassá az elmét az utóbbira, az elmé-lyült vizsgálódásra. A tisztulás útja 40 meditációs témátsorol fel, amely a koncentráció tárgya lehet:10 körlet: föld, víz, tûz, szél, kék, sárga, vörös, fehér, fény,zárt tér;10 förtelem: felpuffadt hulla, foltos hulla, oszlásnakindult hulla, felmetszett hulla, szétmarcangolt hulla, szét-

J ELLEMTIPO LÓGIA

foszlott hulla, feldarabolt és szétfoszlott hulla, véreshulla, féregette hulla, csontváz;10 felidézés: a Megvilágosult (Buddha), az Eszme, a Kö-zösség, erényesség, adakozás, dévák (tündöklõ égilények), halál, a test 32 arculata (haj, szõr, köröm, fog,bõr, hús, ín, csont, csontvelõ, vese, szív, máj, rekeszizom,lép, tüdõ, bél, bélfodor, gyomor, ürülék, epe, köpet,genny, vér, verejték, háj, könny, faggyú, nyál, takony,izületi savó, húgy és agyvelõ), légzés, béke;4 „fölséges Iakozás” (szeretet, könyörület, együtt-örven-dés, elfogulatlanság);4 alakzatmentes állapot (véghetetlen tér, határtalantudat, semmi, sem-észlelés-sem-nem-észlelés); az étel undorító voltának észlelete; a négy elem (föld, víz, tûz, szél) meghatározása. Ezek között csak két olyan meditációs téma van, amely

27BU DDHISTA26

mindig és mindenkinek üdvös: a szeretetrõl és a halálrólvaló elmélkedés. A többi csak bizonyos egyéneknekbizonyos körülmények között jó. Az érzéki jellemtípusok-nak a 10 förtelem vagy a test 32 arculatának szemlélésevaló. Az utálkozónak a 4 „fölséges lakozás” vagy a 4 szín-körlet. A mulyaság- és képzelgés-vezette jellemtípusnak aki- és belégzésük figyelése. A hittõl vezéreltnek az elsõ 6felidézés, a megértõnek pedig az elmélkedés a halálról, abékérõl, az étel undorító voltáról vagy a négy elemmeghatározása. A többi körlet és a 4 alakzatmentes álla-pot mindegyik jellemnek megfelelõ meditációs téma, azzala fenntartással, hogy a mulya terjedelmes körletekre kon-centráljon, „egy gabonarostáló kosár méretûre vagy lega-lábbis egy csészealjnyira”, mert korlátozottabb térbenkönnyen összezavarodik. A képzelgéstõl vezéreltnek pedig éppen ellenkezõleg, kisebb körlet való, mert egy

BU DDHISTA28

terebélyes tárgy a képzelet csapongására ad alkalmat.BefejezésüI õszintén be kell vallani, hogy a páli buddhiz-musban nincs különösebb jelentõsége a jellemtipo-lógiának. Az alábbi irodalomjegyzék – melyet Miss I. B.Horner áldozatos segítségével sem tudtam továbbbõvíteni – tanúsítja, hogy az elméleti munkák száma ele-nyészõen csekély, és azok is szinte kizárólag és gépiesenismétlik egymást. Ami pedig a gyakorlatot illeti, a thera-váda meditáció mesterei mindig csak néhány, bárkinekmegfelelõ meditációs témát ajánlottak úgyis, leggyak-rabban a légzés figyelését. A buddhizmus a jellemtipológiának legfeljebb átmenetiés korlátozott szerepet szánhat, hiszen célja eleve a tipi-zálhatatlan, teljes ember kibontakoztatása.

Budapest, 1976.

J ELLEMTIPO LÓGIA29

VAJIRANANA, P., Buddhist Meditation in Theory and Practice.M.D. Gunasena, Colombo, I962, 108–111. 1.

VAJIRANANAVARORASA, Dhamma Vibhaga (Numerical Sayings of Dhamma), Part II., Mahamakut Buddhist University, Bangkok, 1970, l02–l03. 1.

ANURUDDHA, Abhidhammattha Sangaha – A Manual ofAbhidhamma, ed., trsl. Narada. Buddhist Publication

Society, Kandy, 1968, 384–395. 1.ANURUDDHA, Compendium of Philosophy, trsl. Shwe Zan

Aung, rev. C.A.F. Rhys Davids. Pali Text Society, London, 1910, (reprint, 1967), 203–205. 1.

BUDDHAGHOSA, The Six Types of Persons, trsl. E. Conze, In: Buddhist Scriptures, Penguin Books, Harmondsworth, 1959, 116–121. 1.

BUDDHAGHOSA, The Path of Purification, trsl. Nyanamoli. A. Semage, Colombo, 1964, (2nd ed.), 102–111. 1.

BUDDHAGHOSA, The Path of Purity, trsl. Pe Maung Tin. Pali Text Society, London, 1922–31, (reprint, 1971), 118–128. 1.

BUDDHAGHOSA, Visuddhimagga, ed. H.C. Warren, rev. Dh. Kosambi. Harvard University Press, Cambridge, 1950, 82–89. 1.

BUDDHAGHOSA, Der Weg zur Reinheit, übs. Nyanatiloka. Verlag Christiani, Konstanz, 1975, (3. Auflage), 122–131. 1.

DHAMMARATANA, U., Guide Through Visuddhimagga, Maha Bodhi Society, Varanasi, 1964, 39–46. 1.

UPATISSA, Csie-t'o tao lun, kínaira ford. Sanghapala. In: Taisho shinshu daizokyo, Taisho issaikyo kandokai, Tokyo, 1924–34. (13. kötet, No. 1648, III. rész, 6. fejezet.)

UPATISSA, The Path of Freedom, trsl. N.R.M. Ehara, Soma, Kheminda. D. Roland D. Weerasuria, Colombo, 1961, 54–61. 1.

IRODALOM

J ELLEMTIPO LÓGIA33

Kiadta a Terebess Kiadó Budapesten, 1998-banA kötetet tervezte és a kiadásért felel Terebess GáborA szöveget Steinert Ágota gondoztaMûszaki szerkesztõ: Bozzay KristófKészült a Szegedi Kossuth Nyomda Kft. üzemébenISBN 963 9147 00 1TE 21