14 UNITÁRIUS ÉLET

Karácsony története,karácsonyi jelképek és szokások

A karácsony magyar nevérõl sokáig azvolt a hiedelem, hogy a latin incarnatio =megtestesülés, szóból származik. Ám anyelvtörténeti kutatás kimutatta, hogy aszláv kracsun = téli napforduló az alap-szava. A latin neve: dies natalis Domini(az Úr születésnapja). Német neve Weih-nachten (szent éjszakák) szintén a télinapforduló ünneplését õrzi.

Jézus születésének pontos dátumanem maradt ránk. Az õsegyházat teljesenlefoglalta a húsvéti eseménykör, a megfe-szített és feltámadott Úr ün-neplése. Eleinte több jeleshittudós (köztük Órigenészés Alexandriai Kelemen)tiltakozott Jézus születésé-nek az ünneplése ellen,mondván, hogy a Bibliábancsak pogány vagy elvete-mült uralkodók tartottakszületésnapot: a fáraó(1Móz40,20), AntiokhoszEpiphanesz (2Makk6,7) ésHeródes (Mk6,21).

Amikor az õsegyházvisszanézett Jézus mûködé-sére, elõször megkeresztel-kedését látta jelentõsnek,hiszen ez nyilvános mûkö-désének nyitánya, ekkor je-lent meg népe elõtt, s ekkorhitelesítette õt a mennyeiszózat. Így a legrégibb ke-resztény ünnep – húsvétután – a vízkereszt lett janu-ár 6-án, görög nevén azEpiphania ünnepe, amelyhirdeti: „Megjelent (epe-phané) az Isten üdvözítõ ke-gyelme minden embernek"(Tit2,11)! Már a II. század-ban ünnepelték, és az egészKeleten elterjedt.

Ám nyugaton úgy érezték: külön kellválasztani az Úr születésének és megke-resztelkedésének ünnepét. Ezért a szüle-tés ünnepét december 25-re tették. Miért?Erre két magyarázat is van:

1. Õsi elképzelés szerint a világ terem-tése tavasszal kellett történjék, s március25-e lehetett a teremtés elsõ napja. Akkorpedig az új teremtés kezdetének is ekkorkellett lennie. Viszont, ha Jézus március25-én fogantatott, akkor december 25-énkellett megszületnie.

2. A vallástörténeti magyarázat szerintegy pogány ünnep kiszorítása volt a célezzel a dátummal. A Római Birodalom-ban a Napisten ünnepét ülték e napon atéli napforduló után (dies invicti Solis= a gyõzhetetlen Nap ünnepe). A pogányszentélyekben zengett a naphimnusz: „Teszép vagy és nagyságos; sugaraid elömle-nek az országokon, amelyeket Te alkot-tál". A Circus Maximusban nagyszabásúkocsiversenyek szórakoztatták a tömege-ket – e látványosság az égbolton vágtázó

napisten mítoszának a megjelenítése volt.Éjszaka pedig álarcos vígassággal, lármásáldozati lakomával hódoltak a Napnak.

Kézenfekvõnek látszott, hogy ezen anapon ünnepeljék „az Igazság Napjának”(Ma1.3,20) megjelenését. Az ünnepnekez a kialakulása Nagy Konstantin alatt(306–336 között volt császár) ment vég-be. Õ maga is a napkultusz hívébõl lett akereszténység támogatója.

A december 25-i ünnep – a meggyõzõanalógiának köszönhetõen – Nyugaton

igen hamar elterjedt. Hiszen maga azevangélium mondja: „Meglátogat minketa fölkelõ fény a magasságból”(Lk.1,78).Jézus pedig így beszél magáról: „Én va-gyok a világ világossága” (Jn8,12). Aszázad jeles himnuszköltõje, Ambrus mi-lánói püspök (340–397), így énekel:

„Ó, fény visszfénye, az Atyadicsõségének sugara,fényforrás: fénybõl fénysugár,napfényt derítõ napvilág!Igaz Nap, örök fényedetRagyogtasd tündökölve ránk,Derítsd érzékeink föléA lélek tiszta sugarát!”

Szent Ágoston (354–430) felszólítjahallgatóságát: e napon ne a Napot imád-ják, mint a pogányok, hanem azt, aki aNapot teremtette. Szép hasonlata: „Tény-leg napraforgó az emberi lélek, de IgaziNapja Jézus Krisztus.”

Keleten eleinte hallani sem akartakdecember 25-rõl, úgy megszokták, hogyjanuár 6-át ünnepeljék. Az igazi áttörésAranyszájú Szent János (Krüszosztomosz

354–407) nevéhez fûzõdik. A ragyogószónok, akinek beszédeit mindig nagytaps jutalmazta, konstantinápolyi templo-mában felhívta híveit arra, hogy decem-ber 25-én mindenki „hagyja ott hajlékát,hogy lássuk a jászolban fekvõ, bepólyáltUrunkat, ezt a megindító és csodálatoslátványt.”

S tényleg nagy tömeg gyûlt egybe azúj ünnepen. Viszont több keleti (ortodox)egyház megmaradt a január hatodikamellett, így például az örmény kereszté-nyek is.

Az ünnep dátumától eltekintve, már azelsõ században nagy súlyt helyeztek Jé-zus születése történetére, amint ezt Mátéés Lukács „gyermekségtörténete” bizo-nyítja. A hanyatló pogányság azonbanmindent megtett a Krisztushit akadályo-zására. Nemcsak véres üldözések voltak,hanem fondorlatos intézkedések is: Had-rianus császár (117–138) amikor megtud-ta, hogy a betlehemi barlangba zarándo-kolnak el sokan egy isteni Gyermek tisz-teletére, egy istenített ifjúnak, Adonisz-nak szobrát helyezte el a jászolban. Megvolt róla gyõzõdve, hogy a szépséges ka-masz vonzereje – hiszen Vénusz is epe-kedett utána – legyûri a kis zsidó gyer-mek tiszteletét. Nem jól számított.Origenész azt írhatja 215 körül a pogányCelsus támadásaira: „Betlehemben meg-mutatják azt a barlangot, ahol Krisztusszületett, és a barlangban a jászolt, ahovápólyába takarva fektették.” Szent Jero-mos (Hieronymus), aki a Bibliát latinnyelvre kívánta lefordítani, egyenesenBetlehembe költözött és 25 évet töltöttott. Õ jegyzi föl: „ma is (386-ban) e bar-langban imádkoznak a hívõk”. Ugyan-csak ez idõ tájt írja Aranyszájú Szent Já-nos: „Igazán az egész világ Betlehembeözönlik, hogy lássa: hol született Krisz-tus”.

Ezzel el is érkeztünk a karácsonyi ün-nepkör gazdag jelképrendszeréhez és szo-kásaihoz, amelyek közül mi is sokakat al-kalmazunk, anélkül, hogy tudnánk mikorkeletkeztek, honnan származnak és mi ajelentõségük.

A jelképek élén a betlehemi csillagotkell megemlítenünk, amely ott ragyog,hívogat és mutat utat a magyar unitáriustemplomtornyokon.

Az alma – amely az ókori szimboliká-ban erotikus jelkép (Énekek éneke 2,3.5;kiváltképpen a gránátalma: 6,4; 8,2) – ka-rácsonykor Isten hozzánk hajló szerelmé-nek, magának a kisdednek a jelképe:

„A kis Jézus arany alma,Boldogságos Szûz az anyja.”

A dió is õsi Krisztus-jelkép („Nux estChristus”): a Megváltó anyja méhében,majd a sziklasírban rejtõzött, hogy utánaaz embereknek karácsonyi üdvössége le-hessen. Itt említjük meg azt a régi hiedel-met, hogy karácsony éjjelén az állatok

UNITÁRIUS ÉLET 15

megszólalnak. Eredete nyilván az a tény,hogy Jézus istállóban született.

A betlehem-állítás szokása AssisiSzent Ferenc nevéhez fûzõdik, aki 1223karácsony éjszakáján a betlehemi barlan-got és a szentéj történetét Greccio-ba „va-rázsolta”. Az erdõben megrendezett éjféliájtatosságon ott állt a jászol, ott voltak ahegyi pásztorok és a jámbor állatok, smeghívta erre az alkalomra a környék la-kosságát. Goethe is feljegyzi naplójában:„A vidám Nápolyban ez az ábrázolás –pásztorok, angyalok, három királyok –még a lapos háztetõkre is fölkerült;könnyû, kunyhószerû építményt emelnekott, s örökzöld ágakkal s cserjékkel díszí-tik. Az Istenanyát, a gyermeket, s a körü-löttük állókat és lebegõket pompásan ki-öltöztetik, ruházatukra tekintélyes össze-get költ a ház. Hanem, ami az egészet ha-sonlíthatatlanul fölsé-gessé teszi: az a háttér,benne a Vezúvval éskörnyékével”. (UtazásItáliában, 1786–87.)

A sátor az örménykarácsony jelképe. Õkma is vízkeresztkor ün-neplik a karácsonyt, s afolyó jegén felállítottünnepi sátor jelképezi:„az Ige testté lett, éssátorozást vett mikö-zöttünk” (Jn 1,14 szószerinti fordítása). Kör-menetben keresik föl, saz ájtatosság után fo-gyasztják el ünnepiebédjüket: a rizzsel ésmazsolával töltött ká-posztát, az ánizsos ke-nyeret és a vadrózsa-csemegét.

A fagyöngy-füzéraz angol karácsony ékessége: lakásbejáratfölé, csillárokra függesztik. Kedvelt nép-szokás, hogy a házi(kis)asszonyt, ha a fü-zér alatt áll, meg szabad csókolni.

De a legelterjedtebb karácsonyi jelképa karácsonyfa. A karácsonyfa mai formá-jában német protestáns eredetû. A németleleményt hazánkban – Lukács Lászlónéprajzkutató szerint – három elõkelõhölgy vezette be:

a) 1819-ben József nádor harmadik fe-lesége, Mária Dorottya württembergi her-cegnõ Budán;

b) 1824-ben Brunszvik Teréz grófnõBécsbõl hozott karácsonyfát Marton-vásárra;

c) Podmaniczky Frigyes báró mesélinaplójában, hogy édesanyja, egy szász ki-rályi miniszter leánya, a drezdai Nosz-ticz-Jackendorf Elza grófnõ honosítottameg 1828-ban.

A karácsonyfa elsõ említése irodal-munkban: Eötvös József báró Ercsiben1835-ben, a XIV. Lajos korabeli franciairodalomról írt tanulmányában azt nem azerõs tölgyhöz hasonlította, hanem „in-kább ama fácskához, melyre karácsony-kor gyermekeknek ajándékot aggatnak”.

Vachott Sándorné pedig azt meséli,hogy 1844 karácsonyán Petõfi, mint férjebarátja, náluk töltötte az ünnepet és segí-tett díszíteni a karácsonyfát (Rajzok amúltból, 1877.).

Elsõ szépirodalmi említésével pedigJókai Mór 1854-ben írt „A koldusgyer-mek” címû elbeszélésében találkozunk:„Ragyogó boltablakokban fenyõfák vol-tak kitéve, égõ viaszgyertyákkal, cukor-angyalkákkal, picike bölcsõkkel, azokbanaludt a kis Jézus.”

Cullmann – a karácsonyfa eredetét ku-tatva – emlékeztet azokra a X. századbelilegendákra, amelyek szerint Jézus szüle-tésekor hirtelen kinyílt minden virág, shivatkozik arra a régi szokásra, hogy he-tekkel karácsony elõtt alma- és cseresz-nyefaágat tesznek vízbe, hogy az ünneprekiviruljon. Különösen kedvelték az ünnep

díszéül a jegenyefenyõt: ál-landó zöldje szintén ahalhatatlanságot jelképe-zi. Följegyezték, hogyElzászban már a XVI. szá-zad elején õrizni kellett azerdõket, s rendeleteket hoztak a famegszerzésének jogára. Bieritz németszakíró szerint s karácsonyfa legrégibbemléke Cranach Lukács 1509-es rézmet-szetén látható: csillaggal és gyertyákkaldíszített fenyõ.

A magyar ünnep hangulatához hozzá-tartozik, hogy a karácsonyfán legyen sza-loncukor. Külföldre került magyarok pa-naszkodnak: a világ legnagyobb áruháza-iban és csemegeboltjaiban sem lehet sza-loncukrot kapni.

Az óegyház döntése óta a karácsonyhangulatban, jelképekben, népszokások-

ban, egyént, családot,társadalmat átjáró ihle-tésben egyre gazdago-dott. A megkínzott em-beriség számára békét,jóságot, szeretetet su-gárzó üzenetével gyó-gyulás, erõforrás, meg-újuló reménység.

A karácsony lénye-gét ekként ábrázoltaRavasz László 1947karácsonyán, a hideg-háború küszöbén, bal-sejtelmektõl sötétedõmagyar égbolt alatt, aforradalom jelszavávalvisszaélõ igazságtalan-ságok idején: „Kará-csony a legszebb forra-dalom... Ez a gyönyörûforradalom mindig tartés tartani fog a világvégéig. Szörnyû igaz-

ságtalanságok, kényuraságok, zsarolások,kizsákmányolások az égre kiáltanak, s ahalál adventi völgyein át epedve hallgat-juk a karácsonyi forradalom drága ígére-teit az igazság és szeretet országáról. Amindenség rejtelmes és közömbös, sor-sunk kemény és kegyetlen, óh, betlehemigyermek, suttogd a fülünkbe karácsonyievangéliumod, a drága Igét arról, hogyIsten szeretet. Az élet küzdelmeiben meg-keményedünk, elkérgesedünk, tele va-gyunk sebhelyekkel kívül és belül, óh, ra-gyogj reánk betlehemi gyermekmosoly,hadd fakadjanak fel szívünkbõl az elte-metett melegforrások, lényünk legmé-lyebb rétegeibõl egy eltûnt paradicsomivilág minden édes emléke. Sötét arccalsorakozik fel egymás ellen az emberinemzetség, fenyegetés és rettentés min-den pillanat, mint a kitörésre készülõ tûz-hányó morajlása, óh, hintsd be arany pá-rázatoddal szent karácsony este, te külö-nös, képtelen és ezerszer édes üzenet ar-ról, hogy az ember egy nagy család tagja,Isten a mi Atyánk, mi az Õ lábainál ülõgyermekek vagyunk, kik Tõle tanuljukmeg, mi a békesség, mi az öröm, mi amegbocsátás és a szeretet: (Élet és Jövõ,XIV/30sz.)

ÖsszeállítottaSándor Gy. Mátyás

Juhász Gyula:

Karácsonyi énekSzelíd, szép betlehemi gyermek:Az angyalok nem énekelnek,S üvöltenek vad emberek.

Boldog, víg betlehemi jászol:Sok börtön és kórház világol,És annyi viskó bús, sötét.

Jó pásztorok és bölcs királyok:Sok farkas és holló kóvályog,S nem látjuk azt a csillagot!

Békés, derûs karácsony éjjel:A nagy sötét mikor száll éjjel,S mikor lesz béke és derû?

16 UNITÁRIUS ÉLET

Unitárius portrék

Pestszentlõrinc, 1933.

Tisztelt olvasók, 2002. novem-ber 20-án elbeszélgettem MolnárJános gondnok úrral a pestszent-lõrinci unitárius egyházközség ala-pításáról és a templom építésérõl.Fogadják szeretettel vallomását.

Kedves gondnok úr, hogyan él-te át az egyházközség megalaku-lását, kérem mondja el azokat azérdekes történeteket, melyeketszemélyesen átélt.

A Budapest területén élõ unitá-riusok az 1900-as évektõl a NagyIgnác és a Hõgyes Endre utcaiegyházközségekben élték vallásoséletüket. Abban az idõben Pest-szentlõrinc, Kispest, Csepel, Pest-erzsébet önálló községek voltak.Az itt élõ unitáriusok természete-sen a városközpontba járhattakcsak templomba, ami abban azidõben a közlekedést illetõen nemvolt egyszerû dolog.

Az Egyház akkori vezetõsége se-gített, hogy az említett külsõ városrészekben az egyháziés vallásos élet beindulása érdekében – amit a hívekmár nagyon vártak – megoldást találjon.

Az 1930-as évek elején Józan Miklós püspöki vikári-us megbízta Pethõ István budapesti hitoktató lelkésztaz egyházi élet megszervezésével. A Gondviselés PethõIstván lelkész úr személyében olyan embert rendelt azitt szétszórtan élõ unitáriusoknak, aki a családokatösszefogta, példamutató emberi, lelki tulajdonságaival,a barátság, meggyõzés, családlátogatások rendjénmegszervezte a Pestszentlõrinci Gyülekezetet. Munkájaa templomépítésben teljesedett ki. A feladat nagy volt,a felsorolt helységeken kívül még voltak unitáriusokVecsésen, Üllõn, Rákoskeresztúron és Soroksáron.Pethõ István e nagy területet kerékpárral járta be és ke-reste fel a családokat. Hirdette, hogy van remény arra,hogy Pestszentlõrincen templomot építsenek. A hírgyorsan terjedt, különösen a jó hír. De hol és mikorépüljön fel a templom? Trianon után közismert, hogymilyen sok erdélyi család került át Budapestre, vagyjószándékból, vagy elküldték, vagy menekülniük kellett.Sok család részére megoldhatatlan volt a lakás kérdés.Igy került több menekült család a pestszentlõrinci vas-útállomásra vagonlakóként.

Az állam úgy igyekezett a kérdést megoldani, hogy aháború után csõdbe ment Lipták gyár külsõ területénlevõ raktár épületekbõl egyszerû lakásokat alakítottakki. Igy jött létre az Állami Lakótelep, ahol több unitáriuscsalád is otthonra lelt. Ekkor kapott lelkészi lakástPethõ István lelkész és családja is, így könnyebben tud-ta a templom építését szervezni. Kijárta a lakótelep ve-

zetõjénél, hogy kapjon az egyház-község egy kis telket a rajta levõromos épületekkel együtt. Ez az anap amikor a pestszentlõrinci Uni-tárius templom építése megkezdõ-dött. Az ezt megelõzõ idõkben ésa templom építése alatt egy ve-lünk szimpatizáló telepi vendéglõsbáltermében tartottuk az Istentisz-teleteket vasárnaponként. Többévig Zoltán Gyula presbiter atyánk-fia lakásának nagy szobáját adta átaz istentiszteletek megtartására.

A templom építésének lehetõ-ségét az akkori egyházi vezetõségmegkérdõjelezte. Erre vonatkozó-an van egy kis unitárius kiadvány,melyben Pethõ István lelkész rész-letesen leírta a templomépítéselõzményeit és magát az építés le-folyását. A templomépítés költsé-geit közelrõl sem fedezte a meglé-võ anyagi helyezetünk, de a hívektemplomot akartak, fájlalták azt,

amit elõzõ otthonukban, hazájukban hagytak, nem is-mertek lehetetlent. Életre szóló barátságok kötõdtek acsaládok között a nagy cél érdekében.

Gondnok úr, beszéljen a templom építésrõl. Mi-ként, hogyan is épült fel a templom? Milyen emlékekmaradtak meg abból az idõbõl? Kérem beszéljen agyülekezeti életrõl, majd a késõbbi változásokról.

Pethõ István lelkész és a presbitérium kereste, kutat-ta az olcsó anyagbeszerzés lehetõségeit. Akkor mentrészlegesen csõdbe a Kispesti Gránitgyár. Kéményeket,nagy épületeket bontottak le. Itt volt a nagy lehetõség.A téglát össze kellett gyûjteni, megtisztogatni és ingyenel lehetett vinni. A gyülekezet apraja, nagyja kalákábana gyártelepen végzett munkát, mindenki akkor amikorráért, vagy szombaton és vasárnap. Egy másik lehetõ-ség is a segítségünkre sietett. A pestszentlõrinci tégla-gyár egyik mûszaki vezetõje, Szõke Gyula gondnokunklehetõséget nyújtott ahhoz, hogy jutányos áron kap-junk téglát. A legfontosabb anyagok ekkor már a tel-ken voltak.

A templom tervét Máthé Géza tervezõ mérnök pres-biter készítette el, így járult hozzá a templom építésé-hez. Emlékét a templomunk bejáratánál márvány em-léktábla örökíti meg. Az építés elkezdõdött. A munkátszakemberek irányításával végezték. A gyülekezet tagjaiadták a segédmunkát, szabad idejüket feláldozva kalá-kában. A templom padjait, csillárjait, a szószék fabur-kolatát Damonkos Albert mûbútorasztalos presbiterkészítette. Az elsõ kis harmóniumot a Kispesti lakósuCzirmay György harmóniumkészítõ presbiter készítette.A gyülekezet lélekszámban szépen gyarapodott, a hívek

UNITÁRIUS ÉLET 17

igényelték a kántort és a nagyobb harmóniumot. Az ál-dozatos gyûjtés eredményeképpen elkészítették a kar-zaton levõ két manuális nagy harmóniumot, mely mégma is nagyon szépen szól. A templom elkészülte utánfelépült a gyülekezeti terem, melyre nagy szükség volt,hogy a vasárnapi istentiszteleteken kívül az egyházköz-ség tagjai, a fiatalok összejöjjenek, mûsoros estekettartsanak. Ekkor kezdõdtük el a rendszeres szeretet-vendégségek szervezését. A templomot 1936-ban Jó-zan Miklós püspöki vikárius szentelte fel. Errõl a gyüle-kezeti termünkben látható fénykép tanúskodik.

A templomi szolgálatot Pethõ István egyedül végezteúgy, hogy a templomba bejõve leült a harmóniumhoz

és eljátszodta a kezdõ énekeket, s azután ment fel aszószékre prédikálni. A templomba 50–60 ember voltvasárnaponként. A nagy ünnepeken nem fértünk el, ésa terem ajtaját kinyitva a hívek a gyülekezeti terembenülve és állva hallgatták az istentiszteleteket, s igy vet-tünk úrvacsorát is.

A hittanórákat minden hétfõn tartottuk a kis terem-ben. 20–25 gyerek volt átlagban. Pethõ István lelkészszigorúan megkövetelte a hittan tananyagot. Sokaténekeltünk, s hogy ne érezzük kötelességnek a hittan-órát, közben játszodtunk is. A teremben pingpongoz-tunk. A kertben futóversenyeket rendeztünk. Ezzel agyerek templomhoz való ragaszkodást, hûséget erõsí-tette.

A lelkész úr létrehozta a budapesti 345. számúUnitárius „János Zsigmond” cserkészcsapat „Galambõrsét”. Sokszor láttuk vendégül s együtt kirándultunk,túráztunk a budapesti csapattársakkal. Felejthetetlenidõk voltak.

A második világháború korai eseményei, a bombá-zások, sajnos nagy törést okoztak az egyházi életben.Amikor a szovjet hadsereg gyûrûbe fogta Budapestet,a külvárosi részeket kiürítették. Igy menekültek a gyü-lekezet tagjai is, a mi családunk is a Fõvárosba. A kicsitemplomunk árván, egyedül maradt. 1945. február20-án elhalgattak Buda várában a fegyverek. Aki átvé-szelte a borzalmakat, elhagyott otthonába igyekezett.Mikor a lakótelep felé gyalog közeledtünk édesapámazt nézte: áll-e a templomunk? A Gondviselés velünkvolt, egyetlen lövést kapott a templom, a szószék mel-lett. Ezt édesapám a lelkész úrral napok alatt befalazta.A templomba a poros betört ablakokon kívül minden ahelyén volt. Az úrasztalán ott volt a Biblia érintetlenül.

Ezek után írta bele Pethõ István lelkész úrazokat a szép hálaadó gondolatokat aBiblia elsõ lapjára, ami még halványanma is olvasható.

Az élet a sok bánat, veszteség után las-san megindult. Minden család számot vetett: kimaradt meg, ki vett vándorbotot a kezébe?

A gyülekezet a háború után újra talpra állott. Ismétsokan Erdélybõl elszakadva köztünk találták meg azotthonukat, a baráti szeretetet. A háborús idõk miatt amég hiányzó lelkeket hívó harang hiányzott.

1948-ban Pethõ István lelkészünk kisebbik fia súlyosbetegségben szenvedett. A lelkészi család megfogadta,hogy gyermekük felépültével hálából harangot ajándé-koz a templomnak. A szószéki kihirdetést tett követte.A gyülekezet is megkezdte a gyûjtést. Igy közös össze-fogással a harang elkészült. A harangot méltó nagy ün-nepléssel 1949 nyarán avattuk fel. Édesapám húztameg elõször a kötelet.

Lelkészünket a központi vezetõség kinevezte püspö-ki vikáriusnak, igy beköltözött a Hõgyes Endre utcai la-kásba. Nehéz szívvel vált meg egymástó,, úgy a lelkész,mint az egyházközség minden tagja. Különösen mi,akik gyermek korunktól példaképünknek tartottuk.

Visszaemlékezésemben még nagyon sok templom-építõ egyháztagot megemlíthetnék, ehhez még oldala-kat kellene írni, így csak gondolatban áll módombantisztelettel megemlékezni róluk.

Talán nem mond ellent az elõbbi mondatnak, haédesapámat és édesanyámat megemlítem. ÉdesapámTarcsafalván született, édesanyám a Dunántúlon. Asors Budapesten rendelte egymás mellé õket. Édes-

apám az elsõ presbitéri-um tagja volt, egybenegyházfi, templomgon-dozó, ma úgy monda-nánk: mindenese volt atemplomnak. Amikorbenyitott a templom ke-rítés kapuján hogy agyönyörûen megterve-zett kertjét gondozza aztmondta, hogy „otthonérzi magát Erdélyben”.

Több éves presbitéri-umi tagság után engem1990-ben választottakmeg a gyülekezet gond-nokának. Azóta viselemgondját, segítem a min-denkori lelkészt munká-

jában, hordozom szívemben, emlékezetemben a gyü-lekezet történetét. Még sokat tudnék mondani az1990-es évektõl kezdve, de azt majd ítéljék meg másokutánam.

Köszönjük gondnok úr az elmondottakat, kívánvamég sok egészséget. Nem feledkezünk meg arrólsem, hogy a gondnok úr 2003. január 2-án lesz 75éves. Kívánunk sok boldogságot és örömet. Továbbrais hordozza szívén és lelkén a gyülekezet sorsát és jö-vendõjét.

Lejegyezte: Léta Sándor lelkész

Templomépítés Pestszentlõrincen 1935-ben.

Harangszentelés1949-ben.

18 UNITÁRIUS ÉLET

Olvasói levél

Néhány gondolat a magyar unitarizmus jövõjérõl

Kedves Barátaim!Engedjétek meg, hogy megosszam gondolataimat a

Magyarországi Unitárius Egyház jelen állapotáról és azáltalam célravezetõnek tartott, követendõ útról.

Mint az ULOSZ levelezõlistán legutóbb kiderült,mindössze 1800 egyházfenntartó taggal rendelkezikegyházunk. A többi 10 vagy akár 30 ezer unitárius nemérzi szükségét annak, hogy aktívan részt vegyen a kö-zösség életében, vagy anyagi helyzete nem teszi lehe-tõvé, hogy támogassa az egyházat. Bár a folyamatosszekularizáció, az egyházaktól való elfordulás általánosjelenség a nyugati világban, mindez sokkal jobbanérinti a kis létszámú hagyományos közösségeket. Meg-gyõzõdésem, hogy a magyarországi unitárius közösségválaszúthoz érkezett, ha nem következik be változás,akkor néhány évtizeden belül a vidéki egyházaink telje-sen elsorvadnak és a budapesti unitárius élet hanyatlá-sa is csak idõ kérdése lesz. A helyzetünk rossz, de egy-általán nem reménytelen. Tudomásul kell venni a reali-tásokat, és innen kiindulva keresni a fellendülés lehetõ-ségeit.

Az alábbi pontokban foglalom össze javaslataimat:1. A belsõ megosztottság megszüntetése. 2. A világi

hívek aktívabb szerepvállalása. 3. Új arculat és kommu-nikációs stratégia: a) A közéletben, a médiumokbanvaló hangsúlyosabb megjelenés; b) Misszió; c) Virtuálisközösség ( larger fellowship ). 4. Külkapcsolatok elmé-lyítése

1. Sajnos köztudomású hogy a magyar egyházatszemélyes ellentétek feszítik. Természetesen mindenemberi közösségben vannak nézeteltérések, melyek le-hetnek elméletiek vagy személyes ellenszenvek. Az el-méleti, szakmai viták elõl nem kell kitérni, ezáltal csakgazdagodik a közösség, s megszólalásra bátorítja a ta-

gokat, ezáltal új ötletek, tervek kerülhetnek a felszínre.Nem szabad, különösen nem Dávid Ferenc egyházá-ban, elhallgattatni a másképp gondolkodókat. A sze-mélyek közötti antipátia kezelése nehezebb feladat.Úgy vélem, hogy ezeket az ellentéteket az érintettekneknégyszemközt, vagy semleges közvetítõk bevonásávalegymás között kell elrendezni. Nem válhat az egyházszekértáborok felvonulási helyévé. Jézus azt mondta:arról ismernek meg titeket, hogy tanítványaim vagytok,ha egymást szeretitek. Tudjunk egymástól bocsánatotkémi és megbocsátani. Csak akkor válhatunk sikeresközösséggé, ha együtt és nem egymás ellen dolgo-zunk.

2. Magyarországon kevés lelkész van, nem várhatóel, hogy mindent õk végezzenek. A lelkészeknek nemszabad tartani a hívek bevonásától az egyházi életbe, sa világiaknak is merni kell felelõsséget, vállalni egyhá-zukért. Ne azt nézzétek, hogy mit kaphattok az egyház-tól, hanem, hogy mit adhattok neki! Teret kell engedniaz egyéniségek kibontakozásának, és kiki saját tehetsé-ge, szakterülete szerint vegye ki részét a közös munká-ból. Ugyanakkor a lelkészeknek sem szabad elfordulni,ha valaki egy értelmes ötlettel áll elõ, nem szabad,hogy kényelembõl, megszokásból elvesszenek az alul-ról jövõ kezdeményezések.

3. a) Létre kell hozni egy kommunikációs és misszi-ós központot egy fiatal, dinamikus lelkész, esetleg vilá-gi vezetésével. Ebbe a teambe minden egyházközségdelegálna egy tettre kész lelkes tagot. Ez az „agytröszt”kidolgozna egy új kommunikációs stratégiát. Rendez-vényeinket olyanná kell tennünk, hogy hírértékük le-gyen, s az országos és a helyi média is beszámoljon ró-luk. Ezáltal hozzájárulnánk egyházunk meg- és elismer-tetéséhez. (A krisnások minden évben ételt osztanak, smeg is kapják a publicitást.)

Amint arról elõzõ írásomban is értesülhetett a kedves olvasó, egyházunk honlapján elindult az ún. Virtuá-lis Unitáriusok Közösségének levelezõi listája. Olvasva a különféle témákhoz való hozzászólásokat, felvetõ-dött bennem, hogy jó lenne az Unitárius Élet egyik oldalán lehetõséget adni azon unitárius testvéreinknek amegnyilatkozásra, akik szívükön hordozzák kis Egyházunk ügyes-bajos dolgait. Nagy örömmel fogadnánkés tennénk közzé olyan leveleket, melyek ötleteket és javaslatokat tartalmaznának a hitéleti tevékenységmég hatékonyabbá tétele érdekében, továbbá megírnák véleményüket a megjelent írásokkal kapcsolatban,és talán javaslatokkal is szolgálnának, melyekben megfogalmaznák igényeiket is lapunkkal szemben.

Ezért mindenkit nagy szeretettel felkérünk, hogy ossza meg velünk a véleményét, és észrevételeivel, ja-vaslataival, hasznos tanácsaival gazdagítsa nemcsak egyházi életünket, hanem jelen kiadványunkat is. ASzerkesztõ Bizottság ígéretet tesz arra nézve, hogy amennyiben a beérkezett levelek valóban az UnitáriusEgyház meg- és elismertetését, továbbá elõmenetelét szolgálják, azokat még akkor is közzétesszük, haesetleg azok tartalma és a bennük megfogalmazott álláspont, nem találkozna sem az egyházi vezetés, sema szerkesztõség álláspontjával.

Mivel nemrégiben a neten egy olyan levél jelent meg, mely véleményem szerint nagyon jól látja a meg-újulásra váró egyházi élet lehetõségeit, és amely gondolatok nem is állnak nagyon távol a mai szekulari-zált társadalom követelményeitõl, javasolom, hogy elsõként, példaként és serkentõként jelenjen meg azUnitárius Élet ezen új oldalán, melynek létrehozásáért köszönetet mondok a szerkesztõségnek, azzal, hogyezután ezen oldal legyen az olvasóé!

KöszönettelRázmány Csaba püspök

UNITÁRIUS ÉLET 19

b) Egyházunk gyökere Erdélyben van. A magyaror-szági unitáriusok többségének gyökerei a határon túlravezetnek. Ezt nem szabad elfelejtenünk, és ápolni kell agyökereket. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy mása mai magyar valóság, mint az erdélyi, mások a kihívá-sok és ezek más válaszokat is igényelnek. Hazánkbannagyon sok olyan ember él, aki csalódott eredeti vallá-sában, de nem mondott le a transzcendens utáni vágy-ról, Isten keresésérõl. Ezeket a keresõket az agresszívmódszerekkel térítõ kisegyházak terelik be az akolba.Nekünk nem szabad házalni, de igenis meg kell ismer-tetni az unitárius szellemiséget szélesebb rétegekkel.(Elõadások, publikációk, plakátok etc.) Különösen aziskolázott társadalmi csoportok lehetnek fogékonyak aDávid Ferenc-i attitûdre. Ehhez a lelkészeknek is máshozzáállást kell tanúsítani, az erdélyi módszerek, sémákitt nem mindig alkalmazhatóak. E téren is fontos szere-pet kaphatnak a világi segítõk, a fentiekben vázolt te-am.

c). A szórványjelleg miatt nagyon nehéz a kapcsolat-tartás, egyházközségek mûködtetése, istentiszteletektartása. A világháló azonban ezen is segíthet. AzUSA-ban és Mexikóban az UU közösség sikerrel alkal-mazza a larger fellowship intézményét. Ez egy virtuálisegyházközség, annak minden attribútumával: lelkész,gondnok stb. A különbség mindössze annyi, hogy a ta-gok a neten keresztül részesülnek az istentisztelet él-

ményében, problémáikkal e-mail útján kere-sik fel lelki gondozójukat vagy egyháztagtársukat. Magyarországon a VUK (VirtuálisUnitárius Közösség) magja lehetne egyilyen kezdeményezésnek, bár más informati-kai háttérrel. Úgy vélem, Léta Sándor kiválóan alkal-mas lenne egy ilyen portál vezetésére.

4. Külföldi kapcsolataink az utóbbi idõben dinami-kus fejlõdésnek indultak, s ez nagyon örvendetes. Azerdélyi és angolszász egyházak mellett más csoportokfelé is nyitni kellene. Hosszabb távon az együttmûkö-dés eredménye akár a budapesti lelkészképzés beindu-lása is lehetne, magyar, cseh, lengyel hallgatókkal. Ittjegyzem meg, hogy Kolozsvár kizárólagos szerepét ateológiai képzésben meg kellene szüntetni, s lehetõvétenni a más külföldi intézményekben való tanulást is.Meg kellene próbálni, elindítani a világi teológuskép-zést is levelezõ formában, akár Kolozsvárról, akár ma-gyarországi kihelyezett tagozat formájában.

Kedves Barátaim! Rövid elemzésem korántsem átfo-gó, mindössze pillanatnyi meglátásaimat tartalmazza.Mindenkit bátorítok a hozzászólásra és a kritikára. Sen-kit nem állt szándékomban megbántani, s ha ez akara-tom ellenére mégis megtörtént, elnézését kérem.

Sine ira et studio.Csesznegi Miklós

Bábuska

Egy régi, Oroszországból származó karácsonyitörténetet mesélek el nektek.

Bölcsekrõl szól, akik egy csillagot követve utaz-tak éjszakánként, nappal pedig pihentek. Egy naphajnal tájt, amikor metszõ hideg volt odakint be-kopogtak az egyik falusi ház ajtaján. Ez a kedves,vendégszeretõ Bábuska otthona volt, aki látva,hogy ebben a hidegben milyen fáradtak a vándo-rok, behívta õket melegedni a házába. Étellel kí-nálta õket, és megengedte, hogy aludjanak párórát, majd utazásuk felõl érdeklõdött. Elmondták,hogy egy csillagot követnek, amely el fogja õketvezetni ahhoz az újszülötthöz, aki reményt, örö-möt és békét hoz a földre. Bábuskát ez a hír na-gyon megörvendeztette. Örömmel halotta, hogy abölcsek õt is magukkal hívják, de sajnos nem tu-dott menni. Rettenetesen hideg volt odakint, nekipedig még takarítania kellett, a legjobb kabátjátmegjavítania, a családnak szólnia, és úgy gondoltaajándékot is illõ vinnie a babának. „Elmegyekmegnézni a gyermeket, de nem ma.” – gondolta.Három vagy négy nap telt el, mire jobb lett az idõés mindent sikerült elintéznie. Így elindult megke-resni a gyermeket. Sajnos már nem vezette csillagaz égen, és amire odaért Betlehembe, elkésett.Mindenütt kereste õket, de József, Mária és a kis-baba már elmentek Egyiptomba. Egész továbbiéletét azzal töltötte, hogy megtalálja az újszülöt-tet, majd a felcseperedett ifjút, de soha nem leltrá. Ezért Oroszországban azt mondják a mai na-pig is Bábuska az, aki karácsonykor háztól házigjár, ajándékot hagyva mindenütt a gyermekeknek,hátha megtalálja Jézust. Azt mondják, még min-dig vándorol a világban fáradhatatlanul és szomo-rúan amiatt, hogy elhalasztotta utazását és elmu-lasztotta a Jézussal való találkozást.

Angolból fordította Szász Adrienne

Ady Endre:KIS, KARÁCSONYI

ÉNEK

Tegnap harangoztak,Holnap harangoznak,Holnapután az angyalokGyémánt-havat, hoznak.

Szeretném az IstentNagyosan dicsérni,De én még kisfiú vagyok,Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretreMégis csak kiállok,De boldogok a pásztorokS a három királyok.

Én is mennék, mennék,Énekelni mennék,Nagyok között kis JézusértMinden szépet tennék.

Új csizmám a sárbanSzázszor bepiszkolnám,Csak az Úrnak szerelmemetSzépen igazolnám.

(Így dúdolgattam énGyermek-hittel, bátran,1883Csúf karácsonyában.)

20 UNITÁRIUS ÉLET

Egyházközségeink életébõl

Budapesti Unitárius EgyházközségAz Unitárius Élet utolsó számában (szeptember–ok-

tóber) egyházközségünkre vonatkozó tudósítást, lapzár-ta miatt, csak október 6-ig tudtuk ismertetni. Most adecember 10-ig tartó idõszakról szeretnénk tájékoztatnia kedves olvasót.

Október 8-án egyházközségünket Ellen Cerassuoloamerikai unitárius-univerzalista kapcsolattartó (net-worker) látogatta meg, aki évek óta intenzív tevékeny-séget folytat, mint a Belmont-i gyülekezet tagja, azamerikai testvéregyházközségi bizottságban. Magyaror-szági tartózkodása alatt több napig a lelkészi családvendégszeretetét élvezte.

Október 8-án du. 17 órai kezdettel nyílt meg BotárEdit akvarell-kiállítása a Magyarok Házában, melynekmegnyitóján részt vett egyházközségünk lelkésze és afent említett Ellen Cerassuolo asszony.

Október 10-én délelõtt utolsó útjára kísértük és elte-mettük a farkasréti temetõben Lõrinczy Éva színmû-vésznõt, aki életének 69 évében adta vissza nemes lel-két Teremtõjének. Utolsó éveit a kecskeméti színháztársulatánál töltötte néhai unitárius testvérünk. Voltkollegái közül többen is jelen voltak a búcsúztatásán.

11-én Fölkeler Valéria felnõttkeresztelési elõkészítõnvett részt a lelkészi hivatalban, aki elhatározta, hogyegyütt keresztelkedik meg két kisfiával a közeljövõben.

14-én, a hónap második hétfõjén került sor a hónapelsõ bibliaórájára, amit lelkészünk a hónap minden má-sodik és negyedik hétfõjén tart. Nagy népszerûségnekörvendenek a bibliaórák, és az utóbbi idõben nemcsakaz idõsek körében, hiszen a munkába a középkorúak ésa fiatalabbak is egyre többen bekapcsolódnak az ideiesztendõvel.

16-án lelkészünk találkozott a Baár-Madas iskolaigazgatójával, Arany János igazgató úrral, akivel azunitárius hitoktatás kérdéseit tárgyalta meg; ugyanak-kor ismertette a hittan óra anyagát és felosztását a nö-vendékek számára az elsõ félévi idõszakra.

17-én este 7 órától a lelkészi család és a gyülekezettagjai közül egy páran részt vettek a Thália Színház be-mutatóján, melynek mûsorán volt Visky András „Júlia”címû monodrámája. Az elõadás felejthetetlen élménytjelentett. Szilágyi Enikõ színmûvésznõ csodálatos em-pátiával jelenítette meg „Júlia” papfeleség egyéni drá-máját.

Október 18-án került sor Kelemen Dénesné sz. Bene-dek Ilona temetésére, aki életének 88. évében halálozottel. Idõs asszonyhívünket az Új Köztemetõben kísértükutolsó útjára.

19-én, szombaton du. 3 órai kezdettel került sorszentendrei Skanzenben található „Felsõtiszatáji Refor-mátus templomban” Száraz Attila és Gyurkovich Krisz-tina esketési szertartására. Fiatal testvéreink születé-süket követõen a katolikus keresztségben részesültek.Barátik által hallottak rólunk, unitáriusokról, majd ajegyespári felkészítõk alkalmával ismerkedtek meg job-ban az unitárius vallással és annak a tanításával, amitkövetõen született meg bennük az elhatározás, hogyunitáriusok lesznek és annak szertartása szerint es-küsznek örök hûséget egymásnak. Elhatározásukhoz ésházasságkötésükhöz szívbõl gratulálunk.

Október 23-án került sorra az Uránia filmszínháznemrég felújított gyönyörû termében a „Szakrális kul-turális hét” keretében, egy a Baptista egyház általösszeállított mûsorra, amelynek keretében fellépett azegyház jól ismert és külföldön is hírnevet szerzett kóru-

sa is. A rendezvényen az egyházközség lelkésze és Far-kas Dénes lelkész közösen vettek részt.

25. és 26-án tartotta egyházunk a lelkészi értekezle-tet, valamint a harmadik negyedéves Egyházi Képvise-lõ Tanácsi gyûlését.

A 27-i vasárnapi istentisztelet keretében emlékezettmeg Kászoni lelkész úr prédikációjában Serveto Mi-hályról és Balázs Ferencrõl. Az utóbbinak 101. születésiévfordulója alkalmából. Két korban egymástól távol élõszemély, akinek oly kevés adatott az éveik száma sze-rint, de akik közül mindketten halhatatlan munkát fej-tettek ki az unitarizmus fejlõdéért, fennmaradásáért.Ezen a napon du. 17 órai kezdettel került sor a DávidFerenc Egylet rendezésében megtartott ünnepi alka-lomra, amelynek címe „Kossuth apánk” volt. Meghívottelõadó Sellei Zoltán volt, az áhítatot az egylet elnökefelkérésére Orbókné Szent-Iványi Ilona tartotta.

28-án, a hónap negyedik hétfõjén került sor az októ-beri hónap második bibliaórájára.

Október 29-én Szász Adrienne, Balázsi Alpár ésKászoni József koszorúzott a közelgõ halottak napja al-kalmából a farkasréti temetõben. Az emlékezés koszo-rúját több mint húsz helyen tették le az emlékezõk azegyház nevében.

November 1-én du. hat órai kezdettel került sor ahalottaknapi istentisztelet megtartására. Ez alkalombólaz istentiszteletet a prédikációig Kászoni lelkész vezet-te, majd ezt követõen mondott alkalmi beszédet SzászAdrienne a pestszentlõrinci gyülekezet lelkésze. A gyer-tyagyújtási, megemlékezési imádságokat felváltva tar-tották az úrasztalától.

3-án az istentiszteletet követõen keresztelési szertar-tásra került sor. Ez alkalommal angol unitárius testvé-reink jöttek el, hogy elsõszülött gyermeküket a belváro-si templomban itteni hagyományok szerint keresztel-tessék. 2000 karácsonya elõtt eskette Alan EdwardWilliams és Justin Dawn-Potter Williams házaspártManchesterben, egyházközségünk lelkésze, és a szülõ-pár ennek az emlékére (is) hozta el elsõszülött kisfiátBudapestre keresztelni. A szertartás magyar és angolnyelven történt, amit követõen a kisfiú a keresztségbenaz Eden Arthur Potter Williams nevet kapta. E helyrõlis kívánjuk azt, ami a gyülekezeti közösségben elhang-zott: adja Isten, hogy fejlõdjön továbbra is testben és lé-lekben, Isten és ember iránti kedvességében a kisfiú,szülei és hozzátartozó szerettei örömére.

November 5-én temetési szertartás keretében búcsúz-tattuk Mezei Ida testvérünket, aki életének 74. évébenadta vissza nemes lelkét Teremtõjének.

Bánatra öröm szokott következni, tartja a mondás, éshogy mennyire így van, igazolja azt a november 9-énszombaton délelõtt sorra kerülõ hármas keresztelésiszertartásunk, melynek keretében megkereszteltükCsegezi János és Fölker Valéria gyermekeit: Jánost ésDánielt. Ennek a szertartásunknak az adott rendkívüli-séget, hogy az édesanya is együtt keresztelkedett fiai-val. A jó Isten gazdag áldása és megszentelõ ereje le-gyen a család életével.

10-én, vasárnapi istentiszteletünket követõen, keresz-telési szertartást végeztünk, melynek keretében megke-reszteltük Dárdai Balázs testvérünket, aki utolsó évesépítészmérnök-hallgató és egyházunkba tért be, amely-nek megpecsételésére felvette az unitárius keresztséget.Ugyanekkor mutatkozott be a híveknek Kálnoki KisSándor egyházközségi tagunk, akit a gyülekezet a

UNITÁRIUS ÉLET 21

fõgondnokhelyettesi tisztségre jelölt a november 16-ánsorra kerülõ Fõtanácsi gyûlésén. A bemutatkozást a je-lenlévõk köszönettel vették és különbözõ kérdéseket in-téztek Kálnoki Kis Sándorhoz, aki felelt a hozzá inté-zett kérdésekre. Az ismerkedés és beszélgetés folytató-dott az istentiszteletet követõen egy csésze tea, kávémellett a lelkészi hivatalban.

11-én, hétfõn du. 17 órai kezdettel bibliaórát tartot-tunk.

12-én az egyházközség presbiterei közül egy páran ésa gyülekezet lelkésze Kiss Miklós üvegmûvésszel talál-kozott a lelkészi hivatalban, aki az elvégzendõ vitrál-üveg terveinek végleges terveit mutatta be a megrende-lõknek.

14-én került sor du. 18–20 óra között az egyházközségpresbiteri gyûlésére. Ezt követõen Kászoni József lel-kész és Zoltán Csaba m. gondnok a lelkészi hivatalbantalálkozott a magyarországi anglikán egyház vezetõszemélyiségeivel.

16-án, szombaton Fõtanácsi gyûlésen vett részt azegyházközség gondnoka, lelkésze és az egyházközségarra delegált tagjai, amelyet az idei évben a Bartók Bé-la egyházközség látott vendégül.

17-én a vasárnapi istentisztelet keretében emlékez-tünk meg Dávid Ferenc halálának 423. évfordulójáról.Meghívott elõadónk ez alkalomból Szász János nyugal-mazott lelkész volt, aki a tõle megszokott érdekfeszítõelõadással állított emléket vallás- és egyházalapító püs-pökünknek. Nyugalmazott lelkész afiának e helyrõl isköszönetet mondunk az istentisztelet és az elõadásamegtartásáért.

17-én és 18-án családlátogatáson vett részt a lelkész,melynek keretében három családot látogatott meg.

22-én Hatvanban került sor dr. Kis Zoltán temetésiszertartására. Egyházközségünket annak lelkésze kép-viselte, aki koszorút helyezett el a sokak által kedveltZoli bácsi sírján.

23-án, szombaton Pestszentlõrincen tartott gyüleke-zeti esten vett részt lelkészünk, és Szász Adrienne meg-hívására esti áhítatot tartott.

24-én a vasárnapi istentiszteletet követõen emléke-zett meg a gyülekezet a maga közösségében néhai dr.Kis Zoltán testvérünkrõl.

25-én, hétfõn du. tartotta a bibliakör a hónap máso-dik bibliaóráját.

26-án déli 12 órától került sor Lõrinczy András test-vérünk temetési szertartására a váci temetõben, akiéletének 60. évében hirtelen halállal távozott szerettei

körébõl. Felesége és gyermekei: Réka és aKanadából temetési szertartásra érkezõZoltán fia és szerettei kísérték utolsó út-jára Istenben megboldogult afiát. Lõ-rinczy András csupán pár hónapja költö-zött át Magyarországra Erdélybõl, aki beje-lentkezése után intenzíven vett részt az egyház-községi élet munkájában. Hirtelen halála és távozásamindannyinkat meglepett és felkészületlenül ért. Istenakaratában megnyugodva kívánunk vigasztalódást sze-retteinek.

Ugyanezen a napon jelent meg a Boncza nyomda gon-dozásában egy Kászoni József által fordított könyvMészkõ címen, melynek szerzõje Chrisitine Morgan, Ba-lázs Ferenc unitárius lelkész felesége.

November 29-én és 30-án tartotta Zsinati majd Fõta-nácsi ülését az erdélyi unitárius egyház, a kövendi egy-házközségben, amelynek munkálatain, mint megfigyelõvett részt egyházközségünk lelkésze.

Az év utolsó hónapjának elsõ napjával adventi idõ-szakba léptünk. Ez határozza meg mindennapjainkat akarácsonyig terjedõ úton. Az elsõ gyertya fellobbant azadventi koszorún, mely áldott és szent figyelmeztetésarra, hogy mit kell tennünk, hogyan kell készülnünkJézus születésnek fogadására. Bár ne találtatnánk híjá-val, hanem mindannyiunkat öröm töltene el az, aki azajtónk elõtt áll és kopog mindannyiunk szíve és lelkeablakán, örömüzenetet hoz.

December 2-án Gretchen Thomas, Léta Sándor ésKászoni József reggel 9 és délután fél 2-ig terjedõ idõ-szakban a tetsvéregyházközségi dolgokról egyeztettekés beszélgettek, együtt áttekintve a magyarországi egy-házközségek és azoknak Kanadában vagy Észak-Ameri-kában levõ tetsvéregyházközségi kapcsolatait.

4-én az MTV 1 áhítatot vett fel a templomban, ame-lyet Kászoni József tartott, és amely advent harmadikvasárnapján kerül adásba a kora délutáni órákban.

7-én tartotta az egyházközség, a hónap elsõ szombat-ján, szeretetvendégségét, melynek keretében jelen volta Vasutas Zeneiskola, „Pro Musica” zenekara és adven-ti hangversenyt adott a nagyszámban egybegyûlt érdek-lõdõknek. Ezt követõen került sor Rozsnyai Béla képzõ-mûvész kiállításának megnyitójára, amelyet KászoniJózsef tartott.

Egyházközségünk szeretettel hívja híveit az egyház-község templomába karácsony ünnepe alkalmából,mindkét napi úrvacsoraosztással egybekötött istentisz-teletére, melyre mindkét napon de. 11 órától kerül sor.

(–)

Bartók Béla Unitárius EgyházközségOktóber 26-án, szombaton 17 órai kezdettel Nyírõ Jó-

zsef halála 49. évfordulója alkalmából emlékestet tar-tottunk a templomunkban. Rázmány Csaba unitáriuspüspök bevezetõ áhitata után Medvigy Endre a Magya-rok Háza, MVSZ Szent László Akadémia elnöke, iroda-lomkutató tartott elõadást. Ó Szabó István Jászai-díjasszínmûvész, Nyírõ József egyik szép elbeszélését olvas-ta fel, Besenyei Boglárka és Raksányi Boglárka ének-mûvészek népdalokat énekeltek. A megemlékezést agyülekezeti teremben szeretetvendégség követett.

November elsején halottak napi istentiszteletet tartot-tunk templomunkban délután 6 órai kezdettel. Lelkész,gondnok és a hívek közül is azok, akik nem tudtak ezalkalomra haza menni és megállni szeretteik sírja mel-lett, meggyújtottuk az emlékezés gyertyáit.

November 4-én Rázmány Csaba püspök részt vett aXI. kerületben a Polgármesteri Hivatal nagytermébenmegrendezett Képviselõ-testület alakuló ülésén. Tájé-koztatás történt a választások végleges eredményérõl,

amit az önkormányzati képviselõk és az újonnan meg-választott polgármester eskütétele követett.

November 5-én Léta Sándor lelkész részt vett aNKÖM és a Belügyminisztérium által a Kriminálexpó2002 keretében rendezett I. Mûtárgyvédelmi konferen-cián a Budapesti Kongresszusi Központban. Bõvebb be-számoló a folyóirat utolsó oldalán a hírekben.

November 12-én, kedden este 8 órai kezdettel egyház-községünk gyülekezeti termében tartottuk meg a szoká-sossá vált XI. kerületi lelkészek találkozóját. A keresz-tény lelkészek minden hónap második keddjén este kü-lönbözõ felekezetek gyülekezeti termében gyûlnekössze, hogy egy elõre kiválasztott bibliai részt közösenmagyarázzanak és értelmezzenek. Majd ezt követi a te-rített asztal mellett a kötetlen beszélgetés. Jelen alka-lommal 12 lelkész vett részt: 3 katolikus plébános, 3ciszterci szerzetes atya, 2 református lelkész, 2 evangé-likus lelkész, és 2 unitárius lelkész. Léta Sándor az ál-tala kiválasztott és a meghívóban ismertetett 1Korintus

12,12-31 bibliai verseket röviden magyaráz-ta, majd a többi lelkész is hozzászólott. Eztkövette a katolikus felek kérésére unitári-

us egyházunk történetének és hitelveinekismertetése. Ugyanis a lelkészek elmond-

ták, kevésbé ismerik vallásunkat és ez a talál-kozó jó alkalom arra, hogy két unitárius lelkész részérõlbõvebb ismerethez jussanak. Rázmány Csaba püspök ésLéta Sándor lelkész ennek a kérésnek tett eleget. A ta-lálkozó sikeres voltát igazolta az is, hogy a megszokottidõnél tovább maradtak a lelkészek. A következõ napokvisszajelzése is azt igazolta, hogy mindenki sikeresneknyilvánította a találkozást. (A következõ találkozó de-cember 10-én, lapzárta után lesz, ezért sajnos errõl mégnem számolhatok be.)

November 15-én megkoszorúztuk a XI. kerületben aDávid Ferenc utcában levõ Dávid Ferenc emléktáblát.Az ünnepségen felszólaltak és ünnepi beszédet mondot-tak: Rázmány Csaba unitárius püspök, Szalay István,címzetes államtitkár, Molnár Gyula a XI. kerület pol-gármestere, Csapody Miklós kerületi képviselõ, MikóIstván egyházunk fõgondnoka. Híveink nagy létszám-ban vettek részt ezen az ünnepségen. Összesen hat ko-szorút helyeztünk el.

November 16-án templomunkban tartotta meg a Ma-gyarországi Unitárius Egyház évi fõtanácsi gyûlését,melyen Kálnoki Kiss Sándort választották meg fõgond-nok-helyettesnek. Muszka Ibolya megerõsítést nyert akönyvtáros-levéltárosi tisztségében. Megválasztották azelsõ és másodfokú fegyelmi bizottság tagjait. Az új ta-gok letették a hûségfogadalmat.

November 17-én, vasárnap délelõtt 10 órától DávidFerenc emlék-istentiszteletet tartottunk, melyet 11 órá-tól a gyülekezeti teremben Sándor János erdélyi fafara-gó kiállításának megnyitása követett. A kiállítást Ban-ner Zoltán mûvészettörténész nyitotta meg. Közremû-ködtek: a Fóti Asszonykórus Vizsy Edit vezetésével ésIványi Dóra szavalataival. Délután 17 órai kezdettel aDávid Ferenc Egylet reformációi és Dávid Ferenc-meg-emlékezést tartott. Az áhítatot Szász Adrienne lelkész-nõ végezte, az ünnepséget Dr. Nyiredy Szabolcs, a DFEelnöke nyitotta meg. Ünnepi beszédet mondott Szom-batfalvi József székelykeresztúri esperes. A zenei alá-festést Kobzos Kiss Tamás szolgáltatta.

November 22-én részt vettünk Dr. Kiss Zoltán temeté-sén, akit a Hatvani temetõbe helyeztek örök nyugalom-ra hitvese mellé. Gyülekezetünk részérõl jelen voltRázmány Csaba püspök, aki a temetési szolgálatot isvégezte, valamint Léta Sándor lelkész és Gergely Felici-án gondnok.

November 23-án Léta Sándor lelkész részt vett a pest-szentlõrinci unitárius egyházközség által szervezettgyülekezeti esten, ahol az áhitatot Kászoni József lel-kész végezte, és az ünnepi mûsort a Kispesti Gyöngyvi-

rág Kórus szolgáltatta, akik komolyzenei koncertet ad-tak. A szeretetvendégséget vacsora követte.

Október és november hónapjai nekünk magyaroknakés unitáriusoknak az emlékezés és gyász hónapjai. Avasárnapi istentiszteletek is ennek a hangulatában, azesemények felelevenítésében és a példát vételében zaj-lottak le. December elsejétõl már a reménység, az öröm,a boldogság hónapja kezdõdik. Itt van Advent, közele-dik a Karácsony, az örömszerzés áldott alkalma.

December elsején, advent elsõ vasárnapján zenés is-tentiszteletet tartottunk, mely alkalommal az adventigondolatok szószéki elhangzása után, Dinnyés Józsefdalszerzõ és zsoltárénekes vidította fel lelkünket a meg-zenésített zsoltárokkal és adventi, karácsonyi hangula-tot keltõ versekkel.

Továbbá fel szeretném hívni minden kedves érdeklõ-dõ figyelmét, hogy templomunkban a következõ isten-tiszteleteket tartjuk:

December 22-én, vasárnap délelõtt 10 órai kezdetteltartjuk a gyermekek karácsonyfa-ünnepélyét.

December 25-én és 26-án, karácsony elsõ és másod-napján délelõtt 10 órakor ünnepi istentiszteletet tar-tunk úrvacsoraosztással.

December 29-én, vasárnap délelõtt 10 órakor az óesz-tendõt búcsúztató istentiszteletet tartunk.

2003. január elsején, szerdán délelõtt 10 órai kezdet-tel újévi istentiszteletet tartunk.

Az MTV1 felvételt készített a „Hajnali gondolatok” cí-mû adásba. December 25-én Rázmány Csaba püspök,január 13-án pedig Léta Sándor lelkész gondolataihangzanak el.

Minden kedves hívünket és érdeklõdõt szeretettel hí-vunk és várunk.

2002. évben végzett szertartások:Esketések:

Július 26-án házassági megáldásban részesítettükKerekes Árpád és Kiss Katalin testvéreinket; október5-én házassági megáldásban részesítettük Rázmány Jó-zsef és Pásztor Szilvia testvéreinket.

Keresztelések:

Április 20-án felnõtt keresztelésben részesítettükKiss Katalint; április 21-én megkereszteltük BalázsCsaba és Vass Jolán fiúgyermekét, Rolandot; május29-én felnõtt keresztelésben részesítettük Cseri Gábort;június 16-án megkereszteltük Vajda József és ReitingerEdit fiúgyermekét, Richárd Domokost; szeptember 8-ánmegkereszteltük Szigeti Zsolt és Szabó Éva hároméveskisfiát, Zsoltot és háromhónapos kislányát, Noémit; ok-tóber 2-án megkereszteltük Kátai Kristófot; október2-án megkereszteltük Pásztor József és Gál Mária Eri-ka kislányát, Szilviát.

Temetések:

Utolsó útjukra kísértük és eltemettük: ja-nuár 18-án Székely Józsefet 87 éves korában;június 10-én Korompay Gyõzõt 59 éves korá-ban; július 3-án Ilia Lászlót 80 éves korában;július 17-én Gyõry Gábort 70 éves korában;augusztus 12-én Ferenczi Sándort 69 éves ko-rában; augusztus 22-én Birtalan Dénest 79éves korában; augusztus 24-én BarthaSándorné, Radó Máriát 61 éves korában; au-gusztus 27-én Beck Béláné Hegedüs Erzsébe-tet 91 éves korában; szeptember 9-én DeákFerencné Hámor Irént 78 éves korában; szep-tember 24-én Kékesi Józsefné Tusa Klárát 80éves korában; október 7-én Nagy-Szalóki Ist-vánné Szaniszló Annát 81 éves korában; no-vember 8-án Deák Bertalanné Páll Ilonát 89éves korában; november 22-én Dr. Kis Zoltánt78 éves korában.

Léta Sándor lelkész

22 UNITÁRIUS ÉLET

Fotó: Aranyossy György

UNITÁRIUS ÉLET 23

Pestszentlõrinc2002. november 23-án, szombaton ismét sor került

hagyományos szeretetvendégségünkre. Az elõzõ szere-tetvendégséghez hasonlóan megint a zenéé volt a fõsze-rep. Kászoni József lelkész áhítata után a kispestiGyöngyvirág Kórust láttuk vendégül, akik csodálatossávarázsolták esténket. Mûsorukon a zeneirodalom szintevalamennyi korszakából származó darabok szerepeltek.Az Advent jegyében karácsonyi dallamok is felcsendül-tek. Külön erre az alkalomra erdélyi népdalokkal is ké-szült az együttes, nagy örömöt okozva ezzel hallgatósá-gának. A koncertet a Székely Himnusz zárta. Az egy-

házközség asszonyai által készített vacso-rának ismét nagy sikere volt, éppúgy, mintaz azt követõ tortaárverésnek.

Sok szeretettel hívunk és várunk mindenkit a decem-ber 25-én 11 órától tartandó karácsonyi ünnepségünkre.Várjuk továbbra is a már nem használt, de még jó álla-potban lévõ ruhákat, játékokat, amelyekkel a ferihegyiátmeneti menekültszállás lakóit szeretnénk megörven-deztetni. Segítségüket elõre is köszönjük.

Szász Adrienne

Gyõr„Megkésett róvás az idõ falába”

Konfirmandusaimnak szeretettel...

Lassan búcsút mondunk a 2002-es esztendõnek, és azilyenkor szokásos számvetéskészítés közben mindegyreszámonkérõen visszaköszön az õszi események egyike,amely a Gyõri Unitárius Egyházközség legjelentõsebbünnepe is volt egyben.

Szeptember nyolcadikát írtunk, és a nyári kánikulátidézõ melegben mintegy kétszázan gyûltünk össze, hí-vek és támogatók, hogy az egyházközség önállófennállásának tizedik évfordulóját megünnepeljük.

Egész évben készültünk erre az eseményre, ésha nem is sikerült minden elképzelésünket megva-lósítanunk mégis büszkén nyugtázhattuk, hogy jó-indulatú kezek szorgos munkája eredményekép-pen megszépült az ingatlan és az azt körülvevõ te-lek. Újrameszeltük kívülrõl az ingatlant, lefestet-tük a kapukat, a haranglábat, amelyre új zsindely-tetõ került, az ingatlan melletti romos részt telje-sen felszámoltuk. Falaztunk, betonoztunk, eltaka-rítottuk a szemetet. A szépen zöldelõ füvön ott áll-tak a saját erõbõl megvásárolt sátrak, székek ésasztalok, a kaput körülölelõ zöldfenyõ- és virágko-szorúk, a haranglábon elhelyezett négy zászló egy-aránt jelezte, hogy nem mindennapi esemény zaj-lik a Szittya utcában.

Az ünnepély rövid megemlékezéssel kezdõdött. Fel-idéztük az elmúlt tíz esztendõ legfontosabb eseményeit,azzal a reménnyel, hogy a továbbiakban is folytatjuk amegkezdett munkát. Az egyházi fõhatóság nevében Ba-lázsi László, fõjegyzõ köszöntötte az egybegyûlteket éstolmácsolta a Püspök úr és Fõgondnok úr üdvözletét,akik nem tudtak jelen lenni a rendezvényen. Gyõr városönkormányzata részérõl Jungi Csaba alpolgármester úr

DebrecenNovember 17-én Balázsi László fõjegyzõ úr és kedves

felesége végezték a szolgálatot, melyben Dávid Ferencreemlékeztünk. Az istentisztelet végén elbúcsúztak a gyü-lekezettõl, mi pedig megköszöntük, hogy a szülésiszabadság alatt sok más teendõ mellett a debreceniszolgálatokat is ellátták.

Adventtõl, az új egyházi év kezdetével a gyülekezetkérésére és eredeti szándékom szerint visszaálltam aszolgálatba.

Ezúttal is köszönöm a presbitériumnak és kollégáim-nak, hogy segítségükrõl biztosítottak, tudniilik a debre-ceni szolgálatot csak azzal a feltétellel láthatom el, ha aszórványokról is gondoskodom, ami egyik esetben semkevesebb, mint 130 km távolságra van.

December elején, immár hagyományosan, a presbité-rium megünnepelte a Miklós napot, Dr. Kozák Miklósgondnokunkat köszöntöttük. Most a presbitérium tag-jai, a családtagokkal kiegészülve töltöttük együtt azegész napot, hisz e testület valóban baráti közösségetalkot.

Ebben az évben még mindhárom alkalommal 9 óraikezdettel tartjuk istentiszteletünket, így karácsony elsõnapján is, amelyen úrvacsrával ünnepeljük meg Jézusszületését. A gyerekek betlehemes játékkal készülnek.

A debreceniek nagy örömére és a Déri múzeum 100éves évfordulójára visszaérkezik a városunkba Mun-kácsy Mihály Krisztus Trilógiájának hiányzó része, aKrisztus Pilátus elõtt címû festmény. Ez nagyszerû al-kalom, hogy ne csak a karácsonyt töltsük Jézus fény-körében, hanem az elkövetkezõ napokban is ebben aszellemiségben maradjunk. December 28-án, szombatona nagyváradi unitáriusokkal közösen, gyülekezeti napkeretében ellátogatunk a múzeumba. Majd ezt követõenmûvészettörténeti elõadással, áhitattal és szeretetven-dégséggel zárjuk a 2002-es esztendõt, melyet a szeretet-vendégségek rendjén a közösségi alkalmak évének ne-vezhetünk.

2003. január 5-tõl kezdõdõen a debreceni istentisztele-tek 10 órakor kezdõdnek!

– mvk –

24 UNITÁRIUS ÉLET

fejezte ki örömét az évek óta ismert és álta-luk is támogatott kis közösség fejlõdését ésmegerõsödését szemlélve. A helyi vallásos

élet képviseletében Gyõri Béla plébános úrméltatta a két közösség közti egyetértést és

együttmûködést. A helyi részönkormányzatképviseletében Reuter György biztosította a híveket atovábbi támogatásról, részben a részönkormányzatiépületben tartott istentiszteletek lehetõségét, valaminta templomépítési szándék megvalósítását illetõen. Eztkövetõen az egyházközség fiataljai által elõadott mûsorthallgathattunk meg. Elhangzott Bódás János: Ki vanjelölve a helyed és Reményik Sándor: Templom és isko-la címû verse Komlósi Ildikó és Gellér Bíbó Zsolt konfir-mandusok elõadásában. A mûsor színvonalát emelte,hogy Fehérné Bódi Blanka és Magyari Katalin elõadókErdélyt idézõ, hagyományos népviseletben léptek fel.

Az ünnepi megemlékezést konfirmációval egybekötöttistentisztelet követte. Igét hirdetett Balázsi László fõ-jegyzõ, kántorizált Balázsi Lászlóné. Hitérõl tanúbi-zonyságot tett öt növendék, akik egész évben vállalták,hogy messzi vidékekrõl eljárnak az elõkészítõkre, éseleget tesznek valláserkölcsi kötelezettségüknek.Komlósi Ildikó, aki Kolozsvárról származik és szüleivelHajmáskéren lakik. Boros László, aki Székelyudvar-helyrõl költözött jelenlegi lakhelyére, Kapuvárra.Derzsi Dániel, aki mészkõi gyökerekre tekint vissza, ésakinek nagymamáját még Balázs Ferenc konfirmálta,Gyõrságon lakik. Gellér Bíbó Zsolt, aki Dombóról szár-mazik és szüleivel Mosonszentmiklóson lakik. SzabóZoltán, áldott emlékû Göncz Mihály lelkésztestvérünkunokája volt az egyedüli, aki Gyõrben lakik. Neki a gyö-kerei Alsó-felsõ Szentmihályról erednek.

Az istentiszteletet követõen került sor az ingatlan fa-lára elhelyezett emlék- és névtábla felavatására, ame-lyet a helyi lelkész és Balázsi László fõjegyzõ végzett. Atöbb mint kétórás rendezvény a Székely Himnusz el-éneklésével zárult.

Ezt követõen minden résztvevõ hozzájárulásával ker-ti szeretetvendégségre került sor, ahonnan aztán hálásköszönõ szavakkal búcsút véve igyekezett haza minden-ki régi vagy újonnan választott otthonába: Marosvásár-helyre, Kolozsvárra, Füzesgyarmatra, Hódmezõvásár-helyre, Budapestre, Tatabányára, Pápára, Farkasgye-pûre, Szombathelyre, Sopronba, Nagylózsra, Hajmás-kérre, Veszprémbe, Zalaegerszegre, Mosonszentmik-lósra, Kapuvárra, Écsre, Gyõrságra, Pannonhalmára,Pázmándfalura, Hédervárra, Bécsbe.

Sándor Gy. Mátyáslelkész

HódmezõvásárhelyHosszú idõ óta nem jelent meg hír Hódmezõvásár-

helyrõl. Ez nem jelenti azt, hogy nem tesszük a dol-gunk, sõt.

Valószínû nem ilyen jellegû hírre lennének kíváncsi-ak az olvasók, hogy hogyan küzdünk mindennapjaink-ban, hanem valami szép, kiemelkedõ eseményrõl szólóhírt várnának tõlünk. Hát ilyennel nem szolgálhatunk,és nem azért, mert nem vagyunk optimisták, hanemazért, mert nincsenek.

Arról írhatunk csupán, hogy szûkös anyagi körülmé-nyek között lévõ gyülekezeti tagjainktól nem várhatunk(és nem is várunk) el anyagi támogatást, sõt mi szeret-nénk segíteni megkeseredett híveinken.

Megpróbáljuk családlátogatásainkkal, meghallgatá-sukkal feléjük fordulásunkkal, megértésünkkel enyhí-teni gondjaikat. Azzal, hogy optimizmussal fordulunkfeléjük, s mosolyunkkal egy szép délutánt szereztünknekik, már tettünk valamit.

Szívesen is teszi az ember mindezt nagyon sokáig, denéha a lelkésznek is fel kellene töltõdnie. Honnan vegyehát az erõt, ha néha maga is segítségre szorul és nincssegítség. Nemcsak lelki, fizikai sem. Híveink idõsek, be-tegek. A lelkész és családja takarítja a templomot, ima-termet, harangoz, a megüresedett kántori lakásbanspaknival maga kaparja le a régi festést, hogy ezzel isspóroljon, hogy ne kelljen rá elõteremteni az anyagia-kat.

Egyszóval végzi a mindennapi munkáját és „jut” erejeszeretettel az emberek felé fordulni. Szükségük is vanaz ilyenfajta „segítségre”. Egyre többen várják, hogy„megtiszteljük” házukat.

Kellemesek ezek az együttlétek, s talán a legfonto-sabbak. Tapasztalatunk szerint szükség van az isten-tiszteletek utáni együttlétre is, a beszélgetésre. Min-

denkinek van mesélnivalója, talán segítséget, megol-dást talál gondjaira egy-egy gyülekezeti tagban. SajnosSzegeden nincs saját imatermünk, így a reformátustemplomban tartjuk istentiszteleteinket. Itt nincs lehe-tõség az együtt maradásra. Téli idõszakban különösensiet mindenki nem az utcán topogni. Mire az úrasztalátleszedjük, híveink szétszélednek. (Legalább, ha bérel-hetnénk egy termet az is megoldás lenne.)

Szóval álmodozunk, próbálunk ezeknek ellenére isoptimistán, jókedvvel fordulni híveink felé, hogy ne ter-heljük mi is a mi gondjainkkal õket.

És megkérdem megint, honnan szerezzen a lelkész is-mét annyi lelki erõt, hogy mindezt derûvel, elégedetlen-ség nélkül évrõl-évre folytatni tudja. Igen itt van a Hit,s a Remény, hogy egyszer csak jobb lesz.

Itt a remény gyermekeink szemében, akikkel dolgoz-ni fantasztikus. A Karácsony közeledtével ismét nekünka feladatunk azoknak a gyermekeknek a lelkébe Kará-csonyt varázsolni, akik otthonról nem hozták ezt az ér-zelmi pluszt és a hagyományt. Ebben az elanyagiaso-dott világban merész vállalkozás, és mégis ismét meg-próbálkozunk vele, hiszen hiszünk abban, hogy nem hi-ábavaló, ha megtanítjuk õket egy-egy énekre, lelket me-lengetõ szerepre, amit annyi szeretettel fogadnak majda szülõk.

Nagy gondossággal, odafigyeléssel válogatjuk a verse-ket, és azon töprengünk, hogy mibõl teremtsük elõ aszeretetcsomagra valót, mert hát a megérdemelt juta-lom a szereplésért a szeretetcsomag lenne.

Ezek a gondolatok foglalkoztatnak az advent közeled-tével, hogy megtaláljuk a megoldást mindarra, ami szo-morúságot okozhat lelkünkbe.

Kiss Tünde

UNITÁRIUS ÉLET 25

FüzesgyarmatElõzõ lapzártánk óta a sokszor téliesen zord, máskor

tavasziasan gyönyörû õszben rengeteg szolgálatot vé-geztünk a ránk bízott gyülekezetekben. Az elõzõ idõ-szakhoz hasonlóan kis hazánk keleti részében ide-odaszáguldoztunk, eleget tenni mindenhol, ahova a köteles-ség hívott. A sokszor hangulattalanná lett hétvégekenöröm volt együtt lenni híveink kisebb vagy nagyobb cso-portjával templomainkban, imaházainkban.

Október 20-án, mert ez volt a közelebbi vasárnap,megemlékeztünk az 1956-os forradalom és szabadság-harc évfordulójáról. Füzesgyarmaton hittanórás gyere-keinkkel és felnõtt híveinkkel kivonultunk emlékpar-kunkba és elhelyeztük virágainkat az 1956-os emlék-szobrunkon. Megható volt az imádságos, Himnusz-énekléses emlékezés. Debrecenben délután 3 órakorvolt az emlék-istentisztelet, ahol elhangzottak ugyan-azok a költemények, mint délelõtt Füzesgyarmaton,idézve a forradalmár hõsök emlékét.

Ugyancsak ünneppé varázsolta az emlékezés napjátaz anyaegyházközségben egy kettõs keresztelési szer-tartás. Egyházszeretõ gondnokasszonyunk, GyániEndréné két dédunokáját kereszteltük meg gyönyörûenfeldíszített templomunkban. A Széplaki család elsõszü-löttje az Emese nevet, a Györfi család elsõszülöttje pe-dig az Alexandra nevet kapta a keresztségben. A hité-hez hûséges dédnagymama 11 évvel ezelõtt keresztel-tette meg unokáit templomunkban, és most az õ gyere-keiket jegyeztük be kis unitárius keresztény családunktagjai sorába. Bár nem a településünkön laknak, merthivatásuk elszólította õket Várpalotára, illetve Egyek-re, kis közösségünk tagjai kívánnak maradni továbbrais. Isten éltesse a kicsinyeket és tartsa meg a szülõket,nagyszülõket, dédszülõket egészségben és kifogyhatat-lan szeretetben.

Október 23-án az egyházközség lelkészeként résztvettem a városi ünnepségen, ahol az új polgármestertartotta a megemlékezést.

Október 27-én, a reformáció emléknapjához közel esõvasárnapon megidéztük ennek a vallásos-szellemi for-radalomnak az elindulását. A számos érdeklõdõ az alka-lomhoz illõ verseket, énekeket hallgathatott meg az is-tentisztelet alatt.

Október 20-án Debrecenben az emlék-istentiszteletután megáldottuk híveink, Kovács Attila és családja újhajlékát. A Biblia üzenetével szóltunk az áldozathozók-hoz és kértük az Istent, hogy legyen a szeretet és békes-ség hajléka az otthon a több nemzedéket egyesítõ, gaz-dag lelkû család számára sok ideig.

November 1-én a közeli Darvason, im-már egy évtized óta, a Polgármesteri Hiva-tal felkérésére megemlékezést tartottunk aköztemetõben a halottakra és a háborúkban elesetthõsökre emlékezve. Ugyanaznap délután 3 órakor emlé-keztünk szeretteinkre a füzesgyarmati templombanszámos résztvevõ érdeklõdése közepette.

November 17-én tartottuk meg a Dávid Ferenc-emlék-istentiszteletünket, amely alkalmával elhangzottGellérd Imre: Reformálódj! címû, hatalmas üzenetettartalmazó verse, valamint felcsendültek hitvalló éne-keink, köztük a reformátor kedvelt, 43-as számú ének:„Adjunk hálát mindnyájan!”. Ugyancsak 17-én délután3 órakor tartottuk az emlék-istentiszteletet Debrecen-ben. Beszolgáló lelkészként az istentisztelet végén elkö-szöntünk a kántori teendõket végzõ feleségemmel agyülekezettõl, mert a továbbiakban a helybeli lelkésznõfogja a szolgálatokat elvégezni. Megköszöntük a kedveshívek ragaszkodását és Isten áldását kértük életükre,az egész kis gyülekezet munkájára, gyarapodására.

November 24-én délután szolgáltunk az Idõsek Ottho-nában, ahol két halottunkról is megemlékeztünk.

Aznap délután 3 órakor volt a gyermek-istentisztelettemplomunkban. A megható szertartást Nagy Alexand-ra és Csordás Gergõ hittanosok végezték. Istentiszteletután sor került a szeretetvendégségre, ahol elfogyasz-tottuk a szülõk, nagyszülõk, rokonok által hozott és ké-szített szendvicseket, süteményeket. Óriási sikere volta rengeteg sok tombolának, amit szintén a fent említet-tek adtak össze, vásároltak vagy készítettek. Ez alka-lommal kértük Isten áldását két újabb unitárius újszü-löttre, akik a közelmúltban látták meg a napvilágot, azegyik a Darabos családban, a másik pedig fiatal presbi-terünk, Kovács Lajosék harmadik lányaként. Az Istenéltesse õket, és várjuk, hogy majd megkereszteltessék.

December 1-én mi is meggyújtottuk az elsõ adventigyertyánkat itthon is és Gyulán is. A füzesgyarmatitemplomot díszítõ koszorút megköszönjük a Barkóczi-Klinszky virágüzletnek, a gyulait pedig Romvári Etelkagondnokasszonyunknak.

December 6-án a hittanóra keretében Mikulás-járásvolt, ami jó hangulatot teremtett gyerekeink körében.

Elszaladt õszünkön, karácsonyvárásunkban hat test-vérünket veszítettük el. Nagy Jánosné Kisgyörgy Ilona69, Füredi Andrásné Bese Julianna 88, Nánási János68, Tüzes József 83, id. Bere Sándorné Kovács Margit70, Márkus Tivadarné 90 éves korában költözött el eb-bõl a világból. Pihenjenek csendesen, a vesztesek pedig

vigasztalódjanak Isten megmásíthatat-lan akaratában.

Adventi, karácsonyi ünnepeinkkelkapcsolatban Isten segítségével azt ter-vezzük, hogy december 19-én, csütörtö-kön a füzesgyarmati klubunkban, 20-ána bélmegyeri klubunkban fogunk dalár-dáink közremûködésével karácsonyestettartani. Szenteste délutánján 5 órakorpásztorjátékos, betlehemezéses ünne-pélyt tartunk. Közel 30 gyermeket aján-dékozunk meg, valamint az UnitáriusAlapítvány és az egyházközség jóvoltá-ból 15 hittanosunkat jutalmazzuk meg ahûséges hittanórai részvételért és temp-lomlátogatásért. Karácsony elsõ napjánúrvacsorázó istentiszteletet tartunk, dél-után az Idõsek Otthonában ünnepelünkúrvacsoráztatással. Második napon Vá-sárosnaményban lesz ünnepi, úrvacsorá-zó istentisztelet, délután megáldjuk Fel-Gyáni Endréné gondnok dédunokáinak keresztelõje.

26 UNITÁRIUS ÉLET

hõs Szabolcs presbiter és családja új otthonát,ahova az õsz folyamán költöztek.

Az óév utolsó vasárnapja, 29-e délután-ján fél négykor a Gyula és Környéke Szór-

ványegyházközségben tartunk úrvacsorázó is-tentiszteletet. Nem hagyjuk ki a hagyományossá

vált szilveszter éjszakai istentiszteletet sem fél tizen-kettõkor. Várjuk, jöjjenek együtt búcsúztatni az óesz-tendõt és köszönteni az új évet. A 2003-as évünkben el-sõ alkalommal Budapesten, a Nagy Ignác utcai templo-munkban lesz 11 órakor ünnepi istentisztelet, amit aszokásos újévi fogadás követ majd a Püspökségen és az

egyházközségi tanácsteremben. Újévi beszámolóistentiszteletünket 2003. január 5-én, délelõtt 11 órakortartjuk egyházközségünkben. Ahhoz két hétre, 19-énlesz az egyházközség számadó közgyûlése.

Õszi munkánkat, ünnepi tervezgetéseink lendületétaz sem törte meg, hogy a tervezett lelkészi lakásépítésügye mind reménytelenebb. A megkeresett illetékeseksemmilyen választ nem küldenek beadványainkra.Mindennek ellenére hinni akarjuk, hogy nem hagy el azIsten, és valami módon csak elkezdhetjük az álom meg-valósítását.

B. L.

KocsordOktóber és november az õsz, az elmúlás, a gyász,

egyéni, egyházi és egyetemes tragédiák jegyében vonultát felettünk.

Október 5-én temetés volt, errõl az elõzõ számban mármegemlékeztünk. Másnap megemlékeztünk az aradi ti-zenhárom vértanúról. Gyászlobogó lengett a torony ab-lakából. A templomban emlékbeszéd hangzott el aJn.17.1–5-bõl, ahol fõpapi imádságában Jézus arról teszbizonyságot, hogy akik elvégzik a Földön azt a munkát,amit Isten rájuk bízott, megismerik õt, és örök életet él-nek megdicsõülve. Vértanúink nem tehetnek arról, hogya magyar függetlenség harca akkor elbukott. Õk a rájukbízott feladatot maradéktalanul teljesítették. Ameddigmagyar él a Földön, és az egyedül igaz Istent ismeri,emlékezetükben ök itt is élni fognak, amint örök életükvan a Mennyben is.

13-án, szombati napon Kolozsváron megkereszteltema budapesti illetõségû Vajda Fruzsinát. November 9-éna helybeli Lakatos Boglárkát részesítettem a keresztségszertartásában.

Október 20-át az ötvenhatos forradalom és szabadság-harc emlékének szenteltük helyben és Nyíregyházán. AKol. 1–13-bó1 hirdettem, hogy gyarlóságaink képeziklegnagyobb ellenségünket. Nagyobbat, mint az egykorimegszállók és kiszolgálóik hada. Velük szemben Jézusvezeti gyõztes forradalmunkat, ha hiszünk benne és kö-vetjük õt. Isten az, aki „megszabadított minket a sötét-ség hatalmától, és õ vitt át minket szeretett Fiának or-szágába, akiben van megváltásunk és bûneink bocsána-ta.” Nyíregyházán a kórház kápolnájában imádkozunkaz ott szenvedõ betegek gyógyulásáért.

28-án Székely Ferencné és alulírott lelkész a várostólkapott meghívásra részt vettünk Mátészalkán a refor-máció emléknapján. Meghallgattuk Bölcskey Gusztávdebreceni református püspök emlékbeszédét RavaszLászlóról, születésének centenáriuma alkalmából. A né-pes közönség elõtt három unitárius istentiszteleti éne-ket is elõadott a Csányi Ottó vezette Ádám Jenõ ének-kar. Elsõ ezek között a 305., az énekes Mi Atyánk. Má-sodik volt a 147., Szálljon buzgó szálljon forró / Hálahozzád, jó Atyánk. A harmadik ének premier, amit, erreaz alkalomra dolgozott fel és tanított be a karnagy úr:106., Reménykedõ szívvel / Sóhajtok az égre, a Töredel-mes esedezések közül. Vastapssal jutalmazta a közön-ség.

Halottak napján alulírott lelkész rendbe tettem Ja-kab Miklósné Jozephy O1ga, a néhai Jakab Jenõ lelkészédesanyjának sírját, és gyertyát, gyújtottam rajta. Kí-vüle még egy közemberünk nyugszik itt: Végh Mihálylelkész. Sírját halála 20. évfordulója, illetve névnapjaalkalmával õszi hálaadáskor látogatta meg népes csa-ládja, és emlékére úrvacsorát adományozott.

Isten különös gondviselésének tekintjük, hogy ez al-kalmat az MTV közvetítette templomunkból. Ha ez akeresztény történelem egy vallásosabb korszakában

ment volna végbe, a közvélemény Isten-bizonyítékkéntélte volna meg. Ma mégis nagyobb szükség van rá, mintvolt bármikor. Egy ilyen egybeesést hálátlanság lenne apuszta véletlennek tulajdonítani. Valamint azt is, hogyalulíró Kolozsváron élõ lánya és családja is élõben néz-hette meg az adást, amirõl az ugyan tudott, de ott azMTV1 nem, csak a második közszolgálati tévé fogható.Igen ám, de úgy akarta Isten, hogy adás közben, megle-petésként átkapcsoljanak a kettesre. Isten arról is gon-doskodott, hogy a család épp akkor érkezzen haza atemplomból, a gyerekeknek bekapcsolja lányom a ké-szüléket, és a megfelelõ gombra tévedjen az ujja, hogygyermekmese helyett édesapja prédikáljon neki akocsordi templomból.

Minket mélységesen meghatnak az ilyen események,és hálára köteleznek Isten iránt, aki résztvevõként kísé-ri életünket. Ilyenkor megmutatja magát, hogy Isten-él-ményünk legyen. Tapasztalati meggyõzõdésünk, hogyilyen Isten-élménye minden hívünknek van, és azokatközölnék is, ha akadálya ne lenne. Híveink nem teoló-gusok. Hitvallásunktól idegen képzeteik is vannak,amiket épp ezen az úton tudnánk a legtisztább evangé-liumi útra terelni.

November 3-án ismét lengett tornyunk ablakában agyászlobogó, 1956-os nemzeti tragédiánk másnap követ-kezõ évfordulójára, valamint az azt megelõzõ halottaknapjára. Nekem az Újszövetség nem egy magyarázójegyzet az Ószövetséghez, hanem az áldozó: vallásgya-korlatró1 az imádkozó szeretet vallásgyakorlatára valóáttérés Evangéliuma. Az elmúlást sem csak a földbõlvétetett testnek a földbe való visszatéréseként prédiká-lom. Ezért az 1.Móz.3.19. alatt található igét se hirdet-tem Jézusnak a Jn.5.24.-ben található és az örökéletrõlszó1ó tanítása nélkül.

November 10-én megemlékézést tartottunk Dávid Fe-renc vértanúhaláláról a kocsordi gyülekezetben, majd17-én Nyíregyházán. Alapigeként a Jn.14.6. szolgált:„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem me-het az Atyához, csakis énáltalam.” Mert Dávid Ferenc,aki a megfeszített Krisztus szolgájának nevezte hivata-losan is magát, Jézus által menetelt fokról-fokra azigazság Atyja felé, és Jézus keresztjeként szenvedte el afogságot Déva várában, melynek falára tulajdon vérévelés utolsó erejével írta fel, hogy „útjában az igazságotsemmi sem tartóztathatja fel”. – Amint Jézus is igazszívvel bocsátott meg ellenségeinek a kereszten.

December elején, advent elsõ vasárnapján megnyitot-tuk a Jézus születése felé örömteli várakozással tekintõkészülõdés idõszakát. Meggyújtottuk a halottak napigyertyavilág után begyûrûzött szokás szerint az adventikoszorú elsõ gyertyalángját. A koszorú Jakab Péternéegykori hûséges templomlátogatónk ajándéka, aki mamár nem tud ilyen messze eljönni. De adjon neki a jó Is-ten kedves családja körében annyi békét, szeretõ szívet,amennyivel azok a gyertyák világítják nekünk a kará-csony felé vezetõ utat.

Nyitrai Levente lelkész

UNITÁRIUS ÉLET 27

PécsA Baranya Megyei Bíróság 2002. október 16. napján

hozott végzésével bejegyezte alapítványunkat (alapítótagok: Magyar Imréné, Dr. Lehmann Antal, Dr. SikóÁgnes, Dr. Szabó Attila, képviselõje: Máté Ernõ), azon-ban e határozat ellenében a Megyei Fõügyészség felleb-bezést adott be a Bíróság figyelmét elkerülõ apróbb hi-bák miatt. Így nem tehetünk mást, mint figyeljük az

immár tõlünkfüggetlenítetteseményeket, ésmásfél évet vá-runk a MegyeiLegfelsõbb Bíró-ság határozatá-ra, avagy meg-szüntetjük az el-járást, és újbólbeadjuk kéré-sünket. Azon-ban a megszün-tetés lehetõségemég a Bíróságonsem tisztázott,

mert hogy a Fõügyészség nem azért „dolgo-zott”, hogy ez meg lehessen „vétózni”.

Október 20-án Székesfehérváron keresztelõi szertar-tásra került sor. Megkereszteltem Borsos Mózes és SoósHajnal Antónia nevû gyermekét. A több mint hatvanlelket számláló székesfehérvári (és környéki) gyüleke-zetnek immár kialakult egy magja, havonkénti isten-tiszteleteinket egyre bensõségesebb hangulatban tart-juk meg.

November 10-én tartottuk Dávid Ferenc emlékünne-pélyünket, amely a Kossuth Rádió egyenes adásábanvolt hallható. Vendégül láttuk a Pécsi Református Gim-názium vendégkórusát, Hoppál Péter igazgató és kórus-vezetõ vezetésével. Számomra ezen alkalom nagy siker-élmény volt, a rádió közönségszolgálata, az ország min-den tájáról ismeretlen emberek tucatja keresett megegyházi beszédem elküldése végett.

November 28-án Pécsen temetési szertartásra kerültsor. Utolsó útjára kísértük és eltemettük Tábori Ferenc89 évet élt testvérünket. Adjon a Jóisten számára csön-des pihenést az anyaföld ölén, lelkének békességet.

Máté Ernõ

Beregi unitárius szórvány

Az õszi hálaadás ünnepe után a mátészalkai reformá-ciói ünnepséggel kezdõdött az utolsó gyülekezeti évad.

Ekkor került sor a Balázs Ferenc születésének 100.évfordulóján Csányi Ottó karnagynak odaítélt BalázsFerenc-díj ünnepélyes átadására a mátészalkai mûvelõ-dési ház dísztermében, amelyen jelen volt BölcskeiGusztáv, tiszántúli ref. püspök úr is.

Október 23-án megkoszorúztuk a Vásárosnamény fõ-terén elhelyezett 56-os emléktáblánkat.

Közösen hallgattuk a Kossuth rádió unitárius isten-tiszteletét Pécsrõl Dávid Ferenc alapító püspökre emlé-kezve.

Az adventi ünnepkört csendes áhítattal kezdtük, me-lyen presbiteri összejövetelt is tartottunk. Ezen elhang-zott, hogy a presbitérium fõ feladata, hogy mindent Is-ten dicsõségére cselekedjen.

Tekintse tehát egyházát, gyülekezetét a presbiteregyik fontos kincsének, amelyrõl minden lehetséges mó-don és minden jó rendelkezésére álló eszközzel gondos-kodnia kell. Ez a gondoskodás legyen fáradhatatlan, ki-tartó Istentõl megáldott. A gyûléseken hozott határoza-tokat minden presbiternek végre kell hajtania. Mennyi-vel könnyebben és jobban menne a határozat végrehaj-tása, ha nem várva senkitõl sem jutalmat, hanem közö-sen vállalva a nehézségeket végeznék a szolgálatot, kö-zösen munkálkodnának Isten egyházáért.

Itt érvényesülhetne az ige: „egymást különbnek tart-va önmagatoktól, alázatos engedelmességgel végezzétekel a feladatot”.

Minden szolgálat a presbitertársak körében, Isten ne-vében történjen. Még akkor is, ha azt egyedül, társ nél-kül kell végezni.

Az összejövetel másik fontos feladata volt a közösszellemiség kialakítása. Tisztáztuk, hogy mi tesz min-ket igazi unitárius lelkületûvé. A példa, akit követnünkkell a mindennapi életünkben: Jézus Krisztus. Õ is em-ber volt, mint mi. De egységben élt az Atyával. Egészéletében ebben a felismerésben, ebben a revelációbanélt. Az unitárius keresztény üzenet nem más, mint: éljúgy, mint Jézus Krisztus!

Higgyünk a lélek erejében, hogy képes új lelket adninekünk minden reggel, minden pillanatban, csak kér-nünk és akarnunk kell tiszta szívvel. Hinnünk kell,hogy Isten lelke munkálkodik mindnyájunkban. Istenugyanúgy jelen van bennünk, mint Jézusban, csakesetleg mi nem vagyunk tudatában úgy, ahogy Jézusvolt. Õ a teljességet élte, amit nekünk fokozatosan kel-lene megtapasztalnunk. Mindannyian képesek vagyunkerre. Nincs kétféle emberi természet: misztikus és min-dennapi.

Hiányzik belõlünk egy mély, személyes istentapaszta-lat. Akkor értjük meg a kereszténység lényegét, haõszintén Istennek adjuk át magunkat, s így éljük min-dennapjainkat. Nincs külön szent dolog, (istentisztelet,úrvacsora, keresztelés) lelki beszélgetés (presbiteriösszejövetel, elmélkedés) és mindennapi élet (munka,háztartás, evés-ivás, szeretkezés).

Így három különbözõ szint van jelen életünkben.Mindhárom egyformán fontos és csak együttesen érvé-nyesül.

A jézusi életet csakis úgy élhetjük meg, ha mindeztegységben látjuk és egységben éljük meg Isten országamunkásaiként. Minden emberi tapasztalat mélyén fel-fedjük Isten jelenlétét. A teljes élet azt jelenti, hogy el-megyünk a mélységéig.

Advent idején megszerveztük a fiatalok betlehemesjátékát is. Az összegyûjtött szövegbõl és énekekbõl egykis összeállítást készítettünk, amit a rátermett fiatalokbetanultak és eljátszottak. Szenteste a betlehemes fia-talok járják a várost és ünnepet köszöntenek.

Karácsony elsõ napja délutánján az ünnepi istentisz-telet után Balázsi László püspökhelyettes lelkész úr azünnep tiszteletére felszenteli Felhõs Szabolcs Kriza Já-nos úti házát.

Másnap délután a gyülekezeti teremben szeretetven-dégséget rendezünk, melyen a szegény családok köztruhanemût és a gyermekeknek ajándékot osztunk széta beregi presbitérium szervezésében.

Lelki készülõdéssel, bûneink megbánásával és jóté-konykodással készülõdünk az ünnepre Isten dicsõségé-re.

Felhõs Szabolcs

28 UNITÁRIUS ÉLET

H Í R E K2002 november 16-án kísérték

végsõ útjára, a Házsongárdi teme-tõbe Balogh Ferencet, az ErdélyiUnitárius Egyház fõgondnokát.

A Magyarországi Unitárius Egy-ház sajnálatosan nem tudta képvi-seltetni magát a temetésen, mivelazzal egy idõben tartotta a Fõtaná-csi Ülését.

A december 29–30-án Kö-venden megtartott püspökválasztózsinatot követõen egyházunk kép-viseletében Rázmány Csaba püs-pök és Mikó István fõgondnok ko-szorút helyezett el a néhai fõgond-nok sírján, ahol korábban elhunytszülei is nyugszanak.

F

November 5-én Léta Sándorlelkész részt vett a Nemzeti Kultu-rális Örökség Minisztériuma és aBelügyminisztérium által a Krimi-nálexpó 2002 keretében rendezettI. Mûtárgyvédelmi Konferencián, aBudapesti Kongresszusi Központ-ban.

A Mûtárgyvédelmi Konferenciacélja, hogy széles körû társadalmiösszefogást kezdeményezzen amûtárgyak fokozottabb védelméértés az illegális mûkereskedelem el-len. A hatékonyabb fellépés érde-kében a szervezõk olyan programotdolgoztak ki, amely szándékuk sze-rint segítséget nyújthat a mûtárgy-tulajdonosoknak, a mûkereskedõk-nek, a hatóságoknak és a bûnüldö-zõ szerveknek egyaránt. Mûgyûj-tõk, muzeológusok, rendõrök, biz-tosítási szakemberek, igazságügyiszakértõk, vámtisztek, biztonság-technikai szakértõk, mûkereske-dõk, nemzetközi szervezetek kép-viselõi mondták el tapasztalataikat,javaslataikat a konferencián.

Olyan elõadások hangzottak el,mint: A mûtárgyvédelem jelenlegihelyezete és a hatékony védekezéstovábbi lehetõségei; A mûtárgy-csempészet elleni fellépés; A rend-õrség feladatai és lehetõségei a mû-tárgyvédelemben; Az egyházi mû-tárgyak veszélyeztetettsége; A ka-talogizáció szerepe a mûtárgyak

védelmében; A TREIMA (AR-TIST) számítógépes mûtárgykere-sõ és azonosító rendszer bemutatá-sa; A mûtárgyvédelem fontosságaa mûgyûjtõ szemével; Az igazság-ügyi szakértõi tevékenység jelentõ-sége a mûtárgyvédelemben; A biz-tosítás és a mûtárgyvédelem kap-csolata; Az ellopott mûtárgyak fel-kutatásának korszerû módszereistb.

F

2002. december 4-én tartotta aMagyar Bibliatársulat Alapítvány aKözgyûlését. A napirendi pontokközött elhangzottak: az elnöki be-számoló, megtörtént a módosítottés egységes szervezetbe foglalt ala-pító okirat elfogadása; megválasz-tottuk a fõtitkár-helyettest; a fõtit-kár évi beszámolójában ismertetteaz elmúlt esztendõ eredményeit,valamint elhangzottak a különfélebeszámolók, jelentések az alapít-vány tevékenységérõl.

Különös eredményként köny-velték el a 3 kiadott könyvet. Azegyik „A négy evangélium cigánymûvészek illusztrációival”. A ké-peket több munkából választottákki, melyek a budapesti Biblia Mú-zeumban voltak kiállítva. 8 mûvész25 alkotása került be ebbe a Bibliá-ba. A másodikat Lõrincz Zoltánmûvészettörténész-református lel-kipásztor készítette „A Biblia a ma-gyar festészetben” címmel, amely aBiblia 66 könyvéhez bemutategy-egy magyar alkotótól illusztrá-ciót. A harmadik könyv Eugene A.Vida és Jan de Waard könyve,„Egyik nyelvrõl a másikra” címmela bibliafordításról.

A Magyar Bibliatársulat továbbitervei, az alapvetõ bibliaszükségletkielégítése, gyûjtési akció szerve-zése, melybõl a lakótelepi gyüleke-zeteket támogatnák Bibliák adomá-nyozásával. További információtlehet kapni a www.datanet.hu/bib-liatarsulat/ honlapon, vagy kérni abiblia.tarsulat@mail.datanet.hu e-mail címrõl.

A 2003. év a Biblia éve! A Ma-gyar Bibliatársulat célja: közép-pontba helyezni a Biblia terjeszté-sét!

F

A Magyarországi UnitáriusEgyház elnöksége tisztelettel hívtafel körlevélben a három budapestiunitárius gyülekezet híveinek a fi-gyelmét arra, hogy kezdeményez-zenek gyûjtési akciót a MagyarKöztársaság Határõrségének felhí-vására, a menekülttáborokban levõidegen állampolgárok részére. AHatárõrparancsnokság szívesen fo-gadna ruhát, dobozos élelmiszert,könyveket, magyar és idegen nyel-vû Bibliát, felnõtt társasjátékokat,sporteszközöket és más jellegûadományokat. Az adományok el-szállítása karácsonyt megelõzõentörténne. Nemes cselekedetük vég-rehajtásában segítse a jó Isten!

F

A Sylvester János Protestáns(egyesületi) Gimnázium felvételthirdet a 2003/2004-es tanévben in-duló 6 és 9 évfolyamos gimnáziu-mi osztályaiba. A 6 évfolyamosképzésben emelt óraszámú képzésválasztható matematikából és an-gol/német nyelvbõl; a nyelveket, amatematikát és a számítástechnikátosztott csoportokban tanítjuk, agyógytornát az iskolábán biztosít-juk a rászorulóknak. Nehéz helyze-tû tehetséges tanulóinkat alapítvá-nyok támogatják.

A jelentkezésrõl részletes tájé-koztató és adatlap kapható az isko-la portáján vagy válaszborítékkalellátott levélben kérhetõ az iskolacímén (1149 Bp., Pillangó park3–5.). December 2-án és 3-án (ked-den és szerdán), valamint 2003.február 12-én (szerdán) az érdeklõ-dõknek nyílt napot, december 3-án17 órakor tájékoztató szülõi érte-kezletet tartunk.

dr. Bibó István igazgatótel.: 363-2612

(Szerk.)

Békés, boldog karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!