Karinthy Frigyes Fölfedezték a Sarkot Nem nyughattak, nem volt maradásuk: fel kellett fedezni, oda kellett dugni a lehajló-tű állványát, be kellett gázolni havába, meg kellett állni fölötte - és rá kellett jönni, hogy nincs ott, kérem, semmi. Na most megvan. Megcsíptük az öreget, rámásztunk, kirángattuk az ágyból; - egy pár bagaria-csizma elégedetten, szinte vigyorogva dobbant meg a "szűz" jégmezőkön - na most megvan. Nesztek: föl van fedezve. Elolvasom reggel az újságban és én is elégedetten vigyorgok: ojjé, na lám, mégis fölfedezték. Jégmezőkön szaladtak, kicsi szánkák csilingeltek, kutyuskák csaholtak, éheztek, fáztak, putrit építettek. Lázas érdeklődéssel olvasok el tizenöt sort, még egyszer, elismerő mosollyal vállon veregetem a kitűnő Cook urat - ejnye, csakugyan, ötszáz éve keresik és most megtalálták - azzal szépen átfordítok az első oldalra, ahol Molnár Ferenc egy Rozi nevű cseléd haláláról ír tárcát. Hát mi ez? ez? Tehát én egy sivárlelkű és minden fantáziát nélkülöző filiszter vagyok, aki nem tudja elképzelni az ilyesminek a jelentőségét? Nem, valahogy más itt a baj. Elolvastam tizenöt sort és olvastam kutyákról, hóról, jéghegyekről: - aztán egyszerre öntudatlanul unatkozni kezdek, olyan érzésem van, hogy én valamikor és valahol visszafojtott lélegzettel és hipnotizált lélekkel olvastam ugyanezekről a dolgokról: - de annak ez itt csak halvány és unalmas kópiája, művészietlen utánzása. Ó, most már tudom, mit volt az. Verne Gyula írta, a címe: "Hatteras kapitány." Borzongató, bűvös világ ez, ismeretlen érzések hazája. Rettenetes, holt néma fehér lap ködlik a végtelenbe, fölébe tátongó boltívek borulnak. Csodás és ijesztő alakzatok merevülnek mindenfelé és a lég kísértetes fényektől villódzik. A megfagyott harang tetejéből kígyózó sugár-nyalábok zuhognak egyre: ez Észak-délibábja, a delejes fény. Nap és éj nem váltakozik itt soha: az égbemeredő jégbálványok örökegy árnyéka ólmosan, mozdulatlanul fekszik a mozdulatlan vizeken. Ez valami más, ez valami szívszorongatóan nagyszerű és félelmes: a Nietzsche komor régiói ezek, hol nincsenek érzések és szenvedélyek. Lent, a hómezők vakító síkján apró, fekete pontok mozognak előre, makacsul, bukdácsolva: Hatteras, a szótlan s összeszorított ajkú férfi, küszködik a süket elemekkel. Emberei elhullanak, hajója lángokban: - a hajóács épp most hörög utolsót, még egyszer felemelkedik s megdagadt öklét átokra suhintja... Hatterast, amidőn feléje lépne, egy jeges szélroham visszalöki: keresztbefont karokkal megáll s míg az orkán arcába fújja a jégszilánkokat, ő szembevárja a végtelen éjszakát... És arra, észak felé éjfélben egy szédítő hegycsúcs körvonalai válnak el a hideg-deles fényben égő égboltozattól, s fekete torkából egyszerre lángoszlop emelkedik föl... A póluson! A póluson, arra a pontra, hol a délkörök íve görbül össze, örvénylő tűzokádó súlyosul... Fekete kráter, melynek lávatavába be nem márthatja soha emberi kéz a diadalmas lobogót... Titok és homály, melybe borzongva meredünk s mely nem felel nekünk soha... Hát persze, mindez most már buta beszéd, mert Cook és Peary urak ott voltak és nincs ott, kérem, semmi. Hanem Amerikában bezzeg van: ordítoznak a lapok, földrajz-urak verekednek, méricskélik a műszereket: kié az elsőség? S most már egészen biztos, hogy a föld kerek s minden úgy van, ahogy tanították s az emberi Tudomány kitűzte Fáklyáját a Földnek legvégső Csúcsaira is. De szabadjon idejegyezni egy nagyon buta gondolatomat: talán nem is a sark volt a fő, hanem az, hogy föl kell fedezni. (folytatás a 2. oldalon)

A B O R N E M I S Z A P É T E R T Á R S A S Á G K U L T U R Á L I S É R T E S Í T Ő J E Új sorozat, IV. évfolyam, 6. (31.) szám Bécs, 2009 szeptember

A tartalomból:

EGYED ÁKOS A székelyek eredetéről és megtelepedéséről (2., 4., 5. oldal)

MEGHÍVÓ: EGYED ÁKOS „Gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije” (3. oldal)

Megalakult a Beythe Társaság (6. oldal)

CANTIO OPTIMA: MAJTÉNYI ERIK Virágének MÁRAI SÁNDOR Monológ (7. oldal)

GYERMEKEK OLDALA: BENEDEK ELEK A tökváros (8.,9. oldal)

FIGYELŐ: Előzetes, kiállítások, impresszum (10. oldal)

2. IV.6. 2009 szeptember

(folytatás az 1. oldalról)

S hogy bűbájos és kívánatos nekem az a cinquecento, mikor nem volt még biztos, hogy kedves kis golyóbis a Föld, s nem volt még, csak lehetett Amerika - hanem megállva az Atlanti Óceán partjain a végtelen fenséges borzalmát s a végtelen lehetőségek mámorát érezhette az emberi lélek. Az északi sark! Most már sem én, se te, se ő fel nem fedezzük többé: - miénk a játékszer, miért nem tudunk örülni neki? Nem, nem, ezek az újsághírek nem tudnak úgy megfogni, nem tudják úgy megmozdítani a képzeletem; mint Hatteras kapitány, melyet olvastam egykoron. Nincsenek jól megírva, vagy mi? Azt mondja Wilde: "Nem a művészet utánozza az életet, hanem az élet utánozza a művészetet" s utána tehette volna: "még hozzá elég tehetségtelenül." Egyed Ákos

A székelyek eredetéről és megtelepedéséről (részletek)

A katonai szolgálat: a székely szabadság jogforrása és záloga. A székely hadszervezet a Hunyadiak koráig.

A székelység középkori történetéből világosan kiderül, hogy szabadságának jogforrása és záloga a katonai szolgálat volt. Addig őrizhette meg kollektív szabadságjogait, ameddig teljesíteni tudta a hadi kötelezettségeit, illetve ameddig az államnak szüksége volt a székelyek fejenkénti általános katonáskodására. Ennek a székelység teljesen tudatában volt, ezért az egyének hadi kötelezettségének teljesítésére féltő módon vigyázott, s az ellene vétőket a legszigorúbban büntették a belső törvények, de a közösség is. A házrombolásokat és száműzetéseket, ami nem volt ritka dolog, a legtöbb esetben a katonai kötelezettségek elmulasztása váltotta ki. A középkori Magyarország katonai szempontból három részre tagolódott: 1. a nyugati rész, azaz Magyarország, amelynek haderejét a nádor vezette; 2. a keleti rész, Erdély, amelyet a vajda igazgatott; és 3. az Erdély délkeleti csücskében kialakult Székelyföld hadereje, amely a székely ispán hatósága alatt állt. Mindhárom említett vezető egymástól független királyi tisztségviselő, királyi zászlósúr volt. Később az erdélyi vajda és a székely ispán tisztségét általában ugyanaz a személy töltötte be. A székely ispán hatásköre a Székelyföldön levő királyi várakra, valamint a régi Fehér megye idejéből fennmaradt településekre, kistérségekre nem terjedt ki. A székely katonanépként tűnt fel a történelemben. Először 1116-ban és 1146-ban a nyugati határok mentén élő székelyek vettek részt a csehek, illetve az osztrákok elleni csatákban, de 1210-ben a szebeni ispán vezetésével az erdélyi székelyek, szászok, románok és besenyők Borill bolgár cár ellen hadakoztak. Aztán 1217-ben a II. András király által vezetett keresztes hadjáratban a magyar seregben a székely hadak is jelen voltak;

1228-ban a székely haderőt már Béla herceg bulgáriai hadjáratában találjuk. A székelyeket Szoboszló fia, Bagomér székely ispán vezette, akit a bolgárok foglyul ejtettek. Szóltunk már arról is, hogy a székelyek a tatárbetöréskor is valószínűleg jelentős ellenállást tanúsítottak. Közismert adat, hogy az Aranyos mellékén megtelepült székelyek segítették IV. Lászlót a kunok elleni hód-tavi csatában. A fenti néhány adat bizonyítja azt, hogy a székelység már a megtelepedés idején is különálló hadi egységekkel vett részt különböző hadműveletekben. A székely katonai rendszer és társadalom történetében négy eléggé elhatárolódó szakaszt különböztetünk meg, amelyek egyébként nem mindig esnek egybe a magyar történelmi korszakolással. Az első időszak a székelységnek a magyarság történetében való feltűnésével kezdődik, s nagyjából a Hunyadiak uralmáig tartott. A második szakasz ettől az 1562-es nagy felkelésig, a harmadik pedig a felkeléstől az önálló erdélyi fejedelemség fennállásáig, pontosabban a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leveréséig számítható, míg a negyedik a Habsburg-kort ölelte fel 1848-ig. Az első szakaszban a székelység még törzsi-nemzetségi szerveződésben élt, s haderejét a könnyűlovasság alkotta. Katonai szerepének köszönhetően a központi hatalom nem avatkozott be a belső társadalmi szerkezetébe. Az első időszak végére azonban határozott jelei mutatkoztak a nemzetségi társadalom átalakulásának s a vagyoni rétegződésnek, és létrejött a székely társadalom három rendje, a trium generum Siculorum (1339), amely a rendi differenciálódást is elősegítette, s egyben világosan jelzi a székely rendek kialakulását: a lovasokból lófőrend, a szegényebb családok tagjaiból a gyalogrend alakult, 1407-től említik a főrendet, a primorokat is. (folytatás a 4. oldalon)

IV./6. 2009 szeptember 3.

M E G H Í V Ó

a Bornemisza Péter Társaság októberi irodalmi estjére

Dr. EGYED ÁKOS akadémikus, történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke

Az előadás címe:

HÍDVÉGI GRÓF MIKÓ IMRE - ERDÉLY SZÉCHENYIJE

2009. október 4.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor Az előadás helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15

Dr. Egyed Ákos (Bodos, 1929. november 25.) erdélyi magyar történész, 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az újraalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte, majd 1948-tól a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem hallgatója lett. 1951-1953 között ugyanitt gyakornok, ezt követően a kolozsvári Történeti Intézet kutatója. 1990-1994 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, 1995-1997 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívott egyetemi előadója. Kutatásai főképp az 1848-as erdélyi forradalomra és Erdély 1867-től 1914-ig terjedő történetére irányulnak. Foglakozott gazdaságtörténettel és a székely társadalom sajátos gazdasági és társadalmi kérdéseivel.

Díjai:

Román Akadémia Díja, 1977; Tudományos Érdemérem III. fokozata, 1979; A Korunk Bolyai-díja, 1981; Az Év Könyve Díj, 1997; A Kultúra Szabadságáért Díj, 1999; Bocskai István-díj, 2001; Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 2002; Kemény Zsigmond-díj, 2007.

Munkái:

A megindult falu. Tallózás a régi erdélyi faluirodalomban. 1849-1914., 1970 Az utazás divatja, 1973 1848. Arcok, eszmék, tettek, 1974 A parasztság Erdélyben a századfordulón, 1975 Háromszék 1848-1849, 1978 A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély I–II., 1997 Erdély 1848-1849 I-II., 1998 Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században, 2004 A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig, 2006

4. IV.6. 2009 szeptember

(folytatás a 2. oldalról)

Az előkelő s a lófőrend tehetősebbjei viselték a székely nemzetségi szervezet tisztségeit, a hadnagyságot és a bíróságot. A társadalmi rétegződés már a 15. század elejére nagyobb méreteket öltött, mint általában tudott; erre vall az is, hogy 1437-ben a székelység mint nemzet (natio) vett részt a Kápolnai unióként emlegetett szövetségben a magyar nemesek és szászok mellett. A primori rend megkísérelte tőle függő helyzetbe hozni a vármegyei példa szerint a székely katonai rendeket, de a központi hatalom közbelépett, s védelmébe vette ezeket.

Gróf Mikó Imre mellszobra, Kolozsvár

Említettük, hogy a székely harci alakulatokról az első adatok a 12. század első feléből valók. A Képes Krónika a csehekkel vívott 1116. évi olsavai, illetőleg az osztrákok elleni 1146-os lajtai csaták kapcsán emlékezik meg róluk, kiemelve, hogy ők az előhadat alkották. Minthogy ezt egy külföldi forrás is megerősíti, nem kételkedhetünk állításaiban. De a magyar krónikásnak azzal a becsmérlő ítéletével, hogy a székelyek és a besenyők mindkét alkalommal gyávaságból futottak meg az ellenség elől, a történettudomány nem tud egyetérteni. Kételyeit mindenekelőtt arra alapozza, hogy az Olsava melletti ütközet kapcsán Cosmas cseh krónikás dicsérőleg szólt a székelyek és a besenyők vitézségéről, márpedig ő közvetlenebb forrásból ismerhette az eseményt. Mi lehet hát a történeti igazság? Gyávák vagy bátrak voltak a székelyek a magyar hadakkal közösen vívott csatákban? Egyetértve Györffy György véleményével,

valószínűnek tartjuk, hogy a magyar krónikás azért tévedett, mert már nem ismerte azt a nomád harcmodort, amely szerint az előcsapat egy alkalmas pillanatban abbahagyta az ellenség üldözését, és futást színlelve tőrbe csalta az ellenséget. Az említett csatákban is ez történhetett. De a Képes Krónika legjelentősebb információjának nem is a fent említett megjegyzését tartjuk, hanem azt, hogy a székelyeknek és a besenyőknek a magyar hadban elővéd szerepe ,,szokás szerinti" volt. Vagyis nem új keletű, hanem régebbi gyakorlat. A hadrendszer A falurendszer kialakulása után a hadszervezet a korábbi nemzetségi forma helyett a faluszervezetbe épült bele. A falvakat tízes részekre osztották eredetileg, kétségkívül katonai szempontokat követve. A falvanként egy-egy tizedből való harcosok alkották a hadszervezetben a tizedeket, amelyek falvak vagy falucsoportok szerint századokba szerveződtek; ezt nevezték ,,székely száz”-nak. Egy-egy nagyobb egységet a hadnagy (eredetileg had nagyja, a had vezetője értelmében) vezetett. A székek külön alakították hadseregüket. A hadnagy a szék első tisztségviselője volt, és ez mindennél világosabban kifejezte, hogy a székely társadalom alapjában katonai szervezettségben élt. Az 1307-es és 1309-es oklevelek a székely katonai vezetőt primipilusnak nevezték, de már 1320-ban feltűnt a hadnagy, majd a kapitány kifejezés; utóbbi a széki had főparancsnoka volt. Az egész székely hadnak, amint láttuk, a székely ispán volt a vezetője. A székelyeknek saját, önálló hadi vállalkozásokra is képes hadseregük volt, amellyel a tatárok ellen a 13–14. században többször is hadjáratot indítottak. A királyi haderőhöz való csatlakozást viszont hadi törvény szabályozta, Zsigmond király 1429-i honvédelmi szabályzata szerint a székely ispánnak a török ellen két bandériumot kellett kiállítania, akár az erdélyi vajdának. Amennyiben közvetlenül Erdélyt érte támadás, a székelyek és szászok négyezer fős haderőt állítottak ki. Ebből 3500 főt adott a székelység. Zsigmond király rendeletét Mátyás megerősítette s kiegészítette. Mátyás király idején még pontosabban meghatározták a hadrendszert. 1473-ban a király külön lajstromba íratta fel a gyalogokat, illetve lóval szolgálókat, s elrendelte katonai szemle tartását. Aztán II. Ulászló (1490–1516) adott ki részletes hadiszabályzatot. II. Ulászló hadiszabályzata régi szokásokra emlékeztetve írja, hogy amikor a királyi had kelet felé vagy Havasalföld felé indul, a székely lovasok és gyalogok kötelesek a király vagy képviselőjének hada előtt menni, s

IV./6. 2009 szeptember 5.

visszatérőben a király seregét hátul követni. Ez a szabályzat pontosította azt is, hogy amikor szükség van rájuk, a székelyeknek fejenként, tehát minden fegyverképes férfinak kötelessége bevonulni, illetve azt, hogy mikor kell csak a felének vagy a harmadának hadba menni. Keletre s délre a fejenkénti hadra kelést írta elő, de ha a király nyugati irányba hadakozott, akkor tíz telek után egy, északi hadjárat esetén pedig minden húsz telek után állítottak ki egy harcost. A székely hadszervezet sajátos társadalomfejlődést eredményezett. A katonáskodás feltételeit az egyes

Székely katona Udvarhelyszék címerével - 1753

családok teremtették meg; gazdaságuk főként az állattenyésztésre, kisebb részben földművelésre épült. Ezek egyéni gazdaságok voltak. A falu élete és szokásrendje a katonai rendszer követelményei szerint alakultak. Ezt látjuk a faluhatár földjének használati szokásában. A közös faluhatárt időnként kiosztották. A lovasok több ,,nyílföldet” kaptak, mint a gyalogok, s a vezetőknek mindenkinél nagyobb rész járt. (…) Aranyosszék 1289-ben megújított kiváltságlevele szerint a székelyek kitüntették magukat a beütött kunok elleni hód-tavi hosszú csatában (1282), valamint 1285-ben Torockó mellett a tatárok elleni harcokban, amikor mintegy ezer foglyot kiszabadítottak a tatárok kezéből. Ezért IV. László (1272–1290) a nemrég Aranyos vidékére települt székelyeknek Torockó várát adományozta. Nagy Lajos király parancsából Laczkfi Endre erdélyi vajda és székely ispán 1345-ben a Székelyföldről vezetett hadat a Moldvában

megtelepedett tatárok ellen, akik betöréseikkel sokat háborgatták Erdélyt. A székely had győzött, a tatár vezér, Athlamos is életét vesztette, s a székely sereg nagy zsákmánnyal tért vissza. A hadsereg 1346-ban és a következő években ismét rajtaütött a tatárokon, akik kénytelenek voltak lehúzódni a Fekete-tenger vidékére. Ott voltak a székelyek Nagy Lajos nápolyi hadjáratában, a tatárok és litvánok, valamint a szerbek s bolgárok elleni hadjárataiban, majd 1396-ban Nikápoly ostrománál is Kanizsai István székely ispán vezetésével. A hadba hívás Fontos mozzanata volt a székely felkelésnek a hadba hívás. Erről az 1463-as rendelet a már régóta létező gyakorlat alapján a következőket írta elő: az összehívás történhetett véres kard körülhordozásával, a székely ispán levelével vagy a vajda levelével, ha ő egyszersmind székely ispán is volt. Más forrásokból további részleteket ismerhetünk meg. A jól informált Kállai erről ezeket írta: ,,Hogyha a felkelésnek hirtelen kellett megesni, lármatűz gyújtatott, és lármafák állíttattak fel minden székben. (…) Mikor a szükség hirtelen felkelést parancsol, minden széknek kapitányai dobokkal és dobosokkal (Zaldobonibus, innen Száldobos helység neve Erdővidéken) lármáztasson, meggyújtatván egyszersmind az esmeretes tűzhalmokon nagy rakás fákat, és aki erre meg nem jelen, fejét veszesse el.” Az 1463-as hadiszabályzat ezt is pontosan rögzítette. (…) A hadi szolgálat teljesítését valóban a legalaposabban ellenőrizték, azért is, mert ennek teljesítésétől függött a székely szabadságjogok megtartása, a székely alkotmány, amely, ismételjük, gyakorlati szokásokat gyűjtött össze, ezeket írta a hadba hívásról: ,,Aki erre meg nem jelen, fejét veszesse el.” Álljunk meg ennél a szokásnál, amelynek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Oláh Miklós, az erdélyi származású esztergomi érsek és Verancsics Antal, aki szintén betöltötte ezt az egyházi méltóságot, a 16. század közepén keletkezett krónikáiban leírja, hogy ha a gyűlésen bárki a székely szabadság elleni javaslattal áll elő, vagy pedig a hadba hívó parancsnak nem engedelmeskedik, az egész közösség csoportosan az illető házára ront, azt lerombolja, s a vétkest megöli. Tegyük ehhez hozzá, hogy ez a szokás még évszázadok múltán sem veszett feledésbe. 1848. november 28-án az árulással vádolt Balázs őrnagyot a felháborodott nép Sepsiszentgyörgy főterén kivégezte. És 1989 decemberében is népítélet végzett néhány olyan személlyel, aki évtizedekig kegyetlenkedett a Székelyföldön.

(Transsylvania -- Erdélyi tájékoztató, 2008, 1. szám)

6. IV.6. 2009 szeptember

Megalakult a Beythe Társaság

Napra pontosan tudható, hogy 1539 június 14-én jelent meg Sárváron az első magyar nyelvű szak-szövegeket is közlő tankönyv ... a megtévesztő című "Grammatica hungarolatina" ... Sylvester János tollából. Ezzel indult magyar nyelvterületen az összehasonlító grammatika (egyetemes jelentőségű), a tankönyvkiadás, a héber nyelvű nyomtatás (egyetemes jelentőségű), a tudományos és honismereti szakirodalom, az időmértékes verselés ... hogy a mindeddig legalaposabban értelmező magyar "Új Testamentum" fordításról ne is beszéljünk. Az erdélyiek számára különösen fontos, hogy Sylvester Szinérváralján született, a bécsiek számára pedig az, hogy a Bécsi Egyetem professzoraként halt meg. Sylvester sárvári hatását többek között kortársa, Beythe István és annak fia, a sárvári születésű herbalista, Beythe András fejlesztették tovább.

2009. június 14-én, a magyar szaknyelvi könyvkiadás 470. születésnapján, a Nádasdyak és a Batthyányiak szellemi örökségét követve, Sylvester János és Mihály, Manlius János, Beythe István és András, Szegedi Kőrös (Fraxinus) Gáspár, Melius Juhász Péter, Váradi Lencsés György, Tinódi Lantos Sebestyén és sok-sok társuk nyomait keresve 101 bejelentkezett taggal megalakult a "Beythe István" Pannon

Történeti Természetismereti Társaság (BIPTTT - röviden: Beythe Társaság). A Társaság az első latin, magyar, görög, héber és más nyelvű szakszövegeket tartalmazó Sylvester-tankönyv városában, Sárváron, a Nádasdy Várban a meghirdetett program szerint (némi kényszerű sorrendcserével és

időzavarral, amiért ezuton is elnézést kérünk) megtartotta első előadóülését ("Beythe Előadások 2009"), melyet személyesen vagy E-módban, közelről és távolról nagyon sokan köszöntöttek ... bár a remélt valós idejű kiber-kapcsolat megteremtése a távol lévő tagokkal most még nem valósult meg.1 A szervezők mindenkinek köszönik a jelenlétet, a szellemi és erkölcsi támogatást. A Sárváron megjelentek a maguk részéről ezúton is köszöntik a Társaság Távollévő Tagjait és külön is a Beythe Társaság Tiszteleti Tagjait. A Beythe Társaság Alapító Dokumentumait E-módban minden bejelentkezett tag megkapta. A "Beythe Előadások 2009" szövegeinek a világhálós nyilvánosság számára való véglegesítése és lektorálása folyamatban van az előkészítő munka során ad-hoc kialakult "Beythe Társasági Honlap" szerkesztőbizottsága részéről. Balogh Lajos, Bartók István, Biró Zsolt, Bobory Dóra, Géczy János, Szabó István és SzTA ... és a mindenkori előadók ... kereszt-lektorként segítik a munkát ... de a honlapépítés a Értékteremtő Közösségi Feladat (Creative Commons elv!), tehát ebbe minden tag részt vesz. A honlapterv a világhálón megtekinthető (http://beythe.eu), de a "Beythe Társaság" kulcsszó beírásával a keresők is megtalálják. A honlap helyének, szerkezetének, szerepének és a fenntartás anyagi feltételeinek a megvitatására a június 14-i megbeszélések értelmében kiber-módban (Skype) kerül majd sor ... egyéni kezdeményezésű "konferencia-hívások" alapján. Ugyancsak E-módban dolgozunk tovább a BIPTTT digitális dokumentumainak, valamint a Nádasdy várban egy külön könyvtári testként elképzelt tematikus könyv- és különnyomat-gyűjtemény kialakításán. A Társaság alapító tagsága továbbra is nyitott ... várjuk és kérjük a tagok javaslatait a tagság eredményes munkájával, a Társaság fenntartásával és hatékonyságának gyarapításával kapcsolatban ... különös tekintettel a tanítókra, tanárokra és diákjaikra, valamint a világban szétszóródott magyarságra. A történeti természetismeret minden közösség kialakulásának feltétele volt a távoli múltban ... és alapelemként segítheti a közösségi fennmaradást a távoli jövőbe tekintve is. Elektronikus kapcsolatfelvétel a Beythe Társasággal a Társaság munkában lévő honlapja révén (http://beythe.eu), a Társaság levelezőlistáján (beythegroups@gmai.com ) illetve hagyományos E-címen: beythe.tarsasag@gmail.com A Bornemisza Péter Társaság, amelynek vezetősége Kászoni Zoltán személyében jelen volt a júniusi alapító ülésen,

megtisztelésnek tartja, hogy a Beythe Társaság bevette az alapító tagjai közé, s ezúton is messzemenő

együttműködéséről, támogatásáról biztosítja a Beythe Társaságot. 1 Az elhangzott előadások egy része nyomtatásban az Iskolakultúra 2009. évi októberi számában, az alakuló ülésről szóló részletes beszámoló a Vasi Szemle szeptemberi számában, összefoglalók a SZIN-ben (a Magyar Művelődési Intézet lapja), valamint a Bécsi

Postában (jelen írás) olvasható.

A sárvári Nádasdy vár

IV./6. 2009 szeptember 7.

˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜

Majtényi Erik Virágének

Megyek utánad,

jössz utánam,

csupasz a vállad,

csupasz a vállam,

s akár a bőrre

tapadó inget,

cipeljük pőre

kétségeinket,

meg azt a terhes,

meg azt az áldott,

azt a keserves

bizonyosságot.

Szándékot szándék

félve kerülget,

karjatárt árnyék

lopva feszül meg,

szólsz botladozva,

szólok dadogva,

s legyűrnek félszeg,

didergő félszek.

Szempillád néha

nyugtalan rebben,

mint lüktetés a

kötözött sebben,

s szavunk a semmi

rácsához koccan

kétemeletnyi

hűvös magosban.

Valami lomha

időtelenség

süketen kongja

ideges csendjét,

s ebből a csendből,

ösztönünk börtön-

odvából feltör,

feltör dübörgőn

az a parázsló,

magát veszejtő,

meg nem bocsájtó,

el nem eresztő,

eszelős, fojtott

kényszerűség,

vérünkbe oltott

védtelen hűség,

az a sikoltó,

láncokat oldó,

borzongó óhaj,

sunyi, kegyetlen,

emberi szóval

nevezhetetlen,

amitől félsz és

amitől félek,

amiért élsz és

amiért élek.

Márai Sándor Monológ

Akarok még hinni az életemben

s a mások életében - akarom,

hogy izmos és erős legyen karom

s földaloljak egy lobogó "igen"-ben.

Mert megbocsátottam mindenkinek

s szeretném, hogy nekem is

megbocsásson, ki tettenért

a pózon és csaláson

és ne vádoljon többé senki meg.

A múltat én elhordozom magammal

új életemre, mint zsákját a vándor:

hogy éltem egyszer én, Márai Sándor,

s emlékeimmel elmotozva élnék,

mert amit érdemeltem, rámtalált:

kaptam egy életet és egy halált.

8. IV.6. 2009 szeptember

Gyermekek oldala Gyermekek oldala Gyermekek oldala Gyermekek oldala ---- Gyermekek oldala Gyermekek oldala Gyermekek oldala Gyermekek oldala ---- Gyermekek oldala Gyermekek oldala Gyermekek oldala Gyermekek oldala Bendek Elek (Kisbacon, 1859. szeptember 30) A 150 esztendeje született nagy mesemondónk írása:

A tökváros Volt egyszer egy szegény öregasszony. Amint egyszer ruhát mos a vízen, arra megy egy sereg iskolás gyerek. Odakiált az egyiknek: - Vesd fel a csebret a vállamra, te gyermek! De a pajkos fiú egyet gondolt, s a csebret keresztülvetette a vénasszony vállán. - No, te macskabéka gyermek - mondá az öregasszony -, megátkozlak, hogy addig ne kapj feleséget, míg a Tökvárosba nem érsz, s három vasbocskort el nem szaggatsz. Telik-múlik az idő, felcseperedik a gyermek, s meg akar házasodni. De bizony hiába ügyelődik, hiába lábatlankodik, a leányok mind azzal fizették ki: holnapután vaskedden! Hej, csak most jut még eszibe, hogy mivel átkozta volt meg őt az a vénasszony! No, mit tegyen szegény feje! Vasbocskort köt, s elindul világgá, ha valahol föltalálná a Tökvárost. Megy, mendegél hegyen-völgyön által, ország-világ ellen, s estére kelve betéved egy félenvaló házba. Hát ott egy olyan vénasszony lakott, akinek a tűzhely alól az asztalig ért az orra. Köszön neki: - Adjon isten jó estét, nénémasszony! - Isten hozott, édes fiam! Hát te hol jársz, ahol a madár se jár? Elmondja, hogy mi járatban van. - Már, édes fiam, tudd meg, hogy én a Szél anyja vagyok, s még én sem tudom, hol az a Tökváros. Hanem sütött neki egy acélpogácsát, s azzal útnak eresztette. Másnap estére egy másik vénasszony házához vetődött. Ennek két foga lógott ki az ablakon. Ez is sütött neki egy acélpogácsát, s azzal eresztette útnak, hogy csak menjen még egy napig, aztán még egy nálánál is öregebb asszonyra talál, az majd csak eligazítja. Ha pedig az sem tudja, akkor megfordulhat, s mondjon j’éccakát a házasságnak. Hej, megszomorodik a szegény legény, s pitymallatkor útnak indult. Harmadik estve elért a harmadik vénasszonyhoz. Éppen laskát serített. - Hát te, hol jársz itt, ahol még a madár se jár? Elbeszéli a dolgát a szegény legény, hogy már két vasbocskort elszaggatott, s mégsem talált a Tökvárosba.

- Áldott szerencséd, hogy ide tévedtél, mert rajtam kívül senki sem tudott volna útbaigazítani. Hát azt mondom én neked, hogy kösd fel hamar a harmadik pár bocskort is, s reggelig meg se állj. Reggelre elérsz a Tökváros szélire. Ott a város szélin találsz három tököt. Ez a három tök három egymás után való reggel megnyílik, mind a háromból egy-egy gyönyörű szép leány száll ki. Mind a három vizet kér tőled, s ha abba’ a minutába’ nem adsz, eltűnnek a szemed elől. De csak a két elsővel járod meg szárazon, ha a harmadikat is elereszted, karóba húzzák a fejedet. De hiszen fogadkozott a legény, majd megmutatja, hogy nem ette a puliszkát hiába! S azzal nekiindult a menésnek, s meg sem szusszant, míg Tökváros határára nem talált. A nap még egy kopjányira sem jött volt

IV./6. 2009 szeptember 9.

fel, megtalálta a három tököt. Alig veti rá a szemét, csak meg-nyílik az egyik, s kipattan belőle egy olyan szép leány, hogy a napra lehetett nézni, de arra nem. Hej - szegény világ, vetett ágy! -, a legény bezzeg eltátotta a száját! Úgy elállott szeme-szája a nagy gyönyörűségtől, hogy azt sem tudta, fiú-e vagy leány. A vénasszony pedig nem hazudott volt, mert a szép leány úgy eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el. A pohár víz, mit a legény készen tartott, kárba ment, nem volt már, aki megigya, mikor egy kicsit magához eszénkedett a nagy ámulatból. Éppen így járt másnap reggel is. - No, megállj - mondá a legény -, megfogom a harmadikat, ha addig élek is! Nem nézek a szépségire, lehet tőlem az Isten angyala is. Hogy, hogy nem esett, már az szent igazság, hogy a harmadikat meg is fogta. Amint kipattant a tökből, vizet adott neki, megitatta, megfogta, szépen megölelte, s el sem eresztette. Megszólalt most a leány: - No, hallod-e, nem hittem volna, hogy ennyi kiteljék egy legénytől. Hanem most már tudd meg, hogy én egy elátkozott királyleány vagyok, s ha el akarsz vinni magaddal, ne induljunk este előtt, mert ezer szem őriz engem. Estére kerekednek, elindulnak. Úgy kiértek a városból, hogy senki lélek észre nem vette. Másnap virradatra elérnek egy kúthoz. Azt mondja a legény: - Hallod-e, maradj veszteg itt, én addig elmegyek szekérért, s aztán azon hazaviszlek téged. Elmegy a legény, a leány ott marad. Amint a kút szélin üldögélne, a háta mögé lopódzik egy vén cigányasszony, a kútba taszítja a leányt, s felöltözik az ő szép gúnyájába. Mikor a legényt visszafelé jönni látta, már messziről kiáltotta neki: - Jere, jere, annyi ideje várlak, hogy megfeketedtem! A szegény legény úgy elámult a szeretője nagy változásán, hogy szinte sóbálvánnyá változott. Letérdepel a kút kávájához, inni akar, hogy egy kicsit magához térüljön. De csak odakiált nagy ijedten a cigányasszony: - Jaj, ne igyál, te szerencsétlen, mert nem jó ez a víz! Hanem amint a víz fölé hajlott a legény, a kútban egy gyönyörű szép tulipánt pillantott meg, leszakasztotta,

a zsebibe tette, s mikor hazaértek, eldugta az almáriumba. No, vasárnapra kerekednek, beharangoznak a templomba. Búsult a szegény legény, hogy majd felhányta a szívbeli búbánat. Hogy vigye ő ezt a rusnya fekete asszonyt a templomba?! Kikacagja az egész falu népe. De a cigányasszony nem hagyott neki békét, még a laskatésztát is ott hagyta serítetlen az asztalon, s elmentek a templomba. Azalatt pedig, míg ők a templomban voltak, a tulipánból kibújt a szép királykisasszony, odament az asztalhoz, megcsinálta a laskát, s aztán ismét visszament az almáriumba. - No, látod - mondá a cigányasszony, mikor visszatértek a templomból -, nem akartál a templomba vinni, ott is voltam, s a laska is elkészült. A szegény ember csak a fejét rázta, nem tetszett a dolog neki. "Teremtő istenem, de megverél - gondolá magában -, hogy így átváltoztatád boszorkánynak azt a szép leányt!" Eltelik a nap, beesteledik, lefeküsznek. Éjfélkor

csak a nyakába borul valaki a szegény embernek. Fölnyitja a szemét, megnézi, hát lelkem, Istenem, az a szépséges szép leány, kit a Tökvárosból hozott! Sírva panaszlá el, hogy milyen istentelenséget tett vele az a rusnya cigányasszony. - Bújj ki, boszorkány, az ágyból! - kiáltott a szegény ember, s azzal úgy leteremtette a ház földjére, hogy abb’ a szent minutába’ kifutott belőle a boszorkány lelke. Nagy szaporán eltakarították a rusnya cigányasszonyt, másnap aztán olyan vendégséget csaptak, hogy hét országra szólott. Tál, tányér, cinegecobók, bolhaláb elég volt, étel-ital kevés volt, istenes ember volt, ki egy csepp levet kapott. De azért mindenki jóllakott. Jól bizony. Aki nem hiszi, járjon utána.

10. IV.6. 2009 szeptember

˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜ ELŐZETES

A Bornemisza Péter Társaság következő, novemberi rendezvénye: lengyel irodalmi est. 2009. november 8., vasárnap délután 17:30 órakor. Helyszín: Bécs 6., Capistrangasse 2/15.

KIÁLLÍTÁSOK

VIENNA DESIGN WEEK (A dizájn hete Bécsben) A gazdag kiállítás- és rendezvénysorozat kitűzött célja népszerűsíteni a termék-, bútor- és ipari dizájn alkotásainak sokrétűségét, nem feledkezve meg a kísérleti dizájn legújabb eredményeinek bemutatásáról sem. Az idei lesz sorrendben a harmadik a 2007-ben és 2008-ban már sikeresen lezajlott hasonló jellegű, eseményekben gazdag fesztiválok után. Bécs 10 napon át (október 1. – 11.) a nemzetközi dizájn színhelye lesz, nagyszámú partner (művészek, múzeumok, cégek) összefogásának köszönhetően. www.viennadesignweek.at

IMPRESSZIONIZMUS – hogyan került a fény a festők vásznára Ezzel a címmel nyílt meg szeptember 10-én a bécsi ALBERTINA nagysikerűnek ígérkező kiállítása. A több mint 170 kiállított alkotás mellett fontos szerep jutott egy 5 évig tartó kutatás eredményét bemutató információs anyagnak is, mely új látószögből mutatja be az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus keletkezésének történetét és az alkotók által alkalmazott festői módszereket. A kiállítás 2010 január 10-ig tekinthető meg.

KIS MAGYAR PORNOGRÁFIA - Kiállítás a rendszerről, amiben élünk Húsz évvel a rendszerváltás után egyfajta számvetést láthat a közönség a hazai demokratikus rendszer működési mechanizmusáról – a kortárs művészet árnyalt, progresszív eszközeivel megjelenítve. Több mint húsz művész készített új munkát erre az alkalomra. A kiállítás a 2006-ban, Debrecenben megnyílt MODEM (Modern Kortárs Művészeti Központ) termeiben látható, és 2009 október 25-én zárja kapuit.

BENEDEK ELEK - emlékkiállítás

Benedek Elek születésének 150. és halálának 80. évfordulójára emlékkiállítás nyílt a budai Várnegyed Galériában. Az október 3-ig látható tárlaton fényképek, cikkek, mesék, könyvek idézik fel Benedek Elek életútját. Cím: 1015 Budapest, Batthyány u. 67. Nyitvatartás: kedd-szombat, 11.00 - 18.00

Absender: P.b.b. Péter Bornemisza Gesellschaft A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. www.bornemisza.at “Wiener Post“ Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung. Erscheinungsort: Wien Verlagspostamt: A-1060 Wien Medieninhaber und Herausgeber: Péter Bornemisza Gesellschaft, A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. Tel.: +43/6767196330. E-Mail: zoltan_ka@yahoo.com Redaktion: Zoltán Kászoni /// Bankverbindung: Creditanstalt Bankverein, A-1011 Wien, Schottengasse 6 BLZ: 11000. Konto Nr. 00207578600, IBAN: AT581100000207578600; SWIFT (BIC): BKAUATWW

Attila ZOLTÁNI Hintere Dorfstraße 10 A - 2125 Streifing

Österreichische Post AG Info.Mail Entgelt bezahlt

Lapunk letölthető a BPT honlapjáról: www.bornemisza.at