őket a világból, őrizd meg őket a gonosztól. … őket az igazsággal:...

VOLUME 89. No. 1-2. JANUARY - JUNE 2010 89. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM 2010. JANUÁR - JÚNIUS

Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól. …

Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. János evangéliuma 17:15. 17.

I do not ask you to take them out of the world, but I do ask you to keep them safe from the Evil One. …

Dedicate them to yourself by means of the truth; your word is truth.

John 17:15. 17.

2. oldal MAGYAR EGYHÁZ

“Jövel Szentlélek Úr Isten!”

Apostolok cselekedeteiről írott könyv 2:1-21

Amerikai szolgálatom során meglepett, amikor a nap-tárakban kerestem a pünkösd napját, sehol nem találtam. Sajnálattal jegyeztem meg magamban, hogy az az amerikai társadalom, amelyről azt mondják, hogy jobban vallásosabb, mint más népek, nem tartja fontosnak jelezni pünkösdöt, az egyház születésnapját a naptárakban. Más kisebb népek vallási ünnepei is ott vannak a nap-tárakban, de úgy látszik, hogy a keresztyén pünkösd már nem olyan fontos. Egy egyházi iskolában történt, hogy az egyik vasárnap a reggeli istentiszteleten az ötödikesek szépen sorba álltak a tem-plomban és mindegyik mondott egy-egy mondatot az apostoli hit-vallásból. Ez minden vasárnap így ment, kilépett az egyik lány és mondta: “Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében … majd egy fiú folytatta: “És Jézus Krisztus-ban, az ő egyszülött Fiában … így ment tovább, mondták a diákok a hitvallás további részeit, míg egyszer csak kényszerű csend lett és senki nem folytatta tovább. A csendet az egyik lány szavai törtek meg, aki előre lépett és mondta: “Sajnálom, de az a fiú, aki hisz a Szentlélekben, az ma hiányzik az osztályból.” Igen, ma ennek vagyunk a tanúi, sok egyházban hiányzik a Szentlélek, de leginkább azok, akik megvallják azt. Számunkra nagyon fontos tudni, hogy ha nem adatott volna Szentlélek, nem lennének egyházak! Most pünkösdöt ünnepelünk, ami azonban nemcsak az egyház születésnapja, hanem az erőnek és Isten Lelké-nek megtapasztalása volt azon az ünnepen. Jelentse ma nekünk is ugyanezt minden egyházban, minden gyülekezetben vasárnapról vasárnapra, hogy erőt adjon, átformáljon, átalakítson és tegyen alkalmassá küldetésének elvégzésére. A tanítványokról azt olvassuk a pünkösdi történetben, hogy együtt voltak, egy helyen, amikor Isten jelenléte megérintette őket szél és tűz formájában. Kimennek az emberek közé és elkezdenek beszélni, amely nyelvet mindenki megértett, amely beszéd a Bábeli nyelvzavart is érvé-nytelenné tette. Egy nyelvet beszélnek, amely végét jelzi a fajok, nemzetek és kultúrák szétválasztásának, amely arra utal, hogy Isten Szentlelke által megszűnik minden különbség ember és ember között. Péter apostol bátor kiállása és beszéde ezreket térít meg, akik átadják életüket és szívüket Istennek. Olvassuk, hogy félelem-mel és csodálattal telt meg a lelkük, látva azokat az eseményeket, amelyekben Isten az Ő Lelke által munkálkodott. A lelki egység nemcsak a szívükre, hanem anyagi életükre is hatással volt, közös-séget alakítanak, állandóan együtt voltak a gyülekezetben, min-denük közös volt és segítették a szükségben lévőket, követendő példák lettek mások számára. Így növekedett az az első gyülekezet a Szentlélek Isten csodálatos munkája nyomán. A Szentlélek kitöltetését tapasztalták meg ezek az emeberek. Mi is elmegyünk a templomainkba, a gyülekezet közösségébe, és várunk a Szentlélek ajándékaira, mint az első pünkösdi tanítványok. Várunk a Szentlé-lek gyógyító erejére, aki elveszi a múlt fájó sebeit, aki meg-gyógyítja betegségeinket, gyengeségeinket. Várunk Isten Lelkére, aki meggyógyítja kételkedő gondolatainkat, félelmeinket és egyedüllétünket. Várunk Isten Lelkére, aki meggyógyítja önző-ségünket, önsajnálatunkat és öngyűlöletünket. Isten Lelkére várunk, aki megújít minket, aki hatalmas látásokat és álmokat ad nekünk, amelyeknek betöltésére Lelkével ösztönöz minket. Isten Lelkére várunk, hogy életünknek gyümölcstermése legyen lelki ajándékaink és tálentumaink felmutatásával. Isten Lelkére várunk, aki újjáteremti az egyházat, benne gyülekezeteinket és minket,

ahogyan a Szentlélek átformálta és megerősítette a tanítványok félénk és gyenge társaságát. Isten Szentlelkére várunk, hogy tegyen azzá, amik vagyunk, keresztyén emberekké. “Jövel Szentlélek Úr Isten!” Ha a Szentlélek megtölt, bennünk lakik, felgerjeszt, jóváhagy és küldetésre hatalmaz fel minket, mi lehet az eredmény? … Hát akkor mire várunk? Pünkösddel egy új korszak indul el, a Lélek korszaka. Ezen az úton tudatni akarjuk egymással és a világgal is, hogy milyen legyen az egyházunk, a gyülekezetünk, amikor egy-házaink küldetésnyilatkozatait fogalmazzuk meg. A legtöbb gyülekezet a saját küldetését az alábbiak szerint vallja meg: Istentiszteleti helyet biztosítunk a gyülekezetnek, ahol Istent imádhatjuk a Szentírás és Jézus Krisztus tanítása szerint, ahol felajánljuk minden gyülekezeti tag számára a lelki, erkölcsi és szellemi nevelést, ahol Istent szolgáljuk tehetségünkkel, időnkkel, energiánkkal, anyagi javainkkal, ahol a közösségről való gon-doskodást fontosnak tartjuk, ahol buzdítjuk egymást Isten szol-gálatába való bekapcsolódásra a gyülekezetben és a világban. Ezért érdemes élni, ez egy olyan elhívás, amelyre érdemes válaszolni. Legyen Szentlélekkel megtöltve gyülekezeteinknek élete! A Szentlélekkel megtöltött egyház Krisztus központú egy-ház Vajon mi jelenti az egyházaknak a legnagyobb értékét? Az épületek, programok, az istentiszteleti liturgiák, az egyházi zene, az énekek, az egyház pénzügyei, az anyagiak, a kiváló em-berek? Nem, mert valójában ezek csak ideiglenes kövek az épületben, amelyek egyszer elmúlnak. Minden egyház örökkévaló alapja az Istennek Jézus Krisztusban kijelentett akarata, a Szentírás tanításai és a Szentlélek hatalmas munkája. Megismerhetjük Jézust,

MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH

JANUARY - JUNE 2010. VOL. 89, NO. 1-2.

ISSN 0360-5760

EDITOR IN CHIEF AND BUSINESS MANAGER The Rt.Rev. Sándor Szabó, Bishop

1053 East Sixth Street #32 ONTARIO, CALIFORNIA 91764 Tel: 909-981-9601, E-mail: [email protected]

EDITORIAL BOARD Rev.Dr.Eva Lukacsi, Pastor

2236 NW 14th Street Miami, FL 33125 Tel: 305-638-1631, E-mail: [email protected]

Rev.Attila Tóbiás, Pastor 29 Knollwood Dr, Wallingford, CT 06492

Tel: 203-745-6449, E-mail: [email protected]

YEARLY SUBSCRIPTION: Group $5.00 Personal $6.00

MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH is published quarterly (March, June, September and December) by THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA

Address all subscription orders, renewals, payments, and change of address notifications, address manuscripts and editorial correspondents to

MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH, 1053 East Sixth Street, #32 Ontario, CA 91764

Tel: 909-981-9601, E-mail: [email protected].

MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal

mint aki beleillik a mi életünkbe, aki próféta, tanító, gyógyító, bölcs, látnok, szent ember. Ő Isten teljes képmása, Ő az emberré lett Isten, az eljövendő Király, a mennyei Bíró. Ismerd meg Őt mint isteni szikrát önmagadban, mint aki az igazi Én minden em-ber lényegében. Ismerd Őt, mint az ember Jézust, vagy mint a koz-mikus Krisztust, az erkölcsi normák tanítóját, vagy az örökkévaló Igét, aki minden teremtett dolog felett van. Ismerd meg Őt a Szentlélek által!

A Szentlélekkel megtöltött egyház Istent imádó és tisztelő egyház A templom egy szentély, egy menedékhely, az ünneplés, az örvendezés, az Isten dicső-ítésének a helye. A hívő közösség központi cselekménye az istentisztelet, amely létrehozza és fenntartja a közösséget, mint gyülekezetet. Templomba menni azt jelenti, egy szent helyre megyünk egy szent időben, és egyakarat-tal összekötjük magunkat Istennel és a másik embberrel. Az isten-tisztelet a hívők közösségén belül a teljes személyiség hitből fakadó, Istentől irányított, Krisztus központú, a Szentlélek által feltöltött cselekménye, ami semmivel nem helyettesíthető. A Szentlélekkel megtöltött egyház Bibliát ismerő egyház Az élet és halál titkai találhatóak a szent szövegben. Az üzenet mindannyiunk számára ott van kételkedés és kétségbeesés idejében, de mi ellenállunk és semmibe vesszük ezt, félünk attól, amit a legkevésbé értünk. Az Ige egyháza a Szentlélek által érti meg Jézus Krisztus megváltói munkáját, amit értünk tett, bűnös emberekért.

A Szentlélekkel megtöltött egyház hálaáldozatban élő egyház Az istentiszteleten a közösségben valljuk meg Istennek, hogy szeretjük őt. A közösségben mutatjuk fel Őt és valljuk meg, hogy minden amink van, tőle jön. Ő a mi életünk forrása és a min-denség Ura, mi csak megbízottak, sáfárok vagyunk, tartozunk neki hálaáldozatunkkal. A hívő ember hálaáldozata a szívből fakadó adományokban teljesdik ki. Semmi nem tárja fel annyira nyílván-valóan az egyház iránti kötelezettséget, mint valakinek a szemé-lyes példája az adakozásban. Mutasd áldozatodat és megmondom milyen hívő ember vagy! Semmi nem indít el nagyobb előreha-ladást az egyházban, mint az emelkedő anyagi támogatás a hívek részéről. Csak ez teszi képessé az egyházat arra, amire hivatott. Lássuk meg életünket mint Isten ajándékát és éljük azt hálával és lelkesedéssel. Semi nem gyógyítja jobban a lélek mélységében vergődő embert és az alacsony önbecsülést mint a Szentlélektől irányított nagylelkű hálaáldozat. A Szentlélekkel megtöltött egyház szeretet-központú amely gondoskodó és terhet vállaló egyház Szeretet nélkül nincs szolgálat. A szolgálat abból áll, hogy átvesszük a másik gondjait, terheit és átvállaljuk azok hor-dozását. A jézusi tehervállalásra és a másik emberről való gon-doskodásra a Szentlélek ereje tesz alkalmassá. A Szentlélekkel megtöltött egyház haladó szellemű egy-ház Soha nem tudunk lelki emberekké válni, ha csak leülünk és várjuk, hogy történjen velünk valami. Szükség van arra, hogy vegyük a Szentlelket és annak erejével betöltsük feladatainkat, elvégezzük szolgálatainkat. Magunkra kell venni valami nagyot, amiről tudjuk, hogy azt a magunk erejéből nem tudjuk befejezni. Isten Szentlelke elvezet arra, hogy felfedezzük, most van itt az idő, hogy Vele tudjunk előre haladni a hit bátorságával. A Szentlélekkel megtöltött egyház evangélizáció-igényes és evangélizációt elismerő egyház A Krisztus-központú, az Istent imádó, a Bibliát ismerő és hálaáldozatban élő, a gondoskodó, imádkozó, vigyázó és haladó szellemű egyház mindig fog vonzani hasonló gondolkodású és hasonló lelkületű embereket, ahogyan a mágnes magához vonzza a vasreszeléket. A Szentlélekkel megtöltött egyház egy titok, amit világosságra kell hozni, nem lehet eltakarni. A Szentlélekkel megtöltött egyház kinyújtott kar, amelyik nem tarthatja magát távol az emberektől. És éppen amikor elérünk a másik emberhez, aki vágyik a Szentlélek megismerésére, rajtunk keresztül fogja megtalálni Istent, és megmarad az Ő közelségében. Ne felejtsük, a hívő élet a leghatalmasabb térítőbeszéd, szükségünk van rá és szüksége van erre a világnak. A pünkösdi történetben olvassuk: “halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól”. A mostani pünkösdi ünnepünkön legyünk készek arra, hogy megérintsen min-ket is Isten Szentlelkének a szele és tüze, hogy megérezzük és megtapasztaljuk Isten felséges dolgait életünkben, mert minket keres az Úr Lelke által, hogy megváltoztassa egyéni és közösségi életünket. Ezért kérjük imádságainkban és énekünkben: “Jövel Szentlélek Úr Isten!” - Töltsd meg szívünket és egyházunkat Lelked erejével!

Szabó Sándor az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke

az Ontarioi Független Magyar Református Egyház lelkipásztora

Az Ontarioi Független Magyar Református Egyház templomának tornya felújítás alatt egy tornádó okozta kár után


ON EASTER MORNING

Mark 16:1-8 1. They arrived early. These ladies didn’t arrive early in anticipation, but rather to take care of unfinished business. Luke 23:55-56 records that they had seen the tomb and where his body was laid after he was taken down from the cross. Yet, they had to return home where they prepared the spices, and ointments, but their work was delayed because of the sabbath. Even though Nicodemus, and Joseph had annointed his the Lord’s body, it was done in haste, and was not satisfactory enough for these ladies. Thus, as soon as they could following the sabbath, early in the morning while it was still dark, they left their homes, met together, and went to the tomb of Jesus. One must admire the devotion, and courage of these ladies. Oh, how they loved him ! He must have a proper burial. It was the least they could do. They were courageous in what they did. They did not fear the darkness nor did they fear being identified with Christ. We have gotten up early this morning and come to this place for a different reason. Notice also.... 2. They arrived expecting. What did those ladies expect ? They expected to find a body. They came there to annoint the body of the Lord with spices, and ointments since they were unable to do so because of the Sabbath. What do we expect when we go to a graveyard ? We expect that there will be tears shed...that there will be grieving, and that a body will be lowered down in the ground, and covered with dirt. Then notice....... 3. They arrived entering. Mark 16:3-4 And they said among themselves, Who shall roll us away the stone from the door of the sepulcher ? And when they looked, they saw that the stone was rolled away: for it was very great. As these ladies came to the place where they had seen the body of Christ laid, they were discussing how they would be able to get into the tomb. They had seen the huge stone that was rolled in front of it after his death, and knew that it was to large for them to move. Their major concern was access to the body. Apparently these ladies had no confidence that the Roman Soldiers who had been dispatched to guard the tomb would be courteous enough to roll away the stone. After all had they not been instructed to seal the tomb...indicating that it was not to be disturbed. Yet, God gave them access to an empty tomb. They arrived anticipating to find a stone in front of the tomb, but what they found was the stone rolled away, and the tomb empty !!! 4. They departed excited ! What a great way to leave a cemetery ? Amen ? We don’t usually leave graveyards excited ? We usually leave their in pain over the death of a family member or friend ! Even, if it’s not someone that we were closely acquainted with....excitement is not

an emotion we usually feel after leaving the graveyard...yet, these ladies were excited ! The source of their excitement was, of course, the resurrection of The Lord Jesus Christ. Mark records that they left quickly and fled...and that they trembled and were amazed ! Matthew 28:8 captures the moment in a beautiful way..." And they departed quickly from the sepulcher with fear and great joy; and did run to bring his disciples word. The resurrection of the Lord allows us a different view of death. Death is no longer a dead end. It is no longer something that one must face with dread, and despair. Death is no ... longer the enemy of those who believe because it has been challenged, and conquered by the Lord. Because he lives, we shall live also. The Passion of Christ, and his death would have been without any merit if not for the resurrection. The devil thought he had won. Jesus had died on the cross. His limp, lifeless body removed from the cross, and laid in a tomb secured, sealed, and guarded by Roman Soldiers. Yet, "Surprise"! Death, and the grave cannot hold the Son of God. He had the authority to lay down his life, and he had the authority to take it again ! This Sunrise morning.........we worship and serve a Risen Lord

PENTECOSTAL

Dearly Beloved in the Lord Jesus Christ!

We wait for God’s Spirit to make us what we have been called to be. Come, Holy Spirit! Can Progressive Protestants Put Up With Pentecost? On Sunday mornings as they began class, the fifth graders would line up and each would recite one phrase of the Apostles Creed. This went on for about four months, until one Sunday. The class began the usual way. The first girl recited her line flawlessly, ‘I believe in God the Father Almighty, maker of heaven and earth.’

The Crucifixion, by Andreas Felger 1987


The second, a boy, stood up and added his sentence, ‘I believe in Jesus Christ, his only son, our Lord.’ But then silence descended over the class. Finally, one girl, who felt she knew what was wrong stood up and announced, ‘I’m sorry, sir, but the boy who believes in the Holy Ghost is absent today!’ And that’s the way it is in most Christian churches: the Holy Spirit is strangely absent. Yet, were it not for the giving of the Spirit, there would be no Christian Church. We celebrate Pentecost not only as the birthday of the Church, but because there is something about the strange, ecstatic events of that day long ago that is available Sunday after Sunday in our church and in every church. They were there: Peter, John and James, and the other apostles. Acts 2:1-21. They were there when the Spirit descended. And today we are in our churches, waiting as they waited for the gift of God’s Spirit. We wait for God”s Spirit to heal us, to take away the wounds of the past, to take away our sense of have been shamed and betrayed by those who were supposed to love us. We wait for God’s Spirit to heal our bodies of illness and weakness. We wait for God’s Spirit to heal our minds of doubt and fear and loneliness. We wait for God’s Spirit to heal us of self-centeredness, of self-pity, of self-loathing. We wait for God’s Spirit to renew us, to give a visions and dreams so powerful that the very utterance of them pulls us toward their fulfillment. We wait for God’s Spirit to release our creativity, to call forth our gifts and talents. We wait for God’s Spirit to recreate us as the Church, just as the Holy Spirit melded and empowered the rag-tag band of which we read in Luke’s account of Pentecost. And if God’s Spirit fills and indwells and excites and validates and commissions us, what will be the result? What can we expect as we together approach a new century? Lets talk obout the mission of our Church, which could be the statement of our congregations. Our mission is to provide a sanctuary where the congregation can worship God according to the teachings and spirit of Jesus Christ; to nurture the spiritual, moral, and intellectual growth of each person in our congregation; to serve God with our talents, our time, our energy, and our money, accepting full stewardship for our community - the World; to encourage others to join us in our ministries. Our Mission Statement is vision of our Church as it moves toward to the future. It is a vision of the emergence of a Spirit-filled church. And what exactly is a Spirit-filled church? A Spirit-filled church is a Christ-centered church. What is this church’s greatest asset or any church’s greatest asset? Its buildings, its programs, its worship services, its music, its finances, its wonderful people? Truly, it is none of these. For these are only the temporal building blocks. The eternal foundation of this church or of any church is the will of God revealed in the person of Jesus, the teachings of Scripture, and the ongoing work of the Holy Spirit. Understand Jesus in any way that suits you. Regard him as a prophet, a sage, a seer, a holy man, God’s most perfect image, God incarnate, the coming king, and the heavenly judge. Know him as the divine spark within each of us, the true Self at the core of each person. Know him as Jesus the man or as the cosmic Christ, as the teacher of moral maxims or as the eternal Word through whom all things were made.Know him in any way, shape, or form you can, but know him. A Spirit-filled church is a worshiping church. A church is a sanctuary, a place of refuge, a place to celebrate, to rejoice, to praise God. Worship is the central act of the believing community. It is the single act that constitutes and

maintains the community as a community. Coming to church is coming to a sacred place at sacred time to deliberately bind ourselves to God and to one another. Worship is the intentional, God-directed, Christ-centered, Spirit-charged act of the total personality within the fellowship of believers. Accept no substitutes. A Spirit-filled church is a biblically literate church. The secrets of life and death are there - in the sacred text. The message that each of us needs in a time of doubt and despair is there. But we resist and we ignore that message. We fear most what we understand least. A Spirit-filled church is a thanksgiving church. Worship is our way of telling God that we love him; stewardship is our way of showing him. All that we have comes from God. He is the source of our lives and the landlord of the universe. Thanksgiving is merely paying the rent due to our Creator. Nothing more obviously reveals commitment to a church than one’s personal giving pattern. Show me a person’s check stubs and I will show you what he or she really believes. Nothing creates greater excitement and forward movement in a church than increased financial support. And nothing better enables a church to do the work to which it is called. Moreover, people who are generous with their money are generous in their appreciation of one another. They see life as a gift and live it with gratitude and zest. Nothing cures depression and low self-esteem like generosity. A Spirit-filled church is a love-centered and caring-through-sharing church. A Spirit-filled church is a praying church. Prayer is the stretching out of the divine within each of us to the God who made us in his own image. Prayer brings love alive among us. Prayer lies at the heart of all personal godliness. Prayer throws us onto the frontier of the spiritual life. Of all the Spiritual Disciplines prayer is the most central … it is the discipline of prayer that brings us into the deepest and highest work of the human spirit. Real prayer is life-creating and life-changing. I am convinced that every activity of a Christian church and every day of every individual Christian’s life should begin and end with prayer. A Spirit-filled church is a culturally aware and socially active church. A Spirit-filled church is a progressive church. We never become truly spiritual by sitting down and wishing to become so. You must undertake something so great that you cannot accomplish it unaided. And I would add, the place for greatness is here. The time for greatness is now. A Spirit-filled church is an evangelism-intensive and evangelism-affirming church. A Christ-centered, worshiping, biblically literate, and generous church cannot help ut attract members. A caring, praying, aware, and progressive church will always draw like-minded and like-spirited people as surely as a magnet draws iron filings. A Spirit-filled church is a secret that cannot be kept. A Spirit-filled church cannot keep itself from reaching out to others. And even as we reach out, those who are hungry for the Spirit of God will be find us, and those who are being fed will stay. They were there and they reported, “We hear the wonders of God in our own tongues. We will be in our churches on this Pentecost, ready for the wind and the flame of God’s Spirit, ready to be part of the wonders of God here and now. And our hearts cry out, “Come, Holy Spirit, come!” Sandor Szabo, Bishop


The Hungarian Reformed Church is a mission

Our progress is determined in part by our past. For nearly 100 years, we Hungarian Reformed congregations have lived out of a truth: in Christ Jesus we are one. Since the beginning we have voiced the validity of our mission, to pass the Word of God to our Hungarian brethren. Today one description of our way of sharing that good news is: we are Hungarian Reformed, a movement for wholeness in a fragmented world. God is calling us to him, in this broken and injured world, we do have to option to choose life. Choosing life is attitude. It’s prayerfully focusing on God’s bless-ings; it’s deciding to live according to God’s will. Choosing life is also action. It’s caring for the body. For individuals, this means attention to exercise the faith. For church, caring for the body, means attention to the covenant by which we are related to God and each other. This is our mission and our duty as Hungarian Re-formed Churches. We have to know that ... The Church is a mission… In the early days of the establisment of the Hungarian Reformed Church in America in all its previous forms, the church didn’t have a mission; it was a mission. A mission to share the love and grace of God with others! It is my desire that we begin to see ourselves as a movement, a people on a mission of inviting and forming disciples of Jesus Christ, as opposed to having a mission. I invite you today and in the future to renew your commitment to being a living mission - in body, mind, and spirit, as a church and our Hungarian communities across the American Continent. The Church is a mission … A living mission through healthy bodies… Health and wholeness are foundational to discipleship. Everywhere Jesus went in his ministry, he healed, taught and then people followed him. Reaching out to the health needs of the people was his first means of interaction and so it needs to be for us today. In years past, Hungarian Reformed built wonderful churches but also nursing homes and other facilities for the health and wholeness of people in our communities. Just for example, in what Bethlen Home at Ligonier,PA does, we are unique within the Hungarian community, even world wide. We still have some of those, but the health and wholeness needs of people in our communities have changed; maybe we don’t need more institutions, but we need more grassroots movements of changing unhealthy habits into holy ones. I would like to challenge the clergy and the layity to indulge in healthy, holy living. I used and will continue to use the word indulge because in our society today to eat healthfully, exercise, spend time in prayer and personal Bible study is truly felt as indulging; clergy often feel that they can’t afford the time or effort to be healthy and holy. The Church is a mission … A living mission through our minds… One of my goals since became the bishop of our denomination has been to raise the awareness of Calvinism in our congregations! The last year was a very good time to remembering for John Calvin who was born 500 years ago. This rememberance in our congregations was worthy of his faithful life and service. I want people around our Synod to know the wonderful secret of Calvinism! In the 21. century, we as Calvinists need to raise our awareness about who we are. What makes us unique and therefore even a favored option for those many people who have no

religious affiliation. Don’t be ashamed of our faith! The Church is a mission … A living mission through our spirits… When we find out who we are as Calvinists, we will discover that we need to return to the holy practices of prayer and Bible study. Our "ethos" is not that of being people of the Bible - we know that biblical illiteracy is high in our denomination - or a people who spend significant time in prayer. There are certainly exceptions to this "ethos," but unfortunately, we have lost touch with our roots in being people of the Scripture and of prayer. How many of us spend time in prayer and Bible study. I went "Googling" on the Internet to see if I was off base in my sense that most people don’t read the Bible and pray each day. I looked at about five to eight fairly well respected surveys, including Barna, and all of them reported percentages ranging between 15 to 18 percent of Christians who read their Bibles daily. Over 90 percent of Christians own a Bible. I ask all members of our congregations to read their Bibles and pray at least 30 minutes per day! It’s not too much. People ask me how to have vital congregations, but I believe that we need to work on vital Christians, too, people who are steeped in the word of God and a relationship with God through prayer. The Church is a mission … A living mission through our churches… Churches need to be places where holy, healthy living is foundational in order to invite and form disciples of Jesus Christ for the transformation of the world. Every church needs a system or plan or pathway to help lifelong Christians as well as new Christians grow deeper in their relationship with God through Christ. I call it a disciple making system. How do our churches help form, shape, and develop Christians as disciples. There are many ways for us to live out our discipleship, our Christian faith; - through Bible study, prayer, worship. To be a disciple means that we are lifelong learners and followers, never seeing our faith as a destination - we’ve arrived! To be a disciple means that we are reaching out, sharing the little bit of what we know about God with others so that they might have the same sense of love and grace that we have. We have to have a plan and implementation of a disciple making system. What do you have? What do people need? What’s missing? How can you better utilize the resources available through our denomination to help form Christian faith? It would be nice if our disciple making system would transformed our individual and congregational life - through a Bible study, a prayer circle, a Women’s study, a Sunday School class you’ve been a part of for years, as many congragation has. The Church is a mission … A living mission in our communities… The practice of our faith is meant to do nothing less than transform the world around us! Throughout our locations of ministry in the Hungarian reformed congregations, we are performing many acts of mercy and even justice for those most in need. However, I want to encourage each congregation to care for the needy people in your communities, and also do not forget our brothers and sisters in Hungary and in the Carpathian basin especially the children who are the future generation everywhere. How is your church transforming your community? God expects nothing less from us as disciples of Jesus Christ! The call to mission… These are my emphases for our servises, through various ways of keeping our eyes focused on inviting and forming


disciples of Jesus Christ for the transformation of the church. I leave "how" to carry out these emphases in your local church to you because each one of our locations of ministry throughout this state is different…but I invite you to renew your faith, ministry and church through them. They are foundational, time-tested, and eternally rewarding! I invite you and invite your local church to join others in renewing its commitment to Christ in the world so that we will be a denominational treasure, built on 85 years of faithful "Calvinist" Christian witness with all our locations of ministry like hope, love and joy. Let it begin with you…and your site of service and ministry!

April 11.2010 At the General Assembly of the Eastern Classis Rt.Rev.Sandor Szabo, Bishop

RITKA KÖNYV

A ritka könyvek gyűjtője összefut egy férfival, aki el-mondja neki, hogy épp most dobott ki egy régi, szakadt bibliát, ami ősidõk óta ott porosodott a családi ház padlásán. -Valami Guten ... vagy kicsoda nyomtatta ki. -Csak nem Gutenberg? - kérdezi a gyűjtő elképedve. -Hisz akkor maga a legritkább könyvek egyikét dobta a szemétbe! Egy Guten-berg bibliát a minap árvereztek el 4 millió dollárért! -Hát az enyém egy fillért sem ért volna - mondja nagy nyugodtan az ember. -Valami Luther Márton ugyanis összefirkálta a széljegyzeteivel. MEMORIAL DAY

It is the VETERAN, not the preacher, who has given us freedom of religion. It is the VETERAN, not the reporter, who has given us freedom of the press. It is the VETERAN, not the poet, who has given us free-dom of speech. It is the VETERAN, not the campus organizer, who has given us freedom to assemble. It is the VETERAN, not the lawyer, who has given us the right to a fair trial. It is the VETERAN, not ! the politician, who has given us the right to vote. It is the VETERAN, who salutes the Flag, It is the veteran, who serves under the Flag, The US Senate & House took 2 days off as they couldn't work because of the expected storm. On the ABC evening news, it was reported that night, because of the dangers from Hurricane Isabelle approaching Washington DC, the military members as-signed the duty of guarding the Tomb of the Unknown Soldier were given permission to suspend the assignment. They respect-fully declined the offer, "No way, Sir!" Soaked to the skin, march-ing in the pelting rain of a tropical storm, they said that guarding the Tomb was not just an assignment, it was the highest honor that can be afforded to a serviceperson. The tomb has been patrolled continuously, 24/7, since 1930. We can be very proud of our young men and women in the service no matter where they serve. God Bless them.

T R I A N O N 90. évforduló

Délvidéken Sztara Moravicán, Ómoravicán, vagy Bács-Kossuthfalván, a református templomot tatarozták valamikor az 1980-90-es években. A toronysisakot pirosra, a falakat fehérre meszelték, a templomablak zsalugátereit pedig zöldre festették. Vagyis a templom piros-fehér-zöld színű lett! Azt mondta erre egy szerb a lelkésznek, hogy te nacionalista vagy! Erre ő azt válaszolta: Nem én, hanem te vagy az! Miért? - kérdezte a szerb csodálkozva? Azért, mert észrevetted! Az a nacionalista ma is, aki észreveszi azt, hogy én magyar vagyok, és magyar akarok lenni, és magyar akarok maradni! Engem nem zavar, ha valaki amerikai akar lenni. Tri-a-non, vagyis 3x – nem! Nem, nem soha! Benne van a nevében! Már József Attila megírta! Nézzük Európát nagyobb kitekintésben! A rablás, a marakodás, a máséra vágyás, hihetetlen méreteket öltött évszázadokon át. Gondoljunk csak Lengyelországra. Megszűnt, mint ország létezni! Talán 128 évig1772-1921-ig nem is létezett, de a lengyel nemzet nem szűnt meg. Pedig 1795-ben a III. felosztást követően, ahol Ausztria, Oroszország és Poroszország osztozkodott, azt írták a szerződésbe:„A lengyel királyság neve örök időkre letöröltetett Európa térképéről!” Többször próbáltak felkelni az elnyomás ellen, igy 1848-ban, Bem apó vezetésével, vagy 1863-ban, mire II. Sándor orosz cár igy reagált: csak semmi álmodozás Uraim! A lengyel anyák szülték a lengyel gyermekeket, és amikor eljött az idő, visszavették országukat, újra lett Lengyelország, talán nagyobb is, mint volt, a Poroszországi részeket ő kapta meg. Buda 145 év után szabadult fel a török uralom alól. És ma is Magyarország fővárosa. Aztán ott van Elszász-Lotharingia. Hol Franciaország része, hol Németország része. Ez a gazdag tartomány, hol ide, hol oda tartozik. De ezen már senki sem lepődik meg. Azon sem, hogy a hollandoktól a németek vettek el. A belgáktól a franciák és a hollandok. Az olaszoktól az osztrákok Lombardiát, s csak nagyon nehezen engedték el ezt a tartományt. Az albánoktól a szerbek, a Montenegróiaktól szintén a szerbek. A magyaroktól mindenki. Trianonban 5 ország osztozkodott rajta, ma 7. Nagy csonkolás volt, 90 éve vérzik ez az ország, 90 éve nem gyógyulnak a sebei, pedig annyi változás állt már be a szomszédainál, de nála nem változhatott semmi. Hihetetlen! Bizonyos erők nagyon tudnak kedvezni bizonyos új alakulatoknak, mint Szlovákia, vagy Ukrajna, Bosznia-Hercegovina, Szlovénia, Horvátország, Albánia újraalakulásának, addig viszont más változtatás elképzelhetetlennek tűnik, akár Erdély, Kárpátalja, vagy Délvidék, Felvidék kérdésében. Vajon miért? Nem igy van ez ma is? Izrael 70-1948-ig nem rendelkezett országgal, ez elég hosszú idő, 1878 esztendő, és újra van. A palesztinok a mai napig nem rendelkezhetnek országgal, csak menekülttáborokkal. Furcsa, nem? Akkor a kurdokról vagy a baszkokról még nem is beszéltünk. Hogy is van ez? Aztán Afrikát, hogy rajzolták át, az már szinte követhetetlen. Pedig a stabil Európa biztonságához éppen úgy hozzátartozik, nemcsak az erős Nyugat, vagy a hatalmas Kelet, hanem a Dunai népek konföderációja, ahogy Kossuth megálmodta azt, a Közép-Európai erős régió, mind Kelet felé, mind Nyugat felé egy kiegyenlítő szerepe van! Láttuk, amikor összeért a két világrendszer, az 50-es, 60-as években, szabályos hidegháború alakult ki. Veszélyessé vált a helyzet. Nem volt stabilizáló szerepe senkinek. Az új Európa, az Egyesült-Európa megteremtésével, a határok lebontásával, végül is, ami összetartozik, az előbb vagy


utóbb, úgyis összenő! S abban a pillanatban meg is erősödik. A németek is igy tettek, amikor egyesülhettek a volt NDK-s területekkel, gazdaságilag lehet, hogy lehúzta őket ez, de csak saját népükkel, fajtájukkal lettek egyek, s erősebbek, büszkébbek, mint valaha. Meghatározó szerepük van. Nem igaz az elrománosodott magyar, nem igaz az elszlovákosodott magyar réme, nem igaz az elamerikanizálódott magyar, noha létezik mindegyik, de aki megmaradt, az magyar, s tenni is fog nemzetéért, népéért! Ma ne sírjunk, ne bánkódjunk, és ne gyászoljunk. Ma ünnepeljünk, adjunk hálát azért, hogy nem vérzett el a 90 év alatt sem népünk, nemzetünk, élünk, vagyunk, s ha megértjük és elfogadjuk, hogy ott kell élni másokkal együtt, de nem megalázva, megszégyenítve, hanem szomszédként, kivel-kivel barátként, kivel-kivel sógorként-komaként, akkor lehet más is ez a gyásznap Hiszen a 90 év alatt rengeteg tapasztalatra tettünk szert ezen a téren is. Engedhet ez a leszorítás, lekötözöttség. A gúzsba szorításból kiengedve felállhat még ez a nép és segítségére lehet még másoknak. Mert soha nem magának élt és szolgált, hanem másoknak. Fel fogják még ismerni értékeinket. Tegyük naggyá népünket, nemzetünket, de mostmár nem területileg, nem fegyverekkel, hanem eszmével, lelkesedéssel, összefogással, és legfőképpen szeretettel!

Lizik Zoltán lp. Windsor, Canada

Trinity

Vision of Isaiah always fascinated me. An exciting and well-known passage of Scripture. I’ve read and studied it many times, preached on it. But always seem to have missed something important that I have only noticed this time, despite reading both Isaiah and John many times have only this week noticed that right in the middle of John, there is an explanation of what it was that Isaiah saw. The temple was built at the command of God, and was for his worship, in the way that he commanded. The priests had a special role in leading the worship and the burning of incense, but the King, Uzziah, thought that he should do this job. He went into the part of the temple that only the priests could go and started burning incense, despite not being a priest. Because he had defiled the holiness of the temple he became ill with leprosy, and died of this disease. The king wanted to get a glimpse of God in his glory, and thought that because he was king and important that God would come to him. But he didn’t. Isaiah, on the other hand, did not think that he was important at all, he did not try to take over the leading of the worship when he had no right to do this. However God chose to appear to him. This was in the very same year that Uzziah had died of his leprosy. Isaiah saw the glory, the splendour, the majesty and the holiness of God. His glory filled the whole temple. He was on a throne, showing that he was the real, the ultimate king, the one with supreme power over everything. The doors and the walls were shaking, the whole Temple was filled with smoke, probably the same smoke that was described in the first five books of the Bible that protected people from seeing the whole glory of God, because they would not be able to take it in. It showed that God is holy, that he is righteous, that he is powerful, that he rules the whole universe, that he is different from us, not on the same level at all, but far above. It was so wonderful that Isaiah was not really able to describe what it exactly looked like. He was able to describe in more detail some holy creatures that he also saw, like angels,

called Seraphim, who were flying and hovering around him, worshipping him. Even for them, the holiness and glory of God They shouted out to each other “Holy, holy, holy is the Lord of hosts, the whole earth is full of his glory”. This glory of God, they said, filled the whole earth. In other words, it is always present, everywhere, it is here in this room now, but we just don’t see it. Isaiah was given the privilege of being able to see it. We might think that Isaiah would be excited, would be jumping up and down with joy, or be proud to have seen this. But this was not his reaction. When he saw the holiness and the righteousness of God, he saw his own imperfections and failings, and those of his people. He cried out in terror and sorrow for his sin. Verse 5 gives his reaction. Have you ever washed something, thought you had it clean, but then when you compared it against something new and white, or the sunlight shined on it, you saw that it was still grubby? That is what happens when we come face-to-face with the glory of God, compared with his righteousness and holiness, we see how unrighteous and unholy we are. But there is good news. Isaiah was forgiven and purified. When he expressed his sorrow, his repentance, his acknowledgement of his ..sin and unholiness he was forgiven and purified. Seraph symbolically touched his lips with a coal burning on the altar. He was then given a mission from God. Sent out as a forgiven, purified, empowered spokesmen for this wonderful, holy God that he had encountered. Same thing happens with us. We encounter God, see what he is like, so see ourselves as we really are, this drives us to seek forgiveness and purification, which he gives to us. The greatness of God and his glory, with the wonder of his forgiveness is what I have always seen in this vision. But this week I have been shown that there is more to it. John 21 provides us with an explanation of what it was that Isaiah saw in that Temple. In John 21 Jesus starts talking of himself being glorified. He prays to his Father, God, to glorify his name. The Father replied from heaven that he would do so as he had done in the past. In verse 41 John then goes on to say that the glory that Jesus was talking about was the glory that Isaiah had seen in the temple some six hundred years before. None other than the glory of Christ. Christ was present in that Temple, he was a full part of what Isaiah saw in his vision. We sometimes think that Jesus is not in the Old Testament. But that is not what Jesus himself taught, or the early Christians believed. Jesus taught that the Old Testament was a book about him, and the first Christians saw references to him everywhere. The prophets spoke and prophesied about him, the law that God gave to Moses in the wilderness was to find its fulfilment in him, the rising up of David to be king was to provide a human dynasty for him to be born into. The Lord Jesus Christ, the eternal Son of God, was in that Temple, part of the vision of the Lord that Isaiah saw. Isaiah received his mission at that time. We are told in other places that Isaiah and the other prophets spoke the words that were given them by the Holy Spirit. So the Holy Spirit was also present there. The Father, the Son and the Holy Spirit, all working together. Many people think that that is why the Seraphim did not just shout out “Holy!” but the triple “Holy, holy, holy!” Today is Trinity Sunday, when we remember the Holy Trinity, God the Father, God the Son and God the Holy Spirit. There is only one God, but he exists as Father, Son and Holy Spirit. They are three, but they are one at the same time. You cannot have one without the other two, or two of them without the other one. You cannot pick and choose which of the Trinity you


worship. We are taught that in 1 John 2:20-24. Read passage. Might seem that John is only referring to the Father and the Son. But he mentions an anointing that enables us to receive them both. That anointing is none other than the Holy Spirit. It is easy for us to try and look for the love of the Father, and ignore the Son, Jesus, who said that anyone who wanted to follow him must take up a cross of pain and suffering, forgetting their own plans for life, their own desires, and come and follow him. We may want the moral teaching of Jesus, but forget the justice, the holiness of the Father. We might want the power, the excitement of the Holy Spirit, but not want to submit our wills to the Father and the Son. None of this works. To have any part of God, we must have the wholeness of the godhead. The grace and forgiveness of the Lord Jesus is meaningless ... without the righteousness and holiness and wrath of the Father. Neither can be applied to our lives without the Holy Spirit working in us. The special fellowship that we have with each other, given to us by the Holy Spirit can only come about through the grace of the Lord Jesus. Are we trying to pick and choose what part of God’s nature we like, leaving behind parts that are a bit inconvenient, or not fitting with today’s culture? Are we trying to construct a god that does not bother us, that fits in with our own ideas or that of modern culture? If so it will not work. We must have the whole of him, or nothing. Today we can choose to receive and worship everything that the great trinity of Father, Son and Holy Spirit are or we can worship nothing. What is it to be?

........................................................ A Jordán folyónál született a keresztyénség? A jordániai turistaügyi miniszter, Munir Y. Nassar szerint "a Jordán folyó környéke a keresztyének és a keresztyénség születési helye". A miniszter Ammanban, a jordániai fővárosban adott interjúban kijelentette: "Hazánkban van a keresztyén vallásnak néhány alap-vető jelentőségű emlékhelye. A Jordán folyó vidéke az, ahonnan a keresztyénség elindult. A keresztelés helye, Bethánia is a Jordán mellett található, ahol a Szentlélek alászállott Jézusra. Itt kezdődött Jézus szolgálata". De itt van Gadara is - mondja a miniszter -, ahol Jézus démonokat űzött ki a megszállottból. És itt található Nébó hegye, ahol Mózes kijelentést kapott az Ígéret Földjéről. Így or-szágában mind a zsidóságnak, mind a keresztyénségnek fontos emlékhelyei találhatóak - érvelt a jordán miniszter. ASSISTNews Maratoni holland ima Egy holland vallási szervezet or-szágos, 24 órás ima-maratónira szólított fel június 6 kapcsán, hogy a 2006-06-06-ban rejlő ördögi erőnek minél többen ellene tudjanak állni. Jan Piet szóvivő emlékeztetett arra, hogy az Antikrisztus megjelenése nem kötődik ehhez a naphoz. "Nem gondolom, hogy az ördögnek ma több dolga akadna, mint más napokon" - hangsúlyozta a szóvivő. Az imák célja nem is annyira a félelem oszlatása, hanem sokkal inkább az, hogy mind többen kerüljenek tudatosan Krisztus védelme alá. Az ima-maratóniban részt vett Hollandia 50 nagyobb vallási közössége, egyháza. De ezen a napon bekapcsolódtak a kezdeményezésbe 23 ország keresztyénei is, Ka-nadában, az USA-ban, Angliában és másutt. Gospelherald.com Élet-halál kérdése a misszió? A Missziói Világtanács feje, Dr. Desmond van der Water református lelkész látogatást tett az új-zélandi tagegyházaknál. Az egyik legnehezebb feladata az egyházaknak, hogy szociális szervezetként tekintenek rájuk. Már-pedig a fiatalabb korosztályok leginkább azt várják el, miként tud

segíteni nekik az egyház a hit nem intézményesített kifejezésében, megélésében. Ez már a Lélek mozgalma, Aki az egyházak előtt új utakat nyit meg - mondotta Water, aki utalt a múlt századi refor-mátus teológus, a svájci Emil Brunner mondására: "Az egyház a misszió által él, amint a tűz az égés által - azaz misszió nélkül nincs élő egyház". A korábbi missziói koncepciók az evangéliumot és a keresztyén szolgálatot Északról Dél felé vitték, most megfordult a mozgásirány: Afrika, Dél-Amerika, Ázsia küldi naponta a missziói megújulás jeleit Európának. Az igazi kihívást a Nyugat számára valójában nem más kontinensek jelentik, hanem önmaga, s ezt nagyon komolyan kell venni - jelentette ki a Missziói Világtanács vezetője Christchurchben. assistnews.net Kiásott bibliák Észak-Koreában Dél-koreai keresztyének különös módját választották a bibliaterjesztésnek a kommunista diktatúrában élő észak-koreai testvéreik között. Az akciót Éjjel és Köd névvel jelölték. Mivel a kommunista országban életveszélyes a Biblia terjesztése, és a keresztyénüldözés nagy erővel folytatódik, ezért a bibliákat kijelölt helyeken elássák a földbe, majd kapcsolattartó keresztyének segítségével értesítést küldenek az elásott bibliákról észak-koreai testvéreiknek. Gary L. Bishop, egy texasi bibliaterjesztő cég veze-tője adott tájékoztatást erről az USA-ban. Adatai szerint Észak-Koreában mintegy 400 ezer keresztyén él, ezeknek legalább egy negyede munkatáborokban tengődik. idea.de, Open Doors, live-net.ch Tájékozatlanság pünkösd ügyében A szövetségi állam lakosságának 53 %-a nem tudja, minek az ünnepe a pünkösd. A hamburgi TV megbízásából készített felmérés adatai hozták nyilvánosságra ezt a még német körökben is megdöbbentő adatot. 47 % szerint pünkösd ötven nap-pal húsvét után következő ünnep, amikor Jézus elküldte a tanítván-yaihoz a Szent Lelket, hogy az evangéliumot tudják terjeszteni. Ez az ünnep egyúttal az egyház születésnapja. 23 %-a a megkérdezet-teknek így nyilatkozott: "Halvány sejtelmem sincs pünkösdről". 15 % azt mondta, az ünnep Jézus feltámadására emlékeztet, 12 % az ünnepet Mária mennybemenetelére emlékeztet. 4 % szerint Jézust pünkösdkor feszítették keresztre. Jesus.de A hit megváltoztatta az életüket Az amerikai Barna-csoport legújabb felmérései szerint az amerikaiknak csaknem fele azt vallja, hogy a hit nagy mértékben átformálta, megváltoztatta életüket. A nők közül többen vallották ezt (56 %), a déli országrészben lakók 63 %-a nyilatkozott így. Az ország középső részein élőknél ez 50, az északi részen élőknél 44 %. A kifejezetten északon élőknél 39 %. A protestánsoknál többen nyilatkoztak életük hit általi gyökeres változásáról, mint a katoliku-sok között. A protestánsokon belül a legtöbben a pünkösdiek közül vallották a mélyebb változásokat (80 %), 67 % nyilatkozott ilyen értelemben a nazarénusoknál és a metodistáknál. A presbiteriánu-soknál, reformátusoknál, episzkopalistáknál és a baptistáknál hasonló számok mutatkoztak: ez 44 % körül mozog. A protestán-soknál a többség ezt a hatást az egyházzal, a baráti kapcsolatokkal, lelki gyakorlattal és a Biblia olvasásával hozza összefüggésbe. Ka-tolikusok a személyes példaadást, a családi kapcsolatokat jelölik meg inkább forrásként. Az afrikai eredetű amerikaiak a hit által kiváltott változásokat egyházukkal, a bibliaolvasással és a lelki gyakorlatokkal hozzák összefüggésbe. Spanyol eredetűeknél a család és az egyházközségi közösség hatása áll az első helyen. ba-rna.org www.reformatus.hu Kommunikációs Szolgálat [email protected] T.:(1)460-0753


A Magyar Hősök Emlékünnepe Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket, A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövétneket. Garay János 1924. évi XIV. törvénycikk az 1914/18. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről 1. § A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdel-mekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elis-merése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint a "Hősök emlékünnepét" - a magyar nemzet mindenkor a hősi halot-tak emlékének szenteli. 2001. évi LXIII. törvény a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről A magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmé-ben, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a mag-yar állam. A Magyar Köztársaság Országgyűlése kötelességének érzi, hogy tisztelettel adózzék azok emléke előtt, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért. Emlékük megörökítésére, a ma élő és a jövő nemzedékeknek pé-ldájuk felmutatására a következő törvényt alkotja: 1. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése - tisztelettel adózva a hősök emléke előtt - a haza szabadságáért és független-ségéért, a nemzet fennmaradásáért küzdött hazafiak emlékét e törvényben megörökíti. 2. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékün-nepévé nyilvánítja. 3. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése kifejezi azon meggyőződését, hogy az állami szervek, a helyi önkormányzatok, az egyházak, a társadalmi szervezetek, a magyar nemzet fiai és leányai minden évben, a Magyar Hősök Emlékünnepén méltó megemlékezés keretében leróják hálájukat és kegyeletüket az elmúlt ezredév magyar hőseinek. 4. § (1) A Magyar Köztársaság Országgyűlése elis-meréssel adózik az elődöknek, akik a budapesti Hősök terén a Mil-lenniumi Emlékmű és a Hősök Emlékköve felállításával méltó emléket állítottak a Haza megmentőinek, megtartóinak és hősei-nek. (2) A Magyar Köztársaság Országgyűlése a Millenniumi Emlékművet és a Hősök Emlékkövét nemzeti emlékhellyé ny-ilvánítja

Tájékozatlanság pünkösd ügyében A szövetségi állam lakosságának 53 %-a nem tudja, minek az ünnepe a pünkösd. A hamburgi TV megbízásából készített felmérés adatai hozták nyilvánosságra ezt a még német körökben is megdöbbentő adatot. 47 % szerint pünkösd ötven nap-pal húsvét után következő ünnep, amikor Jézus elküldte a tanítván-yaihoz a Szent Lelket, hogy az evangéliumot tudják terjeszteni. Ez az ünnep egyúttal az egyház születésnapja. 23 %-a a megkérdezet-teknek így nyilatkozott: "Halvány sejtelmem sincs pünkösdről". 15 % azt mondta, az ünnep Jézus feltámadására emlékeztet, 12 % az ünnepet Mária mennybemenetelére emlékeztet. 4 % szerint Jézust pünkösdkor feszítették keresztre. Bread for the World Urges Christians to Re-spond to Hunger Crisis ASSIST News Service reports that Bread for the World has called on people of faith everywhere to respond to the growing hunger crisis all over the world. The organization is asking that people add their voices to the Recipe for Hope campaign which runs May 11 through June 15. "Of course the crisis cannot be solved within six weeks, but we want people of faith to know that they can make a difference by taking a series of simple but critical actions to end hunger now," said Rev. David Beckmann, president of Bread for the World. "Together we can turn the recipe for de-spair into a recipe for hope for thousands of mothers and fathers struggling to feed their families." The campaign is being con-ducted against the backdrop of a global hunger crisis that is fueled by rising food prices. Global food costs have nearly doubled in the last three years, with largest spikes for basic grains like rice, wheat, and corn. Bread for the World said the World Bank esti-mates that as many as 100 million people will this year join the ranks of 854 million poor and hungry people who currently do not have enough to eat each day. Millions Pray 'Your Kingdom Come' on Global Day of Prayer ASSIST News Service reports that millions of Christians around the world raised their hands up in united prayer and wor-ship on Pentecost Sunday as part of the fourth annual Global Day of Prayer. According to christiantoday.com, the UK was among at least 201 nations registered to take part, with major prayer and cathedral events taking place across England, Scotland, Wales and Northern Ireland under the common theme of "Your Kingdom come... on Earth as in Heaven." "In London, thousands of Chris-tians gathered at Millwall football stadium in London to pray for God's love and Holy Spirit to fall upon London, particularly com-munities blighted by gun and knife crime," said Mackay. The mes-sage on the day was overwhelmingly one of hope and unity. "When the church unites in prayer there is no stopping it," said Jonathan Oloyede, senior Associate Pastor of Glory House and visionary of Global Day of Prayer London. "Prayer changes things." Americans Fine with Christians in Politics Despite what many in the mainstream media say, a major-ity of Americans, and an even larger majority of religiously affili-ated citizens, don't believe that Christians are too involved in poli-tics, a new poll shows. Baptist Press reports that 52 percent of Americans surveyed disagreed with the statement, "I am con-cerned that at times Christians are too involved in politics," ac-cording to a survey conducted through a joint project of LifeWay


Research and the Southern Baptist Convention's Ethics & Religious Liberty Commission. Ed Stetzer, director of LifeWay Research in Nashville, said that when it comes to sharing the Gos-pel and also being engaged with public policy, Christians can do both. "[I]t is... both/and not either/or," he said. "You cannot stand for justice and be told you cannot speak of Jesus, nor can you love God and His word and not care for unborn children, the abused, and social justice." The findings challenge the assertion of secular-ists who say that Americans' religious beliefs should be purely a private matter and should be somehow segregated from weighty discussions of social issues and public policy. Earthquake Kills Thousands in China CNN.com reports that the Chinese government has said nearly 10,000 people have died, with the death toll sure to rise, in a 7.9-magnitude earthquake that hit around 2:45 p.m. Monday. The epicenter of the quake was in Sichuan province, but reports indicated tremors could be felt throughout most of China. The quake was the largest the region has seen "for over a generation." The CNN story states, "The Red Cross Society of China, coordi-nating some of the international aid efforts, encouraged financial donations because of the difficulty of getting supplies to those most in need.At least six different schools collapsed to some ex-tent in the quake or aftershocks that followed, Xinhua reported. At one school, almost 900 students -- all eighth graders and ninth graders, according to a local villager -- were believed to be bur-ied." Reaffirmation, Reformation and Reposition-ing at Heart of 'Evangelical Manifesto' According to a release from A. Larry Ross Communica-tions, "An Evangelical Manifesto" was unveiled Wednesday dur-ing a press conference at the National Press Club, calling for reaf-firmation of identity, reformation of behavior and repositioning in public life among Evangelicals. "This is not a rebranding or a rela-beling issue," said Dr. Os Guinness, author and member of the Manifesto's drafting committee. "'Evangelical' is not a bad brand; the trouble is, we have a bad reality." Such dynamics prompted a group of theologians and Christian leaders to spend three years carefully drafting the Manifesto in an effort to reclaim the defini-tion of what it means to be an Evangelical. In recent years, the term has often been used politically, culturally, socially -- and even as a marketing demographic. Recognizing that many people outside the movement now doubt that 'Evangelical' is ever posi-tive, and many inside now wonder whether the term any longer serves a useful purpose, they aimed to draft a document that re-claims the term and the calling for both the culture and community of faith. Little seeds grow into better things Stewardship asks us, not are our talents big enough, but how do we faithfully use the talents we have, no matter how insig-nificant they may seem. By thinking our gifts must be perfect, we over-look important wazs we can serve our church. Measured giving If we are baking a cake, mixing concrete, or producing steel, we must be sure that we measure the right quantities of the ingredients. If we are to do God’s will on earth, we must also measure out our stewardship. Don’t you think a measure of tithing will make a better world?

Second fiddle A young female reporter from the high school paper was interviewing the conductor of a great symphony orchestra on tour. She was a charming lass, with a great ambition to succeed, and no experience whatever with great artists. “My editor would like to know” she began, with an evident effort to appear professional, “what instrument in the orchestra is the hardest to play.” Without a second’s hesitation, the great musician replied, “A second fiddle! In addition, it is that way with life, too. It is always easy to find those who want to play the solos. It is something else to find those who are willing to provide the harmony and the accompaniment.” Church Humor

… ˇ There is the story of a person who got up one Sunday and announced to his Congregation: I have good news and bad news. The good news is, we have enough money to pay for our new building program. The bad news is, it's still out there in your pockets.

… ˇ Somebody once figured out that we have 35 million laws trying to enforce 10 commandments. … ˇ A minister parked his car in a no -- parking zone in a large city because he was short of time and couldn't find a space with a meter. So he put a note under the windshield wiper that read: I have circled the block 10 times. If I don't park here, I'll miss my appointment. FORGIVE US OUR TRESPASSES. When he returned, he found a citation from a police offi-cer along with this note. I've circled this block for 10 years. If I don't give you a ticket, I'll lose my job. LEAD US NOT INTO TEMPTATION. … ˇ A father was approached by his small son, who told him proudly, "I know what the Bible means!" His father smiled and replied, "What do you mean, you 'know' what the Bible means?" The son replied, "I do know!" "Okay," said his father. "So, Son, what does the Bible mean?" That's easy, Daddy. It stands for 'Basic Information Before Leaving Earth'. … ˇ The Mischievous Brothers. Two little boys, ages 8 and 10, are excessively mischievous. They are always getting into trouble and their parents know all about it. If any mischief occurs in their town, the two boys are probably involved. The boys' mother heard that a preacher in town has been successful in disci-plining children, so she asked if he would speak with her boys. The preacher agreed, but he asked to see them individually. So the mother sent the 8 year old first, in the morning, with the older boy to see the preacher in the afternoon. The preacher, a huge man with a deep booming voice, sat the younger boy down and asked him sternly, "Do you know where God is, son?" The boys mouth dropped open, but he made no response, sitting there wide eyed and his mouth hanging open. So the preacher repeated the ques-tion in an even sterner tone, "Where is God?" Again, the boy made no attempt to answer The preacher raised his voice even more and shook his finger in the boys face and bellowed, "Where is God?" The boy screamed and bolted from the room, ran directly home and dove into his closet, slamming the door behind him. When his older brother found him in the closet, he asked, "What happened?" The younger brother, gasping for breath, replied, "We are in BIG trouble this time." "GOD is missing, and they think we did it!"


Gondolatok a tengeren túlról a Magyar Református Egyház

Alkotmányozó Zsinata egy éves évfordulóján

Emlékezetes és nagyszerű alkalom volt számomra 2009-ben az Alkotmányozó Zsinat eseménye. Az Amerikai Magyar Re-formátus Egyház gyülekezetei egyházunk megalakulásának 85. évfordulóját ünnepeltük ugyanebben az évben, tehát dupla öröm és hálaadás gazdagította szolgálatunkat és adott bíztatást a további munkára. Nyolc évtizeddel ezelőtt, még senki nem gondolta volna sem az óhazában, sem az akkor a gazdasági válság miatt idegenbe szakadt református elődeink közül, hogy milyen nagy eseménye lesz magyar református egyházunknak 2009-ben az Alkotmányozó Zsinat. Ismert a nagyon szomorú történelmi valóság, a Trianoni erőszak diktátum, amely a Kárpát-medencében működő Magyar Református Egyházat is szétszakította 90 esztendővel ezelőtt, amely új szervezeti átrendeződésre kényszerült a térségben. Nem sokan tudnak róla, de szintén történelmi szükségsz-erűség hozta létre azt az egyháztörténeti tényt, hogy a XX. század első három évtizedében az Amerikában szolgáló magyar refor-mátus gyülekezetek a Magyarországi Református Egyház tenger-entúli egyházmegyéjeként voltak számon tartva, az Amerikában szolgáló magyar református lelkipásztorok Magyarországról kap-ták a fizetésüket egészen a második világháború kezdetéig. Miután a háború széttörte ezt a fizikai kapcsolatot, már csak a lelki, hitbeli kapcsolat tartotta össze református népünket az óhazában és az újhazában. Mindig élt a remény egy közös újraindulásra, az egység megvalósítására, történtek kezdeményezések egy új hídépítésre a szétszóródott magyar reformátusság soraiban, de ez politikai és egyéb társadalmi okok miatt soha nem valósulhatott meg. Jelenleg az Amerikai Magyar Református Egyház az Amerikai Egyesült Államok területén (33 gyülekezet) és Kanada területén (3 gyülekezet) szolgáló magyar református egyházak közössége. Diaszpórában, vagyis a hazától és az anyaegyháztól távol, szétszórva élünk és szolgálunk. Voltunk már “kitántorgott egyház”, egyik lelkipásztorunk “józsefattilás” megfogalmazása szerint, - voltunk “jégtáblán úszó virágoskert”, ezt Ravasz László püspök mondta, amikor vizitáción itt járt Amerikában a két világháború között, mivel akkor egyházunk a Magyarországi Re-formátus Egyház Tengerentúli Egyházmegyéje volt. Voltunk “bujdosó magyarok”, akik az emigrációba kényszerültek és egyik püspökünk hozzájuk írt vigasztaló szavakat prédikációs kötetében. Voltunk “távolba szakadtak”, akikkel egy időben nem volt szabad kapcsolatot tartani. Hogy kik vagyunk most? Habakuk próféta szavaival válaszolok, könyve 2:1-4. versei alapján: “Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra …” Igen, őrhelyek vagyunk, - vagy pontosabban végvárak, az amerikai kontinensen. Az Atlanti Óceántól a Csendes Óceánig két külön egyházi szervezetben, a Kálvin Egyházkerület-tel együtt összesen 65 gyülekezetben. Igen, végvárak, kicsiny, piciny közösségek, de a fennmaradásért és megmaradásért naponta és vasárnaponként keményen megküzdő Krisztus-test tagjai, akik Isten kegyelméből élünk, mert élő hit éltet már 85 éve, hogy elvégezzük küldetésünket, a Krisztus-parancs nagy feladatát. Di-aszpóratudatunkban forrón és elevenen él a múlt, az emlékek lán-golnak és még nem szakadt el a fának a gyökere, mert ez tart, ez

köt oda még mindig a szülőföldhöz hitben, nyelvben, kultúrában. Isten útjai kifűrkészhetetlenek, s mi ezen az úton járjuk minden-napjainkat, élünk, szolgálunk, és tapasztaljuk, hogy Ő kegyelmes, nem hagy el, nem vet meg minket. Ő életet ad, egybeforraszt, közösségre nevel, mert erre teremtett minket. Ez a sorsunk. Egy évvel ezelőtt a mi magyar református sorsunk pecsételődött meg, Isten csodája érzékelhetővé vált egységkeresésünk beteljesedésé-ben, vagyis egymásra találtunk mi, magyar reformátusok. Ezt a visszatérést vágytuk, ami 2009. május 22-én megtörtént. Tudjuk, hogy voltak kezdeményezések, amelyek utat nyi-tottak ennek az egységnek a megvalósítására, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni a rendszerváltás utáni években megalakult Magyar Református Egyházak Világszövetségét és a Magyar Re-formátus Egyházak Tanácskozó Zsinatát, amely szervezetek ak-tívan felvették a diaszpórában élő református népünk gondjait és püspöki látogatások, kapcsolatkeresések alkalmain épült az anyae-gyházzal való szolgálat. Ezek a szervezetek betöltve küldetésüket, ha sok nehézség és feszültség ellenére is, de működésük, szolgála-tuk, munkájuk által ha közvetve is, de előkészítették a 2009. évi magyar református egységretalálás nagy ünnepét. Mint nem a Kárpát-medencében szolgáló egyház veze-tője, különös várakozással tekintettem az esemény elé, hiszen egyedül csak az Amerikai Magyar Református Egyház az egyetlen önálló, szervezett egyháztest a Kárpát-medencén kívül szolgáló magyar református egyházak közül, amely szolgálati helyén ál-lamilag elismert. A többi magyar református gyülekezet a világban (Kanada, Ausztrália, Dél Amerika, Nyugat-Európa) vagy nincs hivatalosan államilag bejegyezve, vagy más református, presbiteriánus egyháztest tagegyházaként van elfogadva és azon belül működik egy adott ország területén. Bár a meghívó levél egy kicsit késleltetve érkezett hozzánk és ezáltal kérdésessé vált rész-vételünk, de egyházunk az utolsó pillanatban elfogadta a meghívást az Alkotmányozó Zsinatra. Egyháztestünk úgy döntött, hogy részesei akarunk lenni a magyar református egységnek. 20 éves külföldi szolgálatom során mindig is vallottam, hogy magyar református lelkész vagyok, Kaliforniában magyar református gyülekezetekben szolgálok magyar református em-bereknek, akiknek magyar nyelven hírdetem Isten örömüzenetét, egyháztestünk önálló magyar egyház az Amerikai Egyesült Ál-lamokban és Kanadában, ezért hovatartozásunkat csak egy helyen tudom elképzelni: a Magyar Református Egyházban. Nagyon fon-tos volt számomra, hogy egyházunkat képviselve, annak meg-bízásából a református egység születésnapján ott legyek a többi szolgatársammal és az örvendező gyülekezetek tagjaival Debre-cenben, kinyílvánítva közös akaratunkat. Emlékeztes és felejthetetlen élményben volt részem, amit mindig a lelkemben hordok ezután, megtapasztalva ebben az eseményben is Isten csodatévő hatalmát, aki, ha benne bízunk, továbbvezet minket a jövő felé. Hisszük, hogy egyek vagyunk magyar református testvéreinkkel, hozzájuk tartozunk hitben és lélekben egyaránt, bárhol legyünk is ezen a világon és velük együtt valljuk a májusi jelmondat Szentlélektől ihletett gazdag üzenetét: “Krisztus a jövő, együtt követjük Őt”. Mi a tengeren túl, már pé-ldát adtunk arra, hogyan szolgálhat együtt magyarországi magyar az erdélyi, a felvidéki, délvidéki, vagy kárpátaljai magyarral, mert nálunk mindig fénylő május 22-e van, a mi naptárunk nem jelez sötéten december 4-et. Egység, békesség, közös tervek, gondola-tok megvalósítása csak Őbenne és Ővele lehetséges, amit hívő életek bizonyítanak szerte a világban: vele minden lehetséges, né-lküle csak üres “téb-lábolás” minden mozdulatunk. Akkor és most egy év után, de a jövőben is Jézusnak az Atyához mondott imádsága talál meghallgatásra értünk: “… hogy egyek legynek”.


Egy év után az évfordulón csak azért imádkozom, hogy minden tagegyház és annak vezetője, püspökök, főgondnokok fe-lelősen vállaljanak részt ebből az egységből, félretéve minden személyeskedést, önző emberi gyarlóságot, amely összetörhet min-den jó kezdeményezést is, amint már ez több esetben megtörtént szégyenünkre. Számomra nagyon sokat jelentett 2009. május 22, mert hazamentem, hazahívtak, visszahívtak, befogadtak, otthon éreztem magamat. Bár nem vittem a kezemben plakátot, hogy melyik egy-házat vagy melyik gyülekezetet képviselem, de vittem Amerikából egy maréknyi “kaliforniai magyar földet” 50 éves gyülekezetünk magyar szívvel épített templomának kertjéből. Ezt egészítette ki lelkész szolgatársam másik maréknyi földje New York környékéről, arról a vidékről, ahol az első magyar bevándorlók nagy többsége az új földrészre lépett és letelepedett, ahol hűséges lelkipásztorok gondozták őket, s éppen egyik lelkipásztoruk sírjáról került el a föld a Nagytemplom előtti jelképes Kárpát-medencébe. Oda, ahol már Székelyföldről, Bodrogközről, Gömörből, Dunántúl-ról, Délvidékről, vagy Kárpátaljáról, Felvidékről vagy Ausz-tráliából, Budapestről vagy Németországból hoztak és ki tudja még honnan került oda az összetartozandóságot jelképező drága hu-musz. Otthon voltam a Nagytemplomban, amikor egyházunk nevé-ben aláírhattam a csatlakozásunkat, és otthon voltam és egy voltam a szolgatársakkal, és a Nagytemplom előtti teret betöltő hatalmas gyülekezettel, amikor a közös úrvacsoravétel Krisztusban tett eg-gyé mindannyiunkat. Visszatérve szolgálati helyemre, sokáig éltem ebből az élményből, másoknak is és több gyülekezet tagjainak is beszámolva erről beszélgetésekben vagy fényképeket mutatva. Számomra ma azt jelenti az Alkotmányozó Zsinat, hogy a Magyar Református Egyház hitett tett a jövő mellett, bebizonyította az ed-dig csak szószékről hangoztatott egység lekeket megmozdító érvényességét, azt, hogy Istennel minden lehetséges, érdemes hittel és hitből élni, megcselekedni azt, amit eddig félelemből vagy gyávaságból nem tettünk meg. Ha értékelni kell az elmúlt egy évet, egy kicsit azért csalódott is vagyok, mintha a továbbfolytatásból mi, tengerentúliak és a szétszórtságban szolgáló kis egyházaink kimaradtunk volna. Tudom, hogy értékelendő az eredmény és ment is a munka a Gen-erális Konventben az elmúlt egy évben. Mint a közös Alkotmányt elfogadó és aláíró egyik egyház, az elmúlt évben tájékoztatás né-lkül maradtunk a közös ügyekre vonatkozóan. Remélem, ennek az oka az lehet, hogy maga az Alkotmányozó Zsinat is az útkeresés és továbbszerveződés ügyében fáradozik. A Kárpát-medencén kívül élő magyar református egy-házak számára már 2008. novemberében megindult egy ígéretes és reményteljes kezdeményezés a Budapesten tartott Diaszpóra Kon-ferencia alkalmával. Akkor a Konferencia megfogalmazott egy ajánlást amely az anyaegyház és a szétszórtságban élő magyar re-formátus egyházak közötti kapcsolatok további ápolásáról, a kölc-sönös együttműködésről szólt, főleg arról, hogy az anyaegyház hogyan tudná segítségét szélesebb körben megmutatni. Úgy érzem, hogy onnan megakadt a továbblépés, az elképzelés papíron maradt nemes gondolatként. Talán a soron következő feladatok és más fontosabb egyházpolitikai ügyek miatt, de a Konferencián elhang-zottak és megfogalmazottak alapján az együttműködés nem széle-sedett ki az anyaegyház részéről, amit nem követett konkrét lépés az Alkotmányozó Zsinatnál sem. Főleg a távolból, s részben az előbb említett közvetlen információ hiány miatt is, egy év után még nagyon nehéz nyilat-kozni, hogy beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket az Alkotmán-yozó Zsinat. A tartalom önmagunk odaszánása lenne, együtt követve Krisztust a jövő felé. A várva-várt eredményt min-

denképpen hosszú folyamat előzi meg, amit hiszek, hogy meg-tapasztal majd magyar református népünk szerte a világon, hiszen ezért jött létre. Az egységet munkálva, mi, az Amerikai Magyar Refor-mátus Egyház közössége továbbra is ajánljuk magunkat a Magyar Református Egyház egyik alkotó tagjának, ezzel is igazolva, hogy az egységes magyar református egyház határokon túlívelő lelki közösség akar lenni és nem revíziós vagy restaurációs szervezet, amely tovább kell, hogy világítson a Kárpát-medencén túl. Egy-házunk mindig is törekedett erre az egységkeresésre szolgálata folyamán. Hisszük azt, hogy az egységes Magyar Református Egy-házban helyünk van továbbra is. A Kárpát-medencei magyar reformátusság előtti feladatok sokaságát hadd szélesítsem ki a diaszpórában élő magyar refor-mátusságra, mert így leszünk egyek. A szétszórtság tengereken is túl ér, az ott szolgálókra is kell számítani, kérem, ne felejtsenek el minket a hazai testvéreink! Az egység létrejötte után a legfon-tosabbnak tartom egy új társadalmi változások közepette ki-használni az Isten adta lehetőséget arra, hogy az emberek találjanak vissza az egyházhoz, ezáltal Istenhez. Legyen követendő példa az egyház hívő szolgálói és tagjai által az egységen keresztül a szeretetre, a békességre, a hitben való járásra, tudja továbbköz-vetíteni és megélni a jó hírt, amely új egyházi társadalmat tud kia-lakítani egy liberális és szekularizálódott világban. Legyen érték-teremtő, legyen úgy református, hogy magyar és legyen úgy mag-yar, hogy büszke arra, hogy református. Az Alkotmányozó Zsinat váljon az egységes egyházban való gondolkodás intézményesített formájává, de váljon a hit, a reménység és a szeretet munkálójává is. Az Alkotmányozó Zsinat egy éves évfordulóján úgy ünne-pelhetünk legméltóbban, ha alkalmat szentelünk a hálaadásunknak. Csak akkor tudjuk a jövőt építeni, ha hálával értékeljük a múltat, amelyben mindig azt fedezzük fel, hogy Isten feladatokat ad, meg-bíz, küldetésre formál minket, mégpedig a szeretet cselekedetein keresztül. Mutassuk meg az egységből kifejlődő erős hitünket a szeretet cselkedeteiben! Gondoljunk akár a közelben, vagy a nagyon messze földrészeken szolgáló magyar református gyülekezetekre, amelyek sok helyen azzal küzdenek, hogy bezárják templomaik ajtaját, mert nincs pénzük, vagy elfogytak. Imád-kozzunk ezekért a gyülekezetekért, ha talán valakinek kezébe kerül ezeknek az elérhetősége, akár telefonon, vagy interneten rájuk lehet kérdezni, tudatni velük, hogy szeretettel gondolunk rájuk, ag-gódunk értük, talán még adományt is lehetne küldeni a “Szeretethíd” program keretében, kitárni ezáltal gondoskodó szeretetünk földrészeken átívelő kapcsolatait. A “Szeretethíd” pro-gram nagyon jó alkalom arra, hogy a Református Szeretetszolgálat-tal együtt világra szólóvá és gyümölcsözővé tegyük az egységből fakadó hiterőinket. Áldja meg közös szolgálatunkat az Úr, áldja meg az egy éves egységes Magyar Református Egyházat. Ontario, Kalifornia 2010. május 13. Áldozócsütörtök ünnepén

Szabó Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke

az Ontarioi Független Magyar Református Egyház lelkipásztora


A Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről

Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rög-zített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kár-pát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyút-tal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újrae-gyesítéséhez, a következő törvényt alkotjuk: 1. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése tisztelettel adózik mindazon emberek, közösségeik és azok vezetői, illetve az ő emlékük előtt, akik 1920. június 4., a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggat-tatása után áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tet-ték, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni, s képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is. Az Ország-gyűlés fejet hajt mindazon nők és férfiak, illetve az ő emlékük előtt, akik e küzdelemben az elmúlt kilencven év során mag-yarságukért hátrányt, sérelmet szenvedtek, külön megemlékezve azokról, akik az életüket kényszerültek áldozni nemzeti önazo-nosságuk vállalásáért. 2. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése megállapítja, hogy a trianoni békediktátum által felvetett kérdések történelemből ismert eddigi megoldási kísérletei - mind az idegen hatalmak segítségével végrehajtott újabb határmódosítások, mind a nemzeti önazonosságnak a nemzetköziség ideológiája jegyében történt felszámolására irányuló törekvések - kudarcot vallottak. Ebből kiindulva az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy a fenti problémák megoldását csak a nemzetközi jogi szabályok által kijelölt keretek között, demokratikus berendezkedésű, szuverenitásuk birtokában lévő, polgáraik és közösségeik számára gyarapodó jólétet, jogbiz-tonságot és a gyakorlatban is érvényesülő jogegyenlőséget biz-tosító egyenrangú országok kölcsönös tiszteleten alapuló együtt-működése eredményezheti, melynek kiindulópontja csak az egyé-nek - a nemzeti önazonosság megválasztását is magában foglaló - szabadsága, s a nemzeti közösségek belső önrendelkezéshez való joga lehet. Az Országgyűlés ugyanakkor elítél minden olyan törek-vést, amely az adott állam területén kisebbségben élő nemzetrészek asszimilációjának előidézésére irányul. 3. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek ál-lamhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Ebből kiindulva az Országgyűlés megerősíti Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi

autonómia különböző formáira irányuló természetes igényének támogatására. 4. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése kötelességé-nek tekinti arra inteni a nemzet ma élő tagjait és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt mentve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak. Ennek érdekében az Országgyűlés június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum nap-ját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítja. 5. § Jelen törvény 2010. június 4-én lép hatályba.

Ady Endre: A MÁRCIUSI NAPHOZ Révész Bélának küldöm. (Márciusi Nap, nagy a te hatalmad S magyar Márciust, magyar forradalmat Nem gyújtottál ránk ezer évig mégsem: Ültünk örökkön jeges senyvedésben.) S verje meg az Isten a verejtékünket, Verje meg veréssel egész életünket, Ha tovább tengődünk ilyen kábult-árván, Csókunkat a szánkban, álmunkat a párnán, Gyermeket ígérő legszebb ingerünket, .................... Mert a világ siet s most kerül dűlőre: Érdemesek vagyunk életre s jövőre? Büdös úr-szag, pénz-szag sehol így nem kábít, Minden: változásért és újért kiált itt. S ha papok tömjénjük gőgösebben rázzák, Mindezek halálos sorsunk magyarázzák: Petőfi szavánál van szükség jobb szóra: Mindent meglátóra, mindent fölrugóra. E fényes Március csatasorba állít: Végre talán eljut bús Magyarországig.


Healing the Cancer of Central Europe

(90 Years After Trianon)

The Past: At the end of WW1 Hungary was dismembered and therefore a power vacuum evloved in this „balkanized” Central Europe. Statesman of the time were shocked: President Woodrow Wilson: “The dismemberment of Hungary was absurd.” Sir Winston Churchill: “Ancient poets and theologians could not imagine such suffering, which Trianon bought to the innocent. In their eyes, that was only bfor the damned in Hell.” Father R. P. Gratry: “Every nation's homeland is sacred. If you destroy one, you mutilate the entire human race." Field Marshall Jan Smuts: “A plebiscite refused is a plebiscite taken.” Tacitus: "We Hate Whom We Hurt" Trianon deprived the thousand years old kingdom of Hungary 63.6% of her inhabitants and 71.5% of her territory. In comparison, the leader of the WW1 central powers, Germany lost only 9.5% of her territory. The Treaty of Trianon was the creation of French politicians who wanted to dominate the whole of Europe and could not do so while a strong Central European power existed to balance their influence. Seldom has a peace, imposed by violence, been so brutal in its bias, more forgetful of the lessons of history and better calcu-lated to create future upheavals. Yet it took nearly 80 years for the unnatural creations of Yugoslavia and Czechoslovakia to self-destruct. Hopefully it will not take that long to eliminate this power vacuum in East-Central Europe and to restore the balance and stability of the whole of Europe. On March 31, 1919 President Wilson called for the estab-lishment of ethnographic boundaries based on the right to self-determination by the inhabitants, but his plea was ignored by the French. The United States Congress also supported Hungary and refused to approve the Treaty of Trianon. They too felt, that it is unjust to make foreigners out of the inhabitants of Hungarian towns and villages by redrawing the borders around them. At the end of WW2, Eduard Benes, the foreign minister of Czechoslovakia ordered the deportation of a large number of Hungarians from the land that had been their home for centuries and justified that action by claiming that they were “collectively guilty” of collaboration with the Nazis. This was a total fabrication, because the only member of the Slovakian Parliament who in 1942 voted against expelling the Jews from the Parliament’s Hungarian member, János Eszterházy. The properties of the deported Hungarians were confis-cated and they themselves were thrown into cattle cars and ex-pelled to Hungary. To this day, the Benes Decrees have not been repealed, nor have the persecuted been compensated for their loss of property, humiliation and suffering. Actually the discrimination against Hungarians is sill going on. Recently, Slovakia instituted a language law which not only limits the use of minority languages but a “language police” can fine anyone up to Ł4,380 for "misusing the Slovak language . Discrimination against Hungarians is also continuing in other neighboring states and neither their local autonomy nor their property rights have been fully restored. It was for this reason that

in 2005 the United States Congress passed its House Resolution HR191, demanding the return of Hungarian church properties in Romania. Yet, some 1000 Hungarian church and other properties have still not been returned. Similarly, Serbia has not even apolo-gized for the mass killings of Hungarians in Vojvodina at the end of WW2. The Future So what should be done? How can the consequences of Trianon be erased? How can the stability and economic power of a „balkanized” Central Europe be restored? We know that history does not solve problems accidentally. Those who want a better future must first have a plan, a concept of that future. The goal of this plan must be the stability and prosperity of the European Union as a whole. We also know that the acid test of civilization is the respect for minority rights. Therefore, part of this plan must be the elimination of all ethnic tensions within the European Union. This requires the establishment of uniform standards that outlaws all discrimination against national minorities and guarantees the local autonomy and self government for all of them within the EU. Justice can only be served if all Europeans have the same rights, or to paraphrase Lincoln: “Nothing is settled for good until it is settled justly.” Once minority rights are guaranteed throughout the EU, another important goal would be the establishment of a Central European Federation. The formation of this Danubean Federation would be similar to the federation of the BENELUX countries. The formation of such a federation is in the interest of both the region and of the EU. It is in the interest of the region, because by joining into a federation, the Danubean people would learn to de-fend their common interests by speaking with a single voice. This would give emphasis to their interdependence and would diminish the tensions that existed among them in the past. This federation is also in the interest of the European Un-ion, because it would eliminate the economic power vacuum that exists in Central Europe. By returning this power in turn would eliminate the economic burden and dependence of the region on the West and thereby would stabilize the whole of Europe. The seeds of this federation have already been planted by the formation of the “The Visegrád Four”, a cooperative formation of the four nations of the Czech Republic, Hungary, Poland and Slovakia. It would be desirable if both the United States and the European Union would nurture this seed of cooperation until it grows into a Central European Federation representing the com-mon interests of the whole region. It would be fitting if on the 90th anniversary of the tragedy of Trianon, - and after the unnecessary and undeserved suffering of three generations of innocent Hun-garians -, the leaders of the world, including President Obama, would expresss their support for both the autonomy of all national minorities within the EU and for the expansion of the Visegrad Four into a Central European Federation within the EU. The formation of such a federation would not only rebal-ance and stabilize the whole of Europe but would also prevent the economic expansion of Russia into the region. It is high time to not only emphasize the long-standing friendship between the United States and the former satellite nations, but to also erase the memory of Yalta! The 90th anniversary of Trianon would be the perfect time for emphasizing this special relationship between the United States and East Central Europe and there would be no bet-ter way to empasize that than by announcing that the NATO head-quarters will be moved to Budapest.

Béla Lipták

ILLÉS ÚTJA A KÁRMELTŐL ISTEN DICSŐSÉGÉBE

Jézus mennybemenetelének előképe Illés történetében

1. ILLÉS KÖZBENJÁRÓ IMÁJÁNAK VAN EREDMÉNYE „A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.” 1Királyok 17, 1; „Ezután Illés ezt mondta Ahábnak: Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik. Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta. Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső! Eközben az történt, hogy viharfelhők sötétítették el az eget, és nagy eső lett. Aháb harci kocsira szállt, és Jezréelbe ment. Az ÚR keze pedig Illéssel volt, és ő felövezve derekát, Aháb előtt futott a Jezréelbe vezető útig.” 1Királyok 18, 41-46; „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.” Jakab 5, 17k. a./ Isten azért hallgatta meg Illés esőért mondott imádságát, mert Illés tudott az Úrra várni és az Úr ígéretében bízni. Az eső talán még nagyobb és nyilvánvalóbb jele volt Isten hatalmának, mint a tűz. Áháb király is gyorsan elviharzott dísz-hintójában, nehogy beleragadjon a sárba. És hirtelen megelőzte Illés, aki elfutott mellette a záporesőben. Hogy volt ez lehetséges egy ilyen rendkívüli erőpróbát igénylő nap után? „Az Úr keze Illéssel volt” - hangzik az egyszerű bibliai válasz. b./ És mégis eltűnődünk azon, hogy nem volt-e Illés olyan rendkívüli ember, akivel még soha életünkben nem találkoztunk? - Jakab megfontoltan megállapítja: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi” (Jak 5,17). Nem volt „híres ember”, nem volt „hős”. Azonban teljesen szoros közösségben élt Istennel. Ezért volt Illés imádságának olyan nagy ereje. c./ Nem a saját ügyében mondta ezt az imádságot, hanem közbenjárás volt ez az Úr népéért. „Illés nem volt olyan hatalmas, hogy ne kellett volna többé imádkoznia, soha nem volt olyan bizakodó, hogy ne kellett volna többé várakoznia, soha nem szállt el annyira magától, hogy ne ismerte volna fel az esőt egy picike felhőben” (C. Swindoll). d./ Mi is ugyanannak az Istennek szolgálunk, és ezért nagy, értelmünket meghaladó tapasztalatokat szerezhetünk vele. Az imádság minden esetre harcot is jelent. Aki Lélekben akar élni, harcolnia is kell Lélekben, így várhatunk győzelmet Istentől. 2. ILLÉS PANASZOS IMÁJÁRA IS VAN ISTENI VÁLASZ „Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt.” 1Kir19, 4-6.

a./ Elég nagy volt Illés kétségbeesése, ha hátrahagyta szolgáját, hogy még mélyebbre jusson a pusztában. A félelemhez és kimerültséghez most az egyedüllét is csatlakozik. Elbátortalano-dott emberek gyakran magányos emberek. Illés azonban nem csak magával nincs beszélő viszonyban, mindezzel szemben azt is tud-ja, hogy mindent elmondhat Istennek (4.v.) „Már az komoly vigasz és fél győzelem, ha egy ember úgy, mint Illés, az Úr lába elé teszi le kudarcait és csüggedéseit” (H. Lamparter); b./ A kimerültségtől elaludt prófétát Isten erősítő étellel lepi meg, nem pedig ítéletes prédikációval. Ez egyébként kétszer történik meg. Isten egészen gyakorlatiasan törődik „kiégett” szolgájával. c./ „Szokás szerint azok a legsebezhetőbb pillanataink, amikor egy nagy győzelem után vagyunk, különösen, ha ez a győzelem olyan Istennel való csúcsélmény, amelyben Illés is részesült” (C. Swindoll). A Kármelen fordulatot jelentő esemény után Illésnek „elfogyott az ereje.” Így elnyűtt fizikai és pszichikai ereje sodrásából a pusztába vonult. e./ Illés testi és lelki erői kilúgozódtak az Isten és népe iránti igényes szolgálatban. Az Úr tudta ezt, és új találkozást készített szolgájának önmagával. Az Istennel való találkozásban sajátságos segítség van a kimerült emberek számára. Ott a bokor alatt találjuk a prófétát a pusztában, önsajnálatába bonyolódva, ahol kiöntötte a szívét az Úr előtt. Már csak meghalni akar. Isten teljesíti kívánságát, de nem úgy, ahogy Illés gondolta. d./ Ebben a kritikus helyzetben nem maradt egyedül. Amikor már a panaszos imádság szavai is elfogytak, Isten meg-szólította. Ott volt, Ő volt az az egyetlenegy, Aki megerősítette, Aki bátorságot öntött bele, és Aki ismét talpra állította. Isten terve Illéssel folytatódhatik. A mélypontok az Úr számára nem vég-pontok, hanem megállási pontok. Túl fontosak vagyunk Isten szá-mára ahhoz, hogy „szakítson velünk.” Isten feloldja munkatársát a békétlenségből, miközben új megbízatásokat ad neki. 3. ILLÉS IMÁDSÁGOS ÉLETÉT DICSŐSÉG KORONÁZZA MEG Akkor ezt mondta neki Illés: Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba küldött az ÚR. Ő azonban így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! És megérkeztek Jerikóba. A jerikói prófétatanítványok odaléptek Elizeushoz, és ezt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat? Ő így felelt: Én is tudom, de hallgassatok! Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem. Ő így felelt: Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el! Így mentek ketten együtt. Velük ment ötven prófétatanítvány is, és amikor ők ketten megálltak a Jordánnál, azok is megálltak tőlük távol. Illés fogta a palástját, összegön-gyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mind-ketten szárazon mentek át rajta. Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled. Elizeus így felelt: Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! Ő ezt mondta: Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta.” 2Kir 2,1-14. a./ Már Illés mellett volt Elizeus, az Isten által kiválasztott utód, aki egészen végig atyai barátja mellett akart maradni. Utolsó közös vándorlásukon Illés arra gondolt, hogy hátrahagyja utódját; ő azonban hallani sem akart erről. „Vannak

18. oldal MAGYAR EGYHÁZ 16. oldal MAGYAR EGYHÁZ

MAGYAR EGYHÁZ 19. oldal MAGYAR EGYHÁZ 17. oldal

emberek, akikkel kapcsolatban azt akarjuk, hogy jobb lenne, ha nem jönnének velünk vagy legkevésbé szeretnénk, hogy a végpontig elkísérjenek” (H. Lamparter). Illés is így gondolta, de Elizeus nem tágított mellőle. b./ Illés és Elizeus közösen tette meg visszafelé azt az utat, amelyen Isten egykor bevezette népét az ígéret földjére: Gilgál (az a hely, ahol új élet kezdődött Izráel számára); Béthel (az imádkozás helye, ott épített Ábrahám Istennek egy oltárt); és Jerikó (a győzelem helye) – Isten népével való történelmének kiemelkedő helyei. c./ Vannak személyes életünkben is és Jézus gyülekezete életében is fontos helyek és események, amelyekre hálásan emlékezünk. Ezek bátorságot adnak a továbbhaladáshoz, miközben életben tartják az Isten hűségére való emlékezést a szívünkben. Illés és Elizeus csendben vándoroltak, egymást erősítve. Illés felkészült belsőleg az Istennel való találkozásra, és Elizeus tiszteletben tartotta a szent készülődést. Közös vándorútjuk végállomása az volt, amikor a Jordánhoz érkeztek. Valamikor Isten népe Józsué vezetésével a Jordánon keresztül jutott az ígéret földjére. Jézus megkeresztelése a Jordánban az új kezdet jele volt. d./ Csodálatos eseményeket tudunk meg igeszakaszunk-ban Illés utolsó földi napjairól és óráiról, melyek bátoríthatnak minket. Illés élete vége diadal volt, ragyogó győzelem. Istennek különös terve volt vele, olyan, amit rajta kívül csak Énók élt át, s mindketten előképei a Mennybe készülő Úrnak és az ő híveinek. Illés színre lépései újra és újra hirtelen fellángoló tűzzel voltak összekapcsolva, amik jelek voltak arra nézve, hogy a szent és élő Isten jelen volt. Erre utalnak a történetben a tüzes szekér és tüzes paripák is, melyeket Isten itt nem ítéletre küldött, de kegyelmének és emberi értelmet meghaladó szeretetének megbizonyítására, hogy szolgáját Illést dicsőségébe vegye, kinek ez a csodás eltávo-zása Jézus mennybemenetelére mutat. Az Úr ezt ígérte: Ahol én leszek, ti is ott lesztek velem. Jézus imája értünk is szól: "Atyám akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy meglássák a én dicsőségemet..." (János ev 17:24) (Német bibliatanulmány alapján, Nt.Dr.Pótor Imre fordított.)

Nt. Dr. Lukácsi Éva, Miami, FL

S. O. S. SEGÍTSÜNK: ÁRVÍZ MAGYARORSZÁGON, 2010!

HELP THE FLOOD VICTIMS IN HUNGARY!

A májusi eső aranyat ér, de a lezúduló sok csapadék tragédiákat hozott magyar népünknek. Víz alá kerültek a földek, utak, a házak, összerogytak az öreg épületek. Emberek ezrei éjjel-nappal dolgoztak a gátakon. Sok ezer ember otthona elveszett, még többnek az állatai, terményük, kertjeik, veteményük kár-baveszett. Összefogást hirdetnek az egyházak, a kormány és a civil

társadalom. Élelemmel, ivóvízzel, takaróval, tisztítószerrel, gyógyszerrel és pénzzel segítenek a jószívű adakozók és a jóté-konysági szervezetek.

Az árvíz okozta pusztítás tragédiáinak enyhítésére nagy szükség van mindenki összefogásra, a külföldön élő magyarok segítségére is. Magyar közösségünk június július és augusztus hónapban missziós adományt gyűjt a magyarországi árvizek káro-sultjainak megsegítésére. Kérjük testvéreinket: küldjék vagy hozzák adományukat, hogy minnél több magyar családnak segíthessünk otthonuk újjáé-pítésében! A névvel ellátott adományok adóból levonhatók, az év végén nyugtát adunk róla. Az Úr áldja meg a rászorulókat és a jószívű adakozókat! This is a request of donation for the benefit of the Hun-garian Flood Victims. Please help by sending your donation to your church for the benefit of the Hungarian flood victim families in rebuilding their homes.

Miami, 2010. június 25. A Presbitérium és a Kossuth Klub nevében

Rev.Laszlo Lukacsi, Pastor

1. Az Észak-Magyarországi árvízben homokzsákokkal védekeznek 2. Egy teljesen elötött ház

3. Felsőzsolca víz alatt

1.

2.

3.


KÖZÖSSÉGBEN

Jn 14 – 15. Jn 15: 9-11 Apcs 2:41-47

Két példa jutott eszembe, amikor Jézus csodálatos búcsú-szavait olvastam. Egyik a vendégeskedés: egyik ember megláto-gatja a másikat, általában rövid ideig tart az együttlét, jót beszél-getnek, egymásnak kedveskednek: a vendéglátó is szeretete jelét adja, a látogató valamilyen emléket hagy ajándékba, aztán elbú-csúznak, mégis sokáig ott marad egy jó vendég emléke a hűlt he-lyén, ha valamit mondott. Ahogy egyszer nálunk járt egy budapesti miniszter és küldöttsége, rövid volt, mégis emlékezetes: az ismer-kedő kérdések kölcsönösen hangzottak: itt milyen és otthon milyen a magyar sors. A látogatónak egy képet adunk arról, ami itt van, és ő szintén egy képet adott, amit ő tapasztal ott. A mesélő olyankor elvisz bennünket abba a világba, ahonnan ő jött. És egy jó vendég rendszerint azzal búcsúzik, hogy ha majd arra jársz, ne kerüld el a házamat, te is látogass meg, szívesen látlak. Így búcsúzott Jézus is, lelkükre kötött mindent a tanítványoknak, előadott mindent és biz-tosította őket, hogy várja őket a kész otthonnal, befogadja őket, el van készítve a hely, ha majd újra találkoznak, az igazi hazában. A másik példa egy kedves megszólalás volt, tegnap előtt egy evangélizáción vettünk részt néhányan, ami áldott, építő és hosszú volt, s mégis, amikor kijöttünk, egyik gyülekezeti tagunk őszinte vágyát így fejezte ki: én úgy vagyok, hogyha most újra kezdődne, máris visszamennék és folytatnám az alkalmat, mint ahogy a templomba is úgy szeretek bemenni és olyan rossz ki-jönni. Ezt érezte a zsoltáros, aki ezt írta: jobb egy nap a te házad-ban, mint ezer nap a bűnösök sátrában. Különleges jelentősége van a bibliában a gyülekezeti közösségi létnek: a 133. zsoltárban nem akármilyen ígéret fűződik hozzá: „ime míly jó és mily nagy gyönyörűség, ha az atyafiak együtt lakoznak, ha egyetértésben együtt vannak, oda küld az Úr áldást és életet mindenkor!!! 1. A közösségben van valami vendégeskedés, megidéz-zük, hogy Jézus itt járt köztünk e földön, IMMÁNUEL, velünk az Isten s mi is vendégségben vele vagyunk: ez az állapot mintha egy kis darabja lenne az örökkévalóságnak, mivel a mennyben a közösségi létforma az örök. Közösségben élték át a feltámadott úrral való találkozást a tanítványok. Az a kettő is, akik Emmausba tartottak és a feltámadott úr hozzájuk szegődött, velük vándorolt, tanította és szelíden korholta őket, mégis olyan jó és megnyugtató volt hallani a vigasztaló szavakat, majd betért hozzájuk, a kenyér megtörésével elárulta magát. Nem volt szokás, hogy a vendég törje meg a kenyeret. Ez a házigazda tiszte volt. E szokatlan jellel árulta el Jézus: Ő a házigazda, ahogy a pásztor a báránynak: ő gondosko-dik a friss zöld pázsitról, tiszta forrásvízről, megelégít, csordultig tölt a poharunkba, ami az élet jelképe. De ekkor jött a szomorú rész: otthagyja a tanítványokat, akikhez betért. Eltűnik a szemük elől. Megfosztja őket társaságától. Itt kezdődik a csoda: otthagyja őket, mégis velük marad. Abból látjuk, hogy nem szomorkodnak, sőt egy örvendező élet kezdődött el számukra. Beteljesült Jézus ígérete: nem hagylak titeket árván, eljövök és magammal viszlek. 2.Isten ajándékai így vendégeskednek az életünkben. szeretetét hozzák és viszik. Egyedül Ő az állandó, az ajándék mögött az ajándékozó. a.) Az ÓSZ egyik példája erre az Ésaiás 6. rész. Abban az évben, amikor meghalt Uzziás király, láttam az Urat magasra emelt trónon ülve. A próféta védelmezője, pártfogója, atyai barátja volt a király, s most kidőlt mellőle a támasz, kiszolgáltatva, te-hetetlenül érezte magát, hogyan tovább. És ebben a helyzetben az elhívási látomást megkapta, Isten uralkodik a trón felett, királyok jönnek és mennek, ő örökké ott marad, rá lehet számítani.

b.) Másik ószövetségi példa: eltűnt Illés. Elizeus próféta felkészületlenül érzi magát. Mintha a fejét vesztette volna el: jajjveszékel és síránkozik: mi lesz most velem, mi lesz a szolgálat-tal, ami elkezdődött? Erre kap egy belső útmutatást: itt maradt vele Illés palástja és botja: felveszi a palástot, a bottal megérinti a Jordánt, és csoda történik, átkel a vízen. Azaz, mennyei igazolást kapott, hogy nem hagyta el az Isten, ugyanaz a lélek működik, ami Illésben volt (Elizeusnál Isten megduplázta a csodákat, a küldetés folytatódott.) c.) Isten gondoskodik, hogy a tanítványok szív árvasága megszűnjön. Jézus elment, de nem hagyta ott őket. Mi marad ott Jézusból? Nem csak a kendő, a Turini lepel, de több annál: Igéje, amit mondott: rögtön emlékeznek minden szavára, összeáll, velük maradt, bennük maradt az élő ige. Velük marad a kenyér és a bor a megtört test és vér örök zálogai: más szóval Jézus szeretete marad velük. Halálos, végtelen, feltétel nélküli, visszavonhatatlan, életet adó szeretet. És a tanítványi közösség. Az első gyülekezet csírája. Mint a kovász, amiből majd kenyér lesz. Már benne van a poten-cia, őrzi az életet. 3. Az teljesül be, amit Jézus megjövendölt és ígért: ha bennem maradtok, velem maradtok és veletek marad, az, amit rátok hagyok. Ugyanis Jézus végrendeletet hagyott. A végreha-jtó, a Szentlélek biztosítja, hogy végbemenjen az örökhagyó akarata. Mit hagyott ránk: az én békességemet adom nektek, amit senki nem adhat. És: az én örömöm veletek marad, teljes lesz. Én ott örülök a mennyben, ti ugyanazzal az örömmel itt a földön. Ez az új élet, ennek ez a feltétele: ha megmaradtok a nevemben, a családomban. Akkor tietek lesz az örökség. Amit az atya nekem adott, azt én nektek adom. És mi ez? Örök Ige (Isten) Végtelen Szeretet (Jézus) Közösség. (Szentlélek) – ebbe kapcsol be ben-nünket. Akkor teljesül az én örömöm és a ti örömetek, ha igéim veletek maradnak, ha szeretetem (a kenyér megtörése emlékeztet erre) bennetek marad, és ha közösségben maradtok. Ez a vőlegény menyasszony, Krisztus és az egyház örökös közössége. Ezt élték át naponta az első keresztyének. Ezért vagyunk mi most itt. És ha szeretnénk, hogy legyen egyház az idők végezetéig: ebben meg kell maradnunk. 4. Ez a folyamatosság az egyetlen állandóság az életben. Istentől elküldve, Istenhez vissza: a vérkeringésben maradni és másokat is odavinni. Ez a kettő olyan, mint a szívünk munkája. Előbb friss vért kap, aztán friss vérrel látja el az egész testünket. Így küld ki az Isten. Előbb magához hív. Közelebb visz. Feltölte-kezünk, aztán mások feltöltekezésében szolgálunk. Ezzel telik el az élet, a vendégeskedés, időről időre. Példával illusztrálva: meghalt Charlton Heston, a Ben Hur és a tízparancsolat Mózese. Jó volt vele filmet nézni, meg-elevendett a cselekmény … átéltük. És a legjobb fordulat után egyszer csak vége lett. Emlékszem, gyermekkorban milyen bosszantó volt, mikor egy izgalmas jó filmnek vége lett, the end, ez volt az első angol szó, amit nem szerettem. Egy jó, izgalmas meccs végén felélednek, küzdenek, a vesztésre álló csapat még egyenlíteni akar, de a bíró sípja lefújja a meccset. Egy jó könyvet olvasunk, beleéljük magunkat, de fogynak a lapjai. Minden csak vendégeskedés ezen a földön. Az egyetlen állandóról kapunk előzetest, kóstolót: ez a közösség. A folyamatosság. Ez a mennyei öröklét földi tükörképe. Keressük ezt a közösséget: az Ő igéjét, a megtört kenyérben megbocsátó és megtartó szeretetét és Lelke áradását a másokért való szolgálatban. Mi magyarok és minden ember, ahol élünk: egy test tagjai közösségben, ahol egymásnak kölcsönösen elengedjük az adósságát, mert Isten is elengedte a mi óriási tartozásunkat. Összekötve vele és egymással: Mindörökre! Ámen.


NEWS FROM OUR CONGREGATIONS EGYHÁZI HÍREK

KRISZTUS ELSŐ MAGYAR EGYESÜLT EGYHÁZA

FIRST HUNGARIAN UNITED CHURCH OF CHRIST

2236 NW 14th Street Miami, FL 33125 Tel: (305) 638-1631

Lelkipásztor: Nt.Lukácsi László, Nt.Lukácsi Éva Főgondnok: Mezey János

Miami, Krisztus Első Egyesült Egyháza 2010. elején Istené legyen a dicsőség, hogy missziónkat végezhetjük 2010-ben is. Az egyházközségi közgyűlés február 7-én békességgel zajlott. Mezey János főgondnok lemondása miatt új főgondnokot kellett választani: Szakács Dénes személyében. Tóth Dezső a gondnok, Berki Valéria a jegyző-pénztáros, Rev. Beregszászi Miklós állandó diakónus a pénzügyi-missziói ellenőr. Presbiterek: Rev.Dr.Lukácsi Éva, Kiss Erzsébet, Kronemer Fazekas Irén, Michna Ilona, Révész Dorisz, Szerencsés Éva, Tóth Katalin, Kiss István, Mezey János, Nagy-Bozsoky Gábor és Szerencsés Ferenc. Új presbiterünk Nagy Mária eskütétellel kezdte el szolgálatát. Öröm, hogy néhány új tagot köszönthetünk: Kéki Katalint, Donkó Balázst, Füzék Györgyöt, Bari Istvánt és Szakály Balázst és minden hűséges tagot és támogatót, akiknek életére Urunk áldását kérjük.

Gyülekezetünk hűséges tagjai a hűvösebb téli időben is kitartottak, de mindig lehetnénk többen is. Ez igaz a szentmisékre is, melyek a hónap első vasárnapján délután vannak. Az év első negyedévében megkereszteltünk 3 gyermeket, volt egy esküvő és néhány hűséges tagra emlékeztünk, akiktől elbúcsúztunk. Budapesten halt meg Deák Iván, aki fél éve költözött haza hitvestársával Mimivel. Az Úr magához szólította Nt.Kádár Ferenc ny. esperes-lelkipásztort 84. éves korában Szentesen, aki Nt.Dr.Lukácsi Kádár Éva édesapja, s kinek öt gyermeke, vejei, menyei a lelkipásztori szolgálatban vannak. Az özvegy nagy-

tiszteletű asszony Erzsébet és a nagy család számára adjon az Úr elég kegyelmet, vigasztalást, legyen áldott az elhaltak emléke! Missziói zenés délutánt rendeztünk február 14-én, melynek bevételét, közel $2,500.00 összeget Haiti szenvedő népe számára küldtük el a helyi római katolikus egyházmegye segítségével. A vakokért szolgáló egyházi misszió és a Verőcei Kárpát-Háza templom javára küldtünk adományt. Magyar missziónk sajnos szerényebb jövő elé nézhet, mint a múlt években. Közösségünk fogyatkozása miatt csak az apartmentek segítségével tudjuk a súlyos adókat, biztosításokat és közüzemi számlákat rendezni. Helyi missziónkkal néha szegény magyar családokat segítünk ki, valamint templomunk hangerősítő berendezésének felújítására és tetőcseréjére gyűjtünk. A Kossuth Klub vezetősége Kiss Erzsébet elnök vezetésével működött együtt egyházunk vezetőségével a kulturális programok szervezésében és megvalósításában. A vasárnapi zenés délutánok népszerűnek bizonyulnak. Különösen nagy nyereség Barta Alfonz kitűnő zenész tánczenés délutánja. Irodalmi esten "Petőfi nem alkuszik" címmel Sziki Károly és Danielfy Zsolt adtak értékes műsort. Gyermekeink számára volt farsang, és továbbra is szeretnénk programokat szervezni, hiszen a jövőért fáradozni kell. Bízunk abban, hogy a fiatal magyar családok megtalálják köztünk lelki otthonukat. A Női kör vezetősége felbecsülhetetlen szeretetmunkát végez. Isten gazdag áldását kérjük a sok munkában fáradozó asszonyokra. Épületeink, parkolónk és udvarunk rendben, jól karban vannak tartva, mert önmagunkat becsüljük meg, ha a ránk bízott értékekkel jól sáfárkodunk. Isten ügye, a család és nemzeti értékeinkhez való ragaszkodásunk szívügyünk. Ha nehezebb idők járnak is ránk, de becses örökségeinkért minden áldozatot meg kell hozni. Minden vasárnap ünnep: Krisztus feltámadásában életünk feltámadását, a Vele és egymással való találkozást ünnepeljük. Virágvasárnap, nagypéntek este és Húsvét első napján együtt ünneplünk a világon élő keresztyénekkel. Pünkösd szent ünnepére nézve kérjük az Úr Lelkének buzgó áradását köztünk, magyar gyülekezeteinkben és szerte a világon. Szeretettel kérjük egyházunk és közösségünk támogatását, melyet az élő Isten jutalmazzon meg! Dear Brethren! We give thinks to God for the privilege of living to his glory and to the benefits of our community. As one body, a community of faith and of ethnic culture, we are called to a great journey destined by God. Although we are to face challenges and difficulties, we will not lose our heavenly vision, because the Lord is with us. We encourage all members and patrons to continue their support in our community. Our social activities, such as the patriotic holidays, Sunday lunches, live music programs monthly, and other programs serve as outreach. We greatly acknowledge the volunteer help of those diligent women and men whose tireless works contribute to a successful mission. In conclusion, we are happy for the enrichment in giving to others and the many blessings we receive in accepting one another.

Nt. Lukácsi László és Nt.Dr.Lukácsi Éva lelkipásztorok

Ünnepi gyülekezet Miamiban az egyház megalakulásának 60. évfordulóján


TRENTON, NEW JERSEY 180 Home Ave., Trenton, NJ. 08611

Tel: (609) 396-9751 Pastor: Rev.László Ujj

Chief Elder: Gábor Csapó

HUNGARIAN REFORMED CHURCH 140 Norman Ave. Roebling, NJ 08554

Tel: (609) 499-1631 Supply Pastors in service

Chief Elder: Joseph Varga

FREE MAGYAR REFORMED CHURCH OF McKEESPORT

101 University Dr. McKeesport, PA 15132 Tel: (412) 672-7298

Pastor: Rev. Dr. Daniel J. Borsay Chief Elder: James S. Balogh

HUNGARIAN REFORMED CHURCH DUQUESNE

1411 Kennedy Ave. Duquesne, PA 15110 Tel: (412) 466-2300

Pastor: Rev.Dr.Joseph Posta Chief Elder: Julius Nagy

Püspöki vizitáció a Trentoni Magyar Református Egyháznál: Palotay Júlia, Ft.Szabó Sándor, Ujj Erzsébet és Nt.Ujj László

Ft.Szabó Sándor püspök a Roebling,NJ templomban Joseph Varga főgondnokkal és lányával

Nt.Dr.Borsay Dániel lelkipásztor és Ft.Szabó Sándor püspök a McKeesport-i gyülekezet látogatásakor

A Duquesne-i gyülekezet látogatásakor a templom bejáratánál Ft.Szabó Sándor püspök, Julius Nagy főgondok,

Nt.Dr.Posta József lelkipásztor


ONTARIOI FÜGGETLEN MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ 1053 East Sixth Street #32

Ontario, CA 91764 Tel: (909) 981-9601

Lelkipásztor: Ft.Szabó Sándor, püspök Főgondnok: Péter Ilona

Január a Szilveszteri rendezvényünkkel és az újévi isten-tiszteletünkkel vette kezdetét. Februárban a Farsangi rendezvé-nyünket tartottuk nagy sikerrel, vendégeink megelégedésére. Újra jó hangulat, finom vacsora, elegáns dekoráció várta a Zágonyi termet teljesen megtöltő vendégeket. A felejthetetlen és igazi jó hangulatról magyarországi vendégművészeink gondoskodtak, Baki József zongorista és Várnai Miklós gitáros, akik már több éven keresztül bizonyították Dél-Kalifornia magyarsága előtt előadói és művészi tehetségüket. Köszönjük közreműködésüket. Ugyancsak köszönet a finom vacsoráért és a szép terem-dekorációért Szabó Zsóka főtiszteletű asszonynak és segítőinek: Bodnár éva, Faragó Katalin, Tógyer Erika és László, Hefty Magda, Boldoczki Mária, Wéber Emilia, Elekes Renáta, Püsök Irén, Holló Rózsa, Péter Ilona, Dobos Roland, Garaczi Attila, Bodnár György. Köszönet Csecsei Júliának a süteményekért, aki férje Csercsei József születésnapjára adományozta azt. Adományok az est kiadásaira: N.N. $500.- N.N. $500.- Péter Ilona $500.- Dr.Tóth Gergely $50.- Dobos István $50.- Minden-kinek köszönjük egyházunk támogatását.

Az év elején fejeződött be a templomunk tornyának teljes felújítása, amely egy karácsony utáni nagy viharban megrongálódott. A tornádó nagyságú szél az éjszaka folyamán megbontotta a torony teljes déli oldalának vörösréz borítását kb. 30 négyzetméteres nagyságban és azt legalább ötven méterre távolabbra dobta le a parkoló közelében. Szerencsére személyi sérülés nem történt. A torony teljes vörösréz borítását ki kellett cserélni, s az ezzel járó teljes költségeket 90 ezer dollár összegben a biztosító fedezte. Március 28-án tartottuk egyházunknál a hagyományos Virágvasárnapi Konferenciát a Los Angeles környékén szolgáló egyházak lelkipásztorai és gyülekezetek tagjai. A szolgálattevők “Üdvösségünk ünnepnapjai-Jézus szenvedéstörténetében” címmel a Böjt, Virágvasárnap, Nagycsütörtök, Nagypéntek, Nagyszombat és Húsvét témakörökben adtak rövid elmélkedést és bizonyságté-

telt: Nt.Novák József, lelkipásztor - Alhambrai Amerikai Magyar Baptista Gyülekezet, Nt.Nagy Bálint esperes-lelkipásztor - Holly-woodi Magyar Református Egyház, Nt.Danyi István lelkipásztor - Los Angelesi Magyar Adventista Gyülekezet, Nt.Vadász János lelkipásztor - Magyar Bibliai Gyülekezet, Ft.Szabó Sándor püspök-lelkipásztor - Ontarioi Független Magyar Református Egyház, Nt.Jakabffy Zsolt lelkipásztor - San Fernandó Völgyi Magyar Református Egyház, Nt.Dr.Szabó Ildikó lelkipásztor. Az imádságokat Püsök Irén, v.Hefty Frigyes és Tógyer Erika mond-

ták, Szabó Zsóka főtiszteletű asszony virágvasárnapi verset sza-valt. Az orgonista szolgálatot Fóris Krisztina végezte. Hisszük, hogy mindnyájan Isten áldásával meggazdagodva megyünk tovább, szívünkben, lelkünkben hordozva az Úr életet megváltoz-tató kegyelmét. Köszönjük a hitből fakadó szolgálatokat. A virágvasárnapi konferencia perselypénzét Kárpátaljára az egyik Magyar Református Líceum diákjainak és iskolájuk megsegítésére és a támogatására fordítottuk. Isten áldása legyen az adományokon. Húsvétkor az Ige bíztatása hangzott újra: életre támadás csak Istentől jöhet és csak Istennel lehetséges hit által. Úrvacsorai istentiszteletünkre Tógyer László és Erika adományozták a kenyeret és bort, Csercsei József és Júlia szép virágokat hozott a

A Nyugati Egyházmegye közgyűlésén résztvevő gyülekezeti küldöttek az Ontarioi templom úrasztalánál

Őrhalmi Gréti a középen , akit születésnapján köszönt Hefty Magda és v.Bondor Vilmos ny.dandártábornok

Gyülekezetünk fiatal tagjai: Russel Joe, Szilvia és Benjamin


templom díszítésére. Köszönjük az adományt. Húsvéti ünneplésünk a Zágonyi teremben folytatódott, ahol ebéd után Szabó Zsóka és Nesity Ágnes vidám húsvéti jelenete nevettette meg a nagyszámú közönségünket. Ezt kövtően a gyerekeknek tojásfestés és a templomparkban tojáskeresés volt, majd köszöntöttük a születésnapjukat áprilisban ünneplő vendé-geinket. Közben Gazdovicz László zongorista-énekes zenéje szintén jó hangulatot teremtett a további szórakozáshoz. Köszönet a segítőknek: Szabó Zsóka főtiszteletű asszony, Tógyer Erika, Bodnár Éva, Hefty Magda, Horváth Katalin, Faragó Katalin, Russell Szilvia, Holló Rózsa, Péter Ilona, Péter Judit, Elekes Renáta, Püsök Irén, Smit Karakó Hajnalka, Dobos Roland,

Bodnár György, Tóth László. Köszönjük az adományokat az ebéd kiadásainak támogatására: Péter Ilona $300.- v.Hefty Frigyes és Magda $120.- Tószegi Katalin $100.- Nagy István $40.- Zun Andrew $25.- Úry Ferenc és Sally $25.- Sabado Raul és Orsolya $20.- Május első vasárnapján hűséges egyháztagunk és

támogatónk Őrhalmi Gréti 80. születésnapját ünnepeltük nagyszámú rokonság és vendégek társaságában. Boldog születésnapot kívánunk Grétikének! Az Amerikai Magyar Református Egyház Nyugati Egyházmegye gyülekezetei április 23-24-én egyházunknál tartotta az évi Közgyűlését és Presbiteri Konferenciáját, amelyre az alábbi egyházaktól érkeztek lelkipásztorok és gyülekezeti vezetők, küldöttek: Hollywoodi Magyar Református Egyház: Nt.Nagy Bálint esperes, Okos Károly egyházmegyei főgondnok, Godor György egyházmegyei ellenőr, Dr.Mester Zoltán egyházkerületi világi jegyző. San Franciscoi Magyar Református Egyház: Nt.Magyari-Köpe Gábor lelkipásztor, Fövenyessy Katalin, Vörös Ilona, Kozák Ágnes presbiterek. Vancouveri Magyar Református Egyház: Nt.Fábián Lajos lelkipásztor. Phoenixi Magyar Református Egyház: Demeter Zsolt presbiter. Seattlei Magyar Református Egyház: Lengyel Ilona presbiter. Denveri Magyar Református Egyház: Apay Ilona főgondnok, Nadányi László egyháztag. Ontarioi Független Magyar Református Egyház: Ft.Szabó Sándor püspök, Péter Ilona főgondnok, Faragó György gondnok, Horváth Imre presbiteri jegyző, v.Hefty Frigyes, Russell Szilvia, Püsök Irén presbiterek, valamint több egyháztag és vendég tisztelte meg gyűlésünket jelenlétével. Az egyházmegye vezetőségének jelentését az egyházkerület életéről szóló püspöki tájékoztatás, majd az egyházmegye és a gyülekezetek lelki és anyagi életéről szóló beszámolók követték, számot adva az egyes közösségek munkájáról és szolgálatáról. A második napi Presbiteri Konferencián közegyházunk adminisztratív életével

kapcsolatosan, az Amerikai Magyar Református Egyház törvényeiről hangzott részletes tájékoztató ismertetés Ft.Szabó Sándor püspök részéről. Ontarioi egyházunk örömmel vállalta a Nyugati Egyházmegye Közgyűlésének megszervezését, a vendégek elszállásolását és ellátását, amelynek szervezésében és lebonyolításában Nőegyletünk tagjai segítettek Szabó Zsóka főtiszteletű asszony vezetésével, Bodnár Éva, Papp Katalin, Tógyer Erika, Tóth László, Faragó Katalin, Horváth Katalin, Püsök Irén. Köszönjük az esemény anyagi támogatását, az adományokat: Péter Ilona $500.- Bondor Vilmos $300.- v.Hefty Frigyes és Magda $180.- Fóris Krisztina $120.- Seattlei Magyar Református Egyház $100.- San Franciscoi Magyar Református Egyház $100.- Fövenyessy Katalin $50.- Vörös Ilona $50.- N.N. $30.- N.N. 20.- Isten áldását kérjük a nyugati parton szolgáló magyar egyházaink életére. Soli Deo Gloria! Májusban az Ontario-i Anyák napi események a délelőtti

Demeter Zsolt egyházmegyei főjegyző és Okos Mária egyházmegyei pénztáros eskütétele

a Nyugati Egyházmegye közgyűlésén Ontario, Kaliforniában 2010. májusában

Istentisztelet után a Duna Televízió támogatására szervezett eseményen. A gyülekezet tagjainak kezében található reklám-felírás szövege:

„Kedvencem a Duna Televízió”

istentisztelet után a Zágonyi teremben folytatódtak. A finom ebéd után a Kárpátok Néptánc Együttes és a Búzavirág Gyermek-tánccsoport nagyszerű magyar táncainak tapsolt a közönségünk, majd Sebők Árpád és Gábor József anyáknapi gondolatai hang-

zottak el versben és prózában. Ezután vidám jelenet következett: “Mariska néni az orvosnál” címmel Szabó Zsóka főtiszteletű asszony és Nesity Ágnes előadásában, amely nagy sikert aratott, vendégeink nagy tapssal jutalmazták az előadást. A gyermekek verssel és énekkel köszöntötték édesanyjukat, majd a hagyomá-nyos ajándékozás következett a lelkipásztor családja részéről, minden édesanya egy ajándékot és egy szál virágot kapott. Köszönjük az áldozatos segítséget: Szabó Zsóka, Faragó Katalin, Tógyer Erika, Tóth László, Bodnár Éva, Hefty Magda, Soós Judit, Rappaport Klára, Elekes Renáta, Püsök Irén, Wéber Emilia, Holló Rózsa, Horváth Katalin, Péter Judit, Péter Ilona, Gábor József. Adományok: Péter Ilona $500.- Péter Judit $100.-N.N. édesany-juk emlékére. Köszönjük a segítséget és az adományokat egy-házunk nevében. Májusban gyülekezetünk bekapcsolódott a Magyar-országi Református Egyház Szeretetszolgálatának programjába, a

“SZERETETHÍD” programba. A felhívás önkéntes munkára szólt a gyülekezet tagjait mozgósítva a szeretet jegyében bármilyen jócselekedetre valakivel, akinek erre szüksége van. Gyülekezetünkből legalább 20 fő jelentkezett arra, hogy szívesen segít az arra rászorulóknak bármiben. Ez a mi környezetünkben, egyházunk tagjai részéről betegek, öregotthonokban élő idősek, magányos személyek meglátogatásában valósult meg. A gyülekezetünk képviselői a magyarországihoz hasonló “egyen t-shirt”-ben jelentek meg a látogatások színhelyein. Az eseménynek nagyon pozitív volt a visszhangja, mindenki elismerően nyiltko-

zott az új kezdeményezésről, aminek folytatását tervezzük a jövő évben. 2010. június 27-én emlékeztünk meg a Trianon-i békediktátum 90. évfordulóján. Előzőleg már június 4-én a mi templomunk harangja is szólt ez alkalomból, bekapcsolódva a magyarországi egyházak sorába, ahol harangzúgás jelezte a 90 évvel ezelőtti szomorú eseményt nemzetünk történetében. Az ige-hírdetés az 5.Mózes 11:18-21. alapján hangsúlyozta, hogy merjük elmondani az utókornak, az új generációnak, fiainknak, leá-nyainknak a magyar nép ellen elkövetett történelmi igazságtalan-ságot, ne maradjunk közömbösek, akik csak túllépünk ezen a szo-morú eseményen tudatlanul. Merjük megtanítani gyermekeinknek, hogy a múlt ismerete, az emlékezések alkalmai nem a múltat sirat-ják, hanem jelképes támaszt teremtenek a jövőbetekintésre. Ha más népek emlékező tisztelettel állnak meg siratófalaknál, vagy felrobbantott épületek helyein, akkor mi sem természetesebb, hogy saját múltunknak mi is adózzunk jövőbenéző tisztelettel. Az istentisztelet után egyházunk parkjában az öt évvel ezelőtt ültetett Trianon-fánál és az akkor épített Trianon-toronynál Ft.Szabó Sán-dor püspök mondott beszédet, majd az ontarioi egyház nevében Hefty Magda helyezte el az emlékezés virágait. A Zágonyi terem-ben az ünnepi ebédet követően egyházunk tagjai, Püsök Irén, Novák Addrienn, Elekes Renáta, Gábor József, Castillo Hilarion közreműködésével és Szabó Zsóka főtiszteletű asszony vezetésével, színvonalas műsorban, versekkel, szavalatokkal, korabeli irások felolvasásával, zenével idézték fel a gyászos napo-kat. Az előadás méltó megemlékezés volt nemzetünk gyásznap-jára, sok vendégnek könnyeket csalva a szemébe. Isten áldása legyen egyházunk magyarságmentő szolgálatán a diaszpórában.

Ft.Szabó Sándor, püspök-lelkipásztor


Látogatás Soó Gabriella idősek otthában Pismo Beach,CA-ban Szabó Zsóka, Szabó Sándor püspök, Faragó György gondnok

Látogatás Kiss Károly és Magda Tustin, CA-i idősek otthonában Tógyer László, Négyessy László, Tóth László , Szabó Zsóka

Látogatás a „Szeretethíd” programban Tógyer László és Szabó Zsóka

E-mail address: [email protected] Webpage: http://www.hrfa.org

MAGYAROKNAK - MAGYAR SZÍVVEL SZÍVESEN AJÁNLJUK

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET

KITŰNŐ

ÉLET ÉS CSALÁDI BIZTOSÍTÁSAIT

1 - 80 éves korig IDŐS TESTVÉREK GONDOZÁSA - NYUGDÍJASOK OTTHONA

TANULMÁNYI SEGÉLY

IN THE SPIRIT OF FRATERNALISM SERVICE WITH SECURITY

IS ASSURED THROUGH THE BEST

LIFE, EDUCATIONAL AND FAMILY SECURITY SERVICES

from ages 0— 80

With a Home for the Aged, Retirement Village and Assistant Living Facility in Ligonier, PA

STUDENT AID

THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA

2001 MASSACHUSETTS AVENUE, N.W. WASHINGTON, D.C. 20036-1011

PHONE: (202) 328-2630

Return Address:

Magyar Egyház - Magyar Church 1053 East Sixth Street #32 ONTARIO, CALIFORNIA 91764

őket a világból, őrizd meg őket a gonosztól. … őket az igazsággal:...

Documents