Kstérség és hátrány

Krémer BalázsJózsef A. Alapítvány - Kesztyűgyár2012. December 4.

Három kérdésről lesz szó:

Mi az az „izé” a megye és a település között?

Mi az a kistérségi hátrány? Na és, akkor mi van, milyen politikai

következtetések származnak az okoskodásunkból?

Mi az az izé?

Közigazgatási egység? „Organikus” társadalom- és gazdaságszerveződési

szint? Statisztikai aggregációs szint? Fejlesztési kooperációs és konzorciális egység? Térségi autonómia? Izé???? Miről beszélünk?

Közigazgatási szint? Járás? Kistérség? Kismegye?

„Nemesi vármegye” és a megyei nemességnek alárendelt „szolgabírói járás”

„Polgári-hivatalnoki megye” és „járás” – nemesi autonómia nélkül, de, nagyon kontinuusan, így, nagyon „dzsentrisen”

Trianon után: akár „város nélküli”, mesterséges járások Felszabadulás után: Bibó-i kismegye-terv helyett –

tanácsrendszer OTK: városhálózat – városkörnyék „funkció nélkülivé”

lefokozásával Rendszerváltás: hierarchiák helyett települési autonómiák,

térségi szerveződés nélkül A „túl-decentralizáltásgot ellensúlyozó kacskaringók” után:

fülkeforradalmi járás

Két, gyakran összemosott,

pedig egymásnak radikálisan ellentmondó „térségi reformer” hagyomány

A „társadalom-mérnöki”, totalitariánus hagyomány

Teleki, Magyary, és követőik Akkurátus tervezők, avagy, a „hatékony

térszerkezet” mítoszai Az egész társadalmat bürokratikus irányítás alá kell

vonni, Nagyon nagy nagyvállalatként kell megszervezni, Az emberek akaratát, törekvését épp csak annyira

kell figyelembe venni, mint a vállalati vezetésnek A járás az a szint, amit „nagyvállalati fiókként” még

jól lehet igazgatni

A demokratikus hagyomány: város és környéke, mint organikus szerveződési szint

Erdei: a megkettőződött (rendies, falusias paraszti és kapitalista-urbánus) társadalom

A társadalmi szakadék áthidalása: az összetartozó város és környéke

A túlhangsúlyozott remény: a mezőváros, ami egyszerre paraszti és város

Bibó: Erdei politikai-filozófiai álmainak igazgatásszervezésre való átváltása

A járás a demokratikusan kontrollálható és életképes, fejlődésképes egység

Statisztikai kistérség?

Igen, az…ezt hívjuk kistérségnek Nem tételez fel semmilyen érintkezést,

kapcsolatot: aggregálási és elemzési szint Annak hasznos: a növekvő területi

egyenlőtlenségek jól „kijönnek” 1994-ben „bele lett látva” a „fejlesztési

kistérség”, mint leendő Uniós pénzek lehívhatóságának „alanya” – nem jött be

Fejlesztési kistérség?

Ez volt a statisztikai kistérség létrejöttének az oka Az Unió a legalacsonyabb kistérségi szintet (NUTS4, később

LAU1) nem tekinti támogatási egységnek A hazai források elosztásában mégis azzá vált De, az LHH elvetélt kísérleteit leszámítva nem a „kistérség”

maga, hanem, a kistérségből összeálló konzorciális partnerek, Így a „kistérség” tartalma és jelentése is projektenként más és

más Azaz: a kistérség nem vált „város és környékévé” így

„fejlesztési egységgé” sem

Térségi autonómia?

A szolgabírói járás – a nemesi vármegye autonómiájának kulcsintézménye volt

Önálló kistérségi hatáskörök sohasem jöttek létre Valódi választásokon alapuló önrendelkezés soha

nem jött létre Mindig erősebb volt a centralizált

hatalomgyakorlásban betöltött szerep, mint az autonóm szerep

Mára meg pláne…

A kistérségi hátrány

A szokásos megközelítésekben: „mennyiségi elmaradások”, rosszabb mutatók

Valójában, a mélyben: szerkezeti elmaradottság, fejletlenség

Ami nem is annyival rosszabb:

Ami sokkal rosszabb…

A szerkezeti problémák érzékeltetéséhez

Politikai konklúziók…

A kistérségek státusza

A települési önkormányzatok „mérethatékonysági” problémája

A kistérség, mint a helyi demokrácia lehetséges és mérethatékony szerveződési lehetősége

Technikai esély: a járási hivatal főnöke ne a kormány, hanem a választott testületek legyenek

Illetve: a „hatóság” és a „közszolgálat működtetés” kettéválasztása

A kistérség és a középszint (a megye…)

A „várostalan” kistérségek… A „város és környéke” koncepció korlátai és túlhaladottsága Enyedi: nem a város, hanem a dinamikus térségtől való

távolság a probléma A megye, mint a „közszolgálati maradék” működtetője – és

ennek fenntarthatatlansága A városi, és különösen a „megyei jogú városi” privilégiumok

fenntarthatatlansága Azaz: a központnak valóban térségi központként kellene

működnie Mind kistérségi, mind regionális középszinten

A kistérségi fejlesztés korlátai

Nincs, és nem is lesz elég pénz, tőke a mennyiségi szakadékok betöltésére

Pusztán a mennyiségi hiányok pótlása: reménytelen és az elmaradottságot konzerváló igyekezet

A „minőségi” kistérség-fejlesztés lehetőségei

A rövidtávú feladat „szociális” – a nyomor és annak koncentrációja mindent tönkretesz

A középtávú feladat: gazdasági szerkezeti fejlesztés

A hosszútávú fejlesztés: a humántőke fejlesztése

Nyomorenyhítés

Mindenekelőtt pénzkérdés Mondjuk: ma a rendszeres segélyek

költségvetése 30-50 milliárd Ft. A költségvetés 0,03%, a szociális kiadások

nem egészen 0,1%-a, a háztartások jövedelmének 0,06%-a

Ebből nem lehet jövedelmi egyenlőtlenségeket érdemben javítani…

Gazdasági szerkezet-fejlesztés

Üzemméretek növelése: kellően nagy mennyiség a kistérség határain túli értékesítésre is

Érintkezés (idegen szóval: kommunikáció…): kapcsolatba kell keveredni a távolabbi piacokkal

Mobilitás: az embereknek is, az áruknak és szolgáltatásoknak is – el kell jutniuk a fizetőképes piacokig

Ágazati fejlesztés: piaci résekben magasabb hozzáadott érték, nemcsak áru, hanem mellé üzleti szolgáltatás is

Humántőke fejlesztése

Ami számít: érettségi és diploma Ennek alárendelni az oktatás fejlesztését:

bölcsődétől (gyerekháztól) a felső tagozatig A gyerekeknek is el kell jutniuk (fizikai értelemben)

a középiskolákba meg az egyetemekre Hosszú távú cél nem valósulhat meg a rövid és

középtáv nélkül: csak akkor lesz tanulási igyekezet, ha megtapasztalható az, hogy megéri tanulni…

Tessék továbbgondolni! Volna mit…

Köszönöm a figyelmet!