kárpátaljai hírmondó - 3. évf. 2. sz. (2007....

Kárpátaljai HírmondóIII. évfolyam 2. szám, 2007. június

Kovács Vilmos

VERECKE

Ez hát a hon... Ez irdatlanhegyek közé szorult katlan.S az út... kígyó vedlett bőre.Hány népet vitt temetőre.S hozott engem, ezer éve,Árpád török szava, vérebélyegével homlokomon...

Szerzett ellen, vesztett rokonátka hull rám, mint a rontás.Perli-e még ezt a hont más?Fenyő sussan, lombja lebben:besenyő-nyíl a mellemben,szakadékok: szakadt sebek,útpor-felleg: megy a sereg,elmegy, s engem hagynak sírnak...

Ágyékomból most fák nyílnak,fényes szemem kivirágzik,szájam havas vihart habzik,málló szirtbe temessetek,fejem alatt korhadt nyereg,két lábamnál lócsont sárgul,ősi jognak bizonyságul,mert ez az út, kígyó bőre,kit nem vitt már temetőre,s ki tudja még, kit hoz erre,menni vele ölre, perre.

1967

Az ungvári Szent György templom

Kiadja a Kárpátaljai Szövetség1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.Tel/fax: 267-0198.

Felelős kiadó: Katona Tamás,a Kárpátaljai Szövetség elnöke

Főszerkesztő: Füzesi Magda

Főszerkesztő-helyettes:Benda István

Szerkesztőbizottság:Dupka György,Szöllősy Tibor,

Zubánics László,Elbéné Mester Magdolna.

Gazdasági felelős: Papp Lászlóné

A szerkesztőség címe:1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.Tel/fax: 267-0198.

HU ISSN: 1787-0445

OTP számlaszámunk:11711034-20834951

Megjelenik 600 példányban.

A lap megjelenéséta Nemzeti Kulturális Alap

támogatta.

A folyóiraton nyereségnem képződik.

A címünkre beérkező kéziratokközlésének és szerkesztésének jogátfenntartjuk, azok recenzálását, vissza-adását, levélben történő meg-válaszolását, valamint más szerve-zetekhez, intézményekhez való továb-bítását nem vállaljuk. A publi-kációkban közölt tényekért és véle-ményekért minden esetben a szerzőviseli a felelősséget. A szerkesztőségnem feltétlenül ért egyet a lapbanközölt publikációkkal.

KÁRPÁTALJAIHírmondó

A tartalomból

Kárpátaljai Hírmondó2

III. évfolyam, 2. szám2007. június

* Szervezeti élet

* Kárpátaljai Napok Budapesten

* Közös dolgaink

* Határok nélkül

* Híres szülötteink: Szűcs Nelli Jászai-díjas

színművész

* Arasznyi történelem

* Hitélet

* Képes krónika: Pásztor Ferenc pápai prelátus

* Gyökerek: Katona Tamás történész, Csobolya

József előadóművész

* Barangolás Kárpátalja váraiban: a nagyszőlősi

Kankó vár és a viski vár

* Jogi tanácsadó

* Korkép

* Vízumügyek: a szakember tájékoztat

* Irodalom

* Könyvespolc: Fodor Géza „Hamvazó Hold a

jávoron (Viharos Hold a jávoron)”

* KÁRISZ-kollázs

* Nemcsak nőknek

* Szerkesztőségünk postájából

* Kopogtató: Mit csinál most Kron Zsuzsa

festőművész?

* Szemelvények kárpátaljai eseményekből

Kárpátaljai Hírmondó 3

Vers mindenkinekValamikor a kilencvenes évek elején

egy érettségi előtt álló diáklány szájából hal-lottam a kárpátaljai Beregszászban Jókaialábbi sorait: „Vándoroljatok ki! Adjátok elföldeiteket akárkinek, aki legjobb árt ad ér-tük, hadd jöjjön helyetekbe idegen nép, sne maradjon itt más magyarnak, mint a bo-londok, akik szerelmesek a földbe s a szegé-nyek, kik kénytelenek ezt szeretni…”

Azóta kísért ez a néhány mondat. A di-áklány ma már kétgyermekes családanyaBudapesten. A Trianon által elszakított szü-lőföldjéről az anyaországba hozta tehetsé-gét, erkölcsi értékeit, magyarokat szült anépességfogyással kínlódó országnak.

Nem szeretnék rosszindulatú lenni, deha belegondolunk, egyszerűen döbbenetes,hogy a 2004. december 5-i ügydöntő nép-szavazáson részt vett egyes öntelt honpol-gárok akár Jókait is „kiszavazhatták volna”,hiszen ő is a mai Magyarország határán kí-vül, Révkomáromban született.

Úgy vélem, Jókai fent említett publiká-ciója nem a kisebbségbe szakadt magyar-ság ki-, illetve bevándorlását ostorozta (vol-na), ha a Jövő század regényébe Trianontis beleálmodja. Sokkal inkább arról polemi-zált, hogy József Attilával szólva „kitántor-gott Amerikába másfél millió emberünk”.

Sajnos, Magyarország Európai Unió-

„Vándoroljatok ki!”hoz való csatlakozása után a jobb élet remé-nyében történő kivándorlás, elsősorban afiatal nemzedék „kirajzása” Damoklesz kard-jaként lebeg az ország felett: amit nem tettmeg a török és a tatár, megtesszük mi, maimagyarok: feladjuk Árpád népének kínokkalmegvett otthonát, azt a hazát, amely Kölcseytidézve, magzata miatt lett magzata hamvved-re.

Világpolgárok leszünk? Bizonyára. Denem attól, hogy válogatás nélkül majmoljuka „kinti” világból importált felszínes dolgo-kat.

„Korunk egyik divateszméje a világpol-gárság. Tán egy nemzetté akar lenni Európaannyi nemzete; de előbb kivihető Róma,Nagy Károly s Napóleon egyesítési kísérle-te: Ubi bene (ahol jól megy a sora), ott kezdsoknak lenni hazája. Özönlik a nő és férj, mű-veltség- és gazdaságkereső idegen földre,onnan vissza, s az áldott hon nyelvét ide-gennel tanulják felcserélni. Az ember ugyanott települhet le, ahol éppen akar, oly nyelvetbeszélhet, milyet legszebbnek tart széles eföldön. Szánásra méltó mégis az ember, ki bol-dogságát idegen körökben keresi”. A fentigondolatokat Kővári László üzeni nekünk1842-ből. A mondanivaló időszerűbb márnem is lehetne.

FÜZESI MAGDA

Kedves Olvasóink!Örömmel értesítjük Önöket, hogy a Kárpátaljai Szövetségnek – egy sikeres pályázat

eredményeképpen – elkészült a honlapja, amelynek segítségével naprakészentájékoztathatjuk az érdeklődőket az aktuális programokról, tervekről, beszámolhatunkkorábbi rendezvényeinkről. Szeretnénk kikérni ezzel kapcsolatos véleményüket: mitlátnának még szívesen a www.ksz.egalnet.hu című honlapunkon.

— A Barabáson átadott, új-jávarázsolt határátkelőhely elvá-laszt ugyan bennünket Ukrajná-tól, de összeköti a két országot,az itt élő népeket — mondta a ha-tárátkelő megnyitási ünnepségéntartott beszédében dr. Veres Já-nos pénzügyminiszter.

Az elmúlt években Magyaror-szágon több határátkelőt újítottakfel. A barabási átkelő átadásávalez a folyamat befejeződött. Így Sza-bolcs-Szatmár-Bereg megyében azukrán határszakaszon a schengenikövetelményeknek teljes mérték-ben megfelelő személyforgalom fogadá-sára alkalmas átkelő létesült — tette hoz-zá a pénzügyminiszter.

A határátkelőhely fejlesztése 2006. áp-rilis 3-án kezdődött meg, és összesen1 317 204 euróba került. A beruházás so-rán egy korszerű, kibővített, a schengenielőírásoknak megfelelő, átkelő létesült. Aki- és belépő oldalon egyaránt 2–2személygépkocsisáv (ebből 1–1 EU sáv)került kialakításra. Mindkét irányban má-

Barabás elválaszt, de össze is köt

sodlagos, fedett vizsgáló működik, szere-lőaknával, valamint a járművek visszafor-dításának lehetősége is biztosítottá vált.Ahogy az átépítés előtt, úgy a jövőben iskorlátozott nyitvatartási idő mellett reggel7 órától 19 óráig lesz nyitva a határátkelő.Az ünnepségen jelen volt Dmitro Tkacs,Ukrajna budapesti nagykövete és BársonyAndrás, Magyarország kijevi nagyköveteis.

(A www. szon.hu. nyomán)

Dsida Jenő

Tekintet nélkülBe kell látnunk:ha kérdeznek, becsületesenfelelni kell.A harcot becsületesenfel kell venni,az úton becsületesenvégig kell menni,a szerepet becsületesenel kell játszani,keményen és tekintet nélkül.

A kapuk mögül ebek vicsorognak,az ablakokból kiköpdösnekés röhögnek.Száz közbiztonsági gócpontadja ki az elfogatási parancsot.Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,súlyos, vérező kövek,de néha röppen sóhaj is,szeretet is, rózsa is.

És este a tűzhely mellett,vagy szuronyos zsandárok közötthátrakötött kézzel,mégis mondogatni kella fellebbezhetetlen,sziklakemény,erősítő,vigasztalóigét:

Krisztusnak és Pilátusnak,farizeusoknek és vámosoknak,zsidóknak és rómaiaknakegyformán szolgálninem lehet.

A kolozsvári Dsida-emléktábla

Szervezeti élet


Kárpátaljai Napok Budapesten„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”

A Kárpátaljai Szövetség, a szövetség if-júsági tagozata (KÁRISZ), illetve a Kárpát-aljai Írók Költők Művészek MagyarországiAlkotó Közössége 2007. március 30–31-éntartotta hagyományos tavaszi találkozóját,amelynek keretében több érdekes program-ra is sor került. A rendezvénysorozat péntekdélután képzőművészeti tárlattal kezdődött,könyvbemutatóval folytatódott, könyvki-adói tájékoztatóval fejeződött be.

A Magyarok Házában egybegyűlteketKatona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség el-nöke köszöntötte. Ezután a Dévai NagyKamilla előadóművész vezette Krónikás-ének Zeneiskola Alapítvány növendékeiadtak rövid műsort. Mint ahogy KatonaTamás megjegyezte, talán jelképes is, hogya három növendék – Zoltáni Zsolt, Tu-ranszky Alexandra és Blugyin Sándor – Er-délyt, a Felvidéket, illetve Kárpátalját kép-viselte ezen az estén.

A zenés műsor után Füzesi Magda köl-tő nyitotta meg Kron Zsuzsa és Kutlán And-rás képzőművész kiállítását. Megnyitó be-szédében elmondta: a Kárpátaljai Napok ün-nepségsorozatába immár évek óta szerve-sen beletartozik, hogy néhány, szülőföl-dünkről elszármazott alkotóművész időrőlidőre számot ad arról, mi az, ami soha éssemmikor nem változik: a tehetség gazdag-sága és az istenadta talentumokkal való élésképessége.

Jozef Ratzinger így vallott erről: „A mű-vészet elemi valóság. Az értelem, ahogy atudományban kifejeződik, képtelen egye-dül teljes választ adni a valóságra. Úgygondolom, Isten oltotta az emberbe a mű-vészetet, ami a tudománnyal együtt a leg-nagyobb ajándék, ami az embernek ada-tott.” Füzesi Magda hangsúlyozta: a kép-zőművészet és az irodalom jegyesek, az aküldetésük, hogy megteremtsék a világbana harmóniát, azt a lelki békességet, amiértérdemes volt megszületni erre a feszültség-gel teli földgolyóra.

Kutlán András képzőművészt a Kárpát-aljai Hírmondó legutóbbi számában mutat-tuk be az olvasóknak, így róla és munkás-ságáról most nem szólunk részletesen. Azungvári születésű Kron Zsuzsa tíz alkotá-

sát hozta el a kiállításra. A festőművészBudapesten él, 1976-ban szerzett tanári dip-lomát. Részt vett különböző mesterkurzu-sokon, mesterei voltak a szentpétervári, adél-koreai, a magyar Képzőművészeti Egye-tem neves tanárai. Pasztell, akvarell, olaj ésvegyes technikával készült kompozícióiolyan élményt nyújtanak, amelyek távlato-kat nyitnak meg bennünk, amelyben az életés a világ tágabb értelme tárul elénk, vilá-gosabbá válnak a felszín alatti összefüggé-sek. Kutlán András képeivel egyszerűbbenfogalmaz: nála télen tél van, a nyár elöntiaranyával a hazai tájat, csendéletén ott aparaszti világ, a festményre tekintve azt iselhisszük neki, hogy falubelije, Kiss Ferencneves irodalomtörténész édesanyja szőtteegykor a képen látható liszteszsákot. Mes-tere volt többek között Soltész Zoltán,Boksay József, Manajlo Fedor és barátja,Kassai Antal. A staféta méltó kezekbe ke-rült.

A képzőművészeti kiállítás után könyv-bemutatóra került sor. Lator László Kos-suth-díjas költő, a Kárpátaljai Írók KöltőkMűvészek Magyarországi Alkotó Közös-ségének elnöke szólt S. Benedek AndrásItthontalanul, illetve Szöllősy Tibor „Áthal-latszik a harangszó” című könyveiről. La-tor László szuggesztív előadásmódjával feltudta kelteni a közönség érdeklődését mind-két kiadvány iránt. Valóban fontos köny-vek ezek: S. Benedek András verseskötetemintegy összefoglalása a közelmúltban ke-rek születési évfordulóját ünneplő költőpoézisának. Gazdagon terített képzeletbeliasztalról csemegézhettek ezen az estén azirodalombarátok. Ízelítőül álljon itt két vers-szak a Lator László által is idézett Hétkerü-let című versből:

„Itt bent mintha még volna otthon.Kétszer meszeltem a földrengés óta.A kopott, vízrajzos falonMegszólal a lejárt kakukkosóra.

Feltámad az egykorvolt mocsár.Elnyeli, mit kivet magábólA szép új világ. LemaradtunkA Medusa békés tutajáról.”A fenti sorok persze kódolva vannak:

csak az érezheti át igazán súlyukat, aki tud-ja, hogy a Hétkerület Beregszász városprolinegyede, ahol két kemény parancs ural-kodik: a csakazértis! és a csakazértsem!Hogy e parancsok miképpen szabdalják átaz emberi sorsokat, Isten a tudója.

Szöllősy Tibor „Áthallatszik a harang-szó” című könyvének bemutatása érzelme-ket kavart a hallgatóságban. A szerző Kár-pátaljáról Magyarországra áttelepült szemé-lyeket keresett meg kérdéseivel. A beszél-getések nyomán olyan interjúkötet álltössze, amely a maga nemében hiánypótló.Kárpátalján ma ritkán teszik fel a kérdést azáttelepültnek, hogy miért hagyta el szülő-

földjét, hiszen a téma legtöbbször kényes-nek számít. Az interjúkat olvasva úgy tű-nik: tapintatos beszélgetőtársnak szívesenvallanak a megkérdezettek. Majdnem mind-egyik sorsképben közös, hogy az új gyö-kereket növesztő áttelepültek még évtize-dek után is úgy érzik, Váci Mihályt idézve,hogy „Valami nincs sehol...”. Pedig TamásiÁronnal szólva „Azért vagyunk a világon,hogy valahol otthon legyünk benne“.

Felmerül a kérdés: mikor múlik el a hon-vágy? Íme néhány az e kérdésre adott vála-szokból. „Sokáig nem találtam a helyemet afővárosban. Gyakran gyötört a honvágy,egyre többször látogattam haza Beregszász-ba, míg egyszer ottlétemkor azon vettemészre magam, hogy így ejtem ki a számon:megyek haza Budapestre. De mindemelletta mai napig Beregszászba is hazamegyek. “(Schober Ottó közíró, a Beregszászi Nép-színház egykori rendezője). „Örömmel in-dulok haza, feltölt ottlétem, szülőfalum,Péterfalva, a Tisza, volt osztálytársaim, is-merőseim fogadtatása, de mindig determi-nál az ottani súlyos gazdasági helyzet, avért izzasztó napi küzdelem a létért, a kár-pátaljai maroknyi magyarság széthúzása,néhány magát vezérnek kikiáltó magyargerinctelensége, a kettős állampolgárság-ról való eredménytelen szavazás okoztacsüggedés, vagy éppen ellenszenv az anya-országi magyarok irányában.” (KutlánAndrás képzőművész). „Határozottan állí-tom, hogy én boldog, megelégedett, s ta-lán még szerencsés embernek is tartommagam. Jól érzem magam a bőrömben ittMagyarországon, mint Kárpátalján is, s eza lényeg.” (Kádas Kati képzőművész).„Hogy van-e honvágyam? Nincs. Álmom-ban gyakran járok otthon, én már örökreberegszászi maradok, ott nyugosznak a ka-tolikus temetőben a szüleim, a nagyszüle-im, a dédszüleim. Mert nem az a fontos,hogy hol dobog a szív, hanem hogy kiért,kikért, miért. S az én szívem NyíregyházánBeregszászért dobog. “ (Dalmay Árpád ta-nár, közíró).

E témához hozzászólt Katona Tamás is,aki megosztott a hallgatósággal egy szo-morú történetet. Elmondta, hogy egy

Lator László költőkönyvismertetőt tart

Zenés műsor


Szervezeti élet

negyedszázadig egy kiadói szobábanült Lator Lászlóval, akivel folyton ar-

ról beszélgettek, hogy át kellene nézni Be-regszászba és templomtornyokból szemlél-ni a vidéket. Ő leginkább Nagypaládra,nagyanyja szülőfalujába szeretett volna el-látogatni, bemenni a templomba, amit méga dédapja kezdett építeni. Ezek sajnos csakábrándok maradtak, de amikor külügyi ál-lamtitkár lett, azonnal Kárpátaljára utazottLator Lászlóval együtt Tiszasásvárra, aköltő szülőfalujába. A szülőház éppen kéthéttel előtte omlott össze és csak egy dom-bocskát találtak a helyén. Ez a szomorú em-lék örökre megmaradt benne.

Szöllősy Tibor is elmondott egy meg-rendítő esetet. A könyvének forgalomba ke-rülése után néhány nappal felkereste egyidős asszony azzal, hogy bocsánatot sze-retne kérni tőle. Az író csodálkozva nézettrá, hiszen akkor látta vendégét először. Ki-

A rendez-v é n ys o r o z a tmárcius 31-éndélelőtt a Kárpát-aljai SzövetségXVIII. közgyűlé-sével folytató-dott. A fórumotBenda István el-nökségi tag, a le-vezető elnöknyi totta meg.Köszöntötte azegybegyűlteket,a fórumnak ered-ményes munkátkívánt.

Ezt követő-en Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetségelnöke beszámolt a Szövetség 2006. évimunkájáról, illetve a 2007. évi feladatokról.

Az elvégzett munkához tartozó pénz-ügyi fedezet biztosításáról, a Szövetség gaz-

Kárpátaljai Napok Budapesten

derült, hogy az asszony a könyv elolvasá-sa után döbbent rá, milyenek is igazából akárpátaljai emberek és nagyon szégyelltemagát, hogy 2004. december 5-én, ama ügy-döntő népszavazás során nemmel szava-zott, azaz megtagadta idegenbe szakadt ma-gyar véreit.

A könyvbemutató befejező szakaszá-ban S. Benedek András irodalomtörténész,a Kárpátaljai Írók Költők Művészek Ma-gyarországi Alkotó Közösségének társel-nöke ismertette a fiatal kárpátaljai pályakez-dők “Új vetés” című antológiáját. MesterMagdolna „A tévelygőhöz”, Bakos KissKároly „Legyen vers”, illetve Lengyel Já-nos „valamiről valami” című írásaikat olvas-ták fel.

Nagyon tanúlságos volt DupkaGyörgy kiadóvezetőnek, a Magyar Értelmi-ségiek Kárpátaljai Közössége elnökének tá-jékoztatója. A meghívóban foglaltak szerintcsupán a kárpátaljai könyvkiadás helyze-téről várt tőle a közönség beszámolót, degazdagabbak lettünk azzal, hogy átfogó is-mertetőt tartott a kárpátaljai magyarság lét-kérdéseiről. Többek között megemlítette,hogy a kivándorlási hullám, amely 1989–1998 között volt a legnagyobb, csillapodnilátszik. Ez az otthoni felsőoktatási helyzetjavulásának is köszönhető: a Beregszászszékhelyű II. Rákóczi Ferenc KárpátaljaiMagyar Főiskolán például több mint ezerdiák tanul, 70 százalékuk a Munkács–Ung-vár–Beregszász háromszögben él. Egy fel-mérés szerint volt idő, amikor a Magyaror-szágon tanuló megkérdezett 250 diák közülmindössze 19 tért haza a szülőföldre, közü-lük 18 lelkipásztor és egy „polgári” személy,

egy matematikus, aki Munkácson tanít.Megtartó erő a magyarországi oktatási tá-mogatás is: ebben jelenleg 21 ezer kárpátal-jai magyar gyerek részesül.

Mindemellett azért kaptunk ízelítőt azIntermix Kiadó új terméséből is. Sőt, megle-petéskötet is került az asztalra: ezen az es-tén láthatták először az olvasók FüzesiMagda „Szőttes pirossal, feketével” címűkötetét, amely úgynevezett „kétarcú”könyv, hiszen a verseket ukrán nyelven isközlik Ivan Petrovtsij válogatásában, illet-ve fordításában.

A leírtakból is kiderülhet: hosszú voltez a péntek este. Hosszú, de tartalmas ésfontos. Fontos a Kárpátaljai Szövetség tag-ságának, hiszen tudatosíthattuk: sokanvagyunk és nem vesztünk el a kőrengeteg-ben, nem váltunk gyökértelenné, van fü-lünk hozzá, hogy meghalljuk a szülőföldrőláthallatszó harangszót.

TUDÓSÍTÓNK

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”

A Kárpátaljai Szövetség XVIII. közgyűléséndálkodásáról Salgói József, a KárpátaljaiSzövetség társelnöke számolt be. Ez a 2006.évben nem kevés gondot okozott az elnök-ségnek, illetve az ezért felelős két társel-nöknek.

Damjanovics Imre, a Felügyelő Bizott-ság elnöke jelentést tett a Szövetség gaz-dálkodásának ellenőrzése során tapasztal-takról. Megemlítette, hogy a beszámolásiidőszak alatt a Kárpátaljai Szövetség hon-lapot indított, elismerően szólt Elbéné Mes-ter Magdolnának, a Kárpátaljai SzövetségIfjúsági Tagozata elnökségi tagjának, a hon-lap szerkesztőjének munkájáról, arra biztat-ta a tagságot, hogy használják ki a kapcso-lattartás e lehetőségét.

A közgyűlésen elhangzott beszámolók-hoz dr. Báthory Katalin, a Százak Tanácsá-nak képviselője azzal a javaslattal kapcso-lódott, hogy a Kárpátaljai Szövetség, amely-nek az utóbbi időben jelentősen nőtt a nem-zetépítő szerepe, továbbra is találja meg amódját a szülőföldön élők támogatásának,

különös tekintettel arra, hogy Kárpátaljakimarad az Európai Közösségből.

Benda István levezető elnök szavazás-ra bocsátotta a beszámolókat. A küldötteka beszámolókat egyhangúlag, ellenszava-zat és tartózkodás nélkül elfogadták.

Ezután tájékoztatókra került sor. Füze-si Magda, a Kárpátaljai Hírmondó főszer-kesztője a Kárpátaljai Szövetség lapja meg-jelenésének tapasztalatairól szólt, majd be-számolt a szerkesztőbizottság terveiről. El-mondta: a lap első számának megjelenését– Papp Lászlónénak, a Kárpátaljai Szövet-ség társelnökének hathatós munkája révén– a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta.Az idén az újság a Nemzeti Kulturális Alap-nak köszönhetően láthat napvilágot. Támo-gatta a lapot az Illés Közalapítvány, a Hatá-ron Túli Magyarok Hivatala is. Az újságmásodik száma, mivel sehonnan nem érke-zett anyagi segítség, tagságunk adója 1százalékának felajánlásából jelent meg.

A Kárpátaljai Hírmondó immár a

Mester Magdolna,S. Benedek András és Lengyel János a

könyvbemutatón

A találkozó közönsége

Katona Tamás, aKárpátaljai Szövetség

elnöke

Szervezeti élet


R. Puj Brigitta mûvésznõ énekel

Kárpátaljai Napok Budapesten

harmadik évfolyamába lépett. Szerző-nek sikerült megnyerni többek között

Lator László, Szepesi Attila, Vári FábiánLászló költőket, Géczy Tihamér lelkipász-tort, Weinrauch Katalin írót, Skultéty Csa-ba, Csanádi György, Bíró Gyöngyi, Hege-dűs Csilla, Molnár Bertalan újságírót, Bot-lik József történészt. A szerkesztőbizottságtagja a kezdetektől Dupka György, a Ma-gyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségé-nek elnöke, akinek a lap a „Szemelvényekkárpátaljai eseményekről” rovatot köszön-heti, Zubánics László történész, a BeregiHírlap főszerkesztője, aki a „BarangolásKárpátalja váraiban” sorozatot gondozza,Szöllősy Tibor közíró, akit a közelmúltbanvettek fel a Magyar Írószövetségbe. Ő ja-vasolta annak idején a Gyökerek rovat elin-dítását.

A Kárpátaljai Szövetség életében to-vábbi jelentős mérföldkő volt a KárpátaljaiÍrók Költők Művészek Magyarországi Al-kotó Közösségének létrehozása. 2006. ok-tóber 25-én pedig létrejött a Kárpátaljai Szö-vetség Ifjúsági Tagozata. A KÁRISZ azo-kat a fiatalokat gyűjti egybe, akik Kárpátal-járól származtak el, Magyarországon tanul-nak, illetve, akik szimpatizálnak a régióval.A közösség a Kárpátaljai Szövetség tagsá-gának érdekében egészséges szimbiózisbankíván tevékenykedni az anyaszervezettel.Bár a KÁRISZ vezetőségében többnyirefiatal irodalmárok vannak, célkitűzéseik kö-zött szerepel a tehetséges kárpátaljai fiata-lok felkutatása, pályájuk előmozdítása, le-gyen ez a tehetség irodalmi, képzőművé-szeti, sport vagy bármi más. A 2006. év ne-gyedik lapszámában 3 oldalon mutatkozottbe az Ifjúsági Szövetség, az idei első szám-ban pedig majdnem 6 oldalon szerepelnek.Örvendetes, hogy Ígyártó Gyöngyi fiataljogász jogi rovatot indított. A KárpátaljaiSzövetség címén is várja az olvasók kérdé-seit jogi ügyekben. Elbéné Mester Mag-dolna jóvoltából sikeres pályázat révén márhonlapja is van a Kárpátaljai Szövetségnekés a KÁRISZ-nak, így naprakészen tájéko-zódhatnak az érdeklődők az időszerű prog-ramokról, tervekről, a korábbi rendezvé-nyekről. A Kárpátaljai Szövetség szeretnékikérni a tagság ezzel kapcsolatos vélemé-

nyét: írják meg, mit látnának még szívesena www.ksz.egalnet .hu, illetve awww.karisz.egalnet.hu című honlapokon.

Zubánics László, az Ukrajnai MagyarDemokrata Szövetség Országos Tanácsá-nak elnöke elsősorban a kárpátaljai magyarfelsőoktatás helyzetéről tájékoztatta a köz-gyűlés résztvevőit. Hangsúlyozta: komolygondot okoz a magyarul beszélő tisztség-viselők hiánya. Ez azzal is magyarázható,hogy a magyar tannyelvű iskolák diákjaimegfelelő tankönyvek, illetve oktatók hiá-nyában nem tanulják meg kellő szinten azukrán nyelvet, így nem tölthetnek be fon-tos állami tisztségeket. E probléma orvos-lására az Ungvári Nemzeti Egyetemen há-rom évvel ezelőtt megindult a célirányosszaktanárképzés, évfolyamonként 14–14hallgató készül arra, hogy magyar diákokatoktasson majd az államnyelvre.

Dupka György, a MÉKK elnöke a Kár-pátaljai Szövetségnek és a Magyar Értelmi-ségiek Kárpátaljai Közösségének gyümöl-csöző kapcsolatát elemezte. Köszönetetmondott Petruska Márta elnökségi tagnaka Kárpátaljára szánt magyar zászlókhozszükséges alapanyag beszerzésében nyúj-tott segítségért, amelynek révén lehetővévált, hogy mintegy háromszáz kárpátaljaimagyar intézmény épületén lecseréljék a ki-fakult nemzeti trikolort. A Szülőföld Alap-nak köszönhetően a közelmúltban többprogram is beindult. Dupka György tájé-koztatott a magyar települések ősi címereivisszaállításának folyamatáról, a kárpátal-jai rádióhullámos internetrendszer kiépíté-séről, amelybe 340 intézményt kapcsolnakmajd be. Sikeresek a falunapok, bővülnek atestvértelepülési kapcsolatok. Mindez el-sősorban a Kárpátaljai Határmenti Önkor-mányzati Társulás tevékenységének ered-ménye. Hangsúlyozta: örvendetes, hogyKárpátalján kialakult egy vállalkozói réteg,amelynek köszönhetően feléledt a közéletimecenatúra. Példaként említette Ráti Józsefnagydobronyi vállalkozót, aki a községbenIfjúsági Szabadidőközpontot hozott létre,most pedig piaccsarnokot épít. Komoly sze-repe van az internetrendszer létesítésébenis.

Papp Lászlóné, a Kárpátaljai Szövet-ség társelnöke a közelmúltban történt kár-pátaljai munkalátogatásról tájékoztatott.Vázolta a 2007-re tervbe vett nyíregyháziés viski kiszállásos ülések, illetve a szep-temberi balatonföldvári hagyományos ta-lálkozó programját. Felvetette, hogy komolyösszefogásra lenne szükség Beregszász me-gyei jogú város elhanyagoltságának felszá-molásához.

Dr. Almásy Sándor professzor a Kár-pátaljai Hírmondóban megjelent egyes pub-likációkat vette górcső alá.

Csernátné Mokrovszki Márta, a Mál-tai Szeretetszolgálat önkéntese a kárpátal-

jai Csongor község új iskolaépülete körülitevékenységének történéseit osztotta megaz egybegyűltekkel.

Laurenszky Ernő, a Nagy Imre Társa-ság budapesti szervezetének elnökségi tag-ja elmondta, a Kárpátaljai Szövetség elnök-sége közbenjárásának is köszönhető, hogy2006. október 18-án emléktáblát avathattakaz 1956-os forradalom 50. évfordulójánakkapcsán az ungvári börtön épületének fa-lán, a szabadságharcosok raboskodásánakszínhelyén.

Tóth AntalMiskolcon élőtagtársunk megje-gyezte, hogy akárpátaljai ma-gyar fiatalok szü-lőföldjükön azértnem tudnak ko-moly karriert be-futni, mert nembeszélnek jól uk-ránul.

Kázmér Dá-vid, az UkrajnaiMagyar Demokrata Szövetség Ifjúsági Szer-vezetének ügyvezető elnöke megköszöntea Kárpátaljai Szövetség Ifjúsági Szervezete(KÁRISZ) tagjainak meghívását és vázoltaa 2007. évre tervezett kárpátaljai programo-kat, amelyekre a magyarországi fiatalokatis várják. Ezek közé tartozik a NemzetköziJurtatábor, a Kárpátaljai Ifjúsági Képzőmű-vészeti és Könnyűzenei Fesztivál is.

Géczy Tiha-mér, a KárpátaljaiSzövetség Hajdú-Bihar Megyei Re-gionális Szerveze-tének elnöke a ré-gióban élő tagtár-sak munkájárólszólt.

Gortvay Gá-bor, a BercsényiMiklós Alapít-vány titkára a Kár-pátalján szerve-zett tehetséggon-dozó táborokról, illetve egy Tehetséggon-dozó Központ létrehozásáról szólt. Ez utóbbielősegítésének céljából 2007. március 9-éna Magyar Kultúra Alapítvány székházábanjótékonysági koncertre került sor, amely-nek Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövet-ség elnöke volt a fővédnöke.

Szabó András elnökségi tag azUngvidéki Baráti Kör képviseletében a kö-zösség tevékenységéről tájékoztatott.

A közgyűléshez kultúrműsor kapcso-lódott, közreműködtek a Dévai Nagy Ka-milla vezette Krónikásének Zeneiskola Ala-pítvány növendékei.

TUDÓSÍTÓNK

A Kárpátaljai Szövetség XVIII. közgyűlésén

A közgyűlés elnöksége

Tóth Antal

Géczy Tihamér


Szervezeti élet

Mint arról lapunk korábbi szá-maiban már értesülhettek olva-sóink, az Ungvidéki Baráti Köralapítványa, a Bercsényi MiklósAlapítvány tehetséggondozóprogramot indított Kárpátalján.A program keretében mindenévben tehetséggondozó tábortszervezünk, ahová általában iro-dalmi érdeklődésű általános is-kolás és középiskolás korú gye-rekeket hívunk meg. Progra-munk bővül: a múlt évben sza-valókórussal gyarapodtunk. Aszavalók első fellépése a múlt évőszén Ungváron volt a MegyeiKönyvtár Magyar Osztálya ál-tal szervezett 56-os ünnepségen.Ezt követően még az Ungvári já-rás Homok községében léptekfel az 1956-os forradalom és sza-badságharc 50. évfordulója kap-csán ott megtartott megemléke-zésen. Mindkét helyen MarcsákGergelynek volt a legnagyobbsikere Illyés Gyula „Egy mondata zsarnokságról” című versénekelőadásával.

Marcsák Gergely nemrégi-ben a budapesti közönség előttis bemutatkozott, ahol Pósa Zol-tán Csodaszarvas című versétmondta el. Pósa Zoltánról érde-mes megjegyezni, hogy író, köl-tő, újságíró, az idén márciusbanObersovszky-díjjal tüntette ki aMűvészetbarátok Egyesülete.A fiatal versmondó itt is sikertaratott. Visszatapsolták, sőt,Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rá-dió mindenki által ismert, mar-káns hangú bemondója különgratulált neki. A közönség so-raiban valaki azt mondta, hogyborzongott a háta, amikor a ver-set hallgatta. Bizonyára másokis így voltak ezzel.

A Csodaszarvas című vers aMagyar Kultúra Alapítványszékházában hangzott el márci-us 9-én este az ott rendezett jó-tékonysági hangversenyen. Ahangversenyt a Magyar Csoda-szarvas Kulturális és Művelődé-si Egyesület szervezte a Bercsé-nyi Miklós Alapítvánnyal közö-sen a kárpátaljai Drugeth Tehet-séggondozó Program javára. ACsodaszarvas Egyesület mindentavasszal rendez jótékonyságihangversenyt egy-egy határontúli magyar intézmény javára. Azidei volt a tizenegyedik és – te-gyük hozzá – a legsikeresebb. Anézőtéren egyetlen hely semmaradt üresen, mintegy kétszá-zan lehettek jelen.

A hangverseny fővédnökeKatona Tamás, a Kárpátaljai Szö-vetség elnöke volt, aki beszédé-ben felhívta a figyelmet a kárpát-aljai magyarság helyzetére éstámogatásának fontosságára. Amai gazdasági és politikai hely-zetben nagy szükség van a jóté-konykodás megnyilvánulásáraminden területen, különösen akultúra és az oktatás területein.

Egy hangverseny sikeremindig a szervezésen, de legin-kább a közreműködő művésze-ken múlik. A hangversenyenolyan ismert előadók, énekesek,zenészek szerepeltek, mintBánffy György, Budai Ilona,Császár Angela, Oberfrank Pál,Csobolya József, az Ifjú Muzsi-kás Együttes. A műsorvezetőCsúri Ákos volt.

Az est sikeréhez a képzőmű-vészek is hozzájárultak: munkái-kat hozták el és az azok eladásá-ból származó bevételt ajánlottákfel a Drugeth TehetséggondozóProgram javára. Juhos Kiss Sán-dor író, festő a könyveit és kétképét hozta, Petrás Mária egykerámiát, Illár Erzsébet kétkerámiaszobrocskát, KutlánAndrás két festményt hozott.Kutlán András segítőkészségé-ről és önzetlenségéről nem elsőízben tesz tanúbizonyságot.Gondoljunk csak a TiszaújlakiKözépiskola építésekor tett fel-ajánlásaira. Akkor a széles össze-fogás meghozta a várt ered-ményt, a tanintézet megnyitottakapuit a diákok előtt.

Az említet t hangversenyanyagilag is sikeres volt. A kö-zönség jól szórakozott, a fel-ajánlott könyvek és műalkotá-sok minden példánya elkelt,gyarapítva az est bevételét. Afélmilliós bevétel kasszasiker-nek tekinthető és megalapozzaprogramunk, tevékenységünkbővítését. Szeretnénk Kárpátal-ján létrehozni egy tehetséggon-dozó központot. Ez legalábbolyan nagy munka lesz, mint atiszaújlaki iskola felépítése. El-kötelezett, segítőkész emberek-kel, széles körű társadalmiösszefogással azonban semmisem lehetetlen. Bízunk benne,hogy a továbbiakban egyre töb-ben fognak majd össze, közöscéljaink elérése érdekében.

GORTVAY GÁBOR,a Bercsényi MiklósAlapítvány titkára

Egy jótékonysági hangversenyről

Köszönjük a támogatást!Petruska Márta, a Kárpátaljai Szövetség külkapcsolatokért

felelős elnökségi tagja az idén is számos sikeres jótékonysági ak-ciót szervezett a szülőföldön maradottak támogatására. Ezúttal atanintézetekhez eljuttatott adományokról számolunk be.

Lukács Márta, Isgum Katalin, Barta Endre és Komlosán Lász-ló budapesti lakosok majdnem kétezer kötet könyvet ajánlottak fela rászorulóknak. A kiadványok a Munkácsi Katolikus Líceum (150darab), a Péterfalvai Kölcsey Ferenc Középiskola (570 darab), aBeregszászi Kossuth Lajos Középiskola (300 darab) és a Barka-szói Középiskola (943 darab) könyvtárát gyarapították, illetve gya-rapítják.

A Budapesti Katona József Műszaki Közgazdasági Szakkép-zési Intézet és Gimnázium igazgatósága (igazgató Vései Zoltán)két teherautónyi irodabútort ajánlott fel kárpátaljai tanintézetek-nek. Az adományokat a Beregszászi 6. Sz. Általános Iskola, a Be-regszászi Kossuth Lajos, a 8. sz., a Nagyberegi Középiskola és aBeregszászi Magyar Gimnázium tanulói kapták.

A Kárpátaljai Szövetség, illetve a megajándékozottak nevé-ben köszönjük a segítséget. Bízunk benne, hogy a jövőben is leszmajd lehetőség közvetíteni az adományozók és a rászorultak kö-zött. Az a tapasztalat, hogy Kárpátalján jelenleg nagy szükség vana Magyarországon a nyolcadik osztályt most befejezők földrajziatlaszaira és néhány földgömbnek is örülnének a szülőföldön ta-nuló iskolások. Kérjük azokat a pedagógusokat, akik meg tudjákszervezni e taneszközök összegyűjtését, hogy a 2-67-01-98-as bu-dapesti telefonszámon keressék meg a Kárpátaljai Szövetséget.

Budapesten is„Áthallatszik a harangszó”

A budapesti Litea Könyvesboltban mutatták be Szöllősy Tibor„Áthallatszik a harangszó” című interjúkötetét, amely a SzéphalomKönyvműhely kiadónál látott napvilágot. Mezey Katalin, a kiadóigazgatója ismertette a könyvet, majd a szerző szólt az egybegyűltek-hez. Méltatta az interjúkötetet Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövet-ség elnöke is. (Szövetségünk pályázat útján nyert pénzből támogat-ta a kiadvány megjelenését.) A bemutatón a könyv több szereplője isrészt vett. Bakó Annamária, a Litea Könyvesbolt vezetője Jávor BélaVereckéről című írásának felolvasásával színesítette az estet (az íróengedélyével a tollrajzot lapunkban is közöljük), Szöllősy Tibor pe-dig közreadta dr. Barta Kálmán békéscsabai írónak, szerkesztőnek azinterjúkötethez kapcsolódó megható üzenetét.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a técsői gyökerű FileppKlára, dr. Antall Józsefnek, a Magyar Köztársaság elhunyt miniszter-elnökének özvegye is.

A képen: Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség elnöke, SzöllősyTibor író és Mezey Katalin, a Széphalom Könyvműhely igazgatója.

Fotó: F. M.


Határok nélkül

A megjelenteketTarpai József, az Ukrán–Magyar TerületfejlesztésiIroda igazgatója köszön-tötte.

Braun Béla, a Bereg-szászi Járási Tanács elnök-helyettese kihangsúlyoz-ta: partnerekre van szük-ség, hogy sikeresen pá-lyázzunk, vidékünk inf-rastruktúráján javítsunk.

– Meggyőződésem:a fórum jó alkalom arra,hogy ismerkedés után megálla-podások, barátságok szülesse-nek – mondta.

A járási tanács elnökhelyet-tese arra kérte a jelenlévő ÚjlakiGyörgyöt, Magyar KöztársaságUngvári Főkonzulátusa bereg-szászi ügyfélszolgálati irodájá-nak konzulját, ha lehetőségükvan rá, járjanak közben, hogy apolgármesterek hamarabb jussa-nak vízumhoz. Újlaki Györgymegígérte, ami tőlük telik, meg-teszik az üggyel kapcsolatban.

Tóth Géza, Beregszász me-gyei jogú város jegyzője öröm-mel konstatálta, hogy a város-ban lévő turisztikai iroda a meg-

Erősödik az együttműködés, egyreszorosabb kapcsolatok alakulnak ki Uk-rajna és Magyarország két szomszédos me-gyéje, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ésKárpátalja között – hangzott el Beregszász-ban egy egyeztető tanácskozáson. A fóru-mon elsősorban a két ország határ mentiturisztikai együttműködésében jelentkezőjogi harmonizációs feladatokat tekintet-ték át az eu-s szabványok figyelembevéte-lével.

A találkozón Csizmár Sarolta, a Kárpát-inform Regionális Fejlesztési Központ szak-értője elmondta: mivel 2004-ben Ukrajna el-törölte a vízumkötelezettséget az EurópaiUnió tagországaiban élőkkel szemben, a ko-rábbinál jóval több vendég érkezik vidékünk-re. A falusi turizmus beindítása óta sok ta-pasztalatot szereztek, ám ez korántsem elég.A konferencia célja, hogy a két megyébőlérkező érdeklődők minél több információtkapjanak Szabolcsról és Kárpátaljáról, meg-ismerjék egymás tevékenységét és a turiz-mus jogi oldalait, továbbá segítséget nyújtmegtalálni azokat a közös pontokat, amelyek-

A turizmus fejlesztéséről tárgyaltakben együtt tudnak működni a jövőben.

A turisztikai szakemberek mindkét or-szág részéről kifejtették véleményüket. AzUngvári Nemzeti Egyetem, a Beregszászszékhelyű II. Rákóczi Ferenc KárpátaljaiMagyar Főiskola, a megyei falusi turizmusfejlesztési központ képviselői, utazási iro-dák vezetői, a vám- és pénzügyőrség, ahatárőrség, valamint az állami hivatalok tu-rizmusban jártas szakemberei látták el hasz-nos tudnivalókkal a jelenlévőket.

Csizmár Béla, a Beregszászi Járási Ta-nács elnöke Kárpátalja különleges földrajzihelyzetére hívta fel a figyelmet. Kiemelte avendégfogadást biztosító adottságokat,amelyekből a régió profitálhat.

Olekszandr Marcsenko, a KárpátaljaiMegyei Állami Közigazgatási Hivatal Eu-rópai Integrációs és Turisztikai Főosztályá-nak vezetője az ukrajnai turizmus fejleszté-sének jogi hátterét ismertette. Csengeri Já-nos, a beregszászi ügyfélszolgálati irodavezető konzulja a schengeni feltételek sze-rint történő vízumkiadásról beszélt, majdSzabó Károly ezredes, az Országos Vám-

és Pénzügyőrség Északalföldi RegionálisParancsnokságának elnöke az EU határát-keléskor érvényesített szabályrendszerérőltájékoztatta a hallgatóságot. A NyírbátoriHatárőr-parancsnokság képviseletébenBodnár Károly alezredes arról informálta afórum résztvevőit, milyen változások vár-hatók a Magyar Köztársaság külső határa-in a schengeni szabályok bevezetését kö-vetően.

Az ukrán határátkelők schengeni sza-bályok szerinti működéséről, valamint a be-és kiutazás feltételeiről és szabályairólOlekszandr Kuprienko őrnagy, az asztélyihatárellenőrzési részleg vezetője tartott elő-adást.

A szakemberek emellett kitértek az uk-rajnai vámszabályok alakulására, illetve afalusi turizmus törvényi szabályozására is.Szó esett az utazásszervezésről, a két me-gye turisztikai vonzereje kihasználásánaklehetőségeiről, különös tekintettel az üzletikapcsolatok erősítésére és fejlesztésére aBeregszászi járásban.

BÍRÓ GYÖNGYI

Út a sikeres európai uniós pályázatokig

CÉL: A BEREG EURORÉGIÓA Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal és az Ukrán–Magyar Területfejlesztési Iroda közös szervezésében a

Jószomszédsági Napok kapcsán április 27–28-án kétnapos konferenciára került sor. A konferencia a beregszászi járásiMakkosjánosiban kezdődött, majd másnap Magyarországon, Tarpán folytatódott. Mindkét helyszínen részt vettek a beregi térségtelepüléseinek polgármesterei.

nyitása után rövid időn belülmeg tudta szervezni a konferen-ciát. – Kárpátalja olyan természe-ti adottságokkal rendelkezik,amelyeket kikell használni,ezáltal pedigfejleszteni azinfrastruktúrát– mondta.

Tarpai Jó-zsef a beregit é r s é g b e nvégzett kérdő-íves felméréseredményeit is-mertette. Arrakérte a jelenlé-

vő polgármestereket,számoljanak be a test-vértelepüléseiknekköszönhető nyertespályázatokról.

A Magyaror-szág–Szlovákia–Uk-rajna SzomszédságiProgram pályázati ki-írás második felhívá-sát Riskó István, azUngvári INTERREGInformációs Irodamunkatársa ismertette.

Dr. Baranyi Béla, az MTARKK ATI Debreceni Osztályá-nak tudományos osztályvezető-je elmondta: ők is végeztek már

hasonló felméréseket a határmentén. Kihangsúlyozta: nagyszükség van rá, hogy megalakul-jon a Bereg Eurorégió, hiszen ezsokkal jobban működne, mintpéldául a Kárpát Eurorégió. Pél-daként a Románia és Magyaror-szág között kialakult kisebb, jólműködő eurorégiót említette.

– Legfőbb célunk, hogy lét-rehozzuk a Bereg Eurorégiót,mert fontosnak tartjuk, hogy atérségben élőket összefogjuk,hiszen egyformák vagy leg-alábbis hasonlóak a problémá-ink. Ki kell használnunk a 2007–2014 között közel 80 millió euróseurópai uniós forrásokat, ame-lyek kifejezetten határ mentiegyüttműködésre vannak kiírva.Itt természetesen vannak priori-tások: turizmus, infrastruktúra,környezetvédelem stb. Irodánkfelvállalja, hogy a már említettberegi térségben élőknek segíttöbbek között a pályázatok írá-sában – mondta Tarpai József.

Másnap a konferenciaTarpán (Magyarország) folyta-tódott, immár megyei szinten.

H. CS.


Határok nélkül

A hivatalos megnyitóra április 24-énkerült sor a szatmárnémeti Astoria vendég-lőben, ahol a város vezetőin kívül hivatal-nokok, intézmények vezetői és tanácsosokis részt vettek. A megnyitón Ilyés Gyulapolgármester mondott üdvözlő beszédet. Apartnerszervezet, a Kárpátaljai HatármentiÖnkormányzati Társulás nevében ZubánicsLászló, a Beregszászi Járási Tanács frakció-vezetője, illetve Dupka György megyei kép-viselő, a KHÖT titkára köszöntötték a je-lenlévőket.

A szatmárnémeti tervekről, lehetősé-gekről Viorel Solschi alpolgármester, a pro-jekt menedzsere számolt be. Zubánics Lász-ló Kárpátalja megye befektetési és fejlesz-tési lehetőségeiről tartott előadást.

A délután folyamán a kárpátaljai kül-döttség megtekintette a város főbb neve-zetes gazdasági, kulturális, szociális és ok-tatási objektumait: így látogatást tettek az

Az együttműködés folytatódik

ipari parkba, az Ardeleana textilipari üzem-be, a Reménység Központba (az intézmény250 nyugdíjas számára biztosít napközisfoglalkozást). Megtekintették a Fabricii ut-cai közúti felüljáró építési munkálatait (a kb.1 kilométeres felüljáró tehermentesítené aváros központját, illetve a Szamos folyó kétközúti hídját), jártak a Solidaritătii negyediPrichindelul gyermekközpontban, a HansLindner Alapítványnál, a szatmárnémetiCaritasnál, az Északi Színházban, a DinuLipatti Filharmóniában.

A vendégek a program második nap-ján Szatmár és Máramaros megyék turiszti-kai érdekességeit tekintették meg. Mára-marosszigeten találkoztak a helyi ukrán kul-turális szövetség elnökével, megtekintettéka Tarasz Sevcsenko Ukrán Líceumot.

A program harmadik napján a küldött-ség a szatmárnémeti városháza munkájávalismerkedett. Hivatalában fogadta őket IlyésGyula polgármester (a képen), aki nagyreményeket fűzött a Szatmárnémeti–Bereg-szász–Nyíregyháza együttműködéshez(Szatmárnémetit testvértelepülési kapcso-latok kötik a szabolcsi megyeszékhelyhez).

A találkozót követően a vendégek avárosi információs központ munkájával is-merkedtek. Az előzetes tervek szerint a prog-ram Beregszászban folytatódik.

TUDÓSÍTÓNK

A képen: Viorel Solschi alpolgármes-ter, Dupka György megyei képviselő, IlyésGyula polgármester, Zubánics László, aBeregszászi Járási Tanács frakcióvezetője,Zán Ibolya, a Nagyszőlősi Járási Tanácsképviselője és Kocsis Mária, a KAMOTJótékonysági Alapítvány elnöke a Szatmár-németi Polgármesteri Hivatalban; kirándu-lás Máramarosban (a nagybányai városhá-za tornya).

A Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal 2006 decemberében kezdte el egytanulmány megvalósítását, amelynek egyik fő célja volt feltérképezni minden olyanlehetőséget, amely Szatmárnémeti város és Kárpátalja megye fejlődésére pozitívhatással lehet, valamint az anyagi és humán erőforrások maximális kihasználásá-ra nyújt lehetőséget. Ez egy uniós finanszírozással megvalósuló (Phare CBC 2004RO-UA) határon átnyúló együttműködési projekt, amely 2007 áprilisára érte el abemutatásra kész állapotot.

Május 1-jén délelőtt dr. Csabai Lászlóné,Nyíregyháza és Gajdos István, Beregszászpolgármestere látta el kézjegyével az együtt-működési megállapodást a szabolcsi me-gyeszékhelyen.

A partnervárosi kapcsolatokat a kultú-ra, a sport, az oktatás, az idegenforgalomterületén kívánják ápolni; az iskolák, akönyvtárak, a múzeumok, a felsőoktatásiintézmények mellett a gazdasági szféra isfontos szerepet kap, miként a közműválla-latok szakemberei is. Közös pályázatokkalszeretnének uniós támogatást nyerni hatá-ron átnyúló fejlesztésekre.

Testvérváros lettBeregszász és Nyíregyháza

Égtájak MűvészetiTalálkozó Hargita

megyébenAz Égtájak Művészeti Találkozó idei

első rendezvénye „Vendégségben Kárpát-alján” címmel zajlott le április második felé-ben hét régió – Felvidék, Muravidék,Drávaszög, Vajdaság, Erdély, Magyaror-szág és Kárpátalja – művészeti együttesei-nek részvételével. A találkozó négy napjaalatt a meghívottak megismerkedtek a kör-nyék természeti kincseivel, művelődéstör-téneti emlékeivel, személyes benyomáso-kat szereztek az egyik legszebb, legváltoza-tosabb, legtöbb élményt nyújtó határon túlirégióról. Az erdélyi bemutatkozást a szer-vezők a VII. Hargitai Megyenapok prog-ramjába illesztették be, így az együttesek-nek alkalmuk volt bemutatkozni Gyergyó-szentmiklóson, Csíkszeredában és Székely-udvarhelyen is.

Kárpátalját az eszenyi Ritmus Néptánc-együttes és a beregszászi Ludovika NépiTáncegyüttes képviselte.

A felvételen: Bundás Lajos és BundásViktória, a beregszászi Ludovika NépiTáncegyüttes vezetői, illetve a táncosokegy csoport ja a csíkszentdomokosiszékelykapu avatása előtt, még „civilben”.

Hitélet


Az egyház három nagy ünnepe, a Ka-rácsony, a Húsvét és a Pünkösd közül aharmadik az, amely a legkevésbé ismert eb-ben a világban, olyannyira, hogy az elmúltidőszakban sokáig nem is volt hivatalosünnep: a naptárban csak a vasárnapja voltpiros betűvel írott. Pedig Pünkösd nélkülsenki sem értheti meg sem a Karácsony,sem a Húsvét értelmét és ajándékát.Ugyanis csak az a Szentlélek világíthatjameg mind a két előző nagy ünnep valósá-gát az ember számára, akit Jézus halála előttmegígért a tanítványainak, de velük együttaz egész embervilágnak. János evangéliu-mában ezt így mondta az Úr: „És én kéremaz Atyát, és más vígasztalót ád néktek,hogy veletek maradjon mindörökké.” (Já-nos 14,16.) De azt is megígérte a búcsúzóJézus: „Nem hagylak titeket árvákul; eljö-vök ti hozzátok.” /János 14,18.) Végül pe-dig azt is nyilvánvalóvá tette: ez az ígéretazt jelenti, hogy az Úr tanítványai soha-sem lehetnek bizonytalanságban, vagy re-ménytelenségben ebben a világban, mert:„Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kitaz én nevemben küld az Atya, az mindenremegtanít majd titeket, és eszetekbe juttat-ja mindazokat, a miket mondottam néktek.”(János 14,26.)Vagyis a Szentlélek megért-teti veletek, hogy mi történt a karácsonyiüzenetben, hogy: „Mert született néktekma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávidvárosában” (Lukács 2,11.), és azt is, ami ahúsvéti evangéliumban elhangzott: „Mitkeresitek a holtak között az élőt? Nincs itt,hanem feltámadott.” (Lukács 24:5,6.) Nos,ennek a Szentléleknek a kitöltetéséről szólaz evangélium üzenete, a pünkösdi öröm-hír: „És megjelentek előttük kettős tüzesnyelvek és ültek mindenikre azok közül.És megteltek mindnyájan Szent Lélekkel,és kezdtek szólni más nyelveken, amint aLélek adta nékik szólniok.” (Apostolokcselekedetei 2, 3-4). És ennek a Szentlé-leknek az erejével mondta Péter apostol azelső pünkösdi gyülekezetnek, akiket meg-döbbentett az apostolok bizonyságtétele,hogy: „Térjetek meg és keresztelkedjetekmeg mindnyájan a Jézus Krisztusnak ne-vében a bűnöknek bocsánatjára és veszi-tek a Szent Lélek ajándékát.” (Apostolokcselekedetei 2,38.) És ezek után történt az,hogy: „Akik azért örömmel vették az ő be-szédét, megkeresztelkedtek és hozzájukcsatlakozott azon a napon mintegy három-ezer lélek.” (Apostolok cselekedetei 2,41.)

Azok közül a tanítványok közül, akik-nek a bizonyságtétele a Szentlélek munká-ja által ilyen csodálatos és hatalmas gyü-mölcsöt termett, most kettő: „Péter és Já-nos pedig együtt mennek fel a templombaaz imádkozásnak órájára, kilencre.” (Apos-tolok cselekedetei 3,1.) Nincs leírva a Bib-liában, hogy milyen elhatározással indul-

Két tanítvány Pünkösd után(Olvasandó: Apostolok cselekedetei 3. rész 1–20)

tak el együtt: hogy hálát akartak-e adni apünkösdi csodáért az Istennek, vagy erőtakartak-e kérni az elkövetkező szolgálatok-ra, de az le van írva, hogy a Szentlélek mireakarta őket felhasználni! Mielőtt beléphet-tek volna a templomba, az Isten Szent Lel-ke megállította őket. Így van megírva,hogy a Lélek elébük állít valakit: „És hoz-tak egy embert, aki az ő anyjának méhétőlsánta volt, kit mindennap le szoktak tennia templom kapujánál, melyet Ékesnek ne-veznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól,akik bemennek a templomba.” (Apostolokcselekedetei 3,2.)

A Szentlélek nem engedi, hogy ez atalálkozás egy pillanatig tartó esemény le-gyen a két tanítvány életében; hogy rá néz-ve erre a szerencsétlenre, bemenjenek atemplomi gyülekezet közösségébe és éne-kelve, imádkozva dicsőítsék az Istent,hogy közömbösen, esetleg sajnálkozva anyomorulton, részesei lehessenek egy fel-emelő istentiszteletnek. Mert a pünkösditanítványok nem azért kapták a Szentlélektüzét és erejét, hogy egy megrendítő ese-mény főszereplői legyenek és utána éljéka maguk életének örömeit, hanem azért,hogy a háromezer megtérő bűnös után soknyomorulttal megismertessék a halált le-győző Jézus Krisztus hatalmát. Ezért indí-totta a Lélek azt a tehetetlen sántát, hogyéppen ettől a két – nem éppen előkelő,gazdagnak nem látszó – embertől kérjenalamizsnát. Első látásra ezektől csak fillé-rekre számíthatott, de neki most ezek felékellett kinyújtania a kezét; mert az ő szá-mára az igazi nagy ajándékot ennek a kéttanítványnak a szolgálatában készítette ela Szentlélek Isten. És ez a Lélek most eb-ben a pillanatban annak a két tanítvány-nak a tekintetét odairányítja a szükségben,nyomorúságban élő embertárs felé és aPéter szájába adja a további mondaniva-lót is: „Ezüstöm és aranyam nincsen né-kem, hanem amim van, azt adom néked, anázáreti Jézus Krisztus nevében, kelj felés járj!” De a Krisztus szolgálata nemcsakbizonyságtevő beszédben áll; mint ahogyaz Evangéliumban írva is van, hogy nembeszédben áll az Isten országa, hanem cse-lekedetben. Ezt bizonyítja most a Péter to-vábbi magatartása. A Jézus Krisztus ne-vében való hivatkozás után lehajol: „És őtjobb kezénél fogva fölemeli és azonnalmegerősödtek az ő lábai és bokái. És fel-szökvén megállt és járt, és bement velük atemplomba, járkálva és szökdelve és di-csérte az Istent.” (Apostolok cselekedetei3, 7-8.) Igen, ezért volt a pünkösdi csoda,ezért tudott Péter akkor olyan hatalmas éseredményes prédikációt mondani – és ezértkellett itt a két tanítványnak az Ékes kapu-nál találkozni, hogy a Szentlélek Isten ere-je egy máról holnapra koldulásból tengő-

dő nyomorultat talpra állítva, és az ő hála-adó életének a bizonyságtételével dicső-íttessék a Szent Isten neve. A keserű ala-mizsna helyett az örök élet gazdagságátés győzelmes örömét kapta meg.

De a két tanítvány életében ezzel mégnem ért véget a szolgálat: mikor a templo-mi gyülekezet meglátta azt a nyomorultsántát, akit még az előbb a templomajtó-ban tehetetlenül ülve, koldulni látott, aki-nek esetleg odadobott pár fillért, és meg-ismerték, hogy ki ő, „megteltek csodálko-zással és azon való álmélkodással, ami tör-tént ővele.” (Apostolok cselekedetei 3,10.) És tulajdonképpen ekkor következik aPéter életében a szolgálat: a bizonyságté-tel másik nagyon fontos része. Felteszi akérdést: „Izráel férfiai, mit csodálkoztokezen, vagy mit néztek mireánk, mintha tu-lajdon erőnkkel vagy jámborságunkkalműveltük volna azt, hogy az járjon”. Ésfolytatta: „Az ő nevében (a Jézus Krisztusnevében) való hit által erősítette meg az őneve ezt, akit itt láttok és ismertek; és ahit, amely ő általa van, adta néki ezt azépséget mindnyájan a ti szemetek láttára.”(Apostolok cselekedetei 3, 12-16.) És aztis elmondta Péter, hogy arról a Krisztusrólvan szó, akit sokan megtagadtak és bűne-ikkel keresztre feszítették, de akit Isten fel-támasztott a halálból. Ez a feltámadott Jé-zus Krisztus ígérte meg a tanítványoknak– és mindenkinek, aki hisz az ő bizonyság-tételüknek, a Szentlélek ajándékát. Ezt azajándékot kapta itt most ez a sánta koldus,de ez az ajándék el van készítve az álmél-kodó és értetlen közösség számára is. En-nek a lehetőségét így mondta el Péter:„Bánjátok meg azért (tudniillik a ti bűnei-teket) és térjetek meg, hogy eltöröltesse-nek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a fel-üdülés idei az Úrnak színétől.” (Aposto-lok cselekedetei 3,19.) Templomajtón kívülkolduló és templomajtón belül istentiszte-letet tartó gyülekezetek számára ez azegyetlen életlehetőség.

Most pedig hadd kérdezzelek meg Té-ged, kedves Atyámfia, aki olvasod ezeketa sorokat, tudod-e, miért kellett nekem eze-ket leírni? Könnyű lenne rá a válasz, hogyitt van egy folyóirat, amelyiknek van egyHitélet nevű rovata, és abba ilyesmiket kellírni. Hát, ha csak ennyiről lenne szó, akkorfelesleges dolgot cselekedtem volna. Demásról van itt szó –Terólad. Arról, hogyneked szükséged van valakire, aki segíte-ni tud és akar is, mert segítségre szorulsz.Mert vagy nem tudod, hogy milyen nehézhelyzetben vagy, vagy pedig nem látod,hogy mi az életed megoldása. Semmikép-pen nem az, hogy olcsó alamizsnákon ten-gesd az életedet. Lehet, hogy azt mondoderre: én nem vagyok sem nyomorék,sem koldus, erős, egészséges vagyok

Hitélet


és nem is igen szűkölkö-döm semmiben. Lehet,

hogy ez valóban így van, de mégsincs minden rendben az életed-del. Van valami, amivel minden-képpen számolnod kell: az em-ber a bűneset óta nem tud meg-szabadulni a bűn átkától. Ami-kor megszülettél, elsősorbannem anyagi örökségekre szület-tél. Mást örököltél szüleidtől: azeredendő bűnt. És ezt az örök-séget nemcsak hordozod azóta,hanem számosítod is naponta.Nos hát ettől a tehertől nemtudsz – mert lehetetlen – meg-szabadulni. Hát ezért küldte elIsten hozzád is és érted is a Sze-relmes Fiút, Jézus Krisztust,hogy ettől a halálos örökségtőlmegszabadítson, és ehelyettdrágábbat, a bűnbocsánatot ésaz örök élet üdvösségét adjaoda neked. Ezt a kegyelmesigazságot íratta le a Bibliában,hogy olvasd és értsed, ezt hir-detteti néked a mai Péterekkelés Jánosokkal, az egyház szol-gáival. Hála Istennek, a maiak-nak sincsen aranyuk és ezüst-jük, ilyet nem adhatnak, de aNázáreti Jézus erőt adott és adnekik a kegyelem üzeneténekhirdetésére, hogy a bűn miatttehetetlen, megkötözött embe-rek megszabadulhassanak. ASzentlélek pedig nemcsak azelső Pünkösdkor, és nemcsakPünkösd ünnepén van jelenebben a világban, hanem min-den napon, a világ végéig. Ésaz Ő ereje keres téged is, hogyrendbe hozza az életedet.

Velem pedig azért íratta leezeket a gondolatokat, hogyaki elolvassa, megismerhesseaz Isten Szentlelkének hatal-mas erejét és megteljen a szíveaz igazi pünkösdi bizonyosság-gal: „nem veszendő holmin,ezüstön vagy aranyon váltat-tatok meg a ti atyáitoktól örö-költ hiábavaló életetekből; Ha-nem drága véren, mint hibát-lan és szeplőtlen bárányén, aKrisztusén.” (I. Péter 1, 18-19.)Adja a kegyelmes Isten, hogysok olvasó életében végbe-menjen ez a drága felismerés.Úgy legyen – ámen.

GÉCZY TIHAMÉRlelkipásztor

Két tanítványPünkösd után(Olvasandó: Apostolok

cselekedetei 3. rész 1–20)

„Isten szegénykéje”. A kato-likus egyház szentjei közül alegszerényebb, a legszelídebb,magának a legkevesebbet kívá-nó, mégis meghódította a vilá-got. Mert a hadakozók, az egy-más javait megszerezni törek-vők, a vagyon gőgjében élőkközött Krisztus igaz követőjeakart lenni. Szülei, rokonai, de-rűs, könnyelmű ifjúságának ba-rátai nem értették, miért fordulel életvitelüktől. Gazdag umbriaikereskedők gyermeke, a korminden lehetősége nyitva állelőtte, mindez mégsem érdekli.Igen, Isten szegénykéje akarlenni. A megvilágosodás egypillanata elég volt neki, hogyeldöntse életét. Új barátai, hí-vei követik, bámulják szívóssá-gát. Példája futótűzként terjed,felkavarja Itália XIII. századánaka világát. Amerre jár, legendákszületnek. Eljut a pápához, akifelismeri szándékát, eltökéltsé-gét, Isten és a felebaráti szere-tet apostoli elhivatottságát.Frate Francesco Itália védő-szentje lesz. De hatása nemcsak hazája, hanem az egészkereszténység határait átlépi: aziszlám világában is tiszteletretalál. Járt Marokkóban, aholugyancsak térí tet t, nyilvánmegtanult arabul. Jelkép erejű,hogy a felvilágosul tságárabüszke XX. század lengyel pá-pája Assisibe hívja találkozóraegyháza és a muzulmán világvezetőit. Ismerek katolikus teo-lógust, aki szerint, ha LutherRómába érkeztekor nem a rene-szánsz pompájával övezett, ha-nem egy III. Honorius lelkületűpápa ült volna Szent Péter trón-ján, a reformáció hulláma a ka-tolikus egyház keretén belülment volna végbe.

Magyar ferences öregdiákokegy csoport jával vehettemmost részt Assisibe tartó zarán-doklaton. Mintegy kakukktojás-ként én, katolikus a késmárkinémet evangélikus gimnáziumhajdani növendéke. Veszprém-ből jött a baráti kezdeményezés,amely felejthetetlen élménnyelajándékozott meg. Két tudósszellemiségű ferences pap,előbb Balázs, majd Viktor atyavezetése megadta mindazt, amiautóbusznyi keretben és a hely-színeken nyújtható. Mai és voltmagyar földön Sümeget és aburgenlandi Németújvárt érint-ve, Padovával kezdődtek ezeka csodálatos napok. Itt ragad-

hatta meg elsőnek tekintetünketa Ferenc után fél évszázaddal éltGiotto mérföldkövet jelentő fes-tészete, akinél a Megváltó márnem a bizánci művészet győze-delmes, hanem a szenvedés ke-resztre feszített Krisztusa. Majdjönnek sorra Umbria legendák-kal kísért városai, hegyei. Májuselejének napjai lévén, mintha emunkaszüneti napokon egészOlaszország tiszteletét akarnáleróni hazája védőszentje előtt.Iskoláscsoportok, de főleg fia-talok és családok délies derűjük-kel. Mi, a bennünket kalauzolóatya vezetését követve átélhet-tünk valamit, amit igazában csakott, e középkort felidéző világ-ban lehet.

A hosszú út, az autóbusz-ban, Budapesttől Assisiig ésvissza, megadta a lehetőségeta kellő előkészületre. Bevezetőgondolatok, közös ima és ének,a festészet és szobrászat várha-tó csodái. Egyben az is: mit je-lent a ferences élet, annak tör-ténete a nagyvilágban, mi voltnálunk és mi maradt, maradha-tott meg belőle napjainkban. Miaz, amire a mai magyar ferencesközösségek vállalkoznak, ben-nünket és a trianoni határain-kon túl hozzánk közelállókatszolgálva. Dél-Erdély és Kárpát-alja ennek két különös súly-pontja. A mai helyzetről és a leg-égetőbb feladatokról a legille-tékesebbek, mindketten feren-ces öregdiákok számoltak be.Előbbiről Hegyi János, utóbbi-ról Kacsó András, aki tízgyer-mekes apa, a Kárpátaljai Feren-ces Misszió Alapítvány elnöke.Mi az, ami egy ilyen útról, egyzarándoki szándékkal elindult,baráti közösséggé vált kis csa-pat együttlétéből továbbadha-tó? Elmondja ezt egy költe-mény, amelyet a résztvevőkegyike, egy hölgy idézett a busz-ban, célunk felénél tartva. Ahosszabb verset egy akkor mégfiatal premontrei papköltő, akésőbbi kommunista évtizedek-ben elfojtott és agyonhallgatottMécs László írta a Trianont kö-vető felvidéki fájdalmas tanács-talanságában, Sík Sándornakajánlva:Testvér! így élni nem lehet:szivaccsal járni szív helyett,mely telve gennyel, förtelemmel.Fertőző lábad lépni nem mer!Testvér, tisztulni izibemenjünk Asszízibe!

SKULTÉTY CSABA

Hálaadóistentisztelet

Május 20-án a huszti reformá-tus templom teljes felújításánakörömére gyűlt össze hálaadó is-tentiszteletre egy szép magyarközösség. Jómagam feleségem-mel, orvos fiammal és egy Kár-pátalján egykor református lel-kipásztor családjában született,de már Magyarországon élőkedves barátommal érkeztem azegykori koronavárosba.

Számomra csodálatos volt alátvány: a várhegy, „Husztnakromvára”, majd a dombocska, raj-ta a csodálatosan felújított hófe-hér régi vártemplom. Szinte su-gallta, hogy bár a történelem vi-harai megtépázták és megfogyat-koztatták az itt élő magyarságsorait, de megmaradtak és min-dennél hatalmasabb erővel hirde-tik ma is, hogy Huszt reformátu-sai nem vesztették el a hitüket ésőrzik a régi korok értékeit.

A hálaadó istentiszteleten elő-ször Demeter János Hódmezővá-sárhelyről érkezett lelkipásztorszolgált igeolvasással és imád-sággal. Utána Zán Fábián Sán-dor, a Kárpátaljai ReformátusEgyház nemrég megválasztottpüspöke hirdette az Igét a Kirá-lyok I. könyve 5. részének verseialapján Salamon király templom-építéséről. Józan Lajos, a gyüle-kezet történelemkutató lelkipász-tora ismertette a gyülekezet tör-ténetét és a templom felújításá-nak munkálatait. Köszöntötte azanyaországból érkezett hivatalosvendégeket, akik azokat a közös-ségeket képviselték, amelyek biz-tosították e szép és nemes csele-kedet megvalósulását. A vendé-gek felszólalásai után a jelenlévőprotestáns lelkészek igeszolgála-ta következett. Utána kivonult atemplomot zsúfolásig megtöltőgyülekezet a szépen rendezetttemplomkertbe, ahol két kopjafátállítottak fel: egyik Huszti LovászSámuel egykori lelkipásztor em-lékét hirdeti, a másik pedig RédeyFerenc egykori várkapitányra em-lékeztet. A 90. zsoltár elénekléseután Józan Lajos lelkipásztormondott beszédet, majd magamis hirdethettem a hálaadás bizo-nyosságát. Józan Lilla, a husztilelkipásztor lánya nagy átélésselszavalta el Kölcsey Ferenc Husztcímű versét.

Imádsággal és nemzeti imád-ságunk eléneklésével ért végeta feledhetetlen együttlét.

GÉCZY TIHAMÉR

Zarándokút Assisibe


Híres szülötteink

A közelmúltban vehette át a színészi hiva-tás egyik legnagyobb elismeréseként számontartott Jászai-díjat Szűcs Nelli, a BeregszásziIllyés Gyula Magyar Nemzeti Színház színész-nője. Vidnyánszky Attila és Trill Zsolt után ő aharmadik társulati tag, aki ebben a megtisztel-tetésben részesült. A díj apropóján kerestükfel a színésznőt és beszélgettünk el életéről,munkájáról.

– Mikor döntötte el, hogy ezt a hivatástválasztja?

– Immár tizennégy esztendeje teszik felezt a kérdést, és az ember ennyi év után igazá-ból már nem is tud pontosan válaszolni. Erede-tileg énekesnő szerettem volna lenni. Úgy ér-zem, a hivatástudat valahol benne van az em-ber zsigereiben. Már az óvodában és az iskolá-ban is szerettem szerepelni, de végül is BíróIstván munkatanárnak köszönhetem – aki 9–10. osztályban autóvezetést és -szerelést okta-tott –, hogy színésznő lettem. Az újságból márkorábban értesültem arról, hogy színészeketkeresnek magyar nyelvű társulatba, de igazá-ból az ő unszolására mentem el a Beregszász-ban megtartott válogatásra. Ezután nyílt lehe-tőségem arra, hogy Kijevben felvételizzek aszínművészeti főiskolára. Főiskolai tanulmá-nyom során képzésen vettem részt a Budapes-ti Színművészeti Főiskolán: a négy főiskolaiévemből másfél évig Pesten tanultam.

– Miben látja a szakma nehézségeit?– Ennél a szakmánál lényeges, hogy vele

született tehetsége legyen az embernek, mert afőiskolán, valamint az évek hosszú során meglehet ugyan tanulni a szakma alapjait, de kell,hogy legyen valami plusz, ami erőt ad a nehéz-ségek elviseléséhez. Voltak kritikus időszakoka pályafutásom alatt, amikor meglehetősenmostoha körülmények között kellett olyan tel-jesítményt nyújtani, hogy elismerjék a színészmunkáját. Ugyanakkor lehet, hogy pontosanez ad valami többletet. Ha nem is nyílik lehető-ség arra, hogy megfelelő jelmezekben és dísz-letek között játsszunk, a színészi tehetség ma-gával ragadja a nézőt. Szakmánk megbecsült-sége sajnálatos módon nem a legjobb nálunk,ugyanakkor a külföldi tapasztalatok is azt mu-tatják, hogy a színházakra egyre kevesebbpénzt áldoznak.

– A hazai vagy a külföldi közönség lel-kesebb?

– Városunkban bizonyára olyan ember isakad, aki azt sem tudja, hogy Beregszásznakvan magyar színházi társulata. De vannak hű-séges nézők is, akik immár több éve rendszere-sen látogatják az előadásokat és a számuk egy-re nő. A korábbi évekkel ellentétben ma márvan arra példa, hogy a vidéki nézők kibérelik atársulat autóbuszát és felutaznak Beregszász-ba, hogy megnézhessék az előadást. Azokkala hazai színészekkel együtt, akik hozzám ha-sonlóan a debreceni Csokonai Színházbanvannak alkalmazásban, nem szeretnék elsza-kadni Beregszásztól. Most, hogy végre elké-szült a nagy színpadunk, és a körülményeink

is javultak, arra törekszünk, hogy minél gyak-rabban játszhassunk a hazai közönség előtt.Társulatunk nagy sikerrel játssza a darabokata határon túl is, és a legtöbb helyen, ahol fellé-pünk, visszavárnak bennünket. Van, ahová 10éve visszajárunk.

– Milyen darabokban játszik szíveseb-ben?

– Minden olyan szerepet szívesen játszok,amelyet a magaménak érzek. Minden előadásünnep. Mindegyik szereppel megküzd a szí-nész, s csak ezután érzi sajátjának. Az, hogymelyik áll hozzám közelebb, nagyrészt a han-gulatomtól függ, de sok esetben a nézőktől is.Ha az ember úgy érzi, hogy szinte együtt léleg-zik vele a néző, a szerep is közelebb áll a szívé-hez. Egy színdarabban a mondanivaló a lényegés az, hogy ezt sugározni tudjuk a nézők felé,függetlenül attól, hogy modern vagy klasszi-kus darabot játszunk.

– Véleménye szerint a hazai közönségmilyen jellegű darabokat látna szívesen?

– Erre a kérdésre nem lehet egyértelműválaszt adni, mert a néző, amikor ellátogat aszínházba, egy mesét vár, azt várja, hogy a szí-nészek elvarázsolják a játékukkal. Van, aki ta-lán már olvasta az éppen játszott színművet ésmost lehetősége van új szempontból látni azt,és ez neki is érdekes lehet. A közönség egy-aránt nyitott a klasszikus és a modern dara-bokra, ha maga az előadásmód közvetíteni tudjaazt a gondolatot, ami az adott mű lényege.

– Melyik az az álomszerep, amelyet min-denképpen el szeretne játszani?

– Nem gondolkodom álomszerepekben,mert ez azt jelentené, hogy kifulladtam. Én úgyérzem, még nem értem el színészi teljesítmé-

nyem csúcsát és mindegy, milyen szerepetosztanak rám, azt kihívásnak érzem, és szeret-ném minél jobban megoldani.

– Számított a Jászai-díjra, esetleg vá-gyott rá?

– Ha az ember azért választja ezt a pályát,hogy díjakkal halmozzák el, rossz lóra tesz. Aszínészet olyan hivatás, amely teljes embertkíván. Nem tudtam, hogy javasoltak a Jászai-díjra, telefonon értesültem róla, hogy megkap-tam az elismerést. Természetesen tisztábanvagyok vele, hogy ez óriási megtiszteltetés,hiszen nagyon sok olyan színész van, aki egyélet munkájával sem kapják meg ezt a kitünte-tést. Aznap, amikor megkaptam a díjat, éppenelőadásra készülődtem és nem volt időm arra,hogy méltó módon meg tudjam ünnepelni.

– Egy vidéki művelődési házban vagyegy fényes színházban játszik szívesebben?

– Nem teszek különbséget: vidéken is ésnagyvárosban is igyekszem a legtöbbet nyúj-tani a színpadon, ha tízen nézik végig a dara-bot ugyanúgy, mint ha ötszázan. Időnkéntdühös vagyok magamra, mert úgy érzem, hogynem hoztam ki magamból a maximumot, mégolyankor is, amikor pozitív visszajelzést kapoka nézőktől.

– Melyik színműben játszik legközelebb?– Debrecenben Vidnyánszky Attila ren-

dezésében próbáljuk Rostand „A sasfiók” címűművét. A darabban Mária Lujzát alakítom. Ha-marosan próbálni fogjuk Dosztojevszkij„Karamazov testvérek” című színművét(ugyancsak a debreceni színházban, Rizsakovmoszkvai rendező interpretálásában), amely-ben szintén van szerepem.

– Azon darabok közül, amelyekben ed-dig játszott, melyek voltak a legsikeresebbek?

– Többet is felsorolhatnék. Például Boc-caccio Dekameronja több mint kétszáz előadástélt meg és a mai napig nagy sikerrel játsszuk. Asikerdarabok között említhetném Beckett„Godot-ra várva” című színművét vagy Cse-hovtól a három egyfelvonásos komédiát, vagyakár a Tóték, a Gyilkosság a székesegyház-ban, a Karnyóné, a Dorottya és más színmű-veket. Mind-mind nagy sikerű előadás, a kö-zönség mind a mai napig örömmel fogadja őket.

– Összeegyeztethető-e a hivatás a ma-gánélettel?

– Mivel én is és a férjem is a színészi pá-lyát választottuk, elég nehéz, de a család tole-rálja. Ha nem lenne a családi háttér, a szülőitámogatás, biztos nem tudnék a szakmámbanmegmaradni. Úgy érzem, a Jászai-díj valahol aszüleimnek és a gyerekeimnek is szól, akik se-gítenek abban, hogy a színpadon lehessek éstermészetesen a közönségnek és a kollégáim-nak, akik támogatnak a munkámban. A lányun-kat is megérintette a színház: szívesen megnéziaz előadásokat, ugyanakkor a tánchoz vonzó-dik a leginkább és tehetsége is van hozzá.

– Köszönöm a beszélgetést. A magam,valamint az olvasók nevében őszintén gratu-lálok a kitüntetéshez és kitartást, továbbiszakmai sikereket kívánok.

MOLNÁR BERTALANFoto: Ferenczy Imre

„A színház egy nagy tükör”Beszélgetés Szűcs Nelli Jászai-díjas színésznővel


Közérdekű

Mit kell tudni a nemzeti vízumról?

– A nemzeti identitás meg-őrzése, bizonyos tanulmányokfolytatása és családi kapcsola-tok erősítése céljából magyarnemzeti tartózkodási vízum ké-relmezhető. Az ukrán állampol-gárok kijevi nagykövetségün-kön, ungvári főkonzulátusun-kon és annak beregszászi ügy-félszolgálati irodáján nyújthat-ják be a kérelmet. Ez a vízumel-járás ingyenes. A kérelmezőnekközölnie kell magyarországiszálláshelyének pontos címét,és igazolnia kell a megjelölt la-kásban való tartózkodás jog-címét, illetve a tartózkodás cél-ját, továbbá magyarországi tar-tózkodásának teljes időtarta-mára megélhetésének, valamintegészségügyi ellátásának bizto-sítottságát.

A szállás és a magyarorszá-gi megélhetés igazolása a D ví-zumoknál szokásos módon tör-ténhet, leggyakoribb a Beván-dorlási és Állampolgársági Hi-vatalnál beszerezhető meghí-vólevél, de ezt a megfelelő mó-don elkészített közjegyzői köz-okirat pótolhatja.

A tartózkodás céljának iga-zolása sokféle lehet. Kérelmező-ink sokszor a családi kapcsola-tok erősítését jelölik meg cél-ként, ekkor a kérelmet alá kelltámasztani a kérelmező és ameghívó között fennálló rokonikapcsolatot igazoló anyaköny-

Vízumügyek: a szakember tájékoztat

vi kivonatokkal, illetve azok hi-teles magyar nyelvű fordításá-val. Amennyiben a beutazáscélja alap- vagy középfokú ta-nulmányok folytatása, a tartóz-kodási cél az oktatási intézményfelvételi igazolásával igazolha-tó.

A kérelem beadásakor a ké-relmezővel konzuli interjút foly-tatnak. A külképviselet a nem-zeti tartózkodási vízumkérelmet15 napon belül bírálja el.

A nemzeti tartózkodási ví-zumot kapott személynek 3 hó-napon belül fel kell keresnie aBM BÁH regionális igazgató-ságát, ahol a kérelmező részéreátadott hatósági bizonyítvány-ban meghatározott ideig (legfel-jebb öt évre) tartózkodási en-gedélyt kapnak. A magyarorszá-gi szálláshely bejelentése ezzelegyidejűleg történik. Az idegen-rendészeti hatóság a tartózko-dási engedélyt azonnal kiállítjaés a szálláshely bejelentésétigazoló szelvényt záradékolja.Ezt meg kell őrizni, és a hatósá-gok kérésére az útlevéllel együttát kell adni.

A nemzeti tartózkodási ví-zum és a vízum alapján kiadotttartózkodási engedély munka-vállalási, jövedelemszerzési célútartózkodásra nem jogosít.Milyen alapokon lehet

sürgősségi vízumotkapni, mennyi időt kell

rá várni?– A magyar konzulátuson

az ukrán állampolgárok C típu-sú, rövid tartózkodásra feljogo-sító vízumkérelmeit az összesszükséges okmány beadásátólszámítva lehetőség szerint ötmunkanapon belül bíráljuk el.Magáncélú vízumkérelem ese-tében az alábbi, halasztást nemtűrő esetekben sürgősséggelbíráljuk el a vízumkérelmet:

a) igazolt súlyos vagy gyó-gyíthatatlan betegségben szen-vedő, ápolásra szoruló család-tag látogatása és ellátása céljá-ból (ez esetben családtagnakminősül a házastárs, a leszárma-zott, az örökbefogadott gyer-mek, a nevelt gyermek, a házas-társ gyermeke, kiskorú esetén aszülő, továbbá az érintett sze-mély és házastársa felmenője,testvére);

b) halaszthatatlan orvosisegítséget igénylő személyekkérelmére, amennyiben az érin-tett személy fogadását, a keze-lés időtartamát és a költségeketa magyarországi egészségügyiintézmény igazolja, és az anya-gi feltételek rendelkezésre áll-nak;

c) az elhunyt családtag te-metésén való részvétel céljából;

d) egyéb, dokumentált,rendkívüli esetben.

Amennyiben a sürgősségikérelem az általános követelmé-nyek szerint és a sürgősségrevonatkozóan is támogató doku-mentumokkal alátámasztott, azta szóban forgó ügy megítélésé-től függően 1–4 nap alatt bírál-juk el. Fontos tudni, hogy a sür-gősségi esetekben a Magyaror-szágra történő beutazás célja aszokásostól eltérő, ezért ilyenesetekben általában egyszeri

Több olvasónk kérésére dr. Váncsa Julianna, a MagyarKöztársaság Ungvári Főkonzulátusa beregszászi ügyfélszol-gálati irodájának konzulja a vízumokkal kapcsolatos tudni-valókról ad tájékoztatót.

beutazásra és kizárólag a fenti-ek szerint igazolt cél érdekébenszükséges tartózkodási napraállítjuk ki a vízumot. Nem lehettehát például egy 90 napos fél-éves látogatási vízumot kapniolyan módon sürgősséggel,hogy a kérelmező benyújt egyorvosi beutalót egy magyaror-szági egészségügyi intézményjáróbeteg-rendelésére. Ameny-nyiben a kérelmező a vízumotsürgősséggel kívánja megkap-ni, a vízumkérdőívhez mellékel-nie kell egy saját kezűleg aláírtsürgősségi kérelmet is, amely-ben a sürgősségre vonatkozóügyet részletesen leírja.

Egyik Budapesten dolgo-zó kárpátaljai pedagógus kér-dezi: “Hamarosan le fog járnia munkavállalási vízumom.Van-e lehetőség arra, hogy Bu-dapesten a nagykövetségenhosszabbítsák meg?”

– A nagykövetségen sem-miképpen, mert Ukrajna Buda-pesti Nagykövetsége nem ad kimagyar vízumot.

Ilyen esetben előre kell gon-dolkodni és időben cselekedni.Mégpedig arról, hogy az adottvízum lejártát megelőzően 90nappal be kell fáradni a Beván-dorlási és Állampolgársági Hiva-tal ügyfélszolgálatára, és a felté-telek fennállásának igazolásaalapján tartózkodási engedélytkell kérni. Ha a kérelmező ezt ahatáridőt már elszalasztotta és aBÁH nem ad számára tartózko-dási engedélyt, az érintettnekUkrajnában van lehetősége is-mételten D munkavállalási ví-zumkérelmet benyújtani ugyan-azokkal a feltételekkel, ahogyana jelenlegi vízumát is igényelte.

Ruszin újjászületésÁltalános megelégedést és osztatlan örömet váltott ki a magyarországi ruszin-

ság körében a Kárpátaljai Megyei Tanács döntése, melynek értelmében hivatalo-san elismerték a ruszin nemzetiséget, valamint beadvánnyal fordulnak az ukránparlamenthez a döntés törvényerőre emelése érdekében.

A magyarországi ruszinok többségét összefogó, Hodinka Antal nevével fém-jelzett Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat az esemény tiszteletére ünnepiesteket rendezett Budapest XI. és XIII. kerületében. Az eseményhez méltó hangu-latot hatványozta a Técsői Banda népzenekar vendégszereplése, amely autentikusruszin népzenével és népdalokkal — a nagyszámú megjelentek éneklésével kísérve— tette feledhetetlenné a ruszinok „születésnapját”.

Ezt megelőzően, a sikeres kisebbségi önkormányzati választások után, az ORKÖtisztújító közgyűlésén Monajló Andrást választották elnökké, míg helyettesekkéntdr. Lyavinec István és Szilycer „Likovics” Olga kaptak bizalmat.

SZÖLLŐSY TIBOR

Kijevbenis ünnepeltek

Kijevben, Ukrajna fővárosában is megemlé-keztek a magyar nép nemzeti ünnepéről. A forra-dalom és szabadságharc 159. évfordulójánakméltatása a Magyar dombon kezdődött, ahol ajelenlévők – köztük Vass Tibor, Gladkih Na-gyezsda, Kárász Magdolna, Szikora Attila ésmások – megkoszorúzták az ottani emlékjelet. Azünnepség – amelyen a kijevi magyarok mellettrészt vettek a hmelnicki, a krími és más régiókbólérkezettek is – a Magyar Köztársaság nagykö-vetségén folytatódott, ahol Bársony Andrásnagykövet adott fogadást.


Naptárunk

Köztudott, hogy a százéve született Dsida Jenő éle-tében a szülőváros, Szatmár-németi, illetve az utolsó állo-más, Kolozsvár mellett Be-regszásznak, gyermekkoraszínhelyének is jelentős sze-repe volt. Sajnos, a Romániaés Ukrajna között fennálló ví-zumkényszer miatt ezúttal aszervezők nem tudták meg-ismételni a tíz évvel ezelőtti„zarándoklatot”: a Dsida-költészet jegyében egybe-gyűltek az idén nem juthat-tak el Beregszászba. Alább apartiumi és az erdélyi rendez-vényekről tájékoztatjuk olva-sóinkat.

Május 17-én a szatmár-németi Dsida-szobornál tartott koszorúzásiünnepséggel kezdődött a jubileumi rendez-

vénysorozat. Köszöntőt mon-dott Muzsnay Árpád, az Erdé-lyi Magyar KözművelődésiEgyesület alelnöke. Felkértszónokok voltak PomogátsBéla irodalomtörténész, azAnyanyelvi Konferencia elnö-ke és Katona Tamás történész,a Nemzeti Emlékhely és Ke-gyeleti Bizottság tagja, a Kár-pátaljai Szövetség elnöke.

Másnap irodalomtörténetitanácskozással emlékeztekmeg a Dsida-centenáriumról.Többek között előadást tartottPomogáts Béla, LisztóczkyLászló, Láng Gusztáv, BerthaZoltán irodalomtörténész. Fü-zesi Magda költő Dsida Jenőberegszászi diákéveiről tartottismertetőt.

110 éve született és 20 évehunyt el Kárpátalja első

sebészprofesszoraDr. Fedinec Sándor, Kárpátalja első se-

bészprofesszora 1897. június 13-án született.Tehetségére, gyors észjárására már az elemiiskolában felfigyeltek tanítói, illetve a falulelkipásztora, akik mind erkölcsileg, mindanyagilag támogatták továbbtanulását.

Az I. világháborúban az olasz frontonharcolt, ahol tüdőlövést kapott. Hosszú hó-napokig kezelték, amíg felgyógyult. Ez az or-vostudománnyal való kényszerű találkozásmeghatározta egész további életpályáját:felépülését követően felvételizett a Budapes-ti Egyetem orvosi fakultására, majd Prágá-ban folytatta tanulmányait, ahol 1924-bendiplomázott. Négyévi kárpátaljai praktizálástkövetően meghívást kapott a Pozsonyi Egye-tem sebészeti klinikájára, ahol a világhírűEiselberg professzor asszisztense volt 1928-tól 1932-ig. A rendkívüli tehetséggel és átla-gon felüli tudásszomjjal megáldott fiatal se-bésznek ekkor már több publikációja is nap-világot látott, felfigyeltek rá a világ nevesszakemberei. Franciaország, Németország,Svájc, Ausztria, valamint az USA egyetemiklinikáin gyarapította tudását, csiszolta se-bészeti technikáját és mint nemzetközileg el-ismert sebész tért haza. Kárpátalján sebészfőorvosként értékesítette tudását és tapasz-talatait a munkácsi, a nagyszőlősi, az ung-vári kórházakban, eddig soha nem gyako-rolt műtéteket végzett virtuóz technikával.Elévülhetetlen érdemeket szerzett a szakmá-ban és őszinte tiszteletet betegei körében agyomron, az epeutakon végzett operációisorán (ebben az időben még ismeretlenekvoltak az antibiotikumok). A pajzsmirigyenvégzett műtéteire az egész világ felfigyelt: agolyva kezeléséről írt szakkönyvét több mint20 nyelvre lefordították, tankönyv lett mégLatin-Amerikában is.

Kárpátaljának a Szovjetunióba való be-olvasztását követően az orosz és ukrán kli-nikákon ismertette a nyugati orvoslás ered-ményeit, hidat építve a két világrész orvos-tudománya között.

Dr. Fedinec Sándor 1962-ben professzo-ri címet kapott, 1975-től tanszékvezető tanárvolt az Ungvári Állami Egyetem általánosorvosi kara sebészeti tanszékén. 1955-benmegszervezte Kárpátalja sebészeinek tudo-mányos társaságát. Több mint száz tudo-mányos munkája jelent meg a hazai és a kül-földi szaklapokban, 12 kandidátus és nagy-doktor védte meg értekezését a vezetésealatt. Számtalan tanítványa gyarapítja az ál-tala létrehozott sebészeti iskola hírnevétUkrajnában, Oroszországban, Csehország-ban, Izraelben, Magyarországon, Német-országban.

Nemzetközi és hazai elismertségét szá-mos kitüntetés, tudományos társasági tag-ság bizonyította. Emberi nagyságáról legen-dák születtek.

DR. SZÖLLŐSY TIBOR,egykori hálás tanítványa

Dsida-napok Szatmárnémetibenés Kolozsváron

Este a szatmárnémeti filhar-móniában a város magyargimnáziumainak diákjaiNagy Gyula tanár szakirá-nyításával „A költő feltáma-dása” címmel ünnepi mű-sort adtak. Köszöntőt mon-dott Schönberger Jenő ró-mai katolikus megyéspüs-pök, felkért szónok LángGusztáv irodalomtörténészvolt.Május 19-én Kolozsváron

a Szabédi Napok keretébenDsida Jenőről is megemlé-keztek. A házsongárdi teme-tőben beszédet mondottKatona Tamás, a NemzetiEmlékhely és Kegyeleti Bi-zottság tagja.

Ezután az egybegyűltek az egykori Fürdőutcában, a költő utolsó lakhelyén emléktáblát

lepleztek le. (A márványt a szü-lőváros, Szatmárnémeti aján-dékozta). Markó Béla, Romá-nia miniszterelnök-helyetteseezúttal költői minőségben em-lékezett Dsida Jenőre. Meg-osztotta gondolatait a megje-lentekkel Láng Gusztáv iroda-lomtörténész, Czirják Árpád ró-mai katolikus érseki helynök,Muzsnay Árpád, az EMKEpartiumi alelnöke.

A rendezvényen Kárpátal-ja képviseletében részt vettFüzesi Magda költő, DupkaGyörgy, a Magyar Értelmisé-giek Kárpátaljai Közösségénekelnöke és Zubánics László, azUkrajnai Magyar DemokrataSzövetség Országos Tanácsá-nak elnöke.

TUDÓSÍTÓNKKolozsvári avatóünnepség

A házsongárdi temetőben


Közös dolgaink

Április 20-án újra jótékony célú ren-dezvényre gyűltek össze Dunakeszin anemzettársaikért felelősséget érző polgá-rok, ezúttal a József Attila Művelődési Ház-ban. Az est fővédnöke Sólyom László köz-társasági elnök úr volt, s az est teljes bevé-telét ezúttal is a beregszászi II. Rákóczi Fe-renc Kárpátaljai Magyar Főiskola javárafordították a szervezők.

A rendezvény két fő szervezőjét, Jám-bor Jánost és Skripeczky Istvánt, valaminta tanintézmény két vezetőjét, dr. Orosz Ildi-kót, a főiskola elnök asszonyát és dr. SoósKálmánt, a főiskola rektorát aznap kora dél-után egy rövid állófogadáson fogadta aköztársasági elnök úr. A fogadáson a főis-kola vezetőinek alkalmuk nyílt arra, hogyröviden ismertessék az iskola fenntartásá-nak és üzemeltetésének nehéz helyzetét.Mivel a beregszászi főiskolának jelentősszerepe van a kárpátaljai magyarság szülő-földjén való megmaradásában és a közös-ség túlélési esélyeinek javításában, ezértremélhetőleg a köztárasági elnök úr is lehe-tőségeihez mérten támogatni fogja az isko-la fenntartását.

Palásthi Bélának, a művelődési házvezetőjének köszöntője után dr. Orosz Ildi-kó tartott egy rövid tájékoztatót a főiskolá-ról, s a kárpátaljai magyar értelmiség hely-zetéről az elmúlt bő félévszázadban. 1944-től az ottani magyar értelmiségnek nagyonsokszor mennie kellett szülőföldjéről, vagyha ezt nem tette meg önszántából, akkorvitték. A főiskola jelenleg azzal büszkélked-het, hogy az ott végzettek mintegy 85 szá-zaléka ott is marad Kárpátalján, és így tevé-kenyen részt vállal a helyi magyarság szel-lemi és erkölcsi nevelésében, oktatásában,egyáltalán a megtartásában. Az EurópaiUnió közeledése nem sok jóval kecsegtetsem a főiskola, sem a kárpátaljai magyar-ság számára, csak a fenntartási költségekés árak folyamatos emelkedésére számíthat-nak. Esetleges támogatásra, vagy védelem-re, mint egy segítségre szoruló, megőrzen-dő kulturális, őshonos nemzetiség ebben amindent a pillanatnyi haszonszerzésnek alá-rendelő kíméletlen „szabad versenyben”,arra nemigen…

Az est első részében, a Dunakeszin tar-tott kárpátaljai jótékonysági összejövete-lek állandó résztvevője, a helyi EudoxiaTáncszínház lépett fel. Ignéczi Gergely ko-reográfiájára honfoglaló őseink táltosánakiránymutató szerepét, jelentőségét jelení-tették meg a fiatal táncosok. Három nád-szál jelképezte az igazságot, a bölcsessé-get és a szeretetet. Ezekre az erényekre bi-

zony nagy szükségük lenne mai vezetőink-nek is. Dalokkal és szöveggel is kísért da-rabjukkal megerősítették a nézőkben, hogya múlt ismeretének és tiszteletének híjáncsak jelen van, de nincs jövő! Erőteljes, len-dületes mozgásszínházuk egy pozitív felhí-vással zárult: „Küzdjetek magatokért, csa-ládotokért, barátaitokért és nemzetetekért!”Egyetérthetünk a fiatal rendezővel, hogy acsalád megléte és megtartása jelenti egynemzet meglétét, s csak ennek megmaradá-sa, megőrzése esetén van esélye, és lehetjövője egy nemzetnek.

A műsor szünetében Kerékgyártó Ist-vánnak, a Kelet-Európai Művésztelep ve-zetőjének festményeit és Petrás Mária csán-góföldi képzőművész kerámiáit tekinthettemeg a közönség.

Az est nagyobbik részében a Muzsi-kás együttes adott felejthetetlen koncertet.Sipos Misi és Porteleki László hegedűsöksokszor együtt, egymásnak is muzsikálva,olykor pedig felváltva, szólóban játszottákvirtuóz módon a Bartók Béla és KodályZoltán által is gyűjtött népdalokat. Éri Pé-ter a majd embermagasságú somogyi furu-lyától kezdve, a tilinkón át többféle fábólkészült népi fúvós hangszert is megszólal-tatott. Hamar Dani a dallamok közötti tar-talmas ismertetői mellett megszólaltatta acsak a Gyimesekben ismert és a mai napighasznált ütő gardont. A gardon a hegedű-vel kettesben szólal meg, ami oly sokszornyújtott, és nyújt vigaszt a gyímesi csán-gók fájó lelkének. Az Erdélyben keletkezettbujdosódal nemcsak azoknak szólt, akik el-hagyták a hazát, hanem azoknak is, akiket ahaza hagyott el, még ha akaratán kívül is,nem is egyszer, az elmúlt században…

Abban bizakodva és megerősödve me-hettünk haza a szép este után, hogy ugyanaz igazi haza “a magasban” van, amit bizto-san nem vehet el tőlünk senki emberfia, deamit tudunk és megtehetünk, azt meg kell,hogy tegyük, itt, e földi közös haza megtar-tása, megőrzése érdekében is.

Május 11-én felszentelésre került azAlagi-Eudoxia tanterem a beregszászi II.Rákóczi Ferenc Tanárképző Főiskolán, és adunakesziek már tervezik is a soron követ-kező támogató rendezvényüket, amely egykora őszi templomi hangversennyel egybe-kötött jótékonysági vacsora lesz, amelynekfővédnökéül Lévai Anikót nyerték meg.

Találkozzunk szeptemberben vagy ok-tóberben ismét Dunakeszin!

TYENTÉS LÁSZLÓÓbuda

Dunakesziek ismét Kárpátaljamagyar tannyelvű oktatásáért

A Petőfi Irodalmi Múzeumban a hónaprendezvénye volt a 100 éve született DsidaJenő emlékét idéző kamarakiállítás. A júni-us 7-i megnyitó előtt rövid konferencia ke-retében méltatták Dsida Jenő életművét„Vers és lélek – Bevezetés Dsida Jenő köl-tői világába” címmel. Mózes Huba iroda-lomtörténész a költő életútját ismertette,Kaban Annamária irodalomtörténész DsidaJenő költészetéről beszélt három kötet kom-pozíciója alapján.

A konferenciát követő kamarakiállításmegnyitóján Láng Gusztáv irodalomtörté-nész mondott ünnepi beszédet.

A kiállítás életrajzi tárlóján jelentős he-lyet szenteltek a rendezők Dsida Jenő be-regszászi éveinek. A költő családjával 1910-ben Szatmárnémetiből Budapestre költözik,majd 1914-ben anyai nagyszüleihez Bereg-szászba. Apja, Dsida Aladár a közös had-sereg mérnökkari tisztje, anyja, CsengeriTóth Matild gazdag földbirtokos leánya. Aköltő a beregszászi gimnáziumban töltöttetanulmányainak első felét, később Szatmár-németiben folytatta tanulmányait, ott érett-ségizett 1925-ben.

Idézzük fel a kamarakiállítás főtárlójánszereplő versét, amely, nézetem szerint, aköltő sokoldalúságát, nyelvbölcseletét, fi-lozófiai mélységét mutatja.

Dsida JenőTúl a formán

Túl minden jelzőn és rendeltetésenmeglapul a dolgok lelke,a kérlelhetetlen, bronzsötétegyetlen lényegs valami igazság hömpölyöga folyók fenekén.Háznak mondasz valamit– négy fala van –pedig nem az.Kályhának mondod,pedig nem az.Virágnak mondod,pedig nem az,asszonynak mondod,Istennek hívod,pedig nem az.Nevükön szeretném nevezni őket,ilyenkor alkonyatkor.Kinyúl értem bizonytalan szavuk,Megölel láthatatlan karjuk,S úgy ringok el a titkok titkán,mint az anyám ölén.

BACSI LAJOS, DR.nyelvtanár, a Kárpátaljai Szövetség

elnökségi tagja

“Ikarusz sorsátvállalom”

Dsida Jenő-kamarakiállítás


Ez történt

Hunyadi János emléktáblájának felavatásán A XVII. Beregi Ünnepi Hét elsőrendezvényeként a Beregszászi Kos-suth Lajos Középiskolában emléktáb-la-avatásra került sor. A magyar tör-ténelmi panteon neves személyisé-gei közül ez alkalommal Hunyadi Já-nosnak állított emléket a hálás utó-kor. — Történelmünk azon nagyjainak,akik valamilyen formában kötődnekvárosunkhoz, igyekszünk emléket ál-lítani valamilyen emlékjel — emlék-tábla, kopjafa vagy szobor — formá-jában. Úgy hisszük, hogy a külön-böző középületeken elhelyezett em-lékjelek az elkövetkező nemzedéke-

ket is arra fogják ösztönözni, hogy tiszteljék, és követendő példá-nak tekintsék a magyar történelem kiemelkedő személyiségeinekéletútját, hős cselekedeteit, amely események közül számos váro-sunkban zajlott — mondta el avató beszédében Zubánics Lászlótörténész.

Dalmay Árpád, a BMKSZ alapító elnöke, az emléktábla adomá-nyozója beszédében így emlékezett:

— Az emléktáblák állítása egyrészt szellemi önvédelem, más-részt kulturális kegyhely, ami igazolja, hogy Beregszásznak vantörténelmi múltja.

Hunyadi János életéről és hőstetteiről beszélt Erdődi Papp Évatörténelemtanár (a képen). Mint mondta, Hunyadi János kiválókatona volt, már nagyon fiatalon komoly tekintélyre tett szert.

— Vitézi élete, példamutató embersége, tiszta egyénisége meg-marad emlékezetünkben — húzta alá a tanárnő.

Beszéde végén kiemelte, hogy Hunyadi János volt az a törté-nelmi személyiség, aki megajándékozta a magyar társadalmat azigazság szimbólumaként ismert Mátyás királlyal.

A felszólalásokat követően ZagyvaLászló szobrászművész és Micik Juli-anna igazgató leleplezték a Hunyadi-emléktáblát, a jelenlévő társadalmi szer-vezetek képviselői elhelyezték az emlé-kezés koszorúit.

Zárszavában Pirigyi Béla, a BMKSZelnöke köszönetet mondott mindazok-nak, akik lehetővé tették egy újabb em-lékjel felavatását.

— Nagyon fontos, hogy megőrizzükvárosunk történelmi múltját. Ez a táblais ezt a célt fogja szolgálni — emelte ki a Beregszászi MűvészetiIskola igazgatója.

TUDÓSÍTÓNK

Az 1809-ben épült ungvári vármegye-háza udvarán gyűltek össze Kovács Vilmosemléktáblája előtt az UMDSZ, a MÉKK, azUMDSZ ISZ, valamint a Magyar Írószövet-ség Kárpátaljai Írócsoportjának képviselői,a költő barátai, tisztelői, hogy a 80 évvel ez-előtt született költőre emlékezzenek.

A rendezvényen Dupka György, azMÉKK elnöke mondott emlékbeszédet, akifelhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy amúlt század második felében ebben az empi-re stílusú épületben székeltek a szerkesztő-ségek és a könyvkiadók, 1958—1971 között

itt dolgozott Kovács Vilmos is, aki szerkesztőként, íróként és költő-ként ebből az épületből bátran, az elsők között kiáltotta világgá akárpátaljai magyarságnak a szovjet személyi kultusz idején elszenve-dett fájdalmát. Ebben az épületben vált ismertté magyarságformáló,közösségformáló tevékenysége, itt vált polgárjogi harcossá, itt har-colta ki Barzsó Tibor ma is élő szerkesztő barátjával A holnap is élünkc. regényének megjelenését, itt hozott létre maradandó lírai esztétikaiértéket. Az UMDSZ alelnöke elmondta, hogy 1986—1991 között magais ebben a szerkesztőségben dolgozott, és a kárpátaljai magyarságérdekében kifejtett tevékenységét azóta is Kovács Vilmos eszmeisé-ge hatja át. Zubánics László, az UMDSZ OT elnöke egy kedvencKovács Vilmos-verset olvasott fel. Horváth Sándor író a három évti-zede elhunyt költő szellemi nagyságát idézte fel, amely ma is elevenenél az utókor emlékezetében. A jelenlévők nevében Rezes József ésJuhász Sándor, az UMDSZ ISZ tisztségviselői helyezték el a megem-lékezés koszorúit. A rendezvényen jelen volt Kovács Gábor, a költőfia, aki egyben a Kovács Vilmos Közművelődési Egyesület elnöke.

Április 27-én a Gáti Középis-kola falán ünnepélyes keretek kö-zött leleplezték Kovács Vilmos író,költő, közéleti személyiség emlék-tábláját. A táblaavatás egyúttalnévadó ünnepség is volt, mivel aközépiskola felvette a Kovács Vil-mos nevét.

Az ünnepi műsort Kenyeres Mária, a MÉKK beregszászi járá-si szervezetének elnöke nyitotta meg és köszöntötte a megjelente-ket. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Dupka György, a MÉKKelnöke, Nagy Zoltán Mihály író, költő, az Együtt irodalmi folyóiratfőszerkesztője.

Elsőként Dupka György tartott beszédet, aki bejelentette, hogya költő születésének 80. évfordulója alkalmából az idei évet Ko-vács Vilmos-évvé nyilvánították. Ennek tiszteletére a szervezetminden hónapban megemlékezik az íróról. Ezt követően BarzsóTibor barátjaként emlékezett Kovács Vilmosra, aki korának politi-kai nézetei ellenére is egész munkássága alatt kitartott az eszméimellett. A rendezvényen Nagy Zoltán Mihály tolmácsolásábanbemutatásra került a Kovács Vilmos válogatott verseit tartalmazóMa kiáltsatok című kötet.

Román Erika, a Gáti Középiskola igazgatónője annak a remé-nyének adott hangot, hogy az itt tanuló diákok mind szorgalmuk-ban, mind magatartásukban hűek lesznek az iskola névadójánakeszméihez. Az ünnepségen Szilágyi Károly református lelkipász-tor igehirdetését követően példaértékűnek nevezte a költő életétés munkásságát. Az ünnepi beszédek után leleplezték és megko-szorúzták a költő emléktábláját.

Emléktábla-avatás Gáton Kovács Vilmosra emlékeztek


Ez történt

1938. november 2-án a bécsi Belvedere-palota aranytermében a tengelyhatalmak ki-hirdették az első bécsi döntés eredménye-it. Magyarország visszakapta Csehszlová-kiától a Felvidék és Kárpátalja többségé-ben magyarok lakta területeit. Ekkor tértvissza az egykori Bereg vármegye székhe-lye, Beregszász.

Három nap múlva az említett területekremegkezdte bevonulását a magyar honvéd-ség. Az esemény a lakosság óriási lelkese-dése mellett ment végbe. Ezt bizonyítja az asoha nem látott zászlókészítési buzgalomis, amely 1938-ban országszerte általános-sá vált.

Először a visszatért Gömör és Abaúj vár-megyék magyar községei kértek zászlókatBorsod vármegye és Miskolc lakosaitól. AKecskeméti Közlönyben 1938. november 6-án jelent meg a híradás „Nemzeti zászlókatkérnek a felvidéki magyarok” címmel. Azországos gyűjtés központja Budapesten aHonszeretet Gazdasági Egyesület székhá-zában volt. A “hírös városban” a Kecske-méti Közlöny szerkesztősége adott ennekotthont. Az első pénzösszeget a Platter gyárküldte a „felvidéki magyarok zászló-alapjá-ra”. Az első zászlókat (6 db nemzetiszínűlobogót) pedig Szigeti rőföskereskedő jut-tatta el a gyűjtőhelyre.

Új lendületet adott a mozgalomnak az,hogy II. Rákóczi Ferenc szülőfaluja, Borsiis zászlót kért. Ekkor a város ifjúsága, isko-lái, diákegyesületei álltak a kezdeményezésélére.

A Református Gimnázium egyetlen taní-tási szünetben 60 pengőt gyűjtött zászló-alapra. Az Angolkisasszonyok Leánygim-náziuma 100 pengőt és 12 zászlót küldöttegy kassai leánygimnáziumnak. Az elemiiskolák tanulói is megmozdultak, főkéntkülön osztályok — tanítóik irányításával —küldték el adományaikat. Leginkább az I.

Vágyakból hímzett zászlóink és lobogóink története”Aki szülővárosa múltját nem ismeri, az előtt édesanyja élete is homály”.

BABITS MIHÁLY

„1938-ban az első bécsi döntés alapján Beregszászt visszacsatolták a történelmi Magyarországhoz. Ebből az alkalomból Kecs-kemét, illetve Gödöllő testvérvárosául fogadta településünket. Ennek emlékére Kecskemét 1939-ben egy selyemmel hímzett gyönyö-rű, nemzetiszínű zászlót adományozott közösségünknek, amelyet 1944 őszéig a városházán őriztek. A II. világháború után a zászlótKosztyó Miklós, majd később lánya, Ringer Erzsébet, 2001-től a Bazjuk család tagjai (Ringer Erzsébet unokahúga, Szabelkó BazjukÁgota) rejtegették, óriási kockázatot vállalva ezzel. A zászló ma is megvan, s mi, beregszásziak, büszkék vagyunk rá, amint arra is,hogy Kecskemétet és Gödöllőt testvérvárosunknak vallhatjuk”.

Kerületi Elemi Népiskola (a mai Petőfi Sán-dor Gyakorló Általános Iskola) tűnt ki a töb-biek közül. Innen Losoncra, Rozsnyóra,Kassára kerültek zászlók. A Szent ÁgnesLeányklub, a Mezőgazdasági Szaktanító-képző hallgatói, a Turul Szövetség és aReformátus Leánykör közösen készített1250 db nemzetiszínű zászlót, ezeket juttat-ták el a fővárosi gyűjtőhelyre.

Más adományozók saját maguk vitték elajándék zászlóikat. Tóth Dezső kisnyíri ta-nító abba az ungvári elemi iskolába vitte atanítványai által küldött zászlót, ahová egy-kor maga is járt. Fazekas Istvánné (Felső-bátkai Bátkay Erzsébet nyugdíjas tanítónő:Fazekas Ernő népiskolai igazgató édesany-ja) szülőfalujába, a felvidéki Bátka községreformátus elemi iskolájának juttatta el sa-ját hímzésű zászlaját.

Az egyszerű piros-fehér-zöld nemzetizászlók mellett az intézmények, egyházak,

társadalmi egyesületek díszzászlókat is ado-mányoztak. Kecskemét törvényhatósága 5m hosszú és 2 m széles országzászlót készít-tetett Munkácsnak. Az Orvoskamara dísz-zászlaját tíztagú kerékpáros küldöttség vitteKomáromba. A Piarista Diákszövetség a lé-vai Piarista Gimnáziumot ajándékozta megdíszes lobogóval. A Református Jogakadé-mia diákküldöttsége Kassa városát tiszteltemeg hasonló díszzászlóval. A Kecskeméti Iz-raelita Nőegylet a Kassai Izraelita Nőegylet-nek küldött gyönyörűen hímzett nemzetiszí-nű lobogót az alábbi felirattal: „ A visszaté-rés emlékére, 1938. november 10. “

Kecskemét egy zászlót adományozott aBeregszászi Református Tanítóképző gya-korlóiskolájának, valamint egyet a városireformátus eleminek, és egy lobogót a Pol-gári Leányiskolának.

A mai napig épségben megőrzött nem-zeti zászlót a Magyar Országos Véderő Egye-sület kecskeméti asszonycsoportja készí-tette, s juttatta el Beregszászra. (Az egye-sület a MOVE tagjainak női hozzátartozóittömörítette). A 3 m hosszú és 160 cm széleserkélyzászlót maguk varrták és hímezték, sazt Kecskemét lakosságának 1938. novem-ber 16-án mutatták be a Farkas patika kira-katában. A gyönyörű zászlófelirat: „A fel-szabadult Beregszász városának, hőseinkemlékére, MOVE asszonyok, Kecskemét.”

A zászlót az 1939-es év tavaszán küldött-ség vitte Beregszászra, ahol ünnepség ke-retében helyezték el a városházán. Többmint 60 év telt el a zászlók adományozásaóta, azok időközben feltehetőleg megsem-misültek. Talán kettő kivétel: a Beregszá-szon hősiesen megőrzött zászlók. Ezért azo-kat pótolhatatlan nemzeti és várostörténetiereklyének tekinthetjük.

SEPA JÁNOS múzeumigazgató

Június elején újabb civil szervezettel bővült a kárpátaljai társada-lom: megalakult a Magyar Tengerészek Egyesületének kárpátaljai ta-gozata. A magyarországi vendégek köszöntéseit követően megválasz-tották a szervezet elnökét Kromák András személyében, aki tengerészfőhadnagyi rangban szerelt le egykor a szovjet flottától. A szervezők-höz az alakulás napjáig 26 belépési kérelem futott be, de szeretnék atagságot tovább bővíteni. Ezért várják a további tagok jelentkezését:90202 Beregszász, Puskin tér 18. Tel:. 38-031-41-43-046, illetve 38-050-84-79-506.

Tudósítónk

Megalakult a Magyar TengerészekEgyesületének kárpátaljai tagozata

Örömmel jelentjük,hogy elkészült aKÁRISZ honlapja,amelyen olvashattok azaktuális tervekről,p r o g r a m o k r ó l ,amelyen beszámolunkeredményeinkről.

Írjátok meg, mitlátnátok még szívesen awww.karisz.egalnet.hucímű honlapunkon!


KÁRISZ-kollázs

Tisztelt Olvasók!2007. július 1-

jén két új idegenren-dészeti törvény léphatályba. Az egyik aharmadik országbeliállamok (tehát a nemuniós országok) ál-lampolgáraira, a má-sik pedig az EurópaiGazdasági Térség ál-lampolgáraira vonat-

kozó magyarországi tartózkodási szabályo-kat rendezi.

Az első törvény rendelkezéseit szeretnémnagy vonalakban ismertetni.

Vízumok. A következő vízumok közül le-het majd választani:

Három hónapot meg nem haladó tartóz-kodásra jogosító, ezen belül:

*repülőtéri tranzitvízum;*átutazó vízum, amely alkalmanként 5 na-

pot meg nem haladó átutazásra jogosít;*rövid időtartamú vízum (egyszeri, illet-

ve többszöri beutazásra jogosít, legfeljebb 3hónapig érvényes).

Három hónapot meghaladó tartózkodás-ra jogosító vízum, ezen belül:

*tartózkodási vízum bármely céllal;*szezonális munkavállalási vízum (legfel-

jebb 6 hónapig érvényes);*nemzeti vízum (legfeljebb 5 évre szól-

hat).Tartózkodási engedélyek. A tartózkodá-

si engedély három hónapot meghaladó, delegfeljebb 2 év határozott időtartamú tartóz-kodásra jogosít a Magyar Köztársaság te-rületén.

Tartózkodási engedélyért lehet folya-modni családi együttélés, kereső-tevékeny-ség, tanulmányi, kutatási, hivatalos, gyógy-kezelési, látogatási, önkéntes tevékenységfolytatása és egyéb célból, illetve nemzeti tar-tózkodási engedély iránt is lehet folyamodni.

A törvény ma már nem tesz különbségesüzleti és munkavállalási célú tartózkodási en-gedély között, egységesen kereső-tevékeny-ségként nevezi mind a gazdasági társaságügyvezetőjének, vagy tagjának, mind a mun-kaviszonyban lévő személynek a tartózkodá-si jogcímét. A kereső-tevékenység céljábólkiadott tartózkodási engedély legfeljebb 3évre szólhat, azonban minden esetben a mun-kavállalási engedély időtartamához kötik atartózkodási engedély érvényességét.

A törvény eddig nem szabott korlátotarra, hogy aki nappali tagozatos, felsőfokúoktatási intézményben folytat tanulmányo-kat, mennyit dolgozhat naponta, de ma márezt is szabályozza az új törvény. Szorgalmiidőszakban hetente legfeljebb 24 órában,szorgalmi időszakon kívül évente legfeljebb90 napon vagy 66 munkanapon végezhet tel-jes munkaidőben kereső-tevékenységet. Jóhír azoknak, akik családegyesítési célú tar-

tózkodási engedéllyel rendelkeznek: ők dol-gozhatnak anélkül, hogy vízumot kellene vál-taniuk. Ez korábban is így volt, viszont a ked-vezmény csak azokra terjedt ki, akiknek a csa-ládtagja magyar állampolgár volt.

Nemzeti vízumot, illetve tartózkodási en-gedélyt kaphat, aki

*a magyar nyelv megőrzése, ápolása,*kulturális nemzeti önazonosság megőr-

zése,*államilag elismert közép- vagy felsőfo-

kú oktatásban való részvételen kívül oktatás,illetve tanulmányokkal összefüggő ismeretekgyarapítása,

*a családegyesítést kivéve, családi kap-csolatok erősítése érdekében kíván a MagyarKöztársaság területén tartózkodni.

Valamennyi tartózkodási engedélynél fel-tétel, hogy a kérelmezőnek legyen az egész-ségügyi ellátások teljes körére biztosítása,vagy tudja igazolni, hogy az egészségügyiellátás költségeit biztosítani tudja.

Letelepedési engedélyek. A törvény meg-különböztet többfajta letelepedési engedélytis:

*ideiglenes letelepedési engedély;*nemzeti letelepedési engedély;*EK letelepedési engedély.Ideiglenes letelepedési engedélyt az a

harmadik országbeli állampolgár kaphat, akimár rendelkezik az Európai Unió valamely tag-államában tartózkodási engedéllyel. Érvé-nyessége 5 év.

A nemzeti letelepedési engedély volta-képpen a jelenlegi letelepedési engedély „jog-utódja”. Az a harmadik országbeli állampol-gár kaphatja meg, aki rendelkezik tartózkodá-si vízummal, vagy -engedéllyel, vagy ideigle-nes letelepedési engedéllyel. Továbbra is fel-tétel a 3 éven át tartó, jogszerű és megszakí-tás nélküli magyarországi tartózkodás. Csa-ládi életközösségnél pedig a kérelem benyúj-tását megelőzően legalább 1 éve együtt kellélni bevándorolt, letelepedett harmadik ország-beli állampolgárral, a házastársaknál 2 éveházasoknak kell lenniük a letelepedési kére-lem benyújtásakor. A magyar felmenővel ren-delkezőknél, illetve azon személyeknél, akik-nek a magyar állampolgársága megszűnt, atörvény nem köti ki, hogy mennyit kell Ma-gyarországon élni megszakítás nélkül.

EK letelepedési engedélyt az a személykaphat, aki legalább 5 éven át jogszerűen ésmegszakítás nélkül a Magyar Köztársaságterületén tartózkodott, azonban felsőfokú ta-nulmányok folytatására alapítottan nem le-het ilyen típusú engedélyt kérelmezni.

DR. IGYÁRTÓ GYÖNGYIjogász

Várom a kedves olvasók kérdéseit, ész-revételeit a témával vagy bármilyen jogi jelle-gű kérdéssel kapcsolatban:

e-mailen: [email protected]án: 1062 Budapest, Andrássy út 97. (Dr.Consulting címére) faxon: +36-1-273-3651

Jogi tanácsadó

Változtak az idegenrendészeti szabályok!HATÁRON

TÚLI FIATALOKELŐADÁSA

Április 25-én a Balassi Intézet MártonÁron Szakkollégiumának színháztermébenaz intézet Wataridori színköre bemutatta Vö-rösmarty Mihály „Csongor és Tünde” címűszíndarabját. A társulat tagjai az intézet di-ákjaiból verbuválódtak. A klasszikus műsajátos, modernizált átírásban került bemu-tatásra.

Az események egy stilizált hármas út-kereszteződésnél játszódtak: a közönséghárom oldalról fogta körül a „színpadot” ésezáltal mintegy a játék aktív részesévé vál-hatott. A szereplők sajátos fényjátékok utánnemegyszer a közönség soraiból bukkan-tak elő.

Csongort Szabó Wictor, Tündét MiskeiEdina alakította. Külön kiemelendő a Miri-gyet alakító Takács Emőke játéka.

A színészek – sajátos látásmóddal –szerepükbe szőtték tájegységük jellegzetes-ségeit. Nem volt kérdéses, honnan származ-nak azok a fiatalok, akik a pénzhajhászó ésa hataloméhes vándorokat alakították, hi-szen erről ruházatuk és szerb nyelvű beve-zetőjük ékesen tanúskodott.

Egy kicsit Kárpátalja is megelevenedettezen az estén: az Éj szerepét Demján Olga, aKÁRISZ tagja alakította nagy átéléssel. Azord sminknek és a leleményes fényhatás-nak is köszönhetően, hűen ábrázolta a fé-lelmetes alakot. Aki „civilben” nem ismerteOlgát, azt hihette, hogy valóban megköze-líthetetlen, zord és szívtelen. De természe-tesen mindez csak játék: a szerep kívántaszínlelés. Olga a Balassi Intézetben tanulelőkészítő tanfolyamon. Az orvosi egyetem-re szeretne felvételizni.

A színdarabhoz visszatérve, a közön-ség többször is visszatapsolta a színésze-ket, akiknek csak a státuszuk volt amatőr, ajátékuk nem.

LENGYEL JÁNOS


KÁRISZ-kollázs

A Kárpátaljai Szövetség 2006 augusztusára tervezett diáktáborahelyett 2007. május 17–19-ére hirdette meg szélesebb témakörrel a „Kár-pátaljai Magyar Ifjúsági és Diák Szervezetek és a Kárpátaljai SzövetségIfjúsági Szervezetének Konferenciája” című találkozóját. A KÁRISZfelhívására az UMDSZ Beregszászi és Ungvári Ifjúsági Szervezetei és aMÉKK kapcsolódott be a szervezésbe, mert ugyanebben az időpont-ban szervezte a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége az ung-vári Nemzetiségek Házában a XIV. Ungvári Művészeti Napokat, amely-re szintén meghívást kapott a budapesti ifjúsági szervezet. A budapes-tiek két mikrobusznyi (15 fő) küldöttséggel tervezték képviseltetni aszervezetet. Meghívottként csatlakozott a Szövetséggel együttműkö-dő Kós Károly Kollégium néhány végzős tanulója és Dalosné TóthZsuzsanna történelemtanárnő.

Az első nap programja Ungváron zajlott, a Nemzetiségiek Házá-ban a XIV. Ungvári Művészeti Napok keretében. Az est moderátoraDupka György, a MÉKK elnöke volt. Elsőként Réti János festőművészkiállítását nyitották meg. A festőt és képeit Horváth Sándor újságíró ésBalla Pál, a MÉKK képzőművészeti csoportjának vezetője mutatta be.Szót kapott maga a művész is, aki a Révész Imre Társaság oszlopostagja. Ezután Barzsó Tibor, az Együtt folyóirat munkatársa a KovácsVilmos Emlékév alkalmából újra kiadott „Holnap is élünk” című regénykapcsán beszélt a kárpátaljai magyar irodalom mindmáig legnagyobbalakjáról. Ezt követően az író fia, Kovács Gábor ismertette Zselicki Jó-zsef legújabb verseskötetét. Zubánics László helytörténész szólt PilipkóErzsébet frissen megjelent könyvéről és ismertette saját, ugyancsakújonnan megjelent tanulmánykötetét. Az év elején napvilágot látott Újvetés ifjúsági antológia kapcsán három szerző – Kovács Gábor –, illet-ve a KÁRISZ soraiba tartozó Bakos Kiss Károly és Lengyel János –mutatkozott be. A Kárpátaljai Szövetség nevében dr. Damjanovics Imre,a Felügyelő Bizottság tagja köszöntötte a jelenlévőket. A KÁRISZ ré-széről Bakos Kiss Károly elnökségi tag mutatta be a küldöttséget, to-vábbá a szövetség kiadványát, a Kárpátaljai Hírmondót, amelyek pél-dányai szétosztásra kerültek a jelenlévők között.

Az első program után Ungváron városnézésre került sor.Este a II. Kárpátaljai Magyar Ifjúsági Napok keretében a Szvitanok

szálló különtermében dr. Damjanovics Imre tartott előadást a fiatalok-nak „Az ifjúság feladata, szerepe a határokon átnyúló, jövőformálókörnyezetvédelem szakmai és anyagi feltételrendszerének megteremté-sében” címmel. Az est táncos ifjúsági ismerkedéssel zárult.

Május 18-a „Az ifjúság közös szerepe, feladata, jelentősége a kár-pátaljai magyar hagyományok megtartásában, őrzésében” című témakeretében zajlott, amelyet összekötöttünk egy történelmi emlékhelye-ket bemutató kirándulással. Megtekintettük munkácsi várat, atörténelemtanárnő ismertette a vár történelmi, illetve a hagyományőr-zésben betöltött szerepét. A Vereckei-hágónál megnéztük a be nemfejezett honfoglalási emlékművet. Szolyván a „málenykij robot” magyaráldozataira emlékeztünk. A visszaúton Volóc, Ökörmező, Huszt, Nagy-szőlős régi magyar városokat, magyar hagyományaikat mutattuk be.

19-e délelőttjét a küldöttség Beregszászban töltötte az UMDSZBeregszászi Ifjúsági Szervezete képviselőivel. Közös városnézés kere-tében ismertettük a város történetét, jelenlegi gazdasági-társadalmihelyzetét, az ifjúság felelősségét a jövőbeni fejlesztési tervek megvaló-sításában. Tudósítónk

Idén május 31-e és június 4-e között már 78. alkalommal kerültmegrendezésre az Ünnepi Könyvhét Budapesten, amelynek számoskárpátaljai vonatkozása volt. A 31-i megnyitón részt vett Dupka Györgyíró, politikus, az ungvári Intermix Kiadó igazgatója is. Aznap a Vörös-marty téren, a Kárpátaljai Magyar Kiadók standjánál dedikálta Készü-lődés című könyvét S. Benedek András. Nagy Zoltán József Attila-díjas író eközben Nyíregyházán a Megyei Könyvhét megnyitóján vettrészt a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár előtt.

Igen változatos kínálatot mutatott a kárpátaljai stand, ahol a fris-sen megjelent kiadványok mellett számos régebben napvilágot látottkönyvet is megvásárolhattak az érdeklődők. Az új kötetek közül kapha-tó volt Zselicki József Hír című verseskötete, Zubánics László “Víztükrére történelmet írni...” című tanulmánykötete, Kovács Vilmos “Makiáltsatok” című versválogatása, Pilipkó Erzsébet monográfiája és Ko-vács Sándor Verecke című munkája. De megtalálható volt még FüzesiMagda, Mester Magdolna, Horváth Sándor, Bartha Gusztáv, NagyZoltán Mihály, Lengyel János könyve is. A könyvhétre jelent meg azEgyütt című kárpátaljai irodalmi folyóirat idei második száma.

Berniczky Éva írónő a Magvető Kiadó standjánál dedikálta “Méhenélkül a bába” című legújabb regényét. Említésre méltó a könyv igé-nyes és tetszetős kivitelezése. A pécsi Pro Pannonia Kiadó sátránáldedikált Balla D. Károly József Attila-díjas író-költő, akinek Szembesü-lés címmel jelent meg legújabb könyve. A Magyar Napló sátra semmaradt kárpátaljai szereplő nélkül. Itt Nagy Zoltán Mihály József Attila-díjas író dedikálta „A sátán fattya” című regénytrilógiájának harmadikkötetét. Kovács Sándor legújabb kötetét június 2-án a Hungarovoxstandjánál, másnap pedig a Kárpátaljai Magyar Könyvek standjánáldedikálta. Mint megtudtuk, a kárpátaljai útikönyveiről ismert író jelen-leg egy átfogó művön dolgozik, amely 300 oldalon taglalja Kárpátaljaminden egyes településének történetét. Kovács Sándorról érdemestudni, hogy a Magyar turista című lapban Kárpátalja rovatot vezet,emellett számos előadása volt Kárpátaljáról. Többek között Tatán, Szi-getváron, Sopronban, Kiskunfélegyházán, Budapesten tartott ismerte-tőket, amelyek keretében igyekezett átfogóan bemutatni Kárpátalja tá-jait és történelmét.

A Heltai Gáspár Unitárius Kiadó standján volt kapható a Partiumcímű irodalmi lap. A kiadvány legújabb számának sok kárpátaljai vonat-kozása van. Olvasható benne Becske József Lajos viski és Bakos KissKároly beregújfalui költő néhány verse, Lengyel János Bartha Gusztávíróval és Csobolya József énekmondóval készített interjúja, továbbáegy recenzió az év elején az Intermix Kiadónál megjelent “Új vetés”című antológiáról. A 78. Ünnepi Könyvhét budapesti eseményei aVörösmarty téren, a Ráday utcában és a Bazilika téren zajlottak.

Irodalmi hajó a DunánIdőközben már hagyománnyá vált, hogy a Magyar Napló irodalmi

folyóirat és könyvkiadó a könyvhét alatt irodalmi hajóutat szervez.Ezúttal sem volt ez másképpen. A 78. Ünnepi Könyvhét alkalmábóljúnius 2-án a Lánchíd pesti hídfőjétől indult a Budapest nevű hajó. Azirodalmi hajón 250 irodalmár, művész, közéleti személyiség (és hozzá-tartozóik) gyűlt össze. A Kárpátalját képviselő három fős csoport –Nagy Zoltán Mihály József Attila-díjas író (aki a Magyar Napló Kiadó-nál megjelent “Tölgyek alkonya” című regényének dedikálásáról érke-zett), Bakos Kiss Károly költő és Lengyel János író-újságíró – KÁRISZ-tagok– (nemrég lettek a beregi régió Partium című irodalmi lapjánakmunkatársai, Bakos Kiss Károly az Együtt című kárpátaljai irodalmifolyóirat szerkesztőbizottságának is tagja) – utolsóként szállt a hajóra.A szervezők ünnepi műsorral, könyvbemutatókkal, irodalmi díjak át-adásával szórakoztatták a megjelenteket. A hajóút főszervezője, OláhJános, a Magyar Napló főszerkesztője ünnepi beszédet mondott. Ajelenkori magyar irodalom képviselői mellett számos politikus, színmű-vész és képzőművész is megjelent. Nagy Zoltán Mihály és fiatal pálya-társai kihasználták a lehetőséget a kárpátaljai magyar irodalom népsze-rűsítésére. Jó alkalom volt ez az ismerkedésre, új barátságok kötésére.Lackfi János költő, a Magyar Napló munkatársa például ígéretet tett,hogy lehetőségeihez mérten igyekszik elősegíteni a fiatal kárpátaljaiirodalmárok alkotásainak magyarországi publikálását.

Ifjúsági találkozó Kárpátalján A 78. Ünnepi Könyvhét Budapesten


KÁRISZ-kollázs

– A kárpátaljai pályakezdő fiatalok Újvetés című antológiája megjelenésénekkapcsán beszélgetünk. Arra kérlek, elöl-járóban mutasd be magadat.

– Visken születtem, kisebb-nagyobbmegszakításokkal azóta is itt élek. Az ittenimagyar iskola elvégzése után az UngváriIparművészeti Szakközépben tanultam.Majd jött a katonáskodás, azután kis ideigújra Ungvár. Nagyjából tizennyolc éve, hogyvégleg hazakerültem és kőművesmunká-ból próbálom fenntartani magamat, több-nyire szezonmunkákon. Helyzetemet úgy jel-lemezhetném, hogy van egy hely a világban,ahová mindig hazatérhetek. Visk az a fix pont,amely – úgy érzem – nem szívesen eresztel, s ha mégis mennem kell – visszavár.

– Mit jelent két megjelent verseskö-teted?

– Kissé messziről kezdem a választ.Azt hiszem, nem szabályos, hogy kőműves-legények verseljenek. Emiatt magam is ke-rültem furcsa helyzetekbe. Kezdetben titkol-ni próbáltam különös „mániámat”, sokáignem is igen tudott róla senki. Elvonultam atöbbiektől, vagy éjszaka írtam, nehogy gú-nyolódjanak rajtam munkatársaim. Egyéb-ként az építőipari munka rengeteg energiátképes kiszívni az emberből, s annak, akicsak megélhetési kényszerből végzi – tud-va, hogy az ő dolga ezen a világon valamiegészen más –, bizony sokszor kétségbeej-tő foglalatosság. Szerencsére a tél mindigaz enyém volt, mint a nagy lélegzetvételekévszaka. Hatéves odesszai munkám alattszereztem – szenvedtem meg! – a legtöbbélettapasztalatot. Ott, Odesszában jutottamarra a gondolatra, hogy a verseimet talánkár volna veszni hagyni. Így az egyik télen –legtöbbjüket újrafogalmazva, önkritikát elő-ször alkalmazva – gépbe írtam minden ver-semet. Ezek egy részét Czébely Lajos költőés tanár rábeszélésére benyújtottam egy iro-dalmi pályázatra, ahol végül is zöld utat kap-tam. Ezekből áll első kötetem, az Indián szí-vek a kövön. A pályázaton támogatásra mél-tónak ítélt kézirat – számomra követhetetlenutat bejárva – valahogy elkerült DupkaGyörgyhöz, az Intermix Kiadó igazgatójához,aki abban az időben az Együtt című folyó-irat szerkesztő bizottságának elnöke is volt,tőle pedig az említett folyóirat főszerkesztő-jéhez, Nagy Zoltán Mihályhoz. Ez az előzmé-nye annak, hogy néhány versem még azelső kötet előtt megjelent az Együtt Új vetéscímű rovatában. Zoltán elégedetlen volt elsőkötetemmel – szerkesztetlennek ítélte –, slegnagyobb meglepetésemre kirukkolt a ja-vaslattal: az első kötet gyarlóságait mintegyfeledtetve – állítsak össze egy újabb kötetet,amelynek szerkesztését vállalta, az IntermixKiadó pedig a kiadást. Ismétlem: ez telje-sen váratlan fejlemény volt számomra. Hogykét éven belül két kötetem jelenjen meg –hihetetlennek, a sors pazarló játékának tar-tottam. De megtörtént. Igaz, voltak „késhegy-re menő” vitáink Zoltánnal, aki joggal kifo-gásolt jó pár olyan dolgot a verseimben,amelyek számomra szentenciáknak tűntek.Különbözik az értékítéletünk, s azóta is arra

gondolok, hogy ő a második kötet kéziratá-nak közös átrágása alatt sokszor a pokolbakívánt engem… Mégis remélem, hogy mind-ez nem ment a barátságunk rovására, sőt,a viták pozitív hozadékának számíthatom,hogy megtanultuk elfogadni egymás igazát.Az már egy másik kérdés, hogy a Barlangokmélyén című kötetembe Zoltán tudta nélkülszerkesztetlen versek is bekerültek…

– Második könyvedben és az Új ve-tés című antológiában nemcsak írásaid-dal, hanem grafikáiddal is találkozhat azolvasó. Ez a kettősség, költészet és kép-zőművészet kettőssége hogyan alakult kinálad?

– Húsz éve nem foglalkozom grafiká-val. A katonaság lélekölő körülményei közülnem az az ember szabadult, akit oda be-dugtak: valamit kiirtottak belőlem, s talán vég-érvényesen, mert azóta nem tudok ceruzátvenni a kezembe. Illusztrációként megjelentgrafikáim egy véletlenül megmaradt noteszlapjairól származnak. Kora gyermekkorom-tól a művészetek vonzásába kerültem, s eználam az átlagon felüli rajzkészségben nyil-vánult meg. Épp ezért tanultam az ungváriiparművészeti szakközépben. Nagy remé-nyekkel kezdtem a tanulást, de csakhamarkiábrándultam. Az oktatás nyelve az oroszés az ukrán volt, én pedig egy szót sem tud-tam ezeken a nyelveken. Szinte természe-tes, hogy kezdtem elmaradozni az órákról,sokkal jobb elfoglaltságot találva: az olva-sást. Elolvastam mindent, ami a kezemügyébe került, így ismertem meg a világiro-dalom legnagyobb klasszikusainak műve-it. Azt hiszem, ez az időszak határozta megegész további életemet. Verseket tizennyolcéves koromtól írok, de években mérhető ki-hagyással. Elvégre képzőművésznek ké-szültem… A költészetet eleinte egyfajta „ka-landnak”, szellemi kirándulásnak véltem. Az-tán, eredeti szakmámtól eltávolodva, a versalapvető kifejezési formámmá vált. Ettőlkezdve már csak az érdekelt, hogyan tud-nám magamat szebben, igazabban, őszin-tébben kifejezni – szavakkal. Nem tudom,költő vagyok-e már, de ha mégis, akkor aztkell mondjam: költői pályafutásom egy ung-vári hippitanyán kezdődött, ahol kibontako-zott bennem mindaz, amit addig a világrólmegismertem, megsejtettem…

– Vannak példaképeid?– Mi a példakép? Az ember nem bújhat

más bőrébe, s ha egy művész mégis ezzelpróbálkozna, óhatatlanul és joggal rásütnékaz epigonizmus bélyegét. Maradjunk hátannyiban, hogy vannak írók és költők, akik-nek a műveit szívesen, gyakran olvasom. Apaletta széles és színes, Rejtő JenőtőlThomas Mannig, Karinthytól Shakespeareigterjed. A Varázshegy és a Dr. Faustus ele-mentáris erővel hatott rám. Thomas Mannttartom a legnagyobb prózaírónak, s bármitolvasok, az említett könyvek mércéjével tu-dom csak értékelni. Kevés ilyen van, köztüka Bűn és bűnhődés és a Száz év magány.A költők közül József Attilát becsülöm igazánnagyra, s az ő hatása érzékelhető sok ver-semen. Tulajdonképpen az ő hatására kezd-

tem verset írni. De Villon, Baudelaire, Rim-baud, Ady, Juhász Gyula verseit is szívesenolvasom. Itt megjegyzem, hogy nem csakaz irodalom hatott rám. Például mindig isnagyon érdekeltek a keleti és más filozófi-ák, s bár sohasem műveltem: a jóga, továb-bá Jung pszichológiája, a festészeten belülfőleg Van Gogh és Csontváry alkotásai; naés – leginkább – a zene: a múlt század hat-vanas éveinek beat, hippi és pszichodelikusirányzatai szerintem történelmet írtak. JimiHendrix, Jim Morrison, Janis Joplin és má-sok szerintem éppen olyan halhatatlan mű-vészek, mint más műfajok akármelyik „hiva-talos” prófétájái. S végül a f ilm! Fellini,Bergman, Kurosava szerintem a XX. szá-zad legnagyobb filmírói. Ráadásul a film aza művészet, amely magába foglalja szinteaz összes többi műfajt: univerzális művé-szet, ahogy már Morrison is vélekedett.

– Vannak-e terveid? Várható-e a kö-zeljövőben újabb versesköteted?

– Említésre méltó terveim nincsenek,de szeretnék végre itthon állandó munkátkapni, hogy több időm legyen az írásra. Má-sodik kötetem óta az Együtt-ben rendszere-sen jelennek meg verseim, de új kötetbenmég nem gondolkodom. Ahhoz több „elkö-vetett” vers kellene. És változatlanul vannakkétségeim is… Sokszor arra gondolok: mivezethet egy átlagéletet élő embert odáig,hogy verset írjon? Csak sejtem: talán a kí-váncsiság, hogy az önmagam iránt támasz-tott mércéknek képes vagyok-e megfelelni…Ki tudja, micsoda lélekmélyből törnek fel ésállnak össze a gondolataim… Azt hiszem,nekem mint személynek, valójában kevésközöm van hozzájuk; kizárólag közvetítőkéntkerülök képbe, valahányszor a szellem anya-gi testet kíván ölteni: engem használ eszkö-zül… Ha mégis van másféle részem is ajelenségben, az nem más, mint hogy érzé-kelem a belső hangokat. Ha jól emlékszem,Latinovits használta az „antennás ember”kifejezést. Én is ilyen lennék? Egyébként averseimmel szemben teljesen tanácstalanvagyok: néha szemétnek tartom az egészet,máskor meg mintha valamiféle értéket lát-nék bennük. Valaki egyszer úgy jellemezteőket, hogy a világ legpesszimistább soraitvoltam képes összehozni…

– Hogyan viszonyulsz a kárpátaljaimagyar irodalomhoz?

– Jócskán megkésve jutottam be abbaa körbe, amit irodalmi életnek nevezhetünk,átfogó képet nem is adhatok róla. Minden-esetre úgy látom, soha nem volt ilyen ter-mékeny, s ezen belül időt álló művekbengazdag pátriánk irodalma. Véleményemszerint az Együtt folyóiratnak ebben vitatha-tatlan érdemei vannak, hiszen egyre ered-ményesebben tölti be „mozgósító”, iroda-lomszervezői szerepét. Más szóval: irodal-mi életünk köszöni szépen, most éli tava-szát, tehát jól van. A feladat továbbra is ez:írni, publikálni, legyen esélye mindenkineka megmérettetésre, hogy az idő majd ki-emelhesse az igazi tehetségeket. Üzenema fiatalabbaknak: írjanak, s ha már írnak,tegyék gátlások nélkül. Kis pátriánk éppúgyrésze egy nemzet kultúrájának és történel-mének, mint a Lánchíd vagy a Budai Vár.Végül: ne féljünk nagyot akarni, mert ha azalkotás kényszere belülről fakad – talán si-kerül is nagyot, maradandót létrehozni.

Lejegyezte: Lengyel János

ÚJ VETÉS VISKENBecske József Lajos önmagáról és a művészetekről

KÁRISZ-kollázs


GONOSZABB LETTEMUram, én okosabb lettem.Szelídebben, egyre szebbenminden tövist megkerestem –Uram, én okosabb lettem.

Harmatfűben gyűlnek fagyok.Megszülnek lázas hajnalok,rubint ég árvája vagyok –Harmatfűben gyűlnek fagyok.

Talpig fekete ruhábanhoztak Betlehem porábannépek, farkasok nyomában –Talpig fekete ruhában.

Ez itt egy szelídebb sarok.Szeretetre méltó vagyok,meztelen szívekre fagyok –Ez itt egy szelídebb sarok.

Uram, gonoszabb lettem már.Sose mondom, mikor mi fáj,nyelvem alatt legel a nyáj –Uram, gonoszabb lettem már.

HELYZETVéged, véged,hallgat minden ének,képregénybesajtol sűrű méreg.Lányok, lányokhaja tűzpiros ékkő,megtalálodbennük a fénylőcsendet-rendet,cigányszerelmet,rejtett világod,tiszta rejtelmed.

Hova – tova

elragad egy mostohavallás, vagy álomősz apostola,napsugáronmotoz gitárom:Lenni - semmi !Parázs cigarettámon.

Testem besteszem ívét kereste,feltört lakatSzíve rejtelme.

Ketrecben a rab,ki láncába harap,nem lehet nálamhaszontalanabb.

Újbor csókol,csobban a számonálom: álmommosolyog a lányon.Itt a minta,

magam felkínálom,léted-féltedmenekülsz, futok érted,Drága lánya

farkasok nemének.

Izzó, fakóanyagod, ha reszket,a ringatólevegő adjon kegyelmet.Béred: véred(amíg élsz, meg nem érted),semmi lenni:ecsetnek, húrnak, igének.

SZÉLLÉ, KÖDDÉSzemben dolgokkal, amelyekbennem hörögnek, s örökkévérbe fulladnak ajkamon -én széllé, köddé változom.

Szépasszony a messzeségbőlőrzi hangom éjből, csendből,honnan jöttem, s tartozom –én széllé, köddé változom.

Szeretnék Isten játéka,öntudatlan parány lenni,egy semmi, valami atom –én széllé, köddé változom.

Benn, csak a mélyben legbelül,Istent szent legbensejébenismerem, keresem, hívom –én széllé, köddé változom.

Hisz van itt rend, csak messze nézz,bölcs elme is beledöbben,s ellazul. Van itt rend, halom -én széllé, köddé változom.

Bakos Kiss Károly

EROTIKAAntik este van s homálybaHajló hátgerinc a pálma.Játszik a kóbor képzelet, deBefogva ódon képkeretbe:Lobos-szagos szél szaladA habos mellű nők felett,Lenn a parton férfiakErős derékkal fürdenek.

ROMÁNCRumsárga délutánokonVagy ünnepen,Izzó napszítta tájonJöjj velem.Míg a nép a téren ámul,Narancsot vagy vizet árul,Légy velem.

Levetem ott fehér ruhád,A kis szobán.Bőröd ontja illatátFriss-puhán.Fűszeredtől részegenMagam is hozzád vetkezem,Úgy biz’ ám!

Zuhanván mohón egymásraCsak egy a gond:Tettünk, ha tesszük, másnakEl ne mondd!Sok fecsegő vár a téren,S nyelvét köszörülni kész eSok bolond.

PARAVÁNSpanyolfalSpanyolfalMit akarMiféle szerelmetTakarhat ez a falHoldpatkós lovaimMiféle rohamátMicsoda domborműVölgyeit vonalátSuttogom sötétenS micsoda rejtelemTalán hogy ahol járokTitoktelt éjjelenS nem tudják vigyorgóFogsorfény nappalonKi is sír kit is ríA gitár s a dobonMily ritmus ütemétVeri még a szívemKit éget és Ki végettAz örök szerelem

KÍSÉRTETJÁRÁS Könyvespolcomon egymást támasztják

Schoppenhauer, Jung és Nietzsche,és Shakespeare, a szív ősrobbanása,mi elvarázsolja az életet.Levegőben úsznak gondolatok,ezüstszelencében árnyalatok.A falról Mona Lisa Giocondafarkasszemez a mohó idővel,boszorkányok setét átka lebegszentélyem faragott faoltárán.Laza pókháló hűti homlokom,vadak lázadása ül torkomon.Fellini-filmek szűrik az időt,Bergman, Kurosava, Sydney Pollack,és még rengeteg látnok, varázslóa lázas gyermek mély álmaival.Villog a csönd a szivárvány arcán,álmok úsznak égi vitorlán.Itt vannak még a hatvanas évek:Jimi Hendrix, Morrison a Doors-ból,Janis Joplin, és a többi bálvány,feneketlen torkú szellem-isten.

Megfagyott tűzként hasad a KozmoszHalott Isten hóvirágokat mos.

Becske Lajos József

Könyvespolc


Enigmatikus tájra készül az olvasó, ha kéz-be veszi Fodor Géza legújabb kötetét. A nép-dalfoszlányok és absztrakciótöredékek elvontvilágába, ahol szerves egységbe rendeződik ahagyomány és a modernitás. Az elidegenedőismerősség és az ismerőssé váló idegenségintellektuális lírájába, amelyet a meghökkentőképek, szokatlan képzettársítások tettek és tesz-nek rendkívül izgalmassá. Versei már-már mér-tani pontossággal szerkesztett tudatos konst-rukciók, az elme komoly kísérletei a lét erővo-nalainak feltérképezésére, méghozzá nem min-dennapi lírai érzékenységgel. Egész költésze-tén átsugárzik az egyetemességigény: a ter-mészet- és társadalomtudományok elemei, azemberi művészet remekei éppúgy az ihlet for-rását képezik, mint a legegyszerűbb virágéne-kek. Vitathatatlanul modern költészet ez, amelyaz olvasó részéről is befogadói erőfeszítést várel, és mindenképp széles horizontú alaposműveltséget feltételez. Befogadói erőfeszítéstaz újszerűen elvont képiség filozofikus mély-ségű titkosírásának megközelítéséhez és mű-veltséget a gyakori kulturális utalások dekó-dolásához. Aki Fodor Géza jelen kötetének ol-vasásába fog, annak ismernie illik a természet-tudományok eredményeinek humanizált kivo-natát a tachiontól a hipertérig, ha nem akar bot-ladozni a hivatkozások fizikai síkján, mikéntmagát az irodalmat is, hogy kifejlessze költé-szetének megértéséhez a megfelelő olvasatistratégiát. Mindezek után biztosan nem éri majdcsalódás!

Penckófer János írja, hogy Fodor Géza ver-sei „titokzatosságuk és egzotikumuk révénsokszor az érthetetlenség határán mozognak,mégis vonzóak maradnak.” Vonzóak, hiszen ajó vers minden olvasáskor új, addig fel nemfedezett oldalát csillantja meg. A remekmű isazért időtlen, mert minden befogadáskor, min-den korban kissé máshogy töri meg a tudatrávetülő fényét. Mivel nem közömbös a fényiránya, erőssége, hullámhossza sem. Újabb ésújabb értelemhéjak válhatnak le a mű testéről,követve a versélvező pszichéjének, világlátá-sának változásait. Az értelem kifejezés ez eset-ben többet is jelent köznapi jelentésénél, merthangulat, érzelem, atmoszféra „értését” is ta-karja.

Felütvén a költő legújabb, Hamvazó Holda jávoron (Viharos Hold a jávoron) című kö-tetét, szembetűnik, hogy a versek többségemár ismert, megjelent korábbi köteteiben, an-tológiákban. Az „ékszerész” azonban átrendez-te kristályait, talán a vetület élességét tartvaszem előtt. A gyűjtemény öt nagyobb egység-re tagolt prizmarendszer. Közülük az első aTükörszél és Széltükör határolta Tükörből szélcímű ciklus. Már a ciklushatárt képező két köl-temény korábbi kötetekben elfoglalt helyéhezviszonyított pozícióváltozás is magyarázza azátszerkesztést: a szerző célja a tematikus keret-bezártság, a feszesség növelése lehetett. A cik-

lus darabjai építkezésükben, hangütésükbenjellemzőek Fodor Géza költészetére. A tükör-momentum, a tükrös párhuzam, mint a DNSegymásnak megfelelő kettős spirálja az értel-mezés kiindulópontjául is szolgálhat, annyiragyakran jelenik meg egész lírájában. A tükör, alétező önvizsgálatának legfőbb eszköze, ha nemtorzít, az egzisztencia valós képét mutatja, solyan összefüggésekre deríthet fényt, amelyeknélküle homályban maradnának. E kettős sín-páron robogunk a tudományos szakkifejezé-sekkel is leírni kísérelt, látomásossággal is tá-gított, természetében is ábrázolt valóság meg-értése és megérttetése felé.

A két tükörvers által ölelt térben helyetfoglaló nyolc költeményben a természeti kör-nyezet jut szóhoz, a vegetáció ezerhangú mu-zsikája, s e csupa zene közt az ember. S ha atermészeti környezet az ábrázolás eszköze, ak-kor nála gyakran felsorolásszerű: a Nádon, fű-szálon zsibongását is a madárfajok sokaságá-val csiripelteti.

A következő ciklus, a Szobor Hamletnekmár az intellektus legbensőbb termeibe vezetbennünket, a tudatmély elvont terébe, a vég-ső kérdésekhez. Az mottó is árulkodó: Shakes-peare és a paradoxonkedvelő zen-buddhizmus.— Hogyan lenni? – Az itt a kérdés. Szól aciklus egyik kulcsmondata, előtérbe állítva azalkotmányok mindig második alapjogát, az élet-hez valót követő emberi méltósághoz való jo-got. Teljesülhet-e ez a környező versek több-szörösen összetett gondolati képeivel ábrázoltmindenségben, az önmagába soha vissza nemtérő ismétlődés spirálján? S eközben Arkhi-médész „játszik”. Nem Szürakuszai ostroma-kor, nem az első pun háború egy meghatáro-zott évében, hanem folyton. SzükségtelenPlutarkhoszt idéznünk, hiszen a narrátor „tér-ből, tükörből” kilépett.

Ebben a részben kap helyet a költő arspoeticájának is tartott Ebonit ének című költe-mény, amelynek alvilági látomásában a költő,a művész, maga a Művészet, a Hang ereszke-dik Hádész iszonyatteljes birodalmába mai Or-feuszként. A Nagy László-i „ama sík” ez, amely(nem csak) József Attila óta kísérti rémálmain-kat. Az egyes szám harmadik személy itt azon-ban az objektivitás érzetéig távolít, az alvilágotplasztikussá teszi, a páros rímek rendszere amaga abszurdnak ható játékosságával tovább-ra is a látomáshoz köt. Mesteri, amit itt a műszöveg mögötti drámaisága dialógus nélkül iseljátszat a befogadóval.

A Hódolat Michelangelo Buonarrotiemlékének, és a Képsorok Munkácsy Mihályalbumából a szerző jól ismert, korábban méltópublicitást kapott versei. Azt hiszem, minden-nél beszédesebb jellemzés, hogy a szonettbeliajánlás kapcsán ma is késztetést érzek arra,hogy arcom elé tartott kézzel próbáljam védenimagam a nap vakító korbácsaitól a korábbanemlített versnél.

A Monda kötetbeli helyzete itt számomrameglepő. És nem elsősorban formai szempont-ból. Fodor Géza verselésére általában jellemző,hogy modern tartalmakat is nyugodtan rá merbízni a hagyományos, Kárpátalján különösenmegszokott ütemhangsúlyos, „nemzeti vers-idom”-ra. Szerepe elsősorban kontextusábanrí ki a ciklus többi darabja közül. Egy olyanrendszerben, ahol a későbbi szerzeményekLator Lászlónak, Kovács Vilmos, HermanMelville, vagy éppen Mickiewicz emlékénekíródtak, a Monda szerepe mindenesetre elgon-dolkodtató. Talán a felkiáltójeles verszáró mon-dat indokolhatja itteni szerepét, de ez indok-nak elég halovány.

A ciklus záróakkordja, a Loreley (Szonetttükörre, hologrammal) szintén jól ismert, éselemzett alkotás. A tükrözött szonett, szabály-talan szonettpár jellemzően a Fodor Géza-i jel-képhalmazzal tűzdelt alkotás. A levegőtér izzá-sa, reszketése, a lézeres zsarát, hologramossugárzat ezredvégi kifejezései, s ezek klasszi-kus szonettformában való szerepeltetése is ti-pikusan költőnkre vall. Heine vagy Apolinairekapcsán a mitológiája sem lehet ismeretlen akultúrával akárcsak középiskolás fokon foglal-kozók számára sem. Az igazi meglepetés azon-ban a tükör felszínén éri az embert. Itt váliknaggyá a vers. A visszafordított időben, ahol avíz már felfelé zuhog. És nem elsősorban azötlet a bravúr, bár az is az. De általa a vers „cél-ba ér”, a látomás tükre megmutat önmagunk-nak. A Loreley is valamifajta kulcsvers ebbena lírai univerzumban. Magában is megérdemelegy tanulmányt.

A Belülről vérző tájakon kishazai szerző-ként valamiképp szubjektíve hat. Hatványo-zottabban igyekszik itt kifejezni, látleletet adnia kisebbségi létről, a “kárpátaljaiság” létélmé-nyéről a szerző. A Csoóri Sándornak, a Hitelfolyóirat főszerkesztőjének ajánlott Ily ránkvert sorssal című költemény is ezt látszik iga-zolni, ahol a “belénk metszett országhatárok”között az átkok “zárlatolnak”, s a csillagászat-ból ismert pulzár-momentum harmonizál az illyé-si magasba írt hazával. A Nullapont ismét tipi-kus Fodor-vers, mágnesesség, fordulat, tükörés szél. Elvont intellektuális tér, amelyben csaka vers második fele nyújt kapaszkodókat a fu-tóhomokföldön való gyökértájolás, a ciklikusidőfelfogás forgásérzetének említésével. Az eztkövető versek népiesebbek, balladisztikusankomorak, a személyes és nemzettörténeti gyászemlékeitől súlyosak. Majd a tantrikus Srímantra-jel, s Voznyeszenszkij tágítja a kulturá-lis horizontot, ezt követően a lírai Ratkó Jó-zsef-nekrológ, amelyben a címmé választottmondat is elhangzik, és a Prelúdium, minden-kori októberek elé kanyarint bennünket újranévlegesen is hazai tájra.

A következő ciklusban még dominánsabba népköltészeti ihletettség. A Szól a harmaténmellőlem ősinek is nevezett felező nyolca-sa (Szerdahelyi István a XVI. századra datálja),népdalszerű refrénje a bizonyság erre. Már-már énekelhető. De verstani szempontból nemmonoton a ciklus, hiszen a következő, hat szó-tagos sorokból építkező mű strófáiban már

Tükör, szél, forgás(Fodor Géza költészete legújabb kötetének „tükrében”)


Irodalomjátszik az ütemek szótagszámaival a költő.Bár itt is érvényesül az ütemfeleződés. A

Virágének esetében még bonyolultabb a kép-let, az időmértékes elemek szerepe jócskán meg-növekszik, a negyedik sora például daktilikusszimultán. Ritmusérzékünk a kezdősort semtudja nem háromüteműre tagolni. Az ütem-hangsúlyos versrendszerben íródott költemé-nyekben a növénynevek felsorolásszerűségea már említett módon gyakori Fodor Gézánál.

Másik jellegzetessége e fejezetnek a fen-tebb említettek mellett, hogy a természettudo-mányos utalások elvontsága itt (teljesen ért-hető módon) háttérbe szorul, átadva helyét anövényszimbolikának.

A Kezd a hajnal hasadni szerzőnknél szo-katlan ritmusproblémáját ellentételezik az e cik-lusban helyet kapott, már ismert művek, mintaz Ecetfa zöld időben című, amely Lator Lász-ló Fa a sziklafalonjával rokon, ezzel együtthamisítatlan Fodor Géza-vers a képi megjelení-tés sajátos villódzásával. Az Óda a szinevéritengerszemhez szintúgy látványfestés, egyet-len részletgazdagon kidolgozott kép; a Nomádének pedig a mitikus-misztikus mondókák, rá-olvasások dikcióját követi. A befejező négymű ugyancsak ismert korábbról.

A kötetzáró fejezet címe egyben a gyűjte-mény címe is. Viharos szél a jávoron… csakolvassuk el a címadót, mindannyian tudni fog-juk, mit jelent.

A Mint a bányász is ismerős darab, szo-nett formájú materiális ebonit ének, amely meg-formáltsága okán is kiállta az időpróbát, pedigkeletkezésekor az irodalomban hemzsegtek ahasonló témákat pedzegető álpátosszal telt, ésfutószalagon gyártott selejtversek. A Verho-vinai szél pedig az időmértékes akkordok sza-baddallama. Első soraiban még szinte szabá-lyos daktilus-vers, majd mielőtt monotonnáválna, megbomlik a rend. Spondeuszokkal las-sít, ionikusokkal hangszerel, mígnem beleve-szünk a képi muzsikába.

Az e ciklusban helyet nyert hat új alkotásjobban integrálódik az életmű testébe, mint afentebb tárgyaltak. A már ismertekhez hason-lóan a költő egyéni látásmódját sugárzó szim-bólumokat remegtető fotográfiák, vagy inkábbazok egymást is átfedő végtelen sora. Mert ittminden mozgásban van. Még a statikusnakhitt tárgyak is, keletkezésük, megsemmisülé-sük drámájában. Minden csupa dinamika, tör-ténés, esemény. Keletkezés és megsemmisü-lés, születés és halál drámája. S az ember teleszerelmes rettenettel.

Sötét tónusok szálaival átszőtt, megrázóversvilág a Fodor Gézáé. Bármit is néz, bármitis mutat, azt idő- és térbeli teljességében láttat-ja. A biztoshoz, biztonsághoz menekülni vá-gyó lélek szembesül itt az örök bizonytalannal.Mert minden elforog, fények, hangok, érzetekvillódznak szakadatlan. A létezés teljessége azörök átváltozás. A szemlélő kövületeket néz,és maga is fosszília, miközben történik vele ajelen, az élet nagy örvénye. Ezért megrázó éskatarzist kiváltó versvilág a Fodor Gézáé.

Egyszerűen érthetetlen, miért nem jutal-mazták eddig…

BAKOS KISS KÁROLY

Lélekemelő megállni a Vereckei-hágótetején az egykor volt lengyel-magyar ha-táron, ahol „fülembe még ős magyar dal ri-vall”. S valóban, a genius loci megragad,ahogy állsz, kezedben a messzelátó, s né-zed a Borzsai havasokat, alant Verebest, azutolsó falut, mögötted az ukránok által szét-vert, felállítani nem engedett emlékmű alsókét köve. S messzelátódon át túllátsz nemcsak a völgyeken, de az ezredéven is, látodazt a pár százezer ősödet, akik itt jöttek, mitjöttek, menekültek be a Kárpát-medencé-be, hátuk mögött a besenyők és a bolgá-rok. S persze nemcsak itt, hanem az Uzsoki-és a Tatár-hágón, a Békás-szoroson, Erdély-országon át, s talán éppen itt a főhad, me-lyet akkor még Álmos vezetett, ahogy aztP. dictus magister (ahogy ő magát nevezi),de nekünk csak Anonymus mester írta volta Gesta Hungarorumban. S Ungváron adtaát a vezérséget Árpádnak, s éppen Ungvá-ron vagy ahogy szerintem akkor hívták,Hungváron kötötték eleink az első vérszer-ződést, s innen hívják a mai napig az euró-pai nyelvekben Hungary-nek, Ungarn-nakMagyarországot. Nem a hun rokonság okán(bár nekem mindig örömteli, ha egy sport-versenyen a magyar induló neve mögöttzárójelben azt olvasom: hun), s végül is csaknálunk vannak Attila vagy Etele nevű lur-kók. Ki tudja, mi az igazság, ahogy aztPontius Pilátus is kérdezte, lemondva a vá-laszról. S ezt már az én messzelátóm sem

Jávor BélaVERECKÉRŐL

S. Benedek András

MunkácsElesett és büszke vagyok.Bőrömön a salétrom sója,Felsérti szülőházam sokMessziről jött lakója.Bár a megtérő gyermeknek,Még Kelet Párizsa rémlik,Nagyapja csontjait kiszórták.Sírját lózungok bérlik.Átlőtt térdem recsegveRoppan. Árnyam földre dőlt.Dacol, ki még fejét sem szegteÉlő embernek fia előtt.Ha jönnek rőtszínű ritterek,Kell gyermek, kell hogy ember legyen.Fegyverre kap a tépett sereg,Felbőg az ágyú a Szarkahegyen,Ha csatára hívnak sípok, dobok,Felragyogva a csatatűzbenAz én tépett szívem lobog,Vérfoltos dzsidára tűzve.Lobogj csak, szakadt rongy,Zengjen a holtak éneke.A tékozló Rómára rontA katakombák gyermeke.

mutatta meg ott a gerincen állva és hosszanpásztázva dél felé.

Itt állok, visszatérve a kiinduló pontra,őseim utóda, mai magyar. Nincs senki e kieshelyen, csak mi hatan. Rendben felrakottszénaboglyák, amott néhány tehén, a tel-kek határát hosszan egymás alá fektetettfenyőtörzsek mutatják. Napsütés és béke.„Verecke híres útján jöttem én”, írta Ady.Éppen jövőre lesz száz éve, ma e sorokkalbizonyára nacionalistaként kigolyóznákújliberális barátaink, bár akkor őt minősí-tették hazafiatlannak a kor ítészei. (Ha ebbebelegondolsz, láthatod, merre ment a világs benne e hon). Itt nincs álpátosz, nincsöngerjesztő nacionalizmus, egyszerűenműködik benned az egészséges magyarság,ahogy ott állsz a hegy gerincén, épp olytermészetesen, mintha meglátsz egy csinoslányt, hát érzed magadban, hogy férfi vagy.Itt meg azt, hogy magyar vagy. Ez a termé-szetes, e helynek ez a mondandója, s mond-ja is, és süket, aki nem hallja meg. S érzed ehelyen, így kellene élni, itthon, hétköznapis. Természetesen. Józanul és magától érte-tődően. Nem megfelelni akarva másnak, avélt közízlésnek, a trendinek.

Férfinak lenni és magyarnak. Ez Vereckeüzenete nekem, s ha most elmondtam ne-ked, talán nem volt haszontalan. Menj el,ha még nem voltál, keress négy napot, irányVerecke. Megéri, mert nem csak a szelleméhes, a léleknek is kell a látnivaló.

Füzesi MagdaVihar után

„A kék habok közt felmorajlikvalami zsongó halk remény”

(Dsida Jenő: Robinson)Mert teremtettél, mindétig eveztemFolyónak mondott végtelen vizen.Nem szűkölködöm immár semmiben,Uram, tekints rám, ne kívánd a vesztem.Robinson-gazdag kincseim csodálom:Fejem alatt egy kopott Biblia,Meg egy maréknyi jóízű Dsida,Egy ital víz és rettenetlen álom.E völgy fölött ma nem lesz virradat!Egy fenyő csúcsán napozik a nap,Kárörvendően ladikomra néz.A parton tölgy, egy vén harkály kopácsol,Az Isten izzad: nagy csónakot ácsolÉs csilingel egy Chopin-polonéz.

AlulnézetbőlHalott fenyők a kősziklákon.Fejüket a felhőkbe fúrják,Lélek hintázik minden ágon.Míg a nyár a hegyen túl késik,Tenyérnyi menyasszony-virágokA bodzás rétet kicsipkézik.Erdélyi fák a magyar tájon.Néha egy forrás felfakad,Hogy sorsunkban a sors ne fájjon.

Irodalom


A lenyugodni készülő naputolsó sugarai tétován motoz-nak a gyümölcsfák dús koronáiközt, rózsaszínűre festik az ud-var betonját, cirógatják arcomat.Egy érett barack halk, bocsánat-kérő neszezéssel pottyan lábamelé a lekaszált fűre, mosolyog,felkínálkozva kéri, emeljem fel.Markomban érzem simogatóbársonyát, gyönyörködöm azecsetért kiáltó csendéletben,amit a halványsárga körtévelegyütt alkotnak. Illatozik a csá-bítás: harapjak húsukba...

De én útra keltem visszafeléaz időben, már nem vagyok itt.Vagyis hát itt vagyok, de tíz év-vel korábban... Felnézek a mélyü-lő eget díszítő bíborszegélyesfelhőzsabókra és érzem, határo-zottan érzem, az éjszaka közeled-tére megrebbenő kerti lombokközt már nem vagyok egyedül:az egyik felhőfodor mögül vala-ki figyel...

Igen, te vagy az. A közelem-ben... És július van, csodálato-san meleg, zivatarokkal tűzdeltragyogó nyár, pontosan olyan,amilyen az a nyár volt.

...Barackérlelő július, szomba-ti nap. A piaci csarnokba indul-tam túróért. Barackos-túrós le-pényt kértél – szeretted. “És egykávét is bekapunk a lányokkal”

– mondtam, bár teljesen felesle-gesen. “Ó, hogyne: a kötelezőszombati kávés buli, azt nem le-het kihagyni” – bólogattál ko-molyan, de szemedben derűs-csúfondáros szikrák villantak fel.Sértődötten kerestem szavakataz évődően csípős válaszhoz, ámnem hagytál rá időt, kedvesked-ve folytattad: “Menj csak, siess,ne várjanak hiába a barátnőid.Ha nem zavarom a társaságot,majd utánatok megyek, csakelőbb pár percre beugrom a kli-nikára”.

...A tejcsarnokból kilépveazonnal megláttalak. Már dél kö-rül járt az idő, kevesen lézengteka piacon, szinte üres volt a tér.Sötét alapon apró, fehér mintásrövid ujjú inged fiatalosan fe-szült izmos válladon, kellemeskontrasztot alkotva a világosnyári nadrággal és szandállal, ki-emelve magas, sportos alakodat.“Mintha nem is ötvenen túl szá-molnád éveidet” – villant ben-nem az ámulat. Amint észrevet-

Weinrauch KatalinBÚZÁVAL ÉRŐ FÁJDALOM

tél, markáns arcodon mosolysuhant át, s üdvözlőn felém emeltkarod sötét pihéin megcsillant afény. Ujjaid közt ott füstölgöttaz elmaradhatatlan cigaretta.“Hamarabb végeztem” – mond-tad magyarázkodva. Nem igazánfigyeltem a szavaidra, csak néz-telek döbbenten, mintha előszörlátnálak. Sármos, jóképű férfi ál-lott előttem, a szívem hevesenfelzakatolt, szétömlött bennem aboldogsággal telített büszkeség:“Ez a férfi hozzám tartozik, az énpárom! S ha nem lenne kis híjánharminc éve a férjem, minden-képpen megszerezném magam-nak ezt a vagány pasit!”

...Vajon észrevetted, mi játszó-dott le bennem? Karnyújtásnyi-ra álltunk egymástól, s a hihetet-lenül törékeny, tovatűnő pillanat-ban arra gondoltam: egyszer majdnagyon jó lesz emlékezni erre azáldott idő-töredékre... Talán ezértnem szóltam semmit.

...Miért, miért nem mondtamki, amit éreztem, amit gondoltam!Tudnod kellett volna!

...Siettem kávézni. Vártak a“lányok”, s nem haragudtak,hogy elkísértél, dehogyis. Ked-veltek téged.

...Hallgattad a fecsegésünket,de mintha nem lettél volna ottteljes mivoltodban. Hallgatagon,kívülállóként nagyon is távoli-nak tűntél, szemedben furcsánborongó szomorúsággal, amitnem tudtam mire vélni. Vagy eztmár csak utólag látom így?

...Nem. Klári is észrevette raj-tad a szokatlant, még rá is kérde-zett: talán fájdalmaid vannakvagy más gondok nyomaszta-nak?

...Csendesen, titokzatosan el-mosolyodtál, s a kérdést megke-rülve halkan ezt mondtad:“Nagyapa lettem...” És ekkorváratlanul felnevettél. Összenéz-tünk, mint aki jelet lát vagy ke-res a másikon. “Én meg nagy-mama” – motyogtam, elámulvaaz új szereptől, amit az élet osz-tott ki ránk. “Gyönyörű kislány!”– találtam magamra a fiús ma-mák tudatalattijában mocorgó,leánygyermek iránti vágyakozásbeteljesedett örömével. “Éppenolyan a tekintete, mint a nagy-apjáé” – intettem feléd, s láttamszép metszésű ajkad szögletébena büszke mosolyt. “Annyira ki-

csike – néztél a lányokra –, nemis tudom, hogy kell fogni, a ka-romban tartani...” Ebben a pilla-natban egyszerre tört ki belőlünka jókedv, ellenállhatatlanul ésfelszabadultan kacagtunk, mertmindketten magunk előtt láttuka jelenetet, amint félős-ügyetle-nül öledbe emeled az alig három-hetes pici lányt.

...És a gyermek szabályosanmegrajzolt szemöldökét össze-vonva, szigorú tekintettel, döb-benetesen értelmes, felnőttes kí-váncsisággal nézett rád, mint akielőre megsejti az elkövetkezen-dőket, ezért rögzíteni akarja em-lékezetének objektívjében min-den arcvonásodat, rezdülésedetazokra az eljövendő évekre, ami-kor fizikai valóságodban te márnem leszel itt, s amelyek elindul-tak, közelednek az idő országút-ján...

“Nahát... Nézd, milyen ránco-sak a kis combjai” – bámultad arózsaszínűén kalimpáló lábacská-kat őszinte csodálattal, s én sér-tődötten javítottalak ki: “Fodro-sak, te, nem ráncosak...! Ő az énPicurom!” Korholásomat hallgat-va ismét elmosolyodtál: “Nicsak,a nagyi-tigris... De a neve találó:Picur... Az Adrienn túlságosan,felnőttesen komoly.”

... Soha többé nem láttad akislányt. Ő sem volt elég vissza-tartó erő számodra. Még ő sem.Te akkor már tudtad, hogyelmégy. Senki, semmi nem tudotteltéríteni az általad kijelölt vég-zet karmától.

...Hogy illatozott akkor is azérett barack, a viaszosan sápadt-sárga, búzával érő körte... Mintaz arcod az után.

...Állok a kertre hulló sötét-ségben, arcomon könnyű érin-téssel alágördül egy könny-csepp, leszalad az államra, on-nan a kezemre hull és igaz-gyöngyként remegve megül abarack bársonyán. Tücsökciri-pelős csendben emelem tekinte-tem az égbolt végtelen mezejénhalványan pislákoló csillagokra,azt a bíborszélű felhőt keresem,amely mögül – tudom! – most isfigyelsz. Kiáltani kellene, de csaksuttogásra van erőm: mondd, mi-ért...?

A mélyülő éjszaka hallgat, be-borítja a kertet, a lelket sötét ta-karóval.

A Kongresszusi Központimpozáns palotája adott otthonta XIV. Budapesti Könyvfeszti-válnak, melynek Umberto Eco,olasz író, esztéta, irodalomtör-ténész és Kanada voltak a dísz-vendégei. Umberto Eco a meg-nyitás napján, április 12-én vet-te át a főváros főpolgármeste-rétől, Demszky Gábortól a Bu-dapest Nagydíjat, mellyel eddi-gi irodalmi tevékenységét, amagyar-olasz kapcsolatok terénkifejtett eredményes munkássá-gát ismerték el.

A Könyvfesztiválon csak-nem félezer külföldi, hazai és ha-táron túli magyar könyves cégkínálta majd ötvenezer kötetét.(Sajnos, a kárpátaljai magyarkönyvkiadás nem prezentáltamagát.)

A kitűnően szervezett szel-lemi lukulluszi lakoma négy na-pig tartó eseményeiben nemvolt „üresjárat”: A KongresszusiKözpont termeiben egymástkövették (vagy éppen egy idő-ben) az ismert tollforgatók, kri-tikusok, kiadók bemutatkozásai,ismert színészek felolvasásai akiállított művekből, nonstopdedikálták köteteiket írók, köl-tők, illusztrátorok.

A Könyvfesztiválon hete-dik alkalommal rendezték meg akulturális területen az eddig leg-nagyobb nemzetközi összefo-gással, tizenkilenc EU-tagor-szág együttműködésével a leg-tehetségesebb prózaírókat fel-vonultató Európai Elsőkönyve-sek Fesztiválját. Az unióhoz leg-utóbb csatlakozott két közép-kelet európai ország, Romániaés Bulgária ifjú tehetségei isbemutatkoztak a nagyszámúközönségnek; először képvisel-tette magát Litvánia és Lettor-szág. A fesztivál elindítása ótacsaknem száz európai írótehet-ség látogatott el Budapestre, smutatta be szellemi termékét.

A könyvfesztivál vasárnapdélután a Születésnapi IrodalmiSzalonnal, az ebben az eszten-dőben kerek születésnapjukatünneplő – köztük Balla D. Ká-roly – jeles írók részvételévelzajló beszélgetéssel zárult.

SZÖLLŐSY TIBOR,a Fesztivál meghívott

résztvevője

Budapesti Könyvfesztivál:a Guttenberg-galaxis

fénylő csillaga

Gyökerek


– Kezdjük talán egy szokványos kér-déssel. Mit jelent neked a szülővárosod,Beregszász?

– A felhőtlen gyermekkort, az első sze-relmet, az első lépéseket a nagybetűs élet-ben, az első gitáromat, a régi összejövete-leket a rocker haverokkal, az első komo-lyabb fellépést. Nekem ezek azok a dolgok,amelyek egy életre meghatározzák ezt a vá-rost a szívemben. Hát, úgy hirtelen ezekjutottak eszembe…

– Mikor határoztad el, hogy előadó-művész leszel? Apropó, te hogyan hatá-roznád meg önmagadat?

– Nem határoztam el soha, hogy elő-adóművész leszek. Nem készültem soha tu-datosan erre a pályára. Valahogyhozta magával az élet. Mindig is sze-rettem énekelni.

Talán komolyabban ott kezdő-dött, amikor egyszer augusztus hu-szadikához közeledve az akkori ze-netanárnőm felvetette, hogy kellenevalamilyen műsorral készülni e jelesünnep alkalmából, mire én azzal áll-tam elő, hogy ott van Szörényi–Bródy „István a király” című rock-operája, mi lenne, ha abból adnánkelő egy rövid kivonatot. A tanárnőjónak találta az ötletet, de „ki énekliel István szerepét?” kérdezte. Termé-szetesen magamra vállaltam, és nemis sikerült olyan rosszul. Aztán talál-tunk megfelelő embereket a többi sze-repekre is. Úgy emlékszem, ez akkoregy jó kis előadás volt, méltóképpenemlékeztünk meg a keresztény ma-

gyar állam megalapításáról. Talán ez volt akezdet.

A kérdés második felére válaszolva: hi-vatalosan, papír szerint énekes-gitáros elő-adóművész a titulusom, de talán a históriásénekek miatt több helyen énekmondókéntis említettek már. Én legtöbbször, ha meg-kérdezik, egyszerűen énekes-előadónaknevezem magam, mert ebbe a megfogalma-zásba belefér minden stílus, a középkorimagyar históriás énekektől, a megzenésí-tett versektől az operett- és musicaldalo-kon át egészen az operaáriákig.

– Melyek pályád főbb állomásai? Kiksegítettek a rögös úton, már ha rögös voltpersze?

– Nem főbb állomásai, hanem inkábbmeghatározói, formálói, alakítói voltak a pá-lyámnak. Először is a Beregszászi Művé-szeti Iskola, ahol Krajnik Irén személyébenegy csodálatos ember volt a zenetanárom.Aztán 1998-tól öt éven keresztül a Króni-kásének Zeneiskola, ahol többek közöttDévai Nagy Kamilla, a Kaláka együttes tag-jai, Wacha Imre, dr. Stollár Jánosné, SchmidtFerenc, Avar Judith és mások voltak a ta-náraim, akiktől szakmai tudást, emberséget,és egy olyan fokú szakmai alázatot tanul-tam, ami nélkül az előadóművészi pálya el-képzelhetetlen. Ami a színészetet illeti, na-gyon sokat tanultam a Nemzeti Kamaraszín-házban eltöltött évek alatt. Hálás vagyokaz életnek, hogy részem lehetett abban arengeteg turnéban, ahol maga a helyszín,maga a közönség is alakította az előadót.Hiszen teljesen más volt Párizsban vagy azEgyesült Államokban, vagy Japánban éne-kelni, mint például Erdélyben, vagy az anya-országtól leszakadt többi magyar területe-

ken. És itt szeretném megköszönni a felesé-gemnek a kitartását, aki mindig ott áll mel-lettem: egy mosollyal, egy törülközővel akezében, vagy a mikrohullámú sütőben ha-gyott vacsorával, amikor éppen hajnali há-romkor érek haza egy hangversenyről, és őmár alszik. Nélküle nem tudnám szolgálni amagyar kultúrát sem itt a Kárpát-medencé-ben, sem sehol a világon.

– Úgy tudom, jelenleg Veszprémbenélsz és dolgozol. Milyen változásokat ho-zott számodra a főváros elhagyása?

– Kilenc hosszú év után – hála Isten-nek – sikerült otthagyni Budapestet. Perszenem teljesen, mert néha egy-egy fellépésvisszaszólít, vagy éppen valahová menet ke-resztül kell utaznom a fővároson, de már nemélek ott. Miért döntöttem úgy, hogy ottha-gyom Budapestet, azt gondolom senkineknem kell bővebben kifejteni. Veszprémben,a királynők városában sikerült egy kisebblakást vásárolnunk húszéves hiteltörlesztés-sel, ahol a feleségemmel, Anitával és a fiam-mal, Botonddal élek. Remélem, sikerül meg-szeretnem ezt a várost, ami területre körül-belül akkora, mint Beregszász, csak az egyika Kárpátok alján van, a másik meg a Dunán-túlon. Én világpolgárnak tartom magam, te-hát az emberekkel nincs semmi bajom. Veszp-rémben nincs ipar, a város mellett húzódik aBakony erdő, ezért kristálytiszta a levegő,nyugodtabb az élet, és hát egy énekesnekennél több igazán nem is kell. „Dolgozni”pedig, ahogy te fogalmaztál, az egész Kár-pát-medencében „dolgozom”. Jelenleg kö-zös műsorom van az eredeti 1983-as király-dombi István a királlyal, Pelsőczy Lászlóbarátommal „Ezeréves Ámen”címmel, aholSzent István-i látomásokként jelennek megtörténelmünk meghatározó és főbb állomá-sai az úgynevezett „István imákban”, vala-mint korabeli históriás-énekekben, prózák-ban, versekben.

– Egy kárpátaljai vonatkozásújótékonysági esten találkoztunk leg-utóbb. Ezek szerint szívesen fellépszilyen rendezvényeken?

– Természetesen szívesen veszekrészt jótékonysági hangversenyeken,de nemcsak fellépőként, hanem hall-gatóként is.

– Végezetül még egy kérdés: mi-lyen terveid vannak?

– Távlati terveim között szerepelegy kárpátaljai turné, amihez, remé-lem, egyszer sikerül megtalálnom amegfelelő embereket, de most első-sorban a 15 hónapos fiamból szeret-nék az elkövetkezendő évek alattegészséges lelkű embert nevelni.

– Köszönöm a beszélgetést, la-punk olvasói nevében is további si-kereket kívánok!

LENGYEL JÁNOS

Ezeréves ÁmenBeszélgetés Csobolya József énekes előadóval


Képes krónika

„Futurae immortalitas promissio…”

Mikolay (Mikolajcsik) Imre

Pásztor Ferenc

A beregszászi rómaikatolikus templom 1941-ben

Csoportkép a beregszászi szőlőhegyen (ülnek /balról/:Pásztor Ferenc, Ortutay Jenő polgármester)

A dobóruszkai templom

Családi körben Dobóruszkán

A Magyarok Házában futottam összeMikolay (Mikolajcsik) Imre budapesti nyug-díjassal, aki a Munkácsi Római KatolikusApostoli Kormányzóság elérhetőségét tu-dakolva kereste fel a Kárpátaljai Szövetsé-get. Szó szót követett, és kiderült, hogy ven-dégünk a mártírhalált halt Pásztor Ferencberegszászi főesperes, vikárius unokaöccse.Azért akarta „kinyomozni” a munkácsi püs-pökség címét, mert olvasta Majnek Antal„Kárpátaljai Római Katolikus Apostoli Kor-mányzóság” című tanulmányát (Útközben.Tanulmányok a kárpátaljai magyarságról.Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség,Ungvár, 1998), amelyben nagybátyja halá-láról az van írva: valahol Szibériában haltmeg. Nos, a családi krónika jóvoltából eztaz adatot kívánta kiegészíteni.

Köztudott, hogy Pásztor Ferenc emlékéttábla őrzi a beregszászi római katolikus temp-lom falán. Megragadva az alkalmat arra kér-tem Mikolay Imre urat, a rendelkezésére állóiratok és családi fényképek segítségével ol-vasóinkkal is ismertesse meg egy ma márlegendává kristályosodott személyiség élet-útját. Következő találkozásunkkor kaptamtőle az alább felhasznált dokumentumokat.

Néhány szót Mikolay Imréről. A családnagykaposi gyökerű, szülei (éppúgy, mintPásztor Ferenc) egykor jó barátságban vol-tak Mécs László papköltővel. Esküvőjükkapcsán írta a költő Kérők című versét. Pász-tor Ferenc életútjáról unokabátyja, a közel-múltban 90 éves korában elhunyt dr. Pász-tor István jogász gyűjtötte össze a fellelhe-tő adatokat. Alább mi is ezekből a doku-mentumokból idézünk. Mikolay Imre el-mondta: annak idején jómaga is gyakranvendégeskedett Beregszászban PásztorFerenc prelátus otthonában, illetve a szőlő-hegyen. Pásztor Ferenc édesapja, PásztorJános csizmadia, édesanyja, Tahy Juliannaa Tahy földbirtokos család leszármazottjavolt. Az itt közölt családi fotók Mikolai Imrealbumából valók. Mint beszélgetésünkbőlkiderült, Pásztor Ferenc Gulagból küldött le-veleinek egy része még nem került elő (an-nak idején Erzsébet húgával levelezett). Ezúton kéri a Kárpátaljai Hírmondó olvasóit,hogy ha valakinek esetleg tudomása vanarról, hová kerülhettek a levelek, értesítse őta Kárpátaljai Szövetség címén (1052 Buda-pest, Semmelweis u. 1–3.).

Ennyit az előzményekről. Most pedig lás-suk Pásztor Ferenc pápai prelátus életútját,ahogyan dr. Pásztor István rekonstruálta.

Született: Ungvár, 1880. január 14.Felszentelve: 1902. január 27.Segédlelkész: Csomaköz 1904Plébános: Szakasz 1910Dobóruszka 1911–1930Beregszász 1930–1944Meghalt: 1951. október 15-én Szibériában

a Gulágon.

Folyamatban van Pásztor Ferenc boldoggá avatásának előkészítése,azaz hamarosan beteljesül „az eljövendő örök halhatatlanság ígérete”


KorképEltemetve: Tajsettől keletre az 54-es

kilométerkőnél, a 20. tábor temetőjében.Fejfa száma: 17.

Dr. Pásztor István visszaemlékezéseibenmegemlítette, hogy 1949-ben, Pásztor Ferencletartóztatásakor jelen volt unokatestvére, Pász-tor István is. Tőle hallotta, hogy milyen em-bertelenül bántak nagybátyjával. A házkuta-tás során minden értékes tárgyat, lexikonokat,könyveket, írógépet, az irodájában lévő pénztis lefoglalták, elvitték.

Pásztor Ferencet a 30-as évek közepe tá-

ján helyezték Beregszászba plébánosként. Áll-jon itt két momentum itteni működéséről. 1944-ben a magyar hatóságok őt bízták meg két el-fogott és kivégzésre ítélt partizán meggyónta-tásával, megáldoztatásával. Megpróbált köz-benjárni a két szerencsétlen ember érdekében,sajnos eredménytelenül. Szerette volna meg-menteni a koncentrációs táborba való hurco-lástól Hirsch Salamon főrabbit, de az elhárítot-ta a segítséget azzal, hogy osztozni kíván híveisorsában. Befejezésül idézzük a krónikást: „ …Nehéz belenyugodni, hogy egy ilyen„csupaszív” ember felfelé ívelő pályájánakmiért kellett ilyen hirtelen, szinte egyik nap-ról a másikra derékba törni, s ő magánakilyen szörnyű megaláztatást, ennyi fájdalmatelszenvednie. … Eszembe jut egy gyászmiseabban az időben latin nyelven énekelt gyö-nyörű szép prefációja. … Középiskolás ko-rom óta, amióta nagyjából megismertem alatin nyelvet, gyönyörűségtől eltelve hallgat-tam, amint nagybátyám szép, selymes bari-ton hangján énekelte. Egyik legszebb rész,amikor az elkerülhetetlen halál tényének em-lítésekor felcsendül – mintegy vigasztaláskép-pen – „az eljövendő örök halhatatlanság ígé-rete” (futurae immortalitas promissio). Igen,ez az örök halhatatlanság, az örök üdvösséglesz a megérdemelt jutalma Pásztor Ferenc-nek. Ez az isteni szeretetből fakadó ígéret vi-gasztal bennünket. Ez segít abban is, hogyzúgolódás helyett belenyugodjunk Isten meg-másíthatatlan akaratába bármily csapás érbennünket…”

EpilógusMegható volt beleolvasni a családi króni-

kába, kézbe venni a megsárgult fotókat. Fel-emelő, hogy emberek életük nyolcvanadik événtúl is fontosnak tartják ápolgatni a családfaolykor a sors által megnyesett ágait. Álljon ittvégszóként az a jó hír, amellyel Mikolay Imreszolgált: folyamatban van Pásztor Ferenc bol-doggá avatásának előkészítése, azaz hamaro-san beteljesül „az eljövendő örök halhatatlan-ság ígérete”.

FÜZESI MAGDA

Négyen ültek,ám inkább izegtek-mozogtak a kolhozpárttitkárának iro-dájában: maga a„mindenható”, aszövetkezet elnö-ke, a főagronómusés a burgonyater-mesztők brigadéro-sa. A pártszervezetelitje soron kívüliértekezletet tartottannak apropóján,hogy meghallgas-sák a titkár beszá-molóját a tegnapijárási pártaktívaösszejövetelének a nagy októberi szocialis-ta forradalom közelgő évfordulója szellemé-ben fogant határozatairól.

– A járási első felszólítására azt vála-szoltam, hogy teljesítettük vállalt kötelezett-ségünket: betakarítottunk száz tonna bur-gonyát. Eredményünket a nagy ünnep asz-talára helyezzük – kezdte a párttitkár.

– Hogy mondhattál ilyet, hiszen magadis tudod, hogy alig hetvenöt tonnánk van!– reagált az elnök.

– Próbáltam volna az igazat mondani –riposztolt a címzett –, már egyikünk sem len-ne itt!

– Hát ebben igazad van – vakarta a fejebúbját az agronómus. – Volt rá példa a járás-ban, nem is egy.

– De ez még nem minden – folytatta atitkár elvtárs. – Megtapsolták a bejelentése-met, de azt is mondták: elhisszük, de ellen-őrizni fogjuk. Kiszáll egy bizottság és má-zsálni fognak, hogy meggyőződjenek igaz-mondásunkról.

– Hajaj! – vonta össze a szemöldökét abrigadéros. – Nyakig benne vagyunk. Mostmi a sz..t fogunk csinálni?

– Azért jöttünk össze, hogy kitaláljunkvalamit, mert ha hazugságon kapnak min-ket, akkor szedhetjük a sátorfánkat, persze,ha ennyivel megússzuk – révedt a távolbaaz eszmei vezér.

– Nemegyszer voltunk már hasonló hely-zetben – folytatta a kolhozelnök –, de sosemlett baj, mert hozzáértően fogadtuk és bú-csúztattuk az ellenőröket.

– De ez nem a szokásos ellenőrzés lesz– emelte fel a hangját a párttitkár. – A jubile-umi ünnepségre való tekintettel ezzel a kér-déssel a párt központi bizottsága foglalko-zik, amint azt a tegnapi aktívaülésen a kikül-dött elvtárs mondta. Fentről jönnek az ellen-őrök, azokat megfirkálni rázós próbálkozás!

– Mikorra várhatók?– Három napon belül. Addig mindent

elő kell készíteni: zsákba szedni a pityókát,kirakni a mázsákat. Ők mérnek, ők számol-nak. A te felelősséged – fordult a párttitkár abrigadéroshoz –, hogy minden rendben le-gyen.

A termelők fizetsége

– Jól van, ráállítom az embereket. De nemlesz száz tonna, ti is tudjátok…

Mély csönd borult az irodára: a gazda-ság vezérkara tornáztatta szürkeállományát,kitalálandó, hogyan menthetnék az irháju-kat.

A titkár elvtárs, mint a legavatottabbszakember, törte meg a síri hangulatot.

– Hogy is mondtad az előbb – fordult abrigadéroshoz –: mi a sz..t fogunk csinálni?

– Hát nem úgy van? – kérdezett azvissza. – Nyakig benne vagyunk!

– Hát ez az! Zseni vagy! Figyeljetek ide– szólt bajtársaihoz –, pont ez az, ami segítrajtunk! Te – nézett a párttitkár a fõagronó-musra – még ma szállíttatsz a helyszínre vagytíz teherautónyi trágyát. Te – fordult a briga-déroshoz – ügyelsz arra, hogy csak megbíz-ható emberek töltsék meg a krumpliszsáko-kat. Mert – hordta körbe csillogó tekintetéta társaságon – minden zsák aljára, úgy ne-gyedrészig, jó lucskos, súlyos trágyát pa-koltatsz, rá meg a gumókat. Így biztosanmeglesz a száz tonna.

Nagy megkönnyebbüléssel fogadták aragyogó ötletet. Az elnök meg is jegyezte:

– Észkombájn vagy, nemhiába te lettél apártszervezet titkára.

Azonnal munkához láttak. Mire megér-keztek az ellenõrök, minden a helyén volt.

A méricskélés befejeztével a központivizsgálódók elégedettségüknek adva han-got gratuláltak a vállalt kötelezettség teljesí-téséhez és közvetítették a központi határo-zatot:

– A kolhoz vezetõsége egy hét alatt szál-líttasson be a központi raktárba hetvenöttonna burgonyát, hogy legyen elegendõ azünnepi asztalokon!

A párttitkár, a kolhozelnök, a fõagronó-mus és a brigádvezetõ kényszeredett mo-sollyal búcsúzott az ellenõröktõl.

– Ha beviszünk hetvenöt tonna krump-lit, a mi földmûveseinknek mit adunk ? – mo-tyogta az elnök maga elé.

– Hát – vonta meg a vállát a párttitkár –azt, ami azon felül marad…

SZÖLLŐSY TIBOR

Kolhozgyűlés Kárpátalján 1947-ben.

Korkép


„A Beregszászi Magyar Gimnázium tör-ténete” című, 1990-ben megjelent könyvetlapozgatom. A terjedelmes, tartalmas köteta tanintézet egykori érettségizett “öreg”diákjaiból alakult szerkesztő közösségénekdicséretes, gondos munkájáról tanúskodik.A beregszászi lokálpatrióták örömmel ésbüszkén olvashatják az 1864–1989 közöttihosszú időszakot felölelő, eseményekbengazdag gimnáziumi évek történetét. Akönyv oldalain tanárok, diákok serege vo-nul fel az olvasó előtt. Szinte meglepődveolvashatjuk, hogy ez a több mint száz esz-tendőn át működő csodálatos tanintézetmennyi tehetséges tanárt, orvost, jogászt,lelkészt, mérnököt, művészt, kutatót, ve-gyészt, írót, történészt és sok-sok más in-telligens, híres vagy kevésbé ismert, debecsületes, dolgos embert nevelt fel a tár-sadalomnak.

A könyv szerzői nem feledkeztek megegyetlen tanárról sem, akinek fáradságosmunkája gyümölcseként válhatott mindezvalóra. Csupán azt fájlalom, hogy a könyv-ben mondatnyi említés sem esett a gimná-zium egykori, minden diák által kedvelt éstisztelt pedellusáról – Major Pálról. Talánnekem is csak akkor idéződött fel emlékem-ben ez a kedves gimnáziumi altiszt, amikorCsanádi György “Régi beregszásziak” című2001-ben megjelent könyvében olvastamróla. Eszembe jutott egy kis történet, amitannak idején Pali bácsi mesélt el nekem,hogy bár nem lévén tanár, hogyan csinált őis nagy embert egy, a beregszászi gimnázi-umban egykoron érettségizett diákból. Dene ugorjunk a dolgok végére, kezdjük elöl-ről a történetet.

Major Pál, mindenki Pali bácsija, és adiákok által tréfásan Pali néninek becézettszigorú felesége régi bútordarabok voltaka gimnáziumban. Pali bácsi megjárta az elsővilágháború frontjait, kétszer megsebesült,32 hónapot töltött orosz hadifogságban.Hazatérve hosszú-hosszú éveken át a gim-názium pedellusaként dolgozott. Aztán aVörös Hadsereg bevonulásával Pali bácsitszép csendesen kivonultatták a tanintézet-ből, nyugdíjazták. A gimnáziumból szovjettípusú tízosztályos középiskolává vedletttanintézet nem tartott igényt a gimnáziumialtiszt szolgálatára. Pali bácsi évekig néminyugdíjkiegészítés okából a beregszászijárási kultúrház és népszínház plakátragasz-tójaként dolgozott. Innen az ismeretségünk.A művelődési intézmény saját rendezvényeimellett sok idegenből érkezett társulat –ukrán, orosz színház, koncertező együttes,esztrádzenekar, vándorcirkusz – műsoránaklebonyolítását is vállalta. Így hát bőven

akadt munkája a pedellusból plakátragasz-tóvá átminősült Pali bácsinak. És meg kellmondani, értett is ehhez a mesterséghez.Sok beregszászi lakos emlékezhet még arra,amint kezében lisztből kotyvasztott csiriz-zel telt vödörrel, meszelővel, hóna alatt elő-re szakszerűen feltekert plakátokkal járta aváros utcáit.

Egyszer úgy történt, hogy Pali bácsikellékeivel hamarabb jött meg, mint a kira-gasztandó plakátok. Várni kellett, és addigbeszédbe elegyedtünk. Talán éppen a régiszép gimnáziumi pedellusi éveire emlékez-tünk.

– Igazgató úr! – szólt ekképpen, mertha „elvtársak” voltunk is abban a korban, őa tiszteletet továbbra is úri módon szerettekifejezni. – Tudja-e ön, hogy annak idejénén csináltam minisztert a beregszászi gim-názium egyik egykori végzős diákjából?

Csodálkozásomra az öreg elmondta,hogy a Vörös Hadsereg bevonulása után,habár a csatazajok egyre távolodtak a vá-rostól, de az oktatás a beregszászi gimnázi-umban még nem kezdődött meg. Az ötve-nedik életévén jócskán túl járó Pali bácsiakkor is becsülettel teljesítette feladatát:mindennap végigjárta a tanintézet folyosó-it, tantermeit, éberen őrködött az üres épü-letben.

– Egy napon beállított egy fiatalember– a gimnázium egykori diákja – és közöltevelem, hogy aznaptól ő a tanintézet igazga-tója, majd kérte az igazgatói iroda kulcsát.Jó, jó, elhiszem, mondtam én, de azért tes-sék valami papírt mutatni róla. Szó szót kö-vetett, de a kulcsot írás nélkül nem adtamoda. Jó, hozok én majd írásos papírt, mond-ta, és dühösen távozott.

– És hozott? – kérdeztem kíváncsian.– Dehogy hozott! Azóta sem láttam,

csak hallottam, hogy Magyarországon mi-niszter lett belőle... Na mármost, ha én ak-kor odaadom neki a kulcsot, talán még mais az iskola igazgatójaként tevékenykedik.Így hát nekem köszönheti, hogy miniszterlett belőle – logikázott az öreg.

Ilku Pál egy időben valóban tanítókéntműködött Beregszászban, szülővárosában.A háború után Pécsen a városi pártbizott-ság titkára volt, majd a Magyar Népköztár-saság Honvédelmi Minisztériumában a Po-litikai Főcsoport főnökének helyettese, ké-sőbb főnöke lett, vezérőrnagyi rangban. Egyidőben Magyarország művelődési és köz-oktatási minisztere volt, de egy bizonyos:nem az öreg pedellus jóvoltából. De azértMajor Pali bácsi, nyugodjon békében azzala tudattal, hogy egyszer hajdanán ő csináltminisztert egy földijéből.

A Karácsfalvai Sztojka Sándor GörögKatolikus Líceumban rendezett író-olvasótalálkozót Egressy Miklós atya, a tanintéz-mény lelkészi igazgatója nyitotta meg. Kö-szöntötte a megjelenteket abból az alkalom-ból, hogy az Intermix Kiadó gondozásábanmegjelent görög katolikus tematikájúkönyv bemutatójára éppen ebben az intéz-ményben került sor. Ezt követően könyvis-mertetőjében Dupka György mint azIntermix Kiadó vezetője kiemelte, hogy aKárpátaljai Magyar Könyvek sorozatánakegyházi, teológiai műfajkategóriában eddig6 könyv jelent meg, amelyek szervesen kap-csolódnak a sokat szenvedett egyházhoz.Ezek között kiemelkedő helyett foglal el asalánki származású, jelenleg a NyírbátoriBáthori Múzeum igazgatójaként tevékeny-kedő dr. Pilipkó Erzsébet Ütköző identitá-sok című monográfiája.

A könyvhétre megjelent monográfiaszerzője a jelenlévőknek egyebek mellettelmondta, hogy mint néprajzos ebben adisszertációjában a kárpátaljai magyar gö-rög katolikusok etnikai és vallási identitás-tudatának vizsgálatát végezte el tudomá-nyos megközelítéssel az 1989-es változá-sok kapcsán. Dr. Pilipkó Erzsébet köszöne-tet mondott a jelenlévő lelkészeknek,Bendász Dániel esperesnek a felmérő mun-kája során nyújtott segítségért. Mint el-mondta, rengeteg anyaghoz jutott dr.Bendász István kanonok hagyatékából, il-letve a levéltári forrásokból.

A szakmai körökben is elismert tudo-mányos munkáról, kárpátaljai jelentőségétkidomborítva, szólt Zubánics László törté-nész és Bendász Dániel esperes, a bereg-szászi esperesi kerület vezetője. ZubánicsLászló szerint a kiadvány jelentőségét az isemeli, hogy napjaink történéseit mutatja be,hiszen olyan eseményekre tért ki, amelye-ket magunk is megélhettünk, illetve olyanszemélyekre, akiket mi is ismerhettünk.Bendász Dániel esperes, aki a Romzsa Tó-dor Hittudományi Szemináriumon egyház-történelmet oktat, elmondta: hiánypótló ki-adványról van szó, melyet érdeklődésselforgatnak majd a szeminaristák.

Dupka György több olyan témát is fel-vetett, amelyeket a közeljövőben érdemeslenne megvalósítani. Bár a kárpátaljai ru-szinság és maga a Munkácsi Görög Katoli-kus Püspökség sokat köszönhet Mária Te-rézia királynőnek, a régi történelmi beideg-ződések miatt eddig senki sem foglalkozottemlékének megörökítésével, munkásságá-nak feltárásával. Hasonlóképpen megoldás-ra vár a Szent Korona ungvári “tartózkodá-sát” megörökítő emléktábla elhelyezése is(a napóleoni háborúk során Munkácsra me-nekített koronázási jelvények egy éjszakátaz ungvári püspöki palotában voltak.)

TUDÓSÍTÓNK

IRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓA KARÁCSFALVAI

LÍCEUMBAN

Schober Ottó

PALI BÁCSI


Gyökerek

Katona Tamás jelenség. Aki csak egy-szer is hallotta őt beszélni, örökre a szívé-be zárta. Miért? Nincs benne rátartiság.Amit tud, és meg kell hagyni, nagyon sok-oldalú ismeretekkel rendelkezik, úgy adjaelő, hogy szeretni kell érte. Gyökereirőlbeszélgettünk.

– Édesanyám a beregszászi járásiSárosorosziban, nagyanyám a nagyszőlősijárási Nagypaládon született. Felmenőim ottvoltak református lelkipásztorok. Katolikusember nincs még egy rajtam kívül a földön,akinek annyi református lelkipásztor őse lettvolna, mint nekem. De hozzá kell tennem,hogy anyai nagyapám evangélikus volt,vannak erdélyi unitárius rokonaim, ezenkí-vül egyik dédanyám örmény származású.Tovább nem keresgéltem, nehogy mást istaláljak.

– Történészként milyen témakörben„búvárkodik” legszívesebben?

– Semmi máshoz nem értek annyira,mint az 1848–49-es eseményekhez. Én úgytartom, hogy az egy jó korszaka volt a ma-gyarságnak. Nemcsak az a másfél év, amikormint az üstökös, úgy szálltak fel a nagy em-berek és tűntek el szinte nyomtalanul, mintPetőfi és Vasvári, hanem ott volt előtte a re-formkor a maga csodálatos, bár koldussze-gény iskoláival. És most ugyanúgy iskolák-ra van szükség, hogy jusson a magyarságvalamire. Megint vissza kellene találni a re-formkorhoz, hiszen ennek a kornak az isko-láiban nevelődtek azok a csodálatos fiatal-emberek, akik megcsinálták ’48-at, azt, amitmost is meg kellene csinálni: korszerű, euró-pai Magyarországot, vagyis kiváltságokatnem ismerő országot, hogy a mai fiatalok-nak már ne kelljen ugyanezen fáradozniuk.Ez az én kedvenc területem, 1848–49 hábo-rús korszak volt, és nem azon múltak a dol-gok, hogy ki milyen hűvös vagy heves szó-noklatot mondott a hordó tetején vagy a deb-receni parlamentben. Még az utolsó székely

Katona Tamás történész, a Kárpátaljai Szövetség elnöke

A szatmárnémeti Dsida-ünnepség résztvevői: Pomogáts Béla irodalomtörtész,Muzsnay Ilona, az ünnepség egyik szervezője, Katona Tamás történész.

honvéd szuronyán is többmúlott.

– A történelem mellettmi a kedvenc időtöltése?

– Én még az a nemzedékvagyok, aki olvas, tehát sze-retek olvasni. Ezenkívül imá-dom a ’45 előtti filmeket,gyűjtöm is őket. Az elkészült350-ből körülbelül 250 meg-van nekem. Ez „ragadós”,mert van két nagy lányom ésegy 18 éves fiam, és ő, minta legkisebb gyerek, az énrögeszméim miatt betévetudta például az „Egy szok-nya, egy nadrág” című filmteljes szövegkönyvét. Fe-

küdt az ágyban a televízióval szemben éselőre mondta, mi következik. Azért szere-tem ezeket a filmeket, mert érdekes korsza-kot ölelnek át, a két háború közötti Magya-rországot. 1920-ban egy életképtelennécsonkított országban csodálatos módonéledni kezdett a kultúra.

– Három gyermeke közül választot-ta-e valamelyik az Ön hivatását?

– Ágnes lányom az Európa Könyvki-adó szerkesztője. Annamária az AmerikaiEgyesült Államok budapesti nagykövet-ségének sajtótitkára. Tibor fiam (és legidő-sebb unokám, Horváth Nelli) most érettsé-gizik. Belőlük még minden lehet.

– Köztudott, hogy diplomáciai tevé-kenységet is folytatott. Kérem, beszéljenerről bővebben.

– A rendszerváltozáskor Antall József– akinek egyetemi évfolyamtársa voltam –külügyi államtitkárnak kért fel. Ez egybenazt is jelentette, hogy a parlamentben ne-kem kellett ezt a tárcát képviselni. Hála Is-tennek, 1990 és 1994 között a választásikampányok idejét leszámítva a magyar kül-politika konszenzuson alapult, minden párttámogatta. Minden kormány ugyanazt akülpolitikát folytatta.

– A Kárpátaljai Szövetség elnökekéntés magánemberként mi a véleménye a kár-pátaljai magyar szervezetek tevékenysé-géről, a kárpátaljai magyarság jövőjénekalakulásáról?

– A határon túli magyarság esetébenattól nem kell tartani, hogy mindenki hirte-len haza akar települni. Nem is tudná ezt amegcsonkított óhaza túlélni. A határon kí-vül rekedtek számára megfelelő körülménye-ket kell biztosítani szülőföldjükön, és ez el-sősorban nem a mi dolgunk, a magyar kor-mány legfeljebb csak segédkezhet. Ezt azottani civil szervezeteknek és a politikai szer-vezeteknek kell megoldaniuk. Sajnos, szin-te mindenütt túl sok van ezekből a szerve-zetekből. Például Magyarországon is ne-hezen viseljük, hogy a két nagy párt gyűlö-li egymást és nem áll szóba egymással. Ki-sebbségi sorban vétek a széthúzás. Jó vol-na, ha a két kárpátaljai magyar szervezetetvégre sikerülne kibékíteni, ha a sértődése-ket félre tudnák tenni és közös erővel jut-nának valamire.

HEGEDŰS CSILLAFotó: Füzesi Magda

Katona Tamás beszédetmond a szatmárnémeti

Dsida-ünnepségen.


Kárpátalján a csehszlovák hatóságoka földreform végrehajtására 440 ezer kat.hold földet jelöltek ki, ezek között szerepelta Schönborn-uradalom 223 ezer, a Teleki-latifundium 40 ezer és az Odeschalchy-bir-tok 5 ezer kat. holdja. A tervezett föld-mennyiségből 1923 elejére 111 ezer holdatmár felosztottak, döntő részüket az Ungvá-ri és a Munkácsi járásban – számolt be je-lentésében Frankenberger miniszteri taná-csos, akit a prágai kormány Ruszinszkóbaküldött a birtokviszonyok tanulmányozá-sára és a földművelés megszervezésére. Alefoglalt mezőgazdasági területnek csak a24 %-át hagyták meg a régi tulajdonosokkezén, az egyéb területekből mindössze 4,16%-ot. A magyar parasztok Szlovákiában18 496, Kárpátalján mindössze 970 hektár(!) földet kaptak, amit összesen 11 036 ma-gyar igénylő között osztottak ki. Így egyszemélyre még két hektár sem jutott.

A magyar parasztok a magyar birtoko-soktól elvett földeknek még az 1 %-át semkapták meg. A magyarlakta területek felbom-lasztására telepes, ún. légionárius birtoko-kat létesítettek az Osztrák–Magyar Monar-chia cseh nemzetiségű dezertált katonáibólalakult csehszlovák hadsereg katonáinak,a „légionáriusoknak”. Az ilyen birtokok szá-ma Szlovákiában 2054, Kárpátalján 222 volt;22 473, illetve 3013 hektár földterülettel.

Kárpátalján az állam által kisajátítottföldek nagyobb része a Földreform-hivatalkezében maradt. Az Ungvári járásban 4700kat. hold földet vettek el, ebből kiosztottak2415-öt, a terület hivatalosan 35 %-ot kite-vő magyarsága összesen 546 kat. holdatkapott. A Beregszászi járásban 14 000 kat.holdat foglalt le az állam, amiből új tulajdo-nosoknak 5100-at adtak, a majdnem 75 %-ot kitevő magyarság csak 1000 holdat ka-pott. A fontos vasúti csomóponton, Bátyú-ban például négy csehszlovák telepesnek,Vanek Jindřichnek, Čapek Františeknek,Urbán Károlynak Lónyay Gábor birtokából93, 110 és 97, más birtokból DamborszkyDominiknak 117, mindösszesen 417 kat.Hold adtak földet.

A Csap melletti TiszasalamonbanOdeschalchy Zoárdné birtokából 875 kat.holdat (egy másik adat szerint ennél keve-sebbet, 787-et) juttattak csehszlovák tele-peseknek. A 744 lakosú falu a földhivatal-tól 135 kat. holdat kapott. Tiszasalamon la-kosságából 1919-ben 737 volt a magyar, atelepülés közigazgatásilag nem Kárpátaljá-hoz, hanem Szlovákiához tartozott a két vi-lágháború között. Az 1922. december 21-énhozott prágai kormányrendelet 2. szakaszaugyanis úgy rendelkezett, hogy a volt Ungvármegyének az Ung folyótól és a Csap-Ungvár vasúttól nyugatra eső 33 (más adatszerint 32) községe Szlovákia közigazgatá-sa alatt volt, így Pozsonyból irányították.A rendelkezés azonban nem volt egyértel-mű, mert a szóban forgó 33 (32) községbebesorolták a vasúttól keletre fekvő Kisrát,Nagyrát és Tiszaásvány falut is – „melyek

sorsa a ruszin közvéleményt nagymérték-ben izgatta”.

A kárpátaljai földreform keretében acsehszlovák hatóságok már az 1920-as évekelején megindított akcióval a két világhá-ború között tizenegy kolonista telepet (köz-séget) létesítettek a Tiszaháton a színma-gyar etnikai terület megbontására. A földetingyen, illetve igen olcsó áron bocsátottáka cseh telepesek rendelkezésére, akik ezenkívül tenyészállatokat és pénzbeli segélytis kaptak. 1927-ig az alábbi kolóniák (az ere-deti, hivatalos cseh forrás rutén nyelvű szö-vegében: „kolonija”), azaz „gyarmatbirtok”-ok valósultak meg: a „Csap melletti Sztrázs”-on, (valójában Tiszasalamon határában,magyarosodo tt korabeli neve Strázs-kolónia, napjainkra egybeépült a község-gel), 23 telepesnek (ezek valójában csalá-dok voltak!) 787 kat. holdat adtak.

A „Bátyú melletti Szvobodá”-n, „Sza-badság” néven három kolóniát létesítetteka korábbi Lónyay-uradalom területén, ahol66 telepesnek (légionistának) 2814 kat. holdföldet juttattak. Az új települést egyébkénta trianoni békediktátummal Magyarország-nak maradt Kislónya és Nagylónya közsé-geknek csehszlovák fennhatóság alá kerültBadó-tanya, Bagolyszállás, Csarondahát,Hosszúgorond, Kisbakos, Magyar-ház,Nagybakos, Rókafarok, Újbátyú és Újtanyakülterületi lakott helyeiből alakították ki.Tizenkét év múlva, 1939-ben 7194 kat. hol-don feküdt, 205 háza és 868 lakosa volt. Acseh kolonisták állami segítséggel telepsze-rűen új házakat építettek, a belvíz lecsapo-lására a földek nagy részét alagcsövezték,és korszerű mezőgazdálkodást, valamintállattenyésztést honosítottak meg.

Szvobodán cseh tannyelvű iskolátszerveztek három osztállyal, Badón pedigkétosztályos ruszin elemit. A négy kilomé-terre fekvő Bátyúban az előbbi telepesekkérésére a hatóságok cseh tannyelvű pol-gári iskolát nyitottak, ahová a vélt jobb ér-vényesülés reményében sok magyar szülőis járatta gyermekét. A faluban ezen kívülöt osztályból álló cseh nyelvű állami isko-lát is létesítettek, mindenekelőtt azért, merta bátyúi vasúti csomóponton számos csehalkalmazott dolgozott. A másik két kolóniaKisbakos, illetve Bagolyszállás volt. Jellem-ző a szovjet korszak történetírására, hogySzvoboda (egyébként 1938 és 1944 őszeközött a telepü lés hivatalos neveHorthyfalva, majd 1946-ig Nagybakos) ha-tósági, cseh légionisták általi alapításánaktényét elhallgatta, sőt azt közli, hogy a fa-lut (nyilván Bátyút!) először egy 1282. évioklevél említi.

Az ötödik légionárius falut, Bátyú és aszomszédos Bótrágy falu között alapítot-ták Újbótrágy (cseh nyelven Boutrad’-kolonie, ruszinul Nova Botragy) néven 32telepessel, 900 kat. holdon. Az új birtoko-sok gyermekeinek, valamint a Bótrágyonélő cseh alkalmazottak gyermekei számáraitt egy-egy cseh tannyelvű elemi-, illetve

népiskolát nyitottak. A hatodik és a hete-dik kolóniát a Munkács és Beregszász kö-zötti főút mentén, a Szernye-mocsár nyu-gati oldalán fekvő két településen létesítet-ték. Gáton 13 telepesnek 184 kat. hold föl-det adtak, ezután az állami népiskolábanmagyar és ruszin kétnyelvű párhuzamososztályokat indítottak. A másik kolónián aszomszédos Pusztakerepecen (Puszto-koropec) 18 légionistának 248 kat. hold föl-det mértek ki. Ez a terület korábban Ke-repecpuszta néven Dercen községhez tar-tozott, és 1925-ben alakították át telepesfaluvá. (1939-ben már 129 házban 676-anlaktak.)

A Beregszásztól délnyugatra fekvőTiszacsoma községhez tartozó Hedze-pusz-tán 25 telepesnek 450 kat. hold földet jut-tattak. A hatóságok választása nem vélet-lenül eshetett a pusztára, ugyanis Tisza-csoma Árpád-kori eredetű magyar telepü-lés (első okleveles említése 1212-ben:Choma, az 1990-es évek elején a régészekitt honfoglalás kori magyar sírokat tártakfel), másrészt birtokosa, a Kajdi család gö-rög katolikus ruszin parasztokat telepített afaluba a 20. század elején. A pusztai kolónialétesítése után a hatóságok három osztállyalcseh tannyelvű iskolát szerveztek a község-ben, a helyi egyház pedig két osztályosmagyar görög katolikus tanodát tartott fenn.Kárpátalján 1927-ig, az addig létesített 8kolónián 177 telepesnek 5383 kat. hold föl-det adtak, az egyéb állami anyagi, illetveeszköztámogatás mértékét nem ismerjük.1922 végén már arról számoltak be az újsá-gok, hogy „a telepesek félnek kifizetni a földárát, mert attól tartanak, hogy a magyarok,ha visszatérnek, elveszik tőlük a földet”.Egy másik újság szerint: „A cseh telepítésiakció sikertelenségét illusztrálja, hogy soknagybirtokot, mielőtt parcelláztatott volna,elvették tulajdonosától, és most megműve-letlenül hever.”

Az 1927-ben a már fennálló nyolc ko-lónián kívül további három létesítését ter-vezték a csehszlovák hatóságok Kárpátal-ján. A kilencediket Bótrágy szomszédos te-lepülésén, Beregsomban, ahol a községheztartozó Braun-tanya körül 1000 kat. holdatjelöltek ki ilyen célra. Beregsomtelep, vagySomi-kolónia, egyes forrásokban Vadas-tanya néven jött létre a korábbi Lónyay-birtokból, ahová a cseh kolonisták melléverhovinai ruszinokat is hoztak. A telepe-sek számára egy-egy cseh, illetve ruszintannyelvű iskolát nyitottak. A település mai,hivatalos ukrán neve Kastanovo, ami„Gesztenyés”-t jelent.

A tizedik kolóniát 500 kat. holdon szán-dékoztak létrehozni a Csaphoz közeli ma-gyarlakta Kisgejőc községtől délnyugatra,Jásztrebszkij néven (a szó oroszul karvalyt,ukránul, szlovákul héját jelent). Jelenleghivatalosan Oroszgejőc a volt cseh koló-nia neve, de Orosztelep elnevezésselis ismert, a környék magyarsága azon-ban Sasfalva néven említi. A két vi-

Csehszlovák földreform betelepítésselArasznyi történelem

Arasznyi történelem


lágháború között Kisge-jőcön a cseh hatóságok ru-

szin állami elemi iskolát működ-tettek két osztállyal. A két terve-zett kolónia a következő évek-ben megvalósult. Minden bi-zonnyal az 1400 kat. holdon elő-irányzott harmadik telep –összességében a tizenegyedikkolónia – is létrejött a Vetzler-bir-tokon (Wetzler), de forrásunknem közli, hogy melyik telepü-léshez tartozott. Más adatokbólfeltételezzük, hogy ezt a kolóni-át a Szernye-mocsártól észak-nyugatra, a Rafajnaújfalu –Szernye – Izsnyéte községek há-romszögében létesíthették.Tény, hogy 1927 körül Rafajnaúj-faluban cseh telepeseket juttat-tak földhöz, akik különböző álla-mi kedvezményeket kaptak, sőtgyermekeiknek cseh tannyelvűelemi iskolát is indítottak egyosztállyal s egy tanítóval.

A fentieken kívül Kárpátal-ján a csehszlovák állami Föld-reform-hivatal 12 birtokot,összesen 13 848 kat. holdat át-adott a Földművelésügyi Mi-nisztériumnak további telepíté-sek céljára. A földek háromne-gyede a hegyvidéken, a két leg-nagyobb – 4006, illetve 5633kat. hold – Antalóc, illetve Volócés Zúgó körzetében, a többi 17,63 és 130 kat. hold Iványi,Rákócziszállás, Alsókerepechelységeknél feküdt. Schön-born Donaldnak Kerecke falumelletti Csonok-Hrab nevű 600kat. holdas birtokát is kijelöltékkolonizálásra. A síkvidéki ma-gyarlakta területeken az aláb-bi földeket szánták ekkor továb-bi telepítésre: Eszeny külterüle-tén Macskarév (Macskarevo)594, Nagydobronyban a Sziher-mann-birtok (eredetileg mindenbizonnyal Sichermann) 533, Bá-tyúban Lónyay Menyhért 670,Lónyay Gábor Újtanya-i 396,Munkácson (személyes hasz-nálatú) 34, Nagybaktán 1172,összesen 3399 kat. holdat. Az1920-as évek végétől újabb lé-gionárius, illetve cseh-morvatelepeket létesítettek Bátyútólkeletre, Izsnyéte környékén, il-letve Szernyén, valamint azugocsai Nevetlenfaluban.

A cseh kolóniákon kívül ahegyvidékről lehívott ruszinok-nak – akiket szintén előszeretet-tel használt fel a csehszlovák

hatalom a magyar etnikai terü-let megbontására, az asszimilá-ciós folyamatok elindítására –is létesítettek kolóniákat, és aleköltözőknek különféle ked-vezményeket adtak. Csap köze-lében 1927-től telepítettek acseh hatóságok ruszinokat azegykori uradalmi Szalánci-ta-nyára, amely Cservona névenkisközséggé fejlődött. 1925-benMunkács környékén öt községterületéből vált ki új, kolonizálttelepülés, ezek közül az egyik –Dercen – több mint 80 %-banmagyarok lakta volt, amely csehnyelven a Nyizsnyij Koropec(Alsókerepec, Schönbornfalva,Alsóschönborn) nevet kapta.Bábakútból Pokutya, Hátmeg-ből Klimovice, DávidfalvábólHenderovice, Malmos község-ből Cerenik cseh kolóniát hoz-ták létre.

A Beregszász melletti ura-dalmi Tasnád-tanyára az 1920-as években hoztak ruszinokat,ahol a cseh hatalom ruszin ta-nodát is létesített. Napjainkraszintén kistelepüléssé fejlődöttTasnád néven. A Nagyszőlősközelében fekvő Verbőc községhatárában – innen származottWerbőczi István (1458–1541), ahíres joggyűjtemény, a Tripar-titum összeállítója – 1923-banalapították Verbőc-kolóniátvagy Új-Verbőcöt a cseh föld-reform által kisajátított földeken.A település neve 1946-tól Pus-kino. Szintén ez időben létesí-tették az akkori csehszlovák–román határ melletti Akli faluközelében – még ma is ismertnevén – Ruszintelepet, amelyet1946-ban Nove Klinovenek (Új-akli) kereszteltek át, de Aklita-nyaként is ismert. Lakossága akárpátaljai csehszlovák korszakvégén, 1938-ban nem érte el a200 főt.

A földreform végrehajtásaután, az 1920-as évek legvégénKárpátalja lakosságának 96,10%-a 1–10 hektáros parcellákbanbirtokolta az összes földterület63,85 %-át. A népesség 3,32 %-ának 10–30 hektáros földje volta vidék földterületének 15,26 %-án. A lakosság 0,51 %-a 30–100hektáron az összes föld 7,25 %-át, a lakosság 0,16 %-a 100 hek-táros birtokokon az összes föld13,51 %-át birtokolta.

BOTLIK JÓZSEF

Csehszlovák földreformbetelepítéssel

A világsajtó gyakran számolbe arról, hogy egy-egy híresszemélyiségnek magyar gyöke-rei vannak. Ilyenkor örül a lel-künk, hogy no lám, ez a kis nem-zet mennyi nagyságot adott avilágnak! Ha alaposan belemé-lyedünk a témába, még olyannevezetes személyiségnél is ta-lálunk magyar gyökereket, mintaz 1952 óta uralkodó II. Erzsébetangol királynő.

De lássuk a tényeket. Kis-rédei Rhédei Zsuzsánna Klaudia(II. Erzsébet ükanyja) gróf Rhé-dei László és báró Inczédy Ág-nes egyetlen gyermekeként szü-letett. 1812. szeptember 21-énkeresztelték meg az erdőszent-györgyi református templom-ban. Bécsben, a császárváros-ban ismerkedett meg későbbiférjével, Sándor würtenbergiherceggel, császári huszár-tiszttel, akivel 1835. május 2-ánkötött házasságot. Ebben az esz-tendőben kapta a család aHohenstein osztrák grófi címet.Ezt a nevet viselte a család 1863-ig, amikor férje unokatestvéré-től, Vilmos würtenbergi királytólaz ősi Teck hercegi címet kapta.Házasságukból egy fiú, Ferencés két lány született. ZsuzsánnaKlaudia a negyedik gyermekétvárta, amikor 1841 szeptem-berében férjéhez utazott annakállomáshelyére, Grazba. A városalatt a kocsija az útszéli árokbaborult, s a várandós asszonyolyan sérüléseket szenvedett,hogy nyolc nap múlva, 1841.október 1-jén Pettau városábanmeghalt. Holttestét, utolsó kí-vánságának megfelelően, haza-szállították Erdőszentgyörgyre,itt temették el. Sírja fölé unoká-ja, Teck Mary Victoria herceg-nő, 1905 májusában — ekkor márV. György angol király felesége

A történész jegyzetfüzetébőlII. Erzsébet angol királynő

magyar gyökerei

volt — emeltetett márvány sír-emléket.

Rhédei Klaudia és Sándorwürtenbergi herceg fia, TeckFerenc az angol királyi család-ból nősült, feleségül vette Vik-tória királynő lányát. Lányukat,Teck Mary Viktoriát (1867—1953) V. György angol királyvet te feleségül . Fiúk, VI.György és Lady ElisabethBowes-Lyon házasságábólszületett 1926-ban a ma is ural-kodó II. Erzsébet.

A nagyanyja emlékét őrzőMary Victoria királyné sohanem látta Rhédei Klaudiát, hi-szen annak halálakor édesapjais mindössze négyéves volt. Aszépséges Klaudia emlékétminden bizonnyal a férje, Sán-dor würtenbergi herceg őriztemeg, s táplálta fia és unokájalelkébe, aki csak 1885-ben tá-vozott az élők sorából.

Az angol királyi családsem feledkezik meg magyarőséről. Romániai látogatásasorán II. Erzsébet felkereste azerdőszentgyörgyi templomot,s egy alapítványt tett a sír rend-ben tartására és a templom fel-újítására.

ZUBÁNICS LÁSZLÓ

Írták, mondták* A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni.

André Gide

* Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved,mely sosem gyullad haragra és legyen érintésed, mely sosembántalmaz.

Charles Dickens

* Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlását…(Dr. Gyökössy Endre)


Jegyzet

Te édes, te gyönyörű nemzeti kin-csünk, te dallamos, hangzatos, te a rí-mekben a leggazdagabb, te a színesnyelvcsaládban a legékesebb színű, alegnagyobb létszámban beszélő, Kazin-czy Ferenc által felújított, kristályosí-tott, magyarabb, szókészletedben bő-vített, te lágy, te kemény, te kurjongató,kacskaringósan a legistenkáromlóbb, teelfelejtett, te kigúnyolt, te betiltott, teidegen akcentussal csúfított, ÉDES-ANYA tanította, ÉDESANYA daloltaNYELV, ÉDES ANYANYELVÜNK!

1929-ben volt századunk egyik leg-hidegebb tele. Az embereket a négy falközé zárta, melegedtek. Anyanyelvünk,hazánk is a négy fal közé szorult, mező-városunk házán cseh zászlót lengetetta kristálytiszta fagyos szél. A magyarnyelvet befagyasztották a pöffeszkedőújgazdagok, se óvoda, se iskola nemtanította nyelvünket. Otthonunkbanhalkan, imádságos lélekkel, becses, tit-kos kincsként tanultuk szüleinktől adalt, a betűvetést. Az idegenek gúnyo-lódása, csúfolódása még féltettebbétette anyanyelvünket, amely kitartott ésszépségében máig a legnagyobb kincs!Hogy ez mennyire így van, álljon itt egyangol tudós, nyelvész, államférfi, SirJohn Bowring (1792–1872) véleménye,tanulmánya nyelvünkről:

„A magyar nyelv messze áll magá-ban. Egész sajátos módon fejlődött, ésszerkezete olyan időkre nyúlik vissza,amikor a legtöbb most élő európai nyelv

Beregszászi platánok(Beregszászban az azóta már elhunyt

Kerényi Gyula bácsi kezdeményezésére éven-ként találkoznak a „régi szép világ” diákjai. A ta-lálkozás a valamikori magyar gimnázium előttiplatánfa alatt van a Vérke partján.)

Nem jelképe a tavasznak, nem faragták cí-merükbe országok és uralkodók, virága nincsott az emlékezés csokrában, termése sincs ottaz étkezők asztalán, törzse nem nyersanyagadísztárgyaknak, utódai nem „diákjai” faiskolák-nak, elmúlását sem jegyzi a krónika, „csak van”,ott, ahol lennie kell: utak, utcák szegélyében,parkok díszeként, ahol csöndes, magába zárt-ságot mímelő szerénységgel fogadja a tavaszt,felfogja az utak és a történelem porát, önfelál-dozóan kivédi a savas esők merényleteit, ár-nyat nyújt a megfáradt embernek, levélsátra alattszerelmesek találnak egymásra, tapasztaltakés bölcsek gondolatai érnek aszúvá. Nem tudírni, de lát, összegyűjt mindent, míves gyűrűiberaktározza az alatta-körülötte hullámzó életet.Mondják, hogy szokott sírni, ha bántják, ha vas-fogak marnak délceg törzsébe, ám ez nem igaz;a fűrész sír, ha belekényszerítik, s ha égiháborúszélrohama tépi lombjait, a támadó jajgat ésnyöszörög, mert szégyelli merényletét.

A platán nem törik, nem hajlik, nem zuhan:csöndben, szerényen, ahogy élt, elmúlik. Mikoreljön az ősz, levelei nem zsugorodnak, nem tö-redeznek, nem árasztanak penészszagot, ha-nem méltóságteljesen válnak el ágaiktól: mell-szélességgel, arccal a végtelennek fordulva in-dulnak a föld felé, kéz a kézben, vagy éppenszorosan ölelkezve, hogy éltető talajuk, gyöke-reik védő-melengető lepellé legyenek: falevélbúcsúztatójuk az éj leple alatt történik – ne za-varják az éppen arra haladót vagy az ott pihenőt.

Sosem kérdeztem Tőletek, Örökifjak: miértéppen a platánlevél a jelképetek, mert úgyistudom a választ: a platánnak minden leveleegyforma, nincs szebb vagy értékesebb, a pla-tán szerénysége nemes, a gimnázium kapu-őre, múltatok vegytiszta tanúja, az összetarto-zás szimbóluma, letéteményese, világba kény-szerült és kényszerített bolyongásaitok világító-tornya.

Láttalak Titeket többször is, amint gyülekez-tek a platánfa alatt, láttam, átéltem reszkető újra-ölelkezéseteket, a könnyeket, láttam, mint tűzi-tek szívetek fölé a platánlevelet, láttam, hogyanlassítja lépteit az elhaladó és süvegel meg tisz-telettel Titeket, de tudom az idő múlását, hal-lom, egyre rövidebb a névsor, egyre hosszab-bak az életrajzok, szaporodnak a ráncok, halvá-nyul a könnycseppek csillogása, gyengül a pa-rola, a távolságok is egyre messzebbre nyúj-tózkodnak.

De a platánfa, ott az alma mater előtt, aVérke partján, veletek szinkronban fogyasztja azidőt és magát: meggörnyedtek ágai, érzi: az idénis kevesebben jönnek az emlékezés oltárához.

Jó Öregdiákok, ti is olyanok vagytok, mint aplatánok: mindig másokért éltek, ami a szük-ségen felül van, másnak adjátok.

Kérlek Titeket, immáron maréknyi csapat:ne hagyjátok meghalni a platánokat, ne enged-jétek, hogy az emlékfák alatt eluralkodjon acsend, a közöny, a mozdulatlanság.

Sok évvel ezelőtt jómagam is vendég vol-tam egy öregdiák-találkozón. Ma is az imaköny-vemben őrzöm a platánlevelet a sokatmondózsoltár mellett: „Hol lomb hull, új mag ott tenyész/ A lombhullást megelőzi a gyümölcsözés /Ember is majd pályát futva noha sírba tér / Ál-dást hagyva maga után, új életre kél...”

Szöllősy Tibor

Anyanyelvünkmég nem is létezett. Önmagában, követ-kezetesen és szilárdan fejlődött nyelv,melyben logika van, sőt matézis is, azerő, a hangzatok minden hajlékonysá-gával és alakíthatóságával. A magyarnyelv egyetlen darabból álló terméskő,melyen az idő viharai karcolást sem ej-tettek. Nem az idők változásától függőkalendárium. Nem szorul senkire, nemkölcsönöz, nem trafikál – nem ad és nemvesz el senkitől. Ez a nyelv, a nemzetifelsőbbrendűségnek, szellemi függet-lenségnek legrégibb, legidősebb műem-léke... Amit a tudósok nem tudnak meg-fejteni, azt mellőzik. A nyelvészetbenéppúgy, mint az archeológiában. A régiegyiptomi templomok egyetlen kőbőlkészült padozatát sem tudják megma-gyarázni. Senki sem tudja, honnan jött,melyik helyből vágták ki a csodálatostömeget. Miként szállították oda, mikéntemelték fel a templomok tetejéig.

A magyar nyelv eredetisége mégennél is csodálatosabb! Aki ezt megfej-ti, az az Isteni titkot fogja boncolgatni,valójában annak is az első tételét.”

Ezt olvasva szentségtörés nyel-vünket gyalázni, elfelejteni, nem ismer-ni, elsiklani szépsége, értéke mellett!

A szellemi elit az emigrációban semfelejti anyanyelvünk értékeit, szépségeit.Nem alkuszik meg! Olvassuk csak elFaludy György 1940-ben Párizsban KériPálnak írt, „Óda a magyar nyelvhez”című versének első két versszakát:

Most, hogy a szobámban ér az est setétje,te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédjes ajkad, melyrõl az esti fák alólelõször szólt az ének magyarul.Arcod tatár emléke már ködös,de titkunk itt e földön még közöss a te dalod zsong minden idegembenitt, idegenben.Magyar nyelv! Vándorutakon kísérõ...sértett gõgömben értõm és kísérõm,Kínok közt, gondjaimtól részegen,örökzöld földem és egész egem,bõröm, bérem, bírámborom, míg bíromés soraimmal sorsom túl a síron,kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:mennyei poggyász…

Hazánk nagyságát, a történelem fordulata, a történelem igazságtalansága, atörténelem égbekiáltó hibája megtépázta, kicsire zsugorította. Nyelvünk nagysá-gát, szépségét azonban máig nem sikerült elfojtani, kiölni, kiirtani az igazak szívé-ből. Büszkén dacolnak a viharral, tudván, nyelvünkön karcolást sem ejtett az időkszele, csak szépül, kristályosodik tőle ANYANYELVÜNK, NEMZETI KINCSÜNK!

SZAKONYI D. ELEMÉRNÉBudapest


Barangolás vidékünk múltjában: Kárpátalja várai

Nagyszőlős és vára a tatárjárást köve-tően emelkedik fel, amikor elpusztult az ere-deti vármegyeközpont, a saját várral is ren-delkező Sásvár (ehhez a településhez tarto-zott a megye nevét adó Ugocsa nevű hely-ség is. Nagyszőlős és vidéke királyi tulaj-don volt, itt húzódott a királyi vadaskerthatára, erre utal a mai Szőlősvégardó neveis). Károly Róbert az oligarchák egyik leg-nagyobbikának, a Borsa nemzetségből szár-mazó Benedek (Beke) tárnokmesternek ado-mányozta Szőlőst, aki itt erős várat építte-tett. Később a Borsák Csák Mátéval szö-vetségben felkeltek a király ellen, aki Deb-recen mellett verte le a felkelők seregeit.Borsa Kopasz nádor Sólyomkő várábanesett fogságba, a király itt le is fejeztette.

A szőlősi várat az ostromlók lerom-bolták, az uradalom a király első felesége,Mária tulajdona lett, később is királynéi bir-tokként szerepelt.

A szőlősi vár újjáépítése a Perényi csa-lád nevéhez fűződik, amely Zsigmond ki-rálytól kapta örök adományul hűséges szol-gálataiért (Perényi Péter országbíró követ-ként Kis-Ázsiában járt egy törökellenesszövetség megkötése céljából, illetve a csa-lád tagjainak jelentős szerepük volt a ki-rályellenes felkelés leverésében). Az 1399-ben kiadott oklevél várépítési engedélyt istartalmazott, ebből következik, hogy aBorsák vára ekkor már nem állt. Néhányévvel később kapták meg Nyaláb várát is,így a Perényi család Ugocsa vármegye leg-nagyobb földbirtokosa lett (sőt egy ideig ahuszti uradalmat is birtokolták).

A szőlősi ferences rendház építésePerényi Gábor és Perényi István nevéhezfűződik (mindketten a Frangepán család-ból házasodtak). A legendák szerint a törökveszély elől ebbe a kolostorba menekítet-ték Kapisztrán Szent János ereklyéit is. A

ferences szerzetesek hosszú ideig élveztéka Perényiek jóindulatát, hiszen Perényi Já-nos is végrendeletében több kiváltságotbiztosított számukra.

A mohácsi csata számos áldozatot kí-vánt a Perényi családtól is: Perényi Gáborugocsai főispán, Perényi István máramarosifőispán és Perényi Ferenc nagyváradi püs-pök is a csatatéren maradt (a holttesteketPerényi Imre nádor özvegye, KanizsayDorottya temettette el).

Perényi Istvánné Frangepán Erzsébet(Isota) 1532-ben ismét férjhez ment, kezét aFelvidék egyik legnagyobb vagyonszer-zőjének, Serédy Gáspárnak nyújtotta. Itt,mostohaapjuk udvarában tértek át aPerényi fiúk a protestáns hitre. Ebből amegfontolásból kötöttek házasságot is,Perényi Ferenc 1554-ben feleségül vetteBebek Ferenc lányát. Később apósávalegyütt elszakadt I. Ferdinándtól és JánosZsigmond erdélyi fejedelem pártjára állt.Több alkalommal megtámadta a császáriseregeket, amit megbosszulandó Wolfgang

Visk Máramaros vármegye egyik leg-nagyobb települése az öt koronaváros egyi-ke volt, amelynek vára Huszt megépülteelőtt a sóbányák védelmét látta el. A viskivár felépülése az utolsó Árpád-házi kirá-lyok idejére tehető. 1271-ben előbb V. Ist-ván, majd később IV. (Kun) László adottengedélyt a Huntpázmány-nemzetségbőlszármazó Mykov (Mikó) és Chepán (Csé-pán) vitézeknek a várépítésre. A kiváltsá-got azért kapták, mert testvérük, Echelleus(Ekhellős) az Ottokár cseh király ellen foly-tatott háborúban hősi halált halt.

A testvérek később részt vettek abbanaz ütközetben is, amelyet Habsburg Albert ésNassaui Adolf a német császári trónért foly-tatott (III. András király Habsburg Albert vejevolt), amelyben Chepán különösen kitűntbátorságával. Éppen ezért a király ismét meg-

A nagyszőlősi Kankó vár Pucham tábornok megostromolta anagyidai várat (Perényi birtokát) és lerom-bolta azt (a történetet Arany János is meg-írta “A nagyidai cigányok” című művé-ben.)

Izabella királyné visszatérését követő-en Perényi elfoglalta a szőlősi kolostort éskifosztotta (a néphagyomány szerint azért,mert a szerzetesek fogva tartották a főúrlányát).

A császáriak sem maradtak tétlenek:Telekessy Imre felső-magyarországi főka-pitány előbb a kovászói várat vette meg,majd ostrom alá vette a szőlősi várat is. Atöbb napos ostromot követően PerényiFerenc és családja fogságba esett.

A várat Székely Antal kapitány újjáé-pítette, de még abban az esztendőben azerdélyi hadak Balassa Menyhárt (BalassiBálint, a költő nagybátyja) vezetésévelmegostromolták. Időközben Telekessy Imreis visszatért hadaival, így Balassa javasla-tára megállapodást kötöttek, miszerint avédők minden ingóságukkal elvonulhatnak,a várat pedig lerombolják.

Ez 1558-ban történt, a vár azóta is rom-jaiban áll...

A szőlősi várat a néphagyomány Kan-kó várának nevezi. Az elnevezés a ferencesszerzetesek durva kalikóból készült csuhá-járól származik. A Kankó név 1573-ban for-dul elő először írásban.

Egy másik néphagyomány szerint Kan-kó egy rablólovag volt, aki Szőlősről ésNyaláb várából tartotta rettegésben a kör-nyéket. Kankó nevéhez fűződik “A szép-asszony dombja” mondája is.

Az elhagyott várat és környékét a kör-nyékbeliek az elmúlt évszázadok során ateraszos szőlőművelés “építőanyagául”használták.

A vár négyszög alaprajzú, sarokbás-tyás épület, amelynek egyik sarkán állt alakó torony. Az 1—1,25 méter vastagságúfalak kőből készültek.

Visk erősítette őket birtokukban, amelyet később,1300-ban a család “a király és az ország rend-jei kérésére” lemondott birtokáról (cserébe 3ugocsai falut — Rakaszt, Feketeardót ésNyírteleket — kaptak). Ebben az időben Visklakosságát a III. Béla idején betelepített szá-szok alkották. Számukra Károly Róbert 1329-ben kiváltságlevelet adott ki.

Visk várának romlása a huszti vár fel-épülése után indult meg. Újjáépítésére va-lószínűleg azért nem került sor, mert a med-rét folyton változtató Tisza csökkentette abal oldali útvonal szerepét. Mára csak a Vár-hegy neve őrzi az egykori viski vár emlékét.Különlegessége, hogy nemzetségi várnaképült, s csak később került királyi tulajdon-ba. Különlegessége, hogy nemzetségi vár-nak épült, s csak később került királyi tulaj-donba.

A szerkesztőség postájából


Mi, anyaországi magyarok, amióta ha-táron túlra utazni lehetett, beutaztuk a Kár-pát-medencét, sőt, Európa számos orszá-gát, ám sokan nem jutottunk el Kárpátaljá-ra, noha szerettünk volna. De ez nem raj-tunk múlt.

A Vitézi Tájékoztatóban leltem rá a Kár-pátaljai Szövetség felhívására, amely 5 na-pos turistaútra invitálta az érdeklődőket.

Kedves Olvasó, ne várjon írásombanrészletes útibeszámolót, mert a nagyon sokélmény egy egész újságot betöltene. Érzé-seket, benyomásokat írnék le, olyanokat,amelyek a leginkább felejthetetlenek.

Első napon az ungvári skanzen raga-dott meg. A háború alatt ilyen faházakat lát-tunk a Tisza melleti falvakban. Ezt a „túrát”a Magyar Királyi Honvédség szervezte1944 októberében. Persze ez az út merőbenkülönbözött a mostanitól. Igaz, izgalmak-ban bővelkedett az is, még „zeneszolgálta-tás” is volt, orgonamuzsika, amelyet a szov-jet „sztalinorgonák” szolgáltattak.

Tiszaújlakon megtekinthettük az osz-lop tetején álló, kiterjesztett szárnyú turul-madarat, amely II. Rákóczi Ferencnek az1703-ban ezen a harcmezőn aratott elsőgyőzelmét hirdeti 1906 óta.Nemcsak a könyveknek, aszobroknak is megvan a sor-suk: 1945-ben ledöntötték aszovjetek, s miután ők is „le-dőltek”, a kárpátaljai magya-rok 1989-ben újra felállítot-ták az emlékművet.

Bene községben lak-tunk. Megérkezésünk esté-jén a polgármester fogadottbennünket igazi magyarosvendégszeretettel. Még az-nap este a színmagyar tele-pülés diákjai kedves műsor-ral szórakoztatták a kissé el-fáradt magyar csapatot. Há-zigazdáink valóban lestékmég a gondolatainkat is, ígya falusi turizmusról csak a legjobbakatmondhatom.

Az itteni lakosság – a kevés számúmagyar is – igen nagy munkanélküliség-gel, szegénységgel küzd, megragad mindenlehetőséget, hogy túlélje a nehézségeket.Ez a magyarság – amely minden tiszteletetmegérdemel – hasonlít ahhoz a fenyőfához,amely a szikla peremén kicsiny földdarab-ba kapaszkodik, dacolva a viharokkal – él,mert élni akar.

Csetfalva Bene határában van. Szeren-csétlen fekvése miatt a 2001-es tiszai árvízgyakorlatilag elmosta a községet, de cso-dálatos gótikus temploma a még szebb fa-gerendás harangtornyával megmaradt. Ka-zettás mennyezetét nem győztük bámulni,csodálatunk jeléül kis csapatunk önkénte-lenül is a legszebb zsoltárokat énekelte.

Elrejtett zászlók, elrejtett emléktáblák:a diktatúra alatt az egyik református temp-

Felejthetetlen napok Kárpátaljánlom I. világháborús emléktáblája úgy éltetúl a rombolást, hogy a templom gondnoka– akire a hatóság a fekete márványtáblamegsemmisítését bízta – egy nagyon sze-gény hívő temetésekor a sírba rejtette azt.Negyven évi sírba rejtőzés után, feltámad-va újból hirdeti a magyar hősi halottak ne-vét. Mert volt korszak, amikor a halottain-kat nem volt szabad elsiratni sem. PedigKárpátaljának 1945 után lett volna sírniva-lója az elhurcolt férfiakért, akikért a harangsem szólhatott éveken át.

Vereckei-hágó: számomra átvitt értelem-ben szent hely ez, szent hegy, akárcsak aHargita. Eddig Feszty Árpád körképén cso-dálhattam meg több ízben, de bármilyen szépa panorámakép, a valóság, a modell még cso-dálatosabb. Ez volt utazásunk csúcspontja,ahol az emlékmű „romjainál” elénekeltük ahimnuszt, majd egy terített hosszú asztalmellett emlékezhettünk Árpád fejedelmünk-re, a magyarok bejövetelére.

Helyi idegenvezetőnk közül Marikátemlíteném. Igazi magyarságára jellemző:amikor az első órákban megkérdeztem tőle,hogy délután 5 óra alatt ukrán vagy ma-gyar időt kell értenünk, enyhe felháboro-

dással közölte, hogy a Kárpátalján élő ma-gyarok magyar idő szerint élik az életüket,magyar tévét néznek, a magyar rádió adá-sait hallgatják. A többit nem is mondta, mi-ért mérik a múló időt magyar idő szerint.

Köszönet a remek idegenvezetésért, azigazi magyarságukért. Köszönet PetruskaMártának, a Kárpátaljai Szövetség elnök-ségi tagjának a szervezésért, azért, hogy arövid idő alatt sok mindent megtudhattunkerről a természeti kincsekben oly gazdagországrészről, a havasokról, a tengersze-mekről.

Kárpátalja megismerését a hazáját sze-rető minden magyar honfitársamnak szív-ből ajánlom. Biztos vagyok benne, hogyugyanolyan élmény lesz számukra is a láto-gatás, mint amilyen nagy élmény volt a miszámunkra.

DR. OLÁH VILMOSSiófok

“Asszonyvallató” a Kárpátokban

Ismét segítettekLapunkban már több alkalommal beszá-

moltunk arról, hogy az Ausztráliában élőAntal Péter és felesége, Antal Ilona pártfo-gásába vette a beregszászi Ilosvay csalá-dot, akik családi típusú gyermekotthont ala-kítottak ki házukban, illetve a BeregszásziKossuth Lajos Középiskolát és erejükhözmérten a Kárpátaljai Szövetség programjaitis támogatják. Ezúttal 28 ezer, illetve 20 ezerforinttal járultak hozzá a két intézmény fenn-tartási költségeihez.

Antal Péter úr tájékoztatta szerkesztősé-günket arról is, hogy Bárdos István, a Kos-suth Lajos Középiskola tanára, cserkészve-zető jelezte: anyagi gondjai vannak a cser-készmozgalom szinten tartása terén. Támo-gatónk kifejtette, hogy jelenleg nem tudnaktöbb elkötelezettséget vállalni. Javasolta vi-szont, hogy a Kárpátaljai Szövetség adja kiverseit, a könyv forgalmazásából befolytösszeggel támogatná a rászorulókat.

Köszönjük az Antal házaspár irántunkvaló jóindulatát, de sajnos a Kárpátaljai Szö-vetségnek nincs lehetősége könyvkiadás-sal foglalkozni. Ausztráliai támogatónkegyik versét alább közöljük. A KárpátaljaiSzövetség nevében megköszönjük eddigitámogatásukat és jó egészséget kívánunkmindkettőjüknek.

A Kárpátaljai Hírmondószerkesztősége

A víz pereg, a Föld kerek,S háborognak a tengerek...Mivé lesznek az emberekHa jónak lenni felejtenek?Ha csillagokra tekinthetek,Akkor fényben elmélkedek,„A fény örök, a fény remek,Miért nem mondjátok, emberek?”Fény és szavak ha megszűnnek,Vége lesz a fegyelemnek.Hála legyen az Istennek,Mert vannak még jó emberek!

Egy kárpátaljai kislánysegítséget vár

Gazda Diana kárpátaljai kislány kéri aKárpátaljai Hírmondó olvasóinak segítsé-gét. Diana mandulaműtét szövődménye-ként kóros izomgyengeségben szenved. Iz-mainak hirtelen kimerülése, illetve a légzésizavarok miatt a beteg állandó felügyeletetigényel. Csupán a négyóránkénti gyógy-szer bevételével tudja a légzésbénulástmegelőzni. Hogy állapota ne rosszabbod-jon, rendszeres anyaországi szakorvosi el-lenőrzésre van szüksége. Magyarországontartózkodásához és az orvosság beszerzé-séhez kéri az anyagi támogatást.

Kedves Olvasóink! Aki pénzt tud felaján-lani Gazda Diana gyógykezelésének támo-gatására, adományát csekken küldheti el aKárpátaljai Szövetség 11711034-20834951-esszámlaszámára. A befizetést a közlemény ro-vatban Gazda Diana névvel jelölje.

Hallgatagság


Várjuk Önt is a Borfaluban!A borfalu rendezvénysorozat a Magyaror-

szágon működő borászatok hazai és a külföldivendégek általi megismertetését tűzi ki célul aborturizmus fellendítésére. A fentiek alapján aborfalu a közvetlen kapcsolat létrejöttét segítiborász és fogyasztó között, kereskedő kikap-csolásával.

A borfalu célul tűzi ki a bortelepülések köz-vetlen bemutatását és így a kulturális programösszeállítása elsősorban a borfalvak hagyomá-nyaira, népművészetükre épül. A borfalu lehe-tővé teszi más magyar települések bemutatásátis elsősorban gasztronómiai, természeti, és kul-turális értékeiket.

A borfalu fő kulturális programja az egye-temes magyar zenekultúra jeles képviselőinekbemutatása.

A borfalu célul tűzi ki, hogy teljes gazdag-ságában bemutassa Magyarországon és kül-földön az egyetemes kultúra elválaszthatatlanrészét képező borászatunkat, illetve ennek gaz-dáit, azaz 588 „borfalut”.

Egy-egy vidéki városban 6–8 borsátorral20–25 borászt, 10–15 tematikus borfalut tudunkbemutatni. Minden egyes településre külön stra-tégia készül, amely két részből áll:

*A/ a közvetlen környezetében lévő bor-falvak és borászatok bemutatása;

*B/ a település lakosságára jellemző ide-genforgalmi célútvonalon fellelhető borászatok,borfalvak népszerűsítése.

A borfalu elválaszthatatlan része a hitelesmagyar gasztronómiai kultúra, így a kínálatbansemmilyen formában sem találhatók meg agyorsétkezdékre jellemző, illetve az áruházlán-cok polcain fellelhető ételek.

A borfalu családi ünnep, a borászati és sző-lőművelési hagyományok megismertetése, ben-sőséges, nem harsány rendezvény, melyneksorán a kamara jellegű előadások, programok,zenei csemegék legszélesebb skáláját vonultat-juk fel részben magyarországi, részben az 1882-es térkép szerinti területeken élő művészekkel.

Legközelebbi rendezvényeink:2007. július 19–22. Borfalu Csopak (Strand előtti parkoló)

2007. július 27–29. Borfalu Miskolc (Városház tér)

2007. augusztus 16–20. Borfalu Budapest (’56-osok tere)

2007. augusztus 31 – szeptember 2. Borfalu Pécs

2007. szeptember 7–9. Borfalu Százhalombatta

Bővebb információ:Gede Katalin rendezvényigazgatóTelefon: 30/552-7030E-mail: [email protected]é Kövér Katalin programigazgatóTelefon: 30/961-4672E-mail: [email protected]: www.borfalu.hu

Kárpátaljai Hírmondó36. Kárpátaljai Hírmondó36

Nemcsak nőknek

Napozáskor a napfény után vágyako-zó, sápadt bőrnek három hétre van szüksé-ge ahhoz, hogy saját védelmi rendszerétkiépítse. Addig nem tanácsos egyszerrehúsz percnél tovább tartózkodni a napon.A napozás káros hatásaiért a tudósok ed-dig kizárólag az energiában gazdag UVB-sugarakat tették felelőssé. Ezek közvetle-nül a sejteket támadják meg, ezért a leégésfő okozói.

Ma már azonban tudjuk, hogy a na-gyobb hullámhosszú UVA-su-garak is részt vesznek a folya-matban: csökkentik a bőr ned-vességtartalmát, meggyorsítvaaz öregedési folyamatot. Előse-gítik továbbá az úgynevezettszabad gyökök keletkezését.Bőrünk csupán az UVB-suga-rak ellen képes védekezni. AzUVA-sugarak akkor is ártalma-sak maradnak, ha már szépenlebarnultunk.

A helyesen adagoltnapfény gyógyító erejű

Fokozza a szerotonin (aboldogsághormon) termelődé-sét, ezáltal javítja a hangulatot,növeli a szexuális érdeklődést,serkenti a vérkeringést, gyor-sítja az anyagcserét, javítja a koncentráció-készséget, aktivizálja a bőrben lévő D-vita-mint, erősíti a csontokat, csökkenti az éh-séget, a falási rohamokat, erősíti az immun-rendszert.

A túlzásba vitt napozásmegbetegít

A túl erős sugárzás megterheli a szer-vezet védelmi rendszerét, fokozza a melaninpigment termelődését, a bőr ráncossá válikés elvékonyodik, az arra érzékenyeknélmegjelennek az allergiás napkiütések, le-égünk.

Hogyan védekezzünk?11 és 15 óra között csak árnyékban tar-

tózkodjunk, gondoljunk arra, hogy tengermellett és magas hegyekben akár másfél-szer intenzívebb is lehet a sugárzás, bőrünk-nek megfelelő napvédő szereket használ-junk, gyerekeinkre még fürdés közben isadjunk vékony trikót, fejükre kis sapkát.

GyerekveszélyekA gyerekek bőre kevesebb festékanya-

got termel, mint a felnőtteké. A kicsik im-

Ha végre itt a nyárPihenjen vigyázva

munrendszere még nem tökéletes, a bőrsej-tek károsodása nehezebben gyógyul. Ezértrájuk fokozottan vigyázni kell. Egész nya-ralás alatt magas faktorszámú, gyerekek szá-mára készült fényvédőket tanácsos hasz-nálni. Bár ezek drágábbak, nem szabad spó-rolni velük. Csak vízálló készítményeket ér-demes venni, de ezekkel is meg kell ismétel-ni a bekenést minden fürdés után. Taná-csos kerülni az illatosított, tartósítószeresfajtákat.

11 és 15 óra között adjunk a gyerekrevékony pólót és sapkát is. Ha a szabadbanalszik, mindig tegyünk napernyőt fölé éstakarjuk be vékony, lehetőleg fehér lepe-dővel. Gondoskodjunk a bőséges folyadék-pótlásról. A fertőzések elkerülése érdeké-ben vigyázzunk arra, hogy a gyerek nejátsszon meztelenül a homokban. Fürdésután nemi szerveit gondosan mossuk megés töröljük szárazra. Fordítsunk különösgondot a lábujjak és hajlatok szárazon tar-tására.

FertőzésekKülönösen strandokon, a nem termé-

szetes tisztulású vizekben vagyunk kitévea gombás fertőzéseknek. Legtöbbször kétgombafaj ta: a Candida albicans és aToluropsis glabrata megtelepedése gyako-ri. Ezek a kórokozók égető, viszkető érzéstokoznak. Szaporodásukat elősegítik a mű-szálas fehérneműk, a nedves fürdőruhák.Ezért érdemes gyakran zuhanyozni, pamutalsóneműt viselni, fürdés után száraz ruhá-ba bújni és hintőport használni. A gombásfertőzések kezelése az orvos dolga.

KiszáradásA nagy melegben fontos a folyadék

megfelelő pótlása. A folyadékhiány nagyonveszélyes lehet. A túlzott meleg ellen a szer-vezet izzadással védekezik. Az intenzív ve-rejtékezést gyógynövényekből készült te-ákkal (csalán, diólevél, tölgyfakéreg, zsur-lófű, zsályalevél) is enyhíthetjük. Ezek a teáka nyári forróságban is üdítőbben hatnak,mint a jéghideg italok. Ha az elvesztett fo-lyadékot nem pótoljuk, fellép a kiszáradás

veszélye. Ilyenkor a test vízle-adása nagyobb, mint vízfelvéte-le, s a szervezet segélykérő jele-ket ad, szédülünk, csökken a vér-nyomásunk, fáj a fejünk. Ilyen-kor tanácsos azonnal inni, lehe-tőleg szénsavmentes, kevés cit-rommal és cukorral ízesített ás-ványvizet. Még jobb azonban, hanem várjuk meg a tünetek jelent-kezését, hanem naponta legalábbhárom-négy liter folyadékot ve-szünk magunkhoz.

Rovarcsípések A szúnyogcsípések megelő-zése nehéz. Hűsítő rázókeveréksegíthet a viszketés csillapításá-ban. Nagyon kellemetlen a bö-gölyök csípése is. Különösen a

nyári zivatarok előtt támadnak e rovarok. Akullancsokat mihamarabb távolítsuk el abőrből. A méh- és a darázscsípést is ve-gyük komolyan. Ezeknek a rovaroknak a csí-pését legjobban a jeges borogatás enyhíti.A tüneteket kalcium-pezsgőtablettával csil-lapíthatjuk. Túlérzékenység esetén azon-ban forduljunk orvoshoz.

Szemünk fényeA napfény megégetheti a szem felszí-

nét, leggyakrabban kötőhártya-gyulladástokozva. Azonban, ha a szemet rendszere-sen éri az erős fény, olyan súlyos elválto-zások is kialakulhatnak, mint a szürke há-lyog, amely súlyos egészségügyi problé-ma az egész világon. A szürke hályog fele-lős a komoly látásromlások mintegy felé-ért. Számos laboratóriumi vizsgálat igazol-ta, hogy kapcsolat van a napfény és a szür-ke hályog kialakulása között. Ezért taná-csos védeni a szemet. Ha tehetjük, ne spó-roljunk a napszemüveg vásárlásakor. A jónapszemüvegek képesek kiszűrni gyakor-latilag az összes UV-sugárzást.

Kevés kellemesebb dolog van a világon, mint a napfény, anyaralás, a lenge nyári ruhák és szellők, a vízparti nyár. Az egészévi fáradtság, stressz, rohanás után, amikor végre jól megérde-melt szabadságunkat töltjük, hajlamosak vagyunk elfeledkezniaz óvatosságról. Csak fekszünk a napon és ülünk a vízparton,mert nyaralni, barnulni, pihenni akarunk. Gyorsan, bármi áron.Összeállításunkkal nem szeretnénk kedvét szegni, csak figyelmez-tetni a nyár néhány könnyen elkerülhető veszélyére. Azért, hogyvalóban tökéletes legyen a nyár.


Kopogtató

A tavaszi Kárpátaljai napok rendezvénye-ihez kapcsolódó kiállításon ismertem megKron Zsuzsát és az ott látott néhány képemiatt beleszerelmesedtem az általa megálmo-dott mesebeli tájakba. Látva hegyeit, folyóit,mezőit és templomait, Kányádi Sándor Elő-hang című versének utolsó sorai zsongtakbennem: „vannak vidékek viselem /akár abőrt a testemen / meggyötörten is gyönyörű/ tájak ahol a keserű/ számban édessé ízesül/ vannak vidékek legbelül.” Erre a belső vi-dékre voltam kíváncsi, amikor találkozóra in-vitáltam. De ne vágjunk a dolgok elébe.

Történt pedig, hogy 2007. június 11-én aMagyarok Háza Csontváry termében a Kár-pátaljai Szövetség közreműködésével immárönálló kiállításon találkozhatott a festőmű-vész és a műpártoló közönség.

A kiállítást Kopin Katalin beregszásziszületésű művészettörténész nyitotta meg,aki többek között hangsúlyozta: Kron Zsu-zsa műveit szemlélve olyan érzésünk támad-hat, hogy egy színes kaleidoszkópba pillan-

tottunk, amely varázslatos, megismételhetet-len motívumokat tár elénk. A mély tüzű, izzóvörösök, a végtelen mélységeket és magas-ságokat sejtető kékek, a perzselő nap erejétidéző sárgák szimbolikus tartalommal bírnakművészetében.

Kron Zsuzsa mozgalmas „kubo-ex-presszív” tájképeket komponál. Az elénk tá-ruló tájat felszabdalja, szerkezeti elemeirebontja, majd egymásra vetíti a különbözőnézőpontokat. Az elforgatott, megdöntöttházak és fák dinamikus képi struktúrát te-remtenek. Az élénk kolorit alkalmazása to-vább erősíti ezt a vibráló optikai hatást. Aművésznő a mélység-magasság, valamint anagy távlatok érzékeltetésére építi műveit.

Igen, a művek. De vajon milyen az em-ber, akit mögöttük sejtek? A száraz életrajziadatokat bárki elolvashatja a kiállítások kap-csán nyomtatott meghívókon. Megtudhat-juk, hogy Kron Zsuzsa milyen világhírű fes-tők mesterkurzusain vett részt, hogy tagja a

„Vannak vidékek legbelül”Kron Zsuzsa kiállításának margójára

Magyar Alkotóművészek Országos Egyesü-letének, a Magyar Vízfestők Társaságának,a Művésztanár Társaságnak, valamint a Fő-

városi Festő Stúdiónak.Arról is tudomást szerezhe-tünk, hogy a világ hány or-szágában volt kiállítása – túla hazai rangos megmérette-téseken – Dél-KoreátólOlaszországig, Franciaor-szágig. De én igazából arraa hamuba sült pogácsáravoltam kíváncsi, amit a fes-tőművész otthonról hozott.

Hát kezdjük, mondta. Ül-tünk a Csontváry terembena különleges színektől fény-lő festmények alatt és kicsitmegmártóztunk az idő hab-jaiban.

Kron Zsuzsa 1951-benszületett Ungváron egy„boldog szigeten”. Bárgyermekkora a háború utá-ni körülmények miatt nem

volt felhőtlen, mégis csillogó szemmel gon-dol vissza a Sváb utcai nagy házra, a hatal-mas kertre. Édesapja és édesanyja egy-egykilencgyermekes családban nőtt fel, így szá-mos unokatestvérrel osztotta meg ezt a vilá-got.

A szüleinek köszönhet min-dent, amit a festészetben elért,mondta. Érzékeny, minden szépiránt fogékony édesanyjának (akimár 85 esztendős és ma is Ungvá-ron él) és rendkívül szorgalmas,kötelességtudó édesapjának, akipár éve hunyt el. Szülei műgyűj-tők voltak, így Zsuzsa személye-sen ismerte a „nagyokat”: többekközött Sütő Jánost, Glück Gábort,Kassai Antalt, Manajlo Fedort,Kocka Andrást. Művészeténekalakulására nagy hatással volt Er-délyi Bélának, a kárpátaljai festő-iskola megalapítójának expresszív

festészete, de említhetné PrihogykoVjacseszlav munkáit is.

… 1968-ban érettségizett az Ungvári Zal-ka Máté Középiskolában. 1970–1976 közöttelvégezte az Ungvári Állami Egyetem kémia-biológia szakát. Érdekes módon akkor mégsem neki, sem a szüleinek nem jutott eszébe,hogy valaha festő lesz, mivel a képzőművé-szet iránti érdeklődés a családban természe-tes jelenség volt. Aztán férjhez ment, Ma-gyarországra költözött. Majd elvált és meg-találta párját, akivel ma is boldog házasság-ban él. 1992-ig hivatalban dolgozott. Tizen-öt éve szabadfoglalkozású képzőművész.

Elmondta: Bakonyi Mihálytól, a Főváro-si Festő Stúdió vezetőjétől tanulta meg apasztell használatának mesterfogásait. A stú-dió tagjaként számos mesterkurzuson vettrészt, látásmódját franciaországi és olaszor-szági tanulmányutak formálták.

Vincze Angéla, Kron Zsuzsa művészeté-nek egyik méltatója leszögezi: a festőnő sa-játos kifejezőeszközeit utazási élményeibőlmeríti, vonzódik a nagy külső terekhez, a ter-mészethez. Szereti megfesteni a távoli he-gyeket, az ezekbe ékelődő hangulatos kisvárosok utcáit, a melegen izzó földet és atájba simuló embereket.

A fenti sorokat olvasva úgy érzem, meg-fejtettem a titkot: sokszor a reminiszcencia, aszomorkás emlék munkál ecsetje alatt: Kronnagypapa főjegyzősége idején édenkert volta nagy kertes ház. Az 1963-ban államosítottkerttel együtt valami elveszett. Elfogytak azungvári Sváb utca lakói is: ki meghalt, ki ki-települt Németországba, a hagyományok őr-zése már csak a belső életterekre korlátozó-dik. Édesanyjának hat testvére és a nagy-mama is a felosztott Kárpátalja Felvidékreszakadt részére került, ugyanis Szelmencenéltek. Egy nép, s azon belül sok család tra-gédiája is, hogy határ szabdalta a nemzet-testet. Zsuzsa édesanyja hosszú évekig csaka határt jelölő drótkerítésen át tudta megmu-tatni gyermekeit legközelebbi hozzátartozó-inak. Ebből az élményből született „Elszakí-tottan. A két Szelmenc” című festménye.

Az alkotások másik nagy tematikai cso-portját a szakrális művek képezik. Kron Zsu-

(Folytatás a 40. oldalon)

Balaton

Tihany

került a határon átnyúló együtt-működésben rejlő lehetőségeksorában a hulladék-elhelyezés,a vízszolgáltatás, a szennyvíz-elvezetés és -tisztítás probléma-köre is.

* Színes programmal leptemeg a kultúra barátait az Égtá-jak Művészeti Találkozó. Bereg-szászban a Lendvai Diáxínpadelőadta a “Van, aki forrón sze-reti” romantikus vígjátékot.Eszenyben, Tiszapéterfalván ésBeregszászban hét határon túlirégió néptáncegyütteseinek ta-lálkozójára került sor, Tisza-péterfalván pedig Kárpát-me-dencei magyar értelmiségi fóru-mot rendeztek.

* Az Euroclip–EurokapocsKözalapítvány támogatásával aGordiusz Magyar Diákszövet-ség szervezésében a Fiatalok afiatalokért az Európai Unióbancímmel kontaktnapra és szakmaikonferenciára került sor Bereg-szászban.

MÁJUS* Tizenkettedik alkalommal

rendezték meg a Kárpátaljai Ka-tolikus Ifjúsági Találkozót,amelynek fő helyszíne a mun-kácsi Szent Márton székesegy-ház volt. A megye magyaroklakta járásából több mint 160 fi-atal vett részt az összejövete-len, amelynek a főelőadójaLosák István rahói plébánosvolt.

* Kovács Vilmos emlékna-pot rendeztek Gáton. DupkaGyörgy, a MÉKK elnöke Ko-vács Vilmosra, a költőre, íróra,polgárjogi harcosra, BarzsóTibor, az Együtt olvasószer-kesztője a barátra, kollégáraemlékezett. Az iskola falán elhe-lyezett emléktáblát Román Eri-ka, a tanintézet igazgatója, Ko-vács Gábor, Kovács Vilmos fiaés Lőrincz Béla, Gát polgár-mestere leplezte le.

* Vidékünk egyik legneve-sebb botanikusának, a száz éveszületett dr. Fodor István bioló-gus-professzornak a tiszteleté-re emlékülésre került sor Buda-pesten. A rendezvényen jelenvoltak a tudós egykori kollégáiés a Kaliforniában élő ifj. FodorIstván egyetemi tanár, a tudósfia.

* Kettős ünnepet mél-


Szemelvények kárpátaljai eseményekbőlELISMERÉSEK

Magas állami kitüntetéseket adott át neves kárpátaljai közéle-ti személyiségeknek Bársony András, a Magyar Köztársaság rend-kívüli és meghatalmazott kijevi nagykövete. Vass Tibor, a KijeviLavra főigazgató-helyettese és Nagy Béla, a Kárpátaljai Reformá-tus Egyház világi főjegyzője a Magyar Köztársaság ÉrdemrendLovagkeresztjét, Magyar László képzőművész a Magyar Köztár-saság Arany Érdemrend Keresztjét, Magyar Árpád, Benkő Györgyképzőművész és Gromova Natália pedagógus a Magyar Köztár-saság Ezüst Érdemrend Keresztjét vehette át.

Jászai Mari-díjjal tüntették ki Szűcs Nellit, a Beregszászi IllyésGyula Magyar Nemzeti Színház művésznőjét.

MÁRCIUS*Kétnapos konferenciát

szervezett a kárpátaljai magyariskolai könyvtárosok számára aKárpátaljai Magyar Pedagó-gusszövetség Beregszászban.A II. Rákóczi Ferenc KárpátaljaiMagyar Főiskola Kölcsey Fe-renc Kollégiumának előadóter-mében mintegy félszáz könyv-táros jelent meg.

* Március 15-én, nemzetiünnepünk alkalmából a buda-pesti Nemzeti Kamara Színházadott ünnepi előadást a Bereg-szászi Illyés Gyula MagyarNemzeti Színházban „Petőfi nemalkuszik” címmel. Az UszticsMátyás színművész-rendező-igazgató társulata által előadottemlékműsorban szerepet vállalta debreceni Népi Együttes és aCsűrdöngölő zenekar is.

*A napokban partiumiküldöttség látogatott Bereg-szászba Viored Solschi, Szat-márnémeti polgármester-he-lyettesének vezetésével. Mivelez év január 1-jétől Románia márEU-tagállam, a delegáció elsőd-leges célja a határokon átívelőkapcsolatokat támogató brüsz-szeli INTERREG-program minélhatékonyabb kiaknázásáhozszükséges tájékozódás éskapcsolatkialakítás volt. Ennekérdekében munkalátogatást tet-tek Gajdos Istvánnál, Bereg-szász polgármesterénél is.

* Hetedik alkalommalrendezték meg Beregszászban anemzetközi borfesztivált. Azünnepség keretében beiktattáka Szent Vencel Borrend új lovag-jait, megkoszorúzták dr. LinnerBertalan sebészfőorvos, nevesszőlőnemesítő és borász mell-szobrát

*Több ezer kötetből állókönyvtárat kapott a magyar

államtól az Ungvári NemzetiEgyetem Magyar Történelem ésEurópai Integrációs Tanszéke.Az ajándékot Bársony András,Magyarország ukrajnai nagy-követe adta át.

*Nemzeti ünnepünkön aMÉKK, az UMDSZ ISZ és aDuhnovics Társaság közösszervezésében emlékülést tar-tottak „Ruszinok és magyaroka szabadságharcban” címmel atársaság székházában, majd azünnepség a Petőfi-téren foly-tatódott.

* Kopjafát avattak a márci-usi ifjak emlékére Palágyko-moróc görög katolikus templo-mának udvarán. A kopjafát asátoraljaújhelyi Patrónus Ala-pítvány és az általános iskolaközössége állíttatta. A rendez-vényen felszólalt Szajtó Gábor,a Patrónus Alapítvány elnökeés Fehér József, a Kazinczy Fe-renc Múzeum igazgatója, aki ki-tért arra is, hogy a három leghí-resebb márciusi ifjú, Petőfi Sán-dor és Jókai Mór mellett Vas-vári Pál (eredeti nevén Fejér Pál)nagyapját, Fejér Jánost Ba-csinszky András munkácsi gö-rög katolikus püspök szenteltepappá 1774-ben, aki ezt köve-tően 1781-ig Mándokon, majdpedig 1795-ig itt, Palágykomo-rócon szolgált. Kárpátalján szü-letett fia, Vasvári Pál édesapjais, aki szintén megyénkben tel-jesített papi szolgálatot.

* A főiskolán rendezett Rá-kóczi-napok megnyitásakéntfelavatták Zrínyi Ilona mellszob-rát. Az ünnepségen dr. OroszIldikó, a tanintézet elnöke azesemény jelentőségét méltatvakiemelte, hogy a Beregvidéknépe mindig is szerette és tisz-telte a Rákócziakat. A bronz-szobrot – Berek Lajos szob-

rászművész alkotását – dr. SoósKálmán, a főiskola rektora lep-lezte le, rámutatva, hogy ZrínyiIlona a magyarság számára ahaza- és szabadságszeretet jel-képe. Végezetül Gulácsy Lajosnyugalmazott református püs-pök és Bohán Béla római kato-likus plébános megáldotta azemlékművet.

*Tárlata nyílt néhai VeresPéter neves festőművésznek, aKárpátaljai Magyar Képző- ésIparművészek Révész Imre Tár-sasága alapító tagjának. A fes-tő munkáit a II. Rákóczi FerencKárpátaljai Magyar Főiskolanagytermében állították ki.

*Négy ország kistérségei-nek kezdeményezésére olyanrégió alakult, amelynek céljaMagyarország, Románia, Szlo-vákia és Ukrajna határ menti te-rületeinek összehangolt fejlesz-tése. Az új csoportosulás azUng, a Tisza és a Túr vonzás-körzetének 216 települését fog-lalja magában.

ÁPRILIS* Tisztújító közgyűlést tar-

tott a Magyarok Kijevi Egyesü-lete (MKE). Mind a leköszönőelnök, Vígh János, mind az újon-nan megválasztott, Vass Tibora Kijevi Magyar Ház helyzetétemlítette a legsúlyosabb, a ma-gyar közösséget negatívan érin-tő problémaként.

*A Beregszászi Görög Ka-tolikus Esperesi Kerület a 90éve született dr. Ortutay Eleméráldozópap tiszteletére emlék-táblát avatott alma materében,a Vérke-parti város Bethlen Gá-bor Magyar Gimnáziumának fa-lán.

* A Tiszapéterfalvai Köl-csey Ferenc Középiskola tanu-lói előadásában a virágvasár-naphoz és húsvéthoz kapcso-lódó egyházi és világi szertar-tások és szokások kialakulásá-nak hátterét, valamint a Tisza-hátra jellemző húsvéti hagyo-mányokat ismerhették meg azérdeklődők a TiszapéterfalvaiTájmúzeum virágvasárnapi ren-dezvényén.

* Az évtizedes hagyomá-nyok folytatásáról és a kapcso-latok erősítésének lehetőségé-ről tartott eszmecserét Csap ésZáhony polgármestere. Szóba

Szemelvények kárpátaljai eseményekből


tatott a nagymuzsalyi gyü-lekezet: a 700 éves reformátustemplom és lelkésze felszente-lését. A gyülekezet töretlen, ki-tartó gyűjtésének köszönhető-en kívül-belül megújult Istenházában Estók István lelkipász-tor letette az esküt.

* Tizennegyedszer rendez-ték meg az Ungvári MűvészetiNapokat. A Kárpátaljai Nemze-tiségi Központban a MÉKKszervezésében könyvbemuta-tókra, Réti János festőművészkamarakiállításának megnyitójá-ra került sor.

* Kocsis Károly ismertgeográfus, az MTA Földrajztu-dományi Kutatóintézete főmun-katársa és a Miskolci Egyetemtanszékvezető egyetemi tanáravezetésével 40 tagú tanári dele-gáció kereste fel Kárpátalja ma-gyar történelmi nevezetessége-iről ismert helységeit egy tanul-mányút keretében. Ungvárontalálkoztak Dupka Györggyel, aMÉKK elnökével, aki eladásttartott a kárpátaljai magyarsághelyzetéről, bemutatta az Együttc. irodalmi, művészeti és kultu-rális folyóirat legújabb számátis. Kocsis Károly szerint jó kap-csolatot alakítottak ki az UkránTudományos Akadémia Föld-rajztudományi Kutatóintéze-tének munkatársaival, közösvállalkozásba fogtak, együtt-működési programjuk kereté-ben hamarosan megjelentetik azeurópai módszerekkel elkészí-tett Ukrajna etnikai térképét,ezt megelőzően Kocsis Károlymunkatársaival már kiadta Szlo-vákia (2000), Kárpátalja (2001),Horvátország (2003) etnikai tér-képét is.

* A Kárpátaljai Nemzetisé-gi Központban a MÉKK meg-rendezte az UMDSZ ISZ közre-működésével a XIV. UngváriMűvészeti Napokat. A megnyi-tón Dupka György, a MÉKK el-nöke bevezetőjében elmondta,hogy a kárpátaljai rendezvény-sorozat előfutára a május 31-éninduló Magyar Könyvhétnek,amely az Intermix Kiadó legfris-sebb termékeinek a szerzők ésszerkesztők általi közös bemu-tatója.

A nyitórendezvény kereté-ül az Odesszában is brillírozóTiszapéterfalvai Brilliant-duó –

Kocsis Ágnes és Bilák Vitálija– hegedűjátéka szolgált. RétiJános festő- és grafikusművész,a Kárpátaljai Magyar Képző- ésIparművészek Révész Imre Tár-sasága alapító tagjának két tu-catnál is több alkotása szolgált.Az Ungvári Művészeti Napokalkalmából ezúttal Réti Jánosfestőművész egyéni tárlatánakmegnyitására került sor.

Tárlatnyitó beszédébenHorváth Sándor költő Réti Já-nos grafikáinak és festményei-nek mély gondolatiságát emel-te ki. Balla Pál képzőművész azalkotó technikai tudását dicsér-te. Majd a Magyar Könyvhétremegjelentetett Intermix-köny-vek bemutatója következett.

Kö nyv ism ert ető jébenDupka György, mint a kiadóvezetője, kiemelte, hogy Kárpát-alja 2007-ben Kovács Vilmosemlékévvel tiszteleg a kiválóköltő születésének 80. és halá-lának 30. évfordulója előtt.Munkái újra napvilágot látnakaz Intermix gondozásában. „Makiáltsatok” című válogatott ver-seskötetének Nagy Zoltán Mi-hály, „Holnap is élünk” című,újra kiadott regényének pedigKovács Vilmos egykori kollégá-ja és barátja, Barzsó Tibor aszerkesztője. Feladatot vállaltsegédszerkesztőként, a költőfia, Kovács Gábor is, aki jelenvolt a rendezvényen. BarzsóTibor, az Intermix legtapasztal-tabb szerkesztője, Kovács Vil-mos egykori kollégája és jó ba-rátja is emlékezett a néhai köl-tőre.

A megjelent szerzők közülelőbb Zselicki József Hír címűkötetéről beszélt és mondta elnéhány új versét, majdZubánics László szólt a „Víztükrére történelmet írni...”című, helytörténeti írásokat tar-talmazó kötetéről, aki egybenbemutatta Pilipkó Erzsébet„Ütköző identitások” című mo-nográfiáját, amelyben a vallásinéprajzzal foglalkozó szerző akárpátaljai magyar görög kato-likusok etnikai és vallási identi-tástudatának vizsgálatát végez-te el az 1989-es változások kap-csán. A rendezvényen az „Újvetés” című, pályakezdő fiata-lok antológiájának háromEgyütt nívódíjas szerzője is je-

len volt, így Bakos Kiss Kár-oly költő, Lengyel János író ésKovács Gábor esszéíró mutat-kozott be.

A rendezvényen jelen voltPapp Magda társelnök vezeté-sével a Kárpátaljai Szövetségküldöttsége is.

* Az Erdélyi Magyar Köz-művelődési Egyesület DsidaJenő költő születésének 100. év-fordulója alkalmából emlékün-nep-sorozatot szerveztek. Má-jus 17-én SzatmárnémetibenAndrási Kurta János Dsida-szobrának megkoszorúzásávalkezdődött a megemlékezés.Másnap egész napos irodalmitanácskozás zajlott a SchefferJános lelkipásztori központ elő-adótermében, ahol köszöntőtmondott Muzsnay Árpád, azErdélyi Magyar Közművelődé-si Egyesület alelnöke. DsidaJenő munkásságát elemző elő-adást tartott Pomogáts Béla,Balázs Tibor, Végh BalázsBéla, Lisztóczky László iroda-lomtörténész, valamint a szat-márnémeti Muhi Sándor képző-művész, Bura László nyelvész.Érdekfeszítő előadást tartottFüzesi Magda költő „Dsida-ver-sek kárpátaljai olvasata” cím-mel. Az esti órákban ünnepiműsorra került sor a szatmári fil-harmónia termében. SzombatonKolozsváron délután a Házson-gárdi temetőben koszorúzásvolt Dsida Jenő (1907–1938) sír-jánál, ezt követően az egykoriDsida-lakóháznál emléktábla-avatás zárta a centenáriumimegemlékezést, amelyen avató-beszédet tartott Markó Béla, azRMDSZ elnöke, Románia mi-

AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTRE MEGJELENT KÖNYVEK

S. Benedek András: A kárpátaljai írás. Kismonográfia. 2007,Intermix Kiadó

Füzesi Magda: Szőttes pirossal, feketével. Versek magyarul,ukránul. 2007, Intermix Kiadó

Kovács Vilmos: Ma kiáltsatok. Válogatott versek a költő szüle-tésének 80., halálának 30. évfordulójára. 2007, Intermix Kiadó

Zubánics László: Víz tükrére történelmet írni... Helytörténetiírások. 2007, Intermix Kiadó

Pilipkó Erzsébet: Ütköző identitások. A kárpátaljai magyar ka-tolikusok etnikai és vallási identitásának vizsgálata az 1989-es vál-tozások kapcsán. Monográfia. 2007, Intermix Kiadó

Zselicki József: Hír. Versek. 2007, Intermix KiadóÚJ VETÉS. Pályakezdő fiatalok antológiája. 2007, Intermix Kiadó

niszterelnök-helyet tese ésCzirják Árpád érseki helynök.A megemlékezésen jelen voltKárpátaljáról Füzesi Magda köl-tő, Dupka György író, a MÉKKelnöke és Zubánics László tör-ténész.

*Az idén, januárban a Vaj-dasági Magyar Művelődési In-tézet szervezésében megtartott„Hálózatépítés – Magyar műve-lődési intézetek a Kárpát-me-dencében” című fórum folyta-tására került sor. Kolozsváronújabb szakmai tanácskozás zaj-lott e témában, amelyet a helyiGyörkös Mányi Albert Emlék-házban rendezett meg az Erdé-lyi Magyar KözművelődésiEgyesület. A tanácskozást DánéTibor Kálmán, az EMKE ügy-vezető elnöke nyitotta meg, vi-taindító előadást Nagyné Var-ga Melinda, az Oktatási és Kul-turális Minisztérium Közműve-lődési Főosztályának vezetője,a Szülőföld Alap Kulturális ésEgyházi Kollégiumának elnöke,szakmai tájékoztatót a művelő-dési intézetek feladatairólBorbáth Erika, a Magyar Mű-velődési Intézet igazgatója tar-tott. Dáné Tibor Kálmán ismer-tette a Közép-Erdélyi MagyarMűvelődési Intézet tervét. Akérdéskör megvitatása után arésztvevők Emlékeztetőt fogad-tak el a Kárpát-medencei ma-gyar ernyőszervezetek intézet-építő tanácskozásáról, amely-nek munkájában Kárpátaljárólrészt vett Dupka György ésZubánics László a Magyar Ér-telmiségiek Kárpátaljai Közös-sége képviseletében.

(Folytatás a 37. oldalról)

A csend nyomában

„Vannak vidékek legbelül”Kron Zsuzsa kiállításának margójára

Égig érő ciprus

Elszakítottan. A két Szelmenc

zsa rendszeresen szerepel egyházművészeti tárlatokon, ahol bibliaiihletésű képeit mutatja be. Mélyen vallásos. Hisz az isteni gondvi-selésben, amit maga is sokszor megtapasztalt már. Úgy érzi, többek

között az is Isten akarata volt, hogy nagybátyjai valamennyien túl-élték a háborút és a málenykij robotot. Vallja, hogy a Jóisten kegyel-me, a hit erőt ad. Kéri, tegyük közzé lapunkban Erdélyi Béla, Kárpát-

alja egyik legnagyobb festőművésze alábbi hitvallását: „Te tudod –hányszorosan szőttem láthatatlan szálakkal a Te képed; hányszorkerestem fűben, rétben, virágban és tájban: „a portrédat”. Min-dig csak Téged festettelek… Vonalaim: utak voltak hozzád. A szí-neim? Benned örültek – örökkön Téged kerestek – s talán azértlettek olyan szomorúak, mert csak föld a festék! S a szín? Szánal-mas szomorúság kifejezni azzal azt, ahogyan lát lelkem színrőlszínre Téged!” Fontos számára a fenti vallomás. Sokszor maga isúgy érzi: templom a táj s az Isten mindenütt jelenvaló. E hitet látjukvisszatükröződni vásznain, amelyeket benépesítenek a szülőföldmotívumai: a hegyek közé ékelődött parányi házak, a fenyvesek, avölgyek mélyén megbúvó hegyi tavak.

„A kárpáti táj mellett a tihanyi vidék jelent számára kimeríthetetlenihletet. A Balaton, valamint a Külső- és Belső-tó víztükrén megcsilla-nó fényreflexek, a tájat beszínező alkonyati napkorong, a szőlővelbeültetett lankás hegyoldalak visszatérő motívumai” – írja Kron Zsu-zsa festményeiről Kopin Katalin művészettörténész. Valóban, ezek a

Húsvéti körmenet

Izzó alkonyvidékek, amelyeket szemünkkel is láthatunk a festőnő vásznain. DeSaint-Exupéry óta tudjuk: „Jól csak a szívével lát az ember…”

Kron Zsuzsával való beszélgetésem során az is kiderült, hogyaz Úton szót nem ok nélkül választotta mostani kiállítása címéül.Úgy érzi, útkereső munkáját még nem fejezte be, még nem járta be azalkotás gyötrelmes szerpentinjének minden állomását, még van mittanulnia. Én már tudom: az a bizonyos hamuba sült pogácsa, amellyelotthonról, az ungvári Sváb utcából indították el egykor Zsuzsát,sokáig tápláléka lesz. S hogy jó úton jár, abból is látszik: képesmegmutatni, „vannak vidékek legbelül”.

FÜZESI MAGDA

kárpátaljai hírmondó - 3. évf. 2. sz. (2007....

Documents