kárpátaljai hírmondó - 4. évf. 3. sz. (2008....

Kárpátaljai HírmondóIV. évfolyam 3. szám, 2008. szeptember

Ajánló

* Szervezeti élet* Emlékezzünk régiekről* Irodalom, képzőművészet* Határok nélkül

* Neves szülötteink* Arasznyi történelem* Naptárunk* Gyökerek* Népi kultúra* Hitélet* KÁRISZ-kollázs

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,És áhítattal ejtsétek a szót,A nyelv ma néktek végső menedéktek,A nyelv ma tündérvár és katakomba,Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,Ne nyúljon hozzá avatatlanulSenki: ne szaggassátok szirmaitA rózsafának, mely hóban virul.Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,Mintha imádkozna,Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,És pap és próféta és soha más,Nem illik daróc főpapi talárhoz,S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,Ki borát issza: Élet borát issza,Előre néz s csak néha-néha vissza —,S a kelyhet többé nem engedi el!

A Szinevir-tóA Szinevéri-tó

A palágykomoróci református templom

A palágykomoróci református templom

Reményik SándorAz ige

Kiadja a Kárpátaljai Szövetség1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.Tel/fax: 267-0198.

Felelős kiadó: Katona Tamás,a Kárpátaljai Szövetség elnöke

Főszerkesztő: Füzesi Magda

Főszerkesztő-helyettes:Benda István

Szerkesztőbizottság:Dr. Pomogáts Béla,

Dupka György,Szöllősy Tibor,

Zubánics László,Elbéné Mester Magdolna.

Gazdasági felelős: Papp Lászlóné

A szerkesztőség címe:1052 Budapest,

Semmelweis u. 1–3.Tel/fax: 267-0198.

HU ISSN: 1787-0445

OTP számlaszámunk:11711034-20834951

Megjelenik negyedévente600 példányban.

A lap megjelenéséta Szülőföld Alap

támogatta.

A folyóiraton nyereségnem képződik.

A címünkre beérkező kéziratokközlésének és szerkesztésének jogátfenntartjuk, azok recenzálását, vissza-adását, levélben történő megválaszolá-sát, valamint más szervezetekhez, in-tézményekhez való továbbítását nemvállaljuk. A publikációkban közölt té-nyekért és véleményekért minden eset-ben a szerző viseli a felelősséget. A szer-kesztőség nem feltétlenül ért egyet alapban közölt publikációkkal.

KÁRPÁTALJAIHírmondó

A tartalomból

Kárpátaljai Hírmondó2

IV. évfolyam, 3. szám2008. szeptember

* Vers mindenkinek

* Szervezeti élet

* Időszerű

* Közös dolgaink

* Hitélet

* Múltunkból

* Arasznyi történelem

* Gyökerek: Mán Éva pedagógus

* Jogi tanácsadó

* Ez történt

* KÁRISZ-kollázs

* A kutató jegyzetfüzetéből

* Hírek, események

* Híres szülötteink: Batizi Sándor mesteredző

* Népi kultúra

* Mementó

* Irodalom

* Történetek

* Határok nélkül

* Szemelvények kárpátaljai eseményekből

* A Kárpátaljai Hírmondó galériája: Ujfalussy

István festőművész

Kárpátaljai Hírmondó 3

Vers mindenkinek

Ha szeretsz, más szemmel nézel avilágra; nagylelkű leszel, megbocsátó,jószívű, pedig korábban esetleg ke-mény és rideg voltál. Az emberek óha-tatlanul is hasonlóan viselkednek ve-led, s hamarosan abban a szeretettel-jes világban élsz, amit te magad terem-tettél. Vagy gondolj azokra az időkre,amikor rossz volt a kedved, ingerlékeny,aljas, gyanakvó voltál és talán még ül-dözési mániában is szenvedtél. Hama-rosan azt vetted észre, hogy mindenkinegatívan áll hozzád, s te pedig a gon-dolataid és érzelmeid által teremtett el-lenséges világban élsz.

Hogyan tudnál boldog, szeretet-teljes és békés világot teremteni? Úgy,hogy megtanulod azt az egyszerű, gyö-nyörű, de fájdalmas művészetet, amitlátásnak hívunk. Így kell csinálni: Min-den alkalommal, amikor ingerült vagydühös vagy valakire, akivel találkozol,az nem a másik ember, hanem saját ma-gad. Nem azt kell megkérdezned, hogy„Mi a baja ennek az embernek?”, ha-nem azt, hogy „Mit mond ez az inge-rültség önmagamról?” Tedd is meg eztmost azonnal. Gondolj valakire, aki ál-talában felingerel téged, s mondd ezt afájdalmas, de felszabadító mondatotmagadnak:

– Ingerültségemnek az oka nem ezaz ember, hanem én saját magam.

Miután ezt kimondtad, láss hozzáés keresd meg, hogy mivel okozod eztaz ingerültséget. Az első dolog az, hogygondolj arra a nagyon is reális lehető-ségre, hogy ennek a személynek a hi-bái, vagy az úgynevezett hibái, ben-ned is megvannak. Csakhogy te jól el-nyomtad ezeket a hibákat, s ezért öntu-datlanul kivetíted a másikra. Általábanez majdnem minden esetben így van,de jóformán senki sem veszi észre. Ke-resd tehát ennek az embernek a hibáit asaját szívedben és a tudatalattidban,és a bosszankodásod majd átalakulhálává, mert a viselkedése önmagadfelfedezéséhez vezetett.

De van itt még valami más is, amitérdemes megvizsgálni: nem lehetséges,hogy azért vagy bosszús, mert amit eza személy mond vagy tesz, az rámutat

Szeresd ellenségeidetNektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal.

Lukács 6,27Midőn az est, e lágyan takarófekete, síma bársonytakaró,melyet terít egy óriási dajka,a féltett földet lassan eltakarjas oly óvatossan, hogy minden füszállágy leple alatt egyenessen állés nem kap a virágok szirma ráncots a hímes lepke kényes, dupla szárnyánnem veszti a szivárványos zománcotés úgy pihennek e lepelnek árnyán,e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,hogy nem is érzik e lepelt tehernek:olyankor bárhol járj a nagyvilágban,vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádbanvagy kávéházban bámészan vigyázd,hogy gyújtják sorban a napfényü gázt;vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddelnézzed a lombon át a lusta holdat;vagy országúton, melyet por lepett el,álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;vagy a hajónak ingó padlatánszédülj, vagy a vonatnak pamlagán;vagy idegen várost bolygván keresztülállj meg a sarkokon csodálni restüla távol utcák hosszú fonalát,az utcalángok kettős vonalát;vagy épp a vízi városban, a Riván,hol lángot apróz matt opáltükör,merengj a messze múltba visszaríván,melynek emléke édesen gyötör,elmúlt korodba, mely miként a bűvöslámpának képe van is már, de nincs is,melynek emléke sohse lehet hűvös,melynek emléke teher is, de kincs is;ott emlékektől terhes fejedeta márványföldnek elcsüggesztheted:csupa szépség közt és gyönyörben járvánmégis csak arra fogsz gondolni gyáván:ez a sok szépség mind mire való?mégis csak arra fogsz gondolni árván:minek a selymes víz, a tarka márvány?minek az est, e szárnyas takaró?miért a dombok és miért a lomboks a tenger, melybe nem vet magvető?minek az árok, minek az apályoks a felhők, e bús Danaida-lányoks a nap, ez égő szizifuszi kő?miért az emlékek, miért a multak?miért a lámpák és miért a holdak?miért a végét nem lelő idő?vagy vedd példának a piciny füszálat:miért nő a fű, hogyha majd leszárad?miért szárad le, hogyha újra nő?

Babits Mihály

Esti kérdésvalami olyasmire, amit te nem akarszmeglátni? Gondolj csak arra, mennyireingerültek leszünk a misztikus vagy apróféta láttán, aki ugyan egyáltalán nemtűnik misztikusnak vagy prófétának, dea létük vagy szavaik mégis kihívást je-lentenek számunkra.

De még más is világos lesz itt: Azértvagy ingerült erre az emberre, mert nemfelelt meg azoknak az elvárásoknak, ame-lyeket beléd programoztak. Lehet, hogyjogosan követelheted, hogy feleljen megprogramozottságodnak, ha az illető pél-dául durva, vagy igazságtalan, de azértgondold csak meg! Ha meg akarod vál-toztatni ezt a személyt, ha szeretnéd,hogy abbahagyja ezt a viselkedést, nemlennél-e sokkal hatékonyabb, ha nemlennél ingerült? Az ingerültség csak el-homályosítja látásod, cselekedetednekpedig kisebb lesz a hatékonysága. Min-denki tudja, ha egy sportoló vagy egybokszoló elveszíti önuralmát, teljesítmé-nyének minősége hirtelen lecsökken,mert a düh és szenvedély miatt már nemtudja összehangolni mozgását. A leg-több esetben azonban nincs jogod aztkövetelni, hogy a másik feleljen meg el-várásaidnak; mert ha valaki más lenne ahelyedben, az egyáltalán nem lennebosszús. Csak gondolkodj el ezen az igaz-ságon, és bosszúságod el fog szállni.Milyen butaság a részedről azt követel-ni, hogy a másik olyan normák és szabá-lyok szerint éljen, amelyeket a szüleidültettek beléd!

És az utolsó igazság, amit meg kellfontolnod: a hátterét, élettörténetét éstudattalanságát is figyelembe véve, ezaz ember nem is viselkedhet másképp,mint ahogy viselkedik. Olyan jól meg-fogalmazták: ha mindent értenénk, min-dent megbocsátanánk. Ha igazán meg-értenéd ezt az embert, akkor nyomorék-nak látnád és nem elítélendőnek, inge-rültséged pedig azonnal megszűnne.Akkor hamarosan azt vennéd észre,hogy szeretettel fordulsz hozzá, és ő isszeretettel viszonozza közeledésedet. Sabban a szeretetteljes világban találnádmagad, amit te saját magad teremtettél.

(Anthony de Mello: A szeretet útja.Korda Kiadó, Kecskemét, 2006)

Kedves Olvasóink!A Kárpátaljai Szöve tség honlapján naprakészen

tájékoztatjuk az érdeklődőket az aktuális programokról,tervekről, beszámolunk korábbi rendezvénye inkről.Szeretnénk kikérni ezzel kapcsolatos véleményüket: mitlátnának még szívesen a www.ksz.egalnet.hu című honlapunkon.

Szervezeti élet


Kibővített szerkesztő-bizottsági ülés

A rendezvénysorozat keretében immármásodízben került sor a Kárpátaljai Hírmon-dó szerkesztőbizottságának kibővített ülé-sére. A folyóirat megjelenése körül bábás-kodók munkájáról a negyedik éve megjele-nő kiadvány főszerkesztője, Füzesi Magdaszámolt be. Örvendetes, hogy nő a lap pél-dányszáma, gyarapszik a szerzői gárda. Azolvasók meg vannak elégedve színvonalá-val, sok értékes javaslattal, ötlettel segítika szerkesztőbizottság munkáját. A levele-zési rovatban közölt beszámolók arról ta-núskodnak, hogy a Kárpátaljai Hírmondóeljut Magyarország, illetve Kárpátalja leg-távolabbi településeire, valamint Ausztriá-ba, Ausztráliába, Svédországba, Németor-szágba, az USÁ-ba és Svájcba is.

Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetségelnöke, a lap felelős kiadója hangsúlyozta:a szerkesztőbizottság munkája során meg-találta az egyensúlyt, a publikációk válo-gatásánál a legfőbb szempont, hogy a fo-lyóirat pártsemleges, nem kíván állást fog-lalni sem a szülőföldön történő, sem az or-szágon belüli politikai csatározásokban,nem kívánja mélyíteni a magyarságon be-lüli megosztottságot, sőt, a lehetőségekenbelül a megbékélést támogatja. Változatla-nul írni fog a szülőföldön szervezett ren-dezvényekről és minden olyan esemény-ről, amely számot tarthat az olvasók érdek-lődésére.

Papp Lászlóné, a Kárpátaljai SzövetségFelügyelő Bizottságának elnöke (a folyó-irat megálmodója) kitért arra, hogy a Kár-pátaljai Hírmondó megfelelő fórum a fiatalalkotók számára, éppen a lap révén vált is-mertté több Kárpátaljáról elszármazott íróés költő neve. A kiadvány hírt ad a vidékitagszervezetek tevékenységéről, hidat ké-pez az anyaországi és a kárpátaljai olvasókközött, a maga nemében egyedi értékhor-dozó.

Csanádi György neves kárpátaljai újság-író, a lap állandó szerzője szerint a Kárpát-

A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozójánKamaszkorunk legszebb nyara?

Szeptember 12–14-én tartotta hagyo-mányos őszi, balatonföldvári találkozójáta Kárpátaljai Szövetség. Rangot adott azösszejövetelnek, hogy a közösség idénünnepelte Szövetséggé alakulásának 15.évfordulóját, azaz kamaszkorba lépett.

aljai Hírmondó sikerrel látja el feladatát.Fontos, hogy az eddigieknél is mélyebbtartalmú anyagokat közöljön, több figyel-met szenteljen Kárpátalja történelmi múlt-jának, gyakrabban írjon neves személyisé-geiről, városairól, falvairól, regionális kap-csolatairól.

Damjanovich Imre, a Kárpátaljai Szövet-ség társelnöke felhívta a figyelmet arra,

hogy a lap egyes publikációia szövetség és a KÁRISZhonlapján is olvashatók. Java-solta, hogy a szerkesztőbizott-ság bátrabban használja ki azelektronikus újságírás lehető-ségeit, építsen ki kapcsolatota vállalkozói réteggel, akárúgy is, hogy fizetett szolgál-tatás formájában hirdetési le-hetőséget adjon a szülőföld ésaz anyaország közötti vállal-

kozások működéséhez.A kibővített szerkesztőségi ülésen sok

észrevétel hangzott el. Füzesi Magda fő-szerkesztő összefoglalójában megköszön-te a résztvevők hasznos tanácsait, és biz-tosította az egybegyűlteket, hogy a továb-biakban is a jobbító szándék vezérli a lapszerzőit.

A képeken: (fent) Katona Tamás fele-lős kiadó és Füzesi Magda főszerkesztőtájékoztatja az egybegyűlteket; (lent) szer-zők és olvasók.

Képzőművészeti kiállítás

A péntek este fénypontja Ujfalussy Ist-ván amatőr festő munkái kiállításának meg-nyitója volt. A vendégeket Katona Tamás,a Kárpátaljai Szövetség elnöke köszöntöt-te, majd átadta a szót Schober Ottónak, aszövetség elnökségi tagjának, aki ismertet-te a festő munkásságát. Segítségül hívtaehhez a betegsége miatt „igazoltan hiány-

zó” Kutlán András festőművésznek, a Kár-pátaljai Írók, Költők, Művészek Magyaror-szági Alkotó Közössége (KIKMMAK) társ-elnökének a kiállított festményekről írt ér-tékelését. Idézzünk a szakember tollából:„(Ujfalussy István) képei nyugalmat, har-móniát, békét sugároznak”. Nos, ezt a har-móniát mi is bemutatjuk a Kárpátaljai Hír-mondó hagyományos galériájában, a lap-szám hátsó borítóján.

A képeken: Ujfalussy István képzőmű-vész, Schober Ottó elnökségi tag és Kato-na Tamás elnök a képzőművészeti kiállításmegnyitóján; a műpártolók egy csoportja.

Közgyűlésegyüttgondolkodással

Szeptember 13-án tartották meg a Kár-pátaljai Szövetség közgyűlését. KatonaTamás elnök köszöntötte a meghívott ven-dégeket, majd beszámolt az elvégzett mun-káról, vázolta a feladatokat. Sajnálattal álla-pította meg, hogy a szövetséget nem von-ták be az ukrán–magyar kormányközi ve-gyes bizottság tevékenységébe, pedig len-ne mondanivalója a kisebbségi érdekek ér-vényesítéséről Kárpátalján. A szövetségminden kárpátaljai magyar szervezettel jókapcsolatokra törekszik, szeretné, ha nemegymás ellen, hanem a kárpátaljai magya-rok közös érdekeiért politizálnának.

Orosz Ildikó, aKárpátaljai Ma-gyar Pedagógus-szövetség elnöketartalmas előadás-sal kötötte le azegybegyűltek fi-gyelmét. Tájékoz-tatott a kárpátaljaimagyar oktatásmúltjáról, jelenlegihelyzetéről, kitért az új ukrán érettségi ésfelvételi rendszerben, valamint az ukrajnaioktatási hálózatban most elkezdődött refor-mokra. Az előadó többek között elmondta:a május 26-án aláírt 461. sz. miniszteri ren-delet az ukrán nyelv elsajátításának ürügyénegyértelműen az anyanyelvi oktatás felszá-molására irányul. A helyzet kivédéséhezKárpátalján igyekeznek megtalálni a meg-felelő eszközöket. Tény, hogy az államnyelvismerete hasznos és szükséges. Ám

Szervezeti élet


ehhez a magyar iskolákban nagyon jólkell oktatni az ukrán nyelvet, tanköny-

vek, szótárak, oktatási segédanyagok kel-lenek és olyan tanárok, akik a magyar és azukrán nyelvet egyformán jól beszélik. Saj-nos, az ominózus 461. oktatási törvény amagyar szülők egy csoportját elbizonyta-lanította: sokan úgy döntöttek, ukrán tan-nyelvű iskolába íratják be első osztályosgyermekeiket. Ennek következménye, hogypéldául Huszton nem indult magyar elsőosztály, Técsőn csak nyolc gyereket írat-tak be a magyar első osztályba. Több tele-pülésen előfordult, hogy ha magyar tan-nyelvű iskolát választottak is a szülők, in-kább a városi iskolákba viszik a gyermeke-iket.

Milyen következtetést vonhatunk le azelhangzottakból? A jelen: ördögi kör, amibeaz anyanyelvi oktatás került Kárpátalján.Jövőkép: ideig-óráig rendeletekkel felülír-hatják a korábban hozott törvényeket, bíz-va abban, hogy a türelem rózsát terem…

Varga Attila,az Oktatási és Kul-turális Minisztéri-um Határon TúliMagyarok Titkár-ságának főtaná-csosa arról számoltbe, milyen támoga-tást kapott a kár-pátaljai magyar ok-

tatási hálózat – az állami, az egyházi, az ala-pítványi iskolák, a szakképzés, a felsőokta-tás, a szórványoktatás, a hallgatói és kuta-tói közösségek – 2007-ben és 2008 folya-mán. Közölte, hogy a minisztérium elkészí-tette a határon túli magyar oktatás támoga-tásának koncepcióját, többletforrásokatkeres és talál finanszírozására.

Dr. Holló Jó-zsef Ferenc altá-bornagy, a Hon-védelmi Minisz-térium Hadtörté-neti Intézeténekés Múzeumánakfőigazgatója „II.vi lágháborúskatonasírok Uk-rajnában” cím-mel tartott vetítettképes előadást. Többekközött megtudtuk, hogy az I. világháború-ban a Monarchia vesztesége 3 millió 250 ezerfő volt (lakosságának több mint 6 százalé-ka), a II. világháborúban 3 millió 500 ezermagyar halt meg. Az Oroszországgal 1995-ben kötött, a kegyeleti emlékhelyekkel kap-csolatos szerződés életbe lépése óta 376magyar emlékhelyet létesítettek. Vorkután, aSarkkörön túl például 600 elesett magyarkatonának állítottak emléket.

Viktor Juscsenko, Ukrajna elnöke Buda-pesten folytatott tárgyalásainak egyik ered-

ménye volt, hogy az ukrán államfő SólyomLászló köztársasági elnökkel közös nyilat-kozatot írt alá, amelyben többek között azszerepel, hogy megállapodtak az Ukrajnaterületén elesett magyar áldozatok, illetvea Magyarország területén elesett ukrán ál-dozatok emlékének méltó megörökítésében.Ennek a dokumentumnak a jegyében ma-gyar katonasírokat avattak többek közöttUngváron, Ökörmezőn, Dorosicsban,Kosziv-Gorodban, Csuszkán, Beregszász-ban. Ez utóbbi esemény kapcsán az előadókülön köszönetét fejezte ki a beregszászidiákok Borbély Ibolya tanárnő vezettecsoportjának, akik felvállalták a beregszá-szi temetőben lévő magyar katonasírokgondozását. Az altábornagy hangsúlyoz-ta: „A kegyelet nem politikai kategória!”Az előadó végezetül felolvasta a témávalkapcsolatos egyik megható írását, amelyeta Kárpátaljai Hírmondó e számában olvas-hatnak.

A tanácskozás záróakkordjaként BendaIstván, a Kár-pátaljai Szövet-ség alapító tag-ja szólt az egy-begyű ltekhez.Az előző témátáthidalva el-mondta AranyJános Tájképcímű versét,amelyből ki-cseng: sok derék dalia alussza örök álmáttájainkon és hogy „a Haza teste mindenüttegy sebhely…”.

Ezután emlékezett a megalakulásnál je-len volt lelkes csapatból azokra a vezetőtisztségeket betöltő barátokra, akik már nin-csenek az élők sorában. A sort két tisztelet-beli elnökkel, Czine Mihály irodalomtörté-nész professzorral és Kovács Magdával, aGábor Dénes Főiskola elnökével kezdte. AKárpátaljai Szövetség tagsága máig nagyszeretettel gondol Göndöcs László ésTurchányi György tanárokra, továbbá Baj-za Endrére, Heiszter Józsefre, Pekár Aran-kára, Paládi Ferencre, Gera Józsefre, TurányiJózsefnére, Rákóczi Mariannra, és termé-szetesen nem feledkezik el a Kárpátalján éltsegítőtársakról sem, így fejet hajt OrtutayElemér, Fodó Sándor, Árpa István,Vaszócsik Tilda és a fáradha-tatlan Kerényi Gyula emlékeelőtt. Szólt a társszervezetek-kel való jó kapcsolatok kiala-kításának fontosságáról, arról,milyen fontos az, hogy a Nem-zeti Kulturális Alap, a NemzetiCivil Alapprogram, a SzülőföldAlap a szakszerűen elkészítettés lebonyolított pályázatokrévén anyagilag támogatja aKárpátaljai Szövetség tevé-

A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozójánKamaszkorunk legszebb nyara?

kenységét. Megköszönte minden korábbiés mostani vezetőségi tagnak és mindenközreműködőnek a lelkiismeretes munkát,a baráti találkozók, a Kárpátaljai Napok, aközgyűlések, a kiállítások szervezését.

A képen: együttgondolkodók, 2008.„Mert a haza nem eladó…”

Felejthetet-len műsorrala j á ndé ko z t ameg a találkozórésztvevőit aBartók Béla-díj-jal kitüntetettCredo együttes.A művészeketSchober Ottó, aKárpátaljai Szö-vetség elnöksé-gi tagja köszöntötte, majd jó szórakozástkívánt a közönségnek. Reményik Sándor,Bodnár Éva, Becske József Lajos, Finta Éva,Kovács András Ferenc, Füzesi Magda, Túr-mezei Erzsébet, Kányádi Sándor, HorváthSándor megzenésített versei nemcsak mo-solyt, hanem olykor könnyeket is csaltakaz egybegyűltek szemébe. A hangulat az„Azért vagyunk a világon, hogy valaholotthon legyünk benne” (Tamási Áron), ésa „Valami nincs sehol” (Váci Mihály) kétvéglet között vergődött. Varga Katalin, Fe-kete Zsuzsanna, Szabó Lívia énekesek éshangszeresek, illetve Ivaskovics József ze-neszerző, az együttes vezetője megénekel-tette a közönséget is, bár az egybegyűltekaddig is tudták: „Mert a haza nem eladó…”

A képeken: Varga Katalin énekel;Schober Ottó elnökségi tag gratulála Credo Verséneklő Együttesnek.


Szervezeti élet

A Kárpátaljai Szövetségbalatonföldvári találkozóján

Kamaszkorunklegszebb nyara?

Író-olvasó találkozó

Este Pomogáts Béla irodalomtörté-nész író-olvasó találkozó keretében beszéltPap Ildikó Táltosok című regényéről. Úgyítélte meg, hogy a könyv történetének je-lenkori szála hitelesebb, mint a másik, Hon-foglalás korára tehető, mítikus idősíkja. Aolvasók nevében Petruska Márta, a Kár-pátaljai Szövetség elnökségi tagja mondtael a könyvről nagyon pozitív véleményét.Ízelítőt kaptak a jelenlévők Lengyel János„Fallal az arcnak” című szociográfiai köte-téből is. Az író elmondta: a magyarországiépítőiparban töltött 10 évnyi munkája so-rán szerezte azokat a tapasztalatokat, ame-lyek ezeket a szociogáfiai műfajú írásokatihlették.

A képen: Pomogáts Béla irodalomtör-ténész könyvelemzést tart.

Vasárnap délelőtt Géczy Tihamér refor-mátus és Egressy Miklós görög katolikuslelkipásztor ökumenikus istentiszteletet tar-tott (a képen).

Jó volt, szép volt, rövid volt az a háromnap, amelyet a kárpátaljai magyarok – azanyaországba települtek és a szülőföldönmaradottak – egymás társaságában töltöt-tek. Talán közhelyszámban megy, de sokanaz idén is így búcsúztak barátaiktól: „Jövő-re veletek, ugyanitt!”.

(A rendezvényt a Nemzeti Civil Alap-program támogatta.)

TUDÓSÍTÓINKFotó: FÜZESI MAGDA,

BIRÓ LÁSZLÓ

Már hagyomány, hogy az ÜnnepiKönyvhét rendezvényein kárpátaljai kiadókis részt vesznek. Az Intermix Kiadó gondo-zásában új könyvvel jelentkezett többekközött Pap Ildikó (Táltosok), Nagy ZoltánMihály (Messze még az alkonyat), PilipkóErzsébet (Identitás és hit I.), Weinrauch

A Gödöllői Városi Könyvtár és Infor-mációs Központ, a Petőfi Sándor Művelő-dési Központ és a Magyar ÖkoszociálisFórum Európai Kommunikációs Intézeteszervezésében ez év június 27–29-én tar-tották meg Gödöllőn Fa ága rügyével cím-mel a IV. Kárpát-medencei Magyar Népme-semondók, Népzenészek és Népi Mester-ségek Őrzőinek találkozóját. A KárpátaljaiHírmondó is meghirdette az eseményt ideielső lapszámában, azzal a nem titkolt szán-

Kárpátaljai szerzők művei a könyvhétenKatalin (Ezüst barka gömbölyödik).Megjelent Kovács Gábor első könyve,Az önvaló dicsérete című esszékötet.A kárpátaljai standon korlátozott pél-dányszámban kaphatók voltak a né-hány éve megjelent kiadványok, töb-bek között Dupka György, Ferenczi Ti-hamér, Bartha Gusztáv, Mester Mag-dolna, Keresztyén Balázs, Füzesi Mag-da könyvei. A könyvhét rendezvénye-ire ellátogattak a Kárpátaljai Szövetségtisztségviselői is.

A képeken: Papp Lászlóné, a Felügye-lő Bizottság elnöke és Petruska Márta el-nökségi tag S. Benedek András irodalom-történésszel beszélget; Schober Ottó köz-író és Kovács Gábor fiatal kritikus; Pap Ildi-kó Táltosok című könyvét dedikálja.

Tudósítónk

Fa ága rügyéveldékkal, hogy résztvevőkettoborozzunk szűkebb pátri-ánkból. Nagy örömünkre atalálkozónak valóban voltakkárpátaljai mesemondórésztvevői: BeregújfalubólStefán Rebeka, a helyi kul-túrház egykori igazgatója,Báthori-Stefán Cecília ésBáthori István, illetve Nagy-muzsalyból VidnyánszkyJózsef, a helyi középiskolaegykori igazgatója, valamintDelegán István és MátéKrisztián, a NagymuzsalyiKözépiskola 6., illetve 3.osztályos tanulója, a Bereg-szászi Illyés Gyula Magyar

Nemzeti Színház Vidnyánszky Éva vezetteGyermekstúdiójának növendékei.

A versenyben földijeink jól szerepel-tek: mindkét csoport elnyerte az Arany almadíj III. fokozatát, Báthori Istvánka pedig alegfiatalabb résztvevőnek felajánlott díjatis hazavihette.

A képen: a közönség a nagymuzsalyimesélőket hallgatja.

FÜZESI MAGDA felvétele


Amikor Ukrajna európai integrációjáról be-szélünk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogyaz „európai integráció” fogalma sem földrajzi-lag, sem pedig kulturális értelemben nemhelytálló. A Nyugat (vagyis az EU régi tagál-lamai) gyakorlatilag szinonimaként használ-ják „Európát” és az „Európai Uniót”. Annakidején éppen ezért mondtuk mi, hogy Magyar-ország nem „csatlakozik”, hanem „visszatér”Európába. Ukrajna földrajzilag és kulturálisértelemben tehát Európa szerves része.

Ukrajna európai integrációján azt a folya-matot kell érteni, amelyben Ukrajna fokozato-san kialakítja és elmélyíti együttműködésétaz európai intézményekkel, elsősorban azEurópa Tanáccsal és az Európai Unióval, vagypedig más összefüggésben (euró-atlanti in-tegráció) a NATO-val, amire itt nem térek ki.

Az Európa Tanács volt az a nemzetköziszervezet, amely először nyitotta meg kapuita közép-kelet-európai új demokráciák előtt.Magyarország a volt szocialista országokközül elsőként lett az Európa Tanács tagja1990 novemberében. Pontosan 5 évvel ké-sőbb, 1995 novemberében Ukrajna is tagjalett az Európa Tanácsnak, miután lezárult egyhároméves felvételi eljárási folyamat (Ukraj-na kérelmét 1992. július 14-én adta be).

1994-ben, tehát egy évvel korábban Uk-rajna és az Európai Unió aláírt egy Partner-ségi és Együttműködési Megállapodást,amely 1998-ban lépett érvénybe.

Ukrajna Európa Tanácsi tagsága és azEurópai Unióhoz fűződő kapcsolatai közöttszoros összefüggés van.

Az Európa Tanácshoz tartozás Ukrajnaszámára előfeltétele annak, hogy az országvalamikor az Európai Unió tagja lehessen,mégpedig a következők miatt. Az EurópaTanácsban a tagországok közötti együtt-működés javarészt nemzetközi egyezmé-nyek alapján működik (ezek száma ma mármeghaladja a 200-at). Közülük a legalapve-tőbb egyezmény az Emberi és alapvető sza-badságjogokról szóló európai egyezmény.Az egyezményben foglaltak betartatásárólaz Európai Emberi Jogi Bíróság döntése-inek alapján a tagállamok kötelesek gon-doskodni. Valójában az Európa Tanácsegyezményei az európai integráció szem-pontjából azért játszottak fontos szerepet,mert a tagállamoknak az egyezményekheztörténő csatlakozása több mint harmincezerkétoldalú megállapodást helyettesített.

Ukrajna a mai napig 91 Európa Tanácsiegyezményt írt alá, amelyből 62-t ratifikál-tak. Ezek közül több egyezmény különösenfontos Kárpátalja és az ottani magyarságszempontjából is: a már említett emberi jogiegyezményen kívül a következők: Keret-egyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védel-méről, az Önkormányzati Charta, a Regi-onális vagy Kisebbségi Nyelvek EurópaiChartája, Keretegyezmény a Területi ésHelyi Hatóságok Határokon ÁtnyúlóEgyüttműködéséről, a Kulturális Egyez-mény, Egyezmény a Tájegységekről, vala-mint a Keretegyezmény a Kulturális Örök-ség Társadalmi Hasznosságáról.

Ukrajna európai integrációjának szem-pontjából lényeges körülmény, hogy az

Ukrajna európai integrációjaEurópa Tanács a keleti bővítés egy adottpontján, amikor a tagjelöltek belső viszo-nyai, megoldatlan problémái megkérdője-lezték a bővítési eljárás addig követett mód-szereit, fokozatosan bevezette a tagfelvé-teli eljárás új rendszerét. Első esetben Szlo-vákia felvételekor alkalmazták (1993). Az újeljárás lényege abban áll, hogy az új tagál-lamok felvételekor tett kötelezettségválla-lásainak betartására és ellenőrzésére az Eu-rópa Tanács életbe léptetett egy ellenőrzé-si rendszert (monitoring).

Ez a rendszer idővel egyre több követel-ményt támasztott a tagságra törekvő álla-mok elé. Így, amikor Ukrajna felvételt nyert,kötelezettséget kellett vállalnia többek kö-zött a halálbüntetés eltörlésére, a Kisebb-ségvédelmi Keretegyezménynek, az Önkor-mányzati Chartának, valamint a Regionálisvagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának egyéven belüli ratifikálására.

Az ET számos intézménye működtet el-lenőrzési rendszert (a Parlamenti Közgyű-lés, a Miniszteri Bizottság, a Helyi és Regi-onális Önkormányzatok Európai Kong-resszusa, az Európai Emberi Jogi Bíróság,az Emberi Jogi Biztos).

2005 januárjában Juscsenko elnök a Par-lamenti Közgyűlés előtti felszólalásában hi-tet tett Ukrajna európai integrációja mellett,és megígérte, hogy a még nem teljesítettkötelezettségvállalásoknak eleget fog ten-ni. Ezzel Ukrajna és az Európa Tanács kap-csolata új lendületet kapott.

Az ellenőrzéssel foglalkozó, előbb említettEurópa Tanácsi intézmények 1995 óta Ukraj-nával kapcsolatos számos jelentést készítet-tek. Itt csak egyet említenék meg közvetlenmagyar vonatkozása miatt. A Parlamenti Köz-gyűlés 1466(2005). számú ajánlásában töb-bek között arra szólítja fel Ukrajnát, hogy vizs-gálja ki a választási csalásokat, és büntessemeg azok elkövetőit. Ezzel kapcsolatban kellmegemlíteni, hogy éppen a választási csalá-sok miatt fordult Kovács Miklós KMKSZ-elnök az Európai Emberi Jogi Bírósághoz,amely elmarasztalta Ukrajnát.

A közgondolkodásban az európai integrá-ciós folyamatokat nem az Európa Tanáccsal,hanem az Európai Unióval azonosítják.

Mint már említettem, Ukrajna 1994-ben írtaalá a Partnerségi és Együttműködési Megál-lapodást az Európai Unióval. Azóta a két félközötti együttműködés intézményei továbbbővültek. Az együttműködés ma az EU keletiszomszédság politikája kereteiben működik.2005-ben aláírtak egy EU–Ukrajna Akció-tervet, és az együttműködés újabb intéz-ményekkel bővült: EU–Ukrajna Csúcsér-tekezlet, EU–Ukrajna EgyüttműködésiTanács, EU–Ukrajna Együttműködési Bi-zottság, valamint további 7 albizottság.Miután Ukrajna 2008 februárjában tagja letta WTO-nak, tárgyalások vették kezdetüketUkrajna és az EU között.

Ennek az együttműködésnek Kárpátaljaszempontjából igen fontos része az a megál-lapodás, amely 2008 februárjában jött létre azEurópai Unió és Ukrajna között a vízum meg-szerzésének megkönnyítésére. A megállapo-dás az Európai Uniós tagállamok közül nem

vonatkozik Angliára, Dániára, Írországra. En-nek értelmében egyszerűsített eljárást alkal-maznak a következő esetekben: rokoni láto-gatás, orvosi kezelés, temetésre történő uta-zás, katonai sírok vagy emlékhelyek felkere-sése. A megállapodás előírja a díjmentessé-get nyugdíjasoknál, kiskorúaknál, valamint 21éves életkorig eltartott nagykorú gyermekek-nél. További könnyítés a többszöri belépésrejogosító, 5 évig érvényes vízum abban az eset-ben, ha hivatalosan az EU területén tartózko-dó ukrán állampolgárt látogatnak.

Az Európai Unióhoz történő csatlako-zás nagyon összetett és hosszú folyamat(Magyarország esetében több mint 10 évetvett igénybe). Mert miközben az Európa Ta-nács kormányközi együttműködésre épülőszervezet, az Európai Unió egyedülálló in-tézmény, amelyben egyidejűleg vannak je-len a kormányközi és a nemzetek feletti dön-tési mechanizmusok. Számos területen, ame-lyet a közösségi jog szabályoz, az államokfeladták nemzeti szuverenitásukat: vám,piac, gazdaság, monetáris kérdések és azamszterdami szerződést követően egyreinkább a bel- és igazságügyi kérdések.

Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogyaz Európa Tanácsi tagság és az Európai Uni-ós tagjelöltség között szoros összefüggésvan. Az Európai Unió még 1993-ban elfogad-ta az ún. koppenhágai kritériumokat, amelyekteljesítése nélkül egy ország sem léphet be azEurópai Unióba. Ezek közül a kritériumok kö-zül külön szerepelnek a politikai kritériumok,amelyek betartását a kialakult gyakorlat sze-rint az Európa Tanács egyezményei és ellen-őrzési rendszere alapján értékelik.

Az Európa Tanács vívmányai, amint eztmár fent jeleztem, Kárpátalja szempontjábólfontosak. Ennek illusztrációjára példa lehet avereckei emlékmű felavatása körüli huzavo-na. Ukrán részről felmerült az az elgondolás,hogy a vereckei emlékmű felavatásávalegyidőben, állítsanak emléket a szics gárdaáldozatainak. Az Európa Tanács Miniszteri Bi-zottságának 2001/10. számú ajánlása (Tör-ténelemoktatás Európában a 21. században)kimondja, hogy a történelemhamisítás ellen-tétes az Európa Tanács alapszabályával.

Személyes véleményem az, hogy a vereckeiemlékmű kérdésénél lényegesen fontosabbkulturális problémák várnak megoldásra. Azegyik ilyen a beregszászi levéltár kérdése.

Összefoglalva az eddigieket megállapít-ható, hogy amennyiben Ukrajna komolyanveszi integrációs törekvéseit, arra kell töre-kednie, hogy minél előbb teljesítse azokata követelményeket (jogállamiság, sajtósza-badság, kisebbségi jogok tiszteletben tar-tása, valódi önkormányzati rendszer létre-hozása), amelyeket az Európa Tanács tá-maszt. Ha e területeken Ukrajna jelentőseredményeket tud felmutatni, nehezebb len-ne az Európai Uniónak elzárkózni egy olyandokumentum elfogadása elől, amely kimon-daná Ukrajna jövőbeni csatlakozásának le-hetőségét. Ugyanakkor megkönnyítenéazoknak az országoknak a dolgát, így Ma-gyarországét is, amelyek támogatják Ukraj-na csatlakozását az Európai Unióhoz.

PERÉNYI JÁNOS

Időszerű


Közös dolgaink

Szeptember 19–20-án a Magyar Kultú-ra Alapítvány rendezésében immár tizenhar-madik alkalommal gyűltek össze Budapes-ten a Szentháromság téri székházban mind-azok a határon túli meghívottak, akik Iro-dalmi Kávéház ürügyén, illetve az „Írott szóa megmaradásért” gondolat jegyében kí-vántak együttgondolkodni a témára fogé-kony anyaországi közönséggel, és a hatá-ron túl rekedt sorstárs alkotókkal, újság-írókkal.

A két nap történéseibe sok minden be-lefért. Pénteken este az Alapítvány székhá-zában egybegyűlteket Seres Zsuzsa igaz-gatóhelyettes köszöntötte. Ezután „Rene-szánsz kori emlékek a Délvidéken” címmelfotókiállítást tekinthettek meg az érdeklő-dők. Közreműködött a szabadkai UngarescaEgyüttes.

Az Irodalmi Kávéház asztalainál egy-begyűltek néhány, a Kárpát-medencébentavaly óta megjelent magyar kiadvány be-mutatója alkalmából meghallgathattákCsáky Pál (Felvidék), Füzesi Magda és S.Benedek András (Kárpátalja), Szőcs Géza

(Erdély) és Bence Lajos (Szlovénia, Mura-táj) írók-költők szülőföld-ihlette írásait. Anarrátor, Csörgits József drávaszögi költőHorvátországot képviselte.

Szombaton a Magyar Kultúra Alapít-vány székházában „Írott szó a megmaradá-sért” címmel több határon túli lap szerkesz-tői, illetve munkatársai tanácskoztak.

Az egybegyűlteket Koncz Gábor, a Ma-gyar Kultúra Alapítvány igazgatója köszön-tötte, majd átadta a szót a tollforgatóknak.Gerold László, a vajdasági Híd című folyó-irat főszerkesztője tartott vitaindítót. A szer-vezők beszélgetésre kérték fel HodossyGyulát, a dunaszerdahelyi Lilium AurumKiadó igazgatóját, egyben a Katedra címűfolyóirat képviselőjét, Füzesi Magdát, aKárpátaljai Hírmondó főszerkesztőjét,Pressburger Csabát és Sutus Áront, a vaj-dasági Symposion munkatársait, CsörgitsJózsefet, a drávaszögi Gyepű című lap fő-szerkesztőjét, Bolvári-Takács Gábort, aZempléni Múzsa főszerkesztőjét, SzondiGyörgyöt, a Napkút Kiadó igazgatóját, aNapút című folyóirat főszerkesztőjét, Fel-hős Szabolcsot, a Partium című folyóiratfelelős szerkesztőjét, akik tapasztalatcseré-vel gazdagították a programot és egymást.

TUDÓSÍTÓNK

A képen: Szabóné Badik Dolóresz, aKárpátaljai Szövetség elnökségi tagja, S.Benedek András irodalomtörténész, Fü-zesi Magda költő, a Kárpátaljai Hírmon-dó főszerkesztője, Szöllősy Tibor író ésGortvay Gábor, a Bercsényi Alapítványtitkára a konferencia után.

XIII. Kárpát-medencei Napok Budapesten „Magyarságtudományitanulmányok”– ajándékba

A Magyarok Világszövetsége a Kár-pátaljai Szövetségnek a közelmúltban 15példányt ajándékozott a „Magyarságtu-dományi tanulmányok” című kiadvány-ból azzal a kikötéssel, hogy a könyveketjuttassa el a nagyobb kárpátaljai könyv-tárakba. A köteteket a szülőföldön ma-radottak nevében a Kárpátaljai Hírmon-dó hasábjain köszönjük meg az adomá-nyozónak.

Szívet melengető esemény tanúi lehet-tünk a közelmúltban. Az Országos RuszinKisebbségi Önkormányzat és a FővárosiRuszin Kisebbségi Önkormányzat aKisboldogasszony ünnep tiszteletére szer-vezett egy nagyon megható rendezvényt.Az esemény helyszíne a Szentendrei Skan-zen volt. A Mándoki fatemplomban tartot-ták meg a Püspöki Szent Liturgiát KocsisFülöpnek, a Hajdúsági Görög KatolikusEgyházmegye püspökének vezetésével,közreműködött a Szent Efrém Férfikórus, ve-zényelt Bubnó Tamás karnagy.

A rendezvény a Kisbodagi pajtábanfolytatódott. Az ünnepi megnyitót ManajlóAndrás, az ORKO elnöke tartotta, ezt kö-vetően Dr. Lyavinyecz Marianna, a FRKOelnöke megnyitotta a ruszin nemzetiségiételek bemutatóját és kóstolóját. Gyönyö-rűen megterített asztalokon kínálták a fi-nomságokat, amiből a kukoricadarával töl-tött káposztát emelném ki, de volt ott sok

más is. Közben felléptek a Sztara szpivánkamunkácsi énekkar tagjai Almási Mihály kar-nagy vezénylésével. Előbb egyházi éneke-ket, aztán ruszin népdalokat adtak elő a részt-vevők nagy örömére. A találkozóra Magyar-ország különböző részén élő ruszinok jöt-tek el, jó volt nézni, ahogyan üdvözlik egy-mást és örülnek a találkozásnak, hasonló-an, mint a balatonföldvári találkozókon. Aprogramot gazdagította még dr. CselényiIstván esztergomi görög katolikusparochus ünnepi előadása és Puskás Lász-ló „Romzsa Tódor felszentelt vértanú” címűkönyvének bemutatója.

Az esztétikai élményt a népművészetikiállítás nyújtotta, csodálatos hímzésekbenés fafaragásokban gyönyörködhetett a lá-togató. A hangulat az egész esemény alattnagyon meleg, meghitt volt.

SZABÓNÉ BADIK DOLÓRESZ,a Kárpátaljai Szövetség

elnökségi tagja

Együtt ünnepeltünkRUSZINOKKAL SZENTENDRÉN

A kárpátaljai Szinevéri-tó lett “Ukraj-na hét természeti csodájának” egyike egytíz hónapja tartó, most lezárult internetesés szakértői szavazás eredményeként.

A múlt év novemberében kezdődött or-szágos akció abból a célból indult, hogyUkrajna természeti látványosságai közülszavazással kiválasszák azt a hetet, ame-lyekkel legeredményesebben népszerűsít-hetők az ország természeti nevezetességei,illetve nagyobb figyelem irányuljon a ter-mészeti környezet állapotára, annak prob-lémáira.

A magyarországi turisták körében isnépszerű Szinevéri-tó az Északkeleti-Kár-pátok legnagyobb tava. A tengerszint fö-lött közel 900 méter magasságban találha-tó tengerszem – évszakoktól és vízhozam-tól függően változó – vízfelületének kiter-jedése közel hét hektár, átlagos mélysége8–10 méter, legmélyebb pontja 22 méter.Körülötte, a Gorgánok hegyei közt termé-szetvédelmi terület, a Szinevéri NemzetiPark terül el.

A hét ukrán “természeti csoda” közötttalálható a dél-ukrajnai Aszkanyija-NovaTermészetvédelmi Terület, a Dnyeszter-ka-nyon, a krími Márványbarlang, a Déli-Bugvölgyében húzódó kanyonszerű képződ-mény, a gránit-sztyeppei tájvédelmi körzet,valamint az egykori Szarmata-tenger zá-tonymaradványai, az úgynevezett Podólia-Tovtrok és a volhíniai Szvityaz-tó.

A Szinevéri-tó isbekerült Ukrajna

„hét természeti csodája”közé


Határok nélkül

A vendégek és vendéglátókszámára is feledhetetlen négynapot töltöttek Kárpátalján aMagyar Írószövetség tagjai:Mezey Katalin, Oláh János ésSzöllősy Tibor, akik rendhagyóirodalomórákat tartottak.

Elsőként a II. Rákóczi FerencKárpátaljai Magyar Főiskolánjártak, ahol Csernicskó Istvánrektorhelyettes üdvözölte azegybegyűlteket, majd átadta aszót Vári Fábián Lászlónak, akibemutatta a vendégeket: MezeyKatalin József Attila-díjas, PrimaPrimissima-díjjal kitüntetett írót-költőt, a Széphalom Könyvmű-hely vezetőjét, a Magyar ÍrókSzakszervezetének alapító és tisz-teletbeli elnökét, Oláh János Jó-zsef Attila-díjas írót-költőt, aMagyar Napló irodalmi folyóiratfőszerkesztőjét, valamint Szöl-lősy Tibor írót, szerkesztőt.

A több, mint másfél órás „fog-lalkozás” során Mezey Katalinismertette a kiadó tevékenysé-gét, múltját és terveit, a kortár-sak és saját alkotásait. Oláh Já-nos a Magyar Napló minden-napjairól beszélt, vázolta a lapmunkatársainak tevékenységét,eszmei elhivatottságát.

A „tanárok” szóltak a kiad-ványok kárpátaljai vonatkozá-

RENDHAGYÓ IRODALOMÓRÁKsairól, ismertették földijeink ki-adott műveit, a lapban megje-lent alkotásaikat, külön kiemel-ve Szöllősy Tibor író két, a kö-zelmúltban megjelentetett köte-tét, az Áthallatszik a harangszó,valamint a Hollósy Simon Mára-marosban címűeket, majd felol-vastak saját alkotásaikból.

A jó hangulatú és tartalmas „tan-óra” a számos jelenlévő kérdései-nek megválaszolásával, valamintdedikálással és értékes könyv-adomány átadásával zárult.

Másnap a vendégek megko-szorúzták Illyés Gyula és Kos-suth Lajos szobrát, majd MicikJulianna igazgatónő és HusztiAndrea irodalomtanárnő kö-szöntötte a vendégeket a Kos-suth Lajos középiskola vendég-szerető falai között. Itt is, hason-lóan a főiskolaihoz, irodalomóravolt, de „fordított alapállású”: avendégek válaszoltak a diákokszámtalan kérdésére. A rendez-vény végén minden egyes jelen-lévő dedikált köteteket kapottajándékba és ilyenekkel gyara-podott a könyvtár állománya is.

A ”szellemi hadjárat” Técsőnfolytatódott a Hollósy Simonközépiskolában és gimnázium-ban. Ambrus Pál igazgató fogad-ta a vendégeket, akiket S. Be-

nedek András költő, művelő-déstörténész mutatott be, majdvázolta a máramarosi magyarhelytörténeti és irodalmi tevé-kenység helyzetét, eredménye-it, bemutatta a „zászlóvivőket”.

Oláh János a magyar szépiro-dalomról, az általa fémjelzett fo-lyóiratról szólt, majd bemutattaa Széphalom Könyvműhely kár-pátaljai vonatkozású termékét:a Hollósy Simon Máramaros-ban című kötetet.

A gondolat folytatásaként aszerző, Szöllősy Tibor ecsetel-te a gyűjteményes kötet „szüle-tésének” körülményeit, felidéz-te azokat a személyeket – töb-bek leszármazottai a terembenfoglaltak helyet –, akik „közve-títették” mindazt, ami a nagyfestőt Técsőhöz, Máramaros-hoz kötötte.

A tartalmas együttlétet köve-tően a vendégek ellátogattakKossuth Lajos 1896-ban felava-tott szobrához és Hollósy Simon1993-ban leleplezett emlékművé-hez, ahol koszorúkat helyeztek el.

A következő napon MezeyKatalin a Vásárosnaményi Vá-rosi Könyvtárban találkozott azEötvös József iskola tanulóivalés számos felnőtt érdeklődővel.Itt gyermekirodalmi órát tartott.

EpilógusA zsúfolt és kölcsönösen

gazdagító program mellett avendégek részt vettek a Kár-pátaljai Szövetség viski ren-dezvényén, meglátogatták azérintett települések történel-mi nevezetességeit, ellátogat-tak a Nárciszok völgyébe, aTiszán-túlra, interjút adtak akárpátaljai és a magyar rádi-ónak, élvezték a nagyszőlősifesztivál színes forgatagát.

És még valami: mikor –odautazásukkor – az ukránvámosok meglátták a renge-teg könyvet, hívták a főnökü-ket, aki megkérdezte: mifé-le könyvek ezek, kinek vi-szik? Válaszoltak: szépiro-dalmi alkotások, regények,versek, novellák. A főnökkézbe vett néhányat, forgat-ta, belelapozott egynéhányba,majd megkérdezte:

– Mondják, nincs közöttüktörténelmi témájú könyv?

– Nincs – jött a válasz.– Akkor vihetik!– A történelmet magunk-

ban visszük – mondta halkanMezey Katalin, aki most lép-te át először a Trianon okoz-ta fájdalmas „sebet”.

Tudósítónk

Július 24-e és augusztus 4-e között ren-dezték meg azt a nemzetközi olvasótábort,amelynek az idén kárpátaljai résztvevői isvoltak, egészen pontosan a Négy Égtáj Iro-dalmi Stúdió tagjai.

A négy országból – Délvidékről, Felvi-dékről, Kárpátaljáról és a magyarországi Sal-gótarjánból – érkezett 23 tehetséges közép-iskolást Gyertvainé Szorcsik Angéla hívtaolvasótáborba, aki az idén 26. alkalommalszervezte meg a tábort.

Kárpátaljáról Dér Lívia és Mónus Dóra(Mezővári), valamint Fodor Nagy Gergely,Balogh Attila és Szakállas Nikolett (Bereg-szász) élvezhette az Esztergom közelébentalálható Vadregény Panzió vendégszere-tetét. A tábort a Reneszánsz Év, illetve aNyugat megjelenésének 100. évfordulója je-gyében szervezték.

Az olvasótábor szervezői és társrende-zői: a Balassi Bálint Megyei Könyvtár ésKözművelődési Intézet, a LélekpendítőkTársasága, az Anyanyelvi Konferencia, azAnyanyelvápolók Szövetsége, a Pro Lite-ratúra Alapítvány, az Észak-Magyarorszá-gi Regionális Ifjúsági Tanács, az Oktatásiés Kulturális Minisztérium Határon TúliMagyarok Titkársága, az Országos Széché-nyi Könyvtár, a Palócföld szerkesztősége,a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Pro Renovanda

Cultúra Karácsony Sándor Emlékére Ala-pítvány, Salgótarján Megyei Jogú VárosÖnkormányzata és a Rákóczi Szövetség.

A tábor szakmai vezetője Rónai Róbert,kiscsoportvezetői pedig Bencze Melinda,Gyertvai Lilla Julianna, Szalai Dóra ésSzeghő Patrik voltak.

A táborozókat gazdag program várta:angyalka–bárányka játék, dekameronos já-ték, magyar–magyar szótár készítése, kéz-műves foglalkozás, a programhoz kapcso-lódó anyagok gyűjtése, tábori kalendáriumszerkesztése (a napi program rövid össze-foglalása egy-egy rövidebb fogalmazás for-májában), vendégváró műsorok, záróműsor.

A táborlakók több kiránduláson vettekrészt, ellátogattak a budai várba, az Orszá-gos Széchényi Könyvtárba, a Petőfi Irodal-mi Múzeumba (a képen).

Eredményesen szerepeltek ifjú irodalmá-raink a műveltségi vetélkedőn. A tábor ven-dégei között üdvözölhettük Kocsis Istvánt,a Ratkó József Közművelődési Egyesületmunkatársát, Mizser Attilát, a Palócföld fő-szerkesztőjét, Dinnyés József daltulajdo-nost, Maróti István és Pomogáts Béla iro-dalomtörténészeket, Telek Ervin addik-tológiai konzultánst. Nagy sikert aratott areneszánsz karnevál, ahol a táborlakók ko-rabeli jelmezekbe öltöztek.

Bekapcsolódtak a műsorba a kárpátal-jai diákok is. Dér Lívia megzenésített verse-ket és népdalokat énekelt, Mónus Dóra kár-pátaljai költők (és saját!) verseit szavalta,Fodor Nagy Gergely saját verseiből olva-sott fel néhányat.

A Négy Égtáj Irodalmi Stúdió tagjai atáborozás ideje alatt barátságot kötöttek avalódi “négy égtáj” képviselőivel. Remél-jük, a kapcsolatépítés, a tudás gyarapításaés a tapasztalatcsere jövőre is folytatódik.Nem kizárt, hogy a következő olvasótábortKárpátalján szervezik.

KENYERES MÁRIA

Olvasótáborban a Négy Égtáj

Hitélet


Isten népének az élete a megjelölt igei részszerint nagyon komoly veszedelemben van.Saul király serege bizonytalansággal és fé-lelemmel áll szemben a filiszteusok seregé-vel: az ősellenséggel! Nemcsak az a baj, hogysok a filiszteus, nemcsak az, hogy létszám-beli fölényben van az ellenség; a veszedel-met növeli, hogy van közöttük egy szinteemberfeletti erő: a hatalmas termetű és erejűGóliát. És ezzel a nem mindennapi – ember-feletti – erővel szemben még csak jele sincsannak, hogy bárki ki merne állni. Nincs erőés nincs bátorság egyetlen harcos szívébensem. És ebben a szorongatott, veszedelmeshelyzetben mutatja meg az Úr, hogy van sza-badulás. Ahol a Szent Isten ereje jelen van,ott minden emberi erő semmivé lesz.

Isten a maga hatalmas erejét nem harco-sok megszámlálhatatlan seregével teszi bi-zonysággá, hanem egy gyermeknek, az Isailegkisebb fiának, Dávidnak a szolgálatábanés győzelmes harcában.

A gyermek Dávid úgy kerül a harcmező-re, hogy az atyai háztól élelmet visz a Saulhadseregében szolgáló vitéz bátyjainak.Ebben a helyzetben szembesül azzal az álla-pottal, hogy a filiszteusok „legyőzhetetlen”harcosa naponta kiáll a csatatérre, és IzráelIstenének nevét gyalázva hívja Saul katoná-it párviadalra azzal, hogy ha valaki legyőziőt, akkor az egész filiszteus sereg megadjamagát. De nincs erő és nincs bátorság veleszemben. És Isten itt gondoskodik arról,hogy az Ő erőtlen és alkalmatlan népe meg-ismerje az Ő Urának szabadító hatalmát ésazt, hogy a Szent Isten ereje győzelmes erő,amely nem varázsszavakban, hanem a Szent-lélek munkájában valóságos és biztos győ-zelemre vezeti gyermekeit; még akkor is, haemberileg lehetetlennek és bizonytalannaklátszik a harc kimenetele.

Mikor Dáviddal megismerteti az IstenLelke a valós állapotot azáltal, hogy Izráelkatonái elmondják neki, a filiszteus Góliátmiképpen gyalázza és káromolja naponkéntIzráel Istenét; és hogy Saul király ígéretettett arra nézve, hogy ha valaki megölné eztaz óriást, nagy jutalomban részesül, a Szent-lélek cselekedetre indítja a gyermeket. Nema jutalom utáni vágy van ott a szívében,hanem az Isten nevének a meggyalázásaindítja őt harcba. (I. Sámuel 17,25.)

Amikor Saul király ezek után meghallot-ta a Dávid bizonyságtételét, magához hí-vatta a gyermeket, aki ezt mondta neki: „Sen-ki ne csüggedjen emiatt: elmegy a te szol-gád és megvív ezzel a filiszteussal” (I. Sá-muel 17,32.). Nem egy gyermek fellengzősés felelőtlen szavai ezek, hanem a Szentlé-lek üzenete Saul királynak és Izráel né-pének. Ahogy a Zsoltárok könyvében le-íratta ezt a Lélek: „A csecsemők és csecs-szopók szájával erősítette meg hatalmadata te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt

és bosszúállót elnémítsad” (Zsoltárok köny-ve 8. rész 3. vers), vagy ahogy az Énekes-könyvben a nyolcadik zsoltár második ver-sében énekeljük: „Dicsérnek Téged még acsecsszopók is, Szájukban viselik nevedetők is, Kik által ellenséget megejtesz, Ésbosszúállót megszégyenítesz”. Ezzel a bi-zonyossággal kezdődik Saul és Dávid kö-zött egy csodálatos párbeszéd.

Saul azt mondja Dávidnak: „Nem mehetszte a filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mertte gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogvahadakozó férfi volt”. És Saulnak emberilegigaza van. Egy győzelmes bajvívó ellen egykardot nem ismerő gyermek küzdelme ele-ve kilátástalan. De ez a gyermek nem magá-tól vállalkozott erre a küzdelemre: ezt a gyer-meket a Seregek Ura küldi a maga győzel-mes harcába. És itt nincs helye semmi el-lenkezésnek. Ez az Úr adja a Dávid szájábaa meggyőző érveket: „Az Úr, aki megszaba-dított engem az oroszlánnak és a medvé-nek kezéből, meg fog engem szabadítaniennek a filiszteusnak kezéből is” (I. Sámuel17,37.). Nincs lehetőség további ellenkezés-re: Saul is megérti, miről van szó, és enge-delmesen csak ennyit mond: „Eredj el, és azÚr legyen veled”.

Megkezdődik az emberileg egyenlőtlen-nek tűnő harc. De előbb a harcosoknak felkell ölteniük a viadalhoz szükséges fegy-verzetet. Góliátnál minden rendben van:„Fején rézsisak volt és pikkelyes páncélbavolt öltözve; a páncél súlya pedig ötezerrézsiklusnyi volt… És dárdájának nyeleolyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dár-dájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vas-ból volt” (I. Sámuel 17, 5-7.). Ezzel szembena Dávid kezében még sohasem volt kard, őpáncélt csak messziről látott, azt is csak itt,a harcosok között. Apja fiai között legki-sebb lévén, a család juhait őrizte, tehát pász-tor volt. Ehhez pedig nem kellett más fel-szerelés, csak pásztorbot és pásztortáska.Ezekkel érkezik meg a táborba, így vállalko-zik a nagy küzdelemre. Saul emberileg gon-dolkodva látja, hogy ez a felszerelés nemharci fegyverzet. Ezért öltözteti fel Dávidot… „a maga harci ruhájába, rézsisakot tett afejére és felöltöztette őt páncélba” (13,38.).Amikor Dávid felkötötte magára a Saul kard-ját és járni akart, kiderült, hogy neki nemilyen harci felszereléssel kell kiállani a küz-dőtérre. Ezért mondja Saulnak: „Nem bírokezekben járni” (19,31.) Igen, mert Isten nema Saul kardja által készített győzelmet a maganépe számára. Ha azt akarná, akkor megál-daná Sault fegyverével együtt, és őt külde-né győzelmes párviadalra. De a Saul életemár régen alkalmatlanná lett az Isten kegyel-mének az elnyerésére. Éppen ezért és őhe-lyette választotta ki az Úr Dávidot, hogy amegáldott életével később az Ő népénekszolgálatára legyen. Ez a harc most ennek a

későbbi szolgálatnak az első állomása. Dá-vid tehát leveszi magáról Saul fegyverze-tét, és úgy indul el a harcba, a maga fegy-verzetével.

Így olvassuk az Igéből: „És kezébe vettebotját és kiválasztott magának a patakbólöt sima kövecskét, eltevé ezeket pásztoriszerszámába, mely vele volt, tudniillik ta-risznyájába, és parittyájával kezében köze-ledett a filiszteushoz” (I. Sámuel 17,40.). Deez a fegyverzet nem akármilyen volt. Ennekaz erejét a Szentlélek Isten biztosította: aztette minden acélnál erősebbé, annak a tü-zében edződött meg.

Egy párbeszéd megy végbe a két harcosközött: először Góliát szól, amikor látja a felé-je futva közeledő Dávidot: „Eb vagyok-e én,hogy te bottal jössz rám? És szidalmazta afiliszteus Dávidot Istenével együtt” (I. Sá-muel 17,43.). Erre a gyalázkodásra válaszolDávid: „Te karddal, dárdával és pajzzsal jösszellenem, én pedig a Seregek Urának, IzráelIstenének nevében megyek ellened, akit tegyalázattal illettél” (I. Sámuel 17,45.).

A harcot nem Góliát kezdi, mert erre nemad neki lehetőséget az Úr! Elindul ugyan Dá-vid felé a maga félelmetes fegyverzetével,de Dávid megelőzi őt: „És Dávid benyúltkezével a tarisznyába és kivett onnan egykövet és elhajítván, homlokon találta afiliszteust, úgy, hogy a kő annak homlokábamélyedt és arccal a földre esett” (I. Sámuel17,49.). Ebben a harcban a Dávid gyermekikezét itt edzi meg és teszi győzelmessé IstenLelke. A Góliát fejét rézsisak védi, de a Dávidparittyaköve átüti azt, és halálos sebet ütrajta. Öt követ vett fel a patakból Dávid, decsak egynek a használatára volt szükség,mert az elég volt a győzelemhez. Igen! Mertennek a kőnek az útját nem az erőtlen gyer-mek karja irányította és juttatta célba, ha-nem az örökkévaló hatalmas Isten a magaSzentlelkének erejével. Mert az Úr ideig-órá-ig sokszor eltűri nevének gyalázását, deamikor elérkezettnek látja az időt, lesújt amaga hatalmas karjával. Lehet sokáig gya-lázni őt és népét, de az ítélet soha nem maradel. Elég hozzá egy pásztorgyerek parittyája,mert ahhoz az erő az Úr kezében van.

A második jele a Lélek mindenekfelettvaló győzelmes erejének az, amit így mondaz Ige: „És odafutott Dávid és reáállott afiliszteusra, és vette annak kardját, és ki-rántotta hüvelyéből, és megölte őt, és fejétazzal levágta” (I. Sámuel 17,51.). Emberilegmegmagyarázhatatlan dolog történt. Az ele-jén azt olvashatjuk az Igéből, hogy amikorSaul felöltöztette Dávidot a maga harci öl-tözetébe, és Dávid kezébe vette a Saul kard-ját, nem bírt a páncélban járni és nem bírta akardot hordozni. Most meg arról van szó,hogy a Góliát kardját kirántotta hüvelyébőlés azzal vágta le az óriás fejét. Hát hogylehetséges ez? Egyszerűen úgy, hogy

„Te karddal, dárdával és pajzzsal;Én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében…”

(Olvasandó: Sámuel I. könyve 17. rész 1–51. versek)

Hitélet


a Szent Isten így határozott,és így vitte véghez a maga

döntését. Igen! Mert az IstenLelkének az erejével a Dávidokmindenkor legyőzik a Góliáto-kat. Dávid győzelmével azt akar-ta megmutatni a kegyelmes Is-ten a méltatlan Saulnak és né-pének, hogy nem gyönyörkö-dik a bűnös halálában, hanemazt akarja, hogy a bűnös meg-térjen és éljen. Ezért küldte odaa gyermek Dávidot, hogy meg-erősített kezei által szabadulástés győzelmet adjon. Ennek agyőzelemnek a biztosítója az aSzentlélek, akinek munkájáról azÉnekeskönyv 463. énekébenígy énekelünk: „Isten élő Lelke,jöjj, győzedelmet adj, S majd avégső harcon át mennybe föl-ragadj! Oldj fel, küldj el, tölts eltűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győ-zedelmet adj!”

Isten népének az élete ma isállandó harcban és veszedelem-ben van a mai filiszteusok szo-rongatásai miatt. Felmérhetetlentúlerőben vannak az Isten népeellen fellázadó, és a Szent Istennevét gyalázó filiszteusok. Nemegy, hanem számtalan Góliátjavan ennek a seregnek. És az Is-ten népének nincs ereje ellenáll-ni, nincsen reménysége arra,hogy a maga erejéből győzzön.Hiába próbál magának a Saulharci felszereléséhez hasonlófegyverzetet biztosítani, remény-telen vállalkozás. És amikor azIsten Lelke mindezt megérteti amaga népével, nem azt akarja,hogy kétségbeessen; sőt, nemis engedi legyőzetni az övéit.

Izráel számára az akkorifiliszteusokkal szemben Dávi-dot küldte Isten, szabadítónak,mindenkori népének, a hívőnépnek pedig még a világmin-denség kezdetekor – „a bűn-beesés utáni ítéletben” – meg-ígérte azt a Szabadítót, azasszony magvát, aki a bűnrecsábító kígyó fejére tapos, akilegyőzi a sátán emberi erővellegyőzhetetlen seregét egyet-len rövid harcban, és örökösszabadságot, győzelmes életetszerez az elveszett ember szá-mára. Ez az asszonymagva pe-dig az az Úr Jézus Krisztus, akiazért jött erre a földre, hogymegkeresse és megtartsa mind-

azokat, akiket elveszítéssel fe-nyeget a világ fejedelme.

Nem fényes fegyverzetű, ha-talmas hadsereg élén jött el –ahogy a zsidók elgondolták –,hanem szegényes jászolbölcső-ben született meg Betlehemben.Világi fegyverzet nélkül indult ela harcra, amikor virágvasárnapszamárháton bevonult Jeruzsá-lembe. Amikor a Gecsemáné kert-be az elfogatásakor Péter a nálalevő szablyát kirántva megsebe-sítette a főpap egyik szolgáját, aztmondta neki: „Tedd hüvelyébe ate szablyádat, avagy nem kell-ékiinnom a pohárt, amelyet az Atyaadott nekem?” (János evangéli-uma 18,11.). Igen! Ezt az ütköze-tet nem a Gecsemáné kertben ésnem harci szablyával vívta megaz élet Ura, hanem az Atyaistenáltal kijelölt helyen: a Golgota ke-resztjén. Fején nem harci sisak-kal, hanem töviskoronával.

Azon a kereszten nem azzalmutatta meg a világnak, hogy ŐIsten fia (Fiúisten), hogy leszál-lott volna a keresztről, ahogy abűnösök kérték és várták tőle,hanem azzal, hogy átszegezettkét kezével áldást hintett a meg-térő bűnösök fejére, és azzal,hogy a két átszegezett lábávalrátaposott a kísértőnek, a kígyó-nak, a világ fejedelmének, a Gó-liátoknak a fejére (I. Mózes 3,15.).Ezzel szerzett teljes győzelmet ahalál és a kárhozat világa fölöttés biztosított örök életet a ben-ne hívők számára. Aki hittel ezt agyőzelmet elfogadja, és oda me-nekül ez alá a kereszt alá, és apogány századossal el tudjamondani: „Bizony, Istennek Fiavolt ez” (Máté 37,54.), az nem féla Góliátoktól, nem fél a haláltól,mert: „Elnyeletett a halál diadal-ma… és hálát ad az Istennek, akia diadalmat adja nekünk a miUrunk Jézus Krisztus által” (PálI. levele a Korinthusbeliekhez 15,54-57.).

Ki az, aki ezt elmondhatja? Te,én, és mindazok, akik ezt a bi-zonyságot elkérik a SzentlélekIstentől, mert aki kér, az mindkap! Jer tehát, kérjük Isten ál-dott Szentlelkét, és Ő megadjaa győzelmet. Úgy legyen!

GÉCZY TIHAMÉRreformátus lelkipásztor,

Debrecen

„Te karddal, dárdával és pajzzsal;Én pedig a Seregek Urának, Izráel

seregei Istenének nevében…”(Olvasandó: Sámuel I. könyve 17. rész 1–51. versek)

„Ki mindent szent kezébetett, / Az nem fövényre épí-tett” – vallotta a rahói 22 tagúreformátus gyülekezet a 274.zsoltár hitépítő soraival, ami-kor elhatározták: templomotépítenek. A kárpátaljai tömb-magyarság lakhelyétől távoleső városban élő reformátusoka helyi Egri család otthonábantalálkoztak havonta két alka-lommal a László Károly técsőilelkész által tartott istentiszte-leteken. Fohászuk eljutott aholland Oldenbroek településgyülekezetéhez: hathatós segít-ségüknek köszönhetően fel-épült a templom, és ez év au-gusztus 3-án kitárta ajtaját azIsten háza.

A zsúfolásig megtelt épü-letben Seres Jánosnak, Ugo-csa-Máramaros esperesénekelőfohászát követően magasz-tosan szállt a 89. zsoltár és a358. dicséret, majd Zán Fábi-án Sándor, a Kárpátaljai Refor-mátus Egyházkerület püspökeJeremiás próféta könyvébőlidézett: „Azért épült ez a temp-lom, hogy itt az Úr hívjon ben-nünket…”

Mikulják László rahói ró-mai katolikus lelkipásztor a Ki-rályok Könyvéből olvasta felIsten Igéjét, majd méltatta azesemény fontosságát a Felső-Tisza-vidék magyarságánakéletében. Pongó István lelki-pásztor elhozta és tolmácsoltaa miskolci havasi egyházköz-

Őrtorony a végekenség tagjainak testvéri jókíván-ságait, a nyíregyházi sóstói re-formátus gyülekezet nevébenpedig Kovács Gábor presbiterköszöntötte az egybegyűlteket.

Henk Shonven, a hollan-diai Oldenbroek-i gyülekezetgondnoka a segítő testvéreknevében szólt. Örömét fejezteki, hogy sikerült felépíteniRahón az Isten házát, bibliá-kat ajándékozott a gyülekezet-nek, és bejelentette, hogy kö-zösségük három éven át anya-gilag támogatni fogja a Rahónés környékén szolgáló lelkészt.

A templomépítést szinténtámogató Stichting Hulp Oost-Europa Alapítvány részérőlAric Jan van Oort szólt a rahóireformátusokhoz, kiemelve azEgri család áldozatos tevé-kenységét.

Köszöntötte a gyülekeze-tet Bacskai József, a MagyarKöztársaság Beregszászi Kon-zulátusának főkonzulja, ifj. SariJózsef, a Kárpátaljai MagyarKulturális Szövetség Felső-Ti-sza-vidéki Középszintű Szer-vezetének elnöke.

Zárszóként a helyi gyüle-kezet nevében Egri Margitmondott köszönetet mindazok-nak, akik részt vettek a temp-lomépítésben. Végezetül anagyszámú egybegyűltek el-énekelték nemzeti imádságun-kat és fogadták a püspöki ál-dást.

SZÖLLŐSY TIBOR

Géczy Tihamér Debrecen-ben élő református lelkipász-tor a Kárpátaljai Hírmondómegalapítása óta törődik a lapolvasóinak lelki gondozásával,a Kárpátaljai Szövetség öku-menikus istentiszteletein pe-dig immár másfél évtizede tart-ja prédikációit. Azt viszont ke-vesen tudják róla, hogy a kö-zelmúltban gyémántdiplomátkapott. Nos, ezt az örömhírtosztjuk meg most olvasóink-kal. A diplomában az áll, hogylelkipásztorunk 1949. február24-én diplomázott a Debrece-ni Egyetem Hittudományi Ka-rán, és hatvan éven át kifejtetttevékenységéért kapta a szak-mai elismerést. Lapunk olvasóinevében őszintén gratulálunk,

Gyémántdiploma lelkipásztorunknak

további gyümölcsöző tevé-kenységet kívánunk neki.

Hírek, események


Múltunkból

Aggódva követjük az utóbbi hónapok kárpátaljai eseményeit. Szélsőséges ukránnacionalista erők megpróbálnak éket verni az évszázadokon át egymással békében,barátságban élő nemzetiségek közé, hecckampányt indítottak a vereckei-hágói hon-foglalási emlékmű, a munkácsi vár bástyájára visszahelyezett turulmadaras emlék-oszlop ellen, megkérdőjelezik a jogosságát annak, hogy a túlnyomórészt magyarlaktatelepülések önkormányzatainak épületein az ukrán zászló mellett ki van függesztve amagyar nemzetiszínű lobogó is, és még sorolhatnám. A legtöbb gondot azonban azukrán oktatási miniszter hírhedtté vált 461. számú rendelete váltotta ki, amely előírja,hogy a kisebbségi iskolákban az alapvető tantárgyakat ukrán nyelven kell előadni.Ennek a rendeletnek a végrehajtása a nehezen kiharcolt kárpátaljai magyar iskola-rendszer ellehetetlenítéséhez, felbomlásához vezethet. A nemzetiségi ellentéteket szí-tó politikusok azzal érvelnek, hogy Kárpátalján a magyarok “évszázadokon keresztülelnyomták az ukránokat (ruszinokat), korlátozták nemzetiségi jogaikat, nem tettéklehetővé anyanyelvük használatát, kultúrájuk fejlesztését.”

Számos hiteles történelmi okmány, a Magyar Országos Levéltár, a KárpátaljaiMegyei Állami Levéltár anyagai azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják.

I. Ferenc József császár 1849. március 4-én a morvaországi Olmützben kiadta az újbirodalmi alkotmányt, amelyben kimondtaa nemzetiségek egyenjogúságát. Alapvetőtételeit megismételte az 1860. október 20-án kibocsátott Októberi Diplomában is. Akiegyezés után megalakult magyar kormánymaximális megértést tanúsított a nemzeti-ségek, közöttük a ruszinok érdekei, jogaiiránt, ennek köszönhető, hogy sohasemfordultak a magyarok ellen, Magyarország-tól való elszakításukat csak Trianon utánlehetett megvalósítani.

Az 1918-as “őszirózsás” forradalom győ-zelme után gróf Károlyi Mihály elnökleté-vel alakult koalíciós kormány Jászi Oszkártnevezte ki a Magyarországon élő nemzeti-ségek önrendelkezési jogainak előkészíté-sével megbízott tárca nélküli miniszterré.1918. december 25-én a Károlyi-kormányközzétette a Magyarországon élő ruszinnemzet autonómiájáról szóló X. néptör-vényt, amely a ruszinoknak a közigazgatás,az igazságszolgáltatás, a közoktatás, a köz-művelődés, a vallásgyakorlat és a nyelv-használat terén teljes önrendelkezési jogo-kat biztosított. A törvény rendelkezéseialapján a magyar kormány kárpátaljai szár-mazású személyeket nevezett ki vezető ál-lásokba, a hivatalokban, bíróságokon kö-telezővé tette a ruszin nyelv ismeretét.Ungváron ruszin nyelvű hetilap indultRuszka Krajna néven.

Az 1919. június 23-án elfogadott tanács-köztársasági alkotmány is “ruszin nemzetikerületnek” ismerte el a ruszinok lakta vi-dékeket.

Kárpátalja Csehszlovákiához való csa-tolása után több kísérlet történt arra, hogymegalakítsák a Podkarpatszka Rusz önkor-mányzati területet, a valóságban azonbanez soha nem valósult meg. Ígéreteknél to-vább a csehszlovák kormány nem jutottebben a kérdésben.

Az 1938. november 2-i bécsi döntés nyo-mán Ung, Bereg, Ugocsa vármegyék ma-gyarlakta területe újraegyesült Magyaror-szággal. 1939. március 15-én a magyar hon-védség elfoglalta és visszacsatolta Magyar-országhoz Kárpátalja többi részét is.

A magyar kormány nagy hangsúlyt he-lyezett arra, hogy a visszacsatolt területek

Többnyelvűség Kárpátalján

népeinek, nemzetiségi hovatartozásuktólfüggetlenül, módjuk legyen méltó súllyalrészt venni a magyar nemzet társadalmi,művelődési, gazdasági újjáépítésében. “AMagyar Szent Koronához visszacsatolt fel-vidéki területeknek az országgal való egye-sítéséről” című XXXIV. törvénycikk alap-ján 17 felvidéki képviselőt hívtak be az or-szággyűlésbe, köztük Kárpátaljáról FenczikIstván lapszerkesztőt, Földessi Gyula ung-vári nyomdatulajdonost, Korláth Endreügyvédet, Ortutay Jenő görög katolikusfőesperest, R. Vozáry Aladár lapszerkesz-tőt. Az Országgyűlésbe meghívott képvi-selők nevében Fenczik István ruszin nem-zetiségű képviselő székfoglaló beszédébena következőket mondta:

“A kárpátorosz nép önrendelkezési joga-iért való küzdelmét az elszakítottság húszévén keresztül a magyar nemzet magáévátette… Tehát elismeri a magyar nép azt, hogya kárpátorosz népet teljes önrendelkezési jogilleti meg, és ha ezzel élve e nép visszatér aSzent Korona országához, a Szent Koronakeretén belül a legszélesebb önkormányzatijog fog az ő rendelkezésére állni”.

Jaross Andor, a felvidéki ügyek tárca nél-küli minisztere a felvidéki főispánokhoz in-tézett leiratában többek között leszögezte:

“Kérem, hasson oda, hogy a most beve-zetett magyar közigazgatás jogos bírálatra neadjon okot és a kinevezett tisztviselők a leg-megértőbben, a legnagyobb előzékenység-gel bánjanak a felekkel, tartózkodjanak olyanmodortól, és olyan magatartástól, amely azt agyanút kelthetné, mintha magukat a közön-ség urainak és ne szolgáinak tekintenék…Külön kérem annak ellenőrzésére, hogy a tiszt-viselők a magasabb társadalmi osztályba tar-tozókat semmiféle előnyben ne részesítsék,soron kívül, mások rovására ne fogadják”.

1938. december 29-én a kormányzó köz-kegyelmet hirdetett, vagyis kegyelembenrészesítette mindazokat a cseh, szlovák,ruszin nemzetiségű személyeket, akiket apolgári vagy katonai büntető bíróság poli-tikai bűncselekmények miatt jogerősen el-ítélt, vagy akik ellen ilyen természetű bűn-cselekményekért eljárás indult vagy folya-matban volt.

A 6200/1939. M.E. számú kormányren-delet nagy hangsúlyt helyezett a ruszin nép

anyanyelvének használatára. 11. paragra-fusa például leszögezte:

“A kárpátaljai területen az állam hivata-los nyelve a magyar és a magyar-orosz… Atörvényeket hiteles fordításban magyar-orosz nyelven is ki kell adni… A kárpátaljaiterület lakosai az állami és önkormányzatihatóságokhoz, valamint a m. kir. miniszter-hez magyar-orosz nyelven is fordulhatnak,és ebben az esetben a választ is magyar-orosz nyelven kell megadni.”

A törvényeket hiteles fordításban, különhivatalos lapban ruszin nyelven is meg kel-lett jelentetni. Ebben tették közzé a kormány-zói biztos rendeleteit is, természetesen szin-tén két nyelven. 1939. július 29-én jelent mega Kárpátaljai Közlöny, amelyet tükörfordí-tásban Podkarpatszkij Visztnyik címmel ru-szin nyelven is kiadtak. Több tízezer példány-ban rövidesen 68 különféle iratminta készültmagyar és ruszin nyelven, a kormányzói biz-tos mellett külön fordítóosztály működött. Akárpátaljai hivatalos közlöny és kiadványokruszin nyelvű gyors és pontos elkészítéséreUngváron külön állami nyomdát létesítettek,itt nyomtatták az új ruszin nyelvű tanköny-veket is. A kétnyelvű kiadványok nagy szá-ma miatt azok egy részét később a Kárpátal-jai Tudományos Társaság ungvári nyomdá-jában állították elő.

Az 5400/1939. M.E. számú, 1939. szep-tember 27-én kihirdetett kormányrendeletkimondta:

“Az anyakönyvi kivonatokat magyarnyelven kell kiállítani, de a hatóság vagyközhivatal kifejezett kívánságra vagy a félkérelmére az anyakönyvi kivonatot a be-jegyzés nyelvén kell kiállítani”.

A kárpátaljai polgári igazságszolgáltatástbevezető jogszabály elrendelte, hogy azigazságügyi hatóságoknál és hivataloknál,a beregszászi, huszti és ungvári királyi tör-vényszéknél a magyar-orosz (ruszin) nyelv-ben jártas tisztviselőket is kell alkalmazni.

1939. június 26-án kormányzói közkegye-lemben részesítették nemzetiségre való te-kintet nélkül mindazokat, akiket “a kárpátal-jai területek állami hovatartozásának kérdé-sével, illetve az ebből támadt politikai feszült-séggel kapcsolatban elkövetett bűncselek-mények miatt a polgári vagy katonai bíró-ság jogerősen elítélt, illetve akik ellen az előb-bi cselekmények miatt jelenleg eljárnak.”

A kormányzói közkegyelem alapján többszázan mentesültek büntetésük alól, köz-tük számos volt szicsgárdista.

Mint már említettük, az első bécsi dön-tés után 17 felvidéki, köztük 5 kárpátaljaiképviselőt hívtak meg az Országgyűlésbe,1939-ben további 26 felvidéki képviselőt értez a megtiszteltetés, köztük 10 kárpátaljait.Képviselőházi bevonulásuk után BródyAndrás székfoglaló beszédében többekközött a következőket mondta:

“Ebben az ünnepélyes, fenséges órában,amikor a magyar-orosz nemzet képviseleteátlépte a magyar törvényhozás meg-


szentelt csarnokának küszöbét és el-foglalta a magyar parlamentben a részére

kijelölt helyet, méltóztassék megengedni,hogy én, a ruszin nemzet képviseleténekvezére, mélységes megilletődésemben éshatártalan örömömben fohászomat küldjema Mindenható Úristenhez azért, hogy népe-met, a gens fidelissimát, visszahozta ősi, ezer-éves hazájába. Ezt a népet 20 évvel ezelőttmegkérdezése nélkül és akarata ellenére sza-kították ki a több száz éves együttélésből, azelmúlt húszévi távollét, szenvedés és elnyo-más azonban ennek a népnek a lelkét nemtörte meg, ez a nép hű maradt a Szent István-i gondolathoz. Én, mint ennek a népnek, aruszin nemzetnek az egész ruszin törvényesképviselet által egyhangúlag megválasztottfeje és vezére, kötelességemnek tartom be-jelenteni itt Önöknek, a magyar nemzetnek,az egész világnak, barátainknak és ellensé-geinknek, hogy a ruszin nemzet saját elhatá-rozásából tért vissza a Szent István-i biroda-lomba, és otthonát, jövőjét, boldogságát újezer esztendőre itt akarja és fogja megépíte-ni ősi testvérnemzetével, a lovagias magyarnemzettel egyetemben.”

Az 1939. augusztus 2-án közzétett18.136/1939- M. E. számú rendelet leszögez-te: Kárpátalján a magyar-orosz (ruszin)nyelv nem nemzetiségi nyelv, hanem má-sodik államnyelv. Előírta, hogy a tisztvise-lők az ügyfeleikkel való szóbeli érintkezés-ben kötelesek a ruszin nyelvet is használni,szükség esetén tolmácsot alkalmazni.

A Honvédvezérkar főnöke 1939. augusz-tus 9-én rendelkezést adott ki arról, hogy“a kárpátaljai kiegészítésű csapatoknál, ahola ruszinajkú legénység az összlegénységiállomány 50 százalékát meghaladja, a csa-patnyelv ruszin, a vezényleti és szolgálatinyelv azonban mindenütt magyar marad “.

A kárpátaljai oktatási intézményeket aMarina Gyula vezette vallás- és közoktatá-si ügyosztály felügyelte. A közoktatás azelemi iskolától a gimnáziumig két nyelvenszerveződött. Munkácson a magyar gim-názium ruszin osztályaiból önálló ruszinközépiskolát létesítettek. Ugyancsak önál-ló ruszin tanintézetté minősítették az ung-vári állami gimnázium ruszin tagozatát.

A 133.200/IX, 1939. VKM. számú rendeletelőírta: a szlovák, ruszin és német tannyelvűiskolákban a tanulók anyanyelvén kell oktat-ni, de az államnyelvnek, vagyis a magyarnak,mint tantárgynak, a tanítása is kötelező. A ren-delet intézkedett a nemzetiségi tanintézetekmegfelelő tankönyvekkel való ellátásáról is.

Megalakult a Kárpátaljai Bajtársak Ber-csényi Szövetsége, amely elsősorban amagyar-ruszin egymásra utaltság és test-vériség ügyét szolgálta, gyűlésein a magyarHimnusz mellett mindig elénekelték a ruszinHimnuszt is, amelynek szerzője AlekszanderDuhnovics ruszin író, eperjesi görög kato-likus kanonok volt, szövegét Bonkáló Sán-dor fordította le magyarra, első sorai ígyhangzottak:

Kárpátaljai ruszin népemElég volt az álomból,Fölötted az ébredésreHívó harang most kondul.

A ruszin Himnuszt nyomtatott formábankiadták, zenéjét katonazenekarra hangsze-relték.

A kárpátaljai kormányzói biztos 1941.szeptember 23-án kelt rendeletével kötelez-te a szolgabírókat, hogy “a magyar zászlómellett a ruszin népesség megjelölésére fe-hér-kék-piros zászlót használjanak, ezek aszínek ugyanis a Rákóczi-zászló színei”. Azászlót 1941. november 21-én avatták felünnepélyesen a Munkács közelében fekvőNagylucskán.

Két nyelven működött a Kárpátaljai Tu-dományos Társaság, amely kimagasló sze-repet játszott a ruszin szellemi életben. Újra-indult a Duhnovics Kultúregyesület, a ma-gyar hatóságok csak azt kérték, hogy új alap-szabályában a rutén vagy ruszin kifejezésthasználják az addigi magyar-orosz helyett.

Gondoskodtak a legfontosabb cserkész-könyvek ruszin nyelvű kiadásáról is.

A magyar kormányzat támogatta a ru-szin, sőt orosz nyelvű sajtó megjelenését.Bródy András 1939. szeptember 2-án kiad-ta Russzkaja Pravda (Orosz Igazság) című,orosz nyelven megjelenő lapját, majd rövi-desen a Ruszinszkij Visztnyik (Ruszin Köz-löny) című ruszin lapot is. Ilnyickij Sándorkét vallásos havi folyóiratot adott ki ruszinnyelven Duspasztir (Lelkipásztor), illetveBlagovisztnyik (Üdvhírnök) címen. Ruszinnyelven jelent meg a Narodna Skola (Nép-iskola) című kéthavi pedagógus folyóirat.A ruszin nyelvű sajtótermékeket az ungvá-ri nyomdában készítették, ahol mintegy 50nyomdász dolgozott.

1939. augusztus 12-én újjáalakult a Ma-gyar-Orosz Nemzeti Színházi Szövetkezet,amely később a Ruszin Nemzeti Színháznevet kapta. A magyar kormány 1940-ben20 ezer pengővel támogatta működését.1939 nyarától kezdődően Kassáról ruszinnyelvű rádióadásokat sugároztak. IlnyickijSándor szerkesztésében Ungváron ruszinnyelvtankönyvet adtak ki.

Budapest és Kárpátalja között vasútimozgóposta működött, amely magyar-ru-szin kétnyelvű körbélyegzőket használt. 77ruszin település önálló postahivatalábanmagyar-ruszin körbélyegzőket használtak,kisebb ruszin településeken, összesen 34helyen, postaügynökségek működtek, ame-lyek négyszögletes ruszin-magyar kétnyel-vű bélyegzőket használtak. A postások ru-szin nyelven is letehették állami esküjüket.

A magyar kormány hozzálátott a területautonómiájával kapcsolatos tervek kidolgo-zásához. Első törvénytervezetét Teleki Pálminiszterelnök készítette el. Ezzel egyidejűlegtették közzé a kormányzó és a miniszterelnökközös kiáltványát Kárpátalja népéhez, amely-ben többek között a következők álltak:

“A rutén népnek a magyar államiság ke-retein belül meg kell kapnia az önkormány-zatot, amelyet azon kívül való életében el-érni nem tudott.”

A magyar kormány nagy gondot fordí-tott a ruszinok népiskolai oktatására. A 743kárpátaljai elemi iskola négyötöde (!) ruszintannyelvű volt. Ruszin gimnáziumok mű-ködtek Ungváron, Munkácson, Huszton,Munkácson felsőkereskedelmi tanintézetetnyitottak, Ungváron két, Munkácson egyállami tanítóképző működött ruszin nyel-ven. 12 polgári iskola volt 2621 diákkal, eb-ből ruszin tagozatokon 1610-en tanultak.

1942. december 18-án tette közzé SzinyeiMerse Jenő kultuszminiszter 105.800/1942.VKM. számú rendeletét, amely szabályoztaa nem magyar tanítási nyelvű népiskolák-ban tanításra jogosító tanítói képzés feltéte-leit. Ennek értelmében a nemzetiségi tan-nyelvű állami népiskolákban csak olyanoktaníthattak, akik jártasak a nem magyar ta-nítási nyelvben.

Az 1943–1944-es tanévtől a felsőoktatás-ban részt vevő diákok segélyezését kiterjesz-tették a kárpátaljai főiskolai hallgatókra is,nemzeti hovatartozásuktól függetlenül.

Tehát a magyar kormány egészen 1944októberéig a társadalmi egyensúly fenntartá-sára, az alkotmányosság megőrzésére és nem-zeti megbékélésre törekedett Kárpátalján.

Természetesen, 1944. március 19-e, Ma-gyarország német megszállása után megvál-toztak a körülmények Kárpátalján is. Életbeléptek a zsidótörvények, 1944 májusától meg-kezdődött a zsidó lakosság deportálása.

De még ilyen körülmények között is ahatóságok biztosították a kisebbségeknyelvhasználatát, érvényben hagyták az1939 nyarán bevezetett magyar-ruszin két-nyelvűséget. A 4023/1944. B.M. számú bel-ügyminiszteri rendelet többek között le-szögezte: “A mai rendkívül súlyos vi-szonyok közt is igen nagy súlyt helyezünka nemzetiségi kérdés igazságos megoldá-sára. Tehát egy olyan állapot biztosításá-ra és fenntartására, amelyben – egyfelől anemzetiségek teljes jogi és ténylegesegyenlőség alapján megtalálják a magukszellemi és gazdasági erői szabad kielégí-tésének a lehetőségét és biztos alapjait,népiségüknek teljes megtartását és szabadfejlesztését, – másfelől biztosíttatik a ma-gyar állam egységének, szerkezeti bizton-ságának és erősségének mindenek felettálló szempontja”.

Továbbra is biztosították a kisebbségeknyelvhasználatát a közhivatalokban. A bel-ügyminiszter figyelmeztette a polgári éskatonai hatóságokat, hogy “ne sújtsanakle példát adóan az állammal, a nemzettelszemben vétkes, bűnbeesett egyénekre.”

Az elmondottakat összefoglalva, megál-lapíthatjuk, hogy a magyar kormány Kárpát-alja visszacsatolása után példamutatóan ol-dotta meg a nemzeti kisebbségek helyzetét,biztosította jogait, egyenjogúságát, lehető-séget teremtett a ruszin kisebbség anyanyelvioktatásának, kultúrájának, közművelődé-sének fejlesztésére. Aki ennek ellenkezőjétállítja, meghamisítja a történelmet.

CSANÁDI GYÖRGY

Többnyelvűség KárpátaljánMúltunkból


Arasznyi történelem

Az ungvári, a máramarosszigeti és azeperjesi rutén néptanács képviselői, 1919.május 8-án az ungvári vármegyeháza épü-letében a megszálló csehszlovák hatósá-gok által bevezetett rendkívüli állapot és akatonai diktatúra körülményei között ül-tek össze. Az épületet – a nyomaték ked-véért –, felfegyverzett légionárius katona-ság vette körül. A Volosin Ágoston elnök-letével tartott ülésen a küldöttek a fentihárom néptanácsból megalakították a Köz-ponti Orosz (Ruszin) Nemzeti Tanácsot(Centralna Ruszka Napodna Rada). A gyű-lésen felszólalók széles körű ruténföldiautonómiát, azaz a had-, a pénz-, illetve akülügy kivételével teljes önállóságot, ahadseregnél ruszin vezényszavak és ru-szin nemzetiségű katonatisztek alkalmazá-sát, görög katolikus egyházi autonómiátés rutén egyetemet követeltek.

A tanácskozáson végül kimondták aRuszinföldnek Csehszlovákiához való „ön-kéntes” csatlakozását, amelynek feltétele-it 14 pontba foglalták. Ezek közül az első-ben kijelentették: „A ruszinok a Cseh-Szlo-vák-Ruszin Köztársaságban független ál-lamot alkotnak”. Lényegében területi au-tonómiával egybekötött kulturális autonó-miát, Ungvár székhellyel önálló nemzet-gyűlést (szojm), valamint teljes belügyi,nyelvi, iskolai és egyházi önállóságot igé-nyeltek a dokumentumban. A KözpontiOrosz (Ruszin) Nemzeti Tanács elnökénekBeszkid Antalt, három alelnökének VolosinÁgostont, Brascsajko Mihályt és MironSztripszkijt választották. A gyűlés határo-zatait egy, a Volosin vezette népes megha-talmazott küldöttség vitte Prágába, aholazt átnyújtotta Tomáš G. Masaryk köztár-sasági elnöknek.

Visszatérve az ungvári székhelyű Köz-ponti Orosz (Ruszin) Nemzeti Tanács má-jus 8-i ülésére: az egybegyűltek nem dön-töttek a két legfontosabb kérdésről. Ne-vezetesen: a rutén önkormányzat tartalmirészéről és az új közigazgatási egység, Kár-pátalja határáról Csehszlovákia kebelében,amely a következő két évtizedben – az or-szág felbomlásáig – állandó feszültségekforrásává vált. Az ekkori és a későbbi vi-ták abból eredtek, hogy a kijelölt Kárpát-alja területéből kimaradtak a kettészakított(a Magyarország és Csehszlovákia közötta békediktátumban megosztott) Zemplénvármegye északi részén, valamint a Sárosés Szepes vármegyében élő rutének. Amásik sarkalatos kérdés Kárpátalja önkor-mányzatának megteremtése volt, amit min-den csehszlovák–rutén egyezmény hang-súlyozott, s amely a prágai kormányzatfolytonos halogatásának következtébenvégül két évtizedig nem valósult meg.

A párizsi békekonferencia, 1919. júni-us 7. és augusztus 12. között tartott tár-gyalásain döntött Ruténföld ideiglenesnyugati határáról, amelyet kezdetben de-

TRIANON ÉS KÁRPÁTALJA*markációs vonalnak is neveztek. Ez „nagyvonalakban keletre követi” a Csap és Ung-vár közötti vasúti pályát, „meghagyjaUngvárt és környékét PodkarpatskáRusnak”, majd az Ung folyó mentén azUzsoki-hágóig, azaz a lengyel határig hú-zódik. Délen azonban a demarkációs vo-nal egy szakaszon átlépte a Csap és Ung-vár közötti vasútvonalat. Ennek következ-tében, a pálya keleti oldalán fekvő háromfalut – Kisrát, Nagyrát, Tiszaásvány – köz-igazgatásilag Szlovákiához csatolták (mi-ként a vasúttól nyugatra fekvő Ung-vidé-ki magyar falvakat is), és Pozsonyból igaz-gatták. Az 1921. évi csehszlovák népössze-írás szerint e települések összesen 2213hektárt foglaltak el, összlakosságuk 1502fő volt, ebből 1 172 magyar (78,0 %).

Itt fontos rámutatni a három községvalódi nemzetiségi viszonyaira: az 1910. évinépszámlálás szerint bennük (Kisrát 599fő, ebből 597 magyar; Nagyrát 606 fő, eb-ből 592 magyar; Tiszaásvány 404 lakos,ebből 402 magyar) összesen 1609 lakos élt,közülük 1591 magyar (98,88 %) volt. A de-markációs vonal nyugati oldalán, azaz azUng folyó jobb partjának mentén 32 tele-pülést sorolt fel a korabeli hivatalos cseh-szlovák statisztika, amelyeket viszont Ung-várról irányítottak.

Kárpátalja nagy része nemzetközi jo-gilag a „Szerződés Csehszlovákia függet-lenségének elismeréséről és a kisebbsé-gek védelméről” szóló, 1919. szeptember10-én Saint-Germain-en-Laye-ban aláírtegyezménnyel vált az újonnan alakult ál-lam szerves részévé. A békeszerződés II.fejezetének 10. cikkelyében Csehszlovákiakötelezte magát, hogy a Kárpátoktól délrelakó rutének területét „olyan autonóm egy-ség alakjában fogja megszervezni, amely aCsehszlovák Állam egységével össze-egyeztethető legszélesebb körű önkor-mányzattal lesz felruházva”, és választottképviselői részt vesznek a csehszlovákországgyűlés munkájában. A 11. cikkelyszerint a „Kárpátoktól délre lakó ruténekterületének külön tartományi gyűlése lesz.Ez a tartományi gyűlés fogja a törvényho-zó hatalmat gyakorolni nyelvi, közoktatá-si, vallási, helyi közigazgatási és mindenolyan egyéb kérdésben, amelyet a Cseh-szlovák Állam törvényei hatáskörébe utal-nak. A rutén terület kormányzóját a Cseh-szlovák Köztársaság elnöke fogja kinevez-ni, és ez a rutén tartományi gyűlésnek leszfelelős”. 12. cikkely: „Csehszlovákia egyet-ért azzal, hogy a rutén terület tisztviselőita lehetőséghez képest e terület lakosaiközül fogják kiválasztani”.

A saint-germaini békeszerződésbenkijelölt Csehszlovákia keretébe a korábbiUng, Bereg, Ugocsa és Máramaros vár-megye által alkotott Kárpátalja nagytáj(17 945 km2) több mint a kétharmada (70,7%-a), összesen 12 694 km2 terület került.

A Kárpátok lábainál, a síkvidéki Tiszahátösszefüggő és akkor lényegében színma-gyar tájáról és annak lakóiról a saint-germaini szerződés természetesen hallga-tott.

Csak fél év múlva, az 1920. február 29-én kelt és március 6-án a törvények és ren-deletek 121. számában kihirdetett és e na-pon hatályba lépett „Csehszlovák Köztár-saság Alkotmánylevele” elnevezésű alap-törvényben szerepelt először hivatalosanKárpátalja új cseh neve, a PodkarpatskáRus, illetve másodikként Rusínsko formá-ban. Az Alkotmánylevél I. fejezete, 3. § 1-9. szakasza újra megerősítette: „A Cseh-szlovák Köztársaság területe egységes ésoszthatatlan egészet képez, amelynek ha-tárai csupán alkotmánytörvény által vál-toztathatók meg”.

Ennek az egésznek oszthatatlan részea saint-germaini szerződés értelmében „ön-kéntes csatlakozás alapján PodkarpatskáRus önkormányzati területe, amely a Cseh-szlovák Köztársaság egységével össze-egyeztethető legszélesebb körű autonó-miával lesz felruházva. PodkarpatskáRusnak saját országgyűlése van, amelyelnökségét maga választja. PodkarpatskáRus országgyűlése a nyelvi, közoktatási,vallási, helyi közigazgatási, valamint aCsehszlovák Köztársaság törvényei általreá ruházott egyéb ügyeket érintő törvé-nyek hozatalára illetékes. A PodkarpatskáRus országgyűlése által hozott törvények,amennyiben a köztársaság elnökének alá-írásával helybenhagyatnak, külön gyűjte-ményben kihirdettetnek s a kormányzó ál-tal is aláíratnak. Podkarpatská Rus a Cseh-szlovák Köztársaság Nemzetgyűlésében avonatkozó csehszlovák választási törvé-nyek értelmében megfelelő számú képvi-selő (szenátor) által képviselendő. Pod-karpatská Rus élén a Csehszlovák Köztár-saság elnöke által a kormány javaslatárakinevezett s Podkarpatská Rus országgyű-lésével szemben is felelős kormányzó áll…A Nemzetgyűlés azon törvénye, amelyPodkarpatská Rus országhatárait állapítjameg, az alkotmánylevél részét képezi”.

A Podkarpatská Rus ideiglenes nyu-gati határának kijelölése után, a demarká-ciós vonallal elválasztott Ung vármegyeitelepülések élesen tiltakoztak az ellen,hogy Szlovákiába rendelték őket. Kisrátés Nagyrát falvak küldöttsége 1921. janu-ár 17-én Egry Ferencnek, a kárpátaljai kis-gazdapárt elnökének a vezetésével Ung-váron felkereste Zsatkovics Grigorij kor-mányzót, és kérte: járjon közbe a két faluSzlovenszkótól Kárpátaljához való átcsa-tolása végett. A kérést nem teljesítették.

Közben a csehszlovák nemzetgyűlés1919. november 10-én jóváhagyta a saint-germaini békeszerződést. Magyarország a„rutén autonóm területet” is magábafoglaló Csehszlovákia szuverenitását


Arasznyi történelem

az 1920. június 4-i trianoni diktátum-mal ismerte el. Ez utóbbi északkelet-

felvidéki vonatkozásai: Ung vármegye3230 km2 területének mintegy fele; anagykaposi és a szobránci járás egésze,valamint az ungvári járás nyugati széle azúj állam szlovákiai országrészéhez került.Ung megye keleti tája már Kárpátaljáhoztartozott: a teljes szerednyei járás, az ung-vári járás döntő része, valamint a nagy-bereznai és perecsenyi járás csaknem egé-sze, kivéve az Ung folyásától nyugatra eső– a Felsőnémeti község térségétől azUzsoki-hágóig húzódó – több mint 60 kmhosszú, 32 települést magába foglaló kes-keny sávot. Ez ugyanis a demarkációsvonaltól nyugatra feküdt, ezért Szlovákiarésze volt, de mégis – mint említettük –Ungvárról kormányozták.

A ruszin–szlovák ideiglenes ország-rész-határ egyébként, Újkemence községtérségétől a csehszlovák-lengyel határiglényegében megegyezett az Ung, illetveZemplén közötti régi vármegyehatárral.Ung megyéből Magyarországnak mind-össze 13 km2 maradt, az impériumváltozá-sig a Nagykaposi járásban lévő Záhony(1231 lakos) és Györöcske (258 lakos) köz-séggel. Szabolcs vármegyének a Tiszátólészakkeletre fekvő, a folyó jobb partjánelterülő 69 km2 kiterjedésű sarkát Kárpát-aljához rendelték, amely három, lényegé-ben színmagyar községet – Eszeny (2013fő, ebből 1947 magyar), Szalóka (791 fő,mind magyar) és Tiszaágtelek (675 fő, eb-ből 671 magyar) – érintett. Az 1910. évinépszámlálás szerint tehát összesen 3479lakossal, közülük 3409 magyar (97,98 %).

A Beregszász és Munkács városokkalegyütt 3786 km2 területű Bereg vármegyé-ből 3327 km2-t csatoltak Csehszlovákiához:az alsóvereckei, a szolyvai, a latorcai, amunkácsi és a felvidéki járás egészét, amezőkaszonyi és a tiszaháti járás nagyobbrészét; Magyarországnak mindössze 459km2 maradt, az ún. Csonka-Bereg. (A ké-sőbbi határkiigazítások után csak 436 km2.)

A történeti Magyarország legkisebbvármegyéjét, a nagyközségi rangú megye-székhely Nagyszőlőssel együtt 1213 km2

területű Ugocsát teljesen elszakították,mindössze 0,1 km2 (azaz 10 hektár) lakat-lan része maradt Magyarországon, Ugo-csa vármegye területének 75 %-át, 900 km2-tCsehszlovákia, a többit, egynegyedét(kb. 300 km2) Románia kapta. A megyetiszáninneni járása egészében csehszlo-vák, tiszántúli járásának nagyobb részeromán fennhatóság alá került.

Szatmár vármegyéből előbb 1919-benRomániához rendelték a színmagyar Nagy-palád községet (1910-ben 1525 lakos) 5360katasztrális hold – 32,4 km2 – közigazgatá-si területtel, majd 1921-ben Csehszlováki-ához csatolták. (A két ország közötti ekko-ri területcseréről még szólunk.)

TRIANON ÉS KÁRPÁTALJAAz egyetlen máramarosi várossal,

Máramarosszigettel együtt a 9716 km2 te-rületű Máramaros vármegyét a saint-germaini békeszerződés kettévágta: na-gyobb északi része (6299 km2) az ökörme-zői, a dolhai, a huszti, a taracvizi járás egé-sze, valamint a técsői és tiszavölgyi járásszinte teljesen, a szigeti járás döntő részeCsehszlovákiához került. A vármegyénekTiszától délre fekvő kisebb felét – 3417km2-t – az izavölgyi, a sugatagi és a visóijárás egészét , valamint a Sziget i ésTiszavölgyi járás kisebb részét Romániá-hoz csatolták.

Ezt követően, 1919. november 16-ánadták ki Kárpátalja alkotmánylevelét, az ún.Generálný Statútumot (Általános Szabály-zatot), amely tartalmazta a saint-germainiszerződés alapvető cikkelyeit is. Hogy acsehek ennek a kidolgozását mennyirefontosnak tartották, mutatja, hogy a ren-deletet maga Tomáš Masaryk szövegezte.A statútum ezért inkább hasonlít egy filo-zófiai eszmefuttatáshoz, mint egy közigaz-gatási rendelethez. A Generálný Statútu-mot feltehetően ezért nem tették közzé atörvénytárban, csupán falragaszokon hoz-ták nyilvánosságra. A kiáltvány azonbannem volt törvényileg elfogadva, illetve be-cikkelyezve és a törvénytárban hivatalo-san kihirdetve. Mint említettük, e hirdet-ményben – III. cím, 1. pont – jelent megelőször Kárpátalja új cseh neve a Podkar-patská Rus, illetve a Rusínsko.

A Generálný Statútum alapján ekkor je-lölték ki Kárpátalja nyugati határát az ad-dig ideiglenesnek tekintett demarkációs vo-nalon (Csap–Ungvár vasúti pálya, Ung fo-lyása, Uzsoki-hágó). Az ettől keletre-délke-letre fekvő területen négy új közigazgatásiegységet szerveztek: az ungvári, a munká-csi, a beregszászi és máramarosi zupa-t(zsupa) azaz megyét, amelyeket egy-egyzupan (zsupán, főispán, megyefőnök) igaz-gatott. A cseh hatóságok például a bereg-szászi zsupa székhelyévé célzatosan Mun-kácsot jelölték ki, és rangjától megfosztva,a színmagyar és évszázadok óta megyeszék-hely Beregszászon a zsupáni hivatalnakcsak egy kirendeltsége működött.

Más forrás szerint a Generálni Štatutpre organizáciu a administráciu Podkar-patskej Rusi (sic!) című dokumentumot1919. november 18-án hirdették ki, de Kár-pátalja önkormányzatának alapelveiről szó-ló ezen alaptörvényt soha nem tették köz-zé a csehszlovák rendeletek és törvényekgyűjteményében. „A statútum Ruszinszkóalatt azt a területet érti, amely a párizsi leg-főbb haditanács által Szlovákia keleti ré-szében megállapított demarkációs vonal-tól keletre a román országhatárig terjedt.(Ez az utóbbi rész vált 1920-tól a kárpátal-jai magyar–csehszlovák államhatárrá –B. J.) Ez a demarkációs vonal a béketár-gyalások idején állapíttatott meg, kétsé-

gen kívül csak ideiglenesen. A (párizsi)Legfelsőbb Haditanács a vonalat előszörUngvártól keletre vonta meg, majd a cseh-szlovák delegáció kérésére Ungvártól nyu-gatra, közvetlenül az Ung folyó menténegész[en] a lengyel határig”. Ezt a demar-kációs vonalat két évtizeden át sem a prá-gai kormány, sem a rutének, sem a szlová-kok nem tekintették véglegesnek.

Annak ellenére, hogy pontos kijelö-lésére csak egy év múlva, 1922. szeptem-ber 21-én adott ki először rendeletet a cseh-szlovák belügyminisztérium, utasítása sze-rint a szlovák minisztérium és az Ungvá-ron székelő kárpátaljai polgári közigazga-tás meghatalmazottjaiból, szlovák és ru-szin politikusokból álló vegyes bizottság-nak a feladata lesz a Szlovenszkó ésPodkarpatszka Rusz közötti végleges ha-tár megállapítása. A 280. számú rendeletugyanakkor kimondta a volt Abaúj-Torna,Sáros és Zemplén vármegye Szlovákiáhoztartozó területeinek, valamint Ung megyeodacsatolt nyugati részének a közigazga-tási egyesítését. A végleges ruszin–szlo-vák határ kijelölésére azonban két évtize-dig nem került sor.

Fontos emlékeztetni arra, hogy a Kár-pátalja keleti felét megszállva tartó románcsapatok szakaszosan, csak 1920. augusz-tus 30-án vonultak ki végleg a Csehszlo-vákiának ítélt kárpátaljai területekről, leg-utóbb Kőrösmezőről és környékéről. Eköz-ben Csehszlovákia és Románia évekig nemtudott megállapodni az államhatár vonalá-ban. Először 1919. augusztus 7-én, majdegy év múlva, 1920. augusztus 10-én, vé-gül az első csehszlovák népszámlálásután, csaknem három hónap múlva, 1921.május 4-én jelölték ki a végleges határt,amikor egy kiigazítást is végrehajtottak.

Az 1920 nyarán meghúzott határvo-nal, keletről nyugatra haladva, a hegyge-rincek, illetve csúcsaik mentén: Asztag-csúcs, Mezőpataki-hegység, Csorba-tető,Havaska-tető, ez után a Tisza folyó vona-lát követte a határ Técsőig, majd az Avas-hegység gerince mentén a Batár folyásá-ig, innen a 123. magassági pontig, ez ké-pezve a magyar–csehszlovák–román hár-mas határt. A végleges kijelölés csehszlo-vák részre „kevés, de viszonylag fájdal-mas határmódosítást” hozott. Át kellettadni Romániának a Királyháza mellett aTarna-patak szénben és ásványi kincsek-ben gazdag völgyét, Técső alatt, a Ferenc-völgy-telepen működő üveghutát és tel-jes egészében négy falut – Bocskó,Ugocsakomlós, Avaspatak, Nagytarna –,összesen 4367 lakossal. A csehszlovák–román területcserék eredményeképpenKárpátalja területe 12 694 km2-ről 12 653km2-re, azaz 41 km2-rel, a lakossága581 059 főre csökkent.


Gyökerek

Kevéssé ismeretes, hogy a Felső-Tisza-vidék természetes központja,

Máramarossziget – ahol 1910-ben 21 370lakos élt, ebből 17 542 magyar (80,72%),1257 német, 2001 román – a párizsi béke-konferencia döntésével Csehszlovákiáhozkerült volna, hogy a Csap–Kőrösmezővasútvonalat ne vágja át országhatár. 1920.júniusában a prágai kormány azonban avárost Romániának ajándékozta, „mint ajó barátsági és szomszédsági kapcsolat bi-zonyítékát és kezességét”.

A csehszlovák–román területcsereután tíz hónappal, a magyar–román ha-tármegállapító bizottság működése kere-tében Magyarország két községet –Fertősalmás és Nagypalád – igyekezettvisszaszerezni, az ún. Millerand-kísérő-levélre hivatkozva. A bizottság magyarhatárbiztosának 1922. március 27-én kelthatárkiigazítási javaslata már csak húszközség visszacsatolását kérte Magyaror-szághoz a Partiumban meghúzott triano-ni határ mentén, köztük Fertősalmást ésNagypaládot. Az indítványt azonbannem sikerült elfogadtatni, a húsz falubóltizennyolc Romániában, a szóban forgókettő Csehszlovákiában maradt.

Hosszú évek múltán, csak 1927-re (!)tűzték ki végleg a Csaptól Magosliget köz-ségig terjedő magyar–csehszlovák állam-határ kárpátaljai szakaszát. Módosítási in-dítványait két szempontból indokolta amagyar delegáció. Az egyik gazdasági, merta Magyarországnak hagyott községek le-gelőit Csehszlovákiához rendelték, ami le-hetetlenné tette az ottani fejlett állatte-nyésztést. A másik az árvízvédelem, mertannak félig-meddig sikeres lehetőségét,csak a magyar delegáció által javasolt újhatárvonal biztosította volna, ugyanis atrianoni diktátum hatalmas árterületeketvágott ketté. Az eredmény nem volt szá-mottevő, a határkijelölő bizottság jelenték-telen változtatásokat hajtott végre a de-markációs (azaz a trianoni) vonalon. Mind-össze a legkirívóbb birtokátvágásokatszüntette meg néhány helyen, ezen kívülcsak Beregdaróc község kb. 900 holdas kül-területi része, illetve kelet felé azon túl fek-vő birtokrészei (összesen kb. 20 hold), va-lamint a badalói komp és Badaló nyugatihatárában néhány magyar kisbirtok kerültvissza hazánkhoz.

BOTLIK JÓZSEF

* Részlet a szerző a Magyarok VII.Világkongresszusának keretében szer-vezett Trianon újraértékelése c. konfe-rencián 2008. augusztus 17-én elhang-zott előadásából.

TRIANON ÉSKÁRPÁTALJA – Kezdjük az elején! Kedves Éva, a

Kárpátaljai Szövetség tagsága, és lapunk,a Kárpátaljai Hírmondó olvasóinak nevé-ben is gratulálok újabb sikeredhez: nem-rég tudtam meg, hogy harmadik díjat nyer-tél az Alcyon Francia-Magyar KulturálisEgyesületének „Az én Magyarországom”című irodalmi pályázatán. Az „újabb” szótnem ok nélkül hangsúlyozom, hiszen2001 novemberében vetted át Franciaor-szág Akadémiai Pálmaág rendjének lova-gi elismerését, az úgynevezett „Lila Be-csületrendet”, amelyet a francia nagykö-vet adott át a győri városháza dísztermé-ben. A rád jellemző szerénység miatt ke-veset tudunk rólad. Kérlek, tégy most ki-vételt: lapunk barátjaként avasd be magán-életedbe a Kárpátaljai Hírmondó olvasóit.

– Köszönöm a gratulációt, nem taga-dom, jólesik hallani az elismerést földijeim-től: én ugyanis ízig-vérig kárpátaljai,aknaszlatinai vagyok, voltam és maradok.Ott végeztem középiskolai tanulmányaimat,majd az Ungvári Állami Egyetem bölcsész-karán szereztem franciatanári diplomát.Soha nem szándékoztam Magyarországrajönni, de szüleim korai halála után mégismegtettem. 1973 óta – ez évi nyugdíjaztatá-somig – tanítottam a győri Kazinczy FerencGimnáziumban először orosz, majd francianyelvet. 1978-tól rendszeresen részt vet-tem franciaországi továbbképzéseken.

1992-től, alapítása óta elnöke vagyokannak a francia Alliance-hálózatnak, amely-nek Párizsban van a székháza, és mintegy140 országra terjed ki. Feladata a francianyelv és kultúra megismertetése, rendez-vények, utazások szervezése és lebonyolí-tása. Ezt a tevékenységemet ismerte el afrancia kormány a lovagi kitüntetéssel.

– Ismereteim szerint „nem álltál mega francia határnál”: munkásságod sokdi-menziós.

– Az ember kíváncsi természetű, olykorolthatatlan a tudásszomja: tudni, tapasztalniszeretné, mi van a csúcson túl. Megtanul-tam közben spanyolul, többször voltam Spa-nyolországban posztgraduális képzésen,konferenciákon. Levelező úton elvégeztema teológiát, akkor, amikor ez még nem volt„ildomos”. Életem legjobb döntése volt…

– Tudásodat jelenleg is kamatoztatod…– Igen. A magam örömére fordítok fran-

cia és spanyol nyelvű teológiai könyveket.Ezen kívül kertészkedem is. Nagyon szépkis kertem van Pannonhalmán. Amióta nemtanítok a gimnáziumban, a kertészkedés azegyik fő tevékenységem. Követem Voltairemondását: „Műveljük kertjeinket!” Talántöbbet is elérhettem volna, de soha nemvolt bennem becsvágy. Ez a díj most oldot-ta fel bennem a középiskolai görcsöt. (Évakitűnő tanuló volt, aranyérem-várományos.A KGB „rossz néven vette”, hogy egyiklevelező társának megírta: Magyarországottekinti igazi hazájának. Ezért a „bűnéért”

Mán Éva, a kárpátaljai magyar francia dobogón

úszott az aranyérem, elbocsátották állásá-ból mérnök bátyját, aki pedig elismert szak-ember hírében állt – Sz. T.)

– Kedves Éva, szeretném, ha nem vet-ne árnyékot beszélgetésünkre a múlt. Le-gyen most szó vidámabb dolgokról: arrakérlek, mondj valamit a díjról.

– Az irodalmi pályázatra, amelynek fő-védnöke Nicolas Sarközy francia köztársa-sági elnök volt, 137 írás érkezett Európa szá-mos országából. A kiírás szerint a szövegek– stílusbeli megkötés nélkül – szólhattakMagyarországhoz kötődő emberi kapcsola-tokról, utazásról, művészeti, zenei vagy ol-vasmányélményről, vagy éppen egy megál-modott, képzeletbeli Magyarországról. Csa-ládom, gyermek- és ifjúkorom, emlékeim, ér-zéseim Kárpátaljához kötnek. Ezek elevened-tek fel bennem, ezeket összegeztem, rendez-tem és írtam meg sajátos módon.

A beérkezett írásokat a francia kulturá-lis élet magyar származású híres személyi-ségei bírálták el, többek között AlmássyÉva, Pierre Karinthy írók, Szende Tamás, apárizsi Keleti Nyelvek és Civilizációk Inté-zetének tanszékvezetője.

– A dolgozat belátható időn belül meg-jelenik Párizsban francia és magyar nyel-ven. Tudom, hogy addig nem publikus, dehadd kérdezzem meg mégis: mit jelentMán Évának Magyarország, hiszen ez azírás lényege?

– Magyarország nekem az önazonos-ság, az életem, minden bánatával, örömé-vel, bukásával, sikerével, a barátságokkal,az ismerős emberekkel, a hagyományokkalés ünnepekkel együtt. Magyarország szá-momra az egész. Egy nemzet, amely hat or-szágban él anélkül, hogy ezt az életformátválasztotta volna. Én ebben a közösség-ben egy kis pont vagyok, amely az egész-hez tartozik, egy az összes magyar közül.Sem több, sem kevesebb.

– Mielőtt megköszönném a beszélge-tést, feltennék egy kényesnek tűnő kér-dést: úgy tudom, a kitüntető elismerés pénz-jutalommal jár. Mit kezdesz a pénzzel?

– Hazaviszem Aknaszlatinára és szét-osztom a rászorulók között. Ott van rá alegégetőbb szükség.

– No comment!SZÖLLŐSY TIBOR

A képen: díjátadás a Győri Polgár-mesteri Hivatal dísztermében.


Hírek, események

Ez év január 1-jétől az Agora iroda jog-utód nélkül megszűnt. Feladatait a magyar-országi felsőoktatási ügyekkel foglalko-zó beregszászi információs iroda vette át.Az iroda a Balassi Intézet határon túli rész-legeként és támogatásával működik.KINCS GERGELY irodavezetővel beszél-gettünk tevékenységükről.

– Mivel foglalkozik az iroda?– Elsősorban a magyarországi felsőokta-

tási intézményekben való továbbtanulás-sal kapcsolatban próbálunk segíteni a kár-pátaljai diákoknak. Tanácsadási, felvételiz-tetési, ösztöndíjazási feladatokat látunk el.Ez magában foglalja a nappali tagozatos to-vábbtanulást, a Balassi Intézetbe (koráb-ban NEI) történő felvételit, a PhD-s, vala-mint a részképzést, egyéb lehetőségeket.Az érdeklődők kérésére teljes körű tájékoz-tatást tudunk adni a különböző tanintéz-ményekről, a felvételi lehetőségekről, a fel-vételi követelményeiről, a költségtérítésről,az ösztöndíjazásról és minden egyéb, az ok-tatást érintő kérdésben segítséget tudunknyújtani. Jómagam és Horváth Ágota ösz-töndíjreferens igyekszünk mindenben az ér-deklődők segítségére lenni.

– Milyen szakok a legnépszerűbbek akárpátaljai diákok körében?

– Elsősorban a kommunikáció és média-tudomány, a gazdaság- és vidékfejlesztés,

a turizmus, a különböző mérnöki szakok, apolitológia, a gyógyszerészet és az orvosiszakok. Az ösztöndíjtanács döntése értel-mében egyik szak sem élvez előnyt, a beso-rolás kizárólag az elért pontszámok alapjántörténik. A Balassi Intézetbe felvételt nyerthallgatók egyéves képzésben vesznekrészt, amely gyakorlatilag felkészítő a to-vábbi egyetemi életre. A képzés végén zá-róvizsgát tesznek, amit ha sikeresen teljesí-tettek, automatikusan felvételt nyernek azáltaluk választott szakra, egyetemre, főis-kolára. A hallgatók kollégiumi ellátásban ésösztöndíjban részesülnek.

– További pályázati lehetőségek...– Nappali tagozatos, másoddiplomás és

PhD képzésre vonatkozó ösztöndíjra is lehetpályázni. Az ösztöndíjak odaítélésénél az ösz-töndíjtanács elsősorban a hallgató eddigi mun-

Információs iroda Beregszászban káját, tanulmányi előmenetelét veszi figyelem-be. Vannak azonban olyan szakok, amelyeketnem támogatunk. Ilyen például a jog. Az ösz-töndíjazási rendszernek ugyanis az az előfelté-tele, hogy olyan tárgyat tanuljon a hallgató,amit, ha tanulmányai végeztével visszatér Kár-pátaljára, itthon is tud hasznosítani. A két or-szág jogrendszerében levő különbségek miatta magyarországi felsőoktatási intézménybenmegszerzett jogi diplomával Ukrajnában nemtud majd érvényesülni. Volt vita az orvosi sza-kokról is, de az megmaradt a támogatottak kö-zött, tehát oda továbbra is lehet jelentkezni.

– Honnan szerezhetnek tudomást a diá-kok a pályázati lehetőségekről?

– Személyesen az irodánkban (Bereg-szász, B. Hmelnickij út 14. sz.), telefonon(2-41-77), a Balassi Intézet (www.bbi.hu) ésaz Országos Felsőoktatási Információs Köz-pont (www.felvi.hu) honlapjáról kaphatnakinformációkat, illetve az újságokból. A to-vábbi pályázati lehetőségeket hirdetni sze-retnénk valamennyi helyi sajtóorgánumban.

– Korábban az Agora iroda más jelle-gű pályázatokkal foglalkozott. Ilyenekpéldául a táborozási lehetőségek. Mi ahelyzet e téren?

– Jelenleg folynak a tárgyalások a buda-pesti intézettel a további pályázatok jogi ésanyagi hátterének tisztázásáról. A következőszemesztertől ezek is kiírásra kerülnek majd.

– Köszönöm a tájékoztatást!SZEMERE JUDIT

Sajnálatos módon Kárpátalján vissza-szorulóban van az anyanyelvi szakokta-tás, ezért a Kárpátaljai Magyar Oktatá-sért Alapítvány (elnöke Zubánics Lász-ló) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szö-vetség a beregszászi járási közoktatásiosztállyal szerződést kötött a Jánosi Lí-ceum profiljának kibővítése érdekében. Aprofilbővítés egyik fontos feltétele a meg-felelő gyakorlati foglalkozásokra is alkal-mas szaktantermek megléte, amelyek ki-alakításához új épületre van szükség.

Mivel ez az intézmény immár az egyet-len magyar tannyelvű szakiskola a me-gyében, szükség van a más járásokból ér-

Alapkőletétel a Jánosi Líceumban

kező diákok (sokuk 40–50 kilométer tá-volságról jár be) bentlakásának biztosí-tására. A szaktantermek mellett a projektegy kollégium kialakítását is tervezi.

A Kárpátaljai Magyar Oktatásért Ala-pítvány a líceum bővítési programjábanegy hetvenfős kollégiumot, tantermeket,kiszolgáló egységeket és egy szép nagytornatermet álmodott meg.

Szeptember 2-án megvalósult az álomelső fázisa, ugyanis ünnepélyes keretekközött sor került az alapkőletételre (magaa megnevezés kicsit csalókának tűnik, hi-szen a jelenlévők az elkészült alapozásegyik sarkában helyezték el a kapszulát).

Testvérvárosi szerződést kötöttek Szat-márnémeti és Beregszász elöljárói. A Szat-márnémetiben aláírt megállapodás csaknemkétévnyi tárgyalás után jött létre a két vá-ros között. A szerződés kiegészíti azt a gaz-dasági hálózatot, ami mára kialakult Romá-nia, Magyarország, valamint Ukrajna határmenti városai között.

Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármes-tere elmondta, hogy az együttműködésihálózat az egész térségnek egy plusz tőkét,értéket jelenthet.

– Ezzel az együttműködéssel az a célunk,hogy kihasználjuk az Európai Unió adta lehe-tőségeket, a határon átnyúló és a határ mentiegyüttműködések keretein belül – tette hoz-zá Gajdos István, Beregszász polgármestere.

A szerződés aláírását követően IlyésGyula Szatmárnémeti régi központját ábrá-zoló fotóval ajándékozta meg Beregszászpolgármesterét.

(DunaTV/Szatmar.ro)

Testvérvárosiegyüttműködés


Hírek, események

Felháborító kisebbségellenes rendeletAz Ukrajnai Magyar Demok-

rata Szövetség Országos Elnök-sége nyilatkozatban tiltakozottUkrajna Oktatási Minisztériumá-nak kisebbségellenes intézkedé-sei miatt. Az elnökség különö-sen felháborítónak tartotta azoktatási tárca vezetőjének 2008.május 26-án kelt 461. számú ren-deletét. Az utasítás ugyanisolyan kitételeket tartalmaz, ame-lyek nyíltan kisebbségellenesek,a kisebbségi, így a magyar okta-tási rendszer elsorvadásáhozvezetnek, fenyegetve a kárpát-aljai magyar közösség fennma-radását. Az UMDSZ bejelentet-

te: az ügyben Ukrajna és Ma-gyarország vezetőihez, nemzet-közi szervezetekhez, testületek-hez és fórumokhoz fordul, tilta-kozó akciókat szervez, aláírás-gyűjtést indít. Egyúttal felszólí-tott minden, az ukrajnai magyar-ság megmaradása iránt elkötele-zett honfitársat, érdekvédelmi ésszakmai szervezetet, hogy nyíl-tan csatlakozzanak az akcióhoz.

Nyilatkozatban tiltakozottaz oktatási és tudományos mi-niszter 2008. május 26-án kelt461. sz. rendelete ellen a Kár-pátaljai Magyar Iskolaigazga-tók Fóruma.

Felavatták a vereckeihonfoglalási emlékjelet

Július 21-én a Vereckei-há-gón felavatták az Ukrajna füg-getlenségéért elesett hősök tisz-teletére emelt emlékművet,amely Soltész István tervei alap-ján készült. Az emlékművön an-gol és ukrán nyelven ez áll:“Ahősök emlékére, akik életü-ket áldozták Ukrajna független-ségéért, szabadságáért és felvi-rágzásáért”.

Ezt követően a jelenlevők amagyar honfoglalási emlékmű-höz vonultak. Az emlékjelnélmegtartott ünnepélyes esemé-nyen Bársony András, Magyar-ország ukrajnai nagykövete be-szédében a közös múlt és jövő,valamint az együttélés fontos-ságát emelte ki.

Elmondta gondolatait TóthAndrás, a Magyar Országgyű-lés képviselője és Matl Péter, azemlékjel alkotója is. Az avatásontöbbek között jelen volt OlegHavasi, Gajdos István, az Ukraj-nai Magyar Demokrata Szövet-ség elnöke, Beregszász polgár-mestere, Dupka György, KincsGábor, Kőszeghy Elemér, az or-szágos szövetség alelnökei, Szik-lavári Vilmos, a Magyar Köztár-saság Ungvári Főkonzulátusá-nak főkonzulja, Bacskai József,a beregszászi konzulátus főkon-zulja, Dmitro Tkacs, Ukrajna ma-gyarországi nagykövete.

A XIII. Kárpát-medencei ma-gyar napok rendezvénysoroza-tának egyik állomása az Euró-pa–Magyar Ház volt, ahol fel-avatták a MÉKK és az UMDSZáltal alapított Kárpátaljai Ma-gyar Művelődési Intézetet. Azünnepélyes megnyitó kereté-ben a Credo Verséneklő Együt-tes (vezetője: Ivaskovics Józsefzeneszerző) adott elő megzené-sített verseket határon túli éskárpátaljai magyar költőktől,majd Kenyeres Mária, a KMMIirodavezetője köszöntötte amegjelent vendégeket.

Ezt követően Gajdos István,Beregszász polgármestere, azUMDSZ elnöke, dr. Nagy Imre,a Szülőföld Alap Iroda igazga-tója, Szabó Vilmos parlamentiképviselő, Pomogáts Béla iro-dalomtörténész, az AnyanyelviKonferencia elnöke méltatta aművelődési intézet megnyitásá-nak jelentőségét. Az avatósza-lagot Gajdos István és dr. NagyImre vágta át (a képen).

A KMMI könyvtárhelyisé-gében hét régió legújabb kiad-ványait tekinthették meg az ér-

A Kárpátaljai Magyar MűvelődésiIntézet felavatása

deklődők. Ezután Láng Orsolya,a Sapientia Egyetem fotóművé-szet, filmművészet és média sza-kos hallgatója beszélt az erdé-lyi vendégek fotókiállításáról,majd dr. Könczei Csongor, aRomániai Kisebbségkutató In-tézet kutatója ismertette az ittbemutatásra kerülő erdélyi kis-filmeket. A filmbemutatót KulinZoltán, a Kárpátaljai MegyeiÁllami Televízió- és Rádiótársa-ság vezérigazgató-helyettesenyitotta meg.

Kárpátalján ötödször ren-dezték meg a Drugeth Tehet-séggondozó Tábort. A tábora Kárpátaljai Szövetség kere-tében működő BercsényiMiklós Alapítvány és a Ma-gyar Csodaszarvas Kulturá-lis és Művelődési Egyesületál tal működtetett DrugethTehetséggondozó Programkeretein belül jött létre. Az

idei összejövetelek helyszínea Homoki Általános Iskolavolt, ahol az alkotó fiatalokmunkáinak elbírálásá ban,előadások megtartásábanrészt vett többek közö ttGortvay Gábor alapí tványiti tkár, Barzsó Tibor, azEgyütt o lvasószerkesztő je,Pap Ildikó író, Gortvay Er-zsébet irodalomtörténész.

Tehetséggondozó tábor Kárpátalján

A múlt évben létrejött Kár-pátaljai Magyar TengerészekEgyesületének alakuló gyűlé-sén fogalmazódott meg, hogyemlékjelet állítsanak a világ ten-gereinek és óceánjainak hullám-sírjaiban nyugvó, hősi halálthalt kárpátaljai tengerészeknek.Az emlékmű a beregszászi ró-mai katolikus temetőben kapotthelyet, az ünnepélyes avatásraszeptember 20-án került sor.

– A most felavatandó tenge-rész-emlékmű egyedülálló amaga nemében, hiszen ilyen jel-legű emlékjel Ukrajnában, szá-razföldi városban még nincs: ez

Emlékmű a kárpátaljai tengerészeknekaz első. Remélem, hogy példán-kat követve még sok helyenfognak megemlékezni tengerészbajtársainkról – mondta Kro-mák András, az egyesület elnö-ke, az emlékmű felállításánakkezdeményezője.

– Ma újabb lelkek nyugsza-nak meg. Egyrészt azok lelkei,akik a távoli tengerek mélyénalusszák örök álmukat, akikneknem nyújthattak keresztényvégtisztességet, miután a hul-lámsír elnyelte őket. Ma viszonta mi lelkünk is egy picit meg-nyugszik, hiszen itt, a közelbennyugvó honvédek után a hősi

halált halt tengerészeink emlé-két is megörökíthetjük. Emlé-kezni pedig kötelességünk,ugyanis a hazáért áldozták éle-tüket azok, akiket hiába vártaka távoli tengerekről, óceánok-ról a szeretteik, ismerőseik –mondta Gajdos István, Be-regszász polgármestere, azUMDSZ elnöke.

Bacskai József, a MagyarKöztársaság Beregszászi Kon-zulátusának főkonzulja beszédé-ben kiemelte: – Az emlékezet ésa gyász, amely bennünket itt aberegszászi római katolikus te-metőben felavatásra váró emlék-

műnél összeköt, valamennyi maélő magyar ember gyásza, és azörökkévalóságig terjedő köte-lessége, hogy megemlékezzenazokról a hősökről, akik életüketszentelték és áldozták fel közös-ségükért, hazájukért.

Búza Béla tengerészkapitánya Magyar Tengerészek Egyesü-lete nevében köszöntötte a je-lenlévőket az emlékmű felava-tásának alkalmából.

A leleplezést követően Ka-csó Géza református lelkipász-tor Isten áldását kérte a felava-tott emlékműre, Bohán Béla ró-mai katolikus plébános pedigmegszentelte azt.

Hegedűs Csilla


KÁRISZ-kollázs

Telki szolgalom. Akinek nem mondanasemmit ez a két szó, úgy ismertetném, hogy atelki szolgalom olyan jogosultságot jelent,amelynek alapján valamely ingatlan minden-kori birtokosa a más tulajdonában lévő in-gatlant meghatározott terjedelemben hasz-nálhatja. Telki szolgalmat lehet alapítani a másingatlanán átjárás, vízelvezetés, vízellátás,pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezé-se, épület megtámasztása végett, vagy a jo-gosult számára előnyös más hasonló célra.Hegyvidéki ingatlanon fordul elő a pinceszol-galom, amikor a saját ingatlanról a pince másingatlana alá nyúlik át, vagy a pince bejáratais idegen ingatlanról nyílik.

A telki szolgalommal terhelt ingatlan a szol-gáló telek, azt a telket pedig, amelynek javáraa szolgalom szól, uralkodó teleknek nevezik.Szolgalmi jog alapítható szerződéssel, bírósá-gi határozattal, továbbá jogszabály alapján islétrejöhet. Utóbbi eset akkor következik be,amikor egy telek nincs összekötve megfelelőközúttal, és csak úgy lehet oda bejutni, ha amás tulajdonában álló telken keresztülme-gyünk. Ezt nevezik szükségbeli útnak. Tehátha olyan a telkünk, hogy csak úgy tudjukmegközelíteni, ha más telkén átmegyünk, errekülön engedélyt senkitől sem kell kérnünk,ugyanis ezt a jogot a törvény biztosítja. Hamégis megakadályoznának bennünket az át-haladásban, úgy birtokvédelmi igénnyel lép-hetünk fel az akadályozóval szemben.

A szükségbeli út gyakori példája lehet amezőgazdasági földek (mások tulajdona)mezsgyéjén haladó földút, amelyet mindenkiarra használ, hogy a szántójára, legelőjére stb.bejusson.

Telki szolgalmat elbirtoklás útján is meglehet szerezni, ha az ingatlan használata el-len a szolgáló telek mindenkori birtokosa 10éven át nem tiltakozik.

Itt kezdődnek a gondok.Nagyon gyakran előfordul az a probléma,

hogy kiválasztottuk a telket, amelyet megszeretnénk vásárolni, de nem nézünk körbe,hogy milyen szomszédos telkek, ingatlanokvannak még a környéken, ahol esetleg az in-gatlanra nincs biztosítva a közútról a beju-tás. Ilyen esetben történik meg az, hogy amit sem sejtő jóhiszemű vevő megköti azadásvételi szerződést, birtokba is veszi azingatlant, és egyszer csak azt veszi észre,hogy valaki minden reggel meg este keresz-tülmegy az udvarán. Nyilván, ha a fent meg-határozott szükségbeli útról van szó, akkor atulajdonos nem tehet semmit a birtokvéde-

Jogi tanácsadó

Mire ügyeljünk ingatlanvásárlásnál? (3. rész)Folytatom az in-

gatlanvásárlás veszé-lyeinek, és azoknak adolgoknak a felderí-tését, amelyekre fi-gyelnünk kell szer-ződéskötéskor.

lem és a szolgalmi jog korlátozásának kivé-telével, azonban ha csak úgy átjár a szom-széd a földünkön, mert neki így közelebb éskellemesebb az átjárás, akkor jogos igénnyelléphetünk fel ellene.

Találkoztam már olyan esettel, hogy vala-kit 15 év múlva vontak perbe az után, hogyeladta az ingatlanát, mert a felperesnek (aszolgalmi jog jogosultjának) a bíróság nemakarta elismerni a szolgalmi jog elbirtoklá-sát, és a perbe vont személynek, aki koráb-ban az ingatlan tulajdonosa volt, igazolniakellett, hogy a felperes elbirtokolta a szol-galmi jogot 10 éves használattal.

Egyébként a szolgalmi jognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése szükséges.Amennyiben azt nem jegyzik be, úgy könnyenbekövetkezhet az előzőhöz hasonló eset.

A telki szolgalom léte értékcsökkenést je-lent az általunk megvásárolt ingatlan forgal-mi értékében. Ha tehát a szolgalmi jog nincsbejegyezve a földhivatal nyilvántartásábana tulajdoni lapra (és ezt nem is közli velünkaz eladó), azonban utóbb kiderül, hogy aszolgalmi jogot előszeretettel gyakorolják,úgy az értékcsökkenés erejéig árleszállítást,vagyis a vételár arányos részének visszaté-rítését kérhetjük.

Szeretnék még néhány szót szólni arról azesetről, amikor ugyanazt az ingatlant az eladótöbbször eladja különböző személyeknek.

Ez az eset akkor fordulhat elő, amikor azeladó egyik nap eladja valakinek, másnapvagy később pedig egy másik, harmadik sze-mélynek, vagy akár még több alkalommal isúgy értékesíti az ingatlanát, hogy már átru-házta a tulajdonjogát másra, de az ingatlan-nyilvántartásba még az előző vevők vétele,azaz tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmenincs benyújtva. Ebben az esetben döntőjelentősége a jóhiszeműségnek van.

Normál esetben, ahogy aláírjuk a szerző-dést, már nyomban visszük is a Földhivatal-hoz, tulajdonjogunk bejegyzése céljából.Ilyenkor nincs is probléma.

A fenti esetben, ha az első vevő nem nyúj-totta be a szerződést, és a másik vevő az in-gatlan-nyilvántartás közhitelességében bíz-va megveszi az eladó által másodszor is érté-kesített ingatlant, úgy a két vevő közül az kér-heti az ingatlan-nyilvántartásba való bejegy-zést, aki előbb jóhiszeműen birtokba vette azingatlant. Ha egyik sem vette jóhiszeműenbirtokba, akkor az kérheti a földhivatali tulaj-donjog-bejegyzést, akinek a szerződése ko-rábbi keltezésű. Azonban ez alól is kivételtképez, hogyha a későbbi vevő, megelőzve akorábbit, benyújtja a Földhivatalhoz az adás-vételi szerződését, és ennek alapján bejegy-zik a tulajdonjogát. Ilyenkor az első vevő márnem kérheti a saját tulajdonjogának bejegy-zését. Az eladót azonban büntetőjogi és kár-térítési következmények terhelhetik.

Dr. IGYÁRTÓ GYÖNGYIjogász, ingatlanforgalmi szakjogász

Várom bármilyen jogi témájú kérdéseiket, észrevételeiket, amelyekre a rovatban szívesenválaszolok!

e-mailen: [email protected]; postán: 1062 Budapest, Andrássy út 97.;telefonon: +36-1-273-3650

Ma ledobtad magad a szakadékba.Hidegen nézted a zuhanó testet. Feké-lyes, fekete hús- és csonthalmaz voltcsak, bűzlött is.

Álltál fölötted mereven, kabátodalatt csendben hömpölygött a közöny.

Kavics- és földdarabkák estek utá-nad. S lassan már eltakartak téged elő-led, de elkezdett zuhogni, szaggatni a jég.Függönyt vont szemedre, te mégis lát-tad magad, ahogy feloldódsz a szilán-kok között.

Kígyóvá váltál. Kifakíttattad bőrö-det a jéggel. De kavics- és földdarabkákgurulnak a mélybe. Állni akarsz, deagyagcsomóként kerget a víz tovább.

Fekete, fekélyes húshalmaz vagymár csak, bűzlesz is.

Állnak fölötted mereven. Kabátjukalatt csendben hömpölyög a közöny.

Magad maradtál. Szólni akarsz, deszád helyén férgek tekeregnek.

Elül a vihar.Szemed kérdőn mered az égre; nem

érted, hogyan süthet a nap, mikor felol-dódsz a szilánkok között.

Szeptember: fák, levelek, színek, szi-várvány, eső. Szeptember. Derűre ború,fáradtság, melankólia, töprengés.

Ülök a feneketlen tó partján. Lába-mat belelógatom a vízbe. Nézem a feltö-rő csodát. A járókelők megnéznek: mi-csoda alak! Fényes nappal áztatja a lá-bát, ahelyett, hogy valami fontosat ten-ne a társadalomért. Egyébként is: mi ér-dekes van abban a hétköznapi tóban?Ja: egy szökőkút van a közepén. Ez isvalami? Gyakorlatilag semmi haszna. Éshány olyan dolog van a világon, ami száz-szor felülmúlja...

A tó partján szomorúfűzfák. Csupaszenvedés minden mozdulatuk. A napsápadtan világít. A vadkacsák olyan el-lenszenvesen gondtalanok, akárcsak éna járókelők szemében.

Szeptember. Olyan jó lenne sírni.Megsiratni az elmúlt nyarat. Aztán meg-könnyebbülten felállni és hódolni új ki-rályunknak, az ősznek.

De hiába. Az elmúlás félelmetes. Azőszt mindig olyannak éreztem, mint a hal-dokló lassú vergődését a biztos halálelőtt.

Így hát el sem kezdek sírni, mert nemlenne értelme abbahagyni.

Ülök a tó partján. Lassan bealko-nyul. Vörös naplemente – szeles reggeltígér. Várnak rám. Felállok hát és elindu-lok október felé...

Mester Magdolna

SZEPTEMBERIHANGULAT

REKVIEM


KÁRISZ-kollázs: fiatalokról fiataloknak

– Indítsunk talán egy rövidbemutatkozással!

– Ungváron születtem, a szü-leim tanárok. Két testvérem van,mindketten tanulnak még. Azáltalános- és középiskolai tanul-mányaimat az Ungvári 10. Szá-mú Dayka Gábor Középiskolá-ban végeztem. 1998-ban felvé-teliztem az Ungvári Állami Egye-tem magyar nyelv- és irodalom-szakára, s öt felejthetetlen évettöltöttem egyetemistaként.

– Az alapfokú egyetemi ta-nulmányaidat az Ungvári Nem-zeti Egyetemen végezted, aPhD-t viszont már Budapesten,az ELTE-n. Miért döntöttél így?

– Elsősorban azért, mert vi-lágot akartam látni. Ráadásulabban az évben az évfolya-munkról többen is készültek atovábbtanulásra, és mindenkiaz ELTE-t célozta meg, így jó-magam is… Bár nálam előszörDebrecen is fölmerült, de végülBudapest és az ELTE mellettdöntöttem. Utólag visszatekint-ve nagyon jó, hogy így alakult.

– Évekig éltél Budapesten,a Márton Áron Szakkollégiumlakójaként. Egyszer sem ötlöttfel benned a gondolat, hogy át-települj Magyarországra?

– Dehogynem. Szerintem ezmindenkiben felmerül. De sokmindent figyelembe kell venni,amikor az ember eltöpreng azon,hogy hazamegy, marad, vagyesetleg még ennél is messzebb-re indul.

– Végül is mi volt az, amihaza húzott Kárpátaljára?

– Több oka is volt. Elsősor-ban a család hiányzott és a biz-tonság. Bár igazából szerencsés-nek mondhatom magam, mert abudapesti tanulmányaimat nemegyedül kezdtem: öten jöttünkotthonról, ők voltak az itteni kis„családom”. Aztán a háromévesPhD-képzés után a barátaim több-sége hazament, én meg marad-tam még egy évet. Remek szo-batársakat, szomszédokat kap-tam, s ez is egy jó és biztonsá-got nyújtó háttér. De előbb-utóbb ki kell lépni a kollégiumfalai közül, és én nem akartam

elölről kezdeni a háttérépítést.Másodszor: „igazi” állásra

vágytam, lehetőleg a szakmám-ban, és Magyarországon ukránállampolgárként (vagy bármilyenkörnyező, nem eu-s állam polgá-raként) elég nehéz munkát kapni.

Harmadszor pedig: a magyar-országi életszemlélet más, minta miénk. És azt hiszem, én eztnégy év után sem tudtam meg-szokni. Egyébként nem mond-hatom, hogy soha az életbennem tudnék Magyarországonélni, de ahhoz nagy dolgoknakkell történniük.

– Szerinted milyen lépése-ket kellene tenni ahhoz, hogya Magyarországon tanuló kár-pátaljai fiatalok közül minéltöbben hazatérjenek?

– Legfontosabb a munkalehe-tőség megteremtése volna: olyanmunkára gondolok, amelyből kétember fenn tudja tartani magát éslegalább két gyermekét. De azthiszem, más baj is van… Egyszeregy Budapesten tanuló ismerő-söm azt mondta, hogy „otthonnincs más, csak a nagy kóma”.Valószínűleg itt elsősorban a kul-turális, tudományos passzivitás-ra gondolt, de mindenki hozzáte-heti azt, ami még eszébe jut… Eb-ben van is némi igazság, de – foly-tatva a hasonlatot – ha nem te-szünk semmit azért a „betegért”,akkor csoda-e, ha vége lesz? Úgyvélem, az emberek gondolkodá-sán, hozzáállásán is változtatnikellene és azon az elképzelésenis, hogy „kint jobb lesz”.

– Végezetül: ha a te felada-tod lenne, hogy meggyőzd aszülőföldről távozni készülő-ket, hogyan próbálnád rávenniőket az otthon maradásra?

– Azt hiszem, én nem akar-nék rávenni senkit, hogy marad-jon, vagy elmenjen, hiszen en-gem se tudtak rábeszélni…Mindenki a boldogságát (és aboldogulását) keresi, és ki itttalálja meg, Kárpátalján, ki Ma-gyarországon, és van, aki megsem áll Amerikáig. Persze azértjó lenne, ha többen térnénekvissza…

– Köszönöm a beszélgetést!l -s

A Kárpátaljai Hírmondó ideijúniusi számában már hírt ad-tunk róla, hogy a beregszászivárosnapok vendége volt töb-bek között a Pokolgép együt-tes is. Azt is megírtuk, hogy azenekar dobosa, Czébely Csa-ba Beregszászból indult a siker-hez vezető rögös úton. Egyál-talán nem volt könnyű dolga,de kitartása meghozta a gyü-mölcsét, ma országos turnékonvesz részt egy patinás heavymetál zenekar dobosaként.

A publikáció nyomán többolvasónk kérte: készítsünk in-terjút a zenésszel. Czébely Csa-bával Lengyel János beszélge-tett.

– Mikor kezdtél el muzsi-kálni? Már a kezdetekben akemény zene felé fordultál?

– Hát, még kissrácként trom-bitán kezdtem tanulni, aztán úgy1990 körül jött a dob. Alapjábanvéve, azt hiszem, rögtön a sú-lyosabb zene irányába fordul-tam. Bár nem zárkóztam el sohamás zenei irányzatoktól sem.

– Jelenleg a magyarorszá-gi Pokolgép nevű, kemény ze-nét játszó zenekarban dobolsz.Hogyan kerültél be ebbe a le-gendás bandába?

– Nem volt semmi különös.Egy nap pont hazafelé tartottama stúdióból, amikor felhívottNagy Dávid gitáros, hogy len-ne-e kedvem a Pokolgépben ját-szani. Azonnal igent mondtam.

– Korábban a Philadelphianevű együttesben is zenéltél,amelynek más kárpátaljaiszármazású tagjai is voltak.Miért oszlott fel a zenekar?

– Ez nehéz kérdés, és tulaj-donképpen magam sem tudom.A második nagylemezünk meg-jelenése után azt hittük, hogymost már végre történik valami,de nem így lett. Kevés volt akoncertmeghívásunk, csak anagyobb fesztiválokon tudtunkfellépni, és ez szétforgácsolta azenekart. De nem kell megijed-ni, nagyon-nagyon jóban va-gyunk most is.

– Igazi művészcsaládbólszármazol, hiszen édesapád,Czébely Lajos Kárpátalján élőismert köl tő, a nővéred,Czébely Gabriella pedig mostbontogatja szárnyait az iroda-lomban, de úgy tudom, koráb-

ban édesanyád, Csada Máriais kacérkodott az írással. Acsaládi példa téged nem von-zott az irodalom felé?

– Szerintem én vagyok a Fe-kete Bárány. A tréfát félretévevalami azért ragadt rám is. A má-sodik Philadelphia lemez szöve-geinek 75%-át én írtam, és írtamszöveget a Pokoli Mesék címűúj Pokolgép albumra is.

– Sajnos, de létező folya-mat, hogy a tehetséges kárpát-aljai emberek többnyire ma-guk mögött hagyják a szülő-földet. Neked hogy sikerült be-illeszkedned a magyarországitársadalomba?

– Véleményem szerint a szü-lőföld elhagyásának inkább gaz-dasági okai vannak. Senki semazért indul el az ismeretlenbe,mert olyan jó dolga van otthon.Mindenki próbálja megtalálni aszámítását, ki itt, ki ott, ki amott.A XXI. században nincs ebbensemmi meglepő. Eleinte nehézegy kicsit, de gyorsan meg lehetszokni. Én is megszoktam már, ésjól érzem magam.

– Leszögezhetjük, hogy ze-nei berkekben ismerik a neve-det, elértél valamit, tehát sike-res ember vagy. Szerinted ezakkor is bekövetkezik, ha ott-hon maradsz?

– A sikerhez jókora szeren-cse is kellett. Nem, nem valószí-nű, hogy otthon felfigyelnekrám.

– Távlati terveid?– Pokoli Mesék címmel szá-

mos előadásunk lesz. Ezt pró-bálom meg túlélni.

– Vártad a kárpátaljai kon-certet?

– Természetesen nagyonvártam, hiszen én Beregszász-ban születtem, és ritkán adatikmeg, hogy az ember a szülővá-rosában játsszon. Ráadásul aPokolgép zenekar nem játszottmég Kárpátalján fennállásának25 éve alatt egyszer sem.

– Üzensz-e valamit a hazairockereknek?

– Mit is mondhatnék? Íme,így, stílszerűen:

“A ruhám bőr és nem ballon,Az arcszeszem is csak Pitralon,De jegyezd meg jól,míg a Föld kerek,Mindig lesznek Rockerek!”

– Köszönöm a beszélgetést.

„Mindenki a boldogságát keresi…”Beszélgetés Árpa Zsuzsanna, ungvári tanárnővelSokéves tapasztalatok szerint a Magyarországon tanuló

kárpátaljai diákok túlnyomó többsége tanulmányai befejez-tével nem tér vissza a szülőföldjére. De azért akadnak kivé-telek. Egy korábbi interjúm kapcsán sok támadás ért, mi-szerint az elvándorlást népszerűsítem. Nos, Árpa Zsuzsan-na személyében egykor Magyarországon tanult olyan honfi-társra találtam, aki visszatért Kárpátaljára.

Philadelphiai pokolgépBeszélgetés Czébely Csaba rockzenésszel

KÁRISZ-kollázs


Bakos Kiss Károly

Ősz, vendégszöveggel„távoli, kétes tájakonkészülődik a fájdalom.”

(Pilinszky János)Ne mondd ne mondd...Az évszak csupa líraS a lombok gömbje olySzabálytalanHogy szeme szájaUjja s verse vanS a kertben sűrűFáradt illatok...A pályaudvar hídja még remeg...De már a kényes őszi szél dorombol...Távoli kétes tájakon...Hogy gázos ujjakGázos kézjegyekBabrálgatnak bennAz éles tárgyakonS földre hull az öngyilkos levél...„... a lombok gömbje olySzabálytalanHogy szeme szájaUjja s verse vanS a kertben sűrűFáradt illatok...”Ne mondd ne mondd...Hogy meghalok.

Nincs„Tudod, hogy nincs bocsánat...”

Nincs az, amit nem hagysz hátra,Ha eljöttél, hogy földbe ess;Szíved ne hordd a padlásra,De mentségeket se keress;S ha erőd sincs a maradásraHogy magad árnyéka lehess...Nincs az,Amit nem hagysz másra!Ha eljön majd, hogy földbe ess.

Bármennyire viszontagságos a Ma-gyarországon dolgozó kárpátaljai vendég-munkások sorsa, elég gyakran kerülnek mu-latságos szituációkba. Ahogy az a hat főstársaság is, amely annak idején először ültfel Csapon a nemzetközi vonatjáratra, és Bu-dapest felé vette útját, s amelynek némi tra-gikummal vegyes, alapjában véve azonbankomikusnak mondható esetét mások elmon-dásából jegyeztem le.

Nos, az említett „turista” csoport egyiktagja a sikeres vámvizsgálat fölötti örömé-ben mindjárt a felszállás után felbontott együveg vodkát. Hat, ünnepi hangulatban le-ledző atyafi számára egyetlen üveg vodka,figyelembe véve az ukrajnai italfogyasztási„hagyományokat”, természetesen kevés-nek bizonyult. Előkerült tehát egy újabbfélliter, aztán megint, s némi harapnivaló.

Ahogy fogytak a kilométerek, úgy fo-gyott a palackok tartalma is. Budapestreérkezve a társaság hangulata már a tetőfo-kon leledzett. A Nyugati pályaudvaron hő-seink matrózléptekkel kászálódtak le a vo-natról. Mindannyian úgy érezték, csomag-jaik súlya megkettőződött az utazás alatt,ezért hordár után néztek.

Egyikük felfigyelt két egyenruhás alak-ra, akik egy targonca közelében beszélget-tek. Az atyafi elméje abban a pillanatban

„megvilágosodott”, és azonnal integetnikezdett a „hordároknak”.

Az egyenruhások, mivel ők is felfigyel-tek a furcsa társaságra, nem kérették magu-kat. Odamentek hozzájuk.

– Jó napot kívánok! Kérem a személyiigazolványokat, útleveleket!

Az oldalfegyvert viselő „hordárok” azúti okmányok átvizsgálása után a csomagok-ra kerítettek sort. A táskákból és bőröndök-ből csakhamar elkerültek a „turisták” olyanelengedhetetlen holmijai, mint a kőműveskanál, a kalapács, a fangli, a dörzsölő. Tutifogás. Percek alatt még több „hordár” jelentmeg, és a helyzetet felmérve természetesensegítettek a csomagok cipelésében.

A társaság tagjaiban csak a rendőrka-pitányságon kezdett derengeni a felisme-rés, hogy valami nincs rendjén. Egyenkénthallgatták ki őket, utána pedig mindegyi-küket „megajándékozták” az ilyenkor szo-kásos egyéves kitiltással. Pontosabban:egyiküket két évre nyilvánították nemkívá-natos személlyé, de ezt csakis saját magá-nak köszönhette.

Az atyafi ugyanis úgy érezte, vesze-delmesen csökken szervezetében az alko-hol szintje, ezért pénzt kotort elő a zsebé-ből és arra kérte az ügyeletes „hordárt”,ugorjon ki valamelyik ABC-be vodkáért...

Lengyel JánosHordárra várva

Kedves Fiatalok!A KÁRISZ honlapján olvashattok az aktuális tervekről, programokról,

beszámolunk eredményeinkről.Írjátok meg, mit látnátok még szívesen a www.karisz.egalnet.hu című hon-

lapunkon!

Remeg a falnak dőlt ruha,Magát hordani kevés.Csupa ha, csupa még, csupamásikember-keresés.

A magány négy sora

Nézd az idő homorú tükrét,S görbületében önmagad.A pillanatban egy öröklét,Az öröklétben egy pillanat.

Tükör

Az idei balatonföldváriőszi találkozón arra is alka-lom adódott, hogy lapunkfiatal alkotói (a KÁRISZ ala-pítói) találkozzanak olvasó-ikkal, megosszák egymás-sal gondolataikat, elképze-léseiket. Írásaikat e szá-munkban is megtalálják azérdeklődők.

A képen: Bakos KissKároly költő, Elbéné Mes-ter Magdolna kisprózaíró,a Kárpátaljai Szövetség ésa KÁRISZ honlapjainakszerkesztője, Igyártó Gyön-gyi, lapunk jogi rovatának vezetője, Lengyel János író a pihenés ritka pillanatában.

Zölderdőtűz – még egyszerLapunk 2008 márciusi számában adtunk hírt arról, hogy megjelent Új-

vári Gyöngy énekesnő Zölderdőtűz című első lemeze. Olvasóink közül töb-ben érdeklődtek, hol tudnák megvásárolni a népszerű korongot. Mint meg-tudtuk, a CD csak magánkereskedelemben kapható. Érdeklődni lehet akövetkező címen: Dr. Gál Sándor 9970 Szentgotthárd, Árpád u. 17.Internetes kapcsolat: www.ujvarigyongy.hu

Fiatal szerzőink Balatonföldváron


KÁRISZ-kollázs

A boszorkányság, mint fogalom, méga pogány hiedelemvilágba nyúlik vissza.A boszorkányok két típusát ismerték:egyik volt a striga (vérszívó vámpír, sep-rűn repül), a másik a malefica (ezek a va-rázslók, kuruzslók, bábaasszonyok, ja-vasasszonyok).

Szent István királyunk a boszorkányo-kat három fokozatban büntette meg: böjtöl-tetéssel; a másodízben visszaeső boszorká-nyokat böjtöléssel, és a templomkulccsalkeresztet sütöttek rájuk; a harmadízbenvisszaesőket a bírák elé kellett állítani.

Kálmán király megállapítja, hogy: a„strigák”, mivel nem léteznek, ezért ne isindítsanak ellenük eljárást. Ezt a régibb tör-ténetírók vagy úgy értelmezték, hogy Kál-mán felvilágosultabb volt, mint kortársai,vagy úgy, hogy a magyaroknál nem voltakboszorkánynak tartott személyek. Ennekellenére a „malefica”-k büntetéséről Kálmántörvényei is megemlékeznek.

Nemzetközi tekintetben a 6. századi LexSalica germán törvény még reálisnak tartjaa repülő és emberevő boszorkányok léte-zését. Azonban a 7. századi germán törvé-nyek már büntetéssel sújtják azt, aki egymásik személyt strigának nevez. Nagy Ká-roly 787-ben kiadott rendelkezésében szin-tén tagadja azt, hogy lennének strigák.

Hazánkban – az európai átlagot figye-lembe véve (például Genfben 3 hónap alatt500 boszorkányt végeztek ki, Bambergben600-at, Sziléziában 107-et), – nem volt túl-ságosan sok a halálos ítéletek száma. Ki-vételt képeznek a mintegy két évtizedigtartó hírhedt szegedi boszorkányperek (aztállították róluk, hogy eladták az esőt, ésezért állt be a szárazság Szegeden), ame-lyek akkor zajlottak, amikor már sok ország-ban a szervezett boszorkányüldözés szű-nőben volt. A vádlottak jelentős részeazonban már a tárgyalást megelőző tortú-ra során – a vízpróbában (úgy tartották,hogy a boszorkány úgy úszik a vízen, minta parafa) stb. – elhunyt, úgyhogy a perekhalálos áldozatainak számát pontosan nemlehet megállapítani.

A magyarországi hivatalos periratok kétkülönböző részre oszlanak. Egy részüknéla kérdések közt feltétlenül szerepeltek bi-zonyos vádpontok. Ilyenek az ördöggelkötött szövetség, a boszorkányszombatonvaló gyülekezés és ott az ördöggel valóközösülés, a kannibalizmus, a fekete mise,a boszorkányok repülése, az ördög stigmáistb. (Stigmák: jelek a testen, amelyet, hamegszúrtak, akkor nem fájt.)

A perek nagy része azonban csak érintie vádpontokat, amelyeket a boszorkányokfőként a kínvallatás hatására ismertek be,annál részletesebben tárgyalják azonban a„konkrét” vádakat. A konkrét vádak a bo-szorkányok rontása, az oldás-kötés, amelybetegséget, impotenciát stb. okoz, a tehénmegbabonázása, az anyatej elapasztása stb.

A kínzások széles skálán mozogtak, de haddálljon itt egy kegyetlen példa: a boszorkány-ság bevallása céljából elvitték a vádlottat ahóhérhoz, aki bemutatta a kínzóeszközöket.Majd a kezénél fogva felhúzta egy létráraés odakötözte azokat a létra tetejéhez, ésúgy csüngette le. Ezt követően levágta ha-ját, pálinkát öntött a fejére, és felgyújtotta.(Ha valaki kiállta a próbákat és nem vallottabe a boszorkányságot, akkor szabadon en-gedték.)

A boszorkányperekben voltak hivata-los kérdések, amelyeket a vizsgálóbírókminden esetben kötelesek voltak feltenni.Ezek ilyen tételeket tartalmaztak:

„Vagyon-e szövetséged az ördöggel?Az mikor lett meg, hol, mely móddal, és kiingerlett reá? Mikor szövetséget vétettélaz ördöggel, az Istent megtagadtad-e?

Ottan mit csináltatok: vendégeskedte-tek-é, és többször voltatok-e olyatin ven-dégségben, és hol? És nemdenem azon ör-döggel közösködtél?

Minemű Boszorkány társaid vannak,azok kik, és veled hol voltak?”

Egyébiránt pedig volt olyan boszor-kányper Magyarországon, amelyben 69 ta-nút hallgattak ki.

A perbefogott személy vagy a tortú-rák, a kínzások hatása alatt, vagy mert néhasaját maga is elhitte, hogy ő boszorkány,igenlő választ adhat e kérdésekre, és a vá-laszokat néha még alaposan ki is színezi.Amennyiben a vádlott tagad, akkor ezek-re a kérdésekre felháborodott „nem”-melfelel.

A magyarországi boszorkányperekanyagát olvasva azonban azt látjuk, hogymind a vádak, mind a tanúvallomások több-sége egészen más dolgokról szól, mint afenti kérdések. A boszorkányok elleni konk-rét vádak többnyire arra vonatkoznak,hogy a boszorkánynak tartott személyekembert vagy állatot megbetegítettek, eset-leg halálba is kergettek; állattá tudtak vál-tozni; erkölcstelen életet éltek, mindenfé-le ismert varázseljárást folytattak: ellop-ták a tej hasznát, addig dörömböltek lát-hatatlanul vagy állat képében, amíg nemkaptak ajándékot, sok esetben jövendőtis mondottak és gyógyítottak; sőt, az egyikperben még az is kiderül a tanúvallomá-sokból, hogy maga a boszorkány nem akartgyógyítani, de a beteg erőszakkal kény-szerítette, hogy bizonyos gyógyító eljárá-sokat végezzen el rajta.

A vádak túlnyomó többsége azonbankoholt, s a kis közösségek tagjainak egy-más közti ellentéteit éppúgy kifejezik, mintazt a primitív fokon ma is élő hitet, hogy aváratlan szerencsétlenség, betegség, halálmindig „rontás” következménye.

Mária Terézia volt az, aki betiltotta a pe-reket, az utolsó perben 1759-ben, Maros-vásárhelyen hirdettek ítéletet.

IGYÁRTÓ GYÖNGYI

A kutató jegyzetfüzetébőlKÖZÉPKORI BOSZORKÁNYPEREK

A Kárpátaljai Hírmondó jelen számánakolvasói címlapképünkön a palágykomorócireformátus templomot láthatják. E felvétel-hez kapcsolódik az alábbi publikáció, hiszenennek a templomnak a kriptájába helyeztékörök nyugalomra a híres regényhőst, grófButtler Jánost.

Palágykomoróc és Ungtarnóc nevét azegykori itteni földbirtokos, Buttler János,illetve a történetét kissé meseszerűen fel-dolgozó Mikszáth Kálmán „Különös házas-ság” című regénye tette a nagyközönségszámára ismertté. A regényben szereplőButtler-kastély ugyan az Őrdarma mellettiBozdos tanyán épült fel, ám a grófnak ki-terjedt uradalma volt a két fent említett köz-ségben is. A Buttler család – erről is meg-emlékeznek a krónikák – igen bőkezűen tá-mogatta a környék református gyülekeze-teit. A Ruszkán is birtokos Buttler Jánosközreműködésével került Egerbe Dobó Ist-ván sírjának fedőlapja, amellyel házasságiperében „maga felé szerette volna hajlítaniaz itteni szentszék jóindulatát”.Pásztor Emil

Gróf Butter János“különös házassága”

Mikszáth Kálmán 1900-ban írt nagy si-kerű regényét, a Különös házasságot szá-zadunkban sokan felhasználták egyházel-lenes propagandára és támadásokra, érde-mes hát utánakutatni, mennyi a valóság-alapja ennek a különös házassági és peres-kedési történetnek.

Maga az író azt állítja műve elején, hogyennek minden sora igaz: „Egy még nem isnagyon megsárgult krónika után írom eze-ket a dolgokat, úgy amint következnek.Annyira biztosak és hívek az eseményekegyes főadatai, hogy a neveket se tartomszükségesnek megváltoztatni, és semmi ci-rádát, semmi írói arabeszket nem teszekhozzá. Az, aki a naplójában följegyezte etörténetkét, sohase szokott hazudni mások-nak se. Hát még saját magának minek hazu-dott volna? Igaz hát minden sora. Miértrontsam el én nem igazra?”

Mikszáth a cselekmény kezdetét 1815 tá-jára teszi, és elmondja, mi áll abban a bizo-nyos krónikában vagy naplóban. Gróf ButtlerJános sárospataki jogászdiák (akinek már vankiszemelt menyasszonya), tanulótársával,Bernáth Zsigmonddal együtt húsvéti vaká-cióra utazik. Onnan visszatérőben báró DőryIstván olaszröszkei szolgabíró, egykori ka-tonatiszt, a gazdag családból származóButtlert fondorlatos módon és akarata elle-nére összeházasítja leányával, Mariskával,miután azt a helybeli plébános elcsábította.

A regény szerint a fiatal gróf csak más-nap tudott a kastélyból megszökni. Buttlergyámatyja, Fáy István rögtön megindítot-ta az egri érseki szentszék előtt a pert, hogyérvénytelenítsék a nyilvánvalóan erő-szakkal kikényszerített házasságot.

Mese és valóságMikszáth regényében


Emlékezzünk régiekről

a Döry-kastélyban, hanem a plébániatemp-lomban, a Szent István-napi nagymise után,az egész falu népének jelenlétében. Egy ideigzavartalan boldogságban élt a fiatal házaspárButtler gróf erdőteleki kastélyában. Már gyer-meket is vártak, de ez az esküvő utáni évbenGirincsen halva született. E bánatuk mellettegyre inkább feldúlta a család békéjét a köl-csönös féltékenység. „Okot erre először –Döry Ferenc családtörténeti kutatásai szerint– a férj szolgáltatott, aki laza erkölcsi felfogá-sával a maga személyére nézve nem sokattörődött a házastársi hűséggel, s szemet ve-tett a grófné Nagy Zsuzsánna nevű komor-nájára. A grófné ezt csakhamar észrevéve, fel-indulásában [a komornát] felpofozta, de ezzelegyúttal ellenségévé is tette a leányt, aki csakaz alkalmat leste, hogy magát úrnőjén meg-bosszulja.

Amikor azután a grófné – egy komolybetegsége miatt – gyógyfürdőre ment, majdtovábbi üdülés végett egy ideig még a fel-vidéki Eperjesen lakó nagynénjénél maradt,onnan hazatértekor a férje ellenségesenfogadta, mert a rosszindulatú besúgók köz-ben az asszony hűtlenségének híreivelgyőzködték Buttlert. A grófné, akit férje azállítólagos hűtlensége miatt lelövéssel isfenyegetett, felhasználva férjének Pestreutazását, Erdőtelekről a legszükségesebbholmijaival Egerbe távozott. Később ki akartbékülni a férjével, de az nem akarta vissza-fogadni, s eltartásáról sem akart gondos-kodni. Az asszony hazament a szüleihezGirincsre, s beadta férje ellen az egri püs-pöki szentszéknél a keresetlevelet, azt kér-ve: kötelezze az egyházi bíróság Buttlert atisztességes házasság visszaállítására, há-zaséletük békéjének a megbontóit pedigtávolítsák el férje közeléből.

A szentszék kötelezte a grófot, hogyfeleségével a házassági életközösséget ál-lítsa helyre, s addig is fizessen neki tartás-díjat. Buttler csak évek múlva hajlott a ki-békülésre, s akkor két és fél évig ismétegyütt éltek. A gróf azonban továbbra isléha erkölcsű férj maradt, nem becsülte meg,sőt gyűlölte a feleségét, és állandóan zsar-nokoskodott fölötte. Alá akart íratni veleegy maga fogalmazta szöveget, amelybentöbbek között ez állt: „… egészben férjem-nek akaratjához fogom magam alkalmaztat-ni; megösmérem, hogy férjem soha egyrossz szóval sem illetett”.

A grófné nem alázkodott meg, hanemperindítás végett ügyükkel a csanádi püs-pöki szentszékhez fordult. Férje is hozzájá-rult, hogy ez a fórum mint választott bíró-ság döntsön közöttük. (Buttler akkori lakó-helye Torontál vármegyében, a párdányibirtokán volt.) 1803 decemberében volt atárgyalás. Az ítélet őket ágy- és asztaltólelválasztotta, és Buttlert a felesége részéreméltányos tartásdíj fizetésére kötelezte.

Most már végleges lett a házasfelek elvá-lása, de a házasság felbontását egyik részről

sem kérték. A gróf csak utóbb gondolt erre,amikor 1809 áprilisában arról írt levelében azanyósának: az a körülmény, hogy felesége nemképes élő gyermeket a világra hozni, ok lehet-ne a házasság felbontására. De további lépé-seket akkor még nem tett ennek érdekében.

1817-ben a tartásdíj mértéke és fizetéseügyében újult ki a gróf és felesége közt a pe-reskedés. A későbbi években aztán Buttlertegyre jobban bántotta az a gondolat, hogynincsenek gyermekei, nem lesz fiú örököse, sezért is szabadulni akart szerencsétlen házas-sága bilincseitől. A házassági kötelék megtá-madása azonban hosszú különélésük ellené-re is kevés sikerrel kecsegtetett, mert Buttleraddigi több évtizedes pereskedésük folyamánsohasem vonta kétségbe házasságának ér-vényes voltát. Ravasz ügyvédje most azt ta-nácsolta, hogy akár tanúk megvesztegetésé-vel is a házasság erőszakos létrejöttét kellenevalahogy bebizonyítaniuk. Sok-sok tanúravaló hivatkozással nyújtotta be Buttler grófkeresetlevelét Sávoly Sámuel ügyvéd az egriérseki szentszékhez 1827 áprilisában, a házas-sági kötelék megsemmisítését kérve.

Az, hogy Buttler az állítólag rákény-szerített házasságot mindjárt az esküvő utánmeg nem támadta, most, harmincöt évvelkésőbb a legkevésbé sem mutatott kénysze-rítésre. Ennek ellenére az egyházi bíróság1827-től kezdve éveken át mind a két házas-felet és nagyszámú tanúikat is lelkiismerete-sen meghallgatta. Ennek a köteléki pernek ateljes jegyzőkönyve az Egri FőegyházmegyeiLevéltárban 575 nagy ívoldalra terjed.

A pereskedés fellebbezés folytán azesztergomi prímási szentszéknél folytató-dott, amely az elsőfokú bíróság ítéletét tel-jesen jóváhagyta. Buttler most már Rómá-ba, az apostoli székhez fellebbezett, de aprímási szentszék jobbnak látta az ügyetnem terjeszteni oda, annyira kétségtelen-nek ítélte a házasság érvényességét.

Az állítólagos kényszerítést világosancáfolja Buttlernek az a levele is, amelyet 1792.augusztus 26-án, tehát az esküvőjük utánhat nappal küldött Erdőtelekről nővérének,Laczkovicsnénak, örömmel tudatva vele azesküvő megtörténtét: „Hozzád való szerete-tem – írta neki – késztet engem arra, hogytudósítsalak házasságlépésemnek megtevé-séről, melyet is ez folyó holnapnak 20-ik nap-ján tettem Gróf Döry Katalinnal, ki is magátszíves barátságodba ajánlja. (E levelet meg-őrizte az Országos Levéltár.)

Buttler gróf holta napjáig sem békültmeg a feleségével, de kénytelen-kelletlenfizette neki az évi ötezer pengő forint tar-tásdíjat. Maga áttért a református hitre, ésnagy vagyonából jelentős alapítványt tetta honvédtisztképző Ludovika Akadémiarészére. Buttler 1845-ben halt meg.

(Részletek a Magyar Szemle online1999 augusztusi számában közölt

publikációból.)

Hosszú éveken át folyik a per, deButtler az egyházi hatalmasságokkal

szemben nem tudja kivívni az igazát. Nemtudja elérni, hogy ettől a házasságtól sza-badulva, szíve választottjával köthessentörvényes házasságot.

Gróf Buttler János 1773. február 25-énszületett. Felesége, gróf Döry Katalin félévvel volt fiatalabb nála. A feleség édesap-ja a valóságban gróf Döry Gábor volt.Buttler csak a regényben tanult jogot Sá-rospatakon, a valóságban nem, sőt sajátbevallása szerint a második grammatistaosztálynál többet nem is végzett.

A fiatal gróf 1790-ben a Borsod megyeiSályban, báró Eötvös Ignác házánál ismerke-dett meg gróf Döry Gábor legidősebb leányá-val, Katalinnal. Beleszeretett a szép fiatal lány-ba. Az 1792. évi farsangon, amikor Eötvöséka telet a leánnyal Egerben töltötték, a fiatal-ember csaknem mindennapos vendégük volt,és kijelentette, hogy Katalint feleségül akarjavenni. A farsang utolsó vasárnapján Kassána Döry szülőktől meg is kérte a lányuk kezét.Az 1792. évi koronázó országgyűlés alkalmá-val Döryék is, János gróf is leutaztak Pestre.1792. május 31-én itt történt meg az eljegyzés,amely a grófi családok szokása szerint írásbe-li szerződés megkötésével is járt. Ezt a szerző-dést utóbb a teljes szövegével Heves várme-gye jegyzőkönyvébe is bevezették.

A szerződésben a vőlegény többek kö-zött így nyilatkozik: „… én alább írt Erdőte-leki gróf Buttler János, Isten Ő szent Felsé-ge vezérlése mellett szabad akaratombul ésegyenes szívbéli indulatomtul viseltetvén,s eljegyezvén magamnak… örökös hitvestársamnak… méltóságos gróf Döry Katalinkisasszonyt…

A tizenkilenc éves Buttler az akkori tör-vények szerint még kiskorúnak számított.Miután apja az eljegyzés utáni hónapbanmeghalt, ő óriási vagyont örökölt: a Hevesmegyei erdőteleki kastélyon kívül nagy há-zat Egerben és hatalmas földbirtokokat azország több részében Ung vármegyétőlTorontál vármegyéig. Buttler gróf 1792. au-gusztus 6-án Girincsre érkezett (az egykoriZemplén vármegye legdélibb falujába), aDöryek családi kastélyába. Menyasszonyá-val és annak szüleivel elhatározták, hogy azesküvőt ott hamarosan megtartják. A fiatalButtler gróf ezzel annyira sietett, hogy a há-rom egymás utáni vasárnapon való templo-mi kihirdetésüket sem akarta megvárni, ha-nem kéréssel fordult gróf Eszterházy Károlyegri püspökhöz, hogy adjon felmentést ezalól. Ámde a püspök, aki ismerte a fiatal grófkönnyelmű természetét, ezt nem akarta meg-adni, sőt Buttlernek – apja, anyja már nemlévén – birtokai gondnoka, Fáy BertalanHeves vármegyei másodalispán is azt taná-csolta, hogy várjon még a házassággal.

Ilyen előzmények után ment végbe a Dörycsaládtól valószínűleg nem késleltetett eskü-vőjük Girincsen, 1792. augusztus 20-án, nem

Pásztor Emil

Gróf Butter János “különös házassága”Mese és valóság Mikszáth regényében


Híres szülötteink

– 1991-ben készítettem veled interjút,mikor hazalátogattál Németországból,ahol szaporítottad ritka tehetségednekgyümölcsét. Akkor számolgattuk: ott vol-tál a legjobb ukrán, szovjet, magyar kard-vívók között, 16 sportmestert adtál a szov-jet vívósportnak, Magyarországnak többországos, Európa-, világ- és olimpiai baj-nokot neveltél. 7 évig a németeket taní-tottad a vívás fortélyaira. Részt vettél 5olimpián, a pekingi olimpiára egészségiokok miatt nem utaztál ki. Mindez helyetkövetel a rekordok könyvében. Ismerveszerénységedet, tudom, nem fogsz erre re-agálni, azért kezdjük most azzal: hogy isindultál?

– Nem vívással. Az ötvenes évekbenkerékpáron karikáztunk a szomszéd falvak-ba a técsői focicsapat mérkőzéseire. BéresLajos, az akkori sportélet mindenese egy-egy győztes találkozó után azt mondta: ju-talmat kap az, aki a leghamarabb viszi hazaa győzelem hírét. Ez többnyire nekem sike-rült, aminek az lett az eredménye, hogy tel-jesítettem a másodosztályú sportolói kö-vetelményt kerékpározásból.

Egy mérkőzésen csapatunk kapusa„lyukas” kézzel védett, ezért engem küld-tek a kapuba; olyan jól sikerült a bemutat-kozásom, hogy ott ragadtam.

Ilyen előzmények után felvettek aLembergi Testnevelési Főiskolára, ahol márfelsőligás csapatban folytathattam cerbe-rusi karrieremet. Ám egy komoly sérülésválaszút elé állított: kínlódom a kapu előtt,vagy váltok. Ekkor – 1952-t írt a naptár –találkoztam először a karddal, ugyanis avívás kötelező tantárgy volt. Három évre

rá már Ukrajna kardvívóbajnokságánakdöntőjében vívtam, és bronzérmet sze-reztem.

Még abban az évben döntős voltamegy nagyszabású nemzetközi tornán Lenin-grádban, ahol az akkorivívó-elit nagyjaival: Kárpá-tival, Gerevichcsel, Ko-váccsal mérhettem összepengémet, s nem is ered-ménytelenül. Bay Béla vi-lághírű edző mondta akkor:“Ha nekem öt ilyen fiatalvívóm lenne, akkor nemfélteném a magyar kardví-vás jövőjét.” Nagyon meg-ragadott ez a megtisztelőelismerés, továbbra is ke-ményen edzettem, volt iseredmény: 1956-ban aszovjet népek spartakiád-ján a döntőig jutottam,meghívtak a szovjet válo-gatottba, és elnyertem asportmesteri minősítést.

– Emlékszem, nagyonbüszkék voltunk rád, hogymagyar létedre a szovjetválogatott tagjaként beke-rültél az olimpiai keretbe.

– Eredményeim alapján jogos volt arészvételem, ám ekkor ért az első csalódás,amelyet – sajnos – több is követett. Nemvittek ki a sport legrangosabb ünnepére.Különböző kifogásokkal éltek, s csak ké-sőbb tudtam meg az igazi okot: nem voltammegbízható, ugyanis édesapámat koholt vá-dak alapján a Gulágra hurcolták.

Később kiakolbólítottak a szovjet vá-logatottból is. Ennek az volt az oka, hogy amoszkvai világbajnokság döntőjén egyelvtárs megkérdezte tőlem, kinek szurkolok.Éppen egy szovjet és egy magyar verseny-ző (Márk Midler és Kamuti Jenő) állt szem-ben egymással a páston, akik holtversenytvívtak az első helyért. Tudtam, hogyKamuti Jenő édesap-ja az 1956-os esemé-nyek kapcsán börtön-ben ült, és azt ígértéka sportolónak, hogyha megnyeri a ver-senyt, találkozhat azédesapjával, akinekenyhítik a büntetésétis. Nos, az elvtársnakazt válaszoltam, hogyannak szurkolok, aki-nek az ereiben ugyan-olyan vér csörgede-zik, mint nekem.

– 1956-ban többpofont is kaptál.

– Direktben és át-vi tt értelemben is.Szinte megszakításnélkül tapadtam a rá-

dióhoz, hallgatva a magyarországi híreket.Október végének csodálatos eseményei re-ményekre jogosítottak, amit hamar lehűtöt-tek a szovjet tankok. Az egyik edzésen ki-nyilvánítottam a véleményemet a szovjet

inváziót i lletően, mireedzőm hatalmas pofonnalreagált, és kitiltott egy hét-re az edzésekről. Csak ké-sőbb értettem meg: ő isszimpatizált a magyarokkal,engem ez a pofon mentettmeg a várható retorzióktól.Ez a hét mégsem múlt el“nyomtalanul”, mert na-ponta kijártam a lembergivasútállomásra, ugyaniselterjedt a hír: zárt vago-nokban szállítják a magyarszabadságharcosokat Szi-bériába, én is vittem volnanekik meleg takarókat, en-nivalót, de, sajnos, nem ta-lálkoztam velük.

Számtalan meghívástkaptam magyarországi ver-senyekre is, de ezeket, be-tegségemre hivatkozva, lekellett mondanom, holott

makkegészséges voltam. Rádöbbentem:ilyen körülmények közepette nem tudok azélsportban maradni, tanulni és tanítani fo-gok. Ekkor lettem a Lembergi Lokomotívegyesület vezető edzője. Ám a mestersé-ges elszigetelés nem adott lehetőséget amaximális kibontakozásra; tudtam-éreztem,hogy többre is képes vagyok. Elhatároz-tam: áttelepszem Magyarországra, annál isinkább, mert felsőszintű kérelem érkezett aszovjet vezetőséghez edzőhiány miatt. 1956itt is rendet vágott... Kilenc évig koptattamaz illetékesek küszöbeit, míg végre 1974-ben kézhez kaptam az engedélyt.

– Melyik egyesület szerződtetett le,hogy sikerült a beilleszkedés?

“Nem vittek ki a sport legrangosabb ünnepére”

Batizi Endre és Borbély Julianna, a vívóedző szülei

Batizi Sán-dor mester-edző, Técsős z ü l ö t t j e ,1974-ben tele-pedett át Ma-gyarországra,Gödöllőn él,ma is aktívantev ékenyke-dik.

Az a bizonyos Batizi-lábmunka…

A dormageni csapat 1994-ben(hátul középen Batizi Sándor edző)


Híres szülötteink

– Az utam a Vasasba vezetett, ahol16 évig megszakítás nélkül edzős-

ködtem, de részt vettem a válogatott felké-szítésében is.

Anyanyelvemre szüleim tanítottak, hi-szen mindössze 5 évig tanulhattam magyar

iskolában. De„feltarisznyá-zo tt” IllyésGyula, akinekc so dál a to sműveit szintekívülről i s-mertem, majdkésőbb őtmagát is sike-rült megismer-nem, no megkedves bará-

tom, Kányádi Sándor. „Sanyikám – mondtaegy tihanyi együttlétünk alkalmával – ne-ked nem szabad elkeseredned, hiszen te két-szeres magyar vagy: megőrizted magyar-ságodat otthon is, és elhoztad ide is.”

Az áthangolódást akkori munkatársa-im és tanítványaim is megkönnyítették.Gerevich Pál munkabírása és egészségesfanatizmusa, Bujdosó Imre páratlan humo-ra, Maróth Pali közvetlensége és gyermeki-es kedvessége – hogy csak néhány nevetemlítsek – segítettek át a nehézségeken.

Közrejátszott az is, hogy mindig maxi-malista voltam. Minden gondolatom, min-den tervem három alappilléren nyugszik: anemzet, a család és a sport. Ezek azok azértékek, amelyekért hajtottam, amiért éltem.Ezt akarom tudatosítani fiatal neveltjeimbenis, s hála istennek, nem eredménytelenül.Ennek kézzelfogható bizonyítéka: para-limpikonjaink a legjobbak a világon.

Bay Béla gondolata, aranybetűs intel-me az enyém is: „A sportban csak az elvég-zett munka lehet alapja bármiféle ítéletnek.”

A Vasassal háromszor hoztuk haza azEurópa Kupát. Számtalan ifjúsági és fel-nőtt sportolónak egyengettem a győzelem-

hez vezető útját, elvittem őket a váloga-tottságig.

Nekem az is fontos, hogy mindig szemelőtt tartottam a klubhoz való hűséget, hi-szen mindössze három klubban tevékeny-kedtem.

– Évek hosszú során különböző or-szágok vívóit nevelted, ott voltál mindenolimpián, paralimpián, bejártad a föld-kerekség országait. Tapasztaltál-e vala-mi különbséget az egyes országok, nem-zetek vívói között?

– Természetesen. A szovjet vívók kö-télidegzetűek voltak, szinte lehetetlen voltkibillenteni őket egy-egy sorsdöntő pil-lanatban. A németekre a céltudatosság, arendszeresség, az aprólékos tervszerűségjellemző. A magyar fiatalok végtelenül te-hetségesek, de túlértékelik győzelmeiket,ugyanakkor tragédiának tekintik a veresé-get.

Rengeteg országot kerestem fel az el-múlt évtizedekben, ami felér egy évtizedestanulmányúttal. Mindig is édesapám taná-csát követtem, azt tartottam szem előtt:„Fiam, mindig nyitott szemmel utazz!”

– Se szeri, se száma kitüntetéseidnek:ifjúsági és sportminiszteri elismerés, azév edzője, a vívószövetség aranygyűrűje,a Magyar Köztársaság ezüst érdemke-resztje, Schmitt Pálnak, a MOB elnöké-nek gratulációja, német, angol plaket-tek, oklevelek – hogy csak néhányat em-lítsek, s mind-mind köszönet, gratulációkereteiben.

– Úgy alakult a sorsom, hogy nincshiányom sikerekben, hiszen szinte mindenévben kaptam valami elismerést, de én nema kitüntetéseimre vagyok elsősorban büsz-ke, hanem a tanítványaimra.

– Szerteágazó teendőid mellett nemfeledkezel meg szülőföldedről és egyhá-zadról sem, amire – ha szabad így fogal-maznom – felmenőid köteleznek. BatiziAndrást feltétlenül meg kell említenem,aki majd fél évszázadigvolt a técsői gyülekezet es-perese. Ő írta többek közötta „Jövel Szentlélek Úr Is-ten” kezdetű gyönyörű éne-ket. A te anyagi ráfordítá-sodnak köszönhető a II. vi-lágháború áldozatainakemléktáblája a reformátustemplom falán, az úraszta-li kelyheket is te ajándé-koztad a gyülekezetnek…

– Erre csak azt mondha-tom: belső indíttatású köte-lesség, ami nem igényel ma-gyarázatot.

– Kérlek, mondj né-hány szót a családodról.

– Négyen voltunk test-vérek. S bár a bába segítsé-gével mind a négyen ugyan-abban az ágyban születtünk,

“Nem vittek ki a sport legrangosabb ünnepére”

hárman más-más állam polgáraként láttukmeg a napvilágot. Jómagam és Béla öcsém(1934, és 1935) születésünk percében cseh-szlovák állampolgárok lettünk. Béla egyéb-ként mérnök, azt szoktuk mondani, ő a csa-lád esze. Endre 1939-ben magyar állampol-gárnak született, ehhez képest fél évszáza-da Moszkvában él, közgazdász, akadémi-kus. Éva húgunk 1945-ben született, tehátszovjet állampolgár lett. Kereskedőként dol-gozott, tavalyelőtt hunyt el. A feleségem,Inga újságíró. A fiam, Tamás sikeres üzlet-ember. Unokám, Nóra 19 éves, ő a családszemefénye.

– Boldog ember vagy?– Igen, nagyon! Ám akkor lennék iga-

zán boldog, ha nem kellene útlevél, hogymeglátogassam Kárpátalján élő ro-konaimat, szüleim sírját, barátaimat. Én nemlátogatóba várom külhoni testvéreimet, énnem látogatóba akarok Kárpátaljára men-ni, hanem Haza!

– Köszönöm a beszélgetést.SZÖLLŐSY TIBOR

Felesége és fia

Tihanyban, Illyés Gyuláék nyaralója előtt (balról jobbraKányádi Sándorné, Illyés Gyuláné, Kányádi Sándor,

Illyés Gyula, Batizi Sándor)

Nóra, az unoka

Vívóedzés: Batizi Sándor és tanítványa,Gerevich Pál egyéni világbajnok


Népi kultúra

Mit ettek egykor a falusi emberek? Ezta kérdést elsősorban a Beregvidéken “a faluemlékezete” viszonylatában (úgy 70—80 évtávlatában) vizsgáljuk abban a tekintetben,hogyan alakították a táplálkozási hagyomá-nyokat az interetnikus, azaz a különbözőnemzetek közötti kapcsolatok.

A magyarság táplálkozási szokásait azéletkörülmények formálták: egyes régiók-ban, hasonlóan a népi kultúra más területe-ihez, érvényesülnek olyan jellegzetes, meg-határozó jegyek, amelyek nemzedékről nem-zedékre hagyományozódnak. “Hétfőn fu-szulyka, kedden krumpli, szerdán almaleves,csütörtökön fokhagymás lé disznó- vagytyúkhússal, vagy karalábé, pénteken fu-szulyka, szombaton árvaleves lágy kenyér-rel, vasárnap húsétel” — közli Sziládi Zol-tán nyomán Balassa Iván néprajzkutató(Balassa, 1989.)

A hegyvidéki életformát óhatatlanulmásféle étkezési szokások fémjelzik, mint azalföldit, vagy az ártéri gazdálkodás műve-lőiét. Lássunk egy példát! A Beregvidékena Szernye-mocsár a XIX. század közepéigjelentős mértékben befolyásolta a vidék la-kóinak életét (lásd bővebben Botlik József,2001.) A XIX. század második harmadátólkezdődően az egységesített folyószabályo-zó, mocsárlecsapoló és talajjavító munká-latok előtt a Szernye-mocsár környéki fal-vak lakói ártéri gazdálkodást folytattak. Azártéri gazdálkodás rideg szarvasmarhatar-tást, a tölgyes erdőkben makkoltató sertés-tartást és -hízlalást, mocsári legeltetést, aláp szélén található kaszálók használatát,réti gyűjtögetést jelentett, sőt, a vizek nemjárta széleken lehetőség volt a földműve-lésre is (Csiszár 1998). Az előbbiek szerve-sen kiegészültek a halászattal, a pákászat-tal (a pákász halászattal, vadászattal ésmadarászattal foglalkozott a lápban), illet-ve a vadon termő gyümölcsök gyűjtögeté-sével. Ez utóbbi egykor a népi táplálkozás-ban jelentős szerepet játszott. A táplálko-zási szokások változásainak vizsgálata azon-ban (különösen a Szernye-mocsár lecsapo-lása óta) azt bizonyítja, hogy manapság márlenézik a gyűjtögetésből megélni kívánót,úgymond “halász, vadász, madarász —éhenkórász”, vagy “.... üres tarisznyábankotorász” (nagyberegi adat).

A beregvidéki emberek elsősorbanolyan ételeket készítettek, amelyekhez ahozzávalók megteremtek a ház körül vagy atermőföldeken. Az élelmes asszonyok a kis-kertben egy-két ágyást befogtak a vörös-hagymának, a sárgarépának, egyet a petre-zselyemnek, a fokhagymának. Paradicso-mot, paprikát, korai krumplit (újkrumplinak)bőven termeltek, de volt itt nyári és téli ká-poszta, karalábé, kapor, uborka, cékla, bor-só, ülő- és karóspaszuly, sőt, mák is (ez utób-bi termesztése, a kábítószer-fogyasztás el-terjedése óta hatóságilag tilos). A palántá-kat mindenki maga nevelte, a falusi emberezért pénzt nem adott. Legfeljebb cserél-gették egymás között: az egyiknek az egyik-

Beregvidéki népi táplálkozási szokásokből, a másiknak a másikból volt feleslege(Hadházy 1986).

A szilvafákon kívül a kiskertben né-hány más gyümölcsfa is volt: például bú-zával vagy zabbal érő körte, nyári alma,meggy, dió. A szőlőt kerti lugasokon ter-mesztették, elsősorban Otelló és Izabellafajtákat. Elterjedt volt a Noa is, ám amiótaaz orvostudomány rámutatott arra, hogy azemberi szervezetre káros anyagokat tartal-maz (no meg nehezen szüretelhető, érettenkönnyen lehulló volta miatt), fokozatosanszáműzik a falusi udvarokból.

A népi táplálkozásban a legfontosabbétel a kenyér. Kivétel nélkül minden házbansütöttek kenyeret. Mivel ez a művelet na-gyon munkaigényes, a mai fiatalasszonyoklemondtak a házikenyér készítéséről. Érde-kes, hogy a magyar falvakba “bekerült”,ruszin-ukrán, pravoszláv vallású asszonyoka megvásárolt porta kemencéjében sütik mais a szentelni való pászkát (kígyósi adat).

A kukorica- és a gabonafélékből ké-szült ételek még a szegények körében semvoltak igazán népszerűek. Árpából, rozs-ból, kölesből, zabból és tökből ritkán készí-tettek ételt, ezeket inkább takarmánynövé-nyeknek tartották. A burizst (a rizs pótlása-ként főzésre használt hántolt búza) töltöttkáposztához használták. A töklaskát (a gya-lult tököt) idényben főzték habarva, akár-csak a salátalét. A tejesmálét (gyenge ku-korica) főzve vagy nyárson sütve fogyasz-tották, a málépuliszka (kukoricaliszt sűrűrefőzve) is megfordult a szegényebbek asz-talán tejjel, savanyú káposztával, lekvárral,lezsírozva, télen, disznóvágás után esetlegsült kolbásszal, oldalassal a tetején. A pu-liszka a magyarok asztalán egykor minden-napos lehetett, ugyanis a lakodalmi szoká-sokban az álmenyasszony ma is így dicsérimagát: “Én is tudok jó göncsős puliszkátfőzni!” (a rosszul kikevert kukoricalisztliszta forró vízben összecsomósodik, göncsőslesz — F. M.) (Füzesi, 2000.)

Búzadarából tejbegrízt vagy zsíros grízt(zsírban pirítva, vízzel) készítettek cukorralés fahéjjal ízesítve (elsősorban a gyerekekfogyasztották). Ha nem volt kukoricaliszt,grízpuliszkát főztek, ugyanúgy ízesítve, minta málépuliszkát.

Rizs felhasználásával készült a tejbe-kása és a kásáslé (a felforralt vízbe kásátszórtak, és amikor megfőtt, behabarták).

Az adatközlők elmondása szerint a bur-gonyás ételek nagyon közkedveltek voltak.Főztek zöldséges krumplilevest (hagymás-paprikás zsírra vizet öntöttek, ha felforrt,zöldséget és krumplit vetettek bele), rán-tott, illetve habart krumplilevest. Vastagételnek számított az újkrumpli, a tört krumpli.

A babból készült ételek nagyon lakta-tók, ezért gyakran kerültek a nehezebb mun-kát végző napszámosok vagy gazdálkodókasztalára. Ilyen volt a habart zöldpaszuly, atört paszuly (hagymás zsírral vagy sült kol-básszal, oldalassal), a habart paszuly, a rán-tott paszuly, a káposztás paszuly (amelybe

édes vagy savanyú káposztát, esetleg füs-tölt húst is tettek).

Káposztát is sokféle ételhez használ-tak: a lucskos káposztához (habarással), amár említett káposztás paszulyhoz (habar-va vagy rántva) és természetesen a töltöttkáposztához (savanyú vagy édes káposz-talevelekbe rizs, burizs, tarhonya, gersli /hántolt árpa/ esetleg málékása /kukorica-dara/ került apró kockákra vágott füstölthússal, illetve füstölt szalonnával).

A magyar emberek szerették a tészta-félét. Télen legtöbbször gyúrt és nyújtotttésztából készült a vacsora: haluska mák-kal, dióval, pergelt káposztával ízesítve (ezutóbbihoz kockára vágták a tésztát), túrós-haluska (túróval, tejfellel, sok olvasztott,füstölt szalonnából készült tepertővel). Hanem volt otthon túró, mák vagy dió,mocskostészta került az asztalra: a szilva-lekvárt vízzel cibereszerűre hígították, ezzelkeverték össze a haluskát. A pucuka, a pocvagy az angyalbögyörő (nudli) és a gölődör(nyögő) is gyakran került az asztalra. A lek-város derelye is kedvelt volt, de ez sokkalmunkaigényesebb, mint a fent felsorolttésztafélék bármelyike, így ritkábban készí-tették. Falun ma is van minden konyhánderelyemetsző, amellyel csipkés szélűre le-het kockára vágni a nyújtott tésztát.

A palacsinta, a lapcsinga (kremzli, kugli,nyers reszelt burgonya liszttel, tojássalösszekeverve, olajban kisütve) és a tarked-li, olágyi, kőttespalacsinta (sűrű palacsin-tatészta, élesztővel) is a népszerű ételekközé tartozott: a falusi házakban a hozzáva-lók mindig kéznél voltak. Bődi Erzsébet nép-rajzkutató megállapítása szerint a reszeltburgonya alapanyagú ételek szlovák-ma-gyar kapcsolatra vetnek fényt (Bődi, 1994),amelyet a csehszlovák éra ismeretében akárpátaljai magyar falvakban a magyar-szlo-vák együttélés velejárójának tekinthetünk.

A gazdasszonyok gyakran főztek rán-tott ételeket: savanyúlét (a disznóöléskor amájas vagy véres hurkához fel nem hasz-nált “aprólékot” — lépet, vesét, gégét —feltették főni, a jól befűszerezett lét rántás-sal sűrítették), köménymagos levest, gom-balevest. Telente a csipkedlileves (csipet-ke-) is felkerült az “étlapra”: a szárazpaszulytmegfőzték, leszűrték, tört paszulyt készítet-tek belőle. A főzőlevet meghagyták, gyúrttésztából apró darabokat csipegettek és ahüvelyk-, illetve a mutatóujj között kis go-lyókat formáltak levesbetétnek. Ez volt acsipkedlitészta, azaz a paszulylé levesbe-tétje. Reszelt tésztával is főzték (keményregyúrták a tésztát és nagy lyukú reszelőnlereszelték). Ez utóbbit sok helyen lenézőleg“a lusta asszony tésztájának” tartották. Ekategóriába tartozott a laksza (nyújtott tész-ta, amit csikóspóron sütöttek meg, össze-törték és beleforgatták a zsírba), és amarkoshaluska is, amelyet vastagra nyúj-tottak és kézzel elszaggattak (nem késselvágták el), majd sós vízben kifőztek éslezsírozták.


Népi kultúra

Népszerű volt a tejleves, a fokhagy-más paradicsomos krumplileves, a

szaggatott felvert tésztaleves. Kedveltekvoltak a gyümölcslevesek is: idényben ha-bart meggylevest, cseresznyelevest, almás-lét, szilváslét, birsalmalét főztek, télen aszaltgyümölcsből készítettek almás-, illetve szil-váslét, habart ételt.

A paradicsommártást, a köszméte-, il-letve a sóskamártást nem húsok mellé ké-szítették: az átpasszírozott sűrítményt víz-zel felengedték, felfőzték, habarással besű-rítették és léételként fogyasztották (ardóiadat).

Nagyberegről származó adat, hogy amúlt század 30-es éveiben a pásztorembe-rek körében a parázson sült sündisznóhúsés a bográcsban főtt teknősbékaleves ked-velt csemege volt.

A padlizsánnak, a spenótnak, a karfiol-nak a legtöbb beregvidéki magyar telepü-lésen nincsenek hagyományai, úgymondsajnálták a kertben a helyet az ilyen “váro-si” zöldségektől (nagyberegi adat).

A fűszerek közül a sót semmivel semtudták pótolni. A XIX. század közepén amagyar konyhában a paprika és a bors váltegyeduralkodóvá. Ezt megelőzően a népitáplálkozásban számtalan gyűjtögetett (ka-kukkfű, borsika, kömény, kálmos) és ter-mesztett (rozmaring, tárkony, sáfrány,lestyán, majoranna, zsálya) fűszernövénythasználtak (Tarján, 1995).

Városból eltanult, azaz nem homogénetnikumú közeghez kötődő újkeletű ételnekszámít a rakottkrumpli, a franciasaláta és atöltött krumpli (guti adat). Az ételek e cso-portjába tartozik a székelykáposzta, a lako-dalmi töltött hús, a dzsem, a krémes süte-mény, a szilvásgombóc, a krumplipüre(amelynek a falusi emberek szerint törtkrumpli a “becsületes” neve).

A köznapi ételek után essék szó az al-kalmi étkezésekről is. Ezek egyike a lako-dalmi vacsora.

Az adatközlők emlékezete szerint a múltszázad eleji lakodalmakban a laptapecsenye(fasírt, vagdalt hús) számított csemegének,töltött húsokat nem készítettek, mivel ezt“pocséklásnak” tartották (jánosi adat). Idekívánkozik egy szerelmi varázslás: “Ha ajány azt akarja, hogy szeretője elvegye, kétfehér galamb zúzáját-máját étesse meg velelaptapecsenyébe”. (Luby, é. n.)

Egy majdnem százéves, 37 versből álló,kéziratos nagyberegi vőfélykönyvben ta-lálunk leves-, csirkehús, borjúhús-, káposz-ta-, süteményköszöntőt. A felsorolt ételekután következett a vacsora megköszönése.

Tizenegy óra tájban (a menyasszony-tánc előtt) második tálalás is lehetett, erreenged következtetni a vőfélykönyvben a25. és 26. számú paprikáscsirke-, illetvenyúlpecsenyeköszöntő.

Az említett kéziratos vőfélykönyvbeegy pálinkaköszöntő és ötféle borköszön-tő verset is lejegyeztek: ez arra utal, hogy abornak akkortájt nagyobb becsülete volt,

mint manapság. Az adatközlők a szláv né-pekkel való kapcsolattal, azaz a tömény sze-szes ital fogyasztásának a ruszin-ukránok-tól való “eltanulásával” magyarázzák, hogya múlt század végére a magyar falvakban ishatalmas méreteket öltött az alkoholizmusokozta halálesetek száma. (Zárójelbe kíván-kozik: célzott kérdésre, milyen ételek készí-tését tanulták el a “bekerült” ruszin-ukrá-noktól, a nagyberegi adatközlők egyetlendolgot említettek: a gabonapálinka főzését,ugyanis a beregvidéki ember azelőtt gyü-mölcspálinkát főzött, “nem szorult rá” agabonából készült szeszre).

Egy XX. század végi lakodalmi menümár gazdagabb asztalról ad számot: pálin-ka, likőr, sör, pezsgő, üdítők; fasírozott, rán-tott szelet, töltött hús, franciasaláta, sava-nyúságok és szószok a húsételekhez, hús-leves, csirkepaprikás, sertéspörkölt, töltöttkáposzta, sütemények (édes, sós), torták(asztélyi adat). Régen nem hiányozhatott alakodalmi ételek sorából a tejbekása és agrízkoh, de, “úgymond, ezeket az ételeketma már egy lakodalomban elképzelhetetlen-nek és nevetségesnek tartjuk” (asztélyiadat).

Nem kívánok kitérni a vegyes házas-ságok kötésekor módosult lakodalmi me-nüre, csupán azt jegyezném meg: az ilyenalkalmakra meghívott ruszin-ukrán vendég-koszorú magyaros szokásnak tartja, hogycsak az étkezés előtt illik erős italt fogyasz-tani (kígyósi adat, vö. Bődi, 1994). Csupánérintőleg: a múlt század végén már előfor-dultak esetek, amikor a menyasszonytánc-kor “megszöktetett” menyasszony cipőjé-ből a vőlegénynek pezsgőt kellett innia.2003-as, szláv hatásra meghonosodni lát-szó jelenség: a vőlegény “megszöktetésé-ért” már a menyasszonyt is hasonlóképpen“bünteti” a násznép (jánosi adat).

Az emberi élet jeles alkalmai közül ki-emelkedik a táplálkozás szempontjából agyermek születését követő időszak, amikora szülő asszonyt és családját a rokonok,illetve a szomszédok látták el főtt étellel.Régebben vasárnap kivételével mindennapvittek enni a gyermekágyas asszonynak:elsősorban levest, főtt húst, pörköltet, rán-tott disznóhúst vagy rántott csirkét, töltöttkáposztát, fasírtot. Ételhordóban, koma-edényben vitték az ételt, amit más célokranem használtak. A süteményt egy díszes,kivarrott komakendőbe kötötték, amely aférjhez menendő lány kelengyéjébe is bele-tartozott és más célra nem használták. Ma-napság a gyermekágyas asszony megláto-gatását általában letudják egy doboz cso-koládéval, egy üveg itallal, egy csokor vi-rággal, pedig most is szükség lenne arra,hogy a rokonok főtt étellel segítsék a lába-dozását (Füzesi, 1996).

Az emberélet utolsó sorsfordulóját ahalotti tor követi ma is, bár emiatt az egy-ház számos püspöki körlevélben fejezte kirosszallását. Manapság a halotti torok márjóval szerényebbek, mint a múlt század kö-

zepén (szendvicset és töltött káposztát ké-szítenek), csak a sírvájók és a “tiszteletre”hívott idősebb férfiak, valamint a távolabbitelepülésekről érkezett végtisztességtevőkvesznek részt a toron, ahol bort, pálinkát ésásványvizet is tesznek az asztalra (Füzesi1995).

A napi társkapcsolatban élő nemzetekképviselői gyorsabban veszik át az úgy-mond, idegen ételeket, mint a homogén et-nikumok. A télire elrakott salátafélék – aromán lecsó, az adzsika, a zakuszka (e kétutóbbi paprika alapú, kenyérre kenhetővagy ételízesítőnek használt zöldséglekvár)az utóbbi fél évszázad alatt honosodott mega magyarlakta területeken, románok és ru-szin-ukránok közvetítésével. A magyar táp-lálkozásban a saláták közül elsősorban ahordós (taposott) savanyú káposzta és asavanyú uborka számít hagyományosnak.Egykor közszájon forgott, hogy a hordóskáposzta “tüdőnevelő”, azaz fogyasztásá-val megelőzhető a tüdőbaj.

Egy adalék arról, hogy a ruszin-ukránidénymunkások sokszor megunták a fös-vény magyar gazdasszonyok sovány koszt-ját. Nagyberegen szállóigeként maradt fenna történet, hogy a bandagazda, fellázadvaa mindennapi léétel miatt, így adta elő a töb-biek döntését: “Bömbileves (krumplileves),dögalaska (töklaska), túrózomhaluska(túróstészta) sose? B.... meg a földje, me-gyünk haza!”

A borscsleves, a kolbásszal ízesítettgrecska (tatárka), a makaróni po flocki (mi-lánói makaróni) is idegen étel. A pelmeni(húsos derelye) egykor a ruszin lakodalmakhúslevesbetétje volt (kígyósi adat). A ma-gyar konyhán tésztaféleként vált kedvelt-té, levesbetétként csak sonkalébe főzve,koldustáska néven ismert (beregszászi adat).

Adatközlőim szerint ma már a fiatalasszonyok nem szívesen pepecselnek amunkaigényes ételek készítésével: a kárpát-aljai magyar falvakban is meggyökeresedika gyorsétkezdék kínálata, csak nem a ham-burgerek, hanem (egyelőre) a szlávság kö-rében népszerű csebureki (háromszögletűhúsos fánk), a lekváros, káposztás, krump-lis pirog (lángos), a saslik (nyárson sült rab-lóhús). Ez utóbbit a kárpátaljai magyar fal-vakban lenézőleg “davajkajának” (gyorsételnek) nevezik.

A hasábburgonya is szláv területről (ésvárosokból) került a kárpátaljai magyar fal-vakba. Bizonyítja ezt, hogy bár a Magyar-országon ismert módon készítik a sültkrumplit, az zsárenij krumpli, zsaráni névenkerült be a köztudatba, még a 80 éves adat-közlők is így nevezik (nagyberegi, kígyósi,beregújfalui adatok).

Gyakran megtörténik, hogy a gyermek-intézmények konyháin lesik el az asszonyokaz idegen eredetű ételeket: az állami anyag-beszerzés révén kerül a gyerekek asztalárahetente többször is a borscs, a grecska, arosszolnyikleves (hasonlít a magyarkorhelylevesre), a céklaleves, a habart

Beregvidéki népi táplálkozási szokások


Mementó

sárgarépaleves, a rizseskolbász (nemrizseshús, mert az drágább), a szörnyiki

(túróval kevert búzadara, olajban kisütve).Érdemes megemlíteni, hogy a kárpátal-

jai magyar férfiak az 1970-es évektől (a ma-gyarországi vendégmunka-lehetőségig, kb.1998-ig) százszámra utaztak oroszországiépítkezésekre. Ez a vendégmunka is előse-gítette, hogy például a szibériai Tyumenymellett Hanti-Manszijszkban, a Hanti-Manszi Autonóm Körzet fővárosában, 5ezer kilométerre az otthontól a magyar épí-tők elérték, hogy az orosz nemzetiségű sza-kácsnő megtanult magyar nemzeti ételeket,például paprikás csirkét és a töltött káposz-tát (nem a holubcit, hangsúlyozta adatköz-lőm, mert az káposztának káposzta ugyan,de nem magyar) főzni. Talán a jó kosztnakis köszönhető, hogy a brigád néhány uk-rán anyanyelvű tagja gyorsan beilleszke-dett a magyar közösségbe (nagyberegi ada-tok).

Vajon vannak-e csak magyarokra jel-lemző táplálkozási hagyományok? A kárpát-aljai konyha ma is magyaros, ám a szakács-könyvek elterjedése, a vegyes házasságok,a lakosságcsere étkezési szokásainkon érez-teti hatását (Penckóferné Punykó Mária— Pákozdi Judit — 1992).

Az interetnikus kapcsolatoknak aberegvidéki népi táplálkozási szokásokmódosulásaira irányuló jelenségeinek vizs-gálatához csupán adalékokkal szolgálhat-tam. A téma további kutatást érdemel.

FÜZESI MAGDAIRODALOM: Balassa Iván: A határa-

inkon túli magyarok néprajza, Budapest,1989; Botlik József: Volt egyszer egySzernye-mocsár. Honismeret, 2001. 5–6.szám); Bődi Erzsébet: Etnikus jegyek ésinteretnikus kapcsolatok a gömöri magya-rok táplálkozáskultúrájában. Néprajzi tanul-mányok, 18. Szlovákiai Magyar NéprajziTársaság, Komarno-Komárom, 1994;Csi-szár Árpád: Sertésmakkoltatás az északke-leti erdővidéken. In. A beregi népélet, Nép-rajzi tanulmányok, Debrecen, 1998; FüzesiMagda: Temetkezési szokások Nagyberegközségben. Pánsíp, Ungvár — Budapest,1995/2. Füzesi Magda: KeresztelőNagyberegen. In: Szem látta, szív bánta...Kárpátaljai néprajzi és honismereti dolgo-zatok. Hatodik Síp — Mandátum Kiadó,Budapest — Beregszász 1996.; Füzesi Mag-da: Beregi lakodalmas: az eljegyzéstől azesküvőig. (Társadalomnéprajzi feljegyzé-sek). Beregi Hírlap, 2000. július 20., 2000.július 22.; Hadházy Pál: Népi táplálkozásTúristvándiban. In: Néprajzi dolgozatokTúristvándiból. Nyíregyháza, 1986.; LubyMargit: Bábalelte babona. Magyar Könyv-kiadó, é. n.; Pákozdi Judit: Kárpátaljai kós-toló (Penckóferné Punykó Mária előszavá-val). Új Mandátum Könyvek, 1992.; TarjánGábor: Fölnevelő hagyomány, Budapest,1995;

Beregvidéki népitáplálkozási szokások

A „Felvidék felszabadulása” után, 1939januárjában ismertük meg, amikor a Bereg-szászi Magyar Gimnázium tanári karábanmegüresedett helyekre az anyaországbólfiatalok érkeztek. Köztük egy ifjú törékenyhölgy – alig néhány évvel idősebb az érett-ségi előtt álló diákoknál –, viszont neve előtta „doktor” címet viseli, ami nem volt a kö-zépiskolai oktatók körében túlságosan gya-kori.

Ismerkedjünk meg addigi életútjával!Az Abaúj-Torna megyei 300 lakosú

Szinpetriben született 1914-ben. Édesapjaa község tanítója volt. Gimnáziumi tanul-mányait a debreceni Dóczi gimnáziumbanvégezte, érettségi után az ugyancsak deb-receni Tisza István Tudományegyetem la-tin-magyar szakára iratkozott be.

A nyelvészet iránti érdeklődését az ad-dig üresen álló tanszéknek Csűry Bálint pro-fesszorral való betöltése váltotta ki. Csűryfelfigyelt arra, hogy szerény hallgatója szü-lőfalujában már gyűjtött tájszavakat, és ezeknyelvtörténeti tanulságait meg is beszéltevele. Amikor aztán megkedvelt tanítványavállalkozott arra, hogy az elszigetelt-ségében élő négy magyar délvidékifalu: Kórógy, Szentlászló, Haraszti ésRévfalu nyelvjárását felkutatja, ez irá-nyú munkáját mindenben támogatta.

Bartha Katalin egyéb munkáivalis sikereket ért el, például a magyarszínelnevezésekről készült szókincs-tanulmányát a legjobb ilyen jellegűmunkát megillető emlékplakettel ju-talmazták, Csűry professzor pedigészrevétel nélkül doktori disszertáci-óként elfogadta. 1936 tavaszán dok-torált magyar és finnugor nyelvészet-ből meg pedagógiából.

1937 őszén meghívták óraadó tanárnaka Dóczi református leánygimnáziumba. Mi-vel azonban itt rendes tanárként való vég-legesítésére nem volt lehetőség, állást ke-reső pályázatát elfogadva a Vallás- és Köz-oktatásügyi Minisztérium Beregszászbahelyezte.

Az ismeretlen városról hamarosan ki-derült, hogy örömmel és bizalommal fogad-ja az újonnan érkező anyaországiakat,ugyanakkor Kárpátaljának a cseh uralomalatt egyetlen magyar nyelvű gimnáziumanagyon is jól felkészített és hazafias tanu-lókat bíz a megújult tanári karra. Rövid időnbelül kialakul a nevelő és a növendék kö-zötti kölcsönös bizalom, a tanórák nyugodtlégkörében a mesterkélt „tanárúrnő” meg-szólítás helyett Kató nénit hallgatják, kö-vetik a legmélyebb tisztelettel és szeretet-tel. A diákság nagyon érzékeny műszer,megérzi az elhivatottságot, felméri a széleskörű szaktudást, észreveszi a szeretetet(mindezek hiányát is), és ez megmutatkozika kiváló tanulmányi eredményekben.

Kató néni szelleme természetesen túl-

Doktor asszony, anno…Augusztus 3-án, életének 94. évében elhunyt Dr. Bartha Katalin,

a nyelvtudomány doktora, egyetemi tanárlépte a katedrát, átterjedt a város és a kör-nyék közéletére. A felnőtt érdeklődők köré-ben is népszerűkké váltak nyelvészeti, aszlavóniai nyelvjárásról szóló előadásai,amelyek egy része a rádióban is elhangzott.Az említett délvidéki falvakban gyűjtöttnépdalok ugyanúgy szerepeltek a leány-gimnázium regőscsoportjának műsorán,mint a Szernyei Gyöngykaláris közismert da-lai. A regőscsoport küldetése az volt, hogya Borzsavölgyi Kisvasút mentén fekvő ma-gyar szórványtelepüléseken előadásokattartson a nemzeti tudat ébren tartására,megőrzésének elősegítésére. Ki más lehe-tett volna ennek a fárasztó, de sikeresen éskedélyesen lebonyolódó feladatnak a szer-vezője és irányítója, mint Bartha Katalin?

Ha a történelem bele nem avatkozik, úgytűnt, Kató néni családjával végleg bereg-szászivá válik. Férjével, Deák Györggyel, agimnázium testnevelő tanárával, az intézetcserkészcsapatának parancsnokával, többhelyi és országos sportszervezet vezetősé-gi tagjával saját tulajdonú házukban egyrenépesebb családot alapított.

Csakhogy hamarosan egymást követtéka megpróbáltatások. Elképzelni is nehéz, mi-képpen lehet a hírhedt málenkij robot foly-tán özveggyé, a gimnázium megszüntetésemiatt állástalanná válva, a szorgalmas mun-kával megteremtett otthonból kitéve négypici gyermeket eltartani, nevelni. El kelletthagynia már-már megkedvelt városát.

Igaz, erre kényszerültek sokan tősgyö-keres beregszásziak, kárpátaljaiak is. Az újkörnyezet azonban nem pótolta minden te-kintetben a régit. Meg is kerestük, számontartottuk egymást, és amikor lehetővé vált,összejöttünk, megalakítottuk előbb a Be-regszászi Öregdiákok Baráti Körét, majd aKárpátaljai Szövetséget. Találkozóinkon –amíg egészségi állapota, fizikai ereje lehe-tővé tette, Kató nénit is örömmel üdvözöl-tük, szeretettel vettük körül, a hajdani ta-nár-diák viszony –, amely annak idején isigazán szívélyes volt – őszinte barátsággánemesült. A szervezett összejövetelekenkívül is találkoztunk, így ismertük háborúutáni életútját, értesültünk tudomá-nyos sikereiről.


Doktor asszony, anno…Augusztus 3-án, életének 94. évében elhunyt

Dr. Bartha Katalin, a nyelvtudomány doktora,egyetemi tanár

Sajnáltuk, hogy még Be-regszászban dédelgetett

terve, a szlavóniai nyelvjárásszótára, nem valósulhatott meg,mert Magyarországra hazatele-pülésekor a szovjet vámosok atöbb év alatt gondosan össze-szedegetett gyűjteményt tartal-mazó 12 füzetet nem engedtékáthozni – Csapon egyszerűen asínek közé hajították.

Örültünk viszont annak,hogy itthon, Magyarországonrögtön álláshoz jutott, majdBárczi Géza professzor szemé-lyes rábeszélésére – nincs nálaalkalmasabb személy a tanárse-gédi állás betöltésére – az egye-tem nyelvészeti tanszékéneknélkülözhetetlen munkatársávávált. Olyannyira, hogy már azelső egyetemi évében adjunk-tusnak nevezték ki. Amikor pe-dig Bárczi professzornak az Eöt-vös Loránd Tudományegyete-men tanszéket nyitottak, BarthaKatalint is magával hozta Bu-dapestre.

Ha ifjúkori terve, a szlavó-niai nyelvjárási szótár, a barbár-ság miatt nem is valósulhatottmeg, a nyelvészeti szakirodal-mat több kiváló tanulmánnyalgazdagította. A magyar szókép-zés című, 1958-ban a Tan-könyvkiadó gondozásábanmegjelent műve évtizedekigtankönyvként szolgált.

A tővégi magánhangzóktörténete című monográfiája,amely a Nyelvtudományi Érte-sítőben jelent meg, egyúttalkandidátusi értekezése. Szá-mos nyelvtörténeti és nyelvjá-rástani szakcikk után az Aka-démiai Kiadónál megjelenteklegfontosabb tanulmányai azigeképzésről, s ezek Kató né-nit a nyelvtudományok dokto-rává avattatták.

A megpróbáltatásokat ne-mesen kiállta. Egyedül nevelte

Mementó

fel nehéz körülmények, politikaizaklatások közt négy gyermekét.A hősies helytállás jutalmakénthosszú élete meleg családi kör-ben telt, örülhetett unokáinak,sőt dédunokáinak is. És ugyan-ez a szeretet áradt felé a tanít-ványok hosszú sorától, akikközül később többen munkatár-saivá váltak. Vallomásuk szerintez a kettősség csak a helyzetre

utal. Az a személyi-ség, akivel találkoz-tak, a különböző lá-tószögekből nézve isegy és ugyanaz volt:a mindenki irántmegnyilvánuló jóin-dulat, érdeklődés éstisztelet megtestesí-tő je. Nemcsak anagy elődök, hanem

a tanítványok iránti tiszteleté is,hiszen „a mai kezdő hallgatómég nála kiválóbb tudóssá vál-hat”.

A budafoki temetőben egy-kori beregszászi tanítványának,Géczy Tihamér lelkésznek ésKenyeressy Károlynak, a váli re-formátus gyülekezet lelkipászto-rának szolgálatával vettünk vég-ső búcsút Dr. Bartha Katalintól.

Benda István a beregszásziöregdiákok és a Kárpátaljai Szö-vetség nevében a latin szakostanárt a római költőtől, Horati-ustól kölcsönzött gondolattalbúcsúztatta: „Csak részben hal-tál meg, mivel ércnél maradan-dóbb életművet hagytál az utó-korra, amelyet nem kezdhetnekki az elfutó számtalan eszten-dők, nem rombolhatnak le tör-ténelmi korunk zivatarai”.

Az Eötvös Loránd Tudo-mányegyetem Magyar Nyelv-történeti, továbbá a DebreceniEgyetem Nyelvtudományi Tan-székének, valamint a MagyarNyelvtudományi Társaságnaka nevében egyik legkedvesebbtanítványa és munkatársa,Korompay Klára, ClaudeEsteban francia írót idézve kö-szönt el a nagyra becsült tanár-tól és kollégától: „Homo hominihumus”, azaz „Ember az emberszámára humusz”. Te valóbanaz voltál.

B. I.A képeken: Dr. Bartha

Katalin barátai körében.

A boldogság szót sokan éssokszor próbálták definiálni, fi-lozofikus tartalommal megtölte-ni, esetenként negédesen vagyreálisan.

Talán sokan önmaguknak isfelteszik a kérdést, hogy voltam-e én valaha boldog, vagy mit isjelent számomra a boldogság?Valamilyen válasz legtöbbszörcsak hosszas töprengés, lamen-tálás után sikerül. Én is tettemegy próbát, azaz egy alkalmi köz-vélemény-kutatást környezetem-ben, ennek során több hozzámközelebb és távolabb állónak isfeltettem az ominózus kérdést. Aválaszok nem leptek meg, hiszena definíciók átfedték egymást, éslegtöbbjük a jólétet, a föníciaiakértékmérőjét, a pénzt, továbbá asikert, a karriert, az emberi kap-csolatokat, a lelki békét helyezteelőtérbe, de szót kapott a tole-rancia, a mentális erő, a jellem, ajókedv és az akarás is.

Rohanó, állandó időhiánnyalküzdő, és sikert, hatalmat haj-hászó világunkban azt hiszem,szükséges – nemcsak keresni,hanem meg is találni az alap-irányt adó csillagot, azt a deren-gő fénysugarat, amely valame-lyest útba igazit, hogy hol is aboldogság mostanában?

Már látom, a boldogság vég-telenül bonyolult, ugyanakkoregyszerű dolog.

Ha Jókai Annát olvasok, amegállapodottság, a harmónia iskulcsszavak. A pozitív és nega-tív töltés együttes egésze, ame-lyek a teljes színt adják. És ha asikert két kudarc közötti szünet-nek értelmezem, akkor azt hi-szem, már voltam sikeres és bol-dog is, hiszen voltak szüneteim.Aztán az élet tovább tanított, aboldogság nem csak siker és nemcsak szerencse kérdése. Talánegy közbülső állomás lehet a túlkevés és a túl sok között.

Egy valós kaukázusi „mese”jutott eszembe, amelynek mostnem a „krétakör”, hanem inkábbaz „Egy csepp méz, egy cseppemberség, egy csepp boldog-ság” címet is adhatnám.

Hadisírkutató akciónk sorántöbb ezer kilométerre Magyaror-szágtól a Kaukázus hivalkodó,vadregényes tájaira vezérelt sor-sunk. Szinte az Isten háta mögött,távol a világtól, ahol katonáink

Jegyze tEgy csepp méz, egy csepp

emberség, egy csepp boldogság?sírjai domborulnak, a térkép ésvezetőnk segítségével eljutottamegy pici tanyához, amelynek kör-nyékén véltük felfedezni katoná-ink utolsó emlékét. A tanya sze-gényes, roskadozó viskója előttelhaladva éreztem, hogy a nemlétező függönyön keresztül fi-gyelnek. Amikor a temetőbőlvisszatértünk, amelyet a tanyamögötti rekettyésben meg is ta-láltunk, és leraktuk a kegyelet vi-rágait, már az udvaron állt egy haj-lott korú nénike. Kísérőmtől kér-dezte:

– Kik ezek?– Egy magyar tábornok és

csoportja, a magyar katonák sír-jait keresik – hangzott a válasz.

A nénike kedvesen szóbaelegyedett velünk, és csakmondta és mondta...

Éreztem jólesik neki a beszéd.Ki tudja, mikor vetődött errevándor, pláne külföldi, akivelszót válthatott volna. Hamaro-san megtudtuk, hogy fivére is azátkozott II. világháborúban esettel és éppen Magyarországon.Könnyes szemmel mesélte a tör-ténetet, de éreztem, hogy meg-könnyebbült. Nagyra értékelte,hogy ekkora időtávlatból is fog-lalkozunk katonáink sorsával éskedvesen megnyugtatott:

– Ezek a sírok, amíg én élek, ígé-rem, mindig gondozva lesznek.

Aztán megkérdezte tőlem, el-fogadok-e egy csupor mézet, ésmáris betotyogott a házba. Né-hány pillanat múlva, kézzel fog-hatóan éreztem, boldog va-gyok. A szemüvegem nekem ispárás lett! Kaptam egy csupormézet, de igazán akkor lettemvolna boldog, ha én adhatok.Ezért csak annyit ígértem, meg-próbálom fivérét Magyarorszá-gon felkutatni. Hátha ő is bol-dog lehet. A terepjáróban mégsokáig a spontán találkozásunkhatása alatt álltam.

A boldogság ugye milyen bo-nyolult és ugyanakkor egyszerű?Csak jól kell elosztani és juthatminden napra. Vigyázz! Ez csakakkor igaz, ha tudsz örülni annakis, ha mások boldogok.

Dr. Holló József Ferenc altábornagy, a HM Hadtör-téneti Intézetének és Múzeu-

mának főigazgatója,a hadtudomány kandidátusa,

címzetes egyetemi tanár


Irodalom

Amikor a gyermek megszületik, a szü-lei keresztnevet választanak neki, amely azövé egy életen át. Sőt, a síron túl is velemarad. Hiszen, amikor a halottat elhelyezikvégső nyughelyére, felvésik a nevét a fej-fájára. Aztán amíg az enyészet az írást on-nan le nem törli, mindvégig tudatja az élők-kel, hogy aki itt pihen, ezt a nevet viselteföldi életében. Értem ez alatt az adott sze-mély keresztnevét, nem pedig a vezetékne-vet. Mert a vezetéknév az élet során akár-hányszor megváltozhat különböző esemé-nyek hatására, többnyire házasságok foly-tán. Mostanság ugyanis a frigyek nem azégben köttetnek, nem igazán tartós az esküszava a holtomiglan-holtodiglan, így aztána válást követően – leginkább a nők eseté-ben – sokszor változhat a vezetéknév. Ez-zel hát nem érdemes foglalkozni. De a ke-resztségben kapott név, amelyet, ki tudja,milyen intuíció folytán választanak a szü-lők a gyermeküknek, többnyire már előre,még a világrajövetel előtt, tartós útravaló:magunkkal visszük, kevés kivétellel, örök-re. És bár megszámlálhatatlanul sokan vi-selünk egyazon keresztnevet, az mégis min-den esetben egyedi, kivételes marad: min-den név mögött más-más ember rejtőzik,ugyanaz a név ezernyi önálló egyéniségettakar, és mindig az adott személyre vanszabva. Figyelemre méltó, hogy valamennyikeresztnévben benne rejlik a fátum intő jele,jellemformáló ereje van, magában hordozzaa sorsszerűséget. És mégis, az útravalókéntránk ruházott egyazon név egyik emberredicsőséget hoz, a másikat megbélyegzi…

Az élet folyamán a nevünk hozzánk nő,megjelöl és részünkké válik. Ritkán fordulelő, hogy valaki megválik tőle, mert szebb,vagy divatosabb nevet akar. Ezt a törvénynem tiltja, bárki megteheti. De a névcsereaz egyén személyiségén, jellemén, sorsánmit sem változtat: a keresztségben kapottnév árnyékában éli le az életét, az mindvé-gig vele marad.

Ilyen gondolatok kavarognak bennem,amíg a temető útját járom a hidegedő ősz-ben, amikor a halottak napját idéző krizan-témok már dermedt borzongással simulnakaz anyaföldhöz, vagy fonnyadt barnán hal-dokolnak a sírokat takaró jeges leheletűszürke betonszarkofágon.

Katalin napja van.Meg-megállok egyik másik sírhalom

mellett, betűzgetem a neveket, miközbenkülönös gondolatok kavarognak bennem.Hogy szólíthatta az itt nyugvó Piroskákat,Sándorokat, Iréneket, Istvánokat gyermek-ként az édesanyjuk, vagy azok, akik ismer-ték, szerették őket? Kedveskedve becézget-ték, vagy hivatalos komolysággal a teljesnevüket kimondták?

Lassan bandukolva a temető csendjé-ben azon kapom magam, hogy már nem ahajdan élt emberek nevén töprengek, ha-nem a saját nevem visszhangzik a fülem-

Weinrauch Katalin

A nevem hallatánben, élőn, elevenen. Életem egymás sarkáttaposó évtizedei alatt milyen sokszor szólí-tottak a nevemen… Hányféle tónusban ésmennyiféle hangsúllyal… Hivatalosan,meleg szeretettel, közönyösen, lenézően, el-ismeréssel, kígyósimasággal, haraggal vagysemmitmondó, bántó szürkeséggel...

Megállok anyám sírjánál, és tisztán hal-lom, ahogy régen halott édesanyám meg-szólít. És én, átlépve az éveken, az idő se-honnan sehova rohanó folyásán, érzem,amint megérint szeretetből szőtt hangja.Olyan jó belesimulni anyám láthatatlan, fe-lém tárt, ölelő karjába és hagyni, hogy csa-pongó gondolataim a lágyan fodrozódóemlékek hullámán visszataláljanak a múlt-ba. Látom anyám mosolygós szemét, amintféltőn követ tekintetével, úgy, ahogy egy-kor rég az éppen járni, beszélni tanulócsöppséget, a valamikori kisgyermeket,engem. Tisztán hallom a hangjából kicsen-dülő szeretetet, féltést: vigyázz, jaj, óvato-san Katicám, kiscicám… És én szót fogad-tam, vigyáztam, ahogy ő mondta. Aztánkésőbb, amikor már korántsem voltam oly-annyira szófogadó, sőt, lány létemre, kerí-tésekre másztam, faágakon hintáztam, vagyéppen a szomszéd fiúkkal rúgtam a labdát,esténként, miközben anyám a fürdőkádbanigyekezett lecsutakolni rólam az elmúlt napszutykát, piszkát, olyan feddő hangon kor-holt és úgy ejtette ki a nevem, hogy elszé-gyelltem magam. De másnap mégis ugyan-ott folytattam és ugyanúgy… És anyám holharagosan, hol belefáradva a meddő intel-mekbe, mégis mindig katicázott. Mert Kati-cának nevezett akkor is, ha rosszat tettem.És én tudtam, éreztem, hogy szeret.

Emlékszem, az óvodában kezdtek Kati-nak szólítani a gyerekek – az óvó néni Kati-kának –, amit én nagyon sérelmeztem. Hi-szen addig a családom, ismerőseim köré-ben csak a Katica névre hallgattam. Későbbmegszoktam, hogy Kati vagyok. Iskolábakerülve már örültem is, ha így szólítottak ésnem a vezetéknevemen, ahogyan ez ma márelfogadott, megszokott dolog a gyerekekközött. Az osztályban az igazi barátnők, jóbarátok azzal váltak ki a többiek közül, hogyegymást a keresztnevükön szólongatták,persze nem becézve.

Figyelj csak, Kati, suttogta óra közbena barátnőm, szünetben elárulok neked egynagy titkot. Ilyenkor titokzatosnak, bárso-nyosnak és mélysötétnek hallottam a ne-vem, s alig vártam, hogy megtudjam a „nagytitkot”. Az irigykedők sápadtsárgán szi-szegtek felénk, ha látták, hogy összebújvasustorgunk a barátnőmmel. Aztán kígyósi-masággal Katikázva félrehívtak és a másik-ról valami ostoba pletykát terjesztve les-ték, hogy összeveszünk-e. Ez általábannem sikerült nekik, vagy ha mégis, nem tar-tott soká… Felsős diákként, amikor jól tud-tam a leckét, zene volt fülemnek, ha felelniszólítottak: Katalin, jöjjön ki a táblához! Ha

nem készültem, szinte borzolta a fülemet atanár szenvtelen, közönyös hangja, ahogykiejtette a nevemet, mert bár biztosan nemígy volt, mindig valami furcsa kárörömetéreztem kicsendülni belőle.

Aztán, amikor már odáig nőttem, hogya fiúkkal kapcsolatban nem csak az jutotteszembe, hogyan tudnám jól felbosszanta-ni őket, megkaparintani a labdájukat, roller-jüket, nagyon sok érdekes tapasztalatra tet-tem szert a nevem hallatán. És ekkor tuda-tosult bennem az, amire addig soha nemfigyeltem, hogy ő FIÚ én pedig LÁNY va-gyok… Ha tetszett a fiú, szinte cirógatott ahangja, ahogy a nevemet kiejtette, és énrengeteg mindent tudtam belemagyarázni,kihallani belőle! Mennyi érzelmet szűrtemki a körülöttem idétlenkedő kamaszok elbi-csakló, itt-ott pincemélyen dörmögő, majdváratlanul koloratúrszopránba felcsúszóhangjából, ha nevemen szólítva, suta laza-sággal moziba hívtak. Ami soha nem egye-nesben és a lényeget érintően történt, ha-nem körülírva, rávezető módon:

– Figyelj csak, Kati, bírod a bunyósfilmeket? Persze van benne szerelem is…Itt egy jelentőségteljes pillantás követke-zett, – én már láttam, de ha akarod, a kedve-dért megnézném veled még egyszer…Na,nem a csók miatt! Csak tudod, amikor a se-riff a ló hátán ülve csípőből tüzel, az annyi-ra klassz! Ő a főhős, úgy hívják, hogy Joe(betű szerint ejtve!) és a rabló cowboy-tüldözi, aki előle menekül. Te, ezt neked islátni kell… Ha tetszett a fiú, ráálltam a bu-nyós film megtekintésére, még ha nem isvolt igazán az én műfajom. Aztán kalimpálószívvel hallgattam a sötétben hozzám hú-zódó fiú szájából az aggódó figyelmet, ame-lyet suttogva a kimondott nevembe sűrí-tett: Katika, nem cserélünk helyet, jó he-lyen ülsz? Igen, ez határozottan arra utalt,hogy tetszem neki! Ennek is. Mert aztánjött a következő, aki még jobban megdo-bogtatta a szívemet. Ahogy visszaidézemserdülő korom érzelmekben dús eseményeit,ma már csak megmosolyogtat, de tagadha-tatlan, hogy az akkori énemhez vezető szim-pátiahidat a fiúk szájából elhangzó nevemjelentette. Még akkor is, ha előzőleg csakúgy, heccből, rántott egyet derekamig érőcopfomon. Mint a Nagy Ő. Ahogy elhúzottmellettem a bringáján, sportmezben, hátána futballkapusokat jelölő öklömnyi szám-mal. Na mi van, copfos, klassz csaj vagy!Nemcsak a szája nevetett, hanem a szemeis. Jössz este bulizni? Nem vett tudomástmorcos tekintetemről, vidáman folytatta: teKati vagy ugye, vagyis Katica? Csúfondá-ros volt a mosolya, de a hangja simogatott,és ettől valamilyen furcsa gyengeség fo-gott el. Olyan, amilyet addig soha, egyet-len fiú társaságában sem éreztem.

– Katica, ha nem leszel a feleségem,soha nem nősülök meg! – mondta akezemet fogva, kamaszoktól szokatlan


Irodalom

határozottsággal, nem sokkal megis-merkedésünket követően, tizenvala-

hány évesen. Uram Isten, megkérte a ke-zem, lángolt fel tini lelkemben az öröm. Gye-rekes fogadkozásnak is vehettem volna azígéretét, de nem tettem. Valami miatt hittemneki…

Aztán pár év múlva, már majdnem dip-lomásan, egy csillagfényes nyári estén avirágjukat hullató hársak alatt nagyon ko-molyan megismételte a lánykérést: Katicám,légy a feleségem! Ahogy kiejtette a nevem,annak minden betűje külön-külön megpen-dült és olyan lágyan, szerelmesen muzsi-kált, mint értő művész keze alatt a hárfahúrja.

És Katica maradtam neki mindvégig.Pár nap híján harminc évig.

Amikor háromnapi vajúdás után meg-szültem az első gyermekemet, és csodávalhatáros módon mindketten életben marad-tunk, a megkínzott, ám tökéletesen egész-séges csecsemőt karomba tevő nővérkehangjából biztató öröm csendült, ahogyhozzám fordult: Katerina, nyissa ki a sze-mét, itt a baba, nézze milyen szép... Abbana sivár kórteremben a szférák zenéjének va-rázsával vetekedett a ruszin nővérke fiata-los, üde hangja: utat talált a túlvilágra ké-szülő lelkemhez, életre keltette alélt tudato-mat. Így kiejtve a nevem fülemnek idegenvolt ugyan, mégis ott visszhangzott ben-nem nagyon sokáig.

A második fiamat pillanatok alatt hoz-tam a világra, és az orvos, a jóbarátok köz-vetlenségével hajolt fölém: tudom, Kriszti-nát vártál, Katka, helyette itt egy egészsé-ges, szép kisfiú…A hangjából áradt a derű,ahogy kedvesen, játékosan becézve kiej-tette a nevem: Katka…

Milyen érdekes, a nagyobbik fiam meg-fontolt, zárkózott volt kisgyereknek, és fel-nőttként is olyan maradt.

A kisebb más, emocionális alkat: la-zább, könnyedebb, belemenősebb… Vajonaz emberi sorsot mennyiben befolyásoljáka megszületés körülményei, világra jövete-lének gyötrelmes, kínoktól terhes vagykönnyedén feledhető percei? Lehet, hogyez is egy jel, amely valamit előre vetít, egyjegy, ami az eljövendő életútra utal, akár azújszülöttnek adományozott név? Vagy ta-lán összefonódik a kettő? … Nomen estomen?

Jó lenne tudni, bár utánaszámolni le-hetetlen, hányszor hallottam eddig kimond-va a nevem… Talán szerencsés lett volnaolykor megfigyelni, az engem megszólítókhogyan ejtik ki a nevemet. Hogy később neúgy érintsen, mint egy kitöltetlen biankócsekk, amelyről rendszerint csak utólagderül ki, mit rejteget: nem várt örömöt éssikert vagy lelket pusztító csalódást, bána-tot, megpróbáltatást. Csakhogy minderreritkán, vagy csak utólag éreztem rá… Hal-lottam a nevemet néma szájból elhangzani,

Weinrauch Katalin

A nevem hallatánahogy a halál kapujában álló szerelmesemmegtört tekintete kiáltotta felém. Lebénul-tan álltam fölötte, csak a szeméből olvas-tam ki a szavak nélküli, jajként küldött üze-netet: Katicám, segíts! A döbbent értetlen-ségtől, fájdalomtól, állati üvöltés szakadt kibelőlem, a lelkemet marcangoló kínzó ha-rag milliónyi apró éles szilánkká zúzta aka-ratomat és én az értelmetlen halállal szem-besülve tehetetlen voltam…

Aztán a kínzó megpróbáltatások iszo-nyú időszaka következett, amikor a valami-kori „barátoknak” hitt egyének szájából el-hangozva, a nevem kelletlen, lenéző tölte-tet kapott. És ahogy lekezelően kiejtették,leplezetlenül éreztették velem, hogy meg-bélyegzett vagyok, akinek jelenléte kényel-metlen, irritáló. De hallottam a nevemet fél-vállról, közönnyel odavetve is, ami mégbántóbb vol t... Ó, „így” visszahallvamennyire gyűlöltem a nevem!

Az idő sok mindent elmos, megváltoz-tat, és visszájára fordít… Ugyanezek, ép-pen ők, később mi sem történt alázatosko-dással Katikáztak, amikor számukra teljesenérthetetlen módon, talpon maradtam. Sőt,sokan megismerték, és tisztelni kezdték anevemet, azoknak az embereknek köszön-hetően, akik önzetlenül segítettek rajtam.Mert ilyenek is voltak. És ez a segítség márcsak az én személyemnek szólt. És nem azért,mert valakinek a felesége, …–né voltam.Elégtételt kellett volna éreznem, de akkormár a sok megaláztatás belém kövült, az ér-zések jéggé dermedtek bennem.

A jéghegy a gyermekek hatására kez-dett olvadni a lelkemben. Amikor első uno-kám sajátosan becézve nem nagymamának,hanem Katikubának nevezett el. Ettől kezd-ve e név lett az én megkülönböztető, sze-mélyre szabott nevem, amelytől a fantázi-ám szárnyakat kapott. Szeretem visszahal-lani – mostanában is gyakran elhangzik agyerekek szájából író-olvasó találkozókon,kedveskedve a Katikanénizések mellett –de olyan lélekből jövő, gyermeki szeretet-ből szőtt szóval, ahogy az én beszélni kez-dő pici unokám mondogatta egykor ne-kem, soha! Mégis, még ma is szívet melen-gető számomra, ha így szólítanak. Egyedi,örök becsű kincs így a nevem.

Igen, a nevem hallatán éreztem már igaziboldogságot is. Röpke, megfoghatatlanboldogságot, amely hajszáltöredéke a pil-lanatnak, de amelyet féltve őrizgetek, ápol-gatok magamban, hogy amikor megalázta-tás, fájdalom vagy nagy baj ér, legyen mibekapaszkodnom. Ilyen csodálatos eseményevolt életemnek, amikor megjelent az elsőkönyvem S. L. barátom támogatásával. Te-lefonon tudatta velem az örömhírt, és énkönnyes szemmel hallgattam elfogultság-tól kissé karcos hangját, amint a nevemenmegszólított. Ugyanilyen feledhetetlen,boldog emlék életem legelső író-olvasó ta-lálkozója Bugacon, ahol az öreg bugaci

pásztor, kezemet szorítva így köszönt el tő-lem: az én Istenem áldja meg Katóka, írjonmég sok ilyesfélét, oszt gyüjjék el hozzánkmáskor is! Mennyi melegség áradt ebből aKatókából, pedig a legkevésbé kedvelemígy a nevemet.

Féltett kincsként őrzöm szívemben an-nak a napnak a hangulatát is, amikor Dr. K.S. irodalomtörténész a főiskola hallgatóiszámára rendezett konferencián komoly, ne-ves írók jelenlétében elismeréssel méltattatevékenységemet. Katalin… Így nevez élő-szóban és a majdani tanárok számára össze-állított tankönyveiben a professzor úr. Deezen a néven ismertet, méltat egyéb irodal-mi munkáiban is. Akár tőle hallom, akár azáltala leírt publikációban látom viszont ígya nevem, ilyen szép komolysággal, mindigmámorosan könnyű, kicsit részegítő érzéskerít a hatalmába. Ekkor, valóban csakegyetlen röpke másodperc töredékéig nemérzem meglepőnek a körém sereglő főisko-lások ajkáról elhangzó kérdést: Katalin író-nő, jó érzés ismertnek lenni? A sóhajtásnyiszédült lebegést azonnali józan ébredésköveti, és én álomból ocsúdva, szégyen-kezve motyogom: nem… nem igazán tudom.Ezt kérdezzék meg valakitől, aki ismert, hí-res költő, vagy író… Én csak úgy íroga-tok…

Válaszomat nem az álszemérem szülte– dehogyis… Inkább az elért negatív re-kord.

Mert ilyenkor azonnal felötlenek ben-nem az arcpirító megaláztatásnak az emlé-kei: a Magyar Írók Szövetségének több év-vel ezelőtti, kétszeresen elutasító, semati-kusan megfogalmazott, személytelen hang-vételű levele, válaszul a felvételi kérelmem-re: Tisztelt ...Katalin, nem! Indoklás nincs.Vagy van, de azt nyíltan nem közlik velem.Csak suttogva talál rám a magyarázat: ezena néven magyar írónak lenni?! Ugyan. Vál-toztasson nevet… No persze, nem a Kata-lin név a kifogásolandó! A sors furcsa fin-tora, hogy az Írószövetségtől kapott két-szeri elutasítással egyidőben, egyazon pos-tával jöttek meg a főiskolai tankönyvek is,amelyekbe belelapozva a tananyagban otttaláltam az életrajzomat és egy csokorravalót a gyermekverseimből, verselemzések-kel együtt…

– Katalin, büszke magára a családja,büszkék a fiai, az unokája? – szegezte ne-kem kérdését a rádió riportere, amikor aMagyar Kultúra Lovagjává avattak. Zavar-tan válaszoltam: nem tudom, ezt még senkinem mondta nekem, erről nem igazán szok-tak beszélni… Az unokám, talán… A csa-ládban inkább azt várnák el tőlem, hogyanya legyek, vagy igazi nagymama, mintbármelyik más nő az én koromban… És én,sajnos, ennek nem mindig tudok teljes egé-szében megfelelni, eleget tenni… Az írás-kényszer belülről fakad, amikor egytéma megszületik bennem, nem tudom


Irodalom

hagyni, hogy elvesszen… Le kell írni.Különben kihűl, meghal a gondolat.

Talán ezt a család nem veszi jó néven tő-lem, ami érthető… De a gondjaimban, vagyha bajba kerülök, segítenek rajtam, mellet-tem állnak a gyermekeim…

Nos, szó, ami szó, a nevemet e kérdéskapcsán is kellemes hangzásúnak találtam,függetlenül a válaszomban bujkáló igazság-tól. A megélt események hosszú sorából –a nevemhez kapcsolódó jó és rosszból –ebből tevődik össze az életem. Emlékszálrafűzve színes gyöngysor: az örömteli, azhajnalpiros; a fájdalom, bánat az mélyfeke-te; a remény az üde zöld…

A neve: … Katalin. Itt írja alá. Tumorgyanújával küldték be, szükséges az aláírá-sa a kontrasztanyag bevitele miatt. Snitt. Atöbbit nem hallottam. Úgy hullott rám a ne-vem, mint nehéz, sűrű szemfedél. Az a tízperc, a várakozásnak tíz perce, amíg beju-tottam a belső szentélybe, aztán a gép ki-tárt szája elnyelt, örökkévalóságnak tűnt.A testem felajzott íjként, nyirkosan tapadta fehér lepedővel letakart fémlaphoz, s füg-getlenül az akaratomtól, a bennem rekedtgörcsös félelem könnyekbe oldódva gör-dült végig az arcomon, tarkómon. Kristály-tiszta értelemmel, a remény remegő pókszá-lába kapaszkodva, de félig holtan jártamvégig a pokol kilátástalan, szuroksötét la-birintusát a lélektelen gép gyomrában.

– Katalin, felállhat, minden rendben,másutt kell keresni a bajt.

A sötét novemberi estében örömtüzekgyúltak bennem, madárdalt hallottam ésrecsegve-ropogva hullott le rólam a féle-lem bénító szorítása. A nevem zümmögvedalolt, valahonnan karácsonyi fenyőillatkúszott be a fehér lepedőkkel letakart, ko-mor gépek közé, és én újra éreztem azt aföldöntúli, könnyű, mámorító boldogságot,amelyet csak olyankor él át, tud igazán meg-becsülni az ember, ha nem veszíti el azegészségében való hitét. Feledi a mellőzést,a mindennapok apró bajait és a nyirkos,ködös őszben meglátja az eljövendő, új ta-vaszt. Hiszen kapott egy esélyt: él, élhet,mert nincs nagyon nagy baj…

… A távolból egy autóduda türelmet-len hangja feszül neki a novemberi szürkü-let csendjének, és én a gondolataimból fel-riadva elindulok haza. Könnyű szívvel ha-gyom magam mögött a temetőt: nyugodja-tok békében, szeretteim! Magammal viszemaz itt született gondolataimat, amelyeketnektek köszönhetek, mert az egyszervoltnevek sugallatára fogantak meg bennem.Nem vagyok magányos, kísér a remény,velem jön a hit: még várnak rám Katalin-napok az eljövendő évek méhében, élvez-hetem, amint nevemen szólítva köszönte-nek, s a nevem hallatán még rám találhat azöröm, a szeretet… Köszönöm Istenem, hogyélek.

Weinrauch Katalin

A nevem hallatán1.Kosárba szedtem a dáliafejeket.Felírtam rendre minden veszteséget.Hivatásos hóhért mért tartunk, Uram?Jégkommandód csak kontármunkát végzett.Nézz körbe: roncsolta jég és amputált.Még ránganakaz ellátatlan csonkok.Megvetem e rangon-aluli halált,de tábortaz ő nagyságoskedvéért sem bontok.Nekem ezer éveitt fogan az étel –a fekete földbenés az almafán.S ha néha megsorozoddurva jégsöréttel,foghatja ősz fejétsírjában apám.2.Holtapám kiballag a régi rézmezőre,hol annyiszor vallottszégyent a kasza.(A kökények aljáncsak a tippan hajtott,az édesfüvekneknem volt tavasza).Kiválaszt és levágöt szál aranyvesszőt, egy fénylő vakond-túrásnál megáll.

Vári Fábián LászlóJég és korbács

Fekete GyulánakKorbácsot szerkeszt,ha kardot nem adhat,s én állok vacogvaaz álmainál.Rátévedtem én isarra a mezőre,zeng a rét alattam,mint őrült cimbalom.Kár. A felébresztetttárogatóragöthös csend csahol csak –mindkét oldalon.3.Az éj bölcs madaraivállamra ülnek,fészkük elfoglaltákaz elhajtott magzatok.Hűvös lesz a hajnal,még halálra hűlnek.Pókdajkák, ingecskét,takarót varrjatok.Cirógassad, szellő,az apró fejecskéket,rájuk rozsdállt a vér –áztasd le, langy eső.Anyjuk szörnyszívétha megnyitja az álom,angyali fehérenjöjjenek elő...Korbáccsal jároma lábadozó kertet:húzzatok el, árnyak,sok ordas látomás!De rám veti szemét,ki földrészeket renget,s a magnéziumfénybenelfog a sírás.

Füstködön át perzsel a nap.Elhal, porba öltözik a szegfűvirág.Beléd marnak, mint korcs ebek,a véres levelű labodák.Sebesre szárad szomjas szájunk.Nincs már ereje az aratóbornak.Horpadt szívünkön, átlőtt bádogpajzsonrőt rendőrlovak tipornak.Csak hisszük, hogy elvetettcsontjaink riadva harcra kelnek.Nem küld Kelet új vajdát, fejedelmet,ha már csak a holtak menetelnek.Nem lehet hittel csodára várni,hol a haza naponta megaláz.Térdre borultak templomaink ésbeomlott a titkolt imaház.Ha a megváltó idő elmaradt,legyél te a csoda. Önmagad.Mint vérző, csonkolt szarvú szarvasok,riasszuk az alvó őrhadat.

S. Benedek AndrásBirodalmi aszály

Füzesi MagdaBiztató

Felgyújtják lombjukat a fák,szikráznak rőtszín levelek.Arcodba csap egy csonka ág,mint élő lelkiismeret.

Mi ellen óvod önmagad,hisz tél tör rád könyörtelen,hideg lesz, kemény s hallgataga rettegés a szíveden.

Csak énekelj, míg van dalod,a lángot el nem fojthatod.Ha fénye rád nem tündököl,a félelem kerékbe tör.

Légy vetés, dúsan viruló,nagy víznek játékos hajó,égesd magad, hogy megmaradj,másként halálra mar a fagy.


Irodalom, képzőművézset

Váró Pál azok egyike volt,akik a „módszerváltás” napjai-ban testközelben érezték álma-ik valóra váltását: lelki béklyó-jának lazulásán túl azt is remél-te: megnyílik végre számára is akarrier eleddig lelakatolt ajtója,előre léphet a ranglétrán, rész-legvezető vagy akár osztályve-zető is lehet belőle.

Eseménytelenül teltek a hó-napok – nem történt semmi. Fő-nökének ellenszenve közömbös-séggé változott vele szemben,amit ő elégedetten állapított meg:

– Bizonyára tart tőlem – gon-dolta. – Netán fél is, mert élő ta-núja vagyok egykori basáskodá-sának. Egy biztos: befellegzettneki és a hasonszőrűeknek!

Ekképpen terelgette, formál-gatta szép reményekre jogosítógondolatait, amikor egy pénte-ki napon hívatta őt és kollégáita főnök titkárnője:

– Amennyiben nincs más el-foglaltságuk a nap végére, úgytiszteljék meg főnökünket: sze-retettel invitál mindenkit szüle-tésnapja alkalmából egy kortyitalra a vörös, azaz a volt vörösterembe – mondta.

– Na, mi van?! – örvendezettVáró Pál. – Búcsúzni akar, vagyeljátssza a kollektívát szeretőapuka szerepét?! Késő. A ti vo-natotok elment!

Első gondolata az volt: nemfogadja el a meghívást, nem tisz-teli meg jelenlétével, nem iszikaz egészségére. Aztán úgy dön-tött, ott lesz, közelről akarja lát-ni sleppjének, kegyeltjeinek, avolt pártszervezeti titkárnak, abizalminak végóráját.

– Vége lesz ennek a pazar-lásnak is! – pásztázta végig Pála lukulluszi lakoma terítékét. –Számon kérjük tőletek a dőzsö-léseket!

Elhangzottak a szokásos kö-szöntők, a tapssal fűszerezett mél-tatások, majd a főnök kért szót:

– Kedves barátaim! – kezdtedagadó pátosszal. – Köszönöm,hogy megtisztelnek jelenlétük-kel, jókívánságaikkal. Nagy örömszámomra, hogy együtt lehe-tünk, mert érzem-látom: családi-as a hangulat, mint eddig is hét-köznapjainkban, és remélem,ilyen lesz még sokáig…

– Mi fene?! – morfondírozottPál –, csak nem akar maradni?Mit gondolnak ott fenn, med-dig szándékoznak még cucliz-tatni?! Hiszen tudniuk kell: so-sem volt jó szakember, a piroskönyvecskéje volt a belépője éstartózkodási engedélye min-denkor és mindenhol!

– Van még egynéhány évema megérdemelt nyugdíjig – foly-tatta az ünnepelt. – Remélem,sőt biztos vagyok benne: ilyenhangulatban és egymás irántitiszteletben fogjuk eltölteni eztaz időt a munka frontján.

Igenlő morgás és taps nyo-mósította a főnök véleményét.

– Hát ez tényleg maradniakar! Csakhogy ez édeskevés,nem a te döntéseden múlik.Menni fogsz, ez a változásoktörvényszerűsége, még örül-hetsz, ha nem visznek – csör-lőzte gondolatfüzéreit Váró Pál.

– Merőben más, új stílusbanfogjuk végezni munkánkat: ez avál tozó kor követelménye!Száműzni fogjuk mindennapja-inkból a nagy- és aktuálpolitikát,kizárólag a ránk bízott szakmun-kára fogunk összpontosítani! –emelte fel a hangját az ünnepelt.

– Te kaméleon, te szélkakas!– mormolta hang nélkül Pál.

– Most pedig – formált nagyívet pezsgőspoharával a főnök– ürítsük poharunkat egymásegészségére, a jövőnkre, éshagyjuk a napi gondokat, be-széljünk kedvteléseinkről!

– Helyes, helyes! – volt azegyöntetű reflexió, majd a voltpárttitkár szólóban folytatta. —

Szöllősy TiborNagykutyák

Főnök elvtárs, bocsánat: főnökúr, beszéljen a kutyusairól, mertön közismerten kutyabarát!

– Hát igen! – vetett hálás pil-lantást jobbkezére. – Mindig iskedveltem az ebeket, ezeket ahűséges, szolgalelkű négylábú-akat. Volt is, van is belőlük többpéldány.

Az egyik, a legöregebb, Jó-zsi névre hallgat. Amolyan tu-dálékos, nagy, lomha állat, va-lamikor hollófekete bundájavolt, mára már erősen kopottszőrzetű. Évekkel ezelőtt az ud-var mindenesének képzelte ma-gát, tolakodó, minden lében ka-nál, akarnok természetű volt, ámma már alig vakkant néha-néha,a többi eb kutyába sem veszi.

Hasonló a Pista nevű is. Va-lamikor ő is hatalmas termetűvolt, de ma már csak árnyékaönmagának. Évekig peckesenjárt-kelt az udvaron, szüntelenülhergelte a többi ebet, meguga-tott minden útjába kerülő élőt-élettelent, és képes volt órákigbámulni magát a bejárati ajtóüvegében. Még egy ideig meg-tartom, mert a falkához tartozik,habár kutyatársai már alig isme-rik meg, igaz nem is keresik.

– De érdekes! – tapsoltak anyalászok, ám a főnök megállít-hatatlan volt. Folytatta: – Ezekközé a nagy kutyák közé keve-redett két kis öleb is: az egyik,amelyik korábban került a csa-ládba és gyakran változtatgat-ta nevét, amolyan kékbe játszóbundás vakarcs, úgy viselkedik,mintha őérte lenne az egész ku-tyavilág, sokszínű, ha meg akar-ja nyerni valamelyik ebtársát,csontot vet neki. Most a Janinévre hallgat.

A másik legifjabb családtaghófehér szőrzetű, de alatta véznakis test tapintható. Gyakran vak-kant, beleüti az orrát a nagy ku-tyák dolgába, vagy éppen nyü-szít. Ha meg veszélyt szimatol,négykézláb csúszik, azt a kezetnyalja, amelyik a csontot tartja.

Az ügyeletes kétlábúak han-

gos tetszésnyilvánítással hono-rálták a főnök jópofaságát, ő meg,elkönyvelve népszerűségénekújabb hullámverését, folytatta:

– A legtalányosabb szerze-ményem – úgy mondják fajtisz-ta magyar – fülétől farkáig egy-színű. Azóta van a családban,mióta összeállt a csapat, de nemlehet neki parancsolni, mert ido-míthatatlan, válogatós, a tálalteledel sosem tetszik neki, és eztminden esetben hangos mor-gással ki is nyilvánítja. De el kellismerni: nagyon okos állat, úgytapasztalom: irigylik is a többi-ek. Ő a Viki. Minden jel arra utal,hogy hamarosan ő lesz az úr aháznál, habár ezt nem mindentársa szeretné.

Újra felcsattant a taps,hellyel-közzel borgőzös véle-ménynyilvánítással körítve:

– Milyen megnyerő a mi fő-nökünk! Milyen őszinte! Bársose menne nyugdíjba!

És ekkor Váró Pálnál betelt apohár, a főnökre nyilazta szú-rós tekintetét:

– Mondja csak, főnök, vagy-is kutyatartó elvtárs! Volt-e,vagy van-e önnek más színű,mondjuk: veres kutyája, és haigen, hogy viselkedik? Melyi-kük a gazda az udvaron, a ku-tyavilágban, melyik nyalja amásik mancsát?

A kíváncsiskodó nem értemeg a munkahelyén a főnök kö-vetkező születésnapját: leoldot-ták a pórázt a nyakáról, azaz ameddőn virágzó demokráciárajellemző fogalmazással élve: ki-akolbólították állásából.

Manapság, ha néha-néhaszóba kerül, azt beszélik: nincsmunkahelye, gazdag emberekkutyáit sétáltatja, amiért odavet-nek neki egy kis aprópénzt, ab-ból próbál megélni. Mi a tanul-ság a történetből? A Prédikátorkönyve szerint: „Ne légy felet-tébb igaz, és felettébb ne böl-cselkedjél; miért keresnél ma-gadnak veszedelmet?”

Talán emlékeznek rá a Kárpátaljai Hír-mondó olvasói, hogy lapunk 2007. évi har-madik, azaz nyári számának hátsó borítójánmutattuk be Kron Zsuzsa festményeit an-nak apropóján, hogy az Ungvárról áttele-pedett képzőművész a „Kárpátaljai NapokBudapesten” című rendezvénysorozatun-kon vendégünk volt egy szép kiállítással.Nos, azóta még inkább figyelemmel kísér-jük Kron Zsuzsa munkásságát, és örömmelszámolunk be sikereiről. Mint megtudtuk, alapunkban is megjelentetett „Elszakítottan:

a két Szelmenc” című festménye a BibliaÉve alkalmából Hatvanban rendezett egy-házművészeti kiállításon látható. Szentend-rén két múzeumban is bemutatták alkotása-it, Debrecenben pedig a Nyári Tárlat ven-dége volt egyik alkotásával. Ez év július13-án a Danubius Hotel Gellért Tea Szalon-jában rendeztek képeiből kiállítást, amelyetVincze Angéla festőművész nyitott meg.

Illusztrációnak álljon itt Kron ZsuzsaItália (Chioggia) című festménye.

Kron Zsuzsa festőművész sikerei


Történetek

Kárpátaljai Hírmondónk elő-ző számában részletesen beszá-molt szövetségünk Visken ésTécsőn tartott kihelyezett ülé-séről. A résztvevők szép élmé-nyekkel tértek haza Kárpátaljá-ról Budapestre.

Számomra különösen emléke-zetes marad az a három nap. Gaz-dag programunkba jól beleillesz-kedett az a jótékonysági műso-ros délután, amelyet a viski szü-letésű, ma Magyarországon élőPál Lajos és kedves családja ahelyi magyar középiskola fejlesz-tésére rendezett. Pál István Sza-lonna elhozta Viskre a vezetésealatt működő Magyar ÁllamiNépi Együttes kitűnő zenekarát,Pál Eszter gyönyörű hangjával,az együttes csodálatos népi tán-cokkal színesítette a műsort.

A nézők szép számban gyűltekössze a felújított kultúrházban. Miis elfoglaltuk helyünket a nézőté-ren. S míg nagy érdeklődéssel vár-tuk a műsort, szóba elegyedtemrégi ismerősökkel. Felidézték szá-momra azokat a legendás időket,amikor a vezetésem alatt működőBeregszászi Népszínház társulatanagy sikerrel szerepelt ezeken aFelső-Tisza-vidéki, akkor még túl-nyomó többségben magyaroklakta településeken.

De nekem is eszembe jutottsok szép emlék a técsői és viski,na meg az aknaszlatinai színját-szókról. Hogyne emlékeznék arra,amikor a viski színigárda Gárdo-nyi Gézának A bor című népszín-művével lopta be magát a bereg-szásziak szívébe, amikor a técsőiszínjátszók Csíky Gergelynek Anagymama című színdarabjávalarattak nagy-nagy sikert vagy aszlatinaiak Szigligeti Edének A ci-gány című népszínművével nyer-ték el a beregszásziak tetszését.

De viski ismerősöm azt iseszembe juttatta, hogy annakidején nem javasoltam színjátszócsoportjuknak a Süt a nap cíművígjáték előadását. Bizony, ígyvolt! Ugyanis abban a szovjetkorszakban a Kárpátaljai MegyeiNépalkotók Házának, amely hi-vatott volt a régi magyar szer-zők színpadi műveit bemutatás-

Thalia szekerénra engedélyezni, nem volt ma-gyarul tudó szakembere, s mint„színi szakit”, engem bíztak mega hálátlan feladattal. Egyéb hí-ján a Magyarországon kiadottSzínházi Kalauz című kétköteteskönyvet használtam útmutatóul,ahol bizony, a népszínműveketárvalányhajas, pántlikás, rojtosgatyás, pitykés lajbis, parasztjel-mezes giccses műveknek tartot-ták. S mivel a magyar fordítás-ban megjelent szovjet színdara-bokat nem nagyon „csípte” afalusi közönség, így a kárpátal-jai magyar művelődési dolgozóktarsolyában az ilyenből akadtbőven. Még kézzel átmásolt pél-dánnyal is találkoztam. Csaknemvalamennyi kultúros A sárga csi-kó, a Piros bugyelláris, a Falurossza, a Tulipános láda c. dara-bokat választotta.

Igy hozták hozzám a viskiekis engedélyeztetni Zilahy Lajos-nak a Süt a nap című vígjátékát(életkép 3 felvonásban), amelyetén természetesen nem javasol-tam bemutatásra. Már csak azértsem, mert Zilahy Lajos a szocia-lizmus első éveiben disszidáltMagyarországról, meg aztánhogyan is lehetett volna a szov-jet ateista korban bemutatni aszínpadon a darab egyik fősze-replője, a jóságos falusi reformá-tus lelkipásztor pozitív jellemét?Hát ezt vetették szememre, hanem is haraggal, de némi iróniá-val. Ugyanis a függetlenné váltUkrajnában, a vallásszabadságbeálltával első dolgom volt,hogy az egykor általam nem ja-vasolt színdarabot Zilahy Lajosszületésének 100. évfordulójáraa Beregszászi Népszínház műso-rára tűzzem, s mi több, én alakít-sam benne a tiszteletes úr szere-pét. Hát bizony, ilyesmi is meg-esett akkor, hiszen én is csakgyarló ember voltam.

De fejezzük be kellemesen arégi emlékeket, térjünk vissza amába, a viski kultúrházba, aholhosszan tartó tapsokkal jutalmaz-zuk Pálék koncertjét, a népdalok-ból gondosan összeállított ének-és zenei számokat, na meg a gyö-nyörű táncokat. A műsor véget

ér, a közönség lassan elhagyja anézőteret. Én még sokáig nemtudok felocsúdni. Akarva-akarat-lanul eszembe jut, hogy BakosMagdával, Népszínházunk egy-kori primadonnájával jómagam ismint táncos komikus hányszormeg hányszor énekeltük el az előt-tem álló viski színpadon KálmánImre Marica grófnő operettjébőla közkedvelt Szép város Kolozs-vár című duettet. Hányszor is?..

Otthonomban, ahol papírravetem e sorokat, előkeresem atöbb mint fél évszázada féltveőrzött kopott naplómat, amely-ben sikerült feljegyeznem Nép-színházunk 43 éve alatt tartottvalamennyi előadásának helyét,időpontját és az eladott jegyekalapján megállapított nézők szá-mát. Az egyik elsárgult oldal aMarica grófnő előadásait rögzíti.Megtalálom Tyacsevót és Visko-vót (mert akkor még így kellettírni a két település nevét, a sta-tisztika ezt így kívánta). Visken kételőadásról szól a szakadozó nap-ló: 1966. január 15-én 461-en,1966. március 26-án pedig 382-ennézték meg az előadást.Técsőn1966. március 12-én 242ember volt jelen az akkor még elégszűk nézőtérrel rendelkező régikultúrházban. De Szolotvinót(Aknaszlatinát) sem hagytuk kitájoló előadásainkból: 1966. már-cius 19-én itt 434-en nézték aMarica grófnőt. Hasonló szám-ban jelentek meg a nézők ezekena településeken a Kard és csilla-gok, a Dódi, a Fehér akác, a Mostmajd elválik, A filozófia doktora,a Különleges világnap, a Türel-metlen szeretők, a Bolondnak véltvőlegény című előadásainkon is.

Már csak én ülők a nézőté-ren. Rádöbbenek, hogy meginta múltban barangolok. Gyorsanfelállok, visszalépek a mába ésmég egyszer végignézve a szé-pen felújított nézőtéren a jövő-be tekintek. Írásomat pedig ab-ban a reményben fejezem be,hogy ebben a jövőben nem fe-ledkezik meg e vidék hálás kö-zönségéről a mai BeregszásziIllyés Gyula Magyar NemzetiSzínház sem. Mert higgyék el,tájolni ma is érdemes!

SCHOBER OTTÓ

Bartha Gusztáv: Sajgás. Regény. Inter-mix Kiadó.

Kovács Gábor: Az önvaló dicsérete.Esszék. Intermix Kiadó.

Lengyel János: Fallal az arcnak. Kar-colatok. Intermix Kiadó.

Nagy Zoltán Mihály: Messze még az al-konyat. Regény. Intermix Kiadó.

Pap Ildikó: Táltosok. Regény. Intermix Ki-adó.

Bagu Balázs, dr. Deák Ferenc: Beszél-jünk magyarul! Intermix Kiadó.

Az ukrán–magyar határát-kelőn lezárt sorompó várakoz-tatja a gépkocsik felgyülem-lett, hosszú sorát.

– Beletelik egy-két órába,míg átjutunk a magyar oldalra– mondja az egyik várakozó,egy kisteherautó tulajdonosa.

– A vámosok már megintlassan dolgoznak a magyar ol-dalon – fűzi hozzá egy másikteherautó vezetője.

– Te mit viszel? – kérdi azelőbbi.

– Semmit, csak egy tankbenzint – feleli az utóbbi.

– Cigit viszel?– Dehogy viszek! Az szi-

gorúan tilos!Tovább várakoznak.– Nem akar ez az autósor

megmozdulni – állapítja megkisvártatva az egyik.

– Biztosan kávéznak a vá-mosok – véli később a másik.

– Dehogy is! Minden gép-kocsit kiforgatnak!

– Nálam van két üveg vod-ka. Abba csak nem kötnekbele?

– Abba nem, egy litert min-denki vihet magával.

– Hát te mégis mit viszel?– Én telepakoltam a kocsit

homokkal.– Homokkal? Azt átenge-

dik a vámon?– Azt még nem tudom, de

megpróbálom.– Akkor vigyek én is?– Vigyél! Van itt bőven az

udvaron – biztatja az utóbbi.Miközben a másik gépko-

csi is megtelik homokkal, azóvó néni harsány hangonmegszólal:

– Gyerekek, fejezzétek bea játékot! Gyerünk kezet mos-ni és ebédelni!

A lurkók pattannak a hívószóra, de előbb még harago-san felrúgják a homokozóbaépített határsorompót…

r- ó

Határátkelés

Megjelent könyvek: Honismereti olvasókönyv ZubánicsLászló összeállításában. Intermix Kiadó.

Előkészületben:Weinrauch Katalin: Novellák.Turák Angéla: Az őzike ajándéka.Schober Ottó: A statisztika így kívánta.Kárpátaljai magyar legendák, mondák.


Határok nélkül

Az aradi vértanúk napjánBeregszászban – immár hagyo-mányosan – megemlékezésttartottak a helyi felekezeti te-metőkben. A jelenlévők EkkelGyörgy ügyvéd, honvédszá-zados sírjánál gyülekeztek,ahol Pirigyi Béla, a BMKSZelnöke, köszöntötte a megje-lenteket és a vendégeket(Czabán Sárát, a Miniszterel-nöki Hivatal tanácsosát ,Bacskai József főkonzu lt ,Csengeri János vezető kon-zult, Scherczer Károly konzulta Beregszászi Magyar Konzu-látus képviseletében, GajdosIstvánt, Beregszász megyeijogú város po lgármesterét,Dupka György, Medvigy Ist-ván és Kőszeghy Elemér me-gyei képviselőket).

Pirigyi Béla beszédébenkiemelte magyar történelmimúltunk emlékei ápolásánakfontosságát és köszönetetmondott a Rákóczi SzövetségIfjúsági Szervezetének a hon-védsírok gondozásáért. Ez-után Csanádi György nyugal-mazott főszerkesztő, EkkelGyörgy (1826–1905) kései le-származottja emlékezett déd-nagyapjára, röviden ismertet-ve életútját, kiemelve elvhű-ségét, a szabadságharc eszmé-je iránti elkötelezettséget. Eztkövetően, mialatt a jelenlévőkelhelyezték a megemlékezéskoszorúit, a Beregvidéki Nyug-díjasok Petőfi Sándor Egyesü-letének kórusa énekelt.

Bloksay István (1826–1884) honvédszázadosra Cso-bolya József történész emléke-zett. A Nyitrán született nem-zeti hősünk az 1848–1849-esforradalom és szabadságharc-ban mint honvéd szolgált a 65.

Az aradi vértanúkra emlékeztekzászlóaljban, később százado-si rango t nyert . 1850-benBereg megyében telepedett le.Beregszászon kezdetben ügy-védként, majd 1861-ig császá-ri és királyi közjegyzőként dol-gozott.

Baczó József (1826–1921)honvéd tűzmesterre ZubánicsLászló történész, az UMDSZOT elnöke emlékezett. Beszé-dében kiemelte: a XIX. századelső felében a tüzérség voltaz a fegyvernem, amely ala-posan megváltoztatta az erő-viszonyokat , eldöntö t te acsaták kimenetelét. A feljegy-zésekből vélhető, hogy GáborÁron és kortársai mellett ő isközreműködött a modern ma-gyar tüzérség létrehozásában,ezáltal is kiemelkedő szemé-lyiségévé vált a szabadság-harcnak.

Síremlékének megkoszorú-zását követően a jelenlévőkátvonultak a református teme-tőbe, ahol Nagyidai BerzsenyiAntal (1832–1910) honvéd hu-szárhadnagy, Bereg vármegyetörvényhatósága több albi-zottságának tagja, a reformá-tus egyház főgondnoka sírhe-lyénél folytatódott a megem-lékezés. Életú tját ZubánicsLászló ismertette a jelenlévők-kel. Mindössze 16 éves volt aszabadságharc kitörésekor,édesapjával, Bereg vármegyetáblabírájával, valamint fivéré-vel együtt állt a szabadságharczászlaja alá. 1949 után életévelés tevékenységével a közt szol-gálta.

A megemlékezés a koszo-rúk elhelyezésével, valamint aSzózat közös eléneklésével zá-rult.

MOLNÁR BERTALAN

– Irodánk 5 évvel ezelőtt jöttlétre, fő célunk Kárpátalja be-mutatása –mondta. – Meghatá-rozott programösszeállítássalvárjuk vendégeinket, ugyanak-kor egyéni kívánságoknak isigyekszünk megfelelni. Törek-szünk arra, hogy ajánlatainkminél színesebbek legyenek.Vannak kombinált programjainkis, ezeken belül lehetőség vankét éjszakát Kárpátalján eltölte-ni, két éjszakát Lembergben,ami szintén népszerűvé kezdválni az utóbbi időben. Terve-ink szerint irodánk a későbbi-ekben emléktárgyak forgalmazá-sával is foglalkozik majd.

– Milyen szálláslehetősé-gek várják a hozzánk érkezőturistákat?

– A szállásokat igyekszünk akívánt programnak megfelelőenmegválasztani a turisták számá-ra. Elsősorban falusi vendéghá-zaknál fogadjuk a hozzánk ér-kező vendégeket, de lehetősé-gük van hotelben vagy panzió-ban is megszállni. Az árszabása falusi vendéglátásban a leg-kedvezőbb. Az iroda összesenmintegy 100 vendéglátó család-dal tartja a kapcsolatot. Vendég-házak találhatók Baktán, Gecsé-ben, Benében, Borzsován, Ko-vászón, Csetfalván, Mezővári-ban, Dédában, Kaszonyban.Családonként 4–5, maximum 6fős csoportok tudnak megszáll-ni, ahol 2 ágyas szobák, fürdő-szoba, félpanzió áll vendégeinkrendelkezésére.

– Honnan érkeznek a turis-ták és melyek a legnépszerűbbprogramok?

– Főként Magyarországrólérkeznek hozzánk csoportok,leginkább Budapest és Pécsvonzáskörzetéből. Általában 4–5 napos programokat választa-nak. Leginkább a kulturális irá-nyú turizmus az, amit igényel-nek. Ezen belül felkeresik a vá-rakat, a kastélyokat, a Vereckei-hágót, a Felső-Tisza-vidékét, denépszerű hely Európa közepe is.Programjainkat igyekszünk szí-nesebbé tenni azáltal, hogy meg-ismertetjük a vendégekkel a he-lyi gasztronómiát, borkóstolókat

szervezünk. Slágerprogramok amunkácsi vár, a Vereckei-hágó,az ungvári vár és a skanzen. Mamár egyre inkább igény mutat-kozik más jellegű programokra is.Többen érdeklődnek például ahegyi túrák, a pisztránghorgá-szat, a vadászat iránt. Sajnálatosmódon ezeknek az igényeknek akielégítésére nincs mindig meg-felelő szakmai és infrastrukturá-lis háttér.

– Melyek a legfőbb problé-mák Kárpátalja turizmusában?

– A legnagyobb problémát amegfelelő marketing hiányaokozza. Több prospektusra, in-formációs anyagra volna szük-ség. Bár az infrastruktúrában ja-vuló tendencia mutatkozik, aprogramlehetőségek gyérek. Hi-ányoznak például a turistaútvo-nalak, amelyeken biztonsággalvégig lehetne menni.

Sajnálatos módon az utóbbikét évben problémák mutatkoz-nak a téli síszezonban. A tavalyiidényben mindössze két sítere-pen, a Drahobrat és Podobovechegycsúcsokon volt síelésre al-kalmas hó. Ez több helyi vállal-kozó számára jelentett bevétel-kiesést. Nehézséget jelent külföl-di vendégeink számára a bonyo-lultabbá vált adminisztráció.

– A turisták miként szerez-hetnek tudomást az iroda mű-ködéséről?

– Rendszeresen járunk tu-risztikai kiállításokra, emellettinternetes elérhetőségünk van(www.karpataljaturizmus.hu),továbbá egykori vendégeink isnépszerűsítik az irodánkat.

– Köszönöm a beszélgetést!M. B.

Turisztikai lehetőségekről KárpátaljánKárpátalján az elmúlt években több turisztikai iroda kezdte

meg működését és egyre bővül a falusi turizmussal foglalkozócsaládok száma is. Kíváncsiak voltunk, milyen lehetőségek kí-nálkoznak a szabadidő eltöltésére vidékünkön, ezért felkeres-tük Csizmár Saroltát, a Kárpátinform turisztikai információsés szolgáltatói iroda (Beregszász, B. Hmelnickij út 30.) vezető-jét, akivel tevékenységükről beszélgettünk el.


Május*A MÉKK szervezésében a

kárpátaljai verséneklő együtte-sek először tartottak Credo-ma-jális fesztivált az ősi ungvárivárban. A rendezvényt DupkaGyörgy és Ivaskovics Józsefnyitotta meg.

* Először rendezett járási ma-gyar napot Rahón a KMKSZhelyi alapszervezete és a RahóiJárási Ukrán–Magyar Kulturá-lis Együttműködési Társaság. Arendezvényt a Rahói Járási Ál-lami Közigazgatási Hivatal épü-letében tartották meg.

* Rahón megrendezték a szór-ványban élő magyar gyerekekhagyományos szavalóversenyét,amelyre eljöttek a gyertyánligetiés a nagybocskói fiatalok is.

* Tudományos konferenciakeretében méltatták Erdélyi Bélafestőművésznek, a kárpátaljaifestőiskola egyik alapítójánakmunkásságát. A szervezők kép-zőművészeti kiállítással és kor-társak visszaemlékezéseivel tet-ték feledhetetlenné a kétnaposfórumot. A találkozó ötletgazdá-ja és főszervezője MihajloPrijmics művészettörténész, aKárpátaljai KépzőművészetiFőiskola rektorhelyettese volt.

* A munkácsi Szent Márton

Szemelvények kárpátaljai eseményekbőlElismerések

Hírek, események

* A közelmúltban az igazi Kárpáti Igaz Szó több alkotó mun-katársának tevékenységét ismerték el. Az idén a Mihajlo Fatula-díjat, amelyet a jogvédő szervek munkáját a legjobban bemuta-tó zsurnalisztának ítél oda a szakmai zsűri, Balogh Csaba rovat-vezető kapta. Ő, valamint két főszerkesztő-helyettes, DundaGyörgy és Horváth Sándor a megyei tanács oklevelét vehetteát, Magyar Tímea rovatvezetőt a megyei egészségügyi főosz-tály tüntette ki oklevéllel. Többen részesültek az Ukrajnai Ma-gyar Demokrata Szövetségnek és a Magyar Értelmiségiek Kár-pátaljai Közösségének elismerésében.

* Az országos Délalföldi 56-os Vitézi Rend Törzskapitány-sága Szegeden az 500 éves Szent Ferenc szerzetesrend templo-mában ökumenikus szertartás keretében eskütétellel egybeköt-ve vitézzé avatta Dupka György közírót.

* A 2008. évi Kisebbségekért-díj Külhoni magyarságért ta-gozatának kitüntetettjei között szerepelt Bendász Dániel, a Mun-kácsi Görög Katolikus Püspökség Beregszászi Magyar Espere-si Kerületének főesperese, illetve a Kárpátaljai Református Egy-háznak Nagy Béla által irányított diakóniai osztálya. * Szuhán András, Bene község polgármestere az EzüstLánc-díjat vehette át a Gödöllőn rendezett Magyar Polgármes-terek VII. Világtalálkozóján. A díjat a határon túli magyarságérdekében kifejtett kimagasló tevékenysége, valamint a kárpát-aljai Bene község fejlesztése során végzett áldozatos munkájaelismeréseként kapta.

*A Budapesten megrendezett nemzetközi ifjúsági focitor-na alkalmával többéves munkája elismeréseképpen az Arany-csapat Alapítvány a Kárpát-medence Diáksportjáért-díjjal tün-tette ki Nagy Györgyöt, az UMDSZ központi irodájának refe-rensét, a kárpátaljai összmagyar bajnokság szervezőjét.

Székesegyházban jótékonyságikoncertet tartottak, amelynekbevételét a Latorca-parti városszegényeinek étkeztetésére for-dítják. A rendezvényen a megyetörténelmi egyházainak ének-együttesei léptek fel, valaminta budapesti Wekerle-telepiSzent József Kórus szolgált. Arendezvény fővédnöke MajnekAntal római katolikus megyés-püspök volt.

* A Magyar ÉrtelmiségiekKárpátaljai Közössége több ci-vil szervezet támogatásával2008. május 22-én folytatta a Re-neszánsz Év – 2008 programso-rozatot. Ezúttal Beregi Napokatrendeztek az Ungvári NéprajziMúzeumban. A Bereg Alkotó-egyesület képzőművészeinekés népművészeinek csoportosbemutatóján láthatta a műértőközönség Bakó Olga, BaratéIrén, Csernyiga Gyula, Czapo-vics Zsuzsa, Dancs Tünde,Derceni Viola, Garanyi József,Gogola Zoltán, Horváth Anna,Imre Sándor, Kovácsné DerceniIbolya, Mester Irén, Ohár Kata-lin, Petenkó Nyina, PrófuszMarianna, Szakalos Anatolij,Veres Ágota alkotásait. Ugyan-itt tekinthették meg a Mun-kácsy Mihály Alkotótábor két

tagja, Soltész Péter és SoltészGabriella festőművészek közöskiállítását. A megnyitón a Bereg-szászi Művészeti Iskola citera-együttese adott műsort. Az ér-deklődők ízelítőt kaptak a népigasztronómiából is: a BeregiNapok rendezvénysorozat Be-reg-vidéki töltöttkáposzta-, bor-és pálinkakóstolóval zárult.

* A Kárpátaljai Magyar Diá-kok és Fiatal Kutatók Szövet-sége (KMDFKSZ) szervezésé-ben az idén hetedik alkalommaltartották meg az Ungvári Diák-napokat. A résztvevők számosszórakoztató, tudományosprogramból választhattak, ve-télkedhettek, sportolhattak, tú-rázhattak és végül bulizhattak.

* Kétnapos fesztivál kereté-ben ünnepelte a megyeszék-hely a bor- és méztermelőket. Arendezvényre vidékünk legis-mertebb méhészei és borászaihozták el portékáikat. A feszti-válra látogatókat a megvételrekínált nektárok és finom borokmellett lacikonyhák és különfé-le programok várták. A szerve-zők elsőrendű szándéka az volt,hogy felhívják a közvéleményfigyelmét a nemzetközi hírnév-re szert tett kárpátaljai méhészekés borászok nehéz helyzetére.

* Nagydobronyban megnyi-totta kapuit a korszerűen beren-dezett öregek otthona, amely areformátus egyház gondozásá-ban, holland segítséggel épült.Ez a negyedik olyan intézményKárpátalján, amelyben egyedül-álló, magukat ellátni képtelen ésrokkant nyugdíjasok orvosi fel-ügyelet mellett, civilizált körül-mények között élhetik minden-napjaikat.

Június* Első alkalommal rendezték

meg Kárpátalján az Euro-Kárpá-tok Ifjúsági Turisztikai Feszti-vált.

* Negyvenöt igen és két nemszavazattal történelmi fontossá-gú határozat született. Az Ung-vári Nemzeti Egyetem Tudomá-nyos Tanácsa döntést hozott:szeptember 1-jétől magyar karnyílik a felsőfokú intézményben.

* Lembergből érkezett nacio-nalisták az ukrán állam címerétés a szicsgárdistákat méltatóemléktáblát helyeztek a vereckeihonfoglalási emlékműre. Azutóbbi emlékjelen a magyarnemzet nevében (!) bocsánatotkértek a szicsgárdisták lelövé-séért... Az Ukrajnai Magyar De-mokrata Szövetség elnökségejúnius 22-én nyilatkozatban til-

takozott a gyalázatos tett ellen,elítélve a hagyományos jószom-szédi ukrán–magyar kapcsola-tok megbontására irányuló ak-ciót, ismételten felszólítva Ukraj-na rendvédelmi szerveit, hogymihamarabb kerítsék kézre ésbüntessék meg az elkövetőket.

* A Német HadisírgondozóIroda munkatársainak szervezé-sében a berlini TV-stáb és azUngváron a második világhábo-rúban elesett több német kato-na hozzátartozója felkereste aMÉKK-székházat. A vendége-ket Dupka György, a közösségelnöke, a Szolyvai Emlékpark-bizottság titkára üdvözölte,majd tájékoztatta a hadisírokután érdeklődő delegáció tag-jait az ungvári Bercsényi útiközponti magyar katonai teme-tőről, megmutatta az ott elteme-tett katonák névsorát. A jelen-lévők támogatták DupkaGyörgynek azt a javaslatát,hogy a magyar katonai temetőszomszédságában lévő egyko-ri, erősen megrongált némethadisírok megmentése végettállítsanak német katonai emlék-művet, ehhez kérjék az UngváriPolgármesteri Hivatal jóváha-gyását. Ezt követően a delegá-ció tagjai felkeresték a SzolyvaiEmlékparkot, ahol a TV-stáb fel-vételeket készített. A temetőtö rténetéről Vass István, aSzolyvai Magyar KulturálisSzövetség elnöke számolt be.

* A Trianoni emléknap alkal-mából a MÉKK és a MUKSZszervezésében Kőszeghy Ele-mér, Horváth Sándor, FuchsAndrea újságírók megkoszorúz-ták az ungvári Pósa Lajos már-tír újságíró sírját.

* Elhunyt Balla Pál festőmű-vész, a MÉKK Munkácsy Mi-hály Képzőművészeti Egyesü-letének elnöke.

* Június 6–8-án Ungváronülésezett az 1993-ban alakultMagyar Egészségügyi Társa-ság (MET). A magyar, szerb,román, kanadai, cseh, szlovák,összesen 127 külföldi vendégetszámláló találkozó háziasszonyadr. Ljáh Erzsébet, az UngváriVárosi Gyermekpoliklinika veze-tője volt. A konferencia háromrészből állt. Az elsőben az egy-begyűltek dr. Fodor Istvánraemlékeztek. Bevezető előadás-ként Dupka György, a MÉKKelnöke bemutatta a botanikusprofesszornak „A Kárpátok bű-völetében élt” című centenári-umi emlékkönyvét, ismer-tette munkásságát. Dr. Sü-


Szemelvények kárpátaljai eseményekbőlveges Ildikó, a MET elnöke ésdr. Csík Ferenc, a KMEDT el-nöke értékelte a találkozót, s le-szögezték: egészséges nemzet-tudat nélkül egy nép nem lehetigazán egészséges.

* A Lembergi Magyarok Kul-turális Szövetsége (LMKSZ)emlékkiállítást szervezett alapí-tója és első elnöke, Ilku MarionJózsef festőművész tiszteletére.Az ünnepélyes megnyitó aLembergi Művészetek Palotájá-ban történt, az eseményen ahelyiek és a kárpátaljaiak mel-lett magyarországi és szlováki-ai művészek is részt vettek.

* Az Ungvári Nemzeti Egye-tem Tudományos Tanácsánakdöntése alapján szeptember 1-jétől magyar kar nyílik, amely a19. lesz a felsőfokú intézmény-ben. A felsőoktatási tanintézetlegfiatalabb műhelye a Humán-természettudományi MagyarKar nevet kapta. OlekszandrSzlivka, az UNE rektorhelyet-tese kifejtette: a most indulómagyar karon idén felvételtnyert jövendőbeli magyar ma-tematikusok, fizikusok, illetvemagyar filológusok és magyartörténészek folytathatnak tanul-mányokat.

* Sárosorosziban a helyi ál-talános iskola falán ünnepélyeskeretek között felavatták HalászGyula földrajzi szakírónak, nyel-vésznek és tudósnak, a telepü-lés egykori szülöttének emlék-tábláját. Az emlékjel állítását aKMKSZ Sárosoroszi Alapszer-vezete és az iskola tantestületeközösen kezdeményezte.

* A munkácsi várban műkö-dő történelmi múzeumban Hu-nyadi Mátyás életét és történel-mi jelentőségét bemutató kiállí-tást szervezett az idei reneszánszév alkalmából a budapesti Had-történeti Múzeum és Intézet, il-letve a Magyar KöztársaságUngvári Főkonzulátusa. Az ün-nepségen több ismert kárpátal-jai magyar közéleti személyiségis megjelent, többek közöttBrenzovics László, a megyei ta-nács és a KMKSZ alelnöke,Csizmár Béla, a Beregszászi Já-rási Tanács elnöke, Orosz Ildi-kó, a KMPSZ és a II. RákócziFerenc Kárpátaljai Magyar Fő-iskola elnöke, Gajdos Olga, aKMKSZ Munkácsi Alapszerve-zetének elnöke, Dupka György,a MÉKK elnöke, valamint Zu-bánics László, az UMDSZ Or-szágos Tanácsának elnöke.

* Koltai Gábor Trianon címűdokumentumfilmjének nyilvá-

nos vetítésével emlékezett mega nyolcvannyolc évvel ezelőttiPárizs melletti, a magyarság szá-mára oly tragikus békekötésrőla II. Rákóczi Ferenc KárpátaljaiMagyar Főiskola és Beregszászváros lakossága.

* Kárpátaljára látogatott Vár-szegi Asztrik bencés szerzetes,püspök, pannonhalmi főapát. Amagyarországi főpapot MajnekAntal, a Munkácsi Római Katoli-kus Egyházmegye püspöke hív-ta meg kárpátaljai látogatásra.

* Ungváron koncertet adottaz Amadinda ütőegyüttes. A tra-dicionális ütőhangszeres zenék-ből és kortárs szerzők műveibőlösszeállított műsor osztatlansikert aratott.

* Első ízben rendeztek eper-fesztivált az ugocsai Szőlősgyu-lán.

*A II. Rákóczi Ferenc Kárpát-aljai Magyar Főiskolán a III-IV.évfolyamos óvodapedagógiaés tanító szakos diákok munká-iból kiállítást rendeztek. A hall-gatók tanárai: Gabóda Éva óvo-dapedagógus, a főiskola tech-nikai nevelés tanára, BenkőGyörgy és Csernyiga Gyula fes-tőművészek, valamint PrófuszMarianna népművész.

* A kárpátaljai festőművészekállandó résztvevői az ukrajnai éskülföldi képzőművészeti alkotó-táboroknak. Legutóbb Dankó-Soltész Krisztina, a Kassai An-tal nevét viselő Független Fes-tőművészek Szövetségénektagja egyedüli külföldikéntmeghívást kapott a Pilisi Park-erdő Zrt. szervezte táborba.

* A reneszánsz év jegyében abenei faluházban, a KárpátaljaiHatármenti ÖnkormányzatokTársulása és a Magyar Értelmi-ségiek Kárpátaljai Közössége(MÉKK) szervezésében nyíltmeg Réti János festőművész ésgrafikus tárlata.

* Az idén immár második al-kalommal rendezték meg Bátyú-ban a Bagu Balázs kezdemé-nyezte Kárpátaljai Népi Gyer-mekjátékok Fesztiválját. A ren-dezvény támogatója a MagyarÉrtelmiségiek Kárpátaljai Kö-zössége volt.

Július* A Kárpátaljai Kulturális

Könnyűzenei és Tánc Fesztiválnyitónapján tekinthették meg azérdeklődők a Bereg Alkotóegye-sület képzőművészeinek ésnépművészeinek csoportos be-mutatóját. A szervezők BökényiAnna, Bakó Olga, Baraté Irén,Csernyiga Gyula, Dancs Tün-

de, Gogola Zoltán, Mester Irén,Ohár Katalin, Petenkó Nyina,Prófusz Marianna, SzakalosAnatolij munkáit állították ki, deBorbély Ida szervezésében fel-vonultak a tiszaháti népművé-szek is, köztük Nyikolajeva Iréntányérfestő kézműves, MarosiKatalin hímző, Nagy Emesegyöngyfűző, Jáger Katalin népigasztronómus. Vendégként RétiJános, a Munkácsy Mihály Egye-sület társelnöke grafikáival lep-te meg a művészet pártolóit.

* Az UMDSZ szervezésébenkoszorúzás volt a tiszabökényi-tiszaújlaki turulos emlékoszlopnál,ahol ünnepi beszédet mondottZubánics László, az Ukrajnai Ma-gyar Demokrata Szövetség Orszá-gos Tanácsának elnöke.

* Kárpátaljai magyar anya-nyelvű óvodapedagógusokszámára az Anyanyelvi Konfe-rencia és a MÉKK közreműkö-désével továbbképzést tartot-tak Kisvárdán.

* Csaknem ötven grafika ésfestmény volt megtekinthető azungvári skanzenben rendezetttárlaton. A Kárpátaljai MegyeiNéprajzi Múzeum kiállítótermé-ben az Ungvári Képzőművésze-ti Főiskola diákjai kaptak bemu-tatkozási lehetőséget.

* A vereckei emlékmű, a ma-gyar–szláv, ezen belül a ma-gyar–ukrán történelmi kapcso-latok volt a fő témája annak akerekasztal-tanácskozásnak,amelyet a Magyar Értelmiségi-ek Kárpátaljai Közössége(MÉKK) és az Ungvári NemzetiEgyetem (UNE) történelem karaszervezett az Ungvári Nemzeti-ségi Központban magyarorszá-gi és ukrajnai történészek rész-vételével. A rendezvényen résztvett Dupka György, a MÉKKelnöke, Zubánics László, azUkrajnai Magyar DemokrataSzövetség Országos Tanácsá-nak elnöke, Viczián Tamás, Ma-gyarország Ungvári Főkonzulá-tusának konzulja. Mandrik Ivánprofesszor előadásában a ma-gyar–szláv kapcsolatokra tért ki,Botlik József magyarországi tör-ténész az elesett szicsgárdistákkapcsán megjegyezte: a pontosszám megállapításához továbbivizsgálatok szükségesek, segyúttal arra kérte az ukrán kol-légákat, hogy ők is kutassanakaz ukrajnai levéltárakban.

* Idén tizenharmadik alkalom-mal rendeztek Tiszapéterfalvánének-, zene-, néptánc- és kéz-művestábort. A Kárpátaljai Ma-gyar Pedagógusszövetség

(KMPSZ), a TiszapéterfalvaiZeneiskola és a Galga zenekarszervezésében ez alkalommalminden korábbinál gazdagabbprogram várta a táborlakókat.

* Hagyományos templombú-csút tartott a királyházi rómaikatolikus gyülekezet. Az ünnep-ségre nagy számban érkeztekzarándokok Nagyszőlősről,Fancsikáról, Sárosorosziból ésa Királyháza környéki települé-sekről.

* Tizenhatodik alkalommalrendezték meg idén Felső-szinevéren a Kárpátaljai NyáriSzabadegyetemet. A szervezők– a Kisebbségekért – ProMinoritate Alapítvány és a Kár-pátaljai Magyar Kulturális Szö-vetség – ezúttal is a magyarság,a régió és a közélet iránt érdek-lődő kárpátaljai, valamint anya-országi fiataloknak és szakem-bereknek kínáltak programot aháromnapos rendezvény idejé-re. Az eseményt Balog Zoltán,a Magyar Országgyűlés Embe-ri jogi, kisebbségi, civil- és val-lásügyi bizottságának elnökenyitotta meg.

* A napokban ért véget azoroszországi Hant i-Man-szijszkban a Finnugor Népek V.Világkongresszusa. Az esemé-nyen Orosz Ildikó, a KárpátaljaiMagyar Pedagógusszövetségés a II. Rákóczi Ferenc Kárpát-aljai Magyar Főiskola elnöke isrészt vett.

* Kétnapos hivatalos látoga-tást tett Ukrajnában SólyomLászló köztársasági elnök. Amagyar államfő Viktor Jus-csenko ukrán elnök meghívásá-ra érkezett az ukrán fővárosba,ahol a kárpátaljai magyarságvezetőivel is találkozott. Jus-csenko a magyar kollégájávallezajlott tárgyalások utáni kö-zös sajtótájékoztatón azt hang-súlyozta, hogy “az ukrán félnyitott a kárpátaljai magyar is-kolákban a kétnyelvű oktatásproblémájának megoldására”.Egyben bejelentette: a felekmegállapodtak, hogy szakmaitárgyalásokat tart a két oktatásiminisztérium Kijevben. A szak-értők akcióprogramot dolgoz-nak ki a két tannyelvű oktatásproblémájának megoldására akárpátaljai magyar iskolákban.Hangsúlyozta: az államnyelv el-sajátításával nő az általános is-kolások esélye az ukrajnai kö-zép- és felsőfokú intézmények-be való bejutásra.

* A Rákóczi-szabadság-harc dicső napjaira emléke-


Szemelvények kárpátaljai eseményekbőlzett a több száz fős ünnep-lő közönség a Tisza-parton,

a Tiszaújlak és Tiszapéterfalvahatárában a szabadságharc elsőgyőztes csatájának színhelyénfelállított turulmadaras emlék-műnél. A rendezvényt MilovánSándor, a KMKSZ alelnöke nyi-totta meg. A Himnusz eléneklé-se után ünnepi beszédet tartottSeszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Köz-gyűlés elnöke, Barta József, aNagyszőlősi Járási Tanács el-nökének helyettese, LadiszlavLecovics, az ObscsesztvoPodkarpatszkih Ruszinyiv elne-vezésű ruszin szervezet elnöke,Kovács Miklós, a KMKSZ elnö-ke. Jelen volt az ünnepségenSziklavári Vilmos főkonzul, aMagyar Köztársaság UngváriFőkonzulátusának vezetője,Bacskai József, a Magyar Köz-társaság Beregszászi Konzulátu-sának főkonzulja, dr. BrenzovicsLászló, a Kárpátaljai Megyei Ta-nács elnökének helyettese, aKMKSZ alelnöke, Csizmár Béla,a Beregszászi Járási Tanács el-nöke, Rajz Éva, a NagyszőlősiJárási Állami Közigazgatási Hi-vatal elnökének helyettese, dr.Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke.Megjelentek a KMKSZ közép-szintű szervezeteinek elnökei: dr.Soós Kálmán, Gulácsy Géza, SinJózsef, Milován Jolán, Sari Jó-zsef és Tiszapéterfalva polgár-mestere, Illyés István, valamintBíró Andor, akinek köszönhető-en annak idején megépülhetettaz emlékmű.

* Beregszászban, az Európa–Magyar Ház adott otthont Ha-rangozó Miklós salánki festőmű-vész tárlatának. A kiállítás meg-nyitóján jelen volt és méltatta afestőt Zubánics László törté-nész, Grigora Éva, a nagyszőlősijárás művelődési osztályánakmódszerésze, Dupka György, aMagyar Értelmiségiek Kárpátal-jai Közösségének elnöke, vala-mint Gajdos István, az UkrajnaiMagyar Demokrata Szövetségelnöke is. Ugyanitt sor került azEgyütt című folyóirat idei 2. szá-mának bemutatására.

* A debreceni Csokonai Szín-ház, kiegészülve beregszásziszínészekkel, valamint Bol-doczki Gábor trombitaművészés Daniel Detoni zongoramű-vész is szerepelt az 59. Dubrov-niki Nyári Játékokon. A debre-ceni Csokonai Színház társula-ta, beregszászi színészekkel ki-bővítve, Vidnyánszky AttilaJászai Mari-díjas igazgató-ren-

dező vezetésével Marin DrzicDundo Maroje című komédiá-ját adta elő az óvárosi katedrá-lis előtti téren. Idén ünneplikHorvátország-szerte MarinDrzic dubrovniki reneszánsz íróés drámaíró születésének 500.évfordulóját, és a debreceni te-átrum vendégjátéka az egyetlenkülföldi Dundo Maroje-előadásDubrovnikban.

* A hagyományhoz hűen aRákóczi Szövetség BeregszásziVárosi Szervezete és aBeregvidéki Magyar KulturálisSzövetség (BMKSZ) közösszervezésében idén is megem-lékezést tartottak Dolhán, az1703–1711-es szabadságharcelső csatájának színhelyén. Amegemlékezésen többek közöttrészt vett dr. Mezei László, aKossuth Lajos Koszorúi Alapít-vány elnöke, Kovács Attila ku-ratóriumi tag, Csizmadia Róbertkonzul, Pirigyi Béla, a BMKSZelnöke. Beszédet mondott Gaj-dos István, Beregszász polgár-mestere. Zubánics László törté-nész, az UMDSZ OT elnökeEsze Tamásról, történelmünkkiemelkedő alakjáról beszélt, akita szegény emberek hősekéntidézett meg.

* Megtartották a KárpátaljaiKulturális Könnyűzenei és TáncFesztivált (KKKTF). A rendez-vény hivatalos megnyitóját meg-tisztelte jelenlétével Bacskai Jó-zsef, a beregszászi magyar kon-zulátus főkonzulja. Gajdos Ist-ván, az Ukrajnai Magyar Demok-rata Szövetség (UMDSZ) elnö-ke, Beregszász polgármesterenagyra értékelte a szervezők erő-feszítéseit, amelyeknek köszön-hetően a fesztivál keretein belülvilágsztárok mellett hangsúlyosszerepet kaptak a kárpátaljaiműkedvelő előadók és vidékünknépművészei.

* Új alapítvány kezdte meg te-vékenységét Tiszabökényben.Fő céljai és feladatai közé tarto-zik a kárpátaljai, azon belül a ti-szaháti hagyományok ápolása,az ősi magyar kultúra megőrzé-se és továbbadása. Az alapít-vány első lépésként a helyi sza-badidőközpontban számítógép-termet alakított ki, ahol egy idő-ben négy gyerek és egy felnőttfoglalkozhat mindennap kilencórától délután ötig. A TiszahátiKultúráért Alapítvány elnökePáva István lett.

* A Reneszánsz Év rendez-vénysorozat keretében azUMDSZ és a MÉKK MunkácsyMihály Képzőművészeti Egye-

sülete és más civil szervezetekösszefogásával Soltész Péter ésSoltész Gabriella festményeibőlrendeztek kiállítást a Tisza-péterfalvai Képtárban.

* A mentális és fizikai egész-ségre nevelés terén – más eu-rópai vallási szervezetek tapasz-talatait alapul véve – a Kárpát-aljai Református Egyház és aKárpátaljai Magyar Egészség-ügyi Dolgozók Társasága(KMEDT) a közelmúltban újkezdeményezéssel állt elő. En-nek lényege, hogy a KMEDTszakemberei szombatonkéntBeregszászban, a diakóniai köz-pont épületében térítésmente-sen fogadják a panaszaikkalhozzájuk forduló betegeket.

* A Tiszapéterfalvai Reformá-tus Líceumban immár harmadikalkalommal rendezték meg a Kár-pát-medencei fiatalok éves ta-lálkozóját, a III. Kárpátaljai NyáriEgyetemet. A Kárpátaljai Ma-gyar Diákok és Fiatal KutatókSzövetsége (KMDFKSZ) általéletre hívott rendezvény mottó-ja idén csak ennyi volt: “Diá-kok egymásért”.

* Kenyeres Máriának, aMÉKK társelnökének közremű-ködésével ifjúsági nemzetközimozgó-olvasótábort rendeztekSalgótarjánban és Lengyelor-szágban.

* A Tiszapéterfalvai Képtár-ban mutatták be a KárpátaljaiMagyar Krónika című havilapelső számát, amely a MÉKK ésa Kárpátaljai Magyar Művelő-dési Intézet hírlevele. Szerkesz-tője Kenyeres Mária.

* Megnyílt a MÉKK Mun-kácsy Mihály AlkotótáboraTiszapéterfalván. Munkájábanrészt vett Fuchs Andrea,Kolozsváry Katalin, Major O.Ida, Lőrincz Katalin, Réti János,Klisza János, Soltész Péter, Sol-tész Gabriella, Homoki Gábor ésHarangozó Miklós. A nyitóün-nepségen jelen volt PopovicsJudit, a Szülőföld Iroda kárpát-aljai referense is.

Augusztus* Egyszerűsödik a schengeni

vízum igénylése a Magyar iga-zolvánnyal és a két kárpátaljaimagyarságszervezet – aKMKSZ vagy az UMDSZ –egyikének felelősségvállalásá-val rendelkezők számára. A Ma-gyar Köztársaság Külügymi-nisztériuma a kárpátaljai és avajdasági magyar szervezetekmegkeresése alapján, érzékelveazt a problémát, hogy a rokonikapcsolatokon kívül az anyaor-

szágban élő és az annak határa-in kívül rekedt magyarok közöttaz idők folyamán egy sor egyéb– üzleti, kulturális, baráti – kap-csolat is kialakult, saját hatás-körében úgy döntött, hogy akét ország vonatkozásában be-vezeti az elismert határon túlimagyar szervezetek által adha-tó garanciavállalás intézményét,amely a Magyar igazolvánnyalegyütt, támogató dokumentum-ként jelentősen megkönnyíti amagyar–magyar kapcsolattar-tást.

* A III. Határmenti VilágzeneiFesztivált a magyar–ukrán–ro-mán határhoz közel, a Tisza-Szamos-közben fekvő Panyolántartották meg. A találkozónDercen, Tiszapéterfalva és Ne-vetlenfalu is képviselteti magát.

* Több mint száz programvárta a közönséget a huszon-hatodik zsámbéki színháztalál-kozón. A színházi évad kereté-ben tíz új bemutatót láthat a kö-zönség szeptember közepéig.Újdonság, hogy mozi is várja alátogatókat. A fesztivál vissza-térő vendége a BeregszásziIllyés Gyula Magyar NemzetiSzínház társulata. Az idén kétdarabot láthat tőlük a közönség:Az ember tragédiáját és Boccac-cio Dekameronját. MindkettőtVidnyánszky Attila Jászai Mari-díjas érdemes művész állítjaszínpadra.

* Tizenötödik alkalommalrendezték meg a KárpátaljaiTörténelmi Jurtatábort a péter-falvai Kiserdőben. A programrasokan jöttek el a nagyszőlősi,az ungvári, a beregszászi és arahói járásból , de érkeztekLembergből is magyar és ukránajkúak történelmet és magyar-ságot tanulni. Különböző kéz-műves foglalkozások egészítet-ték ki a honismereti programo-kat, amelyeket a szervezők –Dupka Nándor, Rezes József,Kázmér Sándor és Juhász Sán-dor – Mátyás király évének je-gyében állítottak össze. A tábo-rozók előtt a hét folyamán fellé-pett a Credo Verséneklő Együt-tes Ivaskovics József zeneszer-ző vezetésével. A költészetről,az irodalmunkról, közművelődé-sünk helyzetéről Dupka Györgyközíró tartott előadást. Találko-zott és eszmecsérét folytatott atáborozókkal Gajdos István, azUMDSZ elnöke is. Réti János,Klisza János, Soltész Péter, Sol-tész Gabriella festők foglalkoz-tak a fiatalokkal. A népmű-vészet mesterei, köztük

Szemelvények kárpátaljai eseményekből


Nagy Emese gyöngyfűző,Nyikolajeva Irén tányérfes-

tő, Molnár Sándor fafaragó ok-tatták a jurtásokat.

* A Kárpátaljai Magyar Peda-gógusszövetség (KMPSZ) szer-vezésében Beregszászban, a II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Ma-gyar Főiskola Kölcsey FerencSzakkollégiuma adott otthont azAnyanyelvi Irka Tábornak.

* A KMPSZ szervezésébenimmár tizenharmadik alkalommalrendezték meg az angol nyelvűbibliatábort.

* Államalapító Szent István ki-rályunk emlékét méltatta a Kár-pátaljai Magyar Kulturális Szö-vetség (KMKSZ) benei alapszer-vezete a helyi általános iskolábanszervezett ünnepséggel. Az ér-deklődők az iskolában megtekint-hették még Pintér László sárváriszobrászművész fából faragottSzent István-szobrát, amelyet aBene testvértelepülésének szá-mító, Vas megyei Sárvár lakosaiadományoztak tavaly a helybeli-eknek. A szobor másfél méter ma-gas, tölgyfából készült, szent ki-rályunkat koronával és karddalábrázolja.

* Az ungvári vár ódon falaiközött Molnár János és BéresIstván római katolikus, valamintHéder János református lelki-pásztor hirdetett igét, méltattaSzent István életművét. MajdSziklavári Vilmos, Magyaror-szág ungvári főkonzulja szólt azegybegyűltekhez, hangsúlyoz-va az elszakított nemzetrészeköszszetartozásának fontossá-gát. Dupka György, az UkrajnaiMagyar Demokrata Szövetségalelnöke azoknak a ruszinoknak,ukránoknak, oroszoknak mon-dott köszönetet, akik kiállnak amagyar iskolarendszer mellett.Végül a Credo énekegyüttes ésa Nagymarosi Férfikórus vará-zsolta még ünnepibbé augusz-tus 20-át.

* Négy kárpátaljai képzőmű-vész közös kiállítása nyílt mega Kárpátaljai Népi Iparművésze-ti Múzeum (skanzen) kiállítóter-mében. Az ismert nagydob-ronyi keramikus, Hidi Endre ez-úttal csodálatos népi ihletésűkerámiákkal kápráztatta el az ér-deklődőket, alkotásai között aművész új tematikájának meg-valósulásaként a magyar nép-művészetben szimbolikusjelentőségű állatalakos kerámi-ák – bika, páva, ló – is láthatók.Mihajlo Beleny kárpátaljai ru-szin szobrászművész, a munká-csi turulszobor alkotója ezúttal

– jobbára vallási témájú – grafi-káival van jelen, felesége,Magdalena Puhlik-Beleny olaj-festményeket, megkapó tájké-peket és csendéleteket állítottki. Az ismert művészek mellettegy ígéretes ifjú tehetség, Lő-rincz Katalin alkotásai láthatókmég a tárlaton.

* Képzőművészeti albumok.Megjelent Ungváron a FuchsAndrea grafikus, Kijevben aLőrincz Katalin keramikus kép-zőművészeti alkotásait tartalma-zó színes album. Az előbbi 11,az utóbbi 50 színes reprodukci-ót tartalmaz. A két fiatal ungvá-ri alkotó a MÉKK MunkácsyMihály Képzőművészeti Egye-sületének tagja.

* Kijevben bemutatták Erdé-lyi Béla festőművész albumát.Összeállítója Kovács Antonungvári képzőművész, az Erdé-lyi Képzőművészeti Főiskolatanára, az Ukrán Képzőművé-szeti Szövetség tagja. A repro-dukciókat az ungvári LőrinczIstván készítette, aki egyben akötet kiadását anyagilag is tá-mogatta. A gyűjtemény ErdélyiBéla 303 munkáját tartalmazza,ebből 205 színes reprodukció,az alkotások címét ukránul ésangolul tüntették fel. EgyébkéntLőrincz István a MÉKK vállal-kozói tagozatának társelnöke.

* Augusztus 3-án, vasárnapdélután nyílt meg a II. Mun-kácsy Mihály KépzőművészetiAlkotótábor záró tárlata a péter-falvai György-kastélyban. Arendezvényt Dupka György, aMÉKK elnöke nyitotta meg. Azünnepi műsorban közreműkö-dött az Ivaskovics József veze-tette Credo együttes és a Péter-falvai Népzenei és Néptánc-együttes (élén Kokas Ká-rollyal). A szervezők felkérésé-re röviden bemutatkoztak ésemléklapot kaptak az alkotótá-bor festői: Fuchs Andrea,Kolozsváry Katalin, Major O.Ida, Lőrincz Katalin, Réti János,Klisza János, Soltész Péter, Sol-tész Gabriella, Homoki Gábor ésHarangozó Miklós, akik össze-sen 40 alkotást állítottak ki. Afestők egy-egy munkájukat fel-ajánlották a képtárnak, ezzel anemes gesztussal járultak hoz-zá az állomány gyarapításához.

*Augusztus 13-15-e közöttTokaj, a kultúra magyar városaadott otthont a XXXVI. TokajiÍrótábornak, amelynek idei mot-tója: „Irodalmi értékrendek, pá-lyakezdés, érvényesülés”. Atöbb mint száz alkotót gazdag

program várta. Az értelmiségieszmecserék tematikája közöttszerepelt a költészet és jazz,poétika, irodalmi támogatások,szerkesztés és kiadás, digitali-zált irodalom. Egyebek mellettbemutatkoztak a fontosabbKárpát-medencei magyar iro-dalmi lapok: a Helikon, a Híd, aKalligram, az Irodalmi Szemle, azAracs, a Várad, az Irodalmi Je-len. A Kárpátalján a MÉKK ki-adásában megjelenő Együttcímű irodalmi, művészeti és kul-turális folyóiratot S. BenedekAndrás alapító-főszerkesztő,Vári Fábián László, a szerkesz-tőbizottság elnöke és DupkaGyörgy lapigazgató mutatta be.Az írótábor munkájában résztvett Zubánics László helytörté-nész is.

* Soltész Péter kiállítását ren-dezték meg a Nagyszőlősi Járá-si Honismereti Múzeumban. Azeseményen jelen volt DupkaGyörgy, a MÉKK elnöke, Bor-bély Ida, a Péterfalvai Képtárigazgatója, Fuchs Andrea, aMÉKK Munkácsy Mihály Kép-zőművészeti Egyesületének tit-kára.

* A Tiszaháti Hírmondó ötö-dik száma ezer példányban je-lent meg a napokban, amelynekfelelős szerkesztője a bökényiBodnár Diána újságíró. A tisza-háti, illetve a Péterfalvai Polgár-mesteri Hivatalhoz tartozó köz-ségek térségi közösségfejlesz-tőinek havilapja a KárpátaljaiMagyar Krónika mellékletekénta MÉKK kiadásában lát napvi-lágot.

* A Benei Faluházban rendez-ték meg a MÉKK szervezésé-ben Klisza János és KliszaKrisztina – apa és lánya – kiállí-tását. A megjelent vendégeket– Dupka Györgyöt, a MÉKKelnökét , Fuchs Andreát, aMÉKK Munkácsy Mihály Kép-zőművészeti Egyesületének tit-kárát Szuhán András polgár-mester köszöntötte.

* A Szolyvai Emlékpark-bizottság az év elejétől már jogiszemélyként, alapítványi formá-ban működik tovább, és hozzá-látott egy vizesblokk, és egykápolna (haranggal) kialakításá-hoz. Távolabbi cél: a Csonka-beregi falvakból elhurcoltakneveinek márványtáblán valómegörökítése. Ezt a nagyszabá-sú munkát csakis a Miniszterel-nöki Hivatal és a Szülőföld Alaptámogatásával lehetséges meg-valósítani. A két új objektumfelépítését Tóth Mihály elnök,

Dupka György felelős titkár ésVass István bizottsági tag irá-nyítja.

* Augusztus 12-én az ungvá-ri Váralja Kávézóban ülésezetta MÉKK Munkácsy MihályKépzőművészeti Egyesülete. Amegjelent tagokat DupkaGyörgy, a MÉKK elnöke kö-szöntötte, és értékelte a közös-ség által szervezett és támoga-tott képzőművészeti rendezvé-nyeket. Jól sikerült a Péterfalvánmegrendezet t II. TiszahátiMunkácsy Mihály alkotótábor,a plener-záró kiállítás, SoltészPéter és Soltész Gabriella közöstárlata. A MÉKK továbbra istámogatja az augusztus-decem-ber között megszervezésre ke-rülő tárlatokat. Csoportos kiál-lításra november 7-én Ungvá-ron kerül sor. Készülőben van acsoport internetes kiállításánakanyaga is.

* Beregszászban az Európa–Magyar Házban civil szerveze-tek és a történelmi egyházakképviselői tanácskoztak a Szü-lőföld Alap Kulturális, Egyháziés Média Kollégiumának szep-temberi pályázati kiírásával kap-csolatos javaslatokról, témakö-rökről, így az egyházi, társadal-mi, kulturális, szakmai szerveze-tek programjairól, a helyi magyarmédia, a könyv- és folyóirat-ki-adási támogatásról, a pályázaticélok kijelöléséről és a 2008 má-sodik felében kiosztható 50 mil-lió 300 ezer forint témakörök sze-rinti felosztásáról. A tanácskozá-son a MÉKK-et Dupka Györgyelnök képviselte.

* A II. Rákóczi Ferenc Kárpát-aljai Magyar Főiskola Rákóczi-termében tartották a Kárpátal-jai Magyar Ösztöndíj Tanácssoron következő ülését. Azegybehívott testület a különbö-ző ösztöndíjpályázatok elbírálá-sával foglalkozott. A MÉKK-etDupka Nándor és Rezes Józsefképviselte.

* A Viski Tájházban rendez-ték meg Réti János festőmű-vész, a MÉKK Munkácsy Mi-hály Képzőművészeti Egyesü-lete társelnökének kiállítását.Ugyanitt került sor Becske Jó-zsef Lajos „Átkozott szerepben”című verseskötetének bemuta-tójára. A rendezvény munkájá-ban részt vett Dupka György,Kenyeres Mária, Fuchs Andrea,Czébely Lajos, Ötvös Ida.

* Először rendeztek hagyo-mányőrző szilvafesztivált Sző-lősgyulán.

D. GY.

A Kárpátaljai Hírmondó galériájaUJFALUSSY ISTVÁN

A Kárpátaljai Szövetség hagyomá-nyos balatoni őszi találkozóin minden al-kalommal bemutatjuk egy-egy festő mun-káit. Az alkotóknak sokat jelent ez a meg-mérettetés. Különösen így van ez, ha azillető olyan személy, akit az egybegyűltektöbbsége régóta ismer.

Az idén a balatonföldvári Riviéra Szál-lóban Ujfalussy István amatőr festő kiál-lítását tekinthették meg az érdeklődők.Schober Ottó, a Kárpátaljai Szövetség el-nökségének tagja megnyitó beszédébenelmondta: „Az idegen szavak és kifejezé-sek kéziszótára” szerint az „amatőr” szó,mint azt sokan hiszik, nem lekicsinylő fo-galom, hanem azt jelenti, hogy valaki kedv-telésből foglalkozik valamilyen tevékeny-séggel. Nos, Ujfalussy István Kárpátal-

ján, elsősorban a beregszászi járásban,pedagógusként, közigazgatási szakem-berként ismert.

Néhány életrajzi adat. 1932-ben szüle-tett Királyházán. A munkácsi tanítóképzőelvégzése után behívták a hadseregbe.1963-ban levelező úton elvégezte azOdesszai Állami Egyetem földrajz szakát,majd 1969-ben a Kijevi Közgazdasági Fő-iskolán szerzett újabb diplomát. Tanárkéntdolgozott, több éven át volt a beregszászijárási tanács végrehajtó bizottságának el-nöke, később az ungvári megyei tanácstanügyi osztályának helyettes vezetője.1975-től nyugdíjba vonulásáig a Beregszá-szi Ruhaipari Szakiskola igazgatójaként te-vékenykedett. 1995-ben költözött át Ma-gyarországra. Jelenleg Orosházán él, itt te-lepedett le családostul Marianna lánya is,aki a városi kórház röntgenorvosa. A tanárúr a tíz év alatt orosházi festő lett, többkiállításában is gyönyörködhettek a városlakói. Úgy tűnik, révbe ért, pedig ez a rév-

be érés nem volt könnyű.Mindenki számára ismert

tény, hogy a vezetői beosztás sokelfoglaltsággal jár. Ő azonban min-dig talált időt arra, hogy együttlélegezhessen a természettel. Aföldrajzszakos tanárt vonzotta aszülőföld tájainak szépsége. A fes-tészet iránti szeretete már gyer-mekkorában megnyilvánult. Kez-detben híres magyar személyisé-gek portréit készítette el ceruzá-val, vízfestékkel, később szénce-ruzával fényképekről rajzolt arc-képeket.

Az utóbbi időben miniatűrképeket fest. Munkáit nem érté-kesíti, de szeret képeket ajándé-kozni barátainak, ismerőseinek, az-

zal a hittel, hogy ez az emlék sokáig maradmeg az emberek szívében.

A balatoni kiállításra 36 képét hoztael, valamennyi szorosan kötődik Kárpát-aljához. Nagy szeretettel ábrázolja szülő-földje páratlan szépségű tájait, finomecsetkezelése, színeinek széles skálája te-hetségéről árulkodik. Ügyesen kezeli afestőszerszámokat, a munkái magukért be-szélnek. Egyházi témájú, Jézust ábrázoló

festménye is helyet ka-pott a teremben.

Mit láthattunk vász-nain? A festő képzelőerejejóvoltából a havas Kárpá-tokat, az aranyló őszi le-veleket, a kis patakokat, le-gelőt, amelynek hangula-ta gyermekkorunkat idézi.Alkotásairól látszik, hogynem rutinból fest: mindentjól átgondol, és alaposankidolgoz. Bizonyára az arend, amely képeiről leol-vasható, életének is része.Ugyanakkor meleg színeiérzékeny és érző lélekre

Nyírfák Vadászház a Kárpátokban

Patakpart

Ősz a Kárpátokban

Téli tájNevickei vár

utalnak. Szelíd, ismerős tájait látva szinteott érezzük magunkat a Latorca-parton, aNevickei vár tövében, Kárpátalja mind-annyiunk számára kedves vidékein.

Örültünk Ujfalussy István képeinek.A balatonföldvári találkozó résztvevői-nek és minden olvasónknak a nevébenkívánunk az immár 75 esztendőt megéltfestőnek még sok alkotó évet, hogyvissza-visszatérve kedvenc hegyei közé,újabb alkotásait tárja majd elénk egy kö-vetkező alkalommal is. V. M.

kárpátaljai hírmondó - 4. évf. 3. sz. (2008....

Documents