légy okosabb, mint a telefonod!joco1114.synology.me/root/tananyagok/android_jegyzet_nyers1.pdf ·...
TRANSCRIPT
LÉGY OKOSABB, MINT A
TELEFONOD!
Ignácz József
Elkerülhetetlenül egyre szélesebb körben terjednek az okostelefonok a régi, úgynevezett
butatelefonokkal szemben. Még mindig sokan vallják, hogy csupán telefonálni, maximum
SMS-ezni szeretnének a telefonjukkal. Ha fényképezni szeretnének, arra ott a
fényképezőgép, ha zenét hallgatnának, arra ott az MP3 lejátszó stb. Azért ilyenkor
eszembe jut, hogy milyen jók voltak az analóg fényképezőgépek, amelyeket percekig
kellett beállítani, majd szintén percekig mozdulatlanul maradni, hogy sikeres legyen a
fotó. S emlékszünk még a Szokol rádiókra, rágumizott laposelemmel? Simán lehetett
rajta fogni a Kívánságműsort, kettőtől-ötig…
Valljuk be, sok esetben az újtól, az ismeretlentől való félelmünkből táplálkozik ez az
elutasítás. Húsz-harminc évvel ezelőtt egy sima telefon is újdonságnak számított, de
látván az előnyeit, kénytelenek voltunk megtanulni a kezelését. Láttuk már idősebb
ismerőseinket, szüleinket hagyományos mobiltelefont kezelni? Jó, ha fel tudják venni,
amikor csörög, s el tudnak indítani hívásokat a gyorsgombok segítségével. S mi van a
gyerekekkel? Ahogy a kezükbe vesznek egy okostelefont, tabletet, szinte azonnal tudják
kezelni, minden félelem nélkül. Ha elrontanak valamit, akkor újrakezdik, újrapróbálják,
nem csüggednek. Hogy látnak ők minket? Megmosolyognak talán, mint ahogy mi is
csodálkozunk a szüleinken, akiknek akár a távirányító is gondot okoz? Mi a különbség?
Az elkövetkező oldalakon az Android alapú okostelefonok használatában próbálok
segítséget nyújtani. Ne várjuk el az elolvasása után, hogy profi módon fogjuk kezelni a
tabletünket, vagy telefonunkat. Millió-féle változat létezik, s előfordulhat, hogy az
említett menüpont, ikon teljesen másképpen néz ki, vagy nem is létezik a saját
készülékünkön. Ezért a jegyzet legyen inkább segítség egy maximálisan gyakorlatközeli
oktatáshoz. Segítség abban, hogy megismerjük az okos eszközök lehetőségeit, s ne
féljünk kihasználni azokat. A legfontosabb, amit most azonnal jegyezzünk meg: nem
tudjuk fizikailag elrontani a készüléket azzal, hogy nyomogatjuk! Használjuk,
kísérletezzünk, nyomogassuk, teszteljük, rontsuk el a konfigurációt, töröljük az
adatainkat, veszítsünk el fontos anyagokat, de rendületlenül, mindig kezdjük újra!
Sok sikert!
Ignácz József
Mártikáimnak…
TARTALOMJEGYZÉK 1. Operációs rendszerek .............................................................................................................................. 4
2. Hardver .......................................................................................................................................................... 8
Processzor ............................................................................................................................................... 8
Memória ................................................................................................................................................... 9
Kijelző ....................................................................................................................................................... 9
Bővíthetőség ........................................................................................................................................ 10
Testreszabás, védelem .................................................................................................................... 11
Telefon, tablet, phablet?.................................................................................................................. 12
3. Adatkapcsolatok ...................................................................................................................................... 14
Vezetékes kapcsolatok .................................................................................................................... 14
USB ................................................................................................................................................. 14
Vezeték nélküli kapcsolatok .......................................................................................................... 15
3G/4G ............................................................................................................................................ 15
Wi-Fi............................................................................................................................................... 15
Bluetooth ...................................................................................................................................... 16
NFC ................................................................................................................................................. 16
4. Google .......................................................................................................................................................... 17
Google szolgáltatások ...................................................................................................................... 17
Gmail .............................................................................................................................................. 17
Címtár ............................................................................................................................................ 18
Naptár ............................................................................................................................................ 19
Google Drive ................................................................................................................................ 19
Google+, Fotó .............................................................................................................................. 20
Google Play, avagy Play Áruház ........................................................................................... 20
5. Felhasználói felület ................................................................................................................................ 22
Érintőműveletek ................................................................................................................................ 22
Képernyőfeloldás .............................................................................................................................. 25
Csúsztatás .................................................................................................................................... 25
Minta .............................................................................................................................................. 25
PIN-kód és Jelszó ....................................................................................................................... 25
Arcfelismerés .............................................................................................................................. 25
A képernyő részei .............................................................................................................................. 25
Widgetek, ikonok ...................................................................................................................... 26
Státusz sor ................................................................................................................................... 27
Feladatkezelő.............................................................................................................................. 31
Launcherek, testreszabás ...................................................................................................... 32
Orientáció .................................................................................................................................... 34
6. Az Android legfontosabb funkciói .................................................................................................... 36
Beállítások ............................................................................................................................................ 36
Vezeték nélküli és egyéb hálózatok ................................................................................... 37
Eszköz ............................................................................................................................................ 45
Személyes..................................................................................................................................... 47
Fiókok ............................................................................................................................................ 51
Rendszer ....................................................................................................................................... 52
Hívásfunkciók ..................................................................................................................................... 53
Tárcsázás ...................................................................................................................................... 54
Üzenetküldés .............................................................................................................................. 58
Kapcsolatok ................................................................................................................................. 60
Kamera, Galéria .................................................................................................................................. 63
Play Áruház .......................................................................................................................................... 67
Facebook/Messenger ...................................................................................................................... 73
Internet böngészés ........................................................................................................................... 75
Könyvolvasás ...................................................................................................................................... 75
Zene, videó ........................................................................................................................................... 78
Google Keep ......................................................................................................................................... 80
Óra ........................................................................................................................................................... 81
7. Extrák .......................................................................................................................................................... 83
Sync ......................................................................................................................................................... 83
GPS .......................................................................................................................................................... 83
Bluetooth funckiók ........................................................................................................................... 83
Hordozható csatlakozási pont ...................................................................................................... 83
Aliexpress ............................................................................................................................................. 83
Játékok ................................................................................................................................................... 83
1. OPERÁCIÓS RENDSZEREK Az operációs rendszer (operating system, röviden OS) olyan alapprogramok (és alap
programok) gyűjteménye, amelyek egységes felületet biztosítva elősegítik a számítógép
használatát. Legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy megteremtse a kommunikációt a
felhasználó és a számítógép (eszköz) között egy egységes felhasználói felület (user
interface, UI) segítségével, de ugyanolyan fontosak a háttérben, felhasználók számára
kevésbé tetten érhető funkciók, mint a programok futtatásának vezérlése, az erőforrások
kezelése, illetve a jogosultságok érvényesítése.
Manapság mindenhol fellelhető az OS: számítógépben, mobiltelefonokban, GPS
eszközökben, de bizony akár egy okosórában, egy TV-ben is, voltaképpen bárhol, ahol a
felhasználó egy felületen keresztül instrukciókat adhat az eszköznek. Általában ezeket az
eszközöket illetjük az „okos” jelzővel.
Milyen operációs rendszereket ismerünk? Az első, amely mindenkinek eszébe jut, a
Microsoft Windows. Az utolsó statisztikák szerint az asztali rendszerek piacán közel 90%
részesedéssel rendelkezik. De ki foglalja el a maradék pár százalékot?
Az OS X az Apple cég operációs rendszere, míg a GNU/Linux egy nyílt forráskódú (bárki
által fejleszthető), teljesen ingyenes rendszert takar. S hogy mi a különbség?
Felhasználói szinten igazából nem sok: ablakok, ikonok, könnyű kezelhetőség.
Természetesen magasabb szinten rengeteg eltérést tapasztalhatunk, de leginkább azon
múlik, hogy ki, melyiket szokta meg, illetve hogy mire szeretné használni. Általános
felhasználásra, játékra, internetezésre tökéletes a Windows, multimédiás munkára
inkább az OS X-et javasolják, míg hálózati feladatokra inkább a Linux rendszereket
tartják jónak. Persze ez erős általánosítás, hiszen mindegyik lefedi az összes funkciót,
többé-kevésbé. Próbáljuk meg összehasonlítani az almát a körtével…
Íme, bizonyságul 1-1 kép az említett rendszerekről. Az első a Windows, a második a Mac
OS X, a harmadik pedig egy Ubuntu Linux:
89,85
7,05
1,41
1,69
0 20 40 60 80 100
Windows
OS X
GNU/Linux
Egyéb
Asztali operációs rendszerek részesedése,2014 októberig
Egyik szebb, mint a másik!
De mi a helyzet a mobileszközök piacán? Ott, bár a piaci szereplők igen hasonlóak, más
rendszerekről beszélünk. Új kihívóként belép a Google Android, a RIM Blackberry és a
Sun-Oracle, de marad a Microsoft a Windows Phone-nal és az Apple az iOS-szel:
Mint látható, a két egyeduralkodó voltaképpen lefedi a piac 90%-át, még a Microsoft
Windows Phone sem tud igazán labdába rúgni – bár kiugrási próbálkozások
folyamatosan történnek. Főleg az üzleti szektorban próbálnak érvényesülni, előnyként
megemlíthető a Windows asztali rendszerrel meglevő, nagyfokú kompatibilitása.
Az iOS az Apple saját, kimondottan mobileszközökre fejlesztett operációs rendszere. Az
alapok a már látott OS X-ből származnak, teljesen zárt a rendszer, vagyis csakis a cég
saját termékein használhatóak: iPhone, iPod, iPad. Legújabb változata az iOS 8, 2014.
47,06
43,86
2,78
2,56
2,38
1,22
0,14
0 10 20 30 40 50
Android
iOS
Java ME
Symbian
Windows Phone
Blackberry
Egyéb
Mobil operációs rendszerek részesedése,2014 szeptemberéig
szeptember 17-én vált elérhetővé. Elsősorban az Egyesült Államokban elterjedt,
Európában és Ázsiában kevésbé, „köszönhetően” az igen gyenge ár-érték arányának.
Az Android egy nyílt forráskódú rendszer, azaz bárki módosíthatja és fejleszthet hozzá.
A Google 2008-ban adta ki az első verzióját, Linux rendszerre alapozva. Emlékszünk? A
Linux is nyílt forráskódú, ingyenes rendszer, a Google „csak” átalakította, hogy képes
legyen kezelni a mobil eszközök integrált hardvereit, mint az érintőképernyő, Wi-Fi,
Bluetooth stb. Mivel ingyenes a rendszer, ezért igen elterjedt a keleti piacokon. Sajnos,
elterjedtsége azt is maga után vonja, hogy rengeteg változata létezik. Egy 2014-es cikk
szerint mintegy 18.000 féle eszközön használnak Androidot! Előnye a rugalmassága, s
hogy bármilyen eszközön használható: órában, televízióban, hűtőben, multimédiás
célokra kiváló (zene- és videólejátszás), s még sorolhatnánk.
2. HARDVER Egy okostelefon voltaképpen egy számítógép. Azt pedig tudjuk, milyen dolgozni egy régi,
leharcolt, egyszerű számítógéppel, s mennyivel nagyszerűbb egy modern, gyors
számítógéppel elkészíteni a feladatainkat. A lehetőségeket már nem is említve: egy régi
géppel nagyon sok dolgot nem tudunk megcsinálni, nem futnak rajta az újabb
programok, játékokat, nem játszhatók le a jobb minőségű videók (vagy csak szaggatva),
folyton homokóra…
Az, hogy egy eszköz mennyire modern, azt bizony nem csak a fizikai paraméterei
határozzák meg. Régen egy fényképezőgép 640x480-as fotókat készített. És milyen jó
volt! Ma már egy „butatelefon” is jobb fotókat készít! Manapság nem ritkák a 24-36
megapixel felbontású gépek, amelyek 7360x4912 pont felbontású képeket készítenek.
Hiába no, fejlődünk… De mi a helyzet az okostelefonokkal? Voltaképpen ugyanaz! Az első
okostelefonok manapság már ócskaságnak számítanak, pedig akkor igen drágák voltak
és világszenzációnak számítottak. Lássunk pár technikai paramétert, hogy így, 2015-ben
mire figyeljünk, ha telefont választunk!
PROCESSZOR Az új generációs okostelefonok egyik olyan paramétere, amelyik viszonylag objektív, de
ha jobban beleássuk magunkat, akkor mégsem. Több gyártó verseng a leggyorsabb
telefon díjáért, többek között a Qualcomm a Snapdragon-okkal, a MediaTek a Cortex-
ekkel, az Nvidia a Tegrá-kkal, illetve a Samsung az Exynos processzorokkal. Ha a
felhasználó szemszögéből közelítjük meg a dolgot, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy
választhatjuk bármelyiket, nem járunk rosszul. Ne fussunk bele a versenybe (máshol ezt
parasztvakításnak hívják!): egyre nagyobb sebességű, egyre több maggal rendelkező
processzorokat készítenek, kezd a telefonunk hasonlítani egy dinnyére, legalábbis a
magok számát tekintve. A legolcsóbbak a MediaTek processzorral felszerelt telefonok
(MTK sorozat), természetesen ezek teljesítményben is alatta maradnak a drágább
vetélytársaknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy számunka nem lesz elég ez a
teljesítmény. Szóval a pénztárcánktól függ.
MEMÓRIA Itt szokták elrontani a vásárlást a kevésbé hozzáértők! Vesznek egy telefont, amelyik 8
GB memóriával rendelkezik. Hm. Miért is rossz ez? Hiszen többünk gépében sincs ennél
több, sőt! Figyeljünk rá, hogy a telefonoknál két memóriaméretet szoktak megadni: van
egy RAM és egy ROM memória. Aki már tanult informatikát, az tudja, hogy a RAM a
számítógép írható/olvasható memóriája, kikapcsoláskor elvész a tartalma. A ROM pedig
egy csak olvasható memória, egyszer valaki megírta és onnantól kezdve nem írható felül
a tartalma. Gondoljunk csak a CD/DVD ROM-okra!
No, ezt felejtsük el az okostelefonok világában! A RAM igazából a lényeg! Ennek a mérete
határozza meg, hogy a telefonunk egyszerre hány programot képes futtatni, mindenféle
lassulás, akadozás nélkül. Persze itt is van egy megtévesztés: sajnos, a rendszer is
használja ezt a memóriát, tehát a telefon által kötelezően betöltött programok ugyanúgy
csökkentik ezt a tárterületet, mint az általunk betöltött programok. Természetesen a
gyártók nem igazán szeretik közölni, hogy az amúgy is szűkös RAM-ból mennyi marad a
felhasználó számára… A minimum, amit érdemes választani, az 1 GB. Ma már kaphatóak
2-3 GB-os készülékek is, ha megtehetjük, válasszuk azokat!
A ROM viszont nem csak olvasható az Android rendszerében. Igaz, hogy itt található a
telefon operációs rendszere is (csökkentve a rendelkezésre álló helyet), de ide
telepíthetjük a programjainkat is (applikációknak vagy röviden appoknak hívjuk őket).
Ide kerülnek a fotóink, az sms-eink, a felmásolt zenéink, a netről letöltött anyagok.
Szóval ez sem mindegy mekkora, de szerencsére a legtöbb készülék bővíthető kártyával
is, ami szintén tárolja az előbb említett anyagokat. Ha okosan akarunk dönteni, érdemes
minimum 8 GB-ban gondolkodni, de főleg a felhasználói szokásainktól függ. Ha
filmezünk, sok zenét hallgatunk, esetleg rengeteget játszunk, akkor minél több, annál
jobb, sőt, szerezzünk be még egy nagykapacitású memóriakártyát is!
KIJELZŐ Két tényező van, ha a kijelzőről beszélünk. Az egyik a mérete (átlója), a másik pedig a
felbontása. Igazából mindkettő az olvashatóságot határozza meg. Minél nagyobb egy
kijelző átmérője, annál jobban olvasható, nem kell folyton feltenni a szemüvegünket. A
felbontás pedig a megjelenített kép minőségét határozza meg, az adott kijelzőn hány
pontot tudtak a technikusok elhelyezni. Egyértelműen minél több, annál élesebb,
részletgazdagabb lesz a kép. A két paraméter hányadosát a ppi mértékegységgel (pixels
per inch) fejezzük ki. Íme, egy összehasonlító kép a modernebb készülékekről:
Teljesen saját vélemény, hogy egy átlagos felhasználásra nincs szükség fullHD
(1920x1080) felbontásra, teljesen megfelel egy HD-s felbontás is (1280x720), nagyon
szép képet tud biztosítani, kivéve természetesen a „vájtszemű” felhasználóknak.
Kerüljük viszont a 640x480, vagy az ehhez igen közelálló (főleg az alacsonyabb!)
felbontásokat, hacsak nem zavar minket a homályos, részletszegény kép. Fizikai méretet
tekintve válasszuk azt, amelyik kényelmes, vagy amelyik tetszik. Amit viszont érdemes
figyelembe venni, hogy egy apró kijelzőn (3-4 inch) nem olyan szépek a fotók, nem olyan
könnyű internetezni, egy nagyméretű készülék viszont általában nehezebb, egy kézzel
kényelmetlenebb kezelni és nem fér bele a zsebünkbe. Tapasztalatom szerint a 4.5-5.5
inch ami még kezelhető, de természetesen ez igénytől és kézmérettől is függ.
A kijelzőnk még egy fontos tulajdonságáról kell beszélnünk. Ez pedig a kijelzőt védő
üveg anyagminősége. Az újabb készülékek Gorilla Glass (gorilla üveg?) védelemmel
lesznek ellátva, amelyek valamilyen szinten ütés-, nyomás- és karcállóak is. Ez sajnos
nem azt jelenti, hogy leejtve a készüléket az nem törik össze, de nagyobb az esélye, hogy
a külső üveg valamilyen szinten megvédi a készülék kijelzőjét és a sérülékeny részeket.
Vagy nem…
Az egyik legújabb fejlesztés a zafírüveg, amely elvileg többet kibír, kevésbé karcolható. A
tesztek alapján viszont még sérülékenyebb… Most akkor igazodjunk el… Szerintem
inkább ne dobáljuk!
BŐVÍTHETŐSÉG Az asztali számítógépeknél megszokhattuk, hogy ha egy alkatrésze elavul, könnyedén
kicserélhetjük. Sajnos, a mobileszközöknél (akár a notebookra is gondolhatunk) ez nem
olyan egyszerű, sőt, bizonyos helyzetekben megoldhatatlan. Amire legtöbbször
lehetőségünk van, az a memóriakártyával történő bővítés és az akkumulátorcsere. Az
egyik legelterjedtebb kártyát használják a mobileszközök is, ez pedig a microSD
szabvány. Apró, viszonylag gyors, nagy kapacitású. Kell ennél több?
Az akkumulátorcsere természetesen csak szabványos, ugyanahhoz a típushoz gyártott
részegységgel történhet. Egy átlagos akkumulátor teljesítménye 1-2 év alatt kb. a felére
is tud csökkenni, azaz már nem lesz elég 1-2 naponta tölteni a készüléket, napközben is
gondoskodnunk kell megfelelő tápellátásról. Egy új akkumulátor megoldja időlegesen
ezt a problémát… Más kérdés, hogy 3-4 év alatt a legmodernebb telefonok is elavulttá
válnak. Fogyasztói társadalomban élünk, a technika fénysebességgel fejlődik!
Ha már az akkumulátorról beszéltünk! Minél nagyobb az akkumulátor kapacitása, annál
nagyobb időközönként kell tölteni a készüléket. Persze ez függ a telefon kezelési
szokásaitól, használunk-e internetet, multimédiás alkalmazásokat stb. Ha 2000 mAh
fölött van, az már nem olyan rossz, szinte biztos, hogy csak este kell majd feltegyük a
készülékünket töltőre. Legalábbis az elején…
Fontos megemlíteni, hogy bizonyos készülékek egyik bővítést sem támogatják. Ez főleg a
„fajtatiszta” gyártók készülékeire vonatkozik, akik nem igazán örülnek, ha a felhasználó
szétszedi, esetleg bővíti a termékeit. Bezzeg a távol keleti gyártók sok esetben még
pótakkut, póthátlapot és memóriakártyát is mellékelnek, legalábbis olcsóbban adják
ezeket, ha a telefonnal együtt vásároljuk meg őket.
TESTRESZABÁS, VÉDELEM Amikor megvásárolunk egy telefont, egy teljesen átlagos készüléket vehetünk a
kezünkbe. Ez valakinek elég, míg mások jobban szeretik az egyedi, egyediesített
tárgyakat. Sok esetben erre is van lehetőség. A főleg fiataloknak szánt mobilkészülékek
hátlapjai cserélhetők, viszonylag olcsón beszerezhetők igényes, esztétikus részegységek.
A másik lehetőség az egyedi kinézetre a telefontokok, tartót. Ha okosak vagyunk és nem
csak mutogatni akarjuk a készülékünket, válasszunk olyat, amely a külső fizikai
behatásoktól is védi az eszközt. (Pl. női táska, farmerzseb…) Millió lehetőség van, akár
anyagról, akár formáról legyen szó. Lehet bőrből, lehet műanyagból, de akár fémből is;
védheti csak a hátulját, az oldalát, de léteznek all-in-one védelmek, amelyek a nagyobb
esésektől is megóvják a telefont. Mindenki válasszon olyat, amelyik kedvére való!
Személyes kedvenceim azok a tokok, amelyek a kijelzőt is védik, ráadásul kártyák (bankkártyák, igazolványok) tárolására is képesek. Igaz, nem olyan kényelmes a kezelésük, de az első elejtésnél hálát adunk, hogy ilyet választottunk…
Ha már a kijelzővédelemnél
tartunk: a kijelzők bizony
karcolódnak. S meglepő,
hogy nem a táskába rejtett
kulcsok jelentik a
legnagyobb veszélyt, hanem
a por. Por a tokban, por a
zsebben. Finom, apró
szemcsék, amelyek
összekarcolják és mattá
teszik a kijelzőt. Legjobb
módszer ellenük, ha a
készüléket kijelzővédő
fóliával látjuk el. Ez egy
teljesen átlátszó fólia vagy
üveg (0.3 mm) amelyet a
kijelzőre helyezve
megvédhetjük azt. Ha
elhasználódott, akkor
levehető és újabbal pótolható. Vannak olcsó és drága verzióik, a drágább, üvegből
készült védők darabja akár a 2-3 Ft-ot is elérheti, de az olcsóbbakból már 200-300 Ft-ért
is vehetünk.
TELEFON, TABLET, PHABLET? Ha megnézzük a mobilos kínálatot, akkor nem csak telefonokat találunk. A tabletek
szintén a kínálat részét képezik. Mi a különbség a telefon és a tablet között? Eddig
lehetett azt mondani, hogy ami elég nagy, az már tablet. Vajon egy Google Nexus 6 a
maga 6 inch méretével már tablet? Bizonyos meghatározások szerint az 5.3 és 6.9 inch
közé eső méretű eszközök az átmenetek a telefon és a tablet között, ezeket a két szóból
(phone és tablet) összerakott phablet kifejezéssel illetik.
Másik nézet szerint a különbséget a funkciók jelentik. A telefonok képesek hívásokat
bonyolítani, szöveges üzeneteket írni (SMS), kapcsolatokat kezelni, böngészni stb. Ez ott
bukik meg, hogy ma már elég sok tablet létezik, amelyik képes telefonkártyát fogadni,
szóval minden telefonfunkciót elvégezni. Maximum kicsit furcsa egy 10 inches tabletet a
fülünkre szorítani telefonálás közben… Még jó, hogy léteznek a headsetek…
3. ADATKAPCSOLATOK
VEZETÉKES KAPCSOLATOK
USB A legegyszerűbb és legbiztonságosabb kapcsolat a kommunikációra a vezetékes
kapcsolat. A számítógépünk a legtöbb esetben egy ún. UTP kábellel van bekötve egy fali
aljzatba, a TV műsor pedig vagy koax, vagy üvegszálas kábelen érkezik a lakásba,
csakúgy, mint a vonalas telefon. Manapság az USB a legelterjedtebb vezetékes
kommunikációs forma. USB-s a billentyűzetünk, az egerünk, a webkameránk, a
fényképezőgépünk, a hangszórónk, a fejhallgatónk, a nyomtatónk, a scannerünk, a
pendrive-unk, a külső merevlemezünk. Sajnos, az USB sem mentes a többféle
szabványtól. Ha újabb típusú a készülék, akkor elég nagy valószínűséggel micro USB-t
használ. A régebbi külső eszközök használtak mini USB-t, a legrégebbiek pedig a
manapság szinte csak aljzatként funkcionáló normál, ún. „A” típusú USB csatlakozót. Egy
kép egyszerűbben elmagyarázza:
Az USB-nek különböző szabványai vannak, jelen pillanatban a 2.0-s szabvány a
legelterjedtebb, de rengeteg eszköz képes a 3.0-s szabvány kezelésére. Számunkra a
legfontosabb tulajdonság az átviteli sebesség: míg a 2.0 maximum átviteli sebessége a
valós alkalmazási helyzetekben hozzávetőlegesen 48 MBps, a 3.0 szabvány már képes
400 MBps átvitelére is. (MBps = Megabájt/másodperc; egy átlagos MP3 zeneszám
mérete 4-6 MB.) Az elméleti sebesség ennek kb. a tízszerese, de ugye más az elmélet és a
gyakorlat…
Miért jó az USB? Voltaképpen elég csak összedugni a telefonunkat a számítógéppel,
feltelepíteni a megfelelő meghajtóprogramot (sokszor ezt megteszi az operációs
rendszer helyettünk), s máris rendelkezésünkre áll egy pendrive-szerű adattároló.
Hozzáférhetünk a telefonunk memóriájához, legalábbis egy jó részéhez. Letölthetjük az
elkészült fotókat, feltölthetünk videókat, zenéket, mintha csak tényleg egy egyszerű
pendrive-ra másolnánk adatokat.
VEZETÉK NÉLKÜLI KAPCSOLATOK
3G/4G A mobiltelefóniában a készülékeket generációkba soroljuk, méghozzá hálózati tudásuk
alapján osztályozva. Jelen pillanatban a 4. generációs rendszereknél tartunk, bár a
készülékek többsége még nem képes kihasználni a lehetőségeket. Magyarországon
először a T-Mobile kínált 4G szolgáltatásokat, azt is 2012. január 1-től. Minden
okostelefon képes viszont a 3G (3. generációs) szolgáltatások igénybevételére. Ezek
elsősorban nagysebességű mobilinternetet jelentenek, különböző érthetetlen
karaktersorozatok mögé rejtve, mint UMTS, CDMA, HSDPA, HSDP+. Említsünk meg a 4G
telefóniában is egy rövidítést, akár még hasznos is lehet. Ez az LTE. Bárcsak mihamarabb
elterjedtebbé válna!
WI-FI Ki ne ismerné ezt az adatátviteli formát? Azért bemutatom: mikrohullámú
kommunikációs forma, amely viszonylag kis távolságokon belül képes adatot
továbbítani. Magyarországon 4 szabványa terjedt el, ezeket „b”, „g”, „n” és „ac” betűkkel
jelölik. Ez a sorrend a sebességüket és a hatótávolságukat takarja elsősorban, de a
működési frekvenciájuk is meghatározó.
A „b” szabvány (pontosabban IEEE 802.11b) jellemzően a régebbi készülékek átviteli
protokollja, 30-40 méter hatókörrel 11 Mbps elméleti sebességre volt képes. (Mbps =
megabit/másodperc. Nem keverendő össze a MBps-sel, ami a megabájt/másodperc
rövidítése. 1 MBps = 8 Mbps) Ezzel a sebességgel jó esetben a gyakorlatban 4-5 Mbps
sebességet lehetett elérni, azaz egy már említett 4-6 MB méretű MP3 fájl 8-10 mp alatt
áttölthető.
A „g” szabvány ugyanilyen hatókörrel rendelkezik, de már 54 Mbps elméleti sebességgel
pörög, ami a gyakorlatban maximum 20 Mbps, ami 4-5x sebességnövekedést jelentett.
Ez a szabvány ma már minden okostelefonban fellelhető.
Az „n” szabvány kb. 70 méteres hatótávolsággal dolgozik, az átvitelét pedig 600 Mbitre
tornászták! Ne örüljünk azonban annyira, a gyakorlatban ez kb. 74 Mbitet jelent. A
legújabb okostelefonok támogatják a szabványt.
Az „ac” a legújabb szabvány, mintegy 140 méteres hatósugárban tudja szórni az elméleti
1300 Mbps-t, a gyakorlatban is az elég impresszív 500 Mbps sebességet lehet vele elérni.
Hol a buktató? A háztartásban használt routerek nagy része a „b” és „g” szabványokat
támogatja, az „n” ritka ma még, az „ac” pedig inkább a fehér holló kategóriába sorolható.
Azaz hiába szuper a telefonunk, ha a kapcsolódó routerünk nem tudja kihasználni,
biztosítani a nagyobb sávszélességet…
BLUETOOTH A Bluetooth egy rövid hatótávolságú (jellemzően 10m), adatcseréhez használt,
vezetéknélküli szabvány. Elsősorban telefonos kihangosítók, headsetek, GPS eszközök
összekötésére használjuk, de az informatikában mindenféle számítógépes periféria
képes már BT technológiával kapcsolódni.
Mindig két eszközt köt össze, az eszközöket „párosítani” kell, ami egy számkódot jelent,
ennek egyeznie kell a két eszközön.
NFC A Bluetoothnál is rövidebb hatótávolságú (inkább összeérintéssel kommunikál)
adatátviteli forma. Elsősorban azonosítási célokat szolgál (pl. mobiltelefon – headset),
nem igényel energiatáplálást. Ezt a formát alkalmazzuk a PayPass rendszereken is, ahol
elég a kártyát a terminálhoz érinteni, de ugyanúgy egyes mobilkészülékek is képesek
érintve adatátvitelt kezdeményezni.
4. GOOGLE Az Android operációs rendszer a Google Inc. nevéhez kapcsolódik. Bár 1998-ban
alapították, azóta az egyik legmeghatározóbb informatika céggé vált. A cég weboldala
szerint „a Google küldetése a világ összes információjának rendezése, univerzálisan
elérhetővé és hasznosíthatóvá tétele”. Ez természetesen időről-időre vitákat ébreszt.
Szerzői jogi viták, személyes adatokkal való visszaélés rejlenek az adatok mögött, sőt,
nemzetbiztonsági kockázatot is látnak egyesek a Google ténykedésében. Valljuk be, a
Google mindent tud rólunk… Átok, vagy áldás?
GOOGLE SZOLGÁLTATÁSOK A Google-nek jelen pillanatban mintegy 50 szolgáltatása van. Ezek egy része
alkalmazásként letölthető, más része pedig különböző eszközökről, vagy más
felületekről vehető igénybe. Az Androidos felhasználónak ezek közül jónéhány
elkerülhetetlen, hiszen az Androidos okostelefonok alapjait jelentik. Az egyik
legfontosabb a Gmail, kezdjük azzal. Fontos megjegyezni, hogy minden Google
szolgáltatásban létezik egy ún. Alkalmazások ikon, amely egy 3x3-as, négyzetekből álló
ikon (akár színes, akár monochrome), megnyomva hozzáférhetünk a szolgáltatásokhoz.
GMAIL A Gmail levelező (mostanság inkább Inbox néven fut…) az egyik legstabilabb és
legbiztonságosabb rendszer, főleg, ha a magyar, hasonló rendszerekhez hasonlítjuk.
(freemail, citromail) Meglepően nagy tárhelyet biztosít, s mindezt egy jó felülettel,
könnyű kezelhetőséggel kombinálja. Az Androidos készülékek optimális kezeléséhez
szükségünk lesz egy gmail-es email címre. Ha nincs, akkor mindenképpen regisztráljunk
egyet. Nem azért, mert innentől kezdve kénytelenek leszünk egy gmail-es címmel
levelezni, de a Google fiók annál fontosabb lesz. Ott tárolódik ugyanis az összes Android
eszközünk rengeteg beállítása.
Jelen pillanatban a Gmail szolgáltatása újragondolás alatt van, Inbox néven kezd
beszivárogni (egyelőre meghívásos alapon) a köztudatba. Persze most még (tanulván az
előzőleg elkövetett hibákból) hangsúlyozzák, hogy nem leváltani akarják a Gmail-t,
csupán egy alapjaiban átgondolt felületet szeretnének adni a levelezőhöz. A legjobb talán
az lenne, ha mindkettő megmaradna.
CÍMTÁR A Címtár a Gmail levelezőjéből érhető el a legkönnyebben. A bal felső sarokban a Gmail
feliratra kattintsunk rá és máris megjelenik a lehetőség! A Címtár egy komplett
telefonkönyv! Használjuk hát! Az eddigi telefonjainkban a kapcsolatainkat vagy a SIM
kártyán, vagy magában a telefonban tároltuk. Mindkét módszer rejtett magában
veszélyeket, főleg, ha komplett elhagytuk a telefonunkat. Miért nem tároljuk a
telefonszámainkat a Címtárban? Ahogy internetkapcsolatunk lesz (Wi-Fi vagy
mobilinternet), a készülék szinkronizálni fogja a Címtár és a készülék névjegyeit. Csak
képzeljük el, mennyivel egyszerűebb számítógépen rögzíteni az ismerősöket, mint
pötyögni a telefonon. Főleg ha többet is akarunk, nem csak a nevet és a telefonszámot.
Hozzáadhatunk fotót, e-mail címet, lakcímet, születési adatokat. A fotó megjelenik a
kijelzőn, ha hívás történik, az e-mail címre azonnal tudunk levelet küldeni, a lakcím
hasznos lesz, ha a telefonnal szeretnék elnavigálni az adott címre, s a készülék időben
figyelmeztet, ha egy bejegyzésünknek születésnapja következik. Hasznosak?
A Gmail minden kapcsolatot, akitől levelet kaptunk valaha is, vagy akinek írtunk
bármikor, a Címtárában tárolja. Ezek a címek is meg fognak jelenni alapértelmezésben a
telefonunk címlistájában. Szerencsére be lehet állítani, hogy csak egy-egy csoport tagjai
jelenjenek meg. Voltaképpen erre készült a Csillagozott levelek csoport. Ha megfigyeljük,
a Névjegyekben szereplő nevek előtt egy csillag található. Ha ezt a csillagot bekapcsoljuk,
máris bekerül a személy a Csillagozott levelek csoportba. Érdemes az összes
telefonszámmal rendelkező személyt megcsillagozni, s majd később csak ezt a csoportot
megjeleníteni a telefonon.
Természetesen ezek a funkciók majd még előjönnek, konkrétan a telefon használata
közben, addig ismerkedünk meg velük…
NAPTÁR A Google Naptár funkciója egy igen egyszerű applikáció. Könnyen elérhető a Gmail-ből
is, csupán Vizuálisan megjeleníthetjük a bejegyzéseket napi, heti, havi nézetben, de
napló nézetet is találunk, ahol csak az általunk beírt teendőket mutatja meg. A saját
naptárakon kívül külső, mások által megosztott naptárakat is használhatunk, sőt,
magunk is megoszthatunk naptárakat. Ilyenek külső naptárak pl. a Magyar Névnapok,
illetve a Magyar Ünnepnapok. Ha pl. céges szinten szeretnénk tevékenységeket
megosztani, akkor elég csak egy felhasználó naptárában rögzíteni a feladatokat,
tevékenységeket, majd ezeket a többi felhasználó naptárába, mint külső naptár
importálni. Ami nagyon hasznos, a mobiltelefonunk ugyanis folyamatosan jelezni,
figyelmeztetni fog minden tagot a közelgő eseményekre. Az egyik leghasznosabb
lehetőség, érdemes kihasználni!
GOOGLE DRIVE 2012. április 24-én jelentette be a Google, fájlok tárolását, szinkronizálását lehetővé tevő
szolgáltatását. Ha már van Google fiókunk, kapunk 15 GB ingyenes tárterületet
(vásárolható több is, egészen 16 TB-ig), ahová képeinket, videóinkat, vagy bármilyen
fájlunkat feltölthetjük, s akár számítógépről, akár mobiltelefonról elérhetjük azokat.
Nagyon kellemes tulajdonsága a szinkronizáció lehetősége: bármilyen platformról
összehangolja a különböző állományokat. Voltaképpen a Felhőbe másoljuk fel
adatainkat, amit akár meg is oszthatunk majd másokkal, de természetesen szigorú
biztonsági protokollok védik személyes anyagainkat. Gondoljunk bele az előnyeibe:
bármilyen eszközről elérhetőek lesznek a fájljaink; nem kell azon aggódni, hogy mi lesz,
ha a számítógépünk, merevlemezünk tönkremegy; bármire szükségünk van, minden
elérhető. Egyetlen dolog szükséges hozzá: internetes elérés. 15 GB pedig elég nagy
tárterület, s ingyen van.
GOOGLE+, FOTÓ A Google+ (Google Plus) szolgáltatást 2011. június 28-án indította a Google, bizonyára a
Facebook vetélytársaként, mint „internetes ismeretségi hálózat”. A Like (Tetszik) gomb
mintájára itt a +1 gomb használható tetszésünk kifejezésére. Előnye a Facebook
megoldásával szemben, hogy a +1 a Google találati listáját is befolyásolja. Körök
segítségével tudunk csoportokat létrehozni, mint Család, Barátok, Munkatársak stb.
Ugyanúgy létezik chat, videóhívási lehetőség, fotók, albumok feltöltési lehetősége,
üzenőfal, játékok, hashtagek használata (#) és még millió lehetőség, ami csak a használat
során derül ki.
Mivel indításakor használata 18. életév betöltéséhez volt kötve, ráadásul nem lehetett
csak simán regisztrálni, meghívásos alapon működött a rendszer, ezért viszonylag más
felhasználói csoport alakult ki a Facebookon és a Google+-on. Később, amikor már
engedélyezték a szabad regisztrációt, ez némiképp változott, lejjebb vitték az életkori
megkötést is.
Egyik nagy haszna volt a Google+ bevezetésének, hogy több más Google szolgáltatás is
áttervezésre került vizuálisan, kezdenek egységes felületet mutatni.
A Google+ szolgáltatásnak voltaképpen egy alszolgáltatása a Fotók funkció. Ezzel a
Felhőben tárolhatjuk a mobileszközeinkkel készített fotókat, videókat.
Alapértelmezésben ez a szolgáltatás nincs bekapcsolva, mivel bizonyos helyzetekben
nagyméretű adatforgalmat generálhat, de kézzel könnyen bekapcsolható. A
későbbiekben természetesen látni fogjuk használatát.
Érdemes tudni a Fotók szolgáltatásról, hogy a Google korlátlan tárhelyet biztosít számunkra, amennyiben a képek mérete 2048x2048 pixel alatt maradnak. Amennyiben az eredeti képméretet szeretnénk megőrizni, abban az esetben a Google fiókunk tárhelyét kezdik fogyasztani a mentések.
GOOGLE PLAY, AVAGY PLAY ÁRUHÁZ Utoljára hagytam számunka az egyik legfontosabb szolgáltatást, amely önmagában is
inkább szolgáltatások gyűjteménye. Régen Android Market néven futott. Segítségével
alkalmazásokat, játékokat telepíthetünk eszközeinkre, digitális tartalmat tölthetünk le és
bárhonnan elérhetjük azokat. A tartalmak mindig szinkronizálódnak az egyes eszközök
között, nincs szükség semmilyen beavatkozásra.
Jelen pillanatban 5 része van a Play szolgáltatásnak:
alkalmazások és játékok
zene
könyvek
filmek és TV
újságos
Nevükből látszik, hogy milyen tartalmakra koncentrálnak, mit lehet letölteni. Ezek egy
része ingyenes, másik (nagyobb) része viszont fizetős. Vigyázni érdemes vele, mivel akár
a párszáz forintos tételek is hamar felszaporodhatnak és bankkártyánk gyorsan
karcsúsodni kezd!
Amennyiben összekapcsoljuk a Google Wallet (pénztárca) szolgáltatással, egyetlen
gombnyomással tudunk ezekből a szolgáltatásokból igénybe venni. Mondanom sem kell,
hogy gyermekek telefonjára ne állítsunk be semmilyen fizetős szolgáltatást…
A Google Play szolgáltatásról sokat fogunk még hallani, voltaképpen használata
alapfeltétele az optimális okostelefon használatnak, ezért most ennyivel be is fejezem.
5. FELHASZNÁLÓI FELÜLET Az Android okostelefonok felülete igen sokféle lehet. Nagyjából megfelel a Windows
(illetve más grafikus felülettel rendelkező operációs rendszer) felületének, tehát van
Asztal, vannak ikonok, létezik eszköztár, címsor stb. Maximum itt máshogy hívják, tehát
ne ijedjünk meg tőle!
ÉRINTŐMŰVELETEK Kezdjük a különbségekkel! Míg az asztali rendszereket egérrel kezeljük, itt az ujjainkra
számíthatunk. Megjegyzem, hogy manapság egyre többen használnak „touch pen”-t, azaz
érintőtollat, amely egy tollszerű eszköz, amelynek a vége alkalmas a mobiltelefon
kijelzők böködésére. Ettől függetlenül az ujjaink mindig kéznél vannak…
A megszokott egérműveleteket ne feledjük el, ugyanazokat kell használnunk itt is.
Idézzük fel a már ismert egérmozdulatokat (mouse gestures):
bal gomb, egyszeri kattintás: rámutatás egy objektumra, elemre
bal gomb, duplakattintás: végrehajtás (program indítása, tartalom megnyitása)
jobb gomb: helyi menü, tulajdonságok
húzd és ejtsd (drag and drop): áthelyezés, vontatás egyik helyről a másikra
Nagyjából ennyit szoktunk használni. Mindenki ismeri őket? Most akkor ültessük át
ugyanezeket érintőképernyőre!
Művelet képe Leírása Hasznos tanácsok
Érintés (Tap) Általában megnyitja vagy kijelöli az applikációt vagy elemet, amit megérintünk. Az egér bal gombbal történő kattintásának felel meg. Helyzettől függ, hogy egy vagy két kattintást jelen.
Az érintés rövid, határozott legyen. Lehetőleg ujjbeggyel történjen, ne az ujjunk hegyével. Használhatóak még az ujjízületek is, amennyiben hosszú körmökkel rendelkezünk. Bizonyos típusú készülékeknél működik a kopogtatás funkció is: 2-3 gyors érintés a kijelzőn feléleszti a telefont.
Érint és tart (Press and hold) Az egér jobb gombbal történő megnyomásának felel meg, általában a helyi menüt nyitja meg, amely további lehetőségeket tartalmaz az adott objektumra vonatkozólag.
Érintés művelettel indul, majd 1-2 másodpercig nem mozdítjuk az ujjunkat. Fontos! Nem mozdítjuk!
Csúsztatás (Slide) Voltaképpen az egérműveletek közül a vontatás műveletnek felel meg, de nem egy adott objektumra vonatkozik.
Képzeljük el, mintha egy apró szöszt szeretnék a kijelzőről lesöpörni. Nincs megadva, hol érintjük meg a kijelzős, s hogy meddig csúsztatjuk rajta az ujjunkat, csak a szösz legyen az útban. Lazán, finoman! Képernyőfeloldásként gyakori!
Megfog és húz (Tap and slide) Ez a klasszikus elem mozgatása egérrel. Rákattintunk az elemre, majd elhúzzuk a megfelelő pozícióba. Itt rányomunk az elemre, egy picit tartjuk, majd elmozdítjuk a megfelelő pozícióba.
Ugye már értjük az „Érint és tart” műveletnél a „Nem mozdítjuk!” figyelmeztetést? Ha megmozdítjuk az ujjunkat, az már a „Megfog és húz” művelet! Átmozgathatjuk az elemeket, de akár ki is dobhatjuk őket, szóval óvatosan!
Átméretezés (Pinch, Stretch) Kétujjas művelet. Használhatjuk hozzá a hüvelyk-mutató ujjainkat, de működik a mutató-középső ujjunkkal is. Segítségével nagyíthatóak, kicsinyíthetőek elemek (elsősorban pl. képek, weboldalak).
Ha túl apró egy kép, túl kicsik a betűk, ezzel a művelettel lehet felnagyítani (nem mindig működik!). Természetesen visszafelé is használható, kicsinyíteni is lehet vele, attól függ, szét, vagy összefelé mozgatjuk az ujjainkat.
Forgatás (Rotate) Szinték két ujjunkkal kell végrehajtani, általában valamennyire megtámasztjuk a hüvelykujjunkat, majd inkább a mutatóujjat mozgatjuk körbe. Hasznos objektumok elforgatására. Viszonylag ritkán használt funkció.
Ritkán van lehetőség forgatásra, de ritkán előfordulhat, hogy pl. egy képet megforgathatunk.
Söprés (Swipe) A Söprés egy alapfunkció. A Csúsztatással ellentétben ez meghatározott pozícióból indul, a vége viszont nem meghatározott.
Bizonyos készülékek képernyőfeloldásként használják ezt a funkciót. Egy ikont kell a képernyő valamelyik oldalára elhúzni. A későbbiekben majd látjuk, hogy mennyire hasznos a funkció. Jól tanuljuk meg!
Söprés oldalról (Swipe from edge) Az előző Swipe funkció továbbfejlesztése. A meghatározott pozíció itt valahol a képernyőnk valamelyik széle, azt „húzzuk be” a képernyőre.
Legtöbbször lapozáskor használjuk ezt a funkciót. Ugyanaz, mintha egy könyvet lapoznánk egy ujjal. Söpörjük végig lazán az oldalától vagy a tetejétől legalább a közepéig a kijelzőt! Mind a négy oldal játszik, gyakoroljuk sokat!
Ezek tehát az érintőmozdulatok. Ami nagyon fontos, hogy sokat kell őket gyakorolni.
Nem görcsösen, ne nyomjuk be a kijelzőt takaró üveget, tényleg csak finoman. Kérjünk
meg valakit, aki már ügyesen végzi ezeket a műveleteket, hogy a tenyerünkben vagy a
kézfejünkön mutassa meg, hogy érezzük a nyomás erősségét, a sebességét. Ajánlott
gyakorlásképpen pl. a Fruit Ninja nevű játékot feltelepíteni a következőkben, amelyben a
levegőben repkedő gyümölcsöket kell akár több ujjal is szétszeletelni. Bizony, egyes
műveletek nem csak 1 ujjal, hanem akár több ujjal is elvégezhetőek – ez persze a
készülék részéről is támogatást igényel.
Milyen hibákat szoktunk véteni az érintőképernyő kezelése közben? Mikor és kiknek
okozhat gondot az egyébként igen egyszerű művelet? Nos, ha valakinek igen vastag ujjai
vannak, az problémás. Ugyanígy gond lehet műkörmöt viselő hölgytagjaink számára a
kezelés. Ilyenkor lehet nagy segítség egy touch pen (érintőtoll) megvásárlása. Párszáz
forinttól egészek sokezerig találunk változatokat, funkciótól függ az áruk. Van, amelyikbe
már lézermutatót, zseblámpát, s természetesen működő, író tollat építenek be. De
mutogatni mindegyik tökéletes. A lényeg, hogy nem nyomást kell kifejteni, csupán
érinteni kell mind az ujjunkkal, mint a tollal.
KÉPERNYŐFELOLDÁS Bekapcsoláskor az Indítót látjuk a kijelzőn. Angolul „Launcher”-nek hívjuk, érdemes
megjegyezni így is. Az indító legelső képernyője a legtöbb esetben egy Képernyőzár
(Lock Screen). Ez akadályozza meg, hogy illetéktelenek hozzáférjenek a telefonunkhoz,
vagy hogy csak egyszerűen nem nyomkodjuk a zsebünkben, táskánkban az
érintőképernyőt.
CSÚSZTATÁS Többféle változata is van, a legegyszerűbb a csúsztatás. Ilyenkor csak valamelyik irányba
el kell húzni a középen látható lakatot, s feloldódik a telefon. Sok esetben nem mindegy,
milyen irányba húzzuk: ha jobbra húzzuk el, akkor simán csak feloldódik, ha balra, akkor
elindul a beépített Kamera applikáció, ha fel, akkor bejelentkezik a Tárcsázó stb.
Bizonyos telefonokon ezek konfigurálhatók, beállíthatók. Ez védelmet nem nyújt, hiszen
bárki egyetlen mozdulattal feloldhatja.
MINTA Egy mátrixban egy egyszerű mintát kell ujjunkkal berajzolnunk, ha megfelel, a készülék
felold. Vigyázzunk, többszöri (általában 3x) elrontás után a telefon zárolódik… A mintát
meg lehet neki tanítani, elvileg bármilyen bonyolult rajz beállítható, kérdés, hogy
érdemes-e bonyolítani.
PIN-KÓD ÉS JELSZÓ Ez a két feloldási típus voltaképpen ugyanazt jelenti. Az egyik esetben egy
számsorozatot (minimum 4 jegyűt) kell megadni, a másik esetben egy betűkből és/vagy
számokból álló jelszót vár. Ha helyesen begépeltük a már előzőleg betanított kódot,
akkor felold. Ha nem, 3x próbálkozhatunk… Vigyázzunk vele!
ARCFELISMERÉS Aranyos, de nem a leghasználhatóbb feloldási forma. Betaníthatjuk egy, vagy több arc
felismerésére. Feloldáskor bekapcsolja a telefon az elülső kameráját és láthatjuk
magunkat a megjelenő ablakocskában. Mint egy selfie. Ha felismer az eszköz, akkor
feloldja a készüléket, ha nem, akkor még mindig beléphetünk kóddal is, mondjuk, ha túl
sötét van a kamera használatához, vagy időközben erősen megváltoztunk, pl. levágtuk a
szakállunkat… Az okosabb készülékek figyelnek arra is, hogy mozgassuk a fejünket
felismerés közben, hogy ne lehessen egy fotót megmutatva feloldani a készüléket.
Játéknak kiváló, gyakorlati haszna viszont kevés.
A KÉPERNYŐ RÉSZEI Amint sikeresen feloldottuk a képernyőt, máris a főképernyőn találjuk magunkat. Ennek
az angol neve Home, a továbbiakban is ezt fogjuk használni. Nagy előnye a rendszernek,
hogy teljes mértékben testre szabható. Az előny egyben a hátránya is: minden felület
más! Ne ijedjünk meg, azért vannak közös pontok. Például az, hogy a Home screen
(képernyő) általában lapozható. Egyszerűen csak csúsztassuk az ujjunkat balra vagy
jobbra, s máris a következő, előző képernyőn találjuk magunkat. Az alapértelmezett
Home 3-5 (akár 7) screenből áll. Minden oldalra ki lehet pakolni ikonokat, widgeteket,
parancsikonokat, mappákat, csakúgy, mint a Windows-ban. A widget nem biztos, hogy
mindenki számára ismerős, álljunk meg egy pillanatra.
WIDGETEK, IKONOK A widget a Windows minialkalmazásaira hasonlít: egy kis programocska, amely az
asztalon (itt a Home screen-en) fut, általában egy megadott, téglalap alakú helyet
foglalva. A legtöbb esetben interaktív, tehát megérintve valamilyen feladatot lát el. Ilyen
például az időjárás widget, amely az éppen aktuális időjárást mutatja meg. Vagy a Google
keresősáv a kijelző tetején, amibe csak elég beírni a keresendő kifejezést… Egy példa a
Home screen-re:
Máris látunk két widgetet (jelen
pillanatban ez igazából egy, csak két
részből áll), az egyik a felső részen az óra, s
alatta a dátum, időjárás rész. A másik pedig
a naptár. Ezek a widgetek eltávolíthatók,
ha nincs rájuk szükség, vagy újak tehetők
ki, ha még van hely.
A widgetek alatt látható 7 ikon, amelyek
bizonyos programok indítóikonjai. Ezekről
majd később beszélünk, megtanuljuk,
hogyan kell kitenni újakat.
Látjuk azt a három pontot az ikonok alatt,
amiből a középső világosabb? Ez mutatja
meg, hogy hány képernyőből áll a Home
screen. Tehát lapozhatunk balra is és
jobbra is egyet. Az aktuális a világosabb.
Máris mutatom, mi van nálam balra és
jobbra:
A bal oldalin egy egész képernyőnyi, heti naptár látható. Mutatja a névnapokat,
születésnapokat, s bármilyen eseményt, amit rögzítettünk a Google Naptárban
(emlékszünk még az előző fejezetre?). Lapozható, újat tudunk rögzíteni, a régieket
tudjuk törölni. Fontos megemlíteni, hogy amit innen törlünk, az a Google Naptárból is
törlődik a következő szinkronizálás alkalmával.
A jobb oldali képernyőn jónéhány ikon található, amelyek az adott személy kapcsolati
lapját hozza be, ahonnan lehet hívást indítani, üzenetet küldeni, levelet írni stb.
Három dologról nem esett szó, ezek mindkét képernyőn rajta vannak. Az egyik a felső
sor, ahol pár apró ikon látható a pontos időpont mellett, egy 5 darabos ikonsor, majd
legalul 3 fehér ikon. Talán a legfontosabb részekről fogunk most beszélni, annál is
inkább, mivel ezek szinte minden Androidos készüléken megtalálhatóak.
STÁTUSZ SOR A képernyő legfelső sora a státusz sor. Itt jelennek meg az értesítések, üzenetek a
rendszerünktől, mutatja az időt, itt jelennek meg a háttérben futó programok ikonjai, de
a töltöttségre vonatkozó adatok, a térerő, az adatkapcsolati ikonok is. Szóval sok-sok
információt kaphatunk, ha megismerjük ezeket az ikonokat.
Sajnos, nem egységesek a jelzések, ráadásul függenek attól is, hogy melyik Android
verziót használjuk. Az egyik fenti példából kiindulva azért remélem, fel fogjuk ismerni a
saját készülékünkön ezeket az ikonokat.
Az első ikon a képen a Wi-Fi jelölésére szolgál. A példa azt mutatja, hogy a tökéletes a
térerő, tehát elég közel ülök éppen a routeremhez, amihez kapcsolódok. Minél kevesebb
jelzés van, annál alacsonyabb a jel minősége, azaz lassabb lesz az internetünk, esetleg
meg is szakadhat néha. Ha a jel nem jelenik meg, akkor nem kapcsolódunk éppen Wi-Fi-
vel az internetre.
A második jel a telefonunk térerejét mutatja. Ha valahol messze vagyunk a legközelebbi
adótoronytól, akkor ugyanúgy kevesebb csík jelenik meg, gyengébb hangminőséget
eredményezve. Voltunk már olyan helyen, ahonnan nem, vagy csak szakadásokkal
lehetett telefonálni?
A harmadik ikonon az akkumulátor töltöttségi állapotát láthatjuk. Itt kb. félig van
feltöltve, ráadásul a villám ikon mutatja, hogy éppen töltőre van téve. Nagyon sok
telefonon ugyanezt százalékos értékként jelenik meg, pontosabb információt
szolgáltatva a felhasználónak.
A negyedik részt nem igazán kell magyarázni, ez a pontos idő. Lehet váltani a 12 és 24
órás megjelenítés között (Magyarországon automatikusan a 24 órást állítja be a
készülékünk), továbbá ha internetre is szoktunk csatlakozni a telefonunkkal, akkor
biztosan mindig a pontos időt fogja mutatni, mivel automatikusan szinkronizálja a
készülék idejét az atomidővel. Hasznos.
A státusz sor egyik legjobb tulajdonsága, hogy tárolja az értesítéseinket is. Ha a készülék
üzen nekünk valamit, vagy üzenetünk érkezik valamilyen forrásból (például Facebook,
Gmail), ezek a státuszsorban jelennek meg alapból, majd pár másodperc után eltűnnek.
De akkor honnan tudjuk, mit kaptunk, főleg ha több értesítésünk is érkezett bizonyos idő
alatt? Nem kell aggódnunk, egyszerűen csak söpörjük le a státusz sort: érintsük meg a
képernyő tetejét, majd határozott mozdulattal húzzuk le. Sokféle készülék, sokféle
eredmény. Egy biztos, itt lesznek az elmulasztott értesítéseink is!
Ne hagyjuk, hogy tele legyen az értesítési terület! Minél több értesítés érkezik, annál nehezebb lesz majd áttekintenünk, könnyen belebonyolódhatunk, s a végén már megnyitni sem lesz kedvünk. Mit tehetünk érte és ellene? Először is, ha érkezik egy üzenet, akkor (amint időnk engedi), nézzük meg, mi az. Egyszerűen csak érintsük meg az üzenet sorát, ami általában megnyitja magát a programot, ahonnan az üzenet származik. Pl. egy Facebook üzenet esetén megnyitja magát a Facebook applikációt, betölti az üzenetet, vagy az a bejegyzést, amiről az üzenet szól. Levél esetén megnyitja a Gmail appot és benne a levelet. Ugye, hogy egyszerű? Ezzel a mozdulattal „olvasottnak” veszi az értesítést, el is tűnik a területről. A másik megoldás, ha egyszerűen kisöpörjük (swipe) az értesítést. Sokszor fogjuk használni: érintsük meg az értesítést, majd egy mozdulattal húzzuk ki a képernyőről jobbra, vagy balra. El fog tűnni, de természetesen maga a levél, a Facebook bejegyzés megmarad, csak magát az értesítést töröltük ki.
Nézzünk meg pár értesítési példát a következő képeken! Ne ijedjünk meg, ha nem értjük,
a sajátunkon mindez sokkal érthetőbb lesz majd, hiszen kontextusba tudjuk majd
helyezni a beérkező üzeneteket. Ha nem is azonnal, de hamarosan!
Ezek a képek az Android 4.4-es verziójában készültek, ahol észrevehetünk egy speciális
gombot is: 3 vonal kicsit elcsúsztatva egymás fölött. (A képernyő tetején!)
Ez az ikon egy nagyon hasznos találmány: megnyomva eltünteti az összes értesítést.
Vigyázat, nincs visszavonása!
Másik apróság: találkozunk majd olyan értesítéssel, amely nem tüntethető el, valamint
hiába nyomunk rá, nem történik semmi. Nem a készülékünkben, vagy bennünk van a
hiba: ilyen is létezik! Ezek olyan értesítések, amelyek permanensek, azaz mindig ott
maradnak az értesítési területen. Általában olyan információk, amelyek a rendszertől
származnak, vagy olyan programoktól, amelyek nem pillanatnyi üzenetet közölnek,
hanem egy általános adatot. Ilyen például az alábbi képeken az időjárás sor és az USB
csatlakozási sor. (Connected as a media device) Figyeljük meg, hogy ezek a sorok miben
különböznek a többitől! Figyeljük meg a hátterüket és az előttük levő ikont!
Még egy ikonsort láthatunk a Kezdőképernyőn, Dokknak hívják hivatalosan! Nálam 5
ikon van egymás mellett, természetesen testreszabhatóak, ezért csupán felsorolás
szintjén nézzük meg őket: az első a Hívás ikon, ha megnyomom, hívást tudok
kezdeményezni, a második az Üzenetek, természetesen SMS-eket lehet a segítségével
küldeni, a végén van a Chrome böngésző ikonja, netezni tudok vele, mellette a zöld a
Kapcsolatok ikonom, amely a telefonkönyvemet hozza be. Direkt kihagytam a középső
ikont, a körben a 3x2-es pöttyös ikont. Ez az ikon visz be minket a telefonunk
Alkalmazásfiókjába. Itt láthatjuk a telefonra (tabletre) feltelepített alkalmazásokat,
innen indíthatjuk el őket. Később sokat foglalkozunk az Alkalmazásfiókkal, legalábbis
addig, amíg nem szabjuk rendesen testre az eszközünket.
S a végére hagytam a talán legtöbbet használt ikonokat, a legalsó sor navigációs ikonjait.
Ha megnézzük az utolsó két képet és az előző, Home képernyőket bemutatókat,
láthatjuk, hogy nem ugyanúgy néznek ki. Természetesen ez nem fog minket
megtéveszteni, hiszen funkciójuk ugyanaz: az első, balra mutató nyíl lapoz az előző
oldalra, vagy visz vissza egy előző állapotba, a középső gomb visz mindig a Home screen-
re, míg az utolsó hozza fel az éppen futó programokat. Hoppá, álljunk is meg, mert egy
nagyon lényeges ponthoz érkeztünk!
FELADATKEZELŐ Az Android rendszerekben a programok bár hasonlóképpen futnak, mint az asztali
rendszereken, mégis vannak apró különbségek. Mindkét rendszeren használhatunk,
futtathatunk több programot is egyszerre, de míg az asztali rendszereknél látjuk
mindkettőt, addig itt válthatunk a kettő (három, akár több) között. Erre való a
Feladatkezelő ikon. Megnyomásakor az éppen futó alkalmazások jelennek meg
valamilyen elrendezésben. A legújabb Androidos rendszer már kartotékszerűen jeleníti
meg őket (jobb oldali kép), a régebbiek egymás alatt (bal oldali), viszonylag egyszerű
formában teszik ezt. Ha több program fut, mint amennyi a képernyőre elfér,
természetesen lehet görgetni a listát, vagy a kartotékokat. Lássunk példát is, hogy
könnyebb legyen elképzelni:
Amennyiben át szeretnénk váltani egy adott applikációra, egyszerűen csak érintsük meg
az app nevét, vagy ikonját. Gyorsan meg is néztem, nálam jelen pillanatban 13 app fut,
amiből 4 látszik a képernyőképen. Görgetem, s még mindig van… Ezek némelyikét
egyszer elindítottam, s többet nem is volt rá szükségem. Az asztali alkalmazásoknál
legalább volt egy lezárás gomb az ablakokon, itt viszont nincs. Az Androidos
rendszerekben az appok tovább futnak a háttérben, hátha szükségünk lesz rájuk megint,
s akkor gyorsabban be tudnak töltődni. De mi van, ha már tényleg nincs rá szükségünk,
vagy egyszerűen csak memóriaspórolás céljából szeretnénk az appokat „kilőni” a
memóriából? Nagyon egyszerű, söpörjük ki őket a Feladatkezelőből! Fogjuk meg az ikont
(az app képét), majd egy határozott mozdulattal húzzuk ki a képernyőről vagy balra,
vagy jobbra. Ilyenkor eltűnik a Feladatkezelőből, s felszabadítja a memóriát, amit eddig
foglalt. Azonnal fellélegzik a telefonunk!
Bizonyos időnként érdemes kisöpörni a memóriát, esetleg újraindítani a telefonunk, hogy a használt alkalmazások ne foglalják fölöslegesen a helyet. Ahogy nekünk szükségünk van egy kis alvásra, kipucolni a fölösleges dolgokat, a telefonunknak is a hasznára válhat.
LAUNCHEREK, TESTRESZABÁS A Home screen (hívhatjuk magyarul is Kezdőképernyőnek), mindig elérhető.
Megnyomjuk a navigációs gombok közül a középsőt, s máris minden program (app)
háttérbe kerül, s láthatjuk az asztalra kitett ikonjainkat, widget-jeinket, lapozhatunk a
home screen-ek között.
Van egy program, amely magát a Home screen-t, az ikonokat, widgeteket kezeli, melynek
segítségével ezeket az objektumokat testreszabhatjuk, meghatározhatjuk a háttérképet,
vagy azt, hogy egyáltalán hány képernyőnk legyen, hogyan nézzen ki ez az egész. Ez a
program a Launcher, azaz magyarul Indító. Mielőtt még örülnénk, máris elrontom a
kedvünket: Launcher-ből is rengeteg fajta létezik! Alapfunkciójukat tekintve nagyon
hasonlítanak egymásra, de az egyik többet tud, a másik kevesebbet. Érdemes kipróbálni
többet is, hogy lássuk, melyik áll legközelebb az ízlésünkhöz. Természetesen van egy
„alap indító”, amelyet nem kötelező lecserélni, tökéletesen meg fog felelni a céljainknak,
de hogyan fejlődnénk, tanulnánk, ha soha sem térnénk el a megszokottól?
Nézzünk néhány példát a Launcher-ek használatára, a felület testreszabására!
Az asztalon biztosan vannak parancsikonjaink. Ugye tudjuk, hogy a parancsikonok
csupán mutatók az eredeti programra, tehát törlésük nem vonja maga után a program
törlését is? Szóval nyugodtan törölhetünk az asztalról bármit, mindig újra létre tudjuk
hozni később. Ezt próbáljuk is meg! Ha egy ikonra hosszan nyomunk, akkor
elmozgathatjuk a helyéről (mintegy felvesszük az asztalról), áttehetjük egy üres helyre.
Ha ügyesek vagyunk, áttehetjük egy másik képernyőre is úgy, hogy a képernyő szélére
húzzuk, aminek hatására átlépünk a másik képernyőre. Ne aggódjunk, ha nem sikerül
elsőre, némi gyakorlással már könnyen fog menni. Fontos a határozottság!
Amikor áthelyezni próbáltuk az ikont, biztosan észrevettük, hogy a képernyő felső
részében, középen, megjelent egy X jel… Figyeljük csak meg! Ha az ikonunkat ráhúzzuk
erre a jelre, akkor töröltük a parancsikont! (Ugye nem feledtük el, hogy csak az ikont
töröltük, az appot nem!?)
Most próbáljunk meg kirakni egy parancsikont! Ehhez menjünk be az Alkalmazásfiókba
(Asztalon a középső 3x2-es pöttyös ikon), majd görgessük addig a képernyőket (ha
szükséges), amíg meg nem találjuk a Play Áruház nevű ikonunkat. (Ez biztosan van
mindenkinél!) Nyomjuk meg hosszan, aminek hatására megjelenik az Asztalunk. Az
ikont még mindig tartva, húzzuk egy üres helyre, majd engedjük el! Ennyi. Kihúztunk egy
ikont az Alkalmazásfiókból az Asztalra.
Ha szeretnénk még egyszer elvégezni az előző műveletet, akkor nyomjunk hosszan az
Asztalon levő Play Áruház ikonra, s húzzuk a képernyő tetején megjelenő X-re, törölve
ezzel a parancsikont. Utána vissza az Alkalmazásfiókba és húzzuk ki az ikont! Ugye,
milyen egyszerű?
A fentiek szerint járhatunk el egy widget esetén is, bár picit bonyolódik a helyzet!
Törölni könnyű! Megfogjuk, ráhúzzuk az X-re. Létrehozni már nem annyira egyszerű:
nyomjunk hosszan az Asztal egy üres területére. Jó esetben egy menü fog megjelenni,
amelyben az egyik menüpont vagy Widgetek, vagy Modulok lesz. Ha sikerült megtalálni,
s megérintettük, elvileg a widget gyűjteményünkbe visz minket.
Innentől kezdve ugyanaz, mint az ikonnál: húzzuk ki az asztalra őket. Egy nagyon fontos
dologban azért különbözik az ikonoktól: az ikonok mindig 1x1 rácsot foglalnak el az
asztalon. A widgeteknél nem feltétlenül van így, a widget mellett mindig láthatjuk a
méretét is (3x1, 4x2, 2x2 stb.), ez határozza meg, mennyi helyre van szüksége az
Asztalon. Ha nincs ekkora helyünk, akkor nem fogjuk tudni kitenni!
Bizonyos widgetek beállításokat igényelnek, amint kitesszük őket az Asztalra. Például
egy időjárás widget feldobhat egy ablakot, ahol be kell állítani a mérés helyét (melyik
várost szeretnénk látni), esetleg hogy Celsiusban vagy Fahrenheitben szeretnénk látni az
eredményeket, mutasson-e minimum-maximum napi hőmérsékletet, s még
sorolhatnánk. A widget a beállítások után kerül ki a képernyőre. Elrontottuk, nem jók az
adatok? Sebaj, vegyük le az Asztalról, majd hozzuk létre újra!
Érdekességképpen el kell mondanom, hogy bizonyos Launcherek lehetőséget adnak az
Asztalra kitett widgetek méretezésére. Ilyenkor megjelenik négy méretezési pont a
widget négy oldalán, s húzással tudjuk a megfelelő méretet beállítani.
Ha jól figyeltünk, amikor az Asztalt hosszan
megérintettük, a widgetek létrehozásának
menüpontja mellett láthattunk egy Háttérképek
pontot is. Nyomjunk rá és változtassuk meg a
háttérképünket a telefonon! Az eszköz fel fogja
kínálni alapértelmezésben a Launcher (Indító)
beépített képeit, de a saját fotóinkat is betehetjük
háttérképnek (gyerekünket, szerelmünket,
kedvencünket stb.). Ha tüzetesen megvizsgáljuk
a rendelkezésre álló képeket, találunk mozgó
háttérképeket is. Ezekből rengeteg letölthetőt is
találunk a neten, de használatukat annyira nem
javallom. Bizonyos mértékben lassítják a
telefonunkat, lefoglalják az erőforrásait, s emiatt
gyorsabban is merül majd a készülék. Szóval
lehet használni, de egy statikus háttérkép sokkal
takarékosabb.
Beszéltünk az előzőekben a Dokkról is! Ez az az
ikonsor, amely a telefonfunkciók ikonjait
tartalmazza. Természetesen ez is ugyanúgy
testreszabható, hiszen ikonokból áll.
Megváltoztathatjuk az ikonok sorrendjét, törölhetjük és kicserélhetjük őket.
ORIENTÁCIÓ Bizonyos Launcherek álló módba kényszerítik a készülék képernyőjét. Ez azt jelenti,
hogy ha a készüléket elfektetjük, akkor nem fordul el automatikusan a tartalom. Ez
minden bizonnyal a testreszabhatósággal függ össze: egy jól összeállított Home screen
azonnal összetöredezik, átrendeződik, amint elforgatjuk a képernyőt, s ez nem annyira
szép. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az appok használata során nem fog
működni a forgatás. Minden Androidos készülékben alapértelmezés, hogy elforgatható a
készülék, s ezzel együtt a tartalom is. Ez letiltható akár általunk is, de természetesen
megvannak az előnyei, például netezés közben a fekvő mód talán praktikusabb, vagy ha
egy fekvő képet nézünk, készítünk, egyértelműen jobb, mint az álló (portré) mód. Szóval
használjuk bátran az elforgatást, nem véletlenül lett kitalálva!
6. AZ ANDROID LEGFONTOSABB FUNKCIÓI Az alábbi fejezetben tényleg csak a legfontosabb funkciókat tekintjük át. Ezek nagy része
megint csak verziófüggő, tehát nem biztos, hogy ugyanez, ugyanúgy megtalálható
minden telefonban. Ne ijedjünk meg! Kísérletezzünk! Egy dolgot soha ne feledjünk el: a
képernyő nyomogatásával, a beállítások megváltoztatásával és a programok
használatával nem tudjuk elrontani a készüléket. A rajta levő adatokat ki tudjuk törölni,
elveszíthetjük a névjegyeinket, a fotóinkat, de maga a készülék nem sérül meg a
használat során, bármit követünk el ellene. Ha pedig a fontos dolgainkat interneten
tároljuk, akkor még attól sem kell félnünk, hogy fizikailag tönkremegy az eszköz, vagy
ellopják azt. Szóval bízzunk magunkban, a puskaport meg tartsuk szárazon…
BEÁLLÍTÁSOK Az előző fejezetben már próbáltuk testre szabni az eszközt, de ez csak a külső felület.
Egészen más, amikor a telefonunk működését szeretnénk befolyásolni. Erre
használhatjuk a Beállítások menüt. Ehhez úgy jutunk el legkönnyebben, hogy a Home
screen-en megnyomjuk az Alkalmazásfiók (Asztalon a középső 3x2-es pöttyös ikon)
gombot, s máris az összes telepített applikációt látjuk. Általában ABC-rendben találjuk
őket, szóval keressük meg a Beállítások menüpontot. Legtöbb esetben egy fogaskerék
ikont kell megnyomni.
Egyes készülékeknél nem ilyen egyszerűen, kategóriákra bontva, egymás alatt jelennek
meg az egyes lehetőségek, hanem tab-okra (fülekre) bontva, ahogy a 2. képen is látható.
Hogy kinek melyik a jobb, azt döntse el mindenki maga. Természetesen csak az
elrendezésben különböznek, minden beállítás megtalálható mindkét változatban. Én az
első verzióra fogok hivatkozni a továbbiakban!
VEZETÉK NÉLKÜLI ÉS EGYÉB HÁLÓZATOK Láthatjuk, hogy a Beállítások kategóriákra van osztva. Ezek közül az első a „Vezeték
nélküli és egyéb hálózatok”. Mielőtt tovább mennénk, egy fontos dolgot beszéljünk meg!
A mai kor mobileszközei kiválóan használhatók mindenféle információ megszerzésére,
cseréjére. De az információ bizony valamilyen kommunikációt igényel! Ez a
kommunikációs forma manapság szinte csak az internetre korlátozódik (nem
véletlenül), szóval, ha az eszközünket hatékonyan szeretnénk használni, akkor
szükségünk lesz valamilyen internetes kommunikációt biztosító lehetőségre. A
legegyszerűbb módszer, ha rácsatlakozunk a közelünkben levő Wi-Fi-re! Manapság
egyre több nyílt hotspot van (nyilvános, vezeték nélküli internet-hozzáférési pont). A
legtöbb kávézó, étterem biztosít lehetőséget Wi-Fi használatára, ha nem is nyílt, de a
jelszó általában elkérhető. Ha viszont nincs lehetőségünk Wi-Fi használatára, még
mindig megoldható az internetes csatlakozás mobilnet segítségével. Természetesen
ebben az esetben vegyük figyelembe a hozzá kapcsolódó költségeket. A mobilnet
valamilyen előfizetést igényel, bizonyos előfizetések csak megadott adatforgalomra
vonatkoznak, ha túllépjük a megadott adatmennyiséget, akkor esetleg túlforgalmazási
díjat kell fizessünk. Szóval figyeljünk oda, nehogy soktízezer forintos számlát kapjunk
kézhez…
Ismerkedjünk meg a lehetőségekkel! Az Androidos rendszerek – mint ahogy eddig is
láttuk – az érintés funkcióra épül. Viszont nem mindegy, mit érintünk meg, hol
„tapizzuk” meg a képernyőt. Hadd nagyítsak ki egy részletet az előző képernyőből:
A fenti képen 5 sort látunk. Az első sor a kategória neve, míg a következő 4 a kategória
beállítási lehetőségeit tartalmazza. Az utolsó egy speciális sor: ha megfigyeljük a
„Továbbiak” menüpont után a három pontot, Windows-os ismereteinkből biztosan
beugrik, hogy a három pontos menük további oldalakat, párbeszédablakokat fognak
nyitni. De haladjunk sorban!
Wi-Fi A Wi-Fi ikonja és felirata mellett van egy ki-bekapcsoló gomb. Ha ezt érintjük meg, a „Be”
felirat átcsúszik a másik oldalra és „Ki” lesz belőle. Más esetekben üres körből teli kör
lesz, szürkéből színes stb. Vannak lehetőségek! De megérinthetjük magát a Wi-Fi
feliratot is! Ebben az esetben a Wi-Fi hotspotok listájában találjuk magunkat, ahol az
eddig már kapcsolódott, illetve az éppen aktuálisan látható hotspotokat találjuk. Lássunk
rá egy példát:
Ahogy látszik, éppen csatlakozva vagyok a Gaia
nevű Wi-Fi hálózathoz. A sor végén levő kis ikon
is elég sokat elárul: mivel a 4 jelzésből csak 2 csík
térerő világít, ezért feltételezhetően nem vagyok
olyan közel a Wi-Fi-t szolgáltató eszközhöz, a kis
lakat pedig azt mutatja, hogy jelszóval védett
hálózatra csatlakoztam. Alatta a Zeus nevű pont
látható, amely picit közelebb van, mint az előző,
szintén jelszóval védett. Figyeljük meg, hogy az
összes többi mellett nincs erősséget mutató jel.
Ez azt jelenti, hogy azok hatókörön kívül vannak,
azaz olyan Wi-Fi hotspotok, amelyeket egyszer
már látogattunk, a készülékünk megjegyezte
őket, hogy ha legközelebb is arra járunk, akkor
már automatikusan tudjon rá csatlakozni. Az első
részt felderítési listának, a másodikat pedig
előzmények listának hívjuk. Ha ezek közül
valamelyik jelszót kért az első csatlakozáskor, a
jelszó tárolódott, tehát a következő alkalommal
már nem fogja megkérdezni.
A felderítési lista mindig automatikusan felderíti
a közelben levő hálózatokat, tehát ha valamit nem látunk, az nincs is! Azaz a
gyakorlatban pontosan így van, az elmélet egy picit más: léteznek olyan Wi-Fi hálózatok,
amelyek rejtettek. Ezek nem fognak megjelenni a felderítési listában, de aki tisztában
van a létezésükkel, azok könnyen felvehetik őket és tud hozzájuk csatlakozni. Az
előzményi listában ilyen a tkki_porta, amely a képzésben résztvevők elől van eldugva, de
mint látható, létező hálózat. Mivel az én készülékem már csatlakozott rá legalább
egyszer, a listában – mint előzmény – meg fog jelenni és bármikor a környéken járok,
automatikusan csatlakozik hozzá.
Említettem, hogy előzmény… Bizony, árulkodó lehet az előzmények listája. Ha megnézzük, voltaképpen ki lehet belőle találni, hogy ki hol jár, hol szokta bekapcsolni a Wi-Fi-t… (Ennek talán ellentmond az egyik név a listámban: a 8be436 nem annyira árulkodó név. Viszont ebből van kevesebb!) A cégek általában a saját nevükön nevezik a Wi-Fi hotspotjukat, mint pl. CafeOne, McDonalds_Bcs, Jankay_kavezo, KorosHotel stb. Ha szeretnénk törölni az egyik bejegyzést, akkor csak hosszan nyomjunk rá a sorra, s azonnal megjelenik egy ehhez hasonló párbeszédablak:
A „Hálózat elfelejtése” törli a bejegyzést (nem tudjuk visszavonni, de bármikor újra felvehetjük), a „Hálózat módosítása” pedig akkor hasznos, ha pl. időközben a hotspot tulajdonosa megváltoztatta a kapcsolódási jelszót.
Jól elidőztünk ennél a beállításnál, de ahogy említettem, nagyon fontos, hogy valamilyen
módon kapcsolódjunk az internetre. Ráadásul itt is sokat tanultunk: használtuk az
érintés, a hosszan tartás funkciókat, a be-kikapcsoló gombot. Ne feledjük: elrontani nem
tudunk semmit!
Bluetooth Ha kapcsolódtunk a Wi-Fi-re, a Vissza gombbal visszatérhetünk az előző képernyőre,
azaz a Beállítások főképernyőjére. A második beállítási lehetőség a Bluetooth. Elsőre
észrevehetjük, hogy ez is ki-bekapcsolható. Az első fejezetekben volt szó a Bluetooth
technológiáról, ha esetleg szükséges, érdemes visszalapoznunk. Ez a rövid
hatótávolságú, vezeték nélküli technológia kiváló szolgálatot tehet például gépkocsiban
sokat ülők számára: összekapcsolhatjuk mobiltelefonunkat, GPS-eszközünket, autós
kihangosítónkat, headsetünket. A mobiltelefonra érkező hívást kihangosíthatjuk, vagy
átirányíthatjuk a fülesünkre, de a navigációs eszközünket is használhatjuk sok mindenre.
Például gondoltunk már arra, hogy a telefonunkon levő zenéket vezeték nélkül hogyan
küldhetnénk az autónk hangrendszerére? Nos, mi sem egyszerűbb ennél, de sajnos, nem
ezt a témakört dolgozzuk fel!
Ha megnyitjuk a menüt, egy listát kapunk, a Wi-Fi listájához hasonlóan. Ha a közelben
nincs semmilyen Bluetooth eszköz, akkor a lista természetesen üres lesz!
A kommunikáció ki-bekapcsolásáról már nem
beszélnék. Alatta viszont láthatjuk az eszköz
nevét (Nexus 5), majd a felirat jelzi, hogy a
készülékünk nem látható senki számára, kivéve a
már párosított eszközök számára. Mit is jelent
ez?
Ha valaki a közelünkben (pár méteres hatótávról
beszélünk!) bekapcsolja a Bluetooth-ját, akkor az
eszköz körbekérdez, van-e látható másik eszköz
a közelben. Ha talál, akkor arra bizony rá lehet
csatlakozni, s megfelelő tudás birtokában nem
helyénvaló műveleteket is végre lehet rajta
hajtani. Manapság már alapértelmezés, hogy az
eszközöket „felderíthető” módba kell helyezni,
hogy láthatóak legyenek. Ez egy 1-2 perces idő,
utána automatikusan megint láthatatlanná válik
az eszközünk. Ez az időtartam pont elég arra,
hogy összepárosítsuk egy másik eszközzel
készülékünket. Hogyan is zajlik ez a folyamat?
Nézzünk egy példát:
A listában látható, hogy van egy SBH50 nevű Bluetooth-os valami, amivel már
párosítottam egyszer a telefonomat. Ez egy fülhallgató, tehát a telefonon lejátszott
dolgokat vezeték nélkül (Bluetooth technológiával) közvetíti a fülhallgatóba, illetve a
telefonra érkező hívást fel tudjam venni készülék nélkül is. Hogy könnyebb legyen
elképzelni, íme, egy kép az eszközről:
Ezt rácsipeszeli az ember a ruhájára (ingzseb, nyakrész), majd bekapcsolja. Ezután egy
gomb segítségével 1 percre „Felderíthető” módba állítjuk, s a telefonon is bekapcsoljuk a
Bluetooth funkciót, ha még nem tettük meg. Ilyenkor automatikusan végrehajt egy
keresést, vagy nyomjuk meg az alul látható „Eszközök keresése” gombot. Máris
megtalálja a rendelkezésre álló, látható, felderíthető eszközöket, s felkínálja a
csatlakozást. Ilyenkor csak akkor történik meg a párosítás, ha a telefonon elfogadjuk,
hogy kapcsolatot szeretnénk létesíteni az eszközzel. Sok esetben egy számsorozatot kell
megadnunk, mint egy pin-kódot. Ha kapcsolódtunk, az eszköz megjelenik a „Párosított
eszközök” blokk alatt, s ugyanúgy, mint a Wi-Fi fejezetben, ha legközelebb bekapcsoljuk
a fülhallgatót, s telefonon a Bluetooth funkciót, a kapcsolat automatikusan mindig
helyreáll. A „Csatlakozva” felirat jelenik meg ugyanúgy:
Adathasználat Abban az esetben, ha nincs Wi-Fi a közelben (autóban, vonaton, idegen helyen, ahol csak
védett hálózatokat látunk), kénytelenek vagyunk mobilnetet használni. Manapság már
nagyon stabil, s elég gyors mobilnet szolgáltatásokat tudunk igénybe venni.
Természetesen megfelelő összeget kell letenni az asztalra értük. Egy 500 MB-os csomag
az alapdolgokra tökéletesen elegendő, hacsak nem akarunk filmeket letölteni. Facebook-
ra, némi zenehallgatásra, levelek elolvasására (persze nem letölteni a sokmegás
mellékleteket – azokat hagyjuk a Wi-Fi-s, kábeles netre), szóval ilyenekre elég.
Menjünk be a menübe, s nézzünk szét, milyen lehetőségeink vannak!
Rögtön az elején tisztázzunk egy fontos, anyagias
dolgot! A régebbi készülékeken, ahol még csak
GPRS-t tudtunk használni (csomagkapcsolt
adatátviteli technológia) előfordulhatott, hogy ha
elindítottuk a böngészőnket, vagy valamelyik
programot, amely internetre szeretett volna menni,
automatikusan csatlakozott a telefon a hálózatra.
Ez akár a zsebünkben is előfordulhatott, hiszen a
webnek sokszor dedikált gombja volt. Néhány órás
„zsebnetezés” bizony sok-sok ezer forintot vett ki a
zsebünkből… Ezzel szemben a mobiladatoknak van
egy előnye: kikapcsolható! Ha nem akarjuk
használni, egyszerűen állítsuk át a „Mobiladatok”
gombot és innentől kezdve senki sem kapcsolhatja
be azt, csak mi magunk! Ha szükségünk van rá,
bekapcsoljuk, ha mégsem, akkor kikapcsoljuk! Csak nem feledkezzünk el róla – bár
akkor csupán saját magunkat szidhatjuk.
Ha nem korlátlan a mobilnetünk, megadhatunk figyelmeztetési és tiltási korlátot is. Ez
nem 100%-os védelem, de jobb a semminél. Egyszerűen fogjuk meg a narancs csíkot és
húzzuk feljebb vagy lejjebb, s ugyanezt megtehetjük a pirossal is. A narancs csík a
figyelmeztető mennyiség: ha elérjük az adott mennyiséget, jelzi a rendszer. Ha viszont
elérjük a piros csíkot, akkor nem enged többet forgalmazni! Vigyázat, hibás beállítás
esetén hiába van korlátlan netünk, nem fogja engedni, hogy tovább használjuk a
mobilinternetet! Szóval okosan állítsuk be, vagy korlátlan net esetén kapcsoljuk ki a
pipát!
Ha lejjebb görgetünk, részletekbe menően láthatjuk, hogy melyik telepített applikáció,
mennyi adatforgalmat bonyolított az adott időszakban:
Mint látszik, az utóbbi időben túl sokat Youtube-oztam!
Felfedezhetünk egy eddig nem tárgyalt ikont is a képernyőt, ez a 3 négyzet egymás alatt
(most éppen) a jobb felső sarokban. Ez az ikon mindig az adott képernyőhöz, funkcióhoz
tartozó beállításokat jelenti. Ha megnyomjuk, valami hasonló beállítási kapunk:
Pár szóban a két fontosabbról:
Adatbarangolás: ne kapcsoljuk be, csak ha
tudjuk, mit csinálunk! Amikor országhatár
mellett haladunk el, előfordulhat, hogy a telefon
átvált a külső mobilszolgáltatóra, onnantól
kezdve nem a saját tarifánkkal telefonálunk,
vagy mobilnetezünk, hanem az övével. Szóval
csak óvatosan, drága lehet!
Adatok automatikus szinkronizálása: csak
Wi-Fi-n, vagy mobilnettel is engedélyezzük a
telefonunk és a Google fiókunk
szinkronizálását? Ha korlátozott a netünk,
érdemes kikapcsolni, de mindenképpen érdemes figyelni, nehogy elkezdje a telefonnal
készített karácsonyi fotóinkat feltölteni a fiókunkba… Párszáz fotó és oda a havi kvótánk.
Továbbiak… A vezeték nélküli hálózatok nem csak ennyiből állnak. Ha rányomunk a Továbbiak…
menüre, máris láthatjuk, hogy egy egész oldalnyi beállítás vár ránk:
Repülőgép üzemmód: előfordulhat, hogy
szeretnénk kikapcsolni mindenfajta
kommunikációt a telefonunkon: telefonhívás,
üzenet, Wi-Fi, mobilnet stb. Ezt hívjuk
repülőgép üzemmódnak. Ilyenkor csak a
telefont magát használhatjuk, mint egy
számítógépet internetkapcsolat nélkül. Minden,
netet nem igénylő app működik, tehát pl.
vihetünk fel naptárbejegyzéseket, olvashatunk
könyvet, hallgathatunk a telefonra feltöltött
zenét, nézhetünk filmet, amit már
felmásoltunk… A lényeg, hogy az igényelt adat a
telefonunkon vagy a telefonunk
memóriakártyáján legyen. Nem véletlenül
hívják repülőgép üzemmódnak: érdemes
repülés közben is kikapcsolni, nehogy
interferáljon a készülék bármilyen repülőgép
műszerrel. Több helyen már a repülőgépek
saját Wi-Fi hotspottal rendelkeznek,
csatlakozhatunk rá, így nem kell átváltani erre
az üzemmódra.
Alapértelmezett SMS alkalmazás: a jó öreg SMS! Kihalóban van, ha az ember
okostelefonnal rendelkezik, hiszen rengeteg ingyenes helyettesítő létezik! Itt csupán azt
állíthatjuk be, hogy melyik app kezelje az SMS-einket, ha véletlenül mégis írnánk egyet.
Sokféle program létezik, főleg ha valami újabb verziójú Androidot használ a
készülékünk.
NFC: keveset használt alkalmazási mód, a jegyzet elején írtam róla pár szót. Voltaképpen
csak ki- és bekapcsolhatjuk itt, mivel nem használom, nálam ki van kapcsolva.
Megosztás és hordozható csatlakozási pont: az okostelefonok egyik szuper funkciója,
mégis kevesen ismerik! Tegyük fel, hogy olyan helyen vagyunk, ahol nincs Wi-Fi,
legalábbis nem tudjuk igénybe venni. Szerencsére van mobilnetünk! Tudunk netezni,
Facebook-ozni, interneten telefonálni, filmet nézni, zenét hallgatni, bármit. Viszont most
pont arra lenne szükségünk, hogy a nálunk levő laptop tudjon csatlakozni az internetre,
de abban nincs mobilnet. Egyszerű a megoldás: osszuk meg a telefonunk
mobilinternetét, hogy bárki használni tudja. Ha belépünk a menübe, hasonlót láthatunk:
Megoszthatjuk az USB-nket, a Bluetooth-unkat,
de az előbb említett mobilnetet is, ezzel
készülékünket hordozható Wi-Fi hotspottá téve.
Szerencsére beállíthatjuk, hogy a hotspot-ot
milyen védelem védje, milyen jelszóval lehet
majd hozzáférni.
Tehát ahogy bekapcsoljuk a „Hordozható Wi-Fi
hotspot” opciót, s egy másik eszközzel (laptop,
telefon, bármi) rákeresünk a Wi-Fi csatlakozási
pontokra, máris láthatjuk a telefonunkat, s
csatlakozhatunk rá. A külső eszköz Wi-Fi-nek
látja majd, de mi valójában a mobilnetünket
osztottuk meg. Ugye, milyen egyszerű és nagyszerű funkció?
VPN: már megint egy hárombetűs rövidítés! Sok van belőlük! A VPN a Virtual Private
Network rövidítése, magyarul talán virtuális magánhálózatnak érdemes fordítani. Ez egy
számítógéphálózatra ráépített másik hálózat. Leggyakrabban használt alkalmazási
módja, amikor azt szeretnénk elérni, hogy itthonról hozzáférjek a céges, benti
számítógépemen tárolt adatokhoz. Ekkor az interneten keresztül ki kell építeni egy
biztonságos „alagutat” a gépem és a cég VPN forgalomirányítója között. Megvalósítani
nem olyan nehéz, s nagyon hasznos lehet. Itt csak egy jelszót lehet megadni, amely
beléptet a VPN hálózatba.
Mobilhálózatok: ha belépünk ebbe a menüpontba, a mobilszolgáltatónk pár
paraméterét állíthatjuk be. Egyik ilyen funkció, hogy milyen hálózattípust preferálunk
(2G, 3G, 4G), természetesen itt javasolt a legújabbat (itt 4G) választani, hogy a legújabb,
leggyorsabb szolgáltatásokat tudjuk használni. A másik fontos opció a mobilszolgáltatók
kiválasztásának lehetősége. Ha direkt kiválasztjuk a mobilszolgáltatónk hálózatát,
megelőzhetjük vele azt, hogy a telefon átváltson külföldi szolgáltatóra, vagy más
szolgáltató infrastruktúráját használja adat- és beszédkommunikációra.
És voltaképpen körbejártak a vezeték nélküli kommunikáció menüpontot! Ne
aggódjunk, a többi már nem lesz ennyire részletes, néhány pedig csak megemlítés
szintjén kerül elő. A fontosakat természetesen továbbra is tüzetesen megvizsgáljuk,
Lássunk is neki!
ESZKÖZ Az Eszköz kategória azt adja, amit a neve is sugall: a telefon képét, hangját, illetve
hardverét és szoftvereit tudjuk bizonyos mértéking konfigurálni.
Hang Emlékszem, amikor még butatelefonunk volt, s igazából semmit sem lehetett
testreszabni rajta, mennyit foglalkoztunk a csengőhangokkal. Először voltak az egyszerű
MIDI dallamok, amelyek olyanok voltak, mintha valaki egy ujjal pötyögött volna a
zongorán. Aztán bejöttek a polifonikus MIDI hangok, azaz már egyszerre több hang szólt.
Egész ágazatok éltek meg abból, hogy a telefonunkra igen magas összegekért küldték át
az Abba: Chiquitita című dalának pár másodperces részletét, hogy csengőhangunk
egyedi legyen. Ma már olyan MP3 dallamot teszünk fel az okostelefonunkra, amilyet
akarunk. Semmibe sem kerül, mégis egyre ritkábban élnek vele az emberek. Van
beépítve 50 dallam, megelégszenek azokkal. Vagy csak egyszerűen nem tudják, hogyan
kell feltölteni?
A Hang menüpont segítségével a készülék hangjait tudjuk ki- és bekapcsolni, vagy
megváltoztatni azokat. Persze nem csak csengőhangok vannak, több dologhoz is
rendelhetünk hangot:
Ébresztőhangok (Alarms): a készülékek képesek ébresztőóraként is
funkcionálni, az ehhez tartozó hangot állíthatjuk itt be, vérmérsékletünktől
függően. Nem mindegy, hogy egy kemény rock, vagy egy dallamos
madárcsicsergés ébreszt. Bár lehet, hogy a második lehetőség további egy óra
kellemes álmot biztosít egyeseknél!
Értesítések (Notifications): ha érkezik egy üzenet, vagy e-mail, Facebook-on
valaki bejelölt minket, vagy valamelyik app üzenni szeretne nekünk, akkor a
Notifications fájljai közül választhatunk.
Csengőhangok (Ringtones): ez nem szorul magyarázatra, hívás esetén hallható
hangokat jelent.
Nem véletlenül írtam le az angol megfelelőjét is ezeknek a hangoknak. Ha megtekintjük a
telefonunk tartalmát az USB felületen keresztül (a 3. fejezetben volt szó róla), akkor vagy
már látunk ilyen mappákat (Alarms, Notifications, Ringtones), vagy csak egyszerűen
hozzuk őket létre. Amit ezekbe bemásolunk (természetesen zenei fájlokról van szó, tehát
MP3, OGG fájlok elsősorban), azokat majd a Hang menüpontnál hozzá is tudjuk rendelni
az egyes funkciókhoz. Ezek a mappák régebbi rendszereknél nem a főkönyvtárban
vannak közvetlenül, hanem a /media/audio mappából nyílnak.
Csak érdekességképpen: van még egy Wallpapers mappa is, ide azokat a képeket tölthetjük fel, amelyeket háttérképként szeretnénk beállítani.
Ugyancsak itt, a Hang menüben tudjuk beállítani az egyes rendszerfunkciókhoz
kapcsolódó opciókat, mint pl. legyen-e hang, ha megérintjük a kijelzőt, a képernyőzár
jelezzen-e, ha feloldják, érintésre rezegjen-e a készülék, vagy hogy csörgéskor csak hang,
vagy rezgés is legyen.
Megjelenítés A képernyővel kapcsolatos funkciókat gyűjtötték össze ebben a menüpontban.
Fényerő: Ez egy csúszka, amelyen beállíthatjuk, mennyire fényes kijelzőt
szeretnénk. Természetesen minél magasabbra állítjuk a fényerőt, annál szebb a
kép, de annál többet is fogyaszt a készülék.
Van egy automata beállítás is, ha ezt kapcsoljuk be (egyszerű érintéssel), akkor az
aktuális fényviszonyoknak megfelelően állítja be a készülék a szemünknek
leginkább megfelelő fényerőt. Ez azt jelenti, hogy egy sötét szobában nem fogja
kiégetni a telefon a szemünket…
Háttérkép: A készülék háttérképének beállítása. Ezt már egyszer megbeszéltük,
hogy az Asztalon hosszan nyomva is beállítható, ez egy másik út.
Automatikus képernyőforgatás: Ez általában csak egy pipa (vagy ki-be
kapcsoló), megakadályozhatjuk, hogy a készülék elforgatásával annak tartalma is
elforduljon. Ez hasznos lehet például, ha ágyban, fekvő helyzetben használjuk a
készüléket. Ilyenkor a beépített giroszkóp néha fogja magát és úgy érzékeli, hogy
a készüléket forgattuk el, ami igaz is, de a készülékkel magunk is fordultunk.
Alvó mód: mennyi idő múlva kapcsoljon ki a képernyő, ha nem nyúlunk hozzá.
Érdemes 30 mp-re, vagy akár ennél kisebbre állítani. Bizonyos programok saját
maguk szabályozzák ezt az időt, pl. könyvolvasók. Itt 30 mp nem mindig elég,
hogy elolvassuk a teljes oldalt, de ilyenkor magában a programban felül lehet
bírálni ezt az értéket.
Betűméret: a megjelenő betűket állíthatjuk kisebbre vagy nagyobbra. Akik
szemüvegesek, azoknak talán a Normál méretről érdemesebb Nagy vagy
Hatalmas betűméretre átváltani. Természetesen akkor kevesebb információ fér ki
a képernyőre, de sokszor megéri, hogy nem kell mindig keresgélni a szemüveget,
ha érkezik egy értesítés vagy hívás.
Tárhely Megmutatja a készülékben rendelkezésre álló tárhely foglaltságát. Színekkel jelzi az
egyes fájltípusokat (alkalmazások, képek, videók, hang, letöltések stb.), illetve a szabad
helyet.
Akkumulátor Hasznos információval szolgál az akkumulátor töltöttségével és az applikációk
üzemidejével kapcsolatban. Megtudhatjuk, hogy kb. menyi idő van még hátra, ha nem
töltjük fel időközben a telefonunkat, s hogy melyik program mennyit fogyasztott eddig.
Néha nézzünk rá, mert azonnal látható és feltűnő, ha egy program túl sok akkuidőt
„eszik”. Általában a legtöbbet a kommunikációt végző programok fogyasztják, de nagy
kijelző esetén a kijelző a legenergiaigényesebb része a telefonnak.
Alkalmazások Három kategóriába sorolva láthatjuk a telefonunk (eszközünk) összes alkalmazását. Az
első kategória a Letöltött alkalmazások. Minden telefonra utólag töltött program itt
megjelenik, amelyekkel műveleteket is végezhetünk: leállíthatjuk őket, ha éppen futnak,
eltávolíthatjuk a telefonról őket, de akár az általuk használt ún. gyorsítótárat és
adattárat is törölhetjük. Ha egy programot maradék nélkül akarjuk eltávolítani a
készülékről, akkor töröljük a gyorsítótárat, az adattárat, majd távolítsuk el a programot.
Így biztosan nem hagy maga után szemetet.
A második kategória a Futó programok. Itt az éppen futó applikációkat tekinthetjük meg
és állíthatjuk le őket. Vigyázat, egyes belső folyamatok, rendszerprogramok leállítása a
készülék újraindulását vagy leállását vonhatja maga után. Képzeljük el, mi történne, ha
egy ágon ülve elkezdenénk vágni magunk alatt a gallyat… Szóval óvatosan a
rendszerprogramokkal!
S végül megjeleníthetjük harmadik kategóriaként az Összes programot. Itt már tényleg
minden megjelenik.
Ha nem vagyunk profik, inkább maradjunk az általunk feltöltött programoknál, azaz ne nagyon merészkedjünk az első kategórián túl. Azokat mi tettük fel, tehát feltételezhetően tudjuk, mik azok, felelősséggel letörölhetjük őket, ha nincs rájuk szükségünk.
SZEMÉLYES Személyes beállításaink elsősorban a biztonsági beállításainkat jelentik. Legtöbben itt
megakadnak, a legtöbb opciót kikapcsolják, hivatkozva arra, hogy nem örülnének, ha a
Google mindenről tudna, mit teszünk. Rossz hírem van: a Google MINDENRŐL TUD, amit
az interneten teszünk. Sőt! Azon túl is! Tudja, mikor, s hol vagyunk, még azt is tudja, mit
csinálunk éppen. Csak gondoljunk bele, ha beírunk egy keresőszót a Google keresőjébe!
A gépünk, eszközünk címéből egészen pontosan be tudja lőni, hogy éppen hol
tartózkodunk, a keresőszó máris utal az érdeklődési körünkre, lehet minket célzott
reklámokkal bombázni. Már Platon leírta az Állam című dialógusában, hogy ha az
államra átruházzuk bizonyos feladatainkat, akkor bizony az ehhez kapcsolódó jogunk is
csorbulni fog. Azaz átültetve: ha ki szeretnénk használni az internet és a Google adta
lehetőségeket, akkor bizony meg kell engednünk, hogy bekukucskáljanak ezek a
szolgáltatók a magánszféránkba is. Reálisan nézve, két dolgot tehetünk: vagy nem
használunk internetet és semmilyen hasonló kommunikációs formát, vagy szelektálunk.
Jómagam a másodikat preferálom. Nagyon sok lehetőségünk van arra, hogy ne
mindenkivel és mindent osszunk meg. A Facebook-on terjedő kötelezően lájkolós
oldalak nagyobb kárt okoznak, mint gondolnánk. Biztosan megéri megnézni egy aranyos
állatos, celebes, sikamlós videót, az összes Facebook adatainkért cserébe? Okosan
szelektáljunk! De picit eltértünk az Android személyes beállításaitól, hát lássuk, mit is
érdemes beállítani!
Tartózkodási hely Ki- és bekapcsolhatjuk a telefon azon funkcióját, hogy jelentse a programok számára a
tartózkodási helyünket. Ezt nagyon sok applikáció használja, köztük a Facebook is, de a
háttérben ezen kívül még jópáran. A nyilvánvaló előnye mellett van egy hasznos
funkciója is: ha véletlenül elveszítenénk a telefonunkat, elég csak felmenni a Google
fiókunkba és máris láthatjuk, hogy hol van a készülék, akár pár méteres pontossággal.
(Természetesen, ha használatban van éppen!)
Biztonság Beszéltünk már a Képernyőzárról. A biztonság egyik eszköze a Képernyőzár,
beállíthatjuk, hogy melyik verziót szeretnénk használni. Ha eléggé naivak vagyunk (mint
jómagam), akkor elég csak a Csúsztatást használni, egyéb esetben a Minta, a PIN-kód
vagy a Jelszó tehet hasznos szolgálatot.
A Biztonság része a Tulajdonosi adatok rész is. Itt megadhatunk egy egyszerű szöveget,
amit a lezáró képernyőn fog a készülék megjeleníteni.
Nagyon hasznos funkció a SIM-kártya zárolásának beállítása. Alapértelmezésben a
telefon bekapcsolásakor a készülék kérni fogja a SIM PIN-kódját. Ez általában egy
négyjegyű szám. Ha nem akarunk vele foglalkozni (lásd fenti naiv felhasználó), akkor itt
kikapcsolhatjuk, vagy módosíthatjuk.
Előfordulhat, hogy valakitől kapunk, vagy internetről letöltünk egy telefonra telepíthető
programot. Ezek APK fájlok, azaz a nevük után apk a kiterjesztésük:
facebook_messenger.apk. Ha ezt a fájlt felmásoljuk a telefonunkra, azonnal fel is tudjuk
telepíteni. A telefon fájlkezelőjében (mint a Windows Intéző) csak megnyomjuk a fájlt és
máris felkínálja telepítésre. Vagyis majdnem! Ezek a fájlok elég veszélyes biztonsági
kockázatot hordozhatnak magukban. Nem kell sok ügyesség hozzá, hogy egy ilyen fájlt
előállítson valaki, majd átnevezze valamilyen ártatlan névre. Innentől kezdve felmásol,
feltelepít, elindít, s máris fertőzött a telefonunk, vagy ellopták az adatainkat! Szóval
óvatosan, lehetőleg csak ellenőrzött, megbízható forrásból származó apk-kat telepítsünk
fel a készülékünkre. Inkább használjuk a Google Play áruházat!
De ha mégis nagyon szeretnénk telepíteni külső apk-t, akkor a Biztonság menüben
keressük meg az Ismeretlen források opciót, és pipáljuk ki. Figyelmeztetni fog a
rendszer, hogy ez veszélyes lehet, de mi okosabbak vagyunk, mint a telefonunk!
Komolyra fordítva a szót, vigyázzunk, ha nem feltétlenül szükséges, ezt az opciót hagyjuk
kikapcsolva.
Nyelv és bevitel A Nyelv és bevitel sokak által igencsak figyelmen kívül hagyott lehetőség. Azon kívül,
hogy itt állíthatjuk be a telefonunk nyelvét, a beviteli nyelv sok paraméterét is itt
állíthatjuk be. Ilyenek például a személyes szótár és a helyesírás ellenőrző. Amikor
gépelünk a telefonunkon (pl. üzenetet írunk), akkor a beépített billentyűzet figyeli a
gépelési szokásainkat, gyűjti azokat a szavakat, amelyek nincsenek benne a szótárában,
hogy gépelés közben segítséget tudjon nyújtani. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy már az
első betűkből megpróbálja kitalálni, melyik szóra gondoltunk, s felajánlja. Egy érintés, és
nem kell begépelni a dezoxiribonukleinsav szót még egyszer, mert felkínálja az
okostelefonunk. Az előző mondatomat azonnal felül is írom, mert bizony találkoztam
olyan billentyűzet programmal, amely már kész szavakat ajánl fel, elég nagy
valószínűséggel kitalálva, hogy éppen milyen szót szeretnénk írni. Minél többet
gépelünk, annál többet tanul, annál okosabb lesz a program.
Sokféle billentyűzet program létezik, ami letölthető, telepíthető. Az alapértelmezett
program is kiválóan működik (főleg a Lollipop, azaz Android 5.0 fölötti alap billentyűzet
program kiváló), de mindenkinek érdemes körbenézni a programok között, hátha talál
„kézreállóbb”, a gépelést jobban segítő program. Csak címszavakban néhány:
A. I. Keyboard
Több felület tölthető le ehhez a billentyűzethez, azaz úgy változtatjuk a kinézetet,
ahogy tetszik. Egyik legjobban használható funkciója a swipe, azaz elég csak a
szót alkotó betűkön végigcsúsztatni az ujjunkat, s kitalálja, mit szeretnénk. Ez az a
billentyűzet, amely a következő szót is megpróbálja kitalálni.
Swiftkey Keyboard
Inkább az emoji-kra koncentrál, kiváló autó-javítási funkciói vannak. Az emoji
kifejezést érdemes megjegyeznünk, olyan kis piktogramokat jelent, amelyek
eredetileg a japán kultúrából származnak. Elsősorban érzelmek kifejezésére
szolgálnak, de tartalmaznak a hétköznapi élethez kapcsolódó dolgokat, állatokat
és tárgyakat is: virágokat, kisállatokat, kézjelzéseket, ruhadarabokat, ételeket-
italokat, sporteszközöket, közlekedési eszközöket stb.
Multiling Keyboard
Az egyik olyan billentyűzet, amely a kiosztást is megváltoztatja, például a magyar
kiosztás a magyar ékezeteseket is tartalmazza. Egyetlen hátránya, hogy a magyar
ékezetek beszúrása eléggé lecsökkenti a többi billentyű szélességét, azaz picit
vastagabb ujjal, vagy nem tökéletes koordinációval nem eléggé hatékony.
Bármely billentyűzet programot telepítjük fel, nem szabad a reklámnak hinnünk. Próbáljuk ki, s amelyik kényelmesebb, azt használjuk. Megint csak megjegyzem, hogy bármelyik programot feltelepítjük, az bármikor eltávolítható, tehát vissza tudunk térni, váltani az alapértelmezett billentyűzetre. Próbálkozzunk, kísérletezzünk!
Biztonsági mentés és visszaállítás Ez egy annyira fontos menüpont, hogy picit bővebb magyarázatra szorul, annál is
inkább, hogy a későbbiekben kapcsolódni fogunk e témához.
Amikor az Android rendszert először indítjuk el, az úgynevezett gyári, alapértelmezett
állapotból (factory defaults), akkor a nyelvválasztás után, a már kiválasztott nyelven
megkér, hogy jelentkezzünk be a Google e-mail címünkkel. Ha ezt nem tesszük meg,
akkor is továbbenged, de rengeteg funkciótól esünk így el, hiszen az Android és a Google
szorosan összetartozik (a Google terméke az Android). Tehát amint belépünk egy Google
e-mail címmel és jelszóval, ez lesz az alapértelmezett Android fiókunk. Ez a fiók lesz a
szinkronizálás alapja. Mit is akarok ezzel mondani? A feltelepített alkalmazások, a Wi-Fi
jelszavak, illetve egyéb beállítások, valamint a naptárbejegyzéseink, a telefonos és e-mail
kapcsolataink, a jegyzeteink, mind-mind ehhez a fiókhoz fognak kapcsolódni, s ide
lesznek lementve. Magyarul, ha elveszítjük, vagy tönkremegy a telefonunk, egy másik
eszközön bejelentkezve az előző e-mail, jelszó párossal, visszakapunk mindent, ami az
előző készüléken be lett állítva, vagy rögzítve lett a megfelelő Google alkalmazásokban.
Ehhez annyi kell, hogy pár pipa a helyén legyen. Íme, hogy mire gondolok:
Adatok biztonsági mentése: ha ez be van
kapcsolva (alapértelmezésben igen), akkor a
mentés folyamatosan megy a háttérben, ha
internetre csatlakozunk.
Biztonsági mentés helye: melyik e-mail címre
mentünk? Természetesen több Google fiók is
lehet a telefonunkon, akkor már van értelme
ennek az opciónak.
Automatikus helyreállítás: ha egy előzőleg már
használt alkalmazást telepítek fel a telefonomra
(pl. előző telefonon telepítve volt), akkor
nemcsak az appot teszi fel, hanem az előzőleg
végrehajtott beállításokat is visszatölti.
Gyári adatok visszaállítása: amennyire
veszélyes gomb, annyira hasznos. Előfordulhat,
hogy annyit játszadoztunk a telefonnal, hogy már
magunk sem tudjuk, hányadán állunk. Belassult a
készülék, talán még valami kártevő is rákerült a
sok kísérletezés során. Tegyünk vissza mindent
alaphelyzetbe! Ha ezt a menüt kiválasztjuk, jelzi a
készülék, hogy ezzel milyen adatokat törlünk a telefon belső tárolójáról (tehát pl. a
kártyáról nem!). Ha elfogadjuk és megnyomjuk a visszaállítás gombot, akkor a már
említett gyári alaphelyzetet kapjuk vissza (factory defaults), azaz kezdhetjük a
nyelvválasztással, majd folytatjuk a Google fiókunk beállításával… De nem ijedünk meg
semmitől, hiszen az előzőekben láttuk, hogy a Biztonsági mentés és visszaállítás be van
kapcsolva, tehát az alkalmazások visszatelepítését kell csak elvégezni (nem teszi vissza
őket automatikusan, legalábbis nem minden Android verzióban), s hozza magával a
beállításokat. Ugyanúgy visszajönnek a Google szerverén tárolt címjegyzékeink,
naptárbejegyzéseink, jegyzeteink, képeink stb. Amit a belső memóriában tároltunk, azok
természetesen elvesztek (SMS-ek például), ezek mentéséről érdemes a teljes
visszaállítás előtt gondoskodnunk.
FIÓKOK Az internetes szolgáltatások szinte minden esetben egy-egy fiókhoz kötődnek. Ilyen
például a Google fiókja, ahová egy e-mail cím és egy jelszó szükséges a bejelentkezéshez,
a Facebook, ahol név, vagy e-mail cím, plusz jelszó, de említhetnénk az Instagramot, az
Amazont, a PayPalt, s még sorolhatnánk. Amikor feltelepítjük a telefonunkra ezeket a
szolgáltatásokat kezelő applikációkat, minden esetben be kell jelentkezzünk. Ilyenkor az
Android egy külön menüben tárolja az összes fiókot. Lássunk rá egy példát:
Ezek a szolgáltatások vannak a
telefonomra telepítve. Ha kiválasztjuk
valamelyiket, akkor (ha létezik)
módosíthatjuk a fiók paramétereit,
például a szinkronizálás módját. A Google
fiókoknál például meghatározhatjuk,
hogy mit szinkronizáljon:
Alkalmazásadatok, Címtár, Naptár, Keep,
Google Drive, Gmail, Könyvek, Zene,
Filmek, Személyi adatok stb. Ha
szeretnénk új fiókot hozzáadni, a „Fiók
hozzáadása” gombbal lehet újat felvenni,
de ha a telepített szolgáltatásba
bejelentkezünk, az új fiók adatai szintén
ide kerülnek.
Természetesen lehetőség van a fiók
eltávolítására is, csak nyomjuk meg Menü
gombot (3 négyzet egymás alatt), amikor
kiválasztottuk a fiókot!
RENDSZER A Rendszer menü tartalmazza az egyéb, megmaradt készülék-beállításokat. Nem sok
lehetőség maradt, de érdemes őket átnézni!
Dátum és idő Az Androidos rendszerek folyamatosan kapcsolatot tartanak a Google szervereivel, ha
engedjük nekik. Ez azt is jelenti, hogy automatikusan szinkronizálja az időt is, tehát
voltaképpen, ha van egy okostelefonunk, akkor atomóránk is van. Ehhez csak annyit kell
tennünk, hogy alapértelmezésen hagyjuk az Automatikus dátum és idő opciót. Ugyanitt
kiválaszthatjuk, hogy 12 vagy 24 órás legyen a megjelenítés, illetve a dátum formátumát.
Ha nem állítunk semmit sem, akkor a kiválasztott nyelv általi nemzetközi beállítások
határozzák a fenti paramétereket. Pontosan, mint a Windows-ban megszokhattuk.
Kisegítő lehetőségek Itt azok a lehetőségek találhatók meg, amelyek lehetővé teszik a kijelzőn az elemek
méretének vagy láthatóságának növelését, hangos visszajelzés bekapcsolását, az eszköz
érintésre reagálásának módosítását és hasonlókat. Ezek a funkciók nagyon hasznosak
látáskárosult, csökkentlátó vagy mozgáskorlátozott felhasználók számára.
A telefonról A készülék adatait találhatjuk meg ebben a menüpontban, mint a modellszám, az
Android rendszer verziója, a kernel verziója, meg még egy csomó paraméter, amivel egy
átlagfelhasználó voltaképpen semmit sem tud kezdeni.
Ezeknél fontosabb almenüt is találunk itt, ez a Rendszerfrissítések. Nem mindig találjuk
ezt meg, de a legtöbb esetben megjelenik lehetőségként. Amennyiben belépünk ebbe a
menübe és természetesen internetre csatlakoztunk, a készülék megpróbálja letölteni a
telefonunk legújabb frissítését. Ha létezik, akkor frissíthetjük telefonunkat. Mit is jelent
ez a procedúra, s mivel jár?
A telefonokra általában néhány évig jelennek meg frissítések. Ha ezeket letöltjük és
telepítjük a készülékünkre, valószínűleg újabb funkciókat kapunk, hibajavításokat,
ráncfelvarrást. Természetesen nem mindig lesz miden tökéletes a frissítés után. Sajnos,
előfordulhat, hogy több hibát kapunk eredményül, mint amennyit kijavítanak. Tehát
nem biztos, hogy mindig azonnal frissítenünk kell, bár általában a kapott hibákat rövid
időn belül javítják. Azért kellemetlen tud lenni akár 1-2 hónap hibás működés, amíg
várunk a javításra.
Ha mégis arra adjuk a fejünket, hogy engedjük a frissítést, készüljünk fel egy factory
reset-re, azaz egy gyári alapbeállítások visszaállítására. Beszéltünk már róla, hogy ez
mivel jár, tehát ne érjen minket meglepetésként, ha a frissítés és újraindítás után eltűnne
mindenünk. Ez nem minden frissítésnél van így, előfordulhat, hogy csak a meglevő
rendszert foltozgatja - erről a frissítés tájékoztat minket.
HÍVÁSFUNKCIÓK Az Android rendszerek ugyanazt a felületet kínálják mobiltelefonokon és tableten
egyaránt. A legnagyobb különbség az, hogy a telefonokat kimondottan
telefonfunkciókkal vértezik fel, míg a tabletekből ez az esetek nagy részében hiányoznak.
Bizony, ez azt jelenti, hogy tableten is lehet telefonálni, bár nem egy elterjedt forma.
Először beszéljünk tényleg csak a hívásfunkciókról, az egyéb telefonos funkciókat
hagyjuk a további fejezeteknek.
TÁRCSÁZÁS A tárcsázás funkció azt jelenti, hogy a hívást egy szám beütésével kezdeményezzük.
Ehhez nyomjuk meg a Telefon ikont a Kezdőképernyőn (Home screen), vagy a menüből
válasszuk ki a Telefon, esetleg Tárcsázó ikont. Ez legtöbb esetben egy telefonkagyló lesz,
nem nehéz megtalálni. Sok készülék először a híváselőzményeket adja be, ahol láthatjuk,
kit, mikor hívtunk. Ha ez történik, biztosan találunk egy dialpad ikont, (tárcsázó), ami
általában egy ilyesmi ikon:
Ha ezt megtaláltuk, akkor rendelkezésünkre áll a szokásos tárcsázó, ahol a szám beírása
után egy telefonkagyló gombbal lehet elindítani a hívást. Olyan készülékeken, ahol 2 SIM
kártya is van az eszközben, 2 tárcsázó gomb jelenik meg, számmal megkülönböztetve.
Ehhez természetesen tudnunk kell, hogy melyik az 1-es SIM kártya, s melyik a 2.
Azért nem ilyen egyszerű a dolog! Amint elkezdjük gépelni a számot, a tárcsázó azonnal
megpróbálja a beírt számokat ráilleszteni a telefonkönyvünkben található számokra.
Egyre kevesebb személyt jelenít meg, míg végül vagy meglátjuk azt, akit hívni
szeretnénk, vagy nincs találat, ilyenkor új számot adtunk meg.
A fenti 2 példából több dolog is kiderül. Először is a telefonszámot teljesen meg kell adni:
tehát vagy 06301234567, vagy 0036301234567, esetleg +36301234567. (A pluszjelet a
0 hosszan nyomásával lehet előcsalogatni.) Mindegyik verzió helyes, s érdemes egy
kiválasztott változathoz következetesen ragaszkodni.
Mindkét példán látszik, hogy ha olyan számot vinnénk fel, amelyik még nem létezik a
telefonkönyvünkben, akkor felkínálja a „Hozzáadás a névjegyekhez” lehetőséget. Ha ezt
megnyomjuk, máris a Névjegyek részben (telefonkönyv) találjuk magunkat, s a megadott
számhoz már csak a nevet kell beírni és kész is az új kapcsolat rögzítése. Erről majd még
lesz szó, egyelőre maradjunk a tárcsázásnál.
Láthatjuk azt is, hogy a számok mellett betűk is találhatóak a tárcsázóban. Egy példa a
használatukra: szeretném felhívni Szilvia ismerősömet, de – ez a szörnyű névmemória –
nem emlékszem a családnevére, így a telefonkönyvből nem tudom előszedni. Semmi
probléma! Amint megnyomom a 79-es számot a tárcsázón, máris megjelennek azok a
kapcsolatok, akiknek a nevében „sz” betű van (a S betű a hetesen, a Z a kilencesen van).
Ha tovább nyomom a négyest, akkor már csak a „szi” karaktereket tartalmazó nevek
jelennek meg. Ez persze lehet Szilárd is, de biztosan megtaláljuk a listában, akit
keresünk. Persze írhatjuk tovább: 5842. S máris csak a „szilvia” nevűeket látom. Kis- és
nagybetűk között nincs különbség, nem tiszteletlenségből írtam a nevet kisbetűvel.
Szóval Szilvia = 7945842. Ritkán szoktuk végignyomni az összes betűt, 2-3 karakterből
(max. 4) már minden megtalálható. Próbáljuk csak ki!
Még egy apróság: ha gépelés közben elrontottunk egy számot, akkor az x-jelet
tartalmazó ikonnal (fekvő ötszög) tudjuk törölni az utolsó bevitt számot:
Nyomjuk meg a hívás gombot, s ha jó számot írtunk be, akkor az azonnal kicsörög.
Előfordulhat, hogy hibás a bevitt szám, vagy foglalt éppen, ekkor a szokásos üzeneteket
kapjuk.
A legtöbb telefonba közelségérzékelő van beépítve. Ez azt jelenti, hogy amint a készüléket a fülünkhöz emeljük, kikapcsolja a képernyőt, s amint elvesszük onnan, visszakapcsolja.
Hívás közben a hívott fél fotója (amennyiben rendeltünk hozzá) megjelenik a képernyőn,
no meg még egy csomó ikon, mint kihangosítás, újabb beszélő bevonása (csoportos
beszélgetés), némítás, átváltás másik beszélőre stb. Ezek egy része a szolgáltatásainktól
függ, hogy a telefonos szolgáltatónk mire ad lehetőséget, s mire fizettünk elő.
Ha meg akarjuk szakítani a beszélgetést, csupán a piros kagylót kell megérintenünk.
Előfordulhat, hogy a beszélgetés közben ún. DTMF jelzéseket kell adnunk. Lehet, hogy
nem így ismerős, de ha azt mondom, hogy „Hibabejelentés, 1-es gomb…”, akkor máris
mindenkinek beugrik az a harc, amit egy-egy szolgáltató automatájával kell megvívnia.
Nos, amikor ezeket a számokat megnyomjuk, a készülék a megfelelő hangokra
„konvertálja” és a hangot továbbítja az automata felé. És igen, maga a tárcsázás is
ezekkel a hangokkal történik, emlékezzünk csak rá, amikor halljuk az egyes számok
hangjait tárcsázáskor.
Akkor térjünk vissza az eredeti problémára. Tehát bizonyos helyzetekben szükséges,
hogy küldjük ezeket a hangokat. Ilyenkor a beszélgetés közben is elő tudjuk csalogatni a
billentyűzetet, s nyomogathatjuk a számokat. Sőt! Ha valakinek egy telefonszámot kell
megkeressünk a készülékben, akkor sincs semmi gond, hiszen telefonálás közben is
használhatjuk a készülék össze funkcióját. Legegyszerűbb, ha kihangosítjuk a
beszélgetést (ha van rá lehetőségünk), majd a navigációs gombokkal visszamegyünk a
főképernyőre (középső gomb rögtön oda visz). Innentől kezdve azt csinálunk, amit
szeretnénk.
De mi van, ha vissza szeretnénk menni a telefon képernyőnkre? Az sem gond, kétféle
megoldás is létezik. Az elsőben a navigációs gombok közül a feladatkezelő ikont
nyomjuk (jobb szélső nálam) és válasszuk a feladatok listájából a hívást. A másik
megoldásban azt kell észrevegyük, hogy a folyamatban levő hívást egy kis kagyló
mutatja az értesítési területen. Tehát csak gördítsük le az értesítési területet a képernyő
tetejéről, majd az értesítések között láthatjuk a hívást magát, válasszuk ki.
Lássunk egy összefoglaló képet:
Már csak egy dologról nem beszéltünk, ez pedig a hívások fogadása. Azt hiszem, ezt azért
nem kell annyira magyarázni. A bejövő hívást csengőhanggal és/vagy rezgéssel jelzi a
készülékünk, legtöbbször egy zöld telefonkagyló megérintésével tudjuk fogadni a hívást.
Egyes készülékeken, főleg régebbi rendszereknél a zöld telefonkagylót kell elhúzni az
egyik irányba.
Ha nem akarjuk fogadni a hívást, akkor ugyanezt a piros kagylóval kell megtenni, ekkor
elutasítjuk, s a másik oldalon foglalt jelzést jelez.
Érdekesség: bizonyos rendszereknél lehetőségünk van arra, hogy a hívás hangját
lenémítsuk. Ezt a hangerő gombok megnyomásával (hangerő csökkentése), vagy
egyszerűbben a telefon lefordításával (képernyővel lefelé) érhetjük el.
ÜZENETKÜLDÉS Említettem már, hogy egyre csökken az elküldött SMS-ek száma? Nem azért, mert
kevesebbet üzenünk, sőt! Bizonyos statisztikák szerint az SMS-ek száma harmadára
csökkent, míg a más jellegű üzenőszolgáltatások forgalma jelentősen, többszörösére
növekedett az elmúlt években. Tudjuk, hogy egy SMS maximum 160 karakteres lehet, ha
ékezetek nélkül írunk. Ha helyesen, ékezetekkel akarunk írni, akkor előfordulhat, hogy
ez a 160 már csak 70, azaz egy 150 karakteres üzenet csak 3 üzenetben fog elmenni,
amiért természetesen három SMS díját fogjuk kifizetni. Manapság próbálják egyre
olcsóbbá tenni az üzeneteket, illetve ingyenes csomagokat összeállítani, de még mindig
nem olyan olcsó, mint pl. egy Facebook üzenet, amely voltaképpen ingyenes. (már ha
nem számítjuk a mobilinternet díját)
Az SMS egyik fejlettebb formája az MMS, amely már multimédiás tartalmat is tud
közvetíteni, azaz magasabb díjért küldhetünk bélyeg nagyságú fotókat. A Facebook ezzel
szemben a telefonunkkal készített, több megapixeles fotóinkat is ugyanúgy továbbítja,
mint a felvett hangunkat, videóinkat. S ez csak a Facebook Messenger, ezen kívül még jó
pár üzenőprogram létezik, kiváló szolgáltatásokkal.
Mindentől függetlenül előfordulhat, hogy csak
az SMS szolgáltatást tudjuk igénybe venni.
Például ha olyan embernek küldünk üzenetet,
aki nem rendelkezik okostelefonnal, vagy azt
szeretnénk, ha biztosan és azonnal megkapná
az üzenetet, akkor is, ha nincs internetre
csatlakozva.
Első lépés, hogy keressük meg azt az
alkalmazást, amivel SMS-t tudunk küldeni. Ez
általában Üzenetek néven fut, de sok program
létezik, amely átveszi a szerepet a beépített
apptól. Az első lépés, hogy ki kell
választanunk a címzettet, vagy címzetteket.
Ha nincs benne a címlistánkban, írhatunk
telefonszámot is, de vegyíthetjük a
telefonszámokat a címlista neveivel.
Ha kiválasztottuk a címzetteket, akkor máris
írhatjuk az üzenetet, majd nyomjuk meg a Küldés gombot. Ennyi.
Figyeljünk meg a képen valamit, ami más, mint az előző képeknél:
A navigációs sor három ikonja közül az első eddig mindig a Vissza nyíl volt. Most pedig
nem balra, hanem lefelé mutat. Nem romlott el semmi, csupán a billentyűzet van nyitva,
amit a bal felső sarokban levő (lehet, hogy kivehetetlen) apró billentyűzet ikon is mutat.
Azaz éppen gépelünk. Ha viszont megnyomjuk a lefelé mutató nyilat, akkor a
billentyűzet egyszerűen bezáródik, s visszatér a balra mutató nyíl is.
Természetesen bizonyos telefonokon, ahol fix gombok vannak, ott nem fog megváltozni
a nyíl, de ott is megvan az esélye, hogy ha ki van nyitva a billentyűzet, akkor az első
vissza nyíl bezárja azt, a második léptet csak vissza.
Ha már gépelünk, álljunk meg egy pillanatra! Minden billentyűzeten van egy apró mikrofon jel. Nálam a szóköztől balra levő vessző gomb jobb felső sarkában. Aki nem ismerné, annak érdemes megnyomnia. Ilyenkor a készülék „hallgató” állapotba vált, s diktálhatunk neki. A gyorsabbak tökéletesen megértik a folyamatos beszédet is, a lassabb telefonoknál kicsit lassabban és tagoltabban kell beszélni. Ahogy beszélünk, szavaink karakterek formájában bekerülnek az SMS-be! Egyszerű kezelni, maximum utólag ki kell javítani pár apróságot. Sajnos, zajos környezetben nem olyan hatékony, illetve a speciális kifejezéseket nem fogja megérteni.
KAPCSOLATOK A régi telefonoknál két lehetőség volt a címjegyzék (telefonkönyv, kapcsolatok,
kontaktok) tárolására: az egyik a SIM-kártyán közvetlenül, a másik pedig a készülékben.
Az első esetben csupán egy név és egy telefonszám volt rögzíthető, abból is 50-200
darab, attól függően, milyen kapacitású volt a SIM-kártya. A második már jobb
megoldásnak tűnt, hiszen a név mellett egyéb adatokat is lehetett rögzíteni, mint e-mail
cím, lakcímadatok, másodlagos telefonszám (céges, privát, otthoni, vonalas), s telefontól
függően még voltak érdekességek. Az utóbbi időben azért már megjelent a
kapcsolatokhoz rendelhető csengőhang, fotó is.
Akkor volt probléma a fenti tárolási módokból, ha valami változott. Ha készüléket
cseréltünk, akkor ért minket a nagyobb orrbavágás: ha nem tudtuk egy az egyben
lementeni a készülékben tárolt neveket a többi adattal együtt, akkor elveszthettünk
jópár fontos adatot. Átmásolhattuk az elsődleges telefonszámot a SIM-kártyára, de ugye
annak meg véges a tárolóképessége. Képzeljünk el 5-600 kapcsolatot, amit a SIM-
kártyára kellene másolni, amin már eleve van valamennyi, a maximum kapacitása pedig
200 név + szám. Igazi profit igénylő feladat. Ettől függetlenül a plusz adatokat így is el
fogjuk veszíteni.
A másik megoldás, amikor a SIM-kártya kerül cserére. Ilyenkor egyszerűbb a megoldás,
a kapcsolatokat simán felmásoljuk a telefon memóriájába. Ennyi.
A fenti problémákat kiküszöbölhetjük, ha egy megfelelő programmal végrehajtunk egy
adatmentést, majd az új telefonba visszatöltünk mindent. Ez nem mindig működőképes
megoldás, ráadásul elég sokat kérnek érte, ha szakemberrel csináltatjuk.
Az ilyen problémáknak ezennel vége! Már ha az ember gondolkodik egy picit. Az
okostelefonoknál szintén megvan az a lehetőség, hogy SIM-re és telefonba mentsünk, de
mi tudunk egy sokkal jobb megoldást is: mentsünk felhőbe! A 4. fejezetben volt már szó
a Gmail címtár szolgáltatásáról, most is erről beszélünk. Most nem ismételném el az ott
leírtakat, érdemes visszalapozni, mert bővítjük tudásunkat.
Akár a Gmail Címtárban, akár a telefonban hozunk létre bejegyzést, a szinkronizáció
miatt mindkét helyen meg fogjuk találni, amit rögzítettünk. Viszont a telefonon ne
feledjük el bekapcsolni a csillagot, ezzel jelezve, hogy nem egyszerű Gmail-es kontaktról
van szó, hanem a telefonunkhoz kapcsolódó bejegyzésről. Akkor sincs gond, ha ezt
véletlenül elfelednénk. A telefon rendelkezik olyan beállítással, ahol nemcsak a
csillagozott, hanem az összes Gmail kapcsolatot megjeleníthetjük.
Az első képen láthatjuk Személyek menünket. Itt jelennek meg a névjegyek (a jobb felső
sarokban látszik, hogy 191 darab van), ABC rendben, a megjelenítési szabályoknak
megfelelően. Ha előcsalogatjuk a helyi menüt (3 négyzet egymás fölött a jobb alsó
sarokban), akkor láthatjuk milyen lehetőségeink vannak. Sok készülék például azt is
felkínálja, hogy csak azokat jelenítsük meg, amelyek telefonszámmal is rendelkeznek. Ha
ilyen opciónk nincs, akkor ajánlott a 2. képen látható Személyre szabás lehetőséget
választani, majd abból a Névjegyek (My Contacts) és a Csillagozott (Starred in Android)
pipákat elhelyezni a megadott fióknál. Látható, hogy nálam 2 Gmail (Google) fiók is van,
bizony, az egyiket kimondottan levelezésre, a másikat pedig kimondottan az Android
készülékem miatt hoztam létre. Ebben a második fiókban tárolódnak a névjegyek, az
egyes programok beállításai, s minden szinkronizált információ, amiről már beszéltünk.
Láthatjuk, hogy ez már nem a régebbi telefonoknál használt, „ugorjunk neki és
rögzítsünk valahová egy névjegyet!”, itt már valamennyire kénytelenek leszünk
rendszerben gondolkodni. (Ez természetesen nem csak a névjegyeinkre igaz, hanem a
telefon összes funkciójára!) Ahhoz, hogy lássunk a névjegyek összefüggéseit, nyissuk
meg a Gmail-es Címtárunkat is.
Sajnos, erről nagyon nehéz úgy képet bemutatni, hogy ne jelenjenek meg rajta személyes
adatok, így nem is kísérletezem vele. Amit látni fogunk: névjegyek, egy része
telefonszámmal, másik része anélkül. Mindegyik névjegy előtt láthatjuk a csillagot, amely
vagy kikapcsolt (fehér), vagy bekapcsolt (sárga). Nekünk az a jó, ha minden
telefonszámmal rendelkező csillaga bekapcsolt állapotban van. Ha kicsit bővebben is
beleássuk magunkat a Címtárba, akkor megismerhetjük azt is, hogy saját csoportokat
hozhatunk létre a kapcsolataink számára: Család, Barátok, Munkatársak stb. Ha eléggé
precízek vagyunk, akkor előfordulhat még az is, hogy egy kapcsolat több csoportba is
tartozik, egyet fogadjunk meg: csillagozzuk meg a telefonszámmal rendelkező minden
kapcsolatunkat!
Térjünk vissza még egy pillanatra a Személyek, Androidos funkcióra! Ha megfigyeljük,
van lehetőségünk az összes névjegy megtekintésére (s abból szűrésre), de az előzőekben
említett csoportokat is kilistázhatjuk. Íme:
S hogy miért angol nyelvű néhány csoport neve? Csupán azért, mert ezek a csoportok
már alapból is léteztek, nem saját magam hoztam őket létre. Természetesen át lehet őket
nevezni!
KAMERA, GALÉRIA Beszéljünk egy picit az okostelefonok és a régi (butafonok?) készülékek különbségeiről!
A leggyakrabban felhozott indok a csere ellen, hogy „én csak telefonálni szeretnék
vele!”… Addig biztosan, amíg ki nem próbáljuk, mire lehet még használni. Természetes,
hogy ezek a tudáselemek nem ugranak csak úgy be a fejünkbe (egy hagyományos
eszközt is meg kell tanulni), foglalkozni kell vele. Minél többet tud egy eszköz, annál több
lehetőséget kínál, de annál többet kell ismerkedni vele, felderíteni az új funkciókat, s
bizony elrontani rengetegszer. Semmi gond nincs ezzel! Elrontjuk, de utána felállunk és
újra megpróbáljuk. Előbb-utóbb sikerülnie kell. Bátorság, ne adjuk fel!
Csak felsorolás szintjén, egy manapság modernnek számító telefon mi mindent tud
helyettesíteni a hagyományos eszközeink közül: fényképezőgép, videókamera, rádió,
hordozható zenelejátszó, könyvolvasó, számológép, diktafon, GPS navigáció, zseblámpa,
iránytű, hordozható játékgép, játékvezérlő, vonalkódolvasó, bankkártya (olvasó),
pendrive, hordozható videólejátszó, walkie-talkie, telefon, óra, időzítő (stopper), naptár,
jegyzettömb, fotóalbum, telefonkönyv, e-mail olvasó, böngésző, videóchat, időjárás
állomás, távirányító, televízió, komplett számítógép. Most hirtelen több nem jut az
eszembe… De csak képzeljük el, mennyi mindent kellene magunkkal cipelnünk, ha ezek
mind-mind külön eszközök lennének! Persze, ezekre nincs mindre szükségünk, főleg
egyszerre nem. De ha egy 120 gramm súlyú eszközben ez mind benne lehet, akkor miért
ne használjuk ki ezt a kiváló lehetőséget?
E kis rövid bevezető után térjünk át fejezetünk témájára, a Kamera funkcióra. Azt
gondolnánk, hogy persze, hogyan lehet egyáltalán jó minőségű képet készíteni egy ilyen
fizikai adottsággal rendelkező eszközzel… Ez nem egy DSLR gép! Valóban, vannak
minőségbeli különbségek, de az otthoni, automata, többtízezer forintos
fényképezőgépeink minőségét gond nélkül felülmúlják a mai mobilkamerák. Tudnék
most mindenféle adatot sorolni, de nincs sok értelme: meg kell nézni, milyen kiváló
képeket lehet velük készíteni. Természetesen itt most nem a 30 ezer forintos
telefonokról beszélek. Sajnos, a minőséget itt is meg kell fizetni. Bár arra, hogy egy
tengelytörésnél egy kátyút le tudjunk fotózni, vagy egy véletlen koccanás eredményét
megörökítsük, azok is tökéletesen megfelelnek.
A legtöbb telefonban két kamerát is találunk, egyet elől, egy et pedig hátul. Az elsőt
videótelefonáláskor szoktuk használni, a hátsót pedig fotózásra. A minőségük is ehhez
mérten más: az elsőé jelentősen gyengébb, mint a hátsóé. Ez bizony rossz hír a „selfie”
készítőknek, akik előszeretettel fotózzák magukat… De ahhoz meg ott a tükör!
Hogy mit számít jónak, ha telefont vásárlunk a kamera szemszögéből? Nos, erre nem
egyszerű válaszolni. Legalább 8 MP (megapixel) manapság az, ami elvárható a hátsó
kamerától (az első majdhogynem lényegtelen). Persze egy nagyon gyenge érzékelőlapka
lehet akár 13 MP is, sosem fog olyan jó képet készíteni, mint egy 8 MP-es gép, jó
érzékelővel. Tapasztalatok szerint inkább próbáljuk ki, s úgy vegyük számításba a
telefon vásárlásakor.
Ne dőljünk be a megapixel háborúnak! Simán találunk a piacon akár 20-40 MP-es telefonokat is, amelyek a számok alapján a jobb DSLR-ekkel is felveszik a versenyt… Ezt hívják úgy, hogy „parasztvakítás”. Mondtam már, hogy ne dőljünk be neki!
Készültek érdekes készülékek, amelyek nagy hangsúlyt fektettek a kamera funkcióra, s
hátrébb szorították a telefonos funkciókat. Ne gondoljuk, hogy ezzel rosszabb telefont
kapunk, csupán egy olyan szegmenst próbálnak kielégíteni, akinek fontos a fényképezés,
videórögzítés. Egyik ilyen a Samsung Zoom szériája.
Bizony, ez egy telefon, optikai zoommal. Vagy egy kamera telefonnal?
Az elméleti dolgok után nézzük meg a fotózás gyakorlati oldalát is! Minden készülékben
van egy Kamera applikáció. Amint elindítjuk, rendszertől függően egy felületet
láthatunk, amelyen beállíthatjuk a fényképezés paramétereit (felbontás, vaku, időzítés
stb.), továbbá természetesen láthatjuk az élőképet, azaz azt, amit fotózni fogunk, ha
megnyomjuk a megfelelő gombot. Ez általában egy fényképezőgép ikon, de lehet egy
piros kör is, meg fogjuk találni, ne aggódjunk.
Fényképezés közben próbáljuk mozdulatlanul tartani a készüléket, hogy ne legyen
homályos az elkészült mű. Természetesen minél jobbak a fényviszonyok, annál jobbak
lesznek a képek, tehát inkább külső fotózásnál számítsunk jobb eredményre. Ha tetszik a
fotó, tartsuk meg, ha nem, akkor nyugodtan töröljük és lőjünk egy másikat.
Aki videókat szokott inkább készíteni, annak van egy jó és egy rossz hírem: a jó hír, hogy
a telefonunkkal is készíthetünk viszonylag jó minőségű (HD, full HD) videókat, a rossz
hír pedig az, hogy fájlméret és/vagy időbeli korlátja van a rögzítésnek. Ez azt jelenti,
hogy maximum 2 GB-nyi, vagy maximum 15 pernyi anyagot tudunk felvenni, utána leáll
a rögzítés.
Az elkészült művek (fotók és videók egyaránt) alapértelmezésben a készülék ROM-jában
(amiről ugye tudjuk, hogy nem annyira ROM) tárolódnak. Ha memóriakártyát
használunk, be lehet állítani, hogy inkább oda rögzítsen. Ennek előnye, hogy cserélhető,
ráadásul általában nagyobb helyet biztosít, mint a telefon memóriája.
Arra is van lehetőségünk, hogy fotóinkat a Felhőben tároljuk, pontosabban a Google
Drive-on. Ehhez keressük meg a Galéria vagy Fotók nevű alkalmazásunkat és indítsuk el.
Első indításkor végigvezet minket a folyamaton, rákérdez dolgokra, válaszoljunk neki, s
ha szeretnénk, engedélyezzük a szinkronizálást a Google Drive-val. Innentől kezdve
bármikor készítünk fotókat, ezek automatikusan a Felhőbe is feltöltődnek, de ugyanúgy
megmaradnak a telefonunkban is.
Sokan idegenkednek a Felhőtől. A 4. fejezetben már beszéltünk a biztonsági kockázatokról a Google Drive kapcsán. Lapozzunk vissza, s kössük össze az ottani ismereteket, a most megszerzett tudással. Használjuk ki a lehetőségeket, amit kapunk! Fontos megemlíteni, hogy a fotók csak akkor szinkronizálódnak (nemcsak a fotók, hanem minden információ), amikor valamilyen internetes kapcsolatot létesítünk, tehát mobilnet vagy Wi-Fi esetén. A legtöbb appban (mint pl. az előzőleg említett Fotók és Galéria appokban) lehetőségünk van arra, hogy beállítsuk, mobilnet esetén vagy csakis Wi-Fi kapcsolatnál kezdjen szinkronizálni. Ha korlátozott a mobilinternetünk, akkor mindenképpen a csak Wi-Fi opciót válasszuk!
A Galéria (vagy Fotók, esetleg Fényképek) tehát egy olyan app, amelyik a telefonunkban
levő fotókat rendszerezi. Ha valaki használja a Google+ alkalmazást (szintén 4. fejezet),
akkor az oda feltöltött képek is megjelenhetnek a készülékünkön, tehát a Google
megpróbálja a lehető legerősebb kapcsolatot biztosítani a szolgáltatásai között. Amit a
telefonon fotózunk, azt szinkronizálás után használhatjuk az asztali gépünkön is, és
fordítva, amit az asztali gépen feltöltöttünk a Google+-ba, azt látjuk a telefonon is. A
közös pontok a Google Drive és a Google Fotók. Míg a Fotókba csak a fotóinkat tölthetjük
fel, addig a Drive mindenféle fájlformátumot képes tárolni, tehát egy igazi Felhőben
tárolhatjuk a fontos fájljainkat.
A Google Fényképek különböző effekteket ad automatikusan az elkészült fotókhoz. Ez
egy bizonyos algoritmus szerinti eljárás, amely felderíti a kép tartalmát (!) és annak
alapján hozzárendel effekteket. Jó példa erre, ha csillogó részek vannak a fotón (pl.
karácsonyi gyertyák), akkor animált, csillogásokat tesz a képre, fel-felcsillanó effektek
formájában, vagy ha téli képet készítünk, akár hóesést is produkál nekünk a Google
Fényképek. Ugyanúgy sokszor alkalmazza az automatikus javítás funkciót, ha úgy érzi, a
készült fotót lehet jobbá tenni: világosít, eltűnteti a vörös szemet, élesíti a képet stb.
Ezeket a műveleteket saját magunk is elvégezhetjük, sok-sok képmódosítási lehetőséget
kínál számunkra, de elsősorban asztali gépen tudjuk elvégezni ezeket a módosításokat.
Térjünk vissza még a telefonban tárolt képeinkhez! A készülék dátum alapján tárolja a
fotókat, videókat. Ha egy fotót kiválasztunk, verziótól függően több lehetőségünk lesz:
szerkeszthetjük a képet (körbevágás, forgatás, effektek), megoszthatjuk azt (a
telefonunkra telepített alkalmazások által kínált szolgáltatások segítségével, pl.
elküldhetjük e-mailben, Facebookra, Bluetooth-on, Messengerben, de akár helyi
hálózatok keresztül is), vagy törölhetjük, ha nem tetszik. Ha a képhez tartozó menüt is
előcsalogatjuk, akkor információkat kérhetünk a fotóról (mérete, készítés dátuma,
fényképezés technikai paraméterei: mivel és hogyan készült), elküldhetjük nyomtatásra,
letölthetjük a Felhőből a telefonunkra, de beállíthatjuk akár háttérképként is.
Az Android készülékeken az egyik legfontosabb opció a Megosztás. Ha ezt az ikont látjuk:
akkor lehetőségünk nyílik az adott objektumot (kép, videó, vagy bármilyen egyéb fájl) megosztani a telepített programok, szolgáltatások segítségével. Ez azt jelenti, hogy ha pl. a Dropbox-unkba (fájltároló szolgáltatás) szeretnénk az adott objektumot feltölteni, akkor a telefonunkon telepítve kell legyen a Dropbox nevű app. Ha szeretnénk egy képet egy FB Messenger-t használó ismerősünknek elküldeni, akkor legyen feltelepítve nekünk is a FB Messenger, s máris küldhetjük a Megosztás funckióval.
A képen a Szerkesztés funkciót a ceruza, a
Megosztást az előzőleg említett ikon, a Törlést
pedig a lomtár ikon jelzi. Figyeljük meg, hogy a
jobb felső sarokban megtaláljuk a Menü gombot
is, ahol további lehetőségek várnak ránk a
képpel kapcsolatban. A kép bal felső sarkában
levő balra mutató nyíl pedig a képet tartalmazó
galériába (a többi képhez) visz minket.
„Vájtszeműek” észrevehetnek még egy ikont, egy
varázspálcát a fotó jobb alsó sarkában. Ez az
aktuális effektet jelenti, jelen pillanatban az
automatikus javítást. Ha megérintjük,
lehetőségeket kapunk az aktuális effekt
finomhangolására, esetleg más effekt
kiválasztására.
PLAY ÁRUHÁZ Ismét visszautalnék a 4. fejezetre, ahol pár szóban említést tettünk a Google Playről.
Magyarul Play Áruház-nak hívják, de a kettő ugyanazt jelenti, sőt, az ikont is inkább így
fogjuk megtalálni a telefonunkon, már ha magyar nyelvű a felületünk.
A Play 5 szolgáltatása körül csupán egyet fogunk most megnézni, a legfontosabbat,
amelyre egy vérbeli Android használónak szüksége lesz. Ez pedig az Alkalmazások.
Ha elindítjuk a Play-t, az alábbihoz hasonló felülettel találjuk szembe magunkat:
Nem véletlenül írtam, hogy ehhez hasonló képet látunk, ugyanis a Play folyamatosan
változik, legalábbis a tartalmát tekintve. Nézzünk rá úgy, mint egy valódi boltra, amely
csupán 5 termékkategóriát árul: alkalmazásokat, játékokat, filmeket, zenéket és
könyveket. A bolt intelligensen reklámoz nekünk: tájékoztat a frissülésekről, megkapjuk
a Szerkesztők ajánlatát is, külön gyűjteményben láthatjuk a legnépszerűbb
alkalmazásokat, sőt, arra is figyel, hogy ne csak a fizetős, hanem az ingyenes
kategóriából is megkapjuk mindezt. Hoppá! Ez fizetős? Bizony, sok-sok fizetős
alkalmazást (játékot, filmet, zenét és könyvet) találunk az áruházban. Ismerjük meg egy
picit az áruház működését!
A Play egy mindenki számára nyitott platform, aki szeretne saját programot (app, applikáció) fejleszteni. Ha valaki elég ügyes, akkor elkészít egy alkalmazást vagy játékot, majd a megfelelő procedúrák után (a Google először ellenőrzi az applikációt!) feltöltheti azt a Google Play-re. Meghatározhatja, hogy ingyenes legyen, vagy fizetős. Ha ingyenes, akkor sok esetben egy reklámcsíkot találunk az alkalmazásban, ahol a Google reklámjai futnak. Nem túlságosan zavaróak, ha az embernek viszonylag nagy kijelzője van. A második esetben már izgalmasabb a helyzet! Ha fizetőssé állítjuk, akkor
megvásárolhatóvá válik az alkalmazás, bárki megveheti azt, aki rendelkezik bankkártyával, s persze pénzzel rajta. Természetesen a befolyt összeg egy kicsiny hányadát (jelen pillanatban ez 15%) a Google visszatartja saját költségként, de a többit megkapjuk. Kiváló példa erre a Flappy Bird nevű játék. A roppant egyszerű játék lényege az, hogy egy madárral kell csövek között repkednünk, és amíg nem kap rá az ember igazán a ritmusára, iszonyatosan idegesítő és nehéz. Ha rákap, és elkezd jó pontszámokat elérni, mindez csak fokozódik. Ezt az appot néhány nap alatt tízmillióan töltötték le! Bár ez a játék ingyenes volt (a reklámokkal azért így is heti 50 ezer dollárt kaszált a fiatal, vietnami programozó), de képzeljük el, ha csak 1 dollárért adja… Érdekes momentum, hogy a programozó meghökkentő bejelentést tett: utálja az egészet, a játékot, a hirtelen jött világhírt, a rajongókat és a gyűlölködőket, és leszedi a Flappy Birdöt a nagy alkalmazásboltokból. Mi mit tettünk volna a helyében?
De térjünk vissza a vásárlásra! Amelyik app fizetős, ott egyértelműen láthatjuk, hogy
mennyibe kerül. Ez általában párszáz forinttól 1-2 ezer forintig terjed, függően az
alkalmazás komplexitásától. Sokszor ki lehet fogni kiváló akciókat, ahol akár 100 forint
alatt lehet vásárolni meglepően jó termékeket. A készítők azért gondoskodnak a
pénztelen felhasználókról is! Majd’ minden termékből létezik kipróbálható változat,
amely közel ugyanazt tudja, amit a teljes, némi korlátozással.
Hogyan használjuk a Play Áruházat? Egy konkrét példán tekintsük át a lehetőségeket!
Szeretném a telefonomon használni a Facebook-ot! Alapértelmezésben nincs feltelepítve
ez az alkalmazás, tehát nekünk kell gondoskodnunk róla. Két irányban indulhatunk el:
1. Körbenézünk a „Népszerű alkalmazások” kategória alatt, ahol meg is találjuk
azonnal! Ez persze egy trükk volt, hiszen már jó előre tudtam, hogy ott meg
fogom találni, hiszen az egyik legnépszerűbb app a Facebook. Itt csak egyszerűen
érintsük meg az alkalmazás blokkját és kövessük a képernyőn megjelenő
utasításokat. (Erről máris bővebben, a 2. eshetőség után!)
2. Létezik a Play Áruházban egy kereső. Ezt szokás szerint egy stilizált nagyító ikon
jelzi a jobb felső sarokban. Ha megérintjük, máris beírhatjuk a keresendő
kifejezést, s ahogy gépeljük, máris kapjuk az egyre finomított eredményeket.
Nálam már az „f” betű begépelésére az első találat a Facebook applikáció volt. Ha
megtaláltuk azt, amit szeretnénk, csak érintsük meg a találatot és máris a
telepítési képernyőn találjuk magunkat!
Mindkét lehetőség ugyanoda visz minket, a telepítési képernyőre. Lássuk ennek a
felépítését, nézzük meg, mire kell figyeljünk!
Az alábbi képernyőképen láthatjuk a legnépszerűbb
alkalmazásokat. Egyértelmű, hogy ez a lista
folyamatosan változik, hiszen bármikor bekerülhet az
áruházba egy olyan új termék, amely villámgyorsan a
toplista élére kerül.
A lista most csak olyan alkalmazásokat tartalmaz,
amelyek ingyenesek, de ha fizetősek lennének, akkor
megjelenne a fizetendő összeg is (bruttó, forintban).
Figyeljük meg a 3 pontot a blokkok jobb felső sarkában,
amely (mint mindig) a helyi menüt jelenti. Itt általában
két menüpont található: a telepítés maga, illetve a
„Felvétel a kívánságlistára”. Ez az utóbbi egy hasznos
lehetőség, ha éppen nem tudjuk megvásárolni a
terméket, vagy ha túl drágának találjuk. Ha a listán van
egy applikáció és lemenne az ára, akkor értesítést
kapunk róla.
Ha simán rákoppintunk a blokkra, akkor az
alkalmazásoldalára kerülünk, ahol további műveleteket
végezhetünk.
Ez pedig a Facebook saját alkalmazásoldala.
Ahogy látható, tényleg népszerű alkalmazásról van
szó, 1 milliárd felett van a letöltések száma. Bár
nehezen kivehető, de több mint 25 millió ember
véleményezte, s ezek szerint 4,0 az értékelése az
ötös skálán. Egy közösségi applikációról beszélünk,
s megnézhetjük a hasonló termékeket az áruházban.
A következőkben elolvashatjuk a termék leírását, ha
az „Olvass tovább” linkre koppintunk, s
megnézhetjük az apphoz tartozó képernyőképeket
is. Ha még tovább görgetünk, láthatjuk a
véleményeket a programról, okosan először a saját
nyelvünkön írt véleményeket láthatjuk, majd utána
a többiekét.
Ha meggyőzött minket az oldal, érintsük meg a
Telepítés gombot!
Még nem indul el azonnal a telepítés, mivel az appok
engedélyt kérnek tőlünk az eszközünk különböző szolgáltatásainak igénybevételére.
Lássuk a Facebook igényeit:
Nem is olyan kevés… Bizony, a Facebook mindenre
engedélyt kér tőlünk. Hozzáfér a naptárunkhoz, a
névjegyeinkhez, a pozíciónkhoz, a hívásainkhoz, a
kameránkhoz, a mikrofonunkhoz, a hálózatunkhoz, s
még sorolhatnám. Mindenki elolvashatja, sőt
magyarázatot is kérhet a sorok végén a lefelé mutató
jelzésre koppintva.
Miért kell mindez? A Facebook egy roppant komplex
applikáció. Ha ismerjük a működését, láthatjuk, hogy
tényleg ki is használja ezeket a szolgáltatásokat,
összekötve a Facebook lehetőségeit a telefonunk
lehetőségeivel. Ha nem engedjük, akkor nem települ, de
ha az „Elfogadom” gombra koppintunk, akkor elindul az
app telepítése.
Előfordulnak olyan programok (elsősorban inkább játékok), amelyek meglepő szolgáltatásokat szeretnének igénybe venni. Pl. miért van szüksége egy autóversenynek a kamerámra és a mikrofonomra? Ha ilyet tapasztalnánk, akkor nem biztos, hogy szabad megadni az engedélyt. A Google folyamatosan figyeli a gyanús tevékenységet végző alkalmazásokat és azonnal kivonja őket az áruház rendszeréből. Elmondható tehát, hogy az Play Áruházban levő termékek biztonságosak, gond nélkül telepíthetőek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nincs köztük káros program. Már ha csak adatokat gyűjt, és statisztikai céllal továbbítja azokat egy megadott helyre, az sem helyes. Bizonyos programok erre engedélyt kérnek, s ki- bekapcsolhatóvá teszik ezt a lehetőséget. Mindenki döntsön szíve szerint, hogy okoz-e neki gondot, ha egy sokmilliós statisztika egyik eleme lesz.
Ha feltelepítettünk egy alkalmazást, annak az ikonja bekerül az Alkalmazásfiókba, a
többi program mellé. Némely launcher (indító) ABC sorrendbe teszi az appokat, míg
mások a meglevő lista végére helyezik. Van olyan is, amelyik automatikusan kiteszi az
Asztalra is az ikont. Mindenképpen meg fogjuk találni a telepített programot, ne
aggódjunk! A telepítés ráadásul megjelenik az értesítések között is, ha legördítjük az
értesítési területet, láthatjuk, a „Facebook telepítve van” üzenetet.
Ha újból visszamegyünk az alkalmazás oldalára az Áruházban, már nem találjuk meg a
Telepítés gombot. Helyette az Eltávolítás és Megnyitás lehetőségek várnak ránk.
De ismerkedjünk tovább az Áruház lehetőségeivel! Az innen letöltött alkalmazásokat a
rendszer megjegyzi, ezek az információk a Google fiókunkban tárolódnak. Ugye
emlékszünk még a Google fiók jelentőségére? Ha újratelepítenénk a készülékünket, nem
kell újra kikeresni az összes alkalmazást, ugyanis vagy automatikusan újratelepíti a
rendszer az összes appot, vagy megtekinthetjük az előzőekben bármikor telepítettek
listáját és abból szemezgethetünk.
Ehhez csupán a Play Áruház „hamburger” ikonját kell megnyomni. Nem olyan nehéz
megtalálni, ez 3 vízszintes vonal egymás alatt és az áruház bal felső sarkában fogjuk
megtalálni. Kicsit olyan, mint a 3 pötty egymás alatt, amivel a helyi menüt szoktuk elérni.
A különbség csupán annyi, hogy ez egy globális, a teljes applikációra vonatkozó helyi
menü, vagyis a Play Áruház beállításait láthatjuk, ha megnyomjuk. Íme, egy
képernyőkép:
Láthatjuk a Saját alkalmazások menüt, ahol az
eddig feltelepített alkalmazásokat találjuk két
csoportra bontva. Az egyik csoportban az
aktuálisan telepítetteket láthatjuk, a másikban
pedig az eddigi bármikor a készülékünkre
telepítetteket. Ezek között ott vannak azok is,
amelyeket valamikor csak próbaképpen
kipróbáltunk, s 2 perc múlva letöröltük. Ha
ezeket nem akarjuk az „Összes” listánkban
tárolni, könnyen eltávolíthatjuk őket a
blokkjukban található „x” jelzéssel.
A „Saját fiók” menüben a fizetési módjainkat
állíthatjuk be, azaz hozzárendelhetjük a
bankkártyánkat a fiókhoz, vagy beállíthatjuk a
Wallet fiókunkat. Ugyanitt találjuk az eddigi
tranzakcióinkat, melyik appért mennyit
fizettünk.
Igen fontos menüpont a Beállítások,
mindenképpen érdemes vetnünk rá egy
pillantást! Itt állíthatjuk be, hogy az áruház
tájékoztasson-e, ha egy letöltött alkalmazáshoz frissítés érkezik. Ugyanitt találjuk az
automatikus frissítés beállítását, hogy csak Wi-Fi-n, vagy akár mobilinterneten is
frissülhetnek az applikációk. Megtalálhatjuk az „Ikon hozzáadása a Kezdőképernyőhöz”
lehetőséget is, amely bekapcsolásakor minden telepített app ikonja az Asztalra is
kikerül. Ezek a legfontosabb lehetőségek, de érdemes megvizslatni a lehetőségeket.
FACEBOOK/MESSENGER Ha már a Google Play-nél tartunk, s láttuk, hogyan kell telepíteni appokat az Áruházból,
ne is hagyjuk abba! A példa alapján feltelepítettük a Facebook applikációját, de aki
rendszeresen használja azt, tudja, hogy szorosan kötődik hozzá a Messenger is. Ez a
Facebook különálló üzenőprogramja (chat-alkalmazás), amely különálló programként is
megállja a helyét. Éppen ezért külön is kell telepíteni!
Ha az Áruházban rákeresünk a
„messenger” kifejezésre (nincs különbség a
kis- és nagybetűk között), akkor
valószínűleg az első találatok között meg is
találjuk a keresett programot. Onnan
ismerjük fel leginkább, hogy a készítő
megnevezésénél a Facebook szerepel.
Ha megnyomjuk a telepítés gombot, pár
másodpercen belül fel is kerül a program a
telefonunkra, már csak el kell indítanunk.
Keressük meg az ikonját és indítsuk. Az első alkalommal valószínűleg fel fog tenni
néhány kérdést, amire válaszolnunk kell. Amennyiben még nem jelentkeztünk be a
Facebook appunkba, az első fontos dolog, hogy be kell jelentkezzünk. Ha már ez
megtörtént, felismeri, hogy egyszer már bejelentkeztünk, s csak egy gombnyomás, hogy
bejelentkezzünk. A következő képernyőn szinkronizálhatjuk a névjegyeinket, azaz a
telefonunk névjegyeit megpróbálja a rendszer összevetni a Facebook-on található
névjegyeinkkel. Ez főként akkor hatékony, ha nem Jóska, Sári, Tercsi, Fercsi néven
raktározzuk el a névjegyeinket, vagy ha ismerőseink nem „Mari vagyok oszt csőhhh!”
néven regisztráltak be a Facebook-ra… Tehát hasznos, ha mindkét helyen ugyanúgy
vannak tárolva… Én magam nem szoktam szinkronizálni, több ok miatt is, de elsősorban
mert ki tudom én választani, hogy kinek küldök üzenetet a saját kezemmel…
A továbbiakban megadhatom a telefonszámomat, ilyenkor lehetőségünk lesz arra is,
hogy egymást hívjuk telefonon a Messenger szolgáltatásával. Hasznos szolgáltatás lehet,
ha mindketten jól lefedett, elsősorban Wi-Fi kapcsolattal rendelkező területen vagyunk,
máskülönben eléggé gyenge hangminőséget tud produkálni. Nem kötelező a számunkat
sem megadni, itt is van „Most nem!” gomb.
Ha mindegyik kérdésen sikeresen átverekedtük magunkat, máris a program felülete
fogad minket. Nagyon hasznos tulajdonsága, hogy automatikusan átveszi
(szinkronizálja) az asztali számítógépünkön végzett összes beszélgetésünket, tehát
bármelyik felületen (platformon) ugyanazokat a lehetőségeket kapjuk. Ez természetesen
akár biztonsági problémákat is felvethet, ugyanis miközben mi a mobilunkon chat-elünk,
ugyanazok az üzenetek sorban megjelennek a számítógépünkön elindított Facebook
felületen is. De természetesen ez nem az applikáció, inkább a saját adataink védelmének
a problémája. Ne hagyjuk magára a betöltött Facebook oldalunkat, ha többen használják
ugyanazt a számítógépet!
Mielőtt ténylegesen nekikezdenénk a program használatának, tegyünk meg egy fontos dolgot! Az elindított app tetején 4 gomb található: Az első az előzmények gomb, itt láthatjuk, hogy kivel, mit csevegtünk, a második a csoportjaink (több személy részvétele a csevegésben), a harmadik a kapcsolataink, akikkel cseveghetünk, míg az utolsó (szokásos fogaskerék) a Beállítások! Ide menjünk be, s előzzük meg, hogy a telefonunk folyamatosan csipogjon, bugyborékoljon, s halálra idegesítsen másokat! Ehhez először kapcsoljuk ki az „Alkalmazáson belüli hangok” pipáját, majd az Értesítések pontot válasszuk, ahol érdemes kikapcsolni a Hang lehetőséget is. A legtöbb esetben ugyanis elég a rezgés és a fényjelzés. Ugyancsak itt kapcsolhatók ki az értesítések előnézetei. Ezt akkor érdemes kikapcsolni, ha nem szeretnénk, hogy a beérkezett üzenetek automatikusan megjelenjenek a kijelzőn.
Írjunk egy üzenetet valakinek! Ha már csevegtünk vele, akkor csak elég az
előzményeknél megérinteni az előző beszélgetéseinket, s máris ott folytathatjuk, ahol
abbahagytuk. A másik lehetőség, hogy megnyomjuk a jobb alsó sarokban található új
üzenet gombot. A megjelenő ablakban láthatjuk sorrendben, hogy kivel szoktunk a
legtöbbet csevegni. Kis áruló! Válasszuk ki a személyt, vagy kezdjük el gépelni a nevét,
s máris a címzettek közé tehetjük. Ha több embernek szeretnénk küldeni ugyanazt az
üzenetet (pl. „Nagyon boldog Valentin-napot!”), akkor több címzett is lehet
természetesen. Azt azért ne feledjük, hogy a címzettek látják, hogy ki kapta meg még
rajtuk kívül az üzenetet! ;-)
Alulra begépeljük az üzenetünket, majd a jobb oldalon levő Küldés gombbal elküldjük
azt. Egy pillanatra azért nézzük meg, miben több a Messenger, mint egy sima SMS!
A legfontosabb, hogy nem csak szöveget lehet beszúrni az üzeneteinkbe. Lássuk csak! Az
első ikon (Aa) a szöveget jelenti. Ha ez az aktív állapot, akkor megjelenik a billentyűzet, s
gépelhetünk. A második ikon (egy stilizált fényképezőgép) segítségével fotót
készíthetünk és csatolhatjuk az üzenethez. A harmadik ikon (egy fotó) a már meglevő
fényképeink közül enged választani, s azt csatolja. A negyedik (egy smiley, vagy
emotikon, vagy hangulatjel – ki hogy szereti), matricákat és hangulatjeleket enged
beszúrni. Az ötödik ikonnal (egy mikrofon) hangfelvételt tudunk készíteni, amit
elküldhetünk. Ja és a hatodik ikon a Küldés gomb, ezzel megy el a már beírt üzenet.
Ne feledjük a jobb felső sarok két ikonját sem, fontosak lehetnek. Az első segítségével a
Messenger beépített smiley-jait tudjuk beszúrni az üzenetbe. Ez annyiban különbözik az
előbb említettől, hogy ezek csupán egy karakter nagyságúak (egy betűhelyet foglalnak
el), míg az előzőben a matricák különálló képek, többször animáltak is ráadásul. (Nincs
is annál szebb, amikor egy beszélgetés tele van izgő-mozgó, aranyos, animált
matricákkal…)
A célkereszt ikon pedig a készülék navigációját kapcsolja ki be a Messenger számára. Ha
be van kapcsolva, minden üzenetünkhöz kapcsolódik a pozíciónk is, tehát az üzenet
címzettje láthatja, hogy éppen hol tartózkodunk. Ráadásul nem csak a várost mutatja
meg, hanem a szinte méterre pontos pozíciót. Aki nem szeretné ezt publikálni a partnere
felé, az nyugodtan kapcsolja ki ezt a lehetőséget.
A Messenger (és majdnem minden app) lehetőségeiről akár kisregényt is lehetne írni,
amit természetesen nem teszek meg hiszen ez jelentősen túlnőné a jegyzet kereteit. Az
egyetlen tanácsom, hogy kísérletezzünk, próbálgassuk ki a lehetőségeket. Ja és a
legfontosabbat elfelejtettem: olvassuk el a feliratokat és ÉRTELMEZZÜK!
INTERNET BÖNGÉSZÉS Az egyik legnagyobb témakör, mégis erről fogok talán a legkevesebbet beszélni. Minden
készülékben van egy beépített böngésző, csakúgy, mint az Internet Explorer a Windows-
ban. S ehhez hasonlóan itt is általában az az első dolog, hogy lecseréljük valami másra.
Mivel az Android a Google terméke, szinte mindenki a Chrome böngészőt ajánlja
használatra. Aki asztali gépen használja a Chrome-ot, az észre fogja venni, hogy szinte
semmi különbség nincs az asztali és a mobil rendszerű Chrome között. Telepítsük fel az
Áruházból, indítsuk el és használjuk.
Természetesen lehetőségünk van más gyártó böngészőit is használni, letölthetőek a
Firefox, az Opera, a Safari mobil verziói is. Próbáljuk ki őket, teszteljük sebesség és
lehetőségek alapján, majd hagyjuk meg azt, amelyik a leginkább kézreeső.
KÖNYVOLVASÁS Az egyik kedvenc időtöltésem, bár akinek 3-4 inches telefonja van, az nem biztos, hogy
telefonkészülékét fogja erre a célra használni. Öt inch-en már elég kényelmesen lehet
olvasni, a 7-8-10 inches tabletek pedig kimondottan ajánlottak olvasásra.
De mielőtt továbbmennénk, beszéljünk egy picit az elektronikus könyvformátumokról.
Azt mindannyian tudjuk, hogy léteznek különböző dokumentum formátumok. Például
ilyen a Word által készített DOC, DOCX formátum, amely formázott szövegeket
tartalmazhat: betűtípus, betűméret, betűstílus, képek, táblázatok, diagramok
szerepelhetnek benne. De ismerünk egyszerű szövegformátumot is, ilyen a TXT
formátum. Ez semmi extrát nem tartalmaz, csupán egyetlen betűformázással kapjuk meg
a teljes szöveget. Nincs benne semmilyen grafikai elem, csak szöveg.
Természetesen e kettőn kívül még sokféle verzió létezik, de a lényegük közös: vagy
semmilyen formázást nem tartalmaznak, vagy formázottak.
Az elektronikus könyvformátumok (e-book) voltaképpen ezekre épülnek. A különbség
abban rejlik, hogy éppen melyik gyártó valósította meg a saját formátumát. A
legelterjedtebbek az ePub, Mobi, PRC, FB2 formátumok, de a legtöbb könyvolvasó
program megbirkózik a hagyományos formátumokkal is: PDF, DOC, DOCX, TXT, RTF,
HTML, illetve ezek csomagolt változataival, azaz az előzőek ZIP-be csomagolva.
Ha letöltünk, megvásárolunk netről egy e-book-ot, akkor általában ePub formátumot
kapunk, például egy ilyen állományt: steinbeck_egerek_es_emberek.epub.
Természetesen lehetne bármi a neve, a kiterjesztése a lényeg. Ha ezt az állományt a
telefonunkra, tabletünkre másoljuk, meg fogjuk tudni nyitni, csak a megfelelő
olvasóprogramra van szükségünk. Ilyen olvasóprogram a Cool Reader.
Sok-sok funkciója mellett kiemelném az olvasott formátumok listáját: epub, fb2, doc, txt,
rtf, html, chm, tcr, pdb, prc, mobi, pml, zip. Többféle lapozási animációt kapunk, azaz
akár úgy is lapozhatunk, mint egy könyvben: jobbról balra húzva az ujjunkat, felpördül
és átgördül a lap sarka. Persze ez már csak apróság azokhoz képest, amit kapunk:
automatikusan megjegyzi, hol tartunk a különböző könyvekben, könyvjelzőket
helyezhetünk el, szöveg felolvasási támogatás (igen, felolvas nekünk – de ne várjunk
azért csodát a magyar nyelv viszonylatában), de természetesen nagyíthatjuk a szöveget
kedvünk szerint, többféle betűtípussal rendelkezik, éjszakai-nappali módon
használhatjuk (szemkímélő üzemmód), kézzel állítható kijelző fényesség,
formátumstílusok alkalmazása, s még lehetne sorolni a lehetőségeket.
Telepítés után egy „könyvespolcon” találjuk magunkat, ahol a telefonunkra feltöltött
könyveket és az olvasási előzményeket láthatjuk. Természetesen, ha nem a saját
mappájába töltöttük fel a könyveket, akkor sincs gond, létezik tallózás funkció,
kiválaszthatjuk akármelyik mappát, ahol könyv található.
Érdemes egy picit elszórakozni a beállításaival az elején, de ezt csak egyszer kell
elvégezni. Amit én beállítok, az általában a betűméret és betűstílus, továbbá eltüntetem
az alapértelmezésben látszó ikonsort a képernyőről. Mint a legtöbb app, ez is érintésre
működik: jobb sarok megérintése röviden, lapozás előre, hosszan, lapozás 10 oldalt
előre, ugyanez a bal oldalon is működik, csak visszafelé. Ha a közepét érintem meg a
kijelzőnek röviden, akkor beugrik a menü, ahol már láthatjuk a lehetőségeket!
Az első képen az olvasási felületet láthatjuk, míg a második a Beállítások menü első
fülének lehetőségeit tartalmazza. Az alapértelmezetthez képest megváltoztattam a
betűtípust, a betűméretet, megnöveltem a sorközt, s magyarra állítottam az elválasztást.
A Beállítások 2. fülén (CSS) található egy érdekes opció: „Dok. saját stílusok engedélyezése”. Ezzel érdemes játszani, bár nálam folyamatosan kikapcsolt állapotban van. Ha viszont be van kapcsolva, felülírhatja az első oldal beállításait, tehát pl. hiába növeljük a betűméretet, vagy váltjuk át a betűtípust, akkor sem történik semmi. Szóval, ha ilyet tapasztalnánk, ezt a pipát szedjük ki! A harmadik fülön található az eszköztár ki- és bekapcsolása, a készülékünk tájolása (én mindig álló képernyőmódban olvasok), az éjszakai mód. A negyedik fülön az érintőzóna műveletek átszabását végezhetjük el. Az érintőzónákról már esett szó, megváltoztathatjuk, hol kelljen megérinteni a képernyőt, azaz milyen műveletek legyenek az egyes érintésekhez hozzárendelve. Az utolsó fül a rendszerbeállítások füle. Kezelőfelület nyelve, háttérvilágítás, szótárak, ikonok stb.
ZENE, VIDEÓ Nem is olyan régen még walkman-ekkel szaladgáltunk, ceruzával tekertük vissza a
kazettát, s ha meg akartunk hallgatni egy konkrét számot, akkor a fülünkre és
érzéseinkre hagyatkozva addig tekertük, amíg át nem léptük az előző zeneszámokat.
Aztán jött a CD, sokkal jobb minőség, gyors elérés, csupán pár gombbal elérhettük akár
az utolsó track-et is. Manapság pedig pár cm-es MP3, MP4-es lejátszókkal rohangászunk,
amelyeken bár a gombok alig férnek el, de 50x több zenét tárolhatunk, mint egy CD-n.
Van, amelyiken van kijelző, míg másokon nincs. Amelyik kijelzővel rendelkezik, már
simán lejátszik kiváló minőségű videókat is… S mi lesz 10-20 év múlva?
A telefonunk tökéletesen alkalmas zene és videó lejátszására egyaránt, úgyhogy nézzük
meg ezen lehetőségeket is!
Minden készüléken van alapértelmezésben telepítve valamilyen zenelejátszó. Ha nem
lenne, nem tudnánk például a csengőhangokat sem meghallgatni. Van, akinek ez
megfelelő, míg mások az Áruházból keresnek (és találnak) jobbnál jobb programokat. Én
most a Play Zene programjánál maradnék, több dolog miatt is. Az egyik, hogy ez a Google
saját programja, tehát szinte biztosan fent van a telefonon. Ami nagy előnye, hogy nem
csak a készülékre felmásolt zenéket tudja lejátszani, de az Áruházban is otthonosan
mozog. Az ott megvásárolt zeneszámok, albumok automatikusan megjelennek itt is. Ha
pedig akarjuk, még rádiót is hallgathatunk.
Mint a Google termékei általában, ez is össze van kötve a többi termékkel. Szóval ne
lepődjünk meg, ha a számítógépünkön YouTube-on hallgatott zenéket vásárlásra ajánlja
fel az app, az Áruházba irányítva minket.
Ha már a YouTube-nál tartunk: megint csak azt mondhatom, amit a böngészésnél. Ami
az asztali YouTube lehetőségeiben benne található, azt megtaláljuk a telefonunkon is.
Előfordulhat, hogy az Áruházból kell telepítenünk az appot, de nagyon sok készüléken
már eleve telepítve van. Ha elindítjuk, lehetőségünk van bejelentkezni a Google
accountunkkal. Ez azért lehet hasznos, mert szinkronizálja az asztali és a mobil
használatot. Visszanézhetjük az előzményeket, láthatjuk a csatornáinkat, a lejátszási
listáinkat, a feliratkozásainkat.
Egy igazán fontos különbségről beszéljünk a zene- és videólejátszás esetén! Amikor zenét játszunk le, a képernyőnk egy idő után automatikusan ki fog kapcsolni. A legtöbb zenelejátszó program ilyenkor lehetőséget ad arra, hogy a telefonunk felélesztése után azonnal hozzáférhessünk a lejátszó funkcióihoz. Például többen a záróképernyőre is kiteszik a vezérlést, vagy az értesítési felületre. Videólejátszásnál (pl. YouTube is) a képernyő nem kapcsol ki, hiszen a videó a lényeg. Ha csak zenét akarunk hallgatni a YouTube-on, akkor bizony fel kell vállalnunk a bekapcsolt képernyőt, ezzel a gyorsabb merülést. Ha kikapcsoljuk a kijelzőt, akkor a zene is el fog hallgatni.
Nézzünk meg néhány képernyőfotót az emlegetett applikációkról:
Az első képen láthatjuk, hogy a Google Play Zene alkalmazása lejátszás közben
beköltözik az értesítési területre is. Ha van rá lehetőség és felismerhető, letölti az album
borítóját is, de magunk is megadhatjuk neki, milyen borító tartozzon az aktuális
albumhoz.
A második képen a készüléken található albumok láthatóak. Nem csak albumnézet van,
hanem megtekinthetjük zeneszámainkat műfajok vagy előadók szerint is.
A YouTube lejátszója teljes mértékben kihasználja a mobileszközök lehetőségeit. Kis
képernyőn nézhetjük a videót, miközben böngészünk (mint a TV-knél a kép-a-képben
funkció), ha elforgatjuk a telefonunkat, kiteszi a videót teljes képernyőre.
Valószínűleg aktív „jútúbereknek” nem fog gondot okozni a használata, a többiek pedig
kezdjenek el böngészni rajta, nézegetni a videókat, s ezzel együtt a funkciókat.
GOOGLE KEEP Az egyik kedvenc alkalmazásom. Talán mert magamra vettem a „Kinek nincs esze…”
kezdetű mondást. Bizony, sok minden kimegy az ember fejéből a napi tevékenységek
során, de akkor legyen noteszünk. Főleg, ha az egy ilyen notesz, mint a Keep! Nem csak
rögzíthetek bejegyzéseket, hanem meg is oszthatom őket Google fiókot használó
ismerőseimmel. Képet rendelhetek hozzájuk, listákat és hangjegyzetet készíthetek. A
bejegyzésekben könnyen tudok keresni, ebben pl. a színkódok is segítenek, mivel
különböző színeket rendelhetek az egyes bejegyzésekhez. Folyamatosan
szinkronizálódik a fiókunkba, tehát sosem vész el semmi, bármikor elővehetjük őket.
Természetesen magyar nyelvű felülettel rendelkezik, csupán a sokféle lehetőség miatt
tettem be interneten talált képet.
Egy nagyon jól használható funkció miatt használom elsősorban a Keep-et: ez pedig az emlékeztetője. A megszokott, időemlékeztető mellett (jelezzen 19:00-kor, hogy ideje készülődnöm a 19:45-kor kezdődő mozira), egy úgynevezett helyemlékeztető is rendelkezésre áll. Ez azt jelenti, hogy ha egy beállított földrajzi pozícióba érünk, a készülék jelezni fog. Példa: amikor belépek a bevásárlóközpontba, jelezzen, hogy vásárolnom kell a listán felsorolt termékeket. Vagy ha beérek a munkahelyre, ne feledjem el leadni az ételhordómat… Csak a fantáziánk szabhat határt a kihasználásának.
ÓRA Az egyik legegyszerűbb funkciója a telefonunknak, amit szinte mindenki használ
valamilyen formában. Amit már beszéltünk, az az egyszerű időpont mutató funkciója.
Automatikusan szinkronizálja magát az internetes atomórákhoz, tehát mindig pontos
időt mutat.
Másik funkciója az ébresztés. Az alapértelmezett Androidos ébresztóra a végletekig
leegyszerűsített: beállíthatjuk az ébresztés időpontját, az ismétlődést (mely napokon
történjen az ébresztés), s hogy milyen csengőhang szólaljon meg.
Ha az Áruházból választunk ébresztő applikációt, kapunk mindenféle extrát hozzá,
véletlenszerű ébresztődallamot, előre beállított lehetőségeket, csicsás felületeket, de
igazából egyik sem létszükséglet. Madárcsicsergést, erdei hangokat, óceánzúgást saját
magunk is fel tudunk tölteni MP3 formátumban (szerencsésebbek saját felvételként,
kevésbé szerencsések internetről letöltik), a felületet meg akkor látjuk, amikor
felébredünk. Apropó, felébredünk! Azért egy különbség van az ébresztők között!
Amikor megszólal a telefonunk, lehetőségünk van leállítani az ébresztést, vagy szundira
nyomni azt. Ebben az esetben 5 perc múlva újra megszólal az ébresztő. Ugye, milyen
egyszerű elaludni? Vannak viszont trükkös ébresztőprogramok. Létezik olyan, amely
addig zenél, amíg egy előre beállított nehézségű matematikai problémát meg nem
oldunk. Vagy amíg különböző mértani formákat megfelelően egymáshoz nem illesztünk.
A lényegük, hogy kénytelenek vagyunk hozzájuk valamilyen szinten felébredni. Csak
nehogy telefonunk lássa kárát…
Az óra appok nagy része szintén alkalmazható többkörös stopperként és
visszaszámlálóként is, ezt se feledjük el. Még hasznunkra lehet valamikor.
7. EXTRÁK
SYNC
GPS
BLUETOOTH FUNCKIÓK
HORDOZHATÓ CSATLAKOZÁSI PONT
ALIEXPRESS
JÁTÉKOK