Az iskolateremtô,a néprajz,a nyelvjárások kutatója,Szabó T. AttilaTáncos (ellen)pontokVita Zsigmond, azemberÉszak VelencéjeErdélyi szemmelEcuadorban

LIX. évfolyam 2006. májuswww.muvelodes.ro

Tartalom

Szabó T. Attila centenáriumaSzabó Zsolt: Évfordulók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Péntek János: Az iskolateremtô Szabó T. Attila . . . . . . . . . 4Kósa László: Szabó T. Attila és a néprajztudomány . . . . . 7Szathmári István: Szabó T. Attila, a nyelvjárások

kutatója és a stílus mestere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Pozsony Ferenc: Interjú Szabó T. Attilával (1979) . . . . . . 13

Boér Jenô: Egy rendkívüli ember. Beszélgetés ft. Sándor Tivadar plébánossal, az aradi Caritas vezetojével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Kovács Ferenc: 100 éve született Vita Zsigmond . . . . . . 18Szabó Emília: Vita Zsigmond, az ember . . . . . . . . . . . . . . 19Stanik Bence: Tévúton a néptáncélet . . . . . . . . . . . . . . . . . 21Könczei Csongor: A félreértés elkerülése végett… . . . . . 22

Táncos (ellen)pontok II. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

GalériaTakács Gábor: Észak Velencéje – Stockholm . . . . . . . . . . 25

VadrózsaSzentimrei Judit: Erdélyi szemmel Ecuadorban . . . . . . . 28

Felhívás a XVII. Tordaszentlászlói kórustalákozóra . . . 32

KÖZMÛVELÔDÉSIFOLYÓIRAT

A szerkesztôség:SZABÓ ZSOLT(fôszerkesztô)GÁBOR DÉNESMURAD BETTYSÜTÔ FERENCSZATMÁRI LÁSZLÓ

Postacím:400015 Cluj-NapocaP-øa Unirii nr. 11., ap.7C.P. 201tel./fax: 00-40-264/591267honlap: www.muvelodes.roe-mail:muvelodes@internet.roBankszámlaszám:Redacøia MûvelôdésTrezoreria Cluj

RO23TREZ2165009XXX007054Lapszámunk támogatói:a Mûvelôdés- és EgyházügyiMinisztérium, a Szülôföld Alap, a MûvelôdésEgyesület, valamint:

ISSN 1221-8693Készült a kolozsvári ATIDnyomdában

Szabó T. Attila exlibrisze – Reschner Gyula grafikája

33

A hatvanadik év küszöbén hajlamos az embernem csak mind elôre, hanem egyre gyakrabban hát-ra is nézni, figyelni arra, hogy kik is jártak elôtte,olykor ugyanazon, vagy nagyon hasonló úton. Kik isvoltak vér szerinti vagy szellemi elôdei, példaképei,akik segítettek eligazódni a sok ismeretlennel tele-tûzdelt csapáson, olykor csöppet sem veszélytelenkanyarokban. Meg aztán követi-e valaki jó szándék-kal, nagyjából hasonló elgondolásokkal, vagy csakellenségek, netán ami még rosszabb: sehol semmi.

Májusi lapszámunk összeállításakor – ha kicsitmegkésve is a dátum szerinti évfordulóhoz képest –az erdélyi magyar nyelv-, mûvelôdés- és helytörté-net kiemelkedô alakjának, Szabó T. Attillának élet-pályáját idézték születésének századik fordulóján.Ezekbôl az írásokból nyújtunk át egy csokorra valót,tisztelegve lapunk hajdani munkatársa elôtt. De sza-badjon néhány személyes emléket is felidézni velekapcsolatosan. Elsô emlékem, amikor még iskolábasem jártam, édesanyámmal a Farkas utca 8. számalatt Ferenczy Júliánál jártunk, abban a házban, ahola levéltár is volt. A kapu alatt találkoztunk egy ma-gas, szôke, lobogó hajú férfival, aki széles mozdula-tokkal gesztikulálva, felháborodva szidta a nemtörô-döm illetékes illetékteleneket, amiért a kapu alatt ha-lomba hányva tartottak értékes régi iratokat, amiketegy közeli kúriáról teherautóval behoztak. Aztán fô-leg a velem egyívású középsô fiával, Ádámmal tar-tottam a kapcsolatot, akivel összekötött a hasonló ér-deklôdés, közös diáksors, amiben benne volt a közöshajnali tejkihordás is a Majális utcában az együtt ter-vezett kirándulások anyagi alapjának megszerzésevégett. Talán, mert ismertem korábbról, nem tûntszámomra olyan félelmetesnek az egyetemen, mintamilyen híre volt nyelvtörténeti elôadásainak a diák-társak között. Meg aztán érdekelt is a tantárgy, sokathozzáolvastam, olyasmit is, ami nem volt kötelezô.Biztatott, hogy legyek nyelvész, de valahogy egyhajszállal jobban érdekelt a sajtó, a sajtó története.1975 ôszén a nyomomba szegôdött kopók jelentéseinyomán kitiltottak a sajtóból, a megyei könyvtárbanjelöltek ki számomra új munkahelyet, s abban a ne-héz idôben jelent meg az Erdélyi magyar szótörté-neti tár elsô kötete, elôkészületben volt a második, skerestek munkatársakat a folytatáshoz. A nyugdíjaskönyvtáros-nyelvész-mûvelôdéstörténész kolléga, atár szorgalmas munkatársa, Vígh Károly javaslatáraés rövid felkészítôje után a 4. kötettôl kezdve dol-goztam a Szabó T. Attila keze alatt. Nyugodt lélekkelleírhatom, hogy a 12 év alatt a heti rendszerességgeltartott megbeszéléseken nemcsak tárgyi ismereteket,nyelv- és mûvelôdéstörténeti fogódzókat szereztemmagamnak egy életre, hanem a fáradhatatlan kutató,a legnehezebb helyetekbôl is mindig a munkábanmenedéket találó személyiség példája lett számom-ra. Ekként ôrzöm emlékét, és a munkatársaknakadott, itt közölt fényképét.

Szerteágazó munkásságát akadémikusok, jóbará-tok, munkatársak idézik, de ide iktattuk – dokumen-tum értéke miatt is – némileg rövidített-szerkesztettváltozatát a hagyományos népi kultúra feltárásán fá-radozó utóddal való beszélgetésének, amely elhang-zott a kolozsvári Visszhang Diákrádióban 1979-ben.

Szintén a kedves gyermekkori ismerôsök közötttartom számon az ugyancsak száz esztendeje szüle-tett Vita Zsigmondot, akit közel félszázada keres-tünk fel bátyámmal, amikor nyakunkba vettük azországot, és két keréken a Kolozsvár–Nagyenyed–Gyulafehérvár–Nagyszeben–Brassó–Kisbacon– Szé-kelyudvarhely útvonalon a szebbik felét bejártuk.Máig emlékszem az akkori enyedi irodalmi sétára, akollégiumi könyvtárlátogatásra, arra az idôutazásra,melyre vendégül látta az odatoppant kamaszokat,akiket csak hallomásból ismert. Rögtön otthon érez-tük magunkat a nagy- és dédszülôk sosemlátottföldjén. Ahogyan ô tudta láttatni a város, a BethlenKollégium hajdani híres embereit, tanárait, diákjait,amilyen közvetlenséggel beszélt Áprily Lajosról, deJókai erdélyi látogatásáról, ahhoz foghatóra csak akésôbbi könyvtáros-történész utód, Borbáth Károlykalauzolására emlékszem.

Vita Zsigmond alakját a kolozsvári rádió egykoriirodalmi szerkesztôje és egy mai enyedi diák idézifel, személyes emlékek és szemtanúk, ismerôsökemlékeit gyûjtve össze.

Az e hónapban 85. születésnapját ünneplô mun-katársunk, Szentimrei Judit 50 esztendeje Szálánvar-rott hímzések címmel közölte elsô tanulmányát aMûvelôdésben. Örömmel adtunk helyet dél-ameri-kai feljegyzéseinek, amelyekben az ecuadori indián –moldvai csángó hímzések közötti hasonlóságokrahívja fel a figyelmet.

És végül még egy évforduló, kevésbé jeles, de ne-künk fontos: 15 éve Bukarestbôl Kolozsvárra költöz-tettük a szerkesztôséget.

SZABÓ ZSOLT

A nyolcvanéves Szabó T. Attila

ÉVFORDULÓK

44

1. Szabó T. Attila, akinek születése századik év-fordulóját ünnepeljük, az iskolához, az egyetemheznem mint hivatalos intézményhez kötôdött, ilyene-ket nem is teremtett. Tanítani és nevelni elsôsorban asaját példájával tanított és nevelt, és ebben hatása ha-lála után sem szûnt meg. Tudósként pedig a beava-tás mestere volt abban az értelemben, ahogy Ham-vas Béla ír errôl: „Beavatni annyi, mint az embert akorszerû történeti magatartásról letépni, és az embe-ri alapállásra visszahelyezni. A beavatás az a gene-rálmûvelet, amely az emberi létet a zavaros és ren-detlen és homályos és tisztátalan légkörbôl kirántja,és tökéletesen megtisztítja és átvilágítja. A beavatáseszköze csak harmadsorban ismeret, másodsorbanönmegtagadás, elsôsorban pedig valami elmondha-tatlan, aminek tudása fölött csak a beavató mesterrendelkezik” (Hamvas Béla: Püthagorasz. Kortárs47, 2003, 2: 5).

Tudjuk, hogy kik voltak az ô beavatói: édesanyja,Bartók Ida, Kelemen Lajos, Csûry Bálint, György La-jos. Neki magának, miután teológiai és tanári okleve-lét megszerezte, rövid középiskolai tanárkodása ide-jén ilyesmire nem volt lehetôsége. Annál inkább fia-tal kutatóként a terepen, nála fiatalabbak körében:Bábonyban, Kidében, Moldvában. A Ferenc JózsefTudományegyetem, amelynek tanára lett 1940-ben,az Erdélyi Tudományos Intézet, a Bolyai, majd a Ba-beš–Bolyai Tudományegyetem nem hivatalos okta-tási intézményként voltak számára fontosak – ilyenértelemben a tanári munkát nem is szerette –, hanema beavatás lehetséges helyszíneiként.

Az iskola legelvontabb és legigényesebb jelenté-sében tudományos irányzatot jelöl. Ahhoz azonban,hogy a magyar nyelvészet idôben egymást követô ésszemélyi összetételében változó kolozsvári mûhelye-it iskolaként határozhassuk meg, nem kerülhetô mega fogalom bôvebb kifejtése és az állítás részletesebbindoklása. Annál is inkább, mivel Szabó T. Attila,akinek az iskola megalapozásában döntô szerepevolt, kétkedéssel írt ennek jogosultságáról. Ezt azon-ban inkább az iskolateremtô mester szerénységénekkell tulajdonítanunk.

2. Az iskola mint irányzat olyan szakmai mûhelytfeltételez, amelyre köztudottan jellemzô új kutatásiirányok kezdeményezése, új paradigmák bevezetéseés ezek határozott követése. Szintén jellemzô rá a te-matikában, módszerben, szemléletben megnyilvá-nuló sajátos karakter, amely nem jelent föltétlen egy-séget és egysíkúságot, s fôképpen nem jelenthet bel-terjességet, hiszen ez éppen az új irányba való kibon-takozást akadályozná.

Mindez idôben úgy érvényesül, hogy több, egy-mást követô nemzedék folytatja az elôdök által meg-kezdett nagyobb távlatú munkálatokat, de az egyesnemzedékeket nem csupán a követett paradigmafolytonossága kapcsolja össze, hanem a tanítómesterés tanítvány viszonya is. Az iskola így egyben a tu-dományos képzés, a beavatás virtuális intézményeis. Noha mindebben a meghatározó kezdeményezôés összefogó, példamutató személyiségnek döntôszerepe van, a tudományos iskola csak olyan intéz-ményi keretben valósulhat meg, amelyben egyszerrevan meg a képzés és a kutatás lehetôsége. Sem az

egyszemélyes intézmény, sem a polihisztor nem vál-hat iskolateremtôvé. Az egyedül mûködô tudósnaklehetnek ugyan követôi, akárcsak az íróknak, mûvé-szeknek, de ez mûködésüket még nem teszi iskolá-vá. Az intézményességhez hozzátartozik a publiká-ciós fórum(ok) megléte is: a publikáció, a publicitás,a szakmai viták nyilvánossága és a kutatási eredmé-nyek folyamatos közzététele

3. Sok kedvezô körülménynek kell tehát egyszer-re közrejátszania ahhoz, hogy valamely területen aszakmai törekvések iskolaszerûen érvényesüljenek.Kisebbségi helyzetben igen ritka a körülményekilyen szerencsés összejátszása. Kolozsváron a 20.század 30-as éveitôl legalább egy félévszázadon átmegítélésem szerint a magyar nyelvészet ilyen kivé-teles helyzetbe került. Talán egyetemesen is ennek akornak a jellegzetessége a paradigmákon való osz-tozkodás, az új paradigmák bevezetése.

A korábbi évszázadokban, mint Szabó T. Attila isnem egyszer számba vette (1942, 1979), a nyelvvelvaló tudatos foglalkozást – a nyelvi kodifikációt, aszaktudományok terminológiájának kialakítását, atudományos igényû nyelvleírást, a nyelv eredeténekés történetének vizsgálatát, a nyelvújítás hullámaitstb. – Erdélyben is magányos nagy tudósok sorafémjelzi: Heltai, Geleji, Apáczai, Misztótfalusi, PápaiPáriz, Benkô József, Gyarmathi Sámuel, Aranka,Baróti Szabó Dávid, Kôrösi Csoma. De még az EMEés a Tudományegyetem megalakulása után is a sajátútjukat járó, nemzetközileg is úttörô Brassai Sámue-len és Bálint Gáboron, valamint a néprajztudománytszervezô és elsôként oktató Herrmann Antalon kívüla többi jelentôs személyiség (Szinnyei József, Gom-bocz Zoltán) túlságosan is a centrumhoz, Budapest-hez és a budapesti iskolához kapcsolódott.

A helyzet Csûry Bálint fellépésével változik meg,az ô kolozsvári, majd debreceni mûködésével. Ko-lozsváron ô éppen az intézményhiány miatt nemválhatott iskolateremtôvé, de az lett Debrecenben.Kolozsváron az igazi alapozás, a határozottabb kez-deményezés és föllépés Szabó T. Attilára várt, akielôbb az EMÉ-be kapaszkodva, majd a Ferenc JózsefTudományegyetemen és az Erdélyi Tudományos In-tézetben jelentôs szakmai vállalkozásokat indított el.Ennek hatása tartott két-három nemzedéken át, szin-te a század végéig.

Az iskolákat korábban a viszonylagos elszigetelt-ség is erôsítette karakterben. Napjainkban a tudomá-nyos iskola lassan értelmét veszti, mivel a kommuni-káció új technikája révén megváltozott a tudomány-szervezés és a nemzetközi tudományos kapcsolatokrendszere. A mobilitás, a teljes nyitás, a személyes ésaz intézményes kapcsolatok és kapcsolódások újlehetôsége más távlatokat nyitott a tudományos ku-tatásban. Ezért is óvakodom annak megítélésétôl, to-vább él-e a kolozsvári nyelvészeti iskola. Elszigetelt-ségében, remélem, nem él tovább, karakterben re-mélhetôleg igen, vagy azzá lehet, ha jó úton halad.Irányzatok természetesen ma is vannak a nyelvtudo-mányban, a kolozsvári mûhelynek is megvan a ma-ga sajátos karaktere, de hogy ez hogyan értékelhetô,azt ma még nem lehet megmondani.

4. Az iskolára, mint az elôbbiekben megállapítot-

Az iskolateremtô Szabó T. Attila

55

tuk, jellemzô, hogy új kutatási irányokat kezdemé-nyez, és hogy sajátos karaktert képvisel tematiká-ban, módszerben és szemléletben. A kutatási irányújdonsága persze lehet viszonylagos: nem föltétlenülegyetemesen új, de abban a szakmai környezetbenigen, amelyben a kutató mûködik. A magyar nyelvé-szetben föltétlenül ilyen volt a 30-as években a törté-neti és az élô földrajzi nevek gyûjtése és vizsgálata.Ennek kezdeményezôje és példamutató képviselôjeSzabó T. Attila volt. 1933-ban jelentette meg a Ma-gyar Nyelvben A helynévgyûjtés jelentôsége ésmódszere címû tanulmányát (MNy. XXX. 160–180),négy évvel késôbb az önkéntes gyûjtôk számára éshasználható népszerû módszertani útmutatóját azErdélyi Iskolában: Miért és hogyan gyûjtsük a hely-neveket? (V. 1–8. sz., különnyomatként is), 1943-banpedig az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyvébenennek 19. századi elôzményeit foglalta össze (A ma-gyar helynévkutatás a XIX. században. I. 181–264).Közben már folyamatosan gyûjtötte a levéltárból atörténeti adatokat, tanítványaival elkezdte egyes er-délyi kisrégiókban az élô földrajzi nevek monografi-kus gyûjtését és feldolgozását, és egyre másra közöl-te fôképpen elhomályosult motivációjú földrajzi ne-vek szótörténeti és etimológiai megvilágítását. Ezegyben olyan módszertan gyakorlati kidolgozását isfeltételezte, amelyhez a késôbbiekben más kutatók isigazodhattak.

Szintén Szabó T. Attila kezdeményezte az elsô,módszertani kísérletnek szánt magyar nyelvföldrajzikutatást az Erdélyi Tudományos Intézetben. A hábo-rús körülmények nem tették lehetôvé a Kolozsvárkörnyéki régió teljes nyelvföldrajzi fölvételezését,feldolgozását és kiadását. Mutatványnak szánt ered-ménye az Erdélyi Múzeum 49. évfolyamában és azETF 181. számaként jelent meg: Huszonöt lap „Ko-lozsvár és vidéke népnyelvi térképé”-bôl, Szabó T.Attila, Gálffy Mózes és Márton Gyula munkájaként.Késôbb e kezdeményezés tapasztalataiból, kérdôí-vébôl kiindulva lehetett megtervezni több hullám-ban és egyre pontosabb felbontásban az egész Er-délyre kiterjedô nyelvföldrajzi munkálatokat. Mód-szertani tanulságait a Budapesten elkészült A ma-gyar nyelvjárások atlasza anyagának gyûjtésében ishasznosították.

A harmadik téma a magyar nyelvészetben CsûryBálint által képviselt „szavak és dolgok” módszere,amely a dialektológia és a néprajz interdiszciplinárisérvényesítését vezette be a népi kultúra meghatáro-zott jelenségeinek, tárgyegyütteseinek vizsgálatá-ban. Szabó T. Attila ezt a szemléletet inkább szótör-téneti vizsgálataiban érvényesítette, Nagy Jenô, akiközvetlenül Csûry tanítványa volt, Márton Gyula ésa nyomukba lépô következô nemzedék viszont azerdélyi hagyományos foglalkozások és az élô népikultúra etnolingvisztikai kutatásaiban alkalmazta.Az interdiszciplinaritásnak ez az erdélyi hagyomá-nya különösen az ötvenes évektôl vált fontossá, ami-kor megszûnt a néprajz egyetemi oktatása, a diszcip-lína mûvelôi – Csûry- és Gunda-tanítványok – pedigjelentôs részükben kiszorultak az intézményekbôl.Maga a dialektológiai kutatás, amelynek speciális te-rülete a nyelvföldrajz és az említett népiszókincs-vizsgálat, a vizsgált jelenségek és a vizsgálati terepmiatt tekinthetô csak sajátosan erdélyinek, szemléle-tében és módszertanában nem különbözik az általá-nos európaitól.

Erdély sajátos helyzetébôl adódóan már a 18. szá-zad végétôl, majd az induló egyetemen és az ErdélyiMúzeum-Egyesületben is különös figyelem kísérte amagyar–román– szász nyelv- és mûvelôdéstörténetikapcsolatokat. Ez a hagyomány tovább élt a kolozs-vári iskola 20. századi mûködésében is, némi egyol-dalúsággal vált intenzívvé a háború utáni idôszak-ban fôképpen a magyar nyelv román elemeinek,kontaktusjelenségeinek történeti és jelenkori vizsgá-lata.

Szintén a kisebbségi helyzettel és a magyar szem-pontjából kedvezôtlen nyelvi folyamatok érzékelésé-vel függ össze a nyelvmûvelés, a nyelvmûvelô moz-galom elôtérbe kerülése a 30-as években. Az EME1930-as marosvásárhelyi vándorgyûlése hagyo-mányt teremtett: ettôl kezdve minden vándorgyûlés-nek volt olyan elôadása, amely a nyelvápolás, nyelv-védelem kérdésével foglalkozott. Az Erdélyi Múze-umban 1935-tôl külön rovata volt a nyelvmûvelés-nek, és ez a példa a többi folyóiratra, lapra is ösztön-zôleg hatott. Rovatot indított a Pásztortûzben Csá-szár Károly, a Keleti Újságban Dsida Jenô, a BrassóiLapokban Kacsó Sándor, az Erdélyi IskolábanGyörgy Lajos és Márton Áron. Szabó T. Attila mun-kásságát szintén végigkísérte a nyelvhasználat kér-déseivel való foglalkozás. Nem lehet véletlen, hogytanulmányai, dolgozatai gyûjteményes köteteibenmindig elsô helyre sorolta nyelvmûvelô írásait. Bizo-nyára a magyar nyelv sajátos erdélyi helyzete befo-lyásolta ôt és kolozsvári munkatársait abban, hogy aháború utáni évtizedekben a magyarországi nyelv-mûvelôknél szigorúbbak voltak az idegen szavak ésaz új jelenségek megítélésében.

A nyelvtörténeti, fôképpen szótörténeti kutatá-sok, amelyek végül elvezettek az Erdélyi magyarszótörténeti tár megszerkesztéséhez, elméleti ésmódszertani tekintetben az újgrammatikusként is-mert irányzathoz, közelebbrôl a budapesti iskoláhozkapcsolódnak.

5. Mi az a sajátos karakter, amely a tematikában,módszerben, szemléletben jellemzi ezt az iskolát?Közös vonás a kolozsváriak kezdeményezéseiben, ésezt programszerûen – elsôsorban a maga számára –szintén Szabó T. Attila fogalmazta meg, hogy a fel-tárt nyelvi anyag, a vizsgált jelenségek elsôdlegesenErdély múltjából és jelenébôl valók: „... engem kora-kezdettôl tudatos, célkitûzésszerû határozottsággalelsôsorban a szülôföld és közelebbrôl a mindenkoriközvetlen földrajzi-társadalmi környezet jelenségeiérdekeltek és érdekelnek szenvedélyesen ma is”(1970. 12). A magyar szempontjából kedvezôtlennyelvi folyamatok érzékelésébôl fakad a tudomá-nyon túlmutató missziós szerep és elkötelezettség ahalványuló múlt hiteles nyelvi adatainak feltárásáraés feldolgozására, a múlékony jelen nyelvi állapotá-nak rögzítésére, lehetôség szerint a nyelvhasználatés nyelvmegtartás bátorítására. A módszerek a kuta-tási céloknak megfelelôen változatosak, általábanadataikban pozitivista módon bôségesek és hitele-sek, a rokonterületek irányában nyitottak. Közis-mert, hogyan alakítható az adatok és az elmélet vi-szonya a kutatásban: vagy az adatok szerint alakulaz elmélet, vagy az elmélethez igazodnak az adatok.Szabó T. Attila következetesen az elôbbi híve volt.

6. Kutatási területek, új paradigmák kezdemé-nyezésében a személyiségnek van kulcsszerepe. Amegvalósításban tanítványok, munkatársak népes

66

csapatának és több nemzedék kitartó munkájának. Akolozsvári iskola esetében Csûry Bálint és fôképpenSzabó T. Attila volt ilyen kezdeményezô, hosszú távraprogramot adó személyiség. Szûkebb környezetébôlSzabó T. Attilát elsôsorban Kelemen Lajos és GyörgyLajos támogatta és bátorította. A második nemzedé-ket azok a fiatalok alkották, akik a háború idején ésazt követôen indultak el tudományos pályájukon: Ár-vay József, Gálffy Mózes, Márton Gyula, rövid ideigImre Samu, Nagy Jenô, majd Vámszer Márta, SzabóZoltán, Murádin László, B. Gergely Piroska, J. NagyMária, Balogh Dezsô, aztán az ötvenes-hatvanasévekben Kósa Ferenc, Vöô István, Zsemlyei János.

A képzést, a kutatásba való bevezetést és beava-tást már Csûry elkezdte a református kollégiumban,Szabó T. Attila folytatta abban a keretben, amelyetegyházi megbízással tanulmányi igazgatókéntGyörgy Lajos szervezett az egyetemen tanuló ma-gyar bölcsészeknek (errôl részletesebben l. Antal1992. 19–20). 1940-tôl már az egyetem lehetett a kép-zés fô intézménye szintén elôbb Szabó T. Attila veze-tésével, majd az ötvenes évektôl egyre inkább a Már-ton Gyuláéval.

7. Külön is szólnunk kell Szabó T. Attila szere-pérôl az Erdélyi Múzeum Egyesület mûködésében.Az EME, mint közismert, 1859-ben, az önkényura-lom idején jött létre, elsô biztató jele volt a lehetségesszellemi, nyelvi ocsúdásnak. Alapintézmények nél-kül egy nemzet vagy egy nemzeti közösség léte kilá-tástalanná válik. Az EMÉ-vel is a reményt nyerte visz-sza az erdélyi magyarság. És a hozzá fûzött reménynem volt alaptalan: elôkészítôje lehetett a tudomány-egyetemnek, egyéb szakmai és mûvelôdési intézmé-nyek létrejöttének. Amikor már mûködött az egye-tem, mint Szabó T. Attila is írja (1942), az egyetemoktatóinak nem volt felhôtlen a viszonyuk az Egye-sülethez. Fontosak voltak számukra az EME gyûjte-ményei, de már kevésbé maga az Egyesület. A 20.században az egyetem elvesztése után, a 30-as évek-tôl újra az EME vált fontossá. És ekkor volt igazánfontos a szerepe abban is, hogy a magyar nyelvészetmûvelése erôteljes irányzatként erôre kaphatott. Ki-vétel ebben – és éppen Szabó T. Attilának köszön-hetôen – az 1940 és 1948 közötti idôszak volt, amikoraz újraindult egyetem és egyéb intézmények mellettis fontosnak bizonyult az EME és kiadványai. MagaSzabó T. Attila szakosztályi titkár volt, az ErdélyiMúzeum, az Erdélyi Tudományos Füzetek és az Év-könyvek szerkesztôje.

8. A mintegy hét évtizeddel ezelôtt kezdeménye-zett kutatási irányok és témák nem zárultak le teljesegészében. A kezdeti nekilendülés után az ötvenesévektôl jóval szerényebb tér és lehetôség nyílott anévtani, fôképpen pedig a földrajzinév-kutatásra.Folyamatosan voltak és vannak ilyen jellegû kutatá-sok, viszonylag sok a publikáció is, folyik a még Sza-bó T. Attila által gyûjtött történeti földrajzinév-anyag kiadása is (ennek a sorozatnak a legújabb kö-tetét mutatták be jan. 12-én Budapesten, az ELTE ésa Károli Gáspár Ref. Egyetem közös rendezvényén).Ennek ellenére még mindig távol állunk attól, hogyErdély történeti és néprajzi tájai szerint teljessé vál-jon a kép. Ehhez föltétlenül szükséges az eddigi ku-tatások régiónkénti kiegészítése, az adatok korszerûfeldolgozása, azoknak az új, társadalmi és kognitívszempontoknak az érvényesítése, amelyeket az ilyenjellegû kutatásoktól ma joggal várnak el.

A nyelvföldrajzi munkák tekintetében a helyzetszerencsére ellentéte az elôbbinek. A romániai ma-gyar nyelvjárások atlasza kezdeményezôje és meg-tervezôje szintén Szabó T. Attila volt, kivitelezôje aterepmunkában Murádin László, a kiadásban JuhászDezsô. Közelebbrôl várható a 10. és 11. kötet megje-lenése. Az atlasz átfogóan mutatja be a keleti régiónyelvföldrajzát, és mivel az atlasz kiadása számító-gépes feldolgozással történt, lehetôség lesz a rendkí-vül gazdag anyag további elemzésére is. A moldvaicsángó, a hétfalusi és a Szilágyság nyelvatlasza szin-tén megjelent, publikálásra vár viszont a székely,esetleg a késôbbiekben a Teiszler Pál által összegyûj-tött Szamoshát nyelvtérképe.

Az Erdélyi magyar szótörténeti tárnak eddig 12kötete jelent meg. Ez a monumentális mû is azt pél-dázza, hogy az, amit a kivételes személyiség kezde-ményez, indít el, csak akkor valósulhat meg, ha ki-alakítja a maga mûhelyét. A lehetôséget erre szinténa kolozsvári nyelvészet több nemzedéket átfogó is-kolája biztosította. A Tár maga is a beavatás intéz-ményévé vált az I. kötet megjelenése után: tanszékimunkatársaiból, barátaiból, tanítványaiból, családjatagjaiból szervezett intézmény nélküli intézményt aprofesszor, olyan szótárszerkesztô szabadcsapatot,amilyen soha nem volt, és bizonyára nem is lesz amagyar tudomány történetében. A helyzet és a korkényszerének is szerepe volt abban, hogy idôs mun-katársak bármily szerény honorárium reménye nél-kül ebben a munkában találták meg életük értelmét,hogy fiatalabb nyelvtörténészek ideális szakmai mû-helyre találtak a munkaközösségben, és hogy többenmás területen elkezdett szakmai karrierjüket módo-sították, adták föl önzetlenül. A Tár monumentalitá-sánál fogva túlhaladta az egyes emberi életeket, sú-lyos örökségként és felelôsségként hagyományozó-dik az újabb nemzedékre. A modern építôáldozatszomorú példájaként: 11 volt munkatárs, szerkesztônem érhette meg a 12. kötet megjelenését 2005-ben.A Tár ma is újabb és újabb nemzedékek iskolája: fô-szerkesztôje a legfiatalabb nyelvtörténész, FazakasEmese. Anyagából eddig hárman írtak nyelvtörténe-ti témájú doktori dolgozatot.

A nyelvi és kulturális kapcsolatok, kölcsönhatá-sok vizsgálata szemléletileg és módszertanilag is át-alakult az elmúlt két-három évtizedben. A korábbiösszefoglaló munkákat jól hasznosítja, de jelentôsmértékben korrigálja és pontosítja a mai szocioling-visztikai kutatás. A kolozsvári mûhelynek anyagbanés tapasztalatban is elônyt jelent az elôzô nemzedékmunkája – az a történeti anyag is, amelynek feldol-gozását legalább két évtizeden át Szabó T. Attila irá-nyította –, megkönnyíti azt, hogy részt vegyen azegész Kárpát-medencére kiterjedô kétnyelvûség-vizsgálatokban. Nem véletlen, hogy a Magyar Tudo-mányos Akadémia által kezdeményezett és 2001-benlétrehozott nyelvi kutatóállomás-hálózat erdélyi mû-helye az ô nevét vette föl. Ez is jelképes kifejezése an-nak, hogy az örökség nem csupán a folytatás felelôs-ségét rója a mai nemzedékre, de Szabó T. Attila szak-mai és emberi példájával is tovább él.

BibliográfiaAntal Árpád 1992. György Lajos életmûve. ETF 210. Az

EME kiadása, Kolozsvár.Balassa Iván 1996. Szabó T. Attila (1906–1987). Erdély

nagy nyelvtudósa. Püski, Bp.

77

Péntek János 1981. A romániai magyar nyelvtudomá-nyi kutatások. In: A romániai magyar nemzetiség. Kriteri-on, Bukarest. 286–312.

Uô. 1993. Magyarságtudomány és magyar nyelvtudo-mány Kolozsváron. Magyar Nyelv LXXXIX. 3: 288–296.

Uô. 2002. Örökség és kihívás. Az erdélyi magyarnyelvtudomány a század- és ezredfordulón. In: TánczosVilmos – Tôkés Gyöngyvér szerk.: Tizenkét év. Összefog-laló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatá-sok 1990–2001 közötti eredményeirôl. I. kötet. Scientia Ki-adó, Kolozsvár. 15–50.

Szabó T. Attila 1942. Az Erdélyi Múzeum-Egyesülettörténete és feladatai. Kolozsvár, Az Erdélyi Múzeum

Egyesület kiadása.Uô. 1970. Elöljáró beszéd. In: Anyanyelvünk életébôl.

Válogatott tanulmányok, cikkek I. Kriterion Könyvkiadó,Bukarest. 7–15.

PÉNTEK JÁNOS

Elhangzott 2006. jan. 27-én Debrecenben azon az emlékülésen,amelyet a Debreceni Akadémiai Bizottság Nyelvtudományi Mun-kabizottsága, a Magyar Nyelvtudományi Társaság DebreceniCsoportja és a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tan-széke közösen rendezett Szabó T. Attila születésének 100. évfor-dulója alkalmából.

A Szabó T. Attila mûveit méltató, majd a kitelje-sedô életmûvét értékelô írások visszatérôen hangoz-tatják, hogy a nyelvtudóst – sokfelé ágazó munkás-sága okán – föltétlenül a néprajz, az irodalomtörté-net és a mûvelôdéstörténet is számon tartja, számoscikke, tanulmánya, könyve alapján magáénak vall-hatja. Ô maga sok alkalommal megfogalmazta és in-terjúkban megerôsítette, hogy kutatásaival nemcsaka nyelvtudomány eredményeit, hanem más szakokétis igyekszik gyarapítani. Centenáriumi emlékülé-sünk programja szemléletesen tanúskodik errôl a tö-rekvésrôl és a nyomában kialakult széleskörû véle-ményrôl. Azonban mindjárt hozzá kell tennünk,hogy amikor az emlékülések kívánalmaihoz, egyálta-lán az életmû számba vételének gyakorlati formáihozigazodunk, tehát részenként, tudományterületenkénttekintjük át az ünnepelt munkásságát, egy pillanatrasem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Szabó T. Atti-la érdeklôdésében – talán néhány ifjúkori évet kivéve– a sokfelé ágazás sosem a távolodás, hanem mindigaz egységes egész felé mutatott. Más szakok nevébennem beszélhetek, de amennyire Szabó T. Attila mun-kásságát ismerem, jó okom van a néprajzhoz valókapcsolódáshoz hasonlókra gondolni. Úgy írt népraj-zi cikkeket, hogy sosem adta föl nyelvtudós azonos-ságtudatát, sôt éppen ez képezi a néprajzi érdekû írá-sokban a néprajz számára a többletet. Sosem gondol-ta magát etnográfusnak vagy folkloristának, jóllehetszámos mûvét fenntartás nélkül néprajzinak fogad-juk el. Elôadásunkban elsôsorban ezeket tekintjük át,természetesen nem feledkezve el más mûveinek nép-rajzi szempontú szemléjérôl sem.

Szabó T. Attila néprajzi kapcsolataihoz elválaszt-hatatlanul hozzátartozik, hogy az elsô és mindmáigegyetlen, könyvformátumú életrajza néprajzos szer-zô tollából származik (Balassa Iván: Szabó T. Attila/1906–1987/. Erdély nagy nyelvtudósa. Bp. 1996).Balassa Iván írásának emellett elsôsorban a csaknemfélévszázados személyes kapcsolat dokumentumai-nak földolgozása az érdeme. Sok figyelemre méltóadalékkal szolgál, azonban nézeteitôl elôadásunk-ban legtöbbször eltérünk.

Nehéz megállapítani, milyen néprajzi olvasmá-nyokhoz jutott hozzá, egyáltalán milyen szakismere-tekhez juthatott fölkészülése éveiben a fiatal SzabóT. Attila. Döntô lenne tudni, mely néprajzi tanulmá-nyokra hivatkozott a nyelvjáráskutatás és a néprajzkapcsolatára építô Csûry Bálint szemináriumain ésmunkatársi kapcsolatukban. Azután mi volt az aszakirodalom, amit Kolozsvárott tanulmányozni le-

hetett. Természetesen nem zárjuk ki a terepen járástapasztalatát sem, ám ehhez is kellettek elôtanul-mányok. Akkor is ha tudjuk, hogy az erdélyi népéletszínességével és elevenségével a korabeli erdélyi vá-roslakó nap mint nap szembesült, hiszen a jelensé-geknek tudatosulniuk kellett és értelmezést kellettkapniuk. Gondolhatunk az 1930 nyarán Csûry társa-ságában Moldvában tett kutatóútra, melynek soránolyan életmóddal és szóhagyománnyal találkoztak,amelynek fölidézése egy mai szakember számáraidôutazással fölérhet. A Lápos menti Domokosrólközölt cikket Karácsonyi népszokások címmel (Er-dély 1938 (XXXV. 88–92), amely az 1932 nyarán a ne-vezett községben töltött, „a néprajzi viszonyok” ta-nulmányozására szánt nyolc hét terméke. Mégis tud-nivaló, hogy ebben az idôben az erdélyi magyar nép-rajzkutatás a korábbi évtizedekhez képest mélypon-ton volt, még gyûjtômunka sem igen folyt, képzett-nek mondható szakember nem dolgozott. Magyaror-szágon a néprajztudomány igen nehezen és lassanheverte ki az elsô világháború és következményeiokozta veszteségeket. Az 1920-as években alig szü-lettek, még ritkábban láttak napvilágot meghatározómûvek, sokáig hiányzott a rég várt elsô szintézis. Ígytörténhetett, hogy Szabó T. Attila néprajzi ismereteités szemléletét A magyarság néprajza (Bp. 1933–1937)négy kötete alapozta és határozta meg. 1937-ben ter-jedelmes ismertetôt közölt róla a Pásztortûzben(396–398).

Az ismertetôbôl kiderül, hogy igen részletesenvégigolvasta a terjedelmes köteteket és elfogadta aCzakó Elemér nevével jegyzett, de gyaníthatóan Vis-ki Károly által írt ajánlás mûvelôdéstörténeti fogan-tatású néprajzi alapvetést. Magáévá tette az európainéprajz nagyhagyományú, a magyar néprajz addigitörténetében központi szerepû nézôpontot, azt, hogya néprajz a kultúra legkorábbi rétegeit kutatja. (Sza-bó T. Attilától idézzük:) „A néprajz célja... az, hogyaz egyes népek, illetôleg az emberiség egyeteménekbirtokában lévô tárgyi és szellemi mûveltségjavakkeletkezését és eredetét világítsa meg. E tudománymûvelôjét tehát elsôsorban olyan jelenségek, azolyan anyagi és szellemi világgal összefüggô mozza-natok érdeklik, amelyeknek eredete az emberiséglegkezdetlegesebb korába nyúlik vissza. A néprajztulajdonképpen történeti jellegû tudomány, és céljáttekintve a mûvelôdéstörténethez áll legközelebb” (i.m. 396). Szabó T. Attila elfogadta a két tudományágközötti A magyarság néprajza bevezetôjében megfo-galmazott különbségtételt is. Azaz a mûvelôdéstörté-

Szabó T. Attila és a néprajztudomány

88

net a kultúra kezdetleges állapotától a jelen felé –mintegy fejlôdésvonalat követve – vizsgálódik, míg anéprajz fordítva, a jelenbôl próbál régebbi korokra kö-vetkeztetni. Ez a vélekedés a jelen állapotot a népinekmondott kultúra hanyatlásának tekinti, a történetiadatokat pedig a rekonstrukció során használja föl.Szabó T. Attila néprajzi cikkeit és néprajzi értékûmunkáit hozzájárulásként írta, azokhoz a kutatások-hoz, amelyek „azt a különös mûveltségötvözetet vizs-gálják, amelyet magyar népi mûveltségnek nevezhe-tünk”. Egyre erôsödô, majd kiteljesedô mûvelô-déstörténeti érdeklôdésébe illesztette be a néprajzot.

Az idézett könyvismertetés egyetértô jellege ma-gyarázza, hogy míg Magyarországon az általános el-ismerô fogadtatás mellett fontos megállapításokattartalmazó, szemléletváltást is fölvetô szakkritikákláttak napvilágot, szerzônk írásában a mû semmifaj-ta bírálatával sem találkozunk. A magyarság népraj-zát nem lezárásnak, hanem programadásnak fogtaföl. Kritikája, mert a szöveg egy vonatkozásban még-is tartalmazott kritikát, a fent említett erdélyi állapo-tokra, a néprajzi kutatások hiányára vonatkozott: „ebérces hazában nincs senki, aki a néprajzi kutatókegész életet odaáldozó csapatához szegôdött volna”(i. m. 398). (Nota bene: Erdélyt azért nem írt, mertabban az idôben a földrajzi neveket nyilvánosancsak románul lehetett használni.)

A magyarság néprajza elolvasásának – talán nemtúlzás mondani – élménye élethosszig meghatároztaSzabó T. Attila néprajzról alkotott képét és fölfogá-sát. Mielôtt némelyik mûvét kissé közelebbrôl szem-ügyre vesszük, még néhány megjegyzést kell ten-nünk. Az idézett ismertetésbôl kirajzolódó szemléletés annak tartóssága megérteti, miért hasztalan az el-méletek iránt amúgy is visszafogott érdeklôdést ta-núsító Szabó T. Attila munkáiban a mindenkori nép-rajzi irányok befolyását, különösen újabb elméletekhatását keresni.

Az 1930-as évek második felében azonban voltéletében egy viszonylag rövid és szerintünk említet-lenül nem hagyható fontos szakasz, ami némileg el-lentmond a fenti állításnak. Csatlakozott a romániaimagyar társadalom problémáit föltárni, megérteni éstávlatban orvosolni szándékozó fiatal magyar értel-miségiekhez. A magyarországi és szlovenszkói szo-ciográfiai mozgalmakhoz hasonló falujárásokat Er-délyben Dimitrie Gusti monografikus kutatásai isösztönözték. 1936-ban a kolozsvári református teoló-gia kezdeményezésére az Erdélyi Fiatalok értelmisé-gi csoport a kalotaszegi Bábonyban szervezett falu-kutató tábort. Az anyagi alapot Kós Károly és a re-formátus egyházmegye teremtette meg. A hatóságiengedély elnyerésére Gusti professzor közbenjárá-sára is szükség volt, és végül ez segített, amikor a he-lyi hatalom mégis föllépett a táborozók ellen. A tábo-rozást 23 fôiskolás részvételével Szabó T. Attila ve-zette. A résztvevôk jelentôs fizikai munkát is vállal-tak (utat építettek, patakot szabályoztak), illetôleg el-készítették a község történeti-demográfiai fölméré-sét, feltérképezték a települést, felmérték a lakásvi-szonyokat, és természetesen néprajzi valamint nép-nyelvi gyûjtést végeztek. Az ellenséges hatósági kör-nyezet miatt hasonlóra azelôtt nem s ezután is majdcsak Észak-Erdély visszacsatolását követôen kerültsor. Az utóbbiak elsôsorban a kitûnô szociológusVenczel József nevéhez kapcsolódtak, Szabó T. Attilaközvetlenül már nem vett részt bennük. A bábonyi

munkáról azonban több írásban beszámolt: Az elsômunkatábor (Hitel II. 1937. 51–65); Bábony történeteés települése (Erdélyi Múzeum 1939. XLIV. 35–62,külön füzetben is); A bábonyi népi építkezés néhányemléke (Erdély 1938. XXXV. 19–22). Ennek a tevé-kenységnek a keretében íródott átfogó-ismertetô,munkára serkentô tanulmánya is: A transylván ma-gyar társadalomkutatás (Hitel 1938. III. 1–22, különfüzetben is). Ezek az írások, mint az egész erdélyimagyar falukutatás természetes módon képezikelôzményét a magyar társadalomnéprajznak.

1940 után Szabó T. Attila munkásságában a törté-neti nyelvészettel és a nyelvjárástannal foglalkozó,igen sokszor néprajzi érdekû mûvek mellett nem ta-lálunk terepmunka eredményeként készült néprajzicikkeket. Ám viszonylag rendszeresen, különösenélete második felének egy szakaszában szívesen is-mertetett néprajzi könyveket. Azért a második felé-ben, mert több mint egy évtizeden át Romániábanmagyar néprajzi kötetek nem jelentek meg, magyar-országiak ismertetését pedig tiltották. Tegyük hozzá:egy ideig fórum sem volt, ahová írni lehetett volna sha lett volna, néhány évig neki magának is csupánelvétve nyílt közlésre szabadsága. Amint azonbanértékes kiadványok jelentek meg, Szabó T. Attila ter-jedelmes ismertetéseket írt róluk, mint a ma márkönyvritkaságnak számító, Faragó József és JagamasJános által gondozott Moldvai csángó népdalok ésnépballadákról, valamint Konsza Samu Háromszékimagyar népköltészet címû gyûjteményérôl, ugyan-így Nagy Jenô kalotaszegi népi öltözetrôl szólókönyvérôl, és mint magyarországi kiadványról társ-talanul Berze Nagy János magyar népmese-kataló-gusáról.

Amikor az 1960-as évek legvégén egynéhány esz-tendôre szabadabb lett a könyvkiadás, és egy sorrégóta asztalfiókban rejtôzô néprajzi mû napvilágotláthatott, egész sorozat ismertetést jelentetett meg:Almási István és Olosz Katalin magyargyerômonos-tori népköltészeti kötetérôl (Igaz Szó 1969. XVIII.871–878), Kurcsi Minya Faragó József által közzé tettmeséirôl (Igaz Szó 1969. XVIII. 704–710), késôbb többízben az etnográfus Kós Károly köteteirôl. Továbbifölsorolás helyett érdemes két dologra figyelnünk:néprajzi érdeklôdése megmaradt, és akkor is tudottidôt szakítani néprajzi mûvek olvasására meg érté-kelésére, amikor hajlott korában egyelôre még egye-dül végezte az Erdélyi magyar szótörténeti tár szer-kesztését. Szemléleti megközelítése megmaradt, ésezúttal sem akart okosabb lenni a néprajzosoknál,nem osztott tanácsokat, hanem szellemi energiátnem kímélve, tudósi tekintélyével hangsúlyozta emûvek jelentôségét. Tette ezt a nyelvészet mellettmás tudományszakokhoz tartozó mûvekkel is, mintpéldául a Kriterion Könyvkiadó fehér könyveknekemlegetett mûvelôdéstörténeti sorozata darabjaival,de leginkább a néprajzi kötetekkel.

Az utóbb szóba hozott, a romániai magyarkönyvkiadás egy idôre pezsdültebb esztendeire es-nek az ünnepeltnek azok a mûvei, amelyeket a folk-lorisztikához sorolhatunk, bár Balassa Iván Szabó T.Attila életrajzában az irodalomtörténet fejezetbenemlékezett meg róluk. Velük kapcsolatban elöljáró-ban utalunk rá, hogy Szabó T. Attila szívesen mûvel-te a kutatás- és tudománytörténetet. Értékesek mindaz elôdökrôl, az erdélyi panteon alakjairól készítettírásai, mind azokról a kortársairól írt emlékezései,nekrológjai, akiknek az erdélyi pateonba kerülését

99

ily módon, hitelesen maga is segítette.Önálló kiadványban jelent meg 1942-ben az általa

mint tisztségviselô és az Erdélyi Múzeum szerkesz-tôje által írt Az Erdélyi Múzeum-Egyesület történeteés feladatai (Kolozsvár, 1942). Nemcsak nagyléptékûáttekintése Erdély akadémiája gazdag múltjának, ha-nem címének megfelelve, programadás, a tennivalókszámba vétele, magától értetôdôen néprajzi vonatko-zásokkal is, mindez szilárdnak igazán nem nevez-hetô politikai helyzetben a háború alatt. Több dolgo-zatban közre adta, amit a nyelvtörténeti és a nyelvjá-rástani kutatások történetérôl tudott. Közülük ezút-tal most a néprajzhoz leginkább kötôdôt említjük, aFaragó József (folklór) és Antal Árpád (irodalomtör-ténet) társszerzôségével alkotott Kriza János monog-ráfiát, amelyben harmadikként az ô tollából születettmeg Kriza népnyelvi érdeklôdésének értékelése(Kriza és a Vadrózsák helye a nyelvjáráskutatásban.Bukarest, 1965. 203–268), átdolgozott-bôvített kia-dás: Kolozsvár, 1971. 177–232). Kriza az egyik fôsze-replôje A hazai magyar népballada-gyûjtés életútjacímû jeles tanulmányának. Kallós Zoltánnak azegész magyar nyelvterületen hatalmas sikert aratógyûjteménye ihlette (Balladák könyve. Élô hazai ma-gyar népballadák. Bukarest, 1970. 5–42), annak beve-zetôjeként jelent meg. Szabó T. Attila a kötet gondo-zását, jegyzetelését is vállalta. Nem az az érdeme,hogy ismeri és alkalmazza a balladakutatás korábbiés kortárs elméleteit, ezt hiába keresnénk benne, ha-nem a gyûjtéstörténet egységes folyamatba foglalá-sa, a magyar népköltészeti gyûjtésben Erdély kie-melkedô szerepének hangsúlyozása, a folyamatos-ság fölmutatása, melyet Kallós könyve koronáz meg.A cím („hazai”) Románia mai területére vonatkozik,annak a kényszernek a következménye, hogy kultúr-politika ahol csak tehette, akadályozta az erdélyi ésmás magyarok lakta területek nyelvi-mûveltségbeliösszetartozásának bemutatását. Személyesen nemolvashatta föl a Magyar Néprajzi Társaság tudo-mánytörténeti ülésszakára a kolozsvári néprajzi tan-szék alapítójáról készített elôadását sem: Viski Ká-roly nyelvészeti, filológiai és mûvelôdéstörténetimunkássága (Ethnographia 1974. LXXXV. 158–174).

Szabó T. Attila ezekben az esztendôkben más vo-natkozásban is foglalkozott folklorisztikával. A Haja,haja virágom címû bibliofil kötet (Virágénekek. Bu-karest 1969) az ô munkájaként, bevezetô tanulmá-nyával (5–19) kísérten a 15. századtól a jelenkorigtartalmaz válogatást, csaknem félévezredes ívet al-kotva az elsô fennmaradt virágénekektôl a kortársmagyar lírai népdalokig. Különös értéke, hogy ked-ves, közeli barátja, Gy. Szabó Béla eredeti dúcokrólnyomott fametszetei illusztrálják. Szabadjon ide ik-tatni egy személyes, de közérdeklôdésre számot tar-tó emléket. A könyv nyomdába kerülése idejénmondta el nekem, hogy a cenzúra egy ideig vissza-tartotta a kéziratot, mert a mindenkori román virág-énekekkel való párhuzamot hiányolta belôle. Ami-kor elfogadta, hogy ez nem lehetséges, ki kelletthagyni a szövegek földrajzi lelôhelyeit, mert azoknagy része nem Romániára vonatkozott. Ez a szépkönyv nemcsak a tudós kedves ajándéka a könyv-gyûjtôknek, hanem elsô fontos közleményeinek ké-sei visszhangja is. A koraújkori kéziratos lírai versekés epikus énekek ismeretében huszonévesen figye-lemre méltó teljesítményt ért el: Az Erdélyi Múze-um-Egylet XVI–XIX. századi kéziratos énekesköny-

vei (Erdélyi Irodalmi Szemle 1929. VI. 1929. 284–304,külön füzetben is – egyébként ez volt az elsô nyom-dafestéket látott tanulmánya) és Kéziratos énekes-könyveink és verses kézirataink a XVI–XIX. század-ban (Zilah, 1934). Utóbb még számos, általa levéltá-rakban föllelt e körbe tartozó, fôleg mûköltészet ésnépköltészet határvidékén elhelyezhetô szövegettett közzé.

Néprajzi cikkeinek legnagyobb csoportját a törté-neti adatközlések és a történeti adatközléseken ala-puló írások alkotják. Nem könnyû ezeket a külön-bözô nyelvtörténeti témájú közleményektôl határo-zottan elválasztani, hiszen a történeti néprajzi kuta-tásoknak nagyon fontos forrása az a koraújkori le-véltári anyag, melyre támaszkodva Szabó T. Attiladolgozott. S ha nyelvtörténeti cikként olvassuk a le-véltári búvárlat eredményét, gyakran akkor is hamarrátalálunk néprajzi vonatkozásokra. Nem feledkez-hetünk meg a nagyszámú történeti helynévközlés-rôl. Ezek sorában a legterjedelmesebb, a Kalotaszeghelyneveinek hatalmas korpusza (Kolozsvár, 1942)szinte kifogyhatatlan néprajzi adattár. Szempon-tunkból sem maradhat említés nélkül fontos telepü-léstörténeti tanulmánya: Kolozsvár települése a XIX.századig (Kolozsvár, 1946).

Legbiztosabb szempont magának a szerzônek adöntése. Ha néprajzi folyóiratban (elôbb a NéprajziÉrtesítôben, majd az Ethnographiában) jelentettemeg közleményét, bizonyára elsôdlegesnek ítélte anéprajztudomány illetékességét. Az Ethnographiá-ban napvilágot látott írások zöme különben az 1960-as, 1970-es évekre esik, amikor a folyóiratot az a K.Kovács László szerkesztette, akivel annak idején azErdélyi Tudományos Intézetben munkatársak vol-tak. Ô vállalta az akkor igazán nem kedvezô körül-mények között más erdélyi szerzôk nem postai útonküldött cikkeit is, bár éppen Szabó T. Attila mesteré-rôl, Kelemen Lajosról készített nekrológja – a szerzôkérésére – álnéven jelent meg (Hegyi Miklós: Kele-men Lajos /1877–1963/ és történeti néprajzi mun-kássága. Ethnographia 1964. LXXV. 617–624).

A történeti néprajzi írások nagy része a tárgyi vi-lág néhány csoportjával foglalkozik: textíliák (hím-zések, szôttesek), viselet, kerámia, építkezés és la-káskultúra (ház, kapu, berendezés). Számos továbbiírás szól az egykori mindennapok egy-egy részleté-rôl. Mindezeknek szinte azonos a fölépítése. Több-nyire ismert, korábban fölvetôdött problémához tar-tozó, általa kijegyzetelt adatokra (rendszerint na-gyobb számú adalékra) építkezve fejti ki mondandó-ját a szerzô. Kiderül, vajon az újabb ismeretek fényé-ben miért módosul az eddigi álláspont vagy éppenmiért erôsíthetô meg. A fazekas készítmények és akapuk, galambbúgos nagykapuk kérdésérôl olvas-ható írások szemléletes példái ennek a módszernek.Másutt az adatsorok kiegészítése a cikk értéke, mintpéldául a festett famennyezetek monográfiájának er-délyi anyagát bôségesen gyarapító közlésben. Szintemindig óvatosan következtetett, ragaszkodott az írá-sos adatok hitelességéhez, és nem kívánt az etnográ-fusok helyett gondolkozni, hanem fölkínálta a mér-legelés lehetôségét. Módszertani azonosságuk miattnem részletezzük ezeknek a cikkeknek, tanulmá-nyoknak a bemutatását. Szemléletükben még föltét-lenül kiemelendô, hogy nem törekednek mindená-ron különbséget tenni „népi”, „úri”, „paraszti” vagy„nemesi” között. Szabó T. Attila pontosan érzékelte,

1100

hogy az általa leginkább vizsgált erdélyi világ kultú-rájában a társadalmi különbségek nagyon gyakranelmosódtak, az átmenetek rendszeresek voltak.(Szerzôjük által összeállított gyûjteményük: Nép ésnyelv. Válogatott tanulmányok, cikkek IV. Bukarest,1980. 276–501.)

Végül nem akarunk megfeledkezni az Erdélyimagyar szótörténeti tár néprajzi értékérôl sem. Ámaz életmû központi alkotásával emlékülésünkön ön-álló elôadás foglalkozik. Balassa Iván életrajza is bô-ségesen tárgyalja. A történeti néprajznak éppoly ki-meríthetetlenül nagy forrásbázisa, mint több másmúltkutató tudománynak. A Szótörténeti tárról is-mételten elmondható, amit fentebb a nyelvtörténetiírásokról általában megállapítottunk, a szócikkeknagy részének közvetlenül vagy közvetve megvan anéprajzi vonatkozása.

Legvégül a néprajz és Szabó T. Attila kapcsolatátbemutató elôadásomban még egy személyes vonat-kozást kívánok megemlíteni. Az 1970-es évek elsôfelében a Magyar néprajzi lexikon munkálatai csú-csán lehetôség nyílott, hogy a néprajzi csoportok éstájak szócikkei önálló kötetben elôtanulmánykéntmegjelenhessenek. Így adta ki az Akadémiai Kiadó

Filep Antallal közös könyvünket: A magyar nép táji-történeti tagolódását (Bp. 1975). A kézirat lezárásaelôtt sikerült titkon egy másolatot az erdélyi anyag-ból Kolozsvárra juttatni, hogy többen, elsôsorban atörténeti névanyag nagy tudósa, Szabó T. Attila lek-torálják. Készségesen megtette, kiegészítésekkel el-látta, majd ahogyan kapta, ugyanolyan módon visz-szaküldte. Nem sokkal késôbb a Lexikon személyiszócikkeihez az élô erdélyi néprajzosok és néprajziérdekû kutatásokkal foglalkozó szakemberek adataitkértük hasonló úton. Szabó T. Attila személyesenvállalta, hogy utánajár az adatoknak, sôt ajánlottújabb, látókörünkbôl kimaradt kollégákat. Legköze-lebbi utamon lakásán fölkeresve köszöntem meg ne-ki. Azonban írásban és különösen nyomtatásban azakkori politikai viszonyok miatt nem fejezhettem kia magyar néprajz köszönetét. Hálás szívvel ôrizzükemlékét ezért a szolgálatáért is.

KÓSA LÁSZLÓ

Elhangzott az MTA Szabó T. Attila-emlékülésén2006. április 27-én

1. A nagy tudósokat, az igazán kiemelkedô egyé-niségeket az jellemzi, hogy átfogják az általuk mû-velt és a szomszédos tudományágakat, szinte a ma-guk teljességében, hogy szakmájukban új utakra tör-nek, hogy a jövôre is gondolva iskolát teremtenek, éshogy az élet legnehezebb körülményei közt is igazemberek tudnak maradni. Röviden: maradandót al-kotnak a tudományban, és példát adnak az ember-ségre.

Ilyen tudós, ilyen egyéniség volt a száz éve szüle-tett Szabó T. Attila. Magam ezúttal mint nyelvjárásku-tatót idézem meg, és szólok róla mint a stílus igazimesterérôl. A stílus tudománya, a stilisztika ugyanSzabó T. Attilának egyáltalán nem volt – a nyelvjárás-vizsgálathoz hasonlóan – fô területe, de szépirodalmi,fôként népköltészeti mûveket, mûfajokat vizsgálvánmindig kitért stílusukra is, és ami számunkra talánmég fontosabb: mestere volt a gondolatait részletei-ben is pontosan tükrözô, finom árnyalatokat is megé-reztetô, ugyanakkor színes és gördülékeny kifejezés-módnak és az ízes, erdélyies beszédnek.

Engedtessék meg azonban, hogy elôször felidéz-zem a Szabó T. Attilával való három találkozásomat.Ezek tudniillik rávilágítanak bizonyos értelembenAttila legfôbb jellemvonásaira is.

1972-tôl élvezhettem közvetlen, meleg barátsá-gát. Ez év tavaszán késô éjszaka érkeztem Kolozs-várra, de már másnap reggel nyolc órakor találko-zóm volt Attilával, hogy megmutassa a patinás Há-zsongárdi temetôben mindenekelôtt azoknak anagyjainknak a sírját, akiknek a nyelvtan- és szótár-írói munkásságával, illetve a magyar irodalmi nyelvmegteremtésében betöltött szerepével foglalkoztam:a Szenczi Molnár Albertét, a Misztótfalusi Kis Mikló-sét, az Apáczai Csere Jánosét. És természetesen utá-na másokét is: a Gyarmathi Sámuelét, a Brassai Sá-

muelét, a Dsida Jenôét, és még sorolhatnám tovább.Íme a múltat, a hagyományt, az elôdöket annyiratisztelô Szabó T. Attila.

Aztán, már nem emlékszem melyik évben, Ko-lozsvárt jártamkor meghívott a lakásukba, és bevittabba a kis, zsúfolásig megtelt szobába, ahol az Erdé-lyi magyar szótörténeti tár céduláit tartalmazó dobo-zok sorakoztak. Megmutatta, hogyan készül ez acsodálatos alkotás. Bizony templom volt ez a dolgo-zószoba számomra: a tudomány temploma... Íme, azigazi, az eszményi filológus Szabó T. Attila: nyel-vünknek, az erdélyi magyar nyelvnek a szerelmese,valamint a tények, az adatok tisztelôje, a pontossá-got mindenek elé helyezô tudós.

A harmadik említendô esemény a Magyar Nyelv-tudományi Társaságnak az akadémián rendezettegyik közgyûlésével kapcsolatos. Itt nyújtotta át Sza-bó T. Attilának akkori elnökünk, Bárczi Géza a Tár-saság legnagyobb kitüntetését: a Révai-emlékérmet.Utána beszélgettünk. Valahogy az én fôtitkári beszá-molómra terelôdött a szó. „Jó volt a beszámolód –mondta –, de (hangja rosszallóan megemelkedett,pedig kedvelt engem) hogy fogalmazhattál így:mondhatnánk, mert csak a mondhatnók alak a he-lyes!” (Csak zárójelben jegyzem meg: mint ismere-tes, ez a régies forma Erdélyben, a mûveltek beszéltnyelvében még él, nálunk azonban már modorosnakhatott volna.) Íme a nyelvhelyességgel, a nyelvi igé-nyességgel is szívvel-lélekkel törôdô Szabó T. Attila.

2. Szabó T. Attila az élet céljának a munkát, az al-kotást tekintette. Így vallott errôl 1986 októberében –mintegy fél évvel halála elôtt – a Magyar Televízió-ban elhangzott interjúban: „Én nagyon sokat gon-dolkoztam azon, hogy mi az emberi életnek a célja.És nem tudtam mást kitalálni, mint azt, hogy a mun-ka. Az alkotás. A közösség számára való alkotás és a

Szabó T. Attila, a nyelvjárások kutatójaés a stílus mestere

1111

közösség életével való egybefonódás a munka révén.És ezt igyekeztem mindig a tanítványaimban – nemis prédikációval, hanem inkább példaadással – to-vább éltetni” (MNy 84: 270). Munkájának tárgyát éscélját meg a következôképpen foglalhatjuk össze azô szavaival: Erdélyben a kisebbségben élô magyarnyelvet és tudományát felvirágoztatni.

Mintha ezt készítették volna elô családi és iskolainevelése, az egyetemi évek, a Kelemen Lajos által el-indított levéltári munka, a Csûry Bálint hatása és ígytovább.

És itt – rendhagyó módon – hadd térjek ki a nap-jainkban már sajnálatos módon megfogyatkozottKruzsoknak az Attila életében betöltött szerepére.Így nyilatkozott ugyanis róla az 1979-es videofelvé-telen, amikor életpályájáról beszélt: „Mikor letettema vizsgámat... állás nélkül voltam. De kaptam ösz-töndíjat Pestre, és tulajdonképpen ez alapította megaz én nyelvészpályámat, mert akkor kerültem kap-csolatba a Kruzsok körével, Pais Dezsôvel, akkormég aztán Gombocz is élt és Szinnyei, Melich s atöbbi, s a többi, és ott a Kruzsok körében fejlôdtemtulajdonképpen én igazában nyelvésszé. Az a kelle-mes, kedves, amit ma már nem ismernek az embe-rek, az a nagyszerû társaság, elsôrangú nyelvészek-nek a társasága, hát ámulatba ejtett. Aztán rendreközelebb is jutottam ezekhez a nagyon tekintélyesnyelvészekhez, különösen Pais Dezsô tüntetett ki ba-rátságával. És ez döntött tulajdonképpen véglegesenabban a tekintetben, hogy hát egész pályámon anyelvészettel foglalkozom” (Szabó T. Attila. 1906–1987. A hetvenes évek magyar nyelvészei. Pályaké-pek és önvallomások 43. sz. Szerk.: Bolla Kálmán.1996: 5.)

E kitérô után folytatom: az eddig mondottakhozmég a következô tények járultak hozzá ahhoz, hogySzabó T. Attila sokoldalú tudóssá váljék. Szabó T.Attila mindenekelôtt kutató volt. „Mindig a kutatásérdekelt. Mindig valahogy úgy éreztem – mondtamár idézett vallomásában (MNy 84: 265–266) –, hogyengem a tanárság megakadályoz abban, hogy iga-zán, teljesen a kutatómunkának élhessek.” A sokol-dalúság irányában hatott aztán, hogy a történetiség,a történeti folyamatok vizsgálata vonzotta: „Történe-ti távlat nélkül semmi jelenséget nem lehet tulajdon-képpen valóságosan és elfogadhatóan értékelni” –vallotta (i. h. 264). A sokoldalúságot biztosította Sza-bó T. Attila filológusi alkata is, elsôsorban az adatoktisztelete, az adatokra való támaszkodás. „A nyelvé-szetben adatok vannak – nyilatkozta (i. h. 258) –,azokat összeállítja az ember, bizonyos eredményreeljut, és az eredmény – szinte azt lehet mondani –megfellebbezhetetlen.” Ezért mondta róla már 1940-ben Pais Dezsô: „Szabó T. Attila nem a képzelet vilá-gában élô nyelvész. Véleménye, eredményei mindigaz adatokból magukból kerekednek ki” (i. h. 260).Sokoldalúsághoz vezetett továbbá Szabó T. Attila re-alitásérzéke, amely a problémák sokaságát láttattameg vele, és amely nem engedte idôleges dolgokhoz(divathoz, politikához stb.) kapcsolódni.

3. A jelzett sokoldalúságból ragadjuk ki most mára nyelvjáráskutatást. Vajon mi vitte Szabó T. Attilát anyelvtudomány és azon belül e felé a tudományágfelé?

Meghatározó volt számára mindjárt a család,amely büszkén emlékezett egyik ôsére, a kiválónyelvtudós Gyarmathi Sámuelre. De jövendô pályá-

ja szempontjából a legtöbbet tanítónô édesanyjátólkapta. Erre határozottan utal az említett interjúban:„Én özvegy édesanya gyermeke vagyok, mégpedigtanítónônek a gyermeke. Ezért nekem a nyelv azÉdesanyámra való emlékezést is jelenti, tehát anya-nyelvet, és pedig tisztán, elegyítetlenül, szép anya-nyelvet jelent. Édesanyámnak ez a szelleme az egészéletemben végigkísért, és igazán nagyon korai gyer-mekkoromtól kezdve nekem nagyon sokat jelentett anyelv. És ezért adtam magam rövid kitérô után – mertelôször teológiát végeztem – az anyanyelv kutatásá-ra” (MNy 84: 257). Ehhez azonban mindjárt hozzá kelltennünk, hogy Szabó T. Attilát munkálkodása soránErdélynek, a mindenkori közvetlen környezetének anyelvi körülményei érdekelték. ô maga így vall errôl:„... fôként két neveltetési hely: Dés és Kolozsvár, megtanári mûködésem kezdeti szakaszának két állomása,Nagyenyed és Zilah, valamint e pontok környéke, ké-sôbb a kutatási térül választott Kalotaszeg, Közép-Er-dély, a székelység és a moldvai csángóság nyelvi-né-pi, néprajzi és történeti jelenségei állottak munkássá-gomnak egész folyamán érdeklôdésem középpontjá-ban, úgy azonban, hogy a felvetôdô kérdések megol-dásában mindig tudatosan igyekeztem szélesebb kö-rû táji-népi összefüggések, kapcsolatok szemmel tar-tásával vizsgálódni” (Anyanyelvünk életébôl. Váloga-tott tanulmányok, cikkek. I. Kriterion Könyvkiadó.Bukarest, 1970. 12–13). A nyelvjáráskutatás felé való-jában Csûry Bálint indította el, aki már a KolozsváriReformátus Kollégiumban tanította, majd késôbb,1930-ban – mint népnyelvkutató szemináriumának ahallgatóját – magával vitte moldvai nyelvjárásgyûjtôútjára. Csûry módszere és magatartása így lett szinteminta a számára. Jól látta a Szamosháti szótár „irány-mutató, úttörô voltát”, és azt, hogy Csûry Bálint Deb-recent „a magyar nyelvjáráskutatás fészkévé tette”,továbbá hogy éppen a nyelvjáráskutatásban iskolátteremtett (l. Nyelv és múlt. Válogatott tanulmányokés cikkek. III. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1972.475–78).

Érthetô tehát, hogy amikor 1940-ben Észak-Er-dély, a Partium és a Székelyföld visszatérése után akolozsvári Ferenc József Tudományegyetem nyilvá-nos rendkívüli tanárává és egyben a Magyar Nyelv-tudományi Intézet igazgatójává nevezték ki, az álta-la kijelölt három kutatási fô irány közül az elsô az er-délyi nyelvjárások atlaszának elkészítése volt. És bár1945 után nehéz idôk következtek, 1952-tôl két évreel is távolították az egyetemrôl, továbbá utána másbeláthatatlanul nagy munkába fogott (helynévkuta-tás, az Erdélyi szótörténeti tár adatainak összegyûj-tése), a nyelvjáráskutatás továbbra is központi vizs-gálódási területe maradt. Dialektológiai munkássá-gát – Csûry hatására – mestermûszók gyûjtésével,valamint hang- és alaktani vizsgálódásokkal kezdte(vö. Balassa Iván: Szabó T. Attila, Erdély nagy nyelv-tudósa. Püski Kiadó. Bp., 1996. 78). Mindenekelôttkét korszakos jelentôségû munka létrejötte és szá-mos nyelvjárástani tanulmány fûzôdik a Szabó T.Attila nevéhez. A két említett mû: A moldvai csángónyelvjárás atlasza és A romániai magyar nyelvjárá-sok atlasza.

A csángók nyelvjárásával való foglalkozás – ez avalóban úttörô jellegû és rendkívül fáradságos mun-ka – Szabó T. Attilának szinte az egész életét végigkí-sérte. 1930-ban – mint már utaltam rá – Csûry Bálintvitte magával az elsô gyûjtôútra. 1949-ben aztán az ô

1122

irányításával 11 kutató kezdte meg a tervszerû gyûj-tést, beleértve a néprajzi, a folklór és a népzeneigyûjtômunkát is. Ennek az eredménye A moldvaicsángók nyelvjárásának atlasza címû kiváló, sokmindenre fényt derítô munka. Az atlasz 1969-re lé-nyegében készen állt, de csak 1991-ben jelenhetettmeg Budapesten, a Magyar Nyelvtudományi Társa-ság Kiadványai 193. számaként, két kötetben. PéntekJános az elôszóban leírja a gyûjtés és a megjelentetéstörténetét, rámutatva arra, hogy végre biztosan lehetállítani, hogy „az atlasz szerkesztôi... a térképlapo-kon szereplô 43 helységet tekinthették jellegzetes ésanyanyelvében is még élô csángó településnek. Eb-bôl négy képviseli az északi nyelvjárásváltozatot, hata délit, harminchárom a székelyest.”

Szabó T. Attila nevéhez fûzôdik aztán – BárcziGéza mellett – szintén úttörô jelleggel az elsô ma-gyar nyelvatlasz elôkészítése és megjelentetése. AzErdélyi Tudományos Intézet 1944-ben adta ki a Hu-szonöt lap Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképébôlcímû munkát (Gálffy Mózes és Márton Gyula társ-szerzôkkel), mint a magyar nyelvatlasz-kutatásokelsô termékét. Az igazán nagy vállalkozásnak: A ro-mániai magyar nyelvjárások atlaszának a munkála-tai (a kérdések és a kutatópontok összeállítása stb.)szintén Szabó T. Attila vezetésével és két kutató köz-remûködésével indultak meg 1955-ben. Sok viszon-tagság után 1959-tôl 1967-ig végül is egy kutató,Murádin László egyedül végezte el a gyûjtés igennehéz munkáját, majd 1974-re hasonlóan megfeszí-tett munkával elkészítette az elsô kötetet. Megje-lenésérôl azonban az akkori politikai és egyéb okokmiatt szó sem lehetett. Erre csak 1989 után vállalkoz-hatott a Magyar Nyelvtudományi Társaság. Így azelsô kötet 1995-ben Budapesten látott napvilágot Ju-hász Dezsô és munkacsapata gondos szerkesztésé-ben, immár számítógép alkalmazásával, elektroni-kus úton. Kilenc kötet már a kezünkben van, a tize-dik most készül, a kötetek száma tizenegy lesz. Ju-hász Dezsô így jellemezte ezt a csodálatos nyelvat-laszt az elôszóban: „... a felgyûjtött anyag olyan gaz-dag, hogy a nyelvi rendszer hangtani, alaktani és le-xikai szintjein számos részmonográfia, jelenségta-nulmány megalkotására is ösztönöz. A kulturális je-lenségek mozgását szintén tükrözô nyelvjárások ki-apadhatatlan forrását adják a néprajztudománynak,a településtörténetnek és a magyar–román kontak-tuskutatásnak.”

Ezúttal nincs terünk arra, hogy felsoroljuk SzabóT. Attila számos tanulmányát, amelyben Erdély és aPartium különbözô tájainak a nyelvével, az egyes je-lenségek történetével foglalkozott. Még kevésbészámlálhatjuk elô közvetlen és közvetett tanítványa-it és azok dialektológiai munkáit, amelyekben min-dig ott van mesterük szellemisége.

Így teremtett iskolát a nyelvjáráskutatásban Sza-bó T. Attila, és ezért állapíthatta meg róla Benkô Lo-ránd, hogy „... lényegében Szabó T. Attila tekinthetôaz újabb kori erdélyi magyar nyelvjáráskutatás aty-jának” (MNy 93: 391).

4. Végezetül arról szólok, hogy Szabó T. Attilamestere volt a stílusnak, két értelemben is. Egyfelôlszépirodalmi mûvekkel, egyáltalán nyelvi eszközök-kel foglalkozván sohasem felejtkezik el azok stílusér-tékére is rámutatni. Másfelôl mondanivalójának amegfogalmazásában – szóban és írásban – mindig alegodaillôbb, a legigényesebb s ugyanakkor nagyon

is ízes stílust alkalmazta.Mint a kiemelkedô nyelvészek közül többen, ô is

az irodalomtudomány felôl indult el tudományospályáján. Ez azonban mintegy természetesen követ-kezik az ô – mondhatnánk – interdiszciplináris ér-deklôdésébôl, illetve a humán mûveltség vélt oszt-hatatlanságából is. Mint Kovács Sándor Iván utal rá(MNy 93: 393), Szabó T. Attila 1929 és 1941 közöttszinte kizárólagosan irodalomtudománnyal foglal-kozott. 1929-ben versfordításait adta közre, az angolirodalomnak olyan egyéniségeitôl véve a lefordítan-dó szövegeket, mint Shakespeare, Byron, Milton,Shelley, Rabindranath Tagore, Whitman, Wilde ésWordsworth. Aztán ötéves kutatás eredményeként1934-ben jelentette meg Kéziratos énekeskönyveinkés verses kézirataink a XVI–XIX. században címû sa-játos munkáját, amelyben rámutat ezen énekeknekmindenekelôtt a népköltészethez, illetve az iroda-lomhoz való kapcsolódására és stiláris jellegzetessé-geire. Bár – mint utaltam rá – Szabó T. Attila tudo-mányos pályája minden bizonnyal Csûry Bálint ha-tására az 1940-es évek elején a nyelvészet felé for-dult, a szépirodalom és az irodalomtudomány irántiérdeklôdése végig megmaradt. Egyes források vizs-gálatán kívül ezúttal csupán a népköltészettel valóbeható foglalkozására utalok. 1970-ben Haja, haja vi-rágom címen Gy. Szabó Béla álomszép fametszetei-vel kiadja a 15. századtól fennmaradt virágénekein-ket (szám szerint 177-et), bizonyos típusokba és azonbelül idôrendbe szedve, továbbá jegyzetekkel, muta-tóval, idôrendi táblázattal, magyarázó szójegyzék-kel, tulajdonnévi tájékoztatóval és nem utolsósorbanstilisztikai megjegyzésekkel ellátva. Ezenkívül a be-vezetôben megírja a virágénekeknek és kutatásuk-nak a történetét. Hasonló módszerrel tette közzé1971-ben Kallós Zoltán gyûjtése alapján a Balladákkönyve címû csaknem 700 oldalas gyûjteményt. Be-vezetésként itt is bemutatja a hazai magyar népballa-dagyûjtés életútját.

Egészében stilisztikai jellegû tanulmányáról csakegyrôl tudok. Egyik legönállótlanabb szavunk nyo-mában címen (Nyelv és múlt. Válogatott tanulmá-nyok és cikkek. III. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest,1972. 277–312) az -e~é simuló kérdôszócskának be-mutatja az eredetét, majd hatalmas példatárban a sti-lisztikai, ritmikai szerepét, illetve a két változatnak aszövegekben való megjelenését. Aranytól Tóth Ár-pádig, Szabó Lôrincig, illetve Dsidától Kányádiigvett számos példával oszlatja el „azt a tévhiedelmet,hogy az -e~ë az irodalmi nyelvi, az -é pedig (az -i-velés -a-val együtt) tájnyelvi viszonyító elem” (i. h. 309).Aztán stilisztikai egybevetéssel is bemutatja, hogyanvált egy Csokonai-vers diákdallá (Nyelv és iroda-lom. Válogatott tanulmányok és cikkek. V. KriterionKönyvkiadó. Bukarest, 1981. 183–186). És a hasonlóstilisztikai jellegû utalásokat még sokáig sorolhat-nám.

A stilisztikát segítette azonban Szabó T. Attila –ha közvetve is – a saját, igazán kifejezô, középkorinyelven: „illô” stílusával. Találóan jellemezte eztBenkô Loránd: „Amellett, hogy... az írásai a mikro-filológiai nyelvi elemzés gyöngyszemei, tudott úgyírni, hogy a szélesebb mûvelt közönség is érthette ésélvezhette nemcsak mondanivalójának tartalmát, ha-nem ízes, veretes stílusát is, amely az erdélyi magyarköz- és irodalmi nyelv legjobb hagyományait vittetovább” (Magyar Tudomány XXXII. 1987. 135).

1133

Valóban elibénk varázsolja az Erdélyi magyarszótörténeti tárban idézett szavak, mondatok, szö-vegrészletek által felidézett életet: „Úgy érzem – en-nek is szántam –, hogy ebben a szótárban valósággalkavarog, forr a nyelv, elôttünk vajúdik, születik;elôttünk pörölnek, patvarkodnak, nyájaskodnak,enyelegnek, pajzánkodnak, szeretnek, szeretkeznek,gyûlölködnek az emberek. Szavakban...” (Nyelv ésirodalom. Válogatott tanulmányok, cikkek. V. Krite-rion Könyvkiadó. Bukarest, 1981. 564).

Mestere továbbá a leírásnak. Így láttatja az elsôromániai magyar diákmunkatábor környezetét 1936-ban: „... a Kölesájnak nevezett kis lankás oldalvölgy-bôl, amelyet hátul félkör alakban frissen irtott nyír-és tölgyerdô környezett, mindenfelé erdô ékítette he-gyekbe ütközött szemem. A távolban ott kéklettek aMeszes végsô nyúlványai” (i. h. 427).

És hogyan jellemezte a nyelvmûvelô Kosztolá-nyit: „Arany János óta nem volt egyetlen írónk sem,

akiben a költô és a nyelvész olyan édesegy testvéri-ségben élt volna, mint amilyen összhangzó egység-ben Kosztolányi lelkében éltek az írói és a nyelvtu-dósi hajlamok és kellékek. Ezért nyelvi remeklésminden költôi sora, és ezért tudományos alaposságúminden fejtegetése, amelyet a nyelvi kérdésekre vo-natkozólag tôle olvashatunk” (Nyelv és múlt. Válo-gatott tanulmányok, cikkek. III. Kriterion Könyvki-adó. Bukarest, 1972. 469). És a tanulságos példákatszaporíthatnám szinte a végtelenségig.

5. Íme így szolgálta Szabó T. Attila mint nyelvjá-ráskutató és mint a stílus mestere – a legmagasabbfokon, a legnagyobb eredményességgel – anyanyel-vünk, a magyar nyelv ügyét.

SZATHMÁRI ISTVÁN

Elhangzott az MTA Szabó T. Attila-emlékülésén2006. április 27-én

– Az utóbbi években megérdemelten többszörszólaltatták meg Szabó T. Attila professzor urat,mint kutatót. Szeretnék elbeszélgetni a tanár úrralpedagógusi pályájáról a Visszhang diákrádió számá-ra. Elôször is megkérdeném a professzor úrtól, holvégezte tanulmányait, s kik voltak azok a tanárai,akik példaképül szolgáltak?

– Én az iskola elvégzése után a teológiára iratkoz-tam be, a kolozsvári Református Teológiára, ott kivá-ló tanáraim voltak... Név szerint, hogy megemlítsemôket: Makkai Sándor, Tavaszi Sándor, Imre Lajos,Gönczi Lajos, Maksay Albert, Nagy Géza, a törté-nész. Nem az a fiatal Nagy Géza, aki most mentnyugdíjba... Jaj, a fiatal, most ment nyugdíjba azegyetemrôl, éppen a teológia szakról. A teológia el-végzése után... azután a kolozsvári egyetemre, ro-mán egyetemre iratkoztam be, és ottan magyar, an-gol, és világtörténelem szakkal szereztem tanári ok-levelet. De még mielôtt ezt az oklevelet megszerez-tem volna, a másodév elvégzése után Enyedre kerül-tem a tanítóképzôbe tanárnak, és ott két évig voltam.Két év után az enyedi képzôbe nem választottakmeg többé tanárnak, és akkor aztán külföldre men-tem. Budapesten egy évig kutatással foglalkoztam.De ez már talán nem is ide tartozik. Minden esetreazok közül a tanáraim közül, akik elôttem példaké-pül szolgáltak, feltétlenül meg kell említenemelôször Csûry Bálintot, az újabb magyar népnyelvikutatás megindítóját. Csûry Bálint már középiskolá-ban tanárom volt, a hetedik, nyolcadik gimnázium-ban, mert a Kolozsvári Református Kollégiumbanvégeztem. Ott már tanárom volt, de azután az egye-tem elvégzése közben és elvégzése után nagyon kö-zeli, baráti kapcsolatba kerültem vele. Egy alkalom-mal elkísértem moldvai gyûjtôútjára, és ott nagyonsokat tanultam az ô gyûjtômódszerének a közvetlenszemlélete rendjén. De azután is fenntartottuk ezt akapcsolatot, miután ô kikerült Magyarországra ta-nárnak. Csûry Bálint az én egyetemi hallgatói éveimalatt a kolozsvári magyar egyetemi hallgatók egy kiscsoportjának külön elôadásokat tartott, és ezeken azelôadásokon szereztem meg én a valamelyes magyar

nyelvészeti ismereteket. De Csûry Bálint nagyon ha-mar kikerült a Debreceni Egyetemre, és így aztán aközvetlen személyi kapcsolat vele megszakadtugyan, de ami a tudományos kapcsolatot illeti, azélete végéig tartott, úgyhogy azt terveztük, hogyegyütt fogjuk kiadni a Magyar népnyelv címû év-könyvet. Sajnos ebben a halála megakadályozott.

Csûry Bálinton kívül a Református Teológiánrendkívül nagy hatással volt reám Tavaszi Sándorprofesszor, aki az egyháztörténetnek, majd a filozó-fiatörténetnek és a filozófiai gondolkodás történeté-nek volt a tanára. Tôle rendkívül sokat tanultam akérdéseknek a rendszeres áttekintése, feldolgozásavonatkozásában... A tudományban rendkívül szük-séges. De azután, amikor... éppen ô, ô tett egy olyanlépést az én életemben, illetve tétetett velem egyolyan lépést az életemben, amely döntô volt a tudo-mányos pályám alakulására. Tudniillik, mikor azelsô évet elvégezem, akkor nagyon komolyan foglal-koztam egyháztörténeti kutatásokkal. Olyan mérté-kig, hogy az feltûnt Tavaszi Sándornak, s a követke-zô évben, másodéves koromban, egy svájci ösztöndí-jat juttatott nekem. Persze az ösztöndíj... én Kolozs-várt kaptam, és Kolozsvárt maradtam. Ez az ösztön-díj biztosította az az évi tanulásom költségeit, sôt,még maradt azon kívül zsebpénzem is, amivel na-gyon megkönnyítette az életemet, mert azelôtt saj-nos mindig tanítványokkal kellett bajlódnom, és ezelvont a tudományos és a tanulmányi kérdésektôl.Nyolcan voltunk... közülünk kettô más természetûbeosztást kapott. Tavaszi Sándor nagyon bölcsen ahat ilyen ösztöndíjastól megkívánta, hogy járjanakfel az Egyetemi Könyvtárba, az Erdélyi Múzeum Le-véltárába Kelemen Lajoshoz egyháztörténeti forráso-kat másolni. S így kerültem én kapcsolatba 1925-benKelemen Lajossal, és a vele való kapcsolat ismertettemeg velem a levéltári kutatás szépségeit, az érdekes-ségeit, és azután így vált belôlem levéltári kutató éslevéltári anyaggal dolgozó tudományos munkás.Kelemen Lajosnak a közvetlensége, a tárgyszereteteaz egész életemen végigkísért. Úgyhogy, végered-ményben a legnagyobb hatást reám Kelemen Lajos

Interjú Szabó T. Attilával

1144

tette. Nem lett volna belôlem nyelvtörténész talán,ha ez a kapcsolat közöttünk nem történt volna meg.

– Mikor tetszett az egyetemre kerülni tanárnak? – Még annyit el kell mondanom, hogy az egyete-

met úgy végeztem el, hogy két évet hallgattam azegyetemen, beszámítottak két évet a teológiai vég-zettségembôl, s akkor Enyedre kerültem tanárnak, atanítóképzôben voltam két esztendeig. Két esztendôután helyembe egy enyedit választottak meg tanár-nak, aki aztán otthagyta egy esztendô múlva a tan-széket... Akkor én állás nélkül maradtam, Magyaror-szágon egy évig levéltári és könyvtári kutatásokatvégezetem...

– Hányas években volt ez?– Ez... lássuk csak… 28-ban végeztem a teológiát,

30-ban kerültem Enyedre, 32-ben... 32–33-ban vol-tam Pesten. Amikor visszakerültem voltam grófinevelô is egy nyáron valami három-négy hónapig.Mese nem volt, meg kellett valahogy élni. S akkor akövetkezô ôszön, tehát 33 ôszén kerültem Zilahra.Zilahon két és fél esztendeig voltam. Zilahi tanársá-gom idején tettem le a doktorátust Debrecenben azegyetemen, mégpedig irodalomtörténeti doktorátustszereztem. A kéziratos énekeskönyvekkel foglalkoz-tam akkoriban. De akkor már engem inkább a nyel-vészet érdekelt. 1936 tavaszán az Erdélyi MúzeumLevéltárához kerültem Kelemen Lajos mellé. Akkorkezdôdött aztán az életemnek a legeredményesebbkorszaka, mert dúskálhattam a levéltári anyagban...Egész nap levéltári anyaggal foglalkoztam: vagyrendeztem, vagy kutattam benne.

– Hol volt a levéltár? – Az Egyetemi Könyvtár második emelete. Az

egész emelet. Késôbb került aztán a levéltár a Farkasutca 8. szám alá, és ma is ott van a levéltári anyag, deaz Akadémia tulajdonába került az államosításokrendjén, és most már az Állami Levéltárhoz tartozik.

– Az egyetemre hogy tetszett kerülni?– 36 tavaszán kerültem Kolozsvárra. S akkor, a

mostani hármas líceumban volt a líceumi könyvtár,az igazgatója és a kolozsvári magyar egyetemi hall-gatók tanulmányi igazgatója volt dr. György Lajos,irodalomtörténész. Ô folytattatta velem azt a mun-kát, amit Csûry Bálint megkezdett. Én is tartottam azegyetemi hallgatóknak magyar nyelvészeti elôadá-sokat, tudniillik az egyetemen csak irodalomtörté-nész professzor volt. Egyetlen hely volt, KristófGyörgy volt az irodalomtörténész professzor, és ter-mészetesen ô adott elô valami nyelvészetet, de nemlévén szakember, az újabb magyar nyelvészeti kuta-tásokban és eredményekben nem lehetett tájékozott.Én tartottam az egyetemi hallgatóknak nyelvészetielôadásokat 36-tól kezdve egészen 40-ig. És akkorezeken az elôadásokon vett részt mások mellett Már-ton Gyula és Gálffy Mózes.

1940 ôszén neveztek ki engem egyetemi tanár-nak, és attól kezdve aztán, természetesen, sokkal na-gyobb lehetôségem nyílt arra, hogy ne csak tanárok-nak szükséges ismereteket közvetítsek a diákok szá-mára, hanem ezeken az ismereteken túl a tudomá-nyos kutatásba is bevezessem a hallgatókat. Ebbenaz volt a módszerem, hogy mihelyst valaki már elsôéves korában feltûnt a nyelvészet iránt mutatottérdeklôdésével, akkor én azt rögtön környezetembevontam, szabad kutatási és tanulmányozási lehetô-séget biztosítottam abban a kis intézeti helységben,ahol én mûködtem. Nagyon korán, elsô, másodéveskorában már közöltem kis tanulmányaikat, és így el-indítottam ôket a tudományos kutatás útján.

– Professzor úr, napjainkban sokat hangsúlyoz-zák a diákok bevonását a tudományos kutatásba, akutató diák kialakításában milyen szerepe lehet egytanárnak?

– Ha a tanár észreveszi a diákjaiban, mondjuk ép-pen a nyelvészeti érdeklôdést, akkor lehetôleg minélközelebb hozza, minél közelebbi személyi kapcsolat-ba kerül a diákkal. Minél többször érintkezik vele,megbeszél tudományos kérdéseket, rámutat azokraa kérdésekre, amelyek tisztázatlanok, s amely irány-ba, ugye el lehet indulni, és érdemes elindulni, ésilyenformán aztán a tanár és a diák között hogyhakifejlôdik ez a közvetlen kapcsolat, akkor ez nagyongyümölcsözôen, eredményesen befolyhat abban a te-kintetben, hogy a diákból kutató legyen. Ma az a ne-hézség, hogy rendkívül magas az az óraszám, ami adiákra nézve kötelezô, és ez bizony a tudományosmunkában való elmélyülést természetszerûen meg-lehetôsen akadályozza. Mert a tudományos kutatás-ban nincsenek órák, és nem elégséges egy-két óra,hanem bizonyos állandó elmélyedésre van szükség.Ezt mondjuk, esetleg késôbb talán tudja magánakbiztosítani a diák, mikor már kikerül az életbe, és ot-tan el tud mélyülni a tudományos kutatásban. Az atapasztalatom, hogy ha a diák az egyetemi évek alattnem válik kutatóvá, akkor nehezen lesz a késôbbiek-ben, sokkal kedvezôtlenebb tanulmányozási körül-mények között, komoly kutató. Merthát itt, Kolozs-várt mégiscsak az egyetem tudományos könyvtárarendelkezésére áll, viszont ha elkerül egy vidéki vá-rosba, nagyon nehezen tud valamire menni a tudo-mányos kutatóeszközök megszerzése tekintetében.A diákság azt teheti, hogy már egyetemi hallgató ko-rukban igyekezzenek megszerezni azokat a legszük-ségesebb könyveket, tanulmányi eszközöket, ame-

Szabó T. Attila – Gy. Szabó Béla fametszete

1155

lyek – ugye az anyagi lehetôségeikhez képest – meg-szerezhetôk, és akkor mikor kikerülnek az életbe, ak-kor már egy kis olyan kézi könyvtáruk legyen,amely rendelkezésükre álljon a további évek kutató-munkája során. Én, legalább, úgy gyûjtöttem összeezt a kis könyvtárat, ami itten van, hogy egyetemihallgató koromtól kezdve egyre tudatosabban úgyválogattam össze a könyveket, hogy innen a szo-bámból ki se kelljen mozdulni, mert hiszen egy nyel-vésznek állandóan szótárakat, mindenféle munkákatkell tanulmányozni, és hogyha nincs ott, akkor na-gyon nehéz a tudományos kutatásba elmélyülni, amegfelelô adatokat, ismereteket, ugye, megszerezni.

– Újabban sokat írnak a szaklapok az úgynevezettKolozsvári Nyelvész Iskoláról. Milyen gyakorlati cé-lok elvégzéséért verbuválódtak össze tagjai?

– A tudományos kutatásban nagyon nehéz, márnyelvészeti vonatkozásban, mondjuk gyakorlati céltkitûzni. Gyakorlati célnak lehet nevezni a nyelvtu-dománynak azokat az ágazatait, amelyek közvetle-nül a jelenkori nyelvnek a befolyásolását, az alakítá-sát célozzák. Vagyis, tulajdonképpen a nyelvmûve-lést és a leíró nyelvtani kutatásokat, amelyek ugye aszép és a helyes beszédnek és írásnak a kellékeit is-mertetik meg a hallgatósággal. A nyelvtudomány-nak a legnagyobb része nem szolgálhat közvetlengyakorlati célokat. Mert mondjuk például nyelvtör-téneti vonatkozásban az, hogy milyen volt a magyarnyelvnek a története, vagy bármely nyelvnek a törté-nete, nehéz azzal kapcsolatban gyakorlati célokatemlegetni. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a nyelv-történeti kutatás nélkül és nyelvtörténeti ismereteknélkül nagyon nehéz az úgynevezett gyakorlat... atudománynak a gyakorlatban való érvényesítése,mert hiszen, ha nem ismerjük a nyelv történeti fejlô-dését, akkor nem tudjuk megállapítani azt, hogy amai nyelvszokásban, a ma jelentkezô nyelvi jelensé-gek közül melyek tekinthetôk olyannak, amelyek –történeti vonatkozásban – beleesnek a nyelvi fejlô-désnek a vonalába, és ezek ugye helyesnek tekinthe-tôk, és helyeselhetôk – és melyek nem esnek be, ame-lyek ellen, természetesen, aztán a nyelvmûvelônekharcolni kell. Tehát ilyen értelemben a nyelvtörténetis gyakorlati lehetôségeket nyújt a nyelvész számára:a nyelv, a mai nyelvnek az alakítása, vagy a mainyelvszokás szebbé, helyesebbé tétele tekintetében.

– Hát én, professzor úr, nem éppen a közvetlengyakorlati célokra gondoltam, hanem milyen nyelvjá-rási, vagy nyelvtörténeti munkákat kellett elvégezni...

– Na jó, hát ilyen értelemben a Kolozsvári Iskolá-nak éppen az volt – szinte úgy lehet mondani – azújítása, hogy kilépett a tudományos kutatómûhe-lyekbôl, és nagyon széles körû nyelvjáráskutatástvégzett részben a nyelvatlasz-munkálatokkal, rész-ben pedig az egyes nyelvi jelenségek helyszínen valómegfigyelése után ezeknek a jelenségeknek a tudo-mányos feldolgozásával. Ebben a tekintetben külö-nösen Gálffy Mózes és Márton Gyula tettek nagyonsokat, és a hozzájuk kapcsolódó többi, mai tanszéktagjai, akiknek a nevét most nincs miért felsorolni,mert mindenki a diákok közül ismeri, hiszen minde-nik tanítványa.

– Kit emel ki a professzor úr utódai közül, akiktovábbléphetnek az ön által megkezdett úton?

– Hát ez a magyar szakosok elôtt már szinte fe-lesleges kérdés, mert hiszen akik azt a tudománysza-kot adják elô, mellyel annak idején én foglalkoztam,

azok természetesen ilyeneknek tekinthetôk. Így Ger-gely Piroska és Kósa Ferenc kiváló kutatók, ma ismunkatársaim, a Szótörténeti tár szerkesztésében ôkis részt vesznek, de aztán nagyon komoly kutatóVámszer Márta, aki nem is finnugor nyelvészettelfoglalkozik... illetôleg hát nem abban a kérdésbenkutat tudományosan tovább, hanem magyar nyelvé-szeti kérdésekben, és éppen nyelvtörténeti kérdések-kel foglalkozik, nagyon komoly munkatársam a Társzerkesztésében. Még ki is van... Zsemlyei János, bárô inkább nyelvjáráskutató és a magyar–román nyel-vi kölcsönhatásoknak a kutatója, de ô is részt vesz aSzótörténeti tár szerkesztésében, és nagyon komolymunkás... Én a Kolozsvári Iskola megjelölést túlzás-nak tartom. Ezt nem régiben, mikor az Akadémián, aMagyar Tudományos Akadémián elôadást tartottammeg is mondtam, hogy tulajdonképpen az túlzás,mert a kolozsvári magyar nyelvészek nem dolgoz-nak más munkamódszerrel, mint ahogy általában amagyar nyelvészek dolgoznak. A kolozsvári nyelvé-szeket csak azért lehet, mondjuk, külön nyelvészetiiskolaként emlegetni mert sehol, egyetlen intéz-ményben sem folyik olyan tudatosan a közvetlenkörnyezet nyelvi megismerésére való törekvés, minta kolozsvári nyelvészeknél. Sehol a magyar nyelvte-rületen... a magyar nyelvterület egyetlen részén semvégezték el a helyszíni kutatásnak azt a nagyon rész-letekbe menô feldolgozását, mint Kolozsvárt. Tudni-illik a kolozsvári nyelvészek, éppen Márton Gyula ésGálffy Mózes vezetésével, az egész romániai ma-gyarság nyelvét az egyes településekre menôenmegvizsgálták, és az anyagot nagyon gazdag kérdô-ívvel felgyûjtötték. Úgyhogy például az egész szé-kelységnek minden egyes településre vonatkozónyelvi anyaga ma a kolozsvári egyetem magyarnyelvészeti tanszékének az adattárában ottan van,de ezen kívül a Marosmentének, a Szilágyságnak, segész a csángó vidéknek a teljes nyelvföldrajzi anya-ga össze van gyûjtve. Sehol a magyar nyelvészeknem végezték el ezt a gyûjtést. S azon kívül még megvan a Nagy romániai nyelvatlasz, amelynek az anya-gát éppen az én irányításommal Murádin Lászlógyûjtötte össze az Akadémia magyar nyelvészetirészlegében... Úgyhogy a kolozsvári nyelvészekilyen vonatkozásban nagy teljesítményrôl számol-hatnak be. Ilyen értelemben lehet beszélni Kolozsvá-ri Iskoláról. A másik pedig: nagyon komolyan dol-goztak a román–magyar nyelvi kölcsönhatások, sôt amagyar–szász nyelvi kölcsönhatások kérdésével is.Mert a román–magyar nyelvi kölcsönhatásról Már-ton Gyulának egy egészen külön kötete... sajnos köz-vetlenül halála után jelent már meg...

Emellett a kolozsvári nyelvészeti tanszék egy má-sik munkacsoportja az én vezetésemmel feldolgoztaa történeti vonatkozásait ennek a kérdésnek, hiszena Szótörténeti tár a nyelvi anyaga, cédulaanyaga,nagyszerû lehetôséget nyújtott erre.

– Professzor úr, tetszett említeni a magyar–némethatást, nyelvi hatást. Ezzel ki foglalkozott?

– Nagy Jenô foglalkozik, de sajnos ô elég keveset,mert ô is a Szótörténeti tár egyik szerkesztôje, és anémet értelmezéseinek is a szerzôje. Bizony ez na-gyon lefoglalja, s amellett néprajzi kutató, egymásután jelennek meg ilyen gyûjteményes kötetekben azô tanulmányai. Eléggé el van foglalva, úgyhogy saj-nos evvel a kérdéssel nem tud olyan mértékig foglal-kozni, ahogy kellene. De az, hogy a Szótörténeti tár

1166

szerkesztési munkájában részt vesz, az lehetôségetbiztosít majd számára – különösen, ha a szótár teljesegészében elkészül – , hogy ennek a kérdésnek a tör-téneti vonatkozásaival foglalkozzék. Bekerülnek eb-be a szótárba a régi erdélyi magyar nyelvben jelent-kezô román eredetû, és ugyanígy a szász eredetû,vagy pedig hát német eredetû kölcsönszók is.

– Professzor úr, megjelent eddig a Szótörténetitár elsô két kötete. Mikor várhatjuk a következôket?

– A harmadik kötet teljesen elkészült. Bukarest-ben van, most várom vissza... fele már itt is van ta-lán, és most várom vissza kötegeket, s remélhetôleg,hogy a jövô év elején valamikor nyomdába kerülhet.De már meg van szerkesztve a negyedik kötet is,amely elmegy a H betû végéig, és már dolgoznakmunkatársaim az ötödik köteten. A negyedik kötet-rôl nem mondhatom azt, hogy készen van mert amegszerkesztett kéziratoknak az átnézése még rámvár. Hát itt van egy része... hát állandóan dolgozok,itt van elôttem, most evvel foglalkozom, de ez na-gyon, nagyon nehéz dolog. Majd ha kimegyünkmegmutatom, hogy milyen terjedelmû egy szótár-nak a kéziratanyaga, s akkor látni fogja, hogy milyenmunka – részben a munkatársaim részérôl, részbenrészemrôl – amíg elkészül egy ilyen kötet.

– Most kik segítenek a professzor úrnak a továbbikötetek megszerkesztésében?

– Hát mondottam már az elôbb, hogy a tanszék-rôl Vámszer Márta, Gergely Piroska, Kósa Ferenc,azután Zsemlyei János. Ôk vannak a tanszékrôl.Azon kívül Nagy Jenô, Vígh Károly, Maksay Mária,Kürti Miklós és Török Judit. Az utóbbi három a Tan-könyvkiadó munkatársai, de közülük ketten, Mak-say Mária meg Török Judit tanítványaim voltak azegyetemen. Nagyszerûen dolgoznak. Szóval, olyaneszményi munkaközösség amely velem dolgozik,hogy ennél szerencsésebben összeálló munkaközös-séget nehezen tudok elképzelni. Semmiféle nézetel-térés, legfeljebb grammatici certant, tehát a nyelvé-szek vitatkoznak egymással nyelvészeti kérdésrôl,de a legnagyobb megértésben, a legnagyobb jóindu-lattal dolgoznak, és igazán semmiféle alapvetô né-zeteltérés nem zavarja meg ezt a munkát. Mindenszerdán találkozom a munkatársaimmal, ott átadjáknekem az anyagot, s akkor én azt megnézem, akövetkezô szerdán elmondom róla a véleményemet.Akkor átdolgozzák az anyagot, és aztán így folyik amunka.

– Ez a munka, ez az együttmûködés jelentette aprofesszor úr számára az igazi pedagógusi munkát?

– Itt érzem én azt, hogy csakugyan hatással tudoklenni, és tudom a munkatársaimmal... és nem magaslóról beszélve, hanem valóban a munkatársakkalegyüttdogozva, meghallgatva az ô véleményüket.Sokszor az ô véleményük hatása alatt elállok attól akívánalomtól, amit elôbb hangoztattam. Szóval esz-ményien közvetlen, és itten aztán csakugyan tudoknevelni. Mert mi volt a helyzet amíg elôadótanárvoltam? Minthogy úgynevezett normakérdések dön-töttek, én mindig csak elôadtam, a diákokkal alig is-merkedhettem meg. Nem vezettem soha szeminári-umot, azt valamelyik tanársegéd vagy adjunktus ve-zette, és így nem kerültem közvetlen kapcsolatba adiákkal. Alig volt olyan diák, akinek tudtam a nevét.Ezeken a megbeszélô órákon tudtam valamelyesthatást gyakorolni diákokra. Dehát az olyan... egy-kétóra egy évben, az úgyszólván semmi. Most azonban

ezen közvetlen együttmunkálkodás révén úgy ér-zem, hogy meglehetôsen nagy hatással vagyok amunkatársaimra, mert átadhatom nekik közvetle-nül, mindenféle külsô kötöttség nélkül át tudom ad-ni azokat az ismereteket, amelyeket én egy élet soránés a történeti nyelv vonatkozásában szereztem. Úgy-hogy nagyon-nagyon eszményi ez. A tudományoskutatók nevelése tekintetében tudok valamit csinál-ni, úgynevezett tudományos vezetô vagyok, akikdoktorátust akarnak szerezni, azok az én vezetésemalatt végzik a vizsgákra való felkészülésnek, s azu-tán a dolgozatok megírásának a munkáját. Úgyhogyez a két munka az, ahol igazán elememben érzemmagam, mert itten nagyon szép és mindenféle kö-töttségtôl mentes, közvetlen személyi kapcsolat ala-kul ki a kutató és a kutatást vezetô tapasztaltabb ta-nár között.

– Professzor úr, ha visszatekint munkás éveire,akkor mi lett volna jobb: egy összkomfortos akadé-miai szobában végezze munkáját, vagy vállalva a ta-nári élet mindennapos küzdelmeit? Ôszintén kér-dem a professzor urat.

– Nagyon csábító dolog az, hogy az ember minttudományos kutató, mondjuk nem éppen csak egyszobába elvonulva, de mondjuk csak a terepen dol-gozva és azután szobában, igenis elvonultan, csak atudományos kutatásnak éljen. Mondom, ez rendkí-vül csábító lehetôség. Úgy érzem azonban, hogy az,hogy tanár is voltam, és hát mint kutató is igyekez-tem valamelyes mértékig mégiscsak megtenni azt,amit tôlem elvárhattak. Kölcsönösen egyik segítettea másikat. Mint kutató a tanári nevelô munkában feltudtam használni azokat a tapasztalatokat, azokat azismereteket, amelyeket a kutatás rendjén szereztem.Tehát nem egyszerûen csak a másoktól kialakítotteredményeket tudtam a diákságnak elôadni, hanemhát a saját kutatási eredményeimet is, ami mindigszemélyesebbé teszi, érdekkel-többé teszi a tanárnakaz elôadását, mintha egyszerûen felolvassa mások-nak az eredményeit. Tehát úgy látom, hogy mégis-csak az a jó, hogy ha valakinek megvan az a lehetô-sége, hogy elô is adjon, és ugyanakkor elmélyült tu-dományos kutatást is végezzen. Mindenesetre a tu-dományos kutatásnak az elmélyültségét és a lehetô-ségét sokszor akadályozza az, hogy hát megszabotttanrendi kötöttséggel elôadásokat kell tartani, és akutatói munka legizgatóbb mozzanatakor annyibakell hagyni, mert hiszen szól a csengô és elô kellmenni. De azért mégiscsak azt tartom a tanári élet-ben nagyon szépnek, hogy, ahogy elmondottam azelôbb, kutatással is foglalkozzék és ugyanakkor a di-ákság körébôl is, részben a gyakorlati tanári munká-ra készítsen elô embereket, részint pedig a tudomá-nyos kérdések iránt érdeklôdô diákok közül kiemel-je azokat, akik a további kutatásra alkalmasak, ésezeket segítse a tudományos munka terén való elin-dulásban.

– Professzor úr, végül a magam és a VisszhangDiákrádió hallgatóinak nevében jó egészséget, jómunkabírást, hosszú munkás életet kívánunk!

– Köszönöm szépen!

POZSONY FERENC

A beszélgetést 1979. december 6-án készítettemSzabó T. Attila lakásán.

1177

Aradon, az egykori Neumann-féle cukorgyár környékén találha-tó az a negyed, amelynek neveegyszerûen csak Gáj. A cukorgyáregykori alkalmazottainak leszár-mazottai laknak itt a környékenalacsony, kis házaikban. Katoli-kus, református és unitárius em-berek, fôként magyarok, hisz anémetek már legalább 10–15 évekivándoroltak innen. Helyükbeegyre több román házvásárló jött,akik jelenlétükkel nagy mérték-ben befolyásolják az itteni lakos-ság nemzetiségi összetételét. Ter-mészetesen, hogy már ôk vannaktúlsúlyban és ez meglátszik ma-gán a negyeden is. Már nem ad-nak annyit az utcák rendjére éstisztaságára. A negyed római ka-tolikus plébánosa ft. Sándor Tiva-dar, aki egyben a Caritas vezetôje,büszkén vezetett végig megvaló-sított álmán, és miközben min-dent megmutatott, elmagyaráztaannak célját. A Caritas szervezetsokoldalú tevékenységérôl is-mert. Lelkes, önfeláldozó vezetôjesoha sem ül munka nélkül, tétle-nül. Többször is keresni kell,ameddig sikerül vele a találkozás.Amikor végre leültünk a plébániairodájában, arra kértem, mutat-kozzon be az olvasóknak.

– Aradon születtem, egy tizen-egy gyerekes családban, én vol-tam a kilencedik. Édesapám adó-tisztviselô volt, édesanyám házi-asszony. Iskoláimat I–VII. osztá-lyig szülôvárosomban végeztem,utána a Gyulafehérvári Kántoris-kola következett. Ennek befejezé-se után végeztem el a teológiát1965–1971 között. Még abban azévben, április 18-án Gyulafehér-váron Márton Áron püspök szen-telt fel.

– A teológia elvégzése óta, me-lyek voltak pályájának állomásai?

– Elôször Temesvárra, a Jó-zsefvárosba helyeztek 8 hónaprahelyettesítô káplánként, 1972.március 1-ig. Innen újabb 8 hó-napra Aradra, a Belvárosba ne-veztek ki. Október–novemberbenResicabányán voltam, majd de-cember 1-tôl arad-gáji káplán let-tem, de tevékenységem csak Kis-szentpálra korlátozódott. 1975-ben, amikor a gáji plébániát szét-

választották Szentpáltól, a szent-páli plébánia élére engem nevez-tek ki. Hozzám tartozott még fili-aként Sofronya, majd késôbb Kür-tös is. 1985. március 20-tól lettemarad-gáji plébános, azóta itt tevé-kenykedem.

– Hogyan kapcsolódott be akaritatív tevékenységbe, a Caritasitteni munkájába?

– Lelkészként már igen régenvégzek karitatív tevékenységet,hisz hitünk, hitvallásunk is elôírjaezt. A Caritas-munkába 1991-benkapcsolódtam be, amikor KóborGyörgy, a Caritas akkori vezetôjefelkért erre. Elsô lépésként megkellett teremteni az anyagi hátte-ret, amely a késôbbiek során biz-tosítja majd a Caritas szervezetszociális tevékenységét. Ezért hoz-tuk létre az Agrocaritas egységeitSzentpálon. Az ott mûködô Agro-caritason belül asztalos-, lakatos-és esztergamûhelyeink mûköd-nek, segítségükkel különbözô ja-vításokat és karbantartásokat tu-dunk megvalósítani. Itt állítottukmunkába a favágó fûrésztelepet,amellyel az általunk megvásároltrönköket dolgozzuk fel (hisz egygazdaságban mindig szükség vanfaanyagra), saját szükségletre, il-letve bérmunkában másoknak is.Itt állomásoznak teherautóink,traktoraink és itt szereltük fel azesztergapadjainkat is.

– Az elhangzottakon kívül mi-lyen más tevékenységet mondhatmagáénak az aradi Caritas?

– Ruhasegélyekkel igyekszünksegíteni vidékünkön a rászoruló-kon, az év folyamán kapott se-gélyszállítmányokból, állandó jel-leggel. Egy ruhaüzletünk is van, aplébániával párhuzamos utcában,nem messze a Caritas Komple-xumtól, ahol hozzáférhetô árakonjó minôségû ruhákat árusítunk. ACaritas Komplexumban május ótamár mûködik egy nôvérrel a Szo-ciális Központ, amely az otthonibetegápolásra szakosodott. Ami-lyen gyorsan lehetséges, itt fogjukbeindítani a szegények konyháját,amely meleg étellel fog könnyíte-ni igen nehéz sorsú egyéneken.Mindezt a tevékenységet pár al-kalmazottal tudtuk eddig megva-lósítani, de csak lassan, lépésrôl-

lépésre, ahogy anyagi helyzetünkengedte.

– Tudomásom szerint Ön egy-házi emberként az iskolatámoga-tó Aradi Alma Mater Egyesülettagja. Mióta lett tag, hogyan ésmivel foglalkozik az egyesületenbelül?

– Így igaz, alapító tagja vagyokaz egyesületnek, és már harmadikéve választottak újra. Az egyesü-leten belül a vidéki gyerekek fel-zárkózását segítem elô a matema-tika területén. Tudott dolog, hogya vidéki iskolákból érkezô gyere-kek eredményei gyengébbek,mint a városiaké. A Csiky Ger-gely Gimnáziumban tanuló vidé-ki diákok számára egy tanárt fize-tek, aki pótórákat tart délutánon-ként nekik. Ezt Caritas-alapokbóltudom megvalósítani, az anyagihozzájárulás külföldrôl szárma-zik.

Itt szeretném megemlíteni,hogy 1999-ben szintén mi, a Cari-tas munkacsoportja vállalta el aCsiky Gergely Gimnázium bent-lakásának átépítését és a tetôtérbeépítését, hogy ez az épület 120férôhelyes legyen, és hogy a vidé-ki diákokat befogadja, szálláshozés étkeztetéshez juttassa. Ezen azépületen 3 éven és 4 hónapon ke-resztül dolgozott a 12 fôs munka-csoport irányításommal. Az akko-ri városi fôépítész, látva ezt amunkát, megjegyezte, hogy ilyenkomoly konszolidációs munkátakkor, abban az évben, sehol semvégeztek Aradon. De valóban ígyis volt, mert mi beleadtunk min-dent, hogy jó munkát végezzünk.A régi alapot kiástuk és méteren-ként újraöntöttük, újraerôsítettük.1,20 méter mélységbe lementünk,hogy azt újraöntsük. Így kialakít-hattunk az alagsorban egy ebéd-

Egy rendkívüli emberBeszélgetés ft. Sándor Tivadar plébánossal,

az aradi Caritas vezetôjével

Sándor Tivadar

1188

lôt, egy konyhát és egy konditer-met, valamint raktárhelyiségeket.Szintén az Aradi Caritas fogadtabe a Gyöngyvirág Alapítvánnyalegyütt a már két éve Gyorokonmegszûnt iskola magyar tagoza-tának diákjait, akiknek ellátásáról(szállás, étkeztetés valamint dél-utáni konzultáció) mi gondosko-dunk. Ezekkel a diákokkal, akiketide, a Caritas-székházba fogad-tunk be, megmentjük az arad-gájiiskola magyar tagozatát a meg-szûnéstôl. Tavaly 8, idén 12 diáktanulhatott segítségünkkel ittanyanyelvén.

Emellett személy szerint min-den kulturális akciót támogatok;könyvkiadást, megemlékezést, adiákok versenyekre való szállítá-sát, kirándulások megszervezésétstb. 1996 óta az itteni fiataljainkminden évben részt vesznek a hil-desheimi (Németország) JosefHoomeyer püspök atya által ala-pított mozgalom, a Friedens-

grund (Béke alapjai) sátoros, nyá-ri összejövetelein. Ezeken két hé-tig több (10-12) nemzet ifjúságavesz részt, évente más-más or-szágban tartják. Az összejövetele-ken toleranciára, egymás megbe-csülésére, egymás értékeinek elis-merésére tanítják a fiatalokat. Azelsô összejövetelt itt nálunk, azArad megyei Szentpálon szervez-tük meg 100 fiatalnak a hildeshei-mi Máltai Segélyszolgálattalegyütt. Azóta fiataljaink eljutottakFranciaországba, Ukrajnába, Lit-vániába, Németországba, Horvát-országba, Szerbiába, Fehérorosz-országba, Lengyelországba, ta-valy pedig Németországba, Köln-be, az Ifjúsági Találkozóra. Azidén a boszniai táborozáson is je-len leszünk.

– Ön tudomásom szerint nem-csak a fiatalokat igyekszik össze-fogni, hanem a középkorúakat ésaz idôseket is. Mondana errôl isnéhány szót?

– A Caritas Házban több tucat-nyi középkorú és idôsebb férfi ésnô vesz részt azokon az énekpró-bákon, amelyek elsô felében temp-lomi énekeket énekelünk, máso-dik felében pedig népi énekeketszólaltatunk meg, és próbáljuk ez-által megôrizni ôket az utókorszámára. A részvevôk nemcsakgáji hívek, hanem a környékbelikatolikusokon kívül református,unitárius magyar emberek. Ittnévnapokat, születésnapokat ismeg szoktunk ünnepelni, hogy azembereket összetartsuk. Egyfajtaközösségalkotó célból rendezzükmindezt meg, hogy az itteniekbôlegy összetartó közösséget ková-csoljunk.

– Köszönöm a beszélgetést. Kí-vánok a sokoldalú tevékenységé-hez sok sikert, mély hitet, erôt ésegészséget.

BOÉR JENÔ

Mikó Imre, amikor kidobtákegykori iskolájából, a KolozsváriUnitárius Kollégiumból és könyv-kihordó lett, járt egyszer a Kolozs-vári Rádiónál – ahol én szerkesztôvoltam és éppen Nagyenyedrekészültem –, akkor azt mondtanekem, feltétlenül keressem felVita Zsigmond tanár urat. Ô jól is-meri, egyik könyvérôl írt azUtunkban 1969-ben.

Megköszöntem az informáci-ót, és mivel nekünk megvolt azUtunk-kollekció, hát megkeres-tem és meg is találtam az ô cikkét:Tudománnyal és cselekedettelvolt a címe, akárcsak a Vita-könyvnek.

„Három évszázad Nagyenyedhezkapcsolódó mûvelôdési törekvésekrôlkapunk nem összefoglaló áttekintést,hanem részletképeket… Vita Zsig-mond évtizedeket töltött a BethlenKönyvtárban, s ott nemcsak idegenve-zetô volt, hanem a könyvtár legszor-galmasabb olvasója. (…) Jó volna, haminden Enyed méretû városunknakvolna egy Vita Zsigmondja.”

Hát ennek az ajánlásnak az el-olvasásával kerestem fel Vita Zsig-mondot.

1973-ban jutottam végül elNagyenyedre. Egykori gimnáziu-

mi osztálytársam, Király Laci,magyartanár mutatott be VitaZsigmondnak, az a Király, aki1973-ban Vitával együtt írta mega Gyermek- és ifjúsági irodalomcímû tankönyvét, és aki nyugdíjastanárként ma is Nagyenyeden él.

Vita Zsigmond kedvesen foga-dott. Megajándékozott az 1972-ben a Kriterionnál megjelent Áp-rily Lajos. Az ember és a költô cí-mû kötetével. Elmondtam neki,hogy az irodalmi hagyatékot ösz-szeállító Réthy Andor kedves ta-nárom volt a kolozsvári piaristák-nál. Könyvében leírja, hogy aköltô a Jékely családi név helyettSzentimrei Jenô tanácsára válasz-totta Áprily, aki miután EnyedrôlKolozsvárra költözött, ReményikSándor jó barátja lett.

Elmesélte, hogy két nagy mun-kán dolgozik: már évek óta kutat-ja Jókainak Erdélyben tett látoga-tásait és a látogatásokból születettírásait. Például nagyon érdekesJókainak a Mócvidéken tett láto-gatása, és e látogatásból megszü-letett Szegény gazdagok címû re-génye. Emellett még kötetbe sze-retné gyûjteni Nagyenyeddel ésfôleg a kollégiummal kapcsolatosmunkáit…

Ennyit mondott nekem VitaZsigmond. És eltelt az idô, az ôideje is.

Most pedig születésének 100.évfordulóján fellapozom könyv-táramban Vita Zsigmond írásaités ezekbôl kirajzolódó arcát sze-retném bemutatni.

Azzal kell kezdenem, hogy Vi-ta Zsigmond 1942-ben lett a Heli-kon tagja, akkor jelent meg elô-ször a Marosvécsi Találkozón,akárcsak Szabédi László. De márjóval elôbb közölt az Erdélyi Heli-konban, és levelezett szerkesztôi-vel. Például Kuncz Aladár 1930.november 22-én kelt levelébôl

100 éve születettVita Zsigmond

Vita Zsigmond

1199

íme néhány részlet:„Kedves barátom,… a rengeteg kéziratolvasás mel-

lett a magam részérôl is nagy munká-ba vagyok elmerülve… Most tanul-mányozom a raktáron lévô kézirato-kat. Nem tudom, mi fog beférni a de-cember 1-i számba, de arról egészenbiztosan és feltétlenül biztosíthatlak,hogy a január 1-jei ünnepi számbanokvetlenül jön tôled valami. A Gidemindenesetre, s lehet, hogy még másis. Tehát addig légy türelemmel. Su-rányi-bírálatoddal leveled értelmébenfogok eljárni.

Ölellek igaz szeretettel:Kuncz Aladár”

André Gide, a fiatalok bálvá-nya meg is jelent a Helikonban1937-ben.

Sokat dolgozott Vita Zsig-mond. És gyönyörû szép ÁprilyLajosról és Jókai Mór erdélyi kap-csolatairól szóló munkája. De fel-tétlenül értékesek az 1983-ban aKriterionnál megjelent Mûvelô-

dés és népszolgálat címû könyvé-ben foglalt írásai. E kötet elsô írá-sa Az enyedi kohó címet viseli.Így kezdi:

„Elôször kocsin átutazva, kis-gyermek koromban láttam meg a kol-légiumot. A sarkon állott sötéten,csendben, komoran. Hatalmas és kis-sé félelmetes volt ezen az ôszbe hajlónapon. Aztán robogtunk, mert sürge-tett az idô. És akkor még nem sejtet-tem, hogy visszatérek ide, itt fogokotthont találni.”

Hát otthont talált az enyedikollégiumban, mint tanár, ésmegírta Nagyenyed múltjának ésjelenének történetét. Az Enyedrôlszóló legszebb és legértékesebbírásai ebben a könyvben vannak.És most, 2006-ban, amikor Nagye-nyedet és a kollégiumot ünnepel-jük, nem árt, ha belenézünk ebbea kötetbe. Olvashatunk benneBethlen Gábor könyvtáráról, ésBod Péter könyvtáráról is, SzászKároly és Hermányi Dienes Józsefitteni tevékenységérôl, Berde Má-

ria enyedi éveirôl és sok másenyedi vonatkozású írásról.

Vita Zsigmond megérte a mar-xista korszakot, de megérhette afelszabadulást is. Idôs volt ekkormár, de még mindig dolgozott. AHelikon egyik számában nagyonszép tanulmányt írt Kölcsey Fe-renc emlékezete címmel.

És mert a mostani enyedi ün-nepségeket is említettem, hadd fe-jezzük be ezt a Vita-emlékezést azô soraival: „A háromszázötven évesBethlen Kollégium kohójában Apá-czaitól Áprilyn át napjainkig nemze-dékek hosszú sorának tanításai olvad-nak egybe, és vezetik a mai ifjúságotaz építés, a végtelenül futó jövô or-szágútján”.

KOVÁCS FERENC

„Kicsi ország és mégis nagyok benne a távolsá-gok, magukra hagyatva, segítség nélkül dolgoznakbenne a tudós, író emberek”– írja Vita ZsigmondBod Péterrôl, de mintha önmagáról szólna.

„Vita Zsigmond (Nagyenyed, 1906. jún. 16. – 1998.jan. 1.): irodalomtörténész, bibliográfus. Szülôvárosában,1924-ben érettségizett. A tanárának, Áprily Lajosnak irá-nyításával mûködô irodalmi kör elnöke lett. A kolozsváriegyetemen 1928-ban szerzett magyar–román–francia sza-kos tanári diplomát. Egy évig Párizsban és Grenoble-banegészítette ki tanulmányait. 1928-tól a Bethlen Gábor Kol-légium tanára 1956-tól a Bethlen Könyvtár munkatársavolt. 1968-ban ment nyugdíjba. Szülôvárosának mûvelô-déstörténeti emlékeit kutatta” – csupán ennyit olvasha-tunk a 2000-ben kiadott Új magyar irodalmi lexikon-ban. Ennél jóval többet tudhatunk meg róla a Nagye-nyeden található könyvekbôl és újságcikkekbôl, deengem a könyvek mögött rejtôzködô ember érdekelt,ezért összeállítottam egy kérdôívet, amellyel felke-restem azokat, akik közel álltak Zsiga bácsihoz. Kö-zel egy tucat segítôkész adatközlô válaszaiból pró-báltam elképzelni, milyen lehetett az az ember, akiteddig csak mûvei alapján ismertem.

A kérdések és válaszok közül most csak részlete-ket mutatok be.

Milyen kapcsolatban állt ön, Vita Zsigmonddal?Ahány ember, annyi érdekességre hívta fel figyel-

memet. A rokoni, baráti, munkatársi, tanár-diák vi-szonyok más-más aspektusát emelték ki a híres iro-dalomtörténésznek. „Bennem a magas, szálfaegyenes ésmindig gyorsjárású tanár úr nagy tiszteletet ébresztett,amit még növelt a szúrós tekintet sokdioptriás szemüvegemögül. Bevallom, nagyon respektáltam. Engem az iskolá-ban nem tanított, de az életben annál többet…” A vála-szokból egyértelmûen sugárzik, hogy sikerült kivív-

nia embertársai tiszteletét. Imre Mihály és Imréné B.Edit elmesélték, hogy „Kétszer végigkerültük a diákem-lékmû környékét, mielôtt a tudós tanárhoz bekopogtunk.”

Milyen idôs korában ismerte meg ôt?Itt a korkülönbség szinte alig számított. Függetle-

nül, az ismeretség idôbeni terjedelmétôl, mindenadatközlô egyedi példaértékû élményekrôl mesélt.

Mit tud gyerekkoráról?„Gyermekkorát Gyulafehérváron, Diódon, a családi

házban és birtokon, valamint Nagyenyeden töltötte. Gyu-lafehérvári tartózkodása alatt édesapja katonai táborpa-rancsnok volt elôbb ôrnagyi, majd alezredesi rangban.Közben elemi iskoláit Pesten, a Vörösmarty utcai iskolá-ban kezdte el, majd a III–IV. elemit Gyulafehérváron ma-gántanulóként végezte el. 1916-ban került a Majláth Fô-gimnázium I. osztályába. A várfalak között csatangolt ját-szótársaival, két csoportra oszolva, nyilakkal felfegyver-kezve hadgyakorlatokat végeztek, barangoltak a tiszti kert-ben, a várfalak fölött lövöldöztek, majd felfedezték és meg-ismerték a Batthyaneum könyvtárat. Vallomása szerint ittkapta az elsô indíttatást arra, hogy könyvtáros legyen.Közben kirándultak a közeli hegyekbe, a Mamutra, az ÚjVilágba, a nyarakat pedig Diódon töltötte. […] egy kis da-rabka földet kaptak a gyerekek, s azt mûvelgették. A szom-szédbeli játszótársaitól megtanulta a legszükségesebb ro-mán szavakat. Gyulafehérváron német beszédet, katonaiindulókat és német vezényszavakat ismert meg. Késôbb azenyedi burgban a francia nyelvet igyekezett elsajátítani.”

Diódi emlékeirôl Vita Zsigmond így ír: „Ott volt ami homokvárunk, ott játszottunk napestig. Várat építet-tünk Sándor bátyámmal a homokból, pálcikákból katoná-kat, tobozokból kocsikat, almából teheneket, ökröket vará-zsoltunk. Ez volt a mi birodalmunk, ahol az álmaink meg-valósultak. […] Vissza is tértünk ide mindig, amíg lehe-tett, és visszatérünk gondolatban ma is, a szülôföldünkre.

Vita Zsigmond, az ember

2200

A választott szülôföldre, amelytôl nem szakíthatott el azélet…

A tisztviselôi pályák nem biztattak semmivel. Gazdál-kodásra egyikünknek sem volt hajlama sajnos. Egy ideigaz orvosi pályára gondoltam, de amikor a lovunk véresenfeltört hátának gyógyítása közben és egy foghúzásnál rosz-szul lettem, azt mondták, nem nekem való pálya. Legyektehát tanár!”

Rokonai közül kihez ragaszkodott különösen?Mindenkihez ragaszkodott: tisztelte elôdeit, sze-

retettel övezte körül családtagjait. Idôs korában Sán-dor bátyjával tartotta a kapcsolatot és nôvérével, Ma-tilddal, aki nagyon is anyáskodott felette. „Ezt azértállítom, mert fôleg már idôs korában, Zsiga bácsi sokszorhivatkozott beszéd közben, hogy »Matild ezt mondta«,vagy »Matild azt mondta«.”

Milyen viszonyban állt a régi arisztokrata csalá-dokkal?

A szellemi arisztokráciát kiemelt pozícióba he-lyezte, az embereket pedig nem származásuk, sokkalinkább gerincességük, emberségük alapján becsülte.„Ha lehetne ilyen minôsítést adni, akkor a bárókat, grófo-kat neki Áprily Lajos, Kuncz Aladár, Kacsó Sándor,késôbb Sütô András jelentették, kivéve az egyetlen igazibárót, Kemény Jánost…”

Melyek voltak kedvenc elfoglaltságai?Szabad idejében sétált, kirándult, olvasott, társal-

gott, de ilyenkor is gyakran írt vagy néprajzi gyûjtéstfolytatott.

Tartott-e háziállatot, voltak kedvenc állatai?Az állatokat saját otthonukban, a természetben

szerette látni, ezért nem tartott házi kedvencet.Szeretett-e kirándulni, sportolni?Unokája így emlékszik: „fiatal korában nagy méta-

partikban vett részt a Kollégiumban, illetve a Bethlen ut-cában jól lehetett szánkózni, ugyanakkor sízni is szeretett.Fizikai erejével még tinédzser koromban is meglepett,ugyanakkor 80 éves korában is nagyon gyorsan tudottszaladni. (Egy alkalommal együtt sétáltunk, megeredt egynyári zápor, amely elôl haza kellett menekülnünk – megle-pôen könnyen tartotta a lépést velem, 15 éves kamasszal)”.Emellett szeretett úszni és rengeteget kirándult. Fia-tal korában diákjai, barátai, családtagjai társaságá-ban tett meg kisebb-nagyobb túrákat. Kedvenc ki-rándulóhelyei: Szabaderdô, Kôköz, Csákja, Intre-gáld. Egy érdekes kirándulásról számol be MarkóGábor: „Velünk volt 1933-ban, Szász Árpád rajztaná-runk szervezésében 10 napos cserkészkirándulásunkon aRadnai-havasokban. Tutajjal mentünk az Aranyos-Besz-tercén. A Csalhó érintésével, a Békási-szoroson, Gyergyó-szentmiklóson, Tusnádon át Nagyenyedre.”

Késôbb, ahogy teltek az évek, a túrák rövidültek,de nem mondott le róluk, ezen alkalmak több céltszolgáltak: ilyenkor pihent, a világ zajából kiszaba-dultan rendszerezte gondolatait.

„Több füzetet írt tele kirándulásai élményeirôl, az út-vonal konkrét leírásáról. Idôs korában ezt elôszeretettel ol-vasgatta, és amikor én is megindultam elsô komolyabb tú-ráimra felelevenítette számomra ezen lejegyzéseit. Taná-csai több évtized távlatából is hasznosak voltak […] azótais élvezettel olvasom kirándulónaplóját. Nagyenyed kör-nyéke mellett végigjárta a Kárpátok jelentôsebb hegyeit(Kelemen, Retyezát), franciaországi tartózkodása alatt pe-dig az Alpokat is bejárta (Grenoble és Genf környékén)…”

Hol érezte igazán jól magát?Vita Zsigmond mindig megtalálta a maga helyét,

a tanári katedrától a könyvtárhomályig, a természet-

tôl a családi fészek csendességéig, mindenhol jólérezte magát. Tanárként diákjai sikerét igazán átélte,elôrehaladásukban, pályaválasztásukban segítetteôket.

Mit olvasott legszívesebben?Elsôsorban a magyar és francia irodalom gyöngy-

szemeit olvasta. Áprily, Reményik verseit, IllyésGyula mûveit kedvelte, emellett naponta kézbe vettea Szentírást is. Szívesen lapozott irodalomtörténetialkotásokat, fôleg a nagy elôdök írásait vagy a Beth-len Gáborról és koráról szóló tanulmányokat, ame-lyeket írásaiba is beépített. Örvendett a pontos ésszép munkának, a pontatlanságot és az elírásokatpedig keményen bírálta.

Mi szolgált kifejezetten örömére és mi hozta kia béketûrésébôl?

A pontos munkának, a megbízható barátnak ör-vendett, felháborította a pontatlan adatközlés, a ge-rinctelenség. Megbocsátó készségét példázza, hogyaz ôt feljelentôvel is szóba állt, és nem neheztelt rá.Nagyon boldoggá tette, ha kutatásai során olyananyagra bukkant, amelyrôl a közvélemény addignem tudott. Kun József, volt diákja így emlékezik:„Vita Zsigmond tanár úr volt az osztályfônököm. Ma-gyart és franciát tanított. Tôle tanultam meg felejthetetle-nül, hogy a speisz éléskamra, a cug huzat, és nem unszim-patikus valaki, hanem ellenszenves. Megkövetelte, hogylegyen mindenkinek helyesírási füzete, amelybe óránkéntbevezettük helyesírási és nyelvhelyességi hibáinkat.” Gát-lásaira világít rá a következô megjegyzés: „Emlékezé-sem szerint a diákok fegyelmezetlensége hozta ki a sodrá-ból. Raccsoló beszédével, néha esetlen mozgásaival nemtudott az osztályban kellôképpen fegyelmezni.”

Mit tud jellemérôl? Milyen pozitív/negatív jel-lemvonásai voltak?

„A szigorú Vita Zsigmond tanár úrból egy nagyonkedves, finom humorú Zsiga bácsi lett, aki, ha nem is túlgyakran, de beleszólt és részt vett a beszélgetésekben, silyenkor mindenki elcsendesedett, mert amit mondottolyan érdekes, szinte tudományos volt, hogy élvezettelhallgattuk.”

Milyen embertípust kedvelt, melyiket kerülte? A hangyaszorgalmú tudós nagyon is szeretett

vizsgáztatni, felmérni embertársait. Ezt egyrészt kí-váncsisága által serkentve tette, másrészt, mert min-denkivel a saját szintjén szeretett társalogni. A falusiparasztasszonytól a tudósig bárkivel szívesen társal-gott. Azonban kerülte a képmutató, nem toleránsember típusát.

Voltak-e rossz szokásai, szenvedélyei?Szenvedélyei nem voltak, viszont jó enyedi szo-

kás szerint minden ebéd közben, leves után meg-ivott negyven csepp bort. Ez is hozzátartozott egész-séges életmódjához, akárcsak a rendszeres reggelitorna, amelynek kiegészítôje volt egy fagörgôs szer-kezettel végzett masszázs. Ezzel bizony sikerült ki-vívnia a szomszédság bosszankodását is, akik mainapig felemlegetik Zsiga bácsi ébresztô tornáit.

Hitéletérôl mit tud?Naponta olvasta a Szentírást, gyermekeit is hit-

ben nevelte. „Elkötelezetten református volt, sokat be-szélt ennek történelmi tartalmáról, de spirituális aktuali-tásáról is.”

Milyen közös témát talált vele, mirôl beszélget-tek leginkább találkozásaik alkalmával?

„Bárkivel szívesen elbeszélgetett és próbálta átadni ahumán mûveltséget, illetve a helyes magyar beszédet. Ta-

2211

lán negatívumként említhetô, hogy idônként kizárólagos-nak tartotta a humán mûveltség fontosságát (ilyen érte-lemben szakbarbárnak nevezhetô), illetve azt, hogy beszél-getése elején mindig rákérdezve próbálta megismerni be-szélgetô partnere tudásszintjét, érdeklôdési körét… Ilyenmódon akarta megtudni, hogy milyen szinten lehet beszél-ni az általa kiválasztott témáról…”

Mi az, ami kiemelte kortársai közül?Kitartása, embertársaira ráirányuló gondoskodó

figyelme, következetessége. Sütô András szerint:„Aki évtizedek búvárlásaiból született könyveit olvassa:mindjárt tágasabb idôben érzi magát a szellem égboltjaalatt […] Ha újból az a kisdiák lehetnék, akinek dolgozatát1943-ban Zsiga bátyám elbeszélésként közöltette egynagyenyedi újságban, önként hajolnék a tenyere alá egy is-tenes nyakleves végett az írás zsengesége miatt, ám az elsôközlés felejthetetlen, gyermeki örömét ugyancsak vele osz-tanám meg…”

Melyik mûve áll önhöz legközelebb és miért?A válaszok is alátámasztják, hogy az ízlések álta-

lában különbözôek: Enyedi séták, Áprily-monográ-fia, Kerekecske-dombocska, Enyedi évek, enyediemberek, Tudománnyal és cselekedettel, Jókai Er-délyben.

Hogyan mutatná be Vita Zsigmondot hárommondatban?

„Örökké volt meghatározott célja: népét szolgálni. Ezta célt következetes kitartással szolgálni a megaláztatások,büntetések árán is. Így maradandót alkotni!”

„Nagy tudású irodalmár, az enyedi mûvelôdési életszolgálója. Elhivatott transzszilvanista, aki hitt mindenember egyéni értékében, nemzetiségtôl függetlenül. Kedé-lyes.”

„Hatalmas tudású ember. Kollégiumához ôszintén ra-gaszkodó, sorsáért aggódó, jövôjét féltô. Bátor ember volt,mert nem rettentette meg a hatalom állandó gyanakvása,megfigyelése sem.”

„Nekem ô a legbecsületesebb ember volt.”„Csendes, visszafogott, de jó humorú ember, nagyon

pontos, hangyaszorgalmú tudós volt.”Az adatközlôkkelfolytatott beszélgetések során számos érdekes szo-kást, jóízû történetet ismerhettem meg Vita Zsig-mond hétköznapjaiból. Érdekes étkezési szokások-kal lepte meg vendégeit, ilyen volt az almás csirke, a

mézes túró, amelyet apró falatokban csipegetett, apillanat, amikor Rózsika néni érezte, hogy fel kéneszolgálni a nélkülözhetetlen mentateát. Gyenge látá-sa miatt, amikor vendégeit végig kalauzolta Nagye-nyed környékén, távcsôvel kereste ki a fontosabb lát-nivalókat, sôt az iskolában is néha távcsôvel fürkész-te a táblát. Nagyon tetszett a következô kijelentése,amikor kedves vendégei meglátogatták: „Szedjetekszilvát, mert énelôlem már az utóbbi idôben elbújik”.Kedveskedésében gyenge szeme és elôrehaladott ko-ra akadályozta.

Ilyen volt az ember, akitôl „nemzedékek tanulhattákmeg […], közvetve és közvetlenül a módszeres, céltudatos,az örökké tanuló olvasást, az önálló és idôtálló kutató-munkát…”

Utoljára a rendszerváltás után szólt a csengôkalól az ifjúsághoz, és idézte Áprily Lajos A Fejede-lemhez címû ódájának alábbi sorait:

„Az újrakezdés vakmerô reményelegyôzte itt az ostromló halált,s daccal vágott a mindig új jövônek-Fejedelem, a fundamentum állt!…”

Hozzá pedig kedves diákja, Sütô András szóltutoljára az ôrhegyi temetôben: „A holnap tudni fogja,ki voltál minekünk tegnap, Zsiga bátyám. […] Leszünk,míg Bethlen Gábor vára áll, míg fennmaradásunk szellem-ôrségében olyan férfiak, harcosok lesznek, amilyen Te vol-tál, te, szívünkben és emlékezetünkben örökkön megmara-dó Vita Zsigmond bátyám!”

SZABÓ EMÍLIA

Adatközlôk: Adamovits Sándor, író, Marosvásár-hely; Csávossy György, tanár, Nagyenyed; Imre Mi-hály, egyetemi tanár, Debrecen; Imre Mihályné BartaEdit, tanár, Debrecen; Józsa Miklós, tanár, Nagye-nyed; Király László, tanár, Nagyenyed (a Vita családbarátai); Major Etel, Marosvásárhely (VZs lánya);Török Gáspár, Marosvásárhely (VZs rokona); VeressIstván, egyetemi tanár, Kolozsvár (VZs sógora); Vö-rös Alpár, tanár, Kolozsvár (VZs unokája); MarkóGábor, Nagybánya (VZs diákja); Gyôrfi Dénes,Nagyenyed (VZs munkatársa).

Dolgozatirányitó tanár: Dvorácsek Ágoston.

A Mûvelôdés folyóirat áprilisi számában KönczeiCsongor Táncos (ellen)pontok címû cikkében az erdé-lyi néptáncélet átgondolására szólítja fel a közvéle-ményt. Írásában elsôsorban a hivatásos néptánce-gyüttesek gondjait elemzi. Viszont Könczei nem tér kia táncházak helyzetére és szerepére. Ezt próbálom pó-tolni a következô kérdések mentén: merre halad maaz erdélyi néptáncélet? Valódi hagyományápolómunkának lehet-e tekinteni a néptánccsoportok tevé-kenységét? Mire való a néptánc?

Kallós Zoltán, Kossuth-díjas folklórkutató nyilat-kozta: „a magyar tánc improvizatív, rengeteg motívumot,tánclépést variálhat a táncos saját kedvére”. MartinGyörgy és Tímár Sándor pedig az anyanyelvi szintenmegtanulható néptáncolás elméletét dolgozta ki, amitTímár gyakorlatba is ültetett. A Tímár-iskola filozófi-ája szerint a gyermeket lehetôleg születésének pilla-natától kezdve körül kell vegye a zene és a tánc. Így a

táncos megnyilatkozás ugyanolyan természetes leszszámára, mint a beszéd. Mindhárom folklórkutató aszabadon táncolás, az improvizáció fontosságát hang-súlyozza, amelynek lényege az önkifejezés.

Aki látott adatközlôt élôben táncolni, pontosantudja, vagyis inkább érzi, hogy a mozdulatok belsôtartalmakról árulkodnak, azaz láthatóan mindenestôlbeleadják magukat a táncolásba. Ôket tekintjük irány-adónak, pedig milyen messze áll tôlük mindaz, amimanapság a modern hagyományôrzésben zajlik! Amai (néptánccsoportba járó) fiatalok táncismeretesokszor csupán koreográfiák betanulásáig terjed.Képtelenek az önkifejezésre. Ellentét húzódik tehát atánccsoportban, próbákon betanult és színpadon elô-adott néptánc, valamint a táncházban, saját kedvre,improvizatív módon elôadott tánc között. A mai kul-túrpolitika, az anyagi hátteret biztosító alapítványok,de még a Néptánc Egyesület is az elôbbi felfogásban

Tévúton a néptáncélet

2222

gondolkodnak, vagyis tánccsoportok fejlesztésévelképzelik el a hagyományôrzést.

Az egykori paraszti világ lehetôséget adott a ha-gyományok természetes terjedésére. A tánc apáról fi-úra, idôsrôl fiatalra öröklôdött át, így több generációáltal tökéletesített és gazdagított formanyelvet sajátí-tott el a fiatal, amit aztán ô is tovább csiszolhatott. Afalu zártsága pedig intimitással, bensôségességgel töl-tötte fel a táncalkalmakat. Ami ma a hagyományôrzésszlogenje alatt zajlik, már messze nem errôl szól, igaz,nem is szólhat errôl. Viszont kétségtelen, hogy a tán-colás a csoportok mûhelyeibe szorult be, ahol a for-ma, a mozdulatok elsajátítása kerül elôtérbe. Kevésbélényeges a tartalom, ami tulajdonképpen az érzés,amit a táncoló a tánc nyelvén fogalmaz meg és ad kimagából. A tánc eredeti funkciója tehát a szórakozá-son túl az, hogy jelek és szimbólumok felhasználásá-val sajátos, mindig az adott helyzetre alkalmazható,kommunikációs kódként mûködjön egy meghatáro-zott közösségen belül. A színpadon elôadott néptánc,ahol kötött a mozgássorozat, nem érvényesülhetmindez, mivel tánccsoport-közönség közötti kommu-nikációs helyzet áll fent, nem pedig táncos-táncos kö-zötti és táncos-zenész közötti, ahogyan a táncházban.De természetesen szükség van tánccsoportokra is. Aközönség gyönyörködik a látványban és megtapsoljaa fellépôket. Ez rendben is van, csakhogy nem állha-tunk meg ezen a szinten. Tánchagyományaink nagyrészét átmentettük, de az emberek életébôl az átkerülta színpadra. A táncház révén viszont a néptáncolásújra sokaknak lehetne hétköznapi szórakozási módja.A táncházban, ahol a kedv alakítja az eseményeket, anéptánc visszanyer valamennyit eredeti funkciójából.

A táncházak visszaszorulása egész Erdélybenmegfigyelhetô. Székelyföldet leszámítva (ott sem túlgyakori) sok erdélyi városban nincs igazi, rendszerestáncház, például Kolozsváron sem. Pedig ott háromnagy létszámú amatôr táncegyüttes és rengeteg tán-colni vágyó egyetemista van. Ha mégis táncházat szer-veznek Kolozsváron, meg lehet figyelni, hogy a háromtáncegyüttes tagjainak többsége nem igazán jeleskedika szabadtáncban. Sokan el sem jönnek táncházba, vagyha el is jönnek, legtöbben fel sem állnak táncolni. Anagyváradi táncház évek óta mûködik, de jelenleg jobbesetben is csak 10-15 embert mozgat meg hetente. ANagyvárad Táncegyüttes az energia nagy részét fel-emészti. Egész Erdélyre jellemzô, hogy a tánccsopor-tok kerülnek elôtérbe. Ha hagyományôrzésrôl van szó,mindenki a csoportot hozza fel példaként. A táncházranem marad sem idô, sem pénz. Ott lesz táncház, aholfelbukkan egy megszállott, aki saját idejét és pénzét ál-dozza rá. A falvakban pedig, néhány kivételtôl elte-

kintve, már nem szokás hagyományos táncmulatságotszervezni. Központi akarattal és segítséggel lehetneváltoztatni a tendencián. Bizonyára történne valami atáncházak érdekében, ha például a Romániai MagyarNéptánc Egyesület (ami Könczei szerint a hazai tánc-élet szakmai ernyôszervezete) felvállalná az erdélyitáncházmozgalom újjászervezésének a feladatát.

A táncházak hangulatát egyedül a nyári néptánc-táborok idézik fel. Szinte minden jellegzetes néptánc-cal rendelkezô tájegységnek van már önálló tábora.De feltevôdik a kérdés, hol fogják a fiatalok a tábor-ban megtanult anyagot kigyakorolni, hol fogják ma-gukévá tenni? Egyéb híján a néptáncegyüttesben. Acsoport vezetôje viszont elsôsorban nem az önkifeje-zést várja a táncosoktól, hanem, hogy megtanulják akoreográfiát.

A Mûvelôdés folyóirat a Bogáncs–Zurboló Egye-sülettel közösen a VIII. Ifjúsági Néptánctalálkozó al-kalmából kerekasztal-beszélgetést szervezett Kolozsmegyei együttesvezetôkkel, néptáncoktatókkal. Azeszmecserén a falusi hagyományôrzô néptáncegyüt-tesek problémáit vitatták meg és azt, hogyan enyhít-hetne ezeken például a néptánc egyesület. Kiderült,rengeteg gondja van a csoportoknak, sokat a megszû-nés fenyeget. Nem csoda, hogy ennyi bajuk van, mertnem teljesíthetik azt a szerepet, amiért létrejöttek. Egynéptánccsoporttól nem várhatjuk el, hogy megállítsaa tánchagyományok felszámolódását vagy, hogyvisszafordítsa ezt a folyamatot. A szervezett táncórákés a színpad idegenek a hagyományos táncolás rend-jétôl. A táncházakat kell visszavinni a falvakba! Olyantáncalkalmakat kell szervezni, ahol a szabadtánconvan a hangsúly. Így újra felfedezhetnék a táncolás él-ményét, mint különleges szépségû, egyszerû szórako-zási módot. A fiatalok biztos sokkal nagyobb kedvveljárnának táncházba, mint próbára.

Kallós Zoltán, Martin György és Tímár Sándormegállapításai más irányba mutatnak, mint amit amai erdélyi néptánc-elit követ. A hivatásos táncegyüt-tesek lassan beilleszkednek az európai modern tánc-mûvészet folyamataiba, vagy megmaradnak a folk-lórmûsorok szintjén. Munkájuk fontos és szükséges.Ez viszont még nem nyitja meg a néptáncolás lehe-tôségét a tágabb közönség elôtt.

Minden bizonnyal a régi nagy generáció is re-ménykedik a táncház feléledésében. Fülöp Hajnalka,Kostyák Alpár, Könczei Árpád, Panek Kati és még so-kan, akik már a 77-es kolozsvári kezdéskor vagy az-óta bekapcsolódtak, igazán értik, mit jelent táncházbajárni, mit jelent táncházasnak lenni.

STANIK BENCE

Érdeklôdve (hogy végre reagál valaki), kissé el-szomorodva (hogy vajon tényleg ennyire nem köz-érthetô, amit/amirôl írok?), ugyanakkor furcsállvaés enyhén felháborodva (hogy mennyire naiv és tájé-kozatlan valaki, de akkor miért ír?) olvastam StanikBencének Táncos (ellen)pontok címû írásom elsô ré-széhez való hozzászólását. Valahogy olyan ez, mintaz adomabeli diák esete, aki arra a kérésre, hogy be-széljen Arany Jánosról, azt feleli, hogy „Arany Jánosnagy költô volt, de Petôfi Sándor...” Mert az írásom-

ban én nem a táncházról, de még nem is a hagyo-mányôrzésrôl, hanem a már jelentôs közpénzeketfelélô erdélyi magyar színpadi (nép)táncmûvészethelyzetérôl töprengtem.

De a félreértés elkerülése végett szeretnék né-hány dolgot pontosítani:

1. Az Erdélyi Magyar Néptánc Egyesület nem at-tól ernyôszervezet, hogy Könczei annak mondja/tartja (megtisztelô gondolat...), hanem statútuma,tagszervezetei és fôképp tevékenysége miatt tekint-hetô (és tekintett) a hazai (nép)táncélet irányadószakmai szervezetének.

2. A táncház – ha már táncházról van szó – egyadott közösség hagyományos, s mint ilyen a részve-

A félreértés elkerülése végett...

2233

vôk által alakított és fenntartott szórakozási formája.Alapfunkciója: egy adott fiatal közösség találkozásihelyszíne, ahol legalább annyira fontos a beszélgetésés ismerkedés, mint maga a tánc, tehát szórakozás,mulatozás, italozás, buli… Miért lenne „kiemelt” fel-adata az Erdélyi Magyar Néptánc (és nem Táncház)Egyesületnek ezen tevékenységek elsôdleges támoga-tása? (Amúgy ma ezt a közösségi táncalkalmat falun/is/ úgy hívják: diszkó. Hogy ez mennyire jó vagysem a hagyományôrzés szempontjából, az más kérdés,de ez a valóságon nem változtat.)

3. És még egy megjegyzés a tradíció ôrzés/át-adás kérdésköréhez. A tudatos hagyományôrzés és-ápolás elsôsorban oktatási folyamat: igencsak naivés irreális gondolat, hogy napjaink folyamatosanváltozó világában a mesterségesen visszaültetettmag külsô segítség nélkül megmarad. Ha nincs meg-felelôen képzett szakember (legyen az oktató, zenészvagy akár „csak” szervezô), aki ezt a tudatos hagyo-

mányôrzést megfelelô tudással, helyzetismerettel ésnem utolsó sorban kellô empátiával nem tudja ka-matoztatni, akkor felesleges anyagi és szellemi po-csékolásról beszélünk. (Ez talán a válasz arra, hogymiért nem mûködnek rendesen/rendszeresen várositáncházaink.)

4. S végül arról, ami úgy tûnik, egyik alapproblé-mája a hazai néptáncos életnek: a megfelelô szakkép-zés hiányában igen nagy az átjárhatóság a különbö-zô mûfajok (táncház, színpadi néptánc, táncszínházstb.) és szintek (hagyományôrzô, mûkedvelô/hiva-tásos) között. Ez önmagában nem is volna baj, fôlegnem, ha egy táncos tudatosan képes megkülönböz-tetni a felsorolt mûfajokat és szinteket, szerepkörö-ket. Mert, ha ez nem sikerül, akkor bizony zavarosfejtegetések születhetnek. És ezért ajánlom StanikBence figyelmébe (is) írásom második részét. A félre-értés elkerülése végett...

Bekezdô – relikviák a színpadon?Az 1970-es években induló erdélyi táncházak,

majd táncháztalálkozók és -kalákák elmaradhatatlanrészvevôi voltak a falusi hagyományôrzô, ún. adat-közlô táncosok, csoportok. Általuk tulajdonképpenemberközelbe lehetett hozni, közvetlen kapcsolatotlehetett teremteni, magyarán meg lehetett érinteni,és egyben mutatni azt a népi kultúrát, aminek tuda-tos megôrzésére és ápolására vállalkozott a várositáncház. Ilyenkor – a természetes és hasznos kontak-tusok mellett – szinte kötelezôszerû volt (és most isaz) minden valamirevaló táncházasnak, néptáncos-nak a folklórgyûjtés. (Külön írást érdemelne azon el-mélkedni, hogy a nyilvánvaló eredmények mellettmilyen mértékû kárt okozott az etnográfiai – s ezenbelül fôleg az etnomuzikológiai és etnikoreológiai –kutatásnak ezen mûkedvelôk gyûjtôhada.) És ez azúzus nem változott az 1990-es években sem, sôtmegsokszorozódott az egyre több néptáncfesztiválés tánctábor hatására. (A fokozott technikai fejlôdéspedig megsokszorozta a mûkedvelô gyûjtéseket is.)De mi és miért volna gond ezzel a gyakorlattal? – te-hetjük fel a kérdést, hiszen talán ez a kapcsolatte-remtés tûnik a hagyományôrzés és -ápolás egyiklegkézenfekvôbb és leghatékonyabb formájának. Aztalán a kisebbik gond, hogy minden felkapott vidék-nek kialakultak a sztár-adatközlôi, így sok helyennem ismerjük (és már nem is fogjuk megismerni) ateljesebb közösségi tradíciót. A nagyobbik gond,hogy egy társadalmi és kulturális tényezôt igen elha-nyagolt, mondhatni figyelmen kívül hagyott a tánc-házas/néptáncos közösség: a hagyományos népikultúra az elmúlt évtizedekben teljesen megválto-zott, felbomlott és megszûnt vagy átalakult, ezért azújabb generációk már vagy nem ismerik egyáltalán atudást, vagy tudásuk nem megfelelô szintû. Ígyugyanazokat – az idô múlásával egyre idôsebb – sze-mélyeket láthatjuk, hallhatjuk ma is ezeken az alkal-makon, mint az 1970-es vagy 1980-as években. Demiért szükséges erôltetni ezeknek az idôs adatkö-zlôknek a színpadi szereplését? Hogy újra és újramegmutassuk az eredeti, autentikus hagyományt?De hiszen amikor a hagyományos néptánc színpad-

ra kerül, kiszakítva természetes közegébôl, meg-fosztva eredeti funkciói nagy részétôl, az autentikus-ság felvetése kikerül a tradíció kérdéskörébôl. Hogyújra és újra gyönyörködhessünk a „romlatlan” nép-tánc és népzene erejében? De hiszen a hajlott kor sokesetben már csak mímeléshez elég. Nem szükségel-tetik különösebb empátia, hogy alkalomadtán egye-nesen sajnálkozva nézzük a szóban forgó, hetven- ésnyolcvanéves hagyományôrzô bácsikáknak és néni-kéknek színpadi szerepeltetését, fôképpen táncolta-tását, egy amolyan (parafrazálva a Budai Fonó ZeneiHáz közelmúltban lezajlott népzenegyûjtô program-ját) „ütött az utolsó óra” program keretében…

S akkor vajon nem relikviákat mutogatunk? Egy-fajta táncpanoptikum, (még) mozgó múzeum a szín-padon. Ez nem lehet cél! Az archiválásnak, a doku-mentálásnak, a szakavatott gyûjtésnek jól körülhatá-rolt formái léteznek, tehát nem ilyen alibire volnaszükség a színpadi táncmûvészet és a hagyományosnéptánc viszonyában.

Gerincmotívum – kérdések a színpadi táncmûvé-szet és a hagyományos néptánc viszonyábanA színpadi táncmûvészet – más mûvészetekhez

hasonlóan – szintén a nemzeti romantika korában fe-dezte fel a hagyományos népi kultúrát. Akkor kez-dett kialakulni a színpadon feldolgozandó néptánc-ról az a képzet (s egyben közízlés), amit aztán akülönbözô korok és kultúrközösségek, mûfajok ésalkotások a mai napig átvesznek. Legyen szó nép-színmûrôl, a szocializmus táncos parasztképét tálaló(Mojszejev stílusú) balettrôl (felénk idétlenkedésrôl),hivatásos és mûkedvelô néptáncegyüttesek, sôt ha-gyományôrzô csoportok fellépésérôl, vagy akár atáncházakról: ez az állandóan mosolygó, boldoganmulató és táncoló nép stilizált színpadi megjeleníté-sének képzete. Mintha a hagyományos tánckultúraegy kimeríthetetlen örömforrás volna az emberiségszámára, s így a táncra perdülés együtt járna egy ál-landó (és sokszor értelmetlen) vigyorgással. Ez a kép-zet elfedi/felejti, hogy a tánc mindig is nagyon ko-moly dolog volt (gondoljunk csak rituális formáira),és ma is az, fôképp a mûvészeti formáiban. (De az a

Táncos (ellen)pontok II.

2244

néptánc hagyományos közegében is: ha jól megfigyel-jük a falusi táncosokat, elsôsorban a táncra, a táncospárra, illetve a muzsikusokra igen figyelô és összpon-tosító arcokat láthatunk. A táncmulatság tehát nemazonos magával a tánccal.) De lehet-e egyáltalán amulatozás mutogatása önmagában célja a táncmûvé-szetnek? Nem lehet. És akkor? Ismerôs a fesztiválokelengedhetetlen kellékévé, s ez által monotonná váló,muzsikaszóval, táncszavakkal és (fôleg) vidámsággalteli táncos népviseleti felvonulások látványa? És aszínpadi háttérben népi szôttesekkel terített asztalok-nál üldögélô, borozgató személyek látványa? És a ba-juszát pödörgetô, kalapját igazgató, a reflektorfénytôlegybôl kurjantó mûparaszt látványa? S ha már a szín-padon vagyunk: mirôl is szólnak az ilyen jókedvû ko-reográfiák? Általában semmirôl, dramaturgiai vonal-vezetés nélkül bizonyos (boldog) vidékek bizonyos(vidám) táncait láthatjuk. (Fesztiválokon, találkozó-kon sorozatban.) De vajon van-e hagyományôrzô mo-soly és jókedv, vagy esetleg ez adja az autentikussághangulatát? Egyáltalán: mitôl autentikus a néptánc aszínpadon: a külsôségektôl? Nem. És, ahogy említet-tem, az autentikusság felvetése a színpadon kikerül atradíció kérdéskörébôl, mivel itt már csak egy adottprodukció önmagához mért autentikusságáról lehetbeszélni.

És akkor? Mihez kezdhet a néptáncot színpadontáncoló hivatásos vagy mûkedvelô elôadó? Vállaljatovábbra is (és itt elsôsorban az ízlésre, s nem magá-ra a táncolásra gondolva) ezt az erôsen stilizált tánc-stílust, a mesterkélt mulatozás örökségét? Vagymegpróbál megfelelni a színpadi mûvészetek sza-bályrendszereinek, s a (nép)táncanyag koreografálá-si folyamatait dramaturgiai vonalvezetéssel temati-kussá tevô (nép)táncszínház jellegû elôadásokatkezd játszani…

A gerincmotívum változata – a (nép)táncszínház,mint táncmûvészeti mûfaj

A koreográfia szó szerint táncírást jelent, de a tör-téneti fejlôdés során a szó táncmû értelme vált elsôd-legessé. A táncmû egy tudatosan szerkesztett elôa-dó-mûvészeti alkotás, amelyik egyenrangú a szín-mûvel, a dalmûvel vagy a zenemûvel. A koreográfusíró/rendezô, szerzô/irányító egy személyben, aki-nek elképzeléseit, utasításait a táncosok (a táncmûszereplôi) szintén tudatosan követnek, természete-sen saját egyéniségükhöz (tehetségükhöz) és techni-kájukhoz (tánctudásukhoz) mérten. Így van (kellenelegyen) ez a néptánc színpadi feldolgozása esetébenis, ahol jelenleg egy-egy adott koreográfia a tradicio-nális tánckultúránk egy-egy szeletének bemutatásá-nál többre nem törekszik. Az imitáció azonban ön-magában nem mûvészet! Maradjon a falusi hagyo-mányôrzô együttesek feladata (és kötelessége) sajáttáncos tradícióiknak színpadi (minimális feldolgozá-sú) elôadása. És maradjon a gyerek- és ifjúsági tánc-együtteseink számára, mint (etnikus) hagyománya-ink megismerésének egyik eszköze. De felnôtt mû-kedvelô és (fôleg) hivatásos együtteseink színpadiprodukciói – az alapkövetelménynek tekinthetô (sokesetben sajnos még fellelhetetlen) tudatos szerkesz-tésen túl – valami tartalmat is kellene közvetítsenek,azaz szóljanak valamirôl. Legyenek ezeket a mûso-rokat tematikus koreográfiák, táncjátékok vagyegyenesen táncszínházak, a lényeg, hogy általuk azerdélyi magyar (nép)táncélet táncmûvészetként iga-

zolja létjogosultságát. Igaz, ez az út már nem tekint-hetô szó szerinti hagyományôrzésnek, legalábbisnem abban a formában, ahogyan azt jelenleg társa-dalmunk elképzeli, viszont ahogy Bartók és Kodálynemzedéke különbséget tudott tenni a hagyományôrzése és gyûjtése, valamint a mûvészet között, mi-ért ne tudna korunk (nép)táncos közössége és kö-zönsége?

Ugyanakkor az is igaz, hogy a (nép)táncszínház,mint táncmûvészeti mûfaj sokkal intenzívebb és ma-gasabb szintû képzést igényel mind a koreográfu-sok, mind a táncosok tekintetében. Egy mûfajilagösszetett táncjátékot már nem lehet csak eltáncolni,azt el és meg is kell játszani. (Nem beszélve arról,hogy az erdélyi (nép)táncos közösségben egyelôrekísérletezô mûfajként jelenlevô táncszínházi alkotá-sokban máris kétféle megközelítés, irányvonal léte-zését észlelhetjük: az egyik konkrét témák, akár iro-dalmi mûvek feldolgozására, a másik inkább adotthelyzetek, érzések bemutatására törekszik.) Többekközött ezért volna szükséges élesebb határokat von-ni a színpadi tánc(mûvészet) és a (nép)táncolás kö-zött. Mert aki a hagyományôrzéstôl és -ápolástól fût-ve, vagy pusztán a szórakozástól hajtva akar (nép)-táncolni, az járjon táncházakba, tánctáborokba, tánc-tanfolyamokra. De aki színpadra áll, az nyújtson apuszta esztétikai élményeken túl valami tartalmat is!Ezért ahhoz, hogy beszélhessünk erdélyi magyar(nép)táncmûvészetrôl, szükséges a (nép)táncszín-ház, mint mûvészeti mûfaj meghonosodása. Ennekegyik elsô lépése lehet a hagyományos tánckultúraszínpadi használatának, feldolgozásának, egyszóvalmegjelenítésnek eszközeit és mértékeit tisztázni.

Lezáró – a hagyományos tánckultúraszínpadi megjelenítésérôl

Egy adott (nép)táncos elôadásra (egyben tánc-együttesre és koreográfusra) igen meghatározó lehetaz alkotási folyamatokban felhasználandó forrás-anyagok kiválasztási szempontrendszere, azaz hogymilyen mennyiségû, illetve minôségû táncanyag ke-rül feldolgozásra. Például a holisztikus és monogra-fikus látásmód mind a tudományokban, mind a mû-vészetekben már rég meghaladott, ezért lehetetlenegy-egy táncanyagból mindent, de még a sokat ismegmutatni, mivel így könnyen elhalványodhatnakjó ötletek, megoldások, s a hosszú lében megfullad-hat a koreográfia. Ugyanúgy nem lehet olyan mûsortkészíteni, ami egyszerre akar hiteles folklórmûsor(mi az, hogy hiteles?) és komoly, fajsúlyos üzenetettartalmazó táncköltemény lenni.

Az elôadó-mûvészetekben az arányérzék kérdé-se, hogy mibôl mennyit és miért. Ezt korszakonkéntbefolyásolhatja ugyan bizonyos divattáncok, divat-zenék, divatstílusok hangsúlyosabb jelenléte – elegészen a szemet kápráztató, de tartalmilag silány(nép)táncrevük megjelenéséig –, de maradjon az öt-let, annak közérthetô és világos kibontása az elsô-rangú. Ehhez pedig a hagyományos táncanyag meg-jelenítése csak eszköz, s önmagában nem cél: színpa-don nem lehet több, mint egy feldolgozott tradicio-nális táncnyelv, amit merészen alakíthatunk és hasz-nálhatunk egy adott téma bemutatásához.

KÖNCZEI CSONGOR

2255

Olvasmányélményeim alapján az idôk során kiraj-zolódott bennem egy modern, mintegy másfél milliólakosú város a skandináv félszigeten: Stockholm. Is-mereteim Európa egyik legszebb városáról és a napja-inkban oly sokszor emlegetett jóléti államról azonbanmeglehetôsen sekélyesek voltak. Annak idején a kö-zépiskolában, a fôiskolán nem sokat tanultunk róla,így aztán megragadtam Greta Garbo, Ingrid Bergmansvéd színésznôk, Ibsen norvég író, Strinberg svéddrámaíró, Igmar Bergman svéd rendezô, a svéd acél,a Nobel-díj fogalomköreinél.

Amikor 2004 januárjában megkaptam KalocsiMargit elnökasszony meghívását két hétre a stockhol-mi Magyar Házhoz egy képzômûvészeti album ösz-szeállításához szükséges anyaggyûjtésre és egy egyé-ni grafikai kiállításra, az elsô gondolatom az örömután az volt, hogy milyen keveset is tudok e városról.Pótolni akarván e hiányosságot beszereztem néhányútleírást, útikalauzt, képzômûvészeti albumot, ma-gyar, román és német nyelven.

Lelki szemeim elôtt feltárul „a vizek városa”, aho-gyan még nevezik Stockholmot, a Gamla Stan szûk si-kátoraival, a szigeteket összekötô hidak sokaságával,bájos kis öbleivel, patinás épületeivel. Lépésrôl lépés-re megadja magát kitartó ostromunknak, beköltöziktudatunkba.

Svédország politikai, szellemi és gazdasági köz-pontja a fôváros, Stockholm, a királyság, a minisztéri-umok, a parlament, a legfelsôbb bíróságok és hivata-lok székhelye. Alapítását a hatalmas Birger grófnak(1250–66) tulajdonítják, aki a Staden és a mellette fek-vô másik szigetet fallal vétette körül. A falakon belülépített városrészeket azonban a dánok hadjáratai többízben elpusztították. A város a Norrström-szoros jobbés bal oldalán helyezkedik el, és a Mälaren-tó néhányszigetén. A 14 szigetre épült város, számos új ne-gyedével Stockholmot a világ egyik legszebb városá-vá teszik. Partjai alacsonyak, számos kis öböltôl szag-gatottak.

Hangulatosak a különbözô városnegyedek elneve-zései: Lionslätten – Oroszlánlapály, Gröndal – Zöld-völgy, Lasberg – Lacihegy, Liljeholmen – Liliompart,Aspudren – Nyárfa-félsziget – hogy csak néhányatemlítsek.

A város vezetôsége 1671-ben a német NicodemusTessint alkalmazta fôépítésznek. Közösen a francia Si-mon de la Vallée mûépítésszel leteszik az alapjait alegszebb épületeknek, épületegyütteseknek. Tessin,valamint fiai és unokái tevékenysége Stockholmbanolyan, mint Bernini és Borromini tevékenysége rómaiviszonylatban: mindenhol találkozni velük a város te-rületén, jelenlétükkel súlyt adnak a város építészeti

Galéria

Észak Velencéje– Stockholm

Az illusztrációkat a szerzô grafikáiból válogattuk.

2266

stílusának, rányomják bélyegüket a kor építészetére. A Gamla Stan (Öreg város) legnagyobb szigete a

Stadsholmen. A sziget óriási történelmi örökség. Leg-érdekesebb látnivalója a Kungliga Slottet (Királyi pa-lota). A palota XVI. Károly Gusztáv király hivatalosrezidenciája. Az egykori Tre Kronor (Három Korona)erôdítmény helyén épült, amely a 13. században jöttlétre és a következô században királyi rezidencia lett.A Vasa királyok az erôdöt reneszánsz palotává alakí-tották át, de 1697-ben egy tûzvész alkalmával földigégett. Helyére az ifj. Nicodemus Tessin tervezésébenegy új palota épült. Az újjáépítés fél évszázadot vettigénybe és 1754-ben fejezôdtek be. A palotának 608szobája van, melyeket 11 Párizsból hozatott szobrászés 10 inas munkái díszítenek.

XVI. Károly Gusztáv király és Szilvia királyné iro-dái a palotában vannak, itt fogadják a Svédországbalátogató elôkelôségeket és tartanak hivatalos találko-zókat. A közelmúltban a király áthelyezte tartózkodá-si helyét a drottingholmi palotába.

Belépünk a palotába. A Trónterem, a Királyi ká-polna csodálatos diszítésûek, III. Gusztáv Múzeuma akirály olaszországi útjáról hozott márványszobrokatállítja ki, mesebeli a Tre Kronor Múzeum, a Kincstárvalamint a Királyi Fegyvertár. De menjünk sorra. ATrónterem (Rikssalen) ünnepélyes környezetet kínálKrisztina királynô ezüst trónjának. A trónt 1650-benkoronázása alkalmából kapta ajándékba MagnusGabriel de la Gardie dúsgazdag fôúrtól. Ausburgbankészítette Drentwett aranymûves. A trónterem beren-dezése lenyûgözô. A trónt oldalról XIV. Károly Jánosés II. Gusztáv Adolf szobrai díszítik, a párkányokonpedig a Béke, az Erô, a Vallás és az Igazság szimboli-kus szobrai állanak.

A palota építése ötven évig tartott. Ezen belül igensok gondot fordítottak a Királyi kápolna belsô díszíté-

sére. A munkálatokra Tessin felügyelt, de nagy részétCarl Hårleman végezte. Együttmûködésük sok szépépületet, belsô teret eredményezett. Az idôk során akápolna sok mûkinccsel gazdagodott. Ezek közül alegfrissebb a királyi párnak 1976-ban ajándékozott hatdarab 17. századi stílusú bronz korona és két darabkristálykorona.

A Livrustkammaren (Fegyverterem) Svédországlegrégibb múzeuma. Mintegy öt évszázadra vissza-menôleg bemutatja a királyi öltözetet, fegyverzetet éskocsikat. 1633-ban alapították. Kiállított tárgyai közüla legrégibb Gusztáv Vasa király 1548-ból származó si-sakja. Számottevô érdekesség még Adolf Frigyes ki-rály és Lovisa Ulrika királyné 1751-ben viselt öltözete.Csak a király öltözetét mintegy 2 kg súlyú ezüst díszí-ti. A Fegyverterem alagsorában kiállított hintók közültalán a legszebb a XI. Károly koronázására (1696) Pá-rizsból hozatott hintó. Említésre méltó még az az1740-ben készült, arannyal bevont szánkó, amelyetMária Terézia német–római császárnô ajándékozottIII. Gusztávnak. Érdekes látvány a Királyi palotában aKungliga Myntkabinet, a három emeleten elhelyezke-dô reprezentációs termek, a régi királyi lakosztályok,a rendek termei, az országgyûlés nagyterme. Lenyû-gözô látvány a Viktória szalon, mely mintegy 25 mhosszú és 10-12 m széles terem.

Értékes látnivalókat kínál a Tre Kronor Múzeum,mely a palota északi oldala alatt megôrzött, rommá lettTre Kronor erôdítmény legrégibb részében kapott he-lyet, valamint III. Gusztáv antik múzeuma, ahol többmint 200 szobor látható sok más antik váza mellett.

A Kungliga Myntkabinettet (Királyi Pénzverde)fentebb már említettem. A múzeum bemutatja a pénztörténetét a 10. századtól napjainkig. A kagylópénztôla drachmáig, dinárig, napjaink bankkártyájáig hosszúaz út és változatos. Emellett a múzeum ízelítôt ad a600 éves éremtervezésbôl, bemutatja úgy a hagyomá-nyos, mint a modernebb érméket. Gondolok itt a No-bel-díjasok számára készült érmékre. A múzeumbanlátható az elsô svéd érme, melyet Olof Skötgonung ki-rály készíttetett. Egy másik ritkaság Krisztina király-nô érme 1644-bôl, amely a világ legnehezebb pénze(19,7 kg ) súlyú.

Az Óvárosból a Helgeandholmenre (Szentlélek-szigetre) a Stallbron (Istálló-híd) vezet. A középkor-ban kórház, a 17. századtól pedig a király istállói vol-tak a szigeten. Az 1800-as évek végén az istállókat le-bontották, és 1897 végén letették a Riksdag (Ország-gyûlés) és a Riksbank (Birodalmi Bank) épületénekalapkövét. 8 év múlva 1905-ben elkészült az új épület,mely otthont adott az Országgyûlés és a BirodalmiBank számára. A késôbbiekben az Országgyûlés ide-iglenesen a Sergel Torn téri Kultúrpalotába, a Birodal-mi Bank pedig véglegesen a kultúrpalota mögöttiBrunke-berg téren álló szürke gránitépületbe költö-zött. Az Országgyûlés épületének tetôzetén Sveaanya áll a trónja elôtt, kezében kard és jogar.

A közeli Gusztáv Adolf teret a Királyi palotával aNorrbro (Északi híd) köti össze. A századfordulónnépszerû korzó volt. A hidat 1807-ben avatták fel, dea hídfôt díszítô két zöld oroszlán alig 1926-ban kerülta helyére. A híd keleti oldaláról lépcsôk vezetnek a sa-lakkal beszórt teraszra. Itt látható Carl Milles egyikkiváló alkotása, a karjait kitáró, sisakos Solsångaren(Napdalnok). Az itt helyet kapott másik szobor a Ködleánya, Gustav Lundberg alkotása.

A Riksbron kôhídon keresztül a Belváros sétálóut-cájába, a Drottninggatanba jutunk. A pompás üzletek-kel zsúfolt utca mindig forgalmas, csak a kétoldalt rit-

2277

mikusan elhelyezett fekvô kôoroszlánok jelképezneknémi nyugalmat az utca pezsgô forgatagában.

A Gusztáv Adolf tér közepén a névadó, II. GusztávAdolf ül zömök lován. Fején babérkoszorú, jobb kezé-ben parancsnoki bot. A szobor 1763-ban készült. A mö-götte álló bankház helyén állt Stockholm elsô szállodá-ja, az Abraham Rydberg szálló (1857), melyet 1914-benlebontottak. Az épületbôl csak a márvány bejárat ma-radt épen, ami jelenleg a Millesgården elôtt áll.

Egykoron az operaelôadásokat a Bollhusetben(Labda-házban) tartották. Egy idô után a Bollhusetszûknek bizonyult és III. Gusztáv megbízta Carl Fred-rik Adelcrantzt a Királyi Színház építésével. A királytaz Operaház helyén álló régi operában gyilkoltákmeg 1782 márciusában. Nevéhez fûzôdik az operameghonosítása Svédországban. Ô volt az, aki olasz ésnémet zeneszerzôket hívott Svédországba, hogy ittsvéd költôk szövegeire operákat komponáljanak. Azelsô svéd operaelôadás 1773 januárjában volt az azótalebontott Bollhusetben. Az 1782-ben felavatott muta-tós épületet száz évi használat után lebontották.

Az új Operaházat 1898-ban avatták fel, Axel An-derberg mûve. A nézôtér mintegy 1100 személy befo-gadására képes. A nézôteret két darab kéttonnás csil-lár világítja meg. A nézôk az elôadások szüneteibenaz aranyozott tükörszalonban gyûlnek össze. A neo-klasszikus stílusban épült új Operaház a térség dísze.Kiváló elôadásoknak ad otthont, híres svéd operaéne-kesek képei díszítik falait.

A Stortorget impozáns tér a Gamla Stan központ-jában. Két dolog is érdekessé teszi. E tér volt az 1520.novemberi vérfürdô színhelye, és az itt épült Tôzsdeépületének felsô emeletén tartja a Svéd Akadémia ha-gyományos ünnepi gyûléseit. De vegyük sorba ôket.1520. november 8-án II. Krisztián dán király amnesz-tiát és háromnapos örömünnepet rendelt el a Tre Kro-nor erôdítményben. A vigadozókat azonban hirtelenbezáratta és eretnekség vádjával letartóztatta. A kö-vetkezô napon 82 svéd nemest és stockholmi polgártítélt el és fejeztetett le a téren. Ez az esemény a stock-holmi vérfürdô néven került a történelembe.

A Stortorget (Nagytér) közepén álló impozáns kút,a Pumpen, a Tôzsde építészének Erik Palmstedtnekmûve 1778-ból. A tér, a Stortorget, tulajdonképpen aBörsen (Tôzsde) épületének befejezésével nyert egy-séges képet. 1776-ban maga III. Gusztáv avatta fel. Azépülettel szemközti ház sarkából ágyúgolyó áll ki. Amonda szerint a lövést több mint ötszáz éve a TreKronort ostromló dánok adták le.

A tér másik érdekessége a Börsen emeletén mûkö-dô Svéd Akadémia. Évente egyszer, nyilvános gyû-lést tartanak a királyi család jelenlétében, amelyen 18frakkba öltözött akadémiai tag elôtt gyertya ég és egypohár víz áll. A díjat 1901 óta minden évben decem-ber 10-én, Nobel halálának évfordulóján ítélik oda. ANobel-békedíjat az oslói városházán adják át, ugyan-azon a napon. A díjak értéke ma már közel 8 milliókorona. Egyébként azt is itt kell elmondanom, hogy aNobel-díj ünnepségeket a Konserthusetben szokáktartani a Hörtorgeten (Szénapiacon).

Kéthetes stockholmi tartózkodásom végén szomo-rúan gondoltam arra, hogy e rövid idô alatt mily ke-veset láthattam e gyönyörû városból. Babits Mihálytidézve: „Mennyi munka maradt végezetlen! / S a gyönyö-rök fája megszedetlen...”

TAKÁCS GÁBOR

2288

I. Találkozás Móricz Jánossal

1985-ben meghívtak Torontóba egy 1930-as hagya-ték feldolgozására. Az anyag a Royal Ontario Múze-um raktárában és könyvtárában volt, a hét öt napján amúzeumban dolgoztam és minden kedden a MagyarHáz könyvtárában, mert nem vihettem magammal azotthoni könyvtáramat (Malonyai, Orbán Balázs). Egyalkalommal bejön egy magas szôke, szép szál ember,arca nagyon hasonlított az én betlenfalvi sógoromé-hoz. A könyvtárost kereste, az éppen kilépett. A férfileült, én folytattam a munkámat, nem törôdtünk egy-mással. Pár perc múlva megjött Berzi Jóska, és ôk ottcsendesen beszélgettek az íróasztal mellett. Egyszerodajön hozzám a magas ismeretlen és megkérdi, hogya moldvai csángó kötetbe én is írtam-e? Én azt vála-szoltam, hogy dr. Kós Károllyal és Nagy Jenôvelegyütt gyûjtöttük az anyagot 1953-ban, én késôbbmég többször is jártam Moldvában. A Moldvai csán-gó népmûvészet végül 1981-ben jelent meg a népmû-vészeti sorozat negyedik kötetként.

Leült mellém, bemutatkozott és megkérdezte,hogy nem volna-e kedvem elmenni Ecuadorba, az in-dián textíliákat tanulmányozni. Ô ugyanis a csángókötetben azt látta, hogy sok hasonlóság van az indiánés a csángó viselet között. Elállt a lélegzetem, látta,hogy megszólalni sem tudok, azt mondta, hogy alud-jak rá egyet, nem muszáj rögtön válaszolni.

Kérdezte, hol ebédelek másnap. Ferenczi Tibornál,a csárdában. Mikor? Egy és kettô között – válaszol-tam. Mikor a könyvtárból eltávozott, megkérdeztemBerzi Jóskát, hogy milyen ember. Mégis egy vadide-genhez nem indulok le Ecuadorba. Rendes magyarember, volt a válasz, és én ebben megnyugodtam.Másnap, mikor a múzeumból átsétáltam Ferenczi Ti-bor vendéglôjébe, Móricz már ott volt a két szárnyse-gédjével. Kézfelemeléssel jelezte, hogy ott vannak. Énis megebédeltem, utána odajött az asztalhoz és meg-kérdezte, hogy mit álmodtam. (Általában nem sokatszaporítottuk a szót.) Mondtam, hogy megyek, ha amunkámat itt befejeztem. Kérdezte, hogy melyik azutazási irodám, a Barcza Veráé – válaszoltam, ô akkorfelajánlotta, hogy 1000 dollárt letesz, és telefonon tart-juk a kapcsolatot. Átadott egy névjegyet, hogy ha bár-mi probléma adódik, csak vegyem elô.

1986 februárjára nagyjából befejeztük a munkát,már a hely sem tartott, s akkor jeleztem Móricznak,hogy megyek. Nagyon jó az idôpont, mondta, a tró-pusi esôs idôszakon túl vannak, és akkor tudunkmajd dolgozni. Mikor ecuadori vízumot kértem, ki-sült, hogy az Egyesült Államokon átutazok, igaz,hogy csak átszállok egyik repülôrôl a másikra Miami-ban, de akkor is kell a vízum. A csomagomat felad-tam már, mikor ez kiderült, és egy kerek napot vára-koztattak az amerikai követségem, amíg beütötték apecsétet. Másnap útra kelhettem. Móricz telefonon je-

lezte: számoljak azzal, hogy Ecuadorban 28 fok melegvan. Kanadában mínusz 19-rôl indultam, a télikabáto-mat a repülôtéren felszállás elôtt munkatársam, Leho-tay Vera kezébe nyomtam, s egy könnyû kosztümbenfelszálltam a gépre. Miamiban kellett váltani, de nemakartak felereszteni az equadori repülôre. Akkorelôvettem Móricz János névjegyét, és ettôl nagy udva-riasan átengedtek.

Guayaquilben a repülôtéren rögtön megláttamMóricz Jánost, sudár alakja kiemelkedett a tömegbôl.Bemutatta szárnysegédjét, elmondta, hogy a köztársa-sági elnök unokája, s csomagunk nem lévén gyalog in-dultunk a szálloda felé. Én, mint falusi kislány Pesten,tátottam a számat és nem vettem észre a járda szélén amély árkot, ami a trópusi esôt volt hivatva levezetni.Akkorát estem, mint egy tuskó. A két férfi megrémült,összekapartak. Szerencsére csak a sípcsontomat ütöt-tem meg. Elvonultunk ebédelni. Szállodai szobábanmár ott várt a csomagom és 3 pohár nyers gyümölcslé,mert azt mondta, hogy arra szükség van ônáluk. Azebédnél megbeszéltük, hogy kimegyünk a vilkabam-bai nyaralójába, és onnan indulunk a másik szárnyse-gédjével, Vadász Zoltánnal az indiánokhoz. Este felhí-vott, hogy reggel indulunk Vilkabambába, mert meg-érkezett a németországi aranykutató csoport. Én márakkor nem tudtam ráállni a lábamra, szorgalmasanborogattam a sípcsontomat. Abban egyeztünk meg,hogy ô megy, de én maradok. Másnap a szárnysegédédesanyjánál ebédelek, körülnézek a városban, és har-madnap útra kelünk egy államtitkár társaságában, akiszintén üdvözölni akarja a német kutatócsoportot. Ag-godalmamra megnyugtatott, hogy ha nem is tudokspanyolul, németül elbeszélgethetünk, mert az illetôédesapja a németországi követségen dolgozott és ôgyerekként ott nôtt fel.

Másnap jelentkezett a szárnysegéd, megmutattaGuayaquil nevezetességeit és elvitt az édesanyjához.Akkor éppen dagály volt, én életemben akkor láttamelôször apályt s dagályt. Nagyon kedvesen fogadott aköztársasági elnök lánya, kivitt a kertbe, megmutattaa hatalmas papagájt, és mert tudta, hogy a textíliák ér-dekelnek, elôvett egy érdekes övet, amit annak idejénNixon elnöknek készítettek, de mivel ô közben le-mondott, az ecuadori látogatására már nem kerültsor, így az öv megmaradt, és nekem ajándékozta. Hal-latlan érdekes volt az öv, mert a Nixon útját ábrázoltajelekkel, ahogyan elindult volna hazájából, és meg-ékezett volna Equadorba. Mutatta a Földet állataival,

Vadrózsa

Erdélyi szemmelEcuadorban

Saraguro. Hazavárjuk a szövô férfit. Útitársam Vadász Zoltán,Móricz János szárnysegédje, valamennyi fényképet ô készítette.

2299

a jármûveket, amivel jött volna, autót, vonatot, hajót,közbül volt az üdvözlet, majd a vendégfogadó ház, azitteni állatok, jármûvek és legvégén az Isten háza, aszentségtartóval.

Repülôvel indultunk Vilkabambába az államtitkártársaságában, akivel németül kedélyesen eltársalog-tunk. Mikor megérkeztünk megdöbbentô hír foga-dott. A németországi aranykutató csoport vezetôjeelôzô nap meghalt. Az történt ugyanis, hogy amikormegérkeztek, nagyon frissnek érezte magát, kilova-golt az aranybányákhoz, és feltehetôen nem volt idejeakklimatizálódni. Mire Móricz odaérkezett, akkorramár halott volt. Nekem azzal volt szerencsém, hogyegy napot feküdtem a lábam miatt.

Vacsoránál együtt voltunk. Az asztalfôn MóriczJános és az államtitkár ült, engem a németekkel szem-be ültettek, mert velük tudtam társalogni.

Másnap reggel 6 óra lehetett, csodálatos napkeltevolt, a hegyek felôl, mintha egy hatalmas fekvô óriástvilágított volna meg és kellemes hajnali szellôfuvalla-tot éreztem, ami a kovásznai Tündérvölgyre emlékez-tetett. Lehetséges-e, hogy a Föld két végén ugyanaz alégáramlat fújdogál? Lehet, hogy ettôl érnek meg ma-gas kort az ottani emberek? Móricz mesélte, hogy Vil-kabambában nem ritka a százéves ember.

Reggelinél Móricz Jánossal megbeszéltük a teen-dôket. Az én feladatom az lesz, mondta, hogy az ecu-adori indiánok viseletét és szôtteseit tanulmányoz-zam. Összesen két hét állt rendelkezésünkre. VadászZoltánnal indultunk el, aki a spanyol mellett az indiá-nok nyelvét is beszélte. Ô fényképezett mindent, amitarra méltónak tartottam.

Március 2-án keltünk útra terepjáróval. Három-ezer kilométert tettünk meg, háromezer méterrel atengerszint felett, 10 nap alatt...

Útinaplómból

1986. március 2–12.Vásárnap vasárnap SaraguróbanUtunk elsô állomása Saraguro volt, a kukorica ha-

zája. A saragur törzset Ipolyi Arnold is említi (IpolyiArnold: Magyar mythológia. 1854, XLVII. l). MóriczJános szerint a saragurok a népvándorlással bekerül-tek a Kárpát-medencébe, de mert nem tetszett nekik ahely, visszafordultak, keletre indultak és a Bering-szoroson át Észak- majd Dél-Amerikába vándoroltak.

Vasárnap napsütéses délelôtt érkeztünk a telepü-lésre. A nép tódult ki a templomból a térre. Mivel en-gem elsôsorban a viselet érdekelt, felfigyeltem arra,hogy a fiatalabb nôk és férfiak egyforma kis karimájú,magas tetejû bolti posztókalapot viseltek, az idôseb-bek pedig széles karimájú, lapos tetejû szalmakala-pot. Általában középtermetûek, és simán hátrafésülthajukat egy ágba fonják. Úgy tûnt, hogy mindenkinépviseletben van, nem láttam városiasan öltözöttembert. Többen voltak mezítláb, de volt, akinek gu-micsizma, tornacipô vagy nyári lapos sarkú cipô volta lábán.

A nôk ünnepnap kétnyüstös, fekete, apró, élére ál-lított, vizesen lerakott és napon szárított, nyitottgyapjúszoknyát viselnek. (Kalotaszegen a kendervá-szon fersinget ugyanígy lelucskolják.) Ennek derekátcsíkosan szövött övpántba gallérozzák. Ez alólmessze világít a ciklámen vagy kobaltkékkel 2-3 ujj-nyira szegélyezett, ráncolt fekete alsószoknya. Hét-köznap a nôk és a gyerekek is csak ezt viselik, és szí-nes övszalaggal rögzítik a derekukra. Az ingblúzukfehér, újabban ciklámen vagy türkiz lékri szabású. E

A poncho szövését Saraguróban, a kukorica hazájában már szö-vôszéken férfiak végzik (csak a férfiak szônek).

Saraguro. A kötelet lábujjukba akasztott szálakból a ház elôttfonják.

Otavalo. A kicsi bubát pókakötôvel tekerik körül akárcsak amoldvai csángók.

3300

fölé kerül a félvállra vagy kétvállra vetett posztóhí-mes fekete vállkendô, melyet elöl fémszálból sodrottkötôn függô, 15 ágú Nap-melltûvel (topo) tûznekössze. A vállkendô látni engedi az élénk színû blúztés a többsoros gyöngyöt. Az öltözetet félholdas vagycsillagos fülbevaló egészíti ki. A fiatalok a nagyobb,piros köves vagy gyöngyös, az idôsebbek a kisebb éskék vagy fehér köves fülbevalót szeretik. A szövött öv– akárcsak a gyimesi és moldvai csángóknak – egyiklegôsibb ruhadarabjuk. Ezen figurális és geometrikusmotívumok, madarak, füsûk, farkasfogak, vízfolyá-sok váltakoznak.

A férfiak legjellegzetesebb ruhadarabja a két szél-bôl szôtt, színes gyapjúval összevarrt, fekete ponchovagy felsô. Alul egy szintén kétnyüstös, egy szélbôlvaló, teljesen szabás, karöltô nélküli kb. 78x185 cmnagyságú, 30 cm-es nyaknyílású, gyapjú szôttes alsóruhadarabot viselnek.

A poncho alól kilátszik a fekete rövidnadrág, amitfôleg fiatal férfiak viselnek, az idôsebbeken fehér, var-rás nélküli gyapjúnadrág van. Ennek megfelelôje ná-lunk a hétfalusi csángó gyerekek parittyagatyája.

*Pár évvel ezelôtt a párizsi Museé de l’Homme-ban

alkalmam volt megfigyelni, hogy az a keskeny szö-vött öv, amelyet nálunk, Moldvában a 19. és 20. szá-zad fordulóján még nemzetiségi különbség nélkül vi-seltek, az nemcsak Kelet-Európára jellemzô, de a lap-poktól – jóformán az Északi sarktól az Egyenlítôig –valamennyi önellátásra berendezkedett nép vagynépcsoport ismeri, készíti, s nem egy napjainkban isviseli.

Az 1930-as évek végén még magam is szôttemFinnországban és a 20. század második felében nemegy csíkos vagy mintás övet meg bubatekerôt fényké-peztünk és rajzoltunk a Bákó környéki vagy a Tatrosmenti csángómagyar falvak asszonyain, gyermekein.

Elképzelhetô örömöm, amikor a saragurói vásáronés késôbb Otavalóban szebbnél szebb övekben gyö-nyörködhettem az árusoknál meg a kisebb-nagyobb le-ányok derekán. Hát még mikor megláttam, hogy a ki-csi babákat éppen úgy csongolyítják be és tekerik körüla geometrikus és figurális mintájú bubatekerôkkel,övekkel, mint minálunk Lészpeden. Vendéglátóm megis lepett egy szép zöld-fekete övvel.

Közelebbrôl szemügyre véve ezt az érdekes ecua-dori övet, készülhetett volna ez minálunk is bárme-lyik nyüstös szövôszéken, de szövôtáblán vagy egy-szerû botocskákkal is. A mintát minden esetben a fel-vetô szál adja, tehát láncoldalú. A vetülék szál látha-tatlan marad a párosan felvetett zöld és fekete szálakközött.

Aki a szövéssel nem tud megbirkózni, az varrhatjavagy kötheti is ezt az egyszerû mintát. Érdekessége,hogy négy azonos szélességû zöld csík után mindigegy mintasor – legyen az babás, napos-holdas vagykunyhós – következik. Ilyen napos-holdas mintasortnálunk keresztkupás vagy asztalláb-rózsás néven sze-dik Moldvában nôi ing vállazójára, vagy varrjákGyörgyfalván, esetleg Magyarlónán akasztalatvarrás-sal kéz- vagy nyakgallérra. Ebbôl is látszik, hogy ezek-kel az ôsi technikákból adódó mintákkal és övekkelkörülfoghatjuk a földet nem csak a délkörök, és mégaz Egyenlítô mentén is, térben és idôben egyaránt.

*Fontos háziipar a kerámia mellett a fonás, a szö-

vés. Saraguróban csak a férfiak szônek, a fehérnépek-nek nem is áll a kezében a vetélô. Egyik legôsibb ru-hadarabnak a geometrikus mintájú övet tartják, olyat,

amilyet Nixonnak készítettek, és amirôl a párizsiMuseé de l’Homme-ban is megállapítottam, hogy kö-rül lehet vele fonni a Földet. A gyermeket a bölcsô-ben, a teknôben, mind nálunk, Moldvában, mind pe-dig Ecuadorban ilyen szövött övvel tekerik át. Sara-guróban templomozás elôtt és alatt fényképeztünk.Az ottani emberek tiltakoznak a fotózás ellen. Lehajt-ják a fejüket, hogy ne vigyük el a lelküket. Késôbb út-közben is ezt tapasztaltuk, amikor a lovat vezetô gye-rek tiltakozott, hogy ne vigyük el a lelkét, csakúgy,mint az anya, aki ölelte a gyermekét. Amikor adtunka képbôl, megnyugodtak, hogy senkit, semmit el nemviszünk.

Március 3–4-én tovább mentünk Cuencába, 5-ikénvoltunk a városban. Ott egy hatalmas trópusi esô ka-pott el bennünket, ki se tudtunk szállni a kocsiból, pe-dig szerettünk volna bemenni házakhoz. Így aztán be-húztunk a múzeum kapuja alá és megnéztük a néprajzigyûjteményt. Nagyon érdekes ikatokat láttam, amilye-nekkel Gazda Ella Közel-Keleten találkozott (Gazda Jó-zsef: Gazdáné Olosz Ella. Kriterion – Püski, 1994, Bu-karest–Bp.). A gyapjút nem egyszínûre festik, hanemelkötéssel melírozzák, úgy eresztik a fövô festéklébe.Ezt a technikát alkalmazzák Bali szigeteken, a szumá-traiak, üzbégek, türkmének, kultikus alkalmakra hasz-nált kaftánjaikat, kendôiket szôtték ezzel a technikával(Gazdáné O. E. 1986, 293, 294, 301-es oldal). Ikat techni-kával készült a Nixonnak szánt ajándék öv is. Mindencsaládnak megvan a maga szövési és csomózási mintá-ja. Gyönyörû vállkendôket láttam. Érdekes volt a de-rékfeszítésû szövôszék, amit nálunk már nem használ-nak. Nagykenden 1975-ben még fényképeztem lapismadzagszövést, ennek a technikának egy egyszerûbbváltozatát. Eredetileg a csángó bernyéceket, övezôketis így szôhették. Ecuadorban ponchót is szôttek rajtaegykor. Cuenca környékén fehér alsót és fekete felsôtviseltek férfiak és nôk egyaránt. A férfiak két feketefelsô ruhadarabot öltöttek magukra, az asszonyok a fe-kete vállkendô fölött színes ikat kendôt és nyakukbanszínes gyöngyöt viseltek.

Március 8-án a Colorado vidéki vörös törzsnél vol-tunk, Santo Domingóban, a sámán vendégeiként. Acolorado spanyolul vöröset jelent, valószínûleg arróla bogyóról nevezték el, amellyel a férfiak a hajukatfestették, de a rovarcsípés ellen a bôrüket is. Ugyan-akkor az asszonyok a fôzéshez ízesítônek és színesítô-nek használják. Öltözetük és színviláguk a vidékenhonos nagy papagájokéra emlékeztet. Az éghajlatnakmegfelelôen a felsôtest és a karok fedetlenek, legfel-jebb egy vékony vállkendôt vagy nyakkendôt horda-nak. Valamennyien lepelszoknyát viselnek. A férfiakfehér kék, vagy fehérrel csíkozott kerekítôt, széles pi-ros övvel rögzítik a derekukra. Az asszonyok lepel-szoknyája melegebb színû, náluk a sárga, vörös ésbarna csíkozás dominál. A fiatal lányoknál már a csí-kozásban a kék és zöld is erôteljesen érvényesül. Eze-ket a téglalap alakú, egyszerû kerekítôket gúzzsalösszekötött négy dorongból készített szövôrámáraduplán vetik fel, úgy, hogy valamennyi széle igazszél, tehát nincs beszegve. Tû nem jár benne. A gyi-mesi és a moldvai csángóknál a katrincák széleugyanilyen szövött szél. A 16 éves mezítlábas király-nô, a sámán leánya a színes kerekítôhöz bolti laméblúzt és palástot viselt. Régen ezt is sajátkezûleg állí-tották elô. Saját bevallásuk szerint a régi öregek mégfûszoknyában jártak. Sajnos ezt már nem volt alkal-mam látni. Ezek szerint a fûszoknya következô lépéselehet a kerekítô, vagy a nálunk, Bánságban illetve arokon mordvinoknál viselt rojtos kötény. Nemcsak a

viseletben vannak hasonlóságok, hanem jellegzetes anem húros pengetôs hangszerük is, a marimba, amina sámán játszik és tanítja az ifjúságot.

Március 9. Otavalo (Otavalo – odavaló, mondtaMóricz). Itt volt a legnagyobb a hasonlóság a moldvaicsángó viselettel. Otavalo a fôvárostól, Quitótólészakra fekszik. Éghajlata, mint a pálmák mögül ki-villanó hegycsúcs is jelzi, végletek között mozog. Így,az öltözet is ehhez alkalmazkodva réteges. A férfiakfehér inget és hosszú vászon lábravalót viselnek, erreviszont sötétkék, vastag, kétoldalú ponchót öltenek,amelynek bélése szürke vagy drapp kockás. Fejükönsötét vagy világos széles karimájú kalap, lábukonháncstalpú vászoncipô. Ezek a vastag ponchók mármechanikai szövôszéken készülnek.

A nôk rövid vagy hosszú, fehér ráncos hímzett re-neszánsz ingre alul hímzett fekete kerekítôt vesznek,amelyre elôbb széles (8 cm) piros majd geometrikusmintával szövött övet tekernek. Vállukra, a szükség-nek megfelelôen egy vagy két sötét vagy világos váll-kendôt terítenek. A felsô gyakran gyermek- vagy cso-maghordásra is szolgál. Fejükre fehér szélén sötétkékfejkendôt kötnek simán vagy turbánszerûen. Láttunkidôs asszonyt, aki a fején a színes szôttesen férfikala-pot viselt. A nôk nyakára aranyozott üveggyöngy,csuklójukra piros kaláris kerül. Leányok és fiatal-asszonyok egy ágba fogott hajukat csíkosan szövötthajpántba tekerik. A nôi övekhez hasonló pókakötô-vel vagy bubatekerôvel szorítják le a csecsemô karjaités lábait, akárcsak nálunk a moldvai csángók „hogy elne szertüljön”.

Aki nem tudja a ruhadarabokat maga elkészíteni,az mind megvásárolhatja a vasárnapi vásárokbanOtavalóban. Kedve szerint válogathat a ponchókban,ingekben, lepelszoknyákban, alsó és felsô vállkendôk-ben és fejrevalókban. De megveheti a különbözô szé-lességû öveket vagy hajfonókat éppúgy, mint aháncstalpú fehér vagy világoskék vászoncipôket is. Aházi szôtt anyagokat sok esetben felváltotta a gyáriárú. Így már nagyon kelendôk a mûanyag ingek, abársony vagy flanell, posztó vagy más textíliából ké-szült fejre és hátra való kendôk. Kedvünkre fotózhat-tunk az utcán. A polaroid képekbôl azonnal tudtunkadni alanyainknak is, így aztán szívesen álltak meg agép elôtt. Volt egy tolmácsunk is, aki ismerte a hely-beliek tájszólását, s ettôl lényegesen könnyebbenkommunikáltunk.

Március 10. Salasaka, utunk utolsó állomása. Itt isa vásárral kezdtük, ahol érdekes gyapjú szôtteseket ésszônyegeket árusító családot szólítottunk meg. Asalasakai indiánok az idegenforgalom hatására nagylendülettel ültetik át a régi geometrikus állat- és em-beri figurákat, törzsi és szimbolikus jeleket az eladás-ra készített gyapjúszônyegekre.

Viseletük csak annyit változott az idôk során,hogy a férfiak a fehér és fekete kettôs poncho helyettkihajtós nyakú fehér inget viselnek a színesbe szegettfekete felsô alá. Mezítláb járnak és fehér lábravalóban,gatyában. Fejükön a jellegzetes, széles karimájú sala-sakai fehér kalap. Az asszonyok egyszerû fekete kere-kítôt és fehér vállkendôt viselnek, amin igen jól érvé-nyesül kibontott fekete hajuk. Fejükön ugyanolyanszéles karimás fehér kalap, derekukon a szövött öv,nyakukat kaláris díszíti. Mint mondják, kezdetbencsak egy-egy madarat szôttek, aztán kettôt. Majdmindazokat az állatokat, amelyeket az öveiken ismegörökítettek. A szôtteseiken ponchós és vállken-dôs férfi meg nôi figurákat is láthatunk kazettábanvagy stilizált tájképben a férfi három lépéssel a fonó

asszony elôtt halad. A havas hegycsúcs fölött úszófellegek a régi, burjános székelyfestékes motívumkin-csére és színvilágára emlékeztetnek. De vannak tán-cos figuráik is ünnepi (szakrális) viseletben, életfávalés madárral a kezükben. Az életfa magára is megjele-nik a szôtteseikben, ágain lélekmadárral. Többé-ke-vésbé stilizált papagájok, templomok és tájképek isrészei ennek a motívumkincsnek.

Guayaquilben kezdôdött el az anyag feldolgozása.A fényképek alapján Móricz irodájában dolgoztunk.Móricz szerette volna, hogy ott dolgozzam fel az egé-szet. Közben az útlevelem lejárt, és nem is akartam ma-radni. Könyveket vásárolt, ajánlólevelet adott a fiam-nak az ôstörténeti kongresszusra Spanyolországba.

Móricz egyetlen képet nem helyeselt, egy hegyol-dalban egy óriás kôbe faragott képét. Azt mondta rá,hogy ez maga a Rossz, és összetépte a képet.

Budapesten folytattam a feldolgozást. Egy hónapigvoltam ott az útlevelem meghosszabbítására várva.Közben a Magyarok Világszövetségének székházábanemlítettem, hogy voltam kint, mutattam Móricz név-jegyét, ott el is vette valaki, akitôl soha nem kaptamvissza. Késôbb többször írtam neki és Vadász Zoltán-nak is, de választ soha nem kaptam egyiküktôl sem.

Hasonlóságok: Ecuadorban is fanyerget tesznek alóra, és átalvetôbe teszik a terût, mint Erdélyben. Aférfiak 3 lépéssel a család elôtt járnak, mint Kalotasze-gen, vagy a cigányok. Saraguróban az idôs és fiatalasszonyok, leányok mellén a Nap és fülükben a Holdés a csillagok. A székelyek nem magukon viseltékezeket a jegyeket, de a kapukra kifaragták.

A gyermekek tarisznyával járnak, a csángó gyere-kek is azzal mennek iskolába.

Nehezebb terût átalvetôben viselnek vállon, vagyfanyergen. A katrinca alá jön a széles piros öv, ami akeleti népeknél is szokásos. Fehér nadrágos férfi –ugyanazt az ülep nélküli nadrágot írja le Nagy Jenô.A moldvai csángóknál a harisnya fejlôdését magya-rázza, parittyagatyának nevezik a hétfalusiak.

SZENTIMREI JUDIT

Salasaca. Madaras szôttes. „Úgy 20 éve kezdtük a madarakatszônyegre szôni, azelôtt az övekre szôttük”.

1 lej

Lapszámunk szerzôi:

Kósa László, mûvelôdéstörténész, egyetemi tanár * Szathmári István, nyelvész, egyete-mi tanár – Budapest * Kovács Ferenc, irodalomtörténész * Könczei Csongor, néprajzkuta-tó * Péntek János, nyelvész, egyetemi tanár * Pozsony Ferenc, néprajzkutató, egyetemitanár * Stanik Bence, egyetemi hallgató * Szentimrei Judit, néprajzkutató * Takács Gá-bor, grafikus – Kolozsvár * Szabó Emília, diák – Nagyenyed * Boér Jenõ, fôszerkesztô –Temesvár

FELHÍVÁS A XVII. TORDASZENTLÁSZLÓI KÓRUSTALÁLKOZÓRA

Az RMDSZ és az EMKE Tordaszentlászlói Választmánya, a Thamó Gyula Közmûve-lôdési Egyesület, Tordaszentlászló Helyi Önkormányzata és Református Egyházközségeszervezésében; a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal, a Communitas Alapítvány, az Ily-lyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Kolozs Megyei Mû-velôdési Felügyelôség és a Népi Alkotások Központja remélt anyagi támogatásával, vala-mint az EMKE, a Romániai Magyar Dalosszövetség, az RMDSZ Kolozs Megyei Szerveze-te és a Pro Kalotaszeg védnökségével az idén is megszervezi a hagyományos, idén már aXVII. Szent László-napi Kórustalálkozót Szent László temploma elsô írásos említésénekés a falunak 810., Tordaszentlászló iskolája 400. és Bartók Béla születésének 125. évfordu-lója tiszteletére.

Az eseményre 2006. június 24-én, szombaton kerül sor délelôtt 9 órai kezdettel a refor-mátus templomban, folytatódik Szent László szobrának megkoszorúzásával, üdvözlô ésemlékbeszédekkel, valamint a hagyományos kórusmûvek közös elôadásával a cinterem-ben. Ezt követi a benevezett kórusok felvonulása, délután pedig kórushangverseny amûvelôdési házban.

A kórusok részvételi szándékát 2006. május 25-ig, írásban kell bejelenteni a következôcímre: 407505 Tordaszentlászló/Sãvãdisla, str. Pap utca nr. 350 sz., Kolozs megye/jud.Cluj, Szôke Zoltán lelkész-esperes, az EMKE helyi elnöke címére.

A jelentkezési lapon kérjük pontosan közölni a kórus teljes nevét, nemét, címét, létszá-mát, a karnagy nevét, a kórus mûsorát: a szerzô nevét, a kórusmûvek címét, amellyel kö-zönség elé kíván lépni. Akik elôször vesznek részt a találkozón, jelentkezési lapjukhozmellékeljék kórusuk összefoglaló történetét is archívumunk számára.

Felhívjuk a jelentkezôk figyelmét, hogy egy-egy kórus mûsora nem haladhatja meg a10-15 percet. A fellépés sorrendjét a zenei szakemberek véleménye valamint a jelentkezésidôrendi sorrendje alapján összeállított mûsorrend dönti el.

A távolabbról érkezôket – külhoniakat, akik egy vagy több éjszakát szeretnének itt töl-teni, a faluturizmus keretében, fizetô vendégekként tudjuk fogadni. Ez irányú igényüketminél hamarább a következô címre kell postázni: Boldizsár Zeyk Imre, RO 407505 Tor-daszentlászló/Sãvãdisla, str. Nagy utca nr. 379. hsz., Kolozs megye/jud. Cluj, telefon/fax +40-264-374001, elektronikus postacím: boldizsarzeyk@yahoo.com.

A közös éneklésre kijelölt kórusmû: Erkel Ferenc – Bárdos Lajos: Szózat. Ajánljuk,hogy a jelentkezô kórusok mûsorában szerepeljen egy csokornyi, a vidékükrôl Bartók Bé-la által gyûjtött népdal is.

Kedves Dalostestvérek! Ne feledjétek jeligénket: Nyelvében és szokásaiban él, dalai-ban és mûvészetében érez a nemzet!

Boldizsár Zeyk Imre RMDSZ elnök, Szôke Zoltán lelkész-esperes, EMKE elnök;Tamás Gebe András polgármester; Boldizsár Zeyk Zoltán elnök, Thamó Gyula KE;Guttman Mihály, Dalosszövetség tb. elnöke.

A MÛVELÔDÉS megrendelhetô minden postahivatalnál. Sorszámunk a sajtókataló-gusban: 4067. A KÖNYVESHÁZ sorszáma: 7055. Elôfizetôknek negyedévre 3 lej, egyszám ára 1 lej. Magyarországon elôfizethetô a Könyvtárellátó útján (1391 Bp., Váci út 19. p.f. 204), a Ma-gyar Napló szerkesztôségében (1062 Bp. VI. Bajza utca 18), megvásárolható a Custos–Zöld Könyvesboltban (II. Margit krt. 6).