lizi budapesten

8/7/2019 Lizi Budapesten

http://slidepdf.com/reader/full/lizi-budapesten 1/15



– Csú, rossz estét kívánok! – köszönt Anarchia, a boszorkány barátnôjének,

Analitikának, amikor öldet ért, és leszállt seprûjérôl.

– Csú, rossz estét neked is, Anarchia! – elelt Analitika. – De mi ez a nevet

séges takarítószerszám? Csak nem söprögetni akarsz itt, a Gellért hegyen?

– Ne is kérdezd! Sehol nem találtam egy legényt se, akit megbabonázhattam

volna, hogy elkantározzam, s hipp hopp, itt teremhessek a hátán.

– Miért nem kentél a talpadra repülôzsírt?

Anarchia csak dühösen legyintett, és behajította a seprût egy bokor alá. –

Amnézia hol van?

– Már órák óta itt ülök, de se híre, se hamva – mondta Analitika. – Nem

láttam mást, csak egy loncsos kóbor kutyát.– Nem elôször eledkezik meg a találkozónkról – jegyezte meg Anarchia.

– Tudhatná, hogy a Gellért hegyi boszorkányoknak legalább hárman kell

lenniük, különben búcsút mondhatnak a varázserejüknek. Kerítsük elô,

és lássuk el a baját!

– Ugyan mit érünk vele? – csóválta a ejét Analitika. – Keressünk inkábbvalakit, akinek nem olyan lyukas az emlékezete, mint a sajt! Jobban járnánk.

Amnézia még azt is képes elelejteni, hogy boszorkány.

– Igazad van. Táncoljunk egyet, aztán nézzünk körül a városban!

A két boszorkány kézen ogva egymást perdült, ordult, egyre sebesebben, végül

már olyan gyorsan, mint a orgószél, s közben visítoztak, mintha az ördög húzná a hajukat.

4



Amikor már egészen beleszédültek a táncba, leroskadtak a ûbe.– No és milyen legyen az a harmadik boszorkány? – kérdezte Analitika.

– A neve A betûvel kezdôdjön!

– Csakis – bólintott barátnôje. – Viszont ennél is ontosabb a boszorkányosság.

Ne nekünk kelljen mindenre megtanítanunk.

– Ahogy mondod. Szerintem ne legyen elnôtt, inkább kislány.

– Ugyan miért?

– Mert nekünk sose volt gyerekünk. Pedig egy huncut kis boszorka olyan tüneményesen

gonosz tud lenni!

– Hát jó, induljunk! Ha minden ablakon benézünk, biztos találunk megelelô jelöltet

– mondta Analitika. – Remélem, elbír kettônket az a vacak partvis, amin jöttél, mert

semmi kedvem ijoncokat delejezni!Anarchia elôkotorta a bokor alól a seprûjét, aztán elültek rá. Elôször Budán keresgéltek.

Az egyik ablak elôtt, ahol egy kislány aludt plüssnyusziját szorongatva, leékezték a seprût.

– Érzed ezt az unalmas jógyerek szagot? – kérdezte Anarchia.

– Hogyne érezném – elelt Analitika. – Nincs benne semmi huncutság. Elmegy tôle az

életkedvem. Gyerünk innen, mielôtt még megárt ez a nagy jóság!A szomszéd háznál Anarchia csillogó szemmel szimatolt: – Ez már mindjárt más! Ebbôl

a házból árad a huncutságillat!

Az ablakon belesve azonban kisfút láttak. Csalódottan repültek tovább.

Annyi gyereket végigszimatoltak, hogy már szerit számát se tudták, amikor végre Pesten,

a Szent István bazilika közelében egy padlástéri ablakból huncutkislány illat áradt kia csillagényes éjszakába.

6



– Azt hiszem, ô lesz az! – suttogta Analitika. – Már csak az kell, hogy a neve A betûvelkezdôdjön. Nézd meg a üzeteit! Azokon rajta lesz a neve.

Anarchia bemászott az ablakon, és lábujjhegyen az íróasztalhoz osont. Csakhogy mivel

nyár közepe volt, egyetlen iskolai üzet sem hevert sehol.

– Nincs itt semmi! – súgta oda Anarchia a barátnôjének. Ekkor észrevett egy bekeretezett

oklevelet a alon. – Várj csak!… Hûha! Ez a lány karatézik! De sajnos Krisztinek hívják.

– Akkor gyere! Ne vesztegessük az idôt! – sürgette kintrôl Analitika.

A két boszorka csak repkedett egyik ablaktól a másikig, és egyre jobban elkeseredtek.

Mire a kertvárosba értek, már majdnem eladták. Egy háznál azonban még égett

a villany. Odabent egy érf és egy nô beszélgetett.

– Micsoda kis boszorka ez a Lizi – nevetett az asszony.– Ez már igaz – felelt a férj. – Nagy huncut.

– Hallottad ezt? – szólt oda Anarchia Analitikának.

– Hallottam hát. Itt egy kis boszorkány lakik, akit ráadásul Alizinak hívnak.

– Nem Aliz?– Nem. Tisztán hallottam, hogy azt mondták, Alizi.

– Akkor szagoljuk csak meg azt az Alizit! – javasolta izgatottan Anarchia. A két

boszorka körbehussant a ház körül, és megtalálta a kislány ablakát.

– Hû, de fnom huncutságillata van ennek az Alizinak! – mondta elégedetten Analitika.

– Mostantól rajta tartjuk a szemünket – bólintott Anarchia. – Meglátjuk, vajon tényleg boszorkányos e.

7



Amikor másnap délelôtt Lizi sétálni ment apukájával a Duna-korzóra, nemis sejtették, hogy két boszorkány követi ôket.– Hol üljünk le? – kérdezte a papa.– A királykisasszony szobrával szemben! – felelt Lizi, és maga mellé ültettea babáját. – Ki készítette ezt a régi szobrot?– Te is tudod – nevetett a papa.– Én igen. De Ági baba nem tudja.– Figyelj, Ági baba! A szobrot Marton László készítette, nem is olyan régen.

– Ági baba, tudod, melyik ország fôvárosa Budapest? – kérdezte Lizi, aztána baba helyett válaszolt. – Hát Magyarországé! És apu! Hány éves Budapest?– Kétezer éve laknak itt emberek. A három város, Buda, Pest és Óbuda1873-ban egyesült, azóta hívják Budapestnek.– De a Dunának csak két partja van!

– Ez igaz, de azért Budától északra mégis ott van Óbuda.

– Jaj, Anarchia! – sóhajtott el Analitika. – Milyen fatalok voltunk mi 1873

ban! Emlékszel azokra a csodás bálokra?

– Már hogy ne emlékeznék – ortyant el Anarchia. – Nem Amnézia vagyok,

aki mindent elelejt!

9



Ám nem volt idô elmerülni az emlékekben: a két boszorkánynak követniekellett Lizit és apukáját, akik átbuszoztak a Lánchídon Pestrôl Budára.– Apu, melyik a kedvenc hidad?– A Lánchíd.– Miért?– Mert ez volt Pest-Buda elsô kôhídja. 1849-ben készült el. Gróf SzéchenyiIstván ajándékozta a két városnak.– Nekem is a Lánchíd a kedvencem. Csak azt nem értem, hol hordjaa nyakláncát.

– A tartószerkezete áll láncszemekbôl, azért nem látod. De már itt isvagyunk a Clark Ádám téren.– Apu, miért mondtad k betûvel, nem pedig c-vel?– Mert Clark Ádám, vagy másképpen Adam Clark, skót volt, ezért a nevétmásképp mondjuk. Ô tervezte a Lánchidat.

– Itt leszállunk?– Nem, megyünk még egy megállót.

10



– Apu! Én már látom a Halászbástyát!– Akkor nyomd meg a gombot!

– Figyelj, Anarchia! Leszállnak – mondta Analitika.

Liziék leszálltak, a boszorkányok a nyomukban.

– Felmegyünk a Halászbástya lépcsôn? – kérdezte Lizi.– Fel. De Schulek lépcsônek hívják. A Halászbástya tervezôjérôl, SchulekFrigyesrôl kapta a nevét.

– Tervezhetett volna ide mozgólépcsôt is – morgott Anarchia.

– Siess, apu! Nézzük meg a halászokat! – kiáltott Lizi, és elôrefutott.

– Megôrülök ettôl az Alizitól – újtatott Anarchia. – Minek ez a rohanás?

– Apu! Itt nincsenek is halászok! A Duna olyan messze van, hogy itt nemis lehet halászni.

– Nem is halászott itt soha senki. Sok száz éve a halászok dolga voltmegvédeni a Várnak ezt a részét. Akkor itt még vastag fal állt.– Ki ellen védték?– Például a törökök ellen, de hiába. Végül elfoglalták, és az ország felét is,százötven évre. Budát csak 1686-ban sikerült visszafoglalni tôlük.

– Még szerencse, hogy így alakult. Különben itt most mindenki törökülbeszélne, és senki se értene meg minket!

13



– Végre elértünk – lihegett Anarchia. – Remélem, leülünk pihenni!

– Ne morogj már annyit! – szólt rá Analitika.

– Milyen szép ez a templom! Csupa kôcsipke. És színes a teteje.– Ez a Mátyás-templom. Itt volt Hunyadi Mátyás esküvôje a nápolyiBeatrixszal.– Nápolyiból volt? – nevetett Lizi.– Természetesen nem, hanem Nápolyból jött.– Odanézz, apu! Mekkora hajó úszik a Dunán! Én is szeretnék hajókázni!– Jól van, kicsim. Legközelebb Visegrádra megyünk hajóval. Ott meg-nézhetjük Mátyás király palotáját.– Ez a Mátyás olyan gazdag volt, hogy két palotát is építtetett, egyet Budán,egyet Visegrádon?

– Még annál is gazdagabb. A palotája udvarán bor folyt a szökôkútból.

– Most aztán nem jönne rosszul az a bor – hôbörgött Anarchia. – Lejárjuk

a lábunkat ez után a szélvészkisasszony után, de még mindig nem tudjuk,

boszorkány e. Helyette kívülrôl megtanuljuk Budapest összes nevezetességét.

Már zúg tôle a ejem!

– Gyere, apu! Üljünk le erre a padra, és mesélek neked meg Ági babának.

– Na, végre! – nyögött el Anarchia.

– Csupa fül vagyok – mondta Lizi apukája.

15



Mátyás király és a csillagszemû juhász

Meglátogatta egyszer Mátyás királyt a burkus király. – Úgy hallottam, vanneked egy aranyszôrû bárányod. Igaz ez?– Igaz hát.– Megvenném azt az én leánykámnak, a százszorszép burkus király-

kisasszonynak.– Nem eladó.– Akkor ellopom – feleli a burkus király.– Hiába akarod ellopni, mert azt a csillagszemû juhász ôrzi – mondta erreMátyás. – Az olyan becsületes, hogy sohasem hazudik.– Nem hiszem én azt. Majd én rábírom a hazugságra.– Akkor fogadjunk egy fele királyságban, hogy az én juhászom nem foghazudni!Megegyeztek. A burkus király elment a juhászhoz, hogy kicsalja tôleaz aranyszôrû bárányt. De hiába kínált neki ezüstöt, aranyat.– Már biz én azt nem adhatom – mondta. – Igencsak megmérgedne

az én uram, az igazságos Mátyás király!Végül a burkus király a százszorszép burkus királylányt küldte a juhászhoz.Az olyan szépen nézett rá, hogy a juhász beleszeretett, és ingyen is nekiadtaaz aranyszôrû bárányt.Másnap aztán elindult a juhász Budára, hogy megvigye a hírt Mátyásnak.

Útközben megállt, botját a földbe szúrta, kalapját a tetejébe biggyesztette,s így próbálta eljátszani, hogy mit is mond majd.



– Mi újság a nyájjal? – kérdezte a király nevében a juhász.

– Elvitte a farkas az aranyszôrû bárányt, felséges uram.– Hazudsz – felelt Mátyás –, mert akkor a többit is elvitte volna.Ment tovább a juhász, majd újra leszúrta a botot, rá a kalapot, s újrabelefogott: – Mi újság a nyájjal?– Az aranyszôrû bárány belefulladt a kútba.

– Hazudsz, mert a többi is belefulladt volna.Ment, mendegélt tovább, azután megállt, leszúrta a botot, s megint kérdeztea király nevében: – Mi újság a nyájjal?– Ellopták az aranyszôrû bárányt.– Hazudsz, mert a többit is ellopták volna.Budára érve mindjárt a király elé vezették a juhászt. Ott ült mellette a burkuskirály és a százszorszép burkus királykisasszony is.– Mi újság a nyájjal? – szegezte a juhásznak a kérdést Mátyás.– Elcseréltem biz azt egy fekete bárányra, uram királyom.Talpra ugrott erre a burkus király. – Hazudik! Enyém a fele királyságod,Mátyás!

De Mátyás folytatta: – Akkor hozd elébem azt a fekete bárányt!– Eljött az magától is. Ott ül ni, a burkus király mellett.– Na látod, komám, burkus király – mondta erre Mátyás. – Az én juhászomsohase hazudik. Enyém a fél Burkusország.Mivel a juhász becsületes volt, Mátyás neki adta a fogadáson nyert fél

országot, s még a százszorszép burkus királykisasszony kezét is, ha már ígyegymásba szerettek. Itt a vége, fuss el véle.

lizi budapesten

Documents