A HEGYEK EVANGÉLIUMA

A GROSSGLOCKNER

A HEGYEK FONTOS SZEREPE

AZ ÉLETBEN SZELLEMI SZEMPONTBÓL

az Úr Szent Szellemének benső sugallata alapján leírta:

J A K A B L O R B E R (élt:1800 -1864 )

Fordította: SIKLÓS JÓZSEF

1

A Grossglockner 2001-ben

2

3

Minden általa teremtetett és nála nélkül semmi sem teremtetett ...

János 1, 3

A Grossglockner. Tiszta szellemek tanyáján, Kristálytiszta ég alatt, Hol két ember kéz a kézben Igaz testvérként halad, Büszke bércek és hegyormok Merednek az ég felé Ellátva szent hivatásuk, Mint az Isten rendelé. Titokzatos és magasztos Csend üli a bérceket, Ámde lüktet pezsgő élet Külső némaság megett, S bár a helyet lenn a mélyben Minden népek ismerik, Sosem sejtett működése Titok, rejtelem nekik. Felszínét miért szaggatja Szét ezernyi szakadék, Mért borítja büszke ormát Örök hó és rideg jég? S mire tanítja ez óriás Buzgó tanítványait, Mindezekre most adassék Rövid, velős válasz itt:

4

Magas csúcsoknak mi haszna? Hasznuk, bőven van bizony! Ha ártó, rossz szellemekben Tombol a vad bosszúszomj, S dühükben az egész Földet Tűzzel elpusztítanák, Hogy itt mindent elemésszen Izzó, pokolfényű láng! E magasztos ezerkarú Őrálló ím közbelép, Őket mind magához rántja És a szellemsöpredék Rabja lesz a bércnek s némán Jéggé fagyva vezekel, Véget ér ármánykodása, Nem mozdulhat onnan el! De nemcsak az a hegy dolga, Hogy büntessen lázadót, Hirdet számotokra tiszta, Szent tanítást, égi szót. Olvassátok tanítását Mint termékeny üdv-igét, Szentelje meg e tanítás Minden olvasó szívét!

Bevezetés

5

Halljátok, azután lássátok és tapasztaljátok!

Grác, 1841. május 15. Kedves gyermekeim! Ha engem követtek, úgy kövessetek

mindenben maradéktalanul. Ne bolyongjatok mély völgyekben, zugokban és szakadékokban, amelyek tele vannak férgekkel, leve-gőjük pedig gyakran fertőzött és tisztátalan, lakosaik közt pedig napirenden van a civakodás, gyűlölség, viszály, tolvajlás és átko-zódás. Jertek inkább velem együtt készséggel a hegyekre és ma-gaslatokra! Ott mindenkor vagy valami „Hegyi beszéd”-et, vagy „Megdicsőülést”, „Kenyérszaporítást”, fekélytől való megtisztu-lást, vagy a legerősebb kísértések feletti győzelmet, halálból való feltámasztást s még sok más, számotokra kimondhatatlan csodát tapasztalhattok majd! Jertek hát, sőt gyermekeiteket is hozzátok magatokkal, hogy megismerjétek a hegyeknek rajtuk is megnyil-vánuló áldásait!

Gyengélkedők ne féljenek az áldást árasztó hegyektől, mert azok ormait az élet szellemeinek erőt adó fuvallata lengi kö-rül. Valóban, a hegyeken és fennsíkokon angyalkarok lejtik a tán-cot s az illatozó mezőket az örök szeretet aranyvirágaival ékesítik! Ó, vizsgáljátok csak meg még ma a hegyek lakóit, nem szégyení-tik-e meg legtöbbnyire mélyen a völgyek, falvak, piacok, városok civakodó népét? A keresztény vendégszeretet már csak a hegye-ken él még igazán, testvéries egyetértést is hiába keresnétek a völgyek városaiban és a lapályokon, csakis a hegyek közt találjá-tok meg azt, ott van annak a hazája úgy a növények és állatok vi-lágában, valamint nem ritkán az emberek között is!

Küldjetek csak fel két ellenséget az Alpesek illatozó csú-csára. Gyakran láthatjátok, amint kibékülve, jó barátokként ölel-keznek össze. Még a vérszomjas, ragadozó farkas is gyakran a he-gyeken keres gyógyfüvet magának, s ilyenkor ügyet sem vet a bégető birkanyájakra.

Ó, tekintsetek csak vissza az első ős-atyáitokra, ők is a hegyek magaslatain laktak. Az égbenyúló Sínai hegyen adtam Mó-zesnek a szent táblákat, melyeken az örökéletnek az emberek

6

számára aranybetűkkel megírt teljesen szabad törvényei voltak bevésve!

Nem kell hát többet mondanom a megszentelt hegyekről, sem a látnokok iskolájáról s az én örök Igém hirdetőjéről. Járja-tok csak gyakran a hegyek közé, s örömmel tartózkodjatok ott, minden alkalommal tapasztalhatjátok majd a szentséges Atya örök szerelmének bőséges áldásait!

Ha az általam egy ízben már ajánlott „Kulm” (hegy Grác közelében) zöldellő ormára irántam való szeretetből felkapasz-kodtok, ugyanazt a felemelő érzést nyújtja majd, mint a Tábor-hegy Péternek, Jakabnak és az én Jánosomnak. De halljátok: ez nem parancs és nem rendelet, csak aki akarja és teheti, az köves-sen engem, Atyját és Mesterét, és akkor majd nagyon hamar meg-érti, miért hirdettem mennyei Igémet a hegyről a népnek! Hogy mikor teszitek, rajtatok áll, de jegyezzétek meg: minél előbb, an-nál jobb. Ámen.

Ezt én mondom nektek, szentséges Atyátok, irántatok va-ló nagy szeretetemből. Hallgassatok reám. Ámen!

1. fejezet A „Grossglockner” mint a hegyek és azok vidékének atyja Csodálatosnak tűnik előttetek az a megkapó kép, amint a

7

Grossglockner - a hegyek királya - fenségesen kimagaslik nagy testvérei közül és mintegy körültekint mindenűvé, ahol a belőle szétágazó gyermekei láthatók. Még csodálatosabb lesz azonban számotokra, ha legkisebb ivadékaitól kezdve vezetlek majd fel benneteket hozzá.

Egy kissé bizonyára az is meglep majd benneteket, ha el-mondom, hogy a ti Stájeroszágotokban a Dráván innen egyetlen-egy dombocska sincs, amely ne ennek a hegy-ősatyának lenne az ivadéka - de mit sem tesz az, végül minden igazság összegezése-kor majd nyilvánvalóvá válik, hogy mennyi hiba csúszott be elő-adásunkba.

Lássuk tehát. Ha pl. a Schlossbergre mentek (Grác mel-lett), vagy a többi környékbeli kisebb-nagyobb hegyekre, mon-dom nektek: mindezeken a hegyeken - beleértve azokat is, melye-ket már magatok mögött hagytatok - még mindig csak a Grossglockner lábánál tartotok.

Aki ezt nehezen tudná elfogadni, az próbaképpen induljon el mindjárt a Buchkogelnél. Nem kell más, minthogy fárasztó út-ját az összes Alpokon keresztül folytassa, s ha jó turista, számít-hat arra, hogy fáradságos útját innen folytatva a hegyeken át, leg-feljebb tíz napon belül elérkezik a Grossglockner tövébe anélkül, hogy csak egyetlen egyszer is mély völgyön kellett volna áthalad-nia.

Ez az utazás bizonyára meggyőzi majd arról, hogy a Buchkogel - távoli nyúlványaival együtt - még mindig az atya-hegységgel függ össze. Aki azonban ezt a fáradságos utat nem szándékozik megtenni, az vegyen kezébe egy jó térképet, amelyen azt az utat az ujjával - persze sokkal kényelmesebben - megteheti, s ez esetben meggyőződhet a fenti állítás helyességéről.

Igen ám - mondhatnánk erre - ez mind lehetséges, hiszen még az Északi-sark is összefügg a Déli-sarkkal, s ily módon a Buchkogel is összefügghet a Grossglocknerrel, de mi következik ebből az összefüggésből? Vajon milyen evangélium rejlik ebben?

Válaszom ez: csak türelem gyermekeim! Mert a Buchkogel és Grossglockner között elég nagy földrész terül el ahhoz, hogy abban egy mustármagot el lehessen hinteni, amely kikelvén oly

8

messzire terjeszti majd ki gyökereit és ágait, amilyen messzire a nagy atya-hegység karjai és gyermekei elnyúlnak!

S most joggal kérdezhetnétek: van-e annak egyáltalán va-lami jelentősége, hogy itt a Grossglockner magasan kiemeli fejét az összes környező hegyek fölé, más országban ismét egy másik, mely a Grossglocknernél is magasabb, ismét máshol egy harma-dik, mely a két előbbi magasságát is felülmúlja?

Válaszom ere röviden az, hogy erre valóban nagy szükség van, mert e hegyek magasságától természeti szempontból nem csupán az őket körülvevő országok, hanem egész világrészek fenntartása függ. Így pl. Európa az előbb említett három hegytől, Ázsia és Amerika pedig a maguk hegységeitől függnek, stb. E fe-leletnél mindjárt felmerül egy újabb kérdés: Mi módon lehetséges ez?

Az erre adott éppoly rövid válaszom ez: Ugyanúgy, ahogy a test élete a fejtől függ. Ha ugyanis a fej elszakad a testtől vagy súlyosan megsérül, a test életének is vége szakad.

Egyenlőre érjétek be ennyivel, mert ugyanúgy viszonyla-nak e nagy hegyek a környező területekhez, mint a fej a test többi részéhez. Ha nem is közvetlenül a fejből indul ki az élet, mégis a fej a természeti élet fő felvevő szerve, amelyből az aztán irányító-an árad szerte a test minden részébe. Az emberi testnek még egyéb végtagjai is vannak, amelyeket elveszíthet anélkül, hogy éle-tét is elvesztené, de törzsének e felső végtagját csupán élete árán veszítheti el.

Látjátok, ugyanígy áll a dolog legmagasabb hegyeinkkel is. Elhordhatjátok ti akár az egész Buchkogelt, sőt még egy nagyobb alpesi hegynek is neki eshettek, ha kedvetek és erőtök van hozzá, de ha valakinek módjában állna a Grossglocknert is a földdel egyenlővé tenni, úgy mint az előbb említett Buch-kogelnél vagy más magasabb hegynél, úgy az már nem mehetne oly büntetlenül végbe. Kisebb hegyek eltüntetése ugyanis szinte semmiféle káros következményekkel sem járna, míg a Gross-glockner elhordása és a föld színével egyenlővé tétele messze beláthatatlan területet vagy örök télbe borítana, vagy pedig hatalmas kiterjedésű tenger-ré változtatná át.

9

Hogyan lehetséges mindez? - kérdezhetitek ismét. Egy kis példa mindjárt megvilágítja előttetek a helyzetet.

Íme: a fej elszakad a testtől, mit tesz a vér? Most már ti magatok felelitek: A vér felszökken az erekből, elönti a testet, miáltal az érhálózat és az egész test összezsugorodik, ami a test biztos halá-lával jár.

Ugyanígy áll a dolog egy ilyen hegynél is, amely ugyancsak felvevőszerve a Föld hatalmas belső vízforrásainak, melyeket ha-talmas súlyánál fogva leszorít, s csatornáin keresztül csak annyit enged azokból feltörni, amennyi az egész környék vízellátásához elegendő. Ezen feltörő vizek állandó kipárolgásának feleslegét pedig a levegőből ismét magába szívja, s hogy a felszínéről ily könnyen el ne távolodjék, azt örök jéggé és örök hóvá alakítja át, miért is a hegy roppant ritkán látható pára vagy felhőmente-sen. Amit pedig e nagy hegység tesz, ugyanazt kell tenniük - ha csekélyebb mértékben is - szükség és alkalom szerint gyermekei-nek és unokáinak is.

Hogy miért említek „gyermeket” és „unokát”? Azon egy-szerű okból, mert a hegyképződés korszakában a Föld legmaga-sabb hegységei alakultak ki először, s belőlük formálódtak aztán a többiek a maguk módján és idejében, amint az már ismert előtte-tek. De azt persze ne képzeljétek, hogy pl. ma képződik a Grossglockner, holnap a gyermekei, s holnapután az unokái, ha-nem az egyes teremtési fokozatok között hosszú időszakok telnek el, amelyek gyakran több millió földi esztendőre tehetők. Egy or-szágban ilyenformán alig van két hegy, amely egyidős lenne. Hogy azonban a mi Grossglocknerünk a Föld legősibb helyei kö-zé tartozik, ezt mindenekelőtt abból láthatjátok, hogy a „hegyek atyjának” nevezem, továbbá, hogy hatása több országra terjed ki, s végül kőzete is merőben különbözik a többi környező hegyeké-től. Minél közelebb érünk a Grossglocknerhez, annál magasabbak annak fiai és ugyanolyan arányban emelkedik életkoruk is.

Minél több örök hó és jég fedi aztán a hegyek ormait az idők folyamán, annál fenségesebbek és jelentősebbek lesznek. Ezt jegyezzétek meg jól, mert a következőkben majd meglátjátok, mily nagy e megállapítás fontossága. Ne térjünk tehát hosszasan

10

mellékvágányokra, hanem térjünk rá mindjárt a lényegre, mégpe-dig először természeti, azután szellemi, végül pedig evangéliumi szempontból.

Sok ember azt mondaná erre: egy szántóföldekkel, rétek-kel, gyümölcsöskertekkel, erdőkkel és legelőkkel váltakozó lankás domb sokkalta kedvesebb száz Grossglocknernél!

Az ilyen embereknek részben igazuk is van, mert a Grossglockner örök haván és jegén nyilván nem lehet szőlőt ül-tetni, sőt még a moha sem terem meg rajta. Felteszem azonban a kérdést: Vajon szabad-e egy hegyet csupán növényzetének termé-kenysége szerint értékelnünk? Ha a termékenységet vesszük ala-pul, minden hegy felesleges lenne, hiszen a síkság természetszerű-leg könnyebben megművelhető mint bármely hegy, s tapasztalat szerint sík vidéken minden jól meg is terem. Oktalanság tehát egy hegyet ebből a szempontból megítélni, mert a hegyek célja nem a termékenység, hanem valami egészen más. Azoknak tehát, akik egy termékeny dombot többre értékelnek egy magas, terméketlen havasnál, ezek szerint meg kell változtatniuk véleményüket, s bele kell nyugodniuk abba, hogy azt mondom: a Grossglockner jegé-nek egyetlen négyzetöle egymaga többet ér, mint egy négyzetmér-földnyi mégoly termékeny dombos vidék.

Ere majd megint azt kérdezitek: Mi módon lehetséges ez? Válaszom pedig így hangzik: Ha ti csak a tényleges jöve-

delmet akarjátok figyelembe venni, akkor pl. csak a szemeitekkel egyetlen fillért sem kereshettek - kezeitekkel és lábaitokkal azon-ban annál többet. Mindazonáltal szemetek nem becsesebb-e keze-iteknél és lábaitoknál, melyeket szemetek világa nélkül nehezen használhatnátok? S mégis, a szem pupillája milyen kicsiny a kéz és a láb méretéhez képest! Mert minden tárgyat, amit kezetekkel meg akartok fogni, előbb szemetekkel kell megragadnotok, ugyanígy minden lépésnél is a szemeteknek kell mindig elől járni.

Ha ezt megfontoljátok, világossá válik előttetek, miért ér-tékelem a Grossglockner egy négyzetölnyi jegét többre egy négy-zetmérföldnyi termékeny talajnál! Amint szemeitek nélkül kevés eredményt érhetnétek el kezeitek és lábaitok munkájával, úgy a síkság és dombvidék is a havasok jege nélkül édeskevés hasznot

11

hajtana. Bizony, ezt tudva valóban minden földműves felmehetne a Grossglocknerre, hogy megcsókolja az én nevemben annak je-gét, mert akkora darab jégtől, amekkorát megcsó-kol, függ föld-jének minden termőképessége. Itt ismét azt kérdezhetnétek: - Ugyan, hogy lehetséges ez? Csak egy is türelem és mindjárt meg-tudjátok.

A régi közmondás szerint ugyanis hasonló hasonlóval szí-vesen társul. Ha pl. szobátok falában egy nedves kő akad, az nem szárad ki egyhamar, sőt a nedvességet minden oldalról magába szívja, és nedvességfölöslegét az őt körülvevő falnak tovább adja, miáltal a falon nagy nedves folt keletkezik.

Ugyanígy áll a dolog a mi Grossglocknerünknél is. Az is egy hatalmas nedves kő egy földrész nagykiterjedésű térségei kö-zepette, amelynek légrétegéből magába szívja a levegőben lévő fölösleges nedvességet. Ha most már az a nedvességmennyiség cseppfolyós alakban maradna sziklafalain, akkor annyi víz özön-lene le azokról, hogy messze vidékeket elárasztana. Hogy azon-ban ez meg ne történjék, magassága és kőzeti sajátsága hatására a nedvesség rövidesen hóvá, jéggé és jégesővé válik.

Erre így szóltok majd: Ha ez így van, akkor e hegy rövide-sen nagyobb területű lenne, mint egész Európa!

Csakugyan ez az eset állna elő, ha nem lennének gyerme-kei és unokái. E gyermekek azonban tehermentesítik atyjukat, mégpedig a következőképpen: Ha a jég és hó-megterhelés felülről és kívülről növekszik, akkor az alsó részek, vagyis az alsó, régebbi hó és jégtömegek is egyre nagyobb nyomás alá kerülnek, miáltal ama jég- és levegőképződmények számtalan apró részecskéjükben felhevülnek, és ismét ködszerű párává oldódnak fel, így szabadul-ván börtönükből. S minthogy egy ilyen havas csak a legfelsőbb régiókban fejti ki kiváló vonzóerejét, ennél fogva alacsonyabb ré-gióiból felszálló gőzei cseppfolyós csapadékként mindent elpusz-títva elárasztanák a mélyebb fekvésű vidéket, vagy pedig hozzára-kódnának a csúcs jegéhez és havához, miáltal azt úgy megnövelnék, hogy az egy évezred alatt egész tartományokat te-metne el.

Hogy azonban egyik eset se következzék be, egy ilyen

12

atya-hegységet számtalan gyermeke veszi körül, amelyek készség-gel veszik magukra atyjuk túlterheltségét, ami pedig nekik is sok, azt viszont az ő gyermekeik vállalják nagy mohósággal magukra. Ami aztán ezeknek is fölösleges, azt adják tovább áldásként a messze kiterjedő síkságnak.

Ha pedig ezt többé-kevésbé megértettétek, azt is könnyen beláthatjátok, miért indulnak ki egy ilyen magas hegységből ösz-szefüggő, messzire nyúló hegyláncolatok, s nem találjátok nevet-ségesnek, ha azt mondom nektek, hogy még a ti házi kútjaitokból is a Grossglockner vizét isszátok, s hogy országotokban alig akad olyan forrás, mely eredetileg ne ezen atya-hegynek köszönhetné létezését.

Igen ám! - mondjátok erre - mi akkor az esővíz? Erre azt felem nektek, hogy hazátokban ritkán esik akár

egy olyan csepp is a felhőből, melyet ne a Grossglockner vagy annak valamely ivadéka irányított volna felétek, s nem tévedné-tek, ha így szólnátok: - A Grossglockner küldi az esőt földjeinkre!

S hogy miért? - Mert három különböző, messzire kiterje-dő és erős hatást kifejtő karja van, mely közül az egyik - gyerme-kei és unokái alakjában - minden irányba kinyúlik, a másik forrá-sok, patakok, folyók és folyamok alakjában még messzebbre hat, a harmadik pedig a leghatékonyabb, a felhőrégiókban nyilvánul meg, és több ország felett központi irányító szervet képez gyer-mekeinek és unokáinak segítségével, összegyűjtve a felgyülemlő páratömegeket. Így aztán a Grossglocknernek ez a harmadik karja - rendszerint jótékony eső alakjában lecsapódva - felüdíti a síkság elepedt állat- és növényvilágát.

Ez azonban ezen atya-hegy hasznos munkájának csak ter-mészetszerű része és rendeltetése. E mögött azonban a háttérben még két másik, sokkal fontosabb feladatkör is rejlik, amelyekkel e közlemény további részeiben fogunk megismerkedni, s ha majd azokat is megismertétek, akkor alkothattok csak fogalmat egy ilyen halottnak látszó óriáshegy valódi jelentőségéről. Mert bi-zony mondom nektek: e világon minden fordítva van! Ahol nagy elevenséget láttok a Földön, ott ugyanannyi a halál is, ahol pedig úgy gondoljátok, hogy minden az örök halálban merült el, ott

13

rendszerint gazdag élet pezsdül, s felmérhetetlen nagy és lendüle-tes tevékenység folyik.

Ez az oka annak, hogy a próféták és látnokok rendszerint annyira otthon érezték magukat a hegyeken, s én magam is - mi-dőn emberi alakban a Földön jártam - ezért tartózkodtam oly szí-vesen a hegyeken. Hegyen adtam ki útját végleg a kísértőnek, he-gyen vendégeltem meg az éhes tömeget, hegyen tártam fel szavaimon keresztül teljességgel a Mennynek országát, hegyen történt a megdicsőülésem a három apostol szemeláttára, hegyen imádkoztam, és hegyen szenvedtem el a kereszthalált.

Tiszteljétek tehát a hegyeket, mert minél magasabbra emelkednek ormaik az emberi önzés mocsarai fölé, annál szen-tebbek, és annál több áldást árasztanak az egész országra.

Hogy ez mi módon történik, azt már részben hallottátok is, a továbbiakban azonban teljes világosságban láttok meg majd mindent - mára tehát ennyi elegendő!

2. fejezet

A vas jelentősége és keletkezése Hogy a fémek a háztartásokban milyen fontos szerepet

játszanak - különösen a vas - annak felméréséhez nem kell nagy matematikai tudomány. Vajon mire mennétek vas nélkül? E nél-kül bizony egyetlen betűt sem nyomtatnátok le, házaitokat csak igen nehezen tudnátok felépíteni, s még fáradtságosabban és ne-hezebben állíthatnátok elő a szükséges ruházatot, sőt mi több, vas nélkül manapság nem lehetnének hajók a tengeren, sem vas-utak a szárazföldön.

Vas nélkül nem lenne egyetlen szerszámotok sem a talaj fellazítására és a gabonamag elvetésére. Szóval vas nélkül termé-szeti értelemben, sőt bizonyos vonatkozásban szellemi értelem-ben is a Föld legszegényebb teremtményei lennétek, és bármely állat túlszárnyalhatna titeket. Ennek az áldott fémnek a segítségé-vel azonban mindent elkészíthettek magatoknak, mert vasból

14

minden elképzelhető szükséges szerszám és műszer előállítható. Még egy egyszerű sírt sem áshatnátok elhalt testvéretek számára vas nélkül, hanem kénytelenek lennétek annak holttestét vagy a folyóba dobni, vagy nedves homokba kaparni, vagy a legmaga-sabb örök hóval és jéggel fedett hegytetőkre kitenni, ha nem akarnátok, hogy állandóan dögvészes levegő vegyen körül benne-teket. Egy szó mint száz, a vas jelentősége oly nagy, hogy azt fél-reismerni teljességgel lehetetlen.

Némely rövidlátó ember persze azt is mondhatná: - Vég-szükség esetén a vasnak, s ezzel együtt a többi fémnek hiányában - amelynek létezése a vas létezésével szoros kapcsolatban áll - fá-ból készült szerszámokkal is lehetne boldogulni!

Ez valóban így is van, csak az a kérdés, mivel döntenék ki a fát, mivel darabolnák azt szét, és mivel faragnák ki abból a szükséges szerszámokat? Látjátok, mindebből világosan kitűnik, hogy éppen a vas a legelső feltétel az ember mindennapi életében. Nélküle még a kenyérsütés is megszűnnék, s az emberi táplálko-zás csupán a nyers gyümölcsökre szorítkoznék.

E rövid bevezetés után, mely meggyőzött minket e fém múlhatatlan szükségességéről, vessünk egy pillantást annak kelet-kezésére is. Egyik korábbi közleményemből - nevezetesen az em-beriség őstörténetéről szóló főműben ( "Haushaltung Gottes" = Isten Háztartása), amelyben a tenger vizének ide-oda vándorlásá-ról van szó - tudhatjátok már, hogy ezen fém azon területeken, amelyek hosszú időn át tengervízzel voltak borítva, a vízben lévő sóból, különösen a kozmikus sugarak behatása folytán is, a Föld mélyében, mégpedig az e célra rendelt csatornáiban és ereiben gyülemlik össze, előre jól kiszámított tervem szerint, hogy a rá-következő 14000 év sem bírja azt kimeríteni. (Megjegyzés: Hogy miért éppen 14000 évet említ itt az Úr, annak magyarázata az, hogy kinyilatkoztatásai szerint a szárazföld állandó lassú mozgás-ban van olyformán, hogy a talaj időnkénti kicserélése érdekében a szárazföld túlnyomó része közel hétezer évenként hol az északi, hol a déli félgömbön emelkedik ki a vízből, illetve süllyed alá. Ilyen módon minden szárazföld úgy a kiemelkedésnek, mint a le-süllyedésnek egymás utáni két korszakában, tehát kb. 14000 éven,

15

pontosan 13555 esztendőn át szolgál egyfolytában az élet alapjá-ul, míg a tengerben kultúrájával és civilizációjával együtt végleg el nem merül. Így gondoskodik az Úr az idők folyamán a bűnnel tel-jesen megfertőzött és elhasznált talajnak kicserélődéséről, illetve megújításáról. Lásd: Isten Háztartása, II. kötet, 193/3. /a fordí-tó/)

A vas képződésével kapcsolatban felmerül azonban még egy kérdés, ti. az, vajon alkalmas-e már ez a tenger sójából és a csillagok kisugárzásából képződött vas arra, hogy feldolgozzák és különféle szerszámokat készítsenek belőle?

Mondom nektek: nem alkalmas még, hanem éretlen gyü-mölcshöz hasonló, melynek csupán a képessége van meg, hogy éretté, ízletessé és élvezhetővé váljék, nyers állapotában azonban sem nem érett, sem nem ízletes. Ezt tudva felvetődik az újabb kérdés: hogyan válik tehát a vas éretté? E kérdésre minden bá-nyász, botanikus és földműves ugyanazt a választ adja: Az eső és a napsugár mindent növeszt és megérlel. S így is van.

Az eső mindenféle tenyészet főfeltétele, így a vas kiérlelé-sénél is. Ha azonban szakadatlanul esne az eső, csakhamar elfoj-taná a növényzetet, s bizonyos idő múlva elemésztené és elerőt-lenítené a hegyek mélyén rejlő ércet is. Hogy tehát minden rendben tenyészhessék, mindennek a maga megfelelő rendje sze-rint kell végbemennie.

De vajon kit bíztam meg azzal, hogy ezt a rendet fenntart-sa valamely égitesten? Ki tartja azt fenn szüntelenül?

Keressük csak fel ismét a mi Grossglocknerünket! Vegyé-tek csak alaposan szemügyre, mily magasan nyúlik fel a felhők ré-gióiba, és a kicsipkézett sziklák és szirtek ezrei miként fogják kö-rül ormát!

Látjátok, a hegyek királyának mennyivel nagyobb hatáskö-re van a villamosság és mágneses fluidum levezetése tekintetében, mint a ti házaitok tetején alkalmazott villámhárítónak. Milyen munkát is végez tehát azonkívül még, amit az előző közlésben már tárgyaltunk?

Mondom nektek, hihetetlenül nagy és hatalmas gyűjtőköz-pontja és tartaléktára az az elektromos és mágneses erőknek. Mi-

16

kor tehát a vízellátással kapcsolatos, messzire kiható működését végzi, ugyanakkor ellátja mindezeket a vizeket - elsősorban az esőt - a szükséges mennyiségű elektromos és mágneses fluidum-mal is.

Ez a két polaritás pedig a főfeltétele természeti szempont-ból minden tenyészetnek, növekedésnek és érésnek a növény- és ásványvilágban, s ezeken keresztül az állatvilágban is. Minthogy pedig a Grossglockner oly hatalmas gyűjtőközpontja eme két po-laritásnak, könnyen érthető, hogy az összes alárendelt hegyek ér-cei főképpen a havasoknak köszönhetik kiérlelődésüket, hiszen éppen a havasok a szabályozói a körülöttük elterülő tartományok éghajlatának.

Mindezek tudatában már csak arra hívom fel a figyelmete-ket, hogy ezek a magas hó és jéghegyek, mint pl. a Grossglockner is, áldásaikat elsősorban gyermekeiken és unokáikon keresztül árasztják ki a Földre, s így áll a dolog az elektromágneses sugár-zásnál is. Hogy azonban e mögött az elektromágneses sugárzó erő mögött mi rejlik, s hogy milyen sebességgel terjed az minden irányban, azt a hegyek eme atyjának szellemi szempontból való ismertetésénél tudjuk majd meg közelebbről.

Most egyenlőre lezárjuk ezt a részt, és csak annyit fűzünk még hozzá, hogy a közjó szolgálatában álló legerőteljesebb és legáldásosabb hatások rendszerint ott fakadnak, ahol a vak embe-riség legkevésbé sejti és keresi azokat, s így a Grossglockner egy-egy jelentéktelen csúcsából nemritkán több jó hatás származik messze tartományokra nézve, mint a nem sokat érő nagy világvá-rosokból, amelyek csekély jó hatásukhoz képest rengeteg rossz hatást gyakorolnak. Ennél fogva egy ilyen hegy jelentősége sokkal nagyobb, mint egész Franciaország, Anglia és Észak-Amerika ipa-ráé.

S miután mindezeket - ha a matematikus értelem előtt nem is - de a szív előtt világossá tettük, áttérünk a Gross-glockner harmadik, az utolsó, s egyben a leghasznosabb működésére, mára azonban érjük be ennyivel.

17

3. fejezet

A hegyek mint a légáramlatok szabályozói Miután a Grossglocknernek már sokféle hasznos sajátságát

ismertétek meg, magatok is kérdezitek, ugyan milyen áldásos te-vékenysége lehet természeti szempontból?

A kérdés helyes, mert ezen kérdés mögött az a gondolat húzódik meg, amely szerint szeretnétek e hegynek még további hasznát is megismerni, s tekintve, hogy nem létezik olyan szük-séglet vagy éhség, melyre ne akadna kielégítés, úgy az előbbi kér-désben rejlő szükségletre is bizonyára találunk majd kielégítést.

Figyeljetek hát jól! Azonnal megnyitjuk éléskamráinkat, ahol nagy mennyiségben találjátok a legfinomabb táplálékot éhségtek csillapítására.

Mi a további rendeltetése a Grossglocknernek, s vele együtt a Föld többi havasainak és hegységeinek?

Nyilván tudjátok, hogy a Föld 24 órán és egy kis töredé-ken belül fordul meg a saját tengelye körül, s emellett bizonyára nem ismeretlen előttetek a Föld elég jelentős kerülete sem. Ha a Föld kerületét veszitek, amely 5000 német mérföldnél (1 német mérföld = 7,5 km) is jóval hosszabb, s annak teljes hosszát annyi részre osszátok, ahány perc a 24 óra és néhány percnyi forgási időbe foglaltatik, akkor meglepve tapasztalhatjátok, hogy minden egyes percre több mérföld esik. De most képzeljétek el a Földet egy hegység nélküli sík golyónak, amely legalább tíz mérföldnyi magasságban nagyrészt nehéz atmoszférikus légréteggel van kö-rülvéve. Hogy azonban e jelenség rendkívüli voltát tökéleteseb-ben átláthassátok, vegyetek egy üveggolyót, s forgassátok azt va-lamely vízzel telt edényben, vagy pedig egy napsugár által megvilágított poros szobában igen gyorsan a tengelye körül, s ak-kor meggyőződhettek róla, hogy ez a forgó golyó egyetlen víz-cseppet vagy porszemet sem ragad magával, hacsak a golyó villa-mossága azt magával nem rántja, azaz nem kényszeríti arra a mozgásra, amelyet ő maga végez.

Nos, miután ezt a kísérletet lélekben többé-kevésbé vég-

18

rehajtottuk, vessünk egy összehasonlító pillantást a mi Földgo-lyónkra. Mondjátok meg, mi kényszeríthetné az atmoszférikus légréteget a Földdel való együttforgásra, ha a Föld felszíne telje-sen sima lenne? Ha pedig az atmoszférikus légréteg nem követné a Föld forgását, milyen hatalmas légáramlásnak lennének kitéve az összes élőlények?

Ha pedig - amint azt a természetkutatók több-kevesebb pontossággal megállapították - a legerősebb vihar kb. 80 láb utat (26 métert) tesz meg másodpercenként, s ilyen sebesség mellett a legerősebb fákat is könnyűszerrel tépi ki a földből, minő követ-kezményekkel járna akkor egy olyan légáramlat, amelynek sebes-sége néhány német mérföld percenként, vagyis kb. 500 m másod-percenként.

E kísérlet következményét nem kell bővebben magyaráz-nom, mert ha ezen csak egy kicsit is elgondolkoztok, egy pillanat alatt tisztán átláthatjátok, hogy ilyen légáramlat mellett még a kövi moha sem tarthatná fenn magát, még kevésbé bármely más teremtmény. S hogy a tenger milyen magatartást tanúsítana ennek hatására, azt könnyűszerrel el tudja képzelni mindenki, aki látta a tengert, mikor tajtékzó habjait a viharok hegymagasságra korbá-csolják. Ha mindezt tekintetbe veszitek, mindjárt világossá kell hogy váljék előttetek nagy atyai gondviselésem, mely szerint a he-gyeket ily helyes rendben azért állítottam és rögzítettem a Föld felületére, hogy ily módon kényszerítsem a légréteget arra, hogy a Földdel együtt forogjon. Itt persze ismét felmerül a kérdés, ha a hegyeknek ez a hasznos rendeltetésük is van, akkor miért nem egyenlő magasak azok, s miért nem futnak a délkörökhöz hason-lóan az északi sarktól a déli sarkig?

E kérdésre három helytálló válasz adható. A hegyek azért vannak úgy alkotva, ahogy vannak, mert én először is valaminek a létesítésénél mindig többirányú hasznosságra törekszem, és ezzel a hegyek előbb közölt hasznosságának első oka világosan áll előt-tetek, ti. hogy miért van sok nagyon magas, néhány kisebb, és né-hány csak jelentéktelenebb magasságú hegy a sík terület felett.

A második ok pedig az, hogy ha a hegyek mind egyenlő magasak lennének, és egy vonalban haladnának pólustól pólusig,

19

akkor ezáltal örökös szélcsend állna be, minek következtében az alsóbb légrétegekben ugyanolyan poshadás mutatkoznék, mint a földalatti katakombákban. Vajon hogy alakulna ilyen körülmé-nyek között a természetes élet?

Látjátok, ezért helyeztem el a hegyeket látszólag teljesen szabálytalanul a Föld felszínén. Mondom nektek, ez az elrendezés a legnagyobb bölcsesség alapján történt, mert ennek köszönhető, hogy a levegőnek állandó szabad mozgása, játéktere van, keresz-tül kasul száguldozhat a Föld körül, állandóan keveredik és súrló-dik, s ezáltal szakadatlanul újra meg újra fejleszti szükséges meny-nyiségben a Föld egész területén az úgynevezett villamosságot, vagy jobban mondva a természetes életfluidomot.

Ha ezt figyelembe veszitek, a hegyek elhelyezését és kü-lönböző magasságát nem tulajdonítjátok a véletlen szeszélyének, hanem megértitek az abban rejlő bölcsességet.

4. fejezet

A havasi fény oka és mibenléte Mi a hegyek különböző magasságának harmadik oka? En-

nek a kifejtése még hátravan. Ez a harmadik ok azonban ismét három fő okot foglal magában, még pedig a következőket:

E szint-különbség következtében a magas hegycsúcsok a legfelső légréteget is a Földdel való együttforgásra kényszerítik. Ha túl sok ilyen hegycsúcs lenne a világon, ez ismét csak szinte állandó szélcsendet eredményezne az alacsonyabb régiókban, mert a magasabb légrétegből túlságosan sok venne részt a körfor-gásban. Minthogy azonban csak kevés ilyen csúcs van, a felső lég-réteg csak kevés ponton kényszerül a körforgásban (rotáció) való részvételre, a még magasabb légrétegek pedig ezáltal minden irányban örvénylő mozgásba jönnek - hasonlóan ahhoz a jelen-séghez, mint mikor gyorsan pálcát húzunk végig a vízben, és a pálca magával ragadja ugyan a víz érintett részecskéit, de mindkét oldalon kis gyűrűcskék és hullámocskák figyelhetők meg, melyek

20

sokkal lassabban haladnak a bot nyomában, s amelyek mozgása a környező víz-részecskéket is mozgásba hozza.

A gyűrűcskék megannyi vízörvények, amelyek a vizet a mélység irányában kavarják fel, a hullámocskák pedig a víz egész felületét nyugtalanítják, s ily módon egy ilyen pálcavonás egy egész nagy tavat képes mozgásba hozni. Íme ez egyik igen fontos oka annak, hogy a hegyeknek csupán kis része nyúlik fel a magas-ba.

A másik ok a következő: Bizonyára hallottatok már az úgynevezett havasi fényről. Hogy is állunk hát azzal?

Egyes természetbúvárok ezt a fényt - persze meglehetősen helytelenül - úgy magyarázzák, hogy az a Napnak a távoli északi láthatár felett áttörő sugárzásától ered, ez a feltevés azonban alaptalan és hamis. E fény tisztán pozitív elektromágneses termé-szetű, s a magas hegyormoknak a környező levegővel való állandó súrlódása révén keletkezik.

Igen ám - mondjátok majd erre - ez lehetséges, de nem lát-juk semmiféle hasznát. Ha a világosságuk maga lenne is ez a hasznosság, nem látjuk be, hogy e hatalmas éjszakai lámpások miért oly gyéren vannak a Föld felületére állítva. Mi haszna van a távoli síkság lakójának a sokszor több száz mérföldnyi távolság-ban világító havasi fényből?

Ha maga a fény lenne ez a hasznosság, akkor joggal szól-hatnátok így, de távolról sem erről van szó, e különben is csak gyéren előforduló havasi fénynél. A fény a havas hasznos műkö-désének csupán egy kísérő jelensége. Az a kérdés most már, mi-ben is áll e hasznos működés. Halljátok tehát, ezt mindjárt megvi-lágítom előttetek.

Tudjátok, hogy az elektromos fluidum arányos elosztása minden természeti élet elengedhetetlenül szükséges alapfeltétele. Ha tehát túlságosan sok ilyen hegycsúcs lenne valamely ország-ban, akkor ezek az elektromágneses fluidmot teljességgel felszív-nák úgy, hogy a síkság számára egy atomnyi sem jutna belőle. Ha viszont teljesen hiányoznának, akkor a síkvidéken senki sem él-hetne biztonságban, mert lépten-nyomon az a veszély fenyegetné, hogy egy a levegőben könnyen keletkező villám agyonsújtja. Íme

21

ez tehát az a tulajdonképpeni hasznosság, amelynek a fény csak kísérő tünete. Valaki azonban ezt az ellenvetést hozhatná fel: Mi haszna van például a nagykiterjedésű lengyel vagy magyar síkság-nak a Grossglockner elektromágneses fluidumról való gondosko-dásában?

Erre azt felelem nektek: E havas oly pontosan azon a he-lyen fekszik, ahol lennie kell, hogy ha csak egy órányi távolságra is elmozdulna őrhelyéről, nem lenne havas többé, hanem csak amolyan elég gyakran előforduló kopár sziklahegy.

Hogy azonban mégis havas, ennek az az oka, hogy olyan ponton fekszik, amelyen egy - az Északi-sarktól a Déli-sarkig ha-ladó – főelektromágneses áramlat átvonul. Ez a főáramlat Svájc és Tirol összes havasain vonul ugyan át, s csak egy keleti oldalága érinti azt a pontot, ahol a Grossglockner áll, de ebből az áramlat-ból is éppen eleget vesz fel ahhoz, hogy a többi havas segítségé-vel nemcsak egész Európára, de még Afrika jelentős részeire is kiterjeszthesse áldásos hatását.

Ha tehát Európa fent említett nagyobb síkságain nem is találhatók havasok, és ott nem is vonul végig jelentősebb áramlat, azért a jelentéktelenebb áramlatok számára mégis megfelelő ki-sebb hegyek kellő számban találhatók, amelyek teljes mértékben képesek azok szabályozására.

Most azt kérdezhetitek: Miért nem általános és egyforma az az áramlat, amely az Északi-sarktól a Déli-sarkig vonul?

De ha így kérdeztek, akkor sok egyebet is kérdezhetnétek, így pl.: Miért nem fut a villám soha egyenes vonalban, és miért nem csapnak le azok egyszerre egyesült erővel, hogy egyetlen csapással mindent agyonsújtsanak? Vagy miért csak itt-ott találha-tók folyók, tavak, patakok, mikor pedig minden területnek egy-formán szüksége van azokra? Továbbá miért van egyik országban rengeteg tó, a másikban pedig egyetlen egy sem? S akadna még számtalan ilyen kérdés. De már ezekből is beláthatjátok, hogy először is mennyivel bölcsebb vagyok az embereknél, másodszor pedig, hogy éppen mert bölcsebb vagyok, én tudom legjobban, miért osztottam így el az elektromágneses áramlatokat, megszab-va határozott pályájukat, melyeknek a havasaink a pontosan sza-

22

bályozott mérföldkövei. Ezzel a fő okot is kifejtettük, hátra van még a harmadik. Itt persze ismét mondhatjátok, aki itt még vala-mi okot fel tud hozni, annak aztán az 5 ujjánál tovább kell tudni számolnia!

És mégis azt mondom nektek, hogy éppen az a harmadik ok a legfontosabb és leghathatósabb, amellett a legkézenfekvőbb, s azonnal rá is jönnétek, ha - természetes értelemben véve - a lel-ki szemeitekkel rövidlátóbbak lennétek, mint amilyenek vagytok. Mert a lélek rövidlátása bizonyos szempontból jó dolog. Minél távolabb látó, vagyis matematikailag minél értelmesebb a lélek, tekintete annál inkább engedi a távoli csillagok közé tévedni, vi-szont saját szempilláit egyáltalán észre sem veszi.

Mi tehát ez a harmadik fő ok? Én azt mondom, csak türe-lem! Rá akarlak vezetni benneteket, hogy szinte kézzelfoghatóvá váljék számotokra. Figyeljetek tehát!

Sohasem gondoltatok még arra, hogy miért csak két karo-tok van, hogy a karok miért nem kétszer olyan hosszúak, s miért nincs rajtuk kétszer annyi ujj? Vagy sohasem gondoltatok még ar-ra, miért nincs kettőnél több szemetek és fületek, s a testnek mi-ért csak az egyik oldalán helyezkednek el a szemek? Hiszen egy szem a háton, és a fül a kézen szintén nem lenne céltalan?! Vagy nem jutott eszetekbe még a kérdés, hogy a fáknak miért csak egy ága nyúlik rendszerint a legmagasabbra, a többi pedig alacso-nyabb? Szóval bőségesen elég kérdést tettünk fel, lássuk tehát nem vezetnek-e ezek rá bennünket a harmadik fő okra?

Mire valók a szemeitek? Erre minden gyermek megfelel: hogy lássunk, vagyis - helyesebben szólva - hogy a külső tárgyak megvilágított alakját érzékelhessük. Hát füleitek mire valók? Erre is rámondja minden gyermek: hogy halljunk, azaz a rajtunk kívül álló dolgok mozgását és egymással való érintkezését önmagunk-ban érzékelhessük. S hogy a kezek mire valók? Azt hiszem erre a kérdésre nem is szükséges válaszolnunk. Hogy egyébként két ke-zünkkel a világon minden műveletet el tudunk végezni, azt Ádám kora óta minden idők beigazolták, miután az emberek e két ke-zükkel már túlságosan is sokat műveltek. Még mindig nem jut eszetekbe a harmadik fő ok?

23

Halljátok tehát! Aminthogy minden emberi, állati és növé-nyi testnek szüksége van bizonyos végtagokra, hogy azok segítsé-gével kapcsolatba léphessen a külvilággal, ugyanúgy szüksége van azokra a Földnek is. Havasaink tehát a Föld szemei, fülei és ke-zei, melyek segítségével kapcsolatba lép a külvilággal, a Nap kö-rüli, és a Nappal együtt a távoli naprendszereken át való útjában. Első ilyen érintkezési módja a látás, mert ne gondoljátok, hogy a bolygók vakon futják pályájukat. E havasok által vesz tudomást a Föld más égitestek megmozdulásainak hasznos eredményeiről, s az éther és a fény különféle áramlatairól, és a saját felületén vég-bemenő áramlatokról is. Végül ezen végtagjai útján fejti ki mind-azon működését, melyekre szüksége van, hogy egyrészt saját mozgását szabályozhassa - ezáltal hozzájáruljon más égitestek ke-ringésének szabályos mozgásához is, másrészt pedig hogy a többi már ismertetett működését kifejthesse.

Ez tehát a harmadik és egyben a legfőbb oka a havasok lé-tének, a többi hegyekhez képest csekély számának, s földrajzi el-helyezkedésének. Ezzel megismertük a hegyek természetszerű hasznosságát, már amennyire nektek arra szükségetek van. Ne gondoljátok azonban, hogy ezzel a hegyek hasznosságát már ki is merítettük, mert minden egyes itt felsorolt pontnál még számta-lan hasznosságot hozhatnánk fel úgy, hogy szinte minden egyes atomnak megvan a maga megszabott hasznos rendeltetése. Hogy egy ilyen atya-hegységnek hányféle áldásos tevékenysége van, azt még egy legtökéletesebb angyalszellem - ha megszakítás nélkül s a legegyszerűbb nyelven fejezné is ki magát - egy örökkévalóság alatt sem tudná mind felsorolni.

Többet nem kell mondjak nektek. De bármekkora is egy ilyen hegynek a természetbeni hasznossága, egyetlen szellemi hasznossága felér az összes természeti hasznosságával, amint azt a következőkben látjátok majd. Ami bennetek most még csak homályos sejtelem gyanánt él, az csakhamar teljesen világossá vá-lik majd előttetek.

24

5. fejezet

Anyagi és szellemi jelenségek

Az eddigiek alapján már megvilágosodhatott bennetek,

hogy az anyag magába véve nem más, mint belőlem származó, s akaratom által megszilárdított gondolat. Ennek megfelelően a Grossglockner sem egyéb, mint minden más anyag. Mi tehát a kü-lönbség a tisztán szellemi, s a velük szembenálló anyagi dolgok közt, miután mindkettő egyaránt akaratom terméke?

A hasznosság tekintetében nincs is itt különbség, annál in-kább azonban a lényeg tekintetében. Ez talán kissé különösen hangzik előttetek, de figyeljetek csak meg egy művészt. Mi az alapja minden alkotásának? Semmi más csak az akarata, ami más szóval azt jelenti: mindent amit létrehoz előbb akarnia kell, kü-lönben nem alkothatna semmit.

De feltétlen szükséges-e vajon, hogy egyazon akarat min-dig egy és ugyanazt a működést, hatást fejtse ki? Nem, hanem a szeretet módosítja az alkotást, az akarat pedig kimondja az egy-szerű "legyen" szót, s már létre is jött az, amit a szeretet előzőleg kitervelt.

Látjátok, ugyanígy áll a dolog nálam is, végtelen szerete-tem alkotja meg a formákat, s a szeretet ereje, melynek neve aka-rat, hívja őket létre. E formák egy részét az akarat a szeretet kí-vánsága szerint lekötve tartja, másrészt ugyanazon szeretet óhajának megfelelően egyre elevenebbé váló szabadsággal aján-dékozza meg.

Így tehát az anyag akaratom szerint olyképpen felel meg a szeretetnek, hogy minden szellemi lét legvégső, szilárd alapjául szolgál, s így az anyag a szeretethez viszonyítva az, amit a szeretet nyelvén „könyörület”-nek nevezünk. A szellemi lét viszont saját szeretetem eleven szabadságának felel meg, s az nem más, mint a „kegyelem”, azaz minden szabad lény tulajdonképpeni öntudata, amely szeretetem szabad létéből fakad és szellemileg velem töké-letesen egylényegű.

25

Már e rövid bevezetésből is könnyűszerrel megérthetitek, hogy ahol bármilyen anyag található, ott szükségképpen szellemi résznek is kell lenni. Mert ha az anyag könyörület, úgy ez a kö-nyörület mint felszabadító eszköz nem lehet öncélú, hanem va-lamely nálánál magasabb rendű erő szolgálatában áll, amely felé éppen ez az irgalom irányul. Vagy könyörültetek-e már valaha va-lakin pusztán a könyörület kedvéért? De ha már ti is valaki máson könyörültök, nyilván az én könyörületem előtt is más cél lebeg, s nem a maga kedvéért van. Ezzel kifejtettük az anyagnak egy ma-gasabb célból való szükségszerűségét. Vajon hol székel ez a ma-gasabb célt szolgáló erőhatalom? Ez igen fontos kérdés.

Ha pl. egy segítségre szolgáló ember valamelyik nyugati országban tartózkodnék - sorsán szánakozva s rajta segíteni akar-va - vajon kelet fele indulnátok-e irgalmatokkal, s nem oda, ahol a rászoruló tartózkodik? S ha ott rátalálnátok, irgalomból nem ma-radnátok-e mellette?

E kérdéseket csak felületesen is szemügyre véve, világossá kell válnia előttünk annak, hogy a szegényház és a szegények bi-zonnyal mindig együtt vannak. Ugyanígy áll a dolog az anyaggal és a szellemi erőkkel is, amelyek egymást megragadják, és egy-másban vannak. Minél nagyobb és kiválóbb a Földön egy sze-gényház, annál több szegény lakozik benne. Ugyanígy, minél kivá-lóbb és nagyszerűbb valamely anyagi alkotás, annál több szellemi hatalmasság számára szolgál.

S most vessünk ismét egy pillantást Grossglocknerünkre! Nézzétek csak, mily méltóságteljesen áll itt előttünk, mint a he-gyek királya, mert ahol a kopár hegycsúcsok körülötte megszűn-nek, ott kezd csak a mi Grossglocknerünk igazán és hatalmasan kiemelkedni kopár szomszédjai fölé. S nézzétek csak hatalmas, minden irányban többórányi távolságra való kiterjedését. Nézzé-tek örök hó és jég borította csúcsait, szirtjeiről patakok zúgnak alá, s meredek ormait csaknem állandóan fehéres fellegek takar-ják. Épp ezért Grossglocknerünk már igen messziről csalhatatlan bizonyossággal felismerhető, s meggyőződve kiáltatok fel: Ez a mi Grossglocknerünk, mert havasi fénye, magassága és felhőkkel körülvett csúcsa biztos garanciája ezen feltevéseteknek. Látjátok,

26

ezek az ő kitüntetései. Mivel pedig őt így kitüntettem, ennélfogva bizonyára egészen kiváló alkotásnak is kell lennie, más szóval ezen hegység irgalmamnak egyik igen nagy morzsája. Már e hegy természetszerű hivatásából is felismerhettük messzire kiható fon-tosságát. De gondolkozzatok csak, vajon lehetséges lenne-e a ha-vasok eme hivatásának betöltése a mindent irányító értelmes szel-lemi erők jelenléte nélkül, vagy elképzelhető-e valamely hatás az azt előidéző erő, illetve erők nélkül? Már pedig ezen erők éppen azok a szellemi energiák, melyek révén mindez létrejön.

Most már csak az a kérdés, hogy ezek az áldásdús termé-szeti jelenségek e hegyben és hegy körül lakozó szellemi erőknek főtörekvését képezik-e, vagy pedig csak mellékes célt jelentenek, melynek révén ezen szellemi erők egy távolabbi cél érdekében ér-lelődnek ki?

E kérdésre egy rövid példa adja meg a választ, egy újabb kérdés kapcsán: a gabonamagvak elvetésénél vajon mi e munka célja? Talán magában véve az elvetés, vagy pedig van annak va-lami távolabbi célja is? Így az elvetett magvak elrothadása is trá-gyázza és állandóan kövéríti ugyan a talajt, azonban az elvetés ezen hasznát bizonyára nem tekintitek a vetés főcéljának, hanem azt mondjátok, azért szórjuk a magot a földbe, hogy abból új ka-lász fejlődjék, hogy az többszörösen adja vissza nekünk azt, amit a földbe vetettünk. Látjátok, ezen hegység hasznos mívolta is úgy viszonylik annak a magasabb rendeltetéséhez, mint a földnek az elvetett mag elenyészése által való megtrágyázása a magból kelet-kezett sokszoros eleven terméshez. Ezekből most már megálla-píthatjátok ti is a helyességét annak, amit ezen hegy természet-szerű hasznosságának felsorolásáról szóló fejezet végén mondottam, ahol kijelentettem, hogy egyetlen szellemi pontocs-ka, azaz atom szellemi jelentősége is fölötte áll e hegy eddig fel-sorolt összes természetszerű hasznosságának. Az eddig elmon-dottakat tekintsétek tehát bevezetésnek, mely nélkül a továbbiak nehezen lennének megérthetők.

27

6. fejezet

Szellemek harca a természetben Ha visszaemlékeztek a természeti világot feltáró sok más

kinyilatkoztatásomra, ahol világosan kifejtettem, hogy honnan ered az állatvilág, akkor mindjárt világossá válik előttetek, hogy a bevezetésben miért neveztem a szóban forgó hegyet egy kiváló és nagy szegényháznak.

Látjátok, erősen anyagias, érzéki természetű természetszel-lemek rendszerint szívesen tartózkodnak annak a bolygónak a közelében, amelyen azelőtt testben éltek. Ezek a szellemek nem ritkán telve vannak haraggal, gyűlölettel, keserűséggel, amiért ide-iglenes, kellemes földi életüket oly hamar ott kellett hagyniuk, s ezért minden lehető módon bosszút akarnak állni. Habár a Földet már nem is láthatják - mint ahogy általában egyetlen szellem sem láthatja a saját szféráján kívülit, hanem csakis a benne lévő világot - annyit azonban a külső környezet belső szellemi megfelelései alapján egészen pontosan tudnak, hogy hol, a Földnek mely vidé-kén tartózkodnak. És mivel mint szellemek az alsóbb fokú termé-szet-szellemekkel látható kapcsolatban állnak, csakhamar egye-sülnek is velük, hogy ezáltal amennyire csak lehet ártsanak a Földnek, amely őket oly hamar cserben hagyta.

Minthogy szellemi állapotukban is a megfelelések révén igen jól tudják, hogy a Földnek egy ilyen hegyóriása a körülötte lévő vidékek és országok számára természetszerű hasznossággal bír, ezért különös előszeretettel tartózkodnak annak szomszédsá-gában. Tekintsetek csak a mellékelt tájképre - ha már alkalom hi-ányában a hegyet a maga valóságában nem láthatjátok - csakha-mar meggyőződhettek arról, hogy azon nagy sokaságban egyik sziklatömb a másik után tornyosul egymás fölé, amelyeknek sza-kadékai, elhajlásai és kanyarulatai közül időnként minden átmenet nélkül hirtelen sötét-szürke fellegek szállnak fel. Ezek mihelyt a legmagasabb sziklacsúcs fölé emelkednek, s a Grossglocknert úgymond megpillantották, azonnal visszahúzódnak úgy, hogy gyakran egy még oly erős szélvihar sem képes őket rejtekhelyük-

28

ről kiűzni. Látjátok, ez a jelenség már biztos jele e haragos és gonosz

indulatú szellemek létezésének, mégpedig most már szövetkezve a természet-szellemi erőkkel!

De most tekintsetek csak feljebb havasunk hófehér síkjai-ra, ott éppen úgy csaknem állandóan felhőket és ködöket fedez-hettek fel, amelyek azonban csaknem vakítóan fehérek. Ezek a felhők és ködök ugyancsak szellemek, csakhogy jó szellemek. Ezek közül a legmagasabban lebegők az erre kirendelt védő an-gyalszellemek, míg a havas inkább mélyebb részeiben terjengő ködök, melyek rendszerint egyenes vonalú felhőcsíkot alkotnak, ugyancsak haladottabb, jobb, de a magasabb régiók számára még nem teljesen érett szellemek, melyeknek előbb hűséges ébersé-gükkel és a gonosz szellemek elleni sokféle harcaikkal kell bebi-zonyítaniuk rátermettségüket és érettségüket a magasabb fokozat-ra.

Ha ezen a vidéken tartózkodnátok, és naphosszat szemlél-nétek a fellegek játékét, még csak álmotokban sem gondolnátok arra, hogy e vidám szellemi erők között komoly harcra is kerülhet sor. Pedig akinek ideje lenne kivárni, amíg e lebegő szellemi erők között valóban kirobban a harc, annak olyan látványban lenne ré-sze, hogy a tomboló harcban se nem látna, se nem hallana a nagy rémülettől.

De hogy is kerül sor itt harcra? Mi szolgáltat itt erre rend-szerint alkalmat? Ha ezt már tudjuk, akkor annak az oka sem ma-rad ismeretlen előttünk. Látjátok, azok a már említett gonosz szellemek a bosszúnak mindig azzal a gondolatával vannak eltel-ve, hogy a jótéteményeket árasztó királyi-széket egyszer hatal-mukba kerítsék, hogy onnan aztán minden irányban minél több szerencsétlenséget zúdítsanak a vidékre. Ezért sereglenek össze az alantabb fekvő búvóhelyeken, ahonnan kisebb kirándulásokat tesznek, hogy felderítsék, hogyan áll a "trón" őrizete és védőőr-sége. Ha azt veszik észre, hogy körülötte meglehetősen tiszta a levegő, úgy a gondolat sebességével terjed el ez a hír mindenfelé, s ahol csak egy szaggatott hegycsúcs található, mindenütt nyom-ban hatalmas tömegben egyformán sötét szürke fellegek bújnak

29

elő, s kezdik meg a felemelkedést a magasba. S ha az imént még teljesen tiszta volt is az égbolt, ezek a koromfekete felhőtömegek azt nemritkán percek alatt beborítják, keresztül-kasul száguldoz-nak, és alattomban kerülő úton igyekeznek a trónt megközelíteni, hogy ezen mozdulataikkal annak őrzőit megtévesszék.

Ilyenkor a Grossglockner rövid időre teljes köd és felhő-mentes, mert mihelyt az őrök a gonosz szellemeknek ezt a fon-dorlatát észreveszik, csakhamar összehúzódnak, és gondosan el-rejtőznek a hegy belső nagy kristály-templomaiban. Ha aztán a gonosz hordák fővezetői látják, hogy a trón őrizetlen, nyomban kiadják a parancsot mozgócsapataiknak, hogy amilyen magasra csak lehet szálljanak fel, vessék reá magukat nagy gyorsasággal a trónra, s akit csak a belső üregekben találnak, azt ejtsék foglyul és öljék meg.

Erre a vezényszóra a szürke horda - számotokra, akik ilyen természeti jelenségnek tanúi még nem voltatok - elképzelhetetlen hévvel rohanja meg a Grossglocknert. Ilyenkor az egész környé-ken még napközben is olyan sötétség keletkezik, hogy a környező völgyek lakói sokszor gyertyát és lámpát kénytelenek gyújtani. Ilyenkor rendszerint teljes csend áll be, mert a gonosz szellemek úgy vélik, hogy végre-valahára győzelmet arattak. De a némaság legfeljebb 77 percig tart. Ennek elteltével látni fogjátok, amint sű-rű fehér fellegek bújnak elő a szakadékok közül, és húzódnak fel-fele. Ezek aztán hamarosan szétterülnek a fekete felhők alatt, s mikor már elég szélesen és sűrűn elterültek, úgy észrevétlenül emelkedni kezdenek, s a fekete gyülevész hadat mintegy a hátu-kon egyre feljebb és feljebb emelik.

Mihelyt a fekete horda ezt a cselt észreveszi, valahol ha-marosan nyílást szakít, s a fehér fellegeket azon átbocsátja. Jól tudják a fehér felhők szellemei ezt, s azt is, hogy a gonosz szelle-mek ezt gondolják magukban: vonuljatok csak ki! Ha már egész kint lesztek, majd meglátjuk, ki foglalja el a trónt!

Ha aztán a fehér felhők valamennyien fölébe kerekedtek a feketéknek, akkor a magasban hálószerűen - villámgyorsan - nem ritkán több mérföldnyi szélességben szétterülnek. Ha aztán an-nak a veszedelemnek a híre - a szellemi táviratozás különféle

30

módján - a trónig eljut, hogy a fehér szellemek őket mindenfelől körülzárták és elfogták, akkor a hősök, akik a trónt már elfoglal-ták, hallatlan dühbe gurulnak a fehér szellemek csele miatt. Ösz-szevonják valamennyi csapatukat, hogy így erőszakkal megint át-törjenek a fehérek gyűrűjén. Ez aztán a kezdete a tulajdonképpeni harcnak.

Itt mindenekelőtt a fekete felhő-tömegek hatalmas tombo-lását és zúgását figyelhetnétek meg. E tombolás és zúgás e szel-lemek egymás szoros összepréselésének és egyre jobban fokozó-dó dühének a következménye. Minél jobban igyekeznek azonban a fekete tömegek a fölöttük lévőket megsemmisítve azokon ke-resztül törni, annál jobban nehezedik rájuk azok nyomása. Ekkor az alsóbb szellemek haragjukban egyre jobban tűzbe jönnek, s hamarosan olyan parázs jelenet veszi kezdetét, hogy nemritkán egy pillanat alatt földet rengető csattanások kíséretében ezernél is több heves villám cikázik minden irányba, felfelé és lefelé is. Egy-részt felfele, hogy a lefele furakodó fehér tömegeket és azok fő-vezérét megöljék, le a föld felé pedig, hogy a trónt elpusztítsák.

Látjátok, ez az első rohamuk, de ha a fehér felhők szelle-mei észreveszik, hogy az ellenséges hordának úgymond kifogyott a lőszerkészlete, akkor a fehér szellemek hirtelen minden irányból megragadják a feketéket, s oly szorosra összepréselik őket, mint amilyen tömör itt egy valóságos kődarab, és a legnagyobb heves-séggel ledobják őket a földre - legnagyobbrészt természetesen magának a trónnak messze kiterjedő jeges felületeire, valamint ki-sebb gumók, vagyis jégeső alakjában a távoli vidékekre is. Ez ok-ból most már igen könnyen megérthetitek azt is, miért zuhannak a Grossglockner jégmezőire olykor mázsás súlyú jégtömbök is a felhőkből, néha oly sűrűn, hogy egyik jégtömb a másikat éri.

Ha ily módon a fekete horda mindenestül legyőzve a föl-dön hever, akkor a fehér szellemek a legyőzöttekre még egy esőt bocsátanak le, mely már békeszellemekből áll, majd pedig ők ma-guk is egy metsző hideg szélben oldódnak fel, és a legyőzötteket ezzel a hideggel hosszú időre a trónnak már meglévő jégrétegéhez kötik. Ekként e gonosz lények számára ismét nyugalmi helyzetet teremtenek, melyben aztán az idők folyamán rendszerint jobb be-

31

látásra jutnak. Ha ez bekövetkezik, akkor a jeges kötelék, vagyis a természet-szellemi erők ismét folyékony vízzé oldódnak fel, és az így megalázott szellemek ezzel ismét visszanyerik szabadságukat.

Ha megjavulnak, felveszik őket a békeszellemek alacso-nyabb rétegeibe, ha azonban nem javulnak meg, s más alkalom-mal ismét ilyen támadásra készülnek - ami sajnos a gyakoribb eset - akkor a már ismertetett módon ismét foglyul ejtik, de ez esetben mindig hosszabb és hosszabb ideig tartják fogságban őket.

Látjátok, ez az első szellem-jelenet, amely elsősorban ott játszódik le, ahol természeti értelemben - legalábbis az ő felfogá-suk szerint - egy trónról van szó. E jelenet azonban nem az egye-düli, amelyik végbemegy, hanem van sok más jelenség is, amelyek azonban nem természeti jelenségben nyilvánulnak meg, hanem sokféle módon inkább érzelmi téren, azok lelkében, akiknek al-kalmuk van egy ilyen hegynek legalább alsó rétegeit megmászni.

Hogy azonban e hegy ismertetése túlságosan hosszúra ne nyúljék, a legközelebbi alkalommal már csak két szempontra szentelünk figyelmet, hogy aztán hamarosan áttérjünk a reátok nézve sokkal fontosabb evangéliumi oldalára a dolognak.

7. fejezet A természetszellemek megalázásának és nevelésének módjai Az előző fejezetből láthattátok, hogy a fogság után végre

ismét szabadság következik a szellemek számára, amelyek ha tel-jesen megjavultak vagy a békeszellemek alsóbb fokozatába vétet-nek fel, vagy pedig bizonyos időre ismét szabadságot nyernek. Látjátok, ez nagyon lényeges kérdés: Hova küldetnek ezek a sza-badjukra bocsátott szellemek?

Ha a természetszellemi erők ismét cseppfolyós vízzé ol-vadnak fel, akkor az így felszabadult szellemek a vízben mintegy önkéntes rabságba kerülnek, s akkor meg kell tenniük az utat egé-szen a tengerig.

Bizonyára azt gondoljátok magatokban: miért van erre szükség? Nos ugyanazon okból, amiért a földi hatóságok valakit, aki kárt követett el, vagy akit kár elkövetésére irányuló kísérlet

32

pillanatában elfogtak, olyan javító célzatú büntetésnek vetnek alá, amelynek során a kárt jóvá kell tennie, s emellett rossz szándéká-ért még büntetéspénzt is kell fizetnie. Látjátok, éppen ez okból az ilyen szellemeknek abban az országban, ahol minden sokkal pon-tosabban megy végbe, mint az anyagi világban, minden kárt - még azt a kárt is, amit csak elkövetni szándékoztak - meg kell téríteni-ük az utolsó fillérig, és amellett gonosz szándékukért megfelelően vezekelniük is kell. Csak ha már mindez pontosan megtörtént, akkor léphetnek a szellemi tökéletesedés első lépcsőfokára.

Erre ismét kérdezitek: Mi módon tehetik jóvá ezek a szel-lemek a tengerben azt, amit a Földön egy a tengertől távol fekvő területen okoztak, vagy csak okozni szándékoztak?

Az csak természetes, hogy a világtengerben nehezen te-hetnék azt jóvá, de mert szellemileg senki sem tehet valami jót, ha nem jó ő maga is, ennélfogva ez az útjuk azt jelenti, hogy a szellemeknek ebben az állapotukban teljesen meg kell alázkodni-uk mielőtt alkalmassá válnának arra, hogy a kár ellenében valami jót cselekedjenek. S mert a tenger és tengerfenék mindenkor a Földnek legmélyebb pontjai, így eme nagyra törő szellemhősök-nek az alázatosság ezen útját végig kell járniuk, hogy ezáltal idő-vel ezen megaláztatásukból mint újszülöttek, és úgy is mint "újjá-születettek" felemelkedjenek az áldásos tevékenységek szférájába.

Most az a kérdés: Valóban magjavultak-e az ilyen szelle-mek ezen utazásuk megtétele után?

Itt különféle fokozatok lehetségesek. Némelyek már út-közben megjavulnak, s ez esetben elhagyhatják folyékony ország-útjukat, és visszatérhetnek, ahol aztán vizsgálat alá kerülnek, s ha semmi rosszat sem találnak bennük, felemelkedhetnek. Ezt a ki-válást arról ismerhetitek fel, hogy reggelenként a patakok, folyók és folyamokból fehér pára emelkedik fel, amelyet a Nap a termé-szetszellemi erők segítségével a magasba vonz, a magas régiókban aztán az emberszellem csakhamar megszabadul a természetszel-lemektől, s a természetes földi szem számára láthatatlanná válik.

E szellemek másik csoportja az, amelyben titkon ismét felülkerekedik a gyűlölet, ezek éjnek idején a vízből úgyszólván "kereket oldanak", és szürke ködök alakjában a hegyek barlangja-

33

iban, hasadékaiban és üregeiben rejtőznek el, hogy a legközelebbi támadásban megint tevékenyen részt vegyenek.

A harmadik csoport valóban megteszi az utat a tengerig. Ha aztán oda megérkeztek, gonoszságuk különféle nemei szerint ismét hordákba verődnek a víz fölött, s jaj annak a hajósnak, aki karmaik közé kerül! Ha puszta életét sikerül is megmentenie, lesz mit mesélnie a tengeri viharok iszonyú, pusztító erejéről. Mikor e gonosz fickók gaztettüket végbe akarják vinni, előzőleg egy-két laza felhőcskét mintegy kémszemlére előre küldenek a tenger szí-ne fölé - mely felhőcskéket a tapasztalt hajós már jól ismeri - hogy megszimatolják, nincsenek-e a közelben békeszellemek. Ha találnak ilyeneket, úgy e felhőcskék nyomban eltűnnek. Ilyenkor legritkább esetben kell vihartól tartani.

Ha azonban a gonosz kémek semerre sem látnak ellensé-ges erőket, akkor mind feljebb és feljebb emelkednek, s pár perc alatt a tenger feletti szabad tér a legsötétebb viharfellegekkel telik meg, amelyekből a csakhamar kitörő leghevesebb szélviharok a tengert felkorbácsolják, és ezer meg ezernyi villámot zúdítanak le ama szellemekre, melyek komoly szándékkal a javulás útjára tér-tek. Azonban mint ahogy az ilyen lázadó szellemekkel mindenütt történni szokott, vállalkozásuk mindig csúfosan összeomlik, mert az e terület fölött őrködő atya-hegység főőrsége a gondolat sebes-ségével küld békés szellemseregeket, melyek aztán rávetik magu-kat a tomboló csapatokra, és rendszerint jégeső, vagy heves zápor alakjában a tengerbe zúdítják őket, az alázatos szellemeket pedig ez alkalommal felszabadítják önkéntes rabságukból. A gonosz támadásnak e fickóit pedig - ha csupán alárendeltebb szerepet játszottak - gyorsan az Északi-sark felé továbbítják, a főkolom-posoknak azonban hosszú időre meg kell ízlelniük a Déli-sark kemény jegét.

Íme, így végződik e szellem-jelenet. A gonoszokat a ma-guk helyére küldik, a jóknak pedig alkalmuk nyílik sokféle áldásos tevékenységre. Miben is állnak ezek?

Az első munkakörük abból áll, hogy az ilyen szellemeket a különféle havasokra küldik, és pedig a kopár sziklacsúcsok közé, ahol ezek fenntartásáról, valamint az előírt tervszerű szétmállasz-

34

tásukról kell gondoskodniuk. Ezért a nedvesség-tartalmat a kőzet pórusai között úgy kell elosztaniuk, hogy ezáltal a szikla belülről mindig megtartsa egyenletes szilárdságát és sajátságát, másrészt a lemállott kődarabokat úgy kell tovább a mélységbe irányítaniuk, hogy azok az őket megváltó céljukhoz egyre közelebb jussanak.

Ha valamilyen gondoskodást elmulasztanak, úgy gyakran megesik, hogy gonosz szellemek a hátuk mögött kijátsszák őket, amennyiben egy egész sziklatömböt meglazítanak és a mélységbe zúdítanak, ami azonban leginkább csak nagy lázadásoknál fordul elő. Az ilyen elővigyázatlanság esetén az őrszellemeknek kell gondoskodniuk arról, hogy a leoldódott rész biztos nyugvópontot találjon, vagy pedig azt egy patakba, folyóba kell vinniük, hogy ezáltal a belézárt, még meg nem született szellemek idő előtt ki ne törjenek, mert ha ez megtörténnék, jaj lenne az egész Földnek. Ennélfogva ilyen leoldódott kődarabokat rendszerint olyan göd-rökben találtok, melyekben forrás van, vagy pedig felénél mé-lyebben ül a kő beleékelődve a földbe, s mindenféle mohával kö-rülborítva, végül pedig rábukkanhattok - egészben vagy darabokra törve - valamelyik jelentősebb folyó vagy patak medrében is.

Ez tehát az oka annak, hogy sokszor tíz vagy száz mázsás kőtömböket találunk folyókban, patakokban, noha messze földön nem látható sziklás hegység, sem pedig hasonló kőzetfajta. A természetbúvárok erre persze azt mondják majd: miféle nevetsé-ges dolog ez? Hisz a kőtömb elsodródását a víz súlya okozza, ami azáltal növekszik, minél gyorsabb a víz folyása és erősebb az esése.

Természeti szempontból valóban igazuk is van, aminthogy igaza van annak is, aki azt állítja, hogy kétszer kettő az négy. De tudja-e vajon a matematikus azt is, hogy e képlet mélyén mi rej-lik? Ismeri-e azokat az egységeket, amelyekből ezt az eredményt kihozta? A szeme és értelme számára egynemű dolgok számát is-meri csupán, de ismeri-e az általa számba vett dolgok sokféle lé-nyegét is a maguk alapjaiban? Vajon megszámlálhatja-e azt a végte-len sok és különféle alkotóelemet és erőt, amelyekre valamely dolog kialakításához szükség van?

Bizony, ha mindezt megismerné, világossá válna előtte mi-

35

lyen felületes volt a számítása, mikor a négy egységet külső ha-sonlóságuknál fogva összeadta. Amint tehát látjuk, a természet-búvár indokolása sem kérkedhet több eredménnyel, mint a ma-tematikusé, sőt ellenkezőleg, sokkal kevesebbel! Mert látja ugyan folyni a vizet, de hogy mi az, ami a vizet folyásra készteti, neki a szükséges súlyt ehhez megadja - s emellett tényleg tudná, hogy tu-lajdonképpen mi is az a súly - látjátok, ez még a legélesebb elméjű természetbúvár előtt is láthatatlan marad. Mert hogy a víz a maga lejtős medrében továbbhalad, azt mindenki látja anélkül, hogy természettudós lenne. De ki juttatja fel a vizet a hegyek csúcsára, ki gyűjti ott össze, s ki továbbítja azt hasznos rendeltetése felé a mélybe? Lám, ez megint más kérdés! Erre megint a belső nyomás-ra és a kölcsönös vonzás törvényére hivatkoznának, de ha meg-kérdem, ki fejti ki ezt a nyomást, és ki irányítja a kölcsönös von-zást - úgy választ erre már nem kapok.

Mindezt azonban azért bocsátom előre, hogy a szellemek imént említett első munkaköre felett meg ne ütközzetek. Ezért higgyétek el, az egész Földkerekségen semmi sincs és semmi sem történik, ami ne a jó vagy rossz szellemektől indulna ki. Ha tehát valamely havasra felmentek - ami rátok nézve mindenkor nagyon ajánlatos - úgy itt-ott olyan helyekre bukkantok, amelyek igen fel-dúltnak látszanak, ezért kellemetlen érzés fog el benneteket s azt gondoljátok, hogy ez a rideg halál birodalma, pedig éppen itt pe-zseg csak igazán az élet, mert a fent említett jó szellemeknek itt akad a legtöbb dolguk. Gondoskodniuk és őrködniük kell, hogy idővel minden teljes rendbe jöjjön. Ahol azonban egy ilyen hava-son kellemes és lélekemelő érzéssel teltek meg – mint például olyan helyeken, ahol az alpesi legelő mindenféle jó illatú növé-nyekkel borított - ott már tisztultabb és békésebb szellemek ta-nyáznak, akiknek munkaköre nyugodtabb, de ugyanakkor - szel-lemi értelemben - sokkal fontosabb, mint az előbbieké.

De ha azokra a csúcsokra értek, melyeket örök hó és jég borít, s ahol az erős levegőt hosszabb ideig el sem viselhetitek, ott már kezdetét veszi a tökéletes és boldog szellemek első régió-ja, vagy ha el tudjátok fogadni, ott érintkezik láthatóan a Menny a Földdel. Mert a földi nagy hideg az önzés teljes hiányát, s ezáltal

36

a hasznos tevékenység legmagasabb fokát jelenti - természetsze-rinti értelemben véve a szellemiből a természetibe való átmenet-nek tekinthető. Aki közületek valaha ilyen hegycsúcsot látott, az testi szemeivel egyben látta a Menny legalsó régióit is. Itt bizo-nyára azt kérdezitek: hogy lehetséges ez? Hogy kell ezt értenünk? Amire én így felelek:

Aki ezt megérti, az a "mikéntet" is csakhamar világosan láthatja. Csak természetes, hogy a Földnek azon pontjai állnak legközelebb a Mennyhez, amelyekre az emberi kapzsiság és önzés már nem terjed ki, és ahol már nem folyik a pusztító harc az "enyém és a tied" között. S ha valamely havas jégmezőjéből akár ezer holdat is igénybe akarnátok venni, vagy ha ott letelepedni óhajtanátok, azt minden igénylés nélkül megtehetnétek, és bizto-sak lehettek abban, hogy azt senki sem vitatná el tőletek, mint ahogy ti sem kifogásolnátok, ha másnak ugyanez jutna az eszébe. Nos, látjátok e rövid példából már könnyen megérthetitek a "mi-kéntet" is. Ha ugyanis a Menny természetes értelemben is érint-keznék a Földdel, akkor a rajta levő életnek, sőt az egész bolygó létének is egy csapásra vége szakadna.

S érinthetné-e a Menny a Földet ott, ahol azt az alantas önzés sokszorosan megszentségtelenítette? Ennélfogva ezek az érintkezési pontok csak ott lehetségesek, ahol a Föld teljesen mentes az emberek minden kajánságától és kapzsiságától. Ebből a szempontból a mi Grossglocknerünk is egy ilyen érintkezési pont. S ha eszébe is jutna valakinek a legmagasabb csúcsokon valamit létesíteni, ami csak egy embernek is felidézné haszonlesését, a tiszta szellemek is nyomban megtalálnák a módját, hogy azt a leg-rövidebb időn belül onnan eltüntessék és így e helynek, valamint a rajta élő szellemeknek a tisztasága biztosítékul szolgál a hely tisztaságának az állandó megőrzésére.

Ez tehát a szellemi tulajdonságok egyik fajtája, mely a természetszellemek tulajdonságai közül kiemelkedik, s itt-ott még természeti jelenségekben is megnyilvánul. Ezek után a szellemi megnyilvánulásoknak már csak ama másik módja marad hátra, amely csak nagyon kevés ember számára válik - és igen ritkán - láthatóvá. Most ezt vesszük vizsgálat tárgyává, azután máris átté-

37

rünk a kérdésnek az evangéliumot érintő részére.

8. fejezet

A természetszellemek megjavítására szolgáló utak Ami most már a szellemek harmadik csoportját illeti,

ezeknél ismét három alcsoportot különböztetünk meg, vagyis: al-só, középső és felső alcsoportot.

Az alsó csoporthoz tartoznak mindazon szellemi lények, amelyek a hegyek belsejét lakják, s ott a fémekre és vízforrásokra, valamint a belső kőzetekre és földrétegződésekre felügyelnek. Ezek a szellemek is háromfélék, azaz tűz, föld és vízi-szellemek. E szellemek nem mondhatók sem jóknak sem gonoszaknak, ha-nem valóságos középlények, jó és rossz között, éppen ezért hasz-náltatnak fel erre a célra. A tűzszellemek a fémeknek a tűzben va-ló kiérlelődését végzik, a vízi-szellemek fékezik a tűzszellemek munkáját, a föld- és kőzetszellemek pedig az előbbi kettőnek a tevékenységét igyekeznek a megfelelő korlátok között tartani.

Aki e szellemek létéről meg akar győződni, az ismerkedjék meg becsületes és elfogulatlan bányászokkal. Száz közül bizonyo-san talál kilencvenet, akik életükben többször is láttak már un. hegyi manókat. Ezek a szellemek csak igen ritkán jönnek fel a Föld felszínére, mert belső munkakörük sokkal pompásabbnak tűnik előttük, mint a szerintük tartalmatlan külvilág. Ne gondoljá-tok azonban, hogy az ide-oda mozgásukban az anyag hátráltatná őket, korántsem! Ilyen szellem könnyebben hatol át vízen, tűzön és kövön, mint az ember a levegőn. Mert ahol az emberi szem anyagot lát, ott ő annak csak a megfelelő szellemi állagát látja. Számára csak ez létezik, a tulajdonképpeni durva anyag ő előtte semmi, s olyan mintha ott sem lenne.

Hogy e szellemek hasznot hajtók, azt már abból a hivatás-ból is sejthetitek, amelyet betöltenek. Csak azt nem tűrik, hogy akár hívők, akár hitetlenek szidalmazzák vagy gyalázzák őket. Ha ilyesmi megesik, akkor nagyon is készek az illetővel szemben a

38

kemény bosszúra. Jaj tehát annak, aki karmaik közé kerül! A hívőt megfenyítik különféle rendelkezésükre álló eszközökkel, a hitet-len ember szívébe azonban gyakran elviselhetetlen félelemérzetet oltanak, vagy hirtelen ijedtséget okoznak neki, vagy akár valamely testi veszedelmet is zúdítanak a nyakába. A szelídlelkű hívőnek ellenben nincs mit tartani tőlük, sőt ellenkezőleg. Ha egy ilyen ember a föld alatti barlangok útvesztőiben, vagy a hegyi ösvények között eltévedt, akkor megmutatják neki a kivezető utat. Mindezt szó szerint megtudhatjátok a bányászoktól, s ha a legkülönfélébb vidékekről valók is, kijelentéseik teljesen azonosak lesznek.

Ez tehát a harmadik csoportba tartozó szellemek első faj-tája. Hogy ezek a szellemek a tulajdonképpeni szellemvilág szem-pontjából milyen elbírálás alá esnek, azt majd az evangéliumi részben tárjuk fel. Most pedig térjünk át a második, vagyis a kö-zépső alcsoport ismertetésre.

E szellemek legnagyobb részt a Föld felszínén foglalatos-kodnak, és számtalan sok van belőlük. Egy részüknek valamennyi fáról, bokorról, növényről, fűről, moháról és gombáról kell gon-doskodniuk, és az e növényekben tevékenykedő szellemek mun-káját irányítaniuk, hogy minden egyes növény - legyen az fa, vagy bármilyen egyéb - elnyerje a számára rendelt formáját és minősé-gét. E szellemek másik része az állatvilág körében látja el ugyan-ezt a munkakört, amilyent az első rész a növényvilágnál betölt, azaz, hogy minden állat megfeleljen alakjának, minőségének és rendeltetésének. Ezek a szellemek az ember számára csak nagyon ritkán válnak láthatóvá. Túl kevés az idejük ahhoz, hogy valami hasznos ok nélkül láthatóvá tegyék önmagukat. Szakadatlan hasz-nos tevékenységük és buzgalmuk gátolja őket ebben.

Mindazonáltal élnek a hegyekben jámbor, egyszerű pászto-rok, akik olykor látnak ilyen szellemeket. Ezek aztán tudnak is mesélni egy és más történetet arról, miképp varázsoltak néha ezek a szellemek zöldellővé egy kiaszott rétet egy éjszaka leforgása alatt, mint őrizték teheneiket és juhaikat zivatar idején a szeren-csétlenségtől, s nem engedték őket olyan meredek szakadékok szélére, ahol könnyen összezúzhatták volna magukat. Ha egy ke-vésbé hívő ember nem is látja ezen természetszellemeket, nem

39

ritkán mégis igen erőteljes indítást, figyelmeztetést kap tőlük, kü-lönösen ha a hegyek nagykiterjedésű erdőin, de főleg ha őserdő-kön át halad, vagy a havasok szabad levegőjén tartózkodik, vagy ha nagy ménesek, tehéncsordák és juh-nyájak közé keveredett. Ez a figyelmeztetés egy többé-kevésbé szorongó érzésben nyilvánul meg, amelyet rendesen egy kis borzongás követ. Ha valaki ilyes-mit tapasztalt, úgy bizonyos lehet afelől, hogy ilyen szellemek kö-zé került, melyek ily módon adtak életjelt magukról. Hogy e szel-lemek a tulajdonképpeni szellemvilágban milyen fokozaton állnak, azt ugyancsak az evangéliumi részben tárgyaljuk majd. Most pedig vegyük sorra a harmadik alcsoportot.

E harmadik fajta szellemeket a legritkábban észlelhetjük úgy működésükben, mint lényszerű megjelenésükben. Mi e szel-lemek hatásköre? Ezekre a légáramlatok és az éther /a világűrt betöltő anyag/ irányítása van bízva, s a régiek ezért is nevezik őket légi-szellemeknek.

Ha figyelitek a szelek vonulását, főleg azokat, amelyek északkelet felől jönnek rendesen éjféltájban, vagy egy-két órával napnyugta után, akkor azok kétféle hatását észlelhetitek. Az egyik az, hogy az emberben sejtelmeket idéznek elő, a másik pedig az, hogy bizonyos háziállatokra is nyugtalanítóan hatnak, főleg ku-tyákra, tyúkokra, macskákra, disznókra és lovakra. Ha efféle je-lenségeket tapasztaltok, bizonyosak lehettek felőle, hogy azokat a légi-szellemek idézik elő. E szellemek alsóbbrendű, úgynevezett szolgálószellemek.

De ha tekinteteteket feljebb emelitek, s a felhők különle-ges alakulását nézitek, úgy biztosak lehettek abban, hogy ezen felhőalakulatok is a fent említett szellemek munkája. Maguk a felhők ugyan nem e szellemekből állnak, de azok alakulása min-denkor e szellemektől függ, ahogy a légrétegeket forgatják és so-dorják, s így a felhőszellemek, nevezetesen azok alsóbbrendű, gonosz fajtái csak olyan alakzatot vehetnek fel, amilyent a légré-teg sodrása és forgása számukra megenged. Ez azért történik, hogy a békeszellemek - akik tisztában vannak a felhőalakulások jelentőségével - felismerjék a gonosz szellemeket, és azt is, mi mindent terveznek. Itt azonban csak a működés eredménye látha-

40

tó, maguk a működő szellemek azonban nem. E szellemek egy még magasabban álló csoportja, mely már

az étherben tartózkodik, a Fatha Morgana /délibáb/ ritka tüne-ményében válik láthatóvá. E tünemény abból ered, hogy ha e leg-felső éther-szellemek a légréteg felszínét teljes nyugalomba hoz-zák, akkor annak felszíne alkalmassá válik formák és ábrák felvételére, hasonlóan a nyugodt víz tükréhez, vagy egy tükörlap-hoz. Ha azonban a légréteg felszínét állandóan hullámverés tépi darabokra, akkor - akárcsak egy tónál, folyónál vagy tengernél, ha annak felszínét a szél vagy az ár mozgásba hozza - tükröződésről már szó sem lehet.

Hogy a Fatha Morgana valójában mi, azt már egy másik elég részletes értekezésből megtudhattátok, most azonban nem arról van szó, hogy a már hallottakat újra ismételjük, hanem arról, hogy ugyanazt szellemi szempontból is megértsétek. Mivel pedig ennek szellemi magyarázatát már megadtam, most már csak az a kérdés, hogy mindez miért történik. Ez aztán megint más lapra tartozik. E jelenség célja az, hogy a magasban, az étherben tar-tózkodó békeszellemek annál könnyebben áttekinthessék a go-nosz szellemek titkos szándékait és kísérletezéseit a hegyek mély-ségeiben és szakadékaiban, vagy ha e szellemek a már ismert felhők alakjában felemelkedtek volna a levegőbe, titkos indulatai-kat teljes bizonyossággal kipuhatolják.

Nem kell azt gondolnotok, hogy a békeszellemek végtele-nül éles és messzelátó szemei számára a mozgásban lévő légréte-gek mint anyag akadályt képeznek, és ettől nem láthatnák a go-nosz szellemek üzelmeit, hanem úgy képzeljétek el a dolgot, hogy a légréteg felszínének említett nyugalma csak annak a nagy figye-lemnek a következménye, melyet e szellemek ilyenkor tanúsítani szoktak.

Bizonyára többször hallottátok már, hogy egyes emberek valóságos küzdő hadseregeket láttak a levegőben s a felhők kö-zött. Íme az ilyen jelenség is a Fatha Morganának egy neme, de mindenesetre egyike a legritkábbaknak. Ezek a következőképpen jönnek létre: Ha nagy ritkán magasan az étherben bárányfelhőket pillantatok meg, amelyek alatt - persze nagy távolságban - a jól

41

ismert fekete és sötét fellegek gyülekeznek, akkor a fekete felhők árnyképe megjelenik a bárányfelhőkön. Ez a tünemény kezdete. Ha ez aztán néhány percig eltart, úgy a figyelmes szemlélő a sötét árnyképen egy sereg pontosan kiábrázolódó lényt különböztethet meg, melyek vagy különféle vadállatok, vagy esetleg a csatára ké-szülő és gyakorlatozó harcosok képét ábrázolják.

Itt felmerül a kérdés, hogyan képződnek ezek a formák a légréteg sima felszínén? Ez a következőképpen történik: Ha az alacsonyabban fekvő felhők szellemei ezt a nyugalmat maguk fe-lett észreveszik, és semmisem zavarja meg őket, akkor a felhők ál-lagából - amely mint ismeretes az ő természetszellemi elemüket képezi - valósággal testeket formálnak maguknak abban a hitben, hogy ezáltal erősebbekké és ellenállásra képesebbekké válnak, mindazonáltal az emberek szeme elől elrejtőznek, nehogy azok őket megpillantva nevemet segítségül hívják. Éppen ezért játékai-kat csak a felhők felső részén űzik, a felhő Föld felé eső része pedig megtartja felhő formáját.

Ha tehát felettük a légréteg felszíne ilyen nyugalmi hely-zetbe kerül, akkor a gonosz szellemek üzelmei képszerűen látha-tóvá válnak, mivel e szellemek a felhőkből s az őket körülvevő levegőből a testnek egy bizonyos fajtáját formálják ki maguknak. Ez a mesterkedésük azonban mit sem használ nekik, mert minél inkább akarják magukat megvédeni és megerősíteni, annál jobban keresztül látnak terveiken a felettük tartózkodó békeszellemek, s rövid idő múltán annál hevesebben ragadják meg és dobják őket vissza a Földre.

Ez tehát a szellemek harmadik csoportja, amelyek különö-sen más magasrendű békeszellemekkel együtt nyugodt körülmé-nyek közt a magas havasok vidékén tartózkodnak, és ha szüksé-gesnek mutatkozik a gondolat sebességével széledhetnek szét az egész Föld kerekségén. De ezek nem jelennek meg olyan szem-mel látható alakzatokban mint az alsóbbrendű felhőszellemek, vagy akár maguk a békeszellemek, hanem ők a halandó szem számára szinte soha nem látható étherszellemek, melyek előidézik a légréteg felületének ezt a nyugalmát.

Hogy e szellemek a tulajdonképpeni szellemvilágban mi-

42

lyen hivatást töltenek be, azt a most következő evangéliumi, va-lamint a többi fejezetekből tudjuk meg. Vannak persze magasabb rendű szellemek is, melyek a világtérségekben a világokat és a Napokat igazgatják, és végül még magasabb rendűek is, melyek az emberek mellé vannak rendelve, ám de ezek részére megint egy más, nagyobb térség jelöltetett ki, és ezeknek a földi rend fenn-tartásához közvetlenül semmi közük nincs. Ezért érthető, hogy ezekkel itt bővebben nem is foglalkozhatunk.

Ezzel tehát a Grossglockner, s egyúttal a többi hegység szellemi magyarázatával is készen lennénk, most már áttérhetünk az evangéliummal kapcsolatos összefüggések ismertetésére.

9. fejezet

A hegymászás szellemébresztő hatása Hogy ezt az evangéliumi részt jól megérthessük, előbb kis-

sé meg kell ismerkednünk az ilyen hegyek külső alakjával. E célból ajánlatos - ha a lehetőség megengedi - ilyen he-

gyekre felkapaszkodnunk, vagy legalábbis azokról készült élethű ábrázolásokat alaposan szemügyre vennünk, mert annak külön-böző magaslatai, lépcsőzetei, szakadékai és völgyei - figyelmesen szemlélve - felelevenítik a kedélyt, s a szellem ezek láttán maga is megkísérli szemeit felnyitni, s elgondolkozni azon, vajon merre is találhat itt felfelé vezető utakat.

Hogy ez valóban így van, ezt bizonyítja a hegymászóknak ama vágya, hogy mielőbb elérjék a hegy legmagasabb csúcsát. Kérdezzétek meg önmagatokat, mi lehet ennek az oka? Valóban úgy gondoljátok, hogy ez tisztára csak az egy vagy több irányban való szép kilátás élvezése, vagy a friss levegő utáni vágyból ered? Aki így vélekedik, az több mint felerészben téved, mert ami a ki-látást illeti, az valóban kecsegtető lehet a testi szem számára. E célból azonban nem szükséges éppen a legfelső csúcsokra hágni, hiszen kisebb magaslatokról néha szebb kilátás nyílik, mint a legmagasabb ormokról, amelyekről rendszerint csak a környező hegycsúcsokat látni, nem pedig a völgyeket, tavakat, síkságokat. Ami pedig a tiszta levegőt illeti, e célból az is elég, ha valaki egy-

43

két-háromszáz ölnyi (1 régi öl = 2 m) magas hegyre jut fel, azt már ott is legnagyobb mértékben élvezheti.

E két szempontot alaposan szemügyre véve be kell látno-tok, hogy ezek nem képezhetik kizárólagos okát annak, hogy az emberek minden úton-módon - sokszor életüket is kockára téve - a legnagyobb erőfeszítések árán is törekszenek a legnagyobb ormok megmászására. Letagadhatatlan tény, amit a mindennapos tapasztalat is bizonyít, hogy csaknem minden ember ha valami-lyen magas hegyet megpillant már érzi is magában a vágyat, hogy ha csak lehet egyik-másik hegycsúcsra azonnal felmásszék - külö-nösen ha a hegyet naponta látja, s már több ízben volt is rajta - ezért még más okának is kell lennie, ami őt felfelé vonzza. Ez az ok, mint már említettük, a szellem felébredése ilyen alkalmakkor, mert amit közmondástok is állít, hogy hasonló hasonlóval szíve-sen társul, az itt szó szerint igaz. Azt kérditek most, hogyan? Nos, halljátok tehát!

A szellem ugyanúgy vonzza a szellemet, mint az anyag az anyagot, test a testet. Ha tehát valaki elhatározza, hogy egy magas hegyre felmászik, akkor e szándéka mint egy elhatározásról szóló üzenet azonnal felhatol a magas szellemi szférákba, mely üzenet révén a szellemek tudomására jut az illető szándéka. Ha már most a szférák felé valóban közeledni akar, akkor a szellemektől azon-nal válasz érkezik. E viszontválasz a még testben szunnyadó szel-lem számára kb. megegyezik azzal, amit ti tudományosan elekt-romágneses hatásnak neveztek, vagy ami tágabb értelemben véve maga a delejezés, ami által egy gyenge szervezetbe valamely erős, életteljes szervezeten keresztül egy időre új életerőt lehet sugá-rozni. Egyszóval az emberben még gyengén pislákoló és szuny-nyadó szellemet felserkenti a szellemi delej, persze nem maradan-dóan, hanem csak hosszabb-rövidebb időre. Ha a szellem ily módon felébredt, akkor már szeretne is ott lenni, ahonnan a von-zást érzi, vagyis a hozzá hasonló lények között, ennélfogva a lel-kén keresztül a testet is hatalmas erővel magával ragadja és von-szolja fel, szédítő magasságokba.

Ha aztán az ember ilyen magaslatokat valóban elért, akkor örül a szelleme, hogy hozzá hasonló társaságban lehet. Minthogy

44

azonban a szabad szellemek tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen éretlen szellem maradandóan nem tartózkodhat ott, ennél-fogva csakhamar megszakítják vele a kapcsolatot. Erre az ember szelleme ismét álomba merül, teste pedig e magasságokban ké-nyelmetlenül kezdi érezni magát, s nagy vágyakozással siet ismét a völgy felé, a neki megfelelő lakóhelyre.

Íme, ez tehát a tulajdonképpeni oka annak, hogy az ember - hacsak túlságosan nem világias érzésű - annyira vonzódik a ma-gas hegyek csúcsai felé.

Egészen világias érzésű embereknél természetesen más a helyzet, mert vagy nincs semmi érzékük ez iránt - ami azt jelenti: szellemük annyira gyenge és beteg, hogy más szellemi hatások át-vételére már nem képes - vagy ha az ilyen emberek meg is mász-nak magas hegyeket, azt a gonosz szellemek buzdítására teszik, nyereségvágyból vagy puszta hetvenkedésből, hogy aztán el-mondhassák, ezen és ezen az ember által még nem taposott hegy-csúcson én voltam az első, aki ezzel - mondhatni - megszentség-telenítette a hegy szent és tiszta ormát.

Ezek a hegymászók a békeszellemek részéről az ilyen ér-demekre pályázó cselekedetükért sokszor ugyancsak meglakolnak. Megengedik ugyan az ilyen dicsőségre pályázónak, hogy feljusson valamelyik csúcsra, ha azonban felért, olyan tűrhetetlen szédülés és halálos félelem fogja el, hogy néha órákig kell remegnie, míg végül - ha elég sokat imádkozott - valamely szellem megkönyörül rajta, és nagy halálveszedelmek között ismét lesegíti. Vagy az is megesik, hogy a szellemek fel engedik jutni egy aránylag könnyen elérhető magaslatra, ott azonban olyan iszonyú fergeteget zúdíta-nak a nyakába, s ezzel hőstettéért olyan alaposan megfizetnek ne-ki, hogy esküvel kell megfogadnia: Ha most az egyszer élve haza-jutok, engem semmiféle hegycsúcs sem csábít el többé, még ha csak néhány ölnyi magas lenne is! Aki azonban nyerészkedő fo-gadásból, vagy puszta hetvenkedésből óhajtana valamely hegycsú-csot megmászni, az előzőleg a síkságon mindjárt meg is írhatja végrendeletét, mert megeshetik, hogy soha többé nem teszi a lá-bát síkságra. Ezért elég gyakran megtörténik, hogy a hegyet ilyen okból megmászók vagy szerencsétlenül járnak és agyon zúzzák

45

magukat, vagy örök időkre ott maradnak, már tudniillik testileg valamely sziklacsúcson, ahová a szellemek felvezették.

Bizony a szellemeknek sokféle mód áll rendelkezésükre a bűnösök megleckéztetésére. Egészen más azonban azoknak a sor-sa, akik magasabb vonzásnak engedve másszák meg a hegyeket. Az ilyen embert nemcsak hogy veszély nem éri, de mindenkor gazdag áldással és megerősödve tér onnan vissza olyannyira, hogy némely ilyen hegymászó és nagy hegybarátban a szellem ébersége állandósul, s ezáltal látnokokká és prófétákká válnak.

Éppen ez okból is ajánlottam nektek mindenkoron, hogy örömest menjetek a hegyekre, mert a szellemnek minden, csak egy rövid pillanatra történő felébresztése is maradandó erősödés-sel jár, mint ahogy a gyenge ember természetes életerejét is min-den delejezés fokozza, s elegendő delejezés után más eszközök némi hozzásegítésével teljesen visszanyeri egészségét és testi ere-jét.

Aki tehát tiszta szándékkal több ízben aláveti magát a ma-gasabb szellemek ilyen szellemi delejezésének, s ehhez még igénybe veszi könnyű orvosszer gyanánt a szeretetet is, az igen rövid idő alatt eléri a célt: a szellemi újjászületést. Menjetek hát készséggel a magasabb hegyekre, s gyakoroljátok a szeretetet, ak-kor irántam való pislákoló szeretetetek is annál hamarabb egészen elevenné válik! Emellett a nagy, sőt legnagyobb előny mellett azonban van még sok kisebb előnye is a hegyek látogatásának, amelyek közül a fontosabbakat legközelebb vesszük sorra.

10. fejezet A hegyek mint szeretet-prédikátorok és a bölcsesség prófétái Ami a további előnyöket illeti, azok abban állnak, hogy

minden ilyen hegy magában véve, s a többiekkel való kapcsolatá-ban - s kivált minden havas, amilyen a Grossglockner is - állandó szeretet-prédikátor és bölcsességet hirdető prófétaként szerepel.

Bizonyára azt kérdezitek és azt mondjátok magatokban:

46

lehet hogy így van, de vajon hogyan hallatja a hegy a szavát, ami-kor szeretetet és bölcsességet prédikál? Ez egy egészen sajátságos és különös kérdés, s erre azt válaszolom nektek: nincs könnyebb dolog a világon, mint a hegyeknek e kettős hangját meghallani. Hogy ez mi módon történik, azt a titkot hadd világítsa meg né-hány példa.

Van két, egymással szemben ellenséges érzülettel viseltető ember. Itt hiába minden igyekezet, ezek a síkságon mindig ugyan-azok, akik voltak - vezessétek azonban fel ezt a két embert egy magas hegyre, s rövidesen meggyőződhettek arról, mire képes a nagy szeretet- és bölcsesség prédikátor, mert bizonyosak lehettek felőle, hogy fél napon belül ez a két ember barátságot köt egy-mással!

Persze azt kérdezitek: miért? Miként lehetséges ez? E kér-désre már maga a hegy adja meg a választ, mely a békeszellemek tartózkodási helye, valóságos székhelye, s e békeszellemek min-denütt éreztetik jótékony befolyásukat, ahol valami egyenetlenség mutatkozik. Abban a pillanatban, amikor az ember a lábát a hegy-re teszi, előkészítik a lelket azáltal, hogy fokozzák benne a felfele törekvést, s egyre nagyobb mértékben keltik fel benne a szeretet érzését. Ha aztán az ilyen emberek felértek a csúcsra, addigra a baráti érzés már mindegyiknél annyira megnőtt és megerősödött, hogy odafenn még ha akarnák sem folytathatnák tovább ellensé-ges magatartásukat. Ha lelkületük rideg és kevésbé fogékony, ak-kor a békeszellemek valamely magas hegyen az ilyen ellenfelek-nek alapos veszedelmet zúdítanak a nyakukba. Ez ama egyetemes csodaszer, mely régi ellenfeleket egy csapásra bensőséges bará-tokká változtat.

Hogy ez valóban így van, azt egy másik példa is megvilá-gíthatja számotokra. Pl. nagy elemi csapások alkalmával - amilye-nek a hatalmas pusztító viharok, árvizek s egyéb hasonló jelensé-gek - még a legvadabb állatok is, amilyenek a tigrisek, oroszlánok, hiénák, medvék, kígyók annyira megszelídülnek, hogy ártalmatla-nul és nagyon szelíden, galambok módjára társulnak az emberhez s a többi szelíd állathoz. Ezt a minden időben tett legkülönfélébb megfigyelések nyilvánvalóan bizonyítják. Most csak egy ilyen

47

esetre hívom fel a figyelmet, és pedig arra, amely Franciaország-ban játszódott le a lyoni árvíz alkalmával, amelyről bizonyára ol-vastatok.

Ha tehát ilyen életveszélyek még vadállatokat is szelídre hangolnak, akkor bizonyára ugyanezt a hatást érik el az emberek-nél is, kivált magas hegycsúcsokon, ahol a békeszellemek a kedé-lyeket titkon már jó előre megmunkálják. Ebből láthatjátok tehát, mi módon beszélnek a hegyek. A testi fülhöz természetesen nem szólnak, annál inkább azonban a szellem füléhez!

Hogy beszélnek még a hegyek, és mit mondanak még? Vannak olyan összezsugorodott lelkületű emberek, akik-

nek nincs érzékük semmi más iránt, mint hogy gyomrukat étellel-itallal megtömjék, s aztán valami puha fekhelyre kényelmesen le-heveredjenek, hogy kellemes butaságukban kipihenjék az emész-tés fáradalmait. Az ilyen embereknek a hatalmamról és erőmről sokszor még annyi fogalmuk sincs, mint egy magzatnak az anya-méhben, s már az is nagy haladás náluk, ha annyira tudják vinni, hogy nevemet nagy nehezen ki tudják nyögni.

Ha az ilyen embereket jó szándékú barátaik egyszer felvi-szik magukkal egy jelentősebb hegyre, akkor ez az első pillanat egész életükben amikor felébrednek, körülnéznek és meglátják, hogy Isten - kinek nevét eddig csak álmosan motyogták - kissé nagyobb és hatalmasabb kell hogy legyen, mint amilyennek eddig ők gondolták. Hogy ez valóban így van, világosan bizonyítja az a tény, hogy a hegyek barátai rendszerint igen szelídlelkű emberek, azok pedig, akik annakelőtte felettébb szűkszavúak és hallgatagok voltak, egy ilyen hegymászás után beszédessé válnak, és alig győznek beszámolni úti élményeikről.

Lám, hogy beszélnek megint a hegyek! Ők a legjobb nyelvmesterek még olyan embereknél is, akiknek sokszor nehe-zükre esik még a saját nevük kimondása is. Ennek oka itt is a szellem felébresztésében rejlik, amelyen keresztül a lélek és a test élénkebbé, tevékenyebbé válik.

Miként beszélnek még a hegyek? A hegyek közé sok tudós kutató is vonul, találnak is ott

igen gyakran természeti ritkaságokat, pl. sziklarepedésekben meg-

48

húzódó kagylókat, megkövesedett csontokat, az illető hegységben éppen nem szokásos kőzetfajtákat, különféle ritka növényeket és más hasonló dolgokat! Az ilyen leletek felfedezése alkalmával így szólnak hozzájuk a hegyek:

Látjátok, ezen a helyen, ahol a kagylót találtátok, egykor bizonyosan víz volt, a megkövesedett csontok helyén termékeny földek és sűrű erdők terültek el, melyekben ama hatalmas állatok, melyekről a csontok tanúskodnak, bőséges eledelt találhattak, ahol pedig idegen kőzet található, ott nagy elemi csapások és földtani átalakulások játszódtak le. Ezek következtében azok az idegen anyagok odahajíttattak. Ahol végül szép, illatozó, dúsan tenyésző növényzetre bukkantok, tudhatjátok, hogy azok vala-mely gazdag őskori növényvilág késői maradékai, s ezért dúsab-bak a völgyek és síkságok erősen elcsenevészedett és egyhangú növényeinél.

Így beszélnek tehát a hegyek, és tudást szomjazó szemek előtt felnyitják az őskor nagy történelemkönyvét, elmondva, mi-lyen lehetett egykor a Föld felszíne. Így tehát a hegyek a nagy természeti és világesemények legjobb és legmegbízhatóbb hirde-tői, s titokban megmutatják, mily kifürkészhetetlenek az én utaim, s mily kikutathatatlanok az és döntéseim. Ezáltal a többé-kevésbé felfuvalkodott tudósok megaláztatnak - s vajon nem az-e a leg-jobb prédikáció, mely az alázatot hirdeti?

S mit prédikálnak még a hegyek? Aki megmászta kopár csúcsaikat, abban a hegyek különös,

sajátságos alakulatai alapján bizonyára felmerül a kérdés: Ti he-gyek már ősidők óta, kezdettől fogva itt álltok, vagy pedig utólag alakultatok ki, s hogyan nyertétek el mostani alakotokat? Az ek-ként kérdező ember a sokféle széttöredezett kőzetből a követke-ző választ olvashatja ki.

Keletkezésünk óta már hatalmas változásokon mentünk át, mert egykori magasságunknak több mint a fele régen belesüppedt a földbe, s a völgyeket és árkokat töltötte ki mélyen a mostani lá-bunk alatt eltemetve. Ha csak néhány száz év távlatából láthatnál is bennünket, bizonyára nem ismernél ránk! Minthogy azonban látod kőzetünk különféle töréseit, s e kőzetek lapjai közt gyakran

49

növények és állatok jól felismerhető nyomait találod, melyek a Földnek rendszerint csak alacsonyabb vidékein élnek, és csak ott tenyésznek, ebből viszont azt a biztos következtetést vonhatod le, hogy egykor síkság voltunk, s csak fokozatosan emelkedtünk egyre feljebb a Teremtő bölcs akaratából. Ha pedig barlangjain-kat, szakadékainkat, árkainkat, hasadékainkat szemléled, abból ar-ra is rájöhetsz, milyen hatalmas elemi viharok, és áradatok pró-bálták ki erejüket homlokunkon.

Lám, így beszélnek tehát ismét a hegyek, és a leghitelesebb felvilágosítással tárják fel az emberek előtt keletkezésüket, kiala-kulásuk módját, és jelenlegi arculatuk magyarázatát.

De mire tanítanak még a hegyek? Íme, ha egyik-másik felébresztett szellemű ember csúcsa-

ikra ér, s ott kopár sziklánál, hó és jégmezőknél egyebet nem ta-lál, akkor a hegyek így szólnak hozzá: Látod-e te büszke, dicsvá-gyó ember, kinek nincs más törekvése, minthogy embertársaid fölé emelkedjél, és rajtuk uralkodjál, hogy milyen soványak a ma-gaslatok gyümölcsei! Amilyen kopárnak, kietlennek, hidegnek, ér-zéketlennek és élettelennek látsz itt bennünket, ugyanilyen vagy te is a magad dicsvágyával! A mi kopár kőzeteink, hó és jégmező-ink áldásos hatással vannak ugyan a környező völgyekre, melyek-kel állandó kapcsolatban állunk, s amelyek sokkal nagyobb kiter-jedésűek, mint mi itt a magasban, de mi történnék velünk, ha úgy cselekednénk mint te, és a bennünket környező alacsonyabb he-gyeket és a távolabbi lapályainkat fel akarnók vonni a csúcsaink-ra? Nem egy hatalmas, földet rengető zuhanás lenne a következ-mény csakhamar?

Tanuld meg tehát tőlünk, milyennek kell lennie az igaz embernek! Értelmed legyen kopár, hideg és terméketlen, s tudjon minél jobban megalázkodni, amiképpen mi egyre alacsonyabbá válunk, akkor másrészt szereteted növekedni, életed gyarapodni fog e Földön, ahol - hozzánk hasonlóan - az a rendeltetésed, hogy teljes mértékben élővé válj! Engedd tehát te is, hogy tág lá-tókörűnek vélt értelmedet alázatod köde és felhője burkolja be, hogy ezáltal cseppfolyós, áldásdús folyadékká váljék, amely a mi patakjainkhoz hasonlóan aláömlik szereteted mélységei felé, hogy

50

azt áldóan megelevenítse, miként a mi patakjaink is éltetik a körü-löttünk elterülő lapályokat, és táplálják azok összes vetéseit.

Lám ezt is mondják a hegyek! De mit is mondanak még? Látjátok, most ismét egy másik ember mássza meg a ma-

gaslatot! Ez az ember egy gazdag pénz-ember, kinek semmi sem oly fontos és becses, mint az arany és ezüst. Mit mondanak a he-gyek ennek az embernek, ha egyszer mégis időt szakít magának arra, hogy őket felkeresse! Ó, ennek az embernek igen kitűnő ta-nítást adnak, s ekként szólnak: te esztelen ember, milyen mélyre süllyedtél! Íme, amit te annyira becsülsz, az nem egyéb, mint a mi trágyánk! Mit is szólna hozzá felebarátod, ha semmi mást nem szeretnél rajta, mint csupán undorító hulladékát, és bűzös sarát? Vajon nem azt mondaná-e, kedves testvérem, mennyire meg vagy te zavarodva, hogy testvéredből semmi más nem szent és kedves előtted, mint az ő hulladékai? Lásd be tehát, te oktalan ember, hogy amit embertársad mondana neked, ugyanazt mondjuk mi is, még sokkal több joggal. Mert lám, mennyi pompás növény tenyé-szik magaslatainkon és lankáinkon, amelyek mind táplálják a gaz-da hasznos állatait. Ezrével nőnek rajtunk a legszebb fák, s bősé-gesen ellátnak fával, hogy számtalan hasznos dologra használhasd fel azokat. Számold csak össze egyszer azokat a kristálytiszta for-rásokat, amelyek sok ezer ponton buggyannak elő, hogy ellássák a völgyeket és síkságokat üdítő vízzel. Hányszor látod fejünket fel-legekbe burkolva, s homlokunk körül a tomboló viharokat? Lásd, még ezt is magunkra vállaljuk, hogy az általunk megáldott völ-gyek és lapályok megkíméltessenek a pusztulástól. Évről-évre örökös hó és jég burkolja ormainkat, s azért vonjuk magunkra ezt a sokszoros fagyot, hogy a völgyek örvendezhessenek az éltető melegnek.

Mondd meg hát nekünk, te balga ember, mi rosszat tet-tünk neked, hogy mindezen jótetteinkről tudomást se veszel, ha-nem ehelyett, mint egy bélféreg, belső részeinkbe furakodsz, és ott azt hajszolod, ami számodra nem tartogat áldást, bennünket pedig, akik mindkettőnk alkotójának rendelkezése szerint bősége-sen elárasztottunk téged minden éltető áldással, nem is méltatsz figyelmedre?

51

Hagyj fel tehát botorságoddal, s a jövőben ne beleink kö-zött turkálj, hanem inkább mezeinken és bérceinken barangolj, s hidd el, egyetlen növény, forrásaink egyetlen cseppje, vagy egy tekintet csúcsainkról Atyád és Teremtőd mérhetetlen világai felé hasonlíthatatlanul nagyobb haszon lesz számodra, mintha belső részeinket teljesen kiürítetted volna.

Látjátok, hála e jó prédikációnak, már több ízben megtör-tént, hogy nagyon kapzsi emberek, akik csak néhány alkalommal tettek látogatást a hegyek között, nyomban adakozókká és ven-dégszeretőkké váltak.

Erre is megtanítanak tehát a hegyek. S hogy mi mindenre tanítanak még, az majd kiderül a továbbiakból.

11. fejezet A lelkület és a szellemi látás megerősödése a hegyek közt

Mit tanítanak és prédikálnak még a hegyek? Amit a hegyek még tanítanak és prédikálnak, arról minden

elfogulatlan hegymászó első pillanatra meggyőződhet, tisztán és érthetően meghallva lelki füleivel a következő szavakat:

Tekints reánk te a Föld porával terhelt zarándok, milyen szabadon és függetlenül tekintünk ormainkról az isteni Teremtés messzi távlataiba. Szabad levegő lengedez homlokunk körül, és vállainkon szelíden megtörik a napsugár. Számunkra nincs határ-kő, mely a vándor felé ezt kiáltja: Eddig és nem tovább! - hanem bármerre jár, mindenütt a saját földjére lép. Mert az után a föld után, amelyen született, adót kell fizetnie, nálunk azonban nincs határkő, és ormainkon nincs adószedés. Ezért hát vándor a mi bérceinken teljesen otthon vagy!

Hogy e szavak megfelelnek a valóságnak, arról bárki meg-győződhet, ha valaha is magas hegyek mezőire jut. Miképpen testi szemeinek látóköre kitágul, akként lelkületének finom fogékony-sága is megnövekszik, miáltal az ember gondolatai és érzései egyesülnek, és ő - aki talán soha még a lelkületével, szívével nem

52

gondolkozott - most először érzi meg, milyen édesek, boldogítók és szabadok a szív gondolatai, s látóhatára mennyivel nagyobb, mint a közönséges értelemé.

Ha pedig így áll a helyzet, nem fogja-e az a szegényes ko-ponyájában is jobban érezni magát, ha érzi, hogy az ő homloka körül is a magas szellemvilág szellői lengedeznek? S nem ottho-nosabb és meghittebb légkör ez, ahol a máskor oly tüzesen izzó értelem sugarai szelíden megtörnek, s e törés után kedvesen és gyengéden vegyülnek el a szív érzéseivel?

Hol van e magaslatokon a gondolatok s a hallhatatlan szel-lem szabad tulajdonának vám- és értékbecslési hivatala? Hol a ha-tárkő, amelyet az érző lélek át ne léphetne?

Igen, itt tanulja meg az elfogulatlan vándor - ha ugyan nem betömött fülekkel, és bekötött szemekkel megy a hegyekre - hogy mit jelent szabadnak lenni gondolatainak szárnyalásában és érzelmeinek mélységében, és milyen boldogító érzés az, ha ez a kettő, vagyis az értelem és a szív elfogulatlanul nyújtja egymásnak kezét, s mily áldott az Isten felé szálló gondolat, ha a vándor szí-ve mélyéből szabadon megismeri, szereti és imádja őt a végtelen-ség szabad, mérhetetlen templomában!

Mondjátok meg nekem, vajon melyik bensőleg csak vala-melyest is felébredt szellemű embert nem fogna el ilyen szent ér-zés, ha egy derűs reggelen egy ilyen megszentelt magaslaton éb-redne álmából.

Támadhatnak ugyan az embernek a mélységben is szent és nagy gondolatai, de valahogy úgy van velük, mintha meglehetősen éhes gyomorral valamely könyvben olvassa egy pompás lakoma leírását, miközben százszorta kedvesebb lenne számára egy való-ságos ebéd, mint százféle még oly ízletes ebédleírás, melyekből azonban nem haraphat le egyetlen falatot sem.

Így aztán az ilyen bérceken is a benső megérzés és megis-merés annyival erőteljesebb és hatalmasabb a szobában való el-mélkedésnél, amennyivel erőteljesebb és hatalmasabb egy valósá-gos lakoma egy csak leírt, vagy elmondott lakománál. Avagy kit fűt át erősebb érzés: azt-e aki eleven, valóságos menyasszonyát vezeti karján, vagy aki azt - ha mégoly művésziesen is - csak lefes-

53

tette, vagy körülírta magának? Bizonnyal mindenki az élő meny-asszonyt választaná, s a festett képet, vagy a képzeletbeli leírást a másiknak engedné át.

Ugyanez a helyzet itt is. Az ilyen magaslatokon a vándor vendégszerető fogadtatásra talál, és bőségesen megkapja mindazt, amit a mélyben semmiféle erőfeszítés és munka árán sem szerez-het meg magának. Ennélfogva minden tekintetben jó és hasznos dolog fáradtságot nem kímélve gyakran felkeresni egyik vagy má-sik hegytetőt. Hiszen a jutalom bőséges és kettős: először is meg-erősödnek bennetek a természeti életszellemek - mindazonáltal ez a kisebbik nyereség, noha egy hegymászás többet ér tíz patikánál s ugyanannyi nagyhírű orvosnál is. Még sokkal jelentősebb azon-ban az a nyereség, amelyben szellemetek részesül, mert a szellem a maga eredeti őshazájából kap közvetlen megerősítést. Akad-e valaki közületek, aki ha hegyeket mászott ne emlékeznék vissza arra, hogy a magas hegyek között mennyivel meghittebb és ott-honosabb érzés töltötte el a lelkületét, mintha még oly népes vá-rosban lett volna is.

Honnan is ered ez az érzés? Kérdezd meg csak a hegyeket, s azok éppen ezen az érzé-

sen keresztül adják majd meg a választ: Lásd, amit a benső érzé-sed - persze még egy kissé homályosan - neked mond, az tiszta igazság, mert itt valóban otthon vagy, még pedig számos őseid körében, akik a maguk módján már régóta itt lakoznak végtelen boldogságban.

Íme, erre is megtanítanak a hegyek! De mit is prédikálnak a hegyek még? Figyeljetek csak, van még sok mondanivalójuk! Hogy azt, ami most következik, szemléletesebben tárjam elétek, egy rövid történetet mondok el nektek a hegyvidéki élet köréből.

Volt egyszer egy jámbor igen öreg ember. Sok megpróbál-tatáson kellett átesnie, melyek közül a legsúlyosabb az volt, hogy legfiatalabb, 20 év körüli leánya kivételével valamennyi gyerme-két, sőt drága hitvesét is elvesztette. Egyedül élt tehát ezzel a leá-nyával kis házacskájában, egy magas hegy tövében, s éppen csak annyi földje volt, amennyi őt, leányát, öreg szolgálóját és béresét szűkösen eltartotta. Ez az ember leánya társaságában sokat imád-

54

kozott hozzám, közben sokat sírt övéiért, s nagy vágyat érzett, hogy követhesse őket.

Midőn egy szombati estén éjfélnél is tovább fohászkodott, imádkozott és sóhajtozott leányával együtt, és közben elaludtak, leánya azt álmodta, hogy atyjával együtt a hegy legmagasabb csú-csán állott. Midőn örvendezve körülnézett a távoli messzeségbe, egyszerre észrevette, hogy egész sereg kedves hófehér bárányfel-hő lebeg feléje, s mikor azok egészen közel értek a csúcshoz, ak-kor döbbent rá, hogy ezek a felhőcskék teljesen emberi lények voltak. Eleinte mintha el lettek volna fátyolozva, később azonban fellebbentették fátylaikat, s a leány és édesapja boldog örvende-zéssel ismerték fel elköltözött szeretteiket, akik közül az anya csakhamar szeretett férjéhez lépett, csókolgatva és cirógatva őt. A férj, vagyis a leány apja, azonban sírva fakadt e boldog viszontlá-tás örömétől. Azután az anya a leányához lépett, megcsókolta őt is, és így szólt hozzá:

Kedves leányom, ahogy most itt vagy apáddal együtt, ugyanígy legyetek itt holnap délután is, akkor még többet láttok és éreztek majd, mint most. Mindazonáltal otthon se mulasszatok el semmit, amit a dolgok szokásos rendje megkíván.

E szavak után a leány azonnal felébredt, és felkeltette szunnyadó atyját is, aki megpillantva hogy hajnalodik, szokása szerint felkelt, s felkeltette házanépét is. E munka után ismét visszavonult kis szobájába, ahol a leánykáját már felöltözve éppen reggeli imájába merülve találta. Megáldotta és megcsókolta a le-ányt, azután maga is letérdepelt, s vele együtt imádkozott. Mikor mindketten elkészültek és felkeltek, a leány átölelte idős atyját, bensőséges szeretettel megcsókolta őt úgy, hogy apjának is feltűnt szokatlanul vidám és derűs kedve. Meg is kérdezte nyomban: Kedves leánykám, mi az oka annak, hogy ma oly különösen víg és jókedvű vagy?

A leány így válaszolt: Mondd kedves apám, te nem álmod-tál semmit ma éjszaka? Az apa így felelt: Úgy rémlett nekem, mintha álmodtam volna valamit, de hogy mit, arra már képtelen vagyok visszaemlékezni.

A lány erre elbeszélte álmát apjának, aki nagy felindulással

55

hallgatta, s végül így szólt: Amit te álmodtál leányom, azt ma va-lóságban keresztül visszük! Mindjárt reggel elmegyünk tehát a kö-zeli templomba, áhítatos szívvel részt veszünk az istentiszteleten, azután hazajövünk, megreggelizünk, és öreg szolgánk kíséretében felmegyünk a hegyre. Ha csak egy órával a dél beállta előtt neki-indulunk, már délután három órakor könnyűszerrel fenn lehetünk a pompás havasunk tetején. Ez alkalommal Isten nevében azt is megnézhetjük, mi van odafenn a jószágainkkal és két pásztorunk-kal, hogy egészségesek-e, hogy rendben van-e minden.

Amint tervezték, úgy is cselekedtek. Három órakor a kis család már fenn volt a csúcson. Ekkor látja a leány, hogy mint álmában, úgy most a valóságban is fehér bárányfelhők közelednek feléjük.

Amint ezek egyre közelebb és közelebb jöttek, észrevette őket az apa és az öreg szolga is, mikor pedig a felhőcskék egészen a csúcs körül lebegtek már, csakhamar kialakultak belőlük az álomban már említett lények.

Mikor az öreg felismerte bennük az övéit, s látta amint azok oly szeretettel vették őt körül, hogy kilétük felől többé két-sége sem lehetett, akkor hangosan felzokogott a boldogságtól, és forró szívvel adott nekem hálát, hogy őt még földi életében e nagy örömben részesítettem.

E hálaima végeztével pedig teljesen megnyílt a benső, szel-lemi látása. Ekkor az egész magaslatot átszellemülve, mennyei táj-já átalakulva látta, s itt lakoztak az övéi gyönyörű lakóhelyeken. Az egyik lakásból egy férfit látott kilépni nagy kísérettel, ez a férfi egyenesen feléje tartott, és így szólt hozzá:

Látod kedves fiam, ahol a Földön tarka és eleven az élet, ott szellemileg minden sivár és halott, ahol azonban a Földön úgy látszik, mintha a halál örök időkre learatott volna mindent, ott a szellemvilág annál elevenebb és lüktetőbb!

Lásd, itt a magas havasokon nem nő ugyan gabona, nin-csenek szőlőhegyek és gyümölcsfák, sem aranybányák, ami azon-ban szellemileg található, azt most magad látod lelki szemeiddel az Úr kegyelméből!

Egy rövid időd még lesz a Földön, ez idő alatt azonban

56

igyekezz megnövekedni az Úr iránti szeretetedben. S lásd, amott az én lakásom mellett van egy gyönyörű palota, az már a te, és a tieid számára van elkészítve, ha a földi testből átléptek a szabad, örök életbe!

Ekkor felismerte az öregember, hogy a beszélő az ő földi atyja volt – s e felismerés után el is tűnt a boldogító látomás. Vándoraink szívében megmaradt az eleven boldogító, erősítő ér-zés, és magasztalva adtak nekem hálát e kegyelemért, melyben ré-szesítettem őket, majd pedig vidám és megerősödött szívvel tér-tek vissza földi otthonukba.

A mindeddig szomorú ember vidám lélekkel, irántam há-lával és szeretettel eltelten élte le hátralevő életét, s ha olykor-olykor mégis elnehezült szíve, újból felzarándokolt az emlékeze-tes helyre, ahonnan minden alkalommal megerősödve tért vissza.

Látjátok, ily történeteket is mesélnek a hegyek, ha nem is mindenki számára érthető szavakkal, de a lélek és a szellem szá-mára annál inkább megsejthető sugalmazás útján, s ezen keresztül a szellemvilág szeretetére is megtanítanak.

Ha tehát ezek tudatában alkalomadtán látogatást tesztek a magas hegycsúcsokon, s ott hasonló érzés vesz erőt rajtatok, ak-kor bízvást ezt mondhatjátok: igen, ezek valóban otthonos érzé-sek. Ó mily édesek és kellemesek azok, de jó is lehet azoknak, akik már örökre e csendes és nyugalmas hazában élnek!

Mert elhihetitek, hogy ezeket az érzéseket nem pusztán maguk a magas hegyek ébresztik, hanem a benneteket ott körül-vevő üdvözült szellemek, akik hozzám hasonlóan előttetek men-tek, hogy maradandó lakhelyet készítsenek számotokra.

Emellett azonban nem kell egyoldalúan így gondolkozno-tok: „ Ezen vagy azon a hegyen vannak elkészítve a szellem-lakások” - hanem amit itt elmondtunk, az vonatkozik minden más hegyre is, amelyeken a földi tulajdonjog határkövei egymástól nagy távolságban helyezkednek el.

Hasonló érzés ébredhet bennetek már jelentéktelen ma-gasságú dombokon is, de elevenné csak ott válhat, ahol a favágó fejszéjének már nem akad dolga.

Ezeket is beszélik, tanítják és prédikálják a hegyek. Amit

57

ezen felül tanítanak, azt világosan elmondjuk a következő feje-zetben.

12. fejezet

A hegyek mint isteni kinyilatkoztatások színhelyei

Mit tanítanak és prédikálnak még a hegyek? Ezt is egy egyszerű és rövid történet keretében beszéljük

el. Halljátok tehát: Egy igen jámbor ember szívében már régóta az a kívánság

élt, hogy nem részesülhetne-e abban a nagy kegyelemben, hogy engem - hacsak egyetlen pillanatra is - még itt a Földön testben megláthasson. Közben azon is elgondolkozott, mi mindent tenne meg azért, hogy e vágya teljesüljön.

E gondolat állandóan környékezte őt, mint ahogy a vadász körül-körül járja azt a sűrű erdőrészt, amelyben a vadat sejti, de amelybe nem tudja miként hatoljon be. Keresi tehát a bevezető utat, de nehéz ott utat találni, ahol minden sűrű bozóttal van be-nőve.

A mi jámbor öregünk teljes tudatában volt ugyan annak, hogy az ember földi életében teljességgel méltatlan az ilyen ke-gyelemre, és csak nagy nehézséggel érhető el az, ami után ő vá-gyakozik. Másrészt viszont oly hatalmas volt benne e vágy, hogy legyőzte ezt az ellenvetést.

Ennél fogva hosszas töprengés után elhatározta, hogy egy közeli, meglehetősen magas hegyen kiszemel magának egy helyet, amelyet ahányszor csak van ideje és egyéb körülményei megenge-dik felkeres majd, és ott kitartó imában ostromolja az Urat.

Hogy pedig ezt a helyet jól megjegyezze magának, egy ke-resztet készített, amelyet ott el is helyezett. Mikor azzal elkészült, ünnepélyesen megfogadta nekem, hogy addig meg nem szűnik azon a helyen imádkozni és könyörögni, míg kérését meg nem hallgatom. Sőt még azt is mondta, hogy vagy itt hal meg, vagy meglát engem, s mindaddig kitart emellett, míg előtte nem mutat-kozom.

58

Amit elhatározott, azt keresztül is vitte! Emberünk három esztendőn keresztül, amikor csak kö-

rülményei engedték, megjelent azon a helyen, és néha órákon ke-resztül a legbensőségesebben imádkozott hozzám meghallgattatá-sért. Valahányszor ez a vágy őt odavitte, minden alkalommal láthatatlanul sok ezer jámbor szellem vette őt körül. Ezek akara-tom szerint annyira megerősítették őt, hogy másfél év után már tökéletesen birtokában volt a szellemi látásnak, s így számtalan vele rokon szellemmel könnyűszerrel beszélgethetett arról, ami annyira a szívén feküdt.

A jó szellemek ugyan egybehangzóan megmagyarázták ne-ki, hogy vágya a tulajdonképpeni igazi, Istennek tetsző értelem-ben kissé balga, és még hozzáfűzték, hogy magába véve már az is rendkívüli kegyelem, hogy benső látását megnyitottam és így szel-lem-testvéreit láthatja, velük társaloghat mindarról, ami most van, vagy eljövendő a Földön.

Mindazonáltal ebben a tekintetben nem sokat használt ná-la a tanítás, mert mindenkor ezt a választ adta rá: Szeretett testvé-reim, és úgy a ti, mint az én Uramnak kedves barátai! Egyszer és mindenkorra nem mondhatok nektek mást, mint amit már több ízben mondtam, s amint tudjátok, az így hangzik: Ha őt meglá-tom, s ő az enyém lehet, akkor az egész világ a Mennyországgal együtt annyit sem ér számomra, mint egy lyukas garas! S így mondhattok amit akartok, és mégsem tántoríthattok el szándé-komtól soha, mert akarom, és kell is hogy meglássam őt, akit mindenekfelett szeretek. Ő egyedül minden számomra, minden egyéb azonban semmi!

Valahányszor a jó szellemek ezt a beszédet hallották, mel-lüket verték és dicsérték az öreg embert irántam való mérhetetlen szeretetéért. Fáradozásuk így eredménytelen volt. Midőn ezt ész-revették, egy időre távol tartották magukat tőle, úgy hogy nem lá-tott semmi egyebet, csak azt, ami testi szemei előtt volt. Így aztán arra a gondolatra jutott, hogy az ilyen vágyakozása talán mégis-csak bűnös, mivel a szellemek így elhagyták, s így egy szép napon azon töprengett, hogy most már mitévő legyen. Vajon engedjen a szellemek tanításának, vagy tartson ki szívének hő vágya mellett?

59

Végül mégis vágya diadalmaskodott az összes szellemek felett, és így szólt magában:

-Lesz ami lesz! Hogy Isten előtt bűnös vagyok, arról ta-núskodik saját testem is, mert ha nem lennék bűnös, úgy bizonyá-ra nem zárna körül engem a halálnak ez a bűnös bizonysága. Bű-nös vagyok, amíg ezt a testet viselem. De mit tehet a bűnös arról, ha testében a szellem lángra gyúl a forró vágytól, hogy megláthas-sa azt, aki őt az örökéletre teremtette! Így hát megmaradok erede-ti elhatározásom mellett, és jöjjön aminek jönnie kell! Isten iránti szeretetemnek mégsem szabad meggyengülnie! Inkább pusztuljak bele a szeretetbe, semhogy abból egy hajszálnyit engedjek!

E döntés után a mi öregünk ismét szorgalmasan eljároga-tott ama helyre, s még buzgóbban imádkozott mint annak előtte.

Mikor ily fohászok között ama hegyen már közel három esztendő is eltelt, eljött a mi barátunkhoz egy kellemes külsejű, de egyébként szegénynek látszó ember, s így szólította meg őt:

- Kedves barátom, mit csinálsz itt e magaslaton? - Amint látod kedves barátom, imádkozom. - Hát nem tudod, hogy csak az imaházakban lehet Isten-

nek tetsző módon imádkozni? Te azonban kerülni látszol azokat, s csak itt e hegyen végzed ájtatosságodat.

- Ez ugyan igaz, kedves barátom, de ha az időjárás kedve-zőtlen, a templomba is eljárok. De nyíltan meg kell vallanom, hogy templomban sohasem tudok olyan igaz áhítattal imádkozni, mint ezen előttem valósággal szentnek tetsző magaslaton. Sőt, azt is nyíltan be kell ismernem, ha itt körülnézek, s látom a szép er-dőt-mezőt, melyekkel a hegy lába oly dúsan borított, s fejem fö-lött pedig a messzi szabad ég, akkor benső érzésem azt súgja: Íme Isten nagy templomának ezek a díszítései bizonyára közelebb áll-nak a Mindenható kezéhez, mint azok a faragott képek, amelyek-kel a kőből csinált imaházakat díszítik. Ha erre gondolok ismét megnyugszom, s felzarándokolok erre a magaslatra, ahol szívem legmélyéből fohászkodok az Úrhoz. E kijelentésre így szólt az idegen:

- Kedves barátom, e tekintetben tökéletesen egyet értek veled, s még csak azt szeretném tőled megtudni, mi az a mélyebb

60

benső ok, ami arra késztetett, hogy ájtatosságod színhelyéül ezt a helyet szemeld ki?

E kérdés az imádkozót kissé zavarba hozta, de rövid gon-dolkodás után így válaszolt az idegennek:

- Lásd kedves barátom, némelyik ember egészségéért imádkozik, mások vagyonért, ki ezért, ki pedig azért - én azonban nem ilyen dolgokért fohászkodom, mert minden gondolatom és vágyam egyedül csak az én Uram és Istenem! Csak legalább egy-szer szeretném megpillantani őt ebben a földi életben, mert hogy többszöri meglátásra ez a földi élet nem alkalmas, azt nagyon is jól tudom. Ha e vágyamat elértem, akkor többet értem el, mint amit akár az egész Föld és Ég nyújthatna nekem! Ezért inkább itt haljak meg e helyen, semhogy ettől a vágyamtól hajszálnyira is el-térjek, ha pedig elértem, itt e helyen hálás szívvel magasztalni fo-gom Istent egész életemen át. E szavak után kérdi az idegen:

- Mondd csak, milyennek képzeled te az Istent? Mert hi-szen megeshetik, hogy eljön hozzád, megmutatja magát neked, beszél veled ilyen vagy olyan alakban, anélkül hogy felismernéd őt, és akkor minden imádságod hiábavaló lenne, még ha az Úr, a te Istened meg is hallgatna téged!

E kérdésnél még jobban megdöbbent az imádkozó, végül így szól az idegenhez:

- - Kedves barátom, te most valóban nagyon fontos szavakat mondtál nekem, mert lásd, erre a kérdésre még nem is terjedtek ki gondolataim, s meg kell vallanom, hogy erről tulajdonképpen nem is tudok magamnak helyes fogalmat alkotni. Isten lényéről való elképzelésem annyira zavaros, hogy mindeddig nem tudom, hogy az Isten úgy néz-e ki, mint egy nagy ember, vagy pedig há-rom emberből áll, akik mindazonáltal úgy tűnnek fel, mintha csak egy közös testük lenne. Vagy pedig Isten lénye talán egy végtelen fényözön, amelyben ez a három isteni személyiség lebeg és mű-ködik? Egy szó mint száz, kedves barátom, e tekintetben valóban nem tudok határozott választ adni. Lásd, épp ez a bizonytalanság volt a legfőbb oka annak, amiért itt e magaslaton ezt a helyet ki-szemeltem magamnak. Mert őszintén megvallva nem bánnám, hogy inkább ne léteznék, mintsem úgy éljek, hogy ne jussak bizo-

61

nyosságra afelől, milyen is az, akit mindenekfelett szeretek, s aki a mindenség alkotója!

Erre ismét így szólt az idegen: - Nem olvastad-e soha, amit Krisztus önmagáról mondott,

amikor az apostolok kérték őt, hogy mutassa meg nekik az Atyát? Nem az van-e megírva: Én és az Atya egyek vagyunk, aki engem lát, látja az Atyát, mert az Atya bennem van, és én az Atyában!?

E szavaknál az imádkozó még jobban meghökkent, s azonnal emlékezett a két Emmaus felé menetelő tanítványra, s kissé félve megkérdezte az idegentől:

- Kedves barátom, mondd meg nekem, nem vagy-e te va-lami remete, vagy más jámbor, a Szentírásban jártas férfiú, mert hiszen közönséges ember ajkáról nem igen hallani efféle beszé-det!

E kérdésre az idegen nem adott többé választ, hanem ké-zen fogta az imádkozót, felemelte a földről, és elvezette a hegy legmagasabb csúcsára. Ott nyitotta csak ajkát ismét szóra, s így szólt a mi öregünkhöz:

- Testvérem, lásd, aki után három év óta ennyire vágyód-tál, most itt áll előtted... Íme, én magam vagyok Égnek és Föld-nek Istene, és rajtam kívül nincs más Isten. De maradj hű hozzám szívedben, ha e földi életedben nem is látsz majd engem többé! Amiképpen azonban most hallod édes atyai hangomat, ugyanúgy halljad azt mindenkoron e magaslaton és egyebütt, ahol az én ne-vemben jársz-kelsz! Megtaláltad íme az életet, s az soha többé el nem vétetik tőled. Bizony, bizony mondom neked: lelked soha a halált meg nem ízleli! Ámen.

E szavak után azonnal eltűnt a fenséges ismeretlen, s a mi emberünk zokogott, dicsőítette és magasztalta az Urat egész éj-szakán át, s attól kezdve még buzgóbban kereste fel azt a magas-latot, mint azelőtt.

Íme, ilyen valóban megtörtént eseteket is elbeszélnek nek-tek a hegyek! Menjetek hát készséggel és minél gyakrabban a he-gyek közé, vagy legalábbis lélekben emelkedjetek fel a hegyekre imádkozva, s akkor veletek is megeshetik az, ami a jámbor öreg-gel történt.

62

Amit pedig a hegyek ezenfelül még tanítanak, prédikálnak és elbeszélnek, azt az utolsó rész ismerteti majd.

13. fejezet

A hegyek mint benső világunk visszatükrözői. Mit is tanítanak és prédikálnak tehát a hegyek még? A hegyek olyan szavakat is intéznek a szemlélőhöz, ame-

lyekből minden, bizonyos fokig éberszellemű ember könnyűszer-rel kiveheti, milyen az ő lelkülete. A hegyek azért valóságos szel-lemi tükröt képeznek azok számára, akik abban meg akarják magukat látni.

Hogy is történik ez? Már több esetben tapasztalhattátok, hogy a fogékony szel-

lemű ember számára minden természeti jelenségnek megvan a maga szellemi jelentősége. Tapasztalhattátok ezt már különösen olyan esetekben, amikor egyes hegyek tulajdonságai feltárultak előttetek. Éppen ezért a szellemileg felébredt embernek elég egy pillantást vetnie a szomszédos hegyre, s máris tisztában van azzal, hogy azt milyen szellemi szféra veszi körül aszerint, hogy vajon teljesen tiszta-e a légkör körülötte, vagy kékes párába van burko-lózva, a hegy melyik részét borítja inkább pára, vagy talán vala-hol ködöt is fedez fel rajta az aljában, a derekán, vagy az ormán, s hogy a hegytető felett vannak-e felhők, s ha igen, milyen termé-szetűek azok.

Az sem kerülheti el továbbá az ilyen szemlélő figyelmét, hogy benne a hegy megpillantásakor milyen érzések támadtak, in-kább kellemes, vagy éppen lehangoló érzések vettek-e rajta erőt, vagy erős vágy fogta el, hogy ezt a hegyet mielőbb megmássza, vagy éppen ellenkezőleg, olyasmit érzett magában, hogy ez lehe-tetlen. Éppúgy az sem - amire természetesen csak a már teljesen felébredt lelkek képesek - hogy a hegyre tekintve a derűs reggel vidámérzése, vagy az estének az álmos, vagy pedig éppen az éjfél komor, tompa érzése keletkezik-e benne, s hogy ezek az érzések

63

milyen sokáig uralkodnak egész lényén. Látjátok, mindezeket a szempontokat alaposan figyelembe

kell venni, mert ezek a jelenségek és érzések mindenkor hajszál-nyira megfelelnek az ember saját belső lelkiállapotának. Csak azt kell emellett megjegyezni, hogy az érzéseknek a jelenségekkel szükségképpen összhangban kell lenniük, mert maguk a jelensé-gek még nem tökéletes bizonyságok, ha azonban a jelenség és ér-zés összhangban van, akkor a hegy az ember lelkületének hű ké-pét nyújtja.

Ha pl. valaki reggel kilép, és megpillant egy teljesen tiszta hegyet, az azonban nem felemelő módon hat rá, hanem inkább ti-tokzatos szorongással tölti el, ebben az esetben a jelenség és ér-zés között hiányzik az összhang, de a hegy azért ennek dacára mégis hű tükröt tár a szemlélő elé. Hogy-hogy?

Mikor a hegy szellemi tisztasága taszítóan hat a szemlélő-re, a hegy így szól hozzá: „Milyen tisztátalan lelkülettel tekintesz te rám! Tisztogasd meg tehát magad, hogy felülemelkedj a világias és érzéki dolgokon, amint én is felülemelkedtem a mélység sarán, amelyben nincs más, mint ocsmány féreg, béka, varangy és kí-gyó!”

Ebben az esetben a szemlélő olyannak látja a képet a hegy tükrében, amilyennek lennie kellene - de nem olyan.

Egy másik összhangtalan eset lenne az is, ha pl. valaki ugyancsak kilép reggel vagy bármikor, és teljesen komor ködbe burkolva látja a hegyet, szíve azonban egy egészen vidám és derűs reggelnek az érzésével van tele. Ebben az esetben mit is mond a komor kinézésű hegy a szemlélőnek?

Ez alkalommal hallgassuk csak meg közvetlenül a hegy szavát, mely kb. így hangzanék: „Tekints rám vidám vándor érzé-seidnek derűs hajnalán! Azelőtt te is olyan voltál, amilyennek most engem látsz - szomorú és komor! A fojtogató éjszaka vett körül és elnyeléssel fenyegetett téged, és mint most az én egész lényemre, úgy a te kedélyedre is súlyos és tikkasztó fellegek tele-pedtek. Nem tudtad mit hoznak majd reád. Rövidesen tomboló viharok is vonultak el feletted, és nem egy villám sújtott le rád a körülötted tornyosuló felhőkből. Te azonban nem csüggedtél el,

64

én voltam a lelki példaképed, s lélekben szilárdan megálltál, hoz-zám hasonlóan magas, rettenthetetlen sziklaként dacolva minden kísértéssel. Lám, a viharok - melyek pusztulással fenyegettek - hamarosan mentőangyalokká változtak át számodra, s megszaba-dítottak az éjszakád súlyos terhétől. Így tehát kis barátom ott lenn a völgyben, ki most vidám lélekkel szemlélsz engem, a vihar-felhők sötét éjszakájába burkolva, homlokom körül zúgó viha-rokkal, mintha megsemmisíteni akarnánk. Vésd jól emlékezetedbe ezt a képet, mert csak úgy maradhatsz meg állandóan lelked eme derűs reggeli érzésében, minél gyakrabban szemeid elé idézed azt a képet, amilyen előzőleg voltál, amikor még az én mostani álla-potomhoz hasonlítottál.

Lásd, ez a vihar nem fog megsemmisíteni engem, és te rö-videsen újból magadhoz hasonlónak pillanthatsz majd meg, és boldog leszel, ha megtisztult állapotodban is ugyanazzal az érzés-sel szemlélhetsz majd, mint amellyel most tekintesz reám, mivel most azt mutatom neked, hogy milyen voltál egykor.”

Íme, milyen jó és hasznos tanítást ad egy ilyen felhőkbe burkolt hegy a derűs lelkű embernek, igaz alázatosságra intve őt, minekutána a szemlélő így szólhat önmagához:

„Ó te hegy, mily gyakran voltál már így felhővel borítva, és mily gyakran ismét tiszta! Emlékeztess hát mindig arra, hogy a megtisztult lelkület, amíg így szabadon áll, hozzád hasonlóan is-mét borússá is válhat. Hogy azonban erre lehetőleg sor ne kerül-jön, hadd emlékeztessen engem mindenkor a te mostani komor állapotod, s egyben mennydörgésszerű hangon figyelmeztessen arra, hogy milyen szomorú dolog visszasüllyedni az előző éjsza-kába, és mily nehéz az ilyen fellegeket hordozni, amelyek számta-lan villámmal telitettek, és nem kérdezik hova sújtsunk, hanem egyszerűen lesújtanak ahova találnak, szétzúzva és elpusztítva mindent, ami útjukba akad.”

Íme, a jelenségek és érzések közötti összhangtalanságnak ez a két tetőpontja. E két szélsőség között előfordulhat tehát az összhangtalanságnak még számos változata, melyek a fenti két példából könnyűszerrel felismerhetők, mert azok már nem a nagy egészre, hanem csak egyes részekre terjednek ki. Legnehezebb az

65

összbenyomás elbírálása, ezt pedig már tisztáztuk. Így tehát min-den egyes eset könnyűszerrel felismerhető, mint ahogy egy általá-nos matematikai képlet alapján a különleges esetek is könnyen megoldhatók.

Ami pedig az egybehangzó jelenségeket illeti, azok további magyarázatra nem szorulnak. Mert ha valaki derűs lélekkel egy tiszta hegyet pillant meg, akkor vidámsága még fokozódik, s vá-gyódik a tiszta magaslatok felé, ha pedig borús kedélyű ember bo-rús hegyet lát, az még komorabbá válik, s titokban így sóhajt fel: „Te hegy, szakadj reám, és temess el engem az én rettenetes éj-szakámban!” Az ilyen ember bizonyára nem vágyódik a csúcsok felé.

Ha pedig valaki vidám lélekkel indul el, s a komor hegy le-hangolja őt, akkor ez nem más, mint annak a tulajdonképpeni ál-lapotának a feltárása, melyben lelkülete - bár öntudatlanul - még mindig leledzik, illetve a hegy ily esetben megmutatja azt is az embernek, ami titkon még lappang a lelke mélyén.

Ezek tehát az összhangzási viszonyok általános változatai, amelyek alapján minden egyes jelentéktelen vagy különleges eset könnyűszerrel felismerhető és megállapítható.

Hogy mindezek természetesen a magasabb hegyeken - s kivált a havasokon, amilyen a Grossglocknerünk is - sokkal na-gyobb bizonyossággal és határozottsággal figyelhetők meg, mint a kisebb hegyeken, az magától értetődőnek látszik, ha valaki csak egy kissé is fontolóra veszi, hogy minden hegy rendeltetése annál szélesebb körü, minél magasabbra emelkedik ki a hegy csúcsa a Föld kapzsi felszíne fölé.

Hogy továbbá a hegyek csak a tisztább magaslataikon kez-denek jelentőssé válni, az abból is következik, hogy minél tisz-tábbak a hegyek, annál szellemibb rajtuk az élet, miért is a magas csúcsok természetszerűleg nagyobb hatást gyakorolnak a lelkület-re, mint a kisebb magaslatok. Ha pedig még nagyobb bizonyossá-got akartok szerezni afelől, hogy a hegyeknek melyik övezete il-letve mely hegyek hatnak a legjobban a lélekre, elég egy figyelmes pillantást vetnetek szolgám eléggé jól sikerült rajzára. Azon vilá-gosan kivehető, hogy hol kezdenek a hegyek hatásossá válni, és

66

mely hegyek gyakorolnak legnagyobb hatást. Ha erről meg akartok győződni, kérdezzétek csak meg

önmagatokat, minden egyes részlet figyelmes szemlélése után, hogy milyen hatást gyakorolt kedélyetekre, s hamarosan felismer-hetitek, hol nagyobb a hatás. Mert a kép is megfelelő mása a való tárgynak melyet ábrázol, és szellemileg csaknem ugyanúgy meg-elevenedhetik, mint maga az igazi, csak persze a képet még na-gyobb figyelemmel kell szemlélni, hogy bennünk a valóság képze-tét keltse. Ha ez egyszer bekövetkezett valakinél, úgy nem egy hasznos tanulságot szűrhet le az ilyen szemlélődésből. Mindazon-által természetes, hogy az eredeti hegység megpillantása mindjárt az első pillanatban is hasonlíthatatlanul hatásosabb. Ez nem szo-rul közelebbi magyarázatra, mert saját tapasztalata mindenkit ugyanerre tanít.

Így tehát nem csupán a Grossglocknert ismertettük meg összes részleteiben és hatásaiban, hanem nyilvánvaló, hogy amit itt előadtam, ugyanaz vonatkozik valamennyi hegyre, azok tanul-ságai pedig általában mindenkire. Értenünk kell ezek alatt első-sorban azt, hogy megfelelésképpen a szívünkben is kell lenni ilyen magaslatoknak, amelyek ugyanolyan hasznosan hassanak a szívünkből a távolba, mint ahogy ez a most ismertetett hegynél is fennáll.

Ezt szívleljétek meg jól, ehhez mérten vizsgáljátok meg magatokat és eszerint cselekedjetek, s akkor majd reátok is ugyanúgy kiárad a hegyek igazi belső szellemi áldása, mint ahogy az alájuk tartozó messzi vidékekre is kiárasztják természeti áldá-saikat, ez pedig való, igaz és bizonyos!

Amint én szívesen tartózkodtam hegyeken, hegyen táplál-tam kevés kenyérrel a sok éhes embert, hegyen mutattam be megdicsőülésemet, valamint hegyről szálltam fel Birodalmamba - ugyanígy tanítom most mindezeket a hegyekről, hogy ezáltal az örökélet nagy kapuját tárjam fel előttetek.

Gondoljátok meg, hogy én, a hegyek Teremtője és Alkotó-ja, nem ok nélkül tartózkodtam szívesen a hegyeken, s nem ok nélkül hangzott el utolsó imádságom is hegyen, ezért hát kövesse-tek engem mindebben, s akkor a célt - amely én magam vagyok -

67

sohasem fogjátok eltéveszteni. Ezt mondom én, aki egykoron magam is hegyről hirdet-

tem és árasztottam szét a Mennyek országát. Ez is egy rész a Mennyekből, fogadjátok ezt gazdag áldásként tőlem, és váljatok szellemben élőkké mindörökre... Ámen.

JAKOB LORBER (1800-1864)

1800. július 22-én született Kanischa községben, mely a Dráva partján, a volt Jugoszlávia területén van. Szülei egy kis ma-jorban gazdálkodtak, de nyitottak voltak a művészetek felé is. Négy fiú között a legidősebb volt, apjától zenei tehetséget örö-költ. Zongorázni, orgonálni és hegedülni tanult.17 évesen kerül a mai Mariborba, ahol tanulmányait folytatja és eközben házitanítóskodással tartja fönn magát.1829-ben Grázban polgári-iskolai tanítói oklevelet szerez, de állást továbbra sem kap, így házitanítóként dolgozik tovább. Zenét, pontosabban éneket, zon-gora- és hegedűjátékot tanít, miközben komponál is.

Gráz abban az időben eleven város, és mint művész és ze-nész jól érzi itt magát. Zenei példaképe Paganini, akit személye-sen is megismert. A híres zenész és komponista Anselm Hüttenbrenner - a Steiermarki Zenei Egyesület igazgatója - is itt él mint földbirtokos, baráti viszonyban Franz Schubert-tel, így komoly társasági kör alakul ki körülöttük, ami J. Lorbernek is tá-mogatást jelent.

A zene mellett az asztronómia is érdekelte, erősen vonzot-ta a csillagos ég magasztossága és a szellemi világ.

Ismerősei révén karmesteri állásra kap ajánlatot Triesztbe, az operaházba. Örül az anyagi biztonságnak, de sajnálja, hogy el kell hagynia Grázot, a kellemes környezetet. Végül elfogadja és csomagol. Közben azonban valami olyan történik vele, ami élet-útját teljesen más irányba viszi.

1840 március 15-én reggeli imája közben a melle bal olda-lán, a szív helyén egy határozott hangot hallott, amely megszólí-totta: „Kelj fel, vedd tolladat és írj!”

68

Engedelmeskedett a titokzatos felszólításnak, és szóról szóra írni kezdte a bensejében felhangzó szavakat:

„Így szól az Úr mindenkihez, és ez igaz és pontos és biz-tos. Aki velem beszélni akar, az jöjjön hozzám, és a választ szívé-be helyezem. De csak a tiszták - akiknek szíve alázatos - hallják meg hangomat. És aki engem minden világi elé helyez, szeret mint gyengéd mennyasszony a vőlegényét, azzal karöltve járok. Az minden időben látni fog engem, mint egyik testvér a másikat, és miként én láttam őt már öröktől fogva, mielőtt még léte-zett…..”

Az esemény után a felajánlott állást visszamondta, és ettől kezdve szolgálta a titkos sugallatot 21 éven keresztül, egészen 1864 augusztus 23-án bekövetkezett haláláig. Az évek során írása-iból univerzális teljességű, monumentális mű keletkezett, mely ki-terjed a minden lét három alaptémájára: Isten lénye, a világmin-denség, és az ember lénye.

„Az a különös, az új, az összehasonlíthatatlan, hogy egy értelmes világrend ismerhető fel benne - amely mindent min-dennel összekapcsol - és ami végre minden vallást és tudományt megszabadít a szigorúan őrzött elkülönültségétől.

Az a világkép, amit Lorber ismeretekben, tényekben, igazságokban - a maga sokféleségében és leleplezett sokrétűsé-gében - az őskezdettől a Teremtés eljövendő tökéletes állapotáig kap, világossá teszi az evilág és a túlvilág minden állapotát!” - ír-ják róla.

És aki mindezt leírta, szerényen „Isten írószolgájának” nevezte magát - és maga is csodálkozott azon, ami a leírtakból feltárult előtte.

Tartalomjegyzék

69

Halljátok, azután lássátok és tapasztaljátok ...! ................................................... 5

A „Grossglockner” mint a hegyek és azok vidékének atyja. ............................. 6

A vas jelentősége és keletkezése ........................................................................ 13

A hegyek mint a légáramlatok szabályozói ........................................................ 17

A havasi fény oka és mibenléte .......................................................................... 19

Anyagi és szellemi jelenségek ............................................................................. 24

Szellemek harca a természetben ........................................................................ 27

A természet-szellemek megalázásának és nevelésének módjai…………… 32

A természet-szellemek megjavítására szolgáló utak. ........................................ 37

A hegymászás szellemébresztő hatása. .............................................................. 42

A hegyek mint szeretet-prédikátorok és a bölcsesség prófétái. ....................... 45

A lelkület és a szellemi látás megerősödése a hegyek közt. ............................. 51

A hegyek mint isteni kinyilatkoztatások színhelyei. .......................................... 57

A hegyek mint benső világunk visszatükrözői. ................................................. 62

.