Afenti kérdésre reflex-szerû válaszunk: igen,hiszek. Gondban ak-

kor vagyunk, amikor esetlegmagyaráznunk is kell. Ilyen-kor beszélünk mysteriumDei-rõl, a Háromegy-Istenfelfoghatatlanságáról, arrólhogy a véges hogyan is fog-hatná fel a végtelent, de iga-zából meg- és befoghatót aligtudunk prezentálni... jobbesetben eszünkbe jut azaugusztinuszi álom: kisfiú atengerparton, aki igyekszikkimerni vödrével a nagy vizet.

Szentháromság ünnepeutáni vasárnapokon – vanbelõle elég, max. 27 lehet –gondolkodjunk el néha-néhaa Háromról, aki(k) Egy(ek).

Ha jól belegondolunk, akkorhamarosan belátjuk: vála-szaink lesznek, megoldá-sunk annál kevésbé.

Egy vagy három?Tudjuk azt, hogy az Isten

egy, de a HáromságbanEgy... Még mielõtt belebo-nyolódnánk, nézzük át, ele-venítsük fel – a teljesség igé-nye nélkül –, a Szenthárom-ság-tanra adott különbözõválaszokat.

A katolikus tanítás sze-rint (hagyományos Szenthá-romság-tan) a Biblia Isteneegyetlen lény, amelyet há-rom öntudatos hypostasis al-kot. A hagyományos Szent-háromságtan-hívõk a „hypo-

stasis“ görög szót használ-ják, hogy megnevezzék, leír-ják a létezés egy feltételezettfajtáját, amelyet csak aSzentháromságtanban talál-hatunk meg, s amely félútonvan a „tulajdonság“ és a„lény“ között – és amit nemlehet pontosabban meghatá-rozni, minthogy nem egy tu-lajdonság, és nem is egy lény.

A modalizmus (amit „Jé-zus egyedül“-nek is nevez-nek) azt az elméletet tartja,miszerint Isten egy személy,Aki a létezés három különbö-zõ alakjában tevékenykedik.Az Athanasius-féle hitvallás4. pontja kimondott célzás amodalizmusra, ill. a trite-izmusra: „Nem összekeverve

HHHHiiiisssszzzzeeeellll----eeee aaaa SSSSzzzzeeeennnntttthhhháááárrrroooommmmssssáááággggbbbbaaaannnn????

LLuutthheerrrr zzssaaLLuutthheerrrr zzssaaA Tatai Evangélikus Egyházközség hírlevele, amely az információáramlást és a lelkiséget kívánja segíteni. Alapítva Urunk 1992. esztendejének adventjében.

Megjelenik kéthavonta. Kapják a gyülekezet tagjai, Tata vonzáskörzetének evangélikussága és az érdeklõdõk. Készült: 700 példányban.Kiadó/Szerkesztõ: Franko Mátyás tatai evangélikus lelkész TEL./FAX: 34-487-834 Drótpostacím: frankom@axelero.hu

2222000000005555.... NNNNyyyyáááárrrr

XXXXIIIIIIIIIIII.... éééévvvvffffoooollllyyyyaaaammmm

Istenhit. A legbonyultabb, a legszemélyesebb. Intimitásunk része, melyet ritkánteszünk közszemlére. Így is van ez rendjén. A gond az, ha valaki saját látásátráerõlteti a másikra, azzal az igénnyel, hogy az a meghatározó és érvényes.Szûkkeblû az ilyen ember, s nem lát tovább az orránál. „Finitum non est capaxinfiniti.“ – mondja Zwingli, vagyis a véges nem fogadhatja be a végtelent. Sjóllehet Zwingli ezt az úrvacsorára érti, de inkább érvényes ez végesértelmünkre, mely nem birtokolhatja a Végtelen Istent. Az alábbiakban egynagyon fontos hittételünkrõl – melyet minden vasárnap megvallunk – aSzentháromságról olvashatunk rövid összefoglalót.

DDeeuuss lluuddeennssDDeeuuss lluuddeennssA játékos Isten. Vatikáni diplomata ba-

rátom, még kispap korában, úgy az 1980-asévekben, kezembe adott egy könyvet, mely-nek a címe ez volt: Isten alázata. Elmondta,nagy dolog ez, hogy ezt le lehet írni. Nos, az-óta sokat fordult a világ, a katolikus egyház-ban is. Megboldogult II. János Pál sok új do-logra tanította meg övéit. Ma már nem meg-botránkoztató, hanem egyenesen tudomá-nyos, ha valaki a játékos Istenrõl szól. Mamár tudósok vannak, akik játékelméleteik-kel gazdasági kríziseket oldanak meg, s mára pszichológusnak jelentkezõ gimnazista istudja, milyen fontos az ember személyiség-fejlõdésében a játék.

Tudunk-e még játszani? Vagy megrom-lott természetünk végképp a számok bûvkö-rébe parancsolta életünket? Jézus mondja:„legyetek olyanak, mint e kisgyermek“vagyis: játsszatok! A játék lényege: a mint-ha. Úgy játszom, mintha világok léte függnedobókockám számaitól, s közben mégis biz-tonságban vagyok, hiszen az egész csakmintha, az egész csak játék.

Ma már pszichiátriai osztályok telnekmeg játékszenvedély-betegekkel, mert ezekaz emberek elfelejtették a varázsszót: mint-ha. Számukra a játék vallássá vált, ópium-má, vagyis számukra minden kudarc egyet-len feledtetõje csakis a sikeres játék ígérete.Játszanak. De itt már „nem babra megy ajáték“. Itt már „oda van“ a biztonság, hiszennincs határ és nincs kontroll, a tét autó, nya-raló, családi ház, értékpapírok... s a legtöbb,ami ilyenkor elvész a személy szabadsága.

A játékban nincs szolgaság. A játékbanmindenki nyertes, mert aki veszít az, nem isveszített, csak mintha veszített volna. „Azélet egy nagy játék!“ – mondjuk sokszor, sfenti igazság igazolja önmagát: ha veszítünk,gyakran a veszteség adja-generálja a nyere-séget életünkben. A kérdés csak az: helyesenjátsszuk-e életünk társasjátékát? Betartjuk-e az Isten-adta játékszabályokat? Ha igen,akkor emelt fõvel tudunk veszíteni, és hatá-rozottsággal lépünk túl életvezetési hibánkokozta bajainkon. Ha „kijátsszuk“ az életalaptörvényeit, megfojtva lelkünk õszinteigényeit és teret adunk a test kívánságainak,akkor nemcsak elveszítjük a „játszmát“, debele is vérzünk.

Isten játszik. Nem játszadozik velünkszeszélyes akarása szerint, hanem játszik ér-tünk. Nem nélkülünk, hanem velünk együtt.Élet-halál kérdéssé teszi/feszíti döntésein-ket, hogy megtanuljuk mi a jó és mi a rossz.Engedi, hogy csaljunk, de nem engedi, hogyaz következmények nélkül maradjon. Hatal-mas, teremtett univerzumában megnyilvá-nuló gigantikus játékának a célja: Õ maga.Hatost dobunk vagy ötöst? Mi ez az õ kegyel-mi számaihoz képest? „Alea iacta est“. „Akocka el van vetve“ - itt aztán valóban! Mertaz Isten nem kockáztat az emberrel kapcso-latban. Szeretete matematikájának mindenértelmet meghaladó magasabbrendûségéértezért csak áldásra nyithatjuk szánkat! Veleugyanis mindig nyerünk. Istennél mindenlehetséges. Mert ha Vele veszítünk, akkorvesztesként is gyõztesek vagyunk... fm

(egyesítve) a személyeket(modalizmus), sem szétoszt-va a Lényt (triteizmus).“ Ahagyományos Szenthárom-ság-hívõk szerint a moda-listák egybeolvasztották ahárom személyt , azt állítva,hogy Isten egy személy, Akihárom különbözõ korszak-ban három különbözõ alak-ban nyilvánította ki önma-gát. (Ezt az elméletet néhaszabellianizmusnak hívják,mivel Sabelliusnak tulajdo-nítják ezen elmélet megalko-tását.)

A modalizmus elméleteszerint egy Isten létezik, Akiegy lény, és Aki három kü-lönbözõ alakban nyilvánítjaki önmagát, három különbö-zõ idõszakban (néhány taní-tás szerint egyidejûleg). Te-hát az Atya, a Fiú és a SzentLélek valójában nem háromSzemély, hanem csupán há-rom megnyilvánulása ugyan-annak a személynek. Egyesmodalisták azt állítják, hogyhárom személy létezik Isten-ben, de számukra a„személy“ szó inkább „sze-mélyiséget, karaktert, kisu-gárzást, megnyilvánulást“jelent, s nem lényt vagy„hypostasis“-t.

E szerint az elmélet sze-rint nincs Istennek valódi,betû szerinti Fia. Az IstenFia-elméletnek csupánKrisztus testté lételére kelle-ne korlátozódnia, vagy arra,hogy Isten úgy nyilatkoztat-ja ki önmagát, mintha sajátFia lenne. Egyik elmélet semképes bemutatni Isten szere-tetét, ahogy odaadta Fiát,hogy meghaljon a bûnösö-kért. Ráadásul ez az elmélet,amely tagadja Krisztus fiú-ságát, Jézus halálát csupánegy emberi halálra korlátoz-za. Mivel ha Krisztus csupáncsak kinyilatkozása volt azegy Istennek, akkor Õ nemtudott meghalni, mivel aBiblia azt tanítja, hogy Istennem tud meghalni (I. Tim.6:16). Tehát ezzel az elmé-lettel a hívõk abban a hitbenélnek, miszerint Isten úgyszerette a világot, hogy lejötta földre úgy tévén, minthatulajdon Fia lenne, és meg-halna, bemutatva az irán-tunk való nagy szeretetét.

Kik a triteisták?A triteista elmélet sze-

rint a Biblia egy Istenét va-lójában három különállólény alkotja, akik „egyek“,mivel tökéletesen egyesültekcéljaikban, terveikben, szán-dékaikban, és egyesültek amunkában is. E szerint az el-mélet szerint Isten nem egyszemélyes lény, hanem in-kább három személyes lénycsoportja vagy bizottsága. A

triteizmus tehát: Három sze-mély, aki három elkülönültlény, és akiket egynek nevez-nek, mivel egyek szándék-ban és jellemben.

Mi a megoldástehát?

A hit. Ami természetesenváltozik és fejlõdik életünkfolyamán. A „gyökér-törzs-lombkorona“ vagy „jég-víz-gõz“ szemléltetõ képek gyer-mekkorunk Szentháromság-kíváncsiságára adhatnakegyfajta választ, de nagyongyorsan meghaladottakkáválnak.

Késõbb a hármasság egy-ségének megértéséhez hoz-hatunk nagyszerû példákat afizika világából, de ez semadhat teljességet. A felnõttÉlet és hitélet kihívásai kö-zött hamar rádöbbenünk,hogy megoldásra, és nemcsak válaszra van szüksé-günk. Megtapasztaljuk,hogy életvezetés nincs hiba(azaz vétek, bûn) nélkül. Hi-ába a Teremtõ Atya adta ta-lentumaink, hiába a meg-szentelõ Szentlélek napon-ként átélt megerõsítõ öröme,elbotlunk, mert elfáradunk.A legkiválóbbak is meglan-kadnak...

Ilyenkor nincs más„megoldás“, csakis a megvál-tás, azaz Jézus korrekciója aszemélyes életünkben. Leg-nagyobb tudomány életünk-ben a bûnbocsánatból élés,mert magunknak tudunk alegnehezebben megbocsáta-ni – többnyire hibás döntése-ink miatt. Nem is élnek velecsak kevesen! Tessék meg-nézni a »nevükben« keresz-tényeket! Az örömtelencsakazértis-lelkületûeket, arajongókat, akik megterem-tik maguknak képzelt vilá-gukat, ami csak az õ fejük-ben-lelkükben létezik – pe-dig Jézus azt kéri a fõpapiimádságában: „Nem azt ké-rem, hogy vedd ki õket a vi-lágból, hanem hogy tartsdmeg õket a világban“.

1+1+1=1? az ÚRIstenmatematikája

Minden egyes számjegymagától az Úrtól származik.A számok az Isten végtelenszabályosságának kifejezõi,amely Isten teremtett vilá-gából visszatükrözõdik.

A Szentírás arra tanítbennünket, hogy három iste-ni Személy van: az Atya, aFiú és a Szentlélek, akikegyenlõképpen örökkévalók,(kezdet valamint vég nélkül)és egyenlõképpen végtelenek(korlátok és határok nélkül)és mégis e három személy

egyetlen Isten, Aki örökké-való és végtelen.

Elsõ látásra úgy tûnik,hogy ez a tan nem logikus,mivel 1+1+1=3, azaz há-rom egyenlõképpen örökké-való és egyenlõképpen végte-len isteni Személy egyenlõhárom Istennel. Azonban aSzentírás a Szentháromság-gal kapcsolatosan az alábbi-akra tanít bennünket:1+1+1=1 Hogyan lehetsé-ges ez? A válasz abban rejlik,hogy Isten – és csak egyedülÕ – végtelen. Tehát: Végte-len + Végtelen + Végtelen =Végtelen.

Ez igaz, mivel a végtelen-hez semmi nem adható hoz-zá. Ezért ha a végtelent a vég-telenhez hozzáadjuk, az ered-mény mindig végtelen lesz.

A matematika tudomá-nyából megtanulhatjuk,hogy a Biblia Istenét nem azidõ és a hely függvényébenkell meglátnunk, hanem azÕ örökkévalóságában és az Õvégtelenségében.

Ha nem követjük a pon-tos matematikai szabályokatvagy megoldási lehetõsége-ket, kudarcba fulladunk éselbukunk. Az Úr életre vo-natkozó lelki szabályainakmegtagadása ugyanezzel akövetkezménnyel jár. Azevangélium nem törli el atörvényt, hanem betölti azt.

Szentháromság ünnepivasárnapok hosszú sora kö-vetkezik. Az ünneptelen fél-év. Mondják azok, akik kí-vülrõl nézik az Egyházat.Belülrõl nézve minden egyesnapja ünnep, mert a kegyel-mi idõ megélésének a lehetõ-ségét adja a „most“-ban. Eh-hez kell a titokzatos Szent-háromság-hit. Ahogyan éle-tünk többdimenzionális, hi-szen egyik pillanatban teljes-séggel kell szülõkként prob-lémákat megoldani gyerme-keink nevelésében, másikpillanatban párkapcsolatun-kért kell áldozatot hoznunkférfiként vagy nõként,megint máskor kötelessé-günket kell teljesítenünkszüleink felé, mint gyerme-kek stb... nos így van szüksé-günk egyszer az Atyára,máskor a Fiúra, s egészenmás élethelyzetben a Szent-lélek gondolattisztító, lélek-frissítõ erejére. Az élet nem-csak gyermekkorból áll, ha-nem felnõtt és öregkorból is.Nagy-nagy türelem –nemkülönben alázat – kellnemcsak az Isten rész sze-rinti megértéséhez, hanemegymáshoz is, ha a Szent-háromság Istenrõl akarunkelmélkedni...

Franko Mátyás

Tisztelt Olvasó!Kedves Testvérem!

Szeretettel köszöntöm az LR(Lutherrózsa) legújabb, nyáriszámával. Ezentúl egy hasáb

erejég az LR elkövetkezendõ számai-ban a szerkesztõ-fotós-tipográfust, acikkíró-lelkipásztort, azaz engem„olvashatnak“. Ezen az egy hasábonkülönösen igyekszem majd személy-hez szóló lenni, s rövid, lelki útravaló-val is szeretnék szolgálni.

Ennek az oka remélem a kedvesOlvasó számára is egyértelmû. Hiszennem írói/irogatói kedvem kielégítésé-re szerkesztem 13. évfolyamában járóújságunkat, hanem avval a meggyõzõ-déssel, hogy még mindig ez a leghatá-sosabb eszköz a hívogatásra. Ugyan-akkor, ha kezében tartja és megtiszte-lõ figyelmével lapozgatja újságunkat,talán megérzi a sorok között, hogygyakran gondolok azokra is, akikhezritkábban jutok el, ill. õk ritkábbanjutnak el hozzánk.

Az Isten legnagyobb ajándéka a ta-lálkozás, amikor egyik ember a másik-nak részt ad a saját életébõl. (Legna-gyobb tragédia, ha ez nem jön létre,lásd generációk közötti feszültségek.)A vasárnapi ünneplõ gyülekezet stá-tusza különleges: coram Deo, azaz aTeremtõ-megtartó-megszentelõ ÚR-Isten elõtti megállás egyórácskája. Akiéletébõl ennyit ajándékoz az Istennek,sok-sok áldást tapasztalhat életében.Ez a dicsérõ alkalom nem elvesz azéletünkbõl egy órát, hanem hozzátesz.

Nyár van. Gyerekeknek a hosz-szabb pihenés, a játék, nekünk felnõt-teknek az évi rendes szabadság ideje.A szabadág egyben kísértés is, hiszensokszor elmaradt dolgainkat akarjukilyenkor bepótolni. Az ÚRIsten a he-tedik napon megpihent. Ha neki szük-sége volt erre, bizonyára nekünk is...Feszített ritmusú világunkban a testi-lelki töltekezés alapszükséglet!

Kedves LR-olvasó Testvérem! Kí-vánok Önnek és Szeretteinek szép tar-talmas pihenést az elõttünk álló nyár-ra! Ha idõnként kedve, lehetõsége en-gedi lapozgasson bele a Luther-rózsába. Érezze ki belõle azt a szere-tetet, amivel én szerkesztettem, hogya nyári pihenés alatt se feledkezzünkmeg egymásról, nemkülönbenGondviselõ Istenünkrõl.

A címlapon szereplõ festmény Zámbó Kornélfestõmûvész alkotása. Címe: AAAAlllleeeeaaaa iiiiaaaaccccttttaaaa eeeesssstttt(A kocka el van vetve.) A fotokópiát DobosJános a LIBITINA Kft. ügyvezetõ igazgatójabocsájtotta rendelkezésünkre.

2

Nyitott volt mindenki felé, nagyon gyor-san tudott kapcsolatot teremteni min-denkivel, de nem kedvelte a „haverko-dást“. Szociálisan elkötelezett nagyha-tású lutheránus teológus volt, aki táv-latban gondolkodott. 60 évvel ezelõttvégzett vele a náci gyilkoló-gépzet...

„A barakk egyik szobájának félignyitott ajtaján át láttam Bonhoeffer lel-készt, mielõtt rabruháját levetette volna,amint a legbensõségesebb imában elme-rülve térdelt Istene elõtt. E rendkívül ro-konszenves férfi imádságának teljesodaadása és meghallgattatásának bizo-nyossága a legmélyebben megrendített.Még a vesztõhelyen is mondott egy rövidimádságot, aztán bátran, fegyelmezettnyugalommal ment fel a bitófához veze-tõ lépcsõn... Csaknem ötven esztendõsorvosi mûködésem alatt alig láttam em-bert ennyire Isten akaratában megnyu-godva meghalni.“ – E vallomás attól aférfitól származik, akit az 1945. április9-én végrehajtott kivégzések hajnalánrendeltek a halálraítéltek mellé aflossenbürgi lágerben.

A doktor nem ismerte sze-mélyesen Dietrich Bon-hoeffert. S a „világ“ sokáigszintúgy nem tudott arról azevangélikus lelkészrõl és teoló-gusról, aki tettei és szavaiösszhangjával, a végsõkig tar-tó helytállásával a XX. századitörténelem egyik felkavaróKrisztus-követõ egyéniségevolt. Az embertársait a pokol-lá vált földön is szolgáló szeretet példá-ja. A halált nem keresõ, életvidám, de-rûs és megfontolt, de a vértanúságot isvállaló ember.

Bonhoeffer 1906. február 4-én szü-letett Breslauban (ma Wroclaw), egynyolcgyermekes családban. Tizenhét

évesen kezdett teológiát tanulniTübingenben. Lelkészi, illetve tanárimunkáit Barcelonában, NewYorkban, Londonban, és Ber-linben végezte. 1935-ben vet-te át a náci hatalommal szem-ben álló Hitvalló Egyház ille-

gális szemináriumá-nak vezetését. 1938-ban kiutasítottákBerlinbõl, három évmúlva pedig már iro-dalmi publikációit isletiltották. Amerikaiútjáról – a szolidari-tást sürgetõ lelkiis-merete szavára – vég-leg visszatért Németországba.1943 áprilisában letartóztatták.

Katonai börtönben volt, késõbb abuchenwaldi tábor foglya lett.Regensburgon és Schönbergen keresz-tül vezetett az útja élete utolsó állomás-helyére, a flossenbürgi táborba.

Amikor 1944-ben meghiúsult a Hit-ler ellen tervezett merénylet, a nyomo-

zás során kiderült, hogy már 1939-benszervezkedés indult a Führerrel szem-ben, amelynek részese volt Bonhoefferis. Ez végképp megpecsételte sorsát. Desúlyosan téved, aki Bonhoeffer alakjátpusztán egy politikai ellenállóéval azo-nosítja. Cselekedeteit az Istenbe, Krisz-tusba vetett hite irányította. Mindig azelesettek, a kitaszítottak, a társadalomperemére kerültek érdekében élt és szó-lalt fel. Megrendítõ a fogságban is de-rûs, másokat vigasztaló és bátorítóBonhoeffer leveleit olvasni, s azokat agondolatait, amelyeket a letartóztatásaelõtti hónapokban vetett papírra, ami-kor már megfigyelés alatt állt. „Ez azírás (melyet néhány barátjának szántkarácsonyi ajándékul) cserepek és sza-rufák közé dugva maradt fenn házkuta-tások és bombázások közepette, hogy ta-núságot tehessen arról a lelkiségrõl,amely elõbb a cselekvés, majd pedig a

szenvedés vállalását mozgat-ta“ – jegyzi meg Bonhoefferbarátja és leveleinek sajtó alárendezõje, Eberhard Bethge.

Íme, a tanúságot tevõ írásegy részlete: „Ki állja meghát a helyét? Csak az, akineknem a maga okossága, elvei,lelkiismerete, szabadsága,erényessége jelenti mindendolgok legvégsõ mértékét, ha-nem mindezeket kész feláldoz-ni, amikor hitben és egyedülIstenhez való hûségben enge-delmes és felelõs cselekvésre

van hivatva; a felelõs ember, akinek éle-te semmi más nem akar lenni, mint fe-lelet és válasz Isten kérdésére és hívásá-ra. Hol vannak az ilyen felelõsök?“

Feltett kérdésére élete volt a válasz.Bonhoeffer utolsó baráti beszélgetésétezekkel a szavakkal fejezte be: „Ez a vég– számomra az élet kezdete.“

Szigeti L.

„„EEzz aa vvéégg –– sszzáámmoommrraa aazz éélleett kkeezzddeettee““HHHHaaaattttvvvvaaaannnn éééévvvveeee hhhhaaaallll tttt mmmmeeeegggg DDDDiiiieeeettttrrrr iiiicccchhhh BBBBoooonnnnhhhhooooeeeeffffffffeeeerrrr

3

A Lélek gyümölcsei– Luther magyarázata

„Ne dicsekedjék senki nagyon a Lé-lekkel, ha a kinyilatkoztatott Igére nemhallgat. Az ilyen lélek egészen biztosannem jó, hanem maga a pokolbeli ördög.Mert a Szentlélek a bölcsességét, taná-csát és összes titkát az Igébe foglalta be-le, s abban nyilatkoztatta ki, s így senkise mentegetõdzhet, s másutt semmit semkereshet. Mint ahogy nem is tanulha-tunk és kívánhatunk fontosabbat és job-bat, mint amit a Szentírás Jézus Krisz-tusról, Isten Fiáról, a mi Üdvözítõnkrõltanít, aki meghalt és feltámadottértünk.“ (Luther)

A szeretet a Lélek legfõbb gyümölcse.A szeretet Istenhez való bizalmas oda-fordulást jelent – akkor is, ha haragszik,és a felebaráthoz – akkor is, ha az ide-geinkre megy. Mert a szeretet éppen ottbizonyítja meg magát, ahol megsebzikés zavarják. Ezt tanulhatjuk a vérta-núktól, de Jézus szenvedésébõl is. A fe-lebaráti szeretet pedig ott lesz éppen a

legjobban látható, ahol a felebarát azidegeinkre megy és csak gyûlöletet érde-melne. De különben sincs más erény,amelyet a képmutatás könnyebben kör-nyékezne meg, minta szeretet. Annyira,hogy az apostol Ró-mába írt levelében ezegy miatt aggódott:„A szeretet legyenképmutatás nélküli.“(Rm 12,9) Istennekugyanis sok ilyenszerelmese van,ahogy azt a zsoltá-rokban olvassuk:„Dicsér téged, ha jóttettél vele“ (Zsolt 49,19), és: „Szerették õt száj-jal és becsapták nyelvükkel“ (Zsolt 78,36).

Elrejtõzve marad a szeretet, amíg bé-ke van, de semmi sem tolul a tudatunkbaolyan élesen, mint a szeretet, a reménységés a hit, - ha békétlenség tört ki…

Az öröm a Lélek (második) gyümöl-cse, az, hogy Istennek és a felebarátnakörülök. Istennek akkor, ha a világ leg-nagyobb vihara közepette is az Uratáldjuk éjjel-nappal (még a tüzes kemen-cében is). A felebarátnak akkor, amikornem javait irigyeljük meg tõle, hanemazokhoz sok szerencsét kívánunk neki.Mégpedig úgy, mintha a sajátunk len-ne! Mindenképpen azonban akkor, hajavait Isten ajándékaként áldjuk…

A Lélek (harmadik) gyümölcse a bé-kesség, amely kettõs természetû lehet.Békesség Istennel, amennyiben a jó lel-kiismeretünk a Krisztus irgalmára ala-pul. Ez bizonyos körülmények között„magasabb minden értelemnél“ (Fil 4,7) –akkor, hogyha megzavarják, pl. azáltal,hogy Isten elfordul tõlünk, elrejti arcátelõlünk, s a lelkiismeretünk így magá-ra hagyva szerencsétlenkedik. Béke afelebaráttal ott van, ahol az ember en-ged neki. Emberek közti béke sohasemlehetséges, ha mindegyik a maga igazáthajtogatja, keresi és védelmezi. Ilyen-kor semmit nem értenek a békességen,amelyet Pál dicsér: „Amennyire rajtatokáll, mindenkivel éljetek békességben“(Rm 12,18). – A Galáciai levél magyarázata, 1519

Gyermek- és ifjúkora

Luther apja egy paraszt fia, aki ké-sõbb bányász lett. 1484-ben, Márton fi-

uk születése utánEislebenbõlManzfeldbe költöz-tek, hogy az ottanirézbányák egyiké-ben munkát vállal-jon. A szerény va-gyonnal rendelkezõLuder megtaláltaszámítását, 1491-reManzfeld legtekin-télyesebb családjaiközé tartozott. Lu-

ther édesanya, Margarete Luder, otthona gyerekekrõl és nevelésükrõl gondos-

kodott. Luther véleménye szerint édes-anyja szigorú nevelõnõ volt.

Luthert öt éves korában apja amansfeldi latin iskolába íratja be, aholrégi, középkori módszerekkel folyt az

LLLLuuuutttthhhheeeerrrr MMMMáááárrrrttttoooonnnn mmmmûûûûvvvveeeeaz ágostonos barát, aki egyszer saz ágostonos barát, aki egyszer s

mindenkorra megváltoztatta a világotmindenkorra megváltoztatta a világotLuther Márton kétségtelenül az egyetemes egyháztörténet egyik legjelentõsebbalakja, akinek a tanításai, életelvei évszázadokon át meghatározták a protestánsfelekezetek teológiáját és gyakorlatát, egyúttal visszafordíthatatlan hatást gya-korolt a katolicizmus újkori fejlõdésére is. A különbözõ tudományterületekenmegmutatkozó kivételes képességeit aligha vitatják, ám írásmagyarázata meg-ítélését illetõen meglehetõsen eltérnek a vélemények az egyes felekezetekben. Az alábbiakban Luther életének legfontosabb történéseirõl olvashatunk. E cikkösszeállítását az tette indokoltá, hogy mintegy fél éven keresztül csütörtökrõl-csütörtökre a bibliaórán Lutherrel foglalkoztunk. Így aztán amikor Eric TillLuther-filmje a mozikba került és együtt megnézhettük e szép, s történetihitelesség szempontjából korrekt alkotást – mi tulajdonképpen „ismételtünk“.

LLLLuuuutttthhhheeeerrrr MMMMáááárrrrttttoooonnnnrrrröööövvvviiiidddd éééélllleeeettttrrrraaaajjjjzzzzaaaa1483.(11.10.) született Eislebenben 1505 – szerzetes Erfurtban1517 – a 95 tétel kihirdetése1521 – kiközösítés, menekülés Wartburgba1522 – vissszatérése Wittenbergbe1525 – esküvõ: Katharina von Borával1534 – A Biblia kiadása német nyelven1546.(02.18.) – halála – Eislebenben

Luther újra és újra az érdeklõdés középpontjábakerül... nem csoda, hiszen bibliafordításával egy-ségesítette a német nyelvet, s megvetette a nem-zeti irodalom alapjait.

A 95 tétel kiszögezése a wittenbergi vártemplomkapujára. A latinul írt tételeket lefordították né-metre, s azokat „két hét alatt megismerte mindennémet, 6 hét alatt pedig egész Európa“.4

oktatás. A kis diákokba a szó szoros ér-telmében beleverték a latint, az írást ésolvasást. Luther késõbbi visszaemléke-zéseiben csak „szamáristállónak“ és„ördögiskolának“ nevezte. 1497-benLuther Magdeburgba küldi apja a sok-kal igényesebb „közös élet testvérei“közé. 1498-ban Eisenachban folytatjatanulmányait és az ottanirokonaiknál lakik.

A család jó anyagi hely-zete megengedte, hogy Lu-ther 1501-ben tanulmá-nyait az Erfurti egyetemenelkezdhesse. Apja mindennélkülözhetõ garast elsõ-szülött fia képzésére fordí-totta, hiszen jó hírû jogásztés úriembert akart faragniMárton fiából.

Erfurti egyetemet1392-ben alapították, Lu-ther ifjúkorában a legfon-tosabb német egyetemekközé tartozott, így apja választása egy-értelmû volt.

A középkori egyetemi rendszer nemengedte a diákoknak a jelentkezés utána „magasabb“ fakultások látogatását,így Luthernek is elõször az ún. hét sza-bad mûvészetet kellett hallgatnia.1502-ben megkapja az akadémiai foko-zatot, 1505-ben pedig magiszter lesz.Apja rendkívül büszke volt rá és remél-te, fia, mint végzett jogász, a választó-fejedelem udvarában kap majd állást.

Luther – ahogyan a történetbõl is-merjük – 1505. július 2-án megfogadja,hogy beáll szerzetesnek. Luther foga-dalmát megtartotta, melyen környeze-te nagyon meglepõdött, hiszen Mártontéletvidám embernek ismerték. Apja fe-nyegetése és a család rosszallása ellené-re is belépett az Ágoston-rend erfurtikolostorába.

Luther Márton, a szerzetesEgy nagy viharban – így a történet

– megfogadta, hogy szerzetes lesz. Ezendöntésen akkor sem akart változtatni,mikor barátai és fõleg édesapja a sike-res hallgatót tanulmányának befejezé-

sére próbálták rábeszélni. 1505-ben ko-lostorba vonul és 1506-ban a szerzetesi fo-gadalmat tesz.

A szerzetesi élet nagyon megerõlte-tõ volt, Luther igyekezett minden sza-bályt pontosan be- és megtartani. Aszerzetesek napjai imádkozással, böjtö-léssel és munkával teltek. Luther a Bib-

liával szerzetesi évei alattkerül közeli kapcsolatba.

1507-ben Luthert áldo-zópappá szentelték. Ebbenaz évben kezdi el teológiaitanulmányait Erfurtban.Skolasztikával foglalkozik,és itt kerül elõször kapcso-latba a humanizmus gon-dolataival. Szintén ekkorkezdi el az eredeti görög éshéber nyelven tanulmá-nyozni a Bibliát. (Bibliahu-manizmus).

Luther professzori éveialatt is vívódik, Isten ke-

gyelmét keresi. A nagy felismerését aRómai levél alapos tanulmányozásaközben teszi. Megvilágosodik elõtte,hogy az ember csakis kizárólag Istenkegyelmébõl igazulhat meg, nem pedigjócselekedetek által. „...mert Isten a ma-ga igazságát nyilatkoztatja ki benne hit-bõl hitbe, aho-gyan meg vanírva“ Róm.1,17).

Luther sajátírásai szerintezt a döntõ felis-merés a witten-bergi kolostortoronyszobájá-ban érte. Lu-ther körül egyteológuskör ala-kul, melynektagja volt Niko-laus von Ams-dorf és Karl-stadt (Andreas Bodenstein) is. 1514-benLuthert a wittenbergi városi templomprédikátorává választották.

A 95 tétel, és következményeiAz elõzmények – Bizonyos idõ után

észrevette, hogy sokan wittenbergiekközül nem hozzá járnak gyónni, hanema brandenburgi és anhalti városokba –mint pl. Jüteburgba vagy Zerbstbe –utaznak búcsúcédulát (elsõsorban aPeter búcsúcéduláit ) vásárolni.

A búcsúcédula árusítása, amely tu-lajdonképpen a gyónást helyettesítette,a lelki üdvösség megvásárlását jelentet-te, amit Luther teljes mértékben hely-telenített. Szilárdan hitt abban, hogymindenkinek egész életében Isten ke-gyelmében alázatosan bízva kell élnie.

A búcsúcédulákkal való kereskedés1507-tõl kezdve drámaian megnõtt, merta római kúriának és a búcsúlevelek német-országi árusításával megbízott Albrechtvon Brandenburg püspöknek egyre gyak-rabban akadtak pénzügyi problémáik.

Johann Tetzel dominikánus szerze-tes Anhalt és Brandenburg tartomá-

nyokban árulta a búcsúcédulákat, mintegy vásári kofa, ezért sok legenda kelet-kezett róla. A korabeli tudósítások sze-

rint Tetzelnélmég a halottakbûneit is meglehetett gyón-ni. Tetzel szó-lásmondása ezvolt: „Wenn dasGeld im Kastenklingt, die Seele inden Himmelspringt“, azaz,„Amint a pénza ládában csör-ren, a lélek rög-tön a mennyberöppen“. Lu-

ther ezt élesen elítélte és heves tiltako-zást váltott ki benne.

1517. október 31.1517. október 31-e elõtt Luther már

többször is prédikált a búcsúcédulák ke-reskedelme ellen. De ezen a napon – mi-után a búcsúcédula instrukcióját elol-vasta – írt egy levelet egyházi felettese-inek. Abban reménykedett, hogy a né-zeteltéréseket és visszaéléseket meg-szüntetik. A levélhez csatolta 95 Téte-lét, melyet disputájának alapjául szánt.Az, hogy Luther ezen a bizonyos napona tételeit hangos kalapácsütésekkel va-lóban kiszegezte-e a wittenbergi vár-templom ajtajára, kérdéses, de legendaszól errõl is.

A reakcióLuther tételeit püspökein kívül né-

hány barátjának is elküldte. A reakciónem volt azonnali. 1517 végére tételeinyomtatásban is megjelentek Lipcsé-ben, Nürnbergben és Baselben egy-aránt. Egyes humanista tudósok és fe-jedelmek egyetértettek vele, de a rómaikúria a tételeket teljes mértékben el-

5

utasította. Legnagyobb kritikát magá-tól Tetzeltõl kapta, aki már halállal isfenyegette és azt követelte, Luthert iségessék meg, mint Huszt Jánost.

A püspökök reakciója lassú volt ésóvatos. Elõször a pápát értesítették a„lázadásról“, majd Lutherfeletteseit kérték meg,hogy csillapítsák le õt. ALuther által ismertetett hi-bákat néhány püspök a re-formáció elején még elis-merte.

A wormsibirodami gyûlés

Luthert a pápa egyháziátokkal sújtotta, ezzel eret-neknek nyilvánították. Acsászár a fejedelmek nyo-mására Wormsba idézteLuthert, akit a fejedelmeksaját céljaik elérésére akar-tak felhasználni. A birodal-mi gyûlésen Luthernekvissza kellett volna vonniatanításait. A fejedelmek,kik Luther oldalán álltak,abban reménykedtek, hogya küszöbön álló eseményekrévén Róma politikai ereje Németor-szágban gyengülni fog. Luther fellépé-sét a birodalmi gyûlésen tárgyilagos,okos és jól meggondolt fellépésként em-legetik. Kétszer kellett a császár elõttmegjelennie és mindkét alkalommal

egyértelmûen felszólították, hogy taní-tását vonja vissza. Luther viszont nemlátott semmi bizonyítékot tételei és né-zetei ellen, amely miatt kénytelen lettvolna azokat visszavonni. „Amennyi-ben engem az Írás tanúságával vagyészérvekkel meg nem gyõznek, mert éna Pápának és a zsinatoknak nem hi-szek, mivel bizonyos, hogy gyakran té-vedtek és sajátmagukkal is ellentmon-dásba keveredtek, így én az általam idé-zett szentírási helyek alapján meg va-gyok gyõzve lelkiismeretemben és Istenszavainak fogságában. Ezért nem aka-rok semmit sem visszavonni, mert a lel-kiismeret ellen tenni nem lehet biztosés gyógyító sem. Isten segítsen meg en-gem! Ámen.“ Luther híres szavai „Ittállok másképp nem tehetek! Isten segíts,Ámen!“ valószínûleg nem Luthertõlszármaznak. 1521. május 4-én Bölcs

Frigyes választófejedelem parancsáraLuthert elrabolják, mikor a wormsi bi-rodalmi gyûlésrõl hazafelé tart. A feje-delem abban reménykedett, hogy ígyLuthert megóvhatja a birodalmi átokkövetkezményeitõl. Luther idejének

nagy részében azt a Bibliát fordítja lenémetre görög nyelvrõl, amelyre hivat-kozott Wormsban. Az Újszövetség lefor-dítása nagyjából 10 hét alatt elkészül,ami emberfeletti teljesítmény. Ezt a for-dítást késõbb Melanchtonék átnézik,

majd 1522 õszén kinyomtat-ják, ez az un. „Szeptemberi-Biblia“. A Biblia nagy népsze-rûségre tett szert, óriásimennyiségben kelt el. Az Új-testamentum nyelve vezetetta német irodalmi nyelv kiala-kulásához.

Utolsó éveiLuther utolsó éveit külön-

bözõ betegségek nehezítet-

ték. Ezenkívül erõsen megviselteMagdalena nevû leánya halála 1542-ben.

Az utolsó években Luther vallási tü-relme egyre fogyott. A zsidók ellen fék-telen kirohanásai voltak. Pedig õ írta

korábban a „Hogy JézusKrisztus is zsidónakszületett“ címû mûvét,amelyben Jézus zsidó mi-voltát emelte ki. Egy kelet-rõl érkezett beszámolóbanarról hallott, hogy Morva-országban a zsidók sajáthitükre térítgetik a jóaka-ratú polgárokat. Lutherteljesen felháborodottezen, és megírta „A zsidók-ról és hazugságaikról“ cí-mû könyvét 1543-ban.

A kúria elleni harcaiLuthert elfárasztják. Életevége felé egyré élesebb sza-vakkal támadja a pápasá-got, amely nem hajlandóészrevenni hibáit. Lutherteljesen lemond róluk,amikor 1545-ben, egy évvel

a halála elõtt megírja „Az Ördög alapí-totta római pápaság ellen“ címû mun-káját. Ebben a munkájában a pápát márantikrisztusnak bélyegzi.

Tanárságát a wittenbergi Egyete-men szinte élete végéig folytatta, azutolsó elõadását az alábbi szavakkal fe-jezte be: „Ich bin schwach, ich kannnicht mehr.“, vagyis „Gyenge vagyok,nem bírom tovább!“

Luther óriási egyéniség volt. Amikora katolicizmus hatalmának abszolút csú-csán volt, akkor a Bibliára és lelkiisme-retére hallgatva mert reformálni. Nemreformátornak született, hanem azzáalakította a történelem Istene. Ezt azóriási terhet elfogadva az emberséges,megélhetõ krisztus-hit példájává vált.

„Itt állok, másképp nem tehetek..“

Luther és családja. „Katám, Te császárnõ vagy! Vedd észre, s adj hálát azÚRistennek!“ (Lutheréknek hat gyermekük volt, ebbõl két kislány meghalt. Afestményen még itt látható Magdolna, aki 13 évesen „ment el az Úrhoz“.

6

2005. május 29-én este 7 órakor a tataiI. Világháborús emlékmûnél hõsök-napi megemlékezést és koszorúzástszervezett a Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei csoportja, aNemzetség a Fiatalokért Társaság és aTatai Polgári Körök Szövetsége. Erreaz alkalomra egy imádságot kértek tõ-lem, amely az alábbiakban olvasha-tó/elimádkozható...

Irgalmas Istenünk! Emlékezõ szív-vel jövünk most eléd, áldd meg gyen-ge akarásunkat, fogadd el botladozószavainkat...

Urunk Istenünk! Elõször is kö-szönjük Neked a békét, a külsõt és abelsõt is. Köszönjük Neked szüleinketés nagyszüleinket, akik gondot visel-tek ránk, s megköszönjük most azo-kat, akiket hol a történelem vihara,hol emberi téboly a halálba küldött.

Urunk! Annyi könny pereg elõtted,annyi sikoltás száll Feléd, annyi árva-ság zokog a Te színed elõtt. Nem tud-hatjuk, miért tetted árvákká a gyer-mekeket, miért vetted el az édesapá-nak, az édesanyának jó fiát, miért sza-kítottad el a férjet a hitvesétõl, miérta forrón szeretett testvért a testvér-tõl, miért borul ismeretlen hant annyiifjú szív fölébe, miért kellett annyi újsírt hantolni temetõinkben, miért ez

a végtelen bánat a nagyvilágon? Urunk Istenünk! Nekünk csak

könnyeink vannak, nekünk csak imá-ink vannak. Megvalljuk Urunk, másuttsehol nincsen menedékünk, egyedül Te-nálad. Kérünk Téged, juttass minketbölcs szívhez. Engedd, hogy tanuljunk amúltból. Láttasd meg velünk elõdeinkpéldáját, akik önfeláldozással életüketadták oda hazájuk védelméért, mert hit-tek Tebenned és szerették hazájukat.

Urunk, tudjuk, hogy nincs igazsá-gos háború, hogy nincs ingyen gyõze-lem, s tudjuk, hogy a bûn miatt rontma is ember emberre, s nemzet kény-szerít nemzetet szolgaságba.

Urunk, védj meg minket az értel-metlen pusztulástól, de védj meg min-ket a szellemi tunyaságtól, a nemtörõ-dömségtõl és közömbösségtõl is. Óvjmeg minket szent angyalaid révén azanyagvilág kísértéseitõl, és a hétköz-napok reménytelenségétõl.

Kérünk Téged, tarts meg minkethitben és szeretetben, adj nekünktestvéri egyetértést akkor is, amikoraz önzés sötét fellegei gyülekeznek fö-löttünk.

Urunk! Szentlelked által erõsítsmeg minket az emlékezés nehéz per-ceiben, hogy helyesen gondolkodjunk,beszéljünk és éljünk. Irgalmad palást-jával borítsd be mindazokat, akiknekszíve vérzik, mert nem lehet elfelejte-ni édesapát, gyermeket és testvért,

akik életcélt, családot és boldog ott-hont veszítettek el e földrõl…

Idõtlen Isten, ki az idõnk Ura vagy!Minden értelmet meghaladó szerete-tedbe ajánljuk hõseinket! Légy kegyel-mes az õ lelkükhöz odafönn, a Temennyednek országában jutalmazdmeg õket a másvilág üdvösségével.

Add, hogy drága nevüket kegyelet,hála és szeretet õrizze meg mindenko-ron! Emlékezetük hadd váljék a mi ál-dásukra, hogy hozzájuk hasonlóan ál-dozatkészség és nemes életfelfogás di-csõítse meg a mi életünket is.

Hadd lássa az õ lelkük azt, hogynem hiába ontották vérüket, hogynem méltatlanokért helyezték oltárraéletüket.

Urunk Istenünk! Csöndesítsd el azemberi vadságot, a vérontás szelle-mét; add vissza az embereknek elve-szített méltóságukat! Vigasztalj meg

minden gyászolót siralmában, emeldföl a porba zuhant szíveket! A gyász-nak sötétségét enyhítsd meg a meg-nyugvásnak szelíd sugárzásával és adjhitet, hogy hõseink halála a pusztulásértelmetlenségében mégis a legneme-sebb halál volt!

Halál, amelybõl a szent emlékezetrévén, s a Te irgalmas kegyelmed ál-tal élet fakadhat! Ámen.

IIIImmmmaaaa aaaa hhhhõõõõssssöööökkkkéééérrrr ttttFo

to: B

álin

t Gyö

rgy

Foto

: Bál

int G

yörg

y

Foto

: Bál

int G

yörg

y

7

HHooggyyaann kkeezzddõõddöötttt??1972. június 18-án születtem

Nyíregyházán. Evangélikus vallásúédesanyám és görög katolikus hitûédesapám döntése nyomán én azevangélikus gyülekezetben nyertemkeresztséget.

Laborczi Géza lelkész úr konfirmált,s vezetett be a gyülekezeti életbe. Az ál-tala vezetett ifjúsági órák hangulata ésa beszélgetések mélysége ma is a szépemlékek közé tartoznak. A konfirmációutáni, nyári ifjúsági táborban kapottakegyértelmûen meghatározták jövõmet.16-17 évesen az akkori lelkészhiány mi-att az ifjúsági munkában és a gyerme-kek hittanoktatásában már lehetõségetkaptam a szolgálatra.

AAkkkkoorr hhaammaarr ffeelleellõõssssééggeetthhoorrddoozzttááll......

Igen. 1990-ben érettségiztem, s sze-reztem szõlõ- és gyümölcstermesztõszakmát. De ekkorra már feladtamgyermekkori álmomat, a kertészmérnö-ki diploma megszerzését. Sikeres felvé-teli vizsgát tettem a teológiára. Az elsõhárom évben, döntõen LaborczinéSztankó Gyöngyi lelkész körzetében se-gítettem, mivel minden hétvégén haza-utaztam Budapestrõl. Az óvodai,- isko-lai hittanoktatásba, a konfirmációi elõ-készítõ munkába is betekinthettem.Sok-sok, ma is használható tapasztala-tot szereztem itt és a vasárnapi, tanyák-ban tartott istentiszteleteken is.

A teológiai tanulmányok utolsó kétéve Bozorády Zoltán és Bozorády

Zoltánné lelkészek mellett telt el. Elles-ve tõlük az idõsek közötti szolgálatpraktikáit, az intézményvezetés gya-korlatát, s megismerve a Manda-bokrokszínes világát. Sok új barátság szövõ-dött az esperes úr által vezetett ifjúsá-gi csoport tagjait megismerve.

AAkkkkoorr mmoonnddhhaattjjuukk,, hhooggyysszziinnttee mmaaggaadd kkáápplláánnjjaavvoollttááll,, ppeeddiigg mméégg nneemm iissvvoollttááll lleellkkéésszz??

Igen. 1995-ben, a nyíregyházi Nagy-templomban avatott lelkésszé D. SzebikImre püspök úr, s kaptam áldást minda négy fent említett lelkésztõl. Augusz-tustól kezdõdõen azután segédlelkészimegbízatást kaptam az oroszlányi gyü-lekezetbe.

MMiióóttaa iiss vvaaggyy ppaarróókkuusslleellkkéésszz??

1997-ben az oroszlányi gyülekezetmegválasztott lelkészéül. Az elmúltévek sok építkezéssel, felújítással tel-tek. Megõriztem az elõdeim által kiala-kított gyülekezeti struktúrát, amit többszeretetvendégséggel bõvítettem. Bib-

„„„„LLLLáááánnnncccc ééééssss BBBBiiiibbbbllll iiiiaaaa““““2005. Böjt 4. vasárnapján délután négy órakor kezdõdött az aszeretetvendégség, melynek keretében Molnár József oroszlányievangélikus lelkész tartott elõadást „Lánc és Biblia“ címmel.Ahogyan a cím is sejteti, olyan téma került elénk elõadónk jóvoltából,melyrõl keveset tudunk, vagy amit tudunk, azt nem pontosan:Evangélium a büntetésvégrehajtásban...

8

liaóráink színesen telnek, egy-egy bibli-ai könyv sorról sorra való olvasásával,magyarázatával. Videó- és DVD-filmekvetítése is szerepel az évi munkarend-ben. Az otthoni családlátogatásokonfelül igyekszem mindenkit meglátogat-ni, aki kórházba került. A fiatal felnõt-tek és középkorúak nagy számú keresz-telése és konfirmációja ébresztett rá ar-ra, hogy a 30-as, 40-es generáció milyenörömmel talál rá az evangéliumra.Ezért a velük való foglalkozásra különfigyelmet fordítok.

VVaann--ee vvaallaammii ssppeecciiáálliissffeellaaddaattoodd,, aammii nneemmkkiimmoonnddoottttaann lleellkkéésszzii ffeellaaddaatt??

A gyülekezeti munkámon felül aSzociális Szolgálat által fenntartott Idõ-sek otthonában szolgálok havi rendsze-rességgel, hitoktatok a város valameny-nyi iskolájában, s 2002-óta a KépviselõTestület Egészségügyi és Szociális Bi-zottságának a tagja is vagyok. 2004õszétõl az oroszlányi Ápolási Intézetmentálhigiénés szakembereként dolgo-zom részmunkaidõben. Több mint 1 éveaz Oroszlányi Televízió külsõ munka-társa vagyok, s szerkesztõ barátommalegyházi ismeretterjesztõ filmsorozatotkészítettünk. Betekintést nyertem abörtönlelkészi szolgálatba is a váci bv.intézetben, melynek eredményekéntszületett meg a Lánc és Biblia c. fil-münk, amit itt is láthattunk.

Tótajkú Konczos és Holecskó õseimemlékének adózva a helyiFaluhagyományörzõ- és KulturálisEgyesület munkáját is próbálom segíte-ni a magam eszközeivel.

Bizony, ideérkezésünk után azt él-tettük magunkban, hogy 2-3 év után to-vább állunk. De olyan nagy szeretetetés tiszteletet kaptunk, hogy az idõt min-dig toltuk tovább és tovább. Sok bará-tunk, ismerõsünk van, akik lassan-las-san idekötnek már minket is.

ÚÚggyy hhaalllloottttaamm,, mmoosstt mmééggiisseellmmeenntteekk??

Igen. Szomorúak is vagyunk, de ahazahívó szónak, a felkérésre végül isnem tudtunk nemet mondani. A Diós-gyõr-Vasgyári Gyülekezetbe hívtak megigazgató lelkésznek. Igen sok feladatszakad rám, de most úgy érzem Istensegítségével sikerül megoldani ezeketis. Ugyanakkor szüleink közelébe is ke-rülünk, akiknek tartozunk annyival,hogy idõs korukban melléjük álljunk,segítsünk nekik és részt adjunk nekikéletünkbõl.

MMiillyyeenn éérrzzeellmmeekkkkeell--ggoonn--ddoollaattookkkkaall hhaaggyyoodd iittttkkoollllééggááiiddaatt??

Nehéz szívvel, de tudom, hogy havisszajövök nemcsak volt gyülekezetitagok és barátok ajtaja nyílik majd kielõttem, de a kollégáké is. Sokat tapasz-taltam itt az elmúlt 10 évben. Kezdõéveimben életre szóló indíttatást és pél-

dát adott számomra áldott emlékûLabossa Lajos esperes úrral való sok-sok beszélgetés.

Örülök annak, hogy egyházmegyénklelkészi kara is nagyrészt fiatalokból áll,akik mernek és akarnak új módon kö-zelíteni a hívek felé. Ma már nem lehet30-40 évvel ezelõtti módon gyülekezetetvezetni. A „modern ember“ istenkere-sése új kihívást jelent mindannyiunkszámára. Talán ennek is köszönhetõ,hogy egy kereskedelmi rádióbanmásnaponta telefonon jelentkezem, sbeszélek arról a témáról, „ami az utcánhever“. Természetesen mindezt lelkésziszemmel látva és láttatva.

Számomra a lelkészi szolgálatkomplex szolgálatot jelent. Ki akartammenni és ki is mentem a templom falaiközül, mert az emberek ott vannak. Avasárnapi igehirdetésre való felkészülésnagy felelõsséget jelent számomra. Mittudok adni annak, aki az egyházra, Is-tenre szánja hetének egy óráját? De énmeg akartam keresni, és meg is talál-tam az embereket a hétköznapjaikbanis. Nekem így „kerek a világ“, és így tel-jes az egyházi szolgálatom.

Ebben a sokszínûségben gyakran tá-maszkodom lelkészavatási igémre,amely eddig is elkísért: „Kelj föl, egyél,mert erõ feletti út áll elõtted!“»1Kir.19,7«

„„PPrriivváátt““ éélleetteedd?? BBáárr iillyyeettlleellkkéésssszzeell kkaappccssoollaattbbaannccssaakk ffééllvvee mmoonnddhhaattuunnkkkkii......

1996-ban házasságot kötöttemSzmolár Edittel, aki az oroszlányi rend-õrkapitányság bûnügyi fõelõadójakéntdolgozik. 1997-ben megszületett Barba-ra leányunk, 2002-ben pedig Gergõ fi-únk.

Hitemen kívül õk adják azt a hátte-ret, ami lehetõvé teszi, hogy lelkésziszolgálatom kiegyensúlyozott, és õszin-te legyen.

IIsstteenn áállddjjaa mmeegg ttoovváábbbbrraaiiss sszzoollggáállaattooddaatt,, ss aaddjjoonneerreeddmméénnyytt aazz ÚÚrrsszzõõllõõsskkeerrttjjéénneekk DDiióóssggyyõõrr--VVaassggyyáárrii ssoorráábbaann iiss!!

9

NNNNeeeemmmm ccccssssaaaakkkkkkkkeeeennnnyyyyéééérrrrrrrreeeellll ééééllllüüüünnnnkkkk.... .... ....

Mit csinál egy dietetikus?Táplálkozási és élelmezési szakem-

berek, vagyis dietoterápeuták vagyunk.Élelmezési üzemeket vezethetünk,egyéni és csoportos dietetikai szaktaná-csokat adhatunk. Ehhez ismernünk kellaz egészséges táplálkozás követelmé-nyeit, a helytelen táplálkozás egészség-károsító hatását, a megelõzés módjait éslehetõségeit. De tanultunk egészség-ügyi etikát, a szociológiát, szociálpoliti-kát és természetesen általános és egész-ségügyi jogi ismereteket is.

Miért éppen ezt a témát választottadszakdolgozatod témájául?

Mert nem idegen számomra az egy-házi közeg, s komolyan érdekelt, mitmond errõl a Biblia? Vajon mindenbena helyes utat mutatja-e? Miért éppen aza helyes, amit abban olvasunk? Mi le-het a célja Istennek az étkezési elõírá-sokkal? Az egészségre vagy az önfegye-lemre nevel, ami egyben út a Gondvise-lõ Isten felé? Sok kérdésem volt, így hátnekivágtam, pontosabban nekivágtunk,hiszen a sok kísérletet, mérést együttvégezni könnyebb.

Hogyan kezdtél hozzá?Elõször is felkerestem egy kóser vá-

gással is foglalkozó húsfeldolgozó üze-met és az Országos Húsipari Kutatóin-tézetet is, ahol a kutatásaimat végez-tem. Igyekeztem minél több ismeret-anyagot gyûjteni arról, hogyan lehet aBiblia „szabályait“ a mai kor emberé-nek megtartania. Olyan kóser konyhándolgozó élelmezésvezetõket kérdeztemmeg, akik mindennapi munkájukból ki-folyólag kötelesek alkalmazni a Bibliá-ban leírt törvényeket, illetve a hagyo-

mányokon alapuló étkezésre vonatkozószigorú normákat, az írott és íratlanszabályokat.

Mi volt a kiindulópontod?A mózesi törvények egy zsidó em-

bert 613 parancs megtartására kötelez-tek, mára ez 50-re csökkent. Ezek kö-zött jelentõs helyet foglalnak el akasrut-törvények, azaz az étkezési elõ-írások. Racionális magyarázatukra szá-mos kísérlet történt. Célom, tudomá-nyos vizsgálatokkal alátámasztani a kó-ser (»alkalmas« azaz a zsidók által fo-gyasztható) és a nem kóser hús közti le-hetséges különbséget. A táplálkozássalkapcsolatban ezekre a kérdésekre ke-restem a választ. A rituálisan vágottfriss húsokat, sóval kezelik (kóserolás).Ez az eljárás megváltoztathatja a fris-sen vágott hús konzisztenciáját, tulaj-donságait, ami a késõbbiek során az el-készítésre is hatással lehet. Ez indított

el, hogy megvizsgáljam a tiszta állatbólszármazó rituálisan vágott és vértelení-tett húst és összehasonlítsam az ipari-lag levágott hússal. Munkámban arra isválaszt akartam kapni, hogy az étkezé-si szokások tisztán lelki vonatkozásukmiatt ilyen erõsen szabályozottak vagytapasztaláson alapuló „táplálkozás-tudományi“ vonatkozással is bírnak.

Dolgozatom alapját képezi a mózesiÖtkönyv, héberül a Tóra, vagyis Tör-vény, mivel nagyobb részben erkölcsi,vallási, illetve társadalmi törvényeket istartalmaz. Ezek a törvények formáltákés formálják mind a mai napig a zsidónép szokásait, alakították ki kultuszátés társadalmi életét, megtartása a lelkinövekedést szolgálja.

Mit mond tehát a Tóra?Két „étlapról“ tudósít. Az elsõt így

olvashatjuk a genezis elsõ fejezetében:„Nézzétek, nektek adok minden növénytaz egész földön, amely magot terem, ésminden fát, amely magot rejtõ gyümöl-csöt érlel, hogy táplálékotok legyen. Amezõ vadjainak, az ég madarainak smindennek, ami a földön mozog és lé-legzik, minden növényt táplálékuladok.“ (Ter 1,29-30)

A Biblia itt említi elõször a táplálko-zás kérdését. Csak növényi eredetû éte-lek álltak rendelkezésre: zöldség, gyü-mölcs, magok, füvek, gabona. A kezdetkezdetén tehát nem volt „engedély“ ahúsevésre.

De aztán elhatalmasodott a gonoszságaz egész földön..

Pontosan, s jött a második, a„módosított“ étlap. Azóta engedélyezetta hús fogyasztása miután az özönvíz

Manapság számos könyv szól arról, mit együnk és ho-gyan étkezzünk. De vajon melyik az, amelyik valóbanaz egészségünk védelmét kívánja szolgálni, nem pediga magas példányszámú eladhatóságot? Melyik az táp-lálkozással foglalkozó szakkönyv, amelyik valóbanhozzásegíti az olvasót az egészséges életmód elsajá-tításához? Régi felismerés: életminõségünk, gondol-kodásmódunk tükre, ahogyan és amit eszünk... Azalábbiakban megtudhatjuk CCCCsssseeeellllééééddddeeeessss KKKKaaaattttaaaallll iiiinnnndietetikustól, mit tanácsol nekünk a táplálkozással kap-csolatban egy régi-régi könyv: a Biblia. Apropóját be-szélgetésünknek az adta, hogy Kata az elmúlt napok-ban védte meg szakdolgozatát a Pécsi Tudományegye-tem Egészségügyi Fõiskolai Karának Dietetikus Sza-kán. A dolgozat címe sokat sejtet: „Az Ószövetség, mintétrendi útmutató“.

10

pusztító erejétõl csupán Noé és család-ja menekült meg, no meg az a fajtán-ként két állat, amit Noé a bárkába be-vitt a veszedelem elõtt. „A föld mindenállata, az ég minden madara, a föld min-den csúszómászója és a tenger mindenhala féljen és rettegjen tõletek: a keze-tekbe adom õket. Minden, ami él és mo-zog, szolgáljon nektek eledelül, mindentnektek adok, mint a zöld növényt. Csakélõ állatot vérével együtt nem ehettek.“(Ter 9, 2-4) Az idézet is megerõsíti, hogyaz Isten által elõírt ideális étrend az em-ber számára nem a vegetáriánus.

A kóserrel többé-kevésbé tisztábanvagyok, de mit takar a kasrut?

Az elõírások lényegében véve háromcsoportra oszthatók: 1) csak tiszta állathúsa fogyasztható 2) a húst vérteleníteniés zsírtalanítani kell 3) tejes étel nemfogyasztható együtt húsos étellel.

Egy kóser konyhába lépve, azonnalszembetûnnek azok a motívumok, melyekmeghatározzák annak zsidó jellegét,hiszen a tejes és a zsíros, sõt a párve(páros) edényeket, étkészleteket akonyhaszekrény más-más részén tárolják.

A kóser étel elkészítése nagy rutintkíván. Számos vallási elõírásrafokozottan ügyelni kell, amik igencsakmegkötik a szakácsok, cukrászok, sõt aháziasszonyok kezét is. Egyetlen apróhiba és a félig kész étel már nemfogyasztható. A mai gyakorlatbanmindenütt, ahol közösségi étkezésfolyik, vagy ahol a nagyközönségszámára bármilyen ételt is tartanak,megbízható és hozzáértõ rituálisfelügyeletre van szükség. A felügyeletethivatásos rituális felügyelõ (masgiach)végzi, akit a hitközség alkalmaz ésellenõriz. Nagy leleményességre vanszükség, hogy a megszabott korlátokonbelül mennél több harmonikus ízû,laktató, tápláló ételt varázsoljanak azasztalra.

Kanyarodjunk vissza a szakdolgozathoz!Mit mértetek és hogyan?

Mértük pl. az összpigment-tartalmat.Ez azt jelenti, hogy a húsban lévõhemtartalmú komponensekbõl (mioglo-bin és származékai, hemoglobin és szár-

mazékai) a hemet szerves oldószerrel (só-savval savanyított 1:4 arányú víz:acetonelegyben) extraháltuk, majd 10 órás állásután leszûrtük. A szûrlethez pár csepptriklór-etilént adtunk, majd a kivált csa-padékot ismét leszûrtük. A tiszta hemin-hidroklorid-oldatot (sósavas hematin) for-májában 530 nm hullámhosszon spektro-fotometriásan mértük.

Mértük a csepegési veszteséget is. Ezúgy nézett ki, hogy egy csirkemellbõl 3szelet húst, összesen 9 mintát vizsgál-tunk. A bemért szeleteket polietilén ta-sakban 4 Celsius fokon felfüggesztve tá-roltuk (a kereskedelemben szokásos vé-dõgázos csomagoláshoz hasonló módon,a párolgást megakadályozva, úgy, hogyfelületük nem érintkezett a fóliával).

A tasakból 5 nap után kiemelt hús-darabot leitatás után lemérve a csepeg-tetés utáni tömeget kaptuk. A csepegé-si veszteség a bemért tömeg és a csepeg-tetés utáni tömeg különbsége, amit abemért tömegre vonatkoztatva, száza-lékosan fejeztünk ki.

Mértük még a húsok pH-értékét, vá-gási ellenállását, szárazanyag- és ned-vességtartalmát, fehérjetartalmát,zsírtartalmát, kloridtartalmát. Mind-ezeken kívül számos mikrobiológiaivizsgálatot is végeztünk, sõt szubjektívérzékszervi megfigyeléseket is végez-tünk (rágósság, íz, lédússág).

Ez így nagyon tudományosan hangzik,de nem értem. Mi lett a végeredmény?

A vizsgálati eredményeket összefog-lalva megállapítottuk, hogy az objektívés szubjektív húsvizsgálatok alapján, ahagyományos és a kóserra vágott csir-kemellek pH-jában, csepegési vesztesé-gében és összpigment-tartalmában nemkülönböznek egymástól. A mûszeresszínmérés során megállapítottuk, hogya kóserra vágott csirkemell sötétebb szí-nû, pirosabb színintenzitású és kevésbésárgás, mint a hagyományos csirkemell.A vágási ellenállás meghatározásánál avárttal ellentétben azt az eredménytkaptuk, hogy a kóserra vágott csirke-mell jelentõsen puhább, mint a hagyo-mányos, még a sós felületi kezelés utánis. A kémiai vizsgálatoknál csak a sótar-talomban mértünk jelentõs különbsé-get, a kóserra vágott csirkemell sótar-talma hatszorosa volt a hagyományoscsirkemellének. A mikrobiológiai vizs-gálatok során megbizonyosodtunk ar-ról, hogy a kóserra vágott csirkemellélelmiszer-biztonsági szempontból ked-vezõbb a hagyományosnál, azaz a kiin-dulási és a négynapos csíraszáma is 1nagyságrenddel kisebb volt. Ez az el-tarthatósági idejét hosszabbá teszi.Mindez a vágás során történõ tökélete-sebb kivéreztetésnek és a sóban való ál-lásnak köszönhetõ.

Az érzékszervi bírálatok során a kó-serra vágott csirkemell bizonyult kedve-zõbbnek, puhábbnak, porhanyósabb-nak, lédúsabbnak, harmonikusabb, tel-tebb ízûnek, a bírálók értékelése alap-ján. Összefoglalva az eredmények tehátazt mutatták, hogy a kóserra vágott csir-kemell állományi, érzékszervi és mikro-

biológiai tulajdonságai jelentõsen job-bak, mint a hagyományos csirkemellé.

Akkor táplálkozzunk kóser konyha uta-sításai szerint?

Ha egészségesen akarunk élni, igen.Hiszen nemcsak a húsokra, hanem min-den élelmiszerre kiterjed a kóserság, az-az az alkalmasság vizsgálata. Ez nemegyedül a zsidóság találmánya, hiszenami zsidóknál a kóser, az az iszlámbana halél. Ott is vannak rituális felügye-lõk. Érdekes, hogy az iszlám-hitûek me-gehetik és szívesen is eszik a kóser éte-leket, hiszen tudják, hogy az õ szigorúhalél-elõírásaiknál a zsidók kóserságravonatkozó törvényei még szigorúbbak.

A jövõ nagy kérdése az élelmiszer-tisztaság, azaz: amit megeszünk annakvan-e megfelelõ tápértéke, vegyszerek-tõl, antibiotikumoktól mentes-e? Azélelmiszerek vizsgálatának zsidó rituá-lis hagyománya arra figyelmeztet min-ket, hogy a múlt tapasztalásait érdemesmegvizsgálnunk, hiszen ami régi, azolykor lehet modern és elõremutató is.

Diplomádhoz hadd gratuláljunk!Munkádra áldást, sok dietetikai sikert,életedre pedig Isten áldását kívánjuk!Köszönöm a beszélgetést!

11

3333 ttttoooonnnnnnnnaaaa .... .... ....

Megkönnyebbült tekintettel száll-tak ki barátaink Karl GeorgMarhoffer igazgató lelkész és

presbitere Andreas Fellinger abból a bé-relt kamionettbõl, melyet az Esch-Alzettei evangélikus-protestáns Gyüle-kezet többhónapos lankadatlan munká-val ruhákkal, játékokkal és sok-sok hasz-nos dologgal színültig megtöltött.

A megkönnyebbültséget nemcsak amintegy 1200 km-es út problémamentes

megtététele okozta, hanem az az új ta-pasztalás is, melyen barátainkat a hatá-ron érte. A korábbi adminisztrációs„kálvária“ – mely mindig emberpróbálóvolt – az EU-csatlakozásunk következ-tében eltûnt. Az útlevelek és luxembur-gi magyar követség ajánló-levelének be-mutatása után a határõrök békésen to-vábbhaladásra intették a mosolygó lel-készt és kísérõjét. Maguk se hitték ta-lán, hogy már nincs ide-oda telefonálga-tás: „Mátyás, faxolj kérlek gyorsan egymég frissebb befogadó nyilatkozatot!“Mert bizony éjszakába nyúlóan ilyenreis volt példa(!) – a kilencvenes évek kö-zepén. Sõt állatorvosi vizsgálatot bizo-nyító okmányt is prezentálni kellett,hogy a ruhák nem tartalmaznak„élõsdit“ (értsd: tetvet, bolhát).

Tehát ilyen, a fent említett elõnyök-höz is jutottunk EU-csatlakozásunk ré-vén... s ez jó. Az már kevésbé, hogy ezta szolgálati ágat még jó ideig életbenkell tartanunk, hiszen a visszajelzések-bõl megtudhattuk idén is, hogy sok-sokcsaládban óriási segítség az ajándék ru-ha... Ugyanakkor idén sem kellett nagyreklámot csinálnunk. Aki évek óta rend-szeresen vissza-visszajárnak a „Halle-

luja-Butik“-ba – ahogy tréfásan valakielkeresztelte évekkel korábban –, azokmost is az elsõ hirdetõ szóra jöttek. Kö-szönöm azon lány-, ill. asszonytestvére-imnek, akik segítettek feleségemnek acsomagok kibontásában, szortírozásban!

A tavalyi jó visszhang alapjánegyüttmunkálkodunk a Bakonyszom-bathelyi Evangélikus Gyülekezettel.Hadd köszönjem meg itt is lelkészkollé-gám Vancsai József feleségének, Kingá-nak azt a fáradhatatlan segítséget, amitmagára vállalt és vállal, hogy az akciónkmég sikeresebb legyen, s a ruhák eljus-sanak a rászorulókhoz.

12

Vendégeinkkel a régi jó szokásnak megfelelõena regenerálódást segítendõ kirándultunk. Most agödöllõi Grassalkovich-kastély volt soron...

Andreas a kõbõl faragott õrbódébangyermekeink kedvéért szalutál...

Hazafelé jövet megtekintettük a zsámbékitemplomot, s a zsámbéki lámpa-múzeumot is.

A máriagyüdi búcsújáró kegytemplom elõttikereszt tövében. „Jó nekünk itt lennünk...“

AAAA ccccééééllll----ggggyyyyüüüülllleeeekkkkeeeezzzzeeeettttmmmmáááássss iiii kkkk ffff eeee llll eeee

Beszélgetés Vancsai Józsefevangélikus lelkésszel a

BakonyszombathelyiEvangélikus Gyülekezet

karitatív munkájáról

MMiillyyeenn kkaarriittaattíívv mmuunnkkááttvvééggeezztteekk??

Nagyságunkhoz,erõnkhöz mérten –úgy gondolom – sok-félét. Talán azzal kez-deném, hogy különle-ges helyzetben va-gyunk, ugyanis fele-ségem a helyi Szociá-lis Gondozási Köz-pont vezetõje, s így „elsõkézbõl“ kapjukaz információkat. Rögtön meg kell je-gyeznem, hogy a BakonyszombathelyiÁltalános Iskola igazgatónõjével, BódaiÉvával közösen – aki egyébként a gyü-lekezet felügyelõje – egy ún. „megfigye-lõ rendszer“ tagjai vagyunk, s ha észre-vesszük, hogy valaki valamilyen szociá-lis segítségre szorul, akkor igyekszünksegíteni. Természetesen nem nézzük,hogy a rászoruló evangélikus vagy sem,hiszen a karitatív munka a misszió ré-sze, ezen keresztül is „hitelesedik“ azegyház hangja. Ez a figyelõ rendszereddig jól mûködött.

A karitatív munka része a gyerme-kek táboroztatása, ahol szintén figye-lünk arra, hogy a résztvevõk közöttolyanok is legyenek, akiknek ez anyaginehézséget okozna.

Az elmúlt esztendõben kezdtük aruha-osztást, amit a tataiakon keresz-tül a luxemburgi protestáns gyüleke-zet is támogat.

MMiillyyeenn vviisssszzaajjeellzzéésseekkeettkkaappttaattookk??

Pozitív visszhangja volt minden ak-ciónknak. Nem csoda, hiszen akinek se-gítségre van szüksége, az örül mindenkinyújtott kéznek, ajándéknak. Szeret-nénk tovább folytatni ezt a munkát, il-letve kell is hogy folytassuk. Hálás va-gyok mindenkinek, akik valamilyenmódon támogatják erõfeszítéseinket.

JJóó mmuunnkkáátt!!

13

Lelkész, mint vezetõ... az önkormányzatkisbuszával szállítjuk az összegyûjtött ruhákat.

KKKKoooonnnnffff iiii rrrrmmmmáááácccciiiióóóó –––– 2222000000005555

Afelkészülés közel két és fél évét nemmindenki töltötte ki, hiszen a végsõegyüttállás példázatszerû volt: ki az

elején, ki a közepén, ki a vége felé, ahogyana Jézusi példázatban is az ÚR szõlõskertjébefolyamatosan álltak be dolgozni. Fontos,hogy megtapasztalták: jó együtt dolgozniazért a speciális tudásért, amit a konfirmá-ciói oktatás keretén belül át tudunk adni.

Nem gyõztem és gyõzöm eléggé hangsú-lyozni, hogy a Biblia ismerete, az egyháziszokások és zene ismerete az élet legkülön-bözõbb területein köszön vissza – s mindig ajavunkra van.

Sokmindent megtanultunk. Ennek pre-zentálására állítottam össze azt a 230 kér-dést, ami végül is a konfirmációi vizsga anya-gát képezte. Aki ott volt, s hallotta gyerme-keink válaszait, nemcsak arról bizonyosod-hatott meg, hogy alaposan felkészültek, dekeresztmetszetét is kapta az elvégzett mun-kának.

Nem könnyû a lelkipásztornak péntekendélutánonként okítani, amikor gyermekein-ken látszik az iskolai hét minden fáradtsága,s szemükben ott ül a vágyakozás: a hétvége,a kétnapos szabadság után... Nem is lehet eztmásképpen csinálni, csakis játékosan.

Sokszor vetélkedtünk. A jelképes nyere-mények mindig túlmutattak önmagukon, hi-szen erõsítették a tanulás fontosságát és atudás örömét. Feleségem gyakran sütemé-nyekkel erõsítette a csapatszellemet – min-dig eredményesen.

Ezzel a kis csapattal szerettem együttdolgozni. Nemcsak azért mert rendszereseneljártak a péntek délutáni foglalkozásra, ha-nem azért is, mert amit kértem tõlük, azt

rendre meg is tanulták. Elmondhatom: köl-csönösen inspiráltuk egymást.

A közösen együtt töltött péntek délutá-nok emléke megmarad bennem, remélem azõ kis szíveikben is. Igazi öröm számomra, havasárnaponként újra látom õket a padokban.

Remélem, hogy sikerül ötleteimet meg-valósítani, s a jövõben is alkalmat tudunk te-remteni arra, hogy bibliaismeretben, a kö-zösséghez tartozás megtapasztalásban to-

vábbra is gyarapodjunk. Köszönöm a szülõktámogatását, s hittel mondhatom, hogy gyer-mekeik konfirmációra segítésével hozzájá-rultak nemcsak egyéniségük fejlõdéséhez, dea legfontosabb, az érzelmi biztonság feléigyekeztek terelni gyermekeiket. Nincs többannál, ha egy szülõ megtanítja gyermekével:„Fiam, lányom, az Isten tenyerén élhetsz!“

fm

Május 7-én, szombaton délután izgatottan, de vidáman gyülekeztektemplomunkban azok a gyermekeink, akik idén konfirmáltak. Kilen-cen voltak. (Lásd fenti kép!): Franko Mátyás Krisztián, Mátrai GáborBence, Horváth Bence, Stúber Kata, Gombkötõ Zsófia, Molnár Rita,Héricz Márk, Izsáki Dávid, Csillag Ádám.)

AKKoonnffiirrmmáácciióóii vviizzssggaa kköözzbbeenn......

14

Messzirõl, a Halmágyi Evangélikus Gyülekezetbõl(Erdély) jött nagyszülõk karában: Zsófi.

Mátyás Krisztián fiammal kimentünk az Almási-útitemetõbe, nagyapjának (Dr. Nagy István,lelkészelõdöm) a sírjához... Az „elõrementek“ és a„küzdõk“...

Az elsõ úrvacsora...

Molnár Rita a család körében.

Köszöntések sora. Elsõ konfirmandus (Rita) aszülõkhöz, második konfirmandus (Bence) akeresztszülõkhöz, harmadik konfirmandus(Márk) a gyülekezet felé mondja el köszöntését.

A konfirmáció ünnepi istentiszteletének kezdete...

Ha erre járszIstenem!

Ha erre jársz,mifelénk,

ne felejts elbetérni hozzánk!

Mindigvan itthon

amivel megkínálhatunk,friss a kenyérhideg a bor

éshitünk is

romlatlan még.

Ha már ettél,s esetleg

fáradt lennél,ledõlhetsz a nagyobbik

heverõn,kellemes huzatot

csinál a konyhábana régi kémény

ha rányitjuk a szobaablakot.

Addigmi halkan leszünk.

Este kiülhetünka tornácra,Rengeteg

mesélnivalónk vanNeked,

de ha akarod,csak

együtt hallgatnánkVeled,

ahogy érika dió a fán.

Istenem!Ha erre jársz,

mifelénk,ne felejts el

betérni hozzánk!

Nem kell szólnodmielõtt jössz.

A kapuna jobb oldali

csengõ a miénk.Karaffa Gyula

15

Köztudott dolog, hogy a magyarság lé-lekszáma évek óta folyamatosanapad, s az utóbbi idõben felgyorsulni

látszik ez a tendencia. Szülõként, pedagó-gusként mindannyian tapasztaljuk már e fo-lyamat rövid távú, közvetlen következmé-nyeit az óvoda-, iskolabezárásokban, cso-portösszevonásokban. Vajon hosszú távonmilyen kedvezõtlen hatásai lesznek a népes-ségfogyásnak? Nos, ez talán most még elkép-zelhetetlen a számunkra, bár az elõrejelzé-sek a nemzet sorsáért aggódóknak kilátásta-lannak és kétségbeejtõnek tûnnek.

Sajnos nem csupán az anyaországban ag-gasztó a demográfiai helyzet, hanem hatá-rainkon túl is, ahol tetézi a bajt sok, a ki-sebbségi létbõl fakadó probléma is.

Egyre többen gondolják, gondoljuk úgy,hogy most még lehet tenni, és tenni kell va-lamit ezen áldatlan állapot, a magyarság lé-tét veszélyeztetõ tendencia ellen. Ezért szer-vezett az elmúlt év õszén Nagyváradon aKirályhágómelléki Református Egyházkerü-let, valamint Tõkés László püspök úr támo-gatásával Áldás – Népesség címmel konfe-

renciát Csép Sándor úr. A környei FesztyÁrpád Polgári Kör képviseletében részt vet-tünk a kétnapos tanácskozáson (rövid több-sége rögtön igent mondott a felkérésre, s ho-norárium nélkül, örömmel részt vállalt a ta-nácskozás munkájában.

A konferencia napja meglehetõsen fá-rasztó volt a hallgatóságnak, hiszen reggel9-tõl közel 12 órán keresztül tartottak az ér-dekesebbnél érdekesebb elõadások. Próbál-tunk mindent megtenni annak érdekében,hogy a távolabbról-közelebbrõl érkezõ(Nagyváradtól Tardoskeddig, Soprontól Kis-kõrösig) érdeklõdõk jól érezzék magukat, slélekben megerõsödve, feltöltõdve térjenekhaza. A feszes programba ebéd utáni pihen-tetõként a Szivárvány Táncegyüttes rövidmûsorát csempésztük be. A rábaközi-, amoldvai- és Fazekas Roland szólótánca egy-aránt nagy sikert aratott. Változatossá tettea mûsort Áncsák Lilla szépen csengõ ének-

hangja és citerajátéka. A témához kapcsoló-dó kiállításon Környe múltját is bemutattuk.

Valamennyiünk számára felejthetetlenélményt jelentett, hogy országos bemutatóelõtti filmvetítés keretében megnézhettükKoltay Gábor Néma kiáltás – Reqviem a megnem született gyermekekért – címû alkotá-sát, melyhez bevezetõt a szerzõ mondott. Afilmben egységes egésszé állnak össze a ri-portalanyok magvas beszélgetései, a külön-bözõ mûvészeti ágak érzelemdús részletei ésmegrázó erejû képsorokban az abortusz bor-zalmai.

A nap eseményeirõl részletesen beszá-molni lehetetlen. Ízelítõként álljon itt aprogram – természetesen dióhéjban. Dr. Sze-rencsés Károly történész Trianonról, a má-sodik világháború utáni ki- és betelepítések-rõl, prof. dr. Jobbágyi Gábor belsõ Triano-nunkról beszélt. Duray Miklós Mit ér az em-ber, ha magyar? – 2004. december 5-e utáncímmel tartott elõadást. Jókai Anna szívhezszóló szavakkal, élvezetes példákkal osztot-ta meg gondolatait a nyelv nemzetfenntartószerepérõl. A gyermeknevelés nemzetõrzõ

felelõsségérõl Döbrentey Ildikó meseíró el-mélkedett, s megfogalmazott néhány fontosés hasznos javaslatot is. A média felelõssé-gérõl Borókai Gábor, az egészségügy lehetõ-ségeirõl dr. Mikola István tette közzé állás-pontját. Dr. Kálmán Attila beszélt az okta-táspolitika felelõsségérõl és lehetõségeirõl anemzetgyarapodásban, Gál Péter József ahagyományok szerepérõl a nemzetépítés-ben, dr. Csath Magdolna pedig elemezte agazdasági helyzet hatását a gyermekválla-lásra. Jelenits István piarista szerzetes „Ahit, a gyermekvállalás és az önmegvalósításmodern világunkban“ címmel osztotta meggondolatait a hallgatósággal. S hogy a sok el-mélet miként néz ki a gyakorlatban? ErrõlNémeth Attila és felesége, Melinda meséltnemes egyszerûséggel, mintha teljesen ter-mészetes és hétköznapi dolog lenne, ha va-laki 8 gyermeket nevel. Michl Miklós a Nem-zetség a Fiatalokért Társaság elnökeként arégi, vérségi alapon szervezõdõ formáció maihelyérõl, jelentõségérõl, létjogosultságárólbeszélt. G. Labossa György pedig nagycsalá-dos apaként és evangélikus lelkészként me-sélt hivatásáról. A napot Szemeti Ferenckörnyei református lelkipásztor áhítatávalkezdtük és késõ este Franko Mátyás tataievangélikus lelkész záróimájával fejeztük be.

A többhónapos elõkészítõ, szervezõmun-ka meghozta gyümölcsét: a vendégek – elõ-adók, hallgatók egyaránt – feltöltõdve, lelki-ekben gazdagodva tértek haza s a szervezõk„jutalma“, hogy elégedettségüknek levélben,élõszóban hangot is adtak.

Ilyen nagy rendezvényt, ilyen színvona-lon csak a támogatók segítségével tudtunkmegvalósítani. Ezúton is köszönjük.

Láng Éva

„„„„ÁÁÁÁllllddddáááássss NNNNééééppppeeeesssssssséééégggg““““ RReeggiioonnáálliiss KKoonnffeerreenncciiaaRReeggiioonnáálliiss KKoonnffeerreenncciiaa

KKöörrnnyyéénnKKöörrnnyyéénn

A konferencia egyik fõvédnöke, Dr. Lévai Anikó

16

Borókai Gábor

Dr. Mikola István

Dr. Duray Miklós

Koltay Gábor és Gregersen Labossa György

Prof. Dr. Jobbágyi Gábor Döbrentey Ildikó Gál Péter József

Németh Attila és felesége, Melinda

Franko Mátyás

Dr. Jelenits István

Dr. Csath Magdolna Jókai Anna Michl Miklós

Dr. Szerencsés Károly Csép Sándor Dr. Kálmán Attila

A cikkben szereplõfotókat

Labossa Lajoskészítette.

17

HHooggyyaann sszzüülleettiikkmmeegg eeggyyffoottóókkiiáállllííttááss??

Erre általános választnem tudok adni, de azt szíve-sen elmondom, hogyan is jöttlétre az én elsõ foto-kiállításom.

Arról szinte mindenkinektudomása van, hogy kis ha-zánk különbözõ régióibanmás és más temetkezési szo-kások színesítik kultúránkat.A saját környezetünkben zaj-ló szertartásokon számunkraszinte minden egyes mozdu-lat természetesnek tûnik,ugyanakkor egy távoli helyenélõ embernek furcsán is hat-hatnak ezek a sajátságossá-gok. Benem ugyanilyen gon-dolatok merültek fel, amikormás 2004. õszén Indonéziá-ban jártam, és rövid tanul-mányútként részt vehettemegy helyi hindu egyházi mél-tóság díszes temetésén.

OOddaaeennggeeddtteekk eeggyyeeuurróóppaaiitt??

Többet is, hiszen baráta-inkkal voltunk ott. Szabadonfényképezhettünk, filmez-hettünk. Persze igyekeztünkúgy viselkedni, mint itthon atemetésen szokás, de ez sok-kal feltünõbb lett volna, hi-szen az egész temetési szer-

tartás inkább hasonlított egyjó hangulatú majálishoz,mint temetéshez. Így aztántermészetesen viselkedtünk,ahogy õk is mindenben ter-mészetesek. Hadd mondjamel már most, hogy mindenholrendkívül barátságosak, segí-tõkészek voltak.

MMiitt éérrtteettttééll mmeegg aasszzeerrttaarrttáássbbóóll??

A velünk lévõ idegen-vezetõt folyamatosan kér-deztem, õ pedig lelkesenmagyarázott is, de bevallom aszámomra meglehetõsen tá-vol álló, még teljesen ismeret-len hindu világ rítusai igen-csak érthetetlennek tûntek.Inkább átadtam magam a

valóban lenyûgözõ látvány-nak. Eközben igyekeztem aszámomra érdekesnek tûnõélethelyzeteket lencsevégrekapni. Nem volt könnyû ahatalmas folyamatos moz-

gásban lévõ tömegbenegyrészt idegenvezetõnk ma-gyarázatára figyelni – amit holangolul, hol németül mondott–, másrészt koncentrálni afontos dolgokra.

A helyi idegenvezetõnk aceremónia során próbált rávi-lágítani az egyes részletekvallási-tartalmi lényegére, dea több ezer fõs éneklõ-zenélõ,imádkozó tömegben alighatudtam volna mindezt memo-

rizálni. A szertartás utánazonban vissza-visszatértema látottakra, s idegenvezetõn-ket még sokáig faggattam, éspróbáltam a lehetõ legtöbbetfelszívni magamba, hiszen õkott helyben jobban tudnakmindent. Már akkor tudtam,hogy nem spórolhatok megsok utánajárást, olvasást, denagy volt bennem a kíváncsi-ság.

Ez volt az elsõ benyomá-som. Miközben egyre több in-formációt sikerült begyûjte-nem vallásuk részleteirõl,kezdett bennem is „összeáll-ni a kép“ azaz, egyre jobbanössze tudtam kapcsolni azújonan szerzett tudásomat alátottakkal. Az elsõ magyará-zatok hatása alatt fogalmazó-dott meg bennem: „Ezt min-denkinek látnia kell!“.

Ezzel a címmel nyílt meg ifj. Dobos János fotókiállítása 2005. június 4-én a tatai Magyary Zoltán Mûvelõdési Központban. A fotókszíngazdagságát sajnos nem tudjuk visszaadni újságunkban – azokatlátni kell, július 2-ig lehet is – de talán sikerül egy kicsit elkalauzolniOlvasóinkat egy különös világba, ahol egészen más szokásokkal,egészen más utakon, egészen más kultúrával keresik ugyanazt: az életemberi értelmét és istenes teljességét...

EEEEggggyyyy hhhhiiiinnnndddduuuu ffffõõõõppppaaaapppp uuuuttttoooollllssssóóóó úúúúttttjjjjaaaa

Utitársak, barátok, rokonok ésismerõsök a megynyitón.

18

ÉÉss mmáárr ootttt„„kkiiáállllííttáássbbaann““ggoonnddoollkkooddttááll??

Dehogyis. Ezt a naív kije-lentésemet, be lehet tudni atöbb mint 13 ezer kilométer-nek, ami Magyarországtól el-választott és annak az egzoti-kus világnak, aminek hatásaalá kerül mindenki, aki ellá-togat ilyen vidékekre.

Amikor hazaérkeztem ter-mészetesen mindenkinek me-séltem az élményeimrõl, sigyekeztem utánaolvasni an-nak, amit még nem értettem.Miközben családtagoknak, ba-rátoknak egyre értõbben ma-gyaráztam a képeket, az fogal-mazódott meg bennem, talánmásokat is érdekelne mindez.

KKiikkrree ggoonnddoollttááll??Úgy alakult, hogy több

„szakmabelinek“ a figyelmétis felkeltették a temetésenkészült fotóim. Az Õ bátorí-

tásukra, és támogatásukratámaszkodva kezdtem el az-tán „igazából“ megszervezniegy fotókiállítást, amit egybe-kötöttem egy elõadással is.Ezt azért tartottam fontos-nak, mert magam tapasztal-tam, hogy sokkal többet „ad“egy kép, ha tudom, mit is áb-rázol valójában. Ez egy ilyenspeciális helyzetben, mintegy hindu fõpap temetése, azthiszem érthetõ.

KKiikk vvoollttaakk aasseeggííttõõiidd,,ttáámmooggaattóóiidd??

A Budapesti TemetkezésiIntézet valóban méltó hely-színt biztosított a fotókiállí-tásnak, mert a Kegyeleti Mú-

zeum kiállítótermében ren-dezhettünk be mindent.

Igen nagy örömömre anélkülözhetetlen elméleti fel-készülést Indonézia MagyarNagykövetségének segítségekoronázta meg. Külön köszö-nettel tartozom Yoko úrnak,aki végig önzetlen, és odaadótámogatómnak bizonyult. Õvolt az aki, színesebbé tetteezt az elsõ kiállításomat töb-

Mire vezethetõ vissza a bika itteni jelenléte? Azõsi halotti szertartások alkalmával a 14. naponegy bikát engedtek szabadon - a dharmát (tör-vényt) megszemélyesítõ állat Visnu halotti áldo-zata volt. A bika szabadon bocsátása óriási je-lentõségû, az õsök megváltását elõsegítõ csele-kedet. Hím és nõstényborjút (nem mindegy,hogy mikor és milyeneket) kötnek össze igaköte-lekkel, mint az esküvõn a menyasszonyt és võle-gényt, majd a fiú cölöphöz köti, vízzel mossa, il-latszerekkel, virágfüzérekkel ékesíti õket. Eztán abikát jobbján háromágú szigonnyal (Síva fegyve-rével), balján diszkosszal (Visnu fegyverével) je-löli meg. Miközben szabadon bocsátja, a fiúmantrát idéz: "Dharma vagy te, kit Brahma te-remtett az õsidõkben, bika alakjában; íme elbo-csátlak; mentsd meg (az õsöket) az újraszületé-sek tengerébõl!" - majd mindezt további áldoza-tok követik, még egy év múlva is.A bika szabadon bocsátása a legerõsebb sze-rencsét hozó szertartás, mellyel minden bûn tö-röltetik, s így a halott az atyák sorába jut.És hogy még korábbról miben gyökerezhet e ha-gyomány:A Bika a zodiákus körén a két ún. "világtengely"a K-Ny-i és D-É-i vonal végpontjainak egyikén, aNy-in helyezkedik el. Az õsi mûveltségek már is-merték a Nap precessziójának, vagyis a tavasz-pont évi tovahaladásának jelenségét, mikor is aNap tavaszi napéjegyenlõségkor a zodiákusnaknem ugyanazon pontján áll, hanem valamivelhátrébb, mint az elõzõ évben. A régi kultúrákbanez volt az év kezdete. A tavaszpont (vagyis aprecessziós nap) 2160 év alatt halad keresztül a12 csillagkép egy-egy szakaszán - amíg egyikvagy másik csillagképben tartózkodik, ennek jel-képe, valamint a hozzá fûzõdõ mágikus-miszti-kus tartalom elõtérbe lép. A Nap körülbelül azi.e. 5. évezred utolsó harmadától a 3. évezredközepéig állt a Bika jegyében. Az Indus-völgyimûveltség az i.e. 4. évezredben bontakozott ki,fénykora a 3. évezred volt, ugyanúgy, ahogyEgyiptomban, Mezopotámiában is - ebben azidõszakban rengeteg bikaábrázolás született.Anélkül, hogy belemerülnénk az ábrázolásokrészletezésébe, csak annyit említenék meg,hogy nagyon fontos: a Bika nõi princípiumot kife-jezve, patás, szarvas, nõi melles alakként jelenikmeg pl. az i.e. 3. évezred egy-egy pecsételõjén,hiszen a Vénusz bolygóhoz kapcsolódik.

A sirató zenét játszó zenekar...

... s akik a domináns vidám,ritmusos zenét szolgáltatják, ami azélet gyõzelmét hirdeti.

A fõpap fia, az új fõpap áldáskéntrizst hint a tömeg közé, s kéri, hogyimádkozzanak elhunyt apjáért.

A rituális felügyelõ utasításaitmindenki figyeli és követi.

19

bek között indonéz táncbe-mutatóval, élõ gamellan ze-nével, és sok-sok érdekesprospektussal.

TTeehháátt ssiikkeerreess vvoollttaa pprreemmiieerr??

Igen. Több mint kétszázmeghívót küldtünk ki. Na-gyon sokan jelentek meg amegnyitón, s ami különöröm, – a vendégkönyvi be-jegyzések szerint – sokan lát-ták az utána következõ egyhónapban is.

Nem is gondoltam volna,hogy ennyit idõt, energiátemészt fel egy ilyen eseménylétrehozása. Sok pozitív visz-szajelzést kaptam. Mûvész-barátaim, ismerõseim jó véle-

ménnyel voltak a látottakról-hallottakról, és néhány újságis pozitívan nyilatkozott a

fényképeimrõl. Ez perszemind jó érzéssel tölt el.

HHooggyyaann jjöötttt llééttrree aammáássooddiikk kkiiáállllííttááss??

A budapesti kiállításról cikkjelent meg a „Harang-láb“-ban,s így keresett meg HartmannIlona a Magyary Zoltán Mûve-lõdési Központ részérõl és lehe-tõséget ajánlott fel az anyagombemutatására. Ennek kétszere-sen is örültem. Elõször azért,mert sokan nem tudtak feljön-ni a pesti megnyitóra, és ígymost õk is láthatják. Másodszorpedig azért, mert tõsgyökerestatai vagyok, s talán lesznekolyanok, akik még nem ismer-nek ilyen oldalamról, sszeretnék megnézni afotóimat.

A hatalmas építményrõl, mely sok fotónlátható - ezen szállítják a csónak alakú

formába helyezett holttestet a máglya felé,bambuszrudakon tartva ezt hordozzák az

emberek az utcákon. Ez az építménytemplomot, a tetején látható aranyozott

egység pedig a templomok tornyát, a sikharátidézi, ezen belül is a domborúan ívelõ,

méhkas formájú nágara tornyot. A sikharaformáját a régi, hagyományos, áldozati tüzet

õrzõ kunyhóra vezetik vissza. Az indiaitemplomépítészettõl elválaszthatatlan

szimbólum a hegy - a sikhara, más szóval itt"torony" szó szerinti jelentése "csúcs",

"hegycsúcs", és rendkívül összetettértelmezési lehetõségeket hordoz magában,

mint minden jelkép. A templom négyszögletescellája - a magház - és a sikhara - a torony -

együtt a szentélyben lakozó isteni jelenléthordozójává, "jármûvévé" vált, vagyis

"vimána" lett. Bár a "vimána" kifejezéstújabban egy másik típusú toronyra

alkalmazzák csak, eredetileg a Rámájána légijármûvét hívták így. Gondoljunk minderre,mikor a fényképeken ezt a míves, díszes

építményt látjuk az emberek által tartvahaladni a levegõben.

A templomok felépítésére jellemzõ az, amivelennél az építménynél is találkozunk, vagyis

hogy ugyanazok az elemek ismétlõdnek,mindinkább csökkenõ mértékben. Másik

meghatározó szerkezeti elv, hogy a tagozatokmindig vízszintes sorokban emelkednek

egymás fölé. Ez az építészeti felfogásegységben áll a világszemlélettel, vagyis az

építészet is a nyugalom egyensúlyáratörekszik. Baktay Ervin írja: e "statika valóban

kõbe öltöztetett mása a jógi ülésmódjának,amely a test súlyának vertikális nyomásátfeloldja a feszültség nélküli nyugvásban".Nem boltívet alkalmaznak, hiszen a boltív

folyamatos feszültséget rejt; statikája anyomás-ellenállás erõin alapszik. Ehhezképest a vízszintes tagoltság, tetején a

csúccsal-toronnyal egy merõben másfelfogást tükröz

E felfogás alapján mindennek és mindenkinekmegvan a maga helye az életben - ugyanúgy,

mint a fotókon látható halottas menetben. Sahogy a menet folyamatos mozgással haladaz úton, ugyanúgy létezik a világ folyamatos

mozgásban, ritmusban, hullámzásban,melyben minden ember csak egy úton lévõ

zarándok (sramana), akinek egyetlenjelszava: "Menj tovább!".

(Magyarázatokat P. TP. TÓTHÓTH EENIKÕNIKÕ

MÛVÉSZETTÖRTÉNÉSZMÛVÉSZETTÖRTÉNÉSZ megynyitóbeszédébõl idéztük.)

Nem minden arany, ami annak látszik, s nem minden szemét, ami annaklátszik. Az utcán mindenütt gondosan elkészített virág-áldozatokmaradványai. A temetési menetnek át kell mennie ezeken, hiszen a múlt nemuralkodhat a jövõn. A felajánlott áldozat csak így töltheti be szerepét.

Fizetett dísztáncosok. A táncokmindig az adott alkalmaknak megfe-lelõek, teli szimbolikus mozgások-kal. Jelenlétük – ha meg tudják õketfizetni – nemcsak emeli az ünnepméltóságát, hanem jelzi a „megren-delõ“ társadalmi státusát is.

Az utcasarkokon gyors forgásbahozzák az építményt, hogy a gonoszszellemeket ezzel megtévesszék.

20

Ha arra gondolok, hogyegy hónapon keresztüllátható lesz az össze-állításom, s a „Víz-Zene-Vi-rág“ Fesztivál is most lesz,akkor azt mondhatom, hogynem mindennapi nyilvános-ságot kaptam. Hadd köszön-jem meg itt is ezt a lehetõ-séget a Mûvelõdési Központ-nak! Külön köszönet azegyébként idõigényes tech-nikai (dekoráció) segítségért!

KKéétt kkiiáállllííttáássuuttáánn eesseettlleegg aahhaarrmmaaddiikkoonnggoonnddoollkkooddsszz mmáárr??

Egyelõre nem. Az biztos,hogy eddig is érdekeltek a te-metkezési szokások, de mostújabb motivációk értek. Amiszabadidõm egy részét is elve-szi, hogy a Libitina Kft. sokol-dalú munkájában családtag-jaimmal együtt végzem a dol-gom. Az hogy elértük az ISO9001-es nemzetközi minõsíté-si szintet, hogy részt veszünkfolyamatosan szakmai törvé-nyek elõkészítõ szakmai véle-ményezésében, reflektálunkaz Országos Kegyeleti Bizott-ság aktuális feladataira, ésmég a napi ügymeneti gon-dok. Ez éppen elég.

Persze álmodozom és ter-vezgetek. Éppen az Indonéz

Nagykövetség ajánlotta felsegítségét, hogy ha érdekelne,akkor a toraja indiánok kü-lönleges temetkezési szokása-it foto-dokumentálhatnám.Õk Sulawesi/Celebes szige-tén élnek, turisták alig vagyegyáltalán nem vetõdnek ar-rafelé. Egy ilyen nagylelkûajánlatra nehéz nemet mon-dani – talán nem is tudok. Hasikerülne ezt megszervez-nem, bizonnyal publicitástkapna az az anyag is.

MMii vváárrjjuukk......

Az élet képei... fontos hívásmobiltelefonon a liturgia kellõsközepén... néhány méterre odébbédességárus kínálja portékáit.

A fõpap holttestének levétele az oltárról, a díszes hídon át.Asszonyok és lányok tûzáldozataikat készítik elõ.

Sírkõ szvasztikával. Napjainkban aszvasztika (horogkereszt) elvá-laszthatatlanul összefonódott a XX.századi nácizmussal, holott õsi pozi-tív töltésû jelkép. Mielõtt Hitler 1919-ben kisajátította volna a szvasztika aszerencse szimbóluma volt. Neve aszanszkrit „szvaszti“ azaz jólét szó-ból ered. Ha a kampóskereszt az óra-mutató járásával egyirányba forog,akkor férfias, ha ellenkezõ iránybamutat, akkor szvaszvasztika a neveés nõies szimbólum.

Alapvetõ elem a képeken: a tûz, melybenelhamvad a holttest. A Rigvéda legtöbbhimnusza Agnit, a Tûz istenét dicsõíti, aki azindoárják legjelentékenyebb istene, mint a házitûzhely istene, a perzselõ hõ és tûz, a Napheve, a futótûz, a villámsújtotta helyeken égõerdõ is Agni. Mindenekelõtt pedig az oltártûzbenjelenik meg - a hívõk életét és jólétét biztosító,isteneknek szóló áldozat "megevõje", akinekszerepe ennek köszönhetõen az idõk folyamánátlényegült: az összes többi istenségképviselõjévé vált. Agni egyszerre égi és földi,hiszen õ jelenti a kapcsolatot e kettõ között azáldozat elégetése révén.

21

Kedves ünneplô hozzátartozók,barátok, kedves Tamás és Gyönyi!Az emberi élet egyik legfontosabb pillana-

tában, szívetek szándékát megerôsítendô áll-tatok ide. Nemcsak elém, szeretteitek a bará-tok elé, hanem közös jövôtök elé is. A jövô elé,amely tervezhetô, de sokszor meglepetéstokoz különös epizódjaival.

Kedves Tamás és Gyöngyi! Határkônélvagytok. Elválasztja a kérdésekkel teli múltata még több feladatot hozó jövôtôl A jövôugyan tervezhetô, alakítható, de lépésrôl lé-pésre nem számítható ki, vagy ha igen csak rö-vid idôre. Adódik ez abból, hogymagasabbrendû matemati-kával sem lehet modellezniaz emberi mulasztás, areménytvesztettség, a szere-tetlenség okozta fájdalma-kat, s ezek reakcióit. Ettôlennyire kockázatos és ettôlennyire megismételhetetlenés szép az emberi élet.

Bevallom, sok-sok gon-dolkodás után választottamaz elôbb felolvasott igét er-re a mai ünnepre. Elôszörarra gondoltam, hogy a Sa-lamon király által össze-gyûjtött bölcsességekbôl vá-lasztok valami örök érvé-nyût, tanulságosat, hogynyilvánvaló legyen a böl-csesség szerepe az emberi sorsunk alakításá-ban. Azután került elém ez a történet, s nemengedett el, s a belsô hang, a vox interna egy-re azt mondta, ez az, amit elétek kell adnom.

A történetben Jákób ajkáról hangzik el eza kiáltás. Úgy látom bizonyos szempontbólsok párhuzam található benne a mai alkalom-mal. Jákób a Jabbók patak révénél van, magaelé engedte házanépét, ô pedig tusakodik. Aztolvashatjuk róla, hogy hajnalhasadtáig tusa-kodott egy angyallal, egy fény-lénnyel... mint-egy 20 év távlatából kísérti ôt a múlt.Testvérét, Ézsaut kétszer is becsapta.Elôször az elsôszülöttségi jogot veszimeg tôle egy tál lencséért, majd azÉzsaunak járó atyai áldást csalja ki ap-juktól, Izsáktól. Most tusakodik, mertérzi: nem viheti tovább a terhet. Szüksé-ges neki kibékülnie iker-bátyjávalÉzsauval. Ebben a hajnalhasadtáig tar-tó küzdelemben a fénylénnyel, az an-gyallal, az istenes gondolataival,legfôbbképpen és mindenekelôtt önma-gával csak egy kiutat lát: kéri az angyalt,áldja meg ôt... Az pedig megteszi.Innentôl kezdve többé nem Jákób ô, acsaló, a családi megosztottság, testvéribékétlenség okozója, hanem ahogyan azangyal mondja: legyen a te neved mos-tantól fogva „Jiszráél“azaz Izráel, amiazt jelenti: küzdöttél Istennel és az em-berrel és kibírtad (gyôztél). Történelmitény, Jákób, azaz Izráel 12 fia néppéduzzad, nagy nemzetté válik. Nincs mégegy nép, amely így ragaszkodik ôsei kul-túrájához, az íráshoz, a tradícióhoz.

A hajnalhasadtáig tartó nagy tusa-kodásnak csak egyik következtetése,hogy az ember nemcsak horizontális,hanem vertikális lény is. Magyarul: nemcsakemberi kapcsolatai szocializálják, hanem abelsô hang, az örök emberi, a szépet a jót kí-vánó, az alkotást magában hordozó a fölfelétekintô is. Ez az a világ, amit konvencionálismatematikával nem lehet modellezni. Itt mástörvények vannak. Itt az 1+1 nem egyenlôkettôvel, hanem az 1+1 = 1-vel. A materiális,a testi világban a követelmény az elvárás ígyhangzik 1+1 legyen egyenlô kettôvel, a lelki

világban az 1+1 legyen egyenlô eggyel. Kétszerelmes szív vágya ez mindig: az egy, az egy-ség, a communio.

Milyen szép ez, de sajnos az önzés, az énszorzószáma nagyobbá teszi az egyet, s odaaz egység. Hogyan lehetséges hát mégis ezt afurcsa matematikát életetek alakításában al-

kalmazni? Csakis úgy, ha azén akaratom és a te akara-tod a mi akaratunkká válik!Ha te célod és az én céloma mi célunkká válik. Ha nema te életedrôl és az énéletemrôl, hanem a miéletünkrôl van szó. S ha er-re törekedtek, akkor nem a tegyereked és az én gyerekemönigazú perspektíva, hanema mi gyermekünk, a mi csa-ládunk szép harmonikustávlata bontakozik ki.

Bizony határkô ez a maiesemény az életetekben,mert nem lehet meg nemtörténtté tenni a kimondottigent. Az, hogy mi épül a

jövôben közös életutatokon, egyedül rajtatokmúlik majd. Ha következetesen, az igenetekigen, a nemetek nem, akkor felépülhet közöséletetek szép katedrálisa, amely csúcsívesboltíveivel az örök értékek felé tör. Ha igene-tek és nemetek változik, vagy amire korábbanigent mondtatok arra egy új helyzetben ne-met... és fordítva, akkor a házasságlehetôségét nem használjátok ki, mert az em-beri élet legôszintébb, legnagyszerûbb talál-kozásának esélyét vetitek el, s akkor életetek

nem szemet-lelket gyönyörkedtetô katedrális,amely nem a lélek felemelkedését segíti, ha-nem szánalmas viskó csupán, amely vissza-húz az anyagvilágba.

Párhuzamról beszéltem az alapige kap-csán. Jákóbnak minden kívánsága, a történetszerint csípôficamig tartó erôlködése egyet kí-vánt: áldást. Nem kiszámítható jövôt, hanemszép, boldog, áldásos jövôt. Szociáletika pro-fesszorom házasságetikai elôadássorozatát

így kezdte: jól teszitek, ha ésszel házasodtok...Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogypapírral és ceruzával le kell ülni és számot kellvetni a pro- és contra érvekkel a házasságotilletôen... de fontos átgondolni, hogy mit vál-laltok. Mindenekelôtt felelôsséget a másikért,hiszen életem nemcsak része a másik, hanema mindene.

A férfi szeretete, hûsége, kitartása a nehéz-ségekben életrendezô, megtartó erô. A nô mo-solya, odaadása, áldozatkészsége, a családibiztonságot teremtô összetartása békességetteremtô harmónia. Egymásnak kiegészítôi fér-fi és nô csak akkor lesznek, ha a férfi férfi, s anô nô – azaz Isten teremtettségbeli rendjealapján élnek. Vagyis mindketten elsôsorbanemberek, s utána férfi az egyik, s nô a másik.Senki nem hibáztatható – a házasságban ezkülönösen is elôjön – azért mert férfi vagyazért mert nô. Emberségünkbôl és nemnemiségünkbôl fakadnak gyengeségeink. Hi-báink, vétkeink, néha bûneink csak következ-mények.

A ti jövôtök szépsége, áldásos volta rajta-tok is múlik. Van-e bennetek kitartás a küzde-lemre? Vívódások leküzdésére a hétköznapok-ban, erôtelenség legyôzésére a vállalásokban?Ez a jövô kockázata és kihívása! Mindehheztartás, belsô erô szükségeltetik, de ahogyanÉzsaiás próféta mondja: a „legkiválóbbak iselfáradnak vagy megbotlanak“. Hol találhatóaz a plusz erô, az a plusz szeretet az újrakez-désre, hogy szárnyalhasson tovább az emberélete, szépívûen mint a sasé? Az én látásom,meggyôzôdésem, hitem szerint azé az Erôé,ami rendezi, megtartja ezt a világot. Ebbe ka-paszkodott a Jabbók révénél Jákób, ebben azerôtérben kívánta élni életét. Ô mondja az an-gyalnak: „Nem bocsátlak el téged, amíg megnem áldasz“.

Az angyal szavunk a görög angelos-bólered, ami azt jelenti: küldött. Csöndesen ésalázatosan merem csak mondani: küldöttjevagyok ennek a rendezô erônek itt és most,

ezért vagyok itt. Mert hiszem, hogy nemvéletlenül kerültünk egymás mellé, ésnem véletlenül engedtük be egymást éle-tünkbe a magunk mértéke szerint. Az énfeladatom, amit hitem szerint rám bízottaz én Uram itt és most, ezen a mai al-kalmon és a késôbbiekben is, hogyimádságban hordozzalak titeket, gon-doljak rátok. Azért, hogy életeteket ésszeretteitek életét ne csak siker, hanemáldás is kísérje. Hogy ne csak geneti-kai állományotokat, azt hárommilli-árd szekvenciát örökítsétek át, ha-nem többet ennél, az igazit: az embe-ri lét sokdimenziójú szépségénekmegértését. Ez kevesek kiváltsága, agondolkodóké és az el-elgondolko-dóké, az áldást keresõké...

Most fiatalok vagytok és szépek,szeretném ha megérnétek hogy egyszernagyon öregen, egymásba kulcsolt kéz-zel, sok-sok tapasztalattal, örömmel ésaz egymásrautaltság az egymásért éléssok-sok kedves élményével tudjátokmondani: megharcoltam, átküzdöttem,szép volt – köszönöm, hogy hûséges tár-sam voltál mindvégig... Nem kis kalandelôtt álltok: közös életutatok határjelzô

kövénél. Ami ezután következik a legnagyobbkihívás az életben. Érzelmi és intellektuális, deegyben egzisztenciális is. Ehhez áldást kérniés kívánni alapvetõ szükséglet.

Kedves Tamás és Gyöngyi! Áldjon meg ti-teket a mindenható Isten! – ez az én teológi-ai nomenklatúrámban azt jelenti: legyetek na-gyon boldogok az Isten szeretet-erõterében, ssugározzátok az Õ harmóniáját mindenkire!

Ámen

„„NNeemm bbooccssááttllaakk eell ttééggeedd,,aammíígg mmeegg nneemm áállddaasszz eennggeemm““

1 Mózes 32,27Nagy Tamás és Piller Gyöngyi esküvõjén

elhangzott igehirdetés

22

Gyászoló Gyülekezet!Kedves Testvéreim!Hideg napok, csípõs szelek vesznek kö-

rül minket, s most mindenki tudja nem azidõjárásra gondolok. A jeges ûr, amit Timihagyott hátra, az fagyasztja mindannyiunklelkét. Az elõbb hallott két bibliai igerészrefigyeljünk most, és adassék meg, hogy üze-netüknél – melyben az Isten szól – olvadjonlelkünk jegessége.

Õsi igazságokat hordoznak ezek a sza-vak. Az egyiket pontosan 3000 éve vetettékpapírra Dávid király idejében, a másikat Pálírta, majd kétezer éve. Amit Dávid lejegyez-tet, nem az õ bölcsessége. Az írásbeliség elõt-ti idõbõl, a lét hajnalából üzen az ember õs-felismerése: életünk olyan, mint a fû... Nemis gondoljuk, hogy milyen fontosak a fûfélék.A szárazföld egynegyedét fû borítja, az élte-tõ levegõ jelentõs részét a füveknek köszön-hetjük... korunkban az emberek nagy részemár nem füvön és mezítláb, hanem betononés cipõben tanult meg járni... Nos, annyit istud a ma embere megérezni a természet fon-tosságából... de akinek megadatott, hogy apázsit bársonyos simogatását érezze talpán,az másképp lát mindent. Az észreveszi azélet apró virágait is.

Istenhívõ emberek nem szívesen mond-juk: „imádom ezt vagy azt“, hiszen az imá-dat egyedül Istent illeti meg. Vavrik Tímeatestvérünk mégis imádta a természetet. Ak-kor is, amikor még nem tudta, Isten csodá-latos alkotása az. Benne élt az Istenben,akarta a vele való közösséget életének min-den pillanatában, ahogyan mi is akarjuk.Akkor még nem tudatosult benne, hogy bi-ciklivel suhanva a tatai tó körül az árnyasfák alatt is, a Balaton vizébe messze beúsz-va is, az erdõ széli kis ház idõközben megva-lósult álmában is az Isten hívogatta. Igen azIsten hívogat mindannyiunkat, egész éle-tünkben. Ahhoz, hogy föl tudjunk rá nézni,le kell hajolnunk, hogy nagyságát észreve-gyük. Egyszer térdeljünk le, s nézzük meg afûszálak között megbúvó apró pici virágocs-kákat! Színük, formájuk gazdagsága ámu-latba fog ejteni minket, s csodálatot vált kibennük Isten teremtõ nagysága iránt. Van,aki egész életében nem jut el erre a pillanat-ra, akkor sem, amikor az Isten a szenvedésterhével térdre kényszeríti. Timi eljutott er-re az ismeretre. Honnan tudom? Tõle. Ahallgatás párbeszédébõl. Amikor ágya mel-lett ültem-térdeltem, s a csendet csak sûrû,zakatoló harcos levegõvétele szakította megfülemben, amikor tudtam, hogy nagyívû ésszép igazságokkal – még ha olyannyira isbibliásan õszinték és szépek azok –, most in-kább csak elrontanám Isten mûvét, amitbenne elkezdett, csak ennyit mondtam:„Kettõnk hallgatása közül a Timié erõsebb...Hogyan bírja?“ „Most jobb... válaszolta-,mint akkor egészségesen. Aki ezt betegségkínjában, a halál erõterében ki meri monda-ni, az ismeri Istent.

Ószövetségi igénk szárító szélrõl beszél.Nem tudjuk, hogy ez a mi életünkben mikorjön el, de eljön. Õsszel, vagy ko-ra tavasszal, de eljön. Timi éle-tének nyárelején söpört végig azégetõ sors-fuvallat. Ne bizakod-junk, hogy a mi életünkbenmásképp lesz. Idõben, térbenélünk, az anyagvilág szorításá-ban, küzdelmek és kihívásokolykor csontig hatoló perzseléseszárítja életünket. És mégis,eközben is megtapasztalhatjukIsten kegyelmét.

Kegyelem, ha fûszál-életünk virágba bo-rulhat. Ha szerelmes akarásunk álma betel-

jesülhet és közös életünk a szeretett társsal,gyümölcsöt hoz. A zsoltárban így olvashat-juk: „A gyermek ajándék, az anyaméh gyü-mölcse jutalom.“ Irodalmian szép. Tragédia,hogy sok embertársunk analfabéta és ígynem tudnak olvasni a lét köny-vébõl. Igen gyermekünk juta-lom, mert szemük ragyogásábana jövõ reménysége csillog.

Aki gyermekéért küzd, akigyermekéért áldozatot hoz, az azélet szövetségese az Isten mun-katársa az alkotásban. Timi pél-daértékû édesanya volt, s tudato-san élte az alkotás idõtmegállítószép vallásos pillanatait. Az ittállók közül majd mindannyiunk-nak az asztalán-polcán van egy-egy apróság, préselt virág vagyfeldíszített gyertya, ami hordoz-za Timi emlékét, az alkotásábanis megnyilvánult léleksimogatá-sát. Ezért is fáj annyira, hogynem lehet már közöttünk. Szom-júság gyötör minket, ha rá gon-dolunk, lelkünk szomjúsága kínoz.

Kérdések, miértek özöne zúdul ránk,kétségbeesetten keressük a válaszokat, detudjuk és érezzük, a válaszok olyan súlyo-sak, hogy azt elhordozni nem tudjuk. Ezérta Teremtõ Isten rendelése az, hogy a vála-

szok teljességét csak az õ isteni vi-lágában kaphatjuk majd meg.Eladdig „tükör által homályosanlátunk“ – ahogyan Pál írja. Azókori és Pálapostol-korabeli ezüstlapok fénye igencsak töredékesvolt a mai tükrökéhez képest, aho-gyan a mi ismeretünk is emberlét-rõl, világról, az Istenrõl is az. Milehet hát a vigasztalás a teljes is-meret utáni élethossziglani vágya-kozásunkban?

Talán az, hogy életünk, jóllehet csakcsepp a létezés óceánjában, de annak min-

den ízét hordozza. Életünk – úgy tûnik –szinte a semmibõl jön, mint amikor a páramegjelenik az ablakon. Apró harmat gya-nánt, létünk pillanatai állnak össze kicsiny-ke vízcseppekké, hogy azután életünk féligátlátszó üvegablakán a létezés örök törvényeszerinti gravitációnak engedelmeskedveszép lassan legördüljön, milliónyi apró víz-cseppel közösséget alkotva, hogy az ember-világ erein, patakjain át, a sors olykor gyors-sodrású folyóján keresztül eljusson az Istenszeretet-tengerébe.

Most itt állunk, s kinek-kinek a veszte-ség mértéke szerint szemeiben könnycsep-pek dagadnak. Fájdalmas pillanatok ezek,melyek egész életünkben elkísérnek. Mi te-hetünk? Csakis egyetlenegyet. Megpróbá-lunk bölcsek lenni. Ne okoskodjunk és nekutassuk azt, amit nem lehet felfedni, merta válaszok odaát, abban a nem látható világ-ban vannak. Salamon király mondja: „Az Úrfélelme a bölcsesség kezdete.“ Nem rettegésez, hanem annak elismerése, hogy Istenéivagyunk. Hiszen „akár élünk, akár halunk,az Úréi vagyunk“, ha zuhannunk is kell,csakis az Isten tenyerébe eshetünk.

Nehéz nekünk itt és most... elõrementtestvérünk nélkül. Mindannyiunk lelkébentorokszorító élmények kavarognak. Bennemis, aki az utolsó hetekben kerültem a köze-lébe, és megtapasztaltam, hogyan szögezi õtágyához napról-napra a gyilkos kór... Nem isoly rég, amikor még fel tudott kelni és kikí-sért minket, búcsúzáskor, rövid tétova pilla-nat után átöleltük egymást. Testét átkarol-va – amit betegsége könyörtenül légiessé fa-ragott – az együttérzõ ölelés pillanatábanúgy tûnt, egy szenvedõ angyalt tartok kar-jaimban. Akkor nem gondoltam, hogy ilyenhamar itt hagyja ránk földi porhüvelyét... Apor itt maradt, mert „porrá kell lenni annak,ami porból vétetett“. Mi itt állunk tehetet-lenül, a fájdalomtól már öklünk szorítása is

alábbhagyott, õ pedig, mind-annyiunk szeretett Timije a lé-lek utolsó útján suhan Terem-tõje felé...

Õ már eljutott a teljes isme-retre. Ennek az ára a legdrá-gább volt: az élet maga. Õ márnem tükör által homályosan lát,ahogyan mi, hanem a lélek új di-menziójában tanulja az öröklétistenes fényét befogadni. Ne-künk pedig maradtak a küzdel-mes, izzadságcseppes hétköz-napok, bennük a lelki harcokkalés gyötrelmekkel. Isten eközbenint minket és tanácsol is: Veddészre a hópelyhek tisztaságában,a simogató szélben, a napsütésgyönyörében, gyermekeid és em-

bertársaid szemében megcsillanó szeretetfé-nyemben hívogatásomat! Ha észreveszed éséleteddel rábólintasz vonzásomra, életed ke-serû, disszonáns akkordjai után a békességharmóniája csendülhet fel... Ámen.

Timi ajándéka, a díszített gyertyák még min-dig ott vannak asztalunkon. Egyre ritkábban,de meggyújtjuk õket – mind a hármat. Ilyen-kor emlékek, kavarognak lelkünkben, az utol-só hetekéi, amikor szinte naponta láttuk egy-mást... Mindannyian éreztük, a szavaknak,gesztusoknak iszonyatos súlyát, mert tudtuk:Timinek, a Balaton szerelmesének, egyre tá-volabb kell úsznia tõlünk – egy másik hori-zont, egy másik part felé...

Foto

: Vav

rik G

ábor

Foto

: Vav

rik G

ábor

Foto

: Vav

rik G

ábor

Foto

: Vav

rik G

ábor

23

„„„„PPPPaaaassssssssiiiióóóó TTTTaaaattttáááánnnn““““

Asok nevet most nem tudom felso-rolni, de ebben a teátrális szolgá-latban nem is ez volt a fontos, ha-

nem a láttatás. Ehhez elengedhetetlenaz az egység, ami egy színtársulat mû-ködésének alapja. Itt mégsem színé-szek, hanem evangélikus fiatalok a ma-guk készítette kosztümökben és együttátgondolt koreográfiával tették eleven-né a kétezeréves eseményeket.

Amikor ehhez a fotóriporthoz válo-gattam a képeimet, s próbáltam a több-tucatból kiválasztani a legmegfelelõb-bet, azt vettem észre, hogy egyetlen fo-tón sem tapasztaltam a bizonytalansá-got, az összeszokás hiányát. Minden je-lenet „ült“, a dialógusokból áradtak azérzelmek, senki nem „játszotta túlmagát“, mindenki a szerep-adta maxi-mumot hozta úgy, hogy egyszer seméreztük ki a jelenetekbõl azegymásrafigyelés fáradtságát.

Ez a mintegy 40-45 perces elõadás,melyben szóló- és karénekek jól hang-szerelt egymásutánjai egyengettékbennünk a katarzishoz vezetõ utat,erõlködés nélkül elérte a célját.Megszületett a csoda: az együtt-, és újra-átélés örömének megindító szépségét.

Imádsággal kezdõdött... a szabad ég alatt formált körbenkoncentráló tekintetekbe ütköztek mindazok, akik siettek elfoglalnihelyüket, hogy láthassák a Celldömölki Evangélikus GyülekezetIfjúságának misztériumjátékát. Akik nem jutottak el erre a szerdadélutánra – bizony bánkódhatnak, nagyot mulasztottak.

24

Azt tudom itt e sorokban leírni, amitezeknek a lelkes fiataloknak szóban iselmondtam: „amit és ahogyan teljesítet-tek az professzionális volt“. Mindezentúl olyan élménnyel lettek õk maguk isgazdagabbak, melyeknek jelentõségecsak évek múlva kristályosodik ki.

Jézus szenvedéstörténete, mely azemberlétünk szenvedésének a jegyeit ismagában hordozza, sokak számára ért-hetetlen. Ezért aztán sokan el is fordul-nak a lehetõségektõl, melyek segítségetadnának. Legyen az instrumentális ze-ne, irodalmi mû, színielõadás vagy mu-sical, egyet akar mindegyik: elgondol-kodtatni a Lét gazdagságáról és megakar minket ismertetni az Isten terem-tettségének csodáival.

Ezen a szerda délutánon a celldö-mölki ifjúság nagyszerû szolgálata ré-vén a megváltás misztériumán csodál-kozhattunk. Köszönjük nekik, hogyeljöttek hozzánk, s megajándékoztakminket a legtöbbel: az Istenre-mutatásevangéliumi bizonyosságával!

Hosszú ideig emlékezetes szolgála-tuk váljék áldássá közöttük és rajtunk!

fm

25

GGGGeeeerrrr llll iiiinnnnggggeeeennnniiii eeeekkkkRégi barátainkat láthattuk viszont pünkösdünnepén. A gerlingeni Szent Péter Evangéli-kus Gyülekezet kórusa Tatára utazott, hogy azEszterházy Kórussal közösen, Pünkösd más-napján este a Kapucinus-templomban barokkmûvekbõl koncertet adjon.

A templom zsúfolásig megtelt, s szép él-ménnyel gazdagodhattak azok, akik ezt aprogramot választották.

Sajnálatos módon, a szombat estére azevangélikus templomba tervezett találkozóelmaradt, mert Bécs közelében elterelés ésközlekedési dugó miatt négy órát voltakkénytelenek várni. Az elmaradt gyülekezetialkalmat remélhetõleg legközelebb pótoljuk,de így is kétszer a fehér asztal mellett sike-rült velük beszélgetni. A Gerlingeni Evangé-likus Kórus egyházközségünknek 100 Eurótadományozot. Isten áldása legyen ezen azadományon is – ahogyan a korábbin is az volt–, hiszen a toronyépítés elsõ 2000 Euróját1999-ben tõlük kaptuk.

BBBBiiiibbbb llll iiii aaaaóóóórrrraaaa????Csütörtökrõl csütörtökre este hat órakor lelkes csapat találkozik a Bá-rány u. 2. szám alatt. A mag, mondhatnánk. Õk azok (12-24 ember), akikjelenlétükkel inspirálják lelkészüket az együtt tanulásra – hiszen a jópap is holtig tanul. A klasszikus bibliaóra nálunk tataiaknál – átalakult.

KKeeggyyeesseekk óórráájjaa??Régen ezt az alkalmat a „kegyesek órájának“ tartották, akiknek

nem volt elég a vasárnapi „nagy“ istentisztelet, hát jöttek, ahétközbeni „kicsire“ is: a bibliaórára. A „pietas“ latin szó kegyest je-lent. Nincs szebb annál, ha valaki meghajtja térdét az Isten elõtt, smegtesz olyat is, aminek nem sok „értelme“ van. Ha õszinték va-gyunk, akkor bevalljuk leginkább az eszünket nem vagyunk hajlan-dóak meghajtani – az emberi ráció bizony büszkeségérõl híres.

Ha valaki erre mégis képes, akkor megtette az elsõ lépést a ta-nulás felé. Az élethossziglani tanulást manapság nagy lendülettelpropagálják, a zsidók és a keresztények pedig évezredek óta gyako-rolják. Mi tehát, ez a lelkes kis csapat (a fotóról hiányzók igazoltanvannak távol!) csütörtökönként meghajtjuk eszünket, s tanulunk. Ezaz egy óra a felnõtt katechézis (kb. 1950 éves „találmány“ ez is) al-kalmává vált. Kérdések és kiegészítések, építõ párbeszédegyórácskája ez.

MMiitt ttaannuulluunnkk??Az elõzõ szemeszterbõl átcsúszott néhány fejezet Luther életérõl

és munkásságáról. Lutherrel mintegy fél évig foglalkoztunk, így az-tán Eric Till Luther-filmje számunkra az ismétlés ünnepi alkalmavolt csupán. Vettük Luther Nagy Kátéját, a Hiszekegy, a Tízparan-csolat, a Miatyánk, a Keresztelés, és az Úrvacsora magyarázatait. Be-lemerültünk a kazuális szolgálatokba és megtárgyaltuk azok liturgi-áját. Beszéltünk az oltáriszentségrõl, a papi rendrõl és a szentek se-gítségül hívásáról. Az elmúlt két hónapban az erények és bûnök, aSzentháromság, az angyalhit valamint a halál és az örökkévalóságtitkait feszegettük. Mindezt mintegy 1200 db vetített kép (többnyi-re mûvészeti alkotások) illusztrálta, melyek a memorizálást segítet-ték – eredménnyel. Vissza-visszatérõ fórumalkalmaink (elméletilegminden hetedik bibliaóra) bizonyították, hogy az érdekes témák fe-hér foltokat villantottak fel tudásunk térképén... s jó volt mindany-nyiunk számára az ismeretgyûjtés, az ismétlés, a rendszerezés.

HHooggyyaann ttoovváábbbb??Ugyanilyen lelkesedéssel szeptembertõl újra találkozhatunk. Vá-

runk is mindenkit, aki hitét rendszeresebben és tudatosabban kíván-ja gyakorolni, szereti a Bibliát, kedveli az ismeretek gyûjtését és akiscsoportos beszélgetéseket. Köszönöm mindenkinek azérdeklõdést, s ígérem, hogy változatos témákkal – melyekhezjavaslatokat is kérek – szeptembertõl folytatjuk a munkát!

Ne feledjük: ha csütörtök– akkor: BBBBiiiibbbbllll iiiiaaaaóóóórrrraaaa!!!!

26

NNNNeeeeuuuummmmaaaarrrrkkkk tttt ----OOOObbbbeeeerrrrppppffffaaaa llll zzzz---- iiii aaaakkkkTTTTaaaattttáááánnnn

Kedves, régi ismerõsöket is köszönt-hettünk abban a német csoportban,akik a Neumarkt-Oberpfalzi Evangé-

likus Gyülekezetbõl érkeztek. A csoportotMészáros Tamás egyházmegyei felügyelõ úrés Szebik Károly csákvári lelkész vezették,hogy meglátogassanak egy „tipikus kisváro-si evangélikus gyülekezetet“. Az igazsághozhozzátartozik, hogy a csoport fiatalabb részea budapesti programot választotta a tataihelyett, de azt gondolom, ez így természetes.Akik Tatát választották, azok sem csalód-tak, hiszen a verõfényes napsütés és kiválóidõ jó alkalmat teremtett a várossal való is-merkedésre, melyet Varga Istvánné Katiszakszerû idegenvezetése tett még élvezete-sebbé.

A több mint egy óra alatt igyekeztem be-mutatni a tatai evangélikusok gyülekezetiéletét, valamint próbáltam megosztani azörömöket és a gondokat. Sok érdekes kérdéshangzott el, remélem kielégítõ választadtam rájuk. Az élénk párbeszéd rövid kisagapéval zárult, melynek fõvédnökeiCsizmazia György és felesége Ilonka,valamint Sziklai Tibor és felesége, Kativoltak. Köszönöm a segítségüket!

A mellékelt képek Tatán készültek,kivéve az alsó nagy csoportképet, mely acsákvári evangélikus templom elõtt készült.

fmFoto

: Més

záro

s Ta

más

Foto

: Més

záro

s Ta

más

Foto

: Més

záro

s Ta

más

27

A feltámadásreménységében eltemettük:Vavrik Tímea sz. Hasenfratz Tímea (34)

A keresztségszentségében részesült:

Bella Evelin (Bella Csaba – Romhalmi Judit)

Közös életükreIsten áldását kérték:

Nagy Tamás – Piller GyöngyiMiskolczi Árpád – Sziládi Emília

TTTTEEEERRRRRRRRAAAANNNNOOOOVVVVAAAAMMÁÁRRKKAAKKEERREESSKKEEDDÉÉSS

HHôôsszziiggtteellôô aallaappvvaakkoollaattookk,,ccsseemmppeerraaggaasszzttóó rreennddsszzeerreekk

22889900 TTAATTAA,, FFaazzeekkaass uu.. 6644//aa3344//338800--773322 •• 2200//99226688--113300

BBBBeeee††††hhhheeeessssddddaaaa BBBBtttt ....DDDDrrrr .... NNNNaaaaggggyyyy EEEErrrrzzzzsssséééébbbbeeee ttttbelgyógyász szakorvos,

hagyományos kínai orvos

TATA, VÁRALJA U. 2. TTeell..:: 33334444////444488887777----888833334444

CCssaakk eellôôzzeetteessbbeejjeelleennttkkeezzééss aallaappjjáánn!!

EEvvaannggéélliikkuussookkaatt kkeerreesseekk!!EEvvaannggéélliikkuussookkaatt kkeerreesseekk!!Kérem mindazokat, akik tudnaka környezetükbôl evangéliku-sokról, hogy címüket jutassákel hozzám! Köszönöm – fm

„„AA TTAATTAAII„„AA TTAATTAAIIEEVVAANNGGÉÉLLIIKKUUSSEEVVAANNGGÉÉLLIIKKUUSS

KKIISSTTEEMMPPLLOOMMÉÉRRTT““KKIISSTTEEMMPPLLOOMMÉÉRRTT““AAllaappííttvváánnyyuunnkkaatt aaddóójjáánnaakk eeggyy

sszzáázzaalléékkáávvaall kköözzvveettlleennüüll ttáámmooggaatthhaattjjaa!!Számlaszámunk:

6633550000117722--1111002244991100

HÍREKHÍREKKöszönjük a konfirmandusszülõknek azt 70.000 Ft-osfelajánlást, amit gyermekeikkonfirmációjára egyházköz-ségünk javára adományoz-tak. Az összeget az oltárrácselkészítésére fordítjuk – elõ-készületek folyamatban.

***Póczi Zsolt evangélikus test-vérünk Édesapja Póczi Lajosgyógyszerész halála okán egy-házközségünket 50 ezer fo-rinttal támogatta. Köszönjük!

***Gerlingeni EvangélikusPetrus Gemeinde Énekkaraegyházközségünknek 100Eurót adományozott. Istenáldása legyen az õ adomá-nyukon is!

***Köszönjük Lakatos Imre ésTúri Péter testvéreinknek,hogy felajánlásban elkészí-

tették a kút melletti aknafedlapját.

***Püspökeink Pünkösd ünnepeóta stólát viselnek. Ez az ún.vállkendõ, melynek színemindig az egyházi esztendõadott idõszakának felel meg(fehér, zöld, lila és piros) akereszténység kezdeti idõ-szakára nyúlik vissza. Litur-gikus ruhák még nem lévén,ennek viselõjérõl tudták,hogy egyházi személy. Jólle-het néhányan komoly vitátindítottak el a stóla haszná-latának szükségszerûségé-rõl, azonban úgy praktikus,mint liturgiai érvek a váll-kendõ használata mellettszólnak, már csak azért is,mert külhoni evangélikusegyházakban gyakorlatilagmindenütt használják. (Lásdalábbi archív-foto.) A stóla viselé-sének várható bevezetéséreaz év végén, az új egyháziesztendõ kezdetén kerül sor.

Készült a tatai SSSSOOOOLLLLLLLLEEEERRRRSSSS Nyomdában.Felelõs Szerkesztõ: Franko Mátyás

Külön köszönet az olvasó-szerkesztõnek:Dr. Túri Róbertnek a segítségért.

Ha belépsz atemplomodba...1) Mondj el egy rövid imátSzeretteidért, s magadért!

2) Ha késve érkezel, adj há-lát, hogy mégis eljutottáloda, ahova már szüleid,nagyszüleid is jártak!

3) Az Istentisztelet a lel-kész köszöntésével: „Erõsvár a mi Istenünk!“ kezdõ-dik. Ezután már ne beszél-gess, gondolj azokra, akikgyászukat, bánatukat akar-ják Isten elé vinni... nekiktöbb idõre van szükségüka felkészülésre, számukranagy segítség a zene, amitte beszélgetéseddel tönk-retehetsz!

4) Amilyen hangot adottNeked a Jóisten, azzal di-csérd Õt – énekelj!

5) Igehirdetésre készülõd-ve imádkozz az igehirde-tõért – õ is csak ember!

6) A hirdetésben hallottakatadd tovább! Az információ-áramlás a lelkiséget és aközösségépítést segíti!

7) Ha úrvacsora van, aztfogadd örömmel és éljvele! Nem csak akkor vanrá szükségünk, ha vétke-ink vagy mulasztásainkterhelnek.

8) Ha a megbocsátás általúj lehetõséget kaptálUradtól, adj lehetõséget Teis másoknak, hogy velükegyütt javulhass!

9) Az anyaszentegyházad-ról meg ne feledkezz, cél-jait támogasd idõddel, shordozd el szeretetben!

10) Luther szerint az evan-gélium egyik megjelenésiformája a testvéri beszél-getés. Keresd az alkalma-kat istentisztelet utántemplomod falain kívül is!

Joensuu: Matti Haunia, Franko Mátyás, Paula Sainio, Dr. Tapani Nuutinen Foto: Matti Laukkanen

Egyházközségünk az Orszá-gos Egyház által kiírt számí-tástechnikai pályázaton mul-tifunkciós nyomtatót (nyom-tató, fax, lapolvasó egyben)nyert. Egyházközségünknek akészülék költségének mintegy10%-át kellett átvállalnia, ami20 ezer forint volt. A támoga-tásnak igen örülünk.

13. évfolyamában járóLutherrózsánk eleddig sajátszámítástechnikai készülékeksegítségével készült. Ez az újkészülék remélhetõleg segítinemcsak ezt a munkát, hanema Lelkészi Hivatal kommuni-kációját is.

Ezúton is szeretnénk meg-köszönni az Országos EgyháziIroda ilyetén támogatását!

KristályminiurnákAmióta civilizáció létezik, azember természetes igénye,hogy elhunyt szeretteinek föl-di porhüvelyét a közelébentudja. A több mint 100 évesmúlttal bíró hamvasztásos te-metés ezt az õsrégi, mélypszi-chológiai igényt segíti. Sokanvannak, akik eddig is szerette-ik hamvait környezetükbenhelyezték el. Ehhez kínálegyedi megoldást, hogy el-hunyt szerette hamvait kris-tályba zárva méltó helyre ke-rülhessenek. A kegyeleti ékkö-vek azok számára nyújtanaksegítséget, akik, magas mûvé-szi színvonalon, nemes anya-gokból elkészített emléket kí-vánnak állítani szeretteiknek.

Bõvebb információ:

LLLLIIIIBBBBIIIITTTTIIIINNNNAAAA KKKKFFFFTTTT33334444----444488887777----888844447777