A �Miller Sound�Alton Glenn Miller (1904-1944) aswingkorszak talán legnagyobb

popsztárja volt. Természetesen, mint ösz-szes többi kortársa elõször õ is másokzenekaraiban tûnt fel. A legnevesebb zene-kar, ahol játszott, a Los Angeles-i BenPollack zenekar volt. Pollacknak (aki egyéb-ként dobos volt) nagyon jó szeme volt azifjú tehetségek felismerésére, zenekarábanMiller mellett többek között olyan személyi-ségek fordultak meg, mint a fiatal BennyGoodman, Jack Teagarden, Bud Freeman,Harry James, vagy Jimmy McPartland.Pollackot ezért �Father of Swing�-ként isemlegették.

Az 1927-ben felvett címûfelvételen Miller szólója elõtt a 18 évesGoodman-t halljuk klarinétozni. 1928-banazonban (a fentebbi listában már említett)Jack Teagarden is csatlakozott a Pollackzenekarhoz (hallgassuk a c.dalt, amin a mester énekel is!) � egyértelmûvolt, hogy Miller harsonázásával nem tudjafelvenni a versenyt Teagardennel, viszontmint hangszerelõ a zenekar környékénmaradt. Rájött arra, hogy zeneszerzõként,hangszerelõként sokkal többre viheti, mintegy másodvonalbeli harsonásként. Ahogy azenész szakmában mostanság is mondják�a legpraktikusabb hangszer a ceruza, éspersze optimális esetben jobban is fizet� JMiller a �30-as évek elejére már gond nélkülmeg tudott élni mint szabadúszó harsonás,illetve alkalmi hangszerelõ. Játszott a RedNichols zenekarral, hangszerelt és játszott

a Dorsey Brothersnek. Utóbbi együttes1929-ben az õ hangszerelésében játszottalemezre a c. dalt, amin BingCrosby énekel. Ennél a hangszerelésnél megkell említenem, hogy Miller egy JosephSillinger nevû ukrán zeneszerzõtõl tanulthangszerelést, zeneszerzést. A �Sillingertechnika� egy matematikai összefüggésekenalapuló zeneszerzési módszer. Mindenek-elõtt tudatos, és nagyon alapos módszer. Adal elején és végén (a bevezetõben éskódában) fel is tûnik ez a szinte túlzottmatekozás. Mintha lenne egy kis Debussy-beütése is ezeknek a részeknek � mixtúra-szerûen mozgó tercrokon akkordoksokasága� és ahogy a bevezetõ utánelkezdõdik a téma, mintha egy csipetnyifúvószenekaros életérzés is jelen lenne(egyébként ezek a stíluselemek tökéletesenillenek a Paul Whiteman zenekarra).Természetesen vannak rövid szólórészek,illetve jazzes ritmusok is. Érdekes szimbi-ózisa ez az európai és amerikai (afroame-rikai) zenei kultúráknak. Itt visszautalnék az1927-28-as Louis Armstrong Hot Five/HotSeven felvételekre. Gondoljunk csak bele,hogy mekkora különbség van a fekete,illetve a fehér zenekarok/zenészek játéká-ban. A Dorsey Brothers (a fenti képenMillerrel) hihetetlenül komplex, összetett,nehéz hangszereléseket játszik tele európaizenébõl kölcsönzött elemekkel; miközbenArmstrong és New Orleans-i cimboráivalami teljesen más improvizatív, bluesalapú zenét játszanak � többségük mégkottát sem tudott olvasni! Persze ez így voltrendjén�

De kanyarodjunk vissza mai fõhõsünkhözGlenn Miller-hez. 1935-ig maradt a DorseyBrothers-nél, amikor is a két Dorsey testvérszétvált és külön alapítottak zenekart. Nemcsak hangszerelt, de írt néhány számot is,mint például az vagy a

-t. Ezeknél a daloknál márnincsenek mixtúrák és egyéb feltûnõeurópai stíluselemek sem; a zenekarhangzása is modernebb. A Dese DemDose-ban egyébként van egy pozanszóló

(Miller játssza), igazság szerint csak egyhosszú ajaktrillát játszik, tessék csak figyelnia szám közepén valahol� az Annies�sCousin-ban pedig egy férfi énekegyüttes ésegy énekesnõ is hallható � elõrevetülnek akésõbbi slágerek, mint pl. a

. 1935-ben egy angol zenekarve-zetõnek, Ray Noble-nek szervez zenekart.A Noble-zenekar tagjaként elsõ alkalommalszerepel a mozivásznon (The Big Broadcastof 1936). Majd 1937-ben megalakítja sajátzenekarát � de ez még nem a sikertörténet.A zenekar egy évvel késõbb feloszlik, nemtud kitûnni a korszak végtelenül sok zene-kara közül. Miller rájön, hogy meg kelltalálnia saját hangját, olyan zenekart kellcsinálnia, aminek hangzása szignifikánsanmegkülönböztethetõ a többi big bandhangképétõl. Újító ötlete a klarinét haszná-lata lesz a szaxofonsorban. Pontosabban az5 szaxofon közül egy klarinéton játssza alegmagasabb szólamot (dallamot), ugyan eza szólam egy oktávval lejjebb szól egy tenorszaxofonon, a maradék 3 szaxofon pedig azadott két dallam hangszer között harmo-nizál. Szakmai nyelven ezt Shearing techni-kának hívjuk, ami George Shearing zongo-rista nevéhez fûzõdik, aki ilyen felrakásbanimprovizált hangszerén � természetesenShearing technikája Miller szaxofonkórusa-in alapult! Ez a fafúvós felrakás egyébkéntaz átlag szaxofonkórusoknál is így mûkö-dött akkoriban csak ott alt szaxofon volt ateteje és bariton szaxofonon az alja � tehátmélyebb fekvésben szólt. A klarinét pedignem csak magasabban játszik, mint az altszaxofon, de hangszíne sokkal világosabb,és élesebb is. Ezt a klarinétos posztot Millerzenekarában Wilbur Schwartz töltötte be,akinek hangját még a legaprólékosabbMiller imitátoroknak sem sikerült utánozni.

A címû 1954-es film elejerögtön az egyéni hangszín keresésévelkezdõdik. Persze a �trombitás beütötte azanzaccát� verzió csak filmes kitaláció J Arészlet végén hallhatjuk Miller egyik legna-gyobb slágerét a Moonlight Serenade-ot,ami természetesen klarinét dallammal szóla fafúvós szólam tetején. Az új zenekar1938 szeptemberében kezdett felvételeketkészíteni a Victor és a Bluebird kiadóknak.Ekkor kerültek lemezre többek között a

(szintén klarinét lead-del)illetve Miller verziója a ból.A nagy áttörést 1939 tavasza jelentette,amikor is a Miller big band a New York-iGlen Island Casino-ban játszott. Az elsõeste 1800 embernek játszottak, a zenekar

M������� M������ C������� � a klasszikus jazzstílusjegyei � Korb AttilaAttila, a Bohémekhez egykor 13 évesen kerülõ harsonás, kornettes, zongorista, énekes a magyar jazzpaletta egyiklegtehetségesebb figurája. Segítségével érthetõbbé válik a klasszikus jazz és más füllel hallgat majd zenét az olvasó.

népszerûsége rohamosan nõtt! A c. szám felvételébõl 115 ezer

példány fogyott a megjelenést követõ elsõhéten! 1939 õszén nagy sikerû koncertetadott a zenekar a Carnegie Hallban (PaulWhiteman és Benny Goodman zenekaraivalközösen). �39 és �42 között a CBS rádióállo-más heti 3 alkalommal közvetítette a GlenMiller Big Band mûsorát. �41-ben a zenekara Sun Valley Serenade c. filmben szerepel �ebben a filmben játsszák a

-t is ami �42-ben aranylemez lesz!�42-ben szintén egy másik zenés filmbenszerepelnek az Orchestra Wives-ban. Itt az

címû számszerepel. Ha megnézzük mindkét videót,egyértelmûen látszik, hogy a két dal azonoskaptafán készült. A zenekar tenorszaxofo-nosa Tex Beneke illetve egy ének együttesénekelnek, frappánsan válaszolgatnak egy-másnak. A zenekar különbözõ koreográfiá-kat csinál a hangszerekkel � ez ám kéremszépen az amerikai �sóbiznisz�! Milleregyébként nagyon nagy hangsúlyt fektetetta látványra is (nem csak a filmekben, de akoncerteken is). A koreográfia csak egyrésze volt ennek. Azonnal megszólta azt azenészt, akinek öltözéke nem felelt megmakulátlanul az elvárásoknak, vagy a hajanem volt úgy belõve, mint ahogy azt õakarta. Glenn Miller felvételeit hallgatva amai pop számok jutnak eszembe. Semmijazzes önmegvalósítás � a szólók általábanbeálltak (mindig ugyan azt játsszák) éssemmiféleképpen nem hosszúak. Az egyébzenei részek (zenekari rész, ének,különbözõ hangszercsoportok elõtérbehelyezése) elrendezése is nagyon átgondolt,fel sem merülhet, hogy a közönség egymásodpercig is unatkozzon. Nincsenekfeltûnõen virtuóz részek sem (pl. gyorsszaxofonkórusok) � minden egyszerû és

könnyen befogadható a közönség számára.Friedrich tanár úr a jazztanszakon mondtaerre nagyon frappánsan, hogy Glenn Millermintha tudott volna valami titkos recepteta slágerírásra. Melyik fûszerbõl (zeneielembõl) pontosan mennyi és mikor kell�Természetesen ez a fajta popos viszonyulása zenéhez nem keltett egyértelmû szimpátiáta korszak egyéb zenészeiben illetvekritikusaiban. Sokan kevesellték magát ajazzt a Glenn Miller big band koncertjein �Miller ezekre csak annyit mondott: �nemakarok egy másik jazz big band vezetõjelenni�. A tökéletes sláger receptje talán az

címû dalnál érhetõ tettenleginkább. Lehet, hogy a címbõl nemmindenki tudja, hogy melyik ez a szám, debiztos vagyok benne, hogy az elsõ néhánytaktus után mindenki a fejéhez kap majd�A zenekar tagjai az elsõ próbákon nem isgondolták, hogy ez a dal lesz a swingkorszak legnagyobb slágere. A kulcs azegyszerûség! A kezdés egy szignál (amit mégma is, 70 évvel a szám megszületése után isismer mindenki) Az ezt követõ szaxofondallam (ami itthon �A Kolumbusz felfedez-te Amerikát� szöveggel lett ismert J)szintén fülbemászó, és könnyen fütyülhe-tõ/együtt énekelhetõ a felvétellel. Ezegyébként egy egyszerû blues kör� Aszaxofon dallam szüneteiben rézfúvósbeszurkálásokat hallunk � a szekciók ilyen-fajta komplementer használata nagyonjellemzõ volt a Glenn Miller zenekarra (pl.Moonlight Serenade). A második szaxofon-téma már egy 16 ütemes periódus � szinténjelen vannak a rezes komplementer részek� talán pont ezek miatt marad színes azegész. Ez után szaxofonszóló következikegy tenor- és egy altszaxofon válaszolgat 2ütemenként (a rezes befújások maradnak).A mai napig, ha halljuk az In the Mood-ot

egy koncerten, nagyon nagy általánosságbanezeket a szólókat fogjuk hallgatni (hangrólhangra) � ez az ezt követõ trombitaszólórais igaz. A trombitaszóló akkordkíséreteradikálisan leegyszerûsödik, tulajdonképpenegy akkord szól végig. Majd visszatér a�Kolumbuszos� rész egyre halkabban éshalkabban, és a végén hangosan. Íme egytökéletes sláger! 1942-bõl még muszájkiemelnem a c. számot,amiben Bobby Hackett zseniális trombita-szólóját hallhatjuk.

Miller 1942-ben önkéntesen jelentkezett azamerikai hadseregbe � ahol hamarosan azArmy Air Force Band vezetõje lettmegreformálva a hagyományos katonaifúvós zenét. Az 50 fõs (vonósokkalkiegészült) AAF Band élén 1944 nyaránAngliába repült ahol 800 koncertet adottamerikai katonáknak. Egy 1944-es amerikai

bõl betekintést kaphatunk azAir Force Band játékába. Ezen a felvételentöbbek között az elsõ trombitás ZekeZarchy is játszik, aki zenei vezetõkéntGlenn Miller állandó helyettese volt, s aki1996-ban a kecskeméti Bohém Fesztiválonis járt. Glenn Millert 1944 decemberébeneltûntnek nyilvánították, AngliábólFranciaországba repült volna, hogykoncertet adjon az ott szolgáló katonáknak.