magyar a harmadik versmaraton naplómagyarnaplo.hu/wp-content/uploads/2015/01/mn_2013_04.pdf ·...

1MagyarNapló2013. április www.magyarnaplo.hu

A szer kesz tő ség cí me (Írott Szó Alapítvány)1092 Budapest, Ferenc krt. 14.

Le ve le zé si cím: 1450 Bu da pest, Pf. 77.Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18.

Te le fon/fax: 413-6672, 413-6673Szer kesz tő sé gi mo bil: (70) 388-7034

Központi e-mail cím és előfizetés:[email protected]

Elérhetőségünk a világhálón:www.magyarnaplo.hu

www.facebook.com/magyarnaplo

Ki ad ja az Írott Szó Ala pít vány(1092 Bp., Fe renc krt. 14.)

és a Ma gyar Nap ló Ki adó Kft.(1062 Bp., Baj za ut ca 18.).

Ter jesz ti a Magyar Lapterjesztő Zrt.(1097 Bp., Táblás u. 32.)

Elő fi ze tés ben ter jesz ti a Ma gyar Pos ta Zrt. Hír lap Üz let ága

(1080 Bp., Or czy tér 1.) Elő fi zet he tő va la men nyi pos tán,

a kéz be sí tők nél, e-mailen([email protected]), fa xon (303-3440) Egy év re 7390 Ft, fél év re 3870 Ft. To váb bi in for má ció: 06-80-444-444

Nyom da: Pannónia Print Kft. (1139 Bp., Frangepán u. 16.)

A folyóirat megrendelhető szerkesztőségünkben is:

• személyesen:1092 Budapest, Ferenc krt. 14. I/5.• levélben: 1450 Budapest, Pf.: 77.

• telefonon: 06-1-413-6672• e-mailen: [email protected]

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapjaMegjelenik havontaI S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

A harmadik Versmaraton

Mindenki tudja, mi történt, mégis úgy tesz, mintha nem tudná. Az egész úgy kezdődött, hogy a sivatag perzselő homokjába

keresztfákat állítottak, és a világ összes szárnyas lovát megfeszítet-ték. Végeláthatatlan sorban ma is rettentő kínok közt hörögnek.Aztán vízbe fojtották Shelley-t, dzsidások elé hajtották Petőfit,agyonlőtték García Lorcát és Radnótit, vonat elé vetették JózsefAttilát. Az utolsó tettük az volt, hogy felrobbantották a KöltészetIkertornyait. Por, hamu és pernye kavarog a tajtékos égen.

Hogy mindezt kik tették, és miért, senki sem tudja. Mindenesetrenem az ufók és nem is a terroristák. Céljukat tökéletesen elérték. Mitér ma egy vers? Semmit. Annyit sem ér, mint egy tekercs vécépapír.Mit jelent ma költőnek lenni? Semmit. Ha megkérdik a borzas hajú,hajlott hátú ballonkabátostól, hogy mi a foglalkozása, nem meri aztfelelni: „költő vagyok”, inkább írónak mondja magát, az nem ciki.Minden politikus és közgazdász tisztában van azzal, hogy a költőkegyetlen megveszekedett forinttal sem járulnak hozzá a GDP-hez. Saz égvilágon semmit sem tehetnek a veszteglő gazdaság fellendítésé-ért. De hát lehet-e bármit is várni azoktól a léhűtőktől, akik egész napcsak a verslábaikat lógatják? Elérhetetlenül messze van a XIX. szá-zad, midőn Shelley a költőket a világ el nem ismert törvényhozóinaknevezte, a nála is lelkesültebb Petőfi pedig lángoszlopoknak. Épésszel ma már senki sem gondolja komolyan, hogy a költők bármifé-le szerepet játszhatnak a társadalom és a történelem alakításában.Az Anyag teljes győzelmet aratott a Szellem fölött.

Van azonban egy nap az évben, a Költészet Napja, amikor aSzellem emberei teljesen nyíltan szembeszállnak az Anyag embe -reivel. A Magyar Napló Kiadó a Közmédiával és az Írószövetség-gel példás szövetséget alkotva, idén harmadszor rendezi meg aVersmaratont. Eltűrve villám és vész haragját, égve földalatti láng-gal, csaknem száz költő olvassa fel verseit a Thália Színházban,ugyanúgy, ahogyan ez tavaly és tavaly előtt is megtörtént. A tiszte-letükre összesereglett sokaság érzékenyen figyel, éltetve a közösreményt, hogy Pegazus sebzett ivadékai újra szárnyra kelnek,elűzik a fekete förgetegeket, bebarangolják a határtalan képzeletet.

Ám a jelenlévők semmi esetre sem esnek kétségbe. Tudják: „aköltészetben az nyer, aki veszít”. Így aztán szép lassan lerakják aKöltészet Házának új alapkövét, s közben minden költő a magakitagadott nyelvén elmondja a modern és ősi fohászt:

Ó, nap, mihez kezdjünkláb nélkül és kar nélkül,fül nélkül és orr nélkül,szem nélkül és száj nélkül,ágyék és tapintás nélkül,fal nélkül és tető nélkül,kapu nélkül és út nélkül,isten nélkül és halál nélkül,sírás és látomás nélkül?(Tornai József: Zsoltár)

Tornai Szabolcs

A Magyar Naplót elektronikus formában terjeszti

a Digital stand.hu Kft. www.digitalstand.hu

Digitális lapszám vásárlása: 390 Ft

Digitális előfizetés: 12 hónapra: 3960 Ft

(12 lapszám, egy lapszám ára: 330 Ft)

6 hónapra: 1980 Ft (6 lapszám, egy lapszám ára: 330 Ft)

3 hónapra: 990 Ft (3 lapszám, egy lapszám ára: 330 Ft)

Áraink az áfát tartalmazzák.

2 MagyarNapló 2013. április www.magyarnaplo.hu

Tornai Szabolcs: A harmadik Versmaraton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

SZEMHATÁRHárs Ernő: Őszi szonettek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Czigány György: Orpheus-éj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Ágh István: Gyergyói csillagok; Utazások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Tornai József: Fekete föld; Virulás-fonnyadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Anyaméh . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Czakó Gábor: Sárkányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Vasadi Péter: Egy hosszú perc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Mezey Katalin: Reggel nyolckor; Amikor így; A világért se . . . . . . . . . . . 13Oláh János: Maradni szeretnék; Gólya köröz; Kósza láng . . . . . . . . . . . . . 14

Kötéltánc; Átlépve; Soha többet! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Szentmártoni János: Tapogatózás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Végh Attila: Benn van . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Filip Tamás: Írja, Mester . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Másik árnyék, másik én . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Balázs K. Attila: Barna folt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22Dobozi Eszter: Behemót; Hószín átfut, sár fennakad . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Dobai Péter: Úszómesterek kanálisvízben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

Az „éppen” az majdnem minden; Dal szól szól a dal . . . . . . . . . . . . . . 27Lőrincz György: A szív hangjai… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28Lackfi János: Emberszabás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35Iancu Laura: Boldog II. János Pálhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

Örökség a határon; Újabban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37Fekete Vince: Vargaváros . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38Balázs Géza: A néma falu . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

A záhonyi fordulat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Zsille Gábor: Újra csak költő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Csontos János: Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

Építészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43Both Balázs: Soproni anziksz; Ronsard elveszett szonettje . . . . . . . . . . . . . 44

A próféta szól; C61H0 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45Falusi Márton: Holtomiglan alperes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

Rekviem egy karácsonyért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Mirtse Zsuzsa: Camerilla obscura . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Kürti László: körömfekete; anyád kacsáját . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Alföldy Jenő: Költészet és valóság a hatvanas években . . . . . . . . . . . . . . . 51Lóska Lajos: A kísérletező geométer (Stefanovits Péter rajzairól) . . . . . . . 54

NYITOTT MŰHELYZsille Gábor: „A szellemi ellenállást választottam”

(Beszélgetés Hárs Ernővel) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

LŐTÉRKókai János: A belefeledkezés művészete

(Filip Tamás: Kő, papír, olló) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63Jahoda Sándor: „Hessegetem a képzelet verebeit”

(Kókai János: A pusztulás anatómiája) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64Kovács István: „A külviszonyok alakulásával”

(Farkas Katalin: Magyar függetlenségi törekvések 1859–1866) . . . . . . 65Szakály Sándor: Amikről egykoron hallgatni kellett, azokról ma szólnunk

kötetesség (Bank Barbara – Gyarmati György – Palasik Mária: „Állami titok” Internáló- és kényszermunkatáborok Magyarországon1945–1953) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

SZERZŐINK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Számunkat Stefanovits Péter munkáival illusztráltuk.

Szer kesz tő bi zott ság: Jó kai An na (el nök),Báger Gusz táv, Hor váth An tal,

Ka lász Már ton, Kő Pál, Nemes Attila,Sa la mon Kon rád, Szakály Sán dor, Vasy Géza

Fő szer kesz tő: Oláh Já nosE-mail: [email protected]

Mo bil: (70) 388-7035

A szerkesztőség tagjai:Csontos János

(felelős szerkesztő)

Bíró Gergely(olvasószerkesztő, próza)

E-mail: [email protected]: (70) 388-7031

Cech Vilmosné (gazdasági ügyintéző)

Gilányi Magdolna (szerkesztő)E-mail: [email protected]

Molnár Csenge-Hajna (tördelőszerkesztő)

Réger Ádám (Lőtér, szerkesztő)E-mail: [email protected]

Mobil: (70) 388-7032

Rosonczy Ildikó (tanulmány)

Szalai Judit (szerkesztő)E-mail: [email protected]

Szentmártoni Anikó(szerkesztőségi titkár, terjesztés, előfizetés)

E-mail: [email protected]: (70) 388-7030

Tornai Szabolcs (Hétmérföld, szerkesztő)E-mail: [email protected]

Urbán Péter (Nyitott Műhely)E-mail: [email protected]

Zsiga Kristóf (könyvkiadás)E-mail: [email protected]

Mobil: (70) 388-7033

Borító: Zách Eszter és Árkossy István

A címlapon: Hárs Ernő

Meg nem ren delt kéz ira tot nem őr zünk megés nem kül dünk vis sza. Min den fel bé lyeg zett,vá lasz bo rí ték kal el lá tott le vél re vá la szo lunk.Mu ta tó pél dány kér he tő a szer kesz tő ség ben.

HÁRS ERNŐ

Őszi szonettek


Van, ki zajt üt, hogy a sötétségben ne féljen,engem megnémított a rám szakadt hiány,miután búcsúmat lerótta néniám,balzsamom lett a csend, nem volt illő beszélnem.Azonban a hiány veszélyes szakadék,beforradás helyett titokban egyre tágul,amikor azt hiszed, hogy lassanként bezárul,akkor nyílik eléd végzetes csapdaként.Elnyeli vészesen fogyó napjaidat,a van-ból a süket semmibe ver hidat,és int, hogy készülődj a végső utazásra.Begyűjteti veled maradék javaid,átkelni vélük egy még tátongóbb hiányba,s kínod súlya alatt remegni fog a híd.

A lakás, mely nekünk egy életet jelentett,egész más arcot ölt holnap valószínűleg.A hangok, amelyek valaha benne zengtek,már jó ideje, hogy belőle kirepültek.De még itt vannak a könyvek s kéziratok.Mindnek csak én tudom történetét s helyét,s azt is, hogy csapda lesz, csupa mihaszna bogannak, ki majd emitt folytatja életét.De bárkinek fog is otthont adni e hajlék,nem kerülheti el, hogy gondoljon miránk,ettől akármilyen makacsul vonakodna,mert nyúlhat bárhová, rólunk beszél a fal még,s hogyha kibontaná, lehet, hogy múmiánkesne lába elé, földöntúlin ragyogva.

Ma egész napon át a hangod volt velem,legalábbis, ami egy magnószalagon,amely egyre kopik, helyet találhatott –s úgy éreztem kicsit, a halált megcsalom.Olyan volt az egész, mint hogyha közbe nemjött volna semmi sem, a régi állapotvarázsereje volt, mely visszaköltözöttszikráit vetni két lélekpólus között.Egy egész napon át tartott mámorban engem,hogy mégis létezik a nemlétből a létbelaodameiai példára visszaút,pedig még annyi sem volt, mit birtokba vettembelőled, mint mikor – augusztus éjjelébecsíkot hasítva – egy meteor földre fut.

Temetők illatát leheli a november:a márciusi hit szeplőtlen forradalmaapokaliptikus fények közt fúlt kudarcbavalamennyi hazug újabb fegyverszünettel.Szeretem mégis e mostoha hónapot,mikor lehúzva már félig az év redőnye,mert most magam felé akképp fordulhatok,mint máskor soha – sem utána, sem előtte.Lelkiismeretem kérdőre vonni nincsalkalmasabb idő, mikor a lét vidámalakzataival semmiféle kilincsnem kapcsol össze már – minden bűnöm, hibámhalomba tornyozom, elhamvasztani rothadtavarként oly tűzön, mit el csak Isten olthat.

Aki elhagyta e hont, mindnek az a vágya,hogy itt nyerjen örök nyugtot végezetül.Van olyan, akinek még élve sikerülhazatérnie, míg másnak csak holtra válva.Így lesz egyre nagyobb temetőkert az ország,az élők száma fogy, és mind több a halott.S még ünnepelni kell ezt a gyakorlatot,mert az utóbbit is van, ahol elorozzák.S hogy a vége mi lesz e bús komédiának,nem tudja senki más, csak a Mindenható.A Szózat jóslata igazolást találhat.Elnyel mindent a köd, és betemet a hó?S miután egy egész nép elfoglalta sírját,történetét tovább már csak égben írják?

Boldogult nagyanyám azt jósolta, hogy erdészleszek, mivelhogy az a legszebb hivatás.Ezt kívánta nekem mint a Bűvös vadászhangjaitól nevelt romantikus teremtés.Hol van már nagyanyám, és hol vannak az erdők!Kietlen sivatag lesz lassan a világ.Nemcsak a tönkrelőtt Üllői úti fák,de az Amazonas törzsei is veszendők.Gátlást nem ismerőn irtják, lopják a zöldet,száguldó motorok hasítják cafatosra,hogy felvert vadjai riadtan tovaszöknek.Ha bárkinek szívét még ez a pálya vonzza,készítse fel magát, és edzze oly keményre,hogy lombnak lássa a jövőt – üszökbe nézve.

CZIGÁNY GYÖRGY

Orpheus-éj


Éjszaka százéves vagyok: holdfény-íveken feszül a kilincs és fölvilágol éjfél felé egy harangütésre. Nem hintaágy, mégis megszédülök, és százéves szívem ki-kihagy, nem lelem párnák alatt a kezemet, és nem emlékszem szeretteimre: nem tudom, ki énekel? – Talán jövendő unoka, vagy még anyám kispesti udvaron, gyerekkorában, nem láthatom, holott örökké nap süt az álmaimban. És ide zuhan és itt zuhog a város, mely nincsen, hozzá hasonlót se ismerhetek, csak ámulok, nem értem, miképpen tudhatom előre a sarkon túli táj hű rajzait, ahol a sosemvolt negyed kinyitja, csukja szárnyait: egyik utca s tér utána másik: miképpen lett otthonom a hirtelen rám zúdult idegen?! –Éjszaka százéves vagyok, arról is megfeledkezem, hogy van halott és élő feleségem, megkeresni őket egyetlen teendőm

lehetne itt, ahol meddőhányóként szakad rám a sötétség. Tegnap, mondom, de ezt a fogalmat senki se érti, mikor a halál mosolya az emlék s a parkoló cédulám elveszett, mezítláb indulok, úgy látszik, nyár van, miért, hogy bárhová elkésve érkezem: már javában történik, ami van, elkésve láthatom csak tengerpart feletti lépcsők párálló csigavonalában a lépteit: térdén föl-alá jár a szoknya, mintha valaki szájharmonikázna. Miért sír? – Hiába nem mozdul, nincsen fékje a test égő perceinek, hiába áll: törli, teremti akkor is jelenlétének halmait. Végül hát, könnyezhet-e a kéz, egy lány keze? Rodin Dantétól tudja s tőle Rilke, hogy sírhatnak végtagok, és könnyek feltörhetnek a bőrön át! Az égbolt fedele most kattan szívünkre:

éjszaka százéves vagyok, éjszaka rég halott, éjszaka halhatatlan.

Székely űrhajó

ÁGH ISTVÁN

Gyergyói csillagok


Itt már az ég nem ugyanaz,bár változatlan ősi rendje,úgy ragyog valami miattminden csillag, mintha könnyezne.

Veszélyes közelbe merült,mi nékem magas menny volt otthon,talán mert súlyosabb a földa medvéktől, a farkasoktól.

Hát még ha az embertömegösszegyűlik, hány élő tonnasúllyal lesz majd ott nehezebb,s nemcsak a zsúfolt székely kocsma,

bál, templom, búcsú, hol a népnagyra nőtt gravitációjahatalmasan hat az egészföléjük teremtett égboltra?!

S a reflektorral vert Tejút,mint a műút emelkedője,áthajlik Gyergyóalfalunvillanylámpás csillagfüzérrel.

Azután újra vaksötét,miként a szénbánya csillámlik,s a vidék annál feketébb,mennél erősebb fényből látni.

Sosem tudom meg, ami volt,káprázata volt-e szememnek,vagy Gyergyó fölött valaholaz ég valóban lejjebb süllyedt?

Utazások

Télhajnali magányban virradtam a Bakonyra,s rögtön tavaszi síkra távoztam a hegyekből,leomlik a borús ég ponyvája, mintha mozdonyrántaná meg, s robajjal húzza végig a földön,hátrál végállomásom, miközben stációkkal lassított utazásom gyorsítja elmúlásom,alföldi várótermek fűtetlen vaskályhája dönti a hideget, s már belgrádi pályaudvarpoklából bújok vékony lámpadúc árnyékába,nem épp medvét vadászok, ha égi taligárólSzibéria tajgái fölé meresztem lábam, Párizsig egy vagonban megyek a szabadsággal,szundítást nélkülözve sem köt le könyv, sem újság,akár marhavagonból csalna tekintetem mára repcetábla sárga színében elidőzni, ám onnan is kihajtva muszáj tovább vetődni

tanyák és templomtornyok gazba fúlt romjain túl,a vonzás és taszítás mennél inkább tovább tol,annál erősebb honvágy ábrándja húzna vissza,hogy majd a kicsi ország szélétől ereszkedvefékezünk, mit az ősök több hetes járóföldnekszámoltak, amikor még nem ez a harmad ország,Segesvár villámfénye, Déva vársötétsége,s Csókoljuk a Mariskát! rá a kárpáti visszhang,s belül, miként a szívem dobog az útlevélen,a félelem, netán egy véletlen mozdulattól összeütközve dőlnek halomba utazások, útitársaink roncsa vegyül a többi ronccsal, s menetrendből kiesve, föl az üres azúrba, bár a Gare Saint Lazare-ról Atlanti-óceánig visz a cherbourgi expressz a zöld Normandián át.

TORNAI JÓZSEF

Fekete föld

Ahány tanya, annyi paplan,ahány pogány, annyi paplan,ahány férfi, annyi ábránd,ahány asszony, annyi vár rád,

ahány vérláng, annyi ágyék,ahány szűzlány, annyi lányék,

ahányszor fényre szeretlek,fekete földembe eresztlek,ahányszor a karvalyok átszelik a felhőt,a kicsapongás játszmája eldőlt.

Virulás-fonnyadás

Ott találták vérben gyúlva,nyárfa-székesegyház sárgult fölötte.Most májusnak vége volt már,elárulta tavasz és nyár.

Egy virulás van, fonnyadás,egy fonnyadás van, virulás,a gyökéren apró-nagy földgyöngyök,abból bújik ki az ég sivár álorcája.

Én is mindig aszalóvölgy,én is mindig szél vagy kutya,hullattam a könnyem fáraó-szemekbe,ki az oszlopról les, hol kígyózik,állnak mögötte a fonnyadás-virulás ősanyái.

Festeni, festeni szeretnék,ágyam előtt piros kopjafa áll,négy körmében csíkos galaxis.Élek, mint a medvék és a bogár,beleimben forogjon a villám-csőcselék.


Anyaméh

Ó nagy Enlil, ó nagy Zeusz, ó nagy Brahma,ó Zene-Triszmegisztosz, és engem viszneka föld alá! Ó nagy Ré, ó nagy Jahve, ó nagyAtya, ó nagy Manitu, adjatok nekem erőt a letéphetetlenfájdalmat elviselni! Engem hurcolnak a föld alá,homlokomat bemeszelik fehérre, vércsöppjeimtermeszvárként végiggurulnak seregükkel

a Hortobágyon,acsargó tó vagyok, és Anyaméh,kő-csibéim összesereglenek a mélyben,kormos fénygömbkör vagyok én!

Ó háromszor-háromszoros nagy zene,ó nagy Enlil, ó nagy Ré, ó nagy Zeusz, ó nagy Brahma és nagy Jahve,ó nagy Atya, ó nagy Manitu, ó nagy Allah, adjatok nekem hatalmat a letéphetetlen fájdalom szerelmételviselni! Ó Zene-Triszmegisztosz, engem vonszolnaka föld alá, homlokomat bemeszelik fehérre.

Ó én termeszvárak ura a Hortobágyon,a legmérgesebb magaség, a legszorgalmasabbAnyaméh, belőlem a harmincmilliárd világkezdettojáscső-szájai repednek föl, virágpor-vízözönvagyok én: ugyanaz, aki önmagam, nem ugyanaz,aki önmagam, mindig más, mint akinek elneveznek,legvégletesebb ellentéte Enlilnek, Rének,Allahnak, Zeusznak, Manitunak, Atyának,akik nem is vagytok az űrben, ó szükségem vanrátok, mint a költészet tiszai kérészeire,ó ha minden elférne emésztőcsatornáimban!Ó ha én volnék a burjánzó tengeri fű, ó haén volnék a haldokló korall-erdő! Itt vagyok

magam, itt vagyok a csiga-semmi gyilkosa! Mentsetek megengem a sokvilág-pazarlástól, gyógyítsatok meg, minthanem is volnék ilyen óriáshorgony-súlyú beteg! Beteg-ség vagyok, ti istenek vagytok, sehol sem gyűjthető gyógy-füvek. Ó nagy Enlil, ó nagy Ré, ó nagy Jahve, ó nagy Brahma, ó nagy Zeusz, ó nagy Atya, ó nagy Manitu, ó nagy Allah, adjatoknekem varázstitkot, hogy a lenyúzhatatlan fájdalom bőrét túléljem!


CZAKÓ GÁBOR

Sárkányok

A félig égi eredetű és roppant erejű félistenekrőlminden mitológia tud a föld kerekén. Hogy tisztáb-ban lássuk egységüket, tekintsünk el az emlékezéstarka-barka lomjaitól, melyekkel elhalmozta őket, éssoroljunk föl néhányat: a sumér Gilgames kéthar-madrészt volt isten, egyharmadrészt ember,Heraklész, akitől a spártai dinasztia királyai eredez-tették magukat, fele-fele arányban. Az ősidők feje-delmei és hősei mind az égből származtak. PéldáulManko Kapak perui inka dinasztiája. Visnu istenhetedszer testesült meg Ráma királyfiban, kinek tet-tei a Ramajana eposzban maradtak ránk. A eposzhemzseg különféle égi származékoktól. A példáksorolása helyett föltesszük a kérdést: honnan ered-nek ezek a közös emlékek?

A félistenek és sárkányok titokzatos nemzetségebenépesíti egész Eurázsia regevilágát.

Nyugat-Európában a sárkány denevérszárnyúhüllő, szellemileg lepusztult jószág. Állat, amennyi-ben kutakban, barlangokban élő szörny, annyi bennea hüllőfölötti, hogy tárgyal a helybéli emberekkel, éskiköveteli, hogy táplálják. Szűzlányokat kér – ennyi-ben emberinek látszik, de megeszi őket, tehát még-sem ember. Csak gonosz.

Igen sok legendában, mesében garázdálkodik,lángot fúj. A legismertebb Szent Györgyé, a sárkány -ölő mártír katonáé.

A kínai kultúrkör – Kína, Korea, Japán, Vietnam– sárkánya a négy különleges szellemállat: azEgyszarvú, Főnix, Teknős társaságába tartozik.Alakra szintén kígyóra hasonlít. Hivatala szerintfolyók és tavak helyi istene, szívesen lakik felhők-ben, és eső képében egyesül a földdel. Szárnyak nél-kül is kiválóan repül csodálatos drágagyöngye jóvol-tából. E gyöngy nélkül erőtlen. A sárkánykőről amagyar néphit is tud: leginkább a sárkány fejébentalálható, ott őrzi az erejét. Az erő olykor apró állat,például darázs alakot ölt, s azt kell megölnie a hős-nek. Ha sikerül, akkor a sárkány is legyőzhető lesz.

A kínai sárkány olykor harcias, a klasszikusregény, a Nyugati utazás tanúsága szerint félisten-társaival együtt állandóan vadászik Hszüan cangra, aszentéletű szerzetesre, hogy fölfalja, s ezáltal örökéletet nyerjen. Máskor jóindulatú és bölcs: ő mutatta

meg a császárnak a jin-jang jelet, s magyarázta mega benne rejlő mélységes tanítást.

A magyar sárkány nem tagja sem az egyik, sem amásik csoportnak. Mi, magyarok ebben is különcökvagyunk. Kresznerics szerint neve a sár + kán szó-összetételből ered, azaz a sár, a mocsár ura.Valószínűbbnek látszik a sár gyökhöz kapcsolt kán,kány képző ’farok’ magyarázata Buji Ferenctől. Lásd:cickány, csákány, patkány. A farok a hímneműségnekis jele: az apadisznót egyszerűen kannak nevezzük.Apajogú társadalmakban a két jelentés közeli.

Nemes családjaink közül többnek az őse győzöttle sárkányt az ecsedi lápban: például a Báthoriakősapja is. Ezért viselt a Báthori család címerében sár-kányfogakat. A történelmi országban tucatnyi hely-név emlékezetett sárkányokra. Így a Hanság környé-kén is sok sárkányos legenda kering, erről tanúskod-nak például a Szilsárkány, Bősárkány falunevek.

A mi sárkányunknak több feje van – három,hat/hét, tizenkettő, huszonnégy. A némely változat-ban előforduló hatfejűség szövegromlás. A sárkánymint istenség háromfejű, mert a három a tökéletes-ség száma. A nálánál is tökéletesebb 3+4=7 fejű,mert a négy a teljesség száma. Amelyik őnála iskülönb, annak 3x4, azaz tizenkét feje kell, hogylegyen. A fejek részint a mesés túlzások, részint azősi regékben előírt három próba miatt szaporodnak:a hősnek egyre nehezebb föladatokban kell helytáll-nia, egyre erősebb sárkányt kell legyőznie. A sár-kány mindig férfi, anyja boszorkány. Tehát az alvi-lághoz tartozó szellemlény. Gonosz, de lehet veletárgyalni. Nem hüllő, ám kínai rokonságához hason-lóan kötődik a vízhez. Amikor az égigérő fán,Tündér Ilona palotájának tiltott szobájában a hősrátalál, akkor vizet kér, s amikor megkapja, lehulla-nak róla a láncok. Nosza, elragadja Tündér Ilonát éselrepül vele. Tehát a víz a segítő eleme, tud repülni,mindazonáltal szokott táltoson is lovagolni. Szeretnőket rabolni, azonban nem falja föl őket, mint nyu-gati rokona, hanem asszonyává teszi. Ám – lehet,hogy tévedek – nem tudok olyan meséről, amelybenközös gyermekeik születtek volna.

Ez a történet az égigérő fa tetején, tehát az Égbenjátszódik, hiszen a színhely, a Fa a mindenségetjelenti, és a teteje az Égig ér. Itt lakik a sárkány, a tál-tos paripák és nevelőjük, a gonosz boszorkány, megtermészetesen Tündér Ilona: mind földöntúli lények.Az ő világukba behatoló ember: kiskondás vagykirályfi úgyszintén azzá válik, hiszen utolsó előtti


összecsapásukban a sárkány apró darabokra tépi.Ez pedig a táltos-beavatási szertartásnak a csúcsa,amelyben megállapíttatik, hogy van-e fölös csontjaaz illetőnek? A táltosság ugyanis tanulhatatlan, égiadottság. Ha nincs fölös csont, akkor lőttek neki, nemlehet életre kelteni többé. Ám ha igen, akkor halála ésföltámadása által beléphet az Égbe. Hősünk esetébena válasz igen: táltos paripája életre kelti, és az utolsóküzdelem a sárkány pusztulásával végződik.

A Fehérlófia1 című mitológiai mesénkben a hőstapa nélkül foganta anyja, a Fehér Ló, talán a széltől,vagy a csillagoktól. Nyilvánvalóan istennőnek kelltekintenünk. Szűznemzése föltehetően egy anyajogútársadalom emléke lehet. Fehérlófia történetének vala-mennyi szereplője természetfölötti lény. Ám a régiember2 a természetfölöttit is a maga testi-lelki körül-ményei közé képzelte, ezért alapos okkal föltételezhet-jük, hogy az események a ló megszelídítésének kezde-tén zajlottak, amikor a Fehér Ló totem-anya lehetett,de az emberek amúgy még inkább gyalogoltak.

Nos, Fehér Ló háromszor hét évig a tejével, tehátsaját földöntúli lényével táplálta fiát, amitől a gyer-mek mindenkinél erősebb lett. Anyja minden ereje éstudása belészállt, utal erre az is, hogy Fehér Ló fianevelésének befejeztével megdöglött, Fehérlófiavándorútra kelt, hogy helyreállítsa a világrendet.

Mert minden fölfordult: az alvilágba betörtek asötét erők, a sárkányok, és elűzték e fontos tarto-mány fejedelmét, Hétszűnyi Kaponyányi Monyókot.A zavar természetesen mindenüvé átterjedt: az alvi-lág új, törvénytelen urai feleséget zsákmányoltakmaguknak a fölső világból, mire a középső, az embe-ri rend is fölborult. A művelt Olvasó nyilván máristisztában van azzal, hogy a mű világképe az égigérőfa hármas tagolását követi.

Fanyűvő, Vasgyúró és Hegyhengergető/Kőmorzsoló– nevükből ítélve a természet hatalmai – jelenítik megaz elszabadult, önmagukban ostoba, vagy ha így jobbantetszik: vak erőket. Aki ugyanis nincs a helyén, az nemilleszkedik a létbe, zavart kelt, létezése és működésejogtalan. Ugyanakkor az ilyen erők elvesztik valósá-gosságukat: nem valódi, csak látszólagos hatalmak.Vesztenek Fehérlófia ellenében. Cselédei lesznek, de

szolgálatukat nem tudják ellátni: Hétszűnyi Kapo -nyányi Monyók leeszi a hasukról a kását, végül pedigelárulják gazdájukat. Ha rajtuk múlna, meg is ölnék.

Az ő legyőzésük kevés, a Rossz mélyebbről ered.Fehérlófia ezért leszáll az Alvilágba, hogy helyreál-lítsa a rendet. Legyőzi a Sötét Erőt: a sárkányokat,mind a hármat, áll a szövegben, de nyilván csakazért, mert a három a tökéletesség száma az ős -hagyományban. És a Három lényege az Egy.3

A Szentháromság lényegében Egyisten. Ennyi szám-háború most elég. A Fölső Világ – a Menny? –királylányai kiszabadultak.

A Három–Egy viszonyáról még annyit, hogy mind -három királykisasszony szórul-szóra így üdvözlöltea hőst:

– Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még amadár sem jár? – Fölismerték, hogy nem idevaló, segy tökéletes kifejezéssel leírták új hazájukat, rabsá-guk honát: „ahol még a madár sem jár”.

A Tizenkétfejű Sárkány is ugyanúgy szóltFehérlófiához, ahogy a Hétfejű: „Amint megláttaFehérlófiát, mindjárt megismerte.” A sárkány, mint -egy a sátán, roppant okos.

– No, kutya, csakhogy itt vagy! Megölted két öcsé-met, ezért, ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod!Hanem gyere az aranyszérűmre, birkózzunk meg!

A szó szerinti ismétlések jelzik, hogy talán csakegy királylányról és egy sárkányról volt szó.

Megbirkóztak. Fehérlófia győzött, bevágta a sár-kányt a földbe bokáig, térdig, derékig, nyakig, majdlevágta mind a tizenkét fejét.

Bevágni az ellenfelet a földbe térdig, derékig,nyakig, egyre mélyebben, azt jelenti, hogy mind kij-jebb taszítani a szellemi világ erőteréből, le az öntu-datlan, tehetetlen anyagba, ahol a sárkány természet-fölötti erejét elveszti – föld lesz, természet. Le lehetütni a fejét, akár a mákgubónak.

A hálás Hétszűnyi Kaponyányi Monyók elvezetteFehérlófiát az óriás sas, a Griff fészkéhez, ahol meg-mentette a fiókákat. Ekkor maga a Griff kérte, hogy tel-jesíthesse kívánságát: vigye föl a hátán a fölső világba.Ámde a hosszú úton Fehérlófiának etetnie-itatnia kel-lett. Élelem fogytán már-már lezuhantak volna, amikorsaját kezét és lábát adta neki eledelül. Amikor fölértek,áldozatkészsége láttán a Griff meggyógyította.

Igen elgondolkodtató történet. Minden komoly val-lás alaptanítása rejlik benne: légy jó, légy éber, ne félj agonosztól. Légy önzetlen, mentsd meg a veszélybekerülteket, s ha kell, áldozd föl magadat másokért.


1 Kissé kopottabb változatban: Fanyűvő.2 A mai szintúgy. Gondoljunk az ún. tudományos-fantasztikus, vagy

múltba vetített eseményekről szóló filmek késő-gazdaságkorisilány értékvilágára.

3 Czakó Gábor: Beavatás a magyar észjárásba, Nyelvünk ős-számtu-dománya című. fejezet, 104. skk. p., CzSimon Könyvek, Bp, 2008.

A hálás Griff a fölső világba szállította Fehérlófiát.A királylány/ok visszakerült/ek apjukhoz, a legszebbFehérlófia felesége lett: Ég, Föld és Alvilág rendjehelyreállt.

Térjünk vissza alapkérdésünkhöz: kik a sárkányok,ezek az ember-démon kevercsek, és honnan jöttek?

Az emberiség számos mítosza szerint a réges-régiidőkben világméretű zavar támadt, ami égi büntetéshez,a vízözönhöz vezetett. Mai szóval ökológiai katasztró-fához. A régi ember képes volt ilyesmit előidézni?

„Természetesen nem tudunk a szellemi világbanbekövetkezett kezdeti katasztrófáról” – írjaAlexander Schmemann pravoszláv vallásbölcselő.Valószínűleg az ősgonosz, a paradicsomi kísértőkeletkezésére gondol. De mégis sejt valamit, mertígy folytatja: „Arról az Isten elleni gyűlöletről, amita kevélység lobbantott lángra, és amely egy olyankülönös és gonosz valóságot hozott létre, amelyetnem Isten akart, és nem Ő teremtett.”

A Teremtés könyvében olvassuk: „Amikor azemberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaikszülettek, az Isten fiai látták, hogy az emberek lányaiszépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszetteknekik.” Az angyalok, Isten fiai emberalakban vetet-tek szemet a „szép lányokra”, ugyanúgy, ahogy asárkányok a királylányokra, Tündér Ilonára.

Az eseményt Hénoch könyve is megörökítette.Ádám hatodfokú unokája volt Hénoch, Matuzsálemapja és Noé dédapja. Aki nem halt meg, akár aSzűzanya és Illés. „Isten színe előtt járt, aztán nemvolt többé, mert Isten elvitte” (Ter 5,24). A nekitulajdonított apokalipszisben részletezi a Teremtéskönyvében csak röviden említett történetet. Iratátsem a zsidók, sem a keresztények nem iktatták ahiteles szent könyvek közé, de sűrűn olvasták, sőtidézték, például Jakab apostol is a levelében.

Nos, Hénoch a fönti Teremtés könyvéből vettleírásból indul ki: „…az angyalok, az ég fiai meglát-ták őket [mármint a szép lányokat], vágyra gerjedtekirántuk, és azt mondták egymás között: Rajta, válasz-szunk magunknak asszonyokat az emberek lányaiközül [eddig egy a bibliai szöveggel], és nemzzünkgyermekeket!” Ez új! Vezérük, Szemjasza, visszaakarta fogni őket: „Félek, hogy nem tudjátok vég-hezvinni ezt a nagy tettet, úgyhogy egyedül én lako-lok majd ezért a nagy bűnért.” Mi lehetett a „nagybűn és a nagy tett?” Nem holmi nőügy, hiszen a láza-dó angyalok bizonyára láttak rengeteg szépen indulós viszályba torkolló szerencsétlen házasságot.

Boldogságot is élveztek az égben, ami a Teremtőbőláradt, de ők valami másra vágytak. Mi egyébért szö-vetkeztek volna Hénoch adatai szerint kétszázan?Miért mentek Hermon hegyére, ahol esküt tettek?„Átkok alatt kötelezzük magunkat egymás között,hogy nem hagyunk föl ezzel a tervvel, hanem vég-hezvisszük azt, amit elterveztünk.”

Tudjuk, hogy Isten maga a szeretet, az igazság, ajó és a szép. Őt elhagyni azt jelenti, hogy mindennekhátat kell fordítani! Istenellenes, istengyűlölő világotkell alapítani! Ehhez nem elég nőzni, ehhez „gyer-mekeket kell nemzeni”, azaz új embert kell teremte-ni! Ádám Isten képmása volt, s maradt azután is,hogy gyarlónak bizonyult, fiában, Káinban különö-sen, de mégis szerette Istent, visszavágyott hozzá, simádta. A lázadó angyalok nemzette gyermekek nemIsten képmásai voltak, hanem sárkányfajzatok! Ezértkötelezték magukat átkokkal a zendülők. Mert „anagy tett” egy saját, istentelen, istenellenes világrendfölépítése lehetett. A pokol szelleme villan föl előt-tünk! A fordulat lényege: áldás helyett átok.

Az Úr meghozta első ellenintézkedését: „Nemmarad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test.Életkora csak 120 év legyen.” Tudjuk, hogy Hénoch365 évig járt a földön, és az ősatyák közül sokan 900évnél tovább éltek.

A Biblia igen szűkszavúan írja le a helyzetet:„Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikoraz Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak,és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi időkhíres hősei” (Ter 6, 1 skk). Föltehetően rájuk emlé-keznek a félistenekről, sárkányokról, sőt, a sárkány -ölőkről szóló legendák. Hénoch az angyal-ivadéko-kokat „3000 könyök hosszúnak”, azaz nagyjából1500 méteresnek mondja.

Attól tartok, hogy az óriások szó elsősorban nemtestméreteket jelent.

Hénok apokrif irata erről többet árul el: „Azazaeltanított mindenféle igazságtalanságot a földön,kinyilatkoztatta az ősidők titkait.” Szemjasza meg atöbbiek „minden bűnt föltártak” asszonyaik előtt.Tehát megfordították az emberek szellemi alapállá-sát: a jó helyett a rosszat, a szép helyett a rondát, azigaz helyett a hazugságot, s persze a szeretet helyetta gyűlöletet ültették a szívekbe. Ugyanekkor megta-nították asszonyaikat és a velük tartó embereket avarázsszerek használatára, átokformulákra, a fémekmegmunkálására, fegyverkészítésre, piperére, tudo-mányokra, fizikára, kémiára, háborúra. Mai szóval


rendkívül gyors műszaki-tudományos fejlődést haj-tottak végre. Ipari forradalmat – rettenetes kizsák-mányolással együtt. Továbbá szexuális forradalmat:divattá tették az összes elképzelhető fajtalanságot:„az emberek madarakkal, állatokkal, csúszómászók-kal és halakkal kezdtek el vétkezni”.

Eszközei, tudománya és gátlástalansága révén egy„óriás” fölért ezernyi emberrel.

Idézzük föl Cortez ésPizarro páncélos, acélkar-dos, puskás-lovas csapatá-nak győzelmeit a fakardos,fapajzsos meztelen indiánoktízezrei ellen. Vagy az ágyús,ismétlőpuskás angolokétAfrikában és Indiában.

Gondoljunk a kínai és amagyar mitológia sárkányai-nak a sárkánykövére: tudá -suk és erejük nem lényük-ből, hanem valamely eszköz-ből származott! Nélkületehetetlenné váltak. JamesBond is varázsketyeréivelminden este elintézi a mozi-ban az egész Szovjetuniót.

A zendülők az új világ-rendet istentagadásra, sőtisten- és embergyűlöletrealapították, továbbá a sajátképességeikre, amelyeket határtalannak véltek.Gőgjükben a népek korlátlan kizsákmányolásábakezdtek. Amikor az emberek már nem tudták ellátniaz óriásokat, akkor azok „őket falták föl… és azemberek is fölfalták egymás húsát, megitták egymásvérét” – írja Hénoch. Hogy ez szó szerint értendő-e,vagy szellemileg, nem tudom. Mindenesetre gondol-junk a mondavilág emberevő sárkányaira és óriásaira.Meg hőseire! Perzeusz, bár véletlenül, de megöltenagyapját, Akriszioszt. Ivadéka, Heraklész is gyilkosvolt, akár a sárkányok. „Az egész föld megromlottAzazael tanításának következtében.” Bő évezred múl-tán a természet a szó szoros értelmében fölmondta aszolgálatot, és az istentelen nemzedék – mai szóval –ökológiai katasztrófába, a vízözönbe fúlt. A lázadóangyalok istengyűlölő társadalmát a Föld egyszerűennem viselte el.

Hénok apokrifnek tartott írásából idéz szent Júdásapostol: „Látjátok, jön az Úr tízezernyi szentjével,

hogy ítéletet tartson mindenki felett, és hogy meg-büntesse az istentelenek minden gonoszságban vég-hezvitt cselekedetét és minden durva szót, amit azistentelen bűnösök ellene szóltak” (1, 14-16).

A vízözönt kétségtelenül szellemi katasztrófaelőzte meg. Ha röviden is, de a Teremtés könyveelmondja, hogy a lázadó angyalok és ivadékaikszembefordultak Istennel. „És látta az Úr, hogy meg-

sokasult az ember gonoszsá-ga a földön, és hogy szívegondolatának minden alko-tása szüntelen csak gonosz.”Még a föld is megromlott,„és erőszakoskodással teltmeg az emberek által”.Ezért „Hénokh (…) aztmondta Azazaélnek [a zen-dülők főokosának]: Nemlesznek elnézéssel irántad,(…) mindama káromlódolog miatt, az erőszakostett és bűn miatt, amit azembereknek mutattál.”Hénoch rátapintott a lényeg-re: a tettet mindig megelőzia gondolat, a káromlás –vajon mit mutatnak ma azemberiségnek?

Az istengyűlölő „kevély-ség lobbantja lángra” a nagy

sorscsapásokat – idéztük Schmemannt. Napjainkmúlni nem akaró gazdasági, természeti és társadalmiválsága tankönyvszerűen igazolja ezt. A válság ter-mészetéhez tartozik, hogy a művészet, a kultúrahelyén az antikrisztusi véleményipar „egy olyankülönös és gonosz valóságot hozott létre, amelyetnem Isten akart, és nem Ő teremtett”. Újabban –mint az Antikrisztus rejtett jelképei – a sárkányokkedves dínókként éledtek föl a gyermekek járókái-ban, a különféle korosztályok számára készült mese-könyvekben, mozivásznakon és képernyőkön.

Elhazudták a gazdaságkori ember elől, hogy acivilizáció gyeplője a kultúra. Istenszerelem, szeretőcsaládra épülő közösség és a szépség szeretete,vagyis művészet nélkül a civilizáció: a gép, a fegy-ver, a pénz, az érdek, a technika elszabadul.Sárkánnyá válik, és tombolni kezd, mint Szemjaszaés Azazael idejében. Támadása Isten, a teremtettvilág egésze ellen irányul, meg ellened és ellenem.


Willendorf I

VASADI PÉTER

Egy hosszú percBeney Zsuzsának


Megfehéredett, akára télbe hajó őszitáj. Lépése kissévontatott, ahogya pulpitustól eléraz első széksorig.Állok, figyelem olyjelentéktelenül, mintaki láthatatlanságbanelbújik. A lelassultzseni fáradtsága, havégső már, ilyen nemes.Rám néz, megfontolt fél-fordulatot téve meg,szája körül halványmosoly, két ujját meg-billenti jobb kezén.Nem csöndes, hallgatag.S e gyönge s gyöngéderély, mint könnyűkendő, meglebben vállán.Nincs többé szó, szavammind létem aljára – kékes

iszapnak – süllyedt; ezt sugallja. Mi még úszkála fölszínen, csupán ahermeneutika foszlányai.Elmossa őket szellemem.Ugyan, hová lett asok tétova kísérlet,hogy valahol elhelyezzenek.E forró idegenség most majdezüstben s megállíthatatlan,mint míves sziklatömb,mégis áttetszőn emelkedik.Körötte – zölden – értés,értelem hullámoz szüntelen.…A hátát látom, belépegy sötét ajtókeretbe.Arany magánya, mint akarperec, csuklójáracsúszik közömbösen.Végérvényes és ragyog.Örökléte cédulázhatatlan.S mint friss hó, megülegy díszes rézkilincsen.

Porthosz

MEZEY KATALIN

Reggel nyolckor


Reggel nyolckor taxiba ülünk,hogy megelőzzük a halált,aki kajánul ránk vigyorgott,de fele munkánál megállt.

Félig élve hagyta. Beszélni nem tud, nem érti magát,mért nem megy le torkán a korty,mért ejti el a poharát?

Kinéz a fehér, reggeli fénybe,minden úgy van, mint más napon,de a lába nem engedelmes,nem is érzi. Nem fájdalom,

csak koponyájában zsonganak,dobognak tompán az erek,csak tarkójában lüktet a vérszaporázva, szíve helyett.

Reggel nyolckor taxiba ülünk,előttünk egy mentő halad,magába zárta életünket,drágakövet a foglalat.

Amikor így

Amikor így magamban vagyok,hallom a tárgyak jajgatását,ahogy a kőpadlón csikordula bambusz szék, ha meglököm a lábát.

Miért jajgattok, kedves tárgyak?Féltek valamitől, vagy tudtokgyötrő titkokat a jövőről?Mégis csak álltok, mégse futtok?

A világért se

A világ nem logikus és nem halad,Mindig válságban volt, van, s válságban is marad.Nem megy a világért se előre, se hátra,míg bírálóit vesztükbe nem rántja,nem felel semmiért, ha vallatják, ha kérdik.míg vérben nem tocsog bokáig, térdig,csak oldalaz, forog, ha mozdulnia kell.Kedvünkért rossz szokásait nem hagyja el.

OLÁH JÁNOS

Maradni szeretnék

Amennyire féltem az egyedülléttől,legalább annyira törekedtem is rá:hatéves lehettem, amikor először világgá indultam miatta.Nem jutottam messzire,sem a világjárás,sem az egyedüllét sejtelmekkel átszőttbirodalmának meghódítása terén. Most – az utolsó nagy utazáselőszelének fuvallatában – hirtelen megbicsaklik bennem az ifjúkori vágyakozás,maradni szeretnék a helyemen, szeretteim körében,talán éppen azért, mert érzem, hogy lehetetlen.

Gólya köröz

Brekeg a kecskebéka,gólya köröz.Jaj, talán vége még ma!Vagy kettejük közös Isteneodaföntmegkönyörül a vartyogó szegényen,s éhkoppra szánja azt,ki büszkén szárnyalaz égen?

Kósza láng

A kóválygó nap éjfél után csapódik le,karambolos repülőgép,roncsoltan, némán, süketen,eresztékeibenrobbanásra kész benzinszivárog unottan, az életem. Jöjj, kósza láng, robbantsd fel ezt a katasztrófa-álmot,röpítsd a csillagokba,hadd bámuljon a rozsdát virágzó,hoppon maradt enyészet!


Kötéltánc


Te kínzó, vallató valóörömmel, fájdalommal,ínséggel és bőséggel,diadallal, bukássalbevérzett magyar élet,meztelen melledetderengő ragyogásnak,sebző röntgensugárnakvédtelenül kitártad.Vagy-e még, aki voltál,akárhányszor lakoltál?Elbuktál s feltámadnál, de, jaj, elhagyott minden,nincsen hit a szavadban,nincs vér az ereidben,bábuként rángó emlék,táncolsz a rőt avarban,

minden, már minden elmúlt,a jövő visszafordult, végső bukásod zengikköréd sereglő senkik, de szavukat nem érted,nyüzsgőn tekergő férgekmérge agyad kioltja,elfújt, füstölgő gyertya,talán csak ennyi voltál, míg végleg meg nem haltál.

Élni kellene, élni, nem hinni, nem remélni,halottnak vélt hitekből– a pokolból, a mennyből? – sértetlen visszatérni,s egyszerűen csak élni.

Átlépve

Átlépve dőlt világokonhalálodat ne vedd zokon,voltál, nem voltál, hogy ki vagy,nem érzékeli már az agy.

Mint esdeklő szívütemet,mint földre ejtett névjegyettaposnak el a gyilkosok.Azt hitted, hogy ez nem lehet,

de lehetett, de lehetett,akármi megtörtént veled.Új káosz martaléka, te,nem ismer föl már senki se.

Soha többet!

A berki bombatölcsér torkában elmerülvekék pillék lepte hátam gleccserhidegre hűlt le.Oly mély örvények álma,mely akkor megérintett,nem érint soha többet.

SZENTMÁRTONI JÁNOS

Tapogatózás

(Mostanában haldoklik…)

Mostanában haldoklik bennem egy költő.Verssorait már rég nekem adta.Postán, e-mailben küldözgette,vagy ajtóm résén dugdosta be olykor.Segítenék rajta...de utamat vakpalik állják,morognak rám bokornyi komondorok.Szobájában még ég a villany, virrasztok vele nyikorgó kapunak dőlve.Akarom, hogy tudja: én vele vagyok.A versei nélküle csak kőmondatok:ablakot dobok be velük,vízen kacsáztatom őket...Becsapok gyanútlan megrendelőket.Meg kell valahogy mentenem.Hogy újra az lehessen, aki voltam.Evezzünk együtt a szétdőlt versekgerendái közt elsikló hajóban.Az életem szavakkal ő kötözte össze,bár igazán komolyan sohasem vett.Meg kell gyógyítsam őt.Nehogy a végén magát főbe lője.Tudom, nem menthetetlen.Érzem az idegekben.

(Házamat lassacskán apró…)

Házamat lassacskán apró színes madarak hordják szerteszét.Föl-alá röpködnek az olvadó hó ágain,hogy mire megjön a valódi tavasz,már felújított fészkeikbe térjenek meg.Én meg itt állok majd egy szál gatyábanfeltornyozott könyveim közt,mint afféle lehetetlen madárijesztő.És legalább elölről kezdhetek mindent.Mint apám, mikor leégett a tyúkól...később a háztető… végül az élete.Meglehet, akkora lesz a házam,– akár egy madáretető.S benne én: a télre kitett mag.Talán így leszek boldogabb.


(Padlásomon átjár…)

Padlásomon átjár a szél,mint egy sötét idegen.Olykor elidőz, s azontöpreng, velem mi legyen.Forgasson ki engem is,vagy ágyastól vigyen magával.Én meg őt fülelem.Egyszerre hallgatózunk,eltelve egymás kölcsön iszonyával.

(A szomszéd házban megbomlott…)

A szomszéd házban megbomlott elméjű nő lakik.Nem örülne, ha tudná, mit írtam most le róla.Kamasz lányát olykor végigkergeti a házon,üvöltve szidva anyját, vagyis saját magát.A régi kocsisok nem káromkodtak így.De ha jó kedve van, az is feltűnő:zeng az udvar a bizarr hahotától.Új kutyája agyatlan egy szerzet,szemében az értelem szikrányi nyomát se lelni.Férje halk szavú, a váratlan viharoktébolyult tornádói közt lavírozóvillanyszerelő. Motorral jár télen is,hogy a fűtött autó mázsás kedvesét óvja.A gyűrött pofájú kutya meg csak ugat,mintha dolga volna.A kisebbik lány ajtórésben zavartan ácsorog,a kamasz mögött kapu döndül,udvaron a férfi keze alatt föllángol a munka,s az újsütetű fodrásznő vadul ablakot kezd mosni, mintha látni szeretne... tudna…kifelé az életéből. Hiába a dermesztő március.Én teraszomon cigarettázom,s olykor rápillantok e hazug vaspántokkalösszetartott boldogtalanságra.


VÉGH ATTILA

Benn van

Január eleje. Ma van az első igazi téli nap, hóbanminden. Lemegyek a Dunára. Ködbe merül a viseg-rádi vár; nem látni, ahogy viszi a lovas futár a hírt akirálynak a közelgő török veszedelemről. Eltévedtvadlúd-csapat kavaroghat valahol a Börzsöny fölött,gágog a szürke levegő. Őszi hajnalokon, amikorbefűtök kertvégi terméskő szobámban és beülökírni, olvasni, görögözni, gyakran hallom a fölöttemhúzó vadludak jelzőhangjait. Ősi, mély hang ez,akár a Hortobágyon átvonuló tízezres darucsapatokkrúgatása. Mindig erre vonulnak, a Börzsöny délivölgyének törésvonalában. Néhány csapat télre is ittmarad. Ki tudja, mióta őrzik ezt a hagyományt, tart-ják a több évezredes, jól bevált utat? Így, ebben avad kiáltozásban olvasni Aiszkhüloszt: mi kellhetmég az élettől?

Érzem a Dunát, de lassan indulok vissza a házba.Valaki vár. Valaki, aki hosszú ideig nem hallathatta aszavát. Véletlenül fedeztem föl a könyvét (vanolyan, hogy véletlen?) az Írók Boltjában a múlthéten: Esszék, előadások. Csak így, egyszerűen.A cím fölötti név azonban kiviláglik a sok divatosszerző halmazából: Gottfried Benn.

Benntől először nem verseket olvastam. Líra -problémák című esszéjébe botlottam bele (véletle-nül) tizenöt évvel ezelőtt. A Lyra mundi sorozatbanmegjelent verseivel csak jóval később ismerkedtemmeg, nem túl nagy lelkesedéssel. Bennre azóta ismint esszéíróra gondolok. Mint minden idők egyiklegnagyobb esszéírójára.

Ezek a jelzők persze nem jelentenek semmit.Nincs mit jelezni ott, ahol a lét kinyilvánítja magát.A lét, amelyet senki olyan bátran nem settenkedettkörül, mint Heidegger. A lét, amely persze GottfriedBenn esszéiben is inkább rejtekezni szeret, deamelynek igazsága ebben a filozófiai-költői mondás-ban is kimondatik. Ez a kimondás nem a szó logikai,hétköznapi vagy (ne adj’ Isten) politikai értelmébenveendő. Az efféle, alacsonyabb rendű igazságok kül-sődlegességeket, úgynevezett „tényeket” mondanakki. A komoly embert a tények nem érdeklik.Gottfried Benn lelke tényfékezőgép: azt karcoljabele a lélekzselatinba, ami van, és úgy, ahogy van, deaz így előálló képek olyan eidoszok, amelyek átsu-

gároznak az eidólonon. Olyan ideák, amelyek felé azember él, egészen addig, amíg az írástudók árulásatörvényerőre nem emelkedik.

Nyugi: sosem emelkedik törvényerőre. Empírianem tesz törvényt. Ha mégis úgy tűnne előttünk,hogy Periklész mai utódai nyakkendős-öltönyöspártdebilek, Platónéi funkciknak hízelgő tudóscsa-hosok, Szophoklész kortárs kollégái pedig a köve-tendő politikai irányvonalat saját taknyukkal kene-gető bérírók, és hogy ez a fordulat sorsszerű, netánüdvös, annak csak az lehet az oka, hogy mi, kortársszellemi tendenciákat figyelő szubjektumok önma-gunkon kívül rekedtünk. Gottfried benn van.

Éles elméjű olvasóim nyilván szagot fogtak, ami-kor az imént Benn-nel kapcsolatban Heidegger vagyPlatón alakja fölmerült. Gondolták, most majd jön anácikérdés exponálása. Sajnos, hölgyeim és uraim, azén tényfékezőgépem ilyesmire nem kattan. Nemérdekel, Benn 1933-ban hogyan ájult el a nemzeti-szocializmus – akkoriban Heidegger által is magasz-talt – szellemi nagyságától, hogyan képzelte azt –Platónhoz hasonlóan –, hogy most az egyszer nem azuralomhoz fognak igazodni az ideák, hanem fordítva,ahogy az sem érdekel, milyen körülmények közöttírta meg azt a mindent meggyónó művet, amely – a’33-as náci-apológiával egyetemben – ebben a kötet-ben olvasható. És ha az efféle pikantéria netán lázbahozná önöket, gondoljanak nyugodtan JeanBaudrillard-ra, aki azt írta valahol, hogy a másodikvilágháború szellemi világa ma már érthetetlen ésátláthatatlan, mert ma egészen más szellemi világbanélünk. Beszélni persze szabad róla, de csak ha szava-inkban legalább egy focipályányi mozgásteret meg-hagyunk a történelmi hermeneutika játékának.

Meggondoltam magam: mégis közlök két idézeteta két szövegből; az egyiket a „náci” Gottfried Bennírta, a másikat a „megtért”. A Válasz az emigráns iro-dalmároknak című írás Klaus Mann levelére vála-szol. Mann szemére veti Benn-nek, hogy kiáll a hit-leri állam mellett ahelyett, hogy emigrálna az ország-ból, ahogy annyian tették. „Úgy vélem, igen sokatnyerne Ön azzal, ha hajlandó lenne végre föladni atörténelemnek ezt a novellisztikus koncepcióját, éselfogadná a történelmet annak, ami: elementáris,lökésszerű, szükségszerű jelenségnek; úgy vélem,sokkal közelebb juthatna a németországi eseményektényszerű megítéléséhez, ha nem tekintené a történel-met holmi bankszámla-kivonatnak, amelyet – úgy-mond – az Önök XIX. századi, polgári agya nyújtott


be a teremtésnek; nem, semmivel nem tartozik Önök-nek a történelem, Önök viszont adósai maradtak úgy-szólván mindennel; hiszen hallomásból sem ismeri azÖnök demokráciáját, az Önök hatalmas csinnadrattá-val fölmagasztalt racionalizmusát…” A másik szö-vegben, amely 1950-ben íródott, és a Kettős életcímet viseli, Benn előbb azt bizonygatja, hogy 1933-ban nem tudta, valójában ki is Hitler, hogy a nácipártprogramot soha nem olvasta, valamint hogymilyen sok zsidó barátja volt neki akkoriban. Ezutánez áll: „Hittem a német nép valódi megújulásában,abban, hogy ez a nép megleli a kiutat a racionaliz-musból, a funkcionalizmusból, a civilizáció okoztaelcsökevényesedésből; hittem abban, hogy Európajavát szolgálja majd ez a megújulás…”

Engem nem érdekel az a kérdés, hogy akkor mostmelyik Benn az igazi. A két, politikai tőkesúlyú szö-veget csak azért idéztem, hogy kiderüljön: ha valakiaz ideák birodalmában él, mennyire orrára koppinthata valóság. Aki a létre odahallgat, annak lábára tapos-hat az élet. Ez történt Platónnal, amikor kétszer elad-ták rabszolgának, ez történt Heideggerrel, a XX. szá-zad legnagyobb filozófusával, aki mellesleg Hitlerkezének formájába volt szerelmes, és ez történt Benn-nel, aki az élet forró ideáját követve a történelemlökésszerű, elementáris mozgásába szeretett bele.

Benn kötetének centrumában Goethe alakja áll.Aki végigolvassa a Goethe és a természettudomá-nyok című esszét, annak lelki szeme előtt körülbelülígy jelenik meg a titkos tanácsos: áll a csillagos égalatt saját kertjében, és egybelát mindent; nincs egy-ség, ami elkerülné mindent átfogó figyelmét; az őerkölcsi törvénye a megfigyelés pontossága fölöttiéber őrködés, ugyanakkor a világmindenség előtttérdre boruló, misztikus alázat imperatívusza, legyenszó akár Shakespeare műveiről, akár Spinoza etiká-járól, akár Linné növényrendszertanáról. ThomasMann persze szerette volna szenvedélyesebbnek,vadabbnak látni Goethét, amelynek akadálya szerin-te a mester önfegyelmező ösztönének hipertrófiájavolt, de ez nem akadályoz meg bennünket abban,hogy miként Bach műveinek olykor a „matematikai”jelzőt kivívó struktúrájából, úgy a goethei művészet -akarás fegyelmezettségéből is kihalljuk a kozmikusszédület valláson túli, szellemi szférazenéjét.

És ha már befigyelt Heidegger az imént, hátkukucskáljon ide még egyszer a filozófiai hermene-

utika. 1847. július 23-án a Berlini Fizikai Társaságülésén Helmholtz kijelenti, hogy a világ maradékta-lanul megragadható mechanizmusként. Du BoisReymond valamivel később így ír: „Nincs másfajtamegismerés, csakis a mechanikai, nincs másfélegondolkodási forma, csakis a matematikai-fizikai.”Benn pedig azt mondja minderről: „Az empíria dia-dalmas közhírré tételéhez mindenesetre legelőször iskörül kellett hajózni a Goethe nevű kontinenst.Márpedig ez nem történhetett meg verbális sértések,rengeteg fecsegés és fantázia nélkül, de még így issokszor tévútra futott a vállalkozás. Tér és folyóme-der kellett a mechanikus világképnek, a materialistavilágkép elődjének…” A teret megnyitották neki, amedret megásták neki. Heidegger tanítványa,Gadamer Igazság és módszer című főművében majdarról fog írni, hogyan vették át a szellemtudományoka természettudományos módszertant, amikor úgytűnt, az a gondolkodás egyetlen formája. Na deEmpíria lakosai mind csak kísérletezgetnek, senki atörvények világát közülük nem ismeri. (N. b. a görögempeiria rokonságban áll a peiraomai-jal, amiannyit tesz: megkísérlek, és a peirarral, ami határtjelent. Nem véletlen, hogy a magyarban is rokon ahatár és a meghatároz.) És amikor ezek a becsületeslakosok elsétálnak világuk határára, döbbenten lát-ják, hogy azon túl tényleg nincs semmi. Nekik nincs.(A mindenség weimari kertjében, saját csillagai alattálldogáló Goethe rájuk gondol, fölkacag. Bemegy aházba, iszik egy pohár bort.)

A Goethe-esszé csillagpárja az utána következő, aTúl a nihilizmuson. A Goethe halála utáni időkről aztírja Benn: „Immár a teremtés koronája lett az ember,a majom pedig a kedvenc állata: tőle remélte a filo-genetikus igazolását ennek, hogy micsoda roppantdicsőségre is vergődött energia- és anyagcseréjében.”Amikor a világ már nem a semmi (vagy az istenek, ateremtés stb.) adománya, hanem tény, amelyet számí-tásokkal lehet és kell megtapogatni, akkor alakul ki amai fogyasztói társadalmak előembere, a materialistaprotoköcsög. Benn azt mondja, mégis az übermenschfog túllépni a nihilizmuson, ha nem is éppen az a faj-tája, amilyet Nietzsche elképzelt, és azt javasolja,hogy használjuk ki artisztikusan és provokatívmódon a nihilizmust. Hát, nem tudom. Lehet, hogymár késő. De lehet az is, hogy sosincs késő. Hiszen akevesek mindig is kevesen voltak.


FILIP TAMÁS

Másik árnyék, másik én


(1)Belopózik a fejembe, kíváncsi rám; könnyű dolga van: épp a könyveimben dőzsölök.

Miért is törődnék vele? Elég baj, hogy őshüllőkké hizlalja az idő a cikázó fürge gyíkokat.

(2)Minden ablakon fekete függöny,minden asztalon fekete abrosz,a tányérokban parázs és jég.Ki ülne le, hogy ebből falatozzon?

(3)Csobogásba öltözik a patak. Önmagában fürdik az arc.A mederben élő erőkhöz számítom magam, része vagyok az áramlásnak,

szemcsék között a sár, én teszem olvashatatlannákövek alá rejtett tábori postán a halálhírt.

(4)Háló zuhan a tájra.Csak érezni lehet a szelét.Már éppen hazaindulnának velünk együtt a mezők. Eleget voltak távol, jóllakatták az összes éhezőt.

Mi is a háló foglyai lettünk, s latolgatjuk, nekiessünk-e puszta kézzel, vagy várjunk nyugodtan, nemsokára úgyis magától szétszakad?

(Énlaka–Budapest)

Csendélet

Írja, Mester


Lekésted, az utolsó omnibusz nem jött, talán eltévedt, lovastul a görbe utcákon valahol. Sokáig dohogtak, akik hiába várták, egyik cigarettáról a másikra gyújtva, míg kialudt bennük a remény. Végül mindenki hazament gyalog.

Közben egyetlen éjszaka alatt elkészült a metró, huszáros rohammal bevették a földalatti várat, s neked adtákaz első hajnal jogát.Afrikai szél tör föl, ahogy mész lefelé hunyorogva a lépcsőn, mintha poros ládákban öregítették volna ilyen fojtóra, mielőtt idehozták a levegőt.

Lent azzal találkozol, aki eddigi életed megírta. Meg fogod ismerni, ruhája rég kiment a divatból, térdén megsárgult jegyzettömb, segíts neki, kétségbeesve keresett, mióta tudja, hogy lemaradtál a ló vontatta kocsiról.

Mondd neki: Írja, Mester,álomnak nincs vége, világnak vége van. S ha kérdené, mi jöhet még, mondd, hogy tudja isten, talán jön egy ember,aki az atom árnyéka után egyszer majd lefényképezimagát az atomot is.

Kísérlet No1

BALÁZS K. ATTILA

Barna folt

Azon a sötétzöld nadrágon az a vörösesbarna folt,na, az nem jött ki soha, semmiféle mosással.Semmiféle tisztítószer nem segített rajta, ott díszelegmost is valamivel a bal térd fölött, és alig nagyobbhárom-négy ötvenbanisnál. Apám régi ruhái köztakadtam rá arra a nadrágra; akkor ő már nem volt,csak az emléke, s azt is lassú erózióval mostáktavasszal az olvadó havak, ősszel a hetes esők, s nyá-ron – nyáron csak az áttetsző napok monoton sodra.

Isten tudja, mi után kutattam, talán anyám küldöttahhoz a szekrényhez valami kacatért, és régi, dohosszagú pulóverek közül került elő, s mivel megtetszetta színe, elővettem. Anyám nem tudott bővebb infor-mációval szolgálni a folt keletkezésének körülmé-nyeiről, csak annyit mondott, hogy ha jól emlékszik,akkor az egy vérfolt, és annak idején sokat kísérlete-zett a kitisztításával, míg fel nem adta. Apám aztánhaláláig nem is hordta többé azt a nadrágot.

Ahogy a parányi kamera, vagy tegyük fel, hogycsupán a képzelet áthatol a szőrzeten, majd a bőrpórusain keresztül bekerül a testbe, a lágy szövetek,zsír és bordák mögött egyszerre csak a mellüregválik láthatóvá, s benne a szervek sötét foltjai: azélet lüktetésére, ritmusára ringó anyag. A szív sötét-kék izmait erek hálója fonja körül, s a kamrákbólkilövellő furcsa, fekete folyadékkal az erekbe érke-zünk: a halványan derengő fényben, akár a víz alattbokrosodó fantasztikus virág, dagad és roskad adottütemre a tüdő.

Működik, él a szervezet. Évezredek tudása pulzálebben az egy célra törő anyaghalmazban.

Most épp nyugalom és egyensúly van. Ha kívülről néznénk, fejét lehajtva és fel-felemelve,

lassan mozogva legelészne az elefántfűben, fajtársaival.

De nem! Hiszen adott egy idő, adott egy szekrény,és két ember, s egy harmadik, néhai ember emléke,és mindezek között egy barna foltos anyagdarab.Anyám a konyhában tesz-vesz, úgy csinál, minthadolga volna, de tudom, hogy ismét megütötte azemlék, ismét könnyet taszított a szemébe az a dohosszövet, mert mégiscsak szerette apámat a maga mód-ján. Fogom a nadrágot, és töltök a barna foltra a kor-

szerű tisztítószerek egyikéből. Azonnali a hatás, afolt láthatóan halványulni kezd, és tudom, hogy egyalapos mosógépes mosás után nyoma sem lesz már.Elcsöpög, lezúdul a lefolyón egy teljes nap, vagyegy délután, reggel, vagy esetleg naplemente; elcsö-pög egy emlék, amelynek egyedül apám és ez a nad-rág volt a tudója. Most semmisül éppen meg valamiörökre, ami esetleg apámnak fontos volt, de amiről,azt hiszem, soha nem beszélt: beszűkült szemmel,ráncos homlokkal most is csak hallgat és kortyoljasörét, s ahogy ez átcikázik rajtam, magam is csakmeredek előre, nézem a szert, amelyik mindezt vég-rehajtja. Apránként így ereszkedik ránk a feledés,elmossuk parányonként egymás emlékeit. Meredünkegymásra anyámmal.

Az a fiatal szarvasünő, ott az időn túl, most fel-kapja a fejét, és feszülten figyel. Szürkülödik már, azég alján vöröses fényben lassan úsznak el a felhők.Semmi. Néhány kakukk felelget csupán egymásnak acsendben, egy csipkebokor ágai közül felröpül egynehéz testű madár. Szárnyának suhogása mégnéhány másodpercig hallatszik, míg el nem tűnik abokrokkal tarkított lejtős mezőben. A fiatal szarvasokmegnyugszanak, lassan legelészve haladnak a lejtőnlefelé az erdő irányába, meg-megállnak, fülelnek, desemmi, csak a mező, a szél, a fák lélegzete, felhőklusta vonulása és a már hosszan elnyúló árnyékokrajza a füveken. Lassan feketeségbe bukik ez a határ-talan biomassza.

Kora nyári nap volt, amikor elment. Előre tudtam,hogy gyűlölni fogom azt a napot, s azt a pillanatot,amikor majd megáll előttem gyászos fejjel példáulanyám, lesüti a szemét, s az orra alatt először csakvalamit mormog. Vagy esetleg éjszaka lesz, s a tele-fon sürgető és szokatlan zöreje ébreszt, és én nemtudom majd behatárolni: kié is az a félig ismeretlenhang, amelyik halkan bár, de mondja, hogy milyenhirtelen, szinte minden előző figyelmeztetés nélkül,de így sikerült, ez történt, megszűnt minden, mostmár vége. Valamiért eszembe fog jutni az este elfo-gyasztott hideg madár, a mellüreg sötétbordó, vérbesült vagy fagyott erezete, és a lefejtett fehér húsdara-bok. Köszörülök a torkomon, hallgatok jó néhánynagyon hosszú másodpercet – még valaki azt hihet-né, hogy kéjesen élvezem a helyzetet –, de erről ter-mészetesen szó sincs. Megfelelően szíven üt a dolog,nem mintha az ember nem számított volna rá, ha


ismerte apámat, hiszen ezt hinni teljes képtelenség.És mégis, mikor itt van a pillanat, bekövetkezett azelkerülhetetlen, érzed, hogy a melledbe telepszikvalami üresség, és hirtelen elkezded sajnálni magad.

Mert a hír tulajdonképpen arról szól, hogy féligárva lettél, hiába rúgtad el a tizennyolcat. – Az a fél-eszű idióta – csavarod ki magadból keserűen a szava-kat, s megint csak magadra gondolsz és anyádra, éspersze nővéredre, aki valószínűleg még a hír súlyanélkül létezik ott, valahol a másik féltekén. Neked jutmajd a nemes feladat, hogy informáld. Gyűlölni fog,mikor kimondod a delejes erővel bíró szavakat, gyű-lölni fog, hogy nem lehetett ott, hogy nem vigyázha-tott az öregre. – Sok fatökű! – fogja visszavágni azimpulzusokat az éteren át a könnyeivel küszködve. –Most is csak lógassátok az orrotokat, és bőgjetek.

Repülőre ül, hogy megtegye azt az egész naposutat, amit máskülönben, rendes körülmények közöttis minden évben legalább egyszer megtesz.

Nagyjából a lejtő közepénél, kétszáz méterrel azerdő sávja előtt véget érnek a bokrok. Egy nyílt részkövetkezik, tele ínycsiklandozó füvekkel, édes, frisshajtásokkal, rügyekkel. Már egyre mélyebb az alko-nyat, most már nincs veszély talán – tétován állnakmég néhány percet a bokrok és a tövises bozót oltal-mában, aztán lassan, nagyon lassan kilépnek a nyíltterületre. Most nem legelnek, most előrenyújtottnyakkal, és örökké forgó fülekkel figyelnek; mindenérzékük lehetséges veszélyek után kutat. Még mindigsemmi. A szél rézsút fúj, a hűlő levegő lecsorog bal-ról a völgyön, de nem hoz semmi figyelemre méltót;egy távoli tanya füstszaga érkezik csupán nyomok-ban, de az nem zavaró, az ismerős, a ködös gyerek-kor megnyugtató egészébe épül. Minden mozdulat-lan. Már elnémultak a madarak is. Csend száll bok-rokra, fákra, füvekre.

Anyám a konyhában matat, megint dohog magá-ban. Nem figyelek, csak fél füllel hallgatom, hogyismét szid valamiért, talán azért, mert nem csináloksemmit sem ebben a házban, pedig fut minden; aztánegyszercsak, minden átmenet nélkül mondani kezdi.Pedig én már szinte meg is feledkeztem róla.Látszik, hogy akármilyen haszontalan embernek istartotta apámat, csak nem engedi még az emlék, mégezután a négy év után sem. Ott rág így is, úgy is aháttérben – s én most felszakítottam azt a megerő-södni látszó hártyát az emlékek fölött. Az öreget

látom ismét, amint hazatér, lerúgja vércsatakos cipő-it, s csak üldögél. Nem lehet két ép mondatot váltanivele. Valahol máshol van ismét. Erdők, hegyek, pata-kok felett. Csak itt nem, ebben az egyre feszültebb,egyre szomorúbb térben.

Egy szarvas szíve akár egy üres befőttesüvegbenzörgő darázs: a nyár hatalmas terében akkora ez azégitestre emlékeztető forma, mint egy szupernóva akozmosz végtelenjében. Néhány nappal ezelőtt a vöröscsontvelőben életre szökkentek azok a vértestek, ame-lyek majd egy erőszakosan ütött résen keresztül kifoly-va beszínezik a füvet, ahová beomlik a tehetetlen test,akár egy idegen, nem evilági űrhajó. A becsapódáskoraz energiagyűrűk végigszáguldanak az egész testen.Izmok viszik, idegek, vérerek és a nyirok az informáci-ót az agyig és a szívig, hogy elvégeztetett. A szövetekbénultan lebegnek át a semmibe. A lábak még egyutolsó iszonyú erőfeszítéssel fellökik a testet, fel az égfelé, aztán csak a vérhab íze érkezik a torokból, ésbugyog ki a vörös láva az orron át, vissza a mezőre,füvekre, fekete földbe. A nyitott szemgolyókra homálytlehel a halál. Ha jobban belenéznénk, még két közele-dő árnyék tükröződne bennük. Ha jobban belenéz-nénk, nem látnánk bennük sem jót, sem rosszat, semboldogságot, sem szomorúságot, csak az idő puha,megállíthatatlan teljesedését.

Egy lövés csattan. Úgy hasít bele a völgy lég-tömbjébe, mint egy pofonra felrántott kéz az arcba:erőszakosan, váratlanul. Az állatokban rémület.A fiatal ünő megtántorodik, tesz még két lépést,aztán a földre rogyik. A testvére értetlenül néz, nemszalad el, nem ismeri még, mit jelent ez a fülét sértőhang. Minden mozdulatából árad a riadalom, de otttéblábol esetlenül a földön heverő mellett. Aztánelcsattan a második lövés is. A fiatal bika felugrik,fel az ég felé, de mire visszaér a földre, tagjaibólelszáll az erő. Odarogyik, ahol a találat érte – néhányméterrel vérben rángó testvére mellé. – Szívlövés –mondja talán apám a lesen. Üldögélnek még néhánypercet. Langyos szél támad fel az egyre sűrűbb szür-kületben. Az elejtett vad magában múlik ki. Nezavard halálát. Egyedül van az utolsó perceiben alombsusogással. Ne erőszakold meg jelenléteddeltehetetlenné váló testének törékeny, intim terét.Töret kerül majd a golyó ütötte sebre. Frissen letörtgally a vérhabos szájba: utolsó falat. Levett kalapok-kal állnak az emberek.


Emlékszem a nővéremre, ahogy a koporsó mellettáll. Elnéz az összeverődött embertömeg felett, a kiskápolna ablakán keresztül, ki a szabadba. Hosszúfekete kabát van rajta és fekete nadrág. A késő ősz-ben már meglátszik a lehelet, az emberek fázósanhúzzák magukon összébb akabátokat. Én majdnem akoporsó fejénél állok, és pró-bálok minél természeteseb-ben viselkedni a tekintetekkereszttüzében. Mindegyre anyitott koporsóba kell néz-nem. Látom, amint nővéremszemére homályt lehelnek azemlékek. Nincs itt, most ősincs jelen, akárcsak apám,valahol emlékei rengetegé-ben kószál az öreggel.Anyám mereven áll, a falakatbámulja. A halvány, délutáninapfény megvilágítja arcát,kabátját. Csendes szigetekvagyunk a közöttünk átáram-ló embertengerben. Nemfogjuk egymás kezét, nemnézünk egymás arcába. Mégmindig éljük a magunkramaradottságunk felismerésé-nek iszonyatát. Új ösvénye-ket kell vágnunk egymás irá-nyába, tudom ezt. Egy halottemlékének kocsonyás tömbjén át készülnek majd azúj alagutak. Még nem látjuk egymást. Egyelőre adöbbenet utóhullámai vannak, és a vércsatakosruhák látványa, amelyeket anyám egy fekete nejlon-zacskóba gyömöszöl a baleset után. És az összetörttest.

Téglánként kell újraépítsük világunk.

Ahogy megemelik a testeket, hogy egymás melléhelyezzék őket arccal az erdőnek – a fáknak, ame-lyeknek eddig a nevük otthon volt –, vér csöpög ki anyitott szájból, az orrlyukakból, összekeni mindket-tőjük nadrágját, cipőjét. A fej mint groteszk harang-

nyelv lóg az ernyedt nyakon, a halál tehetetlenségé-ben szemérmetlenül kiterítkezik az állat. Apám cipő-jét vér borítja, nadrágjára is kerül egy nagyobb folt,a térd fölé. Száját összeszorítva mormol valamit.Cipelik az állatokat. Néhány perc múlva feltárják a

hasüreget, eltávolítják a zsi-gereket. Ezt már az autólámpáinak fényében teszik.Ott gőzölögnek a felesleges-sé vált szervek a kakukkfű-ben. Hej, legényke, / széplegényke, / kakukkfűért menja rétre – mondja talán apám,míg felkötözik a zsigereltszarvasokat az autóra.A kulacsból vizet töltenekegymás kezére, lemossák avért. Ahogy az autózúgáselhal, újra csend lesz azerdőszélen, háborítatlan,fekete csend. Az állatokvisszafoglalják az erdő teré-ben az emberek kihűlő jelen-létének riasztó illatú auráját.

Néhány mosás után –igaz, hogy nagyon halvá-nyan –, de még mindig lát-szik a folt. De az is lehet,hogy már csak én képzelemoda. Anyám felém fordul, és

legyint. – Csinálsz, amit akarsz, gyermek – mondja atekintete. A korszerű tisztítószerek kissé elroncsoljákaz anyagot – tehát feladom én is. Húsvéthoz közele-dünk. A tisztára mosott ablakokon keresztül bekan-dikál a Nap, anyám arcán mintha néha átfutna egy-egy halvány mosoly. Lehet ez látszat is, bár ma nemszurkál semmivel. Mintha nem is lenne a világbankeserűség. Dúdolni is elkezd, csak úgy halkan, szin-te magában. – Rendben vannak mindenek – gondo-lom magamban –, belebújok a barna foltos nadrág-ba, magamra kanyarítok egy könnyű kabátot, intek,és kilépek az ajtón, bele a langyos, tavaszillatú dél-utánba.


Willendorf II.

DOBOZI ESZTER

Behemót


Gyere, mondták, és ott állt Behemótmint gép a tarlón. Hány ház, hány világelférne benne! S hidegen hagyotta sok kerék, szíj, a csőrendszerek,

nem vonzott fenn a kormányos helye.Mint űri gálya, idegen maradt.Ellenségesen hasította szét– láttam – az éjszakát a művi fény.

A bűnök házában járva későbbébredtem rá a szagra: hát ez volt!Gépzsír s -olaj szaga kínozván őt,a gyermeket, mint a kor az elmét.

Zárkák, kazamaták rengetegénfolyt, torlódott a rendszer bűzeként,álmot, eszméletet, mindent fölélt,s csak a bírhatatlan tombolt helyén.

És most énbelőlem tör föl, árad,mint a gépzsír s -olaj szaga egykor,a rontott égre infúziókkalkötve fekszem, lelkemig ütötten.

Hószín átfut, sár fennakad

Szövöm fényszálakból hálóm,szitám kötöm fényhálóból,rázom-rázom, meghintálom,majd egyet ígyen suhintok,amúgy másikat suhintok,pörgetem és kocogtatom,átnézek rajta, ott látokporzó aranyfüstöt, jármot:kéklő ezüstfogaton jár,aki megidézhetetlen.

Mártom fejembe, s áthúzomaranyszitám koponyámon.Minden testem átszűrődik,látható s a láthatatlan.Átszűröm rajt’ velőm, csontom,át a sejtek sokaságát,tüdőm, májam, minden szervem:hószín átfut, sár fennakad.Hányszor születik a Bárány!Elég a Rossz gonosz lánggal.

DOBAI PÉTER

Úszómesterek kanálisvízben

(az itt olvasható e-mail nem azonosítható: [email protected])

Két rémalak szabadlábon. Feltételesen.Két befelé bandzsító tekintetű, önjelöltellenfél csoszog utánam, fájdalmas tájainrégi, bátor, hősi, sugaras, hódító, tiszta, túlélő tavaszoknak. Árulói a vivátos ifjúságnak! Önkirekesztett, volt, tűnt barátok arcánjegessé lett mosolyok, aljas arcukra száradtsár-maszk alatt… Kezükben hamiskártya… cinkes lapokkal játszanak, de sem szívükben,sem lelkükben, sem kóros személyük egyszálidegében: nem volt játékra készség sosem.Engem galádul, gyáván megrágalmaztak,rólam gonoszul hazudtak, júdáskodtak, jágóskodtak,nyíltan elveszejteni akartak, két senkifia,akiket vétkes működésükért megfizettek!Nevükre is merő önkínzás emlékezni. Demens-deluzív személyiségükstressz-örvényt, öklendés-kényszert provokál,görcsös kezükben ott van a billogot sütő vas,visszaeső, priuszos karrier-bűnözők:bérencei, lakájai egy bosszúközösségnek!Remegő célkeresztjük halálszögébeugyan hogyan s mivégre kerültem éppen én?!Gyűlölet, irigység, sors-görcs és félelem űzte őketellenem, de bűnös szövetségük célt nem ért, veszítettek.Freuddal szólva: Verdrängung, karakterneurózis,prepszichotikus kényszerneurózis s mindenekelőttsúlyos, sújtó, sebzett Minderwertigkeitsgefühl...feeling of inferiority . . . ön-túlkompenzáló, kórostényezők késztették e két figurát, e két báblényt ellenem:tortúrára, lélektámadásra, ideg-sebző diszkriminációra – – – Hideg, koholt „koncepciót” sziszegtek össze, bízvaabban az esélyben, mely a bűnözőket összetartja,amíg gaztettüket végrehajtják, miközben nem tudják,nem sejtik, hogy barbár működésükkel önmagukra,senki másra, csakis önmagukra vallanak,erről fog szólni maradék életük és tartós, hosszú haláluk!


Az „éppen” az majdnem minden(Sláger)


Ugye visszatérsz hozzám,Ha jön a heves, hősi nyár?igen – da – ja – yes – oui – si – várj

Ugye visszatérsz hozzám,Ha lombhalállal jön az ősz?yes – si – oui – ja – da – igen – várj

Ugye visszatérsz hozzám,Ha fehér csuklyában közelít a tél?si – igen – da – ja – yes – oui – várj

Ugye visszatérsz hozzám,Ha virágorkánnal végre eljön a tavasz?i d j y s o – – – várj

Óh, tudom, érezem, emlékezem:nem ment el tőlem soha senkisem! Éppen csak én nem vagyok már se célja, se terve, se jótevője önmagamnak, egy régi műtárgy lettema fejlődés múzeumában…Nincsen retúrjegyem,nincsen revolverem,bérletem érvénytelen,magamtalanságom betelni látszik.

Dal szól szól a dal

Weöres Sándorszeretett emlékében’kivel Szombathely ésSopron városábanvalaha réges-régentanuló éveimbenegyütt időzhettem

dal szólszól a daldal szólszól a dalcsak dalnoka nem szólalszól a daldal szólszól szól szól dal száll szól szállcsak dalnoka nem szólalszáll szól száll szól a daldal szól száll szállhív hív hová üzen mitszól a daloh tán nem is lett volnadalosa annak a dalnak’mit egyre mindegyre hallaszcsak lett eleve a dal maga

dal szól önmaga és fordul visszanagy időségek és szép térségek tűntek elüzenetes énekkel utolsó lélegzetteldal szól száll szól a dalhát te magad volnál dallamaannak a pannoni dalnak’mit messzi kintről távol kívülrőlmind közelebbről egyre beljebbhallani vélsz hallani remélsz hallani kérszhogy csend soha ne kövesse ama daltó dal szól szól a dal dalol a dal szállbárhová tévedsz bármi csend egyszerkörülvesz a dal szól szól a dal száll dalolutak kezdetén utak végén valahol aholmajd végre hogy mit üzen megértedszól a dal dal szól

LŐRINCZ GYÖRGY

A szív hangjai…

– Ő ki?– És ő?A szüleinek nem beszélt a lányáról.Gordon Mária Réka odahaza van a falujában, oda-

haza van a szülői háznál, nézi a falon függő fényké-peket, székelyruhás, csizmás férfiak és székelyruhás,csizmás asszonyok néznek le rá külön-külön és cso-portosan is. A férfiak többnyire bajuszosak, kalapvan rajtuk, fehér ing és lajbi, a nőkön csíkozott szok-nya, bársonyos, fehérrel csipkézett, fekete szegélyű,magas nyakú blúz. És fejkendő.

Mind hasonló és mind más! Gordon Mária Réka egy idő óta, pontosabban ami-

óta dolgavégezetlenül hazajött Budapestről, egyretöbbet foglalkozott a múlttal. És nemcsak az általamegélt és újra és újra átélt múlttal, a szülei, nagyszü-lei múltjával is. Az öröklött múlttal. Azt hitte, ha meg-ismeri a felmenői múltját, bármilyen is az, kiolvashat-ja majd belőle a gyermeke jövendő sorsát is. Hogymiért történik mindaz, ami történik? Van-e, s ha igen,mi a magyarázat? Mert épp ésszel hiába akarta kibo-gozni a sorsát, kutatása, keresgélése nem járt sikerrel.Emlékeiben nem talált senkit, még csak kirívó visel-kedésűt sem, akiket tetteik okán megőrzött volna acsalád mesélő emlékezete. Százszor és ezerszer issorra vette az apja és anyja testvéreit, a nagyobb csa-ládot, s kereste, kutatta, aki viselkedésével, vagy azarcába rejtett, titkos vonásaival nagyban különbözöttvolna az átlagostól, hiába. Többségük dolgos, csen-des, szelíd, vasárnap templomba járó ember volt, akikritkán kocsmáztak, még kevésbé duhajkodtak, kraj-cárt krajcár mellé kuporgatva gyarapítgatták a domb-hátakról lefutó szalagparcelláikat. Bolond vagy félke-gyelmű sem volt tudtával senki közülük. Egyhangú,szürke, megejtő sorsú emberek voltak mind, földbőlélők, nehéz, gondterhelt életűek. És akiket meg semőrzött az emlékezet? Lehet-e, kell-e beszélni róluk?Emberöltőnyi, századnyi idő után? Aztán egy nap –miközben sorjázta magában a rokonság arcait – átvil-lant rajta az is: és ha palástolják, titkolják? Eltitkolják,hogy ők, az utódok még csak ne is sejtsék, árnyék seessen rájuk? Hallgatnak róluk, hogy hulljon rájuk

csönd, s temesse őket egyre! Hisz, ki hivalkodna nyo-moréknak született esztelen gnómmal, vérfertőzöttel?És persze, hogy azok is születhettek a nagy világégé-sek, háborúk, pusztító járványok idején. Alatt. Utána.Amikor ritka az ép férfiember, sánták, nyomorultak,félkegyelműek nemzették az utódokat. Igen, gondol-ja, amikor felborul az idő és a falu rendje, miért ne tör-ténhetne meg mindez?

És ahogy befészkelte magát az otthoni csendbe,szótlanságba, mert mintha már elmondtak volnamindent, ami az életükről elmondható, úgy hallgatottaz apja is, s az anyja is, váratlanul azt kérdezte:

– Vannak fényképek a maguk nagyszüleiről is?Ott ültek a nyári konyhában, az apja az ablak alat-

ti padon, az anyja a kályha mellett a kicsi széken,mert valami titkos rend szerint, ha nem ebédelteképpen az asztal mellett, valamiért ez volt az ülés-rend. Az apja nagy, bütykös, kidolgozott, bőrkemé-nyedéstől tarkálló kezét imára összekulcsolva súlyo-san ráhelyezte az asztal lapjára, mintha sohase akar-ná felemelni onnan, s bámult szótlanul bele a csend-be! Vagy egyszerűen csak rákönyökölt az asztalra!És nézte a csendet. Az anyja pedig, aki társa voltennek a hallgatásnak, ott ült a kicsi széken, és varrtvalamit. Hirtelen, s talán kissé csodálkozva is, fölné-zett a varrásból.

– Vannak.– Megnézhetem?– Már miért ne nézhetnéd meg – nézett rá kutató-

gyanakvón, az orra hegyére csúszott szemüvege fö -lött rápillantva. – Miért is ne?!

Fölállt, bement a tisztaszobába, ahová csak halálidején vagy ritka ünnepnapokon járnak be, s rövidneszezés, szöszmötölés után az üveges kredencbőlegy régi, faragott dobozzal tért vissza:

– Tessék! Itt vannak, ni! Mind!Fölnyitotta a díszes faragásokkal tarkított dobozt

– ezt még az apád készítette –, hatalmas halom, régi,méreteiben is különböző, csipkézett szélű, megsár-gult fénykép volt benne. A családi múlt. Elfeledettpillanatok, elfeledett arcok, egykor volt életek.

A megőrzött múlt.Gordon Mária Réka nézte a megsárgult, kifakult

fényképeket, kutatta az ünnepélyes pillanatba rög-zült arcok, tekintetek mögötti ént, itt már színesebbés gazdagabb volt a választék. A falon függő fényké-pekkel ellentétben, ahol többnyire a szülei, nagyszü-lei fényképei – a közelmúlt – sárgállottak, itt kacki-ás, sorozás előtt álló fiúk, katonaruhás férfiak


Részlet a szerző készülő című könyvéből

támaszkodtak valahol egy műterem asztalához,lányok külön-külön, lányok csoportosan, pántlikávala hajukban, összefogózva. Ismeretlenek, ismertek, sköztük elvétve az ő és az anyja, apja képei. Mai öre-gek ifjan az elmúlt időből, aztán a halottak sokasága,arcok, tekintetek, gazdáiknak sírhantját is elmosta azidő, benőtte a zöldülő vagy fakuló gyep, sokuknakdülöngélő kereszt se vigyáz már az emlékezetből iselkopó neveikre. Szögletes vagy tatáros arcok, vidá-mak vagy komorak, méltóságosak, titkot rejtők, tit-kot tudók, pelyhedző szakállúak, vagy borotváltak,ránc se rebben sehol rajtuk. Szemek, ívelt, magasvagy széles, nyílt homlokok, redőtlen húsos ajkak,fény hull rájuk és csend. És Gordon Mária Rékátvalami különös magaemésztő vágy ragadja magával,hogy többet, egyre többet tudjon meg a fényképekegykori gazdáiról.

– Ő ki?– Ő? – vette ki a fényképet a kezéből az anyja,

majd eltartotta messze magától. – Ő az apád nagy-bátyja, odaveszett az első világháborúban!

– És ő?Kackiás katona nézett bele hetykén, kihívóan a

fényképezőgép lencséjébe, bal keze nagyujját aderékszíjba öltve, jobb kezével egy asztalra támasz-kodva.

– Ez az apád unokabátyja!– Ő hol van? Vele mi történt?– Mi történt volna, odaveszett ő is. Meghalt a fog-

ságban. – Tífuszban! – fűzte hozzá az apja is.– És ő?Fiatal, fénytelen szemű suhanc, tétova nézéssel.

Erre már nem is válaszoltak. A csönd megsűrűsödöttbennük, hallgattak:

– Tehát odaveszett ő is? – kérdezte.A két öreg szótlanul összenézett.– Ilyen sokan elhulltak, meghaltak, s mégis oda-

veszett az ország?– …– Vagy a háborúba meghalni mennek a férfiak?

A békétlenek éppúgy, mint a békések! A templombajárók éppúgy, mint az istenkáromlók?

– No, no – mondta az anyja. – No, no!– Azért vagyunk, mert vannak elődeink is! –

mondta ki az apja is a szentenciát.A két öreg hangtalanul összenézett, titkos elége-

dettség suhant át az arcukon, ő továbbkutatott, denem talált senkit, aki zavaros tekintetű lett volna.

Vagy bárgyú. Nem. Szomorú sorsú emberek voltakmind, két világégés foglyai, s bár ők még nem tudták,hiába néztek bizakodón a fényképezőgép lencséjébe,hiába hittek, reméltek, a halál ott volt bennük, a hátukmögött, egy széthulló ország fölöslegesen elhullókatonái ők, ott vesztek el mind Szibéria hómezőinvagy Doberdónál – értelmetlenül. Menekülések,pusztulások és újrakezdések a hátuk mögött, és halál.A nők úgy védekeztek a dühöngő halál és a betegsé-gek ellen, hogy szültek és szültek. Sokszor az ellen-ség magvaiból fogantakat is megszülték! Hullámzótemetők, dülöngélő keresztek villantak a fejében,emberek, akik éltek, szerettek. És ekkor hirtelenrájött, milyen semmi kis élete volt, milyen semmi kisszürke, sopánkodásokkal, panaszkodásokkal tarkítottélete van, a szülei, nagyszülei konok, ha kell, isten-imádó, még inkább istenkáromló élete, sorsa mellett.Mit akarsz, mit vallatsz te másokat, a mások életétGordon Mária Réka, mit? A te életedet vallasd, a teanyaságodat! De amikor már-már engedett volna alelkéből fakadó kísértésnek, hogy hagyjon abba min-dent, ne kutakodjon, keressen, az értelem felszikrá-zott benne, elhomályosított mindent, átvillant rajta:ha az egyetlen lányát elveszti, annyi, mintha az egészvilágot veszítené el. És ahogy elgondolta ezt, vissza-tért újra a jelen időbe, visszatért a múlt időbe, sor-sukba. És újra forgatni kezdte a kifakult leveleket, aszakadozott fényképeket. Kérdéseket tett föl, amelye-ket már rég fel kellett volna tennie. Az életéért, a szü-lei életéért. A múltért! Önmagáért. És most, előszördöbben rá, hogy talán a szüleinek nem csupán annyi-ból állt az életük, amennyit ő távolról, az emlékekködén át hitt s tudott. Amennyit ő elhunyó vagy reb-benő emlékezettel ismer belőle. Fennmaradásukkényszere rejtett s adott át olyan titkot is, sőt tapasz-talást, amely szembefeszült az örökös pusztulással.A hegyek, dombok, patakok völgyén rejtőzködőfaluk harangzúgása nemcsak halált, örömhírt is jelen-tett mindig. S a falu fölé magasodó Tatárdomb, bárjelképe a pusztulásnak, fáklyatüze s reménye is afennmaradt életnek.

– De hát maguk hányan voltak testvérek, édesapám?– döbbent meg egy nagyszámú, csoportos kép láttán.

– Mi? Nyolcan!Kint az ablak alatt paták csattogása és szekérzörgés

verte föl a Templom utca csendjét, szénával megrakottszekér próbált port csiszolni a portalan utcán. Fenn, aházak fölött a nap fennakadt a suvadásos dombhátperemén, árnyékot vetett a földcsuszamlásokkal s


mogyoróbokrokkal tarkított ölére. A völgykatlanbanlapuló falu alig lélegzett, s csak pislákolt a remény saz élet a patakmederrel kettészelt, keskeny s a déli naptüzétől égő szalagvölgyben. Az égboltra vetődvefénylett a régi mondás, a Küküllő fölött nem él megsem a kárász, sem a báró. Csak szegény s szegénységterem, és fa és kő. A házak zsebkendőnyi kertjei csakaszalták, s nem oldották a szegénységet.

– És maguk? – fordult az anyja fele. – Mi? – merengett el: – Élők, hatan!– Hogyhogy élők?– Akik felnőttünk, akik megmaradtunk!– S a szüleik?– A szüleink? – kérdezte az anyja, és újra elveszett

a múltba: – Ők tízen!– Tízen?– Igen!– Mind megmaradtak?– Öten.– És a maga szülei? Ők hányan voltak testvérek?– Ők heten!– Hisz akkor régebb mást se tettek az asszonyok,

csak szültek!– Csak szültünk és temettünk – mondta az anyja –,

csak szültünk és temettünk, mert az élet része a halál is.Majd hozzáfűzte:– Mert az életnek fenn kellett maradnia a járvá-

nyok, háborúk, betegségek ellenére, s ezt csak újabbés újabb élettel lehetett legyőzni lányom. Az életértdolgozni kellett, s a munkához kéz kellett. Fiú! Fiút,fiút szülj nekem, mondták az apák, fiút, fiút szülje-tek, mondták a királyok, mert a háborúkhoz férfikell. S az asszonyok szültek, ahogy természetes isvolt, fiút és lányt, mindenikből ugyanannyit.

Hallgatta az anyja szavait, s akkor felvillantbenne:

– S akkor mégis, én hogy születtem egykének,édesanyám?

– Mert RH-negatív voltam, lányom. Szültem én ishét gyermeket, mint más, de csak egyet, csak egye-dül téged szültelek az életre.

– A többiek mind meghaltak?– Igen.– Mikor?– Egy-kétnapos korukban. Egyetlenegy, Lacika

élt egy hetet…Nézte az anyját, nézte az apját, hát ezt hogy lehe-

tett kibírni? – gondolta. Hogy? Már-már rájuk is kér-dezett: – Maguk hogy viselték el mindezt? –, de

ekkor magától is rádöbbent, az életnek más értékevolt akkor, ahogy a halálnak is. Ahol a halál ott für-kész járványok és háborúk képében, ott más a halálés az élet viszonya.

– Beszéljen maga is, no, ne hallgasson, hisz eztmaga jobban tudja! – szólt rá az apjára az anyja.

Összerezzent. „Te jó Isten” – villant át rajta, hisz„ezek” magázzák egymást? Ezt hogy nem vettemeddig észre?

És hangosan is kimondta:– Maguk magázzák egymást?! Nohát, hogy én ezt

soha észre sem vettem.– Mert „itthon” voltál. És itthon ez volt a termé-

szetes.– Nocsak – mondta ő –, hogy maguk milyen okosak!De az apja nem figyelt az élcelődésére. Komo -

ruló, elsötétülő arccal mondta a magáét:– Mert ugye, ez itt hegyi falu volt, dolgozni kellett,

és kellett a munkaerő! Másképp kötött a szokás s arend, mint a lenti, apró, még árnyékuk sincs dombokközti, széles lapályon osztozkodó-nyújtózkodó, folyómenti falvakban. Ott az egyke volt a törvény, s a renda halál, ennek megfelelően szedte az asszonyok köztaz áldozatait! Ezért is itt a nagycsalád volt divatban.

Az almafa ágai mögött hunyorgó napfény betört aszobába, felcsillant, kihunyt. Most ő tett úgy, minthanem is hallotta volna az apját.

– És mindig magázta? – nézett az anyjára.– Igen. Ez volt a szokás.– A szokás!Már-már rákérdezett: amikor szeretkeztek is? –

visszafogta magát.– De hát maguk jártak el a faluból egyáltalán?!– Hát hogyne! Te is tudod!– Nem a háborúról beszélek! Kirándulni!– Hát persze! – mondta az anyja. – Minden búcsú-

kor átmentünk a szomszéd faluba. Hirtelen gyermekkori emlékek villantak az ünnep-

re készülés perceiről, mert jönnek a szomszéd falubólaz apja egykori katonakollegái, jönnek családostól,fogattal. S újra fölmerül benne, milyen keveset is tuda szüleiről, úgy viselkedett velük, mintha ők nem iséltek volna, mintha semmi életük lett volna, minthacsak az ő élete lett volna érték, és ő, maga mindentu-dó lett volna, mintha az ő életük nem adhatna semmitapasztalást, amit ő kamatoztathatna.

– Máskor nem?– Nem. Dolgozni kellett.– Azt tudom!


– A háborúban hány évig is volt?– Én, csak egyet! Leventeként!– Hány éves volt akkor?– Tizenhét!– Úgy tudom, fogságban is volt!– Igen!– Hány évet?– Négyet!Föláll, csakhogy megmozgassa a tagjait, elsétál az

ablakig, kinéz rajta, kint ásít a csönd, mozdulatlan azutcakép, hallgat, elgondolkozik, s aztán a semmiperemén, kulcsra zárta a benne elterülő csöndet,kezdte elölről.

– Ez ki? – kérdi és a dobozból, egy újabb fényké-pet vesz elő.

– A nagyapám testvére! – pillant rá a képre az anyja.– Ezt én sose láttam!– Nem is láthattad. Amerikában élt!– Miért nem beszéltek soha róla? – Miért beszéltünk volna? Nem jött soha haza,

egy idő után már nem is írt.– Akkor is!– Ment más is el, idegenbe?– Nem. De most már Gordon Mária Réka kutakodó szán-

dékában egyre eltökéltebb, nem hagyja magát, s föl-teszi azt a kérdést is, amivel kezdhette volna azegész beszélgetést, s kimondja a kimondhatatlant:

– Maguk véletlenül nem rokonok?!Az anyja és az apja, akik ekkor még nem értik a

kérdése értelmét először, báván összenéznek, minthamindketten a másiktól várnák a megvilágosodást,mintha csak azt kérdeznék egymástól: te ezt érted-e,asszony, ember? Talán még ízlelgetik is a szavakjelentését, aztán ahogy máskor is, az anyja rándulössze először, s mint akit áramütés ér, villanó sze-mekkel ránéz, s azzal vág vissza:

– Ha arra gondolsz, hogy nincs-e valami örökletesa lányod viselkedésében, akkor abbahagyhatod apuhatolódzást, mert tudd meg, nincs.

Elhallgat, mély lélegzetet vesz, elégedetten ránézaz urára, aki most a felesége szavai hallatán zavartanfészkelődik, lesüti a fejét, félrenéz:

– Igen, apáddal nem vagyunk rokonok! Ha már itttartasz, ilyesmire vetemedtél, akkor keresd inkább aférjed családjában!

Elhallgatnak. Az anyja sértődötten, magába süp-pedve varr, ő hallgat. Akárha képzelt vagy valósérvek után kutatna, úgy szöszmötöl gondolatai közt.

De még most, ekkor se azt mondja ki, ami fájdalma-san kikívánkozik belőle, ami már órák óta karcosanszorongatja a torkát: Ne haragudjanak rám, ne hara-gudjanak, hogy okvetlenkedem a kérdéseimmel, deHanga eltűnt! Hanem csak azt kérdi, mintha békülni,felejteni akarna!

– Mi hány évet éltünk a tanyán?És fölvillan a gyűrődéses, patakokkal szabdalt

dombháton, a bükkös hónalján meghúzódó ház.A ház fölött göcsörtös, százados bükkerdő feszítettbele az ég kékségébe, balra lent, a patakmeder szab-ta völgy kacskaringózott dombháttól dombhátig avízfolyást követve, szemben velük sziklákkal tarkí-tott fenyőerdő szegélyezte a fennsík peremét.

– Amíg iskolába kezdtél járni. Akkor beköltöz-tünk a faluba! Csak nyaranta mentünk hátra.

Ahogy kiejti a tanya szót, hirtelen megrohanják azemlékek is. Áradnak. Látja magát, látja az anyját, anagyanyját, nagyapját. Halkszavú asszony volt anagyanyja, szép, nagyon szép ember a nagyapja.Magas szálfaember, ahogy gyermekkorában atanyán mondták. Arányos testalkatú, ősz hajú, kékszemű. Fehér hajjal s nagy, fehér, magyaros, lecsün-gő bajusszal.

Valahányszor csak meglátta érkezni őt, a nagyap-ja abbahagyott mindent, szinte röpült feléje.

– Gyere, Réka királynő, szépüljek egy kicsit! –Aztán finoman, hozzásimította az arcát az övéhez,majd: – Na mit szólsz, Rékácska, szépültem?

– Igen, nagytata – mondta ő.De ami különös volt, sose látott ilyent, a nagyapja

tudta mozgatni a fülét is. Úgy mozgatta az arca izma-it, hogy a füle, ha akarta, előre meg hátra mozgott.

És kacagott hozzá.Mély, gurgulázó hangja volt. Mintha csöbörből

jött volna a hang, feneketlen kútból.De a legcsodálatosabb mindenek között mégis a

szeme volt. Kéksége az ég kékségének függvényébenváltozott. Reggel, amikor sötétebb volt az ég, söté-tebb, acélos volt a szeme színe is. Napközben élénk,ibolya. De változott a szeme fénye az időjárás szerintis. Egyszóval, csodálatos ember volt a nagyapja.

De az emlékezéssel egy időben átvillan benne az is:Kire hasonlíthat a lánya? Kire?

Ekkor eszébe jutott, hogy ő gyermekkorában csakjó akart lenni mindig. Csak jó! Valami furcsa, meg-magyarázhatatlan vágyat érzett, hogy segítsen, sezáltal örömet okozzon az örökösen dolgozó szülei-nek. Szinte kitalálta a szülei gondolatait is. Kiseperte


a házat, ősszel és télen fát hordott be, összesöpörteaz udvart, ha kellett. Arra gondolt, mit tettek a szüleimásképp, mitől voltak különbek, miért változott mega lánya viszonya őhozzá? Hisz ő még most, meglettasszonyként is csak tisztelettel, hálával és segítő sze-retettel gondol a szüleire. Mi változott meg az őgyermekkorától mostanig, hogy a gyerekek nemtisztelik a szülőket, önzővé, követelőzővé, hálátlan-ná váltak? A tegezés tette olyanná, amilyené őket?Azért tesznek úgy, mintha mindaz, amit kapnak aszülőktől, kötelező tett, s nem önzetlen szándéklenne? Talán azért váltak ilyené, mert ő odahazalátta, hogyan és miként dolgoznak a szülei, s a lányameg a vele egykorúak nem? A munka helyszínekiköltözött a családból, távolivá vált, ismeretlenné?Ő szinte várta, hogy segíthessen a szüleinek a mun-kában. Amikor megismerkedett a munkával, megta-pasztalta a fáradtságot is, amit a munka jelentett? Éshányszor látta a szüleit szomorúan, s osztozott gond-jukban, mert odahaza a családban nem volt egy lejüksem, miközben a lánya mindezt soha? Megtanultak akicsinek is örvendeni? Hol változott meg a századosegyensúlyhelyzet teljesen a gyermek javára? Hogyma már csak elvárásai vannak, s kötelezettségeinem? A kötelezettségekről, feladatokról tudomást sevesznek, s nincs hatalom, amely változtatna ezen?Abból következik mindez, hogy a szülők túllicitáljákegymást?

Ezt nem tudta önmagának se megmagyarázni. Hiszigyekezett önmérsékletre nevelni a gyermekét ő is.Úgy hitte legalábbis, hogy nem volt sem különb, semrosszabb, mint a többi szülő. Akkor meg hogy jutottebbe a vigasztalan helyzetbe? Egyszerűen az illem s akövetkezetes mértékletesség kiment a divatból? Agyermeknek a munka látványa hiányzik? Hisz mit láta gyermek manapság? Hogy a szülő miként s hogyandolgozik, azt nem látja, egyszerűen csak azt, hogyamikor odahaza vannak, nem dolgoznak semmit,miközben neki tanulnia kell délután is, egy olyanvágyért, amit többnyire nem is ő álmodott magának?

Nézi a falon függő fényképeket, az ölbe ejtett nagybütykös kezeket – ezek hiánya lenne a tiszteletlen-ség? A múltjába révedt, és a távoli, egykor volt világ-ból jöttek és jöttek a képek. Pipáló ködök, foszladozóbárányfelhők szegélyezték a fennsík peremét s nagy,súlyos hóhullások, amikor az alázúduló hótól látni selehetett. Igen. Még az anyja szerint is ügyes, talpra -esett lány volt. Aki sose félt semmitől. Ráadásul fel-találta magát minden helyzetben. Az anyja szerint

„vágott az esze, mint a borotva”. Pedig furcsa, hie-delmektől, babonáktól átszőtt világ volt az, amelybenéltek. A felnőttek beszélgetésekor csak úgy röpköd-tek a boszorkányok, gonosz, csúf arcú törpék, hogy asárkánykígyókról vagy a hétfejű sárkányról ne isbeszéljünk. A házuk fölött – a völgykatlan itt tárta kimagát a fénynek – hatalmas bükkerdő borította adombhát meredélyét, éjszakánként megelevenedett,susogott, sóhajtozott az erdő. De sose félt. Pedig sok-szor hagyták magára, s nemcsak nappalra, éjszakárais. Még ma is látja magát öt-hatéves kislányként,ahogy játszik a tanyai udvar előterében, nagy ormót-lan bakancsokkal a lábán, mert két-három évre előrevették a cipőt, hogy ne nőjék ki egyik évről a másik-ra. Látta magát, ahogy az anyja elindítja a hátára tetttarisznyával, hogy kenyeret vigyen a nagyerdőn át anagyszülőknek. Akik egy távolabbi tanyán éltek.„Papónak” meg „nanyónak”, ahogy ő hívta őket.Látta az anyját is, akkori, régi szép arcát, csupasz,szőkebőrű húsos karját – szőke magas asszony volt,szőke bőrű, kék szemű –, hallotta a hangját is:

– Biztos, hogy nem félsz, kislányom?– Nem, nem anyukám – válaszolta büszkén. – Én

sohase félek.– Tudom kincsem, tudom, de mégis!Valójában annyira kicsi volt, hogy még nem ismerte

a félelmet. És nem tudta azt sem, mitől kellene félnie.Nem ismerte a vadakat, az élet és halál összefüggéseit,a fájdalmat. Nem ismerte a környező világ rejtett titka-it, feltáratlan csodáit, semmit. Csak a közvetlen tájat, azudvart borító füveket s a környező fákat, hogy a nappa-lokat éjszakák váltják, s éjszaka csillagok ülnek a fákhegyére, s hogy valami titkos, hatalmas, végtelen sze-retet, öröm árad minden iránt belőle, az iránt is, amit lát,s tapasztal, s az iránt is, amit nem, vagy csak érez, ésárad minden irányból felőle. Tetszett az is, ahogy a fel-nőttek rácsodálkoztak, ha egyedül látták.

– Hová mész te, babszem? Vagy, hová viszed te,nagy tarisznya, azt a kicsi leányt?

– No, itt ez az ösvény – mondta az anyja, aki elkísér-te a kerten át egészen a patakon túlra, ahol a dombháttérdén kúszni kezdett a bokrok közt a gyalogösvény abükkös fele –, erről nem szabad letérned soha. Nem kellmást tenned, csak menj és menj az ösvényen – mondta.– Az ösvény majd magától odavisz nagyapádékhoz.

– Tudom – húzta ki magát –, hisz már voltam ott.Átmegyek a nagy, sűrű erdőn, s már ott is vagyok.

– Ott, ott. Csak ne kezdj játszani sehol, s ne feled-kezz meg a tarisznyáról! – mondta az anyja.


Ősz volt, buja színekben pompáztak a fák. Mársárgultak a bokrok levelei, a mogyoróbokrok sötétbarnáját sárguló nyírek tarkították, fent, fennebb, akapaszkodó hátán vörösbe hajlott a bükkök barnája,zöldellő fenyők színezték!

Az ösvény ott kanyargott végig a patakmeder fölött,a dombkaraj oldalán, kövek, kiálló gyökerek tarkítot-ták. Lentről felhallatszott a patak csörgedezése, azösvény két oldalán neszeztek a fák halkan, finoman.

– No, ösvény, velem aztán ne játssz, be ne csapj!Nem bántalak én, csak megyek rajtad szépen, jó? Deaztán odavigyél nagyapóhoz meg nagyanyóhoz!

Aztán megszólította a fákat is. Ekkor már emel-kedett a dombhát, egy-egy bokornál, furcsa, göcsör-tös ágú fatörzsnél megállt, nézte-nézte őket, aztán:

– No, hát – mondta –, hogy te milyen bozontosvagy! – Majd: – El is nevezlek, mostantól te leszel aBozontos fa. Megértetted? – Miközben nézte őket,egyre több fa vett fel valamilyen különös alakot: – No,te fa! Mostantól Te vagy a Csikófa! – mondta egy vas-tag száraz ágakkal nyújtózkodó fának, amely ágaivaláthajolt az ösvény fölött, s lóalakot vett fel. Egy kószafenyőfán mókus ugrált, rászólt a fára: – Mától te leszela Mókusfa. Értetted?!... Hé, te – mondta a göcsörtösbükknek –, te miért nem vagy sima, mint a másik?…Miért van annyi sok ág rajtad, te gyertyán! Tégedezután Bokrosfának hívlak, hallod. Te pedig Csipkefaleszel – mondta a tövisbokornak. S mert meg akartafogni az ágat, az pedig megszúrta: – Van szíved, te fa?...Rebbenőfa, pislogófa! – mondta a nyárfának, amelynekminden szélfuvintásra csak úgy rebbentek a levelei.

Még később leállt a kövekkel is beszélgetni:– Kutyakő, te, nehogy megüsd a lábam!Ment a hűs, árnyas kaptatón, s mikor elfáradt,

rászólt a tarisznyára. – El ne menj, csak lemegyek a patakhoz inni egyet.Elindult a patak fele, visszaszólt: – Itt maradj, jó?

Mindjárt jövök – fordult vissza, még akkor is, amikora patakmeder mellett állt, s húzni kezdte a cipőit.Hallgatta a neszező erdőt, a susogó fákat, csodálatosvolt, ahogy mondott, csacsogott, csilingelt a patak.A víztükörben játszott a fák árnyéka, az ágak közt alá-hulló fény játékosan csillant a vízben. A színek csakúgy tobzódtak. Nézte őket, tarajos, fehér fodros víz-hullámok rohantak el, le a házuk fele:

– Vigyázz, víz – mondta –, mindent tudok rólad, haelmondod anyukámnak, én is beszélek rólad! –Először csak a lábujjait mártotta bele, aztán bele islépett. Langyos, puha, simogató volt a víz a partszélen.

Megmosta a lábát, majd játszadozva tapicskolt a part-szegélynél. Itt melegebb is volt, a kövek meg csúsztak,hozzásimultak a talpa szívéhez. Egy kisebb, part mentitócsában, ahová besütött a nap, meglátta az arcát is.Elgyönyörködött magában! – Szép vagy, kicsi Réka –mondta. – Milyen sűrű a hajad! – Aztán bennebb ment,a tenyeréből tölcsért formálva ivott. A hűs, hideg vízsimogatta a tenyerét, ahogy belemerítette. Sokáig ját-szott így, már-már meg is feledkezett, hogy hová indult.

– „Lizike”, rossz vagy! – szólította meg magát is,mert a nagyapja s nagyanyja valamilyen oknál fogvanéha-néha Lizikének hívta. – Nagyanyó vár. – Éselképzelte azt is, amikor majd megérkezik.

– Egyedül jöttél, lelkecském, egyem azt a csöppszívedet, anyádnak hogy volt lelke elengedni csakúgy magadra? – csapja majd össze a tenyerét.

– Nem félek én – mondta magának –, tudom az utat.Neszezést hallott, fölnézett arra, ahonnan jött a

hang, s hát mit lát? Tőle pár méterre a patak partjánott volt a lovuk, a szelídbarna Ráró!

– Ráró, hé – kiáltotta –, itt vagyok, ni! Én vagyokRékácska!

De a ló nem vett tudomást róla. Egy pillanatra föl-kapta a fejét is, hosszan, nagyon hosszan nézte, majdújra ivott. De amikor elindult feléje, s már közelrőlszólítgatta, megriadt. Egy nagyot ugrott, majd csör-tetve beszaladt a sűrűbe.

– Hé, te! Ló! Nem ismersz meg? – kiáltott utána.El is panaszolta, amikor kiért a hegytetőre, s meg-

látta a nagyanyját:– Láttam a Rárót, s nem ismert meg! – mondta.– Hol? – csodálkozott rá a nagyanyja.– A Kutyakőnél – mondta. – Lent a patakmederben.– Milyen kőnél? – nézett rá a nagyanyja. – Az hol van?– A Csöndszigeten felül egy kicsivel. S mert látta,

hogy a nagyanyja még mindig nem érti: – Ahajt ni, aCsipkefa után!

– Jól van, no – mondta a nagyanyja –, értem már!– Majd: – Anyád megbolondult, hogy el mert enged-ni így egyedül?

A fejét a melléhez vonta, szorította.De nem mondta meg, hogy amit a patakban, a

lovuknak, a Rárónak hitt, az őz volt.– S nagyapó? Papó, hol van?Nagyon szerette a nagyapját. Valahányszor csak

meglátta őt, bármilyen munkát végzett is, rögtönabbahagyta, a térdére ültette, s miközben ringatta,ahogy mondta, elgyönyörködött benne. – Gyere,Lizike, egy kicsit csücsüljünk! – mondta.


– Eridjen, no! – mordult rá a nagyanyja a nagyap-jára: – Ne bolondítsa azt a gyermeket!

De bolondította ő maga is. Ahogy meglátta a bok-rok közül előtűnni vékonyka, bakancsos alakját, márkente is a zsíros kenyeret, s cukrozta. Azzal várta.

– No, találd ki, mit adok neked, Lizike? – mond-ta. – Lám, no, kitalálod-e, kicsi Réka? – Majd: –Máskor, ha állatot látsz, ne barátkozz! – fűzte hozzá.– Ugye megígéred?

– Meg, meg!– Ne szólintgasd és ne közeledj!– Jó, jó!– De így legyen, hallod, ne közeledj! Csak kiálts

rá jó erősen!Idáig ér az emlékezésben, amikor váratlanul

kimondta az addig lehetetlentnekhitt szavakat:– Hanga eltűnt!– Ki? – kérdezte elkerekedett szemekkel, sötétülő

arccal az apja, mintha nem hallotta volna jól: – Ki?– Hanga!– Hanga? – nézett föl rémülten az anyja. – És nem

vár választ, felel is rögtön rá: – Az nem lehet igaz! –mondja.

– De!– De hát hol?– Budapesten!A varrnivalót az ölébe ejti, belebámul a szoba

csendjébe, majd megrebbenve, de erélyes-kimértenazt mondja:

– Itthon el ne mondd senkinek se! – Maguknak sem akartam!– A Karda Emmáé is eltűnt! A Rozi! – szólalt meg

az apja. – Elvitték kurvának!– Először azt mondták, táncosnőnek viszik, s

aztán ez lett belőle!

– Itt dicsekedett le s fel, és lám!– Ami rossz volt odaát, mind átért ide is – mond-

ta az apja –, csak a jó nem akar.– Mintha ördöge lenne a világnak, csak a rossz

árad!– Sejtettem én, hogy valami takargatnivalód

volt a vallatásoddal! Már a múltkor is mondtamapádnak: ez a Réka valamit takargat! De hát ő úgyhisz neked, mint az imakönyvnek, nem lehetbeszélni vele. Pedig mondtam: hát nem látja, hogytönkrement, milyen rozoga? Ma ilyenek mind,válaszolta, nem látja, hogy a nadrág nem éri afenekük egynek sem!

– Nem takargattam én semmit, csak nem akartama magam gondját a maguk nyakába varrni. Nemakartam tetézni a tornyosuló bajt! A mi szegeskeresztünket a maguk vállára tenni, hogy a bánatfészket rakjon a maguk gondjaiban is. Hisz néhamár-már olyan voltam, mint a holdkóros!

– Csak el ne mondd senkinek – rezzent magáhozújra az anyja –, a föld alá süllyednék. Annyit dicse-kedtem.

– Azért is nem mondtam… Elpusztítom magamszégyenemben, mert nem maradt más semmi hátra.Tamás olyan gyenge, mint a hajló fűszál, tőle, nemvárhat vigasztalást, oldást az ember, ha csak teheti,somfordál ki a lakásból. Úgy tesz, mint aki elfoglalt-ságot keres magának, holott tudom, alig várja, hogykiosonjon a kapun, fölhajtson egy pohárral.

– Ó, te szegény – mondja az anyja –, hát miért nemjöttél már eleve ide, elfelejtetted, hogy ki szült, hisz hasoha, sehol nem lenne helyed, itt akkor is lenne…

– Gyere csak, gyere, nemcsak a szeretetet kellmegosztani, ha baj van, a gondot is, lányom! – fűzihozzá az apja.


Kísérlet No2

LACKFI JÁNOS

Emberszabás(Az érző)

Nem is sejted, mi megy végbe ilyenkor bennem,vagy pontos tudomásod van róla, csak nem érdekel,mész a magad útján fütyörészve, mindig is ilyen érzéketlen voltál, gyanakodnom kellett volna,amikor még udvaroltál nekem, és elsétáltunkamellett a felfordult gerle mellett, piros lábai égremeredtek, fél szárnya legyező-formán kinyílt, feje nem volt, csak véres nyakcsonk a helyén, fotó-pontossággal vésődött belém minden részlet,lehunyom a szemem, és ennyi év után látommagam előtt azt a szerencsétlen madarat,ha akkor kérdi bárki, nem tudom megfogalmazni, mit várok tőled, de ha valóban az lettél volna, aki vágyaimban, hát magadhoz vonsz és átölelsz, szünetjelet teszel ki a kettőnk történetében, majd szó nélkül kézen fogsz, sarkon fordulsz velem, fájdalmam és az ismeretlen, új úti cél sejtelmesmámorában úszva követlek, tudom, hogy mindenúj útra tér, gyertyafényes, intim teázóbankötöttünk volna ki, egymás kezét fogva, elgyászolvamindazt, ami pár dekagramm ismeretlen madárbabelefér, testnek romlását, rettentő magányt, felszámolt gyerekkort, macskamód ránk leső időt,előre és utólag mindent, talán még a teához kapott keksz is a csésze peremén marad, ehelyett vonszoltáltovább érzéketlenül a török vendéglőbe,vadállat módjára tömted magadba kettőnk girosszászétszabdalt galambhúsát, kifordult a gyomromtőle, kifordult egész lényem, nem kellett kedvencem sem,a joghurtos padlizsán, vállat vonva bekebelezted azt is, nem lestél be a színlelt, de közömbösséged miatt valósággá élesedő fejfájás kulisszái mögé,ha nem így lett volna, nem bántanál meg folytonszilánkos szavakkal, birtokló mozdulatokkal, perverz célzásokkal, nyers paranccsal, társaságbanrovásomra elsütött élcekkel, nem játszanál összehátam mögött a gyerekekkel, anyámmal, minthaklinikai eset lennék, látnád, hogy lenyúzott bőrrelállok és vacogok a semmi közepén, és minden érintés felrobbant.


IANCU LAURA

Boldog II. János Pálhoz


Elhiszem, atyám,hogy a Vatikánkétezer évekékülő vállánnem fért több rőzse.

104 utadonörvényt kavartál.Miféle békéthittél, nem tudom,szláv szívvel, vakon.Két zabolátlan,örök háborút gyűrűző folyótintél asztalhoz, és követeleda kézfogót azÚr vacsoráján,népek s vallásokbús lakomáján.

482szentet avattál,boldogjaid közt13-38 lélek,reggeltől estig nyelvén az ének.

Galilei ésa protestánsok,a holokausztés a keresztesháborúk, végüla zsidók lázasárvái, atyám,megbocsátottakharagjuk napján.

Elhiszem, atyám,1054jaj, a szakadás szégyenfoltja fájtneked. TrónfosztottÚr szolgáinakhű szolgálója,ellátogattálRomániába,kétszer a szomszédMagyarországra.Jaj, elnémuloktetteid láttán!

De lám, most hallom:csodát, csodát vára Vatikán, hogyszentté avasson.

Nem tudom, atyám,van-e még idő,s félsz-e még vajonkeresztet vetni, amolyan áldástosztogatni a Szeret-menti nyíltsírokra, hol atúlélők néma szava nem énekés nem hozsanna.Pólyába takartmind. Légy óvatos!Hazájuk fehérlepel, álmukbóljaj, ne riaszd fel!Kereszteld, ha él!Meghalt? Temesd el! Félsz-e még vajon,vagy már csak hiszel?

Örökség a határon

Ma este könnyebb lesz. Könnyebb.Hetedik napja mondom,egyre közelebb vonszolomotthonról hozott ólomkeresztem,és többé nem leszek idegen.Nagy tél volt akkor is,amikor befújta nyomodat a szél,hozzám nőtt, elvadított az ébrenlét.

Hány szóval mondtam,hogy kereslek,hány istennek volt érkezése,világtól világig tartott szülőföldje,népet vert, határt gombolt le,mintha csak téged kerestetneHeródes, a helytartó.

Hová menetelnek, akikkinőtték hazulról hozott rongyaik,az igéket, az ólomkeresztet?Sokadik napja, egyre közelebbviszik, de meg nem érkeznek.

Újabban

Hazakísérem minden esteA bőgő földet ringató anyámat,Újabban nem tudja, hol keresse,Hol találja a szülőházat.Szőnyeget hajt az unott hóesés,Ha keze volna, fehérbe takarná,Egy szál ingbe, hogy megfagyjon, ésReggelre harmattá altatná.A kapuban még megölelem.Ágynak esik, és értem mond imát.

Kit őrzök? – kérdik. Azt felelem,Hogy megvirradjon, az éjszakát.


FEKETE VINCE

Vargaváros

A vesztesek

Jöttek a vesztesek, megérkeztek a vesztesekhosszú sorokban, ott toporogtak már a kapuknál,már a város kapuinál voltak, ott toporogtak, olyanvolt a szemük, mint a kiszáradt kutaké, olyan volt a ruhájuk, mint a vetkőző vadak bundája, elővánszorgottegy vézna öreg közülük, elővánszorgott egészen a kapukig, halkan kopogott rajtuk, halkan megverte asúlyos tölgyfakapukat, kik vagytok, kérdezték bentről,kik vagytok, és mit akartok, mi vagyunk a…, mi vagyunk…,válaszolt az öreg, nyissátok ki a kapukat, annyi év után,lám, hazajöttünk, várjatok, szólt egy hang belülről, várjatok,majd suttogás, ideges beszéd hallatszott a falakon túlról,aztán visszajött az, aki az előbb szólott, menjetek innen,járjatok békével, nem innen mentetek el, nem voltatok soha e város lakói, nem ismer senki titeket, menjetek csakaz utatokon, ma nincs kapunyitás, mondták fentről, afalakról, csak holnap lesz, csak holnapután lesz, csakazután lesz, nem tudunk várni holnapig, akkor menjetek,mert holnap se biztos, és holnapután se biztos, és azután sebiztos, és akkor megfordultak a vesztesek, megfordultaka súlyos szekerek a nagy, abroncsos ládákkal, megfordultaka vesztesek a földig érő báránybőr bundáikban, posztószárúcsizmáikban, felkapaszkodtak a láncokkal rögzített vásáros ládákra, a kóberes szekerek tetejére, a ténsasszonyok a két-személyes szekérládákra, a szekeresek mellé, a szekeresek elkapták a saroglyáról a gyeplőt, megbökték a báránybőr sapkát a fejük búbján, és a lovak közé legyintettek azostorukkal, azok pedig indítottak, a szekerek csikorogva mozdultak, az egyik lemaradt fickó kivált a kapuk előtti csoportból, elkapta a saroglya végét, s egyetlen szökkenéssel a ládák tetején termett, majd elfészkelődve a menetiránnyal ellenkezőleg, szomorú arccal búcsút intett a falakon állóknak, micsoda egy népség, micsoda egy népség, hallatszott bentről, a falakról, mialatt csendes sorokban a vesztesek a százados hegyeik felé elvonultak.


A világ menete

Meg akarták érteni avilágot és annak a menetét,de nem lehetett kivenni semmitaz apró, érthetetlen ákombákomokból,ami a lapokon volt, próbáljuk másképp, mondták, próbáljuk másképp, visszhangozták sokan, van-e egyáltalán valaki, aki értené, kérdezték többen is, kérdezték most már nagyon sokan,néhányan jelentkeztek, de csúfos kudarcot vallott mindenik, nem is betűk ezek, hanem rajzok, mondtáktöbben, nem is betűk, akkor jelentkezettegy vénséges öregember, kezébe vette alapokat, hosszasan silabizálgatta a betűket,elmélyülten gondolkozott, majd halkanmegszólalt: a világ menete, fiaim, de akkorhirtelen egy erős szél jött, és felkapta mind apapírlapokat, ott szálltak, röpdöstek a városfalai fölött, nézték mindannyian, a világ menete, a világ menete, ismételgették,a világ menete, fiaim, és néztek az elszállópapírlapok után, olyan hangerő jött, hogypercekig nem lehetett hallani semmit, csakaz öreg száját lehetett látni, ahogy mozgott,ahogy némán beszélt.

De hova?

A főtér körül a fák, a bukszusbokrok s azépületek alkonyi fényben úsztak, amikoraz evezők a hullámokba csaptak, gyorsabban,szólt a parancs, gyorsabban az evezőkkel, s akorbáccsal végigcsapott a meztelen hátakon,mert az életben oda nem érünk, a szél is felkelt, a hullámok is egyre nőttek, oda kell érnünkhajnalig, oda, mert ha nem, de hova, de hova,kérdezték az evezősök.


BALÁZS GÉZA

A néma falu

Falusi pihenésre hívják a városi ismerősöket azAggteleki-hegység egyik eldugott településére.Tiszta levegő, csönd, nyugalom. Pompásan felújítottrégi ámbitusos parasztház, udvarán csodának számí-tó, négyfunkciós, egyszerre kemence, tűzhely, füstö-lő és grillező, egykéményes kerti tűzhely. Készül akenyérlángos, a kemencében főtt húsleves, a szé-kelykáposzta, a rántott nyúl, a petrezselymes krump-li. Étvágygerjesztő után falatozás a friss levegőn,koccintgatás, történetek a faluról, mely a hőségbennémán öleli körül a városi társaságot.

Jó, egyben nyomasztó itt a csönd. Reggel nemébreszt kakasszó. A faluban alig akad csirke éskakas, disznó és tehén még annyira se. Bár itt aközelben még kísérletezik Józsi bácsi tehenekkel, dea tejet nem tudja eladni, a húsát is csak a szlovákokveszik meg, majd feldolgozva visszahozzák. Nemcsak a tejjel és a hússal van gondja. A harmadikszomszéd, visszatelepült városi, aláírásgyűjtésbekezdett, mert hogy a tehenekre jönnek a legyek. Aföldet kevesen művelik, a szőlők elgazosodtak, akarókat eltüzelték. A földek nagy része soha nemlátott városiak birtokában van. Még a kilencvenesévekben a kocsmában nekik adogatták el a falusiak akárpótlási jegyeket. Állítólag azért veszik föl az álla-mi támogatást, hogy ugaron tartsák a földet. A kis -kerteket alig művelik. „A barcikai Tescóban olcsóbb.”

A falu kihalt. „Mit csinálnak az emberek egésznap?” – kérdezi a városi a rántott nyulat rágcsálva.„Nézik a tévét, és várják a segélyosztást.”

Mindenki munkanélküli vagy nyugdíjas. „Mirelenne leginkább szükség a faluban?” Munkára, fele-lik, szociális üzemekre, ahová az emberek elmehetnekdolgozni. Nemrégiben Edelényben varroda nyílt,négyszer jöttek el a faluba munkaerőt toborozni, denem ment senki. „Majd fogunk buszozni hajnalbanEdelénybe.” A szomszéd fiú elment Németországbamunka után, de két hét múlva visszajött. Ezer forintosórabérért sem hajlandó senki rendbetenni a kertet.„Négy meggyfa termését kínáltuk a kocsmában üldö-gélő munkanélkülieknek: szedjék le, a fele az övék,senki nem jött. A ház felújításához Jászberényből hív-tunk kőműveseket, akik reggel 6-kor kezdték a mun-kát. A faluban megszólták őket: ki az a marha, aki reg-gel 6-kor kezd munkához?”

A fagylaltnál tartanak. Autó fordul az éppen mostcsatornázott, ezért kicsit buckás utcába. Hangszórónhirdeti, hogy megérkezett a friss zöldség. A várositréfának szánja: „Virágot is árulnak?” Persze, virágis kapható. Ahogy fogy a bor, sorban jönnek a dudá-ló autók: friss kenyér, gázpalack, krumpli, mozgósüti. Néha vietnami halat is hoznak. Lemegy a nap, aszomszédban felsivít a fűnyíró. Amikor szünetel,hallani, hogy a másik szomszédban dörömböl a lako-dalmas zene.

Séta a faluban. Ez itt a bolt. Nehogy azt gondoljavalaki, hogy hatkor nyit, ez csak fél nyolckor. Előttesenki nem kel fel a faluban. A városi ember napilapotvenne. Szombaton nincs posta. Egyébként sincs napi-lap, esetleg Kiskegyed. A szomszéd faluban még postasincs, nemhogy újság. Harminc kilométeres körzetbennem kapható napilap. Mi épült itt az utóbbi években?Semmi. Két mozgássérült parkoló, valami támogatás-ból. Egy mozgássérült van, persze kocsija nincs.

A legyek pimaszkodnak, rászállnak a maradékra.„Ne gyűjtsünk aláírást a tehenek ellen?”

Azt mondták, hogy a rendszerváltás egy-két év, agazdasági rendszerváltás egy-két évtized, a kulturális-szellemi rendszerváltás legalább egy emberöltő.Legalább egy emberöltő. De ki gondolta volna, hogyvisszafelé?

A záhonyi fordulat

A fiú 1956-ban kivándorolt szülők gyermeke.Svájcban született, ott járt iskolába, egy bankbandolgozik, szépen, bár kis akcentussal beszéli amagyar nyelvet. Egyedül él, jól keres. Egyszer szü-lei magukkal hozták Magyarországra. Fölfedezte,hogy vannak ebben az országban távoli rokonai,ismerősei. Az ismerősök meghívták egy Tisza-túrá-ra. Nagy bátorságnak tűnt az elkényeztetett fiút ameglehetősen nomád körülmények közé elhívni.A Tisza-túra ugyanis maga a „vadregény”: erőpróbaa természettel, némi nomád életmód, olykor lemond-va a melegvízről, a nyugalmas alvásról.

A fiú jól érezte magát. Az út végén azt mondta,hogy máskor is jön. És jött következő alkalommal is.A Tiszán evezve, az esti tábortüzeknél most márkifejtette, hogy itt megérzett, megtalált valamit, aminagyon hiányzott neki. Nehéz szavakba ölteni.Feloldódott, kezdett barátságokat kötni.


A harmadik túráján történt, hogy a hosszú egye-nes szakaszok napján, Záhony felé közeledve azegyik pesti túratárs azt mondta, hogy a híd után, abójánál, a hármashatárral szemben várják a barátai.Kikötnek ott egy órára, kicsit beszélgetnek, koccin-tanak, s csak utána mennek tovább.

A svájci fiú is velük tartott. A bójához közeledve nagy sürgés-forgásnak voltak

tanúi. Egy csapat készítette elő az agyagos lejárót, egymásik csapat fenn állt a parton, színes ruhákban, fény-képezőgépekkel, pálinkákkal, mintha Kolumbuszékvagy maga Marco Polo érkezett volna. Persze, szintemindegyik hajóson „póló” volt. Ha nem is Marco…

Csak egy kis időre állnánk meg, szabadkoztak, denem volt menekvés. El kell menniük a közeli bungi-ba, ahol egy kis vendégség várta őket.

A vendégség nagyon szép magyar szó. Benne van-nak a vendéglátók, azok, akiket vendégül látnak,együttesen a vendégsereg, no és a lakoma. S ha mármagyar vendégség, akkor természetesen gulyásleves,ha Tisza-mente, akkor sokféle hal, és pálinka, és ukránsör, és különféle konyakok… És találkozás kisvárdai,záhonyi, tuzséri ismerősökkel, gyerekekkel és nyugdí-jasokkal, a Tisza-könyök kulturális életének szervező-ivel, beszélgetés, anekdotázás, fényképezkedés. Köz -ben elkomorult az idő: felhősödött és cseperegni kez-dett az eső, s felhős gondolatok is előjöttek: csökkenő

gyermeklétszám, bezárásra ítélt iskolák, művelődésiházak, felszámolt üzemek, elbocsátások, munkanélkü-liség. A vidám vendéglátó csapatban is vannak munka-nélküliek, akiknek okuk lenne az elkeseredésre.

De hamarosan menni kellett, mert esőre állt azidő, és estére még Tuzsérra kellett érni.

A fiú, az ’56-ban kivándorolt szülők gyermekesemmit sem értett. Kik ezek az emberek?Családtagként fogadták? Hiszen nem is ismerik.Ez a híres magyar vendéglátás?

Egy napra rá már utazott haza Svájcba. Egy hónap-pal később egy kisebb baleset érte, ettől kiborult, nemdolgozik, kezelésre jár. Akik közelebbről ismerik, aztmondják, hogy a magyarországi út hatására megboly-dult benne valami. Megérzett, megtalált valamit, amikifordította eddigi kényelmes, nyugodt életéből.Leginkább az rázta meg, hogy mindaz, ami számáraés a nyugati világ számára félelmetes, a jóléti javakelveszítése, a lecsúszás, a szegénység, a munkanélkü-liség ott van Európa határán, elérhető közelségben. Ésezek az emberek nem félnek, hanem évszázadostapasztalatból, hagyományból táplálkozva dolgoznak,cselekednek, nem adják föl, és nem panaszkodnak, ésnem várják ölbetett kézzel, hogy a Jóisten, Európa, akormányok a segítségükre legyenek.

A fiú most nem ért semmit. De eljön jövőre is aTisza-túrára. Ha képes lesz összeszedni magát.


ZSILLE GÁBOR

Újra csak költő

Úgy lennék megint költő,a szavak megszállott szerelmese,kinek joga van elnevezni a dolgokat –a létezőket és kitaláltakat.

Úgy lennék újra csak költő,a hold ámokfutó kocsisaegy ismeretlen törvényű tájon,ahol a tárgyak felülete tükörsima,a dombtetőkön fény, és a kerekre csiszoltlencséken át a tények pórusait látni.

Igen, kimérten lélegző pórusaikkalott feltárulnak mind a tények,áttételek nélkül, és rend van,ujjbegyem nem sebzi fel egy papírlap,testem nem nyeli el egy kráter.

Úgy lennék újra csak költő,a hold ámokfutó kocsisaegy fullasztó ösvényen, a tű fokán,a túlélés tucatnyi módszerévelebben a reménytelenül furcsa országban,ezen a reménytelenül furcsa nyelven.

CSONTOS JÁNOS

Irodalom


Az irodalomnak az írás vetett véget.Oly boldogok voltunk a csapongó tűz mellett,ráolvasóinkat kántálva tudatlanpattogó-tekergő lángok ütemére.Majd vágyat éreztünk megcsípni a percet,rögzíteni az elfutót, mint zsákmányt barlang falán,ugyanúgy mondani, ugyanúgy érezni,hátha urai leszünk az időnek.Agyagba, kőre, foszló papíruszraróttuk fel remélt halhatatlan voltunk.Mennél több lett a jel, annál hatalmasabba bizonytalanság egy-igazságainkban.Bizonyítékát körmöltük hitfogyatkozásnak,tévképzeteknek, törvény-inflációnak,s kézen-közön még a költészet iselveszítette csapzott, szent őrületét.Az irodalom idővel így lényegülhetettköldökszemlélő öntörténetévé.Már nem szökhetünk vissza az ártatlan időkbe:a tűz elhamvadt, s az ó ráolvasók isértelmetlen kongnak a süket éjszakákban.Az ősbűn nem az alma volt, hanem a tinta.Mégis a könyvek, fóliánsok, fájlokdzsungelében forgatva csorbult macseténket,úgy érezhettük: az eltitkolt tudásnak

esőerdejében vagdaljuk az ösvényt.Évezredeken át ringattuk magunkattúlélni segítő szép illúziónkban komor levegőjű akadémiákon,mint cifra uniformisú hadvezérek,okulárés tudósok háborút imitáltak,s hitték: mert írnak, s mert írásról írnak,befogadja őket is a Nagy Literatúra.S ahogyan foszlott szét véletlen s akarvaa töretlen Egész önáltató képe,úgy lajstromozhattuk veszteségeinket.Odalett a ritmus, mindenek alapja;útközben valahol a rímről is lemondtunk,mit – nem is emlékszünk már – úgy aggatotta puritán szövegre édes vulgárnyelvekslágerpoétája; idejétmúlttá váltmetafora-pemzli dús ecsetvonása:tárgyiasultunk, ám elvesztve a tárgyat.Vissza a kályhához, a roppanó tűzhöz?Talán mindegy is már: újmódi varázslókúj esztétikával s technológiávaltermelik újjá az ős-analfabétaegyensúlyt, a valaha-volt lélek-békét.Minden ötletünket, íme, kipróbáltuk:csak az égre nem róttunk kondenzcsík-verset.

3 angyal

Építészet


A három dimenzióba bebörtönzött embera világért be nem ismerné a vereségéta Genezissel folytatott előnytelen küzdelemben.A negyedik D pedig sosem volt az övé:az időnek csak szánalmas szakaszait kapta,ráadásul nem is délceg egyenesen, hanem íven,törvényszerű felszálló és leszálló ággal –rajta mulatott a fáradt humorú Isten.Maradt humán játéktérnek a tér,önkényes origóból szertefutó nyilakkal,mintha a naiv koordináta-geometriaképes volna elhelyezni és megnevezni mindazt,ami amúgy elhelyezhetetlen és megnevezhetetlen.A Teremtő dobta kesztyűt az építész vette fel.Előbb csak mérnök volt: vonalakat húzott,gúlát szerkesztett, boltívet eszkábált,generációkon keresztül művezetett, hogy közelebbjussunk a fenséges gótikus mennyekhez.Tette a dolgát, nem filozofált.Aranymetszést ügyelt és színharmóniát,méricskélt, össze ne omoljék a híd,munkát adott a szent-komolytalanpiktoroknak és szoborfaragóknak.Nem tudni, mikor ébredt öntudatra:talán amikor elfordult az Ég,

s a térben rekedt csupasz Ádám-fattyakruhákba és falakba burkolóztak:ne dideregjenek az istentelen űrben.Attól fogva az építőmesterpap lett és tanító, kevés szavú rétor,a győzedelmes anyag cinkosa,aki emlékszik még a szakrális korokra.Fekete garbóban, fekete zakóbanült a villódzó képernyők előtt,s miközben mindent módszeresen megépíttetett,amire a Gép csak módot adott,nem feledkezett meg a globális párbajról.A duellum most eldöntetlenre áll.Túl a tömegen, a mennyiség forradalmánaz építésznek maradt még csöpp esélyeS.O.S.-re, menteni szottyadt lelkeinket.Ő formálja át a teret hellyé,a helyet az élet templomaivá.Ő hasítja ki a sosem-voltat a mindig-voltból,kijátszva nekünk rendelt töredék-íveket.Ami volt: örök; ami lett: esetleges.Csak a ceremóniamester tudhatja, mikéntmerevülünk ki térben és időben.Háromdimenziós lakályos börtönünketcsak az ő terrorizmusa rombolhatja le.

A szerelmes geométer

BOTH BALÁZS

Soproni anziksz


Elöl a fürdőtelep bonvivánjadagadó bicepsszel kacsint a nőkre,

ki gondolná, hogy egyszer két marék szuvas csont se lesz belőle,

úszik a vasárnap délután, egy tűzvirág-mellű fehércseléd

ma nem kapja el a szabadságolt baka kezétől kis kezét,

hullámot vet a víz, ahogy a kereskedőné nagysád

komótos tempókkal a stéghez ér,jeltelen tömegsírba kaparták –

pamutbolyhot havazó nyárfák alattcellulózra ég egy pillanat:

bár a labdával sivító gyerekek hadát elvitte rég a szívroham, a rák,

most minden zajongva él, habzsolni akar, osztódni vágyik,

és nem lát tovább csak az ételig, vízből felbukó kacér vállig.

Ronsard elveszett szonettje

Ki a halál sötét völgyében járok,szerelmem nevét véstem a kardra.Nyár-szőke haja, melle két alma,szépsége igéző, mint a najádok.

Tán így visz engem a kárhozatba.Elűzi tőlem éjjel az álmot,arca, mint lidérces látomások,tán ezért virraszt bennem kacagva.

Kegyetlen játék ez, néma torna!Süllyed a lélek piszkos habokba,fullasztja idő, reménytelenség,

s kiért eped: a légkönnyű dámagyümölcsöt kér, vagy éppen sétálna,és ragyog felette a mennyég.

A próféta szól


Mert engem ékeltél ég és föld közé törékeny létrafoknak, hirdettem lángot, kénesőt,pokoli víziókat.

Ötven napja lakatlan síkság homoktengere éget. Beszédemért, akár a leprást messze kerülnek a népek.

De tudván-tudom, ki küldetésétkörömszakadtig tagadja,szerelmes lesz az ingó létben egy szitakötő-pillanatba,

hogy hajszolja ráncvető éveken át, míg a test a végső görcsbe dermed –de a tar kősziklák között velem mi volt a terved?

Az ágon csapzott keselyűk gyűlnek. Elközelgett az óra. Hasztalan hívlak, nem felelsz,pedig te tanítottál a szóra.

C61H0

az éterszagú kékcsempés folyosókvárótermek hullámzó morajábanaz angyalszárnyú köpenyekbenfázisokra oszló halál van

viaszszín arcok jönnek és menneka sarokban napröntgenezte növényszimultán játszmák folynakaz onkológia sakktáblamintás kövén

tapaszok tűk és infúziók enni kellene mikor az undor legyőzitt naphosszat nem történik semmiködbe pólyálva áll az ősz

ködbe pólyálva áll az ősznem látni a szemközti épületszárnyig de a félhomályban a gyötrelem tetőtől talpig átvilágít

és lobog kering a csigolyákbansejtromboló halálos áram

FALUSI MÁRTON

Holtomiglan alperes


Egy kávét megér a szerelemaz Andrássy út hetvenkilenc alatt,s egy sonkás focacciát,mi tegnapról maradt.Egy kávét sem adnék házasságomérta Budaörsi út tizennyolcban,üzenj gyorsan,akarod-e a Szarvasipresszógépet megtartani,a postaládába mikor dobod bekulcsaidat, írd meg!Hiszen soronként változik a címzett,házszámonként vált irányt a koszorúérszívem Szív utcai domborművein,mire az újévfűszeres, bíbor Glühweinkortyaival kezd fűteni.Minden áldott reggel Presszót nyitoktovább vetemítvén a hevedertkipakolt, hideg titokbejáratán, lantatván bevedelt,drágarumosüveg fenekére hágva.Egy átkozott presszóra sem invitáloma holtomiglan alperes felet,kit főnöke, magas szeszfok koholtja,versem romkocsmájából elszeret.Lúdbőrözöm fém önkényuralmától:sarló, kalapács, ásó,kapa, nagyharang…egymástól a közös költségnél fogvaválasztanak el napra nap.Félreteszek két kilowattórafogyasztást vékony wolframszálba, jussom,késünk pengeélét, hogy ne csorbuljon,elfelezzük a rozskenyérszeletben.Mondd, meddig lehet jogtisztán szeretnem?Egyedül a forradalmi acélékrozsdamentes az Ötvenhatosok terén,

és a gőzfelhőt sugdosó kávégépTeó romolhatatlan mosolyában,míg pultot mos oly zavartan s vidáman.Szárítójáról, mely színültig telik,leesik és ripityára törikfehéren csillogó nevetése,egy-egy csésze,mikor ott ülök, szemközt vélea forgó-surrogó bárszéken –késleltetett találkozásokatszalasztok el ennyiféleképpen,megoldandó, ki miért és hogyanhibázott, mert bűnt is jog teremt:más nő se viselné el természetem.Azt hiszed, mint szűkölő kutya,kaparom küszöbödet,és hübriszt afféle juta-lomfalatként katarzis követ?Még ha jogodban áll is e gyomorkeserűt lefőzni,mit vársz, milyen banálisválaszt tőlem:az én jogom nem ősi,hogy, mit szerelemre kuporgattunk,szakításra költsem?Nem tékozlom el, ne félj,verítékünk vér-gyümölcsét e csődben…Teó, tudod, kitől a szenvedélytovább lobog,nos, van közte és köztemvalami, amelyhez nem férkőztemközelebb, ám ha boldogok,miattad, csak miattad leszünk.Szerves tőzeggé bont mind e bűnés szervetlen vágy,mi belőlem téged kipurgált.Átmosva zaccá porladsz filterekben,aromádat szürcsöltem, lélegeztem,hogy éltessen, ha rútulvagy szépen belém pusztulsz!

Rekviem egy karácsonyértIn memoriam Bohn Edit


Iramlik szíved az intenzíven,gépeken tornázik sok kicsi szerv.Égi körökre köt örök Isten,kihajtva tüdődből holdnyi vizet.

Lassan ürül sejtekből a vér is,pumpált szusz az összehajtogatott,rossz gumimatracból. Jaj, ki érti,ez a semmi lét mitől legnagyobb?

Kosztümöt öltöttél Szentestére –táskádig bezsákolt, visszaadottSzent László. Kis fokozatra vévemikróztunk infúziós tasakot.

Dédunokádat nem, válásomatmegélhetnéd, ám fel sem áldozzákJézust, ki nem sírt föl, meg sem fogant.Torodhoz főztél töltött káposztát.

Negatívban iramodik szíved,felhasított fényképek ideje.Fekszel ránctalanul, kifeszítve,bekapcsol egy monitor, kifejez.

Házadra sár tapad, gyűrődik út.Óriás Hold süpped közeledben.Olyan iramban távolodj, simulj,hogy elcsöndesítsen, fölemeljen.

Csendélet

MIRTSE ZSUZSA

Camerilla obscura

A kis fadoboz, amely nagyanyám után maradt,zsúfolásig tömve előttem való életekkel. Fényképek,iratok, levelek emberekről, akik a vér homályosvonalán hozzám is tartoztak, helyszínekről, amelye-ket az ő szemükkel látok most. Család fülledt veran-dán ebéd után, pókhasú nagynénik, nyaralások,kirándulás, jaj de vicces ruhában, nézd csak, azegyik képen még milyen kicsi vagyok! A levelekközött van egy, amelyik utánam nyúl, nem hagy nyu-godni. Gyűrögetem a kezemben, magammal akaromvinni a partra, ott akarom olvasni, ahol jó nekem.

Ne menj le a tóra ilyenkor, mondják – de vajonmit jelent az, hogy ilyenkor? Bámulom a túlpartot, afüggőleges osztásokat az Apátság alatt, béke az érke-zőknek, áldás a távozóknak, vénasszonyok nyara.Fürödni már nincs kedvem, levetkőzni sem, a vihar-jelzés hármas fokozatú, inkább csak kuporgok. Mostmég jó az ég, a fények már nem bántóan élesek, erreakarok figyelni, jól megjegyezni ezt a néhány napot,eltenni szűkösebb időkre, mert ha nem vigyázok,veszik a kalapjukat, és elmennek a nyár után.

„Én, Haáry Julianna egy megsárgult fényképvagyok az idő falán, a fiókban, véremből származott-jaim emlékében; lakhelyem vagyon Komárom vár-megyében, a Haáryak rég lepusztult kúriájában.Azóta, ahogy testem is, a házam is az anyaföldé lett.Már csak emlék vagyok, de emlékként itt nézek rád afaladról, lelked legsötétebb kamrájából, és majd,amikor a fiókodból, irataid alól előhúzod soraimat,tudd: neked írok. Neked írtam.”

Hárijulkát jól ismerem, születésem óta néz a fal-ról rám. Hangját sosem hallhattam, betűit nem olvas-hattam, de képe gyerekkoromtól bekeretezte az éle -temet. Bölcsőm körül nem jótündérek ólálkodtak,hanem ő. Miatta nem kívánhattam rendes életetmagamnak, mert a rendes életnek magasan záródik anyaka, az én életem pedig nem záródott sehol.Kívántam hát ölelést, a fejreállított időt, szünetjele-ket a tájba, amikor felfejthetem talán magamnak,hogy miből vagyok. Makacsul hittem, hogy ottvagyok otthon, a kölcsöntörölközők, a félreeső órákdimbes-dombos tartományában. Nem akartam lete-

lepedni, birtokot verni – nyitott mondat akartammaradni. Minden élet jó valamire, talán az enyém is,gondoltam, és számolatlanul dobáltam óráimat.

Nincs egymással elszámolnivalónk, mondtam azidőnek, nincs közöd hozzám, kiabáltam a konoköregasszonynak a falon, de feloldást sem az idő, sema tekintet nem adott.

Én levettem, apám visszarakta őt. Ott a helye. Ki vagy te ott, kérdeztem tőle, és miért nekünk

van közünk éppen egymáshoz? Nem válaszolt,ahogy nem válaszoltak soha azonnal egyetlen kérdé-semre sem. Lassan, az idő ágbogaiból kellett kibon-tanom a válaszaimat.

A kert aljában ketten voltunk csak. Nem figyeltekránk, magunkra figyeltünk.

– Akarod? – suttogta, piszkos volt a karja.Gyerekkéz, szétkenődött idő, belőlünk hízott a nyár.

– Akarom… – suttogtam, de nem igazán tudtam,mit is.

– Akarod? – kérdezték évek múlva, jól tudtammár, mit.

Persze, hogy akarom, gondoltam, mi mást akar-nék, hiszen ablak nélküli szoba vagyok, és valaholmégiscsak be kell engednem a fényt.

Soha, gondoltam, hiszen hogy akarhatnék bármit,lesötétített ablak vagyok, amelyen keresztül nem tudbetörni a fény. Ég a gyertya, ég, énekelte nagyanyáma gyerekágyam fölött, de bárhogyan égtem, bárho-gyan éltem, kizártak mindenhonnan, bármibe fog-tam, rontott kísérlet volt. Nem tudtam együtt lépnimagammal. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétestestére, éhes vagyok. Minden életnek, minden lélek-nek vannak sötétkamrái, amelyekből az emlékezethívja elő a képeket.

Haáry Julka is az egyik sötétkamrám volt. Az ősötét dobozában láttam meg nemszeretem emlékeimképeit. Nem szerettem őt sem. Félelmesnek találtamaz időtlenség szagát, amely belőle áramlott, a nyakráncaiból, hiába fedte őt üveglap, mindig ezt érez-tem, ahányszor csak megálltam vele szemben.Dohos szagot gondoltam hozzá, pinceszagot, öreg-asszonykendő-szagot. Az soha eszembe nem jutott,hogy valamikor jó lehetett odabújni hozzá, hogyvalakinek boldogságot adott az, ami a dohos szagelőtt volt. Aki elment, ahhoz nem bújunk oda.

Sokszor néztem, nézegettem az öreg arcát az öregképen. Néztem mindig, ha jó volt, ha baj volt, mert


azért mégiscsak vonzott a sehová nem tartó tekintet,az árnyék a szem körül, a konty, amilyet már nemviselünk, a magasan záródó ruha. Vajon meddighordhatom még kibontva a hajam? Mélyen ül aszem, kemény a derék, rózsakarokat itt ne remélj.Figyeli minden léptemet. Megnyugtatóan és megvál-toztathatatlanul öreg. Öregebb, mint a babáim, akik-nek tövig vágtam a haját, amikor csúfot űztem belő-lük, mert aznap nem szerettem őket, és akkoribangyakran „aznap” volt. Most ők a polcom szélén,megcsúfolva ülnek, amott meg az a másik, lógva afalon. Őriznek üvegszemeikkel mindannyian.

Mit vársz el odaátról, ugyan tőlem mit akarsz? Teott vagy, én itt vagyok. A kettő között törésvonal.A két világot nem köti össze semmi, gondoltam,ahogy azt is, hogy mondhatok róla bármit is, úgysemhallja, nincs is már füle. Egy fél medencecsont,annyi sem maradt belőle.

Fadobozba tesznek, onnan is kivesznek, menjünk,záróra van, kérincsélem apámat, sok a dolgom, tény-leg mennék már, kérlek, ne kelljen mindig ide kijön-nöm, minden évben újra és újra gyötörsz ezzel,miért, miért? Mi közöm mindehhez, hiszen már nemlakik itt, itten senki sem lakik, ez a fadoboz üres,csak a te fejedben van teli, hallod, papi! Egyszerresenki sem lehet több helyen. Ez csak egy temető,nem érted?

Nincs köze hozzám, sosem láttam, azt sem tudom,kiről beszélsz, kiabálom nagyanyámnak – keze ölébehullva lóg.

„Születtem az Úrnak 1836-dik esztendejében,harmadik leszármazottként, első leányként. Fiatalvagyok, tömött, hosszú hajjal, örökké ölelésre nyílókarokkal. Tudom, hogy lányutódként nem tartanakszámon engem, mert nem adom tovább majd aHaáryak nevét. Még szerencse, hogy két testvérbá-tyám már megszületett, mert egyébként azt kelleneírnom apámról, hogy mag nélkül halt meg. Különöselképzelnem, hogy egyszer majd nem leszek, hiszentestem mohó, szájam édes és nedvesen nyíló – jónekem az élet. Jó vagyok az életnek.”

Hohó, álljunk meg, ezt ne csináld velem, hárijulka,ez nem ér! Legyél csak visszafordíthatatlanul öreg!Vénasszony, banya, öreglány, kár belé az élet, kell afenének már, kiszikkadt radír, háromnapos kalács,foszló kelme, bármi, de ne fiatal lány. Az már sose

légy! Olyan jól belegyömöszöltelek a fadobozodba,most már ne borítsd fel mindazt, amit rólad hiszek!Most egyszer csak itt vagy, megint, itt vagy a kezem-ben, miért írtad meg ezt a levelet, ki kért meg erre – ésén mit tegyek veled? Nekem könnyebb elképzelnemtéged úgy, ahogy szeretnélek. Tudod, ahogy a fényké-pedről megismertelek. Megismerni véltelek.

Nem tudom, milyen világ volt akkor, néha aztsem tudom, milyen most a világ. Itt vagyok, itt,most, hármas számú viharjelzés mellett, szeméttelteledobált parti homokba takarózva, mindent elma-szatoló tenyérrel, s látom a túlpartot. Érted? Én méglátom az osztásokat.

Fiatal én vagyok, éhes is én vagyok, nem hallod?,mindig éhes, éhen halok, adj enni magadból, áthara-pom a torkodat!

Nem válaszolsz, persze, megint hallgatsz. Nézelazzal a szigorú, hideg szemeddel. Tudni akarom,hogyan haltál meg. Jogom van, hiszen a véredbőlvagyok. Hallgatsz megint. Egyen meg a fene.

De tényleg, mondd csak, Julka, hogyan mentél át?Méltósággal? Nyüszítve, szűkölve? És szóltakneked? Tudtad előre a pillanatot? Volt időd össze-csomagolni, folyót kalapszélbe terelni, világot rend-ben magad mögött hagyni, vagy éppen csak bőrönd-be mindent behajigálni, szeretőktől futva elbúcsúz-ni? Rendesen mentél el, vagy rendetlenül? És zárvavolt-e akkor a ruha a nyakadon?

Ugye, nekem még nem kell, kérdezem, hiszenmég nedves az ajkam, hiszen még nincsen rajtamösszehúzva semmilyen kabát.

Hinni akartam, hogy engem majd valahogy ittfelejtenek, de ha mégsem, hát az olyan sokára lesz,hogy addigra már úgyis unalmas lesz minden, még acserebogaraknak sem kellek majd, nem repülnek ahajamba, és nem fognak félteni tőlem senkit sem. Énis varjúnéni leszek, hess, madár! Fadobozt pedig sen-kire sem hagyok. Időmarta képeket sem, engem csakne akasztgassanak le meg fel a falon. Szépen elveszekmagamnak mindent, ahogy tettem eddig is, vagy elké-rem, igaz, ez eddig ritkán jutott eszembe. Akiben jár-tam, beléköltöztem. Ha nem volt a lelkében kiadószoba, az egész házat elfoglaltam. Elszámolni senki-nek nem tartozom. Neked sem, Julka, jól hallod.

Nézem az összeaszott arcot, érzelmek nélküliarcot – játékból húst és vágyakozást rakok a csontja-ira, néhány percre visszaadom az életét.


Milyen lehettél, kérdezem, milyen lehettél?Szemébe nézek, bele a szűk időrésbe, a sötétség hát-falán megjelenek mégis, sötét kamrácska ernyőjén agyertyaláng, ott vagyok hát, mondom magamnak,aztán már sem én nem vagyok, sem ő, semmi nemfontos, csak a kettőnk közötti áthajlás, a kötőjel azidőben, két pont között vérvonal hídja. Már nemfélek a szemétől, árnyas tekintetének lugasában sétá-lok. Belenézek a víz tükrébe is, keresem magamat,de ott is csak őt látom. Magamat általa most.

„Ami rossz benned van, belőlem is hozod. Ami jóbenned van, belőlem is hozod. Mindenem tovább -adom neked. Szeretném úgy magamnál tudni azöröklétet, hogy ez időtlenségben veled osztozom,levelezem. Veled, akiről még nem tudom, ki vagy.Nem tudom azt sem, milyen vérek vegyülnek mégereidbe a Haáryakén kívül, de szeretném, ha te, aki-nek a kezébe kerül majd e levél, szintén nő lennél.A kötés, mely közöttünk van, mindennél erősebb: avér kötöttsége. Ha elolvasod soraimat, onnantólkezdve nem lesz módod bárhogyan élni, bármit csi-nálni, mert örök elszámolással tartozol nekem, akimár nincs. Talán nem is volt soha.”

Fázom, borzol a szél, majd egyszer, majd egyszer,mondogatom magamnak, lesz még időm, ugye, leszmég időm. Most még eladom mindenem, hagyomszéthordani magam, miközben nyomorultul félek,hogy saját záradékom leszek, hiányos szövegkönyv,üres mező, örök utolsó jelenet, holtvágány, selejtespéldány, befalazott folyosó, mag nélkül pusztuló élet.

A levelet összesodrom, elengedem a tó felszínén,viszlát, hárijulka, jó hajózást, árasszon el a víz,temessen be a föld, engedj el, lásd, én is elengedte-lek. Menni akarok, még és még, addig legalább nemgondolok arra, hogy a hangyák majd elhurcolnakegyszer engem is, amikor éhes lesz a föld.

Levél nincs. Elázott, sosem volt, ki emlékszik rá.Letagadom úgyis. De nem bánom, lóghatsz a falon.Jól megleszünk együtt, akárhol is záródik a nyakunk.A fadobozba pedig belefér még néhány kép, ha talá-lok magamról valamit, a tiéd mellé teszem.

Menjünk, fogja meg a vállamat hátulról valaki.Menjünk, gyere, hideg van már.

Rendben, akkor tényleg menjünk, tényleg hidegvan. Adsz majd valami forró teát nekem? Persze. Ésha kitakarózom, betakarsz? Persze, csak gyere már.


KÜRTI LÁSZLÓ

körömfekete

a tulajdonviszonyokkal úgy állok, mint más a részegséggel: kialszom magamból őket: krumplit a földből,tíz körömmel fizetem meg az árát.

színjózan rögökkel becézlek magányra. távoli, falra hányt borsó, kiszuperált szervi életek vallomásaira gondolok. gyomor, máj, belek labirintusaiból

megjósolható bármelyik magánéleti rettenet. kiismerhetetlen jogi viszonyainkatfelfüggesztem a legelső imára.

anyád kacsáját

anyád kacsáját én eszemkarácsony negyednapján.fertőtlenít az értelem,részegre, mért tagadnám?

haza, ha jönnél, jól tudom,lenne pár józan kérdés.bántó már nem, de angyalom,hűségem: személyes sértés.

imákra kulcsolt két kezdet,kacsa, hogy lesz folytatás.elhúztak évek, érkezhetkitartóbb palimadár.

ALFÖLDY JENŐ

Költészet és valóság

a hatvanas években

A hatvanas évek elején kezdődött az a folyamat,amelyet négy évvel a forradalom elfojtása után kon-szolidációnak neveztek. Az évtized eleje siralmasképet nyújt a visszatekintőnek. Elszomorító volt ahelyzet, ha 1956 nyarával, kora őszével hasonlítjukössze. Az irodalomnak lényeges szerepe volt a forra-dalomban, s a költőket, írókat külön is megbüntette akontraszelekciós irodalompolitika.

Ötvenhat tavaszától őszéig még napvilágot láthattakolyan lírai művek is, amelyek 1948 óta az asztalfiók-ban várták feltámadásukat. Ekkor, ’56-ban jelent megWeöres Sándortól A hallgatás tornya, Kálnokytól aLázas csillagon, Jékelytől a Tilalmas kert, NemesNagy Ágnestől a Szárazvillám. E költők 1948-tól csaka műfordításban és a gyerekirodalomban hallathattákhangjukat. Juhász Ferenctől A tenyészet országa(1956) és Nagy Lászlótól a Deres majális (1957) ótaszintén csak a hatvanas évek közepén jelent meg újverseskönyv. A forradalom leverését követőn ezek anevek megint évekre elsüllyedtek. De nemcsak ezek.A megtorlástól tartva sokan külföldre menekültek.Igaz, hogy a sematikus irodalom is eltűnt szem elől, dea „szocialista realizmus” lényegében továbbra is ahivatalos értékelés elvi alapja maradt. A revizionizmusmég jó darabig főbűnnek számított, és ezen a címenKossuth-díjas szerzőket is börtönbe zártak forradalmitevékenységükért. A Rákosi-korban megkoszorúzottköltők legjobbjainak önmagára ocsúdását, verseikneketikai és esztétikai megújulását vádként fordítottákvissza a szerzőkre. A forradalmat előkészítő, támogatóés az ország újabb megszállása ellen tiltakozó költőketakkor sem felejthetjük el, ha korábban káros szelleműírásokat is közreadtak. 1960-ban nemzetközi tiltakozásnyomására engedték ki rabságából Déry Tibort, ZelkZoltánt, Háy Gyulát s még jó néhány pályatársukat.Így is több mint három évet töltöttek börtönben. Fiatalköltőket is lecsuktak, például Lakatos Istvánt, BudaFerencet, Eörsi Istvánt. Évekig tartó szilenciumra ítél-ték Illyés Gyulát, Benjámin Lászlót, Tamási Lajost.A költészet legnagyobb tekintélyei – az említettek

mellett Kassák Lajos, a prózaírók közül Tamási Áron– még jóideig „csengőfrászban” éltek, és megélheté-si gondokkal küszködtek. Esztendők teltek el, mireismét napvilágot láthatott Illyéstől az Új versek címűkötete – 1961-ben –, Benjámintól az Ötödik évszak –1962-ben –, majd az erős új hullámot hozó, a bartó-kiság örvén együtt említhető Juhász Ferenc, NagyLászló, Csoóri, Tornai, Fodor András új versesköny-ve. Legjobb költőink tehetségük öntörvényeit követ-ték, de a korra így is rányomta bélyegét, hogy a köl-tészet 1953–56-os társadalmi fölhajtó ereje megtört,illetve hamis irányba fordult.

A hatvanas évek elején új nevek bukkantak föl azismeretlenségből, hogy betöltsék a hatalmas űrt, ame-lyet az eltűnt vagy eltüntetett költők hagytak magukután. A sajtó és a rádió kampányszerűen akarta elhitet-ni a közönséggel, hogy „tisztákra” van szükség, akik„megértették az idők szavát”. Teljesítményükről élénkvitákat és álvitákat rendeztek. Voltak közöttük tehetsé-ges költők, de ma már alig van rá igény, hogy műveiketújból kiadják és megemlékezzenek róluk. Pedig aTűztánc antológia költői közül Ladányi Mihály, GaraiGábor és Váci Mihály az évtized elején még igen nép-szerű volt. Váciért különösen vidéken rajongtak, főkéntaz ország keleti részén. E három költő neve antológiák-ba szorult vissza, leszűkült műszámmal, a kettős iden-titás költészetét később magas szintre emelő MezeiAndrás pedig 1968 táján talált magára. A következőköltői antológia, a Tiszta szigorúság konszolidáltabbképet mutat: több tehetséget is felvonultat, a későbbfényes pályát befutó Csoórit, Orbánt, Szécsi Margitot,Kalász Mártont például. Lázadozni is lehetett már,ahogy a verseiért-fordításaiért nemrég kitüntetettBaranyi 1962-es Villámok balladájának közönségsike-re mutatja. Bemutatkozó kötete kétszer is megjelentnagy példányszámban, s ez csak Bari Károly első köny-vével ismétlődött meg az évtized végén. De még fáj-dalmasan sok év, sőt évtized kellett ahhoz, hogy az iro-dalom viszonylagos szabadsága legalább az 1956-osszintet elérje. Megtanultuk, hogy bár fontos fokmérő anépszerűség, nem mindig működik egy ütemben az„idő rostájával”. Bella, majd Utassy vagy Tandori elsőkötetét ma is emlegetjük, míg Bari vitathatatlan érdeme– a cigány életérzés mint sorskérdés művészi megjele-nítése irodalmunkban – ma nemigen hat. Mindamelletta hatvanas évek lírájának fogadtatására, egy-egy Illyés-,Nagy László- vagy Weöres-műsor tekintélyes közönsé-get megmozgató sikerére s a verskötetek nagy példány-számaira nosztalgiával gondolhatunk vissza.


A Magyar Írószövetségben, 2013. február 21-én elhagzott, a hatvanas

évek irodalmáról rendezett eszmecsere szerkesztett változata.

Annak ellenére, hogy ideológiai értelemben is tan-kok dúlta terepen indultak a hatvanas évek, az évtizedvégére bebizonyosodott, hogy a XX. század egyiknagy korszakát éltük a lírában. A hatvanas évek dere-káig még jelen volt és alkotott Kassák Lajos, ÁprilyLajos, Füst Milán. A legszínvonalasabb kötetekközött kézbe vehettük Illyés és a harmadik nemzedék– Weöres, Vas, Zelk s az évtized végén Kálnoky – újverseskönyvét. Olvashattuk Benjámin, Csanádi Imre,Szécsi Margit s az újholdasok – Pilinszky, NemesNagy, Rába, Rákos, Lakatos, Lator – régen várt köte-teit is. A legsikeresebb mű az évtized közepén, úgyérzem, Nagy László Himnusz minden időben ésJuhász Ferenc Harc a fehér báránnyal című kötete,Weöres Tűzkútja, Illyés Dőlt vitorlája és BenjáminLászló Tengerek fogságában című könyve volt. NagyLászló vezető helye az írott és íratlan népszerűségilistákon kitartott még vagy két évtizedig, sokunk szá-mára napjainkig, és a hetvenes évek eleje-közepe ótaCsoóri neve is hasonló erővel visszhangzik mindmá-ig. Mellettük Pilinszkyt emelném ki, mint ma is erő-sen ható költőt. Válogatott verseinek könyve, aRekviem (1963) befogadására sokkal jobban felké-szült a közönség, mint a korábbi Harmadnaponéra.Nemes Nagy Ágnes új kötete, a Napforduló is ese-mény volt az évtized közepén. Weöres világirodalmieseményszámba menő Tűzkútja és további kötetei ismegjelentek, de a hetvenes években előre haladva, az1972-es Psyché sikere már nem volt arányban a műkiemelkedő esztétikai értékével. A belőle készült film’79-ben csak rontott a nagy mű megítélésén. A költé-szet iránti érdeklődés a hetvenes években már ekkorérezhetően lanyhult.

A hatvanas évek során a fiataloknak nem voltkönnyű a helyzetük ebben a több nagy generációt fel-vonultató mezőnyben, de bemutatkozó kötetévelmegjelent előbb Gergely Ágnes, Ágh István, BellaIstván, Buda Ferenc, Ratkó József, majd 1970-nelbezárólag Tandori, Utassy, Tóth Bálint, MarsallLászló, Szepesi Attila is, némelyik fájó késéssel.Napvilágot látott a hányatott sorsú költői antológia, azElérhetetlen föld – a címadó vers Oláh Jánostól szár-mazik –, sokféle stílust mutatva fel, de közös céltólvezérelve: a hamu alatti parázs ébrentartásával meg-őrizni a Nékosz-mozgalom és ’56 szellemét. Az 1968-as prágai tavasz hatása is ebben a gyűjteményben voltszámomra a legjobban érzékelhető. Utassynak, GyőriLászlónak, Rózsa Endrének, Mezey Katalinnak ésKiss Benedeknek jelent meg egyéni könyve 1970-ig.

A ’68-as nemzedék költője Petri György is, de az őelső kötete, Oláh Jánoséhoz hasonlóan csak ’71-benjelent meg. Az irodalom a lassanként helyreálló tel-jesség látszatát keltette, de ez nem volt igaz. Későbbderült ki, hogy még ebben a remekművek hosszú sorátfelvonultató korszakban is milyen sokan hiányoznak.Külföldre szakadt hazánkfiainak kötetei jókora helyetelfoglaltak volna a könyvespolcon, de űr tátongott ahelyükön. Nem voltak jelen a költő Márai, Tűz Tamásés Határ Győző munkái, vagy a sokak által kedveltFaludy György könyvei. Fiatalabbaké sem, akik márkészen voltak a megmérettetésre, Papp Tibortól,Bakucz Józseftől Kemenes Géfin Lászlón át GömöriGyörgyig, Horváth Elemérig, Thinsz Gézáig. Jókorakéséssel tudatosodott idehaza, hogy nem láthatók azelszakított területek nagy költői. Hiányzott a költészetélvonalába tartozó Székely János és Kányádi Sándor,Szilágyi Domokos és Farkas Árpád, Páskándi ésLászlóffy, Tolnai Ottó, Ladik Katalin, Tőzsér Árpád.

A hosszú (de így sem teljes) névsornál is többetmond, micsoda stiláris és eszmei gazdagság születettlíránknak ebben a nagyon nehezen kezdődő évtize-dében. Együtt volt még, ha fogyatkozón is, a Nyugatminden nemzedéke, a népi irodalom nagy egyénisé-gei és folytatói, az ősit és a modernet egyesítőkáramlata, a Babits-iskola és az objektív líra hívei – saz újítók izgalmas kísérletei. Az ötvenes évek végé-nek és a hatvanas évek elejének dermesztő némasá-ga és politikai kirakatirodalma után látható művek-ben testesült meg az értékeket hordozó magyar köl-tészet. Barátaimmal olykor próbáltuk felsorolni akor legkiválóbb költőit, és emlékszem zavarunkra:sosem érhettük be három, hat vagy tizenkét névvel –a bőség zavarában folytatni kellett a sort.

Emlékszem, hogy mi mindennek ellenére jött el ahatvanas évek közepére a költészetnek ez a gazdag-sága. Csak 1956. november 2-án került napvilágra akor legnagyobb hatású műve, Illyés Gyula Egy mon-dat a zsarnokságról című, hat éve kész költeménye,hogy aztán újra tetszhalálra ítéljék egészen a ’80-asévek második feléig. A hatvanas években nem egyköltőt, írót szilenciummal sújtottak vagy kitiltottakvalamelyik megyéből, mint Csoórit, Ladányit, anovellista Galgóczit. Mindamellett az irodalom akiegyensúlyozottság képét mutatta.

Csoóri Sándor az évtized második felében tetteszóvá, hogy mi is A kiegyensúlyozottság ára, miértcsonka, vagy miért csupán látszat az a szabadság,amelyet az irodalom sokszínűsége mutat. A hatvanas


években olyan hallgatólagos kiegyezés jött létre ahatalom és az irodalom között, hogy minden irányzatkövetői megjelenhetnek, ha továbbra sem tesznekszóvá sorskérdéseket, olyanokat, mint az országmegszállva tartása, az ’56-os forradalom, a külföldreszakadt magyarok helyzete, vagy a népbetegségkéntterjedő öngyilkosság, az alkoholizmus ijesztő adatai.Ha tehát nosztalgiával gondolunk a hatvanas éveklírájának aranyidejére, vegyük tudomásul, hogy aszabadságnak mekkora híja volt.

A visszaemlékezésnek akkor van értelme, ha a máranézve hasznos tanulsághoz jutunk. Nos, a hatvanasévekben sokkal-sokkal népszerűbb volt a költészet,mint ma. A művelődési központokban (EgyetemiSzínpad, Fészek Klub, Kassák Klub stb.) telt házzalrendeztek költői műsorokat, és a lírát sokan nevezhet-ték „vezető műnemnek”.

Erre a rangra régóta nincs szükség, a költészet rang-jelzés nélkül is éppolyan becses, mint az elbeszélőművészet. De negyvenöt-ötven évvel ezelőtt a közön-ség főként a költőktől, íróktól várta, hogy az igazatkifejezzék, s a valóságot megmutassák. Mindez a hiva-talos politika bírálatát jelentette, az pedig még a nyolc-vanas években is kockázatvállalást kívánt a szerzőktől,lásd Csoóri, Petri vagy Nagy Gáspár eseteit. Az anya-gi és kiadási gondokkal küszködő költőkről szólva mainkább áldozatvállalást mondanék, amelyet elvárniéppúgy nem lehet, mint annak idején a politizálást, dea költészet s általában a kultúra iránti közönybe nemnyugodhatunk bele.

Ma elvileg mindenkinek joga van ahhoz, hogybelátása szerint írjon bármiről, bárhogyan, ha ezt mél-tányolható színvonalon teszi. Adminisztratív intézke-désektől nem kell tartani. De a sorskérdések egy részemég mindig megoldatlanul mered ránk, s újabbak isfölmerültek. Meddig növekszik a szakadék szegényekés gazdagok között, megállítható-e a munkanélküliségterjedése, felszámolható-e a korrupció és a bűnözés,nem marad-e írott malaszt a belső és az uniós demok-rácia? „Jogállamban a pénz a fegyver” – idézhetemJózsef Attilát, és a bajok gyökere ma még inkább ittrejlik, mint mikor a nagy költő leírta. Az álkultúrátmonstruózus tévéműsorokkal, vetélkedőkkel állítja azérdeklődés középpontjába a televízió s a sok színesmagazin, az értékes irodalomnak pedig, különösen aköltészetnek, alig jut parányi hely. A minőségi iroda-lom szinte szóhoz sem jut a tömegkultúra lármájátólés a giccstől, amely hamis ideálképet és életmodellttáplál be a fiatalokba.

A pénzvilághoz való viszony alighanem az elsőszámú oka a költészet és irodalom megosztottságának.A megvesztegetéssel szemben ma nincs meg a kellőerő, amely ’56-ban minden akadály, előítélet, csábításés hasonlók ellenére összefogta az írótársadalmat.Az utak nem egyformán indultak – minden út egyéniút –, de a cél közös volt. Az ’56-os tömegtüntetésekenegyütt meneteltek és skandálták követeléseiket a pestiés a vidéki diákok, munkások és értelmiségiek.S ahogy a főváros és a vidék mindenütt egyet akart,úgy az írószövetségi összejöveteleken, a Petőfi Körbenés azon kívül is egyezett az írók célja: elsöpörni a dik-tatúrát, és megtalálni az utat a demokráciához. Az íróknagy többsége nem a kapitalizmust akarta visszahozni,miután a nép elkergette a moszkvai helytartókat. BibóIstvánra hivatkozom: a forradalomról, amelynek hősevolt, úgy emlékezett meg, hogy a magyarok nem azalapvető intézmények közösségi tulajdonát akartákmegdönteni. Jól képzett történészek mondják, hogy aharmadik út merő álmodozás – olyan világ uralkodikhazánkban, amilyet a nagyhatalmak közül az erősebbakar. A jelek szerint igazuk van – sajnos.

Egy pillanatra hadd tekintsek vissza még régibbidőkre. 1937-ben a népi írók vezetésével háborúelle-nes, a nagyipar és a nagybirtok demokratikus és igaz-ságos kisajátítására törekvő nemzeti programmal álltelő a Márciusi Front. Az értelmiséget mozgósító moz-galom célja a nácizmus győzelme és a világháborúmiatt puszta vágyálom maradt. Szép álom volt, mint1789 Az ember tragédiájában. Ötvenhatban a diákok12 pontja lényegében a Márciusi Frontot újította föl.Ez a kísérlet is sikertelen maradt. 1989-ben a kádáriörökségről gazdasági okokból önként lemondó kor-mány átadta a hatalmat a gazdasági program nélkülpolitizáló nemzeti demokratáknak, akik nem tudtákmegakadályozni, hogy a kormányzásról leköszönőszocialisták és a velük váratlanul szövetségre lépő,nyugati támogatást élvező liberálisok – akik a szocia-lizmus megdöntésére oly büszkék voltak – szétosszákegymás és a behívott tőkések között az ország javait.Azóta jól megvilágosodott, hogy a globális kapitaliz-mus mindenhatósága éppúgy nem vezet a lehetségesvilágok legjobbjához, mint az államszocializmus.A mulasztások jóvátételéül szükség van a nemzetre,kultúránk összetartó keretére, igazságszerető értelmi-ségre éppúgy, mint a közösség fő eszközére, az anya-nyelvre. Ezt az egyszerű tényt lenne jó belátnia egészírótársadalmunknak – úgy talán feloldódna fölöttünk amai, példátlan megosztottság átka.


LÓSKA LAJOS

A kísérletező geométer

Stefanovits Péter rajzairól

A rajz, a legarchaikusabb kifejezési forma jóvalelőbb született, mint a festészet vagy a szobrászat,sőt a klasszikus auktorok azt is tudni vélik, hogyminden művészet alapja. E kijelentésük mellettazonban a műfaj vázlatjellegét is hangsúlyozták.Vázlatokat készít az építész, mielőtt elkezdi az épít-kezést, a szobrász szintén felskicceli a témát, mielőttkezébe venné a mintázófát, és a piktor is előrajzoljaa kompozíciót, mielőtt ecsethez nyúlna. E gyakorlat-ból következik, hogy a rajz mint műfaj csak amodern művészet megszületésétől, a XX. századelejétől vált autonómmá, amikor kialakultak a nonfi-guratív kifejezésmódok, s a festő, a szobrász, a gra-fikus már nem a természetet másolta többé, hanem újformákat teremtett, mint a nagy példakép, a termé-szet. A rajz technikai sajátosságaiból adódik továb-bá, hogy legfőbb eszköze a formákat körülölelő kör-vonal, ami persze nem zárja ki azt, hogy alkotás köz-ben a művész nem alakíthat ki a papírlapon különfé-le eljárásokkal, így satírozással inkább a festészetjegyének tekintett foltokat vagy tónusokat.

Úgy tűnik, a rajz szerepe az elmúlt több mint százesztendő folyamán nem sokat változott, legfeljebb akorstílusokat követte, népszerűsége azonban máigtöretlen. A múlt század hetvenes éveiben, amikorStefanovits Péter pályája indult, a konceptuális művé-szet és az expresszív kifejezésmódok mellett a mikro-realista és a szürrealista kifejezésmódok (SzemethyImre, Almásy Aladár) határozták meg a korszakképgrafikáját. Tudnunk kell ugyanis, hogy Stefano -vitsot elsősorban sokszorosított grafikák készítőjekénttartották és tartják számon ma is (ezt tanulta aKépzőművészeti Főiskolán), noha tudatosan rajzolpályája kezdete óta. A grafika és a rajz egymás mellettélése művészetében szinte magától értetődő, hiszen agrafika némely technikáját – rézkarc, rézmetszet –ugyancsak a lemezbe karcolt vonalrajz jellemzi.

Korai nyomatai egyaránt kapcsolhatók a szürreá-lis és az új tárgyias irányzatokhoz, kompozíciós

megoldásai viszont a montázsokét idézik. Nos, ez akettősség legújabb rajzain is tetten érhető. Nagyrészük az enyhén szürreális képépítés mellett televan sajátos, egyéni, sokszor abszurd szimbólumok-kal, míg másokon a kultútörténetből ismert, sokszorszakrális jelképek (angyalok, oltár stb.) láthatók.A szürrealitás visszatérő vonása műveinek: néha fel-felsejleni látszanak rajtuk az 1970-es évekbenkészült grafikák figurái, ami természetes, hiszen aművészt éppen úgy inspirálhatják a friss élmények,mint a különböző régebbi képemlékek.

Ha az egyes lapok megfejtésére vállalkozunk,megállapíthatjuk, hogy a Kísérlet No.1. és a KísérletNo.2. valójában abszurd egypercesek, melyekenkülönböző, egymáshoz nem illő tárgyak kerülnekegymás mellé. Az egyes számú rajzon egy dobkály-ha füstölgő csövét egy gémeskút bólogató gémjeérinti, a titokzatos, kútakna nélküli kutat pedigkülönböző kábelek kötik össze egy összetört felüle-tű piramissal. A kettes számú lap is legalább annyiratalányos, mint a párja. Ezen két háromlábú állványközött kifeszített sodronyon vagy kötélen egyhegyes végű mérőón fut ide-oda, írásjeleket karcol-va egy téglalap alakú, feltehetően gránit sírlapra.Az előtérben látható cserepes virág és a földre dobotthatalmas olló csak fokozzák a téma abszurd játékos-ságát. Az e rajzokon rögzített, önmagukért valókísérleteket valószínűleg az a szerelmes geométervégezte el, akinek csupa geometrikus elemből állóportréja a Szerelmes geométeren jelenik meg.

A terítővel letakart asztalon különböző tárgyakatmegörökítő csendéletek az Oltár felett című grafikaisorozat (1998) variánsai: a nyomatok rajzváltozataina háttereket átalakította Stefanovits, például a képte-ret téglafallal, máskor füstölgő gyárkéménnyel,gyárépületekkel zárta le, így profanizálva a témát.A rajzsziporkái között láthatunk modernizált, tánco-ló Rómeót és Júliát, kísérteteknek öltözött angyalo-kat vagy elektromos Willendorfi Vénuszt is.

A rajzok legtöbbször a szabad asszociációk papír-ra vetett lenyomatai. Varázsukat a gyorsan, szintespontánul született ötletek, a szellemesség és ahumor adják. E frissességnek és szellemességnek jópéldái Stefanovits Péter némileg szürreális, megmo-solyogtatóan abszurd, talányos tusrajzai.


Nyitott mûhely


– Kijelenthetjük, hogy Te vagyaz egyik legidősebb köztünk élőmagyar költő?

– Igen, tudtommal így igaz. Azén nemzedékem, vagyis az 1920-as években született korosztály azúgynevezett meszesgödör-nemze-dék. Azért meszesgödör, mert tár-saim jelentős része elpusztult aháborúban, az életben maradottakközül pedig sokan Nyugatra távoz-tak. Telibe kaptuk a második világ-égést, a Don-kanyart, a haláltábo-rokat, az 1956-os forradalmat.Itthon maradott diplomataként arám leselkedő nagy veszély azvolt, hogy a világ minden pontjánéltek oda elszármazott ismerőse-im. Ha tartottam volna velük akapcsolatot, akkor a kommunistahatóságok rám fogják, hogy kémvagyok – ha pedig nem találkoz-tam vagy nem leveleztem a baráta-immal, akkor ők azzal vádoltak,hogy elárultam őket. E csapda-helyzet ellen úgy védekeztem,hogy soha, egyetlen alkalommalsem vállaltam tartós külföldikiküldetést. E magatartásom kirí-vónak számított, mert minden kül-ügyminisztériumi tisztviselő arratörekedett, hogy minél hamarabbkülföldre kerüljön: egy-egy ilyenmegbízatás biztos anyagi felemel-kedést jelentett.

– Haladjunk idősorrendben!1920-ban születtél a mai Moson ma -gya róvárhoz tartozó Magyaróvárott.

– Magyaróvár 1939-ben egye-sült Moson nagyközséggel, azótanevezik hivatalosan Mosonma -gyaróvárnak. A két helység közülkétségtelenül Óvár volt a jelentő-sebb, hiszen sok évszázadra visz-szatekintő városi múlttal rendelke-zett. 1522-ben II. Lajos királyunkBudán tartott menyegzője alkalmá-ból nászajándékként feleségének,Máriának adományozta. Ezért atelepülés egészen 1945-ig Habs -burg-kézre került. Az első világhá-ború végéig, amíg a történelmiMoson vármegyét meg nem cson-kították, még a megyeszékhelyszerepét is betöltötte. A harmincasévekben ott állt az egyik legszebbműemlék-együttes a Bécs ésBudapest közötti főútvonalon.

Édesanyám családja több nem-zedéken keresztül uradalmi füg-gőségben élt. Anyai dédapám,Mar kovics Károly uradalmifőmérnökként komoly érdeme-ket szerzett a Duna szabályozásá-nál, amiért Ferenc József nemes-séggel jutalmazta. Nyugdíjbamenetelekor Magyaróvárra vonultvissza. Nagyanyám, MarkovicsIlona 1886-ban férjhez ment StroblÁgostonhoz, aki szintén az urada-lom szolgálatában állt. E házasságnem volt szerencsés, mert nagy-apám nem sokkal később, éle téneknegyvenegyedik évében meghalt,csekély özvegyi nyugdíjat és egyalig féléves kislányt, édesanyámat

hagyva maga után. Anyám gyönyö-rű hajadonná serdült, beszélt fran-ciául, zongorázott és énekelt, időn-ként pedig fellépett a helyi műked-velői előadásokon. Sorsát az átla-gosnál szebbé varázsolta egy jóté-kony körülmény: nagyapám legif-jabb testvére, Strobl Alajos, aki azidő tájt már országos hírű szobrász-művész volt, nagyvonalúan pártfo-gásába vette a szegény rokon lányt.Ráadásul anyám a Tátrában a való-di művészetbe is belekóstolhatott,ugyanis Alajos nénje, a festőmű-vész Stróbl Zsófia tanítgatta azecsetkezelés rejtelmeire.

– És hogyan alakult az apai ág?– Nagyapám, Haniffel Sándor

egy falusi parasztkocsmáros fiavolt, és naponta gyalog járt beRusztról a soproni evangélikus líce-umba, jónéhány kilométert megté-ve. Ott nevelték magyar hazafivá.Évekkel később – németországiteológiai tanulmányait követően –visszatért Sopronba, és a líceumtanára lett. Latin, ógörög és németnyelvet tanított, de további tucatnyinyelvben is járatos volt; nyelvtudá-sát a harminckét nyelven rendelke-zésére álló Biblia tanulmányozásá-val fejlesztette. Szerény, visszahú-zódó, költői hajlammal megáldottember volt, németül írt verseit egyfiókba zárta. 1924-ben halt meg,miután a híres, Trianont követősoproni népszavazáson politikailagis hitet tett magyarsága mellett.

„A szellemi ellenállást választottam”

Beszélgetés Hárs Ernővel

Tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a kilencvenharmadik élet-évét taposó költő, Hárs Ernő sok évtizedes pályája során kortársirodalmunk egyik legjelentősebb műfordítói életművét hozta létre.A József Attila-díjas szerző, a Magyar Írószövetség örökös tagjaszerencsére újabb alkotásokkal is jelen van irodalmi életünkben.

Nyitott mûhely


Apám, Haniffel Károly Jenőtehát másodgenerációs értelmiségivolt. A gazdász pályát választotta,így került Magyaróvárra, aholmegismerkedett anyámmal. Jött azelső világháború, a helybéli fiatal-embereket elvitték katonának.Ahogy anyám később többszörmondogatta, a szellemesen mulat-tató, daliás gavallérok sorban eles-tek a fronton, Jenőke viszont négyév után épségben visszajött. Ígyhát az ő felesége lett. 1919 tava-szán házasodtak össze, evangéli-kus szertartás szerint, az esketéstapám lelkész bátyja végezte.

– A házassághoz nyilván megfe-lelő anyagi alapokra is szükségvolt…

– A Markovics család egyik régibarátja álláshoz segítette apámat:pénztáros lett a Habsburg főherce-gi uradalom központi irodájában.Az akkori társadalmi viszonyokközött ez óriási megbecsülésnek ésszerencsének minősült. Feddhetet -lenségének köszönhetően apámegészen a második világháborúvégéig, az uradalom felbomlásáigmegtartotta a posztját. A friss állás-

hoz egy szolgálati lakásis járt: apám és anyámegy másodosztályú ura-dalmi épületbe, a Lajtafolyó partján álló egykoriAkóts malomba költö-zött. E vastag falú emele-tes építmény oldalán méglegalább tíz évig ottárválkodott a leállítottmalomkerék. A hely ren-delkezett a schubertiromantika minden kellé-kével, csak éppen akényelem hiányzott belő-le. A vizet a ház előtti szi-vattyús kútból kellett fel-hordani vödrökben, asaját kezűleg felaprított

fát pedig a fáskamrából kellett aházba cipelni, ormótlan füles kosa-rakban. Szüleimnek az épületLajta felé néző frontjának vala-mennyi földszinti és emeleti helyi-sége jutott, és ide születtem én,alig másfél év elteltével.Számomra ez lett a paradicsom,csöppet sem zavartak a már emlí-tett nehézségek: életemMagyaróváron töltött első tizen-nyolc évében fenékig élveztemmindazt, amit egy kisgyermeknekés egy kamasznak a szabad termé-szet, az ifjúkori barátság és a nyi-ladozó szerelem nyújthat. A csalá-di krónika szerint az anyámat,vagyis unokahúgát 1922-ben meg-látogató Strobl Alajos is el voltragadtatva a látottaktól. A sorsvégül úgy hozta, hogy szüleimnegyven évet töltöttek az Akótsmalomban.

– Születésed szerint tehátHaniffel vagy. Mikor változtattálcsaládnevet, és miért éppen Hárslettél?

– Önként határoztam el, hogyváltoztatok: 1944-ben, Mozaikcímű első verseskönyvem megje-

lenése előtt úgy gondoltam, nemakarok egy idegen hangzású veze-téknévvel bekerülni a magyar köl-tészetbe. Jóakaróim és rokonaimfelkínáltak olyan H-betűs neveket,mint Hansági vagy Hanyföldi, deazokat túlságosan mesterkéltnekéreztem. Ellenben rendkívül tet-szettek a rövid nevek, mint példáulTóth Árpádé, ezért döntöttem aHárs mellett. Utólag azt mondha-tom, hogy nem jártam vele túlsá-gosan jól, mert a kultúra különbö-ző területein időközben számosHárs nevű művész tűnt fel.

– Három héttel a tizenkilencedikszületésnapod előtt tört ki a máso-dik világháború, 1943-ban pedigbesoroztak katonának. Ezertapasz talatot szereztél, ezer viszon-tagságon és elképesztő fordulatonmentél keresztül – az ezredfordulónegy egész könyvet teleírtál velük,Kereszt és koszorú címmel.

– A rengeteg mozzanatból mostcsak azt emelem ki, hogy a fegy-veres ellenállás helyett tudatosan aszellemit választottam. 1944 zak-latott őszén Göllner Máriától, azantropozófia magyarországi meg-honosítójától megkaptam lefordí-tásra Albert Steffen svájci költőPestalozzi című verses drámáját.Ez a munka kísért végig egészen aháború befejezéséig, s adott erőt arám váró összes megpróbáltatás,sebesülés, hadifogság elviselésére.

– A háborús időkben egy másik,még becsesebb ajándékot is kap-tál: megismerkedtél életed társá-val, Sándor Judit operaénekessel,és összeházasodtatok.

– 1944. december 23-án tartot-tuk a polgári esküvőt, utána pedigJuditék Eötvös utcai lakásán(jelenleg is itt lakom) elfogyasz-tottuk az ünnepi ebédet. Este stíl-szerűen meghallgattuk a Szöktetésa szerájbólt, a Magyar Királyi

Szülőházam, az egykori Akóts-malom

Nyitott mûhely


Operaház utolsó előadását.Másnap a két meghívott nagynéni-vel együtt éppen befejeztük aszent estei vacsorát, amikor meg-kezdődött a főváros ostroma.Nekem a házasságkötésre kapottkétnapos eltávozásom végén, de -cember 25-én vissza kellett térnema szolgálati helyemre, a budapestiMann-villába. A Sváb-hegy olda-lában megdöbbentő látvány tárultelém: pezsgősüveggel és kézigrá-náttal felszerelt német katonák tán-torogtak körülöttem. A Mann-vil-lából még aznap visszamentem azEötvös utcába; megtehettem, merta nagy felfordulásban senki semtörődött velem.

A két pirosbetűs ünnepet felesé-gem és én azzal töltöttük, hogybúvóhelyet kerestünk a számomra,de mindenütt telt ház volt. Úgydöntöttünk, hogy 27-én megtartjukaz egyházi esküvőt. A Deák téritemplomban a lelkész éppen abelövések utáni törmeléket takarí-totta, amikor felkértük, hogy adjonössze bennünket. Habozás nélküligent mondott, és még adélelőtt folyamán sorkerült a szertartásra. Aszínhely a templom gyer-tyával megvilágított óvó-helye volt; két tanúnkközül az egyik már nemjöhetett át Budáról, őt akántor helyettesítette.Gyűrűt nem tudtunk csi-náltatni, ezért Juditnak azén nagyanyám 1886-bankészített gyűrűjét húztamaz ujjára – nekem azótasincs jegygyűrűm. Nász -népként pedig egyedülJudit édesanyja volt jelen,aki aknatűzben, hasoncsúszva jött utánunk aKirály utcán a Deák térig.Az esküvő után Juditék

hazamentek az Eötvös utcába,nekem pedig vissza kellett térnema parancsnokságra. Ami azt illeti,előzőleg nem egészen így képzel-tük a mézesheteket…

– Már-már úgy tűnt, hogy telje-sen sértetlenül megúszod a háborútombolását, ám elkövetkezett janu-ár 13. napja az ostromlott Pesten…

– Szolgálatom végeztévelEötvös utcai otthonunkba tartot-tam a parancsnokságról, de óva-tosságból ezúttal nem az Andrássyúton, hanem a szűkebb, s így biz-tosabbnak vélt Révay utcában. APesti Színház mellett hirtelensuhogva lecsapódott valami aközelemben: egészen kicsi, egy-két kilós légi bomba lehetett.Szerencsére nem vágtam magamhasra, ugyanis a robbanás vízszin-tesen fejtette ki a legerősebb hatá-sát, a fejmagasságban szálló szilán-kok viszont ártalmatlanok voltak,egyszerűen kiráztam őket a hajam-ból. Éreztem, hogy a bokacsonto-mat repesztalálat érte, de mivel eltudtam indulni, nem törődtem vele.

Ám a háború borzalmait csakakkor kezdtem teljes valóságukbanmegismerni. Néhány nap múlva amagas sebláz miatt állapotomolyan válságosra fordult, hogyanyósom egy targoncára fektetett,és két házbeli segítségével elvon-szolt az egyetlen még szóba jöhetőegészségügyi intézménybe, aMÁV-kórházba. Ennek alagsorá-ban, Dosztojevszkij Feljegyzések aholtak házából című könyvétolvasva éltem át a legválságosabbheteket. Csak egy Kertész nevűorvos szakértelmének köszönhető,hogy nem amputálták a combtőigmegdagadt lábam.

– A második világháborút köve-tően előbb a FöldművelésügyiMinisztérium segédelőadója lettél,majd a Külügyminisztérium állo-mányába kerültél, ahol 1976-igdolgoztál, mindvégig megtagadvaa belépést a kommunista pártba…

– Evangélikus lelkészcsalád ésmonarchiabeli művészcsalád oldal -ági sarjaként nem tudtam volnafeldolgozni magamban, hogy

A Strobl család látogatása Magyaróvárott a szobrászművész 1926-os halálát követő húsvétkor

(balról jobbra: Strobl Zsófia festőművész; nagyanyám, Strobl Alajosné; Strobl Mihály, a fia

és szüleimmel jómagam) (1927)

Nyitott mûhely


belépjek az üdvözítő állampártba,bár ezt civil pályám során többszöris felkínálták. Ugyanakkor a kívül -állók számára nehezen érthető éselfogadható ellentmondásként1976-ig szolgáltam a népi demok-rácia, majd a diktatúrakülügyminisztériumá-ban. Erre a helyzetre,bármily furcsa ésrendhagyó volt, mégisvan magyarázat.

Kötelességtudó em -ber vagyok, és nemtudtam volna úgyelképzelni az életemet,hogy bármikor ismások általi eltartásraszoruljak. Kezdettőlfogva tisztában voltamvele, hogy pusztánversírásból nem lehetmegélni, hanem vala-milyen kenyérkeresőfoglalkozást kell hozzáválasztani. Lehet, hogysúlyosan tévedtem, de ifjúkori kép-zeletvilágom, mindenekelőtt csilla-píthatatlan utazási szomjam ezt amellékfoglalkozást nem a tanári,könyvtárosi vagy újságírói szakmá-ban, hanem a diplomáciai pályánvélte megtalálni. Ezért iratkoztambe a bölcsészet helyett a közgazda-sági egyetemre, és ragadtam megminden alkalmat külügyi vagyazokhoz hasonló tanfolyamokvégzésére. A háború okozta külön-féle viszontagságok után, 1946szeptemberében kiváló minősítés-sel sikerült is bekerülnöm a kül-ügyminisztériumba.

– Gondolom, cseppet sem voltkönnyű bekerülnöd, hiszen a for-málódó állam intézményei körülnagy volt a tolongás…

– Az újságokban meghirdetettnyílt pályázatra rajtam kívül mégnégyszáz fiatal jelentkezett: az első

rostán a kilencven százalékukatkiszórták, csak negyvenen marad-tunk. A második forduló után végültizennyolcunkat vettek fel. Nagytehetségű, becsvágyó és javarésztpolitikailag elkötelezett pályatár-

sakkal voltam körülvéve. Az évekfolyamán valamennyien kihullot-tak a rostán, pártonkívüli létemreegyedül én maradtam talpon.

– Ezért is különösen nagy ered-mény, hogy a gazdaságpolitikaiosztályról indulva idővel a nemzet-közi szervezetek főosztályánakvezetője lettél.

– Az évek során számos állam-közi kereskedelmi tárgyaláson éskonferencián képviseltem hazán-kat. 1968-ban egy ENSZ-ösztöndíjrévén végigjártam a legfontosabbvilágszervezetek európai és ameri-kai székhelyeit. Végül 1976-bandöntő fordulat következett be azéletemben. Nem általános politi-kai, hanem konkrét személyekhezkötött okokból – a kommunistahatalom börtönétől fenyegetetten,keserves körülmények közepette –kikerültem a hivatali lét igájából,

és átvedlettem azzá, ami már hosz-szú évek óta lenni akartam: sza-badfoglalkozású íróvá.

– Érzékelem, hogy úriember-ként nem szívesen beszélsz méltat-lan elbocsátásod részleteiről.

Mégis fontosnak tar-tom megkérdezni, mitörtént.

– A ház egyikbenső barátja (a sorskülönös fintoraként1944 késő őszén az őédesanyjától kaptamlefordításra a Pesta -lozzi című drámát) ahátam mögött és tud-tom nélkül olyansúlyosan kompromit-tált politikailag, hogyazonnali hatállyal elkellett hagynom aKülügy minisz té riu -mot. Egy évi börtönreítéltek, három évrefelfüggesztve. A kato-

nai ügyész azt mondta, hogy azértnem ragaszkodik a büntetés tény-leges letöltéséhez, mert a vádlottnemcsak büntetlen, de példás előé-letű is volt.

– Néhány mondat erejéig mégtérjünk vissza a minisztériumiidőkhöz! Pártonkívüliként hogyandolgozhattál harminc éven keresz-tül a Rákosi-, majd a Kádár-rend-szer minisztériumában? Ez a dik-tatúra egy újabb, érthetetlenellentmondása?

– Az én három évtizeden át tartóalkalmazásom oka az lehetett, hogysohasem törekedtem a nagy anyagielőnyökkel járó tartós külföldi kihe-lyezésre, gazdasági képzettségemrehivatkozva mindig távol tartottammagam a politikai jellegű munká-tól, és lehetőség szerint minden fel-tűnő szereplésből kivontammagam. Egy időben rendszeresen a

Duna-bizottsági fogadáson Judittal (1946)

Nyitott mûhely


szememre vetették, hogy nemrészesültem marxista oktatásban,de a különféle munkaköri elfoglalt-ságaimra hivatkozva ez alól is sike-rült kibújnom. Az is lehet, hogy akommunista rendszer sznobsága ajavamra írta, hogy feleségem azOperaház tagjaként élvonalbeliénekesnőnek számított…

– Családod többi tagját ismegkímélte a hatalom?

– Nem kimondottan.Párton kívüli minisztériumihelyzetemet a végsőkig élezteaz a tény, hogy apám a régivilágban a főhercegi uradalomgazdatiszti rangban lévő tiszt-viselője volt. A kommunistavilágban osztályellenséggényilvánították, mert kizárólaga társadalmi besorolását vettékalapul, és nem a ténylegeshivatali munkáját, illetve köz-ismerten emberséges magatar-tását. Nincs ezen mit szépíteni,apámat a társadalom szemét-dombjára hajították: nemkapott nyugdíjat, ráadásul mégaz SZTK-jogosultságot is megta-gadták tőle. Nálam hét évvel fiata-labb öcsém a reménytelen helyze-tére való tekintettel 1948-banelhagyta az országot. Ilyen családiháttérrel, mint az enyém, az emberkönnyen kényszeríthető volt arra,hogy beszervezett besúgó legyen.Hála Istennek, engem megkíméltettől a sors. Csupa kommunistávalkörülvéve olyan elszigetelt hely-zetben voltam, hogy nem jöhettemszámításba olyan alattomos felada-tok teljesítésére, mint például pár-tonkívüli személyek megfigyelése.Ugyanakkor állást sem változtat-hattam, mert a diktatúrában nemaz egyén döntötte el, hogy mit akarcsinálni. Ha én kezdeményeztemvolna az állásváltoztatást, olyanminősítést kapok, amely lehetet-

lenné tette volna a más területenvaló megfelelő elhelyezkedést.

– Bizonyára sorsszerű, hogyegy XX. századi magyar írástudóéletében a politika kikerülhetet-len… Egy, az ezredfordulón írt

naplójegyzetedben nagyon érdekestémára bukkantam. Szó szerintidézem: „Csontos Gyula volt osz-tálytársamtól, a meggyilkolt palóz-naki plébánostól hallottam, hogyamikor 1948-ban az ÁVO szétvertea veszprémi Mindszenty-titkársá-got, Bánáss László püspök negy-ven évre becsülte az új erőszak-rendszer fennmaradásának idejét.Az állandó életveszélyben forgófőpap honnan merítette ezt azakkoriban képtelenségnek tűnőbizonyosságot?” Valóban hátbor-zongatóan pontos prófécia… Ámvan itt egy talányos részlet, amifölött kár lenne átsiklani: a meg-gyilkolt palóznaki plébános szemé-lye. Pontosan mi történt?

– Csontos Gyulával együtt érett -ségiztem a piaristáknál. Egyszerű,

de szorgalmas parasztfiú volt; taná-rai szívesen támogatták, vélhetőlegazért, mert már korán megmutat-koztak rajta a papi hivatás jelei.Több évtizedes lelkipásztori műkö-désének utolsó állomása Palóznak

volt. Az ottani plébánia a faluegyik elszigetelt, domboshelyén áll, közvetlen telek-szomszédok nélkül. Gyulamagányosan élt ott nővérével,aki házvezetőnőként segítette.A környéken híre ment, hogy apap eladott egy ingatlant,vagyis sok pénzt őriz a plébá-nián. Néhány elvetemült bűnö-ző éjjel betört a házba, és a kétöregre támadt. Gyula nagyda-rab, jó fizikumú ember volt,hát bátran védekezett; támadóifölébe kerekedtek, és halálo-san megsebesítették. Nővére,aki nem szállt szembe a hara-miákkal, életben maradt.

– Most már evezzünk aszépirodalom vizeire! Koraikölteményeid a második világ-háború idején kaptak nyomda-

festéket, ennélfogva irodalmipályafutásod József Attila és aNyugat folyóirat emlékét, szellemi-ségét is magában hordozza…

– József Attila nevét akkor hal-lottam először, amikor 1937. de -cember 3-án a balatonszárszóiállomáson egy tehervonat elévetette magát. Akkoriban a piaristaatyák magyaróvári intézeténeknyolcadik osztályos eminens diák-ja voltam, de a kortárs költészetképviselői közül legfeljebb a nagynyugatos szerzők híre és egy-egyműve jutott el a mi iskolánk padjá-ig. Abban az időben ez is nagy szóvolt, és a kegyes tanítórend nyitott-ságát dicséri. Kamaszként márbontakoztak bennem bizonyosköltői törekvések, és a rövid szár-szói újsághír olvastán némi lemon-

Művészportré Juditról egy bécsi koncert alkalmából (1959)

Nyitott mûhely


dással állapítottam meg, hogy lámcsak, egy költőnek Magyaror -szágon meg kell halnia, hogyegyáltalán felfigyeljenek rá.

– És miként alakult a Te költőisorsod? Szintén „meg kelletthalnod”?

– Az én hét évtizedes írói tevé-kenységem hosszú időn keresztülbúvópatak természetűvolt. A külügyminiszté-riumban végzett polgárifoglalkozásom rendkí-vül felemésztette szelle-mi energiámat, emiattcsak ritka ünnepi órák-ban, jobb esetben akülön e célra kicsikartszabadság napjaibanfoglalkozhattam a szép-irodalommal. A kommu-nista diktatúra szellemilégkörében még az ígylétrehozott szerény termés legna-gyobb része is az asztalfiókbakényszerült. Ha olykor sikerültsaját versekkel vagy műfordítássala nyilvánosság elé lépnem,nemegyszer vágták a fejemhez atolakodás, az álláshalmozás vádját.A korszak, amelyben éltem, márnem a XX. század első felében élthíres elődök világa volt. Az irodal-mi életbe történt végleges befoga-dásomat még az sem gyorsítottafel, hogy 1973-ban tagja lettem aMagyar Írószövetségnek.

– Akárhogyan is, az évtizedeksorán összesen tizenöt saját köte-ted látott napvilágot: versek,tanulmányok és egy szakkönyv adiplomácia világáról. Ám emellettegy elképesztően gazdag műfordí-tói életművet is létrehoztál, többekközött német, olasz és portugálnyelvű alkotások magyarra átülte-tésével. Miért fontos a fordítás?

– A műfordítás kettős természe-tű munka: egyszerre szolgálja a

közösség és a műfordító egyéniérdekeit. Magával hozza az ismer-kedést idegen népek szellemi alko-tásaival, és a tájékozódás, a világfejlődésével való lépéstartás nél-külözhetetlen feltétele. Nem vélet-len, hogy az első magyar vers, aleuveni Ómagyar Mária-siralomfordítás volt, s hogy irodalmunk

megújulásának mindig a műfordí-tás volt a leghatékonyabb mozga-tórugója. Jómagam elsősorban akötött formájú verses műfordítás-ban mélyedtem el, a prózai szöve-gek tekintetében – bár van néhányilyen fordításom is – nem tartommagam igazán illetékesnek.

A műfordítás a közösség szem-pontjából a legönzetlenebb és leg-nemzetibb irodalmi műfaj – aműfordító egyén szempontjábólviszont a szellemi önzés, a birtok-bavétel vágyának hihetetlen inten-zív megnyilvánulása. Egy versetcsak akkor lehet maradéktalanulmegismerni, ha lefordítjuk: ez abirtokbavétel legteljesebb formája.

– Hány évesen lettél e szenve-dély rabja?

– Első műfordításaim nagyjábólsaját verseim írásával egy időbenkészültek, a negyvenes évek ele-jén. Nem megrendelésre, hanemkedvtelésből dolgoztam, angol,francia és német nyelvből. Az

eredmény Mozaik című bemutat-kozó kötetemben volt olvasható,amely saját költségemen jelentmeg 1944 elején, és körülbelülegyharmad arányban tartalmazottműfordításokat. A háborút követő-en csak a koalíciós időszakbantudtam néhány verset és műfordí-tást publikálni, főként a rádióban.

1950 és 1955 közöttsemmiféle megjelenésrenem volt lehetőségem.Szabó Lőrinc, akivelélete utolsó tíz évébenszinte családias kapcso-latba kerültem, szívesentámogatta volna irodal-mi törekvéseimet, de azötvenes évek első felé-ben ő is meg volt nyo-morítva. Végül két, igenjelentős segítséget kap-tam tőle – most csak a

másodikat nevesítem: 1957-ben,néhány nappal a halála előtt engembízott meg, hogy egészítsem kiÖrök barátaink című híres antoló-giájának jegyzetanyagát. E kétkö-tetes gyűjteményt a rá következőévben jelentette meg aSzépirodalmi Kiadó, és a szerkesz-tővel, Domokos Mátyással kiala-kult együttműködésem újabb érté-kes kapcsolatokhoz tárta ki akaput. Ekkor kezdődött műfordítóipályámnak az a korszaka, amely-ben már a különféle kiadói megbí-zások határozták meg a munkát.

– Felsorolni is nehéz, hányvilágirodalmi jelentőségű művetültettél át nyelvünkre. Hogy csak alegfontosabbakat említsük: Camõeshatalmas eposza, a Lusiadák; Tassoklasszikusa, A megszabadítottJeruzsálem; Charles Baudelairenagyesszéje, A mesterséges menny-országok; Michael Ende varázsosprózája, A végtelen történet, avilágháború poklában elpusztult

Judit a kislányunkkal (1962)

Nyitott mûhely


német költő, Haushofer Moabitaszonettjei. Munkásságod egyiklegegzotikusabb fejezete, hogymegjelentettél egy gazdag gyűjte-ményt a fekete-afrikai költészetből.Honnan jött az ötlet?

– Az 1976-os elbocsátásommalváratlanul rám tört szabadságotigyekeztem messzemenően hasz -no sítani. Camões remek -műve, a Lusiadák fordításamellett elvállaltam, hogykézikönyvet írok a nemzet-közi szervezetekről. Mind -amel lett Keszthelyi Tibor dip-lomata kollégámmal elhatá-roztuk, hogy karöltve megje-lentetünk egy kétkötetes anto-lógiát Fekete-Afrika írásosköltészetéről. Az ottani irodal-mi élet az egykori gyarmatok1960-ban történt felszabadu-lása után virágzásnak indult.Minden korábbi afrikai anto-lógiánál átfogóbb és gazda-gabb munkánknak a Feketelángok címet adtuk. A kedve-ző itthoni fogadtatás mellettnemzetközi visszhangja is tá -madt. Dennis Brutus, az egyiklegharcosabb apartheid -ellenes, börtönviselt dél-afri-kai költő megküldte ne künklegújabb kötetét, és meleghangú dedikációban köszönte mega vállalkozást. Mivel antológiánk anyolcvanas években látott napvilá-got, talán mondanom sem kell,hogy bőven szerepeltek benne azapartheidet élesen elítélő lírai meg-nyilatkozások.

– Nyolcvanöt évesen pedigFrancesco Petrarca korábbanmagyarul kiadatlan, Diadal mene tekcímű művén dolgoztál, vagyis egyXIV. századi szöveg embert próbáló-an nehéz nyelvezetével bajlódtál.Munkádról joggal jegyzi megSzörényi László irodalomtörténész,

hogy „az egész magyar olvasókö-zönség a legnagyobb hálával tarto-zik” neked.

– Nyolcvanhárom éves voltam,amikor Szörényi László felvetette,ugyan nem fordítanám-e le ezt ahazánkban még ismeretlen Petrarca-művet. Bementem az Olasz Intézetkönyvtárába, megnéztem, hogy

miről is volna szó, de a mű hosszú-sága, versformája és főleg a bennehemzsegő mitológiai, bibliai és tör-ténelmi utalások miatt lemondtama vállalkozásról. Két évvel öregeb-ben azután mégis úgy döntöttem,hogy nekivágok a munkának.Szerencsém volt, mert ingatagegészségi állapotom ellenére aligtöbb mint fél év alatt elkészültem afordítás első változatával, valaminta megértéséhez szükséges jegyzet-anyag összeállításával.

– Dióhéjban mit érdemes tud-nunk a Diadalmenetekről?

– Nem szonettekből áll, hanemtercinákból, abból a rendkívül igé-nyes versfonadékból, amit aPetrarcánál egy nemzedékkel idő-sebb Dante is alkalmazott az Isteniszínjátékban. Tercinákat fordítanialapjában nem nehezebb, mintklasszikus szonetteket, a gondcsak akkor nagyobb, ha a szöveget

javítani kell. Olyankorugyanis nem csupán egy-kétlezárt strófát kell átdolgozni,hanem egy folyamatos vers-füzért. Az ilyen tevékenységmagában hordozza a széthul-lás veszélyét.

A mű tizenkét énekénekalapvető mondanivalóját a fel-sorolások képezik: az antikrómai diadalmenetekhezhasonlóan elvonulnak lelkiszemeink előtt a Petrarca előt-ti idők híres szerelmesei, had-vezérei, filozófusai és egyébszellemi nagyságai, a bibliaiés mitológiai személyiségeketis beleértve. Ezeknek arészeknek a fordítása kitartószakmai fegyelmet igényel, ittnem lehet mellébeszélni. Aszereplők karakterjegyei és avelük kapcsolatos eseményekadottak, bár a szerző néha csakegy-egy tőmondattal utal erre.

Fordítóként néha úgy éreztem, aszöveghűséget csak a legnagyobberőfeszítéssel lehet elérnem. 2007-ben, amikor a mű önálló kötetkéntmegjelent az Eötvös Kiadó jóvoltá-ból, azt gondoltam: éveim számáttekintve nem valószínű, hogy újabb,ehhez hasonló méretű fordítói fel-adatot vállalhatnék. Életem pompásajándékának tekintettem, hogyPetrarca hangjai közepette búcsúz-kodtam a műfajtól.

– Szerencsére ebben nem voltigazad, a búcsú ideje még nemérkezett el. Életműved korántsem

Az egyik utolsó közös kép Judittal (1999)

zárult le, hiszen jelenleg is alkotsz,sőt újabb terveket szősz. Az elmúltévekben például újrafordítottad azeneirodalom több kötetet megtöl-tő dalciklusait…

– Az ostrom idején elszenvedettbokasebesülés öregkori hatásaimiatt már nem tudok közlekedni avárosban, az Eötvös utcai laká -somhoz vagyok kötve. Igyekszemnapirend szerint, hasznosan tölteniaz időt: olvasással, rádiózással,zenehallgatással és műfordítással.Feleségem 2008-ban bekövetkezetthalála óta így kúrálom magam.A komolyzenei dalciklusok fordítá-sát azért éreztem fontosnak, mertfeleségem munkássága révén ta -pasztaltam, hogy e dalciklusok egyrésze egyáltalán nem, másik részükcsak gyönge fordításban létezettmagyarul. Ez azért is különösen saj-nálatos, mert a dalok olykor világ-irodalmi szintű versekre íródtak.

E zeneirodalmi kötődésű mun-kát követően – mivel a dalciklu-sok kötetben való kiadása egyrecsak késik – az elmúlt másfélévben, mondhatni unaloműzéscéljából újabb nagyszabású fel-adatra vállalkoztam: Dante két-százharminckét ifjúkori szonettjétültettem át magyarra. Ezeket aműveket évszázadokon keresztülegy ismeretlen szerzőnek tulajdo-nították, és csak a legfrissebbolasz szakirodalom nevezi őketegyértelműen Dante alkotásainak.

– 1994-ben papírra vetett nap-lójegyzeteid között olvasom:„Lassú irodalmi érvényesülésemegyik oka, hogy munkáim színvo-nala folyamatosan fejlődik. Asikerhez viszont az kell, hogy azember elsőre tudjon valami addignem hallott újdonsággal a kultu-rális életbe berobbanni.”Csaknem húsz év elteltével isugyanígy vélekedsz magadról?

– Valóban, a sport nyelvén fogal-mazva én hosszútávfutó voltam,folyamatosan fejlődtem. Utólagvégigtekintve a pályámon, az alap-vető problémám az volt, hogykimaradtam a nemzedékemből.A szerteágazó egyetemi tanulmá-nyaim, a külügyminisztériumimunkám miatt nem jutott elegendőenergiám az irodalomra. A velemegyidős Somlyó György tizenhétévesen már skót balladákat fordí-tott, nekem ilyesmire nem voltmódom. Különösen nem akkor,amikor a Rákosi-kor irodalompoli-tikája az érvényesülés kevés lehető-séget is végleg elzárta előlem.Nekem a már említett DomokosMátyás-féle kapcsolatra a hatvanasévekig kellett várnom, hogy az elsőhivatalos kötetem megjelenhessék.

A teljes igazsághoz hozzátarto-zik, hogy lassú fejlődésembenmagam is ludas voltam, amikor íróimunkámhoz tévesen a diplomatasá-got választottam kenyérkeresetiforrásként. A történelem ugyanisátlépett a fejem felett. A XX. századkommunista diktatúráiban ez apályakép már nem volt megvalósít-ható. Ilyesmire csaka frissen füg-getlenné vált gyarmati országokban– ott is csak magas szinten – voltpélda, mint Léopold Sédar Senghorszenegáli vagy Agostinho Netoangolai államelnöksége tanúsítja.

– Még egy idézet a naplójegyze-teidből, nyolcvanéves fejjel írtad:„Az öregkor egyik nagy paradoxo-na, hogy ekkor bírjuk ki a legke-vésbé a változásokat – viszontekkor kell a legtöbbet elviselnünk.S ezek nem merülnek ki a kortár-sak sorozatos elvesztésében.”

– Igen, ez az ellentmondás szá-momra ma is érvényes, viszont azévek múlásával újabbak is kerültekhozzá. Például az, hogy életemsorán sohasem volt annyi ráérő

időm, mint most, magányosan – ésezzel a sok idővel most kezdhetema legkevesebbet. A lakáshoz kötvemár nincs lehetőségem utazni,különböző programokra ellátogat-ni. Különösen a színház hiányzik;hallom, hogy most is sok remekelőadás látható. Hiába, a kilenc-venkét életévnek ára van.

– A rendszerváltást követőenJózsef Attila-, Déry Tibor-,Radnóti- és Hieronymus-díjbanrészesültél. 2011-ben, a SzentIstván Könyvhéten pedig ErdőPéter bíboros kezéből átvehetted aSzent István Társulat által alapítottStephanus-díj irodalmi tagozatát…

– Nagyon örültem ennek a díjnak,hiszen onnan kaptam, ahová lélek-ben mindig is tartoztam. Amúgy iro-dalmárként már régen megtanultama bölcsességet: a díjakat elsősorbanadják, és csak másodsorban kapják.Akárhogyan is, hálásan emlékezemegykori piarista tanáraimra, akikegész életemre elegendő szellemi-lelki indíttatást adtak. Ez a díj azért iskülönösen kedves számomra, mertbizonyos értelemben lezárja életemkörét. 1938-ban érettségiztem, SzentIstván királyunk halálának kilenc-századik évfordulóján, az eucharisz-tikus világkongresszus évében.Érettségi vizsgánk előtt néhány hét-tel magyartanárom, Kovács Alajosatya az utolsó dolgozat témájáulazt szabta, hogy bármilyen műfaj-ban írjunk Szent Istvánról. Én vers-ben oldottam meg a feladatot: egé-szen jól sikerült, még a helyi újság-ban is megjelent. Tehát elmondha-tó, hogy első irodalmi publikációmállamalapító királyunkhoz kötődik,ahogy a vélhetőleg utolsó elismeré-sem is, a Stephanus-díj. Ezáltal tel-jessé vált a kép: hetvenöt esztendejeSzent Istvánnal kezdtem, és mostSzent Istvánnal végzem.

Zsille Gábor

Nyitott mûhely


LõTÉR

„Valamikor a metaforák zsoldjába álltam, de ennekmost vége, a reménytranszfer elakadt” (Leplek).

Mikor kezébe veszi az olvasó Filip Tamás új köte-tét, elsőként annak terjedelme ötlik szemébe; nemmintha nagyon túllépné a megszokott verseskönyveksúlyosságát, de mégis kevesebb darab szerepel álta-lában egy-egy megjelenésnél; valami elszántságot,üzenetet konstatál ebben önkéntelenül is az ember,amit a tartalomjegyzék is megerősít: tizenkét ciklustárul elénk. Apostoli szám. Érezzük, ha elfogadjuk akihívást, egy játék részesei leszünk: kő, papír, olló;hangsúlyozza ezt a cím.

„Szimultán élek több életet, és a cukros kis szimu-lakrumot minden nap befalom” (Inkább kimaradok).Csakhogy ez a játék a halálról szól, a létezéssel körül-írva. Mint amikor egy gyermek felrajzolja az ugróis-kolát, elsőre kedves dolognak látszik, mégis a meg-szűnésre tanít: ha mellélépsz, kiesel. „Haláltáncórákkezdődnek halandóknak – azt hiszem, ide érdemeslenne beiratkoznom” (Minden csak lebegés). Ügye-sen, finoman húznak itt csőbe, és a gyanútlan olvasó,mire felfigyel, egy haláltánc közepén találja magát,ahol szereplők sokasága kergeti, keresi egymást,önmagát, körvonalaikat, határaikat. „Az éntérképeneltévedtem – valami történhetett vele. Egy láthatatlankéz talán a világtájakat összekeverte?” (Sodrás)

A „probléma” csak az, hogy ez a rengeteg, sok-szor kétségbeeséstől sem mentes szereplő, mimikriegyetlen ember, maga a költő. Bár nyilván egy csa-varral ezt az állítást (költő) is mérlegre teszi: „Élet-ben tart a vers – már ez is micsoda fellengzős hazug-ság, erre ráteszek még egy lapáttal, mintha ténylegverset akarnék írni: egy jó szó magával húz, haza amagasba” (Ők az erősebbek).

Mintha Filip egy határkőhöz érkezett volna, tudatla-nul vagy tudatosan. Felvonultatja az évek során össze-gyűjtött összes játékát, összeszedi élete szobáiból, anappali közepére hordja, és rámutat, ez vagyok, vagytalán inkább kérdezi: ez vagyok? Keresgélni, kutatnikezd a halomban, hogy kézzel is megfoghassa, végremost már konkretizálja ennyi év után a valóságot.

„Eddig azt hittem, túlélőlény vagyok, de ma láttamelgurulni a szemgolyóimat, és szemgolyóim látták aromvárost mindenféle szögből, meg szem nélkül

maradt gazdájukat, aki mostnémi segítséggel befekszika véglegeztető gépbe”(Leplek).

A költő felvonultatjahatalmas arzenálját, mintaki valami utolsó csatá-ra készül. Találunk itthaikuciklust (elgurultapró gyöngyöket)Gyöngy kavics címen. Ésezek valóban csillognak a verskötet hal-mazában, néha boldogan. „Micsoda öröm! A vászonravitorlát fogok festeni!”

Mostantól szonettet írok – invitál minket a költőegy másik talált-életébe. Felteszi a kérdést, nemvolna-e jobb a forma biztonságába menekülni, a hatá-rokat bármi áron meg- és fenntartani, legyen az azönmagunk diktatúrája – legyünk a saját diktátorunk,(németeskedve: dichter). A korlátok szorításával sza-bad tud-e lenni a költő, az ember, Filip Tamás?

„Keress helyettem valakit. Találj meg engem máshelyett. A szerep engem alakít, ha taps szól, nem haj-tok fejet” (Sötétben éli).

Az Előkészületek egy ciklushoz – Rákos Sándoremlékének igencsak meglepő rész.

Rögtön az eltört dolgok jutnak az ember eszébe,leszakadt babakar, műanyagkatona fej nélkül, fegyvernélkül, kitört kocsikerék, elszóródott, semmihez nemtartozó legódarab. Finom belátást nyerünk a kezdődőés végződő dolgokba. Amikor törökülésben ül azember, és egy-egy, már funkcióját vesztett tárgy, szómegfogan, és új lehetőségek felé csábít, feltárjailleszthetőségeit. Látjuk, miből születik majd egymásfajta öröm, játékszer, mi az alap „lim-lom”, ami-ből a kereső ember, művész, gyermek életet rakosgat.„A fényes út, vajon milyen? Egyre szűkebb, vagytáruló kapu felé vezet? És akivel ott találkozol, visz-szaküld-e, vagy magához ölel?” (Közelítés)

A könyvben érdekes módon, amit az előző idézet issejtet, az Isten-kérdéshez homályosan közelít a költő, ésnéha az a szerelem kérdésével fonódik össze. Mintha ekétfajta szerelem Filip Tamásnak ebben az élethelyzeté-ben egymásba játszana, illetve nagyon kis szerepetkapna, jelölne. Vagy azért, mert annyira dolgozik még aköltőben, még nem akarja kézen fogni, nehogy téved-jen, és csak rejtjeleket, sejtéseket közöl belőle, vagypedig egy másfajta metafizikai stádiumba érkezett, ami-kor a test önmaga testesülését, szentségeit kutatja, éli.


A belefeledkezés

művészete

Filip Tamás: Kő, papír, olló Magyar Napló, 2012.

Arányaiban a költőiség kérdése, megfoghatósága,lehetetlensége örvénylik, hullámzik előttünk a könyvsoraiban. A kötet verseit keretbe foglaló Szövet mintákciklus zaklatottsága, szóródottsága, képek egymásbakapaszkodása, versengése ezt a lelkiállapotot tükrözi, arészekre szedést, az atomi vizsgálatot, mikroszkopikustükröződéseket, hogy ebből a lebontásból összeépítsenvalami indentitást, valami tartós költői képet, amikor agyermekségben a „kő, papír, olló” játék még kérdések,kételyek nélkül töltötte be funkcióját, a teljes belefeled-kezés művészetét.

Kókai János

Kókai Jánosnál a koravénbölcsesség és a később-érő– vagy mondhatjuk úgy is:későníró – lírikus szeren-csésen összetalálkozottelső verseskötetében.Hogy jelen van a maimagyar irodalomban,az nem volt titokeddig sem – megis-merkedhettük már verseivel jónéhány antológiában, illetve folyóiratban –, költésze-tének szempontjából azonban fontos megemlíteni aszerző színházi jelenlétét is (színészi, rendezői, drá-maírói), mert versei nem egyszerűen csak versek,hanem valami, amit jobb híján a társművészetek bará-ti találkozójának nevezhetnénk (ahol együtt van jelenköltészet, zene, film és színház).

A kötet költője sajátosan, XXI. századi módonlázad; a szó eszközeivel lép fel a dolgok pusztulásaellen: „engem 1–2 órai csavargás / egy könyvtár polcaiközött / felfrissít mint a thai masszázs” (Pók). Jól érez-hető ennek a jelentősége, finom fricskája, és perszeszomorúsága. Vagy: „a konyhába akasztott naptártnézed / letépni szeretnéd / de csak tovább lapozol /három héttel későbbre képzeled magad” (Napok).Esetleg ez: „aztán az ébredés / szemhéja vaslemez /képtelen felfeszíteni” (Séta). És végül: „nincs szüksé-gem mozdulatra / hogy a zuhanást elképzeljem”(Zuhanás). A képzelet, mint szó, kulcsmomentum

Kókainál. De nála ez nem csak szöveg, hanem létálla-pot. Mintha csak ezzel tudna levegőhöz jutni. Az ébrenálmodókhoz tartozik, akik ébren képzelik a valóságot,valósággal a valóságban, hogy újjáteremthessék: azonegyszerű oknál fogva, hogy élhetetlennek érzik. Éstalán amiatt is, mert mást úgysem tehetnének. A költé-szetben – ha az jó – egy sörösdoboz éppúgy lehet szak-rális jelentőségű, mint Mária Magdolna (haja): Kókaieltünteti a különbségeket, összekapcsolja, egyberántjaőket, a vers szükségszerűsége szerint. És jól teszi ezt.Első kötetével – dicséretes türelemmel – harmincki-lenc évesen jelentkezett. De ez ne tévesszen meg sen-kit. Sőt. Bízvást állíthatjuk, hogy ez egy nagyszerűkezdet, és lesz folytatása. Finom arányú a könyv szer-kesztése: négy csoportra osztva, négy ciklus támogat-ja hűen a költő gondolkodásának lényegét: mindenegy. Képzeletében egyik kezével Isten saruját érinthe-ti, míg a másikkal egy félig kiivott pálinkásüvegetemelhet a szájához, olyan természetességgel, hogyeszünkbe sem jut megbotránkozni. Mert a költő meg-ragadhatatlan. A jelzők lepattannak róla. Van, de nincs.És fordítva. A vers, csakis a vers avatja a költőt – köl-tővé. Ha rászolgált, például a szenvedésre vagy a leg-magasabb örömökre (akár a pusztulásban is).

A szabadvers még nem kifutott „forma”. Kókai ösz-tönösen szabad a versben – elnézést a szójátékért –,mondjuk, hogy remek formaművésze a szabadversnek.És mégsem érezzük ezt hiányosságnak. Egy kissé pró-zai a verselése, és sokszor világi is, ha a költészetihagyománnyal vetjük össze. Úgy tűnik, mintha csakegészen enyhe változatosságot mutatnának a kötet ver-sei (az utolsó ciklus kiválóan erősíti a szabályt), alap-jában véve azonban: kerek, egész, és hiteles. Ennéltöbbet nem kívánhatunk egy költőtől. Tud otthonosanés – szorongva bár, de – bátran mozogni a számára ide-gen világban. Szereti az életet, ám sokszor úgy érzi, eztaz élet nem viszonozza. Ezzel sincs baj. Így tud kívülmaradni, így képes alkotni. Tisztán kitapintható a kor-társ fiatalok lírájának hatása verseiben. De Pilinszkyszikársága, tisztasága, valamint Petri szókimondónyersessége, nyelvi ereje is.

Szabadjon még a végére a kötet-címadó versből egykis szikrát felcsapnom: „szívesen sétálok mezítlábgyártelepen” (A pusztulás anatómiája). A pusztulógyártelep nagyszerű látomás, de ezt az elkoptatott vízi-ót épp az menti meg, hogy a művész meztelen talppalszállt alá. A hagyomány úgy tartja, hogy a költők –érinthetetlenek. Azt hiszem, ez ma sincs másként.

Jahoda Sándor

LõTÉR


„Hessegetem

a képzelet

verebeit”

Kókai János: A pusztulás anatómiája Magyar Napló, 2011.

LõTÉR

A krími háború tapasztalatainak leszűréséből a ma -gyar emigráció arra a következtetésre juthatott, hogyMagyarország önállóságának, függetlenségénekhelyreállítására akkor van esély, ha az európai hatalmiviszonyok háború által történő átrendezésének tenge-lyében a Habsburg Birodalom áll. A remélt helyzetnéhány évvel később lett valóság. 1858 júliusábanIII. Napóleon titkos megállapodást kötött a Szárd-Piemonti Királyság miniszterelnökével, CamilloBenso di Cavourral arról, hogy a Habsburgok itáliaiuralmának véget vetnek. A polarizálódott magyaremigráció (az egyik oldalon Klapka és Teleki, amásikon Kossuth) csak egységet mutatva válhatottMagyarország jövőjére kiható nemzetközi tényezővé.1859 elején Klapkának mind a Francia Császársággal,mind a Piemonti-Szárd Királysággal sikerült megál-lapodnia arról, hogy azok fegyveres és anyagi segít-séget nyújtanak a magyar függetlenség kivívásához,támogatják az itáliai magyar légió felállítását és akapcsolatteremtést a dunai fejedelemségekkel.

Egy hónappal azután, hogy 1859 áprilisában apiemonti–francia szövetség és Ausztria között kitört aháború, Párizsban Kossuth, Klapka és Teleki megalapí-tották a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Létrehozása –ahogy a szerző kiemeli – „kompromisszum követ -kezménye volt: a kiváló külföldi kapcsolatokkalrendelkező Teleki és Klapka bevonta a szervezésbe amagyarországi közvéleményre jelentős mértékbenhatni tudó és ezért a nagyhatalmak vezetőinekszemében is tekintélyes Kossuthot. Cserében az utóbbibeleegyezett a kollektív vezetésbe”.

Az, hogy az 1859. június 24-én Solferinónál aratottgyőzelem után III. Napóleon fegyverszünetet, majdnovemberben békét kötött Ferenc Józseffel, amellett,hogy lehűtötte a magyar reményeket, elégedetlenségetváltott ki az olaszokból is, mivel csak Lombardiaszabadult fel az osztrák uralom alól, a stratégiailagkulcsfontosságú „várnégyszög” és több olasz tar-tomány, beleértve Velencét, továbbra is a HabsburgBirodalom része maradt. Igaz, szeptemberben az ural -kodóikat elűzött közép-itáliai államok népsza vazássalcsatlakoztak Piemont hoz, s azáltal, hogy „az engedet -

len” Garibaldi önálló fegy veresakció val a Bourbonokot elűztea nápolyi trónról, Dél-Itália isrésze lett az egységesülőOlasz ország nak. A fentemlített olasz területekmegszerzésé nek vágyaállandó háborús készen-létben tartotta II. ViktorEmánuel 1861-benlétrejött királyságát. Ez adottesélyt a Magyar Nemzeti Igazgatóságnak anemzetközileg is támogatott további működésre. Még1860 szeptemberében Cavour Torinóban megál-lapodást kötött vele a közös, Ausztria elleni háborúfeltételeiről. Az 1860 nyarán Garibaldi pártfogásávalmegalakított és a volturnói ütközetben magát kitüntetőmagyar légióra a jövőben is szükség lehetett, s anápolyi hadjárat magyar hősei, Türr István és ÉberNándor tábornokok az elkövetkező években a tervezettmagyarországi felkelés nemzetközi támogatásánakszervezésében komoly szerepet játszottak.

Nemcsak a magyar emigráció aktivizálódott. 1859-ben Pesten „titkos hazafias cselekvési párt”, más névenpesti központi bizottmány alakult, amelynek TiszaKálmán mellett többek között Komáromy György ésCsáky Tivadar gróf is tagjai lettek, míg a katonaiszervezést egykori honvédtisztek, Beniczky Lajosalezredes és Maróthy János százados irányították.A felsorolt személyek közül csak a majdani miniszterel-nök, Tisza Kálmán és a szabadságharcban mind kor-mánybiztosként, mind seregvezérként kitűnt BeniczkyLajos közismert. A Bihar megyei Komáromy György ésa Szatmár megyei Maróthy János is részt vett a szabad-ságharcban. A két honvédszázados egyikét sem soroztákbe a császári seregbe. Ko má romy Györgyöt 1853-banszervezkedésért öt évi, majd két év várfogságra ítélték, de1856-ban kegyelmet kapott. Az 1848-ban még csak tizen-négy éves Csáky Tivadar a pozsonyi hadiakadémiaelvégzése után főhadnagyként szolgált a császári-királyiseregben, de – feltehetően Komáromy hatására –1857–1858 táján leszerelt. A tulajdonában lévő városligetiBartl-villát, ahol a Szent István szabadkőműves páholy ismeg alakult, egy időben a volt határozati párti képviselőktalálkozóhelyeként ismerték.

Miután az osztrákok elvesztették a háborút, az egyévtizedes passzivitásából magához térő politizálómagyar társadalmi csoportok, rétegek számára is nyil-vánvalóvá lett a Habsburg Birodalom gyengesége.


„A külviszonyok alakulásai”

Farkas Katalin:Magyar függetlenségitörekvések 1859–1866HM HadtörténetiIntézet és Múzeum,2011.

Az általános erjedés időnként nagyobb tömegeket ismegmozgató forrongásban tört ki: ilyen volt Kazinczyszületésnapi ünnepsége, a március 15-i tüntetés 1860-ban Pesten vagy Széchenyi István temetése. A poli-tizálásra az 1861 áprilisában megnyíló országgyűlés,amelynek képviselőit az 1848-as választójogitörvények alapján választották meg, legális lehetőségetadott. A legnagyobb erőt képviselő Határozati Pártszélső baloldali csoportja kapcsolatba lépett Kossuth -tal. Pár hónappal korábban a Vadászkürt fogadóbanmegalakult a pesti honvédsegélyező egylet, amelynekmintájára az országban több hasonló szervezet alakult.Mivel az a gyanú merült fel ellenük, hogy nemcsaktámogatás céljából veszik lajstromba a honvédeket,hanem más politikai céllal is, egy idő után felosz -latták őket. Való igaz: az egyletek tagjaiban a MagyarNem zeti Igazgatóság a hazai felszabadítási hadseregkato náit látta. A pesti központi bizottmány részérőlaz emigránsok vezetőivel kapcsolatot tartó Komá -romy György a központilag szervezett s katonaikörzetekre lebontott hadsereg létszámát – nem kistúlzással – 140 ezer főre becsülte.

A pesti központi bizottmányt nemzetközi szinten isképviselő Komáromy György és Csáky Tivadar 1862 és1866 között egyre nagyobb befolyásnak örvendett, amitaz emigránsok közül többen – különösen Kossuth –rendkívül károsnak tartottak. Ettől függetlenül aporosz–osztrák háború kirobbanása előtt Otto vonBismarck kancellár – jóllehet tisztelettel viseltetettKossuth iránt és értékelte Klapka katonai tehetségét –elsősorban Csákyval tárgyalt. Ahogy Farkas Katalinaláhúzza – megfontolt érdekből: „Felismerte, hogy apesti comité ajánlkozása nagyon kedvező a poroszérdekek szempontjából. Olyan eszközt nyert vele, amelyközelebb vitte céljai eléréséhez, és amelyért nem kellettnagy árat fizetnie, mert nem járt együtt a magyarfüggetlenségért való politikai kötelezett ségvállalással.Bismarck első sorban úgy tekintett a magyar felkelésre,mint Ausztriát gyengítő tényezőre. Természetesen azzala feltétellel szándékozott beleegyezni a magyarok anya-gi támogatásába és a Magyarországra történő betörésbe,hogy Olaszország is vállalja ugyanezt. Arra számított,hogy ha az olasz vezetés ilyen módon elkötelezi magát,akkor nem tud többé meghátrálni a harcok elől, vagycsak védekező háborút folytatni.” Ezzel szemben egyesolasz politikusok úgy vélték, hogy a magyarok „nemszándékoznak kihasználni Ausztria szorult helyzetét, amagyar emigránsoknak pedig semmi befolyásuk nincsaz országban, amely Deákot követi.” A cselekvés módját

a nemzetközi helyzet alakulásának függvényében Deákis nyitva hagyta.

Farkas Katalin munkájának nagy érdeme, hogy for-rásokkal megvilágítva emeli ki a jelzett időszakszövevényes eseményeinek félhomályából a korszak -nak a közvélemény előtt teljesen ismeretlen, de a szak -irodalom által is alig számon tartott két „politika -csinálóját”. Sorsukon keresztül ismerhetjük meg jobbana poroszországi Klapka-féle légió létrejötténektörténetét, „egynapos” magyarországi megjelenését,illetve utóéletét. Szervezésére a porosz kormányvalóban jelentős összegeket fordított, amelyekkel Csákyés Komáromy nem tudtak hitelt érdemlően elszámolni,s ezt Kossuth hosszú évek múltán is szóvá tette.

Amennyiben Ausztria nem szenved villámgyorsandöntő vereséget 1866. július 3-án a csehországiKöniggrätz és Sadova között, s nem köt augusztusbanbékét Poroszországgal, lemondva ezzel a nagynémetegység megteremtéséről, az esetleg elnyúló háborúbanBismarck komolyan számolt volna a magyarországifelkeléssel, s akár hadosztálynyira is fejlesztette volnaa Klapka (és Csákyék) által Sziléziában szervezettmagyar légiót.

Farkas Katalin monográfiájának egyik alap-kérdése, hogy esélye lett volna-e Magyarországon1859 és 1866 között fegyveres felkelésnek. (Minden -esetre meglepő, hogy ezekben az években mindKlapkáék, mind Csákyék mennyi fegyvert vásároltaks tudtak bejuttatni az országba „kelme” címén.)A szerző az ezzel kapcsolatos legkülönfélébb elkép -zeléseket is ismerteti – a magyar emigráció képvi -selői nek a dunai fejedelemségeket és Szerbiát, amagyarországi szerb határőrvidéket az Ausztria elleniháborúba bevonó terveivel együtt.

„Az udvar számított arra, hogy porosz seregek törhet-nek be az ország északi részére, ezért az uralkodó Észak-Magyarország királyi biztosává nevezte ki ForgáchAntal grófot, a korábbi magyar kancellárt – állapítja megFarkas Katalin. – Forgách már másnap értekezletet tar-tott Pozsonyban az északi területeken állomásozókatonaság parancsnokainak és megyei főnököknek arészvételével. Határozat született arról, hogy az egyesközségek vagyonosabb polgárai közül 10–20 főt fel -fegyvereznek, és utasítanak a katonaság és a híradássegítésére, valamint a lakosság megnyugtatására. (…)Az udvar ugyanakkor nemcsak a porosz betöréssel, de amagyarországi felkelés és a magyar–délszláv–románegyüttműködés lehetősével is számolt. A rendőrségnektudomása volt Türr és Éber bukaresti, valamint Klapka

LõTÉR


LõTÉR

berlini tárgyalásairól, a fejedelemségekből Magyar -országra irányuló fegyver szállítási tervekről és a szerbkormánynak a Határőrvidék fellázításával kapcsolatoselképzeléseiről. A hatóságok tisztában voltak azzal, hogya nemzetközi helyzet kedvez a magyar függetlenségitörekvések felerősödésének, ezért fokozott figyelmetfordítottak a magyarországi udvarellenes tevékenységekleleplezésére és megtorlásra is.”

A Farkas Katalin monográfiájában foglaltakalapján elmondható, hogy a magyar politikai elit nemvádolható a jelzett időben passzivitással. Mindeneshetőséggel számolt, minden lehetőségre nyitott volt.Ha bekövetkezik a remélt 40–50 ezer fős olasz had-sereg partraszállása Dalmáciában, amely mögött a tár-gyalt korszak kezdetén ott áll a győztes Franciaország,a végén a győztes Poroszország, akkor nincs kizárva aszabadságharc megújulása Magyarországon.

A pesti központi bizottmány egyik legrokonszen-vesebb tagja, Keglevich Béla gróf, a „szép szőke

fiatalember”, aki már azért is népszerű volt, mert amártír miniszterelnök, Batthyány Lajos leányát,Ilonát vette el feleségül, 1866 nyarán Spectator címűröpiratában találóan fogalmazza meg a dilemmákat:„Pactálni, de nem mindenáron. A minden áron valópactálást a régi conservativ párt embereire hagyni.A minden áron való forradalmat a szélsőbalnakhagy ni… Készen állni arra az esetre, ha a külvis-zonyok alakulásai a magyar államnak Ausztria nélkülvaló fennállására esélyt idéznének elő; de készenállni az esetre is, ha a külviszonyok ránk csak részbenkedvező alakulása esélyes béke megkötésére int.”

A részben kedvező viszonyok „csak” a kiegyezésttették lehetővé. A kiegyezéshez azonban nemcsak „akülviszonyok kedvező alakulása” kellett, hanem azis, hogy Bécsben tudatosodjék: az évek óta tartómegbékélési folyamat kudarca esetén a magyar fél afegyveres harc vállalására is készen áll.

Kovács István


Vannak történetek, személyek, helyszínek, amelyekés akik valahogy kiesnek a történeti köztudatból.Akadnak olyanok is, akik be sem kerülnek a köztu-datba, mert nem kerülhettek bele. A kérdés általábanaz, hogy miért nem kerülhettek (kerülhetnek) bele?

Sokféle válasz adható a fenti kérdésre, s mind igazlehet, de talán a legelgondolkodtatóbb az, amikor aztmondják: nem beszélhettünk (beszélhetünk) róla. Sha ilyen a válasz, máris megfogalmazódik a követke-ző kérdés, ami igen rövid és egyszerű: miért nem?

Többek között ezek is eszembe jutottak, amikor az Ál -lam biztonsági Szol gá latok Történeti Levéltárának hárommunkatársa – Bank Bar bara, Gyarmati György és Pa lasikMária – nevével fémjelzett kötetet a kezembe vettem.

Természetesen nem voltam (és vagyok) annyiranaiv, hogy úgy tegyek, mintha korábban nem hallot-

tam volna a címben szereplőtáborokról, de azt sem állítha-tom, hogy azok történeténekalapos ismerője lennék.Pedig már sokszor kerültszóba ba ráti beszélgeté-sek során Buda-Dél,Kistarcsa, Recsk, Tisza -lök, Csepel és termé-szetesen a Horto bágyis (utóbbi nem mint tájegység).

Egykori katona- és csendőrtiszt barátaim,kitelepítettek s családtagjaik beszéltek róluk, mintsaját életútjuk egy-egy szomorú állomásáról. Nemkértek tőlem „némasági fogadalmat”, pedig szintekivétel nélkül elmondták: egykoron aláírásukkal vál-lalták, hogy az ott és velük történtekről nem beszél-nek, még a közvetlen hozzátartozóiknak sem.

Nem véletlen tehát, hogy a magyar társadalom tag-jainak többsége nem hallott arról, hogy Magyar -országon is működtek olyan kényszermunka- ésinternálótáborok, amelyek nem igazán különböztek anémetek által működtetett koncentrációs táboroktólvagy a szovjet GULAG világ táboraitól. Az utóbbirólsem igazán lehetett szólni, míg az előbbiekről könyv-tárnyi irodalom keletkezett.

S vajon lehet-e szelektálni a nemzet emlékezeté-ben? Lehet-e csak egyoldalúan bemutatni a múltat,

Amikről egykoron hallgatni kellett,

azokról ma szólnunk

kötelesség

Bank Barbara –Gyarmati György –Palasik Mária: „Állami titok”.Internáló- és kényszer-munkatáborok Magya r -országon 1945–1953ÁllambiztonságiSzolgálatok Törté netiLevéltára – L’ HarmattanKiadó, 2012.

és a mindenkori politikai hatalom birtokosai szájaíze szerint írni a történelmet? Szerintem nem, s ezértis jó, hogy ha megkésve is, de megjelennek azok akönyvek, amelyeknek már évtizedekkel korábban kikellett volna kerülniük a nyomdákból.

Elgondolkodtató és gondolatébresztő munka BankBarbara, Gyarmati György és Palasik Mária közös mun-kája. Nem szaktudományos kötet, nem levéltári források-ra lábjegyzetekben hivatkozó, de jól hasznosítható válo-gatott bibliográfiát közreadó könyv, amely hitelesenmutatja be a Magyar országon 1945 és 1953 közöttműködött internáló- és kényszermunkatáborok rövid tör-ténetét, megnevezve az azok működtetéséért felelős sze-mélyek némelyikét, illetve a „hivatalokat”, közülük iselső helyen a sokszor és sokat emlegetett ÁVO/ÁVH-t.Mert az utóbbi nélkül megismerni és megérteni aMagyar országon 1956-ig történteket – s nem egy esetbenaz azt követő évtizedekét is – nem igazán lehet.Koncepciós perekről, embertelen kínzásokról, kitelepíté-sekről, politikai és közönséges gyilkosságokról tehetnek.Mindezek mindennaposak voltak a Magyar KommunistaPárt, majd a Magyar Dolgozók Pártja „ökleként” emle-getett szervezet életében. Nem kellett „reakciósnak,fasisztának” lenni ahhoz, hogy valaki internálótáborbanébredjen egy átmulatott falusi búcsú alkalmával elmon-dott „Rákosi-vicc”, vagy egy tisztára nem söpört udvar,esetleg nem kellő időben és mennyiségben beszolgálta-tott gabona vagy állati termék miatt. Ha netán pedig azelőző „népnyúzó, fasiszta, reakciós” rendszert szolgáltarendőrként, köztisztviselőként, katonaként, csendőrként,szinte biztos lehetett abban, hogy „célkeresztbe” kerül.

S ahogy haladt előre az idő, úgy kerültek egyre töb-ben „célkeresztbe”. A magát „népinek” nevező kommu-nista hatalom számára már „reakcióssá, fasisztává” váltaz egykoron koalíciós partner kisgazda politikus, a szo-ciáldemokrata párttag, az 1944-es polgári ellenálló ésmindenki, aki naivul azt képzelte 1944–1945 fordulójánMagyarországon, hogy fel lehet építeni egy demokrati-kus, polgári értékrendet képviselő Magyar országot.Mert legyünk őszinték, naivnak kell tekinteni – az utó-kor ismeretei alapján pedig főleg – mindazokat, akik azthitték, hogy a szovjetek által megszállt országbandemokráciát lehet építeni. Mert Magyarország a hang-zatos propagandakampányok és tapsviharokkal övezett„bejelentések” ellenére sem vált önálló, szuverénországgá, hanem a „nagy Szovjetunió” kényének-ked-vének kiszolgáltatott, megszállt ország volt – s maradtaz gyakorlatilag 1990-ig –, ahol a törvény csak akkorvált törvénnyé, ha az megfelelt a szovjet elvárásoknak.

S az 1945 utáni Magyarországon épültek a kényszer-munkatáborok, az internálótáborok, „dívott” az interná-lásszerű kitelepítés és tízezreket fosztottak meg nyugel-látásuktól, vagyonuktól, szinte a mindennapi megélhe-tésüktől. Családok tízezrei váltak földönfutóvá, megbé-lyegzett családok gyermekei számára vált lehetetlenné aképességeiknek megfelelő továbbtanulás.

Mindez ma már történelem, de soha be nem gyógyu-ló seb azoknak, akikkel mindez megtörtént, s akik évti-zedekig megbélyegzettként, másodrendű – lehet, hogyharmadrendű? – állampolgárként élhették az életüket.

Az „Állami titok” című könyv mondatai, a közre -adott dokumentumok, az egyes történetek ezeket aleírtakat is előhozzák az olvasóból, mint ahogy aztis, hogy vajon miért nem volt elszámoltatás? Nemleszámolást kívánt a magyar társadalom többsége –ellentétben azzal, ahogy azt 1945 után az új hatalomtette –, hanem elszámoltatást. Elszámolást mindazonévtizedekről, amelyeket elvettek egy nemzet éle -téből, a hatalom kitartottjainak és gyakorlóinak meg-nevezését, hiteles rendszerváltoztatást.

S hogy mi és milyen formában következett be?Azt mindenki maga tudja eldönteni, de ha körülné-zünk napjaink Magyarországában, akkor azt láthat-juk, hogy nem az egykori recski rabok, a Horto bágy -ra kitelepítettek, az elvett vagyonukat soha visszanem kapottak történeteit feldolgozó kötetek tucatjai-nak a lapjait forgatják az olvasók… Ezekről szintealig tudunk valamit. S ez valamennyiünk felelőssége!

Ahogy közös felelősségünk és egyben kötelessé-günk az is, hogy megismertessük, akivel csak lehet, azta múltat, amely félig letagadott és félig elhallgatott.S ehhez segíthet hozzá bennünket Bank Barbara,Gyarmati György és Palasik Mária közös munkája,amely néhány kisebb elírást, téves adatot tartalmazugyan, de mindezeknél sokkal, de sokkal fontosabbtöbbek között az a 1746 nevet tartalmazó – lehetséges,hogy még nem is teljes! – névsor, amely az egykorirecski tábor rabjainak állít emléket.

Ha majd újabb és újabb kötetek láthatnak napvilágot a„törvénytelen szocializmus” egy-egy fejezetéről, akkorkészüljenek el azok a névsorok is, amelyek az ÁVO/ÁVHkihallgatóinak, a rabtáborok parancsnokainak és őreinek,a verőlegényeknek és a gyilkosoknak neveit tartalmaz-zák! Róluk sem szabad megfeledkeznünk, mert vannak,akik még közöttünk élnek. Megnevezni őket kötelessé-günk, mert felejteni és megbocsátani lehetséges, de emlé-keznünk és emlékeztetnünk kötelesség!

Szakály Sándor

LõTÉR


hirdetÉs


Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkor-mányzata és az Írók Alapítványa – SzéphalomKönyvműhely pályázatot hirdet a városrész közel-múltjának személyes sorsokban tükröződő megírá-sára, az itt élő vagy valamilyen életeseményükrévén ide kötődő emberek sorsának, fontos életese-ményeinek bemutatására, a személyes életutakbanfeltáruló történelem továbbörökítésére. Pályázatunkcélja egyszersmind, hogy a személyes történetekelbeszélése, megismerése segítségével felébressze afiatalabb generációk érdeklődését, megértését ésmegbecsülését az idősebb nemzedékek iránt, ésezáltal erősítse a társadalmi összetartozás-tudatot,az egymásra utaltság érzését.

Pályázati témakörök:– a személyes életút egy-egy eseményének a meg-

írása,– a személyes életútnak a megírása,– egy átélt történelmi pillanatnak a megírása,– az életút egy emlékezetes pillanatának megírása.

Pályázók köre: 60 év feletti természetes szemé-lyek, akik vagy ferencvárosi lakosok, vagy akik-nek élete valami módon a IX. kerülethez,Ferencvároshoz kötődik.

A pályázat úgy is benyújtható, ha azt az elbeszé-lő valakinek „tollba mondja”. Ebben az esetben afenti témakörökben készült interjút is elfogadunk,ha azt az érintett idős személy adataival (név, lak-cím, telefonszám vagy e-mail cím) és aláírásávalhitelesíti, és ő maga küldi be pályázatunkra.

Beadható pályázatok száma: pályázónként egypályázat.Beadás módja: a papíron benyújtandó pályáza-tokat egy példányban, postai úton az ÍrókAlapítványa részére az alábbi címzéssel várjuk:

Írók AlapítványaBudapest, 9. Posta – „postán maradó” 1450

Vagy személyesen is benyújthatók a pályamű-vek péntek kivételével hétköznaponta 10–15óra között a 1097 Budapest, Lónyay utca 43.fsz. 1. címen (telefon: 06-1-351-0593).Formátum: kézzel vagy géppel írt.Terjedelem: kézzel írt dokumentum esetén maxi-mum 20 A/4-es oldal (a szabályos fénymásolópapír nagysága) terjedelemben.Géppel írt dokumentum esetén maximum 16 A/4-esoldal (a szabályos fénymásoló papír nagysága),14-es betűméret, 1-es sorköz formátumban.Beadási határidő: 2013. július 1.Eredményhirdetés: 2013. december 4.

További tudnivalókA beérkezett műveket szakmai bíráló bizottságbírálja el. A legjobb pályaművek díjazása: a leg-jobb pályázatot beküldők értékes könyv- és aján-dékcsomagban részesülnek.

Előre jelezzük pályázóinknak, hogy a 12 legjobbpályaműből az Írók Alapítványa – SzéphalomKönyvműhely Ferencváros Önkormányzatának afelkérésére könyvet kíván szerkeszteni és megjelen-tetni. A beküldött pályázat szerzői jogait a kiadóa megjelenő könyv pályázónként 10–10 db tisz-teletpéldányának a felajánlásával tudja ellentéte-lezni. A pályázók a felhasználási jogot az írásukpályázatra történő benyújtásával automatikusanátadják az Írók Alapít ványának, és azt a rendezők(az Írók Alapítványa ill. a Ferencvárosi Önkor-mányzat) a pályázók külön, további engedélye nél-kül a szerző nevének feltüntetése mellett nyilvános-ságra hozhatja és terjesztheti, a nyilvánosság számá-ra bármilyen módon hozzáférhetővé teheti, illetveátdolgozhatja (műfordítás, színpadi feldolgozás).

Minden érdeklődőnek jó munkát kívánunk!

Budapest, 2013. március 14.Ferencváros Önkormányzata

Írók Alapítványa – Széphalom Könyvműhely

Önéletírói pályázat időseknek

„FERENCVÁROSI ÉLETUTAK” címmel pályázatot hirdeta Budapest IX. Ferencváros Önkormányzata

és az Írók Alapítványa – Széphalom Könyvműhely

Ágh István (1938, Felső -iszkáz) költő, író, műfor-dító. A Hetek alkotócsoporttagjaként indult. Volt az ÚjÍrás, valamint a Hitel mun-katársa. József Attila- (1969,1980), Kossuth- (1992),Radnóti- (2008) és Balassi

Bálint-emlékkardos (2010). Legutóbbi kötete:Hívás valahonnan (új versek, 2011).

Alföldy Jenő (1939, Bu -dapest) irodalomtörténész,a Nemzeti Tan könyvkiadónyd. fő szer kesztője; JózsefAttila-díjas (1984). Kecs -keméten él. Legutóbbi kö -tete: Igézet és Magyarázat(tanulmányok, 2012).

Balázs Géza (1959,Budapest) nyelvész, nép-rajzkutató, tanszékvezetőegyetemi tanár. Kutatásiterülete: a mai magyarnyelv és folklór, szöveg-tan, antropológiai nyelvé-szet, nyelvpolitika, nyelv-

stratégia, nyelvművelés, médianyelv. Leg -utóbbi kötete: Sms-nyelv és -folklór (2011).

Balázs K. Attila (1973,Barót) költő. A KolozsváriMűszaki Egyetemen és aBabeş-Bolyai Tudo mány -egyetem magyar–angolszakán végzett. Többromá niai és magyarországiirodalmi folyóirat közölte

verseit. Kötete: Vizuáliák (2009).

Both Balázs (1976, Sop -ron) költő. A Benedek ElekPedagógiai Főiskola szo -ciálpedagógia szakán vég -zett 2002-ben. 1996 ótarendőrként teljesít szol -gálatot a Soproni Rendőr -kapitányságon. Idén április-

ban jelenik meg harmadik kötete Ha nem maradkimondatlan címmel kiadónk gondozásában.

Czakó Gábor (1942, Decs)író, a magyar ka to likusújságírás meg szer vezője, aDuna Tele vízió Beavatáscímű esszésorozatánakszer zője. Jogi vég zettségeután dolgozott a MozgóVilágnál, az Igen nél, a

Magyar Szem lénél. Többek között József Attila-(1975), Arany János- (2000), Babits Mihály-(2000), Pro Literatura (2008), Stephanus- (2009)és Kossuth-díjas (2011). Legutóbbi kötete:Világvége 1962-ben? (2012).

Czigány György (1931,Budapest) költő. Leg utóbbikönyvei: Hála – 101 vers;Ahol mindörökre nyár van– portrékötet CzigányGyörgyről; „Ka lit kám ismadár” – Czi gány Györgyköltészete – Németh István

Péter esszékötete. József Attila, Pulitzer élet -mű-, Stephanus- és Prima Primissima díjas.

Csontos János (1962,Ózd) költő, író. A MagyarNemzet publicis tájakéntdol gozott, utóbb a Nagyí -tás főszer kesz tő je ként.Leg utóbbi kötete: Delelő– össze gyűjtött versek2002–2010 (2011).

Dobai Péter (1944, Buda -pest) költő, író, filmrende-ző. A Mephisto, a Redlezredes és a Ha nussencímű Szabó István-filmekforgatókönyvírója. 1981-ben Cannes-ban el nyerte azÉv Legjobb Forgatókönyve

díjat. József Attila- (1976) és Babér koszorú-díjas (2000), illetve a Magyar KöztársaságiÉrdemrend Lovagkeresztje kitüntetettje (2004).Legutóbbi kötete: Latin lélegzet (versek, 2010).

Dobozi Eszter (1956,Cegléd) költő, a Kecs -keméti MűvészetoktatásiIntézmények igazgatója.1989 óta a Forrás szer-kesztőségi tagja. Többekközt Pilinszky- (1992),Kölcsey- (2000), Arany

János- (2004) és József Attila-díjas (2010) és aMagyar Érdemrend Lovagkereszt (2012)kitüntetettje. Legutóbbi kötete: Sánta Kata(regény, 2011).

Falusi Márton (1983,Budapest) költő. Az ELTEjogi karán végzett 2007-ben. A Hitel fo lyó irat vers-szerkesztője. 2009-től aKönyves Szö vetség elnöke.Gérecz Attila- (2004) ésJunior Prima-díjas (2008).

Legutóbbi kötete: Fagytak poklaid (2010),Virágvasárnapi zsákbanfutás (esszék, 2012).

Fekete Vince (1965,Kézdivásárhely) költő,író, műfordító. A Székely -föld folyóirat szerkesztője.József Attila-díjas (2010).Legutóbbi kötete: Védettvidék (versek, Kolozsvár,2010).

Filip Tamás (1960, Buda -pest) költő, közjegyző.Meg jelent verseskötetei:Fé kezett habzás (1986),Függőhíd (1998), Aminmost utazol (2001), A har-madik szem (2003), Mentésmásképpen (naplójegyze-

tek, versek, 2005), Rejtett ikonok (2006), Sajáterőd (2008), Kő, papír, olló (2012).

Hárs Ernő (1920, Ma -gyaróvár) költő, műfor dító,közgazdász. Legjelen tő -sebb fordításai közé tarto-zik Tassótól A megszabadí-tott Jeruzsálem. PortugálMűfor dítói (1987) ésJózsef Attila-díjas (1993).

Legutóbbi kötete: Palacküzenet (versek, 2004).

Iancu Laura (1978, Ma - gyarfalu) költő, a MoldvaiMa gyarság buda pesti szer -kesz tője. Bárka- (2010),Bella István- (2010) ésJózsef Attila-díjas (2012).Leg utóbbi kötetei: Karmai -ból kihullajt (ver sek, 2007),

névtelen nap (versek, 2009), Szeretföld (regény,2011), Kinek a semmi a mindene (versek, 2012).

Jahoda Sándor (1976,Budapest) költő. 2004-tőlpublikál különböző lapok-ban. Ötödik verseskötete:Tizenhét szótag (2010).

Kókai János (1972,Budapest) Jelenleg alter -natív színházakban dolgo-zik: dramaturg, drámaíró,rendező, színész. Leg -utóbbi kötete: A pusztulásanatómiája (2011).

Kovács István (1945,Budapest) költő, polo nista,törté nész, a Ki lencek költő -csoport tagja. Az MTATörté nettu do má nyi In té ze -tének főmunkatársa. JózsefAttila- és Babérkoszorú-díjas és a Magyar Érdem-

rend középkeresztje kitüntetetje. Leg utóbbikötetei: „Egy a lengyel a magyarral” (történel-mi esszék, 2008), Edward Stachura: Sze ker ce -lárma avagy emberek a téli erdőn (fordítás,2012), Csoda a Visztu lánál és a Balti-tengernél.A XX. századi lengyel történelem sorsfordulói(tanulmány, 2012).



Kürti László (1976, Vásá -rosnamény) költő. Filo zó -fusként végzett Debre cen -ben, Testnevelő és Gyógy -testnevelőként a budapestiSemmelweis Egyetemenillet ve Egerben, az Ester házyFőiskolán. Jelenleg esztétiká-

ból a Debreceni Egyetem PhD hallgatója.A Partium folyóirat és A Vörös Postakocsi mun-katársa. Legutóbbi kötete: Testi misék (2012).

Lackfi János (1971, Bu -dapest) költő, író, mű for -dító. Az ELTE ma gyar–francia szakán végzett1996-ban. A Nagy világ ésa DOKK interne tes iro -dalmi fórum szer kesztője.A Pázmány Péter Kato -

likus Egyetemen tanít. Gérecz Attila- (1992) ésJózsef Attila-díjas (2001). Legutóbbi kötete:A részeg elefánt (gyerekversek, 2008).

Lóska Lajos (1951,Csoma telke) művészettör-ténész, kritikus. Az ELTEmagyar–művészettörténetszakán végzett 1975-ben.Kutatási területe a hazai1945 utáni, illetve a kortársképzőművészet. 1975 és

1990 között a Művészet című folyóirat szer-kesztője, 1990-től az Új Művészet rovatvezető-je. Volt a Vigadó Galéria, valamint a DunaGaléria vezetője, 2000-től a székesfehérváriVárosi Képtár- Deák Gyűjtemény munkatársa.Legutóbbi kötetei: Czimra Gyula (2010),Grafikák a Pittmann-gyűjteményből (2011).

Lőrincz György (1946,Kápolnás) író. Zetelakakörnyékén tanított, majd aszékelyudvarhelyi Élelmi -szer ipari Gépgyár techni -kusa volt. 1989-től a Nem -zeti Megmentési Front náldolgozott, 2000-től Har gita

Megye Mű velődési és Vallásügyi Felü gye lő -ségén, ma Igaz gatóságán. Szé kely ud varhelyenél. Szabó Zoltán- és Székelyföld-díjas. Leg -utób bi kötetei: Besúgó voltam, szívem (regény,2008). Isten köve (válogatott novellák, 2011).

Mezey Katalin (1943,Budapest) költő, író, mű - fordító. A Kilencek költő-csoport tagja. A Szép ha lomKönyv műhely igaz ga tója,1992-től 2008-ig az ÍrókSzak szer vezetének főtit ká -ra. Töb bek közt József

Attila- (1993), Prima- (2007) és Bethlen Gábor-díjas (2009). Legutóbbi kötete: Válogatott ver-sei (2008), Bolygópályák (Új versek, 2010).

Mirtse Zsuzsa (1967,Budapest) író, költő, szer-kesztő. 2000 óta publikál.Öt kötete jelent meg eddig:Égforgató csodagyűrű (2004),Lovagkór – játék nemekkelés igenekkel (2007), Fogadóa négy macskához (2010),

Idő és mérték – szabálytalan versek (2010),Kondenzcsík – főbenjáró versek (2011).

Oláh János (1942, Nagy -berki) költő, író. A Kilen cekköltőcsoport tagja. 1994-tőla Magyar Napló folyóiratfő szerkesztője. Greve- (1992),József Attila- (1994), Már -cius 15-e (2007), BethlenGábor- (2009), Márai

Sándor- (2012) és Partiumi Írótábor díjas (2012).Leg utóbbi kötetei: Vér szerződés (novellák,2001), Por és hamu (versek, 2002), Száműzötttörténetek (novellafüzér, 2011).

Stefanovits Péter (1947,Budapest) a Magyar Képző -művészeti Főiskolán vég-zett 1978-ban. A SzinyeiMerse Pál Társaság alelnö-ke, a Magyar GrafikáértAlapítvány elnöke, 2002-tőlszervezi a Képző mű vészek

Batthyány Körét. Volt az NKA KépzőművészetiKollégiumának elnöke és 2004–2012 között aszom bathelyi Nyu gat-magyarországi EgyetemRajzi Tan szé kének docense. 2009-től a MagyarMű vészeti Aka dé mia tagja. Többek közöttMunkácsy-díjas (1995) és Érdemes Művész (2011).

Szakály Sándor (1955,Törökkoppány) hadtörté-nész, egyetemi tanár, azMTA doktora. Volt a Had -történeti Intézet és Múzeumfőigazgatója, a Duna Tele -vízió alelnöke, a Semmel -weis Egyetem, a veszprémi

Pannon Egyetem egyetemi tanára. Jelenleg aKároli Gáspár Református Egyetem intézetvezetőprofesszora. Kutatási területe az 1868 és 1945közötti magyar hadtörténelem, társadalom-, illet-ve sporttörténet. Legutóbbi kötete: Katonák,csend őrök, ellenállók (tanulmányok, 2007).

Szentmártoni János (1975,Budapest) költő, író, a MagyarÍrószövetség elnöke. A Stá -dium Fiatal Írók Köré nekegyik alapító tagja, a MagyarNapló volt szerkesztője.Gérecz Attila- (1995) ésJózsef Attila-díjas (2007).

Legutóbbi kötetei: El perro (versek spanyolul,2010, Miami), Calul lacurilor – Ló a tavon (versekrománul és magyarul, 2011, Nagybánya).

Tornai József (1927,Duna haraszti) költő, író,műfordító. Volt a Kortársmunkatársa, 1992-től1996-ig a Magyar Írószö-vetség el nö ke. A Jó zsefAttila-díj (1975), a Ma -gyar Köz társasági Érdem -

rend kiske resztje (1997), Arany János- (1998)és Babérkoszorú-díj (2001), MAOE-nagydíj(2007), Balassi Bálint-emlékkard (2012) ésMagyar Érdemrend Tisztikereszt (2012) kitün-tetettje. Legutóbbi kötete: A semmi ellen (ver-sek, 2012). Idén kitüntették a Kossuth-díjjal.

Tornai Szabolcs (1971,Budapest) filozófus, esszé-író. Öt évig műfordítókéntdolgozott, tíz évig kulturálisújságíróként, 2011 február-jától pedig a Magyar Naplószerkesztője. Öt éve ver-senyszerűen tájfut. Első

filozófiai könyve: A világ mint téveszme (2009).

Vasadi Péter (1926,Budapest) költő író.Tizenévesen belekerült a II.világháború forgatagába.Hazatérve 1947-től 1950-igaz ELTE-n nyelvi, későbbkritika-filozófia-esztétika(összevont) szakon folyta-

tott tanulmányokat. 1967-től nyugdíjazásáig újsá-gíróként és szerkesztőként dolgozott főként az ÚjEmbernél és a Vigiliánál. A Magunk kenyeréncímű versantológiában indult 1972-ben. JózsefAttila- (1991), Füst Milán- (1996), Arany János-(2004), Stephanus- (2005), Péterfi Vilmos-(2010), Déry- (2011) és Kossuth-díjas (2012).

Végh Attila (1962, Bu -dapest) költő, filozófus.A Gödöllői Agrár tu do má nyiEgye temen (1989), majd aDebreceni Egye tem filozófiaszakán (2004) végzett. Jelen -leg itt doktorandusz. Nagy -maroson él, az Ózon főszer-

kesztője. József Attila-díjas (2012). Legutóbbi köte-te: Parmenidész-töredékek (fordítás, tanulmány,2010), Virrasztó Jenő álmai (2012).

Zsille Gábor (1972,Budapest) költő, műfordító,szerkesztő. 2000-től 2004-igKrakkó ban, jelenleg Buda -pesten él. A Magyar P. E. N.Club volt titkára, a MagyarÍrószövetség MűfordítóiSzakosztályának elnöke.

Bella István-díjas (2008). Legutóbbi kötetei:Roman Chojnacki: Íratlan versek (fordítás,2008), Amit kerestünk (versek, 2009), EvelynWaugh: Heléna (fordítás, 2010).

magyar a harmadik versmaraton naplómagyarnaplo.hu/wp-content/uploads/2015/01/mn_2013_04.pdf ·...

Documents