magyar „próbálok csalás nélkül”...

1MagyarNapló2012. március www.magyarnaplo.hu

A szer kesz tő ség cí me (Írott Szó Alapítvány)1092 Budapest, Ferenc krt. 14.

Le ve le zé si cím: 1450 Bu da pest, Pf. 77.Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18.

Te le fon/fax: 413-6672; 413-6673Szer kesz tő sé gi mo bil: (70) 388-7034

Központi e-mail cím és előfizetés:[email protected]

Elérhetőségünk a világhálón:www.magyarnaplo.hu

www.facebook.com/magyarnaplomagyarnaplo.blog.hu

Ki ad ja az Írott Szó Ala pít vány(1092 Bp., Fe renc krt. 14.)

és a Ma gyar Nap ló Ki adó Kft.(1062 Bp., Baj za ut ca 18.).

Ter jesz ti a Magyar Lapterjesztő Zrt.(1097 Bp., Táblás u. 32.)

Elő fi ze tés ben ter jesz ti a Ma gyar Pos ta Zrt.Hír lap Üz let ága (1080 Bp., Or czy tér 1.)

Elő fi zet he tő va la men nyi pos tán,a kéz be sí tők nél, e-mailen

([email protected]), fa xon (303-3440) Egy év re 7390 Ft, fél év re 3870 Ft. To váb bi in for má ció: 06-80-444-444

Nyom da: Pannónia Print Kft. (1139 Bp., Frangepán u. 16.)

Elektronikus formában terjeszti a Digital books.hu Kft. www.digitalbooks.hu

A folyóirat kedvezményes áronmegrendelhető szerkesztőségünkben is:

• személyesen:1092 Budapest, Ferenc krt. 14. I/5.• levélben: 1450 Budapest, Pf.: 77.

• telefonon: 06-1-413-6672• e-mailen: [email protected]

Negyedéves előfizetés: 1650 Ft (3 szám)Féléves előfizetés: 3300 Ft (6 szám)

Egyéves előfizetés: 6600 Ft (12 szám)

Februári játékunk nyertesei:Februári nyereményjátékunk helyes megfej -tése József Attila: Születésnapomra címűverse volt.A helyes megfejtők közül az alábbi játékosok2 fő belépésére jogosító mozijegyet nyertekAz ember tragédiája című előadásra:Bodonyi Nikolett, Kovacsik Ágnes,Turnhauser Ágnes, Cseh Borbála, FeketeIstván, Papp Zsolt, Babicz Beáta, BókaEmese, Csáfordi Orsolya, Pettkó Ágnes,Horváth Antalné

Márciusi nyereményjáték:Mikor volt a segesvári ütközet?A válaszokat az [email protected] e-mailcímre, vagy SMS-ben a (70) 388-7034-esmobilszámra várjuk 2012. március 20-ig.A helyes megfejtést beküldők között köny -veket sorsolunk ki.

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapjaMegjelenik havontaI S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

„Próbálok csalás nélkül”Horváth Emmának

A Kastélyban, ahol már semmi sem emlékeztetett az egykor volt pompára, csakmaga az épület, meg a szó: Kastély, nos, ott, a Kastélyban magyar óra volt. Talántavasz, talán ősz, nyárelő, vagy nyárutó? Az alig középiskolás fiú az irodalom-könyvben lapozgatott, nem igazán érdekelte, tanárnője miről beszél.

Talán semmi sem érdekelte, csak lapozgatott. Szomorú volt, bánatos, bizonyá-ra szerelmes is, mert egy alig középiskolás fiú szomorú, bánatos és szerelmes.Reménytelenül szerelmes.

A verseket nem szerette, a regényeket nagyon! Szeretett sivatagon és vadon-ban kalandozni, szerette bejárni Amazóniát és Patagóniát, szeretett a keresztes -lovagokkal harcolni, hunokkal, besenyőkkel vágtatni a pusztában, indiánokkalnyomokat cserkészni; volt tengerész vitorlás- és papiruszhajón és asztronautavalahol, valamelyik galaxisban. Járt a piramisok tövében, megmártózott aGangeszben; látta a hajnalt és a naplementét a nádasban, a lápon, csizmája alattcsikorgott a hó, hallotta farkasok vonítását és oroszlánok üvöltését; érezte,hogyan reng a föld, milyen forró a láva és mekkorát zöttyen a szekér, ha nyikor-gó kerekének tengelye kettétörik. És volt, hogy a kisködmöne nagyon szorította.

A verseket, a költőket nem szerette, azt a hernyóbajszú, szemöldökét ráncolóproletárköltőt még annyira sem. Hamisnak érezte, nem is akart törődni vele, mertő volt a munkásköltő, a proli, a lepusztult bérházak lakója, a munkásosztálymaga, aki a kizsákmányolás ellen öklét emelte, rázta, majd öklével lecsapott – ésminden jóra fordult: a boldog jelenben már nem kellett kis lábaskában kegyel-meséktől hazahozni a vacsorát, a mosónők a mosástól nem görnyedtek kicsit sem,s mindenki tudta, minden anya ifjú asszony, aki tiszta kötényt hord, s nekik a pos-tás nem csak álmukban köszön – mondták, állították azok, akik tanítottak, nevel-tek, okítottak. S ő, az alig középiskolás fiú viszont csak azt látta: anyja a bögrétkét kezébe fogta, úgy, estefelé egy vasárnap, csöndesen elmosolyodott, s ült egykicsit a félhomályban. S látta azt is, a mosónők még mindig korán halnak…

Lapozgatott az olvasókönyvben, kedvetlenül, talán kicsit szomorúan, talánreménytelenül szerelmesen, ősz volt, vagy tavasz, nyárelő, vagy nyárutó. Az ötven -egyedik oldalt lapozta volna tovább, amikor keze megállt a levegőben: A semmiágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyűlnek szeliden / s nézik,nézik a csillagok.

A kép annyira megdöbbentette, hogy ceruzát fogott, s a lap szélére lerajzolta asemmi ágát, ahol egy törékeny madárka hátát fordítva ül (a léleknek talán az amadara, akit egykor légpuskájával megölt?). Ült a madár a semmi ágán, kis testehangtalan vacogott, s köréje gyűltek szelíden, és nézték, nézték a csillagok.És ekkor útra kelt a fiú, ment az Őszbe, vijjogva, sírva, kergetőzve, ballagott aSzajna felé, s égtek lelkében kis rőzse-dalok, füstösek, furcsák, búsak, bíborak.Feje fölé a csillagok jeges tüzet kavartak, a kardvirágok hegye véres volt. Voltakalvó szegek a jéghideg homokban, és plakátmagányban ázó éjjelek, valaki égvehagyta a folyosón a villanyt, s látta a Bárány vérét kiontva. Ment a fényhez, denem kérdezett tőle semmit, a dér a kökényt megeste, hűvös és öreg volt az este.Bokrokba szél és macska bútt, a sötét fák sora eldőlt. Álmában fútt a szél már éjje-lente, s kérdezte: mit ér a szó két háború között, s mit ér ő, a ritka és nehéz szavaktudósa? Tajtékos égen ringott a hold, s ő nem tudhatta, hogy másnak e tájék mitjelent? Azt viszont tudta, nem is tudta, érezte: Az ember végül homokos, / szomo-rú, vizes síkra ér, / szétnéz merengve és okos / fejével biccent, nem remél.

A Kastélyban, ahol már semmi sem emlékeztetett az egykor volt pompára,csak maga az épület, meg a szó: Kastély, nos, ott, a Kastélyban magyar óra volt.Talán tavasz, talán ősz, nyárelő, vagy nyárutó?

Bata JánosHorgos – Szabadka

2 MagyarNapló 2012. március www.magyarnaplo.hu

Bata János: „Próbálok csalás nélkül” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

SZEMHATÁRPetőfi Sándor: A magyar politikusokhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Vasy Géza: A költői világkép és a szimbólumok, motívumok

(Utassy Józsefről) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Utassy József: A remélt csók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

Késő ősszel a Várban; Hit és valóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Kiss Benedek: Hiába mondod? Életre halál, halálra élet . . . . . . . . . . . . 12

Prédikáció 2011 karácsonyán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Juhász Zoltán: Népzenénk erdeje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Szakolczay Lajos: Elment a Nehézfiú . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Csurka István: Fesztiválkandúr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Horváth Dorottya: Karcolhatunk eget . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Weiner Sennyey Tibor: Tigris és flamingó; A pesti presszó . . . . . . . . . . . 24Juhász Ferenc: Szilánkok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Balázsovics Mihály: Hálapénz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Végh Attila: Kolinda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

Az őr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27Miklóssy Endre: „Október hazalátogat” (Emlékeim az ötvenedik

évfordulóról) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28Sárándi József: Mintha; Káromlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30Csíki András: 1988; Domboldalból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31Salamon Konrád: A Márciusi Front megalakulásának körülményei . . . . 32Hermann Róbert: Alkotmányozás 1848–1849-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35Déri Eszter: Évszázadok egyetlen század tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47E. Csorba Csilla: Szerelmi ajándék a márciusi napok emlékére . . . . . . . . 48

NYITOTT MŰHELYRosonczy Ildikó: Hol halt meg Petőfi? (Nézetek lehetséges sírhelyéről

és egy plágium háttere) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

MAGASLESKovács István: A szabadságharc legnagyobb regénye . . . . . . . . . . . . . . . 56

LŐTÉRMárkus Béla: Illyés Gyuláról (Vasy Géza: „Haza a magasban”) . . . . . . 59Kovács István: Évtizedvégi leltár (Hermann Róbert: Nyegyvennyolcas

történetünk mai állása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Harai Dénes: Köteles hűséggel (Kovács Imre: Válogatott írásai) . . . . . . 63Farkas Gábor: Értékszembesítés (Márkus Béla: Mennyei elismervény) . . . 65

DOBÓHÁLÓ(Merítés a Magyar Nemzeti Bibliográfiából) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

BETŰVETŐBeszédes Valéria: A szabdkai Életjel Könyvekről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

SZERZŐINK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Számunkat a Magyar Nemzeti Galéria Hősök, királyok, szentek című kiállítás anyagával illusztráltuk.

Szer kesz tő bi zott ság: Jó kai An na (el nök),Báger Gusz táv, Cson tos Já nos, Hor váth An tal,Ka lász Már ton, Kő Pál, Nemes Attila,Sa la mon Kon rád, Szakály Sán dor, Vasy GézaFő szer kesz tő: Oláh Já nosE-mail: [email protected] bil: (70) 388-7035

A szerkesztőség tagjai:Bíró Gergely

(olvasószerkesztő, próza, Betűvető, Magasles)E-mail: [email protected]: (70) 388-7031

Cech Vilmosné (gazdasági ügyintéző)

Falusi Márton (szerkesztő)E-mail: [email protected]

Filip Tamás (vers)E-mail: [email protected]

Kelemen Lajos (dunántúli szerkesztő)E-mail: [email protected]

Molnár Csenge-Hajna (tördelőszerkesztő)E-mail: [email protected]

Réger Ádám (Lőtér, szerkesztő)E-mail: [email protected]

Rosonczy Ildikó (tanulmány)E-mail: [email protected]

Szentmártoni Anikó(szerkesztőségi titkár, terjesztés, előfizetés)E-mail: [email protected]

Tornai Szabolcs (Figyelő, szerkesztő)E-mail: [email protected]

Urbán Péter (Nyitott Műhely)E-mail: [email protected]

Zsiga Kristóf (könyvkiadás)E-mail: [email protected]: (70) 388-7033

Borító: Zách Eszter és Árkossy IstvánA címlapon: Szervátiusz Tibor: Eötvös-oszlop,Petőfi-portré

Meg nem ren delt kéz ira tot nem őr zünk megés nem kül dünk vis sza. Min den fel bé lyeg zett,vá lasz bo rí ték kal el lá tott le vél re vá la szo lunk.Mu ta tó pél dány kér he tő a szer kesz tő ség ben.

A hónap akciós könyvei:2012. március 1-jétől március 31-ig

az alábbi köteteket 40%-os kedvezménnyelvásárolhatják meg szerkesztőségünkben

(1092 Budapest, Ferenc krt. 14.)Bíró Gergely: Oroszlánkeringő

1890 Ft helyett: 1135 FtFerdinandy György: Egy sima, egy fordított

1890 Ft helyett: 1135 FtKantéros, lüdérc, rekegő

(Hárompataki csángó hiedelemmondák)4900 Ft helyett: 2940 Ft

PETŐFI SÁNDOR

A magyar politikusokhoz


Lenézik a szegény költőketEz elbizott, kevély urak,Kik a megyék s ország gyülésénFényes szerepet játszanak.Pusztulj az útból, jó fiú, kiKopottan ballagsz ott gyalog,Mert eltiportat ezen úr, kiHintón melletted elrobog.

Azért vannak tán olyan nagyra,Hogy őket paripák viszik,S mig a költő tengődik éhen,Az ő szolgájok is hizik?Vagy, ami még szebb, azt gondoljákTalán, hogy fontosabbak őkAz emberiség mérlegén, mintE haszontalan verselők?

Ti, kik úgy fölfuvalkodátok,Tudjátok-e, mik vagytok ti?Az apró napi eseményekMulandó pásztortüzei.Éjenként lát a vándor, amintFöl-föllobogtok magasan,S reggel felé a nagy tüzeknekMár csak hideg, holt hamva van.

Hozzátok képest, mikor égtek,A költők kicsiny csillagok,E messze csillámló szikráknálSzázszor nagyobbak lángitok;De hamvatokat is midőn márA szellők régen elvivék,A távolságban a kis csillagMég akkoron is egyre ég.

Tanuljátok meg, mi a költő,És bánjatok szépen vele,Tanuljátok meg, hogy a költőAz istenség szent levele,Melyet leküld magas kegyébenHozzátok, gyarló emberek,Amelybe örök igazságitSaját kezével írta meg.

S habár más nemzet föl se vennéA költőket, ti magyarok,Költőitek előtt, tinektekIllő, hogy fejet hajtsatok.Oh, a magyar költőknek vajmiNagy honfi-érdemök vagyon…Szégyen, ha elfelejtettétek!Még nincsen túl fél századon.

Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyetApáink örökségibőlEl nem rabolt még az enyészet,Az ellenünk esküdt idő,Nyelvünk is veszendőben volt már,Hozzája közel volt a vég,Az országútra kitaszítvaHalálos bajban feküvék.

Kevély urak, e szent betegnekMilyen segélyt nyujtottatok?Ha hozzáléptetek, azért volt,Hogy rajta egyet rugjatok!Költők valának ápolói,E rongyos, éhes emberek,Ők ápolák s menték meg… és tiŐket mégis lenézitek!

Pest, 1847. (december)

VASY GÉZA

A költői világkép

és a szimbólumok, motívumokUtassy Józsefről

Motívum

Küszöbén az estnek

csillagfakadáskordalba fog az ember

ha már fáj a sorsanagyon szépen fájjon

küszöbén az estnekcsillagfakadáskor

Mikor kezd az embernek fájni a sorsa? Bizonyos érte-lemben nyilván már megszületésekor, hiszen azonnalsírva fakad. Ám tudjuk, hogy nemcsak bánatában,hanem örömében is dalolni kezdhet az ember. A nép-költészet alkotásai mellett számos költő példáját említ-hetnénk. Aligha véletlen azonban, hogy Utassy József,aki maga is rendszeresen bizonyságot tett verseiben örö-méről, derűjéről, ezt a néhány soros dalt nevezte megegy alkalommal ars poétikája kifejezőjeként. S munkás-sága egészét tekintve igazat szólt. Pedig ez egy koraivers, a második kötet élén áll. Jelentése egybecsengIllyés Gyula Bartók-versének gondolatával: „ki szépenkimondja / a rettenetet, azzal föl is oldja”. Persze ők istudták, mi is tudjuk, hogy ez a feloldás csak átmenetilehet, Utassy kifejezését használva: a szépség felfüg-gesztheti a fájdalmat, az alkotás örömet szerezhet, demaga a sors nem változik át csillagfényessé.

Az Utassy József költészetével foglalkozó komo-lyabb elemzések rendre három tragédiát emelnek kiaz életsorsban. Az első kezdettől jelen van. Az 1941.március 23-án született fiú másfél éves, amikor édes-apja a frontra indult, ahonnan nem tért már vissza.Ez növeszti fel az árvaság s ahhoz kapcsoltan a hábo-rú, a halál motívumát, dacára annak, hogy lettnevelőapja. A má sodik az 1974-ben rátörő rendkívülsúlyos idegbetegség, amely hosszú évekig gátoltaalkotómunkáját, s amelytől teljesen soha nem tudottmegszabadulni. A harmadik pedig fiának húszévesenbekövetkezett halála.

Célszerű tömören áttekinteni a költővé nevelődésévtizedeit, hiszen ezek elháríthatatlanul formálták akialakuló költői világképet. A gyerek félárva, de egye-düli gyerekként is családban nő fel Bükkszent erzsé -beten, ahol abban az időben még a hagyományos élet-forma uralkodott. A mintegy 1200 lelkes falu tehát éltea maga megszokott erkölcsű és kultúrájú közösségiéletét, amelyhez hozzátartoztak a népdalok, a fonóbeliesték, a táncmulatságok. A gyerek első költői élményea népdal, a szöveg és a dallam együttesen. Tízéves,amikor kap nevelőapjától egy harmonikát. Igen hamarmegtanulja a kezelését, s attól kezdve egyszemélyeszenekarként húzza a talpalávalót. Ezzel a közösségiélet cselekvő részesévé válik. Figyelmesen hallgatja afelnőtteket, gyakorta nevelőapjának a suszterműhelyé-ben, a falu egyik beszélgető-központjában, ahol márekkor fenn szeret maradni éjfél utánig. Egyik vallomá-sa így szól: „A gyerekkoromból is csak azt érzem, amitátéltem, hogy hogyan lesz az ember tisztességes, vagyhogyan lesz tisztességtelen. Nekem a falu határoztameg a gondolkodásomat egészen tizennégy éves koro-mig… azóta szinte bejártam a fél világot, de nem talál-koztam új emberi helyzetekkel” (Életünk, 1979. 8.Szikszai Károly interjúja.).

A falu a Mátra és a Bükk között terül el, dombok,hegyek, erdők, patakok övezik, s bár többen járnakgyárakba dolgozni, miként a háborús áldozat édesapais, még a hagyományos paraszti munka az általános.Itt nem is lehetne másként élni, mint természetközel-ben. Az évszakok rendje, az időjárás változása, anövények, az állatok ismerete meghatározza a min-dennapi életet. Utassy József a faluban és a termé-szetben nőtt fel, s olyan mesterei voltak, mint „az öregkeresztapu, aki szinte transzba esett, amikor az égrenéztünk este a pásztortűz mellől – őriztük a szőlőt – selkezdtünk fantáziálni, hogy vajon mi lehet ez a hét-szentséges végtelenség. S találgattuk mi is. Mindenkimondott valamit, aztán ő azt mondta: Gyerekem,lehet, hogy te megéred, de nekem meg kell halnomahhoz, hogy ne tudjak meg az egész titokból semmit”(Árgus, 1990. 2. Pálinkás István interjúja. Az utolsómondat különös nyelvi szerkezete itt nem sajtóhiba).

Hozzá kell tenni ehhez, hogy ezekben az évekbenmég meghatározó a vallásosság és – 1949-től inkábbmár csak az iskolán kívül – a vallásos nevelés. A gye-rekre magától értetődően emlékezhet vissza úgy utol-só kötetében a költő, hogy „Megszállottad voltam,hatalmas nagy Isten! / Hittem benned vakon én.Hetedíziglen. / Ám ahogy a szűz Hold hűlt porán


tapostam: / lábad nincslő nyomát siratóztam hosszan”(Nem vagy sehol). A hit gyerekes és csalódást is kife-jező történetkéje szerint selyemcukrát lőtte föl azégbe a fiú, ám az visszahullott (Töklevél). A kamasz-nak egy sérelem utáni szertelenül lázadó indulatkitö-rését idézi fel a Pofon Szent Antalnak című vers,amely így fejeződik be: „Mint aki jól végezte dolgát,belemostam kezeimet a szenteltvíz-tartóba.”

A valós vagy vélt igazságtalanságot igen nehezenviselte el a kamasz. A korabeli pedagógia szerintigencsak megérdemelte azt a két hatalmas pofont,amelyet tanárától kapott, de amelyet meg szeretettvolna torolni (Pofon), akárcsak a középiskolai, való-jában indokolatlan, ám érthető nagy pofonokat, ame-lyeket 1956-os jelentéktelen egri szereplése miattkapott (A kikelet fia, Curriculum vitae, KortársKiadó, 1995.). Igen erős személyiség kezd kibonta-kozni. Az egyetemi felvételi vizsgán szinte felesel ahozott eredményei láttán sajnálkozó tanárokkal,később egyetemistaként is felháborodik, s okkalegyik tanárának igazságtalansága miatt, ugyanakkora játékszabályokat tudomásul veszi, amikor hiányzá-sai miatt eltanácsolják (A kikelet fia). Egy interjúbanUtassy így jellemezte önmagát: „Én nem érzemmagam költőnek… Azt hiszem, inkább egy embertí-pusról beszélhetnénk. Embertípusról, aki érzékeny,aki igazságos, aki szereti az őszinteséget, aki a hazu-dozást, az aljasságot, az emberi szemétséget mindigés mindenkor megveti” (Életünk, 1979. 8.).

Bükkszenterzsébet és a szomszédos Tarnalelesz,Eger, Pétervására, Borsodnádasd, Budapest – ezekUtassy József nevelődésének helyszínei. A természet-közelség, a faluközösség élményei mellett azonbanmég valamit hangsúlyozni szükséges: a nagy társa-dalmi mozgásokat, a történelem menetét. Elsőként amásodik világháború említendő, amely a gyerek szá-mára utólagos tapasztalat, de egy életre meghatározó-vá válik. Az árvaság, a kifosztottság motívuma akonkrét életrajzi tényből kiindulva költészetébenmind egyetemesebbé válik, s gyakran társul a háború,a gyilkolás képzeteivel, mígnem eljut az emberiséglehetséges pusztulásának víziójáig (Iszonyú lesz).

Közvetlen élménye lehetett viszont az ötvenesévek, a Rákosi-korszak, 1956, a megtorlások, a hat-vanas évek. Megtapasztalhatta, hogy a bolsevizmusaz igazság, az emberség eszményeit hirdeti, aKánaán felé vezető útról beszél, s közben pokolláteszi az életet. A hatvanas évek vége felé járva azt isbeláthatta, hogy ugyan „finomul a kín” (József

Attila), de korántsem megfelelő mértékben és ütem-ben. Az irodalmárt a Kilencek antológiájának kálvá-riajárása, majd annak s vele egy időben a költő elsőönálló kötetének a hivatalosság részéről történőfogadtatása, a második verseskönyv kéziratánaktöbbszöri elutasítása végérvényesen meggyőzhettearról, hogy a magyar társadalom beteg. S ugyanerrea következtetésre jutottak legközvetlenebb költő-barátai. Vállalásukban megerősítette őket NagyLászló útra bocsátó jellemzése: „Leszámolnak az ál-szocialista önteltséggel, nemzeti gőggel, kergeség-gel, de átgondolva a szerencsétlen múltat, szentenci-ákat mondanak a jelenre is. A torkonvágott forradal-mak pirosát s gyászát viselik belül.”

E költészetben a szabadság-szimbólum meghatáro-zó szerepét elsősorban nem a Petőfi-jelkép követésehívta elő, hanem a megtapasztalt szabadság-hiány.Külö nösen szembeötlő lehetett ez azokban az ötvenesévekben, amely folytonosan azt tanította, hirdette, hogya magyar nép ezer év után végre szabadságban él.Nemcsak a természetellenes árvaság, hanem ez a kiéle-zett társadalmi ellentét is kifosztottá teszi az embert.Gyerekként és fiatalemberként egyaránt megélhetteUtassy József a közösség és az egyén szintjén is a sza-badság korlátozottságát, s külön-külön állampolgárkéntés költőként. Hiszen lehetett verseket publikálni, denem akármit és nem akárhol, lehetett kötethez jutni, denem megalkuvás nélkül, s bizony még a kritikai vissz-hangot is irányította a hivatalos irodalompolitika. A tár-sadalom betegsége is szerepet játszott abban, hogy azalkotó is beteggé vált, s nem csupán művészként,hanem emberként is poklot kellett járnia. A közvetlentapasztalat a magyar társadalom betegségét diagnoszti-zálta, a történelem tanulmányozása ennek általánossá-gát tanúsította. Innen jutott el odáig a költő, hogy azemberiség egészét tekintse betegnek. „Az ember fáj aföldnek”, írta tragikus látomásában VörösmartyMihály. Ennek modern változatait teremtette megUtassy József, legnyíltabban egy ars poétikában, a Tankszenvedélyes vallomásában, majd pedig az Iszonyú leszemberiséghalál-látomásában, amelyben minden életje-lenség elpusztul a Földön. A Ragadozó föld című kötet-ben helyet kapó Tank a költő-sors, tágabban az igazemberi lét tragikumát terjeszti ki az egész emberiség-történetre, amelyben a hatalom, az erőszak, a rablásképviselői állnak szemben azokkal, akik az igazságért,az emberhez méltó életért emelik fel szavukat. A tankmotívuma rokon jelentésben szerepel az Iszonyú lesztörténelemszemléletében is.


Ó, nemcsak én,jaj, nemcsak én,elmúlik egyszer minden,megfeketedik majd a fény,haldoklik tó és tenger,

homokba fulladnak folyók, partjukon gyászfák zörögnek: íme a világ, világod! Öröknek hitted, öröknek.

Ez a versindítás azt a jövőt vizionálja, amelyben aFöldön fokozatosan megszűnik minden szerves életlehetősége. A XIX. század embere például, mikéntMadách Imre is, a Nap kihűlésével magyarázta ezt.Utassy jelenkorának embere előbb az atomháború-nak, majd a biológiai pokolgép pusztításának látomá-sával vetett számot, s így nem évmilliók, milliárdoktávolságában, hanem a közeljövőben tartotta lehetsé-gesnek azt a pusztulást, amelyet nem a világegyetemfizikai törvényei határoznak meg, hanem az emberiostobaság, a „tank” filozófiája. Ez fogalmazódik megebben a versben, amely keserű végrendelet is.

Arról diákkorában mindenki tudni szokott, hogy afiatal költőknek vannak mestereik, akik hatnakrájuk. Arról már csak ritkán, hogy a költészet köz-társaságában állandóak a kölcsönhatások. NagyLászló József Attila! című versét 1962-ben publikál-ta, s ebben jelen van egy feltámadásra felszólító,mert segítséget kérő vízió, amely így fejeződik be:

Hogy el ne jussak soha ama síkra:Elém te állj.

Segíts, hogy az emberárulók szutykáterővel győzze a szív,szép szóval a száj!

Utassy József Zúg Március című, Petőfi Sándortéletre varázsolni akaró verse 1969-ben vált közis-mertté, s ez a mű is segítséget kér, igazságtevésreszólít fel:

Szedd össze a csontjaid, barátom:lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,népek nevében! S te halott vagy?!

Holnap a szellem napvilágátroppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:szólj még egyszer a Szabadságról!

Néhány év múlva, 1972 újévére jelent meg NagyLászló Petőfi-verse, a Föltámadt piros csizma, ame-lyik már címében hordozza a föltámadás motívumát,az újjászületés ígéretét:

Föltámadt piros csizma a síkoneszelős látomás volna csak?hát nem szebb az újjászületéshó-alatti kárhozatunknál?

Mindhárom versben a jelenkor tragikuma indo-kolja a mítoszba merítkezést: élő ember önmagábannem lehet képes eredményesen megoldani a gondo-kat, ehhez héroszokra van szükség. Aztán ismételtelt néhány esztendő, s Nagy László összeállítottautolsó verseskönyvét, s annak élén a mindvégignagybetűkkel írott Verseim verse áll, már a címmel isüzenve, hogy ars poétika. Ebben a műben a héroszi,az emberarcú emberiségért a végsőkig küzdő költőicselekedet teljes körű eredménytelensége mutatko-zik meg a következő végkövetkeztetéssel:

VÉTEK VAGYOK ÉN ÉS MINDEN MAGOM VÉTEK HA MEGÖLTÖK ÜNNEP LESZ AZ MERT NEM RAGYOG SOHASE RAGYOG

Ünnep lesz tehát az erőszakos költő-halál. Utassypedig így zárta le a Tank vitáját: „Boldogan HalokMeg A Holdon.” Ugyanis oda száműznék őt egyetlenoxigénpalackkal.

A Júdás idő a kezdetek óta tart, s az emberek nagyrésze áldozat. Ha költő, s így valamiképpen kivá-lasztott, hiszen a közösség nevében is megszólal, sígy fokozottabban van veszedelemnek kitéve, s aSátán is inkább kísérti meg, akkor szerepére, alkatá-ra okkal mintázódhat rá a Krisztus-jelkép, s nem csu-pán a klasszikus mesterekre. Utassy József harmadikkötetében már egyértelműen s önarcképként is meg-jelenik ez a Lakótelepi Jézus portréjában s közismertjelképpé válva Az én keresztem című képversben,amely szerint az ő keresztje az írás.

Egy interjúban nagyon világosan megfogalmazta aköltő a maga felfogását a szabadságról: „Nem szívesenmondom ki ezt a szót, hogy szabadság, mert ez olyandolog, mintha azt mondanám, hogy 0 Kelvin-fok, tehátelérhetetlen, viszont szívesen beszélek mindig arról a


szabadság-fokról, amit egy adott ország magának biz-tosít. (…) És nem tudom elképzelni a XXI., de még aXXX. századot sem olyan társadalomként, ahol meg-valósították az ideális társadalmat, tehát, hogy a sza-badság mindenben testet ölt. De minden társadalom,minden társadalmi forma, ha magát mérni akarja, csakazzal teheti, hogy mennyire tudja biztosítani az emberkiteljesedését. Mert az ember sokkal többre képes,mint amilyen szinten körülményei engedik, hogy meg-valósuljon” (Életünk, 1979. 8.).

Visszatérve a nevelődés esztendeire: a falu világ-képének elsajátítása és az énekelt vers megelőzte aköltészet klasszikusaival való ismerkedést. Aztánkövetkezhetett Petőfi, Arany, Vörösmarty, Ady,József Attila, majd a kortársak, elsősorban Illyés,Nagy László, Juhász Ferenc és Kormos István.A vallomások őket emelik ki. Továbbá a fővárosibölcsészkari társakat, a hatvanas években induló fia-talokat, elsősorban a később Kilencek néven ismert-té vált költőcsoportot. Petőfi fogalmazta meg a „sza-badság, szerelem” ars poétikáját, ám tudjuk, hogy aromantika korától kezdve másfél évszázadon át szin-te minden költő ugyanezt vallotta. Bölcsésszé válvanyíltak meg igazán az újabb művelődési lehetőségekUtassy József számára. Mint írta: „Nekem Budapesta »SZABADSÁG, SZERELEM« fővárosa volt.Mint a kiscsikó, úgy ugrándoztam, vagy ahogyanfelénk mondják, cigárzottam örömömben! Meg -kaptam Budapesttől mindent, amire vágytam. Olyanköltőbarátra leltem, mint Kiss Benedek. És aKilencek társasága! Szeretőként ott ragyogott azoldalamon egy drága cukrászlány, Magdi. Mohónszívtam magamba a kultúrát: színházak, mozik, kiál-lítások állandó látogatója voltam” (A kikelet fia).

Az egyetemi évek – a megszakítással együtt –egyúttal a költővé válás esztendei is. Ekkor formá-lódnak esztétikai, líraelméleti elképzelései, amelye-ket néhány axiomatikus közlésben foglalt időnkéntössze. Egyébként úgy tartotta, hogy az irodalomnál„sokkal gyönyörűbb a hétköznapok világa”. S azt isgondolta, hogy „nem lehet más a tehetség, mint egyhatalmas energiájú beleérzőképesség” (A kikelet fia).A mű létrehozásához pedig a koncentrálóképességmaximuma szükségeltetik (Életünk, 1979. 8.). A líratehát energiaátvitel, egyúttal pedig képek rendszere,vagyis a rendezettség, a rendszerszerűség is lénye-ges. Ezért tartotta szükségesnek, hogy versszövegeitvégérvényessé fogalmazza, hiszen – nyilván JózsefAttilára gondolva – tudta, hogy a vers minden pont-

ja archimédesi. Ezt ő így fogalmazta meg: „nemszoktam fölösleges dolgokat leírni. Nagyon meggon-dolom, hogy azt a sziszifuszi sziklapontot mikorteszem a vers végére. És ha már kitettem azt a pon-tot, akkor az a vers már tőlem független” (Életünk,1979. 8.). Még egy kijelentést feltétlenül idéznemkell: „Azokat a költőket, írókat szeretem, akiknekduendéjük van. Értük tűzbe tenném mind a két keze-met! Mert látni vélem fejük körül a piros derengést.”E szavakkal fejeződik be az önéletrajzi vallomás. Stegyük hozzá: Utassy Józsefnek van duendéje.

A duende költészetbeli fogalmát García Lorcaismertette meg velünk. Tanulmánykötete 1959-benjelent meg magyarul, s bizonyos vagyok abban, hogyaz ő költészetfelfogása komolyan hatott UtassyJózsefre. Első kötetét egy nemzedéktárs kritikus értet-lenkedve fogadta, s arra így válaszolt: „arra kényszerít,idézzem / Federico Garcia Lorca szavát, / miszerint aMŰVÉSZET / ENERGIAÁTVITEL. / Neki csak elhi-szi, ha már / nekem nem hiszi el?!” (Egy kritikára).

A duende szó szerint csupán pajkos koboldotjelentene, ám a spanyol szemléletben fekete hang,titokzatos erő, a föld szelleme, „arra vár, hogy a vérlegutolsó szobáiban ébresszék fel”, s „a legfontosabbdolgoknak halálcsengésű végső értékük van”. A köl-tőnek, a művésznek elsősorban nem az angyallalvagy a múzsával kell megvívnia, hanem a duendével,hogy a tökéletességet közelíthesse meg. „A költészetmágikus ereje éppen abban rejlik, hogy mindig duen-de van benne, és sötét vízzel kereszteli meg szemlé-lőit. Mert ahol a duende van jelen, ott könnyebb sze-retni és megérteni, az bizonyos, hogy a duende meg-szerettet és megértet. Az a harc pedig, amely a kifeje-zésért és a kifejezés továbbadásáért folyik, a költé-szetben olykor halálos” (András László fordítása).

Amikor az ember tudatos lénnyé vált, s elkezdettgondolkozni, akkor már nemcsak mindennapi tevé-kenysége foglalkoztatta, hanem a létezés megismeré-sére is törekedni kezdett. Számot próbált vetni a lát-ható mellett a láthatatlannal, a pillanatnyi mellett azidőbelivel, a születéssel, a halállal, mindazzal, ami aszemélyes lét előtt és után lehetséges, beleértve avilág keletkezését is. Világképet kezdett alkotni, sebben a rendezetlenségtől a rend, a káoszból a koz-mosz felé vezető utat dolgozott ki. S hogy szemlélete-sen értse meg a világot, szimbólumokat alkotott.Az öröknek nevezhető, ősi szimbólumok az archetí-pusok. Ezek egy része eredendően természeti jelen-


ség, amely többletjelentést kapott, mint a csillag, aNap, a Föld, a tenger, a Hold, a víz, a tűz, a fény. Egymásik csoportot értékfogalmi archetípusoknak nevez-nénk. Ezeknek három változatát különböztetem meg.Az egyik valóságos vagy elképzelt létezőt jelöl: Istent,Héroszt, Embert. Az emberre itt mint ideáltípusragondoljunk. A másik a létezés alapkérdését veti fel: eza halál és a halhatatlanság. Összefügg az előző válto-zattal, hiszen Isten halhatatlan, a Hérosz halál és hal-hatatlanság mezsgyéjén áll, az ember pedig halandó.A harmadik változat az emberben és közösségeibenmegmutatkozó, etikai vonzatú értékeket jelöl: hit,hősiesség, hazaszeretet, erkölcsösség, szeretet, szere -lem, szabadság. A termé szet fogalmi archetípusokkönnyebben és közvetlenebbül épülhettek be avilágszemléletbe, majd a költői világképekbe is,hiszen közvetlenül rétegezhettek egymásra látható,elképzelhető és transzcendens rétegeket. Az értékfo-galmi archetípusok szükségszerűen igényeltek cselek-ményes elemeket, hiszen nem voltak láthatóak,legfeljebb megtapasztalhatóak. E fogalmak jelképpéváltak, de nem képszerűségükkel. Ahhoz, hogy necsak retorikai, hanem költői értelemben is szimbó-lummá váljanak, elsősorban képi kiegészítő megjele-nítésre van szükség. A szabadság fogalmát például ígyszemléltetheti az Alföld, vagyis a síkság végtelensége,vagy a tengeré, vagy akár a csillagos égbolté.

Az archetípusok, az évezredes vagy akár csupánnéhány évszázados költői jelképek, szimbólumokmellé a modernitás korában egyre gyakrabban társul-tak egyéni szimbólumok, motívumok. Most nincshelye annak, hogy e két fogalom kapcsolatáról essenszó. Az egyszerűség kedvéért érjük be annyival, hogya költői motívum általában képszerű, de e mögöttelvontabb, gazdagabb jelentés sejlik. A szimbólum, amotívum fogalmához hozzátartozik az is, hogy ismét-lődik. Egyrészt egy adott kultúrán belül. A legfonto-sabbak nemzedékről nemzedékre közkincset jelente-nek, s ezek egyéni változatai születnek meg egy-egyköltői életműben. A költőre messzemenően jellemzőmotívumhasználata, annak hangsúlyai, változásai aköltői világkép lényegét segítenek megérteni.

Utassy József első kötetének megjelenése utánközvélekedéssé vált, hogy ő a szabadság és a szere-lem költője. Ezt elsősorban emblématikussá váltverse, a Zúg Március bizonyította, majd a másodikkötet egésze. A szakirodalom azt is rögzítette, hogy atavasz, a március, a tűz, az ifjúság, valamint a forra-dalom képei és képzetei hatják át a pályakezdés köl-

tői világát. Ezek testvériesen fejezik ki a szabadság ésa szerelem összefonódottságát. A második kötetetforgatva az is megmutatkozott, hogy a két értékfogal-mi motívumhoz megerősítően társult a tenger és acsillag természeti archetípusú motívuma. Azt gondo-lom, hogy az első kötet hangvétele, motívumhaszná-lata még közvetlenebbül mutatja a népköltészet ésPetőfi Sándor, vagy másként fogalmazva a közvetle-nebb látvány és élmény hatását, míg a második kötet-ben már készen áll az a költő, aki a láthatatlant isérzékelteti, aki következetesen és természeti archetí-pusokkal, igen bátran dolgozza ki az egyéni megol-dásokat, nagyfokú tömörséget és információsűrűsé-get valósítva meg. Az archetípusok átlendítenek amítoszok világába, megteremtődik a duende légköre.Mindezt elsősorban két központi motívum, a csillagés a tenger fejezi ki. Az egyik már a kötetcímben fel-hívja magára a figyelmet, a kép a Szemfedő föld címűversből van kiemelve. A másikat a Tengerlátó fejeziki a legteljesebben. A kulcsmotívumok természetesennem elkülönítetten jelennek meg. A csillagok árvájaazt a biztatást kapja, hogy „Intsen partjához, s mos-son a tenger / tisztító, nagy tüzek hajnalán!” Az árvaember kezében csipkebokorág van, a Tengerlátóbanpedig „Csip kebo kortól gyúlt ki az alkony, / tombolt atűz / a túlsó parton.” A csipkebokorban Isten nemmutatkozik meg, de sejthetővé válik a Tengert látóEmber számára, akit „felöltöztetett az Isten, / felöl-töztetett a Napba”. Megjelenik még a Hold, a Lét, aHalál motívuma, majd jön az örömteli felismerés:„Látott a Tenger hatalmasnak ott, / s én láttam aTengert! // Hatalmas vagyok!”

Részletesebb vers- s főként kötetelemzés a csillagés a tenger motívumainak jelentésváltozatait, polifó-niáját mutathatná be, s egyúttal azt is, hogy ezek amotívumok a többiekkel együtt nem mozognak min-dig a mítoszok, a látomások világában. Éppen az arendkívül vonzó bennük, hogy hol a maguk látvány-szintű, hétköznapi arcát mutatják, hol meg a láthatat-lant. S a természeti és a metafizikai szint gyakranrétegződik egymásra.

A költői pályaképet áttekintve arra lehet ráéb-redni, hogy a harmadik kötettől kezdve ez azarchetípusos motívumháló egy időre elveszíti kie-melt szerepét. Mintha ott maradt volna a pokolban.A Keserves (1991) hoz majd változást, bizonyosértelemben visszatérést. Ennek a kötetnek a versei1986–1989 között keletkeztek, tehát abban az idő-ben, amikor már kezdett érlelődni társadalmi rend-


szerünk radikális átalakulása, illetve amikor aköltő fia gyógyíthatatlan betegségben elhunyt, s azapátlanul felnövő ember utód nélkülivé vált.

A második kötet kapcsán kiemelt két ősi motívumközül a csillagét motívumcsokorként érdemes kibőví-tenünk, hiszen időnként konkrét csillagnevekkel talál-kozhatunk, másrészt égitestként ide köthető a Nap, aFöld, a Hold is. A tengeré mellett ez tehát egy szoroskapcsolatú motívumháló. Az egész pályát szemlélveezekhez a természeti archetípusokhoz az Isten érték-fogalmi archetípusa kapcsolódik a legszervesebben.A Csillagok árvája és a Keserves című kötetekbenegyütt s kiemeltként vannak jelen, ez utóbbitól kezd-ve pedig az Isten-motívum átveszi a csillag és a tengerfeladat- és szerepkörét. A természet és az ember léte-zésére, annak értelmére, a költészetre, a halálra és ahalhatatlanságra az Isten-képzet, szimbólum kapcsánkérdez rá következetesen ez a költészet.

Egy motívum fontosságát önmagában soha nemmennyiségi jelenléte határozza meg, ám az arányokmindig figyelmet érdemelnek. Az Utassy-életműbenkiemelkedő fontosságú alapmotívumok szó szerintielőfordulásának számai egyértelműen mutatják,hogy hol van sűrűsödés. Rámutatnak a második és ahetedik kötet motivikai kiemelkedésére. Bizonyítják,hogy a hetedik kötettől az Isten-kép kerül aközéppontba. S mindezért elgondolkoztatóak a pályatagolását, korszakolását illetően.

Kötet / motívum Isten Jézus Csillag Csillag- Nap Föld Hold Tenger(+ más neveknéven)

Tüzem, lobogóm! 4 - 19 2 7 7 9 6

Csillagok árvája 14+1 3 38 14 9 10 21 25

Pokolból jövet 4+1 2 11 4 1 1 6 4

Ragadozó föld 12+4 2 7 1 6 8 5 5

Hungária Kávéház 5+2 - 8 1 2 4 6 2

Hol ifjúságom tűnt el 7+1 2 6 10 12 2 7 3

Keserves 18+2 4 10 2 17 5 20 31

Fény a bilincsen 35+3 - 17 6 11 6 10 5

Kálvária-ének 10+5 5 10 1 6 4 5 3

Földi szivárvány 28+2 1 8 4 7 1 9 1

Isten faggatása 30+7 3 11 1 2 2 7 8

Szép napkeltő holnap 23+1 1 12 3 10 3 11 8

Sugdos a Sátán 33+4 - 6 4 11 6 12 5

Farkasordító 23+6 10 5 - 3 3 3 2

Az összeállítás a Tüzek tüze gyűjtemény és a kétkésőbbi kötet alapján készült. (A számokba elvétveegy-egy hiba csúszhatott.) Az Isten szó 256, másmegnevezéssel 39, a Jézus, Krisztus, Megváltó válto-zatok 33, a csillag 168, a csillagnevek 53, a Nap 114,

a Föld 62 (más néven további 5), a Hold 131, a ten-ger 108 (Óceán néven további 9) alkalommal szere-pel. Ne feledjük azt se, hogy e fogalmak, képzetek,szimbólumok vagy motívumok más kifejezésekkelvagy körülírtan, jelzetten is felismerhetőek, jelenlé-tük tehát még erőteljesebb. A Végtelenül például for-málisan a tenger mozgásának leírása, valójában pedigegy szerelmes éjszaka megörökítése. S gondoljunkarra is, hogy nem csupán az Isten-képzet rendkívülösszetett. A csillagos ég vagy a tenger egyaránt lehetfenséges vagy félelmetes, lehet látványszintű vagymítoszi.

A Tenger látható, tapintható, belemerülhetünk,hajózhatunk rajta, kutathatjuk, lehetnek ismereteinkkialakulásáról, esetleges pusztulásáról. A Csillag aVilágegyetemnek csak egy pontja, ám az egészet jel-képezheti. Csak egy részt látunk, csak elenyésző rész-ben tudjuk kutatni őket, ez egy térben és időben szá-munkra behatárolhatatlan és megismerhetetlen világ.Az Isten láthatatlan, kutathatatlan, nem is földi foga-lom, mint a tenger, nem is égi, mint a csillag, hanemtisztán metafizikai. A naiv világképek a csillagos égfölött képzelték el létezését, ám ebben az esetben alétezés fogalmának használata is kérdéses. Az embera metafizika szintjén is antropomorfizálva gondolko-zik, s még inkább így van ez a költészetben.

Utassy József még fiatalon „első és utolsó meta-foránk”-nak nevezte Istent. Ismeretes, hogy a hit, ahitkeresés, a hitetlenség, a tagadás, a káromlás válto-zatainak polifóniája jellemzi Isten-képét. Keresztrefeszülve, pokolból jövet, kálváriát járva, de profun-dis helyzetből kiáltva, vagy éppen reménykedve szü-lettek meg a változatok, amelyek alapos elemzéstérdemelnek. Ezúttal csak két békésebb verset idézek.Az Én édes derengőm fiát gyászolja, s így vall:

Mennyit, mennyit, mennyit, mennyit tűnődtem én, amíg rádöbbentem, hogy Isten költemény!

Az utolsó kötetben az Isten! címűben így fohász-kodik:

Született eretnek vagyok. Így szeress meg! Ősz van. Hull a dió. Levelek peregnek.


Utassy Józsefnek életében három gyűjteményeskötete, a Júdás idő (1984), az Irdatlan ég alatt (1988)és a Tüzek tüze (2001) mellett két válogatott kötetejelent meg. Az egyik Nagy Gábor munkája (UtassyJózsef válogatott versei, 2006), a másik a szerzőé, akiaz Ezüst rablánc (2010) megjelenésének már nemörülhetett. Mindenesetre a költő önarcképe a búcsú-zás létállapotából. A kötetnek komoly terjedelmi kor-látai voltak, a verseknek mintegy a negyed részét tar-talmazzák. Utolsó éveiben Utassy József tema tikusciklusokat szerkesztett életművéből, ezek egy-egyelőadóestre való anyagot tartalmaznak. E kötet hatciklusa így készülhetett. Logikus szerkezeti ívet raj-zolnak meg, ám nem felelnek meg az életmű-válo-gatás, a „legszebb versek” követelményeinek. Nincsértelme a hiányzó nagy verseket sorolni, csak pél-daként említem, hogy a Zúg Március vagy aPohárköszöntő sem kapott helyet. Figyelemre méltóváltoztatás, hogy a négy részre tagolt Őszvilág kétszerkezeti egysége új címekkel önálló versként jele-

nik itt meg, s az egyik cikluscímmé válik, ez a köte-tet záró Európa elrablása. Ám nem emiatt elgon-dolkoztató ez a válogatás, hanem azért, mert a cik-luscímekben is ott van a csillag és a tenger, ámhiányzik az Isten motívuma. Versekben jelen van,de nem ciklust meghatározó módon. Igaz, korábbankülön kötetet is szentelt ennek (Isten faggatása,2000). Akár ez is magyarázat lehet erre a hiányér-zetre, amely lehetséges, hogy csupán e tanulmánynézőpontjából olyannyira szembeötlő. Ám arra isjoggal gondolhatunk, hogy a kötet címéül választottezüst rablánc költői képe, amely a hetvenes évek-ből, az Ifjúság, mint sólyommadár című versbőlszármazik, ottani jelképességénél is tágabb szimbó-lummá változott át, s mindazokat az elsősorban nemis fizikai, hanem szellemi kapcsolatokat, megkötött-ségeket kifejezi, amelyek hálózatában az ember, akiköltő, vergődött és próbált győzedelmeskedni. Aki ahalál tudatával akart halhatatlanná válni, aki Istenttagadta, kereste és hívta.


UTASSY JÓZSEF

A remélt csók

Zsókacsókjaoly csalóka!Tánc ha kering,lázálmot hint,s vágyódva kint

ránk vár az éj.

Zsengetestelangy melegje kedvre derít,vonz, bátorít, s úgy mámorít

a sötét éj.

Szedte-vetteteremtette!Zsóka csak néz,ajka mint méz,majd’ megigéz – – –

S nevet az éj!

Késő ősszel a Várban


Ködös, őszi délutánonballagok a vársétányon.

Lent gyerekek kacaja cseng, s remeg bele a hideg csend.

De fent, a merengő várban magam vagyok, rom-magányban,

sétálgatok elmélázva,s halkan sír a bús szélhárfa.

Húrjairól lágy akkord kél, s belesüvölt már a zord tél.

Felidézik az ős kövek elém az egri hősöket.

De elrebben a hősi múlt, mert rá a jelen leple hull:

lucskos, lomha felhőcsordáka tél üzenetét hordják,

s kergetik a kínos ködöt szerteszét a város fölött.

A szél szelíden cibálgat tavaszról álmodó fákat,

s ott, hol a fenyő ága ring, nyugszik jó öreg Gárdonyink.

Hozzám olykor föl-föltéved lentről a lüktető élet.

Ha netán most egy idegenvolna helyettem idefenn,

unatkozna. Hiszen már most nem látna, csak szürke várost.

De nekem oly kedves élmény lenn a sok füstölgő kémény,

melynek fakult fátyol-füstje, s a természet dérezüstje

ködfény-selyemből sző lepelt,s elandalítja majd Egert.

Hit és valóság

A vágyam: Valóság! Hitem még csak álom. De tudom és remélem,hogy a Valóságban egyszer megtalálom.

KISS BENEDEK

Hiába mondod?

Hiába mondod már, hogy Mária,kivált ha Napba öltözött,s hogy áldott vagy Teaz asszonyok között?

Mit jelent itt Álmos?És Géza mit jelent?Szent László pallosáraki farag még jelet?

Hiába mondod, hogy Mohács,s azt is, hogy Muhi –saját néped sajátbalsorsát neveti.

Pedig szíveinkbenhány csillag bujdokol!S az ármányok folyójahány koholt vádat sodor!

Talán mert őssejt voltunk, kiben bízhatna Isten,ha már világábanszemernyi hite sincsen?!

Életre halál, halálra élet


Úgy földre tudsz sújtani,Uram,hogy magamhoz szinte semmi közöm.Ilyen lehetett vajon a vízözön,majd rá a tűzözön?

Úgy jöttem a világra én is, mint más,hogy vígkedvű legyek, örüljek az életnek.Ám bennem nincs béke, nincsen nyugvás,a nyüvek egyre teremnek.

Vagy ilyennek álmodtad az emberlétet, hogy porcikáinkban ott a gonosz? Folyhat nyálam, söröm a kocsmapultra,nem oszt, nem sokszoroz?

Hamarost meglelem hazámat én is, nem nyomaszt romlás, vér és piszok.De addig ráng szívem, csakazértis,és halva élek, élve halok.

Prédikáció 2011 karácsonyán

Jézus nem gitározott,nem orgonált,hanem az édesvilághárfán játszott. Érzelmes és kegyetlen dalokat.Belérettent és követte, aki hallgatta,elragadtatott lett tőle, vagy felháborodott, mint a zsidó papság. Vajon ma nem feszítenék meg Jézust?Vajon mit szólnának a papok s a mai farizeusok,ha Jézus testi-lelki valóságábanmegjelenne köztünk?Bizony, sokan futnánk mi, emberekigazságai elől. De azért szüless meg, kis Jézus, ma éjszaka is,szegény emberek és hajléktalanok kérik,kik megváltásra várnak. Bizony, sokan vagyunk mi.És elszaporodtak nagyon a kufárok is,kik áruikat drágán adják,s bagóért veszik meg lelkünk. Talán találnál tizenkét apostolt is, de sok hívet, szívet, tanítványt bizonyosan,kik nem csak kenyérre éheznek,hanem balzsamos mennyei szóra,ami embervoltukat nyilvánvalóan igazolja.Követnének, istenítenének,óriás falka követne, s aztán a zsiványság és manipuláció szaváramegint Barabbást kiáltanának. S te kezdhetnéd elölről a feltámadást,és az evangelizációt.


JUHÁSZ ZOLTÁN

Népzenénk erdeje

„Nem az erdő van Somogyban, hanem Somogy vanaz erdőben” – szólt a XVIII. századi mondás. Ebbőlpedig szigorúan következik, hogy a somogyiemberek is az erdőben voltak: ott tartották állataikat,oltották gyümölcsfáikat, melyek aztán embernek ésállatnak egyaránt bőségesenteremtek. Magyarország egyiklegnagyobb pásztorvilága élt aDél-Dunántúl hatalmas erdeiben,a Nagyberek lápjában, és gaz -dálkodott a Teremtés rendjétfenntartva, okosan gondozva.Ez az élet hihetetlenül gazdagkultúrát szült, benne a sajátospásztorművészettel és zenével: nó -tákkal életről, szerelemről, halál-ról, az igazságukért a tör vénnyel isdacoló betyárokról, a leányukértmég a betyárokkal is dacoló csap -lárosnékről, kaná szok ról, juhá -szokról, gulyásokról és persze aborról, melyet még a csárdánál isjobb a „högyben” – vagyis a szőlő -hegyi pincében – baráti társaság-ban „duzsolva” – vagyis nótázva– fogyasztani.

A sajátos, végtelenül tömör,ősrégi dallamokhoz, melyekolyanok, mintha az időbe róttírásjelek volnának, sajátoshangszerek társultak a maguk különleges, jellegzetesDél-dunántúli előadásmódjával. E sorok íróját is egyrégi hangfelvételen szóló somogyi „hosszifurugla”térítette a népzene útjára, úgy húszéves kora körül.Az a hangzás és az a dallam egyszerre volt titokzatosés hívogató, azután nyomozva találkoztam éstalálkozom mindmáig a magyar népzene rengetegcsodájával – mondhatni, a somogyi „hosszifurugla”olyan fa, melytől még a vak is meglátja az erdőt.

Csakhogy a nagy erdőknek, berkeknek, és így apásztorságnak, vele együtt hangszereinek, a hosszúés rövid furulyának, dudának, citerának kíméletlenellensége támadt a XVIII. század óta mohónterjeszkedő, erdőirtó nagybirtokrendszerben. Ahogyzsugorodott a somogyi erdőség, úgy szorult vissza avele élő ember kultúrája is, ám az igaz dolgokatnagyon nehéz végképp eltörölni: még az ezredfor-dulóra is maradtak jeles tudói a régi nótáknak,hangszereknek. Ilyenek után kutatva jutottunk el

1991-ben Bonnyapusztára, egynagyon öreg pásztorhoz, akiről ahelyiek még tudták, hogy valahafurulyált. Megdöbbenve láttuk,hogy egymás után rakja félre azelétett hatlyukú rövid furulyákat,míg végül kibökte: ötlyukúhosszifuruglájuk nincsen? Volt,kézbe vette, és diadalmasan,pompásan megszólalt rajta egygyönyörű dallam első fele – amásodik viszont pityergésbe fúlt,mert „eszembe jutott az a régiszép kanászélet”. És azután mármindig a pityergés győzött, ésazóta sem találtunk még élő„hosszifuruglást”. Viszont mégaznap sikerült megismerni Mar -caliban egy remek „rövidfu-ruglást”, a nagybereki pásztorságegyik utolsó hírmondóját, akitőlaztán évekig tanulhattuk a pász-tornóták és táncdallamok so ka -ságát. Furfangos variációivaltuda tosan csalogatott beljebb és

beljebb a Dél-dunántúli zenei nyelvjárás erdejébe.Azt is somogyi pásztortól tudjuk ugyanis, hogy afurulya a nyári erdőben szól a legszebben, alkonyatkor.

Sütő András „nyelvünk erdőzúgását” a Székelyföldfenyveseiben hallotta meg. Hozzátehetjük: a somogyinótákban pedig népzenénk erdeje zúg.

Részlet a Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelenés előtt álló

népdalválogatásból.


Fújnak a föllegekSomogy, Nemespátró,

Szakáll Józsefné Bebők Judit (1900),Olsvai Imre, 1962,

ZTI szám: AP 4327/e

Fújnak a föllegekSomogy megy felőlSokat gondolkoztamA soraink felől

Sokat gondolkodtamMég annak előtteFelségednél dolgunkEl vagyon rendelve

Sokat gondolkodtamA régi agyákrólA világon valóSok bujdosásomról

SZAKOLCZAY LAJOS

Elment a Nehézfiú

Nem voltam a barátja, hiszen alig ismertem. Az évti-zedek alatt személyesen talán ha háromszor vagynégyszer találkoztunk. (És egyszer, noha kellettvolna, nem találkoztunk.) Az akör, amely őt fiatalabb korábanbefogadta és dédelgette – kár-tya, pia, lóverseny –, engemriasztott. Lassan dolgozó mun-kamániás lévén épp ezért ajókedvű lazaságáért mindig iri-gyeltem.

Először testközelből a het-venes évek közepén az Új Írásszerkesztőségében láttam.Minthogy az Új Írás is, és aSzépirodalmi Könyvkiadó is aNew York-házban székelt, egy-szer csak szerkesztői szobánk-ba berobbant Réz Pál ésCsurka. Jókedvűek voltak,hangosak. Réz valamelyikbelső zsebéből kirántott egyköteg százast, és legnagyobbmegrökönyödésünkre a padló-ra vágta. „Itt a pénz, ha kell,vegyél!” – ordította barátjának. A jelenet láttánannyira elszégyelltem magam, hogy máig semtudom, ki szedte föl – ha csak nem valamelyik szer-kesztőtársunk – a bankókat.

Második találkozásunk ugyancsak ez idő tájt tör-tént. Minthogy két évig az Új Írás-beli elfoglaltságmellett a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja isvoltam, „hivatalból” legalább a bemutatója után újraösszefutottunk. A Horvai István rendezteNagytakarítást (1978) követően hajnalig nyúlt azéjszaka, s nemsokára – pár órás alvás után – kocsijá-val indultunk Pestre. Minthogy a dáridó után szűknyílású szeme volt – lehet-e így vezetni? –, riadtanmegkérdeztem: „Pista, alszol?” „Nem!” – volt a fele-let. Háromszor is megismétlődött a jelenet, de sze-rencsére nem történt baj. Az út szótlansággal telt el.Én félelmemre koncentráltam, ő meg a vezetésre.

S amikor nem találkoztunk, jóllehet igencsak kel-lett volna? Hajh, Pozsony! Gyávaságom miatt még

most is pírban ég az arcom. S ahogyan Duray Miklósszép nekrológját olvastam, csak erősödött háromévtizedes zavarom. Felvidéki barátunk említette,hogy amikor a bíróság folyosóján Cseres Tibor,Csurka és Mészöly Miklós személyét megpillantotta,milyen hatalmas erő töltötte el. Mészöly Miklóshelyett, hiszen én foglalkoztam intenzíven a határontúli magyar irodalommal, nekem kellett volna a

budapesti íróküldöttségben, tár-sunk nemtelen perbe fogásaelleni tiltakozásként, ott állani.

Még békásmegyeri laká -sunkban megkeresett a SzabadKezdeményezések Háló zatá -nak egyik aktivistája, hogy vál-lalnám-e az utat. Rögtön igentmondtam, de közös töprengésután abban maradtunk, hogyinkább ne én menjek. Ő féltettehárom kisgyerekemet, én meg– a ma is megmagyarázhatatlangyáva (általában nem volt jel-lemző rám a nyusziság) –hamar elfogadtam a fölmentést.

Persze Lakitelek fényessátra, ahol Csurka főszereplővolt, jómagam meg néző-hall-gató „ficsúr” (ha jól emlék-szem, Kulin Feri kocsijávalérkeztünk rendőri díszkíséret-

tel), ma is kitörülhetetlen emlék. A magyarság talpraállt. Évtizedek múlva hiába szúrta ki egy kalaptű azMDF egyre alacsonyabban szálló léggömbjét, a kez-det, a rendszerváltás izgalma, a bemocskolódásokelleni állandó harc – változott-e valami? – mindmá-ig életem fontos része.

Aztán Csurkával, kivéve a Csoóri által „parasztRévainak” titulált Berecz János és eszmetársai ellenhadakozó írószövetségi közgyűléseket, évtizedekigmegint nem találkoztam. Fél vagy háromnegyed éveegy durva hangú levelet írtam neki, melyben tudat-tam, ha erkölcsöm nem felel meg a MagyarFórumnak, szívesen abbahagyom a nagy fizikai ésszellemi energiát követelő munkát. Tudniillik azelmúlt évben honorárium nélkül 51 (!) képzőművé-szeti kritikát írtam a lapnak. S az egyik szöveg doku-mentum-részéből kihúzta valaki – nem Csurka volt aludas – Polcz Alaine és Kertész Imre nevét. Lásscsudát, a következő héten jött is a helyreigazítás.


Csurka István, 1934–2012

Nem mintha annyira odalennék Kertész Imréért,különösen azután nem, hogy egyik kérésemet – hateheti, akár fillérekkel segítse (mi feleségemmelmegtettük) a nagykanizsai Zsinagóga Alapítványt –flegmán visszautasította. (Egy esküvői vacsoránegész este egymás mellett ültünk, volt időnk megbe-szélni a világ bajos dolgait.)

Csurka tehát, ha egyáltalán figyelt a nála fiata-labb, más pályán mozgó alakokra, senkinek semadott, és senkitől sem várt könyörületet. Az a csillagvolt – Móriczhoz és Németh Lászlóhoz hasonló –,aki saját maga rajzolta meg pályájának köreit, idegentanácsra nem hallgatva tűzte maga elé (hogy minde-nek ellenére megvalósítsa) „növésterhét”. Azt vallot-ta, semmit sem ér az a gyarapodás, ha a nemzet nemprofitálhat belőle. Ezért volt hangos, némelykorkeserű vagy csatabárd élesítő a hangja. Azért szer-vezte Monort, Lakiteleket, hogy szeretve tiszteltmagyarsága (a nemzet kint, és a nemzet bent) –annak ellenére, hogy évtizedekig nyögött a kommu-nizmus tonnái alatt – föl tudjon állni. Ki tudja egye-nesíteni a gerincét, mert a frissen habzsolt szabadság(az önmagunkra való ismerést a confiteorral előse-gítve) még az ég ponyváit is meg tudja repeszteni.

Politikával ugyancsak foglalkozott, mint az egye-temes magyar irodalomban nem egy elődje, de való-jában – hiába viselt komoly tisztségeket, és hiába vol-tak e téren sikerei –, nem volt igazi politikus. Nemismerte az „egyet jobbra, kettőt balra” táncot a par-ketten, idegen volt tőle a „Húzd meg, ereszd meg!”taktikája! Ha elkiáltotta, volt kitől tanulnia, hogy „Nebántsd a magyart!”, abba ég s föld egyformán belere-megett. Politikai publicisztikája úgy hasította át akárpitot, hogy szétfröccsent az igaztalan, de még acselekvésbe belealvó legkisebb porcikája is. Ha ő betudta vallani fiatalkori eltévelyedését – 1956 utánerővel beszervezték, legyen besúgó (sohasem jelen-tett!) –, más miért kérkedik a társait föladó évtizedesnemtelen cselekedetével, aktív besúgói múltjával?

Rendszerváltási cikk-cakkunkat, mikor is azaddig kérlelhetetlenül anti-kommunistának mutatko-zó SZDSZ összefeküdt a kommunistákkal, a legna-gyobb bűnnek nevezte (mint megannyi politikai bal-lépés kipécézésében, itt is volt némi igaza). Antall„kényszerlépéseit” (?) megvetette, nem szólván arróla későbbi régi pufajkás–új pufajkás gyalázatról,amit nemzettestvéreink kitagadása jelentett. A toll akezében – akár tárcáit, novelláit, drámáit vesszük(ebben volt a legzseniálisabb!) – csaknem mindig

kés volt. Gyógyító szike? Az is, de legtöbbszörkíméletlen munkaeszköz. Folyt a vér, ha vele cson-tig hasított. Minthogy gyakran – szókimondásával! –önmagát sem kímélte, a legyőzöttek mellett néha ő isa csatatéren feküdt.

Ám irgalmatlanságában is irgalmas volt. A dra-maturgia mívese – az volt a végzett szakmája –nagyon is tudta, hogy mit bír el a színpad.Dialógusai úgy voltak – egyedülállóan a kortársmagyar drámairodalomban – költőiek, hogy nohabravúrral kezelte a tollat, nem a költőien szép szavakadták a gerincét, hanem az értelmiségi közbeszédfilozofikusságukban is szürke közlésmondatainak –ilyen a természetes légzés – legegyszerűbb rendje.Kérdés-felelet morálja. Ebben a közhelyeket „lírai”– egyedien különös – magasságokba emelő mód-szerben, bármily furcsán hangozhatik is, JózsefAttilához hasonlatos.

Ha a „kettes kolbászt” egyetlen lendítéssel a kis-ember nyaka köré csavarintotta, s Ő mint Nehézfiúelindult az értelmiségi létet, a csalódásokat, a társa-dalom ficamait és a ritkás örömöket nem kevés öni-róniával szétszerelő – félelmetes mikroszkópja aláhelyező – útjára, szinte megnyílt a föld. Nincs módfölsorolni, hogy ebben a vulkáni hasadékbanmilyen ragyogó virágok nyíltak, elég legyen aHázmestersiratóra, a Ki lesz a bálanyára, a Döglöttaknákra, az Eredeti helyszínre, a Nagytakarításra, aDeficitre, a Majálisra emlékeztetni. Hogy legújabbesszé-drámája, a Trianon átkait kutató-kereső-meg-nevező, az időjátékkal bravúrosan élő A hatodikkoporsó közéjük tartozik-e, majd az utókor fogjaeldönteni.

Az utóbbi két évtized bicegő kultúrpolitikája(hány mankóra se érdemes kapott mankót!) nemsokra becsülte Csurka Istvánt. Politikai szerepválla-lása(i) miatt? Lármafa volta miatt? Ami igaz, igaz, aNehézfiú – ha tudta magáról, ha nem – nehéz fiúvolt. De szíve mindig a közösségért, a megalázotta-kért, az eltékozolt, ellopott, az úrhatnámság miattgajra ment javakat siratókért dobogott. Ha sok-sokhónapig nem húztam volna el műveinek újraolvasá-sát, a készülendő – már sohasem megvalósuló –interjú sok mindenre választ adhatott volna. Beléakartam meríteni a kést, nem számolván az idővel.Közben a halál működésbe hozta senkinek semkegyelmező méregfullánkját. A Nehézfiú, fájdal-munkra, elment. Kötelességünk kimondani, amit ajövő föltehetően igazolni fog. Nagy író volt.


CSURKA IST VÁN

Fesz ti vál kan dúr

Állt, he lye seb ben in kább ál lon gott Ne héz fiú egy szé -les tér fel ső szé lén, és min den meg győ ző dés nél küllen get te a kar ját. Va la ki vi szont va ló ban állt mel let -te, va la ki hely be li, szer ve ző, benn fen tes, aki sor rabe mond ta, me lyik vil la mo son me lyik csa pat ér ke zik,hon nan, ki a ve ze tő je, s van-e esé lye a to vább ju tás -ra. A vil la mo sok pe dig szor gal ma san ér kez tek, agye rek zsi vaj ki forrt a ko csik ból, a vezetőknek in te -get tek. Ne héz fiú nem akar ta tud ni, me lyik együt teshon nan jött, s mit ad elő, de a bő be szé dű ezt nemvet te fi gye lem be. Több ször hi vat ko zott a párt bi zott -ság és a mi nisz té ri um szán dé ka i ra, már ami a he lye -zé se ket il le ti. Ne héz fi út a „kö zép dön tő prob lé má ja”sem ér de kel te. A vil la mo so kon, ame lyek nek lé te zé sekép te len ség volt eb ben a vi dé ki vá ros ban, mintahogy a tér is, amely re befordultak, a túl sá go san lel -kes, in te ge tő fi a ta lok kal és serdülőkkel érett nők isér kez tek. Ne héz fiú is me rős után ku ta tott az érett nőkkö zött. Ez a ku ta tás vi szont mé lyen va ló sá gos volt,min dent hi te le sí tett. Ne héz fiú haj na li ál má ban is at -tól félt, hogy a szerelvényekből ki hab zó öröm uj jon -gás és a sín vi sí tá sa fel éb resz ti, mi e lőtt meg ál mod naegy nőt, aki meg volt vagy majd nem meg volt egyilyen fesz ti vá lon.

Ál má ban is örült, hogy hi te le sen ál mo dik. Min -den ki úgy ér ke zett meg, mint an nak ide jén, mint haaz olim pi ai sta di on ba for dult vol na be, nem ze ti zász -lók alatt. A vezetők a pe ro no kon áll tak pi ros nyak -ken dő ben, és a si ke res sze rep lés elő le ge ként min -den ki nek len get tek egyet, ha ne tán egy ké rő dző te -hén vár ta vol na őket, an nak is len get tek vol na. Mind -egyik fel is mer te Ne héz fi út, mint a zsű ri egyik tag ját.Ez a va ló sá gos ki szál lá sok ban nem min dig tör téntígy, de Ne héz fiú nem csak azo kat utál ta, akik fel is -mer ték, ha nem az egész örömködő faj tát, alengetőket és a visszalengetőket. A lelkendezők ra jaia het ve nes évek re tel je sen el bo rí tot ták a ren dez vé -nye ket. Mint ha a rend szer sem mi mást nem is vártvol na el tő lük, csak az ál lan dó bol dog sá got, párt sze -rű en a „gon dok és ne héz sé gek el le né re va ló po zi tívhoz zá ál lást”. Ne héz fiú min dig egy kis szov jet ízt,egy rej tőz kö dő Osztap Bendert ér zett ezek ben anépnevelőkben, akik ma gyar ta nár nak kö ze pes nek,tor na ta nár nak fá ra dé kony nak bi zo nyul tak. Lát ta raj -

tuk, hogy a lel kük mé lyén utál ják azt, amit csi nál -nak, s ele gük van az egész rend szer ből, mert va ló já -ban szű kö sen él nek. Az áram lás irá nyát is lát ta: a lel -ken de zés ből pi ros könyv lesz és funk ció, és at tólkezd ve ő vár ja el a lel ken de zést az alul ról jö vő től.

Az álom be li szín ját szó fesz ti vál hoz tar to zó nőtazon ban éb re dé sig nem si ke rült meg ál mod nia, semi att Ne héz fiú ke se rű száj íz zel éb redt fel. Tu laj -don kép pen er re éb redt: nincs nő. És ép pen ak kor,ami kor min den an nyi ra va ló sá gos. Nem csak a tér,a vil la mos, ha nem a vi szony is, ami vel a kul tú rosfél em be re ket, kis eg zisz ten ci á kat le saj nál ta, sőt né -ha vi szoly gott is tő lük. Ez tet te hi te les sé az ál mot:a vi szony a rend szer hez. Min dig így állt min den térszé lén: az úttörővezetők, a mű so ro kat be ta ní tók, azel ve télt ma gyar ta ná rok a szo ci a lis ta rend sze rértlel ke sed nek, vi szont kön nyen el ér he tő és sok szoregész jó nők van nak köz tük, in kább a má so dik vo -nal ban, a zon go ra mel lett – ha van zon go ra – és agye re kek re va ló fel ügye lés ben. Meg szer zé sük neksok szor egyet len aka dá lya volt: le köt ve hoz ta ma -gá val őket a lel ken de ző ve ze tő. Ezt né me lyik nő beis val lot ta Ne héz fi ú nak: – Ne ha ra gudj, jó len ne,de nem me rem meg ten ni. Ké pe sí tés nél kü li ta ní tóva gyok, akár mi kor ki rú gat hat. Elég, ha el vé te ti tő -lem az ének órát. – Ilyen nagy ha tal ma van? – kér -dez te Ne héz fiú. – Be nyal ta ma gát a párt bi zott sá gon.– Az őszin te ség ma gá ért be szélt. Ne héz fiú ma gá -hoz húz ta a nőt, és hos szan, mé lyen a száj üre gé beha tol va meg csó kol ta, mi u tán a nő egy na gyot só -haj tott és el si e tett. De ez most nem volt ben ne azálom ban, en nél fog va az álom negy ven év múl vakín zó hi ány ér zet re vég ző dött.

Fel éb red ve még is rög zí tet te ma gá ban az ál mot, ésjól meg pör get ve em lé ke ze tét azo no sí tot ta az álom -be li te ret egy va ló sá gos kis vá ro si tér rel és a hoz zátar to zó fesz ti vál lal. A vi szo nya a gaz dag, ár nya la tosálom hoz és ah hoz az ön ma gá hoz, aki ezek nek a vi -dék já rá sok nak az ide jén volt, rend kí vül iz gal mas té -mát szol gál ta tott most, ennyi év után, s olyan ös sze -füg gé sek fel tá ru lá sát, ame lye ket ak kor el foj tott és el -tolt ma gá tól, hogy ne za var ják a ka lan dok haj szo lá -sá ban és az ezt ösz tön ző mo hó él mény szer zé si vágyki elé gí té sé ben. Mert azért min dig ez volt a fő cél:be gyűj te ni min dent, az egész éle tet. Ho gyan van az,hogy a har minc év vel idő sebb Ne héz fiú ál mod javis sza ön ma gát ab ba az ál la pot ba, ami kor ezek meg -es tek ve le, és az álom olyan vi szony la to kat ra gad meg,ame lyek már ré gen ele nyész tek? Az álom tár gya


nem is a tör té net, nem a kis vá ros és nem a ve tél ke -dő, ha nem az az em ber, aki meg ér ke zik és kö rül néz,és az a leg főbb gond ja, hogy kit fog meg sze rez ni eb -ben a két nap ban, eb ben a „kultúrharcban” – aho -gyan csak ma gá ban, sa ját hasz ná lat ra ne vez te eze ketaz ese mé nye ket –, és mi lyen ka land dal ki töm ve térvis sza a szé kes fő vá ros ba el szá mol ni a fel vett úti költ -ség gel és napidíj-előleggel.

Me lyik ki szál lás volt ez?A te ret se hogy sem tud ja meg ta lál ni. A tér nincs

meg a va ló ság ban. A ré gi, a for ra da lom előt ti Ba rosstér volt kö rül be lül ilyen, ahol a há romfelől be fu tóvil la mo sok kör be for dul tak. Egye dül a negy ven né -gyes ha ladt to vább a Rá kó czi úton a cson ka, még felnem épí tett Er zsé bet hí dig, s a tér kö ze pén Ba rossGá bor szob ra állt. De a Ba ross tér már a meg ál mo -dott fesz ti vál ide jén sem lé te zett eb ben a formájában.Amikor meg épí tet ték a föld alat tit, an nak be já ra tá hozil leszt ve a te ret ki mé lyí tet ték, s el tűn tek a ré gi vil la -mo sok, és el vit ték a szob rot is. Igaz, a szo bor már azálom ban sem volt ben ne. Az álom ren de ző je tud ja,hogy a Ba ross Gá bor-szob rot nem sza bad be le ál -mod ni egy vi dé ki ki szál lás ba? Ne héz fiú már éb renazon gon dol ko zott, hogy ki és mi ál ma ren de ző je, eza füg get len mű vész, akit nem za var, hogy ilyen térnincs, de ar ra ügyel, hogy se Baros-szobor, se föld -alat ti-vég ál lo más ne legyen, de le gye nek vil la mos rólin te ge tő úttörővezetők, le gyen kiáradó lelkendezés,le gyen fél re is mer he tet len Ká dár ko ri le ve gő. Csak azálom le het en nyi re kí sér te ti e sen hi te les, pon tos ésugyan ak kor go nosz. A vil la mo sok pe dig olya nokvol tak, mint San Fran cis co domb ra ka pasz ko dó já ra -tai, ame lye ket csak egy szer lá tott és hasz nált éle té -ben, sok kal ké sőbb, mint ahogy a fesz ti vál ka lan dokmeg es tek vagy nem es tek meg.

Az éber foly ta tás meg döc cent. Fel kel vén él ni kel -lett, meg ten ni a nap kez dés szo ká sos lé pé se it, vá la -szol ni kel lett és vis sza kér dez ni, ugyan ak kor egy szótsem szól ni ar ról, hogy egy álom ban él és egy nőt ke -res, akit az álom nem hí vott elő, de aki a va ló ság ban– ta lán – lé te zett. Köz be lé pett egy má sik aka rat is, anap pa li, az éber, ame lyik most már csak a té nye ketke res te: hol és mi kor és mi ért, és volt-e be fe je zettka land.

Ké sőbb rá jött, hogy tu laj don kép pen csak a vá ra -ko zás iz gal mát ál mod ta meg. Ebből az kö vet ke zik,hogy az álom szá má ra is ugyan az fon tos, mint azéber lét szá má ra? A kez det? A bim bó zás? Ami kormég min den meg tör tén het? Ez vi szont ma ga a fi a tal -

ság. Az álom ban ugyan ak kor po li ti kai hely zet fes tés,sőt ön kri ti ka is volt. Ez mai agyá nak bü rok rá ci á jalen ne? Mai agyunk kal ál mo dunk, de a fel ho zott múltvissza be szél, s eset leg át ve szi a ha tal mat is?

Vis sza ment oda, hogy ér kez nek a vil la mo sok, és őki sze me li a magának valót. A vil la mo sok pe ron jánazon ban nem állt egyet len ak ko ri nő sem. En nek el -lent mon dott, hogy a vil la mo so kon nem állt a pe ro -non egyet len ak ko ri nő sem, és bent az ab lak mö gülsem te kin tett ki egyet len szem pár sem, amelyetcsók vá rás ban meg it ta sul va ak kor le hunyt, most pe -dig em lé kez ve rá emelt va la ki. Pe dig egyes fé nyek,csil lo gá sok, könnyek a leg mes szibb múlt ból is fel -fény le nek. Vá gya ko zón vagy el ha gyott ság tól ned ve -sen, szem re há nyón és hí vó me leg ség gel, és az em -bert erős fé le lem fog ja el.

De sza bad-e ne ki most en nyi év után boly gat ni eztaz el múlt éle tet, ezt a le töl tött bün te tést? Hány em -bert bánt hat meg, akik ál do za tul es tek mo hó sá gá nakés azo kat, akik nek hű ség gel tar to zott vol na, s akikmost azt kap ják, hogy mi at tuk volt ki elé gü let len. Dehát nem mi at tuk! – ki ál tott fel ma gá ban, ha nem azegész élet volt ki elé gü let len, rab élet. S ezen túl is,men nyi re dön ti le a sa ját szob rát, ha be vall ja, hogyen nyi re éhes volt az al ka lom ra, s mi lyen em ber az,aki en nyi re ki van szol gál tat va ön ma gá nak és en nyi -re vá gyik ki re pül ni va la mi lyen ka lit ká ból? Az al ka -lom? Va jon nem va gyunk-e mind an nyi an ki szol gál -ta tott jai éle tünk alkalmainak? Nem csa punk-e lemind an nyi an mint a vér cse min den meg sze rez he tő -re? Test re, lé lek re? Ne héz fiú félt a té má tól, amitmeg ál mo dott.

Az tán még is át vit te az egé szet a fé le lem melegyütt az író asz tal hoz. „Ez az” – ad ta meg a cí mét isa té má nak: „Tör té né sek az Al ka lom ban.” Ké sőbbazon ban ezt el ve tet te, mert túl sá go san fel leng zős nekta lál ta. Nem tűrt meg sem mi iro dal mi as sá got az iro -da lom ban, már mint a sa ját já ban. Az al kal mat nagy -be tű vel gon dol va. Hi szen mi más volt az if jú ság smég a fér fi kor nagy ré sze is, mint al ka lom. Utál ta ésle néz te az egész fesztiválosdit, az író-ol va só ta lál ko -zó kat, de ős szel és ta vas szal még is el-elvállalt né há -nyat, mert él ményt re mélt.

Éb ren foly tat ni, meg írás hoz elő ké szí te ni nemegy sze rű en csak em lé ke zés és em lé kek ren de zé sevolt. Az álom kor hű ség te kin te té ben kí sér te ti e senpon tos és utá noz ha tat lan volt. Ahogy ő ott állt a té -ren, kis sé há nya ve ti en és le eresz ke dőn, és ahogy aka nyar pá lyá ra be fu tot tak a vil la mo sok, raj tuk a zsi -


vaj gó gye re kek, akik sem mit sem tud nak az egész -ről, a pe da gó gu sok, akik min den ről tud nak, de sem -mi ről sem akar nak tud ni, és ahogy ő ott mo so lyogide gen ként, de még is egy bi zo nyos mér té kig részt ve -vő ként, mind ez ma ga volt a kor, amely ben él nie ada -tott. De most mit ír jon meg? Azt-e, hogy ne ki ma gá -nak az álom ban is az az ön ké pe, hogy sem mi kö zesincs az egész hez, kí vül és fölül van a rend sze ren, demo so lyog, és nem mu tat ja ki, hogy kí vül és fölül vana szo ci a lis ta rend sze ren, amely vetélkedőket szer -vez, vagy azt ír ja meg, hogy mind ez csak ön ál ta tásvolt már ak kor is, mert va ló já ban ott állt a tér szé lén,és az egyik zsű ri tag ként les te a nőket. „Meg ál mod -tam a men tá lis re zer vá ci ót” – gon dol ta, s ezt fel is je -gyez te, hogy írás köz ben majd fi gyel mez tes se a lé -nyeg re. El kép zelt egy mon da tot, de még nem ír ta le:„a tér szé lén ott áll a men tá lis re zer vá ció”. Fel állt, ésné hány per cig sé tál ga tott a szo bá já ban.

Egy szer csak be ug rott egy vá ros, egy fesz ti vál.A nyom ra ve ze tő a fi a tal em ber volt, aki már az álom -ban is va lós sze mély ként, hely hez és idő höz kö töt tenállt mel let te. Ke let-Ma gyar or szág, Sá ros pa tak, het -ve nes évek.

Ne héz fiú két ség beeset ten lá tott mun ká hoz. A fi a -tal em ber, aki az álom ban mel let te állt és mint va la miri por ter köz ve tí tet te az ér ke zé se ket, éber ál la pot banfel idéz ve sem volt ro kon szen ves. A he lyi vagy a me -gyei szer ve ző bi zott ság küld te a nya ká ra, és nem na -gyon bí zott ben ne. Ak kor Pa ta kon ő volt az egyet len,aki ol va sott tő le va la mit. Ez tet te egy kis sé gya nús -sá. Igaz, ezt a gya nút ké sőbb fel ol dot ta az zal, hogyát ad ta a ver se it. Ne héz fiú em lé ke zett az ar cá ra és ar -ra is: nem volt köl tő ar ca. A ver sek át adá sa szom ba -ton éj jel tör tént a bú csú va cso rán. Ak kor ra Ne héz fiúmár fé lig-med dig ka land dű lő re ju tott a he lyi párt bi -zott ság kul tu rá lis osz tá lyá nak egyik mun ka társ nő jé -vel. A vers kö teg za kó ja ol dal zse bé be ke rült, mert azazonnali lektorálást min dig el há rí tot ta. Még év ti ze -dek múl va is em lé ke zett sa ját moz du la tá nak a ke se -rű sé gé re, amel lyel a za kó ja ol dal zse bé be csúsz tat ta abo rí ték ba zárt pak sa mé tát, vá laszt ígér ve. Az egyet -len ol va só is csak azért ol vas en gem, hogy el in dít -sam a pá lyán. A lány a já rá si KISZ kul tu rá lis osz tá -lyá ról ez zel szem ben még csak ici pi ci za vart sá got,lel ki fur da lást sem ér zett ami att, hogy sem mit nemol va sott tő le, sőt azt sem tud ta, mi fé lé ket ír, il let veazt sem, hogy mi ben áll az kö rül be lül: ír ni. Egy elv -tár sat lá tott ben ne, aki Pest ről van itt. Ne héz fi út ezter mé sze te sen nem za var ta. A meg re pe tá zott pör költ

és a ne gye dik po hár bor után azt ál la pí tot ta meg,hogy nem vá lasz tott ros szul. „A fel ho za tal egyik leg -jobb nő je, már ami a tes tét il le ti.” A va cso ra egyéb -ként a fa lak men tén kör be te rí tett asz ta lok nál zaj lott,egy er re a cél ra ki ürí tett is ko lai te rem ben. Ne héz fiúsem mi kép pen sem akart be rúg ni, ezért bő sé ge senevett, és sok víz ben főtt krump lit is mel lé nyo ma tott.Szá má ra és né hány má sik zsű ri tag szá má ra a kan -csók ban szá raz sza mo rod nit hoz tak az al kal mi fel -szol gá ló as szo nyok, az egyik he lyi ter me lő szö vet ke -zet ki pi rult ar cú, tisz ta kö té nyes csa lád anyái. A köz -nép előtt vi lá go sabb szí nű fe hér bor ok áll tak, azo katNe héz fiú meg sem kós tol ta. Ami kor át-át ment tán -col ni a má sik te rem be, a po ha rát nem vit te ma gá val,ha nem ha za járt in ni. A tánc te rem ben a ze ne kar olyanszá mo kat ját szott, ame lyeknek a fesz ti vá lon, ha ti lo -sak nem is vol tak, sen ki sem ve te me dett el ját szá suk -ra. Ott csak ma gyar nép dal vagy orosz dal jö he tettszá mí tás ba, mert ott min dent a zsű ri nek ját szot tak.Zsú fol tan, egy más ba ér ve tán colt a fesz ti vál. A győz -te sek mé lyen be lép tek a vesztesek nő i nek, és a vesz -te sek fér fi ai egy ki csi vel ré sze geb bek vol tak.

A lány de re ka kel le mes fo gá sú volt, no ha fi a talko ra el le né re egy ki csit vas ta gon pár ná zott. Ha kö -zel von ta ma gá hoz, érez te, hogy a mell tar tó alattnagy, de egy kis sé szin tén pu ha ál la gú a mel le, és za -va ró nak csu pán egy bi zo nyos, nem va la mi lyenkrém től, ha nem eset leg a mos dat lan ság tól szár ma zóédes kés sza ga bi zo nyult, amit per sze bo ros jó in du -lat tal tej il lat nak is le he tett tar ta ni. Ne héz fiú gyá va -ság nak érez te vol na, ha emi att meg fu ta mo dik. Megle he tett szok ni ezt a test sza got, és kü lön ben is, a pá -rok összeálltak. Vacsora után a finnyás ko dás nak máregyet len fesz ti vá lon sem volt he lye. Vi lá gos sá váltszá má ra, hogy ezen az es tén nincs más le he tő sé ge.Ez vi szont „zic cer” volt. Két ke mé nyebb ál la gú hú -sos comb ja, ame lyek kö zé a tan gók köz ben – rend -sze rint csak a tan gók ra kér te fel, más kor hagy ta,hadd vi gyék el má sok, a hely be li ek és a versenyzők– mé lyen be lé pett, né mi kár pót lást ígért a test sza gért.

A lány, no ha ér zé ki je len ség volt és fű tött te kin te -te, ap ró, min dig egy kis sé pá rás szür kés kék sze mené mi ki elé gü let len sé get és kap ha tó sá got köl csön zöttgöm bö lyű ar cá nak, nem tar to zott az es tély fel ho za ta -lá nak él bo lyá ba. Sem mi ki fi no mult ság, sem mi vá ro -si as ság nem volt ben ne, le rítt ró la pa rasz ti mi vol ta.Ez azon ban Ne héz fi út nem za var ta. Ne héz fiú tud ta,hogy fesz ti vál te kin té lyét az sem mi sí te né meg, ha nőnél kül ma rad na és ezt lát nák. Szebb lett vol na ugyan,


ha va la me lyik élnő van ki pány váz va szá má ra, deazo kat va la hogy most nem is kí ván ta. Az es télysztár ja it már le kö töt ték az élel me seb bek és az ügye -seb bek, azok, akik nem „ga tyáz tak” an nyit a hi va ta -los dol gok kal, a zsű ri zés sel, és nem vál lal tak el mégkü lön író-ol va só ta lál ko zót az egyik üzem ben – 14részt ve vő előtt –, mint ő. A csil la gok kö zül csak egyvolt hely be li, egy tor na ta nár nő, aki „népitáncolt” is,s aki egész es te csak egy szol no ki tán cos sal járt-kelt,tán colt, s aki vel ket tes ben néz tek le min den kit, aki -nek hoz zá juk ké pest csö ke vé nyes volt a moz gás kul -tú rá ja. Min den ki nek az volt. Ezt Ne héz fiú tel jesmér ték ben meg ér tet te, ne ki az ilyen nőknél so hanem volt esé lye, eze ket ő leg fel jebb fe le sé gül ve het -te vol na. A má sik két sztár Pest ről ér ke zett. Alap já -ban vé ve ezek sem ér de kel ték, több ször ta lál ko zottve lük már más al kal ma kon, s pes ti vel már csak azértsem volt ér de mes kez de ni, mert az a foly ta tó la goska land le he tő sé gét hor doz ta, s az egy egé szen másmű faj ba tar to zott. De hát itt most még is csak ők vol -tak a királynők.

Er re in ni kel lett. Egy sze rű en nem le he tett mástten ni, mint rá in ni. A lány rá is szólt úgy két óra táj -ban: mi ért iszol en nyit? Ez egy ki csit ki jó za ní tot ta.Csak nem a jö ven dő együtt lét ük mi nő sé gét fél ti ez alány az ő it tas sá gá tól? S ha igen, hon nan van en nyita pasz ta la ta? Hir te len von zóbb nak, ér tel me sebb nekérez te.

Ki is ha gyott egy jó órá nyit ivás nél kül, el áll do -gált egy har ma dik te rem ben, amely a kol lé gi u miud var má sik szár nyán nyílt, s ahol a tisz tán he lyi ci -gá nyok ból ál ló „né pi ze ne kar” ját szott, és a tár sa -ság dal no kai gyűl tek ös sze nép dalt éne kel ni. Per szenem csak nép dal jár ta, ha nem min den, ami jött, ésso kan már ott is it ta sak vol tak, és a nó tá zás sok szorcsak ab ból állt, hogy bő dü le te sen túl har sog ták egy -mást. Ne héz fiú be le ke se red ve néz te a nó tá zó ala ko -kat, a sok bor ha tá sá ra ma ga is ne ki szo mo ro dott va -la mi nek, és el fe led ke zett a lány ról, a helyzetről.A ve rej té kes nó tá zás sor so kat raj zolt elé, ame lyek -be bo ro san be le érez nie ma gát, ele mez ni őket, ki ta -lál ni fáj dal mu kat, jó mu lat ság nak, emel ke detttörekvésnek bizonyult. Fáj dal ma san fö lé emel ke dettaz egész fesz ti vál nak, né ha ma ga is be le kap cso ló -dott egy-egy sí rós nó tá ba. Egy kis idő re el fe lej tet tea lányt és a cél ját ve le.

Meg lá tott és fel is mert a fal nál ül ve egy fér fit, akiná la vagy tíz-ti zen öt év vel idő sebb volt és aki vel1957-ben együtt ra bos ko dott Kistarcsán az in ter ná -

ló tá bor ban, s aki a te kin te té ből ki ol vas ha tó an szin ténfel is mer te őt, mint egy ko ri rab tár sat. Hos szan ésmoz du lat la nul raj ta hagy ta a te kin te tét, de nem szólt,más kép pen nem je lez te a fel is me rést. Ami kor pe digNe héz fiú meg in dult fe lé, azon nal el me ne kült. Ne -héz fiú meg ér tet te, hogy a fér fi múlt já nak ez a ré szele van ta gad va. Lá tott éne kel ni egy sö tét ru hás fi a tal -em bert, aki nek csen gő, szép, majd nem is ko lá zotthang ja volt. Ez is va la mi ta ní tó fé le le he tett, és sem -mi mást nem csi nált, csak egy-egy szép, már csak ál -ta la ki éne kel he tő hang zás után rá emel te a sze mét,mint ha azt mon da ná: lá tod, én itt ro ha dok ez zel ahang gal. Igaz vi szont, hogy ezek után a tel je sít mé -nyek után min dig meg tap sol ták. Lá tott bal tá val fa ra -gott ar co kat, nyil ván a hely be li versenyzők szü le it,akik min dig egy ked vű en fúj ták a más ál tal kez dettnó tá kat, s fel csak ak kor de rült az ar cuk, ami kor őkkezd tek el egyet, s az tán eb be is be le fá rad tak, és na -gyot it tak rá. Hab zott a du haj ság a sű rűn be füs tölt te -rem ben, és az egész még is vég te le nül szo mo rú volt.Szo mo rú, szo mo rú.

Ne héz fiú ki szé dült az ud var ra, mert a sí rás foj to -gat ta. Ez az ér zel gős sé gi ro ham más kor is rá-rá törtegy bi zo nyos al ko hol men nyi ség után. Két-há rommély lé leg zet hely re hoz ta, és a kön nyei sem ered tekel, de jó le sett a nyir kos, hi deg áp ri li si le ve gő, a kisbor zon gás. A lány je lent meg mel let te.

– Ros szul vagy?– Nem. Le ve gő zöm. – És az zal át ölel te, ma gá hoz

húz ta, és hos szan, egy re job ban ma gá hoz szo rít vaegész test fe lü le tét csó kol ni kezd te. A lány ból só hajsza kadt fel.

– Men jünk – mond ta Ne héz fiú.– Nem le het, ne kem meg kell vár nom a vé gét.– Te jó Is ten, az mi kor lesz?– Öt kor ki ta ka rí tom őket, hat ra le szá mo lunk. –

Az tán min den át me net nél kül: – Ha za kí sérsz?– Ha za? Ott hon van nak a szü le id, nem? In kább te

en gem, kü lön szo bám van, ott a cuc com is.– Azt nem te he tem meg. Szé pen ha za kí sérsz,

majd meg lá tod, jó lesz. – Kö rül né zett az ud va ron, ésmost ő kez de mé nye zett csó ko ló zást. En nek vé génNe héz fiú meg kér dez te: – Hol lak tok? Mes sze?

– Nem – mond ta a lány, és hoz zá tett egy kö ze li fa -lu ne vet. Va la mint azt, hogy csak négy ki lo mé ter. Ne -héz fi ú ban er re egy ki csit meg bil lent a do log. El semtud ta kép zel ni, hogy az elő adó nő nem a vá ros ban la -kik. Az éj sza ka alat ti be szél ge té se ik ből, tánc köz benki de rült, hogy a lány a já rá si párt bi zott ság kul tu rá lis


osz tá lyá nak elő adó ja, s ez a ren dez vény, el ső sor bananya gi lag alá ja tar to zik. Majd je len tést is kell ír niaró la. Ne héz fiú en nek nem örült kü lö nö seb ben, de azös sze si mu lá sok, a biz ta tó né zés, a lány be pá rá so dóte kin te te az zal biz tat ták, hogy ő sem mi kép pen nemlesz ben ne eb ben a je len tés ben, mert ami kö vet ke zik,az a párt előtt be vall ha tat lan lesz.

– És még is, mit csi nál tok a kul tu rá lis osz tá lyon? –kér dez te a csó ko ló zás után.

– Harcolunk – mondta a lány. – S mi vel lát ta,hogy Ne héz fi ú nak ez ke vés a meg ér tés hez, hoz zá tet -te: – A pa ta ki kle ri ká lis re ak ció el len.

– De hát Pa tak re for má tus, itt nincs klé rus.A lány ezt egy sze rű en nem is ér tet te, és meg jegy -

zés nél kül hagy ta.A hat órás in du lás ból hét órás lett, már jócs kán vi -

lá go so dott, és a nyir kos le ve gő ben, a he gyek felőlfú jó, nem túl sá go san erős, de né ha erős lö ké sek keltar kí tott szél ben egy or szág úti sé ta nem ígér ke zettkel le mes nek. A téb lá bo lás még en nél is idét le nebbvolt: ahogy fogy tak a ven dé gek, ahogy ki tán to rog -tak a fél ré szeg résztvevők, az el fá radt, alkalmi társnél kül ma radt nótáskedvűek, a szét esett ar cú ak és azegy ked vű sé gük be min dig visszasüppedők, a haj nal -ra ös sze töp pedt zsű ri tag ok, s ahogy rit kult a nép,úgy vált egy re ért he tet le neb bé, hogy Ne héz fiú mi értnem megy már a szál lás he lyé re. Buj kál nia kel lett.„A zsű ri tag elv társ még ma rad?” El vég re azt, hogyő az elő adó nőt vár ja, mert ha za akar ja kí sér ni aszom szé dos fa lu ba, még sem köt het te sen ki or rá ra.Ez a kény szer hely zet ter mé sze te sen, a be vall ha tat -lan ság ké tes szín be bo rí tot ta az egész le en dő s majda szom széd fa lu ban be tel je se dő fesz ti vál vi szonyt.Így ez már nem volt a zsű ri tag kön nyed és fö lé nyesflört je, ha nem va la mi ele mi ki szol gál ta tott ság mű -ve. Ezt szé gyell ni kell? Ez nem di cső skalp, mint hava la me lyik nép ne ve lőt fek tet né a szál lás he lyi vas -ágyá ba vagy más ho vá. Nem mint ha az elő adó nőnem lett vol na még ezek hez vi szo nyít va is kí vá na toste rem tés, göm bö lyű ido ma i val, telt sé gé vel és a min -dig egy ki csit pá rá zó szür kés kék sze mé vel, amelyvá gya kat, egy kis ki e lé gí tet len sé get és el ér he tő sé getárasz tott, de en nyi ál do za tot egy pes ti zsű ri tag tólmég sem ér de melt. Vagy ha igen, ak kor ott va la mimás is rej lik. Ne héz fiú eb be a má sok ban ta lán meg -szü le tő fel té te le zés be be le bor zon gott, és már-márel in dult egye dül, min dent fel ad va. Félt, hogy egy -szer csak va la hol meg kér de zik tő le: „mi újság, elv -társ, vál ság ban van a há zas sá ga?” Az éj jel, a tán cok -

ban nagy for gal mat bonyolított le az elő adó nő, s ak -kor még egy nagy selyma, egy fesz ti vál kan dúr sze -re pé ben tet sze leg he tett, s a fesz ti vál kan dú ro kat se -hol nem szok ták fel je len te ni, min dig a meg té vedt,el ázott csa lád apák húz zák a rö vi deb bet. Ácsor gásköz ben ve szé lyes lett a do log, de vá rat la nul elé betop pant a lány, aki köz ben hi deg víz ben meg mo sa -ko dott és egy va do na túj, kí vá na tos lény ként álltelőt te. Ne héz fiú mind járt a tom po ra iz mos bás tya -fok ára tet te a ke zét. A do log el dőlt.

Ki vi lá go so dott. Ki fe lé a vá ros ká ból még a ke zétsem fog ta meg Ne héz fiú, mert kint az ut cán min denilyen kí sér le té nek gyen géd, de ha tá ro zott el uta sí tá sá -ból meg ér tet te, hogy ezt mint elő adó nő ak kor semen ged he ti meg ma gá nak a lány, ha sen ki nem jár mégaz ut cán. Me leg nap palt ígé rő fél nyir kos idő volt, va -sár nap reg gel, ami kor ál mo sab ban, von ta tot tab banin dul meg az élet, a for ga lom min de nütt. Hét óra koregy szer re több temp lom ban is ha ran goz tak, igaz,csak né hány ütés nyit. Ha nem ami kor ki ér tek a ha tár -ba, az or szág út ra, a fris seb ben já ró szél be, Ne héz fiúaz el ső száz mé ter meg té te le után meg állt egy mégko pasz eper fa alatt, ma gá hoz húz ta az en ge del mes -ke dő lányt, és mé lyen, hos szan be le csó kolt, majdmeg mar ko lász ta sú lyos, nagy, de nem elég tö mörmel lét és min de nütt, ahol csak akar ta, meg si mo gat ta.A lány több ször fel só haj tott, el-el aka dón, és nem istit kol ta, hogy ő is fel ger jedt. Ne héz fi ú nak azon ban asa ját fel ger je dé se lett a vesz te. Az al ha si vér bő ségmeg moz dí tot ta egész éj jel ter helt be le it, s olyan he -ves, gyöt rő szé ke lé si in ger fog ta el, hogy fel nyö götttő le. A csó ko ló zást azon nal ab ba kel lett hagy ni. Ne -héz, szag ga tott mély lég zé sek kö vet kez tek, de jó idő -be telt, amíg ez csil la pí tot ta va la me lyest az in gert,amely az el ső pil la nat ban szin te vis sza tart ha tat lan -nak lát szott, és mi nél in kább küz dött ve le, an nál job -ban gyö tör te. A Ne héz fi út ki ver te a ve rej ték.

–Szarnod kell? – kérdezte az elő adó nő, s vá lasztsem vár va el in dult. – Ne kem is. Men jünk, egy ne -gyed óra alatt ha za é rünk, ha ki lé pünk.

Az in ger, a vágy, a ger je de lem Ne héz fi ú ban egy -szer re ab ba ma radt. Egy sze rű en el vág ták ben ne a fil -met. Nő, lány vagy as szony, hos szú együtt élés után,vagy al kal mi is me ret ség ben ezt így még so ha nemkér dez te meg tőle. A dur va ság és a ter mé sze tes ségolyan ve gyü lé ke volt ez szá má ra, ami csak ámu la totvál tott ki be lő le. Meg szűnt vé re he ves áram lá sa tes -te al só ré sze i be. Mi vel ezt a nyers, vas kos kér déstnem tud ta el he lyez ni ed di gi éle té ben, hir te len azt


sem tud ta, ben ne van-e még a sa ját fo lya ma tos sá gá -ban, vagy egy is me ret len vi lág ba gya lo gol az or szág -úton, ahon nan eset leg nincs vis sza út. Be le i be vas -kos, ne héz, kő sze rű nyu ga lom köl tö zött, s en nekörül ve a lány után lép delt, igaz, ele in te óva to san, ne -hogy a si e tés vis sza hoz za a gyöt rő in gert. Út köz benmég is több ször meg kel lett áll nia, mert a gyor sabbjá rás új ra meg moz dí tot ta ben ne az éj sza ka emész tettés emész tet len ter he it, s új ra meg új ra ki lá tás ta lan -nak tűnt a fel tá ma dó in ger le küz dé se.

A lány szü le i nek há za sze ren csé re majd nem a fa -lu szé lén állt. Kis sé dü le de ző desz ka pa lánk nagy ka -pu ján nyi tott be a lány egy por tá ra, amely ma ga is ki -csi volt, sze gé nyes, úgy szól ván nyo mo rult. Ki csinyab lak két sze me né zett ki az ut cá ra, s egy az ud var -ra. Vi rág és kert se hol, a te nyér nyi ud var ko pár voltés ri deg. A kö ze pén egy ócs ka eke fél re dűl ve, a kút -os tor kis sé him bá ló zó fa vöd röt tar tott, s mind ös szené hány tyúk ka pir gált szer te szét. A lány ha tá ro zott,ke mény moz du lat tal nyi tott be a pit var aj tón.

A sö tét kony há ban nem égett vil lany, ta lán nem isvolt a ház ba be köt ve, a csa lád a kö zé pen ál ló asz talkö rül ült és evett. Az asz tal kö ze pén egy ha tal masvas lá bas volt, te le nagy da rab, koc ká ra vá gott zsí roshús sal, az egész te ret be töl töt te a sú lyos, édes zsír -szag, s a há zi ak az előt tük fek vő szé les ke nyér sze le -tek re tet ték a vas lá bas ból kéz zel ki vett hús da ra bo kat,ha egy ha ra pás ra nem kap ták be őket. Evő esz köz, tá -nyér sen ki előtt nem volt, a ház ura ki vé te lé vel, aki -nek a ke nyér sze le te mel lett egy jó ko ra nyi tott bics kafe küdt, ame lyet né ha hasz nált is, ami kor ke nye ret vá -gott a már le szelt ka réj ból, vagy egy egé szen nagyda rab disz nó húst ket té szelt. Há tul a ha tal mas csi kó -tűz hely ben égett a tűz, a ré se ken ki-ki lö vellt a lán gokvil ló dzá sa. Be lépt ök re sen ki sem állt fel, sen ki semmoz dult, et tek to vább. A lány és Ne héz fiú kö szön tek,s a lány, az elő adó nő mind ös sze an nyi ma gya rá za totfű zött meg ér ke zé sük höz, hogy a „fesz ti vál ról jö -vünk”. Er re sen ki nem tett sem mi lyen meg jegy zést.

A lány ke rí tett egy szé ket, és ar ra le pa ran csol ta őt,jó ma ga pe dig áll va vett ki egy da rab húst a lá bas ból,vá gott ma gá nak egy pi ci sze let ke nye ret.

– Egyél! – Nehézfiú úgy érez te, ezt in kább csak aköz tük lé vő vi szony be mu ta tá sá ra hasz nál ta fel, a te -ge zés büsz ke ma ga elé tar tá sá ra. Kény sze re det ten le -ült, és at tól félt, hogy új ra rá tör az in ger. A ház as szo -nya meg is mé tel te a kí ná lást. – Tes sék, él jen ve le. –A ház ura meg erő sí tet te ezt: – Van elég. – A su hancku ta tó pil lan tá sok kal mé re get te. Ne héz fiú émely gett,

és egy kis resz ke tés is át sza ladt raj ta, ami kor a lá basfö lé emel ke dett a ke ze és kéz be vett egy da rab húst.Se me leg, se hi deg nem volt, a zsír ép pen ség gel nemfa gyott még rá. Kis sé sót lan nak érez te, és sem mi lyenfű sze re zés nyo mát nem vél te fel is mer ni raj ta. A lányköz ben ki ment, és ami kor mo so lyog va vis sza jött,még belenyúlt a lá bas ba, ki vett egy kis da rab húst, ésbe kap ta. – Jól lak tál? – kér dez te Ne héz fi ú tól, mi re őrá vág ta: – Jól. Nem is vol tam éhes.

A lány be ment a szo bá ba, amely nek aj ta ja ed digbe volt csuk va. Fé lig nyit va hagy ta ma ga mö gött eztaz aj tót, és bent ről in tett a sze mé vel az utá na te kin tőNe héz fi ú nak. A fér fi fel állt, meg kö szön te a reg ge lit,s be ment a szo bá ba. A föl des szo bá ban kö zé pen egyha tal mas ra fel dú colt, ván ko sok kal, duny hák kal meg -ra kott ágy komorlott, szé len a fa lak nál má sik kétfek vő al kal ma tos ság, ame lye ken csak pok ró cok he -ver tek ös sze gyűrt, re dős ál la pot ban, va la mint egybar na ru hás szek rény, amely nek a fél aj ta ja hi ány zott.A zsír szag itt do hos ság gal keveredett. Itt nem voltan nyi ra sö tét, mert a kis ab la kok ke let re néz tek, és afelhőkön át de ren gő nap fényt töl tött a tér be.

A lány be csuk ta Ne héz fiú mö gött az aj tót, s lát vata nács ta lan áll do gá lá sát, hoz zá bújt.

– Le fek szünk, al szunk egy ki csit.– És ők?– Apám el megy a kocs má ba, dél ben bent eszik a

párt bi zott sá gon, csak es te jön ha za. Tök ré sze gen.Az öcsém el megy csa va rog ni, anyám meg szór va la -mit a tyú kok nak, az tán el al szik, mert ma gas a vér -nyo má sa.

– Előbb ki me gyek – mond ta er re Ne héz fiú. Az egészfel vá zolt prog ram ban most már az al vás von zot taleg in kább.

– Meg ta lá lod – mond ta a lány.Az ár nyék szék né hány lé pés nyi re volt a ház hát só

fa lá tól. Ahogy kö ze le dett fe lé, erő sö dött a be lő le ki -áram ló bor zal mas szag. Ne héz fi út megint ré mü let éshá nyin ger kör nyé kez te. Az ár nyék szék nek ugyan isnem volt aj ta ja. S még be sem lé pett, lát ta, hogy azülőke mocs kos és alat ta a gö dör szí nül tig telt, úgy -hogy egé szen a fer dén ki vá gott desz ka száj pe re mé igér. Rá ül ni már nem is le het, csak fö lé be ku co rod ni.Ne héz fiú felhőkölt, és megint el fog ták a gör csök.A ra kás te te jén még hal vá nyan gő zöl gött va la mi.Az, amit a lány ha gyott ott ma ga után. Ne héz fi ú rará jött a há nyás, és min den ök len de zés re vas ta gon jöttki be lő le a bor, a fé lig emész tett pör költ, né ha pá lin -ka szag ütött át a há nyá son, és köz ben szo ro san fog -


nia kel lett a ha sát, mert min den ök len de zés re alul ismeg moz dult ben ne a kő vé der medt anyag. Fájt min -den bél ré sze. Ki ver te a ve rí ték megint, és el át koz ta aper cet, ami kor er re a ka land ra ad ta a fe jét.

Be le telt vagy tíz perc be, amíg el tu dott sza kad ni abű zös hely től, amely nek ol da lá ba ök len dez te az éj jelmér ték te le nül be vitt éte le ket, ita lo kat. Ami kor úgyérez te, felül min dent ki adott ma gá ból, szí ve sen szá -jat öb lí tett vol na és nyelt vol na egy korty vi zet leg -alább, de csak gyön gyö ző hom lo kát tud ta meg tö röl -ni és a zseb ken dő vel a szá ját, mert a ví zért vis szakel lett vol na men nie kö zé jük. Mé lye ket lé leg zett, ésel in dult a nyit va ma radt nagy ka pu fe lé. Egy sze rű enlehetelennek tűnt, hogy éle té ben még egy szer be lép -jen eb be a nagylábosos kony há ba és az tán a tisz taszo bá ba, ahol a lány vár ta. A szo bá nak az ud var fe léis nyílt egy kis ab la ka, azon el ha lad tá ban be né zett, ésmeg le he tős bi zony ta lan ság gal úgy lát ta, hogy a lánymár a nagy duny hák közt fek szik, csak hú sos fe hér

kar ja ma radt kint az ágy ne mű fe lett. Le het, hogy máraludt is. De mind ez bi zony ta lan volt már és ér dek te -len. Ne héz fiú mély szá nal mat ér zett a lány iránt, akial va vár ja őt.

Sze ren csé re ha mar ki ért a ha tár ba, és nem tö rőd vesem mi vel egy tel je sen nyílt ve té sen ol dal vást az út nakle ku co ro dott, és ki ad ta ma gá ból fe szí tő ter hét. So hanem ér zett meg kön nyeb bü lés, úgy szól ván szár nya lóbol dog ság lett úr rá raj ta, és kö rül né zett gug gol tá ban.Ter mé sze te sen sem mi lyen al kal ma tos ság nem kí nál tama gát. Ne héz fiú meg ta po gat ta a zse be it. A jobb ka -bát zse bé ben pa pír zör rent meg. „A szer ve ző ver sei” –jött rá Ne héz fiú, és elő vet te a gé pelt ira tot.

Csak az el ső nek a cí mét ol vas ta el. „Sze rel meskul túr harc” volt a cí me. Ne héz fiú ha bo zás nél külös sze gyűr te, meg pu hí tot ta a pa pírt és fel hasz nál ta.„Bo csá nat, köl tő társ!” – mond ta kön nye dén, bol do -gan, és ma ga sem tud ta, mi ért, vég te le nül bol dogvolt, hogy To kaj ha tal mas tömb jét lát ja ma ga előtt.


HORVÁTH DOROTTYA

Karcolhatunk eget

Tornyosul föléd a fogadóbizottság.„Kérem, élni jöttem” – mondod. A terv része,hogy nem utalnak rá: te vagy a szembenálló.Ők lefele néznek, te meg körbe. Kérdeznél, de sürgetni nem szabad,a válasz adott, az indok hazugság.Összebeszélnek és továbbmennek,felhők alatt imbolyog a fejük,mented a csigákat lábuk elől,kapkodod a letört virágokat.Ez vészhelyzet. Haragnak nincs helye. Aggódva nézed a halálarcúakat.Még egymásnak ütköznek, s eldőlnek. aztán kapkodhatod a világot alóluk…

WEINER SENNYEY TIBOR

Tigris és flamingó

Megtanulni mindig élni, napra-napot, holdra-holdat;Énünket magunkra cserélni. Pelyhes szilánk hóesésbenLáng-tigris jöttét remélni. Égtengernek szikláiraFlamingóként kifeszülni. Vagy csak súlyos reggelek

Ajtajában nem dermedni, lámpahajú szóközöknekFalaitól odébbállni. Hiszen ami fáj, és ami vágy isMind csak te vagy, nem a Másik. Te vagy zacc és felhő,Te vagy tegnap és az ajtó, Te vagy a perc, mikor jön Ő.

Te vagy tigris és flamingó. Ne állj meg! Kelj fel újra!Ha megöltek se üssél vissza. Poklot szív föl az az állat,Ki ember nem lett, pedig ismert párat. Így menj tovább:Áttetszően. Tükör leszel többieknek. Ha bántanak is – tudjad:

Megmossák az arcuk benned. Húzd ki magad! Légy erősebb,Mint az a szürke szellem, amiről hogy te magad vagyTévesen hihetted. Minden egyes lélegzeted jól figyeld meg:Amit beszívsz, amit kifújsz: csak azért, hogy elfelejthesd.

Úgy élj, mintha Isten volnál, nem csak önnön képzelgésed,Hogy a látás maga áradjon ki nyílva-nyíló szemeidből,S így magadat megfürdessed, mint flamingó minden képben,Égi szikrák tengerében. De mikor majd tél jő és hó,

Láng-tigris légy végveszélyben. Víz ne fojtson, tűz ne érjen!Így tanulj meg újra élni, holdra-holdat, napra-napot,Téged önvalódra cserélni. Hogy felnőhessek én is hozzád,Mint tigrist és flamingót, úgy taníts meg engem élni.

A pesti presszóSzarka Fedor Guidónak


Virányos pesti presszó,Lányokkal öntött, perzselő.A hús és szesz és füst nyománMulandóság üli torát.

Szirom-perzselten kisleányCsillagtalan szemekkel él.Arcába harap egy pohár,S a habzó tömeg összezár.

Te tikkadtan hámozva semmit,Éhes puttó lettél a gőztől,Míg piszkos pannóba kentek,Estét festő, bús mesterek.

Mi nem iszunk, vedelünk itt.Bőrünkbe száradt sok álom,Ki nem mossák semmilyen ivások;Ifjúság, szerelem, utazások.

JUHÁSZ FERENC

Szilánkok

Nehéz a halott költő magukra hagyott verseire a szépszavak, hasonlatok és dicséretek hímzett selyem -kendőit boldog takaróként teríteni, az őszi lombhul-lás eres, színes leveleit, a nehéz szó-avart, hiszenBalázsovics Mihályhoz családilag is odakötözöttházassága Katalin lányommal, s a költő már földdelmélyen betemetve, nem csillagokkal. Amíg élt, areménytelenség nézett belőle vissza rám, oly árván,hogy pupillái a szívemre ragadtak, mint a fekete -pettyes piros katicabogarak a növényi agancsbozótbodzafa rücsökbőr szerkezetére, a levéltövekre, alevelek láng-szeplős zöld hasára. Magányos költővolt. De hát melyik költő nem magányos? Mindenvers-teremtő sűrűszövésű magánya ragyogó lét-papírjába van csomagolva! A költészet már csakteremtő ihletének gyászában, örömében és dicsőség-

vágy kegyelmében tudhat hinni, nem másokítéletében. Mert az ítélet ott van az agyában és aszívében. A teleírt papír visszabeszél, panaszol ésítélkezik! Ezek a versek halandóság-szilánkok.Kemények, akár a kőszilánk, sziklaszilánk, fa-szilánk, fényszilánk, kristályszilánk. Szikrázik, akára fehéren is fekete legsötétebb téli éjszaka. S ha akristályszilánk belsejébe ágyazott zárvány kristály -koporsóját fölnyitjuk késsel metszve, foggal ha -rapva: a kristály-gyomorból vér szivárog és szeszszivárog, mint egy két ujjal összenyomott rovar-potrohból, mint a kaszáspók potrohából. De hátvéres és könnyes szilánkhalmaz a világ is. MintBalázsovics Mihály versei, egész ránk maradtköltészete. Ennek a nyurga fiúnak csak a halakadtak nyugalmat. A folyóparti, tóparti peca-csönd.A hal fogás gyönyörűsége. Ó, kemény és lágyszilánkok! Magányos, árva kőszirtek, lánghajlások!Amiknek test-anyagából, láng-irányából hidegcsönd szivárgott, ha csókkal érintetted, mint atemetői sírkövekből!


BALÁZSOVICS MIHÁLY

Hálapénz*

az utókor általában kegyetlen mindez nézőpont kérdése innen onnan akár keresztbe s az idő csak néha nagyító inkább cél-kereszt-optikája szembogarába emelia mikró-részleteket csiszolatlan üveg-lencse ha akarod homályosabb mint a lélekbúvárok kutatta mélység a semmi mélysége ezért kegyetlenebb az emlékezés a gyors egyszerű halálnál mikor már megsuhintottak az évek a fel-habzsolt férfikor úgy nézel ki mint ama áldozati állat aki némán-ordítva a taglót várja

egy elhagyott vágóhíd hússzínű téglákkal kirakott udvarán egyedül és nincs aki megkegyelmezzen és nincs aki kieresztené véredetaz iszamos kövezetre nincs senki magad vagy elcsapott prédikátor lesajnált-csakazértis didergő éjek vacogó nappalok váltják egymást s az állat szemében tarka-rétes- homállyá foszlik a félelem nem érti nem értheti hogy egész lénye olyan mint egy életre kelt hála-pénz amit elfelejtettek otthagyni senki asztalánál

* A költő Szoborparancsolat című verseskötetéből

VÉGH ATTILA

Kolinda

Öreg tölgyfa három ágaleveledzik a világba,teret markol, lombosodik,értelme csak ennyi lészen,útnak indul három fiúháromfelé a világba,a legnagyobb tudósnak megy,kicsomagol minden szépet,ajándékát okos szóvalkikéri a valóságtól,a középső fiú pap lesz,minden szépet becsomagol,a szeretet köldökzsinór,díszdobozon aranyszalag.A legkisebb fiú költő,pillantása sárkányparázs,nem ad, nem kér ajándékot,jobb szemében tudós bátyjaüldögél mint áristomba,körülötte üres könyvek,senki se jön beszélőre,bal szemében a pap bátyja,önmagának börtönőre,körülötte halott lelkek,dúdolgatja, amit hallottaz anyjától kiskorába.Néz a költő szomorúantükrös éji, boldog órán,testvér zokog jobb szemében,testvér kacag bal szemében,jaj, bátyáim, megvakulok,a világom börtönötök,világomat, ím, kioltom,nem láthattok többé engem,így vettessem örömtűzbe,minden dalom lángot fogjon,halálotokból kihajtson,örök halált megteremjen,aki hallja, elsorvadjon,szomorúan földbe hulljon,belőle egy tölgyfa nőjön,öreg tölgyfa három ágateret markol, lombosodik,értelme csak ennyi lészen.


Az őr

Mindig a legkisebb fiú a legokosabb.Ő jut legmesszebb az elmesélt úton.Végül megáll Életváros kapuja előtt.Hirtelen megpördül, elterül. Szívhalál.Idáig vitte a legkisebbet az ész.Életvárosban laknak, akik túljártak az eszén.Róluk nem szól mese, a rendszer kötelez.

Mindig a leggyöngébb szeret legjobban.Ő jut legmesszebb a megaláztatás útján.Végül a Gyalázat Temploma előtt megáll.Ásít, a küszöbre dől, elalszik. Álma az észhalál.Idáig vitte a leggyöngébbet az érzés.Odabent miséznek, akik átláttak a szívén.Nekik nem szólnak imák, a rendszer kötelez.

Egymás nemlétét ők ketten kioltják. Egymásban fekszenek, hiszen Életvároskapuja és a Megalázás Temploma egy.Túljárt ésszel, átlátott szívvel a legkisebbés a leggyöngébb összeolvad. Az androgün őr,aki fektükből fölkel, itt letelepszik. Aki erre téved,megpróbálja szelíden lebeszélni a városról,de még senkit nem sikerült. A vándorokátlépnek rajta, mint egy szellemen.

Az őr nem magyaráz és nem remél.Hogyan mondhatná, amit maga sem érez,csak megsejtett az ész- és szívhuzatban,hogy boldog az lehet, aki mesehős marad,várva, hogy a mesekönyvekből kikopjon,vagy gyönge szerelmes, akinek olvadóreményeiben aranytőrök sírnak, hogyanmondhatná el az ide sereglőknek, hogya rendszeren túl létezik egy ország,a meg nem született boldogok hona.


MIKLÓSSY ENDRE

„Október hazalátogat”

Emlékeim az ötvenedik évfordulóról

Mezey Katalinnak,a fenti című vers költőjének ajánlom

„Korán reggel az ifjak kávéházába siettem. Ott talál-tam Vasvárit, Jókait, Bulyovszkit, Irinyit s.a.t.” Ígykezdi Petőfi 1848 nevezetes márciusi napjáról írottnaplóbejegyzését. Egy másik nevezetes, de októberinap ötvenedik évfordulóján korán reggel fölöttébbkíváncsian én is így iparkodtam a Kossuth térre.Az előző hetek során ugyanis éjjel-nappal mindiglehetett ott találni valakit, sőt valamiféle keresztmet-szetét is a népünknek, hajléktalan munkanélküliektőlkezdve maroknyi székelyeken keresztül akadémiaidoktorokig – igaz, ez utóbbiakból csak mérsékeltszámban. A légkör mindenesetre barátságos és felvil-lanyozó szokott itt lenni, sok régi jó ismerőssel a hősiellenzéki időkből, kikkel oly hosszú idő után örömmelüdvözöltük egymást. Közös volt ebben a heterogéntársaságban az öszödi felzúduláson kívül, hogy sem-mibe vettük egyes demokratikusan választott képvise-lőinknek azt az utasítását, hogy a Parlamentben kellpolitizálni. Mi ezt a Parlament előtt kíséreltük megnapról napra és éjszakáról éjszakára.

Szóval reggel fél kilenc tájban. De már nem jutot-tam el a térre, kordon vette körül. Találkozni is csakK. Gy. Cs-val volt szerencsém, aki nálam is koráb-ban érkezett, így első kézből tudhattam meg tőle, mitörtént itt. Volt egy megállapodás a kormány hivatá-sos és a tér nem hivatásos politikusai között, hogyutóbbiak maradhatnak, kordonnal elválasztva a nagyállami ünnepség idején is a téren. Az érkező nemzet-közi vendégekre és sajtóra tekintettel gondolomkínos lett volna a szabadság ünnepe előtt erőszakotalkalmazni velük szemben. Csak éppen a biztonságiszervek megkérték az ott éjszakázókat, hogy átvizs-gálás céljából egy negyedórára mégis hagyják ott ateret, utána majd visszajöhetnek. Ők meg elhittékezt, csakúgy, mint 17 októbere óta szinte mindig(kivéve éppen az ünnepelt 1956-ot).

No, ez a hajó elment – bár majd látjuk, vissza fogérkezni. Mit lehet itt tenni? Mindenesetre körbejár-tam, hogy meddig tart a kordon. Derekas munkavolt, teljesen bekerítette a teret, elért az északi rak-

partig. Séta közben azután ámulva láttam a Markóutcai mentőállomás körül a rengeteg készenlétbenálló mentőkocsit. Azzal az érzéssel mentem tovább,hogy ezek sejthetnek valamit.

A Corvin közben, mint mindig, többféle ünnep-ség, nagy, de folyton cserélődő tömeg és cserélődőhírek, közöttük az, hogy a külföldi delegációk a sza-badság furcsa, kordonok közé zárt ünneplése után azAkadémia utcán át fognak távozni. Nosza oda, hogylegalább láthassanak nem hivatalos magyarokat is.Ámulva vettem észre, hogy közben a kordon meg-kettőződött és már a Bajcsy-Zsilinszky útig ér. Ittmindenesetre letanyáztunk, egy kisebb csoport válo-gatott transzparensekkel, egymásnak ismeretlenek,de nem sokáig. Általában jellemző volt ezen anapon, hogy vadidegenek szívesen szóba elegyedtekegymással az utcán, sok év óta nem tapasztaltamilyet, de mintha emlékeztetett volna az ötven évvelazelőttiekre. Volt ott egy nyolcvan fölötti barátságosöregúr, aki rendőrtiszt volt az ötvenes években, és 57januárjában szerelt le, mert tudta, mi fog történni, ésnem akart benne részt venni. „Ne a kommunistákatszidják – tanácsolta –, azok között sok volt a tisz-tességes. De ezek bolsevikok.” És ahogy elnéztemaz utca torkolatánál rangjelzés nélküli intézkedőfőember arcvonásait, a Gestapo jutott az eszembe.Modellt állhatott volna a sturmbannführer szobrá-hoz. Nem volt valami megnyugtató érzés.

A külföldiek azonban nem jöttek, mint kiderült,kicsempészték őket másfelé. Így aztán a Bazilikáhozindultam, mert híre járt, hogy valami ifjúsági gyűlésvan ott. Nem találtam meg, továbbmentem hát arraaz ünnepségre az Astoria Szállónál, amit eléggé elnem ítélhető módon a nem hivatalos magyar nép,úgy kétszázezer ember számára szervezett a „legna-gyobb ellenzéki párt.” De már az ünnepi beszédekalatt aggasztó hírek érkeztek a városból.

A Corvin közben, mint mesélték, közben fordult akocka. Híre járt, hogy az ünnepség végén elbontottáka kordont a Kossuth tér körül, így aztán a gyülekezetegy része visszaindult. Wittner Mária, az ünnepi szó-nok, aki sejthetett valamit, óvta őket, hogy ez provo-káció, de a társaság elszánt volt, és így beleszaladt azAlkotmány utca elején közben fölállított, a gestapóscimbora által vezérelt vízágyúkba. Eközben háromhelikopter körözött az égen, könnyű volt rájönni,hogy a földi hadműveleteket irányítják, és az is nyil-vánvaló volt, hogy a kibontakozó utcai csatát rá fog-ják nyomni az óriási tömegre. Ezért az ünnepség


végén a rendezők kissé idegesen felszólították az em -bereket, hogy másfelé távozzanak. De már késő volt.

Sok rosszat lehet mondani mirólunk, magyarokról,de gyávák nem vagyunk, ellenkezőleg, megvadulunkaz erőszak hatására. Aki ezt tudja, persze jól fel ishasználhatja különféle célokra. Így kezdődött azegyenlőtlen felek csatája, felbukkantak az első feketeegyenruhás rohamcsapatok, a tüntetőket meg elkezd-ték az oszlófélben lévő tömeg, vagyis a Deák tér felészorítani. Ők pedig megpróbálták barikáddal védeni apozíciójukat – de hát utcakövek, mint 56-ban, márnincsenek, így elég nehezen ment a dolog. Amígnagy ámulatomra el nem indult egy barikádnak szánttank a forradalmi nosztalgiából kiállított emléktár-gyak közül. Ezek a T34-esek ugyanis önindítóval,akkumulátor nélkül működtek, és egy találékonyöreg ötvenhatos értett is a kezeléséhez. De a vízágyú-val szemben mit sem használt, a vizet pedig ötletesenbe is színezték, hogy könnyű dolga legyen majd arazziáknak. A víz mellett persze mást is bevetettek.Szerepe lett a könnygáznak, a gumibotnak, a gumilö-vedékeknek, sőt még az élővilág is felbukkant az ava-tott kezekben, vipera formájában.

Az első meglőtt sebesültet még az ünnepi beszédalatt láttam, odahozták a Károly körútra, erősen vér-zett, a környező emberek orvosért kiáltoztak. Azután– nem hittem a szememnek – megindult a lovasro-ham. Az egész, széles Károly körút tele emberekkel,és akkor beléjük vágtattak, akár hajdan a cár atyuskakozákjai. Csodával határos módon nem történttömegkatasztrófa, egy barátom szerint azért, mert aló intelligens állat, nem úgy, mint a gazdája. Egyméterre zúgtak el mellettem, és ebben a pillanatbanúgy elfogott a pulykaméreg, hogy szinte bármireképes lettem volna.

Jött azután az SA, a rendőri jelzés nélküli parami-litáris egyenruhás osztag más irányokból is, a tömegpedig, amely már hazatérőben volt, most meggondol-ta magát, és kisebb-nagyobb csoportokra bomolvaelindult az utakon, világos cél és útirány nélkül, deelszántan. A gáztörvények érvényesülését láthattuk itt:nyomás alatt minden gáz összetömörödik.

Révész Máriusz, a Parlament megválasztott képvi-selője igazolványa felmutatásával megkísérelte arohamosztagot megállítani, ne támadjanak az embe -rekre, de leütötték, megrugdosták, igazolványát elta-posták. Eszembe jut erről a fiatal Kovács Imre esete.1934-ben a békéscsabai piacon beszélgetett az embe -rekkel, szociográfiai munkája közben, és odament egy

csendőr, feltehetőleg valami izgatót látván benne. Ottvolt azonban Matolcsy Mátyás parlamenti képviselőis, akinek a megbízásából a felmérés készült, rászólt acsendőrre: „álljon vigyázzba, fiam!”, és elővette azigazolványát. A csendőr meg tisztelgett és lelépett.De hát az más rendszer volt, Horthy-fasizmus, minttudjuk. A mi esetünk inkább Kopácsi Sándor rendőr-kapitányéhoz hasonlít, aki, midőn Szerov tábornok1956. november 5-én letartóztatta, hiába vette elő aképviselői igazolványát, a KGB-főnök röhögve bele-rúgott és rátaposott, akárcsak szerény kései utódai.

Kilenc óra felé holtfáradtan hazagyalogoltam, atovábbiakhoz csak a tévétudósításokból volt szeren-csém, meg szomszédok elbeszéléséből, akik hajnalikettőig őrizték a barikádot az Erzsébet hídon, várvána „traktorosokat”, akárcsak 56-ban az ENSZ-csapa-tokat. Isten tudja, lehet, hogy volt is ilyen szándék,de józan önmérséklettel meggondolták magukat.A rohamosztagosok pedig átfésülték a várost, beron-tottak a presszókba, összeverték és elhurcolták, akitcsak jónak láttak, számos külföldi turistát is. Egyfiatal mexikói egyetemista, aki éppen látogatóbanvolt nálunk, ámulva kérdezte a vendéglátó barátjától:„Ti, magyarok így szoktatok ünnepelni?”

És végül megjelent Budapesten London hajdanihalhatatlan zenészének, Händelnek a szelleme!Miközben az utcán a vízizenével szolgáltak a roha-mosztagosok, a Kossuth téren, a kettős kordonmögött nagyszerű tűzijátékkal ünnepelték a magyarszabadság napját azok, akiknek mindez szabad volt.

Néhány héttel később született meg a FIFA dönté-se arról, hogy a labdarúgó Európa-bajnokságot nemMagyarország fogja megrendezni. Az ember nem isérti, hogy miért.

2006. augusztus 18-án a következő hírrel talál-koztam az interneten. „A titkosszolgálatok, egyesrendészeti operatív szervek és karhatalmi erők azalábbi főbb utasításokat kapták. Mától bírói enge-dély nélkül minden telefon lehallgatható Magyar -országon, bárki operatív megfigyelés alá vonható,lakása, irodája átkutatható, levelei másolhatók.A BRFK vezetője, Gergényi Péter szabad kezetkapott bármilyen tömegmegmozdulás azonnali éserőszakos felszámolására. A REBISZ tartalék erőtbiztosít a fővárosban és az országban. A rendőrivezetés felhatalmazást kapott – akár fegyveres erő-szak útján is – bármely kormányellenes megmozdu-lás azonnali elfojtására. A titkosszolgálati ügynökö-ket mozgósították a piacok, vásárcsarnokok, plázák,


más tömeges találkozásra alkalmas helyeken a han-gulat megfigyelésére, kormány ellen mozgolódóbaráti körök tevékenységének a jelentésére. A kor-mányépületek őrzését megerősítették.”

Még az Öszödi Szivárgás és az azt követő robba-nás előtt voltunk. Vonogattam a vállamat, két évvelaz EU-csatlakozásunk után sehogyan se tudtam

elképzelni, hogy a kormány efféle bolsevik típusúpolgárháborús helyzetet készítene elő. De most, atörténtek után, mit szóljunk hozzá?

Lányi András az eseményeket azzal az akasztófa-humorral összegezte, ami oly sokszor segített márnekünk a hasonló helyzetek elviselésében: „Nemvolt forradalom, de leverték.”


SÁRÁNDI JÓZSEF

Mintha

Mintha a Hallgatás Völgyébenpihennék megint.Mintha a Holdkőzet csiszolt,elektromágneses barokkiájalenne újra a vánkosom.Mintha testemhalálos fáradtságátszívná ki közben,az idegenektől meggyalázottmagyar anyaföld.

KáromlásLadányi Mihály emlékére

Távozott veled e föld színérőla nyájtalan utolsó nomád,s mert sorsodnak nincs váltótársa,felhőké garabonciád.

Kit érdekel legendás nyomorod,talmi szerelmek szabad ege?miért lettél az igazmondáselvetemült nagybetege?

Lázzal fűteni, magyar télben?Rád zárult a csemői présházszoba.Egyedül tavaszt csinálni?! –Hogyan lehettél ily ostoba?

Csaltál ötvenkét esztendeig,csalódtál közben több évszázadot.Ne legyen könnyű a sárga föld,ha idő előtt elhallgatok.

CSÍKI ANDRÁS

1988 Transzilvánia felé


Itt vagyok e kirabolt múlttal,Miben igazságot tenni nem lehet,Tévedhetetlen mert nincs közöttünk,Míg halandók vagyunk mi emberek.

A XX. század árnyéka mögöttem,S nagyapám hatalmas nagy keze,Emlékszem a vonat Várad felé szalad,És lengedez az újdonság szűz szele.

1988, most lettél talány nekem,Hogy bogozom e kétéltű sorsot,Hogy megérteni, fölfogni nem tudom –Pontozza szívemet a kétely és a biztos tudat.

Nem tudom már, mi történt meg,Mi az, mit én festek s rajzolok,Gondolataimban úgy ragyognak a falvak,Mint fénylő metropoliszok.

S kik határt vontak lelkemen által,E gyönyörűséget el nem ijesztik,Kiülhetek a hét toronyba,Egyéb gazdagságomat vihetik.

Domboldalból„ki nem húzhatods hozzá nem adhatod magad”Bágyoni Szabó István: +

– egy költő

temető a domboldalon,a falu fekvő déli árny,kripták kordélya pihen,matt sárga Nap-verem, silány szem igyekszikmázolni újra, ami volt,kevés félnapok hozzá,kétségek ráspolyozzák,holt szilvafák, mint nagy karók verik az emlékek nyomát,sok álmodba belekerült már,lehet, magasba rogytál, talált egek szakadt burkainfeszengve, hogy inged izzadt,hideg tenyered vésett kövön,vasalt cső a köldöködön, tolat a Nyárádig a gyermek, be jóleső víz alatti játék,s a túltüzelt tarlók hevernek,végeik, széleik egyek,marékszám szedett múlt a sok kavics,mind egybehegesztett idő,el nem hajítható s a feslett zseb elereszti, szívnél mélyebb a jövő!

SZEMHATÁR


SALAMON KONRÁD

A Márciusi Front

megalakulásának körülményei

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1937. március 15-én bontottzászlót a Márciusi Front, amely a népi írók első,országos visszhangot keltett mozgalmi megnyilatko-zása, s egyben politikai programjának a megfogal-mazása volt. Ennek az eseménynek a megszervezé-sében és gyakorlati kivitelezésében meghatározószerepet játszott az akkor Budapesten tanuló balol-dali és kommunista egyetemi hallgatók egy csoport-ja. Miután az 1930-as évek közepére a fiatal, népi-falukutató írók tevékenysége országosan ismerttévált, felfigyeltek rájuk az említett egyetemisták is,akik Budapesten (és Debrecenben) keresték annaklehetőségét, hogy politikai elképzeléseiket minélhatékonyabban képviselhessék.

A Kommunista Internacionálé által 1935 nyaránmeghirdetett népfrontpolitika a kommunista mozga-lom megújulását ígérte, azaz a demokratikus erőkkelvaló együttműködést és a demokrácia szabályainakelfogadását. Ebben reménykedett az említett egyetemihallgatók magát kommunistának tekintő csoportjaannál is inkább, mert egyre több, a Szovjetunióbólérkező aggasztó hírrel kellett szembesülnie. E fiataloklelkes újhitűségük ellenére már eddig sem tartottákjónak a kommunista politika elzárkózó, mindenkitellenfélnek, sőt ellenségnek tartó gyakorlatát. A zava-ró tények azonban nem ingatták meg a felszínes isme-reteik alapján legjobb megoldásnak tekintett szovjetmintába vetett hitüket, s naivul abban reménykedtek,hogy Magyarországon ők mindezt európaibb módónfogják csinálni.

A kommunista politika megújulása iránti nagyvárakozásuk tehát még meg is emelte szemükben aKomintern határozatának jelentőségét. Ezért ademokratikus erőkkel való összefogás, együttműkö-dés gondolatát a kommunista pártok új stratégiaiirányvonalának tekintették, s a későbbiekben életüktragédiájának kellett rádöbbenteni őket arra, hogycsupán átmeneti, taktikai lépésekről volt szó.

E lelkes és jobb sorsra érdemes fiatalok, akiket afennálló ellenforradalmi konzervativizmussal szem-

beni elégedetlenségük és radikalizmusra való hajla-muk kommunistává tett, 1936–37-ben arra töreked-tek, hogy a velük több mindenben egyetértő diáktár-saikkal és a náluk nem sokkal idősebb népi-falukuta-tó írókkal való együttműködéssel megteremtsék ademokratikus és szocialista eszményekért való közösés hatékony küzdelemnek, valamint az erősödő szél-sőjobb visszaszorításának minél szélesebb frontját.

Az 1930-as évek közepére országosan ismertévált népi-falukutató mozgalom résztvevői nemcsak amezőgazdasági népesség életkörülményeiről közöl-tek megdöbbentő szociográfiai látleleteket, de a leg-fontosabb politikai tennivalókat illetően is kifejtettéknézeteiket. Mindenekelőtt érdemi választójogi ésföldreformot követeltek, továbbá a magyar külpoliti-ka irányváltását, azaz a szomszéd népekkel valóegyüttműködésre törekvést. Ahogy Féja Géza aMárciusi Fiatalok programjaként 1932-ben megfo-galmazta: „Közös nagy hazánk a Duna-völgye éstestvéreink a népei, minden pillanatnyilag ellenünkirányuló gyűlölet ellenére is. Ezt az ősi elsikkasztotttestvériséget akarjuk fölébreszteni és kulturálisközeledés útján ápolni.” 1

A népi-falukutató mozgalom újdonsága abbanállt, hogy egyesítette a korabeli egyaránt féloldalasjobb-, és baloldal időtálló értékeit. Azaz a nemzetieszmények és hagyományok tiszteletének és a szer-ves fejlődésnek a jobboldalon hangoztatott gondo-latával együtt követelte a szabadságjogok maradék-talan érvényesülését és a szociális igazságosságmegteremtését. Ez utóbbi kapcsán viszont megha-ladta a szélsőbal leegyszerűsítő elképzelését, amelyaz első helyre tett és a magántulajdon kisajátításáraegyszerűsített szociális igazságosság megvalósítá-sát eleve a szabadságjogok győzelmének is tekin-tette. Ezzel szemben a népiek tisztában voltakazzal, hogy a szabadságjogok érvényesülését aleegyszerűsített egyenlőségi elképzelésekhezhasonló eréllyel kell követelni és biztosítani.Szabadság és egyenlőség jelszóként szépen hangzókettőse ugyanis a valóságban egymás ellen fordul.Ahol korlátlanul érvényesül a szabadság, ott nincsegyenlőség, ahol viszont mindenáron kikényszerí-tik az egyenlőséget, ott nincs szabadság. Ebből afelismerésből jött létre a harmadik út gondolata,amelynek lényege, hogy a szabadságjogok tisztelet-ben tartásával kell megvalósítani a szocialista cél-kitűzéseket. Ez utóbbit pedig a népiek többsége aNémeth László által 1935-ben megfogalmazottak1 Mit akarnak a Márciusi Fiatalok. Előörs, 1932. márc. 20.

SZEMHATÁR


szerint értette, azaz „szocialista vagyok, de nemmarxista”, mert a marxizmus a XIX. század „máso-dik felének a szocializmusa”,2 vagy más szavakkal:„a szocializmus kinőtt ruhája.”3

A népiek a despotikus szocializmusokat (bolse-vizmus, fasizmus, nemzetiszocializmus) a szabad-ságjogok semmibevételéért, a liberális kapitalizmu-sokat pedig szociális érzéketlenségükért bírálták.Ugyanakkor a magyar helyzet is harmadikutas meg-oldást követelt. Az ellenforradalmi konzervativiz-mus ugyanis a nemzeti jelszavak hangoztatása mel-lett képtelen volt a szükséges reformok megtételére,a hagyományos bal- és szélsőbal viszont a nemzetikérdésre nem tudott érdemi választ adni.

A népiek tehát a nemzeti és demokratikus esz-mények együttes képviseletével egy szociálisanérzékeny nemzeti demokrata irányzatot hoztaklétre, s ez különbözette meg őket a radikálisdemokrata urbánusoktól. (A félrevezető jelzőkkelnépi-urbánus vitának nevezett ellentét lényege ért-hetőbbé válna, ha a két tábort az általuk képviseltirányzatoknak megfelelően neveznénk el, azaz anépieket nemzeti demokratáknak, az urbánusokatpedig radikális demokratáknak. S ha meg tudtukállapítani, hogy miben különböztek egymástól, aköztük folyt vitát is megtisztíthatjuk a rágalmazófélremagyarázásoktól.)

A budapesti kommunista egyetemi hallgatók, akikDonáth Ferencet, a KMP egyik újjászervezőjéttekinteték a vezetőjüknek, 1936 őszén benyomultaka Pázmány Péter Tudományegyetem által fenntar-tott, de szinte kihalt Egyetemi Körbe, hogy politikaicéljaiknak legális keretet biztosítsanak. Donáthrévén ismerték meg a vele jó barátságban lévőKovács Imre közgazdász hallgatót, aki szintén a Körtagja lett, több nem kommunista egyetemi hallgató-val együtt. 1936 őszétől tehát pezsgő élet kezdődöttaz Egyetemi Körben, ahová meghívták előadóknaktöbbek közt Illyés Gyulát, Féja Gézát, Kovács Imrétés Erdei Ferencet. Illyés akkor megjelent Petőfikönyve kapcsán 1848. március 15-éről is beszélt, s aKör kommunista tagjai ráeszméltek, hogy 1848öröksége részükről is vállalható.

Illyés előadása már a második meglepetés volt aszámukra. Az első még az ősz elején érte őket, ami-

kor a július 14-i francia nemzeti ünnepről beszámo-ló újságokban azt látták, hogy a Léon Blum vezettenépfrontkormányt alkotó pártok vezetői, köztük akommunistákkal, nemzeti színű szalagokkal átkötveálltak a díszemelvényen. S e két meghökkentőélmény annak a kommunista felfogásuknak ellent-mondó következtetésnek a levonására késztette őket,hogy vállalhatják a nemzeti jelképek használatát, sőta nemzeti múltra való elismerő hivatkozást is. S ezakkor nem is volt jelentéktelen döntés. Gondoljunkcsak arra, hogy még a Magyar Történelmi Emlék -bizottság 1942. március 15-én, a Petőfi-szobornálrendezett tüntetésen is voltak, akik rászóltak a mun-kásmozgalomból ismert társaikra, hogy azok miérttűzték ki a nemzeti kokárdát.

1936-37 fordulóján a népi-falukutató írók is úgygondolták, hogy társadalmi-politikai elképzeléseik-kel és követeléseikkel a nyilvánosság elé kellenelépni. Ez az elképzelés találkozott az Egyetemi Körkommunista és más rendszerkritikus fiataljainak aterveivel, akik egy érdemleges ellenzéki megnyilat-kozás lehetőségét keresték. S amikor ráleltek arra amár évek óta feledésbe merült szokásra, hogy azEgyetemi Kör március 15-én megemlékezéseketszokott rendezni a Múzeum-kertben, kézenfekvővévált a megoldás.

Miután az Egyetemi Kör fiataljai 1937 elejétőlrendszeresen látogatták a népi írók szerda esténkén-ti összejöveteleit a Centrál kávéházban, kialakult aszemélyes ismeretség is a két társaság között. E szer-da esti összejövetelek állandó résztvevője volt FéjaGéza és Kovács Imre. Gyakran ott volt Illyés Gyula,Kodolányi János, Sárközi György, Szabó Lőrinc,Tamási Áron, de több alkalommal rész vett e beszél-getésekben Darvas József, Jankovits Ferenc, NagyLajos, Szabó Zoltán és Zilahy Lajos is.

Donáth Ferenc révén ismerkedtek meg VeresPéterrel, aki – Kovács Imréhez hasonlóan – kap-csolatban állt a debreceni egyetem baloldali éskommunista hallgatóival. Veres személyét a kom-munista egyetemisták azért tartották fontosnak,mert az író – gyakran hangoztatott marxista meg-győződése miatt – számukra alkalmasnak látszottarra, hogy rajta keresztül hatással lehetnek a politi-kai felfogásukban tőlük különböző egyetemista tár-saikra és a népi írókra. Az újhitűek kizárólagosigazságtudatával úgy gondolták, hogy a tévelygő-ket, köztük a Németh László-féléket fel kell világo-sítani az igazságról.

2 Németh L.: Töredékek a reformból. In: A minőség forradalma. Bp.

1992. I. 666.

3 Németh L.: Marxizmus és szocializmus. Id. h. 561.

SZEMHATÁR


Miután a népi írókkal – főként Kovács Imrével– folytatott beszélgetések alapján úgy látták, hogyaz írók hajlandóak lesznek egy ünnepélyes kiállás-ra, hozzáfogtak az előkészületekhez. Legnagyobbgondot a meghirdetni szándékozott program meg-fogalmazása okozta. A Kovács Imrével folytatotthosszas beszélgetések és viták során kialakult a12 pont tervezete, ami végül Kovács és Donáthmegfogalmazásában készült el, miután az együtt-működés érdeké-ben Donáth jelen-tős engedményekettett, például a sokatemlegetett 12. pontesetében. E követe-lések megegyezteka korabeli ellenzékierők által legfonto-sabbnak tartottak-kal, azaz szorgal-mazták az országdemokratikus átala-kítását, a szabad-ságjogok érvénye-sülését, majd rátér-tek a földosztás, aprogresszív adó-rendszer, a maxi-mális munkaidő, a minimális munkabér és a dolgo-zók szervezkedési szabadságának kérdésére. Végülmagyar revíziót követeltek, de a Duna-völgyinépek együttműködésével, akiknek közös érdeke apánszláv és pángermán imperialista törekvésekkelszembeni fellépés. Ez utóbbi megfogalmazás kap-csán az volt a kommunisták véleménye, hogy ezt avitatható kitételt az együttműködés érdekébenazért lehetett elfogadni, mert a pánszláv veszélymár régen nem létezik, a náci veszélyre viszontutalni kellett. A többség azonban szó szerint értet-te a két létező veszélyre való figyelmeztetést.

Jellemző, hogy amikor Kovács Imre a Híd címűlapban ismételten figyelmeztetett a pánszláv és pán-germán veszélyre, Donáth Ferenc tiltakozott emiatt,mondván: „Nem kell a Harmadik Birodalom melléállítani a Szovjetuniót. Moszkva céljai mások, mintBerliné.”4

Miután megállapodtak a 12 pont szövegében,Kovács Imre és az Egyetemi Kör néhány tagja fel-kereste Sárközi Györgyöt, aki megelőzve ki nemmondott kérésüket azt javasolta, hogy célszerűlenne az írókat bevonni a tervezett március 15-imegmozdulásba. Így abban állapodtak meg, hogy akövetkező Centrál szerdán megjelenik az Egye temiKör küldöttsége, ahol Sárközi ismerteti terveiket ésfelkérésüket. A megbeszélésen résztvevő írók egyet -

értettek az ünnep -ség céljával, a be -mutatott 12 ponttal,s elfogadták a java-solt Márciusi Frontelnevezést is.

Ezt követőenKo vács Imre ésSár közi Györgymegnyerték a kor-szak egyik legnép-szerűbb íróját, anépiekhez több szá-lon is kötődő ZilahyLa jost, hogy tartsonbeszédet a NemzetiMúzeum előtt ren-dezendő ünnepé-lyen. Ugyancsak

elfogadta felkérésüket Féja Géza is. Illyés Gyulaszintén egyetértett az ünneppel és céljával, de a nyil-vános szereplésektől való közismert irtózása miattkérte az őt kapacitálókat, hogy tekintsenek el hatásta-lan szónoklatától. Így alakult ki az ünnepség műsora:Zilahy és Féja beszédet mondanak, Kovács Imrepedig felolvassa a 12 pontot.

Időközben az Egyetemi Kör vezetői – régi hagyo-mányaik felújítására hivatkozva – megszerezték arendőrségi engedélyt is a Múzeum-kertben március15-én délután tartandó ünnepélyükre. Az eseményreplakátokon hívták az érdeklődő közönséget, továbbászórólapokat nyomtattak, s ezek egyike a 12 pontot tar-talmazta. Ez volt a népiek első megfogalmazott prog-ramja, mely a demokratikus szabadságjogok, a szociá-lis igazságosság és a nemzeti gondolat hármas egysé-gét tartalmazta, s amelyet minden szociálisan érzékenynemzeti demokrata elfogadhatott. Jellemző, hogyDonáth Ferenc az 1970-es években írt visszaemléke-zésében azt emelte ki, hogy „Ez a program egyszerrevolt következetesen demokratikus és magyar.”5

4 Kovács Imre: A Márciusi Front. New Brunswick, 1980. 55.

5 Donáth Ferenc: A Márciusi Fronttól Monorig. Bp. 1992. 53.

Madarász Viktor: Kuruc és labanc, 1855, MNG

SZEMHATÁR

HERMANN RÓBERT

Alkotmányozás 1848–1849-ben

Magyarország új alaptörvényének előbeszédében egysajátos ellentmondásra figyelhetünk fel. A szöveghivatkozik a (pontosabban meg nem határozott) törté-nelmi alkotmányra, az 1956-os forradalomra és sza-badságharcra (amelynek nem voltak alkotmányosszempontból értékelhető hatásai); ugyanakkor hiábakeresünk benne bárminemű utalást az 1848. évi tör-vényhozásra – holott köz- és jogtörténeti evidencia,hogy a modern magyar polgári állam kiépítése ésalapjainak lerakása abban a 31 törvénycikkben történtmeg, amelyek többségét 1848. március 17. és április7. között fogadták el, s amelyeket V. Ferdinánd király1848. április 11-én szentesített.

Az 1848. tavaszi törvényalkotói munkát utóbb sokkritika érte, mind a kortársak, mind az utókor részé-ről. Érdekes módon mind az 1867-es kiegyezés hívei,mind a kiegyezési rendszer radikális ellenfelei meg-találták a maguk fogását az 1848-as törvénykönyvön.Az előbbiek a hevenyészettséget, rögtönzöttséget,végiggondolatlanságot rótták a törvényalkotók(közülük különösen Kossuth Lajos) szemére; azutóbbiak pedig azért tették kritikájuk tárgyává a tör-vényeket, mert azok egyes problémákat egyáltalánnem, egyes kérdéseket ideiglenesen, egyeseket pedignem a kritikusok által elvárt következetességgel sza-bályoztak. Ugyanakkor a kiegyezés 1848-as és 1849-es kritikusai (köztük maga Kossuth is) éppen arrahivatkoztak, hogy a kiegyezést megelőző és követőtörvényalkotás nem felelt meg az 1848-as törvények,– vagy, ahogy röviden fogalmaztak – az 1848. évialkotmány szellemének és iránymutatásának.

Magyarországnak 1848 előtt nem volt írott alkot-mánya (e tekintetben a magyar jogfejlődés inkább azangol, mint az amerikai vagy a francia mintát követ-te), s éppen ennek következtében a magyar „történetialkotmány” egyszerre lehetett hivatkozási alapja a(birodalmi) központosító és a rendi decentralizációstörekvéseknek. Ha csak az írott törvényanyagot néz-zük, közel 850 év eltérő helyzetekben keletkezett jog-szabályait kellett és lehetett alkalmazni és hivatkozni,s akkor még nem is beszéltünk a Tripartitumban vagya megyei és szabad királyi városi statútumokban tes-tet öltő szokásjogról.

E sokféle értelmezési lehetőség a reformkorbaneltérő jogfilozófiai megközelítéshez is vezetett.Az uralkodói hatalmat képviselő magyar kormány-székek (hátuk mögött a birodalmi kormányzattal) aztaz álláspontot képviselték, hogy mindazon kérdések-ben, amelyekben a törvények határozottan nemintézkednek, a végső döntés joga az uralkodóé (azaza kormányzaté). Ezzel szemben a magyar rendi s azebből kinövő reformellenzék tagjai azon az álláspon-ton voltak, hogy a lényeges kérdésekben az uralkodó(azaz a kormányzat) csak a rendek bevonásával hoz-hat döntést (azaz ezekről törvényt kell alkotni); anem szabályozott kérdésekben pedig a rendek szé-leskörű szabadságjogokkal rendelkeznek; azaz, amita törvény nem tilt, azt szabad. Ez a kétféle megköze-lítés jól látható volt pld. a reformkorban a nyilvános-ság, a szólás- és a sajtószabadság kérdéseiről folyta-tott politikai vitákban.

A dolgot bonyolította az ország sajátos közjogihelyzete a birodalmon belül. Magyarország királyaegyben Ausztria császára is volt, aki a MagyarKorona országait leszámítva, nem alkotmányosmódon uralkodott. Az uralkodóban erre meglettvolna a hajlam Magyarországon és Erdélyben is, deaz 1820-1830-as évek próbálkozásai során kiderült,hogy egyszerűen nem bír a magyar rendiség erőivel.Adót és újoncokat csak a magyar országgyűlés jóvá-hagyásával szedhetett, ami ugyan nem tett, lehetővéa végrehajtó hatalom ellenőrzését, de időről időrefontos kérdésekben kompromisszumokra kényszerít-hette a birodalmi kormányzatot.

Ehhez járult egy közjogi fikció is. Az 1790-1791.évi országgyűlésen elfogadott 10. törvénycikkkimondta, hogy „Magyarország a hozzá kapcsoltrészekkel együtt, szabad és kormányzatának egészmódját illetőleg (…) független, azaz semmi másországnak vagy résznek alá nem vetett, hanem sajátállami léttel és alkotmánnyal bíró, s ennél fogva (…)tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig mástartományok módjára igazgatandó és kormányozan-dó ország.” A magyar rendek ennek a törvénynek1848-ig soha nem tudtak teljes mértékben érvénytszerezni, s nem tudták megakadályozni a kormányzatáltal időről időre elkövetett törvénysértéseket; ugyan-akkor minden közjogi sérelem alkalmával hivatkoz-hattak e törvénycikk megfogalmazására.

Az 1825–1848 közötti közel negyedszázad tör-vényhozási teljesítménye – ha az elfogadott törvé-nyek mennyiségét nézzük – ugyan jelentős volt, ha


azonban tényleges alkotmányos hozadékát nézzük,meglehetősen csekély. Ahogy Kossuth egy 1846-banmegjelent vezércikkében fogalmazott: „Tizenöt évóta tarkábbnál tarkább színvegyületekben tűnnek felhazánk jövendőjének biztosítására terveink, emeztakarjuk, amazt akarjuk, és számítgatjuk lépéseinket,mint a sakkjáték vonásait; pedig a nemzet sorsabizony csak oly sakkjáték, melynek játékköveiközzé hatalmasan bele-belereplikáz a história ferge-tege, mígnem a systematicusjátékosok azon veszik észremagokat, hogy játékköveiketelhordta a szél. – Mit akarunkmi e játék-dühvel? Azt hisz-szük: megmentjük a hazát tol-dozó foltozó reformkáinkkal?azt hisszük, biztosíthatjuknemzetünk jövendőjét, ha ajövendő épületének alapraká-sát elmulasztottuk?”

S valóban, ha megnézzük etörvényeket, a létező gazdasá-gi-politikai rendszer egészétérintő, gyökeres átalakulássaljáró törvényt alig találunk.Ilyen lett volna az 1839–1840-ben elfogadott törvény azönkéntes örökváltságról, amely -nek értelmében a jobbágy és aföldesúr szabad egyezségealapján a jobbágy megválthattaföldjét és személyét az úrbéresszolgáltatások alól. A kárpótlás összegét úgy számítot-ták ki, hogy az évi szolgáltatások értékét kamatnakfogva fel, kiszámították a tőkeértéket, mint váltságösz-szeget. Ezen a módon 1848-ig az úrbéres népesség alig1%-a szabadult ki a földesúri függésből.

Ilyen törvény volt az 1844:2. törvénycikk amagyar nyelv államnyelvvé tételéről, vagy a katoli-kus egyház privilégiumait korlátozó 1844:3. tör-vénycikk a vallásról. De a többi törvény mindegyikea rendszer keretein belül próbált meg változtatni, sjellemző tény, hogy noha Széchenyi már 1830-bankövetelte az ősiség eltörlését a szabad birtokforga-lom érdekében, ezt sem sikerült keresztülvinni 1848-ig. A magyarországi törvényhozás még így is évtize-dekkel járt az erdélyi előtt, ahol 1846-1847-ben mégcsak nem is az örökváltságról, hanem az úrbérrende-zésről vitatkoztak.

Kossuth szavaiban a gyökeres átalakítás igénye, haúgy tetszik, az alkotmányos rend átalakításának kíván-sága fogalmazódott meg. Ezt az álláspontot képviselteaz 1847. június 7-i ellenzéki konferencia által elfoga-dott program, az Ellenzéki Nyilatkozat is. A nyilatkozathitet tett a közteherviselés, a nem nemes osztályok poli-tikai jogokban részesítése, a törvény előtti egyenlőség,az úrbéri viszonyok részleges állami kármentesítésútján történő kötelező megszüntetése, az ősiség eltörlé-

se, a hitel- és birtokszerzés biz-tosítása mellett, követelte azalkotmányosságot ért sérelmekmegszüntetését és Magyar -ország önállóságának tisztelet -ben tartását. A szöveg igen éle-sen bírálta az osztrák kormány-zat abszolutisztikus politikáját, sállást foglalt amellett, hogy azörökös tartományokat is alkot-mányhoz kell juttatni. Ezt egé-szítette ki a „vezérmegye”, Pestmegye rendjei által szeptemberfolyamán elfogadott követutasí-tás, amely nem elégedett meg akormányzat egyes cselekedetei-nek bírálatával, hanem a kor-mányzat egész működését vontakritika alá. Készítői úgy vélték,hogy a magyar országgyűlésnekezt három téren kell megtennie:a birodalom és a külhatalmakkapcsolatai, Magyarország és az

örökös tartományok kapcsolata, végül Magyarországbelügyei tekintetében. A követutasítás elérendő célkénthatározta meg azt, hogy a kormány az országgyűlésitöbbség kifolyása, akaratának végrehajtója (azaz a par-lamentnek felelős testület) legyen.

Ezeknek az elveknek alapján fogalmazta megKossuth 1848. március 3-án elmondott felirati beszédét,amelyben a párizsi forradalom után előállt kedvező hely-zetben követelte Magyarországon a közteherviselés,politikai jogegyenlőség, népképviselet és a függetlennemzeti kormány megteremtését. Ám ezzel nem elége-dett meg, s annak tudatában, hogy e követelések elhan-gozhatását is a külpolitikai helyzet változásai tettéklehetővé, alkotmányt követelt a Habsburg-birodalomörökös tartományainak is. A bécsi forradalom után ezzela felirattal utazott az országgyűlés küldöttsége Bécsbe,hogy elérje Magyarország alkotmányos átalakítását.

SZEMHATÁR


Vastagh György: Széchenyi István portréja, 1891, MNG

SZEMHATÁR

Az 1848. évi törvényhozás ugyan nem jelentkezett„a múlt eltörlésének” igényével, ám ténykedése követ-keztében olyan gyökeres átalakulásra került sor azország közjogi-politikai-gazdasági rendszerében, ami-lyenre az államalapítás óta nem volt példaMagyarországon. Megváltozott a végrehajtó hatalomstruktúrája és intézményrendszere, átalakult a törvény-hozás szerkezete és szerepe, gyökeresen átalakult a tár-sadalmi-gazdasági rendszer, s többé-kevésbé direktmódon ekkor született meg az állampolgári (alap)jogokelső kodifikálása, megszűnt a személyi alávetettségrendi alapú, komplex rendszere. De még az Ausztriáhozvaló, lényegében nem szabályozott viszony is sokkalegyértelműbbé vált, mint amilyen 1848 előtt volt.A továbbiakban az átalakulást ezen szempontok alap-ján tekintem át, s ezáltal szeretném bizonyítani, hogy1848-ban nem „csupán” törvényalkotás, hanem alkot-mányozás is folyt. Ha megnézzük Kossuth 1848–1849.évi iratait, több százszor hivatkozik az 1848-as alkot-mányra, de még Görgei Artúr 1849. január 5-i váci nyi-latkozata is „Magyarországnak V. Ferdinánd király általszentesített alkotmánya” érdekében ígér harcot ennekkülső és belső ellenségei ellen.

A felelős kormány

Az átalakulás kulcskérdése a közjogi rendszer átala-kítása volt, hiszen a reformkori magyar törvényho-zás éppen azért nem tudta megtenni azokat a döntőlépéseket, amelyekre a polgári átalakulás érdekébenszükség lett volna, mert a közjogi berendezkedésönmagában alkalmatlan volt erre, mind a törvényho-zás szerkezete, mind a kormányzat „felelőtlensége”,mind az Ausztriához való alárendelt viszony miatt.

Közjogi szempontból legfontosabb a III. törvény-cikk volt, amely szerint az uralkodó „minden polgá-ri, egyházi, kincstári, katonai és általában honvédel-mi tárgyakban” kizárólag a független magyar felelősminisztérium útján fogja gyakorolni a végrehajtóhatalmat. A törvénycikk megfogalmazása nem voltelég egyértelmű, hiszen ez határozott formában csakazokat a tárgyakat utalta a magyar kormány hatáskö-rébe, amelyek korábban a Magyar KirályiKancellária, a Helytartótanács és a Kamara köréheztartoztak, vagy „azokhoz tartozniok kellett volna.”A törvénycikk szövege csak általában szólt a minisz-tériumhoz tartozó „katonai és általában minden hon-védelmi” tárgyakról.

Ha a korábbi kormányszékek tényleges hatáskörétnézzük, azt látjuk, hogy a régi kormányszékek az újkormányban létrejött tárcák némelyikéből többet islefedtek, ugyanakkor a későbbi miniszterelnökségszerepét két kormányszék megosztva gyakorolta.

1848 előtt 1848–1849-ben

Helytartótanács MiniszterelnökségBelügyminisztériumKözmunka- és közlekedésügyi minisztérium Igazságügyi minisztérium Földművelés-, ipar és kereskedelemügyiminisztériumVallás- és közoktatásügy minisztérium

Kamara Pénzügyminisztérium

Kancellária Miniszterelnökség Külügyminisztérium(Király személye körüli minisztérium)

Ám még ez a megfeleltetés is csalóka, hiszen amagyar kormányszékeknek gyakorlatilag semmifaj-ta beleszólásuk nem volt az országban keletkezettjövedelmek elköltésébe, vagy az önálló gazdaságpo-litika egyik legfőbb eszközét jelentő vámpolitika for-málásába. De a magyar kormányszékek arról semdönthettek, hogy az országba milyen sajtótermékekkerülhetnek be, vagy milyen kiadványok jelenhetnekmeg, hiszen mindezt a Magyarországon törvényilegnem, valójában létező és működő cenzúrahivatalokszabályozták birodalmi központi rendelkezések ésiránymutatások alapján.

Magának a végrehajtó hatalomnak a szerkezetébenis fontos változások történtek. A korábbi kormányszé-kek kollegiális jellegűek voltak, azaz, a tisztviselőkegyéni felelőssége a döntésekben és a döntésekértnemigen érvényesült. Noha ezek is viszonylag jólstrukturált intézmények voltak, a modern szakminisz-tériumi igazgatás követelményeinek aligha felelhettekmeg. A legfontosabb azonban nem ez volt, hanem akormány és a miniszterek parlamenti felelősségénekkimondása, ami gyökeresen megváltoztatta a végre-hajtó hatalomnak az államfőhöz és a törvényhozáshozvaló korábbi viszonyát. A kormányszékek vezetőtisztviselőit korábban lényegében semmi nem kötöttea törvényhozáshoz, az 1848:3. törvénycikk értelmé-ben immáron nem csupán a királynak, hanem immár(gyakorlati szempontból sokkal inkább) az országgyű-lésnek voltak felelősök, s miután a miniszterek amaguk tárcáiért is felelősséggel bírtak, közvetve aminisztériumi tisztviselők is felelőssé váltak.


A hadügyek

Ugyanakkor a korábbi kormányszékek honvédelmi éshadügyi tekintetben még ennyi szuverenitással semrendelkeztek, hiszen legfeljebb a Magyarországonállomásozó cs. kir. (császári-királyi) hadsereg elszál-lásolásában, ellátásában, a hadiadó és az újoncilletékbeszedésében, illetve a katonai és polgári hatóságokközötti kapcsolattartásban játszottak szerepet. A kato-naság ügyeinek nagy részét a birodalom egész terüle-tére kiterjedő rendszerben bécsi Udvari Haditanács(Hofkriegsrat) alárendeltségébe tartozó főhadparancs-nokságok (Generalkommandók) intézték. Ezekrőlazonban nem intézkedtek az 1848. évi törvénycikkek,ahogy arról sem, hogy mit jelent a magyar katonaság;az országban állomásozó, nagyobbrészt osztrák, len-gyel, cseh, morva, ukrán kiegészítésű alakulatokat,vagy pedig az ország területén toborzott és sorozott,ámde sokszor külföldre vezényelt katonaságot?

Az új kormányzat a III. törvénycikk értelmébenmegteremtette (vagy, az 1791:10. törvénycikket viszo-nyítási alapnak tekintve, helyreállította) az ország kor-mányzati szuverenitását. A magyar kormány immáronönmaga hozhatta az ország egészére vonatkozó dönté-seket, s ennek során immáron nem a megalakuló oszt-rák kormány, hanem „csupán” az uralkodó beleegye-zését és jóváhagyását kellett elnyernie. A Bécsben(jórészt a Kancellária személyzetéből) megalakultmagyar Külügyminisztérium immáron nem a birodal-mi kormányszervek magyar „postahivatala” volt,hanem a magyar és az osztrák kormány közötti egyen-jogú kapcsolattartásért felelős minisztérium. Nem váltugyan modern értelemben vett külügyminisztériummá(a külpolitikát a miniszterelnök maga intézte), de márelnevezésével jelezte azt a tényt, hogy az Ausztria ésMagyarország közötti viszonyok kül- és nem (birodal-mi) belügynek minősülnek.

Ugyanígy megtörtént a hadügyek feletti rendelke-zés de facto megszerzése is, noha ez egyáltalán nemvolt problémamentes. A hadsereg vezérlete ésvezénylete 1848 előtt egyértelműen uralkodói fel-ségjognak, maga a cs. kir. hadsereg közös birodalmiintézménynek, s a birodalmi egység egyik legfőbbjelképének és biztosítékának minősült.

A 3. törvénycikk 8. §-a szerint „a magyar hadse-regnek az ország határain kívüli alkalmazását, nem-különben a katonai hivatalokrai kinevezéseket” azuralkodó „személye körül leendő felelős magyarminiszter ellenjegyzése mellett” fogja elhatározni.

A 8. § ugyan behatárolta a magyar kormány mozgás -terét, s látszólag komoly befolyást engedett a had-ügyekbe az uralkodónak és a Bécsben lévő külügy -miniszternek. Ám az utóbbi csupán olyan katonaiügyeket továbbíthatott az uralkodóhoz, amelyekhozzá a kormánytól vagy a hadügyminisztertől fel-kerültek. A 14. § intézkedett arról, hogy a felelősmagyar minisztériumnak lesz egy honvédelmi osz-tálya is. Ez volt az a törvényes alap, amelyen meg-szervezték az önálló magyar hadügyminisztériumot.

Az 1848:3. törvénycikk értelmezése körül kezdet-től fogva komoly viták folytak a magyar és az oszt-rák kormány között. Az osztrák miniszterek magukközött elismerték, hogy a törvény nemcsak a régifeudális kormányszékektől átvett ügyekre, hanemminden Magyarországot érintő katonai ügyre vonat-kozik. A magyar kormánnyal szemben azonban kez-dettől fogva egy szűkített értelmezést képviseltek,tehát csupán a helytartótanács, a kancellária és akamara hatáskörében ismerték el a magyar kormányintézkedési jogát. Ezáltal igyekeztek kezükben tarta-ni a magyarországi katonaság ügyeit is. Ezért azUdvari Haditanács, majd az örökébe lépő cs. kir.Hadügyminisztérium (Kriegsministerium) továbbrais magától értetődő természetességgel küldött rende-leteket a magyarországi főhadparancsnokságoknak,illetve az alájuk rendelt katonai szakhatóságoknak.A magyar kormányzat azonban – ha már a szuvere-nitást nem sikerült megszereznie – sikeresen blok-kolta ezeket az intézkedéseket.

Végül Batthyány Lajos miniszterelnök határozottfellépésének köszönhetően május 7-én az uralkodókirályi kéziratban a négy magyarországi főhadpa-rancsnokságot, a budait (a szűkebb értelemben vettMagyarország), a temesvárit (Bánság), a pétervára-dit (Szlavónia és Szerémség) és a zágrábit(Horvátország) a Batthyány-kormány rendelkezéseialá rendelte azzal, hogy a magyarországi katonaság atovábbiakban minden parancsot a magyar kormányútján fog kapni, s jelentéseit is ehhez kell intéznie.A nagyszebenit (Erdély) főhadparancsnokságot csakjúnius 10-én, az erdélyi unió szentesítésekor utasí-totta a magyar kormányzat rendeleteinek teljesítésé-re. Ez világossá tette, hogy az osztrák hadügymi-nisztérium illetékessége semmilyen tekintetben nemterjed ki a Magyarországon állomásozó katonaságra,illetve a magyarországi határőrvidékre, s az ezekrevonatkozó rendeleteket a főhadparancsnokságokezentúl a magyar kormánytól veszik.

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

A törvényhozás

Ugyanilyen fontos és gyökeres volt az a változás,ami a törvényhozás szerkezetében és működésébentörtént. 1848 előtt Magyarországon két-, Erdélybenegykamarás országgyűlés működött. Más-másmódon, de mindegyik igen aszimmetrikus összeté-telű volt. Magyarországon a főrendi tábla annakellenére blokkolhatta az alsótábla javaslatait, hogya főrendek számaránya még a politikai jogokatlényegében mono-polizáló ne mes sé -gen belül is inkábbcsak ezrelékekbenvolt kifejezhető.Erdélyben pe dig azuralkodói meghívó-levéllel meg jelenőkirályi hivatalosok(regalisták) révénvolt komoly lehető-sége a kormányzat-nak arra, hogy nekitetsző irányba befo-lyásolja a törvény-hozás működését.Magyarország és Erdély unióját követően megtör-tént a két törvényhozás integrációja is (a magyaror-szági 4-5. törvénycikkek alapján.)

Az új, a képviselőház tekintetében népképviseletialapon választott törvényhozás megmaradt ugyankétkamarás szerkezetűnek, de a főrendiház (felső-ház) szerepe és súlya jelentősen leértékelődött.Egyrészt megszűnt az a fajta blokkoló funkciója,amelyet a reformkor során mindvégig gyakorolt, simmáron nem az uralkodói (birodalmi) érdek képvi-selőjeként lépett fel. Másrészt magának a felsőtáblá-nak a politikai arculata is megváltozott, hiszen több-nyire a volt ellenzéki főrendek, a kormány által újon-nan kinevezett főispánok vettek részt a munkájában(egy részük nem is volt arisztokrata). A felsőházleértékelődését jelezte a létszámviszonyok alakulásais. A házszabály eredetileg 50 főrend jelenlétét köve-telte meg az érvényes határozathozatalhoz, ezt azon-ban 1848. augusztus 25-én 30-ra, október 1-jén 20-rakellett leszállítani.

A népképviseleti rendszer bevezetésének köszön-hetően jelentősen megnőtt a választók és választha-tók száma is. A törvényhozás elsősorban vagyoni,

illetve értelmiségi cenzus alapján jelölte ki a válasz-tásra jogosultak körét, ugyanakkor nem vette el aválasztójogot azoktól a nemesektől, akik 1848 előttrendelkeztek választójoggal, de nem ütötték megegyik cenzus mértékét sem. Ez ugyan némileg torzí-tott a rendszeren, ugyanakkor a nemesség nagytömegei az új törvények értelmében is választásrajogosultak voltak. Ugyanez vonatkozott azokra avárosi polgárokra is, akik az új cenzusok alapjánnem kaptak volna szavazati jogot.

Kiküszöbölte vi -szont a korábbirendszer több sú -lyos torzítását is.Egyrészt, az újválasztókerületekkijelölésével népes-ségarányossá tette aképviseletet (eznem feltétlenül fe -lelt meg a válasz-tásra jogosultakarányainak), hiszenmíg korábban egynagy lélekszámúmegye ugyanúgy

két követet küldhetett, mint egy kisebb lakosságú, azúj rendszer a megyei lakosság számarányait vettefigyelembe a választókerületek számának megállapí-tásánál. Másrészt, míg korábban a szabad királyivárosok által küldött összes követ szavazata együtte-sen ért fel egyetlen megye szavazatával, immáron evárosok is népességarányuknak megfelelő képvise-lői helyhez (és szavazathoz) jutottak. Végül, a kápta-lani szavazatok eltörlésével kikerült egy testidegenelem a lakosságarányos választási rendszerből.

Szabaddá vált a mandátum más értelemben is.Míg korábban a megyék és szabad királyi városokkövetei – sokszor tényleges politikai meggyőződésükellenében – kénytelenek voltak a küldőik által megfo-galmazott követutasítás alapján szavazni, eltérő sza-vazatuk pedig megsemmisítette egymást (azaz, azadott törvényhatóság szavazata ez esetben érvénytelenvolt), az új szabályozás hallgatással mellőzte a követ-utasítás intézményét, s a képviselők megbízólevele-ként a választási jegyzőkönyv szolgált. Miután a rendiországgyűlések időszakában megesett, hogy a köve-tek valamelyikét politikai meggyőződésükkel megnem egyező pótutasítások elfogadásával kényszerítet-


Than Mór: Újoncozás az 1848 előtti időkből, MNG

ték lemondásra, az utasítási rendszer eltörlésével akényszerített visszalépés lehetősége is megszűnt.

Jelentősen csökkent az uralkodó játéktere azországgyűlés mellőzését, illetve munkájának félbe-szakítását illetően is. Noha már az 1620. évi 3. tör-vénycikk rendelkezett az országgyűlés hároméven-ként összehívásáról, s ezt 1791-ben és 1827-ben meg-ismételték, az uralkodó (mint éppen az 1811-1825közötti tizennégy év története mutatta), hajlamos volte törvényt mellőzni. Az 1848. évi 4. törvénycikkviszont évenkénti ülésezést írt elő, s egy-egy ország-gyűlés mandátumát három évben szabta meg azzal,hogy az újabb ciklust megelőző hat hét alatt meg kelltörténnie az ú képviselőválasztásoknak; azaz, immá-ron gyakorlatilag folyamatossá tette az országgyűlésmunkáját. Fontos volt az a rendelkezés (1848:4. tc. 5.§), amely szerint az uralkodó csak akkor napolhatta elvagy oszlathatta fel korábban az országgyűlést, haegyben kitűzte a következő országgyűlés összehívásá-nak időpontját, illetve ha az országgyűlés elfogadta azelőző évi zárszámadást és a következő évi költségve-tést. Ez a pont tette lehetővé, hogy amikorV. Ferdinánd 1848. október 3-án (magyar miniszteriellenjegyzés nélküli) királyi kéziratban feloszlatta azországgyűlést, a testület erre hivatkozva nyilváníthat-ta törvénytelennek az uralkodói rendeletet.

Az államfői hatalom

Ebből is kitűnik, hogy a törvények jelentősen korlá-tozták az addig meglehetősen tág államfői hatalmat.A 3. törvénycikk 7. §-a az érsekek, püspökök prépos-tok, apátok, a zászlósurak kinevezési jogát, a kegyel-mezést, a nemesi rangok, címek és rendjelek adomá-nyozásának jogát hagyták meg az uralkodónak – deezeket is csak „az illető felelős magyar miniszterellenjegyzése mellett.” Mint láttuk, a 8. § a hadseregkülföldi alkalmazása és a katonai kinevezések ügyé-ben is a magyar kormánnyal való együttműködésrekényszerítette az uralkodót. A 9. § szerint a 7-8. §-banfoglalt ügyeket leszámítva, az uralkodónak azországból való távolléte esetén a többi ügyeket a kor-mány végelhatározás céljából „a nádor s királyi hely-tartó elhatározása alá” terjeszthette. Az uralkodóiönkénynek gátat szabott az a rendelkezés, amelyvalamelyik, Budapesten tartózkodó magyar miniszterellenjegyzéséhez kötötte az uralkodói rendelkezésekérvényességét.

Az államegység megteremtése

A szuverenitás visszaszerzésének fontos biztosítékavolt az állam területi reintegrácója. Ezt szolgálta a6., a Partium visszacsatolásáról (pontosabban, az1836-ban erről hozott 21. törvénycikk végrehajtásá-ról) szóló törvénycikk, illetve Magyarország ésErdély uniójáról szóló 7. törvénycikk, amelyek hely-reállították az ország területi egységét. (Ez utóbbiazonban csak az erdélyi rendi országgyűlés hasonlóértelmű törvénycikkének elfogadása és június 10-iuralkodói szentesítése után történt meg.)

Fontos problémát jelentett az ország déli és kele-ti határszélén húzódó Katonai Határőrvidék(Militär grenze) státusának rendezése. Az 1848:5.,az országgyűlési követek népképviseleti alapon tör-ténő választásáról szóló törvénycikk 5. §-a ugyanisa választókerületek között felsorolta a Határőrvidékezredeit is, az 55. § pedig a horvátországi (varasd-károlyvárosi) határőrvidéken a horvát tartományigyűlésre, a szlavóniai-szerémségi és bánsági határ-őrvidéken, illetve a csajkás kerületben a magyarkormányra bízta a képviselőválasztás módjánakszabályozását. A magyar közjogi felfogás szerint aHatárőrvidék egész területe a Magyar Királyságrésze, az osztrák (birodalmi) felfogás szerintviszont mind Magyarországtól, mind a birodalommás területeitől független katonai gyarmat, amelyetlegjobb lenne önálló tartománnyá szervezni. A tétpersze nem csak ez volt. Bécsben attól tartottak,hogy ha a Határőrvidék visszakerül magyar fennha-tóság alá, olyan magyar haderővé válhatna, amelyaz összmonarchia érdekeivel ellentétben is felhasz-nálható. A magyar fél pedig – teljes joggal – attóltartott, hogy ha fennhatóságát nem sikerül kiter-jesztenie a Határőrvidékre, e terület katonai szerve-zetben élő nem magyar lakosságát a magyar átala-kulás ellenségei a magyar kormány ellen fogjákmozgósítani. Hosszas viták után a két paragrafustmégis sikerült elfogadtatni, de az esküt tevőmagyar miniszterek mindegyikének írásba kellettadnia, hogy a katonai Határőrvidék belső igazgatá-si szerkezetét nem fogják háborgatni. A törvény-cikk csak általában utalt arra, hogy a határőrvidékpolitikai rendezése iránt a törvényhozás részletesenintézkedni fog. Mindenesetre az igénybejelentésmegtörtént, s a május 7-i királyi kéziratokat köve-tően a magyar kormány legalább elvileg rendelkez-hetett a Határőrvidékkel is.

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

A szuverenitás külsődleges jegyeit érvényesítettea 21. törvénycikk, amely szerint „a nemzeti szín ésaz ország címere ős jogaiba visszaállíttatik”, samelynek értelmében „minden középületeknél sközintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmá-val, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és[az] ország címere” használandó. Józan önkorláto-zásra vallott az a kiegészítés, amely a kapcsoltrészek (Horvátország és Szlavónia) számára lehető-vé tette, „hogy az ország színei és címere mellettsaját színeiket és címerüket is használhassák.”

Társadalmi és gazdasági változások

Az alkotmányos rendszer átalakítása szempontjábóllegalább ilyen fontosak voltak azok a társadalmi ésgazdasági változások, amelyeket a törvények okoz-tak. Noha az alkotmányos alapjogok (Grundrechte)fogalma a korszakban már ismert volt (1848-49-benaz osztrák birodalmi gyűlés hosszan tárgyalt róluk, saz elvi megfogalmazás szintjén még az 1849. márci-us 4-i oktrojált alkotmányba is bekerültek), az áprili-si törvényekben külön nem kodifikálták őket, ugyan-akkor a törvények rendszeréből kibonthatók. Ilyenvolt a törvény előtti egyenlőség, amely az úriszékihatóság megszüntetésének logikus következményevolt (1848:9. tc.), a sajtó- (és vele a véleménynyilvá-nítás) szabadsága (1848:18. tc.), a vallásszabadságés a vallások egyenlőségének kimondása a bevettvallásokra nézve (1848:20. tc.), a választójog és ahivatalképesség joga (1848:5., 16-17., 23-27. tc.), apolgári tulajdonhoz való jog (9-10., 12., 15, tc.).

Az úriszéki hatóság eltörlése megszüntette azt aképtelen helyzetet, hogy valaki egyszerre legyenbíró és érdekelt fél a saját ügyében. Az úrbéresviszonyok eltörlése (1848:9. tc.) révén a volt job-bágy szabad parasztként vált jobbágytelkének birto-kosává, amelyet eladhatott, vásárlás útján gyarapít-hatott, családtagjai között feloszthatott anélkül, hogyebbe a földes úrnak beleszólása lett volna. A dézsmaés a papi tized eltörlése (9. és 13. tc.) révén meg-szűnt a paraszti osztály államilag garantált gazdasá-gi alávetettsége.

Az ősiség eltörlése (15. tc.) a földesúri réteg sza-bad birtokforgalmának legfontosabb akadályát szün-tette meg. A tulajdonjog tiszteletben tartását mutat-ták a már befejezett úrbéres (összesítési, legelő-elkü-lönözési stb.) perek végrehajtásáról (10. tc.), illetve a

megszüntetett úrbéri magánjövedelmek államadós-sággá váltóztatásáról (12. tc.), s az átmeneti időszak-ra egy, a kiesett úrbéri jövedelmek pótlására nyúj-tandó kölcsönök folyósítására létrehozandó hitel -intézetről (14. tc.) szóló törvények.

A közteherviselés elvének kimondása (8. tc.)megszüntette azt a képtelen helyzetet, hogy mígkorábban az ország lakosságának tíz százaléka semvehetett részt a politikai életben és a közösség egé-szét érintő döntések meghozatalában, addig a mara-dék több mint kilencven százalék fizette az állami ésönkormányzati adókat; s míg a nemesség arra hivat-kozva tartotta „szűzen” a vállát, hogy vérével adóz-va szolgálja a hazát, addig a jobbágyság a hadiadófizetése mellett még a cs. kir. hadsereg újonckontin-gensének kiállításában is szinte egyedül viselte ahadkiegészítés terheit.

Átalakították a törvények az önkormányzatirendszert is. A megyékben megszüntették a nemes-ség politikai monopóliumát, noha a rendszer itt– ideiglenesen, a működőképesség fenntartása érde-kében – súlyosan aránytalan maradt. Míg ugyanis apolitikai jogokat korábban is gyakorlók személye-sen vehettek részt továbbra is a megyegyűléseken,addig a felszabadult paraszti községek csupán meg-választott képviselőik útján folyhattak be a dönté-sekbe (16. tc.). Ehhez járult az a tényező, hogy a 16.törvénycikk nem új megyegyűlések összehívásáról,csupán a megyebizottmányok kiegészítésérőlintézkedett, s hogy a 17. törvénycikk lényegébenmegtiltotta a teljes tisztújítást, csupán a valamilyenokból kieső tisztviselők pótlásáról intézkedett.Ezzel – Szabad György megfogalmazása szerint –ugyan egy jelentős feudális maradvány épült be azúj polgári államrendbe, de miután a törvények vég-rehajtásában a megyéknek kellett kulcsszerepet ját-szaniuk, érthető, hogy a törvényalkotók mindenolyan tényezőt ki akartak küszöbölni, ami akadá-lyozhatta volna az átalakulást. (Hozzáteendő, hogya megyék népképviseleti alapra helyezéséről szólóvitában Kossuth egyenesen az általános választójogbevezetését kezdeményezte, de a többség leszavaz-ta őt.) Hogy a törvényalkotókat főleg a már említett,a működőképesség fenntartásával kapcsolatos aggo-dalom vezérelte, azt az is mutatja, hogy a szabadkirályi városok, a községek, a kerületek, illetveFiume és Buccari esetében a törvények kimondottanelőírták a tisztújítást, méghozzá az egyéni választó-jog alapján (23-27. tc.).


Az új törvények – amint arról már szóltunk –átalakították az ország honvédelmi rendszerét.Egyrészt a végrehajtó hatalom immáron beleszólás-sal rendelkezett a honvédelmi rendszer kialakításá-ba és működtetésébe; másrészt, a kormányzat a 22.törvénycikk értelmében létrehozott egy saját belsőrendvédelmi szervezetet, a nemzetőrséget. Ez a tör-vény részletességével kiemelkedett az 1848-as tör-vények közül, legfontosabb paragrafusának azon-ban egy keretjellegű megfogalmazás bizonyult.Eszerint a nemzetőrségbeolyan, a vagyoni kvalifiká-ciót meg nem ütő szemé-lyeket is fel lehetett venni,akik „érdekeltek az alkot-mányos rend fenntartásá-ban”. Ez a para g rafus tettelehetővé, hogy a kormány-zat a nemzetőri intézménykeretein belül, de a kvalifi-kációtól tekintve önkénte-sekből szervezze meg azelső tíz honvédzászlóaljat,az önálló magyar hadseregmagvát. A nemzetőrség ésa honvédség irányításátmaga a miniszterelnök,Batthyány Lajos vállaltamagára, s az általa fel-ügyelt szervezet, azOrszágos NemzetőrségiHaditanács gyakorlatilagkilencedik minisztérium-ként működött 1848 decemberéig, amikor is össze-olvadt a Honvédelmi (Hadügy-) Minisztériummal.Ugyanakkor – érdekes módon – nem született tör-vény a nemesi felkelés eltörléséről (igaz, ez logikuskövetkezménye volt a törvény előtti egyenlőségkimondásának), s egyelőre nem született törvény ahadkiegészítés elveiről sem.

A vallási egyenjogúságot a „törvényesen bevettminden vallásfelekezetekre” nézve a 20. törvény-cikk mondta ki azzal, hogy ezek sorába beemelteaz unitárius egyházat is. Ezáltal indirekt módonmegszűnt a katolikus egyház addigi államvallásistátusza. Egyben kiterjesztette a vegyes házasságo-kat és a katolikus vallásról történő áttérést engedé-lyező 1844:3. törvénycikk érvényét a görögkeletiegyházra is.

Az „ideiglenes” magyar alkotmány és az osztrák alkotmány

„Nem minden ez, mi az egész nemzet jövendőjétmagában foglalná, hanem alapja jövő kifejlődésünk-nek, miket az isteni gondviselés, és az eseményekhatalma mellett, azon erélyességnek köszönhetünk,mellyel a haza polgárai felemelkedve az eseményekszínvonalára, törekvéseinket pártolták” – írta Kossuthés Szentkirályi Móric a törvényekről utolsó követje-

lentésükben. A törvénycik-kek nem oldották meg azösszes fontos kérdést, de amegoldott kérdések számafelülmúlta az egyelőrerendezetlenül maradtakét.A harmincegy törvénycikkközül húszban szerepeltutalás arra, hogy a kérdésekrészletes rendezése a nép-képviseleti országgyűlésáltal hozandó törvények fel-adata. Ugyanakkor a har-mincegy törvénycikk közülösszesen négy olyan volt(az 1. József nádor emléké-nek törvénybe iktatásáról, a2. István főherceg nádorráválasztásáról, a 30. a közle-kedésügyről, illetve a 31. aszínházakról), amely nemérintett alkotmányos alap-kérdéseket. Magyar ország -

nak tehát 1848 tavaszán sok ideiglenességgel terheltalkotmánya született, ám ez az ideiglenes alkotmányvolt az, amely gyakorlatilag 1918-i élő viszonyításipont maradt Magyarország politikai éltében.

Paradox módon, Ausztria 1848-1849-ben kétalkotmányhoz is jutott, de egyikben sem volt sokköszönet, s egyik sem bizonyult tartósnak. 1848.március 15-én I. Ferdinánd császár azt is megígérte,hogy alkotmányt ad birodalma nyugati felének is.Ez az alkotmány a mai Ausztriára, azután Cseh -országra és Galíciára vonatkozott, Magyar országraés az itáliai, a lombard-velencei tartományokranem. Az 1848. április 25-én kiadott alkotmány álta-lános része szerint „minden népfajok számára bizto-síttatik nemzetiségük és nyelvük sérthetetlensége.”A császár számára teljhatalmat adott a miniszteri,

SZEMHATÁR


Borsos József: Nemzetőr, 1848,Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok

SZEMHATÁR

katonai és főtisztviselői kinevezéseknél, s a hadüze-net, a békekötés és a külhatalmakkal való tárgyalásjoga mellett az uralkodó vétójoggal rendelkezett atörvények szentesítését illetően is. Az alkotmánykétkamarás törvényhozást hozott létre, ahol a köve-tek kamaráját a tartományok lakosságának arányá -ban választották volna, a szenátust az uralkodóházfőhercegei, az uralkodó által meghívottak és anagyobb földbirtokosok által választott 150 tagalkotta volna. Az alkotmánynak a császári túlhatal-mat biztosító passzusai és a második kamara létesí-tése miatt Bécsben tüntetések törtek ki, s májusközepén egy új osztrák minisztérium a már egy egy-kamarás törvényhozó és alkotmányozó parlamentösszehívására tett ígéretet.

Ez a parlament össze is ült, előbb Bécsben ülése-zett, majd az októberi forradalom után a morva -országi Kremsierben folytatta munkáját. 1849 tava-szára az általa kiküldött bizottmány éppen elkészülta saját, demokratikus alkotmánytervével. 1849. már-cius 4-én azonban I. Ferenc József, az új uralkodófeloszlatta a Birodalmi Gyűlést, s maga adott alkot-mányt népeinek. Ez az ún. oktrojált alkotmány,amely a császárnak szinte teljhatalmat biztosított,megszüntette az eddigi területi különbségeket, emel-lett (mellékesen) részekre osztotta és beolvasztottaMagyarországot is. Ez az alkotmány – amely azalapjogok tekintetében a korábbinál jóval demokrati-kusabb elveket is tartalmazott – gyakorlatilag sohanem lépett életbe; egyelőre a háború végéig, majd azutolsó ítéletig halasztották el bevezetését; 1851-benpedig hatályon kívül helyezték.

Ami kimaradt

Ahogy a bevezetőben említettük, az 1848. évi törvé-nyek által megalkotott rendszer nem volt tökéletes ésnem volt teljes, azaz, nem terjedt ki minden olyankérdésre, amelyet egy „végiggondolt”, következetesalkotmányozás során meg kellett volna oldani.

Ami a közjogi rendszert illeti, elmaradt azAusztriával közös ügyek rendezése. A törvényekáltal megalkotott rendszer arra mutatott, hogy amagyar fél a birodalom másik feléhez fűződő viszo-nyát a tiszta perszonálunió alapjára kívánja fektetni(sőt, a sajtótörvény egyenesen az uralkodóház, snem az uralkodó közösségéről szólt), de mindez két-ségkívül inkább volt kívánság, mint tény. Elég, ha

olyan kérdéseket említünk, mint a birodalom egysé-ges vagy egyeztetett védelmi politikája (ezen belül acs. kir. hadsereg feletti rendelkezés joga); a biroda-lom külügyei és külkapcsolatai; a vám- és kereske-delemügy, vagy az osztrák államadóság kérdése.Ezt nyilván tárgyalásos úton kellett volna rendezni,de hogy itt milyen nehézségekkel kellett szembe-nézni, azt éppen az államadósság kérdése mutatta.A magyar fél joggal hivatkozott arra, hogy az adós-ságot a megkérdezése nélkül csinálták, s nem azország fejlesztésére fordították. Így amikor az ural-kodó április 7-én felszólította a (lényegében mégmeg sem alakult) kormányt, hogy az államadósságkamataira és törlesztésére évi 10.000.000 forintot(ez a Kossuth által később, 1848. július 11-én a honvédelmére kért összeg közel egynegyede volt) sza-vaztasson meg az országgyűléssel, a magyarminiszterek egyöntetűen elutasították ezt a követe-lést. Ennek teljesítése a közvélemény előtt elevelehetetlenné tette volna az országgyűlést és a kor-mányt; de még ha a közhangulaton hirtelen azAusztria iránti teljes megértés lett is volna úrrá, akormányzatnak akkor sem igen lett volna mibőlfizetnie, ugyanis a magyar államkassza szinte telje-sen üres volt. Az államadósságban való részvállalásvisszautasítása viszont alapjaiban rengethette meg abirodalom pénzügyeit, s az államcsőd fenyegetésemiatt nemcsak a hagyományos udvari körök, hanemaz osztrák polgárság is egyre növekvő ellenszenvvelfigyelte a magyar kormányzat működését. (1848.augusztus végétől a magyar fél már hajlandó lettvolna az államadósság egy részének átvállalására,ám ekkorra Bécsben már a magyar önállóság felszá-molására törekvő erők kerültek túlsúlyba.)

Ezzel összefüggően maradt el a honvédelmi rend-szer teljes körű szabályozása, ami érthető, hiszenamíg nem lehetett tudni, mi lesz a cs. kir. hadsereg-gel, az új szisztéma kialakításának sem lett volna sokértelme. 1848 nyarán, a honvédség megalakulásaután már más volt a helyzet, hiszen kiderült, hogy azönálló haderő megteremthető és a Magyarországonállomásozó cs. kir. hadsereg mellett is működtethető.Így a népképviseleti országgyűlés augusztus végénmár törvényt hozhatott a magyar haderőről, a hadki-egészítés alapelveiről; de még ennek a – végül azuralkodó által nem szentesített – törvénynek a szö-vegezésénél is igyekeztek összeegyeztetni az önállónemzeti haderő és a cs. kir. hadsereg magyarországikiegészítésű ezredeinek igényeit.


A számottevő reformkori előzmény ellenére nemkerült sor az igazságszolgáltatás rendszerének teljesátalakítására. Azaz, megmaradtak a korábbi közép-és felső szintű bíróságok (kerületi táblák, Királyi,illetve Hétszemélyes Tábla), ugyanakkor az úriszékihatóság eltörlése önmagában megszüntette az igaz-ságszolgáltatás rendi jellegét. A felső szintű bírósá-gok gyökeres átszervezésére csak 1849 május-júniu-sában történt kísérlet, amikor Vukovics Sebő igaz-ságügyi miniszter május 26-án feloszlatta a koráb-ban a cs. kir. hatóságokat támogató felsőbb bírósá-gokat, a Hétszemélyes Táblát, a Királyi Ítélőtáblát ésa váltófeltörvényszéket; s június 16-án Kossuthkinevezte az országos főtörvényszék tagjait.

Egyszerre voltak közjogi és társadalompolitikaivonatkozásai az ún. nemzetiségi kérdésnek, azazaz uralkodó pozícióban lévő magyar és a veleegyütt élő társnemzetek viszonyának. Az áprilisitörvényekkel kapcsolatos leggyakoribb – utólagos– szemrehányások egyike éppen az volt, hogy gya-korlatilag nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel.A már idézett Kossuth-Szentkirályi-féle követje-lentés így fogalmazott: „Hazánk határai közöttsokféle nyelvű népek laknak, de van egy alap,melyen, ha a monarchia hatalmának feltételét –mely Magyarország erejében áll – elismerve, nem-zetünket uj viszonyai megszilárdításában őszinténgyámolítandja: és álbuzgalmú bujtogatások veszé-lyes zavarokat nem készítenek, ezen különbözőnyelvű népek érdekeit talán egyesíteni lehet: ez azalkotmányos szabadság, mely a különböző nyelvűnépfajokat, a polgárzati közös nemzetiségben egy-más között egyesítheti; ez alapon egyek lehetünkaz Adriai tengerig.” Azaz: a törvényalkotók abbanbíztak, hogy az alkotmányos szabadságjogok meg-adása önmagában kielégíti a más nyelvű lakossá-got: hiszen a szlovák, a szerb, a román, a német, ahorvát jobbágy ugyanúgy szabad polgára leszezután az országnak, mint a magyar.

Noha a reformkorban már kibontakoztak a társ-nemzetek nemzeti mozgalmai, a magyar fél ezekmögött hajlamos volt az udvari körök vagy azOroszország által fizetett pánszláv összeesküvők ésagitátorok bujtogatásait látni – aminthogy a horvátvagy a szlovák nemzeti mozgalom felfuttatásában azelőbbiek valóban nem csekély szerepet játszottak.A román és a szerb nemzeti mozgalom nem tűntannyira erősnek és veszélyesnek, így a magyar poli-tikai elitet kétségkívül meglepték azok az erőteljesen

megfogalmazott igények, amelyekkel 1848 tavaszáne társnemzetek képviselői jelentkeztek.

Az elutasító magatartásnak két fontos – egymástfeltételező – oka is volt. Az egyik az, hogy a magyarpolitikusok az önálló nemzeti létet összekötötték aterületi önállósággal, azaz, úgy vélték, ha az ország-ban élő társnemzeteket (ahogy akkoriban mondták, amás nyelvű népiségeket) önálló nemzetként ismerikel, akkor ez feltételezi az illetők számára önálló terü-let kijelölését. A magyar fél hajlandó volt elismerni ahorvátokat nemzetként, mer Horvátország létező enti-tás volt, de a többi társnemzet esetében ettől elzárkó-zott, mondván, hogy területi önkormányzatuknakMagyarországon nincs történeti jogalapja. A másik,ezzel összefüggő tényező pedig az volt, hogy miutána magyar politikai elitnek végre sikerült visszaszerez-nie a Magyar Korona országai feletti hatalmat, pszi-chikailag is lehetetlen gondolatnak tűnt az országnemzetiségi alapú felosztása. Hozzáteendő, hogy amagyar kormányzat nem zárkózott el a jogos nemze-tiségi kívánságok teljesítésétől, de – tekintettel azátalakulás nehézségeire – időt és türelmet kért, már-pedig e nemzeti mozgalmak sem éppen a türelmessé-gükkel tüntettek 1848 tavaszán.

A kérdés megoldását (vagy kezelését) még olyantényezők is nehezítették, mint az, hogy pld. Erdélyés Magyarország uniójára csak az áprilisi törvényekszentesítését követően két hónappal került sor, shogy Erdélyben még akkor is nehéz lett volna alkal-mazni a magyarországi törvényeket, ha a nagyobb-részt román parasztság nem forrongott volna. A nép-képviseleti országgyűlés külön unió-bizottságot ala-kított a speciális erdélyi viszonyokra alkalmazandótörvények kidolgozására, ám mire ez elkészült amunkájával, Erdélyben már végletekig elmérgese-dett a helyzet.

Végül, hozzáteendő, hogy a nemzetiségi kérdésmegoldására az akkori Európában nemigen voltolyan minta, amelyet a magyar fél követhetett volna.Sőt, az uralkodó nemzetek, legyen szó akár az ango-lokról az írekkel szemben, a franciákról a bretonokkalés másokkal szemben, az oroszokról és poroszokróla lengyelekkel szemben, az erőszakos beolvasztáslegkülönfélébb módszereit alkalmazták a kisebbsé-geikkel szemben. Ehhez képest a magyar fél legfel-jebb a kulturális asszimilációt tűzte ki célul, s joggalérvelt azzal, hogy egy soknyelvű országban kell len-nie egy államnyelvnek, s ez Magyarországon termé-szetszerűleg csak a magyar lehet.

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

Hozzáteendő, hogy a magyar fél végül – legalábbis részben – hajlandó volt „engedni a 48-ból.”A Szemere Bertalan miniszterelnök által 1849. július28-án előterjesztett, s az országgyűlés által elfoga-dott, 17 paragrafusból álló törvényjavaslat ugyantovábbra sem adott területi autonómiát az egyesnemzetiségeknek, de elismerte jogukat a szabadnemzeti fejlődésre, s ennek érdekében a községi,egyházi és törvényhatósági életben kiterjedt nyelv-használati jogokat biztosított számukra. Ezzel amagyar kormány elfogadta az országban élő nemze-tiségek azon igényét, hogy ne csupán kulturális ésvallási, de politikai közösségként is létezzenek.

A társadalmi kérdések közül a legfájóbb „demok-ratikus deficit” kétségkívül a magyarországi zsidóságvallási és állampolgári emancipációjának elmaradásavolt. Ennek konkrét oka az volt, hogy az 1848. már-cius-áprilisi időszakban egyes, főleg dunántúli és fel-vidéki városokban (az országgyűlés ülésezése alattmagában Pozsonyban is) antiszemita zavargásokra,illetve a zsidók jogait korlátozó intézkedésekre kerültsor. Az átalakulást a szabad királyi városi polgárságegy része arra akarta felhasználni, hogy megszaba-duljon a zsidó iparűzőktől; de e mozgalmaknak voltegy mezővárosi parasztpolgári, illetve egy szlováknemzeti vonulatuk is. Pogromok és kitiltó határoza-tok jelezték ezt a törekvést. A kormány kemény kéz-zel lépett fel e törvényhatóságok és csoportok ellen, sáprilis végére sikerült felszámolni e mozgalmaikat.Ugyanakkor a kormány a feszültségek csökkentéseérdekében felmentette a zsidókat a nemzetőri szolgá-lat alól, s nem kaptak szavazójogot sem. Kállay Ödönképviselő már 1848 augusztusában indítványozta azsidók egyenjogúsítását, de a javaslatot az ország-gyűlés nem tárgyalta. A szabadságharc folyamán azsidóság jelentős szerepet játszott a honvédsereg fel-szerelésében és a hírszerzésben. A zsidók egyenjogú-sításról szóló törvényjavaslatot 1849. július 28-án ter-jesztette be Szemere Bertalan miniszterelnök, sfogadta el közfelkiáltással a parlament.

Elmaradt az egyházak helyzetének részletes ren-dezése, így pld. a katolikus egyházi vagyon haszno-sításának és kezelésének szabályozása, vagy annak a– kétségívül húsba vágó – kérdésnek a megoldása,hogy a tized eltörlése miatt jövedelem nélkül maradtalsópapság a továbbiakban miből fog élni. Az egyesfelekezetek körében több reformtervezet is született,de ezek országgyűlési megtárgyalására a szabadság-harc kitörése miatt már nem került sor.

Az áprilisi törvények csak az úrbéres státuszú föl-dek tulajdonviszonyait rendezték, a magyar parasztinépesség egy tekintélyes része azonban nem ilyenföldet művelt. Deák Ferenc igazságügyi miniszter1848 tavaszán hozzákezdett a feudális maradványokeltörlésére vonatkozó törvényjavaslat kidolgozásá-hoz. Ez a maradványföldek és irtások nagy részétállami kárpótlás mellett parasztbirtoknak ismerte el,a szőlőket, a majorsági házhelyeket, a kertészségekbelsőségeit pedig a parasztok által megválthatónakdeklarálta. A tervezet szeptember 19–25. közötti vitá-ja során a képviselőház a szőlődézsmát eltörölte,s mind a negyed teleknél kisebb birtokú szőlősgaz-dák, mind a saját tulajdonú házban lakó majorságizsellérek megváltását állami feladattá tette. A tervezettovábbi vitáját Jellačić támadása miatt elnapolták.

A parasztkérdés újabb rendezésére már a trónfosz-tás után került sor. 1849. április 19-én Kossuth ren-deletben közölte, hogy a vitás státuszú majorsági föl-dek esetében ezután a földesúrnak kell bizonyítania,hogy azok nem úrbéres földek voltak, s mindaddig,amíg ez nem történik meg, azokat volt úrbéres, tehátparaszti tulajdonú földnek kell tekinteni. A rendezéstszolgálta volna Vukovics Sebő igazságügyi miniszter1849. júniusi tervezete. Ez a majorsági jobbágyokállami kárpótlással történő felszabadítása és a földes -urak kocsmáltatási kiváltságának kárpótlás nélkülieltörlése mellett foglalt állást. A tervezet tárgyalását ahadiesemények ismét megakadályozták.

Végül elmaradt az ország iparában meghatározószerepet játszó céhrendszer reformja (vagy eltörlé-se). Ennek egyik oka az volt, hogy az iparűzőlakosság aránya eleve alacsony volt a teljes népes-ségben, azaz komolyabb társadalmi feszültségtőlezen a téren nem kellett tartani, de nyilván össze-függött azzal is, hogy Európán ekkor egy gazdasá-gi válság söpört végig, s a magyar politikai elit nemakarta gyengíteni a magyar ipar amúgy is gyengepozícióit egy nem kellőképpen végiggondoltreformmal. De, a kérdés összefüggött a zsidóeman-cipáció elmaradásával is, hiszen a céhes iparűzőklegkomolyabb versenytársai éppen a céhen kívüli„kontár” zsidó iparűzők voltak. A céhrendszer vál-tozatlan fenntartása miatt azonban a mesterlegé-nyek mesterré válása előtt továbbra is komoly aka-dályok állottak, s emiatt köreikben 1848 tavaszán ispetíciós mozgalmakra, tüntetésekre került sor.A Klauzál Gábor ipar- és kereskedelemügyiminiszter által június 9-én kibocsátott céhrendelet a


követelések nagy részét teljesítette, s így a nyár köze-pétől már nem kellett újabb mozgalmaktól tartani.

Mindezek kétségtelen hiányosságok voltak, de –mint már hangsúlyoztuk – a törvényhozók 1848tavaszán nem a véglegesség igényével alkották mega harmincegy törvénycikket, s eleve a rendszertovábbfejlesztésére gondoltak. De e hiányosságokellenére a rendszer összességében működőképesvolt, s az uralkodó 1848 őszi „kiválása” után is azmaradt. A végrehajtó hatalommal kapcsolatos ren-delkezések talán nem mindenben feleltek meg az1848. évi törvények betűjének, de megfeleltek azokszellemének: az alkotmányosságot tekintették zsi-nórmértéknek.

Az chartális alkotmányozás igénye 1848–1849-ben

A „tényleges” alkotmányozás gondolata ugyan már1848 nyarán többször felvetődött, így az ellenzékvezetője, Nyáry Pál a naponként szaporodó képvise-lői törvényjavaslatok miatt javasolta egy választ-mány kinevezését az alkotmány kidolgozására.Javaslatát augusztus 10-én megismételte, majdmindjárt vissza is vonta. A szabadságharc kitöréseután az országgyűlés természetszerűleg nem fog-lalkozhatott ilyen kérdésekkel, ám 1849 tavaszán,az olmützi oktrojált alkotmány kibocsátása utánnyilvánvalóvá vált, hogy a birodalmi kormányzatmég formailag sem kívánja respektálni a magyaralkotmányosságot. Kossuth ezt követően vélte úgy,hogy az országgyűlésnek ki kell mondania Magyar -ország függetlenségét és a dinasztia trónfosztását,ideiglenes kormányt kell alkotni, s „az országgyűlésbevégezvén misszióját, új választást rendel sConstituantot [alkotmányozó nemzetgyűlést] hívössze, mely a nemzet jövendő organizmusát megál-lapítsa.” Kossuth konkrét terveiről nem sokattudunk, csupán a francia alkotmánynak az OrszágosHonvédelmi Bizottmány 1849. április eleji irataiközött fennmaradt kéziratos fordítása tanúskodikarról, hogy 1849 tavaszán Magyarországon is meg-indult egy chartális alkotmány előkészítése.

Az április 19-én elfogadott FüggetlenségiNyilatkozat azonban már nem szólt az alkotmányo-zásról, csupán annyit mondott, hogy „az országjövendő kormányrendszerét minden részleteiben anemzetgyűlés fogja megállapítatni…” Sőt, amikor a

kormányba felkért Szemere Bertalan, a későbbiminiszterelnök az államfői hatalommal felruházottkormányzóelnök hatáskörének pontosabb szabályo-zását kérte, Kossuth azt válaszolta, hogy „ephemerkörülmények között, miknek holnapi fordulatátsenki nem ismerheti – provisorius kormány számáramég soha egy nemzet sem csinált constitutiót.” Ez azérv – Kemény Zsigmond haditörvényszéki védőirataszerint – előkerült a kormányzóelnöki jogkörrőlfolyó képviselőházi zárt ülésekben is.

A kormány megalakítását az országgyűlésnekbejelentő május 1-i levelében pedig Kossuth úgyfogalmazott, hogy a nemzetgyűlés április 14-én„csak ideiglenes kormányt alapított, az alkotmá-nyozás hatalmát pedig, mint a FüggetlenségiNyilatkozat által a nemzetgyűlésre visszaszállottnépfelség természetes corrodiumát, s egyszersminda kormányzat egész működése felett a felelősségre,és számadásra vonás folytonos gyakorlásának jogátis magának tartotta fenn. Amiből természetesenkövetkezik, hogy a nemzetgyűlés hatóságára,működésére s működési körére, idejére, s formáiranézve bármit is határozni, szóval a nemzetgyűlésiránt és felett rendelkezni az ideiglenes kormányza-ti organizatio köréhez nem tartozhatik, hanemmindez a dolog természeténél fogva magának anemzetgyűlésnek van fenntartva.”

Ezzel azonban az alkotmányozás kérdése még nemkerült le a napirendről. A belügyminisztériumbanmájus második felétől kezdve egyre újabb és újabbtervezetek és előmunkálatok készültek például Erdélyújjászervezéséről, a zsidók emancipációjáról, a felső-ház átalakításáról. Szemere Bertalan miniszterelnökjúnius 10-én arra szólította fel Csengery Antal,Kemény Zsigmond és Kuthy Lajos belügyminisztéri-umi tanácsosokat, hogy „cseréljenek eszméket azírandó alkotmányról, mi, egyik érdemes képviselőszerint, legalább 800 évig megálljon.” Szemere sür-gette a munkát, mondván, hogy „talán hamarább kell,mint gondolnók”, s hogy „ágyát a közvéleménybenmeg kell készítenünk jó eleve.” A legsürgősebb teen-dőnek az ország új közigazgatási beosztásának és aközségek rendezésének ügyét vélte. „Nem a legjobb,mi kívántatik, hanem a jó, lehető gyorsan” – írta.

Az alkotmány tervezete – ha egyáltalán készültilyen – nem ismert. Valószínűleg a hadieseményekújraindulása sodorta el, annyi más tervezettel együtt.Ami maradt, az az 1848. évi törvények által alkotott„alkotmány” volt.

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

DÉRI ESZTER

Évszázadok egyetlen század tükrében

A XIX. század történeti festészete sajátos műfaj amagyar képzőművészet történetében. Virágzása hőscsaták, nagy vereségek egyedülálló panteonjává vál-toztatta a század második felét. A korszak, amelyminden addiginál erősebben fonta össze a politikaiés kulturális folyamatokat, azoknak a témáknak ked-vezett, amelyek a múlt eseményeinek, hőseinek esz-mei üzeneteit őrizték. Ezek az üzenetek a szabadság-harc utáni évtizedekben elsősorban a ’48-as eszmékéletben tartását jelentették. A műfaj testet és formátadott azoknak a nemzeti identitást erősítő gondola-toknak, amelyek nyílt megfogalmazása legtöbbszörütközött a Habsburg-ház törekvéseivel.

Ész, erő és oly szent akarat… Itt törtek össze rabi-gát Hunyadnak karjai… S keservben annyi hű kebelszakadt meg a honért. E szavak – minden látszatellenére – nem a Szózat rosszul összeillesztett mon-datfoszlányai, hanem azok az útjelzők, amelyek aHősök, királyok, szentek című tárlat tematikus elren-dezését mottószerűen támasztják alá. Első alkalom-mal talán sok ember megy el a korhű betűtípusokkalfalra vitt Himnusz- és Szózat-idézetek mellett, holottéppen ezek azok az állomások, amelyeken keresztüla kiállítás vezeti a részletekre figyelmes látgatóit.

A magyar történelem tragikus fordulóit jelzik pél-dául a vezérfonal „Vert hadunk csonthalmain”,„Töröktől rabigát vállainkra vettünk” vagy az „Ez aföld, mellyen annyiszor Apáid vére folyt” mottókkaljelzett pontjai olyan művekkel, mint Székely BertalanZrínyi kirohanása, Than Mór Béla király menekülésevagy Madarász Viktor Dózsa népe című képei.Magyarország múltjának dicső fejezeteit mutatják bea Mátyás királyt, Hunyadi Lászlót és a reformkornagyjait felsorakoztató termek az „Itt törtek összerabigát Hunyadnak karjai” és az „Ész, erő, s oly szentakarat” címek alatt. Itt látható többek között BarabásMiklós a Lánchíd alapkőletételét ábrázoló monumen-tális festménye, vagy az az egyébként ritkán láthatókép, amely József nádor 50 éves nádori évfordulójára

készült. Festett vagy faragott portréikkal képviselve ittsorakoznak fel azok a Himnuszhoz és Szózathoz kötő-dő reformkori „nagyok” (Egressy Béni, KölcseyFerenc, Vörösmarty Mihály, Erkel Ferenc), akiknekaktív évtizedei mintha az egész kiállítás időbeli hatá -rait jelentenék: a ’48-as szabadságharcra adekvátmódon már csak Borsos Miklós Nemzetőre, KovácsMihály Alvó gyermeke, illetve közvetve Than MórÚjoncozása utal. Talán színesítette volna a palettátolyan képek bemutatása, mint Ujházy Ferenc Búsulóhonvédje vagy Orlai Petrich Soma Petőfi potréja.

A távolabbi korokba vezető termek üvegtárlóiőriznek azonban olyan 1848 utáni dokumentumokat,mint a Kiegyezési törvények eredeti kézirata vagy az1949-es magyar alkotmány Rákosi Mátyás által alá-írt példánya. Mellettük olyan térképek, könyvészetiritkaságok láthatók még, amelyek nemcsak a magyartörténelem, hanem a magyar kultúrtörténet egyesállomásait is jelzik (Werbőczy törvénykönyvei,Pázmány Péter Kalauzának egy kiadása vagy egypéldány Káldi György Bibliából).

A tárlat erényei közé tartozik, hogy olyan művek-kel találkozhat a látogató, melyeket kiállítás kereteinbelül még soha nem bocsátottak közszemlére. Ilyena Magyar Tudományos Akadémia elnöki irodájánakdíszét képező, Széchenyi Istvánt ábrázoló portrémá-solat, vagy az a Honfoglalást bemutató monumentá-lis festmény, amelyet Munkácsy Mihálytól rendeltekaz Országház számára. Utóbbi az utolsó teremben,Vajk megkeresztelése mellett kapott helyet. A vezé -rei vel körülvett Árpád, Munkácsy ezernyi érzést fel-sorakoztató, még ezernyi nomád vonást őrző karak-terei így az Istvánt keresztelő, méltóságteljes SzentAdalbert arcvonásai mellett válnak a kiállítás csúcs-pontjává. Így lesz az utolsó terem – a muzeológusokátgondolt csoportosításának is köszönhetően – azegész kiállítás „elsője”.

A ’48-as témák hiányában csonkának tűnhet az atárlat, amely a magyar történelem nagyjainak felsora-koztatását tűzte ki céljául. Ezt a hiányérzetet leszámít-va összeszedett képkiírásaival a Hősök, királyok, szen-tek című kiállítás a témához méltón ábrázolja hőskora-ink nagyjait egy olyan század szemüvegén keresztül,amelynek jelene megismételhetetlenül fonódott összea nemzet történetének több évszázados emlékezetével,tapasztalatával, örömével és fájdalmával.


Hősök, királyok, szentek. A magyar történelem képei és emlékei, Magyar Nemzeti Galéria, 2012. január 3 – 2012. augusztus 26.

E. CSORBA CSILLA

Szerelmi ajándéka márciusi napok

emlékére

Február elején a médiából a nagyközönség arrólértesülhetett, hogy a Szerencsejáték Zrt. jóvoltából aPetőfi Irodalmi Múzeumba került Petőfi Sándorpénztárcája. Az eseményről született beszámolókhozkapcsolódóan az értékes tárgy fotóját is közölték, sígy sokan elcsodálkozhattak: ilyen, kezében virág-csokrot tartó rózsaszín kövérkés puttóval díszítetttárcát hordott magánál a nagy forradalmár?Felmerült a kérdés: mi tulajdonképpen a relikviákrelikviája egy költő esetében? Mi emel ki egy hét-köznapi használati tárgyat az eredetinek vélt, tudott,valós hagyatéki tárgyak együtteséből? Valójában, haa relikvia szó sokszor negatív, vagy csak a szakrálisléthez tartozó, túlemelkedett konnotációját feledjük,olyan tárgyra kell gondolnunk, amely szorosan kötő-dik az íráshoz, a hivatáshoz, az élet és a mű egysé-géhez, az életrajz fordulópontjaihoz.

E rendkívüli értékkel bíró műtárgy ez utóbbi fel-tételek valamennyiét „teljesíti”. Létezéséről elsőkéntErnst Lajos 1912-ben megnyílt múzeumának kataló-gusa tesz tanúbizonyságot, fekete-fehérben leközöl-ve reprodukcióját is (az Ernst Múzeum leíró lajstro-ma, 1922). Ismeretes, hogy Ernst Lajos, akárcsak avele egy időben és térben a Petőfi-emlékek utánkutató megszállott hívek, a majdani Petőfi Ház meg-alapítói, a még élő tisztelők, rokonok közvetlenelmondása, ajándékozása, illetve hitelesítő aktusaután vették gyűjteményeikbe a nagy költő szétszóró-dott hagyatékának értékes darabjait. A neves gyűjtőéletének tragikus vége (1937) után hosszú időrenyoma veszett az ő történeti gyűjteménye, így aPetőfi vonatkozású dokumentumok, kéziratok, tár-gyak együttese egy részének. Sokan csak sejtették,hogy a Dunavecsén Petőfi kultuszt ápoló, ErnstLajos gyűjteményét még az 1930-as évek végénmegszerző Vasberényi Géza őrzi azokat. (A Petőficsalád relikviáit feldolgozó Kalla Zsuzsa és RatzkyRita 1997-ben még elveszettnek hitték az utóbbi idő-ben felbukkant tárgyakat.) Vasberényi halála utánröppentek fel a hírek a Petőfi-életmű eredeti darab-jairól, Petőfi rövid idejű családi boldogságának

emlékeiről. „Miért nemzeti ereklye ez az ajándék,amely szorosan kötődik 1848 sorsfordító napjához?”

Szendrey Júlia a kiváló pesti lánynevelő intézet-ben, Täntzer Lillánál nemcsak széles műveltségre,nyelvtudásra tett szert, hanem elsajátította a korban aa nők számára az egyik legkreatívabb művészetimegnyilvánulás lehetőségét nyújtó kézimunka, s avarrás legpraktikusabb műveleteit is. Számos fenn-maradt példa bizonyítja, hogy könnyen, gyorsanoldott meg kézimunka feladatokat, s szeretettel aján-dékozta személyes emlékként is az általa tervezett,kivarrt apró textíliákat. Tudunk az írók feleségei– így például Júlia – által tervezett nemzetőrségizászlóról, kézzel foghatóan: házi-sapkákról, kokár-dákról, dohányzacskóról, tolltartó-dobozról, kulcstar-tóról, fogvájó-tartóról, memento mori képről, ame-lyek a most meglelt pénztárcához hasonlóan gyöngy-hímzéssel vagy gobelin technikával készültek.

A költői-politikusi karrier lépcsőfokain felfeléhaladó Petőfihez, férjéhez fűződő szoros, nem lebe-csülendő befolyással is rendelkező kapcsolatának,a magán és a közélet összefonódásának, talán érzel-mi viszonylatuk fokmérőjének is tekinthető a mostelőkerült pénztárca, amelynek hasznos tárgy-mivoltához tartozó az a két pénzdarab is, melyekettöbb évtizedes hányódás során az összesimuló rán-cok megőriztek. A több funkciós tárca nemcsak abankók őrzésére szolgált, hiszen szélén egy kispántba foglalva vékony ceruza is található, amely-lyel írt, írhatott Petőfi. Készítésének ideje aNemzeti dal megírása, március 13-a utánra esik,amikor a kissé zaklatott estéken a költő alkotott,Júlia pedig nemzetiszínű főkötőt varrt magának, saz éjszakákat ébren töltötték egymást inspirálvaújabb és újabb gondolatok születésére: „… imádottkis feleségem mindig buzdítólag áll gondolataimmellett, mint a hadsereg előtt a magasra tartottzászló” – örökítette meg Petőfi az intim együttlétekpillanatait.

A kecskebőrből készült háromrészes tárca – mintpl. a házisapka is – a polgári lét egyik szimbólumá-nak tekinthető, amely egyszerre mutatja Petőfi élet-módjának, illetve szokásainak változásait (a vándor -élet után családi otthon tervezését) és a tehetségesfeleség ajándékozó kedvét. A polgári értékrendbenfontos szerepet betöltő pénztárca a „tartalma” miattféltett tárgynak számított, melyet tulajdonosa több-nyire a szíve fölött viselt, s így ez esetben „általa”érintkezett az ajándékozó az ajándékozottal.

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

Júlia számára önkifejezése, a nő-férfi kapcsolat-ban betöltött szerepe miatt is fontossággal bírt adíszítőelemek megfelelő megválasztása, a kishelyen takarékosan, de annál határozottabban törté-nő vélemény-érzelemnyilvánítás. A biedermeierérzésvilág és képi kifejezésmód tükröződik a kéthímzett oldalon. A tárca bal felén az érzelmi benső-ségességre utaló szerelem-jelkép, a szárnyas Ámor(Puttó) a termékenységet, a női princípiumot, de azelmúlást is jelképező virágcsokorral tekint mintegyáldóan a Pest, 1848. Petőfi Sándornak feliratra,mondhatnánk Júlia személyes ajánlására. A tárcamásik oldalán a nemzeti trikolór színeit mutatópiros-fehér-zöld zászló leng a halhatatlanságotjelentő babérág körül, mellette piros-fehér-zöldszínű betűkkel szerepel a dedikáció tartalma, azajándékozás okát feltáró három szó: a TalpraMagyar versért. A hímzett bőrpénztárca szimboliká-ja ugyanazt a biedermeier, néha idillikus élményvi-lágot jelenítette meg, amely ez időben Petőfi Júlia-verseiből is kiérződött. Az Elértem, amit emberérhet el, az Egykor és most, valamit az Amióta énmegházasodtam című költeményekben pl. a rózsa-színruhás Örömet szimbolizáló tündér virágokközött tűnik fel, miközben az érzelmi túlcsordulást a

Gond, a Fájdalom, az elmúlás, a nemzet sorsáértvaló aggódás ellenpontozza.

Lehet-e szebben, érthetőbben kifejezni egy sze-mélyre szabott ajándékban az ajándékozó lelkivilá-gát, férje iránti megbecsülését, szerelmét? Júlia amárciusi napokban már ezrek által szavalt vers, aNemzeti dal jelentőségét méltatta, örökítette megúgy, hogy a férje által nap mint nap kézbe vettemléktárggyal a mű születésének bűvkörébe sajátmúzsa-szerepét is bevonta.

E szerelem-ajándékkal Szendrey Júlia nemcsakintellektuálisan emelkedett férje közelébe, de kreatívalkotóemberként azt az életpályát is megelőlegezte,amelynek a tragikus történelmi események követ-keztében csupán visszfénye jöhetett létre az1850–60-as években: versei, fordításának kiadásarévén írónőként szerepelhetett.

Joggal mondhatjuk, hogy a költőről elnevezettPetőfi Irodalmi Múzeum gazdag gyűjteménye anemzeti identitásunk egyik alkotóelemének számítóNemzeti dal recepciójának – közvetlen családi meg-ítélésének – egyedülálló darabjával gazdagodott: ma1848 nemzeti sorsfordulójához szorosan köthetőnemzeti ereklye, amely valaha egy figyelmes aján-dék volt a „feleségek feleségétől”.


Petőfi Sándor pénztárcája, Petőfi Irodalmi Múzeum

Nyitott mûhely


– Mielőtt rátérnénk SzűcsGábor kötetére, az elmúlt több mintmásfél évszázad terjedelmes kuta-tástörténetéből említsük meg azo-kat a szakembereket, akik helyszínivizsgálatokat végeztek a segesváricsatatéren, megpróbálkoztak atömegsírok és a magányos sírokhelyének meghatározásával, ésakiknek eredményei továbbgondo-lásra ma is érdemesek.

– Elsőként a kitűnő antropoló-gusprofesszorról, Török Aurélról(1842–1912) beszéljünk. Ő 1885-ben emlékbizottságot alapított,amelynek Jókai Mór is tagja volt.Az adatgyűjtés érdekében országosfelhívást tett közzé, majd egy hétigjárta a helyszínt és meghatározott(tömeg)sírhelyeket. Ásatásokatakart végezni, és az volt a célja,hogy olasz példára a összes feltár-ható maradványt díszes osszárium-ban, mintegy panteonban össze-gyűjtve, az egykori csatatérenméltó emlékhelyet hozzon létre.

– Hogyan fogadta Török Aurélelképzelését a magyar közvéle-mény?

– Először támogatta, de hamaro-san ellene fordult. Pl. VadnaiKároly (maga is volt 48-as hon-véd), a Fővárosi Lapok alapítója ésfőszerkesztője kikelt az elesetteknyugalmának megzavarása miatt.A tudós ellen gúnyvers is született.Bármilyen hihetetlen, Mikszáth

Hol halt meg Petőfi?Nézetek lehetséges sírhelyéről és egy plágium háttere

Kovács László régész elsősorban ahonfoglalás és a kora Árpád-korkutatója. 1968-ban László Gyulaszakmai irányításával szerzettegyetemi doktori címet, disszertá-cióját a történettudományok dok-tora címért 1995-ben védte meg.1991–2007-ig, nyugdíjba vonulá-sáig az MTA Régé szeti Intézeténekigazgatóhelyettese volt. SzámosX–XII. századi magyar köznépitemetőben végzett ásatást, publiká-cióinak szá ma meghaladja a két-százat. Legutóbbi kötete a múlthónapban jelent meg A magyarkalandozások zsákmányáról cím-mel, amelyben a X. századi sír- éskincsleletekben felbukkant idegen– arab, bizánci, nyugat-európai(angol, cseh, francia, itáliai ésnémet) – pénzeket vizsgálja, s aleletekből levont következtetéseketveti össze az írásos forrásokkal.Az Igazságügyi Szakértői és Ku -tató Intézetek exhumálási bi zott -ságának tagjaként 1992 októbereóta vesz részt személyazonosítóásatásokon. Mintegy 250 sírbon-tás munkatársa volt, így azÚjköztemető 299. és 301. parcel-lájában, a márianosztrai és aváci rabtemetőben, a nyergesúj-falui és a recski temetőben,továbbá a kőszegi tömegsíroknál.Fog lal kozott a szibériai Krasz -nojarszk hadifogolytáborában1917 júniusában el hunyt költő,Gyóni Géza exhumálására vonat-kozó tervekkel, a sír meglétének ésazonosíthatóságának kérdésével,ennek kapcsán megírta GyóniGéza hadifogolytársának, DúsFerenc (1888–1945) antropoló-gus-tanárnak az életrajzát. Vizs -gálta Petőfi szibériai hadifogságá-

nak és eloroszosodásának a múltszázad nyolcvanas éveiben újrafelélesztett és erőszakos sajtóhad-járattal népszerűsített legendáját,számos cikket írt róla, ő szerkesz-tette a Nem Petőfi! című tanul-mánykötetet (1992). És bár ritkánvan értelme annak, hogy „nem-tudományos állításokról, dilettánsképzelgésekről könyvet legyenérdemes írni”, a szibériai Petőfi-ügyet ilyennek ítélte: nekiálltösszegyűjteni, ellenőrizni, értékel-ni és összevetni a vele kapcsolat-ban hivatkozott forrásokat, hír-adásokat, magyar és külföldiszakértői véleményeket, járt abarguzini ásatás helyszínén. Tu -dományos cáfolatként hatodfélszázoldalas monográfiájában Csalókalidérc fény nyomában. A szibériaiPetőfi-kutatás csődje címmel 2003-ban tette közzé több mint egy évti-zedes munkájának eredményeit, éskonzultánsa volt A szibériai halottcímű, Lakatos Iván rendezésében2005-ben elkészült tudományosismeretterjesztő filmnek, bízvaabban, hogy így a nagyközönségszámára is nyilvánvalóan és végle-gesen pontot lehet tenni a szibériailegenda ügyére. Természetes tehát,hogy érdeklődéssel vette kézbeSzűcs Gábornak a Corvina Kiadó -nál múlt év végén megjelent Petőfihalála. Fehéregyháza, 1849. július31. című kötetét. A 75 oldalaskönyvecske szerzője ugyanis aztállítja, sikerült meghatároznia aköltő elestének valószínű helyszí-nét. Szűcs Gábor munkája nagysajtóvisszhangot kapott. A kérdés-ben megszólalt Kovács László is,az ő véleményének visszahangjaazonban sokkal kisebb volt.

Nyitott mûhely


Kálmán sem volt kíméletes a nevesantropológushoz. Scarron álnévenjegyzett, 1885-ben megjelent írásá-ban egy „créme színű koponya”úgy nyilatkozik, hogy „a Török úrterve nagyon szerencsétlen s azon-felül szörnyen impraktikus. Mertvegyük föl, hogy semmit sem hoz-nak haza: az akkor fiasko. Vegyükföl, hogy nem Petőfit hozzák hazaPetőfinek: ez akkor botrány. Svégre vegyük föl, hogy magátPetőfit hozzák haza, – de akad-eolyan magyar ember, aki ezt elhiszinekik? (…) Azért hát legjobb

lenne, (…) ha mindjárt két kopo-nyát hozna haza Török úr; egyet aPetőfi gyermekkorából, egyetpedig a férfikorából. (…) Petőfinekbizonytalan lévén nemcsak a halá-lozási helye, de a születési is, akéső utókor még el sem találjahinni a létezését, kivált ha ehhezmég hozzájárulnak majd a hamiscsontok is.” Régészként megjegy-zem, csak a millenniumi ünnepsé-gek kapcsán ismerte fel és fogadtael a közvélemény azt, hogy a hon-foglaló ősök maradványainak fel-kutatása sem kegyeletsértés.

– Török Aurél tehát már akkorhozzá akart fogni a sírfeltáráshoz,amikor még csak egy nemzedéknyiidő telt el a szabadságharc leveréseóta, vagyis akkor, amikor még szem-tanúkkal is beszélhetett, s a helyszínviszonylag érintetlen volt. Ismerjük-e kutatásának eredményeit?

– Török valóban felmérte ahelyszínt, bizonyára készítettjegyzeteket is, de azok elpusztul-tak vagy lappanganak valahol.Egy cikkben azonban vázlatosanösszefoglalta megfigyeléseinekeredményeit, és ez az írása ma isalapvető és megkerülhetetlen.

– Ki volt a következő kutató,aki járt és vizsgálatokat végzett azegykori csatatéren?

– Hosszú szünet után DienesAndrás (1904–1962) irodalomtör-ténész és katonai szakíró követke-zett. Ő a költő utolsó napjánakeseményeit a számbajöhető forrá-sok, visszaemlékezések, vélemé-nyek ütköztetésével óráról óráranyomon követte, és a feltárt adato-kat láncolatba fogta. Az 1940-esévekben elkezdett kutatásait a bör-tönből 1955-ben szabadulva foly-tatta, majd 1956 nyarán helyszínikutatások segítségével a halálvalószínű helyét is meghatározta.

– Milyen korabeli forrásokratámaszkodott Dienes András?

– Elsősorban két személybeszámolójára: Lengyel József(1821–1895) székelykeresztúri fel-cserére, valamint báró August vonder Heydte (1809–1880) őrnagyé-ra, aki az Erdélybe benyomultorosz haderő parancsnoka, Lüderstábornok mellé beosztott egyik cs.kir. összekötő tiszt volt. Lengyelönkéntes „csatanézőként” szekere-zett a hadszíntérre, ahol elkérteGöllner főhadnagy, élelmezőtisztlovát, s azon lovagolt be a fehér-egyházi fogadóhoz, amelynek

udvarára három és négy óra közöttPetőfi is megérkezett az ellenkezőirányból, a sárpataki híd felől.Később együtt mentek vissza a híd-hoz, majd azon átkelve s mintegyötven méterrel túl megállva láttákmeg a tőlük kb. háromszáz méterredélre a Rogyina-mezőn át lovonmenekülő Bemet és táborkarát,illetve északra, a Livádia határrészkukoricásában előretörő oroszlovasokat. Eluralkodott a pánik,mindenki menekült. Lengyel afaluban hagyott lovon vágtatott el acsatatérről. Petőfi csak az utolsókközött indult meg. A szerencsemegkísértette: találkozott jó isme-rősével, Gyalókay Lajos táborkariszázadossal, akinek ekhós kocsijánaznap reggel a csatatérre érkezett.Gyalókay sürgette a költőt, tartsonvele a kocsihoz, Petőfi azonbannem hitte el, hogy a zűrzavarban akocsi a helyén maradt, ezért inkábbfutásnak eredt. (Gyalókay megme-nekült, mert kocsija valóban vára-kozott rá.) A Bem kíséretében aszántóföldön keresztül lovonmenekülő Pap Lajos alezredes,táborkari főnök, illetve a Héj jas -falva felé vezető országúton lovag-ló és a búni út északróli becsatlako-zása előtti kaptatóról visszanézőLengyel egyaránt megpillantanivélte még az ugyanezen az ország -úton Fehéregyházából, a falu keletiszélén futva kibukkanó költőt.Dienes szerint ők látták utoljáraélve Petőfit. Heydte őrnagy nemvett részt az ütközetben, de mégaznap este kísérettel szemlét tartotta csatatéren, másnap pedig a hadi-foglyokat is ellenőrizte. Először1849 őszén, majd még kétszerbeszámolt egy polgári ruhás holt-testről, amelyet aztán Petőfivel véltazonosítani, s amely a héjjasfalviországút mellett egy „szökőkúttal”szemben feküdt: a „leszúrt felkelő-

Török Aurél (Portréját a Ponori Thewrewk család

bocsátotta rendelkezésünkre)

Nyitott mûhely


tiszt mellett, aki már nadrágra voltvetkőztetve, több vérrel szennyesiratot láttam heverni, amelyeketkirablása közben valószínűleg akozákok találtak, és mint számukra

értéktelent, ismét eldobtak. (…)néhány lépésnyire a holttesttőlhevert aztán még úgy száz darabmagyar kitüntetés, rajtuk zsinegvolt áthúzva (…) A talált dolgokbólazt kellett következtetnem, hogy ahalott tiszt állása szerint Bem kör-nyezetéhez tartozott, s ez arra kész-tetett, hogy közelebbről is meg-szemléljem a holttestet, vajon nemfedezek-e föl benne valamely egy-kori ismerőst; de teljesen idegenvolt nekem, sovány volt, kicsi, szá-raz arcú, nagyon határozott arckife-jezéssel és nagy fekete körszakállal.Nadrágja fekete pantalló volt.Ezeknek az adatoknak a megjelölé-sével később több felkelőtisztnél isérdeklődtem e személyiség után,mire legtöbbje úgy vélte, hogy azPetőfi kellett legyen.” Az osztrákőrnagy arról is említést tett, hogy azütközetet követő napon ennek ahelynek a közelében egy frissen fel-hantolt sírt látott. Még 1849 őszénSzendrey Júlia személyesen érdek-lődött nála. Az ő beszámolója alap-ján tett esküt férje haláláról, ezért

köthetett második házasságot 1850-ben. Dienes András azonosította aHeydte által említett szökőkutat is,az úgynevezett Ispán kúttal, amely-nek közelében 1969-ben felállítot-ták a Petőfi-emlékművet.

– Felmerült-e kétely DienesAndrás következtetéseivel kapcso-latban?

– Kevés. 1958-as könyvénekrecenzensei – Agárdi Ferenc műve-lődés- és hadtörténész, valamintBarta János irodalomtörténészinkább elismeréssel írtak arról,hogy Dienes András a lehető legna-gyobb gondossággal járt el. Nemvéletlenül fogadta el tehát megálla-pításait a szaktudomány. A legutób-bi időkben azonban találkoztamolyan megfogalmazással, amelykimondva-kimondatlanul egy bizo-nyos Papp Kálmán kutatásaira utal-hatott. Hermann Róbert ugyanisDienes álláspontjával szembenkifejtette, hogy a Heydte jelenté -sében említett „szökőkút” nemlehet azonos az Ispánkúttal, és eztúgy hiszem, Papp Kálmán feltevé-se alapján állította. Hermann Ró -bert a halott tisztnél talált iratokkalkapcsolatban is aggályait fejezte ki.

– Említi Papp Kálmán nevét. Önhogyan került vele kapcsolatba?

– Személyesen nem ismertem,de mivel évtizedek óta gyűjtökminden adalékot a kérdéssel kap-csolatban, egy kézirata a birtokom-ba került, valószínűleg az 1992-benelhunyt Kiss József irodalomtörté-nész ajándékaként. Amikor pedig aHadtörténelmi Közlemények szer-kesztősége a múlt év elején felkértarra, hogy a költő sírhelyével kap-csolatos nézeteket ismertessem ésfoglaljam össze, a munkámhozszükségessé vált ez a kézirat.Szerzőjéről azonban nevén kívülnem tudtam semmit, még azt se,megjelent-e írása nyomtatásban.

Elkezdtem nyomozni utána, és azinterneten véletlenül rábukkantamarra a bibliográfiai hivatkozásra,amely szerint ezt a tanulmányt achicagói Szivárvány című folyó-irat közölte 1988–1989-ben há -rom folytatásban. A folyóirat szer-kesztője, Mózsi Ferenc költő, aki-től a szerzőre vonatkozóan infor-mációkat szerezhettem volna, márnem volt az élők sorában. A vélet-len azonban ismét a kezemre ját-szott. Sorra felhívtam telefonon abudapesti Papp Kálmánokat, ígyeljutottam Papp azonos nevű fiá-hoz, akitől megkaptam édesapjarövid életrajzát.

– Mit tudott meg róla?– Erdélyi szász apa és székely

anya gyermekeként 1923-ban szü-letett. Műszerész volt, akit szív -

infarktusa után leszázalékoltak, sekkor kezdett Petőfi-kutatássalfoglalkozni. Járt az ütközet szín-helyén, véleményét szakértőkkelegyeztetve alakította ki. Maga írja,hogy huszonegynéhány szakterü-let specialistáit kereste fel, többekközött konzultált csillagásszal,fizikussal, geológussal, hidrogeo-

Dienes András

Papp Kálmán

Nyitott mûhely


lógussal, meteorológussal, népraj-zossal, patológussal, régésszel,pszichológussal, sport- és szemor-vossal, elektronikai, faipari és kor-róziós szakértőkkel s természete-sen történészekkel. Hosszú évekalatt imponáló munkát végzett.Egy újabb szívinfarktusban 1990-ben elhunyt, s ekkor családja akutatási eredményeit tartalmazókéziratot és az általa összegyűjtöttteljes anyagot a Petőfi IrodalmiMúzeumnak ajándékozta, aholegyébként tanulmányának megje-lent változatát is megtaláltam.

– Van-e különbség a kézirat ésa folyóiratban megjelent tanul-mány szövege között?

– Igen, van, ugyanis az általameghatározni vélt sír pontos helyéta megjelent tanulmányban nemadta meg. A család úgy tudta, hogyPetőfi nyughelyének koordinátáitbár valóban meghatározta, de titok-ként a sírba magával vitte. Tit -kolózásának tiszteletre méltó okát afolyóiratban maga árulta el: a tér-kép-koordinátákat „csak akkorvagyok hajlandó közzétenni, ha azerdélyi magyarság módszeres ül -dözése és a magyar emlékek pusztí-tása román részről tartósan és meg-bízhatóan megszűnik. Lelkiis -meretem szerint nem tehetem kiPetőfi Sándor esetleg még meglévőföldi maradványait tudatos pusztí-tásnak.” A kéziratban azonban min -den adatot pontosan megtaláltam.

Papp kutatási eredményeinekismertetését bedolgoztam a Had -történelmi Közlemények számáraírott tanulmányomba, de mivel aztúlságosan terjedelmes lett, ezért amúlt év augusztusában egy szom-bathelyi tudományos folyóiratnak, a

Folia Anthropo lo gicá nak adtam le.Írásomat egyébként Szűcs Gáborkönyvének elolvasása után kiegé-szítettem, és egy rövidebb összefog-lalást mégis megírtam a Hadtör -ténelmi Közlemények számára is.1

– Papp Kálmán kutatási ered-ményeinek ismeretében miértlepődött meg Szűcs Gábor követ-keztetéseiről olvasva?

– Azért, mert Szűcs Gáborsajátjaként feltüntetett kutatásieredményei kivétel nélkül mindPapp Kálmánéi. A fiatal szerző aző megállapításait gyakran szórólszóra vette át a kéziratból, eseten-ként hosszabb fejezeteit értelemszerint rövidítette anélkül, hogyhivatkozott volna forrására. A kétszöveget ilyen vonatkozásbanösszevetettem, ezt bárki megteheti.

– Papp Kálmán neve elő semfordul Szűcs Gábor könyvében?

– De igen, méghozzá háromhelyen. Az egyébként tisztessége-sen lábjegyzetelt kötetben a százötlábjegyzet közül sok hivatkozikDienes munkáira, de Pappéra egysem. Először a nyári délután fény-viszonyainak vizsgálatával kapcso-latban a 39. oldalon kerül elő PappKálmán neve, majd a 61. oldalon aszerző némiképp talányosan mondköszönetet neki azért, hogy könyv-tervét (sic! K. L.) elolvashatta:„Mindent köszönök Papp Kál -mánnak (†), akivel ugyan soha nemtalálkozhattam, mégis, úgy érez-tem, valahonnan figyel engem,vizsgáló szemmel nézi, amintAz ottfelejtett ember című egykorikönyvtervét olvasom, azt a megfe-szített kutatómunkával létrehozottdolgozatot, amely soha nem kerül-hetett a nyájas és értő Olvasó elé,

mert rossz időben, rossz helyenkeletkezett. (…) Papp Kálmán tulaj-donképpen sikerrel is járt, még ha asiker általános értelemben vett jelen-tését sohasem tapasztalhatta [is]meg.” A köszönetnyilvánítást köve-tően megtaláljuk itt Papp Kálmánfényképét is, de ennek a fotónak alelőhelye az egyébként szakmailagpontos képjegyzékben, egyet len -ként, nincs feltüntetve. A forrás -jegyzékben (71. old.) a következő-képpen szerepel az el hunyt kutatómunkája: Papp Kálmán: Az ottfelej-tett ember (Tanulmány). Budapest,1986. E bibliográfiai adat alapján azérdeklődő olvasó számára remény-telen vállalkozás Papp dolgozatá-nak azonosítása, mert nincs feltün-tetve, hogy ez egy kézirat, amelyeta Petőfi Irodalmi Múzeum őriz.Szűcs közli az általa használt folyó-iratok listáját is. Az említettSzivárvány, valamint a Pappnakegy másik, az emlegett „szökőkút”meghatározásáról írt tanulmányátközlő Ethnographia ebben nem sze-repel. Azt hiszem, Szűcs PappKálmánnak csak a kéziratos anyagátismerte, ezekről a folyóiratközle-ményeiről nem is tudott.

– Mondhatjuk-e azt tehát, hogySzűcs Gábor az elhunyt PappKálmán eredményeit tette közzé asaját neve alatt?

– Sajnos ez történt.– Neves írók munkáiban gyakran

találhatók hosszabb-rövidebb ven-dégszövegek, akár egész novellák isidézőjel nélkül. Némi cinizmussalgondolhatunk arra, hogy a fiatalkutatóra hatott a posztmodern szép-irodalom bevett és elfogadott gya-korlata, az „intertextualitás”, amely– ez egyértelműen érzékelhető –kikezdte az írásbeliség erkölcsiségét.

– Igen, ez lehetséges, de tudo-mányos munkáról lévén szó,hivatkozás nélkül nem idézhető

1 Kovács László említett írása a Had történelmi Közlemények legújabb, 124 (2011) számábanPetőfi Sándor fehéregyházi sírhelyének legújabb meghatározásáról címmel jelent meg(1118–1128. o.), a szombathelyi Folia Anthropologica idei, 11 (2012) száma pedig közli ahosszabb tanulmányt A szibériai ál-Petőfiről és a fehéregyházi hitelesről címmel.

Nyitott mûhely


sem kiragadott szövegrész, semmás szerző szövegének rövidítettösszefoglalása. Ha Szűcs Gáboraz elhunyt Papp Kálmán szinteismeretlennek tekinthető és újszempontokat felvető kéziratbanmaradt tanulmányának ismerteté-sére vállalkozott volna, szakmai-lag vitathatalanul értékes felada-tot végez el, és emberi tisztessé-géhez sem fér kétség.

– Szűcs Gábor könyvével, illet-ve nézeteivel tehát nincs mittovább foglalkozni. Nézzük meg,mennyire megalapozottak PappKálmán feltételezései?

– Úgy vélem, érdemes megvizs-gálni és számításba venni őket.Józan megfontoláson alapul, hogy agyalog menekülő költő esetleg nemjuthatott el az Ispánkútig. A héj -jasfalvi úton futó civil, akit Lengyelés Pap Lajos is Petőfinek vélt, talánmás menekülő lehetett. Hadtör -ténészeknek, történészeknek kelle-ne ellenőrizniük a Papp Kálmánáltal elfogadhatónak tartott KurkaMihály-féle (helytelenül SzkurkaJános-féle) vallomást, amely szerinta huszár segítette a Fehéregy házárólkésve kijutó költőt, aki a búni hídfelől érkező orosz lovasok elől csakdéli irányban menekülhetett, Pappszerint a Bukur patak keleti partjamentén vezető mezei úton a„Szöllöhegy” felé. „… sebesenjövök az úton, utolérem Petőfit azajjutánst, aki egyedül, gyalog, haja-donfővel sebesen haladott az úton(…). Ahogy utolértem slisszoltammelléje és hátulról a tarkójánálbenyúlva megragadtam a ruháját.Petőfi pedig balkézzel ezt a ken-gyelszíjat fogta meg. Uram, halad-junk, mert űznek, jönnek utánunk!Sebess vágtatva vagy két puskalö-vést haladtunk. Egy ölnél is nagyob-bakat lépett, mert bírta még a ló, denégy lovas-muszka hátulról mind

közelebb-közelebb jött utánunk(…). Petőfi visszatekintve kiáltja:állj meg! S abban a percben eleresz-ti a kengyelszíjamat. Bo csáss! –kiáltja mérgesen – engem az Istensem ment meg… Ezzel kirántjamagát kezemből, s bal felé az útmellett a hegynek ment a kukoricá-ba. De alig tehetett 25 vagy 30lépést felfelé a kukoricába, az elölérkezett két muszka lovas utánaugratott, s láttam, amíg a réznyelűkarddal az egyik kettőt vágott a fejé-re” – számolt be az őt megtámadómásik két orosz lovast lerázó Kurkaa történtekről. Eszerint a költőt tehátPapp számításai alapján a Kor -csomba és Bukur patak összefolyá-sától délre mintegy kétszáz méterre,a Szőlőhegy nyugati lankáján öltékmeg az oroszok. Kurka beszámoló-ját Dienes hiteltelenként elutasította,nem véletlenül, a vallomásváltoza-tok nem alap nélkül keltettek bennekételyeket. De magam úgy vélem,például Heydte tanúságát is újravégig kellene gondolni, mert van-nak ellentmondások különböző idő-ben tett beszámolói között.

– Mi következik Török Aurél,Dienes András és Papp Kálmánálláspontjának ütköztetéséből? Többa számításba jöhető helyszín a költőelestére vonatkozóan, így több a fel-tételezhető sírhely is, vagy kizárjákegymást a három kutató nézetei?

– Teljes bizonyossággal egyikhelyszín sem zárható ki. A mellé -kelt térképre római számokkal beje-löltem a tömegsírokat, valamint alehetséges magányos sírhelyeket,amelyek a következők:

I. A fehéregyházi román temető.Amikor a Haller-birtokon fasortültettek, a munkások emberimaradványokra találtak. Ezeket egyládában Haller József, mint TörökAurélnak elmondta, itt ásatta el.Dienes András ezt nem említi.

II. Az úgynevezett nagy hármastömegsír, mintegy négyszáz hon-véd nyughelye, rajta az 1880-asévek végén felállított emlékművel.

III. A Cionta (Csonta) Juon kert-jében ásott, kb. húsz halottat rejtőtömegsír. A térképen nem jelöltem,de Papp Kálmán átvizsgálandónaktartotta a Csonta-kert nyugati végénkívül húzódó területet is az 1849őszén titokban a helyszínen jártKővári László történész emlékezé-sére hivatkozva, bár a Kővári-féleszövegből ez nem következik.

IV. Az „énekes őrnagynak”Török Aurél által látott sírja, amely-nek helyét Török feljegyzései alap-ján a terepen még nem sikerült azo-nosítani, de felvetem, hogy esetlega IXb-vel lehetett azonos.

V. A héjjasfalvi országúttólészakra, Héjjasfalva elején ásott„kis tömegsír”.

VI. Török szerint Héjjasfalván„Somogyi úr kertjében” is eltemet-tek egy előkelő honvédet, de sírjátmár 1885-ben sem tudta a szemtanúmegmutatni.

VII. Ugyancsak Török Auréljegyezte fel, hogy az Ördög-patakafölötti erdőben is gyakran akadtakemberi maradványokra.

VIII. Azt is Töröktől tudjuk,hogy 1867–1873 között, amikora segesvár–brassói vasutat építet-ték, ugyancsak kerültek előmaradványok. (A vasút vonalánmég hozzávetőlegesen sem azo-nosítható sírhelyek.)

IXa–IXb. Ha számolunk azzal,hogy Heydte a szökőkútnál Petőfiholttestét láthatta, és ugyanitt más-nap az ő friss sírhantját, akkor a sír-hely lehet a Dienes-féle ispánkútiszökőkút helyén kívül a Papp-féle(a búni úttal szemközti) szökőkútkörnyékén is.

X. Papp Kálmánnak a KurkaMihály-féle emlékezésre alapozott

Nyitott mûhely


feltevése szerint a Korcsomba ésBukur patak összefolyásától délremintegy kétszáz méterre, a Szőlő -hegy nyugati lankájába tetszőlegeshelyen ásott magányos sír.

XI. A Lengyel József által1860-ban említett tömegsír,amelyben szerinte Petőfi nyug-szik 134 elesett társával. Papp atérképen megadott helyre jelöltebe, ami valószínűleg nem elfo-gadható. Segesváron, a városikórházban sebeibe tizenkilenchonvéd halt bele, őket a várostemetőjében hantolták el. A térké-pen nem jelöltem, mert Petőfi biz-tosan nem volt köztük.

Végül tehát a III., IXa–b. és X.helyen lehetne kutatni…

– A győztesek, vagyis az oroszokoldaláról tudunk egy elesettnek azexhumálásáról, amelyre már1849/50 telén sor került. Szkar -jatyin vezérőrnagy, Lüders vezér-kari főnöke egy visszapattanóágyúgolyótól rögtön az ütközetelején súlyosan megsérült, s dél-után meg is halt. Másnap temettékel Se ges váron, földi maradványaitazonban fívérei a télen hazaszállí-tották Oroszország ba, szüleik bir-tokára, az orlovi kormányzóságba.

– Így van, a ma is álló, 1853-banemelt Szkarjatyin-emlékmű alattnem nyugszik senki. Az is kérdésazonban, hová temették az elesettoroszokat. Magyar részről kb.440–500 volt az elesettek száma,az oroszok vesztesége pedig eleset-tekben a hivatalos adatok szerint41 fő. Az oroszok kb. 500 foglyotejtettek, akiket Nagyszebenbe szál-lítottak. Bem azonban augusztus5-én bevette Szebent, s a magyarfoglyokat kiszabadította.

– 2001–2004 között körvonala-zódott egy magyar–román közössegesvári katonai kutatásokra,feltárásra vonatkozó terv. Ennekmi lett a sorsa?

– Felvetődött, hogy az egykoricsatateret érintő autópálya tervezettépítése előtt érdemes volna modernkutatási eszközök és módszerekalkalmazásával (földradarral) azaddig bolygatatlan területnek leg-alább az építkezés által érintettrészét megvizsgálni. Meg kelljegyezni, hogy mára a helyszínnekcsak kisebb része maradt bolyga-tatlan. A Hadtörténeti Múzeumakkori igazgatóhelyettese, KedvesGyula alezredes és Krámer Ivánalezredes, a Honvédelmi Minisz -

térium osztályvezetője képviseltéka tervet, amelyhez sikerült megsze-rezni a román fél engedélyét is.2004-ben azonban a HonvédelmiMinisztérium nem vállalta megva-lósításának finanszírozását.

– Mi a véleménye, milyen ered-ménye lehet egy ilyen vizsgálatnak?

– Bár ezeknek a magyar–románkatonai kutatásoknak magam isegyik munkatársa lettem volna, azeredményességet illetően inkábbszkeptikus vagyok, legalábbisPetőfi sírjának megtalálhatóságátilletően. Hasonlóan Török Aurél -hoz, aki 1885-ben úgy vélte már,hogy a megtalálhatóságnak „meg-van a lehetősége, habár magának amegtalálásnak valószínűsége igencsekély”. (Megjegyezném azt is,hogy a ütközetben elesett csíkszent-simoni Endes Árpád századostédesanyja Lüders engedélyével rög-tön az ütközetet követő napokbankerestette a csatatéren, ahogy errőlOtrobán Nándor későbbi orvos, 82.zászlóaljbeli társa beszámolt, denem járt eredménnyel.) Termé -szetesen az új, korszerű technikanagyobb lehetőségeket biztosít, bár-miféle feltárást azonban széleskörűszakértői egyeztetésnek kell meg -előznie. A tömegsírok helye, pl. aCsonta-kerti tömegsíré valószínűlegazonosítható lenne, de a költő eset-leg magányos sírban nyugvó földimaradványainak megtalálására,mint mondtam, nem látok esélyt.Hiszen még azzal is számolnunkkell, hogy a megfutó honvédektolongó tömegében menekülő költőhalálára a nagy zűrzavarban senkinem figyelt föl, s a szemtanúi vallo-másokként kezelt emlékezések másszemélyekhez köthetők.

Rosonczy Ildikó

Áprilisi számunk az interjúban felvetett kér-désekhez hozzászólásokat közöl.

A segesvári (fehéregyházi) ütközetben elesett honvédek tömegsírjai és néhány feltételezettmagányos sír (nem feltárásra alkalmas módon azonosított sírhelyek). Kovács László vázlata


KOVÁCS ISTVÁN

A szabadságharc

legnagyobb regénye

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharctörténelmével monográfiák, forráskiadványok, tanul-mánykötetek, tanulmányok, visszaemlékezések,helytörténeti munkák ezrei (vagy talán tízezrei?)foglalkoznak, de született-e róla igazán nagy irodalmimű? A kérdés akkor fogalmazódott meg bennem,amikor úgy éreztem, hogy alaposan megmerítkeztema korszakra vonatkozó levéltári forrásokban, sszáznál is több embert megismertem azok közül, akika jelzett korszak eseményeit kutatják. Szenvedélyesodaadásuk, lelkesedéssel vegyes ténytiszteletük,ügyszeretetük ragadott meg s vont e voltaképpentöbb ezer fős társaság tagjai közé.

A magamban feltett kérdés visszhangjaként perszemáris sorolhatjuk Jókai Mórnak a korszakotmegjelenítő könyveit A kőszívű ember fiaitól A milengyelünkön át a Csataképekig. Magam is gyakranidézem Rákosi Viktor életemet meghatározó„regényes történetét”, a kilencévesen olvasott Hősfiúkat, Vitányi Jánosnak már kamaszkorombanlelkesítő Híven a halálig című regényét vagy GyőryDezső Viharvirágját. Melléjük tehetném a „48-asszépirodalom” legutóbbi darabját, Somogyvári Gyulaévtizedeken át kéziratban lappangó Tűzoszlopát. Eregény több figyelmet érdemelhetett volna, de aszelektív irodalmi celebgyártásra szakosodott utóbbikét évtized több alkotásáról elmondható ugyanez.

Minél hosszabban soroljuk az 1848-ról szólóelbeszélések, regények, drámák, versek címeit, annálsarkosabban fogalmazható meg hiányérzetünk:történelmünk egyik legnagyszerűbb vállalkozásáról,amely ma is képes egyenként, személy szerintmegszólítani, magával ragadni bennünket, nemszületett igazán nagy mű.

A szabadságharcot megidéző szépirodalmi alkotá-sok közül egyetlenegyben éreztem, hogy több a nagymű esélyénél: Sárközi Györgynek a Mint oldott kévecímű könyvéről van szó. Főhőse, MednyánszkyCézár a szabadságharc egyik legismertebb ikono -gráfiai figurája. Ő a központi alakja Than MórKápolnai csata című vízfestményének. Kezébenfeltartott kereszttel, fehér karingben, vállán átvetett

piros stólával bátorítja a rohamban megtorpant olaszkatonákat, akikre a kép balsarkában hevesen tüzel-nek a rámába behajoló császáriak, s odébb a hídon isszuronyt szegezve törtet előre egy elszánt osztrákgyalogosszázad. Sárközi György a „festményenbelüli” riporterként számol be arról, ami Cézárraltörténik: „Ami őt illeti, szégyelli, hogy egy-kétórával előbb oly leküzdhetetlen rémülettel vágtatottel a halál elől, s ha most egy golyó mellén találná,elégtételnek és fölmentésnek érezné gyávaságáért.Szép látvány lenne, amint a lángoló talárban, a ma -gasra emelt ezüstfeszülettel kezében, egyszerre csakelbukna, ráesne Krisztus testére, a bosszút lihegőkatonák, keresztülugrálva tetemén, vad üvöltésselrohannának az ellenségre.” Nem ez történik.Az olaszok az osztrák túlerő láttán megadásuk jeléüleldobálják puskájukat, s Mednyánszky Cézár, akitGörgei tábornok 1849. január 5-én nevezett ki aVII. hadtest tábori lelkészévé, kis híján fogságbaesik. Annak köszönheti megmenekülését, hogy atömör ezüstkereszttel halántékon sújtja az őtelvezetni akaró császári őrmestert.

Jékely Zoltán, aki figyelmemet felhívta a regényre,a jelenetről mesélve megemlítette, hogy a kereszt ágaoly erővel zúzta be az ellenséges altiszt koponyáját,hogy meggörbült. Azt is méltányolta MednyánszkyCézárban, hogy pap létére szerette a nőket… Vagyimádták a nők?

Arról, hogy az 1849 májusában átszervezett ésitáliai csapatokkal megerősített császári hadseregfrissen kinevezett főparancsnoka, Julius vonHaynau táborszernagy „bemutatkozásként” fel -akasz ttatta Cézár bátyját, Mednyánszky Lászlóőrnagyot, mert Gruber Fülöp századossal együttellene szavazott Lipótvár feladásának, ha jól emlék-szem, még a gimnáziumi történelem tan könyvünk isírt. Ő volna a regény igazi főhőse, aki mártírhalálá-val élete végéig kísérti hivatásának, családjának,szerelmének, hazájának hátat fordító öccsét? VagyGörgei Artúr tábornok, László bajtársa a bécsimagyar testőrgárdában, aki Vácot elhagyva barátikötelességből is tervezi Lipótvár felmentését, mégislemondani kényszerül róla, majd Európa 1849-eshadtörténetének egén villámként ragyog fel, hogyaztán tétlenségben és az árulás billogjával élje leélete utolsó csaknem hét évtizedét? Amikor elolvas-tam a könyvet, Görgeit éreztem igazi hősének, scsodálatot keltett bennem a szerző bátorsága ésfelkészültsége, hogy ilyennek, a valósághoz


közelállónak ábrázolta a szabadságharc hadvezérét,akkor, amikor a közvélekedés még rendületlen hitteaz árulás-mítoszt.

Mednyánszky Cézár bukott angyalként hősséemelése is kihívó lehetett az 1920-as években. Egyarisztokrata példakép, aki az emigrációban egyreradikálisabb nézeteket vall, s ennek egyik stáció-jaként szakít papi hivatásával. Döntését az se menti,hogy a papságra szülei kényszerítették anyagi meg-fontolásból, mert Cézár a bárói címen kívül nemörököl semmit. A szabadságharc alatt Cézárodaadóan szolgálja hazáját, s időnkénti kételyeiellenére Istent is. Az emigrációban előbb Isten ellenlázad, majd a szerelem védelmében egyenesenistentagadó lesz, hogy aztán tagadója legyen aszerelemnek is, ha annak „végkifejlődése” a meg -alázó kiszolgáltatottságot jelentő családalapítás.Beteljesületlen hitével, beteljesületlen szerelmeivelhelyrehozhatatlan roncsolás éri a lelkét. Úgy remélgyógyulást, hogy fölkerekedik Ausztráliába…Az aranyláz előbb bizonytalan vállalkozásba haj -szolja, majd annak kudarca belesodorja a bizony -talan múltú és feslett erkölcsű kétkezi munkások: azaranyásók közé. Amikor némi szerencse révénvissza térni készül az Óvilágba, kis híján áldozatulesik egy rablótámadásnak: bal karját tőből amputálnikell. (A „magyar szabadságharcos papot ért tragikusesemény” olyan visszhangot keltett Ausztráliában,hogy róla a Magyarországon harcolt lengyel légiódzsidásőrnagya, Seweryn Korzeliński, aki éveken átszintén aranyásóként próbált szerencsét, is megem-lékezik kétkötetes ausztráliai útirajzában.)

A testi és lelki csonkulást Mednyánszky CézárEurópába történt hazatérését követően már nem tudjaelviselni. Keserűséggel tölti el, hogy a krími háborútlezáró párizsi béke egy szóval sem említi Magyar -országot, amiben a magyar emigráció tevékeny -ségének, így saját elkötelezettségének kudarcát isláthatta. 1857 tavaszán egy franciaországi gyógy -üdülő helyen önkezével vet véget életének. Sírjátazóta elegyengette az idő.

Mednyánszky Cézár, akit Görgei hadügyminiszter1849. június 25-én huszonöt évesen a Hadügy -minisztérium hadlelkészi osztályának igazgatójávánevezett ki, korának szinte minden jeles személyi -ségével találkozott, lazább-szorosabb kapcsolatot tar-tott velük – ha nem a szabadságharc idején, akkorkésőbb az emigrációban. A világosi fegyverletételigrajongott Görgeiért, ismerte a mártírhalálra méltóság -

teljesen készülő Csány László közlekedési minisz -tert, legjobb barátja, Schmiedegg Károly grófgyámapját, az emigrációban töretlen lelkierejéért,munkabírásáért őszintén becsülte Kossuthot, kapcso-latban állt Szemere Bertalannal, a magyar ügyettizenkét éven át magas színvonalon képviselő TelekiLászló pedig a barátja volt… A külföldi hírességekközül közel állt Victor Hugóhoz.

Sárközi Györgyöt valószínűleg Báró MednyánszkyCézár, az 1848/49. évi honvéd-hadsereg főpapjánakemlékezései és vallomásai az emigrációból címen1930-ban magyarul megjelent memoárja ihlette aregény megírására. Kevés magyar szépíró készült felolyan alaposan történelembe ágyazott hőseinek életrekeltésére, mint a harmincadik életévét alig betöltöttmagyar filozófus és költő. Áttanulmányozta az addignapvilágot látott szakirodalmat, visszaemlékezéseket,dokumentumgyűjteményeket. Minden sorában érez -hető az az alapos tényismerettől fűtött szenvedély,amellyel saját személyiségét is beágyazta az általamegjelenített korba.

Hogy a szabadságharc egész históriáját felvázolhas-sa a történetének szentelt kétszáz-kétszázötven oldalon,az író az eseményláncolatból kiemelt és felnagyítottegy-egy szemet. Közülük legemlékezetesebb az afilmszerű közelkép, amely az 1849. január 22-i hodrus-bányai összecsapást pergeti le előttünk. A feldunai had-sereg Görgei tábornok által nem kedvelt dandárnoka,Pusztelnik alezeredes egy roham élén halálos sebet kap.Nemsokkal ezután a honvédei által magára hagyottGörgei is kis híján elesik. (Átlőtt csákójáról Jókai Móris megemlékezik.) Ugyanígy filmre kívánkozik Pestpalotasorának lövetése, ezzel a tettével vált hírhedttéHentzi tábornok, vagy a Pest és Cegléd között vonatonzötykölődő Csány, Mednyánszky Cézár, MészárosLázár és Dembiński beszélgetése. Csány tétován Görgeivédelmére kel Mészárossal szemben: „Görgey… nagyeszű fiatalember… Ne bántsd… Hogy nyakas, hogyenge detlen? Hát az öreg Bem talán különb? Én elegetbosszankodtam vele… Ez, úgy látszik a ti mester -ségetekkel jár… A kard, amikor győz, jogar akar lenni.A hadvezér, amikor elfoglalja egy ország testét, azthiszi, hogy már övé a lélek is. Az ereje mindegyiknekaz, hogy nagy akarata van: a győzelmet az szerzi meg avezérnek, aki győzni akar. A mi kis országunk számárasok is ennyi erős akarat, kivált, ha mindegyik mást akar.Mert ennek neve a széthúzás… És mi ebbe bukunkbele: meglátjátok.” Az utóbbi néhány mondat, mintha ami korunknak szánt üzenet is volna.


A regényt persze nem az író történelmi tényekiránti tisztelete minősíti, hanem művészi eszköztára:nyelve. Mert költői prózát olvasunk. Az ígéretesköltőnek indult Sárközi György bizonyára többkötetnyi versét beleírta a Mint oldott kévébe. És ezértmintha hosszú évekre ki is száradt volna. Ha a vers -írásban egyre ritkábban, az irodalomszervezésben, amagyar nép nincstelen tömegei felemelésénekvágyában Sárközi folyamatosan költőnek bizonyult.Illyés Gyula megemlékezése szerint „az ő szer -kesztése jeleníti meg a Válasz fénykorát, a falu -kutató irodalmat ő szervezte nagy vállalkozássá,nélküle talán a Márciusi Front sem születik meg”.Ideái fölébe emelték a mind elaljasultabb kornak,amelyben élt, és amely halálba taszította: 1945. már-cius 8-án munkaszolgálatosként halt meg Balfon.

Említettem, időnként az az érzése az olvasónak,hogy a regényben nincsenek mellékfigurák. A fel -nagyított képekben mindenki főszereplő, s ez az íróelsőrangú jellemábrázoló képességét dicséri. Ez a„minden szereplő főhős”-élmény már a könyvharminc évvel ezelőtti elolvasásakor belém ivódott.Egyébként miért emlékeznék oly élesen a francianevelőnőre, Nanette-re, aki évtizedek múltán eljutvaPárizsba egy marék francia földdel akar visszatérniMagyarországra, ahol majd minden bizonnyaleltemetik. Megmagyarosodva – tegyük hozzá.Minőségben ugyanilyen figyelemben részesül az írórészéről Hedvig is, aki Cézár végzetének mondható,

vagy „igazi” menyasszonya, Mathilde, aki ösztönösensvájci hegyekkel árnyékolja be magát az őutána mintnapfény után vágyakozó vőlegény elől. De epizód -szerű megjelenése ellenére sem felejtjük el az angolbankárrá felkapaszkodott Kiss úr alakját – aki perszeellenszenves, de mi más legyen egy bankár? –, vagyaz ausztráliai kiszolgáltatottságban és a remény telenaranyásóhelyben Cézárral osztozó egykori honvéd -tisztet, Farkas Mártont.

Természetességében is drámai, ahogy SárköziGyörgy megjeleníti a számkivetett, sebesült huszár -kapitány, Schmidegg Kálmán haldoklását. Mégtragikusabb Mednyánszky Cézár halála: „Egy kicsiüveget dobál tenyerében, amelyet valamikorKálmántól kapott. A kicsiny üveg szürke folyadékkalvan tele. Cézár lekaparja körmével a megfeketedettpecsétviaszt, amely az üvegcse száját elzárja. Tar -talmát beleönti egy pohár vízbe. A színtelen víz las-san elsötétedik: alulról fölfelé kavarog vissza a nehézfolyadék. Cézár remegő kézzel magasra emeli apoharat a gyertyafényben, s várja, hogy egészenfekete legyen. Egy régi perc emléke bukkan föllüktető agyában, mint hirtelen fölmerülő dallam fosz -lánya, amikor ugyanígy állt, kezében a mé reggel.Behunyja szemét, s egyszerre ajkán érzi a pohárhideg peremét.” És hiába várjuk a regény folytatását.

Az olvasó kényszert érez arra, hogy továbbírjaSárközi regényét: kiegészítse saját sorsának mégbefejezetlen történetével.

Kovács Mihály: Alvó gyermek, 1850

LõTÉR

Bár már a „Haza a magasban” legelső bekezdése aztállítja, hogy a befogadásnak egyénileg is történetevan, a későbbiekben a szerző alig-alig hozakodik előszemélyes megjegyzésekkel, élményekkel. Miutánszóba hozta, hogy az 1956-os könyvhéten még gim-náziumba készülő diákként vásárolta meg aKézfogásokat, Illyés nagy hatású kötetét (s mellette aMai magyar költők antológiáját), majd hogy akövetkező év tavaszán a Hunyadi keze című versétszavalta az iskolai versenyen, mindjárt itt, az elsőesszében a kötet egészének leglényegesebb kérdésétveti fel. Miért van, miért lehet az, hogy nohaKölcsey Ferenc és Petőfi Sándor óta nem voltmagyar író, akinek a közéleti szerepe annyira meg-határozó lett volna, mint az Illyésé, a nemzeti költő-nek járó rangját mégis sokan vitatják? Azon túl,hogy a megnevezést, a titulust ómódúnak vélik, nemtartva érdeminek, a legfontosabb nemzeti sorskérdé-sek mekkora súllyal vannak jelen a költészetében, éshogy milyen hatást váltott ki a vállalt művészi szere-pe – magának az életműnek a klasszikus voltát von-ják kétségbe.

Az elutasítás jelzéseit Vasy Géza kiváltképp kétirányból érzékeli: egy „esztétikainak vélt nézetet”különböztet meg egy „politikai-ideológiai jellegű”-től, s mindkettőt úgy elemzi, hogy meggyőzőenmutat rá az egyoldalúságaikra, végső soron a tartha-tatlan voltukra. Példák bőségével áll elő, különösenaz utóbbi esetben, amikor az „olykor zsigeri szintűelutasítás” régi és friss eseteit idézi. Az előbbi tar-tózkodás vagy közömbösség eredetét azokban a –meg nem határozott okok miatt 1979-hez kötött –„tézisek”-ben találja meg, amelyek tagadják az iro-dalom valóságtükröző szerepét, a művet pusztán egyszövegnek tudják a több ezer éves szövegvilágban.Hivatkozik a korai előzményekre, Hamvas Béla1944-es Weöres-méltatására, amelyik az orpheusziköltészet nevében voltaképpen elítéli a Homéroszútján járt-járó irodalmat – a mai bírálók közül pediga kissé ironikusan „a hazai posztmodern nagy hatásúapostolá”-nak nevezett Kulcsár Szabó Ernő véleke-dését emeli ki. E meglehetősen sejtelmes és vissza-fogott vélemény szerint Illyés verseinek „meglehető-

sen elmosódottak azok akarakterjegyei, amelyekXX. századi líránk klasz-szikusai között jelölhet-nék ki a helyét”, minde-nekelőtt pedig a „dol-gokra válaszoló költőiattitűdhöz nem fér-kőznek személyiség-filozófiai dilem-mák”. Vasy Géza ezen ahelyen nem bőséges hivatkozásokkalsiet bizonyítani, hogy igenis, Illyés is szembenéz amodern személyiség gondjaival. Inkább a nyolcva-nas éveknek azt a líra- és ideológiatörténeti helyzetétidézi emlékezetbe, amikor a hivatalos irodalompoli-tika a közvetlenebbül társadalomkritikus irodalomhelyett az „elefántcsonttorony” lakóit, az ezoteriku-sabban politizáló vagy „semleges” posztmoderneketrészesítette kitüntetett figyelemben, másrészt szóváteszi, hogy akik elsősorban létfilozófiai problémák-kal foglalkoztak, azokat sosem nevezték egyoldalú-aknak. Nincs olyan tárgykör, téma, amit ne lehetnejól megírni – jelenti ki, hozzátéve, olyan írószerepsincs, amelyet végérvényesen a múltba kellene utasí-tani. Tilos vagy legalábbis mulatságos volna tehátelőírni, egy költőnek mivel szabad foglalkoznia smivel nem.

Ide, az esztétikai-poétikai jellegű minősítésekheztartozik annak a taglalása, hogy a nélkülözhetetlen-nek tudott képviseleti irodalomszemlélet vállalásamellett mit jelent „szintetizáló típusú” alkotónaklenni, s Illyés életműve mennyire tartható egyszerrekezdeményezőnek és összegzőnek. A jószerint min-den irodalomtörténész és olvasó elismerését kiváltó,a fanyalgókat is csendre bíró Puszták népe, valamintaz akkor tájt született költemények okkal mondatjákazt, hogy a magyar irodalom újnépies irányát IllyésGyula tette európai látókörűvé. E megállapítást egé-szítheti ki az értékelés szempontjából szintén nemközömbös tény: nincs még egy alkotónk, akinekmunkássága ilyen műnemi-műfaji változatosságotmutatna, aki ennyire „különböző hatásokat” engedettvolna magán átáramolni, miközben életműve magja,lényege a „hazateremtés” maradt. A sokszor, sokakáltal – egyetértéssel is – emlegetett példázata a rómaiszekérről elég világosan szemlélteti, hogy valóbanmeggyőződése volt, az ország dolga, a nemzet sorsa,a hazateremtés ügye akkor haladhat jó irányban, ha a


Illyés Gyuláról Vasy Géza:„Haza a magasban”;Nap Kiadó, 2010.

politikai és a szellemi élet, az állam e két szekérke-reke egyszerre s egyforma gyorsasággal forog.

Ez, persze, mint vágykép lebeghetett Illyés előtt.Munkásságának kerékkötői számosan voltak; azok isfékezték, akik máskülönben sebesebb mozgásra ösz-tönözték, gyorsabb haladást parancsoltak volna rá.Azoknak az időszakoknak a jellegzetessége ez, ame-lyekről a legaprólékosabban beszél, a legrészlete-sebb képet nyújtja a kötet: a második világháborútkövető, a hatalomgyakorlást tekintve elég tisztántagolható esztendők ezek. A koalíciós időszak azegyik, a ma már alig használt fogalommal szólva, a„fordulat évé”-nek nevezett 1948-cal kezdődőRákosi-diktatúra a másik, benne a régebben „új sza-kasz”-ként elkülönített, 1953-tól 56-ig tartó pár esz-tendő s végül a Haynau-rémuralomnál kegyetlenebbnyitánya a Kádár-korszaknak, az ún. konszolidációkezdetéig, a hatvanas évek legelejéig. A könyv szer-zője, aki több mint egy évtizede jelentetett megIllyés Gyula évszázada címmel esszéket, tanulmá-nyokat, most igen mértéktartó a közvetlenül a hábo-rút követő évek nemegyszer gyilkos indulatú írásai-nak ismertetésekor. Alig-alig szemezget a szociálde-mokraták vagy a polgári radikálisok igaztalan bírála-taiból, de a kommunistákéból is elvétve. Arra helye-zi a hangsúlyt, hogy a népi-bolsevik ellentét gyöke-rei milyen mélyre nyúlnak, és hogy a költő konflik-tusa a „bolsevik típusú marxistákkal” már jóvalkorábban, 1923 és 26 között megkezdődött, mégpe-dig Párizsban, továbbá hogy a moszkvai emigrán-sok, Lukács György vagy Révai József „éles elvi kri-tikát” gyakoroltak ugyan, ám a nemzeti és mezőgaz-dasági kérdésekben elismerték a népi mozgalom sze-repét, törekvéseit. Miközben egy pillanatra sem teszikétségessé, hogy a Hunok Párisban szerzőjét mind-végig „baloldali gondolatrendszerű ember”-kénttartja számon, aközben olyan tényekre hívja fel afigyelmet, amelyekre a szakirodalom is csak ritkántámaszkodik. Példának okáért, hogy a NemzetiParasztpárt önálló arculatáért, kialakításáért és meg-őrzéséért Illyés éppen Veres Péter ellenében azzal aKovács Imrével tartott, aki a hiábavaló küzdelmetfeladva hamarosan az emigrációt választotta. Igenfontos az is, hogy 1946 őszén a kisgazdák és a kom-munisták vitájában nem az utóbbiak pártjára állt,hanem egy memorandumban követelte volna azelőbbiekkel való szorosabb kapcsolat megteremté-sét. Ezek után szinte magától értetődő lehetne, hogya fordulat éve után egyeduralomra jutott kommunis-

ta ideológusok, pontosabban – új nevükön – aMagyar Dolgozók Pártja művészetpolitikai vezetőirossz szemmel néznek az Illyés szerkesztette, különutasságát hirdető folyóiratra. „…a dolgozó osztályokellenségeinek gátlás nélkül engedi át hasábjait aVálasz” – citálja a párt napilapja, a Szabad Nép név-telen, vagyis a szerkesztőség közös állásfoglalásátjelentő cikkét a kötet egyik tanulmánya. Hogy amásik, az 1947. január: fordulat Illyés Gyula bolse-vik megítélésében mindjárt a címével nyilvánvalótegye, nem alkalom adta, véletlenszerű bírálatról,hanem előkészített, folyamatos támadásról van szóekkor. A párizsi éveket felidéző regényes önéletrajz,a Hunok fogadtatása hozza a fordulatot, a történet-ben pedig nem is Horváth Márton és társai okoznakmeglepetést, hanem például a kacskaringós vélemé-nyű Bóka László. Ő előbb lelkesen dicséri a regényesztétikai értékeit, majd bizonyára megismerveHorváth véleményét – az író „elkezdi a munkásmoz-galommal és befejezi azzal, hogy hátat fordít a moz-galomnak” – egy másik cikkében már erősen kifogá-solja „a felemás léleknek elfogultságait: habzsolóműveltségvágyának s paraszti iróniájának ellentéte-it”, és persze „antiszemitizmusát”, együtt a „beteges-ideges” érzékenységével, mely „kiszakította őt amunkásság egyetemes közösségéből”.

Egész csokorra valót lehetne kötni hasonló poli-tikai szóvirágokból. Példákat hozni, kritikusoktól,irodalomtörténészektől, az igazodni vágyás, megfe-lelni akarás, a Németh László emlegette vitorlake-zelés, -forgatás szánalmas igyekezetére. Tegnaptólmáig. Az 1958-as, a népi írókról szóló állásfoglalásvisszhangjától napjaink „erősen jelenlevő véle-ménycsoport”-jának egynémely hangadójáig.Mondjuk: Krajkó Andrástól Standeisky Éváig.Az előbbitől a Tiszatáj közölte két részes tanulmánynéhány mondata szerepel: a Puszták népe mint elsőnagy olvasmányélmény említődik, a rádöbbenéssel,„végül is szűk, perspektívátlan, zárt világ ez”, „egyhosszú távon járhatatlan irodalmi zsákutcáról vanszó”, legvégén pedig a hálaadással fölérő kijelentés-sel: a Szovjetunió 1956-os segítsége nélkül nemzet-halál lenne a sorsunk, a „népiesek nacionalizmusa”meg ezt készítette elő. Az utóbbitól a népi írók,parasztpárti politikusok és a hatalom kapcsolatátgondolatolvasóként vizsgáló dolgozatból: „A füg-getlen alkotói és félellenzéki, közéleti énje közöttőrlődő, az együttműködés és az ellenszegülés prob-lémájával küszködő Illyést annyira lefoglalta saját

LõTÉR


LõTÉR

maga, hogy nem vette észre, mint vált egyre inkábbkorszerűtlenné. Még 1971-ben is úgy gondolta,hogy azért nem élhet hajlamai szerint (úgy akartírni, mint T. S. Eliot, és úgy viselkedni, minthaLondonban élne), mert ’meg kell felelnie a népvárakozásának’”. Ez a vélekedés egyesíti az említettkét nézetet: esztétikailag éppúgy leírja, azaz semmi-be nézi Illyés művészetét, mint ideológiailag aközéleti szerepléseit. Nem ad ugyan nyomatékot amáshonnan, ám ugyanebből a csoportból sűrűn fel-hangzó vádnak, miszerint Illyés – az Aczéllal költöttvacsorák lennének a bizonyítékok – szinte kollabo-ránsa volt a diktatúráknak, a Rákosi-féle után aKádár nevéhez kötöttnek is, az ítélete mégis meg-semmisítőbb másokénál. Azért lehet az, mert eszé-ben sincs mérlegelni például az olyan véleményeket,mint Kenyeres Zoltáné, aki független elkötelezett-ségnek nevezte a költő magatartását, írván, „a pár-toktól és csoportoktól való függetlenség, de a népiránti elkötelezettség” jellemzi. A hetvenes évekbenlátta így – a későbbi kurta évekre is érvényesen.

Magától értetődően: a korábbiakra alapozva.Közülük Vasy Géza főleg az ötvenes esztendők ter-mését vizsgálja, az alkotói magatartás tekintetébenalaptételként állítva, hogy Illyés – a korabeli szó-használat, „bolsevik kifejezés” szerint – útitárs volt.Nem azonosult Rákosiékkal, ám igenelte a népidemokrácia pozitív változásait. Ez utóbbiak megne-vezésével és értelmezésével kissé fukarul bánik akönyv. Megvolt pedig a lehetőség, a hazai tapaszta-latokat összevetni a külföldiekkel, ha mással nem, apár évvel előbb Bulgáriában szerzettekkel. Ezutánválaszolva a kérdésre: csakugyan „egy valódi népidemokrácia ígéretét látta meg” ott. Mielőtt itthonelhangzana a kétségbeesett figyelmeztetés: „bele-vész a világ, ha nem / a nép szólal újra – fölsége-sen!”. A Bartók, az egyik legmaradandóbb költe-mény elemzése, párhuzamban a Kodály-verssel(Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez) az iroda-lomtörténész tárgyilagosságának is tanúsítója:miként más helyeken, itt sem hallgatja el kifogásait,ellenvetéseit, beszéljen akár a zeneszerzői elvekleegyszerűsítéséről, az egyéniségek kibontakozásá-nak gátoltságáról, akár a csalfa emlékezetről. (Ezutóbbiról filológiai pontossággal és izgalmasanIllyés Móricz-képével kapcsolatban.) Nem annyiraa részletezőbb korrajz, mint inkább az olvasóikíváncsiság kielégítésének kedvéért így is megne-vezhette volna azt az egyébként kétszer szóba

hozott pályakezdő költőt, aki az első írókongresszu-son, 1951 áprilisában mintegy színvallásra szólítot-ta fel Illyést. Ismertethette volna a sokak szemébenmindmáig a „vád tanúja”-ként szereplő Rákosi-kötetbeli írást. S ha már a Lélekbúvár kritikusileleplezésének (hogy ugyanis nem a freudista,hanem a szocialista eszmék erőszakos terjesztése atémája-tétje) kevés teret szánt, a Malom a Sédenkálváriájának (hogy pályanyertes lett, mégsemengedték színpadra, mert hiányolták belőle az öntu-datos kommunista figuráját) bővebb bemutatásávalkárpótolhatott volna, érzékeltetve megint a művelő-déspolitika működési mechanizmusát.

Mindezt mintegy szórakoztatásképp is, hiszenlegyenek bármennyire körültekintően aprólékosak,tanítani valóan tárgyszerűek az egyes elemzések,Illyés írói rangjának visszaszerzése, az életmű irán-ti fogékonyság serkentése aligha várható az ötvenesévek alkotásaitól. Az említett „esztétikainak véltnézetet” rájuk alapozva nehéz lenne felülbíráltatni,bármily lassan, de megváltoztatni. Hogy a „politi-kai-ideológiai jellegű” támadások elhárításában semjelenthetnek segítséget, arra pedig elég talán csak aFáklyalánggal kapcsolatosan tárgyalt polémia pél-dája. Vasy Géza nem kisebb történészi szaktekin-téllyel vállalta-vállalja itt a vitát, mint HermannRóberttel, az 1848–49-es forradalom és szabadság-harc igen kiváló tudósával. Túl az örökre kibékíthe-tetlen magyarságszemléleti szembeálláson, a nem-zet karakterológiai távlatú Kossuth–Görgey ellenté-ten – azt sem könnyű megfejteni, vajon mi indítottaIllyést arra, hogy Görgeyvel szemben, akiről a har-mincas évektől kezdve egészen a negyvenesekvégéig jó véleménnyel volt, Kossuth pártjára álljon.Úgy látta, ahogy Zolnay Vilmos, a darabról írván:„Nem Kossuth ütközik meg Görgeyvel, hanem anemzeti lét géniusza a nemzethaláléval”? Túlzástalán, mint a tanulmányíró teszi, ezt a vélekedést„telitalálat”-nak minősíteni, főleg attól a többszörhangoztatott gondolattól vezettetve, miszerint Illyésfelnevelő környezetében meghatározó volt „az igazinegyvennyolcas szellem”. Felütve a Puszták népét,az apai nagyapa árnyaltabb vélekedést fogalmaztat.Ő az egész szabadságharcot és a rá következő „zava-ros időket” a tamási erdőben töltötte, s az unoka sze-rint úgy beszélt, „egykedvűen” minderről, hogy„eszébe sem jutott, hogy bujdosása egyik felében –amikor Kossuthék verbuváltak – gyáva volt, a másikfelében pedig – amikor a császáriak soroztak – hős”.


„Józan volt, mintaképe az úgynevezett higgadtmagyar embernek” – a nagyapa eme jellemzésesemmiképp sem Kossuthot, sokkalta inkábbGörgeyt engedné mintaképként megjelölni.Illyésnek innen kellett eljutnia a forradalmi hevüle-tű 48-as szellemhez – Kossuth vidini levelét, a tör-ténészek szerint politikai célokból elkövetett „törté-nelemhamisítás”-át alapul véve. Mindez nemcsakaz életmű eme szakaszának további vizsgálatáraindíthat, hanem az előzmények és a következmé-nyek számbavételére is. Abban az élvezetes, mégisértekező stílusban, amelynek sodrását legfeljebbegy-két apró tollhiba, elírás akasztja meg. (Például,hogy az író mikor járt a szűkebb szülőföldjén, smikor vezették be ott a villanyt; mikor szüntettékmeg az írószövetség folyóiratait, vagy hogy a népiírókról szóló állásfoglalásban hányszor szerepel aneve.) Végső soron biztatni illenék hát Vasy Gézát:szánja rá magát újabb kutatásokra, újabb tanulmá-nyokra. Egy monográfia megírásáig.

Márkus Béla

Hermann Róbert mondtajó másfél évtizede bizta-tásul pályakezdő történé-szeknek: meggyőződé-se, hogy az 1848/49-esforradalom és szabad-ságharc különféleiratanyagainak leg-alább a felét mégnem látta kutató.Később azt sem tartotta kizártnak,hogy az ismeretlen dokumentumok hatvan-hetvenszázalékát is alkothatják a vonatkozó 48-as iratcso-móknak. Bármelyik változat állt is közelebb a való-sághoz, az eltelt tizenöt évben jelentősen növeke-dett az átnézett, feldolgozott iratok száma.Köszönhető ez a 150. évfordulónak, amelynek

országos emlékezete programmá tette kiadványok,konferenciák, emlékműállítások, rendezvényekanyagi támogatását.

Ezt követte a 160. évforduló spontán, mondhatni„alulról” kezdeményezett ünneplése. Az 1998–2008közötti évtizedet Kossuth Lajos és Deák Ferenc szü-letésének egymást követő 200. évfordulója támasz-totta időpillérekkel. Vagyis ebben az időszakbanminden évben szép számmal jelentek meg a forra-dalom és szabadságharc politikai, katonai, társadal-mi, diplomáciai eseményeit, hőseit dokumentáló,ismertető, értékelő kiadványok. SzámbavételükreHermann Róbert vállalkozott, amelyre SzekfűGyulának a Napkelet hasábjain kilenc évtizede, az1920-as évek elején megjelent Negyvennyolcas tör-ténetünk mai állása című esszéje is sarkallhatta,mert ahogy a jeles történész leszögezte: „a magyartörténetírás félszázadon át nem nyúlt újabbkori tör-ténetünk legdicsőbb napjaihoz; ujjainkon számol-hatjuk el, ami e téren történt. (…) Pedig érdekesemberek, hatalmas termetek, szellemes fejek ésmélyen, emberi mélységekig tragikus sorsok olyantömegét nyújtja e kétesztendős kor, minőt máskorszázadok alatt sem szül a történet.”

Ez az egyébként túlzó ítélet jelentette a kihívástHermann Róbert számára, aki a bevezetőben azt isismerteti, hogy a különböző korszakok, politikairendszerek miként viszonyultak a „nagy idők” ese-ményeihez, hőseihez. A rendszerváltozást megelő-ző harminchárom évet a következő módon értékeli:„Az 1956-os forradalom és szabadságharc után arendszer – tanulva a történtekből – már nem a for-radalom és szabadságharcos hagyományokbankereste ön nön legitimációját. En nek köszönhetőencsökken a szakmára nehezedő ideológiai nyomás.Korábban »ve szélyesnek« vagy »gyanúsnak«minősülő témák is a történeti kutatás látókörébekerültek, noha az 1948–1956 közötti korszaktámogatott történészei mindent megtettek pozícióikvédelmében. Az 1970-es évektől kezdve aztánegyre több olyan monográfia, forráskiadvány, adat-tár és tanulmány jelent meg, amelyek szakítottak az1950-es évek osztályharcos szemléletével.” A szer-ző tisztában van vállalkozásának legfőbb technikaiakadályával, amelynek lényege „a könyvterjesztésjelen nyomorú állapota, amelyben a nem budapestikiadású művek csak véletlenszerűen vagy ismeret-ségek révén juthatnak el az érdeklődő olvasóhozvagy szakemberhez.”

LõTÉR


Évtizedvégi leltár Hermann Róbert:Negyvennyolcastörténetünk mai állása.Magyar Napló,FOKUSZ Egyesület,2011.

LõTÉR

Hermann Róbert így is közel nyolcszáz kötetet,kiadványt tesz közzé a Negyvennyolcas történetünkmai állását lezáró bibliográfiájában. Természetesenszerepelnek benne a szomszédos országok magyarkiadóinak termékei, reprintkiadványok, igényesebbkatalógusok és külföldön, idegen nyelven megjelentalkotások is. A történész-szerző – visszafogottabbanugyan – a szépprózára is kitekint.

A bibliográfiában megadott művek jelentős részétHermann Róbert könyvének tizenöt fejezetében ismer-teti. Közülük négy fejezet – Visszaemlékezések, naplók;Tanulmánykötetek; Összefoglaló munkák, kismonográ-fiák; Életrajzok – alfejezetekre is tagolódik. Így pél dáula Tanulmánykötetek alfejezetei: Tematikus tanulmány-kötetek; A korszak szereplőiről szóló tanulmánykötetek;Hadtörténeti tanulmánykötetek; Szerzői tanulmánykö-tetek; Emlékkönyvek, ünnepi tanulmánykötetek. Vagyisaz olvasó jól eligazodhat a látszólag szövevényes, kibo-gozhatatlan címhalmazban. Eligazodását a művekközött Herman Róbert tömör ismertetése, értékelésesegíti elő. Erre a kiemelkedően fontos Tanul mány -kötetek kapcsán idézzünk egy példát: „Ress ImreKapcsolatok és keresztutak címmel a horvátok, szerbekés bosnyákok nemzetté válásával kapcsolatos tanulmá-nyait adta ki. Szűkebb témánk szempontjábólkülönösen A ma gyar–horvát konfliktus összetevői1848–49-ben, illetve az Ilija Garašanin magyarpoliti-kájának nemzetközi háttere (1848. március – 1849. feb-ruár) című tanulmányai a fontosak, amelyekből egyér-telműen kiderül, hogy a nemzetiségi konfliktusok kitö-réséért és elmérgesedéséért – szemben a korábbi évek»köldöknéző« gyakorlatával – szakmailag indokolatlancsupán a magyar felet vádolni.”

A szerző Plágium címmel egy rövid fejezetben „aszemtelenségnek nincsenek határai”, „a lejtőn nincsmegállás”, „nemtelen eljárás” fordulatok kíséretébenazokat a kiadványokat is számba veszi, amelyek nemaz igazi szerzőjük neve alatt jelentek meg.

Hermann Róbert értékes munkája bevezető darab-ja lehetne egy olyan sorozatnak, amely a magyar tör-ténelem kiemelkedő korszakairól a rendszerváltozásután született munkákat kötetekbe szerkesztené,ismertetné és értékelné. Szakemberek, tanárok,újság írók, politikusok, a történelem iránt érdeklődőkminden bizonnyal haszonnal forgathatnák. Azt ismondhatjuk, hogy a szerző nélkülözhetetlen, mintátadó kézikönyvet tett le az asztalra.

Kovács István

Örömmel vettem kézbe aKovács Imre írásait SzabóA. Ferenc válogatásábantartalmazó kötetet, mertfélig-meddig földije va -gyok Kovács Imrének.A Váli-völgyben nőt-tem fel, nem messzeaz alcsuti főhercegiuradalom pusztájától –még a mezőgazdasági munkák gyermekrésztvevőjeként láttam a házról házra járó cséplőgé-pet, a Hofherr traktort, a szántóvető, kaszáló-kapálómagyar parasztot, a kötelet fonó és kévét kötöző fej-kendős asszonyokat. Olvasva az írásokat, megjelen-tek előttem azok a generációk, amelyek a XX. századelső felében gyorsan felnőtté válva végigküszködtéka nehéz évtizedeket, ünnepnapokon sötétkék öltöny-ben, fehér ingben jártak, hittek saját erejükben ésMagyarországban. Napcserzette bőr, szekercévelfaragott arcforma, életet kutató szemek, gyökérbőlfont dolgos kezek, heroikus akarat jellemezte őket.Az ő képviselőjük volt Kovács Imre (1913–1980).

Munkásságával foglalkozni azt jelenti, hogy felszí-nen tartunk olyan kérdéseket, amelyek egy családköz-pontú, független, teremtő közösségi társadalom szem-pontjából fontosak. Kovács Imre az elsők közöttindult 1936-ban a parasztság, a falu valós helyzeténekfelmérésére, Illyés Gyula megfogalmazásában „falu-vizsgálatra”, amelynek nyomán született könyvéért,A néma forradalomért 1939-ben „osztály elleni izga-tással” állították bíróság elé. „A béresek kora reggeliébredése, a hosszú cselédházak feltárult titkai, az istál-lók áporodott, fülledt hangulata, emberek, állatoktempós mozgása mind-mind az élmények végtelensorát és a benyomások örök kísértését jelentik, ame-lyektől úgy érzem, sohasem tudok szabadulni” – val-lotta. Élményei beépültek személyiségébe, ahogy írjaa kötet egyik, élettapasztalatait összegző Elindultamszép hazámból – onnét-e? És hová jutottam? című írá-sában, amely nem sokkal halála után jelent meg.

Más a puszta, és más a sivatag szabadsága.A puszta szabadsága a magyar ember számára tele


Köteles hűséggel Kovács ImreVálogatott írásaiVál. Szabó A. Ferenc,Magyar Napló, 2011

van ihlettel, táplál, így érezte Kovács Imre is, míg asivatag szabadsága homokviharaival kiszárít, öl. Igenközel voltak egymáshoz a paraszti tudatban a míto-szok, a hitek, a tragédiák és a „főd” – úgy ejtve, aho-gyan anyai, paraszt nagyszüleim ejtették. Ebben afogalomban minden benne volt: növényeik, állataik,ők maguk, az egész akkori jelen és a jövő, a kisembe-rek (még) egészséges szolidaritása. A fogalmi mezőtjelentősen átalakította a technikai, technológiai fejlő-dés, különösen az elmúlt több mint fél évszázadban.Kovács Imre ebből a szempontból értelmezte újra ahaza fogalmát 1952-ben: „A haza gyárakat, gabona-földeket, traktorokat, olajkutakat, iskolákat, közleke-dési vonalakat, stratégiai pozíciót vagy felvonulásiteret jelent, amelynek a megtartása vagy felvirágozta-tása csak valamennyi fiának az összefogásával ésáldozatos, kemény munkájával lehetséges.”

Az emigrációba kényszerült Kovács Imrének nemokozott elméleti problémát a gyorsan változó világtársadalmi jelenségeinek értelmezése más kultúrák-ban sem. A közép-perui Állami Egyetem rektora őthívta meg, hogy segítsen az ottani falukutatások meg-szervezésében. Antropológiai pontossággal írta le aperui indiánokat: „Az indián életformán sokat igazí-tott az egyház, de a kereszténység csak félig vette bir-tokába a lelküket, a másik felében, mondhatni amélyebb rétegekben megrekedtek az ősi hagyomá-nyok, babonák és az inka istenek, akik most a szentekszelídségével, glóriájával tekintenek le rájuk…A túlvilág benépesítésében gazdagabb a fantáziájuk,mint az anyaszentegyház tanítása: a jó és rossz szelle-mek megszemélyesítése kísértetiesen tarkítja az egy-házi ünnepségeket, körmeneteket, búcsúkat és az egy-szerűbb fesztiválokat.” A perui táj, a huancayóimedence is azonban a szűkebb hazát, a Dunántúltidézi fel benne: „A Dunántúlon fut velem a vonat. Itt,ebben a gazdag medencében, amelynek a hosszúságahetvenöt, a szélessége tizennyolc-huszonöt kilométer,termelik meg Peru gabonájának negyven százalékát,amit a jómódú városi lakosság fogyaszt el. Az indiáncselédek a huancayói nagybirtokokon is kukoricát éskrumplit esznek.” Íróként figyelt fel a kiszolgáltatott-ság következményeire: „Egykedvűen meredtekmaguk elé, monoton szájmozgással rágcsálják a coca-levelet, ezt az általánosan használt narkotikumotéhség, fájdalom és megalázottság ellen”.

1942-ben a paraszti valóságot kutatva tette fel akövetkező kérdést: „Ki tudja, hogy a magyar paraszt-ság bensejében mikor roppant össze a bízó ember,

hogy átadja helyét a kétségbeesőnek, a menekülő-nek?” A falu társadalmának szociológiai széttörede-zettsége mellett ott volt a lelki széttöredezettség is:„Mezőberényben alakult meg az első nemzeti szocia-lista párt Magyarországon. A község lakosságánakegyharmada magyar, egyharmada német és egyhar-mada szlovák… Volt olyan képviselőtestületi válasz-tás, mikor csak a nemzetiszocialisták és a szocialistákosztoztak a mandátumokon: a polgári pártok felmor-zsolódtak” – figyelt fel a jelenségre. „…keserű szájíz-zel gondolom végig az ünnepek elmúltával, hogyvalami nincs rendben nálunk. Bomlás? Céltalanság?Csőd? Egyik se és mégis mindegyik… Imponáló,hogy a magunkfajta parasztok külföldön már traktor-ral szántanak, kombájnnal aratnak-csépelnek, és repü-lőgéppel permeteznek. Ezt szeretnénk mi is, hogyancsináljuk?… Elképzelek határrészenként 5–600, sőt1000 holdas tanyaközpontokat. A központokban mag-tárakat, istállókat, gépszíneket stb. kell építeni, s felkell szerelni a szükséges gépekkel… elég volna tíz-holdanként egy géplóerő, ötven holdankint egy tény-leges lőerő és háromszáz holdanként egy vetőgép,továbbá minden tanyaközpont kapna silóberendezést,szecskavágót és darálót” – fogalmazott programszerű-en Kovács Imre nemcsak a diagnózist állítva fel,hanem a megoldást is körvonalazva.

1945 után aztán, amikor a kis törtetők, a hidegszámítók az „egyik vasárnapról a másikra” kommu-nistává válhattak, és amikor a kommunista pártideo-lógiában egyre erőteljesebbé vált a gyors fejlődésvíziója, egyre gyorsabban bélyegezték a népieketnacionalistának, revizionistának, fasisztának. A pro-paganda módszere kiegészült a lelkiismereti konflik-tuskeltés szándékával is, hangoztatva haladáselle-nességüket, szembefordulásukat a nép felemelkedé-sének programjával.

Kovács Imre Szolzsenyicinnek a HarwardEgyetemen 1978-ban elhangzott tanévzáró beszédé-ből a következő tanulságokat vonta le: „1. Egész élet-ét (Szolzsenyicin – H. D.) kommunista uralom alatttöltötte, s kimondhatja, egy társadalom jogvédelemnélkül valóban borzalmas. De az a társadalom semméltó az emberhez, melynek csak jogi skálái vannak,minden más mérték és érték nélkül. Az emberi jogokvédelme annyira szélsőséges, hogy a társadalom amaga egészében védtelen a bűnözőkkel szemben. 2.Itt az ideje, hogy a Nyugat ne csak az emberi jogokat,de az emberi kötelezettségeket is védje. A fejlődéshosszú útján az ember csak a politikai és szociális

LõTÉR


LõTÉR

reformokra törekedett, miközben megfosztotta magáta legdrágább kincsétől, a vallásos, a lelki élettől.”De kiveszhet-e a lélek az emberből? – tehetnénk felaz európai kultúrkörben szokatlan kérdést.Gondoljunk Josef Beck lengyel külügyminiszter kije-lentésére 1939-ből, amikor Lengyelország elfoglalá-sával kapcsolatban a következőket mondta: „…anémetekkel elveszíthetjük szabadságunkat, az oro-szokkal elveszítenénk a lelkünket is.”

Az első világháború parasztkatonáinak állandóbeszédtémája volt a háború, a katonaság, egy-egy falu-ból sokan együtt vonultak be, együtt szolgáltak. KovácsImre édesapja a debreceni huszároknál szolgált.Ezredparancsnoka József főherceg volt, „aki nagyonmegszerette, és leszerelés után magához vette az alcsú-ti uradalomba kulcsárnak.” Prelude: 1944. március 19.című írásában megemlékezik arról, hogy a másodikvilágháború alatt egy diplomata megkérdezte Waltervon Brauchitsch tábornagytól, a német hadsereg főpa-rancsnokától: „Mennyi időre lenne szüksége Ma -gyarország megszállásához? – Huszonnégy óra. – Ésha ellenállnak? Tizenkét óra. – Hogyhogy? –Elmaradnak az üdvözlő beszédek… Brauchitsch nemtévedett…”. Az író öccse, Endre, aki szembetaláltamagát a bátyjáért érkező Gestapóval, egyenruhában„gyorsan a revolveréhez kapott, a tanfolyamon azttanulta, hogy egy magyar tisztjelölt nem adja megmagát, utolsó leheletéig harcol…” Keresztes-FischerFerenc belügyminiszter előzetesen riasztotta azokat,akikről tudta, hogy a Gestapo elviheti őket. KovácsImre Vörös János vezérezredes küldöttével, FelkaiFerenc újságíróval találkozott Szálasi hatalomátvételeután, amikor a rádió recsegő hangján meghallották afelhívást: „Beregfy vezérezredes azonnal jöjjönBudapestre! Sajnálkozóan mondotta (Felkai Ferenc –H. D.): Na látod, nem kell mindjárt kétségbeesni:Beregfy a mi emberünk. Megőrültél, ez egy nyilastábornok, Szálasi legjobb barátja és katonai tanácsadó-ja. Összetéveszted valakivel. Nem vitatkozom veled,majd meglátod, milyen nagyot tévedtél” – a bizalmat ésbizonytalanságot jól tanúsítja az idézet. (Megjegyzem,sokan bíztak Beregfy Károly vezérezredesben, akimagas felkészültségű katonai vezetőként 1939 januárjaés 1941 novembere között a Magyar Királyi HonvédHadiakadémia parancsnoka volt.) És új fejezet kezdő-dött: „a német koncentrációs táborok mellett 1944-től aSzovjetunió börtöneit és Szibéria lágereit is megtöltöt-ték a magyarok”, mert „…a magyarság börtönterületemindig nagyobb volt, mint a tényleges hazája”.

A kötetben olvasható Kié a Szent Korona? címűszép tanulmány. Az ember életidejében az elkezdettdolgokból alig valósul meg valami – nagy tanulságaez az életnek ebben a régióban. Az európai történe-lemnek cápafogazata van, Kovács Imre megfogalma-zásában: „…sokkal több szerencsénk volt az európaieszmékkel, mint az európai történelemmel. Az esz-mék a magyarság természetében, vágyaiban, gondol-kodásában, mozgalmaiban feloldódtak, elkeveredtek.Amit azonban az európai gondolkodástól kapott, azeurópai történelem gonosz kezével visszavette.”

A Kovács Imre által feltett kérdések egy részét mais fel kell tennünk, és nem adhatunk rájuk sztereotipválaszokat. Kovács Imrének nem volt többes identi-tása – az akkori parasztfiataloknak legfeljebb „kétla-kiságuk” volt –, ezért az üzenete ennyi: „nincs fen-ségesebb érzés és élmény, mint egy néphez tartozni!És nincs szebb, méltóbb feladat, mint egy nép jogai-ért, szabadságáért, boldogságáért küzdeni!”

Harai Dénes

Márkus Béla a kisebbségimagyar irodalmak egyiklegavatottabb kutatója, és –joggal állítható – nemcsakSütő András elismerőbarátsága révén, de mind-azon esszé, recenzió ésportré kapcsán is,melyeket e tárgykör-ben adott közre az elmúltévtizedekben. A Mennyei elismervényezekből kínál az olvasónak egy csokrot, az utóbbi évekterméséből. Hogy olvasótábora nem csak az irodalmárszakma lehet, biztosíték Márkus Béla könnyed, mesélőstílusa, és a könyvben olvasható tanulmányok, esszékműfaji sokszínűsége.

A kronologikus rendet kerülve inkább a tartalmicsoportosítás elve érvényesült a kötet szerkesztésében.A legjellemzőbb tematika talán mindegyik írásban arecenzens hozzáállásból kiinduló elemző, érvelő, vitá-zó magatartás, mely nem egy tanulmányban súrolja az


Érték-szembesítés

Márkus Béla:Mennyei elismervény Nap Kiadó, Bp., 2010.

elragadtatás érzékenységének határát. Ezt nem mintnegatívumot emelem ki, épp ellenkezőleg: ezáltal arecenziók, tanulmányok (ön- és kor)elemző esszékkéemelkednek az alkotó nyilvánvaló szándékával egye-zően. Érdemes kiemelni, hogy olyan szerzők és műve-ik kerülnek górcső alá a tanulmányokban, melyek amai irodalomtudomány kanonizációs folyamatábanolykor vita tárgyát képezik. Ezt Márkus Béla is joggalhangsúlyozza, amikor elutasítva Ottlik „egy- műves”szerzőségét, a Budát okkal nem ama nagy regényárnyékában láttatja, hanem mint önmagában is nagy-szerű esztétikai minőségű alkotást – méltatja. Vagy egymásik recenzióban (A munka vagy az erőszak mítosza.Szilágyi István: Bolygó tüzek), bírálja az önmaga káno-nát támadó, felülíró, pályakezdő műveit a kor divatjaszerint átíró Szilágyi Istvánt hangsúlyozva, nehézeldönteni, „hol a határ, meddig etikus utólag megmásí-tani valamit.” (83) Az irodalmi kánon törékenységéttudatosítja Márkus akkor is, mikor védőbeszéddéavanzsálódik egy-egy tanulmánya. Sütő András,Tamási Áron, Németh László vagy Illyés Gyula gaz-dag, és magas esztétikai minőségű életműve – kitűnika könyv írásaiból – védeni kénytelen önmagát. A vád-lóknak persze akár igazuk is lehet, de ha egy lezárt,kanonizált életmű megítélésében jobban esik latba aszerző egykori pártállami múltja, mint műveinek érté-ke, ott már valami sántít (Egy vita cikkei, 65–75).A kánon problémáját tovább vizsgálva nem hallgatha-tó el az sem, mennyire meghatározza még napjainkbanis az irodalmi közéletet a népi-urbánus ellentét mégakkor is, ha manapság már nem szokás ezt így nevez-ni. Azzal, hogy Márkus Béla a fentebb sorolt szerzőkéletművét elemzi (és még folytathatjuk a felsorolástSzékely Dezső, Ágh István, Csoóri Sándor vagy NagyGáspár nevével), egyértelműen meghatározza kötődé-sét a konzervatív szemléletű, nemzeti gondolkodásúirodalomhoz szemben a liberális és posztmodern lite-ratúrával. Azonban szerzőnk nyitott perspektívábangondolkodik, és támadás, vagdalkozás helyett szívesenés hozzáértéssel elemzi Esterházy Péter, KukorellyEndre vagy Nádas Péter műveit („Jobb az üldözöttek,mint az üldözők között lenni”, Spionpróza az újabbmagyar irodalomban, 138). Igaz, az ő és mások alko-tásait interpretáló irodalmárokkal kapcsolatban márkeserűen jegyzi meg azt, ami a mai napig szívszorí -tóan bebetonozta az irodalmi diskurzust: „Mintha amagyar irodalmat más égbolt takarná: a Horthy-kor-szak s annak jobboldali része kilátszik alóla, a balolda-li már nem, később sem. Mintha a magyar történelem-

nek igazából nem is lett volna egy Rákosi-, illetve egyKádár-korszaka. Fasizmus volt, mindenféle – kommu-nizmus nem, semmiféle.” („Jobb az üldözöttek, mintaz üldözők között lenni”. Spionpróza az újabb magyarirodalomban, 157).

Recenzió többféleképpen íródhat: vagy a folyóiratokszerkesztői „rendelik meg” a recenzenstől, vagy a szer-ző kéri meg kritikus ismerősét, barátját, vagy a recen-zens bírálja azon szerzők műveit, akikhez kötődik pél-dául az egyező esztétikai látásmód kapcsán, tehát végsősoron nem a mű talál bírálójára, hanem az elemzőválaszt műveket. Persze ez az érzelmi kötődés recen-zens és bírált műalkotás között egyszer sem tolódik elaz érzékeny egyensúly középpontjától. Jó példa erre amár fentebb említett Szilágyi István gyűjteményeskötetének, a Bolygó tüzeknek az elemzése: az értékelésmellett nem marad el a bírálat sem. Az, hogy MárkusBéla általa kedvelt szerzők munkásságát elemzi szíve-sen, a személyes hangnem, a közvetlen írói stílus meg-létét garantálja az esszékben, portrékban és recenziók-ban – és ez az olvasó szempontjából sem közömbös jel-lemző. Ma ugyanis, amikor az újabb generációk egyrekevesebbet olvasnak, egyre kevesebb szerzőt ismernek,és ezáltal a kortárs magyar irodalom egyre távolabbkerül a befogadók olvasási szokásaitól, fontos, hogy aműelemzések, az alkotókról írt portrék ne szárazak, túl-zottan tudós szemléletűek legyenek, hanem a közvetlenszemélyesség írói eszköztárát alkalmazva inkább köze-lítsék egymáshoz a műalkotást és az érdeklődő olvasót.

Márkus Béla értékeket szembesít: ami időtálló, kivá-lasztattatik (azaz kánonba kerül), ami nem, feledésbemerül. Esszéit olvasva két vélemény összegződhet abefogadóban. Az egyik, hogy a szövegben megidézetttájak, alkotók, események, mint a nemzeti és vallásiidentitás metaforái alkotnak esztétikai egységet bizo-nyítva, hogy a manapság divatos írói csoportokon ésattitűdön kívül lehet másképp, esetenként értékállóbbnézeteket vallva alkotni, hasznára lenni a nemzetnek.A másik, hogy napjainkban is olyan viharok dúlnak amagyar irodalmi közéletben, melyek kiindulópontjai ahuszadik századi fasiszta és kommunista diktatúrákhajdani művészet-politikai céljainak negatív, személyi-ség-sorvasztó következményeiben keresendők. Az írá-sokból kitűnik, hogy amíg ebből a „betegségéből” kinem gyógyul a magyar irodalom, nem valósulhat megaz a közös társadalmi szerepvállalás, amely az írottműalkotások anyanyelv-megőrző szerepére, és amagyarság nemzeti identitásának erősítésére épül.

Farkas Gábor

LõTÉR


DOBÓHÁLÓ

Történettudomány, művelődéstörténet

Ausztria a 20. században. Az „életképtelen” államtóla „boldogok szigetéig” , szerkk. NÉMETH István –FIZIKER Róbert, L’Harmattan – Uránia Ismterj.Alapítvány, 2011.

Iratok a Vajdaság történetéhez a szerbiai levéltárak-ban, 1944–1948, összeáll. Fodor István,Szerb–Magyar Akad. Vegyes Biz., MTA TTI,Budapest–Zenta 2011.

MÉSZÁROS Andor: A cseh elem a magyar polgároso-dásban, Szent István Társ. – PPKE BTKSzlavisztika Int., Szt. Adalbert Közép-EurópaKutcsop., Budapest–Esztergom–Piliscsaba, 2011.

NÉMETH György: Bevezetés a görög és a római fel-irattanba, Gondolat, 2011.

Polsko–węgierska czytanka historyczna =Lengyel–magyar történelmi olvasókönyv, szerk.BIERNACKI Karol, Samorząd Mniejszości Polskiejw Szeged, 2011.

Szöveg, emlék, kép, szerkk. Boka László és P.Vásárhelyi Judit, Bibl. Nationalis Hungariae –Gondolat, 2011.

Irodalomtudomány, a világirodalom története

CZIGÁNYIK Zsolt: A szabadsághiány anatómiái. Azemberi szabadság XX. századi angol ellenutópi-ákban, Akad. K., 2011.

MONTÁGH Imre (1931-1986): Tiszta beszéd, Holnap,2011.

TEGYEY Gabriella: Hangok, összhangzatok. Hat 20.századi francia írónő, Gondolat, 2011.

Magyar irodalomtörténet

BARTUSZ-DOBOSI László: Aki hitét veszti, elmerül.Báró Eötvös József katolicizmusa, Kairosz, 2011.

GERENCSÉR Péter: Hany Istók alakváltozásai,Rábaköz-Hanság Turisztikai Egyes. – FISZ,Budapest–Kapuvár, 2011.

HAMVAS Béla (1897-1968): Levelek. 1916–1968,szerk. DANYI Zoltán, Medio, 2011.

KOMÁROMI Gabriella: Lázár Ervin élete és munkás-sága, Osiris, 2011.

Ritmikai és retorikai tradíció a kortárs magyar lírá-ban, szerk. BOROS Oszkár – ÉRFALVY Lívia –HORVÁTH Kornélia, Ráció, 2011.

Septempunctata. Tanulmányok Petrőczi Éva hatva-nadik születésnapjára, szerk. PÉNZES TiborcSzabolcs, MTA rec.iti, 2011.

Magyar szépirodalom

ÁCS József: A megértés luxusa, Liget MűhelyAlapítvány, 2011.

ANTAL Balázs: Kézikönyv határátlépéshez.Tanulmányok, esszék, kritikák + 1 beszéd,Felsőmagyarország K., Miskolc, 2011.

Bibliai történetek, Magyar írók novellái, gyűjt.összeáll. és szerk. KŐRÖSSI P. József, Noran Libro,2011.

A budapesti ima. Magyar írók novellái, gyűjt. össze-áll. és szerk. KŐRÖSSI P. József, Noran Libro, 2011.

GÉCZI János: Múlik. Egy regény esszéi, Gondolat,2011.

GÖNCZ László: Kálvária, Pro Pannonia, Pécs, 2011.JÓKAI Anna: Mindhalálig. A feladat, 4. kiad.,

Széphalom Kvműhely, 2011.KRUSOVSZKY Dénes: A felesleges part, Magvető,

2011.Karácsonyfaerdő. Elbeszélések a karácsonyról, vál.

és szerk. HUNYADI Csaba Zsolt, Lazi, Szeged,2011.

KOSÁRYNÉ RÉZ Lola (1892–1984): Egy hordó bor,Kráter, Pomáz, 2011.

KOSÁRYNÉ RÉZ Lola (1892–1984): A vén diák,Kráter, Pomáz, 2011.

NÉMETH Andor (1891–1953): Egy foglalt páholy tör-ténete, Scolar, 2011.

PÁLFFY Gyula: Xerxes szemefénye. Eszter, ProPannonia, Pécs, 2011.

SZABÓ Kázmér: Életek kiállítása. Emberi színjátéktöbb részben, Pro Pannonia, Pécs, 2011.

TANDORI Dezső: Jaj-kiállítás, Scolar, 2011.TÓTH Károly, G.: Megbocsátás, Pro Pannonia, Pécs,

2011.


Merítés a Magyar Nemzeti Bibliográfia 16. évfolyamának 3. és 4. számából

KönyvajánlóA hónap könyvei

BETûVETõ


A szabadkaiÉletjel Könyvekről

Az Életjel egykori szerkesztője szeretteaz évfordulókat. Arról mesélt, hogy aboldog békeidőkben minden lapnál, kia-dónál ott lapultak a kerek évfordulóraszóló laudációk, a jelesebb személyekrőlszóló nekrológok, a legfontosabb adatok,meg fénykép, ha ne adj´ isten meghal azillető. Az internet világában csak egy kat-

tintás, és ömlenek az adatok. Az ÉletjelKönyvekről, egy megörökölt kiadórólkell írni, kicsit mást, mint ami a honlapo-kon olvasható. Az Életjelnek nincsenhonlapja, egy könyv a nyomdaköltségé-ből készíthető, még várunk vele, fonto-sabb számunkra a nyomtatott könyv. Hamégis elkészül, arra nyolc évkönyv anya-gát töltjük fel, elsőként az ÉletjelKönyvek bibliográfiájával. Meggyőző -désünk, hogy a nyolc almanach nemcsakaz Élőújság és Könyvkiadó tevékenysé-gének tükre, hanem a vajdasági magyar-ság csaknem félévszázados kultúrtörté-netének, vitáinak krónikája is.

Hogyan kezdődött? A szájhagyo-mányra támaszkodunk. Az egykori ala-pítóktól, Dévavári Zoltántól és BurkusValériától lehetett hallani erről története-ket. Az ötvenes évek közepén, 1955-benirodalmi lapot indított néhány szabadkaiíró és az újvidéki Németh IstvánVisszhang címen. Egy száma jelent meg,a bíróság betiltotta. A megmaradt egyet-len példányban nem találtunk olyanírást, amely az aktuális politikára, kultúr-

politikára reflektált. A valódi ok az lehe-tett, hogy a szerkesztőbizottságban ottvolt a lap kitalálója, Dévavári Zoltán is,aki pár évvel korábban szabadult aKopár szigetről, ahova tizenkilenc éve-sen került, mert Tito összeveszett Sztá -linnal. Nem tudta, hogy a Tájékoz -tatóiroda lapja, amelyet Belgrádban mégszabadon árultak, Szabadkára érve mártiltott olvasmánynak számít. Ez három-évi átneveléssel járt, valamint azzal, hogy1955 tavaszán a Visszhangot betiltották,a „tájékoztatóirodás” jelző egy életremeghatározta sorsát, s attól sajnos holtaután sem szabadulhat. Nem kétséges,hogy Dér Zoltán (Dévavári Zoltán íróineve) miatt volt a szigorú ítélet. GálLászló, a költő a Magyar Szóban alapo-san megfeddte az újságért és első verses-kötetéért, az Öröm feléért hangzatoscímű írásában, a Csendes Visszhang halkvissz hangjában. A történethez tartozikaz is, hogy Gál László nyilvánosan meg-követte őt.

A Visszhang megjelenésekor valamimozgolódott Szabadkán. FerencziIbolyánál, a korszak ünnepelt, tehetsé-ges színésznőjének lakásán irodalmiszalon működött: felolvasó esteket tar-tottak, meghitt beszélgetéseket folytat-tak a művészetről. E kettőből sarjadt kiaz élőújság gondolata: ami elhangzik,azt nem lehet betiltani. A frappánscímet a munkásból lett költő, UrbánJános első verseskötetének címéből, azÉletjelből kölcsönözték. Az alapítókközött ő maga is ott volt BurkusValériával és Galamb Jánossal. Az Élő-újságot már nem tiltották be, mert1955-ben a szerb és horvát írók elindí-tották a napjainkban is megjelenőRukovet (Kéve) folyóiratot.

Az Irodalmi Élőújság első száma1958. október 28-án Suboticán, kedden19 órakor a Városi Könyvtár földszintiolvasótermében jelent meg. Szabadkátmég nem lehetett írni. Hangos újság volt,kilencvenpercnyi műsoridővel.

1975-ben Szakolczay Lajos aJelenkorban írt esszéjében nevezte han-gos újságnak az Életjelet, tőle a megálla-pítás, hogy a mozgalomnak sajátos egye-diségén túl kellett lépnie. A legendás1968-as évben megindult a könyvkiadás,1971-ben az Üzenet folyóirat. Az Élőúj-ság profilt váltott, és a versmondásműhelye lett.

Az első könyvek bibliofil csemegék,Péter László szóalkotásában illetmény-könyvek voltak. Nem kerültek forga-lomba, tagsági könyvecskéknek számí-

tottak, azok kaphatták el, akik az Életjelkörül csoportosultak. Az első zsebkönyv,az Új Lélekindulás Lévay Endre tollábólhelyzetfelmérés és programadás volt. Asorozat második füzetében Sáfrány Imrefestő, író vall a tragikusan elhunyt barát-járól, Vinkler Imréről és művészetéről,személyes hangon a tragédia árnyéká-ban. A harmadik könyv Dési Ábel vers-ciklusa, a Kortársaim volt. A program -adó füzetből következett a miniatűrökkoncepciója: önéletrajzoknak, életraj-zoknak, rövidebb irodalomtörténeti

BETûVETõ


tanulmányoknak, írói levelezéseknekadott helyet a sorozat. Impozáns azoknévsora, akik, illetve akikről írtak akönyvecskékben: Vinkler Imre, BalázsG. Árpád, Csáth Géza, Hangya András,Baranyi Károly, Garay Béla, Kosz -tolányi Dezső, Farkas Béla, FeketeLajos, Csuka Zoltán, Fehér Ferenc, LángÁrpád, Iványi István, Kázmér Ernő,Lányi Ernő, Somogyi Pál, AlmásiGábor, Lifka Sándor, Oláh Sándor, GionNándor, Vojnits Oszkár. Írók, festők,zenészek, irodalomszervezők, filmes,világutazó, színészrendező. A fészekra-kói voltak szűkebb pátriánk szellemiéletének. Az utolsó minikönyv – ahogy aszerkesztő nevezte – Sturc Béla munkája

az ötvenes számú: A Szabadkai –horgosihomokpuszta flórájának ökobotanikaiértékei 1995-ben jelent meg. Tizenöt évután ismét megjelennek a miniatűrök,igazodva az eredeti koncepcióhoz, kor-szerűsített formában, szebb fedőlappal.Apró, példamutató értékekre irányítjákaz olvasók figyelmét: idősebb BrennerJózsef (Csáth Géza édesapja) dalegyesü-letének történetére, Koszto lányi szabad-kai kultuszára, az egykori főgimnáziumtanári karának kataszterére és az elsőnéprajzi összefoglalóra 1860-ból. PekárTibor, S. Gordán Klára, Hicsik Dóra ésMatijević Zolna tanulmányai jelentekmeg az utóbbi három évben. Nemcsak aszabadkai apróságokra kívánunk figyel-ni, tervezzük Pintér Lajos a Kalangyárólírt dolgozatának, az első szabadkai repü-lős Szárics János élettörténetének,

a Nemzeti Szalon szabadkai krónikájá-nak megjelentetését is.

A miniatűrök alapozták meg az Élet-jel Könyveket. 1973-ban Csépe Imrevallomáskötetével indult a ténylegeskönyvkiadás. A kiadónak a szabadkaisá-gát szokták hangsúlyozni, mert többnyi-re a város íróinak műveit jelentette meg.Azonban ha tevékenysége csak ebbőlállt volna, akkor kizárólag bibliofil cse-megéi lennének, néhány jó címszóval.Hogy nem így lett, az részben annakköszönhető, hogy már a kezdetektőlolyan munkákat adott ki, amelyekKosztolányi Dezső és Csáth Géza opu-sának pontosabb megismerését szolgál-ták. A könyvek negyede e célból készült.

1992-ig kizárólag várostól kapottdotációból 53 nagy és 47 miniatűr kiad-vány jelent meg. Száz könyv huszonöt évalatt: évente négy. Nagyképűség kiadó-nak nevezni az Életjelet? Kiadónak szá-mít-e a szabadkai Munkásegyetem,később Szabadegyetem alosztályakéntműködő műhely? Igen, mert folyamato-san jelen volt, a politikai és szakmai gán-csoskodások ellenére. Dévavári Zol -tánnak a kezdetektől 2007 márciusábanbekövetkezett haláláig pontos koncepci-ója volt az Életjellel. A Kosztolányi- ésCsáth-opus mellett lényegesnek tartotta,hogy összegyűjtse Magyar László vala-mennyi levéltári jegyzetét, és öt kötetbenmegjelentesse Csúszó Dezsőnek a szak-rális kisemlékekről készült kataszterét.Hogy rábeszélje Pataki Lászlót önéletraj-za megírására, helyet adjon BaráciusZoltán színházról írt köteteinek. Fontostudományos munkáknak is teret adott:Györe Kornél településtörténeti, GajdosTipor képzőművészeti, Pekár Tibor zene-történeti monográfiájának, SzekeresLászló régészeti, Sturc Béla növénytanikötetének. A kilencvenes évek szépiro-dalmi kiadványai is figyelemre méltóak:Gulyás József versei, Dudás Károly,Szathmári István novellái, KopeczkyLászló drámái – igaz, a szerzők szabad-kaiak. 2001-ben jelentek meg TörkölyIstván, 2002-ben Matuska Márton publi-cisztikai munkái a Petőfi brigád fronthar-cosairól, illetve a délvidéki 56-os mártí-rokról. Dévavári Zoltán utolsó nagy vál-lalkozása a hátramaradt Csáth-naplók ésa levelezés a megjelentetése volt 2005 és2009 között: Ifj. Brenner József, Csáth

Géza Napló, illetve Csáth Géza1000xölel Józsi címen. Nagy terve csakrészben sikerült, a sorozatot nekem kel-lett befejeznem.

Az Életjelnek soha sem volt fizetettszerkesztője, egyszemélyes kiadó volt, aszabadkai Szabadegyetem hátterében,egy raktárral, számlaszám nélkül. Csak azújvidéki Matica Könyvtára és az olvasóktartják számon kiadóként. Sem anyagijavakkal, sem dicsőséggel nem járt azÉletjel Könyvek kiadása, a keserédesörökség rám maradt. Egykori szerkesztő-je nyilatkozta élete vége felé, hogy az iro-dalom változó, alakuló folyamat, ezértszükségleteihez alkalmazkodni kell. Ezaz elv vezérel szerkesztőként. Most márcivil szervezetként, Magyarországon isterjesztve a Xantusz jóvoltából, szerkesz-tőséget építve, társkiadókat keresve olyankönyveket szeretnénk kiadni, amelyekhiányoznak a vajdasági könyvkiadáspalettájáról: képzőművészeti tanulmá-nyokat, a természeti és az épített örökségtudományos népszerűsítő köteteit, a vaj-dasági irodalom legjobb regényeinek,novelláinak újrakiadását a Klasszi ku sok -ban, a hőskorban született kötetek reprint-jét korszerű utószóval – miközben keres-sük a jó vajdasági magyar szépirodalmat,és figyeljük a szabadkai értékeket.„Szabadkainak lenni szívet melengetőérzés, még ha az ember távol kényszerülélni a várostól, mindenképpen fontos,hogy alkotók, kutatók, tudósok, művé-szek eredtek nyomába ennek az illékony,de folyton jelen levő életérzésnek” – írta2003-ban a zombori Fekete J. József .

Beszédes Valéria

Bata János (1963, Sza -bad ka) író, költő, mű -fordító. Az Újvidéki Egye -tem német nyelv és iro-dalom szakán végzett1986-ban. Azóta a horgosiáltalános iskolában német-tanár. 1989-ben az Új

Symposion világirodalmi rovatának aszerkesztője volt. Ma az Aracs folyóiratszerkesztőbizottságának tagja. 1985 ótajelennek meg írásai főként délvidéki magyarlapokban és folyóiratokban.

Csíki András (1980, Nyá -rádszereda) költő, 2004-ben végzett a Deb re ceniKöz gazdaság tu domá nyiEgye temen, jelenleg aDebreceni Egyetem újság -író szakán tanul. 2003 ótapublikál anyaországi és

határon túli magyar irodalmi folyóiratokban.2004-től a fullextra.hu irodalmi portál, 2006-tól pedig a kalaka.com internetes irodalmifolyóirat szerzője.

Csurka István (Budapest,1934. március 27. –Budapest, 2012. február4.) író, politikus. 1954-tőlpublikált novellákat,esszéket, színmőveket,regényeket. Alföld- (1980)és József Attila-díjas

(1969, 1980). Legutólsó kötetei: A hatodikkoporsó (2011), Írószövetségek harca (2011).

Déri Eszter (1986,Miskolc) idén végez a Páz -mány Péter KatolikusEgyetem magyar–művé -szettörténet szakán. Ku -tatási területe a barokkprédikációirodalomhoz kap -csolódik, a szöveg és a kép

kapcsolatával, egymásra hatásával foglalkozik.

Dévavári Beszédes Valéria(1951, Szabadka) népra-jzkutató. Az ELTE ma -gyar–néprajz szakán vég -zett. 1975–81 között tanárSzabadkán, majd 1981-tőlnyugdíjba vonulásáig aszabadkai Községközi

Műemlékvédelmi Intézet néprajzkutatója.1989-ben az Újvidéki Böl csészettudományiEgyetem Magyar Tan székén magiszterifokozatott szerzett magyar nyelvészetből.2007-től az Életjel Könyvek szerkesztője,2011-től azok felelős kiadója. Legutóbbikötete: Hol volt… Néprajzi és mű emlék -védelmi tanulmányok (Zenta, 2011).

E. Csorba Csilla (1952,Budapest) az ELTE tör -ténelem–francia, illetveművészettörténet szakánvégzett. 1975-től a PetőfiIrodalmi Múzeumban dol -gozik, 1996-tól főigazgató-helyettese, 2005-től fő -

igazgatója. Kutatási területe a XIX–XX.századi magyar művészettörténet, fotótörténet,irodalmi kultuszok, irodalmi muzeológia.Számos díjat kapott, idén Bel város–Lipót -városi Önkormányzat Pilinszky János érmekitüntetésben részesült. Legutóbbi kötetei:Székely Aladár a művészi fényképész1870–1940 (2003), Máté Olga fotóművész(2006), Ady, a portrévá lett arc. Ady Endreösszes fényképe (2008).

Farkas Gábor (1977,Miskolc) költő, kritikus.2002-ben végzett a Deb -receni Egye tem magyarszakán. 2001 óta jelennekmeg versei, tanulmányaifolyó iratok ban, antoló -giákban.

Harai Dénes (1951,Budapest) a Zrínyi MiklósKatonai Akadémián és azELTE BTK pedagógia sza-kán végzett, jelenlegegyetemi tanár a NemzetiKözszolgálati EgyetemHadtudományi és Hon -

védtisztképző Karának TársadalomtudományiTanszékén. Számos publikációt szentelt amagyar katonahősöknek, így Zrínyi Mik lósnak.

Hermann Róbert (1963,Székesfehérvár) történész,az MTA doktora. 1987 ótaa Hadtörténeti Intézet ésMúzeum munkatársa, egyideig igazgatója, majd aBécsi Állandó LevéltáriKirendeltség vezetője, je -

lenleg a Hadtörténelmi Intézet és Múzeumparancsnokának tudományos helyettese.Legutóbbi kötetei: Kossuth hadserege, Kossuthfővezérei (2007), A Drávától a Lajtáig.Tanulmányok az 1848. nyári és őszi dunántúlihadi események történetéhez (2008), Negy -vennyolcas történetünk mai állása (2011).

Horváth Dorottya (1990,Budapest) költő, a DeákTéri Evangélikus Gim -náziumban érettségizett,je lenleg a Liszt FerencZe ne művészeti Egyetemhallgatója, Fóton él.

Juhász Ferenc (1928,Bia) költő. 1951-től1974-ig a SzépirodalmiKönyvkiadó szer kesz -tője, 1971-től az Új Írásfőmunkatársa, 1974-től1991-ig főszerkesztője.Budapesten él. Baum -

garten- (1949), József Attila- (1950) ésKossuth-díjas (1951, 1973). Legutóbbikötetei: Az őrangyal és a szél (versek, 2003),Szívbe nyomott mag (interjú, versek, fotók,Csábi Domonkos szerk.).

Juhász Zoltán (1955, Budapest) a BudapestiMűszaki Egyetem Villamosmérnöki Karánvégzett. Doktori címet a Központi FizikaiKutatóintézet ösztöndíjasaként szerzett 1982-ben, PhD címet pedig 1998-ban. Kutatásiterülete először az egykristály-növesztésadaptív szabályzása, később a népzenei fono-gráf felvételek zajának adaptív szűrése volt.Jelenleg a népzene számítógépes tanul -mányozásával foglalkozik, a Műszaki Fizikaiés Anyagtudományi Kutatóintézet tudo -mányos főmunkatársaként. Népzenével, ahagyományos furulya- és dudajátékkal 25 évefoglalkozik, eddig összegyűlt mintegy 500órányi anyagot javarészt Erdélyben, aPalócföldön, a Dél-Dunántúlon és Szabolcs-Szatmár megyében gyűjtötte. Számos CD-t ismegjelentetett, a Liszt Ferenc ZeneművészetiEgyetemen és az Óbudai Népzenei Iskolábanfurulyát és dudát tanít.

Kiss Benedek (1943,Akasztó) költő, mű -fordító. A Kilencek köl -tőcsoport tagja. AranyJános- és József Attila-díjas (1979, 1999),valamint Ba lassi Bálint-emlékkardos (2003). Leg -

utóbbi kötetei: Fénnyel-füttyel (gyermek-versek, 2009), Apokrif litánia (2009), Utakkeresztje (összegyűjtött versek, 2010).

Kovács István (1945,Budapest) költő, polo -nista, törté nész, a Ki -lencek költőcsoport tagja.A gyer mek kor tün dökletecímű regé nyé ből Buda -keszi srácok címmel já - tékfilm készült. Az MTA

Törté nettu do má nyi In té ze tének főmunkatársa.József Attila- és Babérkoszorú-díjas. Leg -utóbbi kötetei: A gyermekkor tündöklete(regény, 2006), Az idő torkában (versek,2007), A barátság ana tómiája I–II. (Írások ama gyar–lengyel kapcsolatokról, 2007, 2009),„Egy a lengyel a magyarral” (történelmiesszék, 2008).



Kovács László (1942,Kispest) régész, a tör -ténet tudományok doktora(1995), 1991–2007 közöttaz MTA Régészeti Intéze -tének igaz ga tóhe lyettese.Elsősorban a honfoglalásés a kora Árpádkor kutató-

ja. 1992 óta vesz részt személyazonosító ásatá-sokon, többek között az Újköztemető 299. és301. parcellájában. Részt vett a Petőfi halálá-val kapcsolatos kutatásokban. Publikációinakszáma meghaladja a kétszázat. 1997-benAkadémiai-díjat, 2008-ban Schönvisner-díjatkapott. Legutóbbi kötete: A magyar kalan-dozások zsákmányáról (2012).

Márkus Béla (1945,Bükkaranyos) irodalom -történész, kritikus, a Deb - receni Egyetem ModernMagyar Irodalom Tanszé -kének ny. docense; JózsefAttila-, Pro Literatúra- ésEMIA-díjas. Legutóbbi

kö tetei: Tények és képzetek (tanulmányok,2005), Mennyei elismervény (tanulmányok,2010), Dobos László (monográfia, 2010),Duba Gyula (monográfia, 2011).

Miklóssy Endre (1942,Bercel) építész-urbanista.Tervezőként, kutatóként,köztisztviselőként dolgo-zott, jelenleg oktató aBudapesti Corvinus Egye -temen. Az elrejtett magyargondolkodói hagyo má -

nyok felkutatásával foglalkozik. Fontosabbkötetei: Túl a tornyon, melyet porbul rakott aszél – magyar gondolkodók a 20. században(2001), A másik ember keresése (2009).

Rosonczy Ildikó (1953,Szekszárd) a MagyarNapló szerkesztője. Tör -té nészként az 1848/49-esforradalom és szabad-ságharc kutatója. Buda -pesten és Salföldön él.Legutóbb fordításában és

gondozásában megjelent: Ivan IvanovicsOreusz: Oroszország háborúja a magyarokellen 1849-ben (2002).

Salamon Konrád (1941,Pécs) történész, az ELTEBTK-n tanít. A népifalukutató mozgalmat,illetve az I. világháború ésa trianoni béke közöttiidőszakot kutatja. Leg -utóbbi kötetei: A harmadik

út küzdelme (2002), Ez volt a magyar 20.század (2008), A magyar ezredfordulókrónikája 1989–2009 (2009). A harmadik úton– Magyar irodalmi és történelmi sorsfordulók(tanulmányok, esszék, cikkek, 2011).

Sárándi József (1945,Cserepesmajor) költő, író,újságíró. Az ELTE BTKmagyar–történelem sza-kán szerzett diplomát1972-ben. Volt a Rádióirodalmi szerkesztője, azÚj Forrás főmunkatársa.

József Attila-díjas (1977). Legutóbbi kötete:Birtokviszony (versek, 2007).

Szakolczay Lajos (1941,Nagykanizsa) irodalom -történész, kritikus. Kor társmagyar iroda lom mal, kü - lönös tekintettel a határontúli magyar lite ratúrára,vala mint szín ház- és kép -ző művészet tel foglal ko -

zik. Bu dapesten él. Kölcsey- (1995) és JózsefAttila-díjas (1996). Leg utóbbi kötetei: Ne künkilyen sors adatott (Csoóri Sándor – interjú,versek, fotók, 2006), Ameddig temetetlenholtak lesznek (Nagy Gáspár – interjú, versek,fotók, 2008), Párbeszédek és per beszédek(interjú kötet, 2010).

Utassy József (1941. már-cius 23., Ózd – 2010.augusztus 27., Zala eger -szeg) költő, műfordító. AKilencek al ko tócsoporttag jaként kezd te költőipályáját. Többek kö zöttJózsef Attila- (1978), a

Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje(1994), Balassi Bálint-emlékkard (2001),Babér koszorú- (2001), Kossuth- (2008) ésBethlen Gábor-díjas. Legutolsó kötetei:Farkasordító (2006), Ezüst rablánc (2010).

Vasy Géza (1942, Bu -dapest) irodalomtörténész,az ELTE modern magyarirodalomtörténeti tan szé -kének docenseként ta -nított. Az 1945 utáni ma -gyar irodalommal foglal -kozik, kü lö nös tekintettel

Illyés Gyu la, Kormos István, Juhász Ferenc,Nagy László, Csoóri Sándor, valamint sajátnemzedéktársai mun kásságára. József Attila-és Arany János-díjas. 2007 és 2010 között aMa gyar Írószövetség elnöke. Legutóbbikötete: Tíz kortárs költő (2007). „Haza a ma -gasban” – Illyés Gyuláról (2010).

Végh Attila (1962, Bu - dapest) költő, esszéíró, aMagyar Hírlap munkatársa.A Gödöllői Agrár tu do má -nyi Egye temen (1989),majd a Debreceni Egye temfilozófia szakán (2004)végzett. Leg utóbbi kötetei:

A torzó tekintete (tanulmányok, 2010), Par -menidész-töredékek (fordítás, tanulmány, 2010).Az idei Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenikmeg Virrasztó álmai címmel legújabb próza-kötete kiadónk gondozásában.

Weiner Sennyey Tibor(1981, Eger) költő, író,esszéista. Az IrodalmiJelen szerkesztője. GéreczAttila-díjas (2005). Leg -utóbbi kötete: A nagyeretnek (12 elbeszélés).Jelenleg Indonéziában él.

Kedves Olvasónk!

Kérjük, támogassa aMagyar Naplót

az Írott Szó Alapítványonkeresztül

adója 1%-ának

felajánlásával!A kedvezményezett adószáma:

18090264-1-43A kedvezményezett neve:

Írott Szó Alapítvány

Köszönjük!

Csatlakozzon elektronikus hírlevelünk népes olvasótáborához,és a jövőben tájékoztatást kap rendezvényeinkről és új kiadványainkról.

Küldje el nevét és e-mail címét az [email protected] e-mail címre,vagy iratkozzon fel honlapunk Hírlevél rovatában:

http://www.magyarnaplo.hu

IR AT K O Z Z O N F E L A MA G YA R NA P L Ó L E V E L E Z Ő L I S T Á J Á R A!

magyar „próbálok csalás nélkül”...

Documents