magyar • tudományreal-j.mtak.hu/1918/2/2006-02.pdf · magyar tudomány • 2006/2 128 a magyar...

127

A koponya tudósa, Lenhossék József

Az agresszió képi kifejezése

Társadalomföldrajz

Határkutatás – regionális tudományok

A tudományos teljesítmény mérése

Oktatáspolitika

• Tudomány Magyar

2006•2

Magyar Tudomány • 2006/2

128

A MAgyAr TudoMányos AkAdéMiA folyóirATA. AlApíTás éve: 1840167. évfolyAM – 2006/2. száM

Fôszerkesztô:Csányi vilMos

Vezetô szerkesztô:elek lászló

Olvasószerkesztô:MAjoros klárA

Szerkesztôbizottság:ádáM györgy, BenCze gyulA, CzelnAi rudolf, Császár ákos, enyedi györgy,kováCs ferenC, köpeCzi BélA, ludAssy MáriA, niederhAuser eMil,solyMosi frigyes, späT András, szenTes TAMás, váMos TiBor

A lapot készítették:CsApó MáriA, gAzdAg kálMánné, hAlMos TAMás, jéki lászló, MATskási isTván,pereCz lászló, sipos júliA, sperlágh sándor, szABAdos lászló, f. TóTh TiBor

Lapterv, tipográfia:MAkoveCz BenjAMin

Szerkesztôség:1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: [email protected] • www.matud.iif.huKiadja az Akaprint Kft. • 1115 Bp., Bártfai u. 65.Tel.: 2067-975 • [email protected]

Elôfizethetô a FOK-TA Bt. címén (1134 Budapest, Gidófalvy L. u. 21.);a Posta hírlapüzleteiben, az MP Rt. Hírlapelôfizetési és ElektronikusPosta Igazgatóságánál (HELP) 1846 Budapest, Pf. 863,valamint a folyóirat kiadójánál: Akaprint Kft. 1115 Bp., Bártfai u. 65.

Elôfizetési díj egy évre: 6048 FtTerjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztôkKapható az ország igényes könyvesboltjaiban

Nyomdai munkák: Akaprint Kft. 26567Felelõs vezetõ: Freier LászlóMegjelent: 11,4 (A/5) ív terjedelembenHU ISSN 0025 0325

129

TarTalomA kutya mint az emberi viselkedés modellje: múlt, jelen, jövõ

Miklósi Ádám: Bevezetõ ………………………………………………………………… 130Topál József: Tanítható társunk: a kutya ………………………………………………… 133Gácsi Márta: A kutya mint az emberi kötõdési viselkedés modellje? Egy sajátos interspecifikus kapcsolat: kötõdés a gazdához …………………………… 141Richard W. Byrne: Állati kommunikáció evolúciója: hogyan képes a kutya megérteni a gazdáját? ………………………………………… 151Juliane Kaminski – Josep Call: Vokális jelek megértése a border collie kutyafajtánál ………… 157Julia Fischer: A kutya mint modell az emberi nyelv eredetének kutatásához …………… 161Pongrácz Péter – Molnár Csaba: Akusztikus kommunikáció kutya és ember között – milyen információt hordoz a kutyaugatás? …………………………………………… 165Amanda C. Jones – Samuel Gosling: A kutyaszemélyiség vonásai és kapcsolatuk az emberi ötfaktoros modellel ……………………………………… 174Miklósi Ádám – Kubinyi Enikõ: A kutya szociális viselkedésének genetikai alapjai ……… 181Karen L. Overall: A kutya kóros viselkedése: egy magatartásra és kognícióra épülõ természetes állati modell lehetõségei ………………………………………………… 189

TanulmányokMészáros Ernõ: Ókori meteorológia – ahogy Arisztotelész gondolta ……………………… 197Salma Imre: A légköri aeroszol szerepe a globális éghajlatváltozásban …………………… 205M. Bujdosó Györgyi – Sótonyi Péter A borosjenõi Kádár család története ……………… 212

Tudós fórum Tudomány, innováció, életminõség – Az MTA intézethálózatának kiadványa (Pálinkás Gábor) ……………………………… 221

A jövõ tudósai Bevezetõ (Csermely Péter) …………………………………………………………………… 224A nõk helyzete a magyar tudományban (hozzászólások) ………………………………… 224Magyar Fiatal Tudósok Társaságának megalakulása (Antos László) …………………… 227Tehetséggondozás az egyetemi oktatás hagyományos keretei között (Czakó Erzsébet) 230

MegemlékezésFonyó Zsolt (Markó László) ………………………………………………………………… 235Garay András (Ormos Pál) ………………………………………………………………… 237Herman József (Kiefer Ferenc) ……………………………………………………………… 239

Kitekintés (Jéki László – Gimes Júlia) ………………………………………………………… 242

Könyvszemle Közgazdasági Nobel-díjasok, 1969-2004 (Csaba László) ………………………………… 246É. Kiss Katalin: Anyanyelvünk állapotáról (Kiefer Ferenc) ……………………………… 247Cong Cao: Kína tudományos elitje (Ved Prakash Kharbanda) ………………………… 249Iktári Gróf Bethlen Domokos: A’ Nemzeti Jól-létrõl (Horváth László) ………………… 253Inflációs kozmológia (Szabados László) …………………………………………………… 254


130

A kutya mint az emberi viselkedés modellje: múlt, jelen, jövõ

1998-ban a Magyar Tudomány lapjain ve-tettük fel elõször, hogy a kutya jó modellje lehet a nyelv elõtti korai emberi evolúciónak (Csányi – Miklósi, 1998). Bár ezt a cikket ketten jegyezték, az ötlet felvetése az elsõ szerzõ nevé-hez fûzõdik, míg a társalkotó akkortájt csupán érdekes kitérõnek tekintette a kutya etológi-ájának vizsgálatát. Az olvasó most egy olyan válogatást tart a kezében, amely a mintegy tíz évvel ezelõtt kezdõdött kutatómunka eredmé-nyeinek rövid összefoglalója. A kötet magyar szerzõi az itthon végzett kutatómunka egy-egy aspektusát villantják fel, s köszönik Csányi Vilmos akadémikusnak, hogy a kezdetektõl támogatta õket tudományos pályafutásukban. Szerencsések vagyunk abban is, hogy a téma néhány nemzetközileg elismert szakértõje vállalta, hogy rövid tanulmányt ír e kötet számára a kutyával kapcsolatos legújabb eredményeirõl, s így az olvasó képet kaphat arról, hogy miképp kapcsolódik össze a hazai és külföldi kutatók munkája.

A múlt…

Az 1950-es évek elején Paul Scott és kollégái egy 13 éves kutatási projekt megvalósítására kaptak lehetõséget; a szociális viselkedés genetikai meghatározottságát igyekeztek ku-tatni. Zoológus képzettsége ellenére, vagy talán éppen azért, Scott a kutatás alanyául a

BEVEZETÕMiklósi Ádám

tudományos fõmunkatárs – [email protected]

hasonló tematikájú kutatómunkában kedvelt patkány helyett a kutyát választotta. A kuta-tómunkát összefoglaló, mind a mai napig

„alapmûnek” tekintett Genetics and the Social Behaviour of the Dog (1965) címû könyvben a szerzõk bevallják, miért esett a választás a kutyára. Érvelésük szerint az emberi szo-ciális csoportokba beilleszkedett kutya jól modellezi az emberiség civilizációs történe-tét, hisz ugyanolyan szelekciós változásnak voltak kitéve, mint maga az emberi faj. Ered-ményeiket majd a 80-as évekig folyamatosan publikálták, több mint 200 cikk jelent meg, amelyek szilárd alapokra helyezték a kutya viselkedésének vizsgálatát. Bár a kutatócso-port munkája tudományos szempontból igen sikeresnek volt tekinthetõ, követõk nemigen akadtak. Ennek talán egyik legfontosabb oka lehetett, hogy bármilyen „nemes” is volt Scotték elképzelése arról, hogy a kutya modellezheti az emberi viselkedést, a kívülálló szempont-jából a kísérleti munka túlságosan „laborszagú” maradt. Az 1960-as évektõl egyre divatosabb etológiai megközelítés az állatok természetbeni viselkedésére helyezte a hangsúlyt, s a fogságban tartott kutyák helyett a vadon megfigyelhetõ farkasok felé fordult az érdeklõdés. A kutya hamar kívül került az „érdekes” állatfajok körén, és etológiai szempontból egyfajta furcsa,

„mesterséges fajnak” tekintették.

131

Miklósi Ádám • Bevezetõ

A jelen…

Bár Scotték kiindulási hipotézise sok szem-pontból ma is helyesnek tûnik, nem vették észre, hogy a kutya csak akkor válhat az emberi szociális viselkedésevolúció sikeres modelljévé, ha olyan populációt választunk a vizsgálatok kiindulási alapjául, amelyet nem elszigetelten nevelnek fel egy laboratórium-ban, hanem ugyanolyan körülmények között él, mint mi, emberek; emberi családokban.

Mi épp ezt a gondolatot tekintettük kiin-dulópontnak, amikor 1994-ben elkezdõdtek a kutyaetológiai vizsgálatok az ELTE Etológia Tanszékén. A lényeges felismerés az volt, hogy valójában az emberi család közegében felne-velkedett kutya tekinthetõ az emberi szociális viselkedés természetes modelljének. Ráadásul ez a helyzet további kiváló lehetõséget nyújt a kutya és ember viselkedésbeli összehasonlítá-sára, hiszen a családban felcseperedõ gyermek szociális képességeinek feltárása természetes

„kontrollt” jelenthet a kutya viselkedésének értelmezésében (lásd Topál József cikke). Elsõ nagyobb szabású vizsgálatunkba is akkor fogtunk bele, amikor megismerkedtünk az anya-gyermek kapcsolat elemzésére kifej-lesztett ún. Ainsworth-teszttel. Már az elsõ megfigyelések során feltûnt a gyerekek és a kutyák viselkedése közötti számos párhu-zam. Az általunk kidolgozott módszert (lásd Gácsi Márta cikke) ma már a világ számos kutatóhelyén alkalmazzák a kutyák és gaz-dáik közötti kapcsolat elemzésében.

Kutatásaink akkor vettek új irányt, amikor kiderült, az emberhez jól szocializált csim-pánzok nehezen képesek bizonyos kom-munikációs jelzések felismerésén alapuló feladatokkal megbirkózni, míg a kutyáknak ezek kevés problémát okoztak. Azóta szám-talan kísérlet igyekszik felderíteni a kutyák

„különleges” kommunikációs képességeit (lásd Richard W. Byrne cikke), sõt az utóbbi években az is kiderült, hogy elképzelhetõ, a kutyák rendelkeznek a nyelv elsajátításához

szükséges egyes alapképességekkel is: bizo-nyos körülmények között képesek felismerni egy szó és egy tárgy között kapcsolatot (lásd Julia Fisher, ill. Juliane Kaminski és Josep Call cikkei). A klasszikus etológiai kutatások hagyományaira a kutyaugatással kapcsolatos vizsgálatainkban támaszkodunk. Intenzív kutatómunka révén sikerült kideríteni, hogy az ugatást halló ember viszonylag jól képes megítélni a kutya belsõ állapotát (lásd Pong-rácz Péter és Molnár Csaba cikke).

A kezdeti „fanyalgás” után ma már a világ számos kutatóhelyén foglalkoznak a kutya viselkedésének elemzésével; máshol is felis-merték, hogy a családban felnövõ kutya ideális alany számos kognitív etológiai probléma megvilágításában, különösen, ha a viselkedés szociális dimenziójáról van szó. Nem csoda, hogy a kutyával kapcsolatos újabb ismeretek hamar tananyag lett számos egyetemen, ahol kognitív etológiát, primatológiát vagy éppen kognitív tudományt oktatnak.

Fontos felismerni azt is, hogy a kutya nem pusztán egy alternatív modellje az ember szociális viselkedésének, hanem elvileg más jellegû megközelítést jelent. A hagyományos kutatás a hangsúlyt a homológ viselkedési modellekre helyezte, amelyek azon alapultak, hogy az ember õseivel valamikor közös õsök-kel rendelkezõ jelenkori emberszabásúak viselkedésének közös elemei azon bizonyos õsben is jelen kellett, hogy legyenek. Bár az elgondolás tetszetõs, problémát jelent, hogy a negatív eredmény (azaz valamilyen különb-ség megléte az ember és emberszabásúak viselkedése között) sokszor nehezen értel-mezhetõ módszertani okokból, ráadásul ez a modell nem mond semmit az ember saját evolúciójával kapcsolatban.

Ezzel szemben a kutyamodell funkcionális analógiákra épít, azaz feltételezi, hogy az evolú-ciós értelemben nem rokon kutya és az ember esetében is hasonló körülmények vezettek a szociális viselkedés megváltozásához (konver-gencia). Ez azt eredményezi, hogy az ember és a


132

kutya közötti hasonlóság feltehetõen hasonló szelekciós okokra vezethetõk vissza, illetve, mivel feltehetõ, hogy a mintegy néhány tízezer éve domesztikált kutya viselkedésevolúciója kezdetén tart, kideríthetõk azok a legfonto-sabb (és feltehetõleg legkorábbi) viselkedésbeli változások, amelyek az ember evolúciójában is kulcsszerepet kaptak. Az ilyen konvergencián alapuló modellek esetében fontos szem elõtt tartani, hogy a hangsúly a viselkedés funkcio-nális hasonlóságán van, és külön vizsgálatok tárgyát képezi, hogy a háttérben meghúzódó kognitív, élettani vagy genetikai mechaniz-musok között is van-e, illetve milyen mértékû a hasonlóság.

Jövõ…

A kutatónak nem feladata a jóslás, bár egy erõs meggyõzõdés olykor ölthet ilyen formát. Már csak a játék kedvéért is érdemes megkoc-káztatni azt a kijelentést, hogy az elkövetke-zendõ tízegynéhány év a biológiában a „kutya évei” lesznek, s ez nemcsak a viselkedéstudo-mányokra vonatkozik. Jelen összeállításunk-ban is két tanulmány foglalkozik a viselkedés és genetika lehetséges kapcsolódási pontjaival a kutya esetében (Miklósi Ádám és Kubinyi Enikõ, Karen L. Overall). Könnyen belátható, hogy a fejlett szociális viselkedésformákkal rendelkezõ állatfajokat tekintve egyedül a kutya jön számításba mint genetikai modell, amely komplexitásában megfeleltethetõ az embe-rinek. A kutyára alapozott kutatás külsõ va-liditását tekintve sokkal elõnyösebb, mint az emberszabásúakon végzett kutatások, hiszen (csak egy-két szempontot említve) általában nem igényel állattartást, a világon bárhol vé-gezhetõ, és nagyszámú egyed áll potenciálisan rendelkezésre. A kérdés különösen kiélezõdhet, amint egyre szigorodnak a primáták fogságban tartásának feltételei.

Végezetül: a kutyákon a fentiek szellemében végzett kutatómunka egyéb nem várt hatással is járhat:

(1) Talán az emberen kívül nincs még egy faj, amely képes lenne a tudósok széles körét egyaránt izgalomba hozni, ami azt jelenti, hogy a kutya kiváló alanya az interdiszciplináris kutatómunkának, hiszen a régé-szektõl kezdve az élettan vagy genetika kutatóin át a pszichológusok, orvosok vagy éppen a társadalom kutatói is könnyen össze tudják kapcsolni érdeklõdési területeiket.

(2) Sohasem szabad elfelejteni, hogy a ku-tya is ember („a kutya a legjobb barátunk”). Mindez azt jelenti, hogy a kutya esetében is csak olyan kutatási módszerek alkalmazása megengedett, amelyeket az ember esetében is használunk. Bár ez sok esetben korlátokat jelent a világot részleteiben is megismerõ kutató számára, egy új kihívás is, hogy olyan mód-szerek kifejlesztésén dolgozzunk, amelyek nem veszélyeztetik a kutatás alanyának testi és pszichikai egészségét. Az ilyen alternatív kutatási módszerek kifejlesztése egyre fontosabb szempont, és az EU is támogatja, és izgalmas kihívást jelent a kutatók számára.

(3) Mivel a kutyával kapcsolatos kutatá-sok gyakran kiváltják a tudomány iránt érdeklõdõk kíváncsiságát, a tudósoknak le-hetõségük nyílik arra, hogy a nagyközönség számára hozzáférhetõvé és érthetõvé tegyék a tudományos kutatás legújabb eredményeit, s egyúttal bepillantást nyújtsanak a kutató-munka szépségeibe.

(4) Végül az sem elhanyagolható, hogy véleményünk szerint a kutyával kapcsolatos kutatások nemcsak hozzájárulnak a termé-szet mûködésének megértéséhez, hanem elmélyíthetnek egy barátságot két faj között, amely már eddig is oly sok jót hozott mind az ember, mind a kutya számára.

Irodalom:Scott, John Paul – Fuller, John L. (1965): Genetics and

the Social Behaviour of the Dog. University of Chi-cago Press, Chicago

Csányi Vilmos – Miklósi Ádám (1998): A kutya mint a korai emberi evolúció modellje. Magyar Tudomány. 9. 1043–1054.

133

Az emberi faj egyik legfeltûnõbb, más em-berszabásúaktól jellegzetesen elkülönítõ sajátossága a társas megértõképességek komp-lex rendszere (szociális kogníció), melynek evolúciós megjelenését és az emberi visel-kedésevolúcióban játszott szerepét mind-máig nem sikerült maradéktalanul tisztázni. A kogníciókutatás jelenlegi irányzatai idõrõl idõre új elméletekkel állnak elõ, melyek ütköztetése és az ennek kapcsán kialakuló viták komoly hajtóerejét jelentik a kognitív tudomány fejlõdésének.

A kutya mint a szociális kogníció kutatásának alanya

E problémakörbe való bekapcsolódás szán-dékával kezdtünk bele valamivel több, mint tíz éve az ELTE Etológia Tanszékén azokba a kutatásokba, melyek a kutya és ember kap-csolatát, a kutya háziasítása során bekövetkezett viselkedésevolúciót és az ennek nyomán feltételezhetõ szociokognitív változásokat próbálja felderíteni. A kutatás vezérfonalául szolgáló munkahipotézist kutatócsoportunk a Magyar Tudomány egy korábbi számában részletesen is kifejtette (Csányi – Miklósi, 1998). Eszerint a csimpánz-ember homo-lógia mintájára felvethetõ egy kutya-ember analógia annak alapján, hogy a kutya több tízezer év óta él ugyanabban az ökológiai és szociális környezetben, mint az ember. Az emberrel való együttélés a kutya szempontjából éppen a környezet szociális komponenseinek komplexitásában okozott rend-

kívüli növekedést, és ez olyan adaptációs kényszerként jelentkezett, melynek révén a kutya szociális kognícióját érintõ viselke-désében megjelentek humánanalógnak tekinthetõ szociális tulajdonságok (például a kötõdés, kommunikációs és kooperációs képességek stb. vonatkozásában). A felvetés szerint e speciális viselkedésevolúció tanul-mányozása új lehetõséget nyit az emberi vi-selkedési mechanizmusok megértését célzó összehasonlító vizsgálatok számára, melyek eddig fõként az ember és más fõemlõs fajok közötti viselkedési homológiák vizsgálatára korlátozódtak.

Az utóbbi évek kutatásai több vonatko-zásban is igazolták a fenti hipotézisbõl következõ modell érvényességét, hiszen úgy találtuk, hogy a kutyák kötõdési viselkedése, gesztusokon alapuló kommunikációja, szo-ciális tanulási formái, illetve együttmûködési készsége sok szempontból megfeleltethetõ az ember hasonló tulajdonságainak (részleteket lásd e kötet további cikkeiben, ill. Miklósi et al., 2004). Az alábbiakban egy, a társas visel-kedés szempontjából kiemelkedõen fontos kutya-ember párhuzam felvázolására vállal-kozunk annak a kérdésnek közelebbrõl való megvizsgálásával, hogy milyen szerepet játszik a tanítás, illetve a taníthatóságra való készség a kutya viselkedésének kialakításában.

Tanítás és taníthatóság

A kognitív tudományok mindig is nagy ér-deklõdéssel fordultak a szociális tanulás kü-

TaníThaTó Társunk: a kuTyaTopál József

PhD, tudományos fõmunkatársMTA–ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport

[email protected]

Topál József • Tanítható társunk: a kutya


134

lönbözõ komplex formái felé (például imitáció), mert e jelenségek tanulmányozása alkalmat adhat arra, hogy betekintést nyerjünk az elme mûködésének rejtett világába. Az aktív tanító viselkedéssel való ismeretátadás egy különleges szociális tanulási forma, mely mind a tanuló, mind pedig a tanító egyed részérõl kifinomult szociális és kognitív képességeket igényel. A jelenség etológiai megközelítése sze-rint a következõ feltételek megjelenése esetén tekinthetjük a megfigyelt viselkedést tanításnak (Caro – Hauser, 1992):

(I) A tanító egyed csak a naiv megfigyelõ (tanuló) jelenlétében változtatja meg a viselke-dését, mely módosítás a tanító számára nem jár közvetlen haszonnal – sõt, az esetek többségében kifejezetten hátrányos.

(II) A tanító viselkedés tapasztalati lehetõséget és megfigyelhetõ példát nyújt a „tanuló” számára a megfelelõ viselkedés kialakításához, illetve az is elõfordul, hogy büntetéssel vagy buzdítással (ti. negatív vagy pozitív megerõsítéssel) közvetlenül befolyá-solja a tanuló viselkedését.

(III) A tanítás eredményeképpen a meg-figyelõ egyed olyan új ismeretekre, készsé-gekre tehet szert, melyeket egyéb módon csak lassabban és kevésbé hatékonyan sajátított volna el, vagy pedig egyáltalán nem lett volna képes megszerezni.

Bár e feltételrendszer alapján az állatvilág-ban is megfigyelhetõek tanításként értelmez-hetõ viselkedések, de feltûnõ, hogy még a fejlett szociális fajok között is csak elvétve találkozunk egyértelmû esetekkel. Arra a kérdésre, hogy miért nem gyakoribb a jelen-ség, elméletileg többféle válasz is lehetséges. Egyrészt a tanítás az önzetlen viselkedés (alt-ruizmus) egy lehetséges formája, mely ekép-pen meglehetõsen költséges a tanító (általában a szülõ) egyed számára. Másrészt a tanítás révén való ismeretszerzés komplex folyamat – melyet fõképpen bonyolult problémák megoldására lehet hatékonyan használni –, a természetes szelekció pedig általában nem kedvez ki-

alakulásának, mivel az életben maradáshoz fontos képességeket és készségeket gyakran eleve beépíti az adott faj viselkedésrepertoár-jába. Azt is fontos figyelembe vennünk, hogy a hatékony tanító viselkedés olyan magas szintû kooperációs, kommunikációs és kognitív készségeket igényel, melyek messze megha-ladják a legtöbb faj képességeit.

A tanító viselkedés társas kapcsolatokban betöltött szerepét tekintve az ember feltûnõen elkülönül az állatvilág egyéb képviselõitõl. A humán kogníciókutatás közismert, alap-vetõ felismerése, hogy az embernél megfi-gyelhetõ tanítási helyzetek gyakorisága, komplexitása, ismeretátadási hatékonysága humánspecifikus kognitív képességeket tükröz, és egyfajta – a hatékony ismeretát-adásra kialakult – evolúciós adaptációnak tekinthetõ. Az irodalomban gyakran „peda-gógiainak” nevezett interakciókat úgy defi-niálhatjuk, mint valamely általánosítható ismeret explicit megnyilvánulását a „tanító egyed” részérõl, melyet egyidejûleg kísér egy másik egyed (tanuló) azon törekvése, hogy a megjelenített ismeretet értelmezze és beépítse saját ismereti rendszerébe.

Témánk szempontjából különösen fon-tos, hogy a humán kogníciókutatás egyik legújabb elmélete (Csibra – Gergely, 2005) több vonatkozásban is új megvilágításba helyezi az emberi tanítás jelenségét (humán pedagógia), melynek központi szerepet tu-lajdonít mind az emberi viselkedés evolúció-jában, mind pedig a humán kogníció egyed-fejlõdésében. Eszerint a tanítás/taníthatóság fajunk olyan elsõdleges képessége, mely a törzsfejlõdés során elõbb jelent meg, mint a nyelvi képességek, illetve a mások mentális állapotairól való gondolkodás fejlett formái (tudatelmélet). Ily módon tehát a humán pedagógiának nevezett jelenség nem kö-vetkezménye, hanem lényeges elõfeltétele lehetett a nyelvi kommunikáció és kifinomult mentális állapottulajdonítási képességeink kialakulásának.

135


A tanítási helyzetek különösen alkalma-sak arra, hogy olyan, a csoportos élet szervezõdésében fontos, releváns kulturális információk kerüljenek átadásra (szokások, rítusok, tárgymanipulációs ismeretek, viselke-dési szabályok), melyek ok-okozati össze-függései nem könnyen beláthatók, kognitív hátterük gyakran homályos, és ily módon egyéni (próba-szerencse) tanulással vagy valamiféle belátás útján történõ megismerés-sel nem könnyen sajátíthatók el.

A pedagógiai fogékonyság szerepeaz ember korai kognitív fejlõdésében

A tanítás, illetve az ennek révén való tanulási képesség (ti. tanítási helyzetek specifikus felismerése) bár kölcsönösen feltételezik egymást, idõben jelentõs eltéréssel jelennek meg az egyedfejlõdés során. Míg az ember gyakorlatilag a tanítási szituációkra specifiku-san érzékeny lényként születik, és a korai cse-csemõkorban megfigyelhetõ szociokognitív képességek éppen ennek a megnyilvánulásai, a tanító viselkedés jóval késõbb, a tudatel-méleti képességek kibontakozásával válik általánossá. A tanító részérõl ugyanis a tanítá-si szituációban való részvétel komplex men-tális-reprezentációs képességeket követel, hiszen neki nemcsak azt kell felismernie, hogy milyen ismeretei hiányoznak a tanulónak, hanem azt is figyelemmel kell követnie, hogy partnere megértette-e az átadandó ismerete-ket, és adott esetben e szerint kell módosítania saját viselkedését. Ugyanakkor a saját ismereteit is komplex módon kell kezelnie, hiszen idõrõl idõre el kell döntse, hogy az átadandó ismereteinek mely elemei valóban újak és a végeredmény szempontjából fontosak a befogadó számára, s ezekre kell fókuszálnia a tanítás során (Csibra – Gergely, 2005).

Számos kutatási eredmény bizonyítja, hogy már a korai csecsemõkorban képesek vagyunk felismerni egy adott helyzet „taní-tó” jellegét, és ilyen helyzetekben készek vagyunk a tanulásra. Egyrészt érzékenyen

reagálunk azokra a kommunikációs jelzésekre, melyek a tanítási helyzetet jellemzik (például szemkontaktus), másrészt hajlamo-sak vagyunk úgy értelmezni a kommunikáló partner bizonyos irányjelzõ akcióit (például két pont közötti tekintetváltás vagy mutatás) mint referenciális jeleket, és elvárjuk a „tanító partnertõl” hogy releváns és új információt szolgáltasson arról, amire kommunikációs viselkedése irányul (referens).

A referenciális kommunikáció nem feltét-lenül igényel bonyolult szimbolikus (nyelvi) kommunikációt, olyan „egyszerû” eszközök, mint a szemkontaktus, a figyelem átirányítása tekintetváltással, a mutatás és más direk-cionális gesztusok is hatásosak lehetnek ebben a vonatkozásban. (Így lehetõvé válik, hogy már korai csecsemõkorban nyelvi ké-pességek nélkül is sikeresen részt vegyünk tanítási helyzetekben.)

A mások figyelmi állapotára való érzé-kenység fontos szerepet játszik a kommuni-kációs (tanítási) helyzetek kialakításában, s ennek megnyilvánulásai, a kapcsolt figyelem, a tekintet irányváltására való érzékenység, a te-kintet követése már jóval azelõtt egyértelmûek, hogy a „tanuló” képes lenne felismerni azt, hogy a figyelmi állapot speciális mentális állapot (tudatelmélet), illetve azt, hogy a sze-mek kivételes lehetõséget nyújtanak a másik mentális állapotaiba való „belelátásra”. Ezt az általános szenzitivitást jelzi például, hogy a csecsemõk már hat hónapos korukban haj-lamosak figyelmükkel követni az interaktív szociális partner tekintetének irányváltásait (Hood et al., 1998).

A pedagógián alapuló tanítás tehát nem-csak egy ismeretátadási mód, hanem egy jellegzetes kommunikációs forma is, tulaj-donképpen a szociális tanulás egy különös formája, melyet az azt kísérõ kommunikációs viselkedés tesz specifikussá. A tanítási helyzet hatékony mûködésének feltétele ugyanis az, hogy a tanító (felnõtt) nemcsak valamilyen viselkedést demonstrál, amit a megfigyelõ


136

(tanuló) spontán megfigyeléssel elsajátíthat, hanem azt a szándékot is megjeleníti, hogy tanítani akar, vagyis hogy a tanuló számára fontos, releváns információt mutat be (tanít). Ebbõl következõen a tanuló (csecsemõ) kitüntetett figyelemmel kell reagáljon az ef-fajta szándékot kommunikáló ismeretátadó jellegû szituációkra, s az elmélet szerint ezt biztosítják a fent említett (veleszületett) kom-munikációs készségek.

A pedagógiai hozzáállás lényege tehát, hogy tanítási szituációban az ember veleszü-letett természeténél fogva úgy tekint társaira, mint „mindentudó”, együttmûködésre kész partnerekre. Ezek az evolúciósan beépített feltételezések a szociális világ mûködésérõl alapvetõ fontosságúak társas viselkedésünk és kognitív fejlõdésünk szempontjából (Csib-ra – Gergely, 2005).

A kutya mint a pedagógiaifogékonyság modellje

Az elõbb elmondottakból következik, hogy a tanítással való információszerzés csak ak-kor lehet sikeresebb, mint az egyéb szociális tanulási technikák, ha a „tanító” magas szin-ten képes kialakítani és vezérelni a tanításhoz szükséges kooperációt, és a „tanuló” ebben megfelelõ módon részt vesz (kooperativitási feltétel), valamint ha a „tanító” idõrõl idõre megnyilvánuló ismereteit a tanuló kész re-leváns információként elfogadni mindenfajta különösebb mérlegelés nélkül (dominanciaelfogadási feltétel).

A közelmúltban végzett megfigyeléseink eredményei arra utalnak, hogy a kutya az emberrel való interakcióban gyakran visel-kedik mind a kooperativitási, mind pedig a dominancia-elfogadási feltételnek megfele-lõen, és számos szempontból hasonló mó-don értelmezi az emberi kommunikációs viselkedést, mint egy csecsemõ vagy kisgyer-mekek. E hipotézis szerint a tanítási helyze-tekre való érzékenység és az azok révén való gyors ismeretszerzési készség a kutya

háziasítása során végbement viselkedésevo-lúció következménye. E tekintetben a kutya különleges viszonya az emberrel egyedül-állóan alkalmassá teszi arra, hogy tanítási szituációkban mint tanuló (információbefo-gadó) fél vegyen részt.

Az ember tanítóként való elfogadását (dominancia-elfogadási) és a tanulási hely-zetekben való aktív részvételt (kooperáció) erõsíti a csak kutyára jellemzõ, „humán-ana-lóg”, emberhez való kötõdés (Topál et al., 2005), valamint a természetes szelekció által a farkasban kialakított jól szabályozott visel-kedésrepertoár felbomlása, amely rendkívül flexibilis viselkedést tett lehetõvé, és utat nyitott a (szociális) tanulás változatos formái felé (tréningezhetõség – Frank, 1980). Ezzel egyidejûleg, mivel a kutya viselkedésevolú-ciójának fontos tényezõje volt a komplex emberi környezet, úgy tûnik, hogy szelek-tíven érzékennyé vált bizonyos emberi kom-munikatív gesztusokra, valamint az emberi beszédre, melynek következtében a társas helyzetek nagyfokú megértését elõsegítõ képességek fejlõdtek ki benne. A kutya tanítási szituációkban való viselkedésének tanulmányozása tehát az emberi viselkedés analóg modelljeként közelebb vihet minket a humán pedagógia evolúciós kialakulásának és jelentõségének megértéséhez, amint azt a következõkben röviden bemutatott eddigi kísérleti eredményeink demonstrálják.

Szemkontaktus és figyelmi állapot

A kutya több vonatkozásban is kitüntetetten kezeli az emberrel való szemkontaktust. Egyrészt kommunikációs jellegû választási feladathelyzetben (humán partner informál az elrejtett jutalom hollétérõl) már 16 hetes korban – mindenfajta rendszeres tréning nél-kül is – szinte azonnal felveszik az emberrel a szemkontaktust (mintegy várják az infor-máló gesztust), míg az ember által felnevelt farkasok csak intenzív tréning után, egyéves kor körül mutatnak hasonló viselkedést (Vi-

137


rányi et al., 2006). Ezzel van összhangban az is, hogy keresési feladatokban más fajokhoz képest a kutya rendkívül könnyen megta-nítható arra, hogy az ember apró szemmoz-gásai által jelzett irányt kövesse.

A tanítási szituációkban fontosnak tartott referenciális kommunikáció jeleinek kifino-mult értelmezését támasztják alá azok a vizs-gálataink, melyek szerint míg a farkasok és emberszabásúak számára komoly nehézsé-get jelent különbözõ választási helyzetekben az emberi viselkedési gesztusok (például mutatás) kommunikációs jelként való értel-mezése, addig a kutyák már korai kölyök-korban is nagyfokú jártasságról tesznek tanúságot (Virányi et al., 2006).

Egy másik vizsgálatunkban úgy találtuk, hogy az emberrel való szemkontaktus nagy-mértékben segíti a kutyát annak felismeré-sében, hogy mikor várhat el releváns (rá vonatkozó) információt partnerétõl (Miklósi – Topál, 2001). Eredményeink szerint utasítá-sos feladathelyzetben az ember összetett kommunikációs viselkedésmintázatának egyes elemei eltérõ szerepûek. A gesztiku-láris jelek általában dominálnak a verbális jelek felett, de különösen fontos szerepet kapnak a figyelmi állapotra utaló jelzések. Úgy tûnik, hogy a közlést bevezetõ „kapcso-latteremtõ” szemkontaktus elsõdleges fon-tosságú a kutya számára a kommunikációs interakció értelmezésekor.

Szintén utasításos feladathelyzetben úgy találtuk, hogy az ember figyelmi orientációja alapján a kutyának kifinomult megkülönböz-tetõ képessége van a rá irányuló és a másra irányuló kommunikáció elkülönítésére (Virányi et al., 2004). Ebben a kísérletben a kutyákat a megfigyelõhelyiség egyik sarká-ban pórázon rögzítettük, majd a gazda és egy másik személy a sarokban álló kutyával egyenlõ oldalú háromszöget alkotva megállt, és elkezdtek beszélgetni. A beszélgetést egy ponton megszakították, majd miközben a két ember elõre meghatározott orientációt

vett fel, egy magnóról a gazda korábban felvett utasítását játszottuk vissza (a feküdj! vezényszót) többször ismételve. Az egyes próbák aszerint különböztek, hogy a gazda ki felé fordult, miközben verbális utasítása a magnóról elhangzott (a kutya felé, a másik ember felé, illetve a két partner közötti sem-leges irányba). A kutyák parancsteljesítési készségét megfigyelve érdekes különbsé-geket kaptunk. Ugyanis ha az utasítás elhangzásakor a gazda a kutya felé fordult, akkor ugyanolyan válaszkészséget mértünk, mint amikor a fektetést a gazda élõszóval, természetes helyzetben végezte, tehát a playback módszer alkalmazása önmagában nem volt hatással a válaszra. Akkor azonban, ha a gazda a másik ember felé fordult a feküdj! elhangzásakor, a parancsot szignifikánsan kevesebb kutya teljesítette, és azok is jóval lassabban hajtották végre az akciót. Azt, hogy a kutya a parancs végrehajtásakor, illetve

„megtagadásakor” megpróbálja a gazda fi-gyelmi fókuszát támpontként használni, az is igazolja, hogy amikor a gazda irányultsága nem egyértelmû (ti. köztes pozíciót vesz fel a kutya és az ember között), akkor a válasz-készség is köztes értéket mutat.

Az emberi figyelem kifinomult értelme-zésének további vizsgálatakor úgy találtuk, hogy a kutyák az emberi tekintet kommunikatív jelentõségét hasonló módon képesek felmérni, mint a néhány éves gyermekek (Soproni et al., 2001). A kísérlet során egy ember jelezte a kutya számára, hogy két egyforma edény közül a jobb vagy a bal oldaliban van a jutalom. Ezek a jelzések azonban referenciális és figyelmi tulajdonságaikat tekintve eltérõek voltak. A „fej-bólintás” jelzés esetében az ember a megfelelõ edény irányában egyértelmû kommunikatív szándékot jelzett (a jelzés egyaránt tartal-mazott referenciális komponenst – bólintás mozdulata a céltárgy felé – és figyelmi kom-ponenst – belenézés a jutalmazott edénybe). A fejfordítás esetében azonban a fej csak horizontálisan fordult jobbra/balra (a jutalma-


138

zott edény helyének megfelelõen), miközben a tekintet felfelé, mennyezet felé irányult (így ez csak diszkriminatív funkcióval bíró jelzés volt, hiszen nem rendelkezett megfelelõ referenciális tulajdonsággal, ráadásul inadek-vát figyelmi állapotot jelzett). Eredményeink szerint a kutyák a különbözõ jelekre a gye-rekekéhez hasonló reakciókat mutattak, azaz megfelelõen reagáltak a releváns figyelmi és iránymutató komponenseket tartalmazó jelekre, míg a „fejfordítás” jelzést pusztán diszkriminációs sajátosságai alapján a néhány próba alatt nem tudták megfelelõen értelmezni. Mindez arra utal, hogy a kutya (és a gyerek) számára az ember kommunikációs szándéka (illetve az azt kísérõ megnyilvánulások) fontosak az efféle helyzetekben.

Kommunikációs kapcsolat felvétele, releváns információ elvárása problémahelyzetben

Ha a kutya egy számára ismerõs feladatban hirtelen megoldhatatlan problémával szem-besül, akkor rövid idõn belül megpróbál kommunikatív interakcióba lépni a jelen lévõ, passzívan viselkedõ emberrel, mely törekvés a szemkontaktus gyors és ismételt felvételében nyilvánul meg. Érdekes, hogy ember által felnevelt, intenzíven szocializált farkasokra nem jellemzõ a kommunikációs kapcsolat effajta kiprovokálása (Miklósi et al., 2003). A kísérletben 16 hetes, ember által 24 órás gondozásban nevelt farkaskölykö-ket és azonos életkorú kutyákat teszteltünk, két különbözõ manipulációs feladatban. Az egyik esetben egy felnyitható fedelû fémvödörbõl kellett az állatoknak a beletett húst megszerezniük, míg a másik feladatban a hús egy rács mögött volt zsinórra felfûzve oly módon, hogy a zsinór vége kilógott a rá-cson keresztül. Valamennyi egyed mindkét feladattal szembesült hat-hat alkalommal, miközben gondozójuk passzívan állt az állatok mellett. A feladat megoldását (zsinór kihúzása, illetve fedél kinyitása) mind a far-kasok, mind pedig a kutyák elsajátították

a hat próba alatt, teljesítményük mindkét csoportban próbáról próbára javult, s kö-zöttük különbség nem volt kimutatható. A hetedik alkalommal azonban megváltoz-tattuk a feltételeket, és az állatok számára észrevehetetlen módon megoldhatatlanná tettük a már jól ismert problémát (a vödör fedelét rögzítettük, a zsinórt pedig a rács-hoz kötöttük). Az állatoknak két perc állt rendelkezésükre, hogy megpróbáljanak megbirkózni a gátolt próba feladattal. A farkasok továbbra is intenzíven és önállóan próbálkoztak, és ha nagy nehezen mégis fel-adták a kísérletezést, akkor passzivitásba vo-nultak. A kutyák ellenben néhány próbálko-zás után elkezdtek a mögöttük álló gazdára nézegetni, és jóval kevesebbet próbálkoztak a táplálék megszerzésével. A gazdára való nézegetésben tapasztalt eltérés a kutya és a farkas kommunikációs készségében meglé-võ specifikus különbségre mutat rá. Az a tény, hogy még intenzív szocializáció révén sem jelenik meg a farkasnál az emberre való

„referenciális” nézegetés, arra utal, hogy a kutyában erre a hajlamra vonatkozóan faj-specifikus genetikai prediszpozíciók mûköd-nek. Elképzelhetõ, hogy a háziasítás során e látszólag nem nagy jelentõséggel bíró hajlam megjelenése széleskörû viselkedés-beni változások elindítója volt, ugyanis ez képezheti alapját annak a kifinomult kom-munikációs rendszernek, mely a kutya és az ember között mûködik, és amely tanítási szituációkban megteremtheti a tanító és tanu-ló partnerek közötti kooperáció alapját.

Úgy tûnik, hogy az emberrel kommuni-káló kutya számára általában fontos, hogy a szemek, az arc, a vizuális figyelem jelentõ-ségét felismerje, és ezekre alapozva alakítsa közlési rendszerét.

További kísérletekben azt is sikerült demonstrálnunk, hogy a kutya bizonyos helyzetekben nemcsak kommunikációt kezdeményez humán partnerével, hanem mintegy elvárja tõle a feladat megoldásához

139


szükséges releváns információ közlését, és az így közölt információt hajlamos

„mérlegelés nélkül” elfogadni. Így például amennyiben két egyforma rejtekhely vala-melyikére jutalmat rejtünk, és a kutyáknak megengedjük, hogy szaglással információt szerezzenek a jutalom hollétérõl, akkor abban az esetben, ha ezután maguk vá-laszthatnak, akkor a jutalmazott edényhez mennek. Ellenben ha egy nem kommuni-káló (passzív) ember is jelen van az edények között, szemtõl szembe pozícióban, nincs egyértelmû választási preferenciájuk (ti. mintegy „várják” a kommunikációt), és ha az illetõ ember az üres edényre mutat, vagy úgy tesz, mintha üres kézzel valamit beletenne az üres edénybe, akkor az ember által „kommunikációval megjelölt” (üres) edényt preferálják (Szetei et al., 2003). Az em-beri kommunikációs gesztusok effajta „vak” követése olyan helyzetben is kimutatható, amikor két lehetséges rejtekhely közül az ember csak az üreset manipulálja, tartalmát felfedi, miközben oda-vissza nézegetéssel és egyéb kommunikációs jelekkel felhívja rá a kutya figyelmét. A kutyák ilyenkor is a nyilvánvalóan üres edényt választják, annak ellenére, hogy tudhatják, hogy a szituáció-ban a kedvenc játékuk el van rejtve. Ugyan-akkor azonban, amikor az ember nem tesz ily módon különbséget a két rejtekhely között, akkor képesek az üres rejtekhely látványából kikövetkeztetni a jutalom helyét (Topál et al., 2006).

A szociális befolyásolás egyéb formái: szabálykövetés, rítus

Az emberrel való kommunikáció és tanulás fentebb említett esetei mellett további kísér-letekben vizsgáltuk azt a jelenséget, melynek lényege, hogy adott helyzetben a kutya képes viselkedési szabályokat felismerni és a hely-zetnek megfelelõen alkalmazni klasszikus (megerõsítésen alapuló) szociális tanulási helyzettõl eltérõ viszonyok között is.

Egyik megfigyelésünkben (Kubinyi et al., 2003) családi kutyák gazdáit kértünk meg arra, hogy szokásos sétájukból hazatérve vál-toztassák meg addigi szokásukat, és mielõtt belépnének lakásuk ajtaján, tegyenek egy rövid kerülõ utat anélkül, hogy a pórázról elõzetesen leoldott kutyával bármilyen interakcióba lépnének. A 180 alkalommal megismételt kitérõ során a kutyákat megfi-gyeltük, és úgy találtuk, hogy ezen idõ alatt viselkedésük specifikusan megváltozott. Az elsõ és utolsó harminc alkalom ered-ményeit összehasonlítva kiderült, hogy a kitérõt demonstráló gazda viselkedésére eleinte a kutyák általában követési reakci-óval válaszoltak (ti. a gazda mögött/mellett oda-vissza végigmentek), míg a demonst-rációs próbák vége felé a kutyák jelentõs része átvette a gazda új szokását, és már a kerülõt demonstráló gazda elõtt megtette a kitérõt. E szokáselsajátítást – mint szociális tanulási formát – olyan „szociális anticipá-cióként” definiálhatjuk, melynek lényege, hogy a sorozatos demonstrációk hatására a megfigyelõ egyed képes elvárásokat kiala-kítani a másik viselkedésével kapcsolatban, s képes e viselkedést (vagy ezzel komple-menter akciót) maga is reprodukálni anél-kül, hogy a társas tanulási formák esetében szükséges tényezõként feltételezett juta-lom/megerõsítés bármilyen formában jelen lenne. Mindezt úgy is értelmezhetjük, mint egy olyan adaptációs mechanizmust, melynek révén a komplex emberi szociális környezethez alkalmazkodni kényszerülõ kutya egyfajta konfliktusminimalizáló képességre tett szert, mely alapvetõen szükséges a csoporttársak viselkedésének összehangolásában, és mint közremûködõ mechanizmus, szerepe lehet a tanítási helyzetekben is fontos magas szintû kooperáció létrejöttében. Az emberi

„tanító” által demonstrált szociális viselkedé-si szabályok felismerése és átvétele olyan

„tárgyrejtés-megkeresés” játékra alapozott kísérleti szituációkban is kimutatható, ahol


140

az ember által ismételten demonstrált rejtési viselkedés hatására a kutya, a gyerekekhez hasonlóan, spontán reprodukálja a keresõ viselkedést akkor is, amikor a korábban elrejtett céltárgyat kivonjuk a helyzetbõl oly módon, hogy az alanyok számára nyilvánva-lóan félretesszük (Topál et al., 2006a).

Összességében úgy tûnik, hogy a már csecsemõkorban megnyilvánuló fogékony-sághoz hasonlóan bizonyos (tanítási) hely-zetekben a szociális csatornákon közvetített információ különösképpen hatásos a kutya viselkedésének befolyásolására. Mindez alá-támasztja azt az elképzelést, hogy a kutya háziasításának köszönhetõen egyebek mel-

IrodalomCaro, Tim M. – Hauser, Marc D. (1992): Is There Teaching

in Nonhuman Animals? Quarterly Review of Biology. 67, 151–173

Csányi Vilmos – Miklósi Ádám (1998): A kutya mint a korai emberi evolúció modellje. Magyar Tudomány. 9, 1043–1054

Csibra Gergely – Gergely György (2006): Social Learning and Social Cognition: The Case for Pedagogy. In: Munakata, Yuko – Johnson, Mark (eds.): Processes of Change in Brain and Cognitive Development. Attention and Performance XXI. Oxford University Press, Oxford, In Press

Frank, Harry (1980): Evolution of Canine Informa-tion Processing under Conditions of Natural and Artificial Selection. Zeitschrift Für Tierpsychologie. 59, 389–399

Hood, Bruce M. – Willen, J.D. – Driver, J. (1998): Adult’s Eyes Trigger Shifts of Visual Attention in Infants. Psy-chological Science. 9, 131–134 http://bcdc.psy.bris.ac.uk/PDF/Hood_et_al_Psychologic al_Scienc.pdf

Kubinyi Enikõ – Miklósi Á. – Topál J. – Csányi V. (2003): So-cial Mimetic Behaviour and Social Anticipation in Dogs: Preliminary Results. Animal Cognition. 6, 57–63

Miklósi Ádám – Topál József (2001): Jelek és jel-reprezentációk a kutya-ember közötti kommuni-kációban: egy esettanulmány. In: Kampis György

– Ropolyi László (szerk.): Evolúció és megismerés. Typotex, Budapest, 35–55.

Miklósi Ádám – Kubinyi E. – Topál J. – Gácsi M. – Virányi Zs. – Csányi V. (2003): A Simple Reason for a Big Difference: Wolves Do Not Look Back at Humans But Dogs Do. Current Biology. 13, 763-67

Miklósi Ádám – Topál J. – Csányi V. (2004): Comparative Social Cognition: What Can Dogs Teach Us? Animal Behaviour. 67, 995–1004.

lett speciálisan szenzitívvé vált az emberi tanító viselkedés bizonyos kulcsaira, s e fogékonyság adott esetben hatékony ismeret-szerzési lehetõséget biztosít számára, még olyan esetekben is, amikor a közvetítendõ ismeret kognitíve nehezen belátható, lát-szólag független a helyzetben felismerhetõ ok-okozati kapcsolatoktól, és nincs nyilván-való adaptív értéke.

A szerzõ kutatásait az MTA F01/031 és az OTKA T043763 pályázatai támogatják.

Kulcsszavak: kutya, tanulás, kommunikáció, kogníció

Soproni Krisztina – Miklósi Á. – Topál J. – Csányi V. (2001): Comprehension of Human Communicative Signs in Pet Dogs. Journal of Comparative Psycho-logy. 115, 122–126.

Szetei Viktória – Miklósi Á. – Topál J. – Csányi V. (2003): When Dogs Seem To Loose Their Nose: An Investigation on the Use of Visual and Olfactory Cues in Communicative Context between Dog and Owner. Applied Animal Behavior Science. 83, 141–152.

Topál József – Gácsi M. – Miklósi Á. – Virányi Zs. – Kubinyi E. – Csányi V. (2005): The Effect of Domestication and Socialization on Attachment to Human: A Comparative Study on Hand Reared Wolves and Differently Socialized Dog Puppies. Animal Behaviour. 70, 1367–1375.

Topál József – Virányi Zs. – Erdõhegyi Á. – Miklósi Á. (2006): The Effect of Human-given Cues on Dogs’ Ability to Use Inferential Reasoning in Two-way Choice Tasks. Animal Behaviour. In Press.

Topál József – Kubinyi E. – Gácsi M. – Miklósi Á. (2006a): Obeying Social Rules: A Comparative Study on Dogs and Humans. Journal of Cultural and Evolutionary Psychology. In Press.

Virányi Zsófia – Topál J. – Gácsi M. – Miklósi Á. – Csányi V. (2004): Dogs Respond Appropriately to Cues of Human’s Attentional Focus. Behavioural Processes. 66, 161–172.

Virányi Zsófia – Gácsi M. – Kubinyi E. – Miklósi Á. – Topál J. – Belényi B. – Csányi V. (2006): Compre-hension of the Human Pointing Gesture in Young Socialized Wolves and Dogs. Animal Cognition (benyújtott kézirat)

141

Gácsi Márta • A kutya mint az emberi kötõdési viselkedés modellje…

Bár az etológiában irodalmi adatokon kutatók által végzett megfigyelések vagy kísérletes munkák publikált eredményeit szokás érteni, méltánytalan lenne figyelmen kívül hagyni a világirodalom számtalan remekmûvét mint „hivatkozást”, melyek fel-hívják a figyelmet arra, hogy amióta csak az emberiség közös emlékezete megõrzõdik, a kutyák gazdájuk iránti ragaszkodása számtalan módon megnyilvánuló, általá-nos jelenség. De vajon mibõl adódik ez az élõvilágban szokatlan, tartós szociális vonzódás, mi a funkciója, és hogyan alakul-hatott ki? Mi lehet a biológiai alapja a felnõtt kutyák gazda iránti kötõdésének? Egyfajta téves irányultságú, korai bevésõdésen alapuló elvárás a szülõi gondoskodásra? Alárendelõdés egy dominánsan viselkedõ „kétlábú falkavezérnek”? Veleszületett hajlam a szociális vonzódásra egy idegen fajhoz, amelytõl már elválaszthatatlan a fennmara-dása? Esetleg mindez együtt?

A kutya kötõdésének etológiai vizsgálata

Érdekes módon a témában jóval több – az emberi oldal szerepét vizsgáló – pszicho-lógiai megközelítésû kutatást olvashatunk, mint a kutya viselkedésének etológiai mód-szerekkel történõ elemzését. Mindannyian ismerünk olyan gazdát, aki családtagnak

vagy épp gyermekének tekinti a kutyát, de jelen pillanatban a humán oldal viselkedési és emocionális reakcióit nem feladatunk elemezni. Egészen más kérdés, hogy a szeretet és hûség romantikus megtestesítõ-jeként jegyzett Canis familiaris viselkedésé-nek etológiai vizsgálata vajon eléggé meg-gyõzõ érveket vonultat-e fel ahhoz, hogy tudományos szempontból is bebiztosítsa e törzsfejlõdési szempontból távoli, ám a közös múlt okán fura rokonnak is tekinthetõ faj kivételes helyzetét.

De miért is gondoljuk a kutya-ember kapcsolatot biológiai szempontból ennyire különlegesnek, hiszen számtalan faj ember által felnevelt egyede esetében rendszere-sen megfigyelhetõ, hogy a bevésõdési folyamatok speciális alakulása miatt sérül a fajtárs-felismerési képesség, az állatok a gondozó felé mutatják a legkülönbözõbb fajra jellemzõ szociális viselkedésformákat, és közülük sokan akár életük végéig is különleges szociális kapcsolatban marad-nak a nevelõszülõvel. Az általunk vizsgált jelenség, a kötõdés azonban – és ezt nagyon fontos kihangsúlyozni – nem egyszerûen szociális vonzódást vagy általános preferen-ciát jelent, bár a 60-as években folyó elsõ kutatások (Scott, 1963) még jórészt ilyen értelemben használták. Az individualizált

a kuTya mInT aZ EmBErI köTÕdésI VIsElkEdés modElljE?

Egy sajáTos InTErspEcIfIkus kapcso-laT: köTÕdés a gaZdáhoZ

Gácsi Mártatudományos munkatárs, ELTE TTK Etológia Tanszék

[email protected]


142

kötõdés legátfogóbban megfogalmazott funkciója, hogy biztosítsa a saját utód pre-dációtól vagy egyéb veszélyforrásoktól való védelmét és a megfelelõ forrásokkal való ellátását a gondozó szülõ által (Rosenblum

- Sunderland, 1982). Bár a kötõdési folyamat létrejöttét és a benne fõ szerepet játszó mechanizmusokat részletesen kutatták, az imprinting jelenségkörén kívül esõ interspe-cifikus (ember-állat) kapcsolatoknak, illetve a szociális fajok tartós vonzódásának alapos vizsgálatára – talán a primáták kivételével – csak elvétve találunk példát. Egyetlen faj kapott kivételes figyelmet a kötõdéssel kap-csolatos vizsgálatokban: az ember.

A legkidolgozottabb, evolúciós szemlé-letû humán kötõdési elmélet szerint (Bowl-by, 1969) a kötõdés olyan tartós, aszimmetrikus szociális kapcsolat, amely feltételezi a kötõdõ egyed függõségét egy másik egyedtõl, amely számára biztonságot nyújt. John Bowlby, akire a klasszikus etológia eredmé-nyei és módszertana is meghatározó erõvel hatottak, elméletében a kötõdési rendszert a korai gyermekkorban kifejlõdõ biológiai alapú viselkedési rendszerek egyikének tekinti. Szemben a korábbi elméletekkel, amelyek a gondozó élettani szükségleteket kielégítõ vagy tanítói szerepét állították középpontba, Bowlby a gondviselõ biz-tonságot nyújtó szerepét hangsúlyozza. Miután kiinduló hipotézisünk szerint a családi kutyák és gazdájuk kapcsolata több szempontból is analógnak tekinthetõ a gyerek-anya kötõdéssel, magunk is ezt a gondolatmenetet tekintettük irányadónak.

Hogyan mérhetõk az érzelmek?

Az a tény, hogy a kötõdés egy olyan közös emlõs örökség, amely emocionális vonatko-zásokkal is „terhelt”, különös óvatosságra inti a kutatót a vizsgálatára szolgáló mód-szerek kiválasztásánál és az adatok értéke-lésénél. Olyan helyzeteket kellett találnunk, amelyek alkalmasak lehetnek a kötõdési

viselkedés aktiválására, valamint meg kel-lett határoznunk azokat a megfigyelhetõ viselkedésformákat, illetve mintázatokat, amelyek a kötõdés megnyilvánulásakor alapvetõ szerepet játszhatnak. Miután a kötõdés egyes egyedek preferenciájában vagy kizárólagos elfogadásában nyilvánul meg, és ezek a preferenciák döntési helyze-tekben megfigyelhetõ viselkedésmintázatok (például közelségkeresés) relatív gyakorisá-gában mutathatók ki, a kötõdés vizsgálatára egyik legjellemzõbb megoldás a különféle preferenciatesztek alkalmazása. A szepará-ciós helyzeteket nem csupán az anya, illetve a kötõdési egyed hiánya és a vele való újra találkozás hatásának megfigyelésére alkal-mazzák, hanem a motiváció felerõsítésére, a kötõdési viselkedés megnyilvánulási va-lószínûségének növelésére is.

A fejlett szociális fajokon végzett kutatá-sok megtervezésénél elsõsorban a humán kötõdési viselkedés jobb megértése a fõ cél, a vizsgált kérdések és a felhasznált módszerek is ennek megfelelõen alakulnak. Természetesen számtalan humán vizsgálati módszert dolgoztak már ki a gyerek-anya kötõdés feltérképezésére, azonban itt most csak egy olyan megoldás kerül bemutatásra, amely a gyerekek viselkedésmintázatának kifejezetten etológiai szemléletû elemzésé-re ad alkalmat, és így fõszerephez jutott a kutyákkal végzett megfigyelésekben is. Az anya-csecsemõ kötõdés vizsgálatára világ-szerte elterjedten alkalmazzák a Mary D. S. Ainsworth nevével fémjelzett laboratóriumi helyzetet, az idegen helyzet tesztet (Strange Situation Test [Ainsworth et al., 1978]). A hét, egyenként háromperces jelenet során egy barátságos idegen megjelenése, majd az anyától való két rövid szeparáció mérsékelt stresszt jelent a 12-18 hónapos csecsemõ számára. Az anyától (illetve apától) való többszöri szeparációt és újratalálkozást tar-talmazó teszt ideálisnak tûnt a kötõdési vi-selkedés aktiválására, az ismeretlen helyen

143

mutatott kontaktuskeresõ és explorációs viselkedés egyensúlyának vizsgálatára. Az újratalálkozásos részek fontosságának fel-ismerésével csak 1978-ban dolgozták ki a humán vizsgálatokban azóta fõszerepet ját-szó három koherensen szervezett kötõdési típusba (A-elkerülõ, B-biztonságos, C-am-bivalens/rezisztens) való besorolást (Ains-worth et al., 1978), illetve valamivel késõbb egy negyedik (D-dezorganizált) kategória is bevezetésre került.

Mivel az idegen helyzet teszt (IHT) lehe-tõvé teszi a megfigyelt egyedek viselkedé-sének objektív elemzését, nem meglepõ, hogy a sikeres humán alkalmazás nyomán a primátavizsgálatok során is felhasználták. Fiatal csimpánzokkal az IHT egy adaptált változatában végzett megfigyelésbõl kide-rült, hogy nem csupán ismerõs fajtársakra mutatnak a kötõdési kritériumoknak meg-felelõ viselkedést, hanem az emberek által felnevelt állatoknál az emberi gondozó is szolgálhat kötõdési személyként (Bard, 1991). Tekintettel arra, hogy álláspontunk szerint a kutya természetes környezetének az emberi család tekinthetõ, kézenfekvõnek tûnt a kutya-gazda kapcsolat hasonló mód-szerekkel történõ elemzése.

Egy kis kitérõ: miért épp a kutya?

A szülõ-utód kapcsolatokban a veleszületett preferenciák, a tanulás és a környezeti hatá-sok szerepének vizsgálatával foglalkozó kutatásokat jellemzõen fészekhagyó mada-rakon, illetve az emlõsök közül olyan köny-nyen tartható, tenyészthetõ, genetikai állo-mányát tekintve kontrollálható klasszikus fajokon végezték, mint például a patkány. Kitüntetett szerepet kaptak természetesen az olyan szociális fõemlõsök is, amelyek labortartás esetén is jól manipulálható, komplex szociális viselkedést mutatnak, mint például a Rhesus makákó. Ezekben a kutatásokban már elsõsorban az ember szociális viselkedésformáinak evolúciós ere-

detére vonatkozó kérdésekre helyezõdött a fõ hangsúly (Harlow – Harlow, 1962). Azonban már szinte a fõemlõskísérletekkel párhuzamosan felmerült egy másik fejlett, sok szempontból elõnyös tulajdonságok-kal rendelkezõ szociális emlõs, a kutya tanulmányozásának gondolata is (Igel

– Calvin, 1960). Bár kezdetben a többi megfigyelt fajhoz hasonlóan a kutyáknál is a fajtársakra mutatott szociális viselkedés állt a vizsgálatok középpontjában, már nagyon hamar felvetõdött a kutya-ember kapcsolat tudományos igényû elemzésének igénye is (Scott, 1963).

Ebben az idõszakban elsõsorban a kutya ember felé általánosságban megnyilvánuló szociális vonzódását tanulmányozták, még ha a szerzõk többnyire kötõdésnek (attachment) nevezték is a megfigyelt jelenséget. John Paul Scott és John L. Fuller (1965) egy kölyökku-tyákon végzett átfogó viselkedésgenetikai vizsgálatsorozat keretében kimutatták, hogy heti 2 ×20 perc kezelés, illetve már csupán napi néhány perces szemkontaktus hatására kialakul az emberhez való vonzódás (kö-zelségkeresés). Más kutatások alapján úgy tûnik, nemcsak az emberhez való szociális vonzódás kialakulását, hanem annak mér-tékét sem befolyásolja az anyai gondozói viselkedés legfõbb közvetlen hasznának tar-tott táplálék biztosítása. Az ember fajtársként való elfogadásának elképzelését támogatja az a megfigyelés is, amely szerint büntetés (enyhe fizikai fájdalom okozása) sem oltja ki a kezelõ emberrel való közelségkeresést.

Még érdekesebb eredményre vezetett az a kísérlet, melyben azt vizsgálták, vajon mi csökkenti leghatékonyabban 4-8 hetes kutyakölykök szeparációra adott stresszreak-cióit. Az ember jelenléte eredményesebb stresszcsökkentõnek bizonyult, mint az anya fizikai közelsége (Pettijohn et al., 1977), illetve az ismeretlen környezet által kiváltott stressz bizonyos élettani és viselkedésbeli megnyilvánulásait jelentõsen csökkentette



144

egy ismert gondozó jelenléte, ám egy ismert fajtárs társasága nem eredményezett ilyen hatást (Tuber et al., 1996). A kutyáknál az emberi kontaktus idõleges megvonása olyan, a megvonás mértékével arányosan fokozódó intenzitású közelségkeresõ visel-kedést vált ki, amely más fajoknál az élelem vagy az ivóvíz megvonásakor figyelhetõ meg. Figyelemreméltó jelenség, hogy a gyerekek és a kutyák a kötõdési személy (anya, gazda) elvesztésekor adott esetben igen hasonló viselkedési rendellenessé-geket mutathatnak, például pszichogén epilepsziát, asztmához hasonló tüneteket, gyomorfekélyt és anorexia nervosát (Fox, 1965). Ezek alapján feltételezhetõ, hogy kutya „prediszpozíciója” az ember iránt mutatott szociális vonzódásra evolúciósan elõkészített elõfeltétele az egyedi kötõdés kialakítására való képességnek.

Mindez nem is meglepõ, ha arra gondo-lunk, hogy a kutya minden más domeszti-kált fajtól eltér abból a szempontból, hogy esetében a szelekció fõként a kommuni-kációs készség és a szociális tanulásbeli képességek fejlõdésének kedvezett, nem pedig olyan jellegek elérésére irányult, mint a nagyobb súly vagy gyorsabb növe-kedés. A fejlett szociokognitív képességek kialakulásának pedig, a félelmi és agresszív reakciók csökkenése mellett, az emberhez való szociális vonzódás, a dependenciára való hajlam lehetett az egyik legalapvetõbb feltétele.

Kötõdés egy életen át:a gazda anyaszerepben

A korai laborkísérletek azonban nem ter-jedtek ki sem az egyedi kötõdési kapcso-latok kialakulásának tanulmányozására, sem a felnõtt egyedek viselkedésének ilyen szempontból történõ elemzésére. A késõbbi, kutya-gazda individuális kötõdési kapcsolattal foglalkozó kutatások pedig fõként a gazdák szubjektív véleményén

alapuló interjúk és kérdõíves felmérések formájában történtek. Miközben az utóbbi években a kognitív etológiai kutatások po-rondján a kutya új, izgalmas lehetõségként jelent meg az interspecifikus szociális ta-nulásbeli és kommunikációs képességek vizsgálatára, elkerülhetetlenné vált az ezek alapjául szolgáló egyedi kötõdési kapcsolat alaposabb elemzése.

Abból az alaphipotézisbõl kiindulva, hogy a kutya-gazda kapcsolat vizsgálható a gyerek-szülõ kötõdés mintájára, az ELTE Etológia Tanszékén 1996-ban kezdõdõ vizsgálatsorozat részeként az IHT egy adap-tált változata (Topál et al., 1998) segítségével kezdõdött meg a kutya-gazda kötõdés sajátosságainak etológiai módszereken ala-puló vizsgálata. Bár a humán IHT értékelé-sekor a pszichológus kutatók a gyerek-anya interakciók leírásánál az állati viselkedés elemzésében is megszokott fogalmakat használnak, a kiértékelés, kategorizálás alapja a képzett szakemberek tapasztalatok alapján meghozott döntése. Ezenkívül nem merül fel az a lehetõség – még árvaházból örökbe fogadott csecsemõk esetén sem –, hogy a gyerek nem mutat kötõdést a gon-dozója iránt. Így a mi esetünkben a tesztek elemzése nem a humán értékelés mintájára (kötõdési biztonság szerinti típusokba való besorolással) történt, hanem elsõsorban a kutyák teszthelyzetben mutatott viselkedés-mintázatának kötõdési viselkedésként való azonosíthatósága alapján.

A kötõdés kimutatása viselkedési szinten is jól megfigyelhetõ kritériumok figyelembe vételével történt (Rajecki et al., 1978). Amen-nyiben a vizsgált egyed viselkedésmintázata a kötõdési egyedre (jelen esetben gazdára) való speciális preferenciára utalt (közelség- és kontaktuskeresés és -fenntartás), azaz a kötõdési egyedtõl való szeparációkor, illetve a vele való újratalálkozáskor olyan specifikus reakció volt megfigyelhetõ (sze-parációs stressz, illetve újratalálkozáskor

145

ennek megszûnése), amely eltért a hasonló helyzetben más egyedekkel (idegen ember-rel) kapcsolatban mutatott viselkedéstõl, akkor feltételezhetõ, hogy a gazda képes biztonságot nyújtó szerepet betölteni az egyed számára, amely kötõdik hozzá.

Az ötven felnõtt családi kutyán végzett tesztsorozat eredményei megerõsítették, hogy az IHT helyzet alkalmas a gazda felé mutatott kötõdésének aktiválására. Topál Jó-zsef és munkatársai vizsgálatukban a családi kutyák kötõdési kritériumoknak megfelelõ viselkedését mutatták ki a gazdájuk iránt. Azóta több más tanulmány is (Gácsi, 2003; Prato-Provide et al., 2003) megerõsítette, hogy a gazdától való szeparáció, majd az ezt követõ újratalálkozás a családi kutyáknál specifikus – idegen személlyel szemben nem tapasztalható – preferenciára utaló viselkedésmintázatokat aktivál. Bár a 12-18 hónapos gyerekekhez képest a felnõtt csa-ládi kutyák egyedi életük során összehason-líthatatlanul több tapasztalatot szerezhettek a fizikai és szociális környezetrõl általában (és konkrétan ismeretlen helyekkel és sze-mélyekkel kapcsolatban is), az IHT által létrejött szituáció mégis megteremtette a lehetõségét egy dependencián alapuló kap-csolat feltárásának.

További érdekesség: Topálék ötven kutyán végzett megfigyelésében és egy 84 családi kutyát tartalmazó új mintán (Gácsi, 2003) a mért viselkedési változók alapján rendkívül hasonló háttérváltozókat lehetett elkülöníteni (szorongás, kötõdés, idegenelfogadás). Bár a faktoranalízissel kapott háttérváltozók tulajdonképpen mes-terséges matematikai konstrukciók, melyek nem feltétlenül felelnek meg valamilyen biológiai mechanizmusnak, figyelemre-méltó, hogy a két vizsgálat nagyon hasonló jellegû faktorokat eredményezett, ami ez esetben arra utal, hogy az IHT-ben mutatott viselkedés többváltozós elemzése valós viselkedésszabályzó mechanizmusokat

tárt fel. Ennek alapján valószínû, hogy az IHT által teremtett kísérleti helyzet a kutyák viselkedésmintázatának többszempontú elemzését is lehetõvé teszi, hiszen a fakto-rok bevonásával a kötõdési viselkedéssel csak közvetve összefüggõ, az ismeretlen helyen történõ szeparáció hatására megnyil-vánuló szorongás és egy ismeretlen sze-méllyel való interakciós készség mértéke is meghatározható. Ezek a jellemzõk kimutat-ható kapcsolatban állnak a kutyák egyéb szociális interakciói során megfigyelhetõ viselkedésével (Gácsi, 2003).

AZ IHT megbízhatóságára vonatkozóan is biztató eredményeket kaptunk: a kutyák többségének gazda iránti kötõdési visel-kedése nem változott meg egy bõ év alatt, tehát a teszthelyzet megbízhatóan váltja ki ugyanazt a viselkedésmintázatot az ismét-lések alkalmával, és a felnõtt kutyák egyedi kötõdése feltételezéseinknek megfelelõen igen stabil. További jelentõs eredmény, hogy a kutyák két, rövid idõn (két héten) belül elvégzett tesztben mutatott viselkedé-sét összehasonlítva csoportszinten egyetlen mért változóban sem tapasztaltunk eltérést. A különbözõ helyszíneken lebonyolított ismétlés tehát nem volt hatással az IHT-beli viselkedésre, mivel a kutyák helyzethez való hozzászokására, vagy éppen fokozott reak-ciók megjelenésére semmi sem utalt. Ezek alapján mód nyílik olyan kutatások megkez-désére is, amelyek egy kutya több kötõdési kapcsolatát hasonlítanák össze (például vakvezetõ kutyák nevelõ gazdája/trénere és a végleges vak gazda viszonylatában az átadás elõtt és nem sokkal utána). A több-szörös kötõdések feltárása (például külön-bözõ családtagok iránt) is segíthetne jobban megérteni a kutyák individualizált kötõdési kapcsolatait, és rámutathatna a gyerek–anya/apa kötõdés jellegzetességeivel való további össze-függésekre (vagy azok hiányára).

A viselkedési változók elemzése mellett a jövõben fiziológiai paraméterek mérését



146

és elemzését is tervezzük (szívfrekvencia- vagy stresszhormonszint-változás a gazdától való szeparáció és újratalálkozás hatására), illetve egyes kandidáns gének vizsgálatával próbáljuk feltárni, hogy a genetikai háttér, illetve a környezet egyes tényezõi milyen mértékben járulnak hozzá az egyedi viselke-désmintázat kialakításához, és ezáltal hosz-szabb távon esetleg lehetõség nyílhat ezek befolyásolására is.

Képesség új kötõdési kapcsolat létrehozására

A kutya abból a szempontból is különleges faj, hogy a természettudományokban járat-lan emberek is számtalan, gyakorlati tapasz-talataik alapján kialakított „hipotézist” fogal-maznak meg vele kapcsolatban. Éppúgy elterjedt vélekedés, hogy egy felnõtt korban (például menhelyrõl) új gazdához kerülõ kutya képes viszonylag gyorsan egy ismeret-len emberhez kötõdni, mint az ellenkezõje, hogy az ilyen kötõdés soha nem lehet olyan erõs, mint a kölyökkorban kialakított.

A kutya kötõdésének kérdéseivel foglal-kozó korai szakirodalom nem különbözteti meg az emberhez mint fajhoz történõ kö-tõdésre és az individuális kötõdési kapcso-latok kialakítására való képességet, így ez utóbbival nem is foglalkozik. Ezért a kötõdés kialakítására alkalmas érzékeny idõszak meghatározása (Scott, 1963) valójában csak általánosságban, az emberhez való korai szo-cializációra vonatkozott, és nyitva hagyta azt a kérdést, vajon melyek az egyedi kötõdési ké-pesség feltételei, s megállapítható-e ebben a vo-natkozásban is valamiféle olyan egyedfejlõdési szakasz, amely kritikus jelentõségû a kötõdési folyamat kialakítása szempontjából.

A gyakorlati élet tapasztalatai arra utalnak, hogy egy kutya nem feltétlenül ugyanahhoz az emberhez kötõdik egész életén át, gondoljunk csak az általában csak 1,5-2 éves korukban végleges gazdájukhoz kerülõ vakvezetõ vagy mozgássérült-segítõ kutyákra. Kísérletes formában ugyanakkor még nem mutatták ki,

hogy milyen feltételek mellett jöhet létre egy konkrét kötõdési kapcsolat, mennyi idõt vesz igénybe a kifejlõdése, különbözik-e a második az elsõként kialakítottól.

Kezdeti lépésként elsõ és második gaz-dájukkal élõ (azaz kölyökkorukban és ké-sõbb jelenlegi gazdájukhoz kerülõ) felnõtt kutyák IHT-beli viselkedését hasonlítottuk össze. Miután egyetlen változóban sem volt kimutatható különbség a két csoport között, valószínûnek tûnik, hogy a kötõdési kapcso-lat jellemzõit alapvetõen nem befolyásolja az, hogy milyen életkorban alakult ki. Abból kiindulva tehát, hogy az individualizált kö-tõdési képesség nem kapcsolódik érzékeny periódushoz, felmerült a kérdés, vajon mi-lyen körülmények között képesek felnõtt kutyák – akár nagyon rövid idõ alatt is – új kötõdés kialakítására. Feltételeztük, hogy az egy ideje gazda nélkül élõ, emberi szociális kapcsolatoktól nagymértékben deprivált kutyák ideális alanyai lehetnek a felnõttkori kötõdési képesség vizsgálatára tervezett kísérletnek. Így menhelyen élõ kutyák eseté-ben kíséreltük meg, hogy három rövid

„kezeléssel” kötõdési kapcsolatot alakítsunk ki egy addig ismeretlen személy irányában (Gácsi et al.,2001). Az alkalmanként tízperces kezelés része volt egy pórázon tett séta, játék, simogatás, kedves beszéd és kevés gyengéd fegyelmezés. Ételt soha nem kapott a kutya a kezelõ személytõl. Eredményeink szerint a kezelt és kontrollcsoportként tesztelt keze-letlen kutyák IHT-beli viselkedésmintázata között mind a kezelõ „gazda”, mind az ide-gen jelenlétében jellegzetes különbség volt kimutatható. A kezelt csoport a gazdaként viselkedõ kezelõtõl való szeparáció és a vele való újratalálkozás során a kötõdési kritériumok-nak megfelelõ, specifikus reakciót mutatott. A gazda iránt kialakuló preferencia érdekes módon részben az idegennel való közel-ség- és kontaktuskeresés csökkenésében nyilvánult meg. A kezelt kutyák számára tehát a kezelõ személy ilyen rövid kapcsolat

147

után már alkalmassá vált a biztonságot nyújtó „gazda”-szerep betöltésére.

A menhelyi kutyák IHT-beli viselkedését gazdájukkal élõ családi kutyákéval összeha-sonlítva ugyanakkor több szempontból is jól elkülöníthetõ volt a két csoport. Látványosan megnyilvánult a menhelyen élõ kutyák jóval intenzívebb általános kontaktuskeresése a velük kapcsolatba kerülõ emberekkel, függetlenül attól, hogy az illetõ személy ismerõs volt-e számukra. A menhelyi kutyák kevésbé voltak aktívak (kevesebb felderítõ viselkedést mutattak és kevesebbet játszottak), ugyanakkor sokkal inkább keresték a fizikai kontaktust az idegennel és a kezelõ „gazdával” egyaránt. Bár a kezelt menhelyi kutyáknál kimutatható módon megjelent a kötõdésre jellemzõ visel-kedésmintázat, a „gazda” és az idegen közötti különbségtétel mértéke kisebb volt, mint a családi kutyák esetében.

Összességében mégis elmondható, hogy bár a kötõdés kialakítására való képességet jellemzõen az egyedfejlõdés korai, érzékeny szakaszához kapcsolják, sikerült demonstrál-nunk, hogy bizonyos körülmények között a kutya igényeit figyelembe vevõ, rövid szo-ciális interakció felnõtt korban is kiválthat kö-tõdést egy addig ismeretlen személy iránt.

A kutya nem csupán szelíd farkas

A közös õs ma élõ és vizsgálható, morfo-lógiai és viselkedési téren is számottevõ különbségeket mutató két „leszármazottja” a családi kutya és a farkas. Összehason-lításuk izgalmas lehetõséget teremthet a domesztikáció lehetséges hatásainak feltá-rására, így vizsgálataink fókuszába annak a kérdésnek az eldöntése került, vajon mutatnak-e az ember által nevelt farkasok kötõdési viselkedést a felnevelõ gazda iránt? Ha igen, mennyiben különbözik a hasonló körülmények között tartott, ember által fel-nevelt, szelíd Canis lupus és domesztikált Canis familiaris viselkedésmintázata?

Ismert, hogy míg a kutya emberhez való kötõdése akkor is zavartalanul kifejlõdik, ha fajtársak jelenlétében nevelkedik fel, a farkaskölyök csak akkor fogadja el az em-bert „fajtársaként”, ha még szemnyílás elõtt elválasztják az anyjától, és a testvéreitõl izolálva nevelik fel (Zimen, 1987). A far-kasok emberhez való szocializációjának specifikus feltételei arra utalnak, hogy a fajtársakkal nevelõdõ kölykök veleszületett preferenciát mutatnak a „farkasszerû” inger-együttes felé, míg ez a kutyák esetében nem így van. Ezek alapján feltételeztük, hogy ember által felnevelt farkasok és családi kutyák összehasonlító elemzése határozott különbségeket mutat ki a két faj kötõdési képessége között.

A vizsgált kézbõl nevelt felnõtt farkasok (n=9) esetében nem jelent meg a felnevelõ gazdához való egyedi kötõdésre utaló vi-selkedésmintázat az IHT-ben. Viselkedésük nem utalt szorongásra a szeparációs epizó-dok alatt (amikor az idegennel voltak), és nem adták jelét annak, hogy bármely hely-zetben preferálnák a gazdát, vagy speciális viselkedést mutatnának a vele való újratalál-kozáskor. Két lehetõség azonban nyitva ma-radt: a felnõtt példányok esetleg már nem mutatják a kötõdésre jellemzõ viselkedés-formákat, illetve a kézbõl nevelés önmagá-ban kevés, kivételesen intenzív szocializálás és egyedi felnevelés szükséges ahhoz, hogy a kutyákhoz hasonlóan kötõdjenek a gazdá-hoz. Ugyanakkor ha a kutya-gazda kötõdés alapját képezõ szociális vonzódás, depen-dencia és kölyökszerû viselkedés a több tízezer éves emberi szelekció hatásával ma-gyarázható, akkor várhatóan a legnagyobb gondossággal, családi kutyaként felnevelt farkaskölykök és kutyakölykök IHT-beli viselkedésében is jelentõs különbségek figyelhetõk meg.

Összesen tizenhárom farkaskölyköt és tizenegy kutyakölyköt neveltünk fel úgy, hogy mindegyiknek saját gazdája volt, aki a



148

napi 24 órás együttlét alatt a lehetõ leginkább ingergazdag környezettel ismertette meg neveltjét. Bár elõzõ kutatásainkból már kide-rült, hogy kutyáknál a kötõdés már röviddel a gazdához kerülés után, három-hat hónapos korban kimutatható (Gácsi, 2003), a farka-sokhoz kontrollcsoportként azonos módon felnevelt kutyakölyköket teszteltünk.

Elsõ lépésként összehasonlítottuk a négy hónapos kölykök IHT-beli viselkedését, a farkasokat pedig egyéves korukban még egyszer teszteltük. A kölykökkel végzett teszt eredményei igazolták, hogy sikerült a két cso-port esetében a környezeti hatásokat valóban azonossá tenni. A családban kutyaként nevelt kisfarkasok intenzív szocializálásának ered-ményeképp a farkaskölykök a kutyákhoz hasonlóan sokat játszottak az idegennel is, és gyakran kerültek vele fizikai kontaktusba a teszt folyamán. Ám ennek ellenére a gazdától való szeparáció és a vele való újratalálkozás alkalmával nem jelentek meg náluk speciális válaszreakciók, ami arra utal, hogy az IHT ál-tal teremtett helyzetben az õ esetükben nem aktiválódott kötõdési viselkedés (Topál et al., 2005). Az egyéves korban megismételt teszt eredményei szintén megerõsítették, hogy az egyedileg és intenzíven szocializált fiatal farkasoknál is alapvetõen más viselkedési mechanizmusokat aktivált a gazdától való elválás és a vele való újratalálkozás, mint a kutyák (és gyerekek) esetében.

Összességében úgy tûnik, a farkasköly-kök viselkedése alátámasztja a felnõtt farkasok esetében a kutya-gazda és farkas-nevelõ gazda kapcsolat különbözõségérõl levont következtetéseket. Míg a gyerekek és kutyák esetében az IHT sikeresen aktiválta a kötõdési viselkedést, sem a felnõtt, sem a kölyökfarkasok viselkedése nem különbö-zött specifikusan a gazda és az idegen vonat-kozásában. Ez azért is különösen érdekes eredmény, mert a farkasok a velük végzett más kísérletek folyamán tanúbizonyságát adták nemcsak a gazda iránti intenzív szoci-

ális vonzódásuknak, hanem más helyzetek-ben, például üdvözléskor a gazda idegennel szembeni pozitív megkülönböztetésének is. Ezek ismeretében a legvalószínûbb magya-rázat arra, hogy az IHT-ben a farkasok nem mutatták a kötõdésre jellemzõ specifikus közelségkeresõ viselkedést, az lehet, hogy esetükben nem épül ki a dependencián ala-puló humán-analóg kötõdés a gazda iránt.

Összefoglalás

A kutya ember iránti kötõdése azért is tarthat számot kivételes érdeklõdésre, mert a gazda iránti kötõdés több szempontból is különbö-zik az állatok biológiai anya felé megnyilvá-nuló kötõdésétõl. Egyrészt a kutyák anyjuk iránti kötõdése még kölyökkorban sem kifejezetten erõs, és csak egy rövid idõszakra korlátozódik. Másrészt, míg a hosszabb anyai gondozást igénylõ fajok esetében is fokoza-tosan csökken az anya iránt mutatott kötõdés az egyedfejlõdés során, a kutyáknál az ember iránti kötõdés felnõtt korban is kimutatható.

Nyilvánvaló, hogy a domesztikáció során a kutyában fellazult a fajtársfelismerõ me-chanizmus, megnõtt az idegen fajokhoz való szocializációs hajlam, kevésbé kifejezetté váltak az egyedfejlõdés érzékeny periódusai, és neoténiás jelenségek léptek fel. Az egyedi kötõdés hátterében csupán imprinting jellegû mechanizmusokat feltételezõ elképzelések-nek ellentmond az, hogy a farkaskölykök az érzékeny periódusban megkezdett elkülöní-tés és egyedi szocializáció, valamint a családi kutyákhoz hasonló felnevelés ellenére sem mutatták a kötõdésre jellemzõ viselkedésfor-mákat az „anya” és gazda szerepét egyaránt betöltõ nevelõ iránt. Eredményeink alapján valószínûnek tartjuk, hogy csupán a kutya fajtársfelismerõ képességében történõ válto-zások nem magyarázzák kielégítõen a kutya-gazda kapcsolat kölyök-anya kapcsolathoz képest is jelentõsen megnövekedett mérté-két és tartósságát, hanem feltételezhetõen más, a kutya evolúciója során bekövetkezõ

149

egyéb szelekciós hatások is fontos szerepet játszottak e jelenség kialakulásában. A felnõtt-kori új kötõdésre való képesség szintén arra utal, hogy a bevésõdés jellegû korai tanuláson alapuló szülõi felismeréssel szem-ben, a kutya gazdája iránti egyedi kötõdése feltételezhetõen más mechanizmusok rész-vételével (is) történik.

A családi és menhelyi kutyákon, valamint farkasokon végzett vizsgálatok eredményének összevetése alapján a kutya-gazda kötõdési viselkedés hátterében olyan specifikus gene-tikai változásokat feltételezhetünk, amelyek a függõségre és ember iránti kötõdésre irányuló szelekció hatására a kutya evolúciója során a faj szociális viselkedésének, sõt egyes elképzelések szerint a viselkedésszervezõdési rendszerének átalakulását eredményezték. Eredményeink világos különbséget tettek a kutyáknál evolúciós léptékû genetikai változások hatásaként megjelenõ kötõdési viselkedés és a farkasok esetében meg-valósuló szocializációs folyamat, a szelídítés viselkedési megnyilvánulása között.

Mindezek alapján a kutyát nem elsõsor-ban az egyedfejlõdés során õt érõ szocializá-ciós hatások teszik képessé a gazda iránti kötõdésre, hanem az emberi környezetben végbement szelekció alakította olyan fajjá, amely képes az ember iránt individualizált kötõdési kapcsolatok létrehozására és azok lényegében változatlan formában való fenntartására egész életén keresztül. A kutya speciális evolúciós történetében

kiemelt jelentõsége lehetett az emberrel szembeni dependenciára való szelekciónak, amelynek következtében a kutyában egy, a gyerek-anya kötõdéssel funkcionálisan analóg viselkedési szabályzórendszer épült ki. A kutya kötõdési viselkedésében meg-nyilvánuló feltételezett viselkedésevolúciós változásoknak azért is tulajdoníthatunk kiemelt szerepet a domesztikációs hatások között, mert – a stressztûrõ képesség meg-növekedése mellett – alapjául szolgálhatott a kutya speciális szociokognitív és kommu-nikációs képességei kifejlõdésének.

Sokáig szívesen idézett meghatározásként szerepelt, hogy a kutya egy, az emberi szelek-ció által létrehozott, „mesterséges” faj, amely ebbõl fakadóan csak korlátozott mértékben alkalmas etológiai vizsgálatok alanyául. Mára át kell értékelnünk ezt a nem csupán leegyszerûsítõ, de még inkább félrevezetõ elképzelést, hiszen a kutya õse a többi fajhoz hasonlóan egyszerûen „csupán” alkalmazko-dott a környezetében fellépõ új evolúciós kényszerhez, az emberi csoportok megjele-néséhez, és hihetetlenül sikeresen adaptáló-dott e sajátos szociális környezethez.

A szerzõ kutatásait az OTKA T043763, a MTA F01/031 és az EU FP6-NEST 012787 pályázatai támogatják.

Kulcsszavak: gyerekanya kötõdés, kutya, kutyagazda kapcsolat, összehasonlító etológia

IrodalomAinsworth, Mary D. Salter – Blehar, M. C. – Waters, E. – Wall,

S. (1978): Patterns of Attachment: A Psychological Study of the Strange Situation. Erlbaum, Hillsdale, N. J.

Bard, Kim A. (1991): Distribution of Attachment Classi-fications in Nursery Chimpanzees. American Journal of Primatology. 24, 88.

Bowlby, John (1969): Attachment and Loss. Vol. I. At-tachment. Basic Books, New York

Fox, Michael W. (1965): Canine Behaviour. Charles C. Thomas Publisher, Springfield

Gácsi Márta – Topál J. – Miklósi Á. – Dóka A. – Csányi V. (2001): Attachment Behaviourof Adult Dogs (Canis Fa-miliaris) Living at Rescue Centres: Forming New Bonds. Journal of Comparative Psychology. 115, 423–431.

Gácsi Márta (2003): A kutyák gazda iránt mutatott kötõdési viselkedésének etológiai vizsgálata. PhD értekezés. ELTE Etológia Tanszék

Harlow, Harry F. – Harlow, Margaret K. (1962): Social Deprivation in Monkeys. Scientific American. 207, 136–146.

Igel, G. J. – Calvin, A. D. (1960): The Development



150

of Affectional Response in Infant Dogs. Journal of Comparative and Physiological Psychology. 53: 302–305.

Pettijohn, T. F. – Wont, T. W. – Ebert, P. D. – Scott, J. P. (1977): Alleviation of Separation Distress in 3 Breeds of Young Dogs. Developmental Psychobiology. 10, 373–381.

Prato-Previde, Emanuela – Custance, D. M. – Spiezio, C. – Sabatini, F. (2003): Is the Dog-Human Relation-ship an Attachment Bond? An Observational Study Using Ainsworth’s Strange Situation. Behaviour. 140, 225–254.

Rajecki, Donald W. – Lamb, M. E. – Obmascher, P. (1978): Toward A General Theory of Infantile At-tachment: A Comparative Review of Aspects of the Social Bond. The Behavioral and Brain Sciences. 3, 417–464.

Rosenblum, Leonard A. – Sunderland, Gayle (1982): Feeding Ecology and Mother-Infant Relations. In: Hoffman, Lois Norma Wladis – Gandelman, R.

– Schiffman H. R. (eds.): Parenting: Its Causes and Consequences. Erlbaum, Hillsdale, NJ, 75–110.

Scott, John Paul (1963): The Primary Socialization in Canine and Human Infants. Society for Research in

Child Development Monographs. 28, 1–47.Scott, John Paul – Fuller, John L. (1965): Genetics and

the Social Behaviour of the Dog. University of Chicago Press, Chicago

Topál József – Miklósi Á. – Dóka A. – Csányi V. (1998). Attachment Behavior in Dogs (Canis Familiaris): A New Application of Ainsworth‘s (1969) Strange Situation Test. Journal of Comparative Psychology. 112, 219-229.

Topál József – Gácsi M. – Miklósi Á. – Virányi Zs. – Kubinyi E. – Csányi V. (2005): The Effect of Domestication and Socialization on Attachment to Human: A Comparative Study on Hand Reared Wolves and Differently Social-ized Dog Puppies. Animal Behaviour. 70, 1367–1375.

Tuber, David S. – Henessy, M. B. – Sanders, S. – Miller, J. A. (1996): Behavioral and Glucocorticoid Responses of Adult Domestic Dogs (Canis Familiaris) to Compan-ionship and Social Separation. Journal of Compara-tive Psychology. 110, 103–108.

Zimen, Erik (1987): Ontogeny of Approach and Flight Behavior towards Humans in Wolves, Poodles and Wolf-Poodle Hybrids. In: Frank, Harry (ed.) Man and Wolf. Junk Publishers, Dordrecht, 275–292.

151

A kutya és az ember közötti viszony egészen más, mint a többi háziállattal fenntartott kap-csolat. Egy nemrégiben végzett vizsgálat szerint ez inkább a domesztikáció, semmint a farkasviselkedés folyománya. Elképzelhetõ, hogy olyan egészen egyszerû mechanizmu-sokon alapul, mint amilyen például a kutya orientációs viselkedésének megváltozása.

Domesztikált kutyák és szelíd farkasok

Naponta tucatnyi alkalommal kapjuk el és követjük embertársaink pillantását. Önkén-telen tevékenységünk során egyben arra is következtetünk, mire gondolnak éppen. Mivel legközelebbi rokonaink, a csimpánzok is követik mások tekintetét, nyilvánvalónak tûnt, hogy õk sem lehetnek közömbösek mások figyelmi állapota és gondolatai iránt. Ám az aprólékos laboratóriumi kutatás nem erõsítette meg ezt az elképzelést, noha az egyértelmûvé vált, hogy a csimpánzok való-ban jól követik az emberi tekintetet. Nem hagyják becsapni magukat, ha a tekintet útjában átláthatatlan akadály áll, sem akkor, ha a céltárgy közel van hozzájuk, de még-sem elérhetõ. Úgy tûnik azonban, hogy a

tekintetkövetés közben a csimpánzok az emberekkel ellentétben mégsem igyekez-nek kikövetkeztetni, hogy a másik mire gondolhat. Példa erre az a kísérlet, amikor az állatok nem találtak meg egy elrejtett táplá-lékot, ha a kísérletvezetõ kizárólag tekinteté-vel jelezte a táplálék hollétét. Sõt, még abban az esetben is nehézségeik támadtak, amikor a kísérletvezetõ ujjal, kézzel vagy karral mu-tatott. Ezzel szemben a kutyák – fajtától füg-getlenül – könnyen megoldják ezt a feladatot.

A kutyák megbízhatóan követik a fejjel, szemmel, kézzel történõ mutatást, még akkor is, ha a céltárgy a kézzel átellenes oldalon van, vagy mozdulatlanul mutat egy irányba, esetleg a mutató személy a mutatással ellen-kezõ irányba halad. Ez a figyelemreméltó képesség felveti azt a kérdést, hogy van-e valamilyen speciális evolúciós háttere ennek a viselkedésnek, vagy inkább egy képesség-komplex egyik megnyilvánulásáról van szó? Az emberek a mutatást és a tekintetkövetést egy utalásrendszerben értelmezik. Ez a refe-rencialitás a nyelv egyik alappillére (Lyons, 1975). Jelentõségük mellett szól az is, hogy az említett két viselkedést – mások mellett

– általában felelõsnek tartjuk az „elmeteória” megjelenéséért is (Baron-Cohen, 1994).

Egy átlagos kutya viselkedésében semmi nem utal arra, hogy ez a faj rendelkezne a tudatállapotot vagy éppen a referencialitást

állaTI kommunIkácIó EVolúcIója: hogyan képEs a kuTya mEgérTEnI

a gaZdájáT?1,2

Richard W. Byrneegyetemi tanár, Department of Psychology University of St. Andrews, Fife, Skócia

[email protected]

1 A cikk a szerzõ alábbi munkáinak felhasználása alapján készült: Animal Communication: What Makes a Dog Able to Understand Its Master? Current Biology. 2003, 13, R347–348. és Animal Evolution: Foxy Friends. Current Biology. 2005, 15, R86–87. 2 Fordította: Kubinyi Enikõ

Richard W. Byrne • Állati kommunikáció evolúciója…


152

értelmezõ képességgel. A további kutatások talán rácáfolnak erre a lelombozó állításra, de addig kénytelenek vagyunk az elsõ, vagyis a speciális célú adaptációt felvetõ magya-rázatot elfogadni. De vajon mi lehetett a cél: hogyan és mikor kerültek be ezek a képességek a kutyaviselkedés repertoárjába? Sokan azt válaszolnák erre a kérdésre, hogy nem kell mást tennünk, mint megvizsgál-nunk a kutya vadon élõ rokonát, a farkast, amelynek csoportos vadászati módszerére biztosan elõnyös hatást tett volna a zsák-mány helyének és mozgásának szemmel és orral történõ finoman hangolt jelzése. Két kutatócsoport (Hare et al., 2002, Miklósi et al., 2003) azonban meggyõzõen bizonyítot-ta, hogy a kutyák mutató- és mutatáskövetõ képessége valahonnan máshonnan ered, vagyis a háziasítás, a domesztikáció során jelentkezett.

A bizonyítékot kölyökkortól emberek által nevelt, tehát a kutyákkal összevethetõ mértékben szocializált farkasok adták. Brian Hare és munkatársai (2002) egy sor külön-bözõ jelet használtak a két edény közül az egyikben elrejtett táplálék megmutatására: tekintet, tekintet és mutatás, tekintet és mu-tatás hallható edényérintéssel. Míg a farka-sok nem követték a jeleket, addig a kutyák valamennyivel jól elboldogultak. Különösen meglepõ, hogy ezek a farkasok harminc, a helyes választást táplálékkal jutalmazó próba alatt sem voltak képesek megtanulni, hogy az edény megérintése összefügg a táplálék helyével.

Miklósi Ádám és munkatársai (2003) könnyen megmagyarázzák ezt a rejtélyt: az õ megközelítésük szerint a Hare és munkatársai (2002) által tanulmányozott farkasok egyál-talán nem voltak megfelelõen szocializálva. Valóban, ezeket a kölyköket ugyan tíznapos kortól emberek nevelték, de bármikor talál-kozhattak az alomtársaikkal, és az emberhez szoktatás öt hét múltán be is fejezõdött. Az Etológia Tanszék kutatói és segítõik sokkal

keményebben dolgoztak farkaskölykeik szocializációján. Minden kölyökrõl külön személy gondoskodott négynapos kortól három hónapon át, napi 24 óra folyamatos kontaktus során: a kölyköket a nevelõk kenguruban magukon hordták, és együtt is aludtak védenceikkel. Mindennek követ-keztében a farkasok sokkal szorosabb kap-csolatot alakítottak ki a nevelõjükkel, aki mindig részt vett a tesztekben. Hare és mun-katársai kísérleti alanyaival ellentétben ezek-nek a farkasoknak a tesztek során egyáltalán nem okozott gondot az érintéses jel, sõt az ujjal történõ mutatás felismerése sem, ha az ujj közel volt az edényhez. A távoli mutatást is megtanulták, igaz, csak sok próba után.

Akárhogyan is, tény, hogy még a legjob-ban szocializált farkas teljesítménye is elma-rad a kutyákétól a mutatásos teszt során, és ami a legfontosabb, semmi jelét nem adják annak, hogy megértenék: tekintettel is meg lehet mutatni egy céltárgy helyét. Nem sok valóságtartalma lehet tehát annak a népszerû elképzelésnek, hogy a kutyák kivételes ké-pességeiket a farkasõstõl örökölték volna. De akkor pontosan mit is tett a domesztikáció a kutyával? Hare és munkatársai (2002) erre mindössze annyi magyarázatot adnak, hogy

„a kutyák szociokognitív képességeinek né-mely aspektusa együtt fejlõdött… az embe-rekével” az „enkulturalizáció filogenetikus folyamata során, amely bizonyos szempont-ból talán hasonló az emberek által nevelt emberszabásúak egyedfejlõdési enkulturali-zációjához”.

Brian Hare és munkatársai (2002) javas-latának lényege elsõre nem nyilvánvaló. Az egyedfejlõdési enkulturalizáció fogalmát Michael Tomasello és munkatársai (1996) vezették be annak magyarázatára, hogy sok kognitív tesztben az emberek által nevelt majmok sokkal jobban teljesítenek, mint az állatkertben vagy laboratóriumban felnõtt állatok. Az ötlet dióhéjban annyi, hogy az em-beri elme nagymértékben kulturális termék,

153

és ezért az emberi nevelés úgy alakult ki, hogy kulturális transzformációt idézzen elõ (Tomasello, 1999). Még ha az alany történe-tesen egy emberszabású majom is, az emberi kogníció kulturális termékei a nevelés során részben átadódnak. E szerint az enkulturált emberszabásúak olyan képességekre tesznek szert, amelyek az embereké, nem pedig a fajuk sajátja. Számos kutató ezzel messze nem ért egyet. Frans de Waal (2001) meggyõzõen érvel amellett, hogy az emberi nevelés egyszerûen csak az állat orientációjá-ban okoz változást, vagyis megtanulja, hogy az ember számára jelentõségteljes lény, sõt talán magát is embernek tekinti. Ennek kö-vetkeztében kész arra, hogy emberszerû módon és az emberre vonatkozó feladatokat hajtson végre, és teljesen feltárja fajából adó-dó természetes képességeit. A „filogenetikus enkulturalizáció” azonban egyik esetben sem több, mint egy ravasz, de semmitmon-dó címke.

A szemkontaktusmint kommunikációs jelzés

A korábbi elméleti megközelítéssel ellentét-ben Miklósi és munkatársai (2003) kísérleti úton igyekeztek választ adni a kérdésre. Szá-mukra a kulcsmozzanat az, hogy a farkas nem néz az arcokra: következésképpen csekély az esélye arra, hogy megtanulja a tekintet iránya és a világ eseményei közötti rejtett összefüggé-seket. Ha így van, akkor ez nem befolyásolja az érintéses, a közelre és (talán) a távolra történõ mutatás eredményét, de hatással van a tekin-tetkövetésre.

A teória tesztelésére kutyákat és fokozottan szocializált farkasokat egy táplálékszerzési fel-adattal szembesítettek, majd megoldhatatlanná tették a feladatot. Az egyik ilyen kísérletben például az állatoknak meg kellett tanulniuk, hogy egy madzag ketrecbõl való kihúzásával hozzájuthatnak a madzag végére rögzített húsdarabhoz. Miután a feladatot sikeresen elsajátították, a kutatók a madzagot „lát-

hatatlan módon” a ketrechez rögzítették, ami megakadályozta a kihúzást. A problé-mával szembesülõ kutyák reakciója gyors és egyértelmû volt ebben a helyzetben: a gazdájuk arcára néztek, és tekintetüket vál-togatták a feladat és a gazda között. Az em-beri kommunikáció fontos része a szociális referencia, és ez az odafordulás megértésre is talál. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a kutyák ugyanabból az okból fordultak a gazdához, mint adott esetben egy kisgyerek, aki tisztában van a felnõtt többlettudásával. Éppen ellenkezõleg: ez a magyarázat olyan állat esetében is mûködik, amely nem képes ugyan felfogni mások tudatállapotát, de gyorsan tanul, és – fõként – ránéz az emberi arcra.

A fokozottan szocializált farkasok ezzel ellentétben továbbra is önállóan próbálták megoldani a feladatot, és nem néztek fel a nevelõre. Mivel hiányzik belõlük az az ösztönös indíték, hogy ránézzenek az emberi arcra, a farkasoknak esélyük sincs arra, hogy megtanulják, milyen fontos szerepe lehet a tekintetnek. Úgy tûnik, ez az igen egyszerû jelenség megmagyarázhatja a megfigyelt kognitív képességek közötti különbséget: a domesztikáció során azokra a kutyákra történt szelekció, amelyek hajlamosak voltak bizonytalan helyzetben az emberre tekinteni. Hosszú és termékeny kapcso-latunk a kutyával talán ebbõl az egyszerû viselkedésváltozásból ered, amely lehetõvé tette, hogy kinyíljon az ajtó egy másik faj szándékainak és szükségleteinek kölcsönös elsajátítása felé.

További megoldatlan kérdést jelent, hogy miképp zajlott le a kutya domesztikációja, amely lehetõvé tette e speciális képességek kialakulását. A háziasítás az emberek és álla-tok közötti kapcsolati skála egyik végpontja. E skála a „megszokással” kezdõdik, amikor egy vadállat elfogadja az emberek jelenlétét. A türelmes és feltûnésmentes közeledéssel elérhetõ megszokás lehetõvé teszi, hogy



154

zavarás nélkül gyûjtsünk adatokat egy állat-ról. Ezután a „szelídítés” következik. A szelíd állatot biztonságosan lehet gondozni, eltûri az emberi kezelést. Példa erre a fakitermelésre és szállításra befogott és betanított elefánt vagy a hobbiból tartott papagáj. A felnõtt állatokat is meg lehet szelídíteni, de a fiatal állatokat még könnyebben, ezért jelent elõnyt a fogságban történõ szaporítás. Lényeges azonban, hogy a szaporodó párok kiválasztása nem szelektív. Ha mégis, és a szelekció szempontja egy vagy több, az ember szempontjából kívánatos tu-lajdonság, akkor egy háziállat kialakulásával számolhatunk.

A válasz tehát egyszerûnek tûnik: egy faj domesztikálódásához olyan egyedek sze-lektív szaporítása vezet el, amelyek hordoz-zák a kívánatos tulajdonságokat. Ha e tulaj-donságok hiányoznak egy egyedbõl, akkor nem szaporítják tovább, bármilyen szelíd is. Így ha például táplálékforrás biztosítása a cél, akkor a szelekció szempontja a kedvezõ hús-csont arány, kövérségre vagy soványságra való hajlam, gyors növekedés és évszaktól független szaporodás. Ha igavonóra van szükség, higgadt viselkedés, taníthatóság és erõ a kívánalom. Barát esetén, aki segít a vadászatban, jószágterelésben, a vagyon- és személyvédelemben, az emberrel való együttmûködési készség, az emberi kom-munikáció értése és az emberi kívánságok teljesítése elõnyös.

Vajon valóban ez a háziállatok igaz tör-ténete? Balszerencsénkre nagyon kevés a történelmi emlék, mert a legtöbb háziállat már a történelem elõtti idõkben kialakult, a közelmúlt erõfeszítései pedig nem vezettek igazán jól használható háziállatfajok megjele-néséhez. Ennek oka Jared Diamond (1997) szerint az, hogy a domesztikáció ideális alanya egy sor elõfeltételnek meg kell, hogy feleljen, ezt pedig csak kevés faj teljesíti. Az általa megnevezett kritériumok közül „az ember legjobb barátja” (azaz a kutya) do-mesztikációjáért a következõk felelõsek: fog-

ságban is jó szaporodóképesség (ellentétben például a gepárddal), felnõttkori csökkent hajlam agresszívitásra (a barnamedvénél például nem így van), valamint csoportos életmód jól fejlett dominanciastruktúrával és átfedõ mozgástérrel, szemben a magányos és territoriális életmóddal.

A farkasok a lista legtöbb feltételének megfelelnek, és nyilvánvaló, hogy többször és több helyen meg is történt a domeszti-kációjuk. A kutyával történt ismételt eseten-kénti keresztezés megnehezíti az eredeti domesztikáció idejének molekuláris módsze-rekkel történõ meghatározását. (A modern kutyák törzsfája még a domesztikáció elõtti idõkbe nyúlik vissza.) Mindenesetre, általá-nosan elfogadott, hogy az elsõ házikutya legalább i. e. 15 ezer körül alakult ki, minden más háziasított fajnál korábban. A modern kutyák elképesztõ változatossága pedig egy-értelmûsíti a hosszú idõn át tartó szelektív szaporítás szerepét.

Mesterséges szelekció szelídségre

Ám egy egészen kivételes kísérlet, amelyet az 1950-es évek második felétõl egy szibériai szõrmetelepen végeztek, kétségessé teszi, hogy pontosan mire történt szelekció a tör-ténelem elõtti idõkben (Trut, 1999). Ebben a több mint negyven éven át tartó kísérletben olyan rókákat szaporítottak tovább, amelyek a legkevesebb félelmet és agresszivitást mu-tatták az emberrel szemben, spontán meg-közelítésük és az emberi kontaktus harapás nélküli tûrése alapján, gondosan ellenõrzött körülmények között. Párhuzamosan egy kontroll vérvonalat is továbbtenyésztettek e szelekció mellõzésével.

Meglepõ módon nemcsak a viselke-dési tesztekkel mérhetõ szelídség mértéke, amelyre folyamatosan szelektáltak, hanem az egyedek morfológiája is egyre inkább eltért a két vérvonalban. A szelídségre szelektált rókáknál gyakran lógó fül, felkunkorodott farok és rövid, kerek pofa jelent meg – egy

155

sor olyan tulajdonság, amelyet Konrad Lo-renz „gyereksémaként” azonosított és írt le emlõskölykök esetében. Úgy vélte, hogy kutyáknál és macskáknál e tulajdonságok az ember preferenciája miatt maradnak meg felnõttkorban is.

Az emberi preferencia valós, hisz ugyan-ezek a jellegzetességek „evolválódtak” a gye-rekek játékmackóiban is. A Theodore „Teddy” Roosevelt amerikai elnök által ihletett korai mackók még inkább egy grizzlymedvére emlékeztettek hosszú, lapos pofáikkal és apró szemeikkel. Elképzelhetõ volna, hogy a farkas pusztán szelídségre történõ szelekció miatt alakult volna át vizslává? Ta-lán szintén felesleges elem volt a farkasok bonyolult szociális viselkedése: bundás barátunk, amely annyira odaadóan bámul ránk a póráz végérõl, éppenséggel egy róka is lehetett volna?

Hare és munkatársai (2005) újabb vizsgá-latai a szelídségre szelektált rókák esetében feltárták, hogy a két hónapos kölykök ügyesen követik a tekintettel kísért mutatást

– jobban, mint a kontroll vérvonal rókaköly-kei, és ugyanolyan jól, mint a kutyakölykök. A szelídségre szelektált kisrókák sokkal gyakrabban vizsgáltak meg egy ember által megérintett tárgyat, és több elrejtett táplálé-kot találtak meg emberi mutatás alapján is. Korábbi munkákból ismert, hogy a szelektált rókák sokkal hajlamosabbak az explorációra, és kevésbé ijednek meg új ingerektõl, mint a kontroll rókák.

Hare és munkatársai (2005) mindebbõl azt a következtetést vonják le, hogy a kutya figyelemre méltó szociokognitív képességei talán a szelídségre történõ szelekció mellék-termékeként fejlõdtek ki. Sõt, továbblépve azt állítják, hogy a kognitív képesség az emberek esetében is valamilyen látszólag füg-getlen fenotipikus jegyre történõ szelekció hasznos mellékterméke.

Legyünk azonban óvatosak ezekkel a következtetésekkel. A kutyák szociokognitív

képességei jelenleg is aktív kutatás alatt áll-nak, de azt már most is tudjuk, hogy a karral történõ mutatás követése korántsem jelenti a kutyák teljesítményének határát (Miklósi et al., 2004). Ráadásul a rókák esetében a mutatást mindig kísérte az emberi tekintet is, így a jelek szétválasztása nem történt meg. Emellett az egyes kutyafajtákra jellemzõ néhány fajtaspecifikus viselkedésforma (például a King Charles spánielek háló alatt azonnal lelapulnak; a collie-k bekerítenek és egybeterelnek egy birkanyájat) esetében teljesen valószínûtlen, hogy korrelálnának a szelídséggel.

A kérdés tehát: vajon a mutatás követé-sének képessége olyan elsõdleges jegy volt-e, ami lehetõvé tette a kutya domesztikációját. Míg az ember által nevelt farkasok csak megtanulni képesek a karral történõ muta-tást, a szelídségre-szelektált rókák spontán megteszik ezt. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bizonyos mértékig még a szelektálatlan rókák is képesek erre. Talán a rókák egyszerûen csak jobban értik ezeket a gesztusokat, mint a farkasok? Ha így van, akkor a két vérvonal között nem a kognitív képességek, hanem a félénkség jelenti a legfõbb különbséget, ami adott eset-ben elfedheti az összes rókában jelen lévõ látens tulajdonságokat.

Az említett kísérletek alanya az ún. „ezüst-róka”, a vörös róka (Vulpes vulpes) egyik régóta csapdázott és szõrméjéért tenyésztett színváltozata, amely vadon nem él Európá-ban. A szelídségre történõ szelekció, amely során az állatoknak kevesebb, mint 25 %-át tenyésztették tovább, elkerülhetetlenül egy viszonylag beltenyésztett populáció kialaku-lásához vezetett, amelyen belül gyors geneti-kai változások várhatók. De milyen öröklött jellegzetességek nyilvánulhattak meg a kísérlet során? A vörös rókák monogámok vagy több szuka él egy kannal. Magányosan szerzik meg rovarokból és kisrágcsálókból álló táplálékukat, gyakran éjjel, amikor lát-



156

szólag nem sok hasznát vennék a valamire utaló mutatásnak. Ugyanakkor tojásokat és földön fészkelõ madarak fiókáit is fogyaszt-ják, tehát más fajok elrejtett táplálékforrásra utaló jeleinek olvasása elõnyükre válhatott. A farkasok csoportosan vadásznak, ezért sokkal valószínûbb, hogy számukra a kerülõ, kitérõ mozdulatok megjósolásának képessé-ge nagyobb hasznot hajtott.

Az értelmezési eltérések azt hangsúlyozzák, hogy a kogníció evolúciójának megértéséhez

IrodalomBaron-Cohen, Simon (1994): How to Build a Body

That Can Read Minds. Cognitive Mechanisms in Mindreading. Cahiers de Psychologie Cognitive. 13, 513–552.

Call, Josep – Tomasello, Michael (1996): The Effect of Humans on the Cognitive Development of Apes. In: Russon, Anne – Bard, K. – Parker, S. (eds.): Reaching into Tought: The Minds of the Great Apes. (Cambridge University Press.) 371–403.

Diamond, Jared (1997): Guns, Germs and Steel. A Short History of Nearly Everything for the Last 13,000 Years. Chatto & Windus

Gould, Stephen J. (1979): The Spandrels of San Marco and the Panglossian Paradigm: A Critique of the Adaptionist Programmed. Proceedings of the Royal Society London B. Biological Sciences. 205, 581–598.

Hare, Brian – Brown, M. – Williamson, C. – Tomasello, M. (2002): The Domestication of Social Cognition in Dogs. Science. 298, 1634–1636.

Hare, Brian. – Plysusnina, I. – Ignacio, N. – Schepina,

O. – Stepika, A. – Wrangham, R. – Trut, L. (2005): Social Cognitive Evolution in Captive Foxes Is a Correlated By-Product of Experimental Domestica-tion. Current Biology. 15, 226–230.

Lyons, John (1975): Deixis As a Source of Reference. In: Keenan, Edward L. (ed.): Formal Semantics of Natural Language. Cambridge University Press, Cambridge, 61–83.

Miklósi Ádám – Kubinyi E. – Topál J. – Gácsi M. – Virányi Zs. – Csányi V. (2003): A Simple Reason for a Big Difference: Wolves Do Not Look Back at Humans But Dogs Do. Current Biology, 13, 763–766.


Trut, Lyudmila N. (1999): Early Canid Domestication: The Farm-Fox Experiment. American Scientist. 87, 160–169.

Waal, Frans de (2001): The Ape and the Sushi Master. Cultural Reflections by a Primatologist. Basic Books, New York

sokkal többet kell tudnunk számos vad és háziállatfaj természetes szociokognitív képességeirõl. Addig azonban a szelídségre szelektált rókákról származó figyelemre méltó adatok alapján azt feltételezni, hogy az emberi kognitív rátermettség valamilyen ismeretlen, nem-kognitív jegy véletlen mellékterméke, el-hamarkodott következtetés.

Kulcsszavak: interspecifikus kommunikáció, farkas, kutya, szemkontaktus

157

Igazi barátaink egyik jellemzõje, hogy érdek-lõdnek viselkedésünk és hangulatunk iránt, és figyelmesen hallgatnak minket. Nem meglepõ tehát, hogy köztudomásúan a kutya is az ember legjobb barátai közé tartozik. Az utóbbi évtizedben példátlan lendületet vett a kutyák emberi jelek iránt mutatott fogékonyságának tudományos kutatása. A kutyák képesek olyan apró figyelmi jelek észlelésére, mint a tekintet iránya vagy a szem nyitva/zárva tartása (Call et al. 2003; Soproni et al., 2001). Többféle emberi gesztikuláris jelet (mutatást, tekintettel irányítást) nagy hatékonysággal követnek (Hare et al., 1998; Miklósi et al., 1998). A kutyák (beleértve a kölyköket is) erre irányuló kiképzés nélkül is rátalálnak egy elrejtett táplálékra, ha az ember mutatással jelzi a helyét. Az emberi vokális jelek, csakúgy, mint a gesztusok, fontos szerepet kapnak a kutyák mindennapi életében, így fontos és érdekes kérdés, mit értenek meg a kutyák ezekbõl a jelekbõl. A kutyatulajdonosok döntõ többsége használ szóbeli utasításokat, ami-kor a kutyájával foglalkozik, de továbbra is rejtély, hogy az állat mit ért meg ezekbõl az önkényes akusztikus mintázatokból.

A gyerekek körülbelül kétéves koruktól naponta tíz szóval bõvítik szókincsüket. A tárgyak jelentését nemcsak az arra szolgáló

magyarázatok révén, hanem kizárásos alapon is elsajátíthatják, nevezetesen az új tárgyat az újonnan hallott megnevezéssel társítják. Susan Carey és Elsa Bartlett (1978) kísérletében arra kértek meg gyerekeket, hogy két tálca közül a krómszínût válasszák, és ne a kéket. A gye-rekek ekkor a felkínált olívaszínû és kék tálca közül az olívát választották, noha korábban még soha nem hallották a „króm” szót. A néhány esetleges alkalom során, kifejezett megnevezés nélküli szótanulás képességét fast mappingnek (gyorspárosítás) nevezzük. Ezt sokan kizárólagos emberi sajátosságnak tartják, amely a szótanulás fõ vezérelve.

Vokális jelek használta

Számos fajról tudjuk, hogy egyes egyedei több száz tárgyjelölést, illetve ún. lexigram-mát ismernek (delfin: Herman et al., 1984; bonobó: Savage-Rumbaugh 1986), és képesek kizárásos alapon „kitalálni” egy új megjelölés referensét (fóka: Schusterman

– Krieger, 1984). Eddigi kutatások azonban nem tisztázták, hogy ezek az állatok miképp sajátítják el e jelek „értelmét”, és vajon a fel-színes hasonlóságon túl van-e valamilyen mechanizmusbeli rokonság az állatok és az ember szótanulási képessége között.

VokálIs jElEk mEgérTésEa BordEr collIE kuTyafajTánál1

Juliane Kaminskitudományos munkatá[email protected]

Josep Calltudományos munkatárs

Max Planck Institute for Evolutionary AnthropologyDepartment of Developmental and Comparative Psychology

1 Fordította: Kubinyi Enikõ

J. Kaminski – J. Call • Vokális jelek megértése…


158

Nem tudunk többet a kutyák nyelvértési képességérõl sem, noha rengeteg kutyatu-lajdonos állítja, hogy kedvence megérti pél-dául azokat a megnevezéseket, amelyeket a szóval irányított tárgybehozatal-játék során adnak. E vélekedések értelmezésénél ko-moly problémát jelent, hogy a kutyák más nem-vokális jeleket is felhasználhatnak a feladat teljesítése során. Így elképzelhetõ, hogy más kontextuális jeleket is alkalmaznak (például a kérés mindig ugyanazon a helyen hangzik el), vagy más esetekben a gazda önkéntelenül adott testjelzéseibõl „olvasnak” (például tekintetének irányából).

A vokális jelek megértésére vonatkozó kérdések megvilágításához elhatároztuk, hogy alaposabb vizsgálat alá vetjük Rico, egy kilencéves border collie képességeit. Rico ismeri mintegy kétszáz játéktárgy nevét, és utasításra gazdájához viszi a kívánt tárgyat (Kaminski et al., 2004). Az elsõ kísérletet azzal a szándékkal terveztük meg, hogy meg-lássuk, Rico ellenõrzött körülmények között, és a gazdája nélkül is képes-e végrehajtani a feladatokat. Ehhez a kutya játékait húsz, tíz-tíz tárgyat tartalmazó csoportba osztottuk. A kísérletvezetõ az elsõ csoport játékot a teszt-szobába helyezte, míg Rico és a gazdája egy másik szobában várakozott. Ezután a gazdát megkértük, hogy egymás után utasítsa Ricót két, véletlenszerûen kiválasztott játék beho-zatalára. Mialatt a játékok közt keresgélt, Rico nem láthatta sem a gazdáját, sem a kísérletvezetõket. Az összes tesztet figye-lembe véve, Ricónak negyven tárgyat kellett behoznia, és ebbõl harminchetet sikeresen teljesített. Az elsõ kísérlet igazolta, hogy Rico valóban tudja a tárgyak nevét, és anélkül is sikeresen apportíroz, hogy gazdája látná õt, és esetleg önkéntelenül is jelezné, melyik a helyes választás. A megfigyelések érdekessége, hogy a korábbi tanulmányok szerint a kutyák nem képesek 3-5 tárgynál többet név alapján megkülönböztetni. Rico ezen képessége tehát egészen rendkívüli, és összevethetõ a

nyelvtanításban részesült emberszabásúakkal, delfinekkel, fókákkal és papagájokkal.

Képese Rico „gyorspárosításra”?

A következõ kísérletünkben azt vizsgáltuk, vajon képes-e Rico „gyorspárosításra”, azaz egyszeri alkalom során elsajátítani egy új tárgy nevét. Ebben az esetben a kutya számára nyolc tárgyat készítettünk elõ, amelyek közül hét tárgyat már ismert ko-rábbról, a nyolcadik viszont egy korábban sohasem látott, új játék volt. A gazda elõször egy ismerõs tárgyat kért. A második vagy harmadik kérésében azonban az új tárgyat nevezte meg („Rico, wo ist xy”). Az új tárgy esetében azonban egy olyan új szót hasz-náltunk, amelyet Rico korábban még soha nem hallott a tárgybehozatal kontextusában. Tíz próbát hajtottunk végre, amely során tíz új tárgy neve hangzott el. Rico már az elsõ próbában behozta az ismeretlen tárgyat az ismeretlen szó hallatán. A tíz alkalomból összesen hétszer választott helyesen. Rico tehát képes volt összekapcsolni az új tárgyat az új szóval. Ezt az eredményt többfélekép-pen is magyarázhatjuk. Elképzelhetõ, hogy Rico azért választotta ki az új tárgyat a régiek közül, mert tudta, hogy azoknak más a neve, vagy azért, mert a többiek nem voltak újak. Éppen ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy Rico megjegyezte-e az új tárgyak nevét. Így négy héttel azután, hogy az új tárgyakat az új szavakkal társította, újra teszteltük Ricót. Ezalatt a négy hét alatt Rico egyszer sem találkozhatott az új tárgyakkal, és nem hal-lotta a nevüket sem. Hat tárgyat használtunk abból a hétbõl, amelyeket Rico sikeresen apportírozott. A céltárgyakat négy ismerõs és négy ismeretlen tárggyal együtt helyeztük el az egyik szobában. Ricónak ismét elõször egy ismerõs tárgyat kellett behoznia. A második vagy harmadik próbában elhangzott a nem-rég tanult új tárgy neve. Négy héttel az elsõ és egyetlen találkozás után az új tárgyakkal, Rico képes volt három tárgyat behozni abból

159

a hatból, amelyek nevét négy héttel koráb-ban hallotta elõször. A másik három próba során is kizárólag az ismeretlen tárgyak közül vitt oda egyet-egyet a gazdájához. Annak ellenére, hogy ez az eredmény statisztikailag nem szignifikáns, igen figyelemreméltó, és összevethetõ azoknak a hároméves gyerme-keknek a teljesítményével, akiket hasonló kísérleti körülmények között teszteltek.

Ezután megismételtük a kísérletet újabb tárgyak bevezetésével. Tíz perccel késõbb leteszteltük, hogy Rico emlékszik-e a tárgyak nevére. A tíz perc elteltével Rico hat tárgyból négyet helyesen választott ki, ami statisztikai-lag szignifikáns volt, és alátámasztotta, hogy Rico nemcsak arra képes, hogy kizárásos alapon összekapcsoljon egy új szót egy új tárggyal, hanem arra is, hogy ennek során megtanulja a tárgy nevét.

Rico eredményei azt sugallják, hogy meg-bízhatóan asszociálja az önkényes akusztikus mintázatokat (emberi szavakat) környezeté-nek specifikus egységeivel, és rendelkezik azzal a szabállyal, hogy a tárgyaknak van nevük. Ez a szabály lehetõvé tette számára, hogy az ismerõs tárgyak közül kizárásos alapon kiválassza az ismeretlent, és ezalatt megtanulja és emlékezetébe vésse az új tárgy újonnan hallott nevét. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy Rico bárki utasítását követi, tehát nem kizárólag a gazda kérheti egy tárgy be-hozatalára. További kísérleti adatok szüksé-gesek ahhoz, hogy kiderüljön, Rico teljesít-ménye vajon kivételes mentális képességé-nek vagy az intenzív gyakorlásnak a terméke. Szintén kérdéses, hogy a gyorspárosítás általános emlõstulajdonság-e, vagy a kutyák azon, a domesztikáció során megszerzett ké-pességének köszönhetõ, hogy jól használják és követik az emberi kommunikációs jeleket. Kétségtelen, hogy Rico rendkívül motivált kutya, és tehetségének egy része annak a számlájára írható, hogy border collie-nak, egy igen nagy munkakészségû fajta tagjának született. Ha kiderül, hogy a „fast mapping”

a gyorspárosítás más fajokban is elõforduló általános tulajdonság, akkor arra kell gondol-nunk, hogy a különbözõ hangok és akuszti-kus mintázatok értelmezésének kognitív ké-pessége hamarabb, és függetlenül megjelent, mint azok kibocsátásának képessége.

Kivételes tehetség vagy általános képesség?

Cikkünk egyik kérdése megválaszolatlan maradt. Vajon Rico speciális kutya, vagy más kutyák szintén felmutatnak hasonló teljesítményt? Mióta publikáltuk cikkünket (Kaminski et al., 2004), sok kutyatulajdonos meg-keresett bennünket, és kedvencük Ricóéhoz hasonló képességeirõl számoltak be. Ezek a megkeresések két érdekes adalékkal szol-gálnak. Egyrészt, számos kutyatulajdonos azt állította, hogy tudása a tárgybehozatali játékban teljesedik ki, és néhány eb Rico tudásával összevethetõ számú tárgyat ismer. Másodszorra, a legtöbb kutya border collie volt, különösen azok, amelyek a legjobb tel-jesítményt nyújtották.

Noha ezek a beszámolók informatívak, és egybevágnak azzal, amit Rico esetében is tapasztaltunk, ellenõrzött körülmények között folytatott tesztelések nem folytak, így nem tudjuk, hogy a gazdák nem befolyásolták-e valamilyen módon a kutyák viselkedését. Ráadásul ez a minta nem reprezentatív, mert egyáltalán nem biztos, hogy elfogulat-lan a mintavétel. Lehet, hogy csak azért je-lentkezett több border collie-tulajdonos, mert e kutyák gazdáinak érdeklõdését jobban felkeltette cikkünk, mint más fajtákét.

Mindezek miatt elhatároztuk, hogy néhány kutyagazdát megkeresünk, és enge-délyt kérünk ahhoz, hogy lefolytassuk a tárgykereséses vizsgálatot ugyanazon körül-mények között, mint Ricónál. Teszteltük Chapet, egy ötéves border collie-t, aki mint-egy hetven szót ismert. Egy csoport ismerõs tárgyat egy másik szobába helyeztünk, és megkértük, hogy hozza be valamelyiket. Annak ellenére, hogy a feladat végrehajtása

J. Kaminski – J. Call • Vokális jelek megértése…


160

során nem érte el azt a teljesítményt, mint Rico, választásai meghaladták a véletlen szintet. Ezzel megerõsítést nyert, hogy né-hány border collie képes a kiejtett szavak alapján azonosítani tárgyakat, és kérésre odavinni azokat a gazdának vagy egy is-meretlen embernek. Ebben az értelemben Rico nem kivételes kutya. Azt azonban még most sem tudjuk, hogy ezek a kutyák ho-gyan tanulják meg az elnevezéseket. Annak ellenére, hogy a gazdák szerint az új szó

– új tárgy kapcsolat tanulása gyorsan lezajlik, e kutyák esetében nem tudtuk kimutatni a gyorspárosítás jelenségét. Azóta néhány border collie-tenyésztõ felhívta a figyelmün-ket, hogy a fajta nem minden képviselõjére

IrodalomCall, Josep – Bräuer, J. – Kaminski, J. – Tomasello, M.

(2003): Domestic Dogs (Canis Familiaris) Are Sen-sitive to the Attentional State of Humans. Journal of Comparative Psychology. 117, 257–263.

Carey, Susan – Bartlett, Elsa (1978): Acquiring a Single New Word. Papers and Reports on Child Language Development. 15, 17–29. http://www.wjh.harvard.edu/~lds/pdfs/carey1978a.pdf

Hare, Brian – Call, J. – Tomasello, M. (1998): Com-munication of Food Location Between Human and Dog (Canis Familiaris). Evolution of Communication. 2, 137–159.

Herman, Louis M. – Richards, D. G. – Wolz, J. P. (1984): Comprehension of Sentences by Bottle-nosed Dolphins. Cognition. 16, 129–219.

Kaminski, Juliane – Call, J. – Fischer, J. (2004): Word Learning in a Domestic Dog: Evidence for

“Fast Mapping”. Science. 304, 1682–1683.

Miklósi Ádám – Polgárdi R. – Topál J. – Csányi V. (1998): Use of Experimenter-Given Cues in Dogs. Animal Cognition, 1, 113–121.

Savage-Rumbaugh, Sue (1986): Spontaneous Symbol Acquisition and Communicative Use by Pygmy Chim-panzees (Pan Paniscus). Journal of Experimental Psychology: General. 115, 211–235.

Schusterman, Ronald J. – Krieger, Kathy (1984): California Sea Lions Are Capable of Semantic Comprehension. The Psychological Record. 34, 3–23. http://pinnipedlab.ucsc.edu/manuscripts/1984%20Schust%20PsychRec.pdf

Soproni Krisztina – Miklósi Á. – Topál J. – Csányi V. (2001): Comprehension of Human Communicative Signs in Pet Dogs (Canis Familiaris). Journal of Comparative Psychology, 115, 122–126.

jellemzõ az erõs apportkészség. Úgy tûnik, hogy néhány vérvonal spontán mutatja ezt a hajlamot. Néhány gazda arról számolt be, hogy a kutyájuk maga kezdeményezte ezt a különleges játékot, míg másokat egyáltalán nem érdekel a tárgycipelés. Akárhogyan is, a gazdák beszámolói alapján a border collie-k feltehetõen különösen hajlamosak e képes-ség magas szintû kifejlesztésére. Még több és nagyobb mintán végzett vizsgálat szükséges e képesség részletesebb megismeréséhez és a genetikai háttér feltárásához. Jelenleg mindkét célkitûzésen dolgozunk.

Kulcsszavak: nyelvi megértés, vokális jelek, szótanulás, kommunikáció evolúciója, kutya

161

A nyelv eredetének kutatása igen körmönfont téma. Mivel története a vallás és a filozófia világában kezdõdött, nem is könnyen adja meg magát a nyelvevolúciót boncolgató kérdéseknek. A nyelv vagy a beszéd nem fosszilizálódik, így kénytelenek vagyunk pusztán következtetésekre hagyatkozni. Megvizsgálhatjuk például, hogy miképp változtak a hangadás szervei vagy az agy szerkezetének anatómiája. További esélyt nyújt a jelenleg is élõ fajok kommuniká-ciós viselkedésének tanulmányozása. Az összehasonlítások révén lehetõség nyílik a közeli vagy távoli rokon fajok közös kom-munikációs jegyeinek felismerésére. E jegyek lehetnek homológok, vagyis származhatnak a fajok távoli közös õsétõl, illetve létrejöhet-tek hasonló környezeti feltételek (szelekciós tényezõk), azaz ún. konvergens folyamatok következményeként.

Az állatok kommunikációs képességeinek feltárását célzó kutatások mindeddig fõként a fõemlõsöket és az énekesmadarakat részesí-tették elõnyben, azaz a kutatók érdeklõdése a legközelebbi rokonainkra és a hangtanu-lásban leginkább jeleskedõ állatcsoportra irányult. A következõkben amellett érvelek, hogy az állatok vokális kommunikációjának kutatásához más fajokat is érdemes bevonni, és bemutatom, miért ígéretes jelölt erre a kutya.

A beszéd jellegzetességei

Az emberi nyelv definíciója eléggé nehezen megfogható, hiszen nincs olyan kizárólagos szempont, amely élesen elválasztaná a kom-munikáció más formáitól. Legfontosabb jellemzõi: (1) a külsõ referencialitás, azaz a kifejezések a környezet eseményeire vagy tárgyaira vonatkoznak; (2) a szintaxis, vagyis a kommunikációs egységek sorrendje befo-lyásolja a jelentést; (3) a tanulás, mind a han-gok elõállítása, mind a megértése során.

A következõkben elsõként az állatok kö-zött elõforduló külsõ referencialitást, majd a tanulást érintem. A külsõ referencialitás kuta-tása ugrásszerûen, Tom Struhsacker (1967) egyik izgalmasnak tûnõ bejelentésével indult. Állítása szerint a kenyai Amboseli Nemzeti Parkban élõ fehérbarkójú cerkófmajmok (Cercopithecus aethiops) három, jól meg-különböztethetõ vészkiáltást hallatnak fõ ragadozóik, a leopárdok, sasok és kígyók ellen. A ragadozók eltérõ módon vadásznak, és ezért a majmok is másképpen védekeznek ellenük. A leopárd láttán felmásznak egy fára, ha kígyó közeledik, két lábon állva a földet fürkészik, ha sas repül a közelben, az eget kémlelik vagy berohannak a bozótba. Mint kiderült, a vészkiáltások magnófelvételrõl történõ visszajátszása már önmagában is elegendõ a megfelelõ menekülési válasz kiváltásához (Seyfarth et al., 1980). Ez a megfigyelés olyannyira megdöbbentõ és

a kuTya mInT modEll aZ EmBErI ny-ElV ErEdETénEk kuTaTásáhoZ1

Julia Fischertudományos munkatárs

Deutsches [email protected]


Julia Fisher • A kutya mint modell…


162

meggyõzõ volt, hogy a korai értékelések nem is foglalkoztak mással, mint hogy az elhangzó kiáltás „jelentéstartalma” az emberi

„Vigyázat, leopárd!” vagy „Mássz fel a fára!” kifejezésünknek feleltethetõ meg inkább. A további elemzések azonban eltéréseket tártak fel az adó és a befogadó szerepe között. Ha egy cerkóf megpillant egy lehetséges ragadozót, és hallatja a specifikus vészkiáltást, akkor a befogadónak lehetõsége nyílik arra, hogy a kiáltást összekösse a ragadozó látványá-val. Ebben az értelemben a leopárdkiáltás valójában a ragadozó „beharangozására” szolgál, ugyanúgy, mint ahogyan Ivan Petrovics Pavlov kísérleteiben a csengõ je-lezte az etetés idejét. Míg a kutyák a tanulási helyzet következtében nyálzani kezdtek a csengõszóra, addig a vészkiáltás menekülési választ vált ki, ebben az esetben a fáramá-szást. A majmok vészkiáltásának rendszere tehát csak látszólag referenciális, és még ma sem tudjuk, hogy az adó valójában milyen üzenetet kódol az általa kibocsátott jelben. Éppen e bizonytalanságok miatt a kutatók a késõbbiekben a hasonló tulajdonságokkal rendelkezõ vokalizációkat „funkcionálisan referens” kiáltásként írtak le, amelyek bár hatásukban hasonlítanak az ember által használt „szavakhoz”, de valódi jelentéstar-talmuk nem ismert. Jelenleg fõemlõsöknél, kutyaféléknél, rágcsálóknál és madaraknál is ismertek ilyen jelzések, azaz a kommuni-kációnak ez a formája egyáltalán nem csak a majmok és emberszabásúak privilégiuma.

De vajon honnan tudják az alanyok, mi a megfelelõ válasz? Vajon a felismerés öröklött információn alapszik (akárcsak a kiáltások struktúrája), vagy az egyedek csak késõbb tesznek szert erre az ismeretre? Vajon mi a szerepe a képesség megszerzésében a tanulásnak, illetve a maturációnak? Ezekkel a kérdésekkel kevés tanulmány foglalko-zott (ösz-szefoglalásért lásd Fischer, 2004). Valameny-nyi azt sugallja, hogy a tanulás fontos szerepet játszik a megfelelõ válaszok

kialakításában és a különbözõ hangok je-lentéseinek elsajátításában. E vizsgálatokat azonban természetes körülmények között igen nehéz kivitelezni, és nehéz kiküszö-bölni a szociális tanulás, valamint az ingerek frekvenciájának különbségeit is. Ehhez a problémához, a hangok és a „jelentés” kap-csolatának vizsgálatához nyújthat segítséget a kutya-modell.

A kutya szótanulása

Minden kutyatulajdonos tudja, hogy kutyája, legalábbis elméletben, tisztában van egy sor szóbeli parancs jelentésével. Ez a képesség szélsõségesen is megnyilvánulhat. Néhány éve a német televízióban bemutattak egy Rico nevû border collie-t, aki több mint két-száz tárgy (fõleg gyerekjátékok és labdák) nevét ismerte. Kíváncsiak voltunk, nem csak egy újabb Okos Hans esetrõl van-e szó, amel-lyel feleslegesen borzolják a nézõk idegeit. Juliane Kaminski, Josep Call és én végeztük el a tesztelést ellenõrzött körülmények között (Kaminski et al., 2004). A kísérletekbõl kide-rült, hogy Rico valóban tudja a tárgyak nevét, mivel a gazda vagy a kísérletvezetõ hiányá-ban is a helyes tárgyat választotta ki több más közül. Hamar világossá vált, hogy ez a kutya nagyszerû alanya lehet a nyelvtanulási ké-pesség néhány aspektusának modellezésé-hez. Fõképpen az érdekelt bennünket, ho-gyan kapcsol össze Rico egy új hangsort – a tárgy nevét – a külsõ referenssel, az új tárg-gyal. Ez a kérdés intenzíven foglalkoztatja a fejlõdéspszichológusokat is. Kutatásaik fel-tárták, hogy a gyerekekben a szótanulás különbözõ alapsémák mentén szervezõdik (lásd Bloom, 1991; Tomasello, 2003). Ugyan-akkor vitatott maradt, melyek azok a sémák, amelyek csak a nyelvtanulás során mûködnek, és melyek azok, amelyek sokkal általáno-sabb, így akár más fajban is fellelhetõ kogni-tív képességeken alapulnak. Úgy vélték, hogy az úgynevezett fastmapping (gyorspá-rosítás), azaz a gyors, egyetlen alkalom alatt

163

Julia Fisher • A kutya mint modell…

lezajló tanulás csak az emberekre jellemzõ, és éppen ez teszi lehetõvé, hogy a kisgyer-mekek rendkívül gyorsan fejlesszék szókin-csüket. A Ricóval kapcsolatos eredményeink azt sugallják, hogy ez az ún. „fast-mapping” egyszerûbb mechanizmusok mûködésén is alapulhat. Eszerint elegendõ, ha az egyed képes elsajátítani azt az elvet, hogy a tárgyak-nak van nevük, képes a kizárásos alapon történõ tanulásra, és memóriájában el tudja raktározni az újonnan megszerzett ismeretet. A szociális tanulás szerepét illetõen még to-vábbi kutatásokat kell folytatni. Megvizsgál-juk majd, hogy a kutyák figyelembe veszik-e a beszélõ referenciális szándékait, vagyis fi-gyelembe veszik-e a beszélõ tekintetének irányát, annak meghatározásához, hogy milyen tárgyra utal éppen. A korábbi tanul-mányok alapján a kutyák nagyon figyelnek az emberi szociális jelekre (például Soproni et al., 2001; Hare et al., 2002; Call et al., 2003, ami szintén fontos szerepet játszhat új tárgyak ne-vének elsajátításában. Mivel a kutyák könnyen képezhetõek, ideális alanyai azoknak a kuta-tásoknak is, amelyek a hangok megkülön-böztetésének, befogadásának és feldolgozá-sának módját kutatják.

Hasonlóságok és különbségeka nyelvi képességekben

További kutatások tárgya lehet, hogy Rico azon képessége, amely szerint kapcsolatot teremt egy akusztikus jelzés („szó”) és egy objektum között, homológ-e a gyermekek hasonló funkciójú képességével (Fischer et al., 2004; Markman

– Abelev 2004). Egyértelmû, hogy a gyerekek már kezdetben sokkal többet tudnak a szavak jelentésérõl, képesek megkülönböztetni az igék, melléknevek, fõnevek stb. funkcióit. Ennél is jelentõsebb azonban, hogy a gyerekek a frissen

megszerzett tudást produktívan alkalmazzák, képesek kimondani azt a szót, amelynek a jelen-tését éppen elsajátították. Néhány madár és egy fóka kivételével nem ismert olyan állat, amely emberi vokalizációnak megfeleltethetõ módon szavakat képes kiejteni. A beszélõ kutyáról szóló beszámolót késõbb megcáfolták (John-son, 1912). A kutyák által kibocsátott hangok száma viszonylag korlátozott. A morgástól az ugatásig terjedõ hangokat képzõ rendszer mechanizmusa elég jól ismert. Az ugatástípusok feltehetõen a kontextustól függõen változnak (Yin, 2002), és nem rendelkezünk bizonyí-tékkal arról, hogy a kutyák képesek lennének új hangokat illeszteni kommunikációs repertoár-jukba. Ugyanezt állapították meg a majmok és emberszabásúak tanulmányozása során, amelyek alig vagy egyáltalán nem képesek befolyásolni hangjuk struktúráját, noha magát a kibocsátást akaratlagosan szabályozzák. A produktív tanulásról eddig csak madaraknál, néhány cetfélénél (például palackorrú delfin és kardszárnyú delfin esetében) és gyerekeknél számoltak be. Összefoglalva, a kutyakutatások eredményei alátámasztják azt a feltételezést, hogy egy specifikus hangsor és egy jelentés összekap-csolásának képessége hamarabb megjelent, mint a specifikus hangminták kibocsátásának képessége. Sõt, úgy fest, hogy ez a képesség többször, egymástól függetlenül kialakult azokban a rendszertani csoportokban, amelyek vokális kommunikációs jeleket alkalmaznak a párválasztás során, a ragadozóelkerülésben vagy a zsákmány jelzésében. Véleményünk szerint tehát a beszéd megértését közvetítõ perceptuális és kognitív mechanizmusok már kialakultak addigra, amikor õseink beszélni kezdtek.

Kulcsszavak: nyelvevolúció, kommunikáció, referencialitás, szótanulás, kutya


164

IrodalomBloom, Paul (1991): What Does Language-Acquisition

Tell Us about Language Evolution. Behavioral and Brain Sciences., 14, 553.

Call, Josep – Brauer, J. – Kaminski, J. – Tomasello, M. (2003): Domestic Dogs (Canis Familiaris) Are Sen-sitive to the Attentional State of Humans. Journal of Comparative Psychology. 117, 257–263.

Fischer, Julia (2004): Emergence of Individual Re-cognition in Young Macaques. Animal Behaviour. 67, 655–661.

Fischer, Julia – Call, J. – Kaminski, J. (2004): A Pluralis-tic Account of Word Learning. Trends in Cognitive Sciences. 8, 481.

Hare, Brian – Brown, M. – Williamson, C. – Tomasello, M. (2002): The Domestication of Social Cognition in Dogs. Science. 298, 1634–1636.

Johnson, Harry Miles (1912): The Talking Dog. Sci-ence. 35, 749–751.

Kaminski, Juliane – Call, J. – Fischer, J. (2004): Word Learning in a Domestic Dog: Evidence for “Fast Mapping”. Science. 304, 1682–1683.

Markman, Ellen M. – Abelev, Maxim (2004): Word Learning in Dogs? Trends in Cognitive Sciences. 8, 479–481.

Seyfarth, Robert M. – Cheney, D. L. – Marler, P. (1980): Vervet Monkey Alarm Calls: Semantic Communica-tion in a Free-Ranging Primate. Animal Behaviour. 28, 1070–1094.

Soproni Krisztina – Miklósi Á. – Topál J. – Csányi V. (2001): Comprehension of Human Communicative Signs in Pet Dogs (Canis Familiaris). Journal of Comparative Psychology. 115, 122–126.

Struhsaker, Thomas T. (1967): Auditory Communi-cation Among Vervet Monkeys (Cercopithecus Aethiops). In: Altmann, S. A. (ed.): Social Communication among Primates. University of Chicago Press, Chicago, 281–324.

Tomasello, Michael (2003): Constructing a Language. Harvard University Press, Cambridge, MA

Yin, Sophia (2002): A New Perspective on Barking in Dogs (Canis Familiaris). Journal of Comparative Psychology. 116, 189–193.

165

A kutyafélékhez tartozó fajok általában gaz-dag hangrepertoárral rendelkeznek. A korai összehasonlító etológiai vizsgálatok szerint (Cohen – Fox, 1976) a vadon élõ fajok ese-tében minden hangtípus jól körülírható, jellemzõ a szociális helyzetekre, és ennek megfelelõ kommunikációs szereppel bír. A kutya (Canis familiaris) vokális repertoárja leginkább abból a szempontból különbözik legközelebbi rokonaiétól, hogy a többi hang-adási formához képest rendkívül megnõtt az ugatás szerepe. Még érdekesebb, hogy ezidáig a kutyaugatás esetében nem találtak olyan jól meghatározható funkciót, amellyel ez a hangadási forma a kutya-kutya kom-munikációban rendelkezhetne. Míg a vadon élõ kutyaféléknél az ugatás csak ritkán (pél-dául kölyökkorban, illetve területvédelemkor, [Schassburger, 1993]) jelenik meg, a kutyák felnõttkorban is rendkívül gyakran, ismét-lõdõ szekvenciákban használják az ugatást. Sokan mind ez idáig a kutyaugatást kommu-nikációs funkcióval nem rendelkezõ hiper-trofizált hangadási formának tartották. Kiala-kulására többféle magyarázat is született: felnõttkorban is megmaradó, neotén tulaj-donság; relaxált szelekció miatt megjelenõ,

az általános izgatottsági szintet jelzõ viselke-désforma (Cohen – Fox, 1976).

Más etológiai vizsgálatokból tudjuk, hogy a kutya és az ember sok tekintetben eredmé-nyesen együtt élõ és együttmûködõ fajnak tekinthetõ. A kutya könnyen és erõsen kötõ-dik az emberekhez, valamint hatékonyan képes kihasználni az ember vizuális (pél-dául Soproni et al., 2002) és az akusztikus jelzéseit (Pongrácz et al., 2001). A kutya viszonylag könnyen elsajátítja az embertõl látott új viselkedési szokásokat, illetve problémamegoldó feladatokban is eredmé-nyesen tanul egy emberi demonstrátortól (például Pongrácz et al., 2003). A domesz-tikáció óta az ember számos speciális célra tenyésztett kutyatípusokat, illetve fajtákat, mely feladatok ellátása gyakran szükséges-sé tette a kutya-ember kommunikációt. Ta-lán nem véletlen, hogy az utóbbi években felmerült annak is a lehetõsége, legalábbis elméletben, hogy a kutyaugatásnak is lehet szerepe a két faj közötti kommunikációban (Feddersen-Petersen, 2000; Yin, 2002).

Legalább két, egymást nem kizáró lehe-tõség adódik arra, miként válhatnak egyes jelzések a fajok közötti kommunikáció ele-

akusZTIkus kommunIkácIókuTya és EmBEr köZöTT –

mIlyEn InformácIóT hordoZa kuTyaugaTás?

Pongrácz Péter tudományos segédmunkatárs, ELTE Etológia Tanszék

[email protected]

Molnár Csaba PhD-hallgató, ELTE Etológia Tanszék

Pongrácz – Molnár • Akusztikus kommunikáció…


166

meivé. Eugene S. Morton (1977) úgy találta, hogy a madarak és az emlõsök esetében vannak olyan alapvetõ akusztikus „szabá-lyok”, amelyek meghatározzák a kiadott hang által közvetített emocionális állapotot. Eszerint a mély, érdes hangok a hangadó agresszivitását, dominanciáját jelzik, míg a magas, csengõ hangokat kiadó egyed többnyire szubmisszív, illetve „barátságos”. A másik lehetõség, hogy az egyik faj egyedei megtanulják egy másik faj egyes jelzéseinek

„jelentését”. Erre talán a legjobb példával a több faj által is felhasználható vészjelzések szolgálnak. Különbözõ kísérleti szituáci-ókban az is elõfordul, hogy emberi szavak szolgálnak kommunikációs jelként egyes állatok számára (pl. szürke papagáj [Pep-perberg – McLaughlin, 1996]).

Jelen vizsgálatban arra voltunk kíváncsi-ak, hogy vajon a kutyaugatás betöltheti-e egy kommunikációs viselkedési forma szerepét kutya és az ember között. Ennek egyik feltétele, hogy az egyes helyzetekben a kutyák akusztikailag jól elkülöníthetõen ugassanak, amire vannak is kísérletes bizonyítékok (Yin, 2002). A másik feltétel teljesülésének vizsgálatára vállalkoztunk mi: vajon képesek-e az emberek felismerni az ugatást hallva a kutya által észlelt helyzetet, és/vagy legalábbis felmérni a kutya belsõ emocionális állapotát („hangulatát”)? Az itt bemutatásra kerülõ kísérletsorozatban korábban felvett kutyaugatásokat játszot-tunk vissza felnõtteknek, és arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon képesek-e az em-berek felismerni természetes környezetben felvett kutyaugatások esetében a szituációt, amelyben az ugatás elhangzott, illetve ezek mellett képesek-e a hallottak alapján megítélni a kutya lehetséges emocionális állapotát? Különbözõ embercsoportokat vizsgálva igyekeztünk kideríteni, hogy vajon a kí-sérletet megelõzõ, kutyákkal kapcsolatos tapasztalataik mennyisége és minõsége be-folyásolja-e azt, ahogyan felismerik, illetve

jellemzik az ugatások emocionális tartalmát? Ennek a kérdésnek a keretében különösen érdekesnek tûnt, hogy vajon a vizuális tapasz-talattal nem rendelkezõ, vak embertársaink milyen mértékben mutatnak hasonló képességeket. Végül megnéztük, hogy az emberek véleményének kialakításakor vajon milyen mértékben érvényesülnek az ún. Morton-szabályok.

Három kísérlet, hasonló módszertan

Kísérleti alanyainkat három csoportba osz-tottuk be, annak függvényében, mennyi ta-pasztalattal rendelkeztek kutyákkal, illetve az ugatásokat szolgáltató mudi kutyafajtával kapcsolatban. A muditulajdonosok a mudit tartó gazdák, illetve ezek családtagjai közül

1. ábra • A mudi közepes termetû magyar terelõkutya. Terelési munka közben gyakran hallat ugatást. (Pongrácz Péter felvételei)

167

kerültek ki. A más kutyatulajdonosok köré-be olyanok kerültek, akiknek soha nem volt mudijuk, de más kutyafajtát tartottak vagy tartanak. Végül a nem kutyások csoportjába olyan személyeket soroltunk, akiknek, illetve családjuknak soha nem volt kutyájuk. A látási tapasztalat szükségességének elemzéséhez a kísérleti alanyokat a látási képességük szerint soroltuk csoportokba, illetve aszerint, hogy vakságuk veleszületett vagy idõközben alakult-e ki.

Az ugatásokat harminc felnõtt mudi fajtájú egyedtõl gyûjtöttük (1. ábra). A mudi közép-termetû magyar terelõkutya-fajta, eredetileg nyájak, marhacsordák mellett, illetve házõr-zésre is használták. E fajta esetében mindkét feladathoz hozzátartozik az ugatás.

A hangfelvételeket hat különbözõ hely-zetben rögzítettük. A felvétel során a kísér-letvezetõ (22 éves férfi) mellett a gazda is jelen volt. A felvételekre többnyire a gazda otthonában került sor, kivételt képez a kikötve helyzet, ahol a kutyát kivittük egy parkba vagy utcára. Az õrzõvédõ helyzetet pedig többnyire kutyaiskolában rögzítettük. Az egyes helyzetek leírása a következõ:

Idegen: A kutya számára idegen KV (kí-sérletvezetõ) megérkezik a kutya lakhelyére. Ha kertes házról volt szó, a gazdával történt elõzetes egyeztetés szerint a kutya ekkor a kertben tartózkodott, a kertkapu nem volt bezárva, és a gazda a házban várakozott. Lakás esetén a KV becsengetett a bejárati aj-tónál. A KV megjelenésekor történõ ugatást rögzítettük mintegy két-három percen át.

Õrzõvédõ: Ennél a helyzetnél egy segí-tõre is szükség van. A gazda pórázon tartja a kutyát, a segítõ pedig a csibészt alakítja, aki megtámadja, fenyegeti a gazdát. A kutyának erre bátor fellépéssel, ugatással kell reagálnia. Ezt az ugatást rögzítettük egy-két percen át.

Séta: Megkértük a gazdát, hogy tegyen pontosan úgy, mintha sétához készülõdne a kutyájával. Például vegye elõ a pórázt, vegye fel a kabátját, és mondja a kutyának:

most sétálni megyünk, jó? Ha a kutya ugatni kezdett, ezt az ugatást rögzítettük.

Kikötve: Az utcán vagy egy parkban a gazda kikötötte a kutyát egy fához vagy kerítéshez, majd otthagyta az állatot. A KV ottmaradt a kutyával. Amikor a gazda eltûnését követõen a kutya ugatni kezdett, ezt az ugatást vettük fel.

Labda: A gazda egy labdát tartott a kutya elé-fölé, olyan magasra, hogy a kutya ne érje azt el. Amikor a kutya ugatva „kérni” kezdte a labdát, ezt az ugatást rögzítettük.

Játék: A gazdát megkértük, hogy játsszon úgy a kutyájával, hogy az közben lehetõleg ugasson (például birkózás, huzakodás, kergetõzés). A KV a játék során felhangzó ugatást rögzítette.

A hangfelvételeket digitális magnetofon-nal és nagyérzékenységû mikrofonnal ké-szítettük. Egy-egy kutyától lehetõleg minél több szituációban igyekeztünk ugatásokat gyûjteni. Végül minden szituációban 15-15, különbözõ kutyától származó ugatásfelvéte-lünk volt a vizsgálatainkhoz. A felvett anyag további elemzése számítógépes programok segítségével történt. A felvett ugatások ese-tében elemeztük a vakkantások közötti idõ-tartamok átlagát (intervallum), a vakkantások leghangosabb komponense frekvenciáinak átlagát (csúcsfrekvencia) és az egyes vakkan-tások alapharmonikus frekvenciáinak átlagát (fundamentális frekvencia). Kiszámoltuk továbbá az egyes ugatások tonalitását (har-monikus/zaj arány – HNR).

Az elsõ és harmadik kísérletek résztvevõi egyenként 18-18 ugatásmintát hallgattak vé-gig. Ezekben szituációnként 3-3 különbözõ kutyától származó minta szerepelt. A minták összeválogatása olyan irányított véletlenszerû módszerrel történt, ahol egyetlen résztvevõ sem kapta ugyanazt a három mintát ugyanab-ban a szituációban. A második kísérletben ezzel szemben mesterségesen összeállított

„ugatások” szerepeltek. Ezeket az összes begyûjtött minta vakkantásaiból készítet-



168

tük. Az egyes mesterséges mintákhoz az akusztikai paraméterek szerint válogattunk vakkantásokat: mély, közepes, magas funda-mentális frekvencia; alacsony, közepes, magas tonalitás; rövid, közepes, hosszú intervallum a vakkantások közé. A három paraméter 3-3 fokozatának maximális kombinációszáma 27, eny-nyiféle mesterséges ugatásmintát készítettünk el és játszottunk vissza.

A CD-re másolt összeállítást a kísérletve-zetõ játszotta le a résztvevõknek, akik egye-sével vagy két-három fõs csoportokban hajtották végre a kísérletet. Egy-egy mintát kétszer hallgattak meg a résztvevõk, majd kitöltötték a számukra kiosztott kérdõív megfelelõ helyét (nem látó alanyok esetén a kísérletvezetõ töltötte ki a kérdõívet az alany válaszai szerint). A résztvevõknek az elsõ és a harmadik kísérletben két (szituációra és emocionalitásra vonatkozó), míg a második kísérletben csak egy (emocionalitásra vonat-kozó) kérdõívet kellett kitölteniük. Az uga-tások hangulatát öt, egyenként ötfokozatú skálán kellett jellemezni: (1) Agresszivitás; (2) Félelem; (3) Kétségbeesés; (4) Játékos-ság; (5) Vidámság. A második kérdõíven pedig minden ugatást be kellett sorolniuk a hat megadott szituáció valamelyikébe.

Eredmények

Elsõ kísérlet: Hogyan kategorizálják kutyás tapasztalataik függvényében az emberek az ugatási helyzeteket, és milyen hangulatot tulajdonítanak a különféle helyzetben ugató kutyáknak?

A három kísérleti csoport összehasonlítása során kiderült, hogy bár az egyes résztvevõk eltérõ tapasztalattal rendelkeztek a kérdéses fajtára vonatkozóan, mindhárom csoportban ugyanolyan valószínûséggel ismerték fel az ugatási szituációkat, valamint a vélt emóció-kat is igen hasonlóan ítélték meg.

Véletlenszerû válaszadás esetén a részt-vevõktõl 17 százalékos teljesítmény lett volna várható a helyzetek felismerése során.

Ezzel szemben alanyaink mindhárom cso-portban átlagosan mintegy 40 százalékos teljesítményt nyújtottak, amely nagyon jó „találati aránynak” számít. Ezt követõen megvizsgáltuk, hogy van-e különbség az egyes szituációk felismerési valószínûsége között (2. ábra). A résztvevõk leginkább az idegen, az õrzõvédõ és a kikötve helyzetek-ben felvett ugatásokat ismerték fel. A leg-gyengébb teljesítményt viszont a labda és a séta helyzetek során rögzített ugatások esetében mutatták.

A hangulati értékelés során az idegen és az õrzõvédõ helyzetben felvett ugatá-sok kapták a legmagasabb agresszivitáspontokat. A kikötve helyzet ugatásmintái szignifikánsan magasabb kétségbeesés és félelempontokat kaptak, mint a vidámság esetében elért értékek. A többi szituáció-hoz viszonyítva a játék helyzetben felvett

2. ábra • A három kísérleti csoport egyesítése után a helyesen kategorizált ugatások meg-oszlása a helyzetek között. Az eltérõ betûk a szignifikánsan különbözõ helyzeteket jelölik. A szaggatott vonal a véletlen szint (16,67 %).

169

ugatások kapták a legmagasabb játékosságpontokat a muditulajdonosoktól.

Második kísérlet: Függ-e az emberek emocionalitásra vonatkozó értékelése a kutyaugatás akusztikai paramétereitõl?

Az elsõ kísérlethez hasonlóan itt sem találtunk lényeges különbséget abban, ahogyan a különféle kutyás tapasztalatok-kal rendelkezõ alanyok a (mesterséges) ugatásminták hangulati értékét pontozták. A 3. és 4. ábrán példaképpen szemléltetjük az agresz-szivitásra és a kétségbeesésre adott pontokat az akusztikus paraméterek, illetve a csoportok függvényében.

A hallott hang minõségének szignifikáns hatása volt mind az öt hangulati skálán. Az átlagos frekvencia mind az öt vizsgált emó-ció megítélésére erõs hatással volt: minél magasabb hangot hallottak az alanyok, annál kevésbé agresszívnak és annál inkább félelemmel telinek, kétségbeesettebbnek, játékosnak és vidámnak ítélték. A tonalitás az agresszivitás, a félelem és a kétségbeesés megítélésére volt szignifikáns hatással. Az emberek általában az érdesebb hangzású hangokat tekintették agresszívebbnek, míg a csengõbb hangokat inkább félelemmel teltebbnek és kétségbeesettnek gondolták.

3. és 4. ábra • Vakkantásokból mesterségesen összeállított ugatások hangulati pontozása. Az oszlopok feletti eltérõ betûk a szignifikánsan különbözõ csoportokat jelölik a kategórián belül.



170

Végül pedig, minél gyorsabban követték egymást a vakkantások, a hangot annál agresszívebbnek gondolták az emberek, illetve minél lassúbb volt a hallott ugatás ritmusa (azaz több idõ telt el a vakkantások között), annál magasabb pontszámokat adtak a kétségbeesésre, a játékosságra és a vidámságra.

Harmadik kísérlet: Befolyásolják-e az emberek vizuális tapasztalatai a kutyaugatás értékelését?

A születetten vak és a késõbb megvakult személyek nagyon hasonló teljesítményt nyújtanak a legtöbb helyzet esetében a látó alanyokhoz. A leginkább felismert szituációk mindhárom csoport esetében az idegen, az õrzõvédõ és a kikötve voltak.

A hangulati értékelés során is javarészt azonos eredményeket kaptunk a három kí-sérleti csoport esetében. A két agonisztikus interakciót tartalmazó szituációt (idegen, õrzõvédõ) magas agresszivitás pontszámok-kal jellemezték, míg a játékos szituációt magas vidámság és játékosságpontokkal. A legérdekesebb különbség az volt a csopor-tok között, hogy a látó, valamint a látásukat életük késõbbi szakaszában elvesztett sze-

mélyek képesek voltak az ugatásokat olyan emóciók szerint is pontozni, mint a félelem vagy a kétségbeesés.

Értékelés

Eredményeink szerint nincs nagy jelentõsége a kutyákról szóló tapasztalatoknak abban, hogy az emberek milyen pontossággal isme-rik fel a helyzethez köthetõ ugatásokat, illet-ve hogy milyen hangulatúnak tartják azokat. A résztvevõk által nyújtott hangulati értékelés megegyezik az általános elvárással, miszerint például egy idegent vagy támadót ugató kutya agresszív belsõ állapottal rendelkezik, míg egy kikötve magára hagyott egyed uga-tása kétségbeesésrõl tanúskodik. Jelen adatok alapján úgy tûnik, hogy az ugatás hangma-gassága és tonalitása hasonló emocionális értékelést tesz lehetõvé az ember számára, mint ahogyan az emlõsök vagy a madarak esetében történik. A születetten vak és a késõbb megvakult emberek a látó szemé-lyekhez hasonló eredményességgel ismerték fel az ugatási helyzeteket, a hangulati elem-zésnél a születetten vak személyek kevésbé árnyalt, ám a lényeges elemeket tekintve a többiekével megegyezõ eredményt értek el.

5. ábra • Ugatási szituációk felismerése látó valamint vak személyek esetében.A szaggatott, vízszintes vonal a véletlenszerû felismerés szintje (16,67 %).

171

Eddig csak kevés olyan etológiai vizsgá-latot végeztek, ahol különbözõ szituációk-ban hallatott kutyaugatásokat hasonlítottak volna össze. Nemrégiben Sophia Yin (2002) azt találta, hogy három helyzetet alapul véve (szokatlan zaj észlelése, egyedül bezárva egy szobába, játék) a kutyaugatás különbözõ akusztikai formát mutat, ami alapja lehet az emberrel való fajok közötti kommunikációnak. Dorit Feddersen-Pe-tersen korábbi megfigyelései is (2000) azt sugallták, hogy az ugatás fõképpen az em-bernek szóló kommunikációs forma. A mi vizsgálatunk különlegessége, hogy kellõen nagy egyedszámmal és meglehetõsen sok ugatásminta bevonásával elsõ ízben használtunk embereket az ugatás értelme-zésére. Eredményeink szerint a résztvevõk képesek voltak meglehetõsen pontosan kategorizálni az egyes ugatásokat, pusztán akusztikus információ alapján. Mivel ebben az emberek számára nem állt rendelkezésre vizuális információ a kutyáról, arra követ-keztethetünk, hogy az ugatások egy része legalábbis elegendõ információt hordoz a kategorizációhoz. Mindezt tovább erõsítik a harmadik kísérlet eredményei, melynél a vizuális információ nemcsak a tesztek idején hiányzott egyes személyeknél, hanem a születetten vak emberek sohasem, míg az életük során késõbb megvakultak már jó néhány éve nem láttak kutyát.

A várakozással ellentétben eredményeink azt mutatják, hogy gyakorlatilag ugyanolyan eredményesnek bizonyultak tesztjeinkben az ugatásokat szolgáltató mudi kutyafajtát jól ismerõ, illetve kutyás tapasztalatokkal rendelkezõ emberek, mint a kutyát soha nem tartott társaik. Ez a megfigyelés, va-lamint a vak alanyokkal végzett kísérletek arra utalnak, hogy mindenkinek van egy

„általános ismeretanyaga” a kutyák lehetséges viselkedésérõl. Mivel az emberi kultúrában széles körben jelen vannak a kutyákról szóló ismeretek, történetek, nehezen eldönthetõ

kérdés, hogy vajon ez a kutya-vonatkozású „ismeretanyag” mennyire tekinthetõ örök-letesnek vagy tanultnak. Anélkül, hogy a tanulás befolyásoló hatását megkérdõjelez-nénk, érdemes figyelembe venni a második kísérlet eredményeit is. A kutyaugatás erõs hangulati/emocionális töltettel rendelkezik az alanyok értékelése szerint, és úgy talál-tuk, hogy ezeket éppen azok az akusztikus jellegzetességek hordozzák, amelyeket felte-hetõen az emlõsök és madarak nagy része hasonló módon képes értelmezni. Eugene S. Morton (1977) szerint a mély, érdes hangok agresszivitást fejeznek ki, míg a magas, to-nális hangokból hiányzik az agresszió, ezek inkább egy behódoló, barátságos és játékos belsõ állapotra utalnak, amely nélkülözi az agresszív tendenciákat. Mivel ezek a megfi-gyelések számos, egymással nem rokon faj esetében is igaznak bizonyultak, Morton szerint a szabályok legalábbis madarak és em-lõsök között „univerzálisnak” tekinthetõek. Eredményeink nemcsak hogy megfelelnek a „Morton-szabálynak”, de sikerült még egy, legalábbis a kutyaugatás esetében fontos akusztikai paramétert találnunk, amely erõ-sen befolyásolja az ugatás által közvetített érzelmeket: ez a vakkantások között eltelt idõ volt. A gyorsan pulzáló ugatást az embe-rek agresszívnak, míg a lassabban lüktetõ ugatásokat agressziótól mentesnek (ezzel szemben kétségbeesettnek vagy vidámnak) értékelték a résztvevõk.

Vizsgálatunk kimutatta, hogy az ember számára az ugatás erõs emocionális töltettel bír, és ez a képesség feltehetõen homológ emlõs tulajdonság. Ha az ember képes alapvetõ érzelmeket tulajdonítani, illetve felismerni a kutyaugatásban, akkor ez lehetõséget kínálhat egy interspecifikus kommunikációs kapcsolat kialakításához. Mind a természetes, mind pedig a mesterséges szelekció során elõnybe kerülhettek az „érthetõ ugatású” kutyák. Joe M. Macedonia és Chris S. Evans (1993) azt feltételezik, hogy az olyan emlõsfajok esetében,



172

IrodalomCohen, J. A. – Fox, M. W. (1976): Vocalizations in Wild

Canids and Possible Effects of Domestication. Behav-ioural Processes. 1, 77–92.

Feddersen-Petersen, Dorit U. (2000): Vocalization of Euro-pean Wolves (Canis Lupus Lupus L.) and Various Dog Breeds (Canis Lupus F. Fam.). Archiv Für Tierzüchtung (Dummerstorf). 43, 387–397.

Hauser, Marc D. (2000): A Primate Dictionary? Decoding the Function and Meaning of Another Species Vocali-zations. Cognitive Science. 24, 445–475.

Macedonia, Joe M. – Evans, Chris S. (1993): Variation in Mammalian Alarm Call Systems and the Problem of Meaning in Animal Signals. Ethology. 73, 177–197.

McConnell, Patricia B. – Baylis, Jeffrey R. (1985): Inter-

melyeknek többféle ragadozóval szemben kell ragadozóspecifikus elkerülést mutatniuk, a vészjelzések funkcionális referencialitást mutatnak. Az olyan fajoknál viszont, melyeknek csak egyfajta menekülési módszerük van, nem alakultak ki ragadozóspecifikus vészjelzéseik. Ezt alapul véve, olyan szituációkban várható helyzetfüggõ ugatásforma kialakulása, ahol lényeges, hogy az ember pontosan hogyan reagál ennek hallatán (például elõnyös lehet, ha felismerjük egy agresszív, területvédõ kutya ugatását, mielõtt átlépjük a territórium határát). Érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy ugatásmintáinkat fõképpen felfokozott izgalmi állapotot megkívánó helyzetekben gyûjtöttük. A résztvevõk hangulati pontozása is azt jelzi, hogy a kutyaugatás, legalábbis ezekben a hely-zetekben, elsõsorban az érzelmek által vezérelt viselkedés, ami a referencialitást kevésbé teszi valószínûvé (Hauser, 2000).

További fontos szempont a kutya visel-kedésének evolúciójával kapcsolatban, hogy az ugatás esetében megfigyelhetõ helyzetfüggõ variabilitás megnövekedése kutyaspecifikus tulajdonságnak tekinthetõ. A farkasnál az ugatásnak jól körülírt „jelentése” van, és általá-ban olyan helyzetekben hallható, amikor a vokalizáló egyed „tiltakozik”, figyelmeztet vagy „veszélyt jelez” (Federsen-Pettersen, 2000; Schassburger 1993). Az akusztikus jel-legzetességeket alapul véve a farkasugatás jellemzõen az „agresszív” vokalizációk közé sorolható, hiszen mély frekvenciájú és érdes (atonális) hangról van szó. Ezzel szemben, mint láthattuk, a kutyaugatás széles terjedelem-ben változik mind a frekvencia, a tonalitás és számos más változó tekintetében. Mindez

arra utal, hogy a kutya esetében az evolúciós változás lényege éppen abban állt, hogy a korábban korlátozott jelentésû farkasugatás a „Morton-szabályoknak” megfelelõ változá-sokon ment át, és ugyanaz a hangtípus kü-lönféle belsõ állapotok kifejezésére szolgál-hat. Bár ez a jelenség elsõ ránézésre kézenfek-võnek tûnik, fontos kiemelni, hogy a termé-szetben a kommunikációs jelek tekintetében általános a törekvés arra, hogy azokat ne le-hessen összetéveszteni. Épp ezért a farkas vagy más emlõs esetében az „agresszív”, illet-ve „barátságos” állapotot jelzõ vokalizációk minden tekintetben igencsak különböznek, tehát az általános tendencia épp ellentétes a kutya esetében tapasztaltaknál. Ugyanakkor az is felvethetõ, hogy az ugatás, éppen azért, mert széles spektrumban variálható, sokkal finomabban képes kifejezni az egyed belsõ állapotát. Így talán nem véletlen, hogy egy, egyébként más vonatkozásban is „muzikális” evolúciós partner (az ember) kellett ahhoz, hogy az ugatás a kutya esetében ilyen irány-ban fejlõdhetett, hiszen felvethetõ, hogy csak megfelelõ képességû „vevõk” esetén nyílik mód egy ilyen evolúciós változásra. További kutatásainkban érdemesnek tûnik megvizs-gálni, hogy vajon a kutyák maguk is rendelkeznek-e eme precíz megkülönböztetési képességgel.

Az itt bemutatott kísérleteket a Mûvelõdésügyi Minisztérium FKFP 127/2001, az OTKA T047235 F01/031 és az EU NEST 012787 számú pályázatai támogatták.

Kulcsszavak: fajok közötti kommunikáció, kutya, ember, referencialitás, érzelmek közlése

173

specific Communication in Cooperative Herding: Acoustic and Visual Signals from Human Shepherds and Herding Dogs. Zeitschrift Für Tierpsychologie. 67, 302–382.

Morton, Eugene S. (1977): On the Occurrence and Signifi-cance of Motivation-Structural Rules in Some Bird and Mammal Sounds. American Naturalist. 111, 855–869.

Pepperberg, Irene M. – McLaughlin, M. A. (1996): Effect of Avian-Human Joint Attention on Allospecific Vocal Learning by Grey Parrots (Psittacus Erithacus). Journal of Comparative Psychology. 110, 286–297.

Pongrácz Péter – Miklósi Á. – Csányi V. (2001): Owners’ Beliefs on the Ability of Their Pet Dogs to Understand Human Verbal Communication. A Case of Social Un-derstanding. Cahiers De Psychologie Cognitive/ Current Psychology of Cognition. 20, 87–107.

Pongrácz Péter – Miklósi Á. – Timár-Geng K. – Csányi V. (2003): Preference for Copying Unambiguous Demon-

strations in Dogs. Journal of Comparative Psychology. 117, 337–343.

Pongrácz Péter – Molnár Cs. – Miklósi Á. – Csányi V. (2005): Human Listeners Are Able to Classify Dog Barks Recorded in Different Situations. Journal of Compara-tive Psychology. 119, 136–144.

Schassburger, Ronald M. (1993): Vocal Communication in the Timber Wolf, Canis Lupus, Linnaeus. Advances in Ethology No. 30. Paul Parey Publ., Berlin

Soproni Krisztina – Miklósi Á. – Topál J. – Csányi V. (2002): Dogs Responsiveness to Human Pointing Gestures. Journal of Comparative Psychology, 116, 27–34.

Yin, Sophia (2002): A New Perspective on Barking in Dogs (Canis Familiaris). Journal of Comparative Psychology. 119, 189–193.



174

A kutyaszemélyiség kutatásának egyik korai, meghatározó alakja a XX. század elején Ivan Petrovics Pavlov volt, aki tanulmányok sorával igyekezett meghatározni a kutyasze-mélyiség alapvetõ vonásait (Pavlov, 1906). A következõ, említésre méltó próbálkozás mintegy ötven évvel késõbb John Paul Scott és John L. Fuller (1965) nevéhez fûzõdik, akik a felnõtt viselkedés és korai tapasztalat és öröklõdés összefüggéseit vizsgálták. Jelen munka a kutya személyiségét érintõ tanul-mányok átvizsgálása és az összefüggések feltárása céljával készült. Gyakorlati és elmé-leti mûveket is áttekintettünk, többek között Mike E. Goddard és Rolf G. Beilharz (1984) vakvezetõ kutyák kiválasztásával foglalko-zó elemzését, ill. a személyiségvonásokat értékelõ Thomas W. Draper (1995); Samuel Gosling és munkatársai (2003), valamint Ken-th Svartberg és Björn Forkman (2002) cikkeit. Megállapítottuk, hogy a kutya személyisé-gének kutatása egyre intenzívebbé vált, napjainkban sokféle tárgykört és számos folyóiratot fog át. Írásunkkal egységesíteni kívánjuk a tudományos irodalom változatos fogalmait, illetve szeretnénk megvizsgálni az ember és a kutya személyiségmodellje közötti esetleges párhuzamokat.

Személyiségvizsgálatok kutyán:mindenki máshogy csinálja

A kutyaszemélyiség kutatásának céljából nemrégiben több mint ötven kísérletes tanulmányt elemeztünk. Elsõ lépésként megkülönböztettük a személyiség és a temperamentum fogalmát. Elõbbi az egyed olyan jellegzetességeinek összessége, ame-lyek az érzelmek, a gondolkodás és a visel-kedés állandó mintázataiért felelnek, illetve amelyekkel leírhatjuk azokat (Pervin – John, 1997). Utóbbi olyan öröklött, korán megnyil-vánuló hajlam, amely egész életen át tart, és a személyiség alapját jelenti (Buss, 1995).

A szakirodalom áttekintése során kiderült, hogy a számos személyiségvonást célszerû hét átfogó faktor mentén csoportosítani, melyek közül néhány az emberekre alkalmazott személyiségvonás-faktorokkal is analógiát mutat. A megbízhatóságra és érvényességre vonatkozó kutatási eredmények metaanalí-zise révén arra is rámutattunk, hogy az iroda-lom általánosságban ugyan alátámasztja a kutyaszemélyiség-tesztek megbízhatóságát és érvényességét, de ennek ellenére maradt néhány fontos hiányosság.

a kuTyasZEmélyIség VonásaIés kapcsolaTuk aZ EmBErI öTfakTo-

ros modEllEl1

Amanda C. Jonestudományos munkatárs

[email protected]

Samuel Goslingtudományos munkatárs

University of Texas, Austin


175

Amint Samuel Gosling korábbi tanulmá-nyában (2001) is már utalt rá, szinte minden kutyaszemélyiséget vizsgáló kutatás a sze-mélyiségvonásokkal foglalkozott, elhanya-golva a motiváció és más hatások kérdését. A kutatások sokféle területrõl erednek: eto-lógia, pszichológia, állatjólét és állatorvoslás egyaránt szerepel köztük. Ennek megfele-lõen céljaik is igen sokfélék, a speciális fajták személyiségjegyeinek megrajzolásától kezdve a viselkedési problémák felderítését szolgáló eszköztár kifejlesztéséig.

Az egyenetlen vizsgálati terep néhány jellemzõ mintázatának feltárásához javasla-tunk szerint hat szempontot kell megvizs-gálni: a kiértékelési módszert, a vizsgált fajtákat, a tanulmány célját, a tesztelt kutyák életkorát, a tenyésztést és nevelkedés környezetét, valamint a kutyák ivari álla-potát (azaz ivartalanítottak-e vagy nem). Ha a kérdéses tanulmányokat ilyen módon rendszerezzük, akkor lehetõvé válik, hogy több általános következtetést is levonjunk a kutatási terület jelenlegi helyzetérõl. (1) A kutatások roppant sokfélék, mind tárgyukat, mind célkitûzéseiket tekintve. (2) A tanulmányok lényegében négyféle kiértékelési módszert használtak (tesztso-rozat, kutyaegyedek felmérése, fajtatípusok értékelése és megfigyelések). (3) A legtöbb tanulmányozott kutya (90 %) fajtatiszta volt, fõként labrador retriever és német juhász (az alanyok harmada). (4) Bizonyos fajták rendszeres mintázat szerint fordulnak elõ bizonyos típusú tanulmányokban, neve-zetesen a tesztsorozatokban alkalmazott kutyáknak több mint a harmada német juhász volt, a megfigyeléseket pedig 75 %-ban labradorokon végezték. (5) A kutatások tendenciózusan kölykök és fiatal állatok viselkedésérõl adnak számot; idõsebb kutyákat (négy év felett) ritkán, ennél is idõsebbeket szinte egyáltalán nem vizsgál-nak. (6) A tanulmányok java része speciális célokra tenyésztett kutyákkal készült, míg

ritkák voltak az olyan tesztek, amelyek alapján kedvtelési célra választottak volna ki kutyákat (például menhelyekrõl). Végül (7) a tanulmányokban vizsgált kutyák általában nem voltak ivartalanítva, és csak néhány ku-tatás foglalkozott az ivartalanítás hatásaival.

A személyiségkutatás problémái

Megbízhatóság

A megfelelõ személyiségteszteknek meg-bízhatónak és érvényesnek kell lennie. Saj-nos azonban a kutatók igen ritkán számolnak be bármiféle megbízhatóságról. Még azok is, akik megadnak megbízhatósági adatot, nagyon különbözõképpen teszik ezt, gyak-ran eltérõ statisztikai mérõszámokkal. Ebbõl következõen a megbízhatósági indexek nem igazán összevethetõk. Bizakodásra ad okot, hogy a kutyaszemélyiség a változatos kiértékelési módszerek ellenére is meg-bízhatóan mérhetõ. Ugyanakkor csalódást jelent, hogy nagyon kevés publikációban szerepelnek megbízhatósági adatok. Sze-rencsére ennek van jó ellenszere: a jövõbeli kutatásokban muszáj lesz megbízhatósági adatokat számolni.

Érvényesség

Az áttanulmányozott cikkek érvényességi adatainak összessége alátámasztotta a sze-mélyiségértékelés konvergens érvényessé-gét, különösen felnõtt kutyák esetén. Ugyan-akkor a diszkrimináns érvényességre csak vegyes bizonyítékok adódtak. Sajnos ezek a következtetések az irodalom mindössze kis hányadára vonatkoznak, ugyanis a leg-több tanulmány nem foglalkozott a tesztek érvényességével. Mivel azonban ez bármi-lyen értékelés központi része kell hogy legyen, a kutyaszemélyiség vizsgálata során a jövõben e kérdésnek megkerülhetetlenné kell válnia. Fõképpen azokat a paramétere-ket szükséges meghatározni (például a ku-tya kora, a tesztelés kontextusa), amelyek

A. C. Jones – S. Gosling • A kutyaszemélyiség vonásai…


176

befolyással lehetnek az érvényességre. Ezek a kutatások mind elméleti vonatkozásban, mind az alkalmazott vizsgálatokban nélkü-lözhetetlenek.

A kutyaszemélyiség hét vonásfaktora

A korábbi tanulmányok nagyszámú jegy segítségével igyekeztek leírni a kutya szemé-lyiségének jellegzetességeit. Összehasonlító meta-elemzésünk során hét átfogó kutya-személyiség dimenziót avagy más megfo-galmazásban ún. vonásfaktort találunk: agresszió, félénkség, reaktivitás, képezhetõség, szocialitás, aktivitás és szubmisszió.

Meg kell jegyeznünk azonban, hogy e hét vonásfaktor meghatározása nem közvetlenül a személyiség vizsgálatát célzó empirikus tanulmányok alapján született, így semmit sem árulnak el a kutyaszemélyiség szer-kezetérõl. Ezt a további kutatásoknak kell még feltárniuk. Ennek ellenére e hét dimen-zió nem haszontalan a korábbi tanulmányok rendszerezése, kutatási irányvonalak megál-lapítása szempontjából, valamint azért sem, mert lehetõvé teszi az összevetést más fajok személyiségkutatásának eredményeivel. Az alábbiakban leírjuk a hét vonásfaktort, és megtárgyaljuk, hogyan viszonyul ez a rendszer a humán személyiség ötfaktoros modelljéhez (McCrae – John, 1992).

Agresszió

A vizsgált publikációk több mint fele foglal-kozott az agresszióval. A harapás, morgás és az, ha a kutya fajtársai vagy emberek után kap, mind ebbe a kategóriába tartozó visel-kedésjegyek. Az egyik agressziót vizsgáló tesztmódszer során egy idegen támadja meg a kutyát vagy a gazdáját. Fontos azon-ban megjegyezni, hogy e viselkedéseket félelem illetve önvédelem is kiválthatja. Eb-ben az esetben a jegy a félénkség vonásba is beletartozik, de egyúttal azt is mutatja, hogy a félelemkeltõ ingerre az állat agresszióval felel. Néhány tanulmány az agressziót alkate-

góriákra vagy agressziótípusokra osztotta, általában az agressziót kiváltó ok alapján. Így például egyes szerzõk megkülönböz-tetnek domináns-agressziót, illetve izgalom által kiváltott agresszív viselkedést. Mások inkább az agresszió célja, például idegen ál-tal kiváltott félelmi vagy gazda elleni, illetve kutya-elleni félelmi agresszió szerint tesznek különbséget. A rendõrkutyák tesztelésével foglalkozó tanulmányok az agresszió egy igen speciális alesetét vizsgálják, nevezete-sen az „élességet”, ami az ember meghara-pására irányuló hajlamot írja le.

Félénkség

A félénkség személyiségvonás a legtöbb ta-nulmányban elõfordult, és gyakran átfedett az ún. „reaktivitással”. Szerintünk ennek az lehet az oka, hogy a kutyák gyakran na-gyon hasonló, sõt megkülönböztethetetlen viselkedést mutatnak teljesen különbözõ emocionális állapotok eredményeként. Egy kutya, ha az izgalom jeleit mutatja, lépked vagy köröket fut le, megközelít-elhátrál egy tárgytól és ugat. Mindezt a félénkség vagy a reaktivitás is okozhatja. A remegés és az új ingerek elkerülése azok – megkö-zelítése nélkül – szintén erõs félénkséghez köthetõ. A félénkséget gyakran új ingerekre és helyzetekre adott válaszok alapján írták le, alacsony szintjét olykor „bátorságnak”,

„magabiztosságnak” vagy „önbizalomnak” nevezték. A félénkség további címkéi közé tartozott a „rettegés”, „más kutyára mutatott félelem” vagy éppen „agresszió”.

Reaktivitás

A tanulmányok több mint fele foglalkozott ezzel a vonásfaktorral. A magas reaktivitást például a tárgyak ismételt megközelítése/elkerülése, felmeresztett nyakszõrzet és az új szituációkban mutatott megnövekedett aktivitás jelezte. Az alacsony reaktivitás (vagy más kifejezéssel élve „stabilitás”) például az új helyzetekben is viszonylagos állandó

177

viselkedéssel és a meghátrálástól mentes megközelítõ viselkedéssel függ össze. A reaktivitást viselkedési szinten egyes ese-tekben úgy mérték, hogy egy kölyöknek új tárgyat mutattak, és leírták az ezt követõ viselkedését. Más tanulmányokban e vonást

„ingerelhetõség”, „hangra adott reakció” vagy „szívreaktivitás” névvel is illették.

Képezhetõség

E vonásfaktort számos szempontból vizsgál-ták a tanulmányok több mint felében. Embe-rekkel való együttmûködés, új helyzetekben mutatott gyors tanulóképesség, játékosság és a környezet iránt mutatott általános érdeklõdés tartozott e körbe, amelyekbõl egyébként egyáltalán nem következik egyértelmûen, hogy könnyû-e kiképezni a kutyát. A házi kutya õsének tekintett farkas komplex intelligenciájú szociális ragadozó, jól fejlett problémamegoldó képességek-kel és szociális-kooperációs rendszerrel. A domesztikáció több tízezer éve alatt ezek a képességek finomodtak és felerõsödtek. A mai házi kutya egyedei nagymértékben eltérnek a tekintetben, hogy mennyire hajlandóak tanulni és dolgozni az emberek által teremtett szociális szituációkban.

Úgy tûnik, ez a vonás nagyon közel áll a kutya azon hajlamához, mennyire merül el egy adott feladatban. Ennek megfelelõen Scott és Fuller (1965) például „rejtvények” feladásával teszteltek kölyökkutyákat, és megfigyelték, mennyire „szívesen” dolgoznak együtt egy emberrel. Igen sokfélék az e jegy értékelésére kidolgozott tesztek. Nagyon specifikus például egy ún. „apportos” teszt, amely annak mérésére volt hivatott, hogy mennyire szolgálatkész a kutya egy tárgy megfogásában és visszahozatalában (Slab-bert – Odendaal, 1999). Ezzel ellentétben egy átfogó, kifejezetten a képezhetõséget (melyet a szerzõk „temperamentumnak” neveztek) vizsgáló tanulmány (Ruefenacht et al., 2002) számos helyzetben vizsgálta a

kutyák reakcióit és érdeklõdésüket környe-zetük iránt. Az alacsony képezhetõség a kooperáció és az adott helyzetben mutatott érdeklõdés hiányából adódott. E vonás-faktor „problémamegoldás”, „munka iránti vágy” vagy „kooperativitás” néven szerepelt még.

Szocialitás

A szocialitás, más néven társas hajlam, szin-tén gyakran kutatott viselkedési vonás, és viselkedésjegyei olykor átfedést mutattak a képezhetõséggel, feltételezhetõen azért, mert az emberek iránti érdeklõdés mindkét dimen-ziónak központi eleme. Erõs szocialitást jel-zett a más kutyákkal és emberekkel szemben mutatott barátságos viselkedés. Ezzel szemben a gyenge szocialitás tartózkodással, önál-lósággal és függetlenséggel járt együtt. A szo-cialitást elsõsorban a kutya és egy ismeretlen személy vagy kutya találkozása során vizsgálták. A szocialitás nagyon sokféle elnevezést ka-pott a kutatóktól, mint például „extraverzió”,

„gyengédségkérés” vagy „kedvesség”.

Aktivitás

Az aktivitást gyakran egy üres, négyzethálóval tagolt területen a hálók átlépésének szá-mával becsülték meg, és „általános aktivitás-ként” vagy „lokomotoros aktivitásként” írták le a jelenséget. Mike E. Goddard és Rolf G. Beilharz (1984) úgy találták, hogy a kölyök ak-tivitása csak igen gyengén jósolja meg a felnõtt aktivitását, amely az életkor elõrehaladásával csökken. Ugyanakkor azonban az aktivitás, habár gyengén, de összefüggést mutatott a felnõtt egyed domináns/szubmisz-szív visel-kedésével egy másik kölyökteszt alapján. Úgy tûnik, hogy az aktivitás befolyásolja más jegyek jósolhatóságát. Ebbõl következõen, noha az aktivitás közvetlenül nem hat a felnõtt viselke-désre, figyelembe vétele módosító változóként hasznos lehet.

Szubmisszió



178

Vitatott, hogy a dominancia, illetve ellentetje, a szubmisszió személyiségvonás-e vagy egy szociális következmény (Gosling – John, 1999). Ettõl függetlenül dominanciáról számoltak be abban az esetben, ha a kutya megtagadta, hogy elhagyjon egy ösvényt vagy önmaga határozta meg útvonalát. Más kutyákkal szemben mutatott dominanciát és agressziót mérésekor sokszor dominánsnak ítélték azt a kölyköt, amelyik elnyomta, megfélemlítette a másikat, õrizte a táplálkozási területet, és elõször evett. Szubmisszívnek tekintették azt az egyedet, amelyik kitért a dulakodó elõl. A szubmisszió másik jele, ha az emberek üdvözlése során a kutya vizeletet ürít.

A kutya és a humán személyiségvonások közötti kapcsolat

A kutyaszemélyiség több vonásfaktorának azonosítása után egyértelmûen felmerül az a kérdés, hogyan fednek át ezek a más fajok esetében leírt dimenziókkal. Mivel e tekin-tetben leginkább az embereket vizsgálták, az alábbiakban összehasonlítjuk a kutya személyiségének vonásfaktorait az ember ötfaktoros modelljével (5-FM). Általánosság-ban elmondható, hogy míg bizonyos kutya-vonások egyértelmûen illeszthetõk emberi megfelelõjükhöz, addig mások különbözõ emberi vonások kombinációit jelentik.

Együttmûködés

Embernél e vonásfaktorba a bizalom, koope-ráció, az agresszió hiánya és a gyengédség tartozik. Jól illeszkedik ehhez a kutya ag-ressziódimenziója, amely félelmi agressziót (bizalomhiányt) és a státus megõrzésének szándékát tartalmazza. Ugyanakkor a ké-pezhetõség, amely az emberekkel való együttmûködési hajlamot mutatja, szintén tartalmaz idevonatkozó elemeket.

Neuroticitás

Az emberi neuroticitás avagy a skála másik végpontjával jellemzett emocionális stabilitás

vonásfaktorba a szorongás, a sérülékeny-ség és levertség tartozik. A kutya-személyi-ségvonások közül a reaktivitás és a félénkség tartalmaz megfelelõ elemeket (ingerlékeny-ség, szívreaktivitás, magabiztosság, felfogó-képesség, gyávaság).

Nyitottság

Ember esetében a kreativitás, kíváncsiság, nagy képzelõerõ jellemzik ezt a vonásfak-tort. A képezhetõség alapvetõen a kutya környezetébõl megszerezhetõ információk-ra való nyitottságra épül. A jól képezhetõ ku-tyának észre kell vennie, illetve érdeklõdnie kell környezetének ingerei iránt, információt kell szereznie, és ezekre alapozva kell ki-alakítania a viselkedését. A képezhetõség elemei tehát – az elõzõ kettõhöz hasonlóan

– e vonásfaktorhoz is illeszkednek.

Lelkiismeretesség

Kimértség, önfegyelem, megbízhatóság, rendszeretet tartozik e vonásfaktorhoz az emberi személyiségvizsgálatokat alapul véve. A képezhetõséghez a munka és a kiképzés alatti gondos figyelem, a felada-tok végrehajtásának vágya szükséges, ami azt sugallja, hogy ez a kutya-vonásfaktor az emberi lelkiismeretességhez hasonló elemeket tartalmaz. A korábbi kutatások alapján a kutyák egy olyan vonásfaktorral is rendelkezhetnek, amely ötvözi a nyitott-ság és a lelkiismeretesség vonásfaktorainak elemeit. Ez egyetértésben áll azzal a ténnyel, hogy sem a lelkiismeretesség, sem a nyitott-ság vonásfaktora önmagában nem vethetõ össze egyik kutya-vonásfaktorral sem.

Extraverzió

E faktor alá nyilvánvalóan szociális tulajdonsá-gok tartoznak (például hajlam az idegenek-kel való beszélgetésre), valamint az aktivi-tással kapcsolatos viselkedésjegyek és a dominancia kifejezése (például mennyire veszi át valaki az irányítást egy megbeszélé-

179

sen). A kutya vonatkozásában ezeket a személyiségvonásokat három különálló személyiségfaktorral lehet kapcsolatba hozni: szocialitás, aktivitás, dominancia.

A kutya szocialitás-faktora magában fog-lalja az extraverziót, ezenkívül az emberek iránt mutatott barátságos viselkedést. Ez azt sugallja, hogy a szocialitás kapcsolatban áll az extraverzió faktorjával, így a társas hajlammal, magabiztossággal és pozitív érzelmekkel.

Az extraverzió faktora szintén magában foglalja az aktivitás jellemzõit. Mivel ez ku-tyáknál életkoronként változik, elképzelhetõ, hogy az aktivitás önálló faktor a kölyköknél, de felnõttkorban más faktorokba olvad be. Az emberi extraverzió vonásfaktora a dominanciát is magában foglalja. Ennek meg-felelõen a kutya szubmisszió/dominancia dimenziója egyértelmûen ebbe a faktorba illeszkedik.

A kutya és a humán személyiségfaktorok összevetése alapján konvergenciára utal pél-dául az, hogy a kutya félénkségfaktorát ma-gában foglalja az emberi neuroticitásfaktor. Ugyanakkor divergenciára is találunk példát, hiszen a kutya képezhetõségfaktora három humán faktort is átfog. A párhuzamosságok arra utalnak, hogy hasonló biológiai és szo-ciális folyamatok húzódhatnak meg mindkét faj bizonyos személyiségvonása, például az agresszió, a társas hajlam és a félénkség mö-gött. Az eredmények azt is hangsúlyozzák, hogy szükség van olyan empirikus kutatá-sokra, amelyek közvetlenül a kutyák szemé-lyiségszerkezetének feltárását célozzák.

Kitekintés

Amanda C. Jones és Samuel Gosling (2005) cikke volt az elsõ, amely megvizsgálta az összes eddigi kutya személyiségtesztet. Ennek eredményeként néhány érdekes és

átfogó következtetésre jutott. Ugyanakkor, mivel a szerzõk kizárólag a tudományos publikációkra fókuszáltak, tanulmányuk-ból hiányzik az állatmenhelyeken végzett személyiségvizsgálatok java része, sõt, talán az összes. Ezeket a teszteket igen gyakran használják az Egyesült Államokban. A legnépszerûbb ezek közül Emily Weiss SAFER and Meet Your Match (valamint a nem-régiben kifejlesztett SAFER-2), Sue Sternberg Assess-A-Pet tesztje, Rebecca Ledger Dog Temperament Assessment tesztjének számos alkalmazása (DTA-IV; Ledger – Ledger, 1996, 1997), és az egyes menhelyek által a saját céljaikra kifejlesztett megszámlálhatatlan értékelési módszer. Sajnos azonban e tesztek megbízhatóságáról és érvényességérõl nincs ismert adat, mert nem publikálták, esetleg nem is vizsgálták azokat.

Vitathatatlan, hogy a menhelyi kutyák személyiségtesztelésébõl még nagyon sokat lehet tanulni. Éppen ezek a kutyák azok, amelyek a tudományos irodalomban szinte egyáltalán nem szerepelnek, mivel keverékek, ivartalanított kutyák, felnõtt és idõs kutyák. Ha a jövõben a tudományos világon kívül zajló kutatások eredményeit is megkíséreljük feldolgozni és egységbe rendezni, akkor nemcsak az adott állatokra vonatkozó tu-dásunk és a kutyaszemélyiségrõl szerzett ismereteink bõvülnek, de az akadémikus és az alkalmazott kutatás is csak nyer általa. Az elmúlt ötven évben a kutyaszemélyiség szerkezetének vizsgálata és az értékelési módszerek jósló ereje, érvényessége olyan szintre jutott, amelyre a jövõbeli kutatások bízvást építhetnek.

Kulcsszavak: személyiségvonások, ötfaktoros modell, kutyaszemélyiség, viselkedési analógiák



180

IrodalomBuss, Arnold H. (1995): Personality: Temperament,

Social Behavior, and the Self. Allyn & Bacon, Needham Heights, MA

Draper, Thomas W. (1995): Canine Analogs of Human Personality Factors. Journal of General Psychology. 122, 241–252.

Goddard, Mike E. – Beilharz, Rolf G. (1984): The Relati-onship of Fearfulness to, and the Effects of Sex, Age and Experience on Exploration and Activity in Dogs. Applied Animal Behavior Science. 12, 267–278.

Gosling, Samuel D. (2001): From Mice to Men: What Can We Learn about Personality from Animal Re-search? Psychological Bulletin. 127, 45–86.

Gosling, Samuel D. – John, Oliver P. (1999): Persona-lity Dimensions in Non-Human Animals: A Cross-Species Review. Current Direction in Psychological Science. 8, 69–75.

Gosling, Samuel D. – Kwan, V. S. Y. – John, O. P. (2003): A Dog’s Got Personality: A Cross-Species Comparative Approach to Evaluating Personality Judgments. Journal of Personality and Social Psy-chology. 85, 1161–1169.

Jones, Amanda C. – Gosling, Samuel D. (2005): Temperament and Personality in Dogs (Canis Familiaris): A Review and Evaluation of Past Re-search. (In Press).

Ledger, Rebecca – Baxter, M. (1996): A Validated Test to Assess the Temperament of Dogs. In: Duncan, Ian J. H. – Widowski, T. M. – Haley, D. B. (eds.): Proceedings of the 30th International Congress of the ISAE, Guelph, Canada. Col. C. K. Centre for the Study of Animal Welfare, Canada, 111.

Ledger, Rebecca – Baxter, M. (1997): The Deve-lopment of a Validated Test to Assess the Tem-perament of Dogs in a Rescue Shelter. In: Mills, Daniel S. – Heath, S. E. – Harrington, L. J. (eds.): Proceedings of the First International Conference on Veterinary Behavioral Medicine, Birmingham, UK. Universities Federation for Animal Welfare, United Kingdom, 87–92.

McCrae, Robert R. – John, Oliver P. (1992): An Intro-duction to the Five-Factor Model and Its Applica-tions. Journal of Personality. 60, 175–216.

Pavlov, Ivan Petrovich (1906): The Scientific Invest-igation of the Psychical Faculties Or Processes in the Higher Animals. Science. 24, 613–619.

Pervin, Lawrence A. – John, Oliver P. (1997): Personali-ty: Theory and Research. (New York, NY: Wiley.)

Ruefenacht, Silvia – Gebhardt-Henrich, S. – Miyake, T. – Gaillard, C. (2002): A Behavior Test on German Shepherd Dogs: Heritability of Seven Different Traits. Applied Animal Behavior Science. 79, 113–132.

Scott, John P. – Fuller, John L. (1965): Genetics and the Social Behavior of the Dog. University of Chi-cago Press, Chicago

Slabbert, Johannes M. – Odendaal, Johannes S. J. (1999): Early Prediction of Adult Police Dog Effi-ciency — A Longitudinal Study. Applied Animal Behavior Science. 64, 269–288.

Svartberg, Kenth – Forkman, Björn (2002): Personality Traits in the Domestic Dog (Canis Familiaris). Applied Animal Behavior Science. 79, 133–155.

181

Az 1940-es évektõl a kutya (Canis familiaris) a szociális viselkedés genetikai elemzésének egyik leggyakrabban alkalmazott állata volt. A molekuláris biológia megjelenésével azon-ban „klasszikus” laboratóriumi állatok vették át ezt a szerepet, pedig a legújabb kutatások rávilágítanak arra (Kirkness et al., 2003), hogy napjainkban a kutya újra ideális alany lehet a szociális viselkedés és szociális kogníció genetikájának kutatásához. Ezt részben a modern genetikai módszerek, részben a kutya viselkedésevolúciójának és szociális viselkedésének újszerû megközelítése eredményezi. Napjaink etológiai vizsgálatai szerint a kutya komplex szociális képességei elõsegítik beilleszkedését az emberi kör-nyezetbe. Az emberekhez hasonlóan (és a fogságban tartott emberszabású majmokkal ellentétben) a kutyák többnyire szabadon élnek az ember által nyújtott „természetes” környezetben. Ennek következtében némely tekintetben funkcionálisan analóg modelljét szolgáltathatják az emberi viselkedésnek. To-vábbi elõnyük, hogy az emberszabásúakkal szemben sokkal hozzáférhetõbbek a ge-netikai kutatások számára. Gyakorlatilag minden, az emberi szociális kogníció tanulmányozására kidolgozott genetikai módszer kutyánál is alkalmazható. Ezen túl-menõen a számos, karakterisztikus genetikai jeggyel meghatározott kutyafajta léte, vala-

mint a szociális környezet és nevelési mód-szerek bizonyos mértékû manipulálhatósága révén lehetõség nyílik a környezet és a gének kölcsönhatásának vizsgálatára is.

Az etológia és genetika határán

A kutya viselkedésgenetikájának kutatását megalapozó mû, a Genetics and the Social Behaviour of the Dog (A kutya genetikája és szociális viselkedése) John Paul Scott és John L. Fuller (1965) nevéhez fûzõdik. A több mint tíz éven keresztül folytatott kutatások célja elsõsorban az volt, hogy „megvizsgálják a genetikai tényezõk hatását a kutya és a gazda kapcsolatára” (Scott – Fuller, 1965, 416.). Míg az érdeklõdés természetesen érthetõ, figye-lembe véve a kutya különleges evolúciós históriáját, ám a kivitelezés akkori módja, visszatekintve, megkérdõjelezhetõ. Míg Scott és Fuller (1965) a viselkedés egyedfejlõdésének, valamint a fajták és fajtahibridek közötti kü-lönbségek leírására igen ötletesen használják az etológiai módszereket, a kutya-ember kap-csolat viselkedési komponenseinek megraga-dásával adósok maradnak. Ma már egyre inkább elfogadott, hogy a kutya természetes élettere az ember szociális (és fizikai) környezete, ezért a két faj kapcsolata csak etológiai kontextusban vizsgálható. Noha ez az elképzelés már Scott és kollégáinak eredeti munkájában is megta-lálható, és azóta mások is hangoztatták, erre

a kuTya sZocIálIs VIsElkEdésénEk gE-nETIkaI alapjaI

Miklósi Ádámtudományos fõmunkatárs, ELTE Etológia Tanszék

[email protected]

Kubinyi Enikõ posztdoktori ösztöndíjas, ELTE Etológia Tanszék

Miklósi – Kubinyi • A kutya szociális viselkedésének genetikai alapjai


182

alapozott szisztematikus kutatásról mindössze néhány éve beszélhetünk (lásd Miklósi et al., 2004), mióta megindult az emberhez való kötõdés, szociális kogníció, szociális tanulás, kommunikáció és kooperáció ta-nulmányozása.

Ezzel párhuzamosan, napjainkban a kutya molekuláris genetikájának valóságos „forra-dalma” zajlik (például Ostander et al., 2000). Nemrég vált ismertté a teljes kutya-genom (Kirkness et al., 2003), jól meghatározott markerekre alapozva elkészült a genom fizikai térképe (Guyon et al., 2003), sõt, egy kutyagén (hypocretin) mutációjának vizs-gálata nyomán sikerült jobban megérteni az emberi aluszékonyság (narkolepszia) ge-netikai hátterét is (Hungs et al., 2001).

Jelen tanulmányban elõször ismertet-jük a kutya szociális genetikai kutatásának három elvi szintjét. A következõ lépésben megtárgyaljuk a jelenlegi viselkedésgenetikai megközelítésmódok elõnyeit és lehetséges hátrányait. Végül felvázoljuk, hogyan lehet a közelmúltban kifejlesztett genetikai mód-szereket ötvözni a kutya-ember kapcsolat etológiai megközelítésével.

A kutya viselkedésevolúciója

A kutya azon néhány faj egyike, amelynek kétségtelenül elõnyére vált az emberrel való szoros kapcsolat, például az Egyesült Álla-mokban több mint 60 millió kutya él, és ha-zánkban a kutyák száma mintegy egymillióra tehetõ, míg a vadon élõ „õs”, a farkas, egyed-száma alig éri el a négyszázezret világszerte. A kutyaviselkedés genetikai komponenseit célszerû egy három szintre tagolt keretben értelmezni. A kutya háziasítása genetikai és archeológiai tanulmányok alapján is feltehetõen Ázsiában történt 10-30 ezer év-vel ezelõtt. Eszerint feltételezhetõ, hogy a kutya rendelkezik olyan fajspecifikus visel-kedési jegyekkel, amelyek egyértelmûen megkülönböztetik a farkastól. Ezeket a kü-lönbségeket kutya és farkas összehasonlítása

alapján tárhatjuk fel (1. szint: Kutyaspecifikus különbségek). A különbözõ kutyafajták bevonásával e genetikai jellegzetességek széles skálája tanulmányozható (2. szint: Fajtaspecifikus különbségek). A fajtán belül pedig az egyedi viselkedésbeli különbségek megfelelõ módszerek kiválasztásával a feno-típus mögött rejlõ genetikai variabilitás hatása tárható fel (3. szint: Egyedi különbségek).

1. szint: Fajspecifikus különbségek

Ha a kutya szociális viselkedése általánosság-ban érdekel bennünket, összehasonlíthatjuk a szabadon vagy fogságban élõ kutya- és farkasfalkákat. Ám ha a humán szociális kontextusban felbukkanó különbségek genetikai hátterét vizsgáljuk, akkor csak olyan állatokat vethetünk össze, amelyek hasonló mennyiségû tapasztalattal rendel-keznek a szociális (emberi) környezetrõl. Eme evidencia ellenére kevés beszámoló készült emberek közelségében felnevelt farkasokról. Sõt, ezekben is hiányosságok mutatkoztak, hiszen az általában alacsony egyedszám mellett nem volt megfelelõ a korai, fajtársaktól való szeparáció, nem vizsgálták az ember irányába mutatott szociális viselkedést (ui. legtöbbször tanulási képességeket, egyéni problémamegoldást vizsgáltak).

2001-2003-ban kutatócsoportunk tizen-egy farkas- és kilenc kutyakölyköt nevelt fel négy-öt napos kortól nyolc-tizenhat héten keresztül, igen szoros emberi kontaktusban, éppen azzal a céllal, hogy a korábbi vizsgála-tok módszertani hibáit elkerülve végezzen összehasonlító kutatásokat. Minden kölyök-nek saját nevelõgazdája volt, aki általában a nap 24 óráját vele töltötte, mindenhová ma-gával cipelve a kisfarkast, eleinte „kenguruban”, a testére erõsítve, késõbb hordozható ketrecben, illetve pórázon. A kölykök háromhetes koruk-tól rendszeres teszteléseken vettek részt (Gácsi et al., 2005). Eredményeink szerint eddig legalább három vonatkozásban sike-rült egyértelmû különbségeket kimutatni a

183

szocializált kutya és farkas között, de az adatok kiértékelése még nem zárult le. Ezek szerint a farkasok a kutyákkal ellenétben távolról történõ emberi mutatás alapján nem találták meg egy elrejtett táplálék helyét egy kétutas választásos tesztben, holott más testi jelek, például az edény megérintése, eredmé-nyesnek bizonyult. A két faj közötti különbsé-get egy másik tesztben mutatott viselkedés-beli eltérés alapján azzal magyaráztuk, hogy a kutyák problémahelyzetben többet néznek az emberi arcra, mint a farkasok, amelyek ezért a mutatási tesztben feltehetõen észre sem vették az ember által mutatott gesztust (a kísérletekrõl és jelentõségükrõl lásd még Richard W. Byr-ne írását e számban). Különbséget találtunk a kötõdési viselkedésben is. Míg a kutyák egy ismeretlen kennelben egyértelmûen keresték a gazdájuk közelségét, és elészaladtak, ha a helyiségbõl kilépett, majd visszatért, a farka-sok viselkedése hasonló volt, tekintet nélkül arra, hogy egy idegen személy vagy a nevelõ tartózkodik-e mellettük (l.: Gácsi Márta írását e számban). Ezzel egybevágóan a kutyák a szociális játék tekintetében különbséget tet-tek gazda és idegen között, addig a farkasok mindkettõvel egyformán sokat játszottak. Végül, míg az agresszív viselkedés esetében Dorit Feddersen-Petersen (2001) arról számol be, hogy életük elsõ évében a farkasok jóval ritkábban mutattak agressziót fajtársaik felé, mint az uszkárok vagy a sakálok, a mi szociali-zált farkasaink emberrel szemben sokkal agresszívabbak voltak a kutyáknál (Gácsi et al., 2005).

A kutya-farkas közötti különbségeket Harry Frank (1980) azzal magyarázza, hogy a domesztikáció során a kutya képessé vált az embertõl származó szociális jeleket sokfé-le motoros viselkedéssel asszociálni. Vélemé-nyünk szerint azonban ez a hipotézis nem ad magyarázatot a kutya számos fajspecifikus vi-selkedésére (például ugatás, „játékarc”), ame-lyek inkább az emberi környezethez való adaptáció eredményei lehetnek.

Orosz kutatók egy nagyon egyszerû vi-selkedési megnyilvánulás, a „szelídség” alap-ján néhány generáció alatt emberhez vonzó-dó ezüstrókákat (Vulpes vulpes) tenyésztettek ki (Belyaev, 1978). A szelektált jegy mellett váratlanul több „kutyaszerû” viselkedési jegy is megjelent, és a hormonális rendszert, valamint a neurotranszmitterek képzõdését is érintették a változások. S bár ez alapján sokan feltételezik, hogy a kutya és a farkas közötti különbségek mindössze néhány mutációra vezethetõk vissza (Ostander et al., 2000), jelenleg még messze vagyunk a hely-zet értelmezésétõl. Egyes esetekben ugyan találunk adatokat arra, hogy például a kutyák esetében a hipotalamusz egyes neuropep-tidjei más mintázat szerint termelõdnek, mint a farkasoknál és a kojotnál, azonban fontos hangsúlyozni, hogy a mért különbségeket környezetbeli hatások is okozhatják.

2. szint: Fajták közötti különbségek

Egy meghatározás szerint a fajta „olyan fajon belüli csoport, amelynek viszonylag egyön-tetû fizikai megjelenése emberi beavatkozás eredményeként alakult ki” (Ostander et al., 2000). Ne feledjük azonban, hogy jellegzetes kutyaváltozatok már a mai fajták megjelenése elõtt is léteztek a különbözõ funkciókra történõ szelekció következtében, és ebben az emberen kívül más környezeti tényezõk is szerepet játszhattak (Coppinger – Coppinger, 2002). Scott és Fuller (1965) szerint a mai fajtacsoportok (szánhúzók, juhászkutyák, õrzõ-védõ kutyák stb.) speciális feladatkörei az õsi farkasviselkedés egy-egy elemének megõrzésével és esetenként túlhajtásával alakultak ki, és a folyamatot egyfajta „adaptív radiációként” írják le.

Az egyes fajták morfológiai és fizikai egy-öntetûsége alapján feltételezhetõ, hogy bizo-nyos különbségek a viselkedésben is megje-lennek, különösen, ha pleiotróp hatások is mûködnek a háttérben. Néhány ilyen lehetséges összefüggésrõl már Scott és Fuller (1965)



184

is beszámolt. A közelmúlt egyik érdekes megfigyelése, hogy a kefalikus index (a koponya szélessége / a koponya hossza) és a retinában lévõ ganglionsejtek eloszlása szoros összefüggést mutat. Általánosságban elmondható, hogy rövidebb „orrú” kutyák (például mopsz) retináján az éleslátás helye az emberekéhez hasonlóan centrális helyen található, szemben a „hosszú orrú” kutyákkal (például agár), amelyeknél sávos elhelyez-kedésû. P. McGreevy és munkatársai (2004) hipotézise szerint a centrális elhelyezkedés hosszabb ideig tartó koncentráltabb figyelmet tesz lehetõvé, ami adott esetben kihathat az em-berrel való kapcsolatra is, különösen az ember által nyújtott vizuális jelek tekintetében.

A korlátozott emberi kontaktusban felne-velt különbözõ fajták esetében is végeztek összehasonlító viselkedéselemzéseket, ame-lyek például arra utalnak, hogy az agresszió tekintetében is vannak feltehetõen genetikai különbségekre utaló viselkedésbeli eltérések a fajták között. Ugyanakkor a hasonló körül-mények között felnevelt egyedek fajtól füg-gõen eltérõen reagálhatnak a különbözõ környezeti hatásokra. Az egyik kísérletsoro-zatban beagle-t és drótszõrû terriert neveltek fel izolációban, illetve társállatként, ember mellett. Az utóbbi esetben a terrierek valamivel aktívabbnak mutatkoztak egy arénatesztben, de más különbség nem mutatkozott. A szociális deprivációra viszont a fajták eltérõen rea-gáltak. A terrierek kezdeti inaktív viselkedés után az ismételt tesztek hatására hamar sokkal aktívabbnak mutatkoztak, míg a beagle-ek esetében az aktivitásnövekedéshez sokkal hosz-szabb idõre volt szükség, mire utolér-ték az ember mellett nevelkedett társaikat. Eszerint a szociális depriváció kiélezte a fajták közötti, feltehetõen genetikai eredetû különbsé-get, ami talán az eltérõ szelekciós folyamat (vagy cél) eredménye.

Hasonló eredményeket kaptak, amikor a szociális tapasztalatok hatását vizsgálták egy táplálékmegtagadási tesztben. A kölyök

basenjikre és sheltie-kre nem volt hatással, hogy megengedõ vagy fegyelmezõ stílusban nevelték õket. A tesztek során a „büntetés” hatására (elhúzták a tápláléktól) az elõbbi minden esetben megette, az utóbbi pedig legtöbbször elkerülte a táplálékot. Ezzel szemben a megengedõ stílusban nevelt ter-rierek és beagle-ek lassabban fogyasztották el az élelmet, mint a sok fegyelmezésben részesült fajtatársaik.

Az egyes fajták a játék, predáció és ag-resszió során mutatott viselkedésükben is eltérnek. A terelõ juhászkutyák, illetve az õrzõ-védõk vadászattal kapcsolatos mozgás-mintázatai másképp szervezõdnek, és kü-lönbség mutatkozik egyes magatartáselemek megjelenésében, illetve azok idõzítésében is. Az agonisztikus viselkedési elemek száma pedig a farkasszerû morfológiai jegyek eltûnésével egyre kevesebb.

Mark W. Neff szerint (2002) a „fajták közötti különbségek genetikai alapjának megértése valami egészen különlegeset árulhat el az emlõsök evolúciójának és viselkedésének mechanizmusáról”. Sajnos ma még messze vagyunk ettõl, habár megkezdõdött a kutya-fajták összehasonlító genetikai vizsgálata is, amely szerint a DNS-szekvenciák alapján 85 kutyafajtát négy csoportba soroltak (Parker et al., 2004). Érdekesség, hogy a hasonló külsõ megjelenéshez akár egészen eltérõ eredetû genetikai állomány is vezethet. A német juhászkutya például genetikailag sok-kal közelebb áll a masztiff vagy boxer fajtájú kutyákhoz, mint a juhászkutyákhoz, ami arra utal, hogy egy adott viselkedési funkció, pél-dául a „vadászat” vagy „terelés” betöltéséhez gyakran konvergens evolúció vezethetett.

3. szint: Egyedi variabilitás(fajtán belüli különbségek)

Az állati viselkedés kutatásában az egyedi különbségeket hosszú idõn át „zajnak” tekin-tették, amelynek hatását minél több egyed mérésével igyekeztek kiküszöbölni. Ennek

185

ellenére mostanában mégis teret kezd nyerni a „személyiség” koncepciójának az állatokra való kiterjesztése (lásd Amanda C. Jones és Samuel Gosling cikke e számban).

Egyes viselkedési egységek tekintetében a fajtán belüli egyedi változatosság átfedhet egy más fajtára jellemzõ varianciával. Erre utal például a belga juhászkutyák és egy ve-gyes fajtaminta kötõdésének összevetése is, ahol nem találtunk különbséget a két minta között, ami arra utal, hogy a belga juhászku-tyáknál tapasztalt variabilitás nagymértékben lefedi a kutyafajtákra jellemzõ variabilitást. Ugyanakkor fajtán belül is meghatározó eltérések lehetnek: a Kanadában élõ német juhászt „félõs” fajtaként írták le, amely jellem-zés a németországi példányok esetében egyáltalán nem fedi a valóságot.

Összességében úgy tûnik, hogy nincs ál-talános szabály. Bizonyos viselkedések ese-tén elképzelhetõ, hogy a fajták közötti válto-zatosság kisebb (vagy a fajtán belüli nagyobb), mint amit a külsõ megjelenés egyöntetûsége alapján várnánk. Sokszor szembesülünk azzal, hogy a kutatások a fajtakülönbségekre gyak-ran túlságosan nagy hangsúlyt fektetnek, anélkül, hogy ezeket empirikus adatokkal támasztanák alá. Ennek ellenére széles kör-ben elfogadott, hogy a fajták bizonyos jegyek-ben különböznek, aminek oka fõként az utóbbi pár száz évben végzett tudatos em-beri szelekció.

Számos tanulmány ismert, amelyek sze-rint a kutyák viselkedésének variabilitása fi-ziológiai és genetikai paramétereikkel is ös-szefügg. A szívritmus jellegzetességei például a temperamentummal, a táplálékpreferenciá-val és a képezhetõséggel mutatnak kapcsola-tot. Hasonlóképpen bizonyos neurotranszmit-terek koncentrációja is összefügghet „fajtától függetlenül” az agresszivitás szintjével, illetve a tréningezhetõséggel.

Manapság a genetikai polimorfizmusok vizsgálata került az érdeklõdés homlokte-rébe. Így például huszonhárom kutyafajtára

kiterjesztett vizsgálat nyolc allélváltozatot mutatott ki a dopamin D4 receptorának egy embernél is elõforduló polimorfizmusa esetében (Ito et al., 2004). A polimorfizmuskuta-tás jó lehetõséget nyújt arra, hogy kapcsolatot keressünk a viselkedés és annak genetikai háttere között.

Kezdeti viselkedésgenetikai elemzések

A korai vizsgálatok gyakorta csak az egyszerû mendeli öröklésmenet keretein belül vizsgá-lódtak. Scott és Fuller (1965) például úgy ta-lálták, hogy az ugatás öröklõdése jól leírható az egygénes modellel. Késõbb nyilvánvalóvá vált, hogy a különbözõ keresztezések inkább csak az ugatási küszöböt módosítják. Ilyen típusú keresztezéses vizsgálatokat ma már alig alkalmaznak.

A közelmúltban számos esetben jelentõs erõfeszítéseket tettek, hogy kiszámítsák a kutyák számos viselkedési jegyének örököl-hetõségét (heritabilitás). A „félénkség” például egy ausztrál retrieverpopuláció esetében mérsékelt örökölhetõséget mutat (0,47; [God-dard – Beilharz, 1982]), az agresszív viselkedés ellenben szinte közelít a 0-hoz. A herita-bilitás számításával kapcsolatban azonban több probléma is felmerül. Egyrészt a számított érték csak az adott populáción belül érvényes. Másrészt a heritabilitás számítása gyakran csak jóval az adatrögzítés után merült fel, és mivel az adatgyûjtés hosszabb idõn (akár 10 év) át folyt, nagyon gyakran a fenotípus variabilitását a megfigyelõk eltérõ felkészültsége is befolyá-solhatta. Harmadrészt a kutyákat felnõttkorban tesztelték, noha ismert, hogy az élettörténet befolyásolja a fenotípust. Ezt alátámasztja, hogy a kölyökkori heritabilitási értékek valami-vel magasabbak, mint a felnõtteké. Továbbá a tanulmányok összehasonlítása is problematikus, mert a kutya viselkedésének leírásának még nincs kialakult módszere. Végül a vizsgált popu-lációk eredeti genetikai variabilitása is eltérõ, ami hozzájárulhat az azonos viselkedési elemeknél mért eltérõ heritabilitási értékekhez.



186

Sajnos azonban a heritabilitási értékeket akkor sem használhatnánk jól, ha mindezen problémák megoldódnának. Nagyon sok jegynél ugyanis nem az extremitások, hanem a „középút” a szelektálás szempontjából kívánatos viselkedés, amelyhez – poligénes hátteret feltételezve – többféle allélkészlet is vezethet, és ezért a szelekció gyakorlatilag nem megvalósítható. Mindehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy a ma elõnyös fenotípus nem biztos, hogy húsz-harminc év múlva is az lesz. Néhány munkára tenyésztett fajtát ma például kedvencként használnak.

A kutya és ember: közös tulajdonságok

Számos jel utal arra, hogy a kutya kiváló modellrendszert jelenthet a gén-viselke-dés kapcsolatok megértéséhez. Ehhez az új elméletek és a genetikai analízis mo-dern eszközeinek ötvözése szükséges. A korábban leírtak szerint, a kutyában olyan viselkedésformák jelentek meg, amelyek bizonyos szempontból hasonlatosak az emberi viselkedéshez, amely véleményünk szerint konvergens evolúciós folyamatok eredménye. Ilyen értelemben hasonlóság áll fönt a delfinek uszonyai és a halak úszói között is, hisz mindkettõ a vízben való úszáshoz kiválóan adaptált mozgásszerv, noha evolúciós értelemben nincs rokon-ság a két állatcsoport között. A kutya és az ember bizonyos viselkedésformáinak hasonlatossága logikusan következik abból, hogy a szelekció során a kutyák az emberi környezethez adaptálódtak. Az ember szempontjából tekintve számunkra számos elõnnyel bír, ha egy olyan fajjal léphetünk kapcsolatba, amely hozzánk hasonló viselkedési elemekkel bír. Ugyanakkor ez a megközelítés lehetõvé teszi, hogy a kutyák szociális viselkedésének részletes tanulmányozása az emberi viselkedés evolú-ciójában fontos szerepet játszó elemekrõl is fellebbenti a fátylat (Csányi, 2000).

Új lehetõségek a kutyák szociális viselkedésének genetikájában

Komplex rendszerek tanulmányozásánál elkerülhetetlen a modellek alkalmazása, így nem meglepõ, hogy az emberi visel-kedés esetén is gyakran hivatkoznak állati modellekre. Egy modell annál jobb, minél több szempont szerint képes leírni az eredeti rendszert, illetve képes jóslásokat tenni a rendszer mûködésére. Természetesen „nincs rossz modell, csak jobb modellek vannak”, és elképzelésünk szerint számos szempontból a kutya jobb viselkedési modell lehet, mint a jelenleg alkalmazott fajok. Hagyományo-san a pszichológiai modelleket tekintve a patkány (Rattus norvegicus) vagy a modern genetikai kutatások esetében az egér (Mus musculus) tölti be a modellállat szerepét, míg véleményünk szerint a kutya más fajoknál

„természetesebb” modellje lehetne az emberi viselkedésnek, hiszen a két faj evolúciója sok szempontból hasonló. Emellett a kutya jelenleg is emberi környezetben él, ezért a laboratóriumi állatoknál alkalmasabb a gén-viselkedés interakció tanulmányozására. A fajták eltérõ genetikai háttere természetes tesztelési lehetõséget biztosít az interak-ciók genetikai hátterének felderítéséhez. Körültekintõ kísérlettervezéssel a kutyák környezete manipulálható, van lehetõség a

„pótanyaságra” is. A kutyák komplex szociális rendszerben élnek, és viszonylag rövid a ge-nerációs idejük (1,5-2 éves kutya felnõttnek tekinthetõ). Az emberek után a kutyák egész-ségügyi ellátása áll a legfejlettebb szinten, és sok esetben az egyedek rokonsági viszonyai is tisztázottak. Mindez azt jelenti, hogy a kutyák számos nagyléptékû genetikai elemzéshez is hozzáférhetõek viselkedési, illetve DNS-vizsgálatokat is beleértve.

A fenti elképzelés bemutatásához jó kiin-dulási példának tûnik a kötõdési viselkedés vizsgálata. A munkacsoportunk egyik elsõ sikere éppen ahhoz fûzõdik, hogy azonos

187

kísérleti módszert alkalmazva sikerült funkcionális viselkedésbeli hasonlóságot kimutatni a kutyák és egy-két éves gyerekek kötõdési viselkedése között (lásd Gácsi Márta cikkét ebben a számban). Ezzel párhuzamo-san egy magyar gyerekpopuláción végzett kutatás szerint a dezorganizált kötõdés kialakulása (ami a kiskori viselkedési prob-lémák egyik kockázati tényezõje) gyakoribb a dopamin receptor gén (DRD4) bizonyos alléljeinek jelenléte mellett (Lakatos et al., 2000). Mindez azt sugallja, hogy sok minden egyéb mellett a dopaminrendszer mûködé-se is szerepet játszhat a kötõdési viselkedés manifesztációjában.

Japán kutatók többéves vizsgálatsoro-zatban mutatták ki, hogy a DRD4 gén az emberekhez hasonlóan a kutyáknál is poli-morf, és eddig nyolc különbözõ hosszúságú allélt sikerült izolálni, amelyek egyes esetek-ben csak bizonyos fajokban fordulnak elõ (Ito et al., 2004). Ugyanakkor az emberi kötõdés genetikai modelljeként jelenleg használt patkány DRD4 génje nem mutatja azokat a tandem ismétléseket, amelyek az allélpolimorfizmust okozzák. Mindebbõl logikusan következik, hogy a kutya igencsak ígéretes modell lehet a kötõdés genetiká-jának felderítésében, illetve specifikusan a dopamin-kötõdésben betöltött szerepének vizsgálatában. Ennek jegyében kezdõdtek el azok a közös kutatások, amelyek keretében az Etológia Tanszéken végzett kötõdési tesztben megfigyelt kutyák DRD4 polimorfizmusát a Semmelweis Egyetem Orvosvegytani és Pa-tológiai Intézetének munkatársai határozzák

meg dr. Sasvári-Székely Mária vezetésével. Hosszabb távon ezek a kutatások hozzá-járulhatnak ahhoz, hogy a kutya esetében a genetikai markerek ismeretében választhas-suk ki a megfelelõ kötõdési képességû egye-deket vakvezetõ vagy segítõkutyának.

Hasonló párhuzam vonható a személyi-ségkutatásokkal is (lásd Jones és Gosling cikke e számban). A kutyák személyiségé-nek kutatása nemcsak gyakorlati haszonnal kecsegtet (a különbözõ munkafeladatokra való kiválasztás révén), hanem az emberi sze-mélyiség érzékeny modelljeként is szolgálhat, mivel lehetõség van a viselkedési változók használatára, az emberekhez viszonyítva a nem öröklõdõ faktorok hatása jobban ellenõrizhetõ és manipulálható, és rövidebb generációs idejük miatt több leszármazottuk vizsgálható.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy speciális domesztikációja következtében a kutya szociális viselkedése alkalmas modell az emberi szociális viselkedés genetikai hátterének felderítéséhez. A modern gene-tikai módszerek alkalmazása a megfelelõ viselkedési elemzések mellett a kutatások számára teljesen új teret nyújthat.

A szerzõk kutatását az OTKA T049615 és az Európai Unió FP6-NEST 012787 pályázatai támogatják. Kubinyi Enikõ az OTKA poszt-doktori ösztöndíjasa.

Kulcsszavak: magatartásgenetika, szociális viselkedés, molekuláris genetika, dopaminreceptor, kutya

IrodalomBelyaev, Dmitry K. (1978): Destabilizing Selection As

a Factor in Domestication. The Journal of Heredity. 70, 301–308.

Coppinger, Raymond – Coppinger, Lorna (2002): Dogs. A New Understanding of Canine Origin, Behavior and Evolution. University of Chicago Press, Chicago, 352.

Csányi Vilmos (2000): The ‘Human Behaviour Complex’ and the Compulsion of Communication: Key Factors of Human

Evolution. Semiotica, 128, 45–60.Feddersen-Petersen, Dorit (2001): Hunde Und Ihre

Menschen. Kosmos, Stuttgart Frank, Harry (1980): Evolution of Canine Information

Processing under Conditions of Natural and Artificial Selection. Zeitschrift Für Tierpsychologie. 59, 389–399.

Gácsi Márta – Gyõri B. – Miklósi Á. – Virányi Zs. – Kubinyi E. – Topál J. – Csányi V. (2005): Species-Specific Differences and Similarities in the Behavior of Hand Raised Dog and Wolf Puppies in Social Situations with Humans.



188

Developmental Psychobiology. 47, 2, 111–122.Goddard, Mike E. – Beilharz, Rolf G. (1982): Genetic and

Environmental Factors Affecting the Suitability of Dogs as Guide Dogs for the Blind. Theoretical and Applied Genetics. 62, 97–102.

Guyon, Richard – Lorentzen, T. D. – Hitte, C. – Kim, L. – Cadieu, E. – Parker, H. G. – Quignon, P. – Lowe, J. K. – Renier, C. – Gelfenbeyn, B. – Vignaux, F. – Defrance, H. B. – Gloux, S. – Mahairas, G. G. – Andre, C. – Galibert, F.

– Ostrander, E. A. (2003): A 1 Mb Resolution Radiation Hybrid Map of the Canine Genome. Proceedings of the National Academy of Sciences of the USA. 100, 5296–5301.

Hungs, Marcel – Fan, J. – Lin, L. – Lin, X. – Maki, R. A. – Mi-gnot, E. (2001): Identification and Functional Analysis of Mutations in the Hypocretin (Orexin) Genes of Narcoleptic Canines. Genome Research. 11, 531–539. http://www-med.stan-ford.edu/school/Psychiatry/nar-colepsy/articles/GenomeRes11.pdf

Ito, Hideyuki – Nara, H. – Inoue-Murayama, M. – Shi-mada, M. K. – Koshimura, A. – Ueda, Y. – Kitagawa, H. – Takeuchi, Y. – Mori, Y. – Murayama, Y. – Morita, M. – Iwasaki, T. – Ota, K. – Tanabe, Y. – Ito, S. (2004): Allele Frequency Distribution of the Canine Dopamine Receptor D4 Gene Exon III and I in 23 Breeds. Journal of Veterinary Medicine Science. 66, 815–820.

Kirkness, Ewen F. – Bafna, V. – Halpern, A. L. – Levy, S. – Remington, K. – Rusch, D. B. – Delcher, A. L. – Pop, M.

– Wang, W. – Fraser, C. M. – Venter, J. C. (2003): The Dog Genom: Survey Sequencing and Comparative Analysis. Science. 301, 1898–1903.

Lakatos Krisztina – Tóth I. – Nemoda Zs. – Ney K. – Sasvári-Székely M. – Gervai J. (2000): Dopamine D4 Receptor (DRD4) Gene Polymorphism Is Associated With Attachment Disorganisation in Infants. Molecular Psychology. 5, 633–637.

McGreevy, Paul – Grassi, T. D. – Harman, A. M. (2004): A Strong Correlation Exists between the Distribution of Retinal Ganglion Cells and Nose Length in the Dog. Brain, Behavior and Evolution. 63, 13–22.


Neff, Mark W. (2002): Dog-Gone Good Genetics. Trends in Genetics. 18, 430–431.

Ostander, Elaine A. – Galibert, F. – Patterson, D. F. (2000): Canine Genetics Comes of Age. Trends in Genetics. 16, 117–124.

Parker, Heidi G. – Kim, L. V. – Sutter, N. B. – Carlson, S. – Lo-rentzen, T. D. – Malek, T. B. – Johnson, G. S. – DeFrance, H. B. – Ostrander, E. A. – Kruglyak, L. (2004): Genetic Structure of the Purebred Domestic Dog. Science. 304, 1160–1164.

Scott, John Paul – Fuller, John L. (1965): Genetics and the Social Behaviour of the Dog. University of Chicago Press, Chicago

189

Az emberi magatartás vizsgálatára kevés ter-mészetes állati modell áll rendelkezésre. Az állati modellek alkalmazása nehézségekbe ütközik a terminológia és az osztályozás, valamint a patomechanizmus megállapítása miatt (például a szóbeli válaszadás lehetõsé-gének hiánya). Komoly gondot jelent, hogy sok esetben elmaradt az állati viselkedés jellemzése abból a szempontból, hogy ana-lóg vagy homológ-e az adott humán maga-tartással. A szorongással kapcsolatos humán kórképek konstrukciós validitásának meg-állapítására leggyakrabban rágcsálófajokat tesztelnek, és számtalan különbözõ módszer kerül alkalmazásra (például léziós farmakoló-giai vizsgálatok; célzott géndeléciók: „knockout”). Ugyanakkor a mért változóként használt viselkedés, illetõleg azok kiváltott aberráns formái gyakran olyan helyzetekben kerülnek megfigyelésre, amelyek természetel-lenesek az állat számára (például tömeges tartás vagy kényszerített úszás) (Overall, 2000). Bár az említett modellek hasznosak lehetnek a patomechanizmus megállapítá-sa szempontjából, de kevéssé alkalmasak a folyamatok mechanizmusszintû idõbeli összefüggéseinek kimutatására. A feltételes

„knock-out” géndeléciós módszer, amely a génmutáció anatómiai és idõbeli kontrollját lehetõvé teszi, rendszerint nullmutációt ered-ményez, ezért használhatósága megkérdõje-lezhetõ. Végül számos esetben a vizsgált viselkedés funkciója az egyes összehasonlí-tandó fajokban igen eltérõ. Így a szorongás vizsgálata rágcsálófajokon azért sem helyes, mert prédaállatok esetében az állandó nyug-talanság és az óvatosság adaptív. Bár egyes szorongásos rágcsálómodellek elfogadható endofenotípikus lod-értéket (feltételezett kromoszómarégiók kapcsoltsági valószínû-sége ismert markerekkel) produkálva rámu-tathatnak a kórképpel összefüggésben lévõ kromoszómarégiókra (Flint, 2002), ettõl függetlenül az említett modellek nem igazán alkalmasak hipotézisek felállítására olyan fajok esetében, amelyek esetében a magatar-tási kórképek természetesen elõfordulnak.

A kutyamodellalkalmazásának lehetõségei

A kutyákra alapozó állati modellek validi-tása talán sokkal elfogadhatóbb, mivel a szorongásos megbetegedések természetes körülmények között is kialakulnak ezekben az állatokban, és egyértelmûen megfeleltethe-tõk a humán kórképeknek. Ebben az eset-

a kuTya kóros VIsElkEdésE:Egy magaTarTásra és kognícIóra épülÕ TErmésZETEs állaTI modEll

lEhETÕségEI1

Karen L. Overalltudományos fõmunkatárs

Center for Neurobiology and Behavior Psychiatry Department University of [email protected]

1 Fordította Gonda Zsuzsanna

Karen L. Overall • A kutya kóros viselkedése…


190

ben a kutya viselkedésének vizsgálata kettõs jelentõsséggel bír. Egyrészt felveti egy alter-natív állati modell alkalmazásának lehetõsé-gét, és egyben természetes körülmények között önmagáért kutathatjuk a kutya pato-logikus viselkedését, anélkül, hogy elõzetes prekoncepciókat fogalmaznánk meg a két eset között a homológián vagy analógián alapuló mechanizmus tekintetében. A mun-kakutyák esetében különlegesen világos ez az összefüggés: a feladat milyenségétõl függetlenül az állatoknak komplex, tanult, kognitív feladatokat kell elvégezniük. A szorongás vizsgálatában a munkakutyák alkalmazása elõnyös lehet, hiszen lehetõvé teszi annak kimutatását, hogy egy magatar-tási kórképnek (mint például a szorongás) milyen patologikus hatása lehet a tanulásra és más komplex viselkedésre.

Az emberhez viszonyítva a kutyák hasonló módon szerzik táplálékukat, majdnem azonos szociális rendszerben több tízezer éve élnek az ember közelében, és az utób-bi 12-15 ezer évben intenzív szelekcióval (fajták megjelenése) alakultak ki specifikus viselkedésformái. A kutya szociális viselke-désének fejlõdése szempontjából is megfe-leltethetõ az emberrel. A komplex szociális kogníció esetében a kutya jobban összeha-sonlítható az emberrel, mint a csimpánz, illetve a farkas, például amikor a feladat egy elrejtett táplálék megkeresése egy emberi gesztikuláris jelzés megértése révén. A kutya képes a táplálék helyére vonatkozó informá-ciót átadni a fajtársának is, valamint egyes ku-tatások szerint a kutya képes összekapcsolni egy nem látható tárgyat egy azonosítóval (l. Juliane Kaminski és Josep Call cikkét).

Ugyanakkor az emberhez hasonlóan a kutyán is diagnosztizálták az ún. maladaptív szorongást, amely akadályozza a normális, mindennapos tevékenységet, és amely el-len szelekció történt a kutya és az ember közös evolúciója során. Ezzel ellentétben a rágcsálók evolúciója során adaptív értékû,

szorongással kapcsolatos viselkedésformák alakultak ki. Ezek szerint a patomechaniz-mus kiderítése szempontjából alapvetõen hibásnak tûnnek azok a modellek, amelyek a rágcsálókra jellemzõ, adaptív viselkedésére alapulva kísérlik meg távoli fajok abnormá-lis, szorongással összefüggõ viselkedését értelmezni (Shekhar et al., 2001).

A különbözõ kutyafajtákat specifikus feladatok elvégzésére alakították ki (példá-ul: border collie vagy ausztrál juhászkutya (terelés); labrador retriever (vízi vad appor-tozása); beagle (elrejtett zsákmány jelzése), Jack Russel terrier (kisméretû zsákmány-állatok nyomon követése és elpusztítása), belga juhászkutya (terelés, védelem). Ha a különbözõ feladatokra szelektált kutyafajták az extrém szorongás eltérõ manifesztációját mutatják, akkor a különbözõ családfavonalak szorongásának elemzése lehetõséget nyújt a betegség spektrumának tesztelésére. A ku-tyafajták genetikai diverzitásával kapcsolatos mai ismereteink mindenesetre alátámasztják ezt az elképzelést (Parker et al., 2004).

Az Alzheimer-kór magatartási és neuro-patológiai aspektusának kutatásában már sikeresen alkalmazzák a kutyamodellt, amely erõs hasonlatosságot mutat a humán betegség kognitív funkciókárosodásaival, amelyek hátterében elõrehaladott neuroná-lis struktúraváltozások állnak (Milgram et al., 2000). Mindez lehetõséget nyújt a betegség kezelésére szolgáló gyógyszerek elõzetes tesztelésére is, és fontos lehet a magatartási anomáliák és a neuroanatómiai elváltozások közötti kapcsolat tisztázásában.

Végezetül a kutyák alkalmasak lehetnek gyors genomszûrésre és térképezésre, hiszen a kutyafajták kanalizált genetikai variáció eredményeként alakultak ki. A fajtákkal végzett vonaltenyésztés során egy megje-lent tulajdonság többgenerációs családfa segítségével azonosítható, és nem ritka, hogy három vagy négy generáció vizsgálatára is lehetõség nyílik egy családfán belül. A sok-

191


generációs kutyacsaládok alkalmazása teszi lehetõvé az egyedi különbségek kimutatását, és a struktúra és funkció közötti összefüg-gés is jobban megállapítható ilyen analízis révén.

A szorongással kapcsolatos klinikai vizsgálatok kísérleti eredményei kutyán

A szorongásos megbetegedések nagyon gyakoriak mind az emberek, mind a családi kutyák (Overall, 1997) körében. Az ember-hez hasonlóan a kutyára is jellemzõ, hogy a szorongás diagnózisához gyakran egy másik, szorongással kapcsolatos megbetegedés tár-sul (Overall, 1997, 2000), ami genetikai vagy neurokémiai fogékonyság meglétére utal. A kutya szorongásos kórképével kapcsolatban kevés klinikai tanulmány létezik, ezek fõként a szeparációs szorongással (Overall et al., 2001) és a kényszerbetegséggel (obsessive compulsive disorder) foglalkoznak (Overall

– Dunham, 2002). Kimutatták, hogy e két betegségben szenvedõ állatok nagy száza-lékánál egyéb, co-morbid szorongásos meg-betegedés is fennáll (kb. 90 %, illetve 75 %-os valószínûségben). A szeparációs szorongás esetében a co-morbid diagnózis általában a zajjal szembeni, illetve viharral szembeni fóbia. Bár kevés retrospektív tanulmány áll rendelkezésre, valószínû, hogy a zajjal kap-csolatos túlérzékenység vagy félelem a fiatal egyedet prediszponálja a késõbbiek során a szeparációs szorongás kialakulására. Ezek alapján biztosra vehetõ, hogy a szorongás és a hangulati állapot/hangulatváltozás (például depresszió és szorongás; pánik és szociális fóbia) összefüggését okozhatja a kezdeti betegség közös, háttérben álló kiváltó oka, vagy az eredeti betegség következtében fellépõ neurokémiai és/vagy molekuláris változások.

A legtöbb kutyafajtánál vannak olyan családi vonalak, amelyeknél szociális meg-vonás/szeparáció hatására extrém „félelem/ félénkség/ idegesség/ pánik/ szorongás” lép fel. E családi vonalakon belül a szorongás

több egyednél is jelentkezik, és feltehetõen öröklõdik. Az idegennel szemben mutatott szorongás erõssége különbözõ mértékû lehet, és a mérsékelt félénkségtõl az elkerülõ magatartáson keresztül a teljes passzivitásig („dermedés”) terjedhet. A laboratóriumi kö-rülmények között tartott kutyák esetében számos esetben figyeltek meg kifejezetten szorongásos tüneteket, bár az eredeti szerzõk a kutyák viselkedését meglehetõsen eltérõ terminológiával írták le (például félénk, ide-ges), mindez csak arra utal, hogy nem tudjuk, vajon a hasonlóság csak fenotipikus vagy a mechanizmus szintjén is tetten érhetõ.

Az Arkansasi Egyetem laboratóriumában nyolc generáción keresztül tenyésztettek egy az „idegesként” jellemzett pointerpopulációt, amelynek érintettsége elérte a 80 %-ot (Mur-phree – Dykman, 1965). Kéthetes korban szívritmuszavar, három hónapos korban las-sult szívritmus és kóros viselkedés lépett fel. Bár nem tisztázott az ok-okozati összefüggés a kóros szívmûködés és a viselkedésbeli anomália között, elképzelhetõ, hogy a szív-mûködés zavarai válthatják ki a szorongást. Talán nem véletlen, hogy ember esetében is leírtak egy olyan pánikbetegséget, amelyhez a mitrális szívbillentyû mûködészavara társul (Hamilton et al., 2003). Az „ideges” kutyák ismeretlen személy közeledésekor jellegze-tes viselkedést mutatnak: merev testhelyzet, nyáladzás, könnyezés, orrfolyás, vizelés és vízszintes irányú lassult pásztázó nézés. A legtöbb egyed esetében felerõsödött meg-rezzenési reakciót és csökkent felderítési aktivitást tapasztalunk idegen személy je-lenlétében. A 3, 6, 9 és 12 hónapos korban elvégzett viselkedési tesztek szerint már há-rom hónapos korban kimutatható az eltérés az egészséges és a patologikus kutyák között. A jellegzetes szívbetegség miatt metilfenidát alkalmazása mellett 75 %-os pontossággal elkülöníthetõk a beteg állatok a szívritmus, az EEG és az aritmia mintázata alapján. A kór súlyossága negatívan korrelál a szívrit-


192

mus alapértékével, a vérnyomásváltozás gyorsaságával.

A szorongás örökölhetõségére vonat-kozóan két kutyacsoportról gyûjtöttünk adatokat. Az egyik csoportot eredetileg az örökölhetõ süketség és vakság vizsgálatára tenyésztették, míg a másik csoport esetében a szorongás öröklését vizsgálatuk. Az elsõ csoport esetében véletlenszerûen jelentek meg az „ideges” vagy „félénk” egyedek, és bár nem ez a tulajdonság volt a tenyésztés eredeti célja, nem szelektáltak ellene. A másik csoport egyedei egy szibériai husky és a ko-rábban leírt ideges pointerek keresztezésébõl származtak. Az állatgondozók szerint az elsõ csoportba tartozó félénk és az ideges kutyák kölyökkorban úgy viselkedtek, mint egész-séges társaik, sajnos azonban a viselkedés mélyebb elemzésére ezekben az esetekben nem volt lehetõség. Az „ideges” tüneteket mutató egyedek és utódaik esetében az abnormális viselkedés négy-hat hónapos korban jelentkezett. A félénk huskyk nyolc-tíz hónapos korukban mutattak kóros maga-tartást, amely a szociális érés idõszakára (általában 12-36 hónap) teljesen kifejezetté vált. Ez megfeleltethetõ azzal, hogy a humán szorongással kapcsolatos kórképek a késõi tízes években vagy a korai húszas években fejlõdnek ki. Mindkét csoport esetében megfi-gyeltük, hogy a sérült kutyák utódai is káro-sodtak. Az érintett populációban több hím egyed fordult elõ, amelyek sérülékenyebbek voltak, mint a nõstények. A huskytól szárma-zó kutyák között az alapító kan magatartása károsodott leginkább. A kóros magatartás nagymértékû egyedi variabilitást mutatott, és egyre kifejezettebbé vált az idegrendszer érése során.

Ismeretlen személy közeledésekor mind a félénk, mind az ideges kutyákra jellemzõ a félénk magatartás, a visszahúzódás, az elkerülés és bizonyos mértékû dermedtség megjelenése. A huskytól származó félénk állatoknak nem volt jelentõs kapcsolatuk

fajtársaikkal, kevésbé váltak idegessé, amikor ismert személy foglalkozott velük. Ismeretlen személy közeledésekor azonban megjelen-tek a viselkedés kóros elemei: összehúzódás,

„szfinxszerû” testhelyzet, nyáladzás, könnye-zés, orrfolyás, vizelés és néhány egyed ese-tében demedt testtartás. Az élettani reakciók közül a tágult pupilla, gyors, felszínes légzés és gyors szívritmus volt jellemzõ. A sérült egyedek genetikai testvérei gyakran egész-ségesek voltak, és négy generációt alapul véve a háttérben egyszerû mendeli öröklés-menetet tételezhetünk fel, ám a betegség megjelenése a genetikai penetrancia és más hatások miatt variábilis lehet.

A félénk husky és az ideges pointer le-származottjait összehasonlító vizsgálatokban a humán pánikbetegség elemzésében alkalmazott, provokatív élettani tesztekkel is vizsgálták. A laktózteszt (Liebowitz et al., 1985) szerint szig-nifikáns eltérés volt az egészséges és a beteg kutyák között a stresszel és a lehangoltsággal kapcsolatos élettani válaszokat, valamint a magatartási vizsgálatokat tekintve. Részletes viselkedéselemzés csak a huskytól származó félénk kutyák esetében volt lehetséges. Az ál-latgondozók elmondása alapján csak azokat az egyedeket tekintették sérültnek, amelyek teljesen mértékben elkerülték az idegen sze-mélyt. A tesztelés során ezek a kutyák gyakrab-ban kerülték el az idegent, mint az egészséges társaik. A beteg állatok gyakrabban dermedtek meg ismeretlen személy közeledésekor, mint a nem betegek, a beteg állatok szignifikánsan gyakrabban dermedtek meg ismeretlen, mint ismert személy közeledésekor. Ugyanígy gyakrabban dermedtek meg, amikor idegen személy ült eléjük és becézgette õket, mint amikor ismert személy tette ugyanezt, bár ez a különbség az egészséges kutyák esetében is fennállt. A nyáladzás gyakoriságában nem volt eltérés a beteg vagy az egészséges ku-tyák között ismeretlen, illetve ismert személy közeledésé esetén. Az érintett egyedek a szorongással kapcsolatos ismert viselkedés-

193

formákat mutatták: járkálás, nyüszítés, remegés, ajkak nyalogatása, óvatosság, pásztázó nézés.

A kutyák fent leírt különbözõ válaszai alap-ján feltehetõ, hogy a szorongással kapcsolatos viselkedési és élettani változásokat számos és egymást valószínûleg átfedõ gének ha-tározzák meg. Ilyen megfontolások alapján a természetes kutyamodell alkalmas lehet bizonyos kórképek vizsgálatára.

A tanulás és a szorongás kapcsolata

A tanulás és a szorongás összefüggésével kapcsolatban kevés adat áll rendelkezésre. Ismeretes, hogy az öregedés hat a kutya tanulási képességére és memóriájára. Bizo-nyított, hogy a monoamin reuptake gátló vegyületek hatására gyorsul a kutyák tanulási képessége (Mills – Ledger, 2001). Egéren hasonló eredményekrõl számoltak be a la-birintustesztben mutatott tanulási képesség korral összefüggõ csökkenésével kapcso-latban. A háttérben álló mechanizmusok egyike lehet, hogy a tapasztalatok szerint a krónikusan megemelkedett glükokortikoid-szint befolyásolja az LTP-t, és egyéb tanu-lással összefüggõ elektrofiziológiai folyama-tok is módosulnak. Az említett krónikus glükokortikoid-expozíció a hippokampusz neuronális szerkezetét is megváltoztathatja (Sapolsky, 1996), és egyben transzlációs génszabályozóként is hathat a hippokam-puszban. Ennek a feltételezésnek különösen a munkakutyák esetében van jelentõsége, hiszen a félelem, a szorongás és a bizony-talan reakció új és komplex környezetben megakadályozhatja, hogy az állat sikeresen teljesítsen kiképzési feladatokat.

Szaglási képességgel kapcsolatos összefüggések

A szaglás a legfontosabb érzékszerv, amely segítségével a keresõkutya nemcsak a robbanószereket érzékeli, hanem azokat az egyéb, félelmet kiváltó ingereket is, ame-lyek befolyásolhatják a teljesítményét. A kü-lönbözõ humán pszichiátriai kórképekkel

(például skizofrénia, Parkinson- vagy Alz-heimer-betegség) összefüggõ kognitív funk-ciókárosodás a szaglórendszer neuronjainak módosulásával jár együtt: változhat az ideg-sejtek denzitása, elágazódása, illetve össze-köttetése, valamint a neuronok transzlációt befolyásoló képessége. Skizofrénia eseté-ben a szaglóhagyma mérete csökken, és a szaglóhámot beidegzõ neuronok fejlõdése zavart szenved, és e degeneratív neurológiai változások következtében a szaglóképesség romlik. Csökken a szagérzékelés küszöbérté-ke, károsodik a szagingerek azonosítása és a szaglással kapcsolatos memória.

A szaglóképesség károsodásának neuro-biológiai háttere nem tisztázott teljes mérték-ben. A szagérzékelés normális küszöbértéke, a megfelelõ szagazonosító képesség és a szaglással kapcsolatos memória épsége fon-tos ahhoz, hogy a keresõkutyák érzékelhes-sék a robbanószert, megtalálhassák az eltûnt személyt, vagy éppen más biológiai ágensek (például kábítószer) jelenlétét azonosítsák. Az embernél a szaglóképesség gyengül olyan betegségek esetén, amely a frontális lebeny és a bazális ganglionok károsodásával jár együtt. Ezek az említett limbikus területek közvetlen szerepet játszanak a szorongásos állapot létrehozásában és a szenzoros ingereken alapuló tudatos cselekvések integrációjában. A szorongás tehát befolyásolhatja a kutya szaglóképességét, és ennek elemzése révén is értelmezhetõvé válik a szorongás és a tanulás kapcsolata.

Mivel a szaglórendszert olyan idegszövet alkotja, amely folyamatosan regenerálódik az egyed egész élete során, a szaglófunkció nyomon követhetõ a kutyák magatartásá-nak fejlõdése és tréningezése alatt. A szag-lórendszer igen bonyolult, mûködése nem tisztázott teljes mértékben. A szaglással kap-csolatos gének a G-proteinhez kapcsolódó receptorfehérjéket kódolják. A szag érzéke-lése során a szaglóhám receptorai megfelelõ ligand hatására ingerületbe kerülnek: a szag-



194

lóneuronok csak egyféle allélt hordoznak az adott szag azonosításával kapcsolatos receptorfehérjére vonatkozóan. A gének által kódolt receptorfehérjék meghatározzák, hogy mely szagingereket képes az adott szaglóneuron érzékelni. Ezek a különbségek igen állandóak az egyes kutyafajták között, annak ellenére, hogy azokat viselkedésbeli variabilitásra szelektálták (Issel-Tarver – Rine, 1996). E szerint fontos lenne megismerni az egyedek képességbeli különbségeinek okait.

A viselkedést befolyásoló hatások jól is-mertek a kutya esetében: az állatok a szaglás révén ismerik fel a vegyi anyagokat (Gazit

– Terkel, 2003), és a koncentrálóképességet károsító hatások egyben a szaglófunkciót is rontják. Nem specifikus szorongás esetében a kutya liheg és lassan járkál (Overall, 1997). Azonban ez a magatartás a szaglóképesség károsodásával járhat, hiszen az állatok vagy szimatolnak, vagy lihegnek, a két magatartás ugyanis kizárja egymást. Környezeti stressz (például magas hõmérséklet) hatására a de-tektív kutyák zihálnak és járkálnak, a keresési idõ megnõ, a szaglás frekvenciája csökken, a detektálás hatékonysága romlik. Ha az egyedfejlõdés korai szakaszaiban belsõ stresszhatás (például szorongás) áll fenn, a sérülékeny egyedek „megtanulják”, hogy nyugtalanabbak legyenek, és több szoron-gással kapcsolatos viselkedést mutassanak a magatartási tesztekben és a tréning során, aminek következtében tanulási képessé-gük csökken. Az említett hatások kevésbé érvényesülnek nyugodt, stabil kutyafajták (például a kisebb reaktivitásra szelektált labrador retriever) leszármazottai esetében. Ugyanakkor a szóban forgó hatások felerõ-södnek olyan genetikai vonalak esetében, amelyeknél ilyen szelekciót nem alkalmaz-tak, és ahol a kutyák sokcélú felhasználása miatt nagy reaktivitásra van szükség (például német juhászkutyák).

Az örökölhetõség elemzésegenetikai analízis révén

A viselkedés genetikai háttere komplex. A bonyolult jellemvonások genetikai elemzé-se számos módszer esetében (például kapcsoltsági analízis) nehézségekbe ütkö-zik. A komplex tulajdonságokat lókusz- és allél-heterogenitás, a fenotípus változó penetranciája, ismeretlen öröklésmenet és talán episztatikus interakciók is jellemzik. Általánosan elfogadott, hogy a komplex betegségek esetében, mint például a magas vérnyomás, cukorbetegség, különbözõ rákos megbetegedések és a legtöbb magatar-tási kórkép, a kialakulás hátterében számos gén megváltozott mûködése áll. A kitartó genetikai vizsgálatok eredményeképpen úgy tûnik, hogy különbözõ betegségekkel kapcsolatban lehetõvé vált ún. fogékony lókuszok feltárása. Bár ezek a kutatások általában csak gyenge kapcsolatot mutatnak ki bizonyos DNS-variánsok, illetve fenotí-pusok között, mégis hangsúlyozzák, hogy az enyhe örökölhetõséget mutató komplex genetikai betegségek esetében is fontos szerepe lehet a pozicionális klónozásnak. A humán pánikbetegséggel kapcsolatban a számos genomszûrés ellenére csak néhány kromszómarégiót azonosítottak, de specifikus géneket még nem.

A domesztikált kutya kiváló modellje le-het a komplex, genetikailag meghatározott viselkedési betegségeknek. A kutyák alkal-mazásának számtalan elõnye van a géntér-képezési vizsgálatokban. A több mint há-romszáz kutyafajta kialakulása nagyon szûk genetikai „üvegnyakhatáson” ment keresztül, csekély génáramlás mellett, és általában a részletesen elemzett családfák is rendelke-zésre állnak. A pszichiátriai betegségek kialakulásának elemzésére is kiváló a kutya, mivel a beltenyésztett fajtákra szûk visel-kedési profil jellemzõ, ugyanakkor kiterjedt családfával rendelkeznek, rövid a generációs

195

idejük, és párosításuk is tervezhetõ. Egy ilyen kutatási program keretében sikerült izolálni a narkolepsziáért (kóros alvásrohamok) felelõs gént (HCRTR2) (Lin et al., 1999).

Norvég kutatók a kutyában megjelenõ emlõrákot vizsgálják napjainkban. Ha egy adott rákbetegség a kutyafajtáknál általáno-san elõforduló allélekhez kötõdne, akkor azt várnánk, hogy a betegség elõfordulási gyakorisága hasonló a különbözõ fajták esetében. Az emlõrákot vizsgálva azonban nem ez a helyzet: Norvégiában néhány kutyafajtánál tízszer gyakrabban fordul elõ ez a betegség. Egyes kutyafajták tehát hordozzák az adott ráktípus kialakulásáért felelõssé tehetõ géneket. E feltételezést támasztja alá, hogy nemrég német juhász-kutyában azonosították a renális cisztade-nokarcinóma lókuszát. Valószínû, hogy ha-sonló okokból a szorongással kapcsolatos magatartási kórképek genetikai vizsgálata is lehetséges, hiszen a kutya genomtérképei ma már elég részletesek ilyen vizsgálatok elvégzésére.

Kitekintés

Fajtatiszta kutyák nagy populációján folynak a vizsgálatok, amelyek meg fogják világítani a szorongás viselkedési, ontogenetikai és genetikai aspektusát. A mai napig vizsgált laboratóriumi kutyák különböznek a családi („kontroll”) kutyáktól és a szorongást mutató családi kutyáktól az alapvetõ viselkedéseiket és élettani jellemzõiket tekintve. Az egészsé-ges pointertõl származó utódok az egyik vál-tozó esetében extrém választ adnak (laktóz teszt), míg egy másik változó (kortizol) ese-tén nem különböznek a kontrollcsoporttól. A kontrollegyedek reakciója alapján a CPK- és a kortizolválasz két különbözõ mechaniz-muson alapszik, amely az endofenotípus genetikai meghatározottságára utal.

Mivel a kutya esetében a viselkedési kór-képek elõfordulása általános és igen gyakori a tenyésztett vonalakban, a kutya kiválóan

alkalmas a fenotípus, az endofenotípus és az ezeket kialakító mechanizmusok vizsgálatára. A munkakutyák alkalmazásának elõnye a laboratóriumi kutyákkal szemben, hogy életformájukból adódóan viselkedésük szorosan összekapcsolódik a teljesítmén-nyel. Ráadásul a génállomány könnyû térképezhetõsége mellett a kutyafajták és kutyacsaládok ideálisak olyan haplotípus analízisre is, amely ember esetében nem alkalmazható. A kutya genomtérképe már kielégítõen ismert, és hasznos eszköz lesz a jövõben olyan viselkedési kórképek vizsgálatá-ra, amelyek egyaránt elõfordulnak a kutyában és az emberben. A szorongásos betegségek genetikai megalapozottsága lehetõvé teszi a betegségre hajlamosító haplotípusok azonosítását különbözõ kutyafajták vizsgálata révén. Azokban az esetekben, ahol erõs ge-netikai hatás mutatható ki a temperamentum egyes aspektusait tekintve, például félénkség, a magatartás biológiai korrelátumait a szo-rongás endofenotípusának is tekinthetjük. A kutyánál természetesen elõforduló kóros magatartás egy-egy összetevõjének (például visszahúzódás) ismerete segíthet más kórképek elemzésében is, amelyek kialakulásában szintén szerepe van a szociális vissza-húzódásnak.

A kutya tehát egyedülálló lehetõséget nyújt a humán kognícióval kapcsolatos pszichiátriai kórképek természetes állati modelljének kifejlesztésére. A jövõ kutatásai tisztázzák majd a szorongás és a tanulás közötti össze-függést szélesebb körû genetikai vizsgálatok, funkcionális neuronvizsgálatok, provokatív farmakológiai tesztek, post mortem szövetek molekuláris neuroanatómai elemzése révén. Mind a kutyák, mind az emberek javát szolgál-ja a viselkedési kórképek tökéletesebb, jobb, humánusabb megközelítése.

Kulcsszavak: állati betegségmodellek, magatartásgenetika, szorongás, Alzheimerbetegség, kutya



196

IrodalomFlint, Jonathan (2002): Genetic Effects on an Animal

Model of Anxiety. FEBS Letters. 299, 131–134.Gazit, Irit – Terkel, Joseph (2003): Explosives Detec-

tion by Sniffer Dogs Following Strenuous Physical Activity. Applied Animal Behavior Science. 81, 149–161.

Hamilton, Steven P. – Fyer, A. J. – Durner, M (2003): Further Genetic Evidence for a Panic Disorder Syndrome Mapping to Chromosome 13q. Proceed-ings of the National Academy of Sciences USA. 100, 2550–2555.

Issel-Tarver, Laurie – Rine, Jasper (1996): Organization and Expression of Canine Olfactory Receptor Genes. Proceedings of the National Academy of Sciences USA. 93,10897–10902.

Liebowitz Michael R. – Fyer, A. J. – Gorman, J. M. – Dillon, D. – Davies, S. – Stein, J. M. (1985): Speci-ficity of Lactate Infusions in Social Phobia Versus Panic Disorders. American Journal of Psychiatry. 142, 947–950.

Lin, Ling – Faraco, J. – Li, R. – Kadotani, H. (1999): The Sleep Disorder Canine Narcolepsy Is Caused by a Mutation in the Hypocretin (Orexin) Receptor 2 Gene. Cell. 98, 365–376.

Milgram, Norton W. – Siwak, C. T. – Gruet, P. (2000): Oral Administration of Adrafanil Improves Discrimi-nation Learning in Aged Beagle Dogs. Pharmacol-ogy, Biochemsitry and Behavior. 66, 301–305.

Mills, Daniel – Ledger, Rebecca (2001): The Effects of Oral Selecgiline Hydrochloride on Learning and Training in the Dog: A Psychobiological Interpreta-tion. Progress in Neuropsychopharmacology and Biological Psychiatry. 25, 1597–1613.

Murphree, O. D – Dykman, R. A. (1965): Litter Pat-terns in the Offspring of Nervous and Stable Dogs. I: Behavioral Tests. Journal of Nervous Mental Diseases. 141, 321–332.

Overall, Karen L. (1997): Clinical Behavioral Medicine for Small Animals. Mosby, St. Louis

Overall, Karen L. (2000): Dogs As “Natural” Models of Human Psychiatric Disorders: Assessing Validity and Understanding Mechanism. Progress in Neu-ropsychopharmacology and Biological Psychiatry. 24, 727–276.

Overall, Karen L. – Dunham, A. E. – Frank, D. (2001): Frequency of Nonspecific Clinical Signs in Dogs with Separation Anxiety, Thunderstorm Phobia, and Noise Phobia, Alone Or in Combination. Journal of Ameri-can Veterinary Medical Association. 219, 467–473.

Overall, Karen L. – Dunham, Arthur E. (2002): Clinical Features and Outcome in Dogs and Cats with Obses-sive-Compulsive Disorder: 126 Cases (1989–2000). Journal of American Veterinary Medical Association. 221, 1445–1452.

Parker, Heidi G. – Kim, L. V. – Sutter, N. B. – Carlson, S. – Lorentzen, T. D. – Malek, T. B. – Johnson, G. S. – DeFrance, H. B. – Ostrander, E. A. – Kruglyak, L. (2004): Genetic Structure of the Purebred Dog. Science. 304, 1160–1164.

Sapolsky, Robert M. (1996): Stress, Glucocorticoids, and Damage to the Nervous System: The Current State of Confusion. Stress. 1, 1–19.

Shekhar, Anisha – McCann,U. D. – Meaney, M – Blanchard, C. D. – Davis, M. – Frey, K. A. (2001): Developing Animal Models of Anxiety Disorders: A Consensus Paper from the National Institute of Mental Health Workshop. Psy-chopharmacology. 157, 327–339.

197

„Jóformán semmi sem maradt,amit a görög filozófiából… valóban a ma-

gunkénak érezhetünk”(Oswald Spengler: A nyugat alkonya).

Közhely, hogy az ókori görögök az európai kultúra és tudomány kialakításában fontos szerepet játszottak. Hatalmas földrajzi és csil-lagászati ismeretekkel rendelkeztek, meg-alapozták a geometriát, a fizikát és matema-tikát, filozófiai, logikai és etikai ismereteikrõl, irodalmukról már nem is beszélve. A két nagy gondolkodó, Platón (kb. i. e. 427-347) és Arisztotelész (i. e. 384-322) jelentõsen be-folyásolta a keresztény gondolkodást, ugyan-akkor a középkor végére a természettudo-mányok fejlõdésének sok tekintetben gátlójává vált. A mai tudományfilozófia képviselõi számos kritikát fogalmaztak meg a görög gondolatvilággal kapcsolatban. Így Bertrand Russel a Nyugati filozófia története (Russel, 2004, 195.) címû nagyívû munkájá-ban Arisztotelész Fizika címû könyvével kapcsolatban megjegyzi, hogy a tudománytör-ténésznek foglalkoznia kell ezzel a fontos mûvel, bár egyetlen mondat sincs benne, amely megállná a helyét a korszerû tudo-mány fényében. Mint hangsúlyozza, nincs

Elsõ Mozgató, nincs négy „ok”, a fizikai jelenségeket nem valami végsõ cél felé törekvés idézi elõ. Másrészt az anyag, mint az ókori filozófus Az égbolt címû írásában olvashatjuk, nem osztható fel keletkezõ és elmúló földi („szublunáris”), valamint kör-mozgást végzõ örök égi matériára. Ugyan-akkor azt is meg kell fontolnunk, amire Oswald Spengler mutat rá közismert, egy idõben nagy hatású írásában, hogy az ókori gondolkodók számos tétele igaz, „ha nem igazítjuk azokat mesterségesen a magunk ízléséhez” (Spengler, 1995, II. 82.)

Arisztotelészrõl, fõbb mûveirõl és filozó-fiájáról érthetõ módon rengeteget írtak. Nem lenne célszerû a megjelent írásokat tovább szaporítani. Ugyanakkor e sorok írójának ismeretei szerint kevesen értékelték az ókori szerzõ Meteorológia címû mûvét, annak ellenére, hogy ez az opus az ókori természettudományos, bizonyos értelemben filozófiai ismeretek tárháza. Russel (2004) idézett kötetében például egy-egy fejezetet szentel Arisztotelész metafizikájának, etikájá-nak, politikájának, logikájának és fizikájá-nak, míg a Meteorológia címû munkát meg sem említi. Jelen tanulmányban ezért az a célunk, hogy a mûvet a mai ismereteink

ókorI mETEorológIa:ahogy arIsZToTElésZ gondolTa

Mészáros Ernõaz MTA rendes tagja

Veszprémi Akadémiai Bizottsá[email protected]

Mészáros Ernõ • Ókori meteorológia…

Tanulmányok


198

tükrében mutassuk be. Nem azért, hogy Arisztotelész ismereteit bíráljuk (ez kevéssé ildomos célkitûzés lenne), hanem azért, hogy felelevenítsük mindazt, amit az ókori ember földi környezetünkrõl gondolt. Ez talán segít bennünket abban, hogy az ókori tudományról reálisabb képet alkothassunk.

Elõre kell bocsátanom, hogy a bemutatás értékét csökkenti az a tény, hogy a könyvet nem eredetiben olvastam. Sajnos az ókori görög nyelv megfelelõ ismerete kevés lég-körkutatónak adatott meg. Magyarul a mû nem hozzáférhetõ. Szerencsére a világ-nyelveken, így angolul (Aristotle, 2004) és franciául (Aristote, 1976) megtalálható. A továbbiakban E. W. Webster fordítását hasz-nálom, amely az Interneten is elolvasható (lásd irodalomjegyzék). A fordításokból (görögrõl angolra, majd angolról magyarra) adódó nehézségek ellenére a könyvet olyan érdekesnek találtam, hogy talán nem me-részség feltételezni, hogy ez az írás mások érdeklõdését is felkeltheti.

Elsõ kérdés: mi a meteorológia?

A meteorológia mai definíció szerint a lég-körök tudománya. A többes szám arra utal, hogy a korszerû felfogás szerint a meteo-rológia a Naprendszer minden bolygójának, holdjának gázburkával foglalkozik. Ennek ellenére gyakorlatilag nem követünk el nagy hibát, ha azt mondjuk, hogy a meteorológia vagy légkörtan kutatási területe a Föld bolygó légköre, amit levegõnek is nevezünk.

Ez az egyszerû definíció Arisztotelésznél másképpen hangzik. Az I. Könyv 1. részé-ben leszögezi: a meteorológia „…olyan ter-mészeti jelenségekkel foglalkozik, amelyek kevésbé tökéletesek, mint a testek elsõdleges elemének1 rendje. A csillagok mozgásának közelében zajlanak le. Ilyenek a tejút, az üstökösök és a meteorok mozgása. Tanul-mányoz továbbá minden jelenséget, amelyek a levegõhöz és a vízhez kapcsolódnak, és

vizsgálja a föld mindenfajta részét illetve ezek jelenségeit. Megvilágítja a szelek és a földren-gések okait, és a részek mozgásának minden következményét, amelyet a mozgás kivált”. Ha eltekintünk a tejúttól, az üstökösöktõl és a meteoroktól, akkor ez a meghatározás leg-inkább a földtudományok mai definíciójához hasonlít. Az ókorban azonban ez az eltekin-tés közel sem lett volna megengedett, hiszen maga a meteorológia szó a görög metéorosz, azaz magasba emelt, magasban lebegõ kifejezésbõl származik (lásd Benkõ, 1970, II.). Ebbõl az is következik, hogy a meteor szót az ókorban nem egészen olyan értelemben használták, mint manapság a magyar és angol nyelvben (a légköri csapadék jelölésére a hidrometeor szó a hazai szakirodalomban ma is megtalálható).2 Nem a bolygóközi térbõl érkezõ, a légkörben felizzó (hulló csillagok) és elégõ testeket értették alatta, hanem mindazt, ami „fenn”, de a csillagok szférája alatt történik. A hulló csillagokat az ókori gondolkodó különben sem földöntúli okokkal magyarázza (I. Könyv 4. rész). Úgy érvel, hogy a felvillanásokat a földi kibocsá-tások (lásd következõ paragrafus), esetleg a hideg levegõben keletkezõ felhõket elhagyó meleg elem felizzása okozza.

Arisztotelész szerint a csillagok az éterrel együtt szabályosan mozognak. Közben fel-melegszenek. Így a nap hõje a mozgásból származik. A föld és a víz, valamint a csillagok között helyezkedik el felfelé haladva a másik két õselem, a levegõ és a tûz. „A földet övezõ egész világ és ennek jelenségei képezik tárgy-körünket, és azok az anyagok, amelyekbõl ez felépül”, szögezi le az ókori szerzõ az 1. Könyv 2. részében. Ez a világ folyamatos átmenettel kapcsolódik a felsõ mozgáshoz, és energiáját és rendjét onnan nyeri. A felsõ (égi) világ tehát nem csak térben van az alsó, földi világ felett.

1 Azaz az éternek.

2 A franciában és az oroszban például a „meteor” szót ma is használják a légköri jelenségek (esõ, szivárvány, villám stb.) jelölésére.

199

Mi a levegõ, hogyan keletkezneka felhõk és a csapadék?

Az ókori filozófia szerint a négy elem (föld, víz, levegõ és tûz) átalakulhat egymásba (lásd például La Cotardière, 2004). Minden elem-nek két-két tulajdonsága van. Így a levegõ meleg és nedves, a víz hideg és nedves. Ha a nem közös tulajdonság megváltozik, akkor az egyik elem a másikká alakul. Így ha a levegõ hideggé válik (lehûl), akkor víz kelet-kezik. Tekintve, hogy a felhõkbõl víz (esõ, hó) hullik, nyilvánvaló, hogy vízbõl állnak. Mindebbõl az következik, hogy a felhõk levegõbõl keletkeznek, ami természetesen közvetlenül nem igaz. Ezt a problémát Arisz-totelész is érzékelte.

Úgy gondolta (1. Könyv 3. rész), hogy ami a földet övezi, az nem tiszta levegõ, hanem valamiféle gõz is, amely újra folyékony vízzé cseppfolyósodhat. Amit tehát levegõnek nevezünk, az gõzbõl és száraz kipárolgásból áll. A párolgásnak két fajtája van (4. rész). Ha a nap melegíti a földet, akkor annak nedves részébõl (vízbõl) gõz párolog el, míg magából a földbõl száraz, a füsthöz hasonló anyag szabadul fel. A gõz a vízbõl, a levegõ a földbõl származik. Itt azonban megint fellép egy probléma. Az eredeti elképzelés szerint levegõ földbõl nem keletkezhet (a föld hideg és száraz), mivel a két elemnek nincs közös tulajdonsága. Az ellentét csak úgy oldható fel (ezt Arisztotelész explicite nem teszi meg), hogy a földben valamilyen gázok is vannak. Igaz, utal rá, hogy a szeleket létrehozó kipárolgások mocsaras területekrõl származnak, ahonnan, mint tudjuk, metán kerül a levegõbe.

Felhõk a felsõ levegõben nem keletkeznek. Bár a levegõ fölfelé haladva hûl, a felsõ tûz (hõ) megakadályozza a felhõképzõdést. Álta-lában, mondja Arisztotelész, a felhõk mind a csillagok hõjétõl, mind a föld3 sugaraitól távol

keletkeznek. A mûbõl nem világos, hogy a felfelé hidegebbé váló levegõ hogyan megy át „tûzbe”. Kétségtelen azonban, hogy mai tudásunk szerint a légkör alsó 10-15 kilo-méteres rétegében, a troposzférában, fölfelé haladva a levegõ hõmérséklete csökken, míg a legfelsõ tartományában, a termoszférában (mintegy 80 km felett), növekszik a magas-sággal a napsugarak és az igen ritka levegõ molekuláinak kölcsönhatása miatt. Persze közben van a légkör két fontos tartománya, a sztratoszféra és a mezoszféra.

A földet közvetlenül övezõ réteg a víz és a levegõ régiója. Ebben keletkezik a víz (Arisztotelész itt minden bizonnyal a felhõkre gondol). A víz keletkezése összefügg a nap kör alakú pályájával. Ha a nap közeledik, akkor a felhõk feloszlanak, ha távolodik (hi-degebb van), akkor keletkeznek. Ha a felhõk a napsugarak hatására feloszlanak, akkor a hõ, ami levegõ emelkedéséhez vezetett, felfelé eltávozik, míg a hõjét vesztett gõz ismét vízzé kondenzálódhat. Végül is a víz visszatér a földre.

A nappal keletkezett gõz egy része nem emelkedik föl. Éjszaka ebbõl a gõzbõl kelet-kezik a harmat, illetve a dér. Mind a harmat, mind a dér akkor keletkezik, ha az ég tiszta és nincs szél. A felhõtlen ég azt jelenti, hogy a gõz nem emelkedett föl. Ugyanakkor a szél akadályozza a kondenzációt. Arisztote-lész, helyesen, megkülönbözteti a hót a dértõl. Mint mondja (1. Könyv 11. rész), a hó a felhõk fagyása útján keletkezik, a dér viszont közvetlenül a gõzbõl jön létre. Ez utóbbi sok esetben igaz, de dér kialakulhat a túlhûlt cseppek lerakódásából is. Ez azon-ban elsõsorban áramló, ún. advektív ködök-ben figyelhetõ meg, amikor meleg levegõ érkezik a hideg felszín fölé, és lehûl. Errõl a kevésbé általános esetrõl azonban Szerzõ nem beszél.

3 Nem mindig világos, hogy Arisztotelész mikor beszél a földrõl mint õselemrõl, és mikor mint bolygóról. Ezért mûvének megfelelõen a földet mindig kis betûvel írtam.

Itt jegyezhetõ meg, hogy a nap és a tejút is (legalábbis az angol fordításban) mindig kisbetûvel kezdõdik. Ezeket követtem ebben a cikkben.



200

Külön részt szentel a görög gondolkodó (I. Könyv 12. rész) a jégesõnek és a jégnek. Elemzi annak az általános megfigyelésnek az okait, hogy a jég (tulajdonképpen hó) télen, a jégesõ nyáron fordul elõ. Az elõbbinek nem sok figyelmet szentel, mivel feltételezhetõen nyilvánvalónak tartja. A jégesõ kialakulását azonban elég részletesen tárgyalja. Elõször is megállapítja, hogy abban az esetben, ha a nedves levegõ magasabbra emelkedik, akkor a sok kis cseppbõl nagyobb cseppek keletkeznek. Ez a csapadékkeletkezés általá-nos módja. Ebben igaza is van, de a gondolat-menet folytatása már nem helytálló: jégszemek esetén ez nem lehet a magyarázat, mivel a szolid testek (ti. a jég) nem olvadhatnak össze, mint a folyékony víz. Az okoskodás azért hibás, természetesen a mai tudásunk fényében, mivel a jégszemek mindig a leg-nagyobb túlhûlt cseppekbõl keletkeznek, tehát a jégesõképzõdés elõfeltétele a cseppek egyesülése. Másrészt a jégszemek esésük során általában a túlhûlt cseppekkel és nem okvet-lenül jégkristályokkal egyesülve növekednek tovább. A hibás okoskodás elvezet ahhoz a következtetéshez, ami persze közel sem rossz, hogy jégszemek nem létezhetnek a felhõben egy bizonyos magasság fölött. Sõt a jégszemek mindig a földhöz közel keletkeznek (ennek a megállapításnak a vitatásához tudnunk kellene, hogy szerzõ mit értett „közel” alatt). Végül azt olvashatjuk, hogy nyáron a meleg levegõ adott helyen „koncentrálja” a hideget, ami elõsegíti a jégszemek képzõdését. Termé-szetesen ez nem így van, és a magyarázat ennél azért jóval bonyolultabb. A legfontosabb ok mindenesetre az, hogy nyáron a meleg felszín fölött intenzívebb feláramlások alakulhatnak ki.

Miért fúj a szél?

Ez a kérdés Arisztotelész mûvében több rész-ben felvetõdik (1. könyv 4. és 13. részek, II. Könyv 4. rész). A válaszok azonban kissé homályosak, és messze álnak mindattól, amit

a tudomány ma elfogad. Röviden szólva, az esõket a nedvesség párolgása, a szeleket a levegõ felszíni száraz és meleg kiáramlása hozza létre. Ez utóbbit a görög gondolkodó több helyen is „szeles” kipárolgásnak nevezi, és a II. Könyv 4. részében szó szerint kimond-ja: „minden szélnek a száraz párolgás a forrása és anyaga”. Mint az elõzõekben említettük, a Meteorológia címû írás szerint mindkét, száraz és nedves párolgási folyamat a nappal (mint égitest) függ össze, így, úgy tûnik, a végsõ ok kijelölése helyes, mivel mind a víz körforgal-mát, mind a szeleket a felszínre érkezõ nap-energia, illetve ennek különbségei hozzák létre. Az már teljesen helytelen (könnyû ezt a 21. században kijelenteni), hogy a szelek a felszínen (elsõsorban mocsaras területeken) erõsek, és a magasban, például a hegyeken gyengék. A szél erõssége ugyanis felfelé nö-vekszik a felszíni súrlódás miatt.

A feltételezésbõl következik, hogy a szél olyan, mintha a levegõ valamilyen edénybõl (tartályból) áramlana ki mindaddig, amíg az ki nem ürül. Ebbõl a szempontból Arisztotelész a szelet a folyókhoz hasonlítja, amelyek több föld alatti tóból származnak. Így a szelek számos kipárolgásból, tartályból kiáramló levegõbõl állnak össze. Érdekes az a kitétel is, amely szerint a szelek sebessége azon a területen a legkisebb, ahol keletkeznek. A forrástól távolodva erõsségük növekszik. Ezért a tél északon szélmentes (mai kifeje-zéssel talán anticiklonális idõjárási helyzetre gondolt), míg az északi kis sebességû szelek, dél felé nagyobb erõsségûvé válnak. Szél továbbá sokszor ott keletkezik, ahol esõ hullott (korszerûbben úgy mondanánk, hogy hidegfront átvonulása után). Esõ után a föld a saját hõje, illetve a felülrõl jövõ hõ hatására szárad, ami a szelet okozó kiáram-lások erõsödésével jár.

A szelek iránya az érkezõ levegõ tulaj-donságait, sõt az esõk összetételét is meg-határozza. A meleg és száraz vidékekrõl származó, általában kevés nedvességet

201

tartalmazó déli szélben a levegõ meleg és száraz. Ennek ellenére idõnként csapadékot ad, mivel a tenger felõl fúj. Ilyenkor az esõvíz sós. Az esõk sótartalma a tengerben oldott sónak köszönhetõ, amely viszont olyan

„földkeverékbõl” származik, amelyet a folyók szállítanak a tengerekbe. Láthatjuk tehát, hogy Arisztotelész már azt is tudta, hogy az esõ a vízen kívül más anyagokat is tartalmaz, és ezek egy része tengeri sóból tevõdik össze. Még azt is megjegyzi, hogy különösen jelen-tõs a sótartalom, amikor az esõ õsszel, hosszú szárazság után esik (e sorok írója nagyon kíváncsi, hogy ezt vajon hogyan állapították meg). „Az õszi esõ sós, mivel a legnehezebb víznek kell legelõször kihullnia” (II. Könyv 3. rész), jegyzi meg. Ugyanakkor az északi szelek, amelyek nedves vidékeket fésülnek át, hidegek és nedvesek.

A szélcsendnek két oka van. Egyrészt, amikor nagyon hideg van, nem fúj a szél, mivel a hideg (például zúzmara alkalmával) meggátolja a meleg kiáramlását, vagy amikor túlságosan meleg van, és a hõ elnyomja a kiáramlás hatását.

Arisztotelész merész gondolata, hogy a földrengéseket az áramlások, végsõ soron a földi kipárolgások hozzák létre. Ha ugyanis az áramlás függõlegesen és nagy mozgási energiával rendelkezik, akkor behatol a földbe, ami rengésekhez vezet. Ezt bizonyítja, mondja, hogy ahol szivacsos, lukacsos a föld, vagy ahol a tenger „tele van” áramlással, ott könnyebben keletkezik földrengés. Ezek a megállapítások ma már mosolyt csalnak az arcunkra. Ne felejtsük el azonban, hogy a földrengéseket csak a 20. század második felében, a lemeztektonikai mozgások felfe-dezése után tudta a tudomány helyesen értelmezni (lásd Sullivan, 1985).

Hogyan keletkezik a villámés mennydörgés?

A II. könyv 9., utolsó részében szerzõ a villámokkal és a menydörgéssel foglalkozik.

Magyarázata igen eredeti, de természetesen ma már nem állja meg a helyét. Gondoljuk csak el! Egyáltalán nem lehetett könnyû a villámokhoz vezetõ elektromos kisüléseket (magyarul lásd Bencze et al., 1982) az elektromosság ismerete nélkül megmagyarázni.4 Abból in-dul ki, hogy a felhõk felsõ része a legsûrûbb, ahonnan a hõ a felsõ régiókba távozik. A hûlõ, egyre sûrûbbé váló felhõbõl anyag lövõdik ki, amely természetes, felfelé tartó mozgásával ellentétesen lefelé is haladhat. A jelenséget Arisztotelész egy mindennapos tényhez hasonlítja. Ha egy csövet összenyo-munk, akkor a víz belõle sugárszerûen, akár fölfelé is kiáramolhat. Más szavakkal, a hûlõ levegõbõl, amikor a felhõ összehúzódik, a száraz kipárolgás (tulajdonképpen száraz levegõ) hirtelen kilövellõdik. Amennyiben a kilövellt anyag nekiütközik a szomszédos felhõnek, akkor az ütközés hangkibocsá-tással jár, amelyet mennydörgésként érzé-kelünk. Gyakran elõfordul, hogy a nagy sebességgel kibocsátott anyag meggyullad és lángra gyúl, és vékony tûzcsík keletkezik. Ez alkotja a villámot.

A villám keletkezésével kapcsolatban Arisztotelész élesen bírálja Empedoklész és Anaxagorász elméletét, ami valóban, még az õ elképzelésénél is különösebb. E szerint az elmélet szerint a felhõben az elfogott nap-sugaraknak köszönhetõen tûz tárolódik. A villám ennek a tûznek a felvillanása, míg a dörgés a kialvást kísérõ sziszegõ hang. Ebbõl következik, hogy a villámlás megelõzi a dör-gést, amit a fény és a hang terjedési sebessé-gének különbsége miatt mindannyian meg-figyelhetünk. Érdekes módon Arisztotelész ezt a következtetést nem fogadja el, és az elmélet kritikájaként említi.

A II. Könyvet Arisztotelész az alábbi következtetéssel zárja. A legtöbb jelenség

4 Ez a megállapítás annak ellenére igaz, hogy Thalész az i. e. 6. század elején kimutatta (La Cotardière, 2004), hogy a megdörzsölt borostyánkõ (görögül elektron) vonzza a könnyebb tárgyakat.



202

általános oka a száraz kiáramlás (lásd fent). Ha ez egy irányban áramlik, akkor szélrõl beszélünk. Ha függõlegesen lefelé, akkor földrengés keletkezhet. Végül a felhõkbõl való kilövellõdése az oka a mennydörgés és a villámok keletkezésének. Azt már a követ-kezõ könyv elsõ részében teszi hozzá, hogy dörgés és villámlás akkor figyelhetõ meg, ha ez a kilövellés átmeneti, és összetétele ritka. Ha a kilövellés folyamatos, a kiválasztott anyag sûrû és nagy sebességû, akkor hurri-kán jön létre. Azon már csak elmélkedhetünk, hogy vajon pontosan mit értett Arisztotelész hurrikánon. Nyilván valamilyen forgószelet, amelynek a méreteirõl nem beszél.

Mi a természete és oka a halonak, szivárványnak és melléknapnak?

A Meteorológia címû mûvének III. könyvét Arisztotelész néhány fontos, bárki által meg-figyelhetõ optikai jelenség elemzésének szenteli. Mint megállapítja, mindegyik jelen-ség oka a visszaverõdés. A kérdés csak az, hogy minek a visszaverõdése. A görög gon-dolkodó szerint nem a fényé (napsugaraké), hanem a „látásé”. A kettõ közel sem azonos. Sõt a látásnak mint sugárzásnak nincs is ér-telme. Szemünket elektromágneses sugárzás éri, amelynek bizonyos hullámhosszú sávját (fény) a szemünk érzékeli. A szemünk nem bocsát ki sugarakat. Érdekes, hogy ezt a („tudománytalan”) kettõsséget még Galilei munkáiban is megtalálhatjuk (lásd Maitte, 2005), aki hol adott forrásból nagy sebesség-gel terjedõ fényrõl, hol a látás visszaverõ-désérõl beszél (például amikor a napfoltokat magyarázza).

A levegõ optikai jelenségei közül a mû sorrendjében elsõ a halo, amely, mint Arisz-totelész helyesen leírja, a Nap, illetve a Hold, esetleg fényesebb csillagok körül figyelhetõ meg, sokszor teljes kör formájában. A jelen-ség tehát mind nappal, mind éjszaka elõ-fordul, de csak nagyon ritkán napkeltekor vagy napnyugtakor. Okozója a napot vagy

holdat eltakaró (az eredeti mû szerint „a nap és a hold körül képzõdõ”) vékony felhõ.5 Mivel a visszaverõdés minden pontban azo-nos, a jelenséget körként, esetleg a kör része-ként észleljük. Ma már világos, hogy a halo jelenséget magas, jégkristályokból álló (ún. cirrus) felhõk okozzák. A halo lehet fehér, de színes is attól függõen, hogy kialakításá-ban csak a visszaverõdés vagy a fénytörés is szerepet játszik. Ez már átvezet bennünket a szivárványhoz, amelyet Arisztotelész csupán a visszaverõdéssel próbált megmagyarázni.

A szivárvány, olvashatjuk mûvében, a nappal ellentétes oldalon a nap folyamán keletkezik (ritkán éjjel: „holdszivárvány”). Ennek oka az, hogy a kondenzáció a nap közelében nem mehet végbe hosszabb idõn keresztül. Az ellenkezõ oldalon viszont a víz képzõdéséhez megfelelõen hosszú interval-lum áll rendelkezésre. A haloval ellentétben, továbbá a szivárvány sohasem képez teljes kört, és íve ritkán nagyobb a félkörnél. Értel-mezésekor Arisztotelész komoly nehézsé-gekbe ütközik, hiszen nem ismeri a fénytörés jelenségét. Abból indul ki, hogy a tükör az alakokat hûen visszatükrözi. Ez a hûség azonban egyre csökken, ha a tükröt egyre kisebb darabokra törjük. Így végül olyan kis darabokhoz jutunk, amelyek az alakot már egyáltalán nem mutatják, és csupán színeket tükröznek. Ilyen kicsiny visszaverõ tükrök a vízcseppek is. Ezt a képtelenségnek tûnõ megállapítást némileg megérthetjük, ha arra gondolunk, hogy igen apró tükör- (üveg) darabok idõnként valóban színesen csillognak. Arisztotelész tehát megadja a szivárvány elsõ misztikumtól mentes magyarázatát. Okos-kodásában azonban téved, mivel érthetõ módon nem ismeri sem a fény természetét, sem a fénytörést,6 amelyet prizmák segítsé-

5 Az angol fordításban a „mist” szó szerepel (franciául „brume”), amelynek nincs jó magyar megfelelõje. A szakmában „gyenge ködként” értelmezzük. Nyilván-való azonban, hogy szerzõ itt vékony felhõre és nem gyenge ködre gondol.

203

gével állíthatunk elõ. Ezekre az ismeretekre Newtonig várni kellett,7 aki kimutatta, hogy a fehér fény a szivárvány színeibõl tevõdik össze. Az esõcseppek tehát a napsugárzást hullámhossza függvényében törik meg (Ahrens, 1994).

Arisztotelész eszmefuttatásának jellem-zésére álljon itt a következõ példa (III. Könyv 4. rész). A sötét tárgyakon, illetve felületeken áthaladó fehér fény vörössé válik. Így vörös a zöld fa lángja, mivel a sok fekete füst keve-redik a tûz fehérjével. Vörössé válik a nap is, ha felhõn vagy füstön keresztül látjuk. Szerzõ szerint ilyen sötét anyag a felhõket alkotó víz is. Következésképpen a szivárvány felsõ része pirosnak látszik. A többi szín magyará-zata is ehhez hasonló okfejtésen alapul.

A melléknap a horizonthoz közel kelet-kezik, vagyis napfelkeltekor, de leginkább napnyugtakor, amikor a nap körül a levegõben felhõ (víz) található. Ilyenkor a nap mellett meghatározott térszögben fényes „álnapo-kat” látunk. Arisztotelész ezt a jelenséget is a látás visszaverõdésével értelmezi. Ma már bizonyos, hogy a jelenség kialakulása jóval bonyolultabb, mint azt az ókorban gondolták. Jelenlegi tudásunk szerint melléknap csak akkor fordul elõ, ha a levegõben lapos hatszögû jég-kristályok hullnak (lebegnek), lapjukkal a felszínnel párhuzamosan. Az észlelõ továbbá a kristályokkal közel azonos síkban helyez-kedik el, ezért a melléknapot a horizont közelében észleljük (Ahrens, 1994).

Mi az aktív és a passzív tulajdonság?

A Meteorológia címû mû IV. Könyve közel sem meteorológiai ismereteket tartalmaz. Még akkor sem, ha a meteorológia tárgykörét olyan tágan értelmezzük, mint azt Ariszto-

telész tette (lásd fent). A természettudomá-nyok mai felosztásához szokott olvasó nem is nagyon érti, hogy ez a Könyv hogyan került ebbe az írásba. Ennek ellenére, a teljesség kedvéért, lássuk röviden, hogy mirõl van benne szó.

Arisztotelész abból indul ki, hogy a négy elemnek (föld, víz, levegõ, tûz) négy tulaj-donsága van: meleg, hideg, nedves és száraz. Véleménye szerint a meleg és a hideg aktív, míg a nedves és száraz passzív tulajdonság. A meleg és a hideg ugyanis közösen hozzák létre a változásokat, nevezetesen a nedvesí-tést és szárítást, sõt a szilárdítást és a lágyítást is. Mûködésük határozza meg a passzív tulajdonságok formáját. Ezért szerzõ az aktív tulajdonságokat erõknek is nevezi, amelyek képesek munkát végezni.

Erre példaként elsõként a növények és állatok keletkezését és pusztulását hozza fel (1. rész). Az aktív tulajdonságok behatolnak a passzív tulajdonságú anyagba. Megfelelõ módon beállítják a hideg és meleg belsõ arányát, a kívánatos szintre növelik a nedves-séget. Ilyenkor valami keletkezik, míg az öregedés száradással jár. A bomlás (rotha-dás) a természetes oka minden dolog, lény elmúlásának. Ilyenkor a környezet külsõ hõje megszünteti a belsõ hõt és nedvessé-get. A környezeti hõ szükségessége miatt a bomlás nyáron gyorsabban megy végbe, mint télen.

Az emésztés (2. rész) is a hõ munkája. A természetes belsõ hõ érleli, fõzi (forralja) és süti a felvett anyagokat, megfelelõvé és tökéletessé teszi azok passzív tulajdonságait. A gyümölcs érése (3. rész) a tápanyagok hõ miatti feldolgozásának a következménye. A testek természete attól függ (4. rész), hogy bennük a nedves vagy száraz tulajdonságok dominálnak-e. Ennek függvénye, hogy adott test kemény vagy puha (5. rész). A hõ és hi-deg ezeket a tulajdonságokat megváltoztatja, így elõidézi a kondenzációt, az olvadást és a testek megszilárdulását (6. rész).

6 A fénytöréssel jóval Arisztotelész után, már az idõ-számításunk utáni 2. században Ptolemaiosz foglalkozott Optika címû mûvében (lásd Maitte, 2005). 7 Arisztotelész és Newton között a szivárvány értelme-zésére több elképzelés született, amelyekrõl Maitte (2005) munkájában olvashatunk. A neves francia tudománytörténész a szivárvány történetének külön kötetet szentel.



204

Ha adott test több vizet tartalmaz, mint föl-det, akkor a tûz megduzzasztja, míg ellenkezõ esetben megszilárdítja (7. rész), mint például a korsók agyagát. A testek tehát a hõ, illetve hideg hatására növelik a térfogatukat vagy megszi-lárdulnak (8. rész). A megolvadásra, puhításra képes anyagok egy részének a víz elõsegíti az olvadását, illetve puhítását, míg másokénak nem (9. rész). A réz olvadása például függet-len a víztõl, de a gyapjú vízben puhítható. A homogén testeket a szárazság és nedvesség állandó aránya hozza létre (10. rész). A vízzel telt testek általában hidegek, kivéve azokat (pl. vizelet), amelyek idegen hõt tartalmaznak (11. rész). Végül a felsoroltak lehetõvé tették Arisztotelész számára olyan homogén testek értelmezését, mint a hús és a csont (12. rész). Ez az értelmezés érthetõen messze áll mai felfogásunktól.

Miért érdemes a mûvet elolvasni?

Mint látjuk, Arisztotelész Meteorológia címû mûvének legtöbb megállapítása nem állja meg a helyét, ha jelenlegi tudásunkkal vetjük össze. Jelentõsége mégis hatalmas. Szerzõ elõször tesz kísérletet arra, hogy a légköri és egyéb környezeti jelenségeket a mitológiától, a vallásos hiedelmektõl mentesen magyaráz-za. Könyvébõl következik, hogy nem kell

áldozatokra, sokszor emberi vérre éhes iste-neket feltételeznünk ahhoz, hogy megértsük a légkört és a benne végbemenõ jelensége-ket. A kedvezõtlen környezeti eseményeket (jégesõ, földrengés, hurrikánok) nem az istenek bosszúja, hanem fizikai folyamatok idézik elõ. Ezért nem túlzás azt állítani, hogy Arisztotelész a környezeti tudományok meg-alapítója. Olyan kérdéseket tesz fel, olyan jelenségekrõl gondolkodik el az emberi elme segítségével, amelyeket sokszor korunkban is felvetünk, és amelyekre ma sem mindig tudunk kielégítõen válaszolni. A mû ezért ma is aktuális. Nem a válaszok, hanem a kérdésfelvetések miatt.

A mellõzés ellenére Arisztotelésznek ez a mûve legalább olyan érdekes és fontos, mint például a Fizika címû, sokat idézett munkája. Ha meg akarjuk érteni a jelen és jövõ föld- és környezeti tudományát, akkor tudnunk kell, hogy honnan indult az emberiségnek ez a nagy vállalkozása. Ha valaki ismerni akarja a természettudományok történetét és fejlõdését, akkor ezt a könyvet el kell olvasnia. A maga szerény eszközeivel erre próbálja jelen tanul-mány az Olvasót serkenteni.

Kulcsszavak: meteorológia, légköri jelenségek, Arisztotelész, tudománytörténet

IrodalomAhrens, G. Donald (1994): Meteorology Today. West

Publishing Co., Minneapolis/St. Paul–New York–Los Angeles–San Francisco

Aristote (1976): La Météorologique. (trad.: J. Tricot). Vrin, Paris

Aristotle (2004): Meteorology. (transl.: E. W. Webster). Kessinger Publishing, Whitefish, MT http://classics.mit.edu/Aristotle/meteorology.html

http://etext.library.adelaide.edu.au/a/aristotle/meteorol-ogy/

Bencze Pál – Major Gy. – Mészáros E. (1982): Fizikai meteorológia. Akadémiai, Budapest

Benkõ Loránd (fõszerk.) [1967–1984] (1970): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–IV. Akadémiai, Budapest

La Cotardière, Philippe de (ed.) (2004): Histoire des sciences de la préhistoire à nos jours. Tallandier, Paris

Maitte, Bernard (2005): Histoire de l’arc en ciel. Éditions de Seuil, Paris

Russel, Bertrand (2004): History of Western Philosophy. The Folio Society, London

Spengler, Oswald (1995): A nyugat alkonya. I-II. Európa, Budapest

Sullivan, Walter (1985): A vándorló kontinensek. Gondolat, Budapest

205

Bevezetés

A levegõ diszperz kolloid rendszer, amelyet gázok keveréke és a keverékben szuszpendált formában lévõ cseppfolyós és/vagy szilárd részecskék alkotnak. A részecskék mérete né-hány nanométertõl néhány tíz mikrométerig terjedhet. Az ilyen rendszert aeroszolnak nevezzük. Az aeroszolok szerepe számos geo-lógiai, optikai, biológiai, meteorológiai és kémiai folyamatban, légköri multifázisú vagy katalitikus reakcióban, valamint a biogeokémiai körfolya-matokban jól ismert. Elegendõ talán csak a lösz képzõdésére, a pollennel történõ bepor-zásra, a Tyndall-jelenségre, a Milliken-kísérletre, a Brown-mozgásra vagy az ózonlyuk kialaku-lására utalni. Az aeroszolokat tehát sikeresen felhasználták a tudományos megismerésben, illetve eredményesen alkalmazták gyakorlati cé-lok megvalósítása során. Az elmúlt 10-15 évben jelentõsen megnõtt a tudományos érdeklõdés a légköri aeroszol iránt. Mindezt elsõsorban az antropogén (emberi tevékenység) eredetû légköri aeroszol globális éghajlatváltozásban játszott szerepének a felismerése, valamint a környezetünkre, elsõsorban az emberi egészségre kifejtett hatásának az elõtérbe kerülése okozta.

Globális éghajlat

Földünk egységnyi felületére 342 W/m2 ener-giasûrûség érkezik a Napból napfény formá-jában. A napsugárzás energiaeloszlásának ma-

ximuma a látható tartományban található, mintegy 0,5 µm hullámhossznál. A napfény energiájának egy része (kb. 31 %-a) visszaverõdik az ûrbe elsõsorban a felhõkrõl és a levegõbõl (planetáris albedó), másik része (kb. 20 %-a) elnyelõdik a levegõben, a maradék (kb. 49 %) energia eléri a Föld felszínét és elnyelõdik benne. Az elnyelt energia a Föld felszínét bi-zonyos hõmérsékleten tartja, aminek követ-keztében a Föld mint adott hõmérsékletû szilárd test maga is elektromágneses sugár-zást bocsát ki hõsugárzás (infravörös sugá-rázás) formájában. E sugárzás energiaeloszlásá-nak maximuma lényegesen nagyobb a nap-fény hullámhosszánál; mintegy 10 µm körül található. A Föld felszínérõl távozó hõsugár-zást a levegõ bizonyos, általában nyomnyi mennyiségben lévõ összetevõi – a vízgõz, szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, halogé-nezett szénhidrogének és az ózon – nagy (mintegy 90 %-os) valószínûséggel elnyelik. Ezen összetevõket nagyon szemléletesen üvegházhatású gázoknak nevezzük. A leve-gõben elnyelt energia (ami a napsugárzás és hõsugárzás elnyelésébõl, felhõképzõdéshez kapcsolódó látens hõbõl és a légáramlással közvetített, konvektív hõbõl tevõdik össze) a felszín sugárzásánál kissé nagyobb hullám-hosszú hõsugárzás formájában emittálódik újra 5-6 km ekvivalens magasságból. A kisu-gárzott energia mintegy 62 %-a térbeli okok miatt visszajut a Föld felszínére, és ott el-nyelõdik, míg a maradék kb. 38 % (235 W/

a légkörI aErosZol sZErEpEa gloBálIs éghajlaTVálToZásBan

Salma Imrekémiai tudomány kandidátusa

Eötvös Loránd Tudományegyetem Kémiai Inté[email protected]

Salma Imre • A légköri aeroszol szerepe…


206

m2) az ûrbe távozik. Ez utóbbi érték meg-egyezik a beérkezõ napenergia elnyelt há-nyadával: 342×(0,20+0,49), így a Föld energia-egyensúlyban lévõnek tekinthetõ a környe-zetével. Az üvegházhatású gázok által elnyelt és visz-szajuttatott energia következtében a Föld felszínén a globális átlagos hõmérséklet +15 °C, szemben a –18 °C-kal, ami az említett gázok nélkül alakulna ki. A beérkezõ nap-energia, az albedó és a hõsugárzás is inho-mogén eloszlásúak a Földön, ami az elnyelt energia konvektív újraelosztásához vezet a levegõben és óceánokban létrejövõ, nagy-léptékû körfolyamatok rendszere révén. Ezek közismert példája a Golf-áramlat vagy a passzátszelek. Mindezen jelenségek és fo-lyamatok együttesen alakítják ki a Föld glo-bális éghajlatát, amit a meteorológiai változók hosszú idõtartamra (tipikusan harminc évre) vonatkoztatott átlagos értékeivel jellemez-hetünk. A Föld éghajlata lassan, de folyama-tosan változik. E természetes változás (fej-lõdés) elsõsorban a Föld pályájának kismér-tékû módosulásával, a Nap kisugárzásának (napállandónak) a változásával, a planetáris albedó természetes átalakulásával és a légkör kémiai összetételének természetes változásá-val függ össze. A fejlõdés során hidegebb idõszakok (jégkorszakok) és melegebb (inter-glaciális) idõszakok váltották egymást; ame-lyek között a globális átlagos hõmérséklet 6-8 °C-ot változott. Az interglaciális név arra utal, hogy a jégkorszakok általában hosz-szabb (nagyságrendileg 100 ezer évig), míg az interglaciális idõszakok rövidebb ideig (átlagosan 10-12 ezer évig) tartottak. A jelen-legi idõszakot Holocén Interglaciálisnak ne-vezzük, ami körülbelül 10 ezer évvel ezelõtt kezdõdött. A globális éghajlat változása az elmúlt száz évben azonban nagyobb mér-tékû volt, mint amire az elmúlt hatszáz évben történt ingadozásából következtetni lehet. A globális éghajlat ilyen változását nagy való-színûséggel az emberi tevékenység okozza.

Az antropogén aeroszol okoztaéghajlati kényszer

Az emberiség szükségleteinek és igényeinek kielégítése során üvegházhatású gázokat bo-csát a levegõbe. Az emisszió olyan mértékû, hogy már a gázok globális koncentrációja is megnõtt. A szén-dioxid globális légköri koncentrációja az ipari forradalom óta 280 ppm-rõl (milliomod részrõl) 375 ppm-re (34 %-kal) változott, ami összemérhetõ az elõzõ jégkorszak és a jelenlegi intergla-ciális idõszak átmenetekor bekövetkezett növekedéssel. (A hazai szén-dioxid-méré-sekrõl lásd Haszpra – Barcza, 2005). A na-gyobb koncentráció miatt a Föld felszínének hõsugárzása nagyobb mértékben nyelõdik el a levegõben, és kisebb mértékben jut az ûrbe. A klímaváltozás egyik alapfogalma az éghajlati kényszer, amely kifejezi a Föld energiamérlegében szerepet játszó valame-lyik összetevõ (például CO

2) változásának

klimatikus hatását az energiamérleghez történõ megváltozott járulék formájában (egységnyi területû légoszlopra vonatkoz-tatva). Az üvegházhatású gázok jelenlegi

„többlet”-koncentrációja a XVIII. század köze-péhez viszonyítva a Föld energiamérlegét (lényegében 235 W/m2 energiasûrûségû kicserélését) ∆Q

G=+2,43 W/m2 (±10 %) glo-

bális átlagos éghajlati kényszerrel növelik meg (IPCC TAR, 2001). Más szóval, az üveg-házhatású gázok átlagban fûtik a Föld felszí-nét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felszín hõmérséklete mindenhol növekszik.

Az emberi tevékenység a légköri aero-szolrészecskék globális koncentrációját is megnöveli. Az aeroszol pedig szintén befo-lyásolhatja a Föld energiamérlegét: közvet-lenül a napfény és/vagy hõsugárzás szórása és/vagy abszorpciója által, vagy közvetve a felhõk optikai és mikrofizikai tulajdonságai-nak megváltoztatásán keresztül. Közvetlen éghajlati hatást elsõsorban a szulfát aeroszol, a fosszilis tüzelõanyagok égetésével kelet-

207

kezõ szerves aeroszol (az aeroszol szerves-anyag-tartalma), a biomassza égetésébõl származó aeroszol, az ásványi por aeroszol, illetve a fosszilis tüzelõanyagok égetésével keletkezõ korom aeroszol fejtenek ki optikai tulajdonságaiknak és méreteloszlásuknak köszönhetõen. Ezen aeroszoltípusok emisz-sziójának jelentõs vagy túlnyomó része az emberi tevékenységhez kapcsolódik. A fel-sorolt aeroszolok okozta közvetlen éghajlati kényszer „legjobb becslésére” (és bizonyta-lansági tényezõjére) rendre a -0,40 (2×),

-0,10 (3×), -0,20 (3×), -0,60-tól +0,40-ig, illetve +0,20 (2×) W/m2 értékek adódnak (IPCC TAR, 2001). Az aeroszolrészecskék egymással keveredhetnek az „öregedés” folyamán, és a keveredési állapot befolyásolja az éghaj-lati kényszert (Jacobson, 2001). A korom aeroszol és szulfát aeroszol külsõ vagy belsõ keverékeket képezhet, illetve a két állapot közötti folytonos átmenetként létrejöhet olyan keverék, amelyben a korommagvat szulfátréteg veszi körül (burkolt mag). A felsorolt keverékekben a korom aeroszol éghajlati kényszerét rendre +0,27, +0,78 és +0,54 W/m2 értékûnek becsülik. A belsõ, homogén keverék a természetben nem rea-lisztikus, mert a korom nem oldódik vízben, viszont az átmeneti állapot elõfordulására utaló jelek léteznek. Fontos tudatosítani, hogy a burkolt korom aeroszol éghajlati kényszere meghaladja a második legfontosabb üveg-házhatású gáz, a metán értékét (ami +0,48 W/m2). A korom aeroszolt grafit kristályrácsú apró lapkák alkotják, hagymahéjhoz hasonlóan felépülõ 30-40 nm átmérõjû gömböket hozva létre, amelyek láncszerû, majd késõbb fürtszerû fraktálszerkezetté formálódnak. A korom aeroszol szerkezetét az 1. ábrán mutatom be.

A Föld felszínének 65 %-át általában kü-lönbözõ felhõk borítják. A felhõk létrejötté-hez szükséges termodinamikai feltételek a troposzferikus aeroszolnak köszönhetõen alakulnak ki a természetben. Az aeroszolré-

szecskék felhõkondenzációs magvakként vagy jégkristálymagvakként szolgálnak. Mûholdfelvételeken jól kivehetõ a légi és hajózási útvonalakon, sõt erdõirtások és biomasz-szaégetés közelében kialakuló rétegfelhõk csóvája és reflektivitása. Elõször a szulfátrészecskéknek, majd késõbb, az 1990-es évektõl a szerves aeroszolnak ismerték fel a felhõképzõdést lehetõvé tevõ tulajdonságait (Mészáros, 1992). Az éghajlati ha-tás szempontjából a finom méretû (2 µm-nél kisebb átmérõjû) aeroszolrészecskéknek van leginkább szerepük. E részecskék tömegének (43±10) %-át szerves vegyületek, (21±11) %-át korom, (14±4) %-át szulfát aeroszol és (13±6) %-át felszíni kõzet eredetû aeroszol alkotják Budapesten (Salma et al., 2005). A szerves anyag vízoldható hányada – ami fõvárosunk-ban átlagosan (36±8) % – játszik szerepet a felhõképzõdésben. Több antropogén aero-szol általában nagyobb számszerinti koncent-

1. ábra • A korom aeroszol mikroszerke-zetének rajza (a), és egy dízelmotorból származó, „fiatal” korom aeroszolrészec-



208

rációt jelent; a több részecske és adott meny-nyiségû vízgõz kölcsönhatásának következményeként viszont több és kisebb effektív átmérõjû felhõcsepp alakul ki. Ilyen felhõk „fehérebbek” és több napfényt ver-nek visz-sza a világûrbe (ún. elsõ közvetett hatás), ami megnöveli a planetáris albedót, és a felszín hûtését eredményezi (Twomey, 1974). Az ilyen típusú felhõk élettartama ráadásul megnõ, „meleg” csapadékot (esõt) hozó arányuk pedig csökken (ún. második közvetett hatás), mert az esõcseppek mére-tének mintegy 14 µm-nél nagyobbnak kell lenniük ahhoz, hogy kihulljanak a levegõbõl. Ez utóbbi jelenség szintén a felszín hûtését eredményezi. A felszín hûlése, illetve a légoszlop melegedése kihat a hõmérséklet függõleges eloszlására is (ún. harmadik köz-vetett hatás), ami befolyásolja például a víz globális körforgását (Ramanathan et al., 2001) vagy más légköri összetevõk és állapotjelzõk (például légköri nyomanyagok vagy látens hõ) vertikális transzportfolyamatait és dina-mikáját. Az aeroszolrészecskék elsõ közvetett hatásának éghajlati kényszere 0-tól -2,0 W/m2 értékig terjedõ intervallummal becsülhetõ (IPCC TAR, 2001). A teljes közvetett aeroszol-hatás mértéke azonban jelenlegi ismereteink szintjén sajnos nem számszerûsíthetõ.

Globális elhomályosodás, bizonytalanságok

Az aeroszol közvetlen és közvetett módon kifejtett fûtõ és hûtõ hatásai összeadódnak a légkör tetejére vonatkoztatva, míg a Föld felszínén mindegyik aeroszoltípus csök-kenti a napsugárzás fluxusát. Más szóval: az aeroszol elhomályosodást okoz a felszínen tiszta égbolt esetén is. Az elhomályosodás inhomogén eloszlású, de valószínûleg globális jelentõségû a Földön; globális átlagos mértékét 1-2 %-ra becsülik tízéves idõtartamra vonatkozóan (Stanhill – Cohen, 2001). Az elhomályosodás ellentétes hatású a Föld felszínének globális felmelegedésével.

Legújabb elképzelések szerint azonban az elhomályosodás az 1960-as évektõl az 1990-es évekig valóban növekvõ tendenciát mu-tatott, míg napjainkban inkább már globális

„kifényesedés” történik, különösen az északi féltekén az aeroszolkibocsátás csökkentése miatt (Wild et al., 2005). Az éghajlatváltozás összefügg számos igen fontos biogeoké-miai körforgással (például a szén-ciklussal), további paraméterekkel és eloszlásokkal, valamint több önerõsítõ/öngyengítõ vissza-csatolással és komplex másodrendû köl-csönhatásokkal, amelyek mind befolyásolják vagy módosítják a jelenséget. Az egyes aero-szoltípusok járulékának bizonytalansága messze meghaladja az üvegházhatású gázok összesített bizonytalanságát; különlegesen nagy a közvetett aeroszolhatások bizonytalansága. Mindez részben az aeroszol térbeli és idõbeli inhomo-genitásából adódik, részben az aeroszol ké-miai és fizikai tulajdonságai, valamint a felhõk mikrofizika folyamatai közötti komplex kapcsolatrendszer eredménye. Mindenesetre az aeroszolhoz kapcsolódó ismereteink hiányos-ságai járulnak hozzá legnagyobb mértékben a globális éghajlati modellek szolgáltatta ered-mények bizonytalanságához.

Az antropogén tevékenységhez kapcso-lódó globális klímaváltozásban mind az üvegházhatású gázok, mind a légköri aeroszol fontos szerepet játszanak. Elõbbi a globális átlagos felszíni hõmérséklet növeke-dését eredményezi jól meghatározott mér-tékben; utóbbi a hõmérséklet csökkenését okozza, amelynek számszerûsítése jelenleg bizonytalan, de igen jelentõs is lehet. Kissé leegyszerûsítve: két, egymással ellentétes hatású jelenség: a globális felmelegedés és a globális elhomályosodás alakítja a Föld éghajlatát, és az egymást többé-kevésbé kioltó hatással magyarázható, hogy a Föld felmelegedése az elmúlt, valamivel több mint száz évben csupán (0,7±0,2) °C mértékû volt a korábbi, (az aeroszolt elhanyagoló) 1,5-2°C nagyságú elõrejelzésekkel szemben. Ebbõl

209

a szempontból sokkal adekvátabb globális éghajlatváltozásról beszélni a globális felme-legedés helyett. Az antropogén tevékeny-séghez kapcsolódó légköri aeroszol éghajlati hatásának jelentõségét és kvantifikálását az INDOEX kísérletben tanulmányozták célirá-nyosan (Krishnan – Ramanathan, 2002). Az eredményekbõl arra következtetünk, hogy az aeroszol éghajlati jelentõssége meghaladja (akár tízszeresen is) az eddigi modellszámí-tások becsléseit. A 2001. szeptember 11-i, USA-beli terrortámadás után elrendelt repülési tilalom négy napjára vonatkozó meteorológia adatok korábbi adatsorokkal történõ összehasonlítása is arra utal, hogy az antrogopén aeroszolhatás igen jelentõs (Tra-vis et al., 2002). Ezek következtében azonban a gázok melegítõ hatása eredõjének is inten-zívebbnek kell lennie, hiszen a Föld globális átlagos hõmérséklete csak kismértékben változott az elmúlt évszázadban. A két, el-lentétes éghajlati hatás tehát valószínûleg intenzív, és bizonyos szélsõséges meteoro-lógiai helyzeteket okozhat aszerint, hogy térben és/vagy idõben esetleg az egyik vagy másik dominanciája alakul ki. Tudatosítani kell azonban, hogy az éghajlat nagyon ösz-szetett és szövevényes rendszer, amelynek valamilyen szempontból történõ egyszerû-sítése könnyen hibás következtetésekhez vezethet. A média (tömegtájékoztatás), a közvélemény és a politikusok is gyakran és könnyedén okolják az éghajlatváltozást a természeti csapásokért vagy katasztrófákért. A köztük lévõ közvetlen kapcsolat azonban nem mindig igazolható tudományosan, és gyakran még a kutatói társadalmat is megosztja. Mindez a tudásunk, ismereteink és adataink hiányából is fakad. A Katrina hurrikán pusztítása kapcsán elõtérbe került összehasonlító vizsgá-latok például azt mutatják, hogy a trópusi ciklonok gyakorisága igazából nem nõtt, de intenzitásuk és idõtartamuk jelentõsen na-gyobb lett az elmúlt 30-35 év alatt (Emanuel, 2005; Scheirmeier, 2005).

Az éghajlat érzékenysége

Az antropogén aeroszol okozta éghajlati kényszer nagyfokú bizonytalansága befolyá-solja a globális éghajlatváltozás elõrejelzését is. Az éghajlat érzékenysége kifejezi, hogy egy adott perturbáció milyen mértékû ég-hajlatváltozást eredményez, amit gyakran a szén-dioxid koncentrációjának megduplázó-dása által kiváltott globális átlagos felszíni hõmérséklet egyensúlyi növekedésével (∆T

2×CO2) fejezünk ki. A fentieknek megfele-

lõen az éghajlat érzékenysége a következõ alakban definiálható:

Az antropogén aeroszol okozta éghajlati kényszer nagyfokú bizonytalansága befo-lyásolja a globális éghajlatváltozás elõrejel-zését is. Az éghajlat érzékenysége kifejezi, hogy egy adott perturbáció milyen mértékû éghajlatváltozást eredményez, amit gyakran a szén-dioxid koncentrációjának megduplá-zódása által kiváltott globális átlagos felszíni hõmérséklet egyensúlyi növekedésével (∆T

2xCO2) fejezünk ki. A fentieknek megfele-

lõen az éghajlat érzékenysége a következõ alakban definiálható:

ahol c a rendszer hõkapacitása (ami elsõ kö-zelítésben az óceánok hõfelvételébõl becsül-hetõ), t az idõ és ∆T a globális átlagos hõmér-séklet változása, amit a ∆Q éghajlati kényszer változása okoz. Ez utóbbi a természetes és antropogén járulékokat is tartalmazza. Az (1) és (2) egyenletek kombinálása lehetõvé teszi az éghajlat érzékenységének kifejezését:

∆T2×CO2

= 1λ

∆Q2×CO2

c =∆Q-λ∆T,d(∆T )

dt

(1)

(2)

∆T2×CO2

=∆Q2×CO2

∆T ∆Q – c d(∆T ) dt

(3)



210

A (3) számú egyenletben a ∆Q=∆QG+∆Q

A

a viszonylag jól ismert, üvegházhatású gázok okozta éghajlati kényszert, valamint az aeroszol okozta, nagyon bizonytalan, de potenciálisan jelentõs éghajlati kény-szert tartalmazza. A (3) számú egyenlet azt mutatja, hogy ha az aeroszol hûtõ hatása viszonylag nagy, akkor az éghajlat sokkal érzékenyebben reagál a jövõbeli, valószínûsíthetõ változásokra. Az éghajlat érzékenysége az aeroszol éghajlati hatás elhanyagolásakor csupán ∆T

2×CO2=+1,3°C,

míg –1.7 W/m2 aeroszol éghajlati kényszer esetén (amelyik mindegyik közvetlen és közvetett aeroszolhatást magába foglalja) az éghajlat érzékenysége eléri a ∆T

2×CO2=+10°C-ot

(Andreae et al., 2005). Az utóbbi, egyensúlyi érték meglehetõsen nagynak tûnik. Ráadásul a hõmérsékletnövekedés 50-70 %-a rövid idõn belül jelentkezik. Az aeroszol éghajlati kényszerre vonatkozó legfrissebb adatok tartományában (–1 és –2 W/m2 között) az éghajlat érzékenysége meredeken nõ és bizonytalanná válik. Ilyen óriási növekedés (pontosabban érzékenység), meghaladja a jégkorszak és interglaciális idõszak közötti hõmérsékletváltozást, és kívül esik eddigi tapasztalataink körén. Rendkívül nehéz elõrejelezni bármilyen következményt is; a számszerûsítés és a bizonytalanság csök-kentése pedig több, átfogó és interdiszcipli-náris alapkutatás és modellfejlesztés nélkül nehezen képzelhetõ. Egy adott térségben történõ éghajlatváltozást és ennek lehetséges következményeit még problematikusabb megbecsülni, és egyéb, szakmai háttéris-meretekre és empirikus kapcsolatkeresésre is támaszkodnak általában ilyenkor. A hazai változásokkal több dolgozat foglalkozott a közelmúltban (például Mika, 2004; Bartholy

– Mika, 2005); a magyarországi éghajlati jelen-ségekre adandó lehetséges társadalmi vála-szokat pedig a VAHAVA projekt keretében tanulmányozzák szisztematikus és összefogó módon (URL: http://www.vahava.hu).

Diszkusszió

Az üvegházhatású gázok és légköri aeroszol ég-hajlati szerepének összehasonlításakor tudatosí-tani kell azonban néhány alapvetõ különbséget. 1.: a finom méretfrakciójú aeroszolrészecskék átlagos troposzferikus tartózkodási ideje ma-ximum egy-két hét, ellentétben az üvegház-hatású gázok több tíz, esetenként száz évet is meghaladó tartózkodási idejével. Az aeroszol hatása tehát elsõsorban rövid idõskálán jelentkezik. 2.: az aeroszol forrásainak és nyelõinek elhelyezkedése és intenzitása, valamint troposzferikus tartózkodási ideje miatt idõnként az emberi egészségre káros légköri koncentrációban fordul elõ, ellentét-ben az üvegházhatású gázokkal, amelyek egészségkárosító hatása a népességre nem jelentõs. Az aeroszol-levegõszennyezettség csökkentése világszerte nagy prioritású feladat. Az egészségügyi hatások és az ant-ropogén perturbáció általában forgalmas nagyvárosok vagy iparvidékek szennyezett levegõjében és levegõcsóvájában jelentõsek. A városi agglomerációt egyben nagyszámú lakos és gyakran értékes épített környezet is jellemzik, így az esetleges káros hatások jelentõs populációt és kulturális örökséget érintenek. Az aeroszol koncentrációjának csökkentését az éghajlati és egészségügyi okokon kívül a közvetlen érzékszervi ta-pasztalás (például látótávolság észlelése) is motiválja és mozgatja. Ennek megfelelõen, a világ fejlettebb területei (közöttük az EU is) az aeroszol kibocsátásának csökkentését (úgy tûnik, sikeresen és növekvõ ütemben) el is kezdték, ami a koncentrációszint csök-kenését eredményezi rövid idõn belül a kis tartózkodási idõ miatt. Az emissziós szcenári-ók alapján ezt a trendet a növekvõ népesség és a fejlõdõ világ iparosodása sem módosítja lényegesen. Ezzel szemben az üvegházhatá-sú gázok emisszióját egyelõre nem sikerült csökkenteni (a Kiotói Jegyzõkönyv ellenére sem), sõt további növekedés prognosztizált,

211

és így további légköri akkumuláció várható a nagy tartózkodási idõk miatt. A globális éghajlatot várhatóan háromszoros antropo-gén hatás alakítja majd a XXI. században: az üvegházhatású gázok okozta növekvõ fûtés, a légköri aeroszol okozta csökkenõ hûtés, valamint a szén biogeokémiai körforgásának pozitív visszacsatolása (a talaj széntartalmának járuléka a légköri szén-dioxidhoz). Az aeroszol

„védõ” szerepe tehát csökken a jövõben, ami a Föld globális éghajlatát érzékenyebbé és bizonytalanabbá teszi az elképzelt változásokkal szemben.

Az semmiképpen sem tûnik helyes meg-oldásnak, hogy a légköri aeroszol koncentrá-cióját nem csökkentjük, vagy ezt éghajlati okokra hivatkozva elhalasztjuk. Bizonyos fokú megoldást a Kiotói Jegyzõkönyv (2005. februártól érvényes, teljes szöveg magyarul és angolul az URL: http://www.kvvm.hu/szakmai/klima/dokumentum/pdf/kp_hun. pdf címen) megvalósítása és az általa képvi-

selt elgondolások követése jelenthet, vala-mint az emberiségnek/közvéleménynek egyébként sem nagyon marad más válasz-tása, mint hogy minimalizálja és elfogadja a nukleáris energiatermelés kockázatait, illetve hogy komolyan foglalkozzon a mezõgaz-daságra vagy fotoszintézisre épülõ vegyipar és energiatermelés lehetõségeivel. Az éghaj-latváltozás bizonyos következményei és hatásai az emberiség életkörülményeire és az ökoszisztémákra ennek ellenére elkerül-hetetlennek tûnnek jelenleg, ezért nagyon fontos a társadalom korrekt tájékoztatása, felkészítése és felkészülése a várható jövõre világszerte és hazánkban is. E folyamatban a tudományos társaságoknak és döntéshozók-nak is feladatuk és felelõsségük van.

Kulcsszavak: éghajlati kényszer, éghajlat érzékenysége, globális felmelegedés, globális elhomályosodás, korom aeroszol, szerves aeroszol

IrodalomAndreae, Meinrat O. – Jones, Ch. D. – Cox, P. M. (2005):

Strong Present-Day Aerosol Cooling Implies a Hot Future. Nature. 435, 1187–1190.

Bartholy Judit – Mika János (2005): Idõjárás és éghajlat – cseppben a tenger? Magyar Tudomány. 7, 789–796.

Emanuel, Kerry (2005): Increasing Destructiveness of Tropical Cyclones over the Past 30 Years. Nature 436, 686–688.

Haszpra László – Barcza Zoltán (2005): Légköri szén-dioxid-mérések Magyarországon. Magyar Tudomány. 1, 104–112.

IPCC TAR (Third Assessment Report of the Intergov-ernmental Panel on Climate Change) (2001): Climate Change 2001. The Scientific Basis. Intergov-ernmental Panel on Climate Change, Cambridge University Press, New York.

Jacobson, Mark Z. (2001): Strong Radiative Heating Due to the Mixing State of Black Carbon in Atmo-spheric Aerosols. Nature 409, 695–697.

Krishnan, R. – Ramanathan, Veerabhadran (2002): Evidence of Surface Cooling from Absorbing Aerosol. Geophysical Research Letters. 29, Doi: 10.1029/2002GL014687.

Mészáros Ernõ (1992): Structure of Continental Clouds before the Industrial Era: A Mystery to Be Solved. Atmospheric Environment. 26A, 2469–2470.

Mika János (ed.) (2004): Klímaváltozás, hazai hatások. Természet Világa. 135, II. Különszám.

Ramanathan, Veerabhadran – Crutzen, P. J. – Kiehl, J. T. – Rosenfeld, D. (2001): Aerosols, Climate, and Hydrological Cycles. Science. 294, 2119–2124.

Salma Imre – Ocskay R. – Raes, N. – Maenhaut, W. (2005): Fine Structure of Mass Size Distributions in an Urban Environment. Atmospheric Environment. 39, 5363–5374.

Schiermeier, Quirin (2005): Trouble Brews over Contested Trend in Hurricanes. Nature. 435, 1008–1009.

Stanhill, Gerald – Cohen, Shabtai (2001): Global Dim-ming: A Review of the Evidence for Widespread and Significant Reduction in Global Radiation with Discussion of Its Probable Causes and Possible Agricultural Consequences. Agricultural and Forest Meteorology. 107, 255–278.

Travis, David J. – Carleton, A. M. – Lauritsen, R. G. (2002): Contrails Reduce Daily Temperature Range. Nature. 418, 601.

Twomey, Sean A. (1974): Pollution and the Planetary Albedo. Atmospheric Environment. 8, 1251–1256.

Wild, Martin – Gilgen, H. – Roesch, A. – Ohmura, A. (2005): From Dimming to Brightening: Decadal Changes in Solar Radiation at the Earth’s Surface. Science. 308, 847–850.



212

A kádárok a pogány magyarság papi rendjé-ben voltak bírói tisztet teljesítõ táltosok. A kereszténység felvételével ez megváltozott, a táltosokat felváltotta a római katolikus hierarchia. Az egyik bírón rajta maradt a kádár elnevezés, amely családnévvé vált, így nyerte nevét a borosjenõi Kádár család is. Kempelen Béla Magyar nemes családok címû könyvének 5. kötete 29 nemes Kádár családot tart nyilván: tizenhárom elõneves címeres nemes család, tizenhárom elõnév nélküli címeres nemes család, két elõneves lófõ család, egy elõnév nélküli lófõ család.

A borosjenõi Kádár család eredetileg Nógrád megyébõl származott. II. Rákóczi György fejedelem a törökdúlások idején rendelte a Felvidékrõl a várkapitánysághoz a borosjenõi végvár védelmére vitéz Kádár Mihályt és fiát, Istvánt, akik kiváló harci tudá-sukkal álltak helyt a törökkel való csatáro-zásokban. Erre utal az armális szövege, valamint maga a családi címer is. A legenda szerint ugyanis Kádár Mihály egyetlen kard-csapással szelte le egy, a kardjával védekezõ török pasa jobb karját – innen van a család címerében a vállban levágott, kivont kardot tartó kar. Fia, István, ugyanekkor egymaga hét törököt kaszabolt le. Ezen fegyverté-nyükért kapták Gyulafehérvárott 1651. feb-

ruár 16-án a nemességet a címeres nemesle-véllel és a borosjenõi elõnévvel.

Kádár Mihály és fia, István feltehetõleg már akkor sem voltak jobbágyok, mert a ne-mesi levél szerint már kiváltságosak, valamint katonai rangjuk is volt; az armálisban mint

„strennuus” szerepeltek, vagyis vitézként említették õket.

A fejedelem 1658. szeptember 20-án Ká-dár Istvánt Debrecenbõl egy lovascsapattal ismét Borosjenõre rendelte a Nagyváradtól Berettyóújfalu felé vonuló tatár sereg feltar-tóztatására. Az összecsapás Berettyóújfalu

a BorosjEnÕI kádár család TörTé-nETE

M. Bujdosó Györgyiaz MTA levelezõ tagja, tudományos fõmunkatárs

bujgyo@ igaz.sote.hu

Sótonyi Péteraz MTA levelezõ [email protected]

MTA-SE Igazságügyi Orvostani Intézet

1. ábra • A családi címer

213

határában a Berettyó hídjánál történt. Kádár István a malomgáton – segítséget várva

– derekasan harcolva napokig tartotta magát a tízszeres túlerõben lévõ tatár sereggel szemben. Az ígért segítség azonban elmaradt.

Mivel a tatárok egy távoli gázlón átjutottak a Berettyón, sikerült hátba támadniuk Kádár Istvánt és kis csapatát, így a több oldalról is támadó tatár túlerõ megsemmisítette a hõsiesen küzdõ maroknyi sereget.

Kádár István fején két nyíllövést kapott, s így lováról lefordulva, kengyelbe akadt láb-bal a lova egészen a Bakonszeg határában lévõ kórógypusztai három kunhalomig vitte. Itt találtak rá a csata után, és a legnagyobb domb tetején helyezték örök nyugovóra. A bakonszegi emberek, de különösen a Lisztes család, a szájhagyomány alapján, évszázado-kon át õrizték és adták át egymásnak a le-gendás harcos sírjának pontos helyét.

A csata után, szeptember 23-án, a tatár se-reg közeledtének hírére, a borosjenõi várban meghúzódó harcképtelen férfiakat, nõket és gyermekeket a hadirokkant Kádár Mihállyal együtt az ecsedi várkapitánysághoz menekí-tették. Így került oda Kádár István felesége is, gyermekével, Györggyel együtt.

A Rákóczi-szabadságharc letörése után a Rákóczi-birtokokat konfiskálták, s az ezen birtokokon hûbéres nemesként élõ birto-kosokat elûzték birtokukról, csak a rajtuk lévõt vihették magukkal, egyebet nem. Így a borosjenõi Kádár család tagjai is teljesen kisemmizve kezdhették újra életüket. Kádár György négy fiával a közeli Tyukod község-ben húzódott meg. Kocsordon egy majort máig Kádár-majornak hívnak, de Tyukod határában is gyakoriak voltak a Kádár-gerenc (gerinc) Kádár-lapos, Kádár-tisztás, Kádár-kútja stb. nevek. Egészen a XIX. század közepéig Tyukodon maradt a család. A szat-mári béke után azonban a család tagjai lassan elszármaztak Tyukodról. Elõször György negyedik fia, Mihály költözött el Nádudvarra. Egy másik ág Máramaros vármegyében tele-

pedett meg. György egyik dédunokája, aki szintén Mihály volt, Szatmárra ment.

A borosjenõi Kádár család tagjai az 1900-as évek elején bizonyosságot szerettek volna õsük sírhelyének hollétét illetõen. Felkérték dr. Zoltay Lajos debreceni múzeumigazgatót és dr. Pap Károly régészprofesszort, hogy a szájhagyo-mány figyelembe vételével Kórógypuszta kimagasló dombján kezdjenek ásatásokat; miután századok óta a nép a dombot Kádár temetõjének nevezi. Ezt erõsítette meg Lisztes Ferenc, a környék 75 éves csõsze is az 1920-as feltáráskor. Az öreg Lisztes – feltehetõleg – a szájhagyomány alapján bizonygatta igazát, mivel a XVII. század derekán, török pusztítás következtében néhány bihari község elpusztult (Herpály, Kovácsi, Kórógy), azonban Újfalu, Bakonszeg, Szentmárton, Zsáka – azaz a Kórógyot körülvevõ négy község – min-dig néptartó hely maradt, és nemzedékrõl nemzedékre megõrizte a jeles vitézrõl szóló szájhagyományt. 1920 szeptemberében a kutatók az A, B, C, D-vel jelölt halmok közül a D-vel jelölt árokban – pontosan ott, ahol az öreg Lisztes a néphagyomány alapján a sírt sejtette – találtak egy negyven-ötven év körüli, 175 cm magas férficsontvázat. A karok, lábak a test vonalához simultak. A legfeltûnõbb azonban a koponya képe volt, amelynek varratai teljesen összenõttek, míg rajta kétoldalt, a homloktájékon egy-egy 10-20 és egy 23-30 mm átmérõjû szabálytalan lyuk tátongott. Nyilvánvaló, hogy valami erõs külsõ hatástól – ütéstõl vagy lövéstõl – eredhettek mégpedig a halál bekövetkezte elõtt, hisz a tetem többi része sértetlen volt. Az ásatásokról szóló hivatalos jelentés szerint a férfi kétszázötven-háromszáz évnél régebben fekhetett a föld alatt,

„minden valószínûség szerint” Kádár István földi maradványait találták meg, a borosjenõi Kádár család pedig „kétséget kizáróan” Kádár vitéz földi maradványait látta abban a pusztai sír-ban. A sírt ezután a borosjenõi Kádár család a Te benned bíztunk címû zsoltárt énekelve visszahantolta.

M. Bujdosó – Sótonyi • A borosjenõi Kádár család története


214

Dr. Kádár Gyula (1964) kezdeményezé-sére unokatestvérével, Kádár Ferenccel (1972) kérték, állapítsuk meg, hogy valós-e annak a családi legendáriumnak az alapja, miszerint nagyapáik kétséget kizáróan Kádár vitéztõl származtatják magukat.

Körülbelül tizenöt évvel ezelõtt indul a kalandregénybe illõ családtörténet. A csa-lád ezen ága igen erõs mûvészi hajlammal megáldott, fõleg népzenéhez kötõdõ volt. Dédapjuk szólaltatta meg Jászberényben, hosszú idõ után ismét, a Lehel kürtjét. Erõs fizikumúak voltak, például Kádár Gyula apai nagyapja, István, igen jó lovas hírében állt. A Kádár családnak ugyan ez az ága soha nem volt jómódú, de a családról beszélgetve meggyõzõdéssel állították, hogy családjuk vi-téz Kádár Istvántól származik, és kutyabõrös nemesi család sarjai. Ez a borosjenõi Kádár István, akirõl egyik családtag állította, hogy a török elleni harcban „két kézre” harcolt. Egy másik rokon állítása szerint õsüknek Berettyóújfaluban van szobra, vagy utcát neveztek el róla. Tény, hogy a legendárium-ban szereplõ felvetések egy része igaz, Kádár István nevét Berettyóújfalun utca örökíti meg. Ezt a felvetést támasztja alá Kocsis Csaba berettyóújfalui író is, aki kalandregényben megírta Kádár vitéz történetét Kádár vitéz útja címmel. Õ segített ahhoz, hogy fellel-hessék Kádár Abát, aki a nádudvari ágból származik. Kádár Aba rendelkezett a Kádár Gusztáv által 1929-ben készített családfával, de itt dr. Kádár Gyula és Ferenc vonalát nem találták. Azért kerestek meg minket Bárdossy Péter családfakutató javaslatára, hogy állapítsuk meg, rokonságban állnak-e a többi borosjenõi Kádárral.

A négy, fõ családi ág: 1. tyukodi (törzs) 2. nádudvari, 3. szatmárnémeti, 4. máramarosi. Ezek az ágak mára már több mint háromszáz éve elváltak egymástól.

Így a vizsgálatban részt vevõ Kádár Aba a nádudvari ágból, dr. Kádár Katalin és Kádár Zsolt a szatmárnémeti ágból, Kádár Elvira,

dr. Kádár Gyula és Kádár Ferenc feltehetõen a máramarosi ágból származik.

Dr. Kádár Gyula számtalan telefonos meg-keresésének köszönhetõen, megtalálta a borosjenõi illetõségû özvegy K. B-nét, akinek lánya, dr. Kádár Katalin vállalkozott a vizsgá-latokra. A vérvétel alkalmával dr. Kádár Gyu-la várta az általa ismeretlen személyt. Az au-tóból kiszálló hölgyrõl rögtön tudta, hogy ez nem lehet más, csak dr. Kádár Katalin, mert az asszony rendkívül hasonlított az édesany-jára (tudniillik dr. Kádár Gyula édesanyja Mizák Mária /an.: Kádár Eszter/ is ebbõl a Kádár családból való). Mindenki, aki látta dr. Kádár Katalint és dr. Kádár Gyula édesanyját, megállapította a nagyfokú hasonlóságot. dr. Kádár Gyula elmondta azt is, hogy egy teme-tés kapcsán találkozott több általa nem ismert borosjenõi Kádárral, akik a családfa tanúsága szerint több száz éve elváltak egymástól. Kü-lönös érzést váltott ki belõle, mert több köze-lebbi családtagja, így az édesapja hasonmását is fellelte közöttük. A legmélyebb érzelmeket

– elmondása szerint – egy, az elsõ világhábo-rú idején Kladnódban dédnagyapjáról ké-szült fénykép váltotta ki. A fényképet meg-mutatta Kádár Jolánnak (1923), Kádár Iloná-nak (1925), Puhánszky Jolánnak (1925), akik kijelentették, hogy ez az õ nagyapjuk, Kádár Lajos, vagy nagyon hasonlít rá. Idõközben a fényképek összehasonlítására is sor került, a hasonlóság számunkra is szembetûnõ volt.

A vizsgálódások és a vizsgálatok tehát több szálon folytak. Részben a feltételezett családta-gok felkutatására irányultak, részben pedig a fellelt személyek antropológiai és kromo-szómavizsgálatára, illetve a család férfi tagjai-nál az Y specifikus DNS-vizsgálatára. Jelent-kezett K. Gy. L. is, aki feltételezte, hogy a Kádár család erdélyi ágából származik, így az õ kromoszóma és DNS-vizsgálatára is sor került.

Idõközben dr. Kádár Gyula rendelkezé-sünkre bocsátotta Kádár Katalin Amerikában élõ 19 éves unokaöccsérõl, James Kádárról

215

készült fényképfelvételt. Ezt a fényképet összehasonlítottuk egy dr. Kádár Gyuláról húszéves korában készült fényképfelvétellel. A késõbbiekben sor kerülhetett James Kádár édesapja, a New Jerseyben élõ Nicholas Kádár összehasonlító antropológiai és DNS-vizsgálatára is.

Néhány szó a vizsgálatokról

Dr. Kádár Gyula kérésére elsõ megközelítésben kettõjüknél – Kádár Gyulánál és Kádár Abánál

– kromoszóma és Y-specifikus DNS-vizsgálatot végeztünk. A késõbbiekben erre a vizsgálatra Kádár Ferencnél is sor került. A hármuknál el-végzett vizsgálat nem zárta ki, hogy nevezettek rokonságban állnak.

Miután mást nem tudtak a vizsgálatok-ba bevonni, Interneten keresztül kerestek rokonokat. Sikerült San Franciscóban egy borosjenõi illetõségû férfit (K. I.) találni, aki ugyan a vizsgálattól elzárkózott, de megadta a Budapesten élõ unokatestvére (dr. Kádár

2. ábra • A családfa (A családhoz tartozik még Kádár László Levente dr. egykori belügyi államtitkár, Kádár László dr. egri érsek (1927–1986), Kádár István építész az MTA köz-testületi tagja, Kádár Aba villamos- és gépészmérnök, Kádár Katalin régész, Kádár Meny-hért és Kádár Ida közgazdászprofesszorok, Kádár Miklós dr. igazságügyi orvos szakértõ, Puhánszkyné Kádár Jolán, aki megírta a Nemzeti Színház százéves történetét.)



216

Zsolt) adatait, aki viszont készséggel vett részt a vizsgálatokon.

Kiderült, hogy dr. Kádár Zsolt, a család nádudvari vonalától több mint háromszáz éve eltávolodott Szatmárnémeti ágból való.

Dr. Kádár Gyula, Kádár Ferenc és Kádár El-vira rokonok, ismerték egymást. Feltételezéseik szerint a máramarosi ágból származnak, és mintegy háromszáz éve elvált családi ágról van szó.

Így a genetikai vizsgálatban résztvevõk Kádár Aba nádudvari ágból, dr. Kádár Katalin szintén nádudvari ágból, de kb. ötgenerációs távolságra Abától, dr. Kádár Zsolt a szat-márnémeti ágból, mintegy háromszáz évnyi távolságra a nádudvari ágtól. Kádár Elvira feltehetõleg a máramarosi ágból, szintén háromszáz éve elvált a többi ágtól, Kádár Ferenc feltehetõleg a máramarosi ágból, Elvi-rától négygenerációs távolságra, valamint dr. Kádár Gyula, aki Ferenctõl négy, Elvirától háromgenerációnyi távolságra van, szintén feltehetõleg a máramarosi ágból.

A vizsgálatok közül elõször a kromoszó-mavizsgálat eredményét értékeltük. A vizs-gálatba a következõ személyeket vontuk be: Kádár Aba, dr. Kádár Gyula, Kádár Ferenc, dr. Kádár Zsolt, Kádár Elvira és dr. Kádár Katalin. Legutóbb Kádár András vizsgálatára is sor kerülhetett, akirõl szintén nem tudták, hogy a családhoz tartozik-e.

Módszerek

A kromoszómákat 72 órás tenyésztés után perifériás vérbõl nyertük. Az alkalmazott metodikák C- és Q-sávok voltak. C-sáv (centroméra) festés során a mitotikus meta-fázisban leállított kromoszómák megfelelõ Giemsával folytatott elõkezelés után csak a kromoszómák közepe festõdött. Q-sáv festés esetén a kromoszómákat fluoreszcens festés (quinacrin) után ultraviola megvilágításban vizsgáltuk. Az értékelés mikrofelvételekbõl kivágott kromoszómákat párba állítva, a mendeli szabályoknak megfelelõen történt.

Az eredmények a következõk voltak:Az Y kromoszóma nagysága alapján K. Gy.

L. vonatkozásában a családhoz való tartozást „nem valószínûsítette”. A többi öt férfinél az Y kromoszóma egyforma nagyságú, intenzí-vebb fluoreszcenciájú volt.

A C-sávval értékelt kromoszómák közül kiemelnénk az adott kromoszóma centromé-ra részleges inverzióját, így Abánál és Gyulá-nál az 1-es kromoszómán (3. kép). Kádár Abánál, Zsoltnál, Katalinnál és Elviránál a 9-es kromoszómán volt parciális pericentrikus inverzió. Az egyik 16-os kromoszóma cent-romérája egyaránt nagy volt Kádár Abánál, Gyulánál és Ferencnél.

A Q-sávval festett kromoszómák között a többi hasonlóság mellett a legkifejezettebb a dupla szatellitájú 15-ös kromoszóma volt, ame-lyet Kádár Abánál és Ferencnél és Andrásnál észleltük. Feltûnõ hasonlóságot mutatott még Gyula és Elvira egyik 15-ös kromoszómája. Igen jellemzõ szatellitájú az egyik 14-es kro-moszóma Katalinnál, Elviránál és Andrásnál. Az egyik 3-as kromoszóma kifejezettebb flu-oreszcenciáját Abánál, Katalinnál és Elviránál észleltük (4. kép). A ritkán elõforduló 4-es kromoszóma centroméra fluoreszcenciáját szeretnénk kiemelni Kádár Abánál, Ferenc-nél és Zsoltnál – a többi meglévõ hasonlóság közül.

3. ábra • 1-es kromoszómák (C-sáv)

217

A család kérésére, miután hasonlóságot véltek felfedezni egymáson, antropológiai vizs-gálatot is végeztünk. A vizsgálatok kiterjedtek az antropometriai mérõpontokra, a külsõ morfológiai leírásra, valamint a tenyér- és ujjlenyomatok vizsgálatára.

A metrikus adatok közül a lívi-index – amely a test arányaira enged következ-tetni – dr. Kádár Gyulánál és Kádár Abánál csaknem, Kádár Abánál és Kádár Ferencnél megegyezett, Kádár Andrásnál dr. Kádár Zsol-téhoz állt legközelebb, de valamennyiüknél azonos tartományban volt.

A fej mérõpontok közül a fej-index alap-ján dr. Kádár Gyula, Kádár Elvira, dr. Kádár Zsolt, Kádár Ferenc és Kádár András a rövid-fejûek, míg Kádár Aba és dr. Kádár Katalin a középfejûek kategóriájába sorolható. A fiziognómiai arcindex – amely a legnagyobb fejhosszúság és a járomívek szélességébõl adódik – Zsoltnál és Ferencnél csaknem egyezõ volt, de Elviráé is hozzájuk igen közel álló. A morfológiai arcindex értéke Gyulánál és Abánál volt csaknem egyezõ, de Kataliné is hozzájuk állt közel. dr. Kádár Zsolté és Ferencé csaknem megegyezett. A frontoparietális-index (a homlok és a legna-gyobb fejszélesség viszonya) mindnyájuknál

igen közel álló. A jugomandibuláris-index – a járomív és a pofacsont hányados – valamen-nyiüknél azonos tartományban volt.

A kézjelzõ dr. Kádár Gyulánál, Abánál, Zsoltnál, Ferencnél és Andrásnál mutatott egyezést, de Kataliné és Elviráé is hozzájuk igen közel álló értéket adott.

A morfológiai jellegek tekintetében alka-tilag dr. Kádár Gyula és Kádár Aba állt egy-máshoz a legközelebb.

Az arc formája mindannyiuknál hasonló.A haj minõsége Kádár Abánál, Elviránál,

Zsoltnál, Andrásnál és Katalinnál igen erõs szálú, míg Gyulánál és Ferencnél vékony szálú.

A szem színe összességében dr. Kádár Gyulánál, Abánál, Ferencnél világos szürkés-kék, míg Katalinnál és Zsoltnál is szürke alapon sárgán pigmentált volt.

A szájrégióról (felsõ, alsó ajak, ajakpír, szájnyílás) elmondhatjuk, hogy összességé-ben Kádár Abáé Katalinéhoz, valamint Gyu-láé, Ferencéhez, míg Zsolté leginkább Elvi-ráéhoz és Andráséhoz hasonló. Az ajakpír tekintetében Kádár Zsolté, Nicholas Kádáré és Kádár Elviráé hasonló egymáshoz. A száj-szöglet mindannyiuknál egymáséhoz igen közel álló.

Az állon gödröcske észlelhetõ dr. Kádár Gyulánál, Abánál, Ferencnél, Zsoltnál és And-rásnál, míg Elviránál kifejezettebb.

Az Ámor-ív (philtrum) dr. Kádár Gyu-lánál és Ferencnél mély, míg Abánál, Zsolt-nál, Andrásnál, Nicholasnál és Katalinnál egyaránt lapos (lásd a 2. ábrán a családfa alatti képet).

A fül jellegei közül kiemelnénk, hogy a bázisállás mindnyájuknál hasonló. A Darwin-gumó jobb oldalon fellelhetõ volt dr. Kádár Gyulánál, Elviránál, Katalinnál és Zsoltnál. A ritka, háromszöget formázó belsõ fülléc Katalinra, Elvirára, Ferencre volt jellemzõ. dr. Kádár Gyulánál és Abánál feltûnõ volt a kétbütykû elülsõ fülcsap. A nagy, gyûrt fül-cimpa Kádár Abát, Ferencet és Elvirát tette egymáshoz hasonlóvá. 4. ábra • Jellemzõ kromoszómák (Q-sáv)



218

A kéz, az ujjak, a körömforma mindany-nyiuknál igen hasonló; dr. Kádár Gyulánál és Abánál a kisujjon kisfokú görbület is megfigyelhetõ.

A lábfej, az ujjak megjelenési formája vala-mennyiüknél hasonló. Az öregujjak dr. Kádár Gyulánál, Ferencnél, Elviránál, Katalinnál egymással V alakot zárnak be. dr. Kádár Zsoltnál, Ferencnél és Katalinnál a 2-es ujj túlnövi az öregujjat, Abánál és Elviránál a 2-est túlnövi az öregujj.

A lábszárak helyzete (X-láb) alapján dr. Kádár Gyula, Kádár Elvira és dr. Kádár Zsolt hasonló egymáshoz.

A tenyér és ujjlenyomatok közül a leg-szembetûnõbb, hogy a bal tenyér fõvonalai-nak lefutása, az ujjközi és a tenyérredõk mintázata dr. Kádár Gyulánál és dr. Kádár Zsoltnál csaknem egyezõ (5. ábra). A kisujj-párnák mintázatában Abáé, Elviráé és Feren-cé hasonló egymáséhoz.

Dr. Kádár Gyula és dr. Kádár Katalin ujjlenyomatai között feltûnõ a hasonlóság, különösen a jobb kéz 2-es a bal kéz 4-es ujj ábrája, amelyek rajzolata (ún. örvény minta) megegyezõ. Aba, Elvira és Zsolt mindkét kéz 2-es, 3-as, és a jobb kéz 4-es ujján, ritka ívmin-tát visel. A bal kéz 5. ujján Katalin és Ferenc hasonló ritka mintát hord (6. ábra).

Az ujjlécek abszolút száma (tíz ujjon szá-molt bõrléc szám) Kádár Abánál és Zsoltnál egyezõ.

A fentiek is alátámasztják, hogy dr. Kádár Gyula, Kádár Aba, Kádár Ferenc, dr. Kádár Zsolt, Kádár Elvira, dr. Kádár Katalin és az utóbb vizsgálatba bevont Kádár András egy-mással rokonságban állnak.

James Kádár, 19 éves férfi, családhoz való tartozását alátámasztja a róla 2004-ben és Ká-dár Gyuláról húsz évvel ezelõtt (hasonló korban) készült fényképfelvételen látható fel-tûnõ hasonlóság (7. ábra). (Megjegyzendõ, hogy arcvonásaikban dr. Kádár Katalinhoz is mindketten igen hasonlóak.)

A DNSvizsgálati módszer

A „család” férfi tagjainál Y kromoszóma meg-határozást végzett – egymástól függetlenül

– a würzburgi orvosi és a budapesti GENO-DIA laboratórium.2

Az Y kromoszómán 12 DYS csatolt génhely vizsgálatára került sor. A genomiális DNS izo-

5. ábra • Tenyérlenyomatok

6. ábra • Ujjlenyomatok

2 Mindkét laboratóriumban a Nemzetközi Tudo-mányos Genetikai Társaság által meghatározott „európai minimális haplotípust” határozták meg.

219

lálása, multiplex fluoreszcens PCR, kapilláris elektroforézis ABI310 szekvenátorral, az értékelés Genotyper szoftverrel történt.

Az eddig vizsgált személyeken kívül meg-vizsgáltuk Nicholas Kádárt és Kádár Andrást, valamint K. Gy. L.-t is, aki szintén a családhoz tartozónak vallotta magát.

Vizsgálataink a következõ genotípusokra terjedtek ki (1. táblázat)

Értékelés

A legközelebbi rokonságban Kádár Aba és Nicholas Kádár – akik tudtak a rokonságról

– illetve dr. Kádár Gyula és Kádár András – akik nem feltételezték a rokonságot – állnak egymással, náluk mind a 12 marker megegyezett.

A 12 vizsgált markerbõl 8-ban (DYS389-I, a DYS390, DYS392, DYS393, DYS385 a,b, DYS437, DYS438) K. Gy. L. kivételével – aki-nek a családhoz való tartozása kizárt – va-lamennyien egyeznek egymással.

Az a tény, hogy a jelölt egymást követõ allélek mindössze egy-egy ismétlõdési hossz-ban különböznek egymástól, új mutációval magyarázható.

A fentiek alátámasztják, hogy dr. Kádár Gyula, Kádár Aba, Kádár Ferenc, dr. Kádár Zsolt, Nicholas Kádár, Kádár András egymás-sal rokonságban állnak.

Az eredmények segítik a geneológus munkáját a teljes családfa, dr. Kádár Gyula és feltehetõen Ferenc vonalának tisztázását.

7. ábra • Dr. Kádár Gyuláról és James Kádárról készült fényképfelvételek

Dr. Kádár Kádár Kádár Dr. Kádár Kádár Kádár K. Gy. L. Gyula Aba Ferenc Zsolt Nicholas András

DYS19 16 16 16 17 16 16 16DYS389-I 13 13 13 13 13 13 14DYS389-II 31 30 31 30 30 31 32DYS390 24 24 24 24 24 24 23DYS391 10 11 10 10 11 10 11DYS392 11 11 11 11 11 11 11DYS393 13 13 13 13 13 13 13DYS385 a 14 14 14 14 14 14 14DYS385 b 15 15 15 15 15 15 14 DYS437 15 15 15 15 15 15 15DYS438 10 10 10 10 10 10 10DYS439 12 12 13 13 12 12 13azonos Német-, Közép-és Német-, Német-, Kózép- és Német-,populáció* Lengyel-, Kelet-Eu. Lengyel-, Lengyelo. Kelet-Eu. Lengyel-, Horváto. (Lengyelo.) Horváto. (ritka!) (Lengyelo.) Horváto.

1. táblázat • (* Ezek az adatok 13 ezer európai Y kromoszóma STR-haplotípus adat-bázisából származnak a DYS437, DYS438, DYS439 kivételével.)



220

A tudományos módszerek (antropológiai, kromoszóma, DNS) segítségével lehetõvé vált egy olyan család ma élõ tagjainak egy-másra találása, akik a családfa különbözõ ágairól származnak, de a gyökerek fél évez-redre nyúlnak vissza.

A munkában nyújtott hathatós segítségért köszönet illeti Bellovits Orsolya tudományos segédmunkatársat. A DNS-vizsgálatokban

IrodalomKempelen Béla (1911–1932): Magyar nemes csalá

dok. I–XI. kötet, Budapest

nyújtott segítségért a Würzburgi Orvosi Labo-ratórium és a GENODIA (Budapest) munka-társainak tartozunk köszönettel.

Kulcsszavak: származásmegállapítás, geneológia, genetika, antropológia, kromoszóma, DNS

A Magyar Tudomány 2005. decemberi számában a szerkesztõség sajtóhibahíven közölte Szabó István Mihály akadémikus Simon Zsoltnak is címzett válaszát. Ennek azon szakasza, mely Simon Zsolt recenzensi mûködését minõsíti, Simonnak egy lapunkban megjelent bírálatát említi, majd a Magyar Tudomány hasábjain megjelent Simon-recenzióra utal. Ezek után a szakasz az alábbi sorokkal zárul:

„[Simon Zsoltnak m]int ’történész[nek]’ valós stilusa: szemben a magyar nemzeti értékekkel, ami eleve meghatározza mindenfajta viszonyulását. Dilettáns kritikái közzétételéhez viszont egyetértõen simul a szerkesztõségi irányvonalakhoz.”

Nem tudhatjuk, mit jelent egészen pontosan ez a két mondat, kiváltképp azért nem, mivel a második egyszerûen nem illeszkedik a magyar szellem legfõbb kifejezõdési formája, a magyar nyelv szabályaihoz. De azért a benne megfogalmazott vádat értjük: annyit azért még ez az agram-matikus mondat is egyértelmûen kifejez, hogy a Simon Zsolt bírálatait megjelentetõ folyóiratok

– köztük a Magyar Tudomány és a BUKSZ – nem átallnak szerkesztõségi irányvonalukhoz egyetértõen simuló, a nemzeti értékekkel szemben álló dilettáns kritikákat megjelentetni.

Noha a politikai közbeszéd tele van hasonló otrombaságokkal, egy tudományos lap hasábjain az a megjegyzés, hogy egy kritikai írásokat közlõ tudományos folyóirat szerkesz-tõségének irányvonalához nemzeti értékekkel szembe nálló írások simulnának egyetértõen, eddig nem volt szalonképes. Reméljük, ezután sem lesz az.

Budapesten, 2005. december 23-ánA BUKSZ szerkesztõbizottsága

221

A Magyar Tudományos Akadémia három nagy tudományágazat területén, a természet-, az élet- és a társadalomtudományokban, 38 intézetet felölelõ kutatóintézeti hálózatot mûködtet. A hálózat kutatóinak több mint fele öt nagy kutatóközpontban végzi ku-tatómunkáját. Hasonló kutatási hálózatok vannak Németországban, Franciaországban és Olaszországban is. Az MTA hálózatának részeként mûködõ kutatóközpontokhoz hasonló intézményeket az Egyesült Álla-mokban nemzeti laboratóriumoknak neve-zik. Jelentõs értéket képvisel a hálózat kutatói állományának szellemi kapacitása, de nem elhanyagolható kutatási infrastruktúrájának értéke sem.

Az MTA intézetei sokoldalúak, tevékeny-ségük sokrétû. Az intézethálózat a 90-es évek második felében – hasonlóan más hazai intézményekhez – jelentõs változáson ment keresztül. Az intézetek kutatói létszáma erõ-teljesen lecsökkent és megfiatalodott. Meg-kezdõdött kutatási profiljuk korszerûsödése, ami ma is tart, és remélhetõen állandó folya-mat marad. Ugyanakkor a hálózat megõrizte az alapozó kutatásokban hagyományosan birtokolt erõs pozícióját, tevékenységének jelentõs részévé vált a graduális és posztgra-duális oktatásban való részvétel.

Az elmúlt évtizedben a hálózat sikeresen alkalmazkodott az elsõsorban alkalmazott kutatási feltételeket támasztó hazai és nemzet-

közi pályázatokhoz. A kutatóhálózat ma már a hazai innovációs rendszernek is figyelmen kívül nem hagyható, fontos elemévé lett. Az MTA intézetei kiemelt szerepet vállalnak a nagyobb kutatói és mûszerkapacitásokat igénylõ programok megvalósításában. Nélkülözhetetlenek a komplex interdiszciplináris feladatok megva-lósításában. A kutatóközpontok telephelye-iken számos magáncég számára biztosítják a kutatás-fejlesztéshez szükséges szellemi kapacitást és infrastruktúrát.

A hálózat megõrizte mûködõképességét a költségvetés támogatásának kiegyensú-lyozatlansága, az ország ingadozó kutatás-fejlesztési politikája, hosszú távú kutatás-fejlesztési stratégiájának hiánya ellenére is. A hálózat eredményeinek nemzetközi elismerését mutatja, hogy hét intézete kivá-lósági címet – Center of Excellence – nyert el európai pályázatokon.

Bár az elmondottak tények, igazságuk számokkal igazolható, mégis, az intézetek tevékenysége alig ismert a kutatás-fejlesztés finanszírozására befolyással bíró állami sze-replõk számára. Nem ismertek azonban az eredmények a társadalom számára, de sok esetben még az intézetek sem ismerik egy-más tevékenységét. Az ismeretek hiánya, mint ezt a közelmúltban több esetben is tapasztaltuk, a hálózat társadalmi hasznos-ságát feszegetõ téves megítéléshez vezet.

Tudomány, InnoVácIó, élETmInÕség– az MTA intézethálózatának kiadványa –

Tudós fórum

Tudós fórum


222

Az ismeretek hiányáról elsõsorban a Magyar Tudományos Akadémia és maga a hálózat tehet. Büszkék vagyunk rá méltán, sokat beszélünk vagy írunk a médiában a Mindentudás Egyeteme népszerûségérõl, a Tu-domány Világfórumainak megrendezésérõl, de alig szólunk intézeteink tevékenységérõl, eredményeirõl, azok társadalmi hasznossá-gáról.

Felismerve az említett hiányosságot, az intézetek elhatározták, hogy tevékenységüket rendszeresen kiadványokban és azok meg-jelenéséhez kapcsolódó rendezvényeken fogják ismertetni. Az elsõ 379 oldalas színes, nyomdai kiadvány, Tudomány, Innováció, Életminõség címmel – Az MTA intézetei az ország gyarapodásáért, alcímmel, az elmúlt év október 12-én az MTA-Székház Dísztermében hasonló címmel rendezett intézethálózati fórum alkalmából jelent meg. A kötet, amely az intézetek igazgatói által rendelkezésre bocsátott anyagokból a szerkesztõbizottság (Bálint Csanád, Dudits Dénes, Pálinkás Gábor) és Vinkler Péter szerkesztõ közremûködésével, a Kémiai Kutatóközpont finanszírozásával készült, az intézetek eredményeibõl azokat emeli ki, amelyek rövid távon, közvetlenül az innovációban vagy az élet minõségében, a társadalmi tevékenységek különbözõ terü-letein megjelenõ haszonnal járnak.

Egy rövid ismertetõben lehetetlen össze-foglalni az intézeti tevékenységek számos értékes és hasznos eredményét. Ehhez magát a kiadványt kell elolvasnunk. Néhány példát emelek csak ki az eredmények közül:

A gyógyszeripar,egészségügyi ellátás területén

Szelektív stresszfehérje-indukción alapuló neuroprotektív gyógyszerek, továbbá fájdalomcsillapítók kifejlesztéséhez járultak hozzá. Mesterséges kromoszómákat hoztak létre génterápiás célokra, vaskészítményt dol-goztak ki a vérszegénység megelõzésére és

gyógyítására. Génkifejezõdési mintázatokat derítettek fel (humán DNS-chip) gyógyszer-hatóanyago,k illetve diagnosztikai eljárások céljaira. Diagnosztikai módszereket dolgoz-tak ki a Parkinson-kór és májfunkciók vizs-gálatára. Humán ízületi protéziseket hoztak létre. Fotodinámiás terápiát alkalmaztak daganatos betegségek gyógyítására. Új hallás-elemzési módszert fejlesztettek ki a diszlexia gyógyítására. Beszédzavarok felismerésére szolgáló eljárást hoztak létre. Számítástech-nikai eszközöket fejlesztettek ki vakok és gyengénlátók számára.

A növényvédelem, növénytermesztésés állattenyésztés területén

Az ország 20 %-án az MTA martonvásári intézetében nemesített gabona- és kukorica-fajtákat termesztenek. Növényi növekedést serkentõ géntechnológiai eljárásokat alkal-maztak. Széles hatásspektrumú agromikro-bicideket dolgoztak ki. Környezetbarát, költségtakarékos trágyázási szaktanácsadási rendszert hoztak létre. Sertés-, szarvasmarha-, baromfi-, halbetegségek elleni vakcinákat dolgoztak ki.

A környezetvédelem, hulladékmegsemmisítés, tárolás, hasznosítás területén

A levegõ porszennyezettségének mérésére alkalmas mûszereket állítottak elõ. Cianid-mentesítõ eljárást dolgoztak ki. Kohászati szállóporok kezelésére plazmatechnológiai eljárást fejlesztettek ki. Biológiai szennyvíz-tisztítási eljárást dolgoztak ki. Feltérképezték a radioaktív és kommunális hulladékelhe-lyezés lehetõségeit.

Az atomenergiahasznosítás, sugárbiztonság területén

Reaktorvédelmi hibadiagnosztizáló rendszert hoztak létre. Sugárbiztonsági ellenõrzési módszert és eszközt fejlesztettek ki. Atom-erõmûvi zónamonitorozó rendszert alakítot-

223

tak ki. A paksi erõmû üzemzavara következ-ményeinek elhárításához nukleáris detekto-rokat hoztak létre.

Az informatika,számítástechnika területén

Nagy teljesítményû számítógép-hálózatok mûködtetését valósították meg. Hálózatbiz-tonsági rendszereket és felügyeleteket dol-goztak ki. Elektronikus orrot fejlesztettek ki.

Új funkcionális anyagok, mérõmûszerek, üzemi eljárások kidolgozásában

Katalizátort állítottak elõ alacsony derme-déspontú dízelolaj gyártásához. Kerámiákat és kompozitokat állítottak elõ nagy igény-bevételnek kitett szerszámok számára. Infra-vörös diódákat és fénytávközlésre alkalmas lézereket gyártottak. Új korróziós inhibitoro-kat és vízkezelõszereket fejlesztettek ki ipari berendezések védelmére. Új mûszereket fejlesztettek ki geomágneses mérésekhez. Ionsugaras vékonyító berendezést hoztak létre elektronmikroszkóphoz. Akusztoelekt-romos felületi hullámokon alapuló beren-dezéseket fejlesztettek ki nagyfrekvenciás szûrõk céljára. Ionnyaláb-analitikai mód-szereket fejlesztettek ki környezetvédelmi és mikromegmunkálási célokra. Zománcoz-ható acéllemezek minõsítésére szolgáló eljárásokat fejlesztettek ki.

Az élõ környezet védelmében

Ajánlásokat tettek a Balaton ökológiai állapo-tának fenntartásához, illetve javításához. A folyóvizek állapotjelzésére szolgáló módszert dolgoztak ki. Módszereket fejlesztettek ki a Fertõ tó nádasainak védelmére.

Igen fontos részei a kiadványnak azok a fejezetek, amelyek a társadalom- és a bölcsé-szettudományi kutatások hasznosulásáról szólnak. Ilyenek például: az etnopolitikai változásokról, az oktatási és kulturális intéz-mények ellátottságáról szóló tanulmányok,

az irodalmi kiadványok, sorozatok szerkesz-tése és kiadása, az Európai Unió jogalkotásá-hoz és intézményi reformjához kapcsolódó munkák, a kormányzati megrendelésre készített közgazdasági tanulmányok, az Akadémiai Nagyszótár kiadása, a magyar be-széd gépi elõállítása, a hazai és nemzetközi munkaügyi kutatások, a magyar politikai rendszer európai integrációjáról szóló tanul-mányok, az autópályák építése során feltárt régészeti emlékek feldolgozása, a magyar területfejlesztési törvény kimunkálása, a vidékfejlesztési program kidolgozása, az árvízvédelem társadalmi vonatkozásainak és a családon belüli erõszak szociológiai vizsgálata, az EU-tagságra való magyar fel-készülést segítõ kutatások, a népzene- és néptánckutatás és a népzene digitális adatbá-zisának kiépítése.

A felsorolt eredményeket áttekintve túlzás nélkül állítható, hogy az akadémiai inté-zethálózat jól gazdálkodik azokkal a támo-gatásokkal, amelyeket a társadalomtól kap.

A kiadvány egy példányát és az errõl ké-szült CD-t minden intézet megkapta. A szer-kesztõbizottság az állami és a vállalati vezetõk tájékoztatására hatvan példányt adott át az Akadémia Elnökségének. A kiadvány egyéb-ként elektronikusan letölthetõ az MTA, illetve a Kémiai Kutatóközpont honlapjáról.

A Szerkesztõbizottság ebben az évben újabb kiadványokban tervezi ismertetni az intézeteknek a hazai felsõoktatásban betöltött szerepét és az intézetekben folyó kutatások nemzetközi mezõnyben elfoglalt helyének értékelését is. Reméljük, hogy a kötetek kiadásával az MTA intézeteirõl kialakult véle-mény árnyaltabbá és kedvezõbbé válik.

A Szerkesztõbizottság nevében e helyütt is köszönetemet fejezem ki az intézetek igazgató-inak és munkatársainak a kötet összeállításában végzet munkájukért.

Pálinkás Gáboraz MTA rendes tagja, fõigazgató

Tudós fórum


224

BEVEZETÕ

Tisztelt Olvasó!

A kutatók utánpótlásával – fiatal tudósokkal foglalkozó melléklet tizennegyedik számában folytatjuk az elõzõ számban megkezdett vitát a jövõ tudós nõinek egyenlõ esélyeirõl. E számban Göncz Kinga miniszter, valamint Vass Ilona, a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Hivatalnak a területtel foglalkozó elnökhelyettese fejtik ki véleményüket és tervezett intézkedéseiket a Magyar Tudományban közölt korábbi cikkek kapcsán. Igen örvendetes, hogy az MTA lapjában megjelent cikkek ilyen széleskörû visszhangot gerjesztettek, amelyek az elõrelépés számos elemét vetítik elõre. Bár-milyen kormányzati lépés azonban csak akkor lehet eredményes, ha a tudós nõkkel szemben megmutatkozó rejtett (és nem is olyan rejtett) elõítéletek ellen mind férfi tudósaink, mind pedig tudós nõink együtt küzdenek. Ennek szükségességét alátámasztandó hadd idézzek Veres Pálné Felhívás a magyar nõkhöz c. írásából, amely száznegyven évvel ezelõtt, a Hon címû lapban jelent meg. Az írást Madách Imre akadémiai székfoglalójának a nõket lenézõ és a tudományból kirekesztõ

hangvétele miatt érzett felháborodás inspi-rálta. „Azért is felhívom nõtársaimat, karolják fel a nõgyermekek tudományos kiképzésének eszméjét lelkiismeretesen, megkezdvén azt a szokásos gyermekképzési korszakban és folytatván rendszeres kitartással mindaddig, míg a felserdült leány további kiképzésre a kellõ alapot és tudásvágyat sajátjává tette…” 140 év telt el. Ma már a kiképzendõk mellett a kiképzõk és a kiképzõket irányítók között is biztosítani kell a nõk illõ helyét a Veres Pálné által javallott lelkiismeretes és rendszeres kitartással.

A rovat második felében Antos László írását olvashatjuk a Magyar Fiatal Tudósok Társaságának megalakulásáról. Rovatunkat Czakó Erzsébetnek az egyetemi tehetség-gondozásról írott sorai zárják be, amelyek a Bologna-folyamat által diktált képzési rendszerre való áttérés idejében különösen idõszerûek. Kérjük, ha a nõk tudományban betöltött helyzetével vagy az ifjú kutatókkal kapcsolatos témában megjegyzése vagy javaslata lenne, keresse meg Csermely Pétert, a melléklet szerkesztõjét,

Csermely Péteraz MTA doktora, (Semmelweis Egyetem, Orvosi

Vegytani Intézet) – [email protected]

A jövõ tudósai

A NÕK HELYZETEA MAGYAR TUDOMÁNYBAN

– HOZZÁSZÓLÁSOK

Az oktatási miniszter sajtótájékoztatója

Groó Dórának és Papp Eszternek a nõk tudo-mányban betöltött helyzetérõl szóló, Magyar Tudományban megjelent elemzésének

(2005/11) a hatására Magyar Bálint oktatási miniszter egy egyeztetést hívott össze, majd november 23-án sajtótájékoztatót tartott. Az alábbiakban az MTI tudósítását adjuk közre:

„A nõk tudományban és oktatásban betöltött szerepét erõsítené és arányukat növelné az oktatási tárca vezetõje, ezért várhatóan a jövõ év elsõ felében kormányhatározatot adnak ki a nõk tudományos pályájának

225

támogatásáról. Magyar Bálint elmondta: a kormányhatározat rögzítené a konkrét projekteket, szervezeti egységeket, jogsza-bály-módosításokat. A részleteket a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalban (NKTH) dolgozzák majd ki. A szaktárca vezetõje a nõk és férfiak akadémiai karrierjét érzékeltet-ve kifejtette: a felsõoktatásban tanulók több mint a fele nõ, ugyanakkor arányuk a doktori képzésben már kevesebb mint 50 %, míg a tanársegédeknél 40 %, a docenseknél 30 %, az egyetemi tanároknál 20 % alá csökken. Az akadémikusoknak csupán 3,5 %-a nõ. Nem képességbeli különbségekrõl van szó, erõs diszkriminációs társadalmi mechanizmusok mûködnek Magyarországon is, mint szerte a világban – közölte a miniszter, hozzátéve: a szellemi kapacitásokkal való mérhetetlen pazarlás folyik e téren. Mint mondta: Magyar-országon „szakaszos rendszerváltás folyik”, s a nemek közti esélyegyenlõségben mint-ha 15 éves lemaradásban lennénk, ezért nagyobb sebességre kívánnak kapcsolni.” A sajtótájékoztatón felmerült, tervezett intéz-kedések a következõk voltak:• a nõk tudományos és azzal összefüggõ

bizottságokban és irányító testületekben betöltött kellõ arányának biztosítása;

• családbarát munkahely megteremtésére irányuló lépések;

• a nõknek a gyermekvállalás során/után történõ (re)integrációja segítése például a tudományos pályázati összegekhez járó kiegészítõ támogatással, amely a családi szerepvállalás könnyítését célozza;

• a tudományos grantokban, pályázatok-ban vizsgálni kell, és az értékelés egyik szempontjává kell tenni, hogy a pályázott munkában és annak irányításában a nõk milyen szerepet töltenek be;

• a Nemzeti Alaptanterv 2006-os felülvizs-gálata során biztosítani kell, hogy a nõk egyenjogúsága az állampolgári ismeretek és az osztályfõnöki órák külön témája legyen;

• a tankönyvek akkreditációja során át kell tekinteni és ki kell szûrni a nõk nem egyenjogú helyzetére utaló sztereotí-piákat;

• programot kell kidolgozni a nõk tudomá-nyos és innovációs sikertörténetei bemu-tatására;

• fórumokat kell szervezni a tudományban dolgozó nõk számára, hogy problémáikat megjeleníthessék.A fentiek összefogására kormányszintû

döntéssel tárcaközi „Nõk a Tudományban Bizottságot” kell létrehozni.

Az ifjúsági, szociális, családügyiés esélyegyenlõségi miniszter hozzászólása

Azt gondolom, nehéz helyzetük van a nõk-nek a magyar tudományban. Noha ezen a területen a férfiakkal összehasonlítva szám-arányuk meglehetõsen kiegyensúlyozott

– mint ahogy az Enwise jelentésbõl is kiderül – gyakran azokon a területeken dolgoznak, ahol a legkevesebb a kutatásra fordított költségvetési támogatás. Az Enwise csoport ajánlásai, amelyet Groó Dóra és Papp Eszter tanulmányukban idéztek, felhívják a figyelmet arra, hogy közös kormányzati és szakértõi összefogásra van szükség a nõk tudományos életben való elõbbre jutásához.

Az egyenlõ bánásmódról és az esély-egyenlõség elõmozdításáról szóló 2003. évi CXXXV. tv. értelmében a költségvetési szerveknek esélyegyenlõségi tervet kell készí-teniük, amely lehetõséget ad a tudományos intézeteken belül olyan mechanizmusok kialakítására, amelyek hozzájárulnak a tu-domány területén dolgozó nõk helyzetének javulásához is. Több felsõoktatási intézmény esélyegyenlõségi tervének elkészítéséhez is nyújtottunk módszertani segítséget.

Amint a felmérésekbõl is kiderül, az elmúlt 15 évben a felsõfokú tanulmányokat folytató lányok száma meghaladja a férfiakét, a diplomás nõk száma több mint 50 %, és az elmúlt években

A jövõ tudósai


226

emelkedett a mûszaki pályát választó lányok száma is. Aggasztó azonban, hogy az üvegpla-fon jelensége a tudományon belül is jelen van, erõteljes a horizontális és vertikális szegregáció. A nõk tudományos karrierje a családi köte-lezettségek felvállalásánál törik meg, egyszerre kell munkavállalóként és családanyaként megfelelniük. A kutatói munkakörülmények, a tudományos rendszerek strukturális feltételei nehezen hangolhatók össze a családi élet kö-telezettségeivel. Ezzel is magyarázható, hogy a nõk még mindig alulreprezentáltak a tudomá-nyos akadémiák és az egyetemek legfelsõ pozícióiban.

Örömmel üdvözlöm a megalakult Nõk a Tudományban Operatív Bizottság létrejöttét, melynek munkájában tárcánk is képviselteti ma-gát. A Bizottság által tervezett Akcióterv alapján kialakulhatnak a kormányzat és a tudományos élet együttmûködésének formái a nõk tudo-mányban betöltött szerepének kiszélesítésére és megerõsítésére.

Ahhoz, hogy a nõk szerepe növekedjen a tudományban és a tudomány vezetésében, vonzóvá kell tenni számukra a kutatói pályát. Elõítélet- és sztereotípiamentes, ösz-szehan-golt fellépésre van szükség valamennyi érintett részérõl. Külön figyelmet érdemel az intézményekben dolgozó nõi kutatók hely-zete, és nem utolsósorban a tudományos pályát a lányok számára is vonzóvá kell tenni, lehetõleg már az alapfokú oktatási rendszer-ben. Fontos továbbá azoknak a kapcsolódá-si pontoknak a megtalálása, amelyek révén a nõk támogatni tudják egymást a tudomá-nyos életben való elõmenetelben. Az eddigi munkájukat nagyra becsülve, õszintén bí-zom abban, hogy közös erõfeszítéssel javu-lást tudunk elérni a nõk helyzetében a tudo-mány területén.

Göncz Kingaminiszter, Ifjúsági, Szociális, Családügyi és

Esélyegyenlõségi Miniszté[email protected]

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnökhelyettesének hozzászólása

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal jelenleg kialakítás alatt lévõ kormányzati tudományos és technológiai stratégiájában megfogalmazottak szerint elõ kívánja segí-teni a kutatók nemi esélyegyenlõségének érvé-nyesítését. A tehetség hatékonyabb kihaszná-lása érdekében a nõk szerepvállalásának erõsítése a K+F területén kulcsfontosságú.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nõk tudományos aktivitása a kutatói karrier elõrehaladásával jelentõsen csökken mind az akadémiai, mind az ipari szektorban. Kü-lönösen aggasztó ez a természettudományi és mûszaki területeken. Jelenleg ma Magyar-országon a kutatócsoportok nagysága nem mondható optimálisnak. Varga György fel-mérése alapján egy témára Magyarországon 1,4 kutató jut. Sajnálatos tény továbbá, hogy a 2000-2004 között az egy kutatóra jutó munkahelyváltozások száma átlagosan 0,11 volt, ami azt jelenti, hogy a megkérdezettek 92 %-a nem változtatott munkahelyet. A ku-tatócsoportok kis mérete nem teszi lehetõvé a kutatói mobilitást, így a családalapítást kö-vetõen a nõk munkaerõpiaci reintegrációja sem megoldott a kutatás-fejlesztés területén. A nõk számára a kutatói karrier megszaka-dását a családalapítás jelenti, amely többnyire egybeesik az önálló kutatólabor alapításának idejével, illetve a tudományos ranglétrán történõ elõrelépéssel. A gyerekvállalás után a munkaerõpiaci reintegráció nehezebb, mivel az információáramlásból az érintettek kimaradnak egy idõre, és nincsenek speciális képzések, amelyek ezt pótolni tudják. Igen nagy problémát jelent, hogy a kutatói állások elnyerésénél a meglévõ szakmai kapcsolatok és nem a nyílt verseny dominál.

Úgy gondolom, annak érdekében, hogy növekedjen a nõk szerepe a tudományban és a tudomány vezetésében, a kutatói munka-lehetõségeket kell bõvíteni. A Hivatal külön-

227

bözõ programjaival (Regionális Egyetemi Tu-dásközpontok, Kooperációs Kutatóközpon-tok), nagyprojektek kialakításával ezt segíti elõ. Alapvetõen meg kell növelni a jelenlegi kutatócsoportok nagyságát, hogy a mobilitási lehetõségek biztosításával a nõk munkaerõpiaci reintegrációja biztosított legyen. Ösztönözni kell továbbá, hogy a nõk tudásalapú vállal-kozások elindításában minél nagyobb részt vállaljanak. A hivatal nemcsak programjaival támogatja innovatív vállalkozások létreho-zását, de közvetlenül is támogatja a fiatalokat és a nõket tudásvállalkozások elindításában. Ennek érdekében gyakorlatorientált kon-ferenciát szervezünk e témában a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából. Lehetõvé kell tenni különbözõ foglalkoztatási formákkal (például távmunka, részmunkaidõs állások), hogy a nõk családjuk mellett is részt tudjanak venni a tudományos munkában.

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal felsõ vezetésében a nõk aránya 70 %, ami a K+F területén példamutató. A Helsinki Csoport munkájában, mint a nõk tudományban témáért felelõs kormányzati tisztségviselõ veszek részt, a téma koordinálását belsõ szakmai felelõs végzi. A Hivatal Operatív Bizottságot hívott össze a nõk tudományos helyzetének értékelésére, azon kritikus tényezõk feltárására, amelyek megoldásában eredményeket érhetünk el, együttmûködve az érintett minisztériumokkal, intézmények-

kel. A jelenleg meghirdetett programokban is érvényesül már az esélyegyenlõség meg-teremtésének fontossága, de kifejezetten a nõk számára kiírt pályázatok nem léteznek.

A folyamatos információáramlás biztosí-tására kapcsolati pontok létrehozása ajánlott, ami jelenleg a hét régióban mûködõ Mobi-litási Központok hálózatának fejlesztésével együtt megtörténhet. A fiatalokat, így a lányokat fontos elsõsorban a mûszaki és természettudományos kutatói karrier választá-sára ösztönözni.

A Kutatók Európai Chartájáról és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexérõl szóló bizottsági ajánlás általános elfogadása lehetõvé tenné a teljesítményen alapuló elbírálást, amely a nõk számára is egyenlõbb esélyeket teremthet.

A Hivatal elkötelezett a nõk tudomá-nyos szerepvállalásának erõsítésére, ezért folyamatosan figyelemmel fogom kísérni a Magyar Tudomány hasábjain indult vita fejleményeit, konklúzióit. A tudás és tehetség hasznosítása érdekében a Hivatal nemcsak partner, de katalizátor is kíván lenni a nõk tudományos szerepvállalásának növelésé-ben és teljesítményének hatékonyabb elis-merésében.

Vass Ilonaáltalános elnökhelyettes

Nemzeti Kutatási és Technológiai [email protected]

MAGYAR FIATAL TUDÓSOK TÁR-SASÁGÁNAK

MEGALAKULÁSA

Országos Ifjúsági Tudományosés Innovációs Verseny

A Magyar Innovációs Szövetség 1991-ben írta ki elõször az Országos Ifjúsági Tudomá-nyos és Innovációs Versenyt az EU Fiatal Tudósok Versenye mintájára, tizenöt-húsz év közötti fiatalok számára. A versenyso-

rozat megrendezésével a tehetségkutatás, illetve a tehetségkiválasztás mellett a fiatalok figyelmét a tudomány, a technológia és a kutatás-fejlesztés területére kívánta irányítani a szövetség. Az 1991. évi elsõ meghirdetés óta 2043 fiatal küldött be pályázattervet, melybõl 1067-et tartott érdemesnek kidolgozásra az MTA fõtitkára, illetve alelnöke által vezetett, elismert tudósokból, akadémikusokból, egyetemi tanárokból és gazdasági szakem-berekbõl álló bírálóbizottság. A tizennégy év alatt 229 fiatalt ítélt tehetségesnek a zsûri, és

A jövõ tudósai


228

részesített díjazásban, néhány pályázót több alkalommal is. Az Országos Ifjúsági Tudomá-nyos és Innovációs Verseny díjazottjai az elmúlt években számos nemzetközi szakmai versenyen, fórumon, kiállításon vehettek részt a Szövetség delegáltjaiként:• European Union Contest for Young Scien-

tists (44 fõ)• Intel International Science and Engine-

ering Fair (16 fõ)• Young European Environmental Research

(7 fõ)• Stockholm International Youth Science

Seminar (5 fõ)• London International Youth Science Se-

minar (5 fõ)• International Wildlife Research Week

(Svájc) (2 fõ)• International Exhibition for Young Inven-

tors, Tokió (1 fõ)• Einstein Meeting, Berlin (1 fõ)• Conference of the Analog Devices (1 fõ)

Az Európai Unió Fiatal Tudósok Verse-nyének döntõjében 1995 óta a magyar fiatalok 14 díjat (köztük két elsõ díjat), a „tudo-mányos olimpiákon” pedig 19 díjat (köztük tizenkét elsõ díjat) értek el.

Az Ifjúsági Tudományosés Innovációs Verseny díjazottjainak

elsõ országos találkozója

A Magyar Innovációs Szövetség – tehetség-gondozó tevékenysége részeként – 2004-ben kezdeményezte egy országos találkozó megszervezését, melyre valamennyi addigi hazai Ifjúsági Tudományos és Innovációs Versenyen díjazásban részesült fiatal meghí-vást kapott. Az elõkészítõ egyeztetéseket követõen 2004. június 10-én – a XIII. Orszá-gos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny díjátadásának napján –, a 2003. szeptemberi EU-döntõ színhelye, a Millenáris Park fogadóépülete adott otthont az országos találkozónak. A találkozón a Magyar Inno-

vációs Szövetség felmérést végzett az addigi Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny díjazottjainak körében. Néhány adat a vá-laszadók által visszaküldött tesztek alapján: 96 %-uk tovább tanult, akik közül jelenleg 51 % most is tanul még, míg 49 %-uk már befejezte tanulmányait. A végzett fiatalok munkaterületi megoszlását az alábbi kördia-gram szemlélteti:

Az elsõ országos találkozó nagy sikert aratott a fiatalok körében, ezért a 2005. évi programot már kétnaposra bõvítettük.

A Magyar Fiatal Tudósok2. országos találkozója

2005. szeptember 2-3. között Visegrádon rendezte meg a Magyar Innovációs Szövetség, a British Council közremûködésével és támogatásával a második országos találkozót, amelyre az Or-szágos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny elmúlt tizennégy évében díjazásban részesült fiataljai kaptak meghívást. A rendez-vény fõ témaköreke a K+F eredmények hasz-nosítása, illetve a spinoff cégek bemutatása volt, brit és magyar példák alapján.

A kétnapos találkozó elsõ napján dr. Zá-vodszky Péter, a Magyar Innovációs Szövet-ség alelnöke köszöntötte a megjelenteket, ezt követõen John Nichols, Nagy-Britannia

229

magyarországi nagykövete, a rendezvény egyik fõvédnöke üdvözölte magyarul a résztvevõket. A nagykövet után dr. Kóka János, gazdasági és közlekedési miniszter, a rendezvény másik fõvédnöke mondott üdvözlõbeszédet. A rövid köszöntéseket Jim McGrath, a British Council igazgatója zárta. A szakmai programot dr. Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség el-nökének elõadása nyitotta meg, aki többek között ismertette a szövetség mûködését, tevékenységét, beszélt az Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny eddigi eredményeirõl. Sandra J. Cree, a Bristoli Egyetem technológiatranszfer menedzsere elõadásában bemutatta az egyetem felépí-tését, részletesen szólt a technológiatranszfer iroda tevékenységérõl, az állami szerepvál-lalásról. Elmondta, hogy évente átlagosan öt spin-off vállalkozás válik ki a Bristoli Egyetemrõl, és külön kiemelte a knowhow értékesítéseket is. Dr. Buzás Norbert, a Szegedi Tudományegyetem innovációs

igazgatója az egyetemen 2003-ban felállított technológiatranszfer iroda beindításának elõzményeirõl, mûködésérõl tartott sikeres ismertetõt. 2004 óta már tizenegy szaba-dalmi bejelentést tettek, megszületett az elsõ know-how eladás is. Ezeken túlmenõen két szabadalmat adtak el vállalkozásoknak és két spin-off cég jött létre az egyetem keretein belül. A pénteki nap szakmai programjának zárásaként Tim Morris, a Glaxo Smith Kline (GSK) állatetikai és -jóléti igazgatója szólt, aki bemutatta a cég K+F stratégiáját. A GSK éven-te a költségvetésének közel 20 %-át fordítja kutatás-fejlesztésre. A GSK igazgatója vázolta a kutatástól az értékesítésig tartó teljes folya-matot és a cég 21. századi innovációs terveit. Az elsõ napi szakmai programot követõen a résztvevõk megtekintették a Salamon-to-ronyban rendezett lovagi tornát.

A második napon Neil A. Williams, a Bristoli Egyetem immunológiai professzora, a Bristoli Egyetem Sejt- és Molekuláris Orvos-tudományi Tanszék vezetõje elõadásában

A jövõ tudósai


230

bemutatta az 1990-as évek közepén indult spin-off cégeit, melyeket a kezdetektõl szak-mailag és anyagilag is jelentõsen támogatott a Bristoli Egyetem. A találkozó záróelõadását dr. Molnár Béla, a 2003. évben Innováci-ós Nagydíjban részesült 3DHISTECH Kft. ügyvezetõ igazgatója tartotta. Molnár Béla az 1995-ben létrehozott spin-off cégének (3DHISTECH Kft.) fejlõdésérõl beszélt. A szakmai program zárásaként dr. Buzás Nor-bert vezetésével kötetlen beszélgetésen vettek részt a fiatalok, ahol számos érdekes téma, ötlet került elõ.

A találkozó a Magyar Fiatal Tudósok Tár-sasága (MAFITUD) megalakulásával zárult. A Magyar Fiatal Tudósok Társaságának alapító nyilatkozatát a kétnapos találkozó résztvevõi egyhangúlag elfogadták, melynek értelmé-ben a társaság vezetõi, ifjú tudósjelöltek: Ivánka Gábor, Kopiás Péter és Tóth Ágnes. Idézet a társaság alapító nyilatkozatából: „a fiatal tehetségek által létrehozandó társaság, a MAFITUD célkitûzése, hogy segítse a fiatal magyar kutatók szakmai elõmenetelét, a fiatal tehetségek érvényesülésének meg-könnyítését, az innovációs szemlélet elter-jesztését. […] A díjazottak saját tapasztalataik továbbadásával beszámolhatnak egy-egy konkrét innovációs, tudományos terület gyakorlati kérdéseirõl, segíthetik az új ver-senyekre kiutazók felkészítését. A MAFITUD,

megalakulásával egy olyan összefogást kez-deményez, amely elõsegítheti, felgyorsíthatja a hazai innovációs szemlélet, az innovációs gondolkodás kialakulását a magyar fiatalok körében”.

A Magyar Fiatal TudósokTársaságának tevékenysége

A szeptember 3-i megalakulás óta mûködik a MAFITUD honlapja (www.mafitud.hu), és a tagok elektronikus levelezõlistát is létrehoztak a gyors kommunikációra. Az idén szeptember 16-22. között Moszkvában rendezett, 17. EU Fiatal Tudósok Versenyén résztvevõ verseny-zõk szakmai felkészítését a Magyar Fiatal Tudósok Társaságának két alapító tagja, korábbi EU-döntõkön díjazásban részesült fiatalok, Ivánka Gábor és Németh Gábor tartot-ták. A MAFITUD tagjainak aktivitását jelzi többek között, hogy – a Magyar Innovációs Szövet-séggel közösen – Kopiás Péter, a MAFITUD vezetõjének szervezésében, a HUNGEXPO meghívottjaként, több MAFITUD-tag is kiállított a 2005. szeptember 17-25. között, a BNV terüle-tén rendezett INFOmarket – INFOtrend címû 4. információtechnológiai és telekommunikációs vásáron.

Antos LászlóDr. univ., ügyvezetõ igazgató, Magyar Innovációs

Szövetség – [email protected]

TEHETSÉGGONDOZÁSAZ EGYETEMI OKTATÁS

HAGYOMÁNYOS KERETEI KÖ-ZÖTT

Az alábbi írásban a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtani Intézetében folyó hallgatói tudományos munka rendszere kerül ismertetésre. Az évek folyamán kialakított, és másfél évtizede mûködõ rendszer az egyetemi reguláris oktatás mellett mûködõ tehetséggondozásnak tekinthetõ.

A Budapesti Corvinus Egyetem (korábban BKE, illetve BKÁE) Vállalatgazdaságtan Tan-széke 1988-as megalakulását megelõzõen MTA-kutatóhelyként mûködött. A Tanszék 1989-ben vezette be a Vállalatgazdaságtan címû, II. éves nappali tagozatos hallgatók számára kötelezõ tantárgyát. A tanszék ala-pító tanszékvezetõjének, Chikán Attila és több akkori munkatársa egyetemi életében meghatározó volt a Rajk László Szakkollé-gium. Az új tantárgy bevezetésekor és azóta is, az egyik legfontosabb ösztönzés innen ered: az oktatás mellett teremtsünk lehetõ-

231

séget arra, hogy a tantárgyunk iránt érdeklõ-dõ hallgatók elmélyülhessenek a tantárgy valamelyik területében, és velük olyan hosz-szabb távú kapcsolat alakulhasson ki, ame-lyik a reguláris egyetemi oktatáson túlmutat, ám ahhoz mégis illeszkedik. Innen ered az a rendszer, amit az idõközben intézetté vált Vállalatgazdaságtan Intézetben intézmé-nyesített formában évrõl évre fejlesztünk, és hallgatói tudományos tevékenység névvel illetjük. Az alábbiakban elsõként a hallgatói tudományos munka rendszerét foglaljuk ös-sze, ezt követõen egy rövid értékelést adunk annak mûködésérõl és eredményeirõl, végül pedig az ún. Bologna-folyamat kihívásait tekintjük át.

A hallgatói tudományos munka rendszere

A hallgatói tudományos tevékenység három, részben egymásra épülõ, illetve egymást erõ-sítõ részbõl áll: (1) a Vállalatgazdaságtan címû tantárgyhoz kapcsolódó két féléves tanulmányi verseny (a tárgy egy féléves), (2) a III., IV. és V. évesekkel folytatott demonstrátori munka, és végül (3) a különbözõ szakmai, kiemelten TDK-dolgozatok témavezetése.

1. A Vállalatgazdaságtantanulmányi verseny

A II. évfolyamon oktatott Vállalatgazdaságtan címû tantárgyat mintegy ezer hallgató tanulja tanévenként (1989-ben „mindössze” ötszáz fõt oktattunk). A tantárgyhoz kapcsolódóan minden év októberében versenyt hirde-tünk, amit a tantárgy 1989. évi bevezetése óta minden tanévben megrendezünk. A két féléves, általában három fordulóból álló tanul-mányi verseny célja, hogy a tantárgyunk és a vállalati mûködés iránt érdeklõdõ hallgatóknak lehetõséget teremtsen arra, hogy tudásukat összemérjék. A feladatok összetettek, melyek megoldásához önálló kutatásra, ismereteik bõvítésére, elemzési és kommunikációs készségre is szükségük van a hallgatóknak. A tanulmányi verseny elsõ fordulója egy

tizenöt-húsz oldalas dolgozat írásából áll. A dolgozat témáit az intézet oktatói hirdetik meg, ám néhány éve egy-egy vállalat és kutatóhely is részt vesz ebben a munkában. Minden dolgozatírónak minimum három alka-lommal konzultálnia kell témavezetõjével. A hallgatók dolgozatírási készségét évek óta két, minden hallgató számára meghirdetett, a tantervi órákon kívüli elõadással támogatjuk, amelyre az évfolyam ötöde ellátogat. Az elsõ fordulóra évek óta több mint százhúsz dol-gozat érkezik be. A beadott dolgozatokat a témavezetõk és a szemináriumvezetõk véle-ményezik, a témavezetõk írásos értékelését a hallgatók megkapják. A következõ fordulóba általában az indulók harmada-negyede jut tovább. A második félévben, a tantárgy abszolválása után lezajló második fordulóban arra törekszünk, hogy a hallgatók elemzési, esettanulmány-megoldási készségét mérjük össze. E forduló feladata vagy egy hosszabb, vagy két rövidebb lélegzetû esettanulmány elemzése. Az elemzések elkészítését kon-zultációval támogatjuk. A döntõbe általában a hallgatók fele-harmada jut tovább. A tanulmá-nyi verseny döntõje, gyakorlatilag a 3. for-duló, a szóbeli prezentációs készséget állítja a középpontba. Az általában május elején meg-rendezésre kerülõ döntõben megadott téma alapján rövid írásos és szóbeli prezentációkat, és a vitához történt alkotó hozzájárulást érté-keljük. Fõdíjként a verseny döntõsei egy július eleji ausztriai tanulmányúton vesznek részt, melynek során különbözõ vállalatokat keresnek fel. A szakmai kirándulás jelleget úgy erõsítjük, hogy már elõzõleg informá-ciót gyûjtenek a meglátogatni szándékozott vállalatokról. A szakmai kirándulás mint fõdíj mellett a hallgatók tárgyi jutalomban, vala-mint a tanulmányi elõmenetelüket támogató egyéb díjazásban is részesülnek.

2. A demonstrátori munka

Az Intézetben folyó demonstrátori munka történetileg szorosan összekapcsolódik a

A jövõ tudósai


232

Vállalatgazdaságtan tanulmányi versennyel, mivel az elsõ demonstrátorok a tanulmányi versenyen részt vevõk közül kerültek ki. E hagyományunkat megõriztük, demonstráto-raink többsége továbbra is a tanulmányi versenyen sikeresen szerepelt hallgató. Az intézeti demonstrátori munka célja, hogy az intézet munkatársaihoz kapcsolódóan a nap-pali tagozatos hallgatók tudományos-szak-mai ismereteiket elmélyíthessék, és szenior demonstrátorként bekapcsolódhassanak az oktatásba. Az intézeti demonstrátorokkal szemben évfolyamonként eltérõ elvárást fogalmazunk meg. A III. éves demonstráto-rokat arra ösztönözzük, hogy TDK-írás formájában elsõsorban arra koncentráljanak, hogy egy témakör kapcsán továbbmélyítsék és összegezzék ismereteiket. Emellett a Vállalatgazdaságtan tárgy szemináriumainak hospitálását javasoljuk az oktatásra való felké-szülés érdekében. IV–V. éves demonstráto-rainkat igyekszünk bevonni az intézeti kutatási programokba, támogatjuk TDK-írási munkájukat, és elvárásunk az oktatásban va-ló részvétel. Az egyéni kutatási munkájukat az intézet munkatársaihoz kapcsolódóan végzik demonstrátoraink. Minden félévben legalább két, minden demonstrátorunknak szóló szakmai rendezvényre is sor kerül. Mindegyik félév egy olyan összejövetellel zárul, amelyen a demonstrátorok értékelik saját tevékenységüket. Az immár tizenöt éve mûködõ demonstrátori rendszerben álta-lában húsz-harminc különbözõ évfolyamos hallgató kapcsolódott, illetve kapcsolódik az intézethez tanévenként.

3. Szakmaitudományos dolgozatok témavezetése és konzultálása

A TDK-munka arra ösztönzi a hallgatókat, hogy a tudományos kutatás alapjaival ismerkedjenek meg, és egy szûkebb téma tárgyalása kapcsán mélyedjenek el az általuk választott terület irodalmában. A TDK-dolgozatok készítéséhez a tanulmányi

versenynél meghirdetett témákat hirdetjük meg, amelyre a második félévben kerül sor. TDK-írásra bármelyik felsõbb évfolyam hallgatója bejelentkezhet, és a hallgatók által felvetett témákat is konzultáljuk. A TDK-dol-gozatokat írt demonstrátoraink részvételével bevezettük az ún. elõ-TDK-t. Ez arra szolgál, hogy a demonstrátorok egymás munkáiról tájékozódhassanak, és emellett a kapott észrevételeket figyelembe vehessék szóbeli prezentációjuk véglegesítésénél.

A rendszer értékelése

Mint a fentiekbõl kiderül, a hallgatói tudo-mányos munka belépõjét egy kötelezõ tantárgyhoz (Vállalatgazdaságtan) kapcso-lódó tanulmányi verseny, gerincét pedig a demonstrátori munka jelenti. A kötelezõ tantárgy oktatási formája változott (két féléves tárgyból egy félévessé vált a tantárgy, a kö-telezõ szeminárium száma heti kettõrõl egyre csökkent). E változások ellenére is megtartottuk azonban a tanulmányi verseny rendszerét. Úgy tûnik, ez a döntés helyes volt, ugyanis azoknak a hallgatóknak a száma, akik nekivágnak az önálló versenydolgozat készítésének, ennek ellenére nem csökken, sõt relatíve nõ. Ebbõl azt olvassuk ki, hogy a nagy létszámú oktatás megnöveli a hallgatókban a személyes szak-mai törõdés igényét. Azok a hallgatók, akik a tanulmányi verseny igen kemény próbáit teljesítik, örömmel csatlakoznak demonstrátor-ként az intézethez. A demonstrátori munká-ban részt vevõ hallgatók évfolyam szerinti megoszlása a hallgatók egyetemi pályafutásá-hoz igazodóan változik. A legtöbb demonstrá-torunk a III. évfolyamról kerül ki, és számuk IV. és V. évfolyamra csökken. Ebben igen nagy mértékben közrejátszik, hogy a kezdõ, III. éves demonstrátori évfolyamunk negyede-fele kül-földi részképzésben vesz részt, és hogy nem az intézetnél meghirdetett szakirányokra szako-sodik. Ironikusan úgy is fogalmazhatnánk, hogy a társintézetek illetve -tanszékek aratják le munkánk gyümölcsét.

233

A demonstrátorság vonzerejét hallgatóink számára az jelenti, hogy egyetemi tanul-mányaikhoz kötõdõen, de azt meghaladóan alkalmuk nyílik olyan oktatási, oktatásfej-lesztési és kutatási feladatok ellátására, amely során ismereteik növelése mellett tapaszta-lataikat is gazdagíthatják. Demonstrátoraink maguk is megfogalmazták, hogy miért érdemes demonstrátornak lenni: személyes kapcsolatuk lehet az oktatókkal, rendszeres visz-szajelzéseket kapnak az elvégzett felada-tokról, oktatók által támogatott intenzívebb személyes fejlõdésben lehet részük. Talán nemcsak önmagunknak hízelgünk, amikor azt is állítjuk, hogy egyfajta rangot is jelent demonstrátornak lenni: jól mutat a CV-ben

– ahogyan hallgatóink fogalmazzák. A demonstrátori munkatöbblet erõfe-

szítést kíván a hallgatóktól is és az oktatóktól is. A legkitartóbb demonstrátoraink azok, akik számára ez a forma jelenti „az egyetemi hallgatói öntevékeny munkát”. Gyakorlati-lag annyi teljesítményt várunk el, amennyit átlagosan bármelyik szakkollégium elvár tagjaitól. Oktatóként úgy tekintjük, hogy ezen feladatok ellátása egyetemi oktatási feladataink szerves részét jelenti, a jól vég-zett munka legfõbb elismerését pedig a jól végzett munka öröme adja, azaz saját sikerélmé-nyeink: a jó tanulmányi versenydolgozat írója si-keres pályát kezdett, sikeres pályán halad (idõrõl idõre igyekszünk volt demonstrátorainkról hírt kapni). E munka elismerését jelzi, hogy a BCE Gazdálkodástudományi Karán két éve bevezetett egyéni oktatói teljesítmény-értékelési rendszer egyik összetevõjévé vált e tevékenység elismerése. E tevékenység gyakorlatilag sem a demonstrátorok, sem az oktatók számára nem jár anyagi elismeréssel. (Megjegyzem, a felsõoktatás finanszírozásában nem jelenik meg a tehetséggondozás egyik formájának elismerése sem.)

Amennyiben számok alapján értékeljük tevékenységünket, szerénynek kell lennünk. A számok azt mutatják, hogy munkánk nyo-

mán több mint százhúsz másodéves hallgató old meg rendszeresen többletfeladatokat. Tanévenként átlagosan huszonöt demonst-rátorral foglalkozunk. Ha ezt az adatot az ezer fõs gazdálkodási, közgazdasági és társadalomtudományi szakos hallgatói évfolyamlétszámokhoz viszonyítjuk, nem kapunk jelentõs arányszámokat. Ám ha azt nézzük, hogy a Gazdálkodástudományi Kar intézetei tanévente mintegy hetven demonst-rátorral foglalkoznak, a BCE-n mûködõ szakkollégiumok és öntevékeny csoportok pedig mintegy 1000-1100 hallgatónak (az érintett nappali tagozatos hallgatók közel ötödének) nyújtanak a reguláris egyetemi oktatás mellett többlet önképzési és szemé-lyes fejlõdési lehetõséget, azaz járulnak hozzá egyfajta elitképzéshez, akkor már kihúzhatjuk magunkat, mert tettünk és teszünk valamit. S a minõségi értékelésrõl (például helyezett TDK- és OTDK-dolgozatok, megnyert nemzetközi tanulmányi versenyek) ekkor nem ejtettünk szót!

A Bolognafolyamat kihívása

A közgazdaságtudományi és gazdálkodástu-dományi felsõoktatás kötelezett az ún. lineá-ris képzési rendszerre való átállásra. Tekin-tettel arra, hogy jelenleg (2005. szeptembe-rében) nem lehet látni a teljes rendszert – az elsõ (BSc) és a második (MSc) szint közötti kapcsolódást –, praktikusan azzal számolunk, hogy három évig kísérhetjük figyelemmel a hallgatóinkat. Az új, BSc-képzési rend tantervének kialakításakor, a Vállalatgaz-daságtan címû tantárgy félévének megvá-lasztásakor többek között szempont volt számunkra a tanulmányi verseny megtartása. Emiatt a tantárgy egy tanévvel korábban, az I. évfolyam elsõ félévében kerül oktatásra, és ekkor tervezzük meghirdetni a tanulmányi versenyt is: hasonló formában, ám a hall-gatók képességeihez illeszkedõ tartalommal. Úgy véljük, hogy a tanulmányi versenyen részt vevõk és az intézethez demonstrá-

A jövõ tudósai


234

torként csatlakozók olyan ismeretekre és tapasztalatokra tehetnek szert az új képzési rendszerben is, amelyek a munkaerõpiaci kimenet és a nappali tagozatos MSc-képzés folytatása esetén is elõnyös lesz számukra. Tapasztalatainkra építve a tartalmat rugal-masan tudjuk alakítani. Az elõre nem látható majdani finanszírozási szerkezet fogalmaz meg kérdõjeleket: amennyiben egységes BSc-finanszírozási normatíva kerül kiala-

kításra, úgy az elismeri-e vajon valamilyen formában az egyetemeken végzett hallgatói tudományos munkát már az elsõ képzési szinten is, avagy a finanszírozás a fõiskolai mûködési elvekhez igazodik majd, és ehhez igazodóan kizárólag az oktatási teljesítmény kerül elismerésre?

Czakó Erzsébetigazgató, az MTA doktora

BCE Vállalatgazdaságtan Inté[email protected]

235

Fonyó Zsolt 1943-ban szüle-tett Budapesten. Vegyész-mérnöki oklevelét 1967-ben a Veszprémi Vegyipari Egye-temen szerezte meg. Mint fiatal diplomás elõbb az Olajtervhez került, majd 1974-ben a Budapesti Mûszaki Egyetemre.

Egy évig a tokiói egyete-men, majd hat éven át a zürichi ETH-n – Európa egyik legrangosabb mûszaki egyetemén – volt vendégpro-fesszor. Hazajövetele után, 1994-tõl kezdve egész halá-láig mint egyetemi tanár vezette a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyipari Mûveletek Tanszékét. A vegyipari rendszertechnika és matematikai modellezés, 1977-tõl a vegyipari energetika és a transzportfolyamatok tárgyak kifejlesztõje és elõadója volt. 1995-tõl a vegyészmérnökképzés egyik fõ tárgyának, a három féléves vegyipari mûveleteknek az oktatását irányította és adta elõ a vegyészmérnöki és biomérnöki szak hall-gatóinak. Irányításával a tanszék valamennyi tárgyát korszerûsítették; új rendszerszemléletû oktató volt, és kutatómunkáját nemzetközileg is elismerték.

A vegyipari mûveletek, ezen belül elsõ-sorban a különleges desztillációs és hibrid elválasztási mûveletek, energiaintegrált és hõszivattyús technológiák fejlesztése, folya-matszintézis, teljes vegyipari folyamatok rendszerszemléletû tervezése, optimalizálá-sa, szabályozása és mûködõképességi vizs-gálata volt a szakterülete. Hét könyv, hét

könyvrészlet és 303 tudomá-nyos dolgozat szerzõje illetve társszerzõje volt. Munkáit az eu-rópai és amerikai szakkönyvek (enciklopédiák) rendszeresen referálják, a cikkeire kapott független hivatkozások száma mintegy 1300.

Munkásságának legjelen-tõsebb eredményeit a fo-lyamattervezés és az integrált elválasztási mûveletek kuta-tása terén érte el. Egységes elméletbe tudta foglalni a többkomponensû rektifikáló rendszerek termodinamikai

meggondolásait, és ennek alapján konkrét javaslatok születtek – a beruházási költség, terhelhetõség, termékminõség és termékru-galmasság figyelembevételével – az ipari desztilláló berendezésekben lejátszódó irreverzibilis folyamatok gazdaságilag cél-szerû csökkentésére. Új irányt nyitott a fo-lyamattervezés és az elválasztási mûveletek energetikai javításának témakörében; az általa publikált elveket és módszereket világ-szerte felhasználják a vegyipari folyamatok tervezésénél és irányításánál. Legutóbbi kuta-tásai a környezetbarát vegyipari folyamatok tervezése integrált stratégiájának fejlesztését és vizsgálatát célozták.

Számtalan egyetemre hívták vendég-professzorként elõadások tartására. A kor-szerû nemzetközi követelményeknek meg-felelõen megújította és egységes szemlélet-ben ismertette a vegyészmérnöki tudomány elméleti és gyakorlati alapjait a megmaradási tételektõl kezdve a vegyipari reaktorokon és

Megemlékezés

fonyó ZsolT(1943–2005)

Megemlékezés


236

az anyagátbocsátási mûveleteken keresztül a teljes vegyipari folyamatokig.

Szakmai munkáit (jegyzeteit, tanköny-veit, szakkönyveit, magyar és idegen nyelvû közleményeit) széleskörûen használják és alkalmazzák a hazai, az európai, a japán és az amerikai felsõoktatási tantervek, továbbá a hazai vegyipar, a biotechnológiai és a kör-nyezetmérnöki iparágak.

Témavezetõje vagy résztvevõje volt na-gyon sok – szám szerint harmincnégy – meg-valósított vegyipari, kõolajipari és petrolké-miai üzem tervezésének vagy technológiai fejlesztésének. E szakmai alkotások közé olyan mûvek tartoznak, mint például a Du-nai Finomító 3Mt/év kapacitású desztilláló üzemének szétválasztó oszlopai, számos hazai és svájci vegyipari és kõolajipari üzem intenzifikálása, mûszaki kémiai eljárások környezetközpontú fejlesztése és energetikai javítása, szennyvizek újrahasznosításának környezetvédelmi célú felülvizsgálata, to-vábbá petrolkémiai üzemek rekonstrukció-jához kapcsolódó, kapacitást bõvítõ és a termékminõséget javító programok megvaló-sítása.

Rendkívül aktív volt a tudományos köz-életben is: hat nemzetközi szervezetben képviselte hazánkat, így például titkára volt az EURECHA-nak, ennek a több mint száz egyetemet tömörítõ európai szervezetnek, amely a számítástechnikának a vegyészmér-nöki oktatásban való felhasználását segíti elõ, valamint tagja volt a CHISA nemzetközi ta-nácsadó testületének. Természetesen a hazai tudományos közéletbõl is kivette részét mint

az Akadémia Mûszaki Kémiai Bizottságának elnöke, az Akadémia Doktori Tanácsának tagja vagy a Magyar Kémikusok Egyesülete Mûszaki Kémiai Szakosztályának elnöke.

Szerencsére nem maradt el munkáinak elismerése sem: 1995-ben az Év Oktatója lett a Mûszaki Egyetemen, 1998-ban a Varga József-érmet nyerte el, a Magyar Tudomá-nyos Akadémia pedig 1998-ban levelezõ, majd 2004-ben rendes tagjává választotta.

Kiváló tehetségû szakember volt, aki a természettudományok terén talán legnehe-zebben megvalósíthatót testesítette meg

– ragyogóan egyesítette a magasan képzett elméleti kutatót és a gyakorlati mûszaki érzéket kívánó, alkotó mérnököt. Igen gazdag szellemi termést és számos mérnöki alkotást hagyott az utókorra.

Fonyó Zsolt tiszteletet érdemelt mint ember is a szó nemes értelmében, aki embertársaival, kollégáival, munkatársaival és tanítványaival szemben mindig jó szándékról tett tanúságot, példamutató volt szorgalmával, és sohasem hivalkodott képességeivel vagy eredmé-nyeivel. Az élete utolsó hónapjaiban rámért nehéz sorsát is olyan méltósággal és szerény-séggel viselte, ami elõtt fejet kell hajtani.

Fiatalon távozott, és bár teljes életmûvet hagyott maga után, de munkájának gyümöl-cseit learatni korai elmenetele miatt sajnos csak részben volt lehetõsége. Munkáját ezután már tanítványai folytatják, akik gaz-dagon meríthetnek szakmai örökségébõl, mindabból, amit alkotott.

Markó László az MTA rendes tagja

237

Megemlékezés

Garay András, az MTA rendes tagja, az MTA Szegedi Bio-lógiai Központ Biofizikai In-tézetének korábbi igazgatója, kutatóprofesszora, legutóbb a Texas A&M University emeritus professzora, 2005. október 10-én, 79 éves korá-ban elhunyt.

Élete befejezõ, meglehe-tõsen hosszú szakaszát nem Magyarországon töltötte. Utol-só itthoni munkahelye a Ma-gyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja volt. Amikor a vadonatúj intézet frissen kinevezett igazgatójaként a legmodernebb eszközökkel alapvetõ, forradalminak számító kutatásokat végzett, váratlanul elhagyta Magyarországot, és meglehetõsen fiatalon vége szakadt hazai pályafutásának.

Talán nem értjük, sokan akkor sem értet-ték, miért is választotta a mindenképpen nehéz, súlyos megpróbáltatásokat is tarto-gató lépést, Magyarország hirtelen elhagyá-sát. Nagy felindulást keltett Garay András eltávozása, hiszen gondoljuk csak meg, éppen akkor látszott révbe érni élete, tudomá-nyos pályafutása: fiatalon intézetigazgató, akadémikus lett. A megértéshez szükséges megismernünk tudományos életének fõ állomásait. Tanulságos élet Garay Andrásé, a megalkuvásokat nem ismerõ tudós és ember szívszorító példája, egyúttal rajza is a kornak, amelybe született, amelyben élt.

Garay András 1926-ban született. A te-hetséges fiatalember a biológia iránt érdek-lõdött. A kiváló diákot annak rendje és módja szerint 1945-ben felvették a nagytekintélyû Eötvös Kollégiumba, és a Pázmány Péter (a késõbbi Eötvös Loránd) Tudományegye-temen természetrajzot és vegyészetet tanult. Élénk intellektuális életet élt, tagja volt a Sík Sándor és Pilinszky János nevével

fémjelzett Vigilia-körnek illetve a Válasz-körnek is, itt többek között Bibó István és Sárközi Márta társa volt. Eljött azonban a fordulat éve, és ez Garay András életében hányattatások kez-detét jelentette. 1948-ban politikai okok (nem titkolt világnézete) miatt kizárták az Eötvös Kollégiumból – az egyetemet azért elvégez-hette. Végzés után az ELTE Növényélettani Tanszékére került, itt kezdte tanársegéd-ként tudományos pályáját. A sikeresnek induló pálya-

futást visszavetette, hogy nem volt hajlandó Liszenko komolytalan tanait oktatni. Ezért az-tán 1951-ben eltávolították az egyetemrõl is, oktatással hosszú ideig nem foglalkozhatott. Elõször a Székkutasi Gyapottermesztési Ku-tató Intézetbe került (1951-1952), mondhatni, stílszerûen a kor groteszk fantazmagóriájával is büntették. 1952-tõl 1957-ig a Gyógynö-vénykutató Intézetben dolgozott. 1957-ben azután a Fertõdi Növénynemesítési és Nö-vénytermesztési Kutató Intézet tudományos munkatársa, laboratóriumvezetõje lett. Itt kialakította értékes, önálló kutatási terüle-tét. Az auxin növényi növekedési hormon hatásmechanizmusát vizsgálta. Ez a téma akkoriban igen modernnek számított – ma is fontos probléma a mûködés számos részlete, persze, a módszerek azóta sokat változtak. E munkája meghozta a tudományos meg-becsülést, 1967-ben elnyerte a tudományok doktora fokozatot.

Akkor változott megint a sorsa, amikor Straub F. Brunó professzor az MTA Szegedi Biológiai Központ kutatógárdáját szervezte: õ hívta Szegedre a közben a nehézségek ellenére is kiváló munkát végzõ tudóst. 1968-ban tehát Szegedre került, a központ elkészültéig a József Attila Tudományegye-

garay andrás1926–2005


238

tem Növényszervezettani és Növényélettani Tanszék tudományos fõmunkatársa, majd egyetemi tanára lett. A Szegedi Biológiai Központ elkészültekor, 1971-ben odakerült, és 1973-ban a Biofizikai Intézet igazgatójává nevezték ki.

Garay András a Szegedi Biológiai Köz-pont Biofizikai Intézetében a nem sokkal odakerülése elõtt kezdett témájával foglal-kozott. Kutatásai az élõvilág aszimmetriájá-nak eredetére vonatkoztak. Nagy energiával fogott annak a feltételezésnek a vizsgálatá-hoz, vajon az élet aszimmetriája kapcsolatban van-e a fizikában nem sokkal korábban megfigyelt szimmetriasértéssel, a gyenge kölcsönhatás aszimmetriájával – ez az aszim-metria okozza a béta bomláskor felszabadult elektronok spinpolarizációját. Intuitív kísér-leteibõl írt jó néhány Nature -cikkel nagy fi-gyelmet keltett, munkájával a téma nemzetközi szinten igen intenzíven kutatott területté vált. Azóta is elvégzett, számos részletre kiterjedõ kísérleti és elméleti vizsgálatok alapján jelen-leg azt lehet mondani, hogy a jelenségeket, az összefüggéseket nem értjük teljesen, a biológiai aszimmetria eredetét nem tudjuk teljes bizonyossággal megadni, de Garay András munkássága a terület jellemzéséhez lényegesen hozzájárult.

1973-ban a Magyar Tudományos Akadé-mia levelezõ tagjává választotta. A sors nem engedte, hogy élete sikerekkel érjen révbe.

Az úgynevezett BM biztonsági szervek nagy érdeklõdést mutattak személye iránt – 1975-ben informátornak próbálták meg beszer-vezni, õ ezt visszautasította, ezért az ország elhagyására kényszerült családjával.

Viszontagságos út után az Amerikai Egyesült Államokba került. 1976-ban a Texas A & M (Agricultural and Mechanical) University Biofizika és Biokémia professzora lett, 1994 óta emeritus professzor. Amint korábban említettem, aktív kutatói pályáján mindvégig a biológiai aszimmetria eredetét vizsgálta.

Jóval késõbb, a rendszerváltás után azután Garay András sokszor hazajött, meglátogatta intézetét, örömmel konstatálta az utódok tiszte-letét. Ilyenkor kellemesen elbeszélgetett régi munkatársaival és a késõbb odakerült, õt csak hírbõl ismerõ fiatalokkal. Ilyenkor elbeszélget-tünk mindenfélérõl: tudományról, mûvésze-tekrõl, Bandi életének ránk tartozó és koráb-ban rejtélyesnek tûnõ részleteirõl. E beszélge-tésekben megismerhettük a nagyon okos, kedves embert, aki kiváló tudományos kép-zettségén túl különlegesen mûvelt volt a kul-túra szinte minden területén. Mindez kiváló humorérzékkel, anekdotázó kedvvel és ké-pességgel is párosult, úgyhogy e beszélgetése-ket mindenki nagyon élvezte. Azt is örömmel láttuk, hogy megtalálta lelki békéjét.

Garay András hamvait Pécsett, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomba.

Ormos Pál biofizikus professzor

239

Megemlékezés

2005. október 9-én elhunyt Herman József, az újlatin és az általános nyelvészet ki-emelkedõ mûvelõje.

Herman a Pázmány Péter Tudományegyetemen latint, görögöt, franciát és olaszt hallgatott, az Eötvös Kollé-giumban Eckhardt Sándor, Tamás Lajos, Gáldi László és Szemerényi Oszvald voltak a tanárai. 1947-tõl 1949-ig ösztöndíjjal a Sorbonne-on, illetõleg az École Normale Superiéure-ön folytatta tanul-mányait, ahol a párizsi iskola nagyjainak, Michel Lejeune, Émile Benveniste, Robert-Léon Wagner óráit hallgatta. Párizsban került kapcsolatba a saussure-i strukturalizmussal, amelynek eszmevilága egész tudományos mûködésén nyomot hagyott. Francia nyelvtörténeti tárgyú doktori disszertációját a Sorbonne-on védte meg 1949-ben.

Herman József pályája gyorsan ívelt fel-felé, 1950-ben az 1949-ben alapított Nyelv-tudományi Intézet tudományos munkatársa, majd az Idegen Nyelvek Fõiskoláján a francia tanszék vezetõje, 1954-tõl viszont már az ELTE Romanisztikai Tanszékének egyetemi docense, 1957-tõl pedig a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a Román Nyelvek és Irodalmak tanszékének vezetõje és egyidejû-leg az UNESCO párizsi központjában a fel-sõoktatási részleg igazgatója. 1975-tõl ismét az ELTE-n tanít, majd 1982-tõl 1991-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatója. Nyugdíjba vonulása után 1999-ig a Velencei Egyetem egyetemi tanára.

Herman József kutatási területe elsõsor-ban a késõi és vulgáris latin, a latin-újlatin átmenet kérdései, és ezzel kapcsolatban a nyelvi változás mechanizmusa és elmélete. Szakterületén fonológiai, morfológiai és

szintaktikai tanulmányokat publikált. Foglalkozott a la-tin változatainak kérdésével, az újlatin nyelvek kialakulá-sának kronológiájával, a fran-cia és a provanszál elkülö-nülésének kezdeteivel, a nyelvi változás elméleti kér-déseivel. Korán felismerte, hogy a nyelvi változás tanul-mányozásában nélkülözhe-tetlenek a szociolingvisztikai szempontok, ilyen jellegû tanulmányai komoly nem-zetközi visszhangra találtak. A hagyományos romanisz-tika ugyan kidolgozta és

lényegében tisztáz-ta a latin és az újlatin nyelvek közötti megfelelések rendszerét, nem foglalkozott azonban a nyelvi átalakulás tényleges lefolyásával, a nyelvi rendszerek típusváltásának mechanizmusával, és mind-azzal, amit a típusváltás meg az egységes alapnyelv széttagolódása a nyelvközösség szintjén elõfeltételez és jelent. A múlt század ötvenes-hatvanas éveitõl e téren fordulat kezdõdött, s a strukturális átalakulás, a tí-pusváltás, a széttagolódás kérdésköre meg a nyelvi folyamatok társadalom- és kom-munikációtörténeti vetülete a romanisztika egyre intenzívebben kutatott témájává vált. Herman ennek a fordulatnak egyik kibon-takoztatója lett. A párizsi Nyelvtudományi Társaság Bulletin-jében több terjedelmes tanulmányt tett közzé az újlatin nyelvek korai történetébõl, s elkezdte a Római Birodalom egyes tartományai feliratos anyagának fel-dolgozását, elõször a galliai feliratos anyag vizsgálatával foglalkozott, amit azután más területek (Pannónia, Balkán, Adria-part, Itália stb.) feliratait vizsgáló tanulmányok követtek. Kutatásaiban nemcsak szigorú értelemben vett nyelvészeti módszereket alkalmazott, hanem tudatában volt annak, hogy a nyelv mint az érintkezés eszköze tár-

hErman jóZsEf1924–2005


240

sadalmi beágyazottságú, és nem szakítható ki a mûvelõdéstörténeti összefüggésekbõl.

Herman rámutatott arra, hogy a vulgáris latint nem lehet élesen elkülöníteni a latin többi regionális változatairól, és ebbõl azt a következtetést vonta le, hogy elsõsorban azokat a tendenciákat érdemes tanulmá-nyozni, amelyek a továbbélõ késõi latint jellemezték, valamint azokat az átmeneti jelenségeket, amelyek végsõ soron az újlatin nyelvek kialakulásához vezettek. A vulgáris latinról szóló összefoglaló munkája (Le latin vulgaire), amely számos kiadást ért meg, 1967-ben jelent meg Párizsban. Átdolgozott és bõvített változata ma már spanyolul, an-golul, olaszul és magyarul is hozzáférhetõ.

Herman munkáit nemcsak Európában ismerik, ahol a legrangosabb egyetemek-nek volt vendégprofesszora vagy meghívott elõadója, hanem Amerikában és Ázsiában is. A vulgáris latinról szóló munkája számos országban ma is egyetemi tankönyv, tanul-mányai pedig megkerülhetetlenek azok számára, akik a vulgáris és késõi latin kér-déseivel kívánnak foglalkozni.

Herman József tudósi nagyságát, nem-zetközi elismertségét bizonyítja a tiszteletére készült Festschrift, amelynek szerzõi között ott találjuk a szakma legkiválóbbjait. Tisztelõi és tanítványai a vulgáris és késõi latin egyik legnagyobb szakértõjét, „nagy öregjét” köszöntötték benne. Sajnáljuk, hogy a Festschrift ünnepélyes átadására az ünnepelt betegsége miatt már nem kerülhetett sor.

A nyelvtudomány a múlt század hat-vanas éveitõl gyökeres változáson ment át. Az addig szinte egyeduralkodó történeti nyelvtudomány mellett (és ellenében is) egyre erõteljesebben léptek fel a sokszor ös-szefoglaló néven „strukturalistának” nevezett irányzatok. Herman korán felismerte ezeket a változásokat és e változások következmé-nyeit. Több írásában hangsúlyozza a nemzeti nyelvre vonatkozó elméleti és alkalmazott szinkrón kutatások fontosságát. Már egyik, a

hatvanas évek végén megjelent írásában meg-állapítja, hogy a nemzetközi tapasztalatok és a nyelvtudomány eredményei ismeretében nem lehet vitás, hogy a jövõ fejlõdés útját – a maguk sokféleségében is – a globálisan és kissé pontatlanul strukturalistának nevezett modern irányzatok képviselik. Ez persze elsõsorban az elméleti irányzatokra volt érvényes, közvetve azonban az alkalmazott nyelvészetet is érintette. Herman már akkor tudta, hogy az alkalmazott nyelvészet nem szorítkozhat a nyelvoktatás (magyar nyelvi és nyelvtani oktatás, nyelvmûvelés, idegen nyelvek oktatása) kérdéseinek vizsgálatára. Az alkalmazott nyelvészet helyzetével foglal-kozó tanulmányában többek között a neuro-lingvisztikai és pszicholingvisztikai kutatások fontosságára hívja fel a figyelmet, amelyek-nek nemcsak a gyakorlati alkalmazások (beszédzavarok és hangképzési zavarok gyógyítása, egyéb beszédrendellenességek feltárása és terápiája) szempontjából nél-külözhetetlenek, hanem a nyelv kognitív alapjainak feltárásában is fontos szerepet játszanak. Ma már azt is tudjuk, hogy az ilyen vizsgálatoknak nyelvelméleti következmé-nyei is lehetnek. Herman felismerte azt is, hogy a nyelvszociológiai vizsgálatoknak fontos szerepük lehet iskolapolitikánk szem-pontjából. Külön kiemeli a nemzetiségek nyelvi helyzetére vonatkozó kutatások fon-tosságát, s azon belül is a cigányoktól beszélt nyelvek tényleges állapotának felmérését tekintette olyan égetõ feladatnak, amelyet a nyelvtudománynak mielõbb el kell végeznie. Utóbbit a cigányságnak a társadalmunkba való egészséges integrálódása egyik alapvetõ feltételének tekintette. Herman nem feled-kezett meg az alkalmazott nyelvtudomány harmadik idõszerû és fontos területérõl, a gépi fordításról, gépi adatfeldolgozásról sem, és külön kiemelte a gépi szótárkészítés fontosságát.

Herman József munkásságának mélta-tásában azért is érdemes volt a hatvanas éve-

241

Megemlékezés

kig visszanyúlnunk, mert a már akkor megfo-galmazott tudománypolitikai elképzelései a magyar nyelvtudomány további fejlõdésére komoly hatást gyakoroltak. A hetvenes években a nyelvtudományi kutatásokat akadályozó ideológiai gátak teljes eltûnése és az elméleti és alkalmazott „strukturalista” irányzatok térhódítása Herman „elõkészítõ” munkássága nélkül elképzelhetetlen lett vol-na. Alkalmazott nyelvészeti elképzeléseinek egy részét a Nyelvtudomány Intézet igazga-tójaként (1982-1991) a gyakorlatban is meg-valósíthatta. Az intézet új vállalkozásai közül mindenekelõtt az Akadémiai Nagyszótár munkálatainak újraindítását kell kiemelnünk. Míg egyre-másra jelentek meg a magyarnál kisebb nyelvek nagyszótári kötetei, nálunk a magyar szókészlet feldolgozása évtizedek óta szünetelt, márpedig a nagyszótárnak nemcsak hagyományõrzõ szerepe van, ha-nem egyben az alkalmazott és elméleti nyel-vészet nélkülözhetetlen eszköze is. Herman igazgatóságának elsõ éveiben létrehozott egy szociolingvisztikai osztályt is, amelynek

feladatául a magyar beszélt nyelv szociológi-ai paraméterek szerinti változatainak leírását tûzte ki. Egyidejûleg megindultak – bár az anyagi lehetõségek korlátozott volta miatt kisebb mértékben – a neurolingvisztikai kutatások is. Végül Herman ösztönzésére nagyobb hangsúlyt kaptak az intézetben a cigány nyelvekre vonatkozó munkálatok is. Nem túlzás ezért, ha azt állítjuk, hogy Herman igazgatósága alatt vált a Nyelvtu-dományi Intézet a nyelvtudomány minden szempontból korszerû, nemzetközileg is jegyzett mûhelyévé.

Herman a 2001-ben megjelent önvallo-másában írja, hogy tudományos pályafutását még nem tartja lezártnak. Legfontosabb és legambiciózusabb terve Gallia elsõ évezred-beli nyelvtörténetének megírása volt, amely-ben a latin-újlatin átmenet egész kérdésére vonatkozó elképzeléseit is összefoglalta volna. Ez a lehetõség sajnos már nem adatott meg neki.

Kiefer Ferencaz MTA rendes tagja

Helyesbítés • 2006. januári számunkban a 121. oldalon a Hungarici szó hibásan jelent meg. A szó helyesen Hungariae. A szerk.


242

Kitekintés

ÁTTÖRÉSEK 2005-BEN

A Science ismét összefoglalta a szerkesztõi szerint legfontosabb tavalyi eredményeket. Az év áttörésének az evolúció kutatásában született eredményeket minõsítették. Az egyik legfontosabb eredmény a csimpánz genetikai állományának feltérképezése volt. Az emberi genommal összevetve az eltérés mindössze 1 %, az átlagos fehérjék között pedig két aminosavnál is kisebb a különb-ség. Ezekben a kis eltérésekben rejtõznek az embert emberré tevõ gének. A két faj közötti genetikai eltérések feltárása segíthet az emberi betegségek molekuláris alapjainak jobb megértésében.

Egyes, az agymûködést szabályozó emberi génekrõl már sikerült bebizonyítani, hogy kedvezõen hatott rájuk a természetes sze-lekció, ilyenek például az agyi endorfinok termelõdését szabályozó és a kisfejûség ki-alakulásáért felelõs gének. Új eredmények születek az új fajok keletkezésének vizsgálata során is, európai barátposzátáknál, egyes pillangóknál és hawaii tücsköknél figyeltek meg gyors ütemû fajképzõdési folyama-tokat. Ecetmuslicáknál ismerték fel, hogy a nem-kódoló DNS-szakaszok 40-70 %-a a génekhez viszonyítva sokkal lassabban változik, ezek a szakaszok olyan fontosak lehetnek a szervezet számára, hogy pozitív szelekció õrzi meg õket. A madárinfluenza vírustörzseinek azonosításában, viselkedé-sük modellezésében is szerepet kaptak az evolúciós kutatások.

Újabb aranykor kezdõdött az ûrkutatás-ban. Az öregedõ Voyager 1 a Naprendszer határa felé közeledik, már észlelte a napszél

hirtelen lelassulását. A Deep Impact ûrszon-da becsapódó egysége eltalálta a Tempel 1 üstököst, meglehetõsen porosnak találta a felszínt. A Cassini ûrszonda jön-megy a Sza-turnusz gyûrûi között, közelrõl küld adatokat a sokféle holdról. A Huygens szonda leeresz-kedett a Szaturnusz Titán holdjára, ahol metánesõ áztatja a dombokat. A SMART1 szonda ionhajtómûvel ért el a Holdra. A japán Hayabusa leereszkedett az Itokawa kisbolygó felszínére. Úton van a Föld felé a Stardust ûrszonda, fedélzetén a Wild 2 üstökösnél gyûjtött anyagmintákkal. Elindult a Merkúr felé a Messenger, a Marsra a Mars Reconnaissance Orbiter, a Vénusz felé tart a Venus Express.

Már molekuláris szinten is kezdjük érteni a növények virágzásának szabályozását. A virágzásra az FT nevû gén hírvivõ RNS-e adja meg a jelet. Ha a napok már elég hosszúak, akkor az RNS a levelekbõl a növekedési csúcsba megy át, ahol az FT fehérje kölcsön-hat az FD átíró faktorral. Ez a mechanizmus biztosítja, hogy megfelelõ idõszakban és a növény megfelelõ helyén alakul ki a virág. A virágzásban a LEAFY gén is szerepet játszik. Mohák, páfrányok és zsázsa összehason-lító vizsgálatával feltárták, hogy az utóbbi 400 millió évben ez a gén elõször széles spektrumú növekedés stimulátor volt a mohákban, az újabb fajokban azonban már csak a virágzásban játszik szerepet. A virágki-alakulás késõi fázisában és más növekedési folyamatokban játszik szabályozó szerepet a giberellin hormon. 2005-ben sikerült rizsben azonosítani a hormon receptorát.

2004 végén a korábbiaknál százszor erõ-sebb, mindössze 0,2 másodpercig tartó gam-

243

korszakában lesüllyedhettek. Ma nem férünk hozzá ehhez az olvadt mag és a szilárd kö-peny közti réteghez.

A korábbitól eltérõ, pontosabb kép született egy kulcsfontosságú fehérjérõl, a feszültséggel szabályozott káliumcsatornáról. Ez a csatorna éppoly fontos rész az idegek-ben és az izmokban, mint a tranzisztorok a számítógépekben. A sejtmembránban helyet foglaló kapuõr a feszültségváltozások hatására nyit utat a káliumionoknak vagy zárja el elõlük az utat. Feltárták, hogyan kap-csolódik a csatorna feszültségérzékelõ része a nyitó-záró mechanizmushoz. Továbbra sem világos viszont a feszültségérzékelõ mûködése.

A klímaváltozások kutatói egyre határo-zottabb állításokat fogalmaznak meg, meg-erõsítettek korábbi feltételezéseket. Az utób-bi évtizedekben az óceánok nagy mélysé-gükben is felmelegedtek, összhangban a modellekkel. Az utóbbi évtizedekben egyre több, egyre intenzívebb trópusi ciklon alakult ki az üvegházhatás miatt felmelegedõ trópusi vizek felett. Északon egyre csökken a jégta-karó, a visszacsatolás fel fogja gyorsítani a fel-melegedést, és valószínûleg a jégveszteséget a magasabb szélességi körökön. Változni látszik a döntéshozók álláspontja az Egyesült Államokban – az üvegházgázok kibocsátását korlátozó rendelkezéseket hoztak.

A molekuláris biológiában teret hódított a rendszerszemlélet. Azt vizsgálták, hogy a sejtek hogyan reagálnak az õket minden ol-dalról érõ milliárdnyi kémiai és környezeti jelre. A rendszer dinamikájának feltárásához sok bemenõ és kimenõ jelet követtek nyo-mon egyidejûleg a hálózatokban. Az egyik modellben közel nyolcezer kémiai jelet kö-vettek egy programozott sejthalálhoz vezetõ hálózatban. Mások negyven, a kövérséget kiváltó gént azonosítottak, közülük három addig ismeretlen volt. Remények szerint a sejt jelhálózatok dinamikus viselkedésének megismerése hozzásegít olyan összetett

masugárzást észleltek a Tejút középpontja felõl. A hatalmas távolság ellenére a Földnél észlelt röntgen- és gammasugárzás minden napkitörés sugárzásánál erõsebb volt. A forrás egy magnetáron végbement közel globális csillagrengés lehetett. A magnetar instabil fiatal neutroncsillag, ezeken lép fel a legerõsebb ismert mágneses tér. A mûholdak révén egyre gyûlnek az adatok a rövid idejû gammakitörésekrõl. A kitörések a galaxisok szélérõl erednek, távol azoktól a tartomá-nyoktól, amelyekben olyan nehéz csillagok születnek, amelyekbõl majd fiatal neutron-csillag lesz. A rövid gammafelvillanások két öreg neutroncsillag vagy egy neutroncsillag és egy fekete lyuk hirtelen összeolvadásából eredhetnek, a két lehetõség között egyelõre nem tudunk különbséget tenni. Elkészült a LIGO mérõrendszer, ezzel lehetõség nyílik neutroncsillagok összeolvadását kísérõ gra-vitációs hullámok földi észlelésére.

Újabb részleteket tártak fel a skizofrénia, a Tourette-szindróma, a diszlexia mechaniz-musa és a gének közti kapcsolatról. A beteg-séghez kapcsolódó gének jó része szerepet játszik az agy kifejlõdésében. Az új eredmé-nyek azt sugallják, hogy a genetikai gikszerek nem közvetlen okozói az idegrendszeri rend-ellenességeknek, hanem az anyaméhben változtatják meg az agy biológiáját, ezzel hajlamosítanak a problémák késõbbi megje-lenésére.

A korábbinál érzékenyebb mérési techni-kával különbséget mutattak ki földmélyi kõzetek és a Naprendszer kezdeti anyagát hordozó kondrit meteoritok neodímiumtar-talma között, az eltérés húsz rész a millióban. Az eredmény vitát indított el. Az egyik tábor szerint a Föld éppen egy olyan részbõl alakult ki, amelynek más volt az összetétele, mint a meteoritoknak. A másik álláspont szerint egyenletes volt az anyageloszlás a formálódó Naprendszerben, az eltérés azért alakulhatott ki, mert a hõt termelõ elemek-ben gazdag kõzetek még a magma óceán

Kitekintés


244

betegségek, mint a rák és a cukorbetegség jobb megértéséhez.

Évekig tartó kemény viták után döntés született az ITER helyszínérõl, a szabályo-zott termonukleáris fúzió kísérleti reaktora Franciaországban épül fel az Európai Unió, Oroszország, Japán, az Egyesült Államok, Kína, Dél-Korea összefogásával.

Culotta, Elizabeth – Pennisi, Elizabeth: Bre-akthrough of the Year: Evolution in Action, Science. 23 December 2005, 310, 5756, 1878–1879. The News Staff: Breakthrough of the Year: The Runners Up, Science. 23 December 2005, 310, 5756, 1880-

J. L.

A CSEND HANGJAI

Az agy akkor is „halló üzemmódban” van, a hallókéreg akkor is aktív, amikor csupán a csend hangjait hallja. Francia kutatók (Pierre Fonlupt és Julien Voisin, Francia Nemzeti Kutatóintézet, Inserm) állítják ezt, és hozzá-teszik: felismerésük segíthet a túlmozgásos-sággal, figyelemzavarral járó kórképek meg-értésében, a késõbbiekben kezelésében.

A kísérletekben tizenegy önkéntes vett részt. Agyukat mágneses rezonancia képalkotó eljárással szkennelték, miközben pihentek és a csendet hallgatták, vagy egy hangot. Ám a „csendes” kísérletben is azt mondták nekik, hogy valóságos hangot fognak hallani, és egy felvillanó nyíl jelzi majd, hogy a jobb vagy a bal fület érinti majd az inger. Az eredmények azt mutatták, hogy a hallókéreg mind a csend, mind a valós hangok hatására aktívvá vált, a csend azonban mindig az ellentétes oldalon aktiválta az agyat, mint amelyrõl a kísérleti sze-mélyek várták. További két agyterület „tüzelését” is megfigyelték, ezek mûködése azonban független volt a hangok várt érkezési irányától. Egyes pszichológusok szerint épp ez a felisme-rés teszi igazán érdekessé az eredményeket,

mert ezek az agyi régiók megegyeznek a figyelemzavar, hiperaktivitás kórképekben érintett régiókkal. Az ebben szenvedõk nem képesek a fontos és kevésbé jelentõs hangok megkülönböztetésére, és gyakran panasz-kodnak arról, hogy túl zajos a világ körülöttük ahhoz, hogy figyelni tudjanak. A tesztrendszer, amelyet ebben a kísérletsorozatban használ-tak, arra is alkalmas lehet, hogy figyelemre kondicionálja az agyat.

Voisin, Julien – Bidet-Caulet, Aurélie – Bert-rand, Olivier – Fonlupt, Pierre: Listening in Silence Activates Auditory Areas: A Functional Magnetic Resonance Imaging Study. The Journal of Neuroscience. Jan 2006; 26, 273–278. doi:10.1523/JNEUROSCI.296705.2006

G. J.

DOHÁNYZÁS ÉS FEJLÕDÉSI REND-ELLENESSÉG

A terhesség alatti dohányzás több mint 30 %-kal növeli annak esélyét, hogy a születendõ gyerek kezén, illetve lábán ujjtöbblet vagy ujjhiány alakul ki, és minél többet cigarettázik az anya, annál nagyobb a kockázat. A naponta legalább 21 cigit elszívó anyák gyermekeinek rizikója 78 %-kal nõ a nem dohányzókhoz képest, míg a könnyû dohányzás, napi fél do-boz vagy kevesebb cigaretta 29 %-kal növeli a fejlõdési rendellenesség kialakulásának esélyét. Amerikai kutatók Li-Xing Man és Benjamin Chang (University of Pennsylvania, Philadel-phia) az Egyesült Államokban 2001-2002-ben között lezajlott több mint 8 millió szülés adatait elemezve jutott erre a következtetésre. Ebben az idõszakban az USA-ban több mint ötezer gyermek született ujjtöbblettel vagy ujjhián-nyal. Elõbbi minden hatszázadik születésnél elõfordult, utóbbi csak minden 2000-2500. gyermeket érintette.

MedlinePlus. 2006. január 12.

G. J.

245

RÁKDIAGNOSZTA KUTYÁK

Meglepõen jó eredményeket hoztak azok az kísérletek, amelyekben kutyákat képeztek ki arra, hogy daganatos emberek kilélegzett levegõmintáit felismerjék. Amerikai kutatók (Pine Street Foundation, San Anselmo, Ka-lifornia) profi kutyakiképzõ szakemberek segítségével három labradort és két portugál vizikutyát heteken át treníroztak, rákbeteg és egészséges emberektõl származó anya-gokat szagoltattak velük. Az állatoknak meg-tanították, hogy a beteg emberekbõl származó minták elõtt leüljenek vagy lefeküdjenek, az egészségeknél nem kellett semmit csinálniuk, azokat figyelmen kívül hagyhatták.

A Michael McCulloch által vezetett kuta-tócsoport tagjai a betanítási periódus után megnézték, mit tudnak a kutyák, akiknek öt-venöt tüdõrákos, harmincegy emlõrákos és nyolcvanhárom egészséges kontrollszemély anyagát kellett azonosítaniuk. A vizsgálat kétszeresen vak volt: sem az ebek gondozói, sem a kutatók nem tudták, hogy melyik minta származik beteg, illetve egészséges embertõl.

A kutyák 99 százalékot értek el a tüdõrák azonosításában, és az egészségesek körében csak egy százalékban produkáltak álpozitív eredményt. Mellrák esetében 88 százalék volt a találat, illetve két százalék a kontrollminták téves megítélése.

Festékes rosszindulatú bõrdaganat (me-lanoma), valamint hólyagrák kutyák általi felismerésével kapcsolatban már 2004-ben is jelent meg közlemény (British Medical Journal, vol. 329, 712. p.), a mostani eredmé-nyek azonban meggyõzõbbek.

Az azonosítás alapja feltehetõen az, hogy a rákos betegségek következtében olyan anyagok jelennek meg a szervezetben, test-váladékokban, leheletben, amelynek jelen-létét a kutyák már nyomnyi mennyiségben képesek érzékelni. De mivel elvileg más kóros folyamatok is vezethetnek furcsa anya-gok megjelenéséhez, a korábbi cikk egyik szerzõje, James C. Walker szerint továbbra is fontos kérdés marad, hogy a kutyák va-lóban szelektíven a daganatos betegséget érzékelik-e, vagy egyszerûen magát a kóros állapotot, illetve hogy képesek-e a jelenlegi technikákkal megvalósítható diagnózisnál korábbi diagnózisra. Walkerék most ez utóbbival kapcsolatban terveznek kiterjedt klinikai vizsgálatot.

Kleiner, Kurt: Dogs as Good as Screening for Cancer Detection. NewScientist. com 2006. 01. 09. http://www.newscientist. com/channel/health/dn8549 Journal reference: Integrative Cancer Therapies (vol 5, 1. p)

J. L.

Jéki László – Gimes Júlia

Kitekintés


246

Könyvszemle

Közgazdasági Nobeldíjasok, 19692004

Korszerûtlennek tûnhet a mai világban egy közel ezeroldalas kötetet az olvasók figyel-mébe ajánlani. Most mégis jó szívvel teszem ezt, mert a Corvinus Egyetem könyvtárában 2005. november végén bemutatott írásmû egyszerre hézagpótló és fontos, szórakoztató és alapos, egyszóval izgalmas olvasmány.

A közgazdasági könyvkiadás elsõ számú gazdájává vált – mert a Kerszöv közgazdasá-gi, hagyományos könyvkiadói részlegét átvevõ – Akadémiai Kiadó nemes küldetést vállalt magára akkor, amikor évtizedes adós-ságot törlesztett. Mivel a magyar közgazdá-szok nemzedékei csak szûrve és/vagy önszorgalomból ismerhették meg a világ közgazdaságtanát, annak is a fõ áramát, így ismeretünk elkerülhetetlenül töredékes. Sovány vigasz, de tény, hogy a szakma elsõ számú lapja, a Journal of Economic Literature negyedévente olyan szemléket közöl, amiben a részterület egy-egy vezetõ szakértõje a többiek – a normális többség

– számára is hozzáférhetõvé teszi azt, amit egy-egy túlszakosodott és nemritkán túl-technicizált részterület mûvelõin kívül senki sem ért. A gyakorlat mûvelõi számára pedig az Amerikai Közgazdasági Társaság külön lapot indított, a nem kevésbé nagy presztízsû Journal of Economic Perspectives-t, ahol nem ritkán a vezetõ elméleti lapokban megjelent elemzések fõbb gazdaságpolitikai és kor-mányzati szinten hasznosítható következtetéseit ugyanazon szerzõk írják meg, immár kevésbé technikai formában.

Ehhez hasonló küldetést tölt be a Bekker Zsuzsa szerkesztésében, igényes kivitelben és hozzáférhetõ áron megjelentetett refe-renciakötet. A harmincöt év ötvenöt Nobel-díjasának munkáját olyan szerzõk mutatják be, akik maguk is az adott mester tanítványá-nak, barátjának vagy követõjének tudhatják magukat. Ebbõl adódóan nincsenek kedvet-len, kötelezõ gyakorlatként megírt tanulmá-nyok. De elkerülte a szerkesztõ az efféle örömzenélés másik veszélyét is, ahol is egé-szen más zsánerû, tartalmú, felépítésû esszék sorakoznak egymás mellett. A korábbi – ma-gyar és nemzetközi – elmélettörténeti gyûj-teményei fölépítését követve húsz-harminc oldalas arcélek születtek. Ez sajátos mûfaj, ami tartalmazza a Nobel-díjas életpályáját, fõbb mûveit, szakmai pályafutását, fontosabb eredményeit és azok értelmezését, népszerû formában. Értelemszerûen a Nobel-díjasok fõbb mûveinek bibliográfiája is szerepel a fejezet végén, megjelölve a magyar nyelvû elérhetõséget is. A kötetet ezért kétféleképp is olvashatjuk. Az egyik oldalról encik-lopédiaszerûen, a fõbb állítások ellenõrzé-sére. A másik oldalról ízelítõként ahhoz, hogy kedvvel vegyük kézbe az immár könnyen hozzáférhetõ eredeti mûveket is.

Izgalmas kérdéseket vetnek föl a párhu-zamos életrajzok, például Gunnar Myrdalé és Friedrich August von Hayeké. Míg az elõbbi a svéd jóléti állam és a segélyezésen alapuló államközi fejlesztés apostola, az utóbbi a szabadpiac, köztük a központi bankot is nélkülözõ szabad pénzkibocsátás feltétlen híve és hirdetõje. Azonos háttér, azonos kiin-dulópontok – gyökeresen eltérõ szakmai és közéleti következtetések. Az elemzésbõl ki-

247

derül, hogy a tapasztalatok és az értékrendek, a módszertan eltérõ kezelése miképp hozta létre ezt az eltérõ eredményt.

Kik írták e könyvet? Van köztük akadémi-kus – mint Kornai János és Török Ádám

– és van köztük doktorandusz, mint Dankó Dávid és Madarász Kristóf. A kötetet dicséri egyebek mellett az a ritka vonása is, hogy a kifejtések egyenszilárdságúak, ugyan-akkor az egyes szerzõk sajátos hangsúlyai és stílusjegyei sem vesztek el. A kötet – értelemszerûen – a fõáram köré szervezõdik, ami a közgazdasági oktatás egészérõl a legtöbb egyetemen és fõiskolán még ma sem mondható el. A fõáram – a szerkesztõ bevezetõje szerint – a homo oeconomicus, a vagyonmaximálás és az egyensúly hármasá-ra építkezõ, egyre inkább a formalizált elem-zés eszközeit kizárólagos módon alkalmazó közelítést jelenti.

Mint gondoljunk e fölfogásról? Bizonyára sokunkban maradnak kérdõjelek, például az, hogy miért is maradnak el az olyan iskolaformáló egyéniségek, mint Albert Hirschman, Mancur Olson, William Baumol, Walter Eucken, a nemzetközi pénzügyek pápája, Maurice Obstfeld, vagy a mikroök-nómiából Edward Lazear? Biztos-e, hogy a közgazdasági Nobel-díj jobb iránytû, mint mondjuk az irodalmi vagy a béke Nobel-díj

volt az elmúlt évtizedek során? Hol a határ a közgazdasági és nem közgazdasági között, hiszen 2005-ben a hadászati kihívások meg-oldására kifejlesztett játékelmélet képviselõit díjazták? És mit gondoljunk arról a Myrdal és Hayek által is említett különösségrõl, hogy egyidõben az egymás fõ ellenfelének számító irányzatokat díjazták?

De ne legyünk telhetetlenek. A közgaz-dasági Nobel-díjasokról szóló gyûjtemény nem a teljes XX. századi elmélettörténet, nem is az utolsó szó. Inkább az elsõ, de az igen jókor és jól kimondott ige. Élvezetes stílusban szól mindenkihez, akiben kételyek merülnek föl a tekintetben, mit is mondanak már megint azok a közgazdászok. És nem utolsósorban kedvet csinál ahhoz, hogy végre elolvassuk az eredeti mûveket is.

Mindezek alapján jó szívvel állíthatom: nemcsak szakkönyvtáraknak, hanem a mai világra nyitott, mûvelt háztartásoknak is hasznos – és nem utolsósorban tartós – da-rabja lehet ez a kitûnõ, szép és igényes kötet. (Közgazdasági Nobeldíjasok, 1969–2004. Szerkesztette: Bekker Zsuzsa. Budapest, KJK/Akadémiai, 2005. 927 p.)

Csaba Lászlóa CEU, a DE és a Corvinus Egyetem egyetemi tanára,

az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának elnöke – www.csabal.com

É. Kiss Katalin:Anyanyelvünk állapotáról

Romlik-e a magyar nyelv? – teszi fel könyvé-ben a kérdést É. Kiss Katalin. A válasz a nyelvész számára egyértelmû: a magyar nyelv, mint minden más élõ nyelv, állandóan változik, és ez a változás legjobb esetben a mindenkori normától való eltérésként értelmezhetõ. A normától való eltérés és a nyelvromlás nyelvész számára nem szino-nim fogalmak. Tudnunk kell, hogy maga a norma is állandóan változik, a mai mûvelt

nyelvhasználat szempontjából már a Nyugat nagy nemzedékének nyelve sem tekinthetõ normának. A kodifikált norma sohasem tudja a nyelvi változásokat követni.

A könyv sorra veszi a legfeltûnõbb mon-dattani, alaktani, hangtani és szókészletbeli változásokat. A mondattani változások közül szóba kerül az e kérdõszócska helye (Nem tudom, hogy neme csengettek), a természetesen, hogy… szerkezet terjedése, a szükségtelennek ítélt igekötõk (például kiértékel, leszerzõdik, bebiztosít stb.) megje-lenése, az állítmány szerepû határozói igenév használata (Zoltán el van utazva), a tárgyas

Könyvszemle


248

és tárgyatlan igeragozásban megmutatkozó változás (Péternek kimosok egy ingét), a vonatkozó névmásnak a kodifikált normától eltérõ használata (amely helyett ami; Láttam egy könyvet, amit meg akarok venni) és még néhány további probléma. Az alaktani változások közül talán a legfeltûnõbb – és a mûvelt nyelvhasználatban is fellelhetõ

– változás az ikes ragozás eltûnése (pél-dául gondolkodok az ikes gondolkodom helyett vagy mellett). A nyelvjárásokban is elterjedt suksükölés és szukszükölés is az ismert alaktani eltérések közé tartozik. Sok beszélõ az osszuk és fessük alakokat nem csak a felszólító, hanem a kijelentõ módban is használja (a norma szerint helyes osztjuk, festjük helyett, például Most elosszuk magunk között a talált pénzt. É. Kiss minden egyes jelenség esetében rámutat arra, hogy nem a magyar nyelvtõl idegen jelenségrõl van szó, ami vagy azzal bizonyítható, hogy a kodifikált norma szempontjából helyte-lennek ítélt alakzat megtalálható a magyar nyelv korábbi szakaszaiban, vagy azzal, hogy egyes nyelvjárásokban általánosan használt (tehát a nyelvjárási normának megfelelõ) formáról van szó, vagy pedig azzal, hogy a változást a magyar nyelv rendszere is moti-válja. Mindebbõl az következik, hogy egyik tárgyalt esetben sem beszélhetünk ’a magyar nyelv szellemétõl’ idegen szerkezetrõl. É. Kissnek ezek a fejtegetései nemcsak a laikus, hanem a kérdésben kevésbé járatos nyelvész számára is tanulságosak.

Természetesen nemcsak a mondattan és az alaktan változik, hanem a hangtan is. Tudjuk például, hogy az elmúlt évszázadban lényegesen felgyorsult a beszédtempó: míg 1889-ben negyvennégy szót ejtettek egy perc alatt, napjainkban a percenkénti hatvan szót is elérjük. Megszûnõben van (legalábbis a legtöbb nyelvváltozatban) az i/í, u/ú és ü/û magánhangzók idõtartam szerinti meg-különböztetése (gyüjtöt, szintelent ejtünk gyûjt, színtelen helyett), de arra is van példa,

hogy a korábbi rövid magánhangzót hosszan ejtjük (írigy irigy helyett). É. Kiss rámutat arra, hogy ezek a változások a magyar ma-gánhangzó-rendszer sajátosságaiból követ-keznek, és ezért egyáltalán nem meglepõ-ek. Változik a hangsúly és a beszéddallam is. A kiegészítendõ kérdéseket például ma általában emelkedõ és nem a normának megfelelõ ereszkedõ szólamvéggel ejtjük. Mindez semmiképpen sem a ’romlás’ jele, hanem inkább azt bizonyítja, hogy kezd egy új hangtani norma kialakulni.

A mondattani, alaktani és hangtani válto-zások áttekintése azzal a tanulsággal jár, hogy e folyamatok egyike sem tekinthetõ romlásnak; ellenkezõleg, inkább a nyelv egészséges, életrevaló voltát bizonyítja. É. Kiss megállapítja, hogy „A változások gyakran valamely nyelvjárásból indulnak ki, s ilyenkor elõfordul, hogy a köznyelvet beszélõk hosszú ideig megbélyegzik az új alakulatokat, az iskolázatlanság képzetét kö-tik hozzájuk. Fontos hangsúlyozni, hogy az efféle értékítéletek szociológiai természetûek; tisztán nyelvészeti szempontból a régi és az új változatok között nem lehet értékbeli különbséget tenni”.

A nyelvi változások a laikus számára legkönnyebben a szókincs változásában érhetõek tetten. A különféle szójegyzékekbõl véletlenszerûen kiválasztott minták alapján megállapítható, hogy új szavaink kb. 16 %-a idegen vagy idegen tõbõl képzett szó. Ide-gen szavak átvétele természetes folyamat, a magyarnak tekintett tõszavak jelentõs része idegen (iráni, török, szláv, latin, német stb.) eredetû. Kölcsönszavaink azonban ma már teljes mértékben illeszkednek a magyar nyelv hangtani és alaktani rendszeréhez, ezért nem érezzük õket idegennek. Ugyanez történik majd a ma még idegennek érzett szavakkal is. Más a helyzet a szakszókincs esetében: a magyarítás elengedhetetlen feladat, ha nem akarjuk, hogy szakembereink szakmai kérdésekrõl csak idegen nyelven tudjanak

249

társalogni. Újabb nyelvújításra tehát ezen a területen valóban szükség van.

A 2. fejezet áttekinti a magyar nyelv helyzetét idegen nyelvû környezetben. É. Kiss 2001-2002-bõl származó statisztikai adatokra támaszkodva megállapítja, hogy a szomszédos országokban élõ magyarok száma ma már nem több 2,5 milliónál, és a magyarok száma – különösen a szór-ványtelepüléseken – rohamosan fogy. A szerzõ röviden összefoglalja a határon túli magyar közösségek (Erdély, Moldva, Felvidék, Vajdaság és Szlovénia, Kárpátalja, Amerika) nyelvváltozatainak sajátosságait, különös tekintettel a bennük megfigyelhetõ kontaktusjelenségekre.

A 3. fejezet a magyar nyelv térvesztésének mozgatórugóit, mechanizmusát mutatja be. Szól a magyar nyelvû oktatás helyzetérõl, vizsgálja a vegyes házasságok nyelvi követ-kezményeit, a vallás szerepét a nyelv meg-tartásában. Külön részt szentel a nyelvi jogok kérdésének, ami azért fontos, mert a nyelv-használat kérdése jogi kérdés is, hiszen a

korlátozások a szomszéd országok jogalkotó tevékenységének következményei.

Végül a 4. fejezet a teendõket foglalja össze, melyeket az alábbi címszavak jelzik: (a) szókincsbõvítés, szókincsmagyarítás; (b) az egyéni kifejezõkészség gazdagítása az iskolában; (c) a szaknyelvek egységesítése a magyar nyelvterületen; (d) a kisebbségek nyelvi jogainak elismertetése; (e) a magyar nyelv presztízsének és gyakorlati hasznának növelése; (f) a magyar nyelvhasználat szín-tereinek bõvítése; (g) kiállás az Európai Unió nyelveinek egyenjogúsága mellett.

É. Kiss Katalin munkája a legjobb pilla-natban látott napvilágot. Egyrészt eloszlat számos, a magyar nyelv romlásával kapcso-latos babonát, másrészt fontos javaslatokat fogalmaz meg a magyar nyelv védelmében. A könyvet melegen ajánljuk laikusoknak és szakembereknek egyaránt. (É.Kiss Katalin: Anyanyelvünk állapotáról. Budapest, Osiris, 2004, 190 p.)

Kiefer Ferenc az MTA rendes tagja, kutatóprofesszor

Cong Cao:Kína tudományos elitje 1 A tudományos közösség egyáltalán nem érté-keli az egyenlõsdit. Ez abból adódik, hogy a tudósoknak kijutó elismerés egymást követõ fokai jól kivehetõ társadalmi rétegzõdésre vezetnek a tudományban. Ebben a megbe-csülésért és tekintélyért folytatott versenyben a célt csak egy kis hányad képes elérni. Így létrejön egy tudományos elit, amelynek tagjai jelentõs hatást gyakorolnak a nemzeti tudománypolitika alakulására, befolyásuk van az elismerésben részesítendõ fiatalok kiválasztására, döntéseket hoznak, és rend-szerint az õ véleményüket kérik a bírálatok, kiadványok, elõléptetések és díjak ügyeiben. A kutatásra szánt források szétosztása is az õ joguk. Különféle intézmények és akadémiák 1 Fordította Bognár János

a kiemelkedõ tudósoknak eredményeik és személyes kiválóságuk elismeréseként megtisztelõ címeket adományoznak. Bár ennek az elismerésnek politikától füg-getlennek és kizárólag az érdemeken alapu-lónak kellene lennie, totalitárius vagy auto-kratikus rendszerekben, ahol ellentétben a demokratikus rendszerekkel a politikai szempontok élveznek elõnyt, ez nincs min-dig így. Ez a könyv egy ilyen esetet vizsgál

– a Kínai Tudományos Akadémia (KTA), Peking, Kínai Népköztársaság, esetét. A KTA a Kínai Népköztársaságban a tudományos hierarchia csúcsán helyezkedik el, és hason-lóan a Francia Tudományos Akadémiához valamint az egykori Szovjet Tudományos Akadémiához, de eltérõen a londoni Királyi Társaságtól, valamint az USA Nemzeti Tudo-mányos Akadémiájától (NAS), amelyek tisz-tán tekintélyápoló társaságok, kombinálja a

Könyvszemle


250

kutatást a tekintélyápolással. A KTA 45 ezer fõnyi kutatási személyzettel, szétszórva az egész országban, 84 kutatóintézetet foglal magába. Az a rendeltetése, hogy irányító sze-repet játsszon a tudománypolitika megfogal-mazásában és végrehajtásában, továbbá vezesse az országos szintû tudományos tevékenységeket. A KTA a célkitûzéseit öt akadémiai osztályán keresztül valósítja meg: matematika és fizika, kémia, biológiai tudományok, földtudományok és mûszaki tudományok. A mûszaki-tudományos reformokat megelõzõen a tudósokat úgy tisztelték meg, hogy kiválasztották õket a tudományáguknak megfelelõ osztály tagjá-nak ( akadémiai osztálytag). Késõbb e cím elnevezése „akadémikus” lett, és jelenleg ez Kína tudományos és mûszaki életében a legmagasabb rang, amely nagy megtisztel-tetést és tudományos tekintélyt jelent. 1955 és 2001 között mintegy 970 kínai tudós lett a KTA tagja, és 2003 márciusában 634 tag volt életben; õk alkották Kína tudományos elitjét. Ez a könyv a KTA mint tekintélyápoló intézmény funkcióira összpontosít, vala-mint a tudományos elitre, amely a nemzeti mûszaki és tudománypolitika formálásának különbözõ területein a változásokat irányítja. A könyv, felhasználva a mertoni tudomány-szociológiát általában, valamint az univerzaliz-mus normáit és a tudományban végbemenõ társadalmi rétegzõdés elméletét speciálisan, a kínai tudományos elit kialakulásának alap-jait tanulmányozza. Megvizsgálja az olyan tényezõk, mint szociális származás, men-torok befolyása a tanítványokra, politikai párthoz való csatlakozás, személyes kapcso-latok stb., szerepét abban, hogy a kínai tudós ezen tudományos elit részévé váljon. Ahol lehetséges, összehasonlítást tesz egyes fejlett országokkal, például az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal és másokkal.

A könyv kilenc fejezetbõl áll (fordította Bognár János). A bevezetõ fejezet rámutat az összefüggésekre a szociológia, a társadalmi

rétegzõdés meglevõ irodalmával, valamint ennek a tudományos közösségre és a kínai tudománnyal foglalkozó tanulmányokra való alkalmazásaival. A szerzõnek az a véleménye, hogy mivel a mertoni tudományszociológia területén a korábbi kutatások a Nyugat tudományára összpontosítottak, egy eltérõ társadalmi rendszerben történõ tudományos elitképzõdés és tudományos fejlõdés vizs-gálata az univerzalizmus hipotézisét új meg-világításba fogja helyezni. Ami a történelmet illeti, 1949 elõtt Kínában az értelmiségiek társadalmi állása magasabb volt, de Mao kommunista uralma idején státusuk erõsen erodálódott, és „rothadt kilencedik kategóriá-nak” tekintették õket. Mao halála, 1976 után az értelmiségiek visszanyerték magas társa-dalmi presztízsüket. Jelenleg a kínai értelmi-ségiek elégedettnek látszanak megemelke-dett társadalmi státusukkal és tekintélyükkel, de érdekeltségük miatt vonakodnak füg-getlen gondolatokat és nyílt ellenvéleményt képviselni. A KTA akadémikusai Kína legmagasabb tudományos fokozatának birto-kosai, a kínai tudományos elit tagjai. Jelenleg a KTA-nak 634 akadémikusa van, és közülük 341 (több, mint a fele) pekingi, ami nagy föld-rajzi egyenlõtlenségre utal. Az akadémikusok közül 243-an a KTA intézeteiben, 227-en különbözõ egyetemeken dolgoznak. A második fejezet a kínai tudományipar törté-nelmi fejõdését, továbbá a kínai tudomány és annak politikai, gazdasági és társadalmi vonatkozásai közötti kölcsönhatásokat írja le a huszadik század elejétõl kezdve. A szerzõ rámutat, hogy a modern nyugati tudományt azok a tengerentúli kínai tudósok honosítot-ták meg Kínában, akik Nyugaton matemati-kai, fizikai vagy egyéb tudományos, illetve mûszaki doktorátust szereztek, és a huszadik század elején visszatértek Kínába. A hazatérõ kínai tudósokat a nemzeti egyetemeken az oktatásba és a kutatásba is bevonták. Ezáltal a kínai egyetemek nemcsak a tudósképzés-nek, hanem a kutatásnak is fontos bázisai

251

lettek. Másrészt korábban azok a külföldi hittérítõk, akik a tizenhatodik század elején érkeztek Kínába, fordítói tevékenység és Kína felsõoktatási rendszerének fejlesz-tése útján szintén elõsegítették a nyugati tudomány, különösen a matematika és a csillagászat bevezetését Kínában. Tovább-menve, az elsõ kínai intézmények, amelyek a modern tudomány kínai terjesztésével foglalkoztak, tudományos társaságok voltak. A legbefolyásosabb a Kínai Tudományos Társulat (KTT) volt, amelyet kínai diákok 1914-ben a Cornell Egyetemen alapítottak. A modern Kínában a legkorábbi tudományos kutatóintézet az 1916-ban alapított Geoló-giai Felmérõ Intézet volt. 1922-ben a KTT megalapította a Nankingi Biológiai Felmérõ Intézetet. 1928-ban Nankingban megala-pították az Academia Sinicát, és 1929-ben Pekingben megalapítottak egy másik átfogó kutatási intézményt – a Peking Akadémiát. Ezen akadémiák megalapítása a kínai tudományos kutatás független rendszerének kezdetét jelezte. 1948-ra ezeknek az akadémiáknak tizen-hét,illetve kilenc kutatóintézetük volt.

Ezeket 1949-ben Kínai Tudományos Aka-démia néven egybeolvasztották. Becslések szerint 1949-ben hétszáz hazai tudós volt Kínában. A 205 egyetem közül harminc-negyven végzett aktív kutatást. Késõbb, 1949 után a kínai kutatási rendszer, fõleg a Kínai Tudományos Akadémia, fokozatosan a magas színvonalú kutatás központjává fejlõdött azáltal, hogy kutatási intézményeket hozott létre szovjet minta szerint. A felszabadulás után az 1949 és 1957 közötti idõ az oktatás és a kutatás szovjet modellt követõ tudományos intéz-ményeinek felállításával telt el, de késõbb, az 1957-tõl 1976-ig, Mao haláláig tartó jobbol-dalellenes kampány idején súlyos ellentét volt a párt és az értelmiség között. A nemze-ti tudománypolitika ezután az értelmiségnek a Kínai Kommunista Párt (KKP) által gyako-rolt szigorú ellenõrzésétõl az értelmiség irá-nyában alkalmazott liberális politika felé to-

lódott el. Leginkább ezt a politikai beavatko-zást tekintik a legfontosabb tényezõnek, amely hátráltatta a tudomány intézményesü-lését és professzionalizálódását Kínában. Az 1978-ban tartott és Teng Hsziao-ping által ve-zetett Nemzeti Tudományügyi Konferencia óta azonban a párt újra a legmagasabb prio-ritást adta a tudomány és a technika fejlesz-tésének, sõt célul tûzte ki az ország megfia-talítását a „tudomány, technika és oktatás” stratégiája útján. A párt visszavonult túlhatal-mi pozíciójából, és nagyobb (bár még mindig korlátozott) szabadságot engedélyezett a tudósoknak szakmai kompetenciájuk terü-letén. A következõ fejezet azt vizsgálja, ho-gyan fejlõdtek a KTA akadémiai osztályai akadémiai irányítást biztosító szervezetekbõl tekintélyápoló társaságokká, amit az is tükröz, hogy a tagsággal járó cím: akadémiai osztály-tag helyett: akadémikus lett. Ez tükrözi a KKP tudomány és értelmiség irányában folytatott politikájának átalakulását, és arra mutat, hogy Kína a tudomány gyakorlatában apránként elfogadta a nemzetközi normákat és értéke-ket. De a párt bizonytalan volt a tekintetben, hogyan tartson egyensúlyt egyfelõl az egyes tudósok és intézmények szabadsága és au-tonómiája, másfelõl a tudományos közösség felett gyakorolt saját irányító és ellenõrzõ szerepe között, és ezt ma is nehezen meg-oldható feladatnak találja. Általában véve a Mao utáni korban, szemben a kulturális forradalom idõszakával, az oktatásban végül is gyõzedelmeskedett a meritokrácia. A ne-gyedik fejezet a családi háttér és az egyéni tanulmányi eredmény kölcsönhatását vizs-gálja a KTA-tagok felnevelése során. Feltárja az oktatás állandó és univerzális szerepét, de ugyanakkor rámutat a családi háttér fontos-ságára is. Szemügyre véve a kínai tudomá-nyos elit szociális származását, megvilágítja azt a társadalmi és politikai hátteret, amely-ben a tudósok mûködtek. Kiemeli, hogy a tudományos elit a születési helyet tekintve keleten koncentrálódott, mert ott magasabb

Könyvszemle


252

szintû a gazdasági és oktatási fejlettség stb. Érdekes jelenség továbbá, hogy Kínában az elitek földrajzi csoportokat alkotnak. Például Mao Ce-tung alatt a politikai és katonai elit nagyrészt Közép-Kínából jött, fõleg Hupejból és Hunanból, viszont a Teng Hsziao-ping alatt mûködõk többnyire Kelet-Kínából szár-maztak, így Santungból, Hopejból és Csiangszuból. Az elit személyek szüleinek tanulmányi eredménye szintén fontosabb tényezõ volt, mint a családnak az apa foglal-kozásával mért gazdasági-szociális háttere. A tudományos elit legtöbb tagja az alsóbb év-folyamokat Kína vezetõ egyetemein, maga-sabb szintû tanulmányait pedig lehetõség szerint külföldön végezte. A következõ feje-zet a mentorok szerepét vizsgálja a fiatal tu-dósok Kína tudományos elitjévé válásában. Mivel Kínában hagyomány az idõsek és ta-pasztaltak tisztelete, a tanítványok kétkedés nélkül hagyják, hogy mentoraik vezessék õket. De a kínai mentorok nemcsak a nem-zetközi tudomány javának normáit adják át tanítványaiknak, hanem az olyan értékeket is, mint a a KKP által megkívánt értelemben vett hazafiság, bonyolítva ezzel a szocializá-ció folyamatát. Ráadásul, tekintve a szemé-lyes kapcsolatok térnyerését, a mentorokat az teszi befolyásossá, hogy tanítványaikat felveszik az elitbe. A szerzõ azt is megmutat-ja, hogy a mentor–tanítvány viszony, amely elsõsorban a kínai tradíción alapul –- a diákok tisztelete a tanárok iránt, a tanároké az utolsó szó –, hogyan akadályozta meg a diákokat abban, hogy független és eredeti tudomá-nyos munkát végezzenek, és ez lehet az oka annak, hogy a Kínai Népköztársaságban dolgozó tudósok soha nem értek el a nem-zetközi tudományos közösségben olyan magas státust, amilyet például a Nobel-díj elnyerése biztosított volna. A hatodik fejezet vezetõ kínai tudósok eredményeit vizsgálja, hogy kiderítse, teljesítményük milyen kap-csolatban állt elért státusukkal. Rámutat, hogy Kína vezetõ tudósait nagyobb valószínûséggel

szokták az alaptudományok és a civil kutatás, mint az alkalmazott és katonai kutatás területérõl megválasztani. Úgy tûnik, hogy a rangos intézményekben dolgozó tudósok nagyobb eséllyel kerülnek be az elitbe. A tudomány és az oktatás nemzetközi normá-inak nemrég történt rendszeresítése óta a felsõfokú tanintézetek végzett hallgatói és a leendõ munkaadók között fokozatosan egy semleges válogatási eljárás került bevezetés-re. Az a politikai jellegû feltétel, hogy az értelmiségiek egyszerre legyenek „vörösök és szakemberek”, eltûnõben van. A 7. fejezet, amely ezzel a vonatkozással foglalkozik, ismer-teti a „vörös és szakember” fogalmának fejlõ-dését, és hogy ez a fogalom hogyan befolyá-solta a tudományos elit kialakulását Kínában. Tárgyalja továbbá a KTA-tagok kinevezését az Országos Népi Gyûlésbe és a Központi Népi Politikai Tanácskozó Testületbe, vala-mint felvételét a KKP-ba. A szerzõ rámutat arra, hogy a KKP, miközben a politikai loja-litásra nagy súlyt helyez, a vezetõ tudósok irányában mégis egy liberális politikára tért át, amely jobban tekintetbe veszi a tudomá-nyos eredményeket. Ennek eredményeként a tudományos elitnek számos politikai meg-tiszteltetés jutott, például képviselõi hely az Országos Népi Gyûlésben, tagság a Közpon-ti Népi Politikai Tanácskozó Testületben és felvétel a KKP-ba. Ameddig a tudományos közösség nem vonja kétségbe vezetõ szere-pét, a párt még azt is megengedné a tudo-mánynak, hogy a nemzetközi tudományos normák és értékek alapján mûködjön. A szer-zõ szerint az áttérés a „vörös és szakember” kritériumról a szakértelem egymagában való hangsúlyozására a kínai tudósok politikai véleményezésének megszûntére mutat. A következõ fejezet azokkal a tényezõkkel foglalkozik, amelyek érintették a KTA újabb, 1991 óta kétévenként tartott tagválasztásait. Kifejti, hogy a KTA tagjai ellenálltak a párt nyomásának és beavatkozásának, fenntartva ezzel az elit integritását. Az évek során a KTA

253

tagjai a tudományos kritériumokat – a kuta-tás és a közlemények mennyiségével és minõségével mért teljesítményt – a jelöltek ajánlóleveleinek kiértékelésekor komolyan mérlegelték. A politikai kritériumok és a kapcsolatok a legtöbbször mellékes szerepet játszottak. Mindazonáltal a kiválasztásos rendszernek is megvannak a hátulütõi, ugyanis a tagok hajlamosak közeli kollégá-ikra szavazni. Így ugyan a megválasztottak kétségtelenül jók, tudományos eredetiség szempontjából viszont nem szükségképp õk a legkiválóbbak. Az utolsó fejezet összefog-lalja a tudományos elit kialakulásának folya-matát Kínában, és vizsgálja azt a társadalmi szerepet, amelyet e tudóscsoport tagjai a szakmájukba vágó területeken és értelmisé-giként játszottak. A szerzõ arra a következte-tésre jut, hogy a KTA tagjainak kiválasztása ma olyan rendszerben történik, amely nyitott, tisztességes és nem részrehajló, és hogy a KTA jelenlegi tagjai a tudományos kutatás legmagasabb színvonalát képviselik Kínában. Megállapítja azonban, hogy a KTA tagjai egyes, magasabb szintû tanulmányok céljá-ból külföldre távozott kínaiakkal összeha-sonlítva alulteljesítettek. Elõfordul, hogy KTA-tagok még frissen doktorált külföldi kínai kutatókkal sem állják az összehasonlí-tást. Az egyik javasolt ellenszer a tagok telje-sítményének ösztönzése, valamint kínai ál-lampolgárságú, külföldön dolgozó tudósok

befogadása a színvonal emelése céljából. Ezt a KTA 2001-ben megkezdte. A szerzõ feltár-ja, hogy Kínában a kulturális forradalom idején az alapvetõ tudományos tevékenység nem szûnt meg teljesen, hanem néhány tu-dós gondoskodott továbbvitelérõl, bár akko-riban üldözték õket. A szerzõ arra a követ-keztetésre jut, hogy a kínai kultúra alapjában véve ellenálló volt az erõteljes intézményi változásokkal és a modernizációval szemben. Öt jellemzõje, nevezetesen a formalizmus a megismerésben, a szûklátókörû empirizmus, a dogmatikus szcientizmus, a feudális bürok-ratizmus és a kényszeres ritualizmus voltak a legfõbb tényezõk, amelyek miatt a kínai tudomány messze lemaradt a fejlett országok mögött. Ezen változtatni kell. Mindent egy-bevéve a könyv kiválóan megvilágítja a tu-dományos elit kialakulását és a nemzeti tudománypolitika megalkotásában játszott szerepét a Kínai Népköztársaságban, és fontos kézikönyvként szolgálhat, amely a témában részletes információt nyújt azoknak a tudósoknak, akik a kínai tudomány és technika politikai szemszögbõl történõ tanulmányozásával foglalkoznak. (Cong Cao: Kína tudományos elitje. London: RoutledgeCurzon, 2004, 256 p. ISBN415327571, 60 GBP)

Ved Prakash Kharbanda tudományos kutató, igazgatóhelyettes

National Institute of Science, Technology and Deve-lopment Studies, New Delhi, India

Iktári Gróf Bethlen Domokos: A’ Nemzeti Jóllétrõl

A magyar reformkori gazdasági szakirodalom egy sajátos, a köztudatban az utóbbi idõkig igencsak háttérbe szorult gyöngyszemét vehette kézbe 2003-ban, reprint formában az érdeklõdõ olvasó: Iktári Gróf Bethlen Domokosnak (1810-1866) A’ Nemzeti Jóllétrõl címû mûvét, amely Bécsben jelent meg 1831-ben. Mivel az eredeti könyvön csupán

monogram (I. gr. B. D.) utal a szerzõre, így eu-rópa-hírû közgazdánk és elmélettörténészünk Kautz Gyula (1829-1909) még mint anoni-met említi, a mûvet „igen éles elméjû”-nek értékelõ Heller Farkas (1877-1954) azonban már nevesíti Bethlent.

A szerzõ a korszak egyik legnagyobb er-délyi földbirtokosa, valamint császári és királyi kamarás volt, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem öccsének, Istvánnak (ki maga is fejedelem volt rövid ideig) egyenes ági leszármazottja. Mûve egyrészt szervesen

Könyvszemle


254

illeszkedik a Széchenyi István Hitel-e (1830) által megindított fõúri reformirodalomba, másrészt sajátos hiánypótló szerepet is betölt abban, amennyiben a korszak kiemelkedõ személyiségeinek döntõen gazdaság- és tár-sadalompolitikai eszmefuttatásai között ez az írás a gazdaságelméleti alapok megadásá-nak igényével lép fel. „A két magyar hazá-nak” – azaz Erdélynek és Magyarországnak

– ajánlott könyv bevezetõjében a korszak fõbb gazdaságpolitikai kérdéseit, melyek a pénz mennyiségére és forgalmára, a külön-bözõ ágazatok fejlesztésének egymáshoz képesti fontosságára, a luxus megítélésére stb. vonatkoznak, veszi sorra, és a „praxison épült theóriá”-t ajánlja a megoldás iránymu-tatójának, melyhez e mûvel õ – úgymond

– oly fáklyát kíván átnyújtani, melyet nála sokkal bölcsebbek gyújtottak.

A fõszöveg a boldogságról és az erkölcsrõl szóló filozófiai alapvetésekkel kezdõdik, majd az alapfogalmak (gazdaság, ezen belül a status és a polgári gazdaság stb.) meghatá-rozásaival folytatódik. Ezt egy a merkanti-lizmust, a fiziokratizmust és a smithianizmust kritikailag áttekintõ elmélettörténeti rész követi, bibliográfiával kiegészítve. Ezután tér rá a szerzõ a nemzeti gazdaság rendszerére, mely szerinte a nemzeti vagyonnak a 1.) forrásairól, 2.) feltételeirõl, 3.) elosztásáról és szaporításáról 4.) felhasználásáról és fogyasztásáról szóló tudomány, s így a ki-fejtésben ezt a tematikát követi. Az elméleti alap lényegében német gondolkodók által

finomított és árnyalt smithianizmus, mely a skót tudós eredeti rendszerével szem-ben hangsúlyozza a szellemi munka termelõ voltát, a termelésben a természet szerepét, az értékmeghatározódásban a keresleti oldal fontosságát. E német tudósok, kikre Bethlen is hivatkozik, fõképp Johann Friedrich Eu-sebius Lotz (1771-1838), Karl Heinrich Rau (1792-1870), Heinrich Friedrich von Storch (1766-1835) és Georg Sartorius (1766-1828).

A modern olvasónak külön élmény Beth-len azon igyekezete, hogy a közgazdasági szakkifejezéseket magyarra átültesse. Sokszor ennek eredményei ma már nem használatos, de sajátos zamatú, és viszonylag jól érthetõ kifejezések (noha biztonság okáért gyakran a német megfelelõt is megadja) melyek szerzõ nyelvteremtõ képességeit is dicsérik.

Látható tehát, hogy a mû érdemes volt arra, hogy teljes terjedelmében is olvashassa a nagyközönség a Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozat tagjaként, miután a köz-tudatba való visszaemelésének elsõ lépése megtörtént azáltal, hogy a Gazdaságelméleti Olvasmányok 2. A magyar közgazdasági gondolkodás (szerk.: Bekker Zsuzsa, Bp., Aula, 2002) szemelvényeket közölt belõle. (Iktári Gróf Bethlen Domokos: A’ Nemzeti Jóllétrõl. Bécs, Nemes Haykul Antal betûivel, 1831. Reprint, Bp., Aula, 2003. Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozat, szerkeszti: Bekker Zsuzsa)

Horváth Lászlógazdaságtörténész

Inflációs kozmológia

Napjainkban kétségtelenül a csillagászat az egyik legnépszerûbb tudományág a nagykö-zönség körében. Ez a kitüntetõ figyelem részben annak köszönhetõ, hogy a kozmi-kus térség vizsgálata egzotikus tudományte-rület, és a hétköznapi világtól teljesen eltérõ, már-már a fantasztikum határát súroló való-ság mindig is érdekelte a kíváncsi természetû

embert. E kíváncsiságban természetesen a kutatók járnak az élen, az õ tevékenységük pedig olyan hajtóerõ, amellyel elérhetõ, hogy az ígéretes kutatásokhoz jelentõs anyagi tá-mogatás is rendelkezésre álljon. Az Univer-zum titkainak feltárása ugyanis rendkívül költséges. Az égitesteket és kozmikus jelen-ségeket néhány kivételtõl eltekintve csupán innen a Földrõl vagy annak környezetébõl vizsgálhatjuk. Az óriástávcsövek és a nem

255

optikai hullámhosszú sugárzás észlelésére szolgáló ûrszondák elkészítése és üzemelte-tése viszont igen sokba kerül. Az elõbb em-lített kivételek közé a Naprendszer égitestjei

– a bolygók és azok holdjai, a kisbolygók, az üstökösök és maga a Nap – tartoznak. Ezek-hez már ember alkotta ûreszközök is eljutot-tak, részletes vizsgálat alá vonva a néhány év-tizede még elérhetetlennek tûnt, mégis közeli égitesteket. Persze ez is költséges módja a tudományos megismerésnek, de a Nap és a Naprendszer kutatásában elért eredmények is igazolták a ráfordítások jogosságát.

A tapasztalatok szerint a csillagászat iránt érdeklõdõket két szélsõség foglalkoztatja a leginkább: egyrészt a közeli, tehát az imént felsorolt naprendszerbeli égitestekkel kap-csolatos felfedezések, másrészt a Világegye-tem térben és idõben legtávolabbi vidékei. A tér és idõ elválaszthatatlansága folytán az utóbbi lényegében az Univerzum kialakulá-sát és történetét, azaz a kozmológiát helyezi az érdeklõdés középpontjába.

Mivel a Naprendszer kutatásával kapcso-latos eredmények a bolygókhoz, holdakhoz, üstökösökhöz stb. eljutott ûrszondák kame-ráival készített képekkel gazdagon szemlél-tethetõk, és a világnak ez a szomszédos része amúgy is „könnyen felfogható” a bolygólakó emberiség számára, e témának rendkívül gazdag az ismeretterjesztõ irodalma. Nem úgy a kozmológiáé! Földhözragadt (vagy ha úgy tetszik, a Naprendszerhez kapcso-lódó) szemléletünk teljességgel alkalmatlan az Univerzum leírására, ezért a nagyközönség inkább érdeklõdik csak a kozmológia iránt, és szeretné megérteni azt. Ám mindeddig hiányzott e tudományterület részletekbe menõ, magyar nyelvû áttekintése, az olvasók csupán alkalmanként megjelent ismeretter-jesztõ cikkekbõl tájékozódhattak.

Frei Zsolt és Patkós András Inflációs kozmológia címû könyve ezt a hiányt pótolja, noha a szerzõk tankönyvnek szánták mûvü-ket. Az alapfogalmak tisztázására azonban

ez esetben is nyilvánvalóan szükség volt, s ezért tekinthetõ a könyv egyben bevezetõ-nek a kozmológiába. Legalábbis az elsõ négy fejezet, amelyek összességükben a könyv terjedelmének negyven százalékát teszik ki. S hogy miért nem lehet ennél rövi-debbre sûríteni a bevezetést? A kozmológia sajátosságai közé tartozik, hogy megérté-séhez (és mûveléséhez) számos szaktudo-mányt kell ismerni: a csillagászat (azon belül is az asztrofizika) mellett a részecskefizika, a relativitáselmélet és a kvantumtérelmélet fogalmai és eszköztára egyaránt fontos szerepet töltenek be napjaink kozmológiá-jában. A könyv külön erénye, hogy ezekben

– a forró Univerzumról, a kozmikus mik-rohullámú háttérsugárzásról, az Ia típusú szupernóvák megfigyelésérõl, valamint az Univerzum nagyléptékû szerkezetérõl szóló – bevezetõ fejezetekben a lehetõ legkeve-sebb a megértéshez szükséges, de a pontos tárgyaláshoz elengedhetetlen matematikai apparátus.

Aki csak ismerkedni akar a kozmológia leg-újabb eredményeivel, az is nyugodtan olvassa tovább a könyvet. Igaz ugyan, hogy az 5. fejezettõl kezdve megtapasztalhatjuk, hogy a fizikai diszciplínák mellett a matematika szintén nélkülözhetetlen a kozmológiában, de bízvást állíthatom, hogy az olvasó a levezetések közepette sem veszíti el a megértés fonalát. És ez a könyv másik nagy erénye. A gondolatmenet akkor is végig követhetõ, ha az olvasó a matema-tikai formulák közötti szövegre fordítja csupán a fi-gyelmét. E tekintetben szerzõk néhai mesterük, Marx György nyomdokain haladnak, vélhetõleg tudatosan, mégis e törekvésük deklarálása nélkül. A hétköznapi világtól egészen távoli tudományterület ismertetése így mindvégig élvezhetõ marad. A jó felépítést és a megértést elõsegíti a szerzõpárosnak az a fogása, hogy a kozmológiai állandót a tömegsûrûség függ-vényében ábrázoló diagram vissza-visszatér a könyvben, ám az 1.8, 2.5, 3.4 és 4.5 ábrák minden esetben mást szemléltetnek.

Könyvszemle


256

A recenzens – és bizonyára a kozmoló-giával megismerkedni kívánó olvasó is – nagyon hiányolja a könyv végérõl a glosszá-riumot 20-25 fontos fogalom tömör magya-rázatával, és hasonlóképpen jó lett volna a legfontosabb szakirodalmi utalások biblio-

gráfiáját tartalmazó irodalomjegyzék. A jog-gal remélt újabb kiadásban ezek a hiányok könnyen kiküszöbölhetõk lesznek. (Frei Zsolt – Patkós András: Inflációs kozmológia. Budapest, Typotex, 2005, 254 p.)

Szabados Lászlókozmológus

257

conTEnTsA kutya, mint az emberi viselkedés modellje: múlt, jelen, jövõ

Ádám Miklósi: Introduction ……………………………………………………………… 130József Topál: Our Teachable Companion: The Dog ……………………………………… 133Márta Gácsi: The Dog as Model for Human Attachment: A Specific Interspecific Relationship: Attachment to the Owner ………………………… 141Richard W. Byrne: The Evolution of Animal Communication: What Makes a Dog Able to Understand Its Master? …………………………………… 151Juliane Kaminski – Josep Call: Vocal Label Comprehension in Border Collies …………… 157Julia Fischer: Dogs as Models in Language Origin Studies ……………………………… 161Péter Pongrácz – Csaba Molnár: Acoustic Communication between Dogs and Humans – What Kind of Information Does Dog Barking Convey towards Us? ……………………… 165Amanda C. Jones – Samuel Gosling: Canine Personality Dimensions and Their Relations to the Human Five-Factor Model ……………………………… 174Ádám Miklósi – Enikõ Kubinyi: A Genetic Approach to Social Behavior of Dogs …………… 181Karen L. Overall: Pathological Behaviors in Dogs: Considerations for a “Natural” Animal Model Involving Behavior and Cognition …………………… 189

StudyErnõ Mészáros: Meteorology in Ancient Times: As Aristotle Believed ……………………… 197Imre Salma: Climatic Effects of Atmospheric Aerosols …………………………………… 205Györgyi M. Bujdosó – Péter Sótonyi: Genealogical and Genetical Investigation of the Kádár Family of Borosjenõ …………………………………………………… 212

Academy Affairs ……………………………………………………………………………… 221

The Scientists of the Future …………………………………………………………………… 224

ObituaryZsolt Fonyó (László Markó) ………………………………………………………………… 235András Garay (Pál Ormos) ……………………………………………………………… 237József Herman (Ferenc Kiefer) ……………………………………………………………… 239

Outlook (László Jéki – Júlia Gimes) ………………………………………………………… 242

Book Review …………………………………………………………………………………… 246


258

Ajánlás a szerzõknek

1. A Magyar Tudomány elsõsorban a tudo-mányterületek közötti kommunikációt szeretné elõsegíteni, ezért elsõsorban olyan kéziratokat fogad el közlésre, amelyek a tudomány egé-szét érintõ, vagy az egyes tudományterületek sajátos problémáit érthetõen bemutató témák-kal foglalkoznak. Közlünk téma-összefoglaló, magas szintû ismeretterjesztõ, illetve egy-egy tudományterület újabb eredményeit bemutató tanulmányokat; a társadalmi élet tudományokkal kapcsolatos eseményeirõl szóló beszámolókat, tudománypolitikai elemzéseket és szakmai szempontú könyvismertetéseket.

2. A kézirat terjedelme szöveges tanulmá-nyok esetében általában nem haladhatja meg a 30 000 leütést (a szóközökkel együtt, ez kb. 8 oldalnak felel meg a MT füzeteiben), ha a tanul-mány ábrákat, táblázatokat, képeket is tartalmaz, a terjedelem 20-30 százalékkal nagyobb lehet. Beszámolók, recenziók esetében a terjedelem ne haladja meg a 7-8 000 leütést. A teljes kéziratot .rtf formátumban, mágneslemezen és 2 kinyomtatott példányban kell a szerkesztõségbe beküldeni.

3. A közlemények címének angol nyelvû fordítását külön oldalon kell csatolni a közle-ményhez. Itt kérjük a magyar nyelvû kulcsszava-kat (maximum 10) is. A tanulmány címe után a szerzõ(k) nevét és tudományos fokozatát, a munkahely(ek) pontos megnevezését és – ha közölni kivánja – e-mail-címét kell írni. A külön lapon kérjük azt a levelezési és email címet, telefonszámot is, ahol a szerkesztõk a szerzõt általában elérhetik.

4. Szöveg közbeni kiemelésként dõlt, (eset-leg félkövér – bold) betû alkalmazható; ritkítás, VERZÁL betû és aláhúzás nem. A jegyzeteket lábjegyzetként kell megadni.

5. A rajzok érkezhetnek papíron, lemezen vagy email útján. Kérjük azonban a szerzõket: tartsák szem elõtt, hogy a folyóirat fekete-fehér; a vonalas, oszlopos, stb. grafikonoknál tehát ne használjanak színeket. Általában: a grafikonok, ábrák lehetõség szerint minél egyszerûbbek le

gyenek, és vegyék figyelembe a megjelenõ olda-lak méreteit. A lemezen vagy emailben érkezõ ábrákat és illusztrációkat lehetõleg .tif vagy .bmp formátumban kérjük; értelemszerûen fekete-fehérben, minimálisan 150 dpi felbontással, és a továbbítás megkönnyítése érdekében a kép nagysága ne haladja meg a végleges (vagy annak szánt) méreteket. A közlemény szövegében tün-tessék fel az ábrák kívánatos helyét.

6. Az irodalmi hivatkozásokat mindig a közlemény végén, abc sorrendben adjuk meg, a lábjegyzetekben legfeljebb utalások lehetnek az irodalomjegyzékre. Irodalmi hivatkozások a szövegben: (szerzõ, megjelenés éve). Ha azo-nos szerzõ(k)tõl ugyanabban az évben több tanulmányra hivatkozik valaki, akkor a közlemé-nyeket az évszám után írt a, b, c jelekkel kérjük megkülönböztetni mind a szövegben, mind az irodalomjegyzékben. Kérjük, fordítsanak különös figyelmet a bibliográfiai adatoknak a szövegben, illetõleg az irodalomjegyzékben való egyeztetésére! Miután a Magyar Tudomány nem szakfolyóirat, a közlemények csak a legfonto-sabb hivatkozásokat (max. 10-15) tartalmazzák.

7. Az irodalomjegyzéket abc sorrendben kérjük. A tételek formája a következõ legyen:

• Folyóiratcikkek esetében: Alexander, E. O. and Borgia, G. (1976). Group Selection, Altruism and the Levels of Organizati-on of Life. Ann. Rev. Ecol. Syst. 9, 499-474

• Könyvek esetében: Benedict, R. (1935). Patterns of Culture. Hough-ton Mifflin, Boston

• Tanulmánygyûjtemények esetén: von Bertalanffy, L. (1952). Theoretical Models in Biology and Psychology. In: Krech, D., Klein, G. S. (eds) Theoretical Models and Personality Theory. 155-170. Duke University Press, Durnham

8. Havi folyóirat lévén a Magyar Tudomány kefelevonatot nem küld, de az elfogadás elõtt minden szerzõnek elküldi egyeztetésre közlemé-nye szerkesztett példányát. A tördelés során szükséges apró változtatásokat a szerzõ egy adott napon a szerkesztõségben ellenõrizheti.

magyar • tudományreal-j.mtak.hu/1918/2/2006-02.pdf · magyar tudomány • 2006/2 128 a magyar...

Documents