magyar tudomány · strukturális magyar nyelvtan ... arab-öböl sejkségeiben) elérte a...

839

Vendégszerkesztõ: FARKAS PÉTERHÍRADÁS A FEJLÕDÕ ORSZÁGOKRÓL

ANYAGTUDOMÁNY

TudományMagyar

2002•7

Magyar Tudomány • 2002/7

840

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FOLYÓIRATA. ALAPÍTÁS ÉVE: 1840CVIII. kötet – Új folyam, XLVII. kötet, 2002/7. szám

Fôszerkesztô:CSÁNYI VILMOS

Vezetô szerkesztô:ELEK LÁSZLÓ

Olvasószerkesztô:BARABÁS ZOLTÁN

Szerkesztôbizottság:ÁDÁM GYÖRGY, BENCZE GYULA, CZELNAI RUDOLF, CSÁSZÁR ÁKOS, ENYEDI GYÖRGY,KOVÁCS FERENC, KÖPECZI BÉLA, LUDASSY MÁRIA, NIEDERHAUSER EMIL,SOLYMOSI FRIGYES, SPÄT ANDRÁS, SZENTES TAMÁS, VÁMOS TIBOR

A lapot készítették:CSATÓ ÉVA, GAZDAG KÁLMÁNNÉ, HALMOS TAMÁS, MATSKÁSI ISTVÁN, PERECZ LÁSZLÓ,SPERLÁGH SÁNDOR, SZABADOS LÁSZLÓ, SZENTGYÖRGYI ZSUZSA, F. TÓTH TIBOR

Lapterv, tipográfia:MAKOVECZ BENJAMIN

Szerkesztôség:1051 Budapest, Nádor utca 7. • Telefon/fax: [email protected] • www.matud.iif.hu • www.mta.huKiadja az Akaprint Kft. • 1115 Bp. Bártfai u. 65.Tel: 2067-975 • [email protected]

Elôfizethetô a FOK-TA Bt. címén (1134 Budapest, Gidófalvy L. u. 21.);a Posta hírlapüzleteiben, az MP Rt. Hírlapelôfizetési és ElektronikusPosta Igazgatóságánál (HELP) 1846 Budapest, Pf. 863,valamint a folyóirat kiadójánál: Akaprint Kft. 1115 Bp. Bártfai u. 65.

Elôfizetési díj egy évre: 5 376 FtTerjeszti a Magyar Posta és alternatív terjesztôkKapható az ország igényes könyvesboltjaiban

841

TARTALOM

Híradás a fejlõdõ országokról – Vendégszerkesztõ: FARKAS PÉTERInotai András – Farkas Péter: Bevezetõ ………………………………………………… 842Artner Annamária: A világ ipari termelésének strukturális átalakulása ……………… 845Artner Annamária: Délkelet-Ázsia: Válság után, alatt, elõtt? ………………………… 856Buzás Sándor: Latin-Amerika az új évezred küszöbén ……………………………… 863Szigetvári Tamás: A Közel-Kelet és Afrika

világgazdasági kilátásai az Ezredfordulón…………………………………………… 870Farkas Péter: A fejlõdéselméletek hatása a világgazdaság perifériáin ……………… 880

AnyagtudománySzépvölgyi János: Korszerû szerkezeti kerámiák……………………………………… 890Pukánszky Béla: Mûanyag szerkezeti anyagok ……………………………………… 897Sziklavári János: Vaskohászat és környezetgazdálkodás……………………………… 903

Tudomány – politikaKlaniczay Gábor: A Collegium Budapest tizedik éve ………………………………… 918Meskó Attila: A visegrádi együttmûködésben részt vevõ országok

Szlovákiában tartott találkozója……………………………………………………… 924A tudományos könyvkiadás idõszerû problémái ……………………………………… 926Braun Tibor – Wolfgang Glänzel – Némethné Kovács Éva – Pereszteginé

Szabadi Zsuzsa: Magyarország helyzete a természettudományi alapkutatásvilágában – tudománymetriai tájkép a második évezred végén ………………… 935

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Közgyûlése …………………………………………… 946

MegemlékezésKõrös Endre (Orbán Miklós) …………………………………………………………… 949Sebestyén János (Vámos Tibor)………………………………………………………… 951

Ludassy Mária: Condorcet, avagy az emberi jogok„matematikai módon bizonyítva” ………………………………………………………955

Szabó Péter Gábor: Magyarországi György mester alakjaa hazai matematikatörténetben ……………………………………………………… 961

Darányi Sándor-Dominich Sándor: Finnugor kulturális örökségaz információs társadalomban ……………………………………………………… 966

KönyvszemleTDK: önképzés, tudományos utánpótlásnevelés vagy verseny? (Bencze Gyula)………Strukturális magyar nyelvtan (Büky László) …………………………………………… 836Új földrajzkönyvek (Enyedi György)…………………………………………………… 838Az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvkiállítása (Köpeczi Béla) ………………………Magyarország az ezredfordulón (Nádor Tamás) ………………………………………Egy könyvsorozat margójára – Magyar Õstörténeti Könyvtár (Róna-Tas András) …


842

Híradás a fejlõdõ országokról

Az elmúlt évtized folyamán kevés cikk,illetve tanulmány jelent meg a hazai sajtóbanés a tudományos folyóiratokban a gazda-ságilag elmaradott térségek helyzetérõl,folyamatairól, problémáiról. E feledékeny-ség világjelenség, bár távolról sem olyanmértékû, mint hazánkban. Többnyire csakegyes országcsoportokról, például az újon-nan iparosodókról, az éppen pénzügyi vál-ságot átélõ országokról közölnek elemzé-seket.

A gazdaságilag korábban lemaradt térsé-gek megnevezésével is zavarban vagyunk.Mára a hagyományos terminus technicus –a fejlõdõ országok – eufemisztikussá vált.Az a mintegy másfélszáz ország, amelynekfejlõdésében, felemelkedésében az ötve-nes-hatvanas években még bízni lehetett,igen heterogénnek bizonyult. Egyes cso-portjaik valóban a gazdasági felzárkózásvagy a korlátozott felzárkózás útjára léptek.

Az újonnan iparosodó országok elsõhulláma (Dél-Korea, Tajvan, Hongkong,Szingapúr) nagy utat tett meg az iparosodásés a társadalmi átalakulás útján. Szerepük sokvonatkozásban már a legfejlettebb orszá-gokéhoz hasonló a világgazdaságban. Milyenmódszerekkel érték el ezt? A külföldi tõkévelvaló együttmûködés maximális kihasználá-sával, az exportvezérelt, de egyben piacvé-

dõ, állami koordinációjú japán modell alkal-mazásával, az ázsiai szocialista országokkalszembeni politikai szerepvállalással, ezértnyugati politikai és anyagi segítséggel. Nap-jainkban azonban – a globalizáció körülmé-nyei között – felzárkózási modelljük meg-változtatására kényszerülnek.

Az iparosodók második hulláma is ha-sonló utat járt be, de a késõbbi indulás világ-gazdasági korszakának megfelelõen a kül-földi tõke jelentõsebb közvetlen tulajdonosiszerephez jutott (Malajzia, Fülöp-szigetek,Thaiföld, Indonézia). Ezekben az országok-ban a modern árutermelõ szektor erõsenelkülönült a hagyományostól, továbbra is atársadalmi–gazdasági dualitás jellemzõ.

Szintén jelentõs ipari modernizációt éltekmeg – elsõsorban a külföldi tõkére alapozva– Latin-Amerika fejlettebb országai (Argen-tína, Brazília, Mexikó). Ezekben, továbbá azõket követõ, de kevésbé modern ipari struk-túrával rendelkezõ latin-amerikai országok-ban az említett dualitás szélsõséges belsõegyenlõtlenségek bázisa, amelyek az elmúltévtizedekben csak tovább nõttek.

Hasonló szerkezet jellemzi a milliárdoslakosságú Indiát, ahol különösen a kilenc-venes években gyorsult fel a külföld tõkévelvaló együttmûködésen alapuló nemzetköziipari–szolgáltatási munkamegosztás. Kína

BEVEZETÕInotai András – Farkas Péter

a közgazdaságtudományok doktora,igazgató, MTA Világgazdasági Kutatóintézet

e-mail: [email protected]

a közgazdaságtudományok kandidátusa,tudományos fõmunkatárs, MTA VilággazdaságiKutatóintézet – e-mail: [email protected]

843

Inotai András – Farkas Péter • Bevezetõ

immár fél évszázada tartó gyors fejlõdése isnagymértékben a világgazdaságba való ru-galmas betagozódás eredménye, a szocialis-ta állami eszközökkel itt is csak részbentudták mérsékelni a modern és a hagyomá-nyos ágazatok feszítõ kettõsségét, az ebbõlkövetkezõ társadalmi feszültségeket.

Az elmaradottabb térségekben ezekenkívül csak néhány országban (Egyiptom, Tu-nézia, Kenya, Marokkó stb.) volt némi kapi-talista gazdasági fejlõdés, de a modern szektorszûk, és továbbra is a hagyományos társadal-mi formák jellemzik õket.

Az olajban gazdag országok egy fõrejutó jövedelme látványosan nõtt, egyes ese-tekben (Szaud-Arábiában, Kuvaitban, azArab-öböl sejkségeiben) elérte a legfejlet-tebb országok szintjét. Társadalmi viszonyaikés gazdasági struktúrájuk azonban nemlépett ki az elmaradottságból.

Az eddig felsorolt országok, csoportokmegéltek egyfajta fejlõdést, de ez nem min-den esetben járt együtt tartósan gyors gazda-sági növekedéssel, a társadalom átalakulá-sával, a létfeltételek javulásával. Így példáulLatin-Amerika fejlettebb országaiban (is), azegy fõre jutó jövedelem alacsonyabb, mintharminc évvel ezelõtt volt, ráadásul egyen-lõtlenebbül oszlik el, mint korábban. Máravilágossá vált, hogy a gazdasági növekedésés a fejlõdés nem feltétlenül együtt haladófolyamatok. Ennek kapcsán egyre több szóesik a fenntartható növekedésrõl, amelyneklegfontosabb eleme – a környezeti mellett– a társadalmi fenntarthatóság, ezen belül aszociális és a politikai kohézió.

Még nem szóltunk arról a mintegy százelmaradó országról, amelyeket az elmúltévtizedek világgazdasági folyamatai (azadósságtörlesztés, az importliberalizálásmiatti dezindusztrializáció, a termelés anyag-hányadának csökkenése stb.) ebbe a pozí-cióba hoztak. Ezekben az országokban akevésbé fejlett világ lakosságának „csak” akisebbik fele él. Még a nyersanyagokban

gazdag országok is egyre nehezebb helyzet-be kerültek. A nyersanyagok relatív áresésefolytán ma ugyanakkora import fedezetéülkétszer akkora volumenben kell exportál-niuk, mint harminc éve. Hasonló helyzetbenvannak a trópusi élelmiszerek termelõi.Egész földrészek, régiók maradtak kívül akapitalista modernizációra alapozott fejlõ-désen; az elfelejtett Fekete-Afrika, Dél- ésKözép-Amerika agrárországai, Ázsia elma-radottabb társadalmai. A lemaradás általábannem járt abszolút gazdasági stagnálással, deaz egy fõre jutó jövedelem többnyire válto-zatlan vagy csökkenõ. A lemaradó országokgazdasági helyzete természetesen összefüggsaját gazdaságpolitikájukkal, belsõ nehéz-ségeikkel is, de legalább annyira történelmiés világgazdasági adottságaikkal, geostra-tégiai elhelyezkedésükkel, a „visszasodró”világgazdasági hatásokkal is. Ráadásul azelmúlt két évtizedben ez utóbbi hatásokerõsödtek. Ezért kerültek napjainkban elõ-térbe gondjaik a nemzetközi közvélemény-ben és a nemzetközi szervezetekben.

Most térjünk vissza a terminológiai prob-lémához! A harmadik világ kifejezést – talánritkábban – változatlanul használják, bár a„második világ” gyakorlatilag eltûnt. A nem-zetközi szervezetek által legelmaradottabb-nak nyilvánított csaknem félszáz országgalkapcsolatban a negyedik világ kifejezést ishasználják. Elsõsorban a baloldali szakem-berek szólnak a centrum (fejlett) országokmellett a félperiférikus (közepesen fejlett)és a periférikus (elmaradott) országokról. Aszakirodalom újra egyre gyakrabban hasz-nálja a gyengén fejlett országok (under-developed countries) kifejezést, ezzel vá-lasztják el a lemaradókat a gazdaságilag fel-zárkózó vagy – gyakrabban használt kifeje-zéssel – a feltörekvõ, felemelkedõ (con-verging, illetve emerging) országoktól. Ezutóbbi kategóriába azonban az újonnaniparosodók – Latin-Amerika fejlettebb álla-mai, Észak-Afrika jobb helyzetû gazdaságai


844

– mellett Ciprust, Máltát, Törökországot és akelet-európai és a közép-ázsiai átalakuló(FÁK) országokat is beleértik (annak ellené-re, hogy ez utóbbiak összesített gazdaságiteljesítménye még messze a korábbi alattvan). Végül a nemzetközi szervezetek egyeskiadványai az összes elmaradott és gazdasá-gilag felemelkedõ országot emerging count-ries elnevezéssel illetik, a négy ázsiai „kistigrist” (az újonnan iparosodók elsõ hullámát)azonban már a fejlett országok közé emelik.

Ahogy a gazdaságilag elmaradottabb or-szágok egyes kategóriáit sem tudjuk éleshatárokkal elkülöníteni egymástól, úgy akülönbözõ elnevezések sem tiszták és ha-tározottak, sõt, bizonyos mértékig értékren-deket is tükröznek.

Az MTA Világgazdasági Kutatóintéze-tében globális és összehasonlító elemzések-ben folyamatosan tanulmányozzuk a fejlõdõországok fõbb tendenciáit. Úgy tartjuk, hogytapasztalataik – mind pozitív, mind negatívértelemben – Magyarország szempontjábólis tanulságosak. Ez a nagy országcsoportegyáltalán nem érdektelen a magyar külgaz-daság és külkereskedelem nézõpontjábólsem. Igaz, az összesítõ statisztikák alapjánúgy tûnhet, hogy csökkent a súlyuk a ma-gyar külkereskedelemben, valójában – elsõ-sorban nyugat-európai közvetítéssel – jelen-tõs a reexportált forgalmunk. Korábbi kétol-dalú kapcsolatrendszerünk többoldalúvá vált.Továbbá, miután világgazdasági szerepünkhasonlóvá vált, a pénzügyi és befektetõipiacok gyakran egy kalap alá vesznek ben-nünket más térségek közepesen fejlett or-szágaival. Ezért éreztük meg néhány távo-labbi fejlõdõ ország pénzügyi válságánakhatását a kilencvenes években.

A következõ blokkban olyan tanulmá-nyok szerepelnek, amelyek a VilággazdaságiKutatóintézetben az utóbbi idõben e tárgy-ban folyt kutatások egyfajta keresztmetsze-tét adják. Három dolgozat a gazdaságilagelmaradottabb világ fontosabb régióinak

(Ázsia, Latin-Amerika, Afrika és a Közel-Kelet) helyzetét foglalja össze. Az e cikkekalapjául szolgáló, a Gazdasági Minisztériumszámára végzett kutatások 2001-ben feje-zõdtek be, A magyar gazdaság világgazda-sági környezetét középtávon meghatározótényezõk címû kutatás (témavezetõ: InotaiAndrás és Farkas Péter) keretében. A mostközölt dolgozatok felfrissített változatok. Azázsiai tanulmány pedig – mint látható lesz –egyfajta összefoglaló, egyben önálló mon-danivalójú dolgozat. E kontinens heterogénhelyzetû országaival ugyanis eredetileg többmunkatárs foglalkozott. (Az említett kutatásiprogramban, s a fejlett ipari térségek tenden-ciái mellett az ipari struktúrák, a mezõgaz-daság, a kereskedelem, a pénzügyi rendszer,a munkaerõpiac várható nemzetközi ten-denciáit is elemeztük, megvizsgáltuk to-vábbá a költségvetési újraelosztás, a belsõpiac szerepének nemzetközi tapasztalatait,összefoglaltuk a magyar gazdaságot is érintõközéptávú világgazdasági tendenciákat, avilággazdaság fejlõdési alternatíváit, az akkorelkezdõdött világgazdasági lassulás várhatómenetét, alternatíváit.)

Az ötödik cikk (Farkas Péter: A fejlõdés-elméletek hatása a világgazdaság periférá-in) a gazdaságilag elmaradott országok ese-tére kidolgozott fejlõdésgazdaságtani kon-cepciók gyenge hasznosulásának okaival ésmai aktualitásával foglalkozik. Eredeti, bõ-vebb változata a Nemzetgazdaságok fejlõ-désének, iparosításának sikeres és kevésbésikeres útjai a modern kor különbözõ idõ-szakaiban c. OTKA kutatási program kere-tében készült (kutatásvezetõ: Ehrlich Éva).

A fejlõdõ világ helyzetével és fejlõdési–fejlesztési elméleteinek hatásával foglalkozóösszeállításunkat mindazoknak ajánljuk, akika világgazdasági és világpolitikai folyamato-kat követve az utóbbi idõkben felfigyeltekarra, hogy ez a nagy és sokszínû országcso-port a maga sajátos problémáival újra azérdeklõdés fókuszába került.

845

Artner • A világ ipari termelésének strukturális átalakulása

A világ iparát jellemzõ hosszú távú trendek

A hozzáadott érték az amortizáció, az élõ-munka és nyereség összege. Növekedésetehát egyaránt utalhat az adott termelés tõ-keintenzitásának és/vagy a termelékeny-ségnek, sõt akár a munka intenzitásának nö-vekedésére is. Tükrözheti ezen felül az amor-tizációs szabályozás változását (az amorti-záció ütemének mesterséges felgyorsítását)és az egységnyi munkaerõköltség növeke-dését is. A hozzáadott érték változása a gaz-dasági fejlõdés mérésének bevett eszköze,és különösen jó szolgálatot tesz a GDP szer-kezetének vizsgálatakor. Ezért korlátai elle-nére, és mert az UNIDO iparstatisztikája iserre épül, alább ezzel a mutatóval dolgozunk.

Az ipar térvesztése?

Az ipar térvesztését a világ GDP-jének vizs-gálata nem támasztja alá. 1980-ban a feldol-gozóipari hozzáadott érték (MVA) lényegé-ben ugyanannyival (23,1 %-kal) részesedetta teljes termelés hozzáadott értékébõl (aGDP-bõl), mint 17 évvel késõbb (1997 =

22,9 %). Figyelembe véve, hogy a globalizá-ció korát éljük, ami a tõke nemzetközi tevé-kenységének kiterjedését és kiteljesedésétjelenti, ez az adat cáfolja az ipar összgazdaságiszerepének csökkenésérõl szóló paradigmát.

A feldolgozóipari hozzáadott érték GDP-beli arányára vonatkozó statisztikai adatokazt mutatják, a fejlett világban végbemenõ,még csak nem is nagyon jelentõs és koránt-sem általános aránycsökkenést (pl. az USAvagy Japán esetében megfigyelhetõ arány-növekedést) kompenzálja a fejlõdõ orszá-gok körében megvalósuló növekedés. A fej-lett gazdaságokban tehát azért csökken afeldolgozóipar részaránya, mert a fejlõdõ or-szágok iparosítási erõfeszítéseinek eredmé-nyeképpen egyes regionális és strukturálispiaci szegmenseket átvettek a fejlett orszá-goktól, továbbá mert utóbbiak a termeléstmindinkább kitelepítik a fejlõdõ országokba.Tehát nem hagynak fel vele, csak kedve-zõbb beruházási feltételek közé helyezik.

A szolgáltatások gazdasági szerepénektúlbecsülésére utal az amerikai ipar hosszútávú elõrejelzésével foglalkozó WEFA cégscenáriója is. Eszerint a növekedés dinamiká-ját még mindig a csúcstechnológiai iparokhordozzák. Így a leggyorsabban a számítógé-pek és hivatali felszerelések, az elektronikaialkatrészek, a hírközlési berendezések gyár-tása, az általános, a speciális és a fémmeg-munkáló gépek, végül a repülõgépek és al-katrészeik gyártása fog nõni az 1997 és 2007közötti periódusban.

A VILÁG IPARI TERMELÉSÉNEKSTRUKTURÁLIS ÁTALAKULÁSA1

Artner Annamáriatudományos fõmunkatárs, MTA Világgazdasági Kutatóintézet

1 A cikk alapjául A magyar gazdaság világgazdaságikörnyezetét középtávon meghatározó tényezõk címûGM 2347 sz. kutatási projekt számára 2000 novem-berében készült háttértanulmány szolgált. Ez érte-lemszerûen 1999-es legfrissebb adatokkal dolgozha-tott. Mivel az adatok frissítésétõl nem várható a dol-gozatban tárgyalt hosszú távú trendek cáfolata, azegy-két évvel fiatalabb statisztikák beemelésétõl –különös tekintettel az ehhez szükséges munka idõ-igényességére – eltekintettünk.


846

Hová áramlik a mûködõ tõke?

Ami a relációkat illeti, 1988 és 1997 közöttaz EU, az USA és Japán (a Triád) együttes,külföldön befektetett tõkeállománya2 , 2,4-szeresére, egymás közti mûködõtõke-áram-lásuk viszont csak 2,2-szeresére nõtt. Teháta Triád teljes mûködõtõke-kivitelében ön-maga súlya 39 %-ról 35 %-ra csökkent. Afejlett országok beruházás-kitelepítésébentehát a fejlett országok mint célterületekszerepe az elmúlt évtizedben csökkent.

A világ éves tõkeáramlásának szektor-szerkezetét vizsgálva szembetûnõ a primerszektor arányának csökkenése és a tercierszektor növekedése. A szekunder szektor,vagyis a feldolgozóipar mindössze 2 száza-lékpontot vesztett súlyából (44 % vs. 42 %).3

Az állománymutatókban azonban az ipartérvesztése még (?) nem tükrözõdik. 1988-ban és 1997-ben is 42 %-ot hasított ki a világmûködõtõke-állományából. A szolgáltatásokarányának növekedése a primer szektor ésa meg nem határozott profilú (unspecified)befektetések rovására nõtt. Legszembetû-nõbb az ugrás az üzleti szolgáltatások ará-nyában.

A fejlett országok külföldön befektetettmûködõtõke-állományában a feldolgozó-ipar részesedése 40 %-ról 34 %-ra csökkent.Nõtt viszont az étel-, az ital- és a dohányipar,az alapfémek, a rádió, a tévé és a kommuni-kációs berendezések és „egyéb” feldolgo-zott termékek részesedése. Minden negye-dik dollár, ami a szolgáltatásokban van leköt-ve, a pénzügyekkel kapcsolatos.

A feldolgozóipar dinamikájaországcsoportonként

A világ feldolgozóipari hozzáadott értéke(MVA) 1980-90 között évi átlagban 3,1 %-kal, az ipari országokban (ebbe a statisztikaszerint beletartoznak a volt szocialista orszá-gok is) 2,8 %-kal, a volt szocialista országok-ban 2,6 %-kal nõtt. 1990 után ez utóbbiakhelyzete drasztikusan romlott. Míg 1990-97között a világon évi 2,4 %-kal, a fejlett ipariországokban pedig évi 1,3 %-kal nõtt az MVA,addig Kelet-Európában és a volt Szovjetunió-ban évente átlagosan 6,2 %-kal csökkent. En-nek következménye, hogy az 1995-benmegindult növekedés ellenére e régióban afeldolgozóipari hozzáadott érték teljes és egyfõre jutó értéke 1997-ben még mindig csakaz 1990-es szint kétharmada volt. Ezzel rosz-szabb a teljesítménye, mint a legszegényebbafrikai országoké.4

1997-ben a világ egy fõre jutó feldolgozó-ipari hozzáadott értéke 1007 USD volt, a fej-lett ipari országok átlaga ennek 3,5-szerese,a fejlõdõ országoké 29 %-a, a volt szocialistaországoké 65 %-a volt. 1997-re a tárgyalt or-szágok/országcsoportok közül csak az USA,Japán és a – NIE-k jóvoltából – a fejlõdõ or-szágok értéke nõtt. Az UNIDO statisztikájá-ból az is jól kivehetõ, hogy egyrészt az egyfõre jutó feldolgozóipari hozzáadott érték-ben jelentõs polarizációs trendnek vagyunktanúi, másrészt a volt szocialista országoktérvesztése páratlan negatív rekord.

A fejlett országok részesedése a feldolgo-zóipar legtöbb ágazatának hozzáadott érté-kébõl 1980 és 1997 között néhány százalék-ponttal csökkent a fejlõdõ országok javára.Ezeknek az ágazatoknak a vezetõ termelõi,ha csökkenõ mértékben is, változatlanul afejlett országok (USA, Japán, Olaszország,NSZK, Franciaország) E kérdéskört mégalaposabban is körüljárjuk.

2 Befektetéseik egymás piacán és azokban az orszá-gokban, ahol befektetéseik dominánsak. UN-defi-níció. Ld. World Investment Report 1999, 22. old.3 Léteznek meghatározatlan szektorú (unspecified)befektetések is. Ezek aránya 1988 és 1997 között8,4 %-ról 5,8 %-ra csökkent.

4 International Yearbook of Industrial Statistics 2000,UNIDO

847


A feldolgozóipar ágazati trendjeia hozzáadott érték alapján

Szerkezet 5

A feldolgozóiparon belül mind a fejlett, minda fejlõdõ országok összesített csoportjárajellemzõ, általános tendencia az 1980-as és90-es években az élelmiszer-, a textil-, aruha-, a cipõ-, a bõr-, és faipari teljes verti-kum, a fémtermékek, valamint a pro-fesszionális felszerelések arányának csök-kenése a teljes feldolgozóipari hozzáadottértéken belül. Éppígy mindkét országcso-portra jellemzõ a papír- és nyomdaipari,az ipari és egyéb vegyi termékek, valamintaz elektromos gépek arányának növeke-dése.

A többi ágazatban azonban ellentétestendenciák rajzolódnak ki a két nagy ország-csoportban. Az olajfinomítás és az olajter-mékek, a porcelán, a kerámia, az üveg, anem fémes ásványok, a vas és az acél, vala-mint egyéb fémek és fémtermékek a fejlettországok feldolgozóiparában visszaszoru-lóban vannak, a fejlõdõkében viszontnövelik vagy stabilan tartják az arányukat.Észak-Amerika (gyakorlatilag az USA) domi-nálja a fejlett országok közlekedési eszköz-gyártását. Ez az ágazat a 90-es évekig a fejlettországok súlynövelõ ágazatai közé tartozott,a 90-es években viszont (alapvetõen az USAvállalatainak megváltozott stratégiája miatt)éppen csökken a részesedése. A fejlõdõkesetében pont fordított a helyzet. Ott a köz-lekedési eszközgyártás MVA-beli részarányaa 90-es évekig csökkent, azóta viszont nõ.Igaz, ez a változás sem általánosan érinti acsoport tagjait: inkább a fejlettebbek (NIC,második generációs NIC, Kína) tendenciáitükrözõdnek az átlagban.

Markánsan jelzi a fejlett országok tech-nológiai fölényét a számítógépeket tartal-

mazó „nem elektromos gépek” ágazat ará-nyának folyamatos, s a 90-es években külö-nösen gyors emelkedése, amit a fejlõdõországokban (a második generációs NIC-eket kivéve) ezen ágazat arányának csök-kenése kísér. A fejlett országok tendenciáitez esetben is Észak-Amerika (az USA) hatá-rozza meg.

DinamikaA International Yearbook of Industrial Stat-istics 2000, hozzáadott-értékeinek alapjánkét periódust: az 1980–1990-es és az 1990–1997-es idõszakot hasonlítottuk össze.

A fejlett ipari országok (a „Nyugat”) ese-tében a feldolgozóipari MVA növekedé-sének üteme a 80-as évek értékeirõl a 90-esévekben kevesebb, mint a felére (1,3 %-ra)esett, tehát jobban, mint a világátlag. A csök-kenés általános tendencia volt az ágazatoksorában, kivétel az olajipar (olajfinomítás,olaj- és széntermékek), a vas-, acél- és fém-ipar, valamint a gépgyártás. Ez utóbbiak ese-tében az MVA növekedési üteme nõtt, s leg-nagyobb a modern elektronikus és kommu-nikációs technológiákat magában foglalógépiparban volt. Az elektromos gépek ipará-nak hozzáadott értéke évi átlagban 6,8 %-kal, a nem elektromos gépeké 5,3 %-kal nõtt1990 és 1997 között. Ezt az ütemet egyetleniparág sem érte el még a 80-as években sem.

A fejlett, valamint a volt szocialista orszá-gokkal ellentétben a fejlõdõk MVA-ja 1990és 1997 között gyorsuló ütemben, évi 7 %-kal nõtt. Szinte minden iparág hozzáadottértéke a 80-as évekre jellemzõnél gyorsabbütemben gyarapodott, kivéve a textil-, aruha-, a bõr-, a cipõipart, a gumi- és mû-anyagipart, ahol az ütem csökkent. Érde-kes, és talán nem is eléggé köztudott azon-ban, hogy az MVA növekedési ütemei alap-ján a fejlõdõ országok eléggé vegyes csoport-jának ipari modernizációját nem az újon-nan iparosodó országok (a NIC-ek), hanemazok második generációja hordozza: itt a

5 Az alábbi elemzés az International Yearbook ofIndustrial Statistics 2000, UNIDO, 57-60. oldalántalálható táblázaton alapul.


848

hozzáadott érték átlagos növekedési ütemea 90-es években az olajipar kivételével min-den ágazatban a legnagyobb volt a tárgyaltországcsoportok közül (beleértve a fejlettipari országokat is). Sõt, míg a a NIC-ek gép-ipari hozzáadott értékének növekedési üte-me csökkent a 80-as évekhez képest, addiga második generációs NIC-ekben ez az ága-zat is gyorsuló növekedést mutat, s rátájamessze megelõzi még a Nyugatét is. Markán-san jelentkezik az MVA-k vizsgálatakor aközlekedési eszközök gyártásának földrajziáthelyezõdése. Míg a fejlett ipari országok eszektorában a hozzáadott érték növekedésejelentõsen visszaesett (a 90-es években lé-nyegében stagnált), addig a fejlõdõ országok-ban (a NIC-ek mindkét generációjában)magas szintrõl további gyorsulást lehet meg-figyelni.

Az a 25 feldolgozóipari termék, amely-nek világforgalma a legdinamikusabban nõtt1980 óta, stabilan a világkereskedelem 8,5-8,8 %-át adja. Vezetõik egyértelmûen a mik-roelektronikai és az elektronikai termékek.6

Országcsoportok versenye

Kérdés, vajon a globalizációval, a fejlett orszá-gok növekvõ mûködõtõke-exportjával, atransznacionális hálózat terjedésével és – márahol – a saját fejlesztési törekvések ered-ményeként visszaszorul-e a centrumorszá-gok világgazdasági súlya a fejlõdõk elõnyére.

1980 és 1997 között a fejlõdõ országok8 százalékponttal (14,4 %-ról 22,4 %-re)növelték részesedésüket a világ feldolgozó-ipari hozzáadott értékébõl, az ipari orszá-gok pedig értelemszerûen ugyanennyit ve-szítettek a súlyukból. Érdemes részleteseb-ben is elemezni az adatokat. Ha csak a leg-fejlettebb ipari országokat (EU, Japán, Észak-Amerika) tekintjük, az MVA visszaesése márjóval kisebb (1,6 százalékpont). Sõt, Észak-Amerika a 90-es években kifejezetten nö-

velte részesedését. Kelet-Európa és a voltSzovjetunió a rendszerváltás után 5,8 száza-lékpontot veszített súlyából, ami egyben aztis jelenti, hogy ez a súly csaknem a harma-dára csökkent.

A fejlõdõ országok szinte minden ága-zatban növelték részesedésüket a világ fel-dolgozóipari hozzáadott értékébõl. Egyetlenkivétel van, de az igen lényeges: a nem elekt-romos gépek csoportja, amely magában fog-lalja a számítógépipart. Az arány itteni csök-kenése éppen a NIC-ek részarányának csök-kenésébõl adódik.

Az ágazatok többségében a 90-es évek-ben dinamikusabban nõtt a fejlõdõk rész-aránya, mint a 80-as években. Sõt, a 90-esévek nem egy esetben a 80-as évek csök-kenõ tendenciáját fordították meg. Ez áll fennaz egyéb vegyi anyagok, a mûanyagok, aszámítógépeket is magukban foglaló nemelektromos gépek és a közlekedési esz-közök esetében is.

Az elõbbivel ellentétes tendencia érvé-nyesült, azaz a 90-es években a 80-as éveké-nél kisebb (nem nagyobb) százalékpontosnövekedés tapasztalható a fejlõdõ országokrészesedésében a faipar és az elektromosgépek esetében.

A fejlõdõ országok csoportjainak eltérõfeldolgozóipari fejlõdése tükrözõdik abban,hogy míg a NIC-ek részaránya a 90-es évek-ben a ruha-, cipõ- és faipari, valamint a nemelektromos gépgyártás hozzáadott értéké-ben csökken, addig a többi fejlõdõ ország(Kína és a második generációs NIC-ek jó-voltából) minden ágazatban, így ezekbenis növelte részarányát.

Az ipari (beleértve a volt szocialista) or-szágok részesedése a világ ágazatokra bon-tott feldolgozóipari hozzáadott értékébõlszintén jelentõsen eltér a két évtizedben. Ekét évtized határán ráadásul világtörténelmiváltozás zajlott le: felbomlottak a szocialis-tának nevezett rendszerek, ennek nyomándrasztikusan visszaesett ipari termelésük,6 World Investment Report 2000, 442. old.

849


valamint a világ feldolgozóipari hozzáadottértékében addig elért súlyuk. Ettõl valószínû-leg nem független, hogy az EU, Japán ésÉszak-Amerika által képviselt tõkés cent-rumországok feldolgozóipari ágazatai a 90-es években a legtöbb esetben jobb teljesít-ményt nyújtottak, mint a 80-as évtizedben.A részletes elemzést itt mellõzve csak annyitmondunk el, hogy a 80-as évek csökkenésé-vel szemben a fejlett országok súlya az egyeságazatok hozzáadott értékében nõtt vagykevésbé csökkent, mint a 80-as években.Azaz térvesztésük megállt, esetenként megis fordult. Csak néhány esetben mondhatóel, hogy a 90-es években a centrumországokMVA-pozíciója a 80-as évekéhez képest nemjavult.

Összefoglalóan: míg a 80-as években acentrumországok 24 vizsgált feldolgozóipariágazat közül 16-ban szenvedtek el arány-vesztést, addig a 90-es években csak 10esetben mondható el ugyanez. A trendekmegfordulása vagy módosulása (ütemvál-tás) a 90-es években azt eredményezte,hogy a vizsgált idõszak egészében, vagyis1980 és 1997 között a világ legfejlettebbországainak súlya 13 ágazatban növeke-dett.

Ha a 90-es évek tendenciáit a mára és ajövõre vonatkozóan meghatározónak vesz-szük, akkor kitûnik, hogy a tõkés centrumaz utóbbi években javította feldolgozóiparipozícióját. Csak az ital-, a dohányipar, azegyéb vegyi anyagok, az olaj- és szénter-mékek, a kerámia és a porcelán, az üveg,egyéb ásványi anyagok, a vas és az acél, afémtermékek, valamint a közlekedési esz-közök hozzáadott értékében szorul hátrébba korábbiakhoz képest. A részesedése azon-ban még így is csak a dohányiparban kisebb60 %-nál, az ital-, az olaj- és széntermékek, akerámia és a porcelán, egyéb ásványi termé-kek, a vas és az acél esetében van 60-70 %között, a többi esetben meghaladja a 75 %-ot.

Koncentráció és nemzetköziesedés

Az International Yearbook of Industrial Stat-istics arról is közöl adatokat, hogy az egyeságazatokban melyik 15 ország foglalja el avezetõ pozíciót a világ MVA-jából való része-sedés alapján. Ezekbõl kitûnik, hogy az iparihozzáadott érték elõállításának országokszerinti koncentrációja általában csökkenõ.

Ha viszont csak a 6 legfejlettebb országössztermelését tekintjük, már 4 esetben ta-pasztalunk koncentráció-növekedést. Ne-vezetesen a ruha-, a cipõipar, valamintaz elektromos és nem elektromos gépgyár-tás esetében. Ez utóbbi kettõnél az aránynövekedése azonban egy országnak, azUSA-nak köszönhetõ.

A fejlõdõk körében az elsõ 15 ország ré-szesedése csak az élelmiszer-, a papír-, a vas-és acéliparban, valamint a gumiiparban nemcsökkent (az elsõ három ágazatban valame-lyest nõtt).

A technológiák érésével a termelés mind-inkább a kevésbé fejlett országok, régiók felétolódik el, illetve a fejlett országok vállalataia termelést, annak költséghordozó fázisaitoda telepítik ki. Mindez egyáltalán nem je-lenti a termelés koncentrációjának csökke-nését. Minden egyéb, a transznacionálisvállalatokat érintõ adat arra utal, hogy atermelés koncentrációja rohamosan nõ.Csakhogy éppen a globalizáció kiteljese-dése, vagyis a vállalatok tevékenységéneknemzetköziesedése miatt a termelés nem-zeti és vállalati koncentrációja a statisz-tikákban egyre inkább elválik egymástól.(Ti. a termelés a telephelyek számának nö-vekedésével egyre több ország között oszlikmeg akkor is, ha egyre kevesebb vállalatkezében koncentrálódik.).

A World Investment Reportban közöltlegnagyobb TNC-kre vonatkozó 1997-esadatokra támaszkodó részletes elemzés7

7 Artner (2000/b)


850

alapján – figyelembe véve annak korlátait is– az szûrhetõ le, hogy az ágazatok közül azelektromos gépgyártás, a tág értelembenvett vegyipar (beleértve a gyógyszeripart,a kozmetikai ipart és kapcsolódó ágazatai-kat), valamint az élelmiszer-, az ital- és adohányipar globalizációja a legnagyobb.Ezek az ágazatok a 90-es években végigvagy legalább egy-egy idõszakban a feldol-gozóiparon belül a nemzetközi fúziók ésfelvásárlások értékét tekintve az elsõk közöttvoltak. Bízvást mondhatjuk, hogy ezekbenaz ágazatokban viszonylag elõrehaladott atõkekoncentráció és a transznacionalizáció.

Fentebb láttuk, hogy a tõkés centrumor-szágok (EU, Japán, Észak-Amerika) háttérbeszorultak az italok, a dohány, az egyéb vegyianyagok, az olaj- és széntermékek, a kerámiaés a porcelán, az üveg, az egyéb ásványianyagok, a vas és az acél, a fémtermékek,valamint a közlekedési eszközök hozzáadottértékében. Az imént pedig azt láttuk, hogyezek közül az ital-, a dohány- és a vegyipar aglobalizáció éllovasa. Bár az adatok távolrólsem elegendõek ahhoz, hogy bizonyító ere-jûek legyenek, egy hipotézis megfogalma-zását azért lehetõvé teszik. Eszerint azok azágazatok vagy egy részük, amelyekben afejlett országok a határaikon belül elõállítotthozzáadott érték alapján a világ feldolgozó-ipari hozzáadott értékbõl csökkenõ része-sedést mutatnak, a transznacionális válla-latok révén növekvõ mértékben külföldretelepülnek. A termelés végsõ soron továbbrais a fejlett országok (vállalatai) kezében össz-pontosul, a fejlett országok térvesztése tehátez esetben látszólagos, csupán a statisztikaiszámbavétel hiányosságait tükrözi.

A profitráta alakulása

A fejlett országokban az automatizációval nõa hozzáadott érték, de úgy, hogy ezen belülmind kisebb az új érték. Ez pedig ceteris pari-bus azzal jár, hogy hosszú távon és tenden-ciálisan (tehát ingadozásokkal) csökken a

nyereségesség, az egységnyi lekötött tõkérejutó profit. Ez alapvetõen befolyásolja a ter-melés megkezdését/folytatását. A profitrátahosszú távú alakulásával a közgazdasági mun-kák manapság ritkán foglalkoznak. Holott aza termelés, így az annak alárendelt emberekjövõjére nézve alapvetõ kérdés. Ezért mialább ezt a kérdést járjuk körbe az USA eseté-ben. Azért csak az USA esetében, mert egy-részt a profit alakulására vonatkozóan nincse-nek nemzetközi aggregációjú adatok, más-részt azért, mert az USA a világgazdaság leg-erõsebb, leginkább meghatározó gazdasága,a világpiac konjunktúrájának jelenleg is meg-határozó ágense.

A Survey of Current Business rendszere-sen közli az USA iparában realizált vállalatiprofit nagyságát, valamint az értékesítéshez(költség+profit) viszonyított arányát. Igaz, eza mutató nem a legjobb a profitráta, vagyis atõke jövedelmezõségének mérésére, mertazonos árbevétel eltérõ technológiai szintenés különbözõ ágazatokban nem egyformatõkebefektetést igényel. A profit rátáját he-lyesen a lekötött tõkére vetített hozammalmérhetjük. Mindazonáltal a nemzetgazdaságiszintû profit/árbevétel arány hosszú távúalakulása utal a profit rátájának alakulásárais. A két arány ugyanis csak akkor változhatellentétesen, ha a növekvõ árbevételhezcsökkenõ arányú tõkebefektetés járul (vagyfordítva), ami a technikai fejlõdés hosszú távútörvényszerûségeinek és az áralakulás ten-denciáinak ismeretében kizárható alternatíva.

A Survey of Current Business szerint8 te-hát az amerikai vállalatok eladásokhoz viszo-nyított adózás utáni profitja 1959 és 1991–93 között nagy ingadozásokkal 8-ról 6 %-racsökkent, ezt követõen ismét megugrott, így1999-ben az 1959-es szinten állt. Az adózáselõtti profit (amely a termelés közvetlen jöve-delmezõségére utal) azonban 1959 és 1993között 16-ról 8 %-ra, azaz a felére (!) esett,8 Az alábbi elemzés a Survey of Current Businesskülönbözõ (1996-2000-es) számaira épül.

851


majd ezt követõen is csak 12 % körüli szint-re nõtt 1999-ig. Vagyis a ténylegesen fel-használható profit rátája csak azért nem csök-kent, mert idõközben a tõkejövedelem adójaegyre csökkent. Más szóval: a profitrátacsökkenését az állami adópolitika változtat-ta stagnálássá.

Az USA teljes profitja 1991-ben folyóáron382,5 milliárd dollár volt. Ebbõl otthon kelet-kezett 82 %, külföldrõl származott 18 %. 1999-re az összes profit 2,3-szeresére nõtt, s ennek12,3 %-a származott külföldrõl. (A profit tö-megének növekedése különösen 1992 utángyorsult fel.) Az, hogy az USA-ban elszámolt,de külföldrõl származó profit aránya csök-ken, az amerikai vállalatok nemzetközie-sedésének növekedésére utal. Arra, hogy kü-lönbözõ okok miatt növekvõ mértékbenkülföldön tartják profitjukat (kedvezõ újra-befektetési lehetõségek, kedvezõ adózás).

A 90-es években az ipar háttérbe szorulta profit elõállításában. 1991-ben az amerikaivállalatok otthon realizált profitja 30 %-banszármazott a feldolgozóiparból, 1998-banviszont már csak 24 %-ban. Ha a bruttó profi-tot viszonyítjuk az ágazati GDP-hez, azt kap-juk, hogy míg az iparban ez az arány 1992 és1998 között 5,3 %-ról 7 %-ra nõtt, addig aszolgáltatásokban (pénzügyi és nem pénz-ügyi szolgáltatások) 10 %-ról 16,3 %-ra emel-kedett. A szolgáltatásokban mûködtetetttõke tehát nemcsak jobban jövedelmez, dea jövedelmezõsége jobban is nõ az iparitõkéénél. Ennek oka kézenfekvõ: a szol-gáltatások kevésbé tõke-, és sokkal inkábbmunkaigényesek, mint az ipar, s mivel a tõkecsak munkával gyarapíthatja értékét, termé-szetes (és a technikai fejlõdés hatásával ellen-tétes), hogy nagyobb profit realizálását teszilehetõvé.

E tendenciák kielégítõ magyarázatáhozazonban az USA gazdaságának, így minde-nekelõtt munkaerõpiacának további vizsgá-lata szükséges. Ezt utóbbi területre vetünkegy pillantást az alábbi fejezetben.

MUNKAERÕPIACOK

Az amerikai munkaerõpiac helyzete

Az USA-ban 1992 és 1999 között a nem me-zõgazdasági üzleti szektorokban az összesfoglalkoztatott egy órájára jutó kibocsátás13,4 %-kal, az órabér 25,4 %-kal, de az egy-ségnyi munkaerõköltség csak 10,6 %-kalnõtt. Az órabér és az egységnyi munkaerõ-költség növekedése közti nagy eltérést többtényezõ magyarázhatja, a termelékenységemelkedésétõl kezdve az egyéb bérterhekcsökkenésén át az intenzívebb munkáig,túlmunkáig. Lássunk ezek közül néhányat!

A foglalkoztatottak kompenzációja 1992és 1999 között a GDP 73,6 %-áról 70,1 %-áracsökkent. Ezen belül 81,5 %-ról 83,9 %-ra nõtta bérek részesedése, tehát az egyéb kom-penzációk aránya csökkent. A munkáltatókfolyóáron mindössze 600 millió dollárralfizettek többet a társadalombiztosítási ala-pokba 1999-ben, mint 7 évvel korábban. Ezazt jelenteti, hogy arányaiban jelentõsencsökkent a munkáltatók hozzájárulása amunkavállalók nyugdíjbiztosításához. Eköz-ben a profit adóterhe is mérséklõdött (35,6%-ról 30,4 %-ra). A személyi jövedelmeketa társadalombiztosítási és egyéb befizetésekaz 1992-es 12,3 % helyett 1999-ben 14,8 %-kal terhelték. Miközben tehát a profit terhei(társadalombiztosítás, adó) csökkentek,addig a személyi jövedelmek (ezek 60 %-ban bérek) terhei nõttek.

A fogyasztói árindex és a foglalkoztatot-tak összkompenzációjának növekedésealapján megállapítható, hogy 1992 és 1999között összesen is csak alig másfél száza-lékkal nõtt az összes munkavállalónak kifi-zetett javadalmazás reálértéke. A GDP de-flátor és a profit alakulásából viszont kiderül,hogy a bruttó profit reálértékben több mint50, a nettó profit pedig több mint 55 %-kalnõtt 7 év alatt.

Ha a bruttó profitot viszonyítjuk az alkal-mazottaknak juttatott összes munkáltatói


852

kifizetéshez (bér+társadalombiztosításihozzájárulás) azt kapjuk, hogy ez az arány1992-rõl 1999-re 45 %-kal (11 %-ról 16 %-ra) nõtt. A bruttó profit aránya a bérekhez ésfizetésekhez hasonló ütemben (13,5 %-ról19,5 %-ra) emelkedett. Még jobban nõtt anettó (adózás utáni) profit aránya a teljesmunkaterhekhez, és (csak) a bérekhez ésfizetésekhez képest (ez utóbbinak 13,2 %-át tette ki 1999-ben). Akárhogy is nézzüktehát, az értéktöbbletráta, vagyis a profit/bérarány, (amit az eufemizmusra nemigen hajlóMarx óta a kizsákmányolás fokmérõjekénthasználnak) emelkedett. Mindez azt jelenti,hogy az amerikai társadalom tõkével bírótagjainak jövedelme az e tõkét „mozgásbahozó” tagjaival szemben az amerikai csodalegutóbbi éveiben számottevõen emelke-dett.

A fenti, korántsem teljes körû áttekintés-bõl is látható, hogy az amerikai „csoda” anövekvõ értéktöbbletrátán (tehát a növekvõkizsákmányoláson), a bérek és járulékaikcsökkenõ egységnyi reálértékén és a profitcsökkenõ terhein alapul.

A munkaerõpiacok szabályozása

A tõke világgazdasági triumfálása rosszat tett/tesz a munkavállalóknak: szerte a világonvisszavesznek a már kivívott jogokból, hogyaz egységnyi tõkére jutó élõmunka arányá-nak növelése, s egyben az egységnyi terme-lésre esõ munkaerõ költségének csökken-tése révén növeljék a profitot. Ez azzal jár,hogy mind több munkát sajtolnak ki a mun-kavállalókból, akik gyakran még örülnek is,hogy egyáltalán van munkájuk.

A munkaerõpiaci, pontosabban munka-vállalási és -végzési feltételek romlásáról vanszó. Ezt minden országban meg kell lépni,ahol a magántõke, ezen belül különösen anemzetközi nagytõke befektetéseitõl várják,várhatják (mert vele szembeni alternatívátnem ismernek el) a gazdasági növekedést –vagyis a kapitalizmusban. Ennek egyik pél-

dája Görögország, ahol a kormányok a 90-esévek közepe óta lázas igyekezettel készül-tek az EMU-ba, s az ehhez szükséges feltéte-lek teljesítéséhez elengedhetetlen a tõke-megtérülés javítása, ezen belül mindenek-elõtt a munkaerõpiac „reformja”.

Görögország példája 9

A szóban forgó reformok összességükben agörög munkavállalók mozgásterének csök-kenésével, a munkaadó tõketulajdonosok-nak kedvezõ szabályok bevezetésével jár-tak. Mivel a globalizáció lényege a perifériákés félperifériák centrumhoz kapcsolása, ésez csak a beruházási feltételek (profitlehetõ-ségek) javításával lehetséges, a görög mun-kaerõpiac szabályozásának változásai jólpéldázzák, mit is jelent a globalizáció a mun-kajövedelembõl élõk számára.

A szociális partnerekkel való egyeztetésután új munkatörvénykönyvet, s ennek alap-ján reformcsomagot fogadtak el, amely azOECD ajánlásainak vonalába vág. Lényege:

1. A bérnövekedés korlátozása. Az egyfõre jutó reálbér 1998 és 2001 között évi1,5-2,5 %-ot emelkedett. Ez, a javuló terme-lékenységgel együtt az egységnyi munka-erõköltségek reálértékének csökkenésébenrealizálódott: ez 1998-ban még 1,2 %-kalemelkedett, az ezt követõ 3 évben azonbanösszesen 3,7 %-kal csökkent. Megjegyzen-dõ, hogy a 90-es években a munkaerõ költ-sége csak 1995-ben, 1997-ben és 1998-bannõtt valamelyest, a többi évben csökkent.10

2. A munkaerõpiac „flexibilitásának”,magyarán a munkavállalók kiszolgáltatott-ságának növelése. Ide tartozik a lehetségesmunkaórák számának növelése, amellyela munkaadót terhelõ túlóraköltségek csök-kennek. Az új törvény szerint az alkalmazottakár napi 10 órán át is dolgoztatható, akár 4nap egymás után (a heti óraszám elérheti a

9 Ld. bõvebben Artner (2000/a)10 European Economy No 72, 2001 Review, 324-325. old.

853


48-at), 6 hónapon át normál bérezéssel. Aplusz órákat a csak a következõ 6 hónapbankell visszaadni a dolgozóknak. További mó-dosítás volt a részmunka alkalmazási köré-nek kiszélesítése mind a köz-, mind a ma-gánszférában. A nagy munkanélküliséggelsújtott területeken lehetõséget teremtettekregionális (az ágazati, vállalati kollektív szer-zõdésektõl eltérõ) munkaszerzõdések köté-sére, amely megengedi a nemzeti béregyez-ményben meghatározott minimálbérenvaló alkalmazást.

Mindez azonban az OECD szerint mégmindig nem ad elegendõ rugalmasságot agörög munkaerõpiacnak. 1998-as ajánlásaiszerint11 például oldani kell a családfõk fog-lalkoztatásának védelmét, hogy a nõk és afiatalok nagyobb mértékben vállalhassanakmunkát. Ugyanezért sérelmezték, hogy ala-csony a munkaerõpiaci forgalom, vagyis azelbocsátott munkások száma, s így nagy amunkatapasztalattal egyáltalán nem bírókvagy régóta munka nélkül lévõk aránya.

Az OECD ajánlásainak sorába tartozotttovábbá a kezdõ bérek csökkentése, a tör-vényesen megállapított „általános” mini-málbér alatti foglalkoztatás, a társadalom-biztosítási járulék (35 %) csökkentése, amunkát vállaló nyugdíjasok nyugdíjánakcsökkentése.

Tudni kell, hogy a bõkezûnek mondottgörög nyugdíjrendszer csak a kisebbség szá-mára valóság. A nyugdíjak többsége igenalacsony az OECD által szintén magasnaktalált bérekhez viszonyítva. Csak kevesekjárandósága magas.

Magyarország példája

Magyarországon, a szocializmusnak nevezettrendszer maradványként – a térség más or-szágaihoz hasonlóan – a törvény számos ren-delkezéssel védte a munkavállalók érdekeit.A rendszerváltás azonban nem hagyott alter-

natívát a globalizáció hatásaival szemben, snem is ésszerûtlenül a menekülés elõreelvet, a globalizációs folyamatokhoz valóaktív alkalmazkodást tolta elõtérbe. Ez prak-tikusan az EU-ba igyekvéssel magyarázhatóliberalizációt, deregulációt jelentette, jelenti.E folyamatnak éppúgy része a munkáltatókérdekeit szem elõtt tartó munkaerõpiaci re-form, mint Görögországban vagy bármelymás, hasonló utat járó országban.

A rendszerváltás óta Magyarországontöbbször is módosították a munka törvény-könyvét, 1999-ben például tízszer. A jogá-szok szerint e módosítások túlnyomó több-sége a munkavállalók hátrányára történt. Az1989 elõttivel ellentétben a kormány a mun-kavállalók érdekeit ért sérelmek miatt többoldalról (szakszervezetek, ellenzék, szociálispartnerek) érkezõ tiltakozás ellenére az ere-deti javaslatokat vitte a parlament elé, amelya változtatásokat a kormánykoalíció többségierejére támaszkodva 1999 augusztusábanmeg is szavazta. Mivel a kormány, illetve aparlament összetétele a szabad és demokra-tikus választások eredményeként a nép aka-ratát tükrözi, levonhatjuk a következtetést,hogy a munka törvénykönyvének szigorí-tását maguk a munkavállalók akarták.

De miben is álltak ezek a változtatások?12

Az éves szabadság korlátozásában, a munka-vállaló kilépésének nehezítésében, a dolgo-zók leltárfelelõsségének szigorításában, abetegszabadság korlátozásában, a szakszer-vezetek gyengítésében stb.

A munka törvénykönyvének módosításaezt követõen az EU-ra való hivatkozással(„jogharmonizáció”) tovább folyt. Jogiszakértõk szerint azonban az EU irányelvei adolgozók munkahelyi védelmérõl szólnak,minimumkövetelményeket állítanak föl, ígya magyar munkavállalók jogainak csorbításá-hoz az EU nem lehet hivatkozási alap.13

11 OECD (1998) 73. old.

12 Ld bõvebben Török (1999)13 A további módosításokról ld. Szõke (2000) és Török(2000)


854

Összefoglalás

A fejlett országok a kapitalizmus törvény-szerûségének megfelelõen továbbra is mo-nopolizálják a csúcstechnológiákat, ez nap-jainkban a nem elektromos gépek gyártásá-ban való fölényükben nyilvánul meg. A fej-lõdõ országok ipari szerepének növekedésecsak kisebb, és a technológia fejlõdésére néz-ve nem meghatározó részben ment a legfej-lettebb centrumországok rovására. A fejlõ-dõk statisztikai súlyának növekedése legin-kább a volt szocialista országok térveszté-sének, valamint a helybeli követõ jellegûiparfejlõdési útnak és a transznacionálisvállalatok nemzetközi tevékenységének (abeszállítói hálózat és termelés kitelepítéseoda, ahol az erkölcsileg kopott tõkék az ala-csony munka-, adó és egyéb költségek jóvol-tából még gyümölcsöznek) következménye.

Sem a követõ jellegû „saját” iparosítás,Sem a transznacionális tõke tevékenységenem új jelenség, hanem a piacgazdasághozmár a globalizáció kora elõtt is elválasztha-tatlanul hozzá tartozó összefüggésnek a fo-lyománya. Annak, hogy az olyan világgazda-ság, amelyben a termelõerõket elszigetel-ten, parciális töredezettségben mûködtetik,eleve hierarchikus: mûködését és azt, hogymelyik ország hol foglal benne helyet, a hier-archia csúcsán állók határozzák meg. Minéljobban kiteljesedik a rendszer, annál zártab-bak a kasztok, annál inkább csökken – azamúgy is korlátozott – lehetõség a pozíció-változást hozó felemelkedésre. A puszta em-pirizmus is ezt bizonyítja, hiszen ha nem ígyvan, akkor mi magyarázza, hogy immár többmint egy évszázada alig, fél évszázada pedigegyáltalán nem változott az elit összetétele.1980 és 1998 között a fejlett (Triád) és

fejlõdõ országok egy fõre jutó GDP-jénekaránya 18-szorosról 21-szeresre nõtt.14

A technológia fejlõdésével a gépesítettségnövekedésével jár a profit lekötött tõkére, atermelésre vetített arányának hosszú távú– ingadozásokkal tarkított –, tendencia jelle-gû esése. Ezt csalhatatlanul bizonyítják az USAadatai. A profitráta esését az egységnyi mun-kaerõköltség csökkentésével (a bérek leszo-rításával, a munka intenzifikálásával, fizetetlentúlmunkával stb.) lehet egy ideig ellensú-lyozni. Ez magyarázza a termelés kitelepíté-sét az olcsó bérû országokba, illetve a fejlettországok munkaerõpiaci reformjait. Az USAesetében azonban jól látszik, hogy ezek atrükkök csak ideiglenesen emelik meg a pro-fitrátát, hosszabb távon legfeljebb az esésétcsökkentik. A korábban jóléti rendszereketkiépítõ országok adózási rendjében azonbanjelentõs tartalékok vannak: a profit adó- ésegyéb járulékterheinek csökkentése egyideig hatékonyan ellensúlyozhatja a bruttóprofitráta esését. Többek közt ez is fontosoka az állam visszavonulásának, az általánosderegulációnak, amelyben egyébként hosz-szabb távon komoly veszélyek rejlenek.

A munkaerõpiacok szabályozásánakváltozásai a magántõke mozgásszabadsá-gának növelését szolgálják. Mivel pedig aliberalizmus alapelve szerint „az én szabad-ságom addig terjed, amíg a másik emberszabadsága korlátot nem szab neki”, a mun-káltatók szabadságfokának törvényi növe-lése értelemszerûen a munkavállalók sza-badságának csökkenésével jár.

Kulcsszavak: iparstruktúra, globalizáció,transznacionális vállalat, nemzetközi mun-kamegosztás, fejlõdõ országok, fejlett orszá-gok, profitráta, munkaerõpiac

14 World Economic and Social Survey 1999, 261. old.

855


IRODALOMArtner Annamária (2000/a). Modernizációs stratégiák

az új világgazdasági helyzetben. Görögországpéldája. A Gazdasági Minisztérium számára készülttanulmány MTA VKI 2000 június

Artner Annamária (2000/b). Transznacionális vállala-tok a globalizálódó világban – egyes szektorálisjellemzõk. Háttértanulmány a dr. Csikós-Nagy Bélaáltal vezetett T/025055 sz. OTKA-programhoz.Augusztus

European Economy (1999) No 69., ReviewInternational Yearbook of Industrial Statistics 2000,

UNIDOOECD (1997). Economic Surveys. Ireland 1997OECD (1998). Economic Surveys. Greece 1997-1998

Survey of Current Business US Department ofCommerce különbözõ számai

Szõke Károly (2000). Útban a modern rabszolgaságfelé? Kézfogás 2000 november., 6. old.

Török Katalin (1999). Leltár a Munka törvénykönyvé-rõl. Népszava, 1999. december 30.

Török, Katalin (2000). Eredményes tárgyalás a Munkatörvénykönyve ügyében. Népszava, 2000. július26., 1 és 4. old.

WEFA Industrial Monitor 1999–2000. Ed.: PriscillaRumbull & Frantz R. Price. WEFA AprimarkCompany. John Wiley & Sons, Inc. New York

World Economic and Social Survey 1999, UNWorld Investment Report 1999 és 2000, UN


856

A sokáig gyors növekedésükért csodáltdélkelet-ázsiai gazdaságok 1997-ben a kapi-talizmus újabb fejlõdési szakasza, a transz-nacionális monopolkapitalizmus (rövidnevén: globalizáció) mûködési módjánakegyik jelentõs áldozataként kerültek reflek-torfénybe. Vajon mi lett velük az 1997-esspekulációs támadás óta? Pusztán mulandó(ha mégoly fájdalmas) sebet kaptak-e, vagye válság, annak okai, tartósan kihatással van-nak jövõbeli fejlõdésükre?

Az MTA Világgazdasági Kutató Inté-zetében 2000-ben a Gazdasági Minisztériumáltal finanszírozott projekt1 keretében, vala-mint 2001-ben tanulmányok2 készültek arégió országairól. Ezek tapasztalataira épülaz alábbi elemzés.

Az ASEAN

Az ASEAN alapító, s ma is meghatározó tagjait(Szingapúr, Thaiföld, Malajzia, Indonézia,Fülöp-szigetek) a krízis elõtti évtizedbengyors gazdasági növekedés jellemezte. Ezta trendet törte meg a gyors lefolyású válság,amely elsõsorban a mezõgazdaságon kívüliszektorokat érintette, ezen belül is fõként afeldolgozóipart, az építõipart és természete-sen a pénzügyi szektort.

Thaiföld GDP-je, amely a korábbi néhányévben 5-6 %-kal bõvült, 1997-ben 0,4 %-kal,1998-ban 10 %-kal esett vissza. 1999-ben agazdaság ugyan ismét lendületet vett, 2000-ben 4 %-os ütemet produkált, de 2000–2001-ben már ismét a lassulni kezdett, egyesnegyedévekben az ipari termelés egyene-sen csökkent.

Még nagyobb kilengéseket élt át Malaj-zia: 1996-97-ben még éves szinten 8 %-kalnõtt a GDP, 1998-ban már 7,5 %-kal csökkent.Ezt követõen 1999-2000-ben már ismét 5-6 %-kal (egyes negyedévekben 10 %-kal)bõvült a termelés, hogy aztán 2001 közepé-tõl hanyatlásnak induljon (2001 3. negyed-évében a GDP 1,3 %-kal, az ipari termelésmég ennél is nagyobb mértékben csök-kent.)3

A legnagyobb visszaesést Indonéziaszenvedte el. A 8 %-os növekedést (1996)1997 közepétõl visszaesés váltotta fel, a GDP1998-ban 13 %-kal esett. Az 1999-ben kez-dõdõ fellendülés 2000-ben 4 %-ot hozott,de úgy, hogy az év második felében az ütemitt is lassulni kezdett (3-3,5 %).4

A Fülöp-szigetek kisebb kilengésekkel,de hasonló utat járt be: 1998-ban GDP-je félszázalékkal esett, s bár ezt egy 4 % körülinövekedés követte, 2000 végétõl az iparitermelés ismét betegeskedik (egyes ne-gyedévekben csökken), minek következté-ben GDP 2001 közepe óta alig 3 %-kal nõ.5

DÉLKELET-ÁZSIA:VÁLSÁG UTÁN, ALATT, ELÕTT?

Artner Annamáriatudományos fõmunkatárs, MTA Világgazdasági Kutatóintézet

1 A magyar gazdaság világgazdasági környezetétközéptávon meghatározó tényezõk címû, GM 2347sz. kutatási projekt. Vezette: Farkas Péter.2 Szingapúrról Mészáros Klára és Hernádi András,Tajvanról Mészáros Klára, Indiáról Székely-DobyAndrás, az indokínai szubrégióról és Dél-KoreárólBassa Zoltán, Az ASEAN-ról Artner Annamáriakészített tanulmány(oka)t.

3 The Economist 2002. January 26th, 102.old.4 Ld. The Economist különbözõ számait.5 Ld. The Economist különbözõ számait.

857

Artner • Délkelet-Ázsia: válság után, alatt, elõtt?

Érdemes behatóbban vizsgálni az ASEAN-on belül vezetõ szerepet játszó Szingapúrt,amely a Világgazdasági Fórum szerint 1998óta az USA után a világ második legverseny-képesebb gazdaságának számít.

A békés, nagy megtakarítási hányadotfelmutató, ezáltal viszonylagos jólétet élve-zõ6 városállam valutája a 90-es évek közepé-ig nemcsak, hogy erõsen tartotta magát azamerikai dollárhoz képest, de még fel is érté-kelõdött. Hála a nagyarányú tõkebeáram-lásnak és a városállam pénzügyi szolgáltatóközpont szerepének, az adósságállománycsekélynek mondható, a fizetési mérleg ésa költségvetés szufficites, az infláció elha-nyagolható, a valutatartalékok szintje magas,a munkanélküliség alacsony, a növekedéspedig egészen 1997-ig 7–8 %-os volt.

Mindennek következtében az 1997-espénzügyi válság viszonylag csekély mérték-ben érintette a gazdaságot. Ezzel együtt aGDP 1998-ban lényegében stagnált (0,3 %-os növekedés), a szingapúri dollár pedig azamerikai dollárhoz képest 20 %-ot veszítettaz értékébõl.

1999-ben a növekedés ismét fellendült,úgy tûnt a válság hatása mulandó, legalábbisa makrogazdasági adatokat tekintve (a GDPismét 7-8 %-kal nõtt). A válság egyik hoza-déka azonban a társadalmi polarizáció nö-vekedése volt: 1998-ról 1999-re a lakosságleggazdagabb és legszegényebb ötöde kö-zötti jövedelmi arány 15-szörösrõl 18-szoros-ra nõtt. A munkanélküliség növekedése –még ha a ráta így sem éri el az 5 %-ot – a szo-ciális ellátórendszer hiánya miatt pontosanolyan súlyosan hat, mint a magasabb szintûmunkanélküliséggel, de jobb ellátórend-szerrel bíró országok esetében.

Az új ciklus azonban alig két év alatt lefu-tott, 2001-ben a korábbinál súlyosabb recesz-szió következett be: az ipari termelés 2001

szeptemberében 22 %-kal, novemberbenpedig 14 %-kal volt kisebb, mint egy évvelkorábban. A GDP 2001 harmadik és negye-dik negyedévében rendre 5,6 %-kal, illetve7 %-kal esett vissza.7

Megemlítjük, hogy a szintén ASEAN-tagindokínai országok (Vietnám, Laosz, Kam-bodzsa, Myanmar, más néven Burma) a ha-gyományos értelemben nem nevezhetõknyitottnak,8 az 1997-es válságot mégis meg-érezték. Jelen esetben sebezhetõségük ab-ból fakad, hogy éppen azoknak az országok-nak van meghatározó szerepe külgazdaságikapcsolataikban, amelyeket a válság elsõ-sorban érintett.

A pénzügyi krízis után a politikusok és azelemzõk többségének szemében jelentõsenmegváltozott az ASEAN-ról alkotott kép.Amilyen briliánsnak látták az ASEAN jövõjét1997-ig, olyan lesújtó lett a véleményük akrízist követõen. És valóban: a kívülrõl gene-rált, de az érintettek gazdálkodási módja általlehetõvé tett pénzügyi válság következté-ben, amelyen nem tudtak felülkerekedni,az ASEAN-jövõ bizonytalanabbá vált: a tagokegyüttmûködési készsége erodálódott, fel-színre kerültek a formáció látens gazdasági,politikai és intézményi gyengeségei, miköz-ben a válság éppen a régiónak a világgaz-dasághoz fûzõdõ viszonyát rendítette meg.

Dél-Korea

Az évtizedek óta rohamléptekben növekvõDél-Korea infrastrukturális fejlettségérõl, anemzetközi tõkemozgásokba való bekap-csolhatóságáról ad képet az is, hogy az országvilágelsõ a gyors adatátvitelû internet hasz-nálatában. 2005-re a háztartások 95 %-a kap-csolódhat elérhetõ áron a világhálóra. Fejlettaz elektronikus kormányzás, de még na-

6 Például a lakosság háromnegyede saját tulajdonúlakásban él.

7 The Economist, 2001. november 24th, 106. old.8 Vietnamban ugyan az FDI abszolút mértékét te-kintve nem tûnik jelentõsnek, arányait tekintve vi-szont igen: a befektetett állomány értéke meghaladjaa GDP felét!


858

gyobb súlyt helyeznek az elektronikus keres-kedelemre. Ez a korszerû gazdaság azonbanegészen a legutóbbi idõkig nagy mértékbenel volt zárva a külföldi mûködõ tõke elõl.

A jelentõs adósságokkal terhelt Dél-Ko-reát a fentieknél jobban megrázta az 1997-es válság. 1998-ban a GDP 5,8 %-kal esett, aberuházások egyötöddel, az export 2,8 %-kal az import pedig 35,5 %-kal. A won közel50 %-ot veszített értékébõl az USD-hez ké-pest.9 Mivel azonban a valutaleértékelõdéshatása a következõ évben az export bõvü-lését vonta maga után, már 1998-ban jelen-tõs kereskedelmi és (a beáramló mûködõtõkével megtámogatva) fizetési mérlegtöbb-let halmozódott fel. A konszolidációs kia-dások okozta költségvetési deficitet azonbancsak 2000-re sikerült felszámolni. A gazdaságijavulás jelei már 1998 õszétõl mutatkoztak,a GDP 1999–2000-ben már 10 %-kal bõvült.A társadalmi polarizálódása itt sem maradtel: a munkanélküliség szintje megnõtt (aválság alatt 8 %-ra szökött fel), s a fellendülésidején sem esett vissza kiinduló szintjére.

A gyorsan bekövetkezõ fellendülés itt isaz alkalmazott gazdaságpolitikának és anyomában beáramló külföldi mûködõ tõ-kének (vállalatok felvásárlása) köszönhetõ.Liberalizálás, a munkaerõpiac deregulálása,a pénzügyi szektorban lévõ tõkék (állami)megmentése, a banki tõkék koncentrálásaés a bankszektor megnyitása a külföldi tõkeelõtt: ezek az alkalmazott, IMF-konform sta-bilizáció kulcsszavai. A fellendülés azonbannem az új, modernizáló beruházásokból, ha-nem inkább a felhalmozódott készleteknekaz olcsóbb wonra támaszkodó értékesítésé-bõl táplálkozott. A kapacitás kihasználtságaazóta sem tért vissza az 1997-es válság elõttiszintre.

A pénzügyi (bank-) szektor súlya a gazda-ságban az 1997-es válság „orvoslásának” ha-tására megnõtt. Érdemes elgondolkodni: egy

pénzügyi indíttatású, a pénzpiacok túlbur-jánzásának köszönhetõ, s mint ilyen, a világ-gazdaság minden mérvadó szereplõje általhangzatosan elítélt válság eredõje: a bank-szektor további térnyerése…

A sokat támadott dél-koreai nagyválla-latok (chaebolók) térvesztése elmaradt, csu-pán az történt, hogy az ezek kezében vagyellenõrzése alatt koncentrált tõke a felvásár-lások, vegyesvállalat-alapítások révén el-kezdett az európai, az amerikai és a japánnagytõke kezébe vándorolni.

1997 spekulációs indíttatású rohamatehát „feltörte” a dél-koreai diót. A korábbanvédett felvevõpiac és a termelési kapacitá-sok megnyíltak a világpiac azon szereplõielõtt, amelyek elõl addig zárva voltak. Jel-lemzõ, hogy a válság éveiben növekedett afejlett országok súlya a dél-koreai külkeres-kedelemben.

Dél-Korea gazdasági függése az exportmár régóta meglévõ termék- és relációs kon-centráltságában is megnyilvánul. Az infor-mációs technológiai termékek súlya a kivi-telben az utóbbi idõkben még nõtt is (1999-ben 28 %), ami – figyelembe véve az USAkonjunktúrájának alakulását – elõrevetítetteegy újabb válság jeleit. Az amerikai dekon-junktúra 2001-ben a koreai növekedés visz-szafogásában tükrözõdött: a GDP növeke-dése 2001-ben már 2 % alatt maradt.

Tajvan

Az állam gazdasági szerepe Tajvanon ha-gyományosan erõs. Ez azonban nem voltakadálya annak, hogy a szigorodó világgaz-dasági feltételekre az ország sikeres választadjon, sõt éppen az állami beavatkozás ve-zényelte le a magas hozzáadott értékkel bíró,tõke- és technológiaintenzív termékek gyár-tására való átállást. Ez természetesen megkö-vetelte az oktatás, a képzés, a kutatás-fejlesz-tés és az innováció felfuttatását is. A szigetor-szág informatikai ipara világszinten a har-madik, egyes termékek esetében az elsõ.9 Bassa (2000), 6. old.

859


A folyamat azonban feltételezte a nem-zetközi tõkepiacok rendszerébe való inten-zívebb bekapcsolódást, vagyis a liberalizá-ció felgyorsítását. A transznacionális tõke általszervezett világgazdaságban való helytállása dolog természeténél fogva jelenti az államgazdasági erejének – önként végrehajtott –gyengítését. Abban tehát, hogy Tajvan 1998-ban a világ 18., 2000-ben pedig már 14.legerõsebb gazdaságává vált, döntõ szerepevolt annak, hogy az ország fokozottan nyitotta fejlett országok tõkéje felé. Tajvan függéseazonban nemcsak a fejlett országok viszony-latában áll fenn: kilátásait nagyban meghatá-rozzák a Kínai Népköztársasághoz fûzõdõgazdasági, politikai és etnikai szálak.

A korábbi évek 6-8 %-os növekedését adélkelet-ázsiai pénzügyi összeomlás meg-felezte: 1998-ban a GDP csak 3,7 %-kal bõ-vült, a munkanélküliség 4 % fölé nõtt, ami azországban szokatlanul magas. 1999-benugyan már vissza is állt a termelés korábbinövekedési üteme, ám a boom átmenetinekbizonyult: 2000-ben ütemcsökkenés, 2001-ben pedig már recesszió tanúi lehetünk: azipari termelés az utolsó negyedévben többmint 6 %-kal, a GDP a harmadik negyedév-ben 4,2 %-kal esett vissza az elõzõ év hasonlóidõszakához képest.

A recesszió nyilvánvaló kiváltó oka azinformatikai boomra épülõ amerikai „újgazdaság” kifulladása: a tajvani export felehightech termék, aminek több mint egyötö-de közvetlenül az USA-ba megy; a hatalmas(világviszonylatban a 7.) tajvani mûködõ-tõke-export fele Észak-Amerikába áramlik.Tanulságos az a tény, hogy a recesszió azután következett be, hogy felgyorsult a mû-ködõtõke-beáramlás. 2000-ben több mint 5milliárd dollár FDI érkezett Tajvanra, ez több-szöröse a korábbi évek adatának.

Tajvan jövõjét a nemzetközi kötõdés nö-vekedése mellett és ezzel összefüggésbena régió kereskedelmi, pénzügyi és informa-tikai központjának szerepéért Hongkong-

gal, Szingapúrral és Kínával (annak SanghajPudong övezetével) vívott gazdasági harcfogja jellemezni. E gazdaságok rivalizálá-sából pedig legtöbbet valószínûleg a szolgál-tatásokat legnagyobb volumenben igénybevevõ óriásvállalatok fognak profitálni.

India

Az immár 1 milliárd lakosú, társadalmilag igenheterogén Indiában a szegények abszolútszáma egyre nõ: napjainkban meghaladja a300 milliót. Az írástudatlanság a nõk 50 %-át,a férfiak 27 %-át sújtja, azaz összesen 390millió fõt érint. További 50 millió gyermeknem jár iskolába, fenntartva a jövõ analfabé-táinak tartalékseregét.

Az országban 1991-ben, a rúpia válságátkövetõen széles körû reformfolyamat indultel, mely piacnyitást, a külföldi tõke becsalo-gatását jelentette. 1994 és 1997 között a nö-vekedés meghaladta a 7,5 %-ot. A lendületaz ázsiai krízis hatására megtört, de az ütemmég így is jelentõs, 5-6 % maradt. Az iparitermelés a krízis után, 1999-ben egyenesenfellendült. A fejlett országok, mindenekelõttaz USA recessziója azonban mérsékelte atermelés bõvülését: 2001 végén az ipari ter-melés egyre lassuló ütemben (alig 1-2 %-kal)nõtt, a GDP üteme pedig 4-5 %-ot ért el.

Az inflációt az elmúlt években visszaszo-rították (2001 végén 5 %), az áremelkedések-re azonban továbbra is döntõ hatást gyakorola mezõgazdasági termékek áringadozása. Akereskedelmi és folyó fizetési mérleg defici-tes, s ez a válság, a rúpiának a versenytársgazdaságok valutájához mért felértékelõdé-se, valamint az 1998-as aszály hatására mégnõtt is. A beáramló külföldi tõkének köszön-hetõen azonban a valutatartalékok összegeegyre nõ, s 2001 decemberében meghalad-ta a 45 milliárd dollárt, ami a négy évvel ez-elõtti szint több mint kétszerese.10 Igaz, akülsõ adósságállomány ezt jóval meghaladja.10 The Economist 2002. January 26th, 102. old. és1997. April 12th, 120. old.


860

A felsõfokú képzés viszonylag magasszínvonala, az angol nyelv értelmiségi körök-ben általánosnak számító ismerete, no és per-sze roppant olcsó bérek adják a reálgazdasá-gi alapot az indiai szoftveripar fejlõdéséhez.Ez az ágazat az elmúlt években több mint 8milliárd dolláros forgalmat bonyolított le, amikb. 55-szöröse az egy évtizeddel ezelõttinek.Az impozáns adatok ellenére azonban azázsiai ország nem lesz szoftver-nagyhatalom,s még csak nem is a szoftveripar emeli majdki alárendelt világgazdasági pozíciójából. Azindiai szoftverpiac a világtermelésbõl mind-össze 1 %-kal részesedik, s ennek megterme-léséhez is túlnyomó többségben a fejlett or-szágok transznacionális vállalatainak megren-delése szükséges. Hogy India több mint 100országba exportál szoftvereket, az éppenazért lehetséges, mert az indiai mérnökök evállalatok beszállítói, alkalmazottai. A kor-mány a jövõben ötszörösére (2008-ig 1,2 mil-lióra) szeretné növelni a mérnökképzésbebevontak számát. Kérdés, hogy õk kiknek agazdasági pozícióit erõsítik majd.

A költségvetés évek óta tartósan nagy (aGDP-t egytizedét elérõ) deficitje következ-tében a gazdaságpolitika a 22-es csapdájábanvan: az adósságtörlesztési kötelezettség miattnem jut pénz az ország legnagyobb gondjá-nak, a szegénységnek és az elmaradottság-nak orvoslására, a költségvetés rendbetétele(átstrukturálása) viszont kapitalista viszo-nyok között épp e kiadások visszafogását,leépítését feltételezi. A reformlépések sorá-ban ugyanis elsõk között szerepel a központifeladatok „újrafogalmazása és szûkítése”, acéltámogatások átgondolása és csak „a leg-rászorultabbak” felé irányítása, az energia-és szállítási szektorban indított vagy tervezettberuházások leállítása stb.11 Az IMF termé-szetesen – mint aki semmit sem tanult azelmúlt évtizedekben – a költségvetési szigoralkalmazását tekinti a 300 millió szegénynek

otthont adó India elsõ számú feladatának.Továbbá a jól ismert módon a rúpia leértéke-lését ajánlják, amely úgymond fellendíthet-né az exportot, s bár drágítaná az importot is,„olcsóbbá tenné a külföldiek számára aközvetlen befektetéseket”.12 Ez pedig a glo-balizáció gazdasági ideológiája szerint a fel-zárkózás elengedhetetlen feltétele. Indiaestében a hatalmas, növekvõ szegénységés roppant gazdagság, valamint az elavulttermelési módok és csúcstechnikák együtt-élése, tehát a duális keretek között növekvõelnyomorodás reális jövõkép.

A válság és világgazdasági integráció

Mint arra a fentiekben már utaltunk, a válságkövetkeztében a megnyíló piacok és elér-téktelenedõ valuták segítségével a nemzet-közi tõke a korábbiaknál jóval nagyobb mér-tékben szerzett tulajdont a régióban. Ezt aWorld Investment Report 2000-es és 2001-es számainak alapján mutatjuk be a legin-kább érintett országok (Thaiföld, Indonézia,Malaysia, Fülöp-szigetek, Dél-Korea) és két,hasonló utat bejárt latin-amerikai ország(Argentína és Brazília) esetében.

Mint az adatokból kitûnik, nem zöldmezõsberuházásokról, hanem elsõsorban vállalatipapírok felvásárlásáról van szó. Az FDI-be-áramlás ugyanis 1997-rõl 1998-ra visszaesett(Indonézia esetében egyenesen tõkekivo-nás történt), s bár ezt követõen nõtt, a válságelõtti szintet 2000-ig csak Brazíliában érte el.Eközben a GDP is mindenütt visszaesett,ezért az FDI relatív jelentõsége (az FDI-állo-mány GDP-hez viszonyított aránya) mindenországban megugrott.

Az FDI-nél nagyobb súllyal esik latba avállalatfelvásárlás. A külföldi cégekkel valóegyesülések és a külföldiek vállalatfelvásár-lásai (CBMA) a vizsgált országokban 1997-tõl radikálisan nõttek. Hogy ez nem csupána világtrendekhez való igazodás jele, azt az

11 Székely-Doby (2000), 3. old. 12 Székely-Doby (2000), 4. old.

861


egyes országok CBMA/FDI értékeinek avilágátlaggal való összevetése igazolja. Azadatok bizonyítják, hogy az 1997-es válságés utórezgései által érintett gazdaságok ese-tében a külföldi cégek vállalatfelvásárlásai-nak a közvetlen tõkebefektetéshez viszo-nyított aránya a nemzetközi átlagnál jóvalnagyobb mértékben nõtt.

Tehát a transznacionális tõke érdeklõ-dése a térség iránt a válság után nemhogymegcsappant volna, de éppen a válság általteremtett kedvezõ befektetési feltételek hul-lámát meglovagolva még nõtt is.

Összefoglaló

Az elmúlt négy és fél év délkelet-ázsiai ese-ményei a következõkben foglalhatók össze.A thaiföldi baht elleni 1997-es sikeres speku-lációs támadás és kihatásai következtébenelértéktelenedõ valuták lökést adtak az ex-portnak, miközben a munkanélküliség meg-ugrása lenyomta a reálbéreket. (A globalizá-ció korlátozott jellege mutatkozik meg ab-ban, hogy a jövedelmi polarizáció növekvõmértékben válik országon belüli – ezáltal amakrostatisztikai adatok által nem kimutat-ható – tendenciává.)

Mindez ellene hatott a recessziónak. Ígya visszaesés 1998-ban kisebb és rövidebbvolt a lehetségesnél. A gazdasági növekedéslassulása (helyenként a termelés kifejezettcsökkenése) azonban kikényszerítette azilyenkor „bevett” (bár oly sokszor bírált) in-tézkedéseket, amelyek lényege a gazdaságnyitása, deregulálása, benne a tõkepiacokliberalizálása. A gazdaságok ennek követ-keztében erõsödõ nemzetközi beágyazódá-sa megnövelte függésüket a világpiac meg-határozó erõitõl. Ezért azok dinamikájának(így 2001-ben az USA gazdaságának) lassu-lása (immár a helyi valuták hirtelen leértéke-lõdése nélkül) recessziót, lassulást váltott kia szóban forgó országokban.

Tehát mindkét dekonjunkturális idõszak(1997/98 és 2001) kívülrõl generált volt. Abelülrõl generált válságokban a tõke elérték-telenedése játssza a szerepet, s így technikaimegújítással ki lehet belõle keveredni. A kí-vülrõl generált válságok a függõ helyzetûgazdaságok sajátjai, és saját fejlõdésüktõlvagy gazdaságpolitikájuktól (közvetlenül)független módosulásokat okoznak. A délke-let-ázsiai válság az államilag vezérelt piac-gazdasági modellt kezdte ki, és a nyitásrévén a fejlett országok konjunktúrahullá-mainak való kiszolgáltatottság fokozódásá-hoz vezetett.

Tehát le kell szögezni: a délkelet-ázsiaiországok számára a pénzügyi válságra adottgazdaságpolitikai válasz nagyobb fokú világ-gazdasági integráltságot, végsõ soron a szó-ban forgó gazdaságok függésének erõsödé-sét hozta.

A liberalizmus még „csak” egyszerûena termelési tényezõk és az áruk szabadáramlásával operál. A globalizáció korábanazonban az elmélet nem habozik moder-nizálódni: azt állítja, hogy a haladás nemegyszerûen a tõkék (a munkaerõ és az áruk)szabad áramlásán áll vagy bukik, hanem amûködõtõke-importon. Tehát a „neo”-libe-ralizmus tanácsa a fejlõdõ országoknak: en-gedjék át természeti, emberi és – ha van –anyagi erõforrásaikat a fejlett országok válla-latai számára.

Ez emlékeztet La Fontaine egy meséjére,amelyben a róka felajánlja a farkasnak, hogymajd õ elosztja a közös sajtot. Ezt azonbanúgy teszi (mindig arra hivatkozva, hogy igazítaz arányokon), hogy végül az egészet õ eszimeg…

Kulcsszavak: globalizáció, transznacionálisvállalatok, Délkelet-Ázsia, spekuláció, integ-ráció, mûködõtõke-beáramlás, zöldmezõsberuházás, vállalat-felvásárlás


862

IRODALOMArtner Annamária (2000/a). Az ASEAN és 4 alapító

nagygazdaságának (Indonézia, Malaysia, Fülöp-szigetek, Thaiföld) jelene és jövõje az 1997-es pénz-ügyi krízis után. A magyar gazdaság világgazdaságikörnyezetét középtávon meghatározó tényezõkcímû GM 2347 sz. kutatási projekt keretében készültháttértanulmány, MTA, VKI, 2000 október

Artner Annamária (2000/b). A délkelet-ázsiai orszá-gok illeszkedése a világgazdasághoz az 1997-eskrízis után. Kiegészítés A magyar gazdaság világ-gazdasági környezetét középtávon meghatározótényezõk címû GM 2347 sz. kutatási projekthez.MTA, VKI, 2000 november

Bassa Zoltán (2000). Középtávú gazdasági prognózis:Dél-Korea és az indokínai szubrégió országai (Viet-nám, Laosz, Kambodzsa, Myanmar). A magyar gaz-daság világgazdasági környezetét középtávon meg-határozó tényezõk c. GM 2347 sz. kutatás kereté-ben készült háttértanulmány, MTA, VKI, 2000. okt.

Bassa Zoltán (2001). Dél-Korea: a kis Japán? Az MTAVKI-ben 2001. december 17-én a JKDÁKK szerve-zésében a távol keleti gazdaságokról tartott félna-pos konferencián elhangzott elõadás anyaga. Kéz-irat, 2001 november, MTA VKI

Hernádi András (2001). A Harmadik Világból az Elsõ-be. Szingapúr függetlenségének elsõ harminchá-rom éve Az MTA VKI-ben 2001. december 17-éna JKDÁKK szervezésében a távol keleti gazdasá-gokról tartott félnapos konferencián elhangzottelõadás anyaga. Kézirat, 2001 december, MTA VKI.

Mészáros Klára (2000/a). Szingapúr a „Nagy KínaiGazdasági Térség” mintaállama. A magyar gazdaságvilággazdasági környezetét középtávon meghatá-rozó tényezõk címû GM 2347 sz. kutatási projektkeretében készült háttértanulmány, MTA, VKI,2000 október

Mészáros Klára (2000/b). Tajvan gazdasági fejlõdésé-nek kilátásai az ezredfordulón. A magyar gazdaságvilággazdasági környezetét középtávon meghatá-rozó tényezõk címû GM 2347 sz. kutatási projektkeretében készült háttértanulmány, MTA, VKI,2000 október

Mészáros Klára (2001). Tajvan: Gazdaság a Kínai Nép-köztársaság „árnyékában”. Az MTA VKI-ben 2001.december 17-én a JKDÁKK szervezésében a távolkeleti gazdaságokról tartott félnapos konferenciánelhangzott elõadás anyaga. Kézirat, 2001 decem-ber, MTA VKI.

Székely-Doby András (2000). A kihasználatlan lehe-tõségek földje: India. A magyar gazdaság világgaz-dasági környezetét középtávon meghatározó té-nyezõk címû GM 2347 sz. kutatási projekt kere-tében készült háttértanulmány, MTA, VKI, 2000október

Székely-Doby András (2001). India – egy óriási kis-gazdaság. Az MTA VKI-ben 2001. december 17-én a JKDÁKK szervezésében a távol keleti gazda-ságokról tartott félnapos konferencián elhangzottelõadás anyaga. Kézirat, MTA VKI, 2001 november

World Investment Report, UN, 2000, 2001-es számai

863

Buzás Sándor • Latin-Amerika az új évezred küszöbén

A latin-amerikai térség országainak gazda-sági teljesítményét a következõ években,és hosszabb távon egyaránt, három fõ ténye-zõ befolyásolhatja. Az országok stabil demo-kratikus berendezkedésének, a külsõ világ-gazdasági hatásoknak és a regionális együtt-mûködés terén elért eredményeknek emlí-tésével természetesen nem mondunk sem-mi meghatározóan újat. Latin-Amerika ese-tében mégis mindhárom említett tényezõ-nek kiemelt fontosságot kell tulajdonítanunknapjainkban, erre kényszerítenek az elmúlthárom év eseményei.

A régióban a nyolcvanas évek stagnálásaután a kilencvenes évek kétségtelenül a fej-lõdés, a pozitív változások jegyében zajlot-tak. A tíz év átlagában mért évi 3-4 %-os GDP-növekedés – tekintetbe véve, hogy két vál-ság, hullámvölgy is akadályozta a folyamatosfejlõdést – optimizmusra adhatna okot. Latin-Amerika országai azonban még nem jutottakel a gazdasági stabilitásnak arra a szintjére,hogy újra meg újra ne a különbözõ külsõ ésbelsõ eredetû egyensúlyzavarok okozta ne-hézségekkel kapcsolatos „tûzoltó” munkák-ra kelljen fordítaniuk erõforrásaik döntõ több-ségét. A kilencvenes évek két 4-5 éves cik-lusra bontható. Az elsõben megindultak areformok, gyorsult a privatizáció és a világ-gazdaság felé nyitás. Ekkor a régió növeke-désében másfél-két éves visszaesést és azeladósodottság növekedését okozó mexikóiválságért még határozottan a reformok túl-zott gyorsaságát, az egyes lépések nem meg-felelõ összehangoltságát tették felelõssé. A

második ötéves ciklus elsõ három éve a nö-vekedés, a reformok továbbvitele, a regio-nális kapcsolatok erõsödése, valamint – akereskedelem és a külföldi beruházások által– a világgazdaság vérkeringésébe történõegyre nagyobb mértékû bekapcsolódás je-gyében telt. Az 1998-as ázsiai válság azonbanolyan külsõ sokként érte a régiót, amely fel-színre hozta a továbbra is meglevõ belsõstrukturális problémákat. Ezek önmagukbanvalószínûleg nem jártak volna olyan teherrel,amely újabb belsõ eredetû válság kirobba-násához vezethetett volna (legalábbis nemrövid távon). Azaz önmagukban tovább gör-gethetõk lettek volna. Az exportpiacok szû-külése és a befektetõi bizalom megingásaazonban olyan helyzetet teremtett, amely-ben a térség országai kénytelenek voltakszembesülni valódi belsõ problémáikkal. Ígyaz ázsiai válság hosszú távon akár pozitívanis befolyásolhatja a térség országainak fejlõ-dését, amennyiben a reformok továbbvite-lére kényszeríti a régió országait. Ezt támaszt-ja alá az a tény is, hogy erre a válságra éretteb-ben reagáltak, mint az 1995-ös mexikóira,nem adták fel az eddig elért eredményeket,nem következett be visszalépés a gazdaságireformok terén. Más kérdés, hogy a társadal-mi reformokban csak azért nem beszél-hetünk visszalépésrõl, mert a megelõzõ tízévben nem volt érdemi elõrelépés.

A térség gazdasági pillanatképe

Az ázsiai válság hatására 1999 a régió gazda-ságai számára a kilencvenes évek legna-

LATIN-AMERIKAAZ ÚJ ÉVEZRED KÜSZÖBÉN

Buzás Sándortudományos munkatárs, MTA Világgazdasági Kutatóintézet – [email protected]


864

gyobb kihívását hozta. Az ázsiai felvevõpiacösszeomlása érzékenyen érintette a latin-amerikai exportot. Nemcsak a kereslet csök-kenése okozott nehézségeket, hanem azexport szerkezete is, mivel legnagyobb ré-szét az alacsony feldolgozottságú termékek(elsõsorban mezõgazdasági termékek ésásványkincsek) teszik ki, s ezek árának szá-mottevõ csökkenése is sújtotta a térséget.Mindezeken túl, a befektetõi bizalom megin-gása már 1998-ban nehezítette a külföldi for-rások elérését. Végül pedig – mivel Brazília1999 januárjában kénytelen volt feladni túlér-tékelt realja árfolyamának védelmét – többországban elkerülhetetlenné vált a valuta le-értékelése. Brazília után ehhez a módszerhezfolyamodott 1999-ben Chile, Kolumbia ésEcuador is.

Mindezek következtében 1999-ben akontinens egészének GDP-je stagnált. Azegyes országok teljesítménye között azon-ban nagy különbségek voltak és vannak, amifelhívja a figyelmet arra a tényre, hogy amikorLatin-Amerikáról beszélünk, akkor országokolyan csoportját vesszük egy kalap alá, ame-lyek helyzete, gazdasági fejlettsége a kétség-telenül meglévõ közös vonások ellenére je-lentõsen különbözik. (A terjedelmi korlátokmiatt e cikkben magam is kénytelen voltamszámos általánosítással élni.) ÖsszességébenLatin-Amerikán belül is megfigyelhetõ egyészak-déli szakadás. Ennek oka egyrészt azUSA közelsége, másrészt az, hogy a térségolajkincse döntõ részt a Karib-medencébentalálható.

1999 utolsó negyedévében már megfi-gyelhetõ volt a gazdaság növekedése, amiegyrészt Brazília meglepõen gyors kilábalá-sának, másrészt annak volt köszönhetõ, hogynagyrészt az USA gazdaságának megállítha-tatlan növekedése következtében újra nõnikezdett a kereslet a világpiacon a térség ex-portcikkei iránt. Ehhez nagyban hozzájárulta térség valutáinak leértékelõdése, ami an-nak ellenére, hogy a növekvõ kereslet újra

megindította az árak növekedését, relatíveolcsóbbá tette termékeiket a világpiacon. Eváltozások hatására a térség külkereskedel-mi mérlege az 1998-as 32 milliárd dollároshiány után 1999-ben már három és fél mil-liárd dolláros többletet mutatott fel. Alapve-tõen a külsõ világgazdasági környezet ala-kulásának következménye, hogy 2000-benmár 4,1 %-kal nõtt a régió GDP-je, míg 2001-ben már csak 0,5 %-kal.

Latin-Amerikát sokáig (egészen a kilenc-venes évek elejéig) a krónikus infláció hazá-jaként tartották számon, ezért is különösenfontos fegyvertény, hogy az ázsiai válságEcuadoron kívül egyetlen országban semgyorsította jelentõsen az árak emelkedését.2001 már az ötödik év volt, amikor a konti-nensen az infláció 9 és 11 % között maradt.Ez a tény az országok gazdaságának és agazdaságpolitikai döntéshozóknak az érett-ségét jelzi, s igen fontos szerepe van abban,hogy a régió visszanyerte, visszanyerje a kül-földi befektetõk bizalmát.

Bár a munkanélküliségi ráta 8-9 % közöttmozog, ami 1981 óta a legmagasabb érték,ebben azonban a gazdasági visszaesés mel-lett a privatizáció és az erõsödõ verseny kö-vetkeztében végrehajtott elbocsátások is sze-repet játszanak. Tény, hogy esetünkben ezaz érték fenntartásokkal kezelendõ, hiszenpéldául a csaknem 170 milliós Brazíliábannem létezik megbízható adat az ország egé-szére vonatkozóan.

Az ázsiai válság hatásaként bekövetkezõ1999-es visszaesés után a térség példás gyor-sasággal talált vissza a növekedési pályára,azonban 2001-ben a teljes világgazdaság éskülönösen az USA növekedésének lassulásaáltal újabb külsõ eredetû sokk érte. A külsõimpulzusokra való nagyfokú érzékenységjelzi, hogy bár a kilencvenes évek sikereikétségtelenül a gazdasági és társadalmi refor-mok beindításának eredményei voltak,azonban még mindkét területen nagyon sokolyan döntés van hátra, amelyeket a térség

865


országai nehézségük miatt eddig csak gör-gettek maguk elõtt. Ilyen például a társada-lombiztosítás és az oktatás reformja, azinfrastruktúra fejlesztése, a gazdasági szer-kezet átalakítása, néhány országban a demo-kratikus intézményrendszer létrehozása,továbbépítése, illetve megszilárdítása. Azelért sikereknek több esetben igencsak töré-keny a hátterük.

A demokratikus berendezkedés, illetvea regionális integrációs szervezetek (Merco-sur, Andok Csoport) kiürülõben vannak, bárvalószínûleg sikerül továbbra is életben tar-tani e szervezeteket, intézményeket. A mö-gülük hiányzó alapokat azonban nem lehetlétrehozni pusztán politikai szándéknyilat-kozatokkal. Persze, a szándékok is fontosak,sõt nélkülözhetetlenek az elõrelépéshez, deelengedhetetlen, hogy megteremtsék a tár-sadalmi háttérbázisukat. A társadalom rétegeiközt tátongó szakadék áthidalása, az oktatásszínvonalának emelése (s ennek mindenkiszámára elérhetõvé tétele), az emberhezméltó életkörülmények megteremtéseolyan feladatok, amelyekhez az elmúlt tízév növekedése után joggal követel forrá-sokat a népesség mind nagyobb hányada.

Demokratikus berendezkedés

Az 1980-as és 1990-es évek fordulóján Latin-Amerika legtöbb országa drasztikus gazda-sági átalakuláson ment keresztül. Ezzel pár-huzamosan, 1988 és 1991 között Kuba kivé-telével a térség összes országában tartottakválasztásokat. Bár e választások szabad voltatöbb esetben legalábbis megkérdõjelezhetõa modern nyugati demokráciák mércéjévelmérve, a politikai szabadság ilyen foka példanélkül álló a térség történetében. Az elmúlttíz év történései azonban nem igazolták azo-kat az elképzeléseket, amelyek a régió gyorsdemokratizálódását jósolták (remélték).Sokkal inkább jellemzõ, hogy az országok ademokratikus és az autoriter berendezkedésközött ingáztak, és ezt teszik ma is. Ennek

oka elsõsorban a társadalmi egyenlõtlenség,amely fogékonnyá teszi a szegénységbenélõ tömegeket a populista érvekre. Másrészta régió országainak demokratikus pártjai akorrupció, és a többség számára egyelõremég nem kézzelfogható gazdasági fejlõdéskövetkeztében nem nyújtanak igazán vonzóalternatívát.

A korrupció jelentõségét azért sem sza-bad lebecsülni, mivel csak 2000-ben Brazí-liában, Mexikóban és Chilében is olyan bot-rányokra derült fény, amelyek akár a kor-mány bukását is okozhatták volna, s a 2001végén Argentínában bekövetkezett esemé-nyekben is nagy szerepe volt annak, hogy apolitikába, a demokráciába vetett bizalmatfelõrölte a hosszúra nyúlt recesszió, a politi-kusok tehetetlensége és a folyamatosannapvilágra kerülõ korrupciós ügyek. Bár efolyamatok nyilvánvalóan nem csak a latin-amerikai térség sajátjai, a demokrácia helyitörténetének rövidsége, a gazdasági nehéz-ségek mind–mind fokozzák a választók bi-zalmatlanságát.

A katonai hatalomátvételek, a puccsokazonban máig „mindennaposak” a térség-ben, mindezek ellenére a földrész kétségtele-nül jó irányba fejlõdött az utóbbi tíz évben. Akép nagyon vegyes, s nemcsak az egyesországok térnek el egymástól lényegesen ademokratikus berendezkedés szilárdságaszempontjából, hanem megesik, hogy egy-egy ország néhány év alatt maga is megtesziaz utat oda-vissza a demokrácia és a kvázidiktatúra között.

Pozitívan hat a térségre az egész világotátalakító globalizáció folyamata, hiszen en-nek következtében egyre nagyobb külsõnyomás nehezedik az országokra, hogy be-tartsák és erõsítsék a demokratikus normákat.A külsõ erõk azonban sok esetben csak amár létezõ demokratikus rendszereket ösz-tönzik a továbblépésre, míg az autoriter rend-szerek átalakítását nem tudják kikénysze-ríteni. Azaz a demokratikus berendezkedés


866

felé vivõ elsõ lépésnek, a széles társadalmibázison alapuló, és a hatalmi elit tagjai közt ismeghatározóan jelenlevõ szándéknak min-denképpen belülrõl kell fakadnia. A külsõtényezõk csak ezután juthatnak szóhoz ademokratikus átalakítás továbbvitelénekösztönzésével. S ekkor még nem is beszél-tünk a globalizáció, mint gazdasági jelenségolyan negatív hatásairól, amelyek az érintettországok gazdasági nehézségeinek fokozásarévén a belsõ elégedetlenséget, a társadalmirobbanást, s ezen keresztül a populizmustérnyerésének, vagy éppen a katonai hata-lomátvételnek az esélyét növelik. A világgaz-daságot mozgató erõk ugyanis elsõsorban agazdasági érdekek mentén rendezõdnek, scsak másodsorban fektetnek hangsúlyt a tár-sadalmi, erkölcsi igények, elvárások érvé-nyesítésére.

Regionális integráció

A kilencvenes évek elején új lendületet kap-tak a latin-amerikai integrációs törekvések.A már korábban is létezõ regionális csoporto-sulások jelentõsége megnõtt, s 1991-benútjára indult a térségben legnagyobb súlyú,gazdaságilag legjelentõsebb, tisztán latin-amerikai kezdeményezés, a Mercosur.Emellett számos kisebb regionális szervezõ-dés is mûködik, amelyek közül az úgyneve-zett Andok Csoport képvisel jelentõs gaz-dasági erõt. Hosszú távon e szervezetek je-lentõsége abban is megnyilvánul, hogy tag-országaik közösen lépnek fel a NAFTAtovábbi kibõvítésének tekinthetõ FTAA (FreeTrade Agreement of the Americas) tárgyalá-sain. A következõ öt évben azonban az FTAA-nek közvetlen gyakorlati szerepe nem lesza latin-amerikai országok életében. A tárgya-lások alakulása, s elsõsorban az USA viselke-dése mégis döntõ lesz abban az értelemben,hogy meghatározhatja a térség külpolitikaiirányultságát, mozgásterét. A Karib-térségetkivéve nem teljesen egyértelmû, hogy alatin-amerikai országok az észak-amerikai

orientáció mellett döntenek. Lehetõségükvan akár a csendes-óceáni térséget, akár azEurópai Uniót preferálni, vagy akár csoportosbefelé fordulás is elképzelhetõ. Részbenilyen törekvésnek tekinthetõ a Mercosur is,mert magas külsõ vámokkal mûködõ vám-unió.

A közép-amerikai térség országai (elsõ-sorban Mexikó) számára természetesen azUSA gazdasági teljesítménye a meghatáro-zó. A NAFTA jelentõségének növekedése ahagyományosnál is erõsebbé tette Mexikóés a Karib-medence országainak függésétaz Egyesült Államoktól. Tény, hogy még aLatin-Amerikára általában jellemzõ aránynális nagyobb a külsõ tényezõk szerepe gazda-sági helyzetük rövid- és középtávú alakulásá-ban. De a külsõ tényezõk dominanciája nemjelenti azt, hogy a régió országainak karbatett kézzel kell várniuk sorsuk alakulását.

A Mercosurnak a kilencvenes évekbenelért sikerei jelzik, hogy a térségen belüliegyüttmûködés nagyban segítheti azokat abelsõ folyamatokat – mind gazdasági, mindpolitikai téren –, amelyek végigvitele elke-rülhetetlen ahhoz, hogy a résztvevõ orszá-gok helytálljanak a nemzetközi versenyben.A kezdeti sikerek mellett a Mercosur törté-nete sem mentes olyan feszültségektõl,amelyek felhívják a figyelmet az integrációsfolyamatok elmélyítésének fontosságára. Deennél is fontosabb, hogy a puszta szervezetikeretek mögött valóban közös érdekeknekkell meghúzódniuk.

A Mercosur tagországok (Argentína,Brazília, Paraguay és Uruguay) közti keres-kedelem liberalizálásán túl, ennek a szerve-zetnek alapvetõ feladata a demokratikusberendezkedés fenntartása és fejlõdésénekelõsegítése. Ez a gazdasági egység az USAaz EU és Japán után a negyedik legnagyobba világon, már ma is több mint 200 milliófogyasztót tömörít, s a négy ország közösGDP-je meghaladja az 1000 milliárd USAdollárt. Hosszú távon mégis az teszi igazán

867


vonzóvá a beruházók szemében, hogy lehe-tõséget kínál a további terjeszkedésre, egymajdani közös dél-amerikai piac létrehozá-sára. Chile és Bolívia már társult tagnak tekint-hetõ, mivel szabadkereskedelmi megállapo-dás van érvényben velük (Chile teljes jogútagságának elsõdleges akadálya, hogy külsõvámtételei alacsonyabbak annál, amit a Mer-cosur meghatározott). Folyamatosan tárgyal-nak az EU-val, s ennek köszönhetõen várha-tóan 2005-tõl a két blokk között is érvénybelép egy szabadkereskedelmi egyezmény.Az Andok Csoporttal szintén folynak ilyenirányú tárgyalások. Elképzelhetõ azonban azis, hogy létrejön az egész Amerikát szabad-kereskedelmi blokkban egyesítõ FTAA, sennek következtében nem lesz szükségdél-amerikai közös piac létrehozására.

Az integrációs szervezetekbe való tö-mörülés csak akkor szolgálhatja a tagorszá-gok hosszú távú érdekeit, ha nem a kibõvítettbelsõ piac védelmét tûzi ki célul, haneméppen a belsõ hatékonyság növelésén ke-resztül a versenyképesség javítását. Ebbõl aszempontból a Mercosur esetében megkér-dõjelezhetõ, hogy a látszólagos gyors sikerek(7 év alatt a belsõ kereskedelem a négysze-resére nõtt) ellenére valóban hozzájárul-e atérség gazdasági helyzetének javításához. Atapasztalat azt mutatja, hogy bár esetenkéntindokolható a rövid távú haszon learatása(mint például a természeti erõforrások rész-beni felélése vagy esetünkben a protekcio-nizmus), ha ez forrást teremt a további, márhosszú távon is fenntartható fejlõdés megala-pozásához. A legtöbb esetben azonban asikerek árnyékában ez utóbbi lépés elmarad,különösen ott, ahol a politikai és a gazdaságidöntések átláthatósága hiányt szenved.

Szociális állapotok

Bár az elmúlt tíz évben tetemesen nõtt alatin-amerikai gazdaságok teljesítménye, atársadalmi különbségek érdemben nemcsökkentek, és a legszegényebb rétegek

helyzete is csak minimális mértékben javult.Míg a fejlett ipari országokban a teljes népes-ségnek 50-60 %-a tartozik a társadalom kö-zépsõ rétegébe, addig ez az arány Latin-Amerikában mindössze 20 %. E földrészentalálható a világ legnagyobb jövedelmi kü-lönbségeivel „büszkélkedõ” két ország,Brazília és Guatemala, ahol a társadalom felsõ10 %-a rendelkezik a jövedelmek 90 %-ával,míg az alsó 90 %-a a jövedelmek 10 %-ával.De a jövedelmi különbségek valójában afelsõ 10 % és a fennmaradó 90 % egésze kö-zött is igen nagyok. Míg az USA-ban a felsõdecilis átlaga csak 60 %-kal magasabb a töb-biekénél, addig Latin-Amerikában 160 %-kal.

Hatalmas kihívást jelent a folyamatosanduzzadó városi lakosság életkörülményei-nek javítása. 2000-re a térség teljes népessé-gének 75 %-a (380 millió ember) városlakóvolt, s ez az arány világviszonylatban is egye-dülálló. Latin-Amerikában 52 olyan városttalálunk, amelynek lakossága meghaladja az1 milliót, és némelyiküké az 5 milliót is. Ahatalmasra nõtt városok lakosságának több-sége azonban a legalapvetõbb életfeltéte-lekhez sem jut hozzá. A városokhoz nõttszegénynegyedek bádogépületeiben nincsvíz, fûtés, nincs úthálózat és legtöbbször ahatóságok keze sem ér el odáig. Ezek a ne-gyedek valójában fehér foltok az országoktérképén, és ott él a lakosság jelentõs része.Nincs orvosi ellátás, kérdéses az alapoktatásmegléte és elérhetõsége, s kitörési pont semadódik az oda született vagy került emberekszámára.

A társadalom legnagyobb része nem ré-szesült kézzelfoghatóan az elmúlt tíz év ered-ményeibõl. Az oktatás területén szinte sem-milyen elõrelépés nem történt, pedig az ada-tok és a józan ész is azt mondja, hogy ez akulcsa a szebb, gazdagabb jövõnek. A legjob-ban keresõ 10 % átlagosan három évvel töb-bet járt iskolába, mint a következõ 10 %, alegkevesebbet keresõ 30 % hátránya pedigmár mintegy 7 év.


868

Tovább erõsíti a társadalom rétegeinekelszakadását, hogy a fiatalok körében egyrenövekszik a kábítószerfogyasztás, és ez is –minden egészségügyi, gazdasági és jogikövetkezményével – elsõsorban a szegénysorban élõkre jellemzõ.

A következtetés valószínûleg senkirenem hat a reveláció erejével: a térség orszá-gainak minél hamarabb nagy összegeketkellene befektetniük az oktatásba, az egész-ségügybe és egyéb szociális területekre. Azelmúlt tíz évben, a növekedés idõszakábannem történt érdemi elõrelépés ezen a téren,s ez már középtávon is megkérdõjelezi azeddigi növekedés fenntarthatóságát. A leg-több ország növekedése pusztán mennyi-ségi volt, a minõség, a hatékonyság növelése,a termelés szerkezeti átalakítása terén kevéselõrelépés történt, az is elsõsorban a betele-pült multinacionális vállalatoknak köszön-hetõ.

A nagy kérdés az, honnan, milyen for-rásból finanszírozzák a szükséges fejleszté-seket. E kérdésre idõvel választ adhatna aGDP bõvülése, azonban a látványos adatokellenére 1990 és 2000 között a térségben azegy fõre esõ GDP átlagosan 15 %-kal nõtt(ez éves szinten 1,4 százalékos növekedés-nek felel meg). Ez általában inkább stag-nálásnak, mint akár közepesen gyors növe-kedésnek tekinthetõ, a világátlaghoz képestpedig inkább relatív elmaradást jelez. Ennekellenére a növekedés forrásai megvannak,azonban elsõsorban a természeti környezet-ben, ásványkincsekben testesülnek meg.Ezek felélése, s az ezzel járó környezeti károkpedig olyan adósságot ró(ná)nak az orszá-gokra és az egész Földre (lásd az Amazonas-medence esõerdõinek kiirtását), amelyetjobb lenne elkerülni. Márpedig az eddig elérteredmények is jórészt e meg nem újuló tõkerovására valósultak meg.

Összefoglalás

A következõ években Latin-Amerika várha-tóan – csakúgy, mint a kilencvenes években– követni fogja a világgazdasági trendeket,amelyek eddig is meghatározóak voltak. Akülsõ tendenciáktól csak negatív iránybantérhet el, mivel számos belsõ feszültség ter-heli mind az egyes országok, mind a regio-nális csoportosulások helyzetét.

Latin-Amerika további növekedéseszempontjából a korlátok, s ezzel egyben amegoldandó problémák, feladatok közé kellsorolnunk a társadalmi egyenlõtlenség ma-gas fokát, különösen a szakképzett munka-erõ relatív hiányát, valamint a termelés szer-kezeti problémáit. Dominál az alacsony hoz-záadott értéket hordozó termékek termelé-se és exportja (különösen az integrációscsoportokon és a térségen kívülre), és – akilencvenes években végrehajtott privatizá-ció, és a beáramló külföldi tõkebefektetésekimplikálta hatékonyságnövekedés ellenére– nemzetközi összehasonlításban csekély atermelés hatékonysága.

A NAFTA kiterjesztésének köszönhetõenaz USA gazdasághoz egyre szorosabb szá-lakkal kötõdõ közép-amerikai régió és azahhoz csak lazábban kapcsolódó, mégis füg-gõ helyzetben levõ Dél-Amerika gazdaságifejlõdése között egyre markánsabban jelen-lévõ különbségek növelik a régión belülifeszültségek és különbségek mélységét, sez negatívan befolyásolhatja, lassíthatja egyjövendõbeli, az egész amerikai földrészt ma-gában foglaló szabadkereskedelmi egyez-mény, integráció létrejöttét.

Döntõ momentum lesz, hogy milyen fel-tételekkel juthatnak hozzá a térség országaia fejlõdéshez nélkülözhetetlen további külsõforrásokhoz. Ebbõl a szempontból az argen-tin adósságválság negatív hatása meghatáro-zó lehet, annak ellenére, hogy a befektetõkaz utóbbi években megtanultak különbsé-get tenni a feltörekvõ országok között.

869


Továbbra is vonzó lehet a hatalmas potenci-ális belsõ piac, azonban a növekedési kilátá-sok romlása elbizonytalaníthatja az ezt célzóbefektetõket. Újra hangsúlyozni kell, hogya térségen belüli különbségek várhatóannövekedni fognak annak ellenére, hogy azezt a folyamatot meghatározóan befolyásolóUSA gazdasága recesszióval küzd. Az olajárának növekedése további lökést adhat akülönbségek növekedésének.

Az 2001. szeptember 11-i eseményekés az argentin politikai és gazdasági válságegyrészt együttmûködõbbé teheti a külvilá-got, és talán rádöbbenti a térség politikusait

is, hogy szemléletváltozásra van szükség ah-hoz, hogy a nyolcvanas évtized vegetálásból,s a végül csalódást keltõ kilencvenes évekillúzióitól elszakadva a 21. században végrevalóban elkezdõdjön a térség felzárkózása afejlett világhoz.

Magyarország a kilencvenes évekbentöbb szempontból párhuzamos pályát futottbe Latin-Amerika néhány országával, és azebben a cikkben is említett hibákat és tanul-ságokat nekünk is érdemes megszívlelnünk.

Kulcsszavak: Latin-Amerika, gazdaságifejlõdés, regionalizmus, Mercosur


870

A két vizsgált régió, a Közel-Kelet és Afrikavilággazdaságban betöltött pozíciójáttekintve sok hasonlóságot fedezhetünk fel:bár az egyes országok jövedelemszintjeiközött lényeges szintbeli különbségek islehetnek, alapvetõen mindkét régió orszá-gaira igaz, hogy a világgazdasághoz való kö-tõdésük egyoldalú, termelési és exportstruk-túrájuk néhány alacsony hozzáadott értékûtermékre (nyersanyagra) épül. Mivel az ex-port jelentõs szerepet tölt be gazdaságuk-ban, növekedési kilátásaikat rövid távonalapvetõen e nyersanyagok világpiaci ke-reslete és árszínvonala befolyásolja. A kétrégió jövõjére vonatkozó prognózisban a fen-tiek figyelembevétele mellett azt kell meg-vizsgálnunk, milyen reális esélye lehet azegyes országoknak és régióknak a kitörésre,termelésük és bevételeik diverzifikálására.

A Közel-Kelet1

Az elmúlt három évtized hozadéka

A közel-keleti régió számára az 1970-es évekeleje páratlan lehetõséget adott. A 70-esévek olajárrobbanása, amely a legtöbb or-szágnak növekvõ importterheket és a gazda-sági stagnálást jelentett, az arab országok ésIrán aranyévtizedét hozta magával. Még azokaz országok is, amelyekben nem volt jelentõskiaknázható olajkincs, közvetve (arabközi

segélyezés, vendégmunkások hazautalásai)részesedhettek a haszonból.2 Nem meglepõtehát, hogy 1970 és 1985 között a térségországai gazdasági növekedésüket tekintvea világ élvonalában voltak (1. táblázat).

Míg az importhelyettesítõ iparosítás útjátjáró latin-amerikai és ázsiai országok a hetve-nes évek közepétõl, végétõl alapvetõ struk-turális reformokra kényszerültek, a fent emlí-tett tényezõknek köszönhetõen az arab or-szágok késleltethették a reformok végrehaj-tását.

Az olaj ára azonban 1986-ban erõteljesenzuhanni kezdett, és bár rövid idõszakokramég megfordult ez a tendencia – az Öböl-háború idején és 2000-ben 30 dollár felett isvolt – a korábban kiapaszthatatlannak hittjövedelemforrás eltûnt. Mindezek következ-tében a közel-keleti országoknak számosproblémával kellett szembesülniük:

• Az olajár csökkenése közvetve továbbijövedelmek csökkenését is eredményezte

Az Öböl-országok külföldön felhalmozottvagyonból származó jövedelme is csökkent,hiszen pénzügyi gondok miatt ezek egy ré-szét fel kellett használniuk. A helyzetet to-

A KÖZEL-KELET ÉS AFRIKAVILÁGGAZDASÁGI KILÁTÁSAI AZ

EZREDFORDULÓNSzigetvári Tamás

tudományos munkatárs, MTA Világgazdasági Kutatóintézet – [email protected]

1 Az észak-afrikai országokat a közel-keleti országok-kal együtt vizsgálom.

2 További forrásokat jelentett, hogy a térség stratégiaipozíciójának köszönhetõen az arab országok, külö-nösen az Izraellel közvetlen hadiállapotban lévõk,további jelentõs külföldi (fõként szaúdi és más Öböl-menti államokból érkezõ, kisebb részt szovjet) támo-gatást kaptak, míg Izrael, Törökország, illetve a 80-as évek elejétõl Egyiptom is, az amerikai segítségreszámíthattak.

871

Szigetvári • A Közel-Kelet és Afrika világgazdasági kilátásai…

vább súlyosbította az Öböl-háború és annakkövetkezményei,3 illetve, hogy a fejlett or-szágoknak a 90-es évek elsõ felében bekö-vetkezett recessziója miatt mérséklõdött abefektetések hozama is. Az olajtermelõk jö-vedelmének csökkenése a fentebb már em-lített okok miatt kihatott a többi arab országrais: az olajtermelõ országokban foglalkoztatottarab4 vendégmunkások hazautalásai és azarabközi segélyek összege is csökkent.

• A beruházásokat a forráshiány ishátráltatja

Az arab országokban a hazai megtakarí-tások szintje hagyományosan alacsony: a bi-zonytalan gazdasági helyzet miatt, valaminta megfelelõ hazai pénzügyi rendszer hiányá-ban e megtakarítások jelentõs része is kül-földre áramlik. A külföldi tõke számára ugyan-akkor (az olaj- és földgáztermelést leszámít-va) nem különösebben vonzó a térség, alegtöbb országot az állami tulajdon túlsúlya

és a túlzottan bürokratikus eljárások jellemzik,a privatizáció késlekedik, és a befektetõksok helyütt a politikai kockázatot (iszlám fun-damentalizmus) is magasnak ítélik.

• A nemzetközi piacon nem verseny-képesek a hazai gazdaság termékei

A holland betegség hatásaként – a mun-kanélküliség ellenére is – a termelési ténye-zõk ára magas,5 a termelési struktúra kevéssédiverzifikált, a belsõ piac mesterségesen elvan zárva a világpiactól. Az arab országokraáltalában jellemzõ az átláthatatlan vámstruk-túra, a magas vámok és egyéb protekcionistaintézkedések. A rendszer a benne találhatóbizonytalansági tényezõk, például az átlátha-tatlanság miatt táptalaja a korrupciónak. Rá-adásul mindezek nem csak az importõröketés beruházni kívánókat sújtják, de a terme-lésben importtermékeket felhasználó hazaitermelõk nemzetközi versenyképességét iserõsen csökkentik.

3 Csak Kuvait közel 100 milliárd dollárnyi, külföldönelhelyezett vagyonát használta fel ekkor, de a többiÖböl-menti ország is dollármilliárdokat költött, éskölt ma is, biztonsági célokra.4 Elsõsorban egyiptomiak, jemeniek és palesztinok.

1982-91 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002fejlõdõk 4,3 6,4 6,4 6,7 6,1 6,5 5,8 3,2 3,9 5,8 4,0 4,4Fekete-Afrika 1,9 -1,1 0,8 1,9 4,0 5,1 3,5 2,5 2,5 2,8 3,5 3,5Ázsia 6,9 9,4 9,4 9,6 9,0 8,3 6,7 3,8 6,2 6,8 5,6 5,8Közel-Kelet 2,9 5,3 1,6 2,4 2,1 4,5 3,3 3,2 3,0 5,5 4,5 3,8Latin-Amerika 1,8 3,6 4,1 5,0 1,7 3,6 5,4 2,1 0,1 4,1 1,0 1,7

1. táblázat • A reál GDP változása a fejlõdõ országokban, 1982-2002Forrás: IMF (2001b)

1982-91 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002fejlõdõk 2,0 3,9 3,9 4,4 4,8 4,2 4,9 1,6 2,4 4,3 3,5 4,2Afrika -0,7 -3,2 -2,2 -0,2 1,1 3,0 0,5 0,7 -0,1 0,3 1,4 1,9Ázsia 5,0 7,6 7,6 8,0 7,4 6,7 5,3 2,7 4,9 5,6 4,6 5,0Közel-Kelet* 0,2 -0,1 1,2 -2,2 -1,6 5,5 2,9 0,6 -0,9 3,2 0,3 2,8Latin-Amerika -0,3 1,5 2,2 3,2 1,1 1,0 4,2 -0,1 -1,7 3,2 0,2 2,1

2. táblázat • A GDP/fõ változása a fejlõdõ országokban, 1982–2002Forrás: IMF (2001a), 201. o. – Megjegyzés: * Észak-Afrika nélkül

5 Így, bár termelékenységi tényezõk nem magyaráz-zák, a munkaerõ költsége Egyiptomban 50 %-kalmagasabb, mint Indiában vagy Kínában. (Riordan,24. o.)


872

• A népesség növekedési rátája magas,az egy fõre jutó nemzeti jövedelem stagnálvagy csökken (2. táblázat)

1970 óta a Közel-Kelet népessége többmint a duplájára nõtt (134 millióról 300 milliófölé), az évi 3 %-os növekedési ütem pedigjóval meghaladja a világátlagot (1,8 %). Anépesség és a gazdaság gyors növekedésemegnövelte az élelmiszer- és egyéb importiránti igényt, szükségessé tette az egészség-ügyi és más infrastruktúrák kiépítését, ame-lyek fenntartása a jövedelemforrás elapadásaután komoly nehézségekbe ütközött. Azéletszínvonal csökkenése mellett továbbiproblémát jelent a munkanélküliség növe-kedése, a gazdaság nem képes munkát adniaz évrõl évre a munkaerõpiacra lépõ nagy-számú fiatalnak.

Mindezek alapján felmerül a kérdés,milyen kilátásai vannak a közel-keleti orszá-goknak az elkövetkezendõ években, illetvea világgazdaság várható alakulása hogyanbefolyásolja lehetõségeiket.

A fõbb gazdasági szektorokfejlõdési potenciálja

Kõolaj, földgáz

A közel-keleti államok nagy részének leg-fontosabb kapcsolódási pontja a világgazda-sághoz a kõolajexport, amely ezáltal a régiógazdasági teljesítményének fõ meghatáro-zója. A kõolajexport, amely 1981-ben a nem-szolgáltatásból származó exportbevételek96 %-át tette ki, jelenleg is 80 % körüli értéketképvisel, a fõ olajexportõrök esetében pe-dig továbbra is 90 % fölötti részesedéssel bír.

A kõolaj árának középtávon felbecsül-hetetlen ingadozása következtében a leg-fõbb jövedelemforrás és így a gazdaságoknövekedési lehetõsége is bizonytalan. Az olaj-piac szeszélyéhez a keresleti oldal (a kelet-ázsiai recesszió, a terrorizmus elleni háború,az alternatív energiaforrások) és a kínálatioldal (az OPEC belsõ vitái, Irak visszatérése

az olajpiacra, a „közel-keleti helyzet”) bi-zonytalanságai is hozzájárulnak.

Az olajárakra vonatkozó becslések bi-zonytalanságát mutatja, hogy a 90-es évekvégének prognózisai az elkövetkezõ évekrea 20 dollár körüli (hordónkénti) olajárat tartot-ták reálisnak, sõt, 1999 elején, amikor az olajára rövid idõre a 10 dolláros ár alá került, so-kan még a 18 dollárt is túlzottnak vélték. Azekkor készült prognózisok ennek megfele-lõen a régió stagnálását vetítették elõre. Eh-hez képest 2000-ben az olajár történelmi re-kordokat döntve a 38 dollárt is elérte, és úgytûnt, 30 dollár fölött stabilizálódik. Végül fo-kozatosan 25 dollár körülire csökkent, és je-lenleg középtávon is a 22-28 dollár közöttisávba prognosztizálják. A világgazdaságvagy egy fontosabb világgazdasági régió re-cessziója azonban a kereslet visszaesését, ésígy az ár nagymértékû esését vonná magá-val (ahogy a kelet-ázsiai válság idején is tör-tént), míg a terrorizmus elleni háború elhúzó-dása, az arab-izraeli feszültség további élezõ-dése vagy bármilyen más, régión belüli vi-szály az ár további növekedését idézheti elõ.

Egyéb szektorok

A (nyersolaj nélküli) áruexport jelentõségea múlt évtizedben a régió szinte valamennyiországában növekedett, míg 1970-ben ösz-szesen 3,4 milliárd dollár volt, 1992-ben 36,8milliárd dollár. Ennek egyharmadát azonbanIzrael adta, s a többi országra 24 milliárd dollárjutott (ami kevesebb, mint Finnország ex-portja). A legnagyobb fejlõdés a Maghrebországokban (ezen belül Marokkóban és Tu-néziában) ment végbe, ahol a feldolgozóipa-ri termékek exportja az 1970-es 13 %-hozképest jelenleg csaknem 80 %-ot tesz ki.

Vegyipar

A vegyipar alapvetõen a petrokémiai ipar-ágakra épül, de Marokkóban, Tunéziában ésJordániában emellett jelentõs a foszfát-alapúmûtrágyagyártás is. A térség vegyipari ex-

873


portja a 70-es évek elejének évi 100 milliódollárjáról a 90-es évekre 5 milliárd dollár fölénõtt.

A petrokémiai termelésben a térségnekkomoly komparatív elõnye van (ehhezegyebek mellett a környezetvédelmi elõírá-sok lazasága is hozzájárul), így akár a térséghúzóágazatává is válhat. A Perzsa-öböl orszá-gai, illetve Algéria is petrokémiai iparánakbõvítését tervezi, hogy a kitermelt nyersanya-got nagyobb feldolgozottsági fokon értéke-síthesse. A nagyszabású, tõkeintenzív fej-lesztések rendkívül költségesek, a jelenlegiolajár-emelkedésbõl nyert többletbevételekazonban megteremthetik a források egy ré-szét. Az egyszerûbb szénhidrogén-alapúpetrokémiai termékek (mûanyagok) fõ fel-vevõpiacai az ázsiai és egyes afrikai országok,de a GATT tárgyalások nyomán enyhülõprotekcionizmus a fejlett országok új piacaitis megnyithatja a minõségi termékek elõtt.

A mûtrágya-exportnak viszont nemannyira a fejlett országok adnak perspektívát(az agrárprotekcionizmus csökkenésévelpárhuzamosan várhatóan az EU mûtrágya-kereslete is csökkeni fog), a legígéretesebbpiac (a csökkenõ vámok miatt) Korea, Thai-föld, illetve hosszabb távon Kína és India.

Textil- és ruházati ipar

A 70-es évek elejének 30 millió dolláros ex-portja a 90-es évek végére meghaladta a 4milliárd dollárt. Ennek nagy része Marokkó-ból és Tunéziából származott (kisebb részeEgyiptomból és az Öböl-menti országokból),a fõ felvevõpiac (80 %) az EU volt.

Az uruguayi forduló eredményeképpena Multifibre Agreementet (MFA) 10 éves lefu-tással, azaz 2005-re fokozatosan hatályon kí-vül helyezik. A kistermelõknek az MFA elõ-nyös volt, hiszen az olcsóbban termelõ nagykonkurensek (Kína, India, Pakisztán, Bangla-des) csak egy bizonyos kvótáig exportál-hattak, így nem szorították ki õket. Az MFAeltörlése tehát várhatóan a nagy ázsiai ex-

portõrök elõretörését hozza az európai pia-con, s éles konkurenciát teremt a mediterránországoknak. Az euro-mediterrán megálla-podás ugyan továbbra is adhat némi elõnyt,a versenyképesség növelése azonban elke-rülhetetlenül szükséges a fennmaradáshoz.

Egyéb feldolgozóipar

A régió egyes országaiban (elsõsorban Tu-néziában) megjelent az autóalkatrész- éselektronikai iparág is (fõképp összeszerelõtevékenység formájában). A jobbára európaicégek beszállítóiként végzett tevékenység-ben azonban túl erõs konkurenciának számítKelet-Európa, amely kedvezõbb feltétele-ket tud nyújtani e téren. A régió versenyesé-lyeit elsõsorban a viszonylag magas (a kö-zép-kelet-európai élmezõny szintjénekmegfelelõ) munkabérek, a komolyabb iparitradíciók és a kellõ létszámú, jól képzett mun-kaerõ hiánya és a lassan leépülõ bürokratikusakadályok rontják.

Agrárexport

A mezõgazdasági termékek súlya a legtöbbország exportjában kis mértékben csökkentaz elmúlt évtizedben, de sok ország (fõkéntMarokkó, Jordánia, Libanon és Szíria, de mégIzrael, Tunézia és Egyiptom) esetében vi-szonylag magas a hányada, és továbbra isfontos szerepet tölt be. A fõ piac az EU, s atermékek között a primõráruk és a gyümöl-csök dominálnak. Az EU agrárprotekcioniz-musának csökkenése, az euro-med szabad-kereskedelem kiterjesztése a mezõgazda-sági termékekre, a megnyíló kelet-európaipiacok az export további fellendülését hoz-hatják, azonban korlátot szab a termelésrealkalmas területek, illetve a víz szûkös volta.

Turizmus

A turizmus a térség több országa (Egyiptom,Izrael, Jordánia, Marokkó és Tunézia) számárafontos bevételi forrás. A kedvezõ adottsá-gok (kellemes idõjárás, tengerpart, kulturális


874

emlékek), s a legnagyobb turistakibocsátó,Európa közelsége elõnyt jelent e szektor fej-lõdéséhez, ám negatívan hat, hogy a régió ahíradásokban többnyire terrorakciók vagyfegyveres konfliktusok kapcsán szerepel.

Egyéb szolgáltatások

A kereskedelmi és pénzügyi szolgáltatásokaz elmúlt évtizedben a világgazdaság legdi-namikusabban fejlõdõ ágazatai közé tar-toztak, és várhatóan így marad ez az elkövet-kezendõ évtizedben is. A közel-keleti orszá-goknak nagy hagyományai vannak e téren,és földrajzi helyzetük (Európa, Ázsia és Afrikatalálkozása) is kedvezõ lehetõséget kínál aglobális szolgáltatásokban való részvételre.Például csak a Szuezi-csatorna használatidíjából és a hozzá kötõdõ szolgáltatásokbólEgyiptomnak évi 3 milliárd dollár bevételeszármazik, ami a közeljövõben várhatóantovább emelkedik, hiszen a közlekedési fo-lyosóban érintett régiók (Európa, Kelet-Ázsia,illetve egyre inkább növekvõ mértékbenDél-Ázsia is) közötti kereskedelem továbbinövekedése prognosztizálható.

Strukturális reformok

A sikeres világgazdasági alkalmazkodáskulcsa tehát a térség országai számára is atermelési struktúra és a jövedelmek forrásokdiverzifikálása. Ennek megfelelõen a térséglegtöbb országa több-kevesebb elszántság-gal és sikerrel neki is látott bizonyos szer-kezet-átalakítási programokhoz.

Négy ország, Marokkó, Tunézia, Izraelés Jordánia hajtott végre az utóbbi évtized-ben jelentõsnek mondható strukturális re-formot, jellemzõ módon azok az országok,amelyek természeti kincsekben (olajban)kevésbé gazdagok, és ezért nem halogathat-ták sokáig a szerkezet-átalakítást.

Marokkó és Tunézia az EU perifériájánpróbál mindinkább bekapcsolódni az európaigazdasági vérkeringésbe, az utóbbi idõbentöbb-kevesebb sikert elérve. A sok szem-

pontból kivételnek mondható Izrael az egyet-len fejlett ipari ország a térségben, amelyethumán tõkéje és technológiai fejlettsége ahigh-tech iparágakban is versenyképessétesz a világpiacon. Az arab-izraeli békefolya-mat sokakat optimistává tett a jövõt illetõen,számtalan elképzelés született a térség orszá-gai közötti gazdasági együttmûködéslehetõségeirõl, amelyek jórészt a fejlett Izraelés a munkaerõben gazdag arab országokgazdasági kooperációjára épültek.6 Jelenlegazonban nem túl biztatóak a kilátások, ésmind Izrael, mind Jordánia esetében sok függa békefolyamat további alakulásától.

Nehezebben indultak be a reformokazokban az országokban, amelyek nagyobbmértékben támaszkodhattak más jövede-lemforrásaikra. A legbiztatóbb talán Egyip-tom helyzete, amely 1994 óta folyamatosan3-6 %-os évi növekedést ér el. Libanont le-számítva a térség többi országának export-jában továbbra is egyértelmûen a szénhid-rogén-termékek dominálnak, s a jelenlegimagas kõolajár mellett számottevõ pluszjö-vedelmet hoznak. De míg az olyan, relatívekis népességû államok, mint Líbia vagy aPerzsa-öbölbeli sejkségek megtehetik, hogytartalékot képeznek ínségesebb évekre, anagy népességû, és komoly élelmiszer-im-portra szoruló Algéria, Szíria vagy Irán számá-ra létszükséglet a bevételek diverzifikálása.

Az euro-mediterrán partnerség

Katalizátor szerepet játszhat a térség orszá-gainak gazdasági átalakulásában és világ-gazdasági integrációjában az Euro-mediter-rán Partnerségi Kezdeményezés, amelyet

6 A 90-es évek közepén több terv is készült az Izrael,Jordánia és a Palesztin Önkormányzat által alkotottTriádról, amely egy létrehozandó vámunió magjalehetne. Izrael öt év alatt leépítené a jordán és palesz-tin termékeket érintõ vámjait, 2010-re pedig kölcsö-nösen megtörténne a vámleépítés, illetve Egyipto-mot, Szíriát és Libanont, sõt Törökországot, Ciprust ésa politikai viszonyok megfelelõ alakulása eseténIrakot is bevonnák a vámunióba.

875


1995-ben indított el az Európai Unió és 12mediterrán ország.7 A cél az, hogy 2010-reeuro-mediterrán szabadkereskedelmi öve-zetet hozzanak létre. Ez többek között azzalaz elõnnyel jár, hogy támogatja a térségországait a tervezett reformok véghezvitelé-ben, elõsegíti a déli országok egymás közöttikereskedelmét is akadályozó korlátok le-bontását, az EU anyagi támogatást nyújt azátalakításhoz, s a megvalósuló szabadkeres-kedelmi övezet a külföldi befektetések szá-mára is vonzóbbá teszi a régiót.

A megvalósítással kapcsolatban számoskérdés merül fel: az EU támogatások jóvalalacsonyabbak, mint azok a közvetlen ésközvetett veszteségek, amelyeket a „déli”országok a liberalizáció miatt elszenvednek,a külföldi tõke érdeklõdése is elmarad a vára-kozástól, a negatív hatások pedig súlyos tár-sadalmi feszültségeket gerjeszthetnek, azarab-izraeli békefolyamat megrekedése, akonfliktus kiélezõdése pedig sok pontonkétségessé teszi a terv jövõjét.

Afrika8

Afrika talán a leginkább perifériára szorulttérsége a világgazdaságnak. Marginalizáló-dását mutatja, hogy míg 1970-ben a világ-

kereskedelem 3 %-át adta, jelenleg alig 2 %-át (Dél-Afrika nélkül mindössze 1,2 %-át), a(nem olaj) nyersanyag exporton belüli része-sedése pedig az 1970-es 9 %-ról 3 %-ra csök-kent (az olajnál tapasztalható volt némi növe-kedés, 4 %-ról 7 %-ra). A hanyatlás a nemzetijövedelemben is tükrözõdött, 1998-banAfrikában az egy fõre jutó GDP alacsonyabbvolt, mint 1970-ben(!).9 (3. táblázat)

Afrika hanyatlása azonban korántsem volt„megírva”. Az 1960-as években a sûrûn la-kott és kevesebb termõterülettel ellátottÁzsia sokkal inkább tûnt szegénységre ésstagnálásra ítélt területnek, mint a természetikincsekben gazdag Afrika. 1965-ben példáulGhána GDP-je és exportja is magasabb volt,mint Koreáé. Korea exportja azonban 1995-re négyszázszorosára (!) nõtt, Ghánáé mind-össze négyszeresére, sõt, az egy fõre jutónemzeti jövedelme reálértéken csökkent a60-as évekhez képest. Afrika gazdasági ésszociális mutatói 1995-ben nem nagyon kü-lönböznek az 1960-as évek Koreájáétól vagyMalaysia, Thaiföld és Indonézia 70-es évek-beli értékeitõl (bár a megtakarítások és abeiskolázottság aránya alacsonyabb).

Arra, hogy mi lehet a kontinens hanyatlá-sának, illetve lehetõségei alatt maradó gyen-ge teljesítményének oka, a szakirodalomban

Afrika Dél-Ázsia Kelet-Ázsia Latin-Amerika

GDP/fõ, 1970 (USD) 546* 239 157 1216GDP/fõ, 1997 (USD) 525** 449 715 1890beruházás/fõ, 1970 (USD) 130 48 37 367beruházás/fõ, 1997 (USD) 92 105 252 504megtakarítás/GDP, 1970 (%) 20,7 17,2 22,3 27,1megtakarítás/GDP, 1997 (%) 16,6 20,0 37,5 24,0

3. táblázat • Néhány gazdasági mutató változása a világgazdaság egyes régióiban 1970 és1997 között – Forrás: Világbank (2000). 8. o.,

Megjegyzések: * Dél-Afrika nélkül 525; ** Dél-Afrika nélkül 336.

7 Marokkó, Algéria, Tunézia, Egyiptom, Szíria, Liba-non, Izrael, Jordánia, a Palesztin Önkormányzat, ésaz európainak számító Törökország, Málta és Ciprus.8 Észak-Afrikát a Közel-Kelethez tartozónak vettem;e részben Fekete-Afrikára helyezem a hangsúlyt.

9 1998-ban 23 afrikai országban volt alacsonyabb azegy fõre jutó nemzeti jövedelem értéke az 1970-esértéknél (a többi kontinensrõl összesen 7 ország„dicsekedhet” hasonló teljesítménnyel).


876

számtalan magyarázat született. Két fõ meg-közelítés különíthetõ el: az internalisták azokokat az egyes országok belsõ viszonyaiban(hibás gazdaságpolitika, nagy tranzakciósköltségek, éghajlati vagy kulturális ténye-zõk) keresik, az externalisták ugyanezt anemzetközi munkamegosztás, a világgazda-sági anomáliák rovására írják.

A kilencvenes évek változásai

Az afrikai gazdaságok összességükben az1990-es években hullámzó teljesítménytnyújtottak. 1991 és 1993 között a világgaz-daságban (és a fõ gazdasági partner Euró-pában) lezajlott recesszió hatása érvényesültAfrika gazdasági növekedésében is. Néhány,viszonylag jobb évet követõen a 90-es évekmásodik felének visszaesése szintén külsõtényezõknek, az ázsiai válság hatásainaktudható be.

A pénzügyi válság közvetlen hatásai alignéhány országban éreztették hatásukat, hi-szen a legtöbb afrikai ország nem kapcsoló-dik szorosan a nemzetközi pénzpiacok-hoz.10 E téren talán csak Dél-Afrika volt érin-tett, ahol a nemzeti valutára nehezedõ nyo-más fokozódott. Afrikát kereskedelmi kap-csolatai is elsõsorban az EU-hoz és az USA-hoz kötik, nem pedig Ázsiához.

Az ázsiai válság mélyülése és a világke-reskedelemre gyakorolt hatása azonban márAfrika többi részét is érintette: az export-termékek iránti kereslet visszaesett, ami azalacsonyabb árakban jelentkezett, márpedigFekete-Afrika 47 nemzete közül 39-nek kéttermék adja az export több mint 50 %-át. Ez1998-ban az exportbevételek 16 %-os vissza-esését jelentette (mennyiségileg alig csök-kent az export), és mivel az afrikai gazda-ságok teljesítménye nagymértékben függexportbevételüktõl (az export átlagosan aGDP 32-33 %-át teszi ki), ez a GDP növeke-désének lassulásában is megmutatkozott.

Az új évezred elejére vonatkozó prognó-zisok sokáig derûlátóak voltak. Ehhez hozzá-járult az afrikai exportcikkek fõ piaca, Európagyorsuló gazdasági növekedése, amely min-dig pozitívan hat a kontinens teljesítményé-re. Az olajtermelõk (Angola, Kamerun, a kétKongó, Nigéria, Gabon, Egyenlítõi Guinea)az olajár emelkedésébõl profitáltak, mígszámos más országra (Dél-Afrika, Botswana,Zambia) a nyersanyagok (elsõsorban a fé-mek) árának növekedése hatott kedvezõen.

Az optimizmus azonban korai volt. Avilággazdaság vezetõ gazdaságainak lassulónövekedése, illetve recessziója sokszoroserõvel hatott az afrikai országokra és gazda-sági eredményeikre. Az exportpiacok beszû-külése mellett a kulcsfontosságú nyersanya-gok – így a már amúgy is igen nyomott árúkávé, gyapot és réz – ára csökkent. Ez továbbrontotta számos egyoldalú exportfüggõség-ben lévõ ország kilátásait. Valamelyest eny-hítette a helyzetet az olajár csökkenése, hi-szen a legtöbb ország számára komoly terhetjelentõ energiaimport kiadásai is csökkentek.

A fõbb gazdasági szektorokfejlõdési potenciálja

Nyersanyagok

Az utóbbi években számos agrártermékesetében jelentõsen csökkent Afrika része-sedése a világkereskedelemben: a kakaó 60%-ról 40 %-ra, a kávé 30 %-ról 15 % alá, abanán 6 %-ról 4 %-ra, a földimogyoró 40 %-ról 5 %-ra.

Az alultõkésített termelést sokszor kez-detleges termelési technikák jellemzik, eb-bõl következõen az idõjárás befolyásoló sze-repe is nagy. Az 1999-es aszályos év, csak-úgy, mint a 2000. év túlságosan erõs esõzései(mozambiki árvíz) negatívan hatottak atermésre. Az agrár-protekcionizmus csök-kenése a világgazdaságban nem elsõsorbanaz afrikai termékek kereskedelmét érintikedvezõen: például a banán esetében az EU-

10 A hitelkondíciók változása és a segélyek csökkenéseezeket az országokat is érintette.

877


nak a WTO hatására valószínûleg meg kellszüntetnie az afrikai termelõk eddigi prefe-rálását. Sõt, általánosságban is elmondható,hogy a kereskedelmi korlátozások enyhü-lése egyben az Afrikának korábban nyújtottpreferenciák hatásának csökkenését jelenti.

A mezõgazdasági és a bányászott nyers-anyagok világpiaci árának ingadozása ko-molyan kihat az adott terméket exportálófejlõdõ országok jövedelmére, ezt a LoméiEgyezmény keretében mûködõ Stabex ésSysmin alapok sem tudják megfelelõen ki-egyenlíteni.11 A nyersanyagáraktól való túl-zott függés, illetve az egyoldalú termékstruk-túra roppant bizonytalanná teszi a legtöbbafrikai gazdaság jövedelmét, amelynek kikü-szöbölése érdekében az afrikai országoknakdiverzifikálniuk kellene termelési és export-struktúrájukat.

Feldolgozóipar

A termelési struktúra szélesítését optimálisesetben az ipari bázis létrehozásával lehetnemegalapozni. A versenyképes ipar létreho-zása azonban számos nehézségbe ütközik:12

• Afrikának kompetitív elõnye az ala-csony munkaerõ-költségben (illetve azalacsony nyersanyag- és energiaköltségben)van. E kompetitív elõnyök szerepe azonbana globális versenyben jelenleg visszaszoru-lóban van;

• Afrika azokban az iparágakban ver-senyképes, amelyekben a kereslet növeke-dése alacsony, míg a konkurencia (fõkéntaz ázsiai) erõs;

• a régió egyik gazdasági központhozsem tartozik elég szorosan (ahogy Délkelet-Ázsia Japánhoz és a kis tigrisekhez, Kelet-Európa az EU-hoz vagy Latin-Amerika azUSA-hoz), ez korlátozza a külföldi tõkéhezjutását;

•számottevõ hátrányuk az afrikai orszá-goknak, hogy kivált a közlekedés területénköltséges az infrastruktúra kiépítése;13

• a magánszektor gyenge, a piacot né-hány multinacionális társaság uralja, mellettükcsak kisvállalkozások vannak, a hazai közép-vállalatok hiányoznak;

• a késõn indulók technológiai elmara-dottsága egyre nagyobb. Az új technológiamegszerzésének költsége pénzben, és amifontosabb – a mûködtetéshez szükségesszaktudás miatt – megnõtt;

• a külföldi mûködõ tõke vonzásában amunkaerõ minõségének fontossá válásaszintén nem kedvez Afrikának;

• a régió nagymértékben függõvé vált akülföldi támogatásoktól, beleértve a külfölditechnológiát és szaktudást;

A nehézségek ellenére több ország pél-dája is azt mutatja, hogy van lehetõség adiverzifikálásra, a legtöbb esetben a sajátnyersanyagok feldolgozására építve. Példáulszolgálhat Mozambik, Elefántcsontpart,Ghána vagy Uganda esete. Biztató lehet Mau-ritius példája: nagyrészt hazai kézben levõtextilipara már évi 1 milliárd dollár fölötti ex-portot realizál Európa, Amerika és a Távol-Kelet piacain, sõt, a flying geese14 jelenségeis megjelent, a költségek csökkentése érde-kében Mauritius az afrikai hátországban (Ma-dagaszkár, Mozambik) kezdi telepíteni atermelés munkaerõ-igényes részét. Hasonlószerepet tölthet be a politikai és világgazda-sági elszigeteltségbõl kilépõ Dél-Afrika, aföldrész egyetlen fejlett ipari országa.

11 A két alap 5 évre együttesen mintegy 2,5 milliárdeurót tesz ki.12 Világbank (2000) alapján

13 1960 és 1980 között 160 milliárd dollárt emésztettfel 2 millió km út építése. Ennek 1/3-a a fenntartásimunkák elmaradása következtében gyakorlatilaghasználhatatlan. Sok országban az úthálózat sûrûségea korábbi csúcsérték felére csökkent. (Gelb – Floyd,1999)14 A flying geese (repülõ hattyú) az „ázsiai csoda”egyik alapjelensége, amikor a fejlõdésben élenjáróországok a technológiai skálán elõrébb lépve akörnyezõ szegényebb országokba telepítették ki atermelés munka-intenzív részét.


878

Turizmus

A diverzifikáltabb jövedelemstruktúra meg-teremtésére ad lehetõséget Afrika számáraa turizmus fejlesztése. Afrika turizmusbólszármazó bevétele GDP-jének több mint 11%-át adja, eközben a világ turizmusból szár-mazó bevételeinek mindössze 2 % tudhatjamagáénak, és egyedül Dél-Afrika szerepelta 40 legfontosabb turistacélpont között. Ter-mészeti kincsei, gazdag és egzotikus kultú-rája folytán óriási kiaknázatlan lehetõségeivannak, és biztató jel, hogy az elmúlt tíz év-ben az ágazat 7-8 %-os éves növekedése avilágátlag (5 %) fölött van, sõt Tanzániábanévi 20 % körüli ütemben nõtt.

Külföldi források

Az afrikai országokban jellemzõ 15 % körülimegtakarítási ráta túlságosan alacsony a tar-tós növekedés fenntartásához. Csökkent afejlett országok és nemzetközi fejlesztési in-tézmények által Afrikának nyújtott segélyekmértéke is: 1992-ben Afrika még 32 dollár/fõ segélyt kapott, 1998-ra ez 19 dollárra esettvissza. Ennek oka szintén sokrétû: a hideg-háború után Afrika vesztett stratégiai jelentõ-ségébõl, az Európai Unió prioritásai közöttszintén hátrébb került Afrika, és a segélytnyújtók sincsenek meggyõzõdve a segélyekhasznos voltáról és megfelelõ felhasználá-sáról.

Afrika perifériára szorultsága a külfölditõkeberuházások nagyságában is megmutat-kozik: 1999-ben 7,5 milliárd dollár áramlottAfrikába,15 az összes FDI mennyiségénekkevesebb mint 1 %-a, a fejlõdõ országokon

belül 3,7 %. A fõ beruházási területek a kõolaj-és más kitermelõ-iparágak, a turizmus, illetvea telekommunikáció (elsõsorban privatizációformájában), míg a fõ befektetõk a Dél-Afri-kai Köztársaság és a volt gyarmatosítók, de adél- és kelet-afrikai térségben egyre inkábbjelen vannak a távol-keleti befektetõk (nemannyira japán, inkább kínai, hongkongi, malájcsoportok). Afrika legtöbb országa ennekellenére továbbra is roppant bizonytalan be-fektetési területnek tekinthetõ, a kedvezõt-len befektetési klíma mellett sokszor a poli-tikai kockázat is nagy.

Konklúzió

Rövid távon a prognózisok az olajárak vi-szonylag magas szintéjének köszönhetõena közel-keleti régióban magas, bár lassulónövekedéssel számolnak, míg Afrika eseté-ben a nyersanyagárak csökkenésével – a vi-lággazdaság lassuló növekedésével párhu-zamosan – romló gazdasági teljesítménytprognosztizálhatunk.

Mindkét vizsgált régió esetében megálla-píthatjuk, hogy világgazdasági pozíciójukbanközéptávon nem sok változás várható. Ke-vés esély kínálkozik az alapvetõen nyers-anyag-exportáló szerepkörbõl való kitörésre,csak néhány ország esetében láthatunk biz-tató jeleket. Ennek megfelelõen a legtöbbország gazdasági növekedése egy-két ter-mék világpiaci keresletének és kínálatánakfüggvénye marad.

Kulcsszavak: Afrika, Közel-Kelet, gazdaságiszerkezet, strukturális reform, export-diver-zifikáció, nyersanyagok, kõolaj

15 Ennek is jelentõs része a Dél-Afrikai Köztársaságbóláramlott a környezõ országok kitermelõ iparába.

879


IRODALOMAfrica Institut of South Africa (1998): Africa at a Glance

1997/98, Facts and FiguresBhinda, Nils et al, (1999). Private Capital Flows to

Africa, Perception and Reality, FONDAD, HágaFAOSTAT (2000). http://apps,fao,org/default,htmFarkas Péter (1997). Európa és Afrika gazdasági

kapcsolatai a kilencvenes években (különöstekintettel az Európai Unióra), MTA VKIMûhelytanulmányok, Budapest

Gelb, Alan – Rob Floyd (1999). The Challenge ofGlobalisation for Africa, in: South African Journalof International Affairs, 2. szám

IMF (2001a). World Economic Outlook, Október,Washington D. C.

IMF (2001b). World Economic Outlook, December,Washington D. C.

Richards, Alan – John Waterbury (1996). A PoliticalEconomy of the Middle East, Westview Press,Boulder (Colorado)

Riordan, E., Mick et al (1998). The World Economyand its Implications for the Middle East and NorthAfrica, 1995-2000, in: Nemat Shafik (szerk,).Prospects for the Middle Eastern and North AfricanEconomies, From Boom to Bust and Back?,Macmillan, London – St, Martin, New York

UNCTAD (1999). Trade and development Report1999, New York és Genf

UNCTAD (2000). World Investment Report 2000,New York és Genf

Világbank (1999). World Economic and Social Survey1999, Washington D. C.

Világbank (2000). Can Africa Claim the 21st Century,Washington D. C.


880

A gyarmati rendszer szétesését követõen alegközvetlenebb aktualitással vetõdött fel akérdés: az elmaradott országok milyenfeltételek között és milyen módon küzdhetikle elmaradottságukat, egyáltalán van-e erretörténelmi esélyük? E törekvés elméleti hát-terét a fejlõdésgazdaságtan adta, amely akedvezõtlen világgazdasági hatások mér-séklésére és a gazdasági tevékenység ösztön-zésére erõs államot tételezett. Bár az ötve-nes-hatvanas években gyakran beszéltekszocializmusról, az átalakulások lényegé-ben nem mutattak túl az államkapitaliz-muson. Az alábbi dolgozat elsõsorban eztelemzi. A hetvenes évektõl, a gazdasági li-beralizmus elõretörésétõl a fejlõdéselméletikoncepciók és az azokra hivatkozó gazda-ságpolitikák háttérbe szorultak. A fejlõdés-elméletek „politikai relevanciája” a globa-lizáció körülményei között egyre kisebblett, azok az égetõ kérések azonban, ame-lyeket évtizedeken át feszegettek, éppennapjainkban kerülnek újból elõtérbe.

A fejlõdésgazdaságtanelméleti irányzatai dióhéjban

A fejlõdésgazdaságtan (fejlõdéselméletek,fejlõdéstanulmányok) Szentes Tamás értõmegfogalmazása szerint „az egyes országok,

társadalmak fejlõdést vagy fejlõdésbeli le-maradását meghatározó legfontosabb té-nyezõkrõl alkotott eltérõ nézetek, az egyesországok gyorsabb vagy lassúbb gazdaságifejlõdését, a nemzetközi »fejlõdésszakadé-kot«, a világtársadalom, illetve a világgazda-ság egyenlõtlen fejlõdését magyarázó kon-cepciók. Többnyire interdiszciplináris szem-léletûek és – a »növekedéselméletektõl« meg-különböztethetõen – a mennyiségi változá-sok helyett a minõségi változásokra kon-centrálók.” (Szentes, 1995., 744–745. o.)

A fejlõdéselméletek tulajdonképpen kétfelismerésbõl táplálkoztak. Az egyik – talána meghatározóbb – az volt, hogy világossávált: a nem legfejlettebb országok, különö-sen a legelmaradottabbak helyzete és fejlõ-dési lehetõsége meghatározó mértékbenfügg gazdaságuk egyoldalúan nyersanyag-termelõ jellegétõl (a nemzetközi munka-megosztástól) és fõleg a világgazdaság fejlettországok érdekeit érvényesítõ viszonyaitól(a tulajdoni struktúráktól, a piacmonopóliu-moktól, a technikai függõségtõl, a nemzet-közi kereskedelem és finanszírozás szabá-lyaitól és tendenciáitól).

E tekintetben a hatvanas–hetvenes évek-tõl három elméleti irányzat volt elkülöníthetõegymástól.

A keynesizmus talajához erõsebben kö-tõdõ reformista irányzat a nemzetközi gaz-dasági viszonyok egyenlõtlenítõ hatásaithangsúlyozta, s azt hosszú távon megrefor-málandónak, megreformálhatónak tartotta.

A FEJLÕDÉSELMÉLETEK HATÁSAA VILÁGGAZDASÁG PERIFÉRIÁIN1

Farkas Pétera közgazdaságtudományok kandidátusa, tudományos fõmunkatárs, MTA Világgazdasági Kutatóintézet

e-mail: [email protected]

1 A tanulmány eredeti, bõ változata a Nemzetgaz-daságok fejlõdésének, iparosításának sikeres és ke-vésbé sikeres útjai a modern kor különbözõ idõsza-kaiban c. OTKA kutatási program keretében készült.Kutatásvezetõ: Ehrlich Éva.

881

Farkas Péter • A fejlõdéselméletek hatása…

A valóság tapasztalatai alapján szembeszállta klasszikus és liberális harmóniaelmélettel,a komparatív elõnyök elméletével. A töké-letes verseny ideájával szemben a partnerekegyenlõtlenségének különbözõ aspektusaitemelték ki. (Francois Perroux, Celso Furtado,lord Thomas Balogh, Gunnar Myrdal, RaulPrebisch, W. A. Lewis, Hans Singer, Jan Tin-bergen és mások.)

Az elõbbi irányzat radikális, latin-amerikaileágazása az ENSZ Latin-Amerikai Bizott-ságának nevét hordozó cepalizmus vagystrukturalista közgazdasági koncepció, ésa vele összefonódott, részben külön irány-zatként kezelhetõ, még határozottabb de-pendencia iskola. Az utóbbi részben a marx-izmusból táplálkozott. A cepalizmus és a de-pendencia koncepció önállóságát bizonyítja,hogy sok képviselõje tett szert nemzetközihírnévre: Prebisch mellett Fernando Hen-rique Cardoso, Celso Furtado, Osvaldo Sun-kel, Dos Santos stb.

Az „újbaloldali” elmélet egyes képviselõigyakran marxi retorikával, de lényegébenkeynesi alapon elsõsorban azt állították, hogya nemzetközi csere egyenlõtlensége a fejlettés a fejlõdõ térségek béreinek közelítésévellenne megszüntethetõ. (Ide sorolható Ima-nuel Wallerstein, Arghiri Emmanuel.) Ez ígynyilvánvalóan utópia, hiszen a fejlett orszá-gok a gyengébbeket éppen a – relatív, teháta termelékenységhez viszonyított – bérekleszorításában versenyeztetik.

Végül a neomarxisták erõsen hangsú-lyozzák a nemzetközi tulajdonviszonyokegyenlõtlenségre vezetõ hatását, az egyen-lõtlen cserét, a monopolárakat stb., de a fenn-álló nemzetközi gazdasági viszonyokat lé-nyegében nem tartották, ma sem tekintikalapvetõen megreformálhatónak. (OscarBraun, Samir Amin, André Gunder Frank,Charles Bettelheim – lásd részletesebben:Szentes, 1980, Hettne, 1991.)

A második elméleti szintû felismerés,amelyre alapozva a fejlõdésgazdaságtan a

második világháború után erõsödni kezdett,az volt, hogy a gazdasági fejlettség, a jólét alegszorosabban összefügg az iparosodott-sággal, az utóbbihoz társuló infrastruktúra ésszolgáltatási szektor fejlettségével, a munka-helyteremtéssel. A gazdasági fejlõdéshez ésa nemzetközi kereskedelem egyenlõtlenítõhatásainak csökkentéséhez (pl. a terms oftrade nyersanyagexportõröket sújtó rosz-szabbodásának ellensúlyozásához), tehátRaul Prebisch, Hans Singer, Gunnar Myrdal,Jan Tinbergen és mások szerint iparosításra,ezzel az export- és importszerkezet megvál-toztatását eredményezõ strukturális fejlõdés-re van szükség. Ezt a szellemi irányzatot –különösen latin-amerikai képviselõit – ezértnevezik strukturalistának. Az ázsiai gyorsiparosodás az ötvenes évektõl, az afrikaiországok ipari fejlõdése a hatvanas évekbena gyakorlat által is alátámaszthatóvá tetteezeket az elméleteket.

A fejlõdésgazdaságtan különbözõ irány-zatai egyaránt az állam igen erõs és hatékonygazdaságpolitikai szerepvállalását tartjákszükségesnek. E tekintetben az új növeke-dési iskolával és a neokeynesianizmussal haj-lik egybe az álláspontjuk, de azoknál is aktí-vabb állami beavatkozást tartanak szüksé-gesnek. Az igen szerteágazó állami szereptöbbek között és elsõsorban arra hivatott,hogy korrigálja a piaci viszonyok egyesanomáliáit, spontaneitásait, beleértve a ked-vezõtlen külpiaci–világgazdasági hatásokmérséklését, a jövedelemkoncentráció sú-lyos szociális következményeit, mozgósítsaa szûkében levõ forrásokat, mindenekelõtta beruházásokat, mérsékelje a gazdaságokduális szerkezetét stb. (Lásd: Hoós, 1996, 10.o., Hettne, 1995, 37–38. o.)

Az 1970-es évektõl – mint a keynesi ala-pú koncepciók általában – a fejlõdéselméletis defenzívába szorult. A liberális-ortodoxközgazdaságtan által dominált két évtizedután azonban a fejlõdéselméletek kérdés-feltevései újra aktuálissá váltak. A „fejlõdõ


882

világ” országainak többsége számára elve-szett évtized, a nyolcvanas évek után újraelõtérbe került az a strukturalista szemlélet,amely a világrendszert hierarchikus szerke-zetûnek láttatja. A kilencvenes évek struktu-ralizmusa azonban már sok tekintetben kü-lönbözik a korábbitól, ezt már neostruktura-lizmusnak nevezik.

A neostrukturalizmus a strukturalista gyö-kerekbõl indul ki, de a függõségelméletektanulságait a korábbiaknál még erõsebbenintegrálja saját nézetrendszerébe. Ugyan-akkor bizonyos mértékig a liberális elméle-tek is hatnak rá, amennyiben elveti a „túlsú-lyos” államot. A másik oldalról a liberálisabbortodox és heterodox nézetek változtattákmeg a gyenge állammal kapcsolatos korábbiálláspontjukat, és a kettõs, piaci-állami koor-dináció felé nyitottak. Errõl például a voltbrazil pénzügyminiszter, L. C. Bresser Pereiravallott, magyarul is megjelent dolgozatában.(Pereira, 1995) E kompromisszumos,„egyensúlyozó” kiigazítások a nyugati köz-gazdasági elméletekéhez hasonlóan mind aklasszikus alapokon nyugvó, mind a keynesiindíttatású irányzatok zavarát, elbizonyta-lanodását kifejezi. (Lásd: Farkas, 1997, Hett-ne, 1995. 135–138. o.)

A strukturalizmus eszmei alapjain O.Sunkel és E. Fuenzalida a transznacionálistõkés rendszer elméletét fejtette ki, amelyetglobális szinten (már nem a nemzetközi, ha-nem) a transznacionális struktúrák, nem-zeti szinten pedig a dezintegráció jellemez-nek. E folyamatok elkerülhetetlenek, ezértnem lehet szó elzárkózásról, Latin-Ameriká-nak szükségszerûen erõsen be kell integrá-lódnia a világgazdaságba. Ehhez új inter-vencionalizmusra van szükség, amely –mondják – átlép mind a túlzott állami szere-pen, mind a leegyszerûsítõ laissez-fair politi-kán. (A neostrukturalizmusról lásd: Hettne,1995, 135–138. o.)

Az ázsiai újonnan iparosodó országokgyors növekedése, s ebben az állam sze-

repének felismerése, egyben a liberális kiiga-zítási programok sikertelenségei, felemáseredményei a nyolcvanas évek másodikfelétõl újra megnövelték az érdeklõdést azállamnak a gazdaság fejlesztésében lehetsé-ges szerepe iránt. Ezen belül az iparpolitiká-ban, a „piac tökéletlenségének és kudarcai-nak” kezelésében, a szociális feszültségekenyhítésében stb. Ez az, amit Krugman mára kilencvenes évek elején ellen-ellenforrada-lomnak nevezett. (Krugman, 1992)

Az elméletek és a gyakorlat viszonya azelmaradott világban

A hatvanas évek közepére az ázsiai és azafrikai gyarmati rendszer szétesett. Az újon-nan függetlenné vált országok vezetõi éstársadalomtudósai elõtt felvetõdött a kérdés:a fejlett tõkés országokban kidolgozott gaz-daságelméletek és gazdaságpolitikai gya-korlat mennyiben alkalmazható az elmara-dottság körülményei között? Az elsõ reakcióáltalában a határozott elutasítás volt. A radi-kális felszabadítási mozgalmak vezetõi ésteoretikusai nem indulhattak ki korábbi el-nyomóik elméleteibõl, azokat mint »nyugati«,vagy »burzsoá« nézeteket elvetették. Radi-kális államosítási tervek, társadalomátalakításikoncepciók születtek. Az amerikai szakíró,P. E. Sigmund errõl annak idején azt írta: „Akapitalizmus visszautasítása és a szocializ-mus elõnyben részesítése erkölcsi és gaz-dasági okokból fakad. A fejlõdõ országokszocializmusának alapja szerintük egy,inkább az igazságra, mint a profitra, azésszerû tervezésre, mint a vak piaci tevé-kenységre, az erõltetett gazdasági növeke-désre és iparosításra, mintsem az idegenvállalatok hasznát szolgáló nyersanyag-termelésre épülõ társadalom. E célokatÁzsia, Afrika, Latin-Amerika és a Közel-Kelet szinte minden vezetõje magáéváteszi…” (Sigmund, 12. o.)

A kezdetekben minden olyan radikális-nak tûnt. A fejlett országok modelljeinek el-utasítása és az elzárkózás politikája valójában

883


a legtöbb esetben csak retorikai szólamnak,átmenetinek bizonyult. A gazdaságilag el-maradott országokban piaci (és prekapi-talista) viszonyok uralkodtak. Még a külfölditulajdont kezdetben többé–kevésbé államo-sító vagy nemzeti tulajdonba vevõ elmara-dott országokban is kialakult vagy meg-erõsödött a politikai vezetéssel összefonó-dott, helyi mércével mérve gazdag vállalko-zói réteg. Az elmaradott országok duális gaz-daságának modernebb (egyes esetekbenállamosított) árutermelõ szektora továbbrais a korábbi anyaországok multinacionálisvállalatainak hatókörében, világpiaci viszo-nyok között mûködött. A legtöbb volt gyar-mati ország nyugati egyetemeken tanultvezetõ rétege hamarosan alkalmazkodott azúj feltételekhez, és gyakran a nemzeti érde-kekkel szemben is erõsödött a komprádormentalitás. E folyamat a hatvanas évek kö-zepétõl – amikor a szocialista országok, elsõ-sorban a Szovjetunió dinamizmusa és világ-politikai hatóerejének lendülete megtört –felgyorsult. A függetlenségi küzdelmek újerõviszonyokhoz nem alkalmazkodó veze-tõi fokozatosan kiszorultak a vezetésbõl. Anyugati gazdaságelméletek teljes elutasí-tását, a radikális szocializmus-koncepciókata legtöbb országban szelídebb gondolatok,például a fokozott önerõre támaszkodást, azönállóbb iparosítást, a kulturális identitásthangsúlyozó koncepciók váltották fel.

A fejlõdõ országok által megvalósítottgazdaságpolitika lényegében és általábanvéve az államkapitalizmus keretei közöttmaradt, még ha a gondolkodásmódban voltis némi piacellenesség. „Az államkapitalistastratégia a modernizációs kihívásra adottválasz volt (‘iparosítás vagy pusztulás’),hatott továbbá a szovjet iparosítási stratégiapresztízse, a keynesi stratégia pedig a köz-gazdászokat a növekedés magas rangú pap-jaivá szentelte. Csak ezek figyelembevételé-vel érthetõ meg, hogy a harmadik világbanviszonylag kevés országot vonzottak a M.

Friedman féle neoliberalizmus gazdaságitanácsai, nem is elsõsorban azért, mert aszociális következményeket problematikus-nak tartották, hanem mert kevésbé feleltekmeg a harmadik világban kialakult hatalmiviszonyoknak.” (Hettne, 1995, 38. o.)

Sokáig tehát a keynesi alapú elképzelé-sek, és azokon belül a fejlõdéskoncepciókvoltak nagyobb hatással, a liberális modellekcsak késõbb – a hetvenes évektõl –, a globa-lizáció kényszermechanizmusai (pl. az el-adósodás kezelése) kapcsán, a fejlett orszá-gok nyomására kerültek elõtérbe.

A vázolt összkép természetesen így igensommás. A legtöbb régióban a helyi feltéte-leknek, sajátosságoknak megfelelõen meg-jelentek részlegesen önállóbb vagy sajátsá-gos elméleti vagy elméletieskedõ gazdaság-stratégiai irányzatok. Ezek viszonya a gyakor-lathoz azonban igen különös volt. Inkábbfejlesztési, mint fejlõdéselméleti koncepci-óknak nevezhetõk, bár gyakran kutatóinté-zeti vagy egyetemi hátterük is volt. A legtöbbesetben ugyanis kormányzati stratégiák, gaz-daságfejlesztési tervek hátteréül szolgáltak.Kimutatható kapcsolatuk az elõbbi pontbantárgyalt elméleti irányzatokkal nem volt, deaz elméleti koncepciókra gyakran inkábbközvetetten hivatkoztak.

Az alábbiakban talán túlságosan tömören,a lényeg megragadására törekedve, keletrõlnyugat felé haladva áttekintjük az egyes ré-giók sajátosságait; néhány jelentõsebb sze-mélyiségnek az állam gazdasági szerepétérintõ megállapításait.

Az újonnan iparosodó ázsiai országok-ban a japán modell adaptálására és a követésistratégiára koncentráltak. E modellben anagyvállalati és a kormányzati körök forma-lizált és gyakran informális, egyeztetõ-forrás-allokációs gyakorlata és a külsõ piacvédelem(protekcionizmus) egészíti ki, korrigálja apiaci mechanizmusokat. Ezt a koncepciótazonban nem nagyon szokták összefüggés-be hozni a fejlõdéselméletekkel. Egyrészt


884

azért, mert a mintát a fejlett Japán sajátosmodellje adta, másrészt kimondatlanul bizo-nyára azért is, mert ezek az országok sajátos(az ázsiai szocialista országokkal szembeni)geopolitikai-világstratégiai helyzete kivéte-les lehetõséget teremtett számukra: anélkülfolytathatták piacvédõ-protekcionista gya-korlatukat, hogy ez kiváltotta volna a fejletttõkés országok ellenállását. Sõt, a neolibe-rális–modernizációs szemüvegen át a „kistig-risek” sikerei a laissez-faire, az olcsó munka-erõn alapuló, komparatív elõnyöket biztosító,exportorientált, a Rostow-féle stádiumelmé-letet alátámasztó fejlesztési stratégiának lát-szottak. (Lásd például: Balassa, 1971.)

Valójában azonban a szocialista (és talánnéhány „szocialista orientációjú”) országo-kon kívül éppen az újonnan iparosodó or-szágokban avatkozott be az állam a leghatá-rozottabban a szabadpiaci viszonyokba azokszabályozásával, a tõkefolyamatok ellenõr-zésével és a tõkék reallokálásával. A koreaiYeon-ho Lee professzor õszintén bevallja, bárez manapság nem divatos: „A kelet-ázsiaifejlõdõ országok számára az állami be-avatkozás a piaci viszonyokba az egyetlenlehetséges eszköz a gazdasági növekedésés egyben az instabil piaci viszonyok me-nedzselésére. Mint Krugman (1994-ben)helyesen hangsúlyozta, a sikeres kelet-ázsiai növekedés nem a kivételesen haté-kony növekedésnek, hanem egyszerûen azerõforrások hatékony mobilizálásának voltköszönhetõ.” (Lee, 1998, 384. o.)

India jó példa arra, hogy a terminológiaés a gyakorlat hogyan vált el egymástól,illetve az idõ múlásával hogyan igazodott agazdaság fejlesztésének koncepciója agazdasági-társadalmi elitek érdekeihez éselképzeléseihez. Nehru 1946-ban még aztnyilatkozta: „én a szocializmus mellett va-gyok, és remélem, hogy India kiáll a szocia-lizmus mellett, és egy szocialista államalkotmánya felé menetel.” (Nehru, 1961, 7-8. o.) Az 1948-as iparpolitikai nyilatkozat, a

Bombay Terv egy sor alapvetõ, többek kö-zött feldolgozó iparág államosítását irányoztaelõ 10 éven belül. A valóságban a kasztrend-szerhez idomítva és az állam gazdasági szere-pének hangsúlyozásával ugyan, de alapjá-ban véve piaci modellben gondolkodtak. Eztegy 1956-ban keletkezett tervdokumen-tummal lehet illusztrálni: „A szocialista jelle-gû társadalmat nem lehet valamilyen meg-határozott vagy merev szerkezetnek tekin-teni… Se nem szükséges, se nem kívánatos,hogy a gazdaság monolitikus típussá vagyszervezetté váljék… (Kiemelés tõlem: F. P.)Az állami szektor kiterjesztése sem kell,hogy a döntési jognak vagy a hatalom gya-korlásának koncentrációját jelentse… Aszocialista jellegben a hangsúly az élet-színvonal emelésén van, valamint… a tár-sadalom minden rétege közötti társas vi-szony érzésének megteremtésén.” (SecondFive Year Plan, 1956, 24–25. o.) Ebben azidézetben jól érzékelhetõ a retorikai felszínés az elbújtatott lényeg kontrasztja is. Amimegvalósult, az legfeljebb (tradicionálisviszonyokkal is átszõtt) államkapitalizmusvolt. Széleskörû államosításra nem került sor:az állami tulajdon nemzetgazdasági súlya 6–7 % volt, s a gyáriparban is csak 10 % körülmaradt. (Köves, 1966, 192–193. o.) A felvil-lantott indiai példát többé-kevésbé tipikus-nak, modellértékûnek tekinthetjük az akkori„harmadik világban”.

A radikálisabb arab világban, Irakban,Szíriában, a nasszeri Egyiptomban és eseten-ként más arab országokban is a hiányzó iparivállalkozó réteget helyettesítõ állami ipariszektort – amely ott a teljes ipar 40-50 %-áttette ki – a politika és az azt szolgáló tudo-mány szocialistának vagy még inkább nem-kapitalistának tüntette fel, holott ez erõsenkétséges volt. Az arab „szocializmusok” tá-volról sem gondoltak az arab viszonyok kö-zött erõs kereskedelmi tõke és a neki meg-felelõ piaci viszonyok korlátozására. Nasszertulajdonképpen világosan megmondta (de

885


az akkori szocialista országok vezetõi nemakarták meghallani): „Mi a szocializmusun-kat… nem a valóságos viszonyoktól elvo-natkoztatva építjük… Nem hiszünk egyosztály uralmában, demokráciát akarunkaz egész népnek. Nem hiszünk egy osztályfelszámolására irányuló erõszakos mód-szerekben, ellenkezõleg, az ellentmondásokmegoldásának békés módszereiben hi-szünk.” (Nasszer, 1963) (Micsoda össze-csengés az indiai tervbõl vett idézettel.) El-Kaissouni egyiptomi pénzügyminiszter amagántulajdont „a gazdasági demokráciaés tervgazdálkodás” kritériumaként értel-mezte. (El-Kaissouni, 1964) Az más kérdés,hogy a hivatkozott demokrácia valójábanmennyire érvényesült, pontosabban kitszolgált.

Formailag az Arab-öböl térségének mo-narchiáiban még az említett országcsopor-ténál is nagyobb volt az állami tulajdon súlya,de az valójában az uralkodó családok magán-vagyonaként funkcionált és funkcionál mais.

Afrikában is széles körben, majdnemminden országban szocializmust emlegettek.Így volt ez a lényeges korlátozásoktól men-tes piacgazdaságot kiépítõ országokban is.Ilyen volt a nigériai „pragmatikus szocia-lizmus”, a Tom Mboya szerint értelmezettkenyai Nyugat-orientált fejlõdést beindító,az elefántcsontparti vagy a szenegáli Senghorféle “szocializmus”. Senghor lényegében fajialapú negritüd elméletében – sok más afrikaivezetõhöz hasonlóan – a hagyományosviszonyokat idealizálta, azokat azonosítottaa szocializmussal. A magántõke tevékeny-ségét azonban semmilyen formában semkorlátozta. Õ maga mondta nem kis ellent-mondástól terhes nyilatkoztában: „Mégsemtiltottuk be törvényileg a magánkapitaliz-must, amely országunktól idegen jelenség.”(Senghor, 1961) 1963-ban a fegyveres erõk-kel szétverette a városi munkásság sztrájkjaités tüntetéseit. E terminológiai zûrzavarra

jellemzõek az akkori elefántcsontparti pénz-ügyminiszter 1966-ban elhangzott szavai:„az afrikai szocializmus doktrínáját válasz-tó számos afrikai ország közül az elefánt-csontparti gyakorlata bizonyítja legjobbana kapitalista rendszer és a szabad vállalko-zás sikerét”. (Bedie, 1996) Az egykori nigériaiállamfõ, N. Azikiwe szerint: „a mi sajátosszocializmusunk típusa a »welfare state«,nem kommunizmus, nem marxizmus,nem fábiánizmus, hanem a mi életfor-mánkhoz legjobban alkalmazkodó for-ma… Ezt nem gátolja, hogy népünk zömehisz a szabad vállalkozásban, de számunk-ra ez nem azonos a minden áron valóhaszonszerzéssel”. (Azikiwe, 1963) JuliusNyerere, Tanzánia elnöke törzsi szocializ-musában, ujamaa szocializmusában (kö-zösségi szocializmusában) a törzsi viszonyokidealizálása egyfajta keresztényi, karitatívszocializmussal ötvözõdött. A következõidézet bizonyítja, hogy õ sem gondolt komo-lyan a piaci viszonyok korlátozására: „A fõkülönbség a szocializmus és a kapitaliz-mus között nem a javak termelésének, ha-nem a termelt javak elosztásának a mód-jában rejlik”. (Nyerere, 1962)

Az afrikai szocializmus-koncepcióknakvolt egy radikális vonulata is. Az ellenpuccselõtti, Nkrumah vezette Ghanában, SékouTouré Guineájában, Modibo Keita Malijában,késõbb Angolában, Mozambikban, Bissau–Guineában, Algériában. Nkrumah adta megaz alaphangot: „A szocializmus feltételezi…a termelési eszközök, a föld, és az ásványikincsek köztulajdonát s a nép javára tör-ténõ felhasználását”. (Nkrumah) Valójábanezekben az országokban sem érvényesülteka szocialista viszonyok: az egyik oldalról alakosság három-négyötöde primitív önfenn-tartó gazdálkodást folytatott, a másik oldalrólaz exportképes termelést vagy nem államo-sították (mint Guineában a bauxit-, Angolá-ban a kõolajbányászatot), vagy a bányákatnévleges államosítás, nacionalizálás után (pl.


886

Zambiában) szolgáltató szerzõdések kereté-ben a korábbi tulajdonosok, a multinacionálistársaságok mûködtették. Valójában és lénye-gében a szabadpiaci viszonyok uralkodtak.A „szocializmust” inkább csak a valamivelerõsebb szociális érzékenység jelentette.

Afrika földjén Algériában alakult ki alegönállóbb közgazdasági koncepció. Azalgériai „szocialista” modell valójában azönerõre támaszkodás radikális eseténektekinthetõ. Talán Algéria volt az egyetlenország, ahol az áruforgalmat és az értékfo-lyamatokat az állam jelentõs mértékbenkontrollálni tudta, és sok területen eltérítettea spontán piaci viszonyoktól. (Az ipari ter-melés 80 %-a, a mezõgazdaság és az áru-szállítás 60 %-a, a szolgáltatások 40 %-a tar-tozott a „társadalmi” szektorhoz, ami az álla-mi, az önigazgató és a szövetkezeti szekto-rokat foglalta magában.) A társadalmi szektorezekkel sem érte el a szocialista országokrajellemzõ szintet. A magántõke nem is éreztemagát különösebben korlátozva, hiszen azarab tõke hagyományosan a kereskedelem-ben és a könnyûiparban mozog otthonosan.

Az algériai modell tényleges elméleti hát-tere kevésbé a marxizmus, sokkal inkábbFrançois Perroux növekedési pólusok ésRoger de Bernis iparosító iparosítás kon-cepciója volt. Jellemzõ, hogy Algéria elsõhosszú távú, 15 évre szóló gazdaságfejlesz-tési tervének megszületésénél a szovjetszakértõk mellett a Világbank szakembereiis bábáskodtak. Bár az algériai kísérlet volt alegtartósabb és a legradikálisabb – az összesönállóbb nemzeti fejlõdést célként kitûzõkísérlethez hasonlóan –, valószínûleg szük-ségszerûen el kellett buknia. Részben belsõellentmondásai (pl. az alacsony termelé-kenység és a nemzetközi versenyképességhiánya, egyes gazdagodó rétegek ellenállá-sa, az adott viszonyok közötti sikertelen-ségek, nehézségek, a jövedelemkülönbsé-gek növekedése miatt a tömegek fokozatospasszívvá válása, esetenként szembenállása)

miatt. A bukásban nem kisebb szerepe volta nemzetközi gazdasági és politikai feltéte-lek, erõviszonyok alakulásának, a globalizációhatásainak.

Ahogy T. Mkandawire írja az afrikai „gaz-daságfejlesztõ állam” történetérõl és hely-zetérõl 1998-ban publikált dolgozatában: „aliberalizmus drámai fölénye”…, „a globali-zációs folyamat minden kormányt arrakényszerített, hogy az állam-piac viszonytsaját országuk esetében felülvizsgálják, ésnagyobb hódolattal adózzanak a »piacierõknek«.” (Mkandawire, 1998, 2–3. o.)

Mkandawire többek között hangsúlyozza,hogy az állami gazdaságpolitikának – akárszocialista, akár kapitalista orientációjú or-szágokról volt szó – kiemelkedõ szerepe volta belsõ erõforrások mobilizálásában. Azafrikai országok megtakarítási rátái 15 %-ról20-25 %-ra nõttek, majd az afrikai államokgazdasági hatóerejének „visszaszorítását”követelõ külsõ nyomás (a Világbank ún. Bergjelentése, 1981) következtében a kilencve-nes évek elejéig újra 15 % alá süllyedtek. Abefelé forduló gazdaságpolitika – hangoztat-ja – soha sem volt egyenlõ az elzárkózással,az iparvédõ jogszabályok igen gyakran ép-pen az Afrikában beruházó külföldi tõkésekkérésére születtek.

A nyolcvanas évek kedvezõtlen tapasz-talatai nyomán azonban a Világbank 1989.évi, Afrikát tárgyaló jelentésében újra kiemel-te az állam szerepét a gazdasági fejlõdés és atársadalmi átalakulás menedzselésében –hangsúlyozza Mkandawire. E külsõ elvárásokszerint „az államnak autonómnak kelllennie, ami azt jelenti, hogy »izolálódjon«saját belsõ társadalmi gyökereitõl, és asegélyek és a technikai együttmûködés fel-tételességi elõírásai által váljék a külsõ »fé-kezõ erõk« (agents of restraints) alárendelt-jévé”. Rezignáltan jegyzi meg, hogy sem alaissez-faire, sem a Világbank új államfelfo-gása nem erõsítette meg a hazai vállalkozóirétegeket. Végkövetkeztetései: „az afrikai

887


történelmi tapasztalatok és más, sikeresebbgazdaságfejlesztõ államok példája alapjánnem tarthatjuk megalapozottnak azon ér-vek többségét, amelyek szerint a »gazda-ságfejlesztõ állam« Afrikában lehetetlenlenne… Tágra nyitják a kaput a korlátlankülsõ beavatkozás elõtt, végül szétoszlatnakminden lelkesedést az iránt, hogy a helyiekvalamit is tehetnek a fejlõdés érdekében.”(A megállapításokat és idézeteket lásd: uo.5., 21., 25., 29., 32. és 33. o. A világbank kéthivatkozott tanulmánya: World Bank, 1981és 1989.) Mkandawire gondolatai azértfontosak, mert alapjában véve kifejezik azafrikai politikusok, szakemberek vélemé-nyét, ami az utóbbi években a WTO tárgya-lásokon is megmutatkozott.

Speciális volt Latin-Amerika helyzete.Ott az ENSZ Latin-amerikai GazdaságiBizottságában (CEPAL), Raul Prebisch ve-zetése alatt sokkal önállóbb fejlõdési-moder-nizációs elméletrendszer és ennek nyomángazdaságpolitika körvonalazódott, mint azakkori harmadik világ más térségeiben. A„cepalista” közgazdasági irányzat is azönerõre támaszkodás koncepciójának vala-miféle határozottabb megnyilvánulása volt.A kontinens országaiban erre a gazdaságpoli-tikai modellre hivatkoztak, az ásványvagyontgyakran állami kézben tartották, gazdaság-ösztönzõ lépéseket tettek, piacvédõ politi-kát folytattak. Az évtizedek folyamán a mo-dell sokat változott, általában liberalizálódott.

Az 1970-es évektõl (néhány országbanmár a 60-as években) a világgazdasági kény-szerek hatására ezen a kontinensen is szám-talan, immár kifelé egyre nyitottabb (orto-dox, heterodox) gazdaságpolitikai variánsalakult ki mind az elméletekben, mind agyakorlatban.2 Azonban ezek sem voltaksikeresek: a 80-as években a kontinensországai súlyos válságot éltek át. Ennekhatására egyes országokban elõtérbe kerültaz új dependencia-iskola és gazdaságpolitika,amely a piacorientált reformok és a piaci–állami kettõs koordináció irányába lép (Pe-reira, 1995, továbbá Kollár, 1992 és 1996).

A fejlõdéselméletek relevanciájáról

A fejlõdéselméletek nem a priori, azaz a va-lóságtól elrugaszkodva jelentkeztek. Össze-foglalóan azt mondhatjuk, hogy a perifériatõkehiányos, a fejlõdés új útjait keresõ or-szágiaban szükségszerû volt az állam foko-zott szerepvállalása. Az állami eszközökkela lehetõségek keretei között pótolni kelletta tõkehiányt, a gazdaság és a vállalkozásokgyengeségét, segíteni kellett az ipari fejlõ-dést, a munkahelyteremtést, és ellensúlyozniszerették volna a nemzetközi gazdaságegyenlõtlen, kedvezõtlenül differenciáló ha-tásait. Az 50-es és a 60-as években bizonyoskorlátozott eredményeket el is értek ezek-ben.3 A nemzetközi szervezetek – beleértvea Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot– ekkoriban lényegében támogatták ezt,

2 Az ortodox gazdaságpolitikák a fizetési mérlegkiegyensúlyozására, a heterodox koncepciók inkábba monetáris reformra és az antiinflációs politikárakoncentrálnak. Utóbbi nyitottabb a korábbi struktu-ralista megoldások iránt. Itt terjedelmi korlátok miattnem tudjuk bemutatni a sokféle latin-amerikai pró-bálkozást, az átmeneti sikereket és a még jellemzõbbkudarcokat.3 Anakronisztikusnak tûnhet, hogy az iparosításiranglétrán nem a fejlõdéselméletekkel közvetlenülkapcsolatba hozható országcsoportok léptek elõre alegnagyobb mértékben, hanem két másik modellheztartozók: a szocialista országok (közülük az európaiakcsak a hetvenes évekig, de Kína egészen napjainkig)

és az újonnan iparosodó ázsiai országok. Valójában –megítélésem szerint – nagyon is érthetõ ez a jelenség:az utóbbi két modellben a külsõ versenyt a piacvé-delem révén sokkal határozottabban korlátozták, azállam szerepe még jelentõsebbé vált a forráskoncent-rálásban, az infrastruktúra, az oktatás és képzés, amûszaki fejlõdés finanszírozásban, a gazdaságifolyamatok alakításában. (Persze e két országcsoportközött is óriási különbségek voltak, hisz az egyikbenaz állami tulajdon, a másikban a korporatív magántulaj-don dominált.) Ne felejtsük, a 19. században Német-ország, majd az Egyesült Államok is csak piacvédõpolitikával tudtak Anglia nyomába eredni, megközelí-teni, lehagyni!


888

hiszen a fejlett tõkés országokban is a keynesikoncepción alapuló fokozott állami beavat-kozás volt napirenden.4

A hazai és a nemzetközi gazdasági, vala-mint politikai erõviszonyok változása, a libe-rális paradigma elõtérbe kerülése és az eladó-sodás okozta kényszerek folytán az államgazdasági szerepvállalása az évtizedek múlá-sával a gazdaságilag elmaradott országokbanis egyre inkább a nemzetgazdaságok kapita-lista, piacgazdasági integrálását és a világ-gazdaságba való bekapcsolását szolgálta.Mint bemutattuk, a korábban szocialista ori-entációjúnak tekintett országokban is fordu-latot hozó vezetõk kerültek hatalomra.5 AzIMF-fel egyeztetett kiigazítási és stabilizációspolitikák keretében pedig – a nyolcvanasévektõl – végleg napirendre került az elma-radott országokban az állam gazdasági szere-pének gyengítése, beleértve a privatizációt,a deregulációt és a piacnyitást. A fejlõdésel-méletek bármely irányzatának szemszögé-bõl az utóbbi két évtized liberalizációs-glo-balizációs tendenciái a gyengébben fejlett,perifériás és félperifériás országok erõsödõkiszolgáltatottságát, magatehetetlenségéthozták, ez pedig a világgazdasági differenciá-lódás növekedését, hatalmas térségek gaz-dasági növekedésének lassulását, az egy fõrejutó jövedelem csökkenését eredményezte,és ez a tendencia a meglévõ világrend egyikerõsödõ rizikótényezõjévé vált.6

Björn Hettne, a fejlõdéselméletek törté-netének egyik legjobb szakértõje írta: „Azelméletek relevanciája egyrészt természe-tesen azok minõségétõl függ (elméleti re-levancia), de egyben a hatalmi központok-

kal való kapcsolatuktól is (politikai re-levancia). Az utóbbi értelemben a fejlõdés-elméletek egyre jobban marginalizálódtaka valóságban végbemenõ intellektuális éspolitikai változások folytán, sõt az is kér-déses, hogy valaha is erõs lett volna a politi-kai hatásuk. A marginalizáció folytatódik,s lehet, hogy a fejlõdéselméletek harcos egy-házként végezik be történetüket.” E pesszi-mista értékeléshez azonban azt is hozzá teszi:„Lehet, hogy a fejlõdéselméletek a politikasíkján nem mindig javasoltak helyes megol-dásokat, de más oldalról nézve az általukkörülírt és elemzett problémák egyáltalánnem tûntek el. Ellenkezõleg, hozzájuk kap-csolódva újabb problémák vetõdtek fel”.(Hettne, 1995, 11. o.)

Magam is úgy gondolom, hogy a fejlõ-déselméletek „politikai relevanciája” a glo-balizáció körülményei között egyre kisebblett, azok az égetõ kérések azonban, ame-lyeket évtizedek óta feszegetnek, éppen nap-jainkban kerülnek újból elõtérbe a nemzet-közi gazdasági és politikai fórumokon: erõ-södik a vita a globalizációból adódó egyen-lõtlenítõ hatásokról, a globalizáció haszná-nak és általában a jövedelmeknek a kon-centrálódásáról, egyes társadalmi rétegekés országcsoportok elszegényedésérõl, azállamok elgyengülésérõl. Úgy tûnik, egyreinkább igazolódik a fejlõdéselméletek legra-dikálisabb képviselõinek szkepticizmusa: avilággazdaság egyenlõtlenségeket elmélyítõpiaci viszonyai az adott erõviszonyok ésstruktúrák között alapvetõen nem reformál-hatók meg, s a perifériás országok az államukgazdasági szerepét nem tudják megerõsíteni

4 Lásd például az ENSZ elsõ kiadványát a fejlõdésproblémáiról: Lépések az alulfejlett országok gazda-sági fejlõdéséért, amelynek szerzõi között ott voltaka fejlõdéselmélet képviselõi. (Mesaures... 1951)5 A legkiélezettebb példa persze Chile volt, aholmég mielõtt az egységkormány hozzáfoghatott volnatalán az államkapitalizmuson is túlmutató szociális ésállamgazdasági reformok végrehajtásához, külsõsegítséggel fasiszta jellegû puccsot hajtottak végre.

De nem bizonyult kivitelezhetõnek a gazdaság belsõgyengesége, valamint a külsõ gazdasági függõségés külsõ politikai beavatkozás, folytán mondjukAlgéria, Jamaica vagy Nicaragua gazdasági függetle-nedési, önerõre való támaszkodási törekvése sem.6 Másfélmilliárd ember él azokban az országokban,amelyekben az elmúlt három évtizedben az egyfõre jutó jövedelem csökkent, további kétmilliárdszámára pedig stagnált.

889


IRODALOMAzikiwe, N. (1963). Interjúja. Présence Africaine.

In: Kende István. Fejlõdõ országok – haladóeszmék. Bevezetõ. 72.

Balassa, B. (1971). Trade Policies in DevelopingCountries. American Economic Review. Vol. 61.

Bedie, Konan (1966). Beszéde. Washington. NemzetiÚjságíróklub. Szeptember 10. In: Kende István.Fejlõdõ országok – haladó eszmék. Bevezetõ. 72.

Berend T. Iván (1995). Átalakulás a világgazdaságperifériáin. A századvég gazdasága történelmiperspektivában. Magyar Tudomány. 7., 761-777.

el-Kaissouni, A. M. (1964). Egyptian Gazette. jan. 5.Idézi Kubik István. Az Egyesült Arab Köztársaság.In: Korunk világgazdasága. A fejlõdõ országok. 354.

Farkas Péter (1998). Makrogazdaság-elméletek ésgazdasági folyamatok a fejlett tõkés országokban aII. Világháború óta. MTA Világgazdasági Kutatóinté-zet. Budapest. Mûhelytanulmányok 7., 43. (Rövi-dítve a Magyar Tudomány 1999/9. és 2000/9.számában.)

Hettne, Björn (1991). The Voice of the Third World.Studies on Developing Countries. No. 134. Insti-tute for World Economics of the HAS. Budapest. 75.

Hettne, Björn (1995). Development Theory and theThree Worlds. Longman. England. 319.

Hoós János (1996). Fejlõdés-gazdaságtani elmélet ésa magyar gyakorlat. Elvek és valóság. Kézirat. 23.

Kollár Zoltán (1992). Stabilizáció vagy modernizáció.A latin-amerikai gazdaság az ezredforduló elõtt(1960-1990). In: Közgazdasági (f)irkák. 71., BKE.Budapest. 181.

Kollár Zoltán (1996). Dél keresztje alatt. Latin-Amerika latinamerikanizálódása. Z könyvek.Budapest. 117.

Köves Vince (1966). India. In: Korunk világgazda-sága. A fejlõdõ országok. KJK. 149–212.

Krugman, P. (1992). Toward a Counter-Counter-revolution in Development Theory. World BankEconomic Review Supplement. Proceeding of theAnnual Bank Conference on Development Eco-nomics. 15–39.

Lee, Yeon-ho (1988). Development. Capitalism andthe State in East Asia. Korea Observer. Summer359–395.

Measures for the economic development of under-developed countries (1951). United Nation. NY.

Mkandawire, Thandika (1998). Thinking about De-velopmental State in Africa. African Developmentin a Comparative Perspective. Study project spon-sored by the Government of Japan. UNCTAD.Geneva. 39.

Nasszer, G. A. (1963). Elõadás a Mohamedán IfjúságiEgyesületben. In: Egyptian Gazette. november 29.Idézi Kubik István. Az Egyesült Arab Köztársaság.In: Korunk világgazdasága. A fejldõdõ országok.354–358.

Nehru, J. (1961). India’s Foreign Policy. New Delhi.Idézi: Fejlõdõ országok – haladó eszmék. KossuthKönyvkiadó. 1976. 70. o.

Nkrumah, Kwame (1960-as évek). Idézi SzentesTamás. Korunk világgazdasága. A fejlõdõ országok.483.

Nyerere, Julius (1992). The Basis of African Social-ism. Dar es Salaam. Idézi Szentes Tamás Afrika. In:Korunk világgazdasága. A fejlõdõ országok. 483.

Pereira, L. C. Bresser (1995). Latin-Amerika az “államválsága” megközelítés fényében. KözgazdaságiSzemle. 6., 533–551.

Second Five Year Plan. Government of India. NewDelhi. 1956. Idézi dr. Köves Vince. India. In:Korunk világgazdasága. A fejlõdõ országok. KJK.1966. 189.

Senghor, Leopold Sédaz (1961). West Africa.november 4. Idézi Szentes Tamás. Afrika. In: Korunkvilággazdasága. A fejlõdõ országok. 482.

Sigmund, P. E. (1960-as évek). The Ideologies of theDeveloping Nations. Idézi Kende István. Fejlõdõországok – haladó eszmék. Bevezetõ. 69.

Szentes Tamás (1980). Polgári és “újbaloldali”elméletek a tõkés világgazdaságról. KossuthKönyvkiadó, Budapest, 450.

Szentes Tamás (1995). A világgazdaságtan elméletiés módszertani alapjai. AULA, Budapest. 819.

World Bank (1981). Accelerated Development in Sub-Saharan Africa: An Agenda for Action. Washing-ton D. C.

World Bank (1989). Sub-Saharan Africa: From Cri-sis to Sustainable Growth. Washington D. C.

egy, a felzárkózáshoz (és a szociális igazság-talanságok kezeléséhez) nélkülözhetetlenvédekezõbb gazdaságstratégia érdekében.

Kulcsszavak: fejlõdõ országok, fejlõdéselmé-letek, gazdaságelméletek


890

Bevezetés

A korszerû mûszaki kerámiák fémek és át-meneti fémek oxidjaiból, nitridjeibõl, bo-ridjaiból, karbidjaiból, illetve ezek elegyei-bõl felépülõ szerkezeti anyagok. A kerámi-ákban fémes, ionos és kovalens kötések egy-aránt megtalálhatók, így azok alkalmasakkülönleges tulajdonságok, tulajdonságkom-binációk megvalósítására (1. ábra). Általá-ban kemények, kopásállóak, nagy a mecha-nikai szilárdságuk. Mindehhez nagy termi-kus és kémiai stabilitás, továbbá kis sûrûségtársul. Legtöbbjük jó elektromos és hõszige-telõ, néhány képviselõjük azonban – anagy elektromos ellenállás mellett – nagyonjó hõvezetõ. Egyes típusaik szupravezetõk,mások félvezetõ sajátságok hordozói. Mégtovábbiak ferromágneses vagy piezoelektro-mos tulajdonságokat mutatnak. Bizonyoskorszerû mûszaki kerámiák jó dielektriku-mok, mások biokompatibilisak lehetnek.

Számos esetben csak a korszerû mûszaki ke-rámiák tudnak megfelelni több, egyidejû, deegymásnak ellentmondó felhasználói igény-nek. Példaként említjük a gépkocsikban, azemisszió csökkentésére használt kerámia-hordozós katalizátorokat, amelyeknek ma-gas hõmérsékleten, korrozív körülményekközött, nagy mechanikai terhelés mellett kellmegbízhatóan mûködniük.

A korábban rideg anyagként viselkedõ,emiatt csak korlátozottan alkalmazható mû-szaki kerámiák minõsége az elmúlt háromévtizedben jelentõsen javult. Ez a vizsgálatilehetõségek és a technológiai háttér fejlõdé-sének és az anyagismeret ebbõl eredõ kitel-jesedésének köszönhetõ. A rideg kerámiákhelyett megjelentek a mechanikai hatások-nak jobban ellenálló, ún. szívós kerámiaianyagok. 1970 óta háromszorosára nõtt a ke-rámiai anyagok szilárdsága és megbízható-sága. Ma már a korábbinál sokkal egyenle-tesebb mikroszerkezetû kerámiákat állítanakelõ. Ha az anyag szerkezete homogénebb,csökken a terhelés közbeni helyi feszültség-gócok kialakulásának valószínûsége, ezáltalnövekszik a kerámiából készült alkatrészekés eszközök megbízhatósága.

A mûszaki fejlõdést jelentõs piaci sikerekis kísérték. Az USA-ban 1990 és 1998 közöttmintegy kétszeresére nõtt a korszerû mû-szaki kerámiák forgalma. 1998-ban csaknem

KORSZERÛ SZERKEZETI KERÁMIÁKSzépvölgyi János

az MTA doktora, igazgató, MTA Kémiai Kutatóközpont, Anyag- és Környezetkémiai Kutatólaboratórium

Anyagtudomány

1. ábra • Példák korszerû mûszaki kerámi-ákkal megvalósítható

tulajdonságkombinációkra

891

Szépvölgyi • Korszerû szerkezeti kerámiák

7,5 milliárd USD értékben forgalmaztákezeket az anyagokat, 2003-ra pedig 11 milli-árd USD-os forgalmat prognosztizálnak. Azüzleti eredményekkel legalábbis egyezõfontosságúak az e kerámiák alkalmazásábólszármazó járulékos környezeti és társadalmihatások. 1975 óta a gépkocsikba épített kata-lizátorok mintegy 1,5 milliárd tonna szennye-zõ anyag légkörbe jutását akadályozták megaz USA-ban, ami évenként 38 milliárd USDértékû megtakarítást eredményez a környe-zetvédelemben.1

Miként készülnek?

Megjelenési formájukat tekintve a szerkezetikerámiák egységes szerkezetû (monolit)anyagok, társított (kompozit) anyagok vagyfelületi bevonatok (rétegek) lehetnek. A kor-szerû mûszaki kerámiákat általában kémiaiúton szintetizált, jól definiált összetételû éstulajdonságú alapanyagokból állítják elõ (2.ábra). Csak így garantálható az összetételiés szerkezeti homogenitás, amely az elõzõ-ekben említett, elõnyös tulajdonságok kiala-kulásának elõfeltétele.

A kerámiai alapanyagok elõállítására szol-gáló eljárások a kiindulási anyagoktól és azelérni kívánt tulajdonságoktól függõen igensokfélék lehetnek. A kiindulási anyagok hal-mazállapota szerint megkülönböztetünkszilárd-szilárd, szilárd-folyadék, szilárd-gáz,szilárdfázisú, gázfázisú, gáz-gáz és folyadék-folyadék eljárásokat. Az újabb elõállítási mód-szerek közül pedig a szol-gél eljárások vagyegyes fémorganikus vegyületek termikusbontása említhetõ.

Tömör kerámiák gyártásakor a megfele-lõen elõkészített porokból sajtolással, extru-dálással, öntéssel vagy fröccsöntéssel elõszöra termékek végsõ alakját jól közelítõ, ún.nyers testet készítenek. Ezt követõen a nyers

testet hõkezelik (zsugorítják), eközben kiala-kul a tulajdonságokat meghatározó mikro-szerkezet és a végsõ forma.

Társított kerámiák készítésekor az elsõlépés a termék fõtömegét alkotó úgyneve-zett mátrixanyag és az erõsítõ fázis megfelelõelegyítése, amit formázás és hõkezeléskövet.

Az általában felületi védõrétegként hasz-nált kerámia bevonatokat kétféle módszerrelalakítják ki:

• kerámiaporokat szórnak fel a hordo-zóanyag felületére;

• a gõzfázisba vitt elõvegyületeket ahordozó megfelelõ hõmérsékletre beállítottfelületén reagáltatják egymással.

Minden korszerû mûszaki kerámiai ter-mék elõállításakor a kiindulási porok össze-tételén kívül azok megjelenési formája isalapvetõen fontos a technológiai folyamatoklefutása és a végsõ tulajdonságok szempont-jából. Bizonyos esetekben a gömbszemcsés,

2. ábra • A korszerû mûszaki kerámiákelõállításának sémája

1 Energetics Inc., Richerson and Associates: AdvancedCeramics, Technology Roadmap, US ACA and DOE,Washington, D.C., 2000


892

viszonylag szûk szemcseméret-eloszlásúporok elõnyösek, máskor inkább valamilyenkülönleges morfológia kívánatos. A kerámiatûkristályok, az úgynevezett viszkerek pél-dául szálirányban szokatlanul nagy mechani-kai szilárdságúak. Fém- vagy kerámia-mátrixba erõsítõ fázisként beépítve javítjáka mechanikai és hõtechnikai tulajdonságo-kat.2

Újabban kerültek a tudományos érdeklõ-dés homlokterébe a nanoporok, ezek azáltalában gömbszerû, 100 nanométernél (1nm = 10-9 m) kisebb átlagos méretû szem-csékbõl álló anyagi rendszerek. A nanoporokesetében különös szerepe van a szemcsefe-lület kémiai állapotának. Ugyanis a fõtö-megtõl esetenként jelentõsen különbözõösszetételû, néhány atom vastagságú felületiréteg, amely döntõen meghatározza a nano-porok feldolgozás közbeni viselkedését, aszemcsék kis mérete miatt az anyag teljestömegének számottevõ hányadát teszi ki. Ananoporok elõnye, hogy a belõlük készítettkerámiák gyorsabban és kevesebb adalék-anyaggal zsugoríthatók, mint a nagyobbszemcseméretû porok.

Az újabb felhasználói igények kielégíté-sére tervezett kerámia alkatrészek gyártásá-nak elõkészítése meglehetõsen bonyolultfolyamat. A fontosabb lépések a követ-kezõk:

• az alkatrésszel szembeni igények (hõ-mérséklet, nyomás stb.) pontos meghatáro-zása;

• a rendelkezésre álló kerámiaanyagokalkalmazhatóságának megítélése, a szüksé-ges változtatások meghatározása;

• egy vagy két szóba jöhetõ kerámia-anyag kiválasztása;

• az alkatrész prototípusának megterve-zése;

• a prototípus elõállítása;• a prototípus minõségének ellenõrzése;

• a prototípus vizsgálata szimulált és va-lós körülmények között, beleértve a hosszúidejû alkalmazástechnikai vizsgálatokat;

• mûszakilag és gazdaságilag megvaló-sítható gyártási eljárás kifejlesztése és opti-málása.

Egy újabb anyagcsalád:kerámia alapú társított anyagok

Az eddigiekben fõként monolit (egységes,többnyire polikristályos mikroszerkezetû,erõsítõ fázist nem tartalmazó) kerámiákat al-kalmaztak szerkezeti anyagként. Újabbanegyre több társított (kompozit) kerámiáthasználnak fel ilyen célokra. A kompozitokfõ elõnye, hogy túlterheléskor sem törnekszét katasztrófaszerû gyorsasággal, mivelbennük a feszültségeket csökkentõ, ener-giaelnyelõ mechanizmusok mûködnek.

A kerámia alapú kompozitok (KMK) elõ-állításakor a kerámiai anyagból készültmátrixba valamilyen fém, polimer vagy ke-rámia jellegû erõsítõ fázist építenek be. AKMK-k tulajdonságai közé tartozik, hogy1000 oC-nál magasabb hõmérsékleteken ismegõrzik nagy keménységüket és szilárdsá-gukat, jó az erõs hõhatással (hõsokkal) szem-beni ellenállásuk, csekély a tömegük, kedve-zõek az elektromos és mágneses jellemzõik.Ezért alkalmasak különleges mérnöki fel-adatok megoldására.

Az a tény, hogy a kerámia kompozitoknakalacsony a szilárdság/sûrûség aránya, továbbáaz a lehetõség, hogy a KMK-k elõállítása soránaz összetevõk tulajdonságai célszerûen kom-binálhatók egymással, az egyéb szerkezetianyagok, például a fémötvözetek komolyversenytársaivá teszi a kerámia alapú társítottanyagokat (3. ábra).

A kerámia–kerámia kompozitok háromnagy csoportját a nem folytonos fázissalerõsített (1), a folytonos erõsítõ fázisú (2) ésa kerámia nanokompozitok (3) alkotják (4.ábra). A nanokompozitok, amelyek 10–100nm jellemzõ méretû alkotórészekbõl állnak,

2 Rieder R., Dressler W.: Ceramics International 1996,22, 233.

893


szigorúan véve szintén nem folytonos erõsí-tõ fázisú társított rendszereknek tekinthetõk,de az alkotóelemek méretébõl adódó külön-leges tulajdonságaik miatt indokolt õketkülön csoportként kezelni.

A kerámia kompozitok mátrixanyagaegyaránt lehet oxidkerámia (Al

2O

3, SiO

2,

mullit, szilikátok stb.) vagy nem oxidkerámia(SiC, BC, Si

3N

4, AlN stb.). Az oxidalapú rend-

szerek környezeti szempontból stabilisab-bak, mint a nem oxidalapúak. Az oxidok kö-zül eddig az Al

2O

3-t

és a mullitot alkalmazták

leginkább mátrixként kémiai és termikusstabilitásuk miatt, valamint azért, mert jólösszeilleszthetõk a legelterjedtebb erõsítõfázisokkal. Az utóbbi idõben egyre jobbanterjednek a nem oxidalapú mátrixok is, mivelkiválóak a mechanikai, kémiai és termikusjellemzõik.

A kerámiák legfontosabb erõsítõ fázisai akarbidok (fém-szén vegyületek, pl. SiC, BC,TiC), a nitridek (fém-nitrogén vegyületek,pl. Si

3N

4, AlN, BN), a boridok (fém-bór ve-

gyületek, pl. TiB2) és az oxidok (fém-oxigén

vegyületek, pl. szilikátüvegek, mullit, Al2O

3).

Az erõsítõ fázis lehet szemcse formájú, tû-

kristályos, rövid szálas, vagy hosszú szálakbólálló, szövetszerû anyag. A szálszerû erõsítõfázist tartalmazó társított anyagok mechanikaitulajdonságai általában jobbak, mivel terhe-léskor a mátrix és az erõsítõ fázis jobban„együttmûködik”, mint a részecskékkel erõ-sített kompozitokban.

A KMK-k világpiacát, csúcstechnológiaiterületrõl lévén szó, japán és USA cégek ural-ják. Különösen erõsek a japán vállalatok,amelyek a kerámia kompozitok világkeres-kedelmébõl több mint 50 %-ban részesed-nek.

A kerámia–kerámia társított anyagokbólkészített szerkezeti elemeket általában kü-lönleges feltételek (magas hõmérséklet, erõseróziós és korróziós hatások, lökésszerûigénybevételek) mellett használják. A kom-pozitok viselkedését mindenekelõtt az alap-anyagok minõsége, a gyártási technológiákmilyensége (a tulajdonságokat befolyásológyártási hibák, így az összetételi és szerkezetihibahelyek száma és eloszlása, a szerkezetiegyenetlenségek kialakulása) határozzameg. Pontos folyamatvezetés, a technológiaifegyelem betartása és a folyamatos gyártás-közi ellenõrzés nélkül elképzelhetetlen ezenanyagok gyártása.

A nem folytonos erõsítésû kerámia kom-pozitokat, illetve a belõlük készített szerke-

3. ábra • Különféle szerkezeti anyagokalkalmazhatóságának összehasonlítása (1 =

alumíniumötvözetek, 2 = közepesmoduluszú szénszállal erõsített polimer

kompozitok, 3 = nagy moduluszúszénszállal erõsített polimer kompozitok, 4= saválló acélok, 5 = szuperötvözetek, 6 =

különleges fém-fém kompozitok, 7 =kerámia–kerámia kompozitok)

4. ábra • A kerámia-kerámia társítottanyagok típusai


894

zeti elemeket a haditechnikában, a sport-szerek gyártásában, az energiatermelésben,valamint biokerámiák (fog- és csontpótlá-sok) készítésére használják fel. Például a gáz-turbinák gyártására felhasznált nikkel-szu-perötvözetek a SiC tûkristályokkal erõsítettAl

2O

3 alapú fémmegmunkáló szerszámok-

kal nagyobb megmunkálási sebességgel és– hosszabb élettartamából adódóan – na-gyobb termelékenységgel forgácsolhatók,mint a hagyományos keményfém alapúszerszámokkal. A SiC részecskéket tartalma-zó, Al

2O

3 mátrixú kompozitokból a bányá-

szatban alkalmazható, kopásálló fúrófejeketés fúróbetéteket gyártanak. A több iparág-ban is alkalmazott elválasztó ciklonok erõskoptató hatásnak kitett részeit, a zagyszi-vattyúk szerkezeti elemeit, valamint a korro-dáló közeget szállító szivattyúk kényes ré-szeit ugyancsak kerámia kompozitokbólállítják elõ.

A folytonos szálerõsítésû kerámia kom-pozitok közül eddig fõként az alumínium-oxid alapúak terjedtek el, mivel könnyû, szí-vós, a lökésszerû hõterhelést jól álló, oxidá-ciónak, üvegolvadékoknak és sókorróziónakellenálló szerkezeti anyagok. Fontosabb al-kalmazási területeik: hõcserélõk, különlegeségõfejek, forró gázokat szûrõ berendezések,valamint gázturbina alkatrészek gyártása.Hosszabb az élettartamuk, hatékonyabbak,és magasabb üzemi hõmérsékleten is jólmûködnek.

Hogyan tovább?

Az elsõsorban a világ legfejlettebb országai-ban elért látványos sikerek ellenére a kor-szerû mûszaki kerámiákat ma még sokkalkevesebb helyen alkalmazzák, mint ez azadottságaikból elvárható lenne. Fokozottanigaz ez a megállapítás a kerámia alapú tár-sított anyagokra. Szélesebb körû elterjedésü-ket elsõsorban az akadályozza, hogy ma méghiányosak az ismereteink ezeknek az anya-goknak az elõállításáról, jellemzésérõl és

felhasználás közbeni viselkedésérõl. A tulaj-donságokra és az alkalmazási körülmények-re vonatkozó specifikációk, a megfelelõadatbázisok és tervezési irányelvek hiányaugyancsak behatárolja az alkalmazhatóságot.Nem tudunk eleget a felhasználás közbenelõálló hibák javításának lehetõségeirõl, vala-mint a méret növelésével kapcsolatos mû-szaki és gazdasági problémákról sem. Akompozitok nagy gyártási költségei és kellõ-en nem alátámasztott megbízhatósága miatta felhasználók bizalma sem elég erõs.

A korszerû kerámia-kerámia társítottrendszerek kutatásával, fejlesztésével ésalkalmazási lehetõségeinek kiterjesztésévelfoglalkozó szakemberek ezért számos kihí-vással szembesülnek (1. táblázat). A legfon-tosabb az elõállítási költségek csökkentése,a megbízhatóság növelése, a méret növelé-sébõl adódó mûszaki problémák megoldása,valamint a tervezési ismeretek és adatbázisokbõvítése.

Néhány megfontolása kerámiák versenyképességérõl

Közismert, hogy egy-egy termék fejlõdés-története, azaz mûszaki jellemzõinek idõbelialakulása egy S görbével írható le. Az újanyag felfedezése idején tulajdonságai csaklassan javulnak. A fejlõdés következõ sza-kaszában, a gyártási technológia tökélete-sítésével, az anyag teljesítõképessége ug-rásszerûen nõ, és megközelíti a rá jellemzõtermészetes határértéket. Az érett technoló-giai fázisban, amely a termék „virágkorának”tekinthetõ, már teljesítõképességének ha-tárán levõ terméket állítanak elõ. Életciklu-sának utolsó szakaszában megjelennek ajobb, nagyobb teljesítõképességû, olcsóbbkonkurrens termékek, és a termék lassan ki-szorul a piacról.

A kerámia–kerámia társított anyagokjelenleg S görbéjük kezdeti szakaszán, az újfelfedezések és a technológiai bevezetés fá-zisában vannak. A kerámiák versenytársainak

895


számító egyéb szerkezeti anyagok, így a hõ-álló fémötvözetek ellenben közelebbvannak az érett technológiai állapothoz. Aszerkezeti anyagok összevetésekor ezt atényt is figyelembe kell venni.

Az egymással versengõ szerkezeti anya-gok közül a felhasználói cél ismeretében azalábbi módszerek valamelyikének alapjánszokás a gazdasági szempontból legkedve-zõbb megoldást kiválasztani: (1) költség-haszon elemzés, (2) az anyagok teljes élet-ciklusára vonatkozó költségek elemzése,beleértve az elhasznált termékek elhelyezé-sének (újrahasznosításának) költségeit, (3)a beszerzési költségek összevetése. A költ-ség–haszon elemzéskor egyrészt a költség-tényezõkre vonatkozó információkat, más-részt az adott szerkezeti anyag alkalmazá-sából származó gazdasági elõnyöket mér-legelik. A legtöbb kerámia-kerámia társítottanyagra vonatkozóan az utóbbival kapcsolat-ban nem állnak rendelkezésre megfelelõmélységû és kellõen részletezett informá-

TEENDÕ K+F FELADATOK

• az erõsítõszál gyártási volumenének növelésével és a

az elõvegyületek árának csökkentéseköltségek csökkentésével kapcsolatos kutatások• olcsóbb kötõanyagok és leválasztási módszerekfejlesztése

• a társított anyagok alkotói és a környezet közöttikölcsönhatások tudományos igényû megismerése

a törési folyamat jobb megértése• a társított anyagokban terhelés hatására bekövetkezõmikro- és makrotechnikai folyamatok felderítése

• magasabb hõmérsékleten is használható szálak,a hõmérsékleti stabilitás növelése mátrixok és kötõanyagok kifejlesztése1200-1500 oC-ra • környezeti hatások elleni védõbevonatok kialakítása

• aktív hûtést lehetõvé tevõ szerkezetek tervezése

• nagyobb méretû kezelõkemencék tervezése éskialakítása

a gyártási volumen növelése • az elõforma gyártásának automatizálásaés a költségek csökkentése • a szerszámköltségek csökkentése

• a végsõ formához közelítõ alakra gyártás megalapozása• olcsó gyártásközi és gyártás utáni minõségbiztosítás

1. táblázat • A kerámia alapú társított anyagokkal kapcsolatos kutatási-fejlesztési feladatok

ciók. Az adatbázisok már említett hiányanemcsak a mûszaki részletekre, hanem aKMK-k elõállításának és alkalmazásánakegyes gazdasági vonatkozásaira is érvényes.Hasonló problémákkal találkozunk akkor is,ha a kerámia-alapú társított anyagokat a teljeséletciklusra érvényes költségek alapján akar-juk összevetni egyéb szerkezeti anyagokkal.A szakirodalomban ugyan már találunk meg-oldási próbálkozásokat, de az összehason-lítás és a teljes körû értékelés módszertanamég eléggé kialakulatlan.

Manapság a nem folytonos erõsítésû kerá-mia-kerámia kompozitok ára 15–100 USD/kg, a folytonos erõsítõ fázisú társított kerá-miák ára 2000–3000 USD/kg. Az oxidalapútermékek valamivel olcsóbbak, mint a nemoxidalapúak. Megfelelõ volumenû gyártásesetén a folytonos erõsítõ fázisú társított ke-rámiák ára 400–800 USD/kg értékre csök-kenhet. Ezen az árszinten a kerámia kompo-zitok a teljes életciklusra számított költségekalapján már versenyképesek lesznek a kü-


896

lönlegesen ötvözött acélokkal, a teljes élet-ciklus költségei, sõt a beszerzési költségekalapján pedig akár a hõálló acélokkal is.

Zárásképpen

A korszerû mûszaki kerámiák különlegeskörnyezeti és terhelési feltételek mellett isjól használható szerkezeti anyagok. Az adottanyagcsalád csak akkor felel meg a fokozottfelhasználói igényeknek, ha az alapanyagokszintézisétõl a késztermékek elõállításáig ésalkalmazásáig terjedõ tevékenységsor egé-szére a gondos mérnöki munka a jellemzõ.

Ahhoz, hogy a szerkezeti kerámiák meg-közelítsék teljesítõképességük felsõ határát,azaz a bennük rejlõ mûszaki lehetõségek mi-nél teljesebben kihasználhatók legyenek, to-vábbi kutató-fejlesztõ munkára van szükségaz alapanyagok szintézisével, a termékekelõállítási technológiáival, a kerámiákbólkialakított szerkezeti elemek minõsítésévelés alkalmazástechnikájával kapcsolatban.

Középtávú elõrejelzések szerint növek-szik az igény olyan szerkezeti anyagok iránt,amelyek az eddigieknél magasabb hõmér-sékleteken, erõs fizikai és kémiai igénybe-vétel mellett használhatók. A szerkezeti ke-rámiák éppen ebben a szegmensben juthat-nak fontos szerephez. Hosszabb távon azatomi szintrõl kiinduló, számítógéppel irányí-tott anyagfelépítés és termékgyártás feltéte-leinek megteremtését prognosztizálják. Eb-ben az esetben elõre megtervezett tulajdon-ságú, a felhasználói igényeknek leginkábbmegfelelõ szerkezeti anyagokat és eszkö-zöket lehet készíteni kerámiai anyagokból.Ilyenfajta anyagépítéssel nemcsak a márlétezõ felhasználói igények fedhetõk le, ha-nem új, eddig ismeretlen felhasználási és al-kalmazási területek is megnyithatók.

Kulcsszavak: mûszaki kerámiák, oxidok,nitridek, karbidok, kerámia bevonatok,társított kerámiák

897

1. Bevezetés

A mûanyagok felhasználása rohamosan nõ,sokkal gyorsabban, mint a hagyományosszerkezeti anyagoké, gyakorlatilag az életminden területén használják õket. A szerke-zeti anyagokon túl nagy mennyiségû mû-anyagot alkalmaznak csomagolásra és másterületeken is. A hazánkban felhasznált mû-anyagok több mint 40 %-ából csomagoló-anyag készül. A mûanyag szerkezeti anya-gok sok területen már régen kiszorították ahagyományos anyagokat. Például az építõ-ipar és a gépjármûgyártás nagyon sok mû-anyagot használ fel, egyes iparágakban pe-dig egyáltalán nincs vetélytársuk (repülés,ûrhajózás, hadiipar, sportszergyártás) (Pilatoés Michno, 1994). E területeken a mûanyago-kat általában nem az alacsony ár teszi ver-senyképessé, hanem vagy a nagy termelé-kenységû feldolgozás, mint pl. a rövidszál-erõsítésû mûszaki mûanyagok esetében,vagy az egyedülálló mûszaki jellemzõk, amitjól példáznak a végtelenszál-erõsítésû tér-hálós gyanta-kompozitok. Ez utóbbiak nagyelõnye, hogy a kitûnõ mechanikai tulajdon-ságokat nagyon kis tömeg mellett érik el,ami bizonyos felhasználási területeken egy-általán nem közömbös (autóipar, repülés,sportszergyártás).

A szerkezeti anyagokkal szemben tá-masztott követelmények egyre szigorúbbak,az adott alkalmazás körülményei közötthosszú ideig kell betölteni funkciójukat. Aszerkezeti anyagoknak általában merevnek,szilárdnak és ütésállónak is kell lenniük, és

többnyire az alkalmazás hõmérsékleti tar-tománya is tág. Gyakran különleges jellem-zõket is várnak tõlük, például égésgátoltnak,antisztatikusnak vagy elektromos vezetõ-nek kell lenniük. A merevség és az ütésálló-ság egymásnak ellentmondó tulajdonság,ezért nehéz egyidejûleg megfelelni mindkétkövetelménynek. A mûanyagok közül eze-ket az igényeket általában a heterogén poli-mer rendszerek elégítik ki. A töltõanyagottartalmazó mûanyagok, a polimer keveré-kek és a szálerõsítésû kompozitok felhasz-nálása még a mûanyagokénál is gyorsabbannõ. Ezeknek az anyagoknak a jellemzõitazonban önmagában az összetétel általábannem határozza meg, fejlesztésük komolyerõfeszítést igényel.

2. Heterogén polimer rendszerek

Bár a különbözõ heterogén polimer rend-szerek sok szempontból különböznek egy-mástól, tulajdonságaikat lényegében ugyan-az a négy tényezõ határozza meg: a kompo-nensek jellemzõi, az összetétel, a határfelületikölcsönhatások és a szerkezet. Az utóbbi ket-tõ különösen fontos, gyakran meghatározó.Ezekben az anyagokban külsõ feszültséghatására a heterogenitások körül feszültség-koncentráció alakul ki, s ennek hatására lo-kális mikromechanikai deformációk mennekvégbe. A heterogén rendszerekben bekö-vetkezõ leggyakoribb mikromechanikaideformációs folyamatok a nyírási folyás, amikrorepedezés, a határfelületek elválásaés a kavitáció. Nyírási folyásnak nevezzükkristályos egységek vagy molekulakötegek

MÛANYAG SZERKEZETI ANYAGOKPukánszky Béla

a kémiai tudományok doktora, tanszékvezetõ egyetemi tanár,BME Mûanyag- és Gumiipari Tanszék és MTA KK Kémiai Intézet

Pukánszky • Mûanyag szerkezeti anyagok


898

elmozdulását, elcsúszását; a deformációtnem kíséri térfogatváltozás. A mikrorepede-zés során repedések alakulnak ki, amelyekszéleit többszörösen megnyúlt polimerszálak kötik össze. Ez a deformációs folyamataz ütésálló polisztirolra jellemzõ, térfogat-növekedéssel jár. A határfelületek elválása atöltõanyagot tartalmazó polimerek jellemzõdeformációs mechanizmusa, a töltõanyagpólusain üregek alakulnak ki. A kavitáció azelasztomerrel módosított polimerekben kö-vetkezik be, amennyiben a mátrix és azelasztomer között az adhézió megfelelõ. Azelasztomerben a deformáció hatására nagynegatív hidrosztatikus feszültségek alakul-nak ki, ami az elasztomer kohéziós szakadá-sát eredményezi, üreg képzõdik az elaszto-meren belül. A mikromechanikai deformáci-ós folyamatok jellege és mértéke határozzameg a mûanyag makroszkopikus jellemzõit.A merevség és ütésállóság mellett más szem-pontok is indokolhatják heterogén rendsze-rek alkalmazását. A mobiltelefonok akkumu-látorainak védõburkolata – a folyóképességés a színezhetõség javítása érdekében – mû-szaki mûanyag és folyadékkristályos polimerkeverékébõl készül. Egy ilyen ház elõállítá-sának ciklusideje néhány tized másodperc,csak ez a nagy termelékenység teszi lehetõ-vé a gazdaságos termelést.

3. Szerkezet–tulajdonság összefüggések

Az égésgátolt polimerek alkalmazása elen-gedhetetlen a közlekedésben és az építõ-iparban. A bányászatban és a vegyiparbanantisztatikus mûanyag szerkezeteket (csõ-vezetékek, szivattyúk stb.) kell alkalmazniaz elektrosztatikus feltöltõdés megakadá-lyozása, a robbanás elkerülése érdekében.Gyakorlatilag minden ilyen anyag többkom-ponensû és többfázisú, így a tulajdonságokszempontjából a szerkezetnek és a határfe-lületi kölcsönhatásoknak kitüntetett szere-pük van. Ezt két példán mutatjuk be.

A polipropilén (PP) az egyik legnagyobbmennyiségben alkalmazott tömegmûanyag.Az elõrejelzések szerint hamarosan nagyobbmennyiségben gyártják és használják, mintbármely más mûanyagot. Ennek egyik okaaz elõnyös ár/tulajdonság viszony, a másik amódosíthatóság. Gyártanak belõle csomago-lóanyagot (tejfölöspohár), háztartási edényt,lökhárítót, karosszériaelemet és egyéb autó-alkatrészeket is. A lökhárító elõállításáhozelasztomerrel és töltõanyaggal módosítják,az elõbbi az ütésállóságot, az utóbbi a me-revséget növeli. A tulajdonságot az összeté-tel önmagában nem határozza meg, azonosösszetételû, de különbözõ szerkezetû kom-pozitok jellemzõi lényegesen eltérnek egy-mástól. A két társított anyag eloszlására, aszerkezetre két szélsõ eset képzelhetõ el: akomponensek egymástól függetlenül osz-lanak el a mátrixban, vagy az elasztomer kö-rülveszi a töltõanyagot, ezáltal beágyazottszerkezet alakul ki. E viszonyokat szemléltetia kétféle szerkezetû kompozit törésfelüle-térõl készült elektronmikroszkópos felvétel(1. ábra). A törésfelületek maratása (n-hep-tán) az elasztomer kioldásához vezetett, eztbizonyítják a felvételeken látható üregek. Az1a. ábra az egymástól függetlenül diszper-gált komponenseket tartalmazó kompozitszerkezetét mutatja; az üregek és a töltõ-anyag szemcsék elhelyezkedése függetlenegymástól, a területük nagyjából megfelel akompozit összetételének (20 tf% elaszto-mer és 30 tf% töltõanyag). Az 1b. ábránlátható, hogy az üregek egy része körülveszia töltõanyagot, azaz beágyazott szerkezetalakul ki. Természetesen a két szélsõ eset,azaz teljesen független diszperzió, illetve tö-kéletes beágyazódás soha nem alakul ki, ígya felvételen láthatók független töltõanyagszemcsék és kioldott elasztomercseppek is.A tulajdonságok ennek megfelelõen alakul-nak. Független diszperzió esetén a modulus,a merevség nõ a töltõanyagtartalom növe-kedésével, a másik esetben csökken,

899


legalábbis akkor, ha nagy az elasztomer- éstöltõanyag tartalom. Mint említettük, tökéle-tes szerkezet nincs, a töltõanyagnak mindkétesetben csak egy része ágyazódik be, az elsõesetben kisebb (<10 %), a másik esetbennagyobb (>60 %) arányban. A merevségetegyértelmûen a beágyazás mértéke határoz-za meg, az ütésállóságot azonban más ténye-zõk is befolyásolják, így pl. a töltõanyag ré-szecskéinek szemcsemérete is. Az eredmé-nyek részletes analízise megmutatta, hogyaz ütésállóságot a mikromechanikai defor-mációs folyamatok jellege és mértéke hatá-rozza meg, ami viszont nagymértékben függa szerkezettõl és a határfelületi kölcsönha-tástól.

4. Határfelületi kölcsönhatások

A szálerõsítésû polimerek elve az, hogy amerev, szilárd szál viseli a terhelést, és amátrix közvetíti azt a szálak között. Ez az elvtermészetesen csak akkor mûködik, ha aszálak a terhelés irányába állnak és megfelelõkölcsönhatás alakul ki a mátrix és a szál kö-zött. Ennek hiányában külsõ terhelés hatá-sára a szál elválik a mátrixtól, kihúzódik belõ-le. A megfelelõ adhéziót általában reaktívfelületkezeléssel, kovalens kötések kialakítá-sával hozzák létre. A magas hõmérsékletû(1000–3000 °C) hevítéssel elõállított poli-akril-nitril (PAN) alapú szénszálak felülete

semleges, funkciós csoportokat alig tartal-maz. A kovalens kötés kialakítására képescsoportokat, illetve a megfelelõ adhéziót kétlépésben hozzák létre. Az elsõ lépésben aszálat oxidálják, nedves vagy száraz eljárássaloxigéntartalmú funkciós csoportokat alakí-tanak ki a felületén. A leggyakoribb eljárásaz elektrokémiai kezelés. Az elektrolittól ésaz alkalmazott potenciáltól függõen külön-bözõ csoportok jönnek létre a szál felületén.Kénsavban végzett elektrolitikus oxidációhatására a felületen található funkciós cso-portok száma jelentõsen nõ a koncentrációnövekedésével. Hasonló hatása van az oxi-dációs potenciál növelésének is. A felületkémiai összetételének és jellemzõinek mó-dosítása megmutatkozik a szál és a mátrixközötti kölcsönhatás változásában is, a funk-ciós csoportok számának növekedésével ahatárfelületi adhézió is erõsebb lesz. Ez utób-bit a határfelületi nyírószilárdsággal (IFSS)jellemezhetjük, ami egyedi szálat tartalmazómikrokompozitok vizsgálatával határozhatómeg úgy, hogy az egyetlen szálat tartalmazómikrokompozitot a szállal párhuzamosanterheljük. A kialakuló nyírófeszültség hatásáraa szál tördelõdik, a fragmentumok hosszábólmeghatározható a nyírószilárdság. Erõsebbadhézió rövidebb átlagos szálhosszat ered-ményez. A szál technológiai kezelhetõsége(tekercselés, szövés, fonás) és a kémiai kötés

1. ábra • Többkomponensû PP lökhárítóanyag szerkezete (SEM). Összetétel: 20 tf%elasztomer, 30 tf% töltõanyag: a) független diszperzió, b) beágyazás


900

létrehozása érdekében azonban kezelõsze-reket is alkalmaznak, amelyek kialakítják akívánt kapcsolatot a szál és a mátrix között.Az adott szál/mátrix párhoz tartozó felület-kezelési eljárás kidolgozását alapos kutatá-sok elõzik meg, az eredményt a gyártó cégekszigorú titokként õrzik.

5. Nanokompozitok

A nanokompozitok iránti érdeklõdést aToyota szakemberei körülbelül 10 éve kel-tették föl, amikor rétegszilikát-poliamid na-nokompozitból készítették egyik gépkocsi-típusuk vezérmûvének burkolatát. Intenzívkutatás mintegy 5 éve folyik ezen a területen,számos egyetem, kutatóintézet és vállalatfoglalkozik az anyagok új csoportjának fej-lesztésével. Néhány országban nagy konzor-ciumok alakultak, jelezve a nanokompozitokpotenciális jelentõségét.

Ezek az anyagok polimer mátrixból éslegalább egy dimenzióban nanoméretû he-terogenitásból állnak. Lehetnek molekuláriskompozitok, kolloidális diszperziók vagyrétegszilikát nanokompozitok. A molekulá-ris kompozitok elõállításához lágyabbmátrixba merev polimer láncokat diszpergál-

nak; ezek inkább polimer keverékek, mintkompozitok. Tulajdonképpen ilyenek afolyadékkristályos polimereket tartalmazókeverékek is. A kolloidális kompozitok na-noméretû szemcséket tartalmaznak, és szol–gél reakcióval vagy a komponenseket tartal-mazó oldatok elegyítésével, kicsapással állít-ják elõ õket. A gyakorlatban leginkább a ré-tegszilikát nanokompozitokkal foglalkoz-nak. Ezek elõállíthatók in-situ polimerizá-cióval, a rétegek delaminációjával vagy poli-mer ömledék interkalációjával. A kompozi-tok elõállítására többnyire montmorillonitothasználnak. Ennek az ásványnak a rétegeiközött szolvatált kationok vannak, amelyekszerves kationokra, többnyire kvaterner am-móniumsókra cserélhetõk. Az így organofili-zált ásvány lemezei között csupán gyengemásodlagos kötések hatnak, amelyek nemtudnak ellenállni a feldolgozás során fellépõnagy nyíróerõk hatásának, végbemegy a de-lamináció (2. ábra). A lemezek vastagságakb. 1 nm, a kiterjedése 100 nm körül van. Aszálerõsítésû kompozitokhoz hasonlóan azanizotróp részecskéktõl nagy erõsítõ hatásvárható. Ez a PA nanokompozitok esetébenmeg is valósul, mivel ezek polimer láncaiionos kötéssel kapcsolódnak a lemezek felü-letéhez. A többi polimernél azonban nemalakul ki ilyen kötés, így a szilárdság csökken.Összecsapási vonalakat tartalmazó fröccs-öntött mûanyag tárgyak esetében a nanoré-szecskék jelenléte kifejezetten káros, a szi-likáttartalom növekedésével jelentõsencsökken az összecsapási vonal szilárdságaaz inert töltõanyagként viselkedõ kezeletlenmontmorillonithoz viszonyítva is. A szilárdságcsökkenésének az az oka, hogy a szilikát na-noméretû felületkezelt lemezei az összecsa-pási vonallal párhuzamosan helyezkednekel, és megakadályozzák az ömledékfrontokösszehegedését. Ezt meggyõzõen szemlél-teti az elszakított próbatestek felületérõl ké-szített elektronmikroszkópos felvétel (3.ábra).

2. ábra • Nanokompozitok delaminációselõállításának elve:

a) a szilikát felületkezelése hosszú láncúalifás aminnal, b) delamináció

901


Az eredmények kiemelik a határfelületikölcsönhatások szerepét a heterogén poli-mer rendszerekben. A nanokompozitok ku-tatásában, gyártásában és alkalmazásában avárt áttörést még nem sikerült elérni, a megol-dást a mátrix és a szilikát lemezek közöttimegfelelõ adhézió kialakításától várják. E te-rületen további intenzív kutatások várhatók.

6. Különleges mûanyagok

A mûanyag szerkezeti anyagok fejlesztéseés kutatása továbbra is az ágazat központikérdése lesz. Idõközben megjelentek új po-limer bázisú anyagok is. Ezek lehetnek a szi-likát nanorészecskék prekurzorai, készíthe-tõk belõlük ellenõrzött hatóanyag-leadásraképes gyógyszer-hordozóanyagok, és meg-indult az intelligens polimer gélek kutatásais. Ezek a külsõ környezet (hõmérséklet, pH,elektromos vagy mágneses tér) hatásairamegváltoztatják az alakjukat, a méretüketvagy egyéb jellemzõiket. Ilyen módon pl.mesterséges izom készíthetõ belõlük, és szá-

mos mûszaki területen (fény vagy elektro-mos tér hatására mûködõ redõny, mágnesesfolyadékkel mûködõ súrlódásmentes ten-gelykapcsoló, láz hatására mûködésbe lépõgyógyszer stb.) is várható az alkalmazásuk.Ezen a területen világviszonylatban is úttörõkutatás folyik hazánkban.

7. Összefoglalás

A mûanyagok jelentõs helyet foglalnak el avilág és hazánk gazdasági életében. Egyretöbb területen alkalmaznak mûanyag szer-kezeti anyagokat, és egyre szigorúbb köve-telményeket támasztanak velük szemben.A szerkezeti anyagok jelentõs része hetero-gén többfázisú morfológiával jellemezhetõ.Az ilyen anyagok tulajdonságainak megha-tározásában kiemelt szerepe van a szerke-zetnek és a határfelületi kölcsönhatásoknak.Mind világviszonylatban, mind hazánkbanezért lett a kutatás központi kérdése a szer-kezet és a tulajdonság közti összefüggésekés a határfelületi kölcsönhatások vizsgálata.A közeljövõben további fejlõdés várhatóezen a területen. Várható az égésgátolt poli-merek szélesebb körû alkalmazása, a szén-szállal erõsített mûanyagok elterjedése a pol-gári életben, illetve a polipropilén alapú szer-kezeti anyagok további térhódítása. Intenzívkutatás folyik a mûanyag nanokompozitokelõállításában és alkalmazásában, és hama-rosan áttörés várható. Hazánkban jelentõseka különleges polimerek szintézisével és azintelligens polimer rendszerek elõállításával,valamint vizsgálatával kapcsolatos kutatások.

Kulcsszavak: heterogén polimer rendszerek,szerkezet-tulajdonság-összefüggések, ha-tárfelületi kölcsönhatások, szálerõsítésûpolimerek, nanokompozitok, különlegesmûanyagok

3. ábra • Az összecsapási helyet tartalma-zó próbatest elszakítása után a törésfelület-

rõl készített SEM felvétel


902

IRODALOMBucknall, C. B. (1977). Toughened Plastics, Applied.

Sci. Publ., LondonBucknall, C. B., Karpodinis, A., Zhang, X. C. (1994).

J. Mater. Sci. 29, 3377Erdõdi, G., Janecska, Á., Iván, B. (1999). Novel Intel-

ligent Amphiphilic Conetworks, In: Wiley PolymerNeworks Group Review Series, eds. Stokke, B.T.,Elgsaeter, A., John Wiley, New York, 2, 73

Giannellis, E. P. (1998). Polymer-Layered SilicateNanocomposites: Synthesis, Properties andApplications, Appl. Organometal. Chem. 12, 675

Gulyás, J., Földes, E., Lázár, A., Pukánszky, B. (2001).Electrochemical oxidation of carbon fibres: sur-face chemistry and adhesion. Composites 32A,353

Gulyás, J., Rosenberger, S., Földes, E., Pukánszky, B.(2000). Chemical Modification and adhesion inCarbon Fiber/Epoxy Micro-Composites; Couplingand Surface Coverage. Polym. Compos. 21, 387

Marosi, Gy., Anna, P., Balogh, I., Bertalan, Gy., Tóhl,A., Maatoug, A. M. (1997). Thermoanalytical studyof nucleating effects in polypropylene compos-ites III. : Intumescent flame retardant containingpolypropylene. J. Thermal Anal. 48, 717

Michler, G. H. (1992). Kunststoff-Mikromechanik.

Morphologie, Deformations- and Bruchmecha-nismen, Hanser, Münich

Molnár, Sz., Pukánszky, B., Hammer, C. O., Maurer, F.H. J. (2000). Impact fracture study of multicompo-nent polyethylene composites. Polymer 41, 1529

Pilato, L. A., Michno, M. J. (1994). Advanced Com-posite Materials, Springer, Berlin

Pozsgay, A., Papp, L., Fráter, T., Pukánszky, B. (2001).Polypropylene/Montmorrilonite NanocompositesPrepared by the Delamination of the Filler. Progr.Colloid Polym. Sci. 117, 120

Pukánszky, B. (1995). Particulate filled polypropy-lene: structure and properties, Structure, Blendsand Composites., In: Polypropylene, ed. Karger-Kocsis, J., Chapman and Hall, London, vol. 3, 1

Pukánszky, B., Vörös, Gy. (1993). Mechanism ofinterfacial interactions in particulate filled com-posites. Compos. Interfaces 1, 411

Usuki, A., Kojima, Y., Kawasumi, M., Okada, A.,Kurauchi, T., Kamigaito, O., Deguchi, R. (1990).Polym. Prepr. Jpn. 39, 2427

Walter, Ph., Mäder, D., Reichert, P., Mülhaupt, R.,(1999). Novel Polypropylene Materials. J. M. S.,Pure Appl. Chem. A36, 1613

Zrínyi, M. (1999). Intelligens anyagok. MagyarTudomány 6, 697

903

Sziklavári János • Vaskohászat és környezetgazdálkodás

Az acél a 20. század uralkodó szerkezeti- ésszerszámanyaga volt, és a 21. század is azacél fölényével köszöntött be. Az utóbbi 100esztendõ alatt a világ acéltermelõ teljesítmé-nye több mint hússzorosára növekedett: az1900. évi 37 millió tonnáról a 2000. évi 847millió tonnára. Közben alapvetõen megvál-tozott az acélgyártás és képlékeny alakítástechnológiája. A változások a század máso-dik felében ugrásszerûen következtek be:2000-ben már másként gyártják az acélt,mint 1950-ben gyártották, és tömegegység-re vonatkoztatva kevesebb nyersanyag ésenergia felhasználásával, huszadrésznyi élõ-munka-ráfordítással jobb teljesítõképességûacélokat kap a társadalom, miközben a vas-

kohászat termelõ, gazdálkodó és fejlesztõtevékenységében egyaránt kiemelt szere-pet kap a környezetgazdálkodás.

A világ acéltermelése a 20. században

Az 1. ábra felsõ görbéje a teljes 20. századramutatja a világ összesített acéltermelésénekalakulását. Kirajzolódik rajta a század elejénekegyenletes fejlõdése, az elsõ világháború, az1930-as évek nagy gazdasági válsága, a má-sodik világháború, valamint a háborút követõ20 esztendõ gyors gazdasági fejlõdése (a tu-dományos és technikai forradalom eredmé-nye). Láthatók az utóbbi negyedszázad ener-giaválságai, a technológiaváltásokkal, szerke-zetváltásokkal járó nehézségek (a ’70-es és

VASKOHÁSZATÉS KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS

Sziklavári Jánosokl. kohómérnök, az MTA doktora, s. egyetemi tanár

1. ábra


904

’80-as években), a szocialista országok gaz-dasági összeomlása (a ’90-es évek elején),végül az ázsiai országok gyors fejlõdése (a’90-es évek második felében).

Az alsó görbe az EU-12 acéltermelésétköveti. A ’80-as évek végéig ez is magánviseli mindazon események nyomait, ame-lyek a világ termelését is alakították. A kétgörbe összehasonlítása azonban azt is tükrözi,hogy míg a 20. század elsõ felében Nyugat-Európa egynegyedét adta a világ termelé-sének, a század végén már az ötödét sem. Anyugat-európai acéltermelés üteme a máso-dik világháborút követõ 20–25 esztendõ-ben nem követte a világ gyors fejlõdését, aszázad utolsó negyedében pedig – kisebbhullámzással – változatlan az acéltermelésszintje.

A 2. ábrán a bal oldali tengely az EU-12,a jobb oldali Magyarország acéltermelésétmutatja. Magyarországé 25-szörös nagyítású,hogy a két görbe futásának hasonlósága éseltérése jobban megmutatkozzon. A 20. szá-zad elején Magyarország acéltermelése isegyenletesen fejlõdött. Ezt az elsõ világhá-ború és Trianon megtörte, de súlyos veszte-ségei ellenére 1929-ben több mint 500 ezer

tonna acél termelésével hazánk megelõzteHollandiát, a dél-amerikai országokat, Kínát,Ausztráliát, s kereken kétszer annyit állítottelõ, mint Norvégia, Románia, Finnország ésJugoszlávia együttvéve. Ezt követõen a ma-gyar acéltermelés görbéjén is megjelenik a’30-as évek válsága, a második világháború,az azt követõ fejlõdés – noha arányaibankisebb mértékben (benne 1956-57-es meg-torpanással). Feltûnõ a két görbe futása köztikülönbség a ’70-es és a ’80-as években éstermészetesen a ’90-es években is. Az EU-12 vaskohászata elõbb megszenvedte a kétsúlyos energiaválságot (a ’70-es és a ’80-asévek elején), majd jórészt végrehajtotta azarra reagáló, mélyreható – a gazdaságosságotés versenyképességet javító – szerkezetvál-tást. A magyar gazdaságban az energiaválságnem indított el hasonló reakciót, ezért vasko-hászatunk – noha indokolt lett volna – nemvállalkozott alapvetõ szerkezetváltásra. Ez amulasztás a ’90-es években megnehezítettea belsõ gazdasági problémák miatt amúgy isválságba jutott hazai vaskohászat helyzetét.

A 3. ábra évi 100 millió tonna növek-ménylépcsõkkel vázolja a világ 20. századiacéltermelését. 1927-ben érte el az évi 100

2. ábra

905


millió, 1975-ben az évi 700 millió tonnát. Agörbén kirajzolódik három – a termelés nö-vekedésének sebességében egymástól elté-rõ – szakasz. Amennyire bámulatos az 1951és 1973 közötti gyors növekedés, olyannyirameglepõ lehet, hogy a század utolsó negye-dében az acéltermelés fejlõdésének ütemealig érte el a század elsõ felének ütemét.

A század második felében az acélterme-lés alakulása gazdasági régiónként eltérõvolt. Az Egyesült Államok az 1950-es évekelején, jól hasznosítva acéliparában a hadi-technika adta mûszaki lehetõségeket gyor-san növelte termelését, és nagyban hozzá-járult a nyugat-európai vaskohászat újjáépí-téséhez is: Nyugat-Európa a háborúban meg-maradt (1945/46 évi) 20–25 millió tonnástermelési szintjét 1960-ig megnégyszerezte.Ezekben az évtizedekben mind az amerikai,mind a nyugat-európai vaskohászat a háborúelõtti technológiák nagyobb befogadóké-pességû berendezéseivel fejlõdött. Ezeklétjogosultsága azonban csak az elsõ ener-giaválságig maradt meg.

Már az 1960-as években új technológiákbontakoztak ki: martinkemencék helyettenergiatakarékos és többszörösen (8-szor–

10-szer) nagyobb teljesítményû oxigéneskonverterek, nagy villamos teljesítményû ív-kemencék, blokköntés helyett 20 %-kal na-gyobb anyagkihozatalú folyamatosöntés,nagy teljesítményû, jól szabályozható folyta-tólagos meleghengersorok, jobb használatitulajdonságú termékekkel. Az energiaválságfelgyorsította az új technológiákra való átál-lást. A technológiaváltás azonban nemcsakhatalmas beruházási költségekkel járt, ha-nem a régi technológiájú üzemek százainakbezárásával és a termelés csökkenésével is.

Az Egyesült Államok acéltermeléséneknagy arányú – 1973 és 1982 között a felére– csökkenése (4. ábra) az acélipar átrende-zõdésének és szerkezetátalakításának akövetkezménye, miközben kevésbé siet-tették a leállított acélmûvek pótlását. Acél-termelés még 2000-ben is csupán ¾-e az1973. évinek, és alig több mint 50 évvel ko-rábban volt. Nagyobb súlyt helyeztek az acél-importra: ez évrõl évre nõtt, 1978-ban márcsaknem 19, 1985-ben 22, 1998-ban 38 mil-lió tonna. Az EU-12 acéltermelése is csak 25év múltán érte el korábbi termelési szintjét(4. ábra), de már csak feleannyi nagyolvasz-tóval és konverterrel.

3. ábra


906

Az 5. ábra Japán, Szovjetunió és Kínaacéltermelésének alakulását mutatja be.Japán 1960-ig nem játszott jelentõs szerepeta világ acéltermelésében. Azután viszont újtechnológiákkal építette ki vaskohászatát. Aprogresszív technológiákkal és termelésé-nek az élvonalba való gyors felzárkóztatá-sával bámulatba ejtette a világot. 1965 és1970 között (5 év alatt) acéltermelését évi41 millió tonnáról 93 millió tonnára növelte.Az energiaválságot azonban a japán acéliparis megérezte, de ez elsõsorban külsõ körül-ményekkel függött össze.

A Szovjetunió acélipara az 1960-as évek-ben Japánét megközelítõ intenzitással fejlõ-dött, de technológiáit zömmel a háború elõttieljárásokra (martinkemencékre és tuskóön-tésre) alapozta. Az energiaválság sem kény-szerítette ki a technológiaváltást, ez megmu-tatkozott a technológiák arányában: 1980-ban Japánban már nem, Nyugat-Európábanegy-két üzemben dolgoztak martinkemen-cék, miközben a Szovjetunióban még 85 mil-lió (!) tonna martinacélt termelnek; a kihoza-talt javító folyamatosöntés aránya Japánban60 %, Nyugat-Európában 40 %, a Szovjet-unióban csupán 10 %. A SzU-t a második

olajválság is „megkímélte”, acéltermelése1989-ig – a gazdasági rendszer összeomlá-sáig – még növekedett. Ezután 4 év leforgásaalatt a felére csökkent. Hasonló sorsra jutottakaz európai KGST-országok is. A FüggetlenÁllamok Közösségének (elsõsorban Orosz-országnak) vaskohászata a 90-es évek köze-pétõl intenzív technológiaváltással fejlõdik.

Idõközben (ahogy mondani szokás: akertek alatt lopódzkodva) Kína vaskohászativilághatalommá nõtte ki magát. 1996 óta avilág 1. számú acéltermelõje, évi 100 milliótonnát meghaladó termeléssel. Kína az utób-bi 10 évben csaknem 80 millió tonna teljesít-ményû modern konverter-, ugyanannyi fo-lyamatosöntõ- és hengerlõkapacitást építettki. Elsõsorban Kínának köszönhetõ, hogy azutóbbi 10–12 évben Ázsia részaránya a világacéltermelésében 30 %-ról 40 %-ra, –felhasz-nálásban 34 %-ról 44 %-ra nõtt.

A magyar vaskohászat az 1980-as évek-ben a diósgyõri kombinált acélmû és a duna-újvárosi konverteres acélmû beruházásávalmegkezdte ugyan a technológiaváltást, deez Diósgyõrben megrekedt; a képlékenyalakítás korszerûsítésére és az általános szer-kezetátalakításra (termelési, termelékenysé-

4. ábra

907


gi és termékszerkezeti racionalizálásra) nemkerült sor. Elmaradt a technológiaváltás a cse-peli acélmûben és csõgyárban, elmaradt Diós-gyõr és Ózd összehangolt szerkezetátalakítása,profilmegosztása, hengersoraik korszerûsíté-se és a továbbfeldolgozás fejlesztése. A ko-hászati üzemek drágán termeltek, és a ter-mékek minõségi választéka a nyugat-euró-pai színvonalhoz viszonyítva meglehetõsenszegényes volt. S mivel az országnak nemvolt szüksége a termelt – évi 3,6 millió tonna– acélra, annak mintegy 40 %-át exportálnikellett, jelentõs veszteséggel.

A ’90-es években Dunaújváros ha lassanis, de továbblépett a szerkezetátalakításban;a továbbfeldolgozás (hideghengerlés, acél-szerkezetgyártás, radiátorgyártás) fokozatosbõvítésével és jól szervezett marketinggelkülsõ piacon tudta értékesíteni a belsõ piaconfeleslegessé vált termékeit, s így talpon tu-dott maradni. A csepeli és a két borsodi üzem-nek ilyen adottságai nem voltak. Csepel vas-kohászata elsorvadt. A borsodi gyárak veszte-ségeinek pótlására az egymást követõ kor-mányok sok 10 milliárd forintot fordítottak,de a veszteségeket megszüntetõ fejleszté-sekre és szerkezetátalakításra gyakorlatilag

semmit; ez utóbbit privatizációtól várták. Akeserves (és részben titkosított) privatizáci-ók azonban nem javítottak a mûszaki-tech-nológiai állapotokon, sõt a két borsodi gyárathamarosan mûködésképtelenné tették.2001-ben mindkét üzem privát tulajdon, adiósgyõri háromszori, az ózdi kétszeri tulaj-donosváltás után.

2000-ben a hazai vaskohászat 1,9 milliótonna acélt termelt. Ez Közép-Kelet-Európatermelésének 5,9 %-a, az EU-15 termelésé-nek csaknem 1,2 %-a. Az egy fõre jutó acél-termék-felhasználásunk kb. 150 kg, ami har-mada az EU-15 átlagának, és megfelel azegész világot magában foglaló átlagnak.

*

Az utóbbi negyedszázad eseményei alapjánegyesek a vaskohászatot hanyatló iparág-nak, mások válságágazatnak tartják. A valóságaz, hogy e két és fél évtizedben a világ vezetõvaskohászata a metallurgia, a képlékeny ala-kítás, a fémtan (és az anyagtudomány máságai) területének kutatási eredményeit cél-szerûen alkalmazva, a számítógépes folya-matvezérlés késlekedés nélküli beiktatásávalmesszi távlatokra kiható magas mûszaki és

5. ábra


908

technológiai felkészültségre tett szert. Eköz-ben a fogyasztói társadalommal és a termé-szeti környezettel való kapcsolatai is alap-vetõ változáson mentek keresztül. Mindezrendkívüli körülmények között: fejlõdésrealkalmatlan acélgyárak csõdjével, vállalatokösszevonásával, egyesülésével, több milliómunkahely megszûnésével és a termeléshullámzásával történt.

Végsõ soron ezek az átalakulások a társa-dalom elõnyére szolgáltak, hiszen pl. ma már1000 kg folyékony acélból 900 kg készáruthengerelnek a korábbi 700 kg-mal szemben.1000 kg készáru gyártására ma 15-20 GJenergiát kell fordítani, korábban 25-30 GJ-t,s noha egzakt mérõszámmal nem mérhetõ,de egyértelmû, hogy az acél használati tulaj-donságainak javulása, pl. a szilárdság, a fo-lyáshatár, a kifáradási határ, a dinamikus erõ-hatásokkal és korrózióval szembeni ellenálló-képesség, a kopásállóság és a hõállóság nö-velése tették és teszik lehetõvé könnyebb,kevesebb acélt igénylõ, nagyobb teljesítmé-nyû vagy tartósabb gépek, jármûvek, épü-letek, berendezések, szerszámok és eszkö-zök gyártását. Eközben a vaskohászat köze-ledik ahhoz a célhoz is, hogy természetbaráttechnológia legyen.

Az acéltermelés alaptechnológiáia 20. század végén

A vaskohászat technológiájának a századvégére két stabil termelési változata alakultki: az integrált acélmû és a mini acélmû.Kialakulásuk történeti háttere viszonylagrövid.

Fél évszázaddal ezelõtt a világ acélter-melésének 75 %-át martinkemencék adták.Fémbetétjükben a nyersvas mellett a hulla-dék aránya 40–60 %, esetenként – a hulladékelérhetõségétõl függõen – még több is volt.A martinkemencék a vas- és acélhulladékokújrafelhasználásával fontos társadalmi-gazda-sági feladatot láttak el. Ennek jelentõségételsõsorban az adja, hogy a hulladékban a vas

(ferrum) fémes állapotban van jelen, míg atermészetben elõforduló vasércbõl csak te-temes energiaráfordítással nyerhetõ fémesvas (nyersvas). A 100 éven át uralkodó ro-busztus építményû, sok és nehéz (ártalmas)emberi munkával kiszolgált martinkemen-céket a mûszaki fejlõdés túlhaladta: az 1960-as évektõl kezdték kiszorítani az oxigéneskonverterek. A konverterek viszont csak 20–25 % hulladékot képesek bedolgozni, ezértelektrokemencékre hárult az a feladat, hogyátvegyék a martinkemencéktõl a hulladék-feldolgozó szerepét. Az elektrokemencé-ben ugyanis akár 100 % hulladék is beol-vasztható, mert a szükséges mennyiségûenergia betáplálható; konverterben viszonta 75-80 % folyékony nyersvas kémiai ener-giája csupán 20-25 % hulladék beolvasztásáraelegendõ, külön energiabetáplálást pedigrendszerint nem alkalmaznak.

A hulladék újrahasznosításával azelektrokemencék új feladatot is kaptak; ko-rábban ugyanis az ötvözött- és nemesacélokgyártásában voltak nélkülözhetetlenek. Ahulladékbázisú elektroacél olcsóbb, mint akonverteracél, mivel a hulladék – még amegolvasztás energiaköltségét is számításbavéve – olcsóbb, mint a folyékony nyersvas.Ezt kihasználandó, az 1970-es években azUSA-ban néhány százezer tonna hengerelt-áru termelésre olyan regionális üzemeketépítettek ki, amelyekben hulladékból ésócskavasból elektrokemencében gyártottáka kereskedelmi acélokat. A viszonylag kiskapacitás miatt az ilyen vertikumnak a mini-mill, miniacélmû nevet adták. Velük szem-ben integrált acélmû néven emlegetik anagyolvasztós-konverteres acélmûveket. Akét metallurgiai változat alaptechnológiájaközti különbségeket vázolja a 6. ábra.

Az ábra érzékelteti a miniacélmûvek elõ-nyeit: nincs gondjuk a kokszgyártással (vagyvásárlással), az ércdarabosítással, a nagyol-vasztót kiszolgáló bonyolult adagoló-, forró-szél- és gázrendszerrel. Mindezek egyenként

909


is a környezetet leginkább szennyezõ vasko-hászati technológiák. A miniacélmûvek mel-lett szól az anyagátfutás rövid ideje, az egy-szerû, jól áttekinthetõ szervezet. Az 1000 kgacélra vonatkoztatott energiafelhasználásukpedig 70-75 %-kal kevesebb.

A folyamatosan keletkezõ vas- és acél-hulladék terheli a környezetet, de már 200éve fontos nyersanyagforrása az acélgyártás-nak. Így csoportosítják õket: saját hulladéka kohászati üzemen belül (acélmûben, hen-germûben és kovácsmûben, vas- és acélön-tödékben) keletkezik; új (visszatérõ) hulla-dék a feldolgozóiparból visszaszállított meg-munkálási hulladék (végdarabok, forgá-csok); régi (amortizációs) hulladék (ócska-

vas) a leselejtezett gépek, jármûvek, mérnö-ki létesítmények és berendezések begyûj-tött vas- és acél alkatrészei, továbbá háztartásiedények, készülékek és felszedett rozsdásvasdarabok összesajtolt bálázott tömegei. Ehulladékok értéke és kereskedelmi ára ter-mészetesen különbözõ: legértékesebb a sa-ját hulladék, legolcsóbb a begyûjtött vegyeshulladék és a bálázott ócskavas.

Az acéltermeléshez felhasznált összeshulladék az utóbbi 25 esztendõben évi 300és 400 millió tonna között változott. A sajáthulladék aránya az összes hulladékon belül– a gyártástechnológiák fejlesztése folytán– csökken, s egyidejûleg növekszik a vegyeshulladék aránya. Kétségtelen, hogy az olcsó,

6. ábra


910

begyûjtött hulladék és ócskavas felhaszná-lása gazdaságos és csábító, de a minõségiacélok gyártásához korlátokba ütközik. Ezekugyanis tartalmazhatnak ötvözõelemeket,lehetnek köztük festett, zománcozott, hor-ganyzott, ónozott, mûanyaggal bevont, rozs-dás és szennyezett felületû darabok, és ke-veredhetnek közéjük réz, alumínium, ólom,cink, mûanyag vagy kerámia darabok.

Az acélgyártás fizikai–kémiai folyamatai-nak köszönhetõ, hogy a réz, a nikkel és amolibdén kivételével mindenféle gyakoribbötvözõelemet és idegen anyagot eltávolíta-nak salak, gáz vagy szállópor alakjában, azoktehát nem szennyezik az acélt. A réz, a nikkel,és a molibdén ún. maradóelemek, mert agyártás mai technológiájával az acélból nemtávolíthatók el (nem oxidálhatók ki). A Zn, aPb, a K

2O, a Na

2O elgõzölgésével és konden-

zációjával okoz zavart, a SO2, a Cl, a F és a

dioxin/furán viszont az emisszióhatárokbetartását nehezítik.

A legtöbb kárt a réz okozhatja, mert azacélban marad, s ha a réztartalom nagyobb amegengedettnél, akkor termelési programotkell változtatni, és viselni kell a programsze-rûtlenség gazdasági következményeit. Azacélok (fõként a lemezacélok) minõsége ér-dekében a megengedett réztartalmat erõ-sen korlátozzák (pl. a melegen hengerelt sza-lagban 0,12 %-ra, a hidegen hengerelt sza-lagban 0,06 %-ra), a vegyes hulladék réztar-talma azonban 0,2-0,3 %, sõt gyakran mégennél is több.

Komoly minõségi és gazdasági problé-ma, hogy az ezredfordulón a gyakorlati acé-lok csaknem 70 %-ának korlátozzák a réztar-talmát, és ez az arány növekvõben van, mi-közben tartós marad a begyûjtött vegyesócskavas arányának növekedése, mert a be-gyûjtés gazdaság- és környezetpolitikaimegfontolásból világszerte egyre intenzí-vebb. 2000-ben a világ acélmûveiben fel-használt összes hulladéknak már mintegyfele (!) begyûjtésbõl származott. A hulladék-

forrás ilyen alakulása az acélmûveket mindnehezebb helyzetbe hozza. Elsõsorban azelektrokemencéket, hiszen a hulladék 70-72 %-át elektrokemencében dolgozzák fel.

A réz ellen – ez idõ szerint – úgy védekez-nek, hogy az acéladag fémes betétjébencsökkentik a vegyes hulladék arányát, és aréztartalmat vagy drágább válogatott, réz-szegény hulladékkal, vagy a maradóelemek-tõl csaknem mentes nyersvassal és vasszi-vaccsal hígítják. A drágább betét nyilván nö-veli az önköltségeket, de a minõség érdeké-ben elkerülhetetlen.

A Dunai Vasmû munkatársa írja, hogynáluk a réztartalom az adagok 43 %-ában ameghúzott határ (0,06 %) felett van: „Egyeskényes, hideghengerlésre szánt acélokelsõdleges megvalósulása (program szerintigyártása) a magas szennyezõtartalom (Cu,Cr, Ni) miatt nem éri el az 50 %-ot. Azalacsony megvalósulás növelte a költségeket,csúszásokat okozott a továbbfeldolgozó fá-zis munkájában, végül a rendelést nem le-hetett teljesíteni… A megoldási lehetõségekközül nem tehetjük meg a legkézenfekvõb-bet (a folyékony nyersvas részarányánaknövelését), mellyel sok gyártó biztosítanitudja fémes betétjének tisztaságát. Ez aDUNAFERR esetében egyértelmûen a volu-men csökkenéséhez, a gazdaságos mûkö-dõképesség veszélyeztetéséhez vezetne.” (Ezutóbbi mondat utalás arra, hogy a Dunai Vas-mûben viszonylag kevés a nyersvas, ezért atermelés mennyiségi szintjének megtartásaérdekében minél több acélhulladék felhasz-nálására van szükség.)

A diósgyõri és ózdi elektroacélmû minõ-ségi programja a réz miatt még nehezebbhelyzetben van. Náluk 2000-ben a feldolgo-zott összes hulladék kétharmada begyûjtés-bõl származó, rézzel szennyezett acél volt.A hígításhoz vasszivacs itthon nincs (sõtOroszország kivételével gyakorlatilag Euró-pában sincs), nyersvasat nálunk már csakDunaújvárosban termelnek, de az a mennyi-

911


ség nekik sem elég. A vasszivacs- vagynyersvasellátás megoldásáig a hazai hulla-dékforgalmazók és acélmûvek közös felada-ta a biztonságos hulladékválogatás és osztá-lyozás megszervezése.

Egyrészrõl a hulladék kedvezõ ára ésigen gazdaságos feldolgozhatósága, más-részrõl a vele járó – maradóelemek okozta –minõségi problémák mérlegelése számosországban befolyásolja a vaskohászat távlatifejlesztését is. Alapvetõ feladat a gyártandóprogram minõségi megalapozása, ezért elkell dönteni, hogy az acélgyártás alapanyaganyersvas, vasszivacs vagy hulladék, ill. ezekmilyen arányú keveréke legyen. Ha a ter-mék minõsége a betét tisztaságának (elsõ-sorban réztartalmának) függvénye, akkornyersvas- vagy vasszivacs-bázisra kell épí-teni. Európában, Észak-Amerikában és Ke-let-Ázsiában egyaránt napirenden levõ kér-dés, hogy a fejlesztés az integrált acélmûvekvagy a miniacélmûvek irányába haladjon-etovább. Ez különösen a 2 millió tonna körülikapacitású üzemek esetében fogas kérdés.A nagyobb acélmûvek integrált vertikumotválasztanak (általában kokszoló nélkül), mertaz gazdaságosabb, és a nyersvas teljes minõ-ségi biztonságot nyújt. A kisebbek számáraa vasszivacsos miniacélmû adhat biztonságot.A hulladékbázisú miniacélmû sokkal gazda-ságosabb, de minõségi programja a hígítóvasszivacs vagy nyersvas beszerezhetõsé-gének függvénye. Egyre több integrált mi-niacélmûvet építenek, ezek saját kohóbantermelt folyékony nyersvas birtokában vá-lasztanak elektrokemencét. A fejlõdés szü-löttei az olyan nagy acélmûvek is, amelyekalapvertikuma integrált konverteres üzem,de a hulladék feldolgozására elektrokemen-cét is létesítenek. Kétségtelen, hogy a betét-anyag (nyersvas és hulladék) és így a gyártásiprogram tekintetében a legrugalmasabbaka modern kombinált acélmûvek, amelyekazonos befogadóképességû konverterrel éselektrokemencével vannak felszerelve; ezek

kiszolgáló és adagoló létesítményei egysé-gesek az adagoló és a csapoló oldalon, illetveaz üstkemencéknél és öntõgépeknél. (Ilyenvolt a meglevõ nagyolvasztókhoz csatlakozó80 tonnás konverterrel és 80 tonnás elektro-kemencével 1980-ban üzembe helyezett,de 1997-ben leszerelt diósgyõri kombináltacélmû.)

A miniacélmûvek és a kombinált acél-mûvek terjedése, továbbá az elektrokemen-céknek a betéttel szembeni nagy rugalmas-sága egyaránt hozzájárult az elektroacélter-melés növekedéséhez: 1970-ben a világter-melésben az elektroacél aránya csak 14 %volt, 2000-ben már 34 %.

*

A ma már egyetlen hazai integrált acélmû, akokszolóüzemtõl a hideghengermûigkiépült dunaújvárosi vaskohászat mûszakimutatói az 1980-as évek óta folyamatosanjavulnak, és várhatóan további fejlõdése semszakad meg. Az évi 1,5 millió tonnás kapa-citás azonban túlságosan kicsi ahhoz, hogyhosszabb távon is versenyben maradhassona többszörösen nagyobb kapacitású európaiintegrált acélmûvekkel. Ezért nem zárhatóki, hogy középtávon a vertikumban részle-ges technológiaváltásra lesz szükség.

A diósgyõri 1 millió tonnás kombináltacélmû – amelynek acélgyártó részlege(konverter-elektrokemence-vákuumosüstkemence-öntõgép) Európa egyik legmo-dernebb minõségi potenciáljával bírt – tra-gikus körülmények között, a 90-es évek má-sodik feléig fokozatosan 400 ezer tonnáshulladékbázisú miniacélmûvé zsugorodott.Az ugyancsak 1 millió tonnás ózdi integráltacélmû a 90-es évek elején omlott össze, scsak az ezredfordulóra épült ki ugyancsak400 ezer tonnás, hulladékbázisú miniacél-mûvé. A két borsodi acélmû termékei túl-nyomórészt azonosak, emiatt a szûk hazaipiacért nemcsak az olcsó keleti importtalállnak harcban, de gyakran egymással is.


912

A vaskohászat és a természet

Georgius Agricola 1556-ban kiadott, a fé-mekrõl írt könyvében kitér arra, hogy a bá-nyászat (és a kohászat) ellenzõi a követ-kezõket hánytorgatják fel: „A bányászokkutatómunkái megbolygatják és tönkrete-szik a termõföldet. A bányaépítkezés, a gé-pek és kohók miatt egész erdõket és ligetekettarolnak le, mert a bánya rengeteg fát nyelel. Az erdõirtások következtében kipusz-tulnak a madarak és olyan állatok, ame-lyeknek húsa az emberi táplálkozást szol-gálja. Mivel az ércet mossák, és ezzel meg-mérgezik a folyók és patakok vizét, megölikvagy elûzik a halakat. Látható mindebbõl,hogy a bányászat (és kohászat) általérintett vidékek lakosai a szántóföldek,erdõk, ligetek kipusztítása és a folyóvizekmegrontása következtében csak nehezenjuthatnak élelemhez, s a fahiány miatt azépítkezések nagyon megdrágulnak. Világostehát, hogy a bányászat több kárt okoz,mint amennyi hasznot hoz az ércek kibá-nyászása (és feldolgozása).” De Agricola írtaazt is, hogy „fémek nélkül az ember szörnyûés silány életet élne a vadállatok között.”

Az ipari fejlõdés figyelmen kívül hagytaa 16. század természetvédõinek aggályait,miközben egyre több és több fémet igényelt.Most viszont több száz év múltán a – már azemberiség jövõjét fenyegetõ – szennyezés-nek a természetvédelmi törvények emel-nek gátakat.

A tudomány feladata, hogy a természet-rombolás és az egyetemes fejlõdés optimálisegyensúlyának feltételeit feltárja, a technikafeladata viszont az, hogy e feltételeket meg-teremtse. Kétségtelen, hogy az együttmû-ködésben a technikai lemaradása a tudo-mányos ismeretek mögött meglehetõsennagy. Ennek oka a túlzott nyereségszemlélet,a szûklátókörûség, a közömbösség, sõt azismeretek hiánya. A természetet kímélõtechnológiák és berendezések létesítésének

akadályai közé pedig elsõ helyre az anyagiforrás hiányát teszik, noha legtöbbször kimu-tatható – még ha nem is számszerûsíthetõ –hogy a hiányos technika a társadalomnaknagyobb kárt okoz, mint amennyibe a meg-felelõ létesítmények kerülnének.

A technikának elõbb-utóbb fel kell zár-kóznia; eleget kell tennie a természetvéde-lem indokolt követelményeinek: az anya-gok és energiák célszerû megválasztásávalés felhasználásával, a természeti és gazdaságikövetelmények egyensúlyának az elõkészí-tõ és termelõ folyamatokban való fenntar-tásával. Ennek kell alárendelni a termékektulajdonságait, a hulladék- és melléktermék-gazdálkodást, számításba véve az elhasznált(amortizációs) vagy elfekvõ anyagokat is.

Az egyetemes vaskohászat az ezredfor-dulóra elérte, hogy mûszakilag már képesmegfelelni e követelményeknek. A vaskohá-szati környezetgazdálkodás azon a szemlé-leten alapszik, hogy a kohászati tevékenységa természet és a társadalom közti kétirányúkapcsolat, amelyben a természet ajándéká-ból, a vasércbõl acélt termel a társadalomjavára, s eközben közremûködik a társada-lom természet iránti kötelezettségeinek tel-jesítésében. A környezetgazdálkodás tehátnemcsak környezetvédelem, nemcsak akörnyezet megóvása a kohászati folyamatokkáros mellékhatásaitól, hanem aktív részvé-tel a természetet szolgáló ipari tevékenysé-gekben, amelyekhez a kohászat technoló-giai segítséget nyújthat.

Az acélipar jellemzõje és technológiaierõssége az anyagok körforgása. A fogyasz-tókkal együttmûködve újra feldolgozza azelhasznált vas- és acéltermékeket (az amor-tizált hulladékot): 1 tonna vashulladék fel-használásával 1,5 tonna vasércet és 0,5 tonnafûtõanyagot (szenet, kokszot, olajat) takarítmeg, és 1 tonnával kevesebb szén-dioxiddalterheli a légkört.

Belsõ körforgásban használja fel a vizet.1960-ban 1 tonna acél gyártásához 150 m3

913


vízre volt szükség, és az jobbára többé-ke-vésbé szennyezve hagyta el a gyárat, 2000-ben már csak 30 m3 víz szükséges ugyanarraa célra, de tisztítás után ennek is 80-90 %-avisszatér a rendszerbe.

A kokszolókamrákban és a metallurgiaifolyamatokban keletkezõ éghetõ gázokatfelfogják, tisztítják és fûtõanyagként vezetikvissza a körforgásba. Hasznosítják a füstgá-zok érzékelhetõ hõjét. Az eredmény az ener-gia egy részének megtakarításában mutat-kozik meg. Körforgásban hasznosul a felfo-gott reve és a fáradtolaj. A természettel közöskörforgás része a salakgazdálkodás: az ércekmeddõje, továbbá a salakképzõ mészkõ,bauxit, dolomit és magnezit a természet aján-déka, ezeket a vaskohászat salakból készültsalakkõ, ipari kõzet, ipari ásvány formájábanszolgáltatja vissza utak, gátak, autópályák,vasutak építéséhez, cementgyártáshoz, be-tonkészítéshez, építmények falazásához éstermõtalajok javításához. A vaskohászati(nagyolvasztói és acélmûi) salakok tömegea termelt acél 35-45 %-át (!) teszik ki. Például2000-ben több mint 300 millió tonna salakkeletkezett, s ennek túlnyomó hányadát (afejlett országokban 95-100 %-át) hasznosítot-ták, megkímélve a természetet ugyanannyikõzet és ásvány kitermelésétõl.

Természetesen nem minden salak alkal-mas minden célra. Ahogy a folyékony sala-kok különbözõ metallurgiai folyamatokban,más-más fizikai és kémiai feladatokat végez-nek el, úgy megszilárdulva is különbözõ tu-lajdonságokra tesznek szert. Ezt a felhaszná-lás folyamán figyelembe kell venni. A lecsa-polt salakok összetétele még folyékony álla-potban adalékokkal módosítható a tervezettfelhasználásnak megfelelõen, illetve szabá-lyozható a megszilárdulás folyamata. Utóke-zelésre is sor kerülhet annak érdekében,hogy a felhasználás területén a salak tökéle-tesen helyettesíthessen valamilyen termé-szetes kõzetet vagy ásványt. A fejlett ipariországokban salakszabványok sora követeli

meg a megfelelõ fizikai és kémiai tulajdon-ságokat és az építési célt szolgáló térfogatistabilitást.

A nagyolvasztók salakjainak legkedvel-tebb felhasználási területe a cementgyártás:vegyi összetételüktõl függõen szolgálhatnaka klinkergyártás nyersanyagaként, cement-kiegészítõ hidraulitként vagy lehetnek inertcementkiegészítõk. 1 millió tonna kohósalakhidraulitként 1,5 millió tonna mészkövet he-lyettesít; ezen kívül megtakarít 120 ezer ton-na kõszenet és csaknem 1 millió tonna CO

2-

ot. A cementgyárak évente 50-60 millió ton-na kohósalakot használnak fel.

Cementgyártás céljára megfelelhetneka konverter- és elektrosalakok is. Az elektro-salakok cementipari felhasználása terjedõ-ben van, hiszen számos országban egyáltalánnem vagy alig keletkezik nagyolvasztósalak,elektroacélmû és cementgyár viszont van.(Ez a helyzet Észak-Magyarországon is.)

A nem stabilizált és a toxikológiai köve-telményeknek is megfelelõ bázikus acélsa-lak-õrlemények javítják a savanyú talajokat,helyettesítik a meszezés céljára bányászottõrölt mészkövet. (Sõt: a salakok kalcium-szilikátjában kötött CaO hatása jobban érvé-nyesül, mint a mészkõ kalcium-karbonátjá-ban kötött CaO.) A bázikus salakok elõsegítika nitrifikációt, porózus tulajdonságuknálfogva lazítják a tömör talajt, javítják annakvízvezetési és levegõzési tulajdonságait; ésvalójában salaktrágyák is, mert kisebb-na-gyobb arányban növényi tápanyagokat:magnéziumot, foszfort, ként, nitrogént is tar-talmaznak, és számos növényi mikroelem-nek számító alkotójuk van. Bármely táp-anyaggal keverhetõk és kiszórhatók.

A vaskohászati salakok radioaktivitásanem haladja meg a megengedett határérté-ket. Több fejlett országban ezt ellenõrzik is.A salakokban természetesen dioxinok sin-csenek, hiszen 1400 °C-nál magasabb hõ-mérsékleten képzõdnek, s eközben azösszes szerves anyag elbomlik.


914

A salakok könnyen értékesíthetõk, ezzelszemben az acélmûvek füstgáztisztítójábanfelfogott porok (por vagy iszap alakban) jó-formán csak gyáron belül hasznosíthatók.Sajnos, cinktartalmuk legtöbbször ezt is nehe-zíti, néha pedig megakadályozza. A cink avashulladékkal jut a konverterbe és elektro-kemencébe, onnan a füstgázzal oxidok alak-jában távozik, és a gáztisztítóban felfogottvastartalmú szállóporban gyûlik össze. Ha ezta szállóport – vaskinyerés céljából – visszajá-ratják, akkor a rendszerben a cink feldúsul(akár 15-30 %-ra is), és technológiai prob-lémákat okoz. A nagyolvasztóban különö-sen káros, emiatt a legtöbb országban korlá-tozzák az elegy cinktartalmát. Fõként a cinkrovására írható, hogy a világviszonylatbankeletkezõ 35-40 millió tonna pornak ésiszapnak alig felét járatják vissza, inkább de-póniára viszik. A cink okozta problémák ahulladékbázisú elektroacélmûvekben a leg-súlyosabbak, mert ott a szállópor cinktartalmavisszajáratás nélkül is elérheti a 20-35 %-ot,emiatt már eleve veszélyes hulladék.

Technikailag megvannak a lehetõségeia szállóporok és iszapok cinktelenítésének,de ezek költséges beruházásokkal valósítha-tók meg; megtérülésük a kezelendõ anyagmennyiségén kívül függ a deponálás költsé-gétõl is. Utóbbi a fejlettebb országokbanigen magas, ezért számos nagyüzemet sze-reltek fel cinktelenítõvel. Ennek köszönhe-tõen a szállópornak és az iszapnak 80-90 %-át hasznosítják, sõt tervek készülnek a zerowaste (hulladékmentes), 100 %-os újrahasz-nosítást jelentõ technológiák kialakítására.

A cinktelenítésre többféle pirometallur-giai és hidrometallurgiai eljárást alkalmaznak.Zömmel direktredukciós technológiák,amelyek mind a vasat, mind a cinket redukál-ják. A termék jó minõségû vasszivacs; a cink(ha van ólom, akkor az is) elgõzölög, és szál-lópor alakjában felfogható. E por cinktartalma50-60 %-ot is elérheti, azaz alkalmas fémko-hászati feldolgozásra. A depóniákban halmo-

zódó, évenként 10-15 millió tonnával gyara-podó cinktartalmú por és iszap a gazdaságnakveszteség, a környezetre pedig káros, ezérthasznosítása ma a vaskohászat egyik legsür-getõbb feladata, és érthetõ, hogy vas- és fém-kohászati kutatások kiemelt témaköre.

*

Az acélipar nemcsak magát igyekszikmegtisztítani, újabban közremûködik a mû-anyaghulladékok felhasználásában is. Anagyolvasztókban a forrószéllel befuvatottaprított mûanyaghulladék elgázosodik, ésredukáló gázként hasznosul az olvasztó ak-nájában. A mûanyagok elemaránya ugyanisviszonylag közel van a redukáló szénéhezés olajéhoz. Nagyobb hidrogéntartalmánálfogva elsõsorban az olajat helyettesíti 1:1arányban; kisebb kéntartalmánál fogva elõ-nyösebb is. Hátránya viszont, hogy több ha-mut ad, és nagyobb a klórtartalma. Németor-szágban több nagyolvasztóba fuvatnak mû-anyaghulladékot; ez idõ szerint 100 kg nyers-vasra számítva 35 kg-ot. A japán kohóüze-mekben most kezdik a mûanyagbefúvást.

A nagy japán acélmûvek a nagyolvasztó-technológiát városi finomhulladékot feldol-gozó berendezések kialakítására is alkalmaz-zák. A nagyolvasztóhoz hasonló kokszágyas,aknás kemence lényegében pirolízises elgá-zosító és olvasztó, oxigént injektáló lándzsák-kal és folyamatos salakcsapolással. Az elszí-vott 2000 kcal/m3(N) energiatartalmú di-oxinmentes gáz és salak értékesíthetõ. Akisebb kohók naponta 60-70, a nagyobbak250-300 tonna hulladékot dolgoznak fel.

*

A vaskohászat csak lassan léphet elõre a CO2-

emisszió csökkentésében, pedig az üvegház-hatást okozó gázok kétharmadát a szén-di-oxid teszi ki. A kibocsátott összes szén-dioxidfeléért az energetika és a közlekedés felelõs;az ipar egynegyedért. Ez utóbbinak túlnyo-mó hányada a vaskohászat rovására írható.

915


A vaskohászat a szén-dioxidot a ma mégnélkülözhetetlen C-alapú redukciók folya-mán, továbbá fosszilis tüzelõanyagok elége-tése során emittálja. E tekintetben meghatá-rozó technológiai fázis az acélgyártás; a szén-dioxid mennyisége leginkább attól függ,hogy az acéltermeléshez milyen alapanya-gokat használnak fel:

1 t nyersvas (mint alapanyag) 1,8-1,9 t;1 t vasszivacs ” 1,1-1,2 t;1 t fémhulladék ” 0,45-0,5 t

CO2-ot emittál.

2000-ben az acélgyártás csaknem 1,3milliárd tonna szén-dioxidot bocsátott ki!

Az oxigénes konverterek fémes betét-anyaga 75-80 % nyersvas és 25-20 % hulla-dék. Az elektrokemencéké világátlagban 85% hulladék, 15 % vasszivacs és nyersvas. ACO

2-kibocsátás csökkentése (és a gazdasá-

gosság is) az acélmûveket a lehetõ legna-gyobb arányú hulladékfelhasználásra ösz-tönzi. E téren az elektroacélmûvek vannaklegelõnyösebb helyzetben. Javukra szolgálaz a tény is, hogy a vasszivacstermelés gyor-san fejlõdik, és egyre könnyebb nyersvasathelyettesítõ vasszivacshoz jutni.

Az elektroacélgyártás CO2-kibocsátásá-

ban természetesen számításba kell venni,hogy a felhasznált villamos energia termelésemennyi CO

2 felszabadulásával jár. Nem

mindegy, hogy az erõmû milyen energiávalés mekkora hatásfokkal termeli az áramot.Ez az ún. ESI-index (Electric SupplyIndustry), amely az 1 GJ-nak megfelelõ vil-lamosenergia termelésekor keletkezõ CO

2-

ot adja meg kg-ban. 1995-ben pl. így alakultnéhány ország éves átlaga:

Franciaország 23 kg CO2/GJ

Olaszország 146 kg CO2/GJ

Egyesült Királyság 156 kg CO2/GJ

Németország 196 kg CO2/GJ

Az elektroacélgyártás fejlesztése tehátNémetországban (a szénbázisú erõmûvek

miatt) kevésbé javítja a CO2 kibocsátást, mint

Franciaországban (a nukleáris erõmûveknekköszönhetõen). Olaszországban a vízierõ-mûveknek, az Egyesült Királyságban a föld-gázos erõmûveknek tudható be a kedve-zõbb ESI-index.

A fosszilis energiahordozók elégetésekorkeletkezõ CO

2 arányai:

földgáz : olaj : szén = 1 : 1,67 : (1,8–2,2)

Ez az összefüggés érvényes az erõmû-vekre és természetesen a vaskohászati fo-lyamatokra is. Az elektrokemencékbe hõter-melés céljából befuvatott földgázzal, olajjalvagy szénnel villamosenergia takaríthatómeg, egyidejûleg kevesebb a kumulált CO

2-

kibocsátás is. A nagyolvasztókba befúvottfosszilis tüzelõanyagokkal a koksz egy részehelyettesíthetõ, és ez ugyancsak CO

2-meg-

takarítással jár.Az az általános érvényû összefüggés,

amely szerint a CO2-emisszió csökkentésé-

nek ma még leghatékonyabb módszere azenergiamegtakarítás, a vaskohászatban igenjelentõs eredményeket tud felmutatni, deközvetve emissziócsökkentéssel járnak azanyagkihozatal javítását, a technológiai mel-léktermékek hasznosítását, új, hatékonyabbtechnológiák bevezetését és az acélok tulaj-donságait javító fejlesztések is.

Példaként említhetõ a fejlesztési forrá-sokkal folyamatosan ellátott, s így a hatékonyinnováció nyújtotta lehetõségeket jól kihasz-náló német vaskohászat eredményessége.Ott az 1 tonna hengereltárura vonatkoztatottCO

2-emisszó 1960 és 1996 között 3,99 ton-

náról 1,88 tonnára csökkent. Intenzív fejlesz-téssel további csökkenés prognosztizálható(az energetikában is), és ez alátámasztja,hogy a Kiotói Egyezményt aláírva Németor-szág nem alaptalanul vállalta, hogy 2008–2012-re az 1990. évi CO

2-egyenértéket

(1214 Mt) 21 %-kal csökkenti.Az egyetemes vaskohászat a CO

2-

emisszió tekintetében mindaddig csak evo-


916

lúciós fejlõdésrõl adhat számot, amíg a tech-nológiája szénbázisra épül; ugrásszerûenjavuló eredmények csak a hidrogéntõl vár-hatók. Példaképpen vizsgálható az 1 tonnamelegen hengerelt szalagtekercs gyártásáravonatkoztatott CO

2-emisszió alakulása:

A magyar vaskohászat környezetgazdálko-dása, sajnos, ez idõ szerint még a környezet-védelem színvonalának emelésén fáradozik.Üzemeink anyagi erejükhöz mérten évrõl-évre közelítik az emisszióra és a vízszennye-zésre érvényes EU-szinteket, sokat költeneka hulladék kezelésére és deponálására, dehátrányukat – külsõ támogatás nélkül – belát-ható idõn belül nem tudják behozni. A komp-lex környezetgazdálkodás kiépítése terénis vannak eredményeik, de az elõrehaladásthazai szabványok hiánya és rugalmatlan kör-nyezetvédelmi szabályok is akadályozzák.„Hulladékmentes” gazdálkodás kialakítását– nehéz gazdasági helyzetük miatt – egyelõ-re nem is tervezhetik.

Összefoglalás

A 20. század negyedik negyedében a vasko-hászati technológiákban ugrásszerû és evolú-ciós fejlõdéssel alapvetõ változások követ-keztek be, elsõsorban a termelékenység nö-

integrált acélmûben miniacélmûben

rövid távlatban és jelenleg 2,100 tonna 0,460 tonna(erõmûi hatásfok 35%)

közép távlatban 1,800 tonna 0,275 tonna(erõmûi hatásfok 45%)

ma még nem belátható hosszú távlatban 0 0

A fentiek technológiai kiegészítéseképpen:rövid és közép távlatban

redukció: C-bázison (egyszerûsítve: Fe2O

3 + 3 CO 2 Fe + 3 CO

2)

hõtermelés: C-bázison (fosszilis tüzelõanyaggal)hosszú-hosszú távlatban

redukció: H2-bázison (egyszerûsítve: Fe

2O

3 + 3 H

2 2 Fe + 3 H

2O)

hõtermelés: nem C-bázison termelt villamosenergiával.

1. táblázat

velését és a gazdaságosságot szolgáló innová-ciókkal. A század utolsó negyedében a fejlõ-dést a termelés szerkezetének átalakításajellemezte: martinkemencék kiváltása kon-verterekkel és/vagy elektrokemencékkel,a tuskóöntés és a tuskóhengerlés kiváltása

folyamatosöntõ-gépekkel, illetve az irányítóés kiszolgáló szervezetek „spártai” egysze-rûsítése.

Az acéltermelés gazdasági régiónkéntimegoszlása a század második felében alap-vetõen megváltozott: míg a század közepénaz USA és az EU-12 országai együttesen avilágtermelés 72 %-át adták, 2000-ben márcsak 30 %-át; egyidejûleg Ázsia részesedése6 %-ról 40 %-ra nõtt.

A hatékony metallurgiai eljárások külön-bözõ változataiból máig kialakított konver-teres (integrált acélmûves), elektrokemen-cés (miniacélmûves) és kombinált technoló-giai rendszerekkel megfelelõen alkalmaz-kodni lehet az elérhetõ nyersanyag- és ener-giaforrásokhoz, valamint a piac minõségiigényeihez; e rendszerek továbbfejleszt-hetõk, ezért jövõjük hosszabb távlatra pro-gnosztizálható.

Két-három évtizeddel ezelõtt a vaskohá-szat világszerte még fekete és barna füsttel,

917

IrodalomAiming at an Environment–Conscious Steel Works.

(2001). Kawasaki Steel Technical Report, No. 6.Az acélipar válsága. (1994). Magyar Tudomány, 8.CO

2-Emissionen in Deutschland rückläufig. (1999).

Stahl und Eisen, Nr. 11.Comparing carbon-dioxide emission from the steel

industry. (1999). Steel Times, No. 3.De Re Metallica Libri XII. (MDLVI). (1985). A fordítást

kiadta: Országos Magyar Bányászati és KohászatiEgyesület. Mûszaki Könyvkiadó Bp.

Kohósalak felhasználása savanyú talajok javítására.(1984). Stefanovits Pál kézirata

A New Minimill Concept: Mini Blast Furnace withShaft EAF/LF/CC. (2001). Iron & Steelmaker, No. 5.

Õszintén a magyar vaskohászatról. (1989). Sorskér-déseink, Akadémiai Kiadó

Stahlrecycling – Ressourcenproductivität und Um-weltschutz. (2000). Stahl und Eisen, Nr. 7.

State of the art of old plastic injection into the blastfurnace. (1997). Encosteel Conference, Stockholm

Steelmakers Develop Waste Treatment Facilities.(2000). Iron & Steelmaker, No. 6.

Steelmaking of the future. (1999). Steel Times, No. 5.Technológiai lépésváltás Dunaújvárosban. (2001).

Hulladéksors, Szakmai Folyóirat, 1–2. sz.Trendek és fejlemények Közép- és Kelet-Európa

acéliparában. (2000). Bányászati és Kohászati Lapok,Kohászat, 8.

porral, gázzal szennyezte a levegõt, és he-gyekként magasló salak- és iszaphányókkalterhelte a környezetét. Ma már a füstök áttet-szõen tiszták, nem nõnek a hegyek, sõt, arégiek is szemmel láthatóan fogyatkoznak.A vaskohászat egyre inkább környezetbarátlesz, környezetgazdálkodást folytat: nem-csak elvesz a természettõl, amikor felhasz-nálja az érceket, a szenet, a gázt, az olajat ésaz ásványokat, hanem a természet javát isszolgálja azzal, hogy hulladékait ipari kõze-tekben és más módon hasznosítja, sõt, másiparágak hulladékait is beépíti termékeibe.Ezzel egyre több kohászati üzem érdemli kia zöld jelzõt.

A magyar vaskohászat a század elsõ felé-ben nemzetközi színvonalú termékekkellátta el a belsõ és a külsõ piacot. A másodikvilágháború után fejlõdése felgyorsult, tech-nológiájával és termékeivel megfelelt a belsõ

követelményeknek, de a világ fejlõdésétõlelmaradt. A ’80-as években megkezdettszerkezetváltás a ’90-es években csak az in-tegrált Dunai Vasmûben folytatódott; a diós-gyõriben és az ózdiban viszont a tragikus le-épülés kényszerítette ki a mûszakilag és gaz-daságilag egyaránt labilis miniacélmû létre-hozását. Vaskohászati üzemeink – elegendõanyagi forrás hiányában – a környezetvéde-lem terén az EU-normákhoz viszonyítvaelmaradásban vannak (fõként az emisszióktekintetében); helyzetük nagyon nehéz,emellett hiányoznak a környezetgazdálko-dást (pl. salakfelhasználást) elõsegítõ hazaiszabványok is.

Kulcsszavak: vaskohászat, acélgyártás,integrált acélmû, miniacélmû, környezet-védelem, széndioxid-emisszió, hulladék-gazdálkodás



918

Tudomány – politika

I. Rövid bemutatkozás

Noha tizedik éve mûködik a Collegium Bu-dapest Magyarországon, a volt budai Város-házán, és az elmúlt tíz évben nem kevesebb,mint 350 tudós (köztük kiemelkedõ, olykorNobel-díjas hírességek) több hónapos itt-tartózkodását, kutatását tette lehetõvé, sezenkívül mintegy hatvan nemzetközi kon-ferenciát illetve mûhelybeszélgetést szer-vezett, összességében többezer résztvevõvel,mégis úgy érezzük, tevékenysége nemeléggé ismert a magyar tudományos életben.Ezért köszönettel teszünk eleget a szerkesz-tõség felkérésének, hogy adjunk beszámolóta Collegium ez évi munkájáról, megragadvaegyúttal az alkalmat, hogy bevezetõben rö-viden kitérjünk az elmúlt tíz év eredmé-nyeire, az intézet által folytatott kutatómunkajellemzésére is.

A Collegium Budapest – Institute forAdvanced Study tízéves fennállása ritka pél-da arra, hogy sikerre jutott és gyökeret eresz-tett Magyarországon egy kívülrõl jött, önzet-len nemzetközi kezdeményezés. Az 1989utáni változások optimista lendületébenWolf Lepenies és Joachim Nettelbeck, a ber-lini Wissenschaftskolleg vezetõi úgyszólvána középkori misszionáriusok odaadó erõfe-szítésével hívták életre a volt szocialista világ-ban egy új nyugati intézménytípus, az Instit-ute for Advanced Study elsõ képviselõjét

A COLLEGIUM BUDAPEST TIZEDIK ÉVEKlaniczay Gábor

a történettudományok kandidátusa, a Collegium Budapest rektora

Európa keleti felében. Büszkék lehetünkarra, hogy választásuk, s az általuk e vállalko-zásra összeszervezett hat nyugat-európaiállam (Ausztria, Franciaország, Hollandia,Németország, Svájc, Svédország) képvise-lõinek, s az alapításban részt vevõ magán-alapítványoknak a választása Budapestre, arégió e célra legalkalmasabbnak ítélt, leg-gazdagabb szellemi tradícióval bíró köz-pontjára esett. Szerencsés fogadtatást is ka-pott e kezdeményezés: a Collegium Buda-pest 1993. júniusi felavatásán Antall Józsefminiszterelnök mondott ünnepélyes meg-nyitó beszédet, nem sokkal késõbb GönczÁrpád és Richard Weizsäcker elnökök ta-nácskoztak a Collegium Budapestnek ott-hont adó régi budai Városháza udvarán azösztöndíjas vendégként itt tartózkodó elsõtudóscsoporttal. A Collegium Budapest tudo-mányos tanácsának elsõ elnöke korunk nagyfrancia történésze, az 1996-ban elhunytGeorges Duby volt, falai között azóta sokszáz neves külföldi és magyar tudós fordultmeg, köztük Nobel-díjas professzorok, tevé-keny tudományszervezõk, remek szakem-berek, tehetséges, ígéretes fiatal kutatók.

A Collegium Budapest jelentõségénekpontos megértéséhez fontos felhívni a figyel-met arra, hogy itt egy új tudományos intéz-ménytípusról van szó, amely a 20. századbanszületett, amelynek képviselõi napjainkraönálló, egyre befolyásosabb és eredménye-

919

Klaniczay Gábor • A Collegium Budapest tizedik éve

sebb csoportba szervezõdve lépnek fel a tu-dományos élet három hagyományos intéz-ménycsoportja, az egyetemek, az akadémi-ák és tudós társaságok, valamint az egy-egyszûkebb szakterületre specializálódott tudo-mányos kutatóintézetek hálózata mellett. Anáci Németországból emigrált tudósok(Albert Einstein, Neumann János, KurtGödel és mások) befogadására magánalapít-ványként jött létre Princetonban az elsõ ilyeninterdiszciplináris központ, amelynek elsõigazgatója éveken át Robert Oppenheimervolt. Ezt az intézményt az tette sikeressé,hogy különlegesen megtermékenyítõ hatá-sú környezetet tudott teremteni a tudomá-nyos alkotómunkához. Ennek lényege azvolt, hogy a különbözõ tudományágak legki-válóbb képviselõi számára féléves–egyévesösztöndíj-lehetõséget teremtettek, s aPrincetonban évrõl évre cserélõdõ alkalmiközösségek a csekély számú állandó munka-társ (permanent fellow) koordináló tevé-kenységével az új felfedezések, elméletimegfigyelések sorát hozták a nemzetközikutatás vérkeringésébe. Az otthoni kötele-zettségétõl felszabadult harminc–negyvenösztöndíjas fellow az alkotáshoz ideális kö-rülmények között ezt a tradíciót gyarapítjaés hasznosítja azóta is, több mint fél évszá-zada.

A hatvanas és hetvenes években e kez-deményezés egyre több követõre találtAmerikában és az európai országokban. ACollegium Budapest közvetlen mintája, aberlini Wissenschaftskolleg 1980 óta mû-ködik. Valamivel korábban alakult a hollandiaiNIAS – Netherlands Institute for AdvancedStudy in the Humanities and Social Sciences,Wassenaar, van ilyen intézet Svédországban(SCASSS – Swedish College for AdvancedStudy in the Social Sciences, Uppsala), Skó-ciában (Edinborough Institute for AdvancedStudy), hasonló jellegû intézmény a bécsiIWM (Institut für die Wissenschaften derMenschen) is, bár le kell szögezni, hogy a

lista – meglepõ módon – egyelõre még nemtúl hosszú. Amerikában is csupán néhányhasonló nemzetközi hírû intézmény emel-kedett fel Princeton riválisaként az elmúltkét évtizedben: a stanfordi Center forAdvanced Studies in the Behavioral andSocial Sciences – CABS, az Institute for theHumanities (Chapel Hill, North Carolina), aGetty Research Institute –GRI (Los Angeles),a Woodrow Wilson Center (Washington)vagy a Santa Fé Institute.

Kétféle tematikus orientációt figyelhe-tünk meg ezekben az intézetekben, egyikrészük a társadalomtudományok és a hu-mántudományok körébõl gyûjti össze meg-hívottjait (ilyen a NIAS, a SCASSS, Edin-borough, Chapel Hill, Wilson Center, GRI), amásik csoportjuk pedig Princetonhoz hason-lóan a természettudományok képviselõit isbevonja az interdiszciplináris tudósközös-ségekbe (ilyen a stanfordi CABS, a Santa FéInstitute, a berlini Wissenschaftskolleg). ACollegium Budapest is e második csoportbatartozik.

A Collegium tudományos programjánakprioritása a különbözõ egyéni kutatási ter-vekkel itt dolgozó, fellow nevet viselõ ösz-töndíjas kutatók – nemzetközi hírû tudósok– munkafeltételeinek és együttmûködésé-nek megteremtése. Bármely tudományte-rület képviselõje pályázhat, bár a termé-szettudományok mûvelõinek csupán teore-tikus vizsgálódásokra ad módot, mert a Col-legium kísérleti feltételeket nem tud bizto-sítani. Évente 12–15 junior fellow féléves,olykor egész éves meghívására is van lehe-tõség, õk a disszertációik végsõ stádiumábandolgozó doktoranduszok vagy a nemrég be-fejezett disszertációt publikációra elõkészítõpályakezdõ fiatal kutatók.

A Collegiumban évente összegyûlõ, többhónapot vagy egy egész akadémiai évet Bu-dapesten töltõ nemzetközi és interdiszcipli-náris tudósközösség hivatalos kommuniká-ciós nyelve angol, francia vagy német, de az


920

olykor bábeli nyelvi zûrzavarban sok másnyelvet is hallani. A hétköznapi életnek arendszeres kommunikációra alkalmat adómindennapos közös ebéd, s a kutatók mun-káját a többiek számára bemutató hetenkéntifellow-szeminárium ad keretet. Ez utóbbiolykor nehéz feladat elé állítja a tudósokat:úgy kell számot adniuk problémafelvetésük-rõl és eredményeikrõl, hogy a többségük-ben más tudományterületrõl és más ország-ból jött fellow-társaik is megértsék, mégisérdekes és szakszerû legyen azok számárais, akik közelebbi szakterületrõl jöttek. Min-den megbeszélésre igyekszünk meghívni amagyar tudományos élet érdeklõdõ képvi-selõit is, hogy segítsük a nemzetközi kap-csolatok épülését.

A fellow-szeminárium mellett a Collegi-umba érkezett tudósok egy része nyilvánoselõadásokat is tart, ebben a formában pró-báljuk közkinccsé tenni a rövidebb idõreidejövõ nemzetközi celebritások ittlétét is.A Collegium e téren az elmúlt tíz évben hoz-zájárult ahhoz, hogy Budapesten izgalmasnemzetközi tudományos élet alakulhatott ki.A teljesség igénye nélkül utalnék itt néhányemlékezetes meghívottra: a német történet-írás doyenje, Reinhard Koselleck (1993–94);a közgazdasági Nobel-díjas Robert Solow(1995); a szemiotika nemrég elhunyt, ma-gyar származású mestere, Thomas A. Sebeok(1995–96); a bizantinológus Ihor Ševcenko(1998), a tekintélyes német mûvészettörté-nész, Martin Warnke (1998–99); a franciaklasszikafilológia nagy öregje, Jean-PierreVernant (2000); a közelmúltban (2000–2001-ben) pedig ahhoz tudtunk hozzájárul-ni, hogy a Párizsban élõ Fejtõ Ferenc ismétintenzívebben bekapcsolódhasson a magyartudományos- és közéletbe.

A tematikus sokszínûségen belül bizo-nyos súlypontokat adtak a Collegium Buda-pest permanent fellow nevet viselõ állandómunkatársai. Kornai János 1992 óta a Har-vard Egyetem és a Collegium Budapest

között osztja meg idejét, és a közgazdaságtanmellett õ koordinálta az átmenet vizsgálatá-val foglalkozó kutatások, és általánosabbana társadalomtudományok képviselõinek amunkáját. Vékás Lajos, a Collegium alapítórektora 1992 és 1997 között permanentfellowként a jogtudományok hangsúlyosabbjelenlétét mozdította elõ. Helga Nowotny, azürichi Eidgenössische Technische Hoch-schule (ETH) professzora 1992 és 1999 kö-zött volt permanent fellow, és a tudomány-filozófia problémáinak napirenden tartásá-val járul hozzá ahhoz, hogy a természettu-domány és a társadalomtudományok kép-viselõi között a Collegium Budapest mindenévében újszerû dialógus létesüljön. 2000 ótapedig õ a Collegium Tudományos Tanácsá-nak az elnöke. A természettudományokértpermanent fellow minõségben 1995 óta azelméleti biológia nemzetközi hírû magyarkutatója, Szathmáry Eörs a felelõs. 1997 ótaa rektori tevékenység mellett e sorok írójaviseli gondját permanent fellowként a törté-nettudomány és általában a humántudo-mányok tematikájának.

Az állandó munkatársak nemcsak arrólgondoskodnak, hogy az egyéni kutatási ter-veiken dolgozó ösztöndíjasok kapcsolatbakerülhessenek a magyar tudományos életképviselõivel, hanem nyolc-tíz fõbõl állókutatócsoportokat, fókuszcsoportokat isszerveznek, amelyek a Collegiumban többhónapon át közösen dolgoznak valamilyenkutatási probléma megoldásán. Az egyéniterveiken dolgozó ösztöndíjasok mellettmeghívott fókuszcsoportok tematikája sajá-tos profilt ad a Collegium minden akadémiaiévének, példát mutat az interdiszciplinárisegyüttmûködésre (amelybe rendszerinttöbb egyéni ösztöndíjas is be tud kapcso-lódni), és lehetõvé teszi a részvételt a na-gyobb nemzetközi projektekben. Egy év-ben eleinte egy-egy, néhány éve két-háromfókuszcsoport dolgozik a Collegiumban,ezek szervezõi a permanent fellow-k mellett

921


lehetnek más tudósok is, javaslataikat, akáraz egyéni pályázókét a nemzetközi Tudo-mányos Tanács bírálja el. Néhány példa azelmúlt évek fókuszcsoportjainak tematiká-jából: A tervgazdálkodástól a piacgazdasá-gig (1993/94), A posztkommunizmus poli-tikai pszichológiája (1994/95); A politikaés a gazdaságpolitika viszonya a posztszo-cialista gazdaságokban (1997/98); Elméletibiológia (1994/95 és 2001/2002); Nyelv ésevolúció (1996/97); Intézményépítés az újdemokráciákban (1998/99); Kép és képiség(1998/99); Humántudományok történetiés összehasonlító nézõpontból (1999/2000); A biológiai mozgás eredete (1999/2000). Hogy e fókuszcsoportok eredmé-nyesebben tarthassák a kapcsolatot a ma-gyar tudományos élettel, a szervezõk meg-hívnak a résztvevõk közé egy-két olyanrészmunkaidõs társult kutatót (associatefellow), akik budapesti munkahelyüketmegtartva bevonják a külföldi kollégákat azott folyó tevékenységekbe is.

A Collegium Budapest tevékenységé-nek még egy fontos aspektusát ki kell emel-ni: az efféle nemzetközi és interdiszciplináristudományos intézetek ugródeszkául szolgál-hatnak az európai integrációhoz, sõt, valójá-ban maguk ennek egyik elsõ hatékony for-mái. A Collegium Budapest erre érthetõ mó-don sok figyelmet fordított, hiszen azoknakaz intézményeknek a sorába tartozik, ame-lyeknek létrejöttét, anyagi alapjait az EUtöbb államának együttmûködése alapoztameg (hasonlóan a Firenze melletti, fiesoleiEurópai Posztgraduális Egyetemhez, ame-lyet a hetvenes években alapítottak). Egy-ben ez az elsõ olyan intézet, ahol az együtt-mûködésben egy volt szocialista állam, egyleendõ tag már a megalapítástól kezdvepartner volt. A Collegium Budapestet támo-gató nemzetközi összefogás az 1992-es dip-lomáciai megegyezések nyomán, 1997-bena támogató államok, alapítványok és a ma-gyar állam között kötött nemzetközi szer-

zõdés formáját öltötte. Az EU kelet-európaikiterjesztésével foglalkozó politikusok évekóta támaszkodnak a Collegium Budapest –és más hasonló, újabban létrejött közép-ke-let-európai tudományos központok – tevé-kenységére, szervezõ munkájára, gyakranfordulnak meg konferenciáinkon, elõadása-inkon. 2000 márciusában rendezték meg azEU Bizottság mellett mûködõ tudományostestület (Forward Studies Unit of the EuropeanCommission) 18-ik Carrefour (útkereszte-zõdés) elnevezésû konferenciáját, a Régióka kibõvített Európai Unióban címmel. En-nek lebonyolítását a Collegium Budapestszervezte meg az Akadémia, a magyar kor-mány és a budapesti önkormányzat segít-ségével. Az 1999 nyarán és õszén, a csatla-kozni készülõ államok tudományos intézeteiszámára kiírt Kiválóság-központ pályázatona Collegium Budapest a 186 pályázó közötta 3. helyre került, így egyike lett azon hatmagyar intézménynek, amely 2000 és 2003között jelentõs EU-támogatásban részesül.Érdemes megjegyezni, hogy a pályázat kiírá-sának ötlete magától a Collegium Budapest-tõl származik, amely e célból egy nemzetkö-zi konferenciát szervezett 1997-ben, s az ittkidolgozott javaslattal segítette elõ, hogyebben a pályázatban 35 további közép-euró-pai intézmény anyagi támogatásban része-süljön.

II. A Collegium Budapest tudományosprogramja 2001–2002-ben

Intézményünk ebben az akadémiai évben14 saját munkatervén dolgozó senior fellow,3 rektori vendég, 12 junior fellow és háromfókuszcsoport meghívásával töltötte ki aprogramját. Az egyéni ösztöndíjas kutatókközött volt több történész (Faruk Birtek,Selim Deringil, Alexander Gavrilov, Con-stantin Iordachi, Olga Khavanova), antro-pológus (William C. Christian, Don Han-delman), filozófus (Tsotso Bojadziev, BorosJános, Farkas Katalin, Julius Moravcsik),


922

egy jogtudós (Shlomo Avineri), két bio-lógus (Günter von Kiedrowski, Miklós Ist-ván), egy mûvészettörténész (Pavla Sadil-kova), egy politológus (Pieter Vanhuysse).

Az Agy evolúciója és a megismeréstematikájával foglalkozó, két biológus,Szathmáry Eörs és Jean-Pierre Changeuxáltal szervezett fókuszcsoport munkájábankilenc fellow vett részt (a nyelvész DerekBickerton, az etológus Csányi Vilmos, afilozófus Daniel Dennett, a neurobiológusGulyás Balázs, továbbá egy nagyobb cso-port pszichológus: Zvia Breznitz, KovácsIlona, Lukács Ágnes, Nánay Bence és PléhCsaba). Az év során négy konferenciátilletve mûhelymegbeszélést tartottak: 2001decemberében A korai kognitív fejlõdéstkárosító tényezõkrõl, 2002 februárjában afókuszcsoport tematikájával azonos címmelaz egész projektrõl, áprilisban a Diszlexiakognitív és neorpszichológiai tanulmá-nyozásáról, májusban pedig a Williams-szindrómáról.

A második csoport, amelyet a szocioló-gus Kovács András irányított, és 8 történész,antropológus illetve szociológus fellow(Andor Eszter, Esther Benbassa, Alina Cala,Zvi Gitelman, Diana Pinto, Prepuk Anikó,Joachim Schlör és Jonathan Webber) rész-vételével a Zsidóság a modern Európábancímû témakört dolgozta fel. A Közép-Európai Egyetem (CEU) Jewish StudiesProgramjával együttmûködve márciusbankonferenciát szerveztek A zsidóság és amodernség címmel. Problémafelvetésükröviden így jellemezhetõ: a második világ-háború és a Holocaust után évtizedekre úgytûnt, hogy a zsidó kultúra lehetõségei fel-számolódtak Európában, és míg Amerikábanvagy Izraelben továbbfejlõdhettek, illetvekibontakozhattak önálló formái, Európábancsupán két lehetõség maradt: emlékezés azáldozatokra, illetve a maradék zsidóság teljesasszimilációja. Ez a helyzet azonban a 20. szá-zad utolsó évtizedeiben mindenekelõtt 1989

után alaposan megváltozott. Több európaiországban megfigyelhetõ volt a zsidóidentitás ápolásának és vállalásának újnépszerûsége, amelynek további támasztadott 1989 után a kelet-európai (orosz ésukrán) zsidóság egy részének nyugatra ván-dorlása. Az európai zsidó kultúra új önmeg-határozásának több tényezõ ad aktualitást a21. század elején. Ilyennek tekinthetõ az EUkiterjesztése, és az elmúlt évben szomorúaktualitást adott az ezzel kapcsolatos viták-nak 2001. szeptembe 11-e és az izraeli–pa-lesztin konfliktus tragikus elmérgesedése.

A történész Daniel Nordman és az antro-pológus Zempléni András vezette a harma-dik csoportot, amely kutatási programjánaka Tér struktúrái és struktúrálódása Európá-ban a középkortól napjainkig címet adta.Ez a terv a Collegium Budapest 1997-es Ha-tárok, terek és identitások címû, részbenugyane kutatók által kezdeményezett pro-jekt folytatása, amelyben középkorkutatók(Dominique Iogna Prat, Nagy Piroska,Didier Méhu), antropológusok (Albert Réka,Hofer Tamás, Claude Macherel, FrançoisWalter, Alex Weingrod) és történészek(Czoch Gábor, Marie-Elizabeth Ducreux,Jean-François Gossiaux, Krasznai Zoltán,Sonkoly Gábor) dolgoznak. Hosszabb kül-földi felkészülés után kezdték meg munká-jukat egy 2001 novemberben, a párizsiMaison des Sciences de l’Homme-ban és azInstitut Hongrois de Paris-ban megrendezettkonferenciával, amely a 2001-es MagyArtcímmel megrendezett saison culturellehongroise keretébe illeszkedett. A 2002májusában rendezett négynapos konferen-cia szép panorámát adott a sokéves együtt-mûködésben formált interdiszciplináris kér-désfeltevésekrõl. Az alapkérdés: milyen mi-tológiai, vallási, kultikus, társadalmi valamintadminisztratív mechanizmusok alakították atér, s a belõle egy-egy csoport számára kiha-sított saját „területek” struktúráit? A kultusz-helyek, a liturgia, a temetõk térszimboliká-

923


jának elemzésébõl kiindulva a vizsgálódásokeljutottak a „nemzet halottainak” modernkultuszához, s az ezzel kapcsolatos területivitákhoz, a „táj”, a „haza”, az „ország” modernmeghatározásainak elemzéséhez.

Az idei akadémiai év elsõ félévben kerültsor a Collegium Budapestben az EU DGResearch által támogatott, Három társa-dalomtudományi diszciplína Közép-Kelet-Európában címû, még az elõzõ akadémiaiévben megkezdett projekt befejezésére,amelynek vezetõje két német politológus–szociológus, Max Kaase és Vera Sparschuhvolt. Ennek elsõ mûhelymegbeszélését2001 októberben tartottuk, amelyen a tíz tag-jelölt ország harminc kutatója vett részt, akiksaját országukról készített beszámolókbanmutatták be, hogyan változott a szociológia,a közgazdaságtan és a politológia az elmúlttíz évben. A 2002. január 20-ától 24-éig tartózárókonferencián, amelynek körülbelül 70külföldi résztvevõje volt, a beszámolókat akorreferensek észrevételei, más tudomány-ágak képviselõinek elõadásai és összefoglalóelemzések egészítették ki. Részt vett a DGResearch fõigazgatója, Achilleas Mitsos is,az eseményekrõl a magyarországi sajtó isnagyobb terjedelemben számolt be. A ku-tatás eredménye (egy összefoglaló kézi-könyv és egy élõ adatbázis) minden bizony-nyal nélkülözhetetlen segédeszköz lesz aKözép-Kelet-Európa integrációjához az újeurópai kutatási térségbe (EuropeanResearch Area).

Az év folyamán még egy sor további kon-ferenciát rendeztünk egy-egy, idén a Col-legiumban tartózkodó fellow kezdeménye-zésére. Edouard Conte és Christian Gior-dano (Fribourg, Svájc) szervezésében 2002februárjában Lehetséges-e az európai ál-lampolgárság? címmel tartott mûhelybeszél-getés és „Winter School. 2002. májusbanBoros János szervezésében többnapos kon-ferencia témája volt Heller Ágnes filozófiaimunkássága. 2002 nyarán pedig, a Santa FéInstitute-tal és a Közép-Európai Egyetem-mel együttmûködve Complex Systemscímmel rendeztünk „Summer School”-tKondor Imre vezetésével.

A most folyó akadémiai év rövid beszá-molója nyomán (abban a reményben, hogyjövõre hasonló részletességgel tudjuk bemu-tatni az akkori fejleményeket), befejezés-képpen csupán egy-két szót szólnék a ter-veinkrõl. A jövõre meghívott 14 fellow és12 junior fellow mellett ismét három fókusz-csoport lesz: a Tisztesség és bizalom a kelet-európai posztszocialista gazdaságokbancímût Susan Rose Ackerman és Kornai Já-nos vezeti, A molekuláris biológia compu-ter-alapú kutatása címûnek a vezetõje No-vák Béla és John J. Tyson. A Gyenge álla-mok, gyenge társadalmak Délkelet-Európá-ban fókuszcsoportot Ivan Krastev vezeti, ehárom csoport további több tucat kiváló szak-embert hoz Budapestre, több hónapra. Bí-zunk abban, hogy ittlétükbõl sokféle módonprofitálhat a magyarországi akadémiai élet.


924

A Visegrádi országok együttmûködésébena cseh, a lengyel, a magyar és a szlovák tudo-mányos akadémia vesz részt. Évi két találko-zót rendeznek, mindig más országban. Azáltalános tájékoztatást szolgáló eszmecseréntúl rendszerint egy aktuális tudománypoliti-kai kérdés köré csoportosítják a felkért elõ-adók elõadásait, és összefoglalják a legfon-tosabb következtetéseket és ajánlásokat.

A Stará Lesnában rendezett konferenciasorrendben az ötödik találkozó volt.

A négy ország képviselõin kívül meg-hívták dr. A. I. Sors urat az Európai Bizottságés dr. A. Mayert az ESF részérõl.

A programot az elõzõ ülésen (Prága,2001) kialakított elvek szerint bonyolítottákle. Az ülés május 23-án délután kezdõdött,és 24-én egész nap folytatódott. Ez lehetõvétette a következtetések és az ajánlások ér-demi megbeszélését. A Szlovák Tudomá-nyos Akadémia helyzetének ismertetéséntúl, amelyet az új akadémiára vonatkozótörvény elfogadása is indokolt, négy na-gyobb témakört érintettek:

1. Integráció a 6. Keretprogram kiválóságihálózata segítségével (D. Kovac, A. I.Sors és K. Aim elõadása)

2. Tudománypolitika az EU-ban és a V4országok szempontjai (A. Meskó és K.Aim elõadása)

3. Az ESF tevékenysége, tapasztalatok cse-réje (A. Meyer, N. Kroó és J. Šimúthelõadása)

4. Az ipar és az R&D kapcsolata (K. Karovic,M. Krticka és V. Novák elõadása)

Az elõadások után hosszabb megbeszélésés vita eredményeként fogadták el a záró-dokumentumot, amely az európai pályáza-tokban való sikeres szereplésünk feltételeitfogalmazta meg.

A Visegrádi Országok akadémiáinak kép-viselõi az Európai Kutatási Térség munkájá-ban való eredményes részvétel érdekébena következõ intézkedéseket tartják szük-ségesnek:

• meg kell tartani a kutatási kapacitáskritikus méretét mind nemzeti, mind regio-nális szinten;

• segíteni kell a hálózatok kialakítását,amely a kutatómunka új típusú megközelí-tését teszi lehetõvé, felhasználva ehhezmind a nagyteljesítményû lokális hálózatokat,mind a nagy kiterjedésû európai LAN-GEANT vonalat;

• meg kell erõsíteni az alap- és alkalma-zott kutatások támogatását nemzeti szintenis financiális, szervezeti és tudománypolitikaiszempontból;

• javítani kell a nemzeti tudományosinfrastruktúrát, és ehhez – többek között –igénybe kell venni az Európai StrukturálisAlapot;

• nemzeti kutatási kiválósági közpon-tokat kell kialakítani, illetve meg kell erõsítenia már meglévõket;

• segíteni kell a tudományos ismeret-

A VISEGRÁDI EGYÜTTMÛKÖDÉSBENRÉSZTVEVÕ ORSZÁGOK SZLOVÁKIÁBAN

TARTOTT TALÁLKOZÓJA(2002. május 23-25.)

925

terjesztést, az alapkutatások és technológiaifejlesztés jobb megértése érdekében;

• az Európai Unió kutatási programjaibanvaló eredményes részvételt jó minõségûprojekt-javaslatok készítésének támogatásá-val és hazai finanszírozással kell segíteni;

• 2006-ig a kutatási és fejlesztési tevé-kenység támogatását a GDP 2 %-ára kellemelni;

• a privát szféra (versenyszféra) részará-nyát adókedvezmény megadásával és másintézkedésekkel a teljes támogatás 50-70 %-ra kell emelni;

• az agyelszívás csökkentése érdekébena kutatói fizetéseket az EU átlagnak legalább60 %-ra kell emelni;

• következõ 5 évben a kutatók számátminimum 30 %-kal kell növelni;

• támogatni szükséges az EU által hir-detett projektek közösen használható adat-bázisának létrejöttét;

• segíteni kell a regionális tudásköz-pontok környezetében az azokhoz kapcso-lódó és jól fizetett állásokat nyújtó új hitechvállalkozások létrejöttét.

A következtetéseket és ajánlásokat a V4országok tudományos akadémiáinakképviselõi aláírásukkal erõsítették meg.

Meskó Attilaaz MTA fõtitkárhelyettese

A „visegrádi országok” szlovákiai atlálkozója


926

Horn Péter akadémikus:Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Legyen szabadsok szeretettel üdvözölni minden jelenlévõt,aki megtisztelte jelenlétével ezt a szerintünkigen fontos kérdést tárgyaló konferenciát.Nem tagadhatom, hogy az iniciátora enneka mai összejövetelnek elnök úr volt. Azthiszem, olyan témát tûzünk napirendre,amely a magyar tudományosság szempont-jából is nagyon fontos, és mindannyian bí-zunk abban, hogy a Gutenberg galaxis méghosszú ideig tart, hogy Kroó Norbertet hall-gattam ma a rádióban, ugyanez a meggyõ-zõdése neki is, és hogy ennyien itt vagyunk,azt hiszem ebbõl a hitbõl is fakad. Én azthiszem, hogy a magyar nemzettudatnak ésnemzetfejlõdésnek olyan összetevõje aszakkönyvkiadás is, ami a nemzeti nyelvfejlesztésében kulcsszerepet tölt be, és haarra gondolunk, hogy a maga reformidõ-szakában Széchenyi István is az egyik legna-gyobb szaknyelv-újítója volt a magyar törté-nelemnek, ezt az örökséget az Akadémia ésaz itt jelenlévõk bátran vállalhatják. Nemszeretném hosszúra nyújtani bevezetõmet,ezért megkérem Glatz Ferencet, az MTA el-nökét, hogy tartsa meg õ az igazi megnyitót.

Glatz Ferenc, az MTA elnöke:A Magyar Tudományos Akadémia elnöke-ként, de úgy is, mint kutató, elégedett va-gyok a magyar tudományos könyvkiadással.Elégedett vagyok, mert ahhoz a megrázkód-tatás-sorozathoz képest, amely itt az elmúlt

tíz esztendõben a kultúrát és nemcsak a kul-túra finanszírozását, de a kultúra egész szerve-zeti, kiadói, kutatói rendjét megrázta, a ma-gyar tudományos könyvkiadás magas szín-vonalon maradt és a szaktudományoskönyvkiadás lényegében ugyanúgy, mint anépszerû tudományos irodalom kiadása.

A mai konferencia összehívását nem azértiniciáltam, hogy a minisztérium forráscsök-kenése kapjon hátszelet, és azért sem, hogya minisztérium forráscsökkenése miatt tilta-kozók kapjanak hátszelet, hiszen könnyenlehetne mondani, ha minden rendben van,akkor miért tiltakoznak, hogy csökken a tá-mogatás, hiszen ekkora támogatással is el-megy ez. Kétségtelen, hogy a tárcának ezenel kell gondolkoznia, és nyilván el is mondjákma a véleményüket, és az Akadémiának isel kell gondolkodnia, ha valljuk azt, hogy nemlehet a tudományos könyvkiadást ennyire apiacnak kiszolgáltatva hagyni, akkor vajonmilyen kötelezettségeket, pontosabban mi-lyen garanciát kell vállalni a költségvetésneka tudományos könyvkiadás finanszírozásá-ban. Úgy gondolom, hogy errõl ezen a maitanácskozáson sok szó fog még esni, min-denesetre szeretném, ha a mai értekezletenelvi állásfoglalást tudnánk hozni.

Szerintem pszeudodemokratikus az azáramlat, amely azt mondja, hogy egyetlendemokratikus forma van, a pályáztatás. Ezkérem hazugság! Ez sehol a világon nincsígy, lehet ezt fölhasználni úgy, hogy én mon-dom meg, ki ül a kuratóriumban, ki osztja a

A TUDOMÁNYOS KÖNYVKIADÁSIDÕSZERÛ PROBLÉMÁI

(Az MTA 2002. február 7-i konferenciájánakösszefoglalója)

927

A tudományos könyvkiadás idõszerû problémái

pénzt. Lehet amiatt is mondani, mert nemakarok bizonyos intézményeket megtartani– politikától függetlenül. A szakmai kérdésazonban az, hogy a kultúrában, kivált a társa-dalomtudományok és az élettudományokterületén meg kell találni az úgynevezettprojektfinanszírozás megfelelõ arányát.

A magyar könyvkiadás ugyanúgy, minta világ könyvkiadása, szakmai krízis elõtt isáll, sõt valószínû, hogy már benne is van.Gyakran bosszankodom amiatt, hogy mégneves kiadók könyveiben is szerkesztetlen,rossz mondatokkal lehet találkozni.

A Magyar Tudományos Akadémia egyikfeladata lehet, hogy állandó fórumot ad a tu-dományos könyvkiadás problémáinak, ésmegpróbálja összegyûjteni azokat az erõketaz Akadémia védnöksége alatt, akik ebbena kérdésben érdekeltek és valamit mondanitudnak.

Úgy érzem, hiányzik az állásfoglalás atudományos könyvkiadás elvi kérdéseirõl, apublikációs rendszer újragondolása, a kutatóiés az intézeti igények kiszolgálása, a lokálisautonómiák, tehát egyetemek, tanszékek,valamint intézetek saját kiadványainak és azországos kiadványoknak a koordinálása. Aztérzem, nekünk, az Akadémia vezetéséneka mulasztása, hogy az elmúlt években nemtudtuk ezt a koordinációt megteremteni.

Most jött el az a pillanat, amikor meg kelltárgyalni az olvasáskultúra helyét az informá-ciószerzésben. Ha szeretnénk visszatérni aklasszikus olvasáskultúrához, és szeretnénk,ha az olvasás mint idõtöltés, mint magunképülése, visszanyerje a maga becsületét, ak-kor ezt elsõsorban a könyvkiadói munkaszínvonalának további emelésétõl, a kézira-tok „megdolgozásától”, rendes tálalásától, sõt,a kiadványok formás, színvonalas elõállítá-sától kell várnunk.

Horn Péter bejelenti: Gál András Leventenem tudott eljönni, és Szabó Annamária, akihelyettesítené, nincs jelen. Szabó Gábor

helyettes államtitkár sincs itt, õt Kazai Ágneshelyettesíti, de csak megfigyelõi státusban.

Gyurgyák János (Osiris Kiadó):A szakma nevében örülök az alkalomnak.Nem fogok nagy kultúrpolitikusokra hivat-kozni, és felelõsöket sem fogok megnevez-ni. Ehelyett kizárólag Valóság nevû nagybá-tyánkról szeretnék beszélni. Száraz tényeketfogok ismertetni, némiképp megismételvenovemberi helyzetjelentésemet, végülmegpróbálok javaslatot tenni.

Szemben a jó állapotban levõ, sõt, egész-ségesen bõvülõ általános magyar könyvki-adással, a magyar tudományos könyvkiadáslefelé tartó spirálba került. 2000-ben 4500tudományos kötetet jelentetett meg a két-ezer hazai kiadó, ennek 77 %-át magyar szer-zõk írták. A 10 millió példány jelentõs vissza-esésnek számít, hiszen 1995-ben még 14milliós összpéldányszámban került a bol-tokba tudományos jellegû könyv. 1997-benpéldául 720 jogi munka látott napvilágot,2000-ben már csak 387. 1997-ben még 1149kötetnyi orvosi munka került ki, 2000-benmár csak 681. Ha nem történik semmi, ne-vezetesen, ha a piac, és nem az igények hatá-rozzák meg a tudományos könyvkiadáshelyzetét az elkövetkezendõ néhány évben,akkor szakkönyvkiadásunk elveszíti azokata pozíciókat, amelyeket az elmúlt 10 évbenszerzett meg, és amelyekre Glatz elnök úr isutalt, és a kiadóknak nem lesz értelmes tevé-kenység tudományos könyveket kiadni,sem a terjesztõknek ilyeneket terjeszteni.Egy szakkönyv 1500 eladott példány utánlesz nullszaldós, ugyanakkor – ismerve afizetõképes keresletet – sok kötetet eleveennél kisebb példányszámban adnak ki. Akereskedõk egyre kevésbé rendelnek szak-könyveket, mert ezek kis példányszámbanis lassan fogynak el, ráadásul drágák, a szép-irodalmi kötetek többszörösébe kerülnek.

A magyar kultúra fontos szegmensét adótudományos könyvkiadás évente 4–6 milli-


928

árd forintot fizet be a költségvetésbe, támo-gatásként azonban mindössze 500 millióforintot kap vissza. Szükséges lenne, hogy a12 %-os áfa az európai 3-6 %-os szintre csök-kenjen. A pályázatok elbírálásánál alkalma-zott kuratóriumi rendszer a tudományoskönyvkiadás csõdhelyzetének egyik forrása.Bár voltak pozitív hozadékai is, de nem lehetkiküszöbölni a pályázatok urambátyám ala-pon való elbírálását. Tarthatatlan, hogy atámogatások a költségeknek csak egy részétfedezik, vagyis bölcsebb egyáltalán nem kér-ni támogatást, mintsem a támogatási összegelégtelensége miatt elállni a kiadástól. Volta-képpen ez az oka annak, hogy csökkent akiadott mûvek száma: a kiadó eleve nemvállalkozhat, még résztámogatással sem,olyan mû kiadására, amelytõl még a null-szaldót sem remélheti. A kuratóriumi rend-szer jelenleg arra ösztönzi a kiadókat, hogy amûveket húsz-húsz példányban adják ki, ésmég ezt a húszat se juttassák el sehova.

Semmiképp nem tudunk azon változtat-ni, hogy kis ország, kis nyelvterület vagyunk.Ez súlyosan korlátozza az elérhetõ példány-számot. A megjelenõ mûvek honoráriumagyalázatosan alacsony: egy 500 példányoskönyv szerzõi honoráriuma a terjedõ royaltyrendszer értelmében nem lehet több 80 000forintnál. Természetesen vannak nagy pél-dányszámú, jól honorálható mûvek is, deezek a kivételek.

Ha nem történik semmi, a kiadók és ter-jesztõk, mivel versenyben akarnak maradni,csakis olyan könyvekkel foglalkoznak, ame-lyek példányszáma meghaladja az 1500-at.Egyszerû javaslatom a következõ, nem is kellkitalálni, kitalálták már a skandináv országok.Úgy hívják, hogy könyvtári példányvásárlás.Magyarországon is kísérleteztek ezzel, denem sült el jól. Pedig ha ez a rendszer mindenmegjelenõ szakkönyvbõl biztosan megvá-sárol 1000-1200 példányt, egy csapásra el-érhetõ legalább a nullszaldó. Nem kell önállószervezetet erre létrehozni, hiszen mûködik

a Felsõoktatási Pályázatok Irodája vagy aKönyvtárellátó, csupán jelentõs tõkeinjek-ciót kell kapniuk. Szükséges továbbá az is,hogy a kuratóriumok belássák a könyvtáripéldányvásárlás fontosságát. Ha a könyvtá-rak kevesebb példányt vásárolnak, akkor arendszer nem mûködik.

Ez átlátható, erkölcsileg védhetõ és mû-ködõképes rendszer. Ezer mû kötetenként1500 forintjával 1500 példányban biztosaneljuttatható a könyvtárakba, mindössze 1,5milliárd forint kiadással minden évben. A mairendszerbõl tehát 1 milliárd forint hiányzik.Körülbelül annyi, mint amennyit Szabadi Bélaeldorbézolt. Mellesleg jegyzem meg, hogyaz így mûködtetett tudományos könyvki-adás minden szerzõnek legalább félmillióforintos honoráriumot juttathat.

Tagadhatatlan, hogy sokaknak érdeke,hogy ne jöjjön létre világos, egyértelmû rend-szer. A jelenlegi rendszer zagyva, áttekinthe-tetlen, amelyben az erõsebb – Akadémiánvagyunk – az erõsebb partner nyer.

Miklós Tamás (Atlantisz Könyvkiadó):A tudományos könyvkiadás jellegzetessége,hogy a könyvek fajlagos költsége nagy, ésviszonylag szûk piaccal számolhatnak. Ezértrentábilis csak ritkán lehet: vagy akkor, havalamely nagy világnyelven mégis elegen-dõen nagy számú olvasóra találhat, vagy ak-kor, ha ugyan kicsi a speciális közönsége, demagas árat is hajlandó e könyvekért megfi-zetni. (Ilyenek pl. a világ nagy tudományosintézményei, könyvtárai.) Azokon a kis nyel-veken, amelyeken még folyik érdemi tudo-mányos diskurzus és publikáció, ez régennem spontán módon, piaci alapon, hanemközösségi vagy privát kultúrpolitikai meg-fontolások ösztönözte segítséggel (államivagy magánalapítványok rendszerén keresz-tül) történik. Ezek nélkül nálunk gazdagabbországok polgárai sem olvashatnának/mû-velhetnének anyanyelvükön tudományt, haaz kevesek által beszélt nyelv.

929


Látnunk kell, hogy a mûveltség – a könyv– Magyarországon nem a polgárosulásegyéb aspektusai hiánya ellenében, haneméppen e hiány miatt tett szert különlegesjelentõségre. Ráadásul, ahogyan korábban aHorthy-rezsim, úgy a kommunista ideológiá-jú rezsim uralmi ideológiájának, önlegitimá-ciójának is része volt az adott rendszer kultúr-fölényének hangoztatása, ezért mindkét re-disztribúció jelentõs központi forrásokat áldo-zott kiemelt kultúrpolitikai célokra.

Míg a magyar bérek a nyugatiak tizedétérik csak el, addig a könyvek elõállítási költ-sége csaknem megegyezik az ottaniakkal.Ezt az alaphelyzetet majdnem egy évtizedigelfedték az 1989 utáni évek mára beszûkültnyugati kulturális segélyforrásai, kezdetbenegy-két bank, majd néhány meghatározóhatású hazai alapítvány idõközben részbenvagy egészben feladott vagy radikálisanvisszanyesett támogatási politikája. Alegfontosabb hazai támogatók ekkoriban: aSoros Alapítvány, majd – miután az 1995-ben kivonult a könyvkiadásból – az egyéb-ként általunk javasolt Felsõoktatási Tan-könyvpályázat; a sok pénzzel, de nehezenkiszámíthatóan támogató és a politika hul-lámverésére igen érzékeny Nemzeti Kultu-rális Alap, a szerény eszközöket ráfordítaniképes, de lehetõségeihez képest sokat se-gítõ Magyar Könyv Alapítvány és az OTKA.Mára nemcsak a nagy magántámogatóktûntek el, hanem az állami támogatások nagyrésze is.

Meggondolandó az az érv is, hogy folya-matosan és szisztematikusan kiadott filo-zófiai, társadalomtudományi stb. fordítás-irodalom nélkül nem lehetséges pl. komo-lyan vehetõ magyar nyelvû felsõoktatás. De– a mi körülményeink között – nem nagyonlehetséges olyan civilizált politikai kultúrasem, amelyben az európai eszmei kínálatmindenki számára elérhetõ szellemi áram-latai artikulálhatóak. A demokráciánakmegvan az elemi gondolati infrastruktú-

rája, amely nélkül elszárad, létre sem jönvagy puszta látszat marad.

Magától értõdõen felmerül a magyarnyelv megõrzésének argumentuma is. A ma-gyar humán tudományos fordításirodalom –amelynek szisztematikus elindítása a refor-máció talán legnagyobb hozzájárulása nyel-vünk és általános mûveltségünk emancipáló-dásához, modernizálódásához – olyan évszá-zados tradíciója a magyar progressziónak,amelyet a nemzet legnagyobb, legfelvilágo-sultabb szellemei vittek tovább, éreztek elsõ-rendû felelõsségüknek, s amelynek hátatfordítani a nyelvrõl való tényleges lemondástjelenti.

Elegendõ és pontosan célba juttatott, nyil-vánosan ellenõrzött (és bárki számára átte-kinthetõ elosztású) pénz nélkül nem lesz ma-gyar nyelvû tudományos könyvkiadás. Atudományos könyvek költségeinek több-nyire legalább a felét (gyakran többet) támo-gatásnak kell fedeznie. A jelenlegi össztámo-gatás sem összegszerûen, sem a felhasználásmódját tekintve nem teszi lehetõvé e munkafolytatását. Az e téren dolgozó vezetõ kiadókbecslése szerint kb. 1,5-2 milliárd forintra vanszükség, mégpedig nagyon sürgõsen, külön-ben a folyamatos munka megszakad.

Feltétlenül preferálni kell a hosszabb ide-je magas tudományos nívón dolgozó kiadóimûhelyeket, mert csak ezek adnak garanciátaz egyes mûvek szakszerû kiadására. Nemaz a cél, hogy sok ezer dilettáns kiadó emész-sze fel a támogatást, hanem hogy sok ezerjól gondozott alapkönyv váljon elérhetõvé.Éppen azért, mert a cél maga a könyv, akiadóra kell figyelni. (A kiadók megítéléseaz utolsó öt év katalógusai, sajtó- és szakmairecenziói, illetve a teljesített kiadói progra-mok és a szakmabeli elismertség alapjánnem nehéz.)

Szabó B. István ismerteti a MagyarKönyvkiadók és KönyvterjesztõkEgyesülésének Pálinkás József oktatási


930

miniszterhez intézett levelét, amelynek egyrészletét itt bemutatjuk:

„Igen tisztelt Miniszter Úr, a FelsõoktatásiTankönyv- és Szakkönyv Vásáron nyitottnakmutatkozott arra, hogy megvizsgálja a tan-könyv- és szakkönyv-támogatás állami for-rásának bõvítését. Az elmúlt évek támogatásirendszerének tapasztalatai, a pontosankimutatható tendenciák ismeretében azzala javaslattal fordulunk Miniszter úrhoz, hogya jelenlegi, évenkénti 150 millió forintos, újkönyvek kifejlesztésére létrehozott támo-gatási keretet évi 300 millió forintra bõvítsék.A támogatási forrás kibõvítésére még azországgyûlési választások elõtti idõszakbanszükség lenne, ugyanis ha az a jövõ évbenérvényessé váló új költségvetési törvényelfogadása után, azaz 2003-ban történnemeg, s hatása így csak egy esztendõvel ké-sõbb, 2004-ben lenne érzékelhetõ, félõ,hogy a már felgyorsult, negatív folyamatokatmár nem lehetne korrigálni.”

Lipták András (OTKA):Mindent meg kell tennünk, hogy az elõttemszólóknál megjelent falanszteri jövõkép nevalósuljon meg. Kémikusként el kell ismer-nem, tankönyvekre ma még lehet szerzõkettalálni, de kísérletezünk nemzetközi szak-könyvek magyarra fordításával is. Szomo-rúbb a folyóiratok helyzete. Európában egy-re-másra olvadnak össze konzorciumokká anemzeti tudományos folyóiratok. Mind angolnyelven jelennek meg, még a hagyományoskémiai nagyhatalom, Németország folyó-iratai is. A magyar nyelvû maradék folyóiratoklegfõbb dolga a magyar szaknyelv õrzése,ápolása. Még azon az áron is, hogy aki magya-rul publikál, lényegében elássa kutatási ered-ményét.

Megrendeltem egy háromkötetes nyu-gat-európai szakkönyvet, az ára 1800 euró.A magyar nyelvû tankönyvkiadást azonbanmár csak azért sem szabad feladni, mert ra-gaszkodnunk kell nyelvünkhöz.

Az OTKA forrásaiból közvetlen könyvtá-mogatásra évente csak 48 millió forintot tu-dunk adni. Közvetett támogatás azonbanigen sok kutatástámogatásból adódik. GlatzFerenc elnök úr bizonyára egyetért velemabban, hogy nagyon sok helyen vannakolyan pénzek, amelyeket kanalizálni lehet-ne a magyar tudományos könyvkiadás érde-kében. Büszke vagyok arra, hogy az OTKAkezdte meg a könyvtártámogatást. A napok-ban jelenik meg egy 250 milliós pályáza-tunk, amely egy 8-10 éve kezdõdött nyugat-európai folyamatot ültet át a magyar gyakor-latba. Nem tudunk Magyarországon mindenfontos külföldi folyóiratot megrendelni, delehetõségünk van arra, hogy jogtiszta formá-ban valamennyi hozzáférhetõ legyen. Egyrekevesebb folyóiratot lapozgathatunk a szórégi, bibliofil értelmében, de nem leszünkelzárva egyetlen fontos kutatási eredménytõlsem.

Borbély Gábor(Felsõoktatási Pályázatok Irodája):Sajnálom, hogy az OM-tõl egyedül szólalokmeg. Illúziókat nem áll módomban táplálni.Irodánk számos ösztöndíjpályázatot és kuta-tásfejlesztési pályázatokat is bonyolít. Öt évetöbb tízezer pályázatot bírált el háromszor11 fõs kuratóriumunk. Öt év alatt csaknem20 milliárd forintot osztottunk ki. Ennekmindössze egytizede ment felsõoktatási tan-könyvtámogatásra. Irodánk egy dologbanem szólhat bele: az elosztható pénz meny-nyiségébe.

A rendszer egyik alapelve sok tekintet-ben szakított a könyvtámogatás másutt alkal-mazott elveivel: a szakmailag megalapozottpályázatokat vagy a teljes összeg megítélé-sével honoráljuk, vagy – ha nem ütik meg amértéket – sehogy. Nem alkalmazzuk azt amódszert, hogy ha sok a pályázó, mind-egyiket honoráljuk egy kevéssel. Nem hi-szünk e módszer hasznosságában. Másikalapelvünk, hogy egyáltalán nem támoga-

931


tunk gyenge kivitelben megjelentetettegyetemi jegyzeteket. Éppen az a célunk,hogy az ilyen munkák kiszoruljanak a tan-könyvpiacról. Harmadik alapelvünk: szigorúszerzõdéseket kötünk a rendszer áttekint-hetõsége érdekében is.

Hangsúlyozni szeretném, hogy miköz-ben a kimondottan tankönyv jellegû kiadvá-nyokat preferáltuk, azért a szakkönyvek semjártak rosszul. Az 1,8 milliárd forintból 1549könyvet támogattunk. Ami könyvenkéntcsaknem 1,2 millió forint támogatást jelent.Noha minden területen csökkent a keretünk,ez az átlagszám még mindig elég jó pénznekmondható.

Irodánkhoz mintegy 500 kiadó nyújtottbe pályázatot, többségük indulásunk idején.A sikertelenül pályázó kiadók elmaradtak.

Ahogy az OTKÁ-nál, irodánknál is a sike-res pályázatok között 60 % körül volt a társa-dalomtudományok, 19 % az élettelen termé-szettudományi és 13 % az élõ természettu-dományi pályázatok aránya. 3 % interdisz-ciplináris kiadvány volt (lexikonok, szótárak).Egy-egy pályázatra valamivel kevesebbpénz jutott, ha társadalomtudományi kiad-ványról volt szó, az élettudományi kiadvá-nyok viszont az átlagos támogatási összeg-nek a dupláját kapták, hiszen költségesebbkiadványokról volt szó.

Az összes pályázat 68 %-át professzioná-lis kiadók adták be, õk nyerték el az összestámogatás 80 %-át. El kell ismernünk azon-ban, hogy a könyvtárak támogatásában nemsok sikerrel jártunk. Valószínûleg csekélyekvoltak a kiosztható összegek. Le is álltunkezzel.

Marosi Ernõ akadémikus:Egy személyes megjegyzéssel kezdem. Mû-vészettörténész vagyok, szakterületemenbármikor megvalósulhat az apokalipszis, haa hatóságok hirtelen elhatározzák, hogyugyanúgy eljárnak a kép-reprodukciók szer-zõi jogai ügyében, ahogy a lopott, jogtalanul

másolt CD-k, szoftverek ügyében jártak el.A támogató szervezetek tulajdonképpentárstettesek.

Arról, hogy az Osiris Kiadó szerint az Aka-démia Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottságaa jelentõs kuratóriumok közé tartozik, az juteszembe, hogy az egérke megy az elefánttala hídon, és azt mondja neki: Dübörgünk,dübörgünk!

Az Akadémia intenciói kicsit mások, mintaz egyszerû könyvfinanszírozás. A mi köz-gyûlési bizottságunk törvény által szabályo-zott alapítási szándékokat valósít meg, ha úgytetszik, Széchenyi gróf álmait. Közzététel, atudományos szemlélet képviselete, az erudí-ció hagyományának fenntartása, a gondol-kodásbeli értékek megõrzése, valamint a ha-zai tudományosság eredményeinek a nem-zetközi tudományosságba való bevitele –ezeket a szándékokat az Akadémia nagyonváltozatos formában, de következetesen va-lósította meg története folyamán. Nem min-dig volt az Akadémiának kiadója, de mindigaz foglalkoztatta, hogy közvetlenül és sza-badon hozzáférjen a publikációs lehetõsé-gekhez. Ezt eleinte alapítványokból, illetveközvetlen bevételeibõl fedezte, legújabbanköltségvetési elõirányzatokból. A függõség-bõl így lesz függetlenség. Ezzel nem csak azAkadémia van így. A KFB tekintettel van azAkadémia testületeire (az elnökségre, a tudo-mányos osztályokra), kutatóintézeteire, bizo-nyos egyetemi tanszékeire, mindebbennemcsak könyvek, hanem folyóiratok is sze-repelnek, ráadásul nemcsak magyarul, ha-nem idegen nyelven is.

Hosszú ideig 100 millión belül járt a KFBévi kerete, és csak legújabban közelítette,illetve haladta meg a 150 millió forintot. Ná-lunk is 60 % körül van a társadalomtudomá-nyi célokra kiosztott összeg. Az egész támo-gatási keretnek több mint a felét kötik le afolyóiratok.

A Ceaucescu-rezsim a 80-as években va-lósággal elárasztotta a Nyugatot egy Romá-


932

nia történetét bemutató, kitûnõen szerkesz-tett, ingyenes, angol nyelvû kiadvánnyal.Kérdezem, hol van a magyar országimázs?A csacskaságokhoz képest kifejezetten olcsóberuházás lenne egy ilyen magyar történetimunka elkészítése és terjesztése. Ami a ma-gyar nyelvû kiadványok támogatását illeti,igen nagy bajnak tartom, hogy a KFB hosz-szabb idõ óta csak résztámogatásokat képesadni. Az Akadémia lényegében az áldásátadja, meg a szerencsekívánatait. Háromféletámogatást tudunk adni: elõször is teljes mér-tékben támogatnunk kell azt, amit kutyakö-telességünk kiadni, például az akadémiaiügymenettel összefüggõ kiadványokat. Má-sodszor, a nevünket kell adnunk és némi rész-támogatást olyan kiadványokhoz, amelyek-nek tudományos értéke felõl meg vagyunkgyõzõdve. Végül egy sor kiadványra áldástkell adnunk anélkül, hogy pénzt áldozhat-nánk rá.

Egyet ne feledjünk: a kéziratokat olyandolgozó emberek hozzák létre, akiknek emunkájukból illene megélniük is! Természe-tesen a kiadóknak is meg kell élniük. Haegyik sem teljesül, a következõ nemzedé-keknek reprintekbõl kell okulniuk. Figyel-nünk kell a szövegkiadások, illetve a szinté-zisek fontosságára. Nagy kár, hogy az OTKAlehetõségei szûkültek. Nagy probléma afordítói honoráriumok emelkedése, valamintaz, hogy alaposabban kellene beszélnünk afolyóiratkiadásról, hiszen jó folyóiratok nélküljó könyvek sem születhetnek.

Péliné Bán Éva (NKÖM):A Nemzeti Kulturális Alapprogramnak kétágazata van, a szépirodalmi, illetve az isme-retterjesztõ és környezetkultúrával kapcso-latos könyvek, folyóiratok támogatása. Azelõbbi 330 millióból, az utóbbi 250 millióbólgazdálkodik. A teljes összegbõl mindkét ága-zat 140–140 milliót fordít folyóiratra. Nemcsekély összegekrõl van tehát szó, bár az isigaz, hogy a Kulturális Minisztérium 15 kura-

tóriuma és ezen felül miniszteri kerete 5 mil-liárd forintnál is nagyobb összeget oszt szét.Visszatérve Gyurgyák János javaslatára, hogy1 milliárd forintot sürgõsen be kell vonni atudományos könyvkiadás támogatásába,mindenekelõtt azt mondanám, hogy ennekkoordinálására leginkább éppen az MTAlenne hivatott. Én nem azt mondom, hogyezt az 1 milliárdot a Kulturális Minisztériumtólkellene átirányítani, nem is egyetlen tárcafeladata ez. Abból kell kiindulni, hogy 2002-ben is igen fontos, hogy magyar nyelven ma-gyar szakkönyvek jelenjenek meg. Gyur-gyák János joggal bírálta a kuratóriumi rend-szert. Aki pénzt kap, másként értékeli a kura-tóriumot, mint az, aki nem kap. De ha a Tu-dományos Akadémia is kuratóriumi rend-szerben intézi a támogatásokat, van-e he-lyettük más?

Azt hiszem, hasznos volna egy nagy saj-tópolémia errõl a kérdésrõl. Az 1 milliárdforintot mindenképpen bele kell tenni arendszerbe. Mi, a Magyar Könyv Alapítvány-nál a külföldi akcióinkban csak filléreketfordíthatunk – a szépirodalom támogatásá-hoz képest is – erre a célra. Azt azonbanbüszkén mondhatom, hogy a határon túlimagyar kiadók felkarolásában érzékelhetõa segítségünk.

Fábri György, tudománypolitikaifõtanácsos (MTA):Egyszer már végig kellene gondolni, hogy atudományos intézményrendszer átalakulásamiként hat a tudományos eredmények pub-likálására. Amikor a tudománymûvelés for-mái alapvetõen átalakulnak, ennek biztosanlesz hatása a tudományos könyvkiadásra is.Vigyázzunk, nehogy olyan várakat próbál-junk megvédeni, amelyek már nem létez-nek!

A felsõoktatás a tudományos könyvki-adás egyik legfontosabb felvevõpiaca. Itt azelmúlt évtizedben nagy átalakulás zajlott le,amely nagyon sok jót ígért, de rosszat is ho-

933


zott. A hallgatói létszám hallatlanul megnõtt,de a hallgatói normatívába beépített tan-könyv- és jegyzetvásárlásra szánt összeg lé-nyegében nem emelkedett, inkább szûkült.Errõl a normatíva elosztását szabályozó ren-deletek tehetnek, hiszen a részarány megál-lapítását az intézményi tanácsok jogkörébeutalták. A rendeletek megszabják, hogymaximum ennyi, de arról hallgatnak, hogyminimum mennyi. A 10 év alatt majdnemnégyszeresére nõtt a hallgatói létszám, ésez nem járt együtt a szakkönyvvásárlásra for-dított pénzek hasonló ütemû növekedésé-vel. A létszámnövekedés azzal járt, hogy akutatáshoz közel álló képzés súlya csökkent,márpedig onnan várhattuk volna a szakköny-vek iránti keresletet. Az egyetemeknek vé-gig kellene gondolniuk, hogy az egyetemikutatások hogyan jelenhetnek meg – szak-könyvek formájában – a képzésben is.

Láthattuk, hogy a Gyurgyák János általemlített 1 milliárd, illetve a Lipták professzoráltal említett 48 millió mennyire nincs arány-ban egymással. Egyetlen konkrét javaslatottennék: erõsíteni kellene a pályázati rend-szerek integratív szemléletét. A pályázatokata tudományos tevékenység teljes vertiku-mára kellene kiírni, ami a publikálást is ma-gában foglalja.

Figyelnünk kell a doktori iskolák hallga-tóira is, nemcsak mint felvevõkre, hanemmint potenciális publikálókra is. Az utób-biban szabadalmi problémák is felmerülnek,amelyeket meg kell oldani.

Az internetes publikációról röviden any-nyit, hogy várhatóan még a mainál nagyobbelterjedtsége idején sem lesz képes helyet-tesíteni a nyomtatott publikációt. Az adatbá-zisok területén azonban érezhetõ a verseny.Egyébként egy felmérés szerint a magyarinternethasználóknak harmada sem kíváncsiszakmai információkra.

Az Akadémia e téren a tudományoskönyvkiadást mint szempontot használhatjafel a maga költségvetési lobbiharcában. Az

Akadémia tudománypolitikai súlyával sokattehet azért is, hogy kialakulhasson a pályázatirendszerek imént említett integratív szemlé-lete. Sok a tennivaló abban is, hogy a mármegjelent tudományos könyvek csakugyanbeolvadhassanak a tudományos nyilvános-ságba. Ezzel könnyebbé válna a tudományoskönyvkiadók helyzete. Az Akadémiánakvégül abban is állást kell foglalnia, amit MiklósTamás emlegetett, ti. hogy motiváltak-e egy-általán a magyar kutatók arra, hogy itthonpublikáljanak.

Bucsi Szabó Zsolt igazgató(Akadémiai Kiadó Rt.):Az a témakör, amelyrõl ma beszélünk, négyrészbõl tevõdik össze.

Ahogy Marosi Ernõ akadémikus említette,nagyon nagy problémák vannak az össze-foglaló kézikönyvek kiadása körül. Finanszí-rozási bravúrra van szükség pl. a Környezet-védelmi Lexikon felújításához, amit éppenmost végzünk. (A lexikon idõközben meg-jelent – A szerk.)

A felsõoktatási tankönyvekkel kapcso-latban a kiadók mindig abban reményked-nek, hogy a támogatás legalább a nullszal-dóhoz hozzásegíti õket. Nyereségre csakisbolti eladással lehet szert tenni. A nyeresé-gesség ára azonban, valljuk be, legtöbbszöraz, hogy átgörgetjük az eladatlan készletet akövetkezõ évre. Kereskedõ partnereink ki-szálltak a finanszírozásból, mindent csak bi-zományban vesznek át. Ez nagyon erõsensújtja a tudományos könyvkiadást.

A monográfiák sajátossága az, hogy na-gyon fontosak a tudományos mûhelyek szá-mára, de bolti forgalmazásuk szinte lehetet-len. Az angol nyelvû publikálás sok tekin-tetben ígéretesebb, de külkereskedelmikapcsolatokat igényel. A negyedik terület, atudományos folyóiratoké, valóban megbe-szélést igényel.

Végezetül, minthogy egyetértünk abban,hogy általános a pénzhiány, én a legfonto-


934

sabbnak azt tartom, hogy értelmes érveketgyûjtsünk össze arra, hogy mire is kell a pénz.Ha a miért elég hangos, akkor a kondíciókbiztosan változni fognak.

Borhidi Attila akadémikus:A felhasználók nevében szólok. Úgy is mint14 könyv, magyar és idegen nyelvû könyvszerzõje. Hat különbözõ kiadónál szereztemtapasztalatokat. Nagyon is kell a magyarnyelvû szakkönyv. A magyar tudományoselit külföldön azért sikeres, mert invenciózus.De mitõl invenciózus? Attól, hogy magyarnyelven szívta magába a tudományt. Mivela magyar nyelv struktúrája teljesen más, mintaz indoeurópai nyelveké, a magyar kutató

arra is képes, hogy mintegy kívülrõl vegyeszemügyre a világ tudományát, akár egy ku-tatócsoport egyetlen magyar résztvevõje-ként is.

Szívesen publikálnánk mi idegen nyel-ven is, de azt tapasztaljuk, hogy ezt a kiadókbüntetik. Nem fizetik meg azt a pluszt, ami afordítással és a fordítás szakmai korrekció-jával jár. Ez elnyújtja és költségesebbé is teszia kiadást. A megoldás, hogy az idegen nyelvûszöveget is magára a szerzõre kell bízni.

A kiadók marketing tevékenysége semtökéletes. Nemrég egy világkongresszusonegymagam több példányt adtam el sajátkönyvembõl, mint az illetõ kiadó marketingosztálya.

MEMORANDUMa tudományos könyvkiadás ügyében

Konszenzus alakult ki abban a tekintetben, hogy a magyar nyelvû szakkönyvkiadástmint kultúránk egyik stratégiai ágazatát, minden erõvel fenn kell tartani.

A konferencia fõ ajánlásai

1. Az MTA vállaljon aktívabb koordináló szerepet!2. Az Akadémia és a tárcák program-elképzeléseinek összehangolása szükséges.3. Az Akadémia vezetése támogassa, hogy a tudományos osztályok a könyvkiadás

szempontjából is tekintsék át szakterületüket!4. Elengedhetetlen többletforrások bejuttatása a tudományos könyvkiadásba.5. Legalább 1 milliárd forintos forrásnövelés, a megfelelõ országgyûlési mechanizmusok

közbeiktatásával, még az idén szükséges.

Az alábbi részletkérdések tanulmányozása célszerû:

• a könyvtári példányvásárlás támogatása;• a kiadói szakemberek bevonása a pályázati kuratóriumi rendszerbe.

A könyvtámogatási rendszer átvizsgálása, egyes mûvek támogatása mellett meg-fontolandó a kiadói–szerzõi mûhelyek hosszabb távú programjainak támogatása is.

Összeállította: Hernádi Miklós,kandidátus, az MTA Könyv-

és Folyóiratkiadó Bizottságának titkára

935

Braun – Glänzel – Kovács – Szabadi • Magyarország helyzete…

Bevezetés

Az újságírói etikai szabállyal szemben, amelyszerint egy írás szerzõjének nem kötelezõforrásait megnevezni, a tudományos kutatásitevékenység publikációs szokásai kimon-dottan kötelezõvé teszik a kutatási témaelõzményi forrásainak megjelölését. Bárennek fõleg tudományelemzési írásokbanMagyarországon nem minden szerzõ teszeleget, mi a fentiek jegyében járunk el, ami-kor hivatkozunk arra, hogy jelen dolgoza-tunk címét részben Ehrlich Éva (Ehrlich,1991) könyvérõl írt ismertetés címébõl köl-csönöztük, sõt szó szerint is hivatkozunk Sza-muely László Helyünk a világban címû írá-sára, amely szerint „Írásunk címe az »örökmagyar« sorskérdésekre való – manapságismét szaporodó – elmélkedések valamilyenújabb produktumára kívánja felhívni afigyelmet. Ehrlich Éva értékes könyve a ro-mantikus elmeszüleményektõl eltérõen va-lóban a címben megjelölt témáról szól (sokegyéb mellett). Arról, hogy a valóságos világ-ban hol helyezkedünk el – más közép éskelet-európai sorstársainkkal együtt – atényleges gazdasági fejlettség tekintetében.”(Szamuely, 1993)

A különbség csupán annyi, hogy mi nemhazánk gazdasági, hanem a tudományosalapkutatásban való helyzetét kíséreljük megugyanazon gondolatok jegyében elemezni.Ezek után már csak azt kell megindokolnunk,hogy a világban elfoglalt „helyünk” helyettmiért „helyzetünkkel” foglalkozunk. Ezt azindokolja, hogy egy nemrég megjelent köz-lemény az ebben a dolgozatban használttóleltérõ metodikával igyekezett feleletet adniarra a kérdésre: „Reális-e a magyar tudo-mány 20. helye a (képzeletbeli) világranglis-tán?” (Török, 2000) Berényi (Berényi, 2001)a fenti kérdésre reagálva azt vitatja ill. bizo-nyos mértékben elfogadja. Mi igyekszünkkimutatni, hogy Magyarországnak nem egy,hanem több, azaz más és más helye van egyvalós vagy képzeletbeli világranglistán attólfüggõen, hogy a természettudományokegészét, vagy egyes tudományterületeketveszünk tekintetbe. Ezenfelül a kérdésre alineáris rangsorolásnál komplexebb módsze-rek alkalmazásával is igyekszünk választadni.

Nemzetközi elõzmények

Az, hogy egy ország alapkutatási tevékeny-ségének milyen a helyzete a tudománynemzetközi világában, nemcsak abból aszempontból érdekes, hogy kielégít-e nem-

MAGYARORSZÁG HELYZETE ATERMÉSZETTUDOMÁNYI ALAPKUTATÁS

VILÁGÁBAN – TUDOMÁNYMETRIAITÁJKÉP A MÁSODIK ÉVEZRED VÉGÉN*

*,**Braun Tibor – **Glänzel, Wolfgang – **Némethné KovácsÉva – **Pereszteginé Szabadi Zsuzsa

*ELTE Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék**MTA Tudományelemzési és Szakirodalmi Informatikai Kutatócsoportja

* A dolgozat szövege valamint a teljes táblázat- ésábraanyaga folyóiratunk honlapján olvasható


936

zeti öntudati vagy büszkeségi igényeket.(Menard, 1971; Price, 1979) Az ilyen adatokgyakorlati és széleskörû ismertségének hasz-nosságát talán legplasztikusabban az Egye-sült Államok Nemzeti Tudományos Bizottsá-ga (National Science Board) által kétéven-ként kiadott Science and Engineering Indi-cators címû kötet (2001), s benne a Bizott-ság elnökének bevezetõként írt „átadóleve-le” bizonyítja. A levél a következõ sorokkalzárul: „Jómagam és kollégáim a NemzetiTudományos Bizottságban hisszük, hogyez a kötet hasznosnak bizonyul majd azÖn Adminisztrációja, a Kongresszus, vala-mint mindazok számára, akik nemzetünktudományos és mûszaki döntéshozásaibanrészt vesznek”. A levél címzettje az EgyesültÁllamok elnöke.

Bár az Egyesült Államokban ismerték fellegelõször, hogy a tudományos (tudomány-metriai) mutatószámok alkalmasak az országalapkutatása egészségi helyzetének jellem-zésére, sõt, az elvi alapjait is igyekeztek kör-vonalazni (Elkana et al., 1978), a legszelle-mesebb lépést ezirányban a franciák tették,amikor létrehozták a Tudományok és Tech-nológiák Obszervatóriuma nevû intéz-ményt, amelynek az a feladata, hogy két-évenként kiadja a Tudomány és Technoló-giai Mutatószámok (S&T, Indicators, 2001)címû jelentést. Az ilyen törekvések hasznos-ságát felismerve hasonló összeállításokatszámos országban készítenek. Itt példakéntcsak a hollandokat (S&T, Indicators, 1999)és a latin-amerikaiakat (El Estado de la cien-cia, 2000) említjük.

Persze a fent említett intézményi kutatá-sok és erõfeszítések mellett mindig akadnakegyéniek is. Hogy erre is említsünk példát,sõt, hogy a kérdés idõszerûségére is rávilá-gítsunk, talán érdemes megemlíteni Cole ésPhenlan The scientific Productivity ofNations (Cole, Phelan, 1999) valamint Mayaránylag nemrég publikált The ScientificWealth of Nations (May, 1977) címû mun-

káit. Az elsõ, ami Phenlan, az USA-beli StateUniversity of New York, Stony Brook-i egye-temen megvédett Ph. D. disszertációjánaktárgyát is képezi (Phelan, 1993), gyakorla-tilag az MTA Tudományelemzési és Szakiro-dalmi Informatikai Kutatócsoport elõzõlegpublikált méréseire épül. A másik azért érde-kes, mert amikor Robert May geológus pro-fesszor a dolgozatot közzétette, az EgyesültKirályság kormányának tudományos tanács-adói szerepkörét is betöltötte. Figyelme ért-hetõen fõleg a tudományos „nagyhatalmak”,ill. a nagyon fejlett kisebb országok felé fordult.Magyarországgal vagy más közép- és kelet-európai országgal nem foglalkozik. Cole ésPhelan – mint említettük – részben a mi1980-as évekre vonatkozó adataink alapjánröviden foglalkozik Magyarországgal is.

Adatforrások és metodikák

Az ebben a dolgozatban fedolgozott nyersadatok a Philadelphiai Institute for ScientificInformation, (ISI) Science Citation Index(SCI) adatbázisából származnak. Bizonyosméréseink ellenõrzésére a szintén egyesültállamokbeli Medline adatbázist is igénybevettük. Az ISI, SCI adatbázis a világon azegyetlen, amely megbízhatóan alkalmazha-tó olyan mérésekre, amelyek egy országszakirodalmi, fõleg folyóiratcikk-produkti-vitását elemzik, ill. ugyancsak szakirodalmi,idézettségi hatását együttesen dolgozzák fel.Ezt világszerte, számos országban végzettmérések és értékelések bizonyítják. Magukaz értékelések az MTA Tudományelemzésiés Szakirodalmi Informatikai Kutatócsoportjaáltal kidolgozott és a világ számos országábanelfogadott és használt metodikák alapjántörtént. Ezek mellett újonnan kifejlesztettmódszerek alkalmazására is sor került.

Eredmények és tárgyalásuk

Az értékeléseket az 1990–1998-as idõszakravonatkoztatva a természettudomány egé-szére (pontosabban arra a területre, amelyet

937


az angol nyelvû szóhasználat science névenemlít), valamint a következõ szakterületekrevégeztük el:

• klinikai orvostudomány (MED)• orvosbiológia (BRE)• biológia (BIO)• kémia (CHE)• fizika (PHY)• matematika (MAT)• mérnöki tudományok (ENG)• föld- és ûrtudományok (ESS)Az eredmények zöme – fõleg a fajlago-

sított adatok – az országok átlagaira vonatko-zik, de néhány esetben összesített adatokkalis dolgoztunk. Bár az országok gazdasági, ipariés más statisztikai adatai általában átlagokkalszámolnak, meg kell jegyeznünk, hogy atudományos teljesítmények mérésénél azátlagos adatok bizonyos mértékben megté-vesztõek lehetnek. Ez a témával kapcsolatoseloszlásokból adódik, ugyanis a tudományosteljesítményt tekintve az eloszlások nem sza-bályosak, hanem ferde jellegûek. Más szóvalez talán azt jelenti, hogy a tudományos telje-sítményeknél mindig kevesen (országok,intézetek, egyének stb.) teljesítenek sokatés sokan keveset. Ennek a törvényszerû-ségnek lehet a következménye, hogy a fer-de eloszlás csúcsa beleolvad az alacsonyabbaritmetikai átlagba.

Lineáris rangsorok (összesített adatokból)

A természettudományok összesített folyó-iratcikkeinek az 1990–1998 közti idõszak-ban publikált produktivitási rangsorában (1.táblázat), és az ugyanarra az idõszakra össze-sített idézettségi rangsorban (2. táblázat)Magyarország a világrangsor 29., ill. 27. helyétfoglalja el. Ez mindenképpen tisztesnektekinthetõ, fõleg akkor, ha a világ országainaklakosság, földrajzi terület, ill. a BNT szerintirangsorában a 110. (227-bõl), a 71. (192-bõl),ill az 51. (148-ból) helyre teszik hazánkat.

Még talán annál is biztatóbb, hogy a bizo-nyos mértékben minõségi ismérveket is tar-

rangsor országok cikkek száma1 USA 17634212 Egyesült Királyság 4686603 Japán 4543024 Németország 3944095 Franciaország 3077336 Kanada 2346207 Olaszország 1883138 Oroszország 1596529 Ausztrália 12566610 Hollandia 124478…27 Dél - Afrika 2500428 Ukrajna 2420129 Magyarország 2302230 Görögország 2258031 Argentína 21053

1. táblázat • A természettudományokösszesített adatai – A cikkek az

SCI(1990-1998) alapján

1990–1998rangsor országok idézetek száma

1 USA 97444452 Egyesült Királyság 20436183 Németország 17194694 Japán 15529325 Franciaország 12461606 Kanada 9793397 Olaszország 7064738 Hollandia 6017069 Svájc 54303310 Ausztrália 447773…25 Dél - Korea 7978026 Új - Zéland 7807127 Magyarország 6515728 Görögország 5564929 Dél - Afrika 52812

2. táblázat • A természettudományokösszesített adatai – Az idézetek az

SCI(1990–1998) alapján


938

talmazó idézettségi listán két hellyel maga-sabban helyezkedünk el, mint a pusztántudományos termelékenységi rangsorban.

Lineáris rangsorok (fajlagosított adatokból)

Várhatóan reálisabb képet kapunk, ha azösszesített adatokat pl. a lakosság számáhozviszonyítjuk (3. és 4. táblázat). Mint a táblá-zatokból látható, a rangsor ekkor nem azországok méretarányát tükrözi, mert a listaélére a kis területû, fejlett nyugat-európaiországok kerülnek. Sõt, Magyarország isjelentõsen elõbbre kerül, az idézettségi rang-sorban megtartva a termelékenységi helye-zésnél két hellyel jobb helyezését. Nem ér-dektelen megfigyelni Magyarország helye-zését a vizsgált nyolc szakterületi rangsorbansem (5. táblázat). Mint látható, ezekben acsupán termelékenységi, fajlagosított rang-sorokban hazánk helyezése változó: a kémi-ában elfoglalt 17., a fizikában, a matematiká-ban, valamint a föld- és ûrkutatásban elért21–26. hely között ingadozik. Nem megle-põ az élettudományok aránylag jó rangsoro-lása sem, lévén e szakterületeknek közis-merten nagyobb a produktivitása.

A Science Citation Index alapján végzetttudománymetriai értékeléseket gyakran érikolyan vádak, hogy maga az adatbázis erõsentorzít az angol nyelvû publikációk, ill. azEgyesült Államok és Anglia felé. E vád meg-alapozottságát ellenõrizve jelen vizsgálat egy

rangsor országokcikkek száma

/millió lakos 1990-98

1 Svájc 12265,5552 Izrael 11296,6343 Svédország 11209,4424 Dánia 9537,6995 Finnország 8205,6316 Hollandia 8052,1357 Egyesült Királyság 7995,7048 Kanada 7921,2669 Új-Zéland 7229,12910 Ausztrália 6936,676…22 Hongkong 2411,58823 Szlovénia 2352,01224 Magyarország 2236,04125 Görögország 2152,65626 Taiwan 2010,595

3. táblázat • A természettudományokösszesített adatai – A cikkek az SCI(1990-

1998); a millió lakos az U. S. CensusBureau, Int. Data Base (1995) alapján.

rangsor országokidézetek száma

/millió lakos 1990-98

1 Svájc 75773,8932 Svédország 50654,0373 Dánia 43632,3864 Izrael 43057,6505 Hollandia 38922,6846 USA 37044,9747 Finnország 35637,7768 Egyesült Királyság 34865,7129 Kanada 33064,55110 Belgium 25727,501…20 Spanyolország 9291,62221 Szingapúr 7317,31622 Magyarország 6328,45723 Szlovénia 6024,83824 Hongkong 5984,869

4. táblázat • A természettudományokösszesített adatai – * Az idézetek az SCI

(1990-1998); a millió lakos az U. S. CensusBureau, Int. Data Base (1995) alapján

1990–1998

klinikai orvostudomány 24orvosbiológia 24biológia 26kémia 17fizika 24matematika 21mérnöki tudományok 26föld- és ûrtudomány 24

5. táblázat • Magyarország helyezése avilágranglistán természettudományi

folyóirat cikktermelése alapján

939


területén, az élettudományokén az e terüle-tet a Science Citation Indexnél szélesebb kö-rûen és átfogóbban feldolgozó Medline adat-bázist alkalmaztuk, de a klinikai orvostudo-mányi és az orvosbiológiai cikkek számát azországokban nyilvántartott orvosok számá-val fajlagosítva is elemeztük. Az eredmé-nyek azt mutatták, hogy Magyarországnaka két adatbázis alapján mért rangsorbeli helyemegegyezik.

Országok összehasonlító trendvonalai

A különbözõ lineáris rangsorokban való hely-zet elemzéséhez egy dinamikus tényezõ, atudományos termelékenység idõbeli válto-zása is hozzájárulhat. Az ilyenszerû adatokatnéhány, Magyarország szempontjából érde-

Természettudományi cikkek /összes/ trendvonala

0

2000

4000

6000

8000

10000

12000

14000

16000

18000

1990 1992 1994 1996 1998

Idő

Term

észe

ttud

omán

yi c

ikke

k

AUSZTRIA

CSEH KÖZT.

CSEHSZLOVÁKIA

FINNORSZÁG

MAGYARORSZÁG

IZRAEL

HOLLANDIA

NORVÉGIA

LENGYELORSZÁG

SVÉDORSZÁG

SVÁJC

1. ábra • Néhány kiválasztott országfolyóiratcikk-termelési trendvonala a teljes

természettudományi területen

2. ábra • Néhány kiválasztott ország folyóiratcikk-termelési trendvonala azorvostudomány, a klinikai orvostudomány, a biológia és a kémia területén

BIO cikkek trendvonala

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

3500

1990 1992 1994 1996 1998

Idő

BIO

Cik

kek

AUSZTRIA

CSEH KÖZT.

CSEHSZLOVÁKIA

FINNORSZÁG

MAGYARORSZÁG

IZRAEL

HOLLANDIA

NORVÉGIA

LENGYELORSZÁG

SVÉDORSZÁG

SVÁJC

CHE cikkek trendvonala

0

500

1000

1500

2000

2500

1990 1992 1994 1996 1998

Idő

CH

E C

ikke

k

AUSZTRIA

CSEH KÖZT.

FINNORSZÁG

MAGYARORSZÁG

IZRAEL

HOLLANDIA

NORVÉGIA

LENGYELORSZÁG

SVÉDORSZÁG

SVÁJC

BRE cikkek trendvonala

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

3500

1990 1992 1994 1996 1998

Idő

BR

E ci

kkek

AUSTRIA

CSEH KÖZT.

FINNORSZÁG

MAGYARORSZÁG

IZRAEL

HOLLANDIA

NORVÉGIA

LENGYELORSZÁG

SVÉDORSZÁG

SVÁJC

MED cikkek trendvonala

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

3500

4000

4500

5000

1990 1992 1994 1996 1998

Idő

MED

cik

kek

AUSTRIA

CSEH KÖZT.

FINNORSZÁG

MAGYARORSZÁG

IZRAEL

HOLLANDIA

NORVÉGIA

LENGYELORSZÁG

SVÉDORSZÁG

SVÁJC


940

3. ábra • Néhány kiválasztott ország folyóiratcikk-termelési trendvonala a fizika, amatematika, a mérnöki tudományok, valamint a föld- és ûrtudományok területén

kesnek tûnõ országgal összehasonlítva az 1-3 ábrák mutatják be. Mint látható, néhányország dinamikusan növekedõ trendvonalai-val szemben hazánk termelékenysége a leg-több szakterületen inkább stagnáló képetmutat. Ez persze önmagában nem lennehátrány, ha a mennyiségi output a minõségitényezõk nyilvánvaló növekedésével járna.Hogy ez milyen mértékben valósul meg,azt a továbbiakban mutatjuk be. Talán érde-mes megemlíteni, hogy a trendvonalakonmilyen szépen megjelenik a Cseh Köztársaság„születése” Csehszlovákia felbomlása után.

Országok szakterületi termelékenységierõfeszítései

Számos okból, ezek között talán az anyagiakés a szervezésiek állnak elõtérben, a világegyetlen országa sem képes arra, hogy pon-

tosan egyforma intenzitású kutatást tartsonfenn a természettudomány minden terüle-tén. Elsõsorban stratégiai elképzelések ésirányvonalak alapján, de leginkább önszer-vezõ módon minden országban kialakulnakkiemeltebben (intenzívebben) mûvelt ter-mészettudományi alapkutatási szakterüle-tek. Az egyes országok különbözõ kutatásiterületeinek „mûvelési intenzitását” célszerûvalamilyen összehasonlító értékhez viszo-nyítani. Jelen dolgozatban viszonyítási alap-ként a természettudományi kutatási szakte-rületek publikációs világátlagát alkalmaztuk,és az eredményeket grafikusan úgyneve-zett radar- vagy gyémánt-diagramokon mu-tatjuk be a 4. ábrán. A szabályos nyolcszögcsúcsai a jelölt szakterületek folyóiratcikktermelésének világátlagát jelentik (vékonyvonalak). A vastag vonalakkal határolt alakzat

941


az illetõ ország valós termelékenységét jelzia termelékenységi világátlaghoz viszonyít-va. Mint a magyarországi kutatási intenzitástábrázoló diagramon látható, hazánkban kie-melt relatív intenzitású publikációs erõfeszí-tés folyik a kémiai, a fizikai és a matematikaialapkutatás területén. A szakterületek világ-átlagához viszonyítva Magyarországon ki-sebb termelékenységgel mûvelik a klinikaiorvostudományi (MED), az orvosbiológiai(BRE), a biológiai (BIO), a mérnöki (ENG),valamint a föld- és ûrtudományokat (ESS).Ennek valószínûleg az az oka, hogy a nemtúl távoli múltban a hazai alapkutatás a szov-jet modellt követte, amely a radar-diagramo-kon hasonló alakzatot mutat. Ez az alakzattöbbé-kevésbé jellemzõ a kelet-európai voltszocialista országokra is, lásd Lengyelországalakzatát a 4. ábrán. A radar-diagramokminden országra elkészíthetõk, és ezekbõlkiderül, hogy a különbözõ alakzatokbólországcsoportok alakulnak ki. Helyhiány

miatt itt csak még három alakzatcsoportotmutatunk be (4. ábra). Az orvosi kutatásokintenzív mûvelése felé irányul például Auszt-ria és Finnország, a mérnöki tudományok felékiugró Japán radar-diagramja, és szimmetri-kus, azaz a nyolc szakterületet átlapoló Né-metország ábrája. Valószínûnek tartjuk, hogyidõvel a hazai kutatás szakterületi „profilja”is eltolódik a fejlett kis országok által legin-kább preferált orvosbiológiai kutatások felé.Ez utóbbi szakterületek világátlag feletti ku-tatási intenzitását a Chemical and EngineeringNews egy nemrég megjelent vezércikke ishangsúlyozza. (Rich, 2002)

Várt átlagos idézések (VÁI), mért átlagosidézések (MÁI), relatív idézettségi hatás(RIH) és a kétdimenziós vonatkozódiagramok (KVD)

Lineáris rangsorokat a várt átlagos idézések(VÁI) alapján is össze lehet állítani. Ezt azegy bizonyos ország által publikálásra igény-

4. ábra • Radardiagramok néhány ország világátlaghoz viszonyított természettudományifolyóiratcikk-termelési intenzitásáról

0,000,501,001,502,00

2,50MED

BRE

BIO

CHE

PHY

MAT

ENG

ESS

MAGYARORSZÁG Világ

0,000,501,001,502,00

2,50MED

BRE

BIO

CHE

PHY

MAT

ENG

ESS

FINNORSZÁG Világ

0,000,501,001,502,00

2,50MED

BRE

BIO

CHE

PHY

MAT

ENG

ESS

LENGYELORSZÁG Világ

0,000,501,00

1,502,00

2,50MED

BRE

BIO

CHE

PHY

MAT

ENG

ESS

AUSZTRIA Világ

0,000,501,001,502,00

2,50MED

BRE

BIO

CHE

PHY

MAT

ENG

ESS

JAPÁN Világ

0,000,501,001,502,002,50

MED

BRE

BIO

CHE

PHY

MAT

ENG

ESS

NÉMETORSZÁG Világ


942

bevett folyóiratok cikkeinek idézettségi ha-tástényezõi (impakt faktorai) átlagának alap-ján végeztük. Ezzel párhuzamosan rangsortkészítettünk az országok által publikált mért(valós) átlagos idézetek (MÁI) alapján is (6.táblázat). A VÁI és a MÁI értékeit egymás-hoz viszonyítva kiszámítottuk az országokrelatív idézettségi hatását (RIH=MÁI/

VÁI), ami

képet ad arról, hogy az illetõ országok cik-keinek milyen a relatív idézettségi hatásaazokban a folyóiratokban, amelyekben kuta-tóik publikáltak, az abban publikáló másországbeli kutatók világátlagához viszonyít-va. Amennyiben a RIH=1,00, az illetõ országcikkeinek átlagos idézettsége megegyezika világátlaggal. Ha egynél kisebb vagy na-gyobb, akkor az idézettség is ennél kisebbvagy nagyobb.

A fentiekhez hozzá kell tenni, hogy a VÁIértékei tulajdonképpen azt mutatják, hogyegy bizonyos ország kutatói milyen idézett-ségi hatású (impakt faktorú) folyóiratokbanpublikálják cikkeiket. Minél nagyobb ez azérték, annál ismertebbek és elismertebbeka publikálásra igénybevett folyóiratok.

E rangsorok jobb és használhatóbb értel-mezéséhez dolgoztuk ki a relatív idézettségihatást (RIH) és a kétdimenziós vonatkozódiagramot (KVD) bemutató ábrákat. Az 5.ábra egy tipikus KVD diagramot szemléltet.Mint látható, a diagram A-tól F-ig terjedõbetûvel jelzett zónákra (régiókra) oszlik.

A: az ebben a zónában szereplõ országokkutatói a legmagasabb hatású (idézettségû)folyóiratokban publikálnak, és ezekre a cik-kekre a világátlagnál magasabb idézettségetkapnak.

B: az ebben a zónában szereplõ országokkutatói a legmagasabb hatású folyóiratokbapublikálnak, cikkeik idézettsége a világátlag-nál magasabb, de az 1,00-es RIH-értéknélalacsonyabb.

C: az ebben a zónában szereplõ országokkutatói a legmagasabb hatású folyóiratokbanpublikálnak, de cikkeik idézettsége a világát-lagnál és az 1,00-es RIH-értéknél is alacso-nyabb.

D: az ebben a zónában szereplõ országokkutatói a világátlagnál alacsonyabb idézett-ségû folyóiratokban publikálnak, a cikkeikidézettsége a világátlagnál és az 1,00-es RIH-értéknél alacsonyabb.

E: az ebben a zónában szereplõ országokkutatói a világátlagnál alacsonyabb idézett-ségû folyóiratokban publikálnak, a cikkeikidézettsége a világátlagnál alacsonyabb, de1,00-nél magasabb a RIH-értékük.

F: az ebben a zónában szereplõ országokkutatói a világátlagnál alacsonyabb idézettsé-gû folyóiratokban publikálnak, de cikkeikidézettsége a világátlagnál magasabb, és 1,00fölött vana RIH-értékük is.

A 6. ábrán bemutatjuk a világ országai-nak helyzetét a természettudományok

6. táblázat • Magyarország helyezése a természettudományok területeinek világranglistáján amért átlagos idézettség (MÁI), a várt átlagos idézettség (VÁI) és a relatív idézettségi határ (RIH)

mutatószámai alapján

Term. tud.MÁI 21

(együtt)VÁI 20RIH 29

MÁI 19Klinikai

VÁI 4orvostud.

RIH 32

MÁI 25Orvos-

VÁI 21biológia

RIH 36

MÁI 18Biológia VÁI 13

RIH 27

MÁI 31Kémia VÁI 30

RIH 32

MÁI 21Fizika VÁI 23

RIH 23

MÁI 33Matematika VÁI 38

RIH 30

MÁI 21Mérn.

VÁI 19tud.

RIH 22

MÁI 25Föld- és

VÁI 29ûrtud.

RIH 24

943


összességét tükrözõ KVD diagramon.Magyarország zónabeli helyzetét a hasonlóKVD diagramokon a 7. táblázatbanösszesítettük.

Lineáris rangsor a sokszor idézetttermészettudományi folyóiratcikkekalapján

Az elõbbiekben már említettük, hogy a ku-tatási tevékenységek közismerten ferdeeloszlása miatt a kiválóságokat tükrözõ csú-csok az eloszlás hosszú lefutása miatt az arit-metikai átlagolásnál beolvadnak az alacsonyátlagba. Ellenõrizendõ, hogy van-e ennekhatása Magyarország világrangsorbeli hely-zetére, összeállítottuk a rangsort az országokgyakran idézett cikkeinek az ország összter-melésének százalékos aránya alapján. Aválogatás alapja az SCI adatbázis 1994 és1998 közötti 2 920 960 folyóiratcikke. Azt acikket tekintettük sokszor idézettnek, amelyötszörösét (és legalább ötöt) érte el a megje-lentetõ folyóirat 1998-as hatástényezõjének(impakt faktorának).

Magyarország a rangsorban a 28. helyrekerült. Örvendetes tény, hogy az említettidõszakban a magyar természettudományifolyóiratcikkek 1,34 %-a a gyakran idézettkategóriába került. Az adatok azt is mutatják,hogy a fenti mércével mérve más országok

összes cikktermelésükhöz viszonyítva Ma-gyarországnál több sokszor idézett cikketpublikáltak.

Intelmek és következtetések

1. Tudatában vagyunk annak, hogy Magyar-ország helyzetét a természettudományialapkutatás világában számos módszerrellehet vizsgálni. Mi itt ezek közül csak az alap-kutatást nyilvánosan és mérhetõen bemuta-tó publikációs tevékenységet elemeztük.Tettük ezt annak alapján, hogy az alapkuta-tás leghûbb tükrének a tudományos szakiro-dalmat tekintik, ezen belül elsõsorban a tudo-mány fejlõdési, haladási frontját képviselõfolyóiratirodalmat.

2. Az országok publikációs tevékenysé-gének összehasonlító, kvantitatív elemzésé-re a folyóiratirodalom egyaránt alkalmazhatóminden természettudományi szakterületenilletve tématerületen, amennyiben a felhasz-nált forrásanyagok és metodikák jellemzõekaz elemzés tárgyát képezõ minden országra,és a tekintetbe vett cikkek, idézetek számastatisztikusan szignifikáns.

3. Annak ellenére, hogy a hazánk helyze-tét a világ tudományában elemzõ különbözõmetodikák eredményének feltehetõlegkonvergálnia kellene, méréseink sajnos nemtudtak igenlõ választ adni egy közelmúltbelidolgozat címében felvetett kérdésre. (Tö-rök, 2000)

Várt Átlagos Idézettség (VÁI)

Mér

t Átla

gos

Idéz

etts

ég (M

ÁI)

(A)

(B)

(C)(D)

(E)

(F)

A publikálásra használt folyóiratok átlagos idézettsége

Relatív

Idéz

ettsé

gi Hatá

s (RIH

) = M

ÁI/VÁI =

1.00

A mért idézettség átlaga<

<

5. ábra • Kétdimenziós VonatkozóDiagram (KVD) sematikus ábrázolása

szakterület helyzet

természettudományok (együtt) Dklinikai orvostudomány /MED/ Borvosbiológia /BRE/ Dbiológia /BIO/ Dkémia /CHE/ Dfizika /PHY/ Cmatematika /MAT/ Dmérnöki tudományok /ENG/ Dföld- és ûrtudományok /ESS/ D

7. táblázat • Magyarországhelyzete a természettudományok

KVD diagramjain


944

Ehhez azonban hozzá kell tennünk,hogy jelen dolgozat minden eredménye éskövetkeztetése kizárólag az 1990 és 1998közötti idõszakra érvényes.

4. A különbözõ világranglistákon elérthelyezéseink alapján állíthatjuk, hogy jelen-leg Magyarország a szakterülettõl és attólfüggõen, hogy a mennyiségi vagy a minõségitényezõket tekintünk-e, a világ felsõ közép-mezõnyének valamelyik helyét foglalja el.

Magyarországon számos szakterületen éstématerületen mutathatók ki világviszony-latban is kiemelkedõ eredmények, ezekazonban az ebben a dolgozatban elemzettországos összesített és átlagos adatokban –mint már említettük – nem jelentkezhettek.A relatív idézettségi hatást (RIH) bemutató

kétdimenziós vonatkozó diagramoknak(KVD) leginkább a D-zónájában lévõ he-lyünk azt jelzi, hogy a fentiek mellett ha-zánk alapkutatási tevékenységében mégszámottevõ mértékben jelen van a közép-szer. Ennek eredete sokféle lehet, de talánérdemes megemlíteni a kontraszelekciót ésa múltban hosszú ideig kedvezõtlen anyagitámogatottságot.

5. Hazánk tudományos alapkutatására azutóbbi években fordított szerény anyagi tá-mogatás (a BNT 0,5-0,7 %-a) nem indokolnáhelyezésünket a világ felsõ középmezõnyé-ben. Tehát valamilyen kompenzációs me-chanizmusnak kellett mûködnie, amely aszerény, sõt, a vizsgált idõszakban inkábbcsökkenõ költségvetési támogatást ellensú-lyozta. Egy nemrég megjelent tanulmány-ban kimutattuk, hogy a kompenzációs me-chanizmus egyik komponense a tudomá-nyos társszerzõségben is jelentkezõ nem-zetközi kooperáció, amely egyes évekbenmegközelítette a teljes magyar természettu-dományi folyóiratcikk-termelés felét. (Braun,Glänzel, 1976)

Az MTA Tudományelemzési és Szakiro-dalmi Informatikai Kutatócsoportja a hetve-nes évek végétõl készít elemzéseket a hazaitermészettudományi alapkutatás nemzet-közi összehasonlító mércével mért egészségiállapotáról. (Braun, Glänzel, Schubert, 1985,1994; Braun, Glänzel, Grupp, 1995; Braun,

1

2

3

4

5

6

7

8

9

1011

12

13

1415

16

1718

19

20

21

2223

24

25

26

27

28

29

30

31

32

3334

35

36

37

38

3940

41

42

43

44

45

46

47

48

49

50

51

0,0

1,0

2,0

3,0

4,0

5,0

6,0

7,0

0,0 1,0 2,0 3,0 4,0 5,0 6,0 7,0

VÁI

MÁ

I

6. ábra • A világ országainak helyzete a természettudomány KVD diagramján(Jelölés: ország-kód – ország neve – diagram-zóna)

3 - Ausztria - A5 - Belgium - A8 - Kanada - A12 - Dánia - A14 - Finnország - A15 - Franciaország - A16 - Németország - A26 - Hollandia - A42 - Svédország - A43 - Svájc - A47 - Egyesült Királyság - A49 - USA - A22 - Izrael - B

23 - Olaszország - B-C1 - Argentína - D4 - Fehéroroszország - D6 - Brazília - D7 - Bulgária - D9 - Chile - D10 - Horvátország - D11 - Cseh Köztársaság - D13 - Egyiptom - D17 - Görögország - D18 - Hongkong - D19 - Magyarország - D20 - India - D

24 - Japán - D25 - Mexikó - D28 - Nigéria - D30 - Kína - D31 - Lengyelország - D32 - Portugália - D33 - Románia - D34 - Oroszország - D35 - Szaúdi Arábia - D36 - Szingapúr - D37 - Szlovákia - D38 - Szlovénia - D39 - Dél - Afrika - D

40 - Dél - Korea - D41 - Spanyolország - D44 - Taiwan - D45 - Thaiföld - D46 - Törökország - D48 - Ukrajna - D50 - Venezuela - D51 - Jugoszlávia - D2 - Ausztrália - D-E27 - Új-Zéland - D-E21 - Írország - E29 - Norvégia - E

945


IRODALOMBerényi Dénes (2001). A magyar tudomány a világ-

versenyben. Magyar Tudomány 46, 217Braun, T., Glänzel, W., Schubert, A. Scientometric

Indicators, World Scientific Publishers, Philadelphia,Hong Kong, 1985

Braun, T., Glänzel, W., Schubert, A. (1994). WorldScience in the 80’s, Scientometrics, 29, 299

Braun Tibor, Wolfgang Glänzel (1995). Természet-tudományi alapkutatásunk egészségi állapotánakegyik diagnosztizálható jelenségérõl, MagyarTudomány, 40(2),186

Braun, T., Glänzel, W. (1996). International Collabor-ation. Will It Be Keeping Alive East EuropeanResearch? Scientometrics, 36, 247

Braun, T., Glänzel, W., Grupp, H. (1995). The Scien-tometric Weight of 50 Countries in 27 Science AreasPart I and II, Scientometrics, 33, 263, 34, 207

Braun, T., Glänzel, W., Schubert, A. (1987). WorldFlash on Basic Research. One More Version of Factsand Figures on Publication Output and RelativeCitation Impact of 107 Countries1978-1980,Scientometrics, 11, 3

Braun, T., Glänzel, W., Schubert, A. (1988). WorldFlash on Basic Research. The Newest Version ofthe Facts and Figures on Publication Output andRelative Citation Impact of 100 Countries, 1981-1985, Scientometrics, 15, 181

Braun, T., Glänzel, W., Schubert, A. (1994) WorldScience in the Eighties. National Performances inPublication Output and Citation Impact, 1985-1989versus 1980-1984 Scientometrics, 29, 289

Cole, S., Phelan, Th. J. (1999) The Scientific Product-ivity of Nations, Minerva, 37/1

Ehrlich Éva (1991). Országok versenye, 1937–1986.Fejlettségi szintek, struktúrák, növekedési ütemek,iparosodási utak, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Elkana, Y., Lederberg, J., Merton, R. K., Thackray, A.,Zuckerman, H. (1978). Toward a Metric of ScienceThe Advent of Science Indicators, Wiley-Interscience, New York

El Estado de la Ciencia (2000). Principales Indica-dores de Ciencia y Technologia Iberoamericanos/Interoamericanos, RICYT, Buenos Aires

Information Science and Scientometrics ResearchUnit, (ISSRU), of the Hungarian Academy of Sciences(2001). Budapest, Hungary, description andbibliography, leaflet, Lásd a Scientometrics címûnemzetközi folyóirat számos cikkét

May, R. M. (1997). The Scientific Wealth of Nations,Science, 275, 793 Medline, Medical LiteratureDatabase, USA

Menard, H. W. (1971). Science: Growth and Change,Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts

Phelan, Th. J. (1993). World Science, A DissertationPresented to the Graduate School in Partial Fulfil-ment of the Requirements for the Degree of Doctorof Philosophy, State University of N. Y. at Stony Brook

Price, Derek de Solla (1979). Kis tudomány, nagytudomány, Akadémiai Kiadó, Budapest

Rich, R. R., 2002 Science and Nation’s Health, Chem.Eng. News, November 19, 5. o.

Schubert, A., Glänzel, W., Braun, T. (1989). Sciento-metric Datafiles, A Comprehensive Set of Indicatorson 2649 Journals and 96 Countries in All MajorScience Fields and Subfields, Scientometrics, 16, 1

Science and Technology Indicators, The Hague, TheNetherlands, 1999

Science and Technology Indicators (2001). NationalScience Board

Science and Technology Indicators, 2000. (2001)Rapport de l’Observatoire des Sciences et desTechniques, Economica, Paris

Science and Technology Indicators, RAWB, AdvisoryCouncil for Science Policy in the Netherlands

Science Citation Index, 1990–1998, Institute forScientific Information, Philadelphia, USA

Szamuely László (1993). Helyünk a világban, BUKSZ,158

Török Ádám (2000). Reális-e a magyar tudomány20. helye a (képzeletbeli) világranglistán? MagyarTudomány, 45, 1307

Glänzel, Schubert, 1987, 1988; 1994) Nemtûnik indokolatlannak annak felvetése, hogyaz ilyen vizsgálatokat a magánkezdeménye-zések helyett a bevezetõben említett USA-beli, francia, latin-amerikai, holland és másországok példáját követve Magyarországonis intézményesítetté kéne tenni, folyamato-san kutatni és publikálni az ilyen adatokat.

6. Ahogy a tudományos kutatásban lenniszokott, az ebben a dolgozatban bemutatott

tények több kérdést vetnek fel, mint ameny-nyit megválaszolnak. Nyugodtan állíthatjuk,hogy nagy erõfeszítésekre lesz szükség ah-hoz, hogy Magyarország megõrizze a máso-dik évezred utolsó évtizedében elért nem-zetközi rangját. A feltétlenül növelni szük-séges anyagi támogatáson túl a tudományosközösség demográfiai és migrációs folya-matainak átfogóbb tanulmányozására ésmegértésére is szükség lenne.


946

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002. március2-án tartotta tisztújító közgyûlését Kolozs-várott a Protestáns Teológiai Intézet díszter-mében. Benkõ Samu elnök bevezetõ sza-vaiban köszöntötte a közgyûlést megtisztelõvendégeket, és a másfélszáznál több részt-vevõt. Az MTA üdvözletét Meskó Attila fõtit-kárhelyettes tolmácsolta, áttekintve a hatá-ron túli magyar tudományosság támogatá-sára létrejött rendszereket.

A közgyûlés megtárgyalta a 2001. évrõlszóló fõtitkári jelentést, a hozzászólások rend-jén szóba került a szakosztályok és a fiók-egyesületek tudományos tevékenysége, azEME könyvtárának egyre nyomasztóbbhelyhiánya, általában a kolozsvári tudomá-nyos könyvtári helyzet megoldatlansága.Megelégedésre szolgál viszont az EME kuta-tóintézetének elhelyezése az új székházban,az intézet szervezeti kérdései még megol-dásra várnak.

A közgyûlés meghallgatta és elfogadta agazdasági jelentést. Örömmel vette tudomá-sul, hogy az Egyesület 1929 rendes tagjaközül 1184 fizette rendszeresen a tagdíjat,és az elmaradtak közül is egyre többen ren-dezik hátralékukat. Az új alapító tagok, Gyen-ge Csaba, Müller Ádám és Péntek János átvet-ték az oklevelet. A közgyûlés elfogadta a2002. évi költségvetést és megadta a fel-mentést a leköszönõ vezetõségnek.

AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLETKÖZGYÛLÉSE

A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudo-mányi szakosztály javaslatára a közgyûlés azEME tiszteleti tagjává választotta Csetri Elektörténészprofesszort, a Természettudomá-nyi és Matematikai Szakosztály javaslatárapedig Molnár Jenõ professzort.

Antal Árpád korelnök vezetése alatt le-zajlott az új tisztikar megválasztása. A közgyû-lés Egyed Ákos történészt választotta elnök-ké, Gyenge Csaba mérnököt és Péter Mihályorvost pedig alelnökké. A fõtitkári tisztségreSipos Gábor, a titkárira Nagy Zoltán kapottmegbízatást. A gazdasági tanácsosi teendõ-ket továbbra is Soó Tamás látja el.

A szakosztályok élére is új vezetõség ke-rült még a közgyûlést megelõzõen. Az 1.,Bölcsészet-, Nyelv és TörténettudományiSzakosztály elnöke Keszeg Vilmos egy. tanár,titkára Nagy Mihály Zoltán tud. munkatárs. A2., Természettudományi és MatematikaiSzakosztály élén Markó Bálint egy. tanárse-géd és Veress Erzsébet tud. munkatárs áll. A3., Orvos- és GyógyszerészettudományiSzakosztály elnöke Kovács Dezsõ egy. tanár,titkára Sipos Sárosi Emese egy. adjunktus. A4., Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtu-dományi Szakosztály élén Szász Alpár elnökés Veress Enikõ titkár áll, míg az 5., Mûszakitudományi Szakosztály vezetését BitayEnikõ elnök és Varga András titkár vette át.

Sipos Gábor

947

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület közgyûlése

Tisztelt Közgyûlés!

Közgyûlésünk azzal bízott meg, hogy az Er-délyi Múzeum-Egyesület (EME) elnökségéta következõ négy évben vezessem. A meg-bízatást köszönettel elfogadom, az elnökségtöbbi tagjával együtt.

Tudatában vagyok annak, hogy a megbí-zatás elfogadása, a feladatvállalás egybenfelelõsségvállalás mindazért, amit az EMEszámunkra jelent. Intézményünket 143 év-vel ezelõtt, 1859-ben gróf Mikó Imre, ErdélySzéchenyije alapította. Õ jelölte ki a köve-tendõ utat és célt: állítson Erdély számára akor szükségleteinek megfelelõ múzeumot;a begyûjtött és begyûjtendõ muzeális anya-got rendezze, dolgozza és dolgoztassa fel,legyen a tudomány mûvelõje és terjesztõje.Az Egyesület hû maradt az alapítók elgon-dolásaihoz: nagy értékû történeti emlék-anyagot, természettudományi tárgyak soka-ságát gyûjtötte össze s mentette meg a jövõszámára, miközben magas szintû tudomá-nyos munkát is végzett. Mintegy kilenc évti-zedes fennállás után az EME fejlõdését akommunista hatalom erõszakkal megtörte,mûködését betiltotta, vagyonától megfosz-totta. Az erõszakos intézkedés nem töröl-hette ki az erdélyi magyarság tudatából ko-rábbi intézményeinek emlékét, s amikor1989 után lehetõség nyílt rá, számos hasonlósorsú társával együtt az EME is gyorsan újjá-alakult. Az újrakezdõknek nem volt könnyûdolguk, a semmibõl kellett elindulniuk, shogy mégis sikerült újra életre hívni Erdély-ben is a magyar tudományos életnek ezt arégi mûhelyét, abban kiemelkedõ szerepevolt az elsõ elnöki tisztet betöltõ Jakó Zsig-mondnak, majd az õt követõ Benkõ Samu-nak. Illesse õket köszönet azért, hogy sikerültaz EME köré felsorakoztatni az erdélyi ma-gyar tudományosság nagyobb részét.

Az új vezetõségnek tehát nem kell min-dent elölrõl kezdenie, de a továbblépést el-kerülhetetlennek tartja. Legyen szabad

röviden szólanom munkatervünkrõl, elkép-zelt tudománypolitikánkról. Feladatainkrészben ez éviek, részben távlati jellegûek.Azonnali feladataink közé tartozik a folya-matos munka feltételeinek biztosítása. Gon-dolok itt az öt szakosztályunkra, amelyekvezetése most már a megválasztott közép-korú elnökökre és a fiatal titkárokra hárul, azalkalmazott tudományos munkatársak te-vékenységére, könyvtárainkra és könyvtá-rosainkra, az utóbbiak immár nemcsak aszokványos könyvtári teendõket látják el, akönyvállomány számítógépes feldolgozásais feladatuk. Továbbra is nagy figyelmet for-dítunk a könyvkiadásra: ebben az évben tízúj könyvet, köztük az Erdélyi Magyar Szótör-téneti Tár XI. és a Romániai Magyar IrodalmiLexikon IV. kötetét tervezzük kiadni.

A folyamatos munka alapfeltételei közétartozik a székház ügyének megoldása. Csaka felújítás befejezése és a jogi helyzet rende-zése teremtheti meg azt a nyugodt légkört,amely minden tudományos munka alapvetõkövetelménye. Hosszabb távú célunk olyankönyvtári épület megszerzése vagy felépí-tése, amely egyesíthetné a most három he-lyen mûködõ könyvtárainkat. Az új épület-ben lehetõvé válna az eddig felajánlott ésezután felajánlandó családi gyûjteményekelfogadása és szakszerû tárolása, feldolgozá-sa. Szeretném megjegyezni, hogy számoscsaládi gyûjtemény felajánlása várható mára közelebbi jövõben. Elgondolásunk szerintlaboratóriumokkal is fel kell szerelni a terve-zett nagy és új egyetemi könyvtárunkat,amelynek megvalósítása a Sapientia Alapít-vánnyal közös feladatunk lehetne.

Stratégiai jellegû terveink közé tartozikaz Erdélyi Múzeum-Egyesület bekapcsolásaegy olyan tudományos programba, amelyazt fogja kutatni, hogy a globalizáció, ideértve az Európai Unió bõvítését is, milyenhatással lesz a nemzeti kisebbségek, fõkénta romániai magyarság helyzetére. Szeret-nénk elérni azt is, hogy az egyes szakosz-


948

tályok jobban figyeljenek egymásra, használ-ják ki a multidiszciplinaritás lehetõségeit, startsanak lépést a legújabb tudományoseredményekkel, maximálisan éljenek azMTA felkínálta lehetõségekkel, kövesséknyomon a román tudományos kiadványokat,vegyenek részt a hazai tudományos életben.

Az már az elõbbiekbõl is kiderül, hogyszükségesnek tartjuk a távlati együttmûkö-dési politika kialakítását. Erre azért is gon-dolnunk kell, mert az utóbbi években örven-detesen megszaporodott Romániában amagyar tudományos mûhelyek száma. Ezekkülönbözõ kisebb vagy nagyobb városok-ban, egymástól elszigetelten mûködnek Bu-karesttõl Szatmárnémetiig, Nagyváradig.Úgy látom, hiányzik a kellõ szakmai szolidari-tás. Bármennyire helyesnek tartjuk is a tu-dományos munka arányos területi megosz-tását a különbözõ régiók között, számolnunkkell a szétforgácsolódásból adódható kel-lemetlen következményekkel is. A legidõ-sebb testvér szerepében az EME összekötõkapocs lehet az erdélyi tudományos mûhe-lyek között, azért is, mert tagjai közt 10 aka-démikus külsõ tag, mintegy 300 doktori fo-kozattal rendelkezõ tagtárs, 40 doktoranduszés több száz képzett pedagógus mûködik.Az EME könyvtárait több mint 2000 magyaregyetemi hallgató látogatja, akik legalábbisaz egyetemi évek alatt tagjai az EMÉ-nek.

Az együttmûködés gyakorlati módsze-reinek kialakítása érdekében már ebben azévben megrendezzük a Magyar TudományNapja Erdélyben címû konferenciát, amelyetközös rendezvényként képzelünk el a Ba-bes-Bolyai Tudományegyetem magyar tu-dományos mûhelyeivel, s a Sapientia megfe-lelõ szerveivel, részlegeivel. Az említett kö-zös konferencia lehetõséget teremt a tervekés programok egyeztetésére, a párhuza-mosságok felderítésére és talán mód nyílikezek kiküszöbölésére is. Erre az alkalomrameghívjuk az EME marosvásárhelyi és nagy-váradi fiókjait, a különbözõ nevek alatt mû-

ködõ tudományos jellegû szervezõdéseketa Partiumból és a Székelyföldrõl. Hangsú-lyozni szeretném, hogy az EME nem törek-szik tudományos monopóliumra. Ezután iselsõsorban a saját területeit mûveli, de keresia mai szükségleteknek megfelelõ új tudo-mányok felkarolásának lehetõségét, és újfeladatokat is vállal. Tudománypolitikánk tö-rekedni fog arra, hogy a szó nemes értelmé-ben vett hagyományõrzésbõl is kivegye arészét – szoros együttmûködésben az ErdélyiMagyar Közmûvelõdési Egyesülettel.

Tisztelt Közgyûlés!

Minden bizonnyal elkerülhetetlen lesz a bel-sõ szervezeti újítás is. Közismert, hogy a Ma-gyar Tudományos Akadémia a köztestületi-ség elve alapján szervezte át struktúráját. Ta-nulmányozni fogjuk, hogy a köztestületiségmennyiben alkalmazható az EME hatósu-garának, mûködési körének növelésére úgy,hogy abban a kolozsvári központ, a többierdélyi város, a fiókegyesületek, a csatlako-zott egyesületek, az MTA külsõ és tiszteletitagjai, a tudományok doktorai, a doktorandu-szok, a tudománypártolók és a pedagógiaimunka elkötelezettjei is részt vehessenek.

Minden tudománypolitika alapkérdésea finanszírozás forrásainak elõteremtése.Újjászervezõdése óta intézményünk része-sült az anyaországi határon túli magyar tudo-mányosságot támogató alapítványi és kor-mányzati alapokból. Ezért köszönetetmondva, bízunk abban, hogy a támogatásaz elõírt formák betartása mellett továbbra isfennmarad, és segíteni fogja terveink telje-sítését. Törekedni fogunk természetesenarra is, hogy a hazai és a nyugati forrásokat ismegszerezzünk.

Tisztelt Közgyûlés, tisztelt tagtársaim, azÖnök cselekvõ támogatása remélt sikereinklegfõbb záloga. Kérem, vállaljanak részt a kö-zös munkából. Megköszönve jelenlétüket,közgyûlésünket bezártnak nyilvánítom.

Egyed Ákos

949

Megemlékezés

Megemlékezés

KÕRÖS ENDRE1927 – 2002

2002. február 18-án, életének 75. évébenelhunyt Kõrös Endre, a Magyar TudományosAkadémia rendes tagja, az Eötvös LorándTudományegyetem Szervetlen és AnalitikaiKémiai Tanszékének professor emeritusa.*

Váratlanul, minden elõjel nélkül távozottkörünkbõl. Dolgozószobájának asztalán állónaptárában olvashatók a február végén ésmárcius elején esedékes programokra, fel-adatokra vonatkozó bejegyzések: február18-án, halála napján, egy akadémiai doktorivédés elnöke lett volna, 19-én az MTA KémiaiOsztályának ülésén kellett volna részt ven-nie, 20-ára vizsgáztatás volt beütemezve, akövetkezõ hétfõn a Kémiai Doktori Iskolákakkreditációját végzõ bizottság ülésén lettvolna elõterjesztõ. Fizikailag és szellemilegis aktív volt élete legutolsó napjáig. Értékes,alkotó élet adatott meg számára. Sokat vállaltés sokat teljesített. Nehéz lesz pótolni Õt!

Tudományos pályájának, oktatási tevé-kenységének, kollégáihoz, munkatársaihozvaló viszonyának egy-egy mozzanatát, jel-lemzõjét idézem fel most, amikor búcsúzás-ként emlékezem életútjára. Tudományos ésoktatói karrierje – Schulek Elemér professzorúr kiválasztottjaként – 1949-ben kezdõdöttaz ELTE Szervetlen és Analitikai Kémiai Tan-székén, ahol 53 éven át volt a TTK KémiaiTanszékcsoportjának elismert és megbecsültkutató-oktató professzora. Példaképétõl,Schulek professzortól tanulta meg a tudo-mány szeretetét és tiszteletét, a tudománymûvelésében való igényességet, Tõle örö-költe a gyógyszerészképzés iránti megkü-lönböztetett vonzódását is.

Az egyetemi oktatást kiemelkedõ fon-tosságú feladatának tekintette. Évtizedekenát volt elõadója a gyógyszerészhallgatók szá-mára tartott Általános és Szervetlen Kémiafõkollégiumnak, és állított össze speciálkollé-giumokat vegyész, gyógyszerész, biológus,valamint tanárszakos hallgatóknak a kom-plexkémia, az extrakciós analitikai módsze-rek, a radioizotópok alkalmazása, a donor-akceptor kölcsönhatások, a periodikus reak-ciók és a bioszervetlen kémia témakörébõl.

Az összesen 106 szemeszteren át végzettoktatómunkájának köszönhetõen ma többezer egykori tanítványa dolgozik szerte azországban és külföldön. Gyógyszerészek ésvegyészek generációi számára maradnakemlékezetesek színes és világos stílusban,modern tartalmú elõadásai, ma is biztos tudásforrásai az általa írott tankönyvek, egyetemijegyzetek.

Több mint félévszázadot átívelõ kutatóipályáján a kémia több területén alkotott ma-radandót. Nevéhez fûzõdik a komplexomet-

* Az MTA Kémiai Osztálya elnökhelyettesének bú-csúztató beszéde, 2002. márc. 8.


950

riás titrálás bevezetése a magyarországi ana-litikai kémiai kutatásba és oktatásba, az asszo-ciációs sajátkatalízis fogalmának bevezeté-se az izotópcsere reakciók kinetikájának ér-telmezésébe, az ionszelektív elektródok al-kalmazása periodikus reakciók mechaniz-musának kutatásában. Nemzetközi hírét1972-ben, az oszcillációs kémiai irodalombanalapvetõ eredményként hivatkozott Field–Kõrös–Noyes-mechanizmus egyik kidolgo-zójaként alapozta meg. A mechanizmust tár-gyaló közlemény csaknem 700 hivatkozás-sal elnyerte a Citation Classics kitüntetõ cí-met. Az ezt követõ 30 évben elért újabb szak-mai sikerek tovább növelték tekintélyét bel-földön és külföldön egyaránt. Mutatói ennekaz 1972 és 1990 között Angliában, Japánban,Indiában, az USA-ban és Spanyolországbanszervezett elõadó körutak és a Magyar Tudo-mányos Akadémia tagjává választása 1990-ben. Tevékenységének egyik legjelentõ-sebb eredménye volt egy olyan tudomá-nyos iskola létrehozása, amelynek eredmé-nyeit hazai és nemzetközi fórumokon egy-aránt elismerik.

Kõrös Endre a hazai egyetemi és tudo-mányos közélet aktív szereplõje volt: 20éven keresztül elnöke a Magyar KémikusokEgyesülete Komplexkémiai Szakcsoport-jának, 1986 és 1990 között vezetõje az ELTEKémiai Tanszékcsoportjának, tagja az MTAFelügyelõ Bizottságnak, Fizikai–Kémiai ésSzervetlen Kémiai Bizottságnak, a Környe-zeti Kémiai Bizottságnak, 4 éven át elnökeaz OTKA Kémia I. Zsûrijének.

A gyászoló család mellett, halálával leg-nagyobb veszteség az ELTE Szervetlen ésAnalitikai Kémiai Tanszék kollektíváját, köz-vetlen munkatársait érte, akik nap mint napélvezhették derût sugárzó jelenlétét, töretlenérdeklõdését mind kollégáinak egyéni sorsa,mind szakmai tevékenysége iránt. Mun-katársaihoz fûzõdõ kapcsolatát kölcsönöstisztelet és szeretet jellemezte. Felejthetet-len azoknak az összejöveteleknek bensõsé-

ges hangulata, amelyeken valamelyikükszületésnapját, névnapját vagy éppen tudo-mányos sikerét ünnepeltük. És emlékezete-sek maradnak az élet minden területét érintõhétköznapi beszélgetéseink is. Problémáinkmegoldásában biztos támaszt jelentett mû-veltsége, tájékozottsága, kritikai érzéke, ésnehezen nélkülözzük ember- és helyzetis-mereten alapuló tanácsait és véleményeit.

Kõrös Endre hivatalosan az Eötvös LorándTudományegyetem Kémiai Tanszékcso-portjának professzora volt, de szoros oktatásikötõdés fûzte a Semmelweis Orvostudomá-nyi Egyetem, a Budapesti Mûszaki és Gazda-ságtudományi Egyetem, a Veszprémi Egye-tem, a Pécsi Egyetem, a Szent István Egye-tem (azelõtt Kertészeti Egyetem) kémiaiegységeihez, tudományos kapcsolatot ápolta Debreceni Egyetem és Szegedi Egyetemtöbb oktatójával is.

Sokrétû és eredményes életútját számosegyetemi, kormánykitüntetés és nemzetkö-zi elismerés dicséri. Kõrös Endre az ELTETudományos Díj, a Széchenyi Díj, a MagyarKöztársaság Középkeresztje kitüntetettje, aSchulek Emlékérem és a Winkler Emlékérembirtokosa. Az MTA rendes tagsága mellett azEurópai Akadémiának is választott tagja volt.Elismertsége halálában is tapasztalható volt:a szomorú hír hallatán a világ számos orszá-gában élõ tudóstársai, barátai és tisztelõi fe-jezték ki levélben és táviratban együttérzé-süket, méltatták a tudományos világban be-töltött meghatározó szerepét.

Kõrös Endre biológiai értelemben eltá-vozott közülünk. Munkájának eredménye,mûvei, írásai velünk maradnak, és nem feled-jük udvarias hangját, jellegzetes szelíd moso-lyát. Szeretettel és tisztelettel õrizzük emlé-két az Magyar Tudományos Akadémia falaiközött, az egyetemi katedrán, a laboratóri-umban – és a szívünkben.

Orbán Miklósaz MTA lev. tagja, tszv. egy. tanár, ELTE

[email protected]

951

SEBESTYÉN JÁNOS

Egy éve halt meg, kilencven éves volt, vak,magatehetetlen, elméjében viszont mégõrizve élete keserûségét, keserûvé változ-tatva mindazt, ami számára is gyönyörûség,élete tartalma volt. Görcsös végakarata sze-rint gyászjelentés nem jelent meg róla, sen-kinek nem lehetett a saját halottja, tiltotta,hogy temetése esemény legyen, még a szû-kebb hozzátartozó körnek sem. Ezért is szó-lok róla most, amikor talán már oldódott atiltás ereje. Akik ma rá még emlékeznek,kevesen vannak, kortársainak többsége márrégen halott, tevékenységét, mint a mérnö-kök tevékenységének többségét, elfedi azidõ változása, annak az idõnek a változása,amit a mérnök tudatosan gyorsít, alakít. Ma-radnak az elõdeiktõl eltérõ, azokat rejtettmódon továbbplántáló új mûszaki generá-ciók, amelyek és akik ennek tudata nélkülvagy tudatos tagadásban úgy hordozzák azelõzményeket, mint az idei növényzet a ta-valyi, tavalyelõtti elhervadtak táperejét.

A Budapesti József Nádor Mûegyetemet1934-ben kitüntetéssel és önerõbõl, mindencsaládi vagy más anyagi támogatás nélkülvégezte el. Ez volt elsõ próbája az elkövet-kezõ nehézségekhez. Az egyetem elvégzé-se után nagyon nehezen és csak sokára ka-pott munkát, mivel a gazdasági világválságmég nagyon erõsen hatott. Ezért és a fasiz-mus elõretörésének hatására elõször gondolt

a kivándorlásra, majd itthon maradva szim-patizált a kommunista mozgalommal, detagja egy pártnak sem volt. 1935-ben végülelhelyezkedett a Budapesti Kismotor- ésGépgyár elõdjénél, egy kis cégnél, ahol õvolt az egyedüli – és mint kezdõ, nagyonolcsó – mérnök. A háborúban a gyár a haditermelés szolgálatába állt, hûtõgép-kom-presszorokat és páncélostornyokat forgatóvillamos motorokat gyártottak. Mint egyedülimérnök, a haditermelésben pótolhatatlanvolt, ezért nem kellett bevonulnia.

1944-ben sikerült az üldöztetés elõl elrej-tõzve életben maradnia, de ennek nyomasz-tó emléke végigkísérte életét. Dolgozott afõváros Elektromos Mûveinél, majd a kiválóés tapasztalt szakembert az 1946-tól foko-zatosan szélesülõ állami ipar mûszaki veze-tésébe hívták. Késõbbi miniszterelnök, le-endõ akadémikusok, a politika változékonyszíneiben is tevékeny emberek dolgoztakszakmai beosztottjaiként, õ maga sem akkor,sem késõbb nem vállalt politikai jellegû sze-repet, kezdettõl visszahúzódott.

Elsõ hatalmas alkotása a Dunai Vasmû volt.A tervek és mûszaki berendezések elsõ szál-lítmányai a Szovjetunióból érkeztek, de ere-detük a második világháború amerikai mû-szaki segélyére néz vissza, az akkor még tel-jesen korszerû és a Szovjetunióban általábanelég megbízhatóan reprodukált amerikaitechnológiát tükrözték. Ezt kellett kiegészí-teni a magyar építési és szerelési tervekkelés számos magyar vagy más importból szár-mazó technológiákkal, mint például az erõ-mû és a villamos rendszer teljes egészével,majd egyre inkább a hozzáférhetõ nyugat-európai megoldásokkal. Sebestyén János fe-jében az egész, minden technikai részletévelés összefüggésével együtt mûködött, tudottminden csõvezetékrõl, ismert minden ada-tot, volt elképzelése minden berendezésfunkciójáról, kapcsolódási feltételeirõl. Magaaz alapkoncepció is elõremutató volt: szem-ben a magyar kohászatnak még a 19. század

Megemlékezés


952

igényeihez alkalmazott gyártmányaivalSebestyén és munkatársai már a 20. századfogyasztói konjunktúráihoz építkeztek. Le-mez kellett az autóiparnak, a háztartási nagy-gépiparnak, sokkal több lemez, mint profil-vas. Ez a koncepció tette lehetõvé, hogy aVasmû a 21. század fordulóján is nyereségesüzemként mûködjék, amikorra a hatalmasberuházásokkal segített többi hazai kohá-szati üzem már régen tönkrement.

Ma, a rendszertechnika, a logisztika korá-ban visszatekintve erre a magyar iparbanpéldátlanul nagyszabású és összetett teljesít-ményre, csodálattal kell néznünk az akkorinehéz idõk e páratlan, és döntõen egy zseni-ális ember által alkotott mûvére.

1953-ra a sztálinista diktatúra rendszerenemcsak a társadalomban, hanem ezzel szo-ros összefüggésben a gazdaságban is csõdötmondott. Az ország energiaellátása nem bírtaa túlfeszített iparosítási ütemet, Budapestena napi csúcsforgalomban rendszeresen leáll-tak a villamosok, esténként sötétségbe borul-tak a házak és az utcák.

A Nagy Imre kormány Sebestyént hívtasegítségül, és õ a villamosenergia-iparért fe-lelõs miniszterhelyettesként Zentai Bélávalelképesztõen rövid idõ alatt teremtett rendeta fogyasztásban, megszervezte az igénybe-vételek legésszerûbb ütemezését, az ener-getikai hálózat üzembiztos mûködésénekfeltételeit.

1954-55-ben komoly szerepe volt a ma-gyarországi atomenergia-kutatás és az ehhezkapcsolódó, a magyar technológiai profilratámaszkodó ipar beindításában. Õ képviselteMagyarországot az ENSZ-ben, amikor elõ-készítették a Nemzetközi Atomenergia Ügy-nökség megalakítását.

1956 forradalmában nem vett részt, tettemûszaki feladatait, de nem volt ismeretlenkritikus gondolkodása, ezért 1957-ben ki-vonták a hazai szolgálatból, a frankfurti ke-reskedelmi kirendeltség vezetõje lett. Az otttöltött évek legalább annyit jelentettek szak-

mai továbbfejlõdésében, mint a korábbi mér-nöki gyakorlat. Megismerkedett a tõlünk kétévtizeden át elzárt Nyugat technológiai ésgazdasági újdonságaival, és kapcsolatottudott kialakítani a német ipar vezetõivel,akik hamar megtanulták becsülni felkészült-ségét, jellemerejét, kiváló partneri tulajdon-ságait.

Az 1956 utáni megtorlások idõszaka1962-ben ért véget, ekkor kezdõdött a ma-gyar politika és közgondolkodás olyan, meg-szakításokkal elõre haladó korszaka, amely-ben az ország fokozatosan elszakadt a szovjetmodelltõl, és amikor arra a nemzetközi hely-zet lehetõséget adott, bekövetkezett a rend-szerváltozás. E folyamat kulcsemberei hívtákhaza ekkor Sebestyént, hogy Kiss Árpáddalelõharcosai legyenek a magyar technológiaiés az ezen keresztül ható gazdasági-társa-dalmi megújulásnak. Ennek a kettejük általalapított Országos Mûszaki Fejlesztési Bi-zottság volt a szervezeti eszköze.

Az OMFB máig is a jövõ államigazgatásiszervezetének eszményképe lehetne. Kis,bürokráciától mentes szervezet, amely kivá-ló, nagy áttekintésû és tapasztalatú szakem-berek legfeljebb húszfõs csoportjával dolgo-zik. Nem utasításokkal, hanem mecénásisegítséggel támogatja azokat a hosszú távúkezdeményezéseket, amelyeknek idõhori-zontja túllép a gazdaság közvetlen szereplõi-nek látó- és érdekeltségi körén. Ez a szûk,de kitûnõ csoport az ország különbözõ né-zetû szakembereinek százaival dolgozottegyütt, akik szakértõként tanulmányokatkészítettek a legújabb mûszaki irányzatokról,az azokra való hazai felkészülésrõl. A tanul-mányok készítése és vitái során általábanegyetértõ nézetek vagy alaposan kidolgo-zott, nem napi politikáktól függõ döntésiváltozatok alakultak ki. A többi vezetõ államiszerv szakemberei is itt tanultak nem hatalmieszközökkel, hanem a tények megismerte-tésével lett az OMFB az ország különösenbefolyásos testülete.

953

A támogatások metodikái is ennek a gon-dolkodásmódnak feleltek meg, az akkor ki-vételes lehetõségnek számító közvetlendevizajuttatásokkal, tanulmányutakkal aNyugat vezetõ ipari országaiba támogattákaz arra érdemeseket. Ehhez az akkori poli-tika haladó erõi, elsõsorban a késõbb szovjetbeavatkozásra eltávolított Fock Jenõ minisz-terelnök adtak támogatást. A haladás és anyugati kitekintés ellenségei ezt fel is ismer-ték, koncepciós pert készítettek elõször Se-bestyén János, majd rajta keresztül Fock Jenõellen. Sebestyén titkárát, Simon Endrét letar-tóztatták, és igyekeztek meghurcolni, tõletovábbgombolyítani a szálaikat a régi recep-tek szerint. A megindított folyamatot KádárJános akkor állította le, amikor érzékelte,hogy a sztálini idõk visszahozásán szorgos-kodók õt is el akarják távolítani.

Az OMFB lett a gazdasági reform gon-dolatainak és a reform kísérleteinek talánleghatásosabb mûhelye. Sebestyén itt már a60-as években elmondta, hogy a szimulálttulajdon helyett valódi tulajdonra van szük-ség, sõt németországi tapasztalatai nyomána több generáción át örökölhetõ vagyon fon-tosságáról is beszélt, mint a hosszú távú, fe-lelõs gondolkodás biztosítékáról.

Nehéz felsorolni, hogy az OMFB hányfajtaúj technológia bevezetését propagálta és se-gítette, egyik legelsõ, akkor korszakváltó tet-tük az elsõ nagy nyugati szabadalomvásárlásvolt. A bírálatok kereszttüzében megvalósulta vasúti vontatási fordulat. Az OMFB-bõl in-dult a könnyûszerkezetes építési technológiabevezetése, a számjegyes vezérlés magyar-országi meghonosítása, legfõképpen pedigaz ideológiáktól mentes, józan, mûszaki–gazdasági szemlélet elterjesztése a politikaiorientációktól terhes fél évszázad után.

Legnagyobb tettük a számítástechnikaés a korszerû információs technológiák hazaiáttörésének elõkészítése volt. Ezek a vég-eredményben rendszerkritikus újítások egy-általán nem voltak olyan kézenfekvõk a köz-

gondolkodásban, ahogy azt ma természetes-nek tartanánk. Számos más, tradicionálisiparág befolyásával kellett megküzdeni, ésel kellett fogadtatni azt a tényt, hogy Magyar-országnak technológiai fejlesztési és import-politikájában gyökeresen el kell térnie a ko-rábbi autark, majd a KGST-re támaszkodómagatartástól, technológiában és iparszerve-zésben a Nyugat felé kell tekinteni. Ennekpersze megvoltak az ideológusok és egyébhatalmasságok által hamar felismert társa-dalmi következményei is. Sebestyén itt is aracionális mérnöki gondolkodás példáját szol-gáltatta. Létrehozta a szükséges szakemberiés gyártási magokat, a születõket segítetteés közben olyan kompromisszumot dolgo-zott ki a KGST együttmûködésben, amelyelkerülte a veszedelmes konfrontációkat, demégis megõrizte a magyar fejlõdés különútjait, nyugati licencekkel és Nyugatról vá-sárolt oktatási, kooperációs sémákkal valókapcsolódással. Az eredeti kezdeményezé-sek többsége a rendszerváltást követõ nem-zetközi nyitás nyomán szerkezetileg ugyanmegszûnt vagy alig felismerhetõen alakultát, de a gondos szemlélõ nyomon követhetie hatalmas munkának az eredményét abban,hogy Magyarország tudott elõször vissza-kapcsolódni a világ mûszaki–gazdasági vér-áramába, ide több tõke tartotta érdemesnektermelõ beruházást hozni, mint a többi voltKGST országba együttvéve, itt hasznosnakbizonyult kutató–fejlesztõ bázisokat is létre-hozni, a külföldi partnerek gyorsan megta-lálták a közös nyelvet a magyar szakembe-rekkel.

Egyik legnagyobb mûvük ma is virágzik,sõt hatalmasra fejlõdött: ez a hazai informá-ciós infrastruktúra megteremtése volt. A hálómegteremtése, itthoni elindítása Sebestyénszemélyes érdeme, ezt persze a mai felhasz-nálók százezrei már nem tudják. A mérnök–hõs nem kap lovasszobrot, hanem elmúltá-ban is munkatársaira, a vele együtt dolgozók-ra mutat.

Megemlékezés


954

Sebestyén egész pályája idején igyeke-zett segíteni az értékes, de a változó idõkbenüldözött vagy félretett, törést szenvedettszakembereken. Nemcsak mentette õket,hanem be- és visszakapcsolta az alkotó mun-kába. Számára a saját értékrendszere volt amértékadó: szakmai hitelesség, a feladat irántielkötelezettség és az emberi becsület. Sokszázan, ha nem ezren voltak, lehettek hálásakezért, rejtõzködõ, visszahúzódó egyéniségehatalmas vonzóerõ volt.

Szolgálója és tisztelõje volt a tudomány-nak és a tudományból születõ fejlõdésnek.Mindig elhárította az elismeréseket, félreálltakkor is, amikor az övénél sokkal szeré-nyebb érdemekért osztogattak tudományosfokozatokat, egyetemi pozíciókat. Minden-kivel és mindennel szemben okos volt, csakmagával szemben nem.

Vámos Tiborakadémikus, kutatóprofesszor, MTA, SZTAKI

955

„Egy jó törvénynek a világ minden táján,minden ember számára egyaránt jónak kelllennie, ahogy egy helyes osztás eredményeis mindenütt egyformán érvényes” – írjaCondorcet Montesquieu millieu-elméleté-nek bírálataként (Observations sur le vingt-neuvieme livre de l’Esprit des lois). Lockeliberális krédóját, a szabadnak és racioná-lisnak született ember egyenlõségének el-vét kérdõjelezzük meg, ha Montesqieu-hözhasonlóan elismerjük, hogy a különbözõ ég-hajlaton avagy különféle korszakokban élõemberek számára nem ugyanazok a termé-szetjogi normák szabják meg az igazságosés az igazságtalan szubsztantív szabályait, azalkotmány alapelveit. M. „ahelyett, hogy aztkutatta volna, hogy minek kell lennie, aztvizsgálta, hogy mi van, ahelyett, hogy min-den hatalmi visszaélés egyszer s minden-korra való megszüntetésének módját ke-reste volna, megelégedett azzal, hogy meg-találja a módját annak, hogy miként lehetmérsékelni a hatalom visszaéléseit, egyikhibát a másikkal kiegyensúlyozni, s végülahelyett, hogy a minden embernek min-denütt megfelelõ ésszerû és igazságos törvé-nyeket vizsgálta volna, megelégedett azzal,hogy a különbözõ éghajlatoknak, a külön-féle nemzeti sajátosságoknak megfelelõ tör-vényhozási formákat elemezze.” (VII. 188.)1

Condorcet emberi jogok fogalma elsõpillantásra a klasszikus természetjog „quodsemper ubique et omnibus” meghatározá-sát ismétli, s valóban ritka tudatosságúan„katholikosz”, azaz egyetemes ezen ember-jogi koncepció. Ugyanakkor határozottállásfoglalást sugall mai vitáink kapcsán is:semmi multikulti elmismásolása a kérdésnek,az emberi méltóság, a racionalitás és a sza-badság szabályai nem lehetnek kultúrafüggõkontingenciák, nemzeti sajátosságok szerintalakítható relativitások, hanem abszolút ésnormatív igazságok, „preegzisztens”, min-den pozitív törvényt megelõzõ, örök érvé-nyû értékek. „Mi olyan alkotmányt aka-runk, melynek elvei kizárólag az ember ter-mészetes jogain alapulnak, melyek meg-elõznek minden társadalmi intézményt.Természetesnek tekintjük e jogokat, mivelaz emberi természetbõl erednek, mivelama pillanattól kezdve, hogy létezik egyérzékelésre és gondolkodásra képes lény,aki erkölcsi eszmékkel bír, szükségszerûkövetkezményként adódik, hogy e lénytmegilletik a racionális és morális lények ter-mészetes jogai, s ezektõl jogsértés nélkülsenki sem foszthatja meg az embert.”(Lettre d’un bourgeois de New-Haeven,1787. IX. 14.)

Azok a korszakok, amelyekben megfosz-tották a racionális és szabad lényeket elide-geníthetetlen szabadságjogaiktól és az ész-szerû (s jogszerû) politikai alkotmány garan-ciáitól, csupán a „végképp eltörlendõ múlt”kategóriájába kerülhetnek, a történelmi ta-

CONDORCET, AVAGY AZ EMBERI JOGOK„MATEMATIKAI MÓDON BIZONYÍTVA”*

Ludassy Máriaa filozófiai tudomány doktora, egyetemi tanár, ELTE Filozófiai tanszék

* A Szombathelyen, 2001. nov. 30. és dec.1. közötttartott, Az emberi jogok és az európai tradíció címûkonferencián elhangzott elõadás szövege.1 Condorcet (1840) Oeuvres completes, ed. Arago-O’Connor, Paris, 1840

Ludassy Mária • Condorcet, avagy az ember jogok…


956

pasztalat, az empirikus jogrendszerek tanul-mányozása olyan jellegû, mint az orvos szá-mára a betegségek vizsgálata: megérteni iscsak azért kell, hogy kigyógyíthassuk belõlükaz embereket. „Nem az emberek által alko-tott pozitív jogrendszerek ismeretében kellkeresnünk választásaink bázisát, hanemegyedül az értelemben. A történelmi törvé-nyek, a különbözõ népek különbözõ korok-ból származó százféle jogrendszerének ta-nulmányozása csak arra szolgál, hogy ori-entálja az emberi értelmet, megalapozzaelõrelátásait, fõként abban a tekintetben,hogy a jövõ törvényhozásának mit kellelkerülni.” (Essai sur la Constitution, VIII.496.)

Nem csupán a történelmi vertikumbantúlélõ tradíciók, az Ész által nem igazolhatóelõítéletek és elõjogok semmisülnek megaz univerzális (történelemfeletti) Értelemítélõszéke elõtt, hanem horizontálisan is elkell tûnnie a partikuláris érdekek, a provin-ciális szokásjogok kavalkádjának az egye-temes emberi jogok, az egy és oszthatatlanSzabadság színrelépésével. Condorcet le-endõ választóinak jelentette be, hogy nemaz õ partikuláris és lokális érdekeiket kívánjaképviselni, hanem az emberi jogok egységesés oszthatatlan igazságát: „Mindenképpen lekell rombolni azt az elõítéletet, hogy a kü-lönbözõ közösségek, a különféle területekeltérõ vagy ellentétes érdekkel bírnak, mi-ként azt a veszedelmes nézetet is, hogy aküldötteknek vagy képviselõknek nem azÉrtelem és az Igazságosság elveinek megfe-lelõen kell szavazniuk, hanem megbízóikpartikuláris érdekei szerint!” (Essai sur laconstitution et les fonctions des Assembléesprovinciales, XIII. 47.) Nem is választottákbe a rendi gyûlésbe. Hiszen a választók atradicionális tekintélyek szellemi fogságábanélnek, amelyek lerombolása a felvilágosodásfilozófusának fõ feladata, még a szabadságotis csupán szokásjog alapján követelik, amiaz emberjogi deklaráció szellemiségével

összeférhetetlen: „A tradíció, a szokásjog,mely megfelel a provinciák szellemének, aXIV. század szülötte, s tudjuk, hogy ekkormily jól ismerték az emberi jogok elveit ésaz alkotmányos berendezkedés elemeit…”De vajon ismerhették-e ezeket akár a 14.században, akár a középkori mentalitást megnem haladó provinciákban?

Condorcet szüntelenül megsérti a külön-ben általa igen jól ismert Hume szabályát, azis-ought, a van és a kell közti átmenet tilal-mas voltát illetõen. Csak éppen fordítva: akellés, a normák világából vezeti le a vant,az értékekbõl konstruál tényeket. Sydneyés Locke egyrészt felfedezte az emberi jo-gokat Az emberi szellem fejlõdésének váz-latos történelme IX. korszakában, mely Des-cartes-tól a Francia Köztársaság megalaku-lásáig tart, olyanképp, mint Newton a sza-badesést, másrészt megkonstruálta azon ész-szerû – az ember racionális természeténekegyedül megfelelõ – berendezkedést, melyaz emberi jogok garanciáin alapul. „A politi-kai és közjogi kérdésekkel foglalkozó írókhosszas tévelygések, hiányos vagy homályoselméletek között való botorkálás után végreeljutottak odáig, hogy felismerték az emberigazi jogait, abból az egyetlen igazságbólvezetvén le õket, amely szerint az emberérzõ és értelmes lény, aki képes következe-tesen gondolkodni és erkölcsi fogalmakatalkotni.” A hosszas tévelygés terrénumaCondorcet-nál a történelmi tapasztalat, a tár-sadalmi tények világában való elveszést je-lentette, melybõl csupán az emberi termé-szet normatíve felfogott racionalitása és mo-ralitása, szabadsága és univerzalitása vezet-het ki és el az egyetemes érvényességû em-beri jogok szférájába. „Rájöttek, hogy az em-berek politikai közösségekbe való tömörülé-sének egyetlen célja a természetes jogokmegõrzése volt, s hogy a társadalmi életmûvészete csak az emberi jogok megõrzé-sének a legteljesebb egyenlõségben a leg-szélesebb rétegekre kiterjedõ biztosítása

957


lehet.” (192. o.2) Ám az almák azt megelõ-zõen is lefelé estek, hogy a jelenség egy New-ton fejében az általános tömegvonzás törvé-nyének megfogalmazásához vezetett volna,míg az emberi jogok egyetemessége nemnagyon érvényesült mindaddig, amíg elide-geníthetetlen jogaink el voltak idegenítve,azaz az egész világtörténelem folyamán,beleértve a 18. századi nemzeti történeteknagy részét, kivéve a Condorcet szerinti kétkiváltságos népet, az amerikait és a franciát.

Amíg eddig a pozitív törvények elõtt léte-zõ örök és változatlan normativitás volt agaranciája az emberi jogok egyetemes érvé-nyességének, addig a 18. századi demokrati-kus forradalmakat követõen az emberi jogokpozitív jogi kodifikálása – az amerikai és afrancia alkotmányba inkorporálásuk – válikfontos garanciális elemmé: „A filozófia elvei,a szabadság nagy eszméi, az ember igazijogainak és valóságos érdekeinek az isme-rete immár túl sok nemzet körében elter-jedtek és túlságosan sok felvilágosult embervéleményét irányítják ahhoz, hogy tartanikellene újabb feledésbe merülésüktõl. És mi-ért is kellene ettõl tartanunk, mikor azt lát-juk, hogy a két legjobban elterjedt nyelv egy-úttal ama két népé, amelyek a legteljesebbszabadságot élvezi, a legjobban megismertea szabadság alapelveit, s ennélfogva sem-miféle zsarnoki szövetkezés, semmiféle el-képzelhetõ politikai cselszövés nem akadá-lyozhatja meg többé, hogy e két nyelvenfennen lehessen védelmezni az ész és aszabadság jogait.” (234. o.)

Még nagyobb garanciát jelentene azon-ban, ha az emberi jogok visszavételét nemcsupán valamely történelmi kontingencia –az akármennyire dicsõséges angol, amerikaiés francia forradalom – és az ezekhez kap-csolódó – akármennyire elterjedt – nemzetinyelven megfogalmazott emberjogi dekla-rációk tennék lehetetlenné, hanem az apo-

diktikus tudományosság az egyszer kimon-dott/felfedezett igazság abszolút kétségbe-vonhatatlanságával. Itt a politikafilozófusCondorcet, a kiváló matematikus, a valószí-nûségszámítás egyik megalkotója segítsé-gét veszi igénybe. Csak a more mathema-tico bizonyított igazságok vitathatatlanok, ígyha kétségbevonhatatlan igazságként kíván-juk prezentálni az emberi jogok deklaráció-ját, akkor a matematikait megközelítõ bizo-nyosságát kell megalapoznunk. A tartalmiérvényességet, a morális igazság egyetemeselveit már a felvilágosodás filozófusai bebi-zonyították: „A különbözõ nemzetek filozó-fusai, akik elmélkedéseikben országra, fajravagy vallási hovatartozásra való tekintetnélkül foglalkoztak az egész emberiség érde-keivel, spekulatív véleményeik különbözõ-sége ellenére is erõsen összetartó csatasortalkottak minden tévedés, a tirannizmusminden formája ellen. Az általános ember-szeretet eszméje hevítette õket, küzdöttekaz igazságtalanság ellen akkor is, ha sajáthazájukat nem is érintette, sõt harcoltakellene akkor is, amikor éppen az õ hazájukbizonyult benne bûnösnek más népekkelszemben…” (206. o.)

Ám az általános emberszeretet nyelveze-te túl sokat bíz a véletlenre: a nemzetközijog gumiparagrafusaira, a nemzeti alkotmá-nyok részeként elfogadott emberjogi pream-bulumokra, az egyes ember morális intuíció-jára. A kétségbevonhatatlanság kimondá-sához másfajta modalitás szükséges: a szük-ségszerû igazságok formalizált nyelvén meg-fogalmazott, az alkalmazott szimbólumokdefiníciójából és az érvényes dedukciós sza-bályokból a priori, minden tapasztalattól füg-getlenül, sõt, az összes esetleges tapasztalatellenére kikövetkeztethetõ igazság fogalmá-nak feltételezése. Azaz a matematika nyel-vének és módszerének kiterjesztésére a„morális tudományok” területére, ahogy aztSpinozától Hume-ig oly sok – igencsak kü-lönbözõ filozófiai és politikai alapállású – gon-

2 Condorcet (1986) Az emberi szellem fejlõdésénektörténeti vázlata, Gondolat (Põdör László fordítása)


958

dolkodó megálmodta. De senki sem álmodtaoly következetesen végig a more mathema-tico bizonyosságú politikai morál ideálját,mint Condorcet. Az emberi szellem fejlõdé-sének vázlatos története tudománytörténetifókuszú történelemfilozófia, s a tudományokmatematizálásának története, az elõbb csaka természettudományok, majd – részbenCondorcet közgazdasági és szociológiaimunkái révén – a társadalomtudományokterületén is egyre elterjedtebb kvantifikációsmódszerek és a nemzeti nyelvektõl függet-len matematikai-logikai szimbólumokhasználata. „Miközben bemutatjuk az algeb-ra nyelvének, az egyetlen létezõ, valóbanegzakt, valóban analitikus nyelvnek a ki-alakulását és elveit, az algebra technikaieljárásmódjainak a természetét, és össze-hasonlítjuk õket az emberi értelem termé-szetes mûveivel, be fogjuk bizonyítani,hogy jóllehet ez a módszer önmagában csu-pán a mennyiségek tudományának speciá-lis eszköze, mégis megragadhatók benneegy minden fogalomkapcsolatra alkalmaz-ható egyetemes eszköz elvei.” (214. o.)

A görögség a geometriai axiómák, azarabok az algebrai szimbólumok, a skolasz-tika a logikai analízis kidolgozásával készí-tette elõ az újkor meghatározó fordulatát, afizikai tudományok Galileivel kezdõdõ ma-tematikai formalizálását, mely a 18. század-ban Priestley és Lavoisier munkásságánakhála, immár a kémiai tudományok terén isdiadalmaskodott. Condorcet szerint az semvéletlen, hogy az angol demokrata disszen-ter vegyész francia kollégájához hasonlóannemcsak a konzervatív Akadémia ellenszen-vét vívta ki az oxigénelmélet felfedezésé-vel, hanem a népi elõítéleteket is: Priestleyt,aki Burke ellenében az emberjogi deklará-ciók védelmezõje volt Angliában, laborató-riuma felgyújtásával kiûzte az országból a Nopopery! jelszavát üvöltõ csõcselék: t i. csakisa puskaporos összeesküvés megismétlésérekészülhet valaki, aki vallásilag nonkonfor-

mista, és az akadémiai tudományosság semfogadja be. Lavoisier sorsa jól ismert: adóbér-lõként a vérpadon végezte, holott a salétromfelhasználásával a puskaporgyártásban nagyszolgálatot tett a forradalomnak. Condorcetmaga a valószínûségszámítás statisztikai al-kalmazásával, a betegség- és nyugdíjbiztosí-tások kockázatára vonatkozó számításaivalfolytatta a fiziokratáknak a közgazdaság ma-tematizálására irányuló törekvéseit. Sõt, Ro-bespierre legnagyobb bosszúságára még aszavazatok megoszlásának elõrejelzésére isbevetette a valószínûségszámítási techniká-kat (Essai sur l’application de l’analyse desprobabilités des decisions rendus à la plu-ralité des voix).

Amíg Marat azzal vádolta Lavoisier-t, hogya kémiát, a „sans-culotte-ok manuális meta-fizikáját” matematikai szimbólumok alkal-mazásával „arisztokratikus hókuszpóku-szok” elit-elméletévé változtatta, addig Con-dorcet épp a matematizálásban látja a tudo-mányok népszerûsítésének, s ezzel a tudo-mányos ismeretanyag demokratizálásánakzálogát: „Van egy másfajta, nem kevésbé fon-tos fejlõdése is a matematikai tudományok-nak, mégpedig az egyelõre igen homályosés bizonytalan tudományos nyelvek tökélete-sítése. Nos, a tudományok épp matematikainyelvük tökéletesedésének köszönhetõenválnak majd igazán népszerûvé és elter-jedtté…” (258.o.) Az elterjedés nemzetköziléptékét is a matematikai-logikai szimbó-lumrendszer nemzeti nyelvekhez nem kö-tõdõ, azokon túllépõ univerzalitása garan-tálja: egy találmány többé nem lehet állam-titok, ha a tudósok összeurópai (vagy világ-)szervezetei azonnal értesülnek a felfedezés-rõl, és szupranacionális képleteik segítségé-vel az egész emberiség kincsévé teszik azt:„Végül a hibátlan elméletre támaszkodóhasznos ipari tevékenységek vagy a politikaifilozófia igazságaira építõ helyes jogszabá-lyozás fejlõdése nyomán keletkezõ jólét nemteszi-e hajlamosabbá az embereket az

959


emberségesebb viselkedésre, a jótékony-kodásra és az igazságosságra?” (260. o.)

Az emberséges viselkedés elterjedésétazonban nem lehet az egyéni hajlamokra bíz-ni: általános és szükségszerû igazságok fo-lyományaként kell tételezni. Ha az emberitermészet racionalitása univerzális, lényegijellemzõit tekintve homogén a világ mindenrészén, akkor az emberi természetbõl szár-mazó morális, illetõleg az emberi viszonyo-kat elrendezõ jogi törvények egyöntetûsé-gének is szilárd ontológiai bázisa vagyon. Alokális eltérések lényegében a nemzeti nyel-vek különfélesége miatt elõforduló fordításihibák következményei. Tehát a történelmikontingenciáktól, a szép, színes, de zavarócouleur locale-tól meg kell fosztani a nyel-vet, hogy a nemzetek fölött igazságok, azáltalános emberi igazságosság kifejezésére– s ezek vitathatatlan voltának prezentálására– alkalmassá tegyük. „Egyetemes nyelvnekolyan nyelvet nevezünk, amely jelekkel fejezki valóságos tárgyakat, valamint olyan egy-szerû és pontosan meghatározott fogalmakegyüttese, melyek minden ember értelmé-ben azonosak vagy azonos módon alakul-hatnak ki, és végül e fogalmak általánoskapcsolatait, az egyes tudományágakrajellemzõ logikai mûveleteket, továbbá tech-nikai eljárásokat.” (265. o.) E nyelv elsajátí-tásának nem lehetnek komoly nehézségei,mivel az ember csupán önnön természeté-nek inherens racionalitását hozza explicitalakra benne, ex definitione adódó szükség-szerû igazságait az A est A evidenciájávalbizonyítván, talán a bevezetõ idézetekbõlmég emlékeznek rá: az ember racionális ésmorális lényként való meghatározásából ve-zetvén le az emberi jogok elidegeníthetet-lenségét. Gondoljuk csak meg, hogy a Con-dorcet-nál jóval kevésbé dogmatikus racio-nalista amerikai alapító atyák is „self evidenttruth”, önevidens igazságként deklaráltákaz ember szabadnak és egyenlõ erkölcsiméltósággal született mivoltát… „Az embe-

rek az egyetemes nyelvet a tudománnyalegyütt tanulnák meg, úgy, ahogy az azalgebra nyelvével történik, a jelet a tárggyal,a fogalmat a jelzett mûvelettel egyidõbenismernék meg.” (266. o.) Az, hogy a morálisés a politikai tudományok terén még nemvált kizárólagossá a matematikai bizonyos-ságú axiómák és logikai szigorúságú követ-keztetési szabályok használata, csupán an-nak a folyománya, hogy vannak még „politi-kai sarlatánok”, akik az ókori Egyiptom ésIndia „papkirályainak uralmát” szeretnékfeltámasztani (célzás Robespierre-nek aLegfõbb Lény létét kötelezõ Konvent-dekré-tumként kinyilatkoztató törvényjavaslatára).Ám ahogy Bellarmino bíboros sem tudtamegállítani a Föld forgását, aképpen az em-beri jogokat deklarálásuk után visszavonnivágyó diktátorok machinációit is megsem-misíti a tudományok szükségszerû fejlõdése,amely az emberi nem konszenzuskénysze-rét kiterjeszti a társadalomtudományokra is,s ennek elkerülhetetlen fejleményeként ajogalkotás és a politikai berendezkedés egy-öntetû normáinak felismeréséhez vezet. Amatematika nyelvének „a társadalomtudo-mányokra való kiterjesztésének valódiakadályát az a kissé megalázó tény jelenti,hogy kénytelenek vagyunk beismerni,milyen kevés az olyan pontos és világoseszménk, jól meghatározott fogalmunk,melyben mindenki megegyezik.” (uo)

Condorcet az emberi jogok matematikaibizonyítottságú téziseiként csaknem csupaolyan elvet vonultatott fel, melyet csaknemmindenki kétségbe vont. Amerikában a fe-keték, Franciaországban a zsidók emancipá-cióját követelte; s amivel a legnagyobb fel-zúdulást váltotta ki: a nõk politikai jogaiértszállt síkra, mivel morális és intellektuálislénynek tekintette õket, akiket nem lehetmegfosztani a racionális erkölcsi lényeketegyetemesen megilletõ jogoktól. Condor-cet-nak igaza van: az emberi jogok vagyegyetemes érvényûek, vagy nem emberi


960

jogok. Egy afgán asszony emberi méltóságaéppúgy nem lehet a multikulturalitás oltáránfeláldozandó kontingencia, mint egy skan-dináv ország miniszterasszonyának politikaiegyenjogúsága.

Ám ha valóban matematikailag bizonyít-hatóak a morális és politika igazságok, akkor

nem kell-e a végén jogosnak tekintenünkAuguste Comte szabadelvûnek a legna-gyobb jóindulattal sem nevezhetõ kérdését,miszerint „ha a fizikában és a kémiábansenki sem követeli a véleményszabadságot,miért kellene megengednünk azt a morálvagy a politika területén?”

961

Szabó Péter Gábor • Magyarországi György mester…

Az utóbbi évtizedek néhány magyar mate-matikatörténeti szakmunkájában Magyaror-szági György mester személyét egy másikközépkori szerzõvel, Magyarországi Györgybaráttal azonosították. MagyarországiGyörgy mester kilétérõl azonban semmi biz-tosat nem tudunk, így Magyarországi Györgybaráttal való egyezése sem lehet bizonyított.Ennek ellenére az elmúlt harminc évben többhazai kiadványban ezt a nem hiteles ténytpublikálták.

Bevezetés

Az elsõ ismert magyar szerzõtõl származómatematikai munka az 1499-ben Hollandiá-ban megjelent Arithmetice summa triparti-ta Magistri georgij de hungaria (Magyaror-szági György mester aritmetikájának háromrészbõl álló foglalata) címû 20 oldalas latinnyelvû könyvecske. Egészen a 19. századvégéig ismeretlen volt a hazai tudományosvilág számára, így felfedezéséig az 1577-benmegjelent Debreceni Aritmetika volt a leg-korábbról ismert, magyar szerzõtõl származómatematikai tartalmú mû. MagyarországiGyörgy mester számtankönyvére Helle-brandt Árpád, az Akadémia egyik könyvtá-rosa talált rá a hamburgi könyvtárban, amintaz Irodalomtörténeti Bizottság megbízásábóla magyar íróktól külföldön megjelent, nemmagyar nyelven kiadott mûvekrõl készítettfeljegyzéseket Németországban. Helle-brandt Árpád felfedezésével megkeresteSzily Kálmánt, aki nyomban kikölcsönözte akönyvet, és elsõként mutatta be azt a hazai

nagyközönségnek az Akadémiai Értesítõ1893-as számában. Dolgozata késõbb meg-jelent az Adalékok a magyar nyelv és iroda-lom történetéhez címû kötetben. (LegutóbbA magyar matematika története címû mun-kában.) Tanulmányában röviden ismertetteGyörgy mester könyvének tartalmát, és adolgozat végén a szerzõ kilétét is vizsgálta.A továbbiakban Baumgartner Alajos és SzilyKálmán dolgozatai alapján röviden össze-foglalom, milyen következtetéseket lehe-tett levonni – pontosabban feltételezésekettenni – a mûbõl a szerzõ személyét illetõleg.

Ki lehetett Magyarországi György mester?

György mester munkája nem tartalmazta an-nak kiadási helyét, de a tárgyalt matematikaiproblémák szövegezésében felfigyelhetünknéhány olyan adatra, amelyek utalhatnakerre. Azokban a feladatokban, amelyekbenpéldául valaminek az árát kellett kiszámítani,vagy a nyereségnek egy-egy emberre jutórészét megállapítani, németalföldi pénzne-mek fordultak elõ. A könyv bevezetésébena szerzõ leírta, hogy a munkát barátai kéré-sére készíti, így a használt pénzegységekalapján feltételezni lehet, hogy a barátai isnémetalföldiek voltak, és azt is, hogy magaGyörgy mester is Hollandiában tartózkodott,amikor könyvét írta. Ezt látszott alátámasztania hamburgi könyvtárában a György mesterkönyvével azonosan kötött munkák tipográ-fiájának tanulmányozása is. Ezek közül kettõtAntwerpenben, egyet Deventerben, egyetpedig Utrechtben adtak ki. Az utrechti kiadás

MAGYARORSZÁGI GYÖRGY MESTER ALAKJAA HAZAI MATEMATIKATÖRTÉNETBEN

Szabó Péter Gábors. munkatárs, Szegedi Tudományegyetem, Számítástudomány Alapjai Tanszék


962

kolofonjának betûtípusai nagyon hasonlato-sak György mester aritmetikájának betûtípu-saihoz. Szily Kálmán ebben annak megerõsí-tését látta, hogy György mester valószínûlegaz utrechti püspökség valamely városábantartózkodott, amikor mûvét kiadták. Továbbibizonyítékul szolgál az, hogy a feladatokbanfelbukkanó pénzegységek az utrechti püs-pökség Ysselen túli részének, az ún. Over-stichtnek a pénzei voltak. Az Overstichtheztartoztak Deventer, Kampen, Zwolle és Gro-ningen városok, talán György mester is ezekegyikében élhetett.

Személyét tekintve minden bizonnyalpap volt, mivel mûvét papok figyelmébe isajánlja, feladatot tárgyal arra vonatkozólag,hogy a kanonokok és káplánok miként osz-tozzanak az eklézsia jövedelmén, ill. abból iskövetkeztethetünk erre, hogy minden feje-zetet Isten segítségül hívásával vezet be. Azelõbbi vizsgálatok után Szily Kálmán feltesziaz igazán izgalmas kérdést: ,,De végre is, mitkereshetett Georgius de Hungaria 1499-benaz utrechti püspökség Ysselen túli részén?”

Talán Groningen Szent Márton templo-mának iskolája vonzotta õt is, amely azidõ-tájt olyan híres volt, hogy százával tódultakoda a tanulók Németországból, Olaszország-ból, Franciaországból és Spanyolországból.Érdemes itt megemlíteni MaximilianCurtze gondolatát, aki abból, hogy Györgymester bizonyos helyiértékek spanyol elne-vezéseit használja, arra gondolt, hogy az ak-kor Párizsban tanító spanyol származásúPedro Sanchez Ciruelo számtani elõadásaitis hallgathatta.

Szily Kálmán késõbb Heller Ágostot isbevonta a kutatásokba, aki 1894. június 10-én készült el jelentésével, melyet Szily Kál-mán az 1893. évi tanulmányával együtt amûnek az Akadémia megbízásából való ki-adásához csatolt. Heller Ágost is úgy vélte,hogy György mester Pedro Sanchez Ciruelo-nál tanulhatott, és késõbb szerinte Deventer-ben élt. Õ úgy gondolta, hogy a könyv a

Schoonhoven melletti Szent Mihály klastromnyomdájában készülhetett. Sikerült azt iskiderítenie, hogy a könyvnek a Hamburgbanõrzöttön kívül van egy másik példánya is,amelyet a Chasles könyvhagyatékkal árve-reztek el, illetve hogy a munka nem vala-mely korábbi mû másolata. Kont Ignác ké-sõbb összehasonlította György mester mû-vét Pedro Sanchezével és a Bradwardinus–féle Arithmetica speculativá-val, és rámuta-tott azok különbségeire.

György mester mûve az Akadémia ki-adásában 1894-ben jelent meg. Hárs Jánoslefordította magyar nyelvre, elõszóval láttael, és 1936-ban jelentette meg Budapesten.Hollandiában 1965-ben újra kiadták a köny-vet mint õsnyomtatványt, A. J. E. M. Smeurtartalmas elõszavával.

Magyarországi György mester alakjaa 20. század második felében

Ha a 20. század elõtti magyar matematikárólszeretnénk valamit megtudni, az elsõ lépés,hogy elõvegyük Szénássy Barnának e té-mában írt páratlan monográfiáját. Szénássykönyvében György mester életrajzi adatai-nál feltûnnek az 1422?–1502? dátumok, ésaz elhalálozás helyeként Róma van megje-lölve. Szénássy Barna írta a György mesterrõlszóló szócikket a Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig számára, így ezeket az adatokat ta-láljuk ott is. Véleménye szerint a számtan-könyv szerzõjérõl semmi biztosat nem tu-dunk.

Sain Márton 1974-ben megjelent könyvé-ben (167–168. o.) már arról is ír, hogy Györgymestert fiatal korában elhurcolták a törökök,és 30 évi török rabság után tért haza, késõbbUtrechtben élt domonkos rendi szerzeteslett. Az (1422?–1502, Róma) adatok nála isszerepelnek. A Sain Márton könyvéhezmegadott bibliográfia alapján úgy gondolom,hogy ezeket az adatokat a Magyar ÉletrajziLexikon 1967-es kiadása alapján közölte, hi-szen abban is pontosan ezek szerepelnek.

963


Filep László A tudományok királynõjecímû könyvében szintén megadta az elõbbidátumokat, szól a 30 éves török raboskodás-ról, sõt arról is, hogy György mester valószí-nûleg a pozsonyi egyetem diákja volt.

1997-ben, „György mester” születésé-nek 575. évfordulójára rövid megemlékezésjelent meg az Élet és Tudomány címû heti-lapban. A születési dátumot 1422-re teszi acikk, sõt a születés helyének a Hunyad me-gyei Romoszd van megjelölve. Ott is azt ol-vashatjuk, hogy György mester Rómábanhalt meg 1502-ben.

A Magyar Nagylexikon 1999-ben megje-lent 8. kötetébe Magyarországi György mes-ter mint emlékíró és matematikus került be,a fenti adatokkal együtt.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogymajdnem minden szerzõ kiemeli, hogy csakfeltételezésekrõl van szó. MagyarországiGyörgy mester személyében azonban azelõbbi példák alapján egyértelmûen Magyar-országi György barát alakja körvonalazódik,akinek György mesterrel való azonosságanem bizonyított, sõt különbözõségük tûnikvalószínûnek.

Magyarországi György barát

Az elõbbi adatok, vagyis a születési és halálo-zási dátumok, a születési és halálozási helyek,valamint a török raboskodás kétségkívülMagyarországi György barátra utalnak. Aharmincéves raboskodásban az idõtartamvalószínûleg elírás lehetett, a tényleges húszév helyett.

György barátot 1438-ban (15–16 éveskorában) török rabságba hurcolták Szászse-besrõl, ahová szülõföldjét elhagyva tanulniment. Ennek alapján születése 1422–23-ratehetõ. 1502. július 3-án halt meg Rómábanmint szent ember hírében álló dominikánusszerzetes, és a nép részvéte mellett Fra Ange-lico festõ sírja közelében temették el. Húszévig volt török rabságban, és errõl egy akkorEurópa-szerte kiadott könyvet írt Tractatus

de moribus, condicionibus et nequicia tur-corum (Értekezés a törökök szokásairól, álla-potáról és gonoszságáról) címmel, amelytöbb nyelven, legalább 25 ízben jelent mega 16. század végéig. Érdekes, hogy mivelhol De moribus turcorum, hol De ritibusturcorum címmel adták ki, volt idõszak, ami-kor úgy gondolták, hogy két különbözõkönyvrõl és szerzõrõl van szó. E munkát Fü-gedi Erik fordította magyarra, és látta el jegy-zetekkel és utószóval.

Sokáig a könyv szerzõjének neve is isme-retlen volt, így csak captivus quidam Sep-temcastrensisnek (valamilyen erdélyi rab-nak) vagy a Sebesi Névtelennek nevezték.Fiorio Banfi olasz tudós találta meg a nevét1939-ben egy 1526-ban megjelent domon-kosrendi iratokat tartalmazó katalógusban,amely a szerzõt fr. Georgius de Hungaria-nak, Magyarországi György barátnak nevezi.Késõbb J. A. B. Palmer a British Museum-ban õrzött példányban találta az egykorú be-jegyzést: A könyvet György domonkos barátadta ki, aki Rómában halt meg, és csodáirólhíres a Santa Maria sopra Minerva temp-lomában. A bejegyzés alapján a rendi króni-kákból már meg lehetett állapítani, hogyGyörgy barát 1502. július 3-án hunyt el,nyolcvanéves korában. Palmer György ba-ráttal kapcsolatos eredményeit egy kiválóandokumentált dolgozatban tette közzé. Eb-ben találhatunk hivatkozást a könyv egyolyan kiadására is, amelyben György barátszületési helyének az erdélyi Ramocz (Ro-mocz, Rumes) van megjelölve.

A két azonos nevû szerzõre már SzilyKálmán is felhívta a figyelmet: ,,...továbbikutatások fogják eldönteni azt a kérdést is,vajon az a Magyar György dominikánusszerzetes – kirõl Toldy Ferenc a M. NemzetiIrodalom Történetében azt írja, hogy ‘Deritibus Turcarum’ címû kéziratát Rómá-ban in Collegio S. Mariae ad Minervamõrzik – nem egy személy-e a mi Györgymesterünkkel.”


964

Magister contra frater

A kérdés ezek után nyilván az, hogy ugyanaza személy írta-e a számtankönyvet, mint atörökök szokásairól írott munkát? A választsenki sem tudja biztosan.

Amíg más történelmi forrás nem kerülelõ a számtankönyv szerzõjérõl, addig csaknyelvészeti vizsgálatokat lehet végezni.Ezek egyike lehet az, amire már Hárs Jánosis felhívta a figyelmet: György mester aritme-tikájának latin szövegében több helyen ma-gyaros a szórend (Gazda István is említi eztkönyvének 39–40. oldalán.) Ez megerõsíte-ni látszik azt, hogy szerzõje valóban magyarszármazású volt. Itt rögtön megjegyzem,hogy György barát könyvében azt írja, hogyhúsz év alatt elfelejtette anyanyelvét, és tö-kéletesen elsajátította a török nyelvet. Érde-kes lenne megvizsgálni, hogy hasonló latin

1. ábra • Egy-egy oldal György barát és György mester könyvébõl.

mondatszerkesztést találunk-e a két mun-kában.

Palmer dolgozatában egyértelmûen kije-lenti, hogy a ,,Tractatus” szerzõjének semmiköze sincs a számtankönyv szerzõjéhez. Adominikánusok feljegyzéseiben több Geor-gius de Hungaria nevû személyt lehet találni,de szerinte György mester, György baráttalellentétben nem volt dominikánus. A Hollan-diában élõ György mester és az aritmetikamegjelenése után három évvel Rómábanmeghalt barát (akit a nép szent életérõlismert) nehezen egyeztethetõ össze.

Magyarországi György mester személyé-rõl semmi biztosat nem tudunk, csak a fenn-maradt számtankönyve alapján próbált SzilyKálmán és Heller Ágost következtetni a sze-mélyére. Vele kapcsolatosan nem árt elég-szer hangsúlyozni, hogy az eddigi ismerete-ink alapján csak feltételezésekrõl lehet szó.

965


IRODALOMBaumgartner Alajos (1912–1913). Magister Georgius

de Hungaria arithmetikája, Középiskolai Matemati-kai Lapok (1912–1913).

Filep László (1997). A tudományok királynõje, Typo-tex, Budapest

Gazda István (1997). Magyar Tudománytörténet,Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba

Georgius de Hungaria (1965). Arithmeticae summatripartita, 1499. Facsimile of the first arithmeticprinted in The Netherlands with an introduction byA. J. E. M. Smeur, Dutch Classic on History ofSciences, 14, Nieuwkoop, B. de Graaf

Hárs János (1936). Hogyan számolt MagyarországiGyörgy Mester 1499-ben?, Budapest.

Kimondhatatlan nyomorúság (1976). Két emlékirat a15–16. századi oszmán fogságról (Fordította, azutószót és a jegyzeteket írta Fügedi Erik), EurópaKönyvkiadó, Budapest

Magyar Életrajzi Lexikon, 1. kötet (1967). AkadémiaiKiadó, Budapest

A magyar matematika történetébõl (2000). (Össze-állította Gazda István), Magyar TudománytörténetiIntézet, Piliscsaba

Magyar Nagylexikon, 8. kötet, (1999). MagyarNagylexikon Kiadó, Budapest

Magyarországi György (1997). Élet és Tudomány(Krónika), LII. évf., 15. sz.

Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig (1997). Better–MTESZ–OMIKK

J. A. B. Palmer (1951). Fr. Georgius de Hungaria O.P., and the Tractatus de moribus, conditionibus etnequicia Turcorum. In: Bulletin of the John RynaldsLibrary (44–68), Manchester

Sain Márton (1974). Matematikatörténeti ABC, Tan-könyvkiadó, Budapest

Szénássy Barna (1970). A magyarországi matematikatörténete, Akadémiai Kiadó, Budapest

Szily Kálmán (1893). Adalékok a magyar nyelv ésirodalom történetéhez (161–175. o.), Budapest

Szily Kálmán (1893). Magyarországi György mesteraritmetikája 1499-bõl, Akadémiai Ért., 47. f., 621-25.


966

Bevezetõ

2001. szeptember 14-én rendezte az Orszá-gos Széchényi Könyvtár és a Finnugor Világ-kongresszus Magyar Szervezete a Kulturálisinnováció és információkeresés: A finnugorkulturális örökség digitalizálása és automa-tizált tartalmi feltárása címû konferenciát(Darányi és Dominich, 2001), finnugrisztikaés informatika közös témájában. Az alábbiak-ban az elõadások motivációival, tudományoshátterével és perspektíváival foglalkozunk.

A gyûjtéstõl a digitalizálásig

A kis finnugor népek sorsát szívükön viselõkutatók nemrégiben még az anyaggyûjtésrefektették a hangsúlyt. Ma is sürgetõ feladataz értékek konzerválása, illetve az adattárak-ban felhalmozódott gyûjtemények átfogó,olcsó publikálása (UNESCO, 1989, 1999;Európai Tanács, 1993).

Minden nép fennmaradása szempontjá-ból igen fontos, hogy az anyanyelv ne szorul-jon be a szûk családi keretek közé, ne marad-jon meg a szóbeliségben, hanem minél többterületen, például az iskolai oktatásban, aközigazgatásban is jelen legyen. A finnugorkulturális örökség digitalizálása nemcsakazért fontos, hogy számos veszélyeztetettkultúra fennmaradjon az utókor számára,hanem azért is, mert e nélkül a finnugrisztikatudományterülete menthetetlenül lemarad

más tudományok mögött, amelyek mármost használják az informatika lehetõségeit.

A digitalizálástól az adatbázisokig

A digitalizálás a kulturális örökséget hordozószimbólumgyûjtemények létrehozása, fenn-tartása, kezelése és tartalmi feltárása. Az inter-netre tett adatbázisok értéke azért nagy, merta legközvetlenebb módon a terepmunkábólszármaznak, tehát a gyûjtõ és a közreadókapcsolatai a legszorosabbak, ugyanakkormultimodálisak is: a világháló természetébõladódik, hogy szöveges, képi és hangzó infor-mációt jóformán egyszerre olvasunk, látunk,hallunk, mintegy jelen lehetünk rokonainkéletében.

Finnországban már tizenöt nyelvészetiadatbázisa van a kis finnugor nyelveknek,készül a Lapp Enciklopédia, illetve az ELTEFinnugor Tanszékének rokon ihletésû terve,a Finnugor Enciklopédia. Ki kell emelni azMTA Nyelvtudományi Intézete által koor-dinált Uráli Morfológiai Elemzõ projektet,illetve a Finn Irodalmi Társaságnak a finnõsköltészet digitalizálására indított projektjét.

Kultúrtér és kvantifikálás

E nagy munkák jóvoltából új lehetõsége nyí-lik annak, hogy a kultúrtérhez természet- ésmûszaki tudományos látószögbõl (is) köze-lítsünk és azt ilyen eszközökkel (is) képeseklegyünk vizsgálni. Kiderül ugyanis, hogy a

FINNUGOR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGAZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN

Darányi Sándor – Dominich Sándora néprajztudomány kandidátusa, osztályvezetõ,Oktatási Minisztérium K+F Helyettes Államtit-

kárság, EU Tudományos és Technológiai Együtt-mûködési Osztály – [email protected]

a matematikai tudomány kandidátusa,egyetemi docens, Veszprémi Egyetem,Számítástudomány Alkalmazása Tanszék –[email protected]

967

Darányi / Dominich • Finnugor kulturális örökség…

kvalitatív jellegûnek hitt jelentéstér kvantita-tív módon is vizsgálható. A kvalitatív térkvantitatív analízise hasonlít Gödel logika-vizsgálatához számokkal (Kneale és Kneale,1962), ám a kultúrtérben jóval több kategó-riával kell szembenézni.

A közgyûjteményekben megtestesülõszimbólumkincs a számítógépes adatbázi-sokban áll elõször össze azzá az egésszé,amelyben az emberi jelhasználat természet-rajza a maga tisztaságában, laboratóriumi kö-rülmények között reprodukálható. A számí-tógéppel olvashatóvá tett kulturális örökségadatbázisai azok a laboratóriumok, amelyek-ben kísérletszerûen, tehát az eredményekismételhetõ, elõrejelzõ (prediktív) és utá-nozható (modellezhetõ) vonásaira összpon-tosítva vizsgálhatjuk egy fontos találkozásipont, bölcsészet és természettudomány ha-tárfelülete viselkedését.

Az eredmények implikációi

Néhány elõadó nem adatállományok közzé-tételével, hanem azok elemzésével foglal-kozott. Kísérleteikben a nyelvi jelentés hor-dozója nem a fonémikus vagy grafémikusjel, tehát a hang vagy a betû, hanem a geo-metria, a láttatott tér. Mivel módszerük, azautomatikus osztályozás nem három-, ha-nem sokkal több dimenziós tereket hoz létre,ezek vizualizálása a maguk teljességébenészlelésünk korlátaiba ütközik. A korlát azon-ban megkerülhetõ azzal, hogy e tereketmégis három kiterjedés mentén, domborzatgyanánt, azaz mezõként ábrázoljuk úgy,hogy a mezõ hosszúsága, szélessége és ma-gassága a szemantika bizonyos (mérhetõ)komponenseinek felel meg. E megközelítés– amely Jost Trier szemantikai mezõfogal-mát állítja párhuzamba a fizikaival – óhatatla-nul veti fel: létezhet-e a nyelvi jelentésnekvalamiféle formális elmélete, amely alapjánkövetkezetesen kettéválaszthatnánk a tar-talmat és a formát, a hordozottat meg a hordo-zót (Machlup és Mansfield, 1983). Az auto-

matikus osztályozás eredménye híven re-produkálja a nyelvi közmegegyezést, a jelen-tésviszonyokat (Ogden és Richards, 1930;Sebeok, 1994). Ugyanakkor a geometriai je-lentéshordozó modelljét eddig Ludwig Witt-genstein kontextuális, Rudolf Carnap logikaiszemantikájának, John Lyons szintetikus ma-gyarázatának, valamint Trier elképzelésé-nek sikerült megfeleltetni (Darányi, 2000).Ebbõl a szempontból jelentõs elõrelépés,hogy a közelmúltban a Johann Gottlob Fre-ge, illetve John Saunders Peirce nevévelfémjelzett ún. szemiotikai háromszög is ér-telmezhetõvé vált a vektortér-modellben.A szemiotikai háromszögben a nyelvi jel, tár-gya (jelölete) és fogalmi jelentése megbont-hatatlan hármas egységet alkot úgy, hogyaz emberi elmében tárolt jelentés egybenegy következõ jel is, tehát talppontja a kö-vetkezõ háromszögnek, s a jelezés (szemió-zis, jelfolyam) e hármas egységek láncolatá-ban szövi át az élõvilágot. Az új eredménylényege az, hogy valós számok vektorterehelyett komplex számokat használ, ezzel le-hetõvé válik az utalás, amelyben valaminekaz a lényege, hogy nem önmaga, hanemmásvalami. Ezt úgy érjük el, hogy az informá-ciót, a formai elemet a komplex szám valóskoordinátájának feleltetjük meg, a tartalmitpedig a képzetes koordinátának. A teljeskomplex koordináta ekkor értelemszerûena tartalom és a forma egységét, közös helyétrögzíti a vektortérben.

Interakciós információkeresés

A jelentésviszonyokat rögzítõ adatbázisok-ban az információkeresésnek jelenleg háromklasszikus (Boole-féle, vektortér, valószínû-ségi), néhány alternatív (cluster, fuzzy, LSI,neurális hálózat, genetikai algoritmus, tudás-bázis alapú), valamint két nem klasszikus(logikai, interakciós) modellje létezik.

Az interakciós modell (Dominich, 1994,2001) a kvantummechanikai mérés kop-penhágai értelmezésén (Bohr, 1928; Roland,


968

1994) alapszik. Az adatbázisban tárolt anyagadja a megfigyelt rendszert, a keresõkérdéspedig a mérõeszköznek felel meg. A keresõ-kérdés megválaszolását jelentõ információ-keresés a mérés folyamatának analógja: ami-ként a kvantummechanikában a mérés ered-ménye a mérõeszköz és a mérendõ rendszer– nullára soha nem csökkenthetõ – kölcsön-hatásának eredménye, a keresõkérdésre ka-pott válasz a kérdés és az adatbázis interak-ciójából bontakozik ki. A kérdés kölcsönha-tásba lép az adatbázisban tárolt anyaggal,abba beépül, e beépülés hatására az adatbá-zis részlegesen átszervezõdik, s az aktiváltlokális memóriák adják meg a válaszokat akérdésre. Az interakciós információkeresésszabványos tesztkollekciókon elért kísérletieredményei, és implementációinak, gyakor-lati alkalmazásainak (World Wide Web meta-keresõ) keresési hatékonysága jóval meg-haladja minden más modell teljesítményét.

Az interakciós modellnek elméleti jelen-tõsége is van: minden klasszikus modell (ésígy minden alternatív modell is) e modellnekvalamely sajátos esete egy paraméter függ-vényében (miközben maga az interakciós

modell önálló, az összes klasszikus és másiknem klasszikus modelltõl különbözõen ésazoktól teljesen függetlenül is létezhet). Ezaz eredmény az információkeresés modelljeifejlõdésének belsõ konzisztenciájára és di-namizmusára utal, amit formális matematikaibizonyítás is igazol.

Összegzés

A finnugrisztika és a digitalizálás, illetve in-formatika összefogása mindössze szemléltetiazt, mire mehet egymással bölcsészet és ter-mészettudomány. Az egymástól hagyomá-nyosan távolinak minõsített két terület, a kul-turális örökség valamint a természet- és aformális tudományok kölcsönhatása egybenaz egymásrautaltság egyik neme is, s ha ér-demi lépéseket kívánnak tenni, akkor ki kellmozdulniuk sok éve birtokolt „felségvizeik-rõl”, közösen felderítendõ tengereken is kellhajózniuk.

Kulcsszavak: kulturális örökség, digitalizá-lás, információ-visszakeresés, automatikusosztályozás, információs társadalom, finn-ugor, kisebbségek

IRODALOMBohr, N. (1928). A kvantumposztulátum és az ato-

misztika újabb fejlõdése. In: Jánossy, L. (1971).(szerk.) Kvantummechanika, 231–249, AkadémiaiKiadó, Budapest

Darányi, S. (2000). A field approach to word seman-tics . Semiotica 128-3/4, 259–280.

Darányi S. és Dominich S. (szerk.) (2001). Kulturálisinnováció és információkeresés: A finnugor örök-ség digitalizálása és automatizált tartalmi feltárása.URL:http://www.oszk.hu/ujdonsag/finn/index.html

Dominich, S. (1994). Interaction Information Re-trieval. Journal of Documentation, 50(3), 197-212.

Dominich, S. (2001). Mathematical Foundations ofInformation Retrieval. Kluwer Academic Publish-ers, Dordrecht, Boston, London

Európai Tanács (1993). A bécsi egyezmény szövegemegtalálható az alábbi címen: URL:http://www.age-of-the-sage.org/vienna_declaration.html#Vienna_Declaration_text

Kneale, W. és Kneale, M. (1962). The Development

of Logic. Oxford University PressMachlup, F. és Mansfield, U. (Eds.) (1983). The study

of information: interdisciplinary messages. NewYork: Wiley

Ogden, C. K. és Richards, I. A. (1930). The meaningof meaning: a study of the influence of languageupon thought and of the science of symbolism.London: Kegan Paul, Trench, Trubner & Co.

Roland, O. (1994). The interpretation of quantummechanics. Princeton University Press, Princeton,New Jersey

Sebeok, Th. A., ed. (1994). Encyclopedic Dictionaryof Semiotics I-III. Berlin: Mouton de Gruyter

UNESCO (1989). Ajánlások a hagyományos kultúraés a folklór védelmére (UNESCO Közgyûlés, 1989).EFI Communicationes 1. Bp., Európai FolklórIntézet

UNESCO (1999). Cselekvési terv a szellemi kulturálisörökség megóvására és újjáélesztésére (UNESCOKonferencia, 1999). EFI Communicationes 9. 1999.Budapest, Európai Folklór Intézet

969

Könyvismertetés

Könyvismertetés

TDK: önképzés, tudományosutánpótlásnevelés vagyverseny?

A tudomány hatékony és színvonalas mûkö-désének elengedhetetlen feltétele, hogyidejében gondoskodjunk a tudományosutánpótlásról. A tudományos közösségnekszüksége van az állandó megújulásra, új ésfiatal erõkre, az évtizedes tapasztalatok ésösszegyûjtött bölcsesség ötvözésére a frisskreativitással. A tudomány mûvelõi e megál-lapításokat természetesen közhelynektekintik, a gyakorlatba való átültetésük azon-ban már korántsem triviális feladat, mivel afiatalok jelentõs része a pénz és kényelmeséletmód bûvöletében él, gyors meggazda-godásra és kötöttségek nélküli életre vágyik.Szinte másságnak minõsül, ha valaki a tudo-mány mûvelésének kívánja az életét szen-telni. E szinte hõsiesnek tûnõ, de azért nemtúlságosan ritka választást segíti a tudomá-nyos diákköri mozgalom, a tudományoskutatás mûködésével és módszereivel valókorai megismertetés fóruma, amelynekeredményeképpen az alkotó elme kíváncsi-sága legyõzi az anyagi javak, a gyors meg-gazdagodás iránti vágyat.

Igen dicséretes ezért, hogy az OrszágosTudományos Diákköri Tanács megjelentettea magyar tudományos diákköri konferenciákfél évszázados történetét Anderle Ádámszerkesztésében, amely a történeti áttekintésmellett rengeteg részletes adatot is kínál azérdeklõdõknek. A könyv különösen azok-nak érdekes, akiknek szerencséjük (szeren-

csétlenségük?) volt átélni az 1951 és 2001közötti fél évszázadot.

A történelmi vázlat, amelyet szintén An-derle Ádám jegyez, az 1951-es évhez köti akezdeteket, bár „a korabeli hivatalosság1952-re tette a diákköri mozgalom indulá-sát Magyarországon, s az »élenjáró szovjettudomány« tapasztalatainak átvételévelmagyarázta-indokolta azt… A szovjet pél-da lényege „a szakjukkal kötelezõ tanulmá-nyaikon túl, önálló kutatásokat folytató ér-deklõdõ és törekvõ hallgatók és lelkes taná-ruk »alulról építkezõ« mozgalmának álla-mosítása, egy erõs bürokratikus kontroll ki-alakításának szándéka volt… Kötelezõvévált »a szovjet módszertani anyag« tanul-mányozása, a közeli üzemek »élenjáró dol-gozóinak« meghívása, a »szocialista építést«segítõ témák kijelölése, és a »marxizmus–leninizmus elmélyült tanulmányozása«”.

Érdemes megemlíteni, hogy már jóvalkorábban, de fõleg a 20. század húszas-har-mincas éveitõl kezdõdõen voltak lelkesegyetemi hallgatók, akik kiemelkedõ tudásúprofesszoraik hatására, lelkesedésbõl bejár-tak a tanszékekre, és képzettségük valaminttudásuk pillanatnyi szintjének megfelelõenrészt vehettek az ott folyó kutatómunkában.Ez fõleg az orvostudományi egyetemekrevolt jellemzõ.

Maga a mozgalom azonban, amely az1956-os forradalom után némileg megtor-pant, alapvetõen más célokat akart szolgálni.Anderle Ádám így fogalmaz: a 68/1957 sz.rendelet a tudományos diákkörök továbbimûködésérõl „nem hagy kétséget afelõl,hogy az alapszándék politikai indíttatású.


970

A rendelet szerint a tudományos diákkörökalapcélja »a hallgatók politikai fejlõdésé-nek«, »a marxizmus-leninizmus elvei alap-ján a hallgatók tudományos látókörénekszélesítése«, a »tudományos igazság pártoselsajátítása«, »a haladó tudomány« eredmé-nyeinek megismerése.”

Igen érdekes a mozgalom története márcsak azért is, mert hamarosan konkurrencia-harc tört ki a minisztérium és a KISZ közöttaz irányítás megszerzéséért. Ebbe a képbejól beleillik a KISZ KB 1967-es kritikája,amelynek tételes kifogásai közül kiemelen-dõk:

– a TDK munka dolgozatcentrikus, kam-pányszerû, egyéni jellegû, nem alakultak kidiákköri kollektívák,

– hiányzik az elõzetes tervezés, a TDKéletében nincsenek követelmények és nor-mák, a diákvezetõk kiválasztása formális,

– a TDK-k nagy része elszigetelten dol-gozik, nincsenek kapcsolatai más diákkörök-kel, tudományos társaságokkal, üzemekkel,kutatóintézetekkel,

– a TDK-k többségét nem kapcsolják beegy-egy tanszék, intézmény oktatómunkájá-nak segítésébe, a diákköri tagok nem segí-tenek gyengébb vagy alsós társaiknak.

E rövid írás keretében nincs mód rá, denem is lehet feladat minden érdekességetismertetni – ezért ajánlom a könyv elolvasá-sát –, azonban feltétlenül meg kell említeni,hogy a mozgalom a rendszerváltás után semvolt mindig könnyû helyzetben a sokféle,sokszor igazságtalan bírálat miatt.

Igen érdekes a kötet végén szereplõ Epi-lógus, amely a marxizmus-leninizmus szek-ció eltûnésének körülményeit említi. 1988–89-ben nagy viták után a szekció nevet vál-toztatott: megérezve a változások elõszelét,társadalomtudományi szakmai bizottságrakeresztelte át magát. Ezzel párhuzamosan amarxizmus-leninizmus tanszékek dolgozóiis átkódolták tevékenységüket (tudomány)filozófiára, (tudomány)szociológiára, né-

melyikük posztmodern tudománykritikábakezdett, sõt akad, aki jobboldali politikus lett.Az Epilógus utolsó sorai mértéktartó tömör-séggel az alábbiakkal zárják le a kötetet:

„A marxizmus-leninizmus szekció lét-rehozásának alapvetõ célja eredetileg azvolt, hogy a szocialista rendszer és az ural-kodó politika ideológiai tételeit a tudományeszközeivel és eredményeivel erõsítsék meg.Az ideológia és társadalomtudományok ta-lálkozása azonban nem az elképzelt politi-kai célok szerint alakult. A társadalomtudo-mányok a 80-as évek végére kinõtték és(ezért) levetették a rájuk aggatott ideológiaiköntöst. A szekció nevének ezért kellett meg-változnia – ahogy a politikai rendszernekis.”

A kötet a történeti áttekintés mellett tu-dományterületenként részletesen beszámola diákköri konferenciák történéseirõl. E be-számolók szakértõ szerzõi különbözõ terje-delemben és részletességgel idézték fel akonferenciák eseményeit és szereplõit. Igenterjedelmes az agrártudományt, az állam ésjogtudományt, a hadtudományt és a humántudományokat leíró fejezet. Az állam- és jog-tudománnyal foglalkozó részben mai köz-életünk szinte minden szereplõjének neveés jelenlegi pozíciója szerepel. Megtudhatjukpéldául, hogy 1986-ban az OTDK Miskolconrendezett állam és jogelmélet szekciójábanmutatta be Orbán Viktor (konzulense Pa-czolai Péter volt) A társadalmi önszervezõ-dés címû diákköri dolgozatát.

A természettudományok konferenciáirólszóló beszámoló jóval szerényebb és kevés-bé részletes, bár ott is volt egy említést ér-demlõ esemény. A IX. OTDK kuriózuma azvolt, hogy Lovász László, a konferencia egyikfõdíjasa diákköri dolgozatáért hallgató ko-rában – elsõként a felsõoktatás történetében– kandidátusi fokozatot nyert. Talán érdemeslett volna e fejezetben is zárójelben hozzáten-ni (mint az állam- és jogtudományi szekcióbeszámolójában közéletünk neves szemé-

971

Könyvismertetés

lyiségei esetében): Lovász László professzor,Erdõs Pál után a második magyar Wolf-díjas,ma világhírû matematikus és a Microsoft ku-tatórészlegében tölt be tanácsadói feladato-kat az Egyesült Államokban.

A kémia a természettudományoktól elvá-lasztva, a vegyiparral összevonva alkotottszekciót. E tudományterületen merül fel ajelen recenzió címében szereplõ kérdés,amelyen érdemes elgondolkodni.

A könyv mindenképpen érdekes olvas-mány, sok oldalról közelíti meg a mozgalmat,annak minden sikerével és buktatójávalegyütt. Feltétlenül egyet kell érteni LeindlerLászló professzornak a könyvben idézettvéleményével, amely szerint az egyetemioktatás mellett „a hallgatókba az önképzésképességét és igényét is bele kell oltani”, ami-re a TDK a legalkalmasabb eszköz. Akárhogyis értékeljük tehát a TDK mozgalom egészét,nagy szolgálatot tett és tesz is a tudományszilárd hátországának, az utánpótlásnak meg-teremtése érdekében.

Ami a jelent illeti, feltétlenül szólni kell azMTA Kísérletes Orvostudományi Kutatóin-tézetének dicséretes kezdeményezésérõl,amelynek honlapján az érdeklõdõ fiatalokszámára (http://www.koki.hu/tanora.htm)Hogyan lehetek kutató? címû, remek stílusúcikkében Gulyás Attila szólítja meg az érdek-lõdõket. A honlap egy másik helyén részletestáblázat található az intézet vezetõ kutatóiáltal vizsgált témákból, amelyek tanulmá-nyozásához diákköri munka keretében fia-talok jelentkezését várják.

Ide kívánkozik azonban néhány kritikaimegjegyzés is – bár ez már túlmutat az ismer-tetett könyv keretein. Manapság (így a

könyvben is) sok szó esik az „elitképzésrõl”,ami esetünkben nyilvánvalóan a tudományterületére vonatkozik. Ezzel a szóval csínjánkellene bánni, fõleg azért, mert az elit definí-ciója nem egyértelmû. Ma a „politikai elit-hez” az emberek nem feltétlenül a megbe-csülés és tisztelet fogalmát társítják. Hasonlóa helyzet a pénzügyi és gazdasági elittel. Adefinícióra visszatérve: ki tartozik az elithez?Kizárólag a tudományra szorítkozva, elkép-zelhetõ olyan definíció, hogy egy adott tudo-mányterületen a tudományos közösség általelismert, legeredményesebb szakemberekN számú tagból álló gyülekezete. Ez azonbana tudományban nem kijelöléssel, admi-nisztratív eszközökkel jön létre, hanem aszakma egyetértésével, önmagától alakul ki.Ahhoz pedig, hogy valaki e körbe bekerül-hessen, a tehetségen és kiváló (elit?) képzé-sen kívül további rengeteg munkára, éspersze nem elhanyagolható részben szeren-csére is szükség van.

Még egy ellentmondást kell szóvá tenni.A TDK történetében a legtöbb diákköri dol-gozat (csaknem 40 %) szinte mindig a fõisko-lákból érkezett be, messze megelõzve ha-zánk nagy hírû és tekintélyes egyetemeit.Minthogy a fõiskolákon jóval kevesebb amagasan kvalifikált (a tudományos elitheztartozó?) professzor, hogyan lehetnek e fõis-kolák képesek az egyetemeket is megszé-gyenítõ elitképzésre?

(A magyar tudományos diákköri kon-ferenciák fél évszázada (1951–2001),Országos Tudományos Diákköri Tanács,Budapest, 2001, 312 o. )

Bencze Gyulaa fiz. tud. doktora, tud. tanácsadó, KFKI-0RMKI


972

Strukturális magyarnyelvtan3. Morfológia

A 20. században kialakult generatív-struk-turális nyelvelmélet fõ törekvése: nyilvánva-lóvá tenni azt a szabályrendszert, amelyetvoltaképpen minden ember elsajátít, amikornyelvi képessége gyermekkorában kifejlõ-dik. Ebben az elméleti keretben az elsõ hazaikötetet még Károly Sándor szerkesztette (ésrészben írta): Elõkészítõ dolgozatok a ma-gyar nyelv generatív nyelvtana témaköré-bõl. Az e munkát követõ két évtizedben rész-ben a nyelvészek új derékhada, részben amég fiatalabbak csoportja készítette elõ, ille-tõleg jelentette meg Kiefer Ferenc szerkesz-tésében a Strukturális nyelvtan elsõ, mon-dattannal foglalkozó részét (1992-ben), majda másodikat, a fonológiakötetet (1994-ben).

A magyar nyelv alaktanát tárgyaló jelenkötet azért is lett az utolsó a sorozatban, merta szintaxissal és a fonológiával szemben azeffajta kutatásoknak, amelyeket elméletimegalapozottsággal végeznek a magyaralaktanban, vajmi kevés elõzményük volt.A hagyományos morfológiai kutatás anyelvben meglévõ morfológiai alakzatokatvizsgálta és írta le, a strukturális–generatívnyelvtan viszont azt kívánja leírni, mifélemorfológiai szabállyal hozható létre (gene-rálható) valamely, a magyarban létezõ vagylehetséges morfológiai alakzat. Az elméletinyelvészetben, s nem csupán Magyarorszá-gon, az alaktani kutatás (amint Kiefer Ferencírja is az elõszóban) mostohagyermek volt;ma sincsen egységes, mindent átfogó mor-fológiaelmélet.

A kötet tizenhárom részbõl épül fel,továbbá függelékként Pléh Csabának A ma-gyar morfológia pszicholingvisztikai aspek-tusairól címû, Prószéky Gábornak A magyarmorfológia számítógépes kezelése címû ésa talán alkalmazott morfológiának is ne-

vezhetõ tárgyú fejezeteit olvashatjuk. AzIrodalomjegyzék és a Tárgymutató zárja akönyvet.

Az elsõ fejezetben a morfológia általánoskérdéseit mutatja be Kiefer Ferenc. A mor-fológiaelmélet a morfológiának a szótárhoz,a mondattanhoz és a fonológiához való vi-szonya tisztázása nélkül nem lehetséges.Kiefer szerint a morfológia helye a szótár,tekintet nélkül arra, hogy ragozásról, szókép-zésrõl vagy szóösszetételrõl van szó. Ugyan-akkor a fonológiának is van beleszólása amorfológiába (morfofonológia), a morfoló-giát érintõ kérdések közül azok a legfonto-sabbak, amelyekben a morfológiai folyama-toknak fonológiai következményei vannak.A szintaxis esetében hasonló a helyzet.

Kiefer Ferenc alapos elemzések után rá-mutat, hogy a morfológiaelméletek egyikesem tökéletes, ám mindegyiknek van érté-kes része, így helytelen volna az egész elmé-let elvetése. Az általa bemutatott elméletekmindegyike valamilyen szempontból hasz-nálhatónak bizonyult.

A morfológia általában és különösen azagglutináló nyelvekben (így a magyarbanis) a szóalakok tanulmányozásának diszcip-línája. Azt tárja föl, miként jönnek létre azelemi morfémákból olyan egységek (morfé-maláncok), amelyeknek viszonylagos önál-lóságuk van. Ezeket a morfémaláncokat ahagyomány szavakra és toldalékokra bontja.A Szavak, szófajok, toldalékok címû másodikfejezetben Kenesei István magának a szónakáltalános fogalmáról, a szófajok minémûsé-gérõl, továbbá a toldalékokról, egyes cso-portjaik elkülönítésérõl ír.

A harmadik fejezet: A szóképzés, ame-lyet Kiefer Ferenc és Ladányi Mária írt, sugyancsak tõlük való a Morfoszintaktikailagsemleges képzések címû fejezet, a negyedik,amelyben a fõnévképzés, a melléknév-képzés, az igeképzés stb. van leírva.

A következõkben Komlósy András elsõ-sorban a valószínûleg legtermékenyebb ige-

973

Könyvismertetés

képzõnek (-at, -et, -tat, -tet) a tulajdonságaitigyekszik föltárni. Laczkó Tibor dolgozta ki akönyv hatodik, valamint hetedik fejezetét:Az ige argumentumszerkezetét megõrzõfõnévképzés; A melléknévi és határozóiigenévképzõk.

Az igekötõk fejezete Kiefer és Ladányimunkája, a Szóösszetétel és A ragozás feje-zetei Kiefertõl valók. Az összetett szavak sok-féleképp osztályozhatók, vizsgálhatók szá-mos szempont szerint, amit Kiefer meg istesz. Külön kitér a szóösszetétel termékeny-ségének kérdésére, amelyet a generatívmunkák sem szoktak érinteni. Kiefer morfo-taktikailag termékeny szóösszetételi mintá-ról beszél, s a fõnév, az ige, a melléknév és ahatározó fõkategóriákra szorítkozva mutatjabe a típusokat, illetõleg ezeknek a magyar-ban való megvalósulását. A magyar fõnév ésaz ige ragozása kapcsán Kiefer Ferenc átte-kinti az inflexiós kategóriákat, ezzel kapcso-latosan megvizsgálja a magyar grammatika-írásban hagyományosan jelentéstani–funk-cionális és pozicionális szerepkör alapjánelkülönített ragnak és jelnek a tulajdonságait,s megállapítja, hogy nincs értelme a termi-nológiai megkülönböztetésnek. (Gyakorlatimeggondolásból továbbra is használja a „rag”és a „jel” elnevezéseket, mindkettõt inflexióstoldaléknak tartva.)

A kötet 11. fejezetét – Zárójelezési para-doxonok – Laczkó Tibor dolgozta ki. A 12.részt: Az inflexió jelenségek szintaktikaiháttere Bartos Huba írta. Az utolsó, tizen-harmadik fejezetet: Morfofonológia jelen-ségek Rebrus Péter írta. A magyar nyelvbenlétezõ toldalékokat veszi számba, a magán-hangzó-harmóniát, a hangkivetést, a rövidü-lést, a v-tövûek kérdéskörét és a tõvégi nyíltmagánhangzó nyúlását (csupán a fõ kérdé-seket említve).

A könyv annak ellenére, hogy zömébennem a hagyományos magyar nyelvészetszaknyelvét használja, könnyen olvasható.Meglehetõsen kevés helyen botlunk (nem

csupán nyelvtudományi) zsargonelemekbe.Jobbára az elméleti megalapozottsághoz tar-tozó (és viszonylag új) kifejezések is bele-simulnak a szakmai nyelvezetbe, legföljebba magyar helyesírási hagyománytól térnekel némelyik fejezetben a nagy kezdõbetûsírásmód miatt (Szétosztott Morfológia;Visszakereshetõségi Feltétel stb.). Egyébkéntaz effélék írásmódja nem mindig követke-zetes a helyesírásban sem, a tipográfiábansem.

A múlt század végére a nyelvtudomány-ban már olyan széles területeken bontako-zott ki a kutatás, hogy voltaképpen nincsnyelvész, akinek teljes áttekintése lehetne.A strukturális-generatív nyelvészeti mód-szerek szétterjedése ugyanilyen következ-ményû. Korábban A magyar nyelv történetinyelvtana ugyancsak egy vaskos kötetetszentelt a magyar alaktan történetének (Mor-fematika címmel). A tudományosságbanakkor fölmerült: korunkban szabad-e ennyi-re túlburjánzó összegzéseket készíteni. Akérdés a voltaképpen az új grammatikushagyományokból következõ történetimonográfia esetében arra utalt, hogy a ku-tatások meglehetõsen hamar avulttá teszikvagy tehetik az efféle összegzéseket, illetõ-leg bizonyos mértékig fékezik a kutatást, azta látszatot keltve, hogy a legtöbb kérdéstmár oldották. Ugyanezt a problémát a struk-turális nyelvtan hatalmas kötetei kapcsán isföltehetjük. A jelen morfológiakötet ne-hezen követhetõ részterületeket fedezettföl a legkülönfélébb elméleti megalapozott-sággal. Azonban nyilvánvaló, hogy ebben azesetben az összegzés az új kutatási módok,eljárások összegzése is, amelyekkel az ered-mények összegzése természetszerûen járegyütt. Ezért A strukturális nyelvtan jelenkötete – hasonlóan az elõzõ kettõhöz – a 20.század utolsó évtizedei elméleti nyelvésze-tének példás magyar nyelvészeti megjelení-tése. Az a szerkesztõ körül kialakult mûhely,amely a könyvet létrehozta, számos olyan


974

Új földrajzkönyvek

Az elmúlt két évben ismét több érdekes,fõleg gazdaság- és társadalomföldrajzi szak-könyv jelent meg, dicsérve a diszciplína mû-velõit – s jelezve az örvendetesen gyarapodópublikációs lehetõségeket. Külön említéstérdemel a pécsi Dialóg Campus kiadó, melya gyors sikerrel aligha kecsegtetõ szak-könyv- és egyetemi kézikönyv-kiadást vá-lasztotta profiljául, s a földrajzi tudományoskönyvkiadásban is nagy szerepet vállal. Atudományos könyvkiadásnak errõl a szeg-mensérõl szeretnék a következõkben bizo-nyos áttekintést adni néhány kötet kiemelé-sével. (Egyes itt szereplõ munkákról a folyó-irat korábban már közölt részletes kritikát.)

Beluszky Pál két könyvével kezdem. AMagyarország településföldrajza (DialógCampus, Budapest-Pécs, 1999, 584 o.)alapmû. Több évtizedes sikeres kutatói pályaösszegezése, rendkívül nagy az anyagerõs-sége, sok empirikus vizsgálat eredményénalapul a szintézis (e vizsgálatok részletei ismegjelennek, mintegy esettanulmányként,a Függelék tanulmány-csokrában). A munkaelsõ sajátossága történelmi szemlélete, mely-nek következtében a belsõ szerkezet krono-lógiai jellegû. Így pontos, érdekes elemzése-ket kapunk egy-egy történelmi korszaktelepülésfejlõdésérõl (beleértve persze a je-lenkort is) – egy-egy településtípus fejlõdé-sének hosszú távú folyamatait már fáradsá-gosabb (korszakonként ) összerakni. A szok-ványos településföldrajzi munkákhoz képest

megfigyelést tett, amely a magyar nyelv alak-tanának s közvetve egész nyelvi rendsze-rünknek új megvilágításba helyezését szol-gálják, ez nyelvünknek (és azonképpen ön-magunknak is) jobb megismerését teszilehetõvé. A könyv készítését számos elõta-nulmány segítette, ezek nem jelentek meg(!), így eredményeiket jobbára e kötet viszi

be a magyar nyelvészeti tudományosságba.A Kiefer Ferenc által szerkesztett és részbenírt Morfológia – és a föntebb már említettkét testvérkötet – minden ez utáni magyarnyelvleírásnak immár kikerülhetetlen alapja.(Akadémiai Kiadó, 2000. 1097 o.)

Büky Lászlóa nyelvtud. kandidátusa, tszv. egy. docens, SZTE

a szerzõ nagyobb figyelmet fordít a telepü-lésfejlõdés meghatározó társadalmi ténye-zõire, így szép (szépen megírt) elemzéseketolvashatunk a településformáló folyamatokföldrajzi, történelmi és társadalmi kölcsönha-tásairól az ország településállományánakminden részletében. Természetesen nemegyes településekrõl esik szó (csak Buda-pestet tárgyalja külön), hanem településtípu-sokról. A típusok meghatározásának fõ szem-pontjai a települések funkciói és a települé-sek hierarchiájában elfoglalt helyük voltak.

Van egy komoly hiányérzetem: elmaradtaz a komoly elméleti bevezetõ, amelybõl

975

Könyvismertetés

hanem az Alföld sajátosságainak, „másságá-nak” elemzése. Az Alföldnek mint gazdaságitérnek, s fõleg az alföldi települési rendnekszámos, Európa más tájaitól eltérõ sajátosságavan, amelyeket a természeti földrajzi környe-zet és a történelem menete – s benne külö-nösen a feudális függés lazasága, a szabad-ságnak nem nyugat-európai módon mutat-kozó „kis körei” – formáltak. Beluszky hang-súlyozza, hogy a másság nem mindig jelen-tett elmaradottságot az ország más részeihezviszonyítva. Ezt a másságot elemzi évszáza-dokon át, elsõsorban a mezõvárosi és a hozzákapcsolódó tanyai településrendszeren ke-resztül. Az elemzést a 19. század közepénlezárja. Az 1848. évi ún. áprilisi törvényekfelszámolták a feudális berendezkedés amajogi és gazdasági kereteit, amelyektõl azAlföld – részben vagy teljesen – mentes volt,és ez nagy szerepet játszott az másságában.A könyvnek itt tulajdonképpen vége lehet-ne, de a szerzõ két rövid epilógusban össze-foglalja az elmúlt 150 év történéseit is. AzAlföldet szeretõ – s a tájról igen szép stílusbaníró – szerzõ nehezen törõdik bele az Alföldhuszadik századi elmaradottságába. Az pedigtény, hogy az Alföld (az alföldi mezõvárosirendszer) a 20. század egyik modernizációsszakaszába sem tudott sikeresen bekapcso-lódni. A másságok ismerete kétségkívülnemcsak történelmi tudás, hanem az alföldielmaradottság mérséklésének terveiben isnélkülözhetetlen.

A következõ szerzõ, Erdõsi Ferenc sem hagyhosszú szünetet két könyv megírása között.Újabb mûve – 1991 óta a hatodik! – (Európaközlekedése és a regionális fejlõdés. Dialóg–Campus, Budapest–Pécs, 2000, 547 o.) a té-ma elsõdleges hazai feldolgozása. Geográfuslévén, a közlekedés mint a távolság, a térleküzdésének eszköze érdekli. A „távolságleküzdése” szállítást, utazást, információ-továbbítást jelent. Ennek formái, eszközei,gyorsasága, biztonsága, költsége nagyban

megtudhattuk volna elõször, hogy milyenirányzatai vannak a településföldrajznak, hi-szen a szerzõétõl eltérõ felfogások is létez-nek. Másodszor, hogy melyek a nagy európaiurbanizációs folyamatok, hogyan illeszthetõkezekbe a hazánkban tapasztaltak? Voltak-e,vannak-e felzárkózási folyamataink, vannak-e sajátos magyar településtípusok? És hiány-zik a kilencvenes évek vizsgálata. Az a kifo-gás, amit a Bevezetõben említ, hogy jelesülaz elmúlt évtizedrõl nem készült olyan vizs-gálat, mint a nyolcvanas évekrõl, meg 1990óta (a könyv megjelenéséig) nem volt nép-számlálás, nem teljesen meggyõzõ; azértszámos változást lehetett volna körvonalaz-ni, szintetizáló modellkészítés nélkül is. Ho-gyan jelentek meg a fejlett piacgazdaság te-lepülési folyamatai a magyar településháló-zatban, milyen ellentmondásokat jelentettpl. a megkésett társadalmi modernizálódás,az elmaradott infrastruktúra, a civil társada-lom gyenge szervezettsége a folyamatokmegjelenésében? No, majd pótolhatja a szer-zõ, ha megírja az ígért második kötetet a te-lepülésállomány regionális sajátosságairól.Beluszky páratlan alapossággal ismeri a ma-gyar városokat-falvakat, ezért élvezetesolvasmánynak nézünk elébe.

A másik könyv A Nagyalföld történeti föld-rajza (Dialóg-Campus, Budapest-Pécs,2001, 274 o.). A történeti földrajznak kétmeghatározó iskolája van. Az egyik a törté-nettudományhoz áll közelebb: egy korábbitörténelmi idõszak természeti- és kultúrtájá-nak rekonstrukciója. A másik irányzat pedigegy földrajzi elem – táj, település, bányavi-dék – idõbeni változásait követi a jelen álla-pot kialakulásáig. Ennek fõ értéke a jelengeográfiáját formáló hosszú távú folyamatokfeltárása, amivel a földrajzi prognózisokat ismegalapozhatjuk. A könyv – amely az elmé-leti bevezetõt ezúttal is nélkülözi – mindkétirányzatot megjeleníti, fõleg az elõbbit. A célnem klasszikus történeti földrajzi kézikönyv,


976

befolyásolja az elérendõ terület gazdasági fej-lõdési és kulturálódási esélyeit. A színvonalasközlekedés általában elfogadott feltétele agazdasági versenyképességnek és növeke-désnek. Megszívlelendõ azonban a szerzõfelfogása a fejlõdésrõl: „…a területfejlesztésnem korlátozódhat kizárólag a lakosságanyagi javakkal, szolgáltatásokkal való ki-egyensúlyozottabb ellátásának elõsegíté-sére, hanem a lehetõ legjobb környezeti fel-tételek biztosítása is feladata”. A közleke-dés a legjelentõsebb környezetszennyezõforrás Európa legnagyobb részén; a környe-zet-terhelés mérséklése a közlekedésszerkezeti átalakításától várható – a gyorsa-ság és a nagy kapacitás nem lehet az egye-düli fejlesztési szempont.

A nagy adatfeldolgozáson és széleskörûnemzetközi szakirodalmi áttekintésen ala-puló munka három nagy részre osztódik.Az elsõ az európai közlekedés történetétés ágazatait, a második a közlekedés fõ irá-nyait, tengelyeit és az EU közös közleke-

déspolitikájának jellemzõit, a harmadik aközlekedés jellegzetes térségi problémáittárgyalja Európa nagyrégióiban. Sok az ér-dekes megállapítás, pl. hogy a közlekedés-fejlesztés többnyire fokozza a területiegyenlõtlenségeket, mivel a fõ célja a fõvo-nalak – soha nem elegendõ – kapacitásánakbõvítése, a nagysebességû vasútvonalak anagy városi agglomerációkat kötik össze;hogy az EU közlekedéspolitikájának am-biciózus tervei gyenge alapokon nyugsza-nak. Fontos mû.

Mészáros Rezsõ karcsú kötetének (A társa-dalomföldrajz gondolatvilága. SzegediTudományegyetem, Szeged, 2000, 164 o.)külön jelentõséget ad, hogy érett, letisztultelméleti munka. A társadalomföldrajz ha-zánkban jelenleg alkalmazási idõszakát éli,sok empirikus elemzés azonban gyenge el-méleti alapokon áll, régebbi – gyakran márelégtelen magyarázó erejû – koncepciókatkövet, vagy az angolszász geográfia divatosteóriáit idézi, olykor megemésztetlenül. Atanulmánynak két nagy értéke van: az egyika tér fogalmának (azaz a geográfia alapka-tegóriájának) sokoldalú meghatározása ésosztályozása a filozófiai térfogalomtól a frak-tális-, fizikai földrajzi-, társadalmi-gazdaságitereken át a virtuális térig (cyberspace), vala-mint a térszerkezetnek (s elemeinek) értel-mezése. A másik, a Kezdet és a vég (?) címûnagyívû fejezet az egységes földrajz ágaza-tokra bomlását – ennek során a társadalom-földrajz kialakulását s többféle értelmezését– követi nyomon, míg egy új szintézis bonta-kozhat ki: a regionális tudomány. A szerzõennek nem örül, aggódik, hogy a regionálistudomány (más térorientált diszciplínákkalegyütt) magába olvasztja, „megeszi” a geográ-fiát is. Én azonban a regionális tudományt nemúj megadiszciplínaként fogom fel, hanem atársadalom és a gazdaság térbeli egyenlõt-lenségeit létrehozó folyamatokat leíró, ma-gyarázó, modellezõ, elõrejelzõ transzdisz-

977

Könyvismertetés

ciplináris tudáskészletként. A könyv nagysegítség a kutatóknak, hogy ne csak témáju-kat, de koncepciójukat és módszereiket is akor színvonalán fogalmazzák meg.

Utoljára hagytam Hajdú Zoltán Magyaror-szág közigazgatási földrajza (Dialóg–Campus, Pécs, 2001, 334 o.) címû könyvét,amelyrõl szintén kedvezõ a véleményem(e sok dicsérõ bírálat nem azt jelenti, hogynekem minden tetszik, hanem azt, hogy egyrossz könyvet – amelynek kétes minõségegyorsan kiderül – el sem olvasok). A közigaz-gatási földrajz a politikai földrajz része, azállamterületek belsõ igazgatási felosztásávalfoglalkozik. Az ország belsõ tértagolódásánakproblémái és megreformálásának javaslatai– központjukban a megyék szerepével ésjövõjével – az egész 20. században napiren-den voltak. Váltakozó kimenetelû, háromté-nyezõs játék volt ez, a történetiség értékei,a modernizációs kívánalmak és a váltakozóirányú s erõsségû külsõ hatások között. En-nek elemzése adja a könyv fõ mondaniva-lóját, bár ad hosszú távú történelmi elemzéstis (a törzsszövetségi megtelepülésig vissza-menõen), és praktikusan vizsgálja az EurópaiUniós kapcsolódások várható hatásait. Érde-kes és igen jól megírt könyv, úttörõ jellegû

munka. Jó könyveket olvasva is gyakran vanolyan érzésünk, hogy a szerzõ még néhányhónapig dolgozhatott volna a kéziratán. Nos,Hajdú könyve „készen van”, a szerzõ régiés tiszteletreméltó szokása, hogy kéziratátcsak akkor adja ki a kezébõl, ha ahhoz mársemmi sem tehetõ hozzá.

Enyedi Györgyaz MTA r. tagja

Az Erdélyi Múzeum-Egyesületkönyvkiállítása

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kolozsvár után2001 végén Budapesten rendezte meg 1991és 2001 közötti könyveinek kiállítását. Tíz évgazdag könyvtermésérõl van szó, amelybennemcsak az erdélyi történelemre vonatkozóírásokat találhatjuk meg, hanem olyan kiad-ványokat is, amelyek sorozatokban, vagyazon kívül kiterjednek más tudományágakra.

Az elsõ és legfontosabb folyóirat az Er-délyi Múzeum, egymást követõ köteteinekelsõ darabját 1991-ben nyomták. A folyóirat

havonta jelenik meg, minden tudományág-gal foglalkozik, és csak sajnálni lehet, hogynincs szélesebb olvasóközönsége, pedig né-hány könyvesboltban nálunk is megtalálha-tók példányai. Az Erdélyi Múzeum mellettmegjelent a Múzeumi Füzetek, az ErdélyiTudományos Füzetek, az Erdélyi TörténelmiAdatok, az Orvostudományi Értesítõk,továbbá olyan fiataloknak szóló munkák is,mint a Collegium Biologicum, a CollegiumGeologicum és a Collegium Geographicum,a Matlap vagy a Fiatal Mûszakiak füzetei.Érdemes felfigyelni ez utóbbi kiadványokra,hiszen bizonyítják az erdélyi tudományosutánpótlás lehetõségeit.


978

A kiadványok közül kiemelkedik SzabóT. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárá-nak, a Székely Oklevéltár-nak a további meg-jelentetése, Kelemen Lajos Mûvészettör-téneti Tanulmányai, a György Lajos és NagyGéza tevékenységérõl szóló kötetek.

A bibliográfiák sorából megemlítendõ Aromániai magyar könyvkiadás 1944 és1953., a Magyar Könyvtermelés Romániá-ban és a Romániai Magyar Sajtó 1989 után.

Ami a történelmet illeti, nyomon követ-hetjük Erdély egész múltját. Kezdjük az Er-dély a keresztény magyar királyságban címûgyûjteményes munkával, majd középkoriés újkori történetével, köztük oktatási és anyelvmûvelést szolgáló kiadványokkal, aSzéchenyi Istvánra és Kossuth Lajosra emlé-kezõ munkákkal, de megtaláljuk a mai erdé-lyi szerzõktõl, a Jakó Zsigmondról és ImrehIstvánról szóló gyûjteményes köteteket is.

Más tudományterületrõl is megjelent né-hány munka, például a szecessziós drámáról,vagy a dialógusról és a retorikáról, a porko-hászatról, a kolozsvári repülõmodellezésrõl,a termodinamikáról, a mikroszkópos nö-vényszervezettanról, a mûszeres analitikaikémiáról, a számítástechnikáról, az erdélyimagyar orvosokról, a klinikai endokrinoló-giáról, a kárpáti barnamedvérõl vagy a régierdélyi almákról.

Szükségesnek tartottam bemutatni ekönyvkiállítást, amely annak jele, hogy azerdélyi magyar tudományosság képviselõisokéves hallgatás után újból megjelennek amagyar könyvpiacon. Reméljük, hogy sike-res lesz bemutatkozásuk. (Az Erdélyi Múze-um-Egyesület kiadványai 1991–2001.Kolozsvár, 2001.)

Köpeczi Bélaaz MTA r. tagja, egy. tanár (ELTE)

Magyarországaz ezredfordulón

Országimázsok és országjelentések évadjánegy országtanulmány. Az elõbbi javarésztbelsõ szemlélettel készül, jó esetben kellõönvizsgálattal, az utóbbi a külsõ szemlélõszemszögébõl láttat, s ha hiteles nézõpontbólkészül, megfelelõ távlattal és elegendõellenõrzött adat birtokában tekinti át témáját.Országtanulmányt bárki írhat, aki érdembentanulmányozza az országot. Szerencsés eset-ben a közelképet regionális, tágabb térségiés egyetemes síkba, térbe, összefüggésrend-be helyezi. Hologramot készítve, történeti sjelenbeli tényeket rögzítve, leírást elemzés-sel társítva, következtetéseket levonva, vár-ható következményeket rögzítve, esélyeketés feladatokat óvatosan, variációk figyelem-bevételével, latolgatva. Így az országtanul-mány csak annyi, amennyi: egy ország tanul-mányozásából eredõ olvasat száraz megfo-galmazása. Szakemberek szakszerû, vagyiskellõen kontrollált, fölöslegtõl lefosztott, a

lényegre, tehát a tendenciákra és azok min-denkori megjelenési módjára koncentrálóösszegzése: közkép egy országról.

Egy korszakban, idõszakban, amelybenoly gyakran nem a szaktudomány s annakmegannyi, az adott tárgyban hivatott ága voltaz ilyen összefoglalások megrendelõje, haakadt is netán tisztes kísérlet, önbuzgalomtóltáplált nekilódulás, azt mindig átcsiszolták,fölfényesítették, gleichschaltolták. Az „ered-mény” így ideologizált, napi politikai leckék-nek megfelelni óhajtó, átlátszóan primitívvagy rafináltan manipulatív jegyeket hordo-zott. Szerkezetek, csoportosítások, tételeketillusztráló megnyilvánulások, rögeszmék ésrögvalóságok, barna, vörös vagy bármelymás, zavaros, veszélyes színbe öltözött nép-boldogítások; szikrázó szellemek vagy ön-és közveszélyes tébolyultak úgy jelentekmeg e betûkazlakban, ahogyan az utópiszti-kus vagy a nagyon is pragmatikus napi„elvárás”, hatalmi „ukáz” megkívánta. Ebbõlkeletkezett nemcsak a jelen barnítása, rózsa-színre, vörösre festése, „naposítása” (napra-

979

Könyvismertetés

kész képzetek keltésével), hanem a min-denkori historizálás, a múlt folytonos átírása,fazonírozása, a jelen szándékaihoz, akarásai-hoz igazítása. „Rendszersemleges” elfogult-sággal, vagyis a különbözõ elõjelû és ke-ménységi fokú diktatúrák követelményeitéppúgy követve, mint az akadozva bonta-kozó demokrácia önigazoló támpontkere-séseit, etatista önbátorításait és közakarat-kisajátító kapaszkodásait „igazolva”.

A Magyarország az ezredfordulón címûtestes kézikönyv szövege nem kötõdik, kö-telezõdik semmiféle megrendelõhöz, szer-zõi mögött nem állt sem szemléletparancs-nok, sem ideológiai súgó, sem politikai cen-zor. Csupán egy évszám. Egy alkalom kínálta,nehezen kiküzdött lehetõség. A huszadikszázad végét, a 2000. évet sem tekintettékkorszakhatárnak, cezúrának. Csupán úgyvélték: a fejlett világhoz való felzárkózásmegkezdésének, elodázhatatlan feladatá-nak teljesítését könnyítheti önismeretünktágítása, árnyalása. Olyan, átfogó és lényegretörõ állapotrajz, amely sokoldalú elemzésekrévén közli: milyen volt, s milyen ma az or-

szág. Nem szándékok, akarások felsorolásá-val, nem indulatokkal, érzelmekkel, vonzá-sokkal és taszításokkal színezve, hanem szá-razon, a maguk valójában. A genius loci isme-retében, de európai távlatból is rátekintve.Nem pillanatképek kaleidoszkópjával, ha-nem folyamatok és tendenciák ismerteté-sével, összefüggésekre rámutatva. Mellõzvea kockázatos valószínûségszámítást, reálishelyzetjelentést közreadva.

Megkísértve persze így a lehetetlent. Ma-gyarország kézikönyvtára sorozatának elsõkötetében természetföldrajzi-környezeti,történeti, demográfiai, települési, államszer-vezeti, közigazgatási, politikai, gazdasági,társadalmi, tudományos, oktatási, mûvelõ-dési, mûvészeti – ismét e kifejezõ fogalom-mal élve – közképet próbál itt sok pontbólúgy egybeszerkeszteni negyven-ötven,szakmáját elsõrendûen ismerõ és mûvelõszerzõ, hogy ne valamiféle pointillista fest-ményt lássunk, hanem egységes, monografi-kus tükrét nézhessük ennek az országnak.Amelyben a részletek kiegészítik és megvi-lágítják egymást, részrehajló tagolás nem törimeg a folyamatosságot. Ehhez például azszükséges, hogy természeti és emberi erõ-forrásainkat egzakt módon leltározzák, éssemmiképp ne misztifikálják. Hogy értékénmérjék az ország szellemi tõkéjét, tudásfo-kát, az innovációs környezetet, a kutatásfej-lesztés állapotát és esélyeit, az ország ipará-nak, mezõgazdaságának csököttségeit s való-di szerkezeti és egyéb átalakulását. Hogy arendszerváltás nyereség- és veszteséglistájátne pesszimista vagy optimista szemmel mér-legeljék, hanem az igazi mérlegét vizsgálják.Hogy polgárosodásról, felzárkózásról épp-olyan tárgyleírást adjanak, mint például fló-ránkról, faunánkról. S hogy történeti isme-reteinket, gazdasági, társadalmi, tudomá-nyos, kulturális számvetésüket se tákoljákfelhõkakukkvárrá, hanem támaszkodjanakhistóriánk és jelenünk mérnöki felmérésénekreáliáira. Még a humaniórák rajzát is tényekre


980

Egy könyvsorozat margójáraMagyar Õstörténeti Könyvtár

A tudományos kutatásnak vannak olyanpontjai, amelyek széleskörû érdeklõdéstkeltenek, mások csak egy-egy szûkebb szak-ma mûvelõit izgatják. Vannak „felkapott”témák, divattémák és olyanok, amelyekrõlesetleg csak évtizedek múlva derül ki, hogyalapvetõen megváltoztatják nemcsak isme-reteinket, de életünket is. A magyarság ere-dete mindig vonzotta az érdeklõdést. Hon-nan jöttünk, hogyan volt képes a magyarnyelv és a magyar nép megmaradni a kör-nyezõ világban: olyan kérdések ezek, ame-lyek szinte mindenkit izgatnak. 1975-ben aszegedi egyetemen alakult meg egy munka-közösség, amely célul tûzte ki, hogy össze-foglalja és hozzáférhetõvé tegye a kutatásakkori eredményeit. A munkaközösség egykézikönyvet írt, szerkesztett és adott ki(Hajdú Péter, Kristó Gyula, Róna-Tas András[szerk.], Bevezetés a magyar õstörténet

építve; szeretem-nemszeretemjeinket fél-retéve, valódi értékeket keresve. Tudomásulvéve, hogy e térségben és szûkebb régiónk-ban, pátriánkban éppen a sokféleség társulá-sából serkent annyi tálentum és teljesítmény.Hogy ez a kis ország még tágasabb idejébenis mindig akkor járt jól, ha befogadó ter-mészetét érvényesítette. Hiszen már Istvánkirály felesége a bajor Gizella volt, s az õpapi, lovagi honfitársai adtak itt lendületet akrisztianizációnak. Mátyás itáliai asszonythozott, s jöttek ide, éltek itt korábban, ké-sõbb szlávok, szlovákok, románok, szászok,zsidók, és velük csak gazdagodott a magyar-ság. Ahogyan a külföldön valcoló céhlegé-nyek fizikai, a Nyugaton tanuló tudósjelöltekszellemi hozadékával, világjáróink fölfede-zéseivel, innen kivándorolt vagy számûzöttgéniuszainkkal is gazdagabb lett haza ésnagyvilág.

E néhány példa is mutatja: ezt az illú-ziómentes országtanulmányt tartózkodás éstartás jellemzi. Önismeret és mások ismere-te. A fejlett világ peremén így ítélhetjük megreálisan, amit a kötet állít: „A felzárkózás afejlett Európa színvonalához nem a közel-jövõ ígérete. Beteljesedését két-három gene-ráció munkája alapozhatja meg”. A könyvezt hitelesíti, bármit hirdet is a politika.

Az Enyedi György irányításával készültkötettel alapmû került könyvespolcunkra.Kár, hogy megkésve kissé (bár a közelmúltelemzésére jutott hely és távlatkeresõmerészség). És kár, hogy nem telt mutató-sabb illusztrációkra, tartósabb kötésre, hiszena jövõben bizonyára gyakran föl kell lapoz-nunk ezt a mûvet, az ezredforduló állapot-rajzát. (Ceba Kiadó, Budapest, 2000.)

Nádor Tamásíró, újságíró

forrásaiba, I:1., I:2., II., III., IV., Tankönyv-kiadó, Budapest, 1976–1982). Ez a kézi-könyv tankönyvül is szolgált, s hibáival és

981

Könyvismertetés

nyelv székely rovásírással írott leghosszabbnyelvemlékének elsõ tudományos kiadásavolt (Sándor Klára: A Bolognai Rovásemlék,Szeged 1991). A harmadik kötet a korán eltá-vozott kiváló tudósunk eddig kiadatlan disz-szertációját és egy kéziratban maradt mun-káját jelentette meg (Szûcs Jenõ: A magyarnemzeti tudat kialakulása, Szeged 1992).

2001-ben a sorozat három kötete jelentmeg, ezek bemutatása során szeretnék né-hány általánosabb kérdést is szóba hozni.Nézzük azonban elõbb a három kötetet. Asorozat 14. kötete A Kárpát-medence és asteppe címet viseli és 17 tanulmányt tartal-maz, a 15. kötet címe: Nomád népvándor-lások, magyar honfoglalás, ebben, 14 tanul-mány található, míg a 16. kötet Források akorai magyar történelem ismeretéhez címalatt jelent meg, benne 7 dolgozat.

Miért a Kárpát-medencébe jött a magyar-ság? A kérdés természetföldrajzi vonatkozá-sainak 1994-ben két, azóta elhunyt akadé-mikusunk szentelt alapos tanulmányt(Gyõrffy György –Zólyomi Bálint: A Kárpát-

hiányosságaival együtt is negyedszázada afelnövekvõ új tudósgeneráció ismereteinekkiindulópontjává vált. A munka természe-tesen folytatódott, a keretek változtak, de akutatás egy pillanatra sem szünetelt. Az ered-mények számos fontos publikációban váltakközkinccsé. A kutatások közzétételénekegyik jeles fóruma a Magyar ÕstörténetiKönyvtár lett. Az 1991-ben, Zimonyi Istvánszerkesztésében indult sorozat célul tûzte ki,hogy egyaránt helyet adjon az elméleti kér-déseknek és a források tudományos közzé-tételének. Az elméleti kérdések körül ugyan-is igen sok zûrzavar tapasztalható, ezek tisz-tázása nélkül az adatok nem mindig értel-mezhetõk. Adatoktól független elméletekpedig természetesen csak téveszmékhezvezetnek. Nem volt véletlen, hogy mirõlszólt az elsõ három kötet. Az elsõ kötet Õs-történet és nemzettudat 1919–1931 (Sze-ged 1991) a tudomány és a nemzetrõl valótársadalmi gondolkodás kölcsönhatását ku-tatta néhány konkrét példán a Trianon utániMagyarországon. A második kötet a magyar


982

medence és Etelköz képe egy évezred elõtt:Honfoglalás és régészet. Szerk. Kovács Lász-ló, Budapest, Balassi 1994., 13–37.). Ebbena korabeli természetföldrajzi és éghajlativiszonyokat rekonstruálták. A MÖK 14. kö-tetének szerzõi a kelet-európai steppe és aKárpát-medence történeti kapcsolatait vizs-gálták. Különösen fontos a hunok, az alánok(jászok) és az avarok jelenléte a Kárpát-me-dencében és a kelet-európai steppén. Mivolt másképp az õ történetükben, mint a ma-gyarokéban, hiszen a hunok, az alánok és azavarok, számos más néppel együtt eltûnteka történelem színpadáról, míg a magyaroknem. Mit mondanak errõl a nyelvi, a régé-szeti és az írott források – errõl írnak a fiatal,tehetséges kutatók. Ebben a vonatkozásbanis megkerülhetetlen a székely kérdés,amelynek különbözõ aspektusaival háromtanulmány is foglalkozik. Külön figyelmetérdemel egy cikk, amely a népnevek és anéptörténet bonyolult összefüggéseit mu-tatja be négy népnévvel kapcsolatban.

Talán még izgalmasabb kérdéseketfeszeget a MÖK 15. kötete. A magyarságvándorlásának kérdéséhez érdekes össze-függésekre és kutatásszociológiai aspektu-sokra világit rá az India indo-árja honfogla-lásának kutatásáról szóló bevezetõ cikk. A„Ki jött elõbb?”, a „Ki lakik õsidõktõl fogvaaz országban?” kérdés vizsgálata és az ezzelkapcsolatos elfogultságok nem kímélik azindiai szubkontinens kutatóit sem. A koraimagyar történelem nem bõvelkedik forrá-sokban, éppen ezért kiemelkedõ fontosságúminden új forrás feltárása. Egy, eddig a ma-gyarsággal összefüggésbe nem hozott, újarab forrásról értesülünk az egyik tanulmány-ból. Értékes cikkek foglalkoznak hunokkal,az alánokkal, a heftalitákkal, a bolgárokkal.Széles kitekintésû cikk vizsgálja a felderítõkés kémek szerepét a lovas nomádok hadvi-selésében. Egy másik írás Európai összefüg-gésbe helyezi a magyar kalandozásokat,szembeállítva ezeket a szinte egyidejû vi-

king terjeszkedéssel. Az eddig elfogadott né-zettel szembefordulva, széles forrásanyagbevonásával rajzol új képet egy tanulmánya bulgár-török történelem és a magyar ván-dorlás idõrendjérõl és helyszíneirõl.

Míg a 14. és 15. kötet tudományos kérdé-seket vet fel és kísérel meg megoldani, addiga 16. kötet forrásfeldolgozásokat mutat be.A bevezetõ tanulmány a forrásfeltárás és ki-adás jelenlegi állapotát mutatja be, kiemelveaz eddigi kutatások érdemeit, ugyanakkorrámutat arra, hogy az alapos, modern mód-szerû kritikai forráskiadást semmi nem pótol-hatja, s bár itt is vannak érdemes eredmé-nyek, a magyar tudomány e területen igennagy lemaradásban van. Ennek alátámasz-tását is megtaláljuk, de egyben a jövõ forrás-kiadási módszertanához vitaanyagot is nyújtegy örmény, egy héber és három latin nyel-vû forrás kritikai kiadása. Érdekes dolgozatmutatja be, hogy bár van olyan forrás, amelya többiekhez képest újat nem tartalmaz,adott esetben ez a negatív eredmény is hasz-nos a továbbhaladáshoz, ha módszeresenvizsgáljuk az adott forrást.

A huszonhat szerzõ csaknem harminctanulmánya azt igazolja, hogy a magyarságkorai történetének kutatása már többségé-ben tehetséges, fiatal kutatók kezében van.

E három kötet kapcsán érdemes néhányáltalános megjegyzést is tenni. Az elsõ tanul-ság, hogy a magyarság honfoglaláskor elõttitörténete nem forrástalan korban zajlott,helytelen tehát az õstörténet szakszó alkal-mazása, amely a történettudományban a for-rástalan kor történetét jelöli. Bizonyos szem-pontból káros is, mert háttérbe szorítja a for-rások vizsgálatát. Az ismert források kritikaikiadása, új források felkutatása a magyar tu-domány kötelessége. A szélesebb közönségszámára persze egyelõre meg lehet tartaniaz õstörténet szakszót, csak a mögötte lévõtartalommal kell tisztában lenni.

A második tanulság, hogy a magyarsághonfoglaláskor elõtti, más szóval korai tör-

983

Könyvismertetés

ténete elválaszthatatlan az európai történe-lemtõl. A steppei és vízi nomádok (vikingek)új kihívás elé állították, de jelentõs kulturáliselemekkel is gyarapították a már megszilár-dulóban lévõ európai birodalmakat. A no-mádok Róma, Bizánc és a Karoling utódokEurópájába illeszkedtek be, egyesek kisebb,mások nagyobb sikerrel, de a befogadók kul-túráját minden esetben gazdagítva, változtat-va. Nem lehet tehát a honfoglalás elõtti ma-gyarság történelmét környezetétõl, kazárok-tól, bulgároktól, besenyõktõl, szlávoktól, fran-koktól függetlenül, mintegy mûvi vákuum-ban tárgyalni. Mint ahogy nem képzelhetõel olyan európai történetírás sem, amely akései népvándorlást, és ezen belül a magyarhonfoglalást, nem veszi érdeme szerint figye-lembe.

A harmadik tanulság, hogy a divatos ésdilettáns nézetek ellen védõoltást csak a szo-lid, tényeken és modern módszereken ala-puló tudományos kutatás és annak olvasha-tó, a szélesebb közönség számára is hozzáfér-hetõ fogalmazásban közzétett eredményeiadhatnak.

Fontos az elméleti kérdések iránti érzé-kenység is. Még mindig találkozunk olyanvéleményekkel, amelyek egyenlõségjelettesznek a nép, a nyelv vagy a génkombiná-ciók története közé. A magyarság igen sok-fajta szálból szõtt, egyéni és csak a magyar-ságra jellemzõ kultúrával rendelkezõ etni-kum. Ennek hordozója, a magyar népheztartozást vallók nyelve, egy finnugor nyelv,amelynek izgalmas története sok felvilágo-sítást ad a forrásnélküli korok történetéhez,

de a nyelv története nem, vagy nem szükség-szerûen azonos az azt beszélõ nép történe-tével. Bármilyen szálakból sodortatott a ma-gyarság az idõszámításunk elõtti és utáninéhány évszázadban, az 5. századtól kezdvetörténelmi útja élesen elvált a többi finnugornyelvet beszélõ csoportétól, és szervesenilleszkedett be Közép-Európa keleti felének,akkor elsõsorban török nyelvû és szláv népeiközé. A törökség nemcsak a magyarság kul-túrájára, nyelvére hatott, hanem társadalmiés politikai szervezetére is. Minden hatás el-lenére a magyarság nyelve megmaradt ma-gyarnak, mint ahogy megmaradt annak akésõbbi szláv és német környezetben is.

A magyarság korai, 5–10. századi történe-tét csak a keleti (kínai, tibeti, török, perzsa,arab, héber, örmény, grúz) valamint a nyugati(bizánci, latin, szláv) források tanulságainakegyüttes vizsgálatával lehet megközelíteni.Csak örülhetünk, hogy ennek az igen nehéztudományos feladatnak van mûhelye és amûhelynek publikációja: a Magyar Õstörté-neti Könyvtár. Külön ki kell itt emelni a Ba-lassi Kiadó színvonalas közremûködését.

Végül a recenzens reményét szeretnékifejezni, hogy ezek az eredmények megje-lennek határainkon túl is. A nagy összefoglalóeurópai mûveket és enciklopédiákat lapoz-va meg kell állapítani, hogy a magyarságeredetérõl, korai történetérõl sok helyütt fél,vagy akár egy évszázados, elavult ismerete-ket, adatokat lehet találni. Ezért pedig a ma-gyar tudomány is felelõs.

Róna-Tas Andrásaz MTA r. tagja, egyetemi tanár, SZTE


984

CONTENTS

Report on Developing Countries – Guest Editor: FARKAS PÉTERInotai András – Farkas Péter: Preface ……………………………………………………842

Artner Annamária: Structural Changes in the World Industry ………………………… 845Artner Annamária: South-East Asia: after, in or before Crisis? …………………………… 856Buzás Sándor: Latin-America at the Turn of the Millenium …………………………… 863Szigetvári Tamás: Global Economic Prospects of the Middle East and Africa

at the Turn of the Millenium………………………………………………………… 870Farkas Péter: The Influence of Development Theories

on the Periphery of the World Economy …………………………………………… 880

Material SciencesSzépvölgyi János: Advanced Structural Ceramics ……………………………………… 890Pukánszky Béla: Polymers as Structural Materials ……………………………………… 897Sziklavári János: Ferrous Metallurgy and Environmental-Economy…………………… 903

Science – politicsKlaniczay Gábor: Ten Years of the Collegium Budapest ……………………………… 918Meskó Attila: Forum of the representatives

of V4 Academies, Stará Lesná, May 23-25, 2002 …………………………………… 924Publishing in Crisis. Minutes of a Conference Held on 7th February 2002………………Braun Tibor – Wolfgang Glänzel – Némethné Kovács Éva – Pereszteginé

Szabadi Zsuzsa: Hungary’s Position in the World of Basic Researchin the Sciences. A Scientometric Approachat the End of the Second Millennium ……………………………………………… 935

The General Assembly of Transylvanian Museum Association (Cluj-Napoca) …… 946

ObituaryKõrös Endre (Orbán Miklós) …………………………………………………………… 949Sebestyén János (Vámos Tibor)………………………………………………………… 951Ludassy Mária: Human Rights – ”more geometico demonstrata” …………………… 955Szabó Péter Gábor: Georgius de Hungaria in the Hungarian History of Mathematics… 961Darányi Sándor-Dominich Sándor: Finno-Ugric Cultural Heritage

in the Information Society …………………………………………………………… 966

Book Review ………………………………………………………………………………… 969

985

Ajánlás a szerzõknek

1. A Magyar Tudomány elsõsorban a tudo-mányterületek közötti kommunikációt szeretnéelõsegíteni ezért elsõsorban olyan kéziratokatfogad el közlésre, amelyek a tudomány egészétérintõ, vagy az egyes tudományterületek sajátosproblémáit érthetõen bemutató témákkal fog-lalkoznak. Közlünk téma-összefoglaló, magasszintû ismeretterjesztõ, illetve egy-egy tudo-mányterület újabb eredményeit bemutató ta-nulmányokat; a társadalmi élet tudományokkalkapcsolatos eseményeirõl szóló beszámolókat,tudománypolitikai elemzéseket és szakmaiszempontú könyvismertetéseket.

2. A kézirat terjedelme szöveges tanulmá-nyok esetében általában nem haladhatja mega 30 000 leütést (a szóközökkel együtt, ez kb. 8oldalnak felel meg a MT füzeteiben), ha a tanul-mány ábrákat, táblázatokat, képeket is tartalmaz,a terjedelem 20-30 százalékkal nagyobb lehet.Beszámolók, recenziók esetében a terjedelemne haladja meg a 7-8 000 leütést. A teljes kézira-tot .rtf formátumban, mágneslemezen és 2 ki-nyomtatott példányban kell a szerkesztõségbebeküldeni.

3. A közlemények címének angol nyelvûfordítását külön oldalon kell csatolni a közle-ményhez. Itt kérjük a magyar nyelvû kulcssza-vakat (maximum 10) is. A tanulmány címe utána szerzõ(k) nevét és tudományos fokozatát, amunkahely(ek) pontos megnevezését és – haközölni kivánja – e-mail-címét kell írni. A különlapon kérjük azt a levelezési és e-mail címet,telefonszámot is, ahol a szerkesztõk a szerzõtáltalában elérhetik.

4. Szöveg közbeni kiemelésként dõlt, (esetlegfélkövér – bold) betû alkalmazható; ritkítás,VERZÁL betû és aláhúzás nem. A jegyzeteketlábjegyzetként kell megadni.

5. A rajzok érkezhetnek papíron, lemezenvagy email útján. Kérjük azonban a szerzõket:tartsák szem elõtt, hogy a folyóirat fekete-fehér;a vonalas, oszlopos, stb. grafikonoknál tehátne használjanak színeket. Általában: a grafiko-nok, ábrák lehetõség szerint minél egyszerûb-bek legyenek, és vegyék figyelembe a megjele-nõ oldalak méreteit. A lemezen vagy emailben

érkezõ ábrákat és illusztrációkat lehetõleg .tifvagy .bmp formátumban kérjük; értelemsze-rûen fekete-fehérben, minimálisan 150 dpi fel-bontással, és a továbbítás megkönnyítése érde-kében a kép nagysága ne haladja meg a végle-ges (vagy annak szánt) méreteket. A közleményszövegében tüntessék fel az ábrák kívánatoshelyét.

6. Az irodalmi hivatkozásokat mindig aközlemény végén, abc sorrendben adjuk meg,a lábjegyzetekben legfeljebb utalások lehetnekaz irodalomjegyzékre. Irodalmi hivatkozásoka szövegben: (szerzõ, megjelenés éve). Ha azo-nos szerzõ(k)tõl ugyanabban az évben többtanulmányra hivatkozik valaki, akkor a közle-ményeket az évszám után írt a, b, c jelekkelkérjük megkülönböztetni mind a szövegben,mind az irodalomjegyzékben. Kérjük, fordít-sanak különös figyelmet a bibliográfiai ada-toknak a szövegben, illetõleg az irodalomjegy-zékben való egyeztetésére! Miután a MagyarTudomány nem szakfolyóirat, a közleményekcsak a legfontosabb hivatkozásokat (max. 10-15) tartalmazzák.

7. Az irodalomjegyzéket abc sorrendbenkérjük. A tételek formája a következõ legyen:

• Folyóiratcikkek esetében:Alexander, E. O. and Borgia, G. (1976). GroupSelection, Altruism and the Levels of Organi-zation of Life. Ann. Rev. Ecol. Syst. 9, 499-474

• Könyvek esetében:Benedict, R. (1935). Patterns of Culture.Houghton Mifflin, Boston

• Tanulmánygyûjtemények esetén:von Bertalanffy, L. (1952). Theoretical Modelsin Biology and Psychology. In: Krech, D., Klein,G. S. (eds) Theoretical Models and PersonalityTheory. 155–170. Duke University Press, Durn-ham

8. Havi folyóirat lévén a Magyar Tudománykefelevonatokat nem tud küldeni, de még azelfogadás elõtt minden szerzõnek elküldi egyez-tetésre közleménye szerkesztett példányát. Atördelési munka során szükséges apró változ-tatásokat a szerzõ egy megadott napon a szer-kesztõségben ellenõrizheti.


986

magyar tudomány · strukturális magyar nyelvtan ... arab-öböl sejkségeiben) elérte a...

Documents