BALOGH VIRÁG, NAGy CSONGOR ISTVÁN,

PÁZmÁNdI KINGA, VEREBICS JÁNOS,

ZAVOdNyIK JóZSEF

mAGyAR

VERSENyJOG

Lap- és Könyvkiadó Kft.

mAGyAR

VERSENyJOG

Szerkesztette: PÁZmÁNdI KINGA

BALOGH VIRÁG, NAGy CSONGOR ISTVÁN,PÁZmÁNdI KINGA, VEREBICS JÁNOS,

ZAVOdNyIK JóZSEF

© Balogh Virág, 2012© Nagy Csongor István, 2012

© Pázmándi Kinga, 2012© Verebics János, 2012

© Zavodnyik József, 2012© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2012

A kézirat lezárva: 2011. december 1.

Balogh Virág – I. Rész 2. Fejezet, II. Rész 2. FejezetNagy CsoNgor istVáN – II. Rész, III. Rész 2–3. Fejezet

PázmáNdi KiNga – Bevezető tanulmány, II. Rész 1. Fejezet 1–2., II. Rész 2. Fejezet 1., III. Rész 1. Fejezet

VereBiCs JáNos – IV. RészzaVodNyiK József – I. Rész 1–2. Fejezet, II. Rész 1. Fejezet

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni,

adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon –

a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 143 9

Budapest, 2012A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., kiadásaFelelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.huE-mail: info@hvgorac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Gábor ZsoltTipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

A HVG-ORAC a LexisNexis csoport partnere

A kiadvány a Gazdasági Versenyhivatal és annak Versenykultúra Központja támogatásával jött létre.

5TARTALOm

BeVezetŐ taNUlmáNy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

a magyar VerseNyJog eUróPáBaN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

1. A szabályozás-rendszertani modellalkotás alapvető összefüggései a versenyjogban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 1.1. Verseny és jog – uniós és tagállami szemszögből . . . . . . . 14 1.2. A tisztességtelen verseny és az unió joga. . . . . . . . . . . . . 18 1.3. Antitröszt jog, állami támogatások jogi integrációja és magyarország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 1.4. Szervezeti-eljárási modellek Európában. . . . . . . . . . . . . . 23 1.4.1. A közigazgatási modell . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 1.4.2. A kontradiktórius, bírósági igazságszolgáltatási modell . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242. A magyar versenyjogi szabályozás rendszere. . . . . . . . . . . . . . . 27 2.1. A tisztességtelen verseny elleni jog és érintkező területei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 2.1.1. A versenytársi sérelmek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 2.1.2. A fogyasztói döntések versenyvédelme . . . . . . . . . 30 2.2. Az antitröszt jogunk szabályozási rendszere. . . . . . . . . . . 32 2.2.1. Kartelljog. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 2.2.2. A domináns piaci pozízió (a gazdasági erőfölény) versenyjogi kontrollja . . . . . . . . . . . . . . 33 2.2.3. Fúziókontroll . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 2.4. A versenyjog fórumrendszere, a versenyhivatali eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

foNtosaBB JogszaBályoK JegyzÉKe. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

6I. RÉSZ

A mAGyAR VERSENyTöRVÉNy ÁLTALÁNOS SZABÁLyAI

1. feJezet: a VerseNytÖrVÉNy (tPVt.) hatálya . . . . . . . . . . . . . . . 41

1.1. A Tpvt. személyi hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 1.2. A Tpvt. tárgyi hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 1.3. A Tpvt. területi hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 1.4. Külön törvény eltérő rendelkezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462. A közösségi versenyjog alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

2. feJezet: a tisztessÉgteleN VerseNy elleNi Jog szaBályozási

reNdszere. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

1. A tisztességtelen verseny elleni jog rövid fejlődéstörténete . . . . 502. A hazai szabályozás hatályos rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 533. A generálklauzula. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 3.1. A hatályos szabályozási modell történeti előzményei . . . . 56 3.2. Az 1996-ban hatályba lépett Tpvt. – a fejezeti generálklauzula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 3.3. A tisztességtelenség fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 3.4. A gazdasági tevékenység fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 3.5. A fogyasztóvédelmi jogalkotás újabb fejleményeinek következményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

II. RÉSZA TISZTESSÉGTELEN VERSENy ELLENI JOG

HATÁLyOS RENdSZERE

1. feJezet: a VerseNytársi sÉrelmeK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73

1. A hírnévrontás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 1.1. A jó hírnév sérelme, befeketítés – a hírnévrontás . . . . . . 73 1.2. A jó hírnév alkotmányos védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 1.3. A hírnévrontás hatályos szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . 76 1.3.1. A jó hírnév és a hitelképesség fogalma. . . . . . . . . . 77 1.3.2. A lehetséges jogsértő személye . . . . . . . . . . . . . . . . 79

7 1.4. A hírnévrontás egyes módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 1.4.1. Valótlan tény állítása, híresztelése és a „ferdítés” . . 81 1.4.2. Valós tény nem jogsértő közlése . . . . . . . . . . . . . . . 83 1.5. A jó hírnév védelme a polgári és a büntetőjogban . . . . . . 852. Az üzleti titok védelme. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 2.1. Az üzleti titok fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 2.3. Az üzleti titok jogosult általi titokban tartása . . . . . . . . . 88 2.4. Az üzleti titok megsértése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 2.5. Tisztességtelenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 2.6. Az üzleti titok megsértője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 2.7. Az üzleti titok megszerzése egy bizalmi viszonyban vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével . . . . . 93 2.8. Az üzleti titok jogosulatlan felhasználása. . . . . . . . . . . . . 97 2.9. Az üzleti titok közlése, illetve nyilvánosságra hozatala . . 98 2.10. Az üzleti titok polgári jogi és büntetőjogi védelme . . . . . 993. A bojkottfelhívás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 3.1. A bojkott szereplői és lehetséges formái . . . . . . . . . . . . . . . 102 3.2. Szándékosság, célzat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 3.3. Tisztességtelenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1064. Szolgai utánzás, avagy jellegbitorlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 4.1. Az érintett konkurens vállalkozások . . . . . . . . . . . . . . . . 109 4.2. Az áru szolgai utánzása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 4.3. Az utánzott áru jellegzetes tulajdonságai. . . . . . . . . . . . . 110 4.4. Az utánzott áru ismertsége, és az összetéveszthetőség. . . . . 112 4.5. Az elnevezésre, a jelölésre vonatkozó szolgai utánzás. . . . 117 4.6. Jellegbitorlás és iparjogvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 4.7. Jellegbitorlás és büntetőjogi védelem . . . . . . . . . . . . . . . . 121 4.8. Jellegbitorlás és szabálysértési jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1235. A versenyeztetés tisztaságának megsértése . . . . . . . . . . . . . . . . 1246. Jogkövetkezmények, szankció a versenytársi sérelmek körében. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 6.1. A jogsértővel szembeni igények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 6.2. Az üzleti titok és a szolgai utánzás tilalmának megsértése esetén alkalmazandó különleges szabályok . . . . . . . . . . . 129 6.3. Bírság kiszabása a bíróság által . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 6.4. Elévülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132

82. feJezet: az Üzleti dÖNtÉseK tisztessÉgteleN BefolyásolásáNaK

tilalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133

1. Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma . . . . 1342. A GVH kapcsolódó joggyakorlata 2008 előtt . . . . . . . . . . . . . . 1363. A 2008-as átfogó módosítás következményei . . . . . . . . . . . . . . 140 3.1. A kereskedelmi gyakorlat, a reklám és a tájékoztatás. . . . 142 3.2. Egyéb, kapcsolódó jogszabályi rendelkezések. . . . . . . . . . 146 3.3. A GVH gyakorlata 2008 uán a Grt. és a Tpvt. III. fejezete körében. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1494. összehasonlító reklám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 4.1. Az összehasonlító reklámra vonatkozó jogi háttér . . . . . . 153 4.2. Az összehasonlító reklám közgazdaságtani háttere . . . . . 156 4.3. A GVH joggyakorlata az összehasonlító reklámok területén 2008 előtt és után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158

III. RÉSZANTITRöSZT JOG

1. feJezet: a VerseNyKorlátozásoK JogáNaK NÉháNy általáNos

ÖsszefÜggÉse . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163

1. Általános fogalmak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 1.1. A vállalkozáscsoport mint a versenyjogi anyagi jogi szabályok címzettje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 1.1.1. A vállalkozáscsoport meghatározása a versenyjogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 1.1.2. A vállalkozáscsoport figyelembevétele a magatartás versenyjogi értékelése során. . . . . . . . 169 1.1.3. Betudás: az anyavállalat felelősségre vonása a leányvállalat magatartása miatt . . . . . . . . . . . . . . 171 1.1.4. Jogutódlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172 1.1.5. A bírság összegének meghatározása . . . . . . . . . . . . 173 1.2. A verseny arénája: az érintett piac . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175

92. feJezet: KartellJog – VerseNyKorlátozó megállaPodásoK . . 179

1. A kartelljogi szabályozás modellje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1792. Általános kartelltilalom. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 2.1. A „megállapodás” fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 2.1.1. Szűk értelemben vett megállapodások . . . . . . . . . . 182 2.1.2. összehangolt magatartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187 2.1.3. Vállalkozások társulása által hozott döntés. . . . . . . 192 2.2. Versenyellenesség (a verseny megakadályozása, korlátozása, torzítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194 2.2.1. Versenyellenes cél vagy hatás . . . . . . . . . . . . . . . . . 195 2.2.2. A versenyellenesség inherens korlátai . . . . . . . . . . . 200 2.3.1. Csekély jelentőségű megállapodások . . . . . . . . . . . 2013. mentesülés (mentesség) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 3.1. Egyedi mentesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 3.2. A csoportmentesség rendszere – csoportmentességi rendeletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208 3.2.1. Horizontális csoportmentességi rendeletek . . . . . . 209 3.2.1.1. Szakosítási csoportmentességi rendelet . . . 209 3.2.1.2. Kutatási-fejlesztési csoportmentességi rendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 3.2.2. Vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendeletek. . . . . . . . . . . . . . . . . 214 3.2.2.1. Általános vertikális csoportmentességi rendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214 3.2.2.2. Technológiaátadási csoportmentességi rendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220 3.2.3.3. A gépjármű utópiacra vonatkozó csoportmentességi rendelet . . . . . . . . . . . . 224 3.2.3. Ágazati csoportmentességi rendelet: a biztosítási csoportmentességi rendelet . . . . . . . . . 226

3. feJezet: a gazdasági erŐfÖlÉNNyel Való VisszaÉlÉs . . . . . . . . . 227

1. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés a magyar versenyjogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227

10 1.1. A gazdasági erőfölény fogalma, az erőfölény fennállásának vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227 1.2. A visszaélés mint tényállási elem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2292. Az erőfölénnyel való visszaélés leggyakoribb esetei . . . . . . . . . . 231 2.1. Túlzó árazás (túlárazás) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231 2.1.1. Költség- és nyereségszámítás . . . . . . . . . . . . . . . . . 232 2.1.2. összehasonlító elemzések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234 2.1.2.1. Térbeli/területi összehasonlítás . . . . . . . . . . 235 2.1.2.2. Időbeli/történeti összehasonlítás . . . . . . . . 236 2.1.2.3. Ügyfélkör-összehasonlítás . . . . . . . . . . . . . 237 2.2. Szerződéskötéstől való indokolatlan elzárkózás . . . . . . . . 238 2.3. Árukapcsolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242 2.4. Felfaló árazás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245 2.4.1. A felfaló árazás elemzése a joggyakorlatban. . . . . . 245 2.4.2. Többtermékes vállalatok tevékenységének elemzése – hosszú távú átlagos határköltségteszt . . 248 2.4.3. Veszteség-ellensúlyozás (recoupment) megítélése a joggyakorlatban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250 2.5. Az árprés, és annak megítélése a joggyakorlatban . . . . . . 252

4. feJezet: fÚzióKoNtroll . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255

1. Fúziókontroll – a vállalkozások összefonódásának engedélyezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2552. A versenyjogi vizsgálat rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2553. Engedélyköteles-e a tranzakció? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256 3.1. Létrejön-e összefonódás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256 3.2. Árbevételi küszöbök számítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2614. Az engedélykérési kötelezettség címzettje és határideje . . . . . . 2665. milyen jogkövetkezményei vannak az engedélyeztetés elmaradásának?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267 6. Van-e helye egyszerűsített eljárás lefolytatásának?. . . . . . . . . . . 2718. milyen szempontjai vannak a teljes körű (részletes) fúziós vizsgálatnak?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275

118. Orvosolhatják-e a felek az esetlegesen felmerülő versenyaggályokat (feltételek és kötelezettségvállalások felajánlása)? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2779. Kapcsolódó ( járulékos) korlátozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279

IV. RÉSZA GAZdASÁGI VERSENyHIVATAL

JOGÁLLÁSA ÉS ELJÁRÁSA

1. feJezet: a VerseNyfelÜgyeleti elJárás alaPVoNalai . . . . . . . . . 283

1. A versenyfelügyeleti eljárás szerkezete és szakaszai . . . . . . . . . . 284 1.1. Vizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284 1.2. A Versenytanács eljárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 285 1.3. Az utóvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2872. Jogorvoslat – A Versenytanács határozatának bírósági felülvizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2873. A kötelezettségvállalásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2904. A Gazdasági Versenyhivatal vizsgálati jogosítványai. . . . . . . . . 2925. A versenyfelügyeleti eljárás sajátosságai antitröszt ügyekben . . . 298 5.1. A versenyfelügyeleti eljárás megindítása . . . . . . . . . . . . . 298 5.2. Az adatátadást bőkezű jutalmakkal motiváló jogintézmények: a hallgatás falának áttörése . . . . . . . . . . 299 5.2.1. Engedékenységi politika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299 5.2.2. Feljelentői díj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301

2. feJezet: a tPVt. szaNKCióreNdszere. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308

1. A Tpvt. megsértésének szankciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308 1.1. Bírság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308 1.2. magánjogi szankciók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310 1.3. Közbeszerzési jogi jogkövetkezmények . . . . . . . . . . . . . . 312 1.4. Büntetőjogi szankció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312

12V. RÉSZ

A HíRKöZLÉSI SZEKTOR VERSENyJOGISZABÁLyOZÁSÁNAK ÚJABB FEJLEmÉNyEI

11. A nagykereskedelmi erőfölény problémája a hírközlési szektorban és versenyjogi kezelési lehetőségei . . . . . . . . . . . . . . 31712. Az Eht. 2011. évi Novellájával érintett fő szabályozási területek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322 13. A jelentős piaci erő, mint gazdasági és jogi fogalom . . . . . . . . . 32614. Piacelemezés, piacazonosítás, piacmeghatározás . . . . . . . . . . . . 32915. A funkcionális szétválasztás követelménye . . . . . . . . . . . . . . . . 33216. A jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra vonatkozó egyéb szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33417. Egyeztetés az Európai Bizottsággal, a BEREC-kel és a tagállami elektronikus hírközlési szabályozó hatóságokkal. . . 33618. A jelentős piaci erő vizsgálata az NmHH gyakorlatában . . . . . 34219. Az alkalmazott kötelezettségek kiválasztása – konkrét beavatkozás a versenyviszonyokba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34810. összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352

felhaszNált irodalom. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 355

tárgymUtató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361

BEVEZETő TANuLmÁNy

PÁZmÁNdI KINGA:

A mAGyAR VERSENyJOG EuRóPÁBAN 1

1. A SZABÁLyOZÁS-RENdSZERTANI mOdELLALKOTÁS ALAPVETő öSSZEFÜGGÉSEI

A VERSENyJOGBAN

Tiszta, nemzetközi érvényű szabályozási modell alkotására – a jelentős nemzetállami jogi tradíciók és megoldások diverzifikáltsága miatt – nincs lehetőség, inkább arról van szó, hogy az alapokra visszavezethető anyagi jogi tartalmak hasonló (bizonyos értelemben csoportosítható) szervezeti-eljárási megoldásokat eredményeznek. A szervezeti-eljárási szempontú csoportosítást ugyanis alapvetően az anyagi jogi szabályozási modellek határozzák meg. A szabályozás-rendszertani elemzés alapjaként a Vörös Imre2 által alkalmazott szempontrendszert használom, tekintettel arra, hogy meglátásom szerint aggály nélkül jelölhető ki a modellalkotás – kel-lő kiegészítésekkel alkalmazott – kiindulópontjaként.

A tisztességtelen verseny elleni jog területén az anyagi jogi modellek eltérése alapvetően jogtechnikai (mindenekelőtt kodifikációtechnikai) különbségekben jelenik meg. Voltaképpen két modell körvonalazható.

– Az egyik modellben a tisztességtelen verseny elleni anyagi joganyag átfogó, egységes versenytörvényekben jelenik meg, melyekhez különféle

1 A tanulmány szakmai tartalma kapcsolódik a „minőségorientált, összehangolt oktatási és K+F+I stratégia, valamint működési modell kidolgozása a műegyetemen” c. projekt szakmai célki-tűzéseinek megvalósításához. A projekt megvalósítását az Új Széchenyi Terv TÁmOP-4.2.1/B-09/1/KmR-2010-0002 programja támogatja.

2 Vörös Imre: Az európai versenyjogok kézikönyve; 2. átdolgozott kiadás 1996. Budapest; Logod Bt. p. 218.

14szintű, részkérdéseket szabályozó (pl. a német rabatt, ajándék, kiárusítás sza-bályozása stb.) jogszabályok csatlakoznak. Ezek a megoldások rendszerint úgynevezett generálklauzulát3 alkalmaznak. Tipikus példája ennek a német uWG4, vagy az 1990-es magyar versenytörvény5. Az 1996-os versenytör-vényünk és annak módosításai ennek szűkített megoldását alkalmazták, az általános generálklauzula helyett „fejezeti generálklauzulákkal”6.

– A másik modell lehetőségét a francia megoldás kínálja: a bírói gya-korlatban kialakuló joganyag nem épül kizárólagosan sem átfogó ver-senytörvényre, sem generálklauzulára. Átfogó, egységes versenytörvény itt valóban nincs, így versenyjogi generálklauzula sincs, azonban a Code civil deliktuális felelősségi szakasza hasonló szerepet lát el7. Jogtechnikai tehát a különbség, amelynek következtében a generálklauzulát mellőző modellben sem „igazi” versenyjogi generálklauzulával, sem ezt követően példálózó versenyjogi tényállások megfogalmazásával nem találkozunk. A „kvázi-általános tilalom” azonban a versenysértések megítélésének alapja a gyakorlatban, és egyben utat nyit a speciálisan versenyjogi tényál-lások kialakulása előtt.

1.1. Verseny és jog – uniós és tagállami szemszögből

A versenypolitika az unión belül kiemelt helyet foglal el. A versenyjog – valamennyi működő piacgazdaság, így magyarország számára is – a piaci

3 A generálklauzula általános tilalmi szabály, mely – a versenyjog területén – a piaci versenyben az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző magatartásokat általában tiltja, kiterjesztve ezzel a konkrét „fejezetek” (klasszikus versenyjogi tényállások, versenyjogi fogyasztóvédelmi tényállások) tényállásai által példálózva körülírt versenysértéseket az atipikus tisztességtelen magatartásformák-ra is. A generálklauzulával kapcsolatban a magyar joggyakorlatban kialakult sajátos összefüggése-ket 1999-ben külön tanulmányban foglaltam össze: lásd. Pázmándi Kinga: A tisztességtelen piaci magatartás általános tilalmának alkalmazása Gazdaság és Jog 4/99, 14-18 p.

4 Gesetz gegen den unerlauteren Wettbewerb vom 7. juni 1909 (RGBl S 499). Hatályos 1909. október 1-jétől.

5 Az 1990. évi LXXXVI. tv. (Vtv.) generálklauzulás modellt valósított meg, 3. §-a általános ti-lalmi szabályt rögzített.

6 A Versenytörvény 1996-os újrakodifikálása során a generálklauzula a versenytársi sérelmek fejezetének fejezeti al-generálklauzulájává olvadt, az általános tilalmi szabály kikerült az új, 1996. évi LVII. tv.-ből. Lásd erről részletesen a tisztességtelen verseny elleni jog elemzése során, a II. Részben.

7 Ehhez azért szükség volt arra, hogy az anyagi jogi szabályok határozottan a tisztességtelen ver-seny elleni védelmi irányba értelmezzék az adott szabályt. Ennek keretében a felróhatóság („faute”) – helyébe a „tisztességtelen” („illoyale”) jogi kategóriája került.

15viszonyok védelmének igen fontos jogi eszköze. Az integrációs (európai uniós) szabályozási törekvésekben megfigyelhető, hogy az integrációs versenyjognak a nemzeti versenyjogokhoz mérten sajátos szerepe van. A versenyjog uniós és hazai értelmezése során célszerű arra is figyelemmel lenni, hogy a közösségi fogalomrendszerben és hazai szóhasználatban ezt a kategóriát eltérő tartalommal értelmezhetjük. A fogalmi megközelítés-beli eltérés alapvetően abból fakad, hogy az integrációs és a tagállami ver-senyjogok tárgyi hatálya eltérő. Az uniós versenypolitikának ugyanis a nemzeti versenyjogok által szabályozott magatartások mellett hatálya alá tartoznak mindazon versenytorzító magatartásformák is, melynek elkö-vetésére maguk a tagállamok, illetve konkrétan azok kormányai képesek. Ez azt jelenti, hogy az uniós versenyjog tárgyi hatálya alá tartoznak tehát a vállalkozások (gazdálkodó szervezetek) által elkövethető versenysértése-ken kívül a tagállamok kormányai által gyakorolt versenysértő magatar-tásformák is8. összességében azt mondhatjuk tehát, hogy az uniós ver-senyjog bizonyos értelemben – hagyományosan az állami támogatások, kizárólagos kereskedelmi jogok biztosításának területével – tágabb a nem-zeti versenyjogoknál.

más szempontból azonban előfordul, hogy a nemzeti versenyjog olyan magatartásformákat is szabályoz, melyeket az uniós szabályrendszer, vagy egyáltalán nem szabályoz közvetlenül, vagy közvetlen szabályt találunk ugyan, de nem az uniós versenyjog keretén belül.

A versenyjogi szabályozás történetileg kialakult két nagy területe közül közvetlen uniós versenyjogi szabályozást csak az antitröszt területen talál-hatunk, a hagyományosan „tisztességtelen verseny elleni jognak” neve-zett egységes jogot hiába is keresnénk az uniós versenyjogban. Az idetar-tozó „klasszikus versenyjogi tényállások” (azaz a versenytársak egymással szemben elkövetett versenysértései) és a „versenyjogi fogyasztóvédelem9”

8 Az uniós versenyjog olyan magatartásokat sorol ide, mint az állami támogatások kontrollja, a kereskedelmi jellegű állami monopóliumok diszkriminációmentes működésének biztosítása, vala-mint azon előírások, melyek alapján a kormányok különleges és kizárólagos jogokat csak oly mó-don biztosíthatnak, hogy azok nem ütközhetnek a vállalatokra előírt antitrösztszabályozással.

9 A pontosság kedvéért szükséges leszögezni, hogy „fogyasztóvédelemről” a versenyjogban csak áttételesen beszélhetünk, hiszen itt nem a fogyasztók védelme, hanem a versenyvédelem az elsőd-leges védelmi cél. Az ide sorolt versenysértő magatartások a fogyasztók ellen irányulnak, de csak akkor jogsértőek – versenyjogi értelemben –, ha effektív versenytorzító hatásuk van. A „verseny-jogi fogyasztóvédelem” tehát élesen elkülönül a klasszikus fogyasztóvédelem és a minőségvédelem jogi területeitől.

16anyagi és eljárásjogi kereteit alapvetően a nemzeti jogokban találjuk, a nemzetállamok jogi szabályozási modelljeiben található különbségekkel átitatva. így van ez akkor is, ha ezen a területen is élénk szabályozási moz-gás volt megfigyelhető az elmúlt tíz évben10. A magyar versenyjogban például a tisztességtelen verseny elleni jog anyagi és alaki szabályozását megtaláljuk az egységes versenytörvényünkben11, és a kereskedelmi kom-munikáció (kereskedelmi gyakorlatok, reklám) területén kapcsolódó húzó jogszabályokban12 de Európa államaiban ennek a jogterületnek a szabá-lyozásában jelentős szórást tapasztalhatunk, a tisztességtelen verseny anya-gi szabályait külön jogszabályokban szabályozzák, és gyakran a verseny-hatóságoktól eltérő szervek jogalkalmazására bízzák.

Ami az uniós jog jogforrási szerkezetét és ennek a társult országokra nézve levonható tanulságait és összefüggéseit illeti, a közösségi verseny-jogra – mely tehát alapvetően a versenykorlátozások jogát, az állami tá-mogatások rendszerét jelenti – a magasabb szintű uniós jogforrási forma jellemző. A versenyre vonatkozó szabályokat ugyanis az EGK Szerződés-ben található 85–94. cikk, illetve tanácsi és bizottsági rendeletek fogal-mazzák meg (néhány bizottsági közlemény, illetve a jogalkalmazási ta-

10 Itt elsősorban a reklámirányelvek (egységes, újrakodifikált formájukban Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelve, mely a reklámirányelveket, a megtévesztő reklámról szóló 84/450. sz. EGK Irányelvet, valamint az összehasonlító reklámokat érintő 97/55 sz. EGK Irányelvet, a 2006. december 12-ével váltotta fel) és a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gya-korlatok tilalmára vonatkozó külön irányelv (2005/29/EK irányelv) megalkotására, és annak tag-állami nemzeti jogokra gyakorolt hatására gondolunk. Lásd erről részletesebben itt a tisztességtelen verseny elleni jog elemzése során, valamint a szakirodalomban kapcsolódó területek monográfia formájában való feldolgozásában: Pázmándi Kinga (szerk.): Magyar fogyasztóvédelmi és reklámjog, Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2010., Tóth Tihamér (szerk.): A reklámjog nagy kézikönyve (meri-tum sorozat) Budapest, Complex Kiadó 2009.

11 Lásd a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) II. és III. fejezetét.

12 Lásd a fogyasztói döntések védelme érdekében a versenyjogi szabályokat a tisztességtelen ke-reskedelmi gyakorlatok terén kiegészítő külön jogszabályt, a fogyasztókkal szembeni tisztességte-len kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényt (Fttv.) továbbá a reklámozás részletes anyagi jogi szabályozását tartalmazó reklámtörvényt (gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. tv. [Grt.]), valamint a kapcsolódó ágazati szabá-lyozásokat (a médiareklámok tekintetében például a médiatörvény [a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény] és az ún. „médiaalkotmány” [a sajtó-szabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény]) reklámokra vonatkozó rendelkezései. A reklámszabályozás médiajogi összefüggéseiről lásd: Pázmándi Kinga: A média – tartalomszabályozás hazai modelljének néhány aktuális kérdéséről. In: Gazdaság és jog, 2011. 1. sz., 18–22. p.

17pasztalatokat összegező esetjog mellett), és ami számunkra e tekintetben igazán lényeges, csaknem teljesen hiányoznak a direktívák (irányelvek). mint ismeretes, a Szerződés cikkei és a rendeletek a csatlakozást követően közvetlenül a nemzeti jogrendszer részévé válnak13, szemben a direktí-vákkal, amelyek esetében a tagállami jogalkotás feladata az, hogy meg-adott időhatáron belül a saját nemzeti jogrendszerben hozza létre a direk-tíva által célzott joghatást megvalósító jogszabályt. Egy további szempont, hogy a jogrendszerek (közösségi és nemzeti jog) ütközése esetén értelem-szerűen a közösségi jog válik elsődlegessé, nemcsak a már létező nemzeti (tagállami) jogszabályok tekintetében, hanem az új jogalkotás „termékei” tekintetében is.14

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csatlakozást követően a verseny-jogi szabályok nagy részének tekintetében az új tagállam részére nem adatik meg az irányelvek esetében fennálló (egyébként is meglehetősen szűk körű) azon lehetőség, miszerint a hazai jogalkotás specifikálhatja azokat a körülményeket, amelyek révén a nemzeti jogrendbe leginkább beépíthető a közösségi joganyag, illetve annak direktívákkal szabályo-zott normái.

Hazánk, valamint a többi társult ország esetében a társulási megállapo-dásban előírt jogközelítési kötelezettség miatt a közösségi versenyjog ren-deletekkel szabályozott normáinak nagy része már a társulási időszakban beépült a nemzeti jogba. Sajátos párhuzamként említhető, hogy a társult ország számára a jogközelítési kötelezettség következtében a rendeleti szintű közösségi szabályok tulajdonképpen olyan formában „jelennek meg”, mint a tagállamok részére a direktívák. A rendeletek ugyanis a tár-sult országok esetében nem érvényesülnek közvetlenül, ezt a „hiányossá-got” kell a jogharmonizációs vállalás miatt pótolni azzal, hogy a nemzeti jogba beépítik a rendeletek joghatását.

13 Részletesebben lásd többek között Kecskés László: A közösségi jog és a tagállamok jogrendszerei-nek viszonya, a jogalkotási hatáskörök megoszlása. In. magyar Jog 10/93; 583-593. p.; továbbá szintén Kecskés: A közösségi jog közvetlenül hatályosuló rendelkezései és az azokkal szembeni elégedetlenségi lehe-tőségek az Európai Közösségek jogában. In: Jogtudományi Közlöny 6/98; 203-209. p.

14 Ezt nevezi Kecskés László a közösségi jog primátusának (szupremációjának), illetve amerikai alkotmányjogi minta alapján „pre-emption”-nek. Részletesebben lásd: Kecskés (1994)

181.2. A tisztességtelen verseny és az unió joga

A tisztességtelen verseny elleni jog területén az Európai unióban – a ko-rábban említettek szerint – átfogó elsődleges közösségi jogot nem talá-lunk. Ez azt jelenti, hogy a tisztességtelen verseny egyes területein (alap-vetően a reklámozással kapcsolatosan) kiadott irányelvek is nagyfokú sza-badságot adnak a nemzeti jogoknak a kérdés rendezésére mind a tartal-mi, mind az eljárási kereteket illetően. A nemzeti jogalkotásban azonban ezeken felül is figyelemmel kell lenni az alábbi uniós jogi korlátokra: a ke-reskedelem, a kereskedelmi kommunikáció mint szolgáltatás és mint in-formáció is élvezi az uniós szabadságjogok közül az áruk és szolgáltatások transzferjének szabadságát. Ezzel összefüggésben alkalmazandó a Római szerződés (továbbiakban: RSZ.) 30. cikkelye, mely a mennyiségi korláto-zások tilalmát írja elő, valamint a 36. cikkely, ami a nemzeti jogok számá-ra – taxatíve rögzített szűk körben (mint az élet és egészségvédelem, a környezetvédelem, a tulajdon védelme stb.) lehetőséget biztosít jogi korlá-tok felállítására. Ez például a kereskedelmi kommunikáció, a reklámok szempontjából azt jelenti, hogy a reklámok sugárzása és tartalma csak a RSZ. hivatkozott rendelkezéseiben rögzítettek alapján, a felsoroltak által meghatározott körben, és okokból korlátozható. megítélésem szerint ide-tartozó kérdés, hogy a Római Szerződés az általa megjelölt közcélokra visszavezetett korlátozások diszkriminatív vagy önkényes alkalmazására külön tilalmat rendel. A diszkriminációmentes alkalmazás értelmezésé-nek alapjait a „Cassis de dijon” eset bírói indoklására vezeti vissza a szak-irodalom15. 1993-ban az Európai Bíróság gyakorlatában a tagállamok mozgási szabadságát szélesítő fordulat állt be, melyet a „Chec & mittuard” esettel jegyeznek16.

Az Európai Bíróság kialakult és következetesen alkalmazott gyakorla-ta szerint nem sértik az áruk és szolgáltatások szabad forgalmának elvét, tehát az uniós jog szerint elfogadhatók a tagállamok közötti kereskede-lemben alkalmazott korlátozások, melyek a kereskedelemre vonatkozó eltérő nemzeti jogi előírásokból adódnak, feltéve, hogy az ilyen belső jogi

15 A „Cassis de dijon” ítéletben az Európai Bíróság végeredményében az ún. „dassonsville-formulát” pontosítva hosszú távú állásfoglalását szögezte le a diszkriminációmentes korlátozás tag-állami lehetőségeiről és az alkalmazott eszközök arányosságáról. Lásd erről például Vörös Imre: Az európai versenyjogok kézikönyve; 2. átdolgozott kiadás 1996. Budapest; Logod Bt. 30–32. pp.

16 Részletesebben lásd: dr. Josef Aicher: Az áruforgalom szabadsága az Európai Unióban.

19korlátok megalkotását olyan „kényszerítő körülmények” indokolják mint a hatékony adóellenőrzés, a közegészség védelme, a kereskedelmi forga-lom tisztessége és a fogyasztóvédelem17.

Idetartozó kérdés, hogy a „fogyasztóvédelem” az 1970-es évek máso-dik felétől nagyobb hangsúlyt kapott az uniós szabályozásban, bizonyos értelemben „levált” az uniós szabadságjogok levezetéséből adódó közve-tett szabályozási keretekről. Az EGK Tanácsa 1975. április 15-én elfogad-ta az első fogyasztóvédelmi program alapdokumentumát18. A fogyasztói jogok úgynevezett Közösségi „magna Chartája” öt fogyasztóvédelmi alapjogot deklarált, melyek közül több is érintkezik a tisztességtelen piaci verseny elleni szempontrendszerrel. A fogyasztói alapjogok az alábbiak szerint foglalhatók össze:

1. egészség és biztonság védelme;2. a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme;3. kárigény érvényesítésének biztosítása;4. információhoz és oktatáshoz való jog;5. képviselet joga (meghallgatás az igényérvényesítés során).Az Európai uniót létrehozó maastrichti szerződés IX. Fejezete végül

alapszerződési szintre emelte a fogyasztóvédelmi politikát, és – többek kö-zött – 129. a) Cikkelyének 1.b) pontjában a Tanács számára „speciális in-tézkedés” (specific aktion) foganatosítását tette lehetővé, mellyel adott esetben támogatja és kiegészíti a tagállami fogyasztóvédelmi politikát a fogyasztók egészségének és biztonságának, valamint gazdasági érdekei-nek védelmében és a fogyasztók tájékoztatásának körében19. Ez nyilván-valóan a tisztességtelen verseny elleni joggal határos, bizonyos értelemben átfedésben lévő terület.

17 A „Cassis de dijon” ügy további jelentősége, hogy a Bíróság a közegészség védelmére vonat-kozó német tagállami védekezést elfogadta, de a német előírásoknál alacsonyabb alkoholfokkal rendelkező francia likőrre – ezzel az indokkal – előírt importtilalmat aránytalan, az EK 30. Cikke-lyével összeegyeztethetetlen korlátozásnak minősítette.(Cassis de dijon: REWE Zentral AG v. Bundesmonopolverwaltung für Branntwein, 120/78 sz; 1979-3 CmLR p. 494)

18 Program preliminaire, J.O.C.E; 1975.04.25, C 92. Az unió fogyasztóvédelmi politikájának szakaszairól lásd bővebben: Fazekas Judit: Fogyasztói jogok – fogyasztóvédelem; KJK Budapest, 1995, 40–46. p.

19 maastrichti szerződés 129 a) cikkely 1.b) pont. A Tanács a „specific aktion” megtétele során a mSZ: 189. b) cikkelyben foglalt eljárási rendben jár el, és előzetesen konzultálnia kell a Gazdasági és Szociális Bizottsággal. A speciális intézkedés értelmezése körében viták alakultak ki arról, hogy a Tanács ezen jogosítványa körében alkothat-e jogi normát vagy csak jogi aktusnak nem minősülő koordinációs egyeztetési tevékenységet fejthet ki.

20mindazonáltal az uniós fogyasztóvédelmi jogalkotás terjedelme és le-

gitimációja sokáig szorosan kapcsolódott a szubszidiaritás kérdéséhez, ne-vezetesen ahhoz, hogy az unió mindazon kérdésekben, melyek nem tar-toznak a kizárólagos hatáskörébe, csak akkor járhat el, ha az adott védel-mi célt a tagállamok nem képesek elérni vagy az adott kérdés uniós szin-ten hatékonyabban kezelhető20.

A tisztességtelen verseny elleni jog területén az uniós jogban kezdetben kizárólag a reklámokkal kapcsolatosan, és ott is csak direktívákat talál-tunk. A megtévesztő reklámok (84/450. sz. EGK irányelv a félrevezető reklámozással kapcsolatos rendelkezések egységesítéséről) kérdésében 1984-ben kibocsátott direktívát 1989-ben a televíziós reklámokra vonat-kozó, reklámtilalmakat állító irányelv (89/552 sz. EGK irányelv) követte, majd a megtévesztő reklámokról szóló direktíva módosítása tárgyában megszületett az összehasonlító reklámokkal kapcsolatos jogi és igazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 97/55 sz. EGK. irányelv21. A tagál-lamoknak – a szükséges jogi és igazgatási intézkedések megtételével – leg-később 2000. április 23-ig eleget kellett tenniük az irányelv előírásainak [az irányelv 3. cikkely (1) bekezdése]. Az irányelv céljainak elérését szolgáló forma és módszer tekintetében a nemzeti jogok „szabad kezet” kaptak. 2005-re a helyzet jelentősen átalakult, és – amire a szakirodalom valójában nem is számított – erőteljesen elmozdult a tényleges integráció, a hangsú-lyos egységesítés irányába. A 2005-re megalkotott új irányelv a kereskedel-mi gyakorlatok védelmi céljait egységesítve, a tagállamok számára – a ko-rábbiakban ezen a területen szokatlan – maximumharmonizációt írt elő, így a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok B2C („business to consumer”22) relációjának védelmi eszközei tekintetében valóban egységes szabályozás él az Európai unió tagállamaiban. Itt kell megjegyezni, hogy természetesen a vállalatok nemcsak a nagyközönség felé kommunikálhat-nak (B2C), hanem más vállalatok irányában is. A „business to business” viszonyrendszer (B2B) alapvetően a cégek közti kommunikáció – ideértve

20 maastrichti Szerződés 3. b) cikkelye21 97/55/EG. sz. irányelv Az Eu tagállamai összehasonlító reklámra vonatkozó jogi és igazgatá-

si rendelkezéseinek harmonizálásáról. Közzétéve a Hivatalos Lap 1997. évi okt. 23-i L 290/18 szá-mában (egységes újrakodifikált szöveggel lásd az Európai Parlament és a Tanács 2006/114/EK irányelveként).

22 B2C, azaz a vállalat kommunikációja a nagyközönség felé, másként a „laikus fogyasztó”-t célzó kereskedelmi kommunikáció.

21a kereskedelmi kommunikációt is – jellemzésére szolgál, ennek a reláció-nak könyvünk későbbi fejezeteiben, nevesül a tisztességtelen verseny elleni jog körében, a piaci döntések tisztességtelen befolyásolásának kapcsolódási pontjairól szóló részben további, hangsúlyos jelentősége lesz23.

Összességében elmondható, hogy a tisztességtelen verseny elleni jog te-hát hangsúlyait tekintve alapvetően változatlanul a nemzeti jogokba te-relt, az uniós jogban közvetetten megjelenő kérdés. Ez alól bizonyos érte-lemben a reklámok jogi szabályozásának területe kivétel, mert ez az egyetlen – tisztességtelen verseny elleni jogot is érintő – terület, amelyben külön direktívákat találunk. Az üzleti tisztesség sérelmével megvalósított piaci magatartások korlátozásában az uniós szabadságjogok adják meg a keretet, és a közvetlen anyagi jogi szabályokat – így van ez a reklámokkal kapcsolatos direktívák tényleges érvényesülésével is – a nemzeti jogok al-kotják meg. megítélésem szerint idetartozó kérdés az is, hogy a Római szerződés az általa megjelölt közcélokra visszavezetett korlátozások diszkri minatív vagy önkényes alkalmazására külön tilalmat rendel (RSZ 30. Cikkely és 36. Cikkely). A nemzetközi összehasonlítás konklúziója-ként leszögezhető, hogy az uniós elvárásoknak megfelelő tételes jogi mo-dell magyarországon is rendelkezésre áll, a versenyhatósági eljárás – a 2000. évi módosítás eredményeként – teljes mértékben harmonizált, és Eu-konform.

1.3. Antitröszt jog, állami támogatások jogi integrációja és magyarország

magyarországnak az Európai unióhoz való csatlakozásnak nem volt olyan közvetlen következménye, hogy az antitrösztre vonatkozó nemzeti versenyjogot modellszerűen közelíteni kellett volna a közösségi joghoz. A nemzeti antitröszt jogunk normatív szerkezete illeszkedett az európai hagyományokhoz. A határokat átlépő antitröszt tranzakciók megítélését illetően a csatlakozás utáni módosítások (hangsúlyosan a Tpvt. 2000. évi, 2001-től hatályos módosítása) végérvényesen konformizálták a hazai ver-senykorlátozások jogát. Ha a közösségi jog alkalmazásának körülményei fennállnak (kartell- és erőfölényes visszaélések terén a tagállamközi ke-reskedelem érintettsége, fúziókontroll esetében a forgalmi küszöbök telje-

23 Lásd erről később, a Tpvt. III. Fejezetének elemzése során.

22sítése), a közösségi jogot kell alkalmazni. Egyébként a nemzeti jogot lehet alkalmazni a „tisztán nemzeti” versenyjogi ügyekben.24

Érdemes utalni arra, hogy a közép- és a kelet-európai társult országok helyzete – éppen a társulási viszony, pontosabban a társulási megállapodá-sokban vállaltak miatt – különbözött a társult államokétól. Bár a kezde-tekben a társulási megállapodásban elvállalt versenyjogi közelítés mértéke szakmai viták tárgya volt, a 1996-ban új versenytörvény25 jelentős mér-tékben közelítette a közösségi szabályozást, ami valójában megfelelt az Európai megállapodásban foglalt, erre a jogterületre is vonatkozó jogkö-zelítési vállalásoknak.

A csatlakozással számítani lehetett arra, hogy az antitröszt szabályokat érintően az EK részéről hasonló, illetve a közösségi jog időközi módosu-lásaihoz értelemszerűen igazodó, elsősorban technikai, valamint hatály-rendező módosításokra lesz szükség, amit azonban a hazai jogalkotás ag-gálytalanul át is vezetett.

Hazánk számára az állami támogatásokkal kapcsolatos jogterületen is a tár-sulási megállapodás rendelkezései adták azt a céltételezést, ami a hatályos szabályozásunkat is meghatározza.26 Ezek a szabályok gyakorlatilag csak-nem ugyanazt a szintű igazodást követelték meg a társuló országtól, mint-ha tagállam lenne. A társulási megállapodás vonatkozó cikke kimondta, hogy az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezés alkalmazása tekin-tetében a magyar támogatásokat annak figyelembevételével kell megítél-ni, hogy magyarországot úgy kell tekinteni, mint a Római Szerződés 92. cikkelye (3) bekezdése a) pontjában körülírt térséget.27 Az unió állami támogatásokkal kapcsolatos szabályozásának célja, hogy a versenyszférá-ban működő vállalatok számára egyenlő feltételeket biztosítson, és gátat

24 más kérdés, hogy racionális érvek szólnak a jogközelítés mellett, a közösségivel hasonló elve-ken, alapokon nyugvó nemzeti versenyjog jogbiztonságot, kiszámíthatóságot eredményez a vállal-kozások számára, továbbá a különböző normákhoz való igazodás szükségtelenné válik, ami költ-ségmegtakarítást jelent.

25 A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tör-vény.

26 Részletesebben erről lásd: „Versenypolitika. Előny-hátrány-mérlegelés” IV/2. pont.27 A RSZ hivatkozott rendelkezése kimondja, hogy „…a közös piaccal összeegyeztethetőnek

kell tekinteni a szokatlanul alacsony életszínvonalú vagy jelentős foglalkoztatási gondokkal küzdő területek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatásokat…” Ez eredetileg az Em aláírásától számított öt évre vonatkozott, de egy további öt évre vonatkozó meghosszabbítás lehe-tőségéből adódóan folyamatban van a kiterjesztés egyeztetése.

23szabjon egyes vállalatok állami támogatások révén megvalósuló tisztes-ségtelen előnyszerzésének. Az állami támogatások szabályozása az Euró-pai unióban tágabb értelemben a belső piac megfelelő működéséhez, azon belül az áruk és a szolgáltatások szabad mozgásához kapcsolódik, szűkebb értelemben pedig a versenyjog részét képezi, mivel az állami támogatások befolyásolják és torzíthatják a versenyfeltételeket28. Az állami támogatá-sok integrációs jogi elvárásai tükrében kiemelt figyelmet kell hogy kapja-nak azon állami támogatási intézkedések, amelyek a jogi előírásokba üt-köző előnyhöz juttathatnak egyes kiválasztott vállalatokat (vagy akár ágazatokat). A beavatkozás legitimációs alapja, hogy a tiltott állami támo-gatás akadályozza vagy késlelteti, hogy a piac a legversenyképesebb válla-latokat jutalmazza, vagyis csökkenti az európai gazdaság általános ver-senyképességét. A különleges és kizárólagos jogok szabályozása terén a közösségi jogalkotókat és a jogalkalmazó szerveket az utóbbi években kü-lönös aktivitás jellemzi. megjegyezzük, hogy a korábbi csatlakozások al-kalmával még jóval kevesebb közösségi jogszabályhoz – illetve a még ke-vésbé kiforrott bírósági esetjoghoz – kellett alkalmazkodni, mint amivel ezt követően találtuk szembe magunkat. A jogalkotás termékei ezen a te-rületen jellemzően direktívák, amelyeknek a nemzeti jogba történő be-építésére bizonyos, magában az irányelvben meghatározott idő állt ren-delkezésre. Ezen a területen az egyébként sem széles mozgástér azóta csak szűkült, a szabályozási határterületek elsődleges meghatározója azóta is.29

1.4. Szervezeti-eljárási modellek Európában

A szervezeti-eljárási megoldásokban – értelemszerűen – az anyagi jogi szabályozáshoz igazodó a szemlélet tükröződik, tekintettel arra az – em-lített – összefüggésre, hogy a versenyjogban a modellszerűség meghatá-rozója az anyagi versenyjog. A jogalkalmazási (nem diszkrecionális) mo-dellben nyilván a bíróságszerű, igazságszolgáltatási megoldás, a diszkrecio-

28 Az EK Szerződés 87. cikk (1) bekezdése főszabályként megtilt minden olyan támogatást, amely a hatálya alá tartozik, annak érdekében, hogy a közös piacon a versenytorzítás lehetőségét csökkentse. A tilalom azonban nem abszolút érvényű. A főszabály alóli kivételek a közösség más politikáiban kitűzött célokkal (pl.: kohézió, környezetvédelem, foglalkoztatás stb.) összhangban – meghatározott feltételek betartása mellett – engedélyezik állami támogatások nyújtását.

29 Lásd erről részletesen például: Staviczky Péter (szerk): Az állami támogatási politika jelene és jö-vője (The Hungarian State Aid Day) in: Állami támogatások joga 2011/2 13–28.

24nális modellben alapvetően a közigazgatáson keresztül való érvényszerzés a meghatározó30.

1.4.1. a KÖzigazgatási modell

A diszkrecionális közigazgatási modell ugyan nem nélkülözi a bírósági el-járás lehetőségét, de az eljárás alapvető „csapásvonala” a közigazgatási szervek eljárása szabja meg, amit utóbb teljes körűen felülvizsgálni már csak azért sem mindig lehetséges, mert a közigazgatási döntés sok helyütt mérlegelés eredménye. Nyilvánvaló azonban, hogy a diszkrecionális anya-gi jogi modellnek – mind szervezetét, mind eljárását tekintve – alapvető-en a közigazgatási jogi jellegű megoldás felel meg.

Ebben a modellben, ahol az érdemi döntésben bíróság mégis szerepet játszik31, a bírósági eljárásra és döntésre az előzetes közigazgatási eljárás nagymértékű befolyással bír. mindazonáltal a mérlegeléses-tárgyalásos alapállásból következik, hogy a konfliktus feloldására az esetek túlnyomó többségében már a közigazgatási szakaszban sor kerül. Ezen szervezeti-eljárási megoldás előnye a rugalmasság és – a bírósági eljáráshoz viszonyí-tott – gyorsaság és a relatív olcsóság is.

A közigazgatási megoldást működtető államok közé tartozik a tagálla-mok közül mindenekelőtt Hollandia és bizonyos értelemben Ausztria32.

1.4.2. a KoNtradiKtóriUs, BÍrósági igazságszolgáltatási modell

A kontradiktórius (bíróságszerű) igazságszolgáltatási modellben az ér-vényre juttatás szervezetét tekintve egy alapvetően ugyan közigazgatási, eljárását tekintve mégis erősen bíróságszerű szerv hatáskörébe tartozik33.

30 Az egységes versenytörvények a közigazgatási szervezeti-eljárási kereteket, az egységes ver-senytörvényt és generálklauzulát nélkülöző anyagi jogi modellek a jogalkalmazási eljárási és szer-vezeti kereteket vonzzák. A csoportosítást Vörös Imrétől vettem át, lásd Vörös Imre: Az európai versenyjogok kézikönyve 2. átdolg kiadás, Logod Bt.; Budapest, 1996.

31 Lásd Nagybritannia32 Érdekes momentum, hogy Svájc egyik modellbe sem sorolható tisztán, hiszen amellett hogy a

polgári bírósági út a meghatározó, ugyanakkor Svájcban nincs a másik modellbe illeszthető speciá-lisan eljáró szerv. Bővebben erről lásd Vörös Imre: Az európai versenyjogok kézikönyve 2. átdolg. Ki-adás Budapest 1996, Logod B.

33 Ilyen kontradiktórius szervek a különféle versenytanácsok, kartellhivatalok vagy az EK Bi-zottsága is.

25Ezen hivatalok nagyfokú függetlenséggel rendelkeznek, rendszerint te-vékenységük gyakorlásába – közvetlen utasítással – semmilyen szerv sem szólhat bele34.

A bíráskodási-igazságszolgáltatási-jogalkalmazási jelleget betetőzi a bí-rósági felülvizsgálat lehetősége. E rendszerben tehát első fokra telepítik a gazdasági szakértelmet kívánó tényfeltárási, továbbá a gazdasági és jogi szakértelmet egyaránt megkívánó döntési hatáskört. másodfokon azután már alapvetően a tisztán anyagi jogi kérdések kerülnek előtérbe.

A jogalkalmazási-bíróságszerű igazságszolgáltatási modell döntő jelentő-sége Európában alapvetően arra vezethető vissza, hogy az uniós versenyjog ezt a megoldást követi; továbbá az Eu jogának befolyása ezt meghaladóan is érzékelhető a tagállamok jogán. Ezalatt azt értem, hogy a közösségi vo-lumenű versenykorlátozásokban az uniós jog közvetlenül, a tisztességtelen verseny jogában az uniós jog alapelveinek érvényesítése folytán, és a közös-ségi jog és a belső jogok közelítése folytán közvetetten hat.

mindezek mellett figyelemmel kell lenni arra, hogy egyrészt az uniós jog közösségi szintű és volumenű viszonyokra irányadó és a tagállamok a belső piacot érintő viszonyokban igyekeznek megtartani az uniós jog biz-tosította lehető legnagyobb mozgásszabadságukat. másrészt hagyomá-nyosan „fehér hollónak” számít a kontinentális jogfelfogáshoz léptekkel közeledő, de tradícióit megtartó Egyesült Királyság, az angolszász jog35.

A tisztességtelen verseny elleni jog területén a tagállami nemzeti jogok alapvető súlyukat és irányaikat tekintve közel állnak egymáshoz. Az üz-leti tisztesség vagy a piaci viszonyokra értelmezett jó erkölcs jogi alapjai hasonlónak mondhatók, annak maximumharmonizációja a 2005-ös uCP Irányelv36 nemzeti jogokba való átültetésével megvalósult, az anyagi jogi megoldások és az intézményrendszerben tapasztalható eltérésektől függetlenül37.

34 Németországban például, a gazdasági miniszter „kérdés” intézésére, illetve általános utasítás adására való jogosítványának hatóköre arra korlátozódik, hogy adott ügycsoportok fokozott, más ügycsoportok enyhébb figyelemmel kísérésére szólíthatja fel a Hivatalt.

35 Az angol jog besorolásáról lásd bővebben Vörös Imre i. m. II. fejezet 1. alcím 3.3. 36 Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve a tisztességtelen kereskedelmi gya-

korlatokról (uCP Irányelv)37 Lásd erről részletesen Pázmándi Kinga (szerk.) Balogh, V.–Kaszayné, dr. mezei K. –Zavodnyik,

J.–Pázmándi K.: Magyar fogyasztóvédelmi és reklámjog, Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2010., vala-mint Bacher Gusztáv: Az üzleti tisztesség: a fogyasztók és versenytársak érdekeinek védelme, in: A ma-gyar versenyjog múltja és jövője, szerk.: Tóth Tihamér–Szilágyi Pál, PPKE JÁK, Budapest, 2011,

26Itt jegyezzük meg, hogy európai viszonylatban ennek a joganyagnak

az egységesítésére mindig is volt törekvés, melynek első állomásaként a Párizsi uniós Egyezmény38, másodikként a TRIPS39, majd az 1995-re el-készült WIPO40 tanulmány, a „draft WIPO model Provisions on Pro-tektion againts unfair Competition41 említhető42. A jogi korlátozások diszkriminációmentes alkalmazásértelmezési alapjait a híres „Cassis de dijon” eset43 bírói indoklására vezeti vissza a szakirodalom. 1993-ban az Európai Bíróság gyakorlatában a tagállamok mozgási szabadságát szélesí-tő fordulat állt be, melyet a „Chec & mittuard” esettel jegyeznek44.

Kelemen Kinga: A tisztességtelen piaci magatartás és a fogyasztóvédelem kapcsolata a tisztességtelen keres-kedelmi gyakorlatokról szóló irányelv tükrében, in. Tisztességtelen verseny – fogyasztóvédelem, Pázmándi Kinga: A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalma. In: Gazdaság és jog 2008. (16. évf.), 9. sz., p. 3–7.

38 Az ipari tulajdon védelméről szóló Párizsi uniós Egyezmény 10. Cikkelyének szövege szerint: „(1) Az unió tagállamai kötelesek arra, hogy a tagállamokhoz tartozók számára hatékony védelmet nyújtsanak a tisztességtelen verseny ellen. (2) Tisztességtelen versenynek minősül minden olyan versenycselekmény, amely ellentétes az […] üzleti tisztességgel” Vö.: Vörös Imre im. p. 28.

39 Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights, incl. Trade in Counterfeit Goods; 1993. dec. 15.; Ficsor mihály szerint a TRIPS egyik legfontosabb vívmánya, hogy nemzetközi jogharmonizációt valósított meg azáltal, hogy a szellemi tulajdon körébe tartozó valamennyi oltalmi fajtával kapcsolatban oltalmi minimumot állított fel, másrészt kiterjesztette a tagállamokra a Párizsi uniós Egyezmény, a Berni uniós Egyezmény és az Integrált Áramkörök-re vonatkozó Szellemi Tulajdon oltalmára létrejött Washingtoni Egyezmény egyes rendelkezései-nek alkalmazását. Lásd: Ficsor mihály: A nemzetközi iparjogvédelem és az Általános Vám- és Kereske-delmi Egyezmény: a TRIPS általános szabályai, Iparjogvédelmi Szemle, 100. évfolyam I. 1995. feb-ruár. 16. o.

40 World Intellektual Property Organisation (WIPO)41 A tanulmány a tisztességtelen verseny elleni jogi modellek összehasonlító vizsgálatával vég-

eredményében az egységesítésre irányuló közösségi törekvés legátfogóbb módszertani bázisa. A tanulmány eredményeinek felhasználásával 1995 végére készült el a hivatkozott jogszabályszö-veg-elképzelés. Lásd erről bővebben Vörös Imre i. m. p. 29.

42 Lásd erről részletesen többek közt: Tattay Levente: A szellemi alkotások teljes körű újraszabályo-zása Magyarországon in: Iustum Aequum Salutarem V.2009/2, pp. 149–164.

43 A jogvita alapját az a német előírás képezte, amelyik alkoholok likőrként való forgalomba ho-zatalát meghatározott alkoholtartalomtól tette függővé.

44 Lásd erről részletesen dr. Josef Aicher: Az áruforgalom szabadsága az Európai Unióban in: Jogi Tájékoztató Füzetek 36–41, Budapest, 1995., az EuB gyakorlatának esetjogának kapcsolódó feldol-gozását lásd Pázmándi Kinga: A mennyiségi korlátozásokkal kapcsolatos kérdések az Európai Bíróság gyakorlatában in: Bodzási Balázs (szerk.): Ünnepi tanulmányok Balásházy mária tiszteletére Buda-pest, BCE Gazdasági Jogi Intézet, 2010.