MEGOSZTOTT HATÁRVÁROSOK A NÉMET-LENGYEL HATÁRON

Székely Márton1 Bevezetés

A tanulmány az Odera és a Neisse partján fekvő német-lengyel megosztott határvárosok 1990 után kialakult együttműködésére ad bepillantást.

A II. világháború befejezése után, az 1945-ben meghúzott határ a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság között az egyik legfiatalabb német határszakasz. A létrejött új határ minden német várost mesterien kettészelt, amelyeken az Odera és a Neisse keresztülfolyt, így Küstrin, Frankfurt (Oder), Guben és Görlitz a határhúzás áldozatai lettek. Ezenkívül számos mai – az említett folyók két partján fekvő – településpár (Ahlbeck/Swinoujscie, Forst/Zasieki, Bad Muskau/Leknica) addigi közös fejlődését, kapcsolatát megszakította. Az Odera-Neisse határ kijelölésével a természetes határ megteremtése volt a cél, de e városokat egy természetellenes fejlődési pályára állította és kedvező elhelyezkedésük az államhatár által hirtelen periférikus lett. Az addigi településfejlődésükben a folyó képezte a motort. Az árucsere központjai voltak a folyóparti városok, itt cserélődtek ki a hajón és a szárazföldi szállítási eszközökön érkező áruk, majd a későbbi városbővüléssel a két parton elterülő városrészek sajátos szerepet kaptak települési infrastruktúra kiszolgálásában (ipari funkciók, lakó-üdülőövezet stb.). A két partra kiterjedő városbővülés magával hozta az állandó fizikális kapcsolat kiépítésének igényét, tehát hidakat építettek, melyek által a város tágabb környezete is itt tudott átjutni a túlpartra, tovább erősítve a folyóparti városok régiójukban betöltött centrum szerepét.

A városok megosztásával a város addigi kulturális egységét is megbontották, a személyes szintű kapcsolatfelvétel esélyei gyakorlatilag megszűntek, illetve meglehetősen korlátozottak voltak, erre a német-lengyel határtérben 1990-ig csak egy rövid időszakban volt lehetőség. Ebben természetesen nem csupán a határ két oldalán élők szabad utazásának tilalma játszott szerepet, hanem a megosztott városok keleti feléből a német lakosság II. világháború végén és után lezajlódó kitelepítése. Ezáltal az új lengyel határvárosok etnikai képe teljesen homogén, lengyel lett és így az államhatár egyben a két nép közötti nyelvhatárrá is vált, a folyók két partjának lakói nem voltak semmiféle identitásbeli (nemzeti, kulturális) közösségben, sőt, inkább az egymással szembeni előítéletek voltak a meghatározóak.

Az előzőekben (és a későbbiekben még számtalanszor előforduló) említett megosztott határváros fogalom alatt legalább egyszer a múltban adminisztratívan egy egységet képező és összetartozó városi települést értünk, ami jelenlegi kiterjedésében egy politikai határ (államhatár) mindkét oldalára kiterjed1.

A II. világháború előtt ezen egységes városok folyó két partján fekvő városrészei különböző funkciókat láttak el, ez meghatározta lakosságszámukat, lakóterületük nagyságát és városrészképüket, ami a háború utáni önálló fejlődésükre és a megosztott testvérvárosukkal való együttműködés lehetőségeire is igen nagy kihatással volt.

A határhúzás által kialakult megosztott városok ezért különbözőek (az első a német, a második a lengyel település) (1. ábra):

- Küstrin-Kietz/Kostrzyn: itt a lengyel város lakosságszáma domináns, a történelmi városmag is itt volt, de ez teljesen elpusztult, a háború után új városközpont épült föl. Küstrin-Kietz csupán egy 1000 fős, egyutcás falu.

A két település lakott területe nem érintkezik egymással, így Küstrin-Kietz/Kostrzyn besorolása, mint megosztott város a német település mérete, a lengyel város településképének jelentős átalakulása miatt igen nehéz.

1 Székely Márton doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézet, marcibp@freemail.hu

1

- Frankfurt (Oder)/Slubice: teljes mértékben megosztott határvárosnak tekinthető, a lakosságszámuk kapcsolata kb. 2/3 az 1/3-hoz arányú. Az egykori városközpont Frankfurtban (Oder) található. A városkép egységesnek mondható.

- Guben/Gubin: mind a városkép egységessége, mind a körülbelül azonos lakosságszáma miatt megosztott határvárosnak tekinthető. Az egykori városcentrum a keleti (lengyel) oldalon fekszik.

- Forst/Zasieki nem tekinthető megosztott határvárosnak. Az egykori keleti városrészből (Berge) a háború után nem maradt meg semmi, az újból felépült Zasieki egy jelentéktelen falucska, mely Forst városközpontjától több kilométerre fekszik. A háború még ma is látható mementója Forstban az egykori keleti városrészbe vezető két romokban lévő híd a Neissén.

- Görlitz/Zgorzelec (1948-ig Zgorzelicnek hívták) is megosztott határvárosnak tekinthető. Városképe egységes, az egykori városközpont Görlitzben található. Különlegessége, hogy a II. világháború rombolása alig érintette a várost, így az óvárosa a legépebb, legszebb a fölsoroltak közül.

A határvidék német és lengyel része a rendszerváltás után, a korábbiakhoz képest eltérő fejlődési pályára került. Míg a határtérség lengyel települései, az 1990 előtti periférikus elhelyezkedésből, egy – 2004. május 1-ig az EU külső határán, majd ezután az EU belső határán fekvő, a határmenti kereskedelemből jelentősen profitáló – fejlődő gazdaságú területté váltak, addig a határvidék német része, korábbi ipari termelő kapacitásának jórészét, ezáltal munkahelyek ezreit is elvesztő, hanyatló, illetve stagnáló gazdasági területté vált. Ebből számos társadalmi, demográfiai eltérés alakult ki a határvidék német és lengyel fele között. A német határvárosok népessége az elvándorlás és az alacsony gyermekszám, illetve a mindezekre legnagyobb hatást gyakorló jelentős munkanélküliség miatt csökken. Az elvándorlás leginkább a gazdasági fejlődés egyik motorját adó, kvalifikált munkaerőt érinti. Ezzel szemben a lengyel határvárosok népessége – közvetve az említett viszonylagos gazdasági fejlődés, illetve a prosperáló, sokaknak megélhetést biztosító határmenti kereskedelem miatt – kis mértékben folyamatosan emelkedik.

A tanulmányban a Brandenburg tartományban és a Lubuskie vajdaságban fekvő Frankfurt (Oder)/Slubice és Küstrin-Kietz/Kostrzyn együttműködése kerül részletesebb bemutatásra. Az előbbi településpár egyedi fekvésű – az államhatár mindkét oldalán működő – „határegyeteme”, az utóbbi pedig sajátos településfejlődése miatt kiemelendő. Történelmi áttekintés 1945-től 1990-ig

1945 februárjában, a Jaltai Konferencián döntöttek a nagyhatalmak Lengyelország új keleti határáról, melyet – kisebb módosításokkal – végig a Curzon-vonal mentén jelöltek ki2. Lengyelország a Szovjetunió javára elveszített 181.000 km2-t és 10 millió lakost. 1945. július. 17 és augusztus. 2. között zajlott a Potsdami Konferencia, ami a német keleti területek, az Oderától és a Neissetől keletre fekvő részét, továbbá Kelet-Poroszország déli részét és Danzigot (Gdansk) lengyel közigazgatás alá helyezte. Ezen területek mindösszesen 103.000 km2 tettek ki3. A Potsdami Konferencián kijelölt új német-lengyel Odera-Neisse határ a következő – a bevezetőben is említett – településeket vágta ketté: - Küstrin-Kietz – Kostrzyn - Frankfurt (Oder) – Slubice - Guben – Gubin - Görlitz – Zgorzelec

2

1.ábra A brandenburgi német-lengyel határtérség jelentősebb városai (Forrás: 2002. Greiser, B. Grenzstädte – ein Vergleich. 16.o.)

A német-lengyel határvárosok 1990 előtti együttműködése több korszakra osztható: 1945 és 1956 közötti időszak, melyben a ki– és áttelepítések következtében kialakul a

határvidék új etnikai struktúrája; valamint ekkor épül ki, szilárdul meg a lengyel határtérségben az új közigazgatási struktúra, melyet elősegít az Odera-Neisse határ végleges, kétoldalú elismerése4.

A határ fellazulásának időszaka (1956-72). A határvárosok és a határnépesség lassú közeledésére először csak 1956 után volt lehetőség. Ez több okra vezethető vissza, 1953: Sztálin halála, ami itt is éreztette hatását, valamint 1955. december 1-től a szovjetek a

3

határvidék ellenőrzését teljes egészében átadták a németeknek. Az időszakban megkezdődik a határvidék kulturális együttműködése, majd számos gazdasági együttműködés is kialakul5.

1972-80, az ún. nyitott határ („offene Grenze”) időszaka. 1967-ben az NDK és a Lengyel Népköztársaság szerződést kötött az együttműködésről, a barátságról és a kétoldalú segítségnyújtásról, ezzel kitágultak az együttműködés keretei a határtérségben is. Négy évvel később viszonylag hirtelen született döntés a határmenti kapcsolatok további mélyítéséről: 1971. november 25-én egyezményt kötött az NDK és a Lengyel Népköztársaság az útlevél– és vízummentes határonátnyúló közlekedésről, ami a gyakorlatban 1972. január 1-től valósult meg. Ezzel megkezdődött a határrégió intenzív együttműködése.

A lengyel határtérség, Gubin, Slubice, Kostrzyn, az addigi periférikus helyzetből a határnyitás után nagy forgalmú (bevásárló)turista központtá vált. A turizmus szükségleteinek kielégítése céljából számos beruházást kellett megvalósítani, többek között ezért is, a gazdasági és a kulturális élet minden területe technikai és anyagi segítséget kapott a lengyel államtól6.

A “nyitott határ” időszaka igen intenzív volt a kétoldalú (politikai szinttől a perszonálisig) kapcsolatok szempontjából. A határvidék gazdaságilag föllendült és pezsgett.

1980-1991, az ismét zárt határ időszaka. 1980. október 30-án az NDK ismét bevezeti a lengyel állampolgárokkal szemben az útlevél– és vízumkötelezettséget (valamint meghívólevél is szükséges volt). Ismét lezárul a határ a két ország között. Ennek oka legfőképp a lengyelországi Szolidaritás mozgalom megalakulása volt. Az NDK el akarta kerülni az „antiszocialista“ eszmék beáramlását (Erich Honecker 1980. október 13-i gerai beszédében magyarázta ezzel az intézkedést)7. Ezután – mint az 1945-56-os időszakban – csak hivatalos pártközi kapcsolat volt a két ország határvidéke között. A “nyitott határ” időszakának virágzó bevásárlóturizmusa meghalt, a határvárosok ismét perifériává váltak, a határonátnyúló együttműködések nagy része befulladt. A határvárosok együttműködése 1990 után

Az NDK és Lengyelország 1989-ben kezdődő politikai átalakulásával lehetőség nyílt a kétoldalú kapcsolatok újraértékelésére, megreformálására8.

A megosztott német határvárosokban (is) kézenfekvő szükség volt a határonátnyúló kapcsolatok újraindítása, felélesztése. Ehhez sokszor jó alapul szolgáltak a korábbról (1972-80-as „nyitott határ” időszakából) származó személyes-baráti kapcsolatok, valamint számos kulturális projekt szintén a “nyitott határ” időszak projektjeinek folytatása volt. A határvidék lengyel oldalán az újonnan választott városi önkormányzatoknak is érdeke volt a német partnerekkel való együttműködés. 1990 novembere, a német-lengyel határszerződés aláírása után számos megbeszélés, egyeztetés kezdődött a Neisse és az Odera két partjának települési önkormányzatai között. Megpróbáltak együttműködni, kapcsolatokat kialakítani, anélkül, hogy Bonnba vagy Varsóba tekintenének. A kapcsolatfelvételek nem központi döntés alapján jöttek létre, általában a határmenti vajdaságok/tartományok városai, járásai vették föl a kapcsolatot (Szczecin Vajdaság – Mecklenburg-Vorpommern tartomány, Zielona Gora és Gorzów Vajdaság – Brandenburg tartomány stb.)9. Az első időkben (1990-92) a határvárosok közötti megegyezések általában megelőzték a határvajdaságok/tartományok magasabb szintű megegyezéseit. A települési önkormányzatok még a kétoldalú szerződések aláírása előtt megkezdték a kooperációt, mivel a mindennapi problémák megoldása sürgető volt. Az első városközi együttműködési szerződések: - 1991. január 19. Guben/Gubin - 1991. április 16. Frankfurt (Oder)/Slubice - 1995. január 13. Bad Muskau/Leknica - 1991. április 22. Görlitz/Zgorzelec

4

Ezek a megegyezések a későbbi együttműködések területeit is megfogalmazták: kultúra -képzés, települési infrastruktúra (víz-energiaellátás), környezetvédelem, település– és területrendezés stb.

Az Odera-Neisse régióban számos német-lengyel gazdasági kezdeményezés is indult, pl. a német-lengyel Trade Center alapítása Frankfurtban (Oder) és Slubiceben, a „Helyi Fejlődésért és Támogatásért Társaság” Eisenhüttenstadtban, továbbá, állami döntés nyomán, a lengyel oldalon a Slubice és Kostrzyn között létrehozott különleges gazdasági övezet. E gazdasági övezet, igaz a direktberuházásoknak lendületet adott (adómentességet és számos kedvezményt kaptak a befektetők), ám manapság már mégsem a gazdasági fejlődés előmozdítója, mivel kevés és kis külföldi – német, olasz, francia, stb. – vállalat fektetett be itt10. A határmenti együttműködések fejlesztésének nagy lendületet adott a különböző társadalmi szerveződések, egyesületek alakulása, amelyek a határ mindkét oldalán működtek, működnek, pl. a frankfurti (Oder) Híd Egyesület, a Német – Lengyel Történeti Egyesület stb. Frankfurt (Oder)/Slubice Frankfurt (Oder)

Fekvés: Berlintől körülbelül 100 km-re fekszik keletre, az Odera középső szakaszán. Járási jogú város. A legjelentősebb határváros Brandenburgban. Lakóinak száma kb. 70.000 fő (2. ábra).

A várostörténet lényeges fejlődési szakaszai: A települést 750 éve, 1253-ban alapították, a Hanza-városok szövetségének tagjaként

fontos vásár– és kereskedő várossá fejlődött. 1506 és 1811 között (is) egyetemi város volt (Viadrina Egyetem). 1870-1920 között porosz tartománykormányzósági székhely, ekkor alakult hivatali és helyőrségi várossá. Az 1920-1945 közötti időszakban megkezdődött az iparosítás, ki– és fölépültek a különböző városrészek (többek között az Odera túlpartján Dammvorstadt). A háború végfázisában fontos német védvonalon feküdt a város, ezért ekkor a település városmagjának jó része (kb. 85-90 %-a) a háborús pusztítások áldozatává vált. Népességfejlődés/munkanélküliség:

A háború után az intenzív iparosítás és lakásépítések miatt 1971-től 1981-ig körülbelül 17.000 fővel gyarapodott a város népessége (64.000-ről 81.000-re) A lakosságszám 1990-ben érte a csúcsot, ekkor 86.000 fő élt a településen. 1990 után jelentős népességfogyás kezdődött, melynek következtében bő tíz év alatt a lakosságszám kb. 70.000 főre csökkent (a határvidék német városaiban ez sajnos nem kirívó eset) (3. ábra). Ez a csökkenés a statisztikák olvasása nélkül is megfigyelhető, esténként egész lakótömbök, házsorok burkolóznak sötétbe, ablakaik kitörve, levélszekrényeik név nélkül. A lakóik elköltöztek. Ennek oka a munkahelyek hiánya (a munkanélküliség aránya a városban 19,3 %), továbbá az alacsony születési szám12. Sajnos a tervezett, és a város munkanélküliségét mérséklő chipgyár sem valósul meg Frankfurtban (Oder), ehhez ráadásul megfelelő számú szakember is rendelkezésre állt volna, hiszen 1990 előtt félvezető gyára volt Frankfurtnak (Oder)13. Az országos (és brandenburgi) viszonylatban rossz életkörülményeket, szociális „deformációkat” az is jól tükrözi, hogy a 10.000 lakosra jutó válások aránya egész Németországon belül itt a legmagasabb: 41,8 (Berlinben ez az arány 25,7, Potsdamban pedig 22,9). Az okok között az első helyek egyikén áll az alkoholizmus14.

5

2.ábra Frankfurt (Oder)/Slubice belvárosa 2003-ben

Forrás: 2003. Frankfurt/Oder, Stadtgeschichte im Kartenbild

1945 után a határ kettévágja a várost, majd megkezdődik a szocialista újjáépítés,

városfejlesztés időszaka: jelentős ipartelepítés indult be és 26.000 új lakást építettek (túlnyomó részt lakótelepeket, melyek közül Neuberenschein kiemelendő, ahol a jelenlegi népesség ¼-e él), ezáltal az Odera régió központja lesz a város11. A város közlekedésföldrajzi helyzete:

Frankfurt (Oder) egy fontos nyugat-keleti közlekedési tengelyen fekszik (Berlin – Frankfurt (Oder) – Poznan – Varsó) (4. ábra). Ezért a Frankfurt (Oder) – Berlin közlekedési összeköttetés igen jó, mind a közúti (A12-es autópálya), mind a vasúti. Az észak-déli közúti közlekedési tengelyt a 87-es közút (Frankfurt/O-Lipcse) illetve a 112-es (Frankfurt/O-Forst) út képezi. Lengyelországba három határátkelőn léphetünk be, ebből kettő közúti: Frankfurt (Oder)/Slubice városi híd és Frankfurt (Oder)/Swiecko (autópálya), valamint egy vasúti: Frankfurt (Oder)/Kunowice.

6

3. ábra Népességfejlődés a német és lengyel határvárosokban 1990 és 2000 között (1990=100%)

Forrás: 2002. Greiser, B:. Grenzstädte – ein Vergleich. 44. o.

4.ábra A német-lengyel határvidék brandenburgi szakaszát átszelő jelentősebb közlekedési tengelyek (közút/vasút)

7

Forrás: Greiser, B. 2002. Grenzstädte – ein Vergleich. 11.o.Slubice: Fekvés: Lubuskie Vajdaság ény-i határvárosa az Odera jobb partján. A vajdasági

székhelytől (Gorzów) 80, a vajdaság másik jelentős városától, Zielona Górától 84 km-re fekszik. Lakóinak száma kb.18.000 fő (2.ábra).

A településtörténet fontos szakaszai: 1945-ig Frankfurt (Oder) keleti, az Odera jobb partján fekvő része (1945-ig

Dammvorstadt néven), 1253 óta van fizikai összeköttetés a két városrész között (akkor épült egy fahíd).

8

1870-1920 között kezdődött el Dammvorstadt fejlődése, számos új lakást építettek, így megnövekedett a városrész lakosságszáma. Összehasonlítva a nyugati városrésszel, a második világháború pusztításai kevésbé érintették Dammvorstadtot, itt a pusztítás mértéke körülbelül 35 %-os volt. 1945 után önálló város lett Dammvorstadt, lengyel nevén Slubice. Lassú fejlődés kezdődött, a legjelentősebb fejlődési periódus 1990-ig az 1972-80-as nyitott határ időszakában volt15.

Népességfejlődés/munkanélküliség: Ellentétben Frankfurttal (Oder), Slubice lakosságszáma lassan, de a mai napig

folyamatosan növekszik (1970: 12.000, 1990: 16.000, 2000: 18.000 lélek) (3. ábra). Itt a politikai fordulat (1990) után jelentős gazdasági fejlődés indult meg, ezért nem jellemző az elvándorlás, annak ellenére, hogy a munkanélküliség itt is magas (19 %)16.

A város közlekedésföldrajzi helyzete: Slubice is azon a fontos nyugat-keleti közlekedési tengelyen fekszik (Berlin – Frankfurt

/O – Poznan – Varsó), mint Frankfurt (Oder), csupán az a különbség, hogy Slubiceben nincs vasútállomás, csak a tőle pár kilométerre fekvő Kunowiceben. Így Slubice közlekedési összeköttetéseiben a közúti közlekedésnek (autóbusz) sokkal nagyobb a jelentősége (aki innen Berlinbe utazik az általában a Frankfurtból /Oder induló vonatokat használja; a lengyel utasok nagy számát az is jelzi, hogy a vasúti tájékoztatás mind a – az ezen a vonalon közlekedő – vonatokon, mind a frankfurti vasútállomáson kétnyelvű). A slubicei autóbusz-állomásról 1-2 órás időközönként indulnak buszok Gorzówba és Zielona Gorába. Ezenkívül magán-személyszállítás is létezik, az Odera-híd lengyel hídfőjétől mikrobusszal is el lehet jutni az említett városokba. Slubiceből Zielona Goraba a 275-ös főúton, Poznanba az A12-es autópálya folytatásaként a 2-es főúton, Gorzówba pedig mellékutakon, Kostrzytól pedig a 22-es főúton lehet eljutni. Frankfurt (Oder) és Slubice települési szintű együttműködése 1990 után

1993. május 18-án szerződést kötött a két város a jövőbeni együttműködésről („Megállapodás Frankfurt/Oder város [NSZK], valamint Slubice város [Lengyel Köztársaság] között az együttműködésről”). A szerződésben a két település megegyezett a gazdasági, a kommunális és kulturális együttműködés folytatásáról, ami hozzájárulhat a németek és lengyelek közötti előítéletek leépítéséhez17.

A szerződés fontosabb pontjai: A két város polgármesterének negyedévenkénti találkozója az addigi együttműködés

értékelése és a további tervek elfogadása céljából. A konkrét intézkedések megvalósítása és kidolgozása az önkormányzati testület feladata, így ezek képviselőinek találkozója is rendszeres időközönként szükséges.

A gazdasági együttműködés területei: A településgazdasági együttműködés megteremtéséhez lényeges volt közös

munkacsoportok kialakítása, amelyek az e területen lehetséges együttműködések kialakítását vizsgálják, így például a vízellátás, szennyvíztisztítás, szemétszállítás, energiaellátás, helyi érdekű közlekedés. A további kooperációs területek - a településrendezés, - a környezetvédelem, - a közrend– és katasztrófavédelem, - a határátkelők fejlesztése és a határforgalomból adódó közlekedési problémák megoldása. A képzés, kultúra, sport területeinek együttműködése: - az Európa Egyetem Viadrina fejlesztése, a Collegium Polonicum megépítése, - a munkaerő ki– és továbbképzése, - az iskolák, óvodák, könyvtárak közötti együttműködés,

9

- a (közös) kulturális rendezvények támogatása, - a két város kulturális intézményeinek, felszereléseinek kölcsönös használata, - a (közös) sportrendezvények támogatása és fejlesztése, valamint a két település

sportlétesítményeinek kölcsönös használata. Továbbá megfogalmazták a két város arculatának egységes kidolgozását (közös marketing tevékenység)18.

Ezen együttműködési területek közül kiemelendő a két város közös felsőoktatási intézménye, a ’90-es évek elején (újból) megalapított „Európa Egyetem Viadrina”, majd ennek részeként, 1998-tól a poznani Adam Mickiewicz Egyetemmel közösen létrehozott és igazgatott Collegium Polonicum (Słubice). Az építést PHARE-CBC és INTERREG forrásokból tudták megvalósítani, de a lengyel kormány a Collegium Polonicum kapcsolódó létesítményei közül a diákok kollégiumainak építésére és az infrastruktúra létrehozására bocsátott pénzeszközöket. A Német-Lengyel Együttműködési Alapítvány finanszírozta a Collegium Polonicum könyvtárának fölépítését19.

A Collegium Polonicum a határonátnyúló kutatási és oktatási együttműködések új formáját képezi, hiszen fő feladata a tudományos és kulturális együttműködések kiépítése Lengyelország és Németország között. Az intézmény kutatási és oktatási programjai közül a következő területek a leghangsúlyosabbak: - a lengyel nyelv és kultúra, - Nyugat– és Közép-Európa jog– és alkotmányrendszerének összehasonlítása, - átalakulási folyamatok a közép-európai társadalmakban, - interkulturális kommunikációs folyamatok Nyugat– és Közép-Európában, illetve ezek

között, - a határrégió fejlődésének gazdasági, jogi és kulturális aspektusai Lengyelország és

Németország között, összefüggésben az EU keleti bővítésével, - a német-lengyel kapcsolatok kitágítása, - vizsgálatok a természet– és tájvédelem témakörében az Odera vidékén.

A közös egyetem főleg a német és lengyel diákok tanulmányait teszi lehetővé, ezt jól tükrözi, hogy az egyetem 5000 diákjának 1/3-a lengyel, de ezenkívül számos más nemzetiségű, főként kelet-közép-európai diák tanul itt (az egyetem 5000 diákjából kb. 40 % a nem németek aránya). Az egyetem sok szempontból egyedülálló, már csak azért is, mert az egyetemi előadásokat két országban tartják (vagy a Collegium Polonicumban, vagy az egyetem Frankfurtban/Oder lévő épületeiben), így az előadások látogatáshoz át kell lépni egy államhatárt (az egyetemisták kiváltsága, hogy a diákigazolvánnyal nem kell beállni a határátlépésre várakozók sorába, hanem azonnal átléphetik a határt). Másrészt azért is különleges, mert például a jogi karon a diákok egyaránt hallgat(hat)nak német és lengyel jogot, így a diplomájuk Németországban-Lengyelországban is elfogadott lesz. Harmadrészt a határvárosok közül Frankfurt (Oder)/Slubice az egyetlen város, ahol egyetem van. A két városra pezsdítőleg hat az egyetem léte, mind kulturális, mind tudományos, mind gazdasági szempontból.

A két város együttműködési megállapodása ellenére a közös infrastruktúra kiépítése területén számos hiányosság van még. Többek között, hogy a két település közötti személyszállítás még nem megoldott, ez több okból fontos lenne: az előzőekben már említettük, sok slubicei utazik a frankfurti (Oder) vasútállomásról Berlinbe, ők Slubicéből csak gyalog tudnak eljutni a vasútállomásra, valamint a diákoknak is jó lenne, ha az egyetem két városban lévő létesítményeit (pl. kollégiumok) közvetlen busz/villamosjárattal érhetnék el. Igaz tervben van egy közös villamosjárat építése, de ehhez át kellene építeni a városi hidat, ez az anyagi források szűkössége miatt csak a távoli jövőben valósulhat meg20. További hiányosság még, hogy nem épültek ki a közös kommunális létesítmények (pl. szennyvíztisztító), valamint igény lenne a frankfurti (Oder) és a slubicei posta

10

együttműködésére is21. Összességében elmondható, hogy eddig a két város a kulturális/tudományos együttműködések területén érte el a legnagyobb sikereket. Küstrin-Kietz/Kostrzyn

A következőkben egy olyan településpárra térnénk ki, mely a megosztott (határ)városok legtöbb kritériumának ugyan nem felel meg, ám a jövőbeli közös településtervezési projektek ennek egy sajátos típusát alakíthatják ki. Emellett megállapítható, hogy e településpár a II. világháború után kialakult sajátos településformája/fejlődése, kultúrtörténeti emlékei és a vele kapcsolatos településtervezési elképzelések miatt bemutatásra érdemes.

1945-ig az Odera-parti Küstrin egy kis városka volt Brandenburg tartományban, polgárházakkal, aszfaltozott utcákkal, piactérrel, egy kastéllyal, egy plébániatemplommal és egy helyőrséggel. Lakóinak száma akkor körülbelül 33.000 lélek volt. A város három részből állt: a nyugati elővárosból, Kietzből (ma még mindig Brandenburgban, Németországban van), a keleti Újvárosból, ami a háború után Kostrzyn néven lengyel város lett és a kettő között volt az erődfalakkal körül vett Óváros, amely egy félszigeten terült el, az Odera és a Varta folyó összefolyásánál.

A várostörténet fontosabb állomásai: 1535-ben Johannes von Hohenzollern őrgróf, a település kedvező fekvése miatt (az Odera

és a Varta összefolyása) Küstrint választja magának székhelyéül. Később Küstrin Neumark székhelye lesz, ennek révén épül föl számos kormányzati intézmény, de ekkor épül a kastély és az erőd is. Az erőd körül vizesárok húzódott (az Odera vizét terelték ide), 6 bástyája volt és 3 kapun át lehetett elhagyni (5. ábra).

5.ábra A középkori Küstrin (Óváros) képe (Forrás: 2003. Kostrzyn Város Önkormányzata. Kostrzyn nad Odra)

A II. világháború végén Küstrin azon városok egyike volt, amelynek Berlint a Vörös Hadsereg elől védenie kellett, ezért 1945 januárjában a háborús védvonal itt húzódott. A

11

háborús pusztítások miatt az Óváros 1945-ben 100 %-ig elpusztult. A német lakosságot elűzték, a város lengyel felébe főleg az egykori kelet-lengyel területekről (mai Ukrajna) menekülők költöztek.

A háború után a lengyelek a kevésbé elpusztult Újvárosba költöztek be, az újjáépítéshez a köveket az Óváros romjaiból hordták, de az Óváros régi, feliratos építőköveit Varsó újjáépítésénél is felhasználták. Akkoriban a vasúton és az 1958-ban újranyílt cellulóz– és papírgyáron („Celluza”) kívül más nem volt Kostrzynben. A ’70-es években a kastély maradékát fölrobbantották, az Új– és Óváros lassan összenőtt. A ’80-as évek végéig, a határmenti fekvés miatt igen periférikus helyzetben volt Kostrzyn22 (6. ábra).

6.ábra A kilencvenes évek Küstrin/Kostrzyn-jának képe (szaggatott piros vonal: államhatár)

Forrás: 1999. Pharus-Plan Kostrzyn

Kostrzyn periférikus helyzete 1990-től, a határnyitás után hirtelen megváltozott, mindössze 70 km-re fekszik Berlintől, mellyel közvetlen és gyakori vasúti összeköttetése van, ezenkívül Lubuskie Vajdaság székhelye Gorzów sincs messzi (46 km). Egy kelet-nyugati és egy észak-déli vasúti és közúti közlekedési tengely (Ny-K: Berlin – Kostrzyn – Gorzów, É-D: Szczecin – Kostrzyn – Rzepin – Zielona Góra) is áthalad a városon. A vasúti és a közúti határátkelő 1992-ben nyílt meg, amelyen évi 6 millió gépjármű és 10 millió személy halad át. Kostrzyn ezáltal egy élénk, gyakran túlzsúfolt határátkelő lett23.

Kostrzynban jelenleg 18.000-en élnek, döntően az egykori Újvárosban. A hivatalos munkanélküliség aránya a határvidék többi városához képest igen kedvező, 10,36 % (a sok munkahelyet biztosító, a városban működő papírgyár miatt)24. Az Odera és a Varta között elterülő félszigeten, ahol az Óváros volt, a határnyitás után (pontosabban az 1992-es határátkelőhely megnyitása után) egy roppant kaotikus, úgymond „szolgáltató” városrész épült ki. Egy kis területen épült föl egymás mellett a bazár (a lengyel nyugati határvidék egyik legnagyobbika), a benzinkút, a gyorsétterem és még számos „komplex” szolgáltatást nyújtó

12

egység (dohányboltok, fodrászatok, éttermek, autóalkatrész-boltok „night club”-ok stb.) a német vevők igényeinek kielégítésére. E „szolgáltató városrész” mellett találhatóak az Óváros megmaradt romjai, amelyek az évtizedek alatt teljesen elenyésztek a bozótos és a kúszónövények alatt. A kostrzyni önkormányzat a romokat 1994-től fokozatosan megszabadította a növényzettől és azóta az Óvárost „kostrzyni/lengyel Pompei”-ként is nevezik (7. ábra). Mind a mai napig láthatóak itt egy egykor élő, működő város romjai; régi térképek alapján megkereshetőek a városháza, a gimnázium, az egykori utcák maradékai. Az erőd ény-i bástyáján II. világháborús emlékmű áll, amely az első látásra nem éppen a német-lengyel jószomszédi kapcsolatokat szimbolizálja (egy II. világháborús ágyú mered a német oldal felé).

7.ábra Kostrzyn-Óváros, az egykori Scharnstraße (Forrás: 2003.)

a szerző felvétele

Az egykori nyugati városrészt (Kietz), amely Németországban maradt a II. világháború után, is két részre oszthatjuk (de közigazgatási szempontból egy egységet képvisel) (6. ábra): Küstrin-Altstadt, mely egy Odera-szigeten fekszik az egykori Óvárossal szemben. Küstrin-Altstadtban csupán az 1990 előtt itt működő szovjet laktanyák lepusztult épületei láthatók, tulajdonképpen egy kísértetváros, mivel lakóépület nincs a szigeten. Küstrin-Altstadttól 1-2 km-re nyugatra fekszik maga Küstrin-Kietz település, amely egy jelentéktelen 1000 lelkes falucska, csupán vasúti pályaudvara és a szépen fölújított művelődési háza érdemel említést. A munkanélküliség 33 %, a településről az elvándorlás igen jelentős.

1994-ben megfogalmazódott a terv, hogy a lengyel oldalon található Óvárost „szabadítsák ki” a növényzet alól (ez jórészt meg is történt), 2000-ben az is tervbe került, hogy az egykori városrészt, a templomot és a kastélyt újból építsék fel. Ezután, 2003 áprilisában megalakult egy német-lengyel munkacsoport, mely kidolgozta a „Strategie Kostrzyn - Küstriner Vorland 2010" tervet. Ebben fő elképzelésként szerepelt a kostrzyn-i erőd jövőbeni turisztikai célú hasznosítása. Kiegészítve ezt az elképzelést, a német oldalon, Küstrin-Altstadtban is döntöttek az Odera-sziget új beépítéséről, a koncepció kulcsprojektje

13

egy un. „Európa Centrum” létrehozása a szigeten, mely bemutatná az évszázad elűzetéseinek, kitelepítéseinek borzalmait, továbbá két közös – egy hadtörténeti és egy várostörténeti – múzeumot is terveznek. Ezzel egy egyedülálló kultúrtörténeti emlékhely jöhetne itt létre25.

JEGYZETEK 1Waack, C. 2000. Stadträume und Staatsgrenzen. Geteilte Grenzstädte des mittleren und östlichen Europa im

Kontext lokaler Alltagswelten, nationaler Politik und supranationaler Anforderungen, Leipzig: Institut für Länderkunde. 18.o.

2A Curzon-vonalat még 1920 júliusában George Curzon, angol külügyminiszter javasolta lengyel-orosz demarkációs vonalnak, ám ezt a lengyelek elutasították. Később e vonaltól kb. 150 km-re keletre állapították meg Lengyelország keleti határát. Pándi L. 1997. Köztes-Európa Térképgyűjtemény. Osiris Kiadó. Budapest. 520.o.

3Bingen, D..2001. Tausend Jahre wechselvoller Geschichte. In: Informationen zur politischen Bildung. (273), 4. 8-9. o., Pándi L. 1997. Köztes-Európa Térképgyűjtemény. Osiris Kiadó. Budapest. 520.o.

4Ez az 1950. június 6-án megkötött Görlitzi Államszerződés által valósul meg. A szerződésben a szerződő felek, a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság elismerte a két ország között fennálló és (a Potsdami Szerződésben) megállapított államhatárt.

51958-ban az NDK és a Lengyel Népköztársaság egyezményt ír alá a határrégiók gazdasági együttműködéséről; tulajdonképpen egyfajta bartell egyezmény jött létre, Zielona Gora Vajdaság uborkát, répát, gyümölcsöt szállított az NDK-ba, míg az NDK gyermek– és férficipőket, továbbá elektronikai cikkeket szállított Lengyelországba. A szerződés által megkezdődhetett az országhatárt átlépő ingázás is, ami kizárólag gazdasági érdek volt, mivel a ’60-as években a német oldalon munkaerőhiány, a lengyel oldalon munkaerő-fölösleg volt.

6Szállodák, éttermek, áruházak épültek; a települési infrastruktúra korszerűsítése is új lendületet kapott, kiépítették a közvilágítást, az utakat a megnövekedett közúti forgalomnak megfelelően fejlesztették, további parkolókat építettek. A határnyitás után az ipar is jelentős támogatást kapott, például ekkor korszerűsítették a slubicei bútorgyárat. Slubiceben intézményesült a településtervezés/rendezés, ennek hatására átalakult a városkép, rendezett lett a város.

7A határ lezárása igen hirtelen történt, ezt az is bizonyítja, hogy négy hónappal a határzár előtt, 1980. június 5-én az NDK és a Lengyel Népköztársaság egy hosszútávú megegyezést ír alá a kulturális és tudományos együttműködésről, valamint nem sokkal ezután megkezdődött a „Lengyelország és az NDK kultúrájának és barátságának napjai“ rendezvénysorozat, amit a Görlitzi Szerződés megkötésének 30. évfordulója alkalmából szerveztek. Az Odera-Neisse régióban sok helyen ünnepelték ezt lengyelek-németek együtt (Frankfurt/Oder – Gorzów, Cottbus – Zielona Góra, Guben – Gubin, Görlitz – Zgorzelec).

8A német egység létrejötte előtt – 1990. július 17-én – köttetett meg az ún. Zwei-plus-vier (kettő plusz négy) szerződés. A „kettő” az NSZK-t és az NDK-t, a „négy” pedig a négy nagyhatalmat (Franciaország, Nagy-Britannia, Egyesült Államok és a Szovjetunió) jelképezte; ezen országok külügyminiszterei az említett időpontban, Moszkvában írták alá Németország jövőbeni egységesüléséről rendelkező szerződést („Vertrag über die abschließende Regelung in Bezug auf Deutschland“). A szerződés kimondja, hogy az egyesült Németország területe magában foglalja a Német Szövetségi Köztársaságot, a Német Demokratikus Köztársaságot és egész Berlint. A német állam határai már ezen egyezmény által is egyértelműek lettek, de mégis, a német-lengyel kapcsolatok pozitív irányú fejlődését további két szerződés megkötése alapozta meg. Az egyik, az 1990. november 14-én megkötött, a fennálló német-lengyel határ elismeréséről szóló szerződés („Szerződés a Német Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között fennálló határ jóváhagyásáról”). Ez a megállapodás igazolta a Görlitzi Szerződésben (1950: NDK – Lengyel Népköztársaság) és a Varsói Szerződésben (1970: NSZK – Lengyel Népköztársaság) megfogalmazottakat. A másik igen nagy jelentőségű egyezmény a német-lengyel kapcsolatok megkezdéséhez, az 1991. június 17-i „Szerződés az NSZK és a Lengyel Köztársaság között a jószomszédságról és a baráti együttműködésről”. E szerződés 12. paragrafusa érinti közvetlenül a határvidék kapcsolatát, ebben megfogalmazták, hogy a kétoldalú kapcsolatokban kiemelt fontosságú a régiók, városok, körzetek és más területek, ezen belül a határmenti területek partneri együttműködései.

Morhard, B. 1999. Das deutsch-polnische Grenzgebiet als Sonderfall europäischer Regionalpolitik: Die institutionelle Ausgestaltung zur Föederung grenzüberschreitender Kooperation im Kontext der EU-Erweiterungsstrategien im Zeitraum von 1989 bis 1998. Doktori disszertáció. Európa Egyetem Viadrina. Frankfurt (Oder). 107.o.,

14

Keßler, U. 1996. Symbol für Abgrenzung und Brückenschlag. In: Deutsche und Polen. Droste Verlag. Bonn. 156. o.

9Osekowski, C. 2001. Kommunale Zusammenarbeit an Oder und Neiße nach 1989. In: Grenzen im Ostblock und ihre Überwindung. Szerk.: Schulz, H. Berlin Verlag Arno Spitz. Berlin. 303. o.

10Kostrzyn Város Önkormányzata. 2003. Kostrzyn nad Odra. Wydawnictwo Kiadó. Kostrzyn..8. o 11Urmes, D. 2003. Handbuch der geographischen Namen. Fourier Verlag. Wiesbaden. 117. o., Trakt-Warta Odra. 2001/2002. Gorzów. 52-53. o. 12Greiser, B. 2002. Grenzstädte – ein Vergleich. Institut für Stadtentwicklung und Wohnen, Land Brandenburg.

Frankfurt (Oder). 22.o. 13Pedig a beruházás már megindult, a chipgyár épülete félig elkészült, de a beruházók az építkezés közben

fölrúgva a szerződést, kivonultak a városból. Neues Deutschland. 2003.11.29. Totenglocken für Chipfabrik. Neues Deutschland. 1.o., Mallwitz, G. 2003.12.04. Chipfabrik-Aus: Regierung will Schaden für Frankfurt begrenzen. Die Welt. 37. o. 14Mayer, V. 2003. 12.14. Liebe in den Zeiten der Arbeitslosigkeit. Der Tagesspiegel. 5. o. 15Trakt-Warta Odra. 2001/2002. Miasto Slubice. 4. o. 16A munkanélküliségre vonatkozó statisztikából a foglalkoztatottság valós arányára Slubice (de ugyanígy Gubin,

Kostrzyn stb) esetében nem kapunk pontos választ, hiszen a határmenti bazárkereskedelem, piacozás „szürke” (esetleg fekete) tartománya sok munkanélkülinek biztosít – sokaknak igen jó – megélhetést.

17Trakt-WartaOdra. 2001/2002. Vereinbarung. 11.o. 18Trakt-WartaOdra. 2001/2002 Vereinbarung. 11.o. 19Európai Unió.1998. Deutschlandreise, Projekte der EU-Regionalförderung. 24. o. 20Märkische Oderzeitung. 2003. 09.16. Mit der Bahn nach Slubice? 21Jelenleg a levelek Frankfurtból (Oder) Varsón keresztül jutnak el az Odera túloldalára, Slubicebe, ez körülbelül

3-4 napot vesz igénybe. Ezért sokszor egyszerűbb, ha a két önkormányzat, az egymásnak küldendő leveleit az önkormányzati hivatalnokok személyesen kézbesítik. Heinze, H. 2004. 01.27. Die schnellste Verbindung sind die Füße. Der Tagesspiegel.

22Schweizer, E. Traum-Reise-Metropole, Reportage aus wachsenden, sterbenden, und imaginäneren Städten. 1998. Jovis Verlag. Berlin. 41-51. o.

23Müller, J. 2003. 11.10. Küstrin plant Aufstehung aus Ruinen. Berliner Morgenpost. 21.o. 24Greiser, B. 2002. Grenzstädte – ein Vergleich. Institut für Stadtentwicklung und Wohnen, Land Brandenburg.

Frankfurt (Oder). 33. o. 25Hartmut Röder (a berlini Nemzetközi Vállalati Tanácsadó és Állomáshely-fejlesztési KFT. vezetője) előadása,

mely az Institut für Stadtentwicklung und Wohnen által szervezett „Stadtkultur und Städtetourismus” konferencián hangzott el, 2003.11.13-án, Frankfurtban (Oder).

Rath, I. 2003. 10.16. Festung Küstrin soll wieder aufstehen. Märkische Oderzeitung. IRODALOM Bingen, D. (2001) Tausend Jahre wechselvoller Geschichte – in: Informationen zur

politischen Bildung: (273), 4. pp.8-9. Európai Unió. (1998) Deutschlandreise, Projekte der EU Regionalförderung. 24.p. Greiser, B. (2002) Grenzstädte – ein Vergleich. Institut für Stadtentwicklung und Wohnen,

Land Brandenburg. Frankfurt (Oder). pp.22., 33. Kempen, B. (1997) Die deutsch-polnische Grenze nach der Friedensregelung des Zwei-plus-

Vier-Vertrages. Peter Lang Verlag. Frankfurt am Main. pp.63., 66., 81-84. Keßler, U. (1996) Symbol für Abgrenzung und Brückenschlag. – in: Deutsche und Polen.

Droste Verlag. Bonn. 156.p. Kostrzyn Város Önkormányzata. (2003) Kostrzyn nad Odra, Wydawnictwo Kiadó.

Kostrzyn. 8. p. Malycha, A. (2001) Die SED und die Oder-Neiße Grenze bis zum Görlitzer Vertrag 1950. –

in: Schultz, H. (szerk.) Grenzen im Ostblock und ihre Überwindung. Berlin Verlag Arno Spitz. Berlin

Morhard, B. (1999) Das deutsch-polnische Grenzgebiet als Sonderfall europäischer Regionalpolitik: Die institutionelle Ausgestaltung zur Föderung grenzüberschreitender

15

16

Kooperation im Kontext der EU-Erweiterungsstrategien im Zeitraum von 1989 bis 1998. Doktori disszertáció. Európa Egyetem Viadrina. Frankfurt (Oder). 107.p.

Osękowski, C. Kommunale Zusammenarbeit an Oder und Neiße nach 1989. – in: Schultz, H. (ed.) Grenzen im Ostblock und ihre Überwindung. Berlin Verlag Arno Spitz. Berlin. 303.p.

Pándi L. (1997) Köztes-Európa Térképgyűjtemény. Osiris Kiadó. Budapest. 520.p. Schweizer, E. (1998). Traum – Reise – Metropole, Reportagen aus wachsenden, sterbenden

und imaginären Städten. Jovis Verlag, Berlin. pp.41-51. Trakt-Warta Odra. (2001/2002). Gorzów Wielkopolski. pp.4., 52-53. Urmes, D. (2003) Handbuch der geographischen Namen. Fourier Verlag. Wiesbaden. 117.p. Waack, C. (2000) Stadträume und Staatsgrenzen. Geteilte Grenzstädte des mittleren und

östlichen Europa im Kontext lokaler Alltagswelten, nationaler Politik und supranationaler Anforderungen, Leipzig Institut für Länderkunde. 18.p.