2014. augusztus 21-efontos idõpontja az éle-temnek, ugyanis amikorreggel felébredtem, rögtön

beléptem a nyolcvanadikéletévembe. 1956 õszén,Budapesten, 21 éves ko-romban nem gondoltamvolna, hogy ilyen hosszúideig fogok élni.

Akkoriban a barátaim-mal úgy éreztük, hogy egyharmincéves focista máridõs, sõt már öreg lett, azu-tán lassan minden megvál-tozott. Azt pedig végképpnem hittem, hogy augusz-

tus 20-án egymást érik aszületésnapi felköszönté-sek, e-mailen és aFacebookon egyaránt.

Sosem gondoltam,hogy ennyire népszerû

lennék, de úgy látszik, azemberek figyelmesek, kö-szönöm szépen mindenki-nek, barátoknak, olvasók-

nak a jókívánságokat, bármindenkinek nem tudtamválaszolni, túl sokan vol-tatok! A Facebookon ír-tam köszönetet, de nemvagyok biztos abban,hogy az mindenkihez el-jutott, hiába, jóval a kom-puter használata elõtt szü-lettem.

A nap MagyarországonSzent István napja, ígynévnapom is ekkor van,

bár amióta külföldönélünk, ezt nem szoktuktartani. Mostanában újrasokan érkeznek az USA-ba fiatal magyarok, akikvisszahozzák az otthoniszokásokat.

Nehéz ezt megszokni,decemberben is van egy Ist-ván nap, amit én sosem tar-tottam névnapnak. Szüle-imre nehezteltem gyerek-koromban: míg más kissrácszületés- és névnapra is ka-pott felköszöntést és fõlegajándékot, nekem csak egyilyen nap jutott. Hosszú éle-tem folyamán hozzászok-tam mindehhez, nem is ér-tem, minek hoztam fel oknélkül.

Az elmúlt héten szóvátettem, hogy az amerikaisajtó egy jelentõs részecikkekben támadja OrbánViktort és Magyarországpolitikai vezetését, kivált-képp a kormányfõTusványoson mondott be-szédével kapcsolatban.

Persze, amikor az ame-rikai sajtó jelentõs részé-rõl írok, ez az ország kele-ti részén megjelenõ lapok-ra szorítkozik, azok közülis a New York Times és aWashington Post közöltegy-egy cikket, amelybeneléggé messzire mennek,a tárgy és fõleg a magyarnyelv ismerete nélkül.

Bár a két lap a legismer-tebbek közé tartozik, de avéleményeik az eldugott ol-dalakon nem sokat jelente-nek a hatalmas ország la-kosai számára. Még Nixonelnöksége alatt volt az aszójárás, vajon mit jelentez Peoriában, abban a kon-zervatívnak ítélt, cca. száz-húszezres lakosú, Illinoisállamban lévõ városban.

Az amerikai közvéle-mény a tévéhírekbõl érte-sül a világ fontos esemé-nyeirõl, ahol a magyarok-

ról nem esik szó márévek, sõt évtizedek óta.

Amennyiben Orbán el-határozná, hogy katonaicsapatokkal bevonul Kár-pátaljára, az front-page hírlenne, de Tusványosrólsemmit sem tud az átlagamerikai olvasó. Magyar-országról sem sokat.

Az ATV Egyenes be-széd címû mûsorábanKálmán Olga kérteSimonyi András volt wa-shingtoni nagykövetet,mondjon véleményt azOrbán-beszédrõl. Az egy-kori diplomata véleményeszerint: „Belekeveredtünk(mármint a magyar politi-ka) egy olyan társaságba -oroszok, kínaiak, indiai-ak, szingapúriak és a törö-kök –, ahová nem tarto-zunk. Magyarországon afelszín alatt csendben gyû-lik a gõz a társadalomban,Orbán túlságosan elbiza-kodott, ami a biztos jele avég közeledtének” – írtaSimonyi a HuffingtonPostban megjelent cikké-ben. Hát, nem tudom kik,és hányan olvassák aHuffington Postot, jóma-gam például sohasem hal-lottam róla. Majd azzalfolytatta, azelõtt Orbán

Viktor kedvence volt azamerikai újságíróknak éspolitikusoknak, de mostmegdöbbenve látják, hogyMagyarországon egy hib-rid rendszer mûködik,amelyet a miniszterelnöktusnádfürdõi beszédébenpróbált megmagyarázni.

Magyarországgal eddignem foglalkoztak sokatAmerikában, most igen,ilyen negatív sajtóvissz-hangra nem volt példa. Arossz amerikai sajtóvissz-hang valós probléma,amelyet a diplomáciánakkell megoldani.

Amerikában azonbanazt is jól látják, hogy vanitt egy tehetséges vérprofipolitikus Orbán Viktorszemélyében, vele szem-ben pedig egy gyenge el-lenzék, akik között van-nak jó szándékú amatõrökés vannak közöttük bohó-cok is, és ezt kint is jól lát-ják. Végül Winston Chur-

chillt idézte, aki a II. világ-háború után mondotta: „agyõzelem után nagyvona-lúnak kell lenni.”

Kálmán Olga másik in-terjúalanya Kuncze Gáboregykori belügyminisztervolt, az a bukott SZDSZ-esliberális politikus, aki ta-vasszal az országgyûlésiválasztáson a szigetszent-miklósi körzetben indult,ahol Bóna Zoltán fideszesképviselõ ellenében vere-séget szenvedett.

Az SZDSZ egykori elnö-ke, híven önmagához, akövetkezõkkel reagált aWashington Postban meg-jelent írásra: „Nem szeret-ném, ha minden magyarállampolgárt büntetné-nek, mert Orbán Viktoragya Tusnádfürdõn el-szállt.”

Az egykori liberálispártvezér 2010-ben vissza-

vonult a politikai élettõl, aválasztáson nem indult,idén tavasszal pedig az lettlátható, hogy esélye sincsa visszatérésre. Magam ré-szérõl örülök annak, hogyaz SZDSZ és személyilegKuncze, Demszky és má-sok is eltûntek már a poli-tikai porondról, remélhe-tõleg a MSZP és vezetõi ishamarosan követik õket.

Késõbb olvastam azinterneten, hogy a csehkonzervatívokra számít-hat a magyar kormányfõ.„A Ludové Novinyi terje-delmes összeállításban álltki Orbán Viktor mellett, le-hozva a teljes tusványosibeszédet, mellérakva egypublicisztikát, amelybenírják, hogy érthetetlen ahisztéria Orbán személyeés mondatai körül, mertsemmi olyat nem mon-dott, ami indokolná a nagyfelháborodást. Egy harma-dik írásban pedig az Or-bán által bedobott munka-alapú államot elemzik, eb-ben inkább semleges ál-láspontot képviselve.”

Néhány nappal au-gusztus 20-a elõtt irodal-mi körökben elterjedt ahír, hogy a kormány a leg-magasabb kitüntetésben

részesíti Kertész Imre No-bel-díjas írót. Késõbb ki-derült, hogy Kertész Imreés Rubik Ernõ feltaláló, aMária Terézia királynõ ál-

tal 1764-ben alapítottSzent István Rend díjatveszik át a Sándor-palotá-ban. A hír Schmidt Mária,a Terror Háza Múzeumigazgatója a Heti Válasz-ban írt cikke után kerültnyilvánosságra. Kertészkitüntetését mindkét ol-dal – a jobb és a bal – ke-ményen támadta és kriti-zálta.

A jobbikos képviselõ,Duró Dóra az államfõhöz,Áder Jánoshoz címzettkritikus hangú levelet, mígMiklós Gábor az index.hu-ban kijelentette: KertészImre lett a kormányholokausztbohóca. Az ef-fajta kritikák semmit semhasználnak az amúgy iskettészakadt politikai né-zeteket valló társadalom-nak.

Azt elképzelni sem tu-dom, hogy a fenti szemé-lyek kit találnának alkal-masnak a legnagyobb álla-mi kitüntetésre. Érdekes-nek tartom, hogy RubikErnõ mérnök, feltaláló ki-tüntetését senki sem tá-madta.

Az olvasóim jól ismerika Kertész Imrérõl kialakultpozitív véleményemet.

Személyes barátságunkfeleségével, Kertész Mag-dával közel ötven évvelezelõtt, Chicagóban kez-dõdött, késõbb, amikorBudapesten hozzáment

Imréhez, a férjét is megis-merhettük.

Jó humorú, intelligens,kedves és kellemes úriem-ber, aki szívesen látottvendég a baráti társasá-gokban. Amikor Chicagó-ban járt, volt nálunk, azEvanstonban lévõ laká-sunkban, amint mi is min-dig meglátogatjuk õketBudapesten.

2001-ben egy németkönyvkiadó Berlinbe hív-ta, és ösztöndíjat kapottegy könyvre, egy évre rá,2002-ben kapta a Nobel-

díjat. Lett nagy felháboro-dás, fõként a jobboldalinézeteket vallók körében.A Szent István Rend ünne-pélyes átadásán KertészImre a feleségén keresztüljuttatta el a sajtóhoz a vé-leményét:

„A konszenzus megte-remtésének a vágyáról éselodázhatatlan szükséges-ségérõl szól a díj elfogadá-sa és átvétele.” Mit mond-jak, pont ez nem érdekli amai napon sem a bal, sempedig a jobboldalon civó-dó magyar értelmiséget.

Még Chicagóban sokatvitatkoztam, néha vesze-kedtem is olyanokkal,akik következetesen ImreKertésznek szólították azírót. Egy ilyen alkalommalmegkérdeztem az illetõt –a nevét nem tartom szük-ségesnek leírni –, megmu-tatná-e nekem a driver li-cencét. Csodálkozva né-zett rám, mire közöltem,azért érdekel, mert azenyém Stephen Harmathnévre van kiállítva, gondo-lom, az övén is keresztnévután a vezetéknév követ-kezik.

Mint kiderült, JohnKucsera – nem ez az igazi

neve – volt a hajtási iga-zolványba írva. Dühösenmondta, hogy ez itt Ame-rikában így szokás, ez ahivatalos neve az útlevé-len is.

Kérdeztem: az nem za-var téged, hogy Németor-szágban ugyanez szoká-sos? Az ott élõ Imre Ker-tész nevét gúnyolod, mint-ha õ nem lenne magyar. Aderék ember nem értette,hogy miért hoztam fel, ezta számára bizonyra máigérthetetlen, magyarázha-tatlan kérdést.

Nem magyarázkod-tam, reménytelen egyilyen ember. Kertész ImreMagyarországon szüle-tett, egész életében ma-gyarul írt, Nobel-díjat ka-pott a Sorstalanság címûkönyvéért. Vele szembenegy mûveletlen, talán ja-nitor vitatkozik velem,akit legfeljebb erõs ma-gyar akcentusa miatt gon-dolnak magyarnak azamerikai polgárok.

Az nem baj, ha egy tu-datlan, mûveletlen ember-nek ez a véleménye, devannak tanult emberek is,akik más okok miatt talál-nak problémát Kertész Im-rével és mûveivel. Azokok annyira világosak éskézenfekvõek, hogy nincsértelme taglalni õket.

Kertész Imrérõl a 2002.szeptember 26-án megje-lent Magyarságban írtamlaudációt az irodalmiNobel-díjal kapcsolatban.Kedvem lenne lehoznimég egyszer, hiszen néze-tem nem változott, de ed-dig még sohasem közöl-tem korábban már megje-lent cikket, ezt pedig nemis tudnám, mert a tavalyinagy költözködésbenmind a cikk, mind a kéz-irat elkallódott.

Kertész Imrének ez-úton gratulálok az új,nagyszerû kitüntetéshez,betegségéhez türelmet ésmegnyugvást kívánok!

K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. szeptember 13. – 37. szám

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

Méltó kezekben a legnagyobb kitüntetés

Kertészék budai lakásán, ül: Kertész Imre, körülötte állnak Harmath Ilona, Kertész Magda

és hátul Harmath István

Kertész Imre a mi evanstoni lakásunkban vendégeskedett

2004. október 24-én

Kálmán Olga mûsorvezetõ

Orbán Viktor miniszterelnök gratulál Kertész Imre Nobel-díjas írónak és feleségének, Magdának

Simonyi András

volt washingtoni nagykövet

Kuncze Gábor

korábbi belügyminiszter