Misztikus Legendak•Vampirok

•Verfarkasok

•Boszorkanyok

•Tunderek

Vampirok vámpír kifejezés egy nagyon összetett és

sokrétű fogalmat takar.A köztudatban a vámpír szó főként egy

misztikus, vérivó, emberforma lényt takar, ám hiba lenne ennyire szűk látókörűen vizsgálni a témát.

Maga a vámpír (upier, upyr; vukodalak-brucola; morturi masticantes) szó (szláv eredetű; jelentése vérivó) viszonylag rövid múltra vezethető vissza, azonban évezredekre visszamenőleg szerepel majdnem minden kultúrában olyan tevékenység, amit ma a vámpír fogalomkörrel azonosíthatunk. Egyiptomban voltak vérivó istenek és istennők, szörnyek, akik embervéren éltek, és emberi áldozatokat követeltek meg. Az ókori Görögök is ismertek ilyen emberszerű démonokat, akik a vérünket szívják és betegségeket terjesztenek.Empusának hívták azt a vérivó nőstény dögöt, ami az ókori görög színművekben kísértett; ugyanígy nevezték őket lamia vagybrukolakhosz néven is. Az ajtón kopogtató vámpír hiedelme is tőlük ered a mítosz szerint, ezért szokás volt, hogy az udvarias, egyszeri kopogtatásra nem nyitottak ajtót.

A vámpír, a vérszívó, a vérivó lény motívuma azonban olyan eleme az emberiség mondáinak, hogy a földön élő valamennyi nép kultúrájában megtalálható, kivétel nélkül. Valamiképpen mind a dél-amerikai indiánokban mind a szibériai pusztaságok lakóiban (és folytathatnánk a sort) felmerült az emberből élő, táplálkozó és mégis; maga is közel emberi lény alakja. Ennek oka lehet egyrészt Jungmagyarázata, miszerint ez az emberiség kollektív tudattalanjából származó kép, vagy azonosíthatjuk őket a porfíria és pellagra nevű betegségek vámpírikus jegyeket mutató tünetcsoportjával is.

A vámpír alakja erősen összekötődik a vér motívumával, tekintve, hogy a vámpír (már) halott és fél-létének fenntartásához vérre, ergo életre van szüksége az életben maradáshoz. A kereszténység felbukkanásával a vámpír alakja még szorosabban összekötődött azördöggel és a gonosszal és a népi motívumokba bekerült elűzésének keresztényi jellege is.

Vámpírizmussal részben vagy egészben a Bibliában is találkozhatunk. Ebből is merítették azt az ötletet, hogy az első vámpír Káin volt,Ádám és Éva elsőszülött fia. Miután Káin megölte öccsét, Ábelt, Isten örök kárhozatra ítélte. Káin megkóstolta öccse vérét, ezért csak véren élt, így vált vámpírrá.[1]

Ez már a kiszínezett változata annak, hogy a Bibliában (mint más vallások írásos emlékeiben is) ténylegesen megjelenik több helyen is a vér elfogyasztásának motívuma, azonban a Biblia és a hozzá hasonlók sokféleképpen értelmezhetőek.

Az (európai) népi kultúrában a vámpír (szláv kifejezés; jelentése vérivó) rendszerint egy újra feléledt emberi holttest, ami emberi vagy állatvéren él, és sok esetben természetfeletti erőkkel rendelkezik, mint az emberfeletti erő és gyorsaság, állatok fölötti hatalom, vagy alakváltás. Néhány kultúrában nem-emberi vámpírok (pókok, kutyák, démonok vagy akár növények) is szerepelnek, de a vámpirizmus leggyakrabban emberekre korlátozódik.

Az a téves elképzelés, miszerint a vámpír szó és kifejezés magyar eredetű, valamint hogy a vámpír része a magyar hiedelemvilágnak, alapvetően Vlad Tepes erdélyi várúr, a Drakula-történetek ihletőjének, valamint Lugosi Béla filmszínész 1931-es Drakula című filmben nyújtott világhírű alakításának köszönhető.

Verfarkasok

Az Európai legenda szerint:A sötét középkorban a 15. és 17. század között. Európát a tudatlanság sötét árnyéka fedte be. A kisebb települések fejletlenek voltak. Nem volt biztonságos úthálózat. Egy- egy várost vastag erdőréteg zárt körbe. A farkastámadások nagyon gyakoriak voltak, és az sem volt meglepő, ha a farkasok emberekre támadtak. Az első feljegyzett vérfarkas (angolul werewolf were=ember; wolf=farkas) észlelés német városokban történt 1591-ben. A feljegyzés szerint egy hatalmas farkast szorítottak sarokba. Ráuszították a kutyáikat és dárdákkal döfködték,de a farkas nem támadott, nem futott el.Percekkel később kiderült, hogy a farkas valójában egy ember és a közeli faluban lakik.

Megkínozták és bevalott 16 gyilkosságot. Köztük két terhes nő megölését is. Elmondta, hogy megpróbált szövetkezni az ördöggel. Gyilkosságait farkasformában követte el, amit arra használt, hogy elharapja áldozatai torkát. Szomjúsága a vér után egyre csak nőtt és elkezdett a közeli mezőkön kószálni. Bűntetése szörnyűséges halál volt. Halála után elterjedtek rémtettei és az emberek kezdték azt hinni, hogy több ilyen "farkasember" is jár közöttük...

A vérfarkas vagy farkasember olyan ember, aki képes farkas formát ölteni. Eredeti görög neve lycanthropus. A farkasember legendája visszanyúlik egészen az ókori görög mitológiai alakokig. Átváltozhat saját akaratából vagy átok hatására.Felveszi a farkas tulajdonságiat, Vérszomjas állattá változik. A Hollywood-i filmesek megspékelték ezt a legendát. Ezek után a farkasemberek általában teliholdkor változnak át és az, akit megharapnak, csakugyan átváltozik.

Boszorkanyok

A néphit szerint

A boszorkány vagy boszorka olyan nő vagy férfi, aki természetfeletti, sőt démoni képességekkel rendelkezik, és rosszat, betegséget, pusztulást hoz. Az ártó lényekben való hit egyidős az emberiséggel. Európában a kereszténység elterjedésével a boszorkányt a Sátán szolgálójának tartották. Ez a babona a 16-17. századra szörnyűséges boszorkányüldözésekké fajult, amikor tömegével küldtek máglyára ártó boszorkánynak hitt fiatal és idős nőket.

Varázsló [szerkesztés]A boszorkányokat nevezték még varázslónak,

embervesztőnek és ördöngösnek. A varázs szó viszont a szláv vražtli-ból ered amihez az árt, megigéz, jósol jelentések kapcsolódnak. Értelemszerű, hogy az átvett jövevényszavak valamit megőriztek eredeti jelentéseikből, hiszen a magyar varázsló tevékenységéhez ezek a fogalmak kapcsolódnak.

Az igézés [szerkesztés]A boszorkányos rontásra használt egyik leggyakoribb

kifejezés az igézés volt. Ez az ige a krisztusi ige ördögi ellentéte mellyel az egyszerű népnek ártani lehet. Az igével, azaz szóval járó hatalom azonban ősibb mint a kereszténység, nemcsoda, hogy Isten szóval teremtette a világot és az ősi népeknél a kimondott szónak hihetetlen jelentőséget tulajdonítottak. A szó a lélekből ered és annak ereje van. Épp ezért nem véletlenül beszélünk igéző szempárról, hiszen a szem a lélek tükre és a boszorkányok egyik legveszélyesebb fegyverének éppen rossz, rontó szemüket tartották. Több boszorkányperes forrásból tudjuk, hogy a boszorkánysággal megvádoltnak hátat kellett fordítania a bíróságnak nehogy szemmel verje őket

TunderekSzerepük, helyük, származásuk a különböző mitológiákban A tündérek, mint csodás mitológiai és mesei alakok igen népes

családfát és szerteágazó történetet tudhatnak magukénak. Maga az alak szinte minden népnél megtalálható valamilyen formában. Az indiai népektől az irániakon át a kínaiakig egyaránt előfordulnak a hiedelemvilágokban olyan varázslatos lények, melyek ártó vagy jó szándékúak, és a létezés egy magasabb, vagy legalábbis embertől különálló részén foglalnak helyet, ugyanakkor az isteni szférát még nem érik el. Az európai folklórban betöltött helyük és megformálásuk korszakonként változó, de népenként, ha nem is egyforma, azért legalábbis hasonló. Ennek oka elsősorban történelmi, a görög kultúra rómaiba történő átszivárgásának, a római birodalom terjeszkedésének, majd a középkori keresztény egyház egységesítő törekvéseinek, valamint a reneszánsz antikvitás iránti tiszteletének köszönhető.

A tündérek az irodalomban A klasszikus angol szépirodalomban már korán helyet

kaptak a tündérek, például Shakespeare Szentivánéji álmában Mab, a tündérek királynője, bár ezen már erősen érződik a mai fairy hatás; illetve a Rómeó és Júliában is az apró kis tündéreket. Az angol kutatás két tündérfajtát különböztet meg: a középkori, „hősi” tündéreket és az Erzsébet- és Jakab-kor kis szárnyas lényeit, a „diminuált” tündéreket, a mai köznapi fairyk elődeit. A Mab királynő mellett van a Szentiván éji álomnak még egy csodás mesei szereplője: Puck, a hobgoblin, aki szintén egyfajta tündér, egy csínytevő manó. Jonson, Milton műveiben is előfordulnak tündérek és egyéb csodás lények.

Ezek a lények a következő arányban szerepelnek a legendákban:

VámpírokVérfarkasokBoszorkányokTündérek

Keszitette:Juhos Barnabas