A,Áabba (ar.) atyámabszolúció (lat.) feloldozás, bûnbocsánatabsztinencia (lat.) tartózkodás, önmegtartóztatásActio Catholica (lat.) a rk. egyház híveket tömörítõ egyik szervezeteadakozás, adomány az istentisztelet része, az õskeresztyénségtõl kezdve a hívek önkéntes egyházi célokra való pénz-, vagy természetbeni adományaAdonai (héb.) Úr, Isten egyik neve a héber Bibliábanadoráció (lat.) hódolat, imádásadvent (lat.) Krisztus-várás, a karácsony elõtti négy hét (lásd: egyházi év)adventizmus, adventisták (hetednapos) a szombatnapot megtartó, Krisztus közeli visszajövetelét váró szabadegyház, amely a 19. sz. közepén alakult az USA-banadvocatus Dei (lat.) a szentté avatandó személy érdemeit felsoroló Isten ügyvédjeadvocatus diaboli (lat.) ördög ügyvédje; a szentté avatandó személy hibáit sorolja fel hivatalbólagapé (gör.) Isten szeretete, szeretetvendégségagenda (lat.) szertartáskönyv, istentiszteleti rendtartásagnosztikus - agnoszticizmus (gör.) a valóság teljes megismerésének tagadása; ennek a filozófiai irányzatnak a híveAgnus Dei (lat.) Isten Báránya; Jézus Krisztus elnevezése (Jn 1,29)ágostai (augsburgi) hitvallás (ÁH) az evangélikus (lutheránus) egyház alapvetõ hitvallási irata (1530)aion (gör.) világ, korszak, idõtartam, hosszú idõajatollah(ar.) síita muzulmánok tiszteletbeli címe Iránban népi konszenzus alapjánakatolikus (lat.) nem katolikus vallású keresztényalamizsna (gör.) hit indításából gyûjtött szeretetadomány; a legtöbb vallásban kötelezõ kegyességi gyakorlatalbigens 12-13. sz.-i eretnekmozgalom tagja Dél-Franciaországbanáldás 1. az isteni erõ és ajándék továbbadása, közlése, többnyire a hagyományban rögzített módon (pl. “ároni áldás”: 4Móz 6,22-26; az apostoli köszöntés: lKor 1,3, kitárt kezekkel vagy kézmozdulattal); 2. személyek, tárgyak, az úrvacsorai bor és kenyér megáldásaáldozócsütörtök Krisztus mennybemenetelének napja, pünkösd elõtt tíz nappal

alfa és ómega 1. a görög abc elsõ és utolsó betûje; 2. Jézus Krisztusra vonatkoztatva: õ a kezdet és a vég (Jel 1,8)aliya (héb.) visszavándorlás Izraelbealleluja (héb.) dicsérjétek az Urat!; örvendezzetekalma mater (lat.) “szeretõ édesanya”; iskola, pr. kollégiumok megnevezéseámen (héb.) úgy legyen, igaz; az ima és a prédikáció végét jelzõ szóanabaptizmus újrakeresztelõk, felnõtt keresztséget vallók mozgalma (lásd: baptizmus)anamnézis (gör.) visszaemlékezésanatéma (gör.) 1. egyházi átok; 2. az egyház ünnepélyes tanításának záradéka, azokra vonatkoztatják, akik ezt a tanítást nem fogadták el. Már az elsõ évezred zsinatai használták az anatéma formulát. Kelet és Nyugat szétválása idején az anatéma és az exkommunikáció együtt jártangelológia (gör.) az angyalokkal foglalkozó tanangyal 1. isteni küldött - férfi formájában jelenik meg; 2. láthatatlan lény; 3 rangsoruk is van - Gábor, Gábriel és Mihály “fõangyal” (lásd: kerub, szeráf)animizmus (lat.) vallási elképzelés, amely szerint minden tárgynak megvan a szelleme, lelkeannullál (lat.) érvénytelennek nyilvánítantiklerikális-antiklerikalizmus (gör.–lat.)a papság világi hatalmának ellenzõje; az egyház politikai befolyása elleni mozgalomantikrisztus Krisztus ellen fellépõ szellemi erõ, vagy személy (a Sátán); Krisztus és az egyház ellenségeantiszemita - antiszemitizmus (gör.) zsidóellenes személy, illetve mozgalomantitrinitáriusok Szentháromság-tagadók, akik Krisztus istenségét tagadjákantropomorfizmus (gör.–lat.) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírásaanyakönyv a Tridenti Zsinat (16. sz.) által elrendelt és a történelmi egyházak által is vezetett keresztelési, konfirmációi, esküvõi, ki- és betérési, halotti lap és sorszámmal ellátott könyvekapáca rk. és ort. nõi szerzetesApokalipszis (gör.) a Jelenések Könyve, az Újszövetség utolsó irata; szó szerint: elrejtett, titkos dolgok feltárulásaapokaliptikus (gör.) “a rejtett dolgok kinyilatkoztatása”; különleges irodalmi mûfaj, amely a világ végét, a végítéletet ábrázolja ki; a Szentírásban (kisebb részektõl eltekintve) Dániel Könyve és a Jelenések Könyve ezen kategóriába tartozikapokrifus-apokrifusok (gör.) rejtett, titkos; a pr. kánonból kihagyott szent könyvekapológia (gör.) hitvédelem; valamely vádlott szóbeli vagy írásbeli védelme; Apologéták a kereszténység védelmezését, a zsidó és pogány vádak megcáfolását tûzik ki célulapostol (gör.) küldött; 1. szûkebb értelemben Jézus 12 tanítványa; 2. tágabb értelemben: a Krisztus ügyében eljárókapostoli hitvallás, AH a keresztyén hit alapelveinek rövid összegzése, amelyet valamennyi keresztyén egyház hitvallásként elfogad

apostoli szukcesszió az apostoli hagyomány töretlensége; kézrátétel formájábanaposztata (gör.) hitehagyott, esküszegõaposztázia (gör.) hitehagyás, hittagadás; nyílt szakítás a keresztény egyházzalarchidiakónus (gör.) az alsóbb papság liturgikus elöljárója, a püspök elsõ segítõjearchiepiscopus (gör.–lat.)érsekarchívum (gör.–lat.) irattár, levéltárArmageddon v. Hermageddon (héb.) a Jelenések Könyve 16,16 szerint az a hely, ahol a végítélet bekövetkezik, mivel ószövetségi csaták színhelye is volt, a Jehova tanúi ezt a kettõt egybekapcsoljákaskenazi (héb.) kelet- és közép-európai, illetve onnan származó zsidókaszkézis (gör.) önsanyargatás, önmegtartóztatás; a megszentelõdésért, a keresztény tökéletesedésért gyakorolt önfegyelmezõ életgyakorlat az életszentség érdekébenasztrológia (gör.) csillagjóslásateizmus (gör.) istentagadás, vallásellenességantropomorfizmus (gör.–lat.) Isten valóságának emberi tulajdonságokkal való leírásaaugur (lat.) madárjós, ókori római papautodafé (port.) máglyahalál, könyvégetés (lásd: inkvizíció)autokephal (gör.) önálló nemzeti ortodox egyházAve Maria (lat.) katolikus imádság kezdõ szavai (Üdvözlégy Mária); ennek az imának megzenésített formája   

B Baal (héb.) úr, pogány IstenBábel az ókori Babilon városának héber neve; bábeli torony - sokféle nyelvû beszédbõl adódó zavarbahá'i a 19. sz.-ban alapított vallás, szakadár muzulmán csoport; felfogásuk szerint valamennyi nagy vallási vezetõ a megismerhetetlen istenség képviselõje és valamennyi vallási irat szent; a papságot nem ismerik; minden hívõnek a vallások egységesítéséért kell munkálkodnia, mintegy 4,5 millió bahá'it tartanak számon a világonBálám szamara valamely cselekvést, tevékenységet makacsul ellenzõ személy (lásd: 4Móz 22)baptisták - baptizmus a 17. sz.-ban kialakult pr. egyház, melynek különösen az USA-ban van nagy tömegbázisabaptisztérium (gör.–lat.) keresztelõkápolna

baptizma (gör.) bemerítés, alámerítés az õsegyházban és több mai egyházban gyakorolt keresztelési forma (lásd: keresztség)bar/bat-micva (héb.) vallási tekintetben felnõtté avatás, liturgikusan férfiaknál jelentõs; szó szerint: a törvény, a kötelesség fia, leányabazilika (gör.–lat.) több hajós templom; kupolás, magas helyen épített királyi kultuszhelybehemót (héb.–lat.) bibliai szörnyeteg (Jób 40,10)bencés Nursia-i Benedek Reguláját, szabályzatát követõ rk. szerzetes, ill. szerzetesközösségBethesda (héb.) tó a régi Jeruzsálemben, gyógyforrás (Jn 5,1-15)Betlehem (héb.) palesztinai város, Jézus születésének helye (Mt 2; Lk 2,1-20)bhakta (hin.) Krsna vagy Visnu híveBiblia (gör.) könyvek 1. a kereszténység szent–kanonikus iratainak gyûjteménye: két része az Ószövetség (Ótestamentum) és az Újszövetség (Újtestamentum); 2. a protestáns Szentírás terjedelme kisebb, mint a római és ortodox, mert nem tartalmazza az apokrifusokatbibliakritika a Szentírás szövegének, keletkezési körülményeinek tudományos vizsgálatabibliaóra olyan gyülekezeti alkalom, mely a Szentírás alaposabb vizsgálatára és magyarázatára ad alkalmatbibliatársulatok a Biblia szövegének gondozására, fordítására és kiadására alakult társulatok, egyesületekbibliokrácia (gör.) a Biblia korlátlan hatalma Genfben, Kálvin korábanbibliomantia (gör.) találomra felütött Bibliából való jóslásbigott vakbuzgó, vakhitû, türelmetlenbiretum (lat.) rk. papok papi fövegebizantinizmus talpnyalás, hízelkedés, feljebbvaló elõtti meghunyászkodásblaszfémia (gör.) istenkáromlás, kegyeletsértésbóher, bochur (héb.) talmudi tanulmányokat folytató ifjú, rabbi jelöltböjt 1. az egyházi év egyik idõszaka, a húsvét elõtti 6 hét; 2. az ételtõl való tartózkodás, mely a pr. egyházakban nem kötelezõ, de a népi kegyességben máig élõ (pl. nagypéntek, az úrvacsoravétel elõtt) hagyományboldogmondások Mt 5,3-11; Lk 6,20bona ecclesiastica (lat.) egyházi javakbonc (jap.–port.) buddhista pap vagy szerzetesbrahman a hindu vallásban a világ teremtõje; a hindu hármas istenség (Brahma, Visnu, Siva) elsõ személye: pap, tudósbreve rövid, egyszerû kérdést érintõ pápai iratbreviárium (lat.) vallásos szövegekbõl összeállított szemelvénygyûjteménybúcsú rk. fogalom és gyakorlat: a bûnök erkölcsi jóvátételének eszköze, a bûnökért járó büntetésnek részbeni vagy teljes elengedése, a megtisztulás egyik lehetõsége; a bûnbocsánat szentségéhez kötõdikbulla okmány, ünnepélyes pápai oklevél  

C, CS caddik (héb.) igaz, jámbor ember, zsidó bölcscaritas (lat.) jótékonyság; rk. szeretetintézmény neve

casula (lat.) miseruhacebaot (héb.) Seregek Ura, az Ószövetségben Isten körülírt megnevezésechanuka (héb.) zsidó örömünnep a Makkabeusok sikeres harcainak, fõleg Jeruzsálem felszabadításának (i. e. 164) emlékére, a jeruzsálemi Szentély újjáavatásának ünnepechiliasmus (gör.–lat.) Krisztus ezeréves földi uralmáról, második eljövetele utáni eseményekrõl szóló tanításchristos (gör.) felkent, a héber messiás görög megfelelõjeCIC- Codex Juris Canonici a rk. egyház hivatalos törvénygyûjteményecingulus (lat.) rk. papok derékövecionista (héb.) a zsidó állam megalapításának hívecionizmus (héb.) a zsidóságnak Izraelben való tömörítésére törekvõ mozgalomcircumcisio (lat.) körülmetélésciszterci (lat.) a bencés reformmozgalmakból származó, hazánkban fõleg oktatással, neveléssel foglalkozó rk. szerzetesrendcölibátus (lat.) kötelezõ papi nõtlenségcommunio (lat.) közösség; azonos javakból részesedés, úrvacsoraconcelebráció a szertartások közös végzése; több pap közös szolgálataconfessio (lat.) hitvallásconstitució alkotmány, alapokmány (zsinati dogmatikai jellegû és érvényû irat)conversio (lat.) megtéréscóresz (héb.) szegénység, nyomorúság, szenvedéscorpus Krisztus kereszten függõ testének kiábrázolásacredo (lat.) hiszekegy, hitvalláscrucifix (lat.) középkori használatban: “akasztófáravaló”Crucifixus (lat.) a Megfeszített; kereszt, feszület

 D

damnáció (lat.) elkárhozás, elátkozásdavenol (jid.) kántál; éneklõ hangon imádkozikDei gratia (lat.) Isten kegyelmébõldeifikáció (lat.) istenítésdeizmus (lat.) a személyes Isten létezését tagadó, õt csak a világ elsõ okának elismerõ felfogás dekalógus (gör.) tízparancsolat (2Móz 20,11-17)dékán (lat.) középszintû egyházi lelkészi tisztség, teológiai akadémia vezetõjedekrétum (lat.) 1. nyilatkozat; 2. a rk. egyházi felsõbbség egyik fajta dokumentumadémon (gör.) gonosz, ártó szellem, ördög

dervis (ar.) muzulmán misztikus vallási irányzat tagjadeuteronomium (lat.–gör.) Mózes 5. könyveDharma a buddhista mitológiában az igazság megszemélyesítésediakónia (gör.) 1. a rabszolgáknak az étkezésnél végzett tevékenysége; 2. szeretetszolgálatdiakonisszák (gör.) egyes pr. egyházakban a szeretet- és szociális szolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedõ nõkdiakónus (gör.) 1. pr. egyházakban a szeretetszolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedõ férfi; 2. rk. szóhasználatban a papi rend alsó fokozatadianetika a görög “dia” (át, keresztül) és a “nousz” (értelem) szavakból képzett összetétel, az “értelem által” történõ ti. gyógyulás, szabadulás, a szcientológia “vallási mozgalom” módszerediaszpóra (gör.) szórvány, szétszórtságdies irae (lat.) a harag napja, az utolsó ítéletdiocesis (gör.) egyházmegyedirektórium (lat.) irányítás; a rk. egyházban végrehajtási utasítás nagyobb jelentõségû dokumentumokhozdiszpenzáció (lat.) 1. felmentvény; 2. házassági engedély megadásadogma (gör.) parancs, átvitt értelemben tantétel; az egyház hivatalos tanítása, mely a Szentírásra és a hitvallási iratokra alapozódikdogmatika (gör.) 1. a rendszeres teológia egyik ága; 2. az egyház tanításának kifejtésedoketizmus (gör.) az 1. sz.-ban keletkezett tévtan, amely szerint Krisztus csak látszólag öltött testet doktrina (lat.) hittétel, tandominikánus (gör.) Domonkos-rendi szerzetesdoxológia (gör.) dicsõítés, dicsõségmondás, a liturgiában Isten dicsõítése, pl. a Miatyánk végsõ mondatadrachma (gör.) újszövetségi pénzegységdrúz közel-keleti vallási szekta, mintegy félmillió taggal; tanításuk, hogy az utolsó fatimida kalifa Isten, akinek visszajöttét várják; szent irataikat részben a Bibliából, részben a Koránból állították össze, fõleg Libanonban élnekdualisztikus (lat.) 1. a dualizmusnak megfelelõ, a dualizmusra emlékeztetõ; kettõs, kételvû, kettõs rendszerû; 2. a dualizmusra jellemzõ, vele kapcsolatosdualizmus (lat.) 1. a létet két ellentétes és egymásból nem levezethetõ alapelvvel, az anyagival és a szellemivel magyarázó, többnyire idealizmusba torkolló felfogás; 2. kettõsség, kettõs rendszer; 3. két egyenjogú állam állandó jellegû kapcsolata, szövetsége, különösen az Osztrák-Magyar Monarchia az 1867-i kiegyezés utándzsámi mohamedán fõtemplomdzsihad (ar.) a muzulmánok szent háborújadzsinn (ar.) szellem (jó vagy rossz) 

E, É  

ébredés a megkeresztelt, passzív egyháztagok élõ hitre jutásaecclesia (gör.–lat.) egyházecclesia militans (lat.) harcoló, küzdõ egyházecclesia regnans (lat.) uralkodó egyház

éden (héb.) a kert, melyet az Úristen ültetett “Keleten” és amelybe az embert helyezte (lMóz 2,8)–paradicsomegyház 1. a keresztények szent és egyetemes közössége; 2. egy adott nemzetközi, nemzeti keresztény közösség – egyházakegyházatyák az egyház apostolok utáni elsõ tanítói, teológusaiegyházfi a templom és a lelkészi hivatal körüli teendõk ellátását végzõ személyegyházi év a történelmi egyházakban használt idõbeosztás, amely advent elsõ vasárnapjától az egyházi év végéig (örökélet vasárnapja) tart; súlypontja: a karácsonyi, a húsvéti és a pr. egyházakban külön hangsúlyozottan a pünkösdi ünnepkör, ezt követi az ún. ünneptelen félév (évközi idõ) advent elsõ vasárnapjáigegyházjog az egyházi törvénnyel foglalkozó; pr. egyházakban egyben egyháztörténeti tudományágegyházkelés eredetileg a gyermekágyat elhagyó anya elsõ útja, amely a templomba vitte; ma a megkeresztelt gyermek édesanyjának hálaadása és megáldásaegyházkerület a pr. egyházakban több egyházmegyét magába foglaló testületegyházmegye a rk. egyházban a püspök vezetése alatt álló; a pr. egyházakban több egyházközséget egybefogó szervezeti egységegzegézis (gör.) írásmagyarázategzercicium (lat.) lelki gyakorlatekkleziológia az egyházról szóló tudományágElohim (héb.) Isten egyik ószövetségi neveenciklika (gör.) pápai körlevéleparchia (gör.) ort. egyházkerület, vagy egyházmegyeeparchos (gör.) az ort. egyházban az egyházmegye püspökeephorus (gör.–lat.) némely pr. egyházban egyházkerületi vezetõ személyepifánia (gör.) vízkereszt ünnepeepiszkopalizmus (gör.–lat.) püspök vezetése alatt álló egyházszervezetepiszkoposz (gör.) püspökerec Izrael (héb.) Izrael földjeesperes a pr. egyházakban az egyházmegye lelkészi elnöke; a rk. és ort. egyházakban az egyházmegyén belüli kisebb egység vezetõjeesszénusok (lat.) igen szigorú erkölcsi zsidó szekta a Kr. e. 2. sz.-baneszkatológia (gör.) a végsõ dolgokról, “világ végérõl” szóló tanításethosz (gör.) erkölcs, erkölcsi érzéketika (gör.) az erkölccsel foglalkozó rendszeres teológiai tudományág

eucharisztia (gör.–lat.) a pr. egyházakban úrvacsora; a rk. katolikus és ort. egyházakban a szentmise, illetve az Oltáriszentségeucharisztikus kongresszus az Oltáriszentség tiszteletére rendezett nemzetközi rk. ünnepség evangelikál a pr. egyházak fundamentalista mozgalmaevangélikus hazánkban a Magyarországi Evangélikus (azaz lutheránus) Egyház tagjainak történelmileg kialakult elnevezéseevangelisták (gör.–lat.) négy evangélium szerzõi: Máté, Márk, Lukács, Jánosevangélium (gör.–lat.) 1. örömhír; 2. az Újszövetségnek Jézus életével és tanításával foglalkozó négy könyveevangelizáció (gör.–lat.) egy- vagy többnapos speciális tartalmú igehirdetés-sorozatevangelizátor (gör.–lat.) az evangelizációt végzõ személyEVT (Egyházak Világtanácsa) magyar nyelvû rövidítéseexegézis (gör.) bibliai szövegmagyarázat értelmezéseexhortáció (lat.) diákokhoz intézett szentbeszédexkommunikáció (lat.) kiközösítés, kiátkozásexmisszio (lat.) a még nem végzett teológiai hallgató gyülekezeti szolgálatba történõ kihelyezéseexodus (gör.–lat.) 1. az Ószövetség (Mózes) 2. könyve; 2. az Egyiptomból való szabadulás története (kivonulás)exorcizmus (gör.) ördögûzésezoterikus (gör.–lat.) titkos, rejtett, csak a beavatottak által érthetõ

 F  

fanatikus (lat.) vakbuzgó, rajongó, féktelen, türelmetlenfarizeus (héb.–lat.) 1. a törvényt betûkig megtartó zsidó kegyességi irányzat tagja; 2. átvitt értelemben: álszent, képmutatófideizmus (lat.) múlt század végi teológiai irányzat, amely szerint egyedül a szívbeli odaadás kell az üdvõsséghez, de nem a hitigazságok ésszerû megismerésefiducia (lat.) hit, bizodalom, hûségfilia (lat.) leányegyház, fiókegyházfilioque (lat.) a “Fiútól is”; a Szentháromság harmadik személye; a Szentlélek a második személytõl, a Fiútól is származikfiloszemita (gör.) zsidóbarátfõgondnok a Magyar Református Egyházban az egyházkerület élén álló világi vezetõfõjegyzõ a püspök lelkész és a fõgondnok világi helyettesefranciskánus (lat.) Ferenc-rendi szerzetesfundamentalizmus (lat.) az az írásmagyarázati, közösségi irányzat, mely a Szentírás teljes szövegét mereven betû szerint értelme 

G,GY Gecsemáné-kert (ar.) az a kert az ókori Jeruzsálem mellett, amelyben Krisztus a kínszenvedését és halálát megelõzõ éjszakát töltötte (Mt 26,16-46; Mk 14,32-42; Lk 22,39-46)Genezis a Bibliában Mózes 1. könyve, amely a világ teremtését tárgyaljagettó (ol.) 1. elkülönített zsidónegyed a középkorban, majd a hitlerizmussal kapcsolatos országokban, így

Magyarországon is; 2. a faji alapon elkülönített néger v. színes bõrû lakosság külön városrészeglória (lat.) 1. dicsõség; 2. a misének e szóval kezdõdõ részegloria in excelsis Deo (lat.) dicsõség a magasságban Istennek (Lk 2,14)glorifikál (lat.) dicsõít, magasztalglosszolália (gör.–lat.) nyelveken szólás kegyelmi ajándéka (lKor 12,10)gnoszticizmus (gör.–lat.) a korai kereszténység keleti vallási és görög filozófiai elemekkel keveredett misztikus vallásfilozófiai áramlata, amely a tökéletesség, a világ isteni lényegének megismerésére törekedettgnózis (gör.) 1. megismerés; 2. felismerés és értékelés: 3. a legszentebb ismeretek, maga a tudás megismerése, ill. ennek a misztikus tanaGóg és Magóg (héb.) az ó-és újszövetségi szövegekben két személy, akik Izrael, ill. a kereszténység végromlását készítik elõ (Jel 20,8)goj (héb.) 1. nemzet, nép, a Szentírás a héberekre is alkalmazza; szent nép; 2. átvitt értelemben nem zsidó, bármely más, nem zsidó felekezethez tartozó személygólem (héb.) Isten nevével életre keltett hatalmas agyagszoborGolgota (ar.) neve annak a Jeruzsálem melletti dombnak, amelyen a Biblia szerint Jézust keresztre feszítették (Mt 27,33; Mk 15,22; Lk 23,33)Góliát 1. ótestamentumi óriás, akit Dávid legyõzött; 2. magas, erõs férfigordiuszí csomó bonyolult, megoldhatatlannak látszó feladat (az ókori mondában Gordius, Frígia királya készítette, rendkívül összebogozott csomó; egy jóslat annak ígérte Ázsia uralmát, aki ezt a csomót megoldja – Nagy Sándor a csomót kardjával kettévágta)grál a középkori vallásos irodalomban és a keresztény legendákban szereplõ rejtélyes, csak a kiválasztottak által megpillantható csodatevõ kehely vagy urnagrállovag 1. a grál szolgálatában álló lovag; 2. feddhetetlen jellemû, erkölcsû, lovagias gondolkozású férfiúgregorián korálisok v. énekek (zene) a nagyrészt I. Gergely pápától összegyûjtött egyszólamú, zenei kíséret nélküli egyházi énekek; recitáló dallamformálás, egyes esetekben ötfokú hangnemek jellemzikgregorián(us) naptár Gergely-naptár; XIII. Gergely pápától 1582-ben a szökõnapok beiktatásával rendezett naptárguru (szan.) az indiai szíkh felekezet vallásfõje

gyaur (ar.) hitetlen; a nem muzulmánok gúnyneve a törököknélgyehenna (héb.–lat.) a szenvedések helye, pokol 

H hadzs (ar.) zarándoklás Mekkába, a muzulmánok szent helyére a Kábához, v. Medinába, Mohamed sírjáhozhadzsi (ar.) Mekkába v. Medinába zarándokló vagy ilyen zarándokutat megtett muzulmánháfiz (ar.) az arab világban olyan tudósok megtisztelõ címe, akik az egész Koránt könyv nélkül tudjákhaggada (héb.) 1. a Talmud egy része; 2. az Ószövetség tanító, oktató népszerû magyarázata; 3. a zsidó húsvét két elsõ estjének ima- és szertartásrendjeHagia Sophia (gör.) a bizánci építõmûvészetnek a 6. sz.-ból származó remeke Isztambulban; eredetileg templom, ma múzeum (a. m. szent bölcsesség)hagiográfia (gör.) a szentek életének leírása és kutatásahagiográfus (gör.–lat.) a szentek életrajzírója, hagiográfia szerzõjehagiolátria (gör.) a szentek tiszteletehagyomány az atyák hitének, tanításának, életvitelének tiszteletben tartása és átvétele, valamint továbbadása. A rk. szóhasználatban az egyház hitének egyik forrása a bibliai kinyilatkoztatással együtthalacha (héb.) zsidó vallási törvények és szokások, hagyományok összefoglaló megjelölésehalleluja (héb.) “dicsérjétek az Urat!”, a Zsoltárok Könyvébõl való szófordulat, mely az egyházi életben sokszínû formában jelenik meghárom királyok napkeleti bölcsek; az újszövetségi elbeszélés szerint a gyermek Jézust imádó személyek (Mt 2,1-12)héber 1. a Bibliában Izrael népének egyik neve; 2. a zsidó nép nyelve az ókorban (ma Izraelben az újhéber nyelvet, az ivritet beszélik); 3. zsidóhebraista (lat.) a hebraisztika tudósa, szakértõjehebraisztika (lat.) a zsidó mûveltséggel, elsõsorban a héber nyelvvel és irodalommal, valamint a zsidók történelmével foglalkozó tudományághebraizmus (lat.) 1. tõsgyökeres héber nyelvi jellegzetesség; 2. a héber nyelvbõl vett szó v. fordulat más nyelvbenhéder, chéder (héb.) zsidó elemi iskolahedzsra (ar.) Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az elsõ muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán idõszámítás kezdete (Kr. u. 622)Hegyi beszéd Máté evangéliuma 5-7. fejezete; Jézus erkölcsi tanításainak legfontosabb összegzése; a keresztyén kegyesség és erkölcs egyik fõpilléreHeidelbergi Káté a Magyar Református Egyház egyik hitvallási irata (1562)hellén göröghellenista (gör.–lat.) az ókori görögség kultúrájával, elsõsorban az ógörög nyelvvel és irodalommal, valamint történelemmel foglalkozó tudóshellenizál 1. a görög mûveltséggel foglalkozik, azt kutatja; 2. (el)görögösíthellenizmus (gör.–lat.) a Nagy Sándor hódításaitól Egyiptom római meghódításáig terjedõ mûvelõdési

korszak, amelyet ógörög, kis-ázsiai és egyiptomi mûvelõdési elemek összeolvadása jellemezhellenofil (gör.) görögbaráthenoteizmus (gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhezheretikus (gör.–lat.) eretnek (személy, tan stb.)herezis (gör.) 1. eretnekség; 2. az apostoli tanítást és életgyakorlatot tagadó magatartás; 3. hivatalos, kötelezõ nézetektõl eltérõ felfogáshermeneutika (gör.) a bibliai szövegek értelmezésének, magyarázatának elveit és szabályait vizsgáló tudományághérosz (gör.) hõs, félistenheterodoxia (gör.) 1. tévhit, eltévelyedés, elhajlás, eretnekség; 2. a hivatalos egyházi felfogástól eltérõ vallási tantételhic iacet (lat.) “itt nyugszik” régi sírfeliratokon gyakori kifejezéshierarcha (gör.) fõpaphierarchia (gör.) 1. rangsor; az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sora; 2. igazságok hierarchiája, a keresztény hit és a katolikus hitigazságok rendszere; 3. értékek hierarchiája, a Szentháromság misztériuma minden más titkok forrása, a hit igazságának hierarchiájában a legalapvetõbb vonás. A szellemi és lelki értékek mindig megelõzik az anyagi és ösztönös élet értékeithieroglif(a) (gör.) 1. képírás jele; 2. olvashatatlan v. nehezen kibetûzhetõ írás: titkosírás; 3. rejtvény, talányhierográfia (gör.) titkosíráshierokrácia (gör.) papi uralomhieromantia (gör.) áldozatokból való jósláshigh-church (ang.) anglikán egyháznak szigorúbb, a katolicizmushoz közel álló ágazatahimnusz (gör.–lat.) ünnepélyes ének; egyházi népének; istentiszteleti ének a gyülekezetben; egy-egy magasztos stílusú szentírásbeli szakasz: a szeretet himnusza (1Kor 13); a feltámadás himnusza (lKor 15); a Lélek himnusza; a hit modelljeinek himnuszahinduizmus (hindi–lat.) India vallásában és filozófiájában a középkortól az újkorig uralkodó nézetek összessége; a Visnu és Siva istenek tiszteletén alapuló vallások, amelybe a buddhizmus és a brahmanizmus is beleolvadtakHiób-hír rossz hír, vészhír, lesújtó hír (a bibliai Jób nevébõl)hodzsa (ar.) muzulmán pap, hitoktatóholokauszt (gör.) 1. áldozat; 2. felajánlás, engesztelõ áldozat; 3. teljes pusztulás; 4. a

zsidóságnak a hitlerizmus által történt majdnem teljes kipusztítása Európábanhomiletika (gör.) egyházi ékesszólás: az egyházi beszéd, igehirdetés elmélete és történetehomília (gör.) a rk. szóhasználatban a Szentírás szövege alapján mondott szentbeszéd; pr. használatban az igehirdetés egyik fajtája, amely szigorúan követi a bibliai szöveg logikáját és sorrendjéthoroszkóp (gör.–lat.) a csillagok állása alapján végzett jóslathostia (lat.) ostyahozsanna (héb.–lat.) 1. kérlek segíts meg!; 2. üdv, dicsõség Istennek a nem zsidó vallásbanhozsonnázik ujjonghugenotta (fr.) francia kálvinista a 16-18. sz.-banhumerale (lat.) vállkendõ; rk. papok miseruhájának egyik részehusziták Husz János, 1415-ben máglyahalálra ítélt cseh vallásújító mozgalmának tagjaihymnológia (gör.) az egyházi énekekrõl szóló tanhyposztázis (gör.) filozófiai kifejezés, mely eredetileg konkrét valóságot, lényeget jelentett, a teológiában pedig isteni személyt 

I, Í idolátria (gör.) bálványimádásikonoklaszta (gör.) képromboló; a templomban vallási fogalmak képzõmûvészeti ábrázolását, fõleg szentképeket vagy szobrokat nem tûrõ, azokat eltávolító és elpusztító személyikonosztázion - ikonosztáz (gör.) az ort. szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített válaszfal a hajó és a szentély között; szentképfalimám (ar.)1. muzulmán egyházi v. világi fejedelem; a próféta utóda; 2. muzulmán vallási vezetõ, aki a mecsetben az imaszolgálatot vezeti; elõimádkozó; 3. nagy tekintélyû muzulmán vallástudósimmanencia (lat.) 1. tapasztalható, megismerhetõ, érzékelhetõ valóság; 2. a transzcendencia ellentétein spiritualibus (lat.) lelkiekben, egyházi ügyekbenindependesek (lat.–ang.) az egyes gyülekezetek önállóságát, minden más szervezettõl való függetlenségét valló pr. áramlatinfallibilitás (lat.) tévedhetetlenség, csalatkozhatatlanság; rk. tanítás szerint a pápa tévedhetetlen, ha egyházi tanítás kérdésében hivatalosan (ex katedra) nyilatkozikinfula (lat.) püspöksüveg, püspöki föveg, ill. a róla lelógó szalaginiciáció (lat.) felavatás, beavatásinkarnáció (lat.) megtestesülés, az Ige testté létele (Jn 1,1)inkvizíció (lat.) a rk. egyház intézménye, törvényszéke a középkorban az “eretnekség” kivizsgálására és felszámolásárainkvizítor (lat.) az inkvizíciós törvényszék bírájainsalláh (ar.) ha Isten is úgy akarjainspiráció (lat.) a Bibliának Szentlélek által való ihletettsége emberi közvetítés által (lásd: verbális inspiráció)institúció egyházi hivatal adományozása, a vele járó jogokkal való felruházás a rk. egyházban; Kálvin János

nagy mûve (1559) (Magyar nyelven: Keresztény vallás rendszere I-II.)intercesszió (lat.) közbenjárás, közbenjáró imádságinterkommunió (lat.) különbözõ felekezetekhez tartozók úrvacsora-közösségeintronizáció (gör.–lat.) rk. és ort. fõpap beiktatása: székfoglalásintuíció (lat.) ösztönös megérzés, a dolgok mélyére látásírásmagyarázat a Biblia tudományos magyarázata (lásd: kommentár)írástudók újszövetségi gyûjtõfogalom; azokat jelöli, akik a szent szövegek és hagyományok kutatásával, magyarázatával foglalkoztak (lásd: farizeusok)irreligiózus (lat.) vallástalanIskariót (héb.) a bibliai Júdás másik neveistentisztelet a pr. egyházakban hitéleti gyakorlat; a rk. egyházban ugyanennek az elnevezése elsõsorban a szentmise; az ort. egyházakban szent liturgiaiszlám (ar.) szó szerinti jelentése: Istennek való feltétlen engedelmesség, odaadásivrit a héber nyelvnek mai, Izrael államban használt formája; az újhéber nyelvIzrael (héb.) 1. Jákób pátriárka másik neve; 2. a zsidó állam neveizraelita (lat.) zsidó 

J Jad-vasem (héb.) a világ igaza; a holokauszt idején a zsidókat mentõk emlékhelye JeruzsálembenJahve (héb.) a zsidóknál az Istent jelölõ négy betû (tetragram)jehovista (ang.–héb.) az USA-ból származó, 19. sz. közepe óta elterjedt, a végítélet közeli bekövetkezését váró vallási mozgalomjeshiva (héb.) szigorú zsidó vallási iskolaJewish Agency (ang.) az elsõ világháború után Palesztinában alakult cionista szervezet az önálló zsidó állam létrehozásárajezsuita (lat.) rk. szerzetes, a Jézus-társaság tagjajiddis Kelet-Európa és Amerika zsidó lakossága egy részének régebbi német elemekbõl álló, szláv és héber sajátosságokkal kevert nyelvejógi (szan.) indiai aszkéta, a jóga követõjejóm kippúr (héb.) a zsidók nagyböjtje (az engesztelés napja)judaizmus (lat.) zsidó vallás, szellem, világnézetjuriszdikció (lat.) egyházi vezetõk vagy testületek jogi hatásköre, intézkedési területejus canonicum (lat.) egyházjogjus divinum (lat.) isteni jog; az isteni kinyilatkoztatás folytán keletkezett egyházjogi szabályok összessége

 K

kádi (ar.) törvénytudó a muzulmán népeknél; bírókairosz (gör.) újszövetségi szó: egy adott idõpontot jelölkalifa (ar.) muzulmán politikai vezetõkálvária 1. 14 darabból álló kép- vagy dombormûsorozat, amely Jézus keresztútjának állomásait ábrázolja; 2. kínszenvedés, szenvedésekkel teli életkálvinizmus a református vallás; a protestantizmusnak Kálvin János tanításain alapuló ágakámzsa (lat.) szerzetesi csuha, csuklyaKánaán 1. a mai Palesztina bibliai neve; 2. az ígéret földjekánon (gör.) 1. eredeti jelentése zsinórmérték; 2. azoknak a könyveknek a gyûjteménye és szentírássá való egyesítése, amelyek isteni sugalmazás alapján íródtak és így a keresztény hit normáikanonikus (gör.–lat.) egyházi elõíráson alapuló, az egyházi kánonok által megállapítottkanonizál szentté avatkánonjog egyházjogkanonok papi méltóság a rk. egyházban; a káptalan tagjakántor orgonista, a gyülekezeti éneklés vezetõjekántus kollégiumi énekkarkápsál (lat.) kolduló szerzeteskapucinus (lat.) a Ferences-rendnek késõbbi reformágához tartozó szerzetes (szakállat visel)kardinális (lat.) bíboros, magas rangú rk. fõpapkaritatív (lat.) jótékony, emberbaráti, pl. szeretetmunkakarizma (gör.) “kegyelmi ajándék”, a Szentírásban sokféle adottságbeli, képességbeli, életviteli stb. formája van: a mai viszonyok között a gyógyítás, a nyelveken szólás, annak tolmácsolása áll az egyes irányzatok elõterében (lKor 12)karizma (gör.) természetfeletti adomány, képesség, amely elsõsorban mások javára szolgálkarizmatikus mozgalmak a pünkösdi mozgalomból kinõtt közösségi mozgalmak; napjainkban teljesedésük robbanásszerû, elsõsorban Dél-Amerikábankarma (hin.) az élõlények jó vagy rossz sorsát elõzõ életükben elkövetett tetteik nyomán meghatározó erõkarmelita a 13. sz.-ban a Szentföldön levõ Karmel hegyen alapított, szigorú szabályzatú szerzetesrend tagjakartauzi néma barát; szigorú, visszavonult életet élõ szerzetesrend tagjakasrut (héb.) kóser, azaz megfelelõ zsidó étkezési törvények szerint; átvitt értelemben emberre is használjákkáté (gör.–lat.) a középkor végén kialakult vallásos irodalmi mûfaj, mely a hit tanítását kérdés-felelet formájában dolgozza felkatekéta (gör.) hitoktatókateketika (gör.–lat.) hitoktatástankatekézis hitoktatáskatekizmus (gör.–lat.) kátékatolicizmus (gör.–lat.) 1. a rk. egyház képviselte hitbeli felfogás; 2. a rk. egyház szervezeti egésze katolikus (gör.–lat.) a rk. egyház tanításának híve, annak követõjekazuálé – kazuáliák (lat.) speciális igehirdetési, istentiszteleti alkalmak, szertartások: keresztelés, úrvacsora, esküvõ, temetés, sírkõavatás stb.

kazuisztika (lat.) a skolasztikus teológiában és a középkori jogtudományban, de általában is az általános dogmatikus tételek alkalmazása egyes esetekrekazula (lat.) miseruhakegyelmi ajándékok (lásd: karizma)kegyesség a hit élet- és gyakorlatbeli megvalósításakelyhesek husziták egyik szárnya; elnevezésüket azért kapták, mert az úrvacsorai kelyhet használták jelvénykéntkenózis (gör.) 1. megüresítés; 2. Krisztus részérõl az Atyának való készséges engedelmeskedésben és a kereszthalál tudatos elfogadásában nyilvánult meg (Fil 2,6-11)keresztény a Christianos, Krisztust követõ hívõ kifejezése, ebben a formában a rk. egyházban honosodott meg és lett általánosan elfogadottá (= keresztyén)kereszténység fõbb ágai: 1. római és görög katolikus egyház; 2. pr. egyházak; 3. ort. egyházak; 4. szabadegyházak és szabadegyházi közösségek – magyarországi egyházakkeresztség szentség; jegye a víz; a bûn megbocsátásának és az egyházba való felvételnek aktusa; különféle formája van: 1. a baptizma (ez az eredeti) a vízbe való teljes bemerítés; 2. a vízzel, a keresztelõ kancsóval történõ leöntés; 3. a víz hintése; 4. a vízzel való keresztvetés a fejre; két típusa van: a) gyermekkeresztség; b) felnõttkeresztség; az elsõnél a szülõk és a keresztszülõk tesznek a gyermek nevében fogadalmat és a történelmi egyházak gyakorolják; a másodiknál hitbeli döntés, a hit megvallása után történik. Az egyetlen szentség, melyet minden egyház elfogad.keresztvetés a kereszt jelének leírása a jobb kéz tenyerével vagy elsõ három ujjával; egyes pr. egyházak az áldásnál, a szentelésnél alkalmazzákkeresztyén (gör.–szláv) a “Christianos” a Krisztuskövetõ kifejezése, elsõnek a görög pogányok használták, hozzánk a középkorban szláv közvetítéssel jutott el: ma a protestánsok szóhasználatakerub isteni küldött; ember- és állatformájú is lehet (Ez 1,1-4)kérügma (gör.) a hírnök híradása; az evangélium lényegekibuc (ivr.) a mezõgazdasági termelõközösségek elnevezése Izraelbenkirtana Isten dicsõítése szent neveinek éneklésévelklarissza (lat.) Ferenc-rendi apácaklastrom (lat.) kolostor, zárdaklauzúra a kolostornak a külvilágtól elzárt, csak külön engedéllyel látogatható része

klerikális (gör.–lat.) 1. a klérushoz tartozó; 2. a klerikalizmussal kapcsolatosklerikalizmus a lelkészi elem túlsúlyba jutása az egyházi vezetésben vagy a közéletbenklerikus (lat.–gör) papi rend tagjaklérus (gör.–lat.) a rk. papság, a rk. papok összességeknesszet (ivr.) Izrael állam parlamentjekoadjutor (lat.) idõs vagy beteg püspök, tartományfõnök vagy apát mellé a Szentszéktõl kirendelt segítõ vagy helyetteskohén (héb.) az ároni, papi nemzetség tagja, fõpapkoíné (gör.) az Újszövetség idején használatos görög népi nyelvjáráskonciliarizmus (lat.) 1. zsinati elv érvényesítése; 2. teológiai felfogás, mely szerint a zsinat a pápa fölött is állkoncílium (lat.) zsinat, egyházi gyûléskonfesszionalizmus (lat.) a hitvallásosság (hitvallások) túlzó, merev formájakonfirmáció (lat.) 1. a keresztség megfelelõ oktatás utáni megerõsítése, a hit nyilvános megvallása konfirmációi istentisztelet keretében, 12-14 éves korban; az elsõ úrvacsoravétel alkalma; azzal a joggal jár, hogy a konfirmált keresztszülõ lehet; 2. a pr. egyházakban a serdülõk ünnepélyes befogadása az egyház teljes jogú tagjai közékonfirmál (lat.) a pr. egyházakban szokásos konfirmáció szertartását végzikonfráter (fat.) szerzetestárskongregáció (lat.) 1. rk. hitbuzgalmi egyesület; 2. a Vatikán legfõbb kormányzati hatóságainak nevekongregacionalizmus (lat.) az az egyházszervezeti forma, amelyben a helyi egyházközségé, gyülekezeté a legfontosabb szerepkongrua (lat.) a lelkésznek az egyházi jövedelem kiegészítéséül folyósított államsegélykonklávé (lat.) a bíborosoknak a külvilágtól szigorúan elzárt pápaválasztó gyûlésekonkordátum (lat.) valamely állam és a rk. egyház kölcsönös viszonyát szabályozó szerzõdés az illetõ állam és a Vatikán közöttkonszekráció (lat.) a rk. egyházban: fölszentelés, felavatáskonvent (lat.) egyházi gyûlés, kongresszus konverzió (lat.) megtérés, áttérés, vallásváltoztatáskonzisztoriális egyházszervezet egyházszervezeti forma, amelyben az egyháztanács a vezetõ testületkonzisztórium (lat.) egyháztanácskopt/ok (gör.) az arab hódítás elõtti Egyiptom lakóinak ma is keresztény vallású és szertartásaik alkalmával még egykori, hamita nyelvûket használó leszármazottaikorál (gör.) pr. egyházi ének, a pr. egyházi zene alapelemekorán (ar.) a muzulmánok szent könyvekórus (gör.–lat.) templomi karzat, vagy énekkarkóser (héb.) a zsidó vallás elõírta étkezési szabályoknak megfelelõ, illetve ezeket megtartókozmosz - kozmikus (gör.) a világmindenség, világûrrel kapcsolatoskrisztianizál (gör.) megtérít, kereszténnyé teszkrisztológia (gör.) Krisztusra vonatkozó tanítások összessége

Krisztus (gör.–lat.) felkent; Messiás; görög megfelelõje - Jézus Krisztus - SzentháromságKrisztus királysága az a modern keresztyén/keresztény tantétel, amely szerint az egész világot Krisztus kormányozzakrizma (gör.) szentelt olaj, kenetKrsna a brahmanista mitológiában Visnu isten egyik megtestesülése; a megváltó, a gonoszt legyõzõ istenemberkultikus (lat.–ném.) a hitélethez, a vallásgyakorlathoz tartozókultusz (lat.) 1. Istennek érzékelhetõ formában történõ szolgálata imádással, dicsõítéssel, hálaadással és könyörgéssel; 2. emberi válasz Isten értünk véghez vitt üdvözítõ tettérekumrán 1. Holt-tenger melletti zárt közösség Kr. e. a 2. sz.-ban; 2. a kumráni tekercsek, a helyhez közeli barlangokban elrejtett és a nemrég felfedezett bibliai szövegekkurátor (lat.) 1. gyám, gondnok; 2. pr. egyházközség anyagi ügyeire felügyelõ, életét a lelkésszel együtt irányító, választott világi vezetõkúria (lat.) a vatikáni hivatalok összességekvéker/ek (ang.) szigorú erkölcsi szabályokat követõ, papság és szertartások nélkül élõ, a 17. sz.ban Angliában keletkezett pr. felekezetkvietizmus (lat.) a 17. sz.-ban elterjedt misztikus áramlat, amely azt hirdette, hogy a megbékélés és a szemlélõdõ lelki elmélyülés az igazi vallásosság 

L lábmosás 1. Krisztus az utolsó vacsora elõtt (nagycsütörtök) megmosta tanítványai lábát (Jn 13,1-11); 2. az alázat és a legmélyebb alázatosság szimbóluma; 3. egyes szabadegyházi közösségek is gyakoroljáklaicizál (fr.) világivá tesz; valaminek megszünteti egyházi, papi jellegétlaikus (lat.–gör) 1. a “laos = nép” görög szóból; a pr. egyházak csak átvitt, “nem lelkészi” értelemben használják, legtöbb pr. egyházban a vezetõ szerepük megegyezik a lelkészekével; 2. a rk. és ort. egyházban a világiak részvétele a vezetõ testületekben más módon biztosítottláma (tib.–ang.) tibeti v. mongóliai buddhista szerzeteslámaizmus (tib.–lat.) a buddhizmusnak Tibetben és Mongólia egy részében elterjedt formájalamentáció (lat.) siránkozás a rk. liturgiában: Jeremiás siralmai (a nagyhéten éneklik)

laudetur (Jésus Christus) dicsértessék (a Jézus Krisztus)lavra (gör.–ukrán) nagy ortodox férfikolostor, amely csak a legfõbb egyházi szervnek van alárendelve; különálló szerzeteslakok együtteselazarista a 17. sz.-ban a párizsi Szent Lázár bélpoklosházban alapított, lelkigondozással foglalkozó rk. szerzetesrend tagjaleányegyház (lásd: filia) olyan gyülekezet, amelynek temploma, presbitériuma, önálló gazdálkodása van, de a lelkészi szolgálat szempontjából az anyaegyházközséghez kapcsolódiklegáció (lat.) református teológiai fõiskola v. kollégiumi hallgató kiküldése fõbb ünnepekkor igehirdetési céllallegátus (lat.) 1. pápai követ (rendszerint bíborosi rangban), aki egy személyben képviseli a pápát, mint a rk. egyház és a vatikáni állam fejét; 2. református teológiai v. fõiskolai hallgató, akit nagy ünnepeken prédikálni küldenek (lásd: legáció)legenda (lat.) vallási tárgyú (rendszerint szentekrõl szóló) történet, ill. ennek irodalmi feldolgozásalekció (lat.) olvasmány; az istentiszteleten, misén, liturgiában felolvasásra kijelölt szentírásbeli szakaszlelkigondozás (poimenika) 1. gyakorlati teológiai tudományág; 2. a lelkészek és a hívek olyan szolgálata, mely a hit megtartására, vagy krízisben lévõk megsegítésére irányullévita (héb.) 1. a régebbi pr. egyházi gyakorlat szerint az a kántortanító, aki a szórványgyülekezetben a szentségek kiszolgáltatása kivételével minden egyházi szolgálatot elláthatott; 2. “zsidó szerpap”Leviticus (héb.–lat.) Mózes 3. könyveliberum arbitrium (lat.) szabad akaratlimbus (lat.) pokol tornáca, ahol egyes vallási felfogások szerint az el nem kárhozott, de a mennyországra nem érdemes lelkek tartózkodnak (Dante)litánia (gör.–lat.) felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgõ ima; istentiszteletliturgia (gör.) egyházi szertartásnak az egyes egyházak szerint kialakult rendjeliturgika (gör.–lat.) a gyakorlati teológiának az egyházi szertartásokkal foglalkozó tudományága; szertartástanLosung 1. a német protestantizmusban kialakult bibliaolvasási rendszer (1731); 2. a napi igei mondanivalólow church (ang.) anglikán egyház népi, egyszerûbb szertartású ágazata (alsó egyház)Lucifer (lat.) az ördög, a pokol ura, a sátán (a Biblia szerint Isten ellen fellázadt, bukott angyal)Luther-kabát papi liturgikus viselet az evangélikus egyházbanlutheranizmus Luther Márton vallási tanainak összessége: a protestantizmusnak Luther Márton tanításain alapuló ágalutheránus (lat.) 1. evangélikus: Luther Márton tanítását követõ személy; 2. Luther tanításával kapcsolatos, rá vonatkozó: evangélikus (hit, tanítás stb.)LVSZ (Lutheránus Világszövetség) több mint száz evangélikus egyház nemzetközi szervezete, központja Genf (1947-ben alakult Lundban)

M macesz (héb.) kovásztalan kenyér, eredetileg maccaMadonna Szûz Mária

mágia (lat.) babonás cselekmények összessége, bûvészet, szemfényvesztésmagiszter (lat.) 1. mester, tudós, tanár; 2. egyházi lovagrend nagymesteremagisztérium (lat.) egyházi tanítói hivatal a rk. egyházbanmagnificat (lat.) Mária éneke (Lk 1,46-55)mágus (per.–lat.) keleti csillagjós: perzsa pap, aki jóslással, gyógyítással és varázslással is foglalkozott (Mt 2,1-12)mahájáná (szan.) a buddhizmusnak egyik késõbbi irányzatamaharadzsa (hin.) indiai uralkodómahdi (ar.) a muzulmánok várta megváltó, megszabadítómanicheizmus Mani perzsa vallásalapító (Kr. e. 3. sz.) óperzsa és keresztény elemekbõl álló dualisztikus tanításamanipulus (lat.) a rk. papok miseruhájának egy része: a bal alsó karon hordott díszes kendõ, ma már csak történeti emlékmanna (héb.–lat.) a Biblia szerint égbõl hullott eledel (2Móz 21,19)manréza lelkigyakorlatos ház (Manréza spanyol falu nevébõl, ahol Loyolai Ignác a jezsuiták lelkigyakorlatainak szabályzatát megírta)maran atha (héb.) jövel, velünk az Isten! (áldásformula)marianizmus (lat.) Mária-tiszteletmariológia (gör.–lat.) a teológiának Szûz Máriával foglalkozó ágamaroniták a Földközi-tenger keleti medencéjének államaiban élõ szír rítusú katolikusok (elsõ pátriárkájuk, Maron nevérõl)mártírium (lat.) vértanúságmasallah (ar.) Allah így akarja!; a csodálkozás és a tetszés kifejezése a muzulmán népeknélmasszóra (héb.) a Biblia héber szövegének hagyományos értelmezése és olvasásmódjamater dolorosa fájdalmas anya, a szenvedõ Szûz Máriamatutinum (lat.) a szerzetesek hajnali zsolozsmájameditáció (lat.) elmélkedésmedresze (ar.) muzulmán fõiskola teológusok és jogászok képzéséreMekka muzulmán zarándokhely Szaúd-Arábiábanmennoniták újrakeresztelõk; szigorú életszabályt követelõ pr. irányzat, illetõleg ennek tagjai (a 16. sz.-i holland alapító, Menno Simons nevérõl)menóra (héb.) vallási szertartásokhoz használt hétágú, vagy kilencágú gyertyatartó a zsidóknál amely a jeruzsálemi Szentélyben is használatos volt

messianizmus (héb.–lat.) hit a messiás, a megváltó eljövetelébenmessiás (héb.–lat.) a megváltó, akit az ószövetségi próféták megjövendöltek; a keresztény felfogás szerint Jézus Krisztusmetanoia (gör.) gyökeres fordulat, megtérésmetodizmus a 18. sz.-ban Angliában indult ébredési mozgalom, amely elõbb függetlenné vált és önálló egyházzá szervezõdött (alapítója J. Wesley, 1703-1791)metropolita (gör.–lat.) 1. rk. püspök (érsek), akinek joghatósága egyházmegyéjén kívüli területekre is kiterjed; 2. valamely keleti keresztény egyház vezetõ fõpapja; 3. a görögkeleti ort. egyházban rangban a pátriárka után következõ fõpapmezüze - mezuza (héb.) a zsidó lakások bejáratának jobb ajtófélfáján található, Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercs tokbanmidrás (héb.) 1. a Szentírás magyarázata, ennek irodalma, kutatása; 2. a Szentírás rabbinikus, talmudikus magyarázatának gyûjtõneve, gazdag legenda és mesemotívumokbanmihrab (ar.) a mecsetnek és a dzsáminak Mekka irányába nézõ imafülkéjeminaret (ar.–tör.) muzulmán templom karcsú tornya: körerkélyérõl szólítja imára a hívõket a müezzinministrál {lat.) misében a papnak segédkezikministráns (lat.) rk. egyházi szertartásnál a papnak segédkezõ, többnyire fiatalkorú személymise (lat.) a rk. egyház istentiszteletemisna (héb.) az elsõ héber írásos zsidó törvénygyûjtemény; kiegészítéseivel, szövegmagyarázataival együttesen alkotja a Talmudotmisszale (lat.) misekönyvmisszió (lat.) 1. küldetés; 2. hittérítés, a keresztény hit terjesztése; 3. hittérítõ telep, állomás: 4. hívõk valamely különleges csoportjának (szórványoknak, kisebb egyházközségeknek stb.) lelkigondozása; 5. nagyobb tömegek számára rendezett rk. lelkigyakorlat és ájtatosságmisszionárius (lat.) hittérítõ misztikus (lat.) titokzatosmitikus (gör.–lat.) mesés, legendás, mesebelimitológia (gör.) hitregékmitra (gör.) püspöksüvegmoderátor (lat.) 1. fegyelmezõ vezetõ, vitavezetõ a zsinaton; 2. egyházi vezetõ pr. körökbenmohamedán a Mohamed alapította vallás hívõjemohamedanizmus a Mohamed alapította egyistenhívõ vallásmonachális (gör.–lat.) szerzetesi, a szerzetességgel kapcsolatosmonasztérium (gör.–lat.) monostor, zárda, kolostormonoteista (gör.) egyistenhívõmonoteizmus (gör.) egyistenhitmonsignore (ol.) a középkorból fennmaradt cím az olaszoknál: a rk. fõpapok megszólításamonstrancia (lat.) szentségtartómormon/ok vagyonközösséget hirdetõ, korábban a többnejûséget megengedõ, Jézus közeli eljövetelét váró észak-amerikai felekezet

motu proprio (lat.) 1. saját kezdeményezés; 2. pápai irat, amit a pápa saját nevében fogalmaz, tekintélye jelentõs aktuális kérdésekbenmozaizmus (lat.) Mózes-vallás: az izraelita vallás régebbi megjelölésemózesszék a református templom hagyományos elnevezésû papi padjamüezzin (ar.–tör.) a minaret erkélyérõl a híveket imára szólító személymufti (ar.) muzulmán törvénytudó pap v. jogtudós, aki vallási és jogi kérdésekben véleményt nyilvánít, tanácsokat admullah (ar.) 1. mester, tanító, tudós; 2. muzulmán vallási vezetõ tiszteletbeli címe, azok viselik, akik iszlám szent törvénnyel kapcsolatos feladatot látnak elmuzulmán (ar.) mohamedán 

N nagyhét a húsvét ünnepét megelõzõ hét; fontos részei: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombatnagypéntek Jézus Krisztus szenvedésének, keresztre feszítésének, halálának és eltemetésének napjanapkeleti bölcsek a Mt 2,1-12-ben olvasható híradás szerint meglátogatták az újszülött Jézust (lásd: mágusok)nazarénusok 1. újrakeresztelõ, fegyverhez nem nyúló, szombatos felekezet, ill. ennek tagja; 2. az elsõ (zsidókból lett) keresztényeket így neveztéknekrológ (gör.–lat.) elhunyt személyiség életét és munkásságát méltató cikk vagy beszédneofita (gör.–lat.) valamely vallásra újonnan áttért személyneológ (gör.–ném.) a zsidó vallás bizonyos liberalizmusát elfogadó, a hagyományokhoz az ortodoxoknál kevésbé ragaszkodó személy és irányzatneotomizmus a rk. egyháznak Aquinói Tamás tanításán alapuló filozófiai világnézete, amely a katolikus filozófiát a természettudományok eredményeivel összeegyeztetni igyekszikNiceai hitvallás a 325-ben Niceában tartott zsinat által elfogadott hitvallás, melyet a 381-ben tartott konstantinápolyi zsinat megerõsített, s ezért teljes elnevezése: Nicea-konstantinápolyi hitvallásnirvána (szan.) a buddhista vallásban a teljes megnyugvás, kiszabadulás a lélekvándorlásnak szenvedésekkel járó körforgásából, a legmagasabb boldogság állapota, melyre a lélek töreksziknonkonformista (lat.) az 1662-ben kötelezõnek nyilvánított anglikán egyházat el nem fogadó pr. szabadegyházak híve

Notre-Dame 1. Miasszonyunk (Szûz Mária); 2. a róla elnevezett híres, gótikus párizsi templomnovicius (lat.) próbaidõre felvett fiatal szerzetesNumeri (lat.) Mózes 4. könyvenunciatúra (lat.) pápai követségnuncius (lat.) a Vatikán diplomáciai képviselõje; a pápa állandó követe valamely országban 

O,Ö obláció (lat.) 1. a hívõk önkéntes adománya az egyháziak eltartására; 2. a misében: felajánlás, a felajánlott kenyér és borobsecratio (lat.) esdeklés, könyörgésõexcellenciája (lat.) õkegyelmessége, õnagyméltóságaoffertórium 1. a mise, az istentisztelet egyik része: felajánlás, adakozás; 2. perselypénzofficiális (lat.) egyházi bíró, akire a püspök átruházta a joghatóságátokkult - okkultizmus (lat.) rejtett, titkos, titokzatosoktáva valamely rk. ünnepet követõ hét, különösen annak utolsó napjaökumené (gör.) 1. lakott Föld; 2. az egyházra vonatkozó egyetemes egység mozgalmakökumenikus (gör.–lat.) általános, egyetemes az egész világot érintõ (fõleg vallási mozgalmakkal, intézményekkel, címekkel kapcsolatban)ökumenizmus-ökumenikus mozgalom (gör.–lat.) a világ összes keresztény egyházainak egyesítésére és együttmûködésére irányuló mozgalomoltár egyes egyházak (pl. anglikán, katolikus, lutheránus) templomi berendezési tárgya, a liturgia megtartásának, a keresztség és az úrvacsora osztásának a helyeora pro nobis! könyörögj érettünk! (gyakori fohász rk. imákban)oráció (lat.) a rk. szertartásban: ima, könyörgésorátor (lat.) szónok: ékesszóló, szónoki képességekkel rendelkezõ személyoratoriánus (lat.) fogadalmat nem tett, világi közösségben élõ paporatórium (lat.) imaterem, házi kápolnaordináció (lat.) lelkészavatás, pappá szentelésordinál (lat.) papot felszentelordinárium (lat.) rk. egyház istentiszteleti rendje; szertartáskönyvordinárius (lat.) megyés püspök, vagy az adott közösségben teljes hatalommal bíró elöljáró (pl. apát, apostoli kormányzó stb.)Ormuzd (per.) Zarathusztra követõinek vallásában a világosság és a jóság istene; a perzsa mitológiában a természet embert segítõ erõinek megszemélyesítõjeornátus (lat.) a római katolikus papok szertartási díszöltözeteortodox (gör.–lat.) 1. igazhitû; 2. rituális szabályokhoz mereven ragaszkodó (zsidó); 3. görögkeleti vallásúortodoxia (gör.–lat.) 1. igazhitûség; 2. a második legnagyobb egyházi közösség, mely nemzeti egyházakban él; 3. a protestantizmus egyházaiban, különösen a 16. sz. második felében az egyház tanításához való merev ragaszkodást jelentetteortopraxis (lat.) helyes, igaz cselekvés

Ószövetség - Ótestamentum a Szentírás elsõ, a zsidóság által kanonizált része, eredeti nyelve: héber és kis részben arám 

P pallium (lat.) 1. köpeny, palást; 2. a rk. érsekek fehér vállszalagjapanteizmus (gör.–lat.) 1. Istent a természettel azonosító filozófiai irányzat; 2. mindenistenítés (az a tan, amelyben az Isten a mindenség, a mindenség az Isten)pantokrátor (gör.) Krisztust, mint a világ uralkodóját, trónon ülve, királyi jelvényekkel ábrázoló kép: a bizánci és a görögkeleti egyházi mûvészet sûrûn alkalmazzapápista (lat.) a pápa híve, római katolikus (ma már elavult kifejezés)paradigma (gör.–lat.) példa, összehasonlításparamentumok (gör.–lat.) 1. úrvacsorai edények; a tálca paténa; 2. kehely; 3. liturgikus öltözékparitás (lat.) 1. egyenlõség, azonosság; 2. egyházi és világi elemet azonos számban képviselõparókia (gör.–lat.) lelkészlakás, lelkészi hivatalparókiális (gör.) a gyülekezeti lelkésznek az a joga, hogy meghatározhatja, ki végez istentiszteletet és lelkészi szolgálatot abban az egyházközségben, ahol szolgálpárszi (per.) Zarathusztra tanait követõ vallás híveparuzia (gör.) 1. elérkezés, megjelenés; 2. Krisztus visszajövetele világvége, utolsó ítéletpassió (lat.) 1. kínszenvedés; 2. az evangéliumoknak a Krisztus kereszthalálával kapcsolatos eseményeket elbeszélõ része; 3. Krisztus kínszenvedésének drámai és zenés feldolgozása és elõadásapászka (héb.) a zsidók húsvéti kovásztalan kenyere (lásd: macesz, macca)pasztoráció (lat.) lelkészi, pásztori tevékenység, lelkigondozáspasztorál (ol.) lelkipásztori gondozásban részesítpasztorális (lat.) pásztori, lelkészi, lelkipásztoripáter (lat.) 1. pappá szentelt rk. szerzetes; 2. rk. pap, lelkiatyapater noster (lat.) a Miatyánk latin szövegének kezdõ szavai, ill. maga az imapátriárka (gör.) 1. az ort. egyház és egyes más keleti keresztény nemzeti egyházak legfõbb papi méltósága; 2. egyes tekintélyesebb rk. püspökök hagyományos címe

patriarkátus (gör.–lat.) 1. pátriárka tiszte, hivatala, méltósága; 2. a pátriárka igazgatása alatt álló területpatrisztika (gör.–lat.) az atyák tudománya, az a tudományág, amely az egyházatyák munkáit életrajzukkal együtt tárgyaljapatronátus (gör.–lat.) az az egyházi rendszer, amelyben a földesúr pártfogolta a gyülekezetet, egyházatpeccavi (lat.) vétkeztem (a katolikusoknál a latin gyónási formula egyik szava)penitencia (lat.) vezeklés, bûnbocsánat, büntetés, bûnhõdésPentateuchos (gör.) Mózes 1-5. könyveperikopák (gör.) minden vasárnapra és ünnepnapra elrendelt ószövetségi és újszövetségi részperszeverancia (lat.) kitartás, állhatatosságpeszah (héb.) zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe a zsidóknálpieta (ol.) a keresztrõl levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária képzõmûvészeti ábrázolása (a. m. szánalom)pietista (lat.) 1. szenteskedõ, jámborkodó ember; 2. a pietizmus híve, követõjepietizmus (gör.–lat.) 1. kegyességi irányzat, amely a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza; 2. kegyes életgyakorlatplébánia (lat.) 1. katolikus egyházközség; 2. ennek lelkészi hivatalaplébános (lat.) rk. egyházközség élén álló pappneuma - pneumatikus (gör.) lélek, lelkipneumatológia (gör.) a Szentlélekrõl szóló tanpoimenika (lat.) lelkigondozástanpoliteizmus (gör.–lat.) sokistenhitpontifex maximus (lat.) legfõbb pappontifikál (lat.) fõpapi szertartást végezpontifikátus (lat.) 1. római pápa fõpapi méltósága; 2. a római pápa pápaságának idejePoncius Pilátus Júdea római helytartója, aki ugyan ártatlannak tartotta Jézust, de azért hagyta, hogy keresztre feszítsék (Mt 27; Lk 23; Jn 18); belekerült mint Pilátus a krédóba: véletlenül, akarata ellenére került bele valamibe; Ponciustól Pilátusig eredménytelenül az egyik helyrõl a másikra (szaladgál, ill. küldözget); a Biblia szerint Poncius Pilátus Heródeshez küldte Jézust, Heródes pedig visszaküldte hozzá; Poncius és Pilátus egy személy, nem kettõpópa ort. pap szláv megjelölésepost tenebras lux (lat.) a sötétség után a világosság; a református jelszópraebenda (lat.) 1. egyházi javadalom, jövedelem; 2. egyházi, papi kézen levõ földbirtokpravoszláv szláv ort. vallású, szláv ort. (a. m. igazhitû)predes(z)tináció (lat.) eleve elrendelés; a kálvinizmus azon tétele, amely szerint Isten eleve elrendelt minden embert az üdvösségre vagy a kárhozatraprédikáció (lat.) igehirdetés, szentbeszédprédikál (lat.) egyházi szónoklatot tart, szentbeszédet mondprédikátor (lat.) a pr. lelkészek korábbi elnevezése, egyes szabadegyházakban igehirdetõi tisztségprédikátor (lat.) hitszónok

prefáció (lat.) a kánont bevezetõ, hálaadó, ill. énekelt rész a misébenpremontrei francia eredetû, fõleg tanítással foglalkozó, rk. szerzetesrend tagja (Prémontré francia helység nevérõl, ahol fõkolostoruk volt)presbiter (gör.–lat.) 1. öreg, vén; 2. pr. egyházközségi tanács világi tagja; a presbitérium tagja; 3. a rk. egyházban: pappá szentelt személypresbiteriánus (gör.–lat.) 1. az angliai és észak-amerikai kálvinista egyház híve; 2. az ilyen egyházzal kapcsolatos; 3. a presbitériumi egyházszervezet alapján álló; a református egyházak angolszász nyelvterületen szokásos elnevezésepresbitérium (gör.–lat.) egyháztanács, a pr. egyházakban a gyülekezet által megválasztott vezetõ testületprimácia (lat.) a prímás méltósága, rangjaprímás (lat.) valamely ország legmagasabb rangú rk. fõpapjaprimátus (lat.) elsõbbség, fölényprocesszió (lat.) rk. egyházi körmenetprofanáció - profanizáció - profanizálás (lat.) megszentségtelenítés, kegyeletsértés; valamilyen szent ügy megcsúfolása, meggyalázása, kigúnyolásapróféta (gör.–lat.) 1. az isteni akarat, szándék közvetítõje; Isten kiválasztott embere; 2. jós, látnokprotestáns (lat.) 1. a reformáció híveinek elnevezése; 2. a nem katolikus és nem ortodox egyházak, egyházi közösségek gyûjtõneveprotonotárius (gör.–lat.) a pápai kollégium magas rangú tisztviselõjeprozelita (gör.) idegen, jövevény (pogányokból lett zsidók)pszalmusz (lat.) zsoltárpszaltérium (lat.) zsoltároskönyvpublikánus (lat.) a vámszedõk régies nevepurgatórium (lat.) tisztítótûz, rk. felfogás szerint a bûnösök átmeneti vezeklõ helye az üdvösség elõttpúrim (héb.) zsidó vallás örömünnepe a bibliai Eszter könyve alapjánpuritán (ang.–lat.) szigorú erkölcsû, egyszerû, feddhetetlen jellemû emberpuritanizmus (lat.) a puritánusok mozgalma a 16. sz.-banpuritánus (lat.) 16. sz.-i mozgalom Angliában, az anglikán vallás megtisztításárapüspök (gör.) szó szerinti jelentése: felügyelõ; az egyházkerület lelkészi elnöke, a rk. egyházmegye élén álló fõpap 

R

rabbi, rabbinus (héb.) zsidó vallásban lelki vezetõ, tanító, mester, írástudórabbinátus (höb.–lat.) a rabbi tiszte, hivatalaramadán (ar.) a muzulmánok szigorú böjtje egy hónapig tart, mely idõ alatt napkeltétõl napnyugtáig tarózkodni kell ételtõl és italtólrebbe (héb.) a rabbi vulgáris megfelelõjeredemptio (lat.) megváltásredemptorista (lat.) egy 1732-ben alapított katolikus szerzetesrend tagjarefektórium (lat.) kolostori ebédlõreformáció (lat.) újjáalakítás, a középkori egyházat megtisztító mozgalom, Luther Márton által elindított egyházi megújulásreformátus kálvinista; Kálvin János tanait követõ protestánsRegnum Marianum (lat.) Magyarország római katolikus megnevezése; Mária országareinkarnáció (lat.) a lélekvándorlásban valakinek új testi alakban való újjászületéserektor (lat.) egyházi nevelõ-oktató intézmény elöljárójarekviem (lat.) rk. gyászistentisztelet; gyászmisereligio (lat.) vallás, hitreligiózus (lat.) vallásos, kegyesrelikvia (lat.) 1. vallásos tisztelet tárgyát alkotó ereklye, maradvány; 2. emlék, ereklye, hagyaték; különösen tiszteletben álló személy, mozgalom emlékét õrzõ megbecsült tárgyrelikviárium (lat.) ereklyetartórespondeál (lat.) szertartásban: a pap szavaira, imáira válaszolresurrectio (lat.) feltámadásrevelatio (lat.) kinyilatkoztatás, kijelentésreverenda (lat.) a rk. papok bokáig érõ, alul bõ szabású felsõruhájareverendus (lat.) tisztelendõ (a katolikus papok megszólítása)reverzális (lat.) vegyes házasságokban a gyermekek vallása tekintetében az egyik fél lelkiismereti igényének elismerése a másik fél részérõlrituále (lat.) 1. szertartáskönyv; 2. valamely vallási cselekménnyel kapcsolatos szertartások összességerituális (lat.) a szertartásnak megfelelõ, a vallástól elõírtrítus (lat.) szertartás megszokott rendjeroráte (lat.) 1. ószövetségi ének (Ézs 45) kezdõ szava (a. m. harmatozzatok!); 2. hajnali mise (adventben)rosarium (lat.) olvasó, rózsafüzérrostra (lat.) szónoki emelvény, szószék 

S S. J. Societas Jesu (lat.) a jezsuita rend latin nevének rövidítése, mint a jezsuita szerzetesek nevének járuléka is (Jézus-társaság)sabbát (héb.–lat.) szombatsabbátarius (héb.–lat.) szombatossacerdos (lat.) felszentelt pap a rk. egyházbansacerdotalis (lat.) papi, lelkészisacra (lat.) egyházi javak, szent dolgok vagy szokásoksacralis (lat.) isteni, szent; természetfeletti eredetûnek tartott

sacramentum (lat.) 1. szentség (általában; pl. szent kenet stb.): 2. oltáriszentség (a római katolikusoknál); 3. a rk. egyház hét szentséget ismer; a pr. egyházak kettõt: keresztséget és az úrvacsorátsacrilegium (lat.) szentségtörés, megszentségtelenítéssacrosanctum (lat.) szentek szentje, a legszentebb helySacrum Officium (lat.) Szent Hivatalsadhu (hin.) szentéletû embersakter (héb.) metszõ, aki a zsidó vallás elõírásai szerint vágja le a fogyasztásra kerülõ állatokatSalvator (lat.) a Megváltó (= Krisztus)samesz (héb.) zsidó templomszolgasária (ar.) muzulmán vallási törvénysátán (héb.) 1. ellenség, ellenfél; 2. az ördög elnevezése a Szentírás egyes helyeinsavuot (héb.) zsidó pünkösd, aratási ünnepSedes Apostolica (lat.) Pápai (Apostoli) Szentszéksejk (ar.) fõnök, mecset papjasékel (héb.) zsidó pénz- és súlyegységsekrestyés a plébánia és a rk. templommal kapcsolatos feladatokat ellátó egyházi alkalmazottseol (héb.) alvilág, a halottak birodalmaSeptuaginta (gör.) az Ószövetség héber szövegének elsõ görög nyelvû fordításashoa (héb.) teljes pusztulás, a holokauszt héber nyelvi és tartalmi megfelelõjesíiák (ar.) az iszlám egyik irányzatának követõisimónia 1. az egyházi hivatal betöltésével kapcsolatos hamis magatartás, amely a joghatóság vagy jövedelem elnyerése érdekében pénzt ajánl fel, vagy vesz át; 2. újszövetségi eredetû szó (ApCsel 8,14-25)sinto - sintoizmus (kínai–lat.) japánok õsi vallása a természet erõinek és az õsöknek a tiszteleteSion (héb.) Jeruzsálem egyik magaslata, ahol templom állt; általában Jeruzsálemmel azonosított szenthelysiserehad a Bibliában szereplõ Sisera kánaáni vezér nevébõl zajos, különösen gyerekekbõl álló ember csoportSiva (szank.) az életet elpusztító és megújító istenség a hindu vallásbansixtusi kápolna a pápa kápolnája a Vatikánban (IX. Sixtus pápa építtette, Michelangelo és más nagy mesterek freskói díszítik)skapuláré (lat.) a ruha alatt háton és mellen hordott szentképskolasztika (gör.–lat.) eredetileg az arisztotelészi és egyházi filozófia rendszerbe foglalása, lehanyatlásában egyik fõ vonás a szõrszálhasogató vitatkozó szellem

sófár (héb.) kosszarvból készült, a zsidó újévkor megfújt kürtsola fide (lat.) “egyedül hit által”; a reformáció egyik alapelvesola gratia (lat.) “egyedül kegyelembõl”; a reformáció másik alapelvesola Scriptura (lat.) “egyedül a Szentírás”; a reformáció tanításaSoli Deo Gloria (lat.) 1945 elõtt a református egyház ifjúsági egyesületének neve (= egyedül Istené a dicsõség)soror (lat.) apácaspiritizmus (lat.) szellemidézés; babonás vallásos irányzatspirituális (lat.) lelkiatya, lelki vezetõspiritualitás (lat.) szellemiség, lelkiség; lelki beállítottságSpiritus Sanctus (lat.) a Szentlélek, keresztény vallások szentháromságának harmadik személyestáció (lat.) a szenvedés útjának állomása; az ezt jelképezõ kép, dombormû, szoborstatus confessionis (lat.) hitbeli döntést igénylõ állapotstigma (gör.–lat.) szentek testén Krisztus sebhelyeinek megfelelõ helyeken jelentkezõ sebekstóla (gör.) 1. a katolikus liturgikus öltözet egyik darabja: nyakba vetve viselt, kb. 10 cm széles szövetsáv; 2. papi illeték, díj bizonyos szertartások végzéséért 

SZ szadduceus (héb.) 1. a farizeusok ellenfelei: az i. e. 2. sz.-ban a zsidó papság és gazdagok köreiben kialakult konzervatív vezetõ réteg, Cadak fõpap leszármazottai; 2. nem hittek a feltámadásban és szigorú erkölcsöket követeltek, a vallástörvény értelmében sokszor eltértek a farizeusoktólszalát (ar.) a muzulmán hívõk naponta öt ízben elmondandó imájaszaléziánus elhagyott gyermekek gondozásával és nevelésével, továbbá misszióval foglalkozó rk. szerzetesrend tagja (a francia Szalézi Szent Ferencrõl)szamaritánus Mózes öt könyve alapján álló, szigorú zsidó szekta tagja (az ókori Palesztina Szamária tartományának nevérõl); magyarul samáriaiszanhedrin (gör.) a fogság utáni zsidók legfõbb törvényhozó, kormányzó és igazságszolgáltató hatóságaszaracén (ar.–lat.) a középkorban az arabok neveszebil (ar.) a mecset udvarán álló, vallásos mosakodásra szolgáló kútszéder (héb.) a kovásztalan kenyér ünnepének (peszah) elsõ és második estéjén a családi asztalnál történõ szertartásszefárd (héb.) spanyol, illetve afrikai eredetû zsidószekta (lat.) egyháztól vagy egyházi közösségtõl elszakadt zárt csoportszektás valamely párt, nézet egyoldalú, türelmetlen, elvakult híveszektásság (lat.) vallási vagy politikai türelmetlenség, szûk látókörû elfogultságszekularizáció - szekularizálás 1. az egyházi javaknak világi célokra való kisajátítása, lefoglalása; 2. valaminek kivétele az egyházi, lelkészi hatáskörbõl és átadása világi, polgári hatáskörbe; 3. elvilágiasodás

szekularizál (lat.) egyházi javakat világi célokra kisajátít, lefoglalszeminarista (lat.) katolikus papnövendékszeminárium (lat.) 1. lelkészképzõ intézet; 2. tanácskozási, konferenciai formaSzentháromság (lat.) Szentháromság ( trinitás); a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magátszentháromságtan a keresztény hitvallásokban rögzített tanítás arról, hogy az Egyisten három személyben nyilatkoztatja ki magát: Atya, Fiú, Szentlélekszeráf (héb.–lat.) szárnyas isteni küldött, angyalszermo (lat.) egyházi beszéd, tematikus igehirdetésszervita (lat.) az egyik lelkipásztorkodó rk. szerzetesrend tagjaszerzetes 1. a rk. felfogás szerint az a keresztény, aki egész életét folyamatos istentiszteletként közösségben, szigorú szabályok szerint éli; a szerzetesek a kolostorokban, monostorokban élnek, ahol vezetõjük az apát vagy apátnõ, vagy más elöljáró; 2. több szerzetesi életforma létezik: kolduló rend, tanító rend, elmélkedõ rend, igehirdetõ és missziói rendszillabus (gör.–lat.) 1. jegyzék, lajstrom; 2. egyházellenes tanok hivatalos jegyzékeszimbolika (gör.–lat.) a teológiának az az ága, amely a különféle keresztény egyházak tanításait hitvallásaik alapján ismertetiszimbólum (gör.–lat.) jel, fontos cselekményre utaló jelvény (kereszt, kehely, csillag, zászlós bárány, pálma)szinkretizmus (gör.–lat.) a különbözõ vallások keveredéseszinódus (gör.–lat.) a zsinat egyik formája; ma elsõsorban a rk. püspöki szinódust jelenti, amit a pápa hív összeszinódus (lásd: zsinat)szinoptikus/ok (gör.–lat.) a három elsõ, sok tekintetben rokon evangélium szerzõi (Máté, Márk, Lukács)szkizma (gör.) 1. szétválás; 2. átvitt értelemben egyházszakadás a nyugati és keleti egyház között (1054)Szodoma és Gomorra bibliai városok, melyeket az Isten lakóinak erkölcstelensége és kicsapongó életmódja miatt elpusztított (lMóz 19,23)szófér (héb.) a szent szövegeket másoló írástudószombatosok Erdélyben a 16. sz.-ban kialakult vallási mozgalom, amely az ószövetségi hagyomány folytatásaként a szombatot ünnepli a nyugalom napjakéntszotér (gör.) megváltó, üdvözítõ

szoterikus (gör.–lat.) az üdvösségre vonatkozószoterológia (gör.–lat.) az üdvösségrõl szóló tanításszufi (ar.) muzulmán aszkéta, a világtól való elfordulást hirdetõ szerzetesszukkót (héb.) zsidó sátoros ünnepszunna (ar.) a muzulmán vallás szájhagyomány útján fennmaradt ort. hagyományainak összességeszunniták (ar.) muzulmán felekezet, amely a Koránon kívül a szájhagyományt is elfogadja és a három elsõ kalifát is elismeriszuperintendens (lat.) egyházi fõfelügyelõ, az egyházkerület élén álló lelkész (a pr. püspök régi neve)szuplikáció (lat.) adományok gyûjtése a tanulók által a pr. egyház és az iskola számáraszúra (ar.) a Korán fejezete 

T tabernákulum (lat.) 1. szentségház; 2. az oltáriszentség õrzésére szolgáló, díszes zárható szekrényke a katolikus templomokban az oltár közepéntalár (lat.) palást; egyes szellemi foglalkozások képviselõinek (pl. pap, bíró, ügyvéd) hivatásuk gyakorlásakor viselt ünnepélyes hivatali öltözetetálesz (héb.) a vállra terített zsidó imalepelTalmud (héb.) zsidó hagyományoknak, hitvitáknak és bibliamagyarázatoknak héber és arám nyelven írt gyûjteménye; tan- és törvényforrástántra (hin.) a hinduizmus és a kései buddhizmus szent könyvetedeum (lat.) hálaadó mise, vagy ima; istentisztelet a tanév végéntelepátia távolból való megérzésteofánia (gör.–lat.) isteni jelenésteogónia (gör.) Isten megismerése misztikus útonteokrácia (gör.) lsten uralmateológia (gör. 1. lat.) Istenrõl szóló tudomány: hittudományi fõiskolateológus (gör.–lat.) 1. papnövendék; 2. teológiai . szakértõ, teológiát tanító személyteománia (gör.) vallási tébolyteomantia (gör.) jóslás, állítólagos isteni sugallat alapjánteozófia (gör.–lat.) misztikus vallási elmélet, amely szerint a beavatottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággalteréfa (jid.) lásd: tréflitestamentum (lat.) a Biblia két fõ részének neve: Ótestamentum - Ószövetség; Újtestamentum - Újszövetségtetragram (gör.) négy betû: JHVH: (Jehova) Jahve, Isten nevének ószövetségi megjelölésetextus (lat.) igehirdetés alapigéje, szövegtheodicea (lat.) Isten akaratát és az emberi szenvedést és nyomorúságot összegezõ teológiai irányzat, a katolikus egyházban a lételméletnek Istenre vonatkozó ágatiara (lat.) római pápa hármas szintû koronájatized a Mózes-törvények által elõírt, a közösség javát szolgáló önkéntes felajánlástízparancsolat az ószövetségi törvény és a keresztény etika egyik alappillére (2Móz 20,2-17)tolerancia (lat.) türelmesség mások véleménye, fõleg vallása iránt

tomizmus (lat.) az Aquinói Tamás tanítását követõ rk. vallásfilozófiai irányzattonzúra (lat.) a rk. szerzetesek fején kiberetvált felületTóra (héb.) 1. törvény; 2. Mózes 1-5. könyvének gyûjteményetotem (ang.) 1. vallásos tiszteletben részesített növény vagy állat; 2. ezt ábrázoló tárgytotemizmus (ang.) a totemekben való vallásos hit a természeti népeknéltraktátus (lat.) rövid hitbuzgalmi irattranszcendens (lat.) 1. érzékelésfeletti, értelemmel fel nem fogható; 2. tapasztalattól függetlentranszfiguráció (lat.) Krisztus színeváltozása (Mt 17)transzszubsztanciáció (lat.) átlényegülés, a rk. egyháznak az oltáriszentségre vonatkozó tanítása a tridenti zsinat ótatrappista a ciszterci rendbõl kiszakadt szigorú szabályzatú rk. szerzetesrendtréfli (jid.) a zsidó vallási elõírások szerint tisztátalan, nem ehetõ ételtrinitárius (lat.) 1. szentháromsághívõ; 2. betegápolással és missziós munkával foglalkozó rk. szerzetesrend tagjaTrinitás (lat.) Szentháromság; a kereszténységnek az az alaptanítása, hogy az Egyisten három személyben (Atya, Fiú, Szentlélek) nyilatkoztatja ki magát 

U,Ú Újszövetség a Szentírás második része, melynek kánoni jellegét az egész kereszténység elfogadja, eredeti nyelve a göröguléma (ar.–tör.) muzulmán törvénytudó, jogtudósumbrella (lat.) a rk.. szertartásban körmenetek alkalmával a pap fölé tartott, négy rúdon hordott mennyezet, baldachinunió (lat.) 1. egyházak egyesülése; 2. Magyarországon az ortodox egyháznak a katolikussal egyesülése, a pápa primátusának elismerésévelunio mystica (lat.) Krisztussal való egyesülésunitárius/ok (ang.) a szentháromság tanát elvetõ, csak egyszemélyû Istent elismerõ pr. felekezetunitarizmus (lat.) az unitáriusok vallásaurbi et orbi (lat.) pápai áldás; szó szerint: a városnak és világnak, azaz minden rk. hívõre vonatkozóanÚri imádság Miatyánk (Mt 6,9-13)úrvacsora 1. szentség, amelyet Jézus Krisztus rendelt (lKor 11,23-26); eleme a kenyér és a bor; a bûnök bocsánatának, Jézus Krisztussal és az összes keresztény

hívekkel való közösség megélésének alkalma; 2. a rk. egyházban ennek az eucharisztia, a szentáldozás felel megutilitarizmus (lat.) haszonelvûségutolsó ítélet Jézus Krisztus újbóli eljövetelekor tartandó ítélet, mely némelyeket kárhozatra, másokat örökéletre rendel (lásd: Apokalipszis, parúzia)utópia megvalósíthatatlan elképzelés, terv, vágyutraqualisták (lat.) kelyhesek; a husziták egyik ága, a két szín alatti úrvacsorázás hívei 

V vahabita (ar.) fanatikus muzulmán szektavaldensek olasz elõreformátorok, Wald Péter követõiVatikán 1. pápai állam, Szentszék; mai formájában 1928 óta létezik; eredetileg már a 7. sz.-tól “Péter örökségeként” emlegették; 2. a rk. világegyház igazgatási és szervezeti központjavéda a hindu vallás szent könyveveneráció (lat.) hódolat, mély tisztelet, imádatvenisancte (lat.) ünnepélyes tanévnyitó mise, istentisztelet vagy imaverbális inspiráció az a konzervatív teológiai nézet, ami szerint a Szentírás minden betûjét a Szentlélek diktálta és így betûiben is tévedhetetlenverbum (lat.) igevia crucis (lat.) a kereszt útja, a gyötrelem útjavikárius (lat.) a püspökség ügyeit ideiglenesen vezetõ helyettes a rk. és ort. egyházbanvízió (lat.) látomásvizitáció (lat.) 1. a püspök és az esperes gyülekezetlátogatási, gyülekezetvizsgálati alkalma; 2. két fajtája van: canonica vagy pastorálisvízkereszt (lásd: epifánia) 

Z,ZS zaiditák (ar.) síita muzulmán szektazelota (gör.) 1. vakbuzgó, türelmetlen ember; 2. Jézus korában és Jézus után az a harcias zsidó mozgalom, amely a rómaiak elûzését kívánta elérnizoolátria (gör.) állatimádás, állatoknak isteni tiszteletben való részesítésezoroasztrizmus (lat.) perzsa vallás, amely szerint a világ a jó (a fény) és a rossz (a sötétség) erõinek küzdõterezsinagóga (gör.–lat.) zsidó imaházzsinat 1. egyházi tanácskozás és határozatokat hozó testület; 2. a rk. egyházban vannak egyetemes és területi (provinciális) zsinatok, sõt nemzeti zsinatok is és egyházmegyei zsinatok; 3. a pr. egyházakban a zsinat lelkészekbõl és nem lelkészekbõl álló választott törvényhozó testületzsinat-presbiteri elv a református (kálvinista) egyházak egyház-igazgatási rendje, amelyben a presbitériumok és zsinatok hozzák az érvényes döntéseketzsolozsma (lat.) 1. istentiszteleti forma: váltakozó ének; 2. zsoltárverseken alapuló közös imádság, melyben olvasmányok, szentírásbeli szakaszok is szerepelnekzsoltárok az Ószövetség 150 részbõl álló imádság- és énekgyûjteményes könyvezwingliánus [Zwingli Ulrich (1484-1531)] zürichi reformátor követõje