Mivé lettél „magyar Ugar”? Félremagyarázott és elhallgatott igazság! Egy aljas

kor aljas titkai - Az erőszakos kollektivizálás

története 1959 és 1961 között Egyeken és

Törökszentmiklóson

TÖRÖK ZOLTÁN

„A hatalomnak szíve van,

bárkibe átültethető

a hatalomnak arca van,

amin a bőr cserélhető

A hatalomnak fegyvere van,

mi mást tehetne, lő vele

A hatalomnak hatalma van

és él, ha visszaél vele”

Ratkó József: Chanson a

hatalomról

2

Előszó

A történelem zavaros vizein igen nehéz az evezés, főként akkor, ha éppen egy ilyen, a mai

napig felkavaró gondolatokat és elfeledett igazságokat rejtegető korszakról beszélünk, mint

az erőszakos téeszesítés 1959 és 1961 között. Kötelességünknek kell éreznünk, hogy

megfejtsük a belénk kódolt történelem titkait, mert a múlt ismerete nélkül egy bizonytalan,

gyenge talpakon álló jövő felé haladunk. Az utókor képviselőjeként mindenképpen fel kell

tárnunk az igazságot, azt, amit őseink és a környezetünkben élő idősebb emberek még

mindig csak suttogva, félve, megszeppenve mondanak el. Vajon mi okozza ezt? Mi lehet

az a súlyos retorzió és hatás, ami e pár év alatt érte őket? Erre a kérdésre keresi a választ a

pályamunka, úgy, hogy a kort átélők személyes, családi históriáskönyvét nyitja fel. Talán

kicsit olyan ez, mint amikor réges-régen az emberek a tűz köré gyűltek, anekdotáztak és

régmúlt idők történeteiről beszéltek. Most mindnyájan letelepedhetünk a történelem izzó

parazsához s elmondhatjuk mindazt, ami mélyen a lelkünkben lakozik. Korántsem baj, ha

könnyeket csal arcunkra édesanyánk tésztát dagasztó törékeny alakja, vagy a munkában

megtört édesapánk dolgos keze, mert együtt vagyunk s a parázs szikrái közül ki-kipattan az

igazság, az az Igazság, amely mind a mai napig meghatározza azok életét, akik átélték a

Hazugságot. Földműves családok eltűnése, rengeteg szenvedés és fájdalom, sírás fogja

kísérni barangolásunkat, de napfényként fogja megvilágítani vándorlásunkat a remény,

amely ott csillog és csillogott akkor is, habár el akarták oltani belőle, a gyermekek,

felnőttek és idősek szemében. Kerekedjünk fel és kutassuk ezt az érzést, hogy fény

derüljön egy aljas kor, aljas titkaira.

3

Rövid történelmi bevezetés

Az államosítás három szakasza

A második világháború után Magyarország tulajdonosi szerkezetét a magántulajdon

határozta meg, bár az nemzeti tulajdon dominanciája egyre erőteljesebbé vált. Az eddig

meglévő magánkézben lévő vagyon, állami felszámolása az 1945-ös évtől kezdődően több

lépcsőben valósult meg. A gazdasági irányítás növekedése során 1946-ban államosításra

került az összes magyarországi szénbánya, majd ugyanebben az évben a négy legnagyobb

nehézipari üzem, később 1947-ben az összes nagybank. Ezen intézkedések világossá

tették, hogy az állam célja a meglévő magántulajdon kézbe vételével nem az újjáépítés és a

háború következményei miatt gondokkal küzdő ország gazdasági irányítása, hanem a

hatalmi viszonyok egyre szélesebb körű megváltoztatása. Miután a forint bevezetése stabil

tőkét biztosított, megkezdődhetett a szocialista rendszer kiépítésének első szakasza.

Ennek során 1948-ban állami tulajdonba került az összes olyan termelőegység, üzem vagy

gyár, amelynek száz főnél több foglalkoztatottja volt. A magánszektor korlátozása tovább

folytatódott, amikor azok az üzemek és termelőegységek is állami tulajdonba kerültek,

melyek tíz főnél több dolgozót alkalmaztak. 1950-ben maximum három főben került

maghatározásra a magániparosok által foglalkoztatott munkások létszáma. Ezzel lezárult a

szocializmus kiépítésének első szakasza 1.

1 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Bp., Osiris Kiadó, 2002., IV/4. fejezet, 305-320.o

10%

22%

43%

50%

84%

100%

0% 50% 100%

1945 előtt állami vállalatok

Szénbányák államosítása

Fontosabb nehézipari üzemek államosítása

Nagybankok és iparvállalatok államosítása

100 munkásnál többet foglalkoztató

iparvállalatok államosítása

10 munkásnál többet foglalkoztató

iparvállalatok államosítása

1.1 diagram: Az összes államosított vállalatnál foglalkoztatottak számának

növekedése százalékban 1945-1948. december.

4

A második szakaszban folytatódott az ipar erőszakos fejlesztése. A gazdaság irányítása -

szovjet mintára - éves tervek alapján történt. A mezőgazdaság és az infrastruktúra olyan

ágazattá vált, amelynek korszerűsítését szándékosan elhanyagolták. Mint ahogy a

fentiekben is utaltam rá, a kormányzati hatalom megszilárdulásának alapja a

magántulajdon teljes kiiktatása volt. Az 1948 novemberében megtartott MDP KV ülésen a

kollektivizálás végrehajtandó időtartamát 3-4 évben szabta meg a Párt, a megvalósítás

mégsem sikerült. Az 1956-os évben a földterületek kétharmada még mindig magánkézben

volt. Ebben igen nagy szerepet játszott Nagy Imre kormánya (1953-1955), amely a

nagyipari beruházások visszafogásával és a beruházási keretek aránytalanságának

megszüntetésével fejlesztette a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart, ezen intézkedésekkel

útját állta az erőszakos kollektivizálásnak 2.

Az alábbi táblázat jól szemlélteti az időszak alatt működő termelőszövetkezetek számának

valamint területi és tagi csökkenését Nagy Imre kormányának engedményei folytán.

1.1 táblázat: Tsz-ek száma, területe, taglétszáma 1953−1954

„ A forradalom nem nagyon jutott el hozzánk gyerekekhez, nem értettük mi azt, csak a

tankok vonulására és arra emlékszem, hogy az egyik nagybátyám nagyon megörült és a

helyi szatócsboltban vett egy vödör zöld festéket, majd ezzel lemázolta a bolt falára festett

vörös csillagot. Később elkapták és gyermekei, felesége szeme láttára verték meg,

2 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Bp., Osiris Kiadó, 2002., IV/4. fejezet, 305-320.o

Időpont

Tsz-ek

összterülete

(ezer kh)

Tsz-ek

össz-

szántóterülete

(ezer kh)

Tsz-ek

szántóterülete

%-ban

Szövetkezetek

száma

Tagok

száma

1953.

jún. 30. 2.339 1.937 20,3 3.768 300.370

1953.

dec. 31. 1.631 1.294 13,6 3.307 193.328

1954.

dec. 31. 1.548 1.193 12,6 3.239 174.583

5

fenyegettek azzal is, hogy a kútba lógatják, de ez elmaradt.” (Nagy Józsefné

visszaemlékezése)

A második szakaszt az 1956-os események válsága zárta. Nagy Imre kormányának

bukásával rendületlenül folytatódott tovább az államosítás. A forradalmi események

megkövetelték a rendszer újbóli megszilárdítását, a politikai hatalom átszervezését. A

harmadik periódus (ún. Kádár-féle tészesítés) az 1959 és 1961-es évekre - a paraszti

kisgazdaságok kollektivizálására – tehető. Ebben az időszakban a magángazdálkodásokban

foglalkoztatottak aránya 6,5 %-ra csökkent szemben a szövetkezesítés megkezdésekor

meglévő 79%-os aránnyal. 3

1.2 diagram: Magángazdálkodók arányai 1949-ben és 1961-ben

Mint a számokból is láthatjuk a társadalom saját tulajdonú termelőeszközöktől való

megfosztása nagymértékben sikerült, és ez döntő módon befolyásolta az emberek,

elsősorban a felnövekvő új generációk beállítottságát, mentalitását. A „Tiéd a gyár

magadnak építed” jelszó sem érte el célját, hiszen óriási méreteket öltött a közös vagyon

dézsmálása. A téesztagok éppúgy nem tekintették sajátjuknak a termelőszövetkezeti

javakat, ahogy a munkások sem a gyárakat 4.

Paraszti életmód

Az 1945 utáni időszakban a paraszti életmód és kultúra nagymértékű átalakuláson ment

keresztül. A termelőeszközök és igásállatok nagy része elpusztult, a megmaradtakat pedig

3 A Dunánál. Magyarok a XX. században (1918-2000). Romsics Ignác: Gazdaság és gazdálkodás. In.

Encyclopaedia Humana Hungarica 09. Budapest, 2001.http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index1282.html

(Letöltve:2016.03.10) 4 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Bp., Osiris Kiadó, 2002.,VII/4. fejezet, 468-496.o

79%

6,5%

21%

92,50%

Kollektivilás kezdete Kollektivizálás vége

Magángazdálkodók aránya Egyéb gazdálkodók aránya

6

kötelezően be kellett szolgáltatni. Az átalakuláshoz hozzájárult a II. világháborúban

elesettek nagy száma, valamint az államhatalmi rendszer megszilárdítására tett agresszív

törekvések.

1949-et követően az erőszakos kollektivizálás hatására rohamosan nőtt azoknak a száma,

akik csupán átmenetileg vagy végleg felhagytak a gazdálkodással, földműveléssel. 1949

és 1953 között mintegy 630.000-el esett vissza az egyénileg működtetett gazdaságok

száma. Ezzel természetesen megnőtt az állami tulajdonba vagy kezelésbe került, de

megműveletlen földek területe.

1.1 kép: Beadást népszerűsítő propagandaplakát az 1950-es évek elejéről5

A háborút követő egy évtized alatt mintegy háromszorosára növekedett adóterhek sem

könnyítették meg a paraszti életet. Az egyéni gazdálkodók majdnem ¼-e már 1949-ben

sem volt képes a rá kirótt adónak, beszolgáltatásnak eleget tenni. Ennek ellenére a

kötelezettség egyre nőtt és mértéke az 1952-es évben elérte a meglévő állami

élelmiszerkészletek ¾-ét, tehát az összes élelmiszerkészlet ekkora hányadát voltak

kénytelenek beszolgáltatni a magángazdálkodók. Ezzel az államhatalom megpróbálta

ellehetetleníteni a még mindig talpon álló egyéni gazdálkodást. Nincs is e körülményen mit

5 Zalai Megyei Hírlap Online, http://zaol.hu/hirek/az-ellenseg-befeszkelodik-1575600 ( Letöltve: 2016.02.22)

7

csodálkozni, hiszen az állam a már tárgyalt ipari és kereskedelmi szférák államosítását

követően arra törekedett, hogy tulajdonát kizárólagossá tegye ebben a szektorban is.

1.2. kép Katonatemetés Egyeken 1957-ben. Előtérben nagymamám és üknagyanyám6

„Hogy történt a beszolgáltatás?”

„Ki vót írva mindenkinek, hogy mennyit kell beadni. Név szerint. Itt a mi a csodánál volt,

itt a Tanácsházánál. Ott mindenkinek ki volt függesztve is, meg voltak a mezőőrök, meg

egyebek, azok hordták szét azokat az idézéseket, hogy na, ennyit meg ennyit kell beadni,

meg ennyit meg ennyit kell vetni. Úgy állapították meg, hogy mondjuk gabonából kiírták,

hogy ennyit kell vetni. Mindenkinek tudták az adatait, hogy mennyi földje van. Mondom

nekünk az volt a szerencsénk, hogy ugye szét volt íratva, kis darabokban volt, sőt olyan

volt,idefigyeljen, akinek két-három hold földje volt, annak nagyon keveset kellet beadni.

Tudja, ahogy növekedet, úgy növekedett a beadási százalék is. A gabonának csak a

kenyérrevaló és a vetőmagnak maradhatott meg egy időben. Meg ki volt írva, hogy ennyi

tejet meg annyi húst, annyi baromfit, annyi tojást kell beadni. Az volt a

szerencse,idefigyeljen, hogy volt időszak mikor megengedték aztat, hogy ősszel kellet

teljesíteni és nagytestű pulykákat adtunk be. Volt olyan száraz esztendő, hogy ilyen kis

görbe kukoricákat vittünk be. Ott az állami gazdaságba kellett vinni, ott adtuk le, oszt,

6 Forrás: családi fotóalbum

8

hogy mi lett vele nem tudom. Má’ mikor ez megszűnt adó vót, nem volt különösebb gond

vele.”7

Jól szemlélteti az erőszakos, kényszerített – immár büntetőjogilag is definiált - beadási és

kollektivizálási tevékenységet az, hogy 1948 és 1955 között több mint 400 000

magángazdálkodó került bíróság elé a közellátás veszélyeztetésének vádjával, ami egyet

jelentett azzal, hogy nem voltak képesek az adóterheket fizetni vagy a beszolgáltatásnak

eleget tenni. A helyzetet tovább rontotta, hogy magánkézben csupán egy tehén és két

malac, valamint ezek ellátására az úgynevezett háztáji földterület maradhatott. 8 A paraszti

kultúra átalakulásában nagy szerepet játszott az a folyamat is, amely során igazságtalanul,

koholt vádak alapján államellenesnek titulált személyeket vidéki falvakba telepítették (ún.

Magyar Gulag), ezzel mintegy pótolva a gazdálkodással felhagyó földművesek helyét.

1.3 kép: Tészta készül üknagyanyám konyhájában9

7 Nagy Ferenc, Törökszentmiklós Bottyán János utca 9. 2016.02.27

8 Országos Széchenyi Könyvtár 1956-os Intézet és Oral History Archívum

http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:kiadvanyok/szovegek_evk2000/valuch (letöltve:2016.

03.10.)

9 Forrás: Családi fotóalbum

9

„Egy házaspárt költöztettek oda, Lőrinc bácsinak és Lina néninek szólítottuk őket. A

cselédházban kellet lakniuk, aminek konyháját egy másik családdal közösen használták.

Úgy emlékszem Pesten volt nekik lakásuk az Andrássy úton. Azt mondták, hogy egy fekete

teherautó hozta őket. Nem volt szegényeknek semmijük, az emberek adtak nekik, tojást,

csibét, kismalacot, edényeket, bútorokat és szalmát, hogy legyen min aludniuk. Gyárosok

voltak. Azt beszélték róluk, hogy gazdagok lehettek előtte.

Emlékszem, hogy Lina néni tanította az asszonyokat horgolni, meg hímezni, nagyon rendes

volt. Sütni is tanította őket. Olyan süteményeket mutatott nekik, amiket nem ismertek. Mi

csak kelt tésztát ettünk, lakodalmakon, nagyobb családi eseményeken. Lőrinc bácsi a

tehenészetben dolgozott, de nem tudott Ő semmit a jószágokról. Nem értett a fejéshez,

sokáig tartott mire megtanulta, hogy is kell az állatokkal bánni.” (Nagy Józsefné

visszaemlékezése)

A termelőszövetkezetek

A szövetkezetek kiépítése (1948-1961)

1948-ban országosan megkezdődött a termelőszövetkezetek szervezése, mivel magát a

mozgalmat a kormány programjává tette. Céljuk, hogy a magyar mezőgazdaság

nagyüzemivé, szocialistává váljon. Ennek érdekében megalakították a Termelőszövetkezeti

Tanácsot, amely az egyértelmű és követendő szabályozás érdekében lefektette a

mintaalapszabályokat. Ezen előírások alapján a szövetkezetek is saját regulákat dolgoztak

ki. Több rendelet készült, amely a szövetkezetek egységes működését voltak hivatottak

elősegíteni. Mindezek ellenére a meglévő társulások átalakítása és újak alakítása

nehézségekbe ütközött, hiszen a Párt vezetése a létrehozásukban, kialakításukban a

fokozatosság elve nélkül egy olyan rendszerbe próbálta „beerőszakolni” parasztságot,

amelybe be kellett vinniük a meglévő földterületeiket, a gazdasági felszerelésüket és az

állataikat.10

Gondoljunk bele abba, hogy a földművesek, állattartók életét, megélhetését

jelentették ezek a vagyontárgyak, így nem meglepő a széleskörűen kibontakozó aktív és

passzív szembeszegülés és a kommunistaellenes mentalitás. Ezen az ellenálláson és a többi

gátló tényezőn is csak kis mértékben tudott áttörni és eredményt elérni a következetes

propaganda és az agitáció, valamint az erőszak széleskörű alkalmazása.

10 Magyar Néprajzi Lexikon, 5. kötet, termelőszövetkezet szócikk, Akadémiai Kiadó, Budapest,1977-1982.

10

Kutatásaim során sok esetben találkoztam olyan dokumentumokkal, melyek hűen tükrözik

azt a kettősséget mellyel, a központi vezetés megvalósította a tsz-be szervezést. Bár a

propaganda a demokratikus, emberséges módszerektől, kiváltképp az önkéntességtől volt

hangos, a hatalom nem riadt vissza attól, hogy jogtalan, erőszakos módszereket használjon,

kínosan ügyelve arra, hogy a látszat fennmaradjon.

A kezdeti és időközben felmerült nehézségek ellenére 1961-ben az MSZMP KB

bejelentette a szocialista mezőgazdasági rendszer abszolút kiépítésének győzelmét.

Amint az 1.2. táblázatban is látható, 1961-ben 285 tsz-szel kevesebb működött, mint az azt

megelőző évben, azonban a tagok (243,6 ezer) száma és a terület nagyság is (725.000

hektár) jelentős mértékben megemelkedett. Az 1.3. táblázatban a területtulajdonlásról szóló

kimutatásban egyértelműen látható, hogy a termőföld nagy részét az állam birtokolja.

Év Tsz-ek száma Tagok (1000 főben)

Terület (1000 hektár)

1958 2755 168,9 956,0

1959 4158 564,6 2620,0

1960 4507 960,3 3941,2

1961 4222 1203,9 4666,2

1.2 táblázat: A termelőszövetkezetek adatai az államosítás harmadik szakaszából

Tulajdonos A terület %-ban

Állami gazdaság 11-12 %

Tsz-ek közös földje 50-52 %

Háztáji 8-10 %

Kisegítő és magángazdálkodó 6-8 %

1.3 táblázat: Az összes földterület megoszlása a tulajdonviszonyok szempontjából a hatvanas években

11

A szövetkezetek működése

A termelőszövetkezeteknek három variánsát alakították ki. Az első típus a

TSZCS (termelőszövetkezeti csoport), a második az úgynevezett átlagelosztási elven

alapuló szövetkezeti forma, míg a harmadik variáció a közös gazdálkodású, leginkább

szocialista elven működő termelőszövetkezet.

Az első fő jellemzője, hogy a tagok csak a legfontosabb mezőgazdasági munkákat

végezték közösen (talaj előkészítési munkák), a többit igaz, hogy közös táblán, de egyéni

munkával, vetésforgóval.

A második, átlagelosztáson alapuló, az előzőnél fejlettebb, de egyben a legkevésbé kedvelt

forma fő jellemzője, hogy az egyéni munkával megtermelt javakat átlag szerint osztották el

a tagok egymás között. Gondoljunk bele a népszerűtlenség okába. Hogyan lehetett átlag

alapján igazságosan elosztani a nem egyenlő munkával, egyénileg megtermelt javakat.

A harmadik és egyben legelterjedtebb típus a valójában vett szocialista szövetkezeti forma.

Ebben a tagok által beadott javak figyelembevétele nélkül, csak a közösen elvégzett munka

arányában részesültek jövedelemben a szövetkezeti tagok. Ez a szervezeti működés

nyilvánvalóan mindenki számára a közös gazdálkodást jelentette. A szövetkezet

központilag szervezett irányítással, jövedelem és munkaegység elszámolással rendelkezett.

Az első és második formájú szövetkezetek végül a harmadik szervezettsége és sikere miatt

lassan átvették e formációt vagy beolvadtak más e gazdálkodást folytató szervezeti

egységbe. Ezzel a Párt végleg elérte célját, hiszen az ilyen társulásokban megindulhatott az

általuk elérni kívánt nagyüzemi mezőgazdasági termelés. Idővel a szövetkezetek óriási

vagyonnal rendelkeztek, ezzel vált megalapozottá az ún. „milliomos

termelőszövetkezetek” létrejötte. Később kisiparosok is a tagok közé kerültek, de a

szakemberhiány kiegyenlítése miatt szükségessé vált a szövetkezeti iskolák létesítése.

Ezekben az intézményekben képezték ki a szükséges szakértőket (agronómus, gépkezelő,

traktoros). 11

„1962-re a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és egyszerűbb szövetkezetekben 1,2

millió dolgozó paraszt kereken 9 millió kat. hold földön gazdálkodott. Az ország

11 Magyar Néprajzi Lexikon, 5. kötet, termelőszövetkezet szócikk, Akadémiai Kiadó, Budapest,1977-1982.

12

szántóterületének 90%-a a szocialista szektorhoz tartozott. Ebből az állami gazdaságok

részesedése 14%, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké 72%, az egyszerűbb

szövetkezeteké mintegy 3%. Az ország 3273 városából és községéből 3055

termelőszövetkezeti város és község volt.” 12

1.3 diagram: Az ország szántóterületeinek százalékos eloszlása az 1960-as évek elején

Törökszentmiklós és Egyek

Családi vonatkozások, rövid családtörténet

Saját családfa kutatásom során megállapítottam, hogy anyai ágon az 1690-es évektől

kezdődően őseink földműveléssel foglalkoztak egészen a 2000-es évek elejéig. Kezdetben

Hevesen, majd 1755-től Nagyivánon és később, kisebb kihagyásokkal az 1910-es évektől

Tiszafüreden és Egyeken, majd az 1970-es évektől kezdődően Törökszentmiklóson.

12 A Kádár-rendszer gazdasága című internetes cikk

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-i-vilaghaborutol-a-ketpolusu-vilag-

felbomlasaig/a-kadar-rendszer-gazdasaga/a-kadar-rendszer-gazdasagi-konszolidacioja( letöltve.2016.01.23)

Állami

gazdaságok

területi

részesedése14%

Termelőszövetkez

-etek területi

részesedése

73%

Egyszerűbb

szövetkezetek

területi

részesedése

3%

Egyéb

10%

13

A téeszesítés különféle okokból elhúzódott, így a falusi szovhozok és kolhozok csak az

1960-as években kezdték meg valódi működésüket. 1959 és 1961 között indult el az

agitáció azok meggyőzéséért, akik még mindig nem adták be meglévő, kisparaszti

gazdaságként számon tartott földjeiket. A nagymamám visszaemlékezései sorra veszik

ennek alapos és erőszakos módszereit.

1.4 kép: Ükszüleim: Kapás Erzsébet (1890-1963), Juhász János (1878-1953) az 1950-es években. 13

Egyek

„Az ősidők óta lakott település a Tiszaháton.1876-ig Szabolcs vármegyéhez tartozott.

Amikor az 1876. XXXIII. törvénycikk rendelkezése nyomán megalakult Hajdú vármegye, a

hat "öreg hajdúváros", három bihari és kilenc Szabolcs megyei község - ezek között Egyek

is - Hajdú vármegyéhez került. Az első világháború és a Tanácsköztársaság után a

lakosság ismét hozzákezdett a mezőgazdálkodáshoz. Ebben az időszakban kezdett

kialakulni faluban egy vékony gazdagodó parasztréteg. 1945-ben került sor a földosztásra

a községben, amelynek során a káptalani birtokot felosztották. A község életében jelentős

esemény volt az 1947-ben megkezdődött villamosítás. 14

”

13 Forrás: Családi fotóalbum

14 Forrás: Egyek története, szerkesztette: Bencsik János, http://www.egyek.hu/egyek-toertenete.html

(Letöltve 2016.02.17)

14

Családunk mindösszesen hat hold földet kapott, amin burgonyát, kukoricát és konyhakerti

növényeket (bab, borsó, paprika, paradicsom, répa) termelt a család részére. Nyílván

üknagyanyám ezért nem adta szívesen földjét, hiszen terményeiből ettek gyermekei,

unokái.

„Nehéz idők voltak. Édesapám és édesanyám mesélte, hogy ezt a földet nagyanyám kapta

1945-ben a földosztáskor. Csak 6 hold volt. Nem sok, de meg lehetett akkor élni belőle.

Régi ártér, ami elég termékeny volt. A TSZ elnök már kiszemelte magának, mert krumplit

akart termeszteni rajta. Mindenképpen meg akarták szerezni a területet és minden este

meglátogattak minket az agitálók.”(Nagy Józsefné visszaemlékezése)

1.5 kép: Egyek, Ságvári u. 50. szám, dédszüleim házának képe az 1950-es évekből 15

Az agitálás különösen sértette a falusi embereket, hiszen az ilyen helyeken - lévén, hogy

földjük nem volt - a korábbi uradalmi cselédek váltak agitátorrá, akiket mindenki jól

ismert.

„Egyik nyári este nagyanyámnál aludtam. Csöndes volt az utca. Megtudtuk, hogy jönnek

az agitálók. Mindketten megijedtünk, ezért felmásztunk a padlásra. Amikor megérkeztek,

bejöttek az udvarra és utánunk kutakodtak. Mindent átnéztek. A padlásra nem jöttek fel, de

a létrát elvették a feljárótól. Az egész éjszakát fent töltöttük. Kora reggel egy másik,

15 Forrás: Családi fotóalbum

15

eldugott lejárón, amit az agitálók nem ismertek, segített le a nagyanyám és a szomszéd, aki

éppen arra jártában látta meg, hogy lefelé ereszkedünk.”(Nagy Józsefné visszaemlékezése)

„Képszerű emlékként megmaradt bennem, amikor az agitálók minden este, sötétedés után

eljöttek és kopogtattak az ablakon. Nem sokkal később beszélni kezdtek: „Örzse néném

lépjen be a TSZ-be.” Kislány lévén nagyon féltem, sokszor el kellett előlük bújnunk,

egymást átkarolva kuporogtunk az ágyon.” ( Nagy Józsefné visszaemlékezése)

Családunk valamennyi férfiembere az Egyeken létrehozott termelőszövetkezetben és

állami gazdaságban dolgozott, de szívesen foglakoztak állattartással is, ha anyagi helyzetük

megengedte. Nagy hagyománya volt, hogy minden évben Keresztelő Szent János ünnepén,

a nagyiváni templom búcsújakor lovas kocsira ülve elutaztak a faluba, ahol még mindig

élnek rokonaink.

1.6 kép: Nagymamám első osztályos képe 1959-ből 16

Érdekességként említhető, hogy „az egyeki „Sztahanov” csoportban az elnök két lovát és

kocsiját nem akarta bevinni a csoportba.” Valamint azt, hogy egy jelentés szerint a

községben szektás veszély és jobboldali elhajlás is fenyeget. 17

Ez is mutatja,hogy milyen

széleskörű ellenállás bontakozott ki a községben, hiszen az emberek az államhatalom

16 Forrás: Családi fotóalbum

17 Ö. Kovács József: A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténetei 1945-1965 című MTA doktori

értekezés, I. kötet,2011.

16

rosszallása ellenére is jártak templomba,az anyakönyvvezető továbbra is bejegyezte a már

régen kihúzott vallás rovatot az anyakönyvbe,valamint sokan szocialistaellenes magatartást

folytattak.

„Nagybátyám, Mihály vett két lovat, pár évvel a téeszesítés előtt. Szépen felnevelte őket,

sőt a falu esküvői menetein is mindig az ő jószágai húzták a menyasszonyos-kocsit, mert

megtanította őket, hogyan kell szépen járni. Sokszor mentünk el lovas kocsin az iványi

búcsúba. Nagyon szerette lovait, így amikor felszólították, hogy adja be őket,nemet

mondott. Egyik este egy agitáló felgyújtotta az istállót, amit persze a rendszer egy leesett

viharlámpának tulajdonított, nagybátyám felelősségére, akit majdnem meg is büntettek az

állatok veszélyeztetése miatt. Ezután nem volt mit tennie, beadta a lovakat. Teljesen

lefogytak, a legaljasabb húzást-vonást végeztették velük mindennap. Amikor már teljesen

kimerültek, megkérdezték tőle, vissza venné-e őket, persze jóval áron felül. Nem volt elég

pénze, hogy megvegye saját lovait, ezért azok egy gazdagabb emberhez kerültek. Nem

tudom igaz-e vagy legenda, de sokat beszéltek arról, hogy megbokrosodtak, nem akartak

engedelmeskedni másoknak.” (Nagy Józsefné visszaemlékezése)

1.7 kép: Kocsi indul Egyekről, előtérben dédnagyanyám,1960-as évek eleje 18

18 Forrás: családi fotóalbum

17

Összefoglalva, Egyeken - kis falu lévén - fellendülést hozott a szocializmus teljes

kiépítése, hiszen a háború után állástalanná vált földműveseknek munkát adott. Persze nem

szabad elfejtenünk, hogy milyen áron: az emberek megfélemlítése, sakkban tartása igen

gyakori jelenség volt.

„Végül nagyanyám beadta a földjét, ami felett azonnal a TSZ elnöke rendelkezett. Először

krumplit termeltek rajta, ahogy előre eltervezték, aztán beültették a területet fákkal, magam

sem tudom miért.” ( Nagy Józsefné visszaemlékezése)

Törökszentmiklós

Törökszentmiklós csendes alföldi mezőváros Szolnoktól mintegy 20 kilométerre. Közel

ezer éves múltra tekinthet vissza. A számos csapás ellenére, mely a települést érte,

(tatárjárás, török megszállás, kunok közeli letelepülése, elnéptelenedés) rendületlenül

fejlődött tovább, egészen az 1930-as évekig. „Ez volt Törökszentmiklós utolsó felfelé ívelő

időszaka, a ’30-as években a gazdasági világválság, a ’40-es években az újabb

világháború, majd a Rákosi-korszak következett. 1952-től lett újra város településünk, ám

az ezután következő fejlődés enyhén szólva is ellentmondásos, felemás volt. Egyaránt

voltak az 1945 utáni korszakban a város lakosai szempontjából jó és rossz események.

1945 tavaszán itt is végrehajtották a földosztást, ám hamarosan jött az erőszakos tsz-esítés.

Létrejött a gimnázium, felépült a strand, az SZTK, új óvodák és iskolák jöttek létre, de

Szolnok árnyékában a várost tudatosan nem fejlesztették lehetőségeihez képest, és a létező

szocializmus durvább sebeket hagyott városunk arcán, mint a két világháború összesen.” 19

A tsz-ek története Törökszentmiklóson

„Összefogott szinte mindenki, hogy megnyerje a kemény, makacsfejű parasztokat a téeszek

számára.”- írja egy téeszesítést összegző jelentés az 1960-as évek elején. Ebből is látszik,

mennyire nagy tömeget mozgatott meg az agitáció és mennyire nagy volt az ellenállás a

parasztok részéről.

19 Városvédő és Szépítő Egyesület Törökszentmiklós weblapja: http://www.varosvedo-

tmiklos.hu/tortenete.htm, ( letöltve: 2016.03.04.)

18

Az 1945-ös földreform során a Törökszentmiklós környéki nagybirtokok átkerültek a kis-

és középparasztokhoz. Lényegében ebben az időszakban a föld azé lett, aki megművelte.

Vizsgáljuk meg az alábbi táblázatokban, hogy hogyan alakultak a földtulajdoni viszonyok

városunkban, ebben az időszakban.

Kiosztott föld megoszlása 1945-ben

Gazdasági cseléd 339 fő

Mezőgazdasági munkás 943 fő

OFI és gazd. iskola 3 fő

Törpebirtokosok 84 fő

Összesen 1369 fő

1.4 táblázat: A kiosztott föld megoszlása 1945-ben

Terület nagysága 1935

(kataszteri holdban)

Birtokok

száma

Terület nagysága 1945

(kataszteri holdban) Birtokok száma

0-5 3855 1-5 kat. hold 4000

5-10 1470 5-10 kat. hold 450

50-100 54 10-15 kat. hold 500

100-500 29 15-20 kat. hold 380

500-1000 6 20-25 kat. hold 250

1000 felül 6 25-50 kat. hold 110

50-100 kat. hold 15

100-200 kat. hold 6

1.5 táblázat: Törökszentmiklós földbirtokviszonyai 1935-ben és a 1945-ös földreform után

Mint láthatjuk, teljes egészében megszűnik a nagy földbirtokok uralkodó szerepe. A

földosztás megnövelte a közép-, és kisparasztság földterületeinek számát, amely jelentős

szerepet töltött be az ezt követő fél évszázad mezőgazdasági fejlődésében. 1949-től sorra

alakultak meg Törökszentmiklós téeszei. Ezek közül a legjelentősebbek az Alkotmány,

Vörös Csillag, Dózsa, Bajcsy-Zsilinszky, Bercsényi, Hunyadi. 20

20Dr. Gyergyói János: Közös Úton . Kiadó: Ádám Mihály, Törökszentmiklós,1974, 6. old

19

Kik voltak az alapítók,illetve kik léptek be önként ezekbe a csoportosulásokba? Kinek állt

érdekében felhagyni a múlttal és egy ismeretlen, számára még csak körvonalazódó jövő

felé tartani?

„A háború után magukra maradt asszonyok, akik felett, ahogy múltak az évek, a magányos

munkától való félelem szinte hajtott a közös gazdálkodás felé, amit ugyan nem ismertek,

csak hírből hallottak eddig.

Nincstelenek, akik urasági cselédek, napszámosok voltak a múltban, és örültek, hogy végre

tarozhatnak majd valahová. Nem látták ugyan világos célját a termelőszövetkezeteknek,

inkább ösztönük után mentek, amely azt súgta, hogy eddigi napszámos és cseléd sorsuknál

könnyebb lesz a következő, „emberibb sorsot élhetnek majd”

Örökölt és vásárol földek tulajdonosai, akik belefáradtak abba, hogy ami a földjükön

termett az mind beadásra került, menekültek a régi megszokottól az új, az ismeretlen

felé.”21

„Kik léptek először a téeszekbe és miért?”

„Nem akart az apám sem bemenni, én akkor éppen katona voltam ’59-ben. Azelőtt is voltak

ilyen agitátorok csak akkor nem lépett be. Ezek a szegény emberek kapva-kaptak ezen az

alkalmon, mert nem tudtak élni azon a kis földön sem. Ám ahhoz, hogy ló legyen vagy

szerszám legyen vagy egyéb legyen, ahhoz a gazdákat is be kellett venni, hogy tudják

művelni, ugye mert ezelőtt a gépállomás volt, de ahhoz, hogy kaszáljanak meg arassanak

ahhoz emberek kellettek.” 22

„Mennyi téesz volt 1960-ban?”

„Alkotmány téesz volt abba az oldalba, Sűrűdűlőben, itt volt a Rákóczi tsz. Amott kint volt,

az apámék, amiben voltak, annak Harcos vagy mi volt a neve. Akkor amott egy tanyánál,

az iskola környékén megint volt egy tsz. Itt volt errefelé 3 vagy 4, vagy 5 tsz. Bartába volt a

Dózsa tsz. Úgyhogy, ha összeszámolnánk, lehet, hogy 10 is volt ilyen apró tsz-ek.”

21 Dr. Gyergyói János: Közös Úton. Kiadó: Ádám Mihály, Törökszentmiklós,1974, 6. old.

22 Nagy Ferenc, Törökszentmiklós Bottyán János utca 9. 2016.02.27

20

Az újonnan alakult szövetkezetek sok nehézséggel küzdöttek: szakember, munkaerő,

vetőmag és termelőeszköz hiány, később pedig az Alföldön gyakori aszály lehetetlenítette

el a lendületes, ipari léptékű termelést. A legfőbb ok a középparasztság idegenkedése az e

fajta termelési módszertől. 1953 és 1955 között Nagy Imre kormányának intézkedései

nyomán a termelőszövetkezetekbe való belépés stagnált, illetve teljesen megszűnt. A

kolhozok működése elbizonytalanodott. A kormány bukása után a már említett politikai és

gazdasági érdekek ismételten hatalmas erővel kényszerítették az újonnan létrejött és

korábban meglévő magángazdálkodókat a szövetkezetekbe. Az MSZMP Központi

Bizottságának 1958.12. havi határozatát 1959 januárjában tárgyalta meg a városi

pártaktíva. Ezen gyűlésnek feladata volt, hogy konkrét intézkedést tegyen a mezőgazdaság

szocialista átszervezésében. Az előre elkészített szervezés nyomán sorra alakultak az új

termelőszövetkezetek, míg a régiek száma és területe is egyre növekedett. Például az

Alkotmány TSZ területe 1957-ben 280 katasztrális hold, amely 1959-ben elérte a 4230 kH-

t. A tagok száma pedig 23-ról 487 főre emelkedett, a Rákóczi TSZ területe 1957-ben 404

kataszteri hold nagyságú és taglétszáma 35 volt. 1959-ben 2227 kataszteri hold

földterülettel rendelkezett, taglétszáma pedig 404 főre emelkedett. Megdöbbentő, hogy a

törökszentmiklósi agitáció e két év folyamán milyen méreteket öltött.

1.8 kép: Törökszentmiklós szövetkezeti várossá nyilvánítása 1959-ben.23

23 Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó, Csőke Tibor, Galsi Zoltán, Héjja László: Törökszentmiklós története

kezdetektől napjainkig. Törökszentmiklós, 2012, Törökszentmiklós Város Önkormányzata

21

Törökszentmiklóst már 1959-ben szövetkezeti várossá nyilvánították, ami azt jelentette,

hogy a máshol még két-három évig elhúzódó kollektivizálás itt hamar lezajlott úgy, hogy a

város földterületeinek összessége állami kézbe került, leszámítva a kiosztott háztájit,

melynek területe államilag megszabva összesen egy kataszteri hold.

Hogyan is zajlott a kollektivizálás? Annak érdekében, hogy a megindult átszervezést

sikeresen lebonyolítsák majdnem a teljes tanácsi apparátust megmozgatták. A tanácsi és

bizottsági dolgozókon kívül más agitátorokat is jelöltek ki, akiknek többsége a

gépállomásokon, ipari üzemi területeken dolgozott. Olyan embereket is megbíztak az

agitációval, akik vagy régebbi téesz-tagok voltak jó példával szolgálva a magán

gazdálkodóknak ,vagy a korábbi években a termelőszövetkezetek ellen agitáltak, azok

felbomlásában szerepet játszottak. Hogyan tudták őket erre a feladatra rávenni? A

többségüket meggyőzték a már említett közösségi tulajdon magasabbrendűségét hirdető

szocialista érvek, míg a bomlasztó elemek olyan szinten kerültek megfélemlítésre, hogy a

legkisebb fenyegetés hatására is elvállaltak bármilyen megbízatást.

Ezeknek a személyeknek jobban hittek a gazdálkodók, mint egy egyszerű párt által

delegált tanácsi dolgozónak. Bevett módszer volt, hogy a szülőket saját gyermekeikkel

bírták rá a belépésre a nekik tett ígéretekkel vagy akár zsarolással. 24

„Előfordult, hogy az egyetemista nagylány győzte meg apját, hogy írja alá a belépési

nyilatkozatot.” 25

„A pedagógusokat megbízták, hogy az iskolás gyermekekkel írassanak dolgozatót arról,

hogy miként próbálják agitálni apjukat, anyjukat a téeszbe lépésre és a legjobb

fogalmazásokat benyújtó tanulók fényképét tegyék ki az iskolai faliújságokra.” 26

Ebben az időszakban az ötvenes évek elején használt brutális módszereket „általában” nem

alkalmazták. „Czinege Lajos, a megyei MSZMP első titkára, kifejezetten tiltotta az

erőszakot, helytelenítette a kétlakiak, a mezőgazdaságtól elszakadt családtagok munkahelyi

24Szolnoki Levéltár Évkönyvének 28. száma. Szolnok,2014. Szerkesztők: Fülöp Tamás, Czégény Istvánné. A

cikket írta: Cseh Géza. Felhasznált oldal: 387.o

25 MNL JNSZML MSZMP Szolnok megyei bizottságának iratai 1. f. 2. fcs. 1959 30. ö. e.124. p. 26

MNL JNSZML MSZMP Szolnok megyei bizottságának iratai 1. f. 2. fcs. 1958 34. ö. e.115-116. p.

22

zsarolását és a lakosság éjjeli zaklatását is.”27

Valójában, hihetünk-e abban, hogy ebben

az időszakban erőszakmentesen zajlott le a nagymértékű agitáció? Hogyan győzhettek meg

az addig saját földjén, saját munkája gyümölcsét élvező embereket a téeszek

létjogosultságáról?

„Milyen volt az agitálás Törökszentmiklós? Édesapja belépett a téeszbe?”

„Erőszakkal kellett bemenni addig-addig járkáltak. Mihozzánk ugye nem jöttek sohse ilyen

erőszakos mi a fenével, de ugye emez is belépett,amaz is belépett hát mit csinálhatott.

Tudták azt az apámék ,idefigyeljen, ha nem lép be úgy csináltak mindegyik szerencsétlen

emberrel, hogy a legtávolabbi részen… most mit mondjak magának. Ugye számítottak a

szülők arra, hogy… adtak volna nekik valahol valami kis földet vagy egyebet osztán ,akkor

ott lehet volna kínlódni.” 28

„Feri bátyám, mire emlékszik,kik voltak az agitálók?”

„Azokat az embereket küldték agitálni ,ezt így mondták akkor, akik cselédek voltak.

Mindegyiket nagyon jól ismertük, mert számtalanszor jöttek az apámhoz, hogy nincs

kenyér, ő adott nekik mindig. Jött az öreg Zsiga bácsi, hogy Feró kibújt a kenyér a hajából.

Az apám 2-3 zsákkal adott, oda behozta a malomba: „Zsiga bátyám majd megadja.” Úgy

volt. Megadta. Az öregnek hét hold földje volt,meg ezeknek a szegény embereknek is a

cselédeknek is, akiket mondok. Nem volt ezeknek semmilyen eszközük, semmilyen

igavonójuk, mi mentünk el szegényeknek vetni,szántani, ezt azt csinálni. Az volt a fizetség,

hogy nekünk is volt 3 hold herénk és jöttek herét vágni, kapálni, visszasegítették. Segítettek

behordani, mert akkor még kézi kaszával arattunk.” 29

„Azok az emberek voltak, akiket úgy össze tudtak szedni, akiket meg tudtak agitálni, hogy

párttag legyen, ez legyen, az legyen, szegényebb emberek, akik elhitték azt, hogy ilyen meg

olyan jó a rendszer…Mert azok is ugye örültek annak, hogy annak idején a nagybirtokokat

kiosztották és kaptak egy kis földet. Ugyebár nem kellett cselédeskedni, annak ellenére,

mer’ ugye nem bírtak termelni rajta, mert nem volt semmilyen termelőeszközük, ugye nem

bírtak gazdálkodni, csak éppen vegetáltak, de örültek neki, tudja pártolták a rendszert.”

27 Részlet a Szolnoki Levéltár Évkönyvének 28. számából. Szolnok,2014. Szerkesztők: Fülöp Tamás, Czégény

Istvánné. A cikket írta: Cseh Géza. Felhasznált oldal: 387.o 28

Nagy Ferenc, Törökszentmiklós Bottyán János utca 9. 2016.02.27 29 Nagy Ferenc, Törökszentmiklós Bottyán János utca 9. 2016.02.27

23

A Párt hangoztatta ugyan a türelmes bánásmód szükségességét, azonban az agitátorok nagy

része azokból tevődött össze, akik már az 1949-es években ugyanezt a feladatot végezték

és abban az időben előszeretettel alkalmazták a brutális megfélemlítést. „A legkirívóbb

eseteket, amennyiben nyilvánosságra kerültek, a Megyei Pártbizottság kivizsgálta.

Valójában azonban a bántalmazások tetteseit orvosi látleletek és más bizonyítékok

hiányában pártmegrováson és szóbeli figyelmeztetésen kívül semmilyen retorzió nem

érte”30

1.9. kép: Belépési nyilatkozat aláírása a termelőszövetkezet megalakulásakor. Mérgespuszta (JNSZ megye),

1957.január 31. 31

Ha azonban a másik oldalt érte támadás a rendőrség és a pártbizottság azonnal eljárást

indított és az ellenagitátorok vagy bomlasztó egyénekkel szemben büntetőjogilag lépett fel

egy-két éves szabadságvesztésre ítélve őket. Nézzük meg, hogy milyen ellenállási formák

terjedtek el a tárgyalt szakaszban: „Mezőhéken beverték a párttitkár lakásának ablakát.

Tiszaföldváron diákok iskolásfüzetből kitépett lapokon röpcédulákat szerkesztettek.

Öcsödön, ajtón bedobott cédulán a tanácselnököt akasztással, családját kiirtással

fenyegették meg.” 32

30 Szolnoki Levéltár Évkönyvének 28. száma. Szolnok,2014. Szerkesztők: Fülöp Tamás, Czégény Istvánné. A

cikket írta: Cseh Géza. Felhasznált oldal: 387.o 31

Romsics Ignác Magyarország története a XX. században,Bp.,2002,Osiris Kiadó,VIII/7. fejezet 32 MNL JNSZML MSZMP Szolnok megyei bizottságának iratai 1. f. 2. fcs. 1959 30. ö. e.25. p

24

„Tiszaörsön a belépők nevét bemondták a községi hangos híradóba és kívánságukra

egyenként nótát játszottak be nekik. Sokan azonban azt kérték, amiben benne volt, hogy a

„földet is kirúgták alólam.” Persze ezt a lemezt sosem tették fel mondván, hogy

használhatatlan.” 33

„Szolnokon a gazdák „soha” szóval köszöntek egymásnak, ezzel is kifejezve a téeszbelépés

elutasítását.” 34

A megyei Néplap haditudósítás-szerűen közölte mindennap a téeszesítés fejleményeit,

adatait. Az agitátorokat párba állították, majd folyamatosan járták a még

magángazdálkodást folytató személyek házait, tanyáit. Mire az egyik pár végzett, a másik

érkezett agitálni. Ezzel a módszerrel még a legnagyobb ellenállást tanúsító

magángazdálkodókat is megtörték, mindösszesen két-három napon belül, így a téeszek

taglétszáma és földterülete folyamatosan növekedett. Akik már beléptek ,azokat

erőszeretettel állították be az agitátorok sorába, hiszen őket közülük valónak tartották,

szavuknak jobban hittek. „Színes plakátokon ábrázolták a jövőben várható

kedvezményeket. A provokatív és fenyegető plakátok terjesztését azonban megtiltották.

Kezdetben rácsos ablak mögött ábrázolt nagy bajuszú kulák képét is megjelentették alatta

szöveggel:”Így jár, aki a téesz ellen agitál.” 35

Ezt a plakátot később visszavonták, hiszen

a valóságot tükrözte. Joggal tarthatott mindenki attól, ha nem lép a téeszbe retorziók érik.

A Párt az önkéntességet hirdette, az ingyenes orvosi ellátást, az utak javítását, a jobb

megélhetést. Lássuk be, hogy ezeknek az ígéreteknek sokkal nagyobb hatása volt, mint a

zsarolásnak és a fenyegetésnek. A lelki presszió mindenütt jelen volt, hiszen sokan

követtek el öngyilkosságot vagy lettek valamilyen szenvedély rabjai, mivel helyzetüket

kilátástalannak vélték.

„Legtömörebben talán a Szolnoki Papírgyár pártirodájától beérkezett jelentésben maguk a

TSZ- szervezők fogalmazták meg az agitáció lényegét: „Az egész fejlesztési munkában

megmutatkozott az idegek harca (…) Minden községben türelmesen meg kellett várni azt a

33

MNL JNSZML MSZMP Szolnok megyei bizottságának iratai 1. f.2. fcs. 1959 30. ö. e.102. p 34 Ö.Kovács József: A paraszti társadalom felszámolás a kommunista diktatúrában. A vidéki Magyarország

politikai társadalomtörténet 1945-1965. Bp. 2012. 310.p 35 JNSZM. Uo.1. f.2. fcs.1959.30. ö. e.105-106.p.

25

2-3 napot, amíg az agitáció folytán a parasztság megértette a Párt és a kormány

célkitűzését, meggyőződött annak helyességéről, utána megkezdődött a tömeges belépés.”36

Ezen eseményekről Ö. Kovács József doktori disszertációjában is említést tesz az általa

kutatott tsz-jelentések alapján. Az egyik környező település,Tiszabő parasztjainak sorsáról

így ír:

„Ahol nem érték el a kívánt eredményt, ott a következőképpen jártak el:

10−12 paraszttal foglalkozunk egyszerre, úgy, hogy naponként 3−4 népnevelő pár is

felkeresi. Másrészt írunk, vagy más egyéb módon keressük meg fiaikat, hozzátartozóikat,

akik különböző iskolákban tanulnak, vagy a közigazgatás különböző területein

tevékenykednek, és ők is foglalkoznak szüleikkel, ill. hozzátartozóikkal a tsz-be lépést

illetően.

A közvetlen, rendszerint már nem az agrárgazdaságban dolgozó hozzátartozókat is

bevonták a nyílt zsarolásba, az állami eszközökkel megszervezett presszióba, ami a

politikai diktatúra társadalmiasításának egyik formája volt. Mindez persze ambivalens

viselkedésforma maradt, erre utal a törökszentmiklósi járásban fekvő Tiszabő példája:azok

a parasztok, akik beléptek a tsz-be, egy részük be lett vonva az agitációs munkába. E

községben tapasztalható azonban olyan jelenség, hogy a tsz-be lépett parasztok egymás

nyakába borulnak és sírnak, hogy […] oda van, amit eddig kuporgattunk.” 37

Vizsgáljuk meg mit is mondanak erről azok a személyek, akik átélték a kort.

Csőke János: Művelje meg a földet az, aki elvette

„1955-ben jártak először nálam az agitálók. Akkor nem erőszakoskodtak, nem mentem be

a téeszbe. A földek tagosítása során, azonban sokszor összetűzésbe kerültem a

36 Szolnoki Levéltár Évkönyvének 28. száma. Szolnok,2014. Szerkesztők: Fülöp Tamás, Czégény Istvánné. A

cikket írta: Cseh Géza. Felhasznált oldal: 389.o

37 Ö. Kovács József: A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténetei 1945-1965 I. kötet MTA doktori

értekezés,2011

26

vezetőséggel, mert nem mérték ki pontosan. Minden évben új helyen és egyre távolabbi

földeket kaptam.

Az 1959-es nagy szervezés idején már nem tudtam ellenállni. Gondolkodtam, ha nem írom

alá, a legtávolabbi és a legrosszabb földet adják, az adót sem tudom a hasznából kifizetni

(25 ezer forint volt egy évre). A földdel együtt mindent be kellett adni, tizenkét mázsa búzát

vetőmagnak, állatokat, szerszámokat. Mindent odaadtam, de az értékbecsléssel nem

értettem egyet, ezért nem írtam alá. A munkát nem vettem fel. Papíron felszólítottak és

bíróságra adták a dolgot. Hívattak a rendőrségre, egésznap benntartottak és egy százados

hallgatott ki, aki az okokról faggatott. „Meghasad a szívem, ha a dűlőn végigmegyek és

látom földemet elhanyagolva”-mondtam neki. Ki fogja az én földemet ott megművelni?-

kérdezte. „Munkálja meg az, aki elvette. Én nem keresek kenyeret egy csavargónak sem.”

Rám förmedt: Kik azok a csavargók? „Ott mulatnak az Ibolyában.” Ez volt a törzshelye a

vezetőknek és ezt a százados is tudta. Én ezt a 45 hold földet örököltem, tíz év alatt

apránként vettem meg. Makacs voltam, nem mentem dolgozni. Egymást érték a

tárgyalások, még a répaföldre is tűztek ki tárgyalást. Megbüntettek tizenhatezer forintra,

mert kárt okoztam a téesznek, pedig be se tettem a lábam a földjére. Nagy pénz volt ez,

mivel a negyvenöt hold földért öt év alatt részletekben összesen harmincnégyezer forintot

kaptam.” 38

Elekes Lajos: Nem félnek, hogy talpuk alatt elfúj a szél?

Törökszentmiklóson 1959-et követően tetőfokára hágott az agitáció, amely arra irányult,

hogy a „makacs” gazdákat meggyőzzék. Erről tanúskodik Elekes Lajos kortanú, akinek

családja épsége volt a tétje annak, hogy belép-e a téeszbe vagy sem. Emellett ékes példáját

figyelhetjük meg egy-egy termelőszövetkezeti elnök vagy párttitkár szinte korlátlan

hatalmának.

„1959-ig megúsztam, akkor tavasszal idézést kaptam, hogy jelenjek meg a pozderkahalmi

iskolában. Már többen voltak ott, mire odaértem. Két pufajkás állt az ajtóban

géppisztollyal, kettő meg a katedránál. Először beszéd volt, két ember aláírta a belépési

nyilatkozatot, mi többiek nem mozdultunk. „Tíz évig gondolkozhattak mit akarnak még?”-

ordította az előadó. Vérfagyasztó volt a hangulat. Akkor többen nem írták alá.

38 Kovács Györgyné: Szigorúan önkéntes. In: Törökszentmiklós és Vidéke I. évf.,1990.5.sz. 5.p.

27

Ettől kezdve mindennaposak lettek nálunk az agitálók. Nem mentem haza, a feleségemmel

pedig nem tárgyalhattak. Már nagyon szorult a nyakam körül a hurok, azt álmodtam, hogy

beléptem. Vasárnap volt, otthon maradtam, a gangon ültem. Jött négy markos ember,

köszönés nélkül mentek el mellettem egyenes a szobába. Szóltam az utolsónak, hogy

aláírom.

A földdel mindent be kellett adni - lovat, ekét, kocsit, lószerszámot, terményeket -, még a

csutkaszárat is. Mindennap be kellett menni, dolgozni, télen is, pedig csak csutkaszárat

kapargattunk. Hanem mikor a két téesz egyesült, a Táncsics és a Harcos, közölték velem,

hogy én leszek a mezőgazdász. Tréfának vettem. Kulák hat elemivel? Nem vállaltam.

Szememre vetették, hogy az előző évben meg a tanácstagságot nem vállaltam. Megijedtem

a követelő hangtól. Nemrégen az ilyesmiért még könnyen lecsukhatták az embert. Igent

mondtam, amíg tanult embert nem szereznek. Ebből az időből elmondok egy történetet.

Őszi vetéskor, csepergős idő volt, később kisütött a Nap, három vetőgép bejött a

központba, mert a csoroszlyájuk beragadt. Épp akkor érkezett a Tanácstól egy autó,

Gönczi Lajos párttitkár-helyettes elvtárs ült benne. Meglátta, hogy a vetőgépek állnak,

köszönés nélkül felelősségre vont. „Szabotálnak? Szabotálnak? Nem félnek, hogy a talpuk

alatt elfúj a szél?” Elmondtam neki mi a helyzet. Hívtam a traktorosokat és együtt

kimentünk a szántásra. Alig haladtak vagy 100 métert, beragadtak és leálltak.

„Visszamehetünk”-szólt, nem kért elnézést.” 39

Hajnal Imre: Leromboltatták velünk a tanyákat

A törökszentmiklósi tanyavilág-lévén, hogy az Alföld közepén helyezkedik el a település-

virágzott a szocializmus kiépítése előtt. Azonban az 1959-es szövetkezeti várossá válás

után megkezdődött a rombolás, hiszen a nagyüzemi termelés képébe nem fértek bele ezek

a létesítmények. A kitartó tanya-tulajdonosokat társadalmi-gazdasági megszorításokkal

rémítették el az önellátás ideológiájától. Ezzel a hatalom elérte célját és szinte teljesen

felszámolta a tanyavilágot.

„Én nem kerültem kapcsolatba a téesszel, mivel még éltek a szüleim és a föld az övék volt.

Egy hónapi jártak hozzánk az agitálók, mire az apám belépett, hatvan évesen. Négy évig

dolgozott, a szíve megbetegedett. Egy ideig kereset nélkül volt, később kiírták dolgozni.

39-31 Kovács Györgyné: Szigorúan önkéntes. In: Törökszentmiklós és Vidéke I. évf.,1990.5.sz. 5.p

28

Gyalog járt a munkahelyére, két kilométerre, térdig érő sárban. A munka legalját végezte,

olyan emberek dirigáltak neki, akik fel sem állhattak mellette. Nem bírta tovább a munkát,

leszázalékolták. 260 forint nyugdíjakat kapott 1964-től. Mindenét elvesztette, az élete

munkája kárba veszett. Öregségükre tisztességesen megélhettek volna belőle. Huszonnégy

hold földet, két fiatal lovat adott be. Három évig el sem hagyhatta a téeszt. 1968-ig a

tanyájukon laktak, akkor le kellett bontani, mert nem kapta a háztájit. Leromboltatták

velük a tanyát, a gyümölcsfákat tövestől kiszedették, a rombolásból kár lett, a földnek az

ára egy évi haszonbérnek sem felelt meg. Azt ígérték az agitálók, hogy téeszben mindent

gépesítenek, ezért olcsóbban fognak termelni, azóta pedig csak drágult minden.” 40

.

Búcsú a parasztságtól:

„Hány hold földje volt. Örökölte, vásárolta vagy a földosztáskor kapta? Az őseinek több

vagy kevesebb födje volt?

- Hát ugye, énnekem földem nem volt. Mert amíg az apám él, vagy a szüleim még éltek,

addig ugye üvéké volt a 22 kh föld. Na, most, ugye, mikor a felfejlesztés volt, megalakult ez

a termelőszövetkezeti mozgalom, akkor má ugye nem lehetett földet ide, oda adogatni.

Betáblásították, aztán az egyik darab fődet itt adták helyette, mit mondjak, Rákosi-

telepnek hítták, a másodikat meg a harmadikat nem tudom, hol. Apám felajánlotta az

államnak, lett állami tartalék. Na, most, én feles, harmados, haszonbéres földeken

gazdálkodtam a feleségemmel. Azokon a dudvásabbnál dudvásabb földeken dolgoztunk,

kapáltunk, de mindig volt annyi gabonánk, hogy tudtunk jószágot tartani. Márpedig, ha

gabona vót, takarmány is vót, akkor jószágot könnyen lehetett tartani. Hogyha az ember

eladott egy-két darab hízót, vagy leadott egy-két darab hízó marhát, azzal bizony már nagy

lukat be lehetett dugni, avval a pénzzel. Úgy, hogy olyan különösebb probléma nem volt, de

a szüleim után én legalábbis földet nem örököltem. Ahogy küszködtünk, dolgoztunk a

feleségemmel, hát vettünk egy kis földet, ami azt jelenti, 2 katasztrálist, és 400

négyszögölet, de nem sokáig élveztük, mer azután azt is, ugye, hogy beléptünk a téeszbe, be

kellett azt is vinni.” 41

40Kovács Györgyné: Szigorúan önkéntes. In: Törökszentmiklós és Vidéke I. évf.,1990.5.sz. 5.p

41 Bíró Friderika-Für Lajos: Búcsú a parasztságtól I. kötet,2013, Kairosz Kiadó, Budapest. Felhasznált

oldalak:382.o, 383.o, 433.o, 434.o, 435.o,

29

„- Hat holdam volt 45 előtt.

- Örökölte vagy vette?

- Hát aztán én azt vettem. 4 holdat vettem 2 holdat meg örökölt a feleségem.

- És azt a 4 holdat miből vette?

- Hát akkor volt disznóm, meg tehenem, oszt eladtam.

-S nem emlékszik rá, hogy mennyibe került?

- Menyibe került, hát így is az a föld belekerült annak idejében 3000 pengőbe.

- Mennyit kellett azé dolgozni?

- Hát, 70 filléres napszámmal azé sokat kellett dogoznyi.

- Egyedül gyűjtötte össze ezt a sok pénzt?

- Jaj, vót, hát hogy az ember egy kicsit összeszedje magát, vett jószágot, oszt nevelte fel,

mer avót, hogy eladhassa, ugye, úgy gyött össze nagy nehezen az évek hosszú sora alatt.

Egy tehenet oszt eladtam, eladtam 10 hízót, aztán így vettem meg a fődet, ebbő lett a pénz.

- Hány éves volt?

- Akkor én kérem 38-40 éves voltam.

- És odáig dolgozott azért a 4 hold földért?

- Hát addig én dolgoztam, hát ott már akkor kint voltam Kengyelen.

- Saját háza volt?

- Vót, építettem egy kis tanyát, szoba, konyha, komra. Igen. 42

42 Bíró Friderika-Für Lajos: Búcsú a parasztságtól I. kötet,2013, Kairosz Kiadó, Budapest. Felhasznált

oldalak:382.o, 383.o, 433.o, 434.o, 435.o,

30

„(Többen beszélgetnek)

- Vót nekem akkor azon két hold kukoricám, akkor vót 2 hold búzám. Ami megmaradt,

abba termet répa, meg aztán veteményföld, meg egy kis csemegekukorica, mán ez olyan

veteményféle vót, ez a harmadik.” 43

-Hogyan viselték az emberek, hogy elvették a földjüket?

- Hát olyan is vót, kedves, aki beleugrott a kútba.

- Feleségestül!

- Meg felakasztotta magát számtalan. Itt Szentmiklóson, számtalan.

- Itt van a keverőosztályon ez a Sanyi, Gelei.

- S neki több földjük vót mint maguknak?

- Hát én nem tudom, fiam.

- Hát mondom, 2-szer kizavartak a tanyábó, mikor megvettem itten. Ki kellett menni a

tanyábó, fiam.

-Az nem fordult meg soha a fejében, hogy kilép a téeszből és valami máshoz fog?

- Én szenvedélyes parasztember vótam, ’32-ben, ’33-ban, ’34-ig jártam Székesfehérváron

gazdasági iskolába, oszt én szenvedélyes parasztember vótam, a jószágot szerettem, szóval

a föld bolondja vótam, meg a jószág bolondja. Én, hogy az iparba elmenjek dógozni, még

álmodni se szerettem vóna, hogy műhelybe dógozok.

- És a család többi tagja?

- Hát segítettek kapányi. Nem ment egy se a téeszbe.” 44

43 Bíró Friderika-Für Lajos: Búcsú a parasztságtól I. kötet,2013, Kairosz Kiadó, Budapest. Felhasznált

oldalak:382.o, 383.o, 433.o, 434.o, 435.o,

31

Befejezés

Az országban, megyénkben és városunkban a kollektivizálás elsöprő ereje az erőszakos

agitáción és a pszichológiai hadviselésen alapult. Az ellenállást ez az erő és a nemrég még

élénken élő 1956-os eseményeket követő megtorlásoktól való félelem minimálisra

csökkentette. Úgy gondolom, hogy a pszichológiai nyomás, a félelem, a kilátástalanság

hajtotta a parasztságot a helyzetbe való beletörődésbe, az alkalmazkodásba és a téeszekbe

való belépés elfogadására.

Remélem, hogy írásommal bepillantást nyújthattam ebbe a kettős érzelmekkel teli korba,

melyben semmi sem volt bizonyos és minden veszendőnek tűnt. Pályamunkámat Babits

Mihály Stilisztika és retorika a gimnáziumban című írásának gondolataival zárom:

„Történet: mert a nemzet, amelynek nem volna történelme, olyan lenne, mint a gyermek,

aki ma nem tudja, mi történt vele tegnap. Létének nagyobb részét: múltját vesztené az ily

nemzet, nem volna egy nemzet többé s minden emberöltővel kihalna, mint az egynapos

pillangó. Az emberi öntudat alapja az emlékezet; a nemzeti öntudaté a történelmi

emlékezet. Testemben egy parány sincs abból az anyagból, amiből hét évvel előbb voltam:

de ugyanaz vagyok, mert emlékezem. Éppígy; ma senki sem él azokból, akik 200 éve éltek e

hazában: de ugyanaz a nép vagyunk, mert emlékezünk. A jelent csak a múltból lehet

megérteni: a jövőt csak a múlt alapjára felépíteni.”

44 Bíró Friderika-Für Lajos: Búcsú a parasztságtól I. kötet,2013, Kairosz Kiadó, Budapest. Felhasznált

oldalak:382.o, 383.o, 433.o, 434.o, 435.o,

32

Felhasznált irodalom:

1. Romsics Ignác Magyarország története a XX. században, Budapest, Osiris Kiadó,

2002.

2. A Dunánál. Magyarok a XX. században (1918-2000). Romsics Ignác: Gazdaság és

gazdálkodás. In. Encyclopaedia Humana Hungarica 09. Budapest,

2001.http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index1282.html (Letöltve:2016.03.10)

3. Ö. Kovács József: A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténetei 1945-1965

I. kötet MTA doktori értekezés,2011

4. Bíró Friderika-Für Lajos Búcsú a parasztságtól I. kötet,2013, Kairosz kiadó,

Budapest.

5. Kovács Györgyné: Szigorúan önkéntes. In: Törökszentmiklós és Vidéke I.

évf.,1990.5.sz.

6. MNL JNSZML MSZMP Szolnok megyei bizottságának iratai 1. f. 2. fcs 1958-1959

évek

7. Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból. Szolnok

megye Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár

(http://vfek.vfmk.hu/00000034/005.html, (letöltve 2016.02.26.)

8. Halász Csilla: A diafilm, mint a kultúragitáció eszköze a Rákosi korszakban

internetes dokumentum

http://www.archivnet.hu/hetkoznapok/a_diafilm_mint_a_kulturagitacio_eszkoze_a_

rakosikorszakban.html (letöltve:2016.03.02.)

9. Zounuk 26. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok,(2011)

Tanulmányok Csönge Attila : „A földért harcolni kell!” Adalékok a második

világháborút követő földosztás történetéhez

http://library.hungaricana.hu/hu/view/JNSM_Ek_26/?pg=427&layout=s 424 kép

(letöltve: 2016.03.03.)

10. Zounok 28. Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár

Évkönyvének. Szolnok,2014. Szerkesztők: Fülöp Tamás, Czégény Istvánné.

11. Dr. Temesvári Tibor Azok a szörnyű ötvenes évek, a parasztság megtörése.

Internetes blogbejegyzés http://historiamozaik.blogspot.hu/2015/06/azok-szornyu-

otvenes -evek-parasztság.html. (letöltve 2016.02.23)

12. ) A Kádár-rendszer gazdasága internetes cikk

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-i-

vilaghaborutol-a-ketpolusu-vilag-felbomlasaig/a-kadar-rendszer-gazdasaga/a-

kadar-rendszer-gazdasagi-konszolidacioja (letöltve.2016.01.23)

13. Városvédő és Szépítő Egyesület Törökszentmiklós weblapja http://www.varosvedo-

tmiklos.hu/tortenete.html (letöltve: 2016.02.28. )

33

14. Dr. Gyergyói János Közös Úton Törökszentmiklós,1974.Kiadó: Ádám Mihály,

15. Zalai Megyei Hírlap Online,http://zaol.hu/hirek/az-ellenseg-befeszkelodik-1575600

(letöltve: 2016.02.22)

16. Egyek története, szerkesztette Bencsik János, http://www.egyek.hu/egyek-

toertenete.html (letöltve 2016.02.17)

17. Országos Széchenyi Könyvtár 1956-os Intézet és Oral History Archívum

http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:kiadvanyok/szovegek_evk20

00/valuch (letöltve,2016. 03.10.)

18. Fedőlap kép forrás: http://pemete.blog.hu/2014/12/19/az_uromi_tsz_megalakulasa

(Letöltve: 2016.03.07)

34

Diagramok jegyzéke

1.1.diagram

Az összes államosított vállalatnál foglalkoztatottak számának növekedése százalékban

1945 és 1948. december. Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története a XX.

században, Bp. Osiris Kiadó, 2002.,IV/4. fejezet, 305-320.o

1.2.diagram

Magángazdálkodók arányai 1949-ben és 1961-ben Forrás: A Dunánál. Magyarok a XX.

században (1918-2000). Romsics Ignác: Gazdaság és gazdálkodás. In. Encyclopaedia

Humana Hungarica 09. Budapest,

2001.http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index1282.html (Letöltve:2016.03.10) alapján

saját készítésű diagram

1.3. diagram

Az ország szántóterületeinek százalékos eloszlása az 1960-as évek elején Forrás: A

Kádár-rendszer gazdasága című internetes cikk

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-i-vilaghaborutol-a-

ketpolusu-vilag-felbomlasaig/a-kadar-rendszer-gazdasaga/a-kadar-rendszer-gazdasagi-

konszolidacioja( letöltve.2016.01.23)

Táblázatok jegyzéke

1.1.táblázat:

Tsz-ek száma, területe, taglétszáma 1953−1954. Forrás: Honvári János: Magyarország

gazdasági fejlődése a II. világháború után (1945−1958), In: Honvári János (szerk.):

Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Budapest: Aula,

1997. 551.

1.2.táblázat:

A termelőszövetkezetek adatai az államosítás harmadik szakaszából. Forrás: A Kádár-

rendszer gazdasága internetes cikk .

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-i-vilaghaborutol-a-

35

ketpolusu-vilag-felbomlasaig/a-kadar-rendszer-gazdasaga/a-kadar-rendszer-gazdasagi-

konszolidacioja (letöltve.2016.01.23)

1.3.táblázat:

Az összes földterület megoszlása a tulajdonviszonyok szempontjából a hatvanas években.

Forrás: A Kádár-rendszer gazdasága internetes cikk

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-i-vilaghaborutol-a-

ketpolusu-vilag-felbomlasaig/a-kadar-rendszer-gazdasaga/a-kadar-rendszer-gazdasagi-

konszolidacioja (letöltve.2016.01.23)

1.4 táblázat:

A kiosztott föld megoszlása 1945-ben. Forrás: Dr. Gyergyói János Közös Úton . Kiadó:

Ádám Mihály, Törökszentmiklós,1974, 6. old

1.5 táblázat:

Törökszentmiklós földbirtokviszonyai 1935-ben és a 1945-ös földreform után Forrás: Dr.

Gyergyói János Közös Úton . Kiadó: Ádám Mihály, Törökszentmiklós,1974, 6. old