NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM ERDŐMÉRNÖKI KAR

ERDŐVAGYON-GAZDÁLKODÁSI INTÉZET

MUNKAÜGYI ISMERETEK szemináriumfüzet

- kézirat -

Összeállította: Dr. Stark Magdolna

Horváth Sándor

„Készült a munkavédelmi bírságok pályázati úton történő felhasználásával.” OMMF 2007

Sopron, 2007/2008

3

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETŐ 5

1. TANTÁRGYI PROGRAM 6 1.1. Előadások tananyaga 6 1.2. Gyakorlatok tananyaga 7 1.3. Évközi ellenőrzés, számonkérés módja 8 1.4. Ajánlott irodalom 8

2. MUNKAÜGYI , MUNKAJOGI ISMERETEK 9 2.1. A munkatudományok, a munkaügy, a munkavédelem és a munkajog fogalma,

levezetése 9 2.2. Munkajogi problémák a zöld ágazatokban, Magyarország és az EU munkaügyi

szervezetének felépítése 9 2.3. A munkáltató és a munkavállaló szerepe, feladatai a zöld ágazatokban 13 2.4. A munkaügyi ellenőrzések sajátosságai 14 2.5. Munkavállalási módok, jellegzetességek a „zöld” ágazatokban 15 2.6. Őstermelők, egyéni vállalkozók és társas vállalkozások tagjainak munkaügyi para-

méterei 16 2.7. Feladat (1. rész) 18

3. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ISMERETEK 19 3.1. - 3.2. A társadalombiztosítás története, felosztása, jellemzői, a magyar

társadalombiztosítás szervezeti felépítése, azok feladatai 19 3.3. A jövedelmek közterhei, társadalombiztosítási kötelezettségek és jogok, az

egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítás jellemzői 27 3.4. Az erdőgazdálkodás, környezetvédelem, természetvédelem, vadgazdálkodás

társadalombiztosítási vonatkozásai (a munkavállalási formákhoz konkrétan kapcsolódó társadalombiztosítási kötelezettségek és jogok) 28

3.5. Járulékfizetési rendszer 37 3.6. A társadalombiztosítás természetbeli és pénzbeli ellátásai

(járóbeteg-ellátás, fekvőbeteg-ellátás, táppénz, baleseti és munkabaleseti ellátások, nyugdíjformák, járadékszolgáltatások, stb.) 40

3.7. Feladat (2. rész) 41

4. MUNKAVÉDELMI ISMERETEK 42 4.1. A munkavédelem struktúrája, szervezeti felépítése (EU, Magyarország) 42 4.2. A munkavédelmi szervezet szerepe, feladatai az erdészet, környezetvédelem,

természetvédelem, vadgazdálkodás mindennapjaiban 43 4.3. A munkavédelmi ellenőrzés céljai, felkészülés az ellenőrzésekre,

kockázatértékelés, foglalkozás-egészségügy, munkabalesetek elemzése 44 4.4. Feladat (3. rész) 48

4

5. FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ISMERETEK 49 5.1. Foglalkoztatáspolitikai célok és eszközök, intézményi háttér 49 5.2. - 5.3. Erdőgazdálkodási, környezetvédelemi, természetvédelemi, vadgazdálkodási

foglalkoztatáspolitikai irányelvek és lehetőségek, az erdész, környész, vadgazda, természetvédő helye a munka világában, elhelyezkedési lehetőségek itthon és Európában 50

5.4. Brainstorming 54

6. LINKGYŰJTEMÉNY 55

5

BEVEZETŐ

A tantárgy oktatásának célja, hogy az erdész és környész hallgatók megismerjék a „zöld szektor” munkaügyi vonatkozásait, a munkajogi szervezet és a társadalombizto-sítási ellátórendszerek felépítését, funkcióit; a munkavédelem alapvető törvényi és szervezeti hátterét, a foglalkoztatáspolitika céljait és eszközeit. Az erdőgazdálkodás és a környezetvédelem számára fontos a biztonságos munkavégzés feltételeinek megte-remtése, a munkabalesetek számának és súlyosságának csökkentése, valamint a foglal-kozási ártalmak megelőzése.

Az előadások témája: Munkajogi ismeretek, társadalombiztosítási ismeretek, mun-kavédelmi ismeretek, foglalkoztatáspolitikai ismeretek.

A gyakorlatok témája: A munkaügy, társadalombiztosítás és munkavédelem állami szervezetének bemutatása, a foglalkoztatáspolitika eszközei és céljai. Egy konkrét fel-adat került kiosztásra a félév folyamán, melyek megoldását munkacsoportos feldolgo-zással, tanári vezetéssel végzik el a diákok. A szemináriumfüzet használatát a „Dől a Fa! - erdészeti munkaügyi közlemények”, mint szakfolyóirattal együttesen ajánljuk. A munkaügyi ismeretek című tárgy fontosabb jellemzői: Tárgykód: E170-100 A tárgy angol neve: Labour Matters Gondozója: NYME EMK Matematikai és Ökonómiai Intézet Szakok neve, hol felvehető: B.Sc. erdőmérnök alapszak B.Sc. környezetmérnök alapszak A tárgy előadói: Dr. Stark Magdolna egyetemi docens Horváth Sándor doktorjelölt Vendégelőadók A tárgy jellege: C típusú (szabadon választható) Oktatásának módja: heti 1 óra előadás, 1 óra gyakorlat Számonkérés módja: évközi jegy Mintatantervben ajánlott szemeszterek száma: 2., 4., 6. Előtárgy: Jogi ismeretek Órakerete: 14 óra előadás, 14 óra gyakorlat Önálló munka: 28 óra összesen Kreditérték: 2

6

1. TANTÁRGYI PROGRAM 1.1. Előadások tananyaga

Téma megnevezése Óra- szám

Munkaügyi, munkajogi ismeretek – A munkatudományok, a munkaügy, a munkavédelem és a munkajog fogalma,

levezetése – Munkajogi problémák az erdészetben, környezetvédelemben, Magyarország és

az EU munkaügyi szervezetének felépítése – A munkáltató és a munkavállaló szerepe, feladatai az erdészetben és a környe-

zetvédelemben – A munkaügyi ellenőrzések sajátosságai – Munkavállalási módok, jellegzetességek a „zöld” ágazatokban (munkaviszony,

megbízási jogviszony, alkalmi munkavállalás, hallgatói jogviszony melletti munkavállalási formák)

– Őstermelők, egyéni vállalkozók és társas vállalkozások tagjainak munkaügyi paraméterei

3

Társadalombiztosítási ismeretek – A társadalombiztosítás története, felosztása, jellemzői – A magyar társadalombiztosítás szervezeti felépítése, azok feladatai – A jövedelmek közterhei, társadalombiztosítási kötelezettségek és jogok, az

egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítás jellemzői – Az erdőgazdálkodás, környezetvédelem, természetvédelem, vadgazdálkodás

társadalombiztosítási vonatkozásai (a munkavállalási formákhoz konkrétan kapcsolódó társadalombiztosítási kötelezettségek és jogok)

– Járulékfizetési rendszer – A társadalombiztosítás természetbeli és pénzbeli ellátásai (járóbeteg-ellátás,

fekvőbeteg-ellátás, táppénz, baleseti és munkabaleseti ellátások, nyugdíjfor-mák, járadékszolgáltatások, stb.)

4

Munkavédelmi ismeretek – A munkavédelem struktúrája, szervezeti felépítése (EU, Magyarország) – A munkavédelmi szervezet szerepe, feladatai az erdészet, környezetvédelem,

természetvédelem, vadgazdálkodás mindennapjaiban – A munkavédelmi ellenőrzés céljai, felkészülés az ellenőrzésekre – Kockázatértékelés, foglalkozás-egészségügy, munkabalesetek elemzése

4

Foglalkoztatáspolitikai ismeretek – Foglalkoztatáspolitikai célok és eszközök, intézményi háttér – Erdőgazdálkodási, környezetvédelemi, természetvédelemi, vadgazdálkodási

foglalkoztatáspolitikai irányelvek és lehetőségek – Az erdész, környész helye a munka világában, elhelyezkedési lehetőségek itt-

hon és Európában

3

7

1.2. Gyakorlatok tananyaga Téma megnevezése Óra-

szám Munkaügyi, munkajogi ismeretek – Egy konkrét munkaügyi probléma kidolgozása kiscsoportos feladat által. Kis-

szervezet (erdészeti, környezet- v. természetvédelmi egyéni- vagy társas vállal-kozás, vadásztársaság, zöld alapítvány/egyesület) munkaügyi szervezetének felállítása, munkajogi oldalról a feladatok-munkakörök meghatározása, mun-káltatói feladatok, jogviszonyok kidolgozása, optimalizálása (alkalmi munka-vállalás, megbízási jogviszony, munkaviszony, ösztöndíjas foglalkoztatás, részmunkaidő, stb.). Munkaszerződések, megbízási szerződések, vállalkozói szerződések áttekintése, hasznos tippek és tanácsok az erdőgazdálkodás és a környezetvédelem témakörében.

3

Társadalombiztosítási ismeretek – Erdész, környezet- v. természetvédelmi, vadgazdálkodási kis- és közepes mére-

tű gazdálkodó szervezet személyi jellegű kiadásainak optimalizálása a felada-tok felosztásával (különböző jogviszonyok társadalombiztosítási terheinek fel-tárása, optimalizálása); ezzel kapcsolatban konkrét egyedi feladatok kidolgozá-sa a témában jártas szakértőkkel közösen (meghívott munkacsoport-vezetők az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás témakörében).

– Munkaügyi Központ, a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság és az Egészségbiztosítá-si Pénztár meglátogatása Sopronban, hasznos információk gyűjtése.

4

Munkavédelmi ismeretek – Felkészülés a munkavédelmi ellenőrzésre kisszervezet alsó-közép-felső vezető-

jeként (munkaügyi előírások áttekintése, dokumentumok aktualizálása, munka-vállalók jogviszonyainak rendezése, stb.) konkrét egyedi feladatok kidolgozása révén (ellenőrzés-szimuláció, esettanulmány)

4

Foglalkoztatáspolitikai ismeretek – Brainstorming és csoportmunkás feladatmegoldás módszerekkel az erdész,

környész felsőoktatásba jelentkezés okainak (indítékainak) feltárása és az irá-nyított szakmaválasztás alapjainak kidolgozása: ki és miért jelentkezik erdő-mérnöknek, környezetmérnöknek, hogyan lehet ezt a munkaerőpiac igényeihez igazítani. A meglévő foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer struktúrájának elemzése, fejlesztésének lehetőségei.

3

8

1.3. Évközi ellenőrzés, számonkérés módja

A számonkérés módja évközi jegy. A félév során kettő kiscsoportos felmérő dolgozat megírására kerül sor, továbbá egy komplex munkaügyi feladatot kell közösen elkészí-teni, és benyújtani, mely három részből áll (munkaügy, társadalombiztosítás, munka-védelem). A feladat egy erdészeti/környezetvédelmi gazdálkodó kisszervezet (5-10 fős vállalkozás) valós munkaügyi-társadalombiztosítási-munkavédelmi problémáinak meg-tervezését jelenti).

1.4. Ajánlott irodalom

Balogh I., Fialka G., Mezei J., Timár I., Valz G. (1995): Mezőgazdasági biztonsági kézikönyv. BÉTÉ Szervező és Szolgáltató Bt., Budapest

Franz, W. (2006): Arbeitsmarktökonomik. Springer Verlag, Berlin-Heidelberg Lett B. - Stark M. (2005): Vezetés- és vállalkozástan , Oktatási jegyzet Dől a Fa! – munkavédelem és munkaügy az erdőgazdálkodásban, Erdészeti Munka-

ügyi Közlemények, NYME EMK MÖI, Sopron Munkaügyi értesítő – munkaügyi és társadalombiztosítási folyóirat, Gallicus Kiadó,

Budapest Munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzés – Ellenőrzés lapcsalád, CompLex Kiadó, Bu-

dapest Oesten, G. – Roeder, A. (2002): Management von Forstbetrieben. Verlag Dr. Kessel,

Remagen-Oberwinter Szász T. (1991): Biztonság a fakitermelésben és a közelítésben., FM Erdészeti és Fa-

ipari Főosztály, Budapest 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről 1993. évi XCIII. törvény - A munkavédelemről, és a végrehajtására kiadott

5/1993.(XII.26.) MüM rendelet 15/1989. (X. 8.) MÉM rendelet az Erdészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról 16/2001. (III. 3.) FVM rendelet a Mezőgazdasági Biztonsági Szabályzat kiadásáról 83/2003.(VII.16.) FVM rendeletet a mezőgazdasági és erdészeti gépkezelői jogosít-

vány bevezetéséről és kiadásának szabályairól

9

2. MUNKAÜGYI , MUNKAJOGI ISMERETEK

2.1. A munkatudományok, a munkaügy, a munkavédelem és a munkajog fogalma, levezetése

A munka az emberiség egyik legfőbb vívmánya, a társadalmi fejlődés fontos eleme. A társadalmi fejlődés több szintjén (szociális fejlődés, műszaki fejlődés, gazdasági fejlő-dés) a munka, mint tevékenység a legalapvetőbb mozgatórugó. A munkatudományok tárgya a munka, mint a közösségi és egyéni életcélok megvalósítását szolgáló tevé-kenység megismerése, fejlesztése, szabályozása.

A munkaügy kifejezés alatt általában a munkavégzés állami szabályozását értjük. A munkavégzés, mint (alapesetben) össztársadalmi tevékenység demokratikus szabá-lyozása elengedhetetlen. A munkavégzéssel kapcsolatos szabályozás (törvények, jog-szabályok) védik a munkavállalók és a munkaadók érdekeit. A munkaügyi rendszer hiánya esetén olyan devianciák léphetnek fel egy társadalomban, mint az elvégzett munka és az azért járó bér arányának (értékének) felbomlása, a bérek kifizetésének elmaradása, az elvégzett munka minőségének szavatolhatatlansága, az egészséget ká-rosító munkavégzésre kényszerítés, vagy szélsőséges esetekben a rabszolgatartás.

A munkavédelem az emberi élet, a testi épség és az egészség védelmét szolgáló társadalmi intézmény. A munkavédelem köré kiépített szakmai hálózat biztosítja, hogy a munkavállalók és a munkaadók, valamint a kormányzati és civil szervezetek (mun-kavédelmi hatóság, társadalombiztosítás, adórendszer, szakszervezetek) közösen bizto-sítsák az egészséges munkavégzés feltételeit. A munkavédelem része az ergonómia, de nagyon fontos a munkaszervezés is, mely rész-tudományágakkal a hasonló című tár-gyak foglalkoznak az erdész, környész, vadgazda és természetvédő képzéseken belül. A későbbiekben az erdészet, környezetvédelem, vadgazdálkodás és természetvédelem ágazatokat (B.Sc. és M.Sc. szakokat) együttesen „zöld ágazat”-nak fogjuk hívni.

Munkajog alatt a munkaüggyel, munkavédelemmel kapcsolatos törvények, jogsza-bályok halmazát értjük. Ez egy nagyon kiterjedt rendszer, mivel a gazdasági élettel kapcso-latos számtalan esemény hátterében maga az elvégzett (vagy el nem végzett) munka áll.

2.2. Munkajogi problémák a zöld ágazatokban, Magyarország és az EU munkaügyi szervezetének felépítése

A zöld ágazat munkaügyi/munkajogi szempontból számos specialitással terhelt. A fog-lalkoztatási piramis az erdőgazdálkodásban az utóbbi 20 évben eltorzult. Az egyfoko-

10

zatú mérnökképzés révén kb. 1500-1600 aktív egyetemi végzettségű erdőmérnök dol-gozik a gazdaságban (ebből kb. 1200 az erdészetben), az erdésztechnikusok (vagy érettségizett erdészek) száma 3500-4500 körüli (3000-3500 ténylegesen erdészkedik is), ami még arányait tekintve (1 : 3) rendben is van. Azonban nagyon kevés az erdész szakmunkásunk (kb. 2000-2500 fő), akiknek a helyét a betanított munkások (vagy tel-jesen szakképzetlen munkaerő) foglalja el. A piramis negyedik sorában kb. 10000-11000 fő szakképzetlen erdei munkás van jelen, de pontos számok csak hozzávetőlege-sen ismertek.

Foglalkoztatási piramis az erdőgazdálkodásban

Ideális esetben (fő)

Jelenleg (fő)

1. felsőfokú szakképzettségű 1 200 1200

2. erdésztechnikus (v. érettségizett) 3 600 3 000 – 3 500

3. erdész szakmunkás 6 000 2 000 – 2 500

4. erdészeti végzettség nélküli 7 400 10 000 – 1 000

Összesen ~18 200 ~ 18 200

A negyedik sorban (erdészeti végzettség nélküli) azok az emberek szerepelnek, akik valamilyen mezőgazdasági végzettséggel bírnak, vagy valamilyen erdészeti jelle-gű tanfolyamot végeztek el (pl. fakitermelő tanfolyamot, közelítőgép-kezelő tanfolya-mot). Korábban ezeket az embereket betanított munkásnak is nevezték (a szlengben gyakran „gyorstalpaló” képzéseket végzettek). Ebben a kategóriában szerepelnek azok a magán-erdőgazdálkodók is, akik ugyan semmilyen erdészeti végzettséggel nem ren-delkeznek, de ténylegesen erdészeti munkát (legalább a saját erdejükben) végeznek.

Szomorú, hogy hazánkban az erdész szakmunkás képzés nagyon leépült, ma már csak Ásotthalom és Somogyzsitfa bocsát ki ilyen végzettségű munkásokat, pedig a gazdaság nagyon igényelné a jól képzett, gyakorlatban jártas szakmunkásokat. Ha-zánkban azonban a szakmunkások bérszínvonala nagyon alacsony, társadalmi elismert-ségük pedig kifejezetten rosszá vált az utóbbi évtizedekben, ami középtávon belátha-

1 2 3 4

1 2 3 4

11

tatlan romlást fog előidézni az erdészeti munkakultúrában. Az erdőgazdálkodásból rendszerszinten hiányzik kb. 3000-3600 fő erdész szakmunkás.

Az erdésztechnikusok ill. az érettségizett erdész végzettségűek száma megfelelő az erdőgazdálkodás munkaerő-piramisán, itt érdemi változtatás nem szükséges. Az erdész technikusok társadalmi megítélése jónak mondható, bérük azonban az egész erdész ágazatban tapasztalható igen alacsony bérszínvonal miatt ma sem kielégítő.

A felsőfokú végzettségű erdészek száma a gazdaságban gyakorlatilag egy hosszú időszak alatt beállt folyamat eredménye. Az 1500-1600 fő jelenleg a gazdálkodói, az erdőtervezési és erdőfelügyeleti és az oktatási-kutatási oldalról is. Az új típusú B.Sc.-M.Sc. képzés eredményeként gyökeresen változni fog a kép, hiszen megjelenik a főis-kolai képzettségű erdőmérnök a gazdaságban (kvázi üzemmérnök). Mivel a felsőokta-tási átalakítás során elmaradt az egyes szakmák (szakmacsoportok) kimenetének egyeztetése a gazdasági szereplőkkel, és nem lett felmérve pontosan, hogy milyen szaktudású emberekre van szükség a gazdálkodóknál, így félő, hogy nehézségek lép-nek majd fel az elhelyezkedésben. A rendszer problémáinak áthidalására egyetlen jótanácsot lehet megfogalmazni: tévedés azt hinni, hogy az egyetemi keretek között elegendő egy diplomát megszerezni, és csak azzal az egy papírral a kézben állást ke-resni. Az erdész, környész, vadgazda és természetvédő diplomák akkor válhatnak igazi értékké, ha a diákok az iskolarendszerű képzés mellett, azt kiegészítendő, az ÖNKÉP-ZÉS irányába is elmozdulnak, és egyetemi éveiket megpróbálják minél hasznosabban és szakmai szempontból is tartalmasabban kitölteni. Ilyen típusú önképzés lehet az in-gatlanos ismeretek bővítése, a számviteli-adózási-munkaügyi tanfolyamok elvégzése, külföldi gyakorlatok megszervezése a nyári szünetekben, legalább egy világnyelv tár-gyalási szintű ismerete, mezőgazdasági jellegű szakképesítés szerzése, magas fokú in-formatikai ismeretek gyűjtése, stb.

Táblázat: Az erdőgazdálkodásban szakmunkát végzők számának és bérének alakulása (2005)

FEOR-kód

Munkakör megnevezése

Adott munkakör ben biztosítottak száma*

(fő)

Havi bruttó átlag-bér értéke

(Ft) 6211 Erdész, segéderdész 378 90 616 6212 Erdészeti mag- és csemetenevelő 577 60 139 6213 Kézi és gépi fakitermelő (favágó) 184 64 068 6219 Egyéb erdőgazdálkodási foglalkozások 2 501 60 761 8312 Erdőgazdasági gépkezelő 490 70 039

8319 Egyéb mg.-i és erdőgazdasági erőgép-vezetők, -kezelők

181 72 742

9220 Egyszerű mg.-i, vadászati, halászati, erdészeti foglalkozások

182 63 306

Súlyozott átlagkereset az alcsoportban 5 493 64 769 * A 2005-ben legalább 1 napra biztosítási jogviszonyban lévő tartós munkavállalók és idénymunkások

adatai. A minimálbér 2005-ben 57.000 Ft/hó volt, 2008.01.01-től 69.000 Ft/hó.

12

A fenti táblázat első oszlopa a FEOR-kód. A FEOR a „foglalkozások egységes osztá-

lyozási rendszere” elnevezés rövidítése, mely az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet)

iránymutatási alapján, országonként (így hazánkban is) egységes elvek alapján jogszabá-

lyilag meg lett határozva. Azért van szükség a foglalkozások rendszerezésére, mert így a

statisztikai besorolás egyszerűbb, és az egyes szakmák neveit nem kell lefordítani más

nyelvekre a nemzetközi viszonylatokban.

A táblázatban az szerepel, hogy az erdészként, segéderdészként (erdésztechnikusként)

foglalkoztatottak száma 378 fő, míg korábban arról beszéltünk, hogy ca. 3000-3500 vég-

zett és erdésztechnikusként aktív erdésztechnikus van az országban. Ez a szám még az

állami erdőgazdálkodók (22 erdőgazdaság) által alkalmazott kerületvezető erdészek szá-

mának is csak töredéke, holott ők szinte kivétel nélkül erdésztechnikusok. Ahány gazdál-

kodó, annyi szokás, számtalanszor előfordulhat, hogy hibás FEOR-kódra jelentik be az

adott munkavállalót, vagy egyszerűen a munkaadó egyéb típusú feladatok elvégzése miatt,

az erdészt nem erdészként jelenti be, és így máris torzulnak a statisztikai adatok.

A munkavállalók körében további fontos adat, hogy 2005-ben 638 erdő- és természet-

védelmi mérnök (FEOR 2126), és 1726 környezetvédelmi mérnök (FEOR 2127) volt beje-

lentett alkalmazott. Az, hogy az aktív erdőmérnökök számának fele az „erdő- és termé-

szetvédelmi mérnök”-ként alkalmazottak száma, arra enged következtetni, hogy a többi

vagy nem erdőmérnökként, vagy nem ezen a FEOR-számon, de valójában mégiscsak er-

dőmérnökként dolgozik. A friss diplomával elhelyezkedő mérnökök esetében is ajánlatos,

a diplomaszerzés utáni munkába állásuk alkalmával tisztán látni ebben a kérdésben.

Az előző táblázat csak a munkavállalók számáról adott tájékoztatást, azonban mellet-

tük 1566 egyéni vállalkozó is főállásban tevékenykedik az erdőgazdálkodási-

vadgazdálkodási szektorban (közülük 39 főállásban vadgazdálkodással foglalkozó egyéni

vállalkozó).

A nemzetgazdaság minden ágában ismert, és súlyos probléma a feketefoglalkoztatás.

Az erdőgazdálkodás tekintetében az erdei körülmények közötti munkavégzés (fakiterme-

lés, faanyag-mozgatás, csemeteültetés, erdőnevelés) a képzetlen munkaerő magas aránya,

és az igen alacsony jövedelmezőségi szint miatt is ki van téve ennek a problémának. A

munkajog a foglalkozatási formák (munkaviszony, megbízási jogviszony, alkalmi munka-

vállalás, részmunkaidő, stb.) jogi kereteinek megteremtésével, az egyes foglalkozási for-

mákhoz kapcsolódó munkabiztonsági követelmény-rendszer kialakításával foglalkozik. Az

erdőgazdálkodásban speciális munkajogi (munkabiztonsági) előírás-gyűjtemény az Erdé-

szeti Biztonsági Szabályzat.

A munkavédelem és a munkaügy országos legfelsőbb szerve az Országos Munkavé-

delmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF), mely a regionális munkaügyi igazgatósá-

gokon és a regionális munkavédelmi igazgatóságokon keresztül látja el területi feladatait.

13

Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (OSHA) az EU munkavédelmi szervezete. A

Nemzeti Munkavédelmi Fókuszpont az OSHA hálózatának tagja, célja a kommunikáció,

az ismeretterjesztés munkavédelmi és munkaügyi témákban. Hazánkban a Nemzeti Mun-

kavédelmi Fókuszpontot is az OMMF működteti. Dublinban (Írország) működik az Euró-

pai Munkakörülmények Megfigyelő Központja (EWCO), mely elemzéseket, kutatásokat

végez az EU munkabiztonsági és munkaügyi tevékenységéről. A ILO a Munkaügyi Világ-

szervezete, mely a világ munkaügyi és munkavédelmi szervezeteinek, kormányzati szerve-

inek és a gazdasági szereplőknek a szövetsége, a UN szakosított szervezete (székhelye

Svájcban van, hazánk 1922 óta tagja).

2.3. A munkáltató és a munkavállaló szerepe, feladatai a zöld ágazatokban

Az előzőekben láthattuk, hogy az erdészeti munkaügy (és ehhez hasonlóan a többi zöld

ágazatbeli munkaügy is) alapvető problémákkal küzd. Fiatal demokráciánkban természete-

sen ez is a jogrend fejlődésének tipikus hibáit hordozza, valamint szociális elmaradottsá-

gunk hű tükrözője. A következő (nem teljes) felsorolásba azokat a momentumokat foglal-

tuk össze, hogy milyen apró, de hatékony intézkedésekkel lehet számottevő javulást elérni

a munkaügyi és munkavédelmi helyzetben a zöld ágazatokban.

A munkáltató és a munkavállaló oldaláról egyaránt érzékeny témakörök:

• bejelentett munkavállalók jogviszony-adatainak rendezése (FEOR-kód, munka-idő, munkavégzés helye, szabadságolás rendje, stb.),

• munkahelyi kockázatértékelés elkészítése (alapdokumentáció),

• a szürkén foglalkoztatottak számára optimális, és mindkét fél számára megol-dást jelentő, bejelentett foglalkoztatási forma választása és aktív kezelése (részmunkaidő, alkalmi munkavállalás, minimálbér 30%-ánál alacsonyabb munkabér alkalmazása, őstermelői tevékenység adó- és járulékkedvezményének kihasználása, stb.),

• munkanélküliek (álláskeresők) foglalkoztatási kedvezményeinek optimális kihasználása, a munkaügyi szervekkel való aktív kapcsolat kiépítése (pl. a közmunkaprogramban való részvétel mérlegelése),

• munkaszerződések és mellékleteinek (pl. munkaköri leírás) aktualizálása, rende-zése,

• adómentes juttatási rendszer (köznapi szóhasználattal cafetéria-rendszer) felépí-tése és a bérteher optimalizálási lehetőségei a munkáltatónál (kifizetőnél) és a munkavállalónál (pl. béremelés vagy jutalom helyett étkezési utalvány, üdülési

14

csekk, egészségpénztári tagdíj-átvállalás juttatása, stb.), ennek segítségével úgy tudunk plusz jövedelmet biztosítani a munkavállalónknak, hogy azt minimális személyi jövedelemadó és/vagy tb-járulék terheli,

• munkavédelmi képzés és alkalomszerű továbbképzés a munkások számára (ennek a rendszernek az ágazati kialakítása az erdészetben éppen most kezd körvonala-zódni),

• egyéni munkavédelmi védőfelszerelések használatának ösztönzése (sisak, zub-bony, kesztyű, vágásbetétes nadrág, vágásbetétes bakancs v. csizma, elsősegély-csomag),

• általános továbbképzés a munkavállalók számára, mely egyrészt egy aktív ki-kapcsolódás a megszokott munkamenetből, másrészt a munkavállaló tudásának folyamatos amortizációját hivatott újratölteni új ismeretekkel.

2.4. A munkaügyi ellenőrzések sajátosságai

A munkaügyi ellenőrzések célja a foglalkoztatás jogi hátterének vizsgálata (legálisan vannak-e foglalkoztatva a munkavállalók), be vannak-e jelentve az adóhatóságnál, meg vannak-e fizetve utánuk a társadalombiztosítási közterhek. A legális foglalkoztatás kikényszerítésének célja a munkáltatói és a munkavállalói magatartás jogszerű gyakor-lása. A fekete vagy szürke-foglalkoztatás révén sok esetben elmarad a bérek és béreket terhelő járulékok befizetésének gyakorlata, ami mind a munkavállalót, mind a költség-vetést megrövidíti.

A munkaügyi ellenőrzések az erdészeti ágazatban általában a következő elemekre tagolódnak:

• munkavégzésre irányuló jogviszonyok valós tartalmának ellenőrzése (be van-e jelentve a munkát végző személy jogviszonya),

• bejelentett munkavállaló esetén a bejelentés tartalmának és a tényleges munka-végzésnek a viszonya (részmunkaidőre bejelentett munkavállaló teljes munka-időben dolgozik; vállalkozói szerződéssel rendelkező személy valójában rendes munkavállalóként dolgozik; a dolgozó rendre eltérő feladatot lát el, mint ami a munkaköri leírásában szerepel; stb.),

• a munkaviszony létesítésével, megszűnésével kapcsolatos bejelentések; nyilván-tartások ellenőrzése,

• egyenlő bánásmód, valamint a nők és fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos szabályok betartása (diákfoglalkoztatás, állapotos nők foglalkoztatása),

• munkaidő és pihenőidő betartása, szabadságolás rendjének betartása (kollektív szerződés nagyobb munkáltatók esetében),

15

• EU-illetőségűek és külföldiek magyarországi munkavállalásának problémái (a román és ukrán vendégmunkások gyakran idénymunkások a mezőgazdaságban, de ma már az erdészetben is),

• munkanélküliek foglalkoztatása, és a munkaerő-kölcsönzés szabályainak betar-tása (a munkaerő-kölcsönzés egyre terjedőben van az útépítések és nagyobb épí-tési beruházások esetében, mivel számos előnye van a beruházó felé),

• szakszervezeti kapcsolatokkal összefüggő szabályok betartása (sztrájkjog, mun-kabeszüntetések, stb.),

• teljesítménybérezés különös szabályai (ez a terület gyakran munkaügyi problé-mákhoz vezet, hiszen a korrekt teljesítménybérezés nem egyszerű feladat az er-dészetben sem).

A munkaügyi ellenőrzésről a regionális munkaügyi hatóság határozatot hoz. Ebben a következők szerepelhetnek:

• felszólíthatják a munkaadót a jogellenes gyakorlat megszüntetésére,

• kötelezhetik egyes bejelentések megtételére (pl. munkaviszony bejelentése),

• megtilthatja a további munkavégzést az adott szituációban,

• eltilthatja a munkaadót a foglalkoztatástól amíg bizonyos feltételeknek nem tesz eleget (pl. nem alkalmaz szakképzett fakitermelőt fakitermelési munkára).

Végső esetben munkaügyi bírság kiszabása történik, ill. szabálysértés esetén (pl. mun-kabalesetet eltitkol a munkaadó), szabálysértési eljárást kezdeményez.

A munkaügyi bírság mértéke, a szabálysértések súlyosságának függvényében 30 000 Ft-tól 20 000 000 Ft-ig terjedhetnek.

2.5. Munkavállalási módok, jellegzetességek a „zöld” ágazatokban

Az erdőgazdálkodásban alapvetően a következő foglalkoztatási formák terjedtek el:

• munkaviszony (teljes vagy részmunkaidőben),

• közalkalmazotti jogviszony (pl. erdőfelügyelőknél),

• közszolgálati jogviszony (pl. erdőtervezőknél),

• ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony,

• megbízási jogviszony (megbízási szerződés alapján),

• segítő családtag (őstermelőknél, egyéni vállalkozóknál),

• alkalmi munkavállalás (kék könyves foglalkoztatás).

16

Ezen túlmenően az alábbi tipikus gazdasági tevékenység folytatására irányuló er-dész-vállalkozási formák fordulnak elő:

• társas vállalkozó (Kkt., Bt., Kft. vagy Ebt. tagja),

• szövetkezeti tag (munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban),

• egyéni vállalkozó,

• őstermelő (egyéni- vagy közös őstermelői igazolvánnyal),

• családi gazdálkodó (hasonló az őstermelőhöz),

• önálló tevékenységet folytató magánszemély.

A fenti felsorolás csak a legáltalánosabb kategóriákról szól, melyek egymással szinte végtelen formában kombinálhatóak. Gyakran előfordul, hogy egy erdőmérnök főállású „munkaviszonyban” műszaki vezető egy állami erdőgazdaság erdészeténél, mellette van egy Kft-je a feleségével, ahol „társas vállalkozó” és egy erdei iskolát üzemeltetnek együtt, de csemetetermeléssel is foglalkozik, amit a saját „egyéni vállalkozói” státuszában végez. Mivel azonban a csemetetermelés esetében az őstermelői adókedvezményeket is igénybe kívánja venni (vagy pl. a kompenzációs felárat, és optimalizálni akarja az áfa-ügyeit), így „őstermelőként” is fenntart egy jogviszonyt. Ez az erdész rögtön négy párhuzamos jogviszonyban, négyféle munkaügyi és társadalombiztosítási státuszban dolgozik, ami a gyakorlatban egyáltalán nem ritka eset. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a négy státuszhoz négyféle adó- és járulékfizetési szabályozás tartozik, melyek alapos ismerete, vagy egy jó könyvelő/adótanácsadó alkalmazása elengedhetetlen a tevékenységek- és a költségvetési kapcsolatok optimalizálásához.

2.6. Őstermelők, egyéni vállalkozók és társas vállalkozások tagjai-nak munkaügyi paraméterei

Az erdészetben és a mezőgazdaságban általánosan elterjedt vállalkozási formák az ős-termelés és az egyéni vállalkozás. Őstermelői tevékenységet hazánkban kb. 700 000 fő végez (a munkavégzés szempontjából aktív lakosság 20%-a). Fontos azonban megje-gyezni, hogy ezzel párhuzamosan a mezőgazdaság – erdőgazdálkodás együtt hivatalo-san a foglalkoztatottak kevesebb, mint 5%-át alkalmazza ma Magyarországon.

A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás alacsony jövedelemtermelő képessége mi-att azonban az őstermelői tevékenység adózási és járulékfizetési szempontból előnyös oldalai miatt nagyon sokan választják melléktevékenységként is. Az őstermelés eseté-ben 4 000 000 Ft-os bevételi összeghatárig kvázi adómentesen lehet termelni vagy szolgáltatni, ami kedvező optimalizációs lehetőségeket rejt magában még egy egyéni

17

vállalkozó vagy cégtulajdonos esetében is. Az őstermelői tevékenység, mint jogi for-ma, természetes személy vagy természetes személyek tevékenysége (a személyi jöve-delemadózás szempontjából az önálló tevékenységek körébe sorolt tevékenység).

Az őstermelői tevékenység alapvetően három formát ölthet, ahol azonban az adó-zási és járulékfizetési paraméterek néhány apró eltéréssel teljesen azonosak:

• egyéni őstermelői igazolvánnyal történő őstermelés (egy ember egy őstermelő),

• közös őstemelői igazolvánnyal történő őstermelés (legalább 2 magánszemély alapján közös őstermelői igazolvánnyal végzett őstermelés),

• családi gazdálkodás (hasonló az őstermeléshez, de nem a falugazdász állítja ki az igazolványt, hanem a megyei FVM Hivatal határozattal jegyzékbe veszi).

Mivel az őstermelő gyakorlatilag „saját maga alkalmazottja”, így ebben a jogvi-szonyában munkaügyi szempontból nagyon egyszerű helyzete van. Azonban nem vé-gezhet olyan tevékenységet az őstermelés keretében, amire nincs képesítése (pl. faki-termelési szolgáltatást csak fakitermelő vizsgával folytathat).

Speciális munkaügyi, adóügyi és társadalombiztosítási viszonyt teremt a „segítő családtag”, mint jogviszony (munkaviszonyhoz hasonló, de csak az őstermelő vagy családi gazdálkodó közeli hozzátartozója lehet ilyen státuszban alkalmazott).

Az egyéni vállalkozás, mint intézmény hazánkban, az őstermeléshez hasonlóan csak természetes személyként végezhető (számos EU-tagállamban az egyéni vállalkozó jogi személyiségű). Az egyéni vállalkozó kérelmére a cégbírósági nyilvántartásban is szerepelhet, mint egyéni cég, bár ez egyáltalán nem elterjedt gyakorlat Magyarorszá-gon, hiszen számottevő adózási vagy könyvvezetési előnnyel nem jár.

Az egyéni vállalkozó az őstermelőtől eltérően, már nem csak mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási tevékenységet folytathat, hanem gyakorlatilag bármilyen irányú gaz-dasági tevékenysége lehet. Munkaügyi feladati sokkal bonyolultabbak az őstermelőnél, könyvvezetési, adózási és társadalombiztosítási kötelezettségei egyszerűbbek azonban, mint egy gazdasági társaság vagy szövetkezet esetében. (Az egyéni vállalkozóra nem vonatkozik a számviteli törvény, a társasági adónak nem alanya, stb.)

A társas vállalkozások (Kkt., Bt., Kft., Ebt., ZRt., szövetkezet) a gazdasági élet legfontosabb rugói a fejlett és feltörekvő gazdaságokban. A társas vállalkozások eseté-ben a legszembeötlőbb a munkaügyi helyzet, hiszen ezek már gyakran nem családi mé-retű vállalkozások, ahol a munkaadó és a munkavállaló személyes ismerőse egymás-nak, hanem jelentősen elkülönülnek az irányítási és a végrehajtási folyamatok. A mun-kaügyi és munkavédelmi szabályok betartása ezeknél a szervezeteknél már markáns érdekeltségi szinten jelenik meg, és magának a munkaügyi és munkavédelmi tevékeny-ségnek is gyakran szervezett formában kell megjelennie. Meg kell határozni a felelős-ségi szinteket, ki kell jelölni a munkavédelmi biztosokat, nagyobb foglalkoztatók ese-

18

tében (pl. MgSzH, minisztériumok, állami erdőgazdaságok, nagyobb faipari vállalatok) a kollektív szerződés is megjelenik, szakszervezetek jöhetnek létre a szervezeten belül a munkavállalók érdekeinek képviseletére. Ezek a munkaügyi kihívások az erdőmér-nök és környezetmérnök szakmai életét is közvetlenül érintik, így fontos, hogy el tud-jon igazodni a jogviszonyok, az adózási és társadalombiztosítási szabályok, korlátok és lehetőségek tengerében.

2.7. Feladat (1. rész)

Egy konkrét munkaügyi probléma kidolgozása kiscsoportos feladat által. Kisszervezet (erdészeti, környezet- v. természetvédelmi egyéni- vagy társas vállalkozás, vadásztár-saság, zöld alapítvány/egyesület) munkaügyi szervezetének felállítása, munkajogi ol-dalról a feladatok-munkakörök meghatározása, munkáltatói feladatok, jogviszonyok kidolgozása, optimalizálása (alkalmi munkavállalás, megbízási jogviszony, munkavi-szony, ösztöndíjas foglalkoztatás, részmunkaidő, stb.). Munkaszerződések, megbízási szerződések, vállalkozói szerződések áttekintése, hasznos tippek és tanácsok az erdő-gazdálkodás és a környezetvédelem témakörében.

19

3. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ISMERETEK

3.1. - 3.2. A társadalombiztosítás története, felosztása, jellemzői, a ma-gyar társadalombiztosítás szervezeti felépítése, feladatai

Forrás: www.oep.hu és www.wikipedia.org

A társadalombiztosítás alapvetően két fő részből tevődik össze a világon, az egyik az egészségbiztosítás a másik a nyugdíjbiztosítás. Mivel ennek a modulfüzetnek, és ma-gának a munkaügyi ismeretek tárgynak nem célja a társadalombiztosítás történelmi hátterének alapos ismerete, így az alábbi történeti áttekintést csak olvasmányszinten adjuk közre.

Egészségbiztosítás

A magyar társadalombiztosítás több évszázados hagyományokra nyúlik vissza. Már a XIII.

században is voltak a bányászok gyógyítását segítő ispotályok, kórházak, ahol a betegség-

ápolással foglalkozó szerzetesek gondozták a beteg bányászokat. Elsőként 1224-ben

Selmec városa építtetett kórházat a bányászok gyógyítására. A kor legveszélyesebb foglal-

kozását űzők, a bányászok hoztak létre először önsegélyező szervezeteket, ún.

bányatársládákat. Az első bányatársláda 1496-ban Thurzó János bányájában alakult. Ez a

munkaadó és a bányászai önkéntes elhatározásából létesült, amelyet önkormányzati alapon

a bányászlegénység kezelt. Bevétele a tagok által vállalt járulékokból és a bányatulajdonos

hozzájárulásából tevődött össze. Minden bányász társládatag jogosult volt a segélyezésre.

A kereskedelemben, illetőleg az iparban alkalmazott segédek és munkások védelmé-

ben először az 1840-ben kiadott két törvény mondta ki, hogy a „kereskedő tanítványa” a

kereskedőtől orvosi ápolást követelhet. Egy 1854. évi császári nyílt parancsban kihirdetett

osztrák bányatörvény szerint minden egyes bányavállalat köteles bányatársládát létesíteni.

A kiegyezés megnyitotta az utat a modern magyar nagyipar fejlődése előtt és meggyorsí-

totta a kapitalizmus fejlődését, a nagyipari munkások számának a növekedését. A gazda-

sági fejlődés megkövetelte az közegészségügy szabályozását. 1876-ban fogadta el az or-

szággyűlés a közegészségügyet szabályozó törvényt, mely írott malaszt maradt. Az elvei-

ben haladó törvény végrehajtásához ugyanis sem pénz, sem szakember nem volt.

Magyarországon a legrégebbi önkéntes társuláson alapuló intézmény az 1846-ban ala-

kult Budapesti Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló Egyesület. 1870-ben hozták létre az

Általános Munkásbetegsegélyező és Rokkant Pénztárat. Célkitűzése az volt, hogy a mun-

kást „betegségében illően segélyeztessék, rokkantság esetére fenntartassék és halála esetén

20

temetkezési járulékot, hátramaradottainak gyámolítást nyújtson”. Az alapszabály szerint

rendes és pártoló tagjai voltak. A tagokat természetbeni és pénzbeli ellátás illette meg. A

munkások betegség esetére szóló biztosításáról Magyarországon elsőnek - törvényi szinten

- az 1884 évi ipartörvény intézkedett. A törvény felkérte az ipartestületeket segélypénztá-

rak létesítésére. A segélypénztárak létrehozása nem volt kötelező, a biztosítás csupán ön-

kéntes elhatározáson alapult. A jogszabály kevéssé volt eredményes: 1884-től 1892-ig

csupán 28 új ipartestületi segélypénztárt létesítettek. Statisztikai adatok szerint 1885-ben a

munkások mindössze 40,6%-a volt biztosított.

Az ipari fejlődés megindulása igényelte a magyar biztosítási rendszer megszerve-zését, mert átfogó biztosítás nélkül nincs szociális biztonság. Ez „Az ipari és gyári al-kalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló” 1891. évi XIV törvénycikk megalkotásával kezdődött, amely európai színvonalon szabályozta a baleset és beteg-biztosítást, garantálta a pénzbeli és természetbeni ellátásokat. A pénzbeli ellátások kö-rébe a táppénz, gyermekágyi segély, temetési segély, a természetbeni ellátások körébe az ingyenes orvosi ellátás, gyógyszer gyógyászati segédeszköz-ellátás tartozott. A tör-vény fő hibájának minden érdekelt azt tartotta, hogy a törvény következtében a magyar munkásbiztosítás túlságosan megosztott és széttagolt lett, melynek hátrányát legjobban a pénztártagok érezték.

1907-ben a korábbi törvény hiányosságait figyelembe véve az országgyűlés a bal-esetbiztosítás mellett a társadalombiztosítás működésének legfontosabb alapelveit is törvényben rögzítette. E törvényre építve jött létre az Országos Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár (Országos Pénztár) és annak helyi szervei, a munkásbiztosí-tó pénztárak. A törvény négy alapelvet fogalmazott meg, mely a társadalombiztosítás további fejlődése szempontjából meghatározó: - a biztosítás kötelező - a biztosítás szervezete országos, központosított - a biztosítást ellátó szervek önkormányzati alapon működnek - paritás a pénztárak vezetésében a munkaadók és a munkások egyenlő részvételével 1927-ben kerültek egységesítésre a balesetbiztosítás és betegbiztosítás szabályai, amely kiegészült a foglalkozási betegségben szenvedők ellátásáról való gon-doskodással.

A társadalombiztosítás köre a prevenció, az öregek és a hátramaradott családtagok ellátásával illetve a szolidaritás elvével bővült. A reform keretében számolták fel az Országos Munkásbiztosítási Pénztár összes helyi szerveit. Jogaik az Országos Mun-kásbiztosítási Intézetre mint jogutódra szálltak át. 1928-ban került sor az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) megszervezésére. Az öregségi és rokkantsági bizto-sítás bevezetésével öregségi rokkantsági, özvegyi és árvasági járadék-ellátást nyújtot-tak. A szélesebb dolgozói réteg számára a gyermeknevelési pótlékot 1938-ban vezették be. Ezzel a szociális gondoskodás és egészségügyi ellátás területén olyan alapokat és modern szervezetet hoztak létre, ami Közép-Európában sehol sem érvényesült.

21

A II. világháborút követően a társadalombiztosítást államosították és a szociális biztonságért az állam vállalt garanciát. 1945-50 között a különböző foglalkozási ágak és munkavállaló csoportok biztosítását szolgáló társadalombiztosítási szervezetek fo-kozatosan beolvadtak az Országos Társadalombiztosítási Intézetbe. „Önálló biztosító-intézetként csak a MÁV Betegségi Biztosító Intézete maradt meg. Az OTI mint társa-dalombiztosítási szervezet hatalmas intézménnyé növekedett, melynek továbbfejleszté-se sok gondot okozott.” Ugyanakkor megfogalmazódott az a vélemény, hogy a társada-lombiztosítás kerüljön a szakszervetek irányítása alá. 1950-től a társadalombiztosítás igazgatását a Szakszervezetek Országos Tanácsára (SZOT) bízták. A felügyeletet a Minisztertanács gyakorolta. A SZOT Elnökség társadalombiztosítási tanácsadó szerve-ként megalakították az Országos Társadalombiztosítási Tanácsot.

Az állami társadalombiztosítás központi igazgatási és ügyviteli feladatai az OTI-tól átkerült a frissen megalakult a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központjához (SZTK). A társadalombiztosítás helyi feladatai a megyei társadalombiztosítási szervek hatáskörébe jutottak. A biztosítottak létszáma folyamatosan nőtt, az ellátások köre és időtartama bővült, színvonala javult. 1975-ben kiadott társadalombiztosítási törvény egységes elvek alapján szabályozta a társadalombiztosítás ágazatait és ellátásait, a ma-gyar lakosság számára pedig az állami egészségügyi szolgálaton keresztül alanyi jogon biztosította az egészségügyi ellátást. A társadalombiztosítás 1975-ben gyakorlatilag a teljes lakosságot lefedte. Az 1984-től a társadalombiztosítás irányítását a szakszerveze-tektől az állam vette át. Ugyanebben az évben jött létre az Országos Társadalombizto-sítási Főigazgatóság (OTF). Az intézmény élén álló főigazgató egyben az Országos Társadalombiztosítási Tanács titkára is volt.

1989. január 1-jével az Országgyűlés döntése értelmében a társadalombiztosítás elkülönült az állami költségvetéstől. Az Alap önálló, állami garanciát élvező pénzalap-ként kezdett működni, s a társadalombiztosítási ellátások, valamint a külön jogszabály-ok alapján járó társadalombiztosítás által finanszírozott egyéb juttatások fedezetére szolgált. A társadalombiztosítás a nemzetgazdaság autonóm, elkülönült társadalmi kockázatkö-zösségen alapuló, szolidaritási elven állami garanciával működő, önálló gazdasági ala-pokkal rendelkező alrendszere. A rendszerváltást követően a társadalombiztosítás több átalakuláson ment keresztül. 1991-es „A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatairól” elnevezésű törvény a költségvetéstől még 1989-ben elkülönített Társadalombiztosítási Alapot két részre osztotta: Egészségbizto-sítási Alapra és Nyugdíjbiztosítási Alapra. Irányításukat az alapok szerint szerveződő önkormányzatokra bízta.

22

1993-ban alakult meg az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, s ezzel megszűnt az országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság. Az önkormányzat-ok létrejöttével az ország második legnagyobb elosztórendszere - ha jelentős korlátozá-sokkal is - önkormányzati irányítás és felügyelet alá került. Az önkormányzatok meg-alakulásával egyidejűleg három fontos változás történt a társadalombiztosítás irányítá-sában:

• Korlátozott felügyeleti jogkörrel rendelkező felügyelő bizottságok helyébe a biztosítottakat közvetlenül képviselő Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Önkormányzat lépett, azaz a társadalombiztosítás a tulajdonosok - a járulékfize-tők - biztosítottak irányítása alá került.

• Az Önkormányzat irányítására történő áttéréssel a társadalombiztosítás igazga-tási szervezete kivált az államigazgatásból és az önkormányzatok közvetlen fel-ügyelete alá került.

• A korábbi egységes szervezet kettévált, létrejött az Országos Egészségbiztosítá-si Pénztár (OEP) és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és egyidejűleg megtörtént a területi szervek szétválása is. 1998-ig az Alap műkö-dése felett a társadalmi kontrolt az Önkormányzatok gyakorolták. Az 1993-ban választott képviselők mandátuma 1997 nyarán lejárt. 1997 őszén az új társada-lombiztosítási önkormányzatok nem választás útján, hanem delegálás alapján jöttek létre. Az új önkormányzatok közgyűlése a korábbi 60 fő helyett 48 bizto-sítási képviselőből állt. A képviselőket a munkavállalók, illetve a munkáltatók Országos Érdekképviseleti Szervei delegálták. Az Önkormányzat választott tisztségviselői: az elnök és az alelnök voltak.

Az Önkormányzatokat 1998-ban feloszlatták, az alapok felügyeletét közvetlenül a Kor-

mány végzi, az OEP irányítását a Kormány 1998-99 között a Miniszterelnöki Hivatal,

1999-2001 között a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, 2001-től az egészségügyi,

2002-től az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, 2004. szeptember 29.-től az

egészségügyi (egészségbiztosításért felelős miniszter útján látja el.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) központi hivatal. Az intézmény élén

az egészségügyi miniszter javaslatára a miniszterelnök által kinevezett egyszemélyi fele-

lősséggel felruházott főigazgató áll, és irányítja a mintegy háromezer fős apparátust. Az

OEP irányítása alá tartoznak igazgatási szervei: a fővárosi és a megyei egészségbiztosítási

pénztárak és a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság (VTI). A magyar társadalombiz-

tosítás 1963. óta a genfi székhelyű Nemzetközi Társadalombiztosítási Szövetség teljes

jogú tagja. Az OEP - mint egyik jogutód - a szövetség rendezvényein való aktív részvétel

mellett, rendszeres kétoldalú kapcsolatokat tart fent több társintézménnyel.

23

Az Egészségbiztosítási Alap állami garanciával működik. Fő bevételi forrását a járu-

lékokból származó bevételek jelentik, melyet 1999. óta az APEH szed be. 2007-óta pedig

az APEH is tartja nyilván. A járulékok mértékét és megoszlását az egészségbiztosítási és

nyugdíjbiztosítási alapok között az Országgyűlés törvényben határozza meg.

Az OEP feladata, hogy az egészségbiztosítás és az egészségpolitika céljait finanszíro-

zási eszközökkel segítse. Alapvető érdek, hogy a biztosítottak esélyegyenlősége érvénye-

süljön és ésszerű egyensúly alakuljon ki az alapellátás és szakellátás között. Javuljon az

alapellátás minősége, a dolgozó orvosok szakmai felkészültsége, hogy a betegek elsődle-

gesen a leghumánusabb környezetben, otthonukban kapják meg a gyógyuláshoz, egészségi

állapotuk megőrzéséhez szükséges szolgáltatásokat. Váljon racionálisabbá a gyógyszerfel-

használás. Ésszerűen kialakított szakellátási struktúrában a kor színvonalának megfelelő,

szakmailag és gazdaságilag hatékony gyógyítás folyjon, a betegek jogainak tiszteletben

tartása mellett.

Az OEP természetbeni és pénzbeli ellátásokat nyújt a biztosítottaknak. A természet-

beni ellátások tartalmazzák az egészségügyi szolgáltatásokat, mint a megelőzés célú vizs-

gálatok, az egészségügyi alapellátás, fekvőbeteg ellátás, járóbeteg ellátás, fogászati ellátás

bizonyos esetei, a rehabilitáció, betegszállítás és baleseti ellátás. Szintén a természetbeni

ellátások köréhez tartoznak az ártámogatások, így a gyógyszerár-támogatás, a gyógyászati

segédeszközök ártámogatása, a fürdőgyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás, az

útiköltség térítés és egyéb, méltányossági alapon történő támogatás. Bizonyos szolgáltatá-

sok esetében a biztosítottak térítési díjat fizetnek, ilyen számos fogászati ellátás, az orvos-

választás, az extra egyéni igényeket kielégítő kórházi ellátás és elhelyezés, valamint a sza-

natóriumi kezelés.

Az OEP által nyújtott pénzbeli ellátások a táppénz, terhességi-gyermekágyi segély,

gyermekgondozási díj, a baleseti ellátások egy része (például baleseti táppénz). Az OEP

szerződéses kapcsolatban áll az egészségügyi szolgáltatókkal. Az egészségügyi intézmé-

nyek beruházási- és fejlesztési költségei nem az E-Alap költségvetését terhelik, ezeket az

intézmények tulajdonosai (helyi önkormányzatok, egyetemek, vagy az országos intézetek

esetében az állam) fedezik. Magyarországon napjainkban az egészségügyi intézmények

98 %-a önkormányzati tulajdonban van. Az OEP - az egészségbiztosítást érintően - a más

országokkal kötött szociálpolitikai, illetve szociális biztonsági egyezmények végrehajtó

szerve.

Nyugdíjbiztosítás

A nyugdíjbiztosítás az életpálya pénzügyi tervezésének egyik legfontosabb hagyományos

eszköze. Megjelenése a meghosszabbodó várható élettartamnak és a hagyományos társa-

dalmi szövet felbomlásának valamint a szociális és munkásmozgalmak eredményeinek

24

köszönhető. Számos különféle nyugdíjbiztosítási forma és ezek kombinációjaként számos eltérő nyugdíjrendszer létezik. Ezek közös célja az egyén aktív életpályát köve-tő kereset nélküli éveire jövedelmet biztosítani.

A jellemzően országonként eltérő nyugdíjrendszerek különféle nyugdíjbiztosítási formák kombinációiként írhatóak le. Ezek a következő módokon csoportosíthatóak:

• Kötelező vagy önkéntes nyugdíjbiztosítás (Magyarországon ma a két változat egyszerre, egymás mellett működik. A kötelező nyugdíjbiztosítás a Nyugdíjbiz-tosítási Alap és a „Magán-nyugdíjpénztárak” együttese. Az önkéntes részt az „Önkéntes nyugdíjpénztárak”, ami a magyar nyugdíjrendszer harmadik pillére, valamint a „Nyugdíj-előtakarékossági számla” nyitásának lehetősége, mely a magyar nyugdíjrendszer negyedik pillérét jelentik.)

• Fedezett vagy fedezetlen, másképp biztosításmatematikailag korrekt vagy nem korrekt nyugdíjbiztosítások (A fedezetlen nyugdíjbiztosítások esetében az állam saját egyéb bevételeiből egészíti ki a nyugdíjkiadásokat. Ma a világ és Európa számos országa, köztük hazánk is csak részben fedezett nyugdíjrendszert mű-ködtet, azaz a nyugdíjbiztosítási bevételek nem fedezik a nyugdíjkiadásokat. Ez a rendszer folyamatos presszúrában tartja az állami költségvetést, ami hazánk-ban, a körülmények változatlanságának fenntartásával kb. 2015-2020 körül el-kerülhetetlen nyugdíjsokkot fog jelenteni.)

• Tőkefedezeti vagy felosztó-kirovó (pay as you go) biztosítások (Hazánkban a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer a tőkefedezeti rész, az állami nyugdíj-biztosítás pedig a felosztó-kiróvó rész a kötelező nyugdíjbiztosításban. Ez a rendszer magában hordozza a legnagyobb biztonságot, emiatt számos fejlett or-szág alkalmazza ezt a hibrid megoldást. Néhány stabil demokráciában csak tő-kefedezeti alapon működik a nyugdíjbiztosítás, ez azonban hazánkban, az ala-csony bérből élők magas aránya miatt elképzelhetetlen. A felosztó-kirovó bizto-sítások is lehetnek fedezettek, vagyis rendelkezhetnek tőketartalékkal, az időbeli egyensúly fenntartására, ami az állam nyugdíjbiztosítási bevételei (járulékok) és a kifizetendő nyugdíjak közötti időbeli áthidalásra szolgál.)

• Állami finanszírozású vagy magán rendszerek (Magyarországon ma az állam nem csak a nyugdíjbiztosítási bevételekből, hanem egyéb bevételeiből is teljesít nyugdíjszolgáltatásokat. Kevés olyan stabil gazdasággal rendelkező ország van a világon, ahol a nyugdíjrendszer állami segítségnyújtás nélkül, pusztán piaci alapon szervezetten, jól és közmegelégedéssel működik. Az egészségbiztosítás esetében az állami szerepvállalás még inkább fontos, hiszen míg a nyugdíjrend-szernél „pusztán” pénztömegek mozgásáról van szó, addig az egészségbiztosítás kórházakat tart fenn, gyógyszergyártást támogat, patikarendszert szabályoz, há-ziorvosi szolgálatot, mentőket és betegszállítókat finanszíroz, tehát a feladatai

25

sokkal-sokkal több menedzsmentet igényelnek. Míg a nyugdíjbiztosító gyakor-latilag egy nagy bankként üzemel, ami a megtakarításainkat és az állami hozzá-járulásokat kezeli, addig az egészségbiztosító egy bonyolult menedszment-feladatokkal felruházott szervező-lebonyolító-finanszírozó szervezet, aminek az állami hatáskörből történő kiszervezése súlyos problémák forrását jelentheti.)

• Befizetéssel meghatározott (defined contribution, DC) avagy szolgáltatással meghatározott (defined benefit, DB) nyugdíjbiztosításokat.

A fenti szempontok szinte tetszőleges kombinációjára van példa a nemzetközi nyugdíj-rendszerekben. Az első nyugdíjbiztosítások hagyományosan tőkefedezeti biztosítások-ként jöttek létre a 19. század végén, vagyis a biztosítottak az életpályájuk alatt felhal-mozott és befektetett tartalékok hozamából jutottak nyugdíjjáradékhoz. A magyarországi nyugdíjrendszerek története négy korszakra bontható:

• A kötelező nyugdíjbiztosítás előtt is léteztek már különféle nyugdíjbiztosítások, például az 1912. évi LXV. törvény által bevezetett, költségvetésből finanszíro-zott köztisztviselői nyugdíjbiztosítás.

• Az 1928. évi XL. törvény vezette be Magyarországon a kötelező öregségi, rok-kantsági és hátramaradotti (árva-, özvegyi] nyugellátást illetve járadékot. A rendszer nem érte el az érettség fokát, a 15 éves várakozási idő letelte a legtöbb biztosított számára már túlmutatott a második világháború végén. A biztosítási járulék mértéke 5% volt, a nyugdíjkorhatár 65 év, és a rendszer tőkefedezeti biz-tosításként jött létre.

• A második világháború után a fedezeti tartalékok megsemmisülése miatt foly-tathatatlan volt a korábbi nyugdíjrendszer, ezért 1951-ben a korábbi jogosultsá-gok elismerésével hozták létre a nem fedezett, állami, felosztó-kirovó nyugdíj-rendszert, mely fokozatosan, a hetvenes évekre érett be, vagyis ekkorra vált a népesség egésze (saját vagy hozzátartozói jogon) érvényes nyugdíjígérvénnyel rendelkező biztosítottá – ehhez az 1975. évi II. törvény egységesítő és kiterjesz-tő rendelkezései is hozzájárultak.

• A legújabb magyar nyugdíjrendszert az 1997. évi reformok vezették be 1998. január 1-jétől, azonban a rendszer beindulási ideje 15 év, 2013-ig a nyugdíjjára-dékok döntő többségét még kizárólag a korábbi felosztó-kirovó rendszerben (ez az állami nyugdíjbiztosítás, amit az ONYF szervez) fogják indítani. A két új pil-lér mellett további fontos változtatásokat is bevezetett a reform, ilyen például a nyugdíjjövedelmek adókötelessége 2013-tól.

26

A magyar nyugdíjrendszer három pillérből épül fel. Az első pillér az Országos Nyug-díjfolyósító Főigazgatóság által folyósított nyugdíj, mely felosztó-kirovó, nem fedezett nyugdíjbiztosítás. A második pillért az 1997-es LXXXI. törvénnyel 1998. január 1-jétől bevezetett kötelező Magán-nyugdíjpénztári ág, a harmadik pillért az 1993-as XCVI. tör-vénnyel bevezetett, és az 1997-es LXXXII. törvénnyel 1998. január 1-jétől újraszabályozott önkéntes nyugdíjpénztári ág képezi, melyek tőkefedezeti magán-nyugdíjbiztosítások. A negyedik pillér a legutóbbi időktől él, ez a nyugdíj-előtakarékossági számla, amire magán-személyként, a saját nyugdíjunk tőketartalékaként, számlaszerű megtakarításokat és ehhez kapcsolódóan személyi jövedelemadó-kedvezményt lehet érvényesíteni (ez utóbbi gyakor-latilag az egyetlen érv a működése mellett).

1998. január elsejétől a 42 évnél fiatalabbak léphettek át az állami nyugdíjrend-szerből a kötelező magánpénztári rendszerbe, állami nyugdíjuk 25%-áról lemondva, a pályakezdők pedig automatikusan az új rendszerbe kerültek – ez a szabály több változ-tatás után ma is fennáll.

A két kötelező pillér illesztése nem sikerült harmonikusan. Az első pillér nem csak öregségi nyugdíjat tartalmaz, míg a második, harmadik és negyedik pillér jelenlegi formájában tisztán öregségi nyugdíjat ad – ez implicit opciót biztosít a második pillér résztvevőinek, hogy adott esetben visszatérjenek az első pillérbe, és onnan árvajáradé-kot vagy rokkantnyugdíjat kapjanak. Ezeknek a kiegészítő biztosításoknak a díja jelenleg nem pontosan számontartott, ezért sem lehetséges a két pillér harmonikus illesztése.

Az öregségi nyugdíjbiztosítás aktuáriusi (biztosítás-matematikai) szempontból egy járadékbiztosítás avagy életjáradék: a biztosított élete végéig fizetett rendszeres (álta-lában havi) kifizetések sorozata. Számítása ilyenként a kihalási rendből kommutációs függvények segítségével lehetséges. Lehetséges több életre szóló járadékként vagy bi-zonyos fix idővel kiegészített (pl. legalább öt évig, vagy halál után további öt évig) való folyósítás is. Fontos, hogy itt nem „örökjáradékról” van szó, azaz az állami nyug-díjbiztosítástól kapott nyugdíjjogosultság nem örökölhető (az önkéntes nyugdíjpillérek befizetései azonban igen).

Az árvasági és rokkantnyugdíj számításához halálozási valószínűségek mellett hát-ramaradási valószínűségek, illetve a megrokkanási valószínűségek figyelembevételére van szükség.

A nyugdíjbiztosításnak vannak sajátosságai, ilyen a meghosszabbodó élettartam-okból fakadó demográfiai kockázat (longevity risk), ezt a halandósági tábla módosítá-sával vagy alacsony technikai kamattal számolva lehet kezelni. Az infláció követése további nehézségeket okoz a számításoknál, a munkabér-indexált nyugdíjbiztosítás még ennél is több fejtörést okoz, jellemzően nem is nyújtanak ilyet magánbiztosításban.

27

További jellegzetessége a biztosítások között, hogy nincs visszavásárlási értéke: egy elindított életjáradékot nem lehet tőkeértékére visszaváltani, a nyilvánvaló morális kockázatok miatt.

A nyugdíjbiztosításnak jellemzően van egy tőkefelhalomozási szakasza is, mely nem szükségszerűen biztosítási jellegű. Ez a szakasz az aktív munkavégzés, vagy aktív kereső életszakasz. Egy végzett diplomás esetében jellemzően a 21-23. életévtől a 62. életévig (azaz az öregségi nyugdíjkorhatárig). Az öregségi nyugdíjkorhatár nőknél és férfiaknál is 62 év, azonban ennek emelése várhatóan a közeljövőben komoly politikai és társadalmi viták középpontja lesz.

A születéskor várható átlagos élettartam az 1990-ben született férfiak esetében 65 év, a nőknél 73 év ma Magyarországon. Ez azt determinálja, hogy az átlagférfi a mai nyugdíjszabályok mellett 3 évig, az átlagnő 11 évig lesz „gondtalan” nyugdíjas. termé-szetesen ezek a számok a diplomások esetében valamivel magasabbak, hiszen az élet-körülményeik nyilvánvalóan jobbak az azonos korcsoportban élő, de kevésbé képzett munkavállalókhoz viszonyítva. A fenti tény azonban arra a következtetésre kell, hogy sarkallja a mérnökhallgatókat, hogy friss diplomájukkal a kezükben, a nyugdíjbiztosítási aspektust is alaposan vegyék figyelembe a karrier-tervezésük, és a család-tervezésük során. Érdemes tájékozódni az egyes nyugdíjpillérek adta adózási- és járulékfizetési kedvezmé-nyekről, valamint élni az önkéntes nyugdíjpillérek adta előnyökkel. 3.3. A jövedelmek közterhei, társadalombiztosítási kötelezettségek

és jogok, az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítás jellemzői

A magyar munkaügyi szabályok (és a társadalombiztosítási szabályozás) alapvetően két státuszt hozott létre a munkáltatói jogokra. Az egyik a hagyományos értelemben vett státusz a „munkáltatói” státusz. Ilyen, amikor munkaviszonyt létesít valaki, vagy megbízási jogviszonyban dolgozik, és ez a munkát adó személyre vagy szervezetre hivatkozott elnevezés. Ekkor a munkaadó (személy vagy szervezet) ténylegesen gyako-rolja a munkáltatói jogokat, amikről egyébként a munkaszerződés vagy pl. a megbízási szerződés is részletesen rendelkezik. A másik, az előzőhöz hasonló, de annál munkajo-gilag kevésbé tág fogalom a „kifizetői” státusz. Ezt korábban kifejezetten a társada-lombiztosítás használta, de mára általános érvényűvé vált a használata. Fontos, hogy nem minden kifizető munkáltató is egyben, de minden munkáltató kifizető. Az egyéni vállalkozó saját magára tekintettel nem munkáltató, csak kifizető, ugyanez érvényes a betéti társaság beltagjára is (ez az ún. „társas vállalkozói” jogviszony, vagy másnéven a „személyes közreműködés”). Az egyéni vállalkozó vagy a betéti társaság beltagja azonban foglalkoztatói minőségében (amikor már munkavállalója van), akkor a mun-

28

kavállalója tekintetében munkáltatónak is minősül a kifizetői státusza mellett. A három fogalmat a tb-jogszabályok, az adójogszabályok és a munkaügyi jogszabályok felváltva, eltérő jogosultságokkal és kötelezettségekkel alkalmazzák.

Kifizet ő: a belföldi illetőségű jogi személy (Kft., Rt., szövetkezet), az egyéb szervezet (pl. Kkt., Bt., egyesület, önkormányzat, költségvetési szerv), az egyéni vállalkozó, aki adókötelezettség (vagy tb-kötelezettség) alá eső jövedelmet juttat, vagy járulékot kifizet.

Munkáltató: belföldön székhellyel, telephellyel képviselettel rendelkező jogi személy (Kft., Rt., szövetkezet), bejegyzett cég (pl. Kkt., Bt.), személyi egyesülés és egyéb szer-vezet (pl. önkormányzat, költségvetési szerv), egyéni és társas vállalkozó, a belföldi ma-gánszemély, valamint a foglalkoztató a munkaviszony alapján foglalkoztatottak esetében.

Foglalkoztató: bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyi-séggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gaz-dálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat, vagy a bizto-sítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal össze-függésben járulékalapot képező jövedelmet juttat. Továbbá foglalkoztatónak minősül:

• Tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó.

• Társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás.

• A kincstár számfejtési körébe a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltató esetében a járulékfizetési, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése szempontjából a kincstár.

• A munkaerő-kölcsönzés esetén a munkaerő kölcsönbeadója.

• A központi költségvetési szerv központosított illetményszámfejtését végző il-letményszámfejtő hely a járulék megállapítása, a nyilvántartási és adatszolgálta-tási kötelezettség teljesítése, a biztosítottak bejelentése szempontjából.

3.4. Az erdőgazdálkodás, környezetvédelem, természetvédelem, vadgazdálkodás társadalombiztosítási vonatkozásai (a munkavállalási formákhoz konkrétan kapcsolódó társadalom-biztosítási kötelezettségek és jogok)

Mivel a zöld ágazatokban dolgozó vagy vállalkozó személyek jövedelemviszonyai je-lentősen rosszabbak a gazdaság ún. húzóágaihoz mérve (pl. informatika, ipari termelés, kereskedelem, pénzügyek, stb.), így természetes, hogy az erdész, környész, vadgazda

29

vagy természetvédelmi mérnök számára nagyon sok esetben csak a több lábon állás biztosít elfogadható egzisztenciális alapot. Ahogyan már korábban is említettük, tipi-kusan előforduló eset, hogy a munkavállalói jogviszony mellett egyéni vállalkozóként vagy őstermelőként is gazdálkodnia kell az erdésznek, környésznek, vadgazdának, természetvédőnek ahhoz, hogy mérnökhöz illően tudjon a munkájából megélni.

A magyar társadalombiztosítási rendszer számos elemében járulékkedvezménye-ket, járulékmentességeket is biztosít a foglalkozási szempontból aktív rétegek egyes csoportjainak. Az alábbi táblázat néhány tipikusabb jogviszony esetében taglalja a tb-kötelezettségeket (járulékfizetési kötelezettségeket a 2008 adóévre).

Munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony, közszolgálati jogviszony

Munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony,

közszolgálati jogviszony esetén

Főállásban Nappali tagozatos hallgató, hallgatói jogviszony mellett

Járulék mértéke és neve

Járulék alapja

24+5% tb-járulék

1,5% nyugdíjjárulék és 8%

magánnyugdíjpénztári tagdíj

4+2% egészségbiztosítási

járulék

Tényleges járulékalapot

képező jövedelem,

de legalább a minimálbér

kétszerese, vagy bejelentés

alapján a minimálbér

Tényleges járulékalapot

képező jövedelem

(nincs kötelező minimum)

Tételes egészségügyi hozzá-

járulás

1950 Ft 1950 Ft

Részmunkaidőben foglalkoztatott esetén arányosan kell venni a terheket. A tételes egészségügyi hozzájárulás azonban nem lehet kevesebb havonta 975 Ft-nál. Amennyi-ben a munkabér nem éri el a minimálbér 30%-át, akkor az nem képez járulékalapot.

Ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony Az ösztöndíjas foglalkoztatás célja szakmai készségek megszerzése céljából munkata-pasztalat-szerzés biztosítása, melynek keretében egyéni szakmai programban foglalt feladatokat látnak el az ösztöndíjas foglalkoztatottak. Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony legalább 9 hónap, de legfeljebb egy év időtartamú lehet. Ilyen jogviszonyt a 30. életévet még be nem töltött, felsőfokú végzettséget az ösztöndíjas jogviszony létesí-tését megelőző két éven belül megszerzett, munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszol-gálati és szolgálati jogviszonyban nem álló személy létesíthet (akár vállalkozó is lehet).

30

• Az ösztöndíjas foglalkoztatott ösztöndíja nem lehet kevesebb a minimálbérnél,

• Az ösztöndíjas foglalkoztatott számára egyéni programot kell készíteni, és szakmai segítőt kell kijelölni, aki részére szakmai támogatást nyújt.

• Ösztöndíjas foglalkoztatott csak START Kártyát birtokló lehet.

• Az ösztöndíjas foglalkoztatás egy speciális jogviszony, amelynek keretében az ösztöndíjas csak olyan - az egyéni programjához közvetlenül kapcsolódó felada-tokat láthat el, amelyek a munkatapasztalat-szerzést szolgálják, önálló munka-kör ellátásával nem bízható meg.

• Nincs törvényes lehetőség próbaidő kikötésére, az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló szerződéstől eltérő foglalkoztatásra, munkakörbe történő átirányításra, he-lyettesítésre, más munkaadóhoz való kirendelésre, rendkívüli munkavégzésre, ügyeletre és készenlétre.

• A fentieknek megfelelő ösztöndíjas foglalkoztatást vállaló munkaadó a foglal-koztatás időtartamának 1. évében 15%-os, a 2. évében 25%-os tb-járulékot fizet. A kedvezményre való jogosultságnak a továbbfoglalkoztatás nem feltétele. Fon-tos, hogy itt az első évben számít ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonynak a jogviszony, és a második évben már csak START kártyás munkaviszony (vagy közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati jogviszonnyá alakul át).

• A munkaadónak az ösztöndíj után sem tételes, sem százalékos egészségügyi hozzájárulást, sem pedig munkaadói járulékot nem kell fizetnie.

START Program forrás: www.szmm.gov.hu Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony mellett létezik a pályakezdő fiatal foglalkoz-tatásának különleges formája az, az ún. START Program. 2005. október 1-től a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését elősegítendő újabb támogatás lépett életbe. A fiatalok munkatapasztalat-szerzését elősegítő Start-program 2 éven át biz-tosít lehetőséget a pályakezdőknek a munkatapasztalat szerzésre, a munkáltatóknak pedig a fiatalok foglalkoztatásához kötődő járulékkedvezmény érvényesítésére. A program célja a fiatalok munkaerőpiacra történő belépésének elősegítése a munkaerőpiacon nélkülözhetetlen munkatapasztalat megszerzésének céljából. A START - kártya kiváltására az a pályakezdő fiatal jogosult, aki

• a 25. életévét, felsőfokú végzettség esetén a 30. életévét nem töltötte be, és

• tanulmányait befejezte, vagy megszakította, és

31

• a tanulmányai befejezését követően először létesít foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt, vagy ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt.

A START - kártyával rendelkező fiatalokat foglalkoztató munkáltatók jelentős járulék-kedvezményben részesülhetnek a foglalkoztatás ideje alatt, ami komoly ösztönző erő-vel bír. A foglalkoztatóknak az egyébként 32%-os (3 százalék munkaadói járulék és 29 százalék társadalombiztosítási) járulék helyett havonta mindössze a kedvezménnyel csökkentett közteher összegét kell leróniuk az alábbiak szerint:

• az első évben: a bruttó kereset 15%-át fizeti be járulékként (a kedvezmény a bruttó kereset 17%-a),

• a második évben: a bruttó kereset 25%-át fizeti be járulékként (a kedvezmény a bruttó kereset 7%-a),

és 2 évig nem kell fizetnie a tételes egészségügyi hozzájárulást (jelenleg 1950 forint havonta).

A fiatalok munkabérének nincs felső határa, azonban a kedvezményt csak a mini-málbér másfélszeresének, felsőfokú végzettségűek foglalkoztatásánál pedig a kétszere-sének megfelelő összeghatárig lehet érvényesíteni.

A programban való részvételt és a járulékkedvezmény igénybevételét a már emlí-tett START-kártya biztosítja. A kártyát a fiatal válthatja ki az Adó- és Pénzügyi Ellen-őrzési Hivatalban, érvényessége a kiváltás dátumától „ketyeg” és 24 hónap múltán le-jár. A kártya bizonyítja - e program szempontjából - a pályakezdő jogosultságát, 2 évig kíséri a fiatal útját (a kedvezmény egymást követő jogviszonyok esetén több munkálta-tónál is felhasználható), mutatja a 2 évből még felhasználható időt, továbbá az ellenőr-zés alapjául is szolgál.

Később kidolgozásra került a START - Plusz és a START - Extra program. 2007. július 1-től történő bevezetésükkel újabb hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatá-sának elősegítése valósulhat meg célzott járulékkedvezmény biztosításával. A START Plusz a gyermeket vállalók (GYES, GYED jogosultak) visszatérésére, a START Extra az 50 év felettiek, és az alacsonyan iskolázottak visszatérésére nyújt járulékkedvez-ményt a munka világában.

A három típusú START-kártya közös jellemzője, hogy a jogszabályi feltételek tel-jesülése esetén bármikor kiváltható. Célszerű azonban akkor megtenni az igénylést, amikor már biztossá válik az állás megszerzése, hiszen a kártya érvényességi ideje a kiváltással kezdődik és a kártya által biztosított kedvezményeket csak az érvényességi idő alatt lehet igénybe venni. Az optimális eset az, amikor az igénylő a munkába állás előtt néhány nappal váltja ki a kártyát. A kiváltott kártyát az igénylő munkába állása napján átadja a munkáltatónak, aki köteles azt megőrizni. A kártya kiváltásán és a

32

munkaadónak történő átadásán kívül a munkavállalónak tehát nincsen egyéb kötele-zettsége.

Megbízási jogviszony

Gyakorlatilag analóg a munkaviszonnyal, járulékalap a megbízási szerződésben sze-replő munkadíj. A Tételes egészségügyi hozzájárulást azon napokra kell megfizetni, amikor a megbízott dolgozott, ez napi 65 Ft, de havonta minimum 975 Ft. (érdemes előre megtervezni a 975 forintos szabály miatt, hogy 15 napnál kevesebbet ne dolgoz-zon egy hónapban).

Segítő családtag

A segítő családtag az egyéni vállalkozó, vagy a jogi személyiséggel nem bíró társaság (kkt., bt.) természetes tagjának közeli hozzátartozója (Ptk. szerint szabályozott, hogy ki a közeli hozzátartozó) lehet ilyen jogviszonyban, ha díjazás ellenében, nem munkavi-szonyban végez munkát. Nyugdíjas családtag nem lehet „segítő családtag”. A segítő családtagi jogviszony gyakorlatilag a munkaviszonyhoz hasonló jelleggel bír, lehetősé-get biztosít arra is, hogy a minimálbér 30%-ánál kevesebb juttatást kapjon az így al-kalmazott, így ez a jövedelem nem képez járulékalapot, csak egészségügyi hozzájáru-lást kell utána fizetni.

Alkalmi munkavállalás

Ez az ún. „kék foglalkoztatás”, mivel az alkalmi munkavállalói könyv (AM-könyv) kék színű. Ezt kell kiváltania a munkavállalónak a munkaügyi hivatalban. Az AM jog-viszony esetében az alábbi szabályokra kell figyelemmel lenni:

• legfeljebb 5 egymást követő naptári napig,

• egy naptári hónapon belül 15 naptári napig,

• egy naptári éven belül összesen max. 90 naptári napig lehet egy személy alkalmi munkavállaló egy munkáltatónál,

• több munkáltató esetén egy éven belül max. 120 napot lehet valaki AM,

• ha legalább három (nem egy háztartásban élő közeli hozzátartozó) munkaadó foglalkoztatja az alkalmi munkavállalót, vagy a munkaadója kiemelten köz-hasznú szervezet, akkor az alkalmi munkavállaló egy évben összesen 200 napot dolgozhat ilyen jogviszonyban.

33

Az alkalmi munkára kifizetett napi bér 1800-4600 Ft között mozoghat. Alkalmi munkavállalót bárki, és bármely szervezet foglalkoztathat (pl. magánszemély, őstermelő, egyéni vállalkozó, gazdasági társaság, önkormányzat, szövetkezet, költségvetési szerv, stb.). külföldi személy is foglalkoztatható AM könyvvel (pl. mezőgazdasági, erdészeti idénymunkás). Fontos, hogy mezőgazdasági, erdészeti idénymunka esetén a havi 15 nap túlléphető, de egész évben így csak 60 napig lehet egyfolytában foglalkoztatni valakit.

Aki egy munkaadónál munkaviszonyban is áll, ugyanaz a személy nem lehet máso-dik jogviszonyban ugyanezzel a munkaadóval AM-könyves is.

Az AM közterhei

Kifizetett munkadíj/nap (Ft)

Közteherjegy értéke (Ft)

Ellátási alap (Ft)

1800 - 2399 400 2700

2400 - 2999 700 3600

3000 - 3599 900 4500

3600 - 4600 1100 5400

Aki csak AM könyvvel alkalmazott, az naponta saját maga után 145 Ft egészség-ügyi szolgáltatási járulékot fizet, amiért cserébe egészségügyi szolgáltatásra (járó- és fekvőbeteg-ellátás, baleseti ellátás) jogosult.

A közteherjegy értékében benne foglaltatik 24% nyugdíjbiztosítási járulék, a 0,5% pénzbeli egészségbiztosítási járulék, a 1,5% nyugdíjjárulék, a 8% magánnyugdíj-pénztári tagdíj, a tételes egészségügyi hozzájárulás, a munkaadói járulék, a munkavál-lalói járulék és a személyi jövedelemadó. A munkaadónak nem kell megfizetnie a 4,5% természetbeni egészségbiztosítási járulékot (ez nem teher).

Az alkalmi munkavállalás közkedvelt foglalkoztatási forma lett az erdészetben is, a foglalkoztatás legalizálásának kényelmes és viszonylag olcsó eszközét jelenti.

Az előzőeken túlmenően az alábbi tipikus gazdasági tevékenység folytatására irá-nyuló erdész-vállalkozási formák fordulnak elő

Társas vállalkozó (Kkt., Bt., Kft. vagy Ebt. tagja)

A „társas vállalkozó” elnevezés a társasági formában működő gazdálkodó szervezetek tagjaira (tulajdonosaira) utal. Ide kell érteni a közkereseti társaság és a betéti társaság személyesen közreműködő tagjait (ez a kkt. esetében általában minden tag-tulajdonos, a bt. esetén általában csak a beltag, de a személyes közreműködésről a társasági szer-ződésnek pontosan rendelkeznie kell, és személyesen közreműködő tag lehet a kültag

34

is). Németországban, eltérően a hazai szabályozástól, ahol a bt. beltagja csak magán-személy lehet, a jog arra is lehetőséget biztosít, hogy a bt. beltagja kft. vagy rt. legyen, amivel a cég felelősségi viszonyait optimalizálják. Így születnek az ún. GmbH & Co. KG vagy a AG & Co. KG típusú vállalkozások.

A társas vállalkozó esetében is két alapverziót taglalunk. Az egyik, amikor a társas vállalkozó főállásban űzi ezt a tevékenységpl. ét (van egy kft.-je, és annak dolgozik főállásban), illetve ha mellékállásban vagy nappali tagozatos hallgatóként teszi ugyanezt.

Társas vállalkozó

Főállásban Mellékállásban Járulék mértéke és neve Járulék alapja

24+5% tb-járulék

1,5% nyugdíjjárulék és 8%

magánnyugdíjpénztári tagdíj

4+2% egészségbiztosítási

járulék

Tényleges járulékalapot

képező jövedelem,

de legalább a minimálbér

kétszerese, vagy bejelentés

alapján a minimálbér

Tényleges járulékalapot

képező jövedelem

(nincs kötelező minimum);

2%-ot nem fizet

Tételes egészségügyi

hozzájárulás 1950 Ft Nem fizet

Mellékállás ebből a szempontból, ha a főállása munkaviszony, és eléri a 36 órát hetente.

A nappali tagozaton hallgató esetében, a mellékálláshoz hasonlóan, csak a járulék-

alapot képező jövedelem után kell fizetni járulékokat, de azok közül mindent, és meg kell fizetnie a tételes EHO-t is. A tételes EHO fizetési kötelezettség sajátossága, hogy csak egy jogviszonyban kell megfizetni, illetve ha két, vagy több félállása van az ille-tőnek, akkor 1950 Ft-ig kell csak megfizetni, afölött a többi jogviszony mentesül az EHO-kötelezettség alól.

Az a társas vállalkozó, aki egyidejűleg egyéni vállalkozó is, választhatja, hogy a minimálbér kétszerese (vagy bejelentés alapján a minimálbér) utáni járulékokat és a tételes EHO-t az egyéni vállalkozásában vagy társas vállalkozóként kívánja maga után megfizetni. Ha főállásban 36 órás munkaviszonyban dolgozik, és e mellett tart fenn társas vállalkozói, továbbá még egyéni vállalkozói jogviszonyt, akkor értelemszerűen járulékokat a vállalkozásából csak ténylegesen felvett, járulékalapot képező jövedel-mek után kell fizetnie, és még EHO-fizetési kötelezettség sem terheli (hiszen azt a munkaviszonyában megfizetik utána).

35

Szövetkezeti tag (munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban)

A szövetkezet kifejezetten a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás ágazataiban vált a szá-zadforduló után használt cégformává, a szocialista időkben termelőszövetkezetek, a legutóbbi időkben termelő-értékesítő szövetkezetek, vagy beszerző-értékesítő szövet-kezetek jelentek meg. Ezeket nevezzük „új típusú szövetkezeteknek”. A szövetkezet természetes tagja a szövetkezetnél munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban szokott lenni, de lehet csak a tagja is, és ha személyesen nem működik közre a tevé-kenység végzésében, fizetést nem kap, akkor természetesen járulékokat sem kell utána fizetni. Ha a szövetkezeti tag tagsága mellett, munkaviszonyban, vagy megbízással dolgozik a szövetkezetnek, akkor a munkaviszonyra vagy megbízásra alkalmazott járu-lékszabályok a mérvadóak. természetesen a szövetkezet tagja a saját részjegyei után osztalékot kaphat, attól függetlenül, hogy nem végez ténylegesen munkát a szövetke-zetnél, ekkor azt osztalékadó terheli. A szövetkezet vezetősége választott tisztségvise-lői jogviszonyban is lehet a szövetkezetnél, melyre ugyanezek a szabályok alkalma-zandók. A szövetkezet tagja kaphat különböző juttatásokat a szövetkezettől, melyeket külön-külön kell elbírálni a tekintetben, hogy járulékalapot képeznek-e vagy sem.

Egyéni vállalkozó

Az egyéni vállalkozóra rendre ugyanazok a szabályok vonatkoznak járulékszempont-ból, mint a társas vállalkozói jogviszonyban állóra, hiszen a kettő között csak formális különbség van. A heti 36 órás munkaviszony melletti egyéni vállalkozó nem fizeti a 2% pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. Az egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) hatálya alá tartozó, főfoglalkozású egyéni vállalkozó esetében a járulékalap ugyanaz, mint a főfoglalkozású nem EVA-alany egyéni vállalkozónál (minimálbér kétszerese, vagy bejelentés alapján a minimálbér). Az EVA-alany EV, aki heti 36 órában munka-viszonnyal is rendelkezik, annak a járulékalapja, ami után meg kell fizetnie minden járulékot, az EVA-alap 4%-a., de a 2% pénzbeli egészségbiztosítási járulékot nem kell megfizetnie. (EVA-alap gyakorlatilag minden bevétel, ami a vállalkozáshoz befolyik, de max. 25 Mio Ft lehet egy évben.) A nappali tagozatos hallgató, aki EVÁ-s egyéni vállalkozó is, ugyanúgy a saját EVA-alapjának 4%-a után fizet járulékokat és tételes EHO-t is.

Őstermelő (egyéni- vagy közös őstermelői igazolvánnyal)

Az őstermelő a gazdasági tevékenységre irányuló vállalkozói formák közül messze a legelőnyösebb adózási és járulékfizetési kondíciókkal rendelkezik. Itt a bevételi határ

36

dönti el alapvetően a járulékkötelezettségeket, valamint a már megszerzett szolgálati idő. Ennek értelmében vannak biztosított őstermelők és nem biztosított őstermelők.

Tb szempontból az őstermelők közül csak az a biztosított (jogosult egészség- és nyugdíjbiztosítási szolgáltatásokra), akinek a már megszerzett szolgálati ideje (nyug-díjhoz szükséges szolgálati ideje) és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár (pillanat-nyilag férfiaknál és nőknél is 62 év) betöltéséig szükséges évek száma eléri a 20 évet. Ez egy elég bonyolult szabály, de alapvetően azt jelenti, hogy akinek semennyi szolgá-lati ideje sincs (még sosem volt biztosítási jogviszonyt keletkeztető jogviszonya), a 42 éves korától lehet biztosított őstermelő, akinek meg már szerzett szolgálati időt, az any-nyival később. nyilvánvalóan ebben az esetben a pályakezdő mérnökhallgatók esetében inkább a másodállású őstermelés jön szóba. Van egy olyan lehetőség is azonban, ami-kor a csak őstermelői jogviszonyban dolgozó fiatal pályakezdő mérnök külön megálla-podást köt az egészségbiztosítással és a nyugdíjbiztosítással az egészségügyi- és a nyugdíjjogok megszerzésére. Ennek kondícióiról az OEP és az ONYF ad felvilágosítást, és ott is kell ilyen megállapodást kötni.

Az őstermelő, ha a 20 éves szolgálati idő-szabályt teljesíti, és a tárgyévet megelőző évben az bevétele nem haladta meg a 7 Mio forintot, akkor járulékot az előző évi bevé-tel 20%-a után, mint járulékalap után fizet. Speciális szabályok alkalmazandóak. A 20% járulékalapot 12 egyenlő részre kell osztani, a 12 hónap miatt. Ez után kell megfi-zetni 9,5% nyugdíjjárulékot. Ha az őstermelő magánnyugdíjpénztári tag, akkor 2,3% nyugdíjjárulékot, és 7,2% magánnyugdíjpénzátri tagdíjat. Ezzel az őstermelő továbbra is szolgálati időt gyűjt, valamint nyugdíjának értékébe is bele fog számítani az így megfizetett összeg. A 20% 1/12-es után további 4% természetbeni egészségbiztosítási járulékot is fizet, amiért egészségügyi szolgáltatás jár neki, de 2%-ot nem fizet, így táppénzt nem kaphat, ha megbetegszik. A tételes EHO-t sem kell megfizetnie.

Az őstermelő, aki az adott évben kezdi őstermelői jogviszonyát, vagy a tárgyévet megelőző évben 7 Mio forintnál nagyobb volt a bevétele, ott a minimálbér után kell fizetnie a járulékokat, és a 2%-ot is, de tételes EHO itt sincs.

A járulékalap számításánál az állami támogatásokkal (pl. SAPS, TOP-UP, AKG, erdőtelepítési támogatások) beleszámítanak a bevételbe, de a 7 Mio forintos határnál nem kell őket figyelembe venni azokat. Ez azt jelenti, hogy számos olyan főállású ős-termelő van, akik ugyan 10 Mio forint megelőző éves bevétel után fizetnek járulékot, de a 7 Mio forintot el nem érő őstermelőkre vonatkozó szabályok szerint, tehát a járu-lékalap a 10 Mio forint 20%-ának 1/12 része egy hónapra.

Aki munkaviszonyban, egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozóként jogvi-szonnyal rendelkezik, az őstermelőként nem lesz biztosított, tehát járulékot sem kell fizetnie, függetlenül attól, hogy a 20 éves szabályba beleesik-e.

37

Családi gazdálkodó (hasonló az őstermelőhöz)

A családi gazdálkodó, mint forma járulékszempontból az őstermelői státusszal egyezik meg, az ott leírtak az irányadóak.

Önálló tevékenységet folytató magánszemély

Ilyen magánszemélyek a lakást, házat bérbeadók, akikre különleges járulékszabályok vonatkoznak (pl. 14% százalékos EHO-fizetési kötelezettség az évi 1 Mio forint feletti bevétel esetén, de az egész bevételre vonatkozóan). Önálló tevékenységet végző jogvi-szonyban lehet erdőgazdálkodó is valaki, ha nem választja az őstermelést (senki nem köteles őstermelő lenni). Itt a járulékszabályok alapvetően máshogyan alakulnak. A magánszemély saját globális jövedelmeit kell figyelembe venni tételesen, és egyenként meghatározni a járulékköteles (rendszerint EHO-köteles), és a járulékmentes bevétele-ket, jövedelmeket. Az adótervezés az önálló tevékenységet végzők esetében különös hangsúllyal bírhat.

3.5. Járulékfizetési rendszer

A járulékfizetési rendszer a társadalombiztosítás bevételeit biztosítja. A magyar járu-lékrendszer alapvetően a magánszemélyek munkából származó ill. egyéb bevételeinek terhe (egészen pontosan közterhe). A járulék adójellegű bevétele az államnak, és aho-gyan adót is csak maga az állam szedhet, így járulékot is csak az állam jogosult be-szedni. Szűk értelemen a járulékfizetés az állam által fenntartott társadalombiztosítás két nagy ellátó rendszerét (az egészségbiztosítást és a nyugdíjbiztosítást) kedvezmé-nyezi, de ezen kívül számos további járulékfajtát fizettetnek az adó- és tb-jogszabályok. A munkanélküliek ellátásáról gondoskodó Munkaerő-piaci Alap számá-ra is fizetünk járulékokat, de járulék az innovációs járulék, a rehabilitációs járulék, a szakképzési hozzájárulás.

A társadalombiztosítási járulékok érintik a leginkább a munkavállalók körét. Ami-kor a friss diplomás kézhez kapja az első havi munkabérét, és a bérjegyzékén az szere-pel, hogy bruttó keresete 150.000 Ft, azonban a bankszámlájára történt jóváírásról ka-pott sms-ben már csak 103 215 Ft-ot lát. Az alábbi táblázatban három tipikusnak ítélhető konkrét esetre számítottuk ki a munkabért terhelő járulékok és a személyi jövedelemadó értékeit. Az alábbi táblázat munkaviszonyból származó munkabérre vonatkozik.

38

Táblázat: munkabér és közterhei, valamint a személyi jövedelemadó (2008-ban)

Járulék, adó neve és mértéke Forintban Havi bruttó kereset (ami a bérjegyzéken szerepel) 120 000 150 000 200 000 Munkáltató havi összes bér költsége 162 150 202 200 268 950

Nyugdíjbiztosítási járulék (24%) 28 800 36 000 48 000

Természetbeni egészségbiztosítási járulék (4,5%) 5 400 6 750 9 000

Pénzbeli egészségbiztosítási járulék (0,5%) 6 00 750 1 000

Munkaadói járulék (3%) 3 600 4 500 6 000

Egészségügyi hozzájárulás (tételes) 1 950 1 950 1 950 Mun

kálta

tót

terh

eli

Szakképzési hozzájárulás (1,5%) 1 800 2 250 3 000

Nyugdíjjárulék (1,5%) 1 800 2 250 3 000

Magán-nyugdíjpénztári tagdíj (8 %) 9 600 12 000 16 000

Természetbeni egészségbiztosítási járulék (4%) 4 800 6 000 8 000

Pénzbeli egészségbiztosítási járulék (2%) 2 400 3 000 4 000

Munkavállalói járulék (1,5%) 1 800 2 250 3 000

Személyi jövedelemadó (18% és 36%) 21 600 28 500 46 500

Adójóváírás 9 915 7 215 2 715

Érvényesíthető gyerekkedvezmény* 0 0 0

Mun

kavá

llaló

t te

rhel

i

Fizetendő személyi jövedelemadó 11 685 21 285 43 785

Havi nettó kereset (amit a munkavállaló kézhez kap) 87 915 103 215 122 215

* példánkban nincs eltartott gyermeke a munkavállalónak

Munkavállalót terhelő járulékok (bérek és bérjellegű költségek): • Nyugdíjbiztosítási járulék NYBJ (24%) és nyugdíjjárulék NYJ (1,5%): az

(állami) Nyugdíjbiztosítási Alaphoz jut mindkettő, részben ebből finanszírozza az állam a mai nyugdíjasok járadékát (valamint pl. a baleseti és özvegyi nyugdíjakat), továbbá ennek a megfizetésével szerez a munkavállaló szolgálati időt a saját majdani nyugdíjának a kiszámításához. Ahhoz, hogy valaki állami nyugdíjat kaphasson, legalább 20 év szolgálati időt kell szereznie (20 évet kell dolgoznia 62 éves koráig).

• Természetbeni egészségbiztosítási járulék TEBJ (4,5% és 4%): az Egészségbiz-tosítási Alaphoz jut mindkét rész, ebből finanszírozzák a járóbeteg-ellátást, a fekvőbeteg-ellátást (azaz háziorvosi, kórházi és mentőszolgálati ellátásokat), va-lamint a baleseti ellátások egy részét.

• Pénzbeli egészségbiztosítási járulék PEBJ (0,5% és 2 %): szintén az Egészség-biztosítási Alaphoz jut mindkét rész, de ez a táppénz, a baleseti táppénz és az egészségbiztosítás egyéb pénzbeli ellátásainak fedezetét nyújtja.

39

• Munkaadói járulék MAJ (3%) és munkavállalói járulék MVJ (1,5%): a Munka-erő-piaci Alap számlájára kerülnek, ebből finanszírozza az állam a munkanélküli ellátásokat, pl. álláskeresési támogatás, rendszeres szociális segély.

• Egészségügyi hozzájárulás EHO (tételes): értéke teljes munkaidős foglalkozta-tás esetén 1950 Ft/hó. Ezt is az Egészségbiztosítási Alap kapja, különböző ellá-tások fedezetéül szolgál.

• Szakképzési hozzájárulás SZHO (1,5%): a Munkaerő-piaci Alap Képzési Alapré-széhez jut, ebből finanszírozzák az álláskeresők (munkanélküliek) szakképzését, de a munkaadó döntése alapján ebből az összegből a saját munkavállalók képzését is támogathatja, valamint tanulószerződéssel szakközép- vagy szakmunkásképző isko-lák tanulóit is foglalkoztathatja a saját üzemében, gazdaságában.

• Magán-nyugdíjpénztári tagdíj MNYP (8%): ez a magyar nyugdíjrendszer tőke-fedezeti részét jelenti, a munkavállaló saját nyugdíjának alapjául szolgáló befi-zetések, melyeket majd nyugdíjas korában kap vissza járadék formájában. A munkaadó a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat saját elhatározásából kiegészítheti további 2%-al, 10%-ra. Ez a juttatás a munkaadónál költségként elszámolható, a munkavállalónak személy jövedelemadó-mentes, és ugyanakkor nem tartozik bele a cafetéria-juttatások körébe, tehát a fölött is adható a munkavállalónak.

• Személyi jövedelemadó SZJA (18% és 36%): a magyar személyi jövedelemadó kétkulcsos, 1 700 000 Ft jövedelemig 18% a mértéke, az e fölötti összegre pedig 36%. Tehát ha a magánszemély összes jövedelme 2 200 000 Ft, akkor az 1,7 Mio Ft-ra fizet 18%-ot, és 500 E Ft-ra fizet 36%-ot. Patinás magyar adójogi és társadalmi vita az egykulcsos szja témája, ebben az esetben, a környező or-szágokban általános 20% lehetne az ideális megoldás. Ez azonban a jelenlegi ál-lapothoz képest a szegényebbek számára magasabb, a gazdagok számára pedig alacsonyabb adókulcsot jelente, ami nem biztos, hogy bevállalható lépés bár-mely politikai erőnek.

• Adójóváírás: nem tévesztendő össze az adókedvezményekkel. Az alacsony jövede-lemből élők számára kitalált szja-csökkentő rendszer. Az adójóváírás csak bérjöve-delemnek számító jövedelmek esetén jár. 1,5 Mio Ft alatt havonta a kapott bér 18%-a (de max. 9 000 Ft) adójóváírás érvényesíthető. 1 Mio Ft alatti jövedelem esetén kiegészítő adójóváírás is igénybe vehető (ennek maximális értéke a 9 000 Ft fölött további 2 340 Ft/hó). Az adójóváírás az 1,5 Mio Ft-os jövedelemhatár fölött sávo-san fogy el, 2,1 Mio Ft jövedelem fölött már nem vehető igénybe.

40

3.6. A társadalombiztosítás természetbeli és pénzbeli ellátásai (járóbeteg-ellátás, fekvőbeteg-ellátás, táppénz, baleseti és munka-baleseti ellátások, nyugdíjformák, járadékszolgáltatások, stb.)

A témakörről részletesen írtunk már a tb történetéről szóló fejezetben. A munkabaleseti ellátásokkal kapcsolatban néhány fogalmat célszerű először tisztázni. A munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sé-rült) közrehatásának mértékétől függetlenül. Ez a definíció szerepel a Munka Tör-vénykönyvében (1992. évi XXII. Törvény) a munkabalesetek meghatározására. Az egészségbiztosításról szóló rendeletekben üzemi baleset néven szerepel ez a fogalom, melynek jelentése azonban gyakorlatilag megegyezik a munkabaleset fogalmával. A két különböző fogalomhasználat csupán hatósági eljárástechnikai különbözőségek mi-att él párhuzamosan.

Üzemi baleset (munkabaleset) esetén, többféle természetbeni és pénzbeli ellátást nyújt a társadalombiztosítás két nagy ellátó rendszere (egészségbiztosítás és nyugdíj-biztosítás). Az természetes, hogy a biztosított munkavállaló számára az orvosi ellátás, a mentőszolgálat, a betegszállítás, a kórházi- és rehabilitációs kezelés jár, e fölött a munkaképtelen időszakra baleseti táppénz, baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyug-díj, baleseti özvegyi nyugdíj és árvaellátás igényelhető (jár).

Táblázat: Az üzemi baleset esetén járó pénzbeli ellátások típusai a sérültnek

Baleseti pénzbeli ellátás típusa

Jogosultság alapja Jogosultság időtar-tama

Mértéke (tipikus esetekben)

Baleseti táppénz Üzemi baleset követ-keztében keresőkép-telenné válás

Baleset utáni harma-dik naptól egy évig (meghosszabbítható)

Naponta a havi mun-kabér 100%-ának 1/30-ad része

Baleseti járadék Üzemi baleset követ-keztében a munkaké-pesség 15%-66% közötti mértékű csökkenése

Ameddig a munka-képesség-csökkenés fennáll (gyakran a rendes nyugdíjazásig)

4 fokozat a baleset súlyossága alapján: 1.: munkabér 8%-a 2.: munkabér 10%-a 3.: munkabér 15%-a 4.: munkabér 30%-a

Baleseti rokkantsági nyugdíj

Üzemi baleset követ-keztében a munkaké-pesség 67%-ot meg-haladó mértékű csökkenése

Rendszerint már csak az öregségi nyugdíj váltja fel (tehát a rendes nyug-díjazásig jár)

3 csoport; a munka-bér 60-65-70%-a, és minden szolgálati év 1%-al növeli, de max. a munkabér értéke

Forrás: 1997. évi LXXX. Tv., LXXXI. Tv., LXXXIII. Tv.; 168/1997. Korm.r.; 217/1997. Korm.r.

41

Táblázat: A halálos kimenetelű üzemi baleset esetén járó pénzbeli ellátás az özvegynek, illetve az árvának

Baleseti pénzbeli ellátás típusa

Jogosult Jogosultság időtartama

Mértéke (tipikus esetekben)

Baleseti özvegyi nyugdíj

Üzemi baleset következtében elhunyt özvegye

Amíg az özvegy saját jogán nyugdíjas nem lesz (azt követően a mértéke csökken)

Az elhunyt munka-bérének 55%-a

Árvaellátás Üzemi baleset következtében elhunyt árvája

Amíg a gyermek tanuló vagy hallgató, ill. max. 25 éves koráig

Az elhunyt baleseti rokkantsági nyugdí-jának 30%-a, hátra-hagyott árvánként, de min. 21.900 Ft/hó

Forrás: 1997. évi LXXX. Tv., LXXXI. Tv., LXXXIII. Tv.; 168/1997. Korm.r.; 217/1997. Korm.r.

A munkabaleseteket súlyosságok szerint öt csoportra osztja a munkajog: • Legfeljebb 3 nap alatt gyógyuló sérülés, • 3 napon túl gyógyuló sérülés (orvos látlelettel igazolja), • Nem súlyos csonkulás (pl. 1 újjperc elvesztése), • Súlyos csonkulás, • Életveszélyes sérülés (amikor a sérült életveszélyes állapotba kerül a baleset

kötveztében, továbbá a beszélőképesség elvesztése, torzulás, bénulás, elmezavar esetei),

• Halálos kimenetelű munkabaleset. Halálos munkabaleset csak az erdőgazdálkodásban évente 4-5 fordul elő, de a hivatá-sos vadászokat érő balesetek száma is nagyon magas. 3.7. Feladat (2. rész)

Erdész, környezet- v. természetvédelmi, vadgazdálkodási kis- és közepes méretű gaz-dálkodó szervezet személyi jellegű kiadásainak optimalizálása a feladatok felosztásá-val (különböző jogviszonyok társadalombiztosítási terheinek feltárása, optimalizálása); ezzel kapcsolatban konkrét egyedi feladatok kidolgozása a témában jártas szakértőkkel közösen (meghívott munkacsoport-vezetők az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás témakörében).

42

4. MUNKAVÉDELMI ISMERETEK

4.1. A munkavédelem struktúrája, szervezeti felépítése (EU, Magyarország)

A munkavédelem legfőbb hatósági szerve hazánkban az OMMF Országos Munkavé-delmi és Munkaügyi Főfelügyelőség. Ennek a szervezetnek hét területi munkavédelmi felügyelősége működik a hét régióban. A munkavédelmi hatóság felelős a munkavéde-lem jogszabályi hátterének érvényesítéséért. A hatóság a munkavédelmi ellenőrzések során bizonyosodik meg a munkavédelmi előírások munkáltatók és munkavállalók ál-tal történő betartatásáról és betartásáról.

Fontos momentum, hogy az EU-ban, így hazánkban is a munkaügyi és munkavé-delmi hatóságok, valamint a megyei munkaügyi bíróságok elő kerülő ügyekben általá-nosan kimondható tény, hogy a munkavállalót védik a törvények, és nem a munkálta-tót. A munkaügyi/munkavédelmi perek 95%-ában a munkavállaló számára kedvező döntést hoznak a munkaügyi bíróságok. Ennek fényében nem lehet elégszer hangsú-lyozni, hogy mind a munkáltató, mind a munkavállaló alaposan ismerje meg a saját magára vagy vállalkozására vonatkozó munkajogi normákat és előírásokat.

Táblázat: A munkaügyi perek száma 2007. I. félévében

Munkaügyi bíróságokhoz érkezett munkaügyi perek száma 13561 ügy

Munkaügyi bíróságokhoz érkezett nemperes ügyek száma 2997 ügy

A munkaügyi bíróságok munkája évről évre stabilan növekszik, egyre több munkaügyi per indul el, ahogyan a fiatal demokráciában a munkavállalói öntudat erősödik. Tipiku-san előforduló peres ügyek a munkavállaló és a munkáltató között:

• Munkavállaló nem szabályos elbocsátása (pl. nem szabályos felmondás),

• Próbaidős foglalkoztatás körüli problémák felmerülése,

• A munkáltató feketén foglalkoztatja a munkavállalót, de ezt nem közli vele, és a munkavállaló az elmaradt tb-járulékainak befizetéséért perli a munkáltatóját,

• Munkabér, járandóság megfizetésének elmaradásából fakadó viták,

• Munkabaleset bekövetkezése miatti perek (pl. a munkáltató nem látta el védő-felszereléssel a munkavállalót), munkabaleseti kártérítési perek,

• Foglalkozási megbetegedés (ártalom) miatti kártérítési perek.

43

Az Európai Unió munkavédelemért felelős szervei közvetlenül nem kerülnek kapcso-latba a munkáltatókkal és munkavállalókkal. A korábbi fejezetekben már szóltunk a nemzetközi és európai munkavédelmi ügynökségek és szervezetek működéséről.

4.2. A munkavédelmi szervezet szerepe, feladatai az erdészet, környezetvédelem, természetvédelem, vadgazdálkodás mindennapjaiban

A magyar munkavédelmi szervezet, az OMMF éves munkabaleseti statisztikáiban az erdőgazdálkodás az építőiparral és a bányászattal a három legveszélyesebb nemzetgaz-dasági ágazatot jelenti.

Táblázat: Az erdőgazdálkodásban előfordult munkabalesetek csoportosítása

a sérülések súlyossága szerint, országosan 2001-2005 között

Év 3 napon

túl gyógyuló

Nem súlyos

csonkulás

Súlyos csonkulás

Élet-veszélyes sérülés

Halálos Összes munka-baleset

2001 131 6 1 0 2 140 2002 126 0 0 2 5 133 2003 143 2 2 2 5 154 2004 119 1 1 3 3 127 2005 144 3 0 2 4 153 Összesen 663 12 4 9 19 707

Forrás: OMMF adatai alapján saját szerkesztés.

A teljes nemzetgazdaságban az összes foglalkoztatott 0,6%-a szenvedett el valami-lyen munkabalesetet 2005-ben, míg az erdőgazdálkodási ágazatban ez az érték 1,4%. Ez azt jelenti, hogy átlagosan tekintve a többszöröse az erdőgazdasági munkát végzők veszélyeztetettsége a nemzetgazdaságon belül. Ez a tény is indokolja, hogy az ágazat munkabiztonsági problémáira hathatós megoldásokat kell keresni.

A mezőgazdaságban az elmúlt öt évben az esetek száma 28%-al csökkent. Az er-dőgazdálkodásban ezzel szemben stabilan tartja magát az éves szinten átlagosan 141 munkabaleset, de itt is megfigyelhető a ciklikusság. Ennek oka sokrétű lehet, a terme-lés volumene és a technikai színvonal befolyásolja, sőt még az időjárási viszonyok is hatással lehetnek rá (esős időben nem dolgoznak a fakitermelők sem).

Hazánkban, az erdőben dolgozó alap- és középfokú végzettségű munkások igen gyakran a legelemibb védőfelszerelések nélkül végeznek erdészeti szakmunkát (döntés, gallyazás, faanyagmozgatás, stb.). A balesetekről készült statisztikák áttekintése során

44

felmerül a kérdés, hogy ezeknek az eseteknek a következtében milyen tényleges gazda-sági károk érik az egyes munkavállalókat, a munkaadókat, valamint a nemzetgazdasá-got. Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) becslése alapján, a világ GDP-jének évente mintegy 4%-át emésztik fel a munkabalesetek, és a munkavégzéssel kapcsolatos megbetegedések okozta anyagi károk. A munkabalesetek megelőzését a gazdasági ál-dozatok vállalása (védőfelszerelések beszerzése), és az erdészeti szakmunkát végzők kötelező jellegű továbbképzési rendszerének kiépítése jelenti. Ez utóbbi rendszer Nyu-gat-Európában évtizedek óta működik az erdészetben is, ahogyan itthon a vasúttársasá-gok vagy a bányászati vállalkozások foglalkoztatottainál.

4.3. A munkavédelmi ellenőrzés céljai, felkészülés az ellenőrzésekre, kockázatértékelés, foglalkozás-egészségügy, munkabalesetek elemzése

A regionális munkavédelmi felügyelőségek a munkavédelmi ellenőrzések során ki-szállnak a munkahelyekre, és ott helyszíni szemlét tartanak. A munkavédelmi ellenőr munkavédelmi felügyelői igazolvánnyal igazolja magát az ellenőrzés során. Ezt az el-lenőrzés alá vont személyek jogosultak megnézni. A felügyelők megbízólevél alapján ellenőriznek, ennek egy eredeti példányát az ellenőrzés elkezdésekor átnyújtják az el-lenőrzés alá vont munkáltatónak.

A munkavédelmi felügyelők mellett munkaügyi felügyelők is tartanak ellenőrzést. A két felügyeleti ág gyakran egyszerre végez ellenőrzést, így egyúttal a munkavédelmi helyezet és a munkaügyi helyzet is ellenőrzés alá kerül.

A munkaügyi felügyelő jogosult: • a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély és előzetes bejelentési

kötelezettség nélkül hatósági munkaügyi ellenőrzést tartani; • belépni az ellenőrzése alá tartozó valamennyi munkahelyre, akadályoztatása

esetén a rendőrség igénybevételére; • az ellenőrzéshez szükséges nyilvántartások megtekintésére, azokról másolatok

készítésére, szükség esetén azok lefoglalására; • az ellenőrzés során, az ellenőrzéssel összefüggésben hang- és képfelvételek ké-

szítésére; • a munkahelyen tartózkodó személyektől az ellenőrzéshez szükséges felvilágosí-

tás kérésére és személyi azonosságuk igazoltatással történő megállapítására;

45

• Társadalombiztosítási Azonosító Jel használatára (kilencjegyű TAJ-szám, ami a munkaügyi és társadalombiztosítási nyilvántartások algoritmussal képzett alap-kódja).

A munkavédelmi felügyelő jogosult:

• hivatkozott jogszabályokban meghatározottak szerint hatósági munkabiztonsági (munkavédelmi) ellenőrzést tartani;

• az ellenőrzött munkaeszközökről, munkafolyamatokról kép- és hangfelvételt készíteni;

• az ellenőrzéssel összefüggő bármely iratot, hatósági igazolványt, bizonyítványt, engedélyt, munkaeszközt megvizsgálni;

• iratokat és más tárgyi bizonyítékokat végzéssel lefoglalni;

• a munkahelyen tartózkodó személyektől adatot és tájékoztatást kérni, az ügyfe-let nyilatkozattételre felhívni;

• veszélyes tevékenység, illetőleg üzem, üzemrész, munkaeszköz működésének, használatának felfüggesztését elrendelni;

• a munkavállalót a kifogásolt munkavégzéstől eltiltani. Foglalkozás-egészségügy A foglalkozás-egészségügyi helyzet az erdőgazdálkodásban nagyon sötét képet fest. Ma ott tartunk, hogy 2007-ben a hivatalos adatok szerint egyetlen olyan erdei munkás (pl. fakitermelő) sem volt az országban, akit foglalkozási ártalom (fehérujj-betegség, reuma, halláskárosodás) gyötörne. A foglalkozás-egészségügynek azonban kiépített intézményi háttere van, mivel azonban ha egy-egy foglalkozási ártalomra fény derül, a munkavállaló perrel élhet a munkaadója iránt, és kártérítést követelhet tőle, ha bebizo-nyosodik, hogy a munkaadó mulasztásából alakult kis a foglalkozási megbetegedés.

Ettől függetlenül az erdész és vadász szakmunkát végzőket túlnyomó többségben érinti valamilyen szinten foglalkozási ártalom a láncfűrész ill. egyéb erdészeti gépek használata miatt (pl. közelítőgép, rakodógép, tehergépkocsi, stb.).

Súlyos árat fizetnek a erdész szakmunkát végzők amiatt idős korukra, hogy a fog-lalkozás-egészségügyi helyzetre nem fektetnek kellő hangsúlyt. Sajnos a háziorvosok is felkészületlenek az erdei munkát végzők, a láncfűrésszel dolgozók fizikai igénybe-vételének pontos felmérésére, és a károsodások megállapítására.

46

Kockázatértékelés A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 1998. január 1-jétől hatá-lyos módosítása (54. § (2) bekezdés) kimondja, hogy „a munkáltató köteles minőségi-leg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biz-tonságát veszélyeztető kockázatokat”. Ezt nevezzük köznapi értelemben kockázatérté-kelésnek. Ez gyakorlatilag egy alapdokumentum, amit a munkaadó elkészít az adott munkahelyekre. Erdei munkavégzés, vagy vadászati-természetvédelmi jellegű munka-körök esetén (ahol a munkavállalók naponta változtatják helyüket) ott átfogó értelem-ben, a lehetséges veszélyek (kockázatok) tipikus eseteinek figyelembevételével kell ezt elkészíteni. Munkaügyi ellenőrzés során, illetve egy-egy munkabaleset esetén nagyon hasznos alapdokumentum tud lenni.

A hatóságok kiemelt figyelmet fordítanak a kockázatértékelésre vonatkozó előírá-sok betartatására. Ezt jelzi az is, hogy 2004. május 1-től a foglalkozáspolitikai és mun-kaügyi miniszter rendelete szerinti legmagasabb veszélyességi osztályba tartozó mun-káltatóval szemben a kockázatértékelés elmulasztása esetén munkavédelmi bírság al-kalmazható.

A kockázat fogalma az Európai Unió alapvető munkavédelmi jogforrásából, a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelvből került át a magyar munka-védelmi szabályozásba.

Kockázat: a veszélyhelyzetben a sérülés vagy az egészségkárosodás valószínűségének és súlyosságának együttes hatása. A kockázatértékelés fogalma nem jelent alapvető tartal-mi változást a munkáltatóra háruló munkavédelmi követelményekben, hanem elsősorban rendszerbe, egységes keretbe foglalja a munkáltató munkavédelmi tevékenységét.

A kockázatértékelés nem más, mint gondos áttekintése annak, hogy az adott mun-kahelyen mi károsíthatja, veszélyeztetheti a munkavállalókat, és milyen óvóintézkedé-sek szükségesek az egészségkárosodás megelőzésére. Elvégzéséhez nem feltétlenül kell minden esetben laboratóriumi vizsgálatokat, illetőleg műszeres méréseket végez-tetni, esetleg tudományos apparátust, költséges szolgáltatásokat igénybe venni. Az ese-tek legnagyobb részében a kockázatértékelés az eddig is meglevő munkavédelmi köve-telmények szisztematikus ellenőrzését, a hiányosságok megszűntetését jelenti, amely-ben a legfőbb eszköz a széles körű munkavédelmi ismeret és a józan ész.

A kockázatok értékelése szervesen összefügg a veszélyek megelőzésével, amely-nek a kockázatok felismerésén és értékelésén kell alapulnia. Ezért a kockázatértékelés a munkáltató munkavédelmi tevékenységének központi és alapvető meghatározó fon-tosságú eleme a veszélyek megelőzésének alapja.

47

Kockázatértékelés lényege: a meglévő személyi, tárgyi, szervezési feltételek ösz-szehasonlítása a vonatkozó előírásokkal (jogszabályokkal, szabványokkal, üzemeltetési dokumentumokkal), tehát a „van” és a „kell” összevetése. Biztosítható legyen az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltétele, azaz ne merüljön fel a heveny és idült egészségkárosodás kockázata az adott munkakörben. A kockázat-értékelés fő céljai ezért:

• a megteendő intézkedések meghatározása és fontossági szempontból történő rangsorolása,

• a kockázatok elhárítása, illetve elfogadható mértékűre csökkentése. A kockázatértékelésnek, illetőleg az azt követő intézkedéseknek nem minden esetben lehet végső célja az, hogy a kockázatok teljes mértékben szűnjenek meg, mindössze annyi, hogy a megfelelő kockázatcsökkentés eredményeként a fennmaradó kockázat elfogadható legyen. Például a gépjárművel történő közlekedés mindig veszélyes marad, de azt bizonyos szintig csökkenteni lehet (műszaki állapot rendszeres ellenőrzésével, pihenőidő szabályozásával, stb.).

A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevé-kenységnek minősül. Természetesen célszerű, ha a szakember az adott tevékenységet megfelelően ismeri, gyakorlattal, sőt helyismerettel rendelkezik. A felelősség az Mun-kavédelmi törvény szerint mindenképpen a munkáltatót terheli. A jogszabály értelmé-ben a munkáltató nem csak a kockázatértékelés elvégzéséért felelős, hanem annak megfelelő minőségű kivitelezéséért is.

A kockázatértékelés folyamatába indokolt bevonni a munkavállalókat, illetőleg a munkavédelmi képviselőt, mivel a gyakorlati tapasztalataik a kockázatértékelésnél nél-külözhetetlen. A munkavállalók bevonása értékes szakmai segítséget nyújthat a kocká-zatértékeléshez, mert ők általában pontosan ismerik a gyakorlati problémákat, illetve a munkavégzés közben szerzett tapasztalatok alapján felismerhetnek rejtett veszélyeket is. A kockázatértékelés elemei:

• veszélyek azonosítása, • veszélyeztetettek azonosítása, • kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése, • teendők meghatározása és a szükséges intézkedések megtétele, • eredményesség ellenőrzése és az értékelés rendszeres felülvizsgálata, • kockázatértékelés és a teendők, valamint a felülvizsgálat írásba foglalása.

48

4.4. Feladat (3. rész)

Felkészülés a munkavédelmi ellenőrzésre kisszervezet alsó-közép-felső vezetőjeként (munkaügyi előírások áttekintése, dokumentumok aktualizálása, munkavállalók jogvi-szonyainak rendezése, stb.) konkrét egyedi feladatok kidolgozása révén (ellenőrzés-szimuláció, esettanulmány)

49

5. FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI ISMERETEK

5.1. Foglalkoztatáspolitikai célok és eszközök, intézményi háttér

A „munkaerőpiac” a munkaerő, mint termelési tényező mozgásának színtere, amit a következő tényezők befolyásolnak:

• szakmai képzettség színvonala, • munkaerő létszáma, • bérek, juttatások szintje, • külső szabályozás, azaz foglalkoztatáspolitikai rendszer (állami beavatkozás).

A munkaerőpiaci tényezőket a gazdasági racionalitás, a versenyképesség mozgatja. A foglalkoztatáspolitika a munkaerőpiac külső szabályozó rendszere. A foglalkoztatáspo-litika az állam, a kormány(ok) által elérni kívánt társadalmi és gazdasági célok megva-lósítását szolgálja.

A szabályalkotó foglalkoztatáspolitika rövidtávon mindig erős befolyással bír a gazdaságra. Hosszabb távon azonban állandóan meg kell újítania magát, mert a tőke válasza egyre drasztikusabb a versenypozíciók megvédése miatt, és a világgazdasági trendek miatt. Különböző foglalkoztatáspolitikai célok léphetnek fel:

• munkaerőpiaci kereslet-kínálat egyensúlya (területileg, időben), • versenyképes termelés és a munkavállalói jövedelemigények egyensúlya, • foglalkoztatási és munkavégzési kultúrák egyensúlya, • kereslet mennyisége és a munkaerő (teljes) foglalkoztatottsága közötti balance.

A foglalkoztatáspolitikai szabályozás alapvető eszközei Magyarországon (nem

mind teljesül): • munkavállalási jogviszonyok szabatos jogi definiálása, • minimálbér intézményének fenntartása, • szakképzési rendszer (alap-közép-felsőfokon) hozzáigazítása a gazdasághoz

(szakmaszerkezet), • munkanélküliek támogatása, a foglalkoztatásra serkentés eszközei (vállalkozók

foglalkoztató-képességének növelése), • munkabér járulékterheinek szabályozásával a foglalkoztatás megkönnyítése, • munkaerő mobilitásának biztosítása (területi értelemben és képzettségi értelem-

ben is), • pályaválasztási orientációs és felkészítő munka a 14 évesek és a 18 évesek kö-

rében,

50

• hazánkba érkező vendégmunkások munkavállalásának szabályozása, és a hazai munkaerő előnyben részesítése az idegen munkaerővel szemben,

• a külföldi munkavállalás körülményeinek elősegítése vagy gátlása (pl. személyi jövedelemadó-rendszer programozásával),

• demográfiai folyamatok karbantartása (pl. a gyermekvállalási kedv élénkítése, a nyugdíjasok foglalkoztatásának támogatása, az aktív korú lakosság foglalkozta-tásának szélesítése),

• egész életen át tanulás koncepciója, stb.

A foglalkoztatáspolitikai célok megvalósítását kormányszinten a Foglalkoztatáspo-litikai és Munkaügyi Minisztérium végzi, de számos további szervezet is érdekelt a végrehajtásában. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány mellett a Megyei Munkaügyi Hivatalok városi irodái látják el a foglal-koztatáspolitika operatív teendőit.

A foglalkoztatáspolitika a gazdaság egyik legfontosabb szabályozórendszere, hi-szen általa az emberi erőforrás oldaláról tudjuk befolyásolni a gazdasági élet minden-napjait, prosperitását.

5.2. - 5.3. Erdőgazdálkodási, környezetvédelemi, természetvédelemi, vadgazdálkodási foglalkoztatáspolitikai irányelvek és lehetőségek, az erdész, környész, vadgazda, természetvédő helye a munka világában, elhelyezkedési lehetőségek itthon és Európában

A zöld ágazatról (mezőgazdaság, erdészet, környezetgazdálkodás, vadgazdálkodás, természetvédelem) általában elmondható, hogy kifejezetten munkaerő-igényes ágazat, bár ez alól számos kivétel lehet.

Az erdőgazdálkodásban aktuális foglalkoztatáspolitikai célok a teljesség igénye nélkül a következők lehetnek:

• szakmunkásképzés problémáinak megoldása, a szakmunkásképzés renoméjának visszaállítása, és az erdész szakmunkásképző központok újraalapítása,

• munkavédelmi helyzet javításával a foglalkoztatás biztonságának növelése (ke-vesebb kieső munkaerő), és a munkabalesetek révén megjelenő társadalombiz-tosítási terhek (táppénz, nyugdíj, stb.) értékének csökkentése,

• a szürkefoglalkoztatás visszaszorítása révén a munkavállalók bérbiztonságának erősítése,

• bérszínvonal lehetséges emelése a faalapú erdei termékek iránti kereslet folya-matos növekedése vonzataként (faanyag-kereskedelem helyett az erdőgazdálko-

51

dásban jelenjen meg a többletérték, ezt megfelelő szervezetfejlesztési támogatá-sokkal el lehet érni, pl. szövetkezeti és erdőbirtokossági társulások támogatása),

• erdei munkások (már munkába állt) szakképzettségi fokának emelése, munka-védelmi és szakmai továbbképzési rendszer felállítása és hatékony üzemeltetése,

• az erdész B.Sc. és M.Sc. képzés kimenetének pontos definiálása az erdőgazdál-kodásban, a képzési struktúra alapos illesztése a gazdálkodó szervezetek elvárá-saihoz.

A környezetmérnökök esetében nagyon árnyalt a kép, hiszen a környezetgazdálkodás a hulladékgazdálkodástól a nukleáris energia termeléséig, a vízügytől a mezőgazdaságig terjed. Aktuális foglalkoztatáspolitikai kihívás, hogy nagyon sok főiskolai és egyetemi végzettségű környész van már az országban, hasonlóan a jogász, közgazdász, agrár-mérnök létszámhoz is. Elhelyezkedésük számos esetben nehézségekbe ütközhet, bár aki dolgozni akar, az mindig talál magának megfelelő állást. A nemzeti parkok, a kör-nyezetvédelmi és vízügyi szervezetek, a minisztériumok, az önkormányzatok jelentős része az elmúlt 6-8 évben szakmai apparátusának döntő részét fiatalokra cserélte ki, ami egyfajta generációváltást is jelent(het). A környészek számára elérhető állások nagy része telítődött, de ha a szűk egyetemi képzés mellett meg tudják valósítani az ÖNKÉPZÉS problémáját, elvégeznek olyan tanfolyamokat, továbbképzéseket, nyelve-ket vagy informatikát tanulnak, amelyek érdeklődésük és jövőbeli munkahely-álmaik irányában plusz kézségek kifejlesztésére adnak módot, akkor sokkal könnyebben fog-nak megfelelő állást találni. Invesztálni kell a saját tudásba, mert ez az egyetlen út a sikerhez.

A vadgazdálkodásban és a természetvédelemben az erdészethez hasonló jellegű foglalkoztatáspolitikai célok várnak megoldásra, néhány eltéréssel, és az alábbi kiegé-szítéssel:

• az utóbbi években végzett nagyszámú vadgazda mérnök és természetvédelmi mérnök elhelyezkedésének lehetnek problémái, meg kell oldani a továbbkép-zést,

• pontosabb pályaorientációs tevékenység az általános iskolák- és a középiskolák végzős diákjai számára, hogy olyan szakma elsajátításába fektessenek energiát, ami iránt a munkerőpiacon komoly igény mutatkozik. Ez minden szakra és min-den szakmára vonatkozik.

A munkaerő mobilitását több értelemben kell kezelni. Az egyik, hogy aki ma Ma-

gyarországon kap állást, két év múlva előfordulhat, hogy csak valamelyik uniós tagor-szágban, vagy az EU-n kívül jut képzettségének és igényeinek megfelelő munkahely-hez. A mobilitás tehát földrajzi értelemben is fontos (oda menjek, ahol munkahelyet

52

találok), és képzettségi értelemben is (ha a szakképzettségemmel nem találok állást, akkor hajlandó legyek kiegészíteni, továbbképezni vagy átképezni magamat más szakmaterületre). Az Európai Unióban a munkaerő mobilitásának fejlesztése régóta téma. Ennek ellenére az EU teljes aktív korú lakosságának alig 2%-a dolgozik másik tagországban, mint ahol született vagy nevelkedett. Ez az arány az USA-ban a többszö-röse, ami a gazdaság egyik fontos motorja. Az emberek hajlandóak egy jobb keresetért elköltözni a korábbi lakhelyükről, megszokott környezetükből, és ezt még élvezik is. Németországban a lakosság ca. 40%-a bérlakásokban éli le az életét. Ez a tény igen komolyan elősegíti, hogy ha egy másik városban kap a család eltartója állást, akkor egyszerűen keres egy másik bérlakást, az új városban és átköltözik. Nem kell vesződ-nie a ház eladásával, illetékekkel, új ház/lakás vásárlásával. Magyarországon a fiatalok önálló életkezdésének egyik sarkalatos problémája a saját ház/lakás megvásárlása. Ez sokszor egy olyan családi beruházás, ami aztán 20-30 évre is determinálhatja a fiatalok életminőségét és életvitelét a visszafizetendő banki hitel, és a „röghözkötöttség” miatt. Egy finanszírozott házból körülményes a kiköltözés, a ház értékesítése, ha jelzáloggal vagy hitellel terhelt. A fiatalok mobilitása ezzel nullára redukálódik, holott éppen a 30-55 éves életkor az, amikor a leginkább ereje teljében vannak a családfenntartók, ekkor lehetne a „lustább” életvitel helyett az aktívabbat választani, a házvásárlási/házépítési tradíciók részleges felhagyásával, inkább a család karrierjét építeni.

Az erdész, környész, vadgazda és természetvédő hallgatók szakmai felkészültségét alapvetően emeli egy-egy külföldi szakmai gyakorlat vagy tanulmányút, egy-egy eltöl-tött ösztöndíjas szemeszter más egyetemeken. A lehetőségek tárháza a végtelenhez kö-zelítő mértékben található meg a világhálón, csak venni kell a fáradtságot, és kitartóan utánanézni. Ezek az ösztöndíjak mind nyelvi ismeretek bővítésére, mind látókör tágítá-sára kitűnő szolgálatot nyújtanak. Végérvényesen el kell felejteni azt, hogy tradíciók-ból akarjunk karriert építeni, ez a legritkább esetekben is csak felemás eredményekkel kecsegtet. A technológiai és pénzügyi világ fénysebességgel vágtázik, ha nem figye-lünk, és nem vesszük fel a ritmusát, gyorsan és sokat veszíthetünk a gazdasági ágak versenyében.

Az erdőgazdálkodás nyersanyagtermelő tevékenysége a világ nyersanyag-éhsége miatt reményteli jövőképet vízionál. A távol-keletiek azonban már megvetették lábai-kat kontinensünkön, és ezerhektár számra vásárolják fel az erdőket Németországtól Bulgáriáig. Indiában és Kínában évente 2,8 Mio mérnök végez (mindenféle szakmá-ban), akik között nagyon sok tényleg jól képzett, friss mérnöki és gazdasági tudással rendelkezik, jól beszél idegen nyelveket (mindenekelőtt az angolt), és MOTIVÁLT. A saját hazájában a munkalehetőségek szinte korlátlanok, de a bérszínvonal hagyomá-nyosan nagyon alacsony, a munkakörülmények gyakran kritikán aluliak. Tehát, ha ke-resni akar, elindul, állást keres és talál, akár hazánkban is, hiszen a frissen végzett ma-

53

gyar mérnök bérének a feléért is hajlandó „éjjel-nappal” dolgozni. Természetesen ez egy kisarkított példa, de a realitástól korántsem elrugaszkodott. Az erdők nyersanyag-termelési, turisztikai, egészségvédelmi, szén-dioxid-elnyelési funkciói iránti kereslet már középtávon is érezhetően növekedni fog. Az energetikai célra történő nyersanyag-termelés, a klímaváltozással együtt, az erdőgazdálkodás egyik nagy sansza. Menteni kellene belőle, ami még menthető, a nyugati példákat adaptálva. Ezek az irányok azok, melyekben az erdészek gazdasági tekintetben komoly eredményekre pályázhatnak. A klímaváltozás, mint kihívás valamelyest hasonlít egy háborúhoz, csak itt nincs ellen-ség, azaz az ellenség önmagunk vagyunk, és az életvitelünk. Ennek a kihívásnak csak úgy tudunk megfelelni, ha átalakítjuk a gazdaságunkat, energiatakarékos gépeket kez-dünk el fejleszteni és építeni, átalakítjuk a házainkat, átalakítjuk a nyersanyag-igényünk összetételét. Új technológiákat fejlesztünk az erdészettől a nanotechnológiáig, új anyagokat és új eljárásokat kísérletezünk ki. Ebből a folyamatból az erdészet is kiveheti a részét, ha az erdész-értelmiség még időben belátja, hogy ez ÜZLET.

A környezetipar, az intelligens technológiák és az új anyagok tekintetében min-denképp sikerre van ítélve. A nukleáris technika, az energiaipar, és a nyersanyag-termelés minden relációban olyan szakirányok, melyeket bátran lehet ajánlani a környész diákok figyelmébe. A hulladékgazdálkodás szintén feltörekvő iparág, számos ponton szükség van a gazdaságban a felkészült szakemberekre ezen a vonalon.

A vadgazdálkodás komoly átalakuláson megy keresztül. Még hosszú távon meg fogja őrizni politikai befolyását, de a hagyományos trófea-kultusz érezhetően veszít a jelentőségéből. A társadalom egy jelentős része ellenszenvet érez a fák kivágása, vagy a vadak lelövése iránt. Ez hívjuk „vágóhíd-effektusnak”: ne vágjuk le a csirkét, de azért mindenki szeretne rántott „pipicombot” ebédre. A vadhús iránti kereslet évtize-dek óta töretlenül nő, a finn, amerikai és új-zélandi farmok régen felismerték ezt, és az igényeket igyekeznek kielégíteni. A távol-keleten a földből nőnek ki ezekre a mintákra az új farmok, melyek néhány éven belül el fogják árasztani a piacokat olcsó tenyésztett vadhússal. Ebben az irányban hazánk nagyon komoly piaci résztvevő lehet, ha megta-láljuk a kellő értékesítési irányokat, és pl. építenénk saját termék-design-t, mint ami-lyen az új-zélandi dámszarvashús, vagy a finn rénszarvashús. Nagyon fontos lenne, hogy több kisebb vágóhíd, vadhús-feldolgozó üzem is létesüljön, beszállva a versenybe.

A természetvédelemben a turisztikai lehetőségek hazánkban szinte teljesen kiakná-zatlanok. Egy hotelvendég, aki hazánkba érkezik, egy érdekes városnéző túrára alig tud elmenni (mert igazán jót csak nagyon kevesen szerveznek), sőt egy borkóstoló vagy sajtkóstoló is szinte elérhetetlen, mert egyszerűen ökoturisztikai programszervezés ma szinte nem létezik. Holott az ökoturisztika mind a tömegturizmust, mind a magasabb igényeket ki tudná elégíteni. Ez pedig előbb szándék és szaktudás, mint tőke kérdése.

54

Számos jó példát lehet gyűjteni ebben a témában az osztrák-magyar határ másik oldalá-ról, ahol tradícionálisan működnek ezek a sokszor kisvállalkozások által szervezett túrák, tematikus kirándulások, körutak, aktív turisztikai programok. A természetvéde-lem számára másik kitörési lehetőség a védett kategóriába tartozó (és emiatt mezőgaz-dasági-pénzügyi értelemben gyakran nagyon gyorsan elértéktelenedő) gyepek, véder-dők kezelésére saját kisvállalkozás vagy non-profit szervezet (zöld egyesület, zöld ala-pítvány) létrehozása és működtetése. Számos élőhely-fejlesztési pályázata van a EU-nak az ilyen kezdeményezések felkarolására, csak meg kell keresni őket. Az ökoturizmus, az erdei iskolai programok szervezése, egy aktív és tényleg érdekes láto-gatócentrum (amilyet hazánkban elvétve találni) létrehozása már a következő lépések lehetnek.

Nagyon fontos, hogy az erdész, környész, vadgazda és természetvédő hallgatók át-érezzék, hogy nem csak kizárólag munkavállalóként, hanem a gazdasági élet más szfé-ráiban is van hely a számukra. Egy vállalkozás indítása, egy kis cég alapítása rengeteg tapasztalat és tudás megszerzésének útja, és a jövőbeli egzisztencia alapkövét jelenthe-ti. A szakmai ismeretek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a vállalkozói kézségek felépítésére, és a munka világába történő tudatos és célirányos belépésre. Eh-hez kívánunk jó egészséget, vágyat a tudásuk folyamatos fejlesztéséhez, és nem kevés kitartást a nehézségek leküzdésére. Biztosak lehetnek benne, hogy mindháromra szük-ségük lesz. 5.4. Brainstorming és csoportmunkás feladatmegoldás módszerekkel

az erdész, környész felsőoktatásba jelentkezés okainak (indíté-kainak) feltárása és az irányított szakmaválasztás alapjainak kidolgozása: ki és miért jelentkezik erdőmérnöknek, környe-zetmérnöknek, vadgazda mérnöknek, természetvédelmi mér-nöknek, hogyan lehet ezt a munkaerőpiac igényeihez igazítani. A meglévő foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer struktúrá-jának elemzése, fejlesztésének lehetőségei.

55

Linkgy űjtemény

www.ommf.hu Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség

www.oep.hu Országos Egészségbiztosítási Pénztár

www.onyf.hu Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság

www.apeh.hu Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal

www.szmm.gov.hu Szociális és Munkaügyi Minisztérium

www.ado.hu Adó Online

www.adozona.hu HVG Adózóna

www.magyarorszag.hu Elektronikus bevallás, ügyintézés